2001. március 15.
(XIII. évfolyam, 61. szám)

Március idusa Erdélyben
Kolozsvár emlékezik
A megyei RMDSZ és a magyar történelmi egyházak által szervezett megemlékezô ünnepségek programja az 5. oldalon

Jókai Mór: 1848. Március 15.
„A csillagok maguk parancsolják ránk az ünnepségeket. Naptárunk szentséges ünnepei az ötvenedik évfordulónál összetalálkozik szabadságunk magasztos ünnepeivel. Nem Isten ujjmutatása e ez? S az egyik ünnep csak emeli; de nem takarja el a másikat. A lélek ugyan- az, csak az öröme változik."

Kós Károly hagyatékából került elô Jókai Mórnak a forradalom ötvenedik évfordulóján elhangzott beszéde, amelyet a Szabadság most elsô közlésben hoz nyilvánosságra. (3. oldal)

Fél évszázadnál több az anyanyelv szolgálatában
László Ferenc sportszerkesztô kitüntetése
Aranytollat adományozott László Ferenc kolozsvári sportújságírónak a Magyar Újságírók Országos Szövetsége (MÚOSZ). Nyugdíjas kollegánkat, mindannyiunk Frici bácsiját köszöntjük. (2. oldal)

Sajtószabadság-díj Csávossy Györgynek
A Magyar Újságírók Közössége (MÚK) budapesti székházában átadták az idei Petôfi Sándor Sajtószabadság-díjakat. Az egyik kitüntetett Csávossy György erdélyi újságíró fél évszázados újságírói munkásságáért, a publicisztika, az ismeretterjesztô újságírás magas szintû, olvasmányos mûveléséért.

Március 15. alkalmából Adrian Nãstase miniszterelnök üzenetet intézett a romániai magyarokhoz. Ebben kifejti:

„1848. március 15-e az önök számára a szabadság, a testvériség és az egyenlôség szimbóluma, az a pillanat, amikor egy nemzet hozzálátott a feláldozáson, a munkán és az intelligencián alapuló jövô építésére. Abban az esztendôben az európai népek fellázadtak az önkény ellen, s rátértek a haladás és a radikális társadalmi változások útjára. A magyar forradalmárok szabadságeszméit és értékeit a románok is vallották, annak ellenére, hogy idônként azokat egyikük-másikuk különbözô módon értelmezték.

Eleink emlékezete és önfeláldozása olyan üzenet hordozója, amelyet soha nem szabad elfelejtenünk, de amely nem foghatja vissza képességünket a bennünket összekötô hidak építésére és az emberi szolidaritás gesztusaira. Fontos most megértenünk, hogy sorsunk ezen a földön az együttélést szánta nekünk. Ez azt jelenti, hogy túlmenôen a bennünket elválasztó dolgoktól, sokkal nagyobb fontossággal bír mindaz, ami minket összeköt. Jövônk csakis közös lehet, az európai nemzetek családjában. Ezért úgy gondolom, hogy a toleranciát, a szabadságot, a piacgazdaságot, a demokráciát és a polgáraink jobb életét választva, össze kell fognunk az euroatlanti integrációt és a Románia modernizációját szolgáló erôfeszítéseinkben.

Az európai építés átfogó terv, amelyben az európai identitás nem zárja ki a nemzeti identitások szabad megnyilvánulását. Ám az anyanyelvi kultúra és az anyanyelv komplex megnyilvánulási keretének felépítése nyitást feltételez a másikkal szemben, toleranciát a másság értékei iránt és egy idôvel megvalósuló gyakorlatot.

Sok mindent kell még megtanulnunk. Egyikünk-másikunk még mindig fogjai vagyunk saját elôítéleteinknek, szenvedélyeinknek és sztereotípiánknak. A toleranciát meg kell tanulni, és a mi feladatunk annak az intézményes keretnek a megerôsítése, amelyben a másik elfogadása már ne képezzen gondot. Teljes határozottsággal újra kijelentjük, hogy meglévô problémáink megoldását a mérsékelt hozzáállásban és a párbeszédben, az európai szellemû közös öntudat ésszerûségében látjuk.

Kívánom, hogy méltósággal, örömmel és reménységgel ünnepeljenek!"

— A magyar mûvészetre gondolva semmi okunk nincs a kishitûségre, sôt méltán vagyunk büszkék erre — hangoztatta Rockenbauer Zoltán, a magyar nemzeti kulturális örökség minisztere a március 15-e alkalmából adományozott mûvészeti díjak átadásakor szerdán Budapesten, az Iparmûvészeti Múzeumban tartott ünnepségen.

— Amikor a magyar mûvészetrôl beszélünk, egyre inkább és egyre fontosabb, hogy az egész nemzet mûvészetében gondolkodjunk — hangsúlyozta köszöntôjében a miniszter. Rockenbauer Zoltán utalt arra, hogy a tavaly született döntés értelmében a határon túl élô magyar mûvészek elôtt is megnyílt a lehetôség, hogy kultuszminiszteri elismerésben részesülhessenek. A miniszter szavai szerint az a helyes, ha a határon túli magyar mûvészek ugyanazzal az eséllyel indulhatnak a díjak megszerzéséért, mint a Magyarországon élôk. — Ezzel a megoldással hozzásegítjük a magyar társadalmat, hogy jobban megismerje a határon túl élô magyarok mûvészetét — vélekedett Rockenbauer Zoltán.

A kuratórium javaslata alapján a nemzeti kulturális örökség minisztere a következô erdélyi mûvészeket, kutatókat tüntette ki: Németh Lajos-díjat adományozott Murádin Jenônek, a kolozsvári Ion Andreescu Képzômûvészeti Fôiskola mûvészettörténészének; Szabolcsi Bence-díjat kapott Almási István népzenekutató, a kolozsvári Folklórintézet tudományos fôkutatója; Táncsics Mihály-díjas Beke György újságíró; Nádasdy Kálmán-díjas Demény Attila zongoramûvész-karmester, zeneszerzô, a kolozsvári Állami Magyar Opera fôrendezôje; Jászai Mari-díjas Csíky András, a kolozsvári Állami Magyar Színház színmûvésze, és Czintos József, a szatmárnémeti Északi Színház színmûvésze; József Attila-díjas

Fodor Sándor kolozsvári író, és Ferenczes István, a Csíkszeredán megjelenô Székelyföld Szerkesztôség fôszerkesztôje; Erkel Ferenc-díjas Terényi Ede zeneszerzô-zenetudós, a kolozsvári Zeneakadémia professzora.

Kolozs megye polgármesterei és a fogyasztási szövetkezet megyei valamint több helyi képviselôje találkozott tegnap a prefektúrán. Az önkormányzati vezetôk nagy számú jelenléte igazolta az érdeklôdést a prefektúra által szervezett megbeszélés iránt, amelynek az volt a célja, hogy tisztázzák a polgármesteri hivatalok, helyi lakosság és a fogyasztási szövetkezet között évek óta felmerült és azóta is csak húzódó, ebbôl kifolyólag pedig állandóan mélyülô nézeteltérést a különbözô épületek, telkek, egyéb vagyontárgyak, tevékenységi körök tekintetében.

Vasile Soporan prefektus a vita kezdetén elmondta, hogy mivel a kisiparos szövetkezettel tartott korábbi megbeszélés eredményesnek bizonyult, hasonló módon, tehát a panaszok elmondásával és ennek alapján történô megvitatásával szeretnék tisztázni illetve megoldani a fogyasztási szövetkezetek és önkormányzatok problémáját is. Elismerte, hogy komoly gondok merültek fel az intézmények, tehát a szövetkezet és helyi közigazgatás között, amelyek fôleg a jogi és érdekellentétekbôl fakadnak. Ennek ellenére a lakosságnak igenis szüksége van a szövetkezeti rendszerre, amely nem a kommunista idôktalálmánya, és megfelelô együttmûködéssel a közösség érdekeit szolgálhatná. A felszólaló polgármesterek többnyire bírálták a szövetkezetet. Szerintük a szövetkezetek jelenleg különféle célra használt vagy éppenséggel elhanyagolt épületeit a helyi lakosság nem csak önerôbôl, hanem saját anyagi hozzájárulásukból építette, ezért ôket illeti. Bíráltak amiatt, hogy az ingatlanokat sok esetben a beomlásig elhanyagolják, és bár a telek a polgármesteri hivatalé, képtelenség tisztázni a valós jogi helyzetet, ami miatt nem tudnak változtatni az ingatlan rendeltetésén még a lakosság érdekében sem. Ráadásul több, a szövetkezet által elfoglalt telket a volt tulajdonosok visszaigényelték, és az önkormányzat nem tudja véghezvinni a birtokba helyezést. Az is elhangzott, hogy a tevékenységi engedéllyel rendelkezôk tisztességtelen versengést folytatnak a helyi kereskedôkkel szemben, mivel a Magyarországról sokszor feketén, tehát vámilleték mentesen behozott termékeket olcsóbban árusítják. Pozitív példa is elhangzott, mégpedig a szamosújvári fogyasztási szövetkezet vezetôje részérôl, aki elmondta, hogy Szamosújváron a szövetkezet és helyi vezetôség között igenis jó az együttmûködés. Bár a városháza több mint 100 millióval tartózik, a szövetkezet megérti az anyagi nehézségeket, és továbbra is szállítja hitelre a kért élelmiszertermékeket. Emellett segítenek a városi kórházakon, iskolákon. „tletként felmerült, hogy a prefektúra közbenjárhatna, hogy a szövetkezet tevékenységét közelítsék értelmezés szempontjából a kis és közepes vállalakozásokéhoz, hogy ezáltal részesülhessenek a 133. törvény kedvezményeiben.

A fogyasztási szövetkezet megyei elnöke, Ioan Vasar szerint a tulajdonjogi téren felmerült tisztázatlanságok rontanak sokat a szövetkezet és önkormányzat közötti viszonyon. Elmondta, hogy bár több esetben kifizették volna a tulajdonosnak a visszaigényelt földterületet, az általuk felajánlott pénzösszeggel azonban ezek elégedetlenek voltak, mondván, hogy az rámegy az átírással járó ügyvédi költségekre. Ioan Vasar azt is megígérte, hogy a komolyabb nézeteltérések megoldásáért a helyszínre megy tárgyalni a polgármesterekkel. Az a kijelentése azonban, hogy a falusi üzlethelyiségek szövetkezeti alapokból épültek, nem pedig a közösség pénzébôl, elégedetlenséget váltott ki, és több polgármester kérte, hogy a valótlanságok helyett a szövetkezet számoljon el végre az osztalékokkal is a szövetkezeti részvényesek irányába. Hogy véget vessen a hangos és egymás szavába vágó vitatkozásnak, Dan Canta alprefektus levonta azt a következtetést, hogy két nagy probléma létezik ebben az ügyben: vannak községek, ahol jó a kapcsolat az önkormányzat és a szövetkezet között, máshol azonban a felek nem egyeznek. Elmondta, hogy a prefektus javaslatának megfelelôen egy bizottságot hoznak létre a prefektúra, a megyei tanács, a szövetkezet valamint a helyi polgármesteri hivatalok képviselôibôl, amely a községi polgármesteri hivatal írásos felszólítása esetén a helyszínen ellenôrzi majd a problémákat. Az alprefektus az elôzô vezetést hibáztatta az ellentétek elmérgesedéséért, és a jelenlegi kormányzat nevében ígérte meg minden probléma megoldását.

A képviselôház tanügyi bizottsága visszautasította a kolozsvári Babes–Bolyai Tudományegyetem szerkezetének multikulturális jellegére vonatkozó sürgôsségi kormányrendeletet. A jogszabályt tavaly Andrei Marga volt tanügyminiszter kezdeményezte. A képviselôk döntésüket azzal indokolták, hogy ezzel a sürgôsségi rendelettel az oktatási tárca volt vezetôjének, aki mellesleg a BBTE rektora, az volt a célja, hogy az intézmény számára különbözô anyagi elônyöket biztosítson más felsôoktatási intézmények ellenében — idézi a Mediafax Anghel Stanciu bizottsági elnököt, a Nagy-Románia Párt képviselôjét. Stanciu szerint a sürgôsségi kormányrendelet olyan rendelkezéseket is tartalmazott, amelyek az egyetemi Charta, illetve az egyetem szenátusának a hatáskörébe tartoznak, lásd a magyar és német tagozatok létesítésére vonatkozó cikkelyeket, amelyek különben már mûködnek is. A bizottság nagy-romániás elnöke ugyanakkor megjegyezte: a BBTE-n oktató magyar és német nemzetiségû tanárok nem érdemelnek „nyelvpótlékot" akkor, amikor anyanyelvükön tartanak elôadásokat.

Vekov Károly képviselô, a bizottság egyik RMDSZ-es tagja a Szabadságnak elmondta: nem értett egyet a szöveg elfogadásával. Megítélése szerint ugyanis a szöveg nem biztosít autonómiát a magyar, illetve a német oktatási vonalaknak. Vekov a bizottsági ülésen is hangsúlyozta: ez a szöveg nem az egyetem multikulturális jellegérôl, hanem legfennebb „multilingvizmusáról" szól. A képviselô szerint a bizottsági tagok többsége ezzel egyetértett.

Emlékeztetünk: a képviselôház jogi bizottsága a múlt hetekben szintén tárgyalta a sürgôsségi kormányrendeletet, de nem tudott dönteni arról, hogy elfogadja-e vagy sem, mivel a pro szavazatok száma megegyezett a kontra szavazatok és a tartózkodások számával, és átutalta a tanügyi bizottságnak. Akkor Tokay György RMDSZ-es képviselô megszavazta a jogszabályt, az NRP ellene szavazott, az RTDP pedig tartózkodott.

A TORDAI MÁRCIUS 15-I ÜNNEPSÉGET rossz idô esetén a római katolikus templomban rendezik meg ugyancsak du. 4 órai kezdettel.

ZURBOLÓ TÁNCHÁZ minden csütörtökön a Tranzit Házban (Malom/Baritiu utca 16.): du. 5–6 óra között gyerektáncház, este 7–11 óra között felnôtt táncház. Ma este 7–8 óra között széki táncokat és magyarpalatkai táncokat tanítanak. Muzsikál a Zurboló táncegyüttes zenekara.

CELTIC CELEBRATIONS címû mûsorával koncertezik a Celtic Sounds ír együttes (vezetôje Aldan Mulholland) március 15-én, csütörtökön este 7 órától a Diákmûvelôdési Ház hangversenytermében. Mûsorukon a híres ír folklór régi és új melódiái csendülnek fel. Az elôadást Szent Patrick, Írország védôszentje napjának tiszteletére szervezte a Bucharest Bussiness Week és a Vitrina Advertising.

ZENÉS-TÁNCOS ÖSSZEJÖVETELT tart az RMDSZ külmonostori szervezete március 16-án, pénteken du. 6 órától a Mócok útja 75. szám alatti Pro Iuventute székházban. Minden korosztályt szeretettel várnak.

BESZÁMOLÓ KÖZGYÛLÉST TART az RMDSZ Donát negyedi körzete pénteken du. 6 órától az Etelköz/Al. Vlahutã utca 14. szám alatti református templomban.

A FLAUTO DOLCE FURULYAEGYÜTTES (tagjai: Majó Zoltán, Szabó Mária, Csillag Orsolya) hangversenyét hallgathatják meg az érdeklôdôk március 17-én, szombaton déli 12 órakor a Györkös-Mányi Albert-emlékházban (Republicii/Majális utca 5.), a szokásos szombat déli hangversenyrendezvények keretében. Közremûködik Anamaria Covrig (szoprán) énekesnô.

ECKSTEIN-KOVÁCS PÉTER szenátor fogadóóráját pénteken, március 16-án du. 2–4 óra között tartja a megyei RMDSZ Pavlov utcai (Cardinal Iuliu Hossu utca 21. szám) székházában. Ez alkalommal értesítik az érdeklôdôket, hogy a szenátori iroda hôtfôtôl péntekig, 10–12 óra között, valamint szerdán du. 4–6 óra között fogadja az érdeklôdôket.

ARANYOS MENTI BORVERSENYT rendez Aranyosegerbegyen a Kolozs megyei RMGE, a helyi RMDSZ és a gazdakör március 18-án du. 2 órakor a református gyülekezeti házban. A jeligével ellátott bormintákat (2 liter) a verseny napjáig, de. 10 óráig lehet beadni.

A Színkört — a magyar színház néhai megnevezése — 1910. augusztus 18-án I. Ferenc József 80. születésnapján avatták fel a Lili bárónô operettel. Az uralkodó vérbefojtatta az 1848–49-es magyar szabadságharcot.

Ma este ugyanezen a színpadon 1848. március 15-re Huszka Jenô népszerû operettjével, a Mária fô- hadnaggyal díszelôadáson emlékezünk. Szeleczky Zita, Marton Melinda Mária fôhadnagy alakításai után tapsoljunk a kolozsvári operettszínpad harmadik Lebstück Máriájának, Pataki Enikô koloratur-lírai szoprán magánénekesnô elsô felléptének.

Március 13-án este, a Római Katolikus Nôszövetség Szentegyház utcai székházában nagy sikerrel tartotta meg Boér Ferenc színmûvész a márciusi ifjakra emlékezô szavalóestjét.

Az elôadás során a mûvésznek sikerült áttekinthetô képet nyújtania arról az 1848–49-es idôszakról, amelynek egyediség-kontúrját — a történelmi vonzatoktól eltekintve — az is erôsítette, hogy az egyszeri embertôl az utolsó honvédig, a tábornokoktól a költôig mindenki tudta, miért kell harcolnia, sôt, szükség esetén életét áldoznia.

Az egykori eseményeket Petôfi Sándor naplója alapján elevenítette fel az elôadómûvész. A naplórészletek, valamint a késôbbi visszhangot adó versek üzenete egyértelmû volt: Isten után a legfontosabb a nép, a haza neve.

Rendhagyó kiadvány bemutatójára került sor március 13-án, kedd délután a Kriza János Néprajzi Társaság székházában. A Romániai magyar évkönyv 2000 címû kötetet szerkesztôje, Bodó Barna, valamint szerzôi közül néhányan, Bakk Miklós, és Somai József mutatta be a szép számmal összegyûlt érdeklôdôknek.

Elsôként Bakk Miklós szólt a kötetrôl, amely elôzmények nélküli mivoltából adódóan az elmúlt tíz esztendôre tekint vissza, az írások gyakran tíz-húsz éves idôszakokat fognak át. Ugyanakkor az elôadó megemlített néhány hiányosságot is, amelyek kiküszöbölése a jövô feladata. Így például egy szintetikus kép kialakítása az önkormányzatokról, a térségi társadalmak, illetve a rendszer egészének vizsgálata.

Bodó Barna szerkesztô az évkönyvrôl mint mûfajról beszélt. Elmondta: a huszonnyolc tanulmányt tartalmazó kötet a folyamatos önmagunkra figyelés jegyében készült. A politikai évkönyv mûfaja Nyugaton és Magyarországon is igen elterjedt, ezek többnyire az elmúlt esztendô eseményeinek elemzését tartalmazzák. Ugyanakkor mûfajként belefér a társadalmi riport is, amely jelentést tesz a társadalom állapotáról. Bodó Barna végezetül megfogalmazta a jövô célkitûzését: évkönyvet letenni minden esztendôben a közösség jelképes asztalára.

Somai Józsefre hárult a feladat, hogy a kötet sajtóvisszhangjáról szóljon néhány szót. Megtudtuk: a hazai kritika pozitívan fogadta és szükségesnek ítélte a könyvet. A magyarországi kritikák közül a Bárdi Nándoré a legjelentôsebb, mivel a kritikus bírálja és értékeli, az erdélyi magyar önismeret összefoglaló alapkönyvének nevezi a kiadványt.

Anna-Leena Härkönen finn írónô és színész Tárt ajtók napja címû, román és magyar nyelvre lefordított regényét mutatták be kedden este a Sindan Kulturális Központban.

Ovidiu Pecican, az európai tanulmányok kar tanára, a mû lélektani vonatkozásait emelte ki. A regény hôsnôje elvált és nagyon érzékeny asszony, aki anyjához fûzôdô ellentmondásos kötôdését elemzi meghökkentô ôszinteséggel, míg visszatalál igazi önmagához. A tárt ajtók valójában a nyitott lelket jelentik, a regény nyelvezete minden bombasztikus elemet mellôz.

Egyed Emese, a magyar katedra vezetôje, részben magyarul, méltatta a könyvben megjelenô nôi óhajt a nyitott ajtók, a harmóniát jelképezô család iránt. Nekünk, magyaroknak, feltûnik az az irodalomtörténeti hasonlóság, amely Bartók Béla remekmûvére, A kékszakállú herceg várára vezet vissza. A regényben a „konyhapszichológiának" nevezett életszerû nyelv érvényesül. A párbeszédes technikának, bár manapság már nem divat, Finnországban sikere volt. A tabutémákat felvonultató könyv a vidéki és a fôvárosi helyszín ötvözetébôl válik regényszerûvé A fordító, Király Julianna Hajnal, és a csíkszeredai Pallas-Akadémia Kiadó adta ki.

Hanna Pahaninen lektor finn nyelven rövid részletet olvasott fel a mûbôl. A hazájában nagyon népszerû Anna-Leena Härkönen színész-írónôt ez év ôszére másodízben várják Kolozsvárra.

Aranytollat adományozott László Ferenc kolozsvári sportújságírónak a Magyar Újságírók Országos Szövetsége. A magyarországi szakmai szervezet legmagasabb díjának számító Aranytollat — ha jól emlékszem — eddig csak két erdélyinek ítélték oda: Gáll Ernônek és Kántor Lajosnak. László Ferenc más szakterületet képviselve ugyan, de beillik ebbe a sorba, hiszen több mint fél évszázada áll nap mint nap a magyar nyelv, a magyar újságírás és magyar olvasó szolgálatában.

Több mint fél évszázada nap mint nap? Még kimondani is sok. Pedig ha egészen pontos akarok lenni, rögtön hozzá kell tennem, hogy László Ferenc éppen 58 évvel ezelôtt, 1943-ban, 13 évesen indult a pályán Bethlenben, az ott magánkiadásban megjelenô Nyári Közlöny címû hetilap sportújságírójaként. 18 évesen már a kolozsvári Világosság diáktudósítója, s húszéves korától, 1950-tôl az Igazság belsô munkatársaként a lap sportrovatvezetô-szerkesztôje volt. Közben szintén 1950-tôl a budapesti Nemzeti Sport kolozsvári tudósítója, 1954-tôl pedig mindennapos adással a Kolozsvári Rádió magyar adásának sportszerkesztôje.

1990 után a Szabadság munkatársaként folytatta tevékenységét nyugdíjazásáig, de lapunkban azt követôen is menetrendszerû pontossággal közölte s közli ma is sporttörténeti, már talán csak az ô emlékezetében megmaradt eseményekre-érdekességekre visszapillantó összeállításait, cikkeit. 1997-tôl a Kolozsvári Rádió mellett a Bukaresti Rádió magyar nyelvû adásának is dolgozik, ugyancsak napi jelentkezéssel.

S ha mindezekhez hozzávesszük a Révai Lexikon számára elkészített erdélyi magyar sportolók pályafutását bemutató több mint ötszáz szócikkét, a Ki kicsoda Aradtól Csíkszeredáig, illetve a Romániai magyar ki kicsoda elkészítésében vállalt munkáját, a, sajnos, még mindig kéziratban lévô önálló erdélyi magyar sportolólexikonát és magyar–német–román sportszótárát, máris teljesebb képet kapunk hatalmas munkásságáról.

Igen, csak teljesebbet, mert a teljeshez hozzá kellene vennem közírói tevékenységét is. Az erdélyi olvasó és rádióhallgató számára ugyanis örökké emlékezetesek maradnak László Ferenc hírfejei és jegyzetei, amelyeket fôképp a nemzetiségi elnyomás legsötétebb éveiben írt, s amelyekben mindig helytállásra buzdított. Akkoriban, amikor a primitív önkény az anyanyelvvel egyszerre még Madáchot is kikezdte, László Ferenc megkereste és megtalálta azt a sorok közötti kódrendszert, amelynek segítségével oly sokszor kacsinthatott össze cinkosan örökké hálás olvasóival. S akkoriban is sikerült közvetítenie a közösség felé gondolatait, amikor erre hivatalosan semmilyen lehetôség nem volt.

Mindig tanított. Bámulatos mûveltségét nagyvonalúan, két kézzel szórta szét pályatársai között. Nem irigykedett soha senkire, kollégái elôrehaladásának szemmel láthatóan örvendett, hiszen tudta, hogy ugyanazt a gazdát szolgálják: az anyanyelvet. S rajta keresztül az erdélyi magyarságot.

A március 10-én 72. életévébe lépett László Ferenc neve így vált fogalommá Kolozsváron és Erdély-szerte, így lett belôle mindenki Fricije, Frici bácsija. Mindenkié, mert László Ferenc azon kiemelkedô teljesítményû kortárs újságíróink közé tartozik, akik valóban a legkiterjedtebb olvasóközönséggel rendelkeznek.

Kívánjuk, hogy az Aranytoll birtokában még sokáig éljen egészségben, s olvasóit ezentúl is nap mint nap ugyanolyan töretlennek bizonyuló hittel szolgálja, mint ahogyan azt eddig tette.

Amikor ma délután Budapesten, a Magyar Sajtó Házának Mikszáth Termében a magas kitüntetést László Ferencnek átadják, lélekben mi is ott leszünk. Hogy jelképesen, buzdító elismeréssel, úgy sportosan közbevethessük: Brávó! Szép volt, Frici!

A Párizsban élô Méray Tibor író, az Irodalmi Újság fôszerkesztôje által alapított, erdélyi fiatal magyar újságírók három hónapos magyarországi továbbtanulását elôsegítô, 2001. március 15-én hatodik alkalommal kiosztott díjat, az alapító kijelölte bizottság Demény Péter fiatal kolozsvári újságírónak, a Krónika napilap munkatársának ítélte. A pályázatok elbírálásakor a bizottság (Kántor Lajos, Lászlóffy Csaba és Tibori Szabó Zoltán) megállapította: a Méray-díj kiosztása óta az idén érkezett be a legjobb, legszínvonalasabb termés, és ez a döntést nagyon megnehezítette.

— 1994. szeptember 17-én Kolozsvárt újjáalakul a Romániai Magyar Dalosszövetség;

— 1994 szeptember–novemberében a Dacia Felix Bank, miután megvásárolta azt a Fôtér keleti során álló épületet, amelynek udvari szárnyát képezi az egykori Wolphard–Kakas-ház, ennek még meglévô reneszánsz díszítésû „zodiákus termét" szakszerûtlenül, betonnal burkolja, s ezzel tönkreteszi;

— 1994. november 6-án szentelik fel a tóközi református egyházközség Küküllô/Târnavelor utcai Murádin Katalin tervezte templomát;

— 1995. március 15-tôl a Szabadság az elsô magyar napilap, mely felkerül az Internetre;

— 1995 májusának végén Kolozsvárt tartja a Romániai Magyar Demokrata Szövetség IV. kongresszusát;

— 1995. június 25-én szentelik fel a Bulgária telepi református egyházközség Arad/Luther utcai Zakariás Attila tervezte templomát;

— 1995 szeptemberében a Fôtéren már a harmadik kutatási zóna régészeti ásatásait kezdik el;

— 1995 októberében Kolozsvár új címert kap, amelyben nincs utalás az itteni magyar múltra;

— 1995 novemberében a Fellegvár város felôli szélére felállítják a Virgil Salvanu tervezte 26 m magas fémkeresztet.

Igennel kezdem.

Felszállok lelkemmel a csillagok és szellemek Urához, hálámat elsóhajtani azért, hogy ezt a napot megengedte érnem.

Félszázad múlt el azóta, hogy az új korszak jelszavát elhangoztattuk? „szabadság, egyenlôség, testvériség".

Minô félszázad! Tele reménnyel, küzdelemmel, sikerrel, aztán kétségbeeséssel, bukással, súlyos veszteséggel. De a mindenható csodákat tett értünk, visszakozva a reményt, a küzdelmet, a diadalt s most bánat nélkül tekinthetünk vissza a múltra. S én nyugodt lélekkel mondhatom el, hogy nincs egy tett az életemben, amit másodszor is meg ne tennék. S ezt mondhatja az egész magyar nemzet.

Mi volt a március 15-ike ez elôtt félszázaddal?

Mindennek elôtt a sajtószabadság Karácsony ünnepe.

A sajtószabadság is jászolban született, ott üdvözölték a pásztorok, majd a bölcsek és királyok.

A szabadságnak is három sátoros ünnepe van: a megszületés, a feltámadás, az égbôl alászállás. Mind a három ugyanazon hivek seregét hivogatja oltárához.

Az ünnepek nem versenyeznek egymással; de összefüggnek, együvé tartoznak.

Valami csodálatos intézkedése a sorsnak, hogy még a csillagok is, az asztronomia, az idôszámítás is ilyen ünnepnapokat jegyeznek elénk veres betûkkel a jelen évre. Március tízenötödikén nyujtják az újszülött szabadságnak az eszményi világ csillagvezette Királyai, az irodalom, a mûvészet és a nyomdászat hódolásuk aranyát, tömjénét és mirháját. — April tizennegyedikén van húsvét ünnepe a midön a népszabadság feltámadott, felszálla a trón magas poltzára, s üle a koronás királynak jobbjára. Ezen a napon, fogja az ország törvényhozása ünnepélyes tiszteletét leróni elébb is Isten altára, azután a király trónja elôtt. Május utolsó napjaira esik pünkösd három ünnepe, a midön az elsô ötven évvel, Magyarország hadserege, katonaság és nemzetôrség egymás mellé sorakozva, künn a szabad ég alatt, a tágas vérmezôn esküdött fel a háromszínû zászlók alatt a magyar alkotmányra. Ez örökemlékû napon a pünkösdi zöld ágakkal díszített, zöld fûvel behintett utcákon lett hivatva a magyar szép hódolatának pompáját, hûségének ereklyéit bemutatni Királynak, nemzetnek, az egész világnak. A csillagok maguk parancsolják ránk az ünnepségeket. Naptárunk szentséges ünnepei az ötvenedik évfordulónál összetalálkozik szabadságunk magasztos ünnepeivel. Nem Isten ujj mutatása e ez? S az egyik ünnep csak emeli; de nem takarja el a másikat. A lélek ugyanaz, csak az öröme változik. Ugyanaz a hang, csak a zsolozsma különbözô.

Ma a mi ünnepünk van: a szabad sajtó munkásaié.

A sajtószabadságot 1848 Március 15-ikétôl számítjuk. Akkor lépett életbe, négy évvel elébb, mint törvénybe lett volna iktatva: kikiáltva, végleg gyakorlatba véve egy csoport író és nyomdász által.

Távol van tôlem minden dicsekvés: nem fogok idegen pávatollakat tüzködni egyszerû fekete hollótollaim közé.

Minô elôkészítô munkát végeztek a népszabadság megalkotása nagy építményében nálunknál bölcsebb, hivatottabb nagy szellemek, hogyan érlelték meg a magyar nemzetet az új korszak eszméinek virágfakadására, milyen elévülhetlen érdemekkel dicsôiték meg nagy neveiket: azt én mind megírtam, felolvastam, nyomtatásban közrebocsátottam egy darab korrajzban.

Azt is elmondtam ugyanabban, hogy azt a merész elôretolását az idôk óra mutatójának, melyre a martiusi ifjak vállalkoztak, a világtörténet nagy eseményei sürgették, kényszeritették ránk, a balsikerrel végzôdött 47-iki lengyel forradalom, s a diadalmas februári francia forradalom, a bécsi népmozgalom. Azoktól jött az ébresztô szó, a mi érdemünk csak az, hogy felébredtünk rá: — és hogy tettre ébredtünk.

Mert az 1848-iki március 15-iki mozgalom megindítása bizonyára tett volt.

Hiába gúnyolják azt „paraplé-revolution"-nak. Igaz, hogy esô esett, s a szavainkat hallgató érzelmes közönség védte a kalapját az ámbrélével, de a mint közülünk egy, ki talán most is jelen van, a nyomda ajtatájából alákiáltotta: „Urak! ha az esô ellen is paraplét feszítünk ki, hát ha egy óra múlva golyók fognak hullani, akkor mivel fedezzük magunkat?" S erre a szóra rögtön eltûnt minden esernyô. S azontúl nem mutatkozott.

És bizonyára az élettel leszámolás teljes tudatával lépett ki a piacra az a maroknyi csoport, a szellem harcosai, mely kész vala a néppel együttélni; mert a megelôzô napon a hasonló szellemû népmozgalom zajába oda fenn Bécsben bizony sortûz ropogása vegyült, s a mennykövek a mi fejünk fölött is készen álltak a lecsapásra. A parlament csarnokában védi a merész szónokot a mentelmi jog; de a ki a piaczon szónokol, azt nem véli semmi.

És azok az ifjak, kik március 15-ikén merész szavaikkal visszhangra költötték a körtért: a csatatéren is teljesíték kötelességüket, melyet a népszabadságért magukra vállaltak: Petôfi és Vasváry, a dalnok is szónok ifjú életét ott áldozta fel a szent háborúban.

(Folytatjuk)

Van egy tavaszunk, mely mint minden emberi tulajdonság, csakis a minôség dolga, és sohasem mennyiségi.

Van egy tavaszunk, mely 153 éve olyan álmunk, hogy történelmi tudatunk megjelenési formája immár.

Van egy tavaszunk, mely oly erôs és mély kapaszkodásra tanította Életfánk gyökerét, hogy lombja annak éppolyan idôbeli magasságba nôhet; honnan egy újabb évezreden át is üzenni tud. Kitartó és nem bénító szóval, mert volt idô, hogy emlékezni bátrabb dolog volt, mint remélni is. Amikor emlékezni és emlékeztetni a nemzeti folytonosság bátorsága volt s a lemondás mindennemû megtagadása. Hiszen egy nemzetet sem alázhatnak meg azzal, hogy legyôzték, — de becstelenné is csak akkor válhat sorsa, ha tönkretételéhez maga is úgy járul hozzá, hogy lemond mindarról, ami és aki volt és lennie kell. Nem az egyszeri vagy sorozatos vesztés a nemzeti bukás tehát, hanem az önnön létrôl és sorsról való lemondás. És ez akkor is igaz, ha egy nemzetnek minden forradalma és szabadságharca gyôztes volt. S ha vesztes volt mindahány?! Akkor a történelemben annyi az igazság, amennyi akarást, áldozatkészséget és hûséget fel tudnak mutatni egy nemzet fiai.

Ahogyan a magyar szabadság születésnapján, 1848. március 15-én a Márciusi Ifjak tettel és a nevünkben is vállalták a következô évszázadot és évezredet is.

Van, és lesz ezért egy tavaszunk, mely az emberiség történelmében nemcsak oly magas, mint az égbolt, de mély és nyugtalan, akár a tenger; — miközben százötvenhárom éves tettén egy újabb évezred mereng el.

2001. március 12.

Mint az Irisorai Szarvas, ha visszanézett

Beleng egy Nemzetnyi Enyészet.

Ábelt a vadonban már alig látom,

És álszentek közt rekedtem Székelykocsárdon.

A Viharlovast várom, hogy vinne át

Hol nem kell ôrizni Templomot és Iskolát,

S nem kell magunk köré húzni Varjúvárat,

Hogy elkerüljön egy Fekete Kolostornyi gyalázat.

A Lófürösztôknek izenek Odaát:

Ne haragudj, bízzál, mert lesz még virág!

2001. február 17.

Találkoztam vele a virágüzlet elôtt. Március 15-én te is ott leszel a Szent Mihály-templomban? — kérdeztem. Nem megyek — így a lakonikus válasz. Miért? Beteg vagy? — kérdeztem aggódva. Nem, csak félek, hogy csetepaté lesz, és én inkább otthon ülök és a budapesti közvetítést nézem. Komolyan beszélt. Tehát fél. De hiszen ezt a napot még Ceausescu idejében is titokban megünnepeltük. Most kitôl kellene félnünk? A saját templomunkban emlékezünk énekkel, imával, és töltekezünk erôtadó szavakkal. Ettôl kellene félnünk? Na és a Petôfi-tábla megkoszorúzása nem a mi dolgunk? A rendôrség — gondolom — most is ôrködni fog és lehûti a gyûlölködôk szándékait. (Tavaly is így volt, és azt hiszem, hogy itt még sok év múlva is ezen a szinten lesz a civilizáció! Sajnos.) És ha a rendôrség nem fegyelmezné a rakoncátlanokat, hanem csak a jó Isten vigyázna ránk, akkor nem ünnepelnénk meg az 1848-as szabadságharc 153. évfordulóját? „Aki fél a szálkától, az nem eszik halat" — mondja a közmondás. Aki pedig fél a nacionalizmus és sovinizmus túlkapásaitól és nem meri megünnepelni nemzeti ünnepeinket, az lassan elsatnyul, száraz levélként lehull a nemzet testérôl.

Nagyböjt van. Ez minden ember egyéni és legbensôbb szabadságharcának, a bûntôl való szabadulásunk ideje. Ide kapcsolódik az embertársakkal való kapcsolatunk milyensége. Aki sanda szemmel lesi, hogy mi módon keserítheti meg a másik életét, azért mert az más nyelvûnek született, az lehet, hogy kereszténynek vallja magát, de rosszabb a pogánynál. Aki tehát a gyûlölet rabszolgája marad, az soha nem ismeri meg a szabadság gyönyörûségét. Aki embernek tartja magát, az kalapot tud emelni a másik ünnepe elôtt. Csak a lelki-gnómokká nyomorítottak képtelenek erre, de ezektôl félni ostobaság. A templomba hívnak, ahol bátorsággal töltekezik a szív. Sem az osztrák, sem a muszka, de a véreskezû Haynau sem tudta elhomályosítani bennünk a szent szabadság szellemét. Az 1848, de az 56-osok harca sem veszett el, 1956-ban kezdôdött el a kommunizmus bukása. Nemzeti ünnepeinket soha nem szennyezzük be mások gyalázásával, mert ez méltatlan lenne ünnepünk lényegéhez. De — és erre figyelmezniük kell mindenkinek — immár mi is, nem csak a „nagynemzet fiai", „érzékenyek vagyunk" a sértegetésekre. A reményt feladni nem szabad! Adyval mondjuk: „március van és határtalan az élet". A tél fagyából mindig megérkezik a feltámadást hirdetô tavasz! A harmadik évezredben elôször ünnepeljük március 15-ét. Tegyük ezt a szent szabadsághoz méltón, félelem nélkül...

Olyan esemény volt az 1848–49-es forradalom és szabadságharc, amely a maga idején milliók vágyait megtestesítve, néptömegeket mozgósított. A törekvések nem teljesültek, de a forradalom hangulata kitörölhetetlenül megmaradt a nép tudatában és emlékezetében. Most 153 év múltán is szívesen elmerengünk a csodálatos napok történetén. A márciusi ifjak közül Petôfi Sándor és Vasvári Pál Kalotaszeghez is kötôdik. A költô többször is átutazott itt. Vasvári Pál mint honvédôrnagy a nyugati érchegységi harcokban lelte halálát. Mindketten 1849. július havában pusztultak el.

Örökké idôszerû marad a költô verse, amelyet Bánffyhunyadon írt Az erdélyi hadsereg címmel. Verse megírásakor lovaskocsin haladt át Kalotaszeg központján, Bánffyhunyadon.

Számára nem volt idegen a katonaélet. A márciusi események után áll be nemzetôrnek, majd áthelyezését kérte a nemzeti honvédséghez. Zászlóalja Debrecenben állomásozott és tiszti rangfokozatot kapott. A városban él felesége, Júlia is.

A költô barátja, Egressy Gábor levele nyomot hagy lelkében és elhatározásra készteti. Csapatát áthelyezik, de késôn adja be szabadság kérését. Szülni készülô felesége mellett marad. Mint katonaszökevényt törölni akarják a tisztek sorából. Újabb rágalomhadjárat indul ellene. Összeütközésbe kerül a honvédelmi minisztériumban Wetter tábornokkal. Mert nem viselte a kötelezô nyakravalót. 1848. december 15-én megszületik Zoltán fia. Az ország katonai helyzete nehezedett. A fôvárost, Budát, feladták, s a kormány Debrecenbe menekült.

A költô azt a kegyet kéri, hogy helyezzék át az Erdélyi Hadsereghez. Bem hamar megismerte Petôfi lelkületét. Úgy bánik vele, mint édes gyermekével. Igyekszik távol tartani a veszélytôl. Futári küldetéssel újra és újra Debrecenbe meneszti.

Bem tábornok hadi sikereit Csucsánál kezdi 1848 december második felében. Csucsa a Sebes-Körös kiszélesült katlanjában fekszik. Itt helyezkedett el az Erdélyi Hadsereg egyik szárnya Riczkó István ezredes parancsnoksága alatt. Két irányból is támadták ôket. Bánffyhunyad felôl Wardener osztrák tábornok dandára tíz századdal, mellette pedig „a havasok királya", Iancu felkelôi. A másik irányból Urbán alezredes 12 százada, mely a naszódi II-es román határôr ezred katonáiból állott. Hozzájuk társultak Buteanu prefektus felkelôi. A magyar seregnek nem volt menekülése. Gyôznie kellett, mert az ellenség fel akart jutni a Királyhágóra, majd az Alföldre. Mind a két harci szakaszon az osztrákok és támogatóik megfutamodtak.

Így kerülhetett sor, hogy Bem hadserege december 25-én karácsonykor váratlanul bevonult Kolozsvárra. Igazi karácsonyt ünnepelhetett a város lakossága. A költô 1849. február 14-i levelében ezt írja, Arany Jánosnak: Debrecenben tartózkodik, mint Bem futárja, akinek adjutánsa lett. „Édes volt elôttem a családi élet, midôn elmúlt csaták után s új csaták elôtt ölelhetem feleségemet, fiamat." Február 16-án összetûzésbe kerül Mészáros Lázár hadügyminiszterrel, lemond kapitányi rangjáról, közkatonaként készül vissza az erdélyi táborba. Haditudósítóként tevékenykedik, a gyakori helycsere nem tesz jót a költônek.

„Nem katonatiszti öltönyt visel, hanem magyar öltönyt minden jelzés nélkül". Részt vesz a délerdélyi harcokban. Egy szemtanú, Imreh Sándor, aki Vízaknán látta, így írja le: „Alig száll le szekerérôl, máris nyeregbe száll. Tajtékzó lován, hol elôre a csatárlánchoz, hol egyetlen ágyúnkhoz, hol mihozzánk vágtatott... lelkesített, bátorított mindenütt."

Március 1-jén lázas beteg. Az elsô szabad március tizenötödikét Kolozsváron ünnepli. Másnap, 16-án már Debrecenben van a kormánynál, tiszti egyenruhában. Családja elköltözött Aranyékhoz Szalontára. Meglátogatja ôket. Március 26-a körül az erdélyi tábor felé veszi útját, Bánffyhunyadon keresztül Kolozsvár és Torda felé.

Több lovaskocsival érkezik a kicsiny sereg. A Sebes-Körös völgyén az országút elég nehézkes. Abban az idôben a folyó harmincszor keresztezte az utat.

Az a katonakocsi, amivel a költô utazott, a Mogyorósi–Kovács-ház elôtt állott meg. Egy pokrócba burkolt fiatal integetett a portára. Szomjas volt és vizet kért. Hamarosan hozták is cserépkancsóban. Katonaköpenye és báránybôr sapkája látszott, de fegyvere nem volt, csak táskája. Rövid beszélgetés után rájöttek, hogy a költô Petôfi Sándor. A családból származó Kati néni még most is örömmel emlékezik vizet adó ôseire, valamint a költôre. Valószínû, hogy Petôfi itt vethette papírra azt a verset amit az Erdélyi hadsereg címen írt. Március utolsó napján pedig a tordai református pap lakásán tisztázta le.

Bánffyhunyad magyar lakossága méltó tisztelettel emlékezik a költôre. Ma már Petôfi-emléktábla van a református templom belsô falán. A templom melletti kis térségen fából faragott emlékkopjafa is áll. A bronztáblán a Hunyadon írt vers egyik szakasza olvasható: Egy a célunk: A közös bilincset összetörni, melyet hordozánk, s összetörjük, esküszünk piros mély sebeidre, megcsúfolt hazánk.

A Magyar Befektetési és Kereskedelemfejlesztési Kht. (ITDH) 10–11 részlegbôl álló irodahálózatot hoz létre a szomszédos országokban — közölte Skultéti Vilmos vezérigazgató budapesti sajtótájékoztatóján. Tájékoztatása szerint Szlovákiában Kassán és Losoncon vagy Rimaszombaton, Romániában Temesváron, Szatmárnémetiben, Kolozsváron, Marosvásárhelyen, Csíkszeredán és Sepsiszentgyörgyön, Jugoszláviában pedig Újvidéken és Szabadkán alakít ki irodát az ITDH.

A képviselôk az adott ország állampolgárai lesznek, többségük kiválasztása már meg is történt. Az új ITDH irodák feladatai között szerepel olyan kereskedelemfejlesztési programok megvalósítása, amelyek alkalmat teremtenek a magyar és külföldi partnerek közvetlen megbeszéléseire, emellett információkat adnak a magyar vállalkozások számára a környezô országok privatizációs és befektetési projektjeirôl, valamint a konkrét exportlehetôségekrôl. Az irodák mindehhez megfelelô adatbázist és kapcsolatrendszert alakítanak ki.

A vezérigazgató elmondása szerint egy-egy iroda fenntartása évi 5 millió forintba fog kerülni. Skultéti Vilmos beszámolt arról, hogy a magyar vállalkozások körében nagy igény mutatkozott egy ilyen intézményrendszer létrehozására, a magyar tôkebefektetések célpontjai ugyanis ma még elsôsorban a szomszédos országok. Közölte azt is, hogy a tervek szerint a késôbbiekben Ukrajnában és Horvátországban is létrehoznak irodákat.

Kelet-Európa nagy befektetési és növekedési lehetôségeket ígér a nyugati internetes szolgáltatóknak, habár a kockázat is nagy — írta a The WallStreet Journal Europe-ban a Siemens SBS tanácsadója, Frederik Haentjens.

A Siemens-szakértô figyelmébe ajánlja a nyugati befektetôknek, hogy a következô években az internetes üzlet robbanásszerû elôretörése várható Kelet-Európában, és mivel a nagy piaci verseny folytán Nyugat-Európában és Amerikában aligha számíthatnak átlagot meghaladó hozamokra, „a globális befektetôk számára Lengyelország, Csehország és Magyarország eddig alig megcsapolt piacai kínálnak vonzó lehetôségeket". Az említett három országnál is fejletlenebb az internetes és a kommunikációs piac Romániában.

A térség hátrányait sorolva Haentjens rámutatott a személyi számítógépek csekély elterjedtségére, az internetes kereskedelemhez nélkülözhetetlen hitelkártyás fizetés fejletlenségére, a távközlési szolgáltatások drágaságára. Adatai szerint 1998 végén Magyarországon csak a lakosság 5,9 százaléka rendelkezett személyi számítógéppel, Lengyelországban 13,7 százaléka, Csehországban 9,7 százaléka. Szlovénia viszont már meghaladta az olasz vagy a görög arányokat. Románia ebben a versenyben is a sor végén kullog.

Biztató jel eközben, hogy az év végén Csehországban és Magyarországon megszûnik a távközlési piacon a monopólium, ami forradalmasíthatja az egész távközlési helyzetet és fôleg a városokban hozhat gyors fejlôdést. A cikkíró azt tanácsolja a nyugati befektetôknek, hogy a térség ma még erôs infrastrukturális hátrányai miatt, ahol még a postán küldô áruvásárlás is fejletlen, ne mindjárt internetes áruforgalmazással próbálkozzanak, hanem javítsák fel, tegyék hatékonyabbá a meglevô üzleti vállalkozásokat. Ne új honlapokat indítsanak, hanem a hagyományos helyi vállalatokat vegyék rá a vonali szolgáltatásokra, mert Kelet-Európában nagy nyereségre lehet szert tenni a meglevô vállalatok hatékonyabb mûködtetésével.

A Nemzetközi Valutaalap (IMF) várakozásai szerint idén a világgazdaság bôvülése 3,5 százalékra mérséklôdik elsôsorban az amerikai gazdaságnövekedés lassulása miatt, majd jövôre már 4,0 százalékos lesz — közölte az olaszországi Cernobbióban az IMF vezetô közgazdásza.

Michael Mussa rámutatott: igen fontos, hogy az Egyesült Államok elkerülje a recessziót. Szerinte a negatív gazdasági növekedés határát súrolja az amerikai gazdaság. Mussa az amerikai gazdaságnövekedés lanyhulásáért elsôsorban az autóipart és fejlett technológiát képviselô ágazatokat tette felelôssé. Úgy vélte, hogy a számítógép-, és a chipgyártó, valamint az internetes ágazatok nominális recesszióba süllyednek, ami azt jelenti, hogy idén termékeik és szolgáltatásaik értéknövekedése negatív elôjelû lesz.

Az eurózóna kapcsán alig valamivel 3 százalék alatti gazdaságnövekedést vár az IMF vezetô közgazdásza. Mussa elképzelhetônek tartott egy fél százalékpontos kamatcsökkentést az eurózónában, de szerinte ezt több szakaszban hajtják majd végre.

Az IMF január végén csökkentette 3,5 százalékra a világ gazdaságnövekedésével kapcsolatos várakozását a korábbi 4,2 százalékról.

Mussa nem kívánt arra a kérdésre válaszolni, hogy mekkora GDP-növekedést vár idén az Egyesült Államokban, de a G-7-ek pénzügyminisztereinek februárban Palermóban tartott ülésén az IMF képviselôi állítólag 1,7 százalékos növekedést prognosztizáltak.

Az utcai pénzváltóknál a forint 94/96, a márka 12 700/12 900, a dollár pedig 26 900/27 000 lejbe került.
Március 15., csütörtök
A Román Nemzeti Bank mai árfolyamai: 1 német márka = 12 753 lej,1 USD = 27 220 lej.

Lejátszották a Tordai Turdeana–Szamosfalvi ASA Victoria mérkôzést, amely vak küzdelmet hozott, focit azonban kevésbé. A vendégcsapat tarsolyába került a három pont, 2–3 lett a végeredmény. A Victoria így megôrizte „ôszi" veretlenségét, a legtöbb pontot szerezte, legjobb a gólaránya.

Március 16-án rajtol a tavaszi idény, a párosítás a következô: Szászfenesi Unirea–Romsco SE, Kv. Romhills FC–Kv. Apa SE, Kv. Motor IRA–Alsójárai Bányász II., Turdeana–Kv. Egészség, Selena II. FC–ASA Victoria és Kv. U FC III.–Kv. U FC II.; a Kv. CFR II. szabadnapos, de a Tordai Ronlit CFR is, mert a Kolozsvári Dromex visszalépett a bajnokságból (erre még más alkalommal visszatérünk).

A táblázaton a visszavágók elôtti helyzet a következô:

1. ASA Vict. 14 11 3 0 49–19 36

2. Romsco 14 11 1 2 38–11 34

3. Apa SE 14 10 1 3 39–13 31

4. U FC II. 14 10 1 3 31–16 31

5. Selena II. 14 7 4 3 20–17 25

6. Romhills 14 7 3 4 26–16 24

7. Turdeana 14 7 2 5 23–15 23

8. CFR II. 14 6 3 5 26–25 21

9. Ronlit 14 5 4 6 27–21 19

10. U FC II. 14 6 1 7 30–25 19

11. Motor IRA 14 6 0 8 22–29 18

12. Egészség 14 3 0 11 19–33 9

13. Unirea 14 2 1 11 15–33 7

14. Alsójára II. 14 1 0 13 11–57 3

15. Dromex 141 0 13 9–55 3

Az elnyomásos rendet felváltotta a szabadság, most mindenki azt csinálja a demokrácia nevében, amit éppen kigondol. Demokrácia viszont akkor van, ha a szabadság és rend egyensúlyban van. A sportszerûségrôl például mindenki sokat beszél, de sokat nem tesznek érte. Nem szándékom a legutóbbi olimpia román vonatkozású zûrjeit ecsetelni, de említhetjük itt a kézilabda, az ökölvívás, vagy a legutóbbi fedett pályás atlétikai vb-t is példaként. Az alábbiakban a Tordai Turdeana sportszerûtlenségérôl lesz szó.

Hosszú évtizedes aktív sportpályafutásom alatt sem, de késôbb sem találkoztam hasonló esettel: az elsô szakasz utolsó fordulójából, a táblázat végsô elrendezôdését döntôen befolyásoló mérkôzés minden különösebb ok nélkül csak négy hónap elteltével kerüljön lebonyolításra. A most lejátszott Turdeana–ASA Victoria negyedosztályos mérkôzésrôl van szó. A szamosfalvi katonacsapat több héttel a találkozó elôtt kérte a tordaiakat, hogy hamarabb kerítsenek sort az összecsapásra, mert novemberben történik a szokásos nemzedékváltás a katonaságnál. A Turdeana makacs nemleges válasza már azért sem érthetô, mert ebben az idényben messze állnak attól, hogy élcsapatnak lehessenek ôket tekinteni. Nem a kulisszatitkok között akarunk turkálni, de azért sok minden van a hazai labdarúgás paklijában, még ezen a szinten is...

Hét olasz csapat indult az idén az Európa-kupákban, s tegnapelôtt este az utolsó, hetedik is búcsúzott, bizonyítva, hogy az olasz labdarúgás messze van két-három évvel ezelôtti színvonalától. Ezzel szemben a spanyolok hét csapata közül mindegyik a negyeddöntôkbe jutott...

Kedden este a Milánnak feltétlenül nyernie kellett saját pályáján. A Giuseppe Meazza Stadion meg is telt mintegy 70 000 olasz szurkolóval, akik még reménykedtek az egyetlen továbbjutásra esélyes csapatuk sikerében, de úgy látszik, nem drukkoltak eléggé. Mindkét csapat játékán meglátszott az idegesség, a tétmérkôzés így nem sikerült éppen szenzációsra. Az olaszoknál volt többet a labda, ám a spanyol védelmet nem tudták áttörni. Az elsô fél órában egyetlen nagy gólszerzési lehetôsége sem volt a két csapatnak, jóformán még kapura sem rúgtak, a félidô vége felé azonban a házigazdák Sevcsenko révén három lehetôséget is elpuskáztak — gólt is rúgott az idegenlégiós, de azt a skót Hugh Dallas les miatt érvénytelenítette.

A második félidôben még jobban „kínlódtak" az olaszok, ostromolták becsületesen a spanyol kaput. Jose Mari labdája milliméterekkel ment mellé, Sevcsenko lövését pedig Molina mentette szögletre, akinek kevéssel ezután kis szerencséje is volt Jose Mari akrobatikus lövésekor. Az „aranylábú" Bierhoff pályára lépése sem hozta meg a várt gólt. A továbbjutás esélyét a csereként beálló Capdevilla oszlatta szét, aki a 74. percben kiharcolt csapatának egy büntetôt, amelyet Djalminha értékesített. Az egész csapattal támadó olaszokra az addig „halvány" Makaay ijesztett rá alig pár perc múlva: szinte egyedül ment rá Rossi kapujára, aki csak szemlélôként követhette a lövést, amely a kapufáról pattant le. Emerson szintén nagyon közel állt a 2–0-hoz, de mégis 1–1 lett: Dallas könnyen megadott 11-esét —

Bierhoff vágódott el elég mûvészien a spanyol tizenhatosban — Sevcsenko értékesítette. 4 perc volt még hátra a szabályos játékidôbôl, és még 4 percet hosszabbított a bíró, ám az olaszok eszeveszett támadásai nem értek góllá. Maradt hát az 1–1, no meg az olasz labdarúgás a keserû szájízzel.

A B-csoport másik találkozóján: Paris Saint-Germain (francia)–Isztambuli Galatasaray (török) 2–0 (gól: Christian 2 — 3. és 26. perc) — a 87. percben a házigazdák játékosa, Ducrocq, piros lapot kapott. A két szurkolótábor verekedése (a Rompres felvétele a megvadult drukkerekrôl készült) miatt a 2. félidôben az 58. percben 2–0-s állásnál félbeszakadt és 20 percig állt a mérkôzés, Vitor Manuel Melo Pereira portugál játékvezetô azután döntött a játék ideiglenes megállításáról, hogy két rajongó beszaladt a pályára. A végeredmény:

1. Deportivo 6 3 1 2 10–7 10

2. Galatasaray 6 3 1 2 6–6 10

------------------------------------------------

3. AC Milan 6 1 4 1 6–7 7

4. PSG 6 1 2 3 8–10 5

Az A-csoportban: Manchester United (angol)–Sturm Graz (osztrák) 3–0 (Butt — 5., Sheringham — 20. és Keane — 86. perc) és Valencia (spanyol)–Athéni Panathinaikosz (görög) 2–1 (Juan San-chez — 39. és Angloma — 75. perc, illetve Baszinasz — 11 m, 27. perc). A táblázat:

1. Valencia 6 3 3 0 10–2 12

2. Manchester 6 3 3 0 10–3 12

------------------------------------------------

3. Sturm Graz 6 2 0 4 4–13 6

4. Panathinaikosz 6 0 2 4 4–10 2

Horia Demian Sportcsarnok, 200 nézô. Vezették: Sergiu Drugaru (Bukarest) és Mircea Martis (Brassó).

U: Istrãtescu 10, Vostinaru 4, Vescan 5, Vass 2, Kiss 5, Neamtu 7, Kulcsár 18, Ungureanu 18, Secarã 6, Ondreicovici 6, Pop 12, Irimies. Edzô: Jerebie-Páll Magda.

BNR: Gheorghe 4, Cojocaru 1, Mitu 14, Mãcãrescu 3, Georgescu, Petre 8, Nicolaescu 2, Scarlat 17, Gulpa 4. Edzôk: Maria Rosianu, Dan Sandulache.

A nagyarányú diákgyôzelem azért is értékes, mert nem az alapcsapat, hanem a cserék érték el. Ehhez azonban az is hozzátartozik, hogy a vendégegyüttes nagyon gyenge teljesítményt mutatott, gyenge ütôerôt képviselt.

A „nagyokkal" kezdô hazaiak az elsô perc végén 6:0-ra, a 3. percben pedig már 16:0-ra vezettek. Jerebie-Páll Magda ekkor rendre hívta a kispadra alapembereit, s a máskor kispadot „koptató"-kat küldte harcba helyettük. Ez valamennyire segített a vendégeken, akik most már képesek voltak átlépni a félpályán és be is találtak a kolozsvári kosárba, ám a hazaiak fölénye még így is megnyugtató volt. A gyôzelem egyetlen percig sem forgott kockán, a 25:7-es elsô negyed után a szünetben már 30 ponttal vezettek a diáklányok (48:18). A harmadik negyed végén az elôny 36 pontnyira nôtt, majd a végsô sípszónál 40-nél állt meg. A kolozsváriak könnyen elérhették volna a 100 pontot is, ám — bár csapatjátékuk elég jó volt — hullámzó egyéni teljesítményeik olykor elmaradtak az elvárásoktól. Pop, Ungureanu és Kulcsár szépen szórták ugyan a kosarakat, viszont mindhármuk játékában volt néhány perces üresjárat, amikor egymás után többször is tiszta helyzetekben követtek el elemi hibákat.

A „kicsik" mindvégig jó iramú játéka minden esetre tapsra bírta a közönséget. Kár, hogy az utolsó öt percre nem állt vissza a kezdôcsapat, hogy még egy kis leckét adjon a szerény képességû vendégeknek, és még egyszer elkápráztassa a közönséget játékával, mint ahogyan azt a mérkôzés elején tette. Talán majd legközelebb, a play-offban...

Többéves huzavona után teljesült végre a vágya a szamosújvári teniszkedvelôknek, megalakult a helyi szakklub. Sajnos, pálya dolgában már nem állnak olyan jól a fehér sport szerelmesei, az egyetlen szabályos játéktér a Kaszino mellett található, s ott reggeltôl késô délutánig „telt ház" van. Jelenleg 12 gyermek részvételével mûködik az ifjúsági központ, a közeljövôben hivatalos versenyeket is rendeznek. Május elején kerül sor a hagyományos Tavasz-kupára, nyáron pedig harmadik alkalommal rendezik meg a Vipo Opent.

A szamosújvári teniszsport lelkes szervezôje, ifj. Boros József lapunknak elmondta, hogy az új klub rövidesen bekapcsolódik az országos versenysorozatba, addig is újabb támogatókat keresnek.

Szombaton, március 10-én zajlott le a dési Magyar Házban a Petôfi Sándor szavalóverseny helyi szakasza. A délelôtt folyamán az I–IV osztályosok versenyeztek a regionális döntôbe való jutásért, délután pedig az V–VIII. osztályosok versenye zajlott. A szavalóknak kötelezôen egy Petôfi-verssel, illetve két huszadik századi magyar költô versével kellett készülniük. 42 általános iskolás és 12 gimnazista vett részt, ebbôl 12, illetve 8 versenyzô képviseli majd a várost a március 24-i versenyen. A továbbjutók a következôk:

I–IV: Szász Dávid I. díj, Kôvári Inge II. díj, Kiss Emôke, Lászlóffi Ferenc, Székely Tamás Boglárka Andrea III. díj, illetve dicséretesek: Kerekes Szilárd, Domokos Szabolcs, Nagy Melinda Júlia, Ispán Levente, Réti Róbert, Szígyártó Arabella, Szilágyi László.

V–VIII: Füleki Szidónia I. díj, Gallov Orsolya, Ispán Gréta Terézia II. díj, Kiss Andrea, Georgiu Klára III. díj, illetve dicséret: Demeter Csilla és Máté István.

A nyertesek könyvjutalomban részesültek a dési RMDSZ-nek és a megyei RMPSZ-nek köszönhetôen.

A dési EMKE és Rés Klub szeretettel vár minden érdeklôdôt a március 24-én zajló versenyre, illetve az egész napos rendezvényre, amelyrôl nem fog hiányozni az Aranyesô tánccsoport, illetve a Czakó Zsigmond Stúdiószínpad sem.

A nap programja:

1. Petôfi Sándor szavalóverseny regionális szakasza:

• 8 órától — versenyzôk és vendégek fogadása a Magyar Házban;

• 10 órától — szavalóverseny két kategóriába, az I–IV és V–VIII osztályosok számára a városháza kis- és nagytermében;

• 14.30 órakor — ebéd az Andrei Muresanu Líceum menzáján;

• 16 órától — a IX–XII osztályosok versenye.

2. Díszelôadás a George Cosbuc Mûvelôdési Házban 19.30 órától:

Fellép a dési Aranyesô tánccsoport;

Szavalnak a verseny nyertesei.

3. Svédasztal a Magyar Házban a vendégek számára 21 órától.

4. Táncos mulatság.

(raff)

Villámellenôrzés a dési piacokon

(4. old.)

Március 13-án a dési rendôrség razziát tartott a belvárosban és a település piacain.

Alexandru Crisan ezredes, rendôrségi parancsnok szerint 36 vállalatot és 42 magáneladót ellenôriztek. A törvénytelenségek nyomán 57 bírságot szabtak ki, összesen 12 millió lej értékben. Ugyanakkor 20 millió lej értékû árut foglaltak le.

Három esetben függesztettek fel gépkocsivezetési engedélyt, két autóforgalmi engedélyt pedig mûszaki meghibásodások miatt tartottak vissza.

A Kolozs megyei Egészségügyi Biztosítási Pénztár legújabb határozata alapján, a jövôben szigorúan fogják ellenôrizni a házi orvosok tevékenységét. Munteanu Adrian, az EBP sajtószóvivôje kijelentette, hogy a háziorvos elsôdleges kötelessége betartani kabineti fogadóóráját és ellátni a terepmunkát. Amennyiben valamely háziorvos ellen panaszt emelnek ezen határozatok be nem tartásáért, az esetet az Orvosi Kollégium illetve a megyei tanács elé viszik. Ezzel kapcsolatban Adrian Munteanu példát is fel tudott mutatni Vancea Ovidiu révkolostori háziorvos személyében, aki súlyos szakmai kihágások vétsége miatt figyelmeztetô megróvásban részesült az Orvosi Kollégium részérôl. A házi orvosok másik gondja, hogy kabinetjüket nem szerelhetik fel új bútorzattal, számítógéppel, leltári felszerelésekkel, amennyiben értékük meghaladja az ötmillió lejt. A költségtöbletet az orvos lesz kénytelen kifizetni saját zsebébôl. A háziorvosnak ha taxit kell igénybe vennie beteglátogatásakor, jelentésben kell hogy elszámoljon a megtett útvonalról, napról, óráról és a beteg diagnosztizálásáról. Az egy hónapra kiutalt benzinmennyiség 30 liter.

A magyarországi Sajtószakszervezet minden év március 15-én osztja ki a Vasvári Pálról elnevezett díjat. Az idén március 12-én a díjakat a Pilvax kávéházban a Magyar Köztársaság elnöke dr. Mádl Ferenc nyújtotta át, aki a sajtó óriási felelôségét hangsúlyozta. A jelenlegi média kevés kivétellel, megfelel az elvárásoknak, sikeresen tájékoztat.

Az idén immár második alkalommal vett részt a díjátadó ünnepségen Kalotaszeg küldöttsége, amelynek tagjai két ’48-as dallal köszöntötték és mutatták be a Vasvári parancsnoksága alatt harcoló Rákóczi szabadcsapat zászlójának pontos mását. Vasvári Pál plakettet adtak át a köztársasági elnöknek és meghívták Erdély e szép vidékére.

Félév leforgása alatt két kutyáját is ellopták Ferenc Jánosnak: Ajaxot augusztus 26-án, Axelt február 23-án éjszaka. Mindkettô nesztelenül tûnt el — valószínûleg bódító permet segítségével. Mivel gyerekek is voltak az udvaron, az ebek nem voltak agresszívek, így nem lehetett nehéz ellopni ôket.

A két másféléves belga juhászkutya rendkívüli módon hasonlít egymásra: fizimiskájuk skót juhászra emlékeztet, hosszúkás pofafazonjuk és bozontos fejük viszont német juhászra — mondja a szerkesztôségünkbe ellátogató szomszéd, Balázs Attila, aki úgy érezte, meg kell próbálnia segíteni a kedves állatai elvesztésébe belebetegedô gazdinak. — Ajaxnak és Axelnek irigylésre méltón értelmes a tekintetük — meséli —, és annyira szeretnek lubickolni, hogy méteres víz alól is kihozzák a portot. Azért jöttem be a szerkesztôségbe, mert biztos vagyok benne, hogy ezt a két kutyát nem lehet eldugni a világ elôl, és nem lehet vitrinben tartani. Kolozsváron alig néhány belga farkaskutya van — a tolvaj(ok)nak csak meg kell jelenniük velük a világban! A gazdi, Ferenc bácsi nyugdíjas hûtôszekrényjavító mester, aki számára a két kutya nem háziállat volt, hanem családtag. A tulajdonos a rendôrséget is értesítette a lopásról, de eddig semmi hír róluk. Amennyiben látják a Szabadság olvasói a két gyönyörû belga juhászkutyát, kérjük, értesítsék Ferenc bácsit a 430 672-es telefonszámon.

A szamosújvári rendôrség villámellenôrzést tartott Nemeszsuk község területén, melynek során 88 büntetést szabtak ki, összesen 57 millió lej értékben. Az esetek többségében törvénytelen kereskedelmi tevékenység volt az indíték. Három kiskorút állítottak elô, akik alaposan gyanúsíthatók több, február 20–24. között elkövetett lopással. Valamennyien az alsózsuki iskola diákjai.

Lassan eltûnnek a tél nyomai Szamosújvárról is. A városgazdák az elmúlt napokban megtették az elsô lépést a tavaszi elôkészületek érdekében. A közterület-fenntartó vállalat 30 dolgozója a parkban eltakarította az avart és a zöldövezeteket is rendbetette. Sajnos, a megrongálódott szemeteskosarak és a padok helyettesítése már nem megy olyan zökkenômentesen. A tavalyelôtt nem kevesebb mint 200 (!) új szemétládát helyeztek el a város 92 utcáján, de ennek felét tönkretették, vagy egyszerûen ellopták. Egyelôre nincs pénz helyettesítésükre, az RADP dolgozói igyekszenek kijavítani egy részét. A sétatér 25 padjából alig 3–4 maradt meg épen. A huliganizmus teret hódít vidéki kisvárosainkban, Szamosújvár sem kivétel. A polgármesteri hivatal igyekszik rendet teremteni, de mindaddig, amíg nem ismerik a költségvetési tervet, nem mernek nagyobb összegû beruházásokhoz kezdeni.

A szamosújvári városgazdák többet várnak a lakosságtól is, amely a múlt napokban passzívan szemlélte a sétatéri akciót. Bizonyára, az idô feljavulása cselekvésre készteti az állampolgárokat is.

Kolozsváron az 1848–49-es forradalom és szabadságharc évfordulója alkalmából szervezett ünnepségek a fôtéri Szent Mihály-templomban kezdôdnek, ahol 12-kor ökumenikus istentiszteletet tartanak. Ezt követôen koszorút helyeznek el a volt Biasini szállónál. Az ünnepség este, az Állami Magyar Operában folytatódik, ahol Huszka Jenô Mária fôhadnagy címû operettjét adják elô.

Március 14-én, szerdán délután a kolozsvári Hidelvi református templomban ünnepi istentisztelet keretében emlékeztek március 15-re. Mint minden évben, az istentisztelet után a jelenlévôk koszorút helyeztek el a Kismezôi temetôben található honvédsírnál.

Az RMDSZ kül- és belmonostori kerületében kedden rendezték a megemlékezô ünnepséget. A Pro Iuventute székháza zsúfolásig megtelt. A márciusi eseményekrôl Vincze Zoltán történelemtanár beszélt a jelenlévôknek. Ezt követôen a Kuckó gyermekcsoport mutatta be az ez alkalomra készült verses-zenés összeállítását. A rendezôk célja az volt, hogy megértessék a gyermekekkel az ünnep jelentôségét, és közelebbrôl is megismertessék ôket Gábor Áron, Petôfi Sándor legendás személyével, vagy „a nagy fekete tollas kalapot viselô, aranyszavú" Kossuth Lajossal, a szabadságharc szellemi vezérével.

Az RMDSZ Kolozs megyei szervezete és a magyar történelmi egyházakkal közösen szervezett ünnepséggel egyidôben a kolozsvári polgármesteri hivatal is megemlékezik március 15-rôl. Koszorút helyeznek el többek között Avram Iancu Bocskai téri szobránál, a Memorandisták Emlékmûvénél, a volt Biasini szálló falára elhelyezett Nicolae Bãlcescu és George Baritiu emlékplakettjénél és a Fellegváron található Keresztnél. Értesüléseink szerint a Biasini szállónál a koszorúzást 12 és 1 óra között idôzítették. A csendôrség, a rendôrség ígéretet tett arra, hogy biztosítani fogja a rendet az incidensek elkerülése érdekében.

Az úttesten közlekedett a Désen elütött nô, 25 millióra róttak ki büntetéseket a szabálytalanul közlekedôk között, a rablás elkövetôje zálogházba adta a rabolt ékszert — tudtuk meg tegnap reggel Simona Pintea szóvivôtôl a megyei rendôrség sajtótájékoztatóján.

• Súlyos baleset történt tegnapelôtt reggel kilenc órakor Désen, a Bistritei utcában: Vladimir Ciuarar 1310-es, BN–02–GDZ rendszámú autóját vezetve az úttesten közlekedô 41 éves Virginia Moldovant ütötte el. A baleset következtében az áldozatot többszörös lábtöréssel szállították a dési kórházba, majd a kolozsvári ortopédiára. A nyomozást folytatják a baleset körülményeinek pontos felderítésére.

• 150 autóvezetôt bírságoltak meg tegnapelôtt megyeszerte a közlekedésrendészet ôrei. A pénzbírságok teljes összege 25 millió lejre rúg. Emellett a rendôrök 11 hajtási jogosítványt és 10 forgalmi engedélyt felfüggesztettek, a gyakoribb kihágások: gyorshajtás, szabálytalan elôzés, mûszaki rendellenességek. A közlekedésrendészet ezentúl legalább hetenként kíván hasonló ellenôrzô akciókat tartani.

• Rablás áldozata lett Pavel Rus szentmargitai férfi. Rus két barátjával a helység egyik kiskocsmájában italozott, majd éjjel 11 óra körül hazafelé indultak. Rust egy ismeretlen férfi szólította le az úton, és erôszakkal elvette aranyláncát. Az eset 12-én történt, az elkövetôt, Rus feljelentését követôen, tegnapelôtt fogta el a rendôrség: Gabriel Moldovannak hívják. A kár még nem térült meg, ugyanis Moldovan idôközben zálogházba adta be a másfél millió lej értékûre becsült zsákmányt.

Nemzetközi hírnévnek örvendô társaság, kimagasló javadalmazást biztosít munkatársainak. Érdeklôdni 8–11 és 17–20 óra között a 094-579713 és 155-623 telefonszámon. (7312488)

Mihai Baciu demokrata párti képviselô tegnap sajtóértekezletet tájékoztatta a hazai közvéleményt arról, hogy a hét elején az Európa Tanács (ET) mûvelôdési bizottságában „a moldvai csángókat magyar eredetû népcsoportként bemutató" jelentést mutattak be. Baciu kijelentette: a jelentés azt sugallta, hogy a csángók számára a román hatóságok létesítsenek anyanyelvû iskolákat.

A jelentést Tytti Isohookana-Asunmaa finn képviselônô terjesztette elô, aki az említett bizottság tagja. Baciu megütközését nem leplezve közölte, hogy a finn képviselônô a csángók számára anyanyelvû oktatáson kívül kétnyelvû helységnévtáblákat is követelt, és az általuk lakott területen mûködô kis- és közepes vállalatoknak adókedvezmények biztosítását.

A román képviselô hangsúlyozta: megmagyarázta bizottsági kollégáinak, hogy „a csángoknak nincs írott nyelvük, s emiatt lehetetlen számukra anyanyelvû iskolákat létrehozni és anyanyelven is feliratozni a helységneveket". Beszámolója szerint erre a finn képviselônô azt követelte, hogy „ez esetben létesítsenek számukra iskolákat magyar nyelven".

Baciu úgy véli, a jelentés másik szándékos csúsztatása az, hogy összemossa a mintegy 260 ezer moldvai katolikust azzal a körülbelül háromezer személlyel, akik a népszámláláskor csángoknak vallották magukat. A demokrata honatya kifejtette: az ET bizottságaiban bemutatatott jelentések mindig tartalmazzák a látogatás idôpontjának konkrét adatait, s azon személyek nevét, akikkel a jelentéstevôk beszélgettek. Ez esetben azonban ezen adatok elmaradtak, s a képviselônô csak annyit közölt, hogy Andrei Margával is folytatott megbeszélést — mondta.

A román képviselô úgy vélekedett, hogy a szóban forgó jelentés része a csángók által lakott vidékek „alattomos elmagyarosítását célzó kampánynak".

Vihart kavart bukaresti kormánykörökben az a jelentés, amelyet Ovidiu Grecea, a kormány ellenôrzési és korrupcióellenes fôosztályának vezetôje moldvai ellenôrzési körútja után a miniszterelnöknek benyújtott, s amely eddig ismeretlen körülmények köszött a sajtó képviselôihez is eljutott.

Elmondása szerint Grecea Neamt és Vaslui megyében tett látogatása során kétes hasznú privatizációkról kíván tájékoztatást kapni, köztük a sãvinesti-i Melana Rt. ellen indított csôdeljárásos felszámolásról. Amint azonban már néhány nappal ezelôtt, még Moldvában a sajtónak kijelentette, útja során a belügyminisztérium UM 0962-as számú egységeként ismert titkosszolgálata folyamatosan és közelrôl követte ôt, s a szolgálat

Neamt megyei kirendeltségének fônöke, Ioan Ouatu ezredes nyíltan megfenyegette. Kiderül a jelentésbôl, hogy Ouatu családja „klánként" kapcsolódik különbözô sötét privatizációs ügyekhez.

Adrian Nãstase kormányfô azonnal rosszallását fejezte ki amiatt, hogy Grecea elôbb a sajtót tájékoztatta a történtekrôl. A fôellenôr azonnal elismerte, hogy tévedett, s jelentésében arról igyekezett meggyôzni a miniszterelnököt, hogy „bizonyos körök", amelyek szoros kapcsolatban állnak Virgil Ardelean tábornokkal, az UM 0962-es egység parancsnokával, illetve rajta keresztül — szövevényes úton — egy bizonyos „kolozsvári csoporttal is", a kormány több tagjának próbál bizalmába férkôzni, s ezek lejáratására törekszik. A jelentés név szerint megemlíti a kabinet több tagját — Ioan Rust, Octav Cozmâncãt, Serban Mihãilescut, Vasile Dâncut, Dan Matei Agathont és Ovidiu Musetescut —, mint akiknek bizonyos mértékben közük lenne a feltárt rendellenességekhez.

Grecea szerint az Ouatu-klán a „kolozsvári csoport" által alkalmazott módszerekkel különbözô Neamt, Vaslui, Hargita és Kolozs megyei privatizációs csalások mögött áll. A „kolozsvári csoport"-hoz pedig a fôellenôr szerint Virgil Ardeleanu tábornok, volt Kolozs megyei rendôrfônök, Radu Sârbu volt FPS-elnök, Alin Giurgiu, Sorin Nas egykori kolozsvári FPS-igazgató és Andrei Marga volt oktatásügyi miniszter, a Babes–Bolyai Tudományegyetem rektora áll. Ezek pedig szintén közeli viszonyban vannak Ioan Russzal, aki szintén kolozsvári, egyetemi tanár és üzletember, jelenleg pedig éppen belügyminiszter.

Rus cáfolta a Grecea jelentésében állítottakat, ám Adrian Nãstase vizsgálatot rendelt el, s a jelentést válaszadás és kivizsgálás végett átküldte a belügyminiszternek és annak kémfônökének. Hasonlóképpen cáfolta a fôellenôr állításait Ouatu ezredes is. Ennek ellenére Nãstase csupán figyelmeztetésben részesítette Grecea államtitkárt, s bizalma jeléül átnyújtotta neki a kormány 1-es számú ellenôri igazolványát.

Grecea pedig bejelentette: nem hagyja magát. Fényt kíván deríteni valamennyi „megrendezett" privatizációs ügylet hátterére és összefüggésére, s ennek érdekében, a jövôben folytatja feltáró ellenôrzéseit. Fekete-listáján egyelôre a Sintofarm, a RomTelecom, a Bukarest–Pitesti autópálya, a statisztikai hivatal, az egészségügyi biztosító szerepel, de távlatilag — ha Moldvában végez — Erdélybe kíván látogatni, ahol fôképp a „Polus-ügylet" keltette fel a figyelmét.

Elemzôk szerint a botrány hátterében nem kimondotta Ovidiu Grecea igazságszeretete áll, hanem a különbözô gazdasági érdekek mentén koalizált maffiacsoportok, amelyek leszámolásaik során már semmire és senkire sincsenek tekintettel.

Andrei Marga tegnap a Mediafaxnak úgy nyilatkozott: bepereli Ovidiu Greceat.

A már csak Ion Iliescu államfô aláírásra váró helyi közigazgatás törvény értelmében azokban a városokban, és községekben, ahol valamely kisebbség számaránya eléri a 20%-ot a nemzeti kisebbségekhez tartozó személyek használhatják anyanyelvüket a közintézményekkel való kapcsolattartásban, ezekben az önkormányzatokban alkalmazni kell az illetô kisebbség nyelvét ismerô személyeket. Ezeken a településeken a közintézmények nevét az adott kisebbség anyanyelvén is fel kell tüntetni.

A jogszabály értelmében ugyanakkor azokon a településeken (város és falu), ahol valamely nemzeti kisebbség számaraánya eléri a 20%-ot, a településneveket is ki kell írni az illetô kisebbség nyelvén.

A törvény szabályozása értelmében azokban a helyi tanácsokban, ahol valamely nemzeti kisebbség önkormányzati képviselôi a tanácsnak legalább egyharmadát alkotják, a kisebbségekhez tartozó tanácsosok használhatják anyanyelvüket a tanácsüléseket, ezekben az esetekben tolmács szükséges.

Kolozsváron a magyar lakosság, amelynek számaránya az 1992-es népszámlálás szerint több mint 23%, anyanyelvükön fordulhat a helyi tanácshoz, és a közintézményekhez, ezek pedig kötelesek ezen a nyelven válaszolni, a város határiban pedig fel kell tüntetni a város nevét is magyarul. A helyi tanács ölésein azonban a magyar tanácsosok száma nem haladja meg az egyharmadot, továbbra sem lehet használni a magyar nyelvet.

Az alábbiakban közreadjuk Kolozs, Beszterce-Naszód, Fehér és Szilágy megye azon településeinek listáját, ahol a magyar lakosság számaránya eléri a húsz százalékot. A (-) jel azokat a településeket jelzi, ahol az önkormányzati képviselôk száma nem teszi ki a helyi tanács egyharmadát.

[Vissza az Szabadság honlapjához]		[Vissza a HHRF honlapjához]