2001. június 29.
(XIII. évfolyam, 148. szám)

Valer Dorneanu képviselôházi elnökkel folytatott megbeszélésen egyetértés volt abban, hogy a státustörvény kérdésének nemzetközivé tétele nem használ senkinek sem — jelentette ki Szent-Iványi István, a magyar Országgyûlés külügyi bizottságának elnöke szerdán Bukarestben.

A küldöttség szerdán kezdett háromnapos hivatalos látogatást Romániában.

A program szerint találkoznak Nicolae Vãcãroiu szenátusi elnökkel, Ioan Mircea Pascu védelmi és Hildegard Puwak európai integrációs miniszterrel, Cristian Diaconescu külügyi államtitkárral, illetve Adrian Severinnel, az Európai Biztonsági és Együttmûködési Értekezlet parlamenti közgyûlésének soros elnökével, továbbá a parlament külügyi, védelmi és európai integrációs bizottságának tagjaival, az RMDSZ csoportjával (Interjúnk Szent-Iványi István SZDSZ-képviselôvel a 8. oldalon).

Nem fogadta el a tordaszentlászlói tanács az RMDSZ-listán sorban következô jelöltnek a mandátumát. Bertalan Erzsébetnek az alpolgármester tanácsosi tisztségébôl való lemondásával megüresedett helyre kellett volna lépnie — tudtuk meg Bárdos Csaba alpolgármestertôl. Tamás Gebe András polgármester elmondta, a tegnapi tanácsülésen a tizenkét, szavazati joggal rendelkezô önkormányzati képviselôbôl jelen lévô kilenc tanácsos közül csupán kettô szavazott a jelölt elfogadása mellett, a többi hét ellene. Mint ismeretes, az alpolgármesternek azért kellett lemondania tanácsosi tisztségérôl, mert az új helyhatósági törvény értelmében a két funkció összeférhetetlen.

Mint kiderült, Bertalan Erzsébet jelöltet azért nem fogadták el tanácsostársnak, mert azzal vádolják, hogy a helyhatósági választások idején RMDSZ-ellenes kampányban vett részt, mivel nem támogatta az RMDSZ polgármesterjelöltjét. Mint ismeretes, a helyhatósági választások feszült hangulatban zajlottak Tordaszentlászlón, többen az elôválasztások helyes lebonyolítását, az eredmények korrektségét, a politikai egyezségek megszegését kifogásolták.

Bertalan Erzsébet magyarfenesi, az RMDSZ listáján ôt követô fiatalember szintén Magyarfenest képviselné a helyi tanácsban. A jelöltnek jogában áll öt nap alatt fellebbezni a törvényszéken, ahol harminc napon belül döntenek az ügyben. Az eset precedens nélküli. Amennyiben az ügyben semmiféle elôrehaladás nem történik, a törvény által elôírt harminc nap letelte után soron következô tanácsülésen a sorban következô jelölt elfogadása felôl döntenek. Az ügy tisztázásáig betöltetlen marad a tizenharmadik tanácsosi szék, ami remélhetôleg nem vezet majd adott esetben döntésképtelenséghez.

Kerekes Edit

A városháza nagytermében megtartott tegnapi tanácsülésen mindössze három napirendi pont szerepelt, de a viták közel három órán át folytak. Elsôként a városatyáknak tanácsi határozatot kellett megvitatniuk arról, hogy a polgármester ellen ügyészségi feljelentést tesznek hatalommal való visszaélés vádjával, Gheorghe Funar ugyanis nem ismeri el a tanács létjogosultságát, és továbbra is önkényesen bezáratja a polgármesteri hivatal üvegtermét. A polgármestert azzal is vádolják, hogy önkényeskedése miatt Kolozsvárnak még mindig nincs költségvetése.

A tanácsosok döntése értelmében Titus Judenak kellett volna átadnia a vádiratot az ügyészségnek, a polgármesteri hivatal titkára azonban a megbizatást elutasította, arra hivatkozva, hogy a tanácsi határozatot, a törvény értelmében, nem juttatták el három nappal az ülés elôtt a tanácsosoknak. A vitákat követôen a városatyák úgy döntöttek: sürgôsségi eljárással Nicolae Ruja tanácsost bízzák meg a feladat elvégzésével.

Második napirendi pontként egy új ellenôrzô bizottság létrehozásának tervezetét szavazta meg egyöntetûen a tanács. Az ülés végén a tanácsosok több javaslatról is tárgyaltak. Dr. Marian Todoran tanácsos elmondotta: megkapták az utolsó tanácsülésen bemutatott „csontkiállítás" tárgyainak analízisét. A szakértôk kimutatták: a marhacsontok az ember egészségére veszélyes baktériumokkal voltak tele. A szakértôi vizsgálat birtokában a városi tanács újabb feljelentést tesz Gheorghe Funar ellen egészségük veszélyeztetése miatt.

Az ülésen a nagy-romániás tanácsosok nem vettek részt.

Nánó Csaba

Kolozs megye 168 személybôl álló konzultatív tanácsa tegnap tartotta alakuló ülését. Az áprilisi 215. számú helyhatósági törvény értelmében minden megyében létre kell hozni az úgynevezett konzultatív tanácsot, amely a következô tagokból áll: a prefektus és a megyei tanács elnöke; az alprefektus és a megyei tanács alelnökei; a prefektúra és a megye titkárai; városi és községi polgármesterek; a minisztériumok és országos szervek helyi közintézményei és kirendeltségei; a megyei tanács szakosztályainak vezetôi; az országos érdekeltségû vállalatok helyi részlegeinek, valamint a megyei önálló gazdálkodásoknak a vezérigazgatói. A tanács a törvény szerint megtárgyalja és elfogadja a megye évi tájékoztató jellegû gazdasági és társadalmi fejlesztési programját, a parlament által is jóváhagyott kormányprogram alapján, ezt a programot pedig közölni kell az érintett intézményekkel és hatóságokkal. A gyors megoldások hozatalára, valamint a megyei szintû intézkedésekkel kapcsolatos kölcsönös tájékoztatásért minden megyében egy operatív-konzultatív tanács is létesül, amely a prefektusból, alprefektusból, a megyei tanács elnökébôl és alelnökeibôl, a prefektúra titkárából és a municípiumi polgármesterekbôl áll. Kerekes Sándor, a Kolozs megyei tanács alelnöke a Szabadság érdeklôdésére válaszolva elmondta, bár ennek a tanácsnak a megalakulását a törvény kötelezôvé teszi, ezt úgy is értelmezhetnénk, mint egy társadalmi önszervezôdést, amely mind a megye fejlesztésében, mind pedig az intézmények munkájának összehangolásában jelentôs szereppel fog majd rendelkezni.

A tegnapi alakuló ülésen Vasile Soporan felolvasta az elôzôleg kidolgozott mûködési szabályzatot, Serban Gratian, a megyei tanács elnöke pedig ismertette Kolozs megye stratégiai fejlesztési terveinek fôbb pontjait, beszámolt azokról az elképzelésekrôl, amelyeket az elkövetkezô években szeretnének megvalósítani. Dan Canta alprefektus egy mezôgazdasági kampánybizottság létesítésérôl számolt be, amelynek feladata lenne felügyelni a helyi termelôk mezôgazdasági termékeinek a betakarítását, értékesítését, felvásárlását. Kerekes Sándor lapunknak nyilatkozva elmondta, hogy a falusi termelôknek érdekképviseleti egyesületet kellene létesíteniük. Ilyen jellegû felügyeletek mellett azonban jó lenne, ha ugyanakkor az állam is megfelelô felvásárlási árat ajánlana nekik, hogy jobban és biztonságosabban értékesíthessék terményeiket.

Lévén, hogy a mûködési szabályzatba belefoglalták, hogy a konzultatív tanács tanácskozik, javasol de emellett határozatokat is hozhat, ami érvényes a minisztériumi igazgatóságokra, állami intézményekre, de nem az önkormányzatokra, Kolozsvár polgármestere felszólalásában törvénytelenséget emlegetett ezzel kapcsolatban, azt állítva, hogy a tanácsnak nincs jogában határozatokat hozni. Válaszában a prefektúra fôtitkára elmondta, hogy mivel a törvény nem tiltja, a megyei konzultatív tanács igenis hozhat határozatokat is. Végül az alapszabályzatot egy ellene és 167 mellette szavazással elfogadták a jelenlévôk.

(Ú. I.)

A tegnapi nap folyamán a megyei rendôrségen a Belügyminisztérium vizsgálóbizottságának és a román rendôrség fôparancsnokságának két ezredese végzett ellenôrzéseket Teodor Pop-Puscas városi rendôrparancsnokkal kapcsolatban. A tisztek Gheorghe Funar polgármester feljelentését követôen azt vizsgálták, hogyan jutott Puscas vagyonához, illetve arra a 15 kérdésre keresték a választ, amelyet Gheorghe Funar intézett nemrégiben Nelu Pop rendörfônökhöz, és amelyekben Puscas eddigi rendôri tevékenységével, magatartásával kapcsolatban vetett fel rágalmazásokat. Ezzel egyidôben az ezredesek annak a bekísérési parancsnak a hitelességét is megvizsgálták, amellyel a múlt pénteken a polgármestert a rendôrségre vitték.

Az ellenôrzés kiértékelését az elkövetkezô héten hozzák nyilvánosságra. Megjegyzendô, hogy eddig sem a Belügyminisztérium, sem a helyi rendôrség „nagyjai" nem álltak ki Puscas mellett, de még csak nem is foglaltak állást a már egy hete tartó Funar–Puscas háborút illetôen.

(balázs)

Csütörtökön a szenátus elfogadta a garantált minimális jövedelemrevonatkozó törvényt. Az állam által garantált jövedelmet 1 134 000 és 2 331 000 lej között állapították meg. A rendelkezés az állami költségvetést havonta körülbelül 1000 milliárd lejjel terheli meg. A plénum elôtt Petre Ciotlos munkaügyi államtitkár terjesztette be a kormány által kezdeményezett tervezetet. A számítások során figyelembe vették a megyék szintjén eddig számon tartott, az 1995/67-es számú törvény alapján szociális segélyekért benyújtott kéréseket.

Puskás Zoltán RMDSZ-szenátor szkeptikusan reagált arra, hogy az önkormányzatok költségvetésébôl sikerüljön biztosítani a garantált minimális jövedelemre költendô összegeket és kifejezte meggyôzôdését, hogy politikai érdekképviseletünk csak akkor fogja megszavazni a törvényt, ha garanciákat kap ezeknek az összegeknek a biztosítására. Szenátortársa, Seres Dénes, azonban éppen ellenkezôleg nyilatkozott: szerinte a törvénytervezetet az RDMSZ megszavazza, mert az „jó, nemes és nagylelkû", viszont kételyeinek adott hangot a helyi tanácsok ilyen irányú fizetôképességét illetôen.

A törvénytervezetet a szenátus végül a képviselôház által is elfogadott formájában hagyta jóvá, amely most az államelnöki rábólintásra vár. A még nem jogerôs rendelkezés értelmében a két tagú családok esetébena garantált minimális jövedelem 1 134 000 lej, az öt tagú családok esetében 2 331 000 lej lesz. Az öt tagnál népesebb családoknál minden plusz tagra 157 000 lejt számítanak hozzá. Az egyedül élô személyek esetében a megítélt összeg 630 000 lej. A társadalmi segélyt úgy számítják ki, hogy a fenti összegekbôl kivonják az érintett család havi jövedelmét. Ha a különbség nem éri el az 50 000 lejt, akkor a család megkapja ezt az összeget. Azoknak a munkaképes személyeknek, akiknek folyósítják a segélyt, havonta legkevesebb 72 órát kell társadalmi célú munkát végezni.

A kormány elfogadta a villamos és hôenergia árainak a növelését. A szerdai kormányülésen elhatározták, hogy a villanyáram 15%-kal, a fûtés pedig 50%-kal fog növekedni. Legutóbb április 17-én emelték átlagban 6,1%-kal az energiaárakat, a gigakalória ára azonban tavaly óta változatlan.

ALTER-IMAGE-kiállítás

Az Etnokulturális Központ a Sindan Kulturális Központ közremûködésével ALTER-IMAGE-kiállítást rendez 2001. július 2-a és 7-e között a Szentegyház utca 4. szám alatti galériában. A megnyitón, július 2-án, a romániai kisebbségeket bemutató fotóösszeállítás tekinthetô meg, kedden, július 3-án, a Szentegyház utca 6 szám alatti Sindan Galériában pedig hasonló témájú dokumentumfilm-sorozatot vetítenek.

TISZTÚJÍTÓ KÖZGYÛLÉSRE HÍVJA TAGJAIT A KEREKDOMBI GAZDAKÖR. Az összejövetelt július 2-án, hétfôn du. 5 órakor tartják a Máramaros utca 58. szám alatti Kalandos Társaság (volt Józsa Béla) Mûvelôdési Házában. A Gazdakör vezetô testülete kér minden alapító és új tagot, mindazokat, akik szívügyüknek tekintik a Gazdakör sorsát, jelenjenek meg a közgyûlésen.

NAGYSZABÁSÚ JÓTÉKONYSÁGI KONCERTRE KERÜL SOR július 2-án, hétfôn este fél 7 órától a kolozsvári román operában. A németországi braunschweigi ROM-ART Galéria felhívására rendezett koncerten — melynek bevételébôl az Axente Iancu I-es Számú Gyermeklinikának vásárolnak egy doppler ekografot — fellép a híres szoprán énekesnô, Mariana Nicolesco és egyik tanítványa, Roxana Stãngaciu Briban, Elena Andries Moldovan és Vlad Marius Budoiu a Gh. Dima Zeneakadémiától, Fülöp Márton, Carmen Gurban, Emil Gherman, Hary Judit, Hercz Péter, Bancsov Károly, Kirkósa Júlia a magyar operától, valamint Gheorghe Mogosan, Ligia Fãrcas, George Petean, Viorel Sãplãcan, Szabó Bálint, Veronica Ungureanu. A román opera zenekarát Hary Béla és Adrian Morar vezénylik, rendezô: Rodica Popescu Moisa, színpadkép: Andrei Schiopu. A hangverseny mûsorán híres opera- és operettáriák, jelenetek szerepelnek. Az összekötô szöveget Petre Bãdoiu és Iulia Sãplãcan adják elô.

VEKOV KÁROLY képviselô 2001. június 29-én, pénteken 16–18 óra között fogadja az érdeklôdôket a megyei RMDSZ-székházban (Fürdô/Pavlov/Hossu utca 21. szám).

7.30–9 óráig: A benevezett kórusok fogadása

9 órától: — Istentisztelet a református templomban, igét hirdet Szász Zoltán marosmezôségi ref. esperes; — templomi hangverseny a tordaszentlászlói kórus és a gödöllôi városi vegyes kar elôadásában

10.30-tól: kiharangozás, Himnusz közös éneklésben, kísér a tordaszentlászlói fúvószenekar Vannai István vezényletével;

— szoborkoszorúzás a cinteremben;

— ünnepi köszöntôbeszédek;

— a Budapesti Vám- és Pénzügyôrség Liszt Ferenc és a Tungsram Kodály Zoltán férfikarának rövid mûsora

— Összkórus: Erkel Ferenc–Bárdos Lajos: Szózat.

12-tôl 13 óráig: a kórusok felvonulása

13 órától: a kórusok hangversenye a Mûvelôdési Házban, közben ebéd a Liga bárban

Június 30. Zarándoklás Szamosújvárra az örmények Világosító Szent Gergely ünnepségére. Találkozás 7 órakor a kisállomáson. A vonat 7.29-kor indul. Túravezetô Magyarosi Margit.

Július 1. Ôzek-völgye (20 km). Találkozás 9 órakor a Hajnal negyedi végállomásban. Vezeti Szatmári Béla.

Július 3. Az EKE és a Délvidéki EKE (Temesvár) 110 éves jubileuma alkalmából 10–12 napos magashegyi gerinctúrát szervez. Indulás Temesvárról 8.09 órakor a P. 9574-es személyvonattal, majd a Kis-Havasok (Muntele Mic) libegôállomástól: Cuntu turistaház–Szárkô-csúcs–Baicu-cs.–Seaua Jepii–Gura Apei–Nagy Laposnyik–Zenoga-tó–Pietrele mh. Az útvonalhoz útközben is lehet csatlakozni; sátoros túra. Túravezetôk: Szabó László és Szántó Dénes. Érdeklôdni a 056/131-087-es telefonon. Bôvebb információk a székházban.

Július 4. (szerda). Közgyûlés 17 órakor a Kossuth Lajos (Bul. 21. dec.) utca 18 sz. alatti unitárius egyház imatermében.

Július 7. (szombat). Hordóskút (30 km). Találkozás 8 órakor a Hajnal negyedi végállomásban. Vezeti Szilágyi András.

Július 7. Vigyázó–Vlegyásza 57 teljesítménytúra. Találkozás Sebesváron, (Bologa) az iskolánál, 5–6 óra között. Rendezô: Mezôföld TBT Nagylók (Magyarország)

Július 12. (csütörtök). Kézimunkaklub 16 órától a székházban.

Július 14. (szombat). Rákok völgye (20 km). Találkozás 9 órakor a Hajnal negyedben. Vezeti Szatmári Béla.

Július 15. (vasárnap). Táborelôzetes túrák autóbusszal és gyalog: Vlegyásza, 30 km, 1000 m szintkülönbség. Jelentkezni lehet a közgyûlésen vagy szolgálatos napokon a székházban.

Július 19. (csütörtök). Túravezetôk tanácskozása. Tábori túrák megbeszélése 17 órától a székházban.

Július 21. (szombat). Bácsi-erdô — lecsóval. Találkozás 9 órakor a 31-es végállomásában, Bácsban. Vezeti Prezensky Tibor.

Július 22. (vasárnap). Táborelôzetes túrák: Rekiceli vízesés, Czárán próbatúra stb. Jelentkezni lehet a közgyûlésen, vagy a székházban szolgálatos napokon.

Augusztus 1–5. Országos Vándortábor Székelyjón (Kalotaszeg). Megbeszélés a közgyûlésen, vagy szolgálatos napokon a székházban.

2001–2005. (4 évre tervezett) Orbán Balázs-emléktúra zajlik a székelyudvarhelyi EKE szervezésében.

Bôvebb információ a székházban, valamint a túrafüzet beszerzése.

Harminc éve hagyta el Vlad Mugur a kolozsvári román színházat (és egyben az országot is), amelynek igazgatója, egyben rendezôje volt, és amely színház — mondhatni — akkor élte virágkorát. S bár Vlad Mugur már évek óta visszajár rendezni — emlékezzünk csak a kolozsvári Állami Magyar Színházban, és a krajovai társulattal elért sikereire — egykori intézményébe csak most tért visssza. Ám ezt a visszatérést harminc év után csak egy nagyszabású produkcióval lehet jubilálni, s ez Mugurnak teljes mértékben sikerült. Június 22-én, bár nem hivatalos bemutató volt, csak ennek egy úgynevezett elôzetese — leginkább nyilvános fôpróbája — mégis sok kíváncsi gyûlt össze a Nemzeti Színház termében, hogy láthassa a mester által színpadra állított Hamletet, William Shakespeare darabját.

Mint említettem, nyilvános fôpróba volt, de máris rendkívül izgalmas elôadást láthattunk. Az ôszi évadkezdésre halasztott bemutatóig a produkció valószínû, ha nem is az általános rendezôi szándékban, de még változik, épp ezért kritikai észrevételeket nem ildomos ebben a fázisban megtenni. Mégsem mehetünk el minden megjegyzés nélkül az esemény mellett.

A dramaturgiai szempontból jól meghúzott, minden történelmi hivatkozástól lecsupaszított darab a rendezô azon szándékát jelzi, hogy maga és a nézô számára megfejtse a dráma XXI. századi olvasatát, hogy milyen reakciót vált ki nézôibôl, azt hogy a darabbeli történet akkori mozgatórugói milyen formát nyertek mára, s mennyire vezeti a világot ma is a hatalomvágy, a bosszú, a normalitásnak álcázott ôrület, és az ôrületnek álcázott normalitás.

Az elôadás egyik érdekessége, hogy a kettôs szereposztásban az egyik Claudius, az Állami Magyar Színház mûvésze, Bogdán Zsolt játssza.

Köllô Katalin

A Romániai Magyar Közgazdász Társaság szakmai közlönyének legújabb számában Somai József a tudás és a kompetencia kapcsolatáról, az RMKT tagjainak a mai feltételek közötti tudásmenedzselési megújhodásáról értekezik. Dr. Kerekes Jenô a székelyudvarhelyi gazdasági szakképzés történetét eleveníti fel, és tanulmányt közöl Románia északnyugat gazdasági régiójának helyzetérôl, fejlôdési kilátásairól. A kiadványban olvashatunk még a román–magyar határ menti együttmûködésrôl (Hunya Gábor), a munkaerô struktúrájának meghatározásáról, a kompetenciaalapú kiválasztásról (Sabjanics István), Románia intergrációs útjáról (Fákó Péter, Godra Árpád). A bankkártyáknak (terhelési kártyák, hitelkártyák) új fizetési eszközként való használatát Deák Emese és Milotai Anikó veszik számba. A vállalkozásfejlesztô központok bemutatása keretében Nagy Ágnes a marosvásárhelyi Invest Consultans Kft.-t ajánlja az olvasó figyelmébe. Pásztor Csaba folytatja a gazdasági és pénzügyi jogszabályozás újdonságainak a bemutatását. A tavaszi szakmai rendezvények beszámolói (Boga Emese: Országos tudományos diákköri konferencia — Szeged; Piskolti Éva: A tudás mint társadalmi erôforrás; Boga Emese: E-business konferencia; Horváth Zsolt: II. kolozsvári magyar állásbörze) és a hírek zárják a Közgazdász Fórum idei 2. számát.

Gazdag és változatos programot ígér az idén a hagyományos szamosújvári Világosító Szent Gergely-napi ünnepség. A Szamos menti kisváros örmény közösségének ünnepét ezúttal is számos vendég tiszteli meg. Az örmény-katolikus székesegyházban szombaton délelôtt sorra kerülô ünnepi szentmisét Jakubinyi György érsek, örmény apostoli kormányzó celebrálja. A szentmise keretében fellép Köpeczi Kirkósa Júlia operaénekes és a helyi örmény közösség énekkara. Péntek délután a Polgármesteri Hivatal gyûléstermében Ion Apostol Popescu Erdélyi örmény mesék címû könyvét mutatják be. A nem mindennapi kulturális eseményen jelen lesz Kariné Kazinian, Örményország bukaresti nagykövete is.

Ugyancsak a Világosító Szent Gergely ünnep tiszteletére indítványozott rendezvények keretében, szombaton délután a fôtéri kultúrház nagytermében, Sebesi Karen Attila mûsorvezetô kíséretében, a szamosújváriak megtekinthetik a kolozsvári mûvészek közremûködésével szervezett „Cudar ez a világ...?" címû elôadást. Bizonyára népes közönség fogja majd megtapsolni a kolozsvári vendégek játékát. Az elôadásra a Pro Armenia Alapítvány szervezésében kerül sor.

Szamosújvár örmény közösségének hagyományos ünnepén részt vesznek a magyarországi és romániai örmények egyesületének vezetôi, illetve a budapesti Kisebbségi Önkormányzat képviselôi. Ünnep a javából, amelyen a házigazdák szívesen látnak minden érdeklôdôt.

Erkedi Csaba

A Szabadság, az Interneten olvasható Transindex és a Kolozsvári Televízió magyar adása folytatja közös Transfórum rovatát. Legújabb vendégünk Verestóy Attila, az RMDSZ szenátusi frakcióvezetôje, a Román Hírszerzô Szolgálatot felügyelô képviselôházi és szenátusi közös bizottság tagja, üzletember, lesz, akihez olvasóink, a tévénézôk és az Internet-látogatók kérdéseket intézhetnek. A válaszokat július elején olvashatják a Szabadságban és a www.transindex.ro-n, illetve figyelemmel kísérhetik az RTV1-en, a kolozsvári magyar adásban. A Transfórum korábbi meghívottai Markó Béla, Mircea Baldean, Eckstein-Kovács Péter, Frunda György, Patrubány Miklós, Tôkés László, Boros János, Jenei Imre, Alföldi László, Pap Géza és Molnár Gusztáv voltak. A kérdéseket a Szabadság telefonszámain, e-mail címén, a magyar adás 186-855-ös telefonszámán, illetve a transindex@mail.dntcj.ro címen július 2-ával bezárólag.

Bármelyik oldalról is néznénk, kellemetlen helyzetbe jutottunk. Kezdettôl sejtettük, hogy a státustörvényt a román politika nem fogja szó nélkül lenyelni. Eleve tudtuk: a magyar igazolvánnyal az anyaországban és a szülôföldön biztosított jogokat, kedvezményeket Románia a magyar szuverenitás egyféle ránk történô kiterjesztéseként értelmezi majd. Tudta ezt a magyar kormány is. Éppen a napokban vallották be ugyanis, hogy a jogszabály elfogadása elôtt, hirtelen több cikkelyt is a román fél igényei szerint módosítottak.

A beindult nagyarányú román politikai és diplomáciai offenzíva, a vita hevében körvonalazódó román pártösszefogás, az Európa Tanács parlamenti közgyûlésén beterjesztett határozattervezet egyaránt azt bizonyítja — ha ez bárki számára még bizonygatásra szorult volna —, hogy bajainkhoz Bukarest nem képes kellô empátiával viszonyulni. Nãstaséék képtelenek megérteni, hogy a Schengen-függöny közelgô leereszkedésével az Erdélyben és a Magyarországon szétválasztva élô magyar családok számára a kapcsolattartás rendkívül nehézkessé válhat, s hogy ez a rémkép óriási feszültségeket gerjeszt. Mint ahogyan azt sem nagyon értik, hogy az erdélyi munkaerô fû alatt történô, lassú elszivárgásával nem csupán az erdélyi magyarság gyengül, Románia is veszít.

Vagy talán éppen ennek a fordítottja igaz: tökéletesen értik ôk mindezt. Csakhogy nacionalista alapállásukból megítélve a dolgokat, mindez nagyszerûnek tûnik, s legszebb álmaik valóra váltását látják benne. Az utóbbi idôk történéseibôl, a tizennégymilliós kárpát-medencei magyar munkaerô-tartalékokról szóló Orbán-kijelentésbôl ugyanis könnyen arra a következtetésre juthattak, hogy Magyarország végre eldöntötte: áttelepíti Erdélybôl a magyarokat saját földjére.

Végre megvalósulhatna a nagyromán álom –- a magyarok nélküli román Erdély. Vagy legalábbis annyira lecsökkenne az erdélyi magyarság lélekszáma, hogy az már semmilyen húsz százalékos küszöbhöz kötött vagy attól független jogok biztosítását nem tenné indokolttá.

Ránk nézve azért is módfelett kellemetlen a helyzet, mert egyik fél sem kívánja észrevenni, hogy az erdélyi munkaerô státustörvénnyel vagy anélkül is másfelé orientálódik. Ez a folyamat természetes olyan körülmények között, amikor a szülôföldön a megélhetés nem biztosított, napról napra nehezebb; Magyarországon azonban — az uniós országokról vagy az óceánon túli lehetôségekrôl nem is beszélve — van munka, igaz, fôképp szakképzettséget nem igénylô, s az itteni bérek többszörösét lehet megkeresni, és eközben az etnikai alapú pszichológiai nyomást sem kell elviselni.

Nem kellemes azt sem végignézni, hogy a magyar diplomácia ez alkalommal is gyengébbnek bizonyul a románnál. Fáj azt látni, hogy ismét erôtlen és hatástalan tûzoltás folyik magyar részrôl Strasbourgban, hogy a magyar kormány politikáját és a magyar diplomácia teljesítményét elsôsorban a magyarországi ellenzék bírálja nyilvánosan. Más kérdés, hogy erre több mint valószínû, rászolgáltak.

Az utóbbi napok bizonygatásai ellenére, az igazságot mindenki ismeri: a törvény elôkészítésének idôszakában az európai fórumokkal és a szomszédos országokkal meg sem próbáltak egyeztetni. Egyféle nagymagyar gôg lengte át ezt a minket segíteni hivatott törvény kidolgozását — annak tudata, hogy Magyarország integrációs és gazdasági szempontból Romániánál és Szlovákiánál egyaránt jobban áll. Hiába figyelmeztettünk idejekorán, féltésbôl született szavunkra fabatkát sem adtak.

Ami azonban ennél sokkal kellemetlenebb: maga az a tény, hogy miközben a világ egyfelé halad, mi magyarok, ellenkezô irányba tartani látszunk. Pedig eleve tudhattuk, hogy az általunk is elfogadott közös európai építkezés távolról sem az etnikai, hanem az állampolgári elveken nyugszik. S bár magyar politikusok is számtalanszor elismerték: a magyar integráció a közös Európában feloldódó nemzetállami határok, a regionális együttmûködés útján érhetô el, a gyakorlatban mégis az etnikai alapú szempontokat részesítették elônyben. Nem akarták tudomásul venni, hogy ezt sem Brüsszelben, sem Strasbourgban, de egyik nyugat-európai fôvárosban sem lesz könnyû elfogadtatniuk.

Ha erre felkészítették volna az uniós tagországokat, ha idejekorán újra és újra elmagyarázták volna a magyar ügyet, a strasbourgi képviselôk talán nem írták volna alá a Magyarországot elítélô román tervezetet. Akkor a románok egyedül maradtak volna javaslatukkal, s ma nem érvelhetnének országnak-világnak azzal, hogy lám-lám, francia, dán, angol, finn és német képviselôk is aláírták és támogatják a dokumentumot.

Mindezek után merô álmodozás abban reménykedni, hogy Európa nekünk ad majd igazat. Európa ugyanis számtalanszor bebizonyította, hogy nem érti a kontinens kelet-középsô oldalán zajló nemzeti-nemzetiségi viszályokat, és azok kezelésére teljesen képtelen.

Mi a megoldás? Magyarázzuk naponta román szomszédainknak, munkatársainknak és barátainknak, hogy tulajdonképpen a magyar igazolvány nekik semmit sem árt, az jó dolog, csak éppen a politikusok érdekei kívánták meg ezt az újabb feszültségkeltést? A felkorbácsolt indulatok ezt már aligha teszik lehetôvé. Most már a megoldásnak is „fentrôl" kell jönnie, ám nem úgy, ahogyan egyik RMDSZ-képviselônk mondta, hogy a szövetségnek ki kell vonulnia a státustörvény vitájából, intézze el azt a román és a magyar kormány egymás között. Nem feledhetjük ugyanis, hogy a szövetségnek éppen az a szárnya kényszerítette bele az RMDSZ-t elôbb a külhoni állampolgárságért történô aláírásgyûjtô kampányba, majd a státusügybe is, amelynek egyik tagja most a hátra arcot hirdeti.

Ha már benne vagyunk a slamasztikában, a felelôsséget végig vállalnunk kell. Együtt. Pillanatig sem feledve, de attól függetlenül, hogy kinek az ötlete volt. Megnyugtató megoldást most már csakis a közvetlen magyar–román kormányközi tárgyalás hozhat. Persze, a magyar félnek kellemetlen ezt kezdeményezni: felér egy beismeréssel. Az RMDSZ-nek azonban ott kell lennie, és mindent meg kell tennie a megegyezés és a béke érdekében. Nem hozhatja Jancsit és Juliskát olyan helyzetbe, hogy ôsei elkobzott földjének, illetve házának visszaszerzése és a budapesti ingyenes múzeumbelépô között kényszerüljön választani. Azt sem engedheti meg, hogy megint csak a fejünk fölött történjék meg a kiegyezés, hiszen az számunkra esetleg nem a legjobb megoldást jelentheti. Egyszóval: a szövetségnek most már minden erejével részt kell vennie a mundér és a státus mentésében.

Tibori Szabó Zoltán

A negyvenes évek végén megjelent, megsárgult lapú újság címoldalán eufórikus szalagcím. Az újságcikk arról szól, hogy a vasöklû munkásosztály végre igazságot teremt, és az egyik kolozsvári gyár burzsoá ingyenélôit elkergeti. Végre a munkásosztály a tulajdonos, az államosítás sikeresen megtörtént, a gyári munkások pedig boldogok. Legalábbis a cikkíró szerint.

Fél évszázad után, a késô esti tévéhíradó képeit szemlélve, nincs semmiféle kételyem, hogy a resicabányai kohómû munkásai több, mint tíz évvel a romániai kommunizmus állítólagos bukását követôen örömmámorban úsznak, amikor megtudják: a kormány 2001-ben ismét államosította gyárukat. Sikerül tehát elûzni az ingyenélô amerikai burzsoáziát, amely közül néhányan elkövették azt a végzetes tévedést, hogy Romániába jöttek befektetni, gyárat vásárolni. Pedig a resicai munkások ezt sem akarták, hiszen az elmúlt tíz évben igazán elégedettek voltak az állambácsival. Ha termékeiket nem adták el, vagy a gyár adósságai a város, a megye évi költségvetését is meghaladta, ôk fizetésüket akkor is megkapták. Állambácsi pontosan fizetett, és minden bizonnyal ezután is ezt teszi, hogy a vasököl zavartalanul szorongathassa munkaidôben is a vodkás üveget. Az a fontos, hogy ne legyen cirkusz.

A resicabányai újraállamosítással, úgy hiszem, végképp betelt a pohár. A populista lépés azokat a befektetôket is elrettentheti, akik már eddig megkockáztatták, hogy egy olyan országban fialtassák pénzüket, amely továbbra is a kommunizmusra emlékeztetô megoldások rabja. Ha ilyen könnyen megy mifelénk az államosítás, nem maradhatnak kételyek az eredeti román jogállamiságról.

Arról nyilván lehetne vitatkozni, hogy a resicai munkásoknak mennyiben volt igazuk, amikor kiszolgáltatottságukat hangoztatták: azt, hogy nem kapták meg idejében fizetésüket. Mindez azonban nem igazolhatja tiltakozásukat, amikor az új tulajdonos korszerûsítési terveivel ellenszegülve, visszakövetelték a sokkal kényelmesebb állami védôszárnyakat. Amelyik csak ideig-óráig jelenthet biztonságot, mert hosszabb távon most már szinte elkerülhetetlen a gyár felszámolása. A szakszervezeti vezetôk által manipulált tömegek eljátszották egy olyan amerikai vállalat bizalmát, amely mögött a volt amerikai nagykövet, James Rosapepe szerint az Egyesült Államok kohóipari arisztokráciája állt. A befektetônek komoly megrendeléseket ígértek Jugoszlávia újjáépítésében, amely nyilván jelentôs amerikai tôkét is jelent. Ez ismét elúszott Románia számára, és minden bizonnyal Recicabánya sorsát is megpecsételi.

A kormány — mint annyiszor már az elmúlt évtizedben — ismét engedett az utca nyomásának, noha tudta: a közpénzek minden banijára szükség lenne az egészségügyben, tanügyben, kultúrában... Meggondolatlan lépésével nem csak a resicabányaiak, hanem az egész ország agóniáját hosszabbítja.

Makkay József

Jórészt tragikomikus helyzetek sora játszódott le múlt pénteken, amelynek „hôse" Ghitã Funar polgármester volt, s ez messze túlmutat egy hétköznapi eseményen. Kolozsvár gazdája, lehet akaratlanul — amit nem nagyon hiszek —, a legveszedelmesebb precedenst teremtette törvénytisztelet vonatkozásában. A polgárok többségét a városházi cirkusz igen jól szórakoztatta. Azt láthatták, hogy a polgármester nem akar eleget tenni egy olyan elôvezetési parancsnak, amelyet az állam szolgálatában álló ugyanolyan hatóság bocsátott ki, mint amilyen élére ôt, Funart választották. Védelmezôi és drukkerei legyôzhetetlennek tartották ôt, olyannak, aki erôs, mint a vas és rugalmas, mint az acél, aki még a törvénnyel is packázhat. Ez a magatartás engem nem lep meg. Egyre gyakrabban érzékelhetô ugyanis a politika világában az a vélemény, hogy a törvényt nem kötelezô tiszteletben tartani, sôt megvetéssel kell kezelni. Vannak emberek, akik tudatosan kihasználják a megbizatásuk nyújtotta elônyöket, semmibe veszik azokat a hatóságokat is, amelyeknek a törvény alkalmazása a feladatuk. Vannak azonban olyanok is, akik azt mondják, hogy az effajta magatartás — funkciótól függetlenül — nem fér meg egymás mellett a jogállam szigorával. Ezért Funárban nem azt a választott polgármestert látják, aki képes választói érdekeit képviselni, nekik ô is csak egy polgár. Akkor, amikor abnormális magatartását vizsgáljuk, ebbôl kell kiindulnunk, minthogy — úgy tûnik — tökéletesen elfelejtette, hogy bármit tesz, bármiben mesterkedik, a törvény elôtt csak Gheorghe Funar egyszerû polgár marad és semmi több. Mindettôl eltekinthet egy olyan, aki a törvényt semmibe veszi, de az nem teheti meg, aki mögött a törvény áll! Magatartása azért tekinthetô rendkívül súlyosan károsnak, merthogy egyáltalán akadhatnak olyanok, akik azt hiszik, ôk törvény fölött állnak. Funárt azért választották Kolozsvár polgármesterének, hogy a város polgárainak érdekeit képviselje, gondjaikra megoldást keressen és ôrködjön a közösség jó együttélése fölött. Nem azért választották, hogy tudatosan semmibe vegyen egy jogos és törvényes rendôri intézkedést. Ugyanis a rendôrségnek is megvan a maga mûködési szabályzata! Eleget tenni egy rendôri felszólításnak, semmiképpen sem jelenti azt, hogy meg is büntették. A rendôrség ugyanolyan törvények alapján mûködik, akárcsak az általa vezetett polgármesteri hivatal. Lehet, hogy az emberek elégedettek a városgazda Funárral, de ez nem jelentheti azt, hogy ô túlfeszítheti a húrt. Megválasztásának ténye nem helyezte a törvény fölé. A törvény tisztelete pedig nemcsak akkor kötelezô, amikor polgármester valaki, de akkor is, ha nem az. Tisztsége nem jogosítja föl arra, hogy csúfot ûzzön valamely intézménybôl és alkalmazottaiból, olyan alapon, hogy ô okosabb, azok meg ostobák. A város igazi szolgálata arra kötelezi a polgármestert, hogy elsô legyen az elsôk között, de méginkább arra, hogy elsô legyen a törvények betartásában. A törvény tisztelete azok iránti tiszteletet is jelent, akik ôt a közügyek élére helyezték. Egy nagy amerikai elnököt parafrazálva: mindig arra gondolj, te mit tehetsz közösségedért és nem arra, hogy nekik mit kell tenniük megválasztásodért. Funar úr azzal, hogy állandóan lázít és politikai elemeket kever kezdeményezéseibe, mindent politikai cirkusszá változtat. Vajon kinek a nevében? Azoknak a nevében, akik az adókat és a hozzájárulásokat pontosan befizetik — köztük az ô bérét is? Ami Kolozsváron történt, hogy a rendôrségnek kellett egy nyilatkozatért elôvezetnie azt, aki végül is a város adminisztrációja élén áll, semmiképpen sem elegendô ok a közvélemény fölkavarására, legfôképpen arra nem, hogy a háromórás kihallgatásért „politikai fogolynak" nevezze ki magát. A törvénynek ez az álságos kifacsarási törekvése és lebecsülése, meg az állandó csûrés-csavarás Funar polgár részérôl, olyan minôsíthetetlen magatartás, amellyel önmagát zárja ki a közügyek élérôl, mert bebizonyítja, hogy nem felel meg annak az alapvetô feltételnek, hogy a törvény védelmezôje legyen.

Eliade Bãlan

(A România liberã június 27-i számában megjelent cikk fordítása)

Nem csupán az gyôz meg bennünket, ha szamárságot mûvelünk, arról, hogy nem vagyunk okosak, hanem ezek a mai idôk, amelyeket élünk. Egyszerûen nem lehetünk okosak. Hogy miért nem, azt sem tudjuk, mert ha tudnánk, hogy miért nem lehetünk okosak, akkor már okosak lennénk.

Három közgazdászt, ha meghallgatunk, mind a hárman mást és mást állítanak. Ráadásul úgy állítják, hogy nem is értjük, hogy mit állítanak. Márpedig ha valaki érthetetlen, akkor már eleve nem lehet okos.

Sokat olvasott, mûvelt, óriási tudásanyaggal fölvértezett professzorról egy szép napon döbbenten kellett megállapítanom, hogy nem csupán intelligenciája nincs, de még egy kissé hülye is. Diákok ezrei tanultak tôle. Persze nem a hülyeségét tanulták el, mert az megtanulhatatlan, azzal születni kell. A diákok megtanulták tôle a tananyagot — az sem volt hülyeség, legfennebb tíz év múlva nagy része elavul. No de a világtalant is kell vezesse valaki és ha más nem akad, akkor vezetheti egy vak is, aki jobban tájékozódik.

Szóval annak, hogy nem az okosok vezetnek, annak objektív okai vannak. Az autóbuszokat vezethetik bamba sofôrök, attól még odaérkezik, ahova kell. Egy hivatalt vezethet idióta hivatali fônök, attól még a beosztottjai elvégezhetik a munkájukat. Egy párt vezére lehet ostoba, annál több lesz a híve, hisz egy bolond százat csinál.

Hogyan legyen okos az egyszerû ember, ha akik tanítják, akik vezetik, akik a tudást kellene gyarapítsák, sem okosak? Hanem az ellenkezôjérôl könnyebben meggyôzôdhetünk.

Évszázadunk nem az ész százada.

Sikerült addig tudóskodni, vegyszereket föltalálni és elterjeszteni, mígnem lyukat fúrt a tudomány az ózonba. De bestoppolni már nem. Az pedig, hogy valaki lyukat csinál a levegôbe, nem tûnik sem ésszerû, sem bölcs dolognak. Aki a nukleáris fegyvert föltalálta és megalkotta, utána már hiába tiltakozik ellene.

Mert egy nála kevésbé okos vette kezébe a fegyvert. Végül is nem is érdemes okosnak lenni, elég ha az okosok találmányait alkalmazzák az ostobák.

Kvári Sinkó Zoltán

Elutaztak veterán tájfutóink a litvániai Nidában július 1–4. között megrendezendô Veterán Világkupára, amelyre közel 4000 sportoló nevezett be a világ minden tájáról.

Hazánkból, saját költségükre, 10-en utaztak a 35–85 év közötti korosztály versenyére. Kolozsvárról David Cãpras (55), Kuszálik János (50), Nagy Dezsô (60), Simon Krisztina (50), Tôkés Árpád (40), Nagyszebenbôl Guth Reinhold (50), Bukarestbôl Paul Spãtaru (50), Ploiesti-rôl Emil Olteanu (55), Csíkszeredából Gabriela Iosub (50) a keret tagja.

Július 1–2. között az elôdöntôket, 3–4. között a döntôt rendezik. Sok sikert tájfutóinknak!

Májai Ferenc

Különösebb meglepetések nélkül zajlott a nem hivatalos füves pályás világbajnokságnak számító Grand Slam verseny második fordulója.

Szerdai érdekesebb eredmények:

Nôk: Serena Williams (amerikai, 5.)–Barbara Rittner (német) 6:4, 6:0; Justine Henin (belga, 8.)–KristieBoogert (holland) 5:7, 7:5, 6:2; Conchita Martinez (spanyol, 19.)–Sandra Cacic (amerikai) 7:5, 6:4; Lina Krasznoruckaja (orosz)–Virginia Ruano-Pascual (spanyol) 6:3, 7:6; Lilia Osterloh (amerikai)–Arantxa Sanchez-Vicario (spanyol, 13.) 7:6, 7:5; Jelena Gyementyijeva (orosz, 10.)–Bianka Lamade (német) 4:6, 6:3, 6:2; Sandrine Testud (francia, 15.)–Katerina Habsudova (szlovák) 6:0, 6:1; Anke Huber (német, 18.)–Marlene Weingartner (német) 7:5, 6:1; Jennifer Capriati (amerikai, 4.)–Francesca Schiavone (olasz) 6:3, 6:1; Amy Frazier (amerikai, 20.)–Janet Lee (tajvani) 6:4, 6:2; Magdalena Maleeva (bolgár, 12.)–Jelena Bovina (orosz) 7:5, 7:5.

Férfiak: Arnaud Clément (francia, 13.)–German Puentes (spanyol) 6:3, 6:3, 6:4; Greg Rusedski (brit)–Byron Black (zimbabwei) 6:1, 6:3, 6:4; Juan-Carlos Ferrero (spanyol, 8.)–Jason Stoltenberg (ausztrál) 7:6, 4:6, 6:3, 6:7, 6:3; Roger Federer (svájci, 15.)–Xavier Malisse (belga) 6:3, 7:5, 3:6, 4:6, 6:3; Goran Ivanisevics (horvát)–Carlos Moya (spanyol, 21.) 6:7, 6:3, 6:4, 6:4; Andy Roddick (amerikai)–Thomas Johansson (svéd, 11.) 7:6, 6:1, 4:6, 7:6; Jonas Björkman (svéd, 33.)–Michael Chang (amerikai) 7:6, 7:6, 6:4; Magnus Larsson (svéd)–Chris Woodruff (amerikai) 6:4, 6:4, 6:2; Marat Szafin (orosz, 4.)–Daniel Nestor (kanadai) 7:6, 3:6, 1:2-nél Nestor sérülés miatt feladta; Tim Henman (brit, 6.)–Martin Lee (brit) 6:2, 6:3, 6:4; Sjeng Schalken (holland, 26.)–Bob Bryan (amerikai) 6:4, 3:6, 6:3, 6:4; Pete Sampras (amerikai, 1.)–Barry Cowan (brit) 6:3, 6:2, 6:7, 4:6, 6:3; Todd Martin (amerikai, 23.)–Jiri Novak (cseh) 6:7, 2:6, 6:4, 6:4, 6:4.

l A sztárok többsége az angol nyílt teniszbajnokságon is babonás. Az ausztrál Lleyton Hewitt például mielôtt a pályára lép, minden alkalommal meghallgatja a A tigris szemei címû slágert.

A brit Tim Henman kiszemelt magának egy zuhanyozófülkét és csak ott hajlandó fürödni, míg a horvát Goran Ivanisevics ugyanannál az asztalnál mindennap egyforma menüt fogyaszt.

Az amerikai Andre Agassi a labdaszedôket figyeli árgus szemekkel: számára, állítólag, az a kedvezô, ha az ô oldalán, sajátos menetrend szerint gyûjtik a játékszert.

l Goran Ivanisevics Grand Slam-tornán utoljára a tavalyi Australian Openen hagyta el gyôztesen a pályát, utána rendszeresen már a nyitó körben búcsúzni kényszerült. A 29 éves horvát sztár utoljára érkezett játékosként a wimbledoni teniszszentélybe.

— Az elmúlt hónapokban elegem volt már mindenbôl, és itt nem csak a pályafutásomra gondolok. A sérült vállam miatt marékszámra eszem a fájdalomcsillapítót, de úgy tûnik, hogy újra összeállt a játékom — mondta a háromszoros döntôs (1992, 1994, 1998), aki a második fordulóban 100. GS-gyôzelmét aratta az egykori világelsô Carlos Moya ellen.

A világranglista 83. helyére visszacsúszott játékos elismeri, hogy lelki alkata idônként akadályozza ôt a sikerekben:

— Van egy kedves és egy szörnyeteg Goran. Most szerencsére „mindketten" itt vannak Londonban, és nagyszerûen kijönnek egymással. Ettôl megy jól a tenisz. Ha kijön a lépés, akkor bárkit megverek, ha nem, akkor egy nôtôl is képes vagyok kikapni.

Két éve csináltatott tetoválása a vállán szintén többarcúságára utal: a rózsa a szeretetet, a kereszt a hitet, a cápa pedig a gonoszságot jelképezi.

Ivanisevics a harmadik körben az amerikai tinisztárral, Andy Roddickkal találkozik.

Az Európa-kupa sorozat már hagyománnyal rendelkezik, igaz, elég „fiatal" a vetélkedô: 21. alkalommal rendezték a ligadöntôt Európa legjobb 8 férfi és nôi csapataival.

E versenysorozatot, mint annyi mást, egy ember emlékéhez kapcsolják. Ahogy az Európa-bajnokságokat a magyar Sztankovics Szilárd, az Ek-t az olasz Bruno Zauli (az Európai Atlétikai Szövetség elnöke volt 1963-ban bekövetkezett haláláig) emlékére indították útjára 1965-ben. Akkor Stuttgart vállalta a férfi, Kassa pedig a nôi vetélkedôt. Aztán kétévenként egy város rendezte közösen a viadalokat. Rómában alakult ki a mai rendszer: Szuperliga csoport és 3–2–1 erôsségû csoportok küzdenek.

Románia nôi csapata tizedszer szerepelt Vk-n. Volt olyan eset, amikor kiestek, majdnem mindig a rossz csapatösszeállítás miatt buktak ki a legerôsebb csoportból. Tavalyelôtt, Párizsban, simán nyerhettek volna, ám Székelyné-Beclea Violeta „beteget" jelentett (rá egy hétre pénzdíjas versenyen megnyerte a 10 ezer méteres síkfutást). Románia második lett, csakúgy mint nyolc évvel azelôtt, Rómában.

Kolozsvári lányok az Ek-n: elôször Silai Ilona, majd Rádulyné-Zörgô Éva négy alkalommal is a dobogón, vagy annak közelében végzett. Éva Torinóban megnyerte a gerelyhajítást a kétszeres olimpiai bajnok Ruth Fuchs elôtt — ez már akkor is óriási fegyverténynek számított (akkori eredményével még ma is gyôzött volna Brémában).

Az utóbbi két döntôn Miklós Éva volt a kolozsvári résztvevô. Sajnos, Párizsban szerény 5,94 méterrel távolugrásban utolsó volt, váltóban pedig a 7. helyen végzett. Brémában sem volt formában, gyenge hozzáállással sokkal gyengébbet ugrott egyéni csúcsánál (6,35 m), a 100 m-es gátfutásban valamivel jobban mozgott, mindkét számban a jónak minôsíthetô 6. helyen végzett. A 4 x100 m-es váltó „túlváltása" viszont az ô lelkén szárad — hamarabb elfutott, mint kellett volna, társa nem tudta beérni. A másik kolozsvári lány, a kis növésû Mihaela Botezan volt, az 5000 méteres síkfutásban Szabó Gabit helyettesítette — óriásit futott, de csak harmadik lett az orosz Nadezsda Zadorozsnaja és az angol félmaratoni bajnok Paula Radcliffe után, de 15:08,78 perces idejével egyéni csúcsot, világbajnoki részvételi szintet és értékes pontokat szerzett csapatának. Mind Miklós, mind Botezan fél lábbal távozóban van városunkból, mert a magasabb fórumok figyelmessége várat magára!

Végül Románia 78 ponttal 5. lett (elkerülte a kiesést — mondják; újra elszalasztott egy legalább harmadik helyet — mondjuk mi!). Az orosz lányok gyôzelme (126,5 pont) várható volt, a németek az utolsó 5 versenyszámban jöttek fel a hatodik helyrôl az ezüstérmes pozícióba, a franciák nehezen tartották meg harmadik helyüket az angolok elôtt. A román válogatott Bogdán Lászlót is vitte (ha már nem tudta ösztökélni tanítványát, Szabó Gabit, legalább a román zászlót tartotta a megnyitón).

A férfiak versenye csodálatosan szép volt. A lengyel csapat nagy gyôzelmet könyvelhetett el (107 pont), letarolta az európai mezônyt, négy számban gyôzött.

A hölgyeknél a Szuperligától Fehéroroszország és Csehország búcsúzott, a férfiaknál a spanyolok és görögök „vonultak le" az A csoportba. A budapesti A és B csoportos csatározásokon a magyarok nagyon jól helytálltak, úgy látszik az új seprû (az új vezetôség) jobban seper. De errôl majd legközelebb.

l Bukarestbe az ifi 3 Grand Prix-re pénzhiány miatt senki sem utazott Kolozsvárról. Reméljük, a bajnokságig összegyûl legalább annyi, hogy ott legyenek legjobbjaink.

l Szombaton és vasárnap a megyei serdülôbajnokságot rendezik a Ion Moina Stadionban.

Nagy Péter

Eredeti cím: Tomcats, amerikai, színes, 2001, 94 perc. Rendezte: Gregory Poirier, fôszereplôk: Jerry O’Connell, Shannon Elizabeth, Jake Busey.

Michael (Jerry O’Connell) megrögzött agglegény. Barátaihoz hasonlóan szereti váltogatni a nôket, akik arra jók, hogy az ágyban boldoggá tegyék a férfit. Persze azt, hogy Michael barátai közül ki is a legsikeresebb nôcsábász, nehéz lenne eldönteni. Ezért kötnek fogadást: ki fog a legkésôbben megnôsülni? A játéknak tétje is van: az utolsó agglegény pénzjutalomban részesül: évente mindannyian félretesznek néhányszáz dollárt, amely majd az illetô zsebébe vándorol.

Michael barátunk vadássza is a szoknyákat, ahogyan azt egy igazi agglegénynek kell, mígnem megakad a szeme egy bögyös vöröskén. Akinek igencsak imponálni kell, ha akar vele valamit a férfi. Michael kaszinóban akarja bemutatni vitézségét a hölgynek, ám nincs szerencséje: 51 ezer dollárt veszít, amit nincs mibôl kifizetnie. A kaszinó tulajdonosa pedig nem vicces ember: ha egy hónapon belül nem pengeti le a zöldhasúkat, úgy búcsúzhat az életétôl.

A fogadás óta hét év telt el. A gyôztesnek járó pénz már a félmillió dollár körül jár, Michaelen kívül pedig már csak a nôket nála is jobban váltogató Kyle (Jake Busey) vetekedik érte. Michaelnek egyetlen választása van: feleséget kell találnia barátjának. Fel is keresi Natalie-t (Shannon Elizabeth), akihez annak idején érzelmi szálak fûzték Kyle-t, és a lány el is vállalja — a pénz feléért —, hogy beköti annak fejét. A „kötözés" közben azonban Michael rádöbben: beleszeretett a lányba.

Sajnos, a film készítôi a nézôt mindenáron röhögôgörcsök közepette fetrengve akarják látni. Ezért minden komikumot (ha lehet azt komikumnak nevezni, amit olykor a mozivászonra felvisznek) megragadnak a cél érdekében, viszont sokszor épp az ellentétes hatást érik el. Csepeg a filmben a mesterkéltség, ami sok helyen csak egy-egy feszélyezett kényszermosolygást kerget az arcokra (a prûdebbek arcára különösképpen), alig egy-két valóban jó poént látni az egész alkotásban. Akinek viszont az IQ-szintje a béka feneke alatt van, minden valószínûséggel nagyon fogja élvezni ezt a komédiát.

A vetítések idôpontja: 15, 17, 19, 21, szerdán kedvezményes árú jegyek.

Balázs Bence

A Kós Károly Kulturális Egyesület meghívására vasárnap délután 5 órakor a bánffyuhunyadi Derby Klubban helyi és környékbeli olvasóinkkal találkozunk. Munkatársaink kötetlen, ôszinte párbeszédre készülnek közös dolgainkról. Mindenkit szeretettel várunk.

A RomTelecom értesíti ügyfeleit, hogy ingyenesen igénybe vehetik a VOCES üzenetszolgáltatást. Az új szolgáltatás igényelésének egyetlen feltétele, hogy az igénylô telefonkészüléke digitális hálózatban mûködjön. A szolgáltatás beindításáért hívják a 0-8000-7800-as ingyenes telefonszámot vagy igényüket személyesen jelezzék a RomTelecom közönségszolgálati irodájánál.

Kiszorították a butikosokat a központi piacról, helyüket a zöldségtermesztôk foglalták el. Június 28-án érdeklôdtünk az árak után. A vegyeszöldség kötésének ára 4 ezertôl 15 ezerig változik, a muroknak 12–17 ezer kilója, a petrezselyemnek háromezer kötése, a paprikának kilója 26 ezer, darabja 2–5 ezer között, a paradicsomnak 10–15 ezer kilója, a vineta 35 ezer, a karfiol nyolcezer, a krumpli 2–4 ezer, a frisshagymának 2–5 ezer kötése, a káposztámak 2–2500 kilója, a karalábénak 1500–2000 darabja, a zöldpaszulynak 30 ezer kilója, az uborkának 8–10 ezer kilója. Gyümölcsök: a décsei cseresznye kilója 15–16 ezer, más helységbôl 10–12 ezer, a meggy 15 ezer, az alma 30–35 ezer. Tejtermék: a tehéntej litere 8 ezer, a bivalytejé 15 ezer, a tejfel 30 ezer, a tehéntúrónak kilója 30 ezer, a juhtúróé 50 ezer, a juhsajté 50 ezer, a telemea kilója 50 ezer, az ordáé 30 ezer, a mérai ordának kilója 50 ezer, juhsavó 15 ezer. A tojásnak 2-2500 darabja.

A nyár beköszöntével néhány hete megnyílt a vágóhídi piac, az árak nem különböznek a nagypiaci áraktól, sôt egyes termékek drágábbak. A vegyeszöldségnek 5 ezer kötése, a hagymának 3–4 ezer, a paprika kilója 25 ezer, a paradicsomé 10 ezer, a krumplinak 3–5 ezer kilója, a vineta 30 ezer, az uborka 8–10 ezer, a káposzta 3 ezer, a karfiol hétezer.

(bpm)

A gyalui kastélyban mûködik egy Kisegítô Iskolának nevezett központ, ahol mindeddig mintegy kétszáz hátrányos helyzetû gyereket oktattak és láttak el. A gyerekek nagy része szociális gondokkal küszködô családokból származik, de akadnak köztük testi és szellemi fogyatékosok is. Jelen pillanatban a központot a felszámolás veszélye fenyegeti, tudtuk meg Okos Károly gyalui tanácsostól, az országosan meghirdetett program szerint ugyanis a hátrányos helyzetû gyerekeket leginkább olyan családoknál helyeznék el, akik az ellátás fejében munkakönyvet, valamint havi 7-800 ezer lejes támogatást kapnának.

A gyalui kastélyban mûködô iskola néhány hónappal ezelôtt a PHARE-program keretében külföldi befektetôktôl harmincezer dolláros segítséget kapott, hogy megvalósíthassa a kastély épületének javítását, és kibôvíthesse az épületszárnyakat, a gyerekek jobb ellátása érdekében. Ezért a helyi tanács, hosszas vita után — mivel a tulajdonjogi kérdés nehezen tisztázódott — végül kibocsátotta az építkezési engedélyt. Ezután következett az a kormányhatározat, amely a tanügyi törvényt módosította, és úgy rendelkezett, hogy az iskolák a helyi tanácsok helyett átkerülnek a megyei tanácsok fennhatósága alá, így a központ elveszítette a harmincezer dolláros anyagi segítséget.

Az intézetfelszámolási szándék miatt 140 ember munkahelye is veszélyben forog — figyelmeztetett a tanácsos, majd hozzáfûzte egyéni meglátását is: a probléma hátterében az a lehetôség áll, hogy az országszerte többnyire régi kastélyokban mûködô kisegítô iskolák felszámolásával az állam megkaparinthatja ezeket az épületeket.

Pillanatnyilag a központ 60 gyereket lát el, a többi, vakáció lévén, visszakerült családjához, ám a helyzet jelenlegi állása szerint ôsztôl bezárhatják az iskolát. Ennek érdekében már el is kezdték a felleltározást.

(Köllô)

Nyolc személyt diakónussá, négyet pedig pappá szentelt az elmúlt napokban a gyulafehérvári székesegyházban dr. Jakubinyi György érsek, tájékoztat a Gyulafehérvári Római Katolikus Érsekség Sajtóirodája. Az ünnepélyes nagymisén jelen volt Tamás József segédpüspök, a Gyulafehérvári Hittudományi Fôiskola rektora és tanárai, továbbá számos hívô, a többnyire a Székelyföldrôl származó szentelendôk családjai és ismerôsei.

A papszenteléskor mondott prédikációjában a gyulafehérvári fôpásztor a papi hivatásról szólva Jeremiás próféta példáját említette: bár emberileg nem méltó senki e magasztos feladatra, az Úr már anyja méhétôl kiválasztja azokat, akiket szolgálatára meghív. A hivatás kegyelem, Isten ajándéka, a pap feladata pedig — elsôsorban a saját életpélda által –-Krisztushoz vezetni másokat. Az érsek nem felejtette el kiemelni a gyulafehérvári fôegyházmegye heterogén voltából fakadó kihívásokat: a szórvány és a Székelyföld egyszerre Krisztus hívei, menteni kell tehát a menthetôt, de az új valóságot is szem elôtt tartva azokat is szolgálni kell, akik esetleg már magyarul sem tudnak. A papi hivatást példázva a prédikáció a torinói Don Cesare Bisognin (1956-1976) történetével zárult, akit súlyos betegen, teológiai végzettség nélkül szenteltek pappá, alig 24 nappal a halála elôtt. „Ha az Úr akarja, papként halok meg. Az oltárra viszem szenvedéseim és egyesítem Jézuséival." — mondta, és Krisztus kegyelmének köszönhetôen papként tudott emberek millióihoz szólni és felébreszteni bennük a hit szikráját.

A felszentelt diakónusok (zárójelben születési helyük): Antal József (Csíkszereda), Bakó Csongor (Szováta), Biró Nándor (Zetelaka), Csiszér Imre (Csíkszereda), Darvas Emil (Csíkszereda), Farkas László (Gyergyócsomafalva), Keresztes Olivér (Brassó), Pálffy Szilárd (Fogaras).

A felszentelt papok (zárójelben születési helyük illetve az ôsztôl kezdôdô szolgálattétel elsô helyszíne): Czikó László (Csíkszentsimon, Brassó-Belváros), Faragó István (Kovászna, Petrozsény), Hatos Mihály (Csíkszereda, Gyimesbükk), Lôrincz Károly Béla (Barót, Zetelaka).

Ma a Nagyváradi Gyermekklinikán nemzetközi sajtótájékoztató keretében adnak hírt az elsô sikeres román–magyar orvosi együttmûködésnek köszönhetô csontvelô-átültetésrôl, tudtuk meg az IKAPRESStôl. Az esemény a IV. Magyar–Román Gyermekonkológiai Tudományos Ülés keretében zajlik, szervezôje dr. Rittli László, a klinika igzgatója. Mint arról már régebben tudósítottunk, Romániában június ötödikén került sor az elsô csontvelô-átültetésre miskolci orvosok közremûködésével. A Hodgkin-kórban szenvedôknél a legtöbb esetben ez a mûtét jelenti az egyetlen reményt az életbe maradhoz. A mûtét lényege, hogy „ôssejt" autotranszplantációt alkalmaznak: a betegbôl igen bonyolult eljárással egészséges, daganatmentes ôssejteket szeparálnak. Ezeket a sejteket mélyhûtve tárolják. Ezután gyógyszeres kezeléssel gyakorlatilag elpusztítják a daganatot, ami sajnos együtt jár a saját csontvelô teljes kipusztításával. A szervezet immunológiai szempontból ilyenkor teljesen védtelenné válik. Amikor sikerül a teljes daganatmentességet elérni, akkor visszajuttatják az addig tárolt, saját egészséges ôssejteket a szervezetbe, azok a csontvelôben megtapadnak, elkezdenek szaporodni, sejteket termelni.Egy ilyen mûtét ára külföldön kb. 30 millió dollár. Hogy mégis lehetséges volt a hazai premier, az elsôsorban a külfödi támogatóknak köszönhetô. A százhúsz férôhelyes klinikát, mely az egész országból fogad betegeket, osztrák segítséggel építették fel. A kórházi berendezéseket a dél-tiroli olaszok szállították. Az orvosi felszerelések német karitatív szervezetek és egészségügyi intézmények adományai. A szükséges gyógyszereket, a munkatársak magyarországi továbbképzését a Segítô Jobb Alapítvány támogatta.

Az Adevãrul tegnapi számában közölt összeállítás arról ad hírt, hogy egy katonai program keretében lezajlott sugárbiológiai kutatás tulajdonképpen már 1968-tól 1980-ig a csontátültetéssel kísérletezett. Abban az idôben minden ilyen jellegû beavatkozást, fôleg, ha katonaorvosok hajtották végre, mély titoktartás övezett. Ez alatt az idô alatt 46 mûtétet hajtottak végre a bukaresti Fundeni kórházban létrehozott Sugárbiológiai részlegen a Tudományos Egészségügyi Kutatóközpont szakembereinek segítségével. Jóllehet a kórház orvosai tudtak a katonaorvosok eredményeirôl, visszautasítottak minden együttmûködést. A temesvári orvosok ezekrôl a titokban tartott mûtétekrôl csak az elmúlt héten szereztek tudomást. A kutatási programot még annak idején Ceausescu rendelte el azzal a céllal, hogy találjanak egy gyógymódot a sugárbetegségek ellen, mely a legtöbb esetben fehérvérûséghez, az immunológiai rendszer csökkenéséhez és vérzékenységhez vezet. A katonaorvosok becsületére legyen mondva, nem végeztek kísérleteket embereken, és mielôtt az elsô beavatkozásra sor került volna, nyugati kollégáikkal konzultáltak, akik akkor már több éve végezték a csontvelô-átültetéseket, így több mint valószínû, hogy hatósági engedéllyel felvették a kapcsolatot a Minnesotai Egyetemmel is, ahol elsô ízben hajtottak végre ilyen beavatkozást.

Befolyással való üzérkedéssel vádolják a 26 éves, apahidai Tudor Hodreát, akit akkor értek tetten, amikor 2500 német márkát fogadott el azért, hogy közbenjárjon a helyi rendôröknél és ügyészeknél egy bûnvádi dosszié „elintézése" ügyében. Hodreát a kolozsvári Cãlin Gocannal együtt okirathamisítással és csalással vádoltak meg korábban, ugyanis az elôbbi saját számítógépe segítségével RAR-pecsétet és fóliát hamisított, amit aztán több, a kocsi idôszakos mûszaki vizsgája alól kibújni kívánó személy használt fel, többek között Gocan is. Leleplezésükkor, a bûnvádi nyomozás elkezdésekor Hodrea több alkalommal is pénzt kért ügyfelétôl, akinek cserében azt ígérte, hogy közbenjár ismerôseinél dossziéjuk kedvezô „megítélése" érdekében. Gocan meg is szerezte a kért pénzt, de az átadás elôtt elôbb a rendôrségre ment, amellyel közösen megszervezte Hodrea tetten érését. Így, amikor átnyújtotta a megjelölt bankókat, amelyeken ultraibolya fényben a „Trafic de influentã" felirat volt olvasható, a rendôrök azonnal lecsaptak az apahidai férfira. Hodreát befolyással való üzérkedés vádjával 30 napos elôzetes letartóztatásba helyezték.

(balázs)

Egy volt szekusezredest azzal vádolnak, hogy bomlasztó manôverekkel és felesége segítségével — aki nemrégiben még a kolozsvári törvényszéken dolgozott törvényszéki jegyzôként —, sikeresen átvette, majd csôdbe juttatta városunk egyik legjobban menô magánnyomdáját. Habár az Eurochard nyomda részvényeinek csak 10%-át birtokolta, Alexandru Itu a kolozsvári ítélôtábla elnöki rendeletének köszönhetôen annak birtokába jutott. Ettôl a perctôl fogva a nyomda a lejtô felé haladt. Mindez még 2000 elején történt, amikor az ezredes által megszervezett ellenôrzés alkalmával a részvénycsomag 50 százalékának birtokosát, a kolozsvári Zsigmond Józsefet 2 milliárd lejes sikkasztás vádjával letartóztatták. Miközben Zsigmond József 11 hónapig volt a szamosújvári börtön lakója, majd 2000 decembere óta szabadlábon védekezik az ellene felhozott vád ellen, Itu vezetése alatt a vállalkozás csôdbe ment, majd a férfi eladta a nyomda tulajdonát képezô javakat, miközben a nyomda nevén vásárolt kocsival ma saját maga rendelkezik.

Itu tagadja az ellene felhozott vádakat. A részletekre még visszatérünk.

(balázs)

A földgáz bevezetésének és szolgáltatásának jogára kiírt két versenytárgyalást követôen egyeztetésre került sor az egyetlen ajánlattevô Concordia céggel Kolozson. A fôvezeték öt és fél kilométeres távolságban halad el a községközponttól, onnan érkezne a földgáz, a tegnap aláírt szerzôdés értelmében a hálózatot a lakóházak kapujáig építenék ki. A kaputól a lakosok fizetnék a további munkálatokat, ám erre gyûjtöttek egy év alatt havonta minden családtól 200 ezer lejt. Az összegbôl a terveket fizették ki, a jóváhagyásokkal és engedélyek beszerzésével járó költségeket fedezték, ám futja belôle arra is, hogy megpótolják a további munkálatokat, tudtuk meg Balogh István alpolgármestertôl. Az augusztus-szeptember folyamán elkezdett munkálatokat tizennyolc hónap alatt kell elvégezni, ezt követôen a Kolozshoz tartozó minden település gazdaságainak hetven százaléka rákapcsolódik a földgázhálózatra. A befektetés összege 28 milliárd lejre emelkedik. A földgáz szolgáltatásának jogát 45 évre az olasz Concordia kapta, ennyi idô alatt megtérül a befektetés összege.

Öregotthont létesít Kolozson egy angol vállalkozás. A hajdani szívkórház már szinte menthetetlen állapotban lévô régi épületét huszonöt évre adták használatba azzal a feltétellel, hogy cserébe a szomszédos kisebb épületben orvosi rendelôt rendezzenek be a falunak. A rendelôben korszerû felszerelések állnak majd a betegek rendelkezésére, mondta az alpolgármester.

K. E.

A Nãstase-kormány úgy véli, kaotikusan, fôként a beruházások tekintetében nagy pazarlással folyt a reform az 1996 és 2000 közti idôszakban. A stabil üzleti légkör hiánya mintegy 300 ezer vállalkozás csôdjét és a beruházások megcsappanását eredményezte, az ipari szektor pedig csak veszteségeket és pénzügyi zárlatot teremtett. A volt kormányzók lemondtak nagy tervekrôl, mint például a csernavodai atomerômû második áramfejlesztôjének befejezésérôl vagy életképes bányakitermelések mûködtetésérôl, a pénzt nem a megkezdett objektumok befejezésére, hanem az egységek konzerválására vagy bezárására fordították. Míg 1996-ban az ipar a GDP 33,2 százalékát szolgáltatta, a ciklus végére az arány 27,6 százalékra süllyedt, az ipari beruházások pedig 43,8 százalékról 38 százalékra estek vissza. Az iparban foglalkoztatottak száma 2,5 millióról 1,6-ra csökkent. A dohány, a bôr és cipô, valamint a szállítóeszközök kivételével az ágazatok egyike sem érte el az 1996-os szintet, a tavalyi enyhe növekedés dacára. Az elfekvô készletek, bár 7,5 százalékkal csökkentek 1996-hoz képest, a tavaly még mindig nagyok voltak, meghaladva a 29 ezer milliárd lejt. A kormányzat ezt a folyamatot szeretné megállítani és megfordítani.

Ennek ellenére, az év elsô négy hónapjára lebontva, Románia kereskedelmi deficitje 1,27 milliárd dollár volt, ami három és félszer nagyobb a múlt év azonos periódusához képest. Ez az „eredmény" komolyan veszélyeztetni látszik a Nãstase-kabinet célkitûzését, hiszen a kormány a 2001. évre vonatkoztatva 312 millió dollárban állapította meg e gazdasági mutató értékét. Csakhogy Románia az év elsô négy hónapjában 4,97 milliárd dollár értékben importált különbözô árucikkeket, miközben az ország valutatartaléka 3 milliárd dollár körüli. Az exporttevékenység az egyetlen gazdasági tevékenység, amely emelkedô tendenciát mutat, s jelenleg 3,7 milliárd dollárra rúg. Az exportált árucikkek mintegy negyede a könnyûipar termékei: ruházati cikkek, lábbeli és szövôipari termékek. Románia küladóssága az említett idôszakban 58 millió dollárral nôtt. A közép- és hosszú távú adósság ebben az idôszakban 0,5 százalékos növekedést mutat, s összesen 9,9 milliárd dollárt tesz ki, a rövid távú pedig 1,9 százalékkal emelkedett, 368 millió dollárra.

Nagyvárad vezetése régóta tervezi már a forgalmat a városból elterelô körgyûrû megépítését, amely a borsi határátkelô, a Szatmár és Arad felôli tranzitforgalmat is kivezeti Nagyváradról. A körgyûrû egy kisebb szakasza már elkészült, de mintegy 6 km-t kell még megépíteni az aradi úttól a kolozsvári út felé. E szakasz építôtelepét nemrég avatta fel Petru Filip nagyváradi polgármester. A gyûrû megépítését öt fázisra tervezték meg, tavaly 270 milliárd lejes költségvetést állapították meg csak az új szakasz kivitelezésére, amelyet három év alatt, három fázisban szándékoznak megépíteni. A teljes munkálatok 26–27 millió dollárba kerülnek.

Az IAR Ghimbav összesen 32 IAR 46-os repülôgép számára talált vevôt. A Román Repülôsök Klubjának az elnöke, Constantin Voicu úgy véli, ha a hazai repülôsök nem vásárolnak román gépeket, akkor senki a világon nem fogja ezt megtenni. Ô maga járt elöl jó példával, amikor megvásárolt egy Ghimbav-repülôt, saját használatra. Ezenkívül megrendelt a Románia Repülôsök Klubja (AR) számára kilenc újabb IAR 46-os repülôgépet. Az elsô négyet a vállalat már átadta, idén pedig további ötöt fognak leszállítani a megrendelônek. Így az AR összesen 32 IAR 46-os repülôt fog birtokolni. Egy ilyen gép 95 ezer dollárba kerül (plusz ÁFA). A gyár vezetôsége kifejezetten az amerikai piacot célozza meg ezzel az új géppel, amely az amerikai repülôkhöz viszonyítva jóval olcsóbb (a hasonló „súlycsoportban" egy Cesna 150 ezer dollárba kerül).

A jelenlegi kolozsvári városi tanács megalakulása óta eltelt csaknem egy esztendô leforgása alatt Kolozsvár több száz milliárd lejes veszteséget könyvelhetett el a befektetések elmaradása miatt. A tanács a legtöbb befektetni kívánót azzal utasította el, hogy „nincs rendben a dokumentációjuk". A Profi Rom Food több tízmilliós márka befektetésû vállalkozása 220 ezer dollárral növelte volna meg a város költségvetését. A projektet mégis visszautasították. Ugyanígy járt a Volkswagen kirendeltség is, mely 500 ezer dollárt hozott volna a városnak, vagy a Holliday Inn, amely szállodát építtetett volna a Szamos-partra. A tanácsosok és polgármester közti konfliktusnak így tehát komoly gazdasági következményei vannak, s ezeknek a kárvallottjai elsôsorban a kolozsvári polgárok.

Június 28., csütörtök

Június 29., péntek

A Román Nemzeti Bank mai árfolyamai: 1 német márka = 12 760 lej,1 USD = 29 146 lej.

Termékbemutatót tart a Nissan cég Kolozsvár fôterén június 28— 29-én. A bemutató célja a reklám, a Nissan gépkocsik népszerûsítése.

Az autók kolozsvári forgalmazójának az Auto Askia Kft.-nek a cég képviselôje, Radu Gherghe elmondta: a karaván nyolc különbözô modellt mutat be, amelyek megfelelnek a legkülönfélébb igényeknek: sportkocsik, luxusautók, terepjárók, teherkocsik, amelyeket három évig vagy 100 000 km-ig szavatolnak. A legújabb típusú Nissan gyártmány az Almera Tino.

A Nissan-karaván következô állomása Gyulafehérvár lesz.

*

Nisszánék jól ráhajtottak tegnapi bemutatkozásukkor, szó szerinti értelemben: az egyébként is állandóan igénybe vett, körülült, megmászott, következetesen megcsúfolt és rongált Mátyás-szoborcsoportnak a párkányára egy legújabb típusú gépkocsit „parkoltak". Bosszankodó kolozsváriként kérdeztem meg az egyik egyenruhás szervezôtôl, hogy feltétlenül szükséges volt felhajtani a szoborcsoport kô talapzatára? És mivel ezt a kiállítási módszert szemtelenségnek tartottam, az állítólagos szervezô rosszindulatúsággal vádolt, és magabiztosan kijelentette, hogy engedélye akár arról is szólhat, hogy ezen a téren bárhova behajtson. Egy világcég célja a térhódítás, egy szervezônek azonban mérlegelnie kellene a módszereket. Amint az is elgondolkoztató, mennyire nem érdekel már senkit a szoborcsoport helyzete és állapota, illetve mennyire igyekeznek egyesek ezt tönkretenni.

Kónya Klára, Szász Edit, (i)

Csütörtökön Kolozsváron tartott bemutatkozó sajtóértekezletet az AIG Life Asigurãri România Rt., amely a világ egyik legnagyobb biztosítási társaságának, az Alicónak (130 országban 400 fiókcéggel, 36 ezer ügyféllel dolgozik) az alvállalata. Ian Harrocks, a cég fômenedzsere elmondta, hogy Romániában 1999. márciusa óta vannak jelen, és már az elsô tíz hónapban több mint 10 ezer klienst szereztek maguknak. A tavaly újabb 40 ezer ügyfélre tettek szert, a hazai piac 6%-a van a kezükben. 2001-ben az AIG Life irodát nyitott Ploiesti-en, Nagybányán, Aradon, és ezt a rendszerkiépítô folyamatot Marosvásárhelyen, Galacon, Pitesti-en folytatják. Kolozsváron 1999 óta rendelkeznek irodával, a várost és környékét szakmai szempontból jó potenciájúnak ítélik meg. Országos szinten az év végéig 60 ezer ügyfélre és 200 milliárd lejnyi bevételre számítanak.

A cég stratégiájában az egyéni biztosítások terén, a hagyományos biztosítási termékek kategóriájában három rizikótényezô szerepel: a túlzottan hosszú élet, az idô elôtti elhalálozás és a nem megfelelô feltételek közötti élet. Az AIG Life élet-, baleset-, betegség- és nyugdíjbiztosítással foglalkozik az egyén és a csoport szintjén. A cég az utóbbi években sokat tanult a romániai piaci helyzetbôl. A változás, a szemléletváltás itt is csak idô kérdése. A nyugdíjasok száma növekszik, a társadalom szembesül az ebbôl eredô problémákkal. A biztosítási társaság az emberek nevelését is feladatának tekinti, hogy rájöjjenek ennek a fontos szolgáltatásnak az igénybevéletére — mondotta a fômenedzser.

Ö. I. B.

A Romania Data Systems (RDS) Internet és adatközlés-szolgáltató június 27-én, Kolozsváron avatta fel az ország legfontosabb IT&C klubját.

A NetClub megnyitóján, amelyre a kereskedelmi és iparkamara épületében került sor, több mint 90 hazai és nemzetközi cég képviselôi vettek részt. Az elsô NetClubot 2000 végén, Temesváron hozták létre, majd két másik követte Nagyváradon és Jászvásárban. Most a kolozsvári cégek számára is hozzáférhetôvé vált a legfrissebb távközlési lehetôségek és technológiák tárháza.

— A klub célkitûzése a tagvállalatok közti állandó kapcsolat kiépítése — nyilatkozta a Szabadságnak Doru Plescan, az RDS regionális igazgatója. — Célunk a jelenlegi és a lehetséges ügyfelek közösségének a kialakítása. A különbözô rendezvények során az ügyfelek mindenkit érintô kérdéseket vethetnek fel, megoldásokat javasolhatnak, ötletekkel rukkolhatnak elô. Hogy RDS Netclub keretén belül milyen jellegû rendezvényeket szervezünk? Elsôsorban ügyfeleink cégeinek népszerûsítésére, szemináriumokra gondoltunk. Ezen kívül traininget szervezünk klienseink alkalmazottainak — mondta Doru Plescan.

Az RDS regionális igazgatója hozzátette: többek között ügyfelük az URSUS, az Antena1 tévétársaság, a Mediapro konszern, a Nivis, a Vitacom, az aranyosgyéresi Sodronyipari Vállalat és a tordai Üveggyár. Az év végéig az RDS az ország tíz városában indít NetClub-ot.

Kiss Olivér

Csütörtökön Kolozsvár polgármestere újabb levél-offenzívát indított. Küldeményt kapott Ilie Botos alezredes, a kolozsvári katonai ügyészség fôügyésze, Teodor Pop-Puscas városi rendôrparancsnok és Vasile Soporan prefektus.

A fôügyésztôl azt kéri, munkahelyi visszaélés vádjával hivatalból indítson büntetôjogi eljárást Teodor Pop-Puscas városi rendôrparancsok ellen. A polgármester úgy tudja, a parancsnok alárendeltjeivel védi az Olteniei utca 13. szám alatti villáját. „Annak ellenére, hogy senki sem lakik, benne, június 26-ról 27-re virradólag a három milliárd lej értékû villát 10 rendôr védte" — áll a levélben. A polgármester azt is nehezményezi, hogy a rendôrparancsnok nem volt hajlandó beengedni a városháza felügyelôit.

Funar továbbá arról értesíti Vasile Soporan prefektust, hogy a megyei tanács továbbra sem közölte a polgármesteri hivatallal a városnak szánt központi költségvetési pénzek nagyságát.

A városi rendôrparancsnokkal tudatja, hogy a városháza ellenôrzô testülete 7 millió lejes büntetést rótt ki rá, mivel egyszer sem volt hajlandó beengedni ôket.

K. O.

A státustörvénnyel kapcsolatban egyeztetett Orbán Viktor magyar kormányfô, Martonyi János magyar külügyminiszter és Markó Béla, az RMDSZ elnöke csütörtökön, Budapesten. A megbeszélésen részt vett Németh Zsolt, a külügyi tárca politikai államtitkára is.

— A státustörvény alkalmazásával szemben megfogalmazott aggályokat párbeszéddel, konzultációkkal kell feloldani — hangoztatta Markó Béla aki Martonyi Jánoshoz hasonlóan lényeges elemként emelte ki: jelen pillanatban a román és a magyar kormány is fontosnak tartja, hogy összeüljön a két ország kisebbségi vegyes bizottsága.

Elmondása szerint az utóbbi napok és órák során olyan jelzések érkeztek hozzá, amelyek szerint a román kormány kész a párbeszédre, és nem kívánja élezni a feszültséget.

Markó Béla kívánatosnak tartja, hogy a kérdés megoldása érdekében a jövôben ne politikai, hanem szakértôi vita folyjon. Fontosnak nevezte, hogy a magyar és a román fél között a státustörvény kapcsán kialakult véleménykülönbségek mihamarabb tisztázódjanak, és az RMDSZ, illetve a román kormány együttmûködése a jövôben is zavartalan legyen.

Martonyi szerint most már látszik, hogy a jogszabállyal összefüggésben mely pontokon vannak nézetkülönbségek.

— Meggyôzôdésem, hogy ezek jelentôs részére létezik megoldás — fogalmazott a külügyminiszter, hozzáfûzve, hogy kölcsönös jóakarattal úrrá lehet lenni a problémákon. Véleménye szerint vannak olyan filozófiai és elvi kérdések, amelyek ügyében a véleménykülönbség továbbra is fennmaradhat a román és a magyar kormány között, ez azonban nem lehet akadálya a megegyezésnek.

Hozzátette, hogy a politikusok közös felelôssége a román sajtóban a kérdés kapcsán kialakult hisztéria közeli állapot feszültségeinek feloldása.

Markó elmondta, hogy a megbeszélésen a munkavállalás ügye is szóba került. Szavai szerint a miniszterelnök, megerôsítve korábbi álláspontját, kifejezte a kisebbségi magyarság szülôföldön tartásának közös érdekét. — Ideiglenes vendégmunka a következô idôszakban is lesz, de közös érdekünk, hogy azt leszorítsuk, és megpróbáljunk Erdélyben munkahelyet teremteni — fogalmazott az RMDSZ elnöke.

Az Európa Tanács miniszteri bizottságának soros elnöke nem volt hajlandó diszkriminatív jellegûként elítélni a magyar státustörvényt — jelenti az MTI. Ghiorghi Prisãcaru kormánypárti képviselô, a román küldöttség vezetôje azt kérdezte a miniszteri bizottság soros elnökétôl, Ernst Walch liechtensteini külügyminisztertôl, hogy a státustörvény érvényesíti-e a területenkívüliség elvét, diszkriminatív és negatív hatással van-e a magyar kisebbség és az illetô országok etnikai többségének viszonyára? Prisãcaru provokatív kérdésében megfogalmazott állítás szerint a státustörvény ellentétes az európai emberjogi egyezmény jegyzôkönyvének 12. pontjával.

A miniszteri bizottság elnöke visszautasította, hogy részletesen válaszoljon a felvetett sok részkérdésre, ehelyett általános alapelvekre hívta fel a figyelmet. A nemzeti kisebbségek védelme közös teendô, az egész Európa Tanács feladata — állapította meg a miniszter. Hangsúlyozta, hogy a kisebbségek védelme kiemelkedô fontosságú, amit a jószomszédság szellemében és kölcsönös együttmûködéssel kell megvalósítani.

Az MTI tudósítása szerint „ellenoffenzívába" lendült a strasbourgi magyar delegáció: kezdeményezésükre több mint húsz támogató aláírással került az Európa Tanács parlamenti közgyûlésének házbizottsága elé csütörtökön az a javaslat, amely a nemzeti kisebbségek önazonosságának védelmét szolgáló, úgynevezett határokon átnyúló együttmûködés kérdésének tanulmányozását ajánlja a nemzetközi szervezet figyelmébe. Azt indítványozzák, hogy az ET vizsgálja meg, mennyiben teljesítik a tagországok a páneurópai szervezet ajánlásaiban megfogalmazott elveket és elvárásokat.

A kezdeményezéshez csatlakozott több nyugat-európai — brit, német, dán — politikus, néhányan közülük a román indítványtól visszalépve sorakoztak fel a beadványhoz. Az aláírók között a magyar országgyûlési küldöttség tagjai mellett szerepel a Magyarországgal szomszédos államok parlamentjének több képviselôje is.

Strasbourgi tájékoztatás szerint elszigetelôdni látszik az a korábbi román kezdeményezés, amely a magyar státustörvénnyel kapcsolatos kifogásokhoz kívánt egyetértô véleményeket összegyûjteni.

Az év második felére érvényes új adórács kedvezôbb adózási feltételeket állapít meg azáltal, hogy a személyes alaplevonás összegét — tehát az adómentes keresetet — az eddigi 1 099 000 lejrôl megnövelte 1 273 000 lejre havonta. Szerdai ülésén a kormány arról is határozott, hogy a nyugdíjak esetében2 749 000 lej részesül adómentességben, és csupán ezt az összeget meghaladó részt adózzák a megfelelô módon. A módosított adórács értelmében 1 458 000 lejig a keresetet 18%-kal adózzák meg. 1 458 001 lej és3 578 000 lej között a havi kereseti adó 262 440 lej plusz 23% arra az összegre, amely meghaladja az 1 458 000 lejt. 3 578 001—5 699 000 lej között az adó 750 000 lej, továbbá a 3 578 001 lejt meghaladó összeg 28%-a. 5 699 001–7 952 000 lej között az adó 1 343 920 lej plusz az 5 699 001 lejt meghaladó összeg 34%-a. Végül a 7 952 000 lejt meghaladó keresetek és nyugdíjak adója 2 109 940 lej, amelyhez még hozzáadódik az ezt meghaladó pénzösszeg 40%-a is.

A kormány szerdai ülésén sürgôsségi rendeletben módosította az elmúlt évi 19. számú társadalombiztosítási és nyugdíjtörvényt, annak a már korábban aláírt megállapodásnak az értelmében, amelyet az úgynevezett szociális partnerek, a munkaügyi minisztérium és a szakszervezeti szövetségek (az Alfa Kartell kivételével) aláírtak. A jelentôsebb módosítások az alkalmazott helyzetét szabályozzák abban az esetben, amikor a munkaadó nem törleszti érte a társadalombiztosítási és egyéb hozzájárulást, és komoly összegû büntetést szabnak meg a kifizetések elmaradásáért vagy késésért. Eszerint abban az esetben, amikor a munkáltatónak a társadalombiztosítási költségvetéssel szembeni adóssága meghaladja a hat hónapot, ennek alkalmazottja nem jogosult sem elôzetes teljes, sem pedig elôzetes résznyugdíjra mindaddig, ameddig a munkaadó nem törleszti adósságát, a megállapított késedelmi kamattal együtt. Ezenkívül azonban az alkalmazottak részesülnek a törvényben elôírt összes többi nyugdíjtípusban, az évi pontszám megállapításánál pedig számításba veszik a teljes hozzájárulási idôszakot, valamint keresetet. A 6 hónapnál kevesebb adóssággal rendelkezô vállalatok alkalmazottai kivétel nélkül részesülnek a törvény nyugdíjazásra vonatkozó elôírásaiban.

A hadiipar úgynevezett vállalaton belüli munkanélküliségen lévô alkalmazottai után a munkaadónak kötelessége továbbra is fizetni a társadalombiztosítási hozzájárulást. A nyugdíjpontszám aránya az országos bruttó átlagfizetés 30–50%-a között alakul majd, oly módon, hogy a rendszer hiányosságai ne érintsék a biztosítottakat túlságosan alacsony pontszám kiszámításával.

Egy másik jelentôs módosulás, hogy a betegszabadság idejére a táppénz az elsô naptól megilleti majd az alkalmazottakat, a munkaadó pedig 7–17 betegszabadság nap kifizetésére köteles, alkalmazottainak számától függôen. A további idôszakot a társadalombiztosítási költségvetésbôl fedezik. A nyugdíjazási életkort pedig fokozatosan növelik azok esetében, akik március 31-e elôtt az elsô munkacsoportban dolgoztak.

A kormány által elfogadott sürgôsségi rendelet 15 és 50 millió lej közötti büntetést állapít meg azoknak a munkaadóknak, akik elmulasztják a költségvetéssel szembeni kötelezettségeik kifizetését. Amennyiben a biztosítási alapba való tartozás meghaladja a három egymás utáni hónapot, a büntetés 50-tôl 100 millió lejig terjedhet, és mindkét esetben külön felszámítják még a késedelmi kamatot is.

Tárgyszerûnek minôsítette lapunknak adott nyilatkozatában Szent-Iványi István, a magyar országgyûlés külügyi bizottságának elnöke azokat a megbeszéléseket, amelyeket az általa vezetett parlamenti küldöttség Bukarestben folytatott. Tegnap a magyar küldöttség a román parlament két házának külügyi bizottságaival találkozott. Az egyórásra tervezett találkozó két és fél óra után ért véget, s fô témája a státustörvény volt. A magyar félnek nagymértékben sikerült feloldania a jogszabály elfogadása után kialakult feszültséget. A tárgyaláson a felek egyetértettek abban, hogy a státustörvénnyel kapcsolatos vitát egymás között kell lefolytatniuk, s le kell mondaniuk a nyilatkozatháborúzásról.

— Milyen megoldások körvonalazódnak a bukaresti tárgyalásokon a státustörvény okán kialakult feszültségek feloldására?

— A végsô mérleget egyelôre nem lehet megvonni. Ma két és fél órán át folytattunk megbeszélést a román külügyi bizottság tagjaival. Ez jelentôs részben a szomszédos országokban élô magyarokról szóló törvénnyel kapcsolatos volt. Pozitívumként szeretném kiemelni, hogy nem érzelmektôl túlfûtött, szélsôséges vita, hanem tárgyszerû, érdemi, kedvezô légkörû párbeszéd folyt. Ennek nagyon örülünk. Értékelhetô, hogy a felelôsség a kétoldalú kapcsolatok jövôjét illetôen mindkét oldalról tapasztalható. Egyetértés alakult ki, hogy a kérdés nemzetközivé tétele egyik ország érdekeinek sem használ, s fôképp nem használ annak a megoldásnak, amelyet elérni szeretnénk. Úgy ítéltük meg, hogy a vitás kérdések megoldása a bilaterális tárgyalásokon, konzultációkon képzelhetô el. Tehát kétoldalú megbeszéléseket kell folytatni, s lehetôleg le kell mondani a megafondiplomáciáról, a nyilatkozatháborúkról, az egymásnak való üzengetésekrôl, mert ezek nem vezetnek jóra. Konkrét eredményekrôl is korai lenne még beszámolni. Vannak pontok, amelyekben nyilvánvaló, hogy egyértelmû véleménykülönbség létezik, ugyanakkor van egy-két félreértésbôl adódó kérdés, s ezek inkább kezelhetôk. A legfontosabbnak azt tartom, hogy keretek között tudjuk tartani ezt a vitát, s ez semmiképpen ne befolyásolja a kétoldalú kapcsolatokat. Egyébként egyetértettünk abban is, hogy a kétoldalú kapcsolatok sokkal fontosabbak és átfogóbbak ennél az egyetlen törvénynél.

— A státustörvényen kívül milyen további témákat érintettek a megbeszélésen?

— Tárgyaltunk az európai uniós együttmûködésrôl, Románia NATO-csatlakozásáról. Jeleztük, hogy ez utóbbi Magyarországnak érdeke, s készen állunk ezt támogatni. Beszéltünk fontos kétoldalú kérdésekrôl, két új határátkelôhely megnyitásáról, a Temesvár–Kikinda vasútvonal helyreállításáról, illetve a Debrecen–Kolozsvár autópálya megépítésének szükségességérôl. Sok olyan kérdés merült fel a tárgyalások során, amelyek rendkívül pozitívak, s amelyek a kétoldalú kapcsolatokra vonatkoznak. Tehát szerencsére nem kizárólag a vitatott jogszabályról tárgyaltunk.

— A státustörvénnyel kapcsolatos feszültségek feloldását tehát további konzultációkkal képzeli el. Milyen keretek között történjenek ezek a konzultációk?

— Részben parlamenti, másrészt pedig kormányzati konzultációkat szorgalmazunk. Jeleztük, hogy a kisebbségügyi vegyes bizottság nagyon régen nem ült össze. Az is lehet egyik kerete a párbeszédnek, de ha szükséges, a megbeszéléseket lehet magasabb szinten is folytatni.

— Létezik erre budapesti akarat?

— Mi most csak a külügyi bizottságok álláspontját tudtuk kialakítani. Mindkét fél egyetértett azonban abban, hogy jó lenne, ha akár magas szintû megbeszélésekre is sor kerülne, de a kisebbségügyi bizottság ülése mindenképpen fontos lenne.

— Van-e remény arra, hogy a konzultációk nyomán a román fél belemenjen valamilyen alkalmazási megoldásba a státustörvényt illetôen?

— Ezt nem merném határozottan állítani, de nem is zárom ki. Nem fogalmazódott meg elzárkózó álláspont. Odáig azonban mindenképpen szeretnék eljutni, hogy a jelenlegi meglehetôsen feszült légkör lecsillapodjon, és a vita tárgyszerûvé váljon. Már az nagy eredmény, hogyha nem éles vitát folytatunk, s nem a kapcsolatok egészét akarjuk megkérdôjelezni, beleértve a kétoldalú szerzôdéseket és az alapszerzôdést, mert ez árt. Megítélésem szerint egyébként nagyobb mértékben árt Romániának, mint nekünk, de Magyarországnak sem érdeke, hogy ilyen vita alakuljon ki közte és egyik szomszédja között.

— Volt-e valamilyen jelentôsége annak a ténynek, hogy a magyar küldöttség vezetôje annak az SZDSZ-nek prominens tagja, amely a parlamentben a törvényt nem szavazta meg?

— Ezt inkább a románok tudnák megítélni. Azt hiszem, ez semmiképpen nem ártott. Az volt a benyomásom — s néhányan ezt nyugtázták is a tárgyalópartnerek közül —, hogy mivel nem vagyok elfogult ebben a kérdésben, érzékelték azt, hogy bennem nagyon erôs a felelôsségérzet a kétoldalú kapcsolatokért, és szeretnék mindent megtenni a feszültségek csillapításáért.

— Másképp fogalmazva, úgy érzi, az Ön által vezetett küldöttségnek sikerült feloldani a feszültséget?

— Ha nem is fogunk mindenben egyetérteni, de sikerül megállítani a feszültség eszkalációját, már nagy sikernek tekinthetjük. Efelé elindultunk, s amit eddig elértünk, biztató. Pénteken a román külügyi államtitkárral és a nemzetvédelmi miniszterrel is találkozunk, s majd azt követôen megvonhatjuk a tárgyalásaink mérlegét.

T. Sz. Z.

[Vissza az Szabadság honlapjához]		[Vissza a HHRF honlapjához]