 |
||
| [Vissza az Szabadság honlapjához] |
[Vissza a HHRF honlapjához] |
2001. február 24.
(XIII. évfolyam, 45. szám)
...Szabadság-elôfizetését megújítani, keresse fel sürgôsen a helyi postahivatalt vagy postást Kolozs, Szilágy, Fehér és Beszterce-Naszód megye egész területén, vagy ha magánlapterjesztônél fizetett elô, akkor Kolozsváron az Apex Kft-t (A. Iancu/Petôfi S. u. 36., tel.: 196-213), illetve Kolozsváron, Szamosfalván és Kisbácsban pedig a CPD Apex Kft-t (Apex Sajtó- és Terjesztési Központ, Napoca/Jókai u. 16., tel.: 439-120). Igényelje a lapkihordót, hogy jöjjön házhoz, legrosszabb esetben pedig keresse fel a terjesztôt a fenti címek valamelyikén!
A Romániában már hosszabb ideje faiparban üzletelô Halimi Halim (34) macedóniai állampolgár jelentette a rendôrségnek, a dési Sav családnál volt látogatóban, amikor négy férfi megtámadta, és 27 000 márkás tartozás kifizetését követelték tôle, amivel a házigazdáknak tartozna.
A négy tettes február 11-én délután hat óra körül jelent meg Savéknál, minden ellenszegülése dacára bekötötték szemét, majd ismeretlen helyre vitték, ahol testileg bántalmazták, megkínozták, többek között kezét-lábát összekötözték egy lánccal, és a lánctól fogva felakasztották egy gazdasági épületben. Miután halállal is megfenyegették, elengedték.
A rendôrségi nyomozás során sikerült azonosítani a négy tettest: a dési, 33 éves Tiberiu Boncsima, a noszolyi, 31 éves Dãnut Traian Alexandru, a cegei Ioan Covãsan (30) és a kozárvári Pavel Mican a tett elkövetôi. Ôk aznap Krajováról tértek haza, miután ott a Sav család másik, 16 000 német márkás tartozását próbálták behajtani — ezúttal egy albán férfin, aki, szerencséjére, nem tartózkodott odahaza a „látogatásukkor". A macedón férfit, miután bekötötték a szemét, egy kozárvári ház gazdasági melléképületébe vitték kocsival, ott kínozták meg. Elvették a nála levô pénzt is, amibôl kártyát vettek a maroktelefonjába, majd felhívták a férfi Macedóniában lakó szüleit, akiket megfenyegettek: ha nem küldenek azonnal pénzt, fiukat zacskókba csomagolva fogják viszontlátni.
A jelek szerint a Halimi és a Sav család jó baráti viszonyban volt egymással. Halim édesapját olyannyira megviselte a telefonbeszélgetés, hogy néhány óra múlva súlyos agyvérzéssel szállították kórházba. Halim nôvére az ismeretlenek telefonhívása után azonnal a temesvári rendôrségre telefonált, azok értesítették a kolozsvári kollégáikat, így a Sav házaspárt még az éj leple alatt elfogták.
A Sav házaspár a dési Damera Impex Kft. tulajdonosa, a cég hatalmas adósságokkal küzd. Adrian Dan Sav és Maria Sav a négy behajtónak azt ígérte, hogy ha visszaszerzik a tartozását, százalékot kapnak belôle.
A négy tettes közül Boncsimát és Alexandrut még 12-én letartóztatták, reggel 6 órakor törtek rájuk lakásukon. Covãsant 15-én fogták el, Fehér megyében. Pavelt továbbra is keresik, általános körözés alatt van. Nevükre — akárcsak Savékéra — 30 napos elôzetes letartóztatási parancsot bocsátottak ki. A behajtók szabadságtól való megfosztásért 5–12 év, míg a Sav házaspár szabadságvesztésre való felbujtásért 1–5 évig terjedô börtönbüntetést kaphat. Mind a négy behajtó visszaesôként számontartott, Covãsan alig néhány hete szabadult feltételesen a börtönbôl. Savéknak eddig nem volt összeütközésük a törvénnyel.
Arra vonatkozólag, hogy a férfi valóban tartozott volna a 27 000 márkával a dési házaspárnak, a rendôrség nem talált bizonyítékot.
Németh Zsolt magyar külügyi politikai államtitár tegnap Kolozsváron tartott sajtóértekezletén négynapos romániai látogatását összegezte. Az államtitkár pénteken részt vett az erdélyi magyar magánegyetem létrehozásával megbízott Sapientia Alapítvány kuratóriumi ülésén, megbeszélést folytatott Pap Gézával, az Erdélyi Református Egyházkerület új püspökével és Takács Csabával, az RMDSZ ügyvezetô elnökével. Németh Zsolt romániai látogatását Gyulafehérváron zárta, ahol az államtitkárt dr. Jakubinyi György római-katolikus érsek fogadta.
Takács Csaba elmondta: az ügyvezetô elnökségen folytatott megbeszélésen Németh Zsolt a romániai látogatásának eredményeirôl és a román–magyar kapcsolatok alakulásáról tájékoztatott. Az RMDSZ pontos képet szerzett arról, hogy melyek a magyar és a román kormány szándékai a kétoldalú kapcsolatok fejlesztésérôl. Ugyanakkor áttekintették a két ország közötti gazdasági együttmûködést, valamint a státustörvény elfogadásával kapcsolatos munkatervet. Az RMDSZ ismételten megerôsítette álláspontját, hogy az erdélyi magyarság nagy figyelemmel kíséri a jogszabályt, amelyet az RMDSZ a Magyar Állandó Értekezlet intézményesítése után a lefontosabb politikai lépésnek tekint a magyar–magyar kapcsolatok terén.
Németh Zsolt elmondta: különös politikai jelentôsége van annak, hogy látogatása az elsô hivatalos politikai szintû találkozó volt az új román kormány megalakulása óta. Romániai útja során megbizonyosodott arról, hogy a magyar kormány helyesen járt el, amikor kialakította álláspontját az új román kormánnyal kapcsolatban. Jóllehet a magyar közvéleményben nagyon komoly aggodalmak merültek fel részben a Nagy-Románia Párt elôretörése, részben pedig az Iliescu-rendszer visszatérése miatt, a magyar kormány arra az álláspontra helyezkedett, hogy a konkrét intézkedések alapján kell meghatároznia viszonyát a román kormánnyal.
Az államtitkár kifejtette: az elmúlt négy évben lényegesen javultak a román–magyar kapcsolatok lélektani elôfeltételei, amelynek köszönhetôen megteremtôdött annak a lehetôsége, hogy Románia és Magyarország gyakorlatias és intenzív együttmûködést alakítson ki. Németh Zsolt szerint e kétoldalú kapcsolatrendszernek az alapja a kölcsönös tisztelet és a kölcsönös érdekek. A közös érdekek sorából az államtitkár az euróatlanti integrációt emelte ki, amelynek szerinte, nagyon fontos feltétele egy elmélyülô román–magyar integráció. — Az európai integráció nem arról szól, hogy a házaknak a külsô homlokzatát átfestjük, hanem tényleges integrációnak kell végbemennie a társadalom legkülönfélébb szintjein — mondta Németh Zsolt.
A politikus a román–magyar integrációnak négy alapvetô vonatkozását emelte ki. A legaktuálisabb és legfontosabb feladatnak az elmélyültebb együttmûködés megteremtését tekinti a bel- és igazságügy terén. — Ennek az a tétje, hogy Európa Románia keleti vagy pedig nyugati határán ér véget. Készen állunk arra, hogy ez a határ keleten legyen és egyidejûleg nyugat-európai mintára lebontsuk a magyar–román határokat — fogalmazott az államtitkár. Ide tartozik a vízumrendszer, a határátkelôk kérdése, valamint a szervezett bûnözés elleni közös fellépés. A román–magyar együttmûködés másik fontos területe a decentralizáció és a regionalizmus.
Németh Zsolt biztatónak nevezte a közigazgatási törvény elfogadását, amelynek a kisebbségek szempontjából nagy jelentôsége van. Ugyanakkor fontosnak tartja azt, hogy a román–magyar vegyes bizottsági rendszernek új vetületet adjanak. A magyar politikus pozitívan értékelte az RMDSZ és az RTDP által kötött együttmûködsési megállapodást, amely, szerinte, jó kiindulópont a kisebbségi jogok garantálására. A román–magyar integráció újabb fontos kérdéseként említette a gazdasági integrációt. Tájékoztatása alapján az elmúlt években biztatóan alakultak a kétoldalú kereskedelmi kapcsolatok: amennyiben sikerül elhárítani a további akadályokat, komoly perspektívák nyílhatnak meg. A gazdasági kapcsolatok elmélyüléséhez vezethet az is, ha sikerül a tôkekapcsolatok terén is elôbbre lépni. Németh Zsolt kifejezte reményét, hogyha mindezek az elképzelések megvalósulnak, az elmúlt évszázadok ellentétei megszûnnek: a huszonegyedik század a román–magyar kapcsolatok százada lesz.
Újságírók kérdésre Németh Zsolt megerôsítette: Magyarország Csíkszeredában szándékszik konzulátust nyitni, a Bánságban és a Partiumban konzuli irodákat hoznának létre. A csíkszeredai konzulátus hatóköre a moldvai megyékre is kiterjedne. Tájékoztatása szerint Cristian Diaconescu külügyi államtitkárral megállapodtak abban, hogy a konzulátusok megnyitásának kérdése Európában nem politikai, hanem technikai kérdés, az európai normákat ezen a téren is tiszteletben fogják tartani. A román külügyminisztérium közölte azt az álláspontját, hogy Románia is mérlegeli egy konzulátus létesítését Debrecenben vagy Gyulán. Arra a kérdésre, hogy konkrétan mikorra várható a csíkszeredai konzulátus megnyitása, Németh Zsolt elmondta: a magyar kormány készen áll arra, hogy azt akár most is megnyissák.
Az erdélyi magánegyetem ügyében Németh Zsolt elmondta: ez nagyon jól halad elôre. Eldôlt, hogy az egyetem pillérei Nagyváradon, Kolozsváron, Csíkszeredában és Marosvásárhelyen legyenek. Az akkreditáció folyamata szintén elôrehaladott állapotban van. Kifejezte reményét, hogy külsô befolyásoktól mentesen és kizárólag szakmai kritériumok alapján hamarosan sor kerülhet az ideiglenes akkreditációra.
Újságírói kérdésre a magyar politikus kifejtette: a magyar kormány az erdélyi magyar egyetem támogatására 1 millárd forintot különített el évi rendszerességgel a költségvetésben. Az alapító erdélyi történelmi egyházak jelenleg a további pénzforrások beszerzésén dolgoznak. Hangsúlyozta: a magyar költségvetés teherbíróképessége az elkövetkezendô két évben nem teszi lehetôvé ennek az összegnek a növelését.
A készülô státustörvényrôl Németh Zsolt elmondta: mind a magyar kormánynak, mind az RMDSZ-nek közös érdeke, hogy azt mielôbb elfogadják. Az államtitkár hozzátette: Magyarországnak komoly fejtörést okoz, hogy a határon túli magyaroknak mintegy huszonöt százaléka át szeretne telepedni Magyarországra, amely a magyar gazdaság és társadalom számára elviselhetetlen terhet jelentene. Mint fogalmazott, a felmérések azt bizonyítják, hogy a státustörvény sikeres megvalósítása esetén a Magyarországra kivándorolni szándékozók aránya mintegy ötven százalékkal csökkenne.
Németh Zsolt elmondta: bár a határon túli magyarság körében a kettôs állampolgárság nagy népszerûségnek örvend, a kétoldalú kapcsolatok jogilag nem teszik lehetôvé, hogy Magyarország egyoldalúan bevezesse ezt a jogi rendszert, ugyanis ehhez mindkét fél beleegyezése szükséges. Az államtitkár elmondása szerint Magyarország Schengen-ügyben két dolgot tehet: nem vezet be vízumkényszert Romániával szemben, illetve határozottan fellép az Európai Uniónál, hogy Romániát töröljék a vízumköteles országok listájáról. Ez részleges eredményt már hozott, ha figyelmbe vesszük a Romániának tett uniós ígéreteket. Mircea Geoanã külügyminiszter biztosított arról, hogy Románia egy éven belül teljesíteni fogja a nemzetközi szervek által megszabott feltételeket. — Ha ez bekövetkezik és Magyarország egy éven belül nem lép be az Európai Unióba, nem fogunk arra kényszerülni, hogy Romániával szemben vízumkényszert vezessünk be — mondta Németh Zsolt.
Az államtitkár arról is beszámolt: Magyarország érdekelt abban, hogy kidolgozza azt az autópályarendszert, amely Budapestet, Kolozsvárt és Bukarestet kötné össze.
A csütörtökrôl péntekre virradólag, de fôleg a tegnap reggeli órákban lehullott hó alaposan meglepte a kolozsvári hóeltakarító vállalatokat. Több helyen elakadt a forgalom, utcákat zártak le, több személygépkocsi összekoccant. A reggeli órákban a taxisok a járhatatlan utakra és a hóeltekarítók hiányára panaszkodtak.
Mint ismeretes, múlt év végén a polgármesteri hivatal versenytárgyalást szervezett az utcai hóeltakarítás minél jobb lefedésére, a munkálatok elosztására. A hóeltakarítással a Napoget, a Salprest, az Agromec, az Iridium, a Romproiect, a Rasimo, a GSDP Ktf.-t és a Közterület-fenntartó Vállalatot (RADP) bízták meg. Liviu Medrea RADP-igazgató szerint az Iridium és a Rasimo Ktf. nem rendelkezik a kellô felszereléssel és emberi erôforással. Mi több, egyes cégek mögött a polgármester fia, Sabin Funar áll.
A városháza sajtóosztályától kapott tájékoztató szerint a fent említett cégek még az éjjeli órákban elkezdték a hóeltakarítást. Horatiu Crisan, a városháza szóvivôje elismerte: a reggeli órákban fennakadások voltak a hóeltakarításban. Ennek elsôsorban az erôs hóhullás az oka. Hozzátette: a polgármesteri hivatal szerint a versenytárgyalást nyert vállalatok rendelkeznek kellô felszereléssel a munkálatok elvégzésére.
A hóeltakarítók becsületét végülis a déli órákban kisütött nap mentette meg.
Dr. Silviu Hopulele, a ortopédia szolgálatos orvosa lapunknak elmondta: pénteken reggeltôl délutánig mintegy 15 sürgôsségi esetet jegyeztek. A szokásos napokhoz képest ez 25 százalékos növekedést jelent. — A legtöbben idôsek. Hozzájuk intézett tanácsom az, hogy ebben az idôszakban lehetôleg maradjanak otthon. Ha mégis kimozdulnak, bizonyosodjanak meg, hogy cipôjük nem csúszik — tette hozzá.
Elsô alkalommal találkozott csütörtökön este Magyarország 12 egyetemének rektora és a Sapientia Alapítvány kuratóriuma. Tonk Sándor kuratóriumi elnök történelminek nevezte a pillanatot. Az Andrei Marga meghívására városunkba érkezô magyarországi rektorok természetesnek tartották, hogy hivatalos programjuk elôtt az épülô magyar magánegyetem felelôs vezetôivel találkozzanak és „közösen gondolkodjanak a jövôn, az erdélyi magyar tudományosság helyreállítási lehetôségein". Mészáros Dezsô a Szegedi Tudományegyetem rektora elmondta: felajánlották segítségüket és megbeszélték a jövôbeli együttmûködés konkrétumait. A magyarországi egyetemek lehetôségeikhez mérten hozzájárulhatnak a magánegyetem oktatói karának képzéséhez, az infrastruktúra kiépítéséhez, a doktorandus képzéshez, de mindenekelôtt a szellemi építkezésben nyújthatnak segítséget. Klinghammer István az ELTE rektora így vélekedett: „Csecsemônézôben vagyunk. Az egyetemek noha évszázadokra épülnek, elôször megszületnek". A jövôt pedig könnyebb közösen átépíteni.
Tegnap délelôtt a 89. motorizált csendôralakulat vendégei voltak a kolozsvári sajtó képviselôi. A viszonylag újonnan alakult hadosztályt Ionel Cimuca ezredes, az alakulat parancsnoka, Gavril Luca ezredes, vezérkari fônök, Aurel Litan mérnök-ezredes, és Florin Puscas szóvivô képviselte.
A sajtótájékoztatón felszólalt a hadosztály parancsnoka, aki többek közt ismertette az elmúlt évben elért eredményeket. A csendôrségi hadosztályt 6933 esetben vezényelték ki a rendet felügyelni, ami 27 százalékos növekedést jelent 1999-hez képest. A választási kampány idején 21 ezer csendôr teljesített szolgálatot 2000 szavazókörzetben. 283 nagygyûlés, tiltakozó megmozdulás, sztrájk idején biztosították a rendet.
Kolozsváron három csendôregység létezik. A Csendôrség Területi Parancsnoksága a legmagasabb fórum, és közvetlenül a belügyminiszter elôtt felel. Parancsnoka Cornel Oprean hadseregtábornok. A Területi Parancsnoksághoz hat megye csendôrsége tartozik: Kolozs, Fehér, Szilágy, Bihar, Szatmár és Máramaros. Minden megye csendôrségének megvan a maga parancsnoksága. Kolozsváron létezik a hat megye egyetlen motorizált hadosztálya, amelyik 500, többnyire hivatásos katonából, és 70 tisztbôl áll. Fô feladatuk a rendbontás megelôzése, illetve a rend fenntartása (az 1998/116-os törvény értelmében). A túlkapásokat a csendôrségen belül szigorúan büntetik. Eddig 41 alkalmazott volt kénytelen elhagyni a munkahelyét, közülük egyeseket fegyelmezetlenségért bocsátottak el.
Tavaly áprilistól a csendôrség az oktatási központok felügyeletét is biztosítja. Többször elôfordult, hogy ismeretlenek hatoltak be iskolákba, egyetemekre, és meglopták a tanulókat. Amióta 74 csendôr vigyáz az intézmények rendjére, a panaszok szinte teljesen megszûntek. Tudni kell, hogy a csendôrség ingyen szolgáltatja a biztonságot az iskoláknak. Ez év július 27-tôl Kolozsvár parkjaiban is járôröznek a csendôrök.
Ionel Cimuca ezredes felhívja a lakosság figyelmét a következôkre: a csendôröknek jogukban áll igazoltatni személyeket, csendháborítás esetén bekísérni ôket a rendôrségre, büntetéseket kiszabni. A csendôröket az 1991/61-es törvény 2000/2-es számmal módosított változata hatalmazza fel ezeknek a lépéseknek a megtételére.
A parancsnok elmondotta, hogy a költségvetésbôl kevés pénzt kapnak. Ezért például a fekete kezeslábasokat a csendôrök a saját pénzükön készíttetik.
Az újságíróknak megmutatták az erôfejlesztô termet, a hivatásos csendôrök pedig keleti harcmûvészeti gyakorlatokat mutattak be.
A Királyhágómelléki Egyházkerület Zilahi Egyházmegyéje és a Szilágy megyei RMDSZ vezetôsége között immár több mint egy éve tartó, a zilahi Református Wesselényi Kollégium kapcsán kirobbant, mindezidáig kezeletlen ellentét váratlan fordulatot vett a napokban: február 21-én bírósági végrehajtók szálltak ki rendôr kíséretében, és László Kálmán gondnokot — a zilahi bíróság február 12-ei határozata értelmében — a kollégium raktárának és általános leltárának átadására kötelezték.
A Királyhágómelléki Református Egyházkerület Közgyûlése a fejlemény kapcsán közleményt bocsátott ki, amelyben tiltakozik a Zilahi Református Wesselényi-kollégiumot, valamint az egyházunkat ért újabb jogtalanságok és sérelmek ellen. Követeli a zilahi Kolégium református egyházi jogállásának haladéktalan visszaállítását, László Kálmán kollégiumi gondok jogaiba való azonnali visszahelyezését és a Szilágy megyei RMDSZ-szervezet által folytatott egyházellenes kampány beszüntetését.
A közgyûlés értetlenséggel veszi tudomásul, hogy az RMDSZ országos szervezeténél, a szövetség elnökénél, valamint a Szövetségi Képviselôk Tanácsánál eszközölt közbenjárásai mind ez ideig teljes eredménytelenséggel jártak. Úgy ítéli, hogy a szövetség a zilahi iskolaügyben tanúsított ignoráns magatartása, illetve számtalan egyházkerületi megkeresésünk válasz nélkül maradása bûnpártolást és cinkosságot takar.
A közgyûlés a Romániai Magyar Demokrata Szövetség zilahi iskolánkkal kapcsolatos eddigi magatartásának a gyökeres felülvizsgálatát és — ennek megfelelôen — a kollégiumi válság megoldásában a szövetség hathatós fellépését kéri.
Az illetékes állami — tanügyi — hatóságokat szintén felszólítja arra, hogy haladék nélkül tegyék meg a szükséges intézkedéseket zilahi iskolánk egyházi rendjének a helyreállítására.
A SZEMÉLYI JÖVEDELEMADÓ ALKALMAZÁSAKOR A MUNKÁLTATÓKRA HÁRULÓ FELADATOKRÓL tart kerekasztal-megbeszélést az RMKT kolozsvári szervezete február 27-én, kedden du. 6 órától az Apáczai Csere János Líceumban.
A KISMAMAKLUB ÖSSZEJÖVETELÉN, február 26-án, hétfôn du. fél 6 órakor a Mócok útja 75. szám alatti Pro Iuventute székházban dr. Ráduly Zörgô Éva pszichológus a kisgyermekkori agresszivitásról beszélget a jelenlévôkkel.
A Kismamaklub gyûjtési akciót szervez, ezért a szervezôk felkérik mindazokat, akiknek kinôtt, de még jó állapotban lévô, használható gyerekruháik vannak, hozzák be a székházba.
BATYUS FARSANGI BÁLT rendez február 25-én, vasárnap 15 órától a Kuckó Szabadidôközpont. Felnôtteket és gyermekeket egyaránt szeretettel várnak a Mócok útja 75. szám alatti Pro Iuventute székházba. Belépési feltétel mindkét korosztálynak a maskara.
A FILANTRÓP Alapítvány keretében mûködô Asztmaklub következô ülését február 26-án, hétfô du. 5 órakor tartja a Györkös-Mányi Albert-emlékházban. Dr. Bódizs György fôorvos az allergiás bôrbetegségekrôl tart elôadást.
A DÉSI AMICITIA BARÁTI TÁRSASÁG szervezésében II. Rákóczi Ferenc és kora címmel február 26-án du. 5 órakor történelmi vetélkedôt tartanak iskolások számára a dési 1-es Számú Általános Iskolában. A nyertesek Tokajban, a nemzetközi döntôn képviselik városukat.
A DÁVID FERENC EGYLET felolvasó ülésén, február 25-én, vasárnap du. 5 órától az unitárius egyház dísztermében Angi István professzor Európaiságunk az egyházzene történetében címmel tart elôadást. Utána az Unitárius Kollégium énekkara kórusszámokat ad elô, Orbán Erika III. éves teológiai hallgató szaval.
A KOLOZS MEGYEI CUKORBETEGEK EGYESÜLETE értesíti tagságát, hogy hétfôn és szerdán 15–17 óra között diabetikus készítményeket vehet át a székhelyen.
A Magyar Demokrata címû keresztény-konzervatív szellemiségû magyarországi hetilap ingyenes tiszteletpéldányt küld mindazoknak, akik megírják nevüket, címüket és elküldik a következô címre a megrendelést: Cserny Zsuzsanna igazgató, Magyar Demokrata, Budapest, Király u. 54., Magyarország. Fax: 36-1-268-0493.
Monica Noveanu és Buzás Pál zongorakettôse a kolozsvári zeneélet egyik legszilárdabb tényezôje. Számos négykezes hangversenyüket hallottam én is, és sokszor elálmélkodtam azon, hogy mennyi újdonságot tudnak nyújtani közönségüknek, rácáfolva arra a balítéletre, hogy a négykezes repertoár szegényes volna. Szombati hangversenyük mûsora: csupa izgalmas nóvum. Ki hitte volna, például, hogy a Trisztán és Izolda szerzôje, Richard Wagner négykezes Polonaise-t is komponált. Hát azt, hogy a Carmen szerzôje, Bizet is írt egy tizenkét darabból álló, négykezes zongoraciklust? Csak az elsô és az utolsó darabját neveztem meg az egyórás mûsornak, amelyet a mûvészkettôs szombaton 12 órakor a Györkös-Mányi Albert-emlékház Steinway zongoráján fog megszólaltani. Érdemes meghallgatnunk!
Hamisítatlan reneszánsz sokoldalúság jellemezte a Mátyás-napok csütörtöki rendezvénysorozatát, amely a Mûvészeti Múzeum számára is premiert jelentett. Eugenia Pop keramikus rajzkiállításával az intézmény újabb kiállítótermet avatott. A Bánffy-palota földszintjén levô, két egymásba nyíló, hangulatos, boltíves helyiség rendkívül alkalmas olyan bensôséges hangvételû kamarakiállítások megrendezésére, amilyen ez a mostani is. Úgy tûnt, mintha az alkotó szükségét érezte volna annak, hogy kiöntse lelkét, hogy mûvészi kriptogrammákban valjon a kerámiáról, hogy rajzos formában elevenítse meg az alkotási folyamat különbözô állomásait. A szabadban elhelyezett archaikus, népi ihletésû kemencék használata, az ott készült termékek olyannyira megpezsdítették a fantáziát, hogy Eugenia Pop végtelenül leegyszerûsített-tömörített rajzos formában az emberi léleknek, az állandó változásban levô természetnek, sôt, magának a kozmikus létnek a kérdéseit is felveti és elemzi. Teszi pedig mindezt a Mátyás-napok köszöntésére, reneszánsz hangulatban.
A tárlatot László Bakk Anikó, a rendezvények szellemi irányítója nyitotta meg a hagyományos gyertyagyújtással, és a Mátyás-napok lényegét és jelentôségét három nyelven, románul, magyarul és németül ismertetô beszédével. A Waldorf iskola növendékei hangulatos muzsikával szórakoztatták a jelenlevôket, majd Labancz Zoltán, az Antropozófiai Társaság elnöke igyekezett összefoglalni a reneszánsz üzenetét: az embert középpontba állító tudományos, filozófiai és mûvészeti megnyilvánulásokat. A kiállító mûvészt és munkásságát Ion Muresan költô mutatta be. Dr. Livia Drãgoi, a Mûvészeti Múzeum igazgatónôje is köszöntötte a Mátyás-napokat és hangsúlyozta: intézménye szívesen biztosít teret a minden évben megismétlôdô ünnepségsorozat rendezvényeinek.
(németh)
*
A Mátyás-napok további mûsorát a 8-as Campus oldalon közöljük.
A felújított, korszerûsített Puck Bábszínház, decemberi felavatása és megnyitása óta, hosszú idô után elôször, február 18-án, a Hamupipôke vasárnapi elôadásán a közönség és az elôadók ismét egymásra találtak. A telt házas elôadás nézôközönsége energiát és erôt sugárzott a színpad, a színészek felé.
A kolozsvári Puck Bábszínház magyar tagozatának munkaközössége ezennel köszönetét fejezi ki közönségének a vasárnapi telt házért, a vastapsért és a szeretetért. Tekintve, hogy a társulat február 22–25. között részt vesz a nagyváradi Matyi Mûhely bábosfesztiválján, a február 25-i elôadásunk elmarad, ellenben szeretettel várunk mindenkit a március 4-i Tornyocska címû elôadásunkra.
K. Kovács István
irodalmi titkár
Csütörtök este folytatódott a Bánffy-palotában az Apostrof és a Korunk Román–magyar kulturális kapcsolatrendszer címet viselô elôadássorozata. Ez alkalommal a szervezôk a regényíró Deák Tamás esztétikáját és stílusát választották témául.
A tervtôl eltérôen a betegsége miatt távol maradt Szilágyi Júlia írását Csép Sándor olvasta fel. A Kolozsváron élt és alkotott, majd Magyarországra áttelepült Deák Tamás munkásságát, életét a rendszeresség, a belsô csendteremtés jellemezte. Öt nyelvbôl fordított, utolérhetetlen esszéista volt. Fegyelmezett stílus, tömör és világos mondatok, belsô és külsô elegancia hordozója volt. Irodalmi értékét jelzi, hogy bekerült Márai Sándor Naplójába. Idônként hódítóan ôszinte volt, de ismerte az ôszinteség kockázatait. Visszautasította az ostobaságot, de nem ismerte a gyûlöletet. Egy letûnt irodalmi és életstílus talán utolsó képviselôjét tisztelhették benne csodálói.
Mihai Dragolea a kritikus szemével méltatta a regényíró Deák Tamást. Szerinte ezeket a mûveket az érzékek harmóniája, a szüntelen szerelem tudata, a végleges eltûnés légköre jellemzi. A szenvedés legnemesebb kifejezése a humor formájában jelentkezik.
A hallgatóság soraiból többen mint volt kollégák, barátok szóltak hozzá az elhangzottakhoz. Rendkívüli, szabadságra született egyéniségnek tartották, akit nem akadályoztak országhatárok vagy nyelvi akadályok. Sokat és maradandóan fordított románból magyarra. Hétköznapjait a választékos bohémság jellemezte, még bútorzata is gazdája különleges személyiségét sugározta. Munkássága folytán néhány év múlva minden bizonnyal elfoglalhatja méltó helyét a klasszikus irodalmi nagyságok sorában. Mûvei még a kolozsvári magyarság soraiban is méltatlanul szûk körben ismertek.
Február 22-én este kezdôdött a zetelaki menedékházban a Duna Televízió által létrehozott Duna Mûhely hétvégi filmes találkozója. Az udvarhelyi Interfilmmel közösen szervezett háromnapos mûhelymunkára a Duna Mûhely tavaly meghirdetett forgatókönyvíró pályázatának gyôztesei kaptak meghívást. A határon túli alkotók számára meghirdetett pályázatra a kisebbségi létformából fakadó gondokat dramatikusan, fikciós elbeszélésmódban megjelenítô filmterveket, forgatókönyveket lehetett beküldeni. A Romániából, Szlovákiából, Jugoszláviából, Csehországból, Németországból, Svájcból és Ausztráliából beérkezett összesen harmincegy pályamû közül a mûhely mûvészeti tanácsa hetet választott ki a mûhelybeszélgetésre:
A kiválasztott filmtervek között három kolozsvári is szerepel, Schneider Tibor Monostory és Kiss János Otilá, címû alkotásai, valamint a Varsóból nevezett, de kolozsvári származású Lakatos Róbert Csendország címû forgatókönyve.
A résztvevôk a mûhelybeszélgetés során közösen választják ki a megvalósításra érdemes filmterveket, amelyeket, elkészültük után, majd a Duna Televízióban láthat a nagyközönség.
A farsangi mulatságokon felszolgált ennivalók nélkülözhetetlen velejárója az a pohárral kiszaggatott és bô zsírban vagy olajban kisütött könnyû tészta, melynek neve az irodalmi nyelvben: fánk. Míg nyelvjárási szinten is — nálunk — a Szatmár környéki, a bihari és a bánsági nyelvjárásban ez a fánk szó használatos, a Királyhágón innen, a mezôségi és a székely nyelvjárásban az említett tészta népi neve nem fánk, hanem közismerten pánkó. Olykor a pánkó jelentése néhány helyi tájszólásban szélesebb körû, ezért ilyenkor a név megszorító jelzôt kap: körte pánkó, kôtes pánkó, poharas pánkó. Néhány helységben még sajátos elnevezéssel is találkozhatunk; a tészta neve Torockón puf, a Szilágyság néhány falujában kukuró, a Nyárád menti Jobbágytelkén zsírbarotty. E szavakat, de a szélesebb körben használatos pánkót is a magyar nyelvtudomány erdélyi tájszóként tartja nyilván.
A régi magyar nyelvben a legrégibb írásos adatunk a fánk elnevezésre van. Ez tûnik fel 1500 körül Temesvári Pelbárt Glosszáiban. A pánkó erdélyi szerzôk mûveiben fordul elô, legkorábban a székely udvarhelyi születésû Benczédi Székely István 1548-ban, Krakkóban kiadott zsoltáros könyvében. Érdekes, hogy mind a fánk, mind a pánkó szó azonos tôre vezethetô vissza. Ez a tô olyan német jövevényszó, amelyet a magyarság az erdélyi szászból vett át, s a szász szó a középfelnémet pfankuoche szóval vethetô össze. E szónak dél-erdélyi szász változata szókezdô p-vel, észak-erdélyi szász változata szókezdô f-fel hangzott. A p-s változat alapján keletkezett a magyar pánkó, az f-es változat alapján a magyar fánkó változat, majd ebbôl a kicsinyítô képzôs származéknak érzett fánkó alakból vonódott el a fánk. A köz- és irodalmi nyelvbe csak a fánk került be.
***
Pályázatot hirdet a MÚRE, a Magyar Újságírók Romániai Egyesülete, az a szervezet, amely több esetben is értekezletet tartott a sajtó nyelve, a magyar nyelvhelyesség érdekében. Annál meglepôbb, hogy pályázati felhívásában ezt olvasom: „...Ezenkívül a zsûri — a MÚRE ügyvezetô tanácsa — fenntartja a jogot a következôk odaítélésére: ...pályakezdô-díj (30 év alatti életkor, három évnél kevesebb régiség)". Három évnél kevesebb munkaidô, munkaviszony, de régiség? Nem kellene söprögetnünk a saját portánk elôtt?
Tisztújító küldöttgyûlést tart ma a Kolozs megyei RMDSZ. Napirenden: a „Kónya-kabinet" beszámolója, az alapszabályzat módosítása, végül pedig az elnökválasztás. Tekintettel azonban arra, hogy a két éves mandátuma végéhez közeledô Kónya-Hamar Sándornak nincs ellenjelöltje, a képviselô, akit 32 körzet javasolt, legfennebb bizalmi szavazást kérhet. Az alapszabályzat értelmében a jelölt akkor tekinthetô újraválasztottnak, ha eléri a jelenlevôk fele plusz egy szavazatát. Egy-egy körzet jelölte ugyan Máté András Levente, Molnos Lajos városi tanácsosokat, és Buchwald Péter megyei tanácsost, a statútum értelmében azonban legalább két jelölés szükséges. Máté különben kijelentette: köszöni, de nem vállalja a megmérettetést.
A Szabadság Kónya-Hamar Sándort arra kérte, tegye mérlegre az elmúlt két év megvalósításait, kudarcait. Az elnök-képviselô lapunknak adott interjújában legnagyobb sikerének azt tartotta, hogy a Kolozs megyei szervezetet sikerült bekapcsolni az országos politikai vérkeringésbe, adósak maradtak viszont a szociális program megvalósításával. Elmondta: az elmúlt két év jó alkalom volt arra, hogy megtanulja a történelmi-politikai leckét, miszerint különbséget kell tenni a cselekvésképtelen meggondoltak, és a meggondolatlan cselekvôk között, azt, hogy miképpen lehet cselekvôen gondolkodni, ugyanakkor pedig meggondoltan cselekedni. Ha újraválasztják, megpróbálja tovább vinni, amit 1999-ben elkezdett, továbbra is azt vallva: nekünk kell megváltoztatni a kisebbségi létet, ne mi hagyjuk magunkat átgyúrni a kisebbségi lét által.
— Két évvel ezelôtti „székfoglaló" beszédében úgy nyilatkozott: profibb vezetésre van szüksége a Kolozs megyei RMDSZ-nek, amely visszaadja a szervezetnek azt a súlyt mind szövetségen belül, mind az országos politikában, amelyet megérdemel. Sikerült-e?
— Meghirdetett célom: Bukarestben képviselni Kolozsvárt, nem pedig Kolozsváron képviselni Bukarestet. Úgy érzem, ez sikerült, hiszen az elmúlt évben valahányszor Kolozsváron elmondtuk véleményünket, annak országos visszhangja volt. Igyekeztem mindvégig következetesen vállalni azt, amit Kolozs megye magyarsága nyolc-tíz év alatt megfogalmazott.
Azért döntöttem úgy, hogy a megyei elnöki tisztséget elvállalom, mert azt gondoltam, hogy ezt a tisztséget a parlamenti képviselôi státussal, illetve a parlament vezetésében rámbízott funkcióval társítva (K.–H. S. az 1996–2000 közötti parlamenti ciklusban egy ideig képviselôházi titkár volt — szerk. megj.) ki tudom emelni Kolozsvárt abból a provinciális politizálási közegbôl, amelyben addig — tetszik-nem tetszik — vergôdött. Megítélésem szerint korábban nem sikerült Kolozsvárhoz, Erdély szellemi, felekezeti, gazdasági, és kulturális központjához méltóan politizálni.
— Mandátuma kezdetén kijelentette: itt az ideje, hogy a Kolozs megyei RMDSZ a megye magyarságáé — az értelmiségieké, a földmûveseké, a hivatalnokoké, a vállalkozóké — legyen. Mennyire sikerült a tíz éve folyamatosan lemorzsolódó tagságot visszaédesgetni?
— Viszonyunk a tagsággal gyökeresen megváltozott. Gyakorlatilag újra kellett szervezni a vidéki szervezeteket, ami sikerült. Tagságunk nyilvántartását különben mindenki megirigyelheti, országos példaként szolgálhat. Meg vagyok elégedve azzal is, ahogy a különbözô kulturális események — Március 15., Október 6., az augusztusi Szent István Napok — alkalmával sikerült felrázni a megye magyarságát. Ezt szeretnénk továbbra is fölvállalni. Szintén pozitívan alakult kapcsolatunk a civil szervezetekkel is.
Örömmel nyugtázhatjuk, hogy sikerült a fiatalokat is bevonni a munkába. Ez elsôsorban az újjáéledt vidéki szervezetekben valósult meg, hátra van még Kolozsvár, ahol sajnos a körzetek — a belváros kivételével — afféle öregek klubjához kezdenek hasonlítani, véleményem szerint ezen is hamarosan segíteni kell.
Sajnos Kolozsvár lakossága egyre inkább elöregszik, megcsappan. Éppen ezért könyveljük el eseménynek azt is, hogy a tavaly nyári helyhatósági, és az ôszi parlamenti választásokon sikerült megmozgatni a megye magyarságát olyan mértékben, hogy megnövekedett a városi és megyei tanácsosaink száma, és megôriztük a két parlamenti képviselôi helyünket, illetve az egy szenátori mandátumot.
— A Megyei Képviselôk Tanácsán kiderült: elsôsorban a megemelt bejutási küszöb miatt van több mandátuma az RMDSZ-nek az önkormányzatokban, és a parlamentben, a Kolozs megyei RMDSZ-listák pedig kevesebb szavazatot kaptak, mint négy évvel ezelôtt …
— A megemelt bejutási küszöb valóban javunkra volt, annak ellenére, hogy a részvétel számszerûleg országosan is alacsonyabbnak bizonyult. Okait ennek feltétlenül fel kell fedni. Ami tény: Kolozsvár 2000-ben több szavazatot adott a parlamenti listára, mint 1990-ben. Ezt csak megköszönni lehet.
— Elmondása szerint a tagsággal javult a viszony. A megyei RMDSZ és a szövetség országos vezetôsége között sokszor nyílt konfliktus alakult ki néhány kérdésben …
— Hitelt, távlatot ígérve mondtuk, és mondjuk a magunk véleményét akkor is, ha így szembe helyezkedünk az országos vezetôséggel. Mondanivalónk nem afféle vak konokságra épül, hanem érvekre alapozunk, a saját magunk által meghirdetett szabályok tiszteletben tartását kérjük számon. A Kolozs megyei szervezet meglehetôsen rugalmasan kezelte az egyetem kérdését, egyáltalán nem úgy, ahogy azt egyesek igyekszenek beállítani. Példa erre a jelenlegi helyzet is, amikor egyesek ellenünk igyekeznek fordítani az 1998-ban benyújtott, az erdélyi magyar állami egyetemrôl szóló törvénytervezetet. Amint azt egy korábbi interjúnkban is elmondtam, a frakcióban egyetértés van arról, hogy ez most nem aktuális, mert bumerángként igyekszenek felhasználni ellenünk. De soha nem lehet tudni, hogy hirtelen mikor alakul ki egy olyan helyzet, amikor ismét beindulhat a megszüntetett állami magyar egyetem. Ezt sajnos egykori koalíciós partnereink politikai akaratának hiányában az elmúlt négy évben sem tudtuk megvalósítani.
Meggyôzôdésem: Kolozsvár afféle végvár az RMDSZ-en belül is. Ehhez a szellemi központhoz kapcsolódnak ugyanis azok az elvárások, amelyek az RMDSZ megújulásához kellene hogy vezessenek. Ha politikai, gazdasági szempontból erdélyi lesz Románia jövôje, akkor az RMDSZ Kolozs megyei szervezete jelentheti az országos RMDSZ jövôjét is.
Szervezetünk messze az országos vezetés elôtt járt akkor is, amikor felvállalta a nemzeti integráció ügyét, és — lásd a külhoni állampolgárság tervezetét — ötletekkel próbáljuk segíteni a magyar kormányt, amelyik eddig nem létezô lehetôségeket próbál megvalósítani.
— Ha jól tudom, a magyar kormány a külhoni állampolgárságról szóló tervezet helyett a inkább saját elképzeléseihez ragaszkodik, ami a határon túli magyarok magyarországi jogállását illeti?
— Az ún. státustörvénybe nagyon sok elemet átvettek a külhoni állampolgárságról szóló tervezetbôl, a megyei RMDSZ ezért érzi úgy, hogy hozzájárult a magyar kormány terveinek megvalósításához.
— Hogyan alakult a viszony a helyi politikai erôkkel?
— A helyi pártokkal kötött egyezségeink afféle kényszermegoldások, lásd a 2000-es helyhatósági választásokon a Gheorghe Funar ellenes nagykoalíció létrehozását, vagy a parlamenti választások után a kormánypárt helyi vezetôivel történt egyeztetéseket. Ezzel a megyei szervezet
elôtte járt az országos vezetésnek, amely végül a kolozsvári példát követve országos szinten is paktumot írt alá a kormánypárttal, a liberálisokkal, és a demokratákkal.
— Ez a helyi paktum elég „deficitesen" mûködik, ha Kolozs megyének nem lett alprefektusa?
— Mire a szövetség úgy döntött, hogy bár nincs kormányon, mégis ragaszkodik alprefektusi tisztségekhez azokban a megyékben ahol ez lehetséges, az RTDP Kolozs megyei szervezete már megnevezte emberét a korábban az RMDSZ által betöltött tisztségre. Ezért kénytelenek voltunk „átkonvertálni" az alprefektusi funkciót különbözô megyei tisztségekre.
— Min buktak meg a megyei szervezet szociális tervei?
— Kormányon lévén úgy képzeltük, hogy vannak eszközeink olyan szociális intézkedésekre, amelyek megkönnyítették volna a Kolozs megyei magyarok életét. Ezzel sajnos adósok maradtunk, de nem mondtunk le róla. Alapítványokat hoztunk létre, megteremtve a szociális törekvések jogi és politikai keretét, amely az intézményi megvalósításának lehetôségét biztosítja.
— A fôtéri gödröt, amely egyesek szemében az RMDSZ országos és megyei vezetôsége cselekvési korlátainak jelképe, e két év alatt sem sikerült betömni. Miért?
— Mi továbbra is demokratikus eszközökkel próbáltuk intézni az ügyet, az ország törvényeinek megfelelôen. Az RMDSZ tavaly nyáron beszerzett minden idevonatkozó dokumentumot, és a prefektus asztalára helyezte. Bogdan Cerghizan akkor alá is írta a parancsot a gödör betömésére, de nem sikerült végrehajtatnia. A megyei szintû megegyezés különben tartalmazza a gödör betömésének tervét is. Ugyanakkor nagyszabású terveink vannak a Mátyás szobor rendbetételére is.
A Romániai Társadalmi Demokrácia Pártja és a Román Szociáldemokrata Párt választások elôtt bejelentett majdani fúziója napirendre került. Az egyeztetô bizottság társadalmi demokratái igyekeztek tisztázni, hogy az egyesülés által az új párt automatikusan tagjává válik a Szociáldemokrata Internacionálénak, mint a már tagsággal rendelkezô RSZP utódpártja. A dolog pikantériája, hogy az RTDP már évek óta igyekszik az internacionáléba bejutni, de a szélsôségesekkel alakított 1996 elôtti koalíció és tagjainak, meg magának az elnökének a soviniszta retorikája miatt valamennyi próbálkozása kudarcba fulladt. Nem világos elôttem, miben áll a mostani nyilatkozattevôk derûlátása. Hiszen ilyen alapon, a már tagsággal rendelkezô párt késôbb a nagy-romániásokkal is egyesülhetne, hogy szegények ôk se maradjanak internacionálékon kívül. Annál is inkább, hogy a jobboldali pártok szövetségébe igyekvô vadimtudoroknak ott is ajtót mutattak.
A pártszövetség formájában a választásokra kötött jegyesség világossá tette mindkét párt elôtt, hogy az érdekházasság kifizetôdô. De miért nem köttetett meg mindjárt választások elôtt? A szervezeti szabályzatok egyeztetési nehézségein túl a szocdemek biztosak akartak lenni a hozományban, azaz a hatalomrészesedésben. Tehát elôbb a fizetség és csak utána a nászéjszaka. A mintegy százaléknyi támogatottságú RSZP kormánypozícióba került, az RTDP pedig a szövetség révén az európai szocdemeknél jó pontokat szerzett, sôt, ha a nyilatkozóknak hinni lehet, a hátsó ajtón besétálhat az áhított internacionáléba. De talán mégsem olyan egyszerû a dolog, amilyennek tûnik. Ezt sejteti a hivatalos nyilatkozatok megváltozott hangneme, sôt a hírhedt magyarfaló államelnök néhány, a megszokottól eléggé elütô, békülékeny állásfoglalása. Persze elég nyilvánvaló, hogy mindez csak taktikázás és a csausiszta nacionalizmuson nevelkedett régi-új pártfunkcionáriusok irányába (akik a párt sorainak vastagját teszik ki) föntrôl jelzett kettôs könyvelés. Ennek dacára vannak, akik kilógnak a sorból. Nem elégszenek meg a taktikázó kétkulacsossággal: a nyíltan hirdetett sovinizmusból több haszonra számítanak.
Ami az alakuló új pártot illeti, úgy vagyunk vele mint a kanáriszalámival az egyszeri ember, aki nem hajlandó kifizetni a pincérnek a csillagászati összeget, amire az felháborodottan bizonygatja, hogy extra különlegességet, méghozzá kanáriszalámit szolgált fel neki. Tisztára kanári, más nincs is benne? — hüledezik a vendég. De van, ökör is — ismeri be a pincér. És mennyi? — faggatózik tovább az atyafi. — Hát... úgy fele-fele arányban: egy kanári, egy ökör.
Hogy mit vesztettünk a régi Dunával? Elsôsorban a meleg, családias légkört. A meghitt szobabelsôt sok virággal, az asztalkán teáskészlettel és a kedves, kötetlen beszélgetéseket. A bemondókat annyira megkedveltük, hogy már szinte családtagoknak tekintettük ôket.
— Vajon mi van Ciprusz Évikével, Lukács Beával? Már két napja nem láttuk ôket, talán csak nem betegek? — kérdezgettük aggodalmaskodva egymástól.
Eltûntek a meghitt sarkok, de a beszélgetô partnerek is. Helyüket „riportalanyok" foglalták el, akiket egyre újabb és újabb fiatalemberek faggatnak.
A díszletek is megváltoztak. Két lehetôség van:
1. a riportalany tévékészülékekkel borított fal elôtt ül és miközben beszél, a feje fölött, elôtt és mögött a képernyôkön birkóznak, szaladnak, hadonásznak. Az ember akarva-akaratlanul erre figyel, s így mindig elveszti a beszéd fonalát;
2. a szegény riportalanyt egy dobogón rideg és merev csôbútorra ültetik, a környezet a lehetô legbarátságtalanabb és legszemélytelenebb.
Bizonyára mindez így modern és fôleg nyugatias. De miért kell nekünk mindig valakit, hol keletet, hol nyugatot utánozni? Miért nem lehetünk végre saját magunk? Hiszen tudva tudjuk, hogy nyugaton sem minden arany, ami fénylik. Hogy például Kaliformiában, amelyik egyike a világ leggazdagabb államainak, többet költenek börtönökre mint kulturális célokra; hogy a világon 1970 és 1990 között húszszorosára nôtt a heroin- és ötvenszeresére a kokainkereskedelem; hogy egy fiatalember az iskolában tüzet nyitott diáktársaira és tanáraira, és sikerült is neki közülük néhányat leterítenie.
Az egyes mûsorok címének a megválasztását sem tartom mindig szerencsésnek. Ilyen például az INDUL A NAP.
Gyermekkorunkban, ha utaztunk valahova, amikor megrándult velünk a vasúti szerelvény, nevetve mondtuk, hogy „fütyül a vonat, indul a bakterház". Na dehát a nap??? Vajon hová indul? Szinte látom szegényt, amint ott ácsorog a startvonalnál és az indító sípszóra vár... A mi idônkben a nap még nem indult sehová, csak kezdôdött. Nem volt így sokkal szebb és fôleg magyarosabb?
ATLÉTIKA
Szombaton 9.30 órától a Iuliu Hatieganu (Egyetemi) Sportpark atlétikatermében: gyerek I. országos bajnokság, megyei szakasz;
KÉZILABDA
Vasárnap 11 órától a Horia Demian Sportcsarnokban: Kolozsvári U-Ursus–Nagybányai ERA — nôi Szuperliga;
KOSÁRLABDA
Szombaton 10 órától a Horia Demian Sportcsarnokban: Kolozsvári U-ACSA-Bogdan Vodã–Bukaresti Sportul Studentesc — nôi elsô osztály;
Szombaton 10 órától a dési sportcsarnokban: Dési Szamos–Buk. Rapid — nôi elsô osztály;
ÖKÖLVÍVÁS
Vasárnap 17 órától a Horia Demian Sportcsarnokban: Napoca-kupa — ifi, kadett és felnôtt verseny;
RÖPLABDA
Szombaton 11.30 órától a Horia Demian Sportcsarnokban: Kolozsvári U-Modena–Nagybányai U-BRD — férfi elsô osztály; 13 órától: Kolozsvári U-Dacia Felix–Brassói Romradiatoare — nôi másodosztály;
SÚLYEMELÉS
Szombaton 8 órától a Ion Moina Stadion sporttermében: kadett országos bajnokság, megyei szakasz.
l Febr. 26.: Nemrég zajlott Budapesten az idei négytávú gyorskorcsolya összetett világbajnokság. A városligeti mûjégpályán rendezett vetélkedôn a holland Rintje Ritsma negyedszer szerzett világbajnoki címet, a nôknél a német Annie Friesinger gyôzött. Ennek kapcsán emlékeztetünk, hogy a múlt század közepén, 1950-ben, ezen a napon fejezôdött Finnország fôvárosában, Helsinkiben a férfiak 44. hasonló kontinensvetélkedôje (a nôknek csak 20 évvel késôbb, 1970-ben, írták ki az elsô Eb-t!). Az ’50-es verseny érdekessége, hogy a négy szám lebonyolítása után kizárólag norvég sportolók állhattak a gyôzelmi dobogóra: a legelsô fokra Hjalmar Andersen, a bajnok, mellette a két másik érmes Reidar Liakley és Sverre Haugli. Ilyenre 1936-ban és 1938-ban volt még példa, mindkétszer Norvégia fôvárosában, Oslóban. Elôször Ivar Ballangrund, Charles Mathiesen, Harry Haraldsen, másodszor Mathiesen, Haraldsen, Ballangrund volt a sorrend...
l Febr. 27.: Harmincöt éve, 1966-ban, a svájci Davos téli üdülôhelyen és sportközpontban véget ért a mûkorcsolya-világbajnokság. A bajnokok: férfiak: Emmerich Danzer (osztrák); nôk: Peggy Fleming (amerikai); párosok: Ljudmila Belouszova, Oleg Protopopov (szovjetek); jégtánc: Diane Towler, Bernard Ford (britek). A magyar Almássy Zsuzsa 7. lett a nôk között.
l Febr. 28.: Harminc esztendeje, 1971-ben, a bajnoki rajtra készülôdô Ferencváros labdarúgócsapata a klub 920. hivatalos nemzetközi mérkôzésén az Üllôi úti stadionban 3:0-ra legyôzte a Pozsonyi Slovant. A gólokat Bálint, Albert és Brankovits lôtte.
l Márc. 1.: Negyven éve, 1961-ben, két jelentôs világbajnokság is elkezdôdött a márciusi nyitányon. Svájcban, Genfben és Luzernben a jégkorongozók 27. világ-, egyben 39. Európa-bajnoksága, míg az NSZK-ban a 4. kispályás kézilabdázók vetélkedôje. Románia mindkét vetélkedôn érdekelt volt. A hokisok elsô mérkôzésüket 6:5-re elvesztették az osztrákokkal szemben, míg a kézilabdázók a nyitányban 29:11-re legyôzték a japánokat.
l Márc. 2.: Fél évszázada, 1951-ben, a finnországi Kokkolában befejezôdött a jubileumi, 10. nôi gyorskorcsolya-világbajnokság. Az összetett bajnoki címet a szovjet Ligyija Szelihova szerezte meg, honfitársnôje, Marija Anyikova és a norvég Randi Thorvaldsen elôtt. A négy szám közül Szelihova az 1000 m-t, Anyikanova a 3000 m-t nyerte meg, a másik két szám gyôztese: 500 m: Natalija Doncsenko, 5000 m: Rimma Zsukova (szovjetek).
l Márc. 3.: Negyven éve, az NSZK-beli teremkézilabda-vb-n Románia válogatottja ugyan 12–8-ra kikapott az elôzô világbajnokság ezüstérmesétôl Csehszlovákiától, de ettôl függetlenül bejutott a legjobb nyolc közé, ahol a B-csoportban Németország (közös csapat), Dánia és Norvégia társaságában folytatta a küzdelmeket.
l Márc. 4.: 35 éve, az 1966-os zágrábi B-csoportos jégkorong vb-n: Románia–Svájc 4:3. A gyôztesek góljait Szabó II. Géza, Florescu, Szabó I. Gyula és Ionescu ütötték. m Visszaemlékezés még korábbi rendezvényre: fél évszázada, 1951-ben, ezen a napon rajtolt a 18. asztalitenisz-világbajnokság.
Alsózsukon egy testnevelô tanár immár húsz éve foglalkozik a sakkozókkal, az utánpótlás-neveléssel. Berecki Antal iskolaigazgatóról, a Szamos-újvári SOMVETRA vegyes csapatának egyik tagjáról van szó, akinek a keze alól több tehetséges gyermek került ki az elmúlt esztendôkben.
A kis sakkozók minden évben részt vesznek a korosztályos országos bajnokságon, legtöbbször önköltségen. Az iskola 12 diákja rendszeresen szerepel más vetélkedôkön is, nemrég Szatmárnémetiben végeztek elôkelô helyen.
Aknasugatagon (Máramaros megye) téli körülmények között Vastag Ferenc (képünk, Virgil Tomulet rajza) szövetségi kapitány, valamint Valentin Vrânceanu és Traian Georgia edzôk irányításával készülôdik a válogatott keret. Napi két edzést tartanak.
A bôvített keretbe a következôk fértek be: Emil Stan és Marian Velicu (48 kg), Bogdan Dobrescu
(51 kg), Waldemar Cucereanu
(54 kg), Viorel Simion és Adrian Nascu (57 kg), George Lungu és Constantin Miricã (60 kg), Ion Ionut (63,5 kg), Dorel Simion és Florin Foia (67 kg), Marian Simion (71 kg), Lucian Bute és Adrian Stanca (75 kg), Claudio Râsco és Stefan Balint (81 kg).
Újdonságot jelent Stan, Viorel Simion, Miricã és Ionut elôléptetése a junior és ifi keretbôl. Nascu egészségi gondokkal küzd, egyelôre nem edz. Mint látható a két „legsúlyosabb" kategóriába, 91 és +91 kg-ba nem hívtak senkit (mert hazánkban egyelôre nincs igazán jó versenyzô ezekben a súlycsoportokban). Március 1-jéig Aknasugatagon maradnak, majd a válogatott keret tagjai (is) részt vesznek a március 5–10 között rendezett Román Kupa küzdelmein, színhely: Slãnic Moldova.
Úgy tûnik, lenyugodtak a kedélyek a Simion família körül — ez fôleg a hazai ökölvívás számára nyereség.
l Újabb finn aranyérem született az északisí-világbajnokságon, Lahtiban. A hazaiak férfi sífutó váltója
27 mp-cel elôzte meg a norvég csapatot. A harmadik helyen a svédek végeztek.
A sífutás, 4 x 10 km-es váltó vég-eredménye: 1. Finnország (Janne Immonen, Harri Kirvesniemi, Sami Repo, Mika Myllyla), 2. Norvégia 27 mp hátrány, 3. Svédország 1:09,7 perc hátrány.
l Minden hazai versenyzôt doppingtesztre rendeltek a Lahtiban zajló világbajnokságon, miután vasárnap Jari Isometsä vizeletmintájában tiltott szernek minôsülô ephedrint mutattak ki.
Jorma Hyytiä, a finnek szövetségi kapitánya üdvözölte a Nemzetközi Síszövetség (FIS) és a Doppingellenes Ügynökség (WADA) határozatát:
— Remélem, hogy ezzel az átfogó ellenôrzéssel sikerül tisztáznunk magunkat, és a továbbiakban nem gyanúsítják csalással a csapatot.
Isometsä — akitôl elvették a szombati üldözôversenyben nyert ezüstérmét és a 15 km-en szerzett negyedik helyét — kétéves eltiltásra számíthat.
Bicskei Bertalan magyar szövetségi kapitány kijelölte 18 fôs keretét a szerdai, Zenicában sorra kerülô Bosznia-Hercegovina elleni barátságos labdarúgó-mérkôzésre.
Nem tagja a csapatnak Király Gábor: a felesége a napokban szül, ezért a kapus kérésére a szakvezetô ezúttal eltekintett meghívásától. Hrutka János, az FTC védôje sérülés miatt maradt ki, Illés Béla, az MTK középpályása pedig azért nem utazik, mert klubja két nappal a válogatott mérkôzés után bajnoki találkozón szerepel. Torma Gábor, a holland elsô osztályú Roda Kerkrade támadója 1997 után kap ismét lehetôséget a válogatottban.
A névsor: kapusok: Babos Gábor (NAC Breda), Sáfár Szabolcs (SV Salzburg); hátvédek: Korsós György (Sturm Graz), Sebôk Vilmos (FC Energie Cottbus), Dragóner Attila (FTC), Juhár Tamás (Vasas), Bodnár László (Dinamó Kijev); középpályások: Dombi Tibor (Utrecht), Halmai Gábor (Hapoel Tel-Aviv), Dárdai Pál (Hertha BSC), Lisztes Krisztián (VfB Stuttgart), Lendvai Miklós (Beerschot), Vasile Miriutã (FC Energie Cottbus), Hamar István (Netanya), Rósa Henrik (Dunaferr), Horváth Ferenc (Maccabi Tel-Aviv), Fehér Miklós (Braga), Torma Gábor (Roda Kerkrade).
A keret tagjai vasárnap 11 órakor találkoznak a Népstadionban, ahonnan a dunavarsányi edzôtáborba mennek.
Csütörtökön a negyeddöntôk visszavágóit rendezték, gyásznapot tarthattak az azzurik, mert egyetlen olasz csapat sem jutott „felsôbb osztályba".
FC Liverpool (angol)–AS Róma (olasz) 0–1 (0–0). Az olasz csapat az elsô mérkôzésen hazai pályán siklott ki, Mark Owen két góljával 2–0-ra nyert a Liverpool. Éppen ezért nem sokan tippeltek volna az Il Calcio éllovasának továbbjutására. A sok kemény belemenéssel tarkított játék kevés gólhelyzetet hozott az elsô félidôben. Delvecchio és Haskey puskázta el a legnagyobbakat. A második játékrészben, sajnos, José Aranda spanyol játékvezetô került elôtérbe, elôbb egy könnyen megadott büntetôvel (könyöklésért a Liverpoolnak, Owen viszont elhibázta), majd pedig egy színjátéknak is beillô huzavonával a másik kapunál. Mindenki azt hitte ugyanis, hogy a Róma is kap egy 11-est (ugyancsak könyöklésért), mert a sípmester egyértelmûen, kétszer is a büntetôpontra mutatott, majd végül mégis szögletet ítélt. Három olasz bánta az esetet, mind a három sárga lapot kapott a bíró lökdösése nyomán. A gólt a csereként beállt, születésnapját ünneplô uruguayi Guigou rúgta a 70. percben, a szépségdíjas találat azonban kevés volt az üdvösséghez. Annál is inkább, hogy az olaszok csapatkapitánya, Tomassi (az egyik lökdösôdô), a 85. percben a kiállítás sorsára jutott a második sárga lap után. Továbbjutott az FC Liver-pool 2–1-gyes összesítéssel.
(póka)
A további eredmények (zárójelben az elsô mérkôzés eredménye, ki-emelve a továbbjutó):
Girondins Bordeaux (francia)–Rayo Vallecano (spanyol) 1–2 (1–4; gólszerzôk: Mingo — 24. perc, öngól, illetve Cembranos — 11 m, 20. és Bolo — 50. perc; kiállítva: Rame, a Bordeaux kapusa — 18. perc), AC Párma (olasz)–PSV Eindhoven (holland) 3–2 (1–2; Milosevics 2 — 63. és 69., valamint Montanio — 92. perc, illetve Rommedahl — 32. és Kezman — 45. perc; az idegenben lôtt több gól számított); 1. FC Kaiserslautern (német)–Slavia Prága (cseh) 1–0 (0–0; Lokvenc — 59. perc); Nantes (fran-cia)–FC Porto (portugál) 2–1 (1–3; Vahirua — 68. és Armand — 74. perc, illetve Pena — 35. perc; kiállítva: Alejnyicsev — FC Porto, 83. perc); FC Barcelona (spanyol)–AEK Athén (görög) 5–0 (1–0; Luis Enrique 3 — 22., 31. és 60., Rivaldo — 57., továbbá Gerard — 11 m, 87. perc; kiállítva: Kapszisz — AEK, 29. perc); Milánói Internazionale (olasz)–Deportivo Alaves (spanyol) 0–2 (3–3; Jordi Cruyff — 78. és Tomics — 83. perc); Celta Vigo (spanyol)–VfB Stuttgart 2–1 (0–0; Karpin — 6. és Mosztovoj — 85. perc, illetve Blank — 45. perc).
A negyeddöntô párosítása: FC Porto–FC Liverpool, FC Barcelona–Celta Vigo, Deportivo Alaves–Rayo Vallecano és Kaiserslautern–PSV Eindhoven — játéknapok: március 8., visszavágó március 15.
A moszkvai Luzsnyiki stadionban — ahol szerdán este a Szpartak Moszkva 3–0-ra kikapott a Bayern München elleni Bajnokok Ligája labdarúgó-mérkôzésen — összesen 171 orosz szurkolót vettek ôrizetbe.
A moszkvai rendôrség csütörtöki közleményében ettôl függetlenül úgy ítélte meg, hogy a szurkolótábor „normálisan" viselkedett, s nyugalom volt a lelátón. A 171 Szpartak-szurkolót kisebb rendbontásokért és garázdálkodásokért, illetve alkoholfogyasztásért tartóztatták le (a szeszes italok fogyasztása tilos a stadionban, ahova nem szabad alkoholt bevinni). Ilyesmi viszont elég gyakran elôfordul a legnépszerûbb orosz focicsapat mérkôzésein.
A Szpartak–Bayern mérkôzésen a rendre csaknem hétezer rendôr fel-ügyelt, nem számítva a különleges belügyi hadosztály katonáit, akik módszeresen megmotozták a volt Lenin-stadionba érkezô nézôket, nem kis tumultust okozva a bejáratoknál.
A Szpartak szurkolói egyébként már szerdán reggel „megszállták" a moszkvai pályaudvarokat — rengetegen érkeztek vidékrôl — és a metrót, de viszonylag civilizáltan viselkedtek. Mindössze a jaroszlavli pályaudvaron kellett néhány piros-fehér sálas szurkolót hordárkocsikon elszállítani, mert az alkoholmámor erôsebbnek bizonyult minden ébresztgetésnél.
A Bayern-gólok hamar lehûtötték a csaknem 80 ezres szurkolótábort, s a nézôk már 0–2-es állásnál kezdtek elszállingózni a moszkvai stadionból.
Kellemes meglepetéssel, érdekes ismeretterjesztô és szórakoztató olvasmányokban bôvelkedô kiadvánnyal akar most, farsang idején, a tavasz küszöbén, a Nôk Napja közeledtével kedveskedni szeretteinek? Ha eddig nem szerezte be, ha igyekszik, még megteheti:
Vásároljon SZABADSÁG ÉVKÖNYV 2001-et!
Kolozsváron a lapterjesztôkön kívül kapható szerkesztôségünk pénztárában (Jókai/Napoca u. 16.), naponta 9–16, szombaton 10–12 óra között. Ára 25 ezer lej. A benne található, több mint 10 millió lejes nyereménnyel járó rejtvénypályázatunk meghosszabított beküldési határideje: március 15. Több példány megrendelése esetén (pl. munkahelyi közösségek) kiszállítjuk. Csak amíg a készlet tart!
Az utóbbi években Tordaszentlászlón vészesen csökkent az állatállomány, sokan lemondtak a szarvasmarhatartásról. Ennek okairól Tamás Gebe Andrást, a község polgármesterét kérdeztük.
— Elsôsorban a községközpontban, Tordaszentlászlón és Magyarfenesen jutott hihetetlenül rossz helyzetbe a szarvasmarha-tenyésztés. Egy másik negatív jelenség a juhok létszámának folyamatos csökkenése. A községközpontban idén már csak harminc tehenet tartanak, Magyarfenesen pedig 43 szarvasmarha van bekötve a jászol elé. Ilyen kevés nagyállat soha nem volt a községben. De a juhtartási kedv sem sokkal jobb: míg Hesdáton 1560 juhot és kecskét tartanak (a község juhállományának a felét), a szomszéd faluban, Magyarlétán egyetlen birka sincs — summázott a polgármester.
Tordaszentlászlón 132 lakosra 30 szarvasmarha jut, ugyanakkor az alig 90 lelket számláló Rákoson az idôs emberek ma is száz bivallyal és tehénnel veszôdnek. A régóta Kolozsvárra költözött fiatalok nem segítenek az öregeknek a jószágtartásban. Akik viszont az utóbbi években Kolozsvárról kiköltöztek, nem foglalkoznak marhatartással. Rákosra még naponta kijár a Napolact tejeskocsija, de a többi faluban a tejet megveszik a helyi lakosok. Kisfenesen ötezer lejért árulják a tehéntejet — mondja Bodea Ioan helyi tanácsos. A szentlászlóiak közül is többen odajárnak tejért. A tanácsos nehezményezi, hogy az országosan lesújtó adatok ellenére az elmúlt 11 évben senki nem foglalkozott érdemben a földmûvesek gondjaival.
A polgármester javaslatára Magyarfenesen László Csûrbíró István 73 éves gazdát kerestük fel, akinek istállójában négy tehén, két bivaly, egy szopós borjú és egy ló van. Csaba fia néhány éve istállót épített: két tehene, lova és egy traktora is volt. Teheneit nemrég adta el, mert nem látta érdemesnek szarvasmarhával foglalkozni. Sajnos, a fiatalok zöme így látja a helyzetet. Megtudtuk: a faluban Vincze Sándornak és Kun Péter Józsefnek van három–négy tehene, különben átlagban egy-egy tehenet tartanak az emberek, de egyre több gazda túlad rajta. Vendéglátóm elpanaszolta, hogy egy liter tejért 3200 lejt fizet a Napolact. Egy mázsa széna négyszázezer lejbe kerül, s a piacon 5500–6000 lejt kérnek egy kg kukoricáért. Abrak nélkül nem lehet tejet termelni. Korpát vásárolni már szinte luxus.
A magyarfenesi földeknek hozzávetôleg egynegyedét mûvelik. Ha az idôsebbek kezébôl maholnap kiesik a kapa, kasza, nincs ki átvegye a gazdálkodást, hiszen a fiatalok nem kezdenek olyan vállalkozásba, ami szerintük eleve ráfizetéses. A községben 1997 óta csak négy új istállót építettek, de egyik sem felel meg a kor követelményeinek.
Tiltakozó levelet juttattak el szerkesztôségünkbe a Forradalom Igazságáért Egyesület tagjai. Ebben felhívják Adrian Nãstase miniszterelnök figyelmét arra, hogy Dorin Gheorghiu tábornok, a IV. hadsereg parancsnoka hamisan tanúskodott. A tábornok, vallomásában, azok védelmére kel, akik 1989. december 21-én Kolozsváron a tüntetôkre lôttek.
A bizonyítékok azt mutatják, hogy a katonaság 26 forradalmárt ölt meg, és több mint 65-öt megsebesített. Az egyesület tagjai, akik forradalmárokból, a mártírok hozzátartozóiból állnak, kijelentik, hogy a demokrácia megvalósításáért vonultak az utcára, ahol a hadsereg parancsnokai belelövettek a tiltakozókba.
Az egyesület szerint Dorin Gheorghiunak bocsánatot kellene kérnie a forradalmároktól, nem pedig bemocskolni emléküket olyan kijelentésekkel, hogy részegen támadtak a katonákra. A tagok emlékeztetnek arra is, hogy Kolozsváron nem volt kihirdetve a szükségállapot, és ezért a katonaságnak semmi keresnivalója nem volt az utcákon. A Forradalom Igazságáért Egyesület a miniszterelnök tudomására hozza, hogy a hadsereget mint intézményt nem támadja, de egyes, túl „heves" tisztek megérdemlik a felelôsségrevonást.
„Dorin Gheorghiu tábornoknak nincs honnan tudnia, hogy a tüntetôk milyen állapotban vonultak az utcára. Tiszta fejjel, az igazságért emelték fel hangjukat" — áll a közleményben.
Az egyesület szerint Dorin Gheorghiu a hadsereg szégyenfoltja, és kérik a miniszterelnököt, menessze a IV. hadtest élérôl.
• 21,5 milliós csalással vádolják a dévai Virgil Cristian Iovant, a Serbo Crist Kft tulajdonosát és ügyintézôjét. A 21 éves férfi 2000 augusztusában a kolozsvári Intact Invest Kft-tôl vásárolt használt elektronikai cikkeket, 21,5 millió lej értékben, amibôl hárommilliót kifizetett, a maradékra csekklapot bocsátott ki. A bankszámlája üres volt, csalásért háromtól 15 évig terjedô börtönbüntetést kaphat,
• Eljárás elôl kibújni igyekvô fiatal bukott le Silviu Bogdan Bucur személyében tegnap éjjel Kolozsváron. A húszéves fiatalt február 20-áról 21-ére virradólag állította le egy rendôregység, miközben autót vezetett, holott nem volt hajtási engedélye. Bucur a gázpedálba taposott; 30 napos elôzetes letartóztatásba helyezték, visszaesôként.
• Élelmiszer lopása közben érték tetten Felsôszentmihályon Alunel Octavian Moldovan 31 éves szelicsei és Romeo Gheti 26 éves tordai lakost: éppen a felsôszentmihályi Lena & Andi Kft-t törték fel és próbáltak elvinni mintegy hárommillió lejt érô javakat, amikor észrevette ôket a rendôrség. Minôsített lopással vádolják ôket.
Tegnap a kolozsvári Kórbonctani Intézet Egyeztetô Tanácsa menesztette Florian Stefan és Alin Cãpâlneanu orvosokat, akik neve belekeveredett a „Szamosújvár-ügyirat" keltette botrányba.
Az elbocsátásokra az Egészségügyi Minisztérium létszámcsökkentése volt a megfelelô ürügy: a minisztérium 24 állást határozott meg a kolozsvári intézetnél, ezt végül sikerült a tanácsnak 27-re kiegészítenie. Annak ellenére, hogy a kórbonctani intézet jelenleg 27 alkalmazottat számlál, két személynek mégis távoznia kell, ugyanis egy új fôkönyvelôi és egy humán erôforrás osztályvezetôre van szükség.
Így esett a választás a két orvosra, azok ugyanis szakmai és fegyelmi kihágásokat követtek el — áll a szerkesztôségünkbe juttatott közleményben, amely azt is kihangsúlyozza, hogy szó sincs a menesztett személyek elleni bosszúról.
Modern, nagy teljesítményû világító testeket szereltek fel a közvilágítás megoldására a községközpontban, illetve a községhez tartozó Kalotadamoson és Jákótelkén — nyilatkozta a Szabadságnak Póka György kalotaszentkirályi polgármester.
A negyvenöt darab, egyenként körülbelül másfélmillió lejes égôbôl tizenkettôt Kalotadamoson, tízet Jákótelkén, a fennmaradt huszonhármat pedig Kalotaszentkirályon szerelték fel. A korszerû égôk elônye, hogy nem égnek ki, és nem lehet ezeket ellopni — mondta a polgármester. Hozzátette: a csütörtök délutáni tanácsülésen elhatározták, még az idén megpróbálják a községhez tartozó másik két falu kivilágításához szükséges pénzt megszerezni. Szintén a tanácsülésen hangzott el a megyei tanács építési szakemberei által a falvakban végzett felmérések eredménye. A felmérés a község iskoláinak és kultúrotthonainak állapota felülvizsgálatára, és a felújításukhoz szükséges pénzösszeg meghatározására irányult. Póka György szerint ez az összeg körülbelül 200 millió lejre rúg.
A községet érintô legeltetési problémák képezték az ülés másik napirendi pontját. Új törvényt hoztak, amely a legelô állatok számát, fajtáját, illetve a legeltetés idôpontját is figyelembe veszi, és elôírja a községi legelôt használóknak a legelô takarítását. A megszavazott törvény szerint egy juh legeltetésének költsége tízezer, egy szarvasmarháé pedig negyvenezer lej egy évre. A gazdák minden állat után tizenötezer lejes garanciaalapot fizetnek, amelybôl az esetleges károkat fogják megtéríteni.
Sor került még az ötmillió lejes hozzájárulás megszavazására a földgázbizottság számára, annak érdekében, hogy a községet a földgázhálózathoz kapcsolják. A helyi rendôrség beszámolt a 2000. év második szemeszterének eseményeirôl. Megtudtuk: habár Kalotaszentkirálynak az elsôk között engedélyezték az erdô-visszaszolgáltatási program lebonyolításának elkezdését, a folyamat még mindig távol áll a befejezéstôl. A polgármester elmondta még, hogy a múlt héten komoly károkat okozó bûncselekmény történt a község területén. Körülbelül tizenöt köbméter fát vágtak ki illegálisan az egyik, már visszaszolgáltatott erdôben. A tetteseket még a helyszínen elfogták, a kár megtérült.
Hivatalos források szerint öt család, egy teljes rokonság betegedett meg, mert a gazda, akitôl sertéshúst vásároltak nem ellenôriztette a hús minôségét. Saját elmondása szerint ezt soha sem tette meg, amióta disznót tart. A szakemberek figyelmét az egyik kórházba utalt rokon hívta fel az esetre. Felgöngyölítve a szálakat, több mint 60 kg fertôzôtt húst találtak a rokonság többi részénél és a felelôtlen gazdánál. A fertôzött húst elkobozták és elégették, a szolcsvai gazdát megbírságolták.
Nemcsak az ôrizettek, az ôrzôk is lehetnek bûnösök. Gheorghe Crãciun volt nagyenyedi börtönparancsnokot, elôrehaladott korára való tekintettel, bukaresti lakásán hallgatták ki a katonai ügyészek. A nyugdíjas ezredes 1958 és 1964 között volt börtönparancsnok. Az a vád ellene, hogy parancsnoksága ideje alatt 210-nél több személy lelte halálát, máig tisztázatlan körülmények között. 216 személyt kommunistaellenes tevékenységükért börtönöztek be. Gh. Crãciun tagadja az ellene felhozott vádakat.
A város polgármestere, Ioan Vasile Bugnar elmondta: a tanácsban megvitatták azt a határozat tervezetet, amely a sós fürdô árverésének feltételeit szabályozza. A licitálást közel hárommilliárd lejtôl kezdik. A polgármester arról is tájékoztatott, hogy a sós fürdô megvásárlására már több ügyfél is jelentkezett. Ezek többsége hazai vállalkozó, de van köztük németországi, svájci és francia üzletember is. A marosújvári sós fürdôt tavaly októberben zárták be. Jelenleg csak a környék sportolói használják gyógyászati céllal.
Az önkényesen átvett ingatlanok jogi rendszerérôl szóló törvény, vagy ahogyan a köznyelvben röviden nevezik — az államosított ingatlanok törvénye a 10. számú törvényként jelent meg a február 14-i 75. Hivatalos Közlönyben. A 10. törvény hat fejezetbôl áll, amely az általános, valamint átmeneti rendelkezések mellett a következôket szabályozza: a természetbeni visszaszolgáltatás vagy egyenlô értékû jóvátételi intézkedések; visszaszolgáltatási eljárások; részvények, értékpapírok formájában történô jóvátétel (kártalanítás); pénzbeli kártérítés. (Értelmezés tekintetében jogi hatálya csak a román nyelvû szövegnek van. Zárójelben szerepel a bekezdések száma.)
I. fejezet.
Általános rendelkezések
1. szakasz — (1) Az 1945. március 6 — 1989. december 22 között az állam, szövetkezeti szervezetek vagy bármilyen más jogi személy által önkényesen átvett ingatlanokat, valamint azokat is, amelyeket az állam az 1940/139. törvény alapján vett el, lehetôleg természetben szolgáltatják vissza, a jelen törvény feltételei között. (2) Azokban az esetekben, amikor a természetbeni visszaszolgáltatás már nem lehetséges, arányos jóvátételi intézkedéseket állapítanak meg. Ezek az egyenlô értékû jóvátételi intézkedések a következôkbôl állhatnak: a bírlaló által felajánlott egyéb javakkal vagy szolgáltatásokkal történô kiegyenlítés, amennyiben ebbe a jogosult beleegyezik; a börzén jegyzett kereskedelmi társaságok részvényeinek, a kizárólag privatizálási folyamatban használt névleges értékû értékjegyek odaítélése vagy pénzbeli kártérítés megállapítása. (3) A jóvátételi intézkedések egymással kiegészítve is alkalmazhatók.
2. szakasz — (1) A törvény értelmében önkényesen átvett ingatlanok alatt a következôket értik: a) az 1948/119. törvénnyel államosított ingatlanok, amely az ipari létesítmények, bankok, biztosító társaságok, bányavállalatok és közlekedési vállalatok államosításáról rendelkezett, továbbá az érvényes jogcím nélkül államosított ingatlanok is; b) a vagyon elkobzásával elvett ingatlanok, amelyet a büntetô törvényekben elôírt politikai jellegû bûncselekményekre hozott bírósági határozattal hajtottak végre, és amelyet (tehát a bûncselekményt) a kommunista rendszer elleni tiltakozásként követtek el; c) az 1945. március 6 — 1989. december 22-e között elfogadott különleges jogszabályok alapján az államnak vagy egyéb jogi személyeknek adományozott ingatlanok, valamint más, szintén az államnak ajándékozott ingatlanok is, amennyiben végleges és visszavonhatatlan bírói határozattal elfogadták a megsemmisítési keresetet vagy az adományozás semmisségére vonatkozó keresetet; d) a már említett idôszakban adminisztratív rendelkezéssel vagy bírósági határozattal átvett ingatlanok, amelyeket a tulajdonos akaratán kívüli okokból az adó ki nem fizetéséért vagy azért vettek el, mivel elhagyottnak ítélték ôket; e) olyan törvények vagy más jogszabályok révén az állam által átvett ingatlanok, amelyek az átvételkor nem jelentek meg a Hivatalos Közlönyben; f) az 1940/139. törvény alapján elvett ingatlanok, amelyeket még nem szolgáltattak vissza vagy nem fizettek értük méltányos kártérítést a tulajdonosnak; g) bármilyen más, az állam által érvényes jogcímmel átvett ingatlanok, ahogyan ezt a köztulajdonról és ennek jogi rendszerérôl szóló 1998/213. törvény a 6. szakasz elsô bekezdésében meghatározza; h) bármilyen más ingatlan, amelyet jogcím nélkül vagy az átvételkor érvényes jogszabályok megszegésével vettek el, továbbá azok is, amelyeket törvényes alap nélkül, a helyi hatalmi vagy állami közigazgatási szervek rendelkezései alapján vett át az állam. (2)Azok a személyek, akiknek ingatlanját jogcím nélkül vették át, megtartják az átvételkor érvényes tulajdonosi minôségüket, amelyet a visszaszolgáltatásról rendelkezô bírósági határozat megszerzésétôl gyakorolhatnak, a jelen törvény feltételei között.
3. szakasz. — Természetbeni vagy egyenértékû jóvátételre jogosultak a következô személyek: a) azok a magánszemélyek, akik tulajdonosai voltak az ingatlannak, ennek önkényes átvételekor; b) mindazok a magánszemélyek, akik részvényesei voltak az ingatlantulajdonos és egyéb aktívákkal is rendelkezô jogi személynek, az ingatlan önkényes átvételekor; c) a jogi személyek, amelyek tulajdonosai voltak az ingatlannak az állam, szövetkezeti szervezetek vagy egyéb jogi személyek általi önkényes átvételekor 1945. március 6-a után; az ebben a szakaszban elôírt jóvátételi intézkedésekre azzal a feltétellel jogosult, ha jogi személyként folytatta tevékenységét a jelen törvény életbe lépéséig, vagy tevékenységét betiltották illetve félbeszakították 1945. március 6-a és 1989. december 22-e között, és tevékenységét újraindította 1989. december 22-e után, ha bírósági határozattal állapították meg, hogy a feloszlatott vagy betiltott jogi személyrôl van szó, valamint a politikai pártok is, amelyeknek tevékenységét az elôbb említett idôszakban betiltották vagy megszakították, és a törvény feltételei között indították újra mûködésüket.
4. szakasz — (1) Azokban az esetekben, amikor több jogosult kéri a visszaszolgáltatást, a tulajdonjogot a köztörvényeknek megfelelô hányadrészben állapítják meg. (2) A jelen törvény elôírásait a jogosult magánszemélyek örökösei esetében is alkalmazzák. (3) Azok az örökösök, akik 1945. március 6-a után nem fogadták el a hagyatékot, törvény szerint visszahelyezik ôket a hagyaték elfogadásának határidejébe azoknak a javaknak az esetében, amelyek a jelen törvény tárgyát képezik. A visszaigénylési kérésnek a hagyatékot elfogadó értéke van azokra a javakra amelyeknek visszaszolgáltatását a törvény megszabta határidôben kérik.
5. szakasz — Nem jogosultak a visszaszolgáltatásra, illetve egyéb jóvátételi intézkedésre azok a személyek, akiket már kártérítettek a Románia által megkötött olyan egyezményeknek megfelelôen, amelyek a függôben levô pénzügyi problémák rendezését szolgálták, és amelyeket a törvény függelékében sorolnak fel.
6. szakasz — (1) Ingatlanok alatt a törvény az építményekkel ellátott vagy épületek nélküli telket érti, függetlenül ennek rendeltetésétôl az önkényes átvételkor, továbbá azokat a javakat is, amelyek az illetô épületbe való beillesztéssel váltak ingatlan javakká, ide értve a jóváhagyott közérdekû beruházási munkálatok által érintett, épület nélküli telkeket, ha az építkezést nem kezdték el. (2) A jóvátételi intézkedések az ingatlannal együtt átvett berendezésekre és felszerelésekre is vonatkozik, kivéve azokat az eseteket, amikor ezeket a berendezéseket kicserélték, leírták vagy megsemmisítették.
7. szakasz — (1) Rendszerint természetben szolgáltatják vissza az önkényesen átvett ingatlanokat. (2) Amikor lehetséges a természetbeni visszaszolgáltatás, a jogosult személy nem kérhet egyenértékû kártérítést, csak a törvényben elôírt esetekben.
8. szakasz — (1) Nem esnek a jelen törvény hatálya alá azok a telkek, amelyek jogi rendszerét az újraközölt 1991/18. törvény, továbbá a 2000/1. törvény — a mezôgazdasági és erdôterületek tulajdonjogának visszaállításáról — szabályozza, és amelyeket az 1991/18. törvény és az 1997/169. törvény alapján igényeltek vissza. (2) Az egyházakhoz vagy nemzeti kisebbségekhez tartozott, és az állam vagy más jogi személy által átvett ingatlanok jogi rendszerét külön jogszabályokban rendezik majd. Ezeknek a külön szabályozásoknak az elfogadásáig tilos a szóban forgó ingatlanoknak az elidegenítése vagy rendeltetésüknek a megváltoztatása.
II. fejezet.
A természetbeni visszaszolgáltatás vagy az egyenértékû jóvátétel (kártérítés)
9. szakasz — (1) Az önkényesen átvett ingatlanokat természetben szolgáltatják vissza abban az állapotban, amelyben az igényléskor találhatók, tehermentesen, és függetlenül attól, hogy jelenleg kik birtokolják. (2) Azoknak az ingatlanoknak az esetében, amelyeknek kizárólag lakástól eltérô volt a rendeltetésük, és amelyeket lebontottak vagy teljes illetve részbeni természetbeni visszaszolgáltatásuk lehetetlen, a visszaszolgáltatást kártérítés formájában végzik a kizárólag a privatizálási folyamatban használt névleges értékû értékjegyekkel, a börzén jegyzett kereskedelmi társaságok részvényeivel vagy az ingatlant bírlaló által felajánlott és a jogosult által elfogadott egyéb javakkal vagy szolgáltatásokkal.
10. szakasz — (1) Az önkényesen átvett és teljesen vagy részben lebontott ingatlanok esetében a természetbeni visszaszolgáltatást a szabadon maradt telekre és a le nem bontott épületre állapítják meg, tiszteletben tartva a törvényesen jóváhagyott városrendészeti okiratokat, a lebontott és elfoglalt telkekre pedig egyenlô értékû kártérítést állapítanak meg. (2) Amikor az önkényesen átvett ingatlan telkére építkeztek, a jogosult kérheti a szabadon maradt telekrészt, ez esetben is tiszteletben tartva a városrendészeti tervet. (3) Természetben szolgáltatják vissza azokat a telkeket, amelyekre engedély nélkül építkeztek 1990. január elseje után, illetve könnyû szerkezetû vagy szétbontható épületeket emeltek. (4) Az önkényesen átvett és természeti katasztrófában megsemmisült ingatlanok üres telkét a jogosult személy természetben kapja vissza. Nem üres telek esetén kártérítést állapítanak meg. (5) Hasonlóan járnak el az 1940/139. törvény alapján elvett és a háborúban megsemmisült ingatlanokkal is, amennyiben nem ítéltek még meg kárpótlást. (6) A lebontott épületek megfelelô értékét a bontáskor érvényes jogszabályok alapján határozzák meg, a kifizetéskor kimutatott inflációs mutató alapján idôszerûsítve. (7) A természetben vissza nem szolgáltatható telkek és a le nem bontott épületek értékét az érvényben levô jogszabályok szerint határozzák meg. Az (1), (2) és (4) bekezdésben leírt helyzetekben a 9. szakasz (2) bekezdésében feltüntetett kártérítést alkalmazzák, a jogosult személy választása alapján. Szintén ezt a jóvátételt alkalmazzák akkor is, amikor az említett helyzetekben kizárólag lakástól eltérô rendeltetésû volt az ingatlan.
11. szakasz — (1) Azokat a kisajátított ingatlanokat, amelyek épületét nem bontották le, teljes egészében természetben szolgáltathatják vissza a jogosult személyeknek, ha nem idegenítették el ôket, a törvények tiszteletben tartásával. Ha a jogosultat kárpótolták, a természetbeni visszaszolgáltatás feltétele az inflációs mutatóval kiigazított kártérítés bizonyos összegének visszafizetése. (2) Amennyiben a kisajátított épületet részben vagy teljesen lebontották, de nem végezték el azokat a munkálatokat, amelyekért elrendelték a kisajátítást, a szabad telket a megmaradt épületrészekkel együtt természetben szolgáltatják vissza, a lebontott épületre pedig kártérítést állapítanak meg. Amennyiben a jogosult kapott már kártérítést, a visszaszolgáltatás feltétele a kártérítés és a lebontott épület értéke közötti különbségnek a visszafizetése, az infláció szerint kiigazított árban. (3) Amikor teljesen lebontották a kisajátított épületet, és a munkálatok, amiért elrendelték a kisajátítást részben elfoglalják a telket, a jogosult kérheti az üresen maradt telekrészt, a beépített és a normális használathoz szükséges területért pedig kártérítést állapítanak meg. (4) Amikor az elvégzett munkálatok az egész területet lefoglalják és kihasználják, az egész ingatlanra számítják a kártérítést. (5) A lebontásra ítélt kisajátított épületek értékét a kisajátításkor érvényes jogszabályok szerint számítják ki, alkalmazva természetesen a kifizetéskor érvényes infláció utáni árkiigazítást. (6) A lebontásra kisajátított telek értékét a jelen törvény életbe lépésekor alkalmazott jogszabályoknak megfelelôen számítják ki. (7) A (2), (3) és (4) bekezdés eseteiben az egyenértékû jóvátételt a telekért és épületért kapott aktualizált kárpótlásnak a vissza nem szolgáltatható ingatlanrész értékébôl történô levonásával állapítják meg. (8) Ezekben az esetekben a jóvátétel a privatizálási folyamatban használt értékjegyekkel, részvényekkel történik, a jogosult választása szerint. (9) Amikor az épületnek végig lakástól eltérô rendeltetése volt, a kártérítésre a 9. szakasz (2) bekezdését alkalmazzák.
12. szakasz — (1) Amikor az érvényes jogcímmel átvett, és az állam, szövetkezeti szervezetek vagy más jogi személy által bírlalt ingatlanokért a jogosult személy már kártérítést kapott, a természetbeni visszaszolgáltatás feltétele az infláció szerint kiigazított kártérítés bizonyos összegének a visszafizetése. (2) Ilyen helyzetben, és amikor az ingatlan valós értékénél kisebb összeget fizettek, a jogosult személy választhatja a kártérítésnek az ingatlan értékének megfelelô, aktualizált összeggel való kiegészítését. (3) Az épület megfelelô értékét a 11. szakasz (5) bekezdése, a telekét pedig a 11. szakasz (6) bekezdése alapján számítják ki. (4) A (2) bekezdésben feltüntetett helyzetekben az egyenértékû jóvátételi intézkedéseket értékjegyek, részvények formájában állapítják meg, a jogosult választása szerint.
13. szakasz — (1) A jelen törvényben elôírt adminisztratív eljárásokkal vagy bírósági határozattal visszaszolgáltatott ingatlanok esetében az albérleti szerzôdésekrôl rendelkezô 1999/40. sürgôsségi kormányrendeletet alkalmazzák, amely elôírja a bérlôk védelmét és a lakásrendeltetésû helyiségekre megállapítható bérleti díjat. (2) Az olyan természetben visszaszolgáltatott ingatlanok bérleti szerzôdését, amelyeket nagykövetségek, konzulátusok, a Romániába akkreditált nemzetközi kormányközi szervezetek képviseletei és ezek külföldi személyzete foglal el, jog szerint meghosszabbítják 5 évre, a szerzôdés egyéb kitételeinek újratárgyalásával.
14. szakasz — (1) Amennyiben a 13. szakasz elsô bekezdésében feltüntetett ingatlanok koncessziós szerzôdés, ügyviteli szerzôdés, társulás vagy lízingügylet tárgyát képezik, a jogosult választhat a természetbeni visszaszolgáltatás vagy kártérítés között. Amennyiben a természetbeni visszaszolgáltatást választja, a jogosult helyettesíti (átveszi) az adott szerzôdésben az állam vagy más jogi személy bírlaló jogait, ha ezeket a szerzôdéseket törvényesen kötötték meg.
15. szakasz — (1) Az 1999/40. sürgôsségi kormányrendelet 6. szakaszában szabályozott albérleti szerzôdéseket 5 évre kötik meg. Amikor a bérlônek egy másik, megfelelô lakást biztosítanak, ez köteles azonnal elhagyni az elfoglalt lakást. (2) Az 1999/40. kormányrendelet 9. és 10. szakaszaiban elôírt új bérleti szerzôdések meg nem kötése, amelynek oka a tulajdonos által kért bérleti díj összege vagy az a követelmény volt, hogy a 32. szakasz (1) bekezdésében feltüntetett személyek összehúzódjanak egy kisebb lakrészre, maga után vonja a bérleti szerzôdés jog szerinti meghosszabbítását az új szerzôdés megkötésééig. (3) A természetben visszaszolgáltatott ingatlanokban lakó bérlôk, valamint azok is, akik az 1999/40. rendelet 26. szakaszának elsô bekezdésében elôírt lakásokban laknak, és a családban az egy fôre esô havi nettó jövedelem az országos havi nettó átlagjövedelem és ennek kétszerese között helyezkedik el, a bérleti díj nem haladhatja meg a család havi nettó jövedelmének 25%-át. Megfelelôképpen alkalmazzák az 1999/40. rendelet 31. szakaszának második bekezdését, és a 33. szakaszt is. Amikor az ily módon kiszámított bérleti díj kisebb, mint amennyit a 40. rendelet 26–30. szakaszai alapján számítanak ki, a tulajdonos mentesül a telek- és épületadó alól, a bérletbôl származó jövedelemadó alól, és felmentik az illetô bérleti szerzôdés idôtartama alatt rá háruló kötelezettségek alól is. (4) A fogyatékos személyeknek, az 1990/42. törvényben (1989-es forradalmárok), az 1994/44. törvényben (veteránok, hadirokkantak és hadiözvegyek), az 1990/118. rendeletben (politikai üldözöttek és deportáltak) felsorolt személyeknek az esetében, az 1999/40. kormányrendelet II. fejezetében elôírt kötelezô csere végrehajtásához a felajánlott cserelakásnak biztosítania kell az addig bérelt lakás nyújtotta feltételeket. (5) Azok a bérlôk, akiknek bérleti szerzôdését nem újították meg a 40. rendelet 14. szakaszának 2. bekezdése a) és b) pontja alapján, elsôbbséggel rendelkeznek azoknál a könnyítéseknél, amelyeket az 1996/114. lakástörvény szab meg, és az Országos Lakásügynökség létrehozásáról rendelkezô 1998/152. törvény ír elô.
16. szakasz — (1) A költségvetési intézményekhez tartozó oktatási és egészségügyi intézmények, szociális-kulturális létesítmények, közintézmények, törvényesen bejegyzett politikai pártok székhelyei, konzulátusok, Romániában akkreditált nemzetközi kormányközi szervezetek képviseletei, valamint ezek diplomata rangú személyzete által elfoglalt ingatlanok esetében, amikor ezek szükségesek az illetô közérdekû, szociális-kulturális tevékenység folytatásához, a volt tulajdonosoknak egyenlô értékû jóvátételi intézkedéseket, kártérítést állapítanak meg a törvény feltételei között. (2) Az illetékes minisztériumok és a többi érdekelt, érintett közintézmény javaslatot tesz, a kormány pedig határozatban állapítja meg azokat az ingatlanokat, amelyeket ne szolgáltassanak vissza természetben, és amelyekért az (1) bekezdés alapján állapítanak meg kártérítést. (3) Amikor az ingatlanra már nincs szükség a törvényesen megállapított célból, a kártérítésre jogosult volt tulajdonosokat értesítik, hogy a jövôben az (1) bekezdésben elôírt helyzetekben a természetbeni visszaszolgáltatást válasszák. (4) Az (1) és (2) bekezdés elôírásait nem alkalmazzák az érvényes jogcím nélkül átvett ingatlanokra. (5) A peres eseteket a köztörvény szerint oldják meg.
17. szakasz — (1) Az állam, továbbá a közintézmények, oktatási intézmények, szociális-kulturális létesítmények, amennyiben bérleti szerzôdéssel foglalják el az ingatlant, elôvásárlási joggal rendelkeznek ezek esetében. (2) Ezt az elôvásárlási jogot, a jogvesztés terhe mellett, az eladási szándékot jelzô értesítés kézhezvételétôl számított 90 napon belül kell érvényesíteni. (3) Az írásbeli értesítést a bírósági végrehajtókon keresztül küldik el, a törvénynek megfelelôen. (4) Az elôvásárlási jog megszegésével kötött adásvételi szerzôdések semmisek.
18. szakasz — (1) A jóvátételi intézkedést kizárólag kártérítésben állapítják meg a következô esetekben is: a) a jogosult személy részvényes volt az önkényes átvételkor ingatlantulajdonos és az aktívák felett is tulajdonos jogi személynél, azoknak az eseteknek a kivételével, amikor a jogosult személy egyedüli társ volt vagy a jogosult társult személyek ugyanazon család tagjai; b) az ingatlan nem létezik a törvény életbe lépésekor, kivéve, amikor természeti katasztrófa semmisítette meg az ingatlant; c) az ingatlant oly módon alakították át, hogy az átvetthez képest új ingatlanná vált, ha a felek nem állapodtak meg másként; d) az ingatlant az 1995/112. (az állam tulajdonába átvett lakás rendeltetésû ingatlanok jogi rendszerének szabályozásáról szóló) törvény tiszteletben tartásával elidegenítették a volt bérlônek.
19. szakasz — (1) Azok a személyek, akik az 1995/112. törvény alapján kártérítést kaptak, csak a természetbeni visszaszolgáltatást kérhetik, az infláció szerint kiigazított pénzösszeg visszafizetésének kötelezettségével, ha az ingatlant nem adták el a jelen törvény életbe lépéséig. (2) Azokban az esetekben, amikor a jogosult személy a kártérítést választotta, és az 1995/112. törvény tiszteletben tartásával az ingatlant eladták a jelen törvény életbe lépéséig, a jogosult személynek a teljes ingatlan, telek és épület megfelelô értékéig terjedô kártérítésre van joga. Ha a jogosult kártérítést kapott, joga van az átvett, az infláció szerint kiigazított pénzösszeg és az ingatlan megfelelô értéke közötti különbségre, amelyet a kizárólag a privatizációs folyamatban használt értékpapírokkal, a tôzsdén jegyzett gazdasági társaságok részvényeivel fedeznek, a jogosult magán- vagy jogi személy választásától függôen. Amennyiben a jogosultnak az 1995/112. törvény alapján állapítottak meg kártérítést, és ezt az illetô nem vette át, az ily módon meghatározott értéket pénzbeli kártérítés formájában adják át, az ingatlan valós értékéig a különbözetet a már említett értékpapírok és részvények formájában ítélik meg, a választástól függôen. (3) Amikor a kártérítést nem határozták még meg a 112. törvénnyel, a jóvátételt az elôzô, (2) bekezdés alapján számítják és fizetik ki. (4) Azok a személyek, akik nem fogalmaztak meg visszaigénylési kérést a 112. törvény értelmében, továbbá azok is, akiknek kérését elutasították vagy a jelen törvény életbe lépéséig nem válaszolták, oldották meg, a jelen törvény feltételei között megfogalmazott kérésre jogosultak.
III. fejezet.
Visszaszolgáltatási eljárások
20. szakasz — (1) Az önkényesen átvett ingatlanok — telkek és építmények —, függetlenül rendeltetésüktôl, és amelyeket a jelen törvény életbe lépésekor egy önállóan gazdálkodó vállalat, országos társaság, olyan gazdasági társaság, amelynél az állam vagy valamely helyi hatóság többségi tulajdonos, egy szövetkezeti szervezet vagy bármely más jogi személy foglal el, bírlal, természetben szolgáltatják vissza a jogosult személynek a birtokló jogi személy vezetôsége által kiadott rendelkezés vagy megindokolt határozat alapján. (2) Az elsô bekezdés elôírásait akkor is alkalmazzák, amikor az állam vagy az említett jogi személyek kisebbségi részvényesek az ingatlant elfoglaló vállalatnál, ha a részvények értéke nagyobb vagy egyenlô a visszaigényelt ingatlan megfelelô értékénél. (3) A polgármesteri hivatalok esetében a visszaszolgáltatást (természetbenit vagy kártérítést) a polgármesterek megindokolt döntésével végzik. Az (1) és (2) bekezdéstôl eltérôen, a valamely szövetkezeti szervezet által bírlalt ingatlan esetében a jogosult választhatja a kártérítéssel történô jóvátételt is, amely egyéb javakban, szolgáltatásokban vagy pénzben állhat.
21. szakasz — (1) A jogosult személynek a jelen törvény életbe lépésétôl számított 6 hónapon belül kell írásban értesítenie az ingatlant bírlaló jogi személyt, kérve az ingatlan természetbeni visszaszolgáltatását. Amikor több ingatlant kérnek vissza, mindegyik esetében külön írásbeli értesítést kell leadni. (2) Az írásbeli beadványnak tartalmaznia kell az értesített (felszólított) személy megnevezését és címét, a jogosult személy adatait, az igényelt ingatlan adatait, továbbá ennek felbecsült értékét. (3) Az írásbeli értesítést a bírósági végrehajtókon keresztül végzik, mégpedig a visszaigényelt ingatlan címe vagy a bírlaló jogi személy székhelye szerint területileg illetékes bíróságon. A bírósági végrehajtó az iktatástól számított 7 napon belül küldi el az értesítést. (4) Az iktatószámmal ellátott értesítéssel lehet bizonyítani bármilyen intézmény, jogi vagy magánszemély elôtt, hogy tiszteletben tartották az elsô bekezdésben elôírt határidôt, még akkor is, ha más egységhez címezték azt, és nem pedig az ingatlant valóban birtoklóhoz. (5) A 6 hónapos határidô be nem tartásával elvesztôdik annak a joga, hogy bíróságon keresztül kérhessenek természetbeni vagy egyenértékû jóvátételt.
22. szakasz — (1) A tulajdonjogot és adott esetben az örökösödési jogot (minôséget) igazoló okiratokat az írásos értesítés mellé kell csatolni, vagy ennek iktatásával egyidejûleg, vagy utólag, a törvény életbe lépéstôl számított legtöbb 18 hónapon belül.
23. szakasz — (1) Az értesítés bejegyzésétôl vagy az elôzô szakaszban elôírt igazoló iratok benyújtásától számított 60 napon belül, az ingatlant birtokló jogi személy köteles döntésben vagy megindokolt végzésben válaszolni a természetbeni visszaigénylésre. (2) A jogosult személy fenntarthatja természetbeni visszaigénylési kérését az illetô jogi személy vezetôsége elôtt. Ennek érdekében írásban és idejében meghívják, hogy vegyen részt a jogi személy ülésén. (3) A döntést vagy megindokolt végzést az elfogadásától számított legtöbb 10 napon belül közlik az érintettel. (4) A természtbeni visszaszolgáltatásról rendelkezô döntés vagy végzés a jogosult személy tulajdonjogát igazolja, hiteles okirat jellegû, és a tulajdonba helyezéshez szükséges végrehajtó okirat az ingatlan-nyilvánossági (telekelési) formaságok teljesítése után. (5) A (4) bekezdésben elôírt végzést a jogosult személlyel való közlést követô 3 éven belül végre kell hajtani. (6) Az 1–5. bekezdéseket hasonlóképpen alkalmazzák a polgármesterek által kibocsátott végzések esetében is.
24. szakasz — (1) Amennyiben a természetbeni visszaszolgáltatást nem hagyják jóvá vagy ez már lehetetlen, az ingatlant birtokló jogi személy a 23. szakasz elsô bekezdésében feltüntetett határidôben köteles az ingatlan értékének megfelelô egyenlô értékû egyéb jóvátételi ajánlatot tenni. (2) Lakásrendeltetésû ingatlanok esetében, amikor nem lehetséges a természetbeni visszaszolgáltatás, a kártérítést pénzbeli fizetség formájában ajánlják fel. A jogosult választhat a többi jóvátételi lehetôség közül is, az ingatlan megfelelô értékéig. (3) Az ajánlat közlését követô 60 napon belül a jogosult személy köteles írásban válaszolni, hogy elfogadja-e az ajánlatot vagy sem. A válasz elmaradása az ajánlat elfogadását jelenti. (4) Amennyiben az elfogadás ingatlan javakból áll, a 23. szakasz (4) bekezdését alkalmazzák. (5) Ha ingó javakat vagy szolgáltatásokat fogadnak el, az adott esetben érvényes köztörvényes eljárást alkalmazzák. (6) Amennyiben az elfogadott ajánlat a privatizálási folyamatban használt értékpapírokból vagy részvényekbôl áll, a jogosult személy a IV. fejezetben szabályozott eljárást követi. (7) Amikor visszautasítják az ajánlatot a (3) bekezdésnek megfelelôen, a jogosult személy megtámadhatja az illetô végzést, és a bírósághoz kell fordulnia a végzés közlésétôl számított 30 napon belül. (8) Pereskedésnél az ingatlant birtokló jogi személy székhelye szerint területileg illetékes bírósághoz kell fordulni, és a határozat ellen perorvoslattal lehet élni.
25. szakasz — (1) A 23. szakaszt alkalmazzák abban az esetben is, amikor a felszólított jogi személy csak részben bírlalja a visszaigényelt ingatlant. Ebben az esetben a jogi személy döntését csak az adott ingatlanrészre hozza. (2) Az ingatlan másik részére vonatkozóan a felszólított jogi személy közli a jogosulttal az azt birtokló magán vagy jogi személy összes adatát. Közléséhez csatolja a tulajdoncserét vagy a használat átengedését igazoló iratok másolatát is. Amennyiben nem rendelkezik ilyen adatokkal, ezt is közli a visszaigénylô jogosulttal. (3) Mindezeket ajánlott levélben küldi el a jogosultnak. (4) A 6 hónapos határidô, amelyet a 21. szakasz elsô bekezdése ír elô, ezeknek a közléseknek a kézhez vételétôl telik. (5) A (2), (3) és (4) bekezdés elôírásait akkor is alkalmazzák, amikor a felszólított jogi személy még csak részben sem birtokolja a visszaigényelt ingatlant, de közli az érintettel a birtokló adatait. (6) Hasonlóképpen alkalmazzák a 24. szakaszt is.
26. szakasz — (1) Abban az esetben, amikor a jogosult személy nem ismeri a visszaigényelt ingatlan birtokosát, az írásos értesítést az ingatlan után területileg illetékes polgármesteri hivatalhoz küldik. A 6 hónapos határidô vagy a törvény életbe lépésétôl vagy pedig a már említett közlések kézhez vételétôl telik. (2) A polgármesteri hivatal 30 napon belül köteles azonosítani az adott ingatlant bírlaló jogi személyt, és errôl értesíti a visszaigénylést benyújtó jogosultat. (3) Amennyiben nem azonosítják az ingatlant bírlalót, a jogosult személy a pénzügyminisztériumon keresztül pert indíthat az állam ellen, az elsô bekezdésben feltüntetett határidô lejárta után 90 napon belül, ha semmilyen választ nem kapott a polgármesteri hivataltól, vagy a válasz közlésétôl számítva, kérve a természetbeni visszaszolgáltatást vagy kártérítést.
27. szakasz — (1) A jogcímmel átvett, és törvényesen privatizált gazdasági társaság tulajdonában szereplô ingatlanokért a jogosult személy javakból, szolgáltatásokból, értékpapírokból, részvényekbôl álló kártérítést kérhet, a visszaigényelt ingatlan értékének megfelelôen. (2) Az értesítést, amelyben az elôzô módón elôírt visszaszolgáltatást kérik, a privatizálást végrehajtó intézményhez küldik (a volt Állami Vagyonalap, most Állami Részvénykezelô és Privatizálási Hatóság), az illetékes minisztériumhoz, a helyi hatósághoz — amelynek területén van vagy volt az ingatlan, függetlenül ennek értékétôl. (3) Egy jogcímmel átvett, és a központi vagy helyi közigazgatás vagyonából bármilyen módon elidegenített ingatlan esetében a jogosult személy az illetô közigazgatási hatóság vezetôségéhez küldi értesítését. Ilyen helyzetben a 9. szakasz (2) bekezdésében elôírt jóvátételek valamelyikét alkalmazzák, az érdekelt választására. (4) A jogcímmel elvett, valamely szövetkezeti szervezet tulajdonában volt, és ez által törvényesen eladott ingatlanért a jogosult javakból, szolgáltatásokból vagy pénzbôl álló kártérítésre jogosult. A visszaigénylési értesítést az illetô szövetkezethez küldik, az ingatlan értékétôl függetlenül.
28. szakasz — (1) Mihelyt a privatizálással foglalkozó közintézmény vagy szövetkezet vezetôsége megkapta a jogosult személy kérését, 60 napon belül döntésben vagy megindokolt végzésben állapítja meg az egyezkedéssel eldöntött jóvátétel módját és értékét. (2) A 60 napos határidôt csak a jogosult személy kérésére hosszabbíthatják meg, a szükséges igazoló okiratok kiegészítéséért vagy a jogosult személy igazolt meg nem jelenése miatt. Az okiratok kiegészítéséért kért meghosszabbítás nem haladhatja meg a 18 hónapot az értesítés iktatásától, ellenkezô esetben a meglévô igazoló iratok alapján döntenek.
29. szakasz — (1) A privatizálással foglalkozó intézmények vagy adott esetben a szövetkezet vezetôsége által hozott döntést a területi pénzügyi igazgatóság láttamozza, és 15 napon belül küldik el a jogosultnak. Megfelelôképpen alkalmazzák a 23. szakasz (4) bekezdését.
30. szakasz — (1) Hat hónapon belül, miután a jogosult megkapta az értékpapírokra feljogosító végzést, az érintett köteles kérni a pénzügyminisztériumtól ezeknek az értékpapíroknak a kiadását, a megállapított érték késés esetén 10%-kal csökken. (2) A pénzügyminisztérium a jogosult kérésének kézhezvételétôl számított 3 hónapon belül köteles kiadni az állam által garantált értékpapírokat, és minden késedelmi napért 0,1% kamatot fizetnek, a teljes összegre számítva.
31. szakasz — (1) Amennyiben a 28. szakasz elsô bekezdésében feltüntetett határidôn belül nem állapodtak meg az értékben és a jóvátételi intézkedések formájában, nézeteltérési jegyzôkönyvet állítanak ki. (2) Ezt követôen, 6 hónap alatt a jogosult az illetô jogi személy székhelye szerinti törvényszékhez fordulhat, a jelen törvényben elôírt jóvátételi intézkedésekhez való jog elvesztésének terhe alatt. (3) A feleket zárt tanácsülésre hívják, és elrendelik az ingatlan felértékelését a kártérítés megállapításáért. A felértékelésnél figyelembe veszik a javak rendeltetését átvételkor és visszaszolgáltatáskor. (4) Amennyiben a jogosult értékpapírokat kér, beidézik a pénzügyminisztériumot is. (5) A törvényszéki határozat ellen perorvoslattal lehet élni. (6) Részvény kérése esetén szintén felértékeléssel állapítják meg a valós értéket, és a törvényszék kötelezi az ügyben érintett intézményt a megfelelô döntés meghozatalára, a részvények odaítélése érdekében. (7) Értékpapírok kérésénél a pénzügyminisztériumot kötelezi a bíróság ezek kiadására.
32. szakasz — Azok a személyek, akik az 1948/119. törvénnyel vagy más jogszabályokkal államosított jogi személyek részvényesei voltak, fôleg részvényekbôl álló jóvátételre jogosultak, attól a gazdasági társaságtól, amely átvette az államosított jogi személy vagyonát vagy a tôzsdén jegyzett gazdasági társaságtól. (2) Az elsô bekezdés elôírásaiban nem részesülnek azok, akik a jelen törvény életbe lépéséig már részesültek kártérítésben, az 5. szakasznak megfelelôen. (3) A részvényeket kérésre adja a privatizálásban részt vett intézmény. Ugyanez az intézmény végzi el a részvények újraértékelését, a Hivatalos Közlönyben is közölt, vagy a kereskedelmi kamaránál bejegyzett utolsó mérlegben szereplô nettó aktívum értéke alapján, felhasználva a nemzeti bank által közölt idôszerûsítési mutatószámot és a statisztikai hivataltól közölt inflációs mutatót. (5) A törvény életbe lépését követô 30 napon belül a Nemzeti Bank megállapítja az idôszerûsítési mutatószámot a lej értékelését 1948. június 11-tôl a jelen törvény életbe lépéséig. (6) A jogosult kérésének átvételétôl vagy a 28. szakasz alapján meghosszabbított határidôtôl számított 60 napon belül az érintett közintézmény döntésben állapítja meg a részvények újraszámított értékét. (7) Amikor a jogosult részvényeket kér, az intézmény a egyezkedés nyomán meghatározza a gazdasági társaságokat és az értéknek megfelelô részvényeket. (8) A jogosult egyéb kártérítésrôl is tárgyalhat az intézménnyel.
33. szakasz — (1) Azoknak az ingatlanoknak az esetében, amelyekért a 10. és 11. szakasz alapján megállapították az egyenértékû visszaszolgáltatást, a jogosult a 21. szakasz elsô bekezdésében elôírt értesítést az ingatlan helye után illetékes polgármesteri hivatalhoz címezi. (2) Az egyenértékû jóvátételi intézkedést a polgármester megindokolt döntésben állapítja meg, a pénzügyigazgatóságok láttamozásával. (3) Megfelelôképpen alkalmazzák a 21–26. szakaszok elôírásait.
IV. fejezet.
Egyenértékû jóvátételi intézkedések — névleges értékû értékpapírok (állami kárpótlási jegy) vagy részvények
34. szakasz — (1) A jelen törvény életbe lépését követô 30 napon belül a pénzügyminisztérium az állami kárpótlási jegyek kibocsátásáról, bejegyzésérôl és felhasználásáról szóló módszertani szabályozást dolgoz ki. (2) A 30. szakasz (2) bekezdése alapján kibocsátott értékpapírok forgalmazhatók, és kizárólag a privatizálásban használhatók. (3) A privatizálással foglalkozó intézmények, az Állami Részvénykezelô és Privatizálási Hatóság (volt Állami Vagyonalap) köteles átvenni ezeket az értékpapírokat, amelyekkel a privatizálandó gazdasági társaságoknál részvényeket vásárolhatnak. (4) Az értékpapírokat kibocsátásuktól számított legtöbb 7 éven belül fel kell használni, az infláció függvényében újraszámított értéken.
35. szakasz — (1) Részvény igénylése esetén a jogosult kérésével a privatizálással foglalkozó egyik intézményhez fordul, amelyet a 27. szakasz (2) bekezdése ír elô, a döntés vagy megindokolt végzés után 60 napon belül. (2) A privatizálással foglalkozó intézmény 60 nap alatt köteles tárgyalásra, a kártérítésrôl szóló egyezkedésre hívni a jogosult személyt.
V. fejezet.
Pénzbeli kártérítés
36. szakasz — (1) A pénzbeli kártérítést ennek a szakasznak az alapján adják. (2) Azzal az értesítéssel, amelyben a jogosult személy pénzbeli kártérítést kér vagy választ, az önkényesen átvett ingatlan helye szerint területileg illetékes prefektúrához kell fordulni, a 21. szakaszban feltüntetett határidô és feltételek szerint. (3) Amennyiben a jogosult személy által kért természetbeni visszaszolgáltatás nem lehetséges vagy azt nem fogadták el, a törvény feltételei között, a birtokló vállalat, egység vagy adott esetben a polgármesteri hivatal az értesítés átvételétôl számított 60 napon belül köteles elküldeni a prefektúrának a pénzbeli kártérítésrôl szóló döntését. Amikor az ingatlan értékét szakértôi véleményezéssel állapították meg, ennek másolatát is csatolják a válaszhoz, illetve adott esetben megjegyzik, ha a jogosult a bírósághoz fordult. (4) A szakértôi felértékelés elmaradásakor az ingatlan értékét hozzávetôlegesen határozzák meg.
37. szakasz — A visszaigénylési kérések és a felajánlott pénzbeli kártérítés összesítése után az errôl szóló kimutatást és okiratokat a prefektúrák elküldik a pénzügyminisztériumnak.
38. szakasz — A jogosultaknak nyújtott pénzbeli kártérítés felértékeléséért a törvény életbe lépése után 6 hónapon belül egy minisztériumközi bizottság alakul a miniszterelnök utasítására, amely a közmunkálatok, közlekedés- és lakásügyek minisztériumának, a pénzügyminisztériumnak valamint a közigazgatási minisztériumnak 2–3 képviselôjébôl fog állni.
39. szakasz — A bizottság titkárát a közlekedésügyi minisztérium biztosítja.
40. szakasz — A visszaigénylések benyújtására elôírt 6 hónap lejártát követô egy éven belül, a pénzbeli kártérítés felértékelése alapján külön törvényben szabályozzák majd a pénzbeli kártérítés módszerét, mennyiségét és odaítélését, amelynek megszabhatják felsô határát.
VI. fejezet.
Átmeneti és végleges rendelkezések
41. szakasz — A jelen törvény elôírásainak megszegése maga után vonja a fegyelmi, adminisztratív, polgári vagy büntetôjogi felelôsségrevonást, az esetnek megfelelôen.
42. szakasz — (1) A törvény hatálya alá tartozó ingatlanoknak a törvény életbe lépése utáni megsemmisítése vagy megrongálása egészen ennek tényleges átadásáig az arra jogosult személynek, az ingatlant birtokló felelôsségét terheli. (2) A jogosult személy kérésére és jelenlétében, az igénylést követô legtöbb 15 nap alatt az ingatlant birtokló személy jegyzôkönyvet állít ki az ingatlan állapotáról. (3) Ennek a határidônek a be nem tartása esetén a jogosult a bírósági végrehajtóhoz fordulhat, aki kiállítja majd az ingatlan valós állapotát tükrözô jegyzôkönyvet. (4) Kiadásai visszaszerzésére a jogosult személy a végrehajtó által elkészített jegyzôkönyv hitelesített másolatát végrehajtó okiratként használhatja az ingatlant bírlaló személlyel szemben.
43. szakasz — (1) Azok az ingatlanok, amelyeket nem szolgáltatnak vissza a III. fejezet eljárása alapján, megmaradnak továbbra is a jelenlegi birtoklók kezelésében. (2) Az elôbbi bekezdésben feltüntetett és nem lakásrendeltetésû ingatlanok eladhatók az érvényben lévô jogszabályok tiszteletben tartásával. A jelen törvény életbe lépésekor ezen ingatlanokat érvényesen birtoklók elôvásárlási joggal rendelkeznek. (3) Az elsô bekezdésben említett lakásrendeltetésû ingatlanok eladhatók az érvényes törvények szerint, a bérlôknek elôvásárlási joga lévén. (4) A (3) bekezdésben feltüntetett ingatlanok eladásából bevételezett pénzösszegek gyarapítják az 1995/112. törvény 13. szakaszának 6. bekezdésében szabályozott alapot.
44. szakasz — (1) Azok a bérlôk, akiknek eladták az általuk addig lakott lakásokat az 1995/112. törvény tiszteletben tartásával és ennek 9. szakasza (1–4) bekezdései alapján, a megvásárlástól számított 10 éves határidô lejárta elôtt is eladhatják lakásaikat, de csak a jogosult személynek, az adott lakás volt tulajdonosának. (2) Az eladási ár nem lehet több a 112-es törvény alapján kifizetett ár újraszámított értékénél, kivéve azokat az eseteket, amikor a felek másképp egyeznek meg. (3) A törvény életbe lépését követô 90 napon belül a jogosult személynek értesítenie kell a lakást megszerzô bérlôt vásárlási szándékáról és címérôl. (4) Az a jogosult, aki ingatlanjáért kártérítést kapott, adott esetben köteles visszafizetni az államnak a kártérítés és a volt tulajdonosnak visszatérített vásárlási ár közötti különbséget, újraszámított értékben.
45. szakasz — (1) Mindazok, akiknek természetben szolgáltatják vissza lakás rendeltetésû ingatlanjukat, és ugyanabban a helységben állami lakást bérelnek, a visszaszolgáltatott ingatlanba történô tényleges beköltözéskor kötelesek a bérelt lakást átadni a polgármesteri hivatalnak. Az ily módon megüresedett lakások egy külön alapot fognak képezni, amelyet a visszaszolgáltatás során lakás nélkül maradt bérlôk rendelkezésére szánnak. (2) Az országos minimálbér alatti jövedelemmel rendelkezô családoknak, rokkantaknak, nyugdíjasoknak, fogyatékosoknak szociális lakásokat biztosítanak, amelyet a privatizálásból szerzett összegek 2%-ából létrehozott alapból építenek, és amelyet évente elôírnak majd az állami költségvetési törvényben.
46. szakasz — (1) Minden olyan elidegenítés, a privatizálási folyamatban véghezvittet is beleértve, amely a jelen törvénnyel szabályozott ingatlanokra vonatkozott csak akkor érvényes, ha az elidegenítéskor hatályban lévô jogszabályok tiszteletben tartásával történt. (2) Minden olyan elidegenítés, az is, amelyet a privatizálásban használtak, abszolút semmis abban az esetben, ha jogcím nélkül átvett ingatlanra vonatkozott, kivéve, ha az ügyletet jóhiszemûen kötötték meg. (3) A 2. szakasz elsô bekezdésének b) pontjában feltüntetett ingatlanok elidegenítése (a privatizálási folyamat során alkalmazott elidegenítést is ide értve) abszolút semmis, a jóhiszemûségre ezekben az esetekben nem lehet hivatkozni. (4) Az érvényes jogcímmel átvett ingatlanok elidegenítése akkor semmis, ha megszegték az elidegenítéskor érvényben lévô törvények kötelezô elôírásait. (5) A köztörvényektôl eltérôen, a semmisségi októl függetlenül a perlési jog a jelen törvény megjelenésétôl számított egy éven belül évül el.
47. szakasz — (1) A jelen törvény elôírásait a már folyamatban lévô peres esetekre is alkalmazzák, a jogosult választhatva ennek a törvénynek a szabályozását, lemondva a preskedésrôl vagy kérve annak felfüggesztését. (2) A 46. és 48. szakaszok alapján elindított eljárást követôen a jelen törvény alapján megkezdett visszaszolgáltatási folyamatot felfüggesztik, az illetô keresetnek (peres eljárásnak) végleges és visszavonhatatlan bírósági határozattal történô megoldásáig. (3) Amikor a jogosult személynek végleges határozattal visszautasították a kért javaknak természetbeni visszaszolgáltatását, a 21. szakasz elsô bekezdésében elôírt határidô a bírósági határozat véglegessé maradásától telik.
48. szakasz — Mindazok a jogosultak, továbbá azok a jogaikban sértett személyek is, akiknek a jelen törvény életbe lépéséig végleges határozatban utasították vissza az állam, szövetkezeti szervezetek vagy más jogi személyek által önkényesen átvett ingatlanjaikra vonatkozó kereseteiket, a kihirdetett határozat eredményétôl függetlenül természetbeni vagy egyenlô értékû jóvátételt kérhetnek, a jelen törvény feltételei között.
49. szakasz — (1) A bérlôk kártérítésre jogosultak a lakásrendeltetésû ingatlanok értékének a szükséges és hasznos feljavításokkal hozott növeléséért. (2) Amikor a lakást érvényes jogcímmel vették át, az elôbbi kártérítés kötelezettsége a jogosult személyre hárul. (3) Ez a kártérítés az államra vagy az ingatlant birtokló vállalatra hárul az érvényes jogcím nélkül átvett lakások esetében. (4) A kártérítés értékét szakértôi véleményezéssel számítják ki. (5) Feljavítás alatt a törvény a szükséges és hasznos kiadásokat érti. A kártérítés értékét a költségek újraszámításával állapítják meg, levonva a javítások elhasználódását a megszokott élettartamtól függôen, amely a bérlôre hárul.
50. szakasz — A területi közigazgatási egységek titkárai intézkednek az 1995/112. törvénnyel átvett összes iratcsomó megôrzésérôl, kérésre ezekrôl másolatot bocsátanak ki és beszámolnak a jogosult által igényelt adatokról.
51. szakasz — A beadványok vagy bírósági keresetek, a birtoklevelek átírása vagy telekelése, amelyek a jelen törvény alkalmazásához és az ebben szabályozott ingatlanokhoz kapcsolódnak, bélyegilleték mentesek.
52. szakasz — A jelen törvény hatályba lépésekor érvényét veszti minden ellentétes rendelkezés.
16. szakasz. — (1) A költségvetési intézményekhez tartozó oktatási és egészségügyi intézmények, szociális-kulturális létesítmények, közintézmények, törvényesen bejegyzett politikai pártok székhelyei, konzulátusok, Romániában akkreditált nemzetközi kormányközi szervezetek képviseletei, valamint ezek diplomata rangú személyzete által elfoglalt ingatlanok esetében, amikor ezek szükségesek az illetô közérdekû, szociális-kulturális tevékenység folytatásához, a volt tulajdonosoknak egyenlô értékû jóvátételi intézkedéseket, kártérítést állapítanak meg a törvény feltételei között. (2) Az illetékes minisztériumok és a többi érdekelt, érintett közintézmény javaslatot tesz, a kormány pedig határozatban állapítja meg azokat az ingatlanokat, amelyeket ne szolgáltassanak vissza természetben, és amelyekért az 1. bekezdés alapján állapítanak meg kártérítést. (3) Amikor az ingatlanra már nincs szükség a törvényesen megállapított célból, a kártérítésre jogosult volt tulajdonosokat értesítik, hogy a jövôben az 1. bekezdésben elôírt helyzetekben a természetbeni visszaszolgáltatást válasszák. (4) Az 1. és 2. bekezdés elôírásait nem alkalmazzák az érvényes jogcím nélkül átvett ingatlanokra. (5) A peres eseteket a köztörvény szerint oldják meg.
17. szakasz. — (1) Az állam, továbbá a közintézmények, oktatási intézmények, szociális-kulturális létesítmények, amennyiben bérleti szerzôdéssel foglalják el az ingatlant, elôvásárlási joggal rendelkeznek ezek esetében. (2) Ezt az elôvásárlási jogot, a jogvesztés terhe mellett, az eladási szándékot jelzô értesítés kézhezvételétôl számított 90 napon belül kell érvényesíteni. (3) Az írásbeli értesítést a bírósági végrehatókon keresztül küldik el, a törvénynek megfelelôen. (4) Az elôvásárlási jog megszegésével kötött adásvételi szerzôdések semmisek.
18. szakasz. — (1) A jóvátételi intézkedést kizárólag kártérítésben állapítják meg a következô esetekben is: a) a jogosult személy részvényes volt az önkényes átvételkor ingatlantulajdonos és az aktívák felett is tulajdonos jogi személynél, azoknak az eseteknek a kivételével, amikor a jogosult személy egyedüli társ volt vagy a jogosult társult személyek ugyanazon család tagjai; b) az ingatlan nem létezik a törvény életbe lépésekor, kivéve, amikor természeti katasztrófa semmisítette meg az ingatlant; c) az ingatlant oly módon alakították át, hogy az átvetthez képest új ingatlanná vált, ha a felek nem állapodtak meg másként; d) az ingatlant az 1995/112. (az állam tulajdonába átvett lakás rendeltetésû ingatlanok jogi rendszerének szabályozásáról szóló) törvény tiszteletben tartásával elidegenítették a volt bérlônek.
19. szakasz. — (1) Azok a személyek, akik az 1995/112. törvény alapján kártérítést kaptak, csak a természetbeni visszaszolgáltatást kérhetik, az infláció szerint kiigazított pénzösszeg visszafizetésének kötelezettségével, ha az ingatlant nem adták el a jelen törvény életbe lépéséig.
(2) Azokban az esetekben, amikor a jogosult személy a kártérítést választotta, és az 1995/112. törvény tiszteletben tartásával az ingatlant eladták a jelen törvény életbe lépéséig, a jogosult személynek a teljes ingatlan, telek és épület megfelelô értékéig terjedô kártérítésre van joga. Ha a jogosult kártérítést kapott, joga van az átvett, az infláció szerint kiigazított pénzösszeg és az ingatlan megfelelô értéke közötti különbségre, amelyet a kizárólag a privatizációs folyamatban használt értékpapírokkal, a tôzsdén jegyzett gazdasági társaságok részvényeivel fedeznek, a jogosult magán vagy jogi személy választásától függôen. Amennyiben a jogosultnak az 1995/112. törvény alapján állapítottak meg kártérítést, és ezt az illetô nem vette át, az ily módon meghatározott értéket pénzbeli kártérítés formájában adják át, az ingatlan valós értékéig a különbözetet a már említett értékpapírok és részvények formájában ítélik meg, a választástól függôen. (3) Amikor a kártérítést nem határozták még meg a 112. törvénnyel, a jóvátételt az elôzô, 2. bekezdés alapján számítják és fizetik ki. (4) Azok a személyek, akik nem fogalmaztak meg visszaigénylési kérést a 112. törvény értelmében, továbbá azok is, akiknek kérését elutasították vagy a jelen törvény életbe lépéséig nem válaszolták, oldották meg, a jelen törvény feltételei között megfogalmazott kérésre jogosultak.
III. fejezet, Visszaszolgáltatási eljárások
20. szakasz. — (1) Az önkényesen átvett ingatlanok — telkek és építmények —, függetlenül rendeltetésüktôl, és amelyeket a jelen törvény életbe lépésekor egy önállóan gazdálkodó vállalat, országos társaság, olyan gazdasági társaság, amelynél az állam vagy valamely helyi hatóság többségi tulajdonos, egy szövetkezeti szervezet vagy bármely más jogi személy foglal el, bírlal, természetben szolgáltatják vissza a jogosult személynek a birtokló jogi személy vezetôsége által kiadott rendelkezés vagy megindokolt határozat alapján. (2) Az elsô bekezdés elôírásait akkor is alkalmazzák, amikor az állam vagy az említett jogi személyek kisebbségi részvényesek az ingatlant elfoglaló vállalatnál, ha a részvények értéke nagyobb vagy egyenlô a visszaigényelt ingatlan megfelelô értékénél.
(3) A polgármesteri hivatalok esetében a visszaszolgáltatást (természetbenit vagy kártérítést) a polgármesterek megindokolt döntésével végzik. Az 1. és 2. bekezdéstôl eltérôen, a valamely szövetkezeti szervezet által bírlalt ingatlan esetében a jogosult választhatja a kártérítéssel történô jóvátételt is, amely egyéb javakban, szolgáltatásokban vagy pénzben állhat.
21. szakasz. — (1) A jogosult személynek a jelen törvény életbe lépésétôl számított 6 hónapon belül kell írásban értesítenie az ingatlant bírlaló jogi személyt, kérve az ingatlan természetbeni visszaszolgáltatását. Amikor több ingatlant kérnek vissza, mindegyik esetében külön írásbeli értesítést kell leadni. (2) Az írásbeli beadványnak tartalmaznia kell az értesített (felszólított) személy megnevezését és címét, a jogosult személy adatait, az igényelt ingatlan adatait, továbbá ennek felbecsült értékét. (3) Az írásbeli értesítést a bírósági végrehajtókon keresztül végzik, mégpedig a visszaigényelt ingatlan címe vagy a bírlaló jogi személy székhelye szerint területileg illetékes bíróságon. A bírósági végrehajtó az iktatástól számított 7 napon belül küldi el az értesítést. (4) Az iktató számmal ellátott értesítéssel lehet bizonyítani bármilyen intézmény, jogi vagy magánszemély elôtt, hogy tiszteletben tartották az elsô bekezdésben elôírt határidôt, még akkor is, ha más egységhez címezték azt, és nem pedig az ingatlant valóban birtoklóhoz. (5) A 6 hónapos határidô be nem tartásával elvesztôdik annak a joga, hogy bíróságon keresztül kérhessenek természetbeni vagy egyenértékû jóvátételt.
22. szakasz. — (1) A tulajdonjogot és adott esetben az örökösödési jogot (minôséget) igazoló okiratokat az írásos értesítés mellé kell csatolni, vagy ennek iktatásával egyidejûleg, vagy utólag, a törvény életbe lépéstôl számított legtöbb 18 hónapon belül.
23. szakasz. — (1) Az értesítés bejegyzésétôl vagy az elôzô szakaszban elôírt igazoló iratok benyújtásától számított 60 napon belül, az ingatlant birtokló jogi személy köteles döntésben vagy megindokolt végzésben válaszolni a természetbeni visszaigénylésre. (2) A jogosult személy fenntarthatja természetbeni visszaigénylési kérését az illetô jogi személy vezetôsége elôtt. Ennek érdekében írásban és idejében meghívják, hogy vegyen részt a jogi személy ülésén. (3) A döntést vagy megindokolt végzést az elfogadásától számított legtöbb 10 napon belül közlik az érintettel. (4) A természtbeni visszaszolgáltatásról rendelkezô döntés vagy végzés a jogosult személy tulajdonjogát igazolja, hiteles okirat jellegû, és a tulajdonba helyezéshez szükséges végrehajtó okirat, az ingatlan-nyilvánossági (telekelési) formaságok teljesítési után. (5) A 4. bekezdésben elôírt végzést a jogosult személlyel való közlést követô 3 éven belül végre kell hajtani. (6) Az 1-5 bekezdéseket hasonlóképpen alkalmazzák a polgármesterek által kibocsátott végzések esetében is.
24. szakasz. — (1) Amennyiben a természetbeni visszaszolgáltatást nem hagyják jóvá vagy ez már lehetetlen, az ingatlant birtokló jogi személy a 23. szakasz elsô bekezdésében feltüntetett határidôben köteles az ingatlan értékének megfelelô egyenlô értékû egyéb jóvátételi ajánlatot tenni. (2) Lakás rendeltetésû ingatlanok esetében, amikor nem lehetséges a természetbeni visszaszolgáltatás, a kártérítést pénzbeli fizetség formájában ajánlják fel. A jogosult választhat a többi jóvátételi lehetôség közül is, az ingatlan megfelelô értékéig. (3) Az ajánlat közlését követô 60 napon belül a jogosult személy köteles írásban válaszolni, hogy elfogadja-e az ajánlatot vagy sem. A válasz elmaradása az ajánlat elfogadását jelenti. (4) Amennyiben az elfogadás ingatlan javakból áll, a 23. szakasz 4. bekezdését alkalmazzák. (5) Ha ingó javakat vagy szolgáltatásokat fogadnak el, az adott esetben érvényes köztörvényes eljárást alkalmazzák. (6) Amennyiben az elfogadott ajánlat a privatizálási folyamatban használt értékpapírokból vagy részvényekbôl áll, a jogosult személy a IV. fejezetben szabályozott eljárást követi. (7) Amikor visszautasítják az ajánlatot a 3. bekezdésnek megfelelôen, a jogosult személy megtámadhatja az illetô végzést, és a bírósághoz kell fordulnia a végzés közlésétôl számított 30 napon belül. (8) Pereskedésnél az ingatlant birtokló jogi személy székhelye szerint területileg illetékes bírósághoz kell fordulni, és a határozat ellen perorvoslattal lehet élni.
25. szakasz. — (1) A 23. szakaszt alkalmazzák abban az esetben is, amikor a felszólított jogi személy csak részben bírlalja a visszaigényelt ingatlant. Ebben az esetben a jogi személy döntését csak az adott ingatlanrészre hozza. (2) Az ingatlan másik részére vonatkozóan a felszólított jogi személy közli a jogosulttal az azt birtokló magán vagy jogi személy összes adatatit. Közléséhez csatolja a tulajdoncserét vagy a használat átengedését igazoló iratok másolatát is. Amennyiben nem rendelkezik ilyen adatokkal, ezt is közli a visszaigénylô jogosulttal. (3) Mindezeket ajánlott levélben küldi el a jogosultnak. (4) A 6 hónapos határidô, amelyet a 21. szakasz elsô bekezdése ír elô, ezeknek a közléseknek a kézhez vételétôl telik. (5) A 2., 3. és 4. bekezdés elôírásait akkor is alkalmazzák, amikor a felszólított jogi személy még csak részben sem birtokolja a visszaigényelt ingatlant, de közli az érintettel a birtokló adatait. (6) Hasonlóképpen alkalmazzák a 24. szakaszt is.
26. szakasz. — (1) Abban az esetben, amikor a jogosult személy nem ismeri a visszaigényelt ingatlant birtoklót, az írásos értesítést az ingatlan után területileg illetékes polgármesteri hivatalhoz küldik. A 6 hónapos határidô vagy a törvény életbe lépésétôl, vagy pedig a már említett közlések kézhez vételétôl telik. (2) A polgármesteri hivatal 30 napon belül köteles azonosítani az adott ingatlant bírlaló jogi személyt, és errôl értesíti a visszaigénylést benyújtó jogosultat. (3) Amennyiben nem azonosítják az ingatlant bírlalót, a jogosult személy a pénzügyminisztériumon keresztül pert indíthat az állam ellen, az elsô bekezdésben feltüntetett határidô lejárta után 90 napon belül ha semmilyen választ nem kapott a polgármesteri hivataltól, vagy a válasz közlésétôl számítva, kérve a természetbeni visszaszolgáltatást vagy kártérítést.
27. szakasz. — (1) A jogcímmel átvett, és törvényesen privatizált gazdasági társaság tulajdonában szereplô ingatlanokért a jogosult személy javakból, szolgáltatásokól, értékpapírokból, részvényekbôl álló kártérítést kérhet, a visszaigénylet ingatlan értékének megfelelôen. (2) Az értesítést, amelyben az elôzô módón elôírt visszaszolgáltatást kérik, a privatizálást végrehajtó intézményhez küldik (a volt Állami Vagyonalap, most Állami Részvénykezelô és Privatizálási Hatóság), az illetékes minisztériumhoz, a helyi hatósághoz — amelynek területén van vagy volt az ingatlan, függetlenül ennek értékétôl. (3) Egy jogcímmel átvett, és a központi vagy helyi közigazgatás vagyonából bármilyen módon elidegenített ingatlan esetében a jogosult személy az illetô közigazgatási hatóság vezetôségéhez küldi értesítését. Ilyen helyzetben a 9. szakasz 2. bekezdésében elôírt jóvátételek valamelyikét alkalmazzák, az érdekelt választására. (4) A jogcímmel elvett, valamely szövetkezeti szervezet tulajdonában volt, és ez által törvényesen eladott ingatlanért a jogosult javakból, szolgáltatásokból vagy pénzbôl álló kártérítésre jogosult. A visszaigénylési értesítést az illetô szövetkezethez küldik, az ingatlan értékétôl függetlenül.
28. szakasz. — (1) Mihelyt a privatizálással foglalkozó közintézmény vagy szövetkezet vezetôsége, mihelyt megkapta a jogosult személy kérését, 60 napon belül döntésben vagy megindoklot végzésben állapítja meg az egyezkedéssel eldöntött jóvátétel módját és értékét. (2) A 60 napos határidôt csak a jogosult személy kérésére hosszabbíthatják meg, a szükséges igazoló okiratok kiegészítéséért, vagy a jogosult személy igazolt meg nem jelenése miatt. Az okiratok kiegészítéséért kért meghosszabbítás nem haladhatja meg a 18 hónapot az értesítés iktatásától, ellenkezô esetben a meglévô igazoló iratok alapján döntenek.
29. szakasz. — (1) A privatizálással foglalkozó intézmények vagy adott esetben a szövetkezet vezetôsége által hozott döntést a területi pénzügyi igazgatóság láttamozza, és 15 napon belül küldik el a jogosultnak. Megfelelôképpen alkalmazzák a 23. szakasz 4. bekezdését.
30. szakasz. — (1) Hat hónapon belül, miután a jogosult megkapta az értékpapírokra feljogosító végzést, az érintett köteles kérni a pénzügyminisztériumtól ezeknek az értékpapíroknak a kiadását, a megállapított érték késés esetén 10%-kal csökken. (2) A pénzügyminisztérium a jogosult kérésének kézhezvételétôl számított 3 hónapon belül köteles kiadni az állam által garantált értékpapírokat, és minden késedxelmi napért 0,1% kamatot fizetnek, a teljes összegre számítva.
31. szakasz. — (1) Amennyiben a 28. szakasz elsô bekezdésében feltüntetett határidôn belül nem állapodtak meg az értékben és a jóvátételi intézkedések formájában, nézeteltérési jegyzôkönyvet állítanak ki. (2) Ezt követôen, 6 hónap alatt a jogosult az illetô jogi személy székhelye szerinti törvényszékhez fordulhat, a jelen törvényben elôírt jóvátételi intézkedésekhez való jog elvesztésének terhe alatt. (3) A feleket zárt tanácsülésre hívják, és elrendelik az ingatlan felértékelését a kártérítés megállapításáért. A felértékelésnél figyelembe veszik a javak rendeltetését átvételkor és visszaszolgáltatáskor. (4) Amennyiben a jogosult értékpapírokat kér, beidézik a pénzügyminisztériumot is. (5) A törvényszéki határozat ellen perorvoslattal lehet élni. (6) Részvény kérése esetén szintén felértékeléssel állapítják meg a valós értéket, és a törvényszék kötelezi az ügyben érintett intézményt a megfelelô döntés meghozatalára, a részvények odaítélése érdekében. (7) Úrtékpapírok kérésénél a pénzügyminisztériumot kötelezi a bíróság ezek kiadására.
32. szakasz. — Azok a személyek, akik az 1948/119. törvénnyel vagy más jogszabályokkal államosított jogi személy részvényesei voltak
A pénz beszél.
Tegnap is azt mondta: Viszlát!
Ezennel pedig vessünk véget a diszkriminációnak!
Legalábbis egy bizonyos területen belül. Ornitológiai szempontból például bôven akadnának még tennivalók, tekintve, hogy kies városkánkban mindezidáig egyetlen madárfajta örvendett általános népszerûségnek. Ez pedig nem más, mint a gólya. Minden év elején szóba kerül az összes elképzelhetô helyen, egyetemeken, diákszervezetnél, diáksajtóban, hogy itt van az ôsz, itt van újra, jön vele a sok-sok gólya. Ezt aztán reklámozzák is lépten-nyomon, külön programokat szerveznek nekik, megismertetetik velük a röppályát, gólyanapok, gólyabál és minden, ami csôrnek, szárnynak ingere. Az elsô-éves pedig jól teszi, ha minél jobban kihasználja a lehetôségeket, mivel gólyának lenni igen múlandó állapot, alig egy évig tart, jobb esetekben, ha csak nem kell megismételni az elsô, gólyaságra feljogosító évet. De
miután lejár az az év, a szegény egyetemista ott marad megfosztva madárságától, bár békákat nyelegetni lesz alkalma továbbra is.
És itt jön a nagy találmány! Vége a levegôben lógó korszaknak, lesz még egy év, amikor újra madárnak érezhetjük magunkat. Eddig igenis csak az elsôévesek számítottak, ami valóban hátrányos megkülönböztetés, hiszen a negyed (ötöd, hatod) évesek legalább ennyi odafigyelést érdemelnének. Gondoljunk bele, hogy szegények utolsó napjaikat töltik az egyetemen, mögöttük van rengeteg átszenvedett év, számtalan kínos szesszió, elôttük az államvizsga, és ami utána következik, az maga a zord valóság, akkor már nincs pardon. Hát legalább az utolsó szabad évük legyen kellemes, legyen benne valami emlékezetes, mint az elsôben a gólyaság. Hogy miért éppen a marabu jutott az eszébe annak, aki szívén viseli a hátrányosan megkülönböztetettek sorsát, azt nem tudom, de kíváncsi vagyok, mennyi idônek kell eltelnie ahhoz, hogy ez a kifejezés is meghonosodjék egyetemi fogalomkészletünkben. Hogy a marabuság épp olyan természetes legyen, mint a gólyaság, hogy marabu évünkre is szívesen gondoljunk vissza. A KMDSZ minden esetre komolyan gondolja, mivel külön marabulit is szervez nekik, bár arról még nem volt szó, hogy vajon vetélkedô is lesz ebbôl az alkalomból vállalkozó szellemû végzôsök számára (a fôdíj lehetne egy biztos munkahely), vagy esetleg városbúcsúztató séta az elsôéven esedékes ismerkedô városnézés helyett. Miért is ne? Ha az ember eltöltött néhány évet ebben a városban, biztosan megszerette menet közben. És ha a megismerkedés mehetett szervezetten, miért ne lehetne közös a búcsú is. Akkor legalább azt is elmondhatja az ember „én még marabu is voltam Kolozsváron".
Szóval, fejlôdésünk legalább ebbôl a szempontból garantált, és ha valaki a köztes évekre is kitalálna valamit (lehetne mondjuk, másodéven pelikán, aztán esetleg flamingó), akkor évrôl évre nagyobb madarak lehetnénk. Kérdés, hogy akkor az általunk látogatott intézmény egyetem lenne-e, vagy az ornitológiai intézet.
A múlt vasárnap Mátyás király szülôházában immár kilencedik alkalommal akarta meggyújtani az ünnepi gyertyát László Bakk Anikó, a Mátyás-napok fôszervezôje. Azt írom akarta, mert a viccekbôl híres hazai gyufánk csôdöt mondott, s így csak tizenegyedik próbálkozásra sikerült e szándék.
Ettôl a kis incidenstôl eltekintve a IX. Mátyás-napok rendezvénysorozat annak rendje s módja szerint megkezdôdött. A több mint két hétig tartó elôadások, koncertek, táncházak, képzômûvészeti- és fotókiállítások célja, hogy felelevenítsék és életben tartsák a hajdani reneszánsz értékeket, s mindezt úgy, hogy egyben a jelennek nyújtsanak valamit. Ismeretet, hitet, hangot, mozdulatot, szépséget, színt, ízt, hangulatot. Kinek-kinek azt, amire igénye van: a rendezvény nem csak a hajdani, hanem a kortárs mûvészetet is felkarolja, olyannyira, hogy a trubadúrmuzsika mellett akár dzsesszt is hallgathatsz.
Túl hosszú is lenne felsorolni, mi mindenrôl maradnál le, ha lusta lennél elmenni a rendezvényekre, vagy legalább a szülôház elôcsarnokába, hogy végigböngészd a plakátot és kedved szerint válogass a programokból. Lehet, hogy máris sok mindent kihagytál, ami érdekelt volna. Annyit azonban elárulok — s ez biztosan nem hagy hidegen — hogy holnap, azaz vasárnap este Mátyás király szülôházának nagytermében születésnapi óriástorta kerül terítékre, s a szegény kiéhezett deákoknak is juttatnak a csemegébôl. Feltéve, ha azelôtt — az Amaryllis által tartott reneszánsz táncházban — becsülettel megforgatják a szakácsnékat.
Antal István és Antal Zoltán ikrek. Jelenleg elsôévesek a Babes–Bolyai Tudományegyetem testnevelés szakán. Kipróbálták már a pingpongot, az úszást, a karatét és a sakkot, mielôtt rátaláltak volna az atlétikára. Nyolc éve vágtázók: 100, 200 és 400 méteres távokat szaladnak egyéniben és váltóban. Egyéniben Zoli volt már országos elsô, második és harmadik, a Balkán-bajnokságon pedig a váltóval a dobogó második fokán állhatott. Legfontosabb közös díjuk váltóban az országos bajnoki cím. Nekünk is együtt válaszoltak. De azért külön:
— Szerintetek mi a sport lényege?
— Személyiségalkotó olyan szempontból, hogy nevel.
— Az ember megtanul viselkedni. Én soha nem vettem észre, hogy hatására büszkébb vagy beképzeltebb lennék. Mindig az embert akartam megmutatni magamból.
— Amióta sikeresek vagytok, az emberek másképp néznek rátok, vagy semmi sem változott?
— Változott: figyelembe veszik, hogy a sportot az egyetemmel összekapcsoljuk.
— Kettôtök közül ki a jobb?
— A sportban én — válaszol magabiztosan Zoli.
— Meg szeretném jegyezni, hogy a versengés közöttünk mindenben megvan. Tanulásban az egyik jó, sportban a másik.
— A sport mellett mennyi idô jut tanulásra, szórakozásra?
— Elég kevés. Hétvégenként azért csak elintézhetünk mindent... ha az idôt beosztjuk. A sport nagy elônye, hogy megyünk táborokba, s már ez is szórakozás.
— A líceumi évek alatt úgy osztottuk be az idôt, hogy délelôtt iskolába mentünk, délután sportoltunk. Amikor végre hazaértünk, már elég fáradtak voltunk, ezért általában reggel ötkor keltünk, hogy tanulhassunk. A közfelfogás azt tartja, hogy aki él-sportoló, az egész nap sportol, a tanulást teljesen elhanyagolja. Nálunk ez nem így van. Mindig arra törekedtünk, hogy a sport mellett jó tanulók is legyünk. Szerintem a sport nem akadályozza, hanem segíti a tanulást. Aki a sportban ambíciós, az az élet minden területén harcolni fog.
— Milyen terveitek vannak?
— Még jó pár évig szeretnénk folytatni a sportot. De nekem az elsôdleges cél az egyetem elvégzése, majd állást fogok keresni. Lehetôleg Kolozsváron.
— Úgy szeretnék élni, hogy soha ne nézzek vissza megbánással arra, amit tettem, vagy ötvenéves koromban jöjjek rá, mennyi mindenrôl lemaradtam. Különben mi mindig a sokoldalúságra törekedtünk. Magas célokat tûzünk ki, és harcolunk értük.
— Sokan tévesztenek össze benneteket?
— Sokszor elôfordult már ilyen. Elsô látásra nagyon hasonlítunk, viszont amikor megismernek, észreveszik a különbségeket — a viselkedésünktôl a személyiségjegyekig.
— Volt olyan eset, hogy kihasználtátok, hogy ikrek vagytok?
— Próbálkoztunk... egy csajjal, de rájött.
Mátyás-napok kilencedszer
A történet folytatódik
Szombat
12 óra: (Mátyás Király szülôházában)
Gyöngyszemek a reneszánsz Angliából — a nagykárolyi Collegium régizene-együttes koncertje;
Hangzó kövületek — középkori reneszánsz dallamemlékek a magyar népzenében — elôadó: Öllerer Ágnes.
Vasárnap
11 óra (a Kolozsmonostori Apátság templomában)
Ünnepi mise, igét hirdet Kádár István, ünnepi beszédet mond Angi István;
17 óra (a szülôházban)
Country dances — angol reneszánsz táncok az Amaryllis régizene- együttes elôadásában;
19 óra (a szülôházban)
Amaryllis-táncház óriástortával.
Hétfô
17 óra (Brassai-líceum, az Unitárius püspökség dísztermében)
Mi az ember? — Hamlet 1601–2001, Horváth Andor elôadása;
Fotókiállítás: Stratfordtól a Globe színházig — Köllô Katalin úti élményei.
Szerda
17 óra (a Györkös-Mányi Albert emlékházban)
Music For a While — viola da gamba hangverseny — Chanterelle;
A Mátyás-terítô — kerekasztal-beszélgetés, bevezetôt mond Turánitz J. Lajos.
Csütörtök
17 óra (a Bánffy-palotában)
Az idô alakja és lenyomata (Hamlet) — Dorel Gãinã és Howard Swiel (Svájc) fényképkiállítása, bevezetôt mond Alexandra Rus.
Alapszabálymódosítás
a legfôbb téma a szerdán, február 28-án délután 6 órától sorra kerülô KMDSZ-közgyûlésen. A helyszín: a Báthory-líceum.
Igazunk volt. Már megint. Mivel szinte mindenkinek van ilyen élménye. Az már más kérdés, hogy nem mindenki szereti leírni az élményeit. De aki igen, annak köszönjük. Mert errôl az állatfajtáról is kell írni. Miért állatfajta? Hát mert van az a vicc, hogy „A víziló is ronda nagy állat, büdös a szája, mégsem mondja, hogy: jegyeket, bérleteket kérem!" Viszont ez a fajta igen szívesen mond ilyesmit, akár napjában többször is.
Mi is többször összefutottunk már velük, saját élményeinket is szívesen megosztjuk veletek, olvashatjátok alább. Lesz szó rendes ellenôrökrôl is, mert némelyek szerint ilyen is akad, de megemlékezünk azokról is, akiket kifejezetten az emberiség bosszantására tenyésztettek ki. Legyen tehát ez az ô oldaluk, és érezzék magukat megtisztelve ezáltal. Nem bízunk abban, hogy esetleg ôk is olvassák lapunkat, de azért hátha mégis. Egyébként pedig úgyis mindegy, mivel ez az intézmény továbbra is virágozni fog. Úgy kell nekünk.
Az ellenôrök este tízig járnak. Ekkor kell leadják aznapi zsákmányukat. Ezt pedig minden jólnevelt diák tudja. Így aztán csodálkozó szemmel bámuljuk azokat, akik ilyenkor is jegyet lyukasztanak.
Harmincas, fél tizenegy. Útban a központ felé. Négy-öt ember a buszon, mindenki álmosan pislog. Velem szemben negyvenes, buta képû, elhízott fazon, tipikus ellenôr. Gondolkodom, szálljak-e le az elsô megállónál, mielôtt elôvenné igazolványát, aztán úgy döntök, lehet bármilyen ellenôrképe, én bizony nem dôlök be a látszatnak ebben az idôpontban. Már csak egy megálló a központ, az ellenôrképû nyugodt arccal benyúl farzsebébe, elôveszi igazolványát, megforgatja kezében. Közben próbálom felidézni magamban az apostolok neveit, minél több, a közösüléssel kapcsolatos kifejezéssel társítva azokat. Aztán az ellenôr megnézi az igazolványával együtt hátsó zsebébôl elôbújt naptárát, és visszacsomagolja az egészet. Ezután vizenyôs szemekkel rám néz, mosolyog egy bambát, és együtt szállunk le a kiürülô harmincasról.
Pár évvel ezelôtt, még zsenge licista koromban, hazafelé utaztam néhány iskolatársammal hétvégére. A nagy meleg és a személyvonat ringatása elálmosította az amúgy vidám társaságot. Páran már nyújtózkodtak, ásítoztak, kényelmesen felpakolták lábaikat a szemben lévô ülésre. Mivel a fülkét mi uraltuk, a gátlástalanabbak jól elterpeszkedtek. Teljes harmónia, csönd, nyugalom, csak a vonat ütemes kattogása hallatszott.
Robbanásszerûen nyílik az ajtó, s már elôttünk áll a jegycsípô, ôt követi két pókerarcú alak. Jegyünk volt, de tudtuk, hogy baj lesz a „terpeszkedôkkel". A pókerarcúak bejelentik, hogy ôk az állami ellenôrök. Erre már a szendergôk is ébredezni kezdtek, szedegették lábaikat lefelé, de már túl késôn...
A szigorúbb pókerarcú már nyugtákat kapargat elô táskája mélyérôl, nem vitázik, büntetni akarja a „terpeszkedôket". Ekkor egyik társunk zsebébôl véletlenül kiesik egy doboz Kent. Papírzörgés elnémul, szemek összenéznek, s egy bátortalan hang megszólal: „Megkínálhatjuk?"
Így úsztuk meg a büntetést három szál cigivel, s örültünk, hogy ilyen szép országban élünk, ahol virágzik a korrupció. Próbáljátok ki ti is, ki tudja, hátha cigizik?!
Volt egy jól bevált módszerem, amellyel jegyet lehet spórolni: megôrzöm a kilyukasztott példányt, megjegyzem a jármû számát és ugyanazzal kocsikázom visszafelé. No, persze, ez nem mindig jön be, de volt egy idôszak életemben, amikor ezt sûrûn megtehettem.
Egyszer ugyancsak éppen így ütemeztem be a közlekedést. Loholtam a busz után, sikerélmény: idejében felugrottam. Visszafelé is ment minden, mint a karikacsapás: idejében elintéztem a dolgomat, és sikerült ugyanarra a buszra felülnöm — elégedetten dôltem hátra.
Egyetlen apróságról feledkeztem meg. Örömmámoromban, hogy elkaptam a buszt, odafelé nem lyukasztottam... S természetesen jött az ellenôr. Egy ideig közösen kerestük a (nem létezô) lyukat a jegyen, aztán elfogyott a türelme. A vége már klasszikus...
Decemberi délután. A megállóban néhány közömbös várakozó. Köztük egy magas, szôke, kopott farmeres egyetemista. Olcsó cigit szív, amelyet néha csak úgy forgat az ujjai között, hogy teljen az idô. Én vagyok. Sietôs lenne az utam. Holnap vizsgám van.
Megérkezik a trolim (az enyém is?), fel is szállok, azonban két alak utamat állja: összehúzott szemöldök alól jelentôségteljesen néznek rám. Gyanúsak. Én is nekik. „Vrei sã treci?"–- kérdezi az egyik. Meglepôdöm, nagyot nézek, és igennel felelek. Úgy érzem, nincs ebben semmi különös, de azért válaszomat ki kell egészítenem egy kis mimikával. Mosolygok.
Aztán eltávolodnak kissé, le is tudok ülni, hiszen van elég szabad hely. Furcsamód elég kellemes lett volna a légkör: se hideg, se meleg, se zaj, elég rendes utasok. De ez a két „ellenôr"-nek nevezett valaki... S amikor már megkönnyebbültem, mint egy sikeres mechanika vizsga után, látom rámszegezett tekintetüket. Na, ezek kiszemeltek engem — mondom magamnak. Hozzám is lép az egyik bôrkabátos, meglobogtatja igazolványát, és: „kérem az utazási jegyét!" — mondja. Közben vigyorog, mintha azt mondaná: „Na! Végre láthatod, ki vagyok én!" Én igyekszem jobban mosolyogni (jaj, de úgy vigyorogni nem tudok), és odanyújtom az egyik végén kilyukasztott jegyemet. Éppen egy megállóba érünk, kinyílnak az ajtók. Ô elég udvariasan rámszól: „Nagyon sajnálom, ez a jegy nem érvényes, tessék leszállni!" Mosolyom elfanyalodik, és próbálom kimondani, hogy nem értem, én az elôbb lyukasztottam ki, és helyesen. Közben az ajtók újra bezárulnak. Utazom tovább. Meddig? Persze, egyre kellemetlenebb a hangulat. A másik ellenôr rámordít: „Mi az, te nem hallasz jól?! Megkért a kollégám, hogy szállj le!" Az én látszólagos nyugodtságom még jobban dühíti. Hozzám lép, galléron ragad, és magyaráz: vagy leteszek neki most helyben 35 ezer lejt, vagy 24 óra alatt 200 ezer lejt. Ugyanaz a hanghordozás.
Már félig elhiszem azt, amit mond, szinte belenyugszom a helyzetembe, de aztán felbátorodva a „csendesebbik" felé fordulok, s a lehetô legszelídebben megkérdezem: mégis, nem lehetne visszaadni a jegyemet legalább, mert az egyik vége még használható. Ide is adja. De az a másik tovább ordít. Személyazonosságimmal és egyetemi indexemmel hadonászva fejtegeti, én is egyike vagyok azoknak, akik romlásba döntik ezt az országot („care duc tara la pieire"). Volt annyi lelkierôm, hogy a vállára tegyem a kezem, erôsen a szemébe nézzek, és megkérdezzem: „Lesz szíves egy jegypróbát venni ott a lyukasztóban?" „Ce bã, mã, încerci sã scapi?" — volt a kérdô válasz.
Az utasok is felfigyeltek a jelenetre. Egyik ellenôr sem akarta teljesíteni a kérésemet. Most jött a megmentés. Láss csodát, ott valahol egy harmadik ellenôr is létezett, aki végighallgatta az egészet. Odajött, és mutatott egy elôre elvégzett próbát. (Ô tudta, hogyan kell csinálni.) Minden rendben van, mondta, bocsánatot kért a két „hôs" nevében, majd köszönt. Ilyen ellenôr is van.
Azok ketten visszaadták az irataimat, szó nélkül hátat fordítottak. Talán elvárták volna, hogy bocsánatot kérjek tôlük azért, hogy nem voltam képes egy sörrevalót adni nekik (amibôl én napokig kosztolok).
Múlt héten arra lettem figyelmes a buszon, hogy mennyi ötletesség is szorulhat egy csöppnyi gyermeki agyba. Megdöbbenésemet egy tízéves forma kölyök okozta, akit napraforgómag rágcsálása közben váratlanul ért a menetrendszerinti harmincas busz érkezése. Pillanatnyi töprengés nélkül, csemeténk úgy gondolta, nem szakítja félbe lélekemelô tevékenységét, de azért felszáll a buszra. Ott is tudja folytatni, elvégre nem zár az a fránya ajtó olyan tökéletesen! Tehát a kölyök nem is igyekezett a busz belseje felé. Kényelmesen nekitámaszkodott arccal az ajtónak, aztán hajrá: egy szem mag a szájába, egy roppantás, egy-két rágó mozdulat, egy célzás az ajtó résén keresztül, ki, az úttestre. És megint elölrôl. Körülnéztem, ahogy a jólnevelt állampolgárok szoktak: ilyenkor mindenki azt várja, hogy valaki majd csak rászól az illetlenkedôre. Persze, senki nem kezdeményez. Mert elôre tudják, hogy nincs értelme, hiszen a gyereknek nem mi kellene megmondjuk azt, hogy — a buszon különösen — nem illik a napraforgómag héját szétköpködni. Én a kölyök édesanyjára (vagy édesapjára?) gondoltam, aki — valószínûleg — ugyanilyen nyugalommal teszi mindezt otthon, a munkahelyén vagy az utcán, fényes délben. És eszembe jutott az is, mi lenne, ha esetleg egy „hatósági személy" közbenjárására lenne kénytelen a neveletlen csemete abbahagyni szemet gyönyörködtetô tevékenységét. De ilyenkor, persze, sehol egy ellenôr, nem is beszélve arról hogy ô különben sem foglalkozna ehhez hasonló apróságokkal.
Aztán, hazafelé menet, egy leg-alább ennyire meglepô esetet láttam. A fôszereplô ismét egy legényke volt, aki épp az iskolából igyekezett hazafelé. Táskával a hátán, leült egy székre. Néhány pillanattal késôbb egy „kedves" bácsi megállt a legény elôtt, és elkezdte: „Mit gondolsz, nem kellene átadnod a helyed az idôsebbeknek?" A gyerek elpirult. „Nem látod, mennyien tolongunk itt, idôsebbek nálad?" A gyerek felállt a helyérôl. „Nem mondta az anyukád, hogy illik átadni a helyed?!" „De igen — motyogja a gyerek — elnézést kérek." És már el is tûnik a tömegben, fülig vörösödve. A bácsi pedig tovább mondja a magáét arról, hogy az ilyen neveletlen gyerekek miatt tartunk ott, ahol, mert nem tisztelik az idôseket, mert nem nevelik meg a gyerekeket, és így tovább. Ismét körülnéztem, de megint ugyanaz a lehangoló kép fogadott: mindenki a padlót bámulta, miközben sokunk arcára rá volt írva: nem feltétlenül adunk igazat a bácsinak. Nem azért, mert nem kell átadni a helyet. Én inkább azért tiltakozom, mert a gyereknek ugyanannyi joga van azon a széken ülni, mint a húsz és negyven közötti nôknek és férfiaknak, akiknek eszébe sem jut, hogy a helyüket átadják.
Nem szeretnék messzemenô morális következtetéseket levonni az ügyekbôl, de már kételkedni kezdtem az ellenôrök munkájának helyességében. Megbüntetnek néhány gyengébben öltözött utast, akinek nem jut pénze buszjegyre. Ahelyett, hogy rendet tartanának a jármûveken.
Tényleg, minek az ellenôr, ha mindenki azt csinál, amit akar?
A zene olyan mûvészet, amelynél a kész alkotás még nem kel életre: az elôadók nagy mértékben járulnak hozzá egy mû sikeréhez vagy bukásához. Nem csak arról van szó, hogy vokálisan hogy oldják meg a szerepet, de színészileg is „adniuk kell" — fokozott mértékben érvényes ez a Verdi-operákra, hiszen ezen mûvek humánuma az, amelyet mind az elôadónak, mind a közönségnek éreznie kell.
Összeállításunkban Kirkósa Júlia, Bancsov Károly, Kiss Domokos és Hercz Péter nyilatkozik.
— Melyik volt az elsô Verdi-szerepe?
K. J.: — Az Álarcosbál Améliája 1974 tavaszán, amikor Vargha Piroskával felváltva énekeltük — én a második szereposztásban. Ez volt az elsô fôszerepem. Megnehezítette a dolgomat az is, hogy ekkor váltottam át mezzóból szopránra. 5–6 év után újra mûsorra tûzték ezt az operát, s akkor már könnyebben ment. A második felvonásban szinte állandóan a színpadon vagyok — a teljes férfikar, 3–4 férfipartner mellett egyedül — és énekelek: nagyária, a tenorral duett, utána a tenorral és a baritonnal tercett, egy hatalmas jelenet és a finálé. Komoly erôfeszítés 35–40 percet egyfolytában énekelni, teljes férfikórus „társaságában". Tele van drámaisággal és feszültséggel a második felvonás.
B. K.: — Még zeneakadémiai hallgatóként megadatott az a kiváltság, hogy elénekelhettem az idôs Germont szerepét a Traviatából. Fiatal mûvészként nagy részben köszönhetem ezt Szarvady Gyula karmesternek és barátomnak, aki megalapozta szólistai karrieremet. Szigort, pontosságot, tiszteletet, a mûvészet iránti alázatot, és nem utolsósorban a színpad tiszteletét oltotta belém, mely egész életemen át végigkísér.
K. D.: — Elsô Verdi-szerepem nem volt fôszerep, több kisebb szereppel kezdtem, de a versenyvizsgán Verdi-áriákkal felvételiztem. Egy bukaresti meghallgatáson is Verdi-áriákat énekeltem, ahol Arta Florescu felfigyelt rám. Emil Marinescu, a bukaresti román opera vezetô tenoristája elôtt is Verdit énekeltem.
H. P.: — Elsô Verdi-szerepemet — Monterone grófot a Rigolettóból — fôiskolás koromban énekeltem, amikor alig egy-két éve voltam az intézmény tagja: nem nagy szerep, de elég mutatós, és én nagyon szeretem.
— A Verdi-operák szerepeihez „fel kell nôni", „meg kell érni". Vokálisan és színészileg is érvényes ez a megállapítás vagy inkább csak színészileg?
K. J.: — Nem csak vokális és színészi „érettségrôl" van szó, hanem emberi érettségrôl is. Egy huszonévesnek nincs kellô élettapasztalata, esetleg nem tudja anya- vagy hôsnô-szerepben elképzelni magát. Ehhez idô kell, néhány kisebb szerep, néhány év a színpadon, amikor a kezdô tapasztalatot szerez, és utána lehet alkotni. A rendezô munkája nagyon fontos egy kezdônek. Sosem fogom elfelejteni — habár nem tartozik ehhez a támakörhöz — hogy 1973 szeptember 1-tôl voltam az intézmény tagja, de már ez elôtt néhány nappal próbáltam a Három a kislányból Grisi Lucia szerepét. Amit nekem akkor Horváth Béla mondott, azt én most se felejtettem el, és a mai napig is tudom hasznosítani a színpadon. A rendezônek nagyon nagy szerepe van egy énekes „palánta" nevelésében.
B. K.: Ezen kritériumok nem a szó szoros értelmében érvényesek. Nem kell feltétlenül 25 évet eltölteni a színpadon és kétezer elôadást elénekelni. Ez egyéntôl függ. Nem lehet átugorni bizonyos fejlôdési szakaszon, mely több éves tapasztalatgyûjtést foglal magába. Hogy ez hány évet vagy hány elôadást jelent, függ a tanítómesterektôl, a komolyságtól és a kitartástól. Nem szokásom szerepet oktalanul visszautasítani. Több mint két évtizedes színpadi pályám alatt volt alkalmam megtapasztalni azt, hogy minden opera- vagy operettszerepem csak hasznomra vált. Ennyi év után már van hova „nyúljak". Verdi a maximumot követeli meg az énekesektôl mind színészileg, mind vokálisan. Ahhoz, hogy egy énekes hitelesen alakítsa a Rigolettó címszerepét, és tolmácsolni tudja azokat a lelkiállapotokat, amelyeket Verdi leírt, át kell élni néhány, saját gyermeked okozta álmatlan éjszakát.
K. D.: — A magyar operába kerülve a mantuai herceg szerepét már hibátlanul tudtam, de kitartó munka volt emögött. Nagyon fontos a lelki beállítottság, a hangi adottságok és a mûveltség. Énekeltem a Traviata Alfrédját, a Boccanegraból Adornót, Macbethbôl Macduffot és Malcolmot.
H. P.: — Minden szerepre érvényes ez. Nincs olyan zeneszerzô, akit komoly elôtanulmányok nélkül le lehet énekelni.
— Melyik a kedvenc Verdi-szerepe?
K. J.: — Mindegyiket nagyon szeretem. Talán a Trubadúr Leonórája áll hozzám a legközelebb. De ugyanakkor szeretem a Don Carlos Valois Erzsébetét is, és a Simon Boccanegra Amelia Grimaldiját, és Lady Macbethet is. Így valósulhat meg az a fokozás, amelyrôl már szó volt. A Lady szerepét huszonévesen el lehet ugyan énekelni, de ahhoz, hogy jól alakítsd a figurát, egy fél emberöltô élettapasztalata szükségeltetik, amikor az énekes magabiztosan birtokolja azokat a színészi eszközöket és azt az énektechnikát, amely minimum 2 oktávot illet. A Macbeth második felvonásának elején van egy duett, amelyet egy olyan ária követ, amely lassú bevezetéssel indul, és rögtön hôsies hangvételû, skálaszerû futamokkal folytatódik, aztán jön a drámai kulminációs pont. Az 1998-as Thália Színházi vendégszereplésünk kritikájában említették meg, hogy a Macbethet csak a milánói Scala és a kolozsvári magyar opera társulata játszotta abban az idôben. Ez nekem minden kritikánál többet ért, és feledtette azt a rossz érzést, hogy a pesti elôadásunkat alig háromszázan nézték meg. A mi munkánk olyan, hogy mindegy, hogy ketten ülnek a nézôtéren vagy ezren, az énekes ugyanolyan intenzitással kell hogy énekeljen. Örvendek, hogy volt alkalmam elénekelni ezt a ritkán hallott szerepet.
B. K.: — Három komoly szerep — Simon Boccanegra, Macbeth és Rigoletto — után került sor Nabuccónak, ennek a csodálatos személyiségnek a megformálására. Ezen elôzményekre feltétlenül szükség volt, mert a Nabucco érzelmileg és vokálisan a maximumot követeli — több lelkiállapoton megy keresztül egy behatárolt „kritikus" periódus alatt: az Isten káromló ördögi figurától számos megpróbáltatáson keresztül jut el a megtérésig, amely magában hordozza a bocsánatot és a megtisztulást. A Nabucco minden bariton „imája". Ezt a csodálatos élményt, valóságos szellemi feltöltôdésként élem át minden elôadáson.
K. D.: — Minden Verdi-szerep fizikailag nagyon igénybe veszi az embert. Egy kis társulat, mint a kolozsvári magyar opera, nem tudja biztosítani azt, hogy csak Verdit vagy csak Mozartot énekeljen az énekes, nem beszélve az operettrôl. A legnagyobbak is ezt tartják maguk elôtt, hogy milyen szerepet vállaljanak el. Mindig azt kellett énekeljem, amire szükség volt, de soha nem utasítottam vissza szerepet. Most már van lehetôség arra, hogy vendégénekesekkel pótoljuk a hiányt.
H. P.: — Nekem igazán nincs sok nagy Verdi szerepem. A Zakariás a legnagyobb, utána következik a Banco és Paolo Albiani, de ugyanúgy kedvencem Monterone, vagy Silvano, a tengerész az Álarcosbálból. Nem csak a nagy szerepek lehetnek kedvenceink, kisebb szerepek is rengeteg dolgot rejtenek magukban.
— Miben rejlik a Verdi-operák népszerûsége, az énekes szemszögébôl nézve?
K. J.: — A Verdi-operák minden operaház repertoárjának alapkövét képezik. A verdi-i mérhetetlen dallamgazdaság talán nem található meg más operaszerzônél. Az olasz temperamentum, az olaszok zeneszeretete tükrözôdik a Verdi-operákban is. Verdi tanulmányai kezdetén Cherubini, Mercadante, Rossini, Bellini, Donizetti partitúráit tanulmányozta és emelett géniuszának egyéni hangvétele nyilvánul meg. Mûvei rövid idô alatt világsikerekké váltak.
B. K.: — Verdi alkotói munkássága idôben egybeesik azzal a korszakkal, amikor Európa népei a rabságból való szabadulásért küzdöttek. Nem csoda tehát, hogy Verdit, aki ezeket az elveket vallotta és hirdette mûveiben, a nép végérvényesen a szívébe zárta. Operáiból a hazaszeretet, áldozatkészség, az ôszinte szerelem, az igaz ügyért való elkötelezettség — és még számtalan nemes érzelem — árad. Minden társadalmi réteg számára van mondanivalója, és ez az évek hosszú során nem kopott meg, sôt!
K. D.: — A legsúlyosabb erkölcsi- filozófiai témákat feszegette, és politikai kérdéseket vitt a színpadra, a végletekig kihasználva az énekesek kvalitásait. Az a drámaiság talán senki másnál nincs, mint Verdinél. Színes a hangszerelése, és a kórusban nagy erôket mozgat meg. Ha az ember végig tud énekelni egy Verdi-szerepet, akkor felnéz rá a közönség.
H. P.: — Abban a pillanatban, amikor az ember meg tudja oldani egy szerep próbatételeit, hálás szerepekké válnak. Nagyon népszerû és „hozzáférhetô" Verdi zenéje, de ez Verdi zsenialitásának tudható be. A Nabucco megírása után egész Olaszország dúdolta a dallamokat.
— A február elsejei gálán megszólaltatott mûvekrôl egy pár szót...
K. J. — Teljesen objektív okok miatt, olyan mûveket adtam elô, amelyeket már énekeltem. A gála próbáival párhuzamosan folytak a Vermesy-opera próbái — úgy éreztem, hogy szellemileg megterhelô új szereppel fellépni a gálán. Örvendetes, hogy ilyan rövid idô alatt meg tudtuk mutatni, hogy mire képes a társulat.
B. K.: — Nagy vállalkozás volt, mivel fôleg kevésbé ismert és kevésbé játszott Verdi-mûvek szólaltak meg. Szerintem a közönség csak nyert ezzel az elôadással, mert olyan zenei „csemegéket" hallhatott, amelyekre más alkalomkor nem kerülhetett sor. Köszönhetjük a sorsnak, hogy ez alkalommal is hallhattunk néhány kivételes teljesítményt vendégeinktôl.
K. D.: — Sok pozitív visszajelzést hallottam a közönség soraiból, és nagyon örvendek, hogy még van olyan ember, aki szívén viseli a Verdi-operák igényes elôadását — ilyen ember Kürthy András — aki a jelenlegi körülmények között is jó színvonalú elôadást vitt színre.
H. P.: — Nagyon sajnálom, hogy egy ilyen nagyszerû rendezvényen nem lehettem jelen. Minden operatársulat kötelessége megemlékezni Verdirôl, és én úgy gondolom, hogy a kolozsvári magyar opera meg is tette ezt. Az, hogy a gála ilyen jól sikerült, az nagymértékben Kürthy András érdeme, hogy a meglévô keretek között sikerült egy ilyen szép produkciót színre vinnie.
— Kedvenc operaszerzôje Verdi?
K. J.: — Talán Puccini-világa még közelebb áll hozzám. Verdinél a zenedráma, a dallamok és a karakterek sokszínûsége áll a középpontban, Puccininál az érzelemvilág még gazdagabban fejezôdik ki.
B. K.: — Egy operaénekesnek karrierje során több kedvenc zeneszerzôje lesz; ezek a karrier során változhatnak. Hatással van ránk az is, hogy mit és milyen mértékben tudunk megoldani. Vannak kedvenc szerzôk, de vannak „dédelgetett" szerzôk is. Szeretem Mozartot, Donizettit, Puccinit, Rossinit, de a legteljesebb lelki és szakmai elégtételt Verdi-szerepek éneklésekor érzem. Verdi a teljes felkészültséget követeli meg az énekestôl mind vokális, mind színészi szemszögbôl. Ez hosszú évek munkájába telik, de egyszer csak meghozza gyümölcsét, és akkor elmondhatja az énekes, hogy megérte.
K. D.: — Nyugodtan mondhatom, hogy igen.
H. P.: — Verdi kedvenc zeneszerzôm, romantikus jellege és érzelemgazdagsága miatt. Ugyanakkor megalapozott énektechnikát igényel. Amikor az énekes eljut oda, hogy meg tud oldani egy Verdi-szerepet, nagy elégtételt érezhet.
— Van-e Verdi-szerepálma?
K. J.: — Remélem, lesz alkalmam elénekelni Desdemonát.
B. K.: — Verdi hatalmas repertoárját egy emberélet alatt nem lehet átfogni. Jó néhány szerepet játszottam el eddig, de „akad még a kosárban" néhány dédelgetett szerep. Nagyon szeretném magam látni az Otelló Jágójaként és az Álarcosbál Renatójaként, de nagy örömmel játszanám a Falstaff Fordját is.
H. P.: — Falstaff a szerepálmom, sajnos még sehol sem tudtam elénekelni, habár már többször is közel álltam hozzá. Imádom ezt a szerepet, nem csak azért, mert Verdi-szerep, hanem mert úgy érzem van egy pár közös vonás köztem és Falstaff között.
— Melyik az a Verdi-opera, amelyet, bár jelenleg nem játssza a kolozsvári társulat, de úgy gondolja, hogy mûsoron kéne tartani, azaz szívesen elénekelné?
K. J.: — A kolozsvári társulat elsôsorban tenorhiány miatt nem tudja elôadni a legnépszerûbb Verdi-operákat. Még ha kompromisszummal is, de színen kéne tartani például a Trubadúrt, az Álarcosbált, ha nem is mindig parádés, elsôrangú szereposztásban, hisz mindig voltak kompromisszumok. Ha tudunk vendégszereplôt hívni más elôadásra, miért nem lehetne a Verdi-operáknál is alkalmazni ezt az elvet?
B.K.: — Reméljük, hogy a közeljövôben „visszahozunk a sírból" néhány nagy sikert elért Verdi-operát: a Rigolettót, a Trubadúrt, vagy lesz erô újakra is. Az akarat a legfontosabb. A kolozsvári közönség ki van éhezve a Verdi-operákra, és teljes mértékben meg is érdemli, mert jóban-rosszban kitartottak mellettünk.
K. D.: — A végzet hatalmára gondolok. Marinescu mestertôl kaptam ajéndékba saját partitúráját, miután a bukaresti filharmónia rendezésében egy koncerten énekeltem Alvaro áriáját. Jó húsz évvel ezelôtt, és láttam Ilosfalvy Róbertet a szerepben, a Szegedi Szabadtéri Játékokban.
H. P.: — Nálunk egy Verdi-opera színrevitele elsôsorban a szerepek kiosztása miatt nehézkes, mondhatnám úgy is, hogy szinte lehetetlen. Nagy gond, hogy az utánpótlás nem megy zökkenésmentesen. Nálunk elég hiányos a szereplôgárda. Sokan elmentek nyugdíjba, vagy külföldön énekelnek. Nem tudom, melyik az az opera, amelyet problémamentesen színre lehetne vinni. Az elôbb említett Falstaff is szereposztási nehézségekbe ütközik.
Mátis Jenô, az RMDSZ Kolozs megyei szervezetének volt képviselôje nyolc évig tevékenykedett a román parlamentben. 1989-ben villamossági mérnök oklevelet szerzett a brassói egyetem mechanika karának elektrotechnika szakán. 1990-tôl a budapesti Közgazdasági Tudományegyetem Posztgraduális karán folytatta tanulmányait, 1991–1998 között pedig az Eötvös Loránd Tudományegyetem Állam- és Jogtudmányi karának politológia szakos hallgatója volt. 1993-ban a budapesti Századvég, 1994-ben a bukaresti Alapítvány a Pluralizmusért és a Kelet-Európai Demokráciáért Intézet által közösen szervezett Fiatal vezetô politikusok iskolájában szerzett oklevelet. Az érdekvédelmi tevékenységet a MADISZ-ban és az RMDSZ-ben kezdte el. Az elmúlt nyolc év tapasztalatáról kérdeztük Mátis Jenôt.
— A nyolc év parlamenti tevékenységét két részre kell osztani, hiszen két teljesen különbözô mandátumról volt szó. Az 1992–1996 közti periódus az elsô mandátumot jelentette a maga újszerûségével, az akkori politikai környezettel és helyzettel. Egészen más volt politizálni ellenzékbôl, mint 1996 után, amikor az RMDSZ kormányzati szerepet vállalt. Nem érdemtelen megjegyezni, hogy az elsô négy évben távolról sem voltak olyan infrastrukturális lehetôségek, mint a második mandátum alatt, a képviselôi irodák is csak 1995 tavaszától kezdtek el mûködni. Ez az idôszak egészen másfajta értékelést követel meg, mint az 1996 utáni peridódus, amikor a képviselôk politikai eszköztára úgyszintén radikálisan megváltozott. Mi az, amit sikerült megvalósítani az elképzelésekbôl? Nem sok. Nagyon sok ifjúságpolitikai elképzeléssel vetettem be magam a harcba, amelybôl a törvényhozás szintjén az elsô mandátum alatt vajmi kevés valósult meg. Máig nem sikerült tisztázni a volt KISZ-vagyon utólagos helyzetét, az ifjúsági tevékenység támogatásának általános rendszerét, a helyi hatóságok szerepkörét ezen a téren stb. Az elsô négy évben általános politikai kérdésekben sem igen volt lehetôségünk, befolyásolni a törvényalkotási munkát. Egy-egy benyújtott törvénytervezet kapcsán tudtunk igazából elérni némi eredményt. Mindkét mandátum nagy hiányossága, hogy nem sikerült elfogadtatni a kolozsvári, állami, magyar tannyelvû egyetem visszaállításáról rendelkezô törvénytervezetet, a nemzetiségi kisebbségi autonómiákról szóló jogszabályt. Úgyszintén nem sikerült megszavazni egy megnyugtató ingatlantörvényt, amely megfelelô módon rendezné a közösségi és egyházi javak visszaszolgáltatásának kérdését. Apró eredményeket sikerült elérnünk, ilyen a helyi közpénzügyi törvény elfogadása, amely ha nem is nagy, de bizonyos fokú elôrelépést jelent az önkormányzatok gazdasági, pénzügyi önállóságának megteremtése felé. Megemlíthetô egy-két szakmai jellegû törvény is, mint például a kis- és közép vállalkozásokról szóló jogszabály vagy a biztosítási tevékenység általános mûködésérôl és felügyeletérôl rendelkezô törvény, amelyek jogi kodifikációja nagyon régóta váratott magára.
Mint ismeretes, nyolc évig a költségvetési, pénzügyi és bankügyi szakbizottságban tevékenykedtem. Ez egészen más volt mint a többi szakbizottság, amelynek asztalára a törvényhozási prioritásoktól, a mindenkori kormányprogramtól, a politikai és gazdasági helyzettôl függôen kerültek fontos vagy kevésbé fontos törvények. Tanügyi törvény az elmúlt tíz év alatt kettô volt, hasonló a helyzet a szociális jellegû jogszabályok esetében is. A mi szakbizottságunknak azonban minden évben véleményeznie kellett egy állami költségvetést, valamint egy társadalombiztosítási költségvetést. Ugyanakkor azt is el kell mondanom, hogy az elmúlt két mandátum alatt fogadtak el olyan törvényeket, amelyek jobbításához az RMDSZ-frakció is hatékonyan hozzájárult. Gondolok itt elsôsorban az értékpapírpiacot szabályozó alapvetô törvényre, amely megteremtette az értékpapírpiac, az elektronikus értékpapír-kereskedelem kialakulásához szükséges jogi feltételeket. Összegezve az elmúlt nyolc év tevékenységét elmondhatom, hogy tettük, amit tennünk kellett. Próbáltunk javítani a törvénytervezeteken, ezeknek végsô formáját megkíséreltük minél közelebb vinni az európai követelményekhez.
— Egyik legaktívabb képviselôként tartották számon, amit alátámasztanak a parlamentben elhangzott felszólalások is. Ön minek tulajdonítja, hogy nem sikerült újabb képviselôi mandátumra szert tennie?
— Kollégáimmal többször tapasztaltuk, hogy a választók, az egyszerû RMDSZ-tagok, de még az alacsonyabb szintû RMDSZ-tisztségviselôk, körzeti, kerületi elnökök, választmányi tagok gyakran nem megfelelô módon tájékozódnak a parlament munkájáról. Sokszor bebizonyosodott, hogy nem ismerik a parlament mûködését, a házszabályt, a bizottságok hatáskörét, a képviselôk jogait és kötelezettségeit, ki hogyan végzi a munkáját. A választópolgárok eléggé nagy hányada nem olvas újságot, nem hallgat rádiót, a napi politikáról nem tájékozódik, a különféle szakágazati politikák iránt még kevésbé. A kisebbségpolitika mindig sláger, mindig jó dolog. A tanügy szintén mindig sláger. Létezik még egy-két slágertéma. Vannak viszont elvontabb témák, amelyek kevesebb embert érintenek, kevesebben is értenek hozzájuk. Ezek nem a slágerpolitika témái, de amelyekkel foglalkozni kell. Hogy valaki hányszor szólt hozzá a parlamentben, hány parlamenti különleges kivizsgáló bizottság tagja volt, milyen külföldi vagy belföldi szakképzésen vett részt, mind olyan elemek, amelyek az egyszerû választópolgárt nem érdeklik. Ismeretes a Kolozs megyei történet. A küldöttgyûlés döntését nem vitatom. A demokratikus játékszabályok szerint azt el kell fogadni. Akárcsak a sportban, a politikában is meg kell tanulni veszíteni, nemcsak nyerni. Csupán az a kérdés merült fel bennem, hogy mennyire voltak a jelenlévô küldöttek felkészülve arra a döntésre, amelyet meg kellett hozniuk. Hogy azt az összes lehetséges pozitív információ birtokában hozták-e meg vagy sem. Nem tartom felelôs politikusoknak azokat, akik nem olyan programot fogalmaznak meg, amelynek nem látják a megvalósíthatósági lehetôségét. Ha pedig csak vajmi kevés valósul meg az ígéretekbôl, nemcsak az illetô politikus, hanem a szervezet is veszít a hitelességébôl.
— A rangsoroló küldöttgyûlésen többen felvetették az úgy nevezett „kuponügyet". Ön szerint ez nem hozható kapcsolatba a leadott szavazatok számával?
— Több alkalommal elmondtam, hogy „kuponügyben" nem én hoztam meg a döntéseket. Létezett egy megyei privatizációs bizottság, amelyben részt vett az akkori megyei gazdasági alelnök, a gazdasági ügyekkel foglalkozó két parlamenti képviselô, a Romániai Magyar Közgazdász Társaság (RMKT) Kolozs megyei szervezetének elnöke, a Romániai Magyar Gazdák Egyesülete (RMGE) Kolozs megyei szervezetének képviselôje és a KMDSZ keretében mûködô Közgazdasági Klub (KGK) megbízottja. Ez a testület döntött arról, hogyan történjen meg a kuponok elhelyezése. Újra el kell mondanom, hogy nem volt kötelezô a szelvényeket az RMDSZ-en keresztül elhelyezni. A privatizációs bizottság segíteni szeretett volna azoknak, akik nem tudták hogyan kell eljárni. Ugyanakkor azt is figyelembe kell venni, hogy a tôzsde és az értékpapírpiac akkor még nem alakult ki, a jogszabályok pedig folyamatosan változtak. Úgy vélem, ez a kérdés azért sem hozható össze közvetlenül a leadott szavazatok számával, mivel beszámolómat a küldöttgyûlés néhány tartózkodás mellett egyöntetûen elfogadta.
— Hol sikerült elhelyezkednie? Milyen elképzelései, tervei vannak a jövôre nézve?
— Szeretnék egy-két beindított programot tovább folytatni. Ismeretes, hogy bejegyeztettem az EASY Alapítványt, amely gazdasággal, közigazgatással, szociális és ifjúsági ügyekkel kíván foglalkozni. Ez az alapítvány több akciót is szervezett a közelmúltban. A megye több iskolájába egy közép-európai magyar nyelvû térképet juttattunk el, ugyanakkor segélyeket osztottunk ki általános iskolás gyerekeknek. Folyamatban van egy számítógépes program, amely fôleg vidéki iskolákat szeretne megcélozni és azokat felszerelni használt számítógépekkel. Ugyanakkor létrehoztuk az Alternatíva Egyesületet, amely fôleg ifjúsági programok megpályázását és lebonyolítását tûzte ki célul. Továbbra is tevékenykedni szeretnék a kis- és középvállalkozások területén. Ezzel szorosan összefügg, hogy az Erdélyi Vállalkozásfejlesztési Egyesület alelnöke vagyok és a Privát Business Klub elnöke voltam. El kell mondanom, hogy egy üzleti és pénzügyi tanácsadással foglalkozó cégnél helyezkedtem el, amely külföldi partnereknek nyújt romániai képviseletet, üzleti és pénzügyi tanácsadást.
— Az újabb parlamenti mandátum elvesztése azt jelenti, hogy végleg szakított a politikával? Amennyiben nem, akkor milyen szinten szeretne tovább részt venni a politikai életben?
— Ha az ember egy közösséget kíván szolgálni, nem kötelezô azt feltétlenül fôállásban lévô politikusként tennie. Az erdélyi magyarság ügyét sokféleképpen lehet és kell is szolgálni. A Reform Tömörülés Platform alelnöke vagyok a tisztújító kongresszusig. Több platform és körzet is jelölt MKT-tagságra. Amennyiben az SZKT tisztújításról szóló határozat véglegesítôdik és világosan látszanak majd a játékszabályok, és ezeket megfelelônek fogom tartani, valószínûleg elindulok egy SZKT-mandátum megszerzéséért. Nincsen szándékomban kiszállni az RMDSZ-politkából. A politizálást továbbra is az RMDSZ-en belül képzelem el. Úgy vélem, a kisebbségi politikus csak félig politikus, igazából érdekképviseleti tevékenységet ellátó közéleti szereplô. Szerintem a kisebbségi politikusnak soha nem lenne szabad igazi, vérbeli pártpolitikussá válnia. Egy biztos: van bôven tennivaló a közösségünk fejlôdése érdekében. Általában mindig az a gond, hogy nincs elég ember, és nem az, hogy nincs elég feladat. Nem hiszem tehát, hogy unatkozni fogok a közeljövôben.
— Mi a véleménye a jelenlegi politikai helyzetrôl, hogyan látja a románia magyarság jövôképét?
— Véleményem szerint jelenleg a romániai magyar közösségnek, sajnos, nincs nagyon csiszolt, pontosan kidolgozott jövôképe. Tudom, hogy ez kissé erôs állítás, de szerintem az elmúlt tíz év politikatörténete vaskosan benne van ebben. Az RMDSZ, mint a romániai magyarság érdekvédelmi és közképviseleti szerve az elmúlt tizenegy év alatt megpróbálta a parlamenti politikai érdekérvényesítés majdnem minden lehetséges útját. 1990-tôl 1996-ig ellenzékben voltunk, 1996-tól 2000-ig kormányon voltunk, jelenleg pedig konstruktív ellenzékként támogatunk egy kisebbségi kormányt. Mindez a parlamenti és az ebbôl fakadó kormányzati politizálás szintjére helyezte az erdélyi magyarság érdekérvényesítésének a szintjét. Ezzel párhuzamosan a kilencvenes évek elején beindult egy olyan folyamat, amely inkább a belsô önszervezôdésre, az autonómiára helyezte a hangsúlyt. Emlékeztetnem kell az 1992-es Kolozsvári Nyilatkozatra, az 1993-as harmadik brassói RMDSZ kongresszusra, amikor elfogadtuk a híres önkormányzati modellt. Még abban az évben meg kellett volna tartani a közvetlen, titkos és általános belsô választásokat. Ehhez képest most ott tartunk, hogy az RMDSZ nem tudta tizenegy év alatt véglegesen megtárgyalni a romániai magyar közösség autonómiájáról szóló statutumtervezeteket. Ez a munka leállt, különféle magyarázatok vannak rá. Egyike ezeknek a kormányzati szerepvállalás, amely más politikai érdekérvényesítés útjára terelte az egész közgondolkodást, politikai cselekvést. Nincs ebben semmi rossz. Akkor a többség úgy határozott, hogy ezt kell tenni, a demokráciában pedig mindig a többség dönt. Azt is el kell mondani, hogy az ilyen típusú politizálás mellett nagyon lassan halad elôre az erdélyi magyar társadalom önépítése. Megalakultak a civiltársadalmi, szakmai, szakági érdekképviseleti intézmények, ezekhez azonban nem társul igazából reális döntéshozó hatalom. Az elmúlt tíz évben egyedül az önkormányzatok erôsödtek. Ezek is fôleg ott, ahol az RMDSZ képviselôi többségben vannak. A polgármesterek megpóbáltak a „zászlóvivôi" lenni ennek az önépítési folyamatnak.
A másik kérdés, hogy mindaddig, amíg az egyes törvényekben megfogalmazott jogok a gyakorlatban nem valósulnak meg, csak messzi távolba tûnô délibáb és álom marad, hogy teljesen egyenjogú állampolgárai lehessünk Romániának. Elég ha csak a hírhedt 22-es sürgôsségi kormányrendeletre gondolunk, amelynek alkalmazása a Hivatalos Közlönyben való megjelenésétôl mindenki számára kötelezô lett volna. Mégis mennyi botrányt idézett elô. Az akkori jogász végzettségû belügyminiszter csupán ennek az egy kormányrendeletnek a jogosságát kérdôjelezte meg. Kettôs mérce van tehát. Mindenki egyenlô, de vannak egyenlôbbek. Nálunk általában akik sokan vannak, azok az egyenlôbbek. Elég ha csupán azt vesszük figyelembe, hogy a huszonegyedik században büntetlenül lehet olyan népgyûléseket tartani, amelyeken egy közösség ellen minôsíthetetlen vádak, fenyegtôzések hangzanak el. Bár most már jogszabály is létezik, sem az ügyészség, sem az államhatalom szervei nem lépnek fel az ilyen uszító megmozdulások ellen. Amíg ilyen környezetben élünk, nagyon nehéz úgy megfogalmazni a romániai magyarság jövôképét, hogy az egyszerre legyen politikailag elfogadható és a közösség érdekeinek is megfelelô. Ezek csupán a sajátságos problémáink, amelyek kisebbségi létünkhöz, a nemzetiségi jogokhoz, az oktatáshoz, a hagyományokhoz kapcsolódnak, és nem beszéltem még az általános gazdasági, szociális problémákról.
Ami a jelenlegi belopolitikai helyzetet illeti, az RTDP okos lépéssel, nagyon jó parlamenti választási eredménnyel biztos kisebbségi kormányt tudott alakítani. Az RTDP-nek sikerült kétoldalú ellenzéket kovácsolni a Nãstase-kabinet mögé, és érdekeinek megfelelôen hol az egyikkel, hol a másikkal köt pontszerû megállapodásokat. Úgy vélem, a közeljövôben olyan lépésekre is sor kerül majd, amikor a Nagy-Románia Párttal fognak szavazni. Ugyanakkor a romániai magyarság helyzetét nem lehet kiragadni abból az európai folyamatból, amelynek Románia most már több éve részese. Tagja lett a CEFTA-nak, várományosa az Európai Uniónak, elindult az integráció útján. Nem szabad figyelmen kívül hagyni azt a sajátságos helyzetet sem, amelyet a romániai magyarság és az anyaország viszonya jelent ebben az európai környezetben. Ezek mind olyan problémák, amelyek mentén lehetne ezt a kérdést igazán megválaszolni.
— Ha visszagondol az elmúlt nyolc évre, létezik-e valamilyen szakmai fájdalma?
— A politikusnak tennie kell azt, amit saját és szervezete programjában felvállalt. Ha vannak személyes jellegû fájdalmai, azokat felejtse el. Nem szabad az érzelmi politizálás síkos mezejére lépni. Azt hiszem, hogy a politikát racionálisan, tudományosan, megfelelô szakmai ismeretek birtokában kell mûvelni. Ami nem személyes fájdalom, hanem inkább hiányérzet, hogy az elmúlt tizenegy év alatt az RMDSZ-nek nem sikerült a nemzedékváltás problémáját hatékonyan kezelnie. Visszagondolok a kilencvenes évek hôsi korszakára, amikor örökös ellentét volt a Magyar Ifjúsági Szervezetek Szövetsége (MISZSZ) és az RMDSZ között. Szomorúan kell tudomásul vennem, hogy ez a helyzet most újratermelôdött a Magyar Ifjúsági Tanács és az RMDSZ között. Ez azt jelenti, hogy ezen a téren vajmi kevés mozdult elôre. Tizenegy elvesztegetett év, amely az RMDSZ jövôje szempontjából is nagyon sok kérdést felvet. Érdemes megnézni, hogy több helyen is az RMDSZ derékhadát képezô körzeti, kerületi elnökök, MKT- és TKT-tagok átlagéletkora mennyi volt ezelôtt tíz évvel és mennyi most, milyen mértékben sikerült az RMDSZ-nek itt-ott fiatalítani. Úgy vélem, hogy határozott és tudatos politizálással az RMDSZ sikeresen megoldhatja ezt a kérdést. Nem szabad elfeledkezni, hogy az elmúlt tizenegy évben a parlamenti választásokon folyamatosan csökkent az RMDSZ-szavazók száma. Ez nem csak a kivándorlásnak és a demográfiai csökkenésnektulajdonítható, hanem annak is, hogy az RMDSZ politizálása nem volt annyira markáns, iránytadó, ahogyan azt sokan elvárták. A belharcok, a különbözô belviták nem megfelelô kezelése szintén hozzájárult ehhez.
|
Váltóiroda |
Márka (Vétel/Eladás) |
Dollár (Vétel/Eladás) |
|
Carpatica Kereskedelmi Bank (bankközi) |
12 473/12 589 |
26 920/27 100 |
|
(valutabeváltó) |
12 500/12 700 |
26 700/27 000 |
|
Macrogroup (Fôtér 23., Sora, Bolyai 8., Szentegyház u. 4.) |
12 550/12 650 |
26 820/27 350 |
Az utcai pénzváltóknál a forint 93/95, a márka 12 700/12 800, a dollár pedig 26 900/27 000 lejbe került.
Február 24., szombat
A Román Nemzeti Bank mai árfolyamai: 1 német márka = 12 490 lej,1 USD = 27 004 lej.
Drága IDUSKÁNK! Boldog születésnapot, erôt, egészséget kívánunk szeretettel. MAMA, KRISZTI ÉS EMESE. (7312079)
A Kolozs Megyei Tanács állandó bizottsága pénteken úgy döntött, hogy visszapereli a városháza által elfoglalt Mócok úti épületet. Serban Gratian megyei elnök szerint az ingatlan jog szerint is a megyei hatóságot illeti, és szerepel az elmúlt évi nyilvántartásukban. A megyei tanács jogtanácsosa, Lucia Tudoran hírügynökségeknek elmondta, hogy az általa képviselt intézmény keresete abban az esetben indokolt és jogos, amennyiben az épület megyei, és nem pedig városi érdeket szolgál. A polgármesteri hivatalra pedig nem használati, hanem csupán kezelési jogot telekeltek. Eddig az épületért még bérleti díjat sem kértek, bár egy ilyen intézkedéssel plusz jövedelmet „hozhatnának" a megyei költségvetésbe.
A polgármesteri hivatal ezzel természetesen ellentétesen vélekedik. Szerintük a megyeháza hamis problémát teremt, és eltereli a figyelmet olyan fontosabb dolgokról, mint a Polus-ügy. A városháza szóvivôje kijelentette, a közterületekrôl és -tulajdonról rendelkezô 1998/213. törvény értelmében ez a létesítmény a köztulajdonhoz tartozik, és elidegeníthetetlen, ezért a megye elsô lépésben veszíteni fog. Emellett úgy vélik, a 2000. évi választásokon megalakult jelenlegi megyei tanácsnak semmi köze nincs az épülettel valamikor rendelkezô néptanácshoz, amelyet a kommunista párt vezetett.
A Demokrata Párt volt alelnöke, Radu Berceanu tegnapi, hírügynökségeknek adott nyilatkozatában úgy vélte, hogy a párt kettészakadása egyetlen, mégpedig a vesztes személytôl függ minden esetben. Berceanu az elnökválasztás elôtt álló pártban a Traian Bãsescut támogatók csoportjához tartozik, és szerinte a vesztes csoport vezetôje nem tartja majd be a tisztességes játék szabályait, hanem vagy átiratkozik egy másik pártba, vagy pedig egy új politikai alakulat létrehozásával próbálkozik.
Petre Roman jelenlegi pártelnök eközben körútra indult, hogy „újraélessze a párttagokban a harci szellemet". Suceavai látogatásán kijelentette a Demokrata Párt ottani tagjainak, hogy bár most már nyilvánvalóvá vált a pártban a különbözô csoportok szerinti széthúzás, minden meg fog tenni, hogy megakadályozza a párt kettészakadását.
A csütörtökön, lapzártánk után végzôdô kormányülésen eldôlt: a kormány a jövô héten öt állami vállalat magánosításának elindításával megkezdi a nagyprivatizációt. Románia már korábban megállapodott a Világbankkal, hogy a nemzetközi pénzintézet szerkezetváltást támogató PSAL-programja keretében külön foglalkoznak 60 nagyvállalat privatizációjával. Érdemi lépés ezen a területen eddig nem történt.
Az elsô öt közé tartozik a bukaresti Urbis fémszerelvénygyár, a krajovai Electroputere mozdony- és transzformátorgyár, a kolozsvári Clujana cípôgyár, a caracali Romvag vagongyár és a corabiai Corapet.
Az igazán komoly nehézséget a legnagyobb vállalatok okozzák. Nãstase szerint minden egyes ilyen vállalat privatizációjára külön törvényt fog hozni a parlament. A miniszterelnök példaként a galaci Sidex fémkombinátot említette.
A nagyprivatizáció beindításával egy idôben a kormány döntést hozott arról is, hogy a kormány felügyeletébe tartozó ellenôrzési és korrupcióellenes hivatal vizsgáljon meg több korábbi privatizációt.
Részletesen kivizsgálják a román telefontársaság, a RomTelecom magánosításának körülményeit, a privatizációs megállapodás titkos záradékait. Ugyancsak górcsô alá veszik a bukaresti Sintofarm gyógyszeripari alapanyagokat gyártó vállalat, a bákói Aerostar repülôgépgyár és a tengerparti Neptun–Olimpia üdülôhely eladását. A közlekedési minisztérium saját hatáskörében az aradi Astra vagongyár privatizációját vizsgálja majd.
A kormány már korábban közölte, hogy az újonnan kötött privatizációs szerzôdéseknek feltétlenül tartalmazniuk kell a dolgozókat védô minimális szociális garanciákat is. Azt a gyakorlatot is szeretnék bevezetni, hogy az új tulajdonos csak részletekben, a vállalt kötelezettségek teljesítésének arányában kapja majd meg a megvett részvénycsomagot.
Adrian Nãstase kormányfô elsôsorban a prefektúrákat és a megyei tanácsokat érintô kérdésekrôl tárgyalt a pénteken reggel tartott telekonferencián.
Nãstase arra kérte a prefektusokat, legkésôbb március elsejéig helyi szinten is kössenek megállapodást a szakszervezetekkel és munkaadókkal. A prefektusoknak ugyanakkor közölniük kell a megyei szinten szükségesnek ítélt búzakészletet.
Nãstase a Konstancán, a cernavodai atomerômûnél és a Fekete-tenger partján tett látogatásáról is beszámolt. Elmondta: ha nem felelnek meg a normáknak, a tengerparton az utóbbi idôben épített szórakozóhelyeket, vendéglôket lebonthatják.
Nãstase elégedetlenségét fejezte ki a vámôrség és a pénzügyôrség tevékenységével kapcsolatban, amelyek, véleménye szerint, nem végzik kellôképpen feladatukat. A prefektusoknak csütörtökig jelentést kell készíteniük a két intézmény helyi szintû teljesítményeirôl. A pénzügyi hivataloknak keddig kell beszámolót készíteniük arról, hogy melyik cégeknek és milyen meggondolás alapján hagyták jóvá adósságuk átütemezését.
Octav Cozmâncã közigazgatási miniszter egy nemrég készített közvélemény-kutatást juttat el a prefektusokhoz, amelybôl kiderül, melyek a lakosság elvárásai. Ugyanakkor közli velük a kormányprogram alapján összeállított akciótervet. A prefektusoknak véleményezniük kell a dokumentumot. A miniszter elmondta: legtöbb két héten belül a parlament elfogadja a helyi közigazgatási, a kormány és a tárcák mûködésérôl szóló, illetve a közszolgáltatási és városgazdálkodási törvényt. Kormányhatározatot vagy sürgôsségi kormányrendeletet hozhatnak a kereskedelmi helyiségek eladásáról, az államosított ingatlanok törvényének alkalmazásáról, illetve az Országos Kataszteri Hivatal mûködési szabályzatáról.
Szerkesztôségünk tisztelettel felkér minden céget, intézményt és magánszemélyt, hogy a Szabadság legalább egyhavi elôfizetési árával — 47 000 lejjel (+ kihordási díj — 0-tól 3875 lejig, terjesztôtôl függôen, az egész kevesebb mint 2 dollár!) — támogassák szerkesztôségünkön keresztül azokat, akik szociális helyzetüknél fogva komoly anyagi okokból lemondani kénytelenek a magyar nyelvû napilapról.
Újabb felhívásunkra megérkezett az elsô adomány: 1 520 000 lej Weil Ottótól (Németország). A rászoruló kisnyugdíjasok, szociális segélyen vagy betegpénzen tengôdôk, illetve más, létminimum alatti jövedelmûek nevében is, akik e támogatást kapni fogják, köszönjük!
Befizetni lehet: 1. személyesen szerkesztôségünk emeleti irodáiban, 2. csekkel a lapunk támogatását célul kitûzött Minerva Mûvelôdési Egyesület címére (Asociatia Culturalã Minerva, Banca Comercialã Românã, Cluj, bankszámlaszám: 2511.1-2537.2/USD ), 3. banki átutalással a fenti bankszámlaszámra, vagy 4. befizetési szándékukról értesítsék szerkesztôségünket a 196-408-as vagy 196-621-es telefonszámon február 26-ig.
HÍVÁSRA HÁZHOZ MEGYÜNK!
Az adományozók nevét szívesen közöljük az újságban.
A szerkesztôség
|
||
| [Vissza az Szabadság honlapjához] |
[Vissza a HHRF honlapjához] |