2001. július 28.
(XIII. évfolyam, 173. szám)

Szokásos péntek reggeli telekonferenciáján Adrian Nãstase kormányfô mindenekelôtt azt a megállapítását hozta a jelen lévô helyi közigazgatási vezetôk tudomására, hogy a lakosság nagyon elégedetlen a prefektusokkal, igazgatókkal, általában a köztisztséget betöltôkkel szemben, amelyet a "félelmetesen" megszaporodott panaszlevelek, feljelentések, egyéb kérvényezések bizonyítanak. Ezt Octav Cozmâncã miniszter is alátámasztotta azzal a kiegészítéssel, hogy csupán az általa vezetett közigazgatási minisztériumnál több mint 120 ezer panaszlevelet iktattak. Ezek nagy része a földtörvényre, a helyi hatóságok visszaéléseire, társadalmi problémákra vonatkoznak.

Adrian Nãstase bejelentette, hogy felszólította a hírszerzô szolgálatot valamint a belügyminisztériumot a mezôgazdasági termelés betakarításának szigorúbb ellenôrzésére. Azt tapasztalta ugyanis, hogy sokan kevesebbet jelentenek be azért, hogy megkárosítsák az államot. A miniszterelnök beszámolt továbbá azokról a határozatokról, amelyeket a csütörtöki kormányülésen fogadtak el. Eldöntötték egy gyógyszerár-ellenôrzô bizottság és egy gyógyszerészeti igazgatóság létrehozását, amellyel megteremthessék az egységes hazai gyógyszerpolitikát. A miniszterelnök elmondta, hogy bár a gyógyszeripar fedezi a szükségletek 85%-át és az érték 40%-t, mégis kritikus helyzetbe került ez az ágazat. Szintén a kormányülésen határoztak arról is, hogy tanszersegélyt nyújtanak azoknak a szegény családoknak, ahol az egy fôre jutó jövedelem nem éri el az országos minimálbér felét. Kisiskolásoknak egy tanszercsomag értéke 200 ezer lej, középiskolásoknak pedig 250 ezer lej lesz, a számítások szerint pedig közel 900 ezer diák részesül majd ilyen jellegû segítségben.

A kormány törvénytervezetet terjeszt a parlament elé, amely 9000 elítélt kegyelemben részesítését írja elô. Ezzel azt szeretnék elérni, hogy csökkentsék a börtönök túlzsúfoltságát, jelentette be szintén a telekonferencián Adrian Nãstase. A törvénytervezet szerint az öt évig terjedô börtönbüntetéseknek, a munkahelyen letöltendô büntetéseknek kegyelmeznének meg, továbbá nem kellene letölteni a kihágásért kiszabott szabadságvesztéses büntetést sem. Nem vonatkozik a kegyelem a visszaesôkre, a súlyos bûncselekményt elkövetôkre, gyilkosságért, erôszakért vagy minôsített lopásért elítéltekre, hangsúlyozta a miniszterelnök. Jelenleg a börtönök "befogadóképességét" 44%-kal haladták túl. Amennyiben a parlament megszavazza a törvénytervezetet, a szabadlábra helyezett személyek társadalmi beilleszkedésérôl is gondoskodik majd a kormány.

Több szempontból is lényeges a hivatalos közlönyben most megjelent országos területrendezési terv elfogadásáról szóló 351. számú törvény, amely meghatározott adatok alapján rangsorolja a helységeket: meghatározza a lakosság számarányát, oktatási rendszert, gazdasági fejlettséget, a munkaerô szakképesítését, az ellátottság milyenségét és típusát, megközelíthetôséget, amelyek mind szükségesek ahhoz, hogy az adott helységet a O., I., II., III., IV. vagy V. ranggal minôsítsék. Valamely helységnek más rangra való áttérését törvényben állapítják meg, a helyi tanácsok javaslatára, az érintett intézmények meghallgatása és népszavazás megtartása után. Ugyanakkor a rangsorolásnál használt mutatók képezik majd a helyi adók és illetékek meghatározásának alapját is. A törvény szerint a városok és községek kiegyensúlyozott fejlôdése érdekében a kormány támogatni fogja azokat a helységeket, ahol az elmúlt 30 évben jelentôsen csökkent a lakosság száma, a nagyvárosok ellenôrizetlen kiterjedésének megakadályozására pedig ezek köré zöldövezeti részeket kell tervezni és létesíteni. Mindemellett az országos, területi vagy határ menti fejlesztési terveket ennek a törvénynek az alapján kell kiállítani.

A törvényben közölt adatok alapján Kolozs megye több szempontból is kiemelkedik az ország többi megyéihez, helységeihez viszonyítva: 30 településével a 6. helyen áll azok között a megyék között, ahol 1966–1998 között 30–50%-kal csökkent a lakosság száma, és országos viszonylatban nálunk található a legtöbb település (18), ahol a lakosságcsökkenés még az 50%-ot is meghaladta az említett idôszakban. A 30–50%-os lakosságcsökkenés a Kolozs megyei községeknek 40,5%-át érintette, az ennél nagyobb csökkenés pedig 24,3%-át. Ezekrôl az adatokról nyilatkozva Boros János alpolgármester lapunknak elmondta, hogy miután 1990 után megszûntek az úgynevezett zárt városok, fôleg az erdélyi városokban volt érezhetô egy enyhe lakosságnövekedés, amely meg is szûnt az állami vállalatok leépítésével. Munkalehetôség híján a betelepedés megtorpant, de a falvak felé történô várt visszaáramlás sem következett be olyan mértékben, amelyet jellemzônek lehetne nevezni. A külföldi kivándorlási hullám miatt Kolozs megyében már 1996-tól érezhetô volt a lakosságcsökkenés, emiatt a tavalyi választások alkalmával 11 helyett már csak 10 parlamenti képviselôi helye maradt megyénknek.

Elsôsorban a falusi településeken csökkent nagyobb arányban a lakosság száma, mondotta Boros János, és itt fôleg elszigetelt, infrastrukturálisan teljesen elmaradott helységekrôl van szó. Meglepô, hogy feltûnnek olyan életképes községek is a lakosságcsökkenés miatt nyilvántartott helységek között, ahol vállalkozások is beindultak, mint például Várfalva és Magyarszovát. A kalotaszegi községekben már a század elején szokássá vált "egykézés" következményeként Magyarkapus, Körösfô és Kalotaszentkirály is fellelhetô a törvény felsorolásában. Ehhez az arányhoz azonban hozzájárul a községekhez csatolt román falvak fiatalságának elvándorlása is.

Az országos területrendezési tervnek ez a 4. része, a településhálózati rész, és a törvény elôírja, hogy megkülönböztetett módon kell támogatni az elnéptelenedô településeket. Boros János alpolgármester elmondta, ahhoz, hogy egy helységet fejleszteni lehessen, elsôsorban megfelelô úthálózat kiépítése szükséges, ezután közmûvesíteni kell és be kell vezetni a telefonhálózatot. Míg Magyarországon a kommunista rendszerben a települések 65%-ánál megvalósították a vízellátást és csatornázást, Romániában ez az arány 25–30%-os volt, hiszen a települések java részét halálra ítélték, fel akarták számolni. Bár 1990 után beindultak fejlesztési programok, a helyzet keveset javult. Mivel a költségvetés óriási gondokkal küzd, nem látom, hogy a törvényben meghirdetett elmaradt területek diszkriminatív fejlesztését meg tudnák valósítani, vélte az alpolgármester.

Újvári Ildikó

A képesség- és érettségi vizsga országos szintû kiértékelése minden évben fontos pillanata volt a nyári vizsgaidôszaknak, hiszen nyilvánvaló: ezen adatok tükrében lehet egy-egy megye, iskola, oktatáspolitikai vonulat vonatkozó sikereit/kudarcait reálisan értékelni. A Szabadság dr. Murvai Lászlót, a Nevelési és Kutatási Minisztérium fôosztályvezetôjét kérte fel arra, hogy az eredmények alapján készítse el e mozgalmas közoktatási vizsgaidôszak mérlegét.

— Nem tudom, hogy milyen céllal vezették be Romániába egykoron a kisérettségit, amit mifelénk most "examen de capacitate" — nak neveznek; valószínûleg azért, mert a mainál jóval kevesebben tanultak tovább, és valamilyen záróvizsgára volt szükségük azoknak, akik nem szándékoztak továbbtanulni — nyilatkozta a Szabadságnak a közismert oktatási szakember. — A mai világban azonban — legalábbis szerintem — a képességvizsga elvesztette aktualitását. Tovább lépek: nemcsak túlhaladott, de mondhatni fölösleges számonkérési forma, hiszen — országos — szinten a 300000 nyolcadikat végzett kisdiák közel 80 százaléka továbbtanul (53,2 %-a líceumban, 24,9% pedig a szakoktatásban). A továbbtanulók részaránya 78,1%. Gyakorlatilag tehát csak a nyolcadikot végzettek 21,9%-át kellene/lehetne megkérdezni arról, hogy mit és mennyit tanult az V-VIII. osztályban. A többiek, akik folytatják tanulmányaikat, úgyis záróvizsgát tesznek majd XII. után vagy a szakoktatási forma végén. Említhetek más érvet is, amely megkérdôjelezi a képességvizsga létjogosultságát. Azokban a jóhírû líceumokban, ahol a IX-be jelentkezôk száma több mint a helyek száma, az igazságosság elve alapján továbbra is felvételi vizsgát kellene tartani. Nem "felülrôl" irányítva, központi tételek eljuttatásával,hanem az iskolai autonómia tiszteletben tartásával kellene kiválogatni azokat a tanulókat, akiknek a továbbtanulását garantálják. Ehelyett mi a mai gyakorlat: az idén bevezetett számítógépes elosztás (bár kétségtelenül jobb módszer, mint az, amelyet az elmúlt tanévben alkalmaztunk) hátrányos helyzetbe hozza a jó iskolában közepes érdemjegyeket szerzô diákokat azokkal szemben, akik gyengébb gimnáziumokból magasabb érdemjegyeket hoznak magukkal. Nem kell ahhoz túlzott éleslátás, hogy a jelenlegi helyzet hibáiból kitûnjön a megoldás is: a felvételi vizsgák szempontjából is az lenne a helyes, ha minél gyorsabb ütemben decentralizálnánk az oktatást.

— Mennyire volt új a diákok számára az idei képességvizsga?

— Az idei képességvizsga vagy ahogy magyarosan használjuk, kisérettségi, országos viszonylatban új helyzet elé állította a jelölteket. Ez a promoció már alternatív tankönyvekbôl tanult, ami automatikusan azzal járt, hogy a vizsga követelményrendszere is módosult. Mondom a példát: románból az egyik tankönyv Ioan Slavici egyik novelláját elemezte, egy másik tankönyv egy másik novellát, a harmadik pedig ismét másat, és olyan is lehetett, amely a novella mûfaját nem Slavici alapján tanította. A vizsgatételek értékelési módja emiatt megváltozott. (Újabb válaszra váró kérdés: lehet-e alternatív könyvek alapján központi tételeket kiküldeni?) A jelölteket a tanáraik nem készítették fel mindenütt arra, hogy a megváltozott helyzetben helyt tudjanak állni. Emiatt az országos eredmények az idén 71,17%-ot mutattak, míg a tavalyi adat 76,66%, vagyis az idén 5,82%-os a teljesítmény romlása. Abszolút számokban ez azt jelenti, hogy az idén a 286 072 vizsgázóból

203 586-nak sikerült a megmérettetésen túljutnia.

— Hogyan befolyásolta ez a magyar nyelvû oktatást?

— Nyilvánvaló, hogy az országos szintû trend negatívan befolyásolta a magyar oktatást is. Lássuk az adatokat. A tavalyi 74,17%-os átlag 66,19%-ra esett vissza (-7,98%). Ez 2%-kal gyengébb, mint az országos átlag. Abszolút számokra lefordítva a 66,19%-ot: a 13 392 vizsgára álló tanulóból 8 865 ment át. Az általános mutatókat mindig legalább két szempontból kell vizsgálni ahhoz, hogy relevánsak legyenek, hiszen ezek vagy kiugratják, vagy elrejtik az információkat. Ezért az eredményeket tovább boncolgatom. Országos viszonylatban 20 megye ért el jobb eredményt, mint a 71,17%-os átlag, 22 megye viszont alatta maradt. Legjobb az általános Suceava megyében (85%), a leggyengébb Cãlãrasi-ban (53,24%). Kolozs megye a 21. helyezett (71,07%, vagyis alacsonyabb szintû, mint az országos átlag).A magyar országos átlag (66,19%) a következô részeredményeket tartalmazza. Említsük meg, hogy 15 megyében + Bukarestben folyik magyar oktatás. Közülük 6 megye teljesített jobbat, mint az országos átlag: Bukarest (100%), Szeben (78,44%), Beszterce-Naszód (77,85%), Hargita (75,46%), Temes (74,0%), Maros (68,15%). 10 megye az országos átlag alatt maradt. (A leggyengébb Máramaros, 54,34%). Kolozs megye a l6 között a 8. helyet foglalja el a maga 64,97%-ával. A mennyiségi mutatókat mindig lehet vitatni. Állíthatjuk, hogy az egyik bizottság szigorúbb volt, a másik engedékenyebb. De a megyei, illetve az országos összesített adatok egymás mellé állítva sok mindent elárulnak a megye/az ország magyar oktatásának színvonaláról. Az is igaz, hogy a magyar iskolák részeredményeit a román vizsgán való gyengébb szereplés ütötte az országos átlag alá. Ha ennek a tantárgynak az eredményei nem lennének olyanok amilyenek, a magyar iskolákban jobb lenne az eredmény, mint az országos átlag. Csakhogy a ténytôl nem lehet elvonatkoztatni. Remélhetôleg jövôre a magyar iskolák román tanárai is jobban felkészítik majd a tanulókat. A klisészerû elemzések és a lexikonba való információk helyett a szóbeli és írásbeli kifejezôkészség/kifejezôképesség fogja a nagyobb hangsúlyt kapni. Talán a Soros Alapítvány által finanszírozott sajátos román tankönyvek is meghozzák a kívánt eredményt. Reméljük a legjobbakat, annál is inkább, mert a tanügyi törvény elôírásai ellenében a Parlament jóváhagyta az augusztusi pótszessziót. A második megmérettetés biztosan módosítani fogja az elsô eredményeit is.

— Milyennek tûnt az idei érettségi vizsga?

Az idén 158 982-en álltak érettségire, közülük 137 173-nak sikerült a vizsgát letennie. Az országos átlag így 86,28%, jóval magasabb, mint a kisérettségi sikeraránya (71,17%). 15 megye magasan az átlag fölött, 100-90% között teljesített. Közöttük van pl. Krassó-Szörény (99,43%), Hargita (96,17%), Beszterce-Naszód (95,62%), Hunyad (91,58%), Máramaros (90,16%). Nem elhanyagolható az a tény sem, hogy 22 megye az országos átlag fölött teljesített. A legmagasabb médiát a Krassó-Szörény megyei jelöltek érték el (99,43%), a legalacsonyabbat a Mehedinti megyeiek (63,82%). Kolozs megye az ország 42 területi-közigazgatási egysége közül a 34. helyen végzett 77,86%-os mutatóval. Újból hivatkozni lehet arra, hogy az ismertetett eredményekbôl sok írható a tanárok szigorának, illetve engedékenységének a számlájára. Ez igaz, de a számok globális egyesítésben magukért beszélnek, az adatok pedig adatok maradnak.

— Milyen volt a magyar maturandusok teljesítménye?

— Igen jó hír, hogy a magyarul érettségizôk országos átlaga 87,94%, azaz 1,66%-kal magasabb, mint az országos átlag. Nem szeretnék ebbôl messzemenô következtetéseket levonni, de már maga a tény is eredmény. Azt mindenképp igazolja, hogy a romániai magyar oktatás színvonala semmivel sem gyengébb, mint az ország más nyelvû iskoláiban. De nézzük ezeket az adatokat is részletesebben. A 87,94% abszolút számokban azt jelenti, hogy 2001-ben Romániában magyar nyelvû érettségi vizsgára jelentkezett 6 206 XII. osztályt végzett tanuló, és ezek közül 5 458-an sikeresen vizsgáztak. Az eredmények nyilván tovább bonthatók. A 16 magyar középiskolával rendelkezô megye közül 11 teljesített a 87,94%-os országos átlag fölött. Beszterce-Naszód 100, Hunyad 100, Bukarest 100, Máramaros 98,48, Fehér 96,32, Hargita 96,03, Temes 91,3, Arad 90,0 Bihar 89,46, Szilágy 88,40, Kovászna 88,37 százalékot ért el. Kolozs megye az idei érettségin a maga nagymúltú középiskoláival a 15. lett 77,79%-os átlaggal.

Szabó Csaba

Nagy-romániás honatyákból álló bizottság járt Kolozsváron. A Viorel Dumitrescu szenátor vezette küldöttség péntek délután ismertette a sajtóval útjának célját: informálódni jöttek a június 22-én városunkban történt eseményekkel kapcsolatban, amikor a helyi polgármestert a rendôrség erôszakkal kihallgatásra kísérte be.

Hivatalos véleményüket csak a pártjuk vezetôségével való egyeztetés után teszik közzé, most csupán személyes benyomásaikat osztották meg. Miután tárgyaltak, többek között, a városi rendôrparancsnoksággal és az ügyészséggel, azt tapasztalták, hogy szerintük azon a napon a rendôrség eljárása megsértette az elemi viselkedési szabályokat. De remélik, hogy ilyen visszaélés többé nem fordul elô. Hogy miért ez az informálódás, most, több, mint egy hónap elteltével? Nem volt idejük rá. Konkrét választ semmire sem lehetett kicsikarni a bizottságból. Hacsak a következô elszólás nem sejtet valamit: "most elvtelen, megoldás nélküli úton haladnak" a június 22-i kolozsvári ügy megoldásában a nyomozók, állította a szenátor.

A sértett fél, a polgármester, egyben a Nagy-Románia Párt fôtitkára, tagadta a sajtóban napvilágot látott hírt, miszerint pártja Kolozs megyei szervezetében a szakadás jelei mutatkoznának. A politikai tömörülés alapszabályzata keményen meggátol minden ilyen kísérletet — mondották a küldöttség tagjai.

Ö. I. B.

Fordulat, paradigmaváltás történt a román külpolitikában az elmúlt négy esztendôhöz képest, a státustörvény kapcsán a magyar fél érvelését Bukarest nem vette figyelembe — hangzott el azon a pénteki budapesti háttértájékoztatón, amelyet Orbán Viktor miniszterelnök szombati romániai látogatása elôtt tartottak. A magyar kormányfô és román partnere, Adrian Nãstase nem hivatalos találkozójára a marosvásárhelyi prefektúra épületében, szombaton délelôtt kerül sor.

Orbán Viktor egynapos romániai látogatása során részt vesz és elôadást tart a tusnádfürdôi nyári szabadegyetemen. Kíséretében lesz Deutsch Tamás ifjúsági és sportminiszter, Németh Zsolt, a külügyi tárca politikai államtitkára, Gottfried Péter integrációs államtitkár és Borókai Gábor kormányszóvivô.

A háttértájékoztatón Szilágyi Mátyás külügyminisztériumi fôosztályvezetô elmondta: a magyar fél az elmúlt fél év során összesen kilenc alkalommal folytatott érdemi konzultációt Romániával a szomszédos országokban élô magyarokról szóló törvényrôl.

Hozzáfûzte: ezek között külügyminiszteri (április) és politikai államtitkári (február) szintû találkozó is volt. A magyar értelmezés szerint az érdemi konzultációk részét képezte továbbá a külügyminiszterek júniusi-júliusi levélváltása is.

— A román fél a státustörvényt és az ehhez kapcsolódó propagandakampányt egyfajta negatív önmeghatározáshoz használta fel Magyarország-politikájában — fogalmazott a külügyi fôosztályvezetô.

Szilágyi Mátyás kitért arra is, hogy a magyar fél konkrét probléma felvetései nem találtak meghallgatásra Bukarestben.

— Magyarország már februárban hivatalosan informálta Romániát az akkor még készülô státustörvényrôl, ám a román fél két hónapon át semmiféle visszajelzést nem adott — derült ki.

Mint elhangzott, a vegyes bizottsági munka szeptemberi folytatására is egyelôre csak ígéret van, Románia ugyanis érdemben még nem reagált a szakbizottságok, köztük a kisebbségi testület összehívására vonatkozó hivatalos magyar kérésre.

Bár a marosvásárhelyi miniszterelnöki találkozó kiemelt témája kétségtelenül a státustörvény lesz, a magyar megítélés szerint a kétoldalú kapcsolatokat nem szabad leszûkíteni erre az ügyre.

Orbán Viktor, a tájékoztatás szerint, "komoly tárgyalási tematikával" utazik majd Erdélybe. Ennek alapját képezi, hogy Románia Magyarország egyik legfontosabb kereskedelmi partnere és befektetési célországa.

Bár Budapest román részrôl lelassított reagálássort tapasztalt az elmúlt idôszakban, a magyar szándék mégis az, hogy sikerüljön elôrelépni a környezetvédelmi megállapodás módosítása, a határvízi egyezmény megújítása, a toloncegyezmény eurokonform átalakítása, illetve számos, minisztériumok közötti megállapodás módosítása felé.

Szükség van a kétoldalú kulturális együttmûködési terv megújítására is.

A státustörvény alkalmazásának felfüggesztését fogja javasolni Magyarország Európa Uniós csatlakozásáig Adrian Nãstase kormányfô Orbán Viktor magyar miniszterelnöknek a ma sorra kerülô miniszterelnöki találkozón. A Mediafaxnak adott interjújában a román kormányfô ismételten kifejtette: a jogszabály nincs összhangban a diszkriminációellenes elveken alapuló európai szellemiséggel. Nãstase ugyanakkor érthetetlennek nevezte a magyar kormány kezdeményezését abból a szempontból, hogy az RMDSZ és a Szociáldemokrata Párt közti együttmûködésre való tekintettel is, a romániai magyarság társadalmi és politikai helyzetének javulása pozitív irányba haladt. A román kormányfô reagált Toró T. Tibornak, a Reformtömörülés elnökének arra a kijelentésére is, hogy az Alkotmányba iktassák be a területi és a kulturális autonómia elvét. Nãstase arra szólította fel az RMDSZ "revizionista" vezetôjét, hogy ne tegyen többé aberráns kijelentéseket.

Kolozsvár bejáratától 200 méterre, a feleki tetô tájékán történt baleset három órán át megakadályozta a forgalmat péntek hajnalban. Adrian Revnic 20 tonnás tartálykocsi sofôre egy olasz útépítô cég számára szállított forró szurkot, az ominózus helyen beragadt a fék és felborult a szállítójármû.

Az úttestre kifolyt szurok hosszú idôre megakadályozta a forgalmat mindkét irányban. Revnic könnyebb sérülést szenvedett, kórházba szállították. A forgalom 8 órakor állt helyre, a szurkot homokkal szórták le.

Néhány órával késôbb a Tordai út volt a helyszíne egy gépkocsibalesetnek. A nagyváradi Cosmin Bei vezette, BH–03–EMV rendszámú szállítójármû fékje elromlott, ámokfutása során elsodort egy, a romániai körverseny rajtja elôtt edzést végzô kerékpárost, majd a 15 esztendôs Andrei Borát, majd nekiment néhány parkoló gépkocsinak és az egyik házban kötött ki. Bora sínylette meg leginkább a balesetet, a sebészeten kezelik.

ZENÉS-TÁNCOS DÉLUTÁNT RENDEZ AZ RMDSZ PATA–GYÖRGYFALVI SZERVEZETE július 29-én, vasárnap délután 5 órakor a Jugoszlávia utca 51. szám alatti székházban. Mindenkit szeretettel várnak.

SÛRÛBBEN INDÍTJA JÁRATAIT A 8-AS VONALÁN SZOMBATON ÉS VASÁRNAP A RATUC. Reggel fél 6 és 8 óra között a végállomásokról a következô idôpontokban indulnak a buszok: Széchenyi/M. Viteazu tér — 5.30; 5.45; 6.00; 6.20; 6.40; 7.00; 7.20; 7.40; 8.00; Repülôtér — 5.55; 6.10; 6.30; 6.50; 7.10; 7.30; 7.50; 8.10.

A VITRINA ADVERTISING, a Kolozs Megyei Kereskedelmi, Ipari és Mezôgazdasági Kamarával karöltve, az idén is kiadja Kolozs megye kereskedelmi társaságainak toplistáját. Ebben a katalógusban a lezárt pénzügyi év eredményei alapján kifejezôdik a hazai és külföldi üzleti körök, másrészt a közönség véleménye. A kiadványt 2001. szeptember 10-én véglegesítik, forgalmazását a kamara vállalja magára. A katalógusban reklámlehetôség igénybevételére a Vitrina Advertising 190-383-as telefonját kell hívni.

— Hogyan nevezik a monológgá degradálódott interetnikus párbeszédet?

— Tusnádfürdôn megtartott bálványosi nyári szabadegyetem.

(öbé)

1990 óta augusztus elsô napjaiban a Szatmár megyei Szôdemeter zarándokhellyé alakul. A falu nagy szülöttjére, Kölcsey Ferenc költôre, reformkori politikusra és szónokra, a magyar kritika elsô jelentôs képviselôjére emlékeznek a kis faluba határon innen és túlról érkezôk. A beszédeket, szavalatokat követôen virágcsokrok kerülnek a Kô Pál készítette szobor alá, amely 1994 óta áll a református templom kertjében. Tavaly — a 210. születésnapon — a Kölcsey nevével összeforrt települések küldöttei találkoztak a szülôfaluban. Védnököt is választottak rendezvényüknek: Tempfli József nagyváradi római katolikus megyés püspök és Tôkés László királyhágómelléki ref. egyházkerület püspöke személyében. És megszületett az ötlet, amely az idénre kiteljesedett. A 2001-es esztendô szôdemeteri ünnepségét megelôzô napokban négy országból érkezô fiatalok zarándokolnak el Erdély és Magyarország területén a Kölcsey Ferenc életében jelentôs szerepet betöltött helységekbe. Ez a nem mindennapi irodalomóra-sorozat bizonyára eredményes lesz, a fiatalok — minden esély megvan rá — nemcsak a Himnusz költôjeként fognak ezentúl Kölcseyre emlékezni. Mert milyen programot is kínál számukra az emléktúra?

A zarándoklat az iskolai éveket idézô Debrecenbôl indul július 30-án, a következô állomás Álmosd lesz, ahol a családnak birtokai voltak, és ahol Kölcsey fiatalkorát töltötte. A résztvevôk a sok emlékhellyel bôvelkedô Budapestre is eljutnak. Kölcseyt mindig vonzotta a fejlôdô fôváros, ahol sokat járt, és néhány évig az Élet és Literatúrát is szerkesztette Szemere Pállal együtt. A visszafelé út érinti Szatmárcsekét, ahova a költô 1815-ben telepedett át, és 1838-ban itt is érte a halál. Nagykároly, ahol Kölcsey megyei fôjegyzô volt, szintén szerepel az emléktúra programjában. Végállomás augusztus 3-án Szôdemeter, a szülôfalu lesz. Tallózom a közremûködô személyiségek között, akiknek jelenléte emeli az ünnepség rangját. A díszvendégek és szónokok között van: Bálint-Pataky József, a Határon Túli Magyarok Hivatalának fôtanácsosa, Erdélyi Géza, a Felvidék ref. püspöke, Helmeczy László, a Szabolcs–Szatmár–Bereg megyei közgyûlés elnöke, Jakubinyi György gyulafehérvári róm. kat. érsek, Kötô József, az EMKE elnöke, Szabó István, a Szatmár Megyei Tanács elnöke, Tempfli József nagyváradi róm. kat. megyés püspök és Tôkés László, a Királyhágómelléki Ref. Egyh. püspöke. Kölcsey Ferenc Himnusz címû versét Melegh Vilmos nagyváradi és Marcel Mirea szatmári színmûvész mondja el.

A 12. szôdemeteri Kölcsey-megemlékezés szervezôi: a szatmárnémeti Kölcsey-kör, az EMKE, a szilágypéri ref. egyházközség és a tasnádi RMDSZ. Az ünnepség irányítója Muzsnay Árpád, az EMKE partiumi alelnöke.

S. Muzsnay Magda

Augusztus 1–5. Az EKE X. jubileumi vándortábora Székelyjón. Szervezi a kolozsvári osztály. Autóbusz indul a táborba 1-jén reggel 8 órakor a magyar színháztól.

Augusztus 8. (szerda): Közgyûlés 17 órakor az Apáczai Csere János Líceumban.

Augusztus 11. (szombat): Séta a Gorbó völgyében (15 km). Találkozás 9 órakor a Monostoron a végállomásban. Vezeti Magyarosi Margit.

Augusztus 16. (csütörtök): Kézimunkaklub 16 órától a székházban.

Augusztus 18. (szombat): Lámpás túra az Ôzek-völgyébe. Találkozás 20 órakor Monostoron a végállomásban. Vezeti Bagaméri Tibor.

Augusztus 18.: Autóbuszos és gyalogos (25 km) kirándulás a Gyalui-havasokba: a Hideg- és Meleg-Szamos Várhegy gerincére. Vezeti Palczer János és Martonossy Magda. Jelentkezni lehet a közgyûlésen. Az autóbusz reggel 7 órakor indul a magyar színháztól.

Augusztus 19. (vasárnap): Majláth-kút (15 km). Találkozás 9 órakor a Hajnal negyed végállomásában. Vezeti Magyari Péter.

Augusztus 23. (csütörtök): Túravezetôk tanácskozása 17 órakor a székházban.

Augusztus 25. (szombat): Botanikus kerti séta. Találkozás 10 órakor a bejáratnál. Vezeti Jablonovszki Elemér.

Szeptember 1. (szombat): Bocsor-patak–Leányvár — Láz-tetô. Találkozás 9 órakor Monostoron. Vezeti Kolumbán Gyula.

Szeptember 5. (szerda): Közgyûlés 17 órakor az Apáczai Csere János Líceumban.

A városunkban található számos alapítvány között létezik egy, amely azt a célt szolgálja, hogy összefogja a mûködô szervezeteket, egyesületeket. Az Erdélyi Magyar Civil Szervezetekért Alapítvány alig néhány éve létezik, de máris sokat tett a közösségért, amelynek érdekképviseletét vállalta. Az alapítvány múltjáról, jelenérôl és a várható jövôrôl Egri István ügyvezetô igazgató nyilatkozott:

— Az alapítványt 1999 októberében hozta létre az Erdélyi Magyar Tudományos Társaság, a Kolozsvári Magyar Diákszövetség, a Romániai Magyar Közgazdászok Szövetsége és az Erdélyi Magyar Közmûvelôdési Egyesület. A négy szervezet abban az évben rendezte meg az I. civil fórumot, akkor született az ötlet, hogy hozzunk létre egy ernyôszervezetet, amely tulajdonképpen a szervezetek egyesületének szerepét töltené be. Somai József ötlete tetszést aratott, a szervezetek is láttak benne fantáziát, így hosszas utánajárást követôen októberben sikerült bejegyeztetni az alapítványt.

— Hogyan alakult ki a vezetôség?

— Az alapítvány elnöke Somai József lett, én az ügyvezetô igazgató tisztét vállaltam. Ezenkívül az alapító szervezetek két-két kuratóriumi tagot jelölnek. Az EMT részérôl Bíró Károly és Köllô Gábor a vezetôségi tagok, a KMDSZ-t Boda Szabolcs és Ilyés Szabolcs képviseli, az RMKT pedig Somai Józsefen kívül Fritsch Lászlót jelölte ki a feladatra.

— Milyen célokkal, tervekkel indult az alapítvány?

— Az elsôdleges célunk, nevezetesen egy információs iroda létrehozása, sajnos, nem valósult meg. Még mindig idôre van szükségünk ahhoz, hogy kialakítsuk a saját infrastruktúránkat, eddig az RMKT felszerelését használtuk. Tulajdonképpen még mindig az útkeresés stádiumában vagyunk: szeretnénk a többi civil szervezet hasznára válni, ez az igény hozta létre az alapítványunkat. Ezen a téren nagyon nagy ûr tátongott, tudtuk, hogy a közösségnek erre van szüksége. A civil szféra tulajdonképpen a civil szervezetek közössége, amelyre alkalmazni lehet a közösségfejlesztô módszereket. A civil szféra tág fogalom, ezen belül a közösség fogalma is elég tág, de legalább megfogható, ezért kell nekünk a közösséget fejleszteni. Az erdélyi magyar civil szféra jól körülhatárolható része a romániai civil társadalomnak. Minden civil szevezet az önkéntességbôl adódik, ezért nemzeti jelleget is ölt. Fôleg kulturális téren érzékelhetô ez a jelleg, hiszen magyar kultúrát, oktatást karol fel.

— Mi a civil szervezetek tulajdonképpeni értéke?

— A civil szféra öntevékeny: a kényszer kihozza az emberekbôl a megoldásokat. Erre csak keretül szolgál a szervezet. A hangsúly az embereken van, akik felelôsséget éreznek a többi ember iránt, ezért létrehoznak egy szervezetet. Nálunk a nemzeti jelleg megvonja a határokat. Ezek nem fizikai határok, hanem közös célok, a megmaradást és fejlôdést célzó érdekek. Ezért szükséges az együttmûködés, mert ilyen módon egymás tapasztalatára is lehet számítani. A közösségfejlesztés egyik eszköze a nyilvánosság: hozzáférhetôvé kell tenni az információkat, mert csak így tudjuk elindítani a különbözô kezdeményezéseket.

— Mit kell tudni a civil fórumról?

— A civil fórum a legnagyobb rendezvény a civil társadalom szintjén. Ezt minden év májusának elsô hétvégéjén rendezzük meg a Bethlen Kata Diakóniai Központban, idén már a harmadik ilyen konferenciát tudhatjuk magunk mögött. Ilyenkor átlag 250–300 ember, különbözô szervezetek, alapítványok képviselôi közéletrôl, közérdekrôl tanácskoznak, vitatkoznak, beszélnek. Fontos az együttmûködés, és az, hogy ezek a szervezetek kapcsolatot tudjanak teremteni egymással. Határon túliak is jelen vannak, hiszen ahhoz, hogy egy nemzet együtt legyen, az elszakadt ereket kell összeforrasztani. Ezért hívjuk meg a magyarországi szervezeteket is, hogy a kapcsolatok a határon túlról is épüljenek. Ha nincs kapcsolat és nincs információ, akkor nem alakul ki az a bizalom, amely az együttmûködés alapvetô feltétele. A tavalyi konferencián konkrétan a közösségfejlesztéssel foglalkoztunk, idén pedig a tudás mint társadalmi erôforrás témáját jártuk körül. Tulajdonképpen a konferencia az a tükör, amelyen keresztül igazán láthatóvá válik a mi tevékenységünk.

— Létezik ilyen nevû kiadvány is.

—Igen, Civil Fórum a neve a lapunknak is. Ez a kiadvány is az együttmûködést példázza, információkat, tudnivalókat tartalmaz, tájékoztat a különbözô rendezvényekrôl, pályázati lehetôségekrôl. Ez egy közérdekû lap, ingyenes, szétküldjük a különbözô szevezeteknek. Rengeteg olyan témával foglalkoztunk, amely a civil szférát érinti, például a közösségfejlesztés, az üzleti és a nonprofit szféra együttmûködése, a Teleház mozgalom, a civil társadalom szerepe az interetnikus konfliktusok kezelésében, falugondnokság, tudásalapú társadalom.

— Milyen más megvalósítások születtek?

— Van egy adatbázisunk, amely az erdélyi magyar civil szervezetek jegyzékét, adatait tartalmazza. Sajnos, a lista nem teljes, mivel felkérésünk ellenére sem küldte el minden alapítvány a maga adatlapját, de így is 1100 szervezet adataival rendelkezünk. A lista bárki számára hozzáférhetô, kérésre bármilyen formában eljuttatjuk. Szeretnénk egy ilyen jellegû katalógust is kiadni. Az elsôdleges célunk mégis az, hogy végre saját irodához és infrastruktúrához jussunk, mert csak akkor, más alapítványokkal együttmûködve tudunk minél többet felvállalni.

Sándor Boglárka Ágnes

A második világháború sok nép számára okozott fájó sebeket. Vidékünkön legjobban a barcaföldvári (Feldioara, Marienburg) haláltábor néven elhíresült láger szolgáltatott erre példát. A haláltáborban 1944–45 között az általunk eddig ismert dokumentumok tanúsága szerint közel négyszázan, visszaemlékezôk szerint ennél is többen lelték halálukat, és több ezren sínylôdtek embertelen körülmények között az éheztetés, a vérhas és tífusz, valamint az emberi gonoszság miatt.

Ezek a sebek a mi vidékünkön nehezen indultak gyógyulásnak, mert a történtekrôl hallgatni kellett. Lassan elérkezett a szólás ideje, a történelem homályából elôkerültek az emlékek, a még létezô dokumentumok, s elindult a munka annak érdekében, hogy mindezt megôrizzük és kegyhelyet hozzunk létre az itt elhunyt és szenvedett magyar foglyok tiszteletére.

Talán ismeretes a hídvégi református egyházközség emlék- és emlékmûállító több éves erôfeszítése. Ennek eredményeképpen a volt haláltábor utolsó közös sírján felállított és egy esztendeje lerombolt emlékmû folyó év június 21-én újra visszakerült talapzatára. Hídvégen 1999 júliusában létrehoztuk, majd 2000 augusztusában kibôvítettük a foglyoknak és a haláltábornak emléket állító szobát.

Elérkezett az ideje, hogy több éves erôfeszítés után megtarthassuk az emlékmû ünnepélyes avatóját, amelyre ezennel szeretettel meghívjuk. E jeles eseményre 2001. augusztus 4-én, szombaton 11 órától kerül sor Hídvégen és Földváron a hídvégi református egyházközség szervezésében.

MÛSOR

HÍDVÉGEN: 11 óra: Ünnepi istentisztelet a református templomban, igét hirdet ft. Kató Béla, az Erdélyi Református Egyházkerület fôjegyzôje. Megidézett történelem:

— Adalékok a földvári fogolytábor történetéhez. Elôadó: Benkô Levente újságíró. — Túlélôk visszaemlékezései. Meghívottak beszédei. Ünnepi mûsor.

FÖLDVÁRON: 15 óra: Emlékmûavató a fogolytábor utolsó közös sírján.

HÍDVÉGEN: 16 óra: Könyvbemutató a református templomban. Meghívottak: Gocz József, Balogh László, Benkô Levente, a sepsiszentgyörgyi Charta Könyvkiadó Múltidézô c. könyvsorozatának szerzôi és Kisgyörgy Tamás kiadó.

17 óra: A Fogoly-emlékszoba megtekintése.

17.30 óra: Uzsonna a meghívottak és a vendégek részére.

Ungvári Barna András
hídvégi református lelkipásztor

— egészségügyi — általános orvosasszisztens: 25 hely (3 éves tanulmányi idô)

— könyvelôi-pénzügyi-gazdasági: 25 hely (2 éves tanulmányi idô)

— titkári-menedzser-asszisztens: 25 hely (2 éves tanulmányi idô) .

Beiratkozás:

2001. augusztus 27–szeptember 7. között, az iskola titkárságán, naponta 9–14 óra között.

Érdeklôdni az iskola székhelyén:

Kolozsvár, Kogãlniceanu (Farkas) utca 2. szám, tel.: 064/197-280.

Kolumbus Kristóf ha láthatná szülôvárosát a mennyországból, ahova nagy felfedezéséért került, bizonyára sírva fakadna. Háború utáni állapotok. Pedig csak egy szokásos "csúcsértekezlet" színhelye volt, ahol világunk "nagyjai", nem elôször, és valószínûleg nem utoljára, összeültek, hogy rendezzék ügyes-bajos dolgainkat. Mert ilyen akad szép számban, fôleg bajos tennivalóink szaporodnak és a megoldások váratnak magukra. A 70-es évek közepén, az olajkrízis ídején, a Párizs melletti Rambouillet-kastélyban, barátságos kandalló atmoszféra mellett kezdôdtek el a kormányfôi csúcstalálkozások, ma, egy negyedszázaddal késôbb, Genovában "meghitt" hangulat helyett, barikádok és állig felfegyverzett rendôrosztagok védelmében tanácskoztak politikánk vezérei. Ilyen nagyot változott volna a világ? Talán igen, talán nem! Továbbra is háborúk dúlnak, környezetünket tovább mérgezzük, éhség és betegségek tizedelik az elmaradott országok lakosságát. Ami rossz volt maradt, sok jó nem jött helyébe. Technikai fejlôdésünk ugyan fantasztikus, másodpercek alatt kapunk híreket a világ másik végébôl, mûholdas képközvetítéssel szinte mindent megláthatunk, amire kíváncsiak vagyunk, de az emberek nagy része elégedetlen, nô a bizonytalanság, megmagyarázhatatlan feszültség sokak lelkében.Világunk lényegében nem sokat változott, de egy új világszemlélet terpeszkedik mind szélesebben, mind erôteljesebben, és hatása alól már szinte senki nem vonhatja ki magát. Századunkban már két nagy "világbirodalom", próbálta eszméit a világra rákényszeríteni, alig szabadultunk meg tôlük, máris új "irányítót" keresünk, akinek az alattvalói lehetünk. A globalizáció nem hirdet fajelméletet, ellenkezôleg, elôtte mindenki egyforma, aki a pénz törvényei szerint él. Nemzetköziségét nem a világ proletárjainak, inkább a világ bankárjainak egyesülése jelzi és akaratát nem fegyverrel, inkább tôzsdei manipulációkkal érvényesíti. Már vannak, akik tiltakoznak, ki halkan, ki hangosabban, van, aki tudományosan érvel, mások csak ösztönszerûen érzik, hogy a dolgok nem mennek rendjén. A legszomorúbb, hogy a klasszikus értelemben vett és nagy betûvel írt Politika szinte teljesen kiengedte a gyeplôt kezébôl, világunkat már automatikusan a globalizáció számítógépjei írányítják. Veszteni kevesen tudnak, legkevésbé politikusaink, akik érzik ugyan, hogy a hatalom lassan kicsúszik a kezükbôl, de ezt nem merik bevallani. A konferenciák, csúcsértekezletek ma már erôltetettnek tûnnek, kézzelfogható eredményeik minimálisak, nagyobb a felhajtás, inkább a médiák diadala. Jól jegyzi meg egy ismert baloldali angol lap: "ezek az értekezletek nem a világ népeinek, hanem a világ gazdag rétegének a fóruma s eredményei, a rengeteg megoldandó feladathoz viszonyítva, elenyészôek". A globális játékkaszinóban pénzmágnások hazardíroznak, a játékszabályokat spekulánsok határozzák meg. Nemzetközi óriáscégek kegyetlenül bekebelezik a konkurenciát, egész népgazdaságok mennek tönkre, kisvállalkozók a csôd szélén.A munkás reszket, hogy ne veszítse el munkahelyét, a szociális juttatásokat világszerte nyirbálják. Hol vannak tehát a fennen hirdetett globalizáció nagyszerû eredményei? Úgy látszik, még váratnak magukra. Egy ismert francia szociológus, Pierre Bourdieu professzor, így fogalmaz a globalizáció elleni taktikát illetôen: "Olyan helyzetet kell teremteni, hogy a jellenleg még megosztott nemzeti és nemzetközi tiltakozó mozgalmakat egy közös nevezôre hozhassuk." Tudjuk, a tiltakozó tömeg soha nem egységes. A fegyelmezetten felvonulókat mindig elkísérik az úgynevezett randalírozók, de ezeket szigorúan el kell szigetelni. Ami az utóbbi években Seattle-ban, Prágában, Göteborgban és most Genovában történt, nem népszerûsíti a globalizáció elleni, elsôsorban szellemi ellenállást. Intellektuális törekvések kellenek, hogy századunk új diktatúráját, a pénz diktatúráját, hatalmi ambíciójában lefékezzük.

Hollai Hehs Ottó

Amennyire csak lehetôség nyílik, ódzkodunk a közösködéstôl. Ódzkodunk tôle, mert iszonyúan rossz emlékeket ébreszt bennünk. S minél régebben született valaki, annál több kellemetlen emlék vagy éppenséggel igen fokozott érzelmi töltetû személyes élmény keserve tolul elô. Hiszen a világégés befejezéseképpen sokak számára megváltásnak tûnô népi demokrácia földi mennyországot ígért. Hiszen végét sejtették az éhezésnek, fázásnak, sanyargatásnak, földesúri és gyártulajdonos polgársági kizsákmányolásnak. Végre emberhez méltó jogokat, éppen kiváltságokat, békét, nyugalmat, munkához való jogot, ingyenes iskoláztatást még az addig a földekre kényszerült falusi kamaszoknak is, biztos jövôt engedett sejtetni a nagy ígérgetéscsomag a példa nélküli országban, ahol egyik napról a másikra a nép lett az úr. A Nép. Amely addig rosszabbnál rosszabb kilátásokkal nézett a fekete jövô elébe. És kevesen voltak azok, akik az egészben valami turpisságot éreztek. Talán csak a jobb módú parasztnak esett nehezére megválni kis tehénkéjétôl, ekéjétôl, lovától, még akkor is, ha tudta, istállóiból csak néhány gazdasággal odébb, a termelôszövetkezetbe költöznek jószágai. Ahol látogathatók, dédelgethetôk, sôt a nagy közös termôföldeken dolgoztatni is lehet velük. A gyárban minden csavarhúzó, de még az utolsó szeg is úgy volt közösen a mindenkié, hogy közben a senki fiaként, gazdátlanul indult az enyészet elkerülhetetlen útján.

Nem csoda, ha ezek után irtózunk a hatalmas boldog közöstôl. Ha nem örülünk szívrepesve, amikor valamilyen szintû egyezség, együttes munka, közösségi cselekedetsorozat fényes lehetôségét csillantják fel elôttünk. Ha inkább választjuk az otthon — már akinek van ilyen — édes vagy keserû félhomályát, magányát, mint a nyilvános, társuló tevékenységet. Nem csodálkozhatunk, hogy a falvak jó emberei inkább parlagon hagyják aprócska földjeiket, minthogy szomszédjukkal társulva megmunkálják azt. Vagy szerencsés esetben bevetik kicsiny telkeiket, még akkor is, ha szinte ráfizetéses az "üzlet", mert így tanulták ôseiktôl, mintsem hogy kis számítással jobb megoldást keressenek. Azért így, tíz évvel a nagy közös tulajdon kártyavárának összeomlását követôen akadnak fiatalok, idôsebbek, akik merészen társultak, hiszen látják: hiába vonul ki az egész család a néhány száz árnyi földre dolgozni, egyenként semmire sem mennek, viszont amennyiben az egész domboldalt, határt összeállva, közös elképzelés, számítás, arányosan elosztott költségvetés alapján munkálják meg, ezzel mindenki jól jár. Ráadásul távlati gondolkodásra is lehetôség nyílik, hiszen nem kell arra figyelni, mit termelt a szomszéd tavaly, nehogy az odaszokott kolorádóhad most az én krumpliföldemre költözzön. S míg egyenként senkinek sincsenek mezôgazdasági gépei, könnyebben szerez be tíz család egy kombájnt, amelyért aztán nem kell sem bért, sem munkadíjat fizetni, csupán karbantartani és üzemanyaggal ellátni. S talán egyszerûbb a termény értékesítése is. Mindezeket értik az egyszerû emberek, sokan mégis inkább megmaradnak magukban, mert elevenen fáj még az a régi üszkös seb.

Csodálatos példája a közösségi összefogásnak például Ördöngösfüzes, ahol közel 160-an járultak hozzá egy pici közösségi ház felépítéséhez. Magyarlapádon is épült egy közösségi ház — a termelôszövetkezet gonddal lebontott épületébôl neki jutó téglát senki sem vitte haza, mind ott vannak azok a nagy ház falaiban.

Tíz év telt el a lehetôség felvillanása óta, s csak most sikerült. De most sikerült. Mert megszületett a közös akaratot követô közös munka. Mert megszûnt a bizonyos mértékben indokolt iszonyat attól, ami mindenkié. Mert talán kezdjük ésszel meglátni, hogy a közösségi cselekedetvállalás mindannyiunk de egyénileg is saját jól felfogott érdekünket szolgálhatja. A beteljesülésig viszont hosszú még az út — és egyre kevesebb az idô.

Kerekes Edit

(Folytatás tegnapi lapszámunkból)

Falvak, városok
Agalego települések, talán a meglehetôsen hegyes felszín miatt, általában kicsik. Különösen az alig néhány házból álló falvak. E kis települések házai azonban többnyire emeletesek, az általuk szegélyezett egy-két utca pedig kövezett. Érdekesek a falusi temetôk. Kis területet foglalnak el, mert a sírok nem a földben, hanem fölötte, a koporsó méreteinek megfelelô, négy–öt gránitlapból összerótt, egymásra helyezett kôládákból, szarkofág-félékbôl állnak. Az elhunytak nevét, születési és elhalálozási idejét a láda homlokzati lapjára erôsített fehér márvány- vagy fekete gránitlapra vésik. Persze, a nálunk szokásos módon, földbe is temetkeznek, de amint Gonzalo barátom mondta, ez költségesebb.

Alig négy városnak van százezernél több lakosa. Két kikötô a legnagyobb: 1995-ben Vigónak 290 000, A Coruñának 254 000 lakosa volt. Ourense [ourensze] a harmadik (110 000), Santiago de Compostela, a galego kormány székhelye, s egyben Galicia fôvárosa, a negyedik(106 000). Ötödik jelentôs város Lugo (88 000), hatodik a hajógyárairól ismert kikötô, Ferrol (85 000), hetedik az ugyancsak jelentôs kikötô Pontevedra (77 000). A többi jóval kisebb. De nagy múltra visszatekintô település valamennyi. Mint pl. a Miño [minyo] torkolatához közeli Tui [tui] (16 000), a Murosi-öböl partján fekvô Noia [nojá] (15 000) és Muros(11 000), a délnyugati kis kikötô, Baiona [bájoná] (11 000), az A Coruñától keletre fekvô Pontedeume (9000) stb. Óvárosuk jellegzetes vonása az alig néhány méter széles utcák — a kétméternél szûkebbek sem éppen ritkák —, az ezeket sok helyütt szegélyezô árkádsor, a sok apró ablakkal takart erkély, a XII., XIII. századból való félkör- vagy csúcsíves ízlésû, remekmû templom.

Az apró ablakokkal fedett erkélyt a mai építészet is alkalmazza. Santiago de Compostela új, az utóbbi harminc-negyven évben épült negyedében a hat-, hét-, nyolcemeletes házak homlokzatát is több helyütt ilyen erkélysorok díszítik. Majdnem minden kis városnak fedett piaca, vásárcsarnoka van külön hús-, hal-, tej- és tejtermék-, gyümölcs-, zöldség-, virágrészleggel. Még a kis Noia és a még kisebb Muros piacán is ott áll a vásárcsarnok. Mindkettô kikötô lévén, csarnokukban gazdag választékban kínálják a sok, számunkra ismeretlen hal- és rákfélét. Egyik hétvégi kirándulásunk alkalmával, a murosi csarnok bejárati lépcsôje is tele volt efféle áruval. Egy kosárban egy másfél arasz átmérôjû, tányérszerû, feketeszôrös ismeretlen lény lapult. Az árus megnyugtatott, hogy csupán egy jámbor rák. Pálcával gyengéden megérintette, mire a félelmetesnek tûnô lény ijedten megrebbent. Meg is sajnáltuk szegényt. A nagyobb városokban e piacrészlegek akár egymás mellett álló, külön épületrésszel rendelkeznek. Mint Santiagóban. A piacok jól ellátottak, az asztalok, polcok, ládák roskadoznak a sok árutól és ezek itt gyakran jóval olcsóbbak, mint az azonos termékeket áruló üzletekben.

A belvárosi házaknak általában nincs udvara. Arra gondolhat az ember, hogy csak az egykor falakkal kerített városokban, a mai óvárosokban van így. De a késôbb épült negyedek házainak, sôt a kis, egyemeletes vagy éppen földszintes házaknak sem nagyon van. Az óvárosokban, ahol a városfalakon belül annak idején minden talpalatnyi helyet ki kellett haszálni, ez érthetô. Az újabb negyedekben annál kevésbé. Úgy látszik, ez itt valamiféle építkezési hagyomány. A nagyobb városok központjában, mint például Santiagóban, Vigóban, A Coruñában a mégis létezô udvart itt-ott többemeletes, nyilvános gépkocsiszínnel építették be. Másutt, kisebb udvar esetében, a házbeliek számára emeltek kisebb, két-három szintes kocsiszínt.

A nálunk különálló tömbházakból épült, kiterjedt lakónegyedek jóformán ismeretlenek. Santiagóban egy négy-öt — három-négyemeletes — házból álló lakónegyed létezik csupán. Ezek helyett inkább hagyományos, összefüggô házsorokat emelnek. A Coruñában azonban több, terjedelmes tömbháznegyedet is láttam. A mieinknél természetesen összehasonlíthatatlanul jobb minôségû épületekkel.

A városok egyik sajátos vonása az, hogy az újabb, harminc-harmincöt éves házakat alagsori, két-háromszintes gépkocsiszínnel együtt építették. Ezekben minden lakó kocsijának van helye. A régebbi negyedekben, ahol ilyesmi nincs, több helyütt is nagy, kétszintes föld alatti parkolót építettek. Itt fizetni kell. A 106 000 lakosú Santiagóban két ilyen parkoló is létezik. Egy harmadik a legújabb negyedben, egy hatalmas bevásárló központ alagsorában. Ily módon a nálunk oly kellemetlen jelenség, a járdákon, az úttest szélén veszteglô gépkocsik tömege mondhatni ismeretlen.

Szent Jakab temploma és városa
Tekintélyes óvárosából is látható, hogy hosszú századokig Santiago de Compostela volt Galicia legjelentôsebb települése. Nem csoda, hiszen a világhírû székesegyház, a számtalan templom, klastrom és torony városa Róma és a Szentföld után ezer éve a keresztény világ legfontosabb zarándokhelye. Hatalmas székesegyháza a keresztény világ legnagyobb félköríves temploma, a latin kereszt alaprajzú, kápolnasorokkal szegélyezett háromhajós, szentélykörüljárós épület fô szárnya 97 m, ugyancsak háromhajós kereszt része 65 m hosszú.

A város létét és nevének elsô felét — Santiago ’Szent Jakab’ — egyaránt az evangéliumíró János öccsének, a késôbb szentté avatott Jakab apostolnak köszönheti, aki a legenda szerint hét évig az akkori Hispániában térített. A Szentföldre hazatérve I. Heródes Agrippa 41-ben lefejeztette. A keresztényüldözések idején földi maradványait Galiciába menekítették. Sírja késôbb feledésbe merült. 813-ban azonban, úgymond csodálatos körülmények — fényes csillag és az angyalok karának éneke — közepette az elfelejtett sír "megmutatkozott". II. Alfonz leóni király — Galicia akkor León része volt — rendeletére új helyet jelöltek ki a szent földi maradványai számára. A hagyomány szerint a Campus Stellaet, a ’csillagmezô’-t, amely fölött a csillag megállt, s amelynek nevébôl a népetimológia szerint a város Compostela neve származik. A nyelvészek szerint a baj csupán az, hogy a latin campus a-ja a galego hangtan szabályai szerint semmiképp nem alakul o-vá. Vagyis a campusból a galegóban csak campo lehet. Ezenfelül a campus nem ’temetô’, amint azt egyesek vélik — ez galegóul, akárcsak kasztíliaiul camposanto. Más vélemény szerint a város nevének második eleme a sekrestye valamelyik helyiségében kiállított, a zarándoklatot bizonyító iratból, az ’igazoló írás’ jelentésû compostelából származik (X. L. Laredo–E. Vázquez: Guia de Galicia do A ó Z. Cumio, Vilaboa, 1991., 192. old.; ugyanez Kiss L.: Földrajzi nevek etimológiai szótára L–Zs., Akad. Kiadó, Bpest, 1988., 447). Galego helynévkutatók szerint azonban a Compostela egy körültekintéssel, jól épített falura, kis településre vonatkozik — és nem az apostol nevét viselô település hatalmasságára —, amelyik Santiago közelében jött létre, s amelyik azután ebbe beolvadt. Erre utal több, Szent Jakab városától távol fekvô kis, ugyancsak Compostela nevû település is (F. Cabeza Quiles: Os nomes de lugar [’a helynevek’], Xerais, Vigo, 1992).

A sír fölé 820 körül kis templomot emeltek. Ezt késôbb átalakították, de a mórok 997-ben lerombolták. Utóbb helyreállították, majd az 1075-tôl épülô székesegyház része, a keresztszárny bal oldali, északi felének egyik kápolnája lett.

Van olyan vélemény is, amelyik szerint Szent Jakab sírja eredetileg nem itt volt, hanem a mai piac szomszédságában, s a föléje épült templom az ugyancsak félköríves San Fiz de Solobio ’Szent Félix’ volt, amelyet késôbb csúcsíves ízlés szerint átépítettek. Az apostol földi maradványait csak késôbb vitték át a 997-ben épült templomba.

(Folytatjuk)

Asztalos Lajos

A belga Serge Baguet nyerte a profi körverseny 17. szakaszát. A címvédô amerikai Lance Armstrong a Brive-la-Gaillarde és Montlucon közötti 194 km-es etap után is ôrzi összetettbeli elsôségét, ugyanúgy, mint eddig 5:05 perccel vezet a német Jan Ullrich elôtt.

A Touron pénteken 61 km-es egyéni idôfutamot rendeztek.

*

Kerékpáros körverseny zajlik Romániában is, amelynek 5. szakaszát, 25 körös idôméréses futamát rendezték csütörtökön este a város központjában. Kolozsvári siker született, a jelenleg a Bukaresti Dinamóhoz igazolt Lupás Pál 23 körben diadalmaskodott 2 óra 35 perc alatt. A második helyen az összetettben vezetô moldovai Alexandr Szabalin végzett.

(pja)

A papírformának megfelelôen a kolumbiai válogatott játssza Mexikó ellen a döntôt a labdarúgó Copa Americán. A házigazda együttes 2–0-ra gyôzött a Brazíliát búcsúztató Honduras ellen.

Telt ház, 40 ezer nézô elôtt a kolumbiaiak már a hatodik percben megszerezték a vezetést Gerardo Bedoya révén. Az elôny birtokában azonban kiengedtek, egy kicsit késôbb Amado Guevara szabadrúgásból egyenlíthetett volna.

A második félidô elején is akadt veszélyes hondurasi helyzet, de a 63. percben Aristizabal találata eldöntötte a párharcot.

A hazai válogatott magabiztosan menetelt a döntôig, öt találkozóján egyetlen gólt sem kapott. A Honduras elleni mérkôzés elôtt Venezuelát 2–0-ra, Ecuadort 1–0-ra, Chilét 2–0-ra, Perut 3–0-ra gyôzte le.

A fináléra, valamint a bronzmérkôzésre vasárnap kerül sor.

A magyar Kovács Antal ezüstérmet nyert a müncheni világbajnokságon a 100 kg-osok között, miután a döntôben ipponnal kikapott a japán Inue Koszeitôl. A barcelonai olimpia aranyérmese a csoportküzdelmek során ipponnal gyôzte le a bosnyák Klacart, majd a dél-koreai Jangot, az orosz Sztyepkin ellen pedig kokával bizonyult jobbnak.

A Paksi ASE versenyzôje az elôdöntôben 3–0-ra gyôzött a grúz Dzsikorauli ellen. A fináléban vezetett a címvédô és sydneyi olimpiai bajnok ellen, de a japán dzsúdós végül ipponnal nyert.

A plusz 100 kg-os súlycsoportban Csizmadia Zoltán elsô mérkôzésén ipponnal kapott ki a holland van der Geesttôl, majd a vigaszágon sem folytathatta a versenyt.

l Júl. 30.: Negyed százada, 1976-ban elkezdôdött a montreáli XXI. nyári olimpia hajrája. Az atléták szebbnél szebb, színvonalas versenyeket vívtak. Ezen a napon a finn hosszútávfutó Lasse Viren (képünk) egyedülálló teljesítményt nyújtott: nemcsak, hogy a 10 000 m után az 5000 m-es síkfutást is megnyerte (utóbbit 13:24,8 perces idôvel), de egyúttal mindkét távon megismételte négy esztendôvel korábbi, 1972-es müncheni diadalát is! Ez eddig csak neki sikerült. Ugyancsak ezen a napon zajlott a férfi magasugrók versenye, ez a lengyel Jacek Wazola 226 cm-es olimpiai csúcsot jelentô gyôzelmével zárult. Hármasugrásban a szovjet Viktor Szanyejev egymásutáni harmadik aranyérmét érte el: Mexikóvárosban 17,39 m-es világcsúccsal, Münchenben

17,35 m-rel, s ezúttal Kanadában 17,29 m-rel nyerte a számot. A tízpróba új bajnoka az amerikai Bruce Jenner volt, 8618 pontos világcsúccsal, míg az utolsó egyéni számot, a nôi 1500 m-t a szovjet Tatjána Kazankina 4:05,5 perces idôvel nyerte.

l Júl. 31.: Zárónap az 1976-os montreáli olimpia atlétikai versenyein. A leglátványosabb pályaszámokban, a váltókban a férfiaknál kettôs amerikai gyôzelem született, 4 x 100 m-en 38,33 mp-cel, 4 x 400 m-en 2:58,65 perccel. A hölgyeknél ugyancsak kettôs gyôzelem, de immár az NDK-váltók részérôl, 4 x 100-on olimpiai csúccsal (42,55 mp), 4 x 400-on 3:19,23 perces világrekorddal! Ugyancsak olimpiai csúcsot jelentô idôvel, 2 óra 09:55,0 perccel nyerte a leghosszabb távú,42 195 m-es maratoni futószámot az NDK-beli Waldemar Ciepinski.

l Aug. 1.: És 25 évvel ezelôtti augusztus elsô napján hagyományos búcsúszámmal, a díjugrató lovasok csapatversennyel véget ért a XXI. nyári olimpia. A nagy stadionban lebonyolított látványos, egykor vadászugratásnak nevezett csapatszám dobogósai: 1. Franciaország, 2. NSZK, 3. Belgium. Ezzel véget értek a montreáli ötkarikás játékok. A nem hivatalos éremtáblázat élén: 1. Szovjetunió 49 arany-, 41 ezüst-, 35 bronzéremmel, 2. NDK 40–25–25, 3. Egyesült Államok 34–35–25, ..., 9. Románia 4–9–14, 10. Magyarország 4–5–13. 26 ország sportolói arattak legalább egy gyôzelmet és összesen 41 ország szerzett legalább egy érmet.

l Aug. 2.: Hatvanöt esztendeje, 1936-ban, ezen a napon nyitották meg az 1936-os, berlini XI. olimpiát. Új csúcsok már a nyitány elôtt: 49 ország, 4065 sportolója, köztük 328 nô a játékokon! Az addigi csúcsok: 46 ország (1928-ban), 3083 sportoló (1924-ben) és 290 nô (1928-ban).

l Aug. 3.: Elôször iratkozik föl a bajnokok sorába az amerikai néger Jesse (eredeti nevén: James Cleveland) Owens, a berlini olimpia 4 aranyérmes hôse. 15 hónappal korábban azzal hívta fel magára a figyelmet, hogy nem egész másfél óra alatt 6 (!) világcsúcsot állított föl. Most 10,3 mp-es olimpiai csúcsbeállítással nyerte a 100 m-t, a középfutamban elért 10,2 mp-s, világcsúcsot jelentô idejét a megengedett 2 m-nél erôsebb, 2,3 m/s erôsségû hátszél miatt nem hitelesítették.

l Aug. 4.: Az egész világsajtó a finnek 10 000 m-es síkfutásban aratott hármas gyôzelmérôl áradozott. Berlin gyôzelmi dobogójára így álltak fel északi rokonaink: 1. Ilmari Salminen 30:15,4 perc, 2. Arvo Askola 30:15,6 perc, 3. Volmari Iso-Hollo 30:20,2 perc. És 8-án Iso-Hollo a 3000 m-es akadályfutás megnyerésével igazolta: nem véletlenül nyerte ezt a számot 1932-ben, Los Angelesben. Csak akkor pályabírói hiba folytán 1 körrel többet szaladt a mezôny...

l Aug. 5.: Owens 100 m-es síkfutásban aratott sikere, majd 806 cm-es olimpiai csúcsot jelentô távolugrás után harmadszor gyôzött: 20,7 mp-cel gyôzött 200 m-en. Ideje, természetesen, új olimpiai csúcs volt.

László Ferenc

l A FINA csütörtök reggeli döntése alapján hivatalossá vált a brit gyorsváltó gyôzelme 4 x 200 méteren az úszó-világbajnokságon. A szerdai döntôt követôen az eredetileg elsôként, illetve másodikként célba érkezô csapatot egyaránt kizárták. Az ausztrálokat azért diszkvalifikálták, mert Petria Thomas a verseny vége — az olaszok célba érkezése — elôtt a medencébe ugrott örömében, az amerikaiakat pedig azért, mert szabálytalanul váltottak. A két együttes óvását a FINA illetékes bizottsága elutasította. A végeredmény: nôi 4 x 200 m gyorsváltó: 1. Nagy-Britannia (Nicola Jackson, Janine Belton, Karen Legg, Karen Pickering) 7:58,69 perc, 2. Németország (Silvia Szalai, Sarah Harstick, Hannah Stockbauer, Meike Fritag) 8:01,35 perc, 3. Japán (Maki Mita, Tomoko Hagivara, Tomoko Nagai, Eri Jamanoi) 8:02,97 perc.

l A kínai Vu Min-hszia, Kuo Csing-csing duó gyôzelmével ért véget a nôi páros mûugrás (3 m). Végeredmény: 1. Vu Min-hszia, Kuo Csing-csing (kínai) 347,31 pont, 2. Julia Pahalina, Vera Iljina (orosz) 320,61 pont, 3. Ditte Kotzian, Conny Schmalfuss (német) 303,03 pont.

l A kínai Liang Tien, Csia Hu duó gyôzelmével ért véget a férfi páros toronyugrás (10 m). Végeredmény: 1. Liang Tien, Csia Hu (kínai) 361,41 pont, 2. Eduardo Rueda, Fernando Platas (mexikói) 336,63 pont, 3. Roman Volodkov, Anton Szaharov (ukrán) 336,06 pont.

l Lengyel Imre nem tudta megismételni selejtezôbeli jó teljesítményét — onnan ötödikként jutott tovább —, a középdöntôben érthetetlenül gyengén ugrott, így végül — vetélytársaitól jelentôsen lemaradva — a 12. lett az 1 méteres mûugrásban. A férfi mûugrás (1 m) végeredménye: 1. Vang Feng (kínai) 444,03 pont, 2. Vang Csien-ling (kínai) 433,14 pont, 3. Alekszandr Dobroszkok (orosz) 414,12 pont, ..., 12. Lengyel Imre 295,44 pont.

l A háromszoros olimpiai bajnok holland Inge de Bruijn 24 órán belül a második aranyérmét nyerte az úszó világbajnokságon, ezúttal 50 m pillangón gyôzött. Férfi 100 m pillangón a svéd Lars Frölander ért elsôként célba, a világcsúcstartó és címvédô ausztrál Michael Klim csak a hetedik helyen végzett. Végeredmények: nôi, 50 m pillangó: 1. Inge de Bruijn (holland) 25,90 mp, 2. Therese Alshammer (svéd) 26,18 mp, 3. Anna-Karin Kammerling (svéd) 26,45 mp; férfiak, 100 m pillangó: 1. Lars Frölander (svéd) 52,10 mp; 2. Ian Crocker (amerikai) 52,25 mp; 3. Geoff Huegill (ausztrál) 52,36 mp.

l A nôi 200 m hát döntôjében megszületett az elsô román aranyérem, a sydneyi olimpia óta Diana Mocanu számának számító próbán ismét diadalmaskodott a 17 esztendôs brãilai kislány. A távot 2:09,94 perc alatt teljesítô Diana nagy magabiztossággal utasította maga mögé az orosz Sztaniszláva Komarovát (2:10,43 perc) és a brit Joanna Fargust (2:11,05 perc).

l Az olimpiai és Európa-bajnok olasz Massimiliano Rosolino a világbajnoki címet is megszerezte a férfi 200 m-es vegyes úszásban. Végeredmény: 1. Massimiliano Rosolino (olasz) 1:59,71 mp; 2. Thomas Wilkens (amerikai) 2:00,73 perc; 3. Justin Norris (ausztrál) 2:00,91 perc.

l A magyar Zubor Attila országos csúccsal az ötödik helyen ért célba 100 m gyorson. A végeredmény: 1. Anthony Ervin (amerikai) 48,33 mp, 2. Pieter van den Hoogenband (holland) 48,43 mp, 3. Lars Frölander (svéd) 48,79 mp, ..., 5. Zubor 49,13 mp.

l A magyar Bodrogi Viktor200 m háton a hatodik, Kovács Ágnes 50 m mellen a nyolcadik helyen végzett az úszó-világbajnokságon. Végeredmények: férfi 200 m hát: 1. Aaron Peirsol (amerikai) 1:57,13 perc, 2. Markus Rogan (osztrák) 1:58,07 perc, 3. Orn Arnarson (izlandi) 1:58,37 perc, ..., 6. Bodrogi Viktor 1:59,74 perc; nôi 50 m gyors: 1. Lo Hszüe-csüan (kínai) 30,84 mp, 2. Kristy Kowal (amerikai) 31,37 mp, 3. Zoe Baker (brit) 31,40 mp, ..., 8. Kovács Ágnes 32,05 mp.

l Az ausztrál Geoff Huegill 23,44 mp-cel világcsúcsot ért el az 50 m pillangó számának középdöntôjében. A korábbi rekordot is ô tartotta 23,60 mp-cel, amelyet tavaly márciusban az ausztrál bajnokságon állított fel. A 4 x 200-as ausztrál férfi gyorsváltó 7:04,66 perccel világcsúcsot ért el. A régi rekordot szintén az ausztrálok tartották 7:07,05 perccel a sydneyi olimpia óta. További eredmények: nôi 200 m gyors: 1. GiaanRooney (ausztrál) 1:58,57 perc, 2. Jang Jü (kínai) 1:58,78 perc, 3. Camelia Potec 1:58,85 perc; 200 m vegyes: 1. Maggie Bowen (amerikai) 2:11,93 perc, 2. Jana Klocskova (ukrán) 2:12,30 perc, 3. Csi Huj (kínai) 2:12,46 perc, ..., 5. Beatrice Cãslaru 2:13,78 perc; férfiak, 4 x 200 m váltó: 1. Ausztrália (Hackett, Klim, Kirby, Thorpe) 7:04,66 perc — világcsúcs, 2. Olaszország 7:10,86 perc — Európa-csúcs (régi: FÁK, 7:11,95 perc, 1992. 07. 27., Barcelona), 3. Egyesült Államok 7:13,69 perc.

l Olaszország nôi vízilabda-válogatottja nyerte a világbajnokságot, miután — visszavágva a 34 nappal ezelôtti, budapesti Eb-döntôbeli vereségért (8–10) — simán verte a magyar együttest a pénteki fináléban.

Végeredmény: Olaszország–Magyarország 7–3 (3–0, 1–2, 2–0, 1–1) — a gólokon Miceli (4), Allucci, Di Mario és Malato (1–1), illetve Stieber, Valkay Erzsébet és Szremkó (1–1) osztozott.

Az olaszok rendkívül körültekintôen szervezték meg védekezésüket, szinte ellenállhatatlanok voltak emberelônyben és ez döntött. Faragó Tamás együttese a kezdeti elfogódottság után csak átmenetileg "álltak fel", kihagyták a létszámfölényes helyzeteket, ezúttal nem voltak egyenrangú ellenfelek.

Az ezüstérmes Magyarország a következô kerettel szerepelt: Sós Ildikó, Szép Brigitta, Tiba Zsuzsanna, Sipos Edit, Dancsa Katalin, Stieber Mercedes, Rédei Kata, Drávucz Rita, Valkay Erzsébet, Szremkó Krisztina, Pelle Anikó és Valkay Ágnes, Primász Ágnes.

További eredmények: a 7. helyért: Görögország–Kazahsztán 7–2 (1–0, 1–0, 3–1, 2–1), az 5. helyért: Ausztrália–Oroszország 8–6 (1–1, 1–1, 2–4, 2–0, 0–0, 2–0 — a hosszabbítás döntött), a bronzéremért: Kanada–Egyesült Államok 6–5 (1–2, 2–1, 2–1, 1–1).

A kormány olcsó élelmiszereket árusító boltokat tervez a nyugdíjasoknak. A kabinet tagjai errôl csütörtökön döntöttek. Az idôsek a speciális boltokban olajat, cukrot és rizst vásárolhatnak termelôi áron.A statisztikák szerint a hazai nyugdíjasok havonta átlag 72,7 euróból élnek, s ezzel a társadalom legszegényebb csoportjaihoz tartoznak.

Szeptemberben teszt kezdôdik Bukarestben, s ha ez sikeres lesz, az üzleteket egész Romániában elterjesztik. Szeptember elsejétôl a fôváros negyedik kerületében hat üzlet nyílik, amelyekbôl a nyugdíjasok különleges kártyák felmutatásával havonta két liter olajat, két kilogramm cukrot és ugyanannyi rizst vásárolhatnak jutányos áron. Az üzleteket a Digicom Rt. nevû kereskedelmi társaság fogja mûködtetni.

A kormány azt tervezi, hogy amennyiben a próbálkozás beválik, a késôbbiekben a nyugdíjasok ezekben az üzletekben a felsoroltakon kívül kukoricalisztet, húst, hústermékeket, tojást, tejet és tejterméket, mosószert, szappant és fogkrémet is vásárolhatnak majd jutányosan.

A kiválasztott üzleteket az állam fogja támogatni részben a költségvetés útján, másrészt pedig különbözô kedvezmények biztosításával.

Az illetékes hazai hatóság azt javasolta a kormánynak, hogy a földgáz országos referenciaárát emelje 2417 lejre köbméterenként. A kabinet elfogadta a javaslatot, és amennyiben augusztus elsején a határozat megjelenik a Hivatalos Közlönyben, a földgáz augusztus 15-tôl drágulna.

A kormány úgy döntött, szeptember elején jogszabályt fogad el a rászoruló családoknak nyújtott szubvenciók növelésérôl. A tervek szerint a fejenként 900 ezer lejnél kisebb jövedelemmel rendelkezô családok személyenként 400 ezer lejt, a 900 ezer és 1,1 millió közötti jövedelemmel rendelkezôk 240 ezer lejt, az 1,1 és 1,4 millió közötti keresetûek pedig 120 ezer lejt kapnának havonta.

A munkaügyi minisztérium adatai szerint az országban 2,5 millió személy lesz jogosult a fenti segélyekre.

Több mint ezer dollárt hagytak jóvá Tudor Stefãnie alpolgármester párizsi utazására a tordai helyi tanácsosok. Az elöljáró egy prefektusoknak, polgármestereknek, alpolgármestereknek és tanácsosoknak szervezett, Korszerû és gazdaságos helyi közigazgatási tevékenység kiépítése és bonyolítása címû szemináriumon vesz részt. A szeptember végén sorra kerülô gazdasági elôadás-sorozaton való részvétel visszaigazolását augusztus 3-ig kérték a szervezôk, a tanácsosoknak ezért kellett ily korán tárgyalniuk a határozattervezetrôl. A párizsi "kiruccanás" 1650 dollárba kerül.

Elhalasztották a döntést annak a határozattervezetnek az ügyében, amely viszonylagos egységesség és rend kialakítása érdekében meghatározná a tordai kereskedelmi társaságok mûködési, nyitvatartási rendjét. Az órarendeknek a polgármesteri hivatal általi jóváhagyását az indokolja, hogy több lakos panaszt emelt, miszerint zavarják ôket a tömbházlakások földszintjén, az iskolák, tanintézetek szomszédságában mûködô kereskedelmi társaságok. A tervezet szerint azok a cégek, amelyek nem tartják be az órarendet, illetve órarendjük nem rendelkezik a polgármesteri hivatal jóváhagyásával, százezertôl egymillió lejig terjedô pénzbírsággal sújthatók. Ugyanakkor amennyiben a nyitvatartási idô alatt a társaságok csendháborítást követnek el, órarendjük lerövidíthetô. Egy soron következô ülésen a tanácsosok újratárgyalják majd az idôközben módosított tervezetet.

R. T. T.

A gépkocsivezetôk gyorshajtásának megszüntetéséért fekvôrendôröket helyeznek el az úttesten Torda központjában a gyalogátjárók elôtt, amennyiben jóváhagyják Marius Boia tanácsos javaslatát. A tervezet megszavazásának, majd alkalmazásának annál nagyobb a valószínûsége, minthogy tegnap kezdték a Torda-központi utak aszfaltozását.

2002-tôl a kercsedi Reménység szabadidô- és rehabilitációs központban kezelhetik a cukorbetegeket, amennyiben addig befejezôdnek az építkezési munkálatok. A projekt megvalósítása érdekében A Cukorbetegek Reménysége Alapítvány kibérelte a "parlagon heverô" kercsedi iskolaépületet, itt egészségügyi asszisztenciát biztosíthat. Az iskolaépületnek a központ céljainak megfelelô módon való átalakításának munkálatai októberben kezdôdnek. Maria Mesaros, az alapítvány elnöke elmondta, a központ 32 személynek 15 napos turnusokban való kezelését láthatja el; környékbeliek fordulhatnak hozzájuk, de az egész országból fogadnának betegeket.

— Egy ilyen rehabilitációs központra azért van szükség, mert a kórházak és a cukorbetegeket ellátó központok nem figyelnek kellôképpen oda a betegek pszichoterápiás kezelésére, a cukorbetegséget csupán gyógyszeradagolással kezelik — mondta az elnöknô.

A központ mûködési költségeit 300 ezer dollárra becsülik, a pénzösszeget támogatóktól remélik összegyûjteni.

R. T. T.

Ha ezelôtt egy hónappal csak terv szintjén szóltunk errôl, íme ezúttal már konkrétumként számolhatunk be a szamosújvári városi kórháznak ígért röntgenfelszerelésrôl. A németországi Forcheim testvérváros Vöröskereszt bizottságának elnöke, Gerhard Käding, úgy látszik, betartotta ígéretét és még ezen a nyáron a szamosújvári városi kórházba kerül a megígért röntgengép-felszerelés. Nagy szükség van a közel 60 ezer eurós röntgengépre, hiszen a városi járóbeteg-rendelôben jelenleg egy harmincéves felszerelés áll a betegek rendelkezésére. Elszomorító, hogy mennyire elavult a szamosújvári kórház mûszaki ellátmánya. Éppen ezért, jól jön a német "testvérek" támogatása. A röntgengépet a Siemens cég küldi az országba és ugyancsak a cég szakemberei biztosítják a felszerelés karbantartását. Egy esetleges meghibásodáskor is ôk szállnak ki. S mindezt teljesen ingyen.

Erkedi Csaba

Elkerülhetôvé válhatnak a jövôben a Rosia Poieni-i környezetszennyezô balesetek, amennyiben minimális befektetést eszközölnek, jelentették ki a Román Vizek Önálló Gazdálkodás és a dévai Minvest szakemberei egy abrudbányai szakmai találkozón. Elhangzott, mielôbb szükséges egy pumpa felszerelése az ülepítô közelében, amely a bázikus és savas melléktermékeket homogenizálja, ennek következtében a nehézfémek az ülepítôben maradnának, míg az elvezetett víz csupán gyengén lesz savas. Hosszú távon a salak eltávolítására szükséges egy második rendszer kiépítése. Mindezek elôtt a legfontosabb egy semlegesítô állomás létrehozása, amely pénz híján egyre késik. A munkálatok költségeit 15 milliárd lejre becsülik, ebbôl tízmilliárdot a kormány biztosítana, havi részletekben.

A pénzügyminisztérium névreszóló leveleket kezdett küldeni mindazoknak, akik nem nyújtották be a személyi jövedelemadó megállapítását szolgáló bevallásokat. Ezekben felhívják a szóban forgó személyek figyelmét a határidô átlépésének következményeire, és tájékoztatják ôket a bevallások benyújtásának módozatairól és határidejérôl.

A címlistát a pénzügyminisztérium annak az adatbázisnak a felhasználásával készítette el, amelyben a bevallásra kötelezettek neve szerepel.

Amennyiben a levél kézhezvétele elôtt az adóalanyok már benyújtották bevallásaikat, a pénzügyminisztériumi levelet tekintsék tárgytalannak — hangsúlyozta a tárca közleménye.

Kormánydöntés értelmében egyszerûsödik a kisvállalatok adózási módja: az adó a negyedévi jövedelem teljes összegének 1,5 százaléka. A rendelkezés azokra a kisvállalatokra érvényes, amelyek termelô, szolgáltatási, illetve kereskedelmi tevékenységet folytatnak, maximálisan kilenc alkalmazottjuk van, teljességben magántôkével, ugyanakkor tavaly év végéig 100 ezer eurónak megfelelô jövedelemmel rendelkeznek. Új munkahelyek létesítése esetén húsz százalékkal csökken az adókötelezettség.

• Minôsített lopásért indítanak vizsgálatot Lucian Viorel Contea (29) és Viorel Hetea (42) ellen, akik ellen az a vád, hogy június 30-án 1,8 millió lej értékû kukoricát tulajdonítottak el az Oncos Kft. szászfenesi kirendeltségétôl. A kár megtérült, szabadlábon védekeznek.

• Háromszáz liter motorolaj eltulajdonításáért vizsgálják Gabriel Ioan Mocant (23) és Vasile Dorin Horvatot (22). A szászfenesi Firoprod Kft-t 7,5 millió lejjel károsították meg, a kár teljes egészében megtérült, Mocant és Horvatot szabadlábon vizsgálják.

• Csalás, hamisítás és hamisított okirat tudatos felhasználása miatt indítanak eljárást a Neamt megyei Constantin Drãgãnescu (31) ellen. A Cosoil társtulajdonosa és ügyvezetôje április 9-én az aranyosgyéresi Sodronyipartól vásárolt több mint 168 millió lej értékben, az árut csekkel fizette ki. A bankban viszont nem volt a számlán a megfelelô mennyiségû pénzösszeg, a csekk fedezetlennek bizonyult. Szabadlábon vizsgálják, a kár még nem térült meg.

• Jogtalan földhasználat a vád Maria Clujean (70) és Vasile Bodocan (70) ellen, elôbbi 0,22 hektárt, utóbbi 0,50 hektárt termelt ki tíz esztendôn át (1991–2001).

(póka)

A polgármesteri hivatal a Parc Rt. felkérésére engedélyezte a Kioszk komplexum felújítását, amelynek elkezdett munkálatait július 24-én az Állami Építészeti Felügyelôség Kolozs megyei fiókja felfüggesztette. Ugyanakkor 20 millió lejes büntetést rótt ki a polgámesterre, az engedélyek hiányosságai miatt. A polgármesteri hivatal közleményben hivatkozik az Országos Mûemlékvédelmi Bizottság engedélyére, amely a korszerûsítési munkálatokat 1 milliárd lej értékben fogadja el.

A városháza a korszerûsítési munkák akadályoztatásaként, a lakosság életszínvonalának szándékos csökkentéseként tünteti fel az ellenôrzô hatóságok által foganatosított intézkedést.

A polgármesteri hivatal közleményben tiltakozik a "szörnyûséges Szociáldemokrata Párt — RMDSZ koalíció Kolozs megyei helytartói által megrendelt, politikai színezetû ellenôrzés ellen", amely a Kolozsváron az utcai törvénytelen személygépkocsi-parkolás megakadályozása érdekében elhelyezett kis fémoszlopok felállítására vonatkozik. A három felügyelô által elvégzett ellenôrzés során csupán apró, mûszaki-méretbeli rendellenességeket találtak, egyes oszlopocskák pedig most sincsenek trikolórosra festve, hanem eredeti szürke színûek. Az egész akció politikailag a polgármester személye ellen irányul, célja egy újabb büntetôjogi dosszié megnyitása — mutat rá a városháza közleménye.

Amint az már közismert — de még nem eléggé —, jövô év január elsejétôl az Európai Unió országaiban, kivéve Angliát, Dániát és Svédországot, az euró lesz a hivatalos fizetôeszköz. Lesz euró bankjegy és euró apró, s megszûnik a megszokott pénz. Másként kell számolni, mások lesznek az árcédulák, de abban biztosak lehetünk, hogy az emberek még évekig az általuk megszokott pénznemben fognak számolni — legalábbis magukban. Az érintett országok polgárai némi izgalommal várják az átállást, amelyet közülük legfeljebb csak a németek élhettek át a német egyesítés után.

A történelmileg is páratlan pénzcserére az euróövezet tizenkét országában és négy törpeállamban — Monacóban, San Marinóban, Andorrában és Vatikán Államban — is sor kerül. Az átmenet idôtartama országonként eltérô lesz, de mindenütt viszonylag rövid határidô lejártát követôen az euró válik az egységes és kizárólagos fizetôeszközzé. A forgalom zavartalan lebonyolításához összesen 14,5 milliárd darab euróbankjegyet, és 49,8 milliárd euróérmét bocsátanak ki. A 12 ország többségében a jövô év kezdetétôl február 28-ig párhuzamosan lehet használni fizetésre a nemzeti valutát, és az új euró bankjegyeket.

A kereskedelmi bankok ezt követôen még egy ideig váltják a nemzeti fizetôeszközt. Az országok többségében a kereskedelmi bankok erre 2002 elsô félévének végéig vállalkoznak. Ezt követôen már csak a nemzeti bankoknál lehet a korábbi nemzeti valutáért euró érméket, illetve bankjegyeket kapni. A bankjegyek esetében a nemzeti bankok tízéves, vagy annál hosszabb határidôt vállaltak, sôt több központi bank korlátlan határidôt állapított meg.

A lakosság tulajdonában nálunk is jelentôs mennyiségû márka, francia frank, líra és egyéb januártól euróval felváltandó valuta van. A hazai bankok a legkorábban december elején juthatnak euróbankjegyekhez és -érmékhez. Ám a jegybank addig is azt ajánlja a kereskedelmi bankoknak, hogy a zökkenômentes átállás érdekében a következô hónapokban már ne nyissanak a megszûnô pénznemekben a lakosság számára új devizaszámlát, a meglévô számlák egyenlegét számítsák át — díj-, jutalék- és költségmentesen — euróra, és errôl ügyfeleiket értesítsék. Tájékoztassák az ügyfeleket arról is: az év végéig még lehetôségük van arra, hogy az átszámított számláról a januártól megszûnô valutákból készpénzt felvegyenek, befizessenek. Mindez konverziós költséggel egyelôre nem jár. Hogy késôbb, januártól mi lesz, azt még a hazai bankok nem tudják.

Romániában azonban minden másképp szokott történni, ennek a "másképpnek", persze, "objektív okai" lesznek, mint mindig, s a végsô számlát a lakosság fizeti ki. Nem árt tehát a meglévô márkát, francia frankot vagy olasz lírát idejében átváltani euróra vagy valami másra. Mivel a szakemberek szerint az euró bevezetésével árfolyam-ingadozás valószínûsíthetô, a legbiztonságosabbnak ebben az idôszakban a dollár mutatkozik, de sokan menekítik pénzüket svájci frankba vagy angol fontba is.

Két oka van annak, hogy az EU 15 országa közül 12 vállalkozott a történelmileg is páratlan pénzcserére, a saját fizetôeszköz feladására, és átáll az euróra. Közgazdász szakértôk azt mondták, anakronizmus, hogy egységes piacon, ahol a munkaerô, a tôke, az áru szabadon áramlik, 15 országnak 14 valutája legyen. (A luxemburgi és a belga fizetôeszközt ugyanis egynek számították.) Tehát azok, akik döntéshozói pozícióban voltak, szakmai alapon úgy gondolták, a közös valuta az egységes belsô piac befejezése és megkoronázása. A másik szempont az volt, hogy minél egységesebbé válik Európa gazdasági értelemben, annál inkább képes arra, hogy felvegye a versenyt az Egyesült Államokkal. Azok az országok viszont, amelyek erôs valutával rendelkeztek, politikai döntéshozó szinten nehezebben fogadták el a közös pénz gondolatát. Ha például nem olyan történelmi múlt állt volna a németek mögött, mint amilyen áll, nagyon könnyen a német márka tölthette volna be a regionális valuta szerepét, és ez a szakemberek szerint bizonyos szempontból jobb lett volna.

A márka nem értéktelenedik el
A német márka nem fog egyik napról a másikra elértéktelenedni — üzente a napokban a Német Szövetségi Bank elnöke, Ernst Welteke az euró közelgô bevezetése elôtt a közép- és kelet-európaiaknak. Ezt az üzenetet olyan fontosnak tartotta, hogy nemcsak a Bundesbank frankfurti székhelyén, hanem a fôvárosban, Berlinben is külön sajtótájékoztatót tartott.

A fô címzettek a jugoszláv utódállamok és Törökország. Érdekes módon a Bundesbank nem tudja pontosan, mennyi márkabankjegy forog külföldön, de egy pár évvel ezelôtti becslés szerint a készpénzben lévô márka 30-40 százaléka a határokon túlra került. És ez azért elég sok. Ennek köszönhetô, hogy bár az euró közös valuta, az új pénz érkezése elôtt például nem a belgáknak, hanem a németeknek lett fontos feladatuk, hogy tájékoztassák, és fôképpen megnyugtassák a külföldieket. És valószínûleg ezzel a nagy külföldi bankjegyállománnyal is összefügghet, hogy több más mostani európai pénzzel ellentétben itt nincs határidô: a német márka korlátlan ideig és korlátlan mennyiségben beváltható — ha nem is bárhol, de a Német Szövetségi Banknál mindenképpen. Ehhez, persze, ki kell majd utazni Németországba.

Amikor azonban a német jegybank elnöke errôl beszél, mindig hozzáteszi: gondolni kell a pénzmosás elleni szabályokra is. És ezek a szabályok nemcsak Németországban, hanem sok helyen külföldön is megvannak, minden ország saját maga alkalmazza ezeket. Németországban például, ha valaki 30 ezer márkánál több készpénzzel állít be egy bankba, akkor bizony kérdésekre kell felkészülnie.

Ernst Welteke egy bankelnök komolyságával ugyan, de megengedte magának azt a megjegyzést is, hogy ha valaki azért tartja a pénzét bankjegyekben, mert nem fizetett utána adót, akkor legalább az átváltás költségét fizesse meg. Mert a márka–euró átváltás Németországban egyébként többnyire ingyenes lesz, már csak azért is, mert az átállást úgy szervezik meg, hogy az átlagnémetek többségének alig kell készpénzt váltania.

Külföldön persze valószínû, hogy a pénzváltók jutalékot számítanak majd föl. A tanács tehát ezúttal is egyértelmû: bankszámlára kell tenni a márkát, és akkor a bankok automatikusan átszámítják euróra. Az érdekességek közé tartozik, hogy a német márka Koszovóban és Montenegróban hivatalos fizetôeszköz. Ezzel azonban a Német Szövetségi Bank nem foglalkozik. Legalábbis hivatalosan. Mert nem hivatalosan azért gondolnak arra is, hogy miképpen cserélik ki elôbb-utóbb a koszovói és montenegrói márkát euróra.

Magyarországnak természetesen ilyen gondjai nincsenek. A magyar bankok még az év vége elôtt, a szokásos szállítási útvonalakon elôre kapnak eurót, hogy január elsejétôl már az új pénzzel tudják kiszolgálni ügyfeleiket. Az euró bevezetése elôtti kampányt ôsszel kapcsolják teljes sebességre, mert biztonsági okokból — magyarán, hogy a hamisítók dolgát megnehezítsék — az új bankjegyek apró részleteit csak szeptember elsején hozzák nyilvánosságra.

Hogy aztán jövôre mi lesz a Németországtól keletre közkézen forgó márkával? A Német Szövetségi Bank elnöke arra számít, hogy akik eddig márkában tartották a megtakarításaikat, azok ugyanúgy bízni fognak az euróban. Legalábbis Frankfurtban egyelôre tagadják, hogy megnôtt volna az ilyen jellegû kereslet a dollár vagy a svájci frank iránt.

Számlát kell nyitni mielôbb
Nálunk a legbiztonságosabbnak az tûnik ma, ha a megszûnô pénzek tulajdonosai mielôbb bankszámlára helyezik pénzüket, mert az ott elhelyezett összegeket a bankok automatikusan és költségmentesen átváltják euróra.

Kolumbán Antónia, a Román Fejlesztési Bank (BRD) kolozsvári kirendeltsége valutaosztályának vezetôje lapunknak elmondta: bankja "Ti, az euró és a bankotok" címmel ismertetôt nyomtatott, amelybôl az érdekeltek az átállással kapcsolatos hasznos információkat azonnal megtudhatják.

Kolumbán asszony szerint az, akinek a BRD-nél megszûnô valutában határidôre lekötött számlája van, annak a jelenlegi lekötés végén pénzét automatikusan átváltják euróra, anélkül, hogy a számla kamatozási feltételei megváltoznának. Ha az illetô év végéig euróban számított folyószámlájáról például márkát kíván felvenni, ezt költségmentes átváltással bármikor megteheti.

Megtudtuk azt is, hogy a BRD-nél gyakorlatilag december utolsó munkanapján is lehet majd márkát számlára befizetni. Aki azonban azért nyitna számlát, hogy megszûnô valutáját költségmentesen euróra váltsa, számolnia kell a következô feltételekkel: a számlanyitáshoz a BRD esetében minimum 25 dollárnak megfelelô márkára van szüksége, s a számlanyitás jelenleg 40 ezer lejes költséggel jár. Ez azonban csakis látra szóló betét lehet, s az ilyen kis összegekre a bank kamatot sem fizet. Márkára például látra szólóan a BRD csakis ezer márka fölött fizet évi egy százalékos kamatot, a lekötött márkabetétek éves kamata pedig 1500 márkától fölfelé, az összeg nagyságától függôen 2,2 és 2,5 százalék között mozog.

Kolumbán Antónia nem zárta ki annak lehetôségét, hogy január elseje után, a megszûnô valuták átváltásakor, a bankok kezelési költséget számítsanak fel.

Ugyanakkor példaképpen ismertette a francia frank forgalomból történô kivonásának "menetrendjét". Eszerint a jelenlegi francia fizetôeszközzel utoljára 2002. február 16-án lehet majd fizetni, másnaptól a frank forgalma megszûnik. 2002. június 30-ig a frankot beváltják a franciaországi kereskedelmi bankok és a francia posta. Ezt követôen már kizárólag a Francia Nemzeti Bank foglalkozik majd átváltással, az érméket itt 2005. február 17-ig, a bankjegyeket pedig 2012. február 17-ig váltják majd be euróra.

A kolozsvári BRD osztályvezetôje egyben arra is felhívta a figyelmünket, hogy a terjengô hírekkel ellentétben nem csak az új dollárbankjegyek vannak érvényben, hanem valamennyi "zöldhasú", a kibocsátási évtôl függetlenül.

A kapott tájékoztatás fényében máris azt ajánlhatjuk olvasóinknak, hogy igyekezzenek a legjobb alkalmat megtalálni arra, hogy kisebb valutaösszegeiket dollárra, angol fontra vagy svájci frankra átváltsák. Takarékosság szempontjából az is megoldást jelenthet, ha több magánszemély összeadja kisebb valutaösszegét, és közösen nyitnak bankszámlát, amelyen az euróra történô átváltás ingyenes. Ez esetben a számlanyitással járó költség is többfelé oszlik. Másik megoldás lehet az, hogy a következô hónapokban, szükség esetén elsôsorban a megszûnô valutáinkat váltsuk be lejre, s nem pedig a dollárt, az angol fontot, a svájci frankot.

(t)

Meghosszabbította öt éve meglévô együttmûködési megállapodását az Arad Megyei Hitelszövetkezeti Szövetség és a Takarékszövetkezetek Csongrád megyei Szövetsége, az errôl szóló dokumentumot csütörtökön Szegeden írták alá.

Az ebbôl az alkalomból tartott sajtótájékoztatón Adrian Morar, a román hitelszövetkezetek országos szövetsége, a Creditcoop elnöke elmondta, hogy tagszövetkezeteiknél tavaly augusztusban jelentôs szerkezeti változások kezdôdtek, amelyek célja, hogy megfeleljenek az európai szövetkezeti hitelintézetekre vonatkozó elôírásoknak.

Ebben a folyamatban szeretnék hasznosítani a magyar takarékszövetkezetek tapasztalatait, elsôsorban az intézményvédelem, a csúcsbanki tevékenység, valamint az univerzális pénzintézeti tevékenység feltételeinek megteremtése terén.

Az elnök közölte továbbá, hogy jelenleg Csongrád és Arad, valamint Bács-Kiskun és Vrancea megyék között van együttmûködési megállapodás, de szeretnék szélesíteni a hasonló kapcsolatot fenntartó megyék körét.

Bejelentette továbbá, hogy valószínûleg még az idén sor került a magyar és a román országos szövetségek közötti együttmûködési megállapodás aláírására is.

Szôke András, az Országos Takarékszövetkezeti Szövetség (OTSZ) elnöke arról tájékoztatott, hogy az OTSZ az elmúlt években számos szakmai anyagot bocsátott a Creditcoop rendelkezésére, valamint javasolta a román szövetségnek, hogy társult tagként lépjen be az Európai Szövetkezeti Bankok Egyesületébe.

Az Arad megyei szövetséghez 20 hitelszövetkezet tartozik, 55 milliárd lej összesített mérlegfôösszeggel.(1 dollár = 29 ezer lej) A tagság száma meghaladja a 21 ezret. A tagoknak folyósított hitelek összege évente mintegy 32 milliárd lej, a betétállomány pedig 15 milliárd lej.

A Csongrád megyei szövetség 70 ezer tagot számlál. Tíz szövetkezete 66 egységben mûködik. A nettó hitelállomány tavaly 7,3 milliárd forint volt, a betétállomány pedig 24,5 milliárd forint.

A múlt évet csaknem 27 milliárd forintos mérlegfôösszeggel zárták, a saját tôke 1,8 milliárd forint volt.

Július 27., péntek

Az utcai pénzváltóknál a forint 98/100, a márka 13 300/13 500, a dollár pedig 29 600/29 800 lejbe került.

Július 28., szombat

A Román Nemzeti Bank mai árfolyamai: 1 német márka = 13 260 lej,1 USD = 29 588 lej.

"...Iasiban (Jászvásárban) kivégeztek 500 zsidó kommunistát, a házakból

rálôttek a német és román katonákra..."

Hivatalos Közlemény

(Megjelent az Universul c. lap 58. évfolyamának 175. számában és

valamennyi 1941. július 2-i napilapban.)

Fordította: László Ferenc

Hogyan provokáltak a zsidók?

Ha a történelem nem gondoskodik arról, hogy 1941. június 29-e vasárnapra essék, mintegy 14 000 iasi-i (jászvásári) zsidó elszalasztotta volna azt a kivételes szerencsét, hogy bevonuljon az idôk krónikájába.

Valóban, ha véletlenül június 29-e Iasiban munkanapra esik, a városbeliek ügyes-bajos dolgaik után járkálnak, s nem zsúfolódnak össze lakásaikba, mintegy szinte bevárva a mászárlásra szóló meghívást. De ugyanakkor sem a rendôröknek, sem pedig a román és német katonáknak nem lett volna idejük, hogy hôsökké lépjenek elô. Minden bizonnyal városrendezési, esetleg frontügyekre terjedt volna ki figyelmük.

Így hát, mivel feltétel adott és kéznél volt, úgy döntöttek, hogy mielôbb élnek az alkalommal, kihasználnak minden elônyt.

Már régóta, még a megboldogult A. C. Cuza idejébôl ott lebegett a levegôben, hogy történnie kell valaminek. Annyi fáradozással és aprólékossággal készült ez a megrendezett háború, hogy kénytelen volt a legnagyobbá válnia. És annyi lázas várakozás után meg is történt a háború. Mégis Jászvásár mintha részt sem vett volna benne. Különféle kétes elemek gyûltek össze itt, de mégis mintha minden elbágyadt, elerôtlenedett volna. És olyan békésnek tûnt minden, legalábbis úgy teltek a polgárok és katonák napjai. És a cinizmus csúcsa: Iasiban, a szó szoros értelmében vett román nacionalizmus szívében még éltek a zsidók!

Igaz, ebben az életben vajmi kevés köszönet volt, de végtére mégiscsak éltek. Az is igaz, hogy minden fondorlattal kiagyalt rasszista törvények (amelyeket a zsidók persze teljesen alaptalanul és megfontolatlanul törvényteleneknek neveztek) elkobozták tôlük ingatlanaikat s minden vagyonukat (a részrehajló zsidók természetesen azt merték állítani, hogy meglopták ôket). Kidobták állásaikból, az ipari egységekbôl, kirekesztették ôket a kereskedelembôl, hagyták, hogy földhöz ragadt szegényekké váljanak. De — csak szegényekké, s ne holtakká! Ôk azután semmit sem vettek komolyan. Hozzászoktak ehhez az életvitelhez, s tudomásul vették, hogy így kell élniük. Mert ugyan biza, miféle háború volt ez? Hogyan is lehetett volna törôdni vele, ha egyszer nem végezték ki ôket már az elsô pillanatban?!

— Mert ugyebár, ha a fôhös már az elsô oldalon vagy legalább az elsô oldalakon elpusztul, túlságosan korán véget ér a regény! — igyekeztek megmagyarázni a naivabbak a dolgot. — Hol marad akkor a látványosság? Mi jelenti a szórakozást? Mi értelme és haszna az egésznek?

De azért mégis, valahogy már minden nagyon elviselhetetlen volt. Különösen, hogy — bár ez már szinte teljesen másodrendûvé vált — a front a Prutnál stagnált. Méghozzá már egy hete! Nagyszabású vitézi rajtot követôen, amely során az önzetlen román ezredek nagylelkûen és jámborul, érdektelenül és tétovázás nélkül feláldozták magukat az idegen ügy érdekében, nos ilyen kezdeti lendület után a seregek egy helyben topogtak. Rengeteg heves és elkeseredett kísérlet ellenére csak nem tudtak átkelni a Pruton, ezen a Purgatóriumon. Igenis, kellett már történnie valaminek, valamilyen végleges megoldásnak.

Legfôképpen azért, mert már kereken fél év telt el a vasgárdista lázadás, vagyis a bukaresti zsidók lemészárlása óta. Hát hogy lehet az? Pontosan a megboldogult A. C. Cuza derék iasi-ijai nem okultak semmit? Hát teljesen hiábavalónak bizonyult a fôvárosi hôsi példamutatás?

Való igaz ugyan, hogy még a háború kitörésének napján, június 22-én egy, a Schneider család Pãcurari utcai otthonába beszállásolt csendôrszázados elejtett egy megjegyzést. Bár az is igaz, hogy azt is inkább csak úgy magának mondta:

— Jobb volna, ha a fiatalabb zsidó férfiak eltûnnének hazulról. Erôsen készülôdik valami...

Június 26-án, csütörtökön aztán felengedett Iasi zsibbadtsága. Mégpedig egy légitámadás ébresztette fel tespedtségébôl. Elsôsorban a telefonközpontot érte nagy támadás. Úgy általában, nem volt valami túlságosan komoly az egész, de arra mindenképpen elég volt, hogy hirtelenjében elégedetté tegye az embereket. Néhány aljastól eltekintve (történetesen olyanokról van szó, akiknek családjában a szóban forgó bombázás áldozatokat követelt), akik szidni és átkozni kezdték a háborút és azokat, akik azt kirobbantották, szóval ezektôl eltekintve az emberek el voltak ragadtatva: elkezdôdött a hôsköltemény!

Maga a megye prefektusa szólította fel a zsidó hitközség vezetôit, hogy gyûjtsenek össze minden zsidó lámpást, s kérjék meg a zsidókat, hogy nyughassanak már.

De embereire talált, hiszen a zsidók oly könnyen megszelídülnek!

Fiatal zsidók csoportjait elvezényelték a kötelezô munkatáborokból. Átirányították ôket a pãcurari-i izraelita temetôbe. Itt nagy, 20-30 méter hosszú gödröket kellett ásniuk.

Semmilyen különösebb céllal, csak azért, hogy éppen legyenek.

És tetszenek tudni, mikor ásták a gödröket? Mint jó gazdálkodók, nem hagyhatták azokat az utolsó napokra. Már 10 nappal korábban odaállították ôket gödröt ásni!

Igen, igen, június 20-án Steyermann Hary (az Ipsilante utca 7. szám alól) egy 110 fiatal zsidóból álló kötelezô munkatábor fônöke a iasi-i kiképzô felügyelôségtôl azt a parancsot kapta, hogy menjenek át a pãcurari-i izraelita temetôbe, s ott ássanak sürgôsen két nagy gödröt. Akkorákat, amelyeket a Városháza mûszaki osztálya elrendel.

Steyermann azonnal jelentkezett a Városháza illetékes osztályán, ahol Grimãzescu és Ciurea mûépítészek a következô méreteket jelölték ki:

1. egy 30 méter hosszú, 2 méter széles és 2 méter mély,

2. egy 15 méter hosszú, ugyancsak 2 méter széles, illetve mély gödröt igényeltek.

A temetônek adott utasítást Novotnick ôrnagy írta alá.

A gödrök június 26-ára elkészültek.

Minden elô volt készítve tehát.

Június 27-én még nagyobb bombázás következett. Hiába, a háború nem tréfa! S nem csupán a fronton levôknek nem az. "Meghaltak az emberek, mármint a mieink, a románok — suttogták az emberek. — Hát errôl volt szó? Hogy mi haljunk meg. Zsidók haltak-e meg?"

Nem, nem haltak meg. Vagy legalábbis nagyon kevesen haltak meg. Körülbelül annyian, mint románok. "Hát nem szégyellik magukat a tekergôk, hogy hozzánk hasonlítsák magukat?! Nekünk testvéreink, szüleink, fiaink, rokonaink, vagy legalábbis szomszédjaink vannak kint a fronton. Ôk pedig ülnek itthon! Nézzék csak, hiszen írja az újság, a Moldova is."

— Otthon vannak. Nem azért, mert ôk így akarták. Hanem azért, mert mi akartuk így! — vélekedett alázattal az egyszerû ember. — S aztán, mint mondják, bár én ezt nem nagyon hiszem, a mieink a haza érdekében vannak kint a fronton!

— Hát nem nekik is hazájuk ez az ország? Hát nem itt élnek ôk is? Nem itt születtek? Nem itt kell meghalniuk?

— Hogyan lehetne az ô országuk az az ország, amely kifosztotta és leölte ôket? Hogyan lehetnének kötelezettségeik egy olyan országban, amelyben jogaik sincsenek?

— Üres locsogás... És hogyan képzeli, hogy a szovjet pilóták éppen ôket gyilkolják le, amikor éppen a zsidók hozták ide ôket s jelzik nekik, hova dobják bombáikat. Nézze csak, írja a Moldova is. Maguk a fogságba esett szovjet pilóták mesélték el, hogy a zsidók éjszakánként piros lámpákat gyújtanak ki a házak tetején, hadd lássák a repülôgépbôl, hova kell a bombát ledobni. A zsidók azt várják, hogy egy fényes, kék rakéta essen le, ami a iasi-i forradalom kezdetét jelzi majd. Szörnyû napok várnak ránk!

— Úgy van, hallottam én is. A repülôgépekbe iasi-i zsidó leányokat ültettek. Sôt, elfogtak egy iasi-i zsidó orvost, Reznicet is. Éppen ejtôernyôvel ugrott ki a gépbôl, amelyet lelôttünk.

— Reznic? Ugyan, nincs Iasiban semmilyen Reznic orvos — jegyezte meg alig hallhatóan egy idôs orvos.

Senki sem hallotta meg. S ha hallotta is volna? Mit számít egy ilyen apró, jeletéktelen dolog egy ilyen óriási háborúban? S mivelhogy a iasi-i zsidók amúgy is roppant bûnösek voltak a bombázások miatt, az emberek, azaz a románok bebizonyították, hogy nemcsak a fronton, hanem a front mögött is tudnak hôsök lenni. Eleinte zsörtölôdtek, szitkozódtak, átkozódtak, veszekedtek minden zsidóval, akibe beleütköztek. De mivel azok az aljas zsidók nem sokat törôdtek ezzel, s a gyávák még csak válaszra sem méltatták kihívóikat, az emberek kezdték elveszteni türelmüket, s jogos dühükben ütni, verni kezdték a zsidókat. Bárhol találkoztak velük: az utcán, a villamosban, lokálokban, helyiségekben. A villamosról le is lökték ôket. Az utcáról gyakran bekergették ôket a házakba. A házakból viszont kilökdösték ôket az utcára. Érthetô, hát hogyne kerítene a hatalmába a düh, amikor látod, hogy a zsidók megmakacsolják magukat, s még akkor van képük élni, amikor már senki sem óhajtja látni ôket! Nahát!

— De vajon miért nem reagáltak a mieink a légitámadásra? — kérdezte nagy bután egy öreg roggyant, rozoga nyugdíjas hadfi.

Szégyenletes volt a hadsereg számára, hogy hasonló aljas kérdések forogtak közszájon. Egy tényleges tiszt határozottan és meggyôzôdéssel válaszolt meg neki:

— A zsidók miatt! A mieinknek a zsidókra kellett vigyázniuk. Ôk ugyanis egész éjjel jelzéseket adtak le. Megmérgezték a város vizét! Elvágták a telefonhuzalokat! És... És...

Hiába, ez már nem volt vicc. Ezek a zsidók rátették a kezüket mindenre. Iasira és az egész világra! De legfôképpen Iasira. Meg kell mutatni nekik! Mégpedig olyanformán, ahogy ez a iasi-iakhoz a megboldogult A. C. Cuza jó románjaihoz illik!

És akkor megjelentek a megmentôk, a barnaingesek. Június 27-én, pénteken reggel feltûntek az elsô SS-ek. Igazi profik: fiatalok, nagyon fiatalok, büszkék. Felmérhetetlenül büszkék. Különleges maszkot öltöttek, vagy csodálatosan értettek a grimaszhoz. És egyesek máris a föld alá kívántak minden zsidót, aki útjukba került.

Természetesen a zsidók, ezek a ravasz, agyafúrt fickók igyekeztek kerülni velük minden találkozást. Elbújtak. Persze, egyikük sem jött ki most az utcára!

Vajon miért bújtak be a házba, a pincékbe?

Lehet, hogy ármánykodnak?

Úgy van! egész biztos, hogy ármánykodnak!

Megvan! A zsidók ármánykodnak!

Pénteken este a román és német katonák, meg a rendôrök kezdték átvizsgálni, felkutatni az udvarokat. Sôt, egyes bátrabbak behatolnak a házakba is, különösen, hogy nem egyedül jöttek és fegyver is volt náluk. De nem mondható, hogy gyilkoltak is volna. Annak az estének néhány elszigetelt esete semmit sem bizonyít. Túl nagy feneket kerítettek például annak a szakaszvezetônek az ügyébôl, aki a Nicolina negyedben hátulról lelôtte Marcu Kaufmann doktor édesapját. Végül is, milyen bûn róható fel a szakaszvezetônek? Legfeljebb az: volt bátorsága ahhoz, hogy ô végezze ki az elsô zsidót! Ô volt az elsô, aki nem tétovázott. Akkor pedig, miért kísérte be ôt a rendôr a II. kerületi ôrszobára? S miért tartotta ôt ott késô éjszakáig a szolgálatos felügyelô? Hogy vallassa? De hát, értsék meg, nem csinált mást, minthogy lelôtt, megölt egy zsidót!

Pénteken este a zsidók szokás szerint a zsinagógákban gyülekeztek, méghozzá sokkal többen, mint máskor. Kérték az Istent, hogy óvja, védelmezze ôket. A szokásukhoz híven jól értesült hatóságok megkapták a figyelmeztetô jelzéseket: Vigyázat, éberség! A zsidók gyülekeznek és szervezkednek!

Még szerencse, hogy a zsidóknak is jók voltak az értesüléseik, így aztán imájuk befejeztével gyorsan szétszéledtek. Mert különben...?!

Szombaton már egyetlen zsidó sem ment a zsinagógába. Még jobban bezárkóztak otthonukba. Ezt már az Isten sem bocsáthatta meg nekik! Hogy pontosan szombaton üljenek otthon, ahelyett, hogy a zsinagógába mennének?!

Minden, ami ezután következett, azt a benyomást keltette, hogy egyenes következménye volt ennek a sorozatos törvénytelenségnek.

Egyébként a zsidókat figyelmeztették. Herscu Marcu pék (A Zugravi utca 27. szám alól) a Sf. Andrei utcában találkozott jó barátjával, egy gyalogos ezred szakaszvezetôjével.

— Mégy a zsinagógába?

— Nem. Miért? Mi van?

— Semmi. Inkább menj haza. Holnap maradj otthon. Az a parancs, hogy valamennyi zsidót agyon kell lôni.

Ugyancsak szombaton. Feltûnôen sok román hagyta el a várost s távozott vidékre, falura. Több negyedben kizárólag zsidók maradtak.

Ezen a napon megkezdték letartóztatni a gyanús zsidókat. Ez aztán végleg felháborította a közvéleményt, s kiváltotta egyes vezetô körök heves kirohanását:

— Gyanús zsidók?! Melyik tökkelütött találta ki ezt? Jegyezzék meg: minden zsidó gyanús!

Ez csak természetes! Mint ahogy fordítva is igaz: minden gyanús ember zsidó!

Kihaltak, üresek voltak az utcák. A villamosok nem közlekedtek. Az egész város kihalt! Hogyne lett volna kihalt, amikor a lakosság nagyon jól tudta, hogy a zsidók rejtélyes pincékbe húzódtak vissza (áhá!, szóval ezért készítették elô az óvóhelyeket, mondván, hogy védekeznek a bombák elôl!) s fondorlatos terveket szônek.

— Nagyon sok rádió adó-vevô készülékük is van, s a legkisebb mozdulatunkat is azonnal jelentik.

— Hogyan tudja, hogy vannak ilyen készülékeik? Látta azokat?

— Hogyan lássam, maga barom. Hiszen titkosak! Hát azt hiszi, úgy tartják és használják, hogy mindenki lássa is azokat? Annyira ügyesek a tekergôk, hogy semmit sem lehet náluk felfedezni... S hogy ne lenne készülékük? Akkor nem lennének zsidók! Kell-e annál nyilvánvalóbb bizonyíték, amikor mindenki tudja — nézze, írja az újság is, itt olvasható a Moldovában! —, hogy a zsidók állig fel vannak fegyverkezve, rengeteg a lôszerük. De senki sem tudott még a nyomukra bukkani. Kolumbusz Kristóf is csak 500 évvel ezelôtt fedezte fel Amerikát. De Amerika addig is létezett, még mielôtt felfedezték volna. De, ha nem is fedezték volna fel, akkor is létezne. Nemde?! Hiszen Amerikát sem Kolumbusz találta ki!

Csak a jól fölfegyverzett járôrök merészkedtek az utcára. Pedig jól tudták, hogy minden sarkon, minden folyosón — és drága Istenem hány, meg hány sarok és folyosó található Iasiban?! — minden házból vad tekintetû zsidó szemek kísérik mozdulataikat. S fel vannak szerelve ágyúval, türelmetlen gépfegyverekkel, idegen revolverekkel, puskákkal, éles késekkel!

Szombaton este esett az esô. Egyszercsak szörnyû sötétségben megszólaltak a szirénák. Riadót fújtak.Sokkal gyászosabb hangon, mint bármikor addig. Az emberek fedezékbe vonultak. A lakosság a zsidóktól való félelmében, a zsidók a lakosságtól való félelmükben.

Több román házban az oda beszállásolt németek élénken jegyezték meg:

— Nagy csetepaté lesz az éjszaka...! Kolosszális!

Ezen az éjszakán senki sem aludt Iasiban. Hát lehet aludni ilyen eredeti történelmi idôben?

(Folytatjuk)

A múlt héten immár második alkalommal szervezett református szórványtábort a mákófalvi református lelkész, Imre István Zoltán. A tavaly a Szeben megyei Mihályfalváról érkezett tizenhárom fiatal, az idén pedig tizennégy szentágotait és négy bürkösit látott vendégül ugyancsak Szeben megyébôl a református parókia udvarán felállított hatalmas sátor.

Az idei résztvevôk tizenöt és huszonhat év közötti fiatalok, akik az elmúlt hét során ellátogattak Körösfôre, Csúcsára, Kolozsvárra, de megismerkedtek a kalotaszegi történelemmel, népmûvészettel is. Emellett a mákói fiatalokkal közös játékokra, vetélkedôkre, ének- és tánctanulásra is sor került. Belloni, a kolozsvári bûvész is elment Mákófalvára a résztvevôk szórakoztatása kedvéért. A programba kürtôskalács- és szalonnasütés szintén belefért, de a Körösben is alkalmuk nyílt fürdeni az ifjaknak. Persze a mindennapi istentiszteletrôl se feledkezzünk meg, amelyeket Imre István Zoltán és a fiatal szentágotai lelkész, Kozma Endre felváltva tartott.

Hogy mi is a lényege, célja ennek a tábornak, errôl a szervezôt, Imre István Zoltánt faggattam:

— Úgy érzem, hogy itt két dologról van szó. Egyrészt, s ez talán a legfontosabb, a szórványból érkezetteknek magyar élményben van részük, amire a hétköznapokban nincs lehetôségük. Nem tudják, mi a magyar népviselet, a bútorfestés, a tisztaszoba például holt fogalom számukra. Másrészt pedig a tömbben élôknek, a mákóiaknak is tágul a látószöge azt felismerve, hogy vannak olyan magyarok is, akik nálunk sokkal nehezebb helyzetben élnek.

A "nehezebb helyzetrôl", a két szórványtelepülés életérôl Kozma Endre beszélt:

— Szentágota tizenkét-tizenháromezer lakosú kisváros, ahol mindössze négyszáz magyar él. Bürkös hétszáz lelkes falu, amelybôl körülbelül száz a magyar lakos. Ágotán negyven éve nincs magyar oktatás, mert gyerek hiányában megszûntek a magyar osztályok. Bürkösön szintén tizenöt évig nem volt magyar iskola, de biztató, hogy a tavaly hét gyerekkel újraindult az elsô és második osztály. Az idén már kilencen lesznek az összevont osztályban. Köztük van két szentágotai gyermek is, akiket naponta szállítunk ki a bürkösi iskolába.

Bürkös, a falu tehát erôsebben tartja magát, mint a város, Szentágota. De Bürkösön az egyházi élet is hagyományosnak számít, míg Szentágotának mindössze 1998 óta van önálló lelkésze, Kozma Endre tiszteletes úr személyében. Az egyházi élet is azóta indult be, a mintegy kétszázötven református azóta minden vasárnap istentiszteleten vehet részt a szászok evangélikus templomában. Kátéórákat és bibliaórákat is tart az új lelkész, bár elmondása szerint az utóbbiak iránt inkább az idôsebbek érdeklôdnek. A fiatalok közel fele nem is él egyházi életet, ôket talán inkább az ilyen táborokkal lehetne közelíteni az egyházhoz, amely szórványban nem csak a vallás, de egyben a nemzeti kultúra végvára is. Ugyanis a kulturális rendezvények nagy részét az egyház szervezi, többnyire istentiszteletek keretén belül, vagy istentiszteletek után a templomban. A farsangi és szüreti bálok megtartását is az egyház szorgalmazza. Másrészt a magyar irodalmi nyelvet is a templomban hallhatják helyesen azok a hívek, akik a hétköznapokban mindenütt románul beszélnek, sokszor még a családban is.

Persze, kivételek azért akadnak. Például a bürkösi születésû, de Szentágotán élô Lôrincz Ferencéknél.

— Otthon is sikerül magyarul beszélni — mondja az egyetem földrajz karára járó fiatalember. — Amennyire lehet, a szüleim megtanítottak, átadták azt, amit ôk is tudtak. Az irodalmi nyelvet azonban nem beszéli senki, nem volt lehetôség azt megtanulni. Én például az elsô két osztályt jártam magyarul, épphogy írni, olvasni megtanultam. Aztán az iskola megszûnt, de én azóta is tanulmányozom a nyelvet, ma is olvasok magyar irodalmat. Szeretem, de mások lehet, hogy kényszerbôl teszik ezt, mindenki, ahogy érzi.

Értem is miért mondta ezt Ferenc, hisz már a fotózás során meggyôzôdhettünk, hogy a fiatalok románul beszélnek egymás között. A tizenhét éves Sebe Tímea már jóval nehezebben keresgélte, formálta a szavakat.

— "Ottan románok vagyunk, és román iskolába járunk, és úgy, hát... románul beszélünk, esetleg szüleiddel nem. De ott kevés magyar van. Barátok, magyar, csak ami itt van, és nem nagyon találkozunk."

Szóval mindenütt románul kell beszélni: iskolában, utcán, a barátokkal. Láttam, hogy zavarban is van emiatt, ezért kijelentettem, hogy végül is az fontos, hogy milyen emberek a barátok, nem pedig az, hogy milyen nyelven szólalnak meg. És ebben egyetértettünk.

Azért mégiscsak egy cseppnyi keserûséggel hagytam hátam mögött a tábort, arra gondolva, hogy anyanyelvünk kikopása a használatból mindenképp értékvesztés, hisz nyelvünkkel személyiségünk egy részét feledjük el örökre. S hogy mennyit segíthet ezen a helyzeten a szórványtábor? Egy biztos: az életet nem változtathatja meg. De segítô kezet nyújthat önmagunk megôrzéséhez, és az már a résztvevôktôl függ, hogy elfogadják vagy sem ezt a segítséget.

Lôrincz Emese

Napjainkban növekvôben van a néptánc és népzene oktatás tekintélye. Ezt mi sem bizonyítja ékesebben, mint hogy egész nyáron Erdélyszerte rendeznek táncház táborokat. Akinek kedve van, akár egyik helyrôl a másikra is vándorolhat különbözô táncokat tanulni.

Torockón, a Tóbiás-házban idén a Brassai gimnázium táncegyüttese, a Zurboló oktatta néptáncra a kisebbeket: a Bogáncs népi együttes kicsinyítô képzôs generációit, a Morzsa Bogáncs, Kis Bogáncs és Apró Bogáncs csapatokat. Az elsô hét végén a Kis Bogáncs és Morzsa Bogáncs együttes gálamûsor keretén belül mutatta be az összegyûlt szülôknek, rokonoknak mindazt, amit az egy hét edzôtábor alatt elsajátítottak. Megérkezésünkkor nagy volt a nyüzsgés, a kicsik lázasan készültek az elôadásra. Oktatóik közül Bajnóczi Zoltán vállalkozott arra, hogy meséljen a táborról.

— Torockón 1994-ben kezdtünk el edzôtáborokat tartani, akkor még mint Bogáncs néptáncegyüttes. Aztán évrôl évre egyre több csoport alakult, az elsô bogáncsos nemzedékbôl létrejött a Zurboló Néptáncegyüttes az 1998-ban alapított Folklór Körbôl. Idén elôször tartottunk Kis Bogáncs edzôtábort, ezt az együttest 5–8 osztályos gyerekek alkotják, a Morzsa Bogáncs pedig 1–4 osztályos, illetve óvodás gyerekekbôl áll. A táborunkba évrôl évre egyre több gyerek jelentkezik, egyre kisebb neveket kell kitalálnunk. Van ennek az egésznek egyfajta folytonossága. Szeretnénk utánpótlást nevelni, tehát jó lenne, ha a gyerekek végigjárnák az utat a Morzsa Bogáncstól a Zurbolóig. Mi, oktatók (Ambrus Dána, Kis Júlia, Krizbai Ibolya, Vinte István és jómagam) elsô és második generációs bogáncsosok vagyunk.

— Mi az edzôtábor haszna?

— Az edzôtábor a legfontosabb periódus minden együttes számára. Olyan intenzív munka folyik itt, amelybôl képesek vagyunk az egész évadot fenntartani. Ez fôleg a gyermekegyüttesek számára fontos, hiszen ôk ritkábban lépnek fel. Az is sokat jelent, hogy év közben mindössze heti egy órát gyakorolnak, itt viszont heti 35 órát táncolnak. Ezenkívül természetesen közösségformáló szerepe is van.

— Vannak szabadidôs foglalkozások is?

— Igen, két csapatra osztottuk a gyerekeket, és egész héten vetélkedtek egymással. Különbözô játékokon vettek részt. Igazi csapatok voltak, kapitánnyal, zászlóval, indulóval.

— Hol lépnek fel a tanítványaitok?

— Minden évben szerepelnek a Brassai-hét elnevezésû ünnepélyen, a karácsonyi elôadásokon, idén a Millenniumi Sokadalomban is. A Kis Bogáncs nyár elején Pécsett vendégszerepelt. Ôsztôl szeretnénk beindítani a Zurboló táncfórumot, amelyet havonta rendeznénk meg. Fellépésekbôl nincs hiány, tudnak rólunk, gyakran hívnak különbözô alkalmakra. Ez igazából nem táncház tábor, hiszen olyan együttesek vannak itt, amelyek egész éven át együtt táncolnak, itt pedig még inkább "összeverôdnek".

A rövid beszélgetés után elkezdôdik a a zárómûsor a Tóbiás-ház színpadnak is beillô teraszán. Elôször a Morzsa Bogáncs együttes mutat be népi játékokat, majd a Kis Bogáncs is elôadja friss tudományát: felcsíki táncot ropnak az ifjú legények, leányok. Lapádi táncokból is kapunk ízelítôt, szintén a Morzsa Bogáncs jóvoltából, valamint két ifjú prímás, Gombár Loránd és Antal Sándor játékában is gyönyörködhettünk: a legények bonchidai muzsikát játszanak. Az est fénypontjaként bemutatkozik a fentebb már említett két csapat: a Tök lazák és a Mólyos sólyom, felszabadultan énekeli el a csapathimnuszt. A vetélkedô végkimenetelérôl Bajnóczi Zoltán elmondja: mindkét csapat dobogós helyet ért el.

A zárómûsor után nem idôzhettünk túl sokat, mivel Magyarlapádon szintén táborzárót tartottak aznap este. A IV. Maros–Küküllômenti Népzene és Néptánc táborról Könczei Csongor oktató mesélt:

— A tábort ezelôtt négy évvel kezdeményezték, a lapádi Pirospántlikás zenekar tagjai. Ôk magyarlapádi fiatalokként (egyetemisták voltak a 80-as években itt Kolozsváron) bekapcsolódtak a táncházmozgalomba. Ennek hatására rájöttek arra, hogy van mit ôrizniük, hogy nekik otthon élô hagyományuk van. Tudatosan megalkották ezt a zenekart, elkezdtek foglalkozni fiatalokkal, késôbb gyerekekkel, ennek eredményeképpen Magyarlápodon több mint 40 gyerek muzsikál, és többszáz gyerekkel foglalkoznak. Kiderült: Erdély szinte minden néprajzi tájegységén van néptánc tábor, de a Maros— Küküllômentén még nincs. Elvállalták ennek megszervezését.

Pillanatnyilag a legjobb Küküllômenti zenekar, amely él és mûködik, az a szászcsávási cigányzenekar, ôket minden évben meghívják. Mondhatjuk azt is, hogy ez egy világhírû együttes, ugyanis rengeteg helyen jártak a világban (Amerika, Hollandia, Németország, Franciaország, Magyarország, Japán), több hanghordozót kiadtak, tehát ezekre a cigányzenészekre alapoznak. A másik mindig egy táncház zenekar, idén a Zurboló táncegyüttes zenekara muzsikált, a harmadik pedig a helybeli Pirospántlikás. Három helyen folyt az oktatás, a haladókat mindig a bátyám, Könczei Árpád tanítja, a kezdôket én, a gyerekeket pedig idén a lapádi születésû Kiss István tanította, ô profi táncos, jelenleg a szentgyörgyi Háromszék népi együttes tagja. Bátyám és én egyrészt azért kerültünk oda, mert jóban vagyunk a lapádiakkal, másrészt pedig mi is Kis-Küküllô mentiek vagyunk, sajátunknak érezzük ezt a vidéket és ezt a táncot.

— Milyen táncok szerepeltek a "tantervben"?

— A haladók ezen a héten lapádi táncokat tanultak, ezenkívül magyarózdi és Kis-Küküllô menti cigánytáncokat. A kezdôk lapádi táncok mellett magyarkirályfalvi és küküllôdombói táncokat tanultak. Emellett volt népdaloktatás, nagyon jó énekesek vannak a faluban. Idén elôször volt népdaloktató tanfolyam is, Bárdos Ildikót hívtuk meg, ô is a vidék szülötte, most Magyarországon népdalénekes. Ezenkívül lehetett népzenét is tanulni hangszereken, ezt maguk a lapádi zenészek tanították. Az elsô három nap én tartottam elôadásokat a tájegységrôl, és a bátyám is mesélt az erre a tájra jellemzô férfitáncról, a pontozóról.

Minden évben rendezünk gálamûsort, és mindig meghívjuk a környékrôl az öreg és egyre öregebb adatközlôket, akik nagyon szépen táncolnak. Kicsit mindig elszomorodom ettôl: ugyanazokat az embereket látom minden évben, egyre öregebbek, egyre nehezebben megy nekik. Mindig gyönyörûen táncolnak, és nincs utánpótlás. Mi azért dolgozunk, hogy a fiatalok megismerjék ezt a kultúrát, de ezekbôl a fiatalokból soha nem lesz adatközlô. Felléptek magyarózdi, szentbenedeki, medvési, sülyei, csombordi magyar adatközlôk, és a tanítványok is bemutatták, hogy mit sajátítottak el egy hét alatt. Jelen voltak a magyarországi testvérfalu táncosai is, ôk sváb táncokat mutattak be.

A hangulatos estén zsúfolásig megtelt a lapádi Mûvelôdési ház, mindenki szerette volna látni a táborozók és a falubeliek közös mûsorát. Érezhetô volt: ezen a vidéken a zene és a tánc szeretete tartja össze az embereket.

Sándor Boglárka Ágnes

Ha egy mostani operaénekest a pályaválasztásról kérdezem, kiderül: többnyire már gyerekkora óta erre készült: zeneiskolába járt, évek, évtizedek után került az operaházhoz. Ám vannak szerencsés véletlenek vagy véletlen szerencsés fordulatok? Thúry Erzsébet pályájának kezdete a legnagyobb mértékben eltér a szokásostól. Hogy miért? Ma már elképzelhetetlennek tûnik, hogy egy énekes karrierje úgy kezdôdjön, hogy szépen fütyült...

— Milyen, zenéhez kötôdô emlékeket ôrzöl gyerekkorodból?

— Zenei képességeimet édesanyámtól örököltem. Lány korában meghallgatta Poór Lili, és arra buzdította, hogy képezze a hangját. Sajnos, a nagyszüleim nem egyeztek bele, és édesanyám vágya, hogy énekesnô legyen, nem valósulhatott meg. Nagyon sokat járt színházba, operába, és ez késôbb nekem is segítségemre vált: a szerepekre készülve édesanyám elmesélte egy-egy régi színházi emlékét, s mondhatni beállította nekem a szerepeket. Színházi kollégáim, a rendezôk többször megkérdezték; Thúry, ki állította be neked ezt a figurát? Büszkén válaszoltam: az édesanyám. Nyugodtan állíthatom, hogy édesanyám szeretete, ügybuzgalma nagyban elôsegítette mûvészi pályám kiteljesedését. Mindig nagyon szerettem énekelni. Ha egy-egy iskolai ünnepségen szavalnom kellett, nem szavaltam, hanem elénekeltem a verseket. Pár évig zongorázni tanultam, de abbahagytam.

— Rendhagyó módon kezdôdött énekesi pályád...

— Fiatalasszony koromban nagyon szépen fütyültem. A második világháború utáni zûrzavaros idôkben a Magyar Népi Szövetség mûkedvelô elôadásain léptem fel; egy alkalommal Leviczky Nusi, aki a Román Operában dolgozott, azt ajánlotta, hogy elvisz D’André mesterhez, az ismert énektanárhoz. A mester meghallgatott és elvállalta, hogy képezi a hangomat. A fütyülést abba kellett hagynom, mert a kettô együtt nem ment. Szorgalmasan jártam az énekórákra, és a hangképzés mellett a mester által kijelölt szerepeket is tanultam, így Oszkár szerepét Verdi: Álarcosbál címû operájából, három nyelven: olaszul, románul és magyarul. Pár év énektanulás után tanárom úgy döntött, hogy most már elindulhatok "szerencsét próbálni", mint a mesebeli szegény legény. A Román Opera versenyvizsgát hirdetett, és a meghallgatás eredményeképpen felvettek szólistának. A vizsgán ott volt a magyar opera akkori igazgatója, Rónai Antal is. Másnap reggel egy küldönc levelet hozott, amelyben Rónai mester sürgôsen hívatott. A megbeszélésen megkérdezte, hogy nem jönnék-e szívesebben a magyar operához? Mivel nem beszéltem tökéletesen a román nyelvet, beleegyeztem, és a frissen aláírt szerzôdéssel boldogan siettem D’André mesterhez. A tanárom megdöbbenéssel vette tudomásul pálfordulásomat. Annak ellenére, hogy az énekkarba vettek fel, rögtön szerepeket kaptam. Elsô szerepem a francia királykisasszony volt Kacsóh Pongrác: János vitéz címû daljátékából. Magánszorgalomból szerepeket tanultam. Pár év múlva újra jelentkeztem egy versenyvizsgán, és ekkor kiemeltek szólistának.

— Hogyan folytatódott énekesi karriered?

— A francia királykisasszony után nehéz operaszerep következett: Gara Mária Erkel: Hunyadi László címû operájából, majd újra operettszerepek: Valencienne (Lehár Ferenc: A víg özvegy), Adél (Johann Strauss: A denevér), Rosemarie (Friml: Rosemarie), stb. Felváltva énekeltem az operairodalom koloratúrszerepeit — amelyeknek bravúros technikája kemény gyakorlást, állandó tanulást igényelt — az operettszerepekkel, amelyek hangilag nem voltak annyira igényesek, inkább a színészi játékon volt a hangsúly. A János vitéz újrarendezésekor Gróf László rám osztotta Iluska szerepét. Ezt követték: Éduska (Farkas Ferenc: Csinom Palkó), Aphrodité (Gherase Dendrino: Lysistrate), Juliska (Kálmán Imre: Cigányprimás), Rolla (Szirmai Albert: Mágnás Miska), Angéla (Lehár Ferenc: Luxemburg grófja), Nagyhercegnô (Jacobi Victor: Sybill), Lucy és késôbb Harrisonné (Jacobi: Leányvásár), La Tangolita (Ábrahám Pál: Bál a Savoyban), Ágnes (Demián Vilmos: Forgóajtó), Mária Lujza (Kodály: Háry János), Suzanne (Kálmán Imre: Cirkuszhercegnô), Leila (Huszka Jenô: Gül Baba), Grisi (Schubert–Berté: Három a kislány), Szilvia és késôbb Cecília (Kálmán Imre: Csárdáskirálynô). Operaszerepeim közül megemlítem Oszkárt (Verdi: Álarcosbál) és Olympiát (Offenbach: Hoffmann meséi). Több mint 5o szerepet játszottam el; nem vetettem meg a kisebb szerepeket sem.

— Van-e olyan kedves emléked, amelyet megosztanál a közönséggel is?

— Két vidám történetet elevenítek fel: egyszer eltört a jobb kezem nagyujja, begipszelték. Rá pár napra Gara Máriát kellett énekelnem. Gyorsan levágtam a gipszet, és az elôadás elôtt szóltam a Gara nádort játszó kollégámnak, Mester Józsefnek, hogy az utolsó felvonásban, a börtönjelenetben óvatosan bánjon velem, mert el van törve az ujjam. Mester József az elôadás végére valószínû elfelejtette, hogy mire kértem: megrántotta a törött ujjamat, és odavágott a színpad közepére. A fájdalomtól csillagokat láttam, de uralkodtam magamon. Sírva énekeltem végig az áriát: "Imádott jó atyám, hallgasd meg gyermeked..." Az elôadás után a kollégák gratuláltak: "Thúry, ilyen jó elôadást még nem csináltál, mi volt veled?" "Ha tudnátok, Mester Jóska elkapta a törött ujjamat." A másik történet: volt egy nagyon okos kutyusom, a Bogár, aki szerepelt a Cirkuszhercegnôben. Andrási Márton kollégám bejön a színpadra hátul a kutyámmal, miközben nekem bemutatják Mister X-et. A kutya megismert engem a színpadom, egy tapodtat nem ment tovább, hiába húzta Andrási és kiabálta, hogy: Annabella, az éneklô kutya... Minden rosszra számítva elrejtettem a színpadi ruhámba egy darab kockacukrot, és odatartottam neki. Erre a kutyám két lábra állt és elkezdett "köszönni", mire kitört a taps. Andrási sokáig azzal ugratott: "Te, Thúry, a kutyád nagyobb tapsot kapott, mint te".

— Mi volt az a hajtóerô, amely átsegített az akadályokon?

— Hamar megtanultam a szerepeket. Sokszor kellett beugorjak egy-egy elôadásba. Szívesen dolgoztam: életkedvem, munkabírásom, élénkségem folytán sikerült legyôzni az akadályokat. Nagyon szerettem ezt a pályát. Ha százszor újraszületnék, akkor is énekes lennék. Legnagyobb elégtételem az volt, amikor a Rosemarie címû operettbe beugrottam a megbetegedett kolléganôm helyett. Andrási Márton volt az, aki biztosította az igazgatót, hogy tudom a szerepet, és egy próbával lejátszottam az elôadást.

— Mi a mûvészi hitvallásod?

— Soha nem tekintettem pusztán kereseti lehetôségnek az operaházat, nekem szívügyem volt minden elôadás, amelyen felléptem. Az opera szerelmese voltam. Az én generációm a közönségért élt. Tiszta szívbôl kívánom a kolozsvári magyar opera jelenlegi tagjainak, hogy ugyanolyan lelkesedéssel és szeretettel végezzék munkájukat, ahogy mi tettük, és örömet szerezzenek a közönségnek.

— Az énektanulás abbamaradt?

— D’André mester egy pár évre elköltözött Kolozsvárról. Ekkor kezdtem el dolgozni Suciu Liviával, az opera súgónôjével, aki szintén foglalkozott hangképzéssel. Sokan jártak hozzá abban az idôben a kollégák közül. Az évek során minden szerepemet vele dolgoztam ki.

— Melyik volt a legkedvesebb szereped?

— Suzanne a Cirkuszhercegnôbôl, ezzel is búcsúztam el a kolozsvári közönségtôl. Nagyon szép este volt. A taps enyhítette a színpadtól való elválás szomorúságát.

— Milyen ember vagy civilben?

— Szeretek segíteni a rászorulókon szép szóval, jó tanáccsal. Kislányom már gyerekkorában észrevette, hogy ha valamilyen fájdalma volt, rátettem a kezem, és a fájdalom csillapodott vagy el is múlt. Azzal a gyógyító energiával, amelyet magamban érzek, igyekeztem enyhíteni barátaim, ismerôseim fájdalmát.

— Kik voltak a partnereid?

— Operabeli partnereim voltak: Vargha László és Sass László — ôk már nincsenek közöttünk — és Szilágyi Ferenc. Az operettekben: Gáspár István, Horváth László, Veress László, Szeibert István, Szabó György, Elek Károly, Horváth Béla, Andrási Márton, Mester József, Lázár Jenô, Szilágyi Zoltán, Boross István, Borbély Ferenc. Kedvenc kolléganôm Timkó Edit volt, a turnékon mindig egy szobában laktunk. Lelki barátnôm volt Kriza Ágnes, akinek nagyon sokat köszönhettem, rengeteget tanultam tôle, és a mai napig is hiányzik. Halála nagy veszteség volt számomra. Kolléganôim voltak: Albert Annamária, Horváth Eta, M. Kovács Lenke, Simon Katalin, Puni Júlia, Trenka Éva, Vancea Erzsébet, Vonica Lucia, Vargha Piroska, Belani Margit, Csoma Mária, Bucsy Sarolta, László Éva. A karmesterek közül Rónai Antalt, Hary Bélát és Selmeczy Jánost említem.

— Feleségként, anyaként vállaltad az énekesi pályát...

— A lányom nevelése betöltötte az életemet. Igyekeztem mindent megadni neki. Az énekórákra kislányom is elkísért, aki 5–6 évesként türelmesen, szó nélkül ülte végig a tanórát. Zongorázni taníttattam, ügyesen haladt, de abbahagyta. Minden elôadásomat végignézte édesanyámmal együtt. Jelenleg férjével és két gyerekével Svédországban él. Nagyon hiányoznak nekem, de meleg, szeretetteljes kapcsolat van közöttünk a nagy távolság ellenére. Most vett egy zongorát, és ha ideje engedi, lejátssza a gyerekkorában tanult "repertoárt". Nagy öröm ez nekem. Néha még én is leülök zongorázni barátnômnél, Bors Ilonkánál, aki a filharmónia énekkarában énekelt.

— Hogyan élsz nyugdíjas énekesként?

— Etelka húgom és lánya, Annamária pótolják távolban élô családomat. Minden héten meglátogatom 100 éves nagynénémet és unokatestvéremet, Kiss Olgát és együtt töltünk egypár órát. Régi barátság fûz Moldován Máriához és Hajdú Tündéhez is. Fiatal koromtól ügyeltem a jó fizikai kondícióm megôrzésére: reggel és este tornászom, sétáltatom Lolát, a kiskutyámat, közben énekelek. Minden nap gyógyteát iszom, amelyet én magam állítok össze különbözô gyógynövényekbôl. Fiatal koromtól jógáztam, ami megerôsítette a szervezetemet, majd áttértem a tibeti öt rítus gyakorlataira. Étrendem kiegyensúlyozott: kevés húst, sok gyümölcsöt és zöldséget fogyasztok. A volt operatagokkal is tartom a kapcsolatot: Belani Margittal látogatjuk egymást, Vonica Luciával a templomban szoktunk találkozni, Vargha Piroskával levél útján tartom a kapcsolatot. Nem érzem magam soha egyedül. Most is tele vagyok tervekkel, olvasok, zenét hallgatok. Operába ritkán járok, egy-egy bemutatóra, a Kriza-gálára el szoktam menni. A szép emlékek, a közönség szeretete ma is velem él. Sok zeneértô ismerôsöm van, és olyan baráti köröm, akik szeretnek, és ragaszkodnak hozzám.

Hintós Diana

Kovásznán eladó a legrégibb és legjobb természetes mofetta. Petôfi utca 9. Naponta megtekinthetô. Irányár: 100 000 dollár. Telefon: 064/153-292. (726951)

A magyar Külügyminisztérium sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a román kormány szóvivôje szerdai nyilatkozatában nem tartotta természetesnek és szükségesnek az RMDSZ részvételét a szomszédos országokban élô magyarokról szóló törvénnyel kapcsolatos magyar–román konzultációkon.

Horváth Gábor sajtószóvivô elmondta: a bukaresti nyilatkozat olyan általánosító jellegû és tartalmú, amely nem felel meg a két ország közötti kapcsolatok létezô intézményes kereteinek.

— A július 13-i snagovi külügyminiszteri tárgyalásokon megállapodás született arról, hogy az alapszerzôdés megvalósítását felügyelô magyar–román kormányközi vegyes bizottság és a szakbizottságok szeptemberben Budapesten üléseznek, és itt is folyatódik majd a törvénnyel és annak végrehajtásával kapcsolatos konzultáció — fejtette ki Horváth Gábor.

Ezt a konzultációs formát a magyar külügyminisztérium a szomszédos országokban élô magyarokról szóló törvénnyel kapcsolatos kétoldalú konzultációk alkalmas fórumának tekinti, így abban az RMDSZ részvételét természetesnek, az adott témakör jellegébôl adódóan szükségesnek és fontosnak tartja.

A nemzetiségi kérdéssel kapcsolatos európai normarendszer elfogadása csak a minimális programot jelenti — hangsúlyozta Bába Iván, a Külügyminisztérium közigazgatási államtitkára pénteken Tusnádfürdôn a nyári szabadegyetemen tartott elôadásában.

Bába Iván hangsúlyozta, hogy a térségben a biztonság katonai biztonság dimenziója veszített jelentôségébôl, hosszú távon olyan tényezôk lesznek meghatározóak, mint a szegénység és a nyomor, a demokrácia deficitje, valamint annak elfogadása, hogy az államok szuverenitásának tiszteletben tartása mellett a szociális kérdések nem képezik egy adott ország belügyét.

A magyar államtitkár ennek kapcsán kitért arra, hogy a nemzeti kisebbségek helyzete minden országban speciális, az alapvetô kérdés az, hogy egy adott ország hajlandó-e az európai normarendszer alapján e speciális helyzet konkrét problémáira választ találni.

Bába szerint a legfontosabb az, hogy mi van az emberek fejében. A térségben is követendô példaként említette, hogy a francia–német megbékélés mintájára a szomszédos nemzetek egymásról kialakult képének megváltoztatását a történelem-tankönyvek közös felülvizsgálatával lehetne kezdeni.

Simicskó István, a polgári titkos-szolgálati ellenôrzô minisztérium politikai államtitkára hangsúlyozta, hogy a magyar kormány a nemzetben és az egész nemzet biztonságában gondolkozik. Mint mondta, a határon túli közösségek helyzete az országok közötti feszültség forrása lehet, ha a közösségek jogait korlátozzák, ugyanakkor a jószomszédi viszonyt erôsítheti helyzetük rendezettsége. Magyarország ez utóbbira törekszik.

Leszögezte, hogy Magyarország biztonságpolitikai helyzete, érdekérvényesítô képessége jelentôsen megerôsödött. Magyarország abban érdekelt, hogy szomszédai euroatlanti elkötelezettsége szilárd legyen. Ehhez kész minden fórumon támogatást nyújtani, de arra is szükség lenne, hogy szomszédai hozzá hasonlóan a biztonságpolitikai és katonai doktrínáikban megfogalmazzák: nincs konkrét ellenségképük.

A román elôadók arra hívták fel a figyelmet, hogy a történelem folyamán a Balkánon "a korlátozott együttmûködés kultúrája" alakult ki. Victor Babiuc volt védelmi miniszter ugyanakkor azt hangsúlyozta, hogy a térségbeli országok az együttmûködésre vannak ítélve, nincs más lehetôségük. Ehhez azonban szakítani kell a nemzeti önrendelkezés olyan XIX. századi eszméivel, amelyek ma a Nagy-Szerbia, Nagy-Bulgária és Nagy-Albánia jelszavában fogalmazódnak meg, s mindenkinek le kell mondani arról, hogy vezetô szerepre törekedjen a térségben.

Smaranda Enache, a Pro Európai liga vezetôje úgy vélte, hogy ma már a térségbeli együttmûködés számos formája alakult ki, de a folyamat csak akkor válik visszafordíthatatlanná, ha ezeket a formákat sikerül valós tartalommal megtölteni. A megoldás csak a térségbeli országok teljes integrációja lehet. Ebben a folyamatban rendkívül fontos szerepe van a román–magyar viszony alakulásának, ami — véleménye szerint — az elmúlt évtized kevés sikertörténeteinek egyike volt a térségben, még akkor is, ha a bálványosi nyári szabadegyetem rendezvényein elsôsorban a "félig telt pohár problémájából" azzal foglalkoznak, hogy mi nem valósult meg.

Toró T. Tibor, a Reform Tömörülés elnöke kifejtette: döntô, hogy egy adott ország miként viszonyul a területén élô kisebbségekhez, rizikófaktornak tekinti-e azt, avagy stabilitási tényezônek. Elmondta: jogilag nem biztosított Romániában a kisebbségi nemzeti identitásfejlesztés, és eddig egyetlen román kormánynak sem volt komoly ajánlata a magyar kisebbség irányában a közösség specifikus gondjainak megoldására. A honatya konklúziója szerint a hazai magyarság még mindig veszélyforrás az állam szemében.

Noha a státustörvény ügye a délutáni fórum témájaként szerepelt, a biztonságpolitikai vitában is felmerült a kérdés. Bába Iván államtitkár leszögezte: a jogszabály semmiféle stabilitást nem veszélyeztet, összhangban áll minden európai normával, ad, és senkitôl nem vesz el, illetve befogadó jellegû.

— A mai vita során azt kellene megnéznünk, hogy milyen funkciói vannak a státustörvénynek ebben a régióban. Ezzel a jogszabállyal a magyar törvényhozásnak a célja mindenekelôtt a magyar identitás megôrzése, támogatása volt. Úgy megerôsíteni ezeket a közösségeket, hogy azok alkalmassá váljanak azokra a funkciókra, amelyeket maguknak vindikálnak. A törvény szeretné ugyanakkor a térségben jelen levô migrációs tendenciákat szabályozni és kezelhetôvé tenni, ezt pedig elsôsorban a szülôföldön való boldogulásban látja.

Szeretné ugyanakkor a térség stabilizációját fenyegetô folyamatokat — feketemunka, illegális kereskedelem — feltartóztatni. Kezelni akar egy olyan fóbiát, amelyet a schengeni határok réme sokakban kiváltott — hangsúlyozta Szarka László, a Magyar Tudományos Akadémia Kisebbségkutató Intézetének igazgatója, aki a státustörvényrôl szóló vita moderátoraként vett részt a XII. bálványosi nyári szabadegyetemen.

A lapzártakor még javában tartó vitában elsônek Vasile Dâncu tájékoztatási miniszter szólalt fel, aki indulásból leszögezte: ô annak a Nãstase-kormánynak az álláspontját képviseli, amely a törvény visszavonását szorgalmazza, és amely figyelmeztetett, hogy Románia elzárkózik attól, hogy a státustörvényt országa területén valamilyen formában is alkalmazzák. — Nagyon kellemesek ezek a rendezvények, de a státustörvény kiváltotta bonyodalmak nem a szabad ég alatt, efféle nyári szabadegyetemeken oldódnak meg. Ez a vita nem több "csoportterápiánál", egy kis "mikrofonpróba" még azelôtt, hogy a politikusok nyugodtan elvonuljanak pihenôszabadságukra — hangsúlyozta a miniszter.

A vitában felszólalt Németh Zsolt magyar politikai államtitkár, Tôkés László püspök, az RMDSZ tiszteletbeli elnöke, Duray Miklós, a Magyar Koalíció Pártjának ügyvezetô elnöke, Kovács Miklós, a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség elnöke, és Kasza József, a Vajdasági Magyarok Szövetségének elnöke. Amint arról korábban tudósítottunk, Markó Béla szövetségi elnök szabadságára hivatkozva nem vett részt a pénteki vitán, ahova szintén hivatalos volt.

Sz. K.

A következô Kolozs megyei településeken csökkent 30–50%-kal a lakosság aránya: Kisesküllô, Járabánya, Magyarkályán, Kiskalota, Pusztakamarás, Magyarkapus, Katona, Mezôcsán, Kolozs, Doboka, Erdôfelek, Ördöngösfüzes, Magyarfráta, Magyargorbó, Körösfô, Oláhzsuk, Reketó, Magyargyerômonostor, Szamosújvárnémeti, Mócs, Várfalva, Székelyjó, Kalotaszentkirály, Szépkenyerûszentmárton, Magyarszentpál, Magyarszovát, Tordatúr, Cege, Járavize. A lakosságcsökkenés meghaladta az 50%-ot: Ajtony, Kecsed, Jósikafalva, Alparét, Kolozsborsa, Buza, Kajántó, Csürülye, Magyarszarvaskend, Gyeke, Meregyó, Magyarpalatka, Páncélcseh, Magyarpeterd, Palackos, Récekeresztúr, Révkolostor, Borsaújfalú.

A Metro Media Transilvania Alapítvány által készített júliusi politikai és társadalmi barométerbôl kitûnik, hogy a mai romániai lakosság általában rossznak ítéli meg azt az irányt, amelybe az ország halad. Az emberek 42%-a ugyanúgy él, mint egy évvel korábban, 32%-a rosszabbul, 18%-a pedig jobban. Ami a jövôt illeti, 29–29% jut a hasonló és a jobb életszínvonalra számítókra, 23% a rosszabbra várókra. A lakosság otthoni szükségletei dolgában a megkérdezettek 1%-a engedheti meg magának, hogy bármit megvásárolhasson, 5%-a olykor komolyabb kiadásokba is bocsátkozhat, 19%-a vallja azt, hogy jövedelme decens életszínvonalat eredményez, 39%-a csak a legszükségesebbekre költekezhet, és 36%-a még azokra sem.

A hazai közbiztonságot jellemzô adatok, hogy az utóbbi két évben a lakosság 13%-át lopták meg saját lakásában, 20%-át az utcán, 10%-át a személygépkocsijában. A hatóságok iránti tisztelet hiánya következtében a lakosság túlnyomó része több hatalmat adna a rendôrségnek és a csendôrségnek a törvényesség érvényesítésére. Az ország legmagasabb életszínvonalát Bánságban, a Körösök vidékén és Erdélyben tudják az emberek. A legtöbben ezeken a vidékeken szeretnének élni.

Jellemzô a romániai közfelfogásra az, ahogyan az alanyok a barométernek a legutóbb Resicabányán lezajlott sztrájkra vonatkozó kérdéseire válaszoltak. 76%-nak volt tudomása az esetrôl, 49% szerint a munkakonfliktus fô okozója a tulajdonosokban keresendô (21% szerint a kormány), 73% üdvözli a kormány beavatkozását a sztrájk megszüntetésére. A megkérdezettek többsége szerint a kormánynak a következô lépésekre kellene koncentrálnia az ilyen sztrájkhelyzet felszámolása érdekében: a munkásoknak nagyobb keresetet, segélyeket adni (11%), párbeszéd az érintett felekkel (9%), a privatizálási szerzôdés elnapolása (8%), a tulajdonosokkal szembeni fellépés (8%), munkahelyek biztosítása (7%), a privatizálási feltételek felülvizsgálata (6%) stb.

Ö. I. B.

[Vissza az Szabadság honlapjához]		[Vissza a HHRF honlapjához]