 |
||
| [Vissza az Szabadság honlapjához] |
[Vissza a HHRF honlapjához] |
2001. február 19.
(XIII. évfolyam, 40. szám)
Február 17-én a Mûszaki Egyetemen megtartotta elsô nagyszabású tanácskozását az Északnyugati Régiófejlesztési Ügynökség. Mint ismeretes, a kolozsvári székhelyû és hat megyére (Kolozs, Beszterce-Naszód, Máramaros, Szatmár, Szilágy, Bihar) kiterjedô intézmény egyike az ország nyolc hasonló ügynökségének, melyeket 1999-ben az európai uniós gazdasági-szociális támogatások adminisztrálása érdekében hoztak létre.
A szombati konferencián a térség prefektúrái, önkormányzatai képviseltették magukat, parlamenti képviselôk, szenátorok is részt vettek. A megnyitón Gheorghe Marinescu, az Északnyugati Régiófejlesztési Tanács elnöke az esemény úttörô jellegére hívta fel a figyelmet. Vasile Soporan Kolozs megyei prefektus a térség fejlesztésének legégetôbb igényeit ismertette, hangsúlyozva, hogy egész Erdély húzóerôt jelent az ország integrációs törekvése számára. Doru Teodorescu, az Európai Integráció Minisztériumát az EU-val folytatott tárgyalásokon képviselô Vasile Puscas megbízottja, vázolta az EU által szorgalmazott régiófejlesztés alapelveit. A lényeg, hogy a közigazgatási határokon túllépve, a decentralizáció szellemében hozzájáruljanak egy-egy térség hatékony fejlesztéséhez, ami különben országos és európai érdek. Ebben komoly szerep hárul a nemkormányzati szervekre. Kerekes Sándor Kolozs megyei tanácsi alelnök a régiófejlesztés fontos céljai között említette meg a térségek fejlôdésbeli különbségének csökkentését, az országhatárokon túli együttmûködés serkentését. Aura Rãducu, az Európa Tanács bukaresti képviselete részérôl, a bennünket is érintô tavalyi EU-s PHARE, ISPA és SAPARD programokról beszélt. 2000-ben 242 millió eurót utaltak ki nekünk fôleg beruházásokat szolgáló PHARE-programok keretében, az ISPA és SAPARD programok keretében pedig összesen 650 millió euró térítésmentes hitelhez jutottunk. Az ISPA csatornahálózatok és a nagyvárosok szennyvíztisztító állomásainak építését támogatja, a SAPARD pedig a mezôgazdaság és a környezetvédelem olykor 4 éves lejáratú hitelekkel való megsegítését jelenti. Az Európa Bizottság szorgalmazza, hogy Románia is építse be jogi életébe azokat az európai jogszabályokat, amelyek elôsegítik a régiófejlesztést. Általában a hangsúly a kisebb értékû beruházási és a nagy értékû infrastrukturális tervek támogatására tevôdik. Jelenleg 449 programot támogatnak (ebbôl 331 városi, 118 falusi környezetben), amelyek 10 090 új munkahely létesítését fogják eredményezni. Az Északnyugati Fejlesztési Régió több vonatkozásban az ország élenjárója, komoly bizalmat és támogatást élvez. A konferencia a plenáris ülés után szekcióülésekkel folytatódott.
Szombaton a Heltai Gáspár Könyvtári Alapítvány adott otthont a magyar civil szervezetek elôször megrendezett tanácskozásának. A szervezôk: Heltai Gáspár Alapítvány és a Pro Identitas Alapítvány minden Kolozs megyében bejegyzett, vagy bejegyzésre kerülô alapítványt meghívtak a fórumra. Közülük több mint 30 szervezet küldte el képviselôit a megbeszélésre. Az egybegyûlteket Kónya–Hamar Sándor, a Pro Identitas Alapítvány elnöke köszöntötte. Elôadást tartott Pillich László, a Heltai Gáspár Alapítvány ügyvezetô elnöke, Somai József, az Alapítvány az Erdélyi Magyar Civil Szervezetekért elnöke, valamint Varga Zoltán, a Civitas Alapítvány elnöke. Jelen volt Vetési László, a Szórvány Alapítvány elnöke is.
Az elôadások után a civil szervezetek képviselôi tartottak bemutatkozó beszámolót, és nem utolsósorban egy kötetlen beszélgetés során elôterjeszthették gondjaikat, az akadályokat, melyekbe egyesületeik szervezési vonalon állandóan beleütköznek. Az eseményrôl Pillich László, a Heltai Gáspár Könyvtári Alapítvány ügyvezetô elnöke számolt be lapunknak.
Kihívás volt számunkra megszervezni a fórumot, hiszen az elmúlt tíz év alatt észre kellett vennünk, hogy már nem csak Kolozsváron jelentek meg erdélyi, valamint regionális, illetve szakmai koordinációs igénnyel egyesületek, alapítványok, szervezetek — mondotta Pillich László. A kolozsváriak példáját követve egyre több kisvárosi és falusi egyesület jött létre. Ez a jelenség az utóbbi két-három esztendôben vált általánossá. A közösségek minden bizonnyal rájöttek arra, hogy az adományok egy helyi keretbe kerülnek, nem pedig egy tôlük független egyesületbe fizetnek be. Az elsô akadály, amelybe ezek az egyesületek ütköztek például az volt, hogy milyen elismervényt tudnak adni a befolyt összegrôl, az adomány fogadásáról. Akkor vetôdött fel a kérdés, hogy van saját belsô nyilvántartásuk, könyvelésük, egy minimális adminisztráció a hátuk mögött, amelyek biztosítják számukra, hogy hiteles szervezôkként tudjanak megnyilvánulni. Tudomásunk volt arról, hogy Kalotaszegen és a Nádas menti településeken nagyon sok egyesület létezik (számszerint 60-70 ilyen civil szervezet van), és igényelik azt, hogy megtanítsuk ôket, hogy lényegében kicsodák, milyen módszereket kell alkalmazniuk, hogy pénzforrásokhoz jussanak, egyáltalán milyen technikákkal lehet mûködtetni ezeket az egyesületeket, és hogyan tudnak eljutni odáig, hogy két alapcélt tudjanak teljesíteni: biztosítsák a helyi hagyományok megôrzését, és továbbadását, megszüntessék a faluközösség elszigetelôdését, és másokkal kapcsolatteremtést létesítsenek. Egyes településeket, mint például Széket, Mérát, Kalotaszentkirályt etnográfiai szempontból eddig is nyilvántartották. Ezek már kifejlesztették kapcsolataikat, meghívják ôket különbözô helyekre, és ôk is fogadnak másokat. Fiatal kutatók járják a falvakat a hagyományápolás érdekében. Tehát, ezeken a helyeken adottak voltak a körülmények, hogy egyesületeket hozzanak létre. A szórványban erôs motivációt jelent a tanítás. Kevés a gyerek, és ez is egyfajta kihívás, amelyet most már a közösségnek, a szülôknek, az egész falunak fel kell vállalnia.
A nagyobb és ismertebb civil szervezeteknek — mondotta Pillich László — kötelességük segíteni ezt az önszervezôdést, a tájékozottság, a hozzáértés szintjét növelni, eljuttatni olyan információkat hozzájuk, amelyek alapján megfelelô szakmai szinten tudják a tevékenységüket végezni. Ugyanakkor a kapcsolatteremtés lehetôségét is kiszélesítjük. A tudást és tapasztalatot, amit tíz évnyi tevékenység után felhalmoztunk, kötelességünk továbbadni. Hogy ezzel ki mennyire fog élni, a saját dolga. Bármilyen problémával hozzánk fordulhatnak, mert senkit nem fogunk kiküldeni az ajtón. Tulajdonképpen arról van szó, hogy megtanítsuk ôket arra, hogyan tartsák fenn önnmagukat, ehhez milyen programokat szervezzenek stb. Minden ilyen szervezet a polgárok pénzén mûködik, ugyanis, ha nem jön be senki a könytárba, a kávéházba vagy a nyelviskolába, nyugodtan bezárhatjuk a boltot, mert nincs rá igény.
A fórum célja: tudatosítani a résztvevôkben tevékenységük fontosságát. Ugyanakkor tudniuk kell, hogy egy ilyen kezdeményezést el lehet indítani, de önerôbôl senki sem tudja biztosítani folytonosságát. Szeretnôk, ha tisztában lennének azzal, hogy van egy lehetôség arra, hogy segítségért folyamodjanak, szakmai tanácsot kapjanak. Félreértés ne essék, nem akarunk egy újabb „gittegyletet" létrehozni, csupán a segítségünket, a partnerségünket ajánlottuk fel — jelentette ki Pillich László.
A kisebb civil szervezeteknek nyújtott lényeges segítség, hogy a már ismert alapítványokon keresztül akár az Internetre is felkerülhetnek.
Valeriu Stoicát választották meg szombaton késô este a Nemzeti Liberális Párt (NLP) új elnökének. Korábban az NLP elsô alelnöki tisztét betöltô Valeriu Stoica, a megválasztáshoz szükséges 481 szavazattal szemben 509 szavazatra tett szert. Az elnöki széket szintén megpályázó Cãlin Popescu Tãriceanu, Crin Antonescu és Florin Pandele 248, 179, illetve 11 szavazatot kapott. Az NLP Országos Tanácsának elnöke Theodor Stolojan lett. Az eredményhirdetés után Valeriu Stoica megköszönte az iránta tanúsított bizalmat, Cãlin Popescu Tãriceanu pedig kifejezte reményét, hogy az NLP további tevékenységét a csapatszellem fogja jellemezni.
Mint ismeretes, az NLP kétnaposra tervezett tisztújító kongresszusának napirendjén az NLP új vezetôségének, az Országos Tanács elnökének a megválasztása, valamint a párt alapszabályzatának a módosítása szerepelt. Mircea Ionescu Quintus lekösznô elnök beszédében nyolc éves tevékenységét értékelte. Elmondta: fô
célkitûzése a liberális egység megteremtése volt, az NLP legfontosabb feladatának továbbra is ennek a törekvésnek a megvalósítását tekinti. A távozó elnök szerint az NLP csakis ezen az úton érheti el, hogy négy év múlva kormánytényezô legyen. Quintus ugyanakkor ismertette Ion Iliescu államfô üzenetét is, amelyben az elnök kifejezte reményét, hogy az NLP a jövôben is aktívan részt fog venni a parlament munkájában.
Az NLP elfogadta a párt mûködési szabályzatát: fontos módosításra került sor, amelynek értelmében a vidéki szervezetek vétójoggal rendelkeznek és kifogást emelhetnek a parlamenti jelöltlistákon szereplô személyek ellen. A tisztújító kongresszuson vitát váltott ki az NLP és az RTDP között létrejött együttmûködési megállapodás. Cãlin Popescu Tãriceanu hozzászólásában a protokollum lemondását javasolta, amit azzal indokolt, hogy az RTDP politikája összeegyeztethetetlen a liberális elvekkel és értékekkel.
Dinu Patriciu alelnök arra szólította fel a testületet, hogy még a kongresszuson hozzanak döntést az ügyben. Valeriu Stoica ellenben azt javasolta, a kongresszus hatalmazza fel a Központi Állandó Bizottságot az RTDP tevékenységének a megfigyelésére, és ennek függvényében az NLP Állandó Küldöttsége döntsön az NLP–RTDP megállapodás további sorsáról. Stoica hangsúlyozta: az NLP könyörtelenül fog eljárni a Nãstase-kabinettel szemben, amennyiben ennek döntései ellenkeznek a liberális elvekkel.
Vasárnap a kongresszus újrakezdte munkáját. A testület napirendjén szerepelt a Központi Állandó Bizottság 17 tagjának, valamint a párt öt alelnökének a megválasztása.
Ion Solcanu szenátor, az RTDP alelnöke, vasárnap a Mediafaxnak azt nyilatkozta, hogy a Nagy-Románia Párt (NRP) által a közigazgatási törvény kapcsán beterjesztett bizalmatlansági indítvány alkotmányellenes és emiatt feltehetôleg nem tárgyalható meg a szenátusban. Solcanu elismerte, hogy a téma érzékenyen érinti az erdélyi románokat, de mint fogalmazott, a közigazgatási minisztérium eloszlat mindenfajta félelmet ebben a tekintetben.
Az RTDP alelnöke elmondta: azokban a helyi tanácsokban, ahol a kisebbségek részaránya nem haladja meg a húsz százalékot, nehéz lesz bevezetni az anyanyelvhasználatot. Más a helyzet viszont Hargita vagy Kovászna megyékben, ahol a magyar közösség száma meghaladja a hatvan százalékot: ezeken a településeken az önkormányzatokban lehetôség nyílik arra, hogy a tárgyalásokat az érintett kisebbség nyelvén is folytathassák.
Mint ismertes, az NRP harminchat szenátora azt kezdeményezte, hogy a szenátus plénuma hétfôi ülésén tûzze napirendre és vitassa meg a helyi közigazgatási törvény eltörlésére tett indítványukat. Octav Cozmâncã közigazgatási miniszter szerint a vitán Adrian Nãstase is jelen lesz.
Az Európai Parlament romániai jelentéstevôje, Emma Nicholson bárónô, szombaton találkozott Ion Iliescu államelnökkel. A bárónô véleménye szerint a jelenlegi kormány törôdése a gyermek- és családvédelemmel meghozta az elsô eredményeket.
A tanácskozás után Ion Iliescu kijelentette, hogy a román hatóságok figyelme kiterjed az intézeti nevelésben részesülô fiatalokra, kiskorúakra is. Az államelnök elmondotta, hogy olyan törvénytervezeten dolgoznak, amely magába foglalja a gyermekek jogait, és ezt a kormány nagy figyelemmel fogja kísérni. Véleménye szerint a gyermekvédelemben nagyobb szerepet kell vállalniuk a civil szervezeteknek is. Az Európai Unió támogatja a Nãstase-kormány reformterveit, és ezeket figyelemmel kíséri.
Emma Nicholson szerint Románia fontos helyet foglalhatna el a NATO és az EU szerveiben. Ugyanakkor a bárónô úgy véli, hogy hazánkban nagyobb szükség van a külföldi befektetôkre.
A legjelentôsebb szakszervezeti tömörülések azzal fenyegetôznek, hogy a kormány bérkorlátozó törekvése miatt nem írják alá a társadalmi megállapodást. A szakszervezetek csak olyan alternatívát fogadnak el, amely nem csorbítja a munkaszerzôdésekbe foglalt javadalmazási vagy más jogokat. Az Alfa Kartell azt kéri, hogy tekintsenek el a tavalyi utolsó negyedévhez viszonyított fizetési korlátozástól, a béreket további tárgyalásokon kívánják meghatározni, az ebédjegyek mellôzése sok esetben munkaszerzôdéseket sértene meg.
Az Országos Szakszervezeti Tömb visszautasítja a társadalmi megállapodás kormány által felajánlott legutóbbi formáját, annak bérekre, adókra, költségvetésre, nyugdíjakra vonatkozó kitételei miatt. A szakszervezeteknek az a véleménye, hogy a költségvetési intézmények alkalmazottai hátrányba kerülhetnek a kiváltságokat élvezô önálló gazdálkodások alkalmazottaihoz képest. A Munkaügyi Minisztérium sajtóosztálya szerint a megegyezés az aláíró felek közötti „szociális békét" fogja biztosítani.
A CNSLR-Frãtia szakszervezeti tömb és az RTDP vezetôi elhatározták: folytatják az együttmûködést és az új társadalmi-politikai körülményeknek megfelelô megegyezést dolgoznak ki. Marius Petcu szakszervezeti vezetô a Mediafaxnak elmondta: egyezség született, hogy az RTDP a gazdasági vagy társadalmi következményekkel járó döntések meghozatala elôtt konzultálni fog velük. Több Frãtia-vezetô az ôszi választásokon az RTDP listáin indulva jutott be a parlamentbe vagy tanácsosi tisztségbe.
EME-hírek
AZ EME TERMÉSZETTUDOMÁNYI ÉS MATEMATIKAI SZAKOSZTÁLYA február 23-án, pénteken du. 5 órától felolvasó ülést tart az EME-házban (I. Ghica utca 12.). Dr. Puskás Ferenc egyetemi tanár A meteorológiáról fizikus szemmel címmel tart elôadást. Minden érdeklôdôt szeretettel várnak.
VERSENYVIZSGÁT HIRDET 4 ÉVES ÖSZTÖNDÍJAS DOKTORI (PhD) KÉPZÉSRE tumorbiológia–molekuláris citogenetika tárgykörben dr. Imreh István, a Stockholmi Karolinska Intézet Mikrobiológiai és Turmobiológiai Központ docense. Biológus, orvos, állatorvos, gyógyszerész, vegyész vagy hasonló végzettségûek jelentkezhetnek, legyen meg a nemzetközi angol nyelvvizsgájuk. Felsô korhatár 30 év. Jelentkezési határidô 2001. március 30. Jelentkezni az EME természettudományi szakosztályán lehet (Societatea Muzeului Ardelean, Cluj, str. Napoca 2., tel.: 195-176, dr. Uray Zoltánnál (tel.: 195-195) vagy az alábbi címen: Stephan Imreh, Associate Professor, Karolinska Institute, Microbiology and Tumorbiology Center, Box. 280, Nobelsvagen 16, 17177 Stockholm, Sweden (tel.: 46-8-7286770, fax: 46-8-330498; e-mail: stefan.imreh@mtc.ki.se).
A MINDENNAPOK FIZIKÁJA versenyt rendeznek a fizikát kedvelô, kolozsvári magyar diákok számára 2001. március 17-én, szombaton reggel 9 órai kezdettel a Báthory István Líceum épületében. Az iskolákat VI–IX. osztályos diákok képviselhetik, négy tanuló évfolyamonként. A versenyen csapatok mérhetik össze tudásukat, kísérletezô készségüket, ötletgazdagságukat. A fizikatanárok Czili Péter tanárnál (tel.: 197-280) vagy Popa Márta tanárnônél (tel.: 196-159) érdeklôdhetnek, a csapatok összetételét március 2-ig küldhetik el a 197-280-as faxszámra.
HAGYOMÁNYOS, BATYUS FARSANGI BÁLT szervez a Romániai Magyar Pedagógusok Szövetsége 2001. február 23-án este 8 órától az Apáczai Csere János Líceumban. A zenét Varga Attila és zenekara (Magyardécse) szolgáltatja. A meghívók a helyszínen Kulcsár Margit tanítónônél vehetôk át.
— Pénteki fiaskója nyomán mivel foglalkozik a kolozsvári polgármester?
— Okulásképpen az Egri csillagokat tanulmányozza.
A nemrég lezajlott 32. Magyar Filmszemle mérlege biztató: 87 versenyprogramba nevezett film, ebbôl 27 egész estés játékfilm, 35 kísérleti és kisjátékfilm, és 25 dokumentumfilm. Több mint harmincezer eladott jegy, a vetítések nagy része telt ház elôtt zajlott, napokra elôre elkeltek a jegyek.
A játékfilmes mezônyben domináltak az „elsô filmesek". Egyértelmûen egy új generáció vált megszállott mozinézôbôl, filmiskolás nebulóból vagy zöldfülû független filmesbôl profivá. S ez nem közhely, vagy szépelgô összefoglalás, hiszen ez tavaly vagy tavaly elôtt nem így volt. Némelyek csak videora, mások királyi 35 milliméterre dolgoztak, és a témaválasztás, stílus, célközönség terén is széles színskálával találkozhattunk. A profin elkészített amerikaias, szép fiúkat és lányokat felvonultató, de túl hosszú fantáziafilmtôl, Balogh György Pizzásától Hajdú Szabolcs mûvészi, szárnyaló és szellemes, de még nem összeérett filmjéig, a Macerás ügyekig, vagy Schilling Árpád Next címû botrányos, de igen elgondolkoztató tévéshow-filmjéig nagy volt a választék. A fiatalok mellett az öregebbek is jól hozták a formát, ha a Közgáz Vizuális Brigád Feri és az édes életére, vagy Jancsó Miklós Utolsó vacsora az Arabs szürkénél címû filmjére, esetleg Gothár Péter Passzportjára, vagy éppenséggel a fôdíjas Tarr Béla Werckmeister Harmóniák címû remekmûvére gondolunk. Ám ami az elôzô két filmet illeti, a KVB független filmesei, Czabán, Pálos és csapatuk legújabb filmje igen közel áll a könnyen nézhetô filmek fôsodorjához, mintsem az útkeresô kísérletezéshez, alternativizmushoz. Ez utóbbit érdekes módon, inkább az örökifjú Jancsó filmjeiben lelhetô fel (bár a Nekem lámpást adott..., és az Anyád!... a szúnyogok után a sorozat harmadik filmje, az Utolsó vacsora... ötletszegényebb, kicsit utánlövés szagúra sikeredett).
Mindent összevetve bátorító, ígéretes a kínálat, a fiatal filmeseket méltón díjazta a csak kicsit idôsebb zsûri.
Ami viszont a filmkészítés támogatását illeti, itt már borúsabb a helyzet. Az egész rendezvény hangulatát beárnyékolta a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériumának azon szándéka, hogy az elmúlt évtizedben jól-rosszul, de mégiscsak mûködô, szakmailag elismert Magyar Mozgókép Közalapítvány helyett egy államilag igazgatott Nemzeti Filmközpont Részvénytársaságot hozzon létre. A szakma hevesen tiltakozott a lépés ellen, a filmkészítés visszapolitizálásától félve. A közvetlen állami források mellett természetesen a televízióknak is fontos szerep jut a filmek támogatásában. Enyedi Ildikó, a filmszemle zsûrielnöke külön megemlítette a Duna Televíziót, mely összesen 17 szemlére nevezett film gyártásában, támogatásában vállalt részt, és melynek dramaturgiai mûhelye, a „televíziók közül szinte egyedüliként" sokat vállal fel.
Ami a jövôt illeti, a filmek alapján ígéretes folytatásban bízhatunk. A szakma és a politikum közötti vita felôl pedig csak reménykedhetünk. Nem volna szabad, nem engedhetô meg, hogy egy új filmes generáció, és az új magyar film sorsa ezen bukjon meg.
Az EMKE-Romániai Magyar Népfôiskolai Társaság égisze alatt mûködô Méhészklub 2001. február 21-én, szerdán, délután 5 (17) órakor tartja soron következô összejövetelét a Györkös-Mányi Albert-emlékházban a Republicii (volt Majális) utca 5 sz. alatt. Tevékenységi témakörök: 1. A romániai méhészet mai helyzete, 2. Bemutatásra kerül a Méhész voltam Amerikában — Bross Péter szakmai filmjének második része, 3. Szakmai beszélgetés. Minden érdeklôdô méhészt szeretettel elvárnak.
Szombaton délben a Mátyás-ház nagytermében kilencedik alkalommal vette kezdetét a legnagyobb királyunk emlékére szervezett hagyományos rendezvénysorozat.
Az idei fesztivál lényege, László Bakk Anikó, a mozgalom fô irányítója és szervezôje szerint, hogy a mai szereplôk nemcsak a reneszánsz, hanem kulturális örökségünk más kincseit is felelevenítsék. „Azért nézünk értékeinkre vissza, hogy joban tudjunk elôre haladni" — mondotta a megnyitón. Az ünnepi eseményhez a Gáspár Enikô vezette zilahi Wesselényi kamarakórus mûsora szolgáltatott korhû hangulatot. Ioan Sbârcea, a Képzômûvészeti Akadémia rektora, házigazdai minôségben is köszöntötte az egybegyûlteket. Hangsúlyozta, hogy folyamatban van a királyi szülôháznak, Kolozsvár leggondosabban megôrzött épületének a felújítása, ami hozzájárul a Mátyás-szellemiség ápolásához. Majd bemutatta a teremben kiállított képek alkotóit, a festészeti szakosztály három tehetséges hallgatóját: Debreczeni Botondot, Olãhuti Ioanat és Kiss Ármánd Zoltánt. Munkásságuk bizonyítja, hogy Kelet-Európában olyan mûvészeti technikák élnek, amilyeneket a Nyugat most próbál feltámasztani — hangoztatta az intézmény vezetôje.
A hagyományoknak megfelelôen a Mátyás-napok megnyitójának végén a nézôk reneszánsz recepttel és annak alapján készült süteménnyel ismerkedhettek meg.
Február 23-án 18 órakor Mátyás szülôházában a fiatal magyarországi Mátyás király-kutató, Szántai Lajos tart elôadást. A magyar történelem berkeiben sajátos utakon és különleges logikával felvértezve kalandozó történész egyike a szakma legszínesebb egyéniségeinek.
Szántai Lajos Mátyás király életének és korának majd minden vetületét kutatja, különös tekintettel azokra a témakörökre, amelyekhez — különbözô okokból — évszázadokig nem nyúlt avatott történész. A Mátyás és a pálosok címû tanulmányában például ornitológiai szempontok tükrében vizsgálja a Mátyás-féle hollómotivumot, és a holló–hulló egybehangzást vizsgálva meglepô következtetésekhez jut. („A hollót a magyar középkori egyházi hagyományban minden alkalommal hulló madárként ábrázolják.") A magyarországi történész a „magyar rendként" számon tartott pálosoknak a magyar történelemben betöltött szerepével kapcsolatban is érdekes következtetésre jut: „Amikor Mátyás meghalt, nemcsak a fôurak dobták el a gyeplôt, hanem a pálos rend is. Ettôl kezdve ugyanis a pálos rend is tudta, hogy vége."
Szántai Lajos történelemszemléletének egyik sajátossága az eredetiség. És ez egy olyan vitatott témában, mint Mátyás királynak a magyar történelemben betöltött szerepe, rendkívüli értékkel bír.
A múlt hét végén nem mindennapi kórushangversenyre került sor a szamosújvári Mûvelôdési Ház nagytermében. Az intézmény vegyes kórusa fennállásának kétéves évfordulóját ünnepelte, méghozzá egy gazdag és színvonalas elôadás keretében. Az együttes rövid idôn belül a Szamos menti kisváros legrangosabb mûvészegyüttesévé vált. Ebben nagy érdeme van Persa Valer zenetanárnak, aki 1999 telén összehozta a negyventagú énekkart. Azóta több mint 50 fellépésük volt. Szerepeltek kulturális intézményekben, iskolákban, de különféle vallású templomokban is. Kiszálltak vidékre is (amit hivatásos intézmények kórusai nem tesznek meg!), de két alkalommal a börtönben is hangversenyeztek. Nem véletlenül a kórus legtehetségesebb tagjai a Kovrig lányok, akik lenyûgözô és kellemes hangjukkal meghódították az ünnepi elôadás közönségét is. A múlt hét végi koncert keretében tizenkét számot adtak elô a tevékeny mûkedvelôk. Mûsoron Verdi-, Bena-, Danielescu- és Cuteanu-számok szerepeltek. Felléptek a kétéves „számadáson" Rotar Vasile és Marinescu Eugenia szólisták is. Minden szempontból sikeres ünneplés volt.
Szamosújváron sok rajongója van a komoly zenének. Ha a kórusmozgalom megtartotta régi hírnevét, kár, hogy a 80-as években sok sikert megélt félszimfonikus zenekar immár tíz éve megszûnt... Talán valaki ezt is „feltámasztja" (már csak azért is, mert a municípiumban sok tehetséges zenész él).
Sokszor képezte már vita tárgyát, hogy magyar embernek érdemes-e részt vennie Marius Tucã mûsorában. Az illetô ugyanis annyira elfogult, annyira mûveletlen, csiszolatlan, hogy képtelen korrektül levezetni egy vitát. Ha valaki nem azt mondja, amit ô szeretne, akkor félbeszakítja, túlkiabálja, legorombítja; gyakran nem meghívottjai vitáját irányítja mûsorvezetôként, hanem maga veszi át a szót. Ha egyik meghívottja magyar, fel lehet rá készülve, hogy olyan ellenfelet állít szembe vele, aki hathatós támogatásával hasonló stílusban fog „vitázni". Azt mondják, hogy a gladiátorküzdelmek során néha római elôkelôk is felléptek a cirkuszban, de míg nekik acélfegyvereik voltak, a velük szembeállított gladiátorok csak fakardokkal rendelkeztek. Ilyen cirkusz a Tucã-show is, ilyen esélyegyenlôséget biztosítanak a magunkfajta számára. És mégis ...! Február 6-án egy derék gladiátor, Ráduly Róbert RMDSZ-képviselô bement az oroszlán barlangjába... és gyôzôtt! Pedig nagyon kemény ellenfele volt, a fôripacs, a giccskirály: Adrian Pãunescu. A vita tárgya nem is lehetett volna más, mint a kisebbségi nyelvek használata a helyi hatóságok és a lakosság kapcsolatában. Ceausescu udvari költôje dörögte a mesét az alkotmányról, a román nép önérzetének a megsértésérôl, a szeparatizmusról, a haza egységét fenyegetô veszélyrôl. Tucã kontrázott neki. Ráduly Róbert viszont végig megtartotta a nyugalmát, higgadtan, okosan felelt minden vádra, tökéletes románsággal. Bizonyára akadt elfogult, elvakult nézô, akit érvei nem gyôztek meg, ezeket semmivel sem lehet meggyôzni. De ha egy román ember ésszerûen gondolkozik, meghallgatja és megfontolja az érveit, az igazat kellett, hogy adjon neki. Ezeknek a száma néhány tízezer vagy százezer is lehet, ami nem kis dolog. Ráduly Róbert fellépése jó volt, eredményes volt.
Január 23-án a kolozsvári polgármester és Octav Cozmâncã, a közigazgatási tárca vezetôje volt a Tucã-show vendége. A téma ugyanaz, mint fenn.
Funar hozta a formáját: pergô nyelvvel mondta fel megszokott szövegét, hazudott, mint a vízfolyás, támadta az RMDSZ-t, de a kormánypártot is. Fölösleges volna mindezt elismételni; a lényeg az volt, hogy az RTDP elárulta a román nép érdekeit, nemzetellenes szövetséget kötött az RMDSZ-szel, amely privilégiumokat követel, az ország föderalizálására törekszik, az állam hivatalos nyelve a román, tehát a megszavazott törvény alkotmányellenes. Pufogtatta a hazafias frázisokat, azt állította, hogy most egy román–magyar kormány van uralmon, ami sérti a román nép nemzeti érzéseit. Mondani sem kell, hogy Marius Tucã mindenben alájátszott neki.
A miniszter értelmesen, dokumentáltan és határozottan érvelt, nem engedte magát lehengerelni Funar szóáradatától. Kifejtette, hogy a nemzeti kisebbségek nyelvének a használatát a közigazgatásban olyan nemzetközi egyezmények is elôírják, amelyeket Románia ratifikált, tehát ez külön törvény hiányában is kötelezô lenne az országra nézve. Ezt persze egyes hallgatók úgy is értelmezhetik, hogy a kisebbségek nyelvének a használatát csak külsô nyomás hatására vagyunk kénytelenek eltûrni, ami európai integráció elleni érzéseket kelthet. Állásfoglalásának az ad különös súlyt, hogy mindez egy román ember szájából hangzott el.
A vitába telefonon bekapcsolódott Ráduly Róbert RMDSZ-képviselô is. Jól tette, hogy leleplezte azt a hazugságot, hogy Kolozsvár lakosságának csak 11,4%-a volna magyar és megmondta, hogy Funar más állításai is hamisak. Egyébként hozzászólása lehetett volna jobb is. Vissza kellett volna utasítania Tucãnak éppen hozzá intézett megjegyzését, miszerint az RMDSZ antidemokratikus szervezet volna. Kihagyta azt az alkalmat, hogy megfeleljen arra, hogy sehol a világon nem használják a közigazgatásban a nemzeti kisebbségek nyelvét. Ezt a tévhitet el kell oszlatni a román lakosság fejébôl. Erre vonatkozó dokumentáció van bôven, éppen a napokban írt errôl Asztalos Lajos (Szabadság, január 23.). A gúnyolódó Ráduly Róbert Kónya-Hamar Sándor Kolozs megyei RMDSZ-elnök ígéretét tolmácsolta a polgármesternek: kap egy román–magyar szótárt, hogy tanuljon magyarul. Ezt nem tartom szerencsésnek, hiszen ôk éppen azzal keltenek hangulatot, hogy a törvény arra kötelezi, hogy megtanuljanak magyarul, aki pedig nem tud, az elveszíti az állását. Ezzel szemben azt kell hangsúlyoznunk, hogy ahol legalább 20% magyar él, ott a hivatalban úgyis kell magyarnak, vagy magyarul is beszélô románnak lennie, tehát a törvény alkalmazása nem ütközik különösebb nehézségbe.
Az sem volt szerencsés, hogy a — nyilvánvalóan kötekedô célzatú — meghívásra, miszerint másnap látogasson el Kolozsvárra, az egyesülés ünnepére, Ráduly azt felelte, hogy elmegy, ha addigra a város bejáratánál kétnyelvû felirat lesz. Ezt egy magyar hallgató szellemes csipkelôdésként fogja fel, és jót mulat rajta, de egy román a magyar gôg és arrogancia megnyilvánulásának értelmezheti. Nem azt látja, hogy egy gonosz hazudozót leckéztetnek meg a demokrácia nevében, hanem úgy fogja fel, hogy egy magyar támad egy románt, és érzelmileg a „megtámadotthoz" közeledik. A kifigurázást megérdemli, de az eredmény számunkra nem hasznos. Nekünk a képernyô nyilvánossága elôtt nem ellene kell harcolnunk, hanem a román nézôk megnyeréséért, nem ôt kell legyôzni a szópárbajban, hanem a román nézôt kell meggyôzni. A funaroktól csak úgy szabadulhatunk meg, ha sikerül meggyôzni a választókat, hogy ne szavazzanak rájuk. Ehhez pedig kemény érvek kellenek, nem pedig könnyed szellemeskedés, gúnyolódás. A hangnem és az érvek diplomatikus megválasztásához Frunda György ért mesterien.
Sajnos, közönségünk túlságosan hozzászokott, hogy nagyra értékelje, ha valaki „jól odamond" ennek vagy annak, esetleg általában „a románoknak". Ennek persze van egy pozitív lélektani hatása: a kacagás feloldja a feszültséget, az ember lelke akkor is megkönnyebbül általa, ha egyébként nem sikerül megoldani a problémát. A baj az, hogy gyakran megmaradunk ennél a pótcselekvésnél, álmegoldásnál, és hôsökként tiszteljük azokat, akik „odamondanak", „kimondják az igazságot", „az asztalra csapnak", de ezzel nem viszik elôre az ügyet, vagy éppenséggel hátráltatják a kibontakozást. Ha pedig a román nyilvánosság elôtt szerepelünk, különösen meg kell gondolnunk, milyen hatást vált ki egy-egy szavunk, a hang, amelyet használunk. Ahhoz, hogy eredményesek legyünk, nem csak „bátran", de fôleg okosan kell politizálnunk.
Érdekes, hogy ’89 elôtt, az átkosban jóval többet buliztunk, mint manapság. Ropogósra sült fagyasztott hallal, az egyetlen kapható húsfélével köszöntöttük az új évet és vigyázzba vágtuk magunkat, ha meghallottuk a rádióban a szívünket-lelkünket melengetô Isten, áldd meg a magyart. Pedig egyikünk sem volt a formaságok embere, s a társaság ugyancsak híres volt az átlagost jóval túllépô szabadelvûségérôl és internacionalizmusáról.
Nem akarok sem hasonlítgatni, sem párhuzamot vonni korok és emberek között, egyszerûen csak beugrott ez a kép, amikor a Bocskai téren a híres néptribun, Avram Iancu esztétikailag hírhedt szobra elôtt, a péntek délutáni „nemzet- és nyelvvédô" országos kivonuláson, a román himnusz akkordjai közben a mellettem állók olyan vígan köpködték a tökmaghéjat, hogy még nekem is jutott belôle. Nem volt szándékos a dolog, mert ki sem nyitottam a számat, nem tudhatták, hogy érdemesebb lenne vastagabb és nedvesebb sugárban is ontani felém az ôszinte véleménynyilvánítást, amelyben ez a rendezvény olyannyira bôvelkedett. Egyszerûen csak éltek az élethez való jogukkal, amelyhez hozzátartozik a táplálkozás is. A hosszantartó himnikus akkordok pedig zengték tovább a jóérzés szempontjából semmiképp sem egységes nemzetállam dicsôségét.
Bevallom ôszintén, feszengtem. Helyettük is. Mert a legkevesebb, amit valaki megtehet, hogy tisztelje saját népét, saját himnuszát. Ehhez pedig távolról sem elegendô azt ordítozni, hogy ki a magyarokkal Romániából, s hogy magyarok valójában nem is léteznek, csak elmagyarosított székelyek, csángók, cigányok, németek, románok, stb. S hogy egy majdani, de minél elôbb elvégzendô népszámlálás minden kétséget kizáróan kideríti majd az igazságot. Egyébként a Román Élet nem tudom hány száz tagot számláló, kicsi, de annál vehemensebb pártjának vezérszónoka olyannyira szeretetteljesnek bizonyult, s olyannyira óhajtott volna imponálni a nagyvezér Vadim Tudor és kisebb kaliberû, de elmaradhatatlan polgármesteri árnyéka elôtt, hogy fennen hangoztatta: a románul beszélô jó magyarokat egytôl egyig hajlandó keblére ölelni. S azt is tudni vélte, hogy még eme román nyelvvédô ünnepi aktuson is hallatják majd hangjukat. De fúróhajdúék a jelek szerint nemhogy Kolozsvárt, de még Napocát sem szennyezték be jelenlétükkel. Esetleges halovány helyi epigonjaiknak pedig hirtelen eszükbe juthatott, hogy hallgatni arany. Így aztán a szónok helyettük is kimondta, hogy az elmagyarosítottak természetszerûleg nem lépnek és nem is léphetnek fel olyan igényekkel, hogy közigazgatásban, iskolákban, egyetemekrôl nem is beszélve egy mesterségesen rájuk kényszerített nyelven beszéljenek, mert hiszen „ugyanolyan áriják ôk is, mint a románok".
S ezzel be is fejezem a pénteki „élménysorozat" ecsetelését, hiszen vadimtudor már csak önmagát múlhatta felül, amit most sem mulasztott el, s amit a színházigazgatóként szerencsére levitézlett Dorel Visan Pãunescu-gyöngyszemeket zengô hangja emelt a megfelelô kultúrkörnyezetbe.
Az egyértelmûen fasiszta jellegû megnyilvánulásra talán nem is lenne érdemes szót pazarolni, hiszen a beharangozott százezres tömeg helyett, becsléseim szerint, mindössze három-négyezren voltak a téren, ha a jelenségnek nem lenne jelzésértéke. S ha a helyi hatóságok — prefektúra, rendôrség — egymásnak ellentmondó intézkedéseikkel nem tették volna lehetôvé az egyébként törvénytelennek minôsített népgyûlés megrendezését. Mi más ez, ha nem a központi hatalom gyengesége is, amely a külvilág fele elítéli a megmozdulást, elhatárolja magát tôle, de valójában nem tesz semmit annak megakadályozása érdekében. Gyanítom, ebben benne van a nagy-romániások és egyes társadalmi demokraták cinkos összekacsintása is.
Mikor ébrednek föl Iliescuék, hogy cselekedni kéne? Vagy távolmaradásuk csak a Nyugatnak szólt-e, s már készül is egy újabb titkos paktum, de legalábbis meg nem támadási egyezmény, s a vádim-féle nyilvános kiátkozás csupán elterelô hadmûvelet volt?
Még mindig, még ezek után is remélem, hogy nem errôl van szó. Nem tudom ugyanis, hogy mit tehetnék egyebet?
Farsang van, nagyszüleink korában a bolondozás és a lakodalmak hónapja. Az igazi parasztember vidám, mert a rosszat el tudja temetni. És boldog, mert biztos abban, hogy tavasszal, az élet megújulásakor a jó is esélyt kap az újraéledéshez. Ôk ismerik az újrakezdés és megmaradás lehetôségét biztosító energia törvényeit.
A falu, a groteszk és a lakodalom összekapcsolódása bennem az elsôszobák falára kiakasztott, nagyított esküvôi képek hangulatát idézi fel. A sokszor még népviseletben járó háziak, ezeken a fényképeken operettbe illô ruha- és ékszerkölteményeket viseltek. Bizony elég nehezen lehetett felismerni, hogy melyik családtagot is szeretné ábrázolni a „fénykép".
Tizenöt évi falusi papnéságom alatt megtanultam értékelni és tisztelni a parasztember hagyományôrzô ízlését. Egészséges világukat „a pénz az érték" proletár gondolkodásmód tudta csak megfertôzni. Ezek a megörökítések is busás áruk miatt jelentettek számukra értéket.
Az ilyen farsang hangulatú esküvôi képek készítésének mûhelytitkait kisgyermekként volt alkalmam közelrôl megismerni. Öt-tízéves korom között haton laktunk abban a kétszobás lakásban, ami családunknak csoda folytán, többszöri teljes vagyonelkobzás után megmaradt. Édesanyám, két öcsémmel és velem, meg Anikó nagynéném a fél éves kisfiával. A másik nagynéném, akinek férje szintén életfogytiglani börtönre volt ítélve, biztos csak azért nem lakott velünk, mert „kényszerlakhelyes" lévén, nem hagyhatta el Szamosújvárt. Ezért ott élt, egyéves kislányával egy egyhelyiséges, tapasztott padlójú „lakosztályban" a cigánysoron.
Huszonhat éves Édesanyám és huszonegy éves sógornôje, a kommunista állam minden igyekezete ellenére ki tudta teremteni számunkra a mindennapit. A férfiak letartóztatása után a párt elôször minket, gyermekeket akart árvaházba tenni, azzal az indokkal, hogy politikailag megbízhatatlan anyáink nem nevelhetnek jól. Hiszen nem jelentették fel férjüket, amikor „államellenes cselekedeteket" vittek végbe. Azután, mint a többi bebörtönzött házastársát, ôket is válásra akarták kényszeríteni. Okos, lélektani kínzása volt ez a bezártaknak, mert erôsíthette bennük az elhagyatottság, a magára maradottság érzését. A kényszerítés egyik fô eszköze az volt, hogy nem kaptak munkahelyet. Hát az én Szülém azért sem vált el. A két nagynéném is csak öt év után engedett a nyomásnak, de elválva is megvárták férjüket.
A kommunista hatalmak hiába igyekeztek szakadékba kergetni egyes emberi életeket, mert azok irányát és értelmét mégis egy náluk sokkal nagyobb erô határozta meg. Édesnek Nagyapám tudott venni egy kötôgépet, az egyik elôkerült szôlôprés árából. Azon nagyon kevés dolgok egyike volt ez a prés, ami visszakerült valamelyik jóbaráttól. A legtöbb ilyen módon letétbe helyezett dolog helyett csak magyarázkodás került vissza a Nagyszüleimhez. Szóval ezen a gépen kötött Édesanyám szvettereket egy szövetkezetnek. Nehéz fizikai munka volt, mert állni kellett, és mindkét karjával, nagy erôt kifejtve, jobbra-balra húzni egy nehéz vasdarabot. Persze valaki más nevében dolgozhatott csak. Hogy a fizetésen mennyire kellett osztozni, azt én nem tudom.
A gép szinte egész nap csattogott, mi meg szabadon játszhattunk. Ha már túl nagy zajt csaptunk, Édesanyám hangosan mondott egy számot, (az éppen lekötött sorok száma volt) megfordult, ahányunkat kézügybe kapott, azt mind megtaslizta, megismételte ugyanazt a számot, visszafordult és kötött tovább. Aztán mi eloszthattuk magunk között, hogy ki volt a hibás, meg hogy ki kezdte. Ha túl hangosan osztottuk, megint hallottunk egy számot és rögtön befejeztük az igazságkeresésnek ezt a módját. Akár meg is sértôdhettünk, ha akartunk. És azzal is maradtunk. Így aztán, ha akartuk, ha nem, korán megtanultuk alárendelni saját kis igazságainkat a közösség érdekének.
Az Anikó néni „dolgozása" már sokkal érdekesebb volt. Ô is más neve alatt kapott munkát, ô is egy szövetkezettôl, és esküvôi képeket nagyított. Húszévesen, másodéves képzômûvész hallgatóként ment férjhez, nagybátyámhoz. Egy jó évet éltek együtt az abrudbányai parókián, amikor egyedül maradt négyhónapos kisfiával. Jól rajzolt és ezért sok munkát kapott, persze a nehezebbeket. Az alkotásnak ez a módja a következôképpen történt: a házaló ügynök, jobb híján, mindenféle vacak fényképet elfogadott a megrendelôtôl (konfirmáló képet, katonakorit, de gyermekkorit is), csakhogy legyen rendelés. Ezeket a dokumentumokat a szövetkezetben ránagyították egy kemény rajzlapra (persze csak nagyon halványan) és ebbôl a nagyításból, a megrendelô kívánsága szerint, a kicsi fénykép alapján, szénpor segítségével, gyönyörû mennyasszonyokat és vôlegényeket kellett létrehozni. A ruha és ékszer irigyelhetôsége legtöbbször a mûvész fantáziájára volt bízva.
Néném arca és keze mindig tiszta szénpor volt (akkor még csak fekete-fehér képeket csináltak) és fekete volt a konyha közepén felállított festôállványa körül a padló is, a konyhaszék is, meg minden. Érdekes volt a radírja: mintha egy darab jól megdolgozott rágógumi vagy plasztelin lett volna. Máig sem tudom, hogy mi volt. Meg volt egy fújókája is: egy mostani szívószálhoz hasonlítható fémcsô, amit egy kis részen csuklóféle tartotta össze derékszögben. Az egyik végét folyadékba dugta (nem tudom mi lehetett) a másik végét meg fújta, s ilyenkor a derékszögnél permetezve szórta a levet. A készülô képet kellett többször is „bepráholni" ilyen módon. Ha jókedve volt, nekünk is szabad volt fújkálni ezzel a szerkentyûvel.
Anikó néném nagyon unhatta a mûvészet eme lélekemelô formájának gyakorlását, mert folyton dúdolt és beszélt közben. Édesanyám gyakran véleményezte a mûvet. Egyszer, emlékszem, megállt mellette és nagy komolyan mondta: „Te, az a menyasszony kancsi!" „Hagyj békét, legalább annál szerelmesebbnek néz ki" — hangzott a válasz.
„... mert minden ember lelkében dal
van
s a saját lelkét hallja minden
dalban.
Akinek lelkében szép az ének
Az tartja mások énekét is szépnek".
(Babits)
Horia Demian Sportcsarnok, 800 nézô. Vezette: Doru Manea (Bukarest)–Nicolae Popa (Pitesti).
U-Ursus: Munteanu — Petrache, Vlad (3), Rogoz (1), Pop (6), Ilyés (7), Vârtic (3). Cserék: Grecu — Deac, Cupcea, Chirilã (7).
U-Remin: Bistriceanu — Tóth (3), Zavragiu (4), Nãnitã, Crãciun (1), Pãtru (2), Avãdanei (3). Csere: Cetãteanu — Elisei (7), Alunge, Dascãlu, Horobet.
Hétméteresek: 7/3 (!), illetve 6/5; kiállítások: 14, illetve 12 perc.
Eredményalakulás: 5–1 (8. perc), 8–3 (13. perc), 11–5 (20. perc), 19–9 (34. perc), 19–13 (40. perc), 20–15 (42. perc), 24–16 (50. perc).
Különösen szakkörökben vártak kiegyensúlyozott mérkôzést figyelembe véve a két csapat eddigi szereplését (gyengébb kolozsvári bajnoki rajt, illetve a vendégek jelenlegi elôkelô pozícióját). Ráadásul mindkét tábor becsvággyal készült az összecsapásra, ugyanis a dévaiak kispadján az új évadtól az U-Ursus volt mestere, Dinu Cojocaru ül.
Mindez a játéktéren nem nagyon igazolódott be, a kolozsvári lányok a találkozó elejétôl a végéig a kezükben tartották a mérkôzést, meglepetésszerûen magabiztos gyôzelmet arattak. Sikerük még nagyobb arányú is lehetett volna, hiszen a második játékrész elején már tízgólos elônyre is szert tettek. Ez a különbség kissé meglágyította a két bíró szívét, akik addig sem remekeltek és így néhány téves ítélettel idônként kissé „felhozták" a vendégeket, de többre az ôk erejükbôl sem tellett...
Bár a sörgyári együttesbôl többen továbbra is sérülések miatt hiányoztak (gondolunk itt Simona Sârbura, Mihaela Urcanra vagy legújabban Mihaela Aritonra), a megfiatalított Gheorghe Covaciu-gárda csapata egyik legjobb teljesítményével rukkolt elô.
Örvendetes volt figyelni a két átlövô, Ilyés Annamária és Oana Chirilã gólerôs játékát, Andreea Pop fantáziadús irányítását, Georgeta Vârtic harci kedvét vagy a kapusok, Ionica Munteanu és Florentina Grecu parádés hárításait. Bosszantó volt azonban, hogy a büntetôdobásokból ismét kevésszer találtak be.
A nôi Nemzeti Liga 7. fordulójának többi eredménye: Zilahi Silcotub–Konstancai Hidrotehnica 29–19, Râmnicu Vâlcea-i Oltchim–Buk. Rapid 30–17 (hét közben játszottak), Buk. RAT-Antilopa–Nagybányai ERA 21–28 (!), Sãvinesti-i Fibrexnylon–Galaci Otelul 25–21 és Jászvásári MSK–Brassói Rulmentul 22–30. A jelenlegi állás:
1. Oltchim 7 7 0 0 217–158 21
2. Silcotub 7 5 1 1 178–143 18
3. Rapid 7 4 2 1 167–158 17
4. Déva 7 4 1 2 176–162 16
5. Konstanca 7 4 1 2 189–184 16
6. Fibrex 7 3 1 3 163–163 14
7. Galac 7 3 0 4 166–172 13
8. Brassó 7 2 2 3 166–169 13
9. Jászvásár 7 2 0 5 162–191 11
10. U-Ursus 7 2 0 5 160–174 11
11. Nagybánya 7 1 0 6 158–187 9
12. Antilopa 7 1 0 6 158–197 9
Ezen a héten a vetélkedô két újabb fordulóval folytatódik: szerdán a kolozsváriak Brãilára látogatnak, ahol a Galaci Otelullal mérkôznek, vasárnap pedig ismét itthon játszanak, a Nagybányai ERA-val.
l A ploiesti-i sportcsarnokban az elmúlt hét végén folytatódtak a férfi Nemzeti Liga küzdelmei. Dióhéjban a péntek–szombati fordulók eredményei: 17. forduló: Kolozsvári U-Nehézgépgyár-Agressione–Nagyváradi U-Repcon 34–24, Bákói U MSK–Buk. Steaua 20–39, Pitesti-i Dacia–Temesvári U-Politechnika 18–18, Buk. Dinamó–Brassói Dinamó 33–25, Konstancai Portul–Sãvinesti-i Fibrexnylon 16–24 és Galaci Ulpimex–Nagybányai Minaur 21–21; 18. forduló: U-Nehézgépgyár-Agressione–Minaur 19–31, Nagyvárad–Pi-testi 21–35, Temesvár–Buk. Dinamó 22–27, Fibrexnylon–Galac 27–21 és Steaua–Konstanca 23–19. A táblázatot a Steaua vezeti 52 ponttal, a kolozsváriak a 6. helyen állnak 37 ponttal. A teremtorna vasárnap, lapzárta után zárult.
Már az elsô 10 percben ledolgozta négygólos hátrányát a Silcotub (az elsô kupamérkôzésen Spanyolhonban 23–19-re gyôztek a házigazdák). A helyezetek kihagyásának köszönhetôen a küzdelem kissé kiegyensúlyozottá vált, 10–6 után sorozatban 6 gólt dobtak a zilahiak, s ez megnyugtatólag hatott. Sôt, a 38. percben már 19–7-re is elhúztak a hazaiak. Sok kiállítás tarkította az összecsapást (14, illetve 12 perc), dicséretes viszont Ramona Farcãu teljesítménye (élményszámba mentek szélen vezetett támadásai és kontrái), valamint Mihaela Crãcanã kapuvédô hárításai. A silcotub góljain Pãtru (8), Motogna (7), FarcÌ (4), Criste (2), Mãerean (1), Popescu (1), Ignat (1) és Roman (1) osztozott, a vendégek legjobbjai Negrin (6) és Némethyné Bíró Andrea (4) voltak.
(radványi)
l Hiába gyôzött, búcsúznia kellett az Oltchimnak a nôi kézilabda Bajnokok Ligája C-csoportjában: Râmnicu Vâlcea-i Oltchim–Anagenniszi Artasz (görög) 39–29 (19–15). A másik találkozón: Viborg HK(dán)–Larvik (norvég) 27–25 (13–13). A végeredmény: 1. Viborg 10, 2. Larvik 8, 3. Oltchim 6, 4. Artasz 0 pont. A csoport elsô két helyezettje jutott a negyeddöntôbe.
l Kijevi vereséggel (39–28, szünetben: 20–12, a Szpartak ellen) búcsúzott a kézilabda Bajnokok Ligája csoportküzdelmeitôl a Gyôri Graboplast ETO KC nôi csapata. A
D-csoportból a szlovén Krim NR Ljubjana és a Milar L’Eliana Valencia jutott tovább, a Gyôr a csoportot zárta.
l Nem jutott a nyolc közé a nôi kézilabda EHF-kupában a Székesfehérvári Cornexi-Alcoa, mivel a múlt heti hazai döntetlen után a visszavágón 31–23 (15–13) kikapott a szlovák Duslo Sala csapatától.
m A férfi kosárlabda bajnokság 18. fordulójában: Brassó ESK–Kolozsvári U-Carbochim 72:69, Nagyszebeni ESK–Buk. Dinamó-Erbasu 67:68, Aradi West Petrom–Ploiesti-i Vega-Soced 72:68, Pitesti-ISA–Marosvásárhelyi Herlitz 77:54, Temesvári ELBA–Jászvásári Poli 88:72 és Buk. Rapid–Fieni-i Cement 107:97. Vezet a Dinamó-Erbasu 34 ponttal a Nagyszeben és a Vega-Soced elôtt (33–33 pont).
A nôi bajnokságban: Nagyváradi U–Buk. Olimpia 69:81, Galaci LPS–Râmnicu Vâlcea-i Phoenix 73:72, Aradi BC ICIM–Buk. BNR 81:51, Dési Szamos–Târgovistei Livas 53:66 és Buk. Rapid–Kolozsvári U-ACSA-Bogdan Vodã 68:54. Az élen a BC ICIM áll 29 ponttal, ôt követi a Rapid és a Livas egyaránt 28–28 ponttal.
m A férfi röplabdabajnokság 16. fordulója a Kolozs megyeiek számára a 3–2 jegyében telt. Csakhogy míg a Kolozsvári U-Modena ilyen arányban kapott ki a sereghajtó Galaci Arcadától, addig a kiesés ellen küzdô Dési Szamos ennyire gyûrte le a Brassói Traktort. A többi eredmény: Nagybányai U-BRD–Tulceai Deltacons 1–3, Krajovai U–Buk. Dinamó 3–0, Nãvodari-i Midia–Ploiesti-i Petrom 3–2 (!) és Sãvinesti-i Rifil–Bákói U 3–1. A Deltacons vezeti a tabellát 29 ponttal.
(pja)
LABDARÚGÁS Vereség Nagysomkúton is
A Szamosújvári Olimpia ismét vereséget szenvedett felkészülési mérkôzésen, Mihai Pop tanítványai 2–1-re vesztettek Nagysomkúton a Progresul ellen, annak ellenére, hogy félidôben még 1–0-ra vezettek Kulcsár Attila középcsatár góljával. A hazaiak szünet után egyenlítettek Zanea révén, a gyôztes gólt a 93. percben lôtték Chisiu egyéni akciója nyomán.
Néhány ifjúsági focista szereplését leszámítva az Olimpia idei játéka messze elmarad a várakozástól. Szerdán a Dési Egyesülést fogadják a szamosújváriak.
(erkedi)
RÖGBI
A Hat Nemzet Tornája legutóbbi játéknapján, a másdik fordulóban: Anglia–Olaszország 80–23, Írország–Franciaország 23–15 és Skócia—Wales 28–28.
Mint várható volt, a múlt heti, hazai pályán elszenvedett 5–2-es vereség döntôen befolyásolta a döntô kimenetelét. Bukarestben pénteken elôször 6–4-re gyôzött a katonacsapat a Csíkszeredai SK ellen, majd szombaton, igaz, sokkal nagyobb küzdelemben, de 4–3-mal „hozta" a bajnoki babérokhoz szükséges gyôzelmet.
Az utolsó mérkôzésen két harmad után 2–0-t mutatott az eredményjelzô, a harmadikban 3–0-nál a székely legények le akartak vonulni a pályáról a részrehajló bírói ítéletek miatt, 3–2 után pedig kaptak egy kapushibából származó sokkoló gólt, s a kétgólos hátrányt nem lehetett behozni — pedig az utolsó pillanatokban még a kapust is mezônyjátékosra cserélte Antal István.
A tavaly szerzett bajnoki címet így nem tudták megvédeni a csíkiak.
A finn Miky Myllylä nyerte a férfiak 10 kilométeres klasszikus stílusú versenyét. Az aznap délutáni, szabad stílusú viadalt — ugyanezen a távon — azonban betegsége miatt (teljesen elment a hangja, felszökött a láza) nem tudta vállalni. A végeredmény: 1. Myllyla 24:20.6 perc, 2. Jari Isometsä (finn) 2,2 mp hátrány, 3. Per Elofsson (svéd) 5,5 mp hátrány.
A svéd Per Elofsson nyerte az üldözôversenyt, amelyen az elôzô klasszikus táv után elért eredmények alapján indították a versenyzôket. Második aranyérmét fölényes gyôzelemmel érte el (47:15,5 perc), a hazaiaktól Isometsät (9,4 mp hátrány) és a németbôl spanyollá vált Johann Mühlegget (26,5 mp hátrány) elôzte meg. Ám ez a sorrend lehet, hogy nem végleges, ugyanis pozitív lett a finn Jari Isometsä doppingtesztje. Az A-próba során ephedrint mutattak ki a szombati üldözôverseny ezüstérmesének még a csütörtöki 15 km-es szám után leadott vizeletmintájában. Isometsä, aki a negyedik helyen végzett 15 km-en, kétéves eltiltásra számíthat, ha a B-próba megerôsíti doppingvétségét.
A csütörtöki, szintén Elofsson nyerte 15 km-es sífutó viadal érdekessége: az északi vb-n debütáló marokkóiakat külön csoportban indították a mezôny után. A három észak-afrikai síelôbôl ketten több mint fél órával a gyôztes után értek célba, harmadik társuk viszont eltévedt, és feladta a versenyt.
Közben az északi összetett hosszabb, 15 km-es távján egy régebbi bajnok újította föl éremgyûjteményét. A Bjarte Engen Vik olimpiai és világbajnok fölényesen nyerte a két szám (ugrás + futás) összetettjét, a nagy esélyes hazai Sampa Lajunen és az osztrák nagyágyú, a Világ-kupában vezetô Felix Gottwald elôtt. A száznál több versenyzô közt nem találtunk sem magyar, sem román indulót...
A nôk 5 km-es üldözéses versenye következik, aztán jön a síugrók várva várt csatája. Vajon a két hete elvonuló finn Janne Ahonen ezúttal hogy készült föl az Adam Malysz elleni újabb küzdelemre? Vagy esetleg közbeszól egy harmadik?
Siga Kogen hegyein folytatódnak a kupasorozat versenyei, kezdôdött egy óriásmûlesiklással. Az osztrák Herman Maiernek végre eszébe jutott, hogy tulajdonképpen ô a legjobb a világon, s úgy gyôzött, ahogyan az a nagykönyvben meg van írva.
Aztán a nagy meredek lejtôre terveztek a rendezôk egy kétfordulós mûlesiklást. Akadt olyan is, aki odament, s máris fordult vissza, hogy ilyen pályán ô nem versenyez... Könnyítettek is a második futamra. A nagy egymásra figyelésben az elsô menet után a 8. helyen tanyázó francia Pierre Bourgent úgy hagyta ott a világbajnokság élmezônyét, mint Szent Pál az... Gyôzött 1:53,51 perces idôvel, 2. Heinz Schilgger (osztrák) 1:53,76 perc, 3. Benjamin Raich (osztrák) 1:53,81 perc.
A Vk pontversenyében Maier 1173 ponttal kitört a bolyból, majdnem 500 ponttal vezet a norvég Lasse Kjuss és Kjetil Andre Aamodt, valamint a svájci Michael Von Grüningen elôtt.
A kóbor kutyák helyzetérôl kell dönteniük a legközelebbi tanácsülésen a városatyáknak. Tudor Stefãnie alpolgármester elmondta, a jövô csütörtöki tanácsülés napirendi pontjai között szerepel egy kóbor ebek számára létrehozandó sintértelep az állatkert területén. Az illetékesek úgy vélik, a kiadások összege nem lesz nagyon magas, mivel csupán száz-százötven gazdátlan ebet vettek eddig nyilvántartásba a városban. Amennyiben a tanácsosok megszavazzák a sintértelep létesítését, az önkormányzat két személyt alkalmaz az ebek összegyûjtésére. A két ember addig járja kocsival a várost, amíg az összes gazdátlan kutyát összeszedik és elhelyezik a Sós Fürdô állatkertjében.
Habár egy héttel ezelôtt a polgármesteri hivatal kijelentette, hogy nem létezik semmiféle program a város kóbor kutyáit illetôen, Pataki József tanácsos határozott közbelépésére és a sajtó által feldolgozott esetek eredményeként megszületett a fenti program. Pataki tanácsos azzal fenyegetôzött, hogy a gazdátlan ebek által megharapott személyeket elviszi az önkormányzat üléseire.
A beruházás végösszege még nem ismeretes, de nem kell nagy összegekkel számolni, mondta az alpolgármester. A tordaiak fôleg a Római téren állandóan jelenlevô és a járókelôket gyakran megtámadó kóbor kutyafalkára panaszkodtak.
A borászati kutatóállomást 1946-ban létesítették újabb szôlô- és borfélék kikísérletezésére és palackozására. A balázsfalvi borközpont Erdély egyetlen ilyen jellegû kutatóállomása, és nemcsak a Fehér megyei termelôket látja el hasznos útmutatásokkal, nemesített tôkékkel, hanem a Beszterce-Naszód, Kolozs, Hunyad, Maros, Szilágy és Szeben megyei szôlôsgazdákat is.
Az állomáson évente kétmillió szôlôtôkét oltanak be, 300 ezer gyümölcsfát és 150 ezer díszcserjét nemesítenek. Emellett a borászati üzemben 18–20 nap alatt átlag 6 000 tonna szôlôt dolgoznak fel. A modern felszerelések lehetôvé teszik a must szakszerû kezelését, amelyet 50 tonnás tartályokban ülepítenek, derítenek megfelelô hômérsékleten és nyomás alatt. A szakemberek munkája meghozta az elmúlt ötven év legszebb eredményeit: a balázsfalvi borok világhírnevét és a mintegy 200 aranyérmet.
Az elhangzottak ismeretében azt hinnénk, hogy egy ilyen gazdasági egységnek csak jobb eredményeket hozhat a piacgazdaság. Ez azonban nem így történt Balázsfalva esetében. A borászati üzem igazgatójával, Sergiu Dan Moldovannal beszélgetve kiderült, hogy a helyzet a közelmúltban egyáltalán nem volt rózsás. A gazdasági egység hanyatlásához nagymértékben hozzájárult az elmúlt évek kedvezôtlen idôjárása, valamint az, hogy a nagyhozamú tôkék kiöregedtek. Emellett a hiteligénylést is szigorú feltételekhez kötötte az állam. A bor kezeléséhez szükséges vegyianyagokat ugyancsak nehéz beszerezni, és az áruk is borsos. Mindez együtt oda vezetett, hogy a borászati kutatóállomás a csôd szélére jutott.
A gazdasági egységet mégis megmentették a teljes hanyatlástól, mégpedig úgy, hogy egyesítették a zsidvei borászati üzemmel. A zsidvei szôlôst és pincéket ugyanis magánosították, s az új tulajdonos hozzáértésének köszönhetôen átvészelte az elmúlt tíz évet, sôt mind jobb és jobb eredményeket mutatott fel. A zsidvei borüzem nyereségét visszaforgatták a balázsfalvi szôlôs felújítására. Ezzel sikerült 444 hektárra új tôkéket telepíteni, 18 hektárnyi gyümölcsöst pedig csemetékkel beültetni. A zsidvei szôlészet biztosította a tôkék és a gyümölcsfák permetezéséhez szükséges vegyszereket, és onnan érkezett a gázolaj is a mezôgazdasági gépek mûködtetéséhez. És ez még nem minden: a balázsfalvi borászati üzem alkalmazottainak emelkedni kezdett a fizetése; tavaly például 125 százalékos béremelésben részesültek.
A tavalyi esztendô meghozta a várt eredményeket Balázsfalván. A termés gazdag volt: 5000 kilogramm szôlô és 28 tonna gyümölcs hektáronként. A kutatók pedig 8 tervük kivitelezéséhez találtak támogatást a Világbanknál. Elôször nyugati szintû felszereléseket vásároltak a bor minél vegytisztább elkészítéséhez, majd felszerelték a laboratóriumokat ultramodern munkaeszközökkel, gépekkel.
A balázsfalvi szakemberek most már bíznak a szôlôs és a gyümölcsös jövôjében. Saját nemesítésû tôkékkel és csemetékkel kívánják helyettesíteni az elöregedett tôkéket, fákat, mert ha csak egy hektárra kellene megvásárolniuk a csemetéket vagy a tôkéket, akkor ez 12–15 ezer dollárba kerülne.
A zsidvei borászattal kötött szerzôdés alapján a balázsfalvi termelôknek megvan a lehetôségük a saját termés önálló értékesítésére, sôt a bor vagy a gyümölcsük exportálására is. A nyereség azonban kettéoszlik. Fele az egyik, fele a másik borászatot illeti. A termelés tehát fellendült: így a balázsfalvi borászati üzem megadhatta csaknem tízéves adósságait, összesen 3 milliárd lejt, és rendszeresen törleszti az állam által meghatározott adókat, illetékeket.
Kudarcnak bizonyult Funarék kolozsvári tiltakozása, felsültek a Nagy- Románia Párt hívei, százezer ember helyett csak ötezer személyt sikerült összeverbuválnia a kolozsvári polgármesternek magyarellenes tüntetéséhez — ilyen és ehhez hasonló sommás értékelések jelentek meg szombaton az országos román napilapokban a kolozsvári polgármester kezdeményezte akcióról.
A Cotidianul, Ziua, Evenimentul Zilei és Curierul National már nemcsak a nagygyûlés elôzményeirôl, hanem a „kudarcot vallott tiltakozásról", „a félresikerült tüntetésrôl" és annak vezérszónoki „teljesítményeirôl" is tudósított. A Ziuából kiderült: „körülbelül 3000 ember" lézengett a kolozsvári nagygyûlés színhelyéül választott Avram Iancu téren (más lapok „körülbelül 5 ezer személyrôl" szóltak). Azok jórészét is más megyékbôl, nemcsak Erdélybôl, hanem Dél-Moldvából, Olténiából és Bukarestbôl szállították Kolozsvárra mintegy 40 autóbusszal. Tudor beszédébôl a lapbeszámolók — a magyarellenes felhangok mellékes és sommás említésén kívül — fôleg a Ion Iliescu államfô és Adrian Nãstase miniszterelnök elleni támadásokat „mazsolázták" ki. Ezek szerint Iliescu „elmeszesedett agyú", „élô hulla", „a nôies allûrökkel" megvádolt Nãstase pedig „szabadkômûves máltai lovag" . A Cotidianul szerint a kolozsvári nagygyûlésnek mégsem Funar, hanem Vadim Tudor volt a „sztárja", aki fôleg Iliescun és Nãstase kormányfôn „verte el a port".
|
||
| [Vissza az Szabadság honlapjához] |
[Vissza a HHRF honlapjához] |