 |
||
| [Vissza az Szabadság honlapjához] |
[Vissza a HHRF honlapjához] |
2001. március 1.
(XIII. évfolyam, 49. szám)
A kolozsvári polgármesteri hivatal zárlat alá helyezte a Kereszténydemokrata Nemzeti Parasztpárt (KDNPP) Kolozs megyei szervezetének javait. A városháza szerint a párt nem fizette ki a választási kampány idején a törvénytelen plakátolás miatt kirótt büntetéseket. Horatiu Crisan, a városháza szóvívôje elmondta: a többi megbüntetett politikai tömörüléssel ellentétben a parasztpárt nem emelt óvást a törvényben megszabott 15 napon belül. A városháza által kirótt büntetés 602 millió lejre rúg. Mircea Gavrilã parasztpárti alpolgármester úgy nyilatkozott, a büntetést az RDK 2000 kapta, így nem a parasztpártnak nem kell fizetnie. Gavrilã úgy tudja, a parasztpárt perbe fogta a városházát.
Jaksics Jenô 1999. december 11-én hat nap híján 33 éves volt. Felesége, két, tíz és tizenkét éves gyermeke várta haza a munkából, ám Jenô többet soha nem látta viszont családját. Az átjárón gázolták el, az Agronómia elôtt. Öt hétig feküdt kómában, tavaly január 17-én távozott az élôk sorából. A baleset okozója, Ioan Niculae Roman az öt hét alatt egyszer látogatta meg. Az elhunyt édesapja beperelte ôt, a kezelési, és temetési költségek, illetve az erkölcsi kár megtérítését kérte. A bíróság ítélete azonban másról szólt: a balesetért kizárólag a fia volt a hibás, mert nem tartotta be a közlekedési szabályokat.
Azon a napon Jenô egy ház tetôzetén dolgozott. Déli egy óra körül kollégáival, négyesben — megittak egy fél liter vodkát, majd tovább dolgozott, s csak sötétedéskor indult hazafele. Elôtte azonban betért a Monostori út alján levô kiskocsmába, ahol egy vagy két sört fogyasztott el, majd a gyalogátjárón keresztül a trolibuszmegállóba igyekezett. A CJ–03–MNR rendszámú kiskocsi a város felôl haladt Monostor fele, 60–70 kilométeres óránkénti sebességgel, és nem vette észre a majdnem az út közepéig eljutott fiatalembert. Az ütközés 10 méterre röpítette el a gyalogost, a kocsi pedig 13 méter után állt meg.
A bûnvádi dossziéban hét, a baleset helyszínén készült kép volt, ebbôl három hiányzik — állítja id. Jaksics Jenô, az áldozat édesapja. Az sem világos elôtte, miért írták azt az iratokba, hogy fiát csak 4 méterre röpítette az autó, amely, ugyanazon irat szerint, 10 méterre állt meg. A tettesrôl nem sokat tud, de elmondásai szerint pénzes ember, több üzlete és két lakása is van. Jaksics úr szerint Roman valószínûleg pénzének — vagy összeköttetéseinek köszönheti, hogy a bíróság ártatlannak hozta ki.
— Még ha ittas is lett volna a fiam, hol írják azt, hogy az ittas gyalogosnak nincs elônye a zebrán? — kérdezi.
Hivatalos iratok szerint Jenô vérében 1,55 ezrelék volt az alkoholtartalom. Édesapja szerint azonban ez sem fedi a valóságot: csak 1,05 ezreléket mutatott ki a vizsgálat.
Kérdésünkre Roman, a baleset okozója nem volt hajlandó elmondani, hogy mi is történt azon a napon. Még arra sem válaszolt, hogy vétkesnek tartja-e magát a balesetben, vagy sem.
— Mindent elmondtam annak idején a rendôrségen, nincs semmi hozzáfûznivalóm az ügyhöz. Bérelt lakásban lakom, nincs mibôl fizessek — fûzte hozzá.
Jaksics feltételezését pedig, miszerint ismeretségeinek, vagy a kenôpénzzel vásárolta meg ártatlanságát rágalomnak tartja.
Diószegi Miklós az elsôk között érkezett a földön fekvô fiatalhoz. A Monostorról leereszkedô troli lépcsôjén állt. A jármû vezetôje egy adott pillanatban felkiáltott: „Azt az embert el fogja ütni az autó!" A következô pillanatban már hallatszott is a hatalmas csattanás — mondja.
Jaksics azt nézte, hogy átengedi-e a troli az átjáron, vagy pedig várja meg, amíg az elmegy — folytatja. Így nem vette észre a hirtelen felbukkanó kocsit, és nem tudott félreugrani elôle. Járásán nem vevôdött észre, hogy ittas lett volna. Pontosan az átjárón ment át, nem mellette. Semmi vétsége nem volt a balesetben. A kiskocsi pedig, ha a sofôrje idejében észreveszi a gyalogost, könnyen ki tudta volna kerülni ôt: jobbra, a fiú mögött bôven volt hely. De késôn vette észre, fékezni is csak az utolsó percben kezdett. Ráadásul legalább 70 kilométeres óránkénti sebességgel haladhatott. Amikor a baleset után megállt, az illetô fejhez emelt kézzel sopánkodott: „Istenem, mit tettem!". Aztán a körbeálló tömeghez fordult: „Nem vettem észre!". Valószínüleg a kocsijában ülô másik személlyel beszélhetett. Jaksics Jenôbôl eközben ömlött a vér... Az egyik leálló kocsiból egy orvos szállt ki. Fél órába is tellett, amig kijött a rendôrség, amely értesítette a mentôt. A kórházi kivizsgálások megállapították: belsô szervei közül jóformán csak a szíve maradt épségben — emlékezett vissza az eseményre a szemtanú.
Diószegi Miklóst nem hallgatták ki a tárgyalásokon, habár Jaksicsék kérvényezték a kihallgatását. A kihallgatott két tanú rajzából viszont ugyanaz derül ki, mint amit ô elmondott: Jenô az átjárón kelt át, a kocsival való ütközés mintegy 10 méterre, a járda szegélyéhez röpítette.
Stefan Cublesan fôügyész, aki az ügyészség azon határozatát aláírta, amely szerint Ioan Niculae Roman nem vétkes, készségesen fogadta a Szabadság tudósítóját, de nem tudott a kért felvilágosításokkal szolgálni: elmondása szerint nem ismeri Jaksics Jenô dossziéját. Bár az ô neve szerepel a határozaton, nem ô, hanem helyettese írta alá, mivel akkor ô nem tartózkodott Kolozsváron. Arról, hogy hiányzik 3 felvétel az iratcsomóból, a következôket mondotta: a rendôrség csak az ügy szempontjából lényeges képeket küldi el, továbbá az ügyészeknek joguk van ahhoz, hogy a kevésbé lényeges fotókat kivegyék az iratcsomóból. Cublesan nem zárta ki azt a lehetôséget sem, hogy valóban tévedés történhetett.
Mivel Jaksicsék felfolymodványát még nem bírálták el, a dossziét nem kaphattuk kézbe, így a tanúk és a Jaksics Jenô szerint vétkes Roman vallomásait nem olvashattuk el, és a rendôrségen sem voltak hajlandók elôkeresni a jegyzôkönyvet.
Az elhunyt édesapja azonban biztos igazában, és ha kell, a Legfelsôbb Bíróságig is hajlandó elmenni, hogy bebizonyítsa: téves ítélet született.
Az esethez csak annyit fûzünk hozzá: a közlekedésrendészet szabályai kimondják, hogy gyalogátkelônél a gyalogosé az elôny és a gépkocsivezetônek pedig annyira kell lassítani, hogy minden veszélyt elkerüljön. Ha 13 (vagy akár csak 10) méterre állt meg a kocsi, kiszámítható, mennyire lassított...
***
Tegnap délben Jaksics Jenô kereste fel lapunkat: levélben értesítették, hogy, — talán a mass-média nyomására? — február 23-ai döntés alapján elfogadták fellebbezését, és Roman Nicolae Ioan ellen nyomozást kezdeményeztek gondolatlanságból elkövetett emberölés vádjával. Az ügy visszakerült a rendôrségre, a bûnügyi nyomozások kiegészítése érdekében — áll a ûtefan CubleØan fôügyész aláírását viselô dokumentumon.
Megszoktuk: hozzátartozik a városképhez, hogy több utcában egyáltalán nincs közvilágítás, a kiégett világítótesteket nem cserélik ki. Kolozsvár több pontján a nyugati típusú személygépkocsik ellopására „szakosodott" tolvajok, ideális környezetre találnak: félreesô, közvilágítás nélküli tömbházak, utcák. Az esti, éjszakai órában hazatérôk — biztonságuk és testi épségük érdekében — több száz métert kénytelenek kerülni. Több alkalommal megtörténik, hogy rövidebb vagy hosszabb idôre a belváros és valamely lakónegyed teljesen világítás nélkül marad.
A városháza sajtóirodájától kapott információk értelmében Kolozsváron huszonkilenc utcában egyáltalán nincs közvilágítás. Ezek a következôk: a Monostor negyedet a Hajnal negyeddel összekötô út, a Iazului (a Bukarest és Lacu Rosu utcák között), az Albiei, az Al. Donici, az Alunului, a Gyufagyár a Fagului, a Grigore Ureche, a Luceafãrului (a tömbházak között), a Nucului, a Paul Ioan, a Pomet, a Portelanului, a Valea Seacã, a Jugoszlávia, a Bucium (a tömbházak között), a Bunã Ziua, a Cantonului, a Bârsei, a Dorobantilor út (Budai Nagy Antal, volt Honvéd — a tömbházak között), a Csehszlovákia (a tömbházak között), a Teleorman (a Trotusului és a Ialomitei utca között), a Dâmbovitei (a Mãrãsti mozi és a Ialomitei utca között), a Dorobantilor utat az 1989. december 21. utcával összekötô utca, a Bukarest (a Lacul Rosu utcai tömbházak mögött), a Povârnisului, a Turturicii (a tömbházak között), az Anghel Saligny, illetve az 1989. december 21 út 131. szám alatti tömbházak mögött.
Tavaly a városháza több mint kilenc milliárd lejt fizetett a közvilágítási költségek fedezésére. A 4 257 villanyégô, 677 tekercs, 1072 indítókészülék és egyébb berendezések kicserélése több mint 777 millió lejbe került. A polgármesteri hivatal mûszaki osztálya azt reméli, hogy a helyi költségvetés függvényében ebben az évben 500 új, utcai világításra használt nagyobb kapacitású villanyégôt vásárolhatnak. A járdák, sétányok világítására 200 új világítótestre lenne szükség.
A Mócok útján, a Monostori úton és a Parâng utcában szinte kifogástalan a közvilágítás. Többek szerint ez azért van, mert Kolozsvár polgármestere nap mint nap ezen az útvonalon közlekedik. A Parâng utcában, ahol a polgármester is lakik, azonnal kicserélik a kiégett villanyégôket. A Mócok útján még mindig villanyfûzérek hirdetik, hogy a 2001. évbe léptünk.
Máté András Levente RMDSZ-tanácsos lapunknak elmondta: Kolozsváron nem megfelelô a közvilágítás. — A mellékutcák nincsenek teljesen kivilágítva. A piros-sárga-kék égôk és az általuk elhasznált villanyáram költségét a mellékutcák jobb kivilágítására kellene fordítani — tette hozzá.
Simona Pintea hadnagy, a megyei rendôrség szóvívôje úgy nyilatkozott, az erôszakos cselekedetek és a gépkocsilopások gyakoribbak az elszigetelt és ki nem világított utcákban. — A kocsitoljavok különösebb félelem nélkül törik fel a közvilágítás nélküli utcán parkolt személygépkocsit. A jobb közvilágítás segítené a rendôrség munkáját csökkentené a bûnözést — mondta Pintea.
Szerdán a kolozsvári környezetvédelemmel foglalkozó nem kormányzati szervezetekkel találkozott Vasile Soporan prefektus. A megbeszélésen az Erdélyi Környezetvédelmi Klub, a Román Madárvédô Egyesület, a Barlangász Klub, az EcoMedia, a Potaisa Egyesület, a „Feroviarul" Turisztikai Egyesület, a hegyimentôk képviselôi voltak jelen.
A zöld szervezetek képviselôi a környezetre kiható befektetési tervek láttamozásával foglalkozó bizottság újraalapítását kérték. Ugyanakkor azt szeretnék, ha a prefektúrán és a decentralizált közintézményeknél külön alkalmazott foglalkozna a környezetvédô szervezetekkel való kapcsolattartással, az információáramlás biztosításával. A környezetvédôk arra kérték a prefektúrát, hasson oda annak érdekében, hogy a szaktárca több pénzt biztosítson a környzetvédelmi projektek támogatására. Az önkormányzatoktól azt várják el, aktívabban lépjenek fel a védettnek nyilvánított zónák megóvására.
A felek megegyeztek: a következô találkozón a Tordai-hasadék kérdését vitatják meg. Ezenkívül, valamennyi nem kormányzati szervezet képviselôt nevez ki abba az egyeztetô bizottságba, amelynek elsô célja az úgynevezett „Kolozs megye zöld naptára" projekt kidolgozása lesz.
Miután a múlt héten menesztették addigi tisztségébôl a kórbonctani intézetben dolgozó Florian Stefan és Alin Cãpâlneanu törvényszéki orvosokat, ma az intézet orvosi bizottsága azért ül össze, hogy még egyszer elemezze a két orvos helyzetét. Az egészségügyi minisztérium ugyanis írásban kérte ezt, illetve azt, hogy a két orvos továbbra is az eddig betöltött beosztásban maradhasson.
A február 26-án keltezett levélben a minisztérium azt is közli az intézet vezetôségével, hogy a kórbonctani intézet alkalmazottainak számát 27-rôl 29-re növelik.
Mint ismeretes, a két törvényszéki orvos belekeveredett a Gábor Lajos botrányba is.
Az elmúlt három évben javultak a határon túli magyarság politikai és gazdasági kilátásai — állapította meg Németh Zsolt külügyi államtitkár a magyar országgyûlés külügyi bizottságának szerdai ülésén. Az államtitkár rámutatott arra, hogy miközben a szomszédos országokban élô magyarok magyarságtudata erôsödik, demográfiai stabilitásról még nem lehet beszélni. A politikus kiemelte a beolvadás és az elvándorlás problémáját.
Eredményként értékelte, hogy a határon túli magyar szervezetek megôrizték politikai akcióképességüket. Szólt arról, hogy Szlovákiában, Romániában és Jugoszláviában a kisebbségi ügyek „lélektani környezete" kedvezô irányban változott.
Az úgynevezett státustörvény-tervezetet illetôen Németh Zsolt hangsúlyozta, hogy a jogszabály elfogadása nyomán jogi viszony létesül a
határon túli magyarság és Magyarország között. Hozzátette, hogy az elôterjesztés részben kerettörvény-jellegû, részben konkrét intézkedéseket tartalmaz.
A határon túli magyarság állami pénzekbôl történô támogatását érintve kiemelte az átláthatóság fontosságát.
Németh Zsolt úgy vélekedett, hogy az alapvetô kérdésekben konszenzus van a parlamenti pártok között a határon túli magyarság helyzetét illetôen. Szorgalmazta, hogy ôrizzék meg ezt a konszenzust a parlamenti választások idejére is.
A szomszédos országokkal folytatott kétoldalú kapcsolatokat az államtitkár intenzívnek minôsítette. Elmondta, hogy Magyarország kész tapasztalataival segíteni szomszédjait, és minden támogatást megad európai integrációs törekvéseikhez.
MSZP-s és SZDSZ-es képviselôk vitatták, hogy konszenzus lenne a parlamenti pártok között a határon túli magyarságot érintô alapvetô kérdésekben. Œgy vélekedtek, hogy a konszenzust 1995-1996-ban az akkori ellenzék rúgta fel a szomszédos országokkal való alapszerzôdés-kötés elôkészületeinél.
A státustörvényrôl szólva $Tabajdi Csaba& (MSZP) és $Szent-Iványi István& (SZDSZ) azt mondta, hogy a szülôföldön maradást kellene elôsegítenie a jogszabálynak.
Szent-Iványi szimbolikus politizálásnak nevezte azt, ahogyan a kormány a határon túli magyarság ügyét kezeli. Mint mondta, a státustörvény tervezete nem más, mint szemfényvesztés.
Bírálta a kormányzatot, hogy „klientúraépítésre és a határon túli magyar szervezetek megosztására— törekszik.
Több ellenzéki képviselô is szükségesnek nevezte, hogy a határon túli magyarság támogatására létrehozott közalapítványok gazdálkodása átlátható legyen.
Ez utóbbival kapcsolatban Németh Zsolt leszögezte, hogy ô is az átláthatóság híve. ¼va intette a képviselôket viszont attól, hogy bizonyítékok nélkül vádaskodjanak és lopást emlegessenek.
Az államtitkár hangsúlyozta, hogy a kormány is a magyar kisebbség szülôföldön maradását szorgalmazza, és szerinte ehhez a státustörvény is hozzá fog járulni.
Adrian Nãstase kormányfô utasítására, a prefektúra helyi szinten is aláírta a szociális paktumot a szakszervezetek és a munkaadók képviselôivel. Az egyezmény 2001. december 31-ig érvényes. A CNSLR Frãtia helyi képviselôje hiányzott a találkozóról, így nem látta el kézjegyével a dokumentumot.
Grigore Pop, az Alfa Kartell megyei szervezetének elnöke a Szabadságnak elmondta, közös bizottság alakul a dokumentumban foglalt vállalások teljesítésének monitorizálására. Ugyanakkor jövô kedden a felek újból találkoznak annak érdekében, hogy a szakszervezetek helyi jellegû kéréseit is belefoglalják a paktumba. Ezek a következôk: a szakszervezeteknek is legyen beleszólása a kollektív munkaszerzôdések betartásának felügyeletébe, az egészségügyi biztosító vezetôtanácsa összetételének módosítása, illetve egy olyan igazgató kinevezése ennek az intézménynek az élére, amelyik a vezetôtanács jóváhagyását bírja. — A jelenlegi igazgatót a vezetôtanács beleegyezése nélkül nevezték ki. Ugyanakkor azt szeretnénk, ha helyi szinten is felülvizsgálnák a kétes hátterû privatizációkat, illetve ellenôriznék a már megkötött privatizációs szerzôdések szigorú betartását — mondta Pop.
Még várják a jelentkezôket a március 6–9. között megtartandó IV. Foresta Nemzetközi Fa- és Bútoripari, valamint a IX. Nemzetközi Mûszaki Vásárra. Eddig összesen 49 cég iratkozott be — mondta szerdán a sajtónak Ioan Avram, az Expo Transilvania Rt. ügyvezetô igazgatója. Most több, mint 700 négyzetméternyi kiállítási felület foglalt, de a rendezôk 800 négyzetméternyire számítanak. A látnivaló termékcsoportok: erdôgazdálkodás, fakitermelés, faszállítás, munkavédelem, fafeldolgozás, faáruk, bútor, továbbá szerszámgépek, alkatrészek és tartozékok, ipari automatizálás, villamossági termékek, ipari elektronika, mérô- és ellenôrzômûszerek, vegyipari technológiák és termékek, textilipar technológiák és felszerelések, újrahasznosítható anyagok begyûjtése és feldolgozása.
A Foresta társrendezôje a Romániai Erdôkitermelôk Egyesülete (ASFOR), melynek képviseletében Cornel Sabãu ismertette a szakágazat helyzetét. Az egyesület 800 fakitermeléssel és feldolgozással foglalkozó vállalatot tömörít, ezeknek termékei: gömbfa, bányafa, épületfa, kisbútorok stb. A szakma sok gonddal küzd: az ellenôrizetlen faanyagexport megbontotta a gömbfa egyensúlyát az országban, bár nemrég leállították ezt a fakivitelt; befejezetlen az erdôk magánosítása (minden nyugati országban az erdôállománynak több, mint fele magánkézben van); felújításra vár az Oroszországba irányuló fa- és bútorkivitel. A jövô heti nemzetközi szakvásáron külön érdekesség az a svéd vállalkozó (Gater: Kamek Sagmaskiner Swedish Quality), amely nálunk újdonságszámba menô technológiát mutat be a rönkfafeldolgozásban.
Ioan Avram a faipari szakvásárral kapcsolatban még hozzátette: a jövô évi hasonló esemény iránt, egy esetleges együttmûködés reményében, már érdeklôdött egy soproni expószervezô vállalat.
A kettôs vásáron a hazaiakon és a svéd cégen kívül magyarországi közvetlen termelôk állítanak ki, forgalmazóik révén pedig olasz, török, dán, osztrák, spanyol, német, svájci, francia, japán, holland vállalatok vesznek részt. Az expó idején a szakemberek számára elôadásokat, tanácskozásokat tartanak.
Könyvbemutató
DÁNIEL KÁROLY: MISI BÁCSI RÓZSÁI címû könyvét mutatja be az Erdélyi Híradó Kiadó március 2-án, pénteken este 7 órakor a Heltai-alapítványnál (Mikó/Clinicilor utca 18.). A könyvet — mely a Szabadságban megjelent novellasorozat gyûjteménye — Lászlóffy Csaba méltatja, majd Hatházi András színmûvész részleteket olvas fel a kötetbôl.
AZ ELÔRETOLT HELYÔRSÉG IRODALMI KÖR ÖSSZEJÖVETELÉN, március 3-án, szombaton este 7 órakor, a Music Pubban Gáll Attila: Napló az émelygésig, Nagy Koppány Zsolt: Arról, hogy milyen nehéz és Orbán János Dénes: Vajda Albert csütörtököt mond címû könyveit mutatják be. Az est házigazdája Gergely Zsuzsa.
eu.NEMZET@ÁLLAM.ro címmel konferenciát tartanak március 3-án, szombaton de. 11 órától a Babes–Bolyai Tudományegyetem fôépületének (Farkas/Kogãlniceanu utca 1.) 8-as termében. Elôadók: Demeter Attila, Egyed Péter, Kántor Zoltán, Molnár Gusztáv, Salat Levente, Veress Károly. Az elôadássorozatot egy interaktív vita követi. A konferenciát a Pro Philisophia Alapítvány támogatja.
SWIEL HOWARD ÉS GÃINÃ GERENDI STEFAN DOREL Korok és az idô alakja címû fényképkiállítása március elsején du. 5 órakor nyílik meg a Mûvészeti Múzeumban. Bevezetôt mond dr. Alexandra Rus mûvészettörténész.
ZENÉS-TÁNCOS ÖSSZEJÖVETELÉT TARTJA az RMDSZ külmonostori szervezete március 2-án, pénteken du. 6 órától a Mócok útja 75. szám alatti Pro Iuventute székházban. Minden korosztályt szeretettel várnak.
ECKSTEIN-KOVÁCS PÉTER szenátor március 2-án, pénteken du. 2–4 óra között tartja fogadóóráját a megyei RMDSZ Fürdô/Pavlov/Cardinal Iuliu Hossu utca 21. szám alatti székházában.
VEKOV KÁROLY képviselô március 2-án, pénteken du. 4–6 óra között tart fogadóórát a megyei RMDSZ székházában.
Erdély — egy európai régió fejlôdése, változásai és kilátásai címmel konferenciát rendez Londonban az ottani Közgazdasági és Politikatudományi Egyetem (London School of Economics and Political Sciences, LSE) március 3-án, szombaton. Az LSE-t az etnikumközi konfliktusok kutatásának élenjáró mûhelyeként tartják számon a nagyvilágban, de csak most szentel elôször Erdélynek egésznapos rendezvényt. Az értekezleten meghívott elôadóként részt vesz dr. Vasile Dâncu információs miniszter, a Babes–Bolyai Tudományegyetem szociológia karának dékánhelyettese, a Metromedia Transilvania közvélemény-kutató cég igazgatója, dr. Chris Binns ismert brit Románia- és Kelet-Európa-kutató, Schöpflin György, a Londoni Egyetem társadalomtudományi karának professzora, Takács Csaba RMDSZ ügyvezetô elnök, Gabriel Andreescu, a Helsinki Watch Emberjogi Bizottság romániai fiókjának elnöke, valamint Balló Áron. Az értekezletre eljön Ion Iliescu elnök szóvivôje is. A Szabadság fôszerkesztôje a magyar sajtó, közelebbrôl pedig a Szabadság szerepérôl szól majd az erdélyi etnikumközi viszonyok és az európai beilleszkedés fényében. Két nappal korábban az erdélyi magyarság helyzetérôl tart elôadást a Warwick Egyetem meghívottjaként Coventryban.
A napokban hagyta el a nyomdát az egyesület második, témás képeslapsorozata. E sor Kós Károly kalotaszegi fogantatású alkotásaiból kíván feleleveníteni néhányat azok közül, melyek összekapcsolhatóak a színes képeslap adta keret kívánalmaival. A szemléltetô anyagunk közlésére engedélyt kértünk Kós Károly jogutódaitól, jelesül Kós András szobrászmûvésztôl, akinek hálásan köszönjük az elôzetes megbeszélések alkalmával nyújtott értékes tanácsait.
Az így összeálló képeslapsorozat, melyet Szabó Tamás fényképezett és a kolozsvári Gloria Nyomda nyomtatott ki, a Kós Károlyról mintázott szoborral indul (Kós András alkotása), majd sorban következnek a Kós Károly tervei alapján felépült lakóházak (Sztána), templomok (Ketesd, Bábony), kalotaszegi ihletésû grafikák.
Mint a felsorolásból kitûnik, e témás képeslapsorozatnak — rendeltetése mellett — mûvelôdési értéke is számottevô, hiszen ízelítôt nyújt Kós Károly Kalotaszeghez fûzôdô tevékenységébôl, ezért minden érdeklôdônek ajánljuk. Beszerezhetô Albert Ibolyánál, Bánffyhunyad, Budai Nagy Antal utca 14. szám, telefon: 251-332, délután.
A Pro Kalotaszeg nevében Buzás Pál
Az Afrika-kutató dr. Sáska László hagyatékából válogatott kiadvány Gyôrfi Dénes munkája, melyet nemrég jelentetett meg a Tinivár Kiadó, tartalmazza mindazt a lényeges feljegyzés-többletet, ami nem fért bele a Nagyenyedrôl a fekete kontinensre elszármazott hazánkfia Életem Afrika címû önéletrajzába.
A fehér orvos és természetbúvár barangolásairól, hétköznapjairól, sokoldalú tapasztalatairól számol be olykor naplószerûen, máskor riportízû írásokban, de mindig igen színes, gazdag szókinccsel, emberbaráti beállítottsággal. Gyermekkori álma, a mesés Afrika páratlanul gazdag természeti adottságai iránti tisztelet árad minden sorából, melyeket idônként a vadász- és más kalandokból eredô izgalom tesz még érdekesebbé. Abesszínia, afrikai levelek, állattragédiák, embertragédiák, kirándulás a Margaretta-tóhoz, francia szomáliai benyomások, úttalan utakon valahová (a leggyakrabban bárhová ezen a XX. század elsô felében meglehetôsen elmaradott földrészen) — ilyen témákra bukkan a mai közönség ebben az olvasmányos könyvben, melyhez még hozzá tartozik egy, a szerzôvel 1971-ben készített beszélgetés arushai (Tanzánia) otthonában, illetve egy másik 1972-ben a hazalátogatása alkalmából itthon készített lapinterjú.
A dési tanács február 22-i ülésén meghatározta az Ecaterina Teodoroiu negyed utcáinak beosztását. Három új utcát neveznek el mûvészekrôl. Balogh Zoltán és Lendek János RMDSZ-tanácsosok javaslatára Ion Andreescu és Constantin Brâncusi utca mellett Incze János utca is lesz a villanegyedben. A dési RMDSZ távlati célja Incze Jánost post mortem Dés díszpolgárává avatni.
Mátyás király születésnapját a nagykárolyi Collegium régizene együttes és az Amaryllis zene- éstáncegyüttes február 24/25-én dallal, tánccal köszöntötte. A Collegium együttes 1977-ben alakult Deák Endre zenetanár vezetésével, a régizenére autodidakta módon szakosodtak, ezen belül leginkább a reneszánszkort kedvelik. Hazai fellépéseik még a diktatúra éveiben is nagy sikernek örvendtek. Számos európai országban, többek között a híres németországi Bodensee Festivalon is felléptek. Az együttes állandó kapcsolatban áll a magyarországi Musica Historica együttessel, közös fellépéseket is szerveznek. A közel 24 éves mûködésük alatt kb. 380 hangversenyt tartottak. Az együttes tagjai: Deák Endre, Keresztesi Ildikó, Enyedi Zsolt, Tolnay István és Dimén Csaba, akik lanton, görbekürtökön, furulyán, ütôs hangszereken játszanak, énekeseik Keresztesi Ildikó és Tolnay István.
A meghirdetett mûsortól eltérôen, nem angol, hanem XVI–XIX. századi magyar zenét szólaltattak meg. Mûsorukban elhangzott: Ének Szent István királyról, egy XVII. századi Ének Kolozsvárról, néhány Óda Honterus gyûjteményébôl, egy lantra íródott pásztortánc négyszólamú átirata görbekürtökre, és három dal a Vietórisz-kódexbôl. Muzsikálásukat a középkori ódon udvari hangulat, a nyugodtságot árasztó harmónia, és a kellemes, szép énekhang jellemzi.
Az Amaryllis zene- és táncegyüttest már nem szükséges bemutatni, hiszen fiataljai minden Mátyás-napi rendezvénysorozat lelkes, elkötelezett, áldozatkész, oszlopos tagjai. Vasárnapi Country dances mûsorukat Kovács Gábor, a Londonban végzett történelmi tánckutató professzor angol nyelvû ismertetôje elôzte meg. Kovács Gábor szakavatott irányításának köszönhetôen indult el az Amaryllis azon az úton, amely a hazai és külföldi elismerést eredményezte. Az együttes angol udvari táncait a tôlük megszokott vidámság, fesztelenség, jókedv, öröm és játékkedv vezérelte. A párostáncokban a „kapuzás", a változatos párcserék a népi gyermekjátékok alapvetô mozgásmotívumaival mutattak rokonságot. A gyermekekkel együtt táncolt körtánc azt a hitünket erôsítette, hogy a kis Amaryllis-rügyekbôl fejlôdik ki idôvel a nemes nagy virág. A táncok között „pihentetôként" reneszánsz madrigálok és hangszeres betétek hangzottak el. A zenekar elôadását Csörsz Rumen István (Magyarország) dudajátéka még hangulatosabbá tette, az énekes mulatónóta pedig jókedvvel, felszabadult örömmel töltötte el a hallgatóságot.
Az ünnepi óriástorta megérkezésééig Dan Judit és László Bakk Anikó a gyermekekkel és felnôttekkel közös zenekart rögtönzött, a hangszerként használt kövek, fadarabok, kolompok, csörgôk és a vidám gyermekhangok egy néhány percre mindenkit tiszta szívû, boldog gyermekké varázsoltak.
A Sigismund Todutã Zenelíceum harmadik zenekaraként elkönyvelt, V–X. osztályosok zenekarának hétfô esti hangversenye kellemes meglepetés volt a gót teremben összegyûlt, nagyszámú közönségnek. Én kísérleti mûhelynek nevezném ezt a vonószenekart, ugyanis ezek a hangszeresek elôször érezték zenekarban az együtt muzsikálás örömét, mert elôször találkoztak a nagyformációban játszás technikai titkaival, és sokan közülük elôször érezhették egy karmester összefogó, szuggesztív erejét és a dirigensi pálca hatalmát.
Kulcsár Szabolcs, a fiatal karmester-reménység neve nem ismeretlen a kolozsvári közönség elôtt, de most egy másik arculatát is felfedezhettük: a pedagógus karmesterét. Nem egyszerû dolog különbözô technikai szinten álló, V–VIII. osztályos és felsô tagozatú IX–X-es diákokból álló zenekart aránylag egységessé formálni fegyelem, akarat, technika, ritmus, intonáció szempontjából, és a hangzásvilágot itt-ott még aranyporral be is fújni. Öthónapi szívós munkával Kulcsár Szabolcsnak sikerült. Szintén a karmester javára írható, hogy a mûveket a zenekar képességeihez mérve, nagyon jól választotta ki. A mûsorban Händel: Kis szvit, Mozart: Divertimento, Haydn: Vonószenekarra és zongora írt C-dúr Concertinója, Schubert: Három kis darabja és Vivaldi: 3. G-dúr Szimfóniája hangzott el. Szerintem Kulcsár Szabolcs legnagyobb sikere pedagógiai vonatkozású, az, hogy a diákok örömmel, kedvvel jártak a próbákra és a koncerten már egész ügyesen reagálták le a karmester minden intencióját. Az est szólistája, a magabiztosan zongorázó II-os Szôcs Kristóf, Buzás Pál növendéke volt.
Megérdemelné ez a zenekar, hogy a következô hangversenyét a filharmónia vagy a Gheorghe Dima Zeneakadémia stúdiótermében játssza.
— 1974 októberének közepén Kolozsvár municípiummá nyilvánításának 1850. évfordulóját ünneplik; erre az alkalomra jelenik meg a román történetírás akkori felfogását tükrözô vaskos Istoria Clujului címû kötet;
— 1974. október 16-tól a város hivatalos elnevezését Cluj-Napocára változtatják;
— 1974-ben Kolozsvárt 300 utca van, ezekbôl 119 kilométernyi aszfaltozott, a hidak száma 58, a vízvezetékhálózat 270, a csatornahálózat 153 kilométert tesz ki;
— 1974-ben emelik a Ion Vlasiu készítette Horea–Closca–Crisan-emlékmûvet a Rákóczi (most Eremia Grigorescu) út elejére;
— 1975-ben állítják fel a Bethlen-bástya elé Mihály vajda csatlósának, Baba Novácnak a Virgil Fulicea készítette 1,80 m magas bronzszobrát;
— 1975-ben épül az Állomás tér mellett a négysávos vasúti felüljáró híd, valamint a kisállomás;
— 1976. október 29-én helyezik el Bánffy Miklós író-politikus Budapesten exhumált hamvait a Házsongárdi temetô iktári Bethlen-kriptájába.
Nagyon érdekes és tanulságos interjút készített Papp Annamária (Szabadság, febr. 24.) Mátis Jenôvel, akit, miután 8 évig parlamenti képviselô volt, a tavalyi választásokra rangsoroló küldöttgyûlés nem helyezett befutó helyre. Pedig Mátis Jenô — ahogyan az interjúból is megtudhatjuk — komoly politikatudományi tanulmányokat folytatott, és a parlamentben is keményen dolgozott a költségvetési, pénzügyi és bankügyi szakbizottságban, a lehetôségek keretein belül eredményesen. Arról, hogy most miért nem jelölték befutó helyre, Mátis Jenô így nyilatkozik: „... a választók, az egyszerû RMDSZ-tagok, de még az alacsonyabb szintû RMDSZ-tisztségviselôk, körzeti, kerületi elnökök, választmányi tagok gyakran nem megfelelô módon tájékozódnak a parlament munkájáról... ki hogyan végzi a munkáját... A kisebbségpolitika mindig sláger... A tanügy szintén mindig sláger... Vannak viszont elvontabb témák, amelyek kevesebb embert érintenek, kevesebben is értenek hozzájuk... de amelyekkel foglalkozni kell... az a kérdés merült fel bennem, hogy mennyire voltak a jelen levô küldöttek felkészülve arra a döntésre, amelyet meg kellett hozniuk... Nem tartom felelôs politikusoknak azokat, akik nem olyan programot fogalmaznak meg, amelynek nem látják a megvalósíthatósági lehetôségét".
Nem a sértôdöttség beszél Mátis Jenôbôl. Amit mond, az — teljes tárgyilagossággal nézve is — színigaz. Egy bizonyos hangulatkeltés folytán — Kolozs megyében különösen — a közvéleményben hamis kép alakult ki az RMDSZ-képvielôk munkájáról. „Ôk ott, Bukarestben (Babilonban!) a húsosfazék mellett ülnek, csak a bársonyszékekhez ragaszkodnak. Eladták magukat a hatalomnak (a Sátánnak), semmi eredményt nem érnek el, legfeljebb morzsákat stb., stb., stb." a közvélemény nem értékeli azokat, akik szorgos aprómunkával közelítenek a célhoz, lépésenként. Azok a sikeremberek, akik „bátran odamondanak", radikális követeléseket hangoztatnak, azt ígérik, hogy „majd mi megmutatjuk!". Ez a hangulat — sajnos — kontraszelekcióhoz vezet, a szónoki képesség és a szimbolikus politizálás elôtérbe kerül a szakértelemmel és a józansággal szemben.
Jogosan említi meg Mátis Jenô: „Érdemes megnézni, hogy több helyen is az RMDSZ derékhadát képezô körzeti, kerületi elnökök, MKT- és TKT-tagok átlagéletkora mennyi volt ezelôtt tíz évvel és mennyi most", hiányolva a fiatalítást. De legalább annyira érdemes volna megvizsgálni ennek a derékhadnak az átlagos képzettségét, mûveltségét, fôleg politikai téren. A demokrácia egyik gyenge pontja, hogy a tájékozatlan, vagy félrevezetett személy szavazata ugyanannyit ér, mint a hozzáértôé. A népet, persze, nem lehet leváltani, de mûvelni, jobban, hitelesebben tájékoztatni lehetne. Csak nem demagóg szövegekkel, egyéni és csoportérdekek szolgálatában.
A sors iróniája, hogy Mátis Jenô sem idegen attól az áramlattól és attól a körtôl, amely az RMDSZ parlamenti képviselôirôl és általában, a vezetôirôl ezt a negatív képet kialakította, a munkájukat — és ezáltal az övét is — lekicsinyelte, eredménytelennek bélyegezte meg. Most ez a hiba bumerángként ütött vissza rá.
A Szabadság február 27-i számában, Tibori Szabó Zoltán Elitképzés címmel a doktori ösztöndíjak kérdésével foglalkozik. „Diplomatikusan" megjegyzi, hogy nincs szándékában megkérdôjelezni az erdélyi szakemberek magyarországi egyetemeken történô továbbképzésének hasznosságát, írásában csak az elitképzéshez kíván hozzászólni.
Gondolom senki sem vitatja, hogy jó lenne jelentôsebb anyagi forrásokat teremteni, hogy több erdélyi szakembernek biztosíthassuk Nyugat leghíresebb egyetemein a doktori cím megszerzését.
A helyzet, e tekintetben, nem olyan kilátástalan, mint ahogy az Tibori Szabó Zoltán soraiból kitûnik. Az elnyert ösztöndíj segítségével a magyarországi egyetemeken, PhD doktori képzésen résztvevôk többségének, a befogadó egyetem kötelezôen elôírja, hogy témájával kapcsolatosan meghatározott idôt (fél évet, egy évet) valamelyik nyugati ország egyetemén dokumentálódjon. Ennek teljesítésére a magyarországi egyetem, nyugati kapcsolataival megfelelô anyagi támogatást nyújt.
Dr. Balaton Károly, a Budapesti Közgazdaságtudományi és Államtudományi Egyetem PhD doktori programfelelôs professzora, néhány héttel ezelôtt, Kolozsváron fiatal közgazdászokkal találkozott. Tájékoztatta ôket a doktori cím megszerzésének feltételeirôl és lehetôségeirôl. Többek között kitért arra is, hogy a doktori disszertációt nemcsak magyarul kell elkészíteni, hanem angolul is, mivel a megvédésnél az egyik opponens éppen az a professzor, akinek a támogatása és felügyelete mellett a nyugati egyetemen vagy kutatási intézetnél dokumentálódott. Adva van tehát az erdélyi fiatalok számára is, hogy hasznosíthassák szakmai felkészülésük elmélyítésénél azokat a feltételeket is, amelyeket a nyugati egyetemek nyújtanak.
Az erdélyi magyar elitképzésnek jelenleg a legfôbb gondja nem az, amit Tibori Szabó Zoltán felvet, hanem mindenekelôtt az, hogy az esetek döntô többségében, fiataljaink, a doktori cím megszerzése után, sajnos, nem térnek haza, hanem kint maradnak Magyarországon, Nyugaton vagy éppen a tengeren túl.
Dr. Kerekes Jenô az Erdélyi Magyar Ösztöndíj Tanács kuratóriumának tagja
Incze János Dés
Két esztendeje hagyott itt bennünket ez a kiváló, eredeti festô, és a Szamos menti települések hálás lakói emlékházat avattak ezekben a napokban nevének megörökítésére.
Incze Jánosnak Dés = Tahiti. Pedig erre nincsenek égô színek, és nem vesz körül bennünket fülledt, egzotikus bujaság. Képein minden egyszerû, kemény és fénytelen mint a gyerekek építôkockái. A festékekrôl pedig sosem képzeljük, hogy tubusból buggyantak elô, inkább az a meggyôzôdésünk, hogy a szatócsnál vették kilóra, akár az ultramarint vagy a budaiföldet. Pofonvágott házacskák, dermedt utcák, csámpás villanyoszlopok, amelyeket házicérna köt egymáshoz, magányosan ballagó, csípôficamos emberek, vánszorgó bivalyok, amint saját baromiságuk farsangi eltúlzásán derülnek — ennyi Incze János világa. Mert fogalmilag a vidék sem volt több: a tegnapi Dés bennszülöttei éppoly elzártak e vasúti csomópont körül is, mint Tomcsa Sándor Isten háta mögötti lakói. A valóságos élet persze már a múltban is több volt ennél és gazdagabb, Inczét azonban a vidék maga érdekli, amely sajátosan ártatlan egyszerûségében altat és befed, s mert idegeiben hordja a vidékiség lényegét és annak kritikáját, alkata szerint egy olyan fogalmazáshoz jut el, amely minden divatot megelôzve és minden divatról lekésve, ôsi, gyermekded látásmódunkhoz szól, s amely a neoprimitívvel rokon. De ez a festészet oly egyéni, mégis oly kifejezô, hogy például egy utcaseprô himbálózó mozgása többet mond számunkra a kopár és veszteglô életrôl, mint akárhány elárvult akácsor, faluvégi putri vagy magányos csárda. A környezet aszkézisa néha már-már megborzongatná az embert, de a részletek játékos leegyszerûsítésével Incze János Dés mindig ellenpontozza a látszatsivárságot, s a lehangoltság helyett így kelt bennünk életörömöt és kedélyt. Sôt, olykor váltakozó izgalmat is. Mert egy csupasz ágon függô tarisznya sejthetô elôzményeivel valósággal fölzaklat bennünket, és a gesztenyesütô nénike úgy tud gubbasztani elárvult kályhája mellett, hogy egyszeribe a Déli-sark kellôs közepén érezzük magunkat…
Fülöp Antal Andor
Szemérmesen zárkozott és állhatatós munkája közben meglelte a legdrágább kincset, amelyet festô felfedezhet, s ha van Tizián-kék, létezik Fülöp-sárga is. Nem is festék ez már, hanem valami ünnepi fény, puha és meleg jóság, s miközben rejtett forrásból sugárzik szét, mindent elárasztani vágyik; de ez a megszentelt mûvész attól fél a legjobban, hogy a határtalan derû és életszeretet netán kilibeg a képei keretébôl, s épp ezért igyekszik rögzíteni azt, sokszor a tanulmányok egyszerû rajzosságával. Képei nem „elbeszélések", még csak nem is vallomások, hanem kinyilatkoztatások, káprázatok, amelyekben a valóság egyetlen túlhangsúlyozott eleme is tûnôvé teheti a csodát. S ha például az égô csipkebokor ágai közé odaképzelünk egy szarkafészket, rögtön kialszik a látomás… Fülöp Antal Andor azonban ismeri az efféle veszélyeket, s épp a rajzosság és a színek finom mesteri egyensúlya teszi messzirôl is felismerhetôvé a képeit. De vajon hányan tudják, hogy már szivárgó könnyein át, hibás szemmel vette észre a boldogság sárgában derengô ígéretét? Ehhez bizonyára nagy tehetségre, sok szorgalomra és annyi alázatra volt szükség, hogy valaki rég letûnt idôk szolgájának álmodja vissza magát, mint ahogy ô tette, mikor megilletôdve bizonygatta, hogy megelôzô másik életében Botticelli palettakaparója volt…
Alig rejtett alapigazságként könyvelték el egyesek a romániai magyar sajtóban, hogy aki nem „jó magyar", az csak félember. Ezek az úgynevezett „közírók" elôszeretettel használják az „elrománosodott" jelzôt olyan szövegösszefüggésben, ahol ennél enyhébben hatna, ha bélpoklosoknak neveznék alanyaikat. Júdásként kezelnek mindenkit, aki nem átall vegyesen házasodni, román iskolába adni gyermekét, vagy éppenséggel „fényes nyugati kacatként", angol nyelvû, más alapokra helyezett oktatást, nevelést biztosítani gyermekének, olyat, mely nem nevel belôle komplexusokkal teli, ám „jó magyar", harminchatéves aggastyánt...
Kezdjük talán a történetet a magyarországi zsidók 19. századi emancipációjánál. A magyar hazához való hûség, a magyar kultúrához való ragaszkodás megannyi jele volt, hogy — az elmagyarosodott örmény hazafiakhoz hasonlóan — a magyar zsidók végre az állam teljes jogú polgáraivá váltak. (Ugyanazok a „közírók" ebben a kontextusban igencsak pozitív kicsengéssel tálalják a kisebb nemzeti közösségek „beolvadásának" lehetôségét a romániai magyar kisebbségbe, ami azonkívül, hogy képtelenség, intoleranciáról tanúskodik.) Nos, a magyar zsidók hazaszeretete, a magyar kulturális összkincset gyarapító több évszázados hozzájárulása egy csapásra semmivé foszlott, miután Magyarország is csatlakozott a tengelyhatalmakhoz. Ennyit ért a zsidóságnak a magyar kultúrához való ragaszkodása; így hálálta meg a tömegirtást jórészt közönyösen szemlélô anyanemzet azt, hogy a zsidók elfogadták, szerették, és — ha kellett — életük árán megvédték a magyar hazát.
A forgatókönyv mindig ugyanaz. Így kezdôdik: „Zsidó vagy, persze, hogy tudod forgatni a pénzt". Úgy folytatódik: „Hej, ha minden zsidó olyan lenne, mint te!" És így végzôdik: „Az a zsidó..." Idézett „közíróink" ilyenkor rögeszmésen gyûlölnek elôször is mindent, ami nem magyar, majd mindent, ami „nyugati", amerikai, zsidó és „interkulturális". Vaktában vagdalkoznak, védik veszélybe került, silány egzisztenciájukat, mert ez minden, amit ismernek. Szûk látókörük bôvítésére — sajna — sem lehetôségük, sem igényük nincs. Amint érintkezésbe lépnek a külvilággal, a valósággal, komplexusokkal teli mimózalényük összerezzen. Kisebbrendûségi érzésük annál hangsúlyozottabb, minél jobban eltávolodnak vackuk rejtô melegétôl.
Idôzzünk el egy cseppet a Nyugat- és Amerika-ellenességnél; gondoljunk bele, melyek a román politikai porondnak azon szereplôi, akik Nyugat-ellenes szlogenekbôl élnek. Igen, ôk azok, akiket „hôseink" annyira megvetnek. Mert — és ezzel nem mondok semmi újat — a szélsôségek valahol találkoznak. A globalizáció a civilizáció ára, és ezt — ha tetszik, ha nem — el kell fogadnunk. Aki ezt nem ismeri fel, aki ennek ellenáll, azt elnyeli a történelem. Vagdalkozhatunk még, uraim, tíz-húsz évig is talán, védhetjük még rongyainkat a „fényes nyugati kacatok" ellen — ez már csak szélmalomharc, mi sem hiszünk benne. Hacsak... meg nem szül a harmadik évezred is egy Adolf Hitlert, aki megmentse, ha nem is a világot, ha nem is Kelet-Európát, de legalább Erdélyt, az „elrománosodás (értsd: lelki prostitúció, megalkuvás) útjára lépett tömegeket a globalizáció gyanús eszméitôl", a nemzetközi összeesküvés kiagyalóitól.
Elôttünk a naptári tavasz elsô hónapja, s mint minden más esztendôben, az idén is ugrásszerûen megnô a kiemelkedô sportesemények száma. Íme, március legjelentôsebbnek ígérkezô versenyei, tornái:
l Atlétika: nemzetközi ugrógála Berlinben, 2-án; hasonló jellegû vetélkedô, de immár dobóatlétáknak, az ugyancsak németországi Sassnitzban 3-án; fedett pályás világbajnokság Portugália fôvárosában, Lisszabonban, 9–11. között; hagyományos maraton Rómában, 25-én.
l Autósport: rajt a Formula–1-es világbajnoságon. Elsô futam az ausztráliai Melbourne-ben, 4-én; második futam a malájföldi Kuala Lumpurban, 18-án.
l Gyorskorcsolya: vágtaszámok világbajnoksága a kanadai Calgaryban, 2–4. között; versenyszámonkénti világbajnokság a jövô évi XIX. téli olimpia színhelyén, az egyesült államokbeli Salt Lake City-ben; rövidpályás világbajnokság Dél-Korea fôvárosában, Szöulban, 30-a és április1-je között.
l Sísport: északi összetett Világkupa 1-je és 3-a között, a japán Nayoreban; alpesisí Világ-kupa lesiklásban, a norvégiai Kvitjjelben; északi összetett Világ-kupa a jápán Sapporóban, 3-án és 4-én; északi Világ-kupák: vágtaszámok nôknek Norvégia fôvárosában, Oslóban, 7-én; síugrás a svédországi Falunban, 7-én, majd a norvégiai Trondheimban, 9-én; az évad utolsó északi Világ-kupa versenyei: nôi futószámok Falunban, 17-én és 18-án, majd férfiaknak és nôknek ugyancsak futószámok a finnországi Kuopióban, 24-én és 25-én.
l Tenisz: ATP-, illetve WTA-versenyek: férfiak: az Egyesült Államok Arizona tagországoknak Scottsdale városában és a New York állambeli Delreyben, 5–11. között; a kaliforniai Indian Wellsben, 12–18. között; a floridai Key Biscayne-ben, 19–31. között; nôknek: Indian Wellsben 5–11. között; Key Biscayne-ben 19–31. között.
l Torna: férfiak és nôk Világ- kupa versenye, egyben a Mesterek bajnoka címért a németországi Cottbusban, 30-a és április 1-je között.
l Vívás: Világ-kupa versenyek minden hét végén, az alábbi beosztás szerint: 3-án és 4-én nôi és férfi tôr a kínai Csiánmenben; nôi kard Budapesten. 10-én és 11-én: nôi párbajtôr a németországi Tauberbischofsheinben, nôi és férfi kard Görögország fôvárosában, Athénban, és férfi párbajtôr a németországi Scweinfurtban; 17-én és 18-án nôi tôr az olaszországi Foggiában, valamint a németországi Donauwörthben; nôi párbajtôr Luxembourgban és férfi párbajtôr Párizsban; 24-én és 25-én nôi a franciaországi Saint Manu-ben, nôi tôr az ausztriai Salzburgban; férfi tôr Budapesten, és férfi kard a franciaországi Nancyban; férfi párbajtôr a kanadai Montrealban; 30-án és 31-én férfi párbajtôr Kolumbia fôvárosában, Bogotában; 31-én és április 1-jén: nôi kard Bostonban, nôi párbajtôr az angliai Ipswich-ben és nôi tôr a németországi Göppingben; férfi kard Bostonban és férfi párbajtôr Berlinban.
Nemrég arról adtunk hírt, hogy szervezési okok miatt elmarad a Dési Egyesülés-Selena FC február végére tervezett kiszállása. Victor Abrudan tanítványai március végén utaznak Magyarországra, valószínû, hogy egyetlen mérkôzést játszanak (többre nem lesz idô).
A désiek háza tájáról jött hír szerint Személy Elek mégsem fog az Egyesülésnél játszani, ellenben sikerült leigazolni a temesvári Bãtrânut.
l A világ- és Európa-bajnok francia válogatott barátságos mérkôzésen 1–0-ra legyôzte Németországot. A párizsi, 75 ezer nézô elôtt lejátszott mérkôzés egyetlen gólját Zinedine Zidane szerezte a 27. percben lôtt jól eltalált látványos ollózással.
l Algéria–Szlovákia 1–1 (gól: Burahli — 5. perc, illetve Németh — 60. perc).
l Eredetileg 15 barátságos válogatott labdarúgó-mérkôzést rendeztek volna szerdán — közte a lapzárta után véget ért román–litván és magyar–bosnyák találkozót —, de ez a szám változott, ugyanis a kedvezôtlen idôjárás miatt elmaradt az Írország–Dánia találkozó.
Bár a dublini pálya alkalmas lenne a játékra, az ír szövetség azért döntött a meccs lemondása mellett, mert a Landsdowne Road lelátóját jég borítja, s nem akarják a nézôk testi épségét veszélyeztetni.
Az ígéret szerint a jövô héten visszafizetik a 30 ezer vásárlónak a jegyek árát, ráadásul az íreknek kell állniuk a dán csapat utazási és tartózkodási költségét is.
Érdekesség, hogy nemzetközi labdarúgó-mérkôzés — igaz, az leg-alább elkezdôdött — utoljára 1968-ban fejezôdött be idô elôtt Dublinban, és akkor is Dánia volt a vendég. A 33 évvel ezelôtti világbajnoki selejtezô 58. percig tartott, és a nagy köd miatt fújta le a bíró.
Az Európai Labdarúgó-szövetség (UEFA) kedden elutasította az AS Róma fellebbezését, amelyben az olaszok az FC Liverpool elleni UEFA-kupa nyolcaddöntô visszavágójának újrajátszását szerették volna elérni.
A római együttes vezetôi azért fordultak a szövetséghez, mert szerintük játékvezetôi mûhiba történt a múlt csütörtöki találkozón.
Az elsô, olaszországi mérkôzésen 2–0-s vereséget szenvedô AS Róma a liverpooli visszavágón 1–0-ra vezetett, amikor a 77. percben Markus Babbel kezezése után Jose-Maria Garcia Aranda játékvezetô elôször büntetôt ítélt, majd teljesen váratlanul megváltoztatta döntését, s szögletet adott.
l Román Kupa Nagybányán. Március 5. és 10. között Slãnic Moldován kellett volna rendezni a Román Kupa idei kiírását. Ám a helyi szervezôk elutasították a költségek kifizetését, s így a vetélkedôt átköltöztették Nagybányára (a dátum nem változott). A versenynek válogató jellege is van, a Vastag Ferenc, Valentin Vrânceanu és Traian Georgia vezette keret itt válik véglegessé.
l Adrian Diaconu Kanadában. A mintegy hónappal ezelôtt Mont- realba távozott öklözô gyorsan beilleszkedett a profi életmódba, így edzôje, Ste-phane La-rouche már ki is jelölte az elsô hivatásos mérkôzését. Március 2-án a 18 ezer férôhelyes Molson Centerben kerül sor a 72 kg-osok súlycsoportjában rendezett mérkôzésre, az ellenfélt még nem jelölték ki Diaconu számára, a találkozót 4, egyenként 3 perces menetre tervezik.
l Crinu Olteanu is kanadai. Az 54 kg-os súlycsoport világbajnoka, a Pi-testi-i Dacia versenyzôje januárban há-rom-éves szerzôdést kötött az Interbox Corporationnal, s most ô is Montrealba költözött feleségével együtt. Leonard Doroftei és Adrian Diaconu mellett ô a harmadik román bokszoló a kanadai profi sportegyesületnél.
Polgár Judit világossal legyôzte a spanyol Alekszej Szirovot, Lékó Péter sötéttel remizett az orosz Anatolij Karpovval a linaresi szupertorna 4. fordulójában. A harmadik partiban: Alekszandr Griscsuk–Garri Kaszparov (orosz) 0–1. Az állás: Kaszparov és Polgár 2,5–2,5 pont, Karpov és Lékó 2–2, Szirov és Griscsuk 1,5–1,5.
Románia a Dracula Land megvalósításának tervével fog szerepelni a berlini nemzetközi idegenforgalmi szakvásáron. Dan Matei Agathon idegenforgalmi miniszter bízik benne, hogy Dracula hírneve meg fogja menteni a hazai idegenforgalmat.
A Dracula Land ötlete nem újdonság, Dan Matei Agathon már nyolc évvel ezelôtt is elôállt vele, amikor elôször vezette az idegenforgalmi minisztériumot. Bár akkor nem lett belôle semmi, a miniszter szerint Románia a Dracula-mítoszt rendkívül hasznosan kamatoztathatja kereskedelmi szempontból.
A miniszter egyelôre sok részletet nem árult el, csak annyit mondott: — Olyan Dracula-standja lesz Berlinben Romániának, hogy attól mindenkinek tátva marad a szája.
Ha a berlini bemutatkozás a várt sikerrel jár, akkor hozzákezdenek a Dracula Land kialakításához a törcsvári Dracula-kastély környékén.
Dan Matei Agathon egy hónappal ezelôtt még arról adott terjedelmes interjúkat, hogy az ország tengerpartján hoznak létre — török mintára — egy hatalmas, lényegében egybefüggô üdülôfalut. A tengerparttal kapcsolatos tervek most némileg módosultak. A miniszter nemrég tért vissza háromnapos helyszíni szemléjérôl, és teljesen felkavarták az ott látottak.
— Akik az elmúlt négy évben irányították az országot, mindent megtettek azért, hogy felszámolják a külföldi turizmust a tengerparton. Éppen ezért tíz napon belül szakértôi bizottság száll ki a helyszínre, és rohamtempóban elkészíti az S. O. S. Litoral programot a tengerpart megmentésére — mondta a miniszter.
Szerinte az elsô lépés az lesz, hogy kíméletlenül lebontják a tengerparton engedély nélkül épült létesítményeket, és börtönbe zárják mindazokat, akik hozzájárultak a betonkolosszusok engedély nélküli felhúzásához. Az akció azóta meg is kezdôdött.
— A hazai idegenforgalomban szükség van az állami tekintély beavatkozására, de immár a XXI. századnak megfelelô koncepció alapján — foglalta össze tapasztalatait Dan Matei Agathon.
Románia tavaly — az elôzetes becslések szerint — 460 millió dollár bevételhez jutott a külföldi turizmusból, 37 millió dollárral többhöz mint 1999-ben. Országunkat az elmúlt év elsô kilenc hónapjában 4,05 millió külföldi turista kereste fel. A külföldi turisták fele két országból — a Moldova Köztársaságból és Magyarországról — érkezett. A külföldi turisták jelentôs része — 1,69 millió személy — az év harmadik negyedévében, azaz a nyári hónapokban érkezett. Ez a szám 5,2 százalékkal alacsonyabb volt, mint 1999 hasonló idôszakában.
A kiállítások üzleti hatékonyságának fokozását, a partnerek bizalmának erôsítését és a kiállítások közös hazai, illetve nemzetközi marketingjének a bôvítését tekinti jövôbeli fontos feladatának a Magyarországi Kiállítás- és Vásárszervezôk Szövetsége (MKVSZ), amely hétfôn Debrecenben tartotta idei közgyûlését.
Petykó Zoltán, a Hungexpo Rt. vezérigazgatója, akit a debreceni közgyûlésen az MKVSZ elnökévé választottak, a tanácskozást követô sajtótájékoztatón elmondta: a szövetség tagjai évente 90–100 kiállítást, vásárt szerveznek.
Hangsúlyozta: az elmúlt években konszolidálódott a magyarországi kiállítási piac. Az egyre magasabb színvonalon teljesítô kiállításszervezô cégek szolgáltatásaikkal a kiállítókat és a látogatókat kívánják összehozni.
A szövetség fô törekvése, hogy egyre szorosabb kapcsolatot alakítsanak ki a határ menti országok kiállítóival, s hozzájáruljanak ahhoz, hogy ezen országok minél több vállalkozója mutatkozhasson be a másik ország kiállításain, vásárain.
Ez a törekvés egybeesik az ITD Hungary Magyar Befektetési és Kereskedelemfejlesztési Kht. törekvéseivel is — jelentette ki a sajtótájékoztatón Debreczeni Ferenc, a társaság észak-alföldi regionális igazgatója.
Tájékoztatása szerint az ITD ebben az évben hét különféle üzletember-találkozót, szemináriumot és konferenciát szervez Románia különbözô városaiban, így Nagyváradon, Kolozsváron, Csíkszeredán, Sepsiszentgyörgyön és Brassóban.
A határ menti régiók együttmûködésének támogatása keretében rendezték meg hétfôn Debrecenben azt a magyar–román üzletember-találkozót is, amelyen 20–20 kiállítás- és vásárszervezô vállalkozás vesz részt.
George Cojocaru, a hazai vásárszervezôk egyesületének elnöke — aki egyúttal a Romexpo elnök-vezérigazgatója is — a sajtótájékoztatón elmondta: Romániában évente 320 különbözô méretû kiállítást és vásárt szerveznek. Ezeken összesen mintegy húszezer kiállítócég mutatkozik be 600 ezer négyzetméteres összterületen. Romániában a vásárlátogatók száma évente meghaladja a 3 milliót — tette hozzá.
A Romexpo elnök-vezérigazgatója szerint különösen jó együttmûködést alakítottak az elmúlt években Szegeddel, Péccsel és Debrecennel, valamint a Hungexpóval. Egyúttal reményét fejezte ki, hogy az idén is konkrét megállapodásokat köthetnek az egymás vásárain való részvételrôl.
A Szakvizsgázott Könyvelôk és Könyvvizsgáló Szakértôk Romániai Testületének (CECCAR) Kolozs megyei fiókja közli az érdekeltekkel, hogy 2001. március 9-én 14 órakor a kolozsvári egyetem közgazdasági karának székhelyén (1989. december 21. út 128. szám, 635-ös terem) kerül sor a CECCAR Kolozs megyei fiókja aktív tagságának évi közgyûlésére.
A napirenden a tavalyi tevékenységrôl szóló beszámoló és a költségvetés, a cenzori jelentés, a fegyelmi bizottsági jelentés, az idei munkaprogram, a 2001-es költségvetés és egyebek megvitatása szerepel.
A CECCAR ugyanakkor közli, hogy szakmai deontológiai és doktrínai tanfolyamára március 5–10. között, 15 órai kezdettel kerül sor a közgazdasági kar Csehszlovákia utcai campusának B1-es földszinti amfiteátrumában.
|
Váltóiroda |
Márka (Vétel/Eladás) |
Dollár (Vétel/Eladás) |
|
Carpatica Kereskedelmi Bank (bankközi) |
12 614/12 736 |
26 990/27 160 |
|
(valutabeváltó) |
12 550/12 750 |
26 800/27 050 |
|
Macrogroup (Fôtér 23., Sora, Bolyai 8., Szentegyház u. 4. ) |
12 570/12 700 |
26 870/27 000 |
Az utcai pénzváltóknál a forint 93/95, a márka 12 600/12 800, a dollár pedig 26 900/27 000 lejbe került.
Március 1., csütörtök
A Román Nemzeti Bank mai árfolyamai: 1 német márka = 12 751 lej,1 USD = 27 059 lej.
Nem részesülnek többé tûz esetén az aranyosgyéresi civil tûzoltó egység ingyenes szolgáltatásaiban az aranyosegerbegyi, aranyosgerendi, aranyoslónai és sósszentmártoni lakosok — döntötték el az aranyosgyéresi tanácsosok. A heti tanácsülésen a városatyák megtárgyalták a kolozsvári Avram Iancu tûzoltó alakulat írásbeli felhívása nyomán a polgármesteri hivatal keretében mûködô, közszolgálati, civil tûzoltó egység szervezési és mûködési szabályzatát.
Azok a cégek, amelyeknek az üzlethelyisége nem haladja meg a 400 négyzetmétert, 50 000 lejt fizetnek havonta a tûzoltóknak. A 401-tôl 1000 négyzetméterig terjedô üzlethelyiségekért 100 000, az ennél tágasabbakért 150 000 lejt kell kifizetni. A diszkók, vendéglôk, szállodák, cukrászdák éselôadótermek díja 75 000-tôl 225 000 lejig terjed. Az asztalosmûhelyek, nyomdák és raktárhelyiségek díja lesz a legmagasabb: havi 100 000 és 300 000 lej közötti.
A kolozsvári tûzoltók kérték mind a mûködési szabályzat módosítását, mind az aranyosgyéresi és környékbeli cégekkel és gazdasági egységekkel megkötött szolgáltatási szerzôdésekbe foglalt díjak aktualizálását. Az aranyosgyéresi tanácsosok arról határoztak, hogy minden aranyosegerbegyi, aranyosgerendi, aranyoslónai és sósszentmártoni háztartásért fizessenek évi tízezer lejt azért, hogy tûz esetén részesülhessenek a civil tûzoltók szolgáltatásaiban. Ami az aranyosgyéresi kereskedelmi társaságokat és a mezôgazdasági társulásokat illeti, ezeknek meg kell kötniük, illetve fel kell újítaniuk a már létezô szerzôdéseket, az új tarifákat véve figyelembe. A tûzoltók szolgáltatásaiért a gazdasági egységeknek mûködési területük és székhelyük függvényében kell fizetniük.
Az aranyosgyéresi tûzoltók lefedési területébe tartozó települések esetében a városatyák szerint a helyi tanácsoknak kell elfogadniuk határozatot arról, hogy az illetô falvak minden háztartásáért tíz-tízezer lejt fizessenek ki az aranyosgyéresi helyi önkormányzat javára. Ellenkezô esetben a tûzoltók nem lépnek közbe tûz esetén, amint azt mindeddig — ingyenesen — megtették.
A gazdasági egységekkel megkötött szolgáltatási szerzôdések révén befolyó összegeket a tûzoltó alakulat korszerû, beavatkozáshoz és kiképzéshez szükséges felszerelések beszerzésére, egyenruhák és védôfelszerelés beszerzésére, az autópark fenntartására, felújítására fordítja.
Hasznot hajtó az elmúlt évtizedben a vízzel való kereskedés, üzletté nôtte ki magát. Fehér megyében három nagyvállalat foglalkozik a víz adásvételével. A gyulafehérvári vízszolgáltató vállalat 1290 lejt fizet a víz köbméteréért, s ugyanezt a vizet, ugyancsak köbméterenként, 4756 lejért adja tovább. A csaknem háromszoros árat mind a magánszemélyek, mind a vállalkozók kénytelenek kifizetni, ellenkezô esetben ugyanis víz nélkül maradnak.
A választási kampány idején került elôször napirendre a falragaszok körüli kérdés Szamosújváron. A polgármesteri hivatal intézkedéseket hoz ebben a tekintetben. Pop Nicolae polgármester lapunknak elmondta, a közeljövôben hat új hirdetôtáblát szerelnek fel a város legforgalmasabb helyein. Kivitelezésükön már dolgoznak a Közterületet-fenntartó Vállalat munkásai.
A helyi tanács legközelebbi gyûlésén is felvetik a közérdekû kérdést. Az örmény kisváros utcáit az elmúlt években ugyanis ellepték a színes feliratú plakátok és hirdetések.
Két gyermekház is mûködik Szamosújváron. A fôtéri épületben található a „Törpék Háza", ahol jelenleg 58 kis lakó tölti mindennapjait. Egy gyermekre az állam naponta 32 ezer lejt költ — tudtuk meg az otthon vezetôségétôl. A gyermekeknek mindenük megvan, csak a családi melegség hiányzik. Az otthon legújabb lakója a kolozsvári Barcsai Csaba. A 11 esztendôs Csaba nemrég jutott a gyermekvédô intézetbe; édesanyja Magyarországra utazott munkát vállalni. Nem ô az egyedüli példa erre, közel hatvan Kolozs megyei szülô tett így az elmúlt években. Nagy ritkán — gyermeknapkor és karácsonykor — szüleik meglátogatják a kicsinyeket, ám néhány órai együttlét után távoznak.
Egységesített újságosbódékkal helyettesítik a jelenlegi, sajtótermékeket forgalmazó standokat. Az intézkedésre azután kerülhet sor, hogy a helyi tanács elfogadta azt a határozattervezetet, amely 11 egységesített kivitelezésû, versenytárgyalás útján történô, közterületen elhelyezendô bódé felállításáról rendelkezik. A tordai polgármesteri hivatal közterületi osztályának vezetôje szerint négy cég mutatott érdeklôdést a licitáción való részvétellel kapcsolatban, és összesen 44 négyzetméteres közterületet vernek dobra.
Amennyiben a prefektúra nem fellebbezi meg a tanácsosok által hozott határozatot, a területek bérleti jogáért folyó versenytárgyalásra két-három hónapon belül kerülhet sor. A bérleti díj induló ára havi 225 ezer lej négyzetméterenként, a szerzôdés két évre lesz érvényes.
Szokásban van, hogy egyházmegyei ügyek intézésében a Fôpásztor személyesen keresi fel a római kongregációkat, mert így az ügyek személyesebbé válnak és a csak írásban lefektetett problémákat tisztázni lehet. Ilyen meggondolásból látogatott 2001. február 9–15. között Rómába dr. Jakubinyi György gyulafehérvári érsek. A Kongregációknál tett látogatását elôre idôzítették, hogy rövid idô alatt mindenhova eljusson — tudtuk meg a Gyulafehérvári Római Katolikus Érsekség Sajtóirodájától.
A Hittudományi Kongregációnál Ratzinger bíborossal tárgyalt a szôkefalvi állítólagos Mária-jelenések ügyében. A Keleti Egyházak Kongregációjánál és az Örmény Kollégiumban XIX. Péter ciliciai örmény katolikus pátriárkával az erdélyi katolikus örmény kormányzóságról tárgyaltak. A Klérus Kongregációnál Ternyák Csaba érsek-titkárral a klérus helyzetérôl, Paul Poupard bíborosnál, a Kultúra Pápai Tanácsánál pedig a májusban Csíksomlyón tartandó szimpózium ügyét beszélték meg. Kovács Gergely fôegyházmegyei pap ennél a pápai tanácsnál szolgálja a világegyház ügyét, elôsegítette az érsek római látogatásának szervezését. Tamburrino érseknél, az Istentiszteleti Kongregációnál a székesegyház restaurálásának kérdését tárgyalták meg. Az Államtitkárságnál dr. Somorjai Ádám OSB atyával találkozott a gyulafehérvári fôpásztor.
Jakubinyi érsek meglátogatta a bencés Sant’Anselmo Intézetet, és a Collegium Lateranense új épületét, ahol egy-egy gyulafehérvári egyházmegyés pap tanul Római tartózkodása alatt a Pont. Collegium Germanicum et Hungaricum vendége volt, ahol 1970-74 között az érsek bennlakó növendék volt. Most ugyanott a fôegyházmegye öt növendéke készül a papságra.
A szerdai általános pápai audiencián Jakubinyinak alkalma volt, egy percre a Szentatyát is köszönteni.
Az Egyházi Törvénykönyv szerint ötévenként köteles minden püspök Rómába zarándokolni az „apostolfejedelmek sírjaihoz", és az élô Péternek, a Szentatyának beszámolni ötéves tevékenységérôl. Ezt a látogatást országonként a püspöki karok közösen végzik. A Romániai Püspökök Kara szervezésében a hazai katolikus fôpásztorok 1937-ben, majd — kényszerû hosszú kimaradás után — 1991-ben és 1996-ban végeztek római „ad limina" látogatásokat. A Szentatya betegsége és a jubileumi esztendô zsúfolt programja miatt a következô látogatás valószínûleg 2002 elején fog lezajlani.
Mától ezer lejjel drágul a városban közlekedô buszok utazási díja. A legutóbbi tanácsülésen sor került Gheorghe Iurian, az RATL igazgatója által megfogalmazott kérelem megtárgyalására. Iurian azzal indokolta a drágítás szükségességét, hogy márciustól a minimálbér és a gépkocsialkatrészek árának emelkedése miatt nônek az RATL kiadásai. A tanács költségvetési bizottsága csak ötszáz lejjel szándékozott növelni a buszjegyek árát, azzal érvelve, hogy az ezer lejes drágítás túlságosan megterhelné a lakosságot, és kedvezne a konkurens maxi-taxi cégeknek. Szedilek Lenke RMDSZ-es tanácsos javasolta, hogy a buszjegyek árát 3800 lejre emeljék. Véleménye szerint ez kedvezne a városnak, mivel nem kellene olyan nagy összeget átutalni a helyi költségvetésbôl a közszállítási vállalatnak. Az önkormányzati támogatás összege jelenleg meghaladja az évi hárommilliárd lejt. Az RATL szabadabban mozoghatna a versenypiacon, új befektetéseket eszközölhetne és késôbb leviheti a jegyek árát, hogy a konkurenciát lekörözze — mondta Szedilek Lenke. A tanácsosok a 3500 lejes buszjegyárat szavazták meg.
A csatornák öntöttvasból készült fedôlapjainak sorozatos eltûnésérôl tárgyaltak a tordai városatyák a legutóbbi tanácsülésen. Pataki József RMDSZ-es tanácsos felhívta a figyelmet, hogy a csatornalejáratok valóságos csapdákká változtak a járókelôk számára, akiket egyetlen jel sem figyelmeztet a rájuk leselkedô veszélyre. A több mint két méteres zuhanásnak kitett gyalogosokat a város több körzetében fenyegeti veszély, az öntöttvas fedôlapok eltulajdonítása miatt. Pataki nehezményezte, hogy a helyi vízszolgáltatási és csatornázási vállalat, az RATAFCL nem tett lépéseket az ellopott fedôlapok helyettesítése, illetve a veszélyre való figyelmeztetô jelzôtáblák elhelyezése érdekében.
Az RATAFCL igazgatója, Aurel Bercea kérte a tanácsosokat, hozzanak egy olyan határozatot, amely megtiltsa a csatornahálózatnál használatos öntöttvas fedôlapok értékesítését az átvevô központoknál. Az igazgató szerint Tordán mintegy ötven fedôlapot loptak el az utóbbi idôben.
Levágta a fejét az aranyosgyéresi Sodronyipar ócskavasszállító vonatja Sorin Lingurarnak — értesültünk a megyei rendôrség tegnapi sajtótájékoztatóján.
• Teli bevásárlószatyrot rabolt Constantin D. 16 éves tordai kiskorú. A kárvallott az 54 éves tordai Cãtãlina Crãciun, aki a piacról ment hazafele, amikor az akkor még ismeretlen támadó elé állt, megütötte, majd elvette szatyrát és a még nála levô 90 ezer lejt, majd elszelelt. A tettest hamar sikerült azonosítani és elfogni; 30 napos elôzetes letartóztatásba helyezték.
• Levágta a fejét a vonat Sorin Lingurar aranyosgyéresi férfinek. A baleset tegnapelôtt 10.45 órakor történt; a férfi megpróbált felmászni az Aranyosgyéresi Sodronyipar fémhulladékot szállító vonatjának egyik vagonjára, hogy társainak ócskavasat dobjon le, de nem kapaszkodott meg jól és a helyszínen életét vesztette, miután a vonat kerekei levágták a fejét.
A Ceroc Kft.-nél kirobbant munkakonfliktus arra késztette a hatóságkat, lépjenek közbe. Dan Canta alprefektus, a Szociális Párbeszéd elnöke elsô ízben a múlt hét folyamán találkozott a cég tulajdonosaival és a szakszervezetekkel. Mivel Dordan Mariuma, a céget birtokló Carpathien konzorcium elnöke nem lehetett jelen, az újabb megbeszélést február 28-ra halasztották.
A tegnapi megbeszélésen a felek megállapodtak abban, hogy 200 munkás esetében 10 dollárral emelik a fizetést. Egyezség született arról is, hogy a többi munkás fizetését a lej–dollár árfolyam függvényében állapítják meg.
Tegnap a képviselôház tanügyi szakbizottsága elvetette a Nagy-Románia Pártnak (NRP) az akkreditációs törvényt módosító javaslatát. Eszerint csak akkor kaphat egy új felsôfokú tanintézet végleges mûködési engedélyt, ha annak legalább egy szakán román nyelven folyik az oktatás. Vekov Károly képviselô, a tanügyi bizottság tagja a Szabadságnak elmondta: a szerdai szakbizottsági vitán végül Ecaterina Andronescu miniszterasszony javaslatát fogadták el, amely szerint a szaktárca egy átfogó törvény keretében szeretné a továbbiakban rendezni ezt a kérdést, ezért az NRP indítványának elvetésére kérte a testület tagjait.
Asztalos Ferenc és Vekov Károly, az RMDSZ képviselôi szintén amellett érveltek, hogy ne fogadják el Anghel Stanciu nagy-romániás képviselô javaslatát. Asztalos, a bizottság alelnöke hozzászólásában kifejtette: az NRP célja újabb feszültséget kelteni az RMDSZ és az RTDP között. Szerinte a nagy-romániások kezdeményezése ellentmond a tanügyi törvény szellemének. A végsô szavazásnál az NRP indítványa ellen voksoltak az RTDP, az RMDSZ, valamint a horvát és görög kisebbség képviselôi. Ezzel szemben a demokrata párti képviselôk korábbi bejelentésükhöz híven támogatták az NRP kezdeményezését.
A keddi román sajtó beszámolói szerint az akkreditációs törvény módosítására tett javaslat hozta össze az NRP és a DP között létrejött furcsa szövetséget. A DP szerint ebben a kérdésben az RTDP kétszínû magatartást tanúsított, mivel 1999-ben — akkor ellenzékben — még támogatta az akkreditációs törvény módosítását.
Mint ismeretes, az NRP módosító javaslata két évvel ezelôtt akkor látott napvilágot, amikor ismertté vált, hogy Magyarország kész anyagi támogatást nyújtani egy erdélyi magyar magánegyetem létrehozásához. A módosítási kezdeményezést 1999-ben, az akkor hatalmon lévô koalíció elutasította. Az NRP mindenképpen szerette volna az új törvényhozás napirendjére tûzni javaslatát, de ez eddig nem sikerült, mert az RTDP és az RMDSZ képviselôi az illetékes parlamenti bizottságban meghiúsították a kérdés megvitatását.
Románia nemzetközi megítélése szempontjából kulcskérdés a nacionalista erôk súlyának és politikai befolyásának hatása és alakulása — jelentette ki szerdán Markó Béla szövetségi elnök.
Az RMDSZ bukaresti székházában tartott sajtótájékoztatón Markó szólt arról a konferenciáról, amelyet az amerikai Project on Ethnic Relations (PER) nevû alapítvány szervezett a romániai politikai pártok részvételével a kisebbségek politikai szerepérôl. A tanácskozáson részt vettek a NATO és más nemzetközi szervezetek, valamint az amerikai külügyminisztérium képviselôi is, akik hangoztatták: továbbra is fokozott figyelemmel kísérik a számottevô parlamenti súllyal rendelkezô román ultranacionalista erôk politikai befolyásának és szerepének alakulását. Markó szerint a konferencián azt az üzenetet fogalmazták meg: Románia nemzetközi megítélése szempontjából most a nacionalizmus politikai térhódítása, illetôleg a többség és a kisebbségek közötti viszony alakulása sarkalatos kérdés.
Más kérdésekrôl szólva Markó Béla megelégedéssel nyugtázta, hogy a törvényhozás házszabályának megváltoztatása eredményeképpen felgyorsult a parlament törvényalkotói tevékenysége.
Ráduly Róbert, az RMDSZ képviselôházi csoportjának alelnöke és Kovács Csaba, a ház közigazgatási bizottságának tagja beszámolt arról, hogy az RMDSZ szempontjából is sikeresen fejezôdött be a helyi közigazgatásról szóló törvény szenátusi és képviselôházi szövegváltozatainak egyeztetése. Mint hangoztatták, a törvénytervezet nemzeti kisebbségi jogokat érintô két cikkelyét kétharmados többséggel, eredeti formájában fogadták el az egyeztetô bizottságban.
A szenátus jogi bizottsága tegnapi ülésén folytatta a lakásbérlôkrôl szóló sürgôsségi kormányrendelet módosítását. Eckstein-Kovács Péter szenátor, a bizottság tagja a Szabadságnak elmondta: a jogszabályt az elôzô kormány 1999-ben bocsátotta ki. Az eddigi törvényes elôírások szerint a kötelezô bérleti idô bizonyos esetekben 3 év volt, amit múlt héten egységesen 5 évre emeltek meg, hogy a jogszabályt összhangba hozzák a nemrég elfogadott ingatlantörvénnyel. Eckstein-Kovács tájékoztatása szerint a másik módosítás a kényszercsere intézményre vonatkozott. A törvénybôl a bizottság tegnap kiiktatta azt a szakaszt, amelynek alapján a volt tulajdonosokat arra kötelezik, hogy személyenként 15 négyzetméteres felületet biztosítsanak a bérlôknek.
Szerda esti találkozójuk alkalmával a Nemzeti Liberális Párt és a Romániai Társadalmi Demokrácia Pártjának vezetôi azt elemezték, hogy a két fél milyen mértékben tartotta tiszteletben a két hónappal korábban kötött egyezménybe foglaltakat. Valeriu Stoica liberális pártelnök nyilatkozata szerint az NLP mindenekelôtt az alkotmány, továbbá a választási, illetve a párttörvény módosítására, a privatizáció és a pénzügyi reform folytatására, a tulajdontörvények tiszteletben tartására tett ígéreteit kívánja számon kérni a kormánypárttól.
Stoica reményét fejezte ki, hogy ezen a találkozón végre konkrét formát ölt az alkotmány módosítására vonatkozó terv, amelyet majd mind a Demokrata Párttal, mind az RMDSZ-szel meg fognak vitatni — jelenti a Mediafax. A hírügynökségi jelentés szerint a liberálisok elsôsorban a Nãstase-kabinet pénzügyi politikájával nincsenek megelégedve, és tájékoztatást kérnek majd a kormánytól a Világbankkal, és a Nemzetközi Valutaalappal folytatott tárgyalásairól is. Az NLP kifogásolja Adrian Nãstaséék „ertédépésítési" stratégiáját, adataik szerint 30 olyan az NLP-hez tartozó szakembert váltottak le, akik — állítja Stoica — egyértelmûen politikai okok miatt vesztették el állásukat.
Szerda esti találkozójuk alkalmával a Nemzeti Liberális Párt és a Romániai Társadalmi Demokrácia Pártjának vezetôi azt elemezték, hogy a két fél milyen mértékben tartotta tiszteletben a két hónappal korábban kötött egyezménybe foglaltakat. Valeriu Stoica liberális pártelnök nyilatkozata szerint az NLP mindenekelôtt az alkotmány, továbbá a választási, illetve a párttörvény módosítására, a privatizáció és a pénzügyi reform folytatására, a tulajdontörvények tiszteletben tartására tett ígéreteit kívánja számon kérni a kormánypárttól.
Stoica reményét fejezte ki, hogy ezen a találkozón végre konkrét formát ölt az alkotmány módosítására vonatkozó terv, amelyet majd mind a Demokrata Párttal, mind az RMDSZ-szel meg fognak vitatni — jelenti a Mediafax. A hírügynökségi jelentés szerint a liberálisok elsôsorban a Nãstase-kabinet pénzügyi politikájával nincsenek megelégedve, és tájékoztatást kérnek majd a kormánytól a Világbankkal, és a Nemzetközi Valutaalappal folytatott tárgyalásairól is. Az NLP kifogásolja Adrian Nãstaséék „ertédépésítési" stratégiáját, adataik szerint 30 olyan az NLP-hez tartozó szakembert váltottak le, akik — állítja Stoica — egyértelmûen politikai okok miatt vesztették el állásukat.
A munkaügyi miniszter a kormányzó párt sajtóértekezletén kijelentette, hogy nem fagyasztják be a jelenlegi szintre a költségvetésben dolgozók fizetését, hanem három alkalommal indexelik majd ebben az évben, elsô alkalommal áprilisban. Az indexelések nagyságát oly módon határozzák meg, hogy a fizetésemelés fedezze az inflációt. Marian Sârbu miniszter megjegyezte, hogy a Nemzetközi Valutaalap vitatja a kormány fizetési politikáját, hiszen ajánlataiban a fizetésemeléseknek követniük kell a gazdasági növekedést. Emiatt a Nãstase-kabinet egyezséget kötött a szakszervezetekkel.
Marian Sârbu hírügynökségeknek bejelentette, hogy csütörtöki ülésén a kormány megállapítja, hány százalékkal növeljék a nyugdíjakat annak érdekében, hogy az átszámítás megfeleljen majd az inflációnak is. A miniszter arra is emlékeztetett, hogy március elsejétôl életbe lép a minimálbér új,1 400 000 lejre növelt szintje, és ennek figyelembevételével módosítják majd a fizetések adótáblázatát is.
Csupán óvatosságból szól egy évre az RMDSZ és az RTDP közötti együttmûködési megállapodás, mivel a felek szerint a belpolitikai helyzet valamelyest változni fog — jelentette ki szerdán az MTI-nek Lôrincz Csaba, a magyar külügyminisztérium helyettes államtitkára.
Lôrincz azt követôen nyilatkozott, hogy a magyar országgyûlés külügyi bizottsága elôtt zárt ülésen beszámolt a új román kormány két hónapos mûködése alatt szerzett tapasztalatokról, és értékelte az elmúlt idôszakot.
Elmondta, hogy tapasztalatai szerint komoly munka indult Romániában egy átfogó gazdasági reform megvalósítására.
Fontosnak nevezte, hogy a román kormány is járuljon hozzá az erdélyi magyar magánegyetem egyes karainak akkreditálásához.
Hozzátette: Magyarország szeretné, ha megtérülne a magyar egyetemre költött költségvetési támogatás.
Kedvezô fejleménynek mondta azt, hogy megszületett a helyi közigazgatásról szóló törvény Romániában.
Reményét fejezte ki, hogy az oktatás ügyében is sikerül eredményeket elérni, és magyar szakok, illetve karok jönnek létre a különbözô romániai egyetemeken, és biztosítják ezen intézményrészek megfelelô gazdasági önállóságát is.
Markus Meckel, az Észak-atlanti Közgyûlésk alelnöke szerdán Hargita megyében elemezte a magyar egyetem, a közösségi és egyházi javak visszaszolgáltatásának kérdését.
Meckel szerint a romániai magyaroknak biztosítani kell az anyanyelvi oktatás lehetôségét, és hangsúlyozta az állam hivatalos nyelve elsajátításának fontosságát. Meckel értékelte a Babes–Bolyai Tudományegyetem multikulturális jellegét. Megjegyezte: az itt oktató egyetemi tanárok nem különálló magyar egyetemet akarnak, hanem a magyar karok kiszélesítését. Az egyházi javak visszaszolgáltatásának kérdését illetôen, a Észak-atlanti Közgyûlések alelnöke úgy vélte, Romániának a német példát kellene alkalmaznia, megakadályozva ily módon a nagyon nagy telkek visszaszolgáltatását.
Legkevesebb 13 személy vesztette életét, és több mint hetven megsérült az északkelet-angliai York közelében szerda reggel történt súlyos vasúti szerencsétlenségben.
A Selby település mentén futó vasúti fôvonal fölött átvezetô közúti hídon kora reggel megcsúszott egy gépkocsit vontató terepjáró és áttörve a korlátot a vasúti pályára zuhant. A gépkocsivezetônek sikerült kimenekülni az autóból, és kétségbeesett erôfeszítést tett, hogy mobiltelefonján értesítse a balesetrôl a központi ügyeletet, amikor a Newcastle-ból Londonba tartó gyorsvonat 180 kilométeres sebességgel a vágányokon fekvô autóba ütközött, és kisiklott. Pillanatokkal késôbb érkezett a térségbe a párhuzamos vágányon egy szénszállító tehervonat, és a vasúti pálya mentén fekvô szerelvénybe rohant. Az ütközés ereje szétszaggatta a szerelvényt, amelynek egyik kocsija a pálya menti mezôre repült.
Több mint százharminc mentô és tûzoltóautó érkezett a helyszínre, a mentésbe késôbb bekapcsolódtak a légierô helikopterei is. A gyorsvonaton körülbelül 100 utas tartózkodott. A közlekedési rendészet közlése szerint legkevesebb 13 személy vesztette életét, több mint hetven megsérült, közülük ötvenet a környékbeli kórházakba szállítottak. Az áldozatok száma még több lehet, mivel délutánig a mentôalakulatok nem tudtak hozzáférni az összepréselt vasúti kocsikban rekedt utasokhoz. A baleset súlyos zavarokat idézett elô a vasúti közlekedésben, Leedstôl északra Skócia irányába egyáltalán nem jártak a vonatok.
A szerencsétlenség színhelyét felkeresô John Prescott miniszterelnök-helyettes szörnyû tragédiának nevezte a balesetet, és ígéretet tett arra, hogy még szerda este a parlament elé terjeszti elsô jelentését a tragédia okairól.
Hat hónapon belül ez volt a második súlyos vasúti szerencsétlenség Anglia keleti fô vasútvonalán. Tavaly októberben négy utas halálát okozta a London–Leeds között közlekedô gyorsvonat kisiklása a brit fôváros közelében lévô Hatfieldnél. A szerencsétlenséget vágányhiba okozta. A hatfieldi baleset nyomán elrendelt országos pályafelülvizsgálat, majd felújítási munkálatok még jelenleg is hátráltatják a járatok menetrend szerinti mûködtetését. A hatfieldi baleset és az egy évvel korábban történt 31 ember életét követelô szerencsétlenség London Paddington pályaudvara közelében súlyosan megingatta a közvélemény bizalmát a brit vasutakban.
|
||
| [Vissza az Szabadság honlapjához] |
[Vissza a HHRF honlapjához] |