 |
||
| [Vissza az Szabadság honlapjához] |
[Vissza a HHRF honlapjához] |
2001. december 3.
(XIII. évfolyam, 282. szám)
Második ülését tartotta szombaton a Diakóniai Központban a határon túli magyarok jogállásáról szóló törvény alkalmazására megalakult Országos Felügyelô Bizottság. Megvitatták és elfogadták a központi és területi irodák személyzetére kiírandó pályázattervezetet. A kolozsvári székhelyû központi irodába 4 állást, a 21 területi irodába pedig 76 állást hirdetnek meg. A központi iroda alkalmazottai számára kötelezô a felsôfokú végzettség, a jó magyar és román nyelvtudás, számítógépes ismeretek, ugyanakkor ajánlott egy idegen nyelv ismerete is. A területi irodákba pályázók számára elegendô az érettségi bizonyítvány, a többi feltétel pedig megegyezik a központi iroda elôírásaival. A pályázatok leadási határideje a központi irodába december 8, a területi irodákba december 10.
A pályázatokat az RMDSZ, a civil szervezetek és az egyházak képviselôibôl álló közös testület bírálja el. Az irodák személyzete nem ajánló testületként fog mûködni, hanem a kérvényezôk személyét azonosítja a saját felelôsségre adott nyilatkozat, illetve a kitöltött kérdôív alapján. Az irodákat legkésôbb december 15-ig hozzák létre. A pályázatokat a központi iroda esetében az RMDSZ ügyvezetô elnökségén, a területi irodák számára pedig a megyei RMDSZ-elnököknél kell benyújtani.
A magyar kormány által a múlt szombaton a törvény alkalmazására elfogadott végrehajtási rendelkezések még nem érkeztek meg az Országos Felügyelô Testülethez. Ennek elôírásairól a román–magyar kormányközi vegyes bizottság napokban tárgyal, illetve kilátásban van egy újabb román–magyar miniszterelnöki találkozó, tájékoztatta lapunkat Csép Sándor, a MÚRE elnöke, a bizottság tagja.
Országszerte nyugalomban zajlottak szombaton a román nemzeti ünnep alkalmából szervezett események. A székelyföldi Csíkszereda városában elsô alkalommal rendeztek népi gyûlést, amelyen mintegy ezer, fôként a Csíkszeredától száz kilométerre fekvô, románlakta Maroshévízrôl behozott ember vett részt.
Csedô Csaba István, Csíkszereda polgármestere román, majd magyar nyelven mondott beszédében az Erdély Romániával való egyesítését kimondó gyulafehérvári határozatból idézett: "Teljes nemzeti szabadság az együtt lakó népek számára. Minden népnek joga van a maga neveléséhez és kormányzásához anyanyelvén, saját közigazgatással, saját kebelébôl választott egyének által."
— A központosítás lebontása, a helyi közösségek szabad fejlôdése és autonómiájuk megteremtése az alkotmányos és törvényes keretek között — ez a jövô útja, amelyen az itt élô magyarok és románok konfliktusok és viszályok nélkül elindultak, errôl pedig nem fogja ôket eltéríteni semmiféle rágalomhadjárat — hangsúlyozta beszédében a polgármester, nyitottságra, egymás megértésére, a másság és az önazonossághoz való jog elismerésére szólítva fel hallgatóságát.
Mircea Dusa prefektus az 1918. évi román egyesülés történelmi elôzményeirôl szólt, majd hangsúlyozta, hogy Hargita megye éppolyan normális megye, mint Románia bármely más megyéje, az állam nem veszítette el hatalmi tekintélyét fölötte.
A prefektus méltányolta a kisebbségiek kultúrájuk és nyelvük megôrzése érdekében tett erôfeszítéseit. — Vannak ugyan más hangok, de a szélsôségnek nincs helye, nincs létjogosultsága — fûzte hozzá. A prefektus külön hangsúlyozta: "visszautasítjuk a területi autonómia fogalmát, mi a decentralizáció hívei vagyunk".
Valer Dorneanu, a képviselôház elnöke megbékélést szorgalmazó beszédében azt fejtette ki, hogy a több kultúra együttélése és az etnikai pluralizmus nem jelenti a nemzetállamok aláaknázását. Beszéde végén a Hargita megyei születésû politikus magyar nyelven is köszöntötte a hallgatóságot.
A kormány részérôl Georgiu Gingãras ifjúsági és sportminiszter vett részt az ünnepségen. Jelen volt az RMDSZ képviseletében Verestóy Attila Hargita megyei szenátor, az RMDSZ szenátusi csoportjának vezetôje, Antal István és Ráduly Róbert Kálmán Hargita megyei parlamenti képviselô.
A népi gyûlés végeztével az ünnepi tribün elôtt elvonultak a városban állomásozó hegyivadász és csendôr dandár alakulatai, majd istentiszteletet és koszorúzást tartottak. A román nemzeti ünnep alkalmával avatták fel Csíkszeredában a görögkeleti egyház által nemrégiben megvásárolt ingatlanban az elsô román pátriárka, Miron Cristea nevét viselô kulturális központot. Az avatóünnepségen Ioan Selejan püspök megköszönte a román kormánynak az ingatlan megvásárlásához nyújtott anyagi segítségét.
Bukarestben, Gyulafehérváron és Kolozsváron is nagyszabású ünnepségekre került sor. Kolozsváron az ünnepi rendezvénysorozat az esti órákban az Avram Iancu (Bocskai) téren rendezett nagyszabású tûzijátékkal ért véget, amelyen mintegy tízezer ember vett részt. A román pártok kifogásolták, hogy a kolozsvári rendezvényeken az RMDSZ helyi képviselôi nem jelentek meg.
Sógor Csaba és társai megbüntetését követeli a román sajtó
A törvény teljes szigorának érvényesítését és a csíkszeredai felhívás aláíróinak példás megbüntetését követelték szombati kommentárjaikban a nacionalista román lapok. A bukaresti Adevãrul szerint a felhívás aláírói azzal, hogy a román nemzeti ünneprôl való távolmaradásra szólították fel a csíkszeredai magyarokat, megsértették az alkotmányt. A felhívásnak az a része, amely gyászszalag felkötésére kéri a magyarokat, "támadás a román állam ellen".
— A büntetô törvénykönyv szerint mindezeket a bûncselekményeket 5 évtôl 15 évig terjedô börtönnel kell megtorolni — írta az Adevãrul, amely szerint ha elmarad a büntetés, "csak rossz vicc marad" minden olyan nyilatkozat, hogy helyreállt a román állam hatalma a többségében magyarok lakta romániai megyékben.
— A csíkszeredai felhívás a legfájdalmasabb megnyilvánulása annak a szélsôségnek, amelyet a jelenlegi hatalom politikai számításokból eltûr. Még fájdalmasabb volt a kormány válasza, amely egy közelgô fontos parlamenti szavazásra való tekintettel egyszerû diákcsínynek minôsítette a történteket — hangsúlyozta a Curentul címû lap.
A Curentul National címû lap hosszú kommentárt szentelt annak bizonyítására, hogy a felhívás szerzôi nyilvánvalóan a kormánypárt és az RMDSZ párbeszédét akarták megszakítani. A magyar politikusok rendkívül pontosan kiszámították lépéseiket, s az egyik kezdeményezô, Sógor Csaba szenátor mögött pedig személyesen Orbán Viktor magyar miniszterelnök áll — vélte a lap.
— A magyarok, miután többségben vannak az ôket megtûrô Románia néhány megyéjében, úgy hiszik, joguk van arra, hogy megalázzák az ország nemzeti ünnepét. A magyarok ilyenek, a kérdés csak az, hogy mit keresnek Románia parlamentjében — írta a Cronica Românã címû lap.
A visszafogottabb kommentárok példátlan ostobaságnak, illetve súlyos politika baklövésnek minôsítették a csíkszeredai felhívást.
— Az elmúlt napokban történtek fényében a felhívás azoknak jött kapóra — ebben az esetben Radu Timoftének, a Román Hírszerzô Szolgálat igazgatójának —, akik azt állították, hogy a román állam elveszítette hatalmát Hargita és Kovászna megyében. A felhívás nagyon kényes helyzetbe hozta mind Adrian Nãstase miniszterelnököt, mind pedig Markó Bélát, az RMDSZ elnökét — hangsúlyozta a Cotidianul címû lap.
A magyar szellemi élet és kultúra újabb hat kiválósága vehette át a magyar miniszterelnök által adományozott Corvin-láncot szombaton a Parlamentben Orbán Viktor kormányfôtôl. Az újrahonosított magas állami kitüntetésben Kallós Zoltán Kossuth-díjas néprajzkutató, Lovász László Wolf-díjas matematikus, Nemeskürty István Széchenyi-díjas irodalomtörténész, Oláh György Nobel-díjas kémikus, Szokolay Sándor Kossuth-díjas zeneszerzô és Zsigmond Vilmos Oscar-díjas operatôr részesült.
A magyar kormányfô méltató beszédében kiemelte, hogy ezt a különleges kitüntetést a nemzet szellemi életéért, kultúrájáért legtöbbet tevô személyek kapják meg, akiknek életmûve követendô példára ösztönöz, az egész nemzetet tiszteletre készteti. Arról szólva, hogy a korábbi hat kitüntetettel együtt szombaton alakul meg s válik teljessé a tizenkét fônyi Corvin-lánc testület, Orbán Viktor hangsúlyozta:
— Sokat várunk ettôl a testülettôl, azt, hogy segít nekünk eligazodni, segít hinni a jövôben, abban, hogy ami igazán értékes, nem porlad el — mondta.
Orbán — aki a Parlament kupolatermében Mádl Ferenc köztársasági elnök jelenlétében akasztotta a Corvin-láncot a kitüntetettek nyakába — ez alkalommal arra hívta fel a figyelmet, hogy miután Magyarország tíz éve maga mögött hagyta a megszállás korszakát, egyre gyarapodik azoknak a száma, akik tettekkel akarják formálni a jövôt.
A miniszterelnök elsô ízben augusztus 24-én Budapesten adta át a Corvin-láncot Balogh János Kossuth-díjas zoológusnak, Lámfalussy Sándor közgazdász-bankárnak, Lukács János (John Lukacs) történésznek, Makovecz Imre Kossuth-díjas építésznek és Szabó Magda Kossuth-díjas írónak. A hatodik kitüntetett Teller Ede atomfizikus meggyengült egészsége miatt egyesült államokbeli otthonában vette át a Corvin-láncot.
A teljes létszámban szombattól létezô Corvin-lánc testület évente egyszer ülésezik. Felkérésre véleményt nyilváníthat majd a magyar tudományt, irodalmat és mûvészetet érintô, valamint a nemzet sorsát befolyásoló kérdésekkel kapcsolatban.
Minden tagja háromévente egyszer, három évig terjedô idôtartamra saját ösztöndíjast jelölhet ki, aki havi nettó félmillió forintban részesül alkotó tevékenységének támogatásaként. Az ösztöndíjasokat a Corvin-lánc tulajdonosai már szombaton a testület megalakulása után megnevezhetik.
A Corvin-lánc testület alakuló ülése
Nemeskürty István irodalomtörténészt választotta elnökévé a magyar mûvészeti és tudományos élet tizenkét kiemelkedô személyiségébôl álló Corvin-lánc testület Orbán Viktor miniszterelnök jelenlétében tartott alakuló ülésén szombaton a Parlamentben.
Az ülést a kormányfô nyitotta meg, a testület ezután választotta meg tisztségviselôit. A grémium elnökhelyettese Makovecz Imre építész és Lukács János történész lett. A vonatkozó rendelet szerint a testületnek csak egy elnökhelyettese lenne, de az alakuló ülés úgy határozott, hogy a határon belülrôl és túlról is választ egy-egy helyettest. A grémium fôjegyzôi teendôit Szabó Magda író és Kallós Zoltán néprajzkutató látja el.
Az alakuló ülésen a tagok még nem tettek javaslatot a Corvin-lánc ösztöndíjasainak személyére, ajánlásaikat azonban még e hónapban el kell juttatniuk a testület irodájához, amely a Miniszterelnöki Hivatal kabinetjén belül mûködik. Az elsô havi összeget egyidôben, az elôzetes tervek szerint januárban folyósítják. Az alakuló ülésen Teller Ede, Lukács János (John Lukacs) és Lámfalussy Sándor nem tudott részt venni.
A Protestáns Teológiai Intézet dísztermében tartotta szombat délelôtt évi közgyûlését az Erdélyi Magyar Közmûvelôdési Egyesület (EMKE). A gyûlést az EMKE elnöke dr. Kötô József nyitotta meg, majd köszöntô szavai után elhangzott az elnöki, valamint a pénzügyi beszámoló az EMKE egész évi tevékenységérôl.
A napirend következô pontjaként Balogh Ferenc ismertette a "Fehér foltok" címû programot, amely az EMKE legfontosabb stratégiájaként szerepel a jövô évi tevékenységében. Az egyesület három alapelv szerint mûködik, mondotta Balogh Ferenc, elsô az önszervezôdés, ugyanis csak akkor születik meg és létezik valami, ha a helyi emberek akarják; második alapelv az elvszerû együttmûködés, az EMKE tudniillik nem kíván rátelepedni más szervezetekre; a harmadik alapelv pedig a kulturális misszió vállalása, és itt jutnak el a Fehér foltok nevû programhoz. Fel kell mérni, hogy mely területek nincsenek lefedve civil szervezetek által, majd ezután következik a kulturális misszió.
A közgyûlés következô napirendi pontjaként szerepelt annak a határozatnak az elfogadása, amely a "Felhívás az Erdélyi Magyar Kulturális Alap létrehozására" címet viseli. Ezt az alapot az EMKE közadakozásból hozná létre, mely pályázati alapon támogatná mûvelôdési és kulturális intézményeinket. "Felhívással fordulunk tehát az erdélyi magyar társadalomhoz, a világban bárhol élô nemzettársainkhoz, egyházi- és világi köztestületeinkhez, kiemelten vállalkozói társadalmunkhoz, segítsék kultúránk megmentését és adakozzanak az ERDÉLYI MAGYAR KULTURÁLIS ALAP számlájára: Erdélyi Magyar Közmûvelôdési Egyesület, Societatea Maghiarã de Culturã din Transilvania, Banca Comercialã Româna, 3400 Cluj-Napoca, str. Gh.Baritiu,nr.10–12, 2511.31 — 728.7/ROL, 2511.31 — 728.8/USD.
A közgyûlés ugyanakkor elfogadta Szikszai Mária javaslatát, amely az Erdélyi Kulturális Utak címû program elindításáról szól, és ugyancsak megszavazta egy memorandum megfogalmazását és annak eljuttatását Dan Matei Agathon turisztikai miniszterhez, melyben az EMKE kinyilvánítja tiltakozását a Segesvár melletti Drakulaland turisztikai központ felépítése ellen. A napirend utolsó pontjaként szerepeltek a hozzászólások, felszólalt, többek között Kiss Jenô, a sepsiszentgyörgyi Mikes Kelemen Közmûvelôdési Egyesület titkára, aki nehezményezte, hogy a közgyûlésen kevesen vannak jelen, holott a beszámolóban elhangzott, hogy az EMKÉ-nek ezernél több szervezete van az országban. Ez a nagy szám nem fedi a valóságot — mondotta Kiss Jenô — sok "alvó" szervezet van, és számon kellene tartani, kik az alvók. Jó lenne ha az elnökség tagjai évente legalább egyszer ellátogatnának minden megyébe, és ugyanakkor körlevelet is küldenének a mûvelôdési szervezetekhez. Kiss Jenô ugyanakkor felhívta a figyelmet, hogy jó lenne ha az EMKE-díjakhoz pénzt is társítanának, hiszen ezeket a mûvelôdési élet napszámosai kapják, és meg kellene ôrizni a tekintélyét.
A közgyûlés után, délután 14 órától került sor a hagyományos EMKE-díjak kiosztására, a díjazottak névsorát szerdai lapszámunkban már közöltük, így csak egy újdonságról számolunk be. Idén elôször osztották ki az EMKE Romániai Magyar Népfôiskolai Társaság Balázs Ferencrôl elnevezett díját, melyet a szórványban közösségszervezés — ezen belül felnôttképzés terén tevékenykedôket jutalmaznak. Elsôként Péter Károly kapott Balázs Ferenc díjat, az aranyosgyéresi népfôiskola szervezésért.
BESZTERCE
Elsô ízben szervezték meg szombaton Besztercén a megye civil szervezeteinek fórumát, amelyre a szervezôk — a helyi RMDSZ, a Besztercei Magyar Diáktanács és a MADISZ — a megye minden egyesületét és alapítványát meghívták.
Mint azt Szántó Árpádtól, a Beszterce Naszód megyei tanács alelnökétôl megtudtuk, a fórumra öt civil fórum — a Pro Zselyk, a Pro Hereditate, a Bethlen Egyesület, a Cserhalom Egyesület és a Comunitas Alapítvány — küldte el képviselôit. — A tanácskozás rendkívül hasznos volt — mondta az alelnök -, hiszen elsô alkalommal sikerült szemlét tartani a megye magyar jellegû civil szervezetei fölött. Tájékozódtunk egymás terveirôl, nehézségeirôl. Jómagam — megyei tanácsosi minôségben — azokról a lehetôségekrôl tartottam elôadást, amelyeket maga a megyei tanács ajánl fel ezeknek a szervezeteknek. Remélem, hogy jövô alkalommal egy kicsit célratörôbb lesz a besztercei magyar civil fórum, hiszen ilyenkor már konkrét projektekkel, számításokkal és dossziékkal kell elôállnia annak, aki támogatást akar nyerni. Persze ez nem jelenti azt, hogy teljesen háttérbe kell szorítani az általános jellegû kisebbségi gondok kérdéskörét.
A magyar külügyi szóvivô megítélése szerint a szombaton hatályba lépett hazai rendelet, amely szerint a Magyarországra utazó román állampolgároknak legkevesebb öt napra naponként ötven eurót kell felmutatniuk a határátlépéskor, nincs összefüggésben azzal, hogy január 1-tôl hatályba lép a magyar kedvezménytörvény.
Horváth Gábor elmondta: a magyar félnek van információja a romániai rendelet tartalmáról, ám azt részletesen is tanulmányozni fogják az illetékesek. Eszerint a rendelet vélhetôen azt a célt szolgája, hogy Románia teljesítse az Európai Bizottság és az uniós tagállamok elvárásait. Ennek teljesülése esetén Románia lekerülhetne az EU-ban vízumkötelezett országok listájáról.
— Bulgária már elérte ezt, Romániának azonban az Európai Bizottság további feladatokat szabott ahhoz, hogy ez megtörténjen — emlékeztetett a szóvivô.
Horváth közölte: a rendelet alkalmazásával kapcsolatban Budapest támaszkodni kíván a romániai magyar szervezetek, kiemelten az RMDSZ helyzetértékelésére, hogy kiderüljön, a rendelet alkalmazásának lehet-e hatása, és ha igen, milyen, a Magyarország és a romániai magyarság közötti kapcsolattartásra.
A határátlépés megszigorításáról szóló sürgôsségi rendeletet december elsejei hatállyal október végén adta ki a bukaresti kormány, s a végrehajtási rendelet a hét közepén jutott el a határrendészeti szervekhez. A Magyarországra, valamint a többi volt szocialista országba, illetve Törökországba utazó román állampolgároknak szombattól legkevesebb 250 eurónak megfelelô összeg meglétét kell igazolniuk. Ez történhet készpénz — konvertibilis valuta, ideértve a forint — bemutatásával, illetve utazási csekkel, devizaalapú hitelkártyával vagy más pénzügyi garancia igazolásával. Nem kérik a minimális valutaösszeget azoktól a román állampolgároktól, akik orvosi kezelésre utaznak, nemzetközi konferenciákon, összejöveteleken és kulturális sportrendezvényeken vesznek részt, ezt azonban dokumentumokkal igazolni kell.
Nem kell a minimálisan megkövetelt összeget igazolniuk azoknak, akik rokonaik betegsége vagy elhalálozása, illetve bármely más alapos indok miatt utaznak igazolhatóan egy adott országba. Mentesülnek a valutaösszeg felmutatásától azok is, akik igazolt munkavállalási kötelezettséggel vagy érvényes munkavállalási engedéllyel utaznak ki Romániából. Mentesülnek továbbá a minimális valutaösszeg igazolásától azok a román állampolgárok, akik a határrendészeti szervek által kiadott kishatárforgalmi vagy egyszerûsített határátlépési engedély alapján lépik át az országhatárt.
A szlovák külügyminisztérium megerôsítette, hogy megérkeztek Pozsonyba a magyar kedvezménytörvény végrehajtási rendeleteit körvonalazó javaslatok, amelyekrôl egy héttel korábban tárgyalt a magyar kormány.
Ezzel együtt Budapest eljuttatta Pozsonyba azt a dokumentumot is, amely a velencei bizottság állásfoglalásának fényében készült a kedvezménytörvény végrehajtási rendeleteinek tervezetérôl. Pozsony azzal a szándékkal kívánja tanulmányozni a magyar dokumentumokat, hogy azok ismeretében közölje a kedvezménytörvénnyel kapcsolatos álláspontját a magyar külügyminisztériummal és a hírközlô szervekkel — áll a pénteken este kiadott szlovák külügyi közleményben.
Szlovákiában ugyanakkor bejelentették, hogy a Nyitrai Kerületi Hivatal bejegyezte a héten megalakult Szövetség a Közös Célokért (SZKC) nevû társulást, amely az alapítók szándéka szerint segíteni kívánja mindazokat, akik Magyarország és a Kárpát-medence többi országában élô magyarokkal keresik a kapcsolatépítés lehetôségeit.
Duray Miklós, a Magyar Koalíció Pártjának (MKP) ügyvezetô alelnöke elmondta: a társulást öt jogi alany, az MKP, a Csemadok, a szlovákiai magyar pedagógusok, a szülôk szövetsége és a cserkészszövetség hozta létre.
— Amennyiben a Határon Túli Magyarok Hivatala a most létrejött szövetséget arra kéri fel, hogy segítsen mindazoknak, akik a kedvezménytörvény hatálya alá tartoznak, akkor a tervek szerint a Szlovákiában tizenegy regionális iroda mûködtetését tervezô SZKC a HTMH-val szerzôdésben állapodik meg a jelzett tevékenység megvalósításáról — fogalmazott Duray.
Amint mondta: az SZKC irodái a magyarigazolvány megszerzésére jogosult személyeknek segíteni fognak abban, hogy a kérvényeik a magyar konzuli hivatalokon keresztül eljussanak az illetékes magyarországi közigazgatási szervekhez, amelyek majd kiadják számukra a magyarigazolványt.
Az SZKC elnöke Mézes Rudolf, a Szlovákiai Magyar Szülôk szövetségének elnöke lett.
Ioan Mircea Pascu nemzetvédelmi miniszter ma, Szabó János magyar honvédelmi miniszter meghívására, munkalátogatást tesz Szegeden.
A nemzetvédelmi tárca sajtóirodája szerint a miniszterek a kétoldalú együttmûködés bôvítésének módozatait, a NATO-integrációs folyamat és a román hadseregreform fôbb koordinátáit beszélik meg. Áttekintik az idôszerû politikai és katonai helyzettel, valamint a délkelet-európai regionális biztonsági és együttmûködési politikával kapcsolatos kérdéseket. Megvizsgálják a soknemzetiségû Tisza mûszaki zászlóaljra vonatkozó egyezmény, valamint a katonatemetôk kölcsönös gondozásáról szóló kétoldalú megállapodás elôkészítését.
Szabó János és Ioan Mircea Pascu áttekinti a két ország közötti együttmûködést szabályozó jogi okmányok véglegesítésének helyzetét olyan területeken, mint az államtitoknak számító katonai információk cseréje és védelme, valamint a két ország légvédelmi erôi közötti kommunikáció.
MIKULÁS-BAZÁRT szervez a Báthory István Líceum Diáktanácsa december 4-én, kedden du. 5 órától a líceum nagyépületének I. emeletén. Az ajándékokat az V–XII-es diákok készítették és ôk is árulják. Szeretettel várják a vásárlókat!
KISMAMAKLUB ÖSSZEJÖVETEL ma, december 3-án, hétfôn du. 5 órától a Mócok útja 75. szám alatti Pro Iuventute székházban. Meghívottak: Nisztor Krisztina óvónô, aki játszóházzal szórakoztatja a gyerekeket és a Mikulás, aki a szülôk által vásárolt ajándékokat osztogatja a gyerekeknek. Sok szeretettel várják a kisgyermekes szülôket, nagyszülôket a szervezôk.
A MIKULÁSI-KARÁCSONYI AJÁNDÉKTÁRGYAK eladással egybekötött kiállítását — amelyeket a kolozsvári Providenta-Gondviselés-Fürsorge Egyesület munkaterápiás foglalkoztatójának fiataljai készítettek — december 21-ig tekinthetik meg az érdeklôdôk a Cetãtii utca 10. szám alatti székházban (Erzsébet út tetején).
A BETHLENI BETHLEN EGYESÜLET évi közgyûlésére december 9-én, 17 órai kezdettel kerül sor a Nagy Szamos-parti kisvárosban.
Márkos Albert emlékünnepség a kolozsvári Népfôiskolán
Márkos Albert zeneszerzô halálának 20. évfordulója alkalmából Márkos Albert életmûvét dr. Angi István zeneesztéta eleveníti fel elôadásában december 4-én, kedden délután 5 órai kezdettel a Györkös Mányi Albert Emlékházban (Majális/Republicii 5. sz.) .
Márkos Albert mûveibôl elôadnak: Buzás Pál, Georgescu Mária, Rónai Ádám és a Concordia vonósnégyes: Márkos Albert, Botár Gerô, Moldován Olimpiu és Török Béla közremûködésével.
A család a mai társadalomban — címû elôadást tartott dr. Lászlóffy Ilona pszichopedagógus pénteken délután a Római Katolikus Szent Mihály Caritas székhelyén. A negyedik szaktanácsadó elôadáson szó esett a család, az emberek életében betöltött szerepének a megváltozásáról. A modern kor hatására a társadalom alapsejtje úgy tûnik, válságban van. Manapság a fiatalok igyekeznek minél hamarabb kiválni családjukból, és individualista, karrierista életformában szeretnének kibontakozni, távol a számukra nyûgnek és tehernek tûnô kötelezettségektôl: egymásra való odafigyeléstôl, gyerekneveléstôl.
Európai viszonylatban a házasságok számának körülbelül fele válásba torkollik. Egyre több jel mutat arra, hogy a felgyorsult világban meghaladott jelenséggé vált a család. A szakemberek egy része eme radikális vélemény ellenében azt az érvet szokta hangoztatni, hogy a modern kommunikációs eszközök helyettesítik az együttlétet. Vagyis, ahol gazdasági kényszer miatt megszûnt az együttélés lehetôsége, ott a távolságokat áthidalni hivatott kommunikációs eszközök helyettesítik az együttérzést. Továbbá, Lászlóffy a család elsôdleges szerepeként emelte ki a gazdasági funkciót. A pénzre orientálódott társadalomban a családot érintô terveket menthetetlenül átszövi az anyagi érdek, elsôrendû szempontként dönt a pénz. A pénzhajsza számos kárt és konfliktust okozhat a családi életben, ezért a szakemberek azt tanácsolják: meg kell tanulnunk gazdálkodni az idôvel oly módon, hogy minél többet fordítsunk belôle szeretteinkre. Az elôadás a többi szerepkör bemutatásával folytatódott, amelyek egyaránt fontos szerepet játszanak a gyermek fejlôdésében. Az elôadáson fellépett a Kós Károly ifjúsági kamarakórus, valamint Borsos Edit és Krejcik Ágnes énekmûvész. Muzsi Jolántól, a Caritas igazgatónôjétôl megtudtuk, az udvaron építendô szociális konyha és vendéglô munkálatai jó ütemben haladnak, és reméli: már az ünnepekre használatba helyezik.
Ma este tíz órától a Diesel-klub ad otthont a Wanna és a Seven együttes koncertjének.
Az elôzenekar (Wanna) Désen próbál, alternatív rockzenét mûvelnek. A négytagú zenekar (Oana Domninoru — vokál, Marius Cristian Bob — gitár, Emanuel Asurdoaie — dobok és Valer Florian — basszusgitár) már korábban is sikeresen együttmûködött a Sevennél, Désen is elôzenekarként szerepeltek, ez tulajdonképpen a kolozsvári bemutatkozásuk.
Dudu Isabel (Sandu Bãrbutã — vokál), Vincent A. D. (Vasile Pop, basszusgitár), Cosmo Kadar (dobok), Dan Emilio (Gabi Bota, billentyûsök) és Nicu Barna (gitár, vokál) — azaz röviden a Seven valamivel hosszabb "életet" tud maga mögött, 2000 februárjában alakultak. Mûfaji besorolásuk szerint muzsikájuk "Love" — de nagyon sok hatás érzôdik zenéjükön. Húsz dal van a repertoárjukon, koncertjük egy órát tart.
A nap másik hasonló eseményének a fôszereplôje a Hara együttes, amely este 8 órától a Hôsök/Deák Ferenc utcai Bolta Irish Pubban élô koncertet ad. Ezt megelôzôen a Hollywood Music & Film üzletében tartanak sajtótájékoztatót elsô albumuk (Aiurea) avatójának alkalmából.
Több mint félszáz festményét és rajzát állította ki a Reményik Sándor Galériában Tájak, virágok, emlékek címmel dr. Wéber. T. Mária. A tárlat vasárnap déli megnyitóján dr. Alexandra Rus mûvészettörténész dicsérô szavakkal illette a színek és formák világában is jól eligazodó, mûvészi hajlamait évtizedek óta sikeresen megcsillogtató orvosnôt. A mûvészi mûsorban közremûködött a No frakk együttes. Tagjai: Soó Éva (szavalat) és Leopold Máriusz (furulya, gitár, dorong).
Mindig sajnáltam azokat, akik, bevallásuk szerint, sohasem álmodtak színesen. Úgy éreztem elestek egy élménytôl, szegényebbek. Hogy dr. Wéber T. Mária álmai színesek-e vagy sem nem kérdeztem, de a doktornô akaratlanul is válaszolt fel nem tett kérdésemre. Méghozzá színesen. A Reményik Sándor Galériában kiállított olajképeiben ugyanis mintha álmainak keresne és találna formát. Még akkor is, ha ezek az álmok meglehetôsen valószerûek, abból a környezô világból táplálkoznak, amelyet a fôorvos asszony több évtizedes hunyadi körorvosi terepmunkáján vagy országjárásai alkalmával olyan jól megismert. Az embert nem kényeztetô, hegy-völgyes, omladékos, köves kalotaszegi táj nemegyszer okozhatott gondot a betegeihez sietô doktornônek, ugyanakkor azonban minden fáradtságáért kárpótolta természeti szépségeivel. A zöldek, sárgák, barnák megannyi változatában pompázó erdôségek, a kristálytiszta hegyi patakok, gazdagon virító rétek, erdei tisztások enyhítettek azon a feszültségen, amelyet felelôsségteljes munkája jelentett számára. És a felüdülésnek, erôgyûjtésnek ezek a rövidke pillanatai életre szóló élményforrásokká is váltak. Nemcsak a pihenô doktornô, hanem az alkotó mûvész számára is. Wéber T. Mária a jelek szerint most is belôlük táplálkozik. Ecsettel a kezében emlékezik, azt is mondhatnám: ébren álmodik és igyekszik álmaival bennünket is megismertetni. Optimizmus, derû és nyugalom árad munkáiból. Nem véletlenül, hiszen bizonyos mértékig önmagát is belelopja képeibe. Innen azok rendkívüli színgazdagsága, lirizmusa, de ugyanakkor határozottsága, lendületes ecsetkezelése is.
Wéber doktornô azonban színek nélkül is tud színesen fogalmazni. Fekete-fehér tusrajzaiban mintha még több melegséggel öntené formába élményeit, elevenítené fel emlékeit. Biztos kézzel rajzol, a maga és a mások örömére.
(A kiállítás munkanapokon 10–15 óra között tekinthetô meg.)
Négy évvel ezelôtt történt. Az iskolájában tartott Mikulás-bulira indult az akkor éppen nyolcesztendôs unokám. Nagyapja a ház elôtt várta, hogy elkísérje, én a lépcsôházban a korlát fölé hajolva követtem teintetemmel: szökdécselt lefelé a lépcsôn, dzsekije alól piros szoknyácska kandikált ki, haja piros masnival kétfelé fogva; jobb vállán piros lakktáska himbálózott, kezében a fényes piros papírba pakolt ajándékcsomagot (és persze a velejáró virgácsot) szorongatta, amelyet annak az osztálytársának vitt, akit elôzô napon kisorsoltak számára. Kis Mikulás...
Az alkalmi öltözetet a meglévô holmijából válogattuk össze, frizuráját én rendeztem, a piros táskát egy "second hand" üzletben turkáltuk, de a kislány mindezzel elégedett volt.
"Jól nézel ki" — szóltam utána, mert így éreztem. Mire ô visszafordult és aranyos mosollyal felelte: "Tudom".
Ártatlan hiúsága Saint-Exupéry Rózsáját juttatta eszembe. ("De szép vagy", csodálta meg a Kis Herceg. "Ugye?" — mondta a kis virág).
Négy év telt el azóta, és tavaly, röviddel Mikulás-nap után — a szüleit követve — a gyerek messzire került tôlünk.
Vajon az idén, az elsô ott töltött december 6-án, mehívják-e egy iskolai "Santa Claus party"-ra? És ha igen, kisorsolják-e ott is, ki lesz az, akinek örömöt szerez majd ajándékával? Hát ezüstözött, aranyozott virgácsot árusítanak-e minden utcasarkon? (Nem hiszem, ez hazai szokás). Már nem tudok, mint egykor, részt venni nap mint nap életében, tapasztalni a változásokat, fejlôdését. (Fogalmam sincs, például, milyenruhában megy majd el — ha megy — a Mikulás-ünnepélyre.)
Így csak remélhetem, hogy hû marad továbbra is a kis rózsához, mely a szívében él, megôrzi természetesen üde színét, illatát, megmosolyogja naiv kényeskedését.
És nagyon remélem, hogy a kislányok érthetô tetszenivágyása nem párosul nála (mint egyeseknél tapasztaltam) túlzásba vitt igényekkel, nem fajul soha hivalkodássá, mások lepipálásának törekedésére.
Hiszen a tetszetôs külsônél nagyobb érték az, ami a szem számára az elsô pillanatban láthatatlan: a belsô szépség, amelyet az ember — a Kis Herceg szavaival élve — csak a szívével lát meg igazán.
Kezdjem azzal, hogy magam is fel tudom mérni, mennyi esélye lehet annak, hogy egy agyonvitatott és megszavazott törvényt az én javaslatomra újratárgyaljanak és módosítsanak: alig valamivel több, mint nulla. Ez nemcsak gyakorlati okok miatt (idô, procedúra stb.) ennyire valószínûtlen, hanem már csak azért is, mert politikust én még nem láttam olyat, aki egy nap azzal állt volna ki a választópolgárok elé, hogy: "Bocsánat, tisztelt hölgyeim és uraim, tévedtünk, kezdjük elölrôl az egészet!" (Lehet persze, hogy volt már ilyen a világtörténelemben, csak én nem figyeltem oda abban a ritka pillanatban.) A politikus ilyet akkor sem mer mondani, mikor pedig maga is tudván tudja immár, hogy igazából ezt kellene tennie. Attól fél, hogy ez árthatna a tekintélyének, meg tán pártja választási esélyeit is rontaná. Márpedig akkor inkább úgy kell hagyni, még ha napnál világosabb is, hogy valami végzetesen el van benne rontva. A politikus nem tarthatja a maga dolgának az olyan bajok utólagos jóvátételét, amelyeknek gondos megtervezésében neki is szerepe volt. Az ô dolga ilyenkor a szerecsenmosdatás: addig kell magyaráznia és védenie körömszakadtáig a maga igazát, míg csak el nem hiszi maga is, hogy ami feketének látszik, az tulajdonképpen fehér.
A státustörvény alapjában véve nem rossz törvény. Fontos is. Csak örülhetünk neki, hogy a magyar kormány megpróbál törleszteni valamit tartozásaiból. Örömünk pedig még nagyobb is lehetne, ha egyszer eljuthatnánk oda, hogy errôl az egész problémáról úgy kezdjenek végre beszélni, hogy a magyar adófizetô a nekünk szánt kedvezményekben ne valami jótékony humanitárius segítségnyújtást lásson (az ilyet most Afganisztánba kell küldeni, nem nekünk), de ne is csak a nemzeti egység szimbolikus kifejezését és megélését (hiszen ezt így esetleg túl költséges mulatságnak találná), hanem értse meg világosan, hogy ezzel Magyarország tulajdonképpen visszatérít nekünk valamit, amit korábban mi adtunk neki (kollektíve értve persze, nem személy szerint). Mert gondoljuk csak meg, hogy csupán az utóbbi 15 évben hány szakembert kapott tôlünk készen Magyarország, a szakképzett munkásoktól az orvosokig, mérnökökig és egyetemi tanárokig! Ezek munkájukkal mindannyian Magyarországnak hajtottak és hajtanak hasznot, felnevelésük, taníttatásuk és szakképesítésük pedig egy fillérébe se került a magyar államnak. Ha csak ezt adjuk is össze, hogy mennyibe került volna, egyébrôl meg nem beszélünk, már az is tetemes összeget tesz ki. Szerintem legfôbb ideje, hogy ezt egyfajta visszatérítendô kölcsönként fogjuk fel (ha már így beleéltük magunkat a piacgazdaságba).
A törvény tehát alapjaiban nem rossz. De vannak olyan részletei, amelyekrôl már most látni lehet, hogy a végrehajtás során nemcsak az emberek kerülhetnek nagyon kellemetlen helyzetbe miattuk, hanem egyenesen világraszóló botrányokra lehet számítani. (Nem túlzás, a világraszólót is szó szerint tessék érteni!)
Kezdjem a kisebbikkel. A szöveg szerint a törvény hatálya kiterjed — jól figyeljük meg! — a törvényben felsorolt, Magyarországgal szomszédos államokban élô minden "nem magyar állampolgárságú, magát magyar nemzetiségûnek valló személyre", aki "a) magyar állampolgárságát nem önkéntes lemondással veszítette el, továbbá b) nem rendelkezik állandó magyarországi tartózkodásra jogosító engedéllyel". Jobban szerettem volna, ha inkább a határon túli "magát magyar nemzetiségûnek valló vagy nem magyar nemzetiségû, de magyar anyanyelvû" személyekre vonatkozna. Nálunk Romániában például az 1992-es népszámlálás során 1 624 959 személyt írtak össze bevallás alapján magyar nemzetiségûként, ebbôl azonban csak 1 590 290 magyar anyanyelvû is egyben (ez 34 669 nem magyar anyanyelvû, de magát attól még meggyôzôdéssel magyarnak tartó embert jelent), magyar anyanyelvû személyt viszont összesen 1 639 135-öt találtak, ami azt jelenti, hogy 48 845 ember nem magyar nemzetiségû, de magyar anyanyelvû. A magyar nemzetiségû és/vagy magyar anyanyelvûek száma tehát összesen 1 673 804. Nem értem, hogy ezt a majd 50 000 embert miért kellene eleve kirekeszteni a törvény biztosította kedvezményekbôl, mikor pedig mindegyikük a magyar anyanyelvûek táborát szaporítja eggyel. Márpedig a magyar nyelvrôl úgy tudjuk, hogy nemzeti létünk egyik (sokak szerint a legfontosabb) alapja. Ha ezek az emberek mind "jól jönnek" nekünk olyankor például, mikor magyar gyerekeink számára a szükséges osztálylétszámot kell biztosítani, akkor bizony nem illô dolog, hogy mikor viszont ôk is nyerhetnének valamit, ôróluk megfeledkezünk. De különben is: vannak itt Erdélyben például olyan magyar anyanyelvû örmények, akik a magyar kultúráért és tudományosságért jóval többet tettek, mint sok magyar. Miért ne részesülhetnének ôk is a kedvezményekben, illetve pontosabban: miért kell nekik más nemzetiségûnek vallaniuk magukat, mint aminek esetleg egyébként vallanák, ahhoz, hogy élvezhessék a törvényben felsorolt kedvezményeket?
A nagyobb baj azonban ott kezdôdik, mikor esetenként el kell dönteni, hogy ki is hát az, akit a törvényben felsorolt kedvezmények megilletnek. De konkrétan ám, nem általában, mert úgy könnyû. Az ördög ugyanis a részletekben lakik meg a konkrétumokban, és hogy mennyire ott lakik, az akkor fog majd kiderülni, mikor valakinek hivatalos ajánlással, aláírásával, pecsétjével kell majd igazolnia, hogy konkrétan Pista vagy Mariska magyar-e csakugyan, vagy csak úgy mondja. A magyar országgyûlés nem tudta megmondani (alighanem szerencsénkre!), mik lehetnek ennek a kritériumai (illetve a lényeget megmondta világosan — "magát magyar nemzetiségûnek valló" —, de mintha nem bízna egészen benne, hogy ezelég, és további feltételeket is szükségesnek tartana), és az egészet úgy vélte megoldhatónak, hogy belefoglalta a jogszabályba az ajánló szervezeteket is. Hadd viaskodjanak ôk az ördöggel. Így ennek a hálátlan feladatnak minden felelôssége rájuk van áthárítva. Nem tudom, hogy a magyar honatyák mibôl gondolták, hogy ezek ezt könnyebben el tudják majd dönteni.
Az ajánló szervezetek miatt már eddig is nagy kellemetlenségek támadtak. Románia esetében még azt sem lehet tudni, kiknek az ajánlásait fogják majd a magyar hatóságok mérvadónak tartani. Az RMDSZ és az egyházak nagy versengésben vannak egymással, mindegyik magának szeretné megszerezni ezt a jogot. Ahogy elnézem ezt a kiábrándító, tekintélyromboló küzdelmet, egyre inkább az az érzésem, hogy ezeknek a jámboroknak fogalmuk sincs, miért harcolnak olyan hevesen. Hiszen ha volna, akkor nem ezért nem lenne még mindig eldöntve, melyik legyen a hiteles ajánló szervezet, hanem azért, mert semennyiért sem akarná senki elvállalni. Most alighanem mindkét fél inkább csak azt az oldalát nézi a dolognak, amelynek alapjában az a régi elv áll, miszerint Krisztus koporsóját sem ôrizték ingyen. Ilyen ügyek érdekében nagy pénzeket lehet megmozgatni, nem mindegy tehát, hogy ki nyeri el ezt a megrendelést.
Az ajánló szervezet létének viszont egyedül az adhat értelmet, ha megszûri az igénylôket. Hogy megdolgozott a pénzéért, azt minden ajánló szervezet csak egyféleképpen igazolhatja: úgy, hogy csakugyan szûr. Egyes kérelmezôknek ad ajánlást, másokat meg elutasít. Ha senkit sem utasít el, akkor a rengeteg pénzt kidobtuk az ablakon. Pontosabban: odaadtuk valakinek, aki azt nulla hatékonysággal költi el. Muszáj tehát szûrni, muszáj lesz bizonyos embereket elutasítani, különben a megrendelô másra bízza a feladatot.
És itt kezd gyôzelmesen vigyorogni az ördög. A dolog eddig, míg csak elméletileg kellett róla beszélni, azért tûnt olyan egyszerûnek, mert mindig úgy tették fel a kérdést: hogyan lehet azt eldönteni, hogy kinek kell ajánlást adni? A válasz pedig mindig valami elképesztô naivságra vallott, bárhonnan jött is: hát ezt nem nehéz megállapítani, hiszen ha az illetô tud magyarul, ha tagja valamelyik történelmi egyháznak, ha ... Sancta simplicitas! (Avagy itt inkább: Sánta szimplicitás!) Próbáljuk már meg másképp tenni fel a kérdést! Kérdezzünk úgy: milyen "objektív kritériumok" alapján állapítjuk meg azt, hogy kit kell elutasítani? És itt ne érjük be azzal, hogy hát az látszik, mert nem látszik. Márpedig ezeket a kritériumokat világosan meg kell fogalmazni még az alkalmazás elôtt, hiszen ezek nélkül neki sem lehet fogni semminek.
Tegyük fel, hogy jelentkezik valaki, és elôadja, hogy ô magyarságát igazoló ajánlást szeretne kapni a magyar igazolvány megszerzéséhez, mert ô magyar, és ehhez neki mint romániai magyarnak a törvény szerint joga van. Rámeredünk csodálkozva: de miért beszél akkor románul? Mert magyarul nem tud, román az anyanyelve. Megkérdezzük, hová valósi. Vrancea megyei. Tehát nem is erdélyi. Hát a felekezete? Ortodox. Azt hiszem, a várható folytatás itt az, hogy az egyházi vagy RMDSZ-alkalmazott gondosan feljegyzi ezt az esetet a külön listára, hogy alkalomadtán bemutathassa, hogy azért nem hiába veszi ô fel a fizetését, utasított ô el szép számban embereket. Mint például ezt is. Hiszen ha nem is erdélyi, magyarul se tud, ráadásul még ortodox is, akkor világos, hogy ô nem magyar, ô csak hiszi azt, hogy magyar. De mi tudjuk, hogy nem az, hiába hisz ô akármit magáról.
Persze elég kicsi annak a valószínûsége, hogy ilyen kérelmezô jelentkezzék. De elvileg nincs kizárva. Vrancea megyében ugyanis az 1992-es népszámlálás során igenis összeírtak 153 magyart, ezek közül 50 román anyanyelvûnek, 42 ortodox vallásúnak mondta magát. Kívülrôl nézve könnyen azt hinné az ember, hogy ha valaki román anyanyelvû és ortodox, akkor a magyarsága sem lehet igazi. De gondoljuk már meg jobban! Ha egy ilyen ember Vrancea megyében a népszámláláskor egy olyan kisebbséghez tartozónak vallja magát, amelyet a saját anyanyelvén írott lapokban inkább folyton szidnak, semmint dicsérnek, amelybe bárki bármikor büntetlenül beletörölheti a lábát, amelyrôl tehát maga is jól tudja, hogy ahhoz tartozni inkább hátrányt jelent, mint elônyt, akkor vajon van-e a földkerekségen olyan ember (vagy olyan RMDSZ vagy egyház), akinek joga lenne ezt a bevallott odatartozást megkérdôjelezni? A 92-es romániai népszámlálásnak nem tartozott az alapelvei közé az, hogy ahol lehet, a nem románok számát növelje, sôt a gyakorlatban inkább fordítva volt, de azt még a népszámlálási biztos sem merte megtenni (az ajánló szervezet hivatalnokának viszont ez elôírás szerinti kötelessége lesz!), hogy ezt az embert a "nyilvánvaló objektív kritériumok" alapján megpróbálja lebeszélni magyarságáról! Mert azt még ô is tudta, hogy az ember nemzetisége szerint az, aminek hiszi magát. Ezt pedig egyesegyedül tôle lehet megtudni. Az illetô ebben nem tévedhet, hiszen nemcsak arról van itt szó, hogy azok vagyunk, aminek hisszük magunkat, hanem arról is, hogy mindnyájan attól vagyunk azok, amik vagyunk, hogy annak hisszük magunkat. Olyan tehát sem elvileg, sem gyakorlatilag nem lehetséges, mert fából vaskarika lenne, hogy valaki csak higgye magáról, hogy magyar, pedig igazából nem az.
Az ajánló szervezetnek tehát nincs is más lehetôsége, csak az, hogy kivétel nélkül mindenkinek adjon ajánlást, aki magyar nemzetiségûnek vallja magát. Erre különben a törvény szövege is kötelezi. Nézzük csak meg újra: "nem magyar állampolgárságú, magát magyar nemzetiségûnek valló személy"! Itt semmi egyéb feltétel nincs megszabva a két fentebb idézett, teljesen más jellegûn kívül! (Ezek után enyhén szólva feltûnô, hogy a Magyar Állandó Értekezlet — amint ez a 2001. október 26-i Zárónyilatkozat mellékletébôl kiderül — máris "szükségesnek ítéli, hogy a végrehajtási rendeletek megalkotása során a törvény jogalanyainak meghatározásában vegyék figyelembe az alábbi szempontokat: magyar igazolványt kaphat az a magát magyarnak valló személy, aki tud magyarul, illetve a) valamely bejegyzett magyar szervezet nyilvántartott tagja, b) valamely egyházi nyilvántartásban magyarként tartják számon, c) az állampolgársága szerinti állam magyarként tartja nyilván". Amit kiemeltem, az már többlet a jogszabályhoz képest, így az a különös helyzet állhat elô, hogy addig keresik az alkalmazáshoz az "objektív kritériumokat", míg a végén a végrehajtási rendeletek tulajdonképpen más jogalanyokat határoznak majd meg, mint a jogszabály!)
Ha az ajánló szervezet bárkit is elutasít, az világraszóló botrány. Ha például én lennék az a vranceai ember, én bizony meg sem állnék a Helsinki Bizottságig, Strasbourgig, Hágáig, és mindenütt elpanaszolnám, hogy valaki felül akarja bírálni azt, amit én a saját nemzetiségi hovatartozásomról állítottam. És mindenütt százszázalékosan nekem adnának igazat. Ha jól meggondoljuk, már az is bôven elég világraszóló botránynak, hogy egy európai parlament (amelyben egyébként minden párt elfogadja és fennen hangoztatja a szabad identitásválasztás jogát!) olyan törvényt szavaz meg, mégpedig elsöprô 93%-os többséggel, amelynek értelmében az ember ilyen opcióját másvalakinek kell igazolnia. Mert ha igazolhatja, akkor felül is bírálhatja. Márpedig ennek az elvnek az elfogadása (akár ha implicit formában is) a történelem olyan sötét korszakait idézi emlékezetébe az embernek, amilyenre nem hiszem, hogy igazából vágynánk. Jusson csak eszünkbe a két világháború közötti Romániában gyakorolt névelemzés, amikor ha egy magyar embernek román eredetû vagy annak (is) nézhetô családneve volt, minden tiltakozása ellenére románnak nyilvánították, és megtiltották neki, hogy gyerekeit magyar iskolába írassa. Ôk ugyanis jobban tudták, milyen nemzetiségû az illetô, mint maga a szenvedô alany. Vagy gondoljunk arra, hogyan hurcolták el 1942-ben a bözödújfalusi székelyeket az auschwitzi gázkamrákba egy "objektív kritérium", a szombatos vallás alapján: hiába mondták szegények, hogy ôk székely magyarok, mert a csendôr jobban tudta, hogy ôk zsidók.
Ha viszont az ajánló szervezet senkit sem utasíthat el, aki egyszer magyarnak vallja magát, ha tehát nem szûrheti az igénylôket (mert jaj neki, ha megpróbálja), akkor meg mi szükség van rá egyáltalán? Miért nem lehet ezt sokkal egyszerûbben úgy megoldani, hogy ha én magyar igazolványt szeretnék kapni, akkor elmegyek szépen egy ezzel foglalkozó magyarországi irodába (egy ilyen mûködhet a magyar konzulátuson is), ahol ünnepélyesen kijelentem, hogy én magyar nemzetiségû vagyok, alá is írom, átadom a szükséges iratokat, és ezek alapján ott helyben kiállítják nekem a magyar igazolványt? Miért kellene ehhez még egy ajánló szervezet igazolása is? Miért nem hiheti el nekem ezt a nyilatkozatomat egy magyarországi iroda ugyanúgy, ahogy az ajánló szervezet kénytelen elhinni? Hiszen az sem vehet figyelembe más kritériumot, csak azt az egyet, hogy én mit mondtam errôl! Mitôl hitelesebb az ajánló szervezet véleménye az én nemzetiségi hovatartozásomról, mint az én véleményem? (Szó ami szó, azon pecsét is van, ami meg az én számon jön ki, azon sajnos nincs.)
Hogy esetleg hátha csak hazudok, mert nagyon kecsegtet engem a kedvezmény, és ezért magyarnak mondom magam akkor is, ha egyébként nem úgy gondolom, és nem is aszerint élek a világon? Bizony megtörténhet. Nyilván az ilyenek kiszûrésére találták ki elsôsorban az ajánló szervezeteket. De hogyan tudhatná ezt egy ajánló szervezet megállapítani? Hazugságdetektort szereltet fel az irodáiba? Lehallgatókészüléket a gyanús személyek lakásába, hogy kifülelje, mit mondanak errôl egymásnak? Hogy lesz ez?
(Folytatjuk)
Jobbára havas, vagy az elôzô napok havazásától felázott, mély talajú pályán játszották az országos elsô osztályú bajnokság zárófordulójának legtöbb mérkôzését. Már a szombati nyitány tartogatott két kevésbé várt eredményt: a hosszú idôn át éllovas Rapid kikapott Galacon, továbbá hogy a fiatal Cosmin Olãroiu edzette, az elmúlt napokban nemcsak sikeresen szereplô, hanem szemet gyönyörködtetôen játszó csapatnak saját pályáján meg kellett küzdenie az egyenlítô gólért.
Eredmények és góllövôk: l Galati Otelul–Bukaresti Rapid 2–0 (Guritã és Dinu) l Karácsonkôi (Piatra Neamt-i) Csalhó–Temesvári UM 5–1 (Tiberiu Serban 2, Luput, Solomon és Costel Ilie — 11 m, illetve Bãtrânu) l Ploiesti-i Petrol–Konstancai Farul 1–1 (Irimescu, illetve Teican) l Pi-testi-i Arges FC–Bukaresti Sportul Studentesc 5–1 (Vlãdoiu 3, Grigorie Tudor és Iordache, illetve Ciobotaru) l Besztercei Glória–Bákói MFC 2–0 (Bucuroia 2) l Bukaresti National FC–Krajovai Universitatea 1–1 (Petre Marin, illetve Gigel Coman — öngól) l Brassói FC–Bukaresti Dinamó 1–1 (Moldovan, illetve Muntean) l Bukaresti Steaua–Ploiesti-i Astra 1–0 (Claudiu Rãducan). Az ôszi végeredmény:
1. Dinamó 15 9 5 1 36–16 32
2. National 15 8 6 1 28–11 30
3. Steaua 15 9 1 5 27–17 28
4. Rapid* 15 8 3 4 23–14 27
5. Krajova 15 6 5 4 23–19 23
6. Farul 15 6 4 5 20–21 22
7. Glória 15 7 1 7 16–19 22
8. Csalhó 15 6 3 6 21–19 21
9. Otelul 15 5 5 5 14–11 20
10. Bákó 15 6 2 7 19–23 20
11. Brassó 15 5 4 6 15–17 19
12. Astra 15 3 6 6 15–16 15
13. Arges FC 15 4 3 8 14–23 15
14. Petrol 15 3 4 8 14–28 13
15. Sportul 15 4 1 10 18–33 13
16. Tem. UM 15 3 3 9 14–30 12
*A Rapidtól a Brassóban történtek miatt 5 pontot levontak és ezenkívül a pályán 1:0-ás brassói gyôzelem helyett 3:0-lal igazolták az eredményt. Mindezt egyelôre nem veszik figyelembe a táblázat elkészítésénél, meg kell várni a vasutas csapat fellebbezését, illetve a szakszövetség végsô döntését.
A bajnokság 2002. március 2-án folytatódik.
Tíz emberrel is elgázolta az éllovas a Haladást, remiztek az üldözôk — ezek voltak a legérdekesebb eseményei a magyar bajnokság szombati mérkôzéseinek. Egyébként a pálya használhatatlansága miatt Kiss Béla játékvezetô úgy döntött, hogy nem lehet megrendezni az Újpest–Sopron labdarúgó összecsapást — a bíró úgy nyilatkozott, hogy a pálya egyharmada jeges, csúszós, sérülés- és balesetveszélyes, ezért döntött a halasztás mellett. A Magyar Labdarúgó Liga versenybizottsága szerdán dönt arról, hogy mikor játsszák le a mérkôzést.
Eredmények: l Kispest-Honvéd–Székesfehérvári Videoton 3–0 (gól: Sasu 2 — 52. és 89., valamint Babos — 70. perc) l Debreceni VSC–Vasas Danubius Hotels 2–2 (Tiber — 21. és Nenadics — 72. perc, illetve Zrlic 2 — 9. és 41. perc) l Zalahús Zalaegerszegi TE FC–Dunaferr SE 1–1 (Kenesei — 71. perc, illetve Tököli — 39. perc; a zalaiaktól a 87. percben Radu Sabót reklamálásért kiállították) l MTK Hungária FC–Szombathelyi Haladás 5–1 (Zavadszky — 2., Czvitkovics — 23., Ferenczi — 31., továbbá Illés 2 — 45. és 74. perc, illetve Japa — 57. perc; piros lap: Komlósi — MTK, 39. perc). A Gyôri ETO–Ferencvárosi TC találkozót vasárnap bonyolították le, lapzárta után ért véget. Az állás:
1. MTK 21 16 3 2 43–12 51
2. ZTE 21 12 4 5 43–26 40
3. Dunaferr 21 9 7 5 39–23 34
4. FTC 20 10 3 7 32–26 33
5. Videoton 21 9 6 6 25–25 33
6. Újpest 20 7 5 8 36–35 26
7. Kispest 21 7 5 9 30–37 26
8. Debrecen 21 5 9 7 24–29 24
9. Sopron 20 6 4 10 30–38 22
10. Gyôr 20 4 7 9 25–36 19
11. Haladás 21 4 7 10 23–43 19
12. Vasas 21 4 2 15 23–43 14
Puszanban egyórás látványos ünnepi mûsor után kisorsolták a május 31–június 30. között sorra kerülô 17. labdarúgó-világbajnokság csoportbeosztását.
A legnehezebbnek az F-négyes tûnik, ahol Argentína, Svédország, Anglia és Nigéria küzd egymással a továbbjutásért. Nem lesz könnyû dolga a címvédô francia válogatottnak sem: Dániával, Uruguayjal és Szenegállal került össze.
A nyitómérkôzésen Szöulban május 31-én a címvédô franciák európai idô szerint 12.30-kor a vb-újonc Szenegállal találkoznak.
A csoportbeosztások:
A-csoport: Franciaország, Dánia, Uruguay, Szenegál;
B-csoport: Spanyolország, Szlovénia, Paraguay, Dél-afrikai Köztársaság;
C-csoport: Brazília, Törökország, Kína, Costa Rica;
D-csoport: Koreai Köztársaság, Portugália, Lengyelország, Egyesült Államok;
E-csoport: Németország, Írország, Szaúd-Arábia, Kamerun;
F-csoport: Argentína, Svédország, Anglia, Nigéria;
G-csoport: Olaszország, Horvátország, Ecuador, Mexikó;
H-csoport: Japán, Oroszország, Belgium, Tunézia;
Mindegyik csoportból az elsô két helyezett jut be a nyolcaddöntôbe, ahonnan egyenes kieséses rendszerben folytatódnak a küzdelmek.
*
A csoportsorsolás után is Argentína maradt a bukmékereknél az elsôszámú esélyese a világbajnokságnak.
A legnevesebb brit fogadóiroda, a William Hill 4:1 arányú oddsszot kínál a dél-amerikaiak végsô gyôzelméért. A legutóbbi (november 16.) tétlaphoz képest Olaszország elôrelépett, akkor 7:1-hez a harmadik volt, most 5:1-hez a második a listán.
Érdekesség, hogy az angolokra(elôzô odds: 7:1) és a németekre (14:1) egyformán 10:1-hez lehet fogadást kötni.
A legtöbbet, 300:1 arányban, Szaúd-Arábia végsô sikere éri.
A tétszorzók: 4:1 — Argentína; 5:1 — Olaszország; 11:2 — Franciaország; 8:1 — Brazília, Spanyolország; 10:1 — Anglia, Németország; 11:1 — Portugália; 33:1 — Kamerun; 40:1 — Paraguay; 50:1 — Nigéria, Lengyelország, Horvátország; 66:1 — Ecuador, Mexikó, Japán, Írország, Koreai Köztársaság, Svédország; 80:1 — Dél-afrikai Köztársaság, Oroszország, Belgium; 100:1 — Törökország; 125:1 — Dánia, Uruguay; 150:1 — Szlovénia, Egyesült Államok; 250:1 — Kína, Szenegál, Costa Rica, Tunézia; 300:1 — Szaúd-Arábia.
Újabb hazai mérkôzését vesztette el a nôi elsôosztályban szereplô Kolozsvári U, ezúttal a Bákói U-Amici nyert a Horia Demian Sportcsarnokban. Végeredmény: 1–3 (–22, 16, –15, –17). Ducu Muresan tanítványai ezúttal közelebb álltak a sikerhez, szoros elsô és sziporkázó játékkal megnyert második játszma után hibát hibára halmoztak. S még a negyedik szettben is élt a remény, mert 12–12-ig fej-fej mellett haladt a két gárda. A tapasztaltabb vendégeknek, akiknek soraiban viszontláthattuk a nemrég még Kolozsvárott játszó Camelia Antalt, sikerült kizökkenteniük ritmusukból a fiatal U-s lányokat, s végül bô egyórás játék után megérdemelt gyôzelmet arattak.
Az U a következô összeállításban játszott: Veprig (Giloveanu), Marica, Cecilia Pop (Frâncu), Noemi Pop (Mãrgineantu), Pintilie, Rusnac; Voivod (libero). Egyetlen gyôzelemmel 8–27-es játszmaaránnyal a kolozsváriak továbbra is a tabella 11., azaz utolsóelôtti helyét foglalják el 11 ponttal.
Szombaton ismét a cselgáncsozók vették birtokukba a Horia Demian Sportcsarnokot. Három év leforgása alatt harmadszorra rendezték meg itt az országos felnôtt férfi és nôi bajnokság küzdelmeit. A vetélkedôn a területi szakasz legjobbjai szereztek indulási jogot.
A résztvevôk száma 180 volt (ebbôl 74 nô), nemenként 8–8 bajnoki cím volt a tét a hagyományos 7–7 súlycsoportban, illetve szabadkategóriában (open).
Az idei bajnokság nem sokban különbözött az elôzô évekétôl, a sportág titánjai, a Nagyváradi Liberty fiai, valamint a Kolozsvári U-KMSC-ARDAF lányai uralták a mezônyt 4–4 elsô helyzéssel, továbbá több más éremmel. Újra bizonyították a két szakosztály eredményes tevékenységét. A kolozsvári "terméshez" hozzáadható, hogy néhány további bajnok és helyezett bár nem tisztán a Szamos-parti város színeiben versenyzett (Nicoleta Mihalcea, Galitza Andrea, Alina Croitoru, Eugenia Vlad) — ugyanis kettôs leigazolással bírnak —, eredményeikhez nagymértékben hozzájárultak a kolozsvári mesterek (Florin Bercean, Stefan Vodã, Geanina Inclezan) hozzáértése.
Ha eddig szinte megszoktuk, hogy évenként öt-öt bajnoki címet szereznek az U-KMSC-ARDAF szakosztály képviselôi, ezúttal az
52 kg-osoknál Ioana Dineának nem sikerült megvédenie hazai veretlenségét, lábsérülés miatt fel kellett adnia csapattársa, Galitza Andrea elleni találkozóját, s a bronzéremért vívott találkozón Sallay Violeta ellen nem tudott tatamira lépnie (s be kellett érnie 5. hellyel). Reméljük a kisiklás csak idôleges...
Nem hagyhatjuk szó nélkül a három olimpiát megjárt, Sydneyben bronzérmes, 29 éves Simona Richter teljesítményét, aki mint ismeretes két vállmûtéten esett át, s aki felett egyesek már a vészharangot is elkongatták, de aki hallatlan akaraterôvel ismét a 78 kg-osok és a szabadkategoriások élére került.
A lányoknál a 48 kg-os súlycsoportban elmaradt a nagy érdeklôdéssel várt rangadó a tavalyi felnôtt kontinetális bajnok és az idei európai ezüstérmes Laura Moise-Móricz, illetve a tavalyi ifi világbajnok Alina Dumitru között ez utóbbi sérülése miatt. Így az U-KMSC-ARDAF sportolója nagy fölénnyel nyert, mind az öt ellenfelével egy-egy percen belül végzett.
Bár a fiúknál a kolozsváriaknak csak egyetlen bronzérem jutott, feltétlenül szólnunk kell róla, ugyanis ezt az eredményt az alig 17 esztendôs tehetség, Marius Bucse (U-KMSC-ARDAF) érte el a 90 kg-osok mezônyében. Külön említést érdemel a 35 éves Dãnut Poiana (Focsani-i Unirea) ellen vívott csatája bronzéremért, amelyen az utolsó három másodpercben nagyon látványos és eredményes akció révén tudta a maga javára fordítani a vesztésre álló találkozó sorsát.
Ezek után a nôi mezôny bajnokai és a kolozsvári helyezések: 48 kg: 1. Laura Moise-Móricz (U-KMSC-ARDAF); 52 kg: 1. Ramona Enache (Dévai Tomas); 57 kg: 1. Loredana Roibu (Pitesti-i LPS), 2. Galicza Andrea, 3. Sallay Violeta (mindkettô KMSC), ..., 5. Ioana Dinea; 63 kg: 1. Irina Samoilã, 2. Alina Sandu, 3. Mihaela Luca (mindhárom U-KMSC-ARDAF); 70 kg: 1. Eugenia Vlad (Konstancai LPS–U-KMSC-ARDAF), 2. Alina Croitoru, 3. Mihaela Rus (mindkettô U-KMSC-ARDAF), ..., 5. Andreea Mocanu (Bánffyhunyad); 78 kg: 1. Simona Richter, ..., 3. Anamaria Marcu (mindkettô U-KMSC-ARDAF);+78 kg: 1. Aurora Chiorean (Dévai Tomas), 2. Nicoleta Mihalcea (Râmnicu Vâlcea-i Kémia–U-KMSC-ARDAF); open: 1. Simona Richter, 2. Aurora Chiorean, 3. Alina Croitoru.
Végezetül pedig felsoroljuk a 2001-es esztendô férfi bajnokait:
60 kg: Iulian Surlã (Liberty); 66 kg: Marian Maria (Bukaresti Dinamó); 73 kg: Lucian Preda; 81 kg: Ábrahám Elôd (mindkettô Brassói Dinamó); 90 kg: Adrian Croitoru (Buk. Dinamó); 100 kg: Gheorghe Pop; +110 kg: Alexandru Lungu (mindkettô Liberty); open Alexandru Lungu.
Az utolsó pillanatig tartott az izgalom a Davis-kupa döntôjében, csak az utolsó egyéni mérkôzés döntött a "Salátástál" idei sorsáról.
A páros mérkôzés után ismét vezetést szereztek a franciák: 2 óra 43 perces mérkôzésen Lleyton Hewitt, Patrick Rafter–Cédric Pioline, Fabrice Santoro 6:2, 3:6, 6:7 (5), 1:6.
A vasárnapi mérkôzéseken: Hewitt–Grosjean 6:3, 6:2, 6:3 és Wayne Arthurs–Nicolas Escudé 6:7 (3), 7:6 (5), 3:6, 3:6. John Fitzgerald ausztrál szövetségi kapitány mondhatni eltaktikázta az utolsó két nap mérkôzéseit: párosban a világranglistán egyéniben elôkelô helyen állóknak szavazott bizalmat a rutinosabb Todd Woodbridge–Arthurs kettôs helyett, vasárnap pedig kénytelen volt a sérült és fáradt Rafter helyett Arthurs nevezni a mindent eldöntô összecsapásra.
A szilágycsehi Tövisháti Népfôiskola a vidék anyanyelv- és nemzeti identitásápoló fórumaként idén másodszor hívott meg jeles magyarországi szakembereket elôadást tartani. Dr. Kis Boáz református lelkész, a Magyar Népfôiskolai Kollégium elnöke, dr. Kiszely István jeles ôstörténet-kutató, magyarországi, németországi és egyesült államokbeli egyetemek professzora, Kocsis István történész, egyetemi elôadótanár és dr. Gidai Erzsébet professzor asszony, országgyûlési képviselô ritka népfôiskolai élményt kínált a környék emberei számára, akik szép számmal gyülekeztek a helyi református egyházközség gyülekezeti házában.
A rendezvényt a tövisháti népfôiskola szervezôi, Molnár Kálmán református esperes és Baksai Károly, a népfôiskola elnöke nyitotta meg. Kocsis István történész, aki a tavalyi fórumon is részt vett, idén a Szent korona misztériumáról és annak idôszerûségérôl tartott elôadást, bemutatva Mátyás király korát. Mint fogalmazott, a mai történészeknek nehéz nagy reneszánsz uralkodónk jellegzetes világát feleleveníteni, mert a mai gondolkodásmód alapján próbálják megítélni királyunkat, aki többek között német-római császárrá koronázta. Meghódítva Bécset rájött arra, hogy a magát kereszténynek valló Nyugat mennyire eltért a keresztényi életviteltôl és hitvallástól. Mátyásban fogalmazódott meg elôször az a gondolat, hogy a keresztény világot egyesíteni kell, de arra is rájött, hogy ezt egyedül, segítség nélkül nem teheti meg. Ehhez szövetségesek kellenek. Mátyás király életvitelében a magyar történelem nagyjaihoz hasonlóan az elôadó a magyar küldetéstudatot hangsúlyozta, amit Szent István megkoronázásához vezetett vissza. Mint mondotta, nem véletlen, hogy a néphagyomány, a néphit szerint a koronát angyal hozta a magyarok számára. A koronához fûzôdô viszonyunk múltunkat, jelenünket és jövônket egyaránt meghatározza.
Dr. Kiszely Istvánt a magyarság múltjának egyik legjelentôsebb kutatójaként tartják számon. Nagy sikernek örvendô elôadásában tévhiteket próbált eloszlatni, olyan tévhiteket, amelyek ma is jelen vannak a magyar történelemkönyvek egy részében. A hun–avar–magyar hármas népvándorlás egyazon törzsi eredetet igazol, olyan közép-ázsiai gyökereket, amelyeknek nincs közük a finnugor származáshoz. Kiszely professzor elmondta: tana nem új, hiszen ezek a kutatások az 1800-as évek eleji történelmi írásokban még jelen voltak. Azután tüntették el azokat és agyalták ki az új magyar ôstörténetet, amelynek nincs köze a valósághoz. A legújabb kutatások szerint bizonyíthatóan háromezer éves múltra vezethetô vissza a magyar ôstörténet. A világ leggazdagabb medencéjébe, a Kárpát-medencébe bevándorló magyarság Európában addig ismeretlen, gazdag étkezési kultúrát és új mezôgazdasági szokásokat hozott magával. A professzor hangsúlyozta: a hozzávetôleg félmilliónyi honfoglaláskori magyar valamivel több mint ezer év alatt megharmincszorozta magát. Ez Európa történelmében egyedülálló teljesítmény!
Dr. Gidai Erzsébet volt MIÉP-es, ma független képviselô többek között Magyarország EU-s csatlakozását értékelte, hangsúlyozva: a csatlakozás elôfeltétele a Kárpát-medencei magyarság helyzetének megnyugtató rendezése kell legyen. Magyarország tárgyalási pozíciója jó, a magyar kormány azonban brüsszeli tárgyalásain nem áll ki egyértelmûen a határon túli magyarság mellett. Gidai Erzsébet képviselôként, a külügyi bizottság küldötteként számos NATO és EU-s tárgyaláson vett részt. A brüsszeli illetékesek nemegyszer azzal hárították el személyes felvetéseit, hogy a magyar kormányzat eddig hivatalosan nem kérte a környezô országokban élô magyarság helyzetének átfogó rendezését. Úgy vélekedett: az új kormánynak átütô lépéseket kell tennie ilyen irányban, különben az EU-s csatlakozásért a magyar nemzet nagyon súlyos árat fizet: a különbözô nemzetrészek közé hamarosan leereszkedhet az új vasfüggöny.
Molnár Kálmán esperes Olosz Lajos költô és egyházkerületi fôgondnok születésének 110. évfordulójára emlékezett. Elôadását a költô verseibôl szavaló fiatalok tették színesebbé. A szilágycsehi vegyes kórus zsoltárokat, egyházi énekeket adott elô.
Kallós Zoltán számára a Corvin-lánc kitüntetés a megdicsôüléssel ér fel, olyan ez számára, mintha bejutott volna a mennyek országába — derült ki az ünnepség alkalmával az MTI-nek adott interjújából. A Válaszúton és Kolozsvárott élô, tevékenykedô Kallós Zoltán elmondta: egyesek "elharangozták" már a táncházmozgalom halálát, de az nem következett be.
A mozgalom egyre jobban terebélyesedik, mind Magyarországon, mind pedig a határon túli magyar lakta területeken — jegyezte meg. A Hagyományok Háza — amely intézményesült keretek között gondozza a magyar népi mûveltséget — felállítása mindenképpen fontos volt, mert a magyar táncházmozgalom átlépte az ország, és Európa határait is — vélekedett a néprajzkutató a kultusztárca által életre hívott intézményrôl.
Kallós Zoltán tevékenyen is részt vállal az intézmény kialakításában, mivel felajánlotta 14 ezer dallamot tartalmazó gyûjteményét. A Moldvában, a Gyimes-völgyében, a Mezôségen és Kalotaszegen gyûjtött népdalok tárgyi emlékek immár, több mint hat évtized megszakítás nélküli munkáját ölelik fel — jelezte. E négy, néprajzilag jelentôs tájon gyûjtött anyagait a Balladák könyvében adta közre.
Kallós Zoltán szólt arról is, hogy a gyûjtômunka nem volt mindig veszélytelen. Az 1989 után Romániában is bekövetkezett rendszerváltás elôtt évtizedeken át "titokban, rejtve, illegalitásban" tudta csokorba szedni a felbecsülhetetlen értékû magyar népi hagyományokat. A gyûjtômunkája nyomán összeállt anyagot még saját szülôfalujában sem merte ôrizni, bemutatni. Így került annak idején az egész a Zeneakadémiára és a Magyar Néprajzi Múzeumba, illetve a néprajzi társasághoz — ismertette. Kallós Zoltán az anyagok Magyarországra juttatásának módjáról még ma sem beszél, mert "azt nem lehet elmondani".
|
KallósZoltán Kossuth-díjas néprajzkutató 1926. március 26-án született Válaszúton. 1946-ban Kolozsváron tanítói oklevelet szerzett, majd 1946-tól Magyarvistán tanított. 1951 és 1955 között a kolozsvári Zenemûvészeti Fôiskolán tanult, ezután Lészpeden és a Gyimes völgyében tanított. 1958-ban börtönbüntetésre ítélték, ennek letöltése után tisztviselô volt, 1969-ben szabadfoglalkozású lett. A zenefolklór és a népköltészet, különösen a ballada és a díszítômûvészet kérdéseivel foglalkozik. Nagy sikert aratott gyûjteményes kötete a Balladák könyve, amelyben négy néprajzilag jelentôs (Mezôség, Kalotaszeg, Moldva, Gyimes) táj balladaköltészetét mentette meg a mûvelôdés számára. További mûvei: Új guzsalyam mellett, Mikor Csíkból elindultam. Magyarországon nyolc népzenei hanglemeze jelent meg, a Magyar Néprajzi Társaság tiszteletbeli tagja. 1990-ben Életfa-díjat, 1996-ban Kossuth-díjat kapott. |
Tagadhatatlan, hogy az új román kormány színre lépését követôen azinformációs techológiai (IT) szektorban több pozitív intézkedést hoztak. Az utóbbi idôben elôször kezdtek világosan beszélni az IT-szektorról, nem csupán távközlési összefüggésben, és elôször kezdtek el az IT-szektorról beszélni kormányszinten és nemcsak egy minisztérium szintjén. A kezdetekkor alig lehetett hinni a híreknek, az embernek csipkednie kellett magát: ez tényleg Romániában történik?
Az új IT-minisztérium nagyon jó PR-politikával lépett színre, özönlöttek a sajtónyilatkozatok, aktív konferencia- és kiállítás-részvételek és világos üzenet: Románia késésben van az IT területén, viszont törekedni kell ennek megszüntetésére. S megjelentek az elsô konkrét nyilatkozatok és lépések: a miniszter kijelentette, hogy a ROMTELECOM privatizációja folytatódik, jövô év elején meghirdetnek két hagyományos telefonos szolgáltatásra vonatkozó licenszet, megoldották a három mobilszolgáltató közti disputát az 1800 MHz-es szolgáltatásra vonatkozóan, jövô év elejére pedig kilátásba helyezték a 3G-s mobillicenszek odaítélését és rengeteg informatizálási versenyhívást írtak ki és ítéltek meg.
S mintha mindez nem lett volna elég, sikerült egy olyan döntést elérni, hogy a programozók ne fizessenek fizetésadót. Amennyiben a sok lépés nem is volt tökéletes, de lehetett érezni: van elôrelépés, az apróbb hibákat pedig az újdonság számlájára lehetett írni. Az ipar szereplôit pedig bizakodás töltötte el.
Az utóbbi két hónapban azonban az IT-miniszter két kijelentése is mintha kilógott volna a sorból. Mindkettôbôl az ,,eredeti román politizálást" lehetett kiérezni. Ugyanez tehetô felelôssé a késésekért és a jelenlegi rossz színvonalért. Legelôször a miniszternek a bankkártyák erôszakos bevezetésérôl szóló kijelentése hökkentette meg a kereskedôk szakmáját. Ugyanis nekik kötelezô módon kártyaolvasóval kellett volna felszerelniük vállalkozásukat, ellenkezô esetben adócsalóknak minôsítették volna ôket. Ez a kijelentés nagyon súlyos és sajnos azt árulja el, hogy az IT-miniszter nincs tisztában a piacverseny fogalmával. Amennyiben elismerik, hogy ez baki, helyesbíteni lehetett volna, de errôl mind a mai napig nem hallottunk. Igaz, a felhördülés nyomán arról sem lehetett hallani, hogy milyen tervek vannak az alkalmazására.
Nemrég újabb érdekes kijelentés hangzott el, immár a távközlési szektorban, ahova többek között a román kormány nagy befektetôket vár. Íme az ötlet: a meglévô távközlési szolgáltatók bevételeibôl az állam létrehozna egy olyan különalapot, melybôl az elmaradott vidékek telefonos ellátottságát fejlesztenék. Továbbá: jelen pillanatban a már beharangozott két hagyományos telefonszolgáltatásra szóló licensz versenykiírása nem prioritás, mert az új, de a régi szolgáltatók is elsôsorban a városi piacokat fejlesztenék.
Elôször azt hittem, nem látok jól, nem olvastam el jól a nyilatkozatot.
Nos, szerintem ez a kijelentés igencsak aggasztó és megkérdôjelezi az IT-miniszter s ezzel együtt az egész kormány komolyságát. Az ugyanis érthetô lenne, hogy a román kormány, mint a világon egyébként bármely hasonló végrehajtó szerv aggódik a gyengébben fejlett területekért, és megpróbálja azokat úgynevezett pozitív diszkriminációban részesíteni. Ezt azonban lehetne a piacgazdaság törvényei szerint kedvezmények megítélése révén tenni s esetleg, ha ez csôdöt vallana, rátérni az állami újraelosztás módszerére. Viszont egyetlen kormánynak sem lenne szabad elfelednie, hogy az országot csakis a fejlett területek fogják kimozdítani a jelenlegi siralmas helyzetbôl, és mindent meg kell tenni azért, hogy ezek szabadon tovább erôsödjenek. A távközlési liberalizáció egy ilyen eszköz lett volna, hisz a távközlési szolgáltatás anakronisztikus monopolja csak növeli a költségeket, és így csökkenti a dinamikusan fejlôdô területek versenyképességét. Rendkívül sajnálatos, hogy ilyen fontos területeken ilyen amatôr kijelentések hangzanak el, amelyek hatása akár az eddigi eredményeket is elfelejteti az érdekeltekkel. Ráadásul mindez akkor történik, amikor a távközlés világszinten gyengélkedik, és az ebbe a szektorba befektetôk is sokkal óvatosabbak. Miért nem lehetett volna azt mondani, hogy fontos a gyengén fejlett vidékek telefonhálózatának kiépítése, ennek elôsegítésébe az állam is beszállna különféle pénzügyi eszközökkel.
Ugyanakkor a Romtelecom privatizációja és a jövôre beharangozott hagyományos telefonos szolgáltatásra történô versenykiírás megoldja majd ezt a problémát is.
Ami a nagyon rossz, hogy mindebbôl a már említett ,,eredeti román politizálás" ízét éreztem ki. Nagy kár lenne megismételni az elmúlt évtized tévedéseit. Hisz ennek a politizálásnak eddig egyetlen 1989 utáni román kormány sem tudott ellenállni. S akkor a többi csak üres szólam és játék a homokozóban…
LEMONDOTT A FLAMINGO IGAZGATÓJA
Óriási meglepetést keltett a szakmában, hogy a legnagyobb román IT-cég, a Flamingo igazgatója az elmúlt héten lemondott a cég vezetôségébôl és tulajdonosi körébôl is. Szûkszavú nyilatkozatában fáradtságra (!) hivatkozott a 32 (!) éves sikermenedzser. Részvényeit a cég másik tulajdonosa veszi át, aki így abszolút többségi tulajdonos lett. Jelen pillanatban a cég értékét a szakértôk 30 millió dollárra becsülik.
MIKULÁS UTÁN Z-NAP
December 7-én indítja útjára a Telemobil cég a már régóta beharangozott új, premier technológiájú mobilszolgáltatását Zapp Mobile néven. Innen jön a december 7-e Z-nap elnevezése is. A szakmában sokan érdeklôdéssel várják ezt a napot, hiszen a Telemobil eléggé érdekes tulajdonságokkal bíró szolgáltatást jelentett be.
Azt is kíváncsian várja a szakma, hogyan fog tudni a Telemobil ezzel az új szolgáltatással betörni az elég kemény román mobilpiacra, hiszen ezen a téren Cosmorom csúfos vereséget szenvedett.
ÚJ SZÁMOZÁSI RENDSZER
Jövô év június 14-én új telefonszámozási rendszer lép életbe. Az új rendszer novemberig párhuzamosan fog mûködni a meglévôvel. Decembertôl viszont már csak az új telefonszámok fognak mûködni. Minderrôl a változásról az említett idôszakban robothangon kapunk tájékoztatást. Az új számozási rendszer lényege, hogy a megyeközi elsô nulla számjegy után beiktatnak még egy számjegyet és így a telefonszámok kilenc helyett tíz számjegyûek lesznek.
A plusz számjegy az eddigi fixtelefonszámok esetében 2-es lesz, a mobilszámok esetében pedig 07-es lesz.
A jelenlegi mobilszolgáltatóknak kiosztott telefonszámok a következôképpen változnak: 0 766 XXX XXX a Cosmoromnak, 0 721 XXX XXX, 0 722 XXX XXX, 0 723 XXX XXX a Mobifonnak (Connex), 0 740 XXX XXX, 0 744 XXX XXX, 0 745 XXX XXX a Mobilromnak (Dialog), illetve 0 788 XXX XXX a Telemobilnak (Suntel és Zapp Mobile). A külföldre történô távhívás esetén nincs változás.
Minden nemzetnek joga és kötelessége törôdni a határon túli nemzetrészekkel és az Országgyûlés által elfogadott kedvezménytörvény is illeszkedik az európai trendekbe — jelentette ki Fritz Tamás politológus pénteken a budapesti Teleki László Intézet és a XXI. Század Intézet közös szervezésében megtartott konferencián.
Fritz Tamás utalt arra, hogy a Kádár-rendszerben igyekeztek nem tudomást venni a határon túli magyar közösségekrôl, mert úgy vélték, ha foglalkoznak gondjaikkal, akkor csak tovább rontják élethelyzetüket.
Schöpflin György londoni egyetemi tanár elmondta: a kedvezménytörvény egy kísérlet Magyarország és a határon túli magyarok együttélésére. Véleménye szerint a törvény problémákat hívott létre néhány országban, s a szomszédok nem kedvelik, noha összhangban van az európai joggyakorlattal. Schöpflin jelezte, hogy Európa számos országában alkottak hasonló törvényeket. Egyúttal megjegyezte, hogy a finn, a görög és az ír törvények messzebb mennek bizonyos kedvezmények megadásában, mint a magyar szabályozás.
Varga Attila, a román parlament képviselôje arról szólt, hogy számára egyaránt érthetetlen volt a román és a magyar kormány gyôzelmi ünneplése a velencei bizottság állásfoglalása után. A képviselô elmondta, hogy a kedvezménytörvény tulajdonképpen megegyezik a magyar alkotmány elôírásával, amely szerint Magyarországnak felelôsséget kell vállalnia a határon túli magyarok iránt is. Úgy látja, hogy a törvény a szülôföldön való boldogulást segíti elô, és nem szorgalmazza az elvándorlást. Varga méltatta, hogy a törvény a jogosultak körét a szabad identitásvállalás alapján határozza meg. Véleménye szerint a román félnek nincs igaza, amikor azt hangoztatja, hogy a törvénynek határon kívüli hatálya van. Kérdésre válaszolva kijelentette: amennyiben a román vagy a magyar fél közvetítô szerepre kéri fel az RMDSZ-t, akkor minden további nélkül vállalják az egyeztetést.
A kedvezménytörvény idôszerû kérdéseirôl szóló vitában Veress László, az Illyés Közalapítvány irodavezetôje kijelentette: a külhoni magyar közösségek támogatása alapfeladatként jelentkezik Magyarországon, és meg kell találni annak a módját, hogy a magyar költségvetés járuljon hozzá a határon túli magyar intézményrendszer fenntartásához. Úgy vélte, hogy társadalmi szervezeti formában nem lehet alapfeladatokat tisztességesen ellátni, éppen ezért a támogatási rendszerben szemlélet- és szerkezetváltásra van szükség. Veress örvendetesnek tartotta, hogy a határon túli magyar közösségek támogatásában az európai trendeket követô alapítványi segélyezés áll, nem pedig "az erôszakos délszláv modell". Szorgalmazta, hogy a határon túlra irányuló támogatások idôben érkezzenek meg és kívánatosnak nevezte a pénzek optimális elosztásának megszervezését is. Ugyancsak sürgette egy, az egész Kárpát-medencét átfogó adatbázis megteremtését.
Józsa László, a Vajdasági Magyar Szövetség alelnöke a kedvezménytörvény szerbiai bevezetésének elôkészületeirôl számolt be, amikor elmondta, hogy a vajdasági magyar politikai pártok, a történelmi egyházak és a civil szervezetek képviselôibôl megalakult az a 18 tagú ajánlószervezet, amely irányítja a törvény ottani alkalmazását. Az alelnök jelezte, hogy a Vajdaságban megosztottak a magyar politikai pártok, és többszöri felkérés ellenére sem sikerült elérni, hogy valamennyi képviseltesse magát az ajánlótestületben. Józsa véleménye szerint sokat segítene az ügyön, ha a magyar kormány elismerné hivatalosan is a Vajdaságban létrehozott testületet, mert az legitimizálná döntéseiket és meggyorsítaná a munkát. Az alelnök jónak nevezte a közalapítványi támogatási rendszerek alkuratóriumaiban végzett munkát és szorgalmazta, hogy az alapítványi támogatások során adjanak hatékonyabb támogatást a határon túli magyar vállalkozóknak.
November 23-án írta alá Szabó János magyar honvédelmi miniszter svéd kollégájával a Gripen típusú vadászgépekrôl szóló bérleti szerzôdést. A magyar Nemzetbiztonsági Kabinethez érkezett ajánlatokból hosszú ideig az amerikai F-16-osokról szólót tartották esélyesnek, így a svéd gépek kiválasztása sokakat meglepett. Az 1999-ben NATO-taggá lett Magyarország elavult MIG-jeit cseréli le.
A Gripen vadászrepülôgépek bérlésével új korszak kezdôdik a Magyar Honvédségnél — hangsúlyozta a honvédelmi miniszter, miután november 23-án svéd kollégájával Stockholmban aláírta a 14 JAS-39 típusú repülôgép 10 éves bérletérôl szóló egyetértési nyilatkozatot. A tervek szerint december 20. körül írják majd alá a végleges szerzôdést és az ellentételezésrôl szóló megállapodást. Az elsô három Gripen repülôgép 2004 végén érkezik Magyarországra, az összes pedig 2005 júniusában áll majd hadrendbe.
A Gripen vadászrepülôgépeket a brit–svéd Bae–Saab konzorcium gyártja, a dél-afrikai és a svéd hadsereg arzenáljában találhatók meg. A Gripen internetes honlapján található információk szerint terméküket több országban — Lengyelországban, Csehországban, Brazíliában, Ausztriában és Hollandiában — népszerûsítik.
A magyar Nemzetbiztonsági Kabinethez érkezett ajánlatok közül hosszú ideig az amerikai F-16-osok bérlésérôl szóló pályázatot tekintették a legesélyesebbnek. A döntést a kabinet hosszasan halogatta, majd szeptember 10-én gazdasági okokra hivatkozva a Gripeneket választotta. A svédek ajánlatuk mellé, ellentételezésként, ígéretet tettek arra, hogy 30 milliárd forintot magyarországi beruházásokra fordítanak.
A kormány számításai szerint Magyarország a svéd pályázat kiválasztásával több mint 100 milliárd forintot takarított meg. Az amerikaiak 251 milliárd forintért öt évre 24 darab F-16-ost adtak volna kölcsön, míg a svédek 220 milliárd forintot kértek a 24 Gripenért, ám ezeket csak hét év múlva kellett volna visszaadni. A kormányzat végül 14 Gripent választott, 140 milliárd forintért és a svéd befektetési ígéretekért.
A szakértôk a Gripenekkel kapcsolatban két igen komoly hátrányt említenek (amellett, hogy az ajánlat fegyverzetre nem szólt, ezt a magyar kormánynak külön kell beszerezni): a gépeket "élesben", háborús helyzetben nem vetették még be, és repülés közben nem lehet ôket tankolni (míg az F-16-osokat igen).
|
||
| [Vissza az Szabadság honlapjához] |
[Vissza a HHRF honlapjához] |