2001. december 13.
(XIII. évfolyam, 291. szám)

Valóságos terrortámadásra emlékeztetô helyszín tárult szerdán délután a Tordai út és Petôfi utca keresztezôdésénél elhaladók elé: öt óra tájt újabb súlyos közúti balesetre került sor.

A bukaresti illetôségû Titan Tãnase vezette IVECO típusú, rizset szállító tehergépkocsi fék nélkül maradt. A baleset során egy személy meghalt és hárman megsebesültek. Az ámokfutó gépkocsivezetô darabokra szaggatta a CJ 05 HHB rendszámú Daciát és megölte a benne tartózkodó személyt, Crisan Petrut. A közelben parkoló autó szintén megrongálódott, utasai is sérüléseket szenvedtek.

A teherautó kabinja kigyúlt, a rendôrök szerint a sofôr életben van. A forgalmat több órára lezárták.

(k. o.)

A kis és közepes vállalkozások még júniustól kedvezményes hitelt igényelhettek a munkanélküliségi alapból, amennyiben eleget tettek bizonyos, a jogszabályokban felsorolt feltételeknek. A kedvezményes hitelmegítélés célja az volt, hogy segítsék a vállalatokat új munkahelyek létesítésében. Ezért teljesíteni kellett azt a feltételt is, mely szerint a hitel révén létesített új munkahelyek legalább felére munkanélkülieket alkalmazzanak. Lapunk is foglalkozott ezzel a kérdéssel, amely többször képezte témáját a megyei munkaerô-foglalkoztatási hivatal sajtóértekezleteinek is.

A Kolozs megyei munkaerô-foglalkoztatási hivatal igazgatója, Remus Lãpusan szerdai sajtóértekezletén ismertette a kedvezményes hitelek igénylése és odaítélése körül az év végére kialakult helyzetet. Júniustól 42 hiteligénylést nyújtottak be a hivatalhoz. (Részletek a 8. oldalon)

A kért pénzösszegek 100 millió és 4 milliárd lej között változtak, a cégek összesen 31 milliárd lejt igényeltek a munkanélküliségi alapból megyénkben. A hivatal 34 esetben hagyta jóvá a kéréseket, amely 22 milliárd és 348 millió lej odaítélésérôl szólt. A Nemzeti Bank azonban 6 dossziét végül elutasított (ezek igénylése meghaladta a 8 milliárd lejt), mivel elégedetlen volt a vállalkozók által nyújtott garanciákkal. Ebben a tekintetben az utolsó szó végülis a banké, hiszen a hitelt ennek az intézménynek kell behajtania, magyarázta Remus Lãpusan. A kedvezményes hitelt igénylô vállalkozások között volt pékség, fémmegmunkáló mûhely, szépítkezési szalon, faluturizmussal foglalkozó cég, autójavító mûhely. A hivatal igazgatója hangsúlyozta, hogy a legtöbb hiteligénylési dossziét novemberben és decemberben nyújtották be. Szerinte a vállalkozók most értették meg egyrészt az igénylési eljárást és feltételeket, másrészt a hitel biztosította elônyöket és valós kedvezményt. Országos szinten ebben az évben 1000 milliárd lejt különítettek el a munkanélküliségi alapból ilyen jellegû hitelekre. Bár jövôre több pénzre számítanak, egyelôre még bizonytalan, milyen formában marad fenn a kis és közepes vállalkozók támogatása, ezáltal pedig új munkahelyek teremtése, vélekedett az igazgató.

Szerdán a Polgármesteri Hivatal üvegtermében megnyitották azt a háromnapos rendezvénysorozatot, amelyet a Köln városával való testvérvárosi kapcsolatfelvétel 25. évfordulója alkalmából tartanak. Az 1976. november 13-án aláírt dokumentum kölcsönös mûvelôdési, oktatásügyi, szociális, idegenforgalmi, tudományos és gazdasági együttmûködést helyezett kilátásba.

Az ünnepi eseményen a polgármester távollétében Boros János alpolgármester hangsúlyozta, hogy nemcsak egy városnak, hanem egy egész népnek és a német kultúrának is nagy tisztelôi vagyunk, gazdasági kapcsolataink pedig évrôl évre egyre gyümölcsözôbbekké válnak.

Kerekes Sándor, a Kolozs Megyei Tanács alelnöke, emlékeztetett arra, hogy Erdélyben a német kultúra több mint nyolcszáz éves múltra tekint vissza. — Szerinte nekünk erdélyieknek ismernünk kell ezt is, de ugyanakkor az átfogó nagynémet kultúrát is. Wolfgang Breckner, a Babes–Bolyai Tudományegyetem rektorhelyettese beszámolt intézményének 1989 utáni fejlôdésrôl, amelynek során a német nyelven való oktatás bevezetésével az ország elsô multikulturális egyetemévé vált. Ma a BBTE tizenkilenc kara közül kilencen oktatnak németül, és ezek iránt egyre nô az érdeklôdés. A jövôben szeretnének idevonzani minél több külföldi, német nyelven tanulni vágyó diákot. Ezt követôen Stefan Straub ismertette a Német Kulturális Központot és tevékenységét, amely immár nyolcezer kötetet meghaladó könyvtárat mûködtet, több mint háromszáz hallgatót készít fel német nyelvvizsgára és sok más kulturális tevékenységet is szervez. Paul Porr, az Erdélyi Német Demokrata Fórum elnöke emlékeztetett arra, hogy 1989 elôtt a kölni testvérvárosi kapcsolat csupán papíron létezett, utána viszont Kolozsvár sok adományt, segítséget kapott Köln városától. A Fórum a két nép és ország között a híd szerepét tölti be, rendezvényeire és könyvtárába nemcsak a németeket, hanem minden kolozsvári érdeklôdôt szeretettel várnak. Peter Forna, a BBTE Német Nyelv és Irodalom Tanszékének tanára dicsérte a német oktatási forma újjászületését amelyet a múlt rendszerben oszlattak fel. Gerd Orban, a George Cosbuc Kollégium tanára, a Német Szövetségi Köztársaság erdélyi ügyekkel megbízott szaktanácsadója, tolmácsolta a nagyszebeni fôkonzul üdvözletét, és kiemelte, hogy a jövôben elmélyítik a két ország közötti iskolaközi kapcsolatokat.

Ezt követôen, a polgármesteri hivatalban dokumentum-kiállítást nyitottak meg a BBTE Német Nyelv és Irodalom Tanszék és a Német Kulturális Központ rendezésében, melyek ízelítôt adnak a német kultúrából, gazdagságból és idegenforgalmi látványosságokból.

Ördög I. Béla

Érdekes, tanulságos felmérést mutatott be tegnap az Etnokulturális Kisebbségek Forrásközpontja (EKF) a Nyílt Társadalomért Alapítvány Tebei utcai székháza konferenciatermében. Megtudtuk: az Etnikai kapcsolatok barométere programot az EKF a romániai etnikumközi kapcsolatok fejlôdésének idôszakonkénti kutatása és elemzése érdekében indította. A felmérés elkülönítve mutatja be a többség, illetve a magyar és roma kisebbség tagjai által közölt válaszokat. A közvélemény-kutatást végzôk négy mintát vizsgáltak: 801 romániai, valamint 200 erdélyi, bánsági és máramarosi felnôtt személyt, továbbá 601 erdélyi magyart, illetve 602 roma nemzetiségû polgárt kérdeztek meg. A többség válaszait rétegzôdve mutatták be: románok és erdélyi románok. Az idén a felmérés elvégzésére kiírt versenytárgyalást a Metro Media Transilvania (MMT) nyerte meg.

A közvélemény-kutatás kivitelezôi többek között az etnikai és nemzeti identitásokkal (ön- és hetero-azonosítás, mentális képek, magatartások, vélemények) az interetnikai kapcsolatokkal és ezek dinamikájával, az etnikai sztereotípiákkal, a kisebbségi kérdésre vonatkozó törvényhozás és politikai teljesítményének fejlôdésével, a nyelvgyakorlattal, illetve az interetnikai kapcsolatok dinamikájában szerepet játszó társadalmi-gazdasági tényezôkkel kapcsolatos kérdésekre voltak kíváncsiak.

Dan Chiribucã szociológus, az MMT munkatársa elmondta: a felmérés szerint az erdélyi románok pozitívabb képet alakítottak ki a romániai magyarokról mint azok a többségiek, akik nem élnek együtt a magyarokkal (regáti, illetve moldvai románok). Szerinte ez azzal magyarázható, hogy az együttélés során az etnikumközi kapcsolatok kiegyensúlyozottabbakká válnak. Úgy véli, a többség azon tagjai, akik nem állnak kapcsolatban valamely nemzeti kisebbség tagjaival, általában negatívabban viszonyulnak a nemzeti közösségek támasztotta igényekhez.

Gabriel Bãdescu szociológus szerint a többség attitûdjét befolyásolja a politikum, hisz vannak esetek, amikor a román pártoknak a kisebbségekhez való viszonyulásukkal sikerül új választókat nyerniük.

A felmérés szerint az erdélyi magyarok 42 százaléka elsôsorban magyarnak, 43 százaléka erdélyinek, 6 százaléka románnak, 3 százaléka európainak vallja magát. Az utóbbi adatot a bemutatón jelen levô szociológusok azzal magyarázzák, hogy egyes kisebbségek összetéveszik vagy azonosítják a nemzetiséget az állampolgársággal. Furcsa módon a megkérdezett magyarok mintegy fele (46%) büszke arra, hogy Romániában született. Ezzel szemben szinte valamennyi román büszke ugyan erre.

Az erdélyi magyarok szerint a románokat leginkább a következôk jellemzik: vallásosak (39%), rendesek (38%), vendégszeretôk (38%) és szorgalmasak (22%). Az erdélyi románok szerint a romániai magyarokra a következôk illenek leginkább: szorgalmasak (36%), összetartók (23%), civilizáltak (22%) és megosztottak (21%). Az erdélyi magyarok szerint a romák lusták (48%), piszkosak (47%), tolvajok (36%), visszamaradottak (31%). Az erdélyi többségiek szerint a romák piszkosak (50%), tolvajok (50%), illetve lusták (39%). A százalékok az elsô, második és harmadik opció összegét jelentik. Érdekes, hogy a romániai német kisebbségre csupán az erdélyi és a regáti (moldovai) románok mondták azt, hogy lusták (1–1%). A zsidókról a románok (összesítés), az erdélyi magyarok, az erdélyi románok és a romák is úgy vélik, a vállalkozó szellem a legjelemzôbb rájuk (33–34–29–20%).

Az évek során nem sikerült elnyerni az erdélyi románok támogatását a magyar egyetem létrehozására. Ötvenkét százalékuk semmilyen formában sem egyezne bele az önálló magyar felsôoktatási intézmény létrehozásába. A kérdôiv nem tett különbséget az állami és a magánegyetem között. Az erdélyi magyarok 92 százalékban támogatják az elképzelést, a romák többsége (53%) viszont ellenzi. A románok úgy vélik (67%) több olyan magyar van, aki tud románul, de nem hajlandó az állam hivatalos nyelvén beszélni; az arány ugyanaz az erdélyi románok esetében. Az utóbbiak 30 százalékát zavarja, ha valaki mellettük magyar nyelven beszél.

Dan Chiribucã fenti állítását bizonyítja az Ön szerint a román–magyar kapcsolatokra mi jellemzô? kérdésre adott válasz. A románok 35 százaléka szerint a többség és a kisebbség közti kapcsolatot az együttmûködés jellemzi. Az erdélyi románok 46, a magyarok 70, a romák 26 százaléka ért ezzel egyet. A megkérdezett románok (összesítés) 39 százaléka nem tudja felmérni az RMDSZ kormányba való részvétele milyen eredményekkel járt az erdélyi magyarok helyzetére. Husznkilenc százalékuk úgy véli, érdekvédelmi szervezet kormányzati szerepvállalása nem az változtatott a magyar kisebbség helyzetén, 27 százalék szerint javított a helyzetünkön. A magyarok közel fele (46%) kedvezôen értékelné, hogy az RMDSZT-t bevegyék a kormányba, függetlenül attól, hogy ki nyerné meg a választásokat. Ezzel a kijelentéssel viszont az erdélyi románok csupán 12 százaléka ért egyet. Mi több ha tehetné, hét százalékuk betiltaná az RMDSZ-t.

A románok 14%-a tart egy esetleges háborútól, és több mint felük elsôsorban Magyarországtól.

Kiss Olivér

December 14-15-én Kolozsváron az Európai Bizottság, a Nemzetközi Energia Konzorcium, a Kolozs Megyei Tanács, a Babes–Bolyai Tudományegyetem, a Transilvania Üzletkötô Központ, valamint a Kolozs megyei munkáltatók és kisiparosok egyesülete szervezésében nemzetközi konferenciát tartanak Európa-közi együttmûködés az információs technológiák és politikák a román gazdaság támogatására címmel.

Ezen 15 EU-s, 150 hazai kis- és középvállalati képviselô, 50 helyhatósági és egyetemi küldött vesz részt. Eric Boudon, az értekezlet egyik szervezôje és az Energia projekt társmenedzsere, szerda délután tájékoztatta a sajtót a legfontosabb tudnivalókról.

Az Európai Bizottság finanszírozta nagyszabású terv célja együttmûködést szorgalmazni az energiapolitika terén az EU (partnerállamok: Franciaország, Görögország, Németország, Belgium, Olaszország) és néhány tagjelölt ország között. Az érintett kelet-európai államok: Bulgária, Lengyelország, Grúzia, Oroszország, Csehország, Szlovákia és Románia. Sorra valamennyiben rendeznek ilyen konferenciát, amelyeken projekteket javasolnak (a legközelebbi 2002. február 21-én Szófiában lesz), majd a zárókonferenciára Brüsszelben kerül sor. A javasolt tervezeteket szigorú elbírálásnak vetik alá, de pénzelésük nemcsak EU-s, hanem külsô pénzforrásokból is történhet. Hogy miért éppen Kolozsvár a színhelye ennek a széleskörû tervet szolgáló értekezletnek? Azért, mert itt sok megfelelô partnert találtak a szervezôk.

Alig jelentek meg, máris kiegészítésre szorulnak a helyi közigazgatási törvény végrehajtási rendelkezései.

Kolozs megyében tíz olyan település maradt hivatalos magyar elnevezés nélkül, ahol a magyar nemzetiségû lakosság meghaladja a törvény által elôírt minimális húsz százalékot. A Román Akadémia által jóváhagyott magyar elnevezések nem minden esetben egyeztek az illetô település történelmi megnevezésével, emiatt az RMDSZ korrigálásokat javasolt.

A közigazgatási törvény végrehajtási rendelkezéseiben, a települések névjegyzékébôl lemaradt helységek éppen azok, amelyeknek elnevezése nem volt megfelelô, tudtuk meg Kerekes Sándortól, a Kolozs megyei tanács alelnökétôl. Az alelnök azt is elmondta, a kérdéses esetekben még nem döntött az akadémia, ám rövidesen a lemaradt településnevek jegyzéke is megjelenik.

Kimaradt Egeres gyártelep (26 százalékban magyar nemzetiségû lakosság), Magyarkapus (88,6 százalék), Magyarkiskapus (56,4 százalék), Szásznyíres (60,1 százalék), Tordaszentmihály (28,9 százalék), Várfalva–Aranyosrákos (76,6 százalék), Kalotaszentkirály–Zentelke (84,5 százalék), Szépkenyerûszentmárton (62,5 százalék), Dombokfalva (85,9 százalék) és Detrehemtelep (74,2 százalék).

(Kolozs, Fehér, Szilágy és Beszterce-Naszód megye magyar településneveinek a Hivatalos Közlönyben megjelent jegyzéke az 5. oldalon.)

Kerekes Edit

Napvilágot látott az Emberi Jogok Szervezetének 2001-re vonatkozó jelentése, amely szerint Románia apró, de biztos lépéseket tett az Európai Unióhoz való csatlakozás érdekében. A dokumentum megemlíti a romániai romákat ért megkülönböztetéseket, amelyek kivándorláshoz vezetett. Problémát jelent a rendôrség brutalitása is, továbbá a sajtószabadság és az igazságszolgáltatás hiányosságai. A különbözô vallási kisebbségek szintén megkülönböztetést szenvednek. A balkáni konfliktus elmélyítette a romániai gazdaság gondjait, ennek következtében a romák a fekete munkaerôpiac kiszolgáltatottjai, nemzetiségi elôítélettel kezelik ôket. Románia javított a szexuális kisebbségek megkülönböztetését eltörölni célzó jogszabályokon. Nehezményezik, hogy a rendôrség törvényes joga bizonyos helyzetekben a fegyverhasználat. A nôk társadalmi helyzetének javításában haladás történt, viszont nôtt a politikusok soraiban a korrupció. Az alvilági szervezett bûnözés szálai elérték a hatalom felsô rétegét. Pozitív eredményként könyvelik el, hogy nem akadályozzák az emberjogi szervezetek munkáját.

Lapzártakor: A Romániával szembeni vízumkényszer feloldására vonatkozó rendelkezés tegnap megjelent az Európai Unió hivatalos közlönyében. A rendszabály 20 nap múlva, tehát január 2-án lép életbe.

NÉMETEK KOLOZSVÁR TÖRTÉNETÉBEN címmel nyílik kiállítás december 13-án,csütörtökön déli 12 órakor a Történelmi Múzeumban (Daicovici u. 2.) A tárlatra A Német Kultúra Napjai Kolozsváron címû rendezvénysorozat keretében kerül sor.

A BALDOVER irodalmi körben Kelemen Hunor Szigetlakó címû verseskötetét mutatják be december 14-én, pénteken 18 órakor az Insomnia — Charta Könyves Kávézóban (Szentegyház/I.Maniu 4.).

ADVENTI HANGVERSENYT TARTANAK december 15-én, szombaton du. fél 5 órától a Jobbágy/Ariesului utca 67. szám alatti római katolikus templomban. A hangversenyen vokális, hangszeres és kórusmûvek szerepelnek. Közremûködik: Barabás Kásler Magda (ének), Borsos Edit (ének), Török Szilvia (ének), Péter Ernô (hegedû), Szabó László (orgona), Juhász István Géza (gitár, lant), Kostyák Imre (ének), Kostyák Levente (blockflöte, ének), valamint a Visszhang diákkórus Ercsei Ferenc vezetésével. Major Olga színmûvésznô szaval. Minden érdeklôdôt sok szeretettel várnak.

KARÁCSONYI ÜNNEPSÉGET TART a Mozgássérültek Védô és Segítô Egyesülete (a Farkas/Kogãlniceanu utca 8. szám alatti székhellyel) december 15-én, szombaton délben 12 órakor a Bocskai/Avram Iancu tér 18. szám alatti Ortodox Püspökség dísztermében. Az egyesülethez tartozó gyerekek és fiatalok, akik számára szervezik az ünnepséget, belépéskor fel kell mutassák tagsági igazolványukat.

AZ AGYKONTROLL KLUB ez évi utolsó találkozóját tartja december 14-én, pénteken du. 5 órától az 1-es klinika amfiteátrumában. Szeretettel várnak minden végzôst.

ZENÉS–TÁNCOS ÖSSZEJÖVETELT TART az RMDSZ kül- és belmonostori körzete december 14-én, pénteken du. 5 órától, a Mócok útja 75. szám alatti Pro Iuventute székházban. Minden korosztályt szeretettel várnak.

LAJKÓ FÉLIX és bandájának koncertje, amelyre december 14-én a Tranzit Házban került volna sor, betegség miatt egyelôre elmarad. Az erdélyi koncertkörutat egy késôbbi idôpontra halasztják a szervezôk.

A Romániai Nemzeti Kisebbségek Napja alkalmából Kolozsváron szervezett rendezvénysorozat három témát ölel fel. December 14-én, a rendezvények második napján, pénteken a nemzeti kisebbségek és a román társadalom témakörben hangzanak el elôadások amelyeket az Univers T szálló amfiteátrumában tartanak. A moderátor szerepét Markó Attila helyettes államtitkár tölti be. Délelôtt 10 órától Vasile Dâncu tájékoztatásügyi miniszter, Markó Attila helyettes államtitkár, Ovidiu Gant helyettes államtitkár, Ivan Gheorghe helyettes államtitkár, Gratian Serban, a megyei tanács elnöke, Vasile Soporan, Kolozs megye prefektusa és Varujan Pambuccian, a képviselôház nemzeti kisebbségi csoportjának vezetôje nyitja meg a munkálatokat. Fél 12 és du. 2 óra között hangzanak el a nemzeti kisebbségek küldötteinek beszámolói, véleményei és tapasztalatai a témával kapcsolatban. Délután 5 órától különbözô kiállításokat tekinthetnek meg a résztvevôk: Pozsony Katinka népviseletbe öltöztetett babakiállítást mutat ba, Klaus Fabritius, Daniela Tarnovschi és Ötvös Géza fényképkiállítása nyílik meg, Sebesi Karen Attila a Tonic Media Alapítvány interkulturális videomontázsát mutatja be. Este 7 órától Nyelvek hangzása címmel, a Romániában élô nemzetiségek nyelvén rövid irodalmi szövegek vagy üzenetek hangzanak el.

A szombati és vasárnapi programot holnapi lapszámunkban közöljük.

Ó-Hollywood álomvilágában nyüzsögtek a sztárok; szinte bármit el lehetett adni, ha egy-egy, vagy éppen több-több óriás és óriásnô neve mézesmadzag gyanánt ott virított a plakáton. Manapság azonban a csillagászati költségek miatt általában nem mûködik a sztárdömping; egy hollywoodi produkció, pláne, ha nem szuper-hiper-ultra-satöbbi, nem bír el egy sztárnál többet, mondjuk nemenként, esetleg fajonként. Frank Oz legújabb filmjében azonban mindjárt 4 (azaz négy) (szuper)sztár bukkan fel a gyöngyvásznon: az amerikai mozi lassan minden formájából kikopó fenegyereke, Marlon Brando, a Scorsese-kedvenc Robert De Niro, a Harcosok klubja sikere óta nagyon magasan szálló Edward Norton, no meg a jobb napokat is látott Angela Bassett. Az ok egyértelmûnek látszik: a filmcsinálók — a régi példákon okulva — ily módon akarták eladni sztorijukat. Igen ám, csakhogy mindennek megvan a maga határa, és ez a sztori annyira sovány, hogy a csillogó-villogó ruha nemhogy lötyög, de idônként egyszerûen lehull róla.

Adott egy tisztes késôközépkorú mesterbetörô (De Niro), aki — immár ki tudja hányadszor — hattyúdalára készül. Az akció a mester tehetségéhez mérten nagyszabású: egy középkori jogart kell elcsaklizni a montreali vámház széfjébôl. Régi barátja és munkaadója, Max Baron (Brando) szerint a kockázat nem túl nagy, legalábbis a haszonhoz viszonyítva. A mesternek nem nagyon fûlik a foga a dologhoz, annál is inkább, mert együtt kell dolgoznia a számára ismeretlen új generációs Jack Tellerrel (Norton). És a nô is bejön a képbe, igaz, alig-alig: Diane (Bassett) a mester nyugdíjba vonulásától teszi függôvé a boldogító igent. De hát egy igazi profi nem azért az, ami, hogy egy nôért kihagyjon egy ekkora bulit. A mester és a tanítvány némi bonyodalmak árán megszerzi a jogart, aztán a film végén a tanítvány ki akarja játszani a mestert, de ez persze nem jön össze, és minden jó, ha vége jó: rengeteg pénzzel a zsebében mesterünk karjaiba veszi örömtôl repesô hitvesjelöltjét.

Elsô ránézésre sem igen tetszetôs a történet, hiszen majd végig ott kísért a láttuk-még érzése. De amikor a film végén a nézô feláll, egyszerûen nem érti, miképpen kapcsolódik az egyébként jó színészi játék (az egy Brandóét kivéve, aki ezúttal is többszörösen alulmúlja magát) a mindenféle szempontból selejtes történethez. De Niro és Norton játéka a szó szoros értelemben kilóg a képbôl (Bassetté csak azért nem, mert alig néhány perc erejéig kerül kamerák elé.) Az az érzésem, hogy ez az opusz is hamarosan a videotékák poros polcain végzi. Persze nem kár érte, viszont a három színész hiábavaló jelenlétéért annál inkább.

Eredeti cím: The Score; amerikai, 2001; 123 perc; Rendezô: Frank Oz; Forgatókönyv: Kario Salem, Lem Dobbs, Scott Marshall Smith; Zene: Howard Shore; Kép: Rob Hahn; Producer: Gary Foster (I), Lee Rich; Szereplôk: Robert De Niro (Nick Wells), Edward Norton (Jack Teller/Brian), Marlon Brando (Max Baron), Angela Bassett (Diane), Gary Farmer (Burt), Paul Soles (Danny), Cassandra Wilson (Cassandra Wilson), Mose Allison (Mose Allison).

Szántai János

Bemutatóra kerül sor ma este az Állami Magyar Operában. Az elôadás rendezôjével és egyben zeneszerzôjével, Demény Attilával a hétfô esti próbán beszélgettem.

— Az elôadás elsô részében egy régebbi mûved, a Parafarm kerül színre, míg a második részben egy új alkotásod az Örkény István Egyperceseibôl készült mû Bevégezetlen ragozás — Haláltánc címmel. Miért ezek?

— A Parafarm Orwell Állatfarm-ja nyomán készült, Visky András dramatizálása folytán, és bizonyos értelemben lehet ragaszkodni ahhoz a cselekményhez, amelyet az Orwell regény sugall. Ugyanakkor ez egy olyan kerettörténet, amely, sajnálatos módon, a történelem folyamán nagyon sokszor megismétlôdött emberekkel, közösségekkel. Hittek a forradalomban, bizonyos illúziókat tápláltak, ezt a hitet aztán mások kisajátították, elvették tôlük, egyszóval átverték ôket. Ez a mû tíz évvel ezelôtt készült, a mostani elôadásba nem az aktualitása miatt került be, hanem azért mert tíz év után elkészült egy másik operám, Örkény Egyperceseibôl. A címében az áll, hogy Haláltáncjáték, ez nem egy mûfaji megfogalmazás, inkább egy szójáték. Nyilván üzenete is van, hiszen, mint mondtam eltelt tíz év, és elég sok minden történt. Ezen a századfordulón egy bizonyos korváltás jött létre, amely értékválságot, értékátalakulást jósol, és ezt nem lehet figyelmen kívül hagyni. Ha összehasonlítom a tíz év utáni mûvemet a Parafarmmal, akkor elsô látásra az tûnik fel leginkább, hogy itt a szereplôknek már nincs is nevük, ennek a mûnek valóban nincsen cselekménye, és nemcsak annyira elvont, hogy bármilyen korban, bárkivel megtörténhet, hanem egy pszichológiai játékról van szó, amely szerint teljesen fölösleges az embereknek nevet adni, ugyanis csak helyzetek, állapotok vannak. Ezekbe sodródik bele a szereplô, hol kollektív, hol egyéni szinten. Számomra ez egy zenés színház, a történeteket, amelyeket megélünk tulajdonképpen zenei folyamatokban lehet megfogalmazni. Tehát nem a prózai folyamatra írok zenét, hanem magát a helyzetet, mint zenei helyzetet próbálom felfogni. Konkrétan Örkény esetében az volt a feladat, hogy azokat az egyperceseket, amelyek gyönyörû, briliáns, groteszk középkelet-európai fricskák, történetecskék, melyek messze mutatnak, meg lehet-e egyáltalán fogalmazni zenei történésekként. Nagyon sok függ attól, hogy ebben a mi színházi, zenei világunkban Kolozsváron milyen a befogadókészség az abszurd, a szürrealizmus, az expresszionizmus iránt, mert ebben a mûfajban, mármint a groteszkben, mindenik megtalálható.

— Milyen élmény megrendezni a saját szerzeményeidet?

— Örülök, hogy lehetôségem van erre. A Parafarmot például teljesen másként látom rendezôként, egy mû sokféleképpen felfogható, színpadra vihetô. Azonkívül összefüggést is érzek a két darab között. Úgy is képzeltem el, hogy a Parafarm végét — a nyitott történetet, az örök tragikomikus folytonosságot — mint darabot lezárom, de ott marad ugyanaz a díszlet, és abban kezdôdik el majd a második rész. A szereposztást közösen, a karmester kollégáimmal, Incze G. Katalinnal és Lászlóffy Zsolttal együtt készítettük, és nagyon örülök, hogy sok fiatal vesz részt benne. Számukra ez nem a szokványos operajátszás, sok új dolgot próbálnak ki, és remélem ôk is örömüket lelik a munkában.

Köllô Katalin

Lezárult az elsô szakasza az ERDRAMIL (ERdélyi magyar DRÁmapályázat a MILlenium jegyében) címszóval jelölt drámapályázatnak, melyet a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház Tompa Miklós Társulata és a Prospero Alapítvány, az Illyés Közalapítvány és a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériumának a támogatásával hirdetett meg. A kiírók meghatározása szerint az ERDRAMIL pályázat elsôdleges célja a romániai magyar drámaírás támogatása, a magyar írók és a színjátszás közötti termékeny kapcsolat ápolása.

A beküldött pályamunkák számszerûen — a kiírók legnagyobb örömére — messze meghaladták a várakozásokat. Összesen 48 színmû érkezett be, ilyenformán megállapítható, hogy ezen a szinten a pályázat elérte a célját. Bebizonyosodott tehát, hogy az erdélyi írótársadalom érdeklôdéssel fordul a színház irányába, írnak drámát manapság is Erdélyben.

Következik az elbírálás, melyet egy háromtagú zsûri végez el. A bíráló bizottság tagjai Parászka Miklós rendezô, a Csíki Játékszín igazgatója, Kovács András Ferenc a Látó szépirodalmi folyóirat szerkesztôje, egyetemi oktató és dr. Ungvári Zrínyi Ildikó egyetemi oktató, drámaelméleti kutató.

Tekintettel a beérkezett pályamunkák mennyiségére, elkerülhetetlen lett az eredményhirdetés tervezett határidejének módosítása. A kiírók a díjazás idôpontjának a SZÍNHÁZI VILÁGNAPot választották, 2002. március 27-ét.

Amint az a kiírásban szerepelt, a pályadíjak a következôk: I. díj — 40 millió lej, II. díj — 20 millió lej, III. díj — 10 millió lej. A nyertes drámát a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház Tompa Miklós Társulata 2002-ben bemutatja, a díjazott írásokat a Látó szépirodalmi folyóirat közli.

Dr. BÉRES ANDRÁS,
a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház
mûvészeti igazgatója,
a Prospero Alapítvány
alapítója

Tetszik, nem tetszik — letagadhatatlan tény, hogy az RMDSZ-en belül két tábor létezik. Nevezhetjük ôket mérsékelteknek és radikálisoknak, a jelenlegi országos vezetés híveinek és ellenzékének, Markó-csapatnak vagy Tôkés-híveknek; az elnevezés lényegtelen, mindnyájan tudjuk, mirôl van szó.

Nem akarom itt elemezni és jellemezni a két tábor stratégiáját és taktikáját, kapcsolatrendszerét, sem ítéletet mondani arról, hogy — véleményem szerint — melyik tábornak miben van, illetve nincs igaza. Amire felfigyeltem és fel akarom hívni a figyelmet, az a két táborhoz tartozók retorikája, politizálási stílusa, beszédmodora közti különbség.

A radikálisok harciasak, agresszívek; a vita során gyakran folyamodnak személyre szóló támadáshoz, az ellenfél megvádolásához. Kemény, sértô szavakat használnak, szívesen gúnyolódnak, szellemeskednek, címkéznek: árulók, a hatalom kiszolgálói, gazemberek, csirkefogók, bársonyszékhez ragadók, tájbasimulók, neptunosok stb. Érvek helyett inkább indulatkeltésre támaszkodnak.

A mérsékeltek nem támadnak, inkább védekeznek, magyaráznak, felvilágosítanak, a józan észre apellálnak. Igyekeznek tárgyilagosak lenni, elkerülni a személyeskedést, az érzelmeket. Errôl az oldalról valaki a szememre is vetette, hogy — úgymond — "cikkei túl szárazak, mert nem tükröznek érzelmi hozzáállást". Hát nem is! Az érzelem fontos a szerelemben, a költészetben és az élet sok más területén, de a matematikában, a sakkban, az üzleti életben és a politikában nem vezet jóra. Érzelmi alapon nem jöhetett volna létre sem a Churchill –Sztálin szövetség, sem az Adenauer— de Gaulle közeledés.

A két táborhoz tartozók eltérô beszédmodora jól nyomon követhetô a Szabadság Transfórum rovatában, ahol az olvasók kérdéseket tehetnek fel politikusoknak, azok pedig válaszolnak.

Tôkés László püspök úrnak és más radikális politikusnak az olvasók udvarias kérdéseket tettek fel, mi több, inkább olyanokat, amelyekbôl kitûnt az irántuk való rokonszenvük és azon igyekezetük, hogy a kérdéseikkel segítséget nyújtsanak ahhoz, hogy az illetô kifejtse a véleményét, kedvenc mondanivalóját, vesszôparipáját. Röviden: alájátszottak nekik. Ezzel szemben Markó Béla és más vezetôk többnyire kérdôre vonó, vádoló kérdéseket kaptak, udvariatlanul, olykor gorombán, szemtelen hangon megfogalmazva.

A radikálisok válaszait nem minôsítem. Arra azonban érdemes felfigyelni, milyen türelmesen, higgadtan, tárgyilagosan válaszolt Markó Béla a nem éppen jó szándékú kérdésekre is. Nem a kérdezôhöz szólt, hanem az olvasókhoz.

Hogyan magyarázható a modorbeli eltérés a kétféle kérdésfeltevés között? Látszólag az a magyarázat, hogy a radikális szárny nagyobb rokonszenvnek örvend, az olvasók ezt támogatják, a másikat pedig bírálják. De van egy másik magyarázat is. A kérdéseket, ha nem is pont ugyanazok a személyek teszik fel, de ugyanahhoz a társadalmi réteghez tartozók. Mégpedig olyanok, akik kombattívok, harciasak, a közügyekbe beleszólni, szerepelni akarók. Ez magában még nem volna baj. A baj abban rejlik, hogy sokuk nagyon leegyszerûsítve látja a problémákat, nagyon biztos az ítéletében, nincsenek kételyei és gátlásai, amolyan hályogkovácsok. Ezek hajlamosak a szimbolikus, érzelmi alapú, voluntarista politizálásra, a radikális megoldások támogatására. Ôk a hangosak, ezért tûnik úgy, hogy többen vannak. Meg is vannak szervezve: ôket szólítja meg és mozgósítja az Erdélyi Magyar Kezdeményezés, a Reform Tömörülés, a Nemzetépítô Platform, a Magyarok Világszövetsége, a Világszövetség Erdélyi Társasága, a Magyar Ifjúsági Szervezetek Szövetsége, az Udvarhelyi Polgári Egyesület és még számos kisebb szervezet.

Hogy a radikálisok hangosabbak, az nem magyar különlegesség. Mikor a rádióban vagy a tévében olyan vitamûsor van, amelyhez a hallgatók is hozzászólhatnak telefonon, feltûnô gyakorisággal szólalnak meg C. V. Tudor, illetve Funar párthívei, harsányan dicsérve vezéreiket és durván támadva mindenki mást. Az ilyen hozzászólók aránya sokkal nagyobb, mint amennyi a pártjuknak választásokon elért eredménye. A lapokhoz beküldött olvasói levelek között is sokkal több az egyoldalú, elfogult, vagy éppen szélsôséges vélemény, mint a tárgyilagos, kiegyensúlyozott, toleráns megnyilatkozás.

A csendesebb, józanabb, árnyaltabban gondolkodó emberek hajlamosak arra, hogy inkább hallgassanak. Ez részben mûveltség, részben vérmérséklet kérdése. Akármi is legyen az ok, kár, hogy éppen ôk nem hallatják a hangjukat.

Fey László

A Honnan és hová, kolozsvári magyar színház? címmel vasárnap megtartott vitafórumon a boszorkányégetés elmaradt. Már csak azért is, mert nem jelent meg a kijelölt boszorkány, s akik a tüzet meggyújthatták volna azok is távol maradtak. Maradt tehát a füstölgés. Talán az összegyülekezés "igazi" céljának bejelentése is elmaradt volna, ha a végszóra nem pontosítanak valahonnan az utolsó sorból (az utolsót nem képletesen értettem).

Szomorúságot váltott ki belôlem ez a színházmentônek óhajtott összejövetel. Nem szoktam borúlátó szövegekkel riogatni, de most újból világossá vált: nincs kivel. Bár igaz, ha tetteket akarunk, azokkal kellene megvalósítani, akik vannak.

A vitaindítónak szánt anekdotázó nosztalgiaparádé semmilyen vitára nem serkentett. Lehet-e azon vitatkozni, hogy primadonna kellene, amikor tudjuk, annak ideje lejárt. A színház nem tud "sztárt csinálni". Sem kisugárzása, sem a pénze nincs hozzá. A (múltbeli) nagymenôk— távoliak és helyiek — nem egyértelmûen az elôadás által növelték nimbuszuk, hanem a sajtó, a film, a filmhíradók, majd a tv segítségével. Közelebbrôl nekünk is voltak "sztárjaink", közönség által agyonszeretett nagymenôk (Fekete Mihály, Horváth Béla, Márton János, Péterffy Gyula, hogy csak a végképp távozottakat említsem). Napjainkban a sztárcsináláshoz nem elég a színház egész évi költségvetése. Ennyit errôl.

De mitôl is "füstölög" e vita? A színházigazgató nem hajlandó "kívülállókkal" megtárgyalni mûvészete dolgát. Pedig tehetné, mert aki a Szabadságban közölt interjú tanúsága szerint, egy helytelen közhelyfordulattal indítja mondanivalóját, az a filozófiához sem ért és nyelvi hibát is elkövet. S mi más hordozná a színházat, mint a szöveg, hiszen Shakespeare nem (csak) a modern rendezések által él ma is, hanem elsôsorban szövege, üzenete által. A színházigazgató védelmére készült nyilatkozat aláírói talán a csorbát kiküszöbölendô, helyesen, de szintén közhellyel indítanak. Bele is kapaszkodott, aki észrevette. A Szabolcska–Ady példázat is sántikál. Szabolcska Mihály híres költô volt (Szerb Antal). Esetünkkel kapcsolatban ô lehetne Tompa. Máskülönben újító módon, Gárdonyival párhuzamba állíthatóan "elôkészítette az új népábrázolás útját", átterelte a "halálváró" romantikát a vidéki élet idilljébe. Akkor ez pozitív dolog volt. S Ady nem haragból írt paródiát stílusáról.

Dehát senki sem kérdôjelezi meg Tompa darabjainak egyedülállóságát, átütô erejét. Direktori tevékenységét kifogásolják. Például a sok elnyert díj mellett, igazgatóként lehetôséget kellett volna teremtenie a társulat több tagjának a megmérettetésre, akár saját maga idônkénti félreállásával is.

A darabok nevelési funkciójával kapcsolatban e megbeszélésen (pontosabban kibeszélésen) többször is szóba került a "nevelô darabok" igénye (több iskolaigazgató, pedagógus volt jelen). A színigazgató a vele készített interjúban szintén igényességre való nevelésrôl beszélt. Nos erre az ellentmondásra szeretnék rávilágítani. A színház, mint minden mûvészet, csak a mesterségbeli oldalával nevelhet, mivel a nevelés egy célirányos tevékenység, amelynek eszközei (a hatás kiváltásának eszközei) nagyobbrészt ismertek. A mûvészet, mint elôremutató, újító, újat keresô, kísérletezô valami, nem alkalmas ezeknek a céloknak az elérésére. Pontosabban az az oldala, amit Tompa Gábor elôtérbe helyez. Ezzel párhuzamosan létezik egy "bejáratott" színház, amelyben a színészek mesterségbeli tudásuk birtokában, úgy jelenítik meg a kiforrott gondolatokat, szöveget, hogy azok (megfelelô válogatás nyomán) olyan hatást váltsanak ki a nézôbôl, amilyent a pedagógus elvár, és felhasználhat saját munkájának jobbítására. De ki végezze ezt a válogatást? Ki mondja meg, melyik a jó, a megfelelô darab? A pedagógus nem teheti, mert a színház nem az iskola meghosszabbított karja. A kritikus? Ilyen nincs — hangzott el a fórumon. De ha lenne is, ki hallgatna rá, hisz a "védôirat" aláírói között van annak a Filmtettnek a szerkesztôje, amelyben a filmkritikus arról "panaszkodik", hogy "a senkinek ír". A kritika hiánya (s itt nem annyira a szakmai, mint inkább a köznek szóló kritikáról szólok), több mindennek tudható be. Valamikor a kritika egy darabot meg tudott buktatni, vagy megmenteni, esetleg felemelni. Ám mifelénk nagyon hosszú idôn át akkor mentünk el darabot (filmet) nézni, ha azt a kritika lehúzta. Magyarán hitelét vesztette a kritika. Ezt a hitelt csak kitartó, pontos, és nem pártos hozzáállással lehet újraéleszteni.

Nem hiányzott a pártosság errôl a fórumról sem. Megszólalt a nép és a "szolgálatos magyar". Milyen kényelmes ilyen laza fogalmak mögé bújni. Ettôl lettem igazán szomorú. Amikor olyanok beszélnek szolgálatról, akik ezt mímelve jóval többet bezsebelnek, mint Krisztus koporsójának ôrzôi.

A mûsorválasztás (repertoár) szegénysége és egysíkúsága volt a másik központi tárgya a felszólalásoknak. Legtöbben azt ecsetelték, hogy mit láttak (hajdanán) s az mennyire tetszett nekik. De akkor ôk jóval fiatalabbak voltak. Például: egy anyukát, akit arra kapacitáltak, hogy "menjen már el fórumozni, hogy váltsák le Tompát", azzal kellett visszautasítsa a meghívást, hogy fia most jött haza A mizantrópról és úgy dicsérte, hogy ô ezután nem mehet el tiltakozni, és különben sem volt már régecske a színházban. Ezen a fórumon húszéves körüli alig akadt, azok is inkább rokonként, illetve riporterként. Természetesen lehet valós igény más darabok bemutatása. Azt szerettem volna hallani, hogy "vigyük színre" mondjuk A néma leventét, s ehhez gyûjtsük össze a megfelelô összeget. Aztán "kötelezzük" a színházat ennek lebonyolítására. Ez egy építô baráti körhöz méltó tett lett volna. De nyolcvanegy összegyûlt személy szervezôstôl, újságíróstól, politikustól, egyszóval mindenestôl nem igazán fórum, amely elvárásokkal állhat elô. Az összegyûjtött cédulák száma sem haladta meg a négyszázat, ami nem tölt meg egy estére egy színháztermet. Ennyibôl "statisztikát" fabrikálni nem szabad, ez még iskolai gyakorlatnak is kevés.

A kolozsvári színházi elôadások teltházai "a mi idônkben" is nem utolsósorban az egyetemistáknak volt köszönhetô. Az egyetemisták aztán javarészt szétszéledtek Montrealtól Csíkig, Melbournig s lehet még tovább. Ez a "nevelt" közönségréteg nem tér már be a sétatéri színházba nosztalgiázni. Közben a színháznak is, bármily elfogadhatatlan egyesek számára, megváltoztak a funkciói. Nem lehet összehasonlítani napjainkkal azt a kort, amelyben egy színház, egy iskola, egy templom volt "végsô menedékünk". A világhálón "szörfözôk" korát éljük, amikor a történelmet nem romantikus regényekbôl kell megismernünk, hanem összevethetô adatokból, egymásnak sokszor ellentmondó véleményekbôl, nagy földrajzi távolságra lévôkkel való beszélgetéseken keresztül. Amikor a hír szinte azonnal eljut a világ minden sarkába. Más kérdés, ki válogatja és adagolja számunkra ezeket. Ilyen adagoló testületet már nem lehet egy színház mellé vagy éppenséggel vele szemben felállítani. Hagyni kell a színházat öntörvényei szerint élni, fejlôdni.

A dolog megoldását teljesen másban látom, ami nemcsak a színházban okoz gondot. Az "összeférhetetlenség"-ként ismert korbetegség az, ami ebben az esetben is hat. Nem lenne szabad sem a színház viszonylatában, sem másutt a döntést hozó, a javakat elosztó személy és a döntés haszonélvezôje ugyanaz legyen. A mi példánkban igazgató, rendezô, színész, színinövendékek felvételiztetôjének funkciói egy személyre kiosztva egyértelmûen összeférhetetlen. De hány esetben a támogatások, finanszírozások zsûrijében helyet kapnak a támogatást élvezôk, hány orvos vezet állami pozíciójával párhuzamosan magánpraxist, hány egyetemi (állami alkalmazásban lévô) tanár tart magánórákat, vendégtanároskodik magánegyetemeken, hány városatya van benne a város által "fejt" vállalatok vezetôtanácsában? Mindenképpen ezeket az ellentmondásokat kell feloldani, s miért ne kezdhetnénk a színháznál.

Szomorúságom oka az, hogy ezt a fórumot nem tartom hivatottnak egy ilyen "ügy" keresztülvitelére. Nagyon kirí, hogy fontosabb az ügynél a személy. Persze, ha valakit összeférhetetlenséggel, modortalansággal, csökönyösséggel, obsztrukcionizmussal, embertelen személyzetpolitikával és egyéb hasonlókkal vádolunk, miért akarjuk mindezt "habcsókba" csomagolni? A vádakat pontosan meg kell fogalmazni, esetekkel alátámasztani, az ellenvetéseket mérlegelni és lebontani. Ezt nem helyettesítheti egy állásfoglalásnak nevezett történelmi áttekintés, egy "kiáltvány". A beszédek (egy kivételével) mellébeszélések voltak. Nem rajzoltak fel alternatívát. Holnaptól így vagy úgy elmehet Tompa tehetségestôl, bukaresti és külföldi kapcsolatostól. Ki lesz holnapután az igazgató? Önök kire gondoltak?

Y. Szabó Gyula

Minap az RMDSZ egyik magasrangú vezetôje szenzációként közölte a hírt, hogy a sok huzavona után végre a Hivatalos Közlönyben is megjelent a parlament által nemrég elfogadott új közigazgatási törvény alkalmazásához szükséges hagyományos magyar településneveket tartalmazó névjegyzék. Ha figyelembe vesszük, hogy az RMDSZ-nek az elôzô kormány idején, amelynek maga is tagja volt, nem sikerültjelentôs eredményt elérnie a közigazgatásban való anyanyelvhasználat terén, akkor a jelenlegi jogszabály jóváhagyása egyértelmûen pozitív elôrelépést jelent a kisebbségpolitikában. E sikernek azonban nem szabad elkápráztatnia bennünket, és túlságosan nagy bizalmat ébresztenie érdekképviseleti szervezetünk vezetôiben a kormánypárttal szemben, hiszen hátra van még a legnehezebb feladat, a jogszabály alkalmazása. Mindaddig, amíg a törvénynek nem sikerül érvényt szerezni a település-névjegyzéken szereplô összes helységben, továbbá eljutni oda, hogy a román ajkú lakosságot ne zavarja a magyar szó, polgármestereinknek, alpolgármestereinknek, tanácsosainknak pedig ne a bemázolt helységnévtáblák újra és újra letisztításával kelljen fölöslegesen eltölteniük idejüket, a siker igazából csak félsiker marad.

A gondok elsôsorban a szórványban adódnak, hiszen a többségben magyarok lakta székelyföldi megyékben a törvény alkalmazása nem jelent komolyabb problémát. Köztudott, hogy számos székelyföldi helységben még a Ciorbea-kormány által kibocsátott "hírhedt" 22-es sürgôsségi kormányrendelet értelmében már régóta kifüggesztették a magyar–román kétnyelvû táblákat és alkalmazták a jogszabály anyanyelvhasználatra vonatkozó elôírásait. Jóllehet azt minden olyan településen, ahol egy nemzeti közösség aránya meghaladta a húsz százalékot, életbe kellett volna léptetni, a kormányrendeletnek több helyen nem sikerült érvényt szerezni a szélsôséges nacionalista nézeteket valló önkormányzati képviselôk konok ellenállása következtében, súlyosan megsértve ezáltal a jogállamiság elvét. Így többek között Kolozsváron sem, ahol a polgármester túljárva mindenkinek az eszén, nagyon ügyesen megtalálta azokat a kiskapukat, amelyeken keresztül kibújhatott e számára "kellemetlen" feladat alól. Mindez az akkori kormánykoalíció gyengeségét, tehetetetlenségét és tekintélyvesztését jelentette.Úgy tûnik, a jelenlegi helyzetben sem lesz ez másként, hiszen a kolozsvári polgármester egyértelmûen leszögezte: ne is álmondjon arról a város magyarsága, hogy Kolozsváron valaha is lesz magyar helységnévtábla vagy magyar nyelven történô házasságkötés. A prefektus pedig minderre úgy reagált, hogy a polgármesterrel folytatott tanácskozáson a közigazgatási törvény kérdése szóba sem került. Legalábbis a kiszivárgott sajtóhírek szerint.

Az eddigi tapasztalatokat figyelembe véve nem hinném, hogy a jelenlegi kormánypárt részérôl lenne megfelelô politikai akarat a probléma megoldására és kötelezné a kolozsvári polgármestert a jogszabály tiszteletben tartására. Ôszintén szólva, kellemes meglepetést jelentene, ha a Nãstase-kabinet nem így lépne fel az Erdély fôvárosában uralkodó "funariota rendszer" ellen, amely szembeszegül minden olyan kezdeményezéssel, amely nem felel meg "kisebbségpolitikájának", lejáratva ezzel Európa elôtt is Románia nemzetközi megítélését. Amennyiben a kormány ezúttal sem lép fel határozottan a polgármesterrel szemben, önmagának mond ellent, hiszen a Székelyföld esetében tiltja az autonómia, a decentralizáció és az önrendelkezés bármilyen formáját, ugyanakkor Kolozsváron hagyja, hogy a polgármester valóságos helyi "kiskirályként" — semmibe véve az állam legfôbb intézményeit, a törvényeket, a kisebbségi jogokat — kénye-kedve szerint cselekedjen. Nem hiszem, hogy a jelenlegi országvezetés ilyen szempontokat figyelembe venne. Minden bizonnyal majd a régi jó szokás szerint "kesztyûs kézzel" bánik a polgármesterrel. Jobb tehát nem elhamarkodottan jubilálni.

Papp Annamária

Trento, 200 nézô. Vezette: Arnaldsson–Vidarsson (izlandi).

MAGYARORSZÁG: Sugár — Balogh 3, Siti Beáta 1, Kindl, Farkas Ágnes 6, Pigniczki 2, Kirsner 4; cserék: Pálinger (kapus), Borók 2, Pádár, Siti Eszter 4, Deli 2. Szövetségi kapitány: Mocsai Lajos.

KÍNA: Vang — Csao, Si 6, Csen 1, Liu 1, Csaj 7, Vu 4; cserék: Caj 2, Lung 2. Csum Hjung Kvan.

Hétméteresek: 1/1, illetve 1/1; kiállítások: 8, illetve 4 perc.

Megszenvedett a sikerért, de bejutott a legjobb nyolc közé a magyar válogatott. Az utolsó másodpercig izgalmas mérkôzés kimaradt magyar helyzetekkel kezdôdött, Farkas Ágnes csak 0–3 után az 5. percben talált a hálóba. A lelkes kínaiak növelték elônyüket, és Mocsai Lajos szövetségi kapitány 2–6-nál idôt kért. A rossz játék azonban folytatódott, a különbség pedig nôtt (2–8). Negyedóra elteltével keményebbé vált a védekezés, a rivális lendülete megtört, az Európa-bajnok megszakítás nélkül ötször volt eredményes, és a 25. percben egyenlített (10–10).

A szünet után folytatódott a kemény csata, minden labdáért meg kellett küzdeni. A kínaiaknak az 50. percben még három gól (20–17) elônyük volt, de Deli és Balogh kétszer is megvillant, így pillanatok alatt 22–20 lett a magyarok javára. A végén még maradék erejét összeszedve küzdött az ázsiai gárda, de nem volt esélye a hosszabbításra.

A Mocsai-csapat az utolsó tíz percében nyújtott teljesítményének köszönheti a továbbjutást. A magyar együttes a mai, meranói negyeddöntôben Oroszországgal találkozik.

A többi nyolcaddöntô eredménye: Ausztria–Szlovénia 26–21 (14–13), Jugoszlávia–Brazília 38–22 (22–9), Franciaország–Spanyolország 32–25 (17–13), Oroszország–Olaszország 24–19 (10–10), Dánia–Angola 30–18 (16–8), Svédország–Hollandia 23–21 (10–10) és Norvégia–Koreai Köztársaság 29–25 (16–14).

A negyeddöntôk párosítása (csütörtök, 20.30): Magyarország–Oroszország, Dánia–Ausztria, Jugoszlávia–Svédország és Norvégia–Franciaország.

Az ukrán Ruszlan Ponomarjov az elôdöntôben, a kínai Zsu Csen a fináléban gyôzött kedden a 2,2 millió dollár összdíjazású moszkvai világbajnokságon, így mindketten elônybe kerültek. A címvédô indiai Viswanathan Anand ezúttal harmadszor remizett ellenfelével. A négy mérkôzésig tartó párharcok utolsó játszmáit ma rendezik.

Eredmények: férfiak, elôdöntô: Ivancsuk (ukrán)–Anand (indiai) döntetlen, az állás: 1,5–1,5 és Szvidler (orosz)–Ponomarjov (ukrán) 0–1, az állás: 1–2; nôk, döntô: Zsu Csen (kínai)–Kosztenjuk (orosz) 1–0, az állás: 2–1.

Tegnapi számában a bukaresti Gazeta sporturilor napilap Ioan Ovidiu Sabãu labdarúgóval, a Kolozsvári U FC volt edzô-játékosával közölt terjedelmes interjút. Ebben Sabãu kitámadja és megvádolja a klub vezetôségét.

Nelutu, aki röpke egy év alatt visszavitte az U-t a B osztályba, majd megfordult a Rapidnál, és újra játéklehetôséget kapott a nemzeti tizenegyben. Azt mondja, hogy a klub bosszút áll azokon a játékosokon, akiket ô hozott az egyesülethez. Szerinte a rosszakaratú vezetôségnek kényelmetlen volt jelenléte, és olyannyira fájt, hogy képes volt jó eredményeket elérni a csapattal (!), hogy egyesek éjjel sem tudtak aludni.

Távozása után azt parancsolták, hogy felejtsék el mindazt, amit nekik tanított (!), majd megszabadultak a régi játékosgárdától.

További részletekre még visszatérünk.

(balázs)

l Dec.10.: Négy és fél évtizeddel ezelôtt, 1956- ban, egy nappal a XVII. nyári olimpia záróünnepélye után, a hírközlô szervek máris ismertették a melbourne-i ötkarikás játékokon legeredményesebben szereplô sportolók, vagyis a legszorgalmasabb éremgyûjtôk sorrendjét. Ennek élén az akkor már 36 éves, de valamennyi társának példát mutató magyar tornásznô, Keleti Ágnes állt, aki már az 1952-es helsinki olimpiáról 1–1 arany, ezüst- és bronzéremmel tért haza. Ezúttal 4 arany- és két ezüstérem volt teljesítményének jutalma. Mögötte a következô volt a sorrend: 2. Larissa Latinyina, szovjet tornásznô 4 arany-, 1 ezüst- és 1 bronzéremmel; 3. Viktor Csukarin, szovjet tornász 3–1–1; 4. Valentyin Muratov, szovjet tornász 3–1–0; 5–7. Murray Rose, ausztrál úszó, Bobby Morrow, amerikai vágtázó atléta és Betty Cuthbert ausztrál vágtázó atlétanô 3–0–0 éremmel.

l Dec.11.: Ezen a napon ismertté vált a nemzetek közötti nem hivatalos sorrend, ugyancsak az érmek alapján. A játékok történetében elôször a Szovjetunió versenyzôi végeztek az élen 37 arany, 29 ezüst és 32 bronzéremmel. Mögöttük: 2. Egyesült Államok 32–25–17; 3. Ausztrália 13–8–14; 4. Magyarország 9–10–7; 5. Olaszország 8–8–9; 6. Svédország 8–5–6; 7. Németország (az NDK és NSZK közös csapata) 6–13–7; 8. Nagy-Britannia 6–7–11; 9. Románia 5–3–5; 10. Japán 4–10–5; 11. Franciaország 4–4–6 éremmel.

l Dec.12.: nemcsak szép, de egyenesen fölényes gyôzelmekkel mutatkoztak be a romániai asztalitenisz-csapatok a Bajnokok Európa Kupája 35 évvel ezelôtti, 1966-os kiírásában. A férfiaknál a Paneth Vilmos érdemes edzô vezette Kolozsvári MSC a negyeddöntôben Gheorghe Cobârzan és Réthy Albert 2–2, valamint Radu Negulescu 1 gyôzelmével a párizsi Union SC, a nôknél pedig a bukaresti Progresul Carmen Crisan és Maria Golopenta-Alexandru 2–2, továbbá Victoria Jandreescu 1 gyôzelmével a bécsi Polizei SV együttesét gyôzte le egyaránt 5:0-ra.

l Dec. 13.: Négy évtizede, 1961-ben meleghangulatú összejövetel keretében ünnepelték meg Tordán a helyi üveggyári labdarúgó-csapatnak az országos bajnokság utáni legrangosabb vetélkedôben aratott gyôzelmét, amely vaskos meglepetést jelentett ugyan, de teljesen megérdemelték. A döntôben az üveggyáriak a nagy esélyes, a trófeát hét ízben elnyerô Bukaresti Rapidot gyôzték le 2:1-re. A döntôben a következô csapat nyert: Suciu — Pantea, Zãhan, Vãdan — Luparu, Onaca — Mãrgineanu, Pârvu, Ursu, Bãlutiu, Huszár. Mindkét gól Bãlutiu nevéhez fûzödik. A kupasorozatban jeles teljesítményt nyújtó Dibernárdó Antal a döntôben sérülés miatt nem játszott.

l Dec. 14.: Ritka esemény emléke fûzôdik ehhez a naphoz 1956-ból: bukaresti szabadtéri (!) atlétikai versenyen Maria Diti, a nôi gerelyhajításban országos csúcsot ért el: 47,33 m-es dobással a múltnak adta át Anneliese Reimeschnek ugyanazon év augusztus 5-én felállított 47 m-es belföldi legjobbját. Decemberben elôtte és utána sem született atlétikában szabadtéri országos csúcs.

l Dec. 15.: Fél évszázada, 1951-ben befejezôdött az akkoriban a mindenható szovjet példák szerint lebonyolított magyar labdarúgó NB I. (Ezt követôen még négy hasonló kiírás fejezôdött be, az ötödik, az 1956-os év októberében köztudott okok miatt félbeszakadt.) Az elsô újszerû bajnokságot az eleinte Textiles névre átkeresztelt, ezúttal Bástya néven szereplô Hungária nyerte. Edzôjük a legendás Bukovi Márton, a Fradi hajdani jeles középhátvédje volt. Ez volt a megszokott együttes: Gellér — Kovács II., Börzsei, Lantos — Kovács I., Zakariás — Sándor, Hidegkuti, Palotás, Szolnok, Kovács IV. (nem a kolozsvári Kopek). A felsorolt játékosok közül csupán Börzsei, Szolnok és Kovács IV. nem játszott minden mérkôzésen; ilyenkor Kárász, Gondos, Hegedûs, Bosánszky és Peller ugrott be helyettük.

l Dec.16.: 30 éve, 1971-ben ezen a napon kezdôdött Hollandiában a 4. nôi kispályás (terem)kézilabda világbajnokság.

László Ferenc

Iskolabuszok nélkül fut neki az idei télnek Beszterce-Naszód megye. Annak ellenére, hogy a köztudatban az rögzült, miszerint minden megye kapott a minisztériumtól sárga terepjáró iskolabuszokat, Beszterce-Naszód megyébe egyetlen ilyen busz sem érkezett. Összehasonlítva, Kolozsvárra kilenc busz érkezett a tanügyminisztériumtól, amit annak idején személyesen Ecaterina Andronescu tanügyminiszter adott át, és a megyei tanács ezt további hat busszal pótolta meg. Kolozs megyének tehát 15 sárga terepjáró iskolabusza van.

Beszterce-Naszód megyében úgy vélik, azért nem kaptak iskolabuszokat, mert azokból csak az összevont iskolák számára utaltak ki. Ez tévedés. Mint azt Balázs Dénes, a Beszterce-Naszód megyei tanfelügyelôség magyar tagozatokért felelôs tanfelügyelôje elmondta, csak a magyar tagozatos iskolák számára legalább négy ilyen buszra volna szükség ahhoz, hogy a közeljövôben ne fenyegessen állandóan a megszûnés veszélye (Teke és környékére, Vice és környékére, Felôr és környékére, Bethlen és környékére). Mint ismeretes, Beszterce-Naszód megyében nagyon sok olyan település van, ahova soha nem járt távolsági busz (Zselyk, Tacs stb.). A megyei tanfelügyelôség megerôsítette a hírt, miszerint a kormány január végére-február elejére néhány iskolabuszt csak fog küldeni a megyének.

Az elsô havazás az elszigetelt vidéki iskolák mintegy felének komoly ingázási gondokat okozott. A tanárok-tanítók nehezen jutnak el az iskolákba, a szülôk meg nem szívesen engedik gyalog a hóban gyermekeiket a távoli magyar tagozatra. Komoly gondok vannak azokon a magyarlakta településeken, amelyek a Besztercei havasok lábánál helyezkednek el, hiszen — legalábbis az öregek szerint — farkasokkal is fenyeget az idei tél.

Szabó Csaba

A kistermelôk mindennapos értékesítési gondjainak megoldása mellett egyre fontosabbá válik nem csak a mennyiségi, hanem a minôségi termelés kérdése is, valamint a jövedelem jövôbeni viszonyaira vonatkozó szabályok részletes megismerése. Éppen ezért nem elegendô azt tudni, hogy mostanság milyen lehetôséget kínál számunkra mint társult EU-tagnak a közösségi agrárpolitika, hanem fel kell készülnünk a jövôbeni teljes jogú EU-tagságunk idejére kialakuló agrárszabályozásra is. Hogy mikor kerül sor felvételünkre, azt ma még nem lehet tudni, ám erre mindenképpen készülni kell. Többek között meg kell tanulnunk másképpen gondolkozni — EU-módra — szövetkezni. Ez a folyamat Magyarországon már beindult. Nálunk még várat magára. Annak ellenére, hogy a gazdálkodók saját bôrükön érzik az értékesítéssel kapcsolatos óriási nehézségeket nem csupán Erdély-szerte, hanem a Regátban is. Sajnos az ország vezetése nem sokat törôdik ezekkel a különösen fontos kérdésekkel.

Az Európai Unió közös agrárpolitikájának (CAP) megújítása gyökeres változásokat hozott a tagországok mezôgazdaságában. Ennek lényege az, hogy a termékek ártámogatása helyébe — túlnyomórészt — a termelôk jövedelem-támogatása lépett, amelynek szükségét több tényezô is indokolta. Ugyanis a nemzetközi agrárkereskedelemben egyszerûen lehetetlenné vált a korábbi EU-piacpolitika és finanszírozás fenntartása az évente megismétlôdô túltermelés miatt. Így aztán a közösségi agrárpolitika átváltott a vidékfejlesztés politikává, amelynek fô célja a falusi lakosság helybentartása — ami éppen ellentétes folyamat a diktatúra éveiben gyakorolt városra költöztetésnek és a falvak elöregedésének. Most pedig arra törekednek, hogy a falusi embernek sokoldalú foglalkozást biztosítsanak, és a különféle jövedelem-kiegészítésekkel az agrárnépesség életkörülményeit állandóan javítsák. Ezáltal lehetôség nyílik munkaigényes mezôgazdasági termékek elôállítására — például ipari növények termesztésére. Szerepe lesz a biotermelésnek, valamint az életminôség felértékelôdésével összefüggésben az igen fontos környezetvédelemnek is.

TéJé

Fiókot létesített a Happy Tour utazási ügynökség Kolozsváron. Az iroda általános idegenforgalmi szolgáltatásokat nyújt, emellett pedig az Austrian Airlines képviselete is egyben.

A Horea út eleji helyiség déli felavatása után este 6 órakor fogadással ünnepelték az eseményt a felújított sétatéri vendéglôben. A meghívottaknak Carmen Demetriade, a Happy Tour vezetôje elmondta, hogy cége Bukarest után elsônek városunkban nyit irodát. Az osztrák légitársaság romániai kirendeltségének igazgatója, Wolfgang Gröger, ismertette, hogy vállalata szigorú válogatás után választotta partneréül a Happy Tourt, amely minden repülôtársaságot kiszolgál, nemcsak a Kolozsvár-Bécs járatot is mûködtetô Austrian Airlinest. Dr. Wolfgang Schuster, a cég partnerirodák programjának vezetôje felszólalása után a két szerencsés meghívott Kolozsvár-Bécs-Kolozsvár repülôjegyet és kétszemélyes egyheti ausztriai síüdülést nyert tombolán.

B. Á.

Partnerkeresô találkozót tartottak hétfôn Kiskunhalason romániai és magyarországi üzletemberek. A Kiskunhalas és Sepsiszentgyörgy szervezésében — a Magyar Befektetési és Kereskedelemfejlesztési Közhasznú Társaság (ITDH) támogatásával — rendezett fórumon száznál több magyarországi és 14 romániai vállalat képviselôje vett részt.

A két testvérváros polgármestere a találkozón hangsúlyozta: az üzleti tárgyalásoktól a régiók közötti gazdasági — befektetési és kereskedelmi — kapcsolatok élénkülését várják, de más területeken is szorgalmazzák az együttmûködést.

Skapinyecz Péter, az ITDH igazgatója a két ország kereskedelmérôl elmondta: Magyarország és Románia kereskedelmi forgalma tavaly 906 millió dollárt tett ki, mintegy 170 millió dollár körüli magyar többlettel. Az idei forgalom várhatóan meghaladja az 1 milliárd dollárt, körülbelül 205 millió dolláros magyar aktívummal.

Magyarországról a 80-as, 90-es évek fordulójától 200 millió dollár tôkekihelyezés történt Romániába, döntôen a Mol Rt. révén, de nagy befektetései vannak még a Richternek, a Zalakerámiának, a Dunapacknak — hangsúlyozta az igazgató. Összesen mintegy 3500 magyar cég van jelen Romániában — tette hozzá.

A kiskunhalasi találkozón az erdélyi vállalkozók többsége az építkezési, az épületgépészeti, fafeldolgozó, bútorgyártó, lakás- és iroda-berendezéssel foglalkozó cégek képviseletében jelent meg, de volt világítástechnikai termékek forgalmazásával, bôrfeldolgozással, valamint bor- és szeszesitalok termelésével foglalkozó vállalat is.

December 12., szerda

Az utcai pénzváltóknál a forint 111/113, a márka 14 400/14 500, a dollár pedig 31 700/31 800 lejbe került.

December 13., csütörtök

A Román Nemzeti Bank mai árfolyamai: 1 német márka = 14 486 lej, 1 USD = 31 685 lej, 1 euró = 28 333 lej, 1 magyar forint = 115 lej.

A kormánypárttal kötött egyezmény megvalósításainak végsô elemzésére még nem került sor, jelentette ki Markó Béla szövetségi elnök tegnapi sajtótájékoztatóján. Az elnök szerint az eddigi szerzôdés részben eredményesnek bizonyult, nem lehet azonban eltekinteni a megállapodásban foglalt meg nem valósított fejezetektôl. Markó úgy véli: többek között az is eredménynek tekinthetô hogy a román állampolgárokat felmentették a Schengen-államokkal szemben támasztott vízumkötelezettség alól.

Az RMDSZ elnöke kifejtette: a kétoldali szerzôdés esetleges meghosszabbításának egyik alapfeltétele, hogy mindkét fél pozitívan értékelje az együttmûködést. Ugyanakkor arra is rámutatott, hogy a következô protokollum konkrét megoldásokat, és a szerzôdésben foglaltak megvalósítására biztosítékokat is kell tartalmazzon, az RMDSZ-nek pedig nagyobb hangsúlyt kell fektetnie a szerzôdésben foglat határidôk megszabására és azok betartására. Abban az esetben, ha mindkét fél eredményesnek ítéli az együttmûködési szerzôdés meghosszabbítását, a szövetség minden bizonnyal új elemekkel fogja kiegészíteni az eddigi együttmûködés által eddig meg nem valósított tételeket.

A státustörvénnyel kapcsolatban a szövetségi elnök elmondta: bízik abban, hogy a két kormány közös nevezôre jut még mielôtt a törvény érvénybe lépne. A határszigorítási intézkedéseket Markó érthetônek minôsítette, viszont arra is rámutatott, hogy az ilyen jellegû rendelkezések eredménytelenek, sôt károsak is lehetnek. Az intézkedés elhamarkodottságára utalva a szövetségi elnök elmondta, hogy az egészségügyi biztosítás bevezetése például sérti a magyar és a román állam között lévô egyezségét.

A Provincia publicistái által kiadott memorandumról szólva kifejtette: érthetetlen a román politikumfelháborodása, ugyanis elégedetlenségüknek csak akkor adnak hangot, amikor egy ilyen jellegû kezdeményezés a civil társadalom, és nem a hatalom részérôl érkezik. Románia hagyományos régióbeli különbözôsége nyilvánvaló, a jelenséggel számolni kell, és nem szabad tabuként kezelni — hangsúlyozta az RMDSZ elnöke.

A román kormány rendeletet bocsátott ki, amelynek értelmében 25 milliótól 50 millió lejig terjedô pénzbírsággal sújtják azokat, akik megsértik a más államok nemzeti himnuszára és zászlajára vonatkozó jogszabályt. Eszerint csak nemzetközi jellegû hivatalos látogatások, ünnepségek és rendezvények alkalmával szólaltatható meg más állam nemzeti himnusza, de csakis Románia nemzeti himnuszával együtt. A rendelet a zászlókitûzéssel kapcsolatban elôírja, hogy más államok zászlaja szintén csak nemzetközi jellegû alkalmakkor és a román lobogóval együtt tûzhetô ki.

A kormányhatározat értelmében a kihágást a közigazgatási miniszter, a prefektus vagy az általuk kijelölt személy állapítja meg, és ô róhatja ki a bírságot is. Büntethetô a jogszabályt megszegô helyhatóság vagy közintézmény vezetôje, a polgármester, a megyei önkormányzat elnöke, valamint bármely magán vagy jogi személy. A jogszabály a romániai magyar közösséget is hátrányosan érinti, hiszen az ünnepek alkalmával Erdély-szerte elterjedt a nemzeti szimbólumok használata, a református énekeskönyvben zsoltárként szereplô magyar Himnuszt pedig a hívek nemzeti imádságként szokták énekelni.

Markó Béla szövetségi elnök a jogszabályt kommentálva a Szabadságnak elmondta: a parlament 1994-ben fogadta el a zászló és himnuszhasználatról szóló törvényt, amelynek végrehajtási utasításait a kormány csak most adta ki. — Az RMDSZ annak idején sem értett egyet a jogszabállyal, így nem érthetünk egyet a végrehajtási utasításokkal sem. Máris készítjük a törvénymódosítási javaslatainkat, amelyet a parlament elé terjesztünk. A kérdést a kormánypárttal is meg kell tárgyalnunk, hiszen magukat a végrehajtási utasításokat is módosítani kell — mutatott rá az RMDSZ elnöke.

A magyar nemzeti színek, a piros-fehér-zöld lobogó használatát és a magyar Himnusz éneklését illetôen Markó Béla kifejtette: — Ezeket eddig is használtuk, és a továbbiakban is használni fogjuk. A piros-fehér-zöld lobogót és a magyar Himnuszt egy pillanatig sem tekintettük úgy, mintha azok egy másik állam nemzeti szimbólumai lettek volna, hanem az egész magyar nemzet Himnuszának és lobogójának tartottuk — hangsúlyozta Markó Béla.

Tôkés László, a Királyhágómelléki Református Egyházkerület püspöke, az RMDSZ tiszteletbeli elnöke a Szabadságnak elmondta: — Énekeskönyvünk minden egyes zsoltárát a továbbiakban is énekelni fogjuk, így a 37-es, illetve az erdélyiek az 52-es számú éneküket, amely így kezdôdik, hogy Isten, áldd meg a magyart. Gondolom, a magyar politka sem hagyhatja szó nélkül ezt a törvényt különösképpen, hogy szerzôdéses viszonyban áll a kormánnyal. Szorgalmazni fogom, hogy az RMDSZ járjon közbe a rendelkezés megváltoztatása érdekében — összegezett Tôkés László.

P. A. M.

A román miniszterelnök azért szüntette be a levelezést a magyar kormányfôvel, mert zavarja, hogy Orbán Viktor a sajtó nyilvánossága elôtt fejti ki véleményét a román kormányról — írta szerdai számában a Ziarul politic címû napilap.

A román tájékoztatási minisztériumhoz közelálló újság szerint a magyar fél nem tanúsít megértést "azokkal a kormányokkal szemben, amelyek a magyar kisebbségeket irányítják". A lap úgy vélte, magyar részrôl ezzel megszegték azt az egyezséget, amelyet Adrian Nãstase román kormányfô kötött Orbán Viktorral novemberi bukaresti találkozójukon.

Romániát leginkább az zavarja, hogy Orbán Viktor mindenféle negatív véleményt fogalmaz meg a nemzetközi sajtóban a román kormányról — írta a lap, példaként idézve azt az interjút, amelyet a magyar miniszterelnök az elmúlt napokban adott a Le Figaro címû francia újságnak.

Adrian Nãstasénak elege lett az Orbán Viktorral folytatott levelezésbôl — írta az Adevãrul címû lap, amely minden különösebb kommentár nélkül egymás mellett közölte címoldalán a román kormányfô bejelentését és a magyar miniszterelnök Figaro-interjúját.

A magyar miniszterelnök a vízumok ügyében támadja Romániát — hangsúlyozta a Curentul. Az ellenzéki lap úgy vélte, hogy miközben Magyarország a kedvezménytörvény végrehajtására készül, "Adrian Nãstase Orbán Viktor füstbombáinak felhôjében tévelyeg".

Az újság szerint nem sikerült döntésre jutni "azon a titkos tanácskozáson", amelyet a román kormányfô külügyminiszterével és pártja magyar ügyekért felelôs elnökhelyettesével folytatott az eddigi levélváltás eredményérôl.

Miközben Bukarestben elemeznek és mérlegelnek, a kedvezménytörvény esetében a visszaszámlálás megkezdôdött, a magyar miniszterelnök pedig ellentámadásba lendült — írta a lap.

[Vissza az Szabadság honlapjához]		[Vissza a HHRF honlapjához]