 |
||
| [Vissza az Szabadság honlapjához] |
[Vissza a HHRF honlapjához] |
2001. július 2.
(XIII. évfolyam, 150. szám)
Románia és Moldova Köztársaság állampolgárainak útlevélre van szükségük július 1-tôl, ha egymás országába látogatnak. A Kisinyovban pénteken megkötött egyezményt az Európai Unió követelményeinek megfelelô szigorításnak tekintik.
Eddig a moldovaiak, akiknek kétharmada román származású, személyi igazolványukkal utazhattak Romániába. Az intézkedés nem érinti azokat, akik jelenleg itt tartózkodnak a szomszédban, és még vasárnap is itt akartak maradni.
Kormányunk azt szeretné elérni, hogy az EU-tagállamok eltöröljék a vízumkényszert a román állampolgároknak, de ehhez elôbb határforgalmát kell megszigorítania. Hazai kormánystatisztikák szerint tavaly legalább 40 ezren lépték át illegálisan az ország határait. A kabinet habozott az intézkedés bevezetése ügyében, mert attól félt, hogy a moldovaiak látogatási kedve alábbhagy. Moldovában az útlevél kb. 20 dollárba kerül, ez az átlagjövedelem fele. Éppen ezért Románia egymillió dolláros segélyt ad Moldovának, hogy segítse a kisjövedelmûeket útlevelük kiváltásában.
A resicabányai alkalmazottak felhagytak tiltakozó akcióikkal azt követôen, hogy a kormány megígérte: fejenként 2,5 millió lejes segélyben részesíti ôket, és hétfôn csôdeljárást indít a nemrég privatizált kombinát ellen.
A resicabányai kohászati üzem Vatra szakszervezete, a helyi polgármesteri hivatal és az állami vagyonalap (APAPS) képviselôi péntek este protokollúmot írtak alá. Ebben a munkavállalók lemondtak a további tiltakozó akciókról, és arra kötelezték magukat, hogy nem akadályozzák a kombinát elleni csôdeljárást. Cserében a helyi hatóságok a kormány által rendelkezésükre bocsátott alapból július 6-a után minden alkalmazottnak 2,5 millió lejes segélyt fizetnek ki. Ezt az összeget az alkalmazottak elmaradt béreik kifizetésekor részletekben fogják visszafizetni.
A munkaügyi tárca és a resicabányai vállalat többi hitelezôje hétfôn — a 64/1995. Törvény alapján — csôdeljárást kívánnak indítani a kombinát ellen a Krassó-Szörény megyei törvényszéken — jelentette ki Ovidiu Musetescu privatizációs miniszter.
A resicabányai kombinát új többségi tulajdonosa a Noble Ventures amerikai cég. Képviselôje, John Michael McNutt, aki egyben a kombinát vezérigazgatójának tanácsosa, kijelentette: cége szerint a resicabányai üzem helyzetét még mindig meg lehetne békésen oldani. Úgy vélte, a Musetescu által hozott intézkedések ellentétesek a román törvényekkel. A kormány ugyanis nem avatkozhat bele egy magántulajdonban lévô cég ügyeibe.
McNutt szerint a resicabányai konfliktust az váltotta ki, hogy a kormány nem teljesítette a privatizációs szerzôdésben vállalt kötelezettségeit: nem ütemezték át a gyár adósságait, és nem törölték el az ezek miatt felhalmozott büntetôkamatokat. Ehelyett a kormány a szerzôdés felmondása mellett döntött.
A tanácsos nem zárta ki annak lehetôségét sem, hogy a resicabányai alkalmazottakat saját szakszervezeti vezetôik tévesztették meg. Kifejtette, bár nincs rá bizonyítéka, úgy véli: ha a Nagy-Románia Párt által manipulált Vatra szakszervezet nem szabotálná akcióikat, a Noble Ventures 30 nap alatt megoldhatná a kombinátban kialakult helyzetet.
Hozzátette: csak ezer alkalmazott vett részt a tiltakozó akciókban, a többi 2850 tisztában van azzal, hogy a Noble Ventures talpra akarja állítani az üzemet. Bizonyítja ezt az a tény is, hogy a kombinát egyetlen vezetô beosztású alkalmazottja sem mondott le.
A tanácsos, akit a sztrájkolók már kétszer megvertek, s akinek gépkocsiját felborították, elmondta: cége eddig 23,2 millió dollárt fektetett be a kombinát korszerûsítésébe. Lehetetlen azonban elôrelépni olyan körülmények között, amikor „a gyárból anyagok és termékek tûnnek el". A termelés szabotálásakor senki sem várhatja el, hogy a béreket idejében kifizessék — tette hozzá.
Radu Sârbu úgy vélekedett, hogy a resicabányai kombinát privatizációjának megfeneklése mind politikai, mind pedig gazdasági téren végzetes lenne Romániára nézve. Az egykori FPS-elnök szerint ha e privatizációs ügylet rosszul sülne el, az a külföldi befektetôk számára azt üzenné, hogy Románia nem képes magánosítani kohászati és nehézipari vállalatait. Egy ilyen üzenet pedig végképp elriasztaná a potenciális külföldi befektetôket, hiszen a jászvásári Tepro és a romani Petrotub után a harmadik sikertelen nagyprivatizáció lenne.
Sârbu két megoldást lát: a kombinát csôdeljárással egybekötött újraállamosítását, illetve a privatizációs szerzôdésben a kormány által vállalt kötelezettségek teljesítését.
Az Európai Bizottság bôvítési ügyekért felelôs fôigazgatójának, a belga Eneko Landaburunak Magyarország számára meglehetôsen kedvezôtlen hét végi kijelentését — miszerint Magyarországnak kompromisszumot kell találnia Szlovákiával és Romániával a státustörvény életbe léptetése elôtt — követôen, a legkézenfekvôbb megoldásnak a közvetlen román–magyar párbeszéd ígérkezik.
E tekintetben fontos lépésre került sor pénteken, a Szocialista Internacionálé lisszaboni tanácsülésén, ahol kétoldalú megbeszélést tartott Adrian Nãstase miniszterelnök, a nemrég alakult Szociáldemokrata Párt elsô embere és Kovács László, a Magyar Szocialista Párt elnöke. Egyetértettek abban, hogy a státustörvény okozta feszültség kétoldalú magas szintû találkozó segítségével, valamint a kisebbségi vegyes bizottság keretein belül feloldható.
A magyar szocialisták elnöke elmondta, hogy az MSZP megszavazta a határokon túli magyarokról szóló törvényt, egyetért támogatásunk szükségességével. Hangsúlyozta, hogy a törvény támogatást ad a szülôföldön történô boldoguláshoz, kedvezményeket a magyarországi tartózkodáshoz, de nem ad semmiféle jogi státust a határokon túli magyaroknak. Kovács sajnálatosnak minôsítette, hogy a törvénnyel kapcsolatban Magyarországon és egyes szomszédainál nézeteltérés alakult ki, és a vita nemzetközi méreteket öltött. Ez egyik országnak sem használ — mondta —, nem jó a kétoldalú kapcsolatok és a kisebbségek szempontjából sem.
Közös érdeknek nevezte a vita kétoldalú keretek közötti, az alapszerzôdések szellemében történô rendezését, és szorgalmazta az ezt szolgáló magas szintû találkozó, valamint a kisebbségi vegyes bizottság ülésének mielôbbi megtartását.
Nãstase hangsúlyozta, hogy Bukarest is érdekelt a kétoldalú kapcsolatok erôsítésében, majd röviden érintette a törvénnyel kapcsolatos román kifogásokat. A miniszterelnök egyetértett azzal, hogy a vitát kétoldalú keretek között kell rendezni, és hogy erre a magas szintû találkozók, valamint a kisebbségi vegyes bizottság ülése jó lehetôséget adhatnak.
A megbeszélésen elhangzottak és a találkozó hangulata alapján Kovács László úgy ítéli meg, hogy a törvény szándékának és egyes megfogalmazásainak különbözô értelmezésébôl adódó feszültség kölcsönös jó szándékkal feloldható. A félreértéseket tisztázó véleménycsere azért is fontos lenne — jelentette ki az MSZP elnöke —, hogy a törvény végrehajtása során ne keletkezzék újabb feszültség.
Ugyanakkor változatlan az a véleményem — tette hozzá —, hogy a törvény elfogadásának megfelelô nemzetközi elôkészítésével, magas szintû és érdemi véleménycserékkel elkerülhetô lett volna Magyarország nemzetközi megítélésének károsodása.
A találkozón Adrian Nãstase megköszönte az MSZP támogatását új pártja nemzetközi elfogadtatásához, és további segítségét kérte ahhoz, hogy a Szociáldemokrata Párt mielôbb az SZI teljes jogú tagja legyen.
Késeinek, de nem megkésettnek értékelte Mircea Geoanã külügyminiszter azt a levelet, amelyet a státustörvény kérdésében Martonyi János magyar külügyminisztertôl kapott. A román diplomácia vezetôje azt követôen nyilatkozott szombaton Lisszabonban a magyar külügyminiszter levelérôl, hogy annak részleteit a román sajtó — a magyar közszolgálati rádió beszámolója alapján — nyilvánosságra hozta.
Geoanã román újságíróknak elmondta, hogy a román vezetés június 7-én küldött levelet Budapestnek.
A magyar válasz kései, mivel azután érkezett Bukarestbe, hogy a magyar Országgyûlés elfogadta a státustörvényt.
— Természetesen azt szerettük volna, ha ez a levél még a törvény elfogadása elôtt érkezik, de mindenesetre így is jó, hogy megkaptuk — fogalmazott Geoanã.
A külügyminiszter elmondta, hogy Martonyi levelében ismételten kifejtették a magyar álláspontot, de megfogalmazódott a két félnek az az egyetértése is, hogy a törvénnyel kapcsolatos problémákat a két ország közötti alapszerzôdés értelmében létrehozott kormányközi vegyes bizottság kisebbségi albizottságában vitassák meg.
— Jelenlegi álláspontunk mindaddig ugyanilyen határozott marad, amíg választ nem kapunk aggodalmainkra. Ugyanakkor ez nem kockáztathatja, vagy nem állíthatja le kétoldalú kapcsolatainkat, amelyeknek fejlôdniük kell — szögezte le a külügyminiszter, aki szerint a státustörvény elfogadása után kialakult helyzet „szerencsétlen pillanatot" jelent.
Ugyanakkor derûlátását fogalmazta meg azt illetôen, hogy folytatódhat Bukarest és Budapest összetett párbeszéde.
Arra a kérdésre válaszolva, hogy elképzelhetô-e az alapszerzôdés újratárgyalása, Geoanã azt a véleményét fogalmazta meg, hogy ez „nem lenne sem reális, sem kívánatos opció", mivel az alapszerzôdés fontos mindkét ország számára az Európai Unióba való integráció távlatában.
— A román–magyar kapcsolatok nem szenvedhetnek krónikusan a státustörvény miatt, és olyan irányt sem vehetnek, amelyet sem mi, sem Magyarország nem szeretne — szögezte le végezetül a külügyminiszter.
Ion Iliescu pénteken részt vett a svájci Crans Montana Fórumon, ahol a résztvevôk a közép-európai térség államainak helyzetérôl, a nemzetközi gazdasági integrációról és a globalizációról folytattak vitát. Az államfô ugyancsak pénteken svájci állami vezetôkkel tárgyalt, és felkereste versoix-i otthonában Mihály királyt.
Corina Cretu elnöki tanácsos elmondta: Iliescu a volt uralkodó meghívásának tett eleget, s a látogatás során együtt teázott Mihály királlyal, feleségével, Margit hercegnôvel és annak férjével.
Erdélyrôl még mindig téves gondolatok élnek, sokan továbbra is azt hiszik, hogy a románok által megszerzett magyar területrôl van szó — jelentette ki Ion Iliescu a Crans Montana gazdasági fórumon tartott sajtóértekezletén.
Az elnök a svájci Crans Montanában tartott szombati sajtóértekezletén igyekezett eloszlatni a Romániáról — mint fogalmazott — elôítéletek nyomán kialakult képet. Iliescu részletesen számba vette ezeket az elôítéleteket, kezdve az ország geopolitikai helyzetétôl egészen Erdély problémájáig.
Iliescu mindenekelôtt leszögezte, hogy Románia Európa közepén található mind földrajzi, mind geopolitikai szempontból, nem pedig Délkelet-Európában. Véleménye szerint a tévedést az okozta, hogy a Szovjetunió megjelenésével úgy számították: Európa határai csak a szovjet határokig terjednek, ezért Romániát automatikusan Keletre sorolták.
Iliescu kifejtette: ebbôl a múltbéli felfogásból fakad az is, hogy ma megkülönböztetést tesznek a „gazdag Európa" és a „szegény Európa" között. Mint mondta, ma, amikor az egységes Európa építése van napirenden, ezek a múltbéli törzsi felfogások felülvizsgálatra és tisztázásra szorulnak.
Erdély esetében is általános az a tévedés, hogy olyan magyar területrôl van szó, amelyet a románok megszereztek.
— Téves módon azt hiszik, hogy Erdély többségében magyarok által lakott térség. Ezt nyilvánvalóan cáfolják a statisztikai adatok, amelyek szerint — ha a Bánságot is beszámítjuk — a térségben 9 millió ember él, amelyek közül csak 1 millió a magyar nemzetiségû — jelentette ki.
Az államelnök vasárnap Ausztriába utazott, ahol több állam- és kormányfôvel együtt a tegnap megkezdôdött Világgazdasági Fórumon vesz részt, és osztrák állami vezetôkkel tárgyal. Iliescut ma Thomas Klestil osztrák államfô is fogadja. Kedden az elnök felszólal a Délkelet-Európa kilátásairól tartott konferencián, ahol a tervek szerint a külföldi befektetôknek kínált új hazai lehetôségekrôl és a privatizáció felgyorsításáról beszél.
Salzburgban vasárnap megkezdôdött a Világgazdasági Fórum. A rendezvény színhelyén már szombaton szigorú biztonsági intézkedések voltak érvényben, mivel a globalizáció ellenfelei tüntetni szándékoznak. A hatóságok attól tartottak, hogy néhány erôszakos személy ezúttal is káoszba fullasztja a békés megmozdulásokat.
A Fórumra 44 országból 660 résztvevôre számítottak. Románia, Lengyelország, Albánia, Horvátország, Bulgária, Ukrajna és Lettország elnökei, Szerbia, Szlovénia, Észtország, Oroszország és Litvánia államelnökei, illetve kormányfôit várták vasárnapra az osztrák városba, továbbá George Robertson NATO-fôtitkárt, Günter Verheugen EU-bôvítési biztost. Ausztriát Thomas Klestil államfô, Benita Ferrero-Waldner külügyminiszter és Martin Bartenstein gazdasági miniszter képviseli, az egyik vitavezetô Soros György lesz.
Az idei fô témák: Az EU bôvítése, Oroszország és Európa, Délkelet-Európa, az északi térség, valamint a nagyvárosok problémái. A legizgalmasabbnak a Világgazdasági Fórum és nem kormányzati szervezetek (NGO) képviselôinek hétfôi vitája ígérkezik. A helyszínt ugyancsak biztonsági övezeten át, ellenôrzések után lehet megközelíteni, de naponta tíz kíváncsi salzburgi vehet részt a tanácskozáson.
Kórustalálkozót rendeztek szombaton, június 30-án Tordaszentlászlón. A Szent László ünnepe alkalmából tizenkettedik alkalommal megszervezett találkozó huszonöt — három magyarországi és huszonkét erdélyi — kórus számára nyújtott lehetôséget, hogy egymás tehetségét és munkáját megismerje.
Az eseménysorozat a helyi református templomban tartott istentisztetelettel kezdôdött, ahol Szász Zoltán Maros-mezôségi református esperes hirdetett igét, majd a tordaszentlászlói Énekkar és a gödöllôi Városi Vegyeskar hangversenyezett.
A kiharangozás után a kórusok megkoszorúzták Szent László mellszobrát. A tömeg a tordaszentlászlói Fúvószenekar kíséretében a Kölcsey-Himnuszt, majd a Székely Himnuszt és a Szózatot énekelte, azután a jelenlevôket Boldizsár Zeyk Imre köszöntötte : „… Ti, magyar dalostestvérek vagytok a mag, az egyetemes és a magyar kultúra, a zenei anyanyelvünk ôrzôi és átalakítói, de ti vagytok a kovász is egyben, amely az élet kenyerét megédesíti mind mûvelôik, mind a hallgatók számára. Ezért (…) úgy beszéljen, úgy énekeljen ma ki-ki magyarul, mintha imádkozna, mintha aranyat, tömjént és mirhát hozna."
Bitay Levente, a kolozsvári RMDSZ ügyvezetô elnöke Kónya-Hamar Sándor köszöntését tolmácsolta, aki szerint a kórusmozgalom feladata „énekbôl hazát és hazáról zú gó dallamot teremteni" . Ezt követôen Szép Gyula, az RMDSZ ügyvezetô elnöksége mûvelôdési fôosztályának vezetôje a kórusmozgalomnak a közösség életében betöltött szerepét hangsúlyozta.
A Budapesti Vám- és Pénzügyôrség Liszt Ferenc és a Tunsgram Kodály Zoltán férfikarának az e lôadása után a kórusok a Mûvelôdési Házba vonultak, ahol egymás után hangversenyeztek.
A találkozó fôszervezôje, Boldizsár Zeyk Imre elmondta, hogy a tordaszentlászlói kórusmozgalom több mint 115 éves: a környék közmûvelôdési életét a múlt század végén alakult ifjúsági daloskör indította el. A közösség mindig hangsúlyt fektetett a hagyományok ôrzésére, ezért vállalta magára a könyvtáralapításon, a közösségi énekmûvelésen kívül a kórustalálkozók megszervezését. Szent László napját választották, mert a köz s ég valamikor búcsújáróhely volt, s a szent király napján összegyûlt ünneplô tömeg lehetôséget nyújtott a zenei anyanyelv tudatos fejlesztésére, a hagyományok továbbadására is. A találkozó ugyanakkor a mára túlságosan is „kinyílt" világ ellenpontja, amely a közösséget érô negatív hatásokat el lensúlyozhatja.
A kórustalálkozónak nincs vetélkedô jellege, folytatta Boldizsár Zeyk Imre. Célja a hagyományôrzésen kívül az, hogy a különbözô kórusok tagjai megismerkedjenek egymással, tartós kapcsolatokat alakítsanak k i, és segítsék egymás munkáját. A találkozón pályázat alapján lehet rész venni. A pályázatra külföldi kórusok is jelentkezhetnek: az elmúlt években nagyatádi, debreceni, visegrádi, pécsi, sôt hollandiai kórusok is ellátogattak Tordaszentlászlóra.
Radu Sârbu, az állami vagyonalap egykori elnöke a hét végén Kolozsváron kijelentette: azt tanácsolta apósának, hogy fizesse ki a kolozsvári polgármesteri hivatal inspektorai által kirótt két büntetést.
— Megbeszéltük az ügyet, s úgy döntöttünk, hogy inkább kifizetjük a minimális büntetés felét, tehát hétmillió lejt, minthogy pereskedjünk, és veszítsünk — mondta.
Sârbu rámutatott: gazdag tapasztalatot szerzett e téren, hiszen sokszor beperelte Gheorghe Funart, ám sohasem nyert, mert a polgármester olyan perekbôl is gyôzedelmesen került ki, amelyeken egyetlen alkalommal sem jelent meg.
Az elmúlt héten a polgármesteri hivatal ellenôrei építkezési engedélyével kapcsolatban többszörösen megbüntették Sârbu apósát, Constantin Adrian Popot. Sârbu úgy vélte, az akció „szerencsétlen Funar kis cirkuszánál nem több". Az ellenôrök egyfelôl azt kifogásolták, hogy házának kerítését Pop vistai kôvel, s nem pedig cementtel burkolta, másfelôl pedig azt, hogy az engedélyezett tervtôl eltérôen, házának két ablaka nagyobb volt, mint a többi.
Pop háza egyébként 1904-ben épült, a háború után államosították, s azt Sârbu apósa visszaperelte. Funar mindent megtett, hogy a pert elveszítsék, még rendkívüli fellebbezést is kezdeményezett. A tisztviselôtelepen álló épület emeletét polgármesternek így is sikerült eladnia. Az ingatlant Nicolae Vãleanum a Pro Basarabia si Bucovina szervezet elnöke vehette meg a várostól 27 millió lejért. Jelenleg az ingatlant tatarozzák. Ez csaknem egymilliárd lejbe kerül, s ezt az összeget a család két ingatlan, illetve stílbútor eladásából teremtette elô.
A Szocialista Internacionálé (SZI) lisszaboni tanácsülésén megállapodás született arról, hogy a tagállamok és a csatlakozni kívánó államok szocialista, szociáldemokrata pártjai között szorosabbá kell tenni az együttmûködést.
A kelet-közép-európai térségben mûködô tagpártok illetve csatlakozni kívánó pártok helyzetét is áttekintették. Ennek keretében az SZI tudomásul vette, hogy Romániában nemrég Szociáldemokrata Párt (SZDP) néven egyesült a történelmi szociáldemokrata párt és az országot kormányzó Romániai Társadalmi Demokrácia Pártja. Az egyesüléssel megszûnt a szociáldemokraták eddigi teljes jogú tagsága, ugyanakkor az új párt nem válik automatikusan a SZI tagjává. Amennyiben az új párt tag akar lenni, felvételi kérelmet kell benyújtania, amely a szokott módon kerül elbírálásra — szögezték le.
125 éves a Román Vöröskereszt
Nemzetközi bélyegkiállítás
Szombat délelôtt az Avram Iancu téri székhelyén a Bélyeggyûjtôk Kolozs Megyei Egyesülete sajtókonferenciát tartott. 125 éve, 1876 július 4-én alapították meg a Román Vöröskeresztet. Ebbôl az alkalomból nemzetközi bélyegkiállítást rendeznek július 4 és 10 között a Bánffy-palotában található Szépmûvészeti Múzeumban. Victor Surdu, a kolozs megyei Bélyeggyûjtô egyesület elnöke elmondta, hogy az utóbbi hat évben ez lesz az ötödik nemzetközi részvételû kiállítás. A rendezvény elnevezése FILTEM 2001, amely a Vöröskereszt-Orvostudomány Tematikus Bélyeggyûjtô Csoport segítségével történik. A kiállításon 18 hazai és 9 külföldi kiállító vesz részt összesen 148 bélyegtárgy-kiállító táblával. Ugyanakkor a bélyegirodalom-tematikában 6 hazai és 24 külföldi kiállító szerepel 74 táblával. A 14 országból származó kiállítok anyagait egy bírálóbizottság fogja megítélni. A nyertesek emlékérmeket, illetve emlékplaketteket kapnak. A kiállátás megnyitójára július 4-én, 15 órai kezdettel kerül sor.
A SINDAN KULTURÁLIS ALAPÍTVÁNY Alter Image kiállítását a romániai nemzeti kisebbségekrôl nyitják meg ma 15 órakor a Szentegyház/Iuliu Maniu utca 4. sz. alatti galériában.
Helyreigazítás
Lapunk 2001. június 23-án megjelent Spektákulum oldalán a kassai Szlovák Színház képe látható. Tompa Gábor igazgató-fôrendezô a kisvárdai színházi fesztivállal kapcsolatos megjegyzése helyesen: „Elôadásom (elôadásunk helyett — a szerk.megj.) 1991 óta nem is vett részt... Az érintettek szíves elnézését kérjük.
A hagyomány szerint az örménység nagy hôse és az örmény kereszténység megalapítója, Világosító Szent Gergely a párthusok királyi családjából származott és Anak fia volt. Sok kaland után került Trdat király udvarába, s mivel vonakodott Anahit istennônek véres áldozatot bemutatni, föld alatti börtönbe vetették. Miután kiszabadult, Gergely meggyógyította a királyt, és hatvan napos prédikációval megtérítette az örmény népet. Agathangelus szerint 4 millió örmény vette fel egy év alatt Kr. u. 301 körül a kereszténységet. Világosító Szent Gergely idején Örményország elismerte a hierarchikus alapokon álló keresztény egyház fennhatóságát, és alávetette magát a római pápa parancsainak. Ennek a jelentôs eseménynek az évfordulóját a pünkösd utáni negyedik vasárnap (vagy szombaton) mind a gregoriánus, mind pedig a katolikus örmények megünneplik.
Ez alkalommal a múlt hét végén Szamosújvár magyarörmény közössége megszervezte a hagyományos Szent Gergely ünnepét. Rég nem voltak jelen annyian, mint az idén. Igazi ünnep volt, amelyet jelenlétükkel amerikai és magyarországi vendégek is megtiszteltek. Jelen volt több neves személyiség is. A magyarországi örmény közösséget az Alex Avanesian elnök által vezetett küldöttség képviselte, de eljött a Szamos menti kisváros lakosainak hagyományos ünnepére dr. Issekutz Sarolta, a budapesti Örmény Kisebbségi Önkormányzat Egyesületének elnöke is. Megtisztelték az örmények nagy ünnepét részvételükkel Varujan Vosganian és Varujan Pambuccian a Romániai Örmények Egyesületének vezetôi, de elsô ízben vett részt a hagyományos szamosújvári örmény találkozón Kariné Kazinian, Örményország bukaresti nagykövete. Az ünnepi szentmisét Jakubinyi György érsek, Örmény Apostoli kormányzó és Vartan Boghossi Latin-Amerikai Örmény Katolikus érsek celebrálta. Közremûködött Köpecziné Kirkósa Júlia operaénekes és a helyi Örmény Székesegyház énekkara.
Ugyancsak a múlt hét végén Szamosújvárott sor került az „Erdélyi Örmény mesék" könyv ismertetésére, valamint a kolozsvári mûvészek közremûködésével bemutatott „Cudar ez a világ" elôadásra. Mindkét esemény nagy sikernek örvendett.
Óra, perc
Vasárnap délután a szecessziós stílusban épült Mûvészetek Palotájába megyek: a budapesti Szépmûvészeti Múzeum vendégkiállítását látogatom. Rodin és Meunier szobrai, a magyar impresszionista festészet színe-java, valamint a századfordulós Budapest fényképei a termekben. Köszönhetô mindez Kovács István fôkonzul szervezôkészségének: a Szépmûvészeti Múzeum száz év elteltével most elôször adja kölcsön Rodin szobrait — köztük a híres Csók címût.
Órákkal késôbb, egy kávéházban, szemügyre veszem a belépôjegyet. Névjegykártyányi fehér karton, bal felsô sarkában egy Jókai Mórra emlékeztetô úr portréjával. Szakálla körül az apróbetûs felirat: „Edward Raczynski herceg, felvetette a Mûvészetek Palotája alapításának ötletét 1901. május 11-én, 12 óra 1 perckor". Szinte látom a jelenetet, amikor egy kávéházi társaságban Raczynski herceg váratlanul így szól: „Uraim! Építsünk szentélyt a mûvészetek számára!" A jobbján ülô úr erre elôkapja zsebóráját, és a lelkes éljenzés közepette felírja: „12 óra 1 perc: a hercegnek ötlete támadt".
Nekünk, magyaroknak, mindez szokatlan: senki sem jegyezte fel például a percet, amikor Széchenyi gróf felajánlotta egyévi jövedelmét a Tudományos Akadémia alapítására. Ugyanakkor elbûvölônek is találjuk: „Ez olyan angolos!", lelkendezünk, megérezve a finoman munkáló konzervativizmust. Pár évvel ezelôtti, huzamosabb szigetországi tartózkodásom alapján azonban kijelenthetem: Krakkóban manapság lényegesen több angolos dolog történik, mint Londonban vagy Oxfordban. Éppen ezért, hasonló jelenségre bukkanva lelkendezzünk inkább imigyen: „Ez olyan lengyeles!"
A finom por
Krakkóba települt székely fiatalember mondja:
— Az asszonnyal perlekedni csak olyan, mint amikor a liszteszsákot öklözöd: a finom por szerteszáll a levegôben, belül pedig megmarad a korpa.
Elég
A Jagelló Egyetem kollégiumában hajnaltájt arra kérek egy harmadéves fiút, hogy határozza meg a három legfontosabb értéket az életében. Ha lehet, teszem hozzá, ne a pénzzel kezdje. „Nem vagyok materialista" — vágja rá természetességgel, s szinte gondolkodás nélkül sorolja: „Az elsô helyen Istent érzem. Most éppen hitbéli válságban vagyok, de így is Ô a legfontosabb. Másodiknak az embertársaimat mondom, harmadiknak pedig magamat. Rájötten ugyanis (papírt, tollat ragad, egy kört rajzol, s azt három szeletre osztja), hogy e három szervesen összefügg, kölcsönhatásban van: amit Istennek teszek, visszahat rám, s ha a társaimhoz jó vagyok, az is. Akár Isten, akár az emberek felé fordulok, egyaránt a javamra válik — így bôven elég, ha csak harmadik vagyok."
Az ideál
Én azokat a lányokat szeretem, akik januárban a kedvesüktôl kapott, tökéletesen illattalan rózsát séta közben szagolgatják.
„Hazajutni végül"
Estebéd a fôtér szomszédságában. Egy magnószalagról amerikai költôk saját verseiket szavalják, halk zenei aláfestéssel. Önbizalomtól duzzadó, stramm filmszínészi baritonok. Egyszerre megüti a fülem egy sor: „I wanna go to my home, to my joy". Íme, a tengeren túli távolság két nyelv gondolatgazdagsága, árnyalni tudása között! „Hol az én borostyán otthonom?" — nyög fel védtelen, már-már szoprán hangján Pilinszky. Egy másik versében: Haza akartam, hazajutni végül" — s a folytatás már csak ráadás: „ahogy megjött Ô is, a Bibliában."
A különbség csupán ennyi, nem kevesebb — több pedig nehezen is lehetne.
Két konzervatív
Középkorú házaspár Washingtonból. Segítek nekik ebédet rendelni egy tejcsárdában. Elôször Krakkóban, elôzô nap érkeztek. Kérdezem, hogyan telt elsô krakkói estéjük. A férj válaszol: „A McDonald’s étterembe mentünk" — az egész városban csak egy van —, „tegnap július 4-e volt, a Függetlenségi Nyilatkozat napja, és mi, amerikaiak, hazánk szabadságát azzal szoktuk ünnepelni, hogy hamburgert és kólát fogyasztunk egy McDonald’s-ban. A nô öntudatosan megtoldja: „És mi jó hazafiak vagyunk."
Vizsgálgatom az arcukat, hátha csak komédiáznak, hátha felfedezem az irónia finom vonását. Nem, arcukon csupán egy kisgyerek ôszintesége. Halálosan komolyan beszéltek.
Táborozni jó
Részlet két középkorú amerikai házaspár trécselésébôl a Mária székesegyház szentélyében, a szárnyasoltár elôtt:
— Na, merre jártatok? (And what about you?).
— Mi délelôtt Auschwitzban voltunk. (We were in Auschwitz this morning.)
— És tetszett? (Did you like it?)
Szavaikat hallván jogos büszkeség melengetett. Lám, vénecskén is igazán dögös hely ez az Európa: a hotelben csekkel fizethetnek, olcsón lehet kajálni — és a tetejébe milyen cuki kis haláltáborokat mutogatunk!
***
Az élmény hatása alatt elképzeltem, kedélyes kaliforniai kuckójukba hazatérve miként lelkendeznek majd szeretteiknek:
„És képzeljétek, nem elég, hogy tökre cuki volt az az Auschwitz nevû múzeum, de még ingyenes is! Ezek a polákok kedves emberek, de csak ugatják a bizniszt. Pedig milyen szuper lehetôségek vannak ebben a táborban: minimum öt dolcsit megérne a belépôjegy! Alá kellene pakolni egy agresszív marketinget, PR-stratégiát ügynökséggel, és máris beindulhatna az Auschwitz-projekt..."
Nosztalgia
Séta Kazimierzben, a világháború során kísértetnegyeddé vált zsidó városrészben. Mostanában éledezik, sorra költöznek ide zsidó családok, szinte minden kontinensrôl. Megvásárolnak egy-egy romos, ötven éve lakatlan házat, felújítják, otthont teremtenek. Az üzlet is fellendülôben: négy éve, hogy legutóbb itt jártam, egy szálloda volt és két kávézó — most három épületen látom a hotel feliratot, és öt éttermet számolok meg, közvetlenül egymás mellett. Jövôre nyolc lesz vagy tíz. Egy elhagyott utcácskában ötvenfôs német turistacsoport vonul velem szembe: nyugdíjas korú házaspárok. Legelöl az idegenvezetô katonatisztként harsog, pattognak, recsegnek, visszhangot vernek a bedeszkázott ablakok között a szavak. Önkéntelenül beugrik: ötvenöt esztendeje ugyanígy kiabáltak, ugyanezen falak között... A csoport végén, kissé lemaradva, hetvenöt év körüli férfi lépdel. Hanyagul, zsebre tett kézzel. Arcán — alaposan megfigyelem, nem látom-e rosszul — cinikus, elégedett vigyor. Egyes agytekékben ötvenöt éve megállt az idô.
Egyszer úgyis csend lesz
Kurt Vonnegut egyik regényének lengyel kiadása. Borítóján — kép, grafika helyett — a szerzô öles betûkkel bejelenti, hogy ez az utolsó könyve: többé már nem veszi kézbe a tollat. Ügyes reklám — ez elsô gondolatom. A második: Hiszi a piszi! Legvégül Márai naplójegyzete jut eszembe: „Aki elhallgat, ne jelentse be kürtökkel, hogy elhallgat. Úgy kell elhallgatni a világban, hogy nesze se legyen."
Országimázs
Egy kávéházban középkorú olasz férfi lép hozzám, s megkérdezi, mit érmedes rendelnie. Cseresznyekrémes-csokoládés tortát hozatok neki és fekete teát lekvárral. Beszélgetésbe kezdünk, s amikor kiderül, hogy magyar vagyok, lelkendezve mondja:
— Maguknak köszönhetjük Velencét: a fosztogató magyar csapatok miatt vágták át a gátat s árasztották el a várost. Ha maguk nem kalandoznak-rabolnak, most nincsenek gondoláink. — És néz rám hálás, ragyogó tekintettel.
— Szóra sem érdemes, bármikor számíthatnak ránk — felelem honfiúi büszkeséggel. Szolid témaváltással arról kezdünk beszélni, hogy a középkori Európában magyar vész néven emlegették a pestist. (Pestis: már maga a szó is vadregényes hazánkat idézi!) Húsz perc elteltével arra figyeltek fel, hogy a szomszédos, hatfôs lengyel asztaltársaságban sûrûn használják a magyar szindróma kifejezést. Hozzájuk lépek, felfedem nemzetiségem, s megkérdem, mit értenek alatta? Csodálkozva néznek rám, a mûveletlen alakra:
— A magyar szindróma kifejezés természetesen öngyilkosságot jelent.
Lám mégis hozzátettünk egyet-mást az emberiség kultúrkincséhez, alaposan beírtuk nevünket a világtörténelembe — Rubik-kockán innen és C-vitaminon túl.
Hiába, ez így van: mindenki arról ír, amihez a legjobban ért, vagy azt hiszi magáról, illetve arról a helyzetrôl szól, amely közelebbrôl érinti, amelyben benne él. Így vagyok én most a kisgyerekekhez kapcsolódó eseményekkel, törvénytervezetekkel, realitásokkal. És legutóbb ismét felháborodtam. A gidres-gödrös utakkal-járdákkal valahogy megbékéltem. Lehet, hogy sokakat zavar, ha egy anyuka-apuka-nagyszülô gyerekkocsival próbál a közszállítási jármûvekre felkapaszkodni. De ez történik, a gyerekeknek van egy olyan, eléggé nem sajnálható tulajdonságuk, hogy néha meglepetésszerûen belázasodnak, köhécselni kezdenek, egyszerûen megbetegednek. És akkor már nem elég a szomszédban rendelô háziorvos diagnózisa, a beteggondozóba küldik a kis beteget, szakorvoshoz. És akkor — mert a gyerekpénzbôl, de még a szülôk fizetésébôl, nagyszülôk nyugdíjából taxira, ne adj’ isten saját gépkocsi fenntartására legtöbb esetben nem futja — kénytelenek vagyunk a közszállítást igénybe venni. Próbáltak-e már egy nyolc-tíz kilós súlyt elcipelni a tízpercnyi járásra lévô megállóig, majd a leszállástól egy szintén nem túl közeli célig? Még egy szatyor is gondot okozhat, s a gyerekeknek van egy másik érdekes tulajdonságuk: állandóan ficánkolnak, hol itt, hol meg amott találnak valami érdekes nézni-, megfogni, tanulmányozni valót. A legkényelmesebb megoldás tehát a gyerekkocsi. Tartottam attól, hogy a harmincason esetleg zsúfoltság lesz, ám erre az esetre is volt elképzelésünk: szerencsénkre a babakocsi összecsukható, s az egész hadmûvelethez ketten voltunk felnôttek, így bíztam abban, hogy egyetlen utas sem orrol majd hangosan. Arra viszont egyáltalán nem számítottam, hogy a legfrissebb divatot követô, elektromos kijelzésû, szuperkorszerû elegáns busz ajtajait akkorkára méretezték, hogy a mi, átlagosnál keskenyebb babakocsink nem fér fel! Néhány percig elkínlódtunk a sikerig, szerencsénkre türelmes buszsofôrre találtunk. Azt talán már túlzásnak vennék, ha esetleg benzinkutak illemhelyein felállított pelenkázóasztalokról álmodoznék, netán mikrohullámú sütôrôl, ahol a hosszabb útra kényszerült, mesterségesen táplált csecsemô tejecskéje megmelegíthetô...
A kisgyermekesek örömére a járdaszegélyek általában nem túl magasak, de kifejezetten kellemes az Unió utcában elhaladni, hiszen itt a néhány évvel ezelôtti útjavításkor elkészítették azt az enyhe lejtôt, amely teljesen zökkenômentessé teszi az áttérést a járdáról az úttestre. Nem csak az apróságoknak, hanem bizony a tolókocsiba kényszerülô mozgássérülteknek is. Akik aztán egyáltalán nem férnek fel a buszokra: láttak valaha akár csak egyet is közülük trolin vagy villamoson utazni? Mondjuk: ha már így alakult, azzal kell sáfárkodni, ami megmaradt, azzal az egy lábbal, azzal a megmaradt akaraterôvel csodákat lehet tenni. Ám a társadalom ebben egyáltalán nem támogatja a szerencsétlenül jártakat. A mozgássérült, szellemileg egyébként talán kiemelkedôen egyedülálló zsenialitással rendelkezô fiatal az iskoláknak, egyetemeknek legjobb esetben csupán a földszintjére juthat be, legtöbbször azonban még oda sem, hiszen néhány lépcsô a bejárat elôtt szinte mindenütt van. A beteg mozgássérültnek a beteggondozóba sem sikerül egyedül bejutnia, hiszen ott sem léteznek speciális felvonók, legalább részükre kialakított lejtôk. Ôk dolgozni sem mehetnek önmaguk, hiszen ha munkahelyük mégoly közel is volna lakóhelyükhöz, hogy nem szükséges buszozni, az irodába egymagukban képtelenek eljutni, hiszen ott sem áll rendelkezésükre semmiféle segédeszköz. És most nem is szólunk az ôket megilletô pénzbeli juttatásokról, betegnyugdíjról. Így ítéltetnek akaratuk ellenére szobafogságra, bezártságra a baleset során vagy könyörtelen betegség miatt tolókocsiba jutók. Hiszen legtöbb esetben nem akad egy személy, aki állandóan mellettük legyen. Legtöbb esetben nem akad elég pénz még arra sem, hogy a szûkre méretezett tömbházlakásban a közlekedés biztosított legyen. És attól tartok, nagyon sokára lesz társadalmunk képes arra, hogy mindezekre az „apróságokra" odafigyeljen, ne odadobott aprópénzzel tudja le a mozgássérült polgárokkal szembeni kötelezettségeit, hanem tegyen azért, hogy ôk is kiegyensúlyozott, elégedett, boldog és hasznos tagjai lehessenek.
A gondolkodás öncélúvá válik, ha gondolatainkat nem osztjuk meg másokkal. Létszükségletünk a beszéd. A kommunikálás embertársainkkal oxigén az agynak. Éltetô eleme létünknek. Begubózva saját vélt vagy valós sérelmeinkbe, elzárkózni a világtól — fél halál.
A hallgatás szakítja meg leghamarabb kapcsolatunkat a társadalommal. Elhallgatva megszûnünk a világ szerves részévé válni. Nyitottan a világi hétköznapok apró csodáira — egyfajta rálátás fennmaradásunk értelmére. Nem léteznek nagy csodák, csupán megformált igazságok, amelyeket hitünk, értékrendszerünk számunkra legfontosabb sorrendjében kezelünk.
Sokak számára korán megvilágosul életük (többnyire vélt) célja, a cél eléréséért való küzdelem módozata. Ilyenkor gyorsan utolérhet a kudarc, a mérce túl magasra állítása, a léc ledöntése. Aki nem változtat idejében, aki nem ereszti meg a csapokat, csapdába eshet. A túl korán felfedezett életcél kezd elhomályosulni, helyébe kérdôjelek sokasága jelenik meg. Ilyenkor kezd fellépni az élettel szembeni ösztönös, és lassan állandósuló félelem. A vég kezdete, a tulajdonképpeni kezdet vége. A félelem hozza magával az elzárkózást, a baráti, rokoni kéz elutasítását, a kommunikálás megszûntének elsô tüneteit. Ennek az állapotnak szinte természetes velejárója az önmagunkkal való egyre gyakoribb, szinte beteges törôdés. Amikor az agy csak befelé mûködik, információcserére képtelen. Fellép az egyre erôsödô érzés: csak nekünk van igazunk, mindenki más ellenünk tör. A depresszió majdhogy észrevétlenül súlyosbodik. Nem érdekes sem az esô, sem a napsütés, már nem szép a virág, és elveszti színeit az ôsz, értelmetlenné válik a szerelem. Az emberi kapcsolatok kiiktatódnak életünkbôl, és téves elméletek zöme születik tudatunkban a társadalomról, és a benne elfoglalt helyünkrôl. Az önmarcangolás paranoiás méreteket ölt, és az áldozat már nem menekülhet lelke belsô örvényébôl. Hitét vesztve céltalanul kóborol a világban, és senki, semmi nem okoz örömöt számára.
A kommunikálókészség elvesztésének súlyosabb része — de óhatatlan velejárója a szellemi leépülés. Persze, a folyamat évekig, évtizedekig eltarthat, és aki erre a szintre „küzdi magát" az már észre sem veszi, hol tart. Egy ilyen ember tekintete kifejezéstelen, üres, az értelem szikrája sincs benne. A kommunikációhoz véleményre, vitakészségre, a dolgokra való rálátásra van szükség.
A gondok fô okozója többnyire az alkohol. Sajnos ebbe a betegségbe esett egyik legjobb barátom is, akivel együtt nôttünk fel, még iskolásként megjártuk a Duna-csatornát, akit vidámnak ismertünk, és az egyik legszórakoztatóbb ember volt.
Azt hittem, jól ismerem, de már nem ismerek rá. Sohasem volt könnyû élete, mindenért, amije van, becsületesen megküzdött. De, mit ér pénz, mit ér ház, mit ér a vagyon, ha hiányzik a legalapvetôbb emberi szükséglet: a szerelem és a barátság.
A 2. forduló elsô mérkôzésein:
Celik (bosnyák)–KAA Gent (belga) 1–0, Sturm Graz (osztrák)–Lausanne-Sports (svájci) 0–1 — az osztrák együttesben Korsós György végigjátszotta a találkozót, Szabics Imre a 65. percben csereként lépett pályára, Troyes Aube (francia)–Tbiliszi (grúz) 6–0, Dinamó Minszk (ukrán)–Hapoel Haifa (izraeli) 2–0, Pobeda Prilep (macedón)–Rizespor (török) 2–1, Slaven Belupo (horvát)–Bastia (francia) 1–0 és FC Basel (svájci)–Grindavik (izlandi) 3–0.
l A Real Zaragoza nyerte a spanyol labdarúgó Király-kupát, miután a döntôben Aguado (24. perc), Jamelli (38. perc — 11 m) és Yordi (94. perc), illetve Mosztovoj (6. perc) góljaival 3–1-re legyôzte az elôzetesen esélyesebbnek tartott Celta Vigo együttesét. A 92. percben a zaragozai Pablo piros lapot kapott.
Érdekesség, hogy a Zaragoza a legutóbbi, 1994-es hazai kupasikerét is a Celta Vigo ellen érte el: akkor 0–0 után büntetôkkel nyert.
A nem hivatalos füves pályás világbajnokságnak számító verseny a 3. fordulónál, a legjobb 16 közé jutásánál tart, pénteken és szombaton különösebb meglepetések nélkül zajlottak a mérkôzések, a nagy nevûek közül Kafelnyikov, Mauresmo és Coetzer búcsúja volt túl korainak mondható.
Az eddig még nem közölt eredmények:
Férfi egyes: Goran Ivanisevics (horvát)–Andy Roddick (amerikai) 7:6, 7:5, 3:6, 6:3; Greg Rusedski (brit)–Juan-Carlos Ferrero (spanyol, 8.) 6:1, 6:4, 6:4; Arnaud Clément (francia, 13.)–Raemon Sluiter (holland) 6:7, 7:6, 6:4, 6:4; Roger Federer (svájci, 15.)–Jonas Björkman (svéd, 33.) 7:6, 6:3, 7:6; Pete Sampras (amerikai, 1.)–Szargisz Szargszjan (örmény) 6:4, 6:4, 7:5; Marat Szafin (orosz, 4.)–David Prinosil (német) 7:6, 6:3, 5:7, 1:6, 6:3; Todd Martin (amerikai, 23.)–Magnus Larsson (svéd) 4:6, 6:0, 6:3, 7:5; Tim Henman (brit, 6.)–Sjeng Schalken (holland, 26.) 5:7, 6:3, 6:4, 6:2; Guillermo Canas (argentin)–Jevgenyij Kafelnyikov (orosz, 7.) 3:6, 6:1, 6:3, 7:6; Thomas Enqvist (svéd, 10.)–Wayne Black (zimbabwei) 7:5, 6:4, 6:2; Andre Agassi (amerikai, 2.)–Nicolas Massu (chilei) 6:3, 6:1, 6:1; Lleyton Hewitt (ausztrál, 5.)–Junesz El-Aynaoui (marokkói) 7:5, 5:7, 6:4, 7:6; Mihail Juzsnyij (orosz)–Fabrice Santoro (francia, 20.) 7:5, 6:0, 2:0-nál Santoro feladta; Nicolas Escude (francia, 24.)–Sebastian Grosjean (francia, 9.) 5:7, 6:4, 6:3, 6:4; Patrick Rafter (ausztrál, 3.)–Hisam Arazi (marokkói, 27.) 7:6, 6:4, 7:5 és Nicolas Kiefer (német, 19.)–Andrej Sztoljarov (orosz) 7:6, 6:4, 6:7, 6:3.
Nôi egyes, 3. forduló: Jennifer Capriati (amerikai, 4.)–Tatjána Panova (orosz, 32.) 6:4, 6:4; Serena Williams (amerikai, 5.)–Emanuella Gagliardi (svájci) 6:1, 6:2; Sandrine Testud (francia, 15.)–Ai Szugijama (japán) 6:7, 6:2, 6:2; Anke Huber (német, 18.)–Jelena Gyementyijeva (orosz, 10.) 6:0, 6:2; Justine Henin (belga, 8.)–Lisa Raymond (amerikai, 28.) 6:4, 7:6; Tamarine Tanasugarn (thaiföldi, 31.)–Amelie Mauresmo (francia, 6.) 6:4, 6:4; Lindsay Davenport (amerikai, 3.)–Patty Schnyder (svájci, 30.) 6:2, 6:3; Kim Clijsters (belga, 7.)–Angeles Montolio (spanyol) 7:5, 6:2; Jelena Dokics (jugoszláv, 14.)–Barbara Schett (osztrák, 21.) 6:3, 7:5; Nadezsda Petrova (orosz)–Silvia Farina-Elia (olasz, 16.) 6:3, 6:3; Nathalie Tauziat (francia, 9.)–Iroda Tuljaganova (üzbég) 6:0, 6:3; Venus Williams (amerikai, 2.)–Jelena Lihovceva (orosz, 29.) 6:2, 6:2; Meghann Shaughnessy (amerikai, 17.)–Amanda Coetzer (dél-afrikai, 11.) 7:6, 2:6, 6:1.
l A 14. helyen kiemelt jugoszláv Jelena Dokics élesen kritizálta a wimbledoni teniszbajnokság szervezôit, mert majdnem lekéste az osztrák Barbara Schett elleni, 6:3, 7:5-re megnyert mérkôzését.
— A torna hivatalos autója nem jelent meg a szálláshelyemen a megadott idôpontban — mondta a tavalyi elôdöntôs. — Taxit kellett hívnom, hogy idôben a pályára érjek. Nem értem, hogyan tudnak lebonyolítani egy ilyen nagy versenyt, ha a játékosok szállítását sem képesek pontosan megoldani.
A rendezôk elismerték hibájukat, és ígéretet tettek arra, hogy alaposan kivizsgálják az ügyet.
A játék hétfôn folytatódik a férfi és nôi egyes nyolcaddöntôivel.
Nem kellett nagyon izgulniuk a Magny-Cours-i betongyûrûbe kilátogatóknak, a verseny nagyon „lapos" volt. A Schumacher-família ismét elkönyvelhetett egy kettôs sikert, igaz, fordított sorrend született, mint a kanadai nagydíjon. S azon sem csodálkozhat már senki, hogy a világbajnok nyakán mintha átok ülne.
A szabadedzéseken jól szereplô Mika Häkkinen (finn, West-McLaren-Mercedes) nem elôször éli át ebben az idényben az érzést: nem indul az a fránya gépkocsi, még a bemelegítôkörben sem, s ismét csak az az átkozott automatikus váltó a bûnös.
Schumacherék indulhattak az elsô rajtkockából, a 26. születésnapját vasárnap ünnepelt Ralf (német, BMW-Williams) az élrôl, bátyja, Michael (német, Ferrari) pedig mögötte. A versenyt, mint késôbb kiderült, az elsô kerékcsere döntötte el, Ralf 10,3, Michael 7,7 másodpercet várakozott a pitben, s ez sorrendváltást eredményezett kettejük között a 21. körben.
Akik még „labdába rúghattak" volna az idei 10. Formula–1-es versenyen, azok vagy idejekorán elszálltak — mint például a sokáig makacsul kerékcserére nem hajlandó kolumbiai Juan-Carlos Montoya (BMW-Williams), vagy pedig a Mercedes másik fenegyereke, DavidCoulthard, aki összehozott magának egy 10 mp-es büntetést és ennek következtében, még a dobogóra sem mászhatott föl. Igaz, az utolsó körökben veszettül hajkurászta a brazil Rubens Barrichelót, de a Ferrari második pilótája rutinosan fékezte a skótot és megszerezte a harmadik helyet.
Az 54. körben már kialakult a végsô sorrend: Barrichello második kerékcseréjét is villámgyorsan hajtották végre a szerelôk, és a brazilnak sikerült a harmadik helyre visszaállnia. Schumacherék pedig megtartották vezetô pozíciójukat, s a Száguldó Cirkusz a félidôhöz érve kezd unalmassá válni: Michael Schumacher 31 ponttal vezet Coulthard elôtt, a Ferrari pedig közel kétszer annyi pontot gyûjtött, mint a McLaren Mercedes.
A többiek pedig — hát, nem sok jót lehet mondani róluk. A másik egykori világbajnok, a kanadai Jacques Villeneuve is idejekorán búcsúra kényszerült, a hazai pályán, hazai csapatban szereplô veterán Jean Alesi pedig az utolsó körben égett le, a szó szoros értelmében is közönsége elôtt.
Ez volt Michael Schumacher 50. futamgyôzelme.
A francia nagydíj végeredménye: 1. Michael Schumacher, 2. Ralf Schumacher, 3. Barrichello, 4. Coulthard, 5. Jarno Trulli (olasz, Jordan-Honda), 6. Nick Heidfeld (német, Sauber-Petronas).
A világbajnokság élén a 10. futam után: pilóták: 1. M. Schumacher 78, 2. Coulthard 47, 3. R. Schumacher 31, 4. Barrichello 30 5. Montoya 12, 6. Häkkinen, Heidfeld és Trulli 9–9 pont; konstruktôrök: 1. Ferrari 108, 2. West-McLaren-Mercedes 56, 3. BMW-Williams 43, 4. Sauber-Petronas 16, 5. Jordan-Honda 15, 6. BAR-Honda 12 pont.
Következik a világbajnokság 11. futama: a brit nagydíj (Silverstone, július 15.)
A múlt hét végén Olaszországba utazott a 25 esztendôs szamosújvári Paul Florean, aki Riminiben részt vesz a világbajnokságon. Nemrég az Európa-bajnokságon a második helyet szerezte meg, a múlt napokban pedig nagyváradi nemzetközi versenyen az elsô helyen végzett a 80 kilogramm alattiak vetélkedôjén.
A sportolót a Sorenti Kft. támogatja.
A hónap már a hét utolsó napján megkezdôdött és startból ígéretes eseményekkel. Vasárnaptól rajtolt a l Formula 1–es idény második félideje l 88-szor a Tour de France-ért l vízi fesztivál a Felkelô Nap Országában l Kanadában készíti udvartartását a királynô.
Íme, a legjelentôsebb, ábécé sorrendben közölt sportágak júliusi eseménynaptára:
l ATLÉTIKA: A sportok királynôjének tekintett ágazat igazi nagy dzsemborija augusztusban következik — akkor lesz a kanadai Edmontonban a szabadtéri világbajnokság. De a királynô minden júliusi találkozóval a majdani vb-t készíti elô. A legfontosabb viadalok: Aranyliga (Golden League)-versenyek: 6-án Párizsban, 13-án Oslóban, 20-án Monacóban; Grand Prix (nagydíj)-versenyek: 2-án Zágrábban, 4-én Lausanne-ban, 9-én Nizzában, 17-én Stockholmban; meghívásos nemzetközi viadal: 18-án, a németországi Cottbusban.
l AUTÓSPORT: Három futam a Formula–1-es világbajnokság keretében: az 1-jei francia nagydíj után következik 15-én, Silverstone-ban, a 11. futam Nagy-Britannia nagydíjáért és 29-én, Hockhenheimban, a 12. futam a német nagydíjért.
l CSELGÁNCS: Világbajnokság 26–29. között, Bajorország fôvárosában, Münchenben.
l EVEZÉS: Világkupa 14-én és 15-én, Münchenben.
l KAJAK-KENU: Világkupa, 13–17. között, Horvátország fôvárosában, Zágrábban; vadvízi (szlalom) Világkupa, 28-án és 29-én a németországi Augsburgban (Ágostában); Európa-bajnokság 19–22. között az olaszországi Lombardia tartomány székhelyén, Milánóban.
l KERÉKPÁR: 88. francia körverseny (Tour de France), rajt: 7-én, célba érkezés, Párizsban 29-én.
l LABDARÚGÁS: Folytatódik és 8-án befejezôdik Németországban a nôi Európa-bajnokság.
l LOVASSPORT: Díjugrató Világkupa, 1-jén, a hollandiai Arnhemben; díjlovagló Európa-bajnokság 19–22. között a németországi Iserlohnban.
l ÖTTUSA: Felnôtt világbajnokság, 16–22. között, az angliai Milfieldben.
l SPORTLÖVÉSZET: Európa-bajnokság, július 23-tól augusztus 8-ig Zágrábban.
l TENISZ: 8-áig folytatódik az idei Nagy Slem sorozat harmadik versenye a wimbledoni nyílt angol nemzetközi bajnokság, a nem hivatalos füves pályás vb-nek tekintett vetélkedô; Mercedes-kupa férfi nemzetközi verseny 16–22. között Baden-Württemberg német tartomány székhelyén, Stuttgartban; férfi pontgyûjtô versenyek szintén 16–22. között Amszterdamban, Stockholmban és a belga Knokke-Heistban; 23–29. között az ausztriai Kitzbühelben, Los Angelesben és a horvátoszági Umagban; 30-ától augusztus 5-éig a kanadai Montreálban; nôi pontgyûjtô versenyek: 9–15. között az ausztriai Karinthia tartomány székhelyén, Klagenfurtban és a szicíliai Palermóban; 16–22. között a lengyelországi Sopotban és a belga Knokke-Heimstban; 23–29. között a kaliforniai Stanfordban és a marokkói Casablancában; 30-ától 5-éig a svájci Bázelben és kaliforniai San Diegóban.
l TRIATLON: Világbajnokság, az olimpiai mûsorban szereplô távokon, 21-én és 22-én Edmontonban.
l ÚSZÁS, MÛÚSZÁS, MÛUGRÁS, VÍZILABDA: Világbajnokság, 17–29. között a japán Fukuokában.
l VITORLÁZÁS: Világbajnokság, a Lézer-hajóosztályban, július 30–augusztus 8. között, az írországi Corkban.
l VÍVÁS: Európa-bajnokság 3–8. között a németországi Koblenzben; Világkupa versenyek: férfi és nôi párbajtôr; 14-én és 15-én az ausztráliai Sydneyben; Balaton-kupa nemzetközi verseny 28-án és 29-én Siófokon.
A Szent-Iványi István vezette magyar parlamenti küldöttségnek a múlt héten sikerült visszafognia a státustörvény okán létrejött vitákat és enyhítenie a törvény elfogadása nyomán kialakult feszültséget. A magyar országgyûlés külügyi bizottságának vezetôje a látogatás végén kérdésünkre elmondta: hasznos és eredményes volt a látogatás, sikerült elôrelépni egy sor kérdésben, s a tárgyalások sokkal konstruktívabb légkörben zajlottak, mint gondolták volna.
Szent-Iványi hangsúlyozta: a felek négy alapelvben állapodtak meg: a kétoldalú kapcsolatok kiemelkedô fontossággal bírnak, s ezt nem szabad kockára tenni; mindkét fél tartózkodjék a kérdés túldimenzionálásától és a nyilatkozatháborúktól; nem helyeselik a kérdés nemzetközi fórumokon való megvitatását, „nemzetköziesítését"; további konzultációkra van szükség, s ezeket részint a külügyi bizottságok szintjén, másrészt a kormányközi vegyes bizottságban kell lefolytatni.
A magyar küldöttség tagjai a státustörvényen kívül a kétoldalú kapcsolatok számtalan aspektusáról tárgyaltak román partnereikkel. A magyar képviselôk ezúttal is kijelentették: Magyarország továbbra is támogatja Románia euroatlanti és európai betagolódását, illetve felvételét a vízummentes országok listájára.
— A Cristian Diaconescu román külügyi államtitkárral folyatatott megbeszélésen felvetettük a csíkszeredai magyar fôkonzulátus megnyitásának szükségességét. Az elgondolást pozitívan fogadták, de konkrét ígéret nem hangzott el. Elmondtuk: ennek szimbolikus jelentôséget tulajdonítunk, ez jelezné, hogy a román kormány a kapcsolatokat szimbolikus lépésekkel is elô kívánja segíteni — mondta Szent-Iványi.
A magyar küldöttség vezetôje kijelentette: román részrôl készen állnak a vegyes bizottság mielôbbi összehívására, azt várják, hogy Budapest tegye meg ez irányban a konkrét lépést.
— Hazaérkezésem után tájékoztatom Martonyi János külügyminisztert, és hozzá intézett levélben is sürgetni fogom, hogy ezt minél hamarabb tegye meg. Megítélésem szerint a vegyes bizottságnak a nyár folyamán össze kellene ülnie — tette hozzá.
Az utóbbi napok eseményei azt erôsítették meg, hogy a magyar kormány korábbi egyeztetéseinek eredményeként európai uniós partnereink és szomszédaink, Románia kivételével, ha olykor kritikával is, de elfogadták a státustörvény szükségességét — nyilatkozott Szabó Tibor, a Határon Túli Magyarok Hivatalának (HTMH) elnöke a pozsonyi Új Szó szombati számában.
Kijelentette: úgy tûnik, a státustörvény végrehajtásának sem lesz különösebb akadálya.
— Örömmel tapasztalom azt is, hogy szlovákiai partnereinkkel folytatott tárgyalásaink eredményeként a szlovák külügyminisztérium vezetôi és más felelôs politikusok, köztük Mikulás Dzurinda kormányfô is, az elsô reakciókhoz képest sokkal mérsékeltebb hangnemben értékelik a dokumentumot — fogalmazott a HTMH elnöke, és jelezte: Magyarország a továbbiakban a törvény végrehajtásával kapcsolatosan is kész egyeztetni a partnereivel. Jelezte, hogy a közeli napokban Komáromban tartanak újabb szakértôi egyeztetést.
Szabó bízik abban, hogy a belpolitikai indíttatású román retorika is rövidesen lecsillapodik, „s azután érdemben tudunk tárgyalni arról is, hogy milyen tényleges észrevételeik vannak". Hozzátette: eddig a románok hivatalosan nem emeltek konkrét kifogásokat.
A HTMH elnöke részletekbe menôen cáfolta azokat az állításokat, miszerint a szomszédos országok politikusai nem kaptak megfelelô információkat. Kijelentette: minden kétoldalú eszmecserén, így a kormányfôk és a külügyminiszterek találkozóin a „partnereink megfelelô tájékoztatást kaptak", és az érintett országok nagykövetei az elôkészítés folyamatában a törvénytervezet szövegeit is megkapták.
A román diplomácia strasbourgi offenzívája Szabó szerint nem veszélyezteti Magyarország eddigi kedvezô nemzetközi megítélését. Mint mondta: nemigazán érzékel olyan veszélyt, hogy Budapest szomszédkapcsolatai a törvény miatt megromolnának, s ennek ismét a határon túli magyar közösségek innák meg a levét.
— Meggyôzôdésünk, hogy ez a törvény a határainkon túl élô közösségek biztonságérzetét fokozza, és ezáltal hozzájárul a régió stabilitásához is — fogalmazott a HTMH elnöke, aki bízik abban, hogy a kérdés megközelítésében rövidesen a szomszédos országok felelôs politikusai is így gondolkodnak majd, hiszen a térség országait nagyon sok közös cél fûzi össze, s ilyen fontos cél „az eddigi szerzôdéses kapcsolatrendszerünk bôvítése és tartalmasabbá tétele".
–- Egyébként a mértékadó állami vezetôk ezeket a célokat sehol sem vonták kétségbe, bizonyos veszélyeket fôleg a sajtó emleget — tette hozzá.
A sors iróniája, hogy 1990-ben éppen Slobodan Milosevics volt jugoszláv elnök emelte be Szerbia alkotmányába azt a cikket, amely megteremtette a jogi alapot a szerb kormány számára Milosevics kiadatásához.
Eszerint Szerbia elutasíthatja a szövetségi döntéseket, ha ezek fenyegetik érdekeit.
Ez a cikk tette lehetôvé a szerb kormány reformerôinek, hogy még csütörtökön felülbírálják a jugoszláv alkotmánybíróság aznapi döntését, amely befagyasztotta a jugoszláv kormány múlt szombaton elfogadott rendeletét, amely hivatalos szintre emelte Belgrád és a hágai Nemzetközi Törvényszék kapcsolatait, és megnyitotta az utat a Hága által háborús bûnökkel gyanúsított Milosevics kiadatása elôtt.
Zoran Djindjics szerb kormányfô Szerbia érdekeinek védelmével magyarázta a szerb kormánydöntést, mondván, hogy a hágai együttmûködés megszakítása, halogatása beláthatatlan következményekkel járt volna az ország jelenére és jövôjére nézve.
Per 8-12 hónap múlva
Legalább 8-12 hónap telik el addig, amíg a hágai Nemzetközi Törvényszéken megkezdôdik a háborús bûnökkel gyanúsított Milosevics pere. Maga a per feltehetôen további 12-15 hónapig tart majd — jelentette ki Claude Jorda, a hágai bíróság elnöke szombaton.
A Bordeaux-ban élô francia Jorda 1999 novembere óta tölti be a volt Jugoszláviában elkövetett háborús bûnöket vizsgáló hágai bíróság elnöki posztját. Egyben ô a törvényszék fellebbviteli tanácsának az elnöke is.
A hágai Nemzetközi Törvényszék azzal vádolja Milosevicset, hogy háborús és emberiség elleni bûntetteket hajtott végre Koszovóban 1999-ben. Az ENSZ által felállított törvényszék azt fontolgatja, hogy vádat emel Milosevics ellen a boszniai és a horvátországi háborúkban elkövetett bûneiért is.
Claude Jorda jelezte, hogy a Milosevics elleni per megkezdését megelôzô idôszak nem lehet kevesebb 8-12 hónapnál, és a per legalább 12-15 hónapig tart majd. Különösen azért, mert elkerülhetetlenül tetézni fogja a dolgot a perek egyesítése, ha egy másik vádiratot is benyújtanak Milosevics ellen.
— Nem lenne jó, ha két per indulna, de azt el kell ismerni, hogy nehéz lesz egyesíteni a két vádiratot egyetlen egy jogi eljárásban. Ha ez (a perek egyesítése) nem történne meg, akkor egy soha véget nem érô perözön venné kezdetét — mondta az AFP-nek Jorda, hozzátéve, hogy a kérdés egyelôre függôben van.
A szerb hatóságok csütörtökön adták ki Hágának a volt jugoszláv elnököt.
Kostunica nem támogatta Milosevics kiadatását
Vojislav Kostunica jugoszláv elnök szombaton visszautasította azokat a belgrádi állításokat, hogy támogatná Slobodan Milosevics vagy bármely más vádlott kiadását a hágai törvényszéknek; csak azt, hogy e „kínos együttmûködésnek" jogi alapon
kell nyugodnia, hogy az állam és az egyén jogait is a lehetô legjobban védjék. Más belgrádi vezetôk a napokban arra hivatkozva beszéltek Kostunicának a kiadatás iránti támogatásáról, hogy az államfô nem emelt ellene kifogást.
Kostunica elmondta, hogy minden hágai kiadatás esetében sürgette a megfelelô jogi keret alkalmazását, amely bizonyos döntési eljárást feltételez: sem a hágai együttmûködésre javasolt törvény, sem a jugoszláv kormányrendelet nem irányzott elô automatikus kiadatást. A szerb kormány a jugoszláv alkotmánybíróság döntésén túl a szövetségi kormányrendeletet sem vette figyelembe — hangoztatta.
Kostunica megismételte, hogy nem értesült idôben a szerb kormány csütörtöki döntésérôl. Aláhúzta, hogy a délután négy órai szerb kormányülés döntésérôl több mint három órával késôbb kapta az elsô hivatalos információt, az elnöki hivatal pedig este fél kilenckor.
Djindjics: Kostunicát idôben tájékoztatták
Zoran Djindjics, szerb kormányfô ismét megerôsítette, hogy Kostunicát és pártját elôre tájékoztatták a Slobodan Milosevics kiadatását elrendelô döntésrôl.
Elmondta, hogy a jugoszláv és a szerb vezetés fô erejét alkotó, 18 pártot tömörítô Szerbiai Demokratikus Ellenzék (DOS) több tanácskozást tartott, és minden egyes alkalommal egyhangú döntéssel mondtak nemet a múlthoz való visszatérésre és az elszigetelôdésre. Ebbôl a szempontból nézve — mondta Djindjics — a párttömörülésen belül senki sem lepôdött meg a szerb kormány döntésén, amellyel kiadta a hágai Nemzetközi Törvényszéknek a volt jugoszláv államfôt.
Visszautasítva a jugoszláv elnök és az általa vezetett Szerbiai Demokrata Párt (DSS) azon vádjait, miszerint nem kaptak elôre tájékoztatást Milosevics kiadásáról, a szerb kormányfô úgy fogalmazott: inkább azt mondaná, hogy Kostunica és pártja nem akarja elfogadni azokat az információkat, amelyek nem illeszkednek bele a világról alkotott képükbe.
— Azt tettük, amit régen bejelentettünk. Hogyan lehetséges az, hogy a Szerbiai Demokratikus Ellenzék 18 pártja közül csak egyetlenegy állítja azt, nem értette meg azt, amirôl beszéltünk? — mondta a szerb miniszterelnök az AFP által ismertetett lapinterjúban.
Válságban a jugoszláv föderáció
A Jugoszláviában kialakult kormányválság következményeként nem zárta ki a Szerbia és Montenegró közötti államszövetség felbomlását Zoran Djindjics szerb kormányfô.
Az ARD német televíziónak adott szombati nyilatkozatában Djindjics annak a nézetnek adott hangot, hogy a jugoszláv miniszterelnök, Zoran Zizics elôzô napi lemondása után a jugoszláv föderáció súlyos válságban van. Lehetséges kiútként Djindjics az alkotmány módosítását említette, utalva arra: Jugoszláviában csak akkor van értelme új választások megtartásának, ha már sikerült kidolgozni egy „megreformált államszövetség— koncepcióját.
Amennyiben egy ilyen alkotmánymódosításra nem kerül sor, a szerb kormányfô nézete szerint nincs értelme az új választások megrendezésének. Egy ilyen esetben tárgyalásokat kellene kezdeni Szerbia és Montenegró szétválásáról — vélekedett Djindjics, aki annak a reménynek adott hangot, hogy az év végéig sikerül világosságot teremteni a kérdésben. „Mi, itt Szerbiában nem maradhatunk sokáig egy olyan ingatag helyzetben, amelyben nem tudjuk, hogy van-e egy államunk vagy nincs" — jelentette ki az ARD televíziónak nyilatkozva Zoran Djindjics.
Egyidejûleg Belgrádban közölték, hogy Vojislav Kostunica hétfôn konzultációkat kíván kezdeni egy új jugoszláv kormány megalakításáról. A korábbi szövetségi miniszterelnök, Zoran Zizics pénteken nyújtotta be lemondását, a háborús bûnökkel vádolt exelnök, Slobodan Milosevics Hágának történt kiadatása miatt. Értesülések szerint hétfôn a Zizics lemondása utáni helyzetrôl tárgyal a belgrádi szövetségi parlament is.
A jugoszláv vezérkari fônök 1999-ben, a koszovói válság kellôs közepén parancsot kapott arra, hogy ölje meg Tony Blair brit miniszterelnököt.
A gyilkosság 1999. május 3-án történt volna: e napon tett látogatást Tony Blair a macedón fôvárosban, ahol menekülteket látogatott meg.
A The Sunday Times címû brit újság legfrissebb számában megjelent nyilatkozatában Nebojsa Pavkovics tábornok megerôsítette, hogy teljesen felkészült a Blairt szállító Puma helikopter lelövésére.
Pavkovics elmondta azt is, hogy „legfelsô szintrôl" kapott utasítást a gyilkosság végrehajtására. Szakértôk szerint a „legfelsô szint" kifejezés csakis Slobodan Milosevicset takarhatja.
A tábornok végül azért állt el a merénylet végrehajtásától, mert attól félt, hogy a támadás áldozatokat szedhet a civil lakosság körében is, és ezzel elveszítheti Macedóniának, Szerbia szláv szövetségesének a támogatását. Attól is tartott, hogy egy ilyen tettért háborús bûnökkel vádolják meg.
Az AFP jelentése szerint Blair meggyilkolására szôtt összeesküvésrôl hamarosan még sok minden nyilvánosságra kerül: Dejan Lukics és Pero Simics újságírók a Pavkovics tábornokkal készített interjúk alapján Milosevics: uralkodás és hanyatlás címmel könyvben fedik majd fel az ügy részleteit.
Kuncze Gábort választották elnökké az SZDSZ rendkívüli tisztújító küldöttgyûlésén vasárnap, Budapesten. Kuncze már betöltötte ezt a tisztséget 1997–1998 között, lemondását a három évvel ezelôtti parlamenti választások után nyújtotta be. A rendkívüli küldöttgyûlésre azért került sor, mert néhány héttel korábban Demszky Gábor exelnököt, Budapest fôpolgármestere lemondott posztjáról.
A 666 küldött 611 szavazatot adott le, amelybôl 586 támogatta Kuncze pártelnökké választását, 25 pedig érvénytelen volt.
Legtöbb szavazattal ügyvivôvé választották Petô Ivánt, aki 1992–1997 között a párt elnöke volt.
Kuncze Gábor pártelnök megválasztását követôen hangsúlyozta: az SZDSZ le akarja váltani ezt a kormányt és ha kell, vállalja a kormányzati felelôsséget annak érdekében, hogy az ország szekere kikerüljön a kátyúból. Hozzáfûzte: levonják a tanulságot az 1994 és 1998 közötti idôszakból.
A felszólalások között szó esett a státustörvényrôl is, a szabaddemokraták visszautasítják Tôkés László püspöknek, az RMDSZ tiszteletbeli elnökének kijelentését, miszerint a jogszabály meg nem szavazásával az SZDSZ a hazaárulás határát súrolta.
Vasárnaptól, azaz 2001. július 1-jétôl fél éven keresztül Belgium az Európai Unió soros elnöke. A nyugat-európai ország az elnöki tisztséget Svédországtól vette át.
A belga soros elnökség két legfontosabb feladatának a macedóniai fegyveres válság kiterjedésének megakadályozását és a nemzeti valutákat felváltó egységes pénz, az euró bevezetése körüli problémák megoldását tekinti. Az említetteken túl Belgium az eddigieknél nagyobb hangsúlyt kíván fektetni a bevándorlási politika, a közös védelmi politika kérdéskörére, valamint az Európai Unió és Afrika kapcsolataira.
Guy Verhofstadt belga miniszterelnök úgy vélekedett, hogy országa kritikus idôszakban veszi át az unió soros elnöki tisztét. Véleménye szerint Belgiumnak az európai egységeszme új tartalmára kell koncentrálnia, amellyel eloszlathatóvá válnak az emberek aggodalmai és kételyei, és a legutóbbi kudarcok ellenére is új lendületet lehet adni az unió továbbépítésének.
|
||
| [Vissza az Szabadság honlapjához] |
[Vissza a HHRF honlapjához] |