 |
||
| [Vissza az Szabadság honlapjához] |
[Vissza a HHRF honlapjához] |
2001. május 14.
(XIII. évfolyam, 108. szám)
Május 12-én a Protestáns Teológiai Intézet dísztermében rendes évi közgyûlést tartott az Erdélyi Múzeum-Egyesület. Elnöki megnyitójában Benkô Samu kifejtette: a 142 éve alakult és 12 éve újjáéledt tudományos egyesület a mostoha körülmények közepette is él, mûködik, eredményei bizonyítják, hogy az emberi szolidaritás még nem pusztult ki tájainkon. Viszont jövôre, az általános tisztújítás évében, meg kell reformálni a jelenlegi alapszabályzatot, mely 1990. március 29-tôl van érvényben. Sipos Gábor elôzetesen írásban ismertetett fôtitkári beszámolóját szóbeli kiegészítéssel tette teljessé: kiemelte az utóbbi idôben egyre aktívabb tevékenységet kifejtô szatmárnémeti fiókszervezet eredményeit.
A közgyûlés meghallgatta és elfogadta a gazdasági tanácsosi jelentést a 2000. évrôl és az idei költségvetésrôl, valamint az ellenôri jelentést. Megvitatták az EME választmányi gyûlésén jóváhagyott társadalomtudományi kutatóintézet szervezeti és mûködési szabályzatát. Az intézet rendeltetése szakembereket képezni a nemzeti önismereti tudományszakok mûvelésére, múzeumi, könyv- és levéltári örökségünk szakszerû ôrzésére. Már mûködô három szakosztálya: történettudományi, nyelv- és irodalomtudományi, társadalomismereti. Feladatait fôállású tudományos kutatókkal és alkalmi munkatársakkal végzi. Igény mutatkozik a természettudományok és a mûszaki tudományok szakosztályainak beindítására is, de ennek egyelôre anyagi korlátai vannak.
Sok hozzászólás, javaslat, észrevétel hangzott el. Többen kifogásolták, hogy az utóbbi idôben az EME-kiadványokkal olyan más kiadványok versengnek, amelyek gyenge színvonaluk mellett valamilyen erôs pénzforrás támogatását élvezik. Az EME szakosztályoknak nagyobb autonómiára van szükségük. Visszatérô közgyûlési téma a tagság fiatalításának szükségessége. A fiatalokra nagy feladatok várnak a vezetôségi és a kutatói munkában egyaránt, a gombamódra szaporodó hazai tudományos társaságokkal az EME jövôre tanácskozást kíván tartani. A kutatóintézet létrehozásával kapcsolatban elhangzott: nem lehet csupán az anyaországi anyagi forrásokra támaszkodni. Ki kell harcolnunk a hazai, adófizetôi állampolgári mivoltunkból származó lehetôségeket (pl. a Kolozsváron alakulóban levô Kisebbségkutató Intézet keretében). Az EME szolgáljon háttér-intézményként azon tagjai számára, akiknek nincs lehetôségük, hogy egyszerû felszerelések beszerzése végett pályázatokon induljanak. A létrejövô magyar egyetem tudományos hátterét leginkább az EME biztosíthatja. A tagsági fegyelmet illetôen elhangzott: "ha mi nem tartjuk be saját szabályainkat, akkor miként várjunk el jogállamiságot ebben az országban?"
A közgyûlés módosításokat fogadott el a tagsági díjak mértékével kapcsolatban: ezután az aktív tagoknak évente 100 ezer, a nyugdíjasoknak 50 ezer, a diákoknak és fôiskolai hallgatóknak 15 ezer lejt kell befizetniük. Aki ezt két évig elmulasztja és utána írásos felszólítás ellenére sem tesz eleget kötelességének, azt törlik az EME-tagok nyilvántartásából. Három évnyi tagdíj be nem fizetése esetén automatikusan eltávolítják a minden bizonnyal nem anyagi okokból, hanem felelôsséghiányból meg nem felelô személyt. 2002-ben általános tisztújítást tart az Erdélyi Múzeum-Egyesület, és a közgyûlés elôkészítése céljából a szakosztályok elnökeibôl és titkáraiból álló tíztagú bizottság alakult. Utána pedig következhet az alapszabályzat megújítását végrehajtó rendkívüli közgyûlés.
Szombaton, a jelenlegi alapszabályzat értelmében, egy évre részleges választásokat tartottak. Az új választmányi tagok a következôk: 1. szakosztály — Pál-Antal Sándor; 2. szakosztály — Szilágyi Pál, Nagy-Tóth Ferenc, Kiss Szidónia; 3. szakosztály — Péter Mihály; 4. szakosztály — Szabó Árpád; 5. szakosztály — Kerekes László, Sándor László.
Közös állásfoglalás elfogadásával szombaton befejezôdött a Magyarok Világszövetsége (MVSZ) rendes évi közgyûlése. Nagy vitát váltott ki az a napirendi pont, amely szerint az MVSZ küldöttgyûlésének állásfoglalást kellett volna elfogadnia a világszövetség költségvetését megvonó országgyûlési döntéssel szemben. Az MVSZ ugyanakkor megválasztotta a nyugati, valamint a kárpát-medencei régiók által javasolt személyeket a védnöki testületbe, de nem választottak tiszteletbeli elnököt, ezt majd egy következô idôpontban tûzi napirendre a védnöki testület.
A küldöttek egyetértettek az MVSZ elnöksége és a kárpát-medencei régióülés által is helyeselt közös állásfoglalással, amelyet a szlovákiai és erdélyi országos tanácsok már korábban elfogadtak.
Ebben a magyar országgyûlést az MVSZ költségvetésének támogatására kérték, és kifejezték elvárásukat, hogy a Legfôbb Ügyészség vonja vissza a világszövetség ellen benyújtott bírósági keresetét.
A nyugati régió küldöttei azonban elzárkóztak attól, hogy az állásfoglalásban szó essen a külhoni magyar állampolgárság szorgalmazásáról. A nyugati küldöttek némelyike az MVSZ egyes vezetôinek a külhoni magyar állampolgársághoz való konok ragaszkodásának tulajdonította a költségvetési támogatás megvonását, más küldöttek pedig azt mondták, hogy "nem diplomatikus újra felvetni a külföldi állampolgárság ügyét a világszövetség jelenlegi helyzetében".
Léh Tibor, a nyugati régió elnöke kijelentette: "a külhoni állampolgárság nem tabu, és nem bûn, én támogatom is, de most bölcsnek és megfontoltnak kell lenni". — Nem alkalmas errôl beszélni akkor, amikor szeretnénk visszakapni a költségvetési támogatást — tette hozzá a régióelnök.
Több nyugati küldött is jelezte, hogy a külhoni állampolgárság nem vonatkozik a nyugati magyarságra, ugyanakkor egyetértettek azzal, hogy ez létkérdés a Kárpát-medencében élô magyar közösségek számára.
Gazda József erdélyi küldött hangsúlyozta, hogy a külhoni állampolgárság mindenképpen elônyt jelentene a szomszédos országokban élô magyaroknak, és üdvözlendônek nevezte elsô lépésként a státustörvény esetleges elfogadását.
Oláh Sándor küldött azt hangoztatta: a magyar kormány következetesen kiáll amellett, hogy Románia és a többi olyan állam is kerüljön be az Európai Unióba, ahol Magyarországtól elcsatolt területek vannak.
Patrubány Miklós meglepetését fejezte ki a külföldi állampolgársággal szemben tanúsított ellenállás és ellenszegülés miatt.
A küldöttgyûlés nem foglalt állást a külföldi állampolgárság ügyében, és kompromisszumos javaslatként elfogadta, hogy csupán támogatja a szlovákiai és erdélyi országos tanácsok által elfogadott, a külhoni állampolgárság szorgalmazásával kapcsolatos állásfoglalását.
A javaslatot végül a küldöttek elfogadták.
Tôkés László "erkölcsi nyomás alatt érzi magát"
Célirányos módon szeretnék eljárni, de ne próbáljanak erkölcsi szinten beugrasztani, betaszítani vagy berántani egy helyzetbe — jelentette ki Tôkés László püspök, az MVSZ tiszteletbeli elnöke a Kárpát-medencei Régió szombati ülésén.
Tôkés László, az MVSZ elnökségéhez pénteken eljuttatott üzenetében jelezte, hogy mandátuma lejártával nem vállalja újabb négy évre az MVSZ tiszteletbeli elnöki tisztségét.
Több küldött próbálta szándéka megváltoztatására bírni Tôkés Lászlót, volt, aki hûtlenséget emlegetett, az egyik szlovákiai küldött pedig kijelentette: ha nem vállal sorsközösséget a nehézségekben az MVSZ-szel, akkor mondjon le püspöki tisztségérôl is.
Tôkés László nem zárkózott el attól, hogy részt vegyen a jövôben az MVSZ védnöki testületének munkájában.
Borbély Imre régióelnök kijelentette, hogy "Tôkés László testesíti meg leginkább egy emberben a nemzeti egységet, ezért senki más nem helyettesítheti".
Patrubány Miklós, az MVSZ elnöke a régi ismeretségre és a közös munkára emlékeztette a püspököt, majd elmondta: az MVSZ testesíti meg a magyar nemzetet és "legitimitása semmivel sem kisebb, mint bármelyik magyar köztestületé, vagy az Országgyûlésé".
— Mitôl legitimebb egy olyan állam, ahol a szavazók 40 százaléka megy el szavazni — tette hozzá az elnök.
Patrubány Miklós jelezte: a Világszövetség Erdélyi Társasága korábbi ülésén született egy olyan ötlet, amennyiben az MVSZ-t bírósági ítélettel sújtják a Legfôbb Ügyészség által kezdeményezett perben, akkor az MVSZ kivonul Magyarországról.
Tôkés László jelezte, hogy nem vállalja az MVSZ tiszteletbeli elnöki tisztségét, ugyanakkor hajlandó bekapcsolódni a védnöki testület munkájába.
A püspök véleménye szerint "nehéz erkölcsi nyomás alatt érzi magát, mert egyesek hûtlenséget emlegetnek akkor, amikor nem akarja tovább vállalni a tiszteletbeli elnökséget.
A tiszteletbeli elnök utalt arra, hogy nem szeretne politikailag ellehetetlenülni, és példaként említette Patrubány Miklóst, akit — a püspök véleménye szerint — politikailag ellehetetlenítettek.
Tôkés László emlékeztetett pályafutásának utolsó 12 évére, amikor számtalan sötét támadásnak volt kitéve, ugyanakkor elmondta: "azt várják tôlem, hogy vezéráldozatot hozzak és hôsies voluntarizmussal politikailag oktalanul cselekedjek".
A református püpsök emlékeztetett arra, hogy a Magyar Állandó Értekezlet decemberi ülésén tiltakozásként le akart mondani a tiszteletbeli elnöki tisztségrôl, amikor az Ország-gyûlés megvonta az MVSZ-tôl a költségvetési támogatást, de "a kormány idegeit sem borzolhattam".
Tôkés László kifogásolta Patrubány Miklósnak a Népszabadságban megjelent interjúját és elmondta, hogy az interjúban több súlyos politikai hibát követett el a világszövetség elnöke.
A püspök kifogásolta az MVSZ elnökének azt a kijelentését, mely szerint Magyarországon két évvel a választások elôtt már megkezdôdött a politikai harc és ennek lett áldozata a világszövetség.
Tôkés László ugyancsak kifogásolta, hogy a magyar kormány által benyújtott státustörvény ellenében Patrubány Miklós továbbra is erôlteti a külföldi állampolgárság ügyét.
— Nem lehet senkit elvinni egy olyan politikai irányba, amellyel nem ért egyet — mondta Tôkés László.
Mûködésképtelenné válhat az MVSZ?
A magyar országgyûlés megkönnyítette az MVSZ 2001-es évre szóló költségvetésének tervezését, mert pénz nélkül hagyta a világszövetséget — mondta Patrubány Miklós, a világszövetség elnöke, amikor ismertette az MVSZ idei évi költségvetési tervét.
Patrubány Miklós elmondta: 40 millió forint tartozása van jelenleg a világszövetségnek, ezért új lehetôségeket kell keresni az anyagi források biztosításához, hogy ne váljék teljesen mûködésképtelenné a szövetség munkája.
Mintegy 5 millió forintra számítanak tagdíjakból, 10 millió forintot várnak adományokból, és amennyiben sikerül bérbe adni a világszövetség Benczúr utcai székházát, akkor várhatóan 35 millió forint bevételre is szert tehetnek. Az elnök ismertetése szerint az MVSZ 30 millió forint hitelfelvételre kényszerül.
Emôdy Csaba elnökségi tag ellenezte a hitelfelvételt, és azt javasolta, hogy a bérleti díjat kérjék egy összegben, egy esztendôre elôre, mert akkor már ki tudják fizetni a határidôs kötelezettségeket.
A román hatóságokkal való konzultálás és megfelelô kétoldalú megállapodás nélkül Románia területén nem alkalmazhatják a határon túli magyarok státusára vonatkozó törvényt, amelynek tervezetét már a magyar parlament elé terjesztették — jelentette ki pozsonyi látogatásáról hazatérve Adrian Nãstase miniszterelnök.
Szombati sajtónyilatkozatában Nastase elmondta: a NATO-jelölt tagországok pozsonyi kormányfôi összejövetele alkalmából tárgyalt Mikulas Dzurinda szlovák kormányfôvel a státustörvénnyel kapcsolatos problémákról. A román kormányfô hangoztatta: "a mûködô állami intézmények révén" megakadályozzák a jogszabály alkalmazását Románia területén. A miniszterelnök szerint Orbán Viktor magyar miniszterelnök nem alkalmazhat Budapesten elfogadott törvényeket Románia területén anélkül, hogy nem rögzítenek "bizonyos koordinátákat". — Valószínû, hogy megközelítésbeli különbségek lesznek közöttünk, de a velünk való konzultálás nélkül egyetlen idegen törvényt sem fognak alkalmazni Románia területén — mondta Nãstase, aki rámutatott: ilyen jogszabályokat csak kétoldalú megállapodások, az alkotmány, vagy belsô elôírások alapján lehet alkalmazni.
— Lehet az mexikói, ausztráliai vagy akármilyen más törvény, mindaddig nem lehet bevezetni Romániában, amíg mi el nem rendeljük, hogy azt akár bizonyos nemzetközi normák, akár az alkotmány alapján, vagy saját belsô rendszabályaink, illetve kétoldalú megállapodások hatásaként alkalmazni lehet. S ezt Orbán Viktor tudja, mint ahogy az RMDSZ, továbbá a magyarországi pártok is, s gyanítom, hogy a szlovák miniszterelnök is — mondta Nãstase.
Markó Béla, az RMDSZ elnöke határozottan visszautasította Valeriu Stoicának, a Nemzeti Liberális Párt (NLP) elnökének magyarellenes kijelentéseit és az RMDSZ elleni támadásait. Szerinte Stoica vádaskodásai az NLP-elnök "bizonyos politikai játékáról" árulkodnak. Az elnök emlékeztetett rá, hogy az elôzô kormányzási ciklusban, amikor még koalíciós társak voltak, az RMDSZ éppen az NLP részérôl kapta a legtöbb elismerést és dicséretet politikai vonalvezetésének következetességéért és magatartásának határozottságáért.
— Nagyon sajnálom, hogy az NLP és Valeriu Stoica pártelnök még nem jött rá, hogy a kisebbségi kérdés megoldásának és az RMDSZ-el való együttmûködésnek nem kellene attól függnie, hogy az RMDSZ milyen helyet foglal el a parlamentben — mondta Markó.
A politikus szerint Stoica támadásainak célja csupán az RMDSZ és az RTDP közötti parlamenti együttmûködés aláaknázása. Az RMDSZ szövetségi elnöke ugyanakkor nyilatkozatában meggyôzôdését fejezte ki, hogy "elmúlt az az idô, amikor magyarellenes és RMDSZ-ellenes demagógiával bizonyos fajta népszerûségre lehetett szert tenni".
Pénteken este súlyos baleset történt a Tordai úton, miután egy Liaz márkájú kamion, amely nem a bekötôúton, hanem a Tordai úton akart átkelni a városon, fék nélkül maradt és az utolsó kanyarban egy házba rohant. A szlovák rendszámú teherszállítónak még a Tordai út tetején elromlottak a fékjei, és a Brassó utca irányában ámokfutásba kezdett. Megrongált néhány villanyoszlopot, egy gázvezetéket, valamint porrá zúzott két gépkocsit és az útigazgatóság egyik útjavító jármûvét, majd ugyanabban a házban állt meg, amelybe az évek során már több kamion is belefutott.
A balesetben életét vesztette a kamion vezetôje, a 33 éves, szlovák állampolgárságú Pavol Hodacs. A két kiskocsi — egy Dacia és egy parkoló Ford — alaposan megrongálódott, szerencsére a Daciában utazó három személy csak sérülésekkel megúszta a balesetet. A kamion totálkáros lett, darabokra esett szét, hasonlóan az útigazgatóság jármûve. A forgalmat mintegy öt órára zárták le a Tordai úton, ahol a gázfolyás is gondot okozott.
A balesetet követôen Gheorghe Funar a sajtónak nyilatkozva elmondta: reméli, ez az újabb baleset ráébreszti majd a megyei tanácsot arra, hogy megszavazza az erdôfeleki aluljáró építésének elkezdését.
Pénteken este a Bethlen Kata Diakóniai Központban bensôséges keretek között ünnepelték a Romániai Máltai Segélyszolgálat tízéves születésnapját.
Az 1991. május 11-én megalapított segélyszolgálat elnöke Puskás Bálint Zoltán üdvözölte a hazai és külföldi (Németország, Magyarország) vendégeket, akik jelenlétükkel megtisztelték a kerekévfordulós szervezet rendezvényét. Köszöntôjében Puskás Bálint Zoltán három fontos kérdéscsoport köré tömörítette mondanivalóját. Ezek közül az elsô: mit jelent tíz év egy szervezet életében? Lehet, hogy csak egy szónoki kérdésnek tûnik, de ezalatt a tíz év alatt ez a szervezet érett lett, a gyerekkorból átlépett a felnôttkorba, ezt bizonyítja az is, hogy 24 fiókszervezettel a legnagyobb segélyszolgálattá vált Romániában.
Mit jelent tagja lenni ennek a szervezetnek? — tette fel a következô kérdést Puskás Bálint. — Légy ember, aki társain szeretne segíteni, akkor is amikor mindenki elszalad — hangzott a válasz. Amikor tíz évvel ezelôtt megalakultunk — folytatta az elnök — azt hittük, hogy tevékenységünk rövid életû lesz, hogy az emberek nehézségei majd csökkennek, és az ország gazdasági felvirágzása révén majd tisztességes megélhetést biztosít polgárai számára. Az élet azonban bebizonyította, hogy a szociális problémák megsokszorozódtak, egyre több ember szorul segítségre. Épp ezért a mi rendeltetésünk felfedezni mindazokat, akik nehézségekkel küzdenek, és segíteni ôket, anyagilag és lelkileg egyaránt.
S végül, hogyan sikerült helytállni és a kívánalmaknak megfelelni — hangzott az utolsó kérdés. — Azt hiszem kitartásunk leginkább jelszavunkban rejlik: "A hit védelmében és a rászorultak megsegítéséért." Mindemellett Isten áldása is velünk volt a tíz év alatt, barátokat küldött Németországból, Magyarországról, akik mellettünk álltak és segítségünkre voltak.
Ezek után Manfred Schulz, a németországi Malteser Hilfsdienst müncheni egyházmegyei szervezetének vezetôje vette át a szót, aki átadta a németországi segélyszolgálat elnökének az üdvözletét, és hangsúlyozta, hogy bár az utóbbi idôben a dél-afrikai és chilei szolgálat megszervezésével voltak elfoglalva, mégsem feledkeztek meg a kolozsvári barátaikról. Bizonyítja ezt az az 5000 márkás betétkönyv is, amelyet ajándékként hoztak, azzal az ajánlattal, hogy a szervezet székházának a felújítására használják.
Következett Ugron Béla, a magyarországi segélyszolgálat alelnöke, aki gratulált a születésnaphoz, s bár csak egy pár évvel idôsebbek — mondta — valamivel több tapasztalatuk van a nehézségek leküzdésében. Ajándékként a Magyar Máltai Segélyszolgálat ajánlatát hozta, miszerint bármikor szívesen látják továbbképzésre, tapasztalatcserére a romániai szervezet tagjait, és felszólította ôket, hogy éljenek is vele.
Ugyanakkor felolvasta a Magyar Máltai Lovagok Szövetsége elnökének, Osváth Györgynek az üdvözlô levelét, és átadta a Szuverén Máltai Lovagrend üzenetét, amelyben határozott ígéretet tesznek arra, hogy 30 000 márkával járulnak hozzá a temesvári szociális központ befejezéséhez.
Boros János alpolgármester beszéde után, végül Franz Otto Hansen a trieri (Németország) egyházmegye szervezetének vezetôje szólalt fel, aki ugyancsak gratulált az ünnepelteknek, és 7000 márkás betétkönyvet adott át ajándékként, mellyel az "ételkihordó szolgálat" elnevezésû projektet szeretnék segíteni.
Az ünnepség befejezéseképpen Franz Otto Hansen máltai oklevelet és plakettet nyújtott át, eddig kifejtett áldozatos munkájuk elismeréseként, a Romániai Máltai Segélyszolgálat következô tizenöt tagjának:
Puskás Bálint Zoltán, Margareta Alexandrescu, Bárányi Ildikó, Puskás Mária, Fari Palkó Ilona, Farkas Viktória, Mircea Ghetie, Aurel Olteanu, Bárányi Ferenc, Grigore Duma, Ioan Stefãnescu, Almási Béla, Ioan Mitrofan, Földes Béla, Dénes Mihály.
Vasárnap délelôtt tartotta az évad utolsó elôadását az Állami Magyar Színház. Mûsoron Alexandre Dumas A három testôr címû, Fábry Péter által színpadra alkalmazott mûve szerepelt. Az évadzáró elôadás egyben a Babes-Bolyai Tudományegyetem Színmûvészeti Tanszéke Magyar Tagozata végzôs diakjainak utolsó fellépése volt.
A darab fôszerepeit a végzôs diákok játszották Kövesdy István rendezésében, Labancz Klára m.v. jelmezeiben és Incze G. Katalin m.v. zenei vezetésével. A dalok szövegét Fábry Péter szerezte. Közremûködtek a színház társulatának tagjai. A vívójeleneteket Habala Péter, az akrobata mutatványokat Borsos Levente tanította be.
Az elôadás után került sor a hét végzôs hallgató: Tar Mónika, Tokai Andrea, Kató Emôke, Aszalos Géza, Barabás Árpád, Ugron Szilárd és Kolozsi Kilián ballagására. Osztályvezetô tanár Salat Lehel, tanár Dimény Áron volt. A harmadévesek üzenetét a végzôsökhöz Vindis Andrea adta át, majd Hatházi András, a III. évfolyam osztályvezetô tanára búcsúztatta a komoly feladatok elôtt álló (volt) diákokat.
KOLOZSVÁRI NÉPFÔISKOLA
A NEVEK VILÁGA KOLOZSVÁRTÓL DÉSIG címmel Murádin László nyelvész kutató tart elôadást május 15-én, kedden du. 5 órától a Györkös-Mányi Albert-emlékházban (Majális/Bilascu 5. szám).
NYÁRÁDY ERASMUS GYULA-EMLÉKÜLÉST
rendez az EME és az EKE, a kiváló erdélyi növénytudós születése 120. évforulójának tiszteletére május 18-án, pénteken du. 5 órától a Ion Ghica 12. szám alatti EME-házban. Az ünnepségen a neves tudós életét dr. Bartókné Váczy Katalin egyetemi docens ismerteti, munkásságát Nagy Tóth Ferenc ny. fôkutató méltatja, kutatási helyeit és tanulmányozott növényeit Jablonovszki Elemér ny. fôkertész mutatja be képekben. Az emlékülésre minden érdeklôdôt szeretettel várnak a szervezôk.
AZ IKE E HETI PROGRAMJA: Május 14-én angolklub kezdô csoportnak este 8-tôl a Protestáns Teológia I. emeleti 2-es termében; május 15-én Pódiumelôadás, melyen Szôcs Ildikó budapesti színmûvésznô József Attila- és Radnóti-verseket ad elô este 7 órától a Mikó Könyvtárban (Mikó/Clinicilor 18.); május 16-án angolklub haladó csoportnak este 6 órától a Fôtér 23. szám alatt; kórus este fél 9 órától szintén a Fôtér 23. szám alatt; május 17-én bibliaóra este 7 órától a Fôtér 23. szám alatt.
A VÁROSI RMDSZ ÖNKORMÁNYZATI KÉPVISELÔINEK FÉLFOGADÁSI ÓRARENDJE a Fürdô/Pavlov utca 21. szám alatti székházban: Boros János alpolgármester: hétfôn 16 órától; Máté A. Levente (érdekvédelmi tanácsadás irányítása): szerdán 15 órától; Molnos Lajos (ifjúsági, sport, külügy): a hónap második és negyedik keddjén 14–16 óra között; Pálfy Károly (gazdaság, pénzügy, vállalkozók): hétfôn 11–13 óra között; Papp E. István (építkezés): a hónap elsô és harmadik keddjén 17 órától; Révész Erzsébet (mûvelôdés, oktatás, egészségügy): a hónap elsô és harmadik keddjén 12–14 óra között; Somogyi Gyula (lakásügy, szociális problémák): a hónap elsô és harmadik szerdáján 15 órától.
Szombat délután a Gaudeamus könyvesbolt vendége volt Dúl Antal teológus, filozófus, aki Hamvas Béla munkásságáról tartott elôadást. Hamvas tanítványként, kortársként és életmû-szerkesztôként beavatotthoz mért lényegi vonatkozásokat ragadott meg, aki professzorát kiváló szellemi tanítónak nevezte. Az elôadáson részt vett a kolozsvári születésû Lôrincz Gabriella is, aki jelenleg a Magyar Televízió munkatársa. Hamvas Béla mûveibôl olvasott fel részleteket. Kiderült, hogy a televízión keresztül is próbálják népszerûsíteni kultúránk e nagy tudású, sokoldalú alakját, Hamvas Bélát. Mi több, Marosvásárhelyen már jó pár ehhez hasonló találkozót szerveztek, amelynek célja: a kevésbé ismert professzor esszéköteteit a széles olvasóközönség rendelkezésére bocsátani. A szervezôk azt szeretnék, ha mihamarabb sikerülne folytatni a találkozókat itt, Kolozsváron is. A szombati elôadáson csupán az életmû egyik részecskéjére futotta az idôbôl — vélekedett Dúl Antal.
Elôadásában — melynek címe A változó vallásosság Hamvas Béla nyomán — röviden ismertette életpályájának meghatározó momentumait, amelyek lelkivilágára, gondolataira, életmûvére egyaránt hatottak. Három nemzet vére egyesült benne, ezért a német precizitás, a szláv miszticizmus, a magyar konokság, életerô jellemzi írásait. Kerényi Károllyal, Németh Lászlóval és még néhány értelmiségivel együtt eszmei kört alapított a görög szépségideál jegyében. Érdekes módon már akkor ráérzett a következô évtizedek valóságára, írván, hogy "elmúlt a betük világa". A hyperioszi (magas emberi) élet megvalósítására törekedett. Vallásfilozófiájában központi helyet foglal el a kereszténység és a nagy múltú keleti vallások hitvilágának az összevetése. Szerinte, az emberiség nem engedheti meg magának azt a luxust, hogy bármelyik vallását vagy hagyomámányát "eldobja", mi több, a vallások közti kommunikálást, a komplementaritás elvét látja szükségesnek. Észrevétele szerint térségünkben a vallás mindig kompromittálódott a politikával, a géniuszoknak pedig ilyenformán mindig sanyarú sors jutott osztályrészül. S hogy mi a vallás? Egy útbaigazító túlélési modell.
Zárszavában Dúl Antal, Hamvas Béla munkásságát összegezve, úgy értékelte: ô volt az, aki helyére tette a kereszténységet, aki integrálta keletet nyugatba és nyugatot keletbe.
"Az anyák tiszteletére rendez zenés-irodalmi estet a római katolikus Szent Gábor Ifjúsági Fórum" — állt a meghívóban, amely kicsit-nagyot egyaránt elcsalt a Szentegyház utca 6. szám alatti, nemrég átadott székhelyre, amely a Szent Mihály-plébánia nôszövetségének ad otthont. Az ünnepi mûsor a jelen levô anyák számára — és nem csak — szerezhetett felejthetetlen pillanatokat, hiszen a mûvészi elôadás az emberi lét olyan egyetemes problémáit érintette, mint például az anya–gyermek szeretet, szerelem. A líra és a zene összefonódása újra bizonyította kommunikálási képességének kimeríthetetlen tartalékait, amelyek társas lényünk mivoltának megingása esetében is egyensúlyhelyzetet biztosítanak.
Kiváló produkciót nyújtott Boér Ferenc színmûvész, aki irodalmunk nagyjainak legismertebb anyaverseit tolmácsolta. Így hallhattunk Petôfi Sándor, József Attila, Juhász Ferenc, Jaccopone da Todi (Babits fordításban) verseket, amelyek közül néhányat már az iskola padjából ismertünk. Ezért, talán, fokozottabb volt a katarzisélmény. A zenei részt Török Szilvia énekmûvésznô biztosította, aki kellemes, lágy szopránján Pergolesi, Carissimi-, Scarlatti-, Händel-, Cimarosa- és Mozart-mûveket énekelt. Ôt kísérte zongorán Magyari Zita orgonamûvésznô, aki diszkrét zongorajátékával kiváló kísérônek bizonyult.
Schuller Hajnal, a Szent Gábor Ifjúsági Fórum igazgatója elmondta: így szerették volna köszönteni az édesanyákat. Az általa vezetett fórum mintegy ötven állandó taggal mûkôdik. A tavaly november óta hivatalosan bejegyzett egyesület a rendszeres elôadásokkal, vitafórumokkal, lelkigyakorlatokkal, idegennyelv-órákkal az ifjúság felkarolását tûzte ki célul.
A Hargita megyei mûvészek csoportos kolozsvári bemutatkozását követôen, viszonzásképpen most kolozsvári alkotók, Feszt László, Veresspál, Heim András, Sipos László, Nagy Endre, Lôrincz Lehel, Novák Ildikó, Dobribán Emil, Kolozsi Tibor, Szabó Bokor Márta, Gedeon Zoltán, Dániel Lajos, Lészai Bordy Margit, Kováts Ildikó, Palkó Ernô, Tosa Szilágyi Katalin, Vitz Tünde, Essig Klára, Ferenczy Botond, Starmüller Géza, ifj. Starmüller Géza, Forró Ágnes, Vremir M. Márton és Balogh Borbála munkáiból nyílt kiállítás a csíkszeredai Szakszervezetek Mûvelôdési Házában. A kiállító mûvészeknek és a szervezô Váli Csongornak, a Velum Kft. ügyvezetôjének köszönhetôen a csíkszeredai mûvészetkedvelôk olyan igényes, mind mûfaji, mind mûvészi felfogás szompontjából, rendkívül változatos anyaggal ismerkedhetnek meg, amely, a teljesség igénye nélkül, bepillantást nyújt Kolozsvár képzômûvészeti életébe.
Amint Szatmári László fogalmaz: a kiállítás "olyan alap, kiindulási pont, amely útjelzôként szolgál mind a Váli Csongor által megfogalmazott régiók közti »képzômûvészeti vérátömlesztés« tekintetében, mind egy új szemlélet, a szervezett mûtárgy-kereskedelem meghonosítása tekintetében. Ennek révén a romániai magyar képzômûvészet csak nyerhet, hisz az akotókat összefogva, megfelelôen képviselve nemcsak az eddig elszigetelt régiók nyílhatnak meg egymás elôtt, hanem a csíkszeredai cégen keresztül a nemzetközi mûtárgy-kereskedelembe is bekapcsolódhatnak az eddig abból méltánytalanul kimaradt alkotók és alkotások."
A Történelmi Múzeumban levô Francia Kulturális Központban Cheta Gheorghe ördöngösfüzesi naív festô mutatja be 12 képét, amelyek eredetiségükkel és változatos színeikkel aratnak tetszést.
Ugyancsak a Szamos menti város múzeumában tekinthetô meg ezekben a napokban a szamosújvári 1-es Számú Általános Iskola diákjainak hagyományos tavaszi rajzkiállítása. Összesen 280 képet csodálhatnak meg a nézôk, többségük tájkép. A kiállítás címe Tavasz.
Június elején a kisváros mindhárom általános iskolájának tanulói állítják ki rajzaikat. A rendezvényre a szamosújvári napok keretében kerül sor.
Ha szeretnéd, hogy ôsztôl olyan V. osztályban folytasd tanulmányaidat, ahol kibontakoztathatod rajzkészségedet, kérd meg szüleidet, vegyék fel a kapcsolatot az Apáczai Csere János Líceum titkárságával, ahol kitölthetitek a tanfelügyelôségre eljuttatandó típuskérvényt. Jelentkezni május 26-ig lehet. A részletek felôl érdeklôdni lehet Székely Géza rajztanárnál. Cím: 3400 Kolozsvár, Apáczai Csere János Líceum, Király/I. C. Brãtianu u. 26. Telefon: 064/197-251.
Minden bizonnyal Önök is úgy érzik, nem maradhatnak ki a Szabadság soron következô évkönyvébôl, amely immár egész Erdélyben, sôt, annál nyugatabbra is kezd ismertté válni, május 31-ig jelezhetik szerkesztôségünkkel. Egy oldalnyi (10,30 x 15,00 cm) fekete-fehér reklám árszabása 1 millió 500 ezer lej (áfástól, reklámadóstól). A közlendô szöveget, ábrát elôre megszerkesztve számítógéplemezen vagy papírra nyomtatva lehet benyújtani, de az igények pontos leírása esetén a szerkesztést a szerkesztôség is elvégzi.
A Szabadság Évkönyv 2002 ismeretterjesztô és szórakoztató kiadvány, Kolozs, Szilágy, Fehér, Beszterce-Naszód és más megyék magyarjainak kedvence. Lépjünk együtt a 2002-es esztendôbe!
(Folytatás)
A jótékony célú faszobor megalkotásával és felállításával, a beverendô szegek megváltása címén befolyó összegekkel az elesett kolozsvári hôsök hátramaradottjait kívánták megsegíteni. A szegek ára 1, 3, 5, 10 és 20 koronában volt megállapítva és az adomány ellenében mindenki kapott egy díszes emléklapot.
A szobrot a Deák Ferenc utca elején, a városháza és a Pataki–Teleki-ház közötti járdaszigeten állították fel. (A mai Memorandisták emlékmûve helyén.) A két méternél magasabb szobrot, elhelyezéséig több névvel illették. Volt Vashonvéd, Fahonvéd, Kárpáti ôrszem, míg végül is a Kárpátok Ôre nevet kapja. Egy honvéd népfelkelôt örökít meg, abban a pózban, amint a Kárpátok egyik magas ormáról, lábhoz bocsátott fegyverrel, méltóságos nyugalommal néz le a völgybe, készen arra, hogy a betolakodó orosz hordáknak minden pillanatban ellentálljon. Fején gyöngéd nô keze kötötte hósapka, vállán egy gyönyörûen kidolgozott virágos cifraszûr, hogy a dermesztô hideg ne vehessen erôt rajta.
Az alkotó mûvész
Kolozsvári Szeszák Ferenc, amint neve is mutatja, a város szülöttje. Ifjúsága azokra az idôkre esik, amikor a kincses arhitektónikájában még teljében tündököl az archaikus szépség. Bôven föllelhetôk a reneszánsz egy-egy gyönyörû kapudísze, tiszta és derûs barokk épületek, a gótika áhítatos és komoly, csúcsratörô formái, monumentális alkotásokban. De léteznek boltozatos szász kapus, magas tetejû házsorok, úri paloták, és kis parasztházak is, amelyek ablakaiban pirosan virít a muskátli.
Szeszák gyerekkorában a Donát úti szôlôjükben próbálta már az agyagot formálni, szóra bírni. A református kollégiumba jár, majd az építôipari iskolába iratkozik, ahol tanára, Molnár János, felfigyelve rajztehetségére és formalátására, Pestre irányítja. Itt az iparmûvészeti iskola szobrászati szakát végzi. Már 1901 márciusában hírül adja az Ellenzék, hogy "a kitûnô szobrász Szeszák Ferenc, derék polgárunk fia, a budapesti iparmûvészeti iskola növendéke, mint tehetséges szobrász, elsô díjat nyert egy pályázaton legjobb tervezetével. A szegénysorsú jeles ifjú 40 koronával való segélyezését javasolják a város szakbizottságai."
Budapest után párizsi tanulmányok következnek mint a kiteljesedés évei. Hazajötte után, Kolozsváron, a sétatéri korcsolyapavilonban rendez be magának mûtermet. (Vajon nem férne el egy kis emléktábla valamelyik fûzárnyékolta épületsarokban számára?)
Újra Pestre megy és Stróbl mester irányítja munkáját, négy esztendôn keresztül. Mint az iskola mûvész tagja belekerül Budapest mûvészeti forgatagába, ismertté válik. Elnyeri a Ferenczy István-féle 2000 koronás ösztöndíjat, amely anyagi gondjait megoldva nyugodt munkát biztosít számára.
Szeszák Ferenc rövid idô alatt sokat és szépet alkot. Ezek közül említésre méltók:
Arany János nagyszalontai szobra;
Keleti Gusztáv festômûvész síremléke.
I., II. III. díjakkal jutalmazva vesz részt a következô pályázatokon:
A budapesti Szabadság-szobor;
A budapesti Kossuth-szobor — 8000 korona díj;
A nyíregyházi Kossuth-szobor;
A debreceni Kossuth-szobor;
A budapesti Bartha Miklós-szobor;
A miskolci Deák Ferenc-szobor;
A budapesti Erzsébet-szobor;
A budapesti Munkácsi-szobor.
A Kárpátok Ôre az akkori méltatások szerint maga a megtestesült tömörség, amely kifejezi egy egész nemzet ôsi hitét, hûségét, elsorvaszthatatlan erejét és bizadalmát a jövôben. Felmerül bennem önkéntelenül a kérdés: mi lett a szobor sorsa? Meddig állt és hova került levétele után?
A leleplezési ünnepségek alkalmából kiadott kis emlékfüzet, jelen írásom egyik forrása, tartalmaz egy utalást arra nézve, hogy ha a szobor betöltötte jótékonyságszolgálati szerepét, az Erdélyi Múzeum ereklyéi közé fog kerülni a nemes eszme tanúbizonyságaként.
Választ ezekre a kérdésekre aligha kapunk ma már.
A szobor valamikori létezésére, mint annyi eltûnt, ittlétünkhöz kapcsolódó mûemlékre való emlékezés, mindannyiunk számára kötelezô.
Zûrös napok következhetnek az egyszeri néplélek számára, ha a parlament elfogadja a liberálisoknak azt az indítványát, hogy január 24-e, a két román fejedelemség egyesülésének napja, illetve május 10-e, a török hódoltság alól való felszabadulás évfordulója nemzeti ünneppé avanzsáljon. A hitetlen politikusokat nem kell félteni, ôk könnyûszerrel kimagyaráznak bármiféle ellentmondást, a hétköznapi ember számára azonban a pirosbetûs ünnepeknek sokkal mélyebb a jelentôsége, legyen az vízkereszt, vagy május 1. Ez a kavalkád azt jelzi: tíz év után Romániában még mindig nincs konszenzus, ami a múlt értékelését illeti, továbbra sem teljesen világos, hogy milyen értékeket-ünnepeket kíván átmenteni a mába.
Zûrös volt május 9-e is, amikor a parlament egy füst alatt ünnepelt Európa-napot, gyôzelem napját és függetlenség-évfordulót. A frissen szabadult Ilie Ilascu ekkorra idôzített szenátori debütje csak ráadás volt a két ház együttes ülésén. Érdeklôdve figyeltem politikusaink erôlködését, hogy miféle bravúrral sikerül majd a három-négy eseményt "egy tetô alá hozni". A legsikerültebb szóvirág Adrian Nãstase kormányfôtôl származott, aki vett egy mély lélegzetet, majd kijelentette: ma Romániának nem szabad tétlenül a nyugati felszabadítókra várnia, amint azt 1945-ben tette, hanem saját magának kell felkeresnie Nyugatot, Európát, ha az nem siet hozzánk.
Annyi bizonyos, a múlt évszázadnak nem sikerült kitermelnie olyan kivételes szónoki képességekkel megáldott politikust, aki szemléletesen tudta volna elmagyarázni a három esemény jelentôsége közötti összefüggést. Románia számára ugyanis 1945. májusa valóban a hitleri totalitarizmuson való gyôzelmet jelenti, a diadal érzését csak az csorbítja, hogy az egyik diktatúra helyét hamarosan egy másik, a sztálini önkény vette át. Relatív a függetlenség is: Erdély Romániához csatolásával egyidôben esett el Bukovina és Besszarábia. S ha ezt az évforduló hevében valaki elfelejtette volna, most itt áll Ilascu, hogy észbe juttassa. És akkor tessék idekalkulálni Európát, amelyik nem határrevízióban, hanem épp ellenkezôleg, Románia keleti határainak megerôsítésében érdekelt. Hiába, sok ez egy napnak, egy népnek: Európához is tartozni, ugyanakkor nagyromán álmokat is szôni.
Rossz elgondolni, hogy — a kimagyarázásokhoz különben hozzászokott — politikusaink szónoki képességeibôl mire futja majd egy január 24., vagy május 10. bekonferálása. Ma még mindig sokan vannak olyanok, akik számára január 24. hamarabb jelenti Ceausescu születésnapját, mint az egyesülést. És hogyan fogják elmagyarázni május 10-et, amely — talán nem véletlenül — egybeesik Mihály király születésnapjával, amely a két világháború közt a karácsony és a húsvét után a románok egyik legjelentôsebb évfordulója volt? Sôt mi több, hamarosan a volt uralkodó Bukarestben, az Erzsébet palotában berendezi rezidenciáját, minderre pedig a volt kommunista aktivista, Ion Iliescu államfô kezdeményezésére kerülhetett sor.
A helyzet egyesek szerint mégsem olyan bonyolult. Talán valóban elérkezett az az idô, amikor már nem szül ellenérzést egy május 10.-e, vagy az, hogy I. Mihálynak kijárnak a volt államfôket megilletô jogok. Természetesen, egyáltalán nem biztos, hogy a román nép tolerancia-szintjének hirtelen növekedése vezetett ide. Inkább Iliescuéknak azon felismerése, hogy I. Mihály király ma már egyáltalán nem jelent alternatívát a jelenlegi hatalommal szemben, tekintettel a monarchisták táborának teljes lemorzsolódására. Úgy, ahogy néhány nosztalgiázótól eltekintve nem igazi alternatíva a hamar és mélyen elásott Ceausescu-kísértet sem. És nyugodtan jöhet a két román állam egyesüléséért harcoló Ilascu is, aki mára már megszûnt kényelmetlen napirendi pontnak lenni a posztkommunista Románia és Moldova között, így akár kedvére ülhet a szenátusban.
Csak ezt a sehogy sem passzoló Európa napot kellene valahogy hitelesebben, "magától érthetôdôbben" elhelyezni a poszkommunista román politikai elit értékrendjében. Talán majd ez az évszázad fogja kikínlódni azt a román politikust, akinek sikerül elmagyarázni, hogy változik a világ. A gyôzelem, meg a függetlenség átlényegül, átértékelôdik, és van olyan út is, amely nem kimondottan gyôztesekrôl és vesztesekrôl szól.
"Zajzoni Rab Istvánnak, a hányatott életû* erdélyi csángó költônek, csak 30 évre terjedt rövid életébôl nagyon kevés levele maradt. Maga rövid élete is küzdelem és szegénység volt s igaz költészete ezért visszhangozza sokszor keserû életpanaszait. Három kötet verse ma már csak szûk körben ismeretes s csupán hû csángó szülôföldje ismeri és becsüli eléggé ezt a jobb sorsra érdemes, melegszívû, hányatott fiát.
Midôn Zajzoni Rab István befejezte fiatal életét, Erdélyi János, a kiváló esztéta is foglalkozott a költészetével s életrajzi adatokért a költô szülôföldje vezetô embereihez fordult, hogy megérthesse Zajzoni költészete gyakori, szinte viharzó nyugtalanságát és itt-ott mélységét. Két helyrôl is kapott adatokat. Egy tömör, rövid életrajzot Pap György, a zajzoni ágostai evangélikus lelkész s egy hosszabbat Borcsa Mihály bácsfalusi evangélikus pap küldött számára. Ezek felhasználásával aztán Erdélyi 1867-ben egy szép tárcatanulmányt írt a korán elhalt ifjú költôrôl.
A két beküldött életrajzzal az Erdélyi Irodalmi Szemlében nemsokára Erdélyi János fia áldoz a költô emlékének. Most ezekhez Mikó Imre gróf levelezésébôl a költô két ismeretlen levelével járulhatunk.
Ismeretes, de nem fölösleges elmondani, hogy Zajzoni Rab István falusi földmûves szülôktôl, a Brassó melletti Zajzonban, 1832. február 8-án született. Ott kezdte, Brassóban a szász ev. fôgimnáziumban folytatta tanulását s innen került föl 1834-ben Pestre teológusnak, majd Reviczkynek, a keleti nyelvek tanárának, jóakaró támogatójának halála után, 1835 nyarán Bécsbe ment, hol sokat nélkülözve végre a belügyminisztériumban kapott napidíjasi foglalkozást. Itt élt aztán 1859 végéig, de közbe ellátogatott Magyarországra is, s 1857 nyarán Szegeden hétfalusi csángó szekeresekkel találkozva küldött haza Borcsa Mihálynak levelet.
Ekkor már 1856 óta folytak Mikó Imre gróf és magyar társai kezdeményezésére a küzdelmek és áldozatok azért, hogy a magyarság múltja emlékeit összegyûjtse, s a tudományosságot a maga nyelvén mivelve, le ne maradjon a mûvelôdés nagy világversenyében.
Az abszolutirányú osztrák kormány nyomban az 1848–49-i magyar küzdelmek leverése után egy rendelettel eltiltott Erdélyben minden külön nemzeti szervezkedést, s ezen az alapon négy évig hátráltatta a célul kitûzött magyar erdélyi múzeum megalapítását is. Az alapítók azonban gyakorlati nézôpontokat tartva szem elôtt, a nyomorék alapszabályokat is elfogadták munkaalapul, s a Múzeum Egyesületet 1859. novemberében magyar mûvelôdési tényezônek alkották meg. Az elvesztett olasz háború, s az azzal járó bel- és külpolitikai viszonyok aztán meggyengítették az abszolút kormányzást, s 1861-ben a románok is nemzeti alapon szervezték meg mûvelôdésük szolgálatára az Astrát.
Az Erdélyi Múzeum gyûjteményeinél tervezett állásokra már a közgyûlés elôtt jóval megindultak a puhatolózások és kísérletek. Elég ha megemlítjük, hogy Szathmári P. Károly, a román fejedelmek hírneves festôje is az Erdélyi Múzeum igazgatója szeretett volna lenni. Mikót sokan keresték fel ajánlásokkal vagy ajánlkozókkal, de ô mindenkor a választó közgyûlést jelölte meg jogosultnak a szervezendô állások betöltésére.
Ilyen ügyben fordult hozzá Zajzoni Rab István is. A költô levelébôl úgy látszik, hogy Mikó Imre grófnál, ennek sógornôje br. Radák Istvánné, gr. Rhédey Klára emelhetett szót a költô mellett, s ô optimizmusában már egy neki kiszemelt állásról álmodozott. Pedig Mikó, mint senki más, úgy kétségtelenül Zajzoni Rab István érdekében sem tett kötelezô ígéretet, s a könyvtárôri állásnál már a levélírás idején Szabó Károlyra, a késôbbi nagy nevû bibliográfusra számítottak. A költônek legfennebb szerényebb alkalmazásra lehetett volna kilátása, de a novemberi alakuló közgyûlésen — nem tudjuk miért — ez is elmaradt. Íme a két levél:
Bécs, augusztus 15-kén 1859.
Fôméltóságos Gróf úr!
Nagy örömmel vevén azon hírt, mely szerint Fôméltóságod báró Radákné ônagysága közbenjárása folytán részemre is kegyeskedett az Erdélyi Múzeumnál egy helyet kiszemelni, amiért forró hálát mondván, arra vagyok bátor Fôméltóságodat figyelmeztetni, hogy az én alkalmazásom leghelyesebb leend az intézet könyvtári osztályánál, minekutána itt Bécsben négy évig mûködtem mint könyvtári hivatalnok a belügyminisztériumban. Összes költeményeim kiadása végett Bécsben leszek szeptember 1-jéig, mely idô alatt igen óhajtanám, ha Fôméltóságod engem valaki által a dolog állásáról körülményesen tudosítani méltoztatna. Lakásom: Alsergrund, Rochgasse Nr. 62. 1-ter Stock 5-te Thür.
A legmélyebb tisztelettel vagyok Fôméltóságod alázatos szolgája:
Zajzoni sk.
II.
Nagyvárad, október 4-én, 1859.
Fôméltóságos Gróf úr!
Fôméltóságod becses sorait múlt hó elején kaptam Bécsben.Köszönöm a nyujtott igéretet és szerencsémnek tartom a figyelmet, mely engem további érdemek szerzésére ösztönöz. Feszülten várom a november 23-án tartandó naggyûlés határozatát, mely egyúttal határozat lesz saját jövôm fölött. Ha alkalmazást nyerek, boldognak érzendem magam, mert teljes meggyôzôdésem az, hogy Kolozsvárt komoly, határozott irányú irodalmi kör fog keletkezni, mely a nemzeti szellemet új, üdvösebb sphérákba emeli, mely a pajtáskodó Pest igazságos ellenôre és idôvel a magyar irodalom fórum supremuma leend.
Ha alkalmazást nem nyerek, akkor egy végnélküli út vár reám, mely kelet felé vezet, s melynek a vándor életét tán hasztalan, de okvetlen áldozatul adja.
Fôméltóságod legalázatosabb szolgája
Zajzoni.
Közép utca 26-ik szám.
Ekkor, 1859-ben a költô Kôrösi Csoma Sándor példájára már keleti útitervekkel foglalkozott, s erre céloz Mikóhoz írott második levele is. Azon év ôszén még otthon járt szülôföldjén, hol akkor két szerényebb állás is lett volna számára, de még nem tudott megállapodni. Visszatért Pestre, belékerült az akkor újra forradalmi szellemû ifjúsági élet sodrába. 1860 elején Táncsics-féle proklamációk terjesztése vádjával elfogták, s a félévi börtön teljesen tönkretette a nélkülözésektôl amúgy is gyenge szervezetét. Börtöndalai Hattyúdalkötetté lettek. Másfél évig húzta még az életet, s 1862. május 15-én Brassóban halt meg.
Mikóhoz írott levelei egy jobb jövôre csillanó remény emlékei. A másodikban azonban ott van már a való sejtése is. A leveleket Mikó Imre gróf levéltárával az Erdélyi Múzeum-Egyesület levéltára ôrzi." (Kelemen Lajos: Újság, 1926. április 5.)
Növelte elônyét és végsô gyôzelmi esélyeit a katonacsapat, meglepetésként könyvelhetô el a Rapid és a krajovai egyetemisták veresége (utóbbiak a sereghajtótól kaptak ki) — röviden így foglalhatók össze a szombati forduló lényegesebb eseményei.
Eredmények: l Bukaresti Dinamó–Bukaresti ROCAR 2–0 l Ploies-ti-i Petrol–Brassói FC 0–1 l Bákói MFC–Besztercei Glória 2–0 l Pites-ti-i Arges FC–Suceavai Foresta 1–1 l Medgyesi Gázmetán–Krajovai Universitatea 1–0 l Galaci Otelul–Plo-iesti-i Astra 1–0 l Bukaresti Steaua–Bukaresti National 2–1 l Piatra
Neamt-i (Karácsonkôi) Csalhó–Bukaresti Rapid 1–0.
A táblázaton:
1. Steaua 25 14 7 4 41–27 49
2. Dinamó 25 12 6 7 46–37 42
3. Arges FC 25 11 8 6 34–31 41
4. Brassó 25 12 4 9 27–22 40
5. Rapid 25 9 9 7 28–22 36
6. Petrol 25 11 3 11 31–29 36
7. Glória 25 10 4 11 37–37 34
8. Otelul 25 9 7 9 29–29 34
9. Krajova 25 9 7 9 26–30 34
10. Astra 25 9 6 10 30–24 33
11. Csalhó 25 8 9 8 31–34 33
12. Foresta 25 7 10 8 35–38 31
13. National 25 9 4 12 30–36 31
14. ROCAR 25 9 4 12 35–43 31
15. Bákó 25 7 5 13 30–39 26
16. Gázmetán 25 3 9 13 17–29 18
Szerdán hétközi forduló következik (18 órától), a következô párosításban: ROCAR–Csalhó, Brassó–Dinamó, Glória–Petrol, Foresta–Bákó, Astra–Gázmetán, National–Otelul, Rapid–Steaua (a rangadót élôben közvetíti a Pro tv) és Krajova–Arges (élôben a Románia 1-en).
Éllovasváltás a második csoportban: a szabadnapját töltô Nagybányai FC-t a rangadót nyerô Temesvári UM elôzte meg. Mint a felsôbb osztályban, itt is fegyvertényt hajtott végre a sereghajtó: Râmnicu Vâlceán született a forduló legtöbb találata.
Eredmények: l Krajovai Extenzív–Marosvásárhelyi HSK 4–0 l Târgu Jiu-i Pandúrok–Vajdahunyadi Corvin 1–0 l Tem. UM–Resicabányai MSC 2–1 l Râmnicu Vâlcea-i MFC–Turnu Severin-i Drobeta FC 6–1 l Aradi UTA–Temesvári Politechnika 0–0 l Krajovai Electro–Petrozsényi Zsil 1–2 l Gyulafehérvári Apullum–Nagyváradi Bihar FC 1–2; a forduló másik "pihenô" együttese a Szatmárnémeti Olimpia volt.
Az állás:
1. Tem. UM 25 16 4 5 51–21 52
2. Nagybánya 24 15 4 5 38–16 50
3. Resicab. 25 14 3 8 35–25 45
4. Extenzív 25 12 6 7 33–22 42
5. Bihar 25 11 6 8 25–20 39
6. Pandúrok 25 10 6 9 27–28 36
7. Olimpia 24 11 1 2 27–33 34
8. Poli 25 10 3 12 33–26 33
9. Electro 25 10 1 14 21–30 31
10. Corvin 25 10 1 14 23–28 31
11. UTA 24 8 6 10 31–29 30
12. Zsil 25 8 6 11 28–35 30
13. Drobeta 25 9 3 13 32–45 30
14. Apullum 25 9 2 14 27–44 29
15. Mv. HSK 25 8 4 13 27–40 28
16. RMFC 24 6 5 13 25–41 23
Május 16-án, szerdán: Olimpia–Nagybánya, Corvin–Extenzív, Mv. HSK–Tem. UM, Resicabánya–UTA, Bihar–Rm. Vâlcea, Poli–Electro és Zsil–Apullum; a Drobeta és a Pandúrok szabadnapos.
Gépész utcai stadion, 100 nézô. Vezette: Constantinescu Constantin (Bukarest).
CFR: Lãzãreanu — Todor (74. perc Mircea), Baci, Veltan, Cazan — Sergiu David, Benke, Becea (88. perc Gãvrus), Ghiorma — Petrescu, Mateut (90. perc Kormos). Edzô: Octavian Albu.
Textil: Avram — Ologu (76. perc Chirilã), Andrei (57. perc Bibire), Grajdaru (46. perc Petricã), Aron — Drãgan, Rus, Simion, Vlãdut — Ghitã, Nedelea. Edzô: Adrian Vasile.
Gólszerzôk: Baci (30. perc) és Veltan (73. perc).
Szögletarány: 2–4. Lövések: 6–6 (kapura: 2–1). Sárga lap: Cazan, illetve Rus, Ologu, Aron, Vlãdut.
A vendégek elsô félórányi játékán meglátszott, hogy tudatában vannak a CFR utolsó két hónapbeli katasztrofális szereplésével és ily módon csakis csapatuk gyôzelmét tartották elképzelhetônek. A vasutasgárdát olykor percekig beszorították térfelükre, felszabadultan, bátran, technikásan játszottak, olykor faképnél hagyták az egész hazai védelmet. Két gólhelyzetet is kihagytak — a legnagyobbat akkor, amikor egy lassú hazaadás után lecsaptak a labdára, s csak Lãzãreanu két ízbeni bravúrjának köszönhetôen maradt a 0–0-ás eredmény. A gól mindenesetre a levegôben volt, ám, meglepetésre, mégis a CFR lett eredményes. A Prázsmár elôretolt támadójátékának ugyanis az lett az eredménye, hogy a CFR egy elcsípett labdával könnyen indíthatott ellentámadást. Amely elég félszegül indult és folytatódott, de végül eljutott a vendégek kapuja elé, ahol egy középre visszatálalt beadást a kaputól hét méterre szabadon érkezô Baci pöckölt be kapáslövéssel a kapuba.
A találattól visszajött a hazaiak önbizalma, míg a vendégek kissé meglepôdtek: ettôl a pillanattól egyenlô játékerôt képviselt a két csapat. Különben más említésre méltó nem történt a félidôben (hacsak Becea ügyetlenkedéseit nem vesszük figyelembe, aki az egész mérkôzésen semmit sem csinált), amely elég unalmasra sikeredett: 1–1 szöglete és 2–2 kapura lövése (ebbôl 1–1 a kapu felületére) túl kevés volt ahhoz, hogy a hûvös idôben megmelengesse a néhány kilátogató szurkolót.
A második félidô már sokkal jobbra sikeredett, és mindkét csapatnak volt néhány gólhelyzete, veszélyesebb támadása. Petrescu két elég jó helyzetet is kihagyott, de a vendégek is egyenlíthettek volna. A félidô azonban leginkább Constantinescu Constantin bíróról szólt, aki minden kritikán alul bíráskodott, fütyült össze-vissza, s arra fordította minden erejét, hogy rendet tartson a cserepadokon (!). Legnagyobb hibáját akkor követte el, amikor Avram kapus a 16-os szélén, utolsó védôként felvágta a kapura törô Mateutot: a büntetôgyanús helyzetben még csak sárga lapot sem mutatott annak, habár még a pirosat is megérdemelte volna. Egyszerû faulttal be kellett hogy érjék a CFR játékosai, akiknek Veltannal volt "szerencséjük": a csapatkapitány hibátlan lövése a védôfal és a kapus mellett elröpülve a kapuban landolt. Ekkor vált biztossá, hogy hosszú idô után a CFR ismét három pontottal lesz gazdagabb.
Balázs Bence
Veltan lövése eldöntötte a találkozót — Avram nem érte el a labdát
Aranyosgyéres, 500 nézô. Vezette: Viorel Sandru (Bukarest).
Sodronyipar: Ceclan — Keresztes, Rosu, Tímár, Simon — FORRÓ (83. perc Oroian), HUNYADI, BRATU, Fodor — Mâtiu (71. perc Mihã- san), KÁLLAI (80. perc Gatea). Edzô: Adrian Coca és Mihai Cuc.
Nitramónia: ARIOANEI — Mordan, Lucaciu, Fâtu (46. perc Ganea II.), Abreoaia (46. perc Badalea), Rusu — CORFAR, GANEA I., Cornuchi (75. perc Filip) — Ciric, Serban. Edzô: Florin Comsa.
Gólszerzôk: Bratu 2 (6. és 89. perc) és Mâtiu (36. perc).
Szögeltarány: 1–3 (0–1); lövések: 14–6 (kapura: 8–2); sárga lap: Hunyadi, illetve Corfar, Arioanei és Filip.
Napsütéses, hûvös idôben került sor a találkozóra, mindkét félidôben gyors és érdekes játékot láthattak a nézôk. Bratu korai gólja után a gyéresi játékosok többször is létszámfölényben támadhattak és lôhettek kapura, ám elôbb Mâtiu és Fodor, majd Kállai és Forró lövéssorozatát védte bravúrosan a kapus. A második gólnál Bratu a bal szélrôl, a szögletzászlótól ívelt be Mâtiu pedig 7 m-re a kaputól betalált.
Szünet után az addig is sündisznóállásban védekezô vendégek taktikai cserékkel próbálták legalább a kétgólos különbséget megtartani, ám az utolsó pillanatokban Timár a saját pályájáról indulva lefutott mindenkit, ívelését pedig Bratu 3 m-rôl nem tévesztette el — Arioanei kapuvédô bánatára és mérgére, a les miatt tiltakozó kapuvédô ekkor kapott sárga lapos figyelmeztetést.
Ion Moinea Stadion, 1500 nézô. Vezette Giani Gogaru (Râmnicu Vâlcea).
U FC: Pãglisan — RUS, SANDRU, Astilean, OLARIU (70. perc Harmath) — BARBU (46. perc Bozdoc), Iurisniti, Costea, VÃSÂI — Marius Popescu, Cãpusan (60. perc Pãcurar). Edzô: Ioan Ovidiu Sabãu.
Bányász: TÃRANU — Gorgan, Szántó, Gheti (87. perc Iancu), Szôke — Meleg, Bojtor (67. perc Crisan), Albu, Mãrcus — Tãutu (89. perc Cenade), Oprea. Edzô: Mircea Pasca.
Gólszerzôk: Marius Popescu 2 (7. és 66. perc) és Olariu (10. perc)
Szögletarány: 7–1 (4–1); lövések: 20 (!)–5 (kapura: 13–2); sárga lap: Cãpusan, illetve Szántó és Albu.
Elég megtekinteni a lövések számát ahhoz, hogy képet nyerjünk arról, mi történt szombaton délelôtt az
U FC otthonában. Hiába lôttek a fehér-feketék hússzor Tãranu kapujára, mindössze háromszor találtak be. A Bányász védelme átjáróház volt, a hazaiak akár egy tucat gólt is bevarrhattak volna a sarmaságiaknak. Hogy ez nem így történt, annak nagyrészt az az oka, hogy Sabãu edzô fiatal tanítványai kissé félvállról veszik a az akciók befejezését. Barbu viszont, aki igazán tapasztalt játékos, egy könnyedén megítélt büntetôt (a 4. percben Costea "halt meg" a tizenhatoson belül, és alakítása hitelesnek tûnt a játékvezetônek), ugyanolyan könnyedén lôtt a kapu fölé. Igaz, addigra Marius Popescunak már sikerült eltalálnia a kapufát. Az elsô gól a 7. percben született, Rus kitûnô jobboldali beadását Popescu a hálóba fejelte. Alig telt el három perc, és Barbu szabadrúgását a kapus Olariuhoz ütötte, aki hat méterrôl nem hibázott. Egyébként a sokat vitatott hosszúhajú fenegyerek ezen a mérkôzésen jó teljesítményt nyújtott. A bányászok játékáról sokat elárul, hogy 45 perc alatt kétszer lépték át a felezôvonalat.
A második játékrészben az U FC tíz lövést küldött kapura, ebbôl nyolc (!) célba is ért, mégis, mindösze egyetlen gól esett. Ismét láthattunk két kapufát (Popescu és Pãcurar találta el a lécet), és rengeteg elpuskázott helyzetet. A gól ismét Popescu nevéhez fûzôdik, aki a 66. percben ezúttal Sandru beadását fejelte a hálóba.
Ioan Ovidiu Sabãu, aki sérülés miatt ebben a bajnokságban már nem léphet pályára, kijelentette: talán jobb is, hogy a pálya szélérôl figyelheti tanítványait, legalább tisztán látja ki az, aki akar játszani, és kik a lazsálók, akiktôl meg kell szabadulnia a klubnak.
Két ellentétes félidôt láthatott az a 300 fônyi közönség, amely szombaton kivonult a dési sétatéri stadionba. A bányászok még nem adták fel a harcot a kiesés elkerüléséért, a szilágyságiak pedig igyekeztek minél tisztességesebb eredményt elérni a Szamos partján. Ôk szerezték meg a vezetést is a 29. percben, amikor a szemfüles Rus talált Drãgan kapujába. A sorozatos támadások ellenére a házigazdáknak az elsô félidôben nem sikerült az egyenlítés, szünet után azonban változott a játék képe. A désaknaiak valósággal lerohamozták a zilahiakat, percenként keltettek pánikot kapujuk elôtt. Notigan kapusnak bôven akadt munkája, és csak a szerencsének köszönhetô, hogy nem tért haza több kapott góllal. Az egyenlítô találatot a Mosut helyébe beállt Neag szerezte az 57. percben, aki a 16-os tájékáról lôtt a bal sarokba. Tíz perc múlva Orosan középpályás volt eredményes, s az utolsó tíz percben hiába próbálkoztak az egyenlítéssel a vendégek, Drãgan kapuvédô minden akciójukat sikeresen hárította. A találkozó legjobb embere Farcas Piti volt, a Bányászok edzô-jétékosa, aki korát meghazudtolva (37 éves) küzdött minden labdáért: jóformán neki köszönhetô a három pont.
A désaknaiak felállása: Drãgan — Mosut (Neag), Miklós, V. Danciu, Veres — Farcas, Tecar (Péter), Revnic — C. Danciu, Orosan és Pârvu. A mérkôzést a fôvárosi Teculescu M. hibátlanul vezette.
Erkedi Csaba
***
A C osztály VII. csoportjának további eredményei: Dicsôszentmártoni Kémia–Tordai Aranyos FC 3–1 Bethleni Szamos-Gáz–Alsójárai Bányász 2–1. A Szamosújvári Olimpia és a Brassói Romradiatoare szabadnapos volt, a Viktóriavárosi Viromet és a Marosvásárhelyi Gázmetán játék nélkül kapta a 3 pontot.
A VIII. csoportban: Szatmárnémeti Szamos–Dési Egyesülés-Selena 1–2, Aradi Telecom–Aradi West Petrom 2–1, Aradi Astra–Vaskohsziklási Acél 1–0, Avasfelsôfalui Avas–Magyarláposi Lápos 1–0, Nagysomkúti Liber Humana–Szatmárnémeti Sólymok 1–0. Az Élesdi Körös szabadnapos volt. Táblázat holnapi lapszámunkban.
(balázs)
A magyar élvonal 16. fordulójában a következô eredmények születtek: Videoton FC–Gyôri ETO 4–1 (gólszerzôk: Korsós 7., Földes 28., Csató 34., Usvat 90., illetve Baumgartner 58.), Ferencvárosi TC–Újpest FC 2–2 (gólszerzôk: Vén 25., Pinte 65., illetve Urbán 27., és Kunzo 66.), Kispest-Honvéd–Dunaferr 3–4, (Sasu 18., Piroska 40., Szabó T. 49., illetve Tököli 10., 28., és Penksa 60., 61.), Matáv Compaq-Sopron–Zalahús-ZTE 0–0, Debreceni VSC–Lombard FC Tatabánya 2–1 (Radojicsics 44., 64., illetve Pekovics 70.). A Vasas DH–MTK Hungária mérkôzés lapzárta után vette kezdetét. A táblázat állása:
1. Ferencváros 16 9 5 2 28–12 34 (4)
2. Dunaferr 16 9 1 6 25–27 33 (5)
3. MTK 15 7 4 4 21–11 31 (6)
4. Kispest 16 9 3 4 29–21 31 (1)
5. Vasas 15 7 4 4 27–21 29 (4)
6. Újpest 16 7 3 6 26–26 29 (5)
7. Gyôr 16 6 5 5 19–20 25 (2)
8. Videoton 16 6 2 8 23–22 22 (2)
9. Zalaegerszeg 16 6 6 5 20–20 22 (1)
10. Sopron 16 4 6 6 17–19 21 (3)
11. Debrecen 16 4 2 10 23–35 17 (3)
12. Tatabánya 16 1 2 13 11–35 11 (6)
A Kolozsvári U várható sikert aratott Nagyváradon, a kiesôjelölt Repcon csapata ellen: a diákok 36–29 arányban gyôztek. A Férfi Nemzeti Liga 28. fordulójának további eredményei: Steaua–Bákói Kézilabda Klub 40–27, Fibrexnylon–Konstancai Portul 20–18, Nagybányai Minaur–Galaci Ulpimex 32–26, Temesvári U-Politechnika–Pitesti-i Dacia 20–24, Brassói Dinamó–Bukaresti Dinamó 18–23. A sorrend: 1. Steaua 82 pont, 2. Fibrex 74, 3. Konstanca 64, Bukaresti Dinamó 63, 5. Minaur 60, 6. Galac 60, 7. Pitesti 59, 8. Kolozsvár 56, 9. Temesvár 47, 10. Brassói Dinamó 45, 11. Nagyvárad 35, 12. Bákó 31.
A 29. forduló mûsora (május 20, vasárnap): Bákó–Brassói Dinamó, Bukaresti Dinamó–Temesvár, Pites-ti–Nagyvárad, Galac–Fibrexnylon, Konstanca–Steaua. A Kolozsvár–Minaur mérkôzés csak vasárnap, június 17-én kerül lebonyolításra.
A nôi Nemzeti Liga 20. fordulójában idegenbeli vereséget szenvedett az U-Ursus csapata. A nagyszebeni Tâlvic és a medgyesi Unsch vezette mérkôzésen a kolozsváriak legjobbjai Pop és Chirilã voltak, akik egyaránt 7–7 gólt szereztek csapatuknak. A hazaiak végig vezettek, a feljövôben levô nagybányaiak ellen nem talált ellenszert a diákcsapat. A szoros mérkôzés 3 pontját így otthon tartotta az ERA csapata. A kolozsvári szakvezetés panaszt emelt a bíráskodásra.
A további eredmények közül kiemelkedik a Zilahi Silcotub fegyverténye, amely idegenben játszva legyôzte a Râmnicu Vâlceai-i Oltchimet, ezzel növelte elônyét a tabellán és komoly lépést tett a bajnoki cím felé.
Eredmények: Rapid–Jászvásár 40–27, Brassó–Antilopa 35–28, Konstanca–Fibrex 22–21, Galac–Déva 26–19, Oltchim–Zilahi Silcotub 26–27. A sorrend: 1. Zilahi Silcotub 57 pont, 2. Oltchim 52, 3. Rapid 45, 4. Fibrex 44, 5. Déva 44, 6. Konstanca 41, 7. Galac 39, 8. U-Ursus 32, 9. Brassó 34, 10. Nagybánya 31, 11. Jászvásár 29, 12. Antilopa 28.
A 21. forduló párosítása (május 19., szombat): Galac–Rapid, Déva–Nagybánya, Fibtrex–Brassó, Antilopa–Oltchim, Zilah–Jászvásár; az U-Ursus–Konstanca találkozóra május 23-án, szerdán kerül sor a Horia Demian Sportcsarnokban.
Kolozsvárott az országos bajnokság keretében a gyerek korcsoport (11–12 évesek) számára a zónafordulót rendezték meg az elmúlt hét végén. A hat ide tartozó megye közül öt meg is jelent. E fordulóból a futószámokban az elsô öt helyezett, a technikai versenyszámokban pedig az elsô hat kerül be az országos döntôbe. A Ion Moina Stadionban folyó, hat órát tartó versenyt mindvégig egy nagy traktor kísérte: a délelôtti futballmérkôzés után le kellett hengerelni a füvet. De éppen a verseny közben?! — kérdezzük ezt a magát kiskirálynak képzelô Cavai úrtól, aki ott fônök, de akinek úgy látszik, nincs semmi tisztelete mások sportja iránt, hisz nyíltan szabotálta az atlétikát.
A szülôk, nézôk, részt vevô gyerekek és bírák számára egyaránt kellemetlen "hangos" körülmények közepette sorra kerülô versenyen remek eredmények jelentették a vigaszt a rendezés hiányosságaival szemben. Igaz, hogy a fiúknál olyan eredmények is születtek, amelyeket túlszárnyaltak a lányok, de ez az utóbbiak e korban történô gyorsabb fizikai fejlôdésének eredménye. Íme, a legjobbak, akikrôl valószínûleg még hallani fogunk: lányok: Monica Moldovan (Máramarossziget), Albert Orsolya, Anina Hosu, Florina Florian, Anca Marincas (mind Kolozsvár), Bianca Popescu, Raluca Gioarcã (Nagyvárad), Manuela Mãrgineanu (Nagybánya); fiúk: Andrei Chira, Andrei Neag, Rãzvan Pop, Paul Botezan, Ovidiu Blãjan (Kolozsvár), Lucian Solomonean (Zilah), Vlad Petricã, Stelicã Rãzvan (Nagybánya), Koltai Gergô és Man-fréd Keller (Nagykároly). Az országos bajnokságra több mint 40 kolozsvári gyermeknek sikerült bejutnia.
Nem sikerült a bravúr a fôvárosban: megtört a diákcsapat tavaszi idénybeli veretlensége, miután nehéz mérkôzésen az ezüstéremre esélyes Steaua 19–10 arányban legyôzte a Kolozsvári U legénységét. Ennek ellenére az U (még) a második helyen áll a táblázaton. A forduló további eredményei: Bukaresti Dinamó–Jászvásári Poli 57–20, Konstancai Farul–Bârladi Rulmentul 31–18 és Nagybányai U-Remin–Nagyszeben MSC 35–18. A sorrend: 1. Dinamó 30 pont, 2. Kolozsvári U 24, 3. Steaua 21, 4. Farul 20, 5. Remin 18, 6. Rulmentul 16, 7. Jászvásár 14, 8. Nagyszeben 13. A Steua és a Nagyszebeni MSC egy mérkôzéssel kevesebbet játszott.
Szombaton a címvédô cseh jégkorong-válogatott büntetôkkel gyôzött a svéd csapat ellen a németországi világbajnokság elsô elôdöntôjében. A végeredmény: Csehország–Svédország 2–2 (1–0, 0–1, 1–1, 0–0), büntetôk: 2–1. Gólütôk: Reichel (1.), Ujcik (52.), illetve Modin (22.), és Johansson (45.), büntetôk: Prochazka, Ujcik, illetve Jonsson.
A címvédô cseh együttes után a finn válogatott jutott be a világbajnokság fináléjába, az észak-európai csapat Sami Kapanen utolsó harmadban ütött két góljával harcolta ki a gyôzelmet. Eredmény: Finnország–Egyesült Államok 3–1 (1–0, 0–1, 2–0), gólütôk: Ylonen (15.), Kapanen (51., 53.), illetve Knuble (39.). Lapzártakor, a harmadik helyért: Svédország–Egyesült Államok 3–1.
l Magyarország rendezi a jövô évi divízió I-es (korábbi B-csoportos) jégkorong-világbajnokság egyik tornáját. A magyarok 66–31-es szavazati aránnyal nyertek Kínával szemben. A két csoport: Magyarország, Norvégia, Nagy-Britannia, Dánia, Kína és Románia, illetve Fehéroroszország, Kazahsztán, Franciaország, Horvátország, Koreai Köztársaság és Hollandia.
Az osztrák nagydíj dobogósai: 1. David Coulthard (skót, McLaren), 2. Michael Schumacher (német, Ferrari), 3. Rubens Barrichello (brazil, Ferrari). A vb-pontversenyben továbbra is Michael Schumacher vezet Coulthard és Barrichello elôtt. Részletek holnapi lapszámunkban.
Fejezetek Erdély történetébôl címmel történelem vetélkedôre került sor vasárnap délelôtt a Báthory István Elméleti Líceumban. A versenyen VI. és VII. osztályos tanulók vettek részt kolozsvári gimnáziumokból és általános iskolákból. Jelen voltak az 1-es, 16-os, a David Prodan és Ion Creangã Általános Iskola, továbbá az Apáczai Csere János, Báthory István és Brassai Sámuel Elméleti Líceum tanulói. A versenyt Palkó Attila, Sipos Gábor, Deák Árpád, Vincze Zoltán, Csergô Tibor, Wolf Ágnes, Váradi Éva, Vajnár János, Jakab Antal, Grabán Nagy Tünde, Kapitány Timea történelemtanárok bonyolították le.
A benevezett tizenhárom csapat között a küzdelem nagyon szorosnak bizonyult. Az elsô díjat a Ion Creangã Általános Iskola tanulói szerezték meg, a II. díj szintén a Ion Creangã Általános Iskola, valamint a Báthory István Elméleti Líceum fiatal "történészeinek" jutott, míg a III. díj az Apáczai Csere János Elméleti Líceum csapatáé lett. A versenyt az RMDSZ, Heltai Alapítvány, EME és a Duna tv támogatták.
Palkó Attila történész, a vetélkedô kedezményezôje a Szabadságnak elmondta: a versenyt immár második alkalommal szervezik meg, erre elôször tavaly került sor. Az esemény kiváló alkalmat jelent a gyermekek számára az ismerkedésre, tudásuk felmérésére, nemzeti öntudatuk erôsítésére.
Sipos Gábor történész, a zsûri elnöke az eredményhirdetés után a gyermekekhez szólva kifejtette: a szoros eredmény a csapatok felkészültségét bizonyítja. Mint fogalmazott, nem annyira nyerni, mint a versenyen való részvétel a fontos.
2001. május 14, hétfô: 10.30-11.10 A 2001. évi Brassai-hét megnyitója, Brassai Sámuel és Berde Mózes mellszobrának megkoszorúzása. 12.00 Koszorúzás Brassai Sámuel házsongárdi sírjánál. Beszédet mond dr. Gaal György tanár, helytörténész. 13.00 Gyermekrajzok kiállítása. Szakkörvezetô Kocsis Ildikó rajztanár. A kiállítást megnyitja Sebestyén Éva igazgatóhelyettes. (42-es terem). 14.00 Hírneves brassais tanárok és személyiségek nyughelye a Házsongárdban. Poszterkiállítás az iskola könyvtárában. Megnyitóbeszédet mond Kása Magdolna magyartanár. 15.00 Régi háztartási felszerelések, kiállítás a fizikumban. Felelôs tanár Simon Gábor. 17.00 Tanár–diák kerekasztal. 18.00 Az esti tagozat koszorúzási ünnepsége. 18.30–19.30 Az esti tagozat román és magyar irodalom körének közös elôadása a díszteremben. Május 15., kedd: 11.00— 17.00 Labdarúgó döntô II–IV. oszt., kosárlabda fiú döntô IX–XII. oszt., kézilabda leány döntô IX–XII. oszt, kézilabda fiú döntô IX–XII. oszt., labdarúgó fiú döntô IX–XII. oszt., tanár–diák mérkôzések. 16.00–18.00 Az elemisták ünneplik Brassai bácsit. Az I–IV. osztályos tanulók Brassai-ünnepsége a díszteremben. Vezetik az I–IV. osztályok tanítónôi. 16.00–20.00 A brassais tanárok tudományos dolgozatainak bemutatása.Ülésvezetôk: Darvay Béla és Simon Gábor. Helyszín: fizikum. Május 16, szerda: 8.00–13.00 Diáknap (diákok órákat tartanak, órarendet készít Kassay Ildikó és Czondi János matematikatanárok). 13.00–14.00 Tornaóra tanároknak. 16.00 Népdalverseny. Felelôs tanár Bazsó Ferenc. Szervezi a Diákklub. 16.00–19.00 Diákok tudományos dolgozatainak bemutatása, szakosztályonkénti ülések (reál és humán tudományok. A szakosztályok elnökei: Czondi János matematikatanár és Málnasi Ferenc. 19.00 Duodráma — az iskoladráma hagyomány felújítása. Felelôs tanárok: Todea Andrea és Miklósi Mária. Május 17., csütörtök: 13.00–15.00 Brassai Sámuel élete és munkássága. Vetélkedô a debreceni Brassai Sámuel Szakközépiskola, a kolozsvári Unitárius Kollégium és a kolozsvári Brassai Sámuel Elméleti Líceum IX. osztályos tanulóinak csapatai között. Vezetôtanár dr. Fazakas István. Ugyanekkor: Vállalkozni jó! közgazdasági játék a Clusius teremben. 17.00–19.00 Lányok vetélkedôje a Clusius-teremben. Vezetôtanár Révész Erzsébet. 17.00–19.00 Angol kultúrával való ismerkedés: Thorton Wilder: A mi kis városunk — színdarab, angol és amerikai himnusz megtanulása és zászlókészítés; vita: It’s Good to Be Famous, jellegzetes étel készítése, angol, amerikai civilizációval és kultúrával kapcsolatos kvíz. Május 18., péntek: 12.00–15.00 Vásárnap. 16.00–17.00 2001. évi díjainak, jutalmainak kiosztása. Szakosztályonként. 17.30–20.00 Ünnepi elôadás: Mindhalálig — versösszeállítás. Fellépnek továbbá a Kisbogáncs és Bogáncs, a véndiákok Zurboló együttesének tagjai. Molnos Sára és X. A tanulók elôadása. 20.00–22.00 Diákrendezvény tánc, buli. Május 19., szombat: Indulás Torockószentgyörgyre. 9.00–10.15 Séta Torockószentgyörgyön. 10.30–11.00 Koszorúzás a szülôház emléktábláinál. 11.00–12.00 Istentisztelet a torockószentgyörgyi unitárius templomban.
Hosszú, elég széles világos terem a Belmonostor úton. A városi pártbizottság gyûlésterme. Az utcára nézô ablakokon belül emelvény, keskeny jobboldali lépcsôfeljáróval. Az emelvény közepén széles asztal, mögötte néhány szék. Az emelvényen, jobb oldalt, az asztalon innen a "meghívottaknak" fenntartott egyetlen ülôhely. Ez a vallató szék. (Vajon ilyen lehetett az inkvizíció bûnt ráolvasó termében is? Vagy ott állni kellett a megidézettnek?)
A széken, épp most, a verifikálás talán harmadik napján, háttal nekünk, terembelieknek középtermetûnél valamivel talán alacsonyabb nagy, boltozatos fejû, magas homlokú 50 év körüli férfi aranykeretes szemüveggel. Rajta világosbarna kockás öltöny jó szövetbôl, mandzsettás, fehérgombos drapp puplining, bordó nyakkendô. A még egy évvel ezelôtt is szálfaegyenes, magabiztos professzor és prorektor most kissé roskadtan ül a széken. Oroszlánbôgésszerû, kellemes mély hangja halk, ijedt, néha már-már suttogó, mormogó. Igen, mert nem elôadást tart diákjainak az Ifjú Marxról (ez volt kétévi kollégiumának címe), egyszerûen csak válaszol a hozzá intézett kérdésekre. Meggondoltan. Megfontoltan. Utóvégre a marxizmusban is lehet valamiféle logika. Amikor arra éppen szükség van.
Az asztal túlsó felén ülô kérdezôk a megyei verifikáló albizottság tagjai: munkások, káderesek, aktivisták, akik közül a rosszul kérdezôket menet közben lecserélték. Szavaikon érzôdik, kérdéseiken látszik, hogy mindig a nekik megmondott dolgok felôl érdeklôdnek. És hogy elôre tudják, ki mennyire tért el a pártvonaltól és ezért mi a számukra kiszabott verdikt!
A majdnem telt teremben feszült, vagy inkább nyomott a hangulat. Mindenki tudja, egyszer ô is sorra kerül. Vagy már ült is a vallató székben. A tanárok elgondolkozó tekintetûek. Egyesek szemében félelem ül. Pedig ez már nem a régi gárda. Innen kivágták a "klerikálisakat", a "nép ellenségeit", a Toldi kulákfattyúságát tagadókat: a prorektor György Lajost, Tavaszy Sándort, Bíró Vencelt és Benedek Marcellt. Nincs már itt a bölcsészet-nyelv-történettudományi karon Zolnai Béla, László Gyula, Entz Géza. Három esztendôvel a Luca meghirdette "elvtelen magyar egység" után vagyunk. Nincs Erdélyi Múzeum Egyesület, nincs Erdélyi Tudományos Intézet. De egyre több ifjú marxista van jelen sorainkban. Tegnapig még Gaál Gábor, a marxista filozófia professzora nevelte ôket, ma már a tanulmányi igazgató, Csehi Gyula vezeti ôket. És többen még nem jutottak ki az ô jóvoltából szovjet egyetemekre tovább tanulni, mint Demény Laji, Domokos Géza és mások. Ôk itt kell hogy megteremtsék jövôjüket. Ennek érdekében ágálnak, szapulják, akit csak lehet, hogy ezzel is jó pontokat gyûjtsenek maguknak. Nekimennek tegnap még körüludvarolt mestereknek, kollégáknak.
A Bolyai-egyetem történetének ezt a fejezetét igyekszem 50 esztendô távlatából krónikába foglalni.
Elismerem, Kós Károlynak könnyebb volt a Varjú-nemzetség címû krónikáját megírni. Elôbb lerajzolta hôseit: Varjú Jankót, Gáspárt, Bese Annát, a többieket. És ha beszédesnek találta a rajzot, tollat faragott és a sztánai Varjú-vár felsô szobájában esti-éjjeli csöndben megírta ôket.
Rajzolni még én is tudnék valamennyire, csakhogy más baj van: az én krónikámnak egyszerûen nincsenek hôsei. Az 1949-es pártverifikálásnak itt, az egyetemen nem voltak hôsei. És nem is születtek hôsök a történet során sem. Talán az egy Szabédi Lászlót kivéve. (Ô is csak tíz esztendô múlva vált hôssé!)
Nincs hát kit lerajzolni. Legfennebb az agyonnyomorított, kínzópadra cipelt, embervoltukban megalázott párttagokat. És a fölöttük vijjogó dögmadarakat: az ifjú marxistákat. Mert az ôket is mozgató pártaktivisták a háttérben maradtak. Gottlieb, ez a negyneves magas, elsô látásra rokonszenvesnek tûnô férfi. Ellentéte, a növésben visszamaradt Rácz Lajkó, a sajtóosztály vezetôje és a bukaresti központi bizottságtól gyakran itt megforduló sánta Bogdan Jóska, a váradi, aki nagy szerepet játszott a késôbbi letartóztatásokban is.
Jelszó: a párt nem tömegpárt. Ki a soraiból az oda nem való ellenséges elemekkel. Ez volt a tisztogatás, a verifikálás értelme. És be kellett vinni a pártba, a munkásosztály élcsapatába a marxista ideológiát. Ezt már Marx megmondta, akinek semmi köze nem volt a munkássághoz. Partnere, Engels pedig angol nagyiparos volt. De a nagy októberi szocialista forradalmat sem a munkásosztály csinálta. A gyôztes bolsevik párt legfelsô vezetôségébe egyetlen valamikori gyári munkás került be: Kalinyin elvtárs.
Hát itt, a teremben sem volt éppen többségben a munkáselem. Az asztalosból lett munkásírón, Nagy Istvánon kívül a villanyszerelô fia, a magas Páll Árpi, az aradi Náhlik Zolti, a szilágysági Orosz Gyurka, a Szén utcai Hosszú Kovács volt itt munkásszármazék. Csakhogy én nem voltam marxista. Bár szomszédom, Jordáky Bubi mind magyarázta nekem: most ezek kerülnek hatalomra. Ô is, apja, a nyomdász is szocdem volt. De nagy pálfordulást tett 1945 után. Igaz, 1949 ôszén már egy kicsit halkabb volt az egykori nagy balkonszónok. Valamit megérzett. De professzor volt és tudta: Luca milyen kegyetlen. És hogy a váradi Bogdan Jóska talán még rajta is túltesz.
Közben Jancsó Elemér, a magyar irodalomtörténet professzora került a vallató székbe. Érdemei voltak. Segített "a nép ellenségét", György Lajost eltávolítani az egyetemrôl. De Párizsban szabadkômûves lett. Csehi Gyula pedig marxista. Ezt olvasta a fejére a tanulmányi igazgató. Meg hogy 1942-tôl a horthysta egyetem Erdélyi Tudományos Intézetének tudományos kutatója lett. Jancsó egyik cigarettáról a másikra gyújtott idegességében. Félt. Ettôl az ôsztôl félt. (Késôbb, amikor elhunyt, valaki azt mondta a temetésén: sírfájára azt kellene felírni: "Itt nyugszik Jancsó Elemér. Félt 66 évet". Tévedett: Jancsó Elemér csak 22 évet félt!
Ha jól emlékszem: Kallós Mikós elvszerûsködött körülötte. Pollák Ödön (Tutu) keményen támadta, Buch Zsuzsa rafináltan.
Következett Zörgô Benjamin, a lélektan tanára. Vörös István azt kérdezte tôle, miért vett részt a Benedek István lélektani kísérletein? Csôgör Erzsébet, a tegnapi rektor, Csôgör Lajos felesége kardbojtja felôl érdeklôdött s megemlítette, hogy Zörgô professzor a háborúban tiszti rangban vett részt. Csôgör Erzsébet kolozsvári lány volt, egy jól menô kültelki kocsma tulajdonosának a lánya, aki Párizsban tanult lélektant s most lelkileg akarta kikészíteni Zörgô Benjamint. Csak részben sikerült neki, mert a lélektan tanára arra hivatkozott, nem egyedül ô volt a magyar hadsereg tisztje e jelenlévôk közül. Minden szem Gaál Gábor felé fordult. De nem ô következett, hanem Szabédi László, Benedek Marcell utóda az esztétika katedrán, aki — miután kiderítették, hogy az esztétika burzsoá diszciplina, egyetemes irodalomtörténetet adott elô.
Amikor Szabédi beült a vallató székbe és ijedten körülnézett, bele-belekapaszkodva keskeny bajuszkájába, hirtelen két verse jutott eszembe és arra gondoltam, ki ez az ember, ez a költô, az "árva csillag" vagy a "külön kerék"?
Ebben az idôben már Szabédi is félt, akárcsak Jancsó Elemér. Egyik esztétikai szemináriumán Ázsájev Távol Moszkvától címû regényét, majd a háború utáni szovjet irodalomban uralkodó Fagyéjev Ifjú gárda címû regényét elemeztük és természetesen szóba került Solohov nagy regénye, a Csendes Don is. Szabédi nem akart rangsort felállítani, de amikor Galbács Misi kollégánk, aki már ekkor az orosz katedra felé kacsintgatott, kijelentette, hogy a Fagyéjev regénye vetekedik a Solohovéval és az Ázsájev témafelvetése merészebb a Solohovénál, félve megszólaltam és azt mondtam: azért értékre a Solohové az értékesebb és bizonyára maradandóbb is lesz, mint a másik két szerzô mûve.
Szabédi hirtelen megállt az elsô sor padjai elôtt, ahol én is ültem, beletúrt kis bajuszába, felemelte jobb kezét, felém mutatott és azt mondta: "Ugyebár ez az Ön véleménye, Kovács kolléga?!" Nem mert felelôsséget vállalni, bár tudta, nekem van igazam, vagy legalábbis nekem lesz igazam! De azt is tudta, a György Lajos gyakornoka-könyvtárosa voltam és a prorektor György kiebrudálása után szálka lettem a Csehi Gyula szemében, mert 1948-ban nem akartam Moszkvába menni, ott tovább tanulni, marxista filozófus lenni vagy esztéta, amolyan Lukács György-tanítvány. Dehát nekem semmi közöm nem volt Lukács Györgyhöz. Az én apám munkásember volt, nem a Magyar Nemzeti Bank elnöke, mint a marxistává lett Lukácsé, és én nem Marxot szerettem, mert kívülrôl be akarta vinni a munkásosztályba a kommunista öntudatot, én a Szén utcai építômunkásokat szerettem, az épületasztalos apai nagyapámat, a frontmunkás kômûves, házak homlokzatát kialakító anyai nagyapámat.
Amikor Szabédit forgatni kezdték az ifjú marxisták, hogy bezzeg az unitárius egyház pénzén tanult Strasbourgban, meg hogy a Horthy-rendszer idején 1942-ben alapított Termés folyóirat egyik fô munkatársa volt a már akkor kiátkozott Bözödy Györggyel együtt, nekem Szabédinak 1949 tavaszán írott Itt van közöttünk címû verse jutott eszembe:
"Ez itt van köztünk. Csakhogy ôt
nem esze hozta jó irányba:
orra után indulva jött
közénk a kommunista pártba.
................................................
Jô-megy, sürög-forog s — jelent.
Gyilkolja a jövô csíráit."
Pedig Szabédi, ha nem is érte fel teljesen esztétikai tudásban és fôleg ízlésben Benedek Marcellt, aki szembe mert szállni Gaál Gáborral, amikor az kulákfinak nevezte Arany János Toldi Miklósát, Szabédi szerette tanítványait, ezeket a fiatalokat, bár tudta, G. G. hívei ôk — mégis szépen írt róluk 1948-ban az Utunkban, hangsúlyozva, hogy ez a holnap írástudó nemzedéke. Pedig ekkor még csak veselkedtek körülötte, hogy majd késôbb, a verifikálás verdiktuma után nekimenjenek. Balogh Edgár viszont minden kertelés nélkül a harmadik utasság kérdését vetette fel vele kapcsolatosan, hivatkozva frissen-melegiben most írt Vezessen a párt címû versére, amelynek elején a következô vallomást teszi a költô:
"keringtem a kerek világon
külön kerékként, céltalan."
Balogh kifejtette, hogy sokkal inkább nevezhetô Szabédi harmadik utasnak, mint a népi írók mozgalma, hiszen a népiesek — egyesek kivételével! — a fasizmus ellen sorakoztak fel. Igaz, a Szabédi harmadik utassága nem volt politikai jellegû. És Balogh Edgár hivatkozott arra is, hogy Szabédinak 1943-ban megjelent Ész és bûbáj címû, a reakciós és Amerikába kimenekült Püski Sándor Magyar Élet kiadójánál megjelent kötetében mintegy sündisznóállásba helyezkedett az akkor kialakult frontok között és a harmadik utasságnak ezt a sündisznóállását igyekezett megtagadni most frissen írt Vezessen a párt címû versében.
A vers kézrôl kézre járt és érzôdött is rajta, hogy egy közösséghez írta azt:
"Merészen szólottam, elvtársak,
jövônkrôl. Múltam szégyene
kényszerít, hogy merészen lássak.
Érte élek vagy ellene.
Nincs kibúvó. Jövônk parancsa
szab az önvádnak is határt.
Jövônként harcolok — s a harcra
vezessen engemet is a párt."
Egy színházi premier jut eszembe. Harcos szovjet darabot mutattak be a sétatéri színkörben. Jobb felôl, a második sorban ült Szabédi a feleségével. Elôtte, az elsô sorban Tompa István, ekkor a megyei pártbizottság titkára, a magyar politikai kérdések, kulturális problémák számontartója. Az elsô felvonás végén a teremben gyenge taps. Ekkor határozottan és erôteljesen összeverôdik az elsô sorban a Tompa elvtárs két tenyere. Szabédi odanéz. Egy pillanatig gondolkozik, majd határoz: a határozat tapsban nyilvánul meg. És Szabédi hevesen tapsol, míg tapsol Tompa elvtárs. Nem sündisznóállásból, nem is harmadik utasságból, egyszerûen csak — félelembôl. Olyan Rózsahullató fa volt ebben a telt házban a költô:
"Ez a rózsa sárga volt
míg a neve rózsa volt.
Lehullt szirma, levele,
rózsafa lett a neve."
De egyik ifjú marxista, Földes László kilenc esztendô múltán, amikor már nem volt éppen ifjú (36 éves!) Szabédi költészetét elemezve Az egészet akartam címû tanulmányában egymás mellé illeszti a külön kerék (1940) zárószakaszát a Vezessen a párt (1949) zárószavával. Én most csak az elsô vers zárószakaszát idézem, a másik vers zárószakaszát elmondta maga a költô. Tehát:
"Hiába. Ép, egész, tökéletes
a pokol is, a föld is és az ég is.
Hadd járjon a világ! Fölösleges
külön kerékként elkeringek én is."
Az egyik Szabédi-tanítvány, a késôbbi jeles marxista esztéta, akit egyszer sem láttam Szabédi elôadásain, szemináriumain, Steinberger János 1949 ôszén már Leningrádban tanulta a marxista esztétikát és szerzett itthoni késôbbi elômeneteléhez szükséges doktorátust, nem mondhatta meg véleményét Szabédirôl. De késôbb nem múlasztotta el ezt. 1956-ban Jánosi János (az ötvenes évek közepétôl ezt a nevet használja írásaiban) a vásárhelyi Igaz Szó folyóiratban megbolházza Szabédit Esztétikai tudományunk néhány kérdésérôl címû írásában. De Szabédinak ekkor, két évvel öngyilkossága elôtt, még van annyi ereje, hogy válaszoljon neki vitacikkére az Utunkban A mûvészi képrôl címû írásában a január 5-i számban.
Az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy Szabédit merészen szólása utáni életének majdnem tíz esztendôre kiszabott korszakában valóban külön kerékként keringett a világ és saját maga körül.
(Folytatjuk)
Kovács Ferenc
|
||
| [Vissza az Szabadság honlapjához] |
[Vissza a HHRF honlapjához] |