 |
||
| [Vissza az Szabadság honlapjához] |
[Vissza a HHRF honlapjához] |
2001. december 6.
(XIII. évfolyam, 285. szám)
Orbán Viktor magyar miniszterelnök tegnap rádiónyilatkozatában elmondta: mivel a határon túli magyarok "lelkileg nagyon rosszul fogadták" azt a rendeletet, amely lehetôvé tette a határôrségnek, hogy a beutazóknál ellenôrizze, van-e a tervezett itt-tartózkodás napjaira 5–5 ezer forintjuk, a kormány a rendelet visszavonása mellett döntött. Ez azt jelenti, hogy visszaállítják a régi rendszert, azaz a beutazóknak immár nem ötezer, hanem napi ezer forintot kell felmutatniuk a határon.
A rendelet bevezetését a magyar kormányfô azzal indokolta, hogy minden ország megpróbálja megvédeni magát azoktól a külföldiektôl, akik nem tudják fenntartani magukat.
Az Orbán-kabinet ugyanakkor döntött arról is, hogy a határon túli magyar diákok magyarországi társaikhoz hasonló igazolványokat kapnak, amelyek birtokában különbözô kedvezményekben részesülnek Magyarország területén. A határozat szerint a kedvezmények tekintetében a határon túli diákoknál is megkülönböztetik a nappali, esti és levelezô tagozaton tanulókat.
A román kormány továbbra sincs tekintettel az állampolgárok "lelki állapotára", így naponta több utast is visszafordítanak a határátkelôknél, amiért nem rendelkeznek a kiutazáshoz meghatározott pénzösszeggel, illetve egészségügyi biztosítással, vagy az ezt helyettesítô meghívólevelekkel.
A rendeletre azért volt szükség, hogy Bukarest biztosítsa az EU-t: amennyiben Románia lekerül a vízumköteles országok listájáról, a román állampolgárok nem fogják elárasztani a nyugati országokat. A vízumkötelezettség eltörlésérôl ma kezdôdô ülésén dönt az EU miniszteri tanácsa. Ioan Rus belügyminiszter, aki ez alkalomból Brüsszelbe utazott, távozása elôtt kijelentette: optimista, ami az EU-döntést illeti, nagy az esély arra, hogy 2002 januárjától a románok beutazási engedély nélkül utazhassanak. (Minderrôl részletek a 8. oldalon)
Az elmúlt tíz év legfontosabb külföldi befektetése valósul meg — mondta tegnap Gheorghe Funar polgármester a városháza és a spanyol érdekeltségû Automobile Componente Electrice Kft. között aláírt szerzôdés alkalmából a polgármesteri hivatal üvegtermében rendezett ünnepségen. A cég személygépkocsik számára elektromos kábeleket gyártó vállalatot nyitna Kolozsváron.
A cég képviselôje, Domingo Perez elmondta: a madridi román nagykövetségen mindenki csodálkozott, miért Kolozsvárt választotta a kábelgyár felépítésére. Megkérdeztük: mit mondtak neki, miért ne jöjjön Kolozsvárra? A befektetô kitérô választ adott: a külképviselet alkalmazottai azt tanácsolták, inkább Bukarestben, Temesváron vagy Pitesti-en építsék fel a gyárat. Perez elmondta: a 11 millió dolláros befektetés során közel ezer személy kapna állást. Szerinte Mexikóhoz képest, ahol már nyitottak gyárat, az itteni szakemberek kiválóak. — A mexikói állások betöltésére jelentkezett tíz személy közül három analfabéta volt — mesélte nevetve a spanyol befektetô. Hogy milyenek lesznek a fizetések? — Az eddigi jelentkezôk meg voltak elégedve — fogalmazott Domingo Perez.
A városi tanács által elfogadott határozat értelmében a cég a Tóközben, a Siretului utca nyugati és az Oltului utca keleti részén 20 ezer négyzetméteres telken elektromos kábeleket gyártó üzemet épít. A gyárat a szerzôdés aláírásától számított 18 hónapon belül fel kell építeni. A városi tanács és a spanyol cég közti társulási szerzôdés kimondja: a befektetônek négyzetméterenként 2 dollárt kell fizetnie.
Domingo Perez szerint egyre több multinacionális cég Észak-Afrikába helyezi át gyárait, mivel itt olcsóbb a munkaerô és kedvezôbbek a feltételek. Hogy miért döntöttek úgy, Kolozsváron nyitnak gyárat? — Szeretem Kelet-Európát. Olcsó a munkaerô és nincs Ramadán. Az araboknál egy hónapig leáll a termelés, mivel ünnepelnek, itt nincsenek ilyen gondok — fogalmazott.
Az állások betöltésére szervezett interjúkra a városházán lehet jelentkezni. További információk 196030-as számon.
Tegnap este az RMDSZ kezdeményezésére tárgyalóasztalhoz ültek a szövetség és a kormánypárt vezetô politikusai. A megbeszélést nem csak az egy évre szóló kétpárti egyezmény határidejének lejárta tette idôszerûvé, magyarázatot követelnek az utóbbi idôben a Szociáldemokrata Párt részérôl is egyre hangosabb magyarellenes kirohanásokra is. Az RMDSZ mindenekelôtt az újabb Harkov-jelentést kéri számon a kormánypárttól.
A lapzártakor kezdôdô tanácskozáson részt vevô Kelemen Hunor képviselô, a Szövetségi Egyeztetô Tanács elnöke a Szabadságnak elmondta: a tervek szerint a tárgyaláson a Román Hírszerzô Szolgálatot ellenôrzô parlamenti bizottságnak a Hargita és Kovászna megyérôl szóló jelentésén kívül ismét téma lesz a Babes–Bolyai Tudományegyetem magyar oktatási vonalának bôvítése, a közigazgatási törvény végrehajtási utasításai, amelyeket a kormány már két hete elfogadott, a Hivatalos Közlönyben azonban még mindig nem jelent meg. További témák: a közbirtokossági erdôk visszaszolgáltatásával kapcsolatos kérdések, és szó lesz az egyházi ingatlanok visszaszolgáltatásáról szóló törvénytervezetrôl is. — Arra vagyunk kíváncsiak, hogy ezzel kapcsolatban változott-e a kormánypárt álláspontja, hiszen az ô segítségük nélkül a törvénytervezetet nem lehet elfogadtatni — mondotta Kelemen.
A képviselô szerint a tanácskozásra megszabott idôkeret természetesen nem elég a kétpárti egyezmény kimerítô elemzésére, ezt mindenekelôtt az RMDSZ Szövetségi Képviselôi Tanácsának kell megvitatni. Kelemen Hunor nem tartotta valószínûnek, hogy a december 15-re összehívott SZKT napirendjén szerepel az egyezmény vitája, illetve annak eldöntése, hogy érdemes-e folytatni a kormánypárttal való együttmûködést, s ha igen, milyen feltételek mellett. Erre valószínûleg jövô év elején kerülhet sor — vélekedett Kelemen.
A tanácskozáson minden bizonnyal szó lesz a státustörvényrôl is. — Mi azt szeretnénk, ha a kormányzó párt nem tenne keresztbe a törvény alkalmazásának, nem akadályozná annak a munkának az elvégzését, amelyet január 1-tôl az Országos Felügyelô Testület, illetve a központi és a területi irodák elkezdenek. Megszeretnénk ugyanakkor tudni, hogy a hétfôn sorra került Martonyi–Geoanã találkozón mennyiben közeledtek az álláspontok a jogszabállyal kapcsolatban, a kormánypárt álláspontja milyen irányba mozdult el. Mi továbbra is csak azt tudjuk hangsúlyozni, hogy a státustörvény senkitôl sem vesz el semmit, legfennebb ad, nem sérti Románia szuverenítását, egységét.
A 2002-es országos költségvetési terv elkészítésével egyidôben rendkívül szigorú pénzügyi ellenôrzéseknek vetették alá minden megye általános közoktatási intézmények fizetési listáját. Kolozs megye azon körzetek közé tartozott, ahol a központi pénzügyi fórumok által novemberben kért 581 állás megszüntetésével járó elbocsátásokat sikeresen cselezték ki különbözô sajátos megoldásokkal: átszervezték az állásokat, sürgették a nyugdíjba vonulókat, a kisegítô személyzet egy részét termelési egységek hatáskörébe helyeztették át stb. Sokáig komoly reményei voltak a megyének, hogy a Pénzügyminisztérium "elfelejti" számonkérni a Kolozsvár és környéke számára "kiutalt" állásmegszüntetéseket, de ez nem így történt: a Közoktatási Szabad Szakszervezetek Szövetsége (FSLI) által szervezett bukaresti tömegtüntetés másnapján megérkezett Kolozsvárra is a pénzügyminisztériumi szakemberek által ellenôrzött fizetési lista, amely egyértelmûen mutatta, hogy nincs menekvés.
Stanca Constantinescu, a kolozsvári közoktatási szakszervezet elnöke a Szabadságnak elmondta: 2002 január 1-jén mintegy félszáz eddigi tanügyi alkalmazottnak szûnik meg munkaviszonya a megyei tanfelügyelôséggel. — Elsôsorban a szakképzetlenek, másodsorban a kinevezéssel nem rendelkezô szakképzett pedagógusokat érinti a szigorítás, de kivételek is vannak — figyelmeztetett. — Az érintettek ügyében senki nem tehet már semmit. Egyetlen esélyük az, hogy a nyári tanári versenyvizsgán sikeresen méretkezzenek meg, és így tituláris álláshoz jussanak.
A Szabadság kérdésére, miszerint ez a tanévközepén történô váratlan leépítés része-e annak az árnak, amelyet a pedagógustársadalomnak kell fizetnie azért, hogy a várt fizetésemelések valóra válhassanak, az elnök nem adott egyértelmû választ, azt viszont megerôsítette: minden remény megvan arra, hogy a pályakezdô pedagógusok fizetése 2002-tôl lényegesen javuljon. A kezdô tanároké például — a hírek szerint — 1,7 millióról 2,5-re (bruttó) fog emelkedni, a tanítóké 2,3-ra.
A Román Mozart Társaság, a Transilvania Filharmónia, a Gh. Dima Zeneakadémia és a Kolozs Megyei Mûvelôdési Felügyelôség szervezésében, 2001. december 7–14 között megrendezik a XI. Mozart-fesztivált.
Amint azt a december 5-én megtartott sajtókonferencián megtudtuk, az idei fesztivál is nagyon változatos, gazdag mûsorral várja a Mozart-muzsika kedvelôit. László V. Ferenc, a Mozart Társaság elôbbi elnöke, aki az idei fesztivál rendezésében is oroszlánrészt vállalt, hivatalosan is átadta a stafétabotot az új elnöknek, Adriana Bera elôadótanárnak.
A fesztivál mûsorában szimfonikus, vokálszimfonikus és kamarazene hangversenyek szerepelnek. A nyitó hangversenyre december 7-én kerül sor az Egyetemiek Házában. Filharmonikusainkat Cristian Neagu vezényli, a meghívott európai hírû klarinétmûvész Dirk Schultheis Kölnbôl érkezik városunkba.
Immár hagyományosan, egy-egy mûfajban versenyt is hirdetnek, idén a vonósnégyesre esett a választás. A versenyen elsô három helyezést elérô együttesek gálaestjére december 9-én, vasárnap kerül sor.
A Gh. Dima Zeneakadémia stúdiótermében, hétfôtôl–péntekig, Mozart kamarazenéjébôl — hegedû-zongoraszonátákat, kvartetteket hallgathatnak olyan hazai és külföldi mûvészek elôadásában mint Joap Schröder hegedûmûvész (Amszterdam), Sheila Arnold zongoramûvésznô (Hamburg), Adriana Bera zongoramûvésznô (Kolozsvár), az Ad Libitum-kvartett Iasi-ból. December 11-én délután 18 órakor a Mozart-mûvek elôadásának stílusjegyeirôl Pavel Puscas, Angi István, László Ferenc, Aurel Marc, Joap Schröder, Gerda Türk és Adriana Bera tart tudományos tanácskozást.
December 14-én, a Transilvania Filharmónia ének- és zenekara Vashegyi György (Budapest) vezényletével Mozart vokál- szimfónikus mûveivel "mond búcsút" a fesztiválnak. A szervezôk köszönetüket fejezik ki szponzoraiknak: Ausztria Nagykövetsége, Barenreiter-Verlag, Raiffeissen Banca Agricolã, Volksbank és K & K, Focul Imperial, Lippuner, Semineu Construct cégek.
Miron Mitrea közlekedésügyi miniszter ötvenmillió lejt utalt ki a Kolozs megyei tehermentesítô kerülôutak építésére. Bitay Levente, a megyei utak igazgatótanácsának tagja elmondta, hogy három tehermentesítô útszakaszt terveznek Kolozs megyében. Az elsô a Péterfalva–Rákos–Magyarfenes–Lóna útszakasz. Kolozsvár központját kelet–nyugat irányban, a Dés felé vezetô, Maxim Gorkij–Apahida útszakasz tehermentesíti. A harmadik tervbe vett kerülôút a Tordatúr–Ajtony–Györgyfalva–Pata–Apahida útszakasz lesz.
"Ha elkészülnek a kerülôutak, Kolozsvárnak nem lesz szüksége alagútra" — tette hozzá Bitay Levente.
A 2002-es évre a következô megyei utak javítására kértek támogatást: a Szamosújvárt elkerülô Római út, a Györgyfalvát Kolozsvárral összekötô út, Kalota–Gyerômonostori út, valamint a Bálványosváralja felé irányuló Széki út, amely 21 kilométerrel rövidítené meg a Kolozsvár felé vezetô utat.
A közlekedésügyi miniszter megígérte, hogy a húsz kilométernél kisebb, javításra szoruló utakra kiutalja a kért összeget.
Tegnap elkezdte két napra tervezett ülését az evangélikus egyház zsinata. A huszonnégy tagú testület napirendjén a szervezeti szabályzat módosítása szerepel. Mózes Árpád tájékoztatása szerint már nagyon szükségessé vált egy, az egyház javát szolgáló új jogszabály kidolgozása, figyelembe véve, hogy még mindig a régi, kommunista szellemmel átitatott szabályzat van érvényben.
A szabályzat vitáját már a tavaly összehívott zsinaton elkezdték, de csak a szövegtervezet egy részét sikerült megtárgyalni. Azóta ez a hatodik alkalom, hogy a testület összeül. Tekintettel arra, hogy néhány szakasszal kapcsolatban kifogások merültek fel és azokat újra kell tárgyalni, a zsinat valószínûleg csak jövô év tavaszára fejezi be a munkálatokat.
Mózes Árpád elmondta: a zsinat ülésén egyelôre nem szerepel a tisztújítás kérdése. Az evangélikus püspök már hetekkel ezelôtt jelezte visszavonulási szándékát az egyházfôi tisztségbôl, jóllehet a püspöki mandátum életreszóló. Arra a kérdésre, hogy miért döntött a visszavonulás mellett, Mózes Árpád elmondta: — Betöltöttem a hetvenedik évemet, negyvenöt éve vagyok lelkész. Úgy érzem, hogy helyet kell adnom a fiataloknak. Hátra van azonban még néhány ügy rendezése, mielôtt még végleg visszavonulnék — jelentette ki a püspök.
Az egyház szervezési szabályzata szerint az új püspök kinevezése a zsinat és a gyülekezetek hatáskörébe tartozik. A jelöléseket a lelkészek teszik meg, majd az egyetemes közgyûlés elrendeli a püspökválasztást. A jelenlegi szabályzat szerint az egyetemes közgyûlés adminisztratív, míg a zsinat törvényhozó szerv. Az új szervezési szabályzatban a két intézményt egyesíteni kívánják.
Heim András grafikusmûvész kiállítása nyílik meg 2001. december7-én, pénteken 13 órakor a Korunk szerkesztôségében (Nagy-Szamos/Iasilor u. 14.). Bevezetôt mond Németh Júlia mûkritikus. Verseibôl olvas fel Lászlóffy Aladár. Rekita Rozália színmûvésznô Jékely Zoltán-verseket ad elô. A zenei mûsorban fellép Ruha István érdemes mûvész, a Magyar Köztársaság kiváló mûvésze. Orgonán kísér Botár Katalin. A mûsor keretében a hetvenéves Ruha Istvánt köszöntik.
AZ ÉVI FESTÉSZETI ÉS SZOBRÁSZATI TÁRLAT megnyitójára december 7-én, pénteken 13 órakor kerül sor a Szentegyház utcai galériában (I. Maniu 2–4.)
ÚJABB EREDMÉNYEK A FORDÍTÁSTUDOMÁNYBAN címmel Klaudy Kinga, az ELTE Bölcsésztudományi Kar Fordító- és Tolmácsképzô Intézetének tanára tart elôadást december 7-én, pénteken 10–14 és 16–20 óra között, a Kriza János Néprajzi Társaság Croitorilor utca 15. szám alatti székházában.
A JOHANNESBURGI (DÉL-AFRIKAI KÖZTÁRSASÁG) RAND AFRIKAANS EGYETEMI KÓRUS vendégszerepel Kolozsváron. December 8-án, szombaton de. 11 órakor a Diákmûvelôdési Házban karácsonyi énekeket, klasszikus és modern számokat valamint sajátos dél-afrikai dalokat adnak elô. Egy jegy ára 5000 lej. A bevételt jótékonysági célokra fordítják.
MIKULÁSNAPI BATYUSBÁLT rendez az RMDSZ kül- és belmonostori szervezete december 7-én, pénteken du. 5 órától a Mócok útja 75. szám alatti Pro Iuventute székházban. Minden korosztályt szeretettel várnak.
A BBTE MAGYAR NYELV ÉS KULTÚRA TANSZÉKÉNEK rendezvényén, amelyet december 7-én, pénteken du. 5 órától tartanak az EME Tamás András/Ion Ghica 12. szám alatti székházában, olyan fontos magyar nyelvészeti kiadványokat mutatnak be, mint A romániai magyar nyelvjárások atlasza, amelynek anyagát Murádin László gyûjtötte, a Szilágysági nyelvatlasz Márton Gyula gyûjtésében és Hegedûs Attila szerkesztésében, valamint Péntek János és Vetési László 2001-ben megjelent tanulmánygyûjteménye (mindkettô a Komp-Press Korunk Baráti Társaság kiadásában). A bemutatón tájékoztató hangzik el az új nyelvintézet szakmai feladatairól, céljairól is.
December 4-én a Györkös Mányi Albert Emlékházban, a Kolozsvári Népfôiskola szervezésében Márkos Albert zeneszerzôre emlékeztünk, halálának 20. évfordulóján (1914–1981). Dr. Angi István zeneesztéta ismertette egykori tanárának, Márkos Albert zeneszerzônek, a magyar nemzeti iskola egyik kiváló erdélyi képviselôjének életpályáját, azt az utat, amelyet a modern erdélyi zene kibontakozásának érdekében tett. Zenéjének modern hangvétele, a nagy példaképek, Kodály és Bartók mintájára, a népdalokon keresztül vált hitelessé.
Márkos Albert mûvészi hagyatéka igen változatos, sajnos a lexikonok hiányosan mutatják be mûveinek jegyzékét. Írt népi játékot, balettet, népdalszvittet, kamaramûveket, szimfonikus mûveket. Székely táncok, Simfonia concertante, Hegedûverseny, Hegedû-gordonkaverseny, megannyi ars poeticat megfogalmazó zenemû, amelyeket a diktatúra éveiben nem lehetett bemutatni. Az 1989-es események után, ifjabb Márkos Albert, a filharmónia koncertmestere, a csak kottalapokon megbúvó zenemûveket élôvé varázsolva próbálja emlékét életben tartani, ôrizni, ápolni. Ezt tette az emlékmûsor elsô számában is, A táncban, amelyet Rónai Ádám zongorakíséretével szólaltatott meg. Ha csak ezt a mûvet hallottuk volna, akkor is összeállna az a kép, amelyben Márkos Albert önmagát rajzolta meg a zenéjében: gyökereiben mélyen magyar, érzéseiben a nyugodtság-szilajság kettôsége jellemzi, ami végigvonul egész mûvészetén.
A tréfa címû zongoradarabban Buzás Pál a nyugtalanság és békés humor hangulatváltásait, mûvészi megfogalmazással tolmácsolta. A Négy szerelmes dalt Georgescu Mária (mezzoszoprán) mûvésznô énekelte, a Concordia vonósnégyes kíséretével. A mûvésznô páratlan érzékenységgel szólaltatta meg az Ady, Juhász, Dsida, Kosztolányi verseire írt szerelmes dalokat, amelyekben a megtört lélek, a szorongás, a bánat komor hangulatát a szerelem megszépítô ereje varázsolja néha nyílttá, boldoggá.
Márkos Albert rendkívüli egyéniségére így emlékszik vissza: "Édesapám sokoldalú, erôs egyéniség volt. Engem is sokoldalúságra biztatott, erôs egyénisége azonban, minden jóindulata ellenére, gátolt. Féltem, hogy nem leszek méltó hozzá. Ezért maradtam a hegedûnél, gondolva, hogy ez az a terület, amelyben utolérhetem." Adja Isten, hogy így legyen!
szervezésében, az Unitárius Egyház közremûködésével, közösségi vitafórumra kerül sor december 8-án, szombaton délelôtt 11 órai kezdettel az Unitárius Egyház imatermében (Brassai Sámuel LíceumI. emelete), "Honnan és hová, kolozsvári Állami Magyar Színház?…" címmel. A fórumra Kolozsvár színházszeretô közönségét, a szakma jeles tekintélyeit és a sajtó képviselôit is elvárják a szervezôk.
Negyedszerre rendezi meg december 7-én és 8-án Kolozsváron az Erdélyi Tudományos Diákköri Konferenciát (IV. ETDK) az Országos Magyar Diákszövetség (OMDSZ), a Kolozsvári Magyar Diákszövetség (KMDSZ) és a Babes–Bolyai Tudományegyetem. A kolozsvári Képzômûvészeti és Formatervezôi Egyetem festészeti és mûvészetpedagógia szakos hallgatói másodszor vesznek részt a rendezvényen és mutatnak be színvonalas munkákat és dolgozatokat. Kiss Ármánd finom lazúrrétegekkel, olaj technikával megoldott "csendélményeivel", Lakatos Gabriella sajátos egyedi jelrendszerével, Jánosi Andrea kódolt térérzeteket tanulmányozó, festett naplórészleteivel, üvegdarabokra festett játékos munkáival szerepel. Bantta Annamária színes diavetítéssel és rajzzal idézi fel a Reggeli a mûteremben médium hangulatát, a Story Art és a Narrative Art kifejezésmódjának megfelelôen.
A tudományos kutatások, dolgozatok bemutatása a zsûri döntése alapján akadémiai szintû elismerést nyer, pénz- és könyvjutalom kíséretében. A kiemelkedô dolgozatok részt vesznek a Magyarországon megszervezett Országos Diákköri Konferencián.
A tárlatot és az elméleti dolgozatok megvédését a Credo kvartett elôadása teszi még színesebbé december 7-én, pénteken délután 5 órától a Belvárosi Unitárius Egyházközség tanácstermében, a Brassai utca 6. szám alatt.
Tosa Szilágyi Katalin
egyetemi adjunktus
A kétnapos rendezvény december 7-én, pénteken 17 órakor Egyed Tibor grafikus kiállításának megnyitójával kezdôdik, amelyet könyvbemutató követ: hat könyv a Téka sorozatból, Historia manet (Demény Lajos emlékkönyv). Meghívott elôadók: Csetri Elek, Magyari András, Vekov Károly és Horváth Andor. 18 órakor CD bemutató: Szivárgásban — erdélyi versek marosvásárhelyi mûvészek elôadásában, Erdélyi hangok — a Marosvásárhelyi Rádió aranyszalagtárából, utána barokk muzsika a Transylvania Barokk Együttes elôadásában. Szombaton 11 órakor Csimbumm és a hangmanók meséskönyv bemutatója. László Bakk Anikó az AMARYLLIS fiatalok közremûködésével Pimpimpáré elôadást tart. A meghívott gyermekkel együtt eljátsszák a kötetben foglalt zenemeséket.
Bár régóta készülünk rá, valahogy úgy sikerült, hogy még soha nem láttuk a Háromszék együttest színpadon, pedig elég gyakran megfordulnak Kolozsváron. Kedden este végre erre is sor került. Székely sorsképek László Csaba rendezô-koreográfustól, Zsidó Ferenc dramaturgtól, a Háromszék Táncegyüttestôl és a Székelyudvarhelyen 1998 decemberében megalakult Udvarhely Néptáncmûhelytôl, a Csalóka és a Palló zenekarral. Leírhatnám, hogy pontosan milyen táncokat táncoltak, ki kicsoda, de errôl olvashattak már a Szabadság november 28., szerdai számában, a második oldalon. Inkább arról írok, számomra milyen jelentéssel bírt a produkció. A mindennapi életbôl kiragadott momentumok, fontos események mind egyetlen, kisebbségi létünket meghatározó vonalvezetést követôen telítôdtek tartalommal, érzelemmel: megmaradás, feladás, asszimiláció, fogyatkozás. Gyilkosság szerelemféltésbôl, öngyilkosság pajzán cigánylány által plántált szerelmi bánat miatt mind a magyarságot apasztja, de többségivé lényegül át a besorozott legmagyarabb székely legény, a más nemzet fia által feleségül vett székely leány, az emigrációt választó hontalan. Szerettem, hogy érezni lehetett a bevonuló legény búcsújának, a többségihez férjhez ment leánytól való elszakadásnak, az emigrációban már-már könnyûzenévé asszimilálódott népdal énekese magányosságának súlyát, a vegyes lakodalomban mulatozó két népcsoport közötti feszültséget, amely — nem szélsôséges formában — egyébként mindvégig tetten érhetô. Az utolsó kép némi reményt ad, hogy a végleges beolvadás talán elkerülhetô: szülei mellett egy fiatal anya altatódalt énekel csecsemôjének. Értékelem, hogy a merész eszközökkel, ízléses megoldásokkal megjelenített vidám, de gyakran pajzánkodásba csapó népi játékok — amelyek, tetszik, nem tetszik, létezô, valós történéseket illusztrálnak — még éppen hogy nem szemérmetlenek. Az is jó volt, hogy nehezünkre esett nyugton maradni, nem dudorászni. És az is, hogy rövidnek éreztük az elôadást, sajnáltuk, hogy véget ért. Talán nem csak mi, hiszen négyszer kapott vastapsot a csapat. Mondom, eddig még nem láttam a Háromszék egyetlen elôadását sem. Meggyôzôdésem: sokat veszítettem.
Kerekes Edit
A MARIANUM alapításának 90. évfordulója alkalmából ünnepi megemlékezést tartanak 2001. december 9-én. 9.30 órakor koszorúzás dr. Hirschler József, a Marianum alapítója sírjánál a Házsongárdi temetôben. 10 órakor szentmise a Szent Mihály-templomban. 12 órakor ünnepi megemlékezés a volt Marianum dísztermében. A marianumi életre Dombi Erzsébet tanárnô, dr. Hirschler József prelátusra Sas Péter mûvelôdéstörténész emlékezik. Macsek Ida tanárnô a Marianum rövid történetét ismerteti. Kosztolányi Dezsô Szeptemberi áhítat címû versét Kôpál Imola, a katolikus líceum tanulója adja elô.
A keményebb tél beálltával, úgy látszik, a mosolyok is ráfagynak orcáinkra. Ha pedig a színházunkra tekintünk, egy-egy sétatéri bandukoláskor, méginkább nyomasztóbbá válik az érzés. Hiába lapozgatom gondolatban Bilicsi Tivadar "Hol vagytok, ti régi játszótársak?..."-kötetét, mert azonnal arra kell gondolnom, hogy itt, most vannak ugyan játszótársak, de valami mégiscsak hiányzik: a közönség. Mi, akik oly nagy lelkesedéssel ültünk be valaha a kolozsvári színház elôadásaira!… Napközben lótottunk-futottunk, alig-alig sikerült délutánra hazaérkeznünk, összegyûjtenünk családunkat, megborotválkoznunk, és irány: a Színház! Ott pedig mindig jólesett összefutni olyan ismerôsökkel, akikkel amúgy csak véletlenszerûen találkozhattunk az utcán, de sajnos, fôként, temetéseken. Hát biza most maga a Színházunk is eléggé temetkezési vállalat hangulatú, jellegû.
Kolozsváriként, hajdani színházrajongóként, magyar vállalkozóként, aki sokat törte a fejét azon, hogy anyagilag miként lehetne megsegíteni a szó, a szép magyar beszéd templomát, azoknak papjait, most ott tartok, nagyon sokadmagammal, hogy talán-talán elmegyek egy elôadásra, hogyha az vendégjáték vagy valamely neves (anyaországi) "húzónév" tiszteli meg közösségünket. Itt mondom el: hiábavalónak tartom Tompa Gábor igazgató lekezeléseit, amikor például Tamás Gáborra gondol. Az ô teltházas kolozsvári elôadásaira. De volt itt Koós János, Nagy Bandó András, Nagy Natália, Korda György, Balázs Klári, Ayala, Maksa Zoltán is… Mind-mind zsúfolt ház elôtt léptek föl. Mindezeket pedig jómagam, cégem, alapítványunk hívta meg Kolozsvárra, mert láttam, láttuk, hogy mennyire ki van éhezve a közönség a jó, másfajta szórakozásra is. Nem néztem soha, hogy ki mennyiért jön el, lép föl, mennyi a terembér stb., hanem számomra az volt fontos, hogy láttam a sugárzó arcokat, éreztem a közönség lüktetését, akik meg-megállítottak utcán, bankban, tejcsárdában, hogy megköszönjenek egy-egy elôadást, a vastapsokkal zárult forró estéket. És vajon kell-e ennél több? Nem nekem, hanem — mondjuk — azoknak a mûvészeknek, akik látják, hogy a nézôtér megtelt, ôket ünneplik, nekik szól a meg nem szûnô taps... Mibe kerül(hetne) egy (jó) színházvezetônek, hogy ilyesmikre is gondoljon, hogy a "nagyközönségnek" is nyújtson valamit. Semmibe. Csupán egy kis jóindulatán, egy plusz rászervezésen múlna az egész. Mindenki megkapná, ami neki kedves és ôhozzá szól. Mert azt soha ne várjuk el, hogy ami a vájtfülû filozófusnak jó, és tetszik, ugyanazt a hatást váltja majd ki Mari nénibôl, János bácsiból. Mert, nekik, nekünk igenis kellenek a hasznos, szórakoztató kikapcsolódások is. Fôként most. Ebben a világban. Ezt pedig nem lehet és nem is szabad arroganciával, kézlegyintésekkel elintézni, arra szólítani föl a másként (is) gondolkodókat, hogy alapítsanak ôk is színházat, egy másikat. Nem! A kolozsvári színház — a mi színházunk, a mindnyájunké. Mi tartjuk fönn, hát szóljon akkor nekünk is! Még akkor is, ha 18 színész, akiknek munkáját, alázatát ôszintén megbecsüljük, majdhogynem azt nyilatkozzák, hogy "hagyjanak bennünket békén, ez a mi színházunk, ez a mi direktorunk, azt és úgy cselekszünk, ahogy nekünk jó!". Soha, senki, a mostani polémiák alatt sem bántotta a Színészeket. Végigkövetve a sajtóanyagokat, mindenki arról cikkezett az én olvasatomban, hogy baj van, nagy baj van a mûsorpolitika körül. Ezt tükrözik az általam, a cégem által alapított Tonic Média Alapítvány kezdeményezte kérdôívek is. És már most, amikor még csak feldolgozás alatt áll a felmérés, tisztán és egyértelmûen látszik az eredmény: mindenki elégedetlen a mûsorpolitikával, szükségesek a népszínmûvek, a kabarék — a jelenlegi színházi koncepcióval együtt, mellett. Kiben van akkor a hiba? — kérdem. A színészekben semmiképpen sem, mert tudvalevô, hogy ôk a mûsorpolitika végrehajtói. Akik még vannak... Mert éppen hallom, és tárgyaltuk is vállalkozó barátaimmal, hogy a mindenkoron elbocsátott színészeket (vagy ahogyan "finoman" fogalmazott Tompa Gábor: akiknek lejárt éves szerzôdésük) fel kellene vállalnunk, munkakönyvet kellene készíttetnünk nekik, becsületes fizetést adnunk, anélkül hogy dolgoznának, mert megérdemlik. Hogyan is fogalmazott egykor a magyar színjátszás egyik nagyasszonya: a színészeket egy rezervátumba kellene összeterelni. Igen, mert a Színészek nem csupán egy intézmény, egy igazgató "tulajdonát" képezik, hanem Ôk a mieink is. Nem hiába szoktunk úgy fogalmazni, hogy "belopták magukat szívünkbe-lelkünkbe...". Amennyiben pedig ez nem elég, akkor javasolom, hogy hozzák létre a Tompa Gábor Kompániája, vagy Tompa Gábor Kísérleti Színháza(i), vagy Színház Közönség Nélkül, vagy Színház Tompa Nélkül stb. intézményét. Ez utóbbi minden bizonnyal temérdek díjat biztosíthat majd, melyeket jómagam is szponzorálnék...
Hogy kerül a csizma az asztalra? — kérdezheti rögtön e furcsa cím láttán a tisztelt Olvasó.
Nos úgy, hogy az utóbbi napok olvasmányai során teljesen váratlanul emlékezetem homlokterébe került Tamási Áron közismert regényciklusának, az ÁBEL-trilógiának egy — számomra legalábbis — nagyon idôszerû "üzenetet" hordozó epizódja. A humorával magával ragadó, a farkaslaki székely szellemességtôl mélyen átitatott, sziporkázó regényrészlet szerint Ábel — aki a "rengetegben" és az "országban" lebonyolított kalandozásai után "Amerikát" is megjárja —, a csíksomlyói "páter-gvargyián" meglátogatása után (a ferences és a kapucinus kolostor három évre megválasztott vezetôjét hívják így) azt álmodja, hogy a havasi "mezô" — fenn a Hargitán — valóságos csatatérré változott, amelyen az általa vezetett barátpapok serege megütközött az ördögök hadával.
"Ott álltam hát az élén a barátseregnek — idézek szószerint a regénybôl — de nem is vesztegettem haszontalanul a drága idôt, hanem kiadtam a parancsot, hogy lôni kell az ördögöket, ahogy csak lehet. Vitéz seregem lévén, olyan buzgón kezdett minden barát lôni, hogy imádkozni olyan buzgósággal nem is lehetséges. A golyók fütyöltek, a levegô füstölt és a bokrok párállottak.
Az ördögök pedig irtózatosan bôgtek, amit én nem is csodálok.
Sokáig tartott a harc és szüntelenül.
Amikor aztán úgy gondoltam volna, hogy immár magnak sem maradt ördög, akkor elrendeltem, hogy bé kell szüntetni a lövést.
A beállott csendben a levegô kitisztult lassan, és a bokrokról is felszállott a pára. A csoda azonban csak akkor érkezett el, mert látnunk kellett, hogy az írtásban (=kivágott erdôrészlet) nem fogytak el az ördögök, de sôt, százszor annyian voltak, mint az elején. Egy-egy bokorból nyolc-tíz-tizenkettô vigyorgott felénk. Azt hittem, hogy az ámulat mindjárt megöl, s gondolkozni kezdtem, hogy ezek miképpen tudának ilyen hirtelen felszaporodni. Egyebet nem gondolhattam, csak egyedül azt, hogy lövés útján szaporodik az ördög. Errôl bizonyosságot akarván szerezni, magam köré gyûjtöttem a jelesebb barátokat, s azt mondtam nekik, hogy most jól vigyázzanak, mert lôni fogok, vagyis ügyeljék meg, hogy a lövés mit eredményez. Aztán szemet ve(te)ttem az egyik ördögre, amelyik a legjobban látszott, s a legbátrabban vigyorgott, azt ügyesen megcéloztam, és a golyót a két szarva közé eresztettem.
— Kettô lett belôle! — kiáltott az egyik barát.
— Nem belôle, hanem helyette! — javította ki egy másik.
— Hát az nem mindegy? — kérdeztem.
— Korántsem — felelte az illetô barát —, mert ha belôle lett volna kettô, akkor a kettôben ô is tovább élne; márpedig én jól láttam, hogy ôt magát örökre kioltotta a golyó.
Nem volt kedvemre való, hogy ebben az eleven bajban a szôrszálat így hasogassa a barát, s azért ily szavakkal fordultam hozzá:
— Akármit beszél, az eredmény mégis az, hogy az elôbb csak egy ördög volt, most pedig kettô van."
Sokat tudó, több-diplomás doktorok és egyéb kultúremberek mindenféle magasröptû eszmefuttatását és filozofálását félretéve, pusztán e "józan paraszti bölcsességbôl" kiindulva is adódik mindannyiunk számára az elsô és tovább-gondolkodásra késztetô nagyon fontos tanulság: minden ördögbôl (vagy "helyett"?), amelyet a golyó ér, kettô lesz!!
A regénybeli csíksomlyói barátok a történtek után rögtön tanácskozásra ültek össze, hogy mitévôk legyenek: tovább "szaporítsák"-e az ördögöket, vagy hagyják mentire a dolgot. "Végre abban állapodtak meg — írja tovább Tamási —, hogy elôbb térítôket küldenek az ördögök közé, s amikor azok ily módon megtérnek, és jó katolikusok lesznek, csak akkor fogják lôni ôket, szaporítási célból".
A második nagy tanulságot már nem is vonom le —, úgymond —"egy az egyben" nem fogalmazom meg, hanem— Afganisztán hetek óta tartó bombázása és bin Láden "(hajtó)vadászása" (feltételezett tartózkodási helyeinek a "lövetése"?) után —, teljesen az Olvasóra bízom. Kérem, ne mulassza el, s helyettem — legalább a maga számára — tegye meg.
Ma is kislattyogtam a (kolozsvári) Szamos-partra, sirályokat nézni. Azokat a sirályokat, amelyek néhány évvel ezelôtt vertek tanyát itt, a (kolozsvári) Kis-Szamoson (fölött, környékén stb.). Nem volt egyetlen sirály sem, amelyet nézhettem volna. Fogalmam sincs, mi az oka ennek, mi történhetett velük, hogy (most) nincsenek? Egyébként, bevallom, egyáltalán nem érdekelnek ezek a "kolozsvári", "kis-szamosi" sirályok. Vannak, nincsenek — tökmindegy; ettôl még az én életem pont olyan marad ezutánra is, amilyen eleddig volt: sekélyes, szürke, lagymatag-langyosan elcsordogáló, akárcsak Kolozsváron a Kis-Szamos, amelyik már végérvényesen nem szôke, hanem mosogatólé. Tulajdonképpen már ez sem érdekel, az tudniillik, hogy szôke-e, vagy barna a Szamos Kolozsváron. Fô, hogy a közkedvelt dalban szôke maradjon továbbra is!
Szóval, a sirályok, a "kolozsvári", a "kis-szamosi" sirályok. Régi barátom mondotta nekem, ki sirály-kérdésben komoly, szavahihetô szakember: "A kis-szamosi, kolozsvári" sirályokat illetôen az ember sohasem tudhatja pontosan, hogy mi a helyzet. Következésképpen — mondotta volt ez a régi barátom —, ha sirályokat akarsz nézni, a legjobb, ha kimész egy akármilyen tengerre, ott mindig ott vannak a sirályok (is), és nyugodtan nézheted ôket (is), ameddig csak akarod.
Nos, az az igazság, hogy én nem is akarok mindenáron sirályokat nézni! Ma sem akartam; csak úgy véletlenül jutott eszembe, hogy ha már úgyis kislattyogtam a (kolozsvári) Szamos-partra, hát nézzem (meg) a sirályokat. A vizet (a Szamost) már néztem eleget; a verebeket, varjakat, vadgalambokat szintén; és a Fellegvárat is, a Sétatér romló öreg fáit is, és Kolozsvárt s a kolozsvári embereket is néztem már eleget!; csak a sirályokat, a "kolozsvári", a "kis-szamosi" sirályokat nem; azokat, amelyek mikor vannak, mikor meg nincsenek, merthogy ezek a sirályok már ilyenek; sohasem lehet biztosan tudni, hogy mi is a valós helyzet velük. Végül is számomra teljesen mindegy, hogy mi is a valós helyzet velük, lévén — s ezt ôszintén be is vallom –: engemet személy szerint egyáltalán nem érdekelnek, nem izgatnak a sirályok; sem a tengeriek, sem a kolozsváriak, sem a kis-szamosiak — ellentétben például a szúval, a görénnyel, na és a hangyákkal, verebekkel, kökénybokrokkal s a kakukkal. Így hát nem megyek ezután sem ki egyetlen tengerre sem, sirályokat nézni. Maradok itthon, és a kolozsvári Szamos-parton orrvérzésig nem nézem a senkit és a semmit —, ha már a sirályokat nem nézhetem...
A valutával való üzérkedés a rendszerváltás után a meggazdagodás egyik formája volt. A valutabeváltóknál csak kis mennyiségû valutát lehetett törvényesen vásárolni, ami a külföldre utazóknak sokszor nem volt elegendô. A kliens így barátainak útlevelét is magával vitte, hogy több pénzt kaphasson. Egyes valutabeváltók, a pénzforgalmat növelendô, 10–15 ezer lejt is adtak egy-egy útlevélért — iskolásként én magam is éltem egyszer-kétszer a zsebpénzszerzés eme módszerével. Forintot ugyanakkor hivatalosan sehol sem váltottak. A fôtéri valutázókra így valós igény volt, nekik pedig megérte.
A fôtéri pénzcsere, amit többnyire kapualjakban vagy gépkocsikban ejtettek meg az ügyfelek, természetesen nem volt "tiszta". Nemcsak azért, mert törvénytelen volt, hanem azért is, mert a csalások mindennaposak voltak. Akit csak lehetett, a valutázók — tisztelet a néhány kivételnek — behúztak, átvertek 100–200 ezer lejjel, olykor milliókkal, netalán hamis pénzzel vagy felszabdalt újságpapírral. Panasznak nem volt helye: vagy nem találtad meg többet soha az illetôt, vagy ha igen, két-három marcona társával együtt azonnal meggyôzött arról, hogy soha még nem is látott. A hatóságok pedig — ki tudja, miért?... — szemet hunytak és hunynak a mai napig is a valutázók üzérkedései felett.
A törvényes keret viszont nagyon sokat változott a kilencvenes évek elejéhez képest. Ma már a pénzbeváltók bármilyen mennyiségû valutát beváltanak, sôt, néhány napja-hete, már a forint is adható-vehetô minden beváltóban, bankban.
Ez azonban érdekes módon nem befolyásolta a feketézôket, még mindig ott ácsorognak a fôtér nyugati oldalán és a templom körül és virágzik az üzletük.
A múlt napokban egyik póruljárt újságíró kollégám panaszolta: száz dollárt váltott be a fôtéren, és egymillióval becsapták. Utólag így rekonstruálta az eseményeket: megegyeztek az összegben, kicserélték a pénzt, majd amikor megszámolta a köteget, 100 ezer lejjel kevesebb volt benne. Nem lehet! — válaszolta a valutázó, majd újraszámolta. Igaza van! — csodálkozott el, visszaadta a pénzköteget, és átnyújtott még egy százast. Barátom megnyugodva zsebre vágta, majd otthon, amikor újraszámolta, bosszúsan tapasztalta, hogy egymillióval átverték. Valószínûleg a második átszámoláskor a valutás észrevétlenül kihúzott egy köteg pénzt a pakkból.
Barátom a rendôrség segítségével azóta is keresi az illetôt. Nem sok eséllyel. Ezek a csalók egy-két napnál többet nem maradnak egy városban. Néhány "húzásból"— megcsinálják a napi pármilliós bevételt, majd továbbállnak, és más városban lesik az újabb palimadarakat.
Az emberek viszont, ennek ellenére gyakran mégis inkább az ismeretlen sötét alakokhoz fordulnak kicsi pénzüket beváltani. Pedig még csak nem is kapnak többet, mint a hivatalos valutabeváltóknál, az árfolyamok között minimális a különbség. Sôt, olykor a beváltó még jobban is vált. De ha nem is így lenne, 10–20 ezer lejért érdemes milliókat kockáztatni?
Úgy látszik, igen. A fekete valutázás szegénységünk jele, mértéke. Vagy talán éppen a civilizáltságunké?
Spanyolország–Románia 29–25 (16–10). Sajnos, a romániai kézilabdás lányokra vonatkozó jóslatunk már az elsô mérkôzésen beigazolódott, amikoris váratlan vereséget szenvedtünk a spanyol válogatottól. Már a két héttel ezelôtt Kolozsvárott sorrakerült Kárpát Kupán is sántított válogatottunk játéka. Az együttes alig pár nappal a vb rajtja elôtt a "csíszolási" szakasz helyett még csak a csapatkezdés fázisában állott. S ha akkor az eredmények (a torna megnyerése) eltompította a vészjelzô hangját, a kedd esti nyitó mérkôzésen az akkor is észlelt hibák még jobban megmutatkoztak.
Ahhoz, hogy nyerhessen egy együttes, ilyen fontos találkozón sokkal kevesebb hibaszázalékkal kell játszani, mind technikailag, mind pedig taktikailag. Technikailag a sok pontatlan átadást, labdafogást, lépôhibákat említeném. Taktikai gyengeségnek rónám fel a csapat játékosainak és a szakvezetésnek, hogy nem voltak képesek semlegesíteni a az ellenfél gólkirályát, a 35 éves exszovjet Natalia Morskovát, akinek 19 próbálkozásából 17 (!) eredményesen fejezôdött be, Hutupan vagy Kerekes kapujában. A spanyol edzô ôt Kolozsvárott még kizárólag csak hétméteresek értékesítésére használta, így Morkovát illetôen teljesen elaltatta a román edzôket és csapatot.
A találkozó már az elsô 30 percben "elment", amikoris a spanyolok hat gólos elônyre tettek szert. Bár szünet után a román csapat felzárkózott egy gólra (19–20, 20–21), egyenlítésre már nem volt erejük. Közben még hetest is hibáztak Gogârlã és Amariei révén.
Reméljük, hogy a hidegzuhany felrázza játékosainkat, edzôinket egyaránt, még a szerda esti, angolai találkozó elôtt, akik a nyitó fordulóban a magyarok elleni összecsapáson szinte meglepetést okoztak.
Végezetül a statisztikák híveinek megemlítjük válogatottunk keddi góllövôit: Gâscã és Dobrin 6–6, Amariei 5, Gogârlã 4, Luca 3 és Chiriev 1.
(radványi)
Magyarország–Angola 24–23 (12–12). Mocsai Lajos szövetségi kapitány a B-csoport nyitómérkôzése elôtt nem kívánt nyilatkozni arról, hogy a Meranóba elutazott 16 játékos közül kit nem nevezett be a vb-re. Taktikai okokból — esetleges sérülésre számítva — egy vagy két hely üresen maradt. Az viszont biztos, hogy Pálffy, Kulcsár, Pigniczki vagy a kapus Sugár maradt ki, ugyanis ôk nem kaptak lehetôséget Angola ellen.
A találkozó magyar szempontból rosszul indult (4–2 Angolának). Negyedóra után azonban — fôleg Siti Beáta révén — Mocsai csapata átvette a vezetést (6–5). Elhúznia viszont nem sikerült, mert a feljavuló védekezéssel nem párosult eredményes támadás. Az együttes a szünet elôtt így is vezetett (11–8), de az afrikaiak egyenlítettek.
A fordulást követôen rövid ideig egy-két, majd három-négy gólosra nôtt a magyar elôny. Azért nem nagyobbra, mert Delit, majd Siti Beátát is kétperces büntetéssel sújtották (utóbbit a harmadik ilyen miatt végleg kizárták). Emiatt 20–17 után a lendület megint megtört, és hamar 20–20 lett az állás. A lelkes angolaiak az 55. percben ismét vezettek, ez azonban nem tartott sokáig, és a magyarok — ha nehezen is, de — megszerezték a két pontot.
A két csapat ezt megelôzôen eddig kétszer találkozott egymással.
A magyar válogatott gólszerzôi: Radulovics 7, Balogh 5, Siti Beáta 4, Kirsner 4, Kindl 2, Deli 2.
További eredmények:
Franciaország–Macedónia 31–17 és Hollandia–Ukrajna 28–28 (A-csoport);
Ausztria–Koreai Köztársaság 31–29 és Oroszország–Japán 31–23 (C-csoport);
Norvégia–Brazília 37–22 és Szlovénia–Tunézia 25–22 (D-csoport).
A 2. kör második mérkôzéseit bonyolították le kedden este a C- és a D-csoportban. Eredmények:
C-csoport
FC Porto (portugál)–Sparta Prága (cseh) 0–1 (gól: Sionko — 75. perc) és Real Madrid (spanyol)–Panathinaikosz Athén (görög) 3–0 (Helguera — 41., valamint Raúl 2 — 66. és 72. perc).
A csoport állása: 1. Real Madrid 6 pont (6–2), 2. Sparta 3 (3–3), 3. Porto 1 (0–1), 4. Panathinaikosz 1 (0–3).
D-csoport
Arsenal (angol)–Torinói Juventus (olasz) 3–1 (Ljungberg 2 — 21. és 88., továbbá Henry — 28. perc, illetve Taylor — öngól, 49. perc) és Bayer Leverkusen (német)–Deportivo La Coruña (spanyol) 3–0 (Zé Roberto — 64., Neuville — 67. és Ballack — 79. perc). A csoport állása: 1. Juventus 3 pont (5–3), 2. Arsenal 3 (3–3), 3. Leverkusen 3 (3–4), 4. Deportivo 3 (2–3).
Kedden három mérkôzés szerepelt az UEFA-kupa programján. Az izraeli Hapoel Tel-Aviv — Halmai Gábor és Pisont István csapata — óriási meglepetésre idegenben is nyert a Lokomotív Moszkva ellen és bejutott a nyolcaddöntôbe.
Eredmények (zárójelben az elsô mérkôzés, kiemelve a továbbjutó): Roda JC Kerkrade (holland)–Girondins Bordeaux (francia) 2–0 (0–1), Lokomotiv Moszkva (orosz)–Hapoel Tel-Aviv (izraeli) 0–1 (1–2) és Borussia Dortmund (német)–FC Koppenhága (dán) 1–0 (1–0).
Marosvásárhelyen szerepeltek a múlt napokban a kolozsvári Jövô ISK szamosújvári birózó szakosztályának ifjú tagjai. Valentin Sãtmãrean edzô tanítványai elôkelô helyezésekkel tértek haza a Maros-parti sportiskola által szervezett emlékversenyrôl. A fiúknál 4, a lányoknál pedig 2 kategória keretében gyôzedelmeskedtek a szamosújvári birkózók. Elsô helyen végzett Paul Rus (32 kg), Dan Brasovean (36 kg), Augustin Juca (48 kg), Marius Lãcãtus (52 kg) a fiúknál, illetve Roxana Crisan (45 kg), és Cristina Costea (56 kg) a lányoknál.
E hét végén újabb erôpróba elôtt állnak a szamosújvári birkózók. Ezúttal Szászrégenben vesznek részt barátságos jellegû tornán.
Világszerte mind nagyobb teret hódít, talán az egyik legegészségesebb sportág a sízés. A Világkupa sorozat megállíthatatlanul zajlik, a héten Kanadában és az Amerikai Egyesült Államokban (Lake Louis, Aspen) és Európában (Tilisee-Neustadt, Lillehammer) rendeztek futamokat. Egyes helyeken nagy hóhiánnyal szembesültek, máshol, mint például a norvég Lillehammerben, hatalmas hóhullással.
Utóbbi színhelyen északi összetettben, új gyôztes jelentkezett az amerikai Todd Ludvick személyében. "Kiugrott" a többiek közül, s hatalmas elônnyel indult a 15 km-es futásnak. A vetélytársak meg se tudták közelíteni, úgyhogy 3 év után újból Vk futamot nyert, az osztrák Felix Gottwaldot és Krist Hammert elôzte meg. Az éllovas, "sárgatrikós" német Robby Ackerman csak a 7. lett.
Tiliseeben (Neustadt) csak a trambulinon volt (mû)hó, az ugrósánc környéke szépen zöldellt. Sokan voltak kíváncsiak a kétnapos vetélkedôre, több mint 22 ezer jegyvásárló volt. A megújított sánc jól feküdt a német Sven Hanawaldnak, az elsô nap reggelén "kirepült" a stadionból. Igaz, a délutáni versenyen gyengébben ugrott, sôt, kizárták, mivel a nadrágja nagyobb volt a kelleténél (ilyen is van), s mint szélfogó lehetôség ez meg nem engedett!
Nagy verseny volt, fiúk sorra ugrották túl a lehetséges K120-at, pedig kétszer is rövidítettek a lefutón! Végül csak a lengyel Adam Malyszé lett a gyôzelem, aki 136,5 és 138,5 m-es ugrással a szó szoros értelmében túlszárnyalt mindenkit, s megnyerte immár harmadik Vk versenyét. A következô napon viszont mindenki ellene hajtott, s ehhez még hozzájárult Hanawald jó formája is, így Malysz ezúttal 11 ponttal alulmaradt. A sorrend: 1. Hanawald 277,4 pont (129 és 136 m), 2. Malysz 266,1 pont (126 és 132), 3. Andreas Goldberger (Ausztria) 241,8 pont.
Aspenben óriásit futottak a férfi lesiklók. Itt még az osztrák fiúk (Matt, Schönfelder, Schilhegger) uralják a mezônyt, de betört már a szlovén Ivica Kosztelics, a francia Jean Vidal, no meg, a házi csodagyerek, Bode Miller. Utóbbi az utolsó versenynen 54-es rajtszámmal küzdötte fel magát Mario Matt mögé a második helyre.
Lesiklásban a hölgyek Lake Louisban szerepltek. Itt is nagy a "felfordulás", az osztrák lányok már nehezen tarják a lépést! Élete hatodik Vk gyôzelmével, 1:36,75 perces idôvel nyert az olasz Isolde Kostner. Mögötte a sorrend: 2. Mihaela Dorfmeister (1:37,06 perc), 3. Corinne Ray Ballett (1:37,26 perc), de szorosan következett még Catrin Borghi (Svájc), Picabo Street (Egyesült Államok), I. K. Marten (Norvégia), Renate Götschl (Ausztria) és Silvian Berthold (Svájc), mindegyikük 1:38 perc alatt végzett. Következik Val d’Isère versenye.
November 30-án távozott az élôk — az élô legendák — sorából George Harrison, a legcsendesebb Beatles tag. A legendás, korszakalkotó együttes rajongói többnyire a két zsenit, Paul McCartneyt és John Lennont bálványozták. George mindig a csöndes harmadik volt, aki nem állította, hogy népszerûbbek Jézusnál (Lennon) és nem tört pálcát John fölött (mint Paul), amikor az feleségével, Yoko Onoval kezdett a próbákon megjelenni. Csúnya kifejezéssel mondhatnánk azt is, ô volt az becsületes "iparos", aki idônként csodálatos szerzeményekkel lepte meg társait és a közönséget.
George Harrison 1943. február 25-én született Liverpoolban. A négy Beatles közül ô volt a legfiatalabb. Gyerekkorában ismerte meg Pault, és ebbôl egy életre szóló barátság született. (Paul, a halálhír hallatán: "Mérhetetlenül szomorú és elkeseredett vagyok. Csodálatos barát volt, bátor, jó humorú ember"). 1958-ban csatlakozott a Beatleshez, és négyük közül elsôként jelentetett meg szólóalbumot. Fiatalon nôsült (elsô felesége Pattie Boyd volt, a gitárvirtuóz Eric Clapton késôbbi szerelme), ekkoriban írta egyik legszebb dalát, a Something-ot. Második feleségét, Oliviát, 1979-ben vette el — ez a frigy immár halálig szólónak bizonyult. Fiúk, Dhani, 24 éves. George a 60-as évek közepén ismerkedett meg a keleti filozófiákkal, Indiában jártukkor mély nyomot hagyott benne a Maharisi jógával való találkozás. Általa lett világhírû az indiai szitármûvész, Ravi Shankar.
A szeretet, a jóság, a becsület számára nem volt csupán üres szólam. 1971-ben hatalmas jótékonysági koncertet szervezett a bangladesi éhezôk javára, ezzel is jóval megelôzve korát.
A társ, a barát John Lennon értelmetlen halála annyira megrendítette, hogy jó ideig abba is hagyta a komponálását. 1997-ben az orvosok gégerákot állapítottak meg Harrisonnál. Ekkor kezdôdött küzdelme az életéért. 1999-ben egy ôrült tíz késszúrást ejtett rajta. A sérülések csak sietettették betegsége terjedését, a halálos kór megtámadta tüdejét, végül az agyát. 2001. november 30-án, egyik barátja Los Angeles-i lakásában végsôkig legyengült szervezete feladta a küzdelmet.
George Harrison régen megbékélt a halálallal. Elért a bölcsesség azon szintjére, ahol a lét és a nemlét összefonódnak, egymás kiegészítôjévé válnak. Csöndesen, szerényen ment el — ugyanúgy, ahogy élt. Ahogyan gitárja, dalai szóltak. Alig több, mint egy héttel ezelôtt bejelentette, új lemezt tervez a szintén jóbarát, Eric Clapton közremûködésével. Hitt az életben, de tudatában volt közelgô halálának. Rajongók milliói gyászolják. Ott fent pedig John Lennon fogadja, aki a maga kissé cinikus módján valószínûleg megkérdezi: veled is kibabrált a halál? Ki. Ahogyan egyszer mindannyiunkkal.
De George Harrisontól megtanulhattuk azt, hogy a véget is lehet nemes egyszerûséggel, bátran fogadni.
Nem függesztette fel a víz szolgáltatását az aranyosgyéresi vállalat adósai felé, ugyanis ezek törlesztették adósságuk egy részét. November végétôl nyolc lakótársulás maradt volna ivóvíz és fûtés nélkül, ezen a héten további tíz tömbház jutott volna hasonló sorsra. Mivel az adósok kifizették számláiknak egy részét, a szolgáltató egyelôre felhagyott a megszorító intézkedésekkel.
Több mint száz tordai mozgássérültnek juttat anyagi segítséget a mozgássérültek egyesülete, az Emberek az emberekért. Az egyesület 160 tagja december 10-tôl kezdôdôen kapja meg a támogatást, majd december 22-én a negyven mozgássérült gyermek is segélyben részesül, valamint ünnepi mûsorban a tordai pünkösdista templomban. A kezdeményezés a kolozsvárri Ecce homo Alapítvánnyal karöltve valósul meg.
Szép számmal tanulnak a dési iskolák magyar tagozatán, a városhoz közelebb vagy távolabb esô falvakból, kisvárosokból ingázó diákok. Ôk azok, akik sok esetben "megmentik" a dési magyar tagozat egy-egy osztályát. Ezt a tényt felismerve az Amicitia baráti társasága immár második éve vesz részt sikerrel — a Kallós Alapítvány közvetítésével — az Apáczai Közalapítvány által meghirdetett pályázati kiíráson.
Ebben az iskolai évben összesen 88 ingázó diák három részletben részesül anyagi támogatásban. November utolsó hetében kifizetésre került az elsô részlet, amely mintegy az ingázási költségnek ötven százalékát fedezi. Az 1-es Iskolában 51, I–VIII. osztályos tanuló, az 5-ös számú Iskolában három, I, II, VIII. osztályos, az A. Muresanu Líceumban 34, IX–XII. osztályos diák kapott pénzbeli juttatást.
Kodor, Déscichegy, Désakna, Kozárvár, Ôr, Lonka, Magyardécse, Váralja, Nyíres, Baca, Retteg, Szamosújvár helységekbôl a dési iskolákba ingázó diákok szülei, valamint tanítók, tanárok ezúton köszönik meg az Amicitia civil szervezetnek az önzetlen odafigyelést és segítséget.
(lukács)
Saját standdal vesz részt a napokban megnyílt Téli Ajándékvásáron a Kolozsvári Területi Postaigazgatóság.
Naponta 12 és 20 óra között a közönség szezonjellegû üdvözlôlapokat vásárolhat, és kérésre kapható az intézmény szolgáltatásait népszerûsítô szórólap.
Nem volt könnyû évük a SOMVETRA Kft. dolgozóinak. A szociális problémák és a termelési nehézségek meghatározóak voltak, mégis biztató a helyzet. Nemrég az Amerikai Egyesült Államokban járt az iparegység menedzsere, ahonnan több megrendelést is hozott decemberre, de fôleg jövô esztendôre. Emellett komoly olasz megrendelésnek is eleget kell tenniük az üveggyártóknak, de egy osztrák cég is érdeklôdött sörös poharaik iránt. Már a közeljövôben nagy tételekben fogják szállítani az ünnepre készülô bécsieknek a várt készletet. Amint azt lapunknak Cobuz Adrian mûszaki igazgató elmondta, havonta átlagban 200 000 darab üvegárut készítenek. Ennek 90 (!) százaléka külföldre kerül. A hazai piac túl kicsi ahhoz, hogy a Szamos menti város legnagyobb (és egyúttal legjövedelmezôbb) gyára csak erre hagyatkozva fenntartsa magát.
A baj csak az, hogy ezekben a napokban a város területén áthaladó két vezeték közül csak egy mûködik így a gáznyomás csökken s emiatt a gyár két égetôkemencéje nehezen gyúl be, ezért a napi termelés is csökken. A ROMGAZ illetékesei az éppen most zajló beruházásokkal magyarázzák a problémát. Ennek isszák a levét a lakónegyedek családjai is, akik az elmúlt hetekben több napon keresztül nélkülözték a fûtést és a meleg vizet.
A tordai, aranyosgyéresi és a két település vonzáskörzetébe tartozó helységek tanárai még ezen a héten megtudják, kiket bocsátanak el állásukból az országos tanügyi átszervezés során. A vidék iskoláinak vezetôsége az egy héttel ezelôtti tanácskozás keretében már megegyezett a személyzetcsökkentés arányában, a lista viszont még nem teljes, ugyanis néhány óvodaigazgató hamis nyilatkozatokat tett az intézményében oktatott gyerekek számát illetôen. Amennyiben a vád beigazolódik, a vétkes igazgatók maguk fogják kifizetni alkalmazottaik fizetését. Az elbocsátások január elsején kezdôdnek, a Spiru Haret szakszervezet tagjait még ezen a héten, azokat a tanerôket, akik nem szakszervezeti tagok, az elbocsátás idôpontja elôtt két héttel értesítik.
Névnapi bált tartott a Hidelvi Földészek Kalandos Társulata mindazok tiszteletére, akik november 19. és december 6. között ünneplik névnapjukat. A rendezvény a kerekdombi református egyházközség ifiseinek mûsorával kezdôdött, akik Karinthy Frigyes Bûvös Szék címû tréfás jelenetét adták elô nagy sikerrel a jelenlevôk szórakoztatására. A társulat népviseletbe öltözött tánccsoportja újra bemutatta a hagyományos hóstáti táncrendet. Ezt követôen került sor az ünnepeltek felköszöntésére. Ötvenegynéhány névnapját ünneplô Erzsébet, Jolán, Árpád, Katalin, Csilla, András, Ferenc, Borbála, Vilma, Melinda, Miklós vehette át a társulat ajándékát a tréfás névnapi köszöntôk kíséretében. A fiatalok jókedvétôl, valamint Pál Jenô és zenekara muzsikájától a hangulat emelkedetté vált, és mindenki nagyon jól érezte magát. A társulat vezetôsége minden kedves jelenlevôt vendégszeretetében óhajtott részesíteni, ezért mindenkit megkínáltak az erre az alkalomra készült bográcsgulyásból, melyet a vendégsereg örömmel fogadott és nagy megelégedéssel el is fogyasztott. A vidám mulatozás reggelig tartott.
A szövetkezet fogalma és a szövetkezetek szerepe hazánkban is újraértékelôdik a rendszerváltás után. Ám manapság még igen sok a félreértés és kevés a hiteles információ arról, hogyan kellene az új követelményeknek megfelelôen szervezni, alakítani a szövetkezeteket, persze ehhez az elsô lépéseket a kormány és a parlament kellene megtegye. Erdély történelme gazdag a valódi szövetkezeti hagyományokban. Ezek ismerete és felhasználása jó alapot adna a fejlett agrárgazdaságú nyugat-európai országok gazdálkodási együttmûködéseinek megértéséhez. Különben ideje lenne részletesen megismerni az Európai Unió szövetkezeti politikáját. Egyszer és mindenkorra világossá válnának a gazdák számára a szövetkezési formák elônyei, amelyek utat mutatnak a kockázatcsökkenést és piaci érdekérvényesítést segítô szervezôdésre.
A nemzetközi szövetkezeti együttmûködések az úgynevezett raiffeiseni alapelvekhez kötôdnek, függetlenül attól, hogy a névadó Friedrich Raiffeisen népfôiskolai képzési és szövetkezetfejlesztô tevékenységével közel egy idôben már mûködtek a dán Grundtvik püspök által életre hívott hasonló mozgalmak Skandiáviában. A szövetkezet gondolatával mindenütt a világon, így Erdélyben is számos jeles személyiség foglalkozott és szerencsére még ma is élnek és dolgoznak szakemberek, akiket érdekel ez a téma. S hogy bukásait, eredményeit kevésbé veszik figyelembe az illetékesek, nem az ô hibájuk.
Egy dolog azonban a civilizációs folyamatokkal párhuzamosan a szövetkezet tartalma, formái és célja aszerint változott az elmúlt évtizedek során, hogy mekkora volt az igény a közösségi szolgáltatások iránt és milyen mértékben voltak hajlandók az emberek önmaguk korlátozására.
A szövetkezet alatt olyan társulatot értünk, melyben több gazdaság valamely gazdálkodási mûveletet közös üzemben végez vagy végeztet el, úgy azonban, hogy a gazdaságokat egyébként független különállásukban meghagyja. Írta Ihrig Károly jeles egyetemi tanár. Ez a meghatározás hûen tükrözi a Nyuga-Európában ma mûködô termékpályás szövetkezetek alapelveit. S a mai gyakorlatuk is azt bizonyítja, hogy az egyéni és a közérdek összhangját legmagasabb szinten megvalósító gazdasági szervezet a szövetkezet, amelynek célja a tagok által irányított termelôi közösség létrehozása, azért, hogy a megtermelt árut optimális áron értékesítse és kockázatukat mérsékelje.
• Országosan körözött bûnözôt csíptek el a kolozsvári rendôrök. A Maros megyei Florea Buruiant (32) még júniusban ítélték börtönbüntetésre, rablás miatt, azóta menekült a hatóságok elôl.
• 125 milliós pénzbírságot rótt ki az elmúlt két napban a megyei rendôrség a törvénytelen petárda-árusokra. Tegnapelôtt a bánffyhunyadi piacon tartott ellenôrzés során több mint 100 doboz petárdát koboztak el.
• 296 fenyôfát koboztak el a kiskalotai Aurel Onettôl. A CJ-29-LKV rendszámú tehergépkocsit vezetô férfit rutinellenôrzés során állították meg. 255 karácsonyfa árusítására volt csupán engedélye, ám a fák megszámolása után kiderült, hogy a kocsiban 551 fa van. A 23 millió lejt érô "pluszt" elkobozták, a férfit pénzbírsággal sújtották.
Bár hatvanezer lejt fizet minden család évente, a közbiztonság igen sok kívánnivalót hagy maga után, tudtuk meg Okos Károly tanácsostól. Csak a múlt héten két betörés volt, péntekre virradóra pedig még egyet jeleztek. Bár ezeknek áldozatai fôként olyan vállalatok, kereskedelmi egységek, amelyeknek gondoskodniuk kellene saját biztonságukról, a falu sem "aludhat nyugodtan". A két-három polgárôr nevetségesen kevés egy ekkora település ôrzésére. A közbiztonság felügyeletébe a csendôrséget is be szerették volna vonni, épületet is biztosítottak már a hivatalnak, ám ekkor egy Bukarestbôl érkezett határozat meggátolta ezt, mondta Okos Károly.
Szamosújvárott eddig a lakosság 60 százaléka fizette ki az adókat és illetékeket. A polgármesteri hivatal illetékes osztályán hétvégén is fogadják a fizetni vágyó állampolgárokat. Mindazok esetében, akik december 15-ig nem róják le kötelességüket, késedelmi kamatot számítanak fel. Városi szinten 9500 család adóköteles, ebbôl több mint 5000 már kifizette a kiszabott összeget. Sokan már az esztendô elsô felében jelentkeztek a teljes összeggel, 30 százalékuk pedig csak a félévi adót fizette ki. A helyi kábeltelevízión keresztül figyelmeztetik a lakosságot állampolgári kötelességükre, de a városatyák írásbeli figyelmeztetésben is részesítik a feledékeny családokat.
November óta különbizottság kíséri figyelemmel a mezôgazdasági és falufejlesztési célokat szolgáló országos Sapard-programot.
A bizottság elsô ülésére a múlt héten került sor, s azon az érdekelt kormányzati intézményeken kívül különbözô mezôgazdasági és falufejlesztési téren mûködô szakmai szervezetek és egyesületek képviselôi is részt vettek.
A megbeszélésen áttekintették a programtechnika részleteit, s számba vették azokat a feltételeket, amelyeket az egyes projekteknek a menedzsmenti segélyek folyósítása érdekében teljesíteniük kell. Szóba kerültek ugyanakkor a mezôgazdaság és a falufejlesztés általános stratégiájának kérdései is. Mint ismeretes, a 2000. évre szóló Sapard-támogatások felhasználásának határidejét az Európai Bizottság nemrég 2003-ig hosszabbította meg.
Kelet-Európában is igen fontos a határ menti régiófejlesztés, a különbözô országok egymással szomszédos területeinek kapcsolaterôsítése — hangsúlyozták múlt hét péntekén, a Közösen Európába címû konferencia finn, lengyel, magyar, osztrák, román, szlovák és ukrán résztvevôi Nyíregyházán.
A tanácskozáson elhangzott: az együttmûködés kialakításában a partnerek számíthatnak az Európai Unió támogatására is. A közösség elsôsorban a kapcsolatrendszer infrastrukturális feltételeinek megteremtéséhez járul hozzá különbözô fejlesztési alapjaiból. A közösen benyújtott projektek jelentôs beruházási forrásokra számíthatnak, csakúgy, mint a korábbi esztendôkben is. A konferencián elhangzott: az Európai Unió PHARE és TACIS programjából támogatta és segíti a jövôben is például a határállomások korszerûsítését, fejlesztését.
Uniós forrásból bôvítették többek között a záhony-csapi, magyar-ukrán határállomáson a Tisza-hidat, illetve az utas- és áruforgalmi létesítményeket. Záhonyban az épületek mintegy 800 millió forintos költségû rekonstrukciója jelenleg is tart. Korszerûsítették továbbá a tiszabecs-tiszaújlaki határállomást, illetve a csengersima-petei magyar–román átkelôhelyet is. Jelentôs uniós forrást, mintegy 4 milliárd forintot kapott továbbá a záhonyi vasúti átrakókörzet, ahol az árutovábbítás európai színtû feltételeit teremtették meg. Brüsszel támogatást biztosít a környezetvédelemhez és a katasztrófahelyzetek elhárítását szolgáló közös vízügyi fejlesztésekhez is.
A tanácskozáson Nyíregyháza testvérvárosainak képviselôi megfogalmazták: az együttmûködést a nyugat-európai városhálózatok mintájára több oldalúvá kell alakítani. Az eddigi kétoldalú kapcsolatok helyett az együttmûködésbe be kell vonni mindazokat a településeket, amelyekkel az adott városok külön-külön tartanak fenn partneri viszonyt. A részvevôk megítélése szerint az önkormányzatoknak az eddigieknél is nagyobb szerepet kell vállalniuk a gazdasági kapcsolatok erôsítésébôl, együttmûködés kialakítására ösztönözve a települések vállalkozásait.
Az Európai Unió majdani új tagjainak nem szabadna sietniük az euró meghonosításával — jelentette ki a londoni Európai Újjáépítési és Fejlesztési Bank (EBRD) elnöke.
Jean Lemierre kifejtette: a jelölt országoknak továbbra is a reálgazdasági átalakításra kell összpontosítaniuk, s csak akkor szabad csatlakozniuk az euróövezethez, ha gazdaságuk már jobban hasonlít a jelenlegi tagokéra. Lemierre szerint "katasztrófához" vezetne, ha valamely tagjelölt ország "már holnap" csatlakozni akarna a valutaunióhoz. Hozzátette ugyanakkor, hogy meggyôzôdése szerint elôbb-utóbb valamennyi majdani új EU-tag tagja lesz az eurózónának is.
Az EBRD-elnök szerint az euróövezetbeli tagság erôsíti a tagországok hitelességét, ezt azonban gazdasági lépésekkel ki kell érdemelni, s nem lehet egyszerûen "megvásárolni" a belépésrôl szóló politikai döntéssel. A csatlakozást lehetôvé tévô politikai aktus csak annak az elismerése lehet, hogy az adott tagállam (gazdaságilag) kiérdemelte az euróövezetbeli tagságot — mondta Jean Lemierre.
Az elnök szerint az éllovas országok EU-tagságával járó gazdasági fejlôdés oda fog vezetni, hogy ezeknek az országoknak már nem lesz szükségük a kelet-európai átalakulási folyamatot egy évtizede olajozó EBRD segítségére, de ez még nem a közeljövô. — A bank aktivitása ezekben az országokban változni fog, de nem drasztikus hirtelenséggel, hanem csak fokozatosan — hangsúlyozta.
Az EBRD elnökének a korai eurótagságtól óvó kijelentései gyakorlatilag visszhangozzák a valutauniós jegybank vezetôjének minapi szavait. Wim Duisenberg egy november végi frankfurti banki konferencián azt mondta: a tagjelöltek jelentôs elôrehaladást értek el gazdaságuk és a gazdaságpolitika szempontjából fontos intézményeik megerôsítésében, de sok feladat vár még megoldásra. Be kell fejezni egyebek mellett a piacgazdasági átalakítást, egyes szektorokban folytatni kell a privatizációt, és tovább kell erôsíteni az intézményi és jogi hátteret — mondta közelebbi, országokra lebontott részletezés nélkül a novemberi konferencián az EKB elnöke. Wim Duisenberg óva intette az egyes jelölt országokat az euró egyoldalú bevezetésétôl is, mondván: ez azt jelentené, hogy ezek az országok a konvergencia-folyamat igen korai szakaszában adnának fel monetáris és árfolyam-politikai eszközöket, ami az egyes jegybankoknak sokkal nehezebbé — ha nem egyenesen lehetetlenné — tenné az integrációt.
December 5., szerda
|
Váltóiroda |
Márka (Vétel/Eladás) |
Dollár (Vétel/Eladás) |
Forint (Vétel/Eladás) |
|
Macrogroup (Fôtér 23., Sora, Bolyai 8.,
|
14 170/14 300 |
31 700/31 830 |
110/112 |
Az utcai pénzváltóknál a forint 110/112, a márka 14 300/14 400, a dollár pedig 31 600/31 700 lejbe került.
December 6., csütörtök
A Román Nemzeti Bank mai árfolyamai: 1 német márka = 14 384 lej,
1 USD = 31 534 lej, 1 euró = 28 133 lej, 1 magyar forint = 113 lej.
A szenátus emberjogi bizottsága kedvezôen véleményezte a Puskás Zoltán és Márton Árpád által kezdeményezett új ingatlantörvény tervezetet, amely az 1945. március 6-a után államosított egyházi ingatlanokra vonatkozik. Ennek értelmében az érintett ingatlanok természetes állagukban kerülnének vissza a tulajdonosokhoz, anélkül viszont, hogy a bérlôket azonnali kiköltözésre köteleznék. A törvénytervezet kártérítést ír elô arra az esetre, ha az ingatlant már lebontották. Frunda György szenátor a következôképpen magyarázta a tervezetet: "A 2001/10-es 8-ik cikkelye arra kötelez bennünket, hogy egy új törvénytervezetet dolgozzunk ki az egyházi ingatlanok ügyében. Románia különben már 1993-ban, amikor tagja lett az Európa Tanácsnak, elkötelezte magát az államosított egyházi ingatlanok visszaszolgáltatására."
Meghívásos pályázat útján választják ki a státustörvényt felügyelô országos és területi testület irodáinak alkalmazottjait — jelentette ki a Szabadság kérdésére Nagy Zsolt, az RMDSZ területi szervezetekért felelôs ügyvezetô alelnöke. Tájékoztatása szerint az országos és területi felügyelô testületben képviselt intézmények és szervezetek ajánlhatnak pályázókat ezekre a feladatokra. Nagy Zsolt hangsúlyozta: a pályázatok letételénél kizáró jellegû feltétel az említett szervezetek és intézmények ajánlása. Ezek benyújtásának határidejét az országos és a területi szervezetek maguk határozzák meg. Mint ismeretes, az Országos Felügyeleti Testület hétvégi ülésén vitatta meg és fogadta el a központi és területi irodák személyzetére kiírandó pályázattervezetet.
Konkrét témákban folyik az érdemi konzultáció és egyeztetés a magyar és a román fél között a kedvezménytörvénnyel kapcsolatos nyitott kérdéseket illetôen — közölte a magyar külügyi szóvivô szerdán, Budapesten tartott sajtótájékoztatóján. Horváth Gábor elmondta: a magyar fél reméli, további lehetôség kínálkozik arra, hogy a még nyitott kérdéseket szakértôi és megfelelô politikai döntések alapján egyeztetni lehessen.
A szóvivô kérdésre válaszolva megjegyezte: az elsôdleges cél, hogy az évbôl hátralévô idôben megfelelô higgadt és a törvény életbelépését segítô megoldásokat dolgozzanak ki.
A bukaresti külügyminiszteri találkozóra utalva a szóvivô fontosnak nevezte, hogy mûködik a folyamat.
Horváth Gábor jelezte, hogy a magyar és a román külügyminiszter pénteken Brüsszelben ismét tárgyalóasztalhoz ül.
A borsi határátkelôhelyen szigorúan alkalmazzák a kormány által a külföldre utazó román állampolgárok esetében bevezetett megszorító intézkedéseket. Az elmúlt öt nap folyamán több személyt visszafordítottak a határról — tudtuk meg Sergiu Adriana alhadnagytól, a Bihar megyei határrendôrség szóvivôjétôl.
Ezzel szemben pár nappal ezelôtt Ioan Rus belügyminiszter lapunknak úgy nyilatkozott, a Magyarországra történô utazás esetén nem érvényesek a határátlépésre vonatkozó szigorító intézkedések.
Amint arról több ízben beszámoltunk, az október 25-én elfogadott, a Hivatalos Közlönyben november 14-én megjelent sürgôsségi kormányrendelet kimondja: 2001. december elsejétôl a külföldre utazó román állampolgároknak a következô iratokat kell felmutatniuk a határátkelônél: egészségügyi biztosítás, menettérti jegy vagy a gépkocsi zöldkártyája, illetve megfelelô mennyiségû valuta. Utóbbi összegét a Magyarországra történô utazás esetén napi 50 euróban vagy ennek megfelelô valutában határozták meg.
Kiutazáskor a turistának legalább öt napra elegendô, azaz 250 euróval kell rendelkeznie. Ezt az összeget a román határôrnek kell felmutatni. Más pénzügyi garancia közé tartozik a deviza valuta alapú utazási csekk (American Express, Thomas Cook) vagy a bankkártya (VISA, Mastercard, Eurocard). Az 50 eurós minimális kötelezô összeg Törökországra, a volt szocialista országokra, illetve azok utódállamaira vonatkozik. Az Európai Unió országaiba utazó román állampolgároknak viszont legalább 500 eurónak megfelelô összeget kell felmutatniuk a román határnál.
A szóvivô megerôsítette: a nemzetközi konferenciákra, szakmai összejövetelekre, kulturális és sportrendezvényekre utazó román állampolgároknak nem kell felmutatniuk a fent említett összeget. Ebben az esetben viszont hivatalos (keltezett, ikatatott, aláírt, lepecsételt) fejléces meghívólevélre van szükség. Ennek az iratnak tartalmaznia kell az ott tartózkodási idôszakot és azt, hogy a vendéglátó fedezi a román állampolgár teljes ellátását. Fontos: feltétlenül szükséges az irat lefordítása és közjegyzônél történô hitelesítése.
Sergiu Adriana arról is beszámolt, hogy december elsejétôl (a sürgôsségi kormányrendelet életbe lépésétôl) több személyt visszafordítottak a román határôrök. — Szerencsére egyelôre csupán elszigetelt esetekrôl van szó. A leggyakoribb eset a betegbiztosítás hiánya — mondta az alhadnagy. Hozzátette: tudomása szerint jelen pillanatban a biztosító társaságoknak a határátkelôhely közelében mûködtetett fiókjainál is lehet egészségügyi biztosítást kötni. Információi szerint az öt napra érvényes biztosítás ára nem haladja meg a 100 ezer lejt.
Ioan Rus derûlátó a vízumkényszer megszüntetését illetôen. Szerdán a belügyminiszter Brüsszelbe utazott, ahol az Európai Unió belügy- és igazságügyminisztereinek értekezletén vesz részt. Itt fogják eldönteni, feloldják-e a Romániával szemben érvényes vízumkényszert. — Úgy vélem, elvégeztük az összes házi feladatot, és bebizonyítottuk, hogy valódi tárgyalópartnerek vagyunk a schengeni országok számára. Remélem ezt pozitívumként értékelik — mondta a belügyi tárca vezetôje. Rus kifejtette: januárban Románia kitöltötte a vízumkényszer eltörléséhez szükséges kérdôívet, amelyben több kötelezettséget vállalt a határok biztonságának növelésére, a vízumkibocsátásra, a menedékjog megadására, illetve az új útlevelek kibocsátására vonatkozóan. Ugyanakkor egyezményt kötöttek a kitoloncoltak visszafogadásáról az Európai Unió összes országával, kivéve Nagy-Britanniát és Portugáliát.
A Nemzeti Liberális Párt a decemberi hónap folyamán tárgyalásokat szeretne folytatni az ellenzéki pártokkal, a parlamenten kívüli politikai tömörülésekkel, a munkáltatók szervezeteivel és a szakszervezetekkel — közölte bukaresti sajtóértekezletén Valeriu Stoica elnök, aki hozzátette: a tárgyalások elsôdleges célja az lenne, hogy erôsítse az ellenzéket, amely megerôsödve alternatívát jelenthet majd jelenlegi kormányra.
Az alkotmánybíróság szerdán elutasította a Nagy-Románia Pártnak az országos költségvetéssel kapcsolatos fellebbezését. Mint ismeretes, a költségvetés három cikkelyének alkotmányosságával kapcsolatban 74 nagyromániás képviselônek voltak kétségei. Az elutasítással zöld út nyílt az országos költségvetés kihirdetése elôtt.
Dan Matei Agathon turisztikai miniszternek írott nyílt levelében, több tízezer tagja nevében tiltakozik az EMKE az ellen, hogy Segesvár szomszédságában akarja létrehozni az állam a Dracula Land-et. A tiltakozásban az EMKE közgyûlés részvevôi felhívják a mininiszter figyelmét arra, hogy Segesvár Európa egyetlen lakott vára, a világörökség része és az UNESCO védelme alatt áll, és "ezzel az okkultista központtal éppen azt vesztené el, amiben egyedülálló a világon: páratlan hangulatát, mûemléképületeinek utánozhatatlan varázsát".
Az EMKE szerint a "Dracula Land felépítése a 800 éves erdélyi szász kultúra, építészet, egy egész közösség megcsúfolását jelenti", és "ugyanakkor egy turisztikai szubkultúrát, az alvilágot honosítaná meg az ország egyik legcsendesebb, legpatinásabb övezetében". Az állásfoglalás szerzôinek véleménye szerint a felépítésre szánt dollármilliókat a romokban heverô mûemléképületek valamint Segesvár infrastruktúrájának helyreállítására kellene fordítani.
Szerkesztôségünkbe eljuttatott állásfoglalásában a Reform Tömörülés rámutat:
"Csíkszeredában a nemzeti — és emberi — önérzet mellett emelték fel szavukat azok, akik a túlméretezett és erôdemonstrációnak tervezett ünnepségrôl távolmaradásra hívták fel a polgárokat. Ez még akkor is igaz, ha a fekete-karszalag javaslattal a kezdeményezôk túllôttek a célon". A szerzôk felteszik a kérdést: " miért csak akkor ünnep az ünnep a többségi román nemzet politikusainak, ha ezzel meg is alázhatnak minket, Romániában élô magyarokat? (...) Vagy a marosvásárhelyi március provokációját akarták megismételni, amitôl megóvott a felhívás és a csíkszeredaiak bölcs józansága?"
Az állásfoglalás leszögezi: "Mindazok, akik ezt szervezték, ugyanúgy tudják, mint mi magunk, hogy ez a nap számunkra nem ünnep, nem lehet ünnep. Ez a nap évrôl évre a be nem tartott ígéretek napja. Azzal, hogy újra és újra mégis megkísérlik ezt ünnepként elismertetni, a nyolcvan éve folytatott elnemzetlenítô politikának nyitnak új és új fejezetet. Csíkszeredában a távolmaradással és a csenddel mondtuk ki: elég. Elég ebbôl."
A szerzôk nehezményezik, hogy "az RMDSZ Ügyvezetô Elnöksége és a csúcsvezetés több tagja elhatárolta magát ettôl. Számukra fontosabb volt a rosszul értelmezett politikai lojalitás a most éppen szövetséges többségi hatalommal, mint a szolidaritás, a közösségvállalás azokkal, akiknek a képviseletére mandátumot kaptak.", majd felteszik a kérdést: "megváltoztak az RMDSZ stratégiai céljai?"
November folyamán közölt jótékonysági mozgósító üzenetünkre összesen 1 329 000 lej érkezett dr. Szabó László fogorvostól, a Belvárosi Református Parókiától, illetve további három kolozsvári, egy bukaresti, egy németországi és egy New York-i jóakarótól, akik a nevük elhallgatását kérték. A begyûlt pénzbôl elôfizettünk 23 kiskeresetûnek egy-egy hónapra a Szabadságra.
Decemberben ismét gyûjtést indítunk nélkülözô embertársainknak Szabadságot elôfizetni. Még útjára sem indult a felhívás, és Csiszér Éva, született Kállay Kanadából 1 000 000 lejjel megteremtette az alapját a kiskeresetûeknek szánt januári elôfizetéseknek.
Aki teheti, támogassa a beteg- és kisnyugdíjasokat, munkanélkülieket, szociális támogatáson tengôdôket legalább egyhavi elôfizetés árával (64 000 lej + kihordási díj — 2000–3875 lej, terjesztôtôl függôen —, az egész kevesebb, mint 2 dollár!).
Befizetni lehet: 1.) személyesen szerkesztôségünk emeleti irodáiban, 2.) csekkel a lapunk támogatását célul kitûzött Minerva Mûvelôdési Egyesület címére (Asocia t ia Cultural ã Minerva, Banca Comercial ã Român ã , Cluj, bankszámlaszám: 2511.1-2537.2/USD), 3.) banki átutalással a fenti bankszámlaszámra, vagy 4.) befizetési szándékukról értesítsék szerkesztôségünket a 196-408-as vagy 196-621-es telefonszámon december 20-ig.
HÍVÁSRA HÁZHOZ MEGYÜNK!
Az adományozók nevét szívesen közöljük az újságban.
A szerkesztôség
|
||
| [Vissza az Szabadság honlapjához] |
[Vissza a HHRF honlapjához] |