 |
||
| [Vissza az Szabadság honlapjához] |
[Vissza a HHRF honlapjához] |
2001. május 2.
(XIII. évfolyam, 98. szám)
Hat év várakozás és utánajárás után a györgyfalviak végre megvalósulni látják álmukat: falujukat tegnap ünnepség keretében a gázhálózathoz kötötték. Az eseményen részt vettek mindazok, akik a terv és a munkálatok elôkészítésében vettek részt. A helybéliek szintén nagy számban voltak jelen a számukra rendkívüli esemény megünneplésén.
Elhangzott: a holland református egyház képviselôi nagy segítséget nyújtottak a falunak. A partneri kapcsolat már tíz éve tart a zwollei református gyülekezet és a nyolcvan százalékban reformátusok lakta Györgyfalva között. A kapcsolatot a másfél éve nyugdíjba vonult református lelkész, Antal József alakította ki. A volt lelkipásztor elmondta: az együttmûködés személyes barátsággal kezdôdött több évtizeddel ezelôtt. A forradalom után Györgyfalva és Zwolle város között testvértelepülési kapcsolat jött létre, amely az évek során elmélyült és sok személyes barátság szövôdött. A könnyebb kommunikáció érdekében a faluban angol nyelvkurzusokat szerveztek.
Antal Árpád, a Falufejlesztési Alapítvány ügyintézô igazgatója és a holland testvérgyülekezet helyi képviselôje a Szabadságnak elmondta: a gázbevezetési tervek már 1995-ben megszülettek. A megyei tanács adott valamennyi támogatást, a faluban megalakult a gázbizottság, és háromszáz család iratkozott fel az igénylôk listájára. — A kivitelezés azonban nagyon lassan haladt, és két éve teljesen leállt. Az alapítvány ekkor kérte a testvérgyülekezet segítségét. A romániai településeket segélyezô csoport, — amelynek vezetôje és képviselôje Marian Metselaar asszony — 40 ezer dollárt kapott a holland kormánytól a terv megvalósítására, amelyet további 60 ezer dollárral sikerült kiegészíteni. A hollandok ezzel az összeggel, valamint a tervek kidolgozásával járultak hozzá Györgyfalva korszerûsítéséhez. A terveket Ab Scholten mérnök készítette. — Tavaly márciusban kezdtük meg az elôkészületeket a terv megvalósításához. Szeptemberben felvettem a kapcsolatot az itteni Axa céggel. Idén februárban elintéztük a hivatalos iratokat — mondta Scholten mérnök.
A falu lakosságának családonként 850 dollárral kellett hozzájárulniuk a terv kivitelezéséhez. A helység négyszáz családjából háromszázhuszan vannak a listán — mondta Antal Árpád.
Az ünnepségen részt vett Duca Emil erdôfeleki polgármester, aki arról számolt be, hogy a fôgázcsövet a községközpontból vezették le. A falusiak április elsejétôl 3 km sáncot ástak ki, és lefektették a mûanyag gázvezetéket. További hét kilométer csövet kell lefektetniük, amit augusztusig szeretnének befejezni. Télire már minden család gázzal fûthet — tette hozzá a polgármester.
Az esemény ünnepi hangulatát emelte a felavatás után a Bethlen házban tartott vendéglátás, és az estére beütemezett videofilm vetítés, amely a munkálatokról készült.
A volt szocialista tömb országaiban rossz emlékeket idézô Május 1-je már nem jelent többet egyszerû munkaszüneti napnál. Vannak azonban olyan szervezetek, amelyek messzemenôen igyekeznek kihasználni a pártpropagandára oly alkalmas pillanatot.
— Romániának pontosan olyan nagy szüksége van munkásaira, mint értelmiségére, és tudósaira — jelentette ki Ion Iliescu május 1-jei üzenetében. Az államfô szerint érthetô, de nem elfogadható a munkásosztálynak a jövô miatti félelme, hiszen a modern technológiáknak köszönhetôen a munkások képzettebbekké váltak, jobb körülmények közt élnek, szó sincs arról, hogy egyre kevésbé lenne szükség az emberi munkaerôre. Iliescu felhívta a figyelmet azokra a feltételekre és kötelezettségekre, amelyeket az EU szabott a csatlakozni kívánó Romániának ahhoz, hogy itt is dinamikus, stabil, versenyképes munkaerôpiac jöjjön létre.
Adrian Nãstase szintén az EU-csatlakozás fontosságát ecsetelte, a kormánynak a feketemunka visszaszorítására tervezett törekvéseit, egy olyan környezet létrehozásának szükségességét hangsúlyozva, ahol megbecsülik azokat, akik dolgoznak. "Május 1-je a szociális igazságtételért folytatott küzdelem eredménye, ennek jelentôsége ma új dimenziókat nyer" — mondotta a kormányfô a társadalmi párbeszéd fontosságára szólítva fel.
Hírügynökségi jelentések szerint világszerte ünnepelték — többé-kevésbé békésen — a Munka Világnapját. A szlovák kommunisták Fidel Castrót éltették pozsonyi felvonulásukon. Franciaországban a munkavállalók és az érdekvédelmi szervezeteik képviselôi komoly követeléseket fogalmaztak meg. Csehországban polgári engedetlenségre szólította fel a lakosságot a kommunista párt. Londonban teljes közlekedési káoszt okoztak az antikapitalista, globalizáció-ellenes tüntetések. A berlini rendôrök kedd hajnalban vízágyúkat vetettek be baloldali tüntetôk ellen, akik palackokkal és kövekkel dobálták meg ôket, Kelet-Berlinben ugyanis mintegy hatezer, feltehetôleg szélsôbaloldali szervezetekhez tartozó tüntetô barikádokat emelt és néhányat meg is gyújtott. Moszkvában a szakszervezetek május elsejei felvonulásán részt vett Mihail Gorbacsov volt szovjet elnök, aki a szakszervezetek nem túl nagy létszámú, alig hétezer fôt megmozgató felvonulásán képviselte a szociáldemokrata színeket, támogatásáról biztosítva a szakszervezetek gazdasági követeléseit. Miközben a két koreai állam dolgozói elôször köszönthették közösen a munka nemzetközi ünnepét, addig Ausztráliában a globalizáció ellen tüntetôk összetûztek a rendôrséggel. Kínába a több napos szabadságot kihasználva az emberek az elmúlt évtizedekben megszokott felvonulások helyett utazással töltik a következô napokat.
Románia kész anyagilag is hozzájárulni ahhoz a mintegy 2,5 millió dolláros kiadáshoz, amennyibe Moldova Köztársaságnak az új útlevelek kibocsátása kerül — jelentette ki Adrian Nãstase kormányfô kedden, miután megbeszélést folytatott Vlagyimir Voronyin moldáv államfôvel.
Románia azt szeretné, ha július elsejétôl a moldovai állampolgárok kizárólag útlevéllel utaznának Romániába. Ezt a román vízummentesség elérése érdekében az EU is hangsúlyosan követeli Bukaresttôl. Moldova nem örvend a kilátásba helyezett intézkedésnek, s azzal érvel: nincs elegendô pénze az úti okmányok kibocsátására.
Nãstase kijelentette: A Délkelet-Európai Stabilitási Paktum támogathatná Moldovát e téren, s Románia is hozzájárulna a kiadásokhoz.
Ion Iliescu és Bodo Hombach együtt nyitották meg tegnap a Délkelet-Európai Stabilitási Paktum (DESP) regionális bukaresti irodáját, amelynek élére rendkívüli küldötti minôségben Rãzvan Ungureanu volt külügyi államtitkárt nevezték ki.
Hombach, aki a DESP rendkívülimegbízottja, rámutatott: bár a DESP ez idáig mintegy 360 millió eurót hozott Romániának, igazán a magánbefektetésekben bízik. Ezt várják egyébként a térség lakosai is, vélekedett, akik szeretnék mielôbb a biztos haladás jeleit tapasztalni.
Ion Iliescu kijelentette: a DESP-iroda Bukarestbe helyezése azt mutatja, hogy Hombach Romániában látja szívesen a DESP térségbeli központját.
Kolozsvárra érkezik május 4-én a személyi jövedelmadóról a lakosság széles rétegeit tájékoztatni kívánó karaván. A Media Consulta Deutschland GmbH. német közönségszolgálati és kommunikációs ügynökség segítségével lebonyolítottt akció során május 4-én, pénteken délelôtt 9–-12között a karaván Kolozsváron tartózkodik. Ez alkalommal a karaván standjainál bárki választ kaphat a személyi jövedelemadó bevezetésével kapcsolatos kérdéseire, az adózás különbözô részleteirôl tájékozódhat.
A Babes–Bolyai Tudományegyetem, illetve az Európai Tanulmányok és Vállalkozásszervezés Karának meghívására ma Kolozsváron tartózkodik Emma Nicholson de Winterbourne bárónô, az Európai Parlament tagja.
A bárónô meglátogatja az egyetemet, ahol megbeszélést folytat Andrei Marga rektorral, és részt vesz az egyetem Aula Magna termében az AEGEE Europe által szervezett "Határok nélküli Európa" Konferencia plenáris ülésén.
A tervek szerint Emma Nicholson kedden este, lapzárta után érkezett városunk repterére, ahol Vasile Soporan prefektus és Gratian Serban megyei tanácselnök fogadta.
Egy lejes kártérítést követel Kincses Elôd a román államtól abban a perben, amelyet a strasbourgi Európai Emberjogi Bíróságon azért indított, mert a marosvásárhelyi bíróság és az ítélôtábla kettôs állampolgársága okán megakadályozták abban, hogy a parlamenti választásokon részt vehessen.
Kincses kijelentette: azt szeretné bebizonyítani egyfelôl, hogy a román választási törvény alkotmányellenes, és elôírásai legalább öt nemzetközi jogszabállyal is ellentétesek. Másfelôl Kincses azt is sérelmezi, hogy Ilie Ilascunak és Leonida Larinak kettôs állampolgárságuk miatt nem tiltották meg a jelölését, miközben diszkriminatív módon, Dinu Zamfirescunak és neki nem tették ugyanezt lehetôvé.
Ezért azt szeretné, ha az Alkotmánybíróság megvizsgálná az ügyet, és megállapítaná: a választási törvény valóban ellentmond az alaptörvénynek és a nemzetközi jogi normáknak. Kincses Elôd azzal is érvel, hogy esetében a bíróság rosszhiszemûen nem vette figyelembe azt, hogy ô 2000. október 18-án, egy a magyar államelnökhöz intézett kérvényben lemondott magyar állampolgárságáról.
KOLOZSVÁRI NÉPFÔISKOLA
DR. GAAL GYÖRGY: KOLOZSVÁR — MILLENNIUMI KALAUZ címû könyvét Dávid Gyula, a Polis Könyvkiadó vezetôje mutatja be május 2-án, szerdán du. 5 órakor a Györkös-Mányi Albert-emlékházban (Majális/Republicii 5.), az EMKE szervezte Kolozsvári Népfôiskola összejövetelén. Erdélyi költôk és írók Kolozsvárhoz kapcsolódó mûveibôl Albert Júlia, a kolozsvári Állami Magyar Színház mûvésze ad elô. Szeretettel várják az érdeklôdôket.
POLITIKAI ELLENÁLLÁS A NYOLCVANAS ÉVEKBEN címmel szervez megbeszélést a csíkszeredai Pro Demokrácia Egyesület május 2-án, 11 órakor a Heltai-alapítvány Mikó/Clinicilor utca 18. szám alatti székházában.
AZ EME MÛSZAKI TUDOMÁNYOK SZAKOSZTÁLYA május 2-án, szerdán du. 6 órai kezdettel tartja évi közgyûlését a Tamás András/Ion Ghica u. 12. szám alatti székházban.
HAGYOMÁNYOS NÉPDALVERSENYRE KERÜL SOR május 16-án, du. 4 órától a Brassai-líceumban, a Brassai-hét keretén belül. Szeretettel várják minden iskola népdalkedvelô tanulóit.
RICHARD RORTY PROFESSZOR, a modern filozófia kimagasló személyisége tart elôadást május 3-án, 18 órakor az Európa-tanulmányok karon (E. de Martonne 1., I. em.). Május 4-én, 11 órakor Richard Rorty professzort, a Stanford Egyetem tanárát a Babes–Bolyai Tudományegyetem díszdoktorává avatják a Farkas utcai központi épület aula magnájában.
A KÁRPÁTOK EMLÉKEZETE címmel Jean Cuisenier etnográfus, az Etnologie Francaise folyóirat igazgatója mutatja be 2000-ben a Plon Kiadónál megjelent kötetét május 3-án, du. 3 órakor a bölcsészkar Popovici Termében.
Adóbevallási emlékeztetô
2001. május 31. a tavalyi globális jövedelemadó-bevallás benyújtásának határideje. A kitöltött nyomtatványokat a kolozsvári pénzügyi hivatalhoz munkanapokon 7.30 és 9 óra között lehet leadni. Most még nincs zsúfoltság. De minden bizonnyal lesz.
— Mi történne, ha rövid idôre fölcserélnék Kolozsvár és Bukarest polgármestereit?
— Nálunk felszámolnák a kóborkutyákat, ott pedig szobrot emelnének az ismeretlen kóborkutyamegmentônek.
Ádám bácsi, búcsúzunk!
Búcsúzik az általad olyannyira szeretett, kényeztetett és alakított erdélyi épített környezet, történelmi és modernebb városaival, utcáival, épületeivel, lakó- és ipartelepeivel, útjaival, állomásaival. Búcsúzik a Transylvania Trust, helyreállított vagy felújításban levô mûemlékeivel, sok, nagyon sok, hátrahagyott, még megoldásra váró feladatával, szomorú munkatársaival.
Valahányszor találkoztunk, mindig azt éreztük, kicsit szemrehányóan néztél ránk, számon kérve — tudatosan vagy ösztönösen — rendszerteremtô munkánk mellett tagadhatatlanul felületesebb szakmai tevékenységünket; aztán néhány pillanat múlva felengedtél, mintegy megbocsátottál, és mondtad, mondtad — ömlött belôled a szó, magyaráztad ötletes-káprázatos megoldásaidat, érveltél mellettük és nemegyszer ellenük, akartad, hogy bepillanthassunk azokba a szakmai mélységekbe, melyekbe gyakran alászálltál, mikor az éppen soros gyöngyszemedet alkottad! Valószínûleg kételyeidet is meg akartad ilyenkor osztani: a teremtô ember, a kreatív szellem bizonytalansága, szakmai alázata ott lebegett körülötted!
És közben nap mint nap oldottad meg azokat a feladatokat, melyekkel a gyakorló mérnöknek szembe kell néznie. Mennyit? Sok ezret, sok tízezret, ki tarthatta számon ôket! Csodálatos volt, ahogyan elmédnek egy felvillanásával szinte már meg is kaptad a legjobb megoldást — azt aztán nagy türelemmel, pontosan, az utolsó szegig végiggondoltad; és haladéktalanul cselekedtél.
Halálod elôtt két órával még ugyanezt tetted. Láttad, tudtad, temérdek munka van még hátra: nem kis feladat megcsúfolt épített örökségünket kellemes épített környezetté tenni. Úgy távoztál, hogy asztalodon a bonchidai Bánffy-kastély és a kolozsvári Unitárius Kollégium felújításának tervei készültek.
Igazi alkotó voltál és igazi szakfelügyelô. Ez a két dolog nagyon ritkán fér meg egy emberben: az igazi alkotókban éppen, mert nem figyelnek tulajdonképpen csak saját gondolataikra, nem mélyednek el igazán mások munkájában. És fordítva: aki alaposan bele tud bújni a más bôrébe, nem tud szabadulni belôle, és az igazi alkotás, önmaga kiteljesítése, ilyenkor rendszerint elmarad! Te kivétel voltál, Ádám bácsi, az az ember, aki határozott egyéniséggel rendelkezett, ugyanakkor mély alázattal viszonyult mások munkájához! Valószínûleg ennek volt köszönhetô, hogy nemcsak új épületek esetében, de az épület-rehabilitáció terén is rendkívülit alkottál; be tudtál illeszkedni a mások teremtette világba: alázattal, szerényen, mert hogy ez Neked természetes volt!
Tenyérnyi helyen meg tudtál férni, láttuk, utolsó éveidben alkotásaid egy zsebkendônyi asztal mellett születtek, a nappali szobátok sarkában, unokáktól hangos családi élet kellôs közepén és mégis körülhatárolva szépen, pontosan. Jegyeztél mindent, gyöngybetûiddel rendszeresen, precízen, szinte sohasem tévedve! Talán mindenekelôtt ez volt csodálatra méltó: ahogyan megosztottad magad a család, a munka, a barátok és a munkatársak között. Fix pont, követendô példa voltál mindannyiunk számára. És ahogyan a Nálad szinte emberöltôvel fiatalabbak munkáját értékelted, javítgattad! Mindnyájunk Ádám bácsija voltál, mindnyájan szerettünk.
Nagy szakmai hozzáértéssel végzett munkádra fölöttébb szükség volt mindig, mindenhol. Számunkra, akikkel utolsó munkás éveidet osztottad meg, létkérdés voltál, nélküled alig sikerült volna arra a nagyon igényes minôségi szintre jutnunk, amely nemcsak az általad tervezett, vagy ellenôrzött, de — reméljük — minden munkánkat jellemez!
Köszönjük, Ádám bácsi! Biztos, fölényes és alázatos szakmai tudásodra, alapos, már-már tökéletes munkádra, tisztességes és mindenekfelett meleg emberségedre mindig emlékezni fog
a Transylvania Trust munkaközössége
Atlantisz harangoz címmel, a kolozsvári Unitárius Kollégium, a Promod Kft. — Phoenix könyvesbolt és az Unikornis könyv- és lapterjesztô Kft. szervezésében, a Ma gyarok Világszövetsége védnöksége alatt országos szavalóversenyre került sor április 27–28-án az Unitárius Kollégium, illetve a Brassai Sámuel Elméleti Líceum dísztermében.
Az ország minden sarkából összesereglett versenyzôk két korcsoportban, a. szombati nap folyamán mérettettek meg. Sem a mûsorvezetô Solymosi Zsolt unitárius vallástanárnak, sem a zsûri tagjainak — László Gerô színmûvésznek, Orbán Gyöngyi egyetemi tanárnak, Csutak Réka, Laczkó Róbert, Sebesi Karen Attila színmûvészeknek és Oláh József lelkipásztornak nem volt könnyû dolga, de estére végül csak megszületett a díjazottak névsora. A IX–X. osztályos versenyzôk kategóriájában nem osztották ki az elsô díjat; a második díjat Geréb Erzsébet székelyudvarhelyi, a harmadikat pedig Laczkó Attila gyergyószentmiklósi diák kapta. A XI–XII-esek korcsoportjában Fazakas Ilona székelykeresztúri diák vitte el a pálmát. A két második díjon kolozsvári diákok osztoztak: Rácz Norbert (Unitárius Kollégium) és László Lilla (Báthory); a harmadik a nagyváradi Belce Tímea lett.
A szavalóverseny következô szakaszára Magyarországon kerül majd sor.
A rendezvénynek különös hangulatot kölcsönzött a Szilágyi Domokosról készült, 1975–76-os riportfilm, majd az ezt követô beszélgetés, amelynek irányítói Nagy Mária és Mózes Attila voltak.
A filmharmonikusok április 27-i hangversenyének mûsorát a szimfonikus dzsessz jegyében Friedrich Gulda, Leonard Bernstein és George Gershwin — a szimfonikus dzsessz atyjának — mûveibôl állították össze.
Friedrich Gulda, aki amellett, hogy a zongorairodalom klasszikusainak elhivatott elôadója volt, hangversenyein, igazi excentrikus mûvészként, rendszerint improvizált a közönség által megadott témákra, és mûsora második részét a dzsessznek szentelte. Zeneszerzôként e koncerten ismerkedtünk meg vele Marin Cazacu csellómûvész közremûködésével, aki Gulda Gordonkaversenyét mutatta be. A négytételes mû középsô része nagy virtuozitást megkövetelô szóló-kádencia, amelyben a mûvész, temperamentumának megfelelôen, improvizálhat is.
Az 1980-ban írott Csellóverseny melódiadús muzsika, második tételében dzsesszrészletek mellett klasszikus hangzást, bécsi ländert találunk, de attól sem riad vissza a szerzô, hogy a fináléban cirkuszi zenét foglaljon mûvébe, amelynek eredeti hangszerelésében fúvós- és ütôegyüttes, valamint gitár (ami kevésbé hallatszik) és szólónagybôgô szerepel. Mindez kellemes, szórakoztató egyéni mûvel gazdagítja a hangszer nem túlságosan nagy repertoárját.
Marin Cazacu, a fôvárosi zenei egyetem professzora, városunk gyakori, és tegyük hozzá, szívesen látott vendége, kellô virtuozitással, fényes csellóhanggal játszotta Gulda mûvét — utolsó tétele egy részletét a közönség tapsaira megismételte.
Leonard Bernstein legnépszerûbb musicalje, a West Side Storyból összeállított szvit tételei megszakítás nékül hangzanak el, rendkívül színes hangszerelésben. A jól ismert Cha-Cha, a Maria, a Mambo stb. részleteiben szerencsésen váltakoznak az ellenséges bandákat ábrázoló részletek az érzelmessel, befejezése pedig a musical tragikus végét idézi. Ebben a zenében rendôrsíptól a dobok valóságos orgiájáig benne van a XX. századvég minden jellegzetes hangzása.
Romeo Rîmbu, az est karmestere, jelenleg a nagyváradi és ploiesti-i Filharmónia állandó dirigense, oboistaként számos sekerrel dicsekedhet — mert így kezdte pályáját —, de karmesterként is számos országban lépett már fel. Az elôadott mûveket jó tempóérzékkel, világos vonalvezetéssel dirigálta, mindezt a jó ízlés határain belül.
A mûsorzáró Gershwin-mû, az Egy amerikai Párizsbant a szerzô 1926-i párizsi utazása inspirálta. Gershwin a "fény városában" az impresszionizmus olyan nagy zeneszerzôivel ismerkedett meg, mint Ravel, Sztravinszkij, Prokofjev és Poulenc, és ez rányomja bélyegét mûve egyes részleteire. Az Egy amerikai Párizsban az utca zajától, a taxik tülkölésétôl napsütötte Szajna-parti sétán vezeti végig a hallgatót a Rhapsody in Bluehoz hasonló stílusban.
Trombiták, kürtök remek produkciója mellett az együttes hangulatos, vidám estével ajándékozta meg a hallgatóságot, amelynek lelkes tapsait két ugyancsak dzsesszráadással köszönte meg a Romeo Rîmbu vezényelte zenekar.
Április 26-án a zeneakadémia stúdiótermében rendkívüli hangversenyt tartott a Brazíliából, testvérvárosunkból, S ã o Paulóból hozzánk látogatott mûvész testvérpár: Jo ã o Carlos Martins és José Eduardo Martins. Habár a zongoraest szervezési hibák miatt közel egyórás késéssel kezdôdött, a két mûvész elôadása kárpótolta a már türelmetlenné vált közönséget. A mûsor elsô felében José Eduardo Martins klasszikus brazil szerzôk mûveit szólaltatta meg. Brazília Iribere Étude de Concert címû mûvében C. Ph. E. Bach zenéjébôl inspirálódva, a barokk és rokokó elemeket virtuóz módon dolgozta fel, amit a zongoramûvész ragyogó technikával, csillogóan, kellemes hangszínváltásokkal oldott meg. Henrique Oswald Valse-Caprice címû nosztalgikus hangulatú keringôjében egy lassúbb, szomorkásabb és egy határozottabb, táncosabb, szenvedélyes feszültséget hordozó keringô épült rá a brazil hangzásvilágra, amelyet a mûvész páratlan érzékenységgel adott elô. Gilberto Mendes Mozartot idézte háromtételes Szonatinájában, amelyben az egyszerûség, a játékosság, a mozarti könnyedség modern köntösben, brazil táncritmusokkal és finom dzsesszhatásokkal fûszerezve szólalt meg. Camarago Guarnieri Dança Negraja szintén dzsesszhatásokkal tarkított, megkapó mû, amelyben az elôadómûvész jó humorérzéke, változatos színskálája váltotta ki a közönség tetszését. Júlio Medaglia Zé Eduardo Arpeggiando no Ch ô ro címû futam-etûdje, és a Paolo Gandim Lacerdesca, filmzenének is beillô virtuóz és lágy táncritmusok kontrasztján alapuló etûdje technikai biztonsággal szólalt meg. A két Heitor Villa Lobos-mûben érezhettük igazán, hogy José Eduoardo Martins mennyire a hangszínek és hangulatok mestere: hallhattunk energikus, határozott fortékat, egy szomorú valcer drámai és nosztalgikus, népi ízû, bensôséges lejtését, jó technikával megoldott, könnyedséggel megszólaltatott, vad szenvedélyeket rejtô tüzes táncritmusokat. Elôadását hallgatva egy rendkívül érzékeny, komplex mûvészegyéniséget ismerhettünk meg, sajnos, máig sem értem, hogy a mûsorlapon miért csak az egyébként szintén rendkívül tehetséges Jo ã o Carlos Martins mûvészi érdemeit sorolták fel, meg sem említve testvérének mûvészi múltját.
Az est fénypontja Ravel bal kezére írt Zongoraversenye volt, amelyben a technikailag nagyon nehéz, bravúros szólórészt Jo ã o Carlos Martins, a zenekari átiratot José Eduard játszotta. A szólista ragyogó balkéztechnikájával és magabiztos, férfiasan energikus tónusával vívta ki a közönség tetszését. Az elôadás mûvészi értékét, a technikai bravúr mellett, a kitûnô "testvéri" párbeszéd, a jó tempóváltások, a gazdag színskála, a szuggesztív erô fokozta.
Nincs mese, a bajnokok mindig találkoznak. No nem a Hagi búcsúzása körül támadt határtalan lihegésre, az össznemzetivé duzzasztott vircsaftra gondolok — bár lenne egy-két ajánlatom ennél sokkal célszerûbb és fontosabb nemzeti összefogásra.
Ehelyett elmondom inkább azt, hogy sétálunk az egyre szûkülô Keleti Parkban, ahol lassan csak az nem szakít ki és kerít be területeket, aki nem akar. Viszont itt találkoznak — jöttem rá — a közvélemény-kutatás faragta bajnokok. Mármint bizalmunk bajnokai. A katonaság és az államilag egyetlen számontartott egyház. Tény, a katonaság már a park elôtt birtokosnak számított ôrtornyaival, szögesdrótjaival; a másik bajnok újabb idôk hódítója, méghozzá egyáltalán nem is szégyenlôs kanyarítással.
Most már megnôttek a fák, árnyék is van alattuk, a közeli negyedeknek pedig egyre több szükségük lenne erre a zöldnek nevezhetô oxigéngyárra. Valószínûleg ez inspirálta a grizsuliu városvezetést arra, hogy — a jó hazai szokást betartva, kigondolja: — itt az ideje felszámolásának!
A parkosztásban bizalmunk bajnokai mindenképpen elônyt élveztek. Az is igaz, hogy a hadsereg a maga parkelôttiségében mohóbb is lehetett volna, minthogy 1989 decemberében és utána kiderült, hogy velünk volt, tehát ehhez fogható igénnyel is felléphetett volna, de még a lóversenypályát is saját területébôl szelte le, s csak tavaly-tavalyelôtt jött rá, hogy emellé legelônek használható árnyas lófuttató is dukál! Ki is kanyarította magának a Keleti Park legszebb részét, és ami biztos, biztos, szögesdrótkerítéssel lágeresítette is. Feltehetôen azért csak ennyit, mert a többit a park pázsitján gyakorlatozó bajtársaik olyannyira föltúrták lövészárkaikkal, mintha a harmadik világháború száguldott volna itt végig.
Ha a kisajátított egyházi birtokot is ide veszük, már szinte meg se kell kérdezni, vajon mi marad nekünk a parkból. Bizalmunk egyháza jó magas betonkerítéssel tisztázta a birtokviszonyt, miután csicsás templomot rittyentett ide a domb élére, melléje pedig temetôt is nyitott, ráadásnak a hosszan elnyúló sétányt is átvarázsolta híveinek. De a vasárnapi mise ettôl nem marad kerítésen belül, hiszen hangszórójuk hangja bepásztázza a park megmaradt részét is, amelybôl egyik vasárnap ez a mondat dörömbölt be a fülünkbe: "A román hadsereg önvédelmi hadsereg, sohasem viselt hódító háborút idegen területekért". A többit szerencsénkre elnyelte a kartingok durrogása, de közben mi is távolabb léptünk a történelmi lecke forrásától. Még most sem azon ámulok, hogyan is került a hadsereg csizmája a miseasztalra, inkább az foglalkoztat, hogy a mondat igazságtartalma — enyhén szólva — megkérdôjelezhetô. Persze, a hangszóróból hangzó — nyugodt lelkiismerettel általánosítható — történelmi feledékenység az égvilágon semmit sem változtat a Keleti Park áldatlan helyzetén. De a történelmen sem.
Már csak azért sem, mert 1989 elôtt is volt a városnak "okos" vezetôsége, ugyanis még jóformán pelyhedzni sem kezdett a park álla, akadt olyan (mert mindig akad!), aki tûrhetetlennek tartotta az itteni területpazarlást és fôleg az unalmas csöndet, s legott gondoskodtak róla, és ide telepítették a kartingpályát. Az nem zavarhatta az akkori városvezetést sem, hogy a park jó nagy részén ki kellett irtani a különben gonddal, ízléssel és rengeteg munkával (no meg pénzzel!) ültetett és akkorra fölcseperedett fákat. No, de semmi sem örök. A mostani városvezetés a kartingpálya gordiuszi csomóját metszette ketté: egy kicsi (ügyes) kartingra (amelyet nem szögesdróttal, jóval "ízlésesebb", kiselejtezett autóabroncsokból és rozsdás dróttákolmányból font micsodával kerítették körül; a többi megmaradt sofôriskolai gyakorlótérnek. Nem kétséges, ezek együtt kitûnôen javítják a parki levegô minôségét és csendjét.
Mostanában újabb, bizalmi bajnokságra törô készül honfoglalásra. A két futballpályát, meg a sofôriskolák hajdani vizsgaterét fúrták körül lyukakkal — bizonyára ugyancsak lágerszép szögesdrót kerítésnek. Ezt a Közszállítási Vállalat szeli ki magának — tudtuk meg egy, a lyukakban kaparászó munkástól. (Azóta már jórészt helyükre kerültek az égig érô vascsô oszlopok!)
És a park?
Bizonyára az is megmarad — emlékeinkben feltétlenül.
Szóval most még sétálunk a Keleti Parkban. Egyelôre nincs teljesen körülkerítve, tehát lehet. Benzingôzben ugyan és motorzúgásban, szemétdombok között, kerítéstôl kerítésig, szögesdróttól szögesdrótig, a kartingpálya kacskaringóin, átvágva a kutyasétáltatók, kutyaidomárok csoportjain és területén. Tudjuk, hogy hamarosan még több kerítés állja el az utunkat, hát — jobb híján — illô szeretettel gondolunk városunk egyedülállóan remek vezetôire (akik úgy osztogatják a Keleti Parkot, mint a vajaskenyeret rokonaiknak), akik ha javítani, építeni nem is, de rombolni, értékeket elfecsérelni, életünket megnehezíteni annál jobban tudnak.
Bizony — Ion Iliescu elnök úrtól eltérôen — csalódtam Günter Verheugen úr országunkban nemrég tett látogatásában, pontosabban az ott elhangzottak egyike-másikában. Csalódtam, mint a Duna-régió egyik — igencsak érintett — országának a polgára, de romániai magyarként is. Ha mégis méltányolok valamit Günter Verheugen úrban, ez szókimondó ôszintesége. Mert annyi euroatlanti hitegetés után ez is valami.
Nem tudom, emlékeznek-e Tisztelt Olvasóim, hogy amikor a Jugoszláviát sújtó katonai lépések — magyarán bombázások — következtében hajózhatatlanná vált a Duna, az újvidéki híd vízberoppantása következtében, nemcsak Jugoszlávia népe szisszent fel erre, hanem általában a Duna menti országok állampolgárai is. X vagy Y érdemes, három- vagy négycsillagos amerikai tábornok gesztusa nyomán ugyanis, amellyel a kérdéses hidat jelölte meg katonai célpontként Jugoszlávia térképén — nemcsak a koszovói albánok ellen irtóhadjáratot folytató jugoszláv hatalmat érte érzékeny csapás, hanem minden Duna menti országot, amelynek kereskedelmi hajói addig háborítatlanul járhatták a Dunát. Romániát is sokmillió dollárra rúgó kár érte ezzel, akárcsak Ausztriát, Bulgáriát, Magyarországot, Németországot, Szlovákiát, de Ukrajnát is. Rögtön a Jugoszlávia ellen vívott (a koszovói albánok fizikai létét megmentô ) háború után kemény, bár a napok-hetek múlásával egyre lágyuló ígéretek hangzottak el, hogy Romániát és a többi kárvallott Duna menti országot — kártalanítani fogják, a hajózás kiesésével szenvedett veszteségek miatt. Csak egy kis türelem. Nos, részünkrôl a türelem példás volt, mindaddig, amíg Günter Verheugen úr Bukarestben ôszintén meg nem mondta: Márpedig kártérítést senki se kap. Ejnye-ejnye Günter bácsi — gondoltam a hír hallatán —, hát csak eddig tartanak a mûvelt Nyugat diadalmámorban tett ígéretei? Hiszen a veszteség, ami az újvidéki híd lebombázásával bennünket (is) ért, túlságosan nagy ahhoz, semhogy a délkelet-európai országok csak úgy rálegyinthetnének. A második világháborút követôen a tönkretett, lebombázott Európát a Marshall-terv szerint folyósított amerikai Marshall-segély állította talpra gazdaságilag. A világméretû kommunista gazdasági és társadalomátalakítási kísérlettel gazdasági tönk szélére jutott délkelet-európai államok már semmiféle Marshall-segélyt nem kaptak a rendszerváltás után. Valamennyi közül talán éppen Romániát taszította legmélyebbre a leginkább dogmatikusan alkalmazott, eszement gazdaságpolitika. Ezért, talán valamennyi úgynevezett volt "szocialista ország" közül Romániának kellett a legmélyebbrôl elindulnia. A talpraálláshoz filléres segélyeket kaptunk ugyan, de fôként jótanácsokkal, kötelezônek tekinthetô elôírásokkal segítettek bennünket arra nézve, miként kell újabb meg újabb adókkal, árdrágításokkal csökkenteni az ország lakossága túlnyomó többségének az amúgyis nyomorszintû jövedelmeit (amelyekért — átszámítva — a jobbmódú európai országokban nem is fizetnének adót). És mindezt az EU-csatlakozás perspektívájában. Nos, ezek után Günter Verheugen EU-megbízott jóvoltából megtudjuk, hogy egy amerikai tábornok felelôtlen akciójának (mert az újvidéki hidak lerombolása az volt) a levét is velünk itatják meg.
Hát ilyen vonatkozásban csalódtam Günter Verheugen úrban — Románia állampolgáraként. Romániai magyarként?
Látogatása végén az elôkelô vendég különbözô hazai parlamenti frakciók kérdéseire is válaszolt. Az RMDSZ részérôl Márton Árpád képviselô úr kérdezte meg, vajon az egyházi javak visszaszolgáltatása feltétele-e Románia EU-tagságának? A válasz (számomra) megdöbbentô volt: a kérdés nem tartozik az Európai Unió érdeklôdési körébe.
Úgy egyébként Günter Verheugen megveregette kormányunk vállát: Jó úton van, csak így tovább, bár ha lehet még jobban, még többet és (tesszük mi hozzá) ha az egyre mélyebb nyomorba süllyedô tömegek már nem bírnák tovább az Európai Unió féltô gondoskodását — akkor meg lehet vigasztalni ôket azzal, hogy egyet se kell a kisebbségi történelmi egyházak javainak a visszaadásával foglalkozni, hiszen az Európai Unió egyetlen (reális) kisebbségi gondot lát — és ismer el — Romániában, de az egész földrészen: a romákét.
Wedekind, múltszázadi német drámaírónak van egy ilyen mûve, amely arról szól, hogy a helyes, céltudatos nevelés, fölvilágosítás híján, sok fiatal nem tud mit kezdeni ébredô testével, ezért a saját kezével kioltja az életét. Furcsa módon ez a dráma jutott eszembe mostanában, amikor viszont mi, zöldségeskertek tulajdonosai, szinte képtelenek vagyunk kiszámítani az idôjárás szeszélyeit, és ki-be hordozgatjuk palántanevelô ládácskáinkat, mint kutya a kölykeit, ahogy mondani szokták; no de beszéljünk elôbb a természet örök titkáról, a megújulás misztériumáról, és a magvetôk sosem múló nyugtalanságáról.
Ezekben a hetekben hajnaltájt néha arra ébredtem meg, hogy valami sejtelmesen szitál, szóródik körülöttem. Mihelyt azonban mozdulatlanná dermedtem a takaró alatt, hogy tisztábban kiszûrjem a zajt, minden elcsöndesült, és a képzelminek tûnô hangok helyett orgonaillat árasztotta el a szobámat a nyitott ablakon át.
Már nyúltam volna az éjjelilámpa kapcsolója felé, de a szétáradó fénynél is hamarabb világossá gyúlt bennem, és a pizsamakabátom felsô zsebét kezdtem tapogatni, ahol két-három kis tasak rejtôzött: a murok, a petrezselyem meg a hónapos retek parányi magjai pörögtek, zörögtek és nyugtalankodtak a papír száraz falai között, ezer és ezer átváltozásra váró, megújhodást áhító, szemmel alig látható magjai egy új életnek, amelyek olykor mintha a feltámadást is hirdetnék...
A fogaim közé vettem néhányat, és lassan szétôrölve ízlelgetni kezdtem a most már soha többé ki nem teljesedô szép alakzatok íz- és illatígéretét, és errôl az igézetrôl eszembe jutott, hogy az elmúlt napokban mily aggódón álltam meg a kert közepén és pillantottam fel az égre.
Mert az ember mindig aggódott és reménykedett, ha az idôjárást szemlélve a termés kilátásait mérlegelte. Hiszen már a természeti népek sorsa is ettôl függôtt: ha a karibuk a kanadai indiánok vadászterületét elkerülték, ha az aszályos évek a Nílus termékenyítô áradását megakadályozták, ha a cecelégy a kelet-afrikai nyájakat elpusztította, ha a szibériai iramszarvas a legtávolabbi északra húzódott, ha a forróság a busmanok vadon termô dinnyéit kiégette, ha Ausztráliában a bunya-bunya gyümölcse a tûz martaléka lett, a legkétségbeejtôbb ínség látogatta meg ezeket a népeket. És bár idôközben az emberiség megtanulta, hogyan kell a talaj tervszerû megmûvelésével a szaporodó népcsoportok megélhetését biztosítani; a mi élelmiszer-beszerzésünk is javarészt ugyanazokon az elveken alapulnak, mint az ôskori népeké: mi is ugyanazokra a növényi anyagokra vagyunk utalva, mint ôsapáink, akár csak évezredekkel ezelôtt, az emberi gazdálkodás alapja ma is a földmûvelés és az állattartás. Így hát a XX. század emberének tápláléka is az idôjárás szeszélyétôl, kegyességétôl függ, hiszen az öntözéses módszer nem hárít el mindent, fôként ha másutt is elhanyagolják a mûködtetését, mint nálunk...
Épp emiatt nyugtalan a magvetô még álmában is, s tûnik eléje a remény üde kertje mellett a kiégett vetés. Az elvetett magok sorsa azonban nemcsak a magasságok, hanem a mélységek függvénye is, a tudósok már rég föltartott ujjal figyelmeztettek, hogy a magunk világának kicsinyített mása csöppet sem egyszerûbb a világmindenségnél, s néhány ujjnyira a talaj alatt annyi titok rejtôzik, mint a végtelen csillagutakon. És hányféle veszély leselkedik a csillagtökre és a brüsszeli káposztára, a kígyóuborkára meg a Juliska-paszulyra; egy elszaporodott lóféreg-család nagyobb pusztítást végez a jégverésnél is a zöldségágyásokban! És a ma napirendre került üvegházhatásról nem is szóltam, amely ordító igazságként bizonyítja, hogy az önzô pénzhajhászás emberei azt sem bánják, ha elpusztul a világ, csak szabadon füstöljenek az óriási gyárak óriási kéményei továbbra is, akár száz tudós érvei ellenére is...
Efféléken tûnôdtem hajnalban a zizegô magok közelében, s aggodalmam néhány ágyásról szétterjedve lassan már százezer hektárok fölött lebegett, minden magvetô nyugtalanságában osztoztam, de késôbb, öltözködés közben már visszazuhantam a magam gondjai közé, és azon bosszankodtam, hogy magvetés után is mily makacsul hozzám szegôdnek a magok. Ott zörögtek a kézirataim lapjai között, a gyufazsebemben meg az irattárcámban, a táskám alján meg a szappantartóban; s még a cipômben is találtam egy gyönyörû babszemet, amelyet a nép Jeruzsálem gyöngyének nevez.
Ennyi felfedezés után nem csoda, hogy aznap az üzletben aprópénz helyett két tökmagot tettem ki a pénztárosnô elé; bár meg kell mondanom, ha besöpri, én jártam volna rosszul, mivel igen értékes, ritka magok voltak...
l Végre gyôzelmet aratott a nôi élvonalban az U-Ursus, 26–25 (13–15) arányban nyert a Bukaresti Rapid ellen. A pénteki edzôcsere (Gheorghe Covaciu helyett Gheorghe Mãrgineanu — a Kolozs megyei TST igazgatója, aki négy évvel ezelôtt vezette még a csapatot), valamint a sörgyár és az egyetemi sportklub közös értekezlete a játékosokkal úgy tûnik jó hatással volt. A helybelieknél Grecu hálóôr remekelt, fôleg a második félidôben, rajta kívül a hosszú sérülésbôl felépült Urcan emlékeztetett a régi formájára, de a fiatal Vlad teljesítménye is kiemelkedô. Szünet után javultak fel a fôiskolások, végül pedig drámai hajrában nyertek.
A nôi Nemzeti Liga 17. fordulójának többi eredménye: Zilah–Nagybánya 36–17, Fibrex–Déva 32–28, Antilopa–Galac 25–28, Jászvásár–Konstanca 17–31 és Oltchim–Brassó 28–22. A sorrend: 1. Zilah 48, 2. Oltchim 47, 3. Fibrex 39, 4. Rapid 38, 5. Déva 36, 6. Konstanca 34, 7. Galac 31, 8. U-Ursus 28, 9. Brassó 27, 10. Jászvásár 26, 11. Antilopa 25, 12. Nagybánya 24 pont.
l Florean négy hetest hárított, de nem csak az ô jeles teljesítménye kellett a férfi bajnokság legutóbbi fordulójában elért sikerhez: Kolozsvári U-Nehézgépgyár-Agressione–Buk. Dinamó 23–18 (11–7). Az alig 10 játékossal Kolozsvárra érkezô fôvárosi csapat (Fortuneanut, Voicát és Olarut letiltotta a szakszövetség, ugyanis két héttel ezelôtt Konstancán sportszerûtlenül viselkedtek). A kolozsváriak az elsô perctôl vezettek, a kapuson kívül az átlövôsök (Baciu, Boancã és Burcã), valamint a beállós Dãncilã nyújtott átlagon felülit.
A vetélkedô 25. fordulójának többi eredménye: Bákó–Pitesti 24–29, Galac–Brassói Dinamó 30–20, Konstanca–Temesvár 20–13, Buk. Steaua–Nagyvárad 39–23 és Fibrex–Nagybánya 29–25. A sorrend: 1. Steaua 73, 2. Fibrex 67, 3. Buk. Dinamó 58, 4. Galac 55, 5. Konstanca 54, 6. Nagybánya 53, 7. Pitesti 50, 8. Kolozsvár 48, 9. Temesvár 42, 10. Brassói Dinamó 42, 11. Nagyvárad 34, 12. Bákó 27 pont. A következô fordulóban ismét otthonukban szerepelnek a kolozsváriak, ellenfelük május 6-án vasárnap a Temesvári Politechnika.
l A férfi elsô osztály Nyugati-csoportjában a szombati forduló eredményei: Nagyszebeni HSK–Kolozsvári Armãtura 27–31, Nagybányai Phoenix–Aradi U-Maros 21–28, Resicabányai MSC–Fogarasi Nitramónia 10–0 (játék nélkül — a vendégek nem jelentek meg). Az élcsoport: 1. Armãtura 36 pont (13 mérkôzésbôl), 2. Arad 33 (13), 3. Tg. Jiu 32 (12). E hét végén az Armãtura a resicabányaiakat látja vendégül.
A Szuperliga elsô, nagyváradi rájátszása folytatásában a Buk. Rapid fölénye még jobban kidomborodott, most már karnyújtásnyira van a bajnoki címtôl, minden rangadót megnyert — így 6 pontos elônyre tett szert közvetlen üldözôjével szemben. Az Ovidiu Pocol irányította kolozsvári együttes a bukaresti egyetemisták felett aratott sikerrel bebizonyította, hogy lelkesedéssel lehet pótolni a megfelelô felkészülési lehetôség hiányát (szinte felesleges megemlíteni, hogy Kolozsvárott hat éve már nem mûködik fedett uszoda). A játékvezetés ezúttal nem adott okot a megelégedésre, örvendetes viszont, hogy a kolozsvári Radu Timoc–Radu Ne-chita páros a legnehezebb rangadókat közmegelédesre vezette. Az eddig nem közölt eredmények: 3. forduló: Rapid–Sportul Studentesc 8–1, Körös–KMSC 17–6 és Dinamó–Steaua 2–2; 4. forduló: Steaua–Sportul 11–2, Rapid–KMSC 14–6 és Dinamó–Körös 4–3; 5. forduló: KMSC–Sportul 5–4, Rapid–Dinamó 8–6 és Steaua–Körös 6–5. A csütörtökön, a Dinamó szabadtéri uszodájában rendezett második szakasz elôtt:
1. Rapid 33 26 4 3 321–123 82
2. Dinamó 33 24 4 5 327–114 76
3. Steaua 33 24 2 7 276–123 74
4. Körös 33 21 4 8 364–156 67
5. KMSC 33 9 2 22 135–326 29
6. Sportul 33 6 0 27 124–317 18
Szombaton befejezôdött az idény Kolozsvár A osztályú férfi csapata, az U-Carbochim számára, miután otthoni pályán két szoros mérkôzést nyert (84:76 és 75:70) a Pitesti-i CSU ISA ellen, s ezzel megszerezte az ötödik helyet. Bár a csapat az utóbbi évek leggyengébb teljesítményét nyújtotta, helyezése mégis jónak mondható, ha figyelembe vesszük a játékosállományt és azt, hogy az ötödik helyért a tavalyi bajnokkal kellett megküzdeniük (igaz, innen is elszivárogtak az idegenlégiósok). A Georgel Ziguli és Nicolae Sufariu irányította pitesti-iek mindkét találkozón szinte végig vezettek, de a hajrában a kolozsváriak bizonyultak jobbnak. A vendégek legjobbjai Cãprãrescu (27 + 19), Sere (23 + 11) és Haisler (10 + 20) voltak. Dan Moraru csapatában a következô játékosok léptek pályára: Sãftescu (23 + 18), Cristian Marin (15 + 20), Sebestyén (10 + 20), Popa (18 + 9), Pintea (15 + 8), Cristescu (3) és Lãpusan. A találkozókat Marius Udricã (Krajova) és Alin Rosu (Nagyvárad) vezette.
l Alig 10 gól esett az A osztály 22. fordulójában, eredmények: Suceavai Foresta–Buk. Steaua 1–1, Krajovai Universitatea–Buk. Rapid 0–0, Brassói FC–Medgyesi Gázmetán 2–0, Besztercei Glória–Galaci Otelul 2–0, Buk. Dinamó–Bákói MFC 2–0, Piatra Neamt-i Csalhó–Ploiesti-i Petrol 1–0, Ploiesti-i Astra–Buk. National FC 0–0 és Buk. ROCAR–Pitesti-i Arges FC 1–0. A táblázaton:
1. Steaua 22 12 7 3 36–22 43
2. Dinamó 22 11 5 6 41–32 38
3. Arges 22 10 6 6 30–28 36
4. Rapid 22 9 8 5 27–19 35
5. Brassó 22 10 4 8 24–21 34
6. Petrol 22 10 3 9 27–23 33
7. Glória 22 10 3 9 34–31 33
8. Krajova 22 8 7 7 22–25 31
9. Otelul 22 8 6 8 27–26 30
10. Astra 22 8 5 9 27–23 29
11. Csalhó 22 7 8 7 28–31 29
12. Foresta 22 7 7 8 34–37 28
13. ROCAR 22 8 4 10 31–37 28
14. National 22 7 4 11 26–33 35
15. Bákó 22 5 5 12 25–37 20
16. Gázmetán 22 1 8 13 14–28 11
Ma, május 2-án a 23. fordulóban: 15 órától: Petrol–Dinamó (a találkozót a TVR 1 élôben közvetíti), 17 órától: Gázmetán–Glória, Arges–Brassó, Bákó–ROCAR, Rapid–Astra és Otelul–Foresta, National–Csalhó, 19.45-tôl: Steaua–Krajova (Pro tv).
l B osztály, második csoport, 25. forduló: Nagyváradi Bihar FC–Petrozsényi Zsil 1–0, Resicabányai MSC–Nagybányai FC 1–0, Szatmárnémeti Olimpia–Krajovai Electro 2–0, Temesvári UM–Tg. Jiu-i Pandúrok 1–0, Vajdahunyadi Corvin–Râmnicu Vâlcea-i MFC 2–1, Krajovai Extenzív–Aradi UTA 3–2 és Turnu Severin-i Drobeta–Temesvári Politechnika 3–1; a Marosvásárhelyi HSK és a Gyulafehérvári Apullum szabadnapos volt. Az állás:
1. Nagybánya 22 14 5 3 36–14 47
2. Tem. UM 22 14 4 4 46–17 46
3. Resicab. 22 14 3 5 32–19 45
4. Extenzív 21 9 6 7 23–17 33
5. Poli 22 10 2 10 31–22 32
6. Olimpia 22 10 1 11 23–31 31
7. Bihar FC 22 8 6 8 19–18 30
8. Pandúrok 22 8 6 8 24–24 30
9. Corvin 23 9 1 13 21–27 28
10. Electro 22 9 1 12 18–26 28
11. Drobeta 22 8 3 11 30–37 27
12. UTA 21 7 5 9 28–27 26
13. Mv. HSK 22 7 4 11 24–34 25
14. Zsil 22 6 6 10 24–30 24
15. Apullum 21 7 2 12 21–39 23
16. Rm. Vâlcea 22 5 5 12 19–37 20
Hétközi forduló ma délután 4 órától, a párosítás: Nagybánya–Mv. HSK, Poli–Bihar, UTA–Zsil, Apullum–Olimpia, Extenzív–Tem. UM, Electro–Drobeta és Pandúrok–Resicabánya; a Corvin és a Rm. Vâlcea szabadnapos.
L. F.
l C osztály, VII. csoport: Viktóriavárosi Viromet–Kolozsvári CFR 4–0 (Cocan 2, Costraba és Nicolae), Aranyosgyéresi Sodronyipar–Prázsmári Textil 2–1 (Dâmbean 2, illetve Ghitã), Marosvásárhelyi Gázmetán–Tordai Aranyos FC 1–0 (Crãciun), Alsójárai Bányász–Brassói Romradiatoare 2–1 (Iancu és Felner, illetve Nan), Sza-mosújvári Olimpia–Nagyszebeni Sólymok 3–0 (játék nélkül), Dicsôszentmártoni Kémia–Fogarasi Nitramónia 0–3 és Olthévízi Cement–Bethleni Szamos-Gáz 0–3 (játék nélkül). A táblázaton:
1. Sodronyipar 20 16 1 3 43–14 49
2. Gázmetán 20 13 4 3 36–13 43
3. Szamos-Gáz 20 10 2 8 29–27 32
4. Kémia 21 10 2 9 25–24 32
5. Aranyos FC 20 10 1 9 31–23 31
6. Viromet 20 9 3 8 31–21 30
7. Olimpia 20 9 2 9 25–18 29
8. Textil 20 8 5 7 29–24 29
9. Romrad. 20 9 0 11 30–34 27
10. Alsójára 20 8 2 10 27–33 26
11. Nitramónia 19 8 1 10 28–33 25
12. Kv. CFR 20 6 4 10 23–31 22
l C osztály, VIII. csoport: Kolozsvári U FC–Szatmárnémeti Szamos 3–0 (Cãpusan, Popescu és Pap), Aradi Telecom–Dési Egyesülés-Selena 2–0 (Barna 2), Désaknai Bányász–Vaskohsziklási Acél 2–0 (Danciu 2), Élesdi Körös–Sarmasági Bányász 2–1, Aradi Astra–Aradi West Petrom 1–0, Szatmárnémeti Sólymok–Magyarláposi Lápos 6–0 és Zilahi Armãtura–Nagysomkúti Liber Humana 1–0; az Avasfelsôfalui Avas szabadnapos volt. A sorrend:
1. Kv. U FC 22 17 3 2 54–12 54
2. Telecom 22 12 5 5 52–24 41
3. Astra 22 12 3 7 37–24 39
4. Egyesülés 22 10 6 6 28–15 36
5. West Petrom 21 10 4 7 34–31 34
6. Szamos 22 11 1 10 22–26 34
7. Armãtura 21 9 2 10 27–30 29
8. Vaskohsz. 21 8 4 9 29–33 28
9. Sarmaság 22 7 6 9 35–36 27
10. Avas 21 8 3 10 32–39 27
11. Nagysomkút 21 7 5 9 22–34 26
12. Lápos 21 5 7 9 26–42 22
13. Körös 22 6 3 13 28–36 21
14. Sólymok 21 5 3 13 24–43 18
15. Désakna 21 5 3 13 16–41 18
(pja)
l Az olasz Il Calcio 28. játéknapjának eredményei: Vicenza–AC Párma 0–1, Reggina–SSC Nápoly 3–1, Bari–Perugia 3–4, Brescia–Milánói Internazionale 1–0, AC Milan–Verona 1–0, Torinói Juventus–Lecce 1–1, Fiorentina–Udinese 2–1, Atalanta–Bologna 2–2 és AS Róma–SS Lazio 2–2. A sorrend:
1. AS Róma 28 19 6 3 55–26 63
2. Juventus 28 16 9 3 46–22 57
3. Lazio 28 17 5 6 51–30 56
4. AC Párma 28 13 8 7 40–22 47
5. AC Milan 28 11 11 6 45–38 44
6. Atalanta 28 10 12 6 35–25 42
7. Inter 28 11 8 9 38–35 41
8. Bologna 28 11 7 10 40–39 40
9. Fiorentina 28 9 12 7 47–40 39
10. Perugia 28 9 9 10 40–43 36
11. Brescia 28 7 11 10 33–37 32
12. Udinese 28 10 2 16 41–49 32
13. Lecce 28 7 10 11 35–46 31
14. Vicenza 28 7 7 14 29–41 28
15. Nápoly 28 6 10 12 27–40 28
16. Reggina 28 7 5 16 24–44 26
17. Verona 28 6 6 16 29–50 24
18. Bari 28 5 4 19 26–54 19
l A Serie B-ben a következô eredmények születtek: Cagliari–Empoli 2–3, Chievo–Cosenza 2–1, Crotone–Cittadella 2–2, Genoa–Pistoiese 0–0, Piacenza–Venezia 1–0, Ravenna–AC Torinó 1–2, Salernitana–Pescara 3–1, Ternana–Ancona 3–2, Treviso–Monza 3–0 és Siena–Sampdoria 0–0. Az állás:
1. Piacenza 33 19 6 8 42–21 63
2. Chievo 33 17 11 5 46–29 62
3. Torinó 33 18 7 8 40–30 61
4. Venezia 33 16 11 6 53–36 59
5. Sampdoria 33 14 14 5 45–27 56
6. Cosenza 33 16 7 10 39–35 55
7. Ternana 33 14 11 8 51–34 53
8. Empoli 32 14 8 10 41–37 50
9. Crotone 33 14 6 13 44–49 48
10. Cagliari 33 12 11 10 49–37 47
11. Ancona 33 13 7 13 47–46 46
12. Siena 33 9 13 11 34–40 40
13. Cittadella 33 9 12 12 37–47 39
14. Genoa 33 8 14 11 36–35 38
15. Pistoiese 33 9 10 14 41–44 37
16. Salernitana 33 9 10 14 32–36 37
17. Treviso 32 7 9 16 33–46 30
18. Monza 33 7 4 22 32–66 25
19. Ravenna 33 3 13 17 25–52 22
20. Pescara 33 3 12 18 27–47 21
l A spanyol Primera Division 32. fordulójának eredményei: Real Madrid–Osasuna 1–1, Valencia–Real Valladolid 1–0, Deportivo La Coruña–Espanyol Barcelona 1–0, Numancia–Villarreal 1–3, Racing Santander–Rayo Vallecano 1–1, Athletic Bilbao–Deportivo Alaves 2–0, Real Mallorca–Real Zaragoza 2–1, Las Palmas–Real Sociedad 2–1, Malaga–Real Oviedo 2–2 és FC Barcelona–Celta Vigo 1–1. A táblázaton:
1. R. Madrid 32 21 6 5 70–33 69
2. Deportvio 32 18 6 8 61–38 60
3. Valencia 32 16 8 8 49–25 56
4. Mallorca 32 15 11 6 46–38 56
5. Barcelona 32 14 10 8 69–51 52
6. Celta 32 13 9 10 44–45 48
7. Villarreal 32 13 8 11 49–47 47
8. Alaves 32 13 7 12 49–44 46
9. Malaga 32 13 7 12 52–51 46
10. Espanyol 32 13 6 13 40–33 45
11. Bilbao 32 11 9 12 41–44 42
12. Rayo 32 9 12 11 52–54 39
13. Las Palmas 32 11 6 15 33–52 39
14. Zaragoza 32 8 12 12 48–51 36
15. Valladolid 32 8 11 13 35–43 35
16. Oviedo 32 9 7 16 40–57 34
17. Sociedad 32 8 9 15 40–62 33
18. Osasuna 32 7 11 14 37–48 32
19. Racing 32 8 7 17 39–53 31
20. Numancia 32 7 8 17 32–56 29
Eredmények: l Ferencvárosi TC–Lombard FC Tatabánya 0–0 l Matáv Compaq-Sopron–Újpest FC 2–1 l Dunaferr SE–Zalahús Zalaegerszegi TE 2–1 l Vasas Danubius Hotels–Gyôri ETO 1–0 l Debreceni VSC–Székesfehérvári Videoton 1–1 l Kispest-Honvéd–MTK Hungária FC 1–0. Az állás (zárójelben az alapszakaszból hozott pontszámok.):
1. Ferencváros 14 8 5 1 24–5 33 (4)
2. Kispest 14 8 3 3 25–17 28 (1)
3. MTK 14 6 4 4 16–9 28 (6)
4. Újpest 14 7 2 5 24–23 28 (5)
5. Dunaferr 14 7 1 6 20–24 27 (5)
6. Vasas 14 6 4 4 23–20 26 (4)
7. Gyôri 14 6 4 4 16–14 24 (2)
8. Sopron 14 4 5 5 17–18 20 (3)
9. Videoton 14 5 2 7 18–19 19 (2)
10. ZTE 14 4 5 5 18–19 18 (1)
11. Debrecen 14 3 1 10 19–32 13 (3)
12. Lombard 14 1 2 11 9–29 11 (6)
A play-off utolsó fordulójában: Kolozsvári U–Bârladi Rulmentul 43–13 (15–13), Jászvásári Poli–Nagybányai U-Remin 8–14 és Buk. Dinamó–Konstancai Farul 81–12 (!); a végsô sorrendet nem befolyásoló Buk. Steaua–Nagyszebeni Kirschbaum ESK találkozót a katonacsapat játékosainak betegsége miatt május 9-re halasztották. A kolozsvári diákcsapat a 2. helyen végzett 20 ponttal, 4-gyel lemaradva a bajnok Dinamótól.
A hét végi spanyol nagydíj nem volt túlságosan látványos verseny. Az utolsó kör azonban a Száguldó Cirkusz történetének egyik legizgalmasabbjává sikeredett. Miután Michael Schumacher (német, Ferrari) a futam kétharmadában az élen állott, és az utolsó kerékcserénél a finn Mika Häkkinen (McLaren) — a német máskori fegyverével, a jól kigondolt kerékcsere-taktikával — megelôzte ôt, úgy tûnt, már semmi sem akadályozhatja meg a finn pilótát abban, hogy megnyerje idei elsô nagydíját. Annál is inkább, hogy Schumacher, elsô kerekének meghibásodása miatt, körönként három–négy másodpercet is veszített. Az utolsó körben Häkkinennek 40 másodperc elônye volt (több, mint egy fél pályahossz!), amikor autójának motorja felrobbant. Minden erôfeszítése ellenére nem tudta elérni a célt, az ugyancsak már nagyon lassan vánszorgó Ferrari-kocsi viszont igen. Mondhatni, Schumacher ajándékba kapta a gyôzelmet. A finn pilóta különben még pontszerzô helyen végzett volna, ha Schumacher az utolsó métereken nem lassul le autójának meghibásodása miatt, a harmadik helyen végzô kanadai Jacques Ville-neuve (BAR) nem tudott volna belépni az utolsó körbe (ô ugyanis egy körrel volt lemaradva Schumacher, Häkkinen és a második helyet megszerzô Juan-Pablo Montoya — kolumbiai, Williams — mögött), így a dobogó harmadik foka a finn pilótáé lett volna, aki már több mint egy kilométert lefutott az utolsó körbôl...
A végsô sorrend: 1. Michael Schumacher, 2. Montoya, 3. Villeneuve, 4. Jarno Trulli (olasz, Jordan), 5. David Coulthard (skót, McLaren), 6. NickHeidfeld (német, Sauber). Az összesített sorrend: pilóták: 1. M. Schumacher 36 pont, 2. Coulthard 28, 3. Barrichello (14); konstruktôrök: 1. Ferrari 50 pont, 2. McLaren 32, 3. Williams 18.
Rendkívül kellemes és élménydús perceket tölthettek mindazok, akik szombaton délelôtt eleget tettek az Országos Kutyaegyesület és a Polgári Védelem Kolozs megyei igazgatósága meghívásának. A két szervezet sajátos módon ünnepelte a vasutas parknak a kutyák idomítására használt részének hivatalos felavatását: az oktatók eddigi munkájuk eredményét mutatták be.
Napsütés, lenge délelôtti szellô fogadta a kutyamutatványokra kíváncsi vendégeket. Akár a színészek, a négylábúak izgatottan várták a fellépés pillanatát: ugatás, nyöszörgés, morgás. A kezdô és a haladó kutyák talán ugyanolyan jól ismerték az akadályokat, számtalanszor gyakoroltak már. Ez alkalommal valami új is történt: népes, figyelmüket elterelô, tapsoló és hangoskodó közönség elôtt kellett bemutatniuk tudásukat, ügyességüket.
Az egyesület és a vezetôség bemutatása után elérkezett a várva várt pillanat: a különbözô próbák, gyakorlatok bemutatása. A nyomkövetési gyakorlaton két kutya vett részt. Távollétükben gazdájuk végigment a füvön, majd tárgyat helyezett el a nyom végén. A kutyák földre szegzett orral indultak el a nyomon, a tárgy megtalálásakor pedig lefeküdtek, jelezve, hogy megtalálták a fûben lapuló teniszlabdát. A fegyelmi gyakorlatok nem mentek könnyen. A "rakoncátlan" ebek nem minden esetben hallgattak gazdájuk "ülsz", "állsz", "feküdj", "lábhoz", "balra át" parancsára. Kisebb fegyelmezetlenségre került sor a helybenmaradás, elôreküldés és behívás gyakorlatoknál. A kutyák bebizonyították: igenis ragaszkodnak gazdájukhoz, egyesek a hangos parancs ellenére sem maradtak helyükön, hanem lógó nyelvvel, kissé bûnbánó szemekkel nevelôjük lábához siettek. Még gazdájuk sem tudott igazán haragudni.
Az akadályok leküzdése és a tárgyelhozás eléggé könnyû feladatnak bizonyult. Kevés kivétellel a jól betanított ebek sorra vették az akadályokat. Volt olyan eset is, amikor a kutyus megkerülte az akadályt vagy levert egy-két rudat. Egyikük érdekesebbnek találta megszagolni az egyik tévétársaság operatôrének kameráját, másik pedig megállt és körülnézett az ügyesség és merészség felmérésére állított keskeny deszkáról. A közönség tapssal jutalmazta a soron kívüli mutatványt.
A kutyák az ôrzô-védô próbákon érezték igazán elemükben magukat. A bemutató megkezdését, a "csibész" bevonulását "szûnni nem akaró" ugatás övezte. A négylábúaknak alkalmuk nyílt "megbosszulni" az addigi próbák fáradalmait. A csibész minden esetben a rövidet húzta: a gazdájukat hûségesen ôrzô kutyák alaposan meggyámbászták. Érdekes mutatványnak bizonyult a csibész kísérése, ôrzése. A kutyák igazi szófogadásról adtak tanúbizonyságot, mikor a csibész szabadon sétált közöttük, s csupán gazdájuk parancsára támadhatták le ôt. A csibész a gazda elleni, pisztollyal elkövetett színlelt támadás során sem úszta meg szárazon: a különleges anyaggal körülvett kezét a kutyák még akkor sem engedták el, amikor mind a négy lábuk több percen át levegôben volt. A kutyák ugyanakkor sikeresen megakadályozták a csibész szökési kísérletét, a gazda megérkeztekor pedig büszkén "kísérték be" ôt.
A nap sztárja a Horváth Róbert idomította kétéves Linda lett. Robi német juhásza több fokozatú munkakutyavizsgán ment már át. Linda egyike lesz a polgári védelem keretén belül nemrég létrejött kutyacsapat tagjainak. A legügyesebb, legjobb szimatú és legbátrabb kutyákat a természeti katasztrófák során mentésre használják majd.
Régente ilyenkor flekken- és mititeiszagtól volt "illatos" Szamosújvár környéke. A május elsejei kiruccanás az idén sem maradt el, csak az a különbség, hogy ezúttal szalonna került terítékre. Nagy a szegénység, a nincstelenség a Szamos menti kisvárosban. Nemhogy flekkenre nem jut pénz, de még a mindennapi kenyeret is alig tudják elôteremteni a helyiek. Május elsején a zöldövezetek és kirándulóhelyek sem teltek meg, az emberek inkább kivonultak falura vetni, ültetni. Azaz, elôteremteni a mindennapi eledelt.
A munka ünnepén a szamosújváriak éppen a munka hiánya vagy, az alig megfizetett munka miatt ünnepeltek szerényen vagy mondtak le teljesen a hagyományos ünneplésrôl.
A dési EMKE népfôiskolája keretében április 25-én délután dr. Marton Veronika budapesti sumérologus, egyetemi tanár elôadására került sor, a katolikus plébánia kultúrtermében. A tudósasszonyt Lukács atya hívta meg, tárjon fel a dési érdeklôdôk elôtt néhány megállapítást a magyarok sumér rokonságát taglaló tudományos kutatásaiból, az atya szavaival szólva "hadd gazdagítson óriási szellemi tudásával".
A négy nyelvet (német, cseh, orosz, kínai) beszélô — a magyar Rovók és Rovásírók Egyesületének alapítótagja — tudósasszony Kr. e. 400-ig visszavezetett a történelem olyan ösvényein, melyrôl eddig egyáltalán nem vagy keveset hallottunk. A szunét (ékírás) és a rovott jelekkel megkarcolt "táltos kövek", a modern mûvészetnek is kitûnô, szimbólumokat tartalmazó jelek, figurák a pecséthengerekrôl és agyagtáblákról, szavakba "átírva" mind a tudományosság, az életmû, életcél titkát tárták fel a tudósasszony elôadása folytán.
A több mint kétórásra rövidult elôadás végén dr. Marton Veronika kérdésekre válaszolt.
Megnyílt az Artemis Program keretében mûködô menhely. A menhelyet igénybe vehetik azok a 12–20 év közötti lányok, akik szexuális bántalmazást szenvedtek, kényszerített prostitúciós hálózatból jönnek és szeretnének kilépni ebbôl a helyzetbôl.
A menhely az ideiglenes elszállásolás (maximum 6 hónap) ideje alatt titoktartást, biztonságot, pszichológiai, jogi és szociális tanácsadást, állandó asszisztenciát és orvosi ellátást biztosít.
A menhely nem fogad súlyos pszichikai betegségben szenvedôket, valamint alkohol- és drogfüggôket. A szolgáltatások ingyenesek, a menhely befogadóképessége korlátozott (6 hely).
Kapcsolatfelvétel az Artemis Tanácsadó Központon keresztül lehetséges az alábbi címen vagy telefonszámon: Baba Novac 23/1, tel./fax: 064/192-689.
Bethlen városának legutóbbi tanácsülésen el készítették a városatyák a következô négy évben felújítandó utcák prioritási listáját. Ennek értelmében a listára került tíz utca közül elôször a Horea utat kövezik le. A tanácsülésen döntöttek arról is, hogy rendezik a parkolóhelyek ügyét, és így rövidesen megszûnik Bethlenben a vadparkolás. A fizetéses parkolóhelyek kialakítása párhuzamosan történik a vízhálózat felújításával. A tanács arról is döntött, hogy a továbbiakban meghatározott idôközökben összefoglalókat közöl tevékenységérôl a megyei román nyelvû lapokban.
1. Bingónyeremények: ZÖLD: Sor: 14, 187, 733; bingó: 559. Sorozatszám: 12421.
2. Nyertes kartonok (NEC): Mocean Ioan, Aranyosgyéres (20 millió lej); Man Vasile, Dés (15); Robotin Cristian, Beszterce (2); Constantin Alinuta, Dés (2). KÉK (2 millió lej) : Ursu Maria, Zilah; Rof Elena, Gyulafehérvár; Purcar Anastasia, Torda (+25 millió). ZÖLD (2 millió): Rusu Alin, Gyulafehérvár; Ilies Vasile, Zilah; Rusu Loredana, Kolozsvár; Buhai Romeo, Kolozsvár.
3. Telefonos játék: Alex Muresan, Zilah — 80 millió lej.
Szinte hihetetlen, mi történik Szamosújvárott. A valamikor valóságos városi gyöngyszemnek számító sétatéri tó helyett jelenleg kaszáló található! Nap mint nap a közeli Kandia negyed állattartó gazdái innen biztosítják állataik eledelét. Sôt mi több, valósággal verekednek a takarmányért. A kiváló fû a tó közepén terem. A víz immár öt esztendeje(!?) hiányzik a mederbôl, hogy ne is beszéljünk a kellemetlen szagról és a szúnyogfészekrôl. A közeli nyárikertbôl valósággal futnak a vendégek. A városgazdák nem sokat tehetnek a tó rendbetétele érdekében, a Malomárok vize amúgy is csekély ahhoz, hogy feltöltse a sétatéri tavat.
Ahol tizenöt évvel ezelôtt csónakok és vízibiciklik gondoskodtak a helybeliek szabadidejének kellemes eltöltésérôl. Mára az emlékek maradtak meg. A 21 tanácsos éppen a minap tárgyalta a polgármesteri hivatal hatáskörébe tartozó városgazdálkodási vállalatok pénzügyi helyzetét. Talán nem ártott volna néhány millió lejt a siralmas állapotban levô csónakázó tóra költeni. Sajnos a helyi tanácsosok inkább saját ügyeik rendezésével törôdnek, mint a város legégetôbb kérdéseinek megoldásával. Igaz, pénz sincs a szükséges munkálatok befejezésére és a költségvetés késése nehéz feladat elé állítja ôket.
A Romániai Szerzetesrendek és Kongregációk Legfôbb Elöljárói Konferenciájának Kolozsváron szervezett soros ülésén részt vett ôexcellenciája msgr. dr. Jean Claude Périsset, a Szentszék romániai apostoli nunciusa és msgr. Crihãlmeanu Florentin, a megszentelt élet intézményeiért felelôs püspök, tájékoztatott szerkesztôségünkhöz eljuttatott közleményében Fodor György általános titkár.
A megbeszélések középpontjában ez alkalommal a szerzetesi és papi hivatást vállalók számának csökkenése, ezek okai álltak. Ennek kapcsán az elöljárók hangsúlyozták, hogy az egyháznak a hitközösség házává és iskolájává kell válnia, ez feltétlenül szükséges a szent hivatások ápolása szempontjából. Ugyanakkor meghatározó szerepe van a családban történô nevelésnek. A papság, a szerzetesek, a szerzetesnôk legyenek a fiatalok igazi barátai, akik elôtt ne csak az ajtó legyen nyitva, hanem a szív is. Az ifjúság igényli a vallásos ösztönzést, amely viszont csak minôségi szinten és fôleg hitelesen lehet eredményes. A hivatáspasztorációnak segítséget kell nyújtania minden fiatalnak — bármely tevékenységi területen — önazonossága és hivatása tudatosításában. Nagy jelentôsége van és nagyobb hangsúlyt kell fektetni a családalapításra, -nevelésre is.
Határozat született arról, hogy a Legfôbb Szerzeteselöljárók Konferenciája felhívással fordul a hivatások gondozása ügyében a Püspökök Konferenciájához és a hívekhez.
A résztvevôk megvitatták, többek között, a szerzetesi intézmények javai és erdei visszaszolgáltatásának — legtöbb esetben megoldatlan — helyzetét és az ezen a téren szükséges tennivalókat.
Az elöljárók gyûlése jóváhagyta az október 12–13. között, a verbiták traiani lelkigyakorlatos központjában sorra kerülô országos szeminárium témáját: "A megszentelt és apostoli élet intézményeinek szerepe az egyházi hivatások pasztorációja terén". Ugyanakkor és ugyanott kerül sor a konferencia soros ülésére is.
II. János Pál pápa képviselôje hazánkban fôpásztori szentmisét mutatott be a szerzetespapsággal együtt a kolozsmonostori Kálvária (a hajdani bencés apátság) templomában, amelyen — még jobban hangsúlyozva a helyszín történelmi hangulatát — a Schola Gregoriana Monostorinensis szolgált liturgikus énekével.
Az Európai Bizottság azt javasolja, hogy a csatlakozási tárgyalásokon az EU legfeljebb hétéves átmeneti idôszakra szóló mentességet kérjen a munkaerô szabad áramlására vonatkozó közösségi joganyag teljes körû alkalmazása alól. Az EU végrehajtó szerve elfogadta az e kérdésben képviselendô közös uniós tárgyalási álláspont tervezetét, amelyet még a tagországoknak is jóvá kell hagyniuk.
A javasolt rendszer értelmében a jelenlegi tagállamok öt évig korlátozhatnák az újonnan csatlakozó országokból érkezô munkavállalók beáramlását, s ez az idôszak indokolt esetben — egyedi kérésre — két évvel meghosszabbítható lenne. Indokolt esetnek azt tekintenék, ha az érintett tagország munkaerôpiacának öt év utáni teljes megnyitása súlyos zavarokat idézne elô a foglalkoztatási helyzetben.
Az általánosan érvényes ötéves idôszak elsô két éve után a rendszert a brüsszeli bizottság helyzetjelentése alapján automatikusan felülvizsgálnák. Az addigi tapasztalatok fényében a bizottság ekkor javaslatot tehet az átmeneti idôszak esetleges lerövidítésére vagy akár teljes felfüggesztésére is. A javaslatok elfogadásához a miniszteri tanács egyhangúlag hozott döntésére lenne szükség.
A bizottság értékelése szerint az elsô ötéves idôszak további két évvel történô meghosszabbítása "erôsen elméleti" jelentôségû eshetôség, s valószínûtlen, hogy alkalmazása szükségessé válik. Tekintettel azonban az egyes tagországokban kialakult politikai helyzetre, ez tûnt a korrekt megoldásnak — mondta a tervezetet ismertetô Günter Verheugen, a testület bôvítési kérdésekért felelôs tagja.
A rendszer még rugalmasabbá tétele érdekében a bizottság azt is javasolja, hogy az elsô két év után, az ötéves idôszak végéig bármely tagország — jelenlegi vagy újonnan csatlakozott — bármikor kérhesse annak újbóli felülvizsgálatát — fûzte hozzá Verheugen.
A biztos szerint a korábbi csatlakozási tárgyalásokon az unió még soha nem javasolt ennyire nyílt és rugalmas rendszert. Spanyolország és Portugália csatlakozásakor például hétéves átmeneti idôszakról állapodtak meg, amelynek elsô felülvizsgálatára csak öt év után volt lehetôség.
Az unió valószínûtlennek tartja, hogy a bôvítés elsô hulláma után súlyos munkaerôpiaci zavarokat okozó munkaerôáramlás indulna meg az újonnan csatlakozó országokból. A bizottságnak azonban az állásponttervezet kidolgozásakor tekintettel kellett lennie egyes tagországok sajátos helyzetére és problémáira — állapította meg Verheugen.
Ugyanezt emelte ki Anna Diamantopoulou, a bizottság foglalkoztatási kérdésekért felelôs tagja is, megjegyezve, hogy sajátos hatásokkal és problémákkal elsôsorban az újonnan csatlakozó országokkal határos EU-tagállamokban kell számolni.
A javasolt rendszer elvileg nemcsak korlátozásokat jelenthet. Az öt-, illetve hétéves átmeneti idôszakban ugyanis a jelenlegi tagállamok saját belsô szabályozásukat alkalmazhatják, vagyis adott esetben könnyíthetik is a munkaerô beáramlását vagy éppenséggel teljesen meg is nyithatják munkaerôpiacukat.
A bizottsági állásponttervezet nem vonatkozik a Ciprussal és Máltával folytatott csatlakozási tárgyalásokra, a két tagjelölt szigetországban ugyanis inkább a munkaerôhiány, semmint a munkaerô szabad áramlásának esetleges korlátozása jelent problémát.
Kizárólag általános megállapításokra épülô, a súlyos tavalyi tiszai ciánszennyezést meg sem említô beszéddel nyitotta meg vasárnap Bukarestben Adrian Nãstase kormányfô a kárpát- és Duna-medencei országok környezetvédelmi csúcskonferenciáját.
A konferencián elhangzottak azt bizonyítják, hogy Románia úgy kívánta lebonyolítani a kétnapos bukaresti nemzetközi természetvédelmi konferenciát, hogy a nagybányai Aurul Rt. által tavaly januárban okozott súlyos tiszai ciánszennyezést a résztvevôk szóba se hozzák.
A Természetvédelmi Világalap (WWF) és a román államelnöki hivatal által szervezett tanácskozásra a szervezôk a térség 16 országának környezetvédelmi miniszterét, miniszterhelyettesét, illetve a világszintû, az európai és a regionális nemzetközi környezetvédelmi szervezetek, nem kormányzati fórumok és szakmai központok képviselôit hívták meg. A vasárnapi tanácskozáson Magyarországot Tardy János helyettes környezetvédelmi államtitkár és Hajós Béla helyettes vízügyi és közlekedési államtitkár képviselte.
A Ion Iliescu államfô és Fülöp edinburgh-i herceg védnöksége alatt rendezett konferencia elsô napján, vasárnap a környezetvédelmi miniszterek tanácskoztak a szakemberekkel. A második napon, hétfôn pedig kilenc balkáni államfô (bolgár, macedón, bosznia-hercegovinai, albán, horvát, moldovai, szlovák, ukrán és román) tanácskozott, és fogadott el általános megállapításokban bôvelkedô nyilatkozatot. A hétfôi magas szintû találkozón Magyarországot Túri-Kovács Béla környezetvédelmi miniszter képviselte. Ausztria, Csehország, Jugoszlávia, Lengyelország és Németország részérôl államtitkárok, magas rangú minisztériumi tisztségviselôk, illetve nagykövetek írták alá a közös nyilatkozatot.
Üzletemberfórum és nem kormányzati szervezetek tanácskozása tette teljessé a bukaresti rendezvénysorozatot, amelynek résztvevôi elsôsorban a Kárpát- és a Duna-medence környezetvédelmi kérdéseinek tartós rendezését, s a regionális biztonságot szavatoló gazdasági mechanizmusok, politikák és stratégiák kidolgozását és alkalmazását vitatták meg. Ugyanakkor megvizsgálták a Délkelet-Európai Stabilitási és Együttmûködési Paktum környezetvédelemmel kapcsolatos elôírásai teljesítésének stádiumát.
Vasárnapi beszédében Nãstase csupán általánosságok szintjén közelítette meg a regionális környezetvédelem által felvetett kérdéseket. Rámutatott: a balkáni konfliktus okán a dunai áruszállítás harmadára csökkent.
Nãstase a súlyos tavalyi tiszai ciánszennyezést meg sem említve fejtette ki, hogy a térség országai "szennyezô és energiafaló iparágakat örököltek", s ezeknek köszönhetôen "Közép- és Délkelet-Európa térképén, a térség államai között vitapontok alakultak ki, amelyek közvetve vagy közvetlenül országaink viszonyát is befolyásolhatják". Úgy vélte, "ezen vitapontok felsorolása fölösleges lenne", hiszen ezeket "a tanácskozás valamennyi résztvevôje jól ismeri".
A kormányfô a térség kormányainak tényleges együttmûködését szorgalmazta annak érdekében, hogy a környezeti szennyezést megfékezhessék, s megállítsák az erdôpusztítást, a talaj minôségének további romlását, illetve a levegô és a vizek további mérgezését.
Aurel Constantin Ilie környezetvédelmi miniszter kijelentette: tévedés lenne a globalizáció korában azt képzelni, hogy a környezetvédelem kizárólag nemzeti keretek között megoldható, hiszen az egyes országok által elért eredményt nagymértékben vetheti vissza vagy semmisítheti meg más országok gondatlansága. A tiszai ciánszennyezésrôl és a román területen történt többi folyószennyezésrôl azonban Ilie sem tett említést.
— A nagybányai Aurul Rt. által okozott tiszai folyószennyezés miatt Magyarország által követelt kártérítés kérdése nem témája a bukaresti környezetvédelmi konferenciának — jelentette ki vasárnap Nãstase, majd kifejtette: bár a beindult bírósági eljárás magánper jellegû, a kormány figyelemmel kíséri annak alakulását. Hozzátette: négy tárca szakértôit utasította arra, hogy ezzel a kérdéssel foglalkozzanak.
Túri-Kovács Béla magyar környezetvédelmi miniszter elmondta: magyar részrôl szerették volna, ha a konferencián elfogadott nyilatkozat több konkrétumot tartalmaz. Ugyanakkor hangsúlyozta, kedvezô visszhangot kapott az a magyar törekvés, hogy a Tisza térsége is a konferencia témája legyen. Ennek az erôfeszítésnek az eredménye volt az, hogy a Tisza problémája a nyilatkozat egyik mellékleteként bekerült a konferencia hivatalos dokumentumai közé.
A térségbeli környezetvédelmi együttmûködést szorgalmazó, hétfôn aláírt nyilatkozat szorgalmazza és támogatja a térségbeli együttmûködést a természet megôrzése és rehabilitálása, a környezeti állapot javítása érdekében. A dokumentumot aláíró országok közös fejlesztési programokat kezdeményeznek majd, és biztosítani fogják, hogy a gazdasági fejlesztési programok tartalmazzák a káros környezeti hatásokat megelôzô követelményeket. A térségbeli országok kötelezettséget vállaltak arra, hogy a fenntartható fejlôdés érdekében támogatják és ösztönzik a könyezetet megôrzô és védô regionális, illetve nemzeti programokat.
Április 28-án, szombaton, a budapesti Stefánia palotában került sor a "Kolozsváriak VI. baráti találkozójára". Az este 8 órakor kezdôdött ünnepség részvételi díja 4200 Ft/fô volt, amelybe az elôételtôl kezdôdôen az élô zenéig minden beletartozott. Meleg vacsorát, borokat, kávét, tortát szolgáltak fel a vendéglátók.
Több száz, a világ négy égtája felé szétszóródott kolozsvári vett részt a meghitt találkozón. A Magyarországon letelepedetteken kívül az Egyesült Államokból, Svédországból, Németországból, Svájcból is képviseltették magukat a régen elszármazott földieink.
Rendkívül emelkedett, jó hangulatban telt az este. Számos résztvevô találkozott olyan barátokkal, ismerôsökkel, akiket évtizedek óta nem látott. Csodálatos volt felidézni az emlékeket, az együtt töltött gyermekéveket, azokat a felejthetetlen pillanatokat, amikor Kolozsvár — még valódi kincses városként — az ifjúságot, az elsô szerelmeket, a "nagy" focimeccseket jelentette. Érdekfeszítô volt olyan emberek elbeszéléseit, beszámolóit hallgatni, akik szinte a semmivel érkeztek évtizedekkel ezelôtt ôket befogadó új országukba, és ma már jelentôs sikereket tudhatnak maguk mögött. Nemzedékek találkozója volt ez, ahol kortól függetlenül mindenki úgy érezte, hogy egy nagy család, a kolozsváriak tagja.
A találkozó vendége volt Boros János, Kolozsvár alpolgármestere, aki részt vett a másnap megtartott erdélyiek találkozóján is.
Reményik Sándor versének gyönyörû sorait akár mottóként idézhetjük: Hisz minden léleknek van valahol .../ezerszer visszaálmodott "Kolozsvárja". Elváláskor talán mindenkit vigasztalt a tudat, hogy a Stefánia palota jövôre is várja a kolozsváriak találkozóját.
Az EU-tagállamokban változatlanul Magyarország a legnépszerûbb a tíz közép- és kelet-európai tagjelölt közül — tûnik ki az Eurobarométer tavaszi kiadásának hétfôn nyilvánosságra hozott adataiból.
Az évente kétszer — tavasszal és ôsszel — végzett Eurobarométer-felmérések a társadalmi-gazdasági viszonyok legfontosabb metszeteiben, illetve az uniót érintô fô kérdésekkel kapcsolatban vizsgálják a tagországok közvéleményének álláspontját.
A mostani eredmények szerint Magyarország uniós csatlakozását a megkérdezettek 46 százaléka támogatta, ami megegyezik a tavaly ôszi értékkel. Ennél jobb arányt a tagjelöltek 13-as körében is csak Málta ért el, 48 százalékkal.
A tizenötök polgárai a legkevésbé szívesen Bulgáriát (35%), Romániát (33%) és Törökországot (30%) látnák a tagországok között, viszont igen magas arányban (70–70%) támogatnák két olyan európai ország — Svájc és Norvégia — csatlakozását, amelyek ez idô szerint erre nem sok hajlandóságot mutatnak.
Az egyes tagjelöltek csatlakozásának támogatottsága tagországonként meglehetôsen nagy eltéréseket mutat. Magyarország esetében például 30% (Franciaország) és 65% (Svédország) között mozog. Az eredményekbôl azonban az is kitûnik, hogy a dolgok jelenlegi szakaszában az uniós közvélemény még nem kristályosodott ki a bôvítéssel kapcsolatban. Viszonylag magas volt azoknak az aránya, akik a "nem tudom" lehetôséget választották arra a kérdésre, mely országok csatlakozását látnák szívesen.
Általában az EU-bôvítés támogatottsága 44 százalékos az unióban, meglehetôsen nagy szóródással: Görögországban a megkérdezettek csaknem háromnegyede, 70 százaléka, a skála másik végén elhelyezkedô Nagy-Britanniában viszont kevesebb mint egyharmada, 31 százaléka helyesli. Átlagon aluli a bôvítés iránti lelkesedés az unió "nehézsúlyúi" közé tartozó két másik tagországban, Németországban (36%) és Franciaországban (35%). A skála legalsó régiójában találhatók a briteknél csak egy árnyalattal bôvítéspártibb osztrákok is (32%).
Ha viszont a kérdést úgy fogalmazzák meg, hogy melyek az EU számára elsôdleges fontosságú területek, akkor a válaszadóknak mindössze 26 százaléka sorolja ezek közé a bôvítést. Az EU szóvivôje az eredményeket kommentálva elismerte, hogy e tekintetben eddig viszonylag gyér eredményeket hozott a tagországokban a bôvítés támogatottságának növelése érdekében indított nagyszabású tájékoztatási kampány. Megjegyezte ugyanakkor, hogy ezzel kapcsolatban nemcsak a bizottságnak lennének tennivalói, hanem a tagországoknak is.
Elmaradt Gerhard Schröder német kancellár romániai látogatása. Értesüléseink szerint ezt késôbbi idôpontra tervezik, amikor majd ténylegesen bebizonyosodik, hogy a néhai Fritz Schröder valóban Mezôcsánban nyugszik. Mint ismeretes, a hét végén teljes készenlétben állt a Kolozs megyei rendôrség közlekedésrendészeti osztálya a kancellár látogatására várva.
Szombaton este Besztercén nagyszabású kulturális rendezvény keretében szerette volna Sabin Gherman bemutatni új könyvét, a Patria de luxot. A könyvbemutatót népzenei és színpadi mûsor elôzte volna meg; ez utóbbiban Ghermannak is lett volna egy kis szerepe.
Gherman tervezett könyvbemutatója annyira megijesztette a megye prefektusát, Grigore Rusut és Beszterce polgármesterét, Vasile Moldovant, hogy közös elhatározással betiltották a rendezvényt.
Az elôadás végül — egy étterem teraszán — folklórmûsorrá alakult át. Ennek ellenére óriási volt az érdeklôdés az új Gherman-könyv iránt.
Sabin Gherman a Szabadságnak elmondta: a Román Hírszerzô Szolgálat olyannyira nyilvánvalóan és oly nagy számban képviseltette magát, hogy az egyik szervezô meg is kérdezte tôlük, hogy mi járatban vannak. A válasz az volt: jöttünk vigyázni Ghermanra...
Amennyiben Adrian Nãstase továbbra is "saját birtokaként" kezeli az országot, a Kereszténydemokrata Nemzeti Parasztárt (KDNPP) a nemzetközi közleményéhez fordul — nyilatkozta Kolozsváron Vasile Lupu, a KDNPP elsô alelnöke. Lupu ekképp reagált a magas beosztású közhivatalnokok RTPD-s tagokkal való kicserélésére.
Hozzátette: szomorú, hogy csakis az RTDP-tagok esetében alkalmazzák, a parasztpárti gazdák számára pedig nem hozzáférherô a 2000/1-es számú földtörvény. Lupu örvendetesnek nevezte az esetleges elôrehozott választások kiírását. Hozzátette: ez bátorságot jelentene az RTDP részérôl, de, sajnos, nem járható út, hiszen a jelenlegi kormány élvezi a Nagy-Románia Párt és az RMDSZ támogatását.
Lupu szerint a többi párttal fenntartott jó kapcsolat ellenére a KDNPP egyedül indul a 2004-re tervezett helyhatósági és parlamenti választásokon. Arra a kérdésre, hogy három év múlva a KDNPP Emil Constantinescut jelöli-e államfônek, Lupu kifejtette: szerinte a politikus karrierje véget ért.
Fodor Lajos tábornok, magyar vezérkari fônök meghívására Mihail Popescu hadseregtábornok, vezérkari fônök május 2–5. között hivatalos látogatást tesz Magyarországon.
A látogatás alkalmat nyújt a kölcsönös tájékoztatásra a két hadsereg átszervezésérôl és korszerûsítésérôl, a közép- és délkelet-európai térség biztonsági környezetének közös értékelésérôl, valamint a NATO bôvítési folyamatával kapcsolatos eszmecserére. A két vezérkari fônök ezenkívül megbeszélést folytat a román–magyar békefenntartó közös zászlóalj kiképzésével és bevethetôségével kapcsolatos szervezési vonatkozásokról, a tervezett Tisza elnevezésû közös, többnemzetiségû mûszaki zászlóalj létrehozásáról. Szó lesz légterek használatáról és ennek NATO-integrációs vetületeirôl.
A két védelmi minisztérium között rendszeresek a magas szintû konzultációk, legutóbb április elején a két miniszter tartott határmenti találkozót Szatmárnémetiben.
A nemzetközi ûrállomás területére lépett hétfôn a világ elsô ûrturistája, az amerikai Dennis Tito két orosz ûrhajós társaságában.
Tito, aki a Szojuz TM–32 ûrhajó fedélzetén másfél órával korábban ért el az ûrállomásig, hüvelykujját felemelve — televíziós kamerák elôtt — így üdvözölte az ottani legénységet: "Nagyszerû utazás volt, szeretem a világûrt!" Kijelentette, nem érzi, hogy bármiféle fizikai átállásra szüksége lenne a világûrbeli körülmények megszokásához.
Jurij Jusacsev, az ûrállomás parancsnoka örömmel fogadta a Szojuz legénységét, azaz Titóval együtt a két orosz ûrhajóst, Talgat Muszabajevet és Jurij Baturint. Kijelentette, valamennyien jó egészségnek örvendenek, és reményét fejezte ki, hogy együttmûködésük gyümölcsözô lesz.
Az ûrturista szombatig tartózkodik az állomáson, majd azon a Szojuz TM–31-en tér vissza a Földre, amely hat hónapja van kikötve az állomásnál. Az expedíciót ugyanis nemcsak Tito kedvéért hajtották végre, hanem az is célja volt, hogy lecseréljék a jelenleg az ûrállomáshoz kikötött Szojuz TM–31-et. A bázishoz ugyanis mintegy mentôcsónakként mindig egy Szojuz ûrhajó van csatlakoztatva, hogy az állandó legénység vészhelyzet esetén azzal tudjon hazatérni. Egy Szojuz szavatosságát mintegy hat hónapban határozták meg, így mostanra vált idôszerûvé a Szojuz-csere.
Moszkvában eközben tagadták, hogy a következô ûrturisták egyike James Cameron, a Titanic amerikai rendezôje lenne. A rendezô fél évvel ezelôtt valóban érdeklôdött az egy hónapja megsemmisített Mir állomásra teendô utazás lehetôségérôl, mégpedig orvosi tanácsra. Nem zárható ki, hogy késôbb jelentkezik egy ISS-utazásra is, annak azonban kevés a valószínûsége, hogy a következô misszió idejére, októberig fel tudna készülni egy ilyen útra.
Elképzelhetô azonban, hogy a következô ûrturista nagy valószínûséggel nem orosz nemzetiségû lesz. Állítólag több jelentkezô is akad, aki érdeklôdik a — Tito esetében — húszmillió dolláros költségû út iránt.
|
||
| [Vissza az Szabadság honlapjához] |
[Vissza a HHRF honlapjához] |