2001. július 30.
(XIII. évfolyam, 174. szám)

Tartalmas, gazdag programban volt részük a hét végén Kalotaszentkirály polgárainak, valamint az idelátogató közönségnek: a vasárnap este megnyíló 11. Nemzetközi Néptánctábort az Ady Endre Emléknapok elôzték meg, amely keretében felavatták a település zászlaját és címerét.

Az Ady-napokat a rendezvényt szervezô Bakó László, az Ady Endre Kulturális Egyesület elnöke nyitotta meg. Ezt követôen Kántor Lajos, a Korunk fôszerkesztôje Ady Endrérôl, Kós Károlyról és Gyarmathy Zsigánéról tartott elôadást, majd Szilágyi Sándor író és Okos Márton újságíró elôadása következett. Okos Márton a közel hatvanfôs közönségnek bemutatta Gyarmathy Zsigáné Tarka képek a kalotaszegi varrottasokról címû könyvének magyarországi újrakiadását. Az elôször 1896-ban megjelent kötet újranyomtatásából a jelenlevôk jutányos áron vásárolhattak. A közönség megtekinthette Bakó László festômûvész akvarellkiállítását is.

Vasárnap dr. Tôkés István nyugalmazott teológiai professzor tartott istentiszteletet. Beszédében többek között elmondta: talán Ady volt az egyetlen nagy költônk, aki minden hányatottsága ellenére tiszta szívbôl Istenhez tudott fordulni, ahogyan azt több verse is tükrözi. Mihály János helyi református lelkipásztor a jó egészségnek örvendô professzor urat köszöntötte 85. születésnapján.

Délben az iskola udvarán felállított szabadtéri színpadon került sor a falu címerének és zászlajának felszentelésére. Lakatos András iskolaigazgató, megyei tanácsos magyar és román nyelven nyitotta meg az avatóünnepséget. Póka György polgármester hangsúlyozta: a jelképek pek csak akkor érik el céljukat, csak akkor töltenek be a község életében szerepet, ha a múltat és a jelent tömören, kifejezôen ábrázolják, valós üzenetet közvetítve a jövônek. Bakó László, a címer tervezôje és megfestôje elmondta: másfél évig tanulmányozta a címertant, több száz település címerét vette nagyító alá, mielôtt nekivágott volna a munkának. Mihály János szóvá tette: a címer hármassziklája helyi nevezetesség, értelme a megmaradás és az erôs hit. Péter István, az ôsztôl Nagyváradon szolgáló helybéli baptista lelkész elmondta: a címer feletti koronában az Isten hatalmát látja, az ebbôl sugárzó fényben életünk bizakodó és békés lehet. Cãpusan Mihai ortodox lelkész a jelképet megszentelve szintén a közönséghez fordult: az ilyen ünnepek Istennek is tetszenek, a címerben a református mellett megférô ortodox templom pedig a helybeli magyarok és románok példás egyetértését jelképezi, mondotta. Szép Gyula, a Kolozs megyei RMDSZ mûvelôdési és egyházügyi alelnöke a szervezet üdvözletét tolmácsolta. Sandu Coroian megyei tanácsos a nemzetiségek egyetértésének fontosságáról szólt, amelynek élô példája az, hogy a címert magyar és román népviseletbe öltözött lánykák ôrizték.

Este kilenckor vette kezdetét a 11. Nemzetközi Néptánctábor, amelyre idén is túljelentkezés volt. Két felnôtt és egy gyerekcsoportban folyik majd a néptáncoktatás. Az érdeklôdôk népdalokat tanulhatnak, illetve népi hangszeren játszhatnak. Tervek szerint a tábor szombaton, ünnepi gálával zárul.

Péntek László

Nem hozott áttörést a szombati marosvásárhelyi magyar–román kormányfôi találkozó. Orbán Viktor és Adrian Nãstase a tervezett egy óra duplájára nyúlt munkamegbeszélésen nem jutott egyezségre a státustörvény alkalmazásának hónapok óta vitatott kérdésében, és a kétoldalú kapcsolatok fejlesztését illetôen is csupán a tervekig jutottak el. A román miniszterelnökkel folytatott tárgyalás után a magyar kormányfô felkereste hivatalában Markó Béla RMDSZ-elnököt.

Szombat reggel egynapos nem hivatalos látogatásra Romániába érkezett Orbán Viktor. A magyar kormányfô különgépe fél kilenckor — a román kormányfô repülôje után tíz perccel — landolt a vidrátszegi repülôtéren. A két miniszterelnök külön-külön Marosvásárhelyre sietett, ahol a prefektúra (az egykori városháza) épületében csaknem kétórás megbeszélést folytatott a kétoldalú kapcsolatokról és a státustörvényrôl.

A magyar küldöttségben Orbánon kívül Deutsch Tamás ifjúsági és sportminiszter, Németh Zsolt külügyi államtitkár, Gottfried Péter integrációs államtitkár, Borókai Gábor kormányszóvivô és Vízkelety Mariann, a miniszterelnöki hivatal gazdasági ügyekkel foglalkozó helyettes államtitkár vett részt. A Nãstase vezette delegációban jelen volt Vasile Puscas európai uniós fôtárgyaló, Giorgiu Gingãras ifjúsági és sportminiszter, Eugen Dijmãrescu gazdasági kormánytanácsos, Cristian Diaconescu külügyi államtitkár és Adrian Severin parlamenti képviselô. A két küldöttség több tagja különtárgyalásokat is folytatott, így például a két sportminiszter és a két gazdasági szakember a kétoldalú együttmûködés specifikus kérdéseit tekintették át.

A megbeszéléseket követô nagy érdeklôdéssel várt sajtóértekezleten Orbán Viktor elmondta: érdekes és hasznos volt a megbeszélés, amely „biztató folytatást" ígér. Szerinte három értelme volt a tárgyalásnak: tisztázták, hogy miben nem értenek egyet, kiderült, hogy miben egyezik az álláspontjuk, és lehetôség nyílt konkrét javaslatok és megoldások felvetésére. Orbán öt pontból álló javaslatcsomagot terjesztett elô tárgyalópartnerének:

1. indítványozta, hogy Románia a román nemzethez tartozó magyar állampolgároknak biztosítson ugyanolyan kedvezményeket, amilyeneket a magyar státustörvény nyújt a romániai magyaroknak;

2. a magyar kormány nevében felajánlotta, hogy igény esetén a kétoldalú egyezményben megállapított, jelenlegi nyolcezer fôs magyarországi román munkavállalói létszámot 17 ezer fôre emelik;

3. javasolta, hogy közös beruházás keretében építsék meg a magyar államhatártól Észak-Erdélyen keresztül Bukarestbe vezetô autópályát;

4. felajánlotta, hogy állandóan Bukarestben tartózkodó európai integrációs szakértôi csoportot bocsát a román kormány rendelkezésére, akik Romániának adják át a magyar integrációs tapasztalatot;

5. kezdeményezte egy 10-10 milliárd forintos közös beruházási alap létrehozását a Magyarország területén beruházni szándékozó román, illetve a Romániában beruházni kívánó magyar kis- és középvállalkozók számára.

Ezen javaslatok megvalósítása érdekében Orbán szakértôi munkacsoport létrehozását is javasolta, s ugyanakkor megerôsítette Nãstase Budapestre szóló meghívását.

Kérdésre válaszolva a magyar kormányfô rámutatott: Magyarország mára gazdaságilag elég erôssé vált ahhoz, hogy a határon túli magyaroknak támogatást nyújthasson, s ezért alkotta meg a magyar országgyûlés most a státustörvényt. Hangsúlyozta: a törvénynek nincs területen kívüli jellege, mert a jogszabály alkalmazása során döntéseket kizárólag magyar hatóságok hoznak és csakis Magyarország területén. Ajánlást viszont a helyi közösségeknek, egyházaknak, szervezeteknek kell adniuk, mert ezek pontosan tudják, ki magyar, s a román érdek is azt kívánja, hogy csak a magyarok legyenek a jogszabály kedvezményezettei. Az ajánlás azért fontos, mert a státustörvény nem vér szerint állapítja meg, ki a magyar — mint például a hasonló szlovák jogszabály —, hanem az érintettnek kell errôl nyilatkoznia.

Adrian Nãstase érdekesnek és hasznosnak minôsítette a találkozót, az eszmecserét pedig ôszintének és nyíltnak, és egyetértett Orbán Viktorral abban, hogy a kétoldalú kapcsolatok nem szûkíthetôk le a magyar státustörvény ügyére. Üdvözölte a magyar javaslatcsomagot, ígéretet tett annak késôbbi elemzésére, és a maga során felvetette: Magyarország mondjon le a románok magyarországi munkavállalását korlátozó létszámról, mert ha ez a kvóta nem létezne, a státustörvénybe foglalt gazdasági diszkrimináció is megszûnne.

Kifejtette: a státustörvényt nehezen lehet elfogadni Romániában, fôképp azt követôen, hogy Románia igyekezett a területén élô magyarságnak az európai mérce által megkívánt jogokat biztosítani, s ezen a téren az elmúlt években jelentôs elôrelépés történt. Úgy vélte, a nemzetközi kisebbségvédelmi normák jelenleg nem teszik lehetôvé a gazdasági és társadalmi kedvezmények biztosítását az anyanemzetek részérôl.

A két miniszterelnöknek tulajdonképpen semmiben sem sikerült megállapodnia. Egyetértettek viszont abban, hogy a konzultációt a szeptemberben sorra kerülô kormányközi vegyes bizottságban kell folytatni. Ha viszont a két félnek akkor sem sikerülne státusügyben megegyeznie, Nãstase kilátásba helyezte, hogy kormánya ezt a kérdést átutalja a román parlamentnek, hiszen Magyarországon is a törvényhozás döntött a törvényrôl.

Nãstase elmondta, mivel a tárgyalások napirendje másképpen alakult, ezúttal nem javasolta a státustörvény alkalmazásának felfüggesztését mindaddig, amíg Magyarország az EU tagja lesz. Hozzátette: reméli, nem kell majd román igazolványokat kiállítani a romániai románoknak, hogy a magyarigazolványokat ellensúlyozzák.

A román miniszterelnök leszögezte: Románia nem ellenzi, hogy kulturális, nyelvi és vallási identitásának megôrzése végett a hazai magyarságot Magyarország támogassa, de kifogásolja azt, hogy a nyújtott kedvezmények gazdasági és társadalmi jogokat is tartalmaznak, mert ezek megkülönböztetéshez és feszültséghez vezetnek, és mert ez más államokban, illetve az európai jogban ismeretlen. Ha Európában — a magyar státustörvény nyomán — megváltozna a jelenleg érvényes kisebbségvédelmi standard, azt Románia is el fogja fogadni — tette hozzá. Figyelmeztetett egyben arra, hogy ez esetben hasonló kedvezményeket követelhetnek majd maguknak Európában a kisebbségben élô albánok és oroszok is.

Nãstase megismételte: attól tart, hogy az elônyök miatt sok nem-magyar román állampolgár is magyarnak vallja majd magát, hiszen „nem létezik olyan detektor, amelynek a segítségével ki lehetne mutatni, ki a magyar". Kijelentette, hogy ha a jogszabály alkalmazásában hazai intézmények is részt vesznek, ez a magyar törvénynek területen kívüli hatályt kölcsönözne.

A tárgyalást követô sajtóértekezlet után a magyar küldöttség felkereste hivatalában Markó Béla RMDSZ-elnököt, akit Orbán Viktor tájékoztatott a román kollégájával folytatott megbeszélésrôl. Ezt követôen a magyar miniszterelnök és kísérete Tusnádfürdôre hajtatott, ahol Orbán Viktor — Adrian Severinnel és Markó Bélával együtt — részt vett és elôadást tartott a Délkelet-európai vágyak és célok az európai integráció tükrében címmel rendezett fórumon.

A magyar kormányfô és kísérete a Reform Tömörülés több tagjával együtt költötte el ebédjét a hangulatos tusnádfürdôi Malom-csárdában, majd a programhoz képest három órás késéssel visszament Marosvásárhelyre, ahonnan hazarepült. Orbán Viktor különgépe magyar idô szerint fél tízkor landolt a Ferihegyi repülôtéren.

P. A. M., T. Sz. Z.

Az Adrian Nãstase román miniszterelnökkel sorra került marosvásárhelyi tanácskozást követôen Orbán Viktor magyar kormányfô Tusnádra sietett, ahol Adrian Severin EBESZ-elnökkel, és Markó Bélával, az RMDSZ elnökével részt vett a XII. Bálványosi Nyári Szabadegyetem záróvitáján a délkelet-európai nemzeti vágyakról és célokról. A magyar kormányfôt a házigazdák nevében Toró T. Tibor képviselô, a Reform Tömörülés elnöke köszöntötte. A két nyári zápor közt, masszív biztonsági erôk jelenlétében megtartott fórumon közel kétezren vettek részt.

Adrian Severin beszédében azt hangsúlyozta, hogy a nemzetek közti szolidaritás és a sokszínûség tisztelete nélküli globalizáció veszélyezteti a térség biztonságát, szomorú egyszínûséghez, az univerzális értékeket teremtô források elapadásához vezet. — Mindvégig szem elôtt kell tartanunk, hogy a nemzeti értékek tisztelete nélkül nem beszélhetünk igazi globalizációról. Ugyanakkor fel kell ismernünk azt is, hogy nem maradhatunk a múlt rabjai, túszai történelemszemléletünknek, mítoszainknak. Nem szabad összetévesztenünk két dolgot: azt, hogy milyen történelmet szeretnénk azzal, ami végül is ez a történelem volt, elôdeink minden diadalmas, és kevésbé magasztos tettével együtt. Ha arra teszünk kísérletet, hogy a jövô nevében kiigazítsuk a múltat, jövônket veszélyeztetjük. Tragikus példa erre az, ami a volt Jugoszlávia területén történt és történik. Meggyôzôdésem, hogy a jövô nem azoké a nemzeteké, amelyek egymás mellett, hanem amelyek egymással együtt élnek. Azoké, akik belátják, hogy együtt többet tehetünk, mint külön-külön. Hiszem, és vallom, hogy Magyarország és Románia céljai soha sem estek ennyire egybe. E két nép számára, amelynek történelme annyira egymásba fonódott, soha nem kínálkozott jobb lehetôség a közös cselekvésre, az együttmûködésre. E jövôbe mutató, egymás kölcsönös tiszteletén alapuló partnerség lehetôségét pedig nem szabad elszalasztani, hiszen ki tudja mikor ismétlôdik meg. Tudatában vagyok annak, hogy rengeteg a vitatott kérdés, a félelem, a gyanakvás, ezeket azonban meg kell haladni — hangsúlyozta.

Markó Béla beszédében kifejtette: ha a státustörvénynek semmi más haszna nem lenne, mint az, hogy a térség politikusait rákényszeríti a nemzet fogalmának újragondolására, már az is rendkívüli nagy eredmény. Márpedig ebben a pillanatban épp ez történik körülöttünk. — A státustörvény nem hibátlan alkotás, én magam is elég sok kétellyel gondolok néhány rendelkezésének alkalmazására. Ám minden esetlegességével együtt rendkívül fontos kísérlet a nemzetállami elképzelés meghaladására és egy másfajta nemzetkép megteremtésére — hangoztatta.

— Azt mondta a minap a román miniszterelnök, hogy azért nem jó a státustörvény, mert egy szép nap arra ébredünk, hogy hétmillió magyar lesz Romániában. Íme, egy másik nemzetfelfogás, amely nem sajátosan román, hanem történelmi értelemben sajátosan európai is. Eszerint a nemzetek nem maguktól lesznek — és ebben sok igazság is van —, hanem akár törvénnyel is lehet nemzetet csinálni. Ezzel a szemlélettel viszont az a legnagyobb probléma, hogy ha lehet törvényel hétmillió magyart csinálni, amit egyébként én nem hiszek, akkor egy másik törvénnyel, legalábbis elméletben, el is lehet tüntetni minden magyart Romániában, vagy másutt — fogalmazott a szövetségi elnök, aki szerint épp ezért lenne fontos a magyar minta érvényesülése Európának ebben a részében. Vagyis úgy rakni össze Európát, hogy ez ne egymással veszekedô nemzetállamokból, hanem egymással együttmûködô államokból és nemzetekbôl álljon. — Az RMDSZ, amely programjában is a magyar nemzethez tartozónak tekinti az általa képviselt közösséget, ugyanakkor a román közéletbe is integrálódni akar. Mi egyszerre szeretnénk részt venni a magyar nemzet megreformálásában és a romániai társadalom reformjában — hangsúlyozta Markó. — Nem azért van más nemzetfelfogásunk, mert jobbak vagyunk másoknál, hanem mert erre tanított minket a történelem. Mi ugyanis arra kényszerültünk, hogy egy olyan nemzetfelfogáson gondolkozzunk, amelyben a "regio" és a "religio" nem esik kötelezôen egybe — mondotta.

— Ma a nemzetközi politika egy új világrend kialakításán munkálkodik, a mi feladatunk pedig az, hogy e nagy átrendezôdés részeként megtaláljuk a Kárpát-medencei magyarság helyét ebben az új világrendben — kezdte felszólalálást Orbán Viktor. A magyar miniszterelnök hangsúlyozta: Magyarország tagja a NATO-nak, és nemsokára tagja lesz az EU-nak, az viszont még mindig kérdés, hogy milyen viszonyrendszert alakítson ki azokkal az államokkal, amelyek még nem találták meg helyüket az új világrendben. A magyar állam nem várhat arra, hogy az idô megadja a választ arra, hogy ezeknek az államoknak miképpen sikerül elfoglalni helyüket ebben az új világban, mert ezeknek az országoknak a területén magyar nemzethez tartozó polgárok milliói élnek. — Nem mi akartuk, hogy így legyen, de nagy a valószínûsége annak, hogy Magyarország csatlakozik az EU-hoz, a többi állam még nem. Erre a helyzetre valamilyen megoldást kellett találni. Európai példák alapján nekünk is speciális jogi formákat, intézményeket és szabályokat kell alkotni arra, hogy miképpen fogunk itt élni mi magyarok, akik bent vagyunk az EU-ban, és azok, akik még nincsenek benn. Ezt a célt szolgálta a Magyar Állandó Értekezlet létrehozása, és a státustörvénynek mondott jogszabály. Igaza van Markó Bélának, hogy ez a törvény nem tökéletes. De az adott körülmények között ez a törvény nem igazán lehet jobb. Azért ilyen felemás, mert maga a helyzet is felemás. Nagyobb hiba lenne, ha egy olyan tökéletes törvényt alkotnánk, amely köszönô viszonyban sincs a valósággal — mondotta a magyar miniszterelnök. Hangsúlyozta: a státustörvény életbeléptetésén túl a következô lépés, amit a magyar kormánynak meg kell tenni, az az élénkebb gazdasági együttmûködés azokkal az országokkal, amelyekben számottevô magyar kisebbség él.

— Meggyôzôdésem szerint a státustörvény számos európai mércével mérhetô újdonságot alkalmaz, körvonalazza a magyar koncepciót a jövô Európájáról. De Gaulle idején a franciák azt gondolták, hogy az Európai Uniónak az ide tartozó államok uniójának kellene lennie. Kohl kancellár idején a németek azt találták ki, hogy az EU a régió Európája kell hogy legyen. Mi, magyarok azt a gondolatot bocsátottuk vita tárgyává, hogy a jövô Európája legyen a közösségek Európája, beleértve a nemzetek közösségét is. Errôl szól a státustörvény — fejtette ki Orbán.

Hangsúlyozta: a magyarság a maga történetében lezárt egy korszakot, azt a fejezetet, amikor magyarnak születni eleve hátrányos lehetôséget és életkilátást, és életminôséget jelentett. — Magyarnak születni olyan életminôséget jelent, amilyen tehetséges egy nép, amilyen kulturális, gazdasági és politikai adottságai vannak.

A résztvevôk soraiból érkezô kérdések elsôsorban Adrian Severinhez szóltak, akit — tusnádi jelenléte alatt ki tudja hányadszor — a státustörvény kommentálására kérték fel. Az EBESZ elnöke, akinek mértékletes véleményét a jogszabályról néhány hete maga tette közzé az egyik bukaresti napilapban, ezúttal is kikerülte az egyenes választ.Véleménye szerint az a tény, hogy túlbeszélik a kérdést, csak árt. Meggyôzôdése, hogy a nézôpontkülönbségek ellenére a román–magyar együttmûködést mélyíteni kell.

Markó Bélától megkérdezték: miért nyilatkozott úgy, hogy a státustörvénnyel a magyar kormány kellemetlen helyzetbe hozta az RMDSZ-t. A szövetségi elnök cáfolta a vádat. Az RMDSZ részérôl nem hangzott el ilyen nyilatkozat, de épp a státustörvény alkalmazhatósága érdekében szorgalmazták a párbeszédet a román és a magyar kormány között. — Az erdélyi magyarságnak legalább annyira szüksége van a státustörvényre, mint egy olyan belpolitikai légkörre, amely lehetôvé teszi alkalmazását. A két miniszterelnök marosvásárhelyi találkozója pedig épp azt bizonyítja, hogy helyes volt sürgetni ezt a találkozót.

Kérdés hangzott el arról, hogy a státustörvénnyel csökkent-e a területi autonómia jelentôsége. Orbán szerint erre az RMDSZ-nek kell megadnia a választ. — Az autonómia a kisebbségi élethelyzet kulcskérdése. Erre azonban nem Budapestrôl kell megadni a választ, hanem vita tárgyává kell tenni a romániai magyarság különbözô fórumain. Ha pedig ez összeegyeztethetô a világban tapasztalt példákkal, Budapest támogatni fogja. Ezt nem tartom olyan témának, amelyet ki kell pipálni a naptárból. Ez viszont az RMDSZ döntése, az én naptáramba be van írva — hangsúlyozta Orbán. Válaszában Markó Béla elmondta: megítélése szerint a magyarság számára a megnyugtató jövôt a különbözô autonómiaformák jelentik. Nem hiszem, hogy az RMDSZ ettôl a céltól eltért volna, vitáink legfennebb arról vannak, hogy milyen eszközökkel és milyen ütemben kerülünk közelebb ehhez a célhoz — mondotta a szövetségi elnök.

Székely Kriszta

Az Orbán Viktorral folytatott megbeszélést követôen Markó Béla RMDSZ-elnöktôl megkérdeztük, hogyan értékeli a két miniszterelnök találkozóját, és milyennek látja a státusügy folytatását.

— Rendkívül fontosnak tartom a találkozót. Közismert, hogy az elmúlt hónapokban mi magunk is a párbeszédet szorgalmaztuk, és természetesen nem csak a szakértôit, hanem a legmagasabb szintû politikai találkozót is. Erre ma sor került. Nyilván, egy ilyen találkozónak akkor van értelme, ha általa a dolgok haladnak. Úgy látom, van esély arra, hogy a státustörvénnyel kapcsolatos vita csillapodjon, a félreértések tisztázódjanak, s az alkalmazás során olyan helyzetet teremtsünk, hogy a román fél részérôl se legyen ellenállás ezzel szemben. Mert végeredményben ez a cél. Szeretném hangsúlyozni: nagyon fontos, hogy a román–magyar kapcsolatok ne szorítkozzanak csak ennek a kérdésnek a tisztázására az elkövetkezôkben. A mai találkozóról is valószínûleg hangsúlyosan ilyen visszhangok látnak majd napvilágot, de Orbán Viktor miniszterelnök úr elmondta, hogy a tárgyalásokon más kérdésekrôl is szó esett. Például a gazdasági jellegû ügyek — az autópálya-építést ilyennek tekintem — nagyon fontosak. Fontos az a javaslat is, amelyet szintén a magyar miniszterelnök tett, hogy hozzanak létre közös román–magyar beruházási alapot — mondta Markó.

Az RMDSZ elnöke úgy vélte, elôrelépést jelent az is, hogy Adrian Nãstase kormányfô a tárgyalásokon már nem vetette fel a státustörvény alkalmazásának felfüggesztését, amit korábban többször is javasolt, és csupán „nehezen elfogadhatónak" minôsítette a magyar jogszabályt, s nem pedig „alkalmazhatatlannak", mint korábban. A szövetségi elnök abban reménykedik, hogy ez is az ellentét oldódásának a jele.

Markó kifejtette: Orbán Viktor abban bízik, sikerül megegyezésre jutni a románokkal, s mindkét félnek megfelelô kompromisszumot találni a státustörvény ügyében.

— Nagyon fontos az, hogy a román miniszterelnök egyértelmûen kimondta: a kulturális jellegû támogatási szándékkal kapcsolatosan semmilyen kifogást nem emelnek. Ami pedig a munkavállalási kérdések szabályozását illeti, a magyar miniszterelnök úr is úgy látja, hogy tárgyalások során el lehet jutni a mindkét fél által elfogadható kompromisszumig — hangsúlyozta Markó Béla.

T. Sz. Z.

Szombatra virradóra ismeretlen tettesek betörtek az MVSZ Benczúr utcai székházába. A betörôk kifûrészelték az ajtó keretlécét, majd betörték az ablakot. Eközben vélhetôen megsérültek. A sûrû vérnyomok egy raktárhelyiség felé haladtak, amelyben átmenetileg iratokat tároltak.

A nyomozó hatóság elkezdte a bûnjelek vizsgálatát.

Felhívás
A Kolozs megyei RMDSZ folytatja a kolozsvári magyarok összeírását a következô helyszíneken:

1. Fürdô (Pavlov) utca 21., minden munkanapon 9 és 16 óra között;
2. Kerekdomb, június 25-tôl a Református Lelkészi Hivatal irodáján, Corneliu Coposu u. (Maxim Gorkij) 72. sz. minden hétfô de. 11–12 óra között;
3. Kül- és Belmonostori kerület, Mócok útja 75. szám:
hétfô — 10 és 14, kedd — 10 és 14, szerda — 17 és 20, csütörtök — 10 és 14 óra között;
4. Hajnal negyedi kerület, Mócok útja 75. szám, minden szerdán 15–18 óra között;
5. Donát kerület, Református Lelkészi/Hivatal Dónát út 142. sz.: hétfô, kedd, szerda: 10–12 óra között;
6. Pata–Györgyfalvi, Jugoszlávia utca 51. szám: hétfô 13–15, kedd 15–17, szerda 16–18, csütörtök 15–17, péntek 15–17, szombat 9–15 óra között.
7. Ezen kívül fel lehet iratkozni minden kerület tagdíjbegyûjtôinél.

VÉSÔ ÁGOSTON nagybányai festômûvész kiállítását nyitják meg 2001. július 31-én 10 órakor a Vármegye Galériában (Budapest, V. kerület, Vármegye u. 11.). Szervezô az Erdély Mûvészetéért Alapítvány. A tárlatot Tôkés László püspök nyitja meg. A kiállítás október 10-ig kedden, szerdán, csütörtökön és pénteken 10–18 óra között látogatható.

Ügyfélfogadási program az adóbevallásra
A tavalyi globális jövedelemadóbevallás benyújtásának határideje magánszemélyek számára 2001. július 31. A kitöltött nyomtatványokat a kolozsvári, tordai, bánffyhunyadi, dési és aranyosgyéresi pénzügyi hivatalhoz a következô órarend alapján lehet leadni: hétfôtól péntekig 7.30–12; 13–15; 17–19; szombaton 8–12 óra között. Elmulasztása esetén a büntetés akár az összeg 50%-át is elérheti.

Vannak-e lélektani alapjai a klausztrofóbiának? Esetleg kiváltó okai? Veleszületett jelenség? Örökletes? Kezelhetô, gyógyítható? És mi a "liftbetegség"? (Amihez az idegenek túlzott közelsége is hozzájárul.)

A fóbiák irracionális félelmek. Ilyenkor a szorongás valamilyen konkrét tárgyhoz vagy helyzethez kötôdik. Összetevôi: a tárgy vagy helyzet, amit a személy veszélyesnek ítél, és a kontroll hiánya — a személy úgy ítéli meg, hogy nem rendelkezik megfelelô eszközökkel a veszélyes helyzet kontrollálásához. A legtöbb embernél elôfordul, hogy bizonyos tárgyaktól, állatoktól, helyzetektôl indokolatlan módon fél. Súlyosabb esetben ezek a félelmek az egyén életvitelét korlátozzák: például fél egyedül kimenni az utcára, nehogy találkozzon egy kutyával. Ha a személy találkozik félelme tárgyával, a pánik jeleit mutathatja: szívverése gyorsul, verejtékezik, szédül, légszomj vagy fulladásérzés léphet fel, esetleg ájulás érzése lehet, szorítás jelentkezhet a gyomorban, stb. Általában jellemzô, hogy a félelem erôssége csökken, ha a személy nincs egyedül. Több mint 60 féle iszony ismeretes, ezek lehetnek bizonyos helyzetekkel kapcsolatosak (gyûjtônevükön agorafóbiák), tárgyaktól vagy állatoktól való félelmek illetve társas helyzetekkel kapcsolatos irtózatok (például nyilvános szerepléstôl való iszony, vizsgától való erôs rettegés, elpirulástól való félelem). A klausztrofóbia az agorafóbiák közé tartozik, és az olyan szûk, zárt terektôl való félelmet jelenti, amelyekbôl nehezen lehet kimenekülni. Sajátos formája a lifttôl való irtózás. Annak, hogy ezt miért súlyosbítja az idegenek közelsége, több oka lehet: megtörténhet, hogy a túlzott közelség okoz kényelmetlen érzést, amely a lifthez kapcsolódó szorongással társulva fokozza a kellemetlen közérzetet. Megtörténhet az is, hogy az idegen személyek puszta jelenléte a zavaró, a lifttôl szorongó ember esetleg attól fél, hogy idegenek is tanúi lesznek annak, hogy fél, esetleg rosszul lesz.

A fóbiák kialakulásánál a pszichoszociális tényezôknek van döntô szerepük, vagyis bizonyos életeseményeknek, kisebb-nagyobb traumáknak, konfliktusoknak, a család sajátosságainak, stb. A biológiai adottságok és az öröklött hajlam másodlagos jelentôségûek. Az, hogy egy konkrét esetben mi vezetett a klausztrofóbia kialakulásához, csak az egyéni élettörténet ismeretében dönthetô el. Leggyakrabban nem egyetlen ok vezet egy tünet kialakulásához, hanem több esemény hatása halmozódik fel, amely végül is a tünet jelentkezéséhez vezet. A fóbiák gyógyítása elsôsorban pszichoterápiával történik, jól reagálnak a kezelésre, a legtöbb esetben elérhetô a teljes tünetmentesség.

Kacsó Ágnes, pszichológus

Pszichológiai tanácsadó rovatunk szakemberéhez bármilyen kérdéssel fordulhat az olvasó. A borítékra írják rá: A pszichológus válaszol. Felbélyegzett boríték mellékelésével külön válasz igényelhetô.

Térey János: Paulus (versrészlet); Láng Zsolt: Bestiárium Transylvaniae. A Tamárion (regényrészlet); Körössi P. József egypercesei; Kemény István versei; Sebestyén Mihály: Lépcsôfutam (novella); Demény Péter versei; Pomogáts Béla: a helikoni irodalom és a modernség (tanulmány); Lackfi János, Karácsonyi Zsolt, Szilágyi Domokos versei; Gagyi József: Például székelykapu (tanulmány); Boka László: Kanonizáció és „szerzôi arc"; Hajdú Farkas-Zoltán: Büszke vagy kíváncsi — a jólesô érzés ára; Balázs Imre József: Csuklóból, a megfelelô helyre; Kántor Lajos: Panekkel üzentem Végh Tamásnak; Végh Tamás: Válasz Kántor Lajos üzenetére; Kormos István: Profán mágia (talált vers).

Egy szép kis verseskönyv keresett meg minap: Kádár Ferenc Magyarországon megjelent kis kötete a Levette rólunk kezét a Teremtô, címû. Szép kivitelezésû könyvecske, ahogy az anyaország kiadói szokták. Megörvendtem, hiszen Kádár Feri régi barátom, Kolozsvár szülötte: a nyolcvanas években együtt dolgoztunk a tanügyben, a nagykárolyi III-as Számú Általános Iskolában. Ugyanis 1973 óta ott él. Ideje volt, hogy az anyaország is felkarolja költészetét, mert Kádár Ferenc helytálló, magyarságához ragaszkodó költô. Nem hangoskodó természetû, mélyen megéli költôi helyzeteit, bánkodó lelkû a magyarság megcsuszamlottsága miatt. Különösen a kilencvenes évek versei hordozzák magukban a költô csalódását, s ahogy letisztult költészete, úgy nôtt benne a kétely, hogy ezeken a tájakon lesz még normális emberi élet, magyarságunk felemelheti fejét a szép, a nemes dolgok irányába, egy teljesen abnormális közegben. Kétli, hogy lesznek még emelkedett megélései, ott ahol „kopott csinnadrattát vajúdik a banda", s rosszul idomított „nézôk" ajnározzák a semmit, a talmit, a jelentéktelent.

Késôbbi versei tele vannak szkepszissel, nem a lemondás embere ô, de teljesen kiábrándította az Erdélyt bitorlók trehány életvitele, erôszakos primitivizmusa. Nem hiszi, hogy lesz még kedve „ágálva járni új ruhában". A költô nem tud megbújni „rongy hitek tövében, s elhinni, hogy ez nem bûn, de érdem" s bánatos lejtéssel, állapítja meg „áruló szokások szerteszét, eltûrni mégis hitványok kegyét". Kádár Ferenc békés természetû, de nem a beletörôdés költôje, kiábrándultsága mégis hangsúlyos, mert ebben nem csak az elnyomók játszanak közre, a magyarság helyzete, saját sorsához való viszonyulása is aggasztja: „Álmoskönyv, horoszkóp jóslatain élünk, sorsüldözöttségünk emlegetjük újra, megriadunk minden messzi haragszóra". Szép, tömör, okulni való sorok. Bizony egy olyan magyarságnak szólnak ezek, amelynek szellemi vezetôi már rég nem az ô érdekében tevékenykednek, hanem saját pecsenyéjükkel vannak elfoglalva. A költô tudja, hogy a XX. század a magyarság életére tört, gonoszsággal telített nemzetek szipolyozták, pedig nem szolgált rá, mert a századok során kultúrájával emelte ôket is. Olyan kultúrát teremtett a Kárpát-medencében, amelyet bármely gôgös nagy létszámú nemzet kultúrájához oda lehet mérni. Mégis, vagy épp ezért lett pokol számára e térség, a kollektív irigység áldozataként éli meg ma is mindennapjait.

Kádár Ferenc költôi világa színes és nem fakuló, de életérzései egy hercehurcákba beleunt emberé, megtört lelkületû, fáradó tendenciájú. A kötet címadó versében is arról kesereg: Levette rólunk kezét a Teremtô, s ez nem csak ténymegállapítás, de figyelmeztetés: „festett jelszók alatt mossuk magunk mocskát" s lassan végzetté alakul át a felelôtlenség önmagunk iránt. A költô nem hisz szemének, hogy magyarságunk ennyire cinkosa tudott lenni az önpusztításnak, a bugyuta önfeladásnak, s kétkedve kérdi, teszi fel a kérdést: „maradunk parlagi, szárnyaszegett, a sokaság aklában zsörtölödô tömeg, (...) édenkert harmatozta nedvek, (...) talán még egyben van érrendszerem?"

Kádár Ferenc versei mély helyzetrajzok, etikával kiálló, etikáért kiáltó tanúskodók. Egyenes, tiszta beszédû költô, akinek Magyarországon való megjelenését örömmel nyugtázom. Csendes, magányos emberi életvitelének a megtisztelése, koronázása ez a kis könyvecske.

* Kádár Ferenc: Levette rólunk kezét a Teremtô. Hét Krajcár Kiadó, Budapest.

László György

Elsô alkalommal rendezik meg Magyarországon az Európai Autómentes Napot, szeptember 22-én, melynek célja, felhívni a figyelmet a motorizáció okozta városi zsúfoltságra, zajra, levegôszennyezésre és baleseti veszélyekre.

A rendezvényeket az autómentes nap Európai Kartájához csatlakozó önkormányzatok szervezik. Ezen a napon a településen autómentes övezeteket jelölnek ki. A terület lezárása nem öncélú: a kijelölt városrész a tömeg-, gyalogos és nem motorizált közlekedés, sport- és kulturális rendezvények helyszínévé válik ezen a napon.

Az akció része az EU városi környezet javítását célzó tevékenységének.

A kezdeményezés célja nem az autók kivonása a forgalomból, hanem a városi közlekedés újragondolása: a közterületek, ezen belül az utcák, terek méltányosabb használata, figyelembe véve a gyalogosok, kerékpárosok és a tömegközlekedés igényeit.

Elsô alkalommal, 1997-ben Franciaországban, La Rochelle városában rendeztek autómentes napot. A következô évben 34 francia város, 1999-ben pedig olaszországi települések csatlakoztak a megmozduláshoz. Tavaly az Európai Autómentes Nap már 760 európai város részvételével került megrendezésre.

A múlt év februárjában Brüsszelben 13 Európai Uniós tagállam illetékes miniszterei Nyilatkozatot fogadtak el a kezdeményezés támogatásáról, amelynek 2001-tôl a tagjelölt országok közül elsôként Magyarország is részese.

Az idén 22 magyar város és 10 fôvárosi kerület jelezte csatlakozását az Európai Autómentes Naphoz.

Az irodalmi folyóirat legfrissebb számából: Az induló (Király László verse); Irodalom — identitásfenntartó hagyomány (Pomogáts Béla); ÚjraOLVASÓlámpa (Szôcs István); Történet Gyalui Gyöngyvér gyönyörû hajáról (Szász László novellája); Simonfy József, Balázs K. Attila, Farkas Arnold Levente, Charles Bukowski versei; Kígyók, Pókok, emberek (Gángoly Attila két karcolata); Minden hangulatváltás villámcsapás (részlet Lászlóffy Csaba drámájából); Gyermek a kora újkori Magyarországon (Király Emôke tanulmánya); Játékok a szöveggel (Egyed Emese); Látjátok feleim... (dr.Erdôsi Károly, Hidegkúti lapok); A bepréselt-én zenéje (Terényi Ede).

Miért nem tudunk kitörni a krízisbôl? Miért marad örökké befejezetlenül minden ambiciózus tervünk? Miért van nálunk mindig nyerô helyzetben a korrupció, az inkompetencia és a cinizmus? Vajon a határokon kívül élô románság miért a legmegosztottabb a világon? Amikor minden nemzet arra törekszik, hogy egységbe kovácsolódjon, és segítse, védje nyelvét, hagyományait, vajon a románok miért teszik tönkre egymást, miért vágják el a gyökereket, szedik föl a hidakat, és szakítanak meg minden kapcsolatot az anyanemzettel?

Magyarázat lehet: hogy mindig nagy nemzetek közötti ütközôzónában voltunk, ezért alakult ki bennünk (a minden áron) túlélési magatartás; mert kis latin sziget vagyunk a nagy szláv tengerben, ezért volt mindig nagyon törékeny a „vérségi" kapcsolat, és nem engedhettük meg magunknak, hogy olyan társadalmi-kulturális és gazdasági rendszerbe integrálódjunk, amelyhez jogosan tartozhattunk volna; mert az utóbbi ötven év kommunista rendszerében legfôképpen a szörnyû politikai rendôrséget fejlesztettük, amely pedig csak arra ügyelt föl, hogy bel- és külföldön egyaránt fölszámoljon minden bukaresti rendszerellenes ellenállást — és így tovább. Mindezekben van valami igazság, ráadásul egyéb magyarázatokat is találhatnánk, csakhogy ezek nem nyugtathatnak meg senkit. Azonban hozzásegíthetnek ahhoz, hogy megértsük, kik is vagyunk valójában, hogy azután megtalálhassuk a megoldást és végre kimozdulhassunk ebbôl a tehetetlenségbôl.

De összehasonlíthatjuk magunkat más népekkel is. Miért van például a világon domináns helyzetben a zsidóság? Nem intelligensebbek, nem kedvezményezettebbek más népeknél. Ám minden szerencsétlenségük ellenére, az évszázadok során rendkívüli szolidaritásról tettek tanúbizonyságot. De kisebb vagy nagyobb mértékben más népek is szolidaritást tanúsítottak, tehát hangjuk meghatározó tényezô a világban. Csakhogy belôlünk, mint népbôl, éppen ez a szolidaritás hiányzik. Ezért vált lehetségessé, hogy mindig különbözô érdekcsoportoknak legyünk kiszolgáltatva, akik többnyire nemzeti érdekeink ellen cselekedtek. De ugyanez a szolidaritás hiányzik a társadalom különbözô rétegeibôl is ahhoz, hogy megküzdhessenek a múlt örökségeivel és normális helyzetet teremthessenek az országban. Nálunk mindenki fônök akar lenni, hogy parancsolgathasson, hogy vitathatlan tekintélynek ismerjék el tevékenységi területén, de ha ez nem lehetséges, akkor viszont arra összpontosítja minden erejét, hogy mindazokat, akiket ellenségének tart, tönkretegye; ha ô nem teheti azt, amit akar, akkor más se tehesse! Az erkölcsi nyomor azért nyer teret újra és újra nálunk, mert ennek az aljas és értelmetlen harcnak a nyertese mindig az agresszív középszer, azok, akik ahhoz szoktak hozzá, hogy az állami kulcspozíciók felé könyökléssel és nem az eszükkel törjenek utat maguknak.

Természetesen a szolidaritás sem elég önmagában a krízisbôl való kilábaláshoz. A szolidaritásnak az alapvetô erkölcsi törvény köré is föl kell zárkóznia, amely egyébként minden civilizált társadalomnak a jellemzôje. Az erkölcsi törvényre való hivatkozással olyan valós értékeket lehet támogatni, amelyek a csoport és ország jóléte végsô céljára összpontosíthatók.

Ahhoz, hogy ezek az erkölcsi igények megvalósulhassanak, igazi jellemekre van szükség, akiknek nem a pillanatnyi elôny a fontos, hanem mindaz, ami az ország távlati fölemelkedéséhez szükséges.

A politika színpadján, sajnos, pillanatnyilag nincs olyan erô, amely megoldhatná kitörésünket a krízisbôl. Ez azonban nem jelenti azt, hogy ilyen erô nem is tûnhet fel.

De ahhoz, hogy a kíméletlen harcot képes legyen megvívni a politikai maffia strúkturáival, nagyon világos, egyszerû erkölcsi elvekre kell építenie, határozott, erôs egyéniségeket (eredeti jellemeket) egyesítenie, és mindenben ezek szolidaritására és létére kell támaszkodnia. A többi megjön magától.

(A România liberã címû újság július 26-i számában megjelent szöveg fordítása)

Bogdan Ficeac

Én még láttam a majorokban, sôt vásárokon is pulykát. És azt is megtanultam, miként lehet nyelvemet berregtetve és kis rigmust mondikálva felbôszíteni, hogy taraja bevörösödjön, megnyúljon és leflittyenjen, szárnyaival a földet szántsa, és peckesen járva elrikkantsa magát jellemzô pulykahangon. Ilyenkor roppant dühösek valamiért.

Mindezeket csak azért írtam le, mert ha lett volna szárnyam, én is az ugart szántottam volna mérgemben és majd elrikkantottam magam, amikor — persze, odaát, megrögzött nyelvújítóéknál — egy párbeszéd folyamán egyik atyafi szájából a csodálkozás enyhe fuvallatától kísérve ezt hallom:

„Ez igen! Mondta a süket, amikor pofán vágták!", s hozzá bólintgatta nagy, bozontos üstökét, mintha eperfa lombjának készülne beállni. Pályám utolsó tíz évét hallássérült gyerekek között töltöttem, innen a túlérzékenység rájuk vonatkozó bárminemû pejoratív, sértô szóra.

Aztán a zagyva szövegfoszlányokból megértettem, hogy ez valami baromi nagy dolgot jelenthet. Olyasvalamit, ami azzal egyenértékû, hogy a süket akkora pofont kapott (lehetôleg behúnyt szemmel), hogy a füle csengeni kezdett, és a belsô fülében a kalapács ijedtében elkezdte ütni az üllôt. Ez igen! Ezt már ô is elismerte, hogy pofon volt a javából.

Nos, nekem is kifutott a számon ez a badar csodálkozásszólam. Mégpedig tévénézés közben. Egyszer csak hallom a bájos bemondónôt, amint sokatmondó mosollyal az arcán bejelenti: tizenöt százalékkal drágul a villamos energia. És még mielôtt valaki infarktust kapna, gyorsan elhadarja, hogy ennyivel drágul, ha... és plusz ennyi, ha... Ennyi! Ez igen! mondom én a süket alapállásából. Ez tényleg pofon volt, nagyobb, mint az, amelyik padlóra fektette Kokót. És az arrogancia! Még azt a fáradtságot sem veszik a pimaszok, hogy megindokolják. Miért?

Ugyan kérem, ne legyünk ilyen szôrszálhasogatóan kíváncsiak. Különben is, én megértem. Tavasszal drágul az energia, mert kiszáradtak a gyûjtôtavak. Utána drágul (nem megy le az ár!), mert túl sok a hákettôo (Óóó), és nagy a nyomás a Kaplan turbinák lapátjain. Rendben. De most, most miért drágult esmént? Megint kicsente a RENEL vezérigazgatójának mellényzsebébôl anyuka a buszjegyrevalót, vagy kellett uzsonnára, bár egy fél kiflire, a kicsi vezérigazgató-fiúcskának?

És az istenadta, bárgyú nép? Egyesek (én is közöttük) fogaikat csikorgatják, ha még van mit, mások rezignáltan lehajtják fejüket, és számolgatnak, találgatják, mivel gazdaságosabb világítani, gyertyával vagy mécsessel. S még mit hoz maga után a villanydrágulás? A troli- és a villamosjegyek drágulását, az tutti. De a disznóhús is drágul: nem azért, mert trolival utaznak, nem, ôk Volvón közlekednek. Hanem azért, mert modernizálták a technológiát: Röfiéket levágás után villanyborotvával szôrtelenítik. Na?

Hányadika is van ma? Nyolcadika. Áhá! Tehát holnap éjjeltôl drágul! Most kezdek rájönni, miért rezeg a lépcsôház, az egész blokk. Mindenkinél, akinél van, dolgozik Rózsi, ahogy kislányom nevezi a mosógépét. És közben örvendeznek a balgák, hogy mennyit spórolnak. Kimossák az ágynemût, ki a munkaruhát, nagymami pelenkáit, a lábtörlôt, s a lépcsôház ajtójáról el nem lopott függönyt. És kárörvendenek is, hogy én, pillanatnyilag szalma lévén, nem mosok. Biztos nem tud, szegény mulya, mondhatják. Dehogy nem tudok, dehogy nem. Csak én hiábavalónak, sôt szándékos félrevezetés eredményének könyvelem el a nagymosáshullámot. Hadd mossanak! Hiába rohan mindenki a mosógéphez, mint annak idején a benzinkutakhoz az autóval, ahogy bemondták a benzin drágulását. Már a Tordai út elején elakadtak a dugóban.

A villanyáram? Hát a kisfogyasztóknak, az aranyos kicsi (fizetésû, nyugdíjú, igényû) áramkóstolgatóknak nem, csak a nagyzabálóknak olvassák le az órájukat. Nekünk csak az átlagfogyasztás alapján számítják ki az egy napra esô kvótát. Aztán beszorozzák, hozzáadják, s már itt is az elegáns kék-vörös villanyszámla, sok számmal és adalékkal, amitôl zöldet látsz, s a végösszegtôl világítani kezd a füled, mint két szupertakarékos Tungsram égô.

De ha beleesik az átlagba az is, amit a hirtelen bedurrantott mosógép megzabált? Na? Akkor ki nyert? Én, aki mosás helyett, miközben lenyelem a disztonokálmos dobozt, tovább néztem a tévéhíradót és diadalmasan felüvöltök. Minden mosómedve elôtt értesülök arról az örömteli hírrôl, hogy a ROMTELECOM vezetôi (útban, remélhetôleg a dutyi felé, fix és mobil nélkül) cirka huszonöt százalékkal drágítják szolgáltatásaikat. Hát, tényleg. Hát nem?

Hamar, hamar! Amíg dübörögnek, dalolnak a mosógépek, leülök a telefonkészülék mellé, és minden ismerôsömet, jó barátot és ellenségemet felhívom, még olcsón! Hohó! Hahóó! Ez a nagy fogás, nem a nagymosás! Végre felhívom a hót lájnt, a szex lájnt, igen, azt a suttogó szôkét, azt, igenis azt, felhívom a Fehér Házat, a Kremlt és egye fene, azt a randa, borostás arcú, abroszosfejû Arafatot is.

Aaahhh! Micsoda pech! pont most nincs szabad vonalhang a készülékemben!

Tatár Zoltán

A „hét gonosz" maga mellé vett egy nyolcadikat, hátha így nem annyira feltûnô. Miután kiderült, hogy mégis szemet szúr a nagy igyekezet, elhatározták: legközelebb a hegyek között, valamilyen jó erdei rablótanyán fognak találkozni. Ott lehet, nem zavarja ôket senki.

Közben azok, akik nem értenek egyet velük, közel sem mehetnek, nehogy behallatszodjon tiltakozó szavuk. Az fel sem merül, hogy véleményüket figyelembe venné valaki. A legmodernebb felszereléssel ellátott alkalmazottak vigyáznak, hogy ez így legyen. A furfang odáig ment, hogy olyan golyót találtak ki, amelyik gumiból van, a súlya pont akkora, hogy megfelelô távolságból kilôve „csak fáj", de nem hal meg tôle az átlagember (mérnökileg úgy van kiszámítva), legfennebb elájul, Ha az illetô az átlagnál esetleg kisebb, magára vessen.

Hogy kik azok, akik azért fáradnak, hogy megtudjuk: nem mindenkinek tetszik, ha a feje fölött intézkednek sorsáról — nos, nem erre kapunk pontos választ. Ennek egyszerû magyarázata az, hogy a „gonoszok" közt médiakirály is akad. Ezért a már nálunkfelé is feketére festett vörösökre, sôt, maoista vörösökre terelik a gyanút.

Háládatlan olyan dolgok árnyoldalát kimutatni, amelyet az érdekcentrikus gondolkodás haladónak, szükségszerûnek és e gondolkodás esszenciájaként hasznosnak minôsít. A globalizáció, a földi dolgok közös rendezése nem új gondolat. Viszont a rendezôk, a rendcsinálók mindig ugyanazzal a jelszóval kezdték. Sokak fülében riasztón hangzik az „Ordnung". A legitimitás most, úgymond, a demokratikus választás, ám akik Angliában Blairt megválasztották, nem terjesztették ki az egész világra mandátumát, tehát helytelenül hivatkozik erre. Már most kiviláglik, hogy a horizontális határok ellégiesítése még jobban ki fogja hangsúlyozni a vertikális határok már ma is elég gondot okozó létét. Egy olyan cég, amelynek éves forgalma túlhaladja egy országét, mindenestôl megvásárolhat egy kistelepülést, hogy annak határába helyezze hulladékát. Egy ilyen „vásár" nem kell közvetlenül történjék — bár nálunkfelé a lefizetés még jobban mûködik, mint másutt —, hanem, a szintén régi, „cirkusz és kenyér" elve alapján például. A piacnyerés által produkált haszon morzsájából olyasmit lehet rendezni, amitôl az emberfia elkábul, és akár „demokratikusan" is belemegy olyan dolgokba, aminek a hátulütôjét csak késôbb tapasztalja.

Mint mondtam, a globalizáció nem új dolog. Még az átkosban azt beszélték, hogy valamilyen nagy hadsereg hústartalékának felújításából származó maradékot osszák (akkoriban nem vásároltunk, hanem osztottak nekünk), ma öltözetünk levetett holmikból áll. Már akkoriban az „egészségtelen" túrós palacsintáinkat az egyenpizza kezdte felváltani, aztán megérkezett más is — „meleg kutyák", „hamburgi maszkatya" és a többi. Közben a natur leveket megfojtották a „világhírû" színes löttyök.

Vannak nálunk még szegényebbek. Ezeknek adott valamicskét a hét gazdag. Ezen felül nem sokat tehetett. A példa ragadós. Holnap én is adok a trolira menetrendszerûen felszálló huszonötéves árvának, ki olyan meghatóan énekel árvaságáról. Nála is éppúgy fog elkótyavetyélôdni a pénz, mint amazoknál a szegényeknél. Amíg a nagy hasú ellenôr felrúgja a „kisvállalkozó" fôtt kukoricás vedrét, amíg a fôvárosatya a kutyairtás mintájára bódéirtást végez, az ország nem fog fellendülni. A nagybódést kellene csak úgy beengedni, hogyha annyi alkalmazottat vesz fel, ahány a kisbódék felszámolásából jövedelem nélkül marad. Tudom, hogy a kisbódék a „feketegazdaság" szélén mûködnek, és az államnak ügyelnie kell az adóbevételeire, de nem szabad elfelejteni: van olyan világmárka, amelynek gyártását egy garázsban kezdték el. Meg aztán az adó is a gonosz kényszer miatt olyan magas errefelé, mint olyan helyeken, ahol az állam kemény kezekkel nyúl polgárai hona alá. S mi több, nem az itthoni kap kedvezményt, hanem az, akinek az idekacsintgatás olyan, mint egy szerencsejáték.

Ne higgye senki, hogy a gazdag alamizsnaosztáskor arra vágyik, hogy magához hasonló gazdaggá tegye a rászorulót. Ebben rejlik gonoszsága. Tudja: önmaga gazdagságának forrása ezek szegénységében rejlik. Ezért csak önmagunkat tehetjük gazdaggá, igyekezvén kibújni az alól, hogy fejünk fölött döntsenek sorsunkról. Világviszonylatban és helyben egyaránt!

Y. Szabó Gyula

Elôkészületi mérkôzésen, péntek délután a Ion Moina Stadionban: Kolozsvári U FC–Besztercei Glória 0–3 (gól: Sânmãrtean, Gorga és Vrâjitoarea). A diákcsapat a következô összeállításban szerepelt: Moldovan — Matei, Boerean, Truncã, Negut — Costea, Astilean, Iurisniti, Vâsâe — Cristi Pop, Marius Popescu, játszottak még: Pâglisan, Neamtu, Bujitã, Mif, Cãpusan, Sanchra, Dolha, Hirit és Florescu.

(pja)

Szamosújvári Olimpia–Tordai Aranyos FC 2–1 (1–0). Kevesen, mintegy százan voltak kíváncsiak a barátságos összecsapásra. A Coroi–Felfalusi páros edzette házigazdák jobb teljesítményt nyújtottak. A 12. percben Bartos Sándor helyi szinten ritkán látható szép, mintegy 25 m-rôl jól eltalált lövéssel zörgette meg a hálót. A második játékrész elején a fiatal Cocoarã révén egyenlítettek a tordaiak, a gyôztes gól az utolsó percben született meg, amikor a frissen beállított, mindössze 17 esztendôs Timbus alig 5 m-rôl juttatta a labdát Muntean kapujába. A két együttes összeállítása: Olimpia: Pãdure — Marchis, Giurgiu, Cionca, Kulcsár Attila — Roman, Olteanu, Munteanu — Coroi, Bartos, Cupsa, csere: Coseriu, Utiu (kapusok), Corovei, Timbus, Moldovan, Bocon, Bria, Mititescu; az Aranyos FC-nél Drãgan (Muntean), Dudea, Buglea, Grigoriu, Marincas, Crisan, Szentgyörgyi, Constantea, Szabó, Moldovan I., Tothãzan, Codescu, Prundus, Costinor, Pop, Cocoarã, Tilincã és Buzgar szerepeltek. Visszavágó szerdán, augusztus 1-jén.

(erkedi)

Eredmények (és gólszerzôk): l Gyôri ETO–Zalahús Zalaegerszegi TE FC 0–1 (Kenesei — 69. perc) l Vasas Danubius Hotels–Kispest-Honvéd 1–2 (Gyánó — 87. perc, illetve Szili — öngól, 16. és Faragó — 55. perc) l Dunaferr SE–Székesfehérvári Videoton 2–0 (Kiss — 63. és Baranyi — 67. perc) l Debreceni VSC–MTK Hungária FC 0–3 (Illés 2 — 31. és 62., a második 11 m, valamint Gyôri — 70. perc; a kétszeres gólszerzô Illés két sárga lapot is kapott, a 87. percben végleg el kellett hagynia a pályát) l Szombathelyi Haladás–Matáv-Compaq Sopron 2–1 (Filipovics — 85. és 88. perc, illetve Tóth — 6. perc) l Ferencvárosi TC–Újpest FC 2–1 (Korolovszky — öngól, 5. és Vén — 71. perc, illetve Tokody — 49. perc). Az állás:

l A francia bajnokság 1. fordulójában a címvédô Nantes kétgólos vereséget szenvedett a Girondins Bordeaux otthonában. Eredmények: Girondins Bordeaux–Nantes 2–0, Paris Saint-Germain–Lille 0–0, Rennes–AJ Auxerre 0–5 (Cisse 4 gólt szerzett), Troyes–Guingamp 3–0, Bastia–Sedan 1–1, Lens–Olympique Lyon 2–0, Lorient–Metz 1–0, AS Monaco–Sochaux 0–1 és Montpellier–Olympique Marseille 1–1.

l Rajtolt a német Bundesliga is, a bajnok itt is vereséget szenvedett, méghozzá az újonc otthonában. Eredmények: Borussia Mönchengladbach–Bayern München 1–0, TSV 1860 München–1. FC Kaiserslautern 0–4, Energie Cottbus–Hamburger SV 1–0 (a gyôztes gólt Miriutã Laci szerezte a 91. percben, büntetôbôl), SC Freiburg–Werder Bremen 3–0, Borussia Dortmund–1. FC Nürnberg 2–0, Bayer Leverkusen–VfL Wolfsburg 2–1 és VfB Stuttgart–1. FC Köln 0–0.

(pja)

Lance Armstrong már pénteken óriási lépést tett affelé, hogy sorozatban harmadszor megnyerje a profi körversenyt. Az amerikai klasszis a Montlucon és St. Amand–Montrond közötti 61 km-es egyéni idôfutamon leiskolázta a mezônyt, és tovább növelte összetettbeli elônyét.

A szombati 19. szakaszt Orleans és Evry között a német Eric Zabel nyerte, 3:12:27 óra alatt tette meg a 149,5 km-es távot. Az összetettben az utolsó szakasz elôtt is Armstrong vezetett, a második helyezett német Jan Ullrich-hal szembeni elônye 6:44 perc volt. A vasárnapi 160,5 km-es záróetap befutója hagyományosan a párizsi Champs-Elysées-n volt, s ez szentesíti valószínûleg Armstrong végsô sikerét.

l A Touron dolgozó fotósok megválasztották a verseny legszimpatikusabb, illetve legellenszenvesebb résztvevôjét. A „Narancs-díjat" a közönségkedvenc francia Laurent Jalabert-nek ítélték oda, aki a hegyi szakaszok legjobbjának bizonyult. A népszerûségi lista végén az összetettben vezetô Armstrong áll: az amerikai címvédô arrogáns stílusával — nem pedig sárga trikójával — érdemelte ki a „Citrom-díjat".

l A magyar Kanczler István helyezetlenül zárt a müncheni világbajnokságon, a 81 kg-osok között.

l Egy magyar sem jutott az elôdöntôbe a harmadik napon: Nagy Viktória (52 kg), Bejczi Zsuzsa (57), Illyés Miklós (73) és Csák József (66) egyaránt helyezetlenül zárt.

Vasárnap a csoportmérkôzésekkel rajtolt a nôi ifjúsági világbajnokság. Románia a B-csoport tagja, Pápán játszik, elôször hétfôn lép pályára, ellenfele Brazília csapata.

A román válogatottban öt kolozsvári játékos is helyet kapott, mégpedig Florina Grecu kapuvédô, Oana Chirilã, Simona Sârbu, a frissen leigazolt Mihaela Senociko és Georgeta Vârtic mezônyjátékosok.

(radványi)

Az olaszországi Grosseto rendezte a 20 év alatti korosztály kontinensviadalát, Magyarországnak újból csak kalapácsvetô, Pars Krisztián hozta az egyetlen érmet, viszont a legfényesebbet!

Románia nagyon jól szerepelt. A nem hivatalos éremtáblázaton az 5. helyen végzett 3 arany-, 2 ezüst- és 1 bronzéremmel, pontgyûjtésben 7. lett (további 2 negyedik, 2 ötödik és 1 hatodik helyezést gyûjtött össze a küldöttség).

Gyôzött az aranyosgyéresi Ramona Pop (!), Nadina Popa és Gheorghe Fodoreanu neveltje, késôbb a Bukaresti Rapid versenyzôje. Magasugrásban óriási csatát vívott az orosz Ana Tiscsrovával és a lengyel Ana Ksokkal. Mindhárman megugrották az 1,90 métert, az orosz elsôbôl, Ramona másodikból, a lengyel a harmadik kísérletbôl. A gyéresi kislány volt viszont az egyetlen, aki az 1,92 méteres magasság fölött is átlendült (második próbálkozásból). Sikere nagy meglepetésnek számít hazánkban is, hiszen ez a lány a nyáron még alig ugrotta át az 1,80-as magasságot! Társa, Alina Dinu 1,86 m-es teljesítménnyel csak a 9. lett.

A másik két gyôzelem az új versenyszámban, a nôi 2000 m akadályon, valamint a férfi hármasugrásban született meg. Oprea Cãtãlina 6:34,89 perccel verte az európai élmezônyt (Alina Proca ötödik lett 6:44,14 perccel). Ezüstérmes lett Mircea Bogdan 3000 m akadályon 8:49,76 perccel és Alina Militaru távolugrásban 6,32 m-es ugrással. A bronzérmet a leány 4 x 400 m-es váltó szerezte (3:41,12 perc).

Kolozsvári résztvevôje is volt a versenynek Ciprian Morutan személyében. Ô a gerelyét csak 67,75 méterre tudta hajítani (az egyéni csúcsa 73 m) és ezzel a 9. helyen végzett — igaz, a legjobbjával is csak 6. lett volna. Viszont még jövôre is ifi korú, s talán ott lehet a korosztályos világbajnokságon — a legközelebbi ifi Európa-bajnokság már csak 2003-ban lesz Tamperében.

Nagy Péter

l Vesztes helyzetbôl, 3–6-ról fordított a magyar férfi vízilabda-válogatott szombaton vb helyosztóinak elsô szakaszában. Az 5–8. helyért: Magyarország–Egyesült Államok 9–7 (2–3, 1–1, 2–2, 4–1).

A magyar válogatott végül az 5. helyen zárt, fegyelmezetten pólózva legyôzte Görögországot. Az 5. helyért: Magyarország–Görögország 8–5 (1–0, 3–2, 1–1, 3–2).

l A spanyol és a jugoszláv férfi vízilabda-válogatott jutott be a vb döntôjébe. Az Európa-bajnok jugoszlávok a legjobb négy között Oroszországot gyôzték le 9–8-ra, a spanyolok Olaszország ellen nyertek 4–2-re. A fináléban: Spanyolország–Jugoszlávia 4–2 (2–1, 0–0, 2–1, 0–0).

A helyosztók további eredményei: a 11. helyért: Szlovákia–Kazahsztán 12–6 (5–1, 3–0, 1–4, 3–1); a 9. helyért: Hollandia–Ausztrália 8–3 (3–2, 2–0, 2–0, 1–1), a 7. helyért: Egyesült Államok–Horvátország 10–9 (3–3, 2–2, 2–2, 3–2), a bronzéremért: Oroszország–Olaszország 7–6 (2–1, 1–3, 1–0, 3–2).

l Az olimpiai ezüstérmes kínai Kuo Csing-csing nyerte a nôk 3 méteres mûugró versenyét. A végeredmény: 1. Kuo Csing-csing (kínai) 596,67 pont, 2. Irina Lashko (ausztrál) 552,39 pont, 3. Julia Pakalina (orosz) 543,54 pont.

l Az olimpiai bajnok Tien Liang nyerte meg a férfi toronyugrást, ezzel saját maga második, a kínai mûugró válogatott nyolcadik elsôségét szerezte. Végeredmény: 1. Tien Liang (kínai) 688,77 pont, 2. Alexandre Despatie (kanadai) 670,95 pont, 3. Mathew Helm (ausztrál) 670,23 pont.

l Úszásban a román küldöttség szerzett még egy ezüstöt Diana Mocanu révén. Eredmények: nôi 100 m hát: 1. Natalie Coughlin (amerikai) 1:00,37 perc, 2. Diana Mocanu 1:00,68 perc, 3. Antje Buschschulte (német) 1:01,42 perc; nôi 100 m pillangó: 1. Petria Thomas (ausztrál) 58,27 mp, 2. Otylia Jedrzejczak (lengyel) 58,72 mp, 3. Junko Onisi (japán) 58,88 mp; férfi, 50 m pillangó: 1. Geoff Huegill (ausztrál) 23,50 mp, 2. Lars Frölander (svéd) 23,57 — Európa csúcs (régi: 23.66, Mark Foster, 2001. július 27., Fukuoka), 3. Mark Foster (brit) 23,62 mp; nôi 1500 m gyors: 1. Hannah Stockbauer (német) 16:01,02 perc, 2. Flavia Rigamonti (svájci) 16:05,99 perc, 3. Diana Munz (amerikai) 16:07,05 perc; férfi 4 x 100 m vegyes váltó: 1. Ausztrália (Matt Welsh, Regan Harrison, Geoff Huegill, Ian Thorpe) 3:35,35 perc, 2. Németország 3:36,34 perc, 3. Oroszország 3:37,77 perc, 4. Kanada 3:38,23 perc, 5. Magyarország (Horváth Péter, Güttler Károly, Gáspár Zsolt, Zubor Attila) 3:38,29 perc — országos csúcs (régi: 3:38,58 perc, Horváth Péter, Güttler Károly, Gáspár Zsolt, Zubor Attila, 2000. szeptember 22., Sydney), 6. Japán 3:38,92 perc, az amerikai és holland váltót kizárták.

l Az ausztrál Grant Hackett 14:34,56 perces világcsúccsal gyôzött 1500 m gyorson, a fukuokai vb záró napján. Az olimpiai és világbajnok elsôsorban a táv második felében produkált fantasztikusat. Oleg Liszogor 27,52 mp-es Európa-rekorddal lett elsô 50 m mellen. Az ukrán úszó a német Mark Warnecke szombati csúcsát (27,59 mp) javította meg.

Eredmények: férfi 1500 m gyors: 1. Grant Hackett (ausztrál) 14:34,56 perc — világcsúcs (régi: Kieren Perkins, 14:41,66 perc, 1994. 08. 24, Victoria), 2. Graeme Smith (brit) 14:58,94 perc, 3. Alexei Filipec (orosz) 15:01,43 perc, férfi 50 m mell: 1. Oleg Liszogor (ukarán) 27,52 mp — Európa-csúcs (régi: Mark Warnecke, 27,59 mp, 2001. 07. 28, Fukuoka), 2. Roman Szludnov (orosz) 27,60 mp, 3. Domenico Fioravanti (olasz) 27,72 mp; nôi 50 m gyors: 1. Inge de Bruijn (holland) 24,47 mp, 2. Therese Alshammer (svéd) 24,88 mp, 3. Sandra Voelker (német) 24,96 mp.

l A német nôi 4 x 100 m-es vegyesváltó 4:03,06 perces Európa-csúccsal lett negyedik az úszó világbajnokság zárószámában. Az utolsó eredmények: nôi 400 m gyors: 1. Jana Klocskova (ukrán) 4:07,30 perc, 2. Claudia Poll (Costa Rica-i) 4:09,15 perc, 3. Hannah Stockbauer (német) 4:09,36 perc, ..., 6. Camelia Potec 4:11,67 perc; férfi 400 m vegyes: 1. Alessio Boggiatto (olasz) 4:13,15 perc, 2. Erik Vendt (amerikai) 4:15,36 perc, 3. Tom Wilkens (amerikai) 4:15,94 perc; nôi 4 x 100 m vegyesváltó: Ausztrália (Dyana Calub, Leisel Jones, Petria Thomas, Sarah Ryan) 4:01,50 perc, 2. Egyesült Államok 4:01,81 perc, 3. Kína 4:02,53 perc, 4. Németország (Antje Buschschulte, Simone Weiler, Annika Meilhorn, Katrin Meissner) 4:03,06 — Európa-csúcs (régi: NDK, 4:03,69 perc, 1984. 08. 24, Moszkva).

l Éremtáblázat: Ausztrália 13 arany, 4 ezüst, 6 bronz, Kína 10–6–4, Egyesült Államok 9–9–8, Oroszország 6–8–7, Olaszország 6–2–4, Németország 4–7–8, Hollandia 3–5–1, Ukrajna 3–1–1, Svédország 1–3–2, Nagy–Britannia 1–2–4, Japán 1–1–7, Kanada 1–1–3, Románia 1–1–2, Magyarország 1–1–1, Spanyolország 1–0–0, Franciaország 0–2–1, Mexikó 0–2–0, Ausztria 0–2–0, Izland 0–1–1, Svájc 0–1–1, Lengyelország 0–1–0, Jugoszlávia 0–1–0, Costa Rica 0–1–0, Dél-afrikai Köztársaság 0–0–1.

Két ezüstérmet osztottak ki a nôi 4 x 100 méteres gyorsváltóban, és két bronzot a férfiak 50 m-es gyorsúszó számában.

Német gyôzelem született a német nagydíjon: Schumacher nyert, de nem a „nagy" Michael, hanem öccse, Ralf fejezte be leghamarabb a futamot.

A dobogó legfelsô fokára a BMW-Williams pilótája léphetett, utána a ferraris brazil Rubens Barrichello és az egykori világbajnok kanadai Jacques Villeneuve (BAR-Honda) következett.

Mindez azonban távolról sem zavarja az összetett verseny állását: a pilótáknál vezet Michael Schumacher 84 ponttal, a konstruktôröknél pedig a Ferrari 124 ponttal. További részletek holnapi lapszámunkban.

(pja)

— A román közvéleménynek szüksége volt arra, hogy valamilyen apropó kapcsán megfogalmazza a magyarokkal szembeni komplexusait, de amikor a Magyarországgal szomszédos országokban élô magyarokról szóló törvény életbe lép, ki fog derülni ezeknek a komplexusoknak az alaptalansága — jelentette ki Németh Zsolt péntek este a bálványosi szabadegyetemen a státustörvényrôl szóló vitában. A magyar külügyi államtitkár az elôtte szóló Vasile Dâncu felvetéseire válaszolt, a tájékoztatási miniszter egyszemélyben képviselte a román kormány státustörvénnyel kapcsolatos álláspontját a rendezvényen.

Felszólalásában Dâncu többek közt azon aggodalmának adott hangot, miszerint a törvény oda vezet, hogy a romániai magyarok a magyarországi belpolitikához fognak kapcsolódni, kettôs szocializációnak lesznek kitéve, és identitáshasadás, mi több kettôs identitás alakul ki náluk. A Metro Media Transilvania friss felmérésére utalva (mint ismeretes, a tájékoztatási miniszter korábban ennek az intézetnek volt az igazgatója — szerk. megj.) a státustörvény „perverz vonzatának" nevezte, hogy mélyül, hangsúlyossá válik az ellentét a románok és a magyarok között. Véleménye szerint a romániai magyarok számára nem lesznek pozitív hozadékai ennek a törvénynek, és — a magyar kormánnyal együtt — más módokat kell találni ennek a problémakörnek a kezelésére.

Németh Zsolt cáfolta, hogy a román és a magyar álláspont távolodna egymástól. A román álláspont végül is arról szól — mondotta az államtitkár — hogy a státustörvény szokatlan újítás. Amennyiben viszont Európa elfogadja, akkor azt a román félnek is meg kell fontolnia, és a maga során alkalmaznia is adott esetben, hiszen a román állam és a román nemzet határai sem esnek egybe. Véleménye szerint a román–magyar viszonyban fennálló kérdésekrôl úgy kell tárgyalni, hogy a nyugat-európai értékrend legyen a közös mérce. Németh Zsolt korrektnek nevezte azt a román álláspontot, miszerint a romániai magyarság jogainak biztosításáért a román állam a felelôs. Elmondta: ha a státustörvénynek csak annyi haszna lenne, hogy nyolcvan év után ez román részrôl kimondatott, akkor már így is megérte. Isten ments, hogy Magyarország megfossza Romániát ettôl a felelôsségtôl. Csinálja ô maga! — hangoztatta az államtitkár. Leszögezte: a státustörvény nem a román állam és a romániai magyarság viszonyát akarja szabályozni, hanem a romániai magyarok ás Magyarország viszonyát.

Az államtitkár szerint a státustörvénnyel Magyarország elébe megy a 21. század változásainak, hiszen ennek a törvénynek épp az a célja, hogy a változások ne találják felkészületlenül a nemzeteket. — Ez nem magyar virtus. Magyarország 2-3 éven belül az Európai Unió tagja lesz, ezért számára már nem csak lehetôség, hanem felelôsség is. A jövô Európája ugyanis a kettôs, a többes kötôdésekhez kapcsolódik — mondotta.

A vitában szintén felszólaló Tôkés László püspök, az RMDSZ tiszteletbeli elnöke, kifejtette: Magyarországnak végre olyan kormánya van, amely konkrét lépéseket tesz a nemzet határmódosítás nélküli integrációjának megvalósítása érdekében. A státustörvény kapcsán kialakult helyzet kényelmetlenné vált a hivatalos RMDSZ számára, hiszen nem tudta eldönteni, hogy a román vagy a magyar kormány oldalára álljon. Kijelentette: az RMDSZ-nek a magyar kormány oldalára kell állnia, mert a státustörvény révén ô akarja támogatni a romániai magyarságot.

Az Amerikai Egyesült Államok és Kína viszonyának alakulása sokak szemében az új évszázad kulcskérdésévé válhat, számos amerikai és kínai elemzô tekinti Kínát már most az Egyesült Államok mellett potenciálisan a XXI. század másik szuperhatalmának, ami azzal jár, hogy felvetik a két meghatározó hatalmi központ közötti összecsapás lehetôségét — méghozzá Kínában is. Alighanem nagytekintélyû elôdjének, Henry Kissingernek ügyességére és problémamegoldó zsenijére lenne szüksége Colin Powell amerikai külügyminiszternek ahhoz, hogy pekingi látogatása ne csupán a záróközlemények semmitmondó derûlátását biztosítsa, hanem a kínai–amerikai kapcsolatrendszer biztató távlati fejlôdését is.

Az új megközelítések nem annyira a hagyományos ideológiai-politikai konfliktussal függnek össze (kommunista Kína kontra demokratikus hatalmak), mint inkább a világpolitikai erôvonalak változásával. Az egyik tényezô a Szovjetunió örökébe lépô Oroszország gazdasági súlyának nagyfokú és jelenleg még a világon második legnagyobbnak számító katonai potenciáljának ebbôl következô, bár kisebb mértékû csökkenése. A másik, ezzel párhuzamosan, Kína gazdasági potenciáljának látványos növekedése, amely az egypártrendszer körülményei között megy végbe ugyan, de a kapitalista gazdasági receptek alkalmazásával jár együtt. Mindez lassan átrajzolja a világpolitikai, elsôsorban pedig az ázsiai–csendes-óceáni geopolitikai térképet.

A gazdasági szakértôk ugyan vitatkoznak a kínai nemzeti jövedelem mértékérôl, de általában egyetértenek abban, hogy a világ legnépesebb országa az Egyesült Államok mögött lassan a második helyre kerül a világgazdaságban, legalábbis akkor, ha a kínai paraszt táplálékát vagy a kínai városlakó által eltüzelt szenet ugyanolyan értékben számítják, mint amennyibe az az amerikai piacon kerülne. Ez persze önmagában nem jelentene sokat, ha ugyanakkor Kína nem teremtene olyan technológiai bázist is, amelynek alapján rövidebb-hosszabb idô, akár néhány év múlva is talán katonai kihívást is intézhet — ha egyelôre nem is az Egyesült Államok, de például az amerikai politikai védelmet élvezô Tajvan ellen. A szigetet az 1972-ben Washington által is elismert „egy Kína" elv értelmében Peking Kína részének tekinti.

A hatalmi változások iránya ugyan már évek óta érzékelhetô, a napi politikai aktualitásban azonban a Bush-kormányzat hivatalba lépésével kapott látványos megvilágítást: azzal ugyanis, hogy az addig a Clinton-kormányzat által Kína vonatkozásában alkalmazott szemléletet, amely egyfajta — ha nem is könnyû — partnerként értékelte Kínát, immár

„stratégiai vetélytársként"
határozták meg. A partner szó nem zárja ki ugyan az ellentétes célokat, de az érdekek összehangolása illik hozzá, a vetélytárs szóba viszont nem csupán a vetélkedés, de az érdekellentét is bekódoltatik. Ezt a változást elsôsorban Peking antennái érzékelték: a Kínai Kommunista Párt ôrségváltásra készül jövôre esedékes következô kongresszusán, és nem mindegy, milyen nemzetközi távlatokra kell felkészülnie, amikor kiválasztja az új vezetést.

A Washington Post pekingi irodája június végén „egy vezetô kínai tisztségviselôre", valamint kínai diplomatákra és politikai elemzôkre hivatkozva tett közzé terjedelmes jelentést Peking aggodalmairól — nevezetesen abban a tekintetben, hogy az erôsödô Kína „összeütközési pályára" kerülhet az Egyesült Államokkal. Elsôsorban Kína növekvô ázsiai súlya látszik aggasztani Washingtont, Peking pedig azzal elégedetlen, hogy a Bush-kormányzat a védelmi rakéta-elhárító rendszerek kiépítését korlátozó ABM egyezmény félresöprésével le akarja értékelni katonai erejét. Ha Kína fel akarná venni a kesztyût és fokozottabb fegyverkezéssel próbálna válaszolni, az gazdasági fejlôdését aknázná alá.

A lap idézte Vang Csi-hszi kínai elemzô egyik tanulmányát, amely szerint az amerikai és a kínai kormányzati tényezôk „hovatovább elvesztik hitüket abban, hogy lehetséges a két ország között a közös érdekekre épülô, építô jellegû kapcsolat." A múltban sokan gondolták egy Mao-formula értelmében, hogy „az út nehéz, de a jövô fényes", az utóbbi években azonban kitûnt, hogy az út „még nehezebb, mint vélték, és a jövô sötétebb, mint azt gondolták." Bár Vang szerint nem várható a két ország között

„egy új hidegháború",
viszont valószínû, hogy kapcsolataikat inkább a „forró béke" meghatározás fogja jellemezni: intenzív versengés, és olyan heves polémia, amely azonban nem vezet el katonai konfliktusig.

A kínai elemzônek ehhez nem is kellett messze a jövôbe tekintenie: a koszovói konfliktus járulékaként Belgrádban — még a különben Pekinggel konstruktívabb viszonyra törekvô Clinton-kormányzat idején — lebombázott kínai nagykövetség ügye ugyanúgy heves polémiákba torkollott, mint a Hajnan szigetén kényszerleszállásra kényszerített amerikai kémgépé, vagy mindaz, amit az emberi jogok megsértésének tekintettek az amerikai kormányzatok. Mindez annak ellenére történik, hogy az elmúlt évtizedekben látványos méreteket öltött és mindkét ország gazdasága szempontjából lényegessé vált a kétoldalú kereskedelem, és a Bush-kormányzat az elôzô adminisztrációhoz hasonlóan úgy nyilatkozik, hogy támogatja Peking felvételét a Kereskedelmi Világszervezetbe.

Aligha véletlen, hogy Peking többé-kevésbé közvetlenül is megüzente a Bush-kormányzatnak, hogy azt várja,

„terelje vissza a vágányra"
a kétoldalú kapcsolatokat. Az International Herald Tribune számára írott cikkében Vu Hszin-po, a sanghaji Futan egyetem professzora nemrég pontosan ezt a követelést fogalmazta meg. Szemére vetette a Bush-adminisztrációnak, hogy eltért a Clinton-politikától, amely (jellemzése szerint) arra irányult, hogy kölcsönösen elônyös kétoldalú kapcsolatokat építsen ki és integrálja az erôsödô Kínát a nemzetek közösségébe, és az amerikai politika céljainak követésében is megfelelôen szem elôtt tartsa „Kína legitim nemzeti érdekeit" — ami egyebek között alighanem Tajvanra is céloz.

Vang professzor szerint Bush elnök októberben esedékes útja, amelynek során részt vesz az ázsiai–csendes-óceáni „gazdasági" csúcsértekezleten, és tervezett pekingi látogatása jó alkalmat adna a kapcsolatok megfelelô vágányra helyezésére. Ami szokatlan, és amit hivatalos pekingi személyiség nem tehetne meg: a tudós felsorolja, mit kellene ennek érdekében Washingtonnak tennie.

Olyan elvárások szerepelnek itt, mint hogy Washington üssön meg pozitív hangnemet a kétoldalú kapcsolatokban, például ne jellemezze Kínát „stratégiai versenytársként", ismerje el Kína fontosságát a nemzetközi kapcsolatokban és az Egyesült Államok érdekei szempontjából, vegye figyelembe Kína alapvetô érdekeit, különösen a tajvani kérdésben, „arra bátorítva Kínát, hogy építô módon járjon el érdekei védelmében", konzultáljon szövetségeseivel arról, hogyan alakítsanak ki Kínával kiegyensúlyozott és mûködôképes kapcsolatrendszert, dolgozzon ki programot a kétoldalú kapcsolatok fejlesztésére, s ahogy erre sor kerül — jegyzi meg Vang professzor sokat ígérôen — eljön az ideje a nézeteltérések tisztázásának is.

Bushnak személyesen is figyelmet kellene fordítania a Kína-kérdésre, meg kellene mutatnia elkötelezettségét a Kínával kialakítandó erôteljes kapcsolatokra és szavahihetôségrôl kell tanúbizonyságot tennie — üzente Vang szavaival Sanghajból Peking Washingtonba. Colin Powell alighanem hasonló, most már közvetlen üzenetet hallgathatott meg szombaton Pekingben. Helyzete némileg hasonlít ahhoz, amelyben Henry Kissinger volt 1971 nyarán, elrendezve Nixon elnök 1972-es februári látogatását. Akkor az amerikai elnök közeli látogatásának bejelentésével egy olyan idôszak nyílt meg, amely átalakíthatta a kínai–amerikai kapcsolatokat. Ezt is reálpolitikai változások elôzték meg, nevezetesen a korábbi kínai–szovjet hatalmi–szövetségi konstelláció, „a nyolcszázmilliós béketábor" felbomlása. Amíg Nixon megérkezett, a mélyreható politikai változás is végbement: ez fejezôdött ki az 1972 februárjában aláírt kínai–amerikai sanghaji közleményben, amely a két ország közötti kapcsolatok normalizálásának elvi alapját teremtette meg.

Most Bushra várva alakulhat ki a kínai–amerikai kapcsolatok, és talán az egész világpolitika egy új periódusának tartalma. Colin Powell alighanem jól tudja ezt, amikor Pekingbe tart — és azok a kínai vezetôk is, akik tárgyalni fognak. Most vele, októberben pedig Bush elnökkel.

Baracs Dénes, (MTI)

Az emberi jogokat érintô párbeszéd újraindításának lehetôségérôl, az amerikai rakétavédelmi rendszer kiépítésérôl és a kínai katonai exportról tárgyalt szombaton Pekingben Colin Powell amerikai külügyminiszter kínai vendéglátóival.

Az amerikai diplomácia vezetôje huszonnégy órás villámlátogatásának végén tartott sajtótájékoztatóján elmondta: sikerült enyhíteni a két fél között a kínai katonai export miatt kialakult nézetkülönbségeket, és ennek érdekében szakértôi bizottság felállítását határozták el.

Mint az AP utalt rá, Peking tavaly novemberben világos politikai kötelezettséget vállalt: semmilyen módon nem segít hozzá más országokat ahhoz, hogy nukleáris fegyverek továbbítására alkalmazható ballisztikus rakétát fejlesszenek ki. Az Egyesült Államok — válaszként a kínai lépésre — akkor elhatározta: feloldja azokat a szankciókat, amelyek eddig Kína ellen érvényben voltak a pakisztáni, illetve az iráni rakétaprogramhoz adott támogatás miatt. Emellett az Egyesült Államok akkor közölte: felújítja azoknak az engedélykérelmeknek az elbírálását, amelyek az amerikai és a kínai vállalatok közötti kereskedelmi jellegû ûregyüttmûködéshez szükségesek. Idôközben azonban Washington azzal vádolta Pekinget, hogy újabb technológia-átadással megsértette a tavaly novemberi megállapodást.

Az amerikai rakétavédelmi rendszer kapcsán Colin Powell elmondta: a megbeszéléseken igyekezett meggyôzni a kínai vezetést arról, hogy a tervezett rendszer korlátozott hatósugarú lesz, és nem fogja fenyegetni Oroszország és Kína stratégiai elrettentô kapacitását. Arról nem szólt, hogy bejelentése mennyire enyhített a rakétavédelmi rendszert ellenzô kínai állásponton.

Az amerikai–kínai kétoldalú tárgyalások másik nagy témája az emberi jogok alakulásának kérdése volt. Ezzel kapcsolatban Powell kiemelte: a két ország a következô hónapokban újraindítja az emberi jogokra vonatkozó párbeszédet, amely 1999 májusában feneklett meg azután, hogy a NATO Jugoszlávia elleni támadása során rakétatalálat érte Kína belgrádi nagykövetségét. Ebbôl a célból Pekingben marad Lorne Carner, aki az amerikai külügyminisztériumnak a demokráciáért, az emberi és munkaügyi joggal kapcsolatos kérdésekért felelôs illetékese, aki Powellel együtt részt vett a szombati találkozókon.

Colin Powell elmondta, hogy a megbeszéléseken nem esett szó egyedi esetekrôl, nevezetesen a Tajvan javára folytatott kémkedésért elítélt kínai tudósok szabadon engedésérôl és kiutasításáról. A hét közepén jelentették be, hogy a távolkeleti ország vezetése kiutasította az országból Li Sao-min kínai származású amerikai közgazdászprofesszort, valamint Csin Kuang-kuang egyetemi tanárt és Kao Csan szociológusnôt, akiket elôzôleg kémkedési vádakkal ítéltek el.

A Csiang Cö-min kínai elnökkel, Csu Zsung-csi kormányfôvel, Csien Csi-csen miniszterelnök-helyettessel és Tang Csia-Hszüan külügyminiszterrel folytatott megbeszéléseken az amerikai diplomácia vezetôje felvetette a Tajvani-szorosban érezhetô kínai katonai erôsítéssel kapcsolatos washingtoni aggodalmakat is. Peking korábban az ellen tiltakozott, hogy a Bush-kormányzat Tajvannak korszerû fegyvereket szállít.

George Bush elnökségének kezdete óta Powell a legmagasabb rangú amerikai államférfi, aki Kínába utazott. A látogatáson a külügymniniszter tárgyalt George Bush amerikai elnök Kínában teendô októberi utazásáról is, amelynek során, mint mondotta, behatóbb megbeszélésre is alkalom nyílik majd kínai partnereivel.

Az Új Kína hírügynökség igen pozitívnak minôsítette a kínai külügyminiszter és Powell szombati pekingi találkozóját. Ezen elhatározták többek között azt is, hogy konzultációkat fognak folytatni a tengeri biztonság növelésérôl.

[Vissza az Szabadság honlapjához]		[Vissza a HHRF honlapjához]