2001. március 17.
(XIII. évfolyam, 63. szám)

Az Szekuritáté irattárát tanulmányozó bizottság megállapodott a Román Hírszerzô Szolgálattal az egykori román titkosrendôrség archívumának az átvételében. Ezek közt olyan iratcsomók szerepelnek majd, amelyek nyilvánosságra kerülésük esetén nem veszélyeztetik az állambiztonságot.

A Mediafaxnak George Onisoru, az átvilágító bizottság elnöke azt nyilatkozta: az akció jövô héten kezdôdik, és több részletben történik. Elôször 5000–7000 olyan dossziét vesznek át, amelyet már áttanulmányoztak. Ezek jórészt a múlt évi helyhatósági választásokon, illetve a parlamenti választásokon induló jelöltek iratcsomói, továbbá olyan magánszemélyeké, akik korábban kérvényezték azt, hogy hozzáférhessenek saját dossziéjukhoz. Az átvilágító bizottság vezetôje szerint ezeket a személyeket nemsokára értesítik arról, hogy mikor tekinthetik meg dossziéjukat.

Onisoru elmondta: egyelôre az elsô 7000 iracsomót sincs hol tartani, és reményét fejezte ki, hogy helyiség-gondjaik hamarosan rendezôdnek.

Az Iris porcelángyár alkalmazottai visszautasították a vezetôség javaslatát a munkakonfliktus beszüntetésére, és a szerdán korábban elkezdett sztrájk folytatása mellett döntöttek. A munkások az alacsony bérek, illetve az ebédjegyek formájában ígért kedvezmények elmaradása miatt tiltakoznak.

Florentina Tont, a CNSLR-Frãtia szakszervezeti szövetség helyi szervezete elnökének, és Dan Canta alprefektusnak a közbenjárására a porcelángyár vezetôsége, amelyik korábban hallani sem akart arról, hogy tárgyalóasztalhoz üljön a munkásokkal, több javaslatot is tett az alkalmazottaknak. Ezek: béralku májusban; az áprilisra és májusra járó ebédjegyek fele; az ebédjegyek rendszeresítése júniustól; plusz ebédjegyek a második félévre.

A gyár szakszervezeti vezetôje, Monica Simulea azt nyilatkozta: az alkalmazottak nem fogadták el ezeket a feltételeket, és a tiltakozó akció folytatása mellett foglaltak állást. Tegnap lazártakor még folytatódott az egyeztetés a gyár vezetôsége és a szakszervezeti képviselôk között.

Mint ismeretes, 1999-tôl a Porcel nevû cég a gyár többségi tulajdonosa, az alkalmazottak száma meghaladja az 1000-et.

Nem jobb a helyzet a CEROC kerámiagyárban sem: mivel a március 5-i figyelmeztetô sztrájkot a vezetôség a jelek szerint nem vette komolyan, pénteken az alkalmazottak úgy döntöttek, hogy általános sztrájkba lépnek mindaddig, amíg a gyár vezetôsége nem véglegesíti a kollektív munkaszerzôdést, nem emeli a béreket, és nem biztosítja a rendszeres ebédjegyeket. Nicolae Fenesan szakszervezeti elnök elmondta: csak egyetlen mûhelyben folyik a munka, az itt tevékenykedô alkalmazottak ugyanis egy olyan jegyzôkönyvet kaptak a vezetôség részérôl, amelyben ígéretet tesznek a munkások követeléseinek teljesítésérôl. A szakszervezeti elnök szerint ez az írásos dokumentum lényegében semmire sem kötelezi a vezetôséget, hiszen egyetlen munkással sem köttetett meg még a munkaszerzôdés.

Március 5-én a vezetôség rendszeres ebédjegyek helyett azt ígérte, hogy márciusban hármat, áprilisban hetet, májusban tízet, júniusban pedig tizenkét ebédjegyet biztosít, ezeknek a száma pedig folyamatosan növekedni fog. A kért 20%-os fizetésemelés helyett a vezetôk alig 3% béremelést ígértek havonta.

A Ceroc gyárban 295 munkás dolgozik, a bérek — a termeléstôl függôen — 2,3–2,6 millió lej köztmozogtak.

Lapzártakor kaptuk a hírt: az Iris porcelángyár vezetôsége kérte, hogy a munkabeszüntetés törvényességének vizsgálata érdekében közöljék a sztrájkbizottság tagjainak, valamint a sztrájkban résztvevô személyek nevét.

Az Erdélyi Református Egyházkerület Igazgatótanácsa legutóbbi ülésén ismét foglalkozott a kolozsvári református diakonisszaképzô ügyével — tudtuk meg Tonk Sándortól, az egyházkerület fôgondnokától, a Sapientia Alapítvány elnökétôl. A Diakonisszaképzô és a Református Kollégium vezetôsége arra kérte az egyházkerület vezetôségét, hogy tárgyalja újra a kolozsvári diakonisszaképzô ügyét. Az igazgatótanács tagjaihoz eljuttatott dokumentációban érveket sorakoztatnak fel az intézmény fenntartása mellett. Tonk Sándor tájékoztatása szerint az igazgatótanács úgy döntött: további tárgyalásokat kell folytatni az érdekelt felekkel, hogy közelítsék álláspontjaikat. A megbeszélésre szeretnék, ha mielôbb sor kerülne.

Mint ismeretes, az egyházkerület újonnan választott igazgatótanácsa nemrég úgy döntött, hogy Marosvásárhelyre telepíti át a kolozsvári diakonisszaképzést, és a 2001–2002-es tanévtôl nem indít több évfolyamot Kolozsváron. Kató Béla fôjegyzô korábbi sajtónyilatkozatában kifejtette: az egyháznak nincsen szándékában felszámolni a diakonisszaképzést, de az egyházkerület költségvetése egyfajta „racionalizálást" igényel. Ugyanakkor úgy vélik, hogy Marosvásárhelyen jobb körülmények között mûködhet mindkét osztály tekintettel arra, hogy ott magyar nyelvû orvosi képzés is folyik és így biztosított a megfelelô háttér az iskola mûködéséhez.

Papp Annamária

A megye és a város intézményeinek vezetôivel tegnap a prefektúrán tartott telekonferencián Adrian Nãstase miniszterelnök ismételten hangsúlyozta, hogy kormánya komolyan és szigorúan követni akarja programját, amelyben többek között a költségvetési intézményekben alkalmazottak létszámcsökkentését, valamint a megyei és városi tanácsosok tiszteletdíjának lefaragását is elôírták. Éppen ezért, hogy következetesek legyenek önmagukhoz, a csütörtöki kormányülésen elhatározták a helyi tanácsok alkalmazottai létszámának 30%-os kötelezô csökkentését, továbbá azt is, hogy az elkövetkezôkben a tanácsosok tiszteletdíja legtöbb 5%-a lehet a polgármester, illetve a tanácselnök fizetésének, ami Nãstase szerint 40%-os járulékcsökkentést jelent.

Az önkormányzatoknál alkalmazott személyzetre vonatkozóan a miniszterelnök elmagyarázta, hogy elképzeléseik szerint az alkalmazottak számát azt illetô helység, város illetve község lakosainak száma fogja meghatározni, továbbá nem utalnak át többet pénzösszeget ezeknek a köztisztviselôknek a fizetésére. Keresetüket a helyi költségvetésbôl kell majd fedezni. A megyei tanácsoknál dolgozók aránya a következôképpen alakul majd: azokban a megyékben, ahol a lakosság száma nem haladja meg a 350 ezret, 75 alkalmazottja lehet az illetô tanácsnak, 351 ezer és 500 ezer lakosú megyékben 100 alkalmazottat foglalkoztathat a megyei tanács, 650 ezer lakosig 125, 650 ezer lakos fölött pedig 150 alkalmazottja lehet a tanácsnak. Ami a városi, municípiumi valamint községi helyi tanácsokat illeti, 1500 lakosú helységekben 12 alkalmazottal dolgozhat a helyi önkormányzat, 3000 lakosú községben 15, 3001–5000 lakossal rendelkezô helységekben 20 személyzete lehet a helyi tanácsnak, 5001–10 000 lakosú helységben 30, 20 ezer lakosig 50 alkalmazott, 50 ezer lakosig 75, 100 ezer lakost meg nem haladó városban 100, 200 ezer lakosú helységben 150, 300 ezer lakosú helységben 200, a 300 ezer lakost meghaladó városokban pedig legtöbb 250 személyt alkalmazhat a városi tanács.

Serban Gratian, a Kolozs megyei tanács elnöke a személyzetcsökkentésre vonatkozó újságírói kérdésre válaszolva elmondta, már csütörtökön elkészítették a megyei tanács személyzeti táblázatát, az úgynevezett organigrámát. Mivel ebben a tanácsok dönthetnek, tehát törvényes önállóságuknak megfelelôen megszavazzák a személyzet összetételét, kissé ellentmondásos, hogy ebbe a dologba felsôbb szintrôl „beleszóljanak". Tekintettel azonban az általános takarékossági igyekezetre, Serban Gratian szerint nemigen lesz okuk ellenkezni a személyzetcsökkentés miatt a helyi tanácsoknak. Kolozs megye tanácsa egyébként ezen a „téren" jól áll, ugyanis 140 alkalmazottal dolgoznak, és nem volt szükséges minden, a tanács szerkezetében szereplô állást elfoglaltatni, mondta a tanácselnök.

A megye és a város intézményeinek vezetôivel tegnap a prefektúrán tartott telekonferencián Adrian Nãstase miniszterelnök ismételten hangsúlyozta, hogy kormánya komolyan és szigorúan követni akarja programját, amelyben többek között a költségvetési intézményekben alkalmazottak létszámcsökkentését, valamint a megyei és városi tanácsosok tiszteletdíjának lefaragását is elôírták. Éppen ezért, hogy következetesek legyenek önmagukhoz, a csütörtöki kormányülésen elhatározták a helyi tanácsok alkalmazottai létszámának 30%-os kötelezô csökkentését, továbbá azt is, hogy az elkövetkezôkben a tanácsosok tiszteletdíja legtöbb 5%-a lehet a polgármester, illetve a tanácselnök fizetésének, ami Nãstase szerint 40%-os járulékcsökkentést jelent.

Az önkormányzatoknál alkalmazott személyzetre vonatkozóan a miniszterelnök elmagyarázta, hogy elképzeléseik szerint az alkalmazottak számát azt illetô helység, város illetve község lakosainak száma fogja meghatározni, továbbá nem utalnak át többet pénzösszeget ezeknek a köztisztviselôknek a fizetésére. Keresetüket a helyi költségvetésbôl kell majd fedezni. A megyei tanácsoknál dolgozók aránya a következôképpen alakul majd: azokban a megyékben, ahol a lakosság száma nem haladja meg a 350 ezret, 75 alkalmazottja lehet az illetô tanácsnak, 351 ezer és 500 ezer lakosú megyékben 100 alkalmazottat foglalkoztathat a megyei tanács, 650 ezer lakosig 125, 650 ezer lakos fölött pedig 150 alkalmazottja lehet a tanácsnak. Ami a városi, municípiumi valamint községi helyi tanácsokat illeti, 1500 lakosú helységekben 12 alkalmazottal dolgozhat a helyi önkormányzat, 3000 lakosú községben 15, 3001–5000 lakossal rendelkezô helységekben 20 személyzete lehet a helyi tanácsnak, 5001–10 000 lakosú helységben 30, 20 ezer lakosig 50 alkalmazott, 50 ezer lakosig 75, 100 ezer lakost meg nem haladó városban 100, 200 ezer lakosú helységben 150, 300 ezer lakosú helységben 200, a 300 ezer lakost meghaladó városokban pedig legtöbb 250 személyt alkalmazhat a városi tanács.

Serban Gratian, a Kolozs megyei tanács elnöke a személyzetcsökkentésre vonatkozó újságírói kérdésre válaszolva elmondta, már csütörtökön elkészítették a megyei tanács személyzeti táblázatát, az úgynevezett organigrámát. Mivel ebben a tanácsok dönthetnek, tehát törvényes önállóságuknak megfelelôen megszavazzák a személyzet összetételét, kissé ellentmondásos, hogy ebbe a dologba felsôbb szintrôl „beleszóljanak". Tekintettel azonban az általános takarékossági igyekezetre, Serban Gratian szerint nemigen lesz okuk ellenkezni a személyzetcsökkentés miatt a helyi tanácsoknak. Kolozs megye tanácsa egyébként ezen a „téren" jól áll, ugyanis 140 alkalmazottal dolgoznak, és nem volt szükséges minden, a tanács szerkezetében szereplô állást elfoglaltatni, mondta a tanácselnök.

(Ú. I.)

A magyar nemzeti ünnep alkalmából díjátadásra került sor tegnap délután Magyarország kolozsvári fôkonzulátusán Szabó Tibor, a Határon Túli Magyarok Hivatalának elnöke, Bálint Pataki József, a HTMH osztályvezetôje, Íjgyártó István, bukaresti magyar nagykövet, Alföldi László kolozsvári fôkonzul, Cseh Áron konzul, valamint kolozsvári egyházi és közéleti személyiségek részvételével. Mádl Ferenc, a Magyar Köztársaság elnöke Imreh István erdélyi történésznek a Magyar Köztársaság Érdemrend Lovagkeresztjét adományozta, amelyet ünnepélyesen adtak át a konzulátus fôtéri épületében.

Alföldi László fôkonzul köszöntô beszéde után Benkô Samu, az Erdélyi Múzeum-Egyesület elnöke méltatta az idôs professzor pályafutását, külön kiemelve az ember, a családapa, a tudós és a professzor sokszínû életútját. A székelyek újkori történelmének szakavatott kutatója utolérhetetlen alkotást tudhat magáénak, életmûve a legjelesebb magyar történészek soraiba emeli. A két világháború közötti Erdélyi Múzeum-Egyesület lelkes tagja a szervezet megszüntetése után is évekig azon fáradozott, hogy a felbecsülhetetlen értékû dokumentációt megmentse és biztos helyen tudja. A tanár Imreh Istvánnak élete és munkássága elválaszthatatlan a Bolyai egyetem megalakulásától annak fénykoráig, majd megszüntetéséig, 1990 után pedig töretlen optimizmussal vette ki részét az erdélyi magyar tudományos önszervezôdésbôl, fogalmazott Benkô Samu. A beszélô kiemelte az anyaországnak a gondoskodását, amelyre minden határon túli magyar féltôn tekint. A magas rangú állami kitüntetést Íjgyártó István nagykövet nyújtotta át Imreh Istvánnak, aki a díjat megköszönve elmondotta: a kitüntetés annak a munkásságának szólt, amit fiatalabb korában végzett el. Meggyôzôdése, hogy azt, amit ô már idôs kora ellenére nem tud megvalósítani, megteszik helyette diákjai.

A díjátadás állófogadással ért véget.

Makkay József

AZ IPPART KÉPZÔMÛVÉSZETI alkotótáborban készült munkákból nyílik kiállítás március 18-án, délben 11.30 órakor a Reményik Sándor Galériában (Kossuth/December 21. u. 1.). Bevezetôt mond Gábor Dénes. A mûvészi mûsorban közremûködik a Brassai-líceum Bogáncs néptáncegyüttese.

ATLANTIS HARANGOZ címmel Jancsó Miklós és Rekita Rozália színmûvészek mutatnak be ünnepi mûsort a kerekdombi református templomban március 18-án, vasárnap, a de. 10 órakor kezdôdô istentisztelet keretén belül.

A KUMM ROCKEGYÜTTES lép fel március 19-én, fél nyolckor a Béke téri Diákmûvelôdési Ház színpadán. A diákegyüttesek a továbbiakban minden hétfôn koncerteznek. A belépés ingyenes.

A FRANKOFÓNIA NAPJAI — március 17–20. — alkalmából Le chapeau de Napoleon címmel rendezett versenyt a kolozsvári diákoknak a Francia Kulturális Központ Mediatékája. Minden beküldött alkotást kiállítanak, a legjobbakat pedig díjazzák. Az díjkiosztásra 2001. március 20-án, du. 5 órakor kerül sor a Mediatékában (Király/Brãtianu utca 22. szám).

KISMAMAKLUB március 19-én, hétfôn du. fél hatkor a Mócok úti Pro Iuventute székházban. Meghívott Nisztor Krisztina óvónô. Mindenkit szeretettel várnak.

ZENÉS-TÁNCOS DÉLUTÁNT rendez az RMDSZ Pata–Györgyfalvi szervezete március 18-án, vasárnap 5 órakor a Jugoszlávia utca 51. szám alatti székhelyén.

A MARIANUMISTA ÖREGDIÁK TALÁLKOZÓT március 19-én, hétfôn du. 3 órakor tartják.

Pontosítás
A március 15-ei kolozsvári ünnepségekrôl szóló tudósításunkból sajnálatos módon kimaradt, hogy a rendezvényen fellépett a Református Kollégium kórusa is. A kollegisták ezúttal is helytálltak, dicséretet érdemelnek.

Ünnepi díszelôadáson új szereposztásban újította fel az Állami Magyar Opera Huszka Jenô: Mária fôhadnagy címû, az 1848-as forradalom keretében játszódó operettjét.

Dehel Gábor nagystílû rendezése mit sem vesztett frissességébôl, eredeti fényébôl. Hozzájárul a darab forradalmi hangulatának, 1848 lelkesedésének visszaadásához, hogy a nézôtér is a színpad szerves része. Ezt a hangulatot a rendezônek sikerül mindvégig a darab folyamán fenntartania.

Az új Mária fôhadnagy: Pataki Enikô játékán, szép színû szopránján nem éreztük a debüt izgalmát, alakítása felszabadult. Jancsó Bálint hadnagy szerepében Szabó Péter megbízható alakítással, kellemes tenorjával járult hozzá a sikeres elôadáshoz.

Ebben a daraban, más operettektôl eltérôen, két szerelmespár szerepel. A Mária fôhadnagy felújításának erôssége a másik pár, Antónia és báró Draskóczyként Marton Melinda és Szeibert István „viszik" az elôadást. Szépen megoldott énekszámaik mellett a jó értelemben vett rutin segítségével alakítják szerepüket.

Az operett szabályai szerint a darabban a forradalmi és szerelmi jeleneteket ellensúlyozó táncoskomikus és szubrett szerepe nagyon fontos. Panni és Tóbiás, illetve M. Kovács Lenke és Ádám János, nemhiába a közönség kedvencei, jóízû humorral oldják meg feladatukat, amit tánctudásuk egészít ki. A rendezô érdeme, hogy a fentieket a kellékek, jelmezek is kiegészítik.

Ugyancsak a humort képviseli Gombár Annamária negatív szerepében, akárcsak Katona Károly jóízû ôrmester figurája. Kisebb szerepekben Veress László, Mányoki László, Dehel Gábor és Bancsov Károly járulnak hozzá a nagy munkával elôkészített sikeres felújításhoz, amelyet ezúttal is Hary Béla biztos karmesteri keze irányított.

A zsúfolt ház lelkes tapssal honorálta az Állami Magyar Opera ünnepi díszelôadását.

Morvay István

februári számában Szabó Zsolt a 75 éves Korunkot köszönti. Sütô Ferenc a Duna tévé „cseppnyi változását" értékeli, Berki Tímea a Dávid Ferenc Ifjúsági Egylet rendezte szavaló- és népdalverseny országos döntôjérôl, Szabó Árpád Töhötöm a Zurboló táncegyüttesrôl ír. Szentiványi Ferenc Terényi Ede képírói tevékenységét és Essig Józsefnek a zeneszerzô képei ihlette filmesszéjét méltatja. A barcaújfalusi nôi viseletet Szentimrei Judit, a magyarfenesi római katolikus templom szentélyfreskóját Lôrincz

Ildikó mutatja be.A tordaszentlászlói mûkedvelés történetérôl Boldizsár Zeyk Imre, a nagykárolyi zenei hagyományokról Benedek Zoltán, a románok reformációjának kezdetérôl Ballai Zoltán, a hétfalusi hagyományokról Buda Éva Emese és Kiss Béla ír. Seres Andrásra Szabó Zsolt emlékezik. Bakó Botond a Bethlen-kollégiumról, az önképzés hagyományairól, Fülöp István a csombordi mezôgazdasági iskoláról, a kollégiumi szellem továbbélésérôl közöl cikket. Gábor Dénes Tamási Áron és Benedek Elek barátságának történetételeveníti fel, az onogur-magyar történeti modellrôl pedig Ferenczi István ír.

A lapszámot Terényi Ede képzômûvészeti alkotásaival illusztrálták.

N. J.

A Pata utcai református templomban kerül sor vasárnap du. 5 órai kezdettel a Kolozsvári Gazdasági Egylet (Hóstáti Gazdakör) által szervezett ünnepi megemlékezésre március 15-e alkalmából. Istentiszteletet tart Ferenczy Miklós református esperes. Fellép a Hidelvi Hóstáti Földész Dalkör, a Bethlen Gábor Dalkör, a Pata utcai Vegyes Kórus és a Virágos együttes. Meghívott elôadók: Kónya-Hamar Sándor parlamenti képviselô, az RMDSZ Kolozs megyei elnöke és Pillich László, az RMDSZ Kolozs megyei szervezetének kulturális alelnöke.

Március 15-e alkalmából az anyaország Németh Lajos-díjjal tüntette ki Murádin Jenô kolozsvári mûvészettörténészt, a Ion Andreescu Képzômûvészeti Akadémia elôadótanárát. A díjat a budapesti Iparmûvészeti Múzeumban rendezett ünnepségen Rockenbauer Zoltán, a nemzeti kulturális örökség minisztere adta át, aki ez alkalommal azt hangsúlyozta, hogy amikor a magyar mûvészetrôl beszélünk, egyre inkább és egyre fontosabb, hogy az egész nemzet mûvészetében gondolkodjunk.

Az „egész nemzet mûvészetében" azonban nem könnyû gondolkodni, hiszen a múlt századi határtologatások következtében az anyaországtól elszakított nemzetrészek mûvészete egészen sajátos módon, más-más hatások alatt és körülmények között alakult olyanná, amilyen. Hogy az egyes területek mûvészete milyenné alakult? Ezt hosszú évtizedeken át még a szakberkekben sem tudták pontosan. Ha például Erdélyben mûvészgenerációk sora úgy nôtt fel, hogy a magyarországi mûvészeti vérkeringésbôl szinte teljes mértékben kimaradt, az anyaország tudomására viszont édes-kevés jutott az itteni mûvészek által elért eredményekrôl.

Ezért merem megkockáztatni azt a kijelentést, hogy ha nem lett volna néhány olyan megszállott mûvészettörténészünk, amilyen Murádin Jenô is, akkor az anyaország ma a mûvészet terén nemzetben gondolkodni egyszerûen képtelen lenne. Hiszen nem állnának rendelkezésére azok a forrásértékû munkák, amelyeket éppen ez a gárda tett le a nemzet asztalára, elvesztôdtek volna azok a pótolhatatlan adatok, amelyeket ezek a mûvészettörténészek jegyeztek fel a jobb idôkre várva.

Murádin pedig a megszállottak között is élenjáró. Afféle napszámosa ô a magyar és fôképp az erdélyi magyar mûvészetnek, aki évtizedeken keresztül, hatalmas munkaerôvel sokasított céduláin, cikkeiben, tanulmányaiban és könyveiben összegyûjtötte és (egyelôre részben) velünk is megismertette a tájainkon élô festôk, grafikusok, szobrászok munkásságát. Részletekig menôen tisztázta a nagybányai festôtelep és -iskola történetét, az ott tanuló és alkotó mûvészek életútját, igazi kutatóra jellemzô lankadatlansággal összegyûjtött valamennyi fennmaradt emlékfoszlányokat. Ilyen szilánkokból rakosgatta össze a nagybányai mesterek és kismesterek életrajzát, s megszámlálhatatlan tanulmányban mutatta be sorsukat, munkásságukat.

Murádin Jenô és a nagymértékben segítségével-munkájával Miskolcon megjelent Nagybánya Könyvek tíz kötete után kevés újat mondhat bárki az erdélyi Barbizonról. S ha már a segítséget említettem, azt is el kell mondanom, hogy Murádinnál segítôkészebb és önzetlenebb kutatóval ritkán találkoztam. A tudósnak az a fajtája ô, aki mindenkinek mindenkor rendelkezésére áll hosszú évtizedek keserves kutatómunkájával összegyûjtött teljes dokumentációjával és tapasztalatával.

Klein Józsefrôl, a Ferenczy mûvészcsaládról, a Barabás Miklós Céhrôl, Gy. Szabó Béláról, Nagy Istvánról, Maticska Jenôrôl, Gruzda Jánosról, Nagy Oszkárról, Kovács Zoltánról, Dömötör Gizelláról és Mund Hugóról írott monográfiái, számtalan mûvészünkrôl megjelent pályaképei és tanulmányai mércét állítanak a hazai mûvészettörténészek és kutatók számára: a tudományosság, az alaposság, a megfontoltság és a higgadt értékelés mércéjét. Tudatosítják annak a munkának a fontosságát, amelyet Murádin Jenô végzett és továbbra is végez, s amelynek eredményeképpen az erdélyi magyar mûvészetet teljes mértékben, alkotókkal és mûvészeti iskolákkal együtt, feltérképezte és leírta. Annak érdekében, hogy amikor az „egész nemzet mûvészetérôl beszélünk", azt a megtörténtek és a tények ismeretében tehessük meg.

Murádin Jenô munkásságával kapcsolatban ezek a gondolatok már rég megfogalmazódtak bennem, a kitüntetése csupán ürügy volt arra, hogy ezeket fennhangon is elmondhassam. Végül csak ennyit tennék hozzá: a Murádinnak teljes joggal járó elismerésnek csupán kis részét törleszti most az anyaország magas kitüntetése, a Németh Lajos-díj.

Mindenképpen gratulálunk hozzá, egészséget és további jó munkaerôt kívánunk neki!

Tibori Szabó Zoltán

Aki kicsit másként szerette volna ünnepelni március 15-ét, az ezúttal Szent Patrick napjának apropóján ír zenét hallgathatott az Egyetemiek Házában, csütörtökön este. A Bucharest Business Week és a Vitrin Advertising jóvoltából Kolozsvárra látogatott a belfasti Celtic Sounds együttes egy fergeteges koncert erejéig.

A szervezôknek és zenészeknek köszönhetôen hamar valódi, Írországot idézô hangulat kerekedett, a zene nyomán megelevenedett a zöld sziget koboldoktól, manóktól, tündérektôl hemzsegô világa. Az együttes repertoárja egyébként igen változatos, található benne — a megszokott ír balladák mellett — francia bordal, lengyel polka, dzsesszes elemekkel vegyítve, és mindez a hagyományos ír zenei motívumokkal körítve. A szervezôk gondoskodtak innivalóról is, így valóban ír pubban érezhette magát az ember. Semmi akadálya tehát annak, hogy Írország védôszentjének, Szent Patricknak a napja bevonuljon köztudatunkba.

(S. B. Á.)

— 1996. január 15-én a polgármesteri hivatal román és angol nyelvû történelemhamisító emléktáblát helyeztet a Mátyás király-szülôházra, a régi magyar bronztábla mellé;

— 1996. március 15-én Kolozsvár polgármestere román és angol nyelvû történelemhamisító fémtáblát helyeztet a Petôfi (Avram Iancu) utcai egykoriBiasini Szálló kapuja mellé;

— 1996. május 9-én felavatják a Bocskai (Avram Iancu) téren a katedrális mögött a Román Katona emlékmûvét;

— 1996. június 20-án felszentelik az Erdélyi Református Egyházkerület Diakóniai Központjának Kézai (Ponorului) utcai épületét.

Összeállította: Gaal György

(Folytatás tegnapi lapszámunkból)
Hiszen nem akarom eltagadni, hogy ebben a mi Dániánkban is van valami rohadt.

De hiszen az apostolok között is vala egy Judás (ez revolver zsurnaliszták ôse) azért a szentírás maradt szentírásnak.

Nem ereszkedem e szép ünnepnapon unalmas értekezésbe, inkább elmondok egy adomát Deák Ferencrôl, melyet nagyon régen egy hozzá közelálló férfitôl hallottam.

1848 márciusában volt, hogy a pozsonyi országgyûlés elfogadta a nép, föld és sajtó felszabadítására elôterjesztett indítványokat. Ezek azonban csak mint kész paragrafusokra szedett törvényjavaslatok voltak a király elé fölterjeszthetôk. A törvényjavaslatok szövegezésére felszólították a legnagyobb jogtudóst, Deák Ferencet.

— Szívesen elvállalom, mondá Deák; hanem adjatok utasítást az iránt, hogy mit foglaljanak magukban ezek a törvények? A birtok felszabadítás, csak az úrbéres jobbágyokra értessék-e, vagy a telepítvényesekre, a felesekre is? Hát a zsellérekkel, a szakmánymunkásokkal mi történjék? Aztán a sajtótörvényekben mi legyen az irányadó jogelv? Csak a cikkíró legyen a felelôs, vagy a szerkesztô és a kiadó is? Köttessék-e a szerkesztôi állás qualifikátióhoz?

A minisztertársak egymásra néztek, s azért azt mondták Deáknak: „hiszen ezt te legjobban fogod tudni".

Erre aztán azt mondta Deák:

— Éppen így tett az egyszeri várparancsnok a hadsegédével, a kinek napiparancsot diktált. Írja az: „napi parancs!" Leírta ön? Olvassa fel! „Napi parancs" — a dátumot hozzá! Leírta ön? Olvassa fel. — No a többit már úgy is tudja ön: nekem mennem kell a wachspaarédéra". — Ti és Ida teszitek elém a törvények címeit: a többit aztán nekem kell tudnom.

S ennek az adomának a következményeit látjuk most magunk elôtt; a munkáskérdés s a sajtóügy, a hol meg nem oldatott, ott már gordi csomóvá bonyolult elôttünk.

De azért nem kell ezt a csomót karddal kissé megvágni, — amíg türelemmel s kölcsönös jó akarattal szét lehet bontani.

A mai örömnapnak arany kelyhébe egy ürüm csepp se vegyüljön.

Cseréljük ki egymással, mi, a szellem munkásai, írók, mûvészek, nyomdászok, s a minket fenntartó magyar közönség a mi szeretetünk igaz üdvözlését.

És azután menjünk el a nap hôsének, Petôfinek szobrához, a ki központja, vezére a mi táborunknak s tegyük le a hála és emlékezés koszorúit annak talapzatára.

Midön ezt, a nemzeti kegyelet által emelt szobrot leleplezték, egyike Petôfi kortársainak emlékbeszédet tartott a szobor felett.

Lehetetlen, hogy ez emlékbeszéd végsorait ne idéznem e mai napon:

„Magyarország elbukásával Petôfinek az élete be volt fejezve. — Jól járt hogy meghalt. Dicsô halála volt, szép kezdete a halhatatlanságnak. Jól történt, hogy porait szétszórták a szelek: így minden magyarnak jut belôle egy porszem s minden porszemében él a hazaszeretet és a szabadság. Szellemének itt kell lakni e szoborban. S e szobor lát, érez és gondolkozik. S a szellemek igazságosak, világosan látnak, s szenvedély nélkül ítélnek.

Láthatja ez érzô, gondolkozó szobor, mi történt azóta, hogy szelleme poraitól megvált.

A népszabadság, melyet ô még mint gyémántot keresett, és megtalála annak tartogatott, ma már közönséges és hasznos úttöltô kavics: félthetetlen, elveszthetetlen.

Láthatja Budapestet, s ítélhet felôle, hová emelkedett az a város, melyrôl ô egykor oly tréfásan emlékezett.

Láthatja, hogy a mit »vasúton« írsz valában ábrándul állított fel, hogy Magyarország át legyen hálózva száz vasuttal, íme beteljesült. »Ha nincs elég vasatok, törjétek össze lánczaitokat s lesz elég!« Ez is megvan s nincsenek lánczok.

Láthatja, hogy a honvédsereg újra fennáll, erôben, hazaszeretetben a régivel versenyzô.

Láthatja, hogy van szabad sajtó, egész légiójával a szellem harcosainak, s az olvasó közönség száma egész tábor.

Láthatja, hogy költészet, tudomány, mûvészet, technika ipar, gyármunka, kereskedelem, hajózás, mezôgazdaság úgy kifejlôdött, hogy Magyarországnak nem kell többé könyörögni az elfoglalt helyért a mûvelt világban.

És láthatja, hogy az a mit kincsül hagyott hátra lánglelke mûvei millió számban vannak elterjedve széles e hazában: s ott vannak a fôúr termének asztalán, miként a földmûves mestergerendáján. Berepülték a kerek föld világát és minden földön, a melyet bejárnak, hirdették a magyar dicsôségét.

És még egyet láthat. Az, hogy van még egy népeit szeretett, s népies szeretô király, s az Magyarországé.

S aztán hallgathatja, mit susog fülébe a kor szellem mentôje.

Hogy minden haladni fog elôre a magasság, a tökéletesség felé. Beszélni fog neki a jövendônek olyan titkairól, miktôl még a szobor szívének is meg kell dobbannia. Jönnek még idôk, mikor ennek a szobornak érzô keble úgy megtelik gyönyörrel, hogy annak hôségétôl a szobor ízzóvá lesz. S világítani fog az éjszakában!"

Rövid idô múlva az emlékbeszéd tartója meghívatott a magyar király asztalához, a hol Szent István kormányának felkent viselôje a szavakat intézett az íróhoz:

„Nagyon szép volt az az emlékbeszéd, a mit ön Petôfi fölött tartott."

Örökre feledhetetlen szavak! Melyeknek balzsama mind a fájó érzést kigyógyít.

A március 15-iki felhívásunk homlokán ez olvasható:

„Legyen béke! Szabadság! Egyenlôség! Testvériség!"

Mi is ezt hangoztattuk: „legyen béke!"

Egy régi történelmi adomát ébresztek fel: egyszer II. Rákóczi Ferenc azt kérdé elsô vezérétôl, Berzsenyitôl: „ugyan édes hivem, volna e a kerek földnek annyi kincse, vagy a világon olyan hatalom, melyért te engemet el tudnál hagyni?" — Felelt rá a híres férfiú: „nem! édes fejedelem: nincs a földinek annyi kincse, sem annyi hatalma, melyért téged valaha elhagynálak; — hanem hogy egy kis neheztelésért nem hagynálak e el? arrol nem állok jót".

Én pedig azokat, a kiknek hûséget fogadtam, még ezért a kis neheztelésért sem hagynám el soha!

Nem ok nélkül mondám e szavakat.

A március 15-ike nem a viszálykodó szenvedélyek felébredésének napja. A március 15-ike az egyesülés, a testvéresülés ünnepe. Az volt ötven évvel ez elôtt: annak kell lennie most.

A hogy ötven év elôtt egy gondolat szállta meg a milliók lelkét, az a gondolat, hogy a magyar nemzetnek minden osztályát, minden felekezetét, minden ajkú nép faját egy közös hazaszeretetben egyesíteni kell; mert csak ez a gondolat tette lehetôvé a nagy újjá alkotás nehéz mûvét. E gondolat nélkül hasztalan lett volna az államférfiak bölcsesége, a költôk rajongása, a király beleegyezése; ha a nemzet azt mondta volna rá „nem akarom!" épen úgy parancsolja ránk a közérzület ma, ötven év után, az összetartozást.

Ahogy ötven év elôtt a magyar nemesség lemondott elôjogairól, miket elôdei vérük hullásával szereztek, áldozatul hozta érdekeit, hatalmát, jövedelme részét, megosztotta a terheket, mik a nép vállait nyomják, azért hogy egy hatalmas, erôs, boldog magyarhazát megteremtsen, s jelt adott ezzel egy történelmi korszak megkezdésére; — aként szállja meg a honfi szíveket ma, ötvenedik évfordulóján a kezdô napnak az a parancsoló érzés, hogy Magyarország népe, mely nem a régi félmilliónyi nemesség többé, hanem az egész tizennyolc milliónyi honpolgár csak önmagában bizhatik, csak önmagában találhatja barátját, szövetségesét, érdektársát, s a hogy elôdeink félszázad elôtt áldozatul hozták a közös hazáért kincseiket, elôjogaikat, százados hagyományaikat, mi is hozzuk áldozatul azokat a kis nehezteléseket, a miknek egyikéért a hires hadvezér képesnek hitte magát fejedelmétôl elpártolásra. Hordozzuk végig még egyszer utczáinkon azt az ötven év elôtt fölemelt zászlót, melyre ez volt írva:

„Legyen béke, Szabadság. Egyenlôség. Testvériség!

................................................

S most végszavaimban ismét Istenhez emelkedve, elmondva a honfoglaló vezérnek imáját.

„Magyarok Istene! Kit mindenütt

látunk,

Égben, földben, vízben, kezed

munkáiban.

Töltsed ki a te lelked erre a nemzetre.

Századok százada lássa virágzását.

A hányszor elbukik, annyiszor

támaszd fel.

Védd meg ellenségtôl, védd meg

önmagától.

Takard be mennyeddel, földét

gazdagítsd meg.

Árpád dicsô törzsét örökítsd meg

rajta.

Míg világ világ lesz, míg magyar

magyar lesz

Uralkodjék benne idôtlen idôkig."

Nagy „csapatmozgások" színtere mostanában Bukarest: a 2000-es elnök- és parlamenti választások után kialakult helyzetben a román pártok felmérték veszteségeiket, nyereségeiket, és rendezik soraikat. A Kereszténydemokrata Nemzeti Parasztpártnál, és a Nemzeti Liberális Pártnál már meg is történt a váltás, a Demokrata Párt májusra halasztotta a tisztújítást. A választásokat megnyerô Romániai Társadalmi Demokrácia Pártját az Alkotmány kötelezte arra, hogy megváljon elnökétôl, így az államfôi székbe „buktatott" Ion Iliescu kénytelen volt átadni helyét a nyíltan soha el nem ismert riválisának, az ún. párton belüli reformszárnyat képviselô Adrian Nãstasenak. A jelek szerint egyre inkább megkérdôjelezik Corneliu Vadim Tudor, a Nagy-Románia Párt elnökének is az autoritását, az viszont mindenki számára világos, hogy nehéz idôk várnak a pártra, ha az NRP-n belüli „engedetlenek" tényleg komolyan gondolják a puccsot. A román politikában bekövetkezett „generációváltást" követô politikai elemzôk azonban joggal teszik fel a kérdést: együtt jár-e mindez a szemléletváltással, vagy csak egyszerû vezetôváltásról van szó.

Az elmúlt három hónapban nem körvonalazódott egyértelmûen, hogy a kormánypárt valójában milyen irányba mozdult el. Annyi bizonyos: nagy „designeri" kvalitásokkal kell rendelkeznie Adrian Nãstasénak ahhoz, hogy az ex-kommunisták gyûjtôpártjának elkönyvelt RTDP-bôl szalonképes szociáldemokrata pártot faragjon. Hogy erre mennyire lesz elég csupán az Alexandru Athanasiu vezette Román Szociáldemokrata Párttal való egyesülés, valamint az, hogy — az NRP-hez viszonyítva — az RTDP a „centrumban" találta magát, hamarosan kiderül. Mint ahogy az is, hogy „kirakatrendezésrôl" van csupán szó, vagy ideológiai síkon is követi változás.

A választások nagy vesztese, a Kereszténydemokrata Nemzeti Parasztpárt a visszavonuló Ion Diaconescu utódjául a politikában, és így a parasztpártban is csak rövid ideje szerepet vállaló Andrei Marga kolozsvári rektort választotta, aki az új generáció prototípusai közül valóban a legszalonképesebb. Sokak szerint Marga rektornak minden esélye megvan arra, hogy a KDNPP-bôl a történelmi párt hagyományai mentén újraszervezôdô, a múltba fordulás helyett azonban jövôbenézô, az erdélyi sajátosságot felvállaló szervezetet hozzon létre. Ezt megkönnyíti az a tény is, hogy a parlamenten kívül rekedt parasztpárt viszonylag megtisztult azoktól az elemektôl, akik különbözô pozíciók reményében sodródtak a pártba. Bizonyíték erre Victor Ciorbea visszatérése, aki korábban épp a párt „elfajzása" miatt lépett ki a KDNPP-bôl, és improvizálta a Kereszténydemokrata Nemzeti Szövetséget. (Szinte biztosra állítható, hogy a másik exkormányfô, Radu Vasile, aki demokrata párti szenátorként végre megtalálta identitását, nem kívánkozik vissza.)

Az elmúlt tíz évben meglehetôsen kalandos sorsú liberálisok új elnöke, Valeriu Stoica a román politikai palettáról teljesen „lenullázott" erôs jobboldali pártot akar faragni a szervezetbôl. És talán sikerül is neki. A volt igazságügyi miniszter vezetôi kvalitásai közül ugyanis a kombinációs-permutációs készsége a leghangsúlyosabb. Részletes elemzések tárgyát képezi, ahogyan kivezényelte a pártot a Román Demokratikus Konvenció kötelékébôl, és ô volt az is, aki el tudta volna képzelni a Teodor Melescanu vezette Szövetség Romániáért nevû párttal az egyesülést, majd — a nagy ellenállás láttán — visszakozott. Az RTDP-vel kötött paktum is az ô keze mûve.

Nemsokára a Demokrata Párton a sor, hogy a múlt évi választásokon elért csúfos vereség után ha irányt nem is, de vezetôt váltson. Külsô szemlélô számára még nem egyértelmû, hogy a demokraták egyáltalán honnan hova vették az irányt, amelyen esetleg változtatni kellene, mint ahogy azt sem, hogy mitôl alternatívája Petre Romannak Traian Bãsescu. Mellesleg ezt maga a fôpolgármester sem tudja, aki valamelyik sajtóértekezleten kijelentette: fogalma sincs, hogy miért lenne alkalmasabb a pártelnöki funkcióra mint Roman, ez azonban nem akadály arra, hogy leseperje a politikust a pályáról. Az a tény, hogy azóta Simona Marinescu is jelöltette magát, csak „dekoratívabbá" teszi a versenyt. Az Adevãrul publicisztája szerint meglehetôsen ellentmondásos a helyzet: Roman fejét elsôsorban azok a megyei szervezetek követelik, amelyek egy RTDP–DP paktum híján a leginkább érzik a bôrükön az „ertédépésítést", a demokrata szakemberek állítólag tucatjával repülnek pozícióikból. A dolog pikantériája: az RTDP-vel való közremûködéstôl való elzárkózásnak az egyik legfôbb (háttér)támogatója azonban maga Bãsescu volt, a „balhét" mégis a „felheccelt" Roman viszi el.

Változások a láthatáron a Nagy-Románia Pártnál is, amelynek a népszerûsége — a felpiszkált csôcselék visszavonulásával a passzivitásba — nagyon visszaesett. A magyarellenes szólamoknak sincs foganatjuk azóta, hogy az egykori támogatónak, az RTDP-nek már nem érdeke visszhangozni azokat. Tény az, hogy az NRP-ben felütötte fejét a lázadás, a pártban megújulást kezdeményezô csoport kezdte el tevékenységét. Elsôsorban azok távoznak a pártból, akik az NRP elszigetelése miatt semmilyen hasznot nem húznak párttagságukból. A nacionalizmus, idegengyûlölet azonban bármilyen „kiszerelésben" eladhatatlan, véres ütközeteken kívül aligha számíthatunk valamiféle megújulásra.

Egyszóval: új, „áramvonalasabb" politikusok a román pártok élén. S mert itt, Romániában nem az ideológiákkal, hanem elsôsorban a személyiségekkel azonosulnak a politikai formációk, határozottan életképesebbnek mutatkozik máris az Armani-szabású Nãstase-párt, az Oxfordon otthonosan mozgó Marga-párt, a talpraesô Stoica-párt, vagy esetleg egy terminator Bãsescu-párt (ahogy a fôpolgármestert Bukarestben becézik). A kérdés csak az, hogy a továbbra is minimál-fixbôl tengôdô, régi, kopott fazonú, peremre sodródott tömeg melyik pártban talál egyáltalán önmagára.

Székely Kriszta

Molnos Lajos Várakozás címû, tegnapi (március 16.) lapszámunkban közölt írásának harmadik mondata helyesen így olvasandó: „Örömmel konstatáltam újfent: mit sem változott, még mindig, még most is! kedve a régi, lendülete friss..." stb.

A cikk utolsóelôtti mondata pedig így helyes: „... és a Haza a nagyon magasból, és Petôfi Sándor nagyon a földbôl" (és nem a földrôl, ahogy megjelent).

Szíves elnézést

(Figyelem, a mérkôzések szombaton, 11 órakor kezdôdnek!)

C osztály, VII. csoport

Alsójára: Bányász–Kolozsvári CFR;

Torda: Aranyos FC–Fogarasi Nitramonia;

Dicsôszentmárton: Kémia–Szamosújvári Olimpia.

C osztály, VIII. csoport

Dés: Désaknai Bányász–Kolozsvári U FC;

Zilah: Kémia–Dési Egyesülés.

A C osztály további mûsora: VII. csoport: Marosvásárhelyi Gázmetán–Viktóriavárosi Viromet, Olthévízi Cement–Prázsmári Textil és Brassói Romradiatoare–Nagyszebeni Sólymok; a Bethleni Laminorul és az Aranyosgyéresi Sodronyipar szabadnapos; VIII. csoport: Aradi Astra–Élesdi Körös, Avasfelsôi Avas–Aradi Telecom, Szatmárnémeti Sólymok–Szatmárnémeti Szamos, Magyarláposi Lápos–Sarmasági Bányász és Vaskohsziklási Acél–Aradi West Petrom; a Nagysomkúti Progresul szabadnapos.

E hét végén kezdôdik a tavaszi labdarúgó idény a területi bajnokságban is. Szamosújvár környékén 12 vidéki csapat várja a rajtot. Az ôszi forduló után a Szamosújvárnémeti SAS áll az elsô helyen. A csapatokkal együtt szorgalmasan készülnek a játékvezetôk is. A helyi bírótestület megtartotta utolsó gyûlését, és minden szervezôi intézkedést megtettek a visszavágó sikeres lebonyolításának érdekében. A 20 játékvezetô elméleti és gyakorlati ismeretét több el-lenôrzô találkozón „felülvizsgálták". Külön színfoltot jelent a szamosújvári bírók körében az alig 17 esztendôs Mihaela Mãrginean diáklány, aki tavaly végezte el a játékvezetô-tanfolyamot.

Mindössze egy baj van a játékvezetôk háza táján: hiányzik egy székház, ahol megtarthatják szokásos heti kiértékelô gyûlésüket. Még szerencse, hogy a kormánypárt minden szerda délután átadja néhány órára a fôtéri székházat a bíróknak.

Erkedi Csaba

PSV Eindhoven (holland)–1. FC Kaiserslautern (német) 0–1 (gól: Mario Basler — 11 m, 71. perc) — a 73. percben a holland Mark Van Bommel piros lapot kapott. Az 1–0-s vendégvezetésnél szurkolói rendbontás miatt félbeszakadt a negyeddöntô visszavágó. A hazai drukkerek benyomták a kerítést a PSV kapuja mögött. A magukról megfeledkezett nézôket Eric Gerets vezetôedzô próbálta visszaküldeni a lelátóra, majd az eindhoveni játékosok is segítségére siettek. Végül a rendôrségnek és a biztonsági embereknek sikerült visszaállítani a rendet. Egy szurkolót hordágyon vittek el.

Lopez Nieto spanyol játékvezetô — miután helyreállt a rend — 13 perc szünet után jelt adott a találkozó folytatásra. A „Kaiser" 2–0-s összesítéssel jutott tovább.

A többi UEFA-találkozón: Rayo Vallecano (spanyol)–Deportivo Alavés Vitoria (spanyol) 2–1 (Quevedo — 41. és Cembranos — 11 m, 79. perc, illetve Jordi Cruyff — 19. perc) — az Alavés 4–2 összesítéssel jutott tovább; FC Liverpool (angol)–FC Porto (portugál) 2–0 (Murphy — 33. és Owen — 38. perc) — összesítésben is 2–0 az angol csapatnak; Celta Vigo (spanyol)–FC Barcelona (spanyol) 3–2 (Catanha — 34., Gustavo Lopez — 11 m, 64. perc és Mosztovoj — 90. perc, illetve Rivaldo 2 — 29. és 44. perc) — továbbjutó a Barcelona, idegenben lôtt több góllal (összesítés: 4–4).

Pénteken Nyonban kisorsolták az elôdöntôk párosítását.

A fináléba jutásért FC Barcelona–FC Liverpool és Alavés–Kaiserslautern összecsapásokra kerül sor. Az elsô találkozókat április 5-én, a visszavágókat április 19-én rendezik. A fináléra május 16-án kerül sor Dortmundban.

A brazil Gustavo Kuertent választották meg a múlt év legjobb férfi teniszezôjének.

— Fantasztikus év volt — mondta Kuerten —, álmodni sem mertem volna, hogy gyôzök a párizsi Roland Garroson, a lisszaboni Mastersen és az esztendô végén én vezetem a világranglistát.

A legtöbbet fejlôdô játékos az amerikai nyílt bajnokságon gyôztes orosz Marat Szafin lett, míg a nagy visszatérô a veterán spanyol Sergi Bruguera, aki sérülése miatt visszacsúszott a 372. helyre, s az esztendô végére a 84-re küzdte fel magát.

A Stefan Edbergrôl elnevezett fair play díjat — akárcsak tavaly — az idén is az ausztrál Patrck Rafter kapta.

Venus Williams duplázott a WTA 2000-es díjkiosztó gáláján: egyesben párosban is a legjobbnak választották.

Az amerikai sztár tavaly „csak" 3. volt a záró világranglistán, a svájci Martina Hingis és a szintén tengerentúli Lindsay Davenport mögött, a Grand Slam-tornákon azonban ô volt a legeredményesebb. Wimbledonban és a US Openen is diadalmaskodott, majd a sydneyi olimpián egyesben és húga, Serena oldalán párosban isaranyérmet nyert. Szinte természetes, hogy a duók között ôk lettek a legjobbak a WTA voksolásán.

A díjátadó ünnepségre az Indian Wellsben zajló tornán került sor, de a sztárok többsége távolmaradt a rendezvényrôl.

Martina Hingist, mintegy fájdalomdíjként, „a tornák világméretû népszerûsítésében vállalt tevékenységéért" jutalmazták. Az 1997-es francia nyílt bajnokságon gyôztes Iva Majolit az év visszatérôjének, az orosz Jelena Gyementyijevát pedig a legtöbbet fejlôdött teniszezônek választották. A cseh Daja Bedanova az idény újonca lett.

l Márc. 19.: Nagyszabású nemzetközi atlétikaiviadal zajlott 40 esztendeje, 1961-ben Leningrádban (ma: Szentpétervár). A salakpályás csarnokban két nem hivatalos fedett pályás világcsúcs tette emlékezetessé a rendezvényt, mindkettô atlétanôk nevéhez fûzôdött. Magasugrásban a temesvári Balázs Jolán 186 cm-re javította saját korábbi legjobbját. Ez volt az elsô eset, hogy a fedett pályás csúcs megegyezett a szabadtéri versenyeken elért legjobb teljesítménnyel. A szabadtéri csúcsot Joli — aki manapság a Román Atlétikai Szövetség elnöke, a Román Olimpiai Bizottság köztiszteletben álló alelnöke, egyben elnökjelöltje — 1960. július 10-én, Bukarestben ugrotta, az volt sorrendben a 10. világcsúcsa! De itt még nem volt megállás, a 2–2 olimpiai, illetve Európa-bajnokság aranyérmese pályafutása során még négyszer javított legjobbján, utoljára 1961. július 16-án Szófiában. — A szóban forgó Néva menti verseny másik világcsúcsát a szovjet Tamara Press érte el, 17,15 m-re röpítette a súlygolyót.

l Márc. 20.: Három és fél évtizede, 1966-ban a Bukaresti Dinamó férfi röplabdacsapata BEK-negyeddöntô visszavágón látta vendégül a bolgár Pernik együttesét. Egy héttel korábban, a két csapat közti elsô találkozón a bolgárok 3:1-re nyertek. A fôvárosi piros-fehérek nem hagyták a döntést a pontarányra, 58 perc alatt három sima játszmában 3:0 (9, 4, 3) arányú gyôzelmet arattak, és bejutottak az elôdöntôbe. A gyôztesek legjobbjai a manapság Sepsiszentgyörgyön élô Derzsi Ede, a temesvári Kozonits Zoltán, a brassói Schreiber Wilhelm és a bukaresti Gheorghe Stoian voltak.

l Márc. 21.: Ugyancsak BEK-negyeddöntô várt a másik fôvárosi csapatra, a Rapidra is. A vasutasok kettôs gyôzelemmel harcolták ki a legjobb négy közé jutást. Akárcsak az elsô, giulesti-i mérkôzésen, Horvátországban is 3:1 (–8, 10, 5, 9) arányban nyertek a Zágrábi Mladosttal szemben. Legjobbjaik Horatiu Nicolau, Aurel Drãgan, Gheorghe Fieraru és Davila Plocon voltak.

l Márc. 22.: 35 esztendeje, 1966-ban, 3 óra 5 perces döntôvel ért véget az egyiptomi, nevezetesen alexandriai nemzetközi férfi teniszverseny egyes számának döntôje. A két döntôs: a brassói Ion Tiriac, valamint az amerikai Marty Riessen. Ritkán látható izgalmas küzdelemben „Cziri" 2:6, 6:2, 6:3, 6:4 arányban gyôzte le a tengerentúli DC-játékost.

l Márc. 23.: Hatvan éve, 1941-ben volt a világháború elôtti utolsó jugoszláv–magyar mérkôzés Belgrádban. Ez volt a magyar csapat 231. nemzetközi találkozója, egyben az addigi 8. jugoszláv–magyar mérkôzés. A végeredmény: 1:1-es félidô után, ugyanolyan arányú döntetlen. A magyar gólt Gyetvai, a jugoszlávokét Valjarevics lôtte.

l Márc. 24.: Harmincöt éve, 1966-ban a kolozsvári egyetemista sportközösség megvált a háború után

elôbb Kolozsvári Egyetemi Sportklubra, majd — szovjet mintára — Tudományra átkeresztelt nevétôl. Az új-régi név ismét: Universitatea, azaz röviden U.

l Márc. 25.: 20 esztendôvel ezelôtt, 1981-ben: Románia–Lengyelország barátságos labdarúgó-mérkôzés Bukarestben. A Iordache — Negrilã, Sames, Stefãnescu, Munteanu II. — Stoica, Beldeanu, Iordãnescu (Balaci) — Krizsán Zoltán (Tãlnar), Cãmãtaru (Mircea Sandu), Marcel Rãducanu összeállítású vendéglátók Cãmãtaru és Iordãnescu góljaival 2–0-ra gyôztek.

László Ferenc

KÉZILABDA
Szombaton 13 órától a Horia Demian Sportcsarnokban: Aranyosgyéresi Sodronyipar–Kolozsvári Unirea ISK — fiú junior II. mérkôzés;

Vasárnap 10 órától a Horia Demian Sportcsarnokban: Kolozsvári Jövô ISK–Zilahi Silcotub — lány junior III. mérkôzés;

ÖKÖLVÍVÁS
Vasárnap 9 órától a Ion Moina Stadion termében: mérlegelés és orvosi ellenôrzés; 17 órától: a megyei (gyerek-, ifi- és felnôtt) bajnokság 2. szakasza;

RÖPLABDA
Szombaton 11 órától a Horia Demian Sportcsarnokban: Kolozsvári U-Modena–Tulceai Deltacons — férfi elsô osztály.

Ismét csatasorba álltak az elsô osztályú kézilabdacsapatok, a második vonalban is folytatódott a tavaszi idény. Kolozsvár a férfi mezôny Nyugati-csoport listavezetôjeként „telelte át" a bajnoki szünetet.

Ebben a csoportban csak 9 résztvevô maradt, mert a benevezettek közül három együttes, a Kiskapusi Vasas, a Marosvásárhelyi Proxima-HSK és a Nagyváradi MSK visszalépett. A szakszövetség nem változtatott a már meghirdetett mûsoron, így fordulónként legfeljebb négy mérkôzést játszanak. Így volt ez az elsô tavaszi fordulóban is, amelyen mindössze három találkozót bonyolítottak le.

Ami az elsô tavaszi eredményeket illeti: az ugyancsak elsôségre törô Aradi Maros idegenben bizonyult jobbnak a Fogarasi Nitramoniánál (28–21 arányban), így, remélhetôleg idôlegesen, átvette a vezetést. Született meglepetés is: az ôszi sereghajtó, a Nagyszebeni HSK szoros küzdelemben 27–25-re legyôzte a Nagybányai Phoenixet. A forduló harmadik összecsapásán várható Târgu Jiu-i siker született Drobeta Turnu Severinben, ahol a Pandúrok 32–16-ra lehengerelték a helybeli CILDRO-t. A fenti eredmények után a sorrend:

1. Arad 9 8 0 1 283–220 25

2. Tg. Jiu 9 7 0 2 248–190 23

3. Armãtura 8 7 1 0 223–174 23

4. Segesvár 8 4 1 3 203–195 17

5. Phoenix 9 4 0 5 233–236 17

6. Fogaras 9 3 0 6 220–253 15

7. CILDRO 9 1 1 7 170–250 12

8. Nagyszeben 9 2 0 7 185–239 12

9. Resicab. 8 1 1 6 191–199 11

A Nagyszebentôl egy pontot levontak.

A bajnokság ma délelôtt a következô párosításban folytatódik: Aradi Maros–Kolozsvári Armãtura — a 10. forduló rangadója, Phoenix–Resicabánya és Segesvár–Fogaras.

(radványi)

Torda: Sok fiatal az ünnepen
Az idén Torda város magyar érzelmû polgárai, a szervezôk úgy döntöttek, hogy pontosan március 15-én ünneplik az 1848-as forradalomban elesetteket.

A 250–300 személybôl álló közönséget György Ferenc római katolikus plébános köszöntötte, felidézve Petôfi Sándor szellemét, méltatva a forradalomban elesett ôseinket. Ezt követte Vörösmarty Mihály Szózat címû verse, Berekméri Tibor elôadásában, majd a Tordai Dalkör tolmácsolásában hangzottak:

Kis lak áll a nagy Duna mentében, Gábor Áron rézágyúja, Kossuth Lajos üzenete. Szaniszló Miklós, a Petôfi Társaság tagja, rövid méltatást olvasott fel a ’48-as forradalomról, felidézve a megmozdulás minden egyes lépéseit Európában, majd Magyarországon, melynek célja a várva várt szabadság megteremtésére volt a magyar nép számára. Verseket szavaltak a Petôfi szavalóverseny díjazottjai: Ladányi Emese, Kolozsi Orsolya és Szabó Botond, valamint Szigeti Margit RMDSZ választmányi tag. A megemlékezés koszorúzással folytatódott. Lerótták kegyeletüket, többek között, a Torda város RMDSZ tanácsosai, a történelmi egyházak küldöttei, az Aranyos Vidéki Ifjúsági Társaság és a Petôfi Társaság képviselôi, valamint a Tordai Dalkör.

A szervezôbizottság elôzetesen a rossz idô és a tordai polgárok közönye miatt aggódott, de a magyar érzésû polgárok és diákok megcáfolták ezt, sokan jelenve meg a rendezvényen. Külön köszönet a város magyar anyanyelvû pedagógusainak a diákok körében végzett mozgosításért.

Szász Attila Hunor

Bánffyhunyad: A megbékélésszellemében
Március 15-ét jó hangulatban ünnepelték meg Bánffyhunyadon. A megemlékezésen a polgármester és a helyi rendôrparancsnok is koszorút helyezett el. Chis Nicolae polgármester beszédében a magyar–román megbékélés mellett szállt síkra. A város többi román nemzetiségû polgára is megértéssel fogadta az 1848-as magyar forradalom és szabadságharc méltó megünneplését. Bánffyhunyadon csütörtökön csend, rend és ünnepi hangulat honolt — tudtuk meg Szentandrási István helyi RMDSZ-elnöktôl.

Ö. I. B.

Körösfô: a testvértelepülésen is koszorúztak
Csütörtök délután 4 órakor ünnepi istentiszteletet tartottak a református templomban. Igét hirdetett Mihály János gyerôvásárhelyi református lelkész. Utána ünnepi mûsor következett a helyi fiatalok elôadásában, majd a koszorúzási ünnepségen ünnepi beszédet mondott Korpos András körösfôi alpolgármester. Közremûködött a helyi Rákóczi Balladacsoport. A Vasváry-kopjafánál koszorút helyeztek el a polgármesteri hivatal, az RMDSZ, a református egyház és a Rákóczi Kultúregylet képviselôi.

Körösfôt öttagú küldöttség képviselte Tiszavasváriban, ahol megkoszorúzta Vasvári Pál tavaly felállított bronzszobrát.

Péntek László

Aranyosgyéres: „Mit üzen a mának a magyar szabadságharc?"
Március 15-én délután 6 órakor a református templomban Szilágyi Dezsô lelkész hirdetett igét. Hangsúlyozta: az 1848-as szabadságharcosok az Isten adta jogokért és igazságokért szálltak harcba. Hálásak kell lennünk Istennek és a ’48-as forradalmároknak, hogy 153 év után összegyûlhettünk ünnepelni. A református vegyeskórus Szabó Zsombor kántor vezényletével három forradalommal kapcsolatos dalt adott elô. Az Avram Iancu (volt 2-es számú) iskola V., VI. és VII. osztályos magyar diákjai, Szabó Hajnal tanárnô és Bükkei Gizella tanítónô felkészítésével, irodalmi verses összeállítást mutattak be. Az aranyosgyéresi nôszövetség, Szilágyi Anna és Kerekes Gizella vezetésével, kivette részét a szervezésbôl. Kerekes Gizella három gondolat köré csoportosítva méltatta a nap jelentôségét: Miért választották a magyarok március 15-ét történelmi pillanatnak? Mi történt Aranyosszéken és Aranyosgyéresen 1848–49-ben? Mit üzen a mának a magyar szabadságharc? Az ünnepség végén a jelenlevôk elénekelték a Himnuszt.

Az RMDSZ helyi szervezete és a nôszövetség megajándékozták az elôadáson résztvevô gyermekeket.

Schmidt Jenô

A polgármesteri hivatal jogi és mezôgazdasági irodája a dési Pektirom vállalattal szerzôdést írt alá a désaknai gyümölcsös koncesszionálásáról. A 90 hektárnyi almafaültetvény használati joga 10 évre szól, de amennyiben a cég ezalatt ültetési munkálatokat is végez, a koncesszió meghosszabbítható 25 évre. A városi tanács két hónappal ezelôtt döntött arról, hogy a leromlott állapotú gyümölcsöst egy szakavatott cég gondjaira bízza.

A polgármesteri hivatal eddig 100 kérést vizsgált meg a beérkezett 250-bôl, amelyeket a lakóközösségek nyújtottak be távfûtési támogatásra. Ugyanakkor 3 fellebbezés esetében kivizsgálását folytattak. Januárban a távfûtés-támogatási igény meghaladja a 800 millió lejt. Ha a város költségvetése lehetôvé teszi, hasonló támogatást nyújtanak decemberre is.

C. M.

Szamosújvár környékén elkezdôdtek az idénymunkák. A határban egyre többen tesznek-vesznek, mind több a teendô a földeken. A tavasz közeledte meghozta az emberek munkakedvét. A városhoz tartozó három faluban javában zajlik a legelôtakarítás. Összesen 680 hektárt tesz ki a legelôterület, ennek közel fele Hesdát falu környékén található. A múlt napokban a gazdák tömegesen vonultak ki a bokrok irtásához és a felgyûlt szemét és hulladék elszállításához. Rendbetették a legelôk felé vezetô utakat és az itatókat. Kitakarították a határban található kutakat is, emellett új vedreket szereztek be. Mindezeket az intézkedéseket a polgármesteri hivatal is támogatta. A városgazdák pénzügyi segítségével beszereztek 50 zsák mûtrágyát, amelyet már ki is szórtak a legelôkre. Ebben fôleg Kérô falu állattartó gazdái tettek jelentôs lépéseket.

Szamosújváron és a hozzátartozó három vidéki településen összesen 790 szarvasmarhát és 2060 juhot tartanak nyilván. Ezeket az adatokat a legutóbbi állatösszeírás után kaptuk kézhez, de a helyzet nem változott. Szilváson sokan igénylik a legelôk visszajuttatását. A 2000/1-es törvény alapján a gazdáknak joguk van igényelni ezeket a területeket is. Hesdát és Kérô falvakban azonban továbbra is a polgármesteri hivatal gondoskodik a legelôk karbantartásáról, felújításáról. Az elkövetkezô idôszakban az állattartó gazdák tovább folytatják a trágyázást és a talajforgatás is újból napirendre kerül. Lassan közeleg a kapásnövények vetése és a földtulajdonosok nem ülnek tétlenül.

Erkedi Csaba

Az Országos Állategészségügyi Hivatal és a Kolozs megyei Állategészségügyi Hivatal március 15-ei rendelete alapján április 15-ig Kolozs megye területén tilos a patásállatok adás-vétele, kiállítása és versenyeztetése. Az intézkedés a száj- és körömfájás járvány gyors európai terjedése miatt vált szükségessé. A tilalmi idô alatt az egészségügyi hivatal szakemberei fokozzák az ellenôrzéseket az állatfarmokon.

A szerdai városi tanácsülésen határozatot szavaztak meg, amelynek értelmében a polgármesteri hivatal három hónapra szóló szerzôdést köt a Tele 7 abc tévétársasággal, hogy pénteki napokon olyan mûsort sugározzon, amelybôl a helyi lakosság értesülhet a közpénzek gazdálkodásához kapcsolódó tervekrôl. A szerzôdés összege 5 millió 500 ezer lej, és ez egy-egy alkalommal 60 perces mûsort tesz lehetôvé. Az elsô ilyen tévéadásról Ioan Isinca alpolgármester azt nyilatkozta, hogy az idei költségvetést kívánja közzé tenni, ugyanakkor várja a lakossági észrevételeket, javaslatokat.

A város lakterülete megnövekszik: a tanácsülésen belterületnek nyilvánították a Iancu Jianu utca egy részét, a Laminoristilor utca északi oldalát a Torda felôli végén, a Memorandumului utca keleti részét és a Tordai út egy szakaszát. A teljes terület 20 hektárt tesz ki.

T. Z.

A Romániai Magyar Gazdák Egyesületének (RMGE) Kolozs megyei választmánya idén télen megyénk két helységében szervezett gazdatanfolyamot. Kolozsváron a hóstáti gazdák ültek össze esténként a Hóstáti Kalandos Társaság Máramaros utcai székházában gazdaismereteik kibôvítésére. Kajántó községben a római katolikus parókián találkoztak a helyi gazdák. Mindkét gazdakörben több, mint tíz szakelôadást hallgattak meg a résztvevôk, és ezt követôen minden alkalommal megbeszélést tartottak az elhangzott elôadással kapcsolatban. Neves szakemberek, nyugalmazott egyetemi tanárok, gyakorló mezôgazdászok találkoztak a gazdákkal.

Az elhangzott elôadások agrárközgazdasági, növénytermesztési, virágkertészeti, gyümölcsészeti, állattenyésztési és állategészségügyi témákat öleltek fel. A hallgatóság mindkét gazdakörben igen hasznosnak ítélte meg az elôadássorozatot. Farkas Mária, Nagy Zoltán, Gúzs Ferenc, dr. Wagner István, Orbán Sándor, Petô Zsigmond, Rácz Sándor, dr. Szilágyi Elemér, Molnár András és Debreceni József elôadása egy-egy szakterület újdonságaival ismertette meg a gazdákat. Meg kell említenünk a támogató cégeket is: a Bronto Kft., Kertimag Ktf. és a Kiskun Kft. szervesen hozzájárult a gazdatanfolyamok sikeréhez. A hóstáti gazdatanfolyam befejezéseként huszonhat gazda kapott oklevelet, miután sikeres vizsgát tettek a több héten át tartó elôadássorozat anyagából. A kajántóiak tanfolyamzáró találkozójára a jövô héten kerül sor, ahol a résztvevô húsz gazda szintén vizsgázni fog frissen szerzett ismereteibôl. A gazdák azt szeretnék, ha az év során más alkalommal is találkozhatnának a szakemberekkel, hogy felmerülô gondjaikra idejében megoldást találjanak.

Az RMGE megyei vezetôsége abban bízik, hogy a jövô télen több községben tudnak majd gazdatanfolyamot indítani. A most záruló gazdatanfolyamok folytatásaként vasárnap, március 18-án az RMGE megyei elnökének, Farkas Zoltánnak a részvételével Aranyosegerbegyen borversenyt rendeznek.

Barazsuly Emil

Az Electrica Rt. tordai fiókja nyilvántartásában több, mint 6000 adós szerepel, ezek össztartozása eléri az 1 milliárd 300 millió lejt. Tegnap, 150 milliós tartozása miatt, lekapcsolták a Rapsodiei utca H háztömbjét, amelyben a fûtést csak villamosenergiával lehet biztosítani. Az Electrica vezetôsége szerint sok városbeli nem tud arról, hogy az áramfogyasztás számlájának kifizetése részletekben is megtörténhet. Ilymódon elkerülhetô lenne, hogy naponta átlagosan 30 elôfizetôtôl vágják le az áramszolgáltatást.

T. Z.

• 190 millió lejes kárt okozott a Crior Kft. két ügyintézôje, Stefan Crisan (51) és Stefan Orosz (42). A két férfi 1999–2000 folyamán levonta az alkalmazottak fizetésébôl a munkanélküli alapba befizetendô hozzájárulást, ám azt már nem fizette be a megfelelô bankszámlára. A 190 millió lejes kárból eddig 15 millió térült meg, a két férfit az alkalmazottak jogait védô törvény megsértésével vádolják és 3–6 hónapos börtönbüntetéssel sújthatják.

• Kétszer szúrta hátba férjét a kolozsvári Vigh Juhos Rózália. A 38 éves asszony összeveszett férjével, Mártonnal (38), és vita közepette kétszer hátba szúrta. Súlyos testi sértéssel vádolják, szabadlábon védekezhet. A férfit kórházba szállították.

• Lopott állatok eladásával foglalkozott egy hattagú banda: az alsódetrehemi Ioan Hola (26), a tordai Nicolae Zehan (42), a dengelegi Ernie Stoica (31) — mindhárman visszaesôk és munkanélküliek —, valamint Sandor Mihali (28) — szintén visszaesô —, Viorel Lucaciu (30), Valer Suciu (25) — mindhárman alsódetreheniek — marhákat, disznókat és szárnyasokat loptak el Kolozs és Maros megyei gazdaságokból: egy részüket megtartották, a többit pedig vágóhidaknál eladták. Eddig mintegy 50 millió lej értékû lopást bizonyítottak rájuk, a nyomozások tovább folynak. Minôsített lopással vádolják ôket, elôzetes letartóztatásban vannak, 3-tól 15 évig terjedô börtönbüntetést kaphatnak.

• Férfi tetemére bukkant a Muncii úton levô 4-es farm gyümölcsösében a farm két alkalmazottja. A férfit a kórbonctani intézetbe szállították, még nem azonosították. Erôszakos halál gyanúja nem áll fenn.

(balázs)

Az elôzô évek gyakorlatához híven lapunkban idén is gazdaverseny indul, amelynek nyertesei több mint kétmillió lej értékben fémzárolt vetômagot, növényvédô szert és kertészeti kellékeket nyerhetnek, ha a kérdésekre helyesen válaszolnak. Az ötfordulós gazdaverseny helyes megfejtéseit legkésôbb április 3-ig kell beküldeni (a postabélyegzô dátuma) szerkesztôségünk címére. A borítékra kérjük ráírni: GAZDAVERSENY.

Idei gazdaversenyünket a huszadik századi erdélyi mezôgazdasági magyar nyelvû szakírás egyik legjelesebb képviselôjérôl, dr. Pap Istvánról neveztük el.

II. forduló

1. Kukorica esetében mennyi a minimális gazdaságos hektárhozam?

a) 4,5 t

b) 2,6 t

c) 6,1 t

2. Soroljon fel legalább 4 ôszi búzafajtát, amit ma termesztenek

a) Ciclon, Cristal, Elan, Pioneer, Kiskún

b) Turda 100, 160, T200 és Turda Super

c) Transilvania, Ariesan, Apullum, Ardealul, Turda 95

3. Ha 200 kg árpát akarunk vetni hektáronként, a SUP–29-es vetôgéppel, hogyan állítjuk be a vetômasinát?

a) C9

b) C14

c) C18 (a fenéklap állása a 3-on legyen, a tolózár pedig nyitott)

4. Mivel kell a talajt feltölteni, hogy a melegágyban a palánták egészségesek maradjanak?

a) Sinoratox, Decis, Ecalux

b) Trevicur 600, Captadin 50PU, Dithane M–45

c) Treflan 48EC, Dual 720EC, Stomp 330

5. Télen milyen meleg kell hogy legyen a tehénistállóban?

a) 20–21 ⁰C

b) 8–14 ⁰C

c) 15–17 ⁰C

Támogatók: Poliom cég: növényvédô szereket forgalmaz

Kiskun: vetômag termelô és forgalmazó vállalat

Kertimag: zöldség, virág és takarmánynövény magvakat árulnak

Értékeljük a táblázat adatait:

Forrásom a Nemzeti Statisztikai Hivatal füzetei az 1999–2000-es iskolai évre és a megyei tanfelügyelôségek 1999–2000-es iskolai évre vonatkozó jelentései.

Amint a beiskolázási számok mutatják, a négy megyében magyar oktatás minden fokon csak egyben (Kolozs) mûködik.Vagyis a négy megye közül csak egyben írtak be magyar óvodába, általános iskolába, középiskolába, szakoktatásba, kisegítô iskolába gyerekeret.

Tovább árnyaljuk a képet. Kolozs megyében találunk magyar nyelven tanuló óvodai csoportokat vagy iskolai osztályokat, de például a középiskola minden vagy majdnem minden profiljára, a szakoktatás változatos mesterségeire már Kolozs megyében sem jelentkezhetnek gyerekek. Ha ebben az összefüggésben gondolkodunk, a kisebbségi oktatás ezekben a megyékben a leépülés szomorú sorsára jutott. Ez tény, ha szomorú is. Ezen változtatni az oktatás jelenlegi renszerében, infrastruktúrájában nehezen lehet. Azokban a megyékben, amelyekben 30%-nál kevesebb magyar él (mind a négy vizsgált megyénk ide tartozik), vagy — talán így pontosabb — azokban a helységekben, településeken, ahol ugyanez a helyzet, csak olyan, új beruházással létrehozott iskolaközpontokban lehetne — talán — fejleszteni a romániai magyar oktatást, amelyek V. osztálytól bennlakással, ösztöndíjakkal várnák a szórványvidéken magyarul tanulni akarókat. Az is világos, hogy az amúgy is sekélyes román költségvetésbôl ilyesmire továbbra sem fog telleni, mint ahogy eddig sem tellett. Az oktatás szintentartására ki lehet találni, mint ahogy ki is találtunk, szükségmegoldásokat, olyanokat, amelyeket az ésszerûbb szervezés lehetôvé tesz, de csak olyanokat, amelyek nem kerülnek plusz pénzbe, mert a romániai oktatás-kassza a saját, anyanyelvû oktatására is szegény, nem, hogy külön támogassa a kisebbségi oktatást. Ez a dolgok anyagi vonatkozása. A politikai szándékot most nem szeretném fejtegetni. A romániai magyar oktatás megtartásának-fejlesztésének új beruházás, ösztöndíjrendszer és a pedagógusok többlet-fizetése az ára. Enélkül nem sokáig lesz valakinek esélye, hogy ezeket a kérdéseket számbavegye. Félô, hogy nem lesz mit számbavenni.

Nézzük most a dolgokat a szebbik felükrôl. Óvodai, általános iskolai és középiskolai oktatás magyar nyelven mûködik mind a négy vizsgált megyében, sôt, Kolozsban még ennél több is (szakoktatás és kisegítô oktatás)

Ahogy a táblázat adatai mutatják, ezekben a megyékben igen kicsi számú a magyar nyelvû beiskolázás. Beszterce-Naszód és Fehér megyében azért, mert a magyar lakosság arányszáma kicsi. Az oktatási fokokra bontott viszonyítási százalékok mind az általánosak, mind pedig a megyénkéntiek azt mutatják, hogy, amint a tanulók magasabb oktatási fokozatba iratkoznak, a viszonyítási arányszámok egyre kisebbek lesznek. Erdélyi viszonylatban az óvodásoknak még 6,3%-a tanul magyar anyanyelvén, az I–IV osztályosoknak 5,2%-a, az V–VIII osztályosoknak 4,5%-a, a IX–XII. osztályosoknak már csak 3,6%-a, hogy a szakoktatásban mindebbôl csak 2,3% maradjon. A számarányok a táblázatban, természetesen, megyei szinten is ugyanezt a trend-vonalat mutatják. Kolozsban például magyar óvodákba a megye óvodásainak 13,5%-a jár, magyar nyelvû líceumokba már csak 8,3%, szakiskolába pedig mindössze 2%. A rend kedvéért ide írom, hogy Kolozs megye magyar lakosságának a részaránya az1992-es népszámlálás adatai szerint 19,8%, míg a magyar nyelven tanuló óvodásoké és iskolásoké mindössze 10,1%.

A romániai magyarság részaránya, meg a magyarul tanuló fiatalok részaránya egymás mellé állítva sokmindent elárul kisebbségi oktatásunkról. Ez így igaz még akkor is, ha az utolsó népszámlálás 1992-ben volt Romániában. Azóta, a számok változtak. A legfrissebb hivatolos adatok szerint (Anuarul Statistic al României.1999.52-67) az ország összlakossága több, mint 300 ezerrel lett kevesebb (1,3%). A születések száma ennél jóval nagyobbat esett, ahogy azt a 0–4 éves korcsoport adatai bizonyítják. 1998-ban több, mint 283 ezer gyerekkel kevesebbet jeleznek a statisztikák Romániában, mint 1993-ban (19,5%). Ezek országos adatok. A gyerekek nemzetiség szerinti megoszlása hivatalos adatokban nem szerepel.Ezért csak az arányokkal foglalkozunk. Szerencsénkre az arányok stabilabbak, mint az abszolút számok. A világosabb áttekinthetôség kedvéért a két adat egymáshoz való viszonyát is kiszámítottam és a megyéket eszerint az új adat szerint is rangsoroltam. Itt engedtessék meg, hogy ne csak a vizsgált négy megye adatait közöljem.

Eszerint a romániai magyar gyerekek, ifjak 64,7%-a tanul anyanyelvén. Az anyanyelven tanulás nagyságrendje szerint a megyéket négy csoportba soroltam be:

a) 100 és 75% között: Hargita (92,9%), Kovászna (88,3%), Szilágy (75,9%);

b) 74,9 és 50% között: Maros (73,8%), Szatmár (68,2%), Bihar (54,0%), Kolozs (51,0%);

c) 49,9 és 25% között: Fehér (46,6%), Beszterce (40,0%), Brassó (34,7%), Arad (32,0%);

d) 24,9 és 0% között: Máramaros (23,0%). Hunyad (19,6%), Bákó, Szeben, Temes (16,6%).·

A vizsgált megyék sorában tehát Szilágy magyar nyelvû beiskolázása (75,9%) emelkedik ki a többi közül. Kolozs megyében a magyar lakosság alig több, mint fele választotta az anyanyelvi oktatást gyermekei számára. Fehér és Beszterce–Naszód esetében ez az arány nem éri el az 50%-ot.

Az országos átlaghoz viszonyítva (64,7%) az alábbi rangsor alakult ki:

a) az országos átlag fölött:

– Hargita, Kovászna, Szilágy, Maros, Szatmár;

b) az országos átlag alatt: — Bihar, Kolozs, Fehér, Beszterce-Naszód, Brassó, Arad, Máramaros, Hunyad, Bákó, Szeben, Temes, Bukarest, Krassó-Szörény.

Vizsgált megyéinket illetôen tehát, ahogy az az elôzô osztályozási szempont alapján várható volt, Szilágy megye az országos átlag fölötti paraméterekkel rendelkezik, míg Beszterce–Naszód, Fehér és Kolozs az országos átlag alatt teljesített.

A számok elsôre ennyit voltak hajlandók elmondani nekem. Részletesebb értelmezésüket, magyarázásukat, a belôlük levonható további következtetéseket nem tekintettem feladatomnak.

Megye Magyar Oktatásban Magyarul %

lakosság részesül tanul

aránya%

Beszterce- 6,5 66 522 1 750 2,6

Naszód megye

Óvodai oktatás 11 662 439 3,7

I–IV. osztály 19 029 616 3,2

V–VIII. osztály 20 598 554 2,7

IX–XII/XIII/ osztály 9 253 141 1,5

Szak és posztszekundér oktatás 5 362

Kisegítô oktatás

618

Fehér megye 6,0 75 531 2143

2,8

Óvodai oktatás 12 406 472 3,8

I–IV. osztály 21 107 758 2,7

V–VIII. osztály 22 639 503 2,2

IX–XII/XIII/osztály 13 123 581 4,4

Szak és posztszekundér oktatás 5457

Kisegítô oktatás 799

Kolozs megye 19,8 126 459 12 783 10,1

Óvodai oktatás 19 939 2 693 13,5

I–IV. osztály 32 888 4 226 12,8

V–VIII. osztály 36 131 3 495 9,6

IX–XII/XIII/osztály 24 708 2 072 8,3

Szak és posztszekundér oktatás 10 409

217 2,0

Kisegítô oktatás

2 384 80 3,3

Szilágy megye 23,7 51 507 9 273 18,0

Óvodai oktatás 9 873 2 120 21,4

I–IV. osztály 14 442 2 895 20,0

V–VIII. osztály 15 023 2 978 19,8

IX–XII/XIII/osztály 8 364 1 204 14,4

Szak és posztszekundér oktatás 3 371

76

2,2

Kisegítô oktatás

434

Szövetségünk megalakulásának tizedik évfordulója alkalmából a szolgálat örömét érzem. Lehetôséget teremtettünk összefogásunkkal arra, hogy segítô kezet nyújtsunk egymásnak, kollégáinknak országhatáron innen és túl abban a nemes tevékenységben, melynek tartalma és célja a jövô nemzedék formálása.

Megvalósításaink egyik jelentôs tényezôje a területi oktatási központok kialakítása. A Gál Kelemen Oktatási Központ az Illyés Közalapítvány ingatlanvásárlási támogatásával 2000 júliusától az RMPSZ tulajdonát képezô székhellyel rendelkezik. A Brassai Sámuel Elméleti Líceum alagsorában, fûthetetlen helyiségekben kezdtük tevékenységünket 1994 novemberében, 1995 ôszén költöztettük a jelenlegi székhely egyik szobájába a könyvállományt és a számítástechnikai eszközöket, majd 1998 júniusától kezdôdôen bérleti szerzôdéssel mûködtünk a jelenlegi székhelyen. 2000 november elejére befejezôdtek a felújítási munkálatok, így jelenleg nemcsak könyvkölcsönzésre van lehetôség, hanem az értékes kézi könyvtár helyben történô használatára is, csoportos vetítésre, találkozók, módszertani tanácskozások szervezésére is. (A kölcsönzôk száma 244, az itt olvasóké 12, a kölcsönzött könyvek száma 2113, a video- és hangkazettáké 151.)

Szolgáltatásaink:
Módszertani tanácsadás, adott tematikára könyvészeti anyag válogatása, osztályfônöki és szakmai segédanyagok összeállítása, fénymásolás, kazettamásolás (kizárólag oktatási célra) önköltségi áron, könyvadományok, folyóiratok továbbítása a hozzánk tartozó megyék (Fehér, Beszterce-Naszód, Hunyad, Szilágy) iskoláihoz, szövegszerkesztôi tanfolyamok, egyéni nyelvtanulási lehetôség, multimédiás számítógépes programok segítségével, szaktanárok találkozóinak szervezése.

Rendezvények, iskolák támogatása
Évek óta támogatjuk az alábbi versenyek megrendezését:

• Aranka György Nyelv- és Beszédmûvelô Verseny (országos döntô);

• Radó Ferenc matematika verseny (országos);

• Zrínyi Ilona matematika verseny (megyei);

• Határtalan tantárgyverseny (megyei).

Az idén saját pályázatot is hirdettünk. Egyet Szolnok Finnugor Társaságának felhívására a következô két témakörben:

• irodalom: Egy magyar ifjú gondolatai a magyar állam ezeréves fennállásának ünnepén;

• történelem: Családom krónikája.

Az elsô három-három helyezett jutalma az volt, hogy részt vehettek a szolnoki millenniumi ünnepségsorozaton aug. 18–21 között. A díjazottak: Szegedi Zsuzsanna — Felvinc, Pál Rita — Csíkszereda, Tárkány Andrea — Dés, Fülöp Mónika — Bálványosváralja, Pohl Erika — Temesvár, Tóth Orsolya — Kolozsvár.

A másodikat a Házsongárd Alapítvánnyal közösen a Magyar Kultúra Alapítvány és a Széphalom Kiadó anyagi támogatásával, Jósika Miklós korának és életének megismerése céljából szerveztük.

Segítséget nyújtottunk versenyek, rendezvények szervezéséhez. Példaként említjük az alábbiakat:

• a Bolyai 2000 díj átadása;

• ökumenikus evangélizációs szavalóverseny Délvidéken (a kolozsvári csapat Székely Zsuzsa, Nagy Szende és Patrubány Anna elsô, második illetve harmadik díjat nyertek) — 2000. máj. 27;

• kárpát-medencei népdalverseny Mohácson, melyrôl Hajdú Beáta és Farkas Adél ezüstéremmel tértek haza — 2000. március 1–5;

• Trianoni Emlékhelyavatás Zebegényben — 2000. június 3;

• zongoratanárok, kórusvezetôk továbbképzése az EPTA keretében rendezett nemzetközi találkozón (2000. aug. 23–28, országosan 10 helyre lehetett pályázni).

Továbbképzések
Fontosnak tartjuk a romániai tanügyi reform útvesztôiben rendezvényeinkkel, évközi továbbképzések szervezésével eligazítást, segítséget, útmutatást adni. Az utóbbi két évben ezeket a tanfolyamokat sikerült elismertetni a megyei tanfelügyelôségekkel a folyamatos továbbképzés részeként.

2000-ben az alábbi három sikeres rendezvényrôl számolhatunk be:

• „A szociális kompetenciák fejlesztése" személyiségfejlesztô tréning Szôke Milinte Enikô BBTE egyetemi tanársegéd vezetésével Bethlenben (25 résztvevô, 30 óra) és Kolozsváron (17. Sz. Isk., 20 részvevô, 30 óra);

• Önismereti, emberismereti tréning, értékrend, piacorientált gondolkodás és magatartás kialakításának elôsegítése — dr. Fajszi Margit irányításával Zilahon (25–27 résztvevô 8–8 óra);

• Játék, konfliktuskezelés, személyiségfejlesztés: Déván (30–35 résztvevô, 12 óra). A tréning vezetôi Butyka Enikô és Petrov Ljubomir voltak.

Az elôzô évek rendezvényei közül a következôket emelném ki:

• Pedagógiai módszerek, csoportvezetési technikák és játékok — Frisnyák Tünde MOM (Bp.) szakreferens;

• Drogprevenció, a dohányzás ártalmai — Bodó Kadosa és Aradvári László (Bp. — orvostani hallgatók);

• Értékeljünk szakszerûen — dr. Szilágyi Imréné, Pavlik Oszkárné, Kis Margit — Budapesti Pedagógiai Intézet munkatársai;

• Konfliktuskezelés — Zörgô Éva;

• Dyslexia — dr. Meixner Ildikó;

• Korszerû törekvések a pedagógiában — Nanszákné dr. Cserfalvi Ilona;

• Az iskola új helyzete, korszerû követelmények a pedagógusok számára — dr.Petrikás Árpád;

• A nevelés rendszerének fejlesztése. Személyiség és mûveltség, nevelés-önnevelés — dr. Petrikás Árpád;

• Az iskolai autonómia és a pedagógusi tevékenység hatékonysága — dr. Petrikás Árpád;

• Mi a mûveltség napjainkban? — dr. Petrikás Árpád;

• Reforma în România. Strategii si continuturi — Mariana Dragomir tanfelügyelô;

• Dezvoltarea scolii — parteneriat, relatii comunitare — Aurelia Câmpean tanfelügyelô;

• Gyermekkori agresszivitás, konfliktusok kezelése — dr. Teodorescu Réka;

• Rendhagyó irodalomórák: Szûcs Ildikó — Budapest;

• Játszóház — bábkiállítás: Kovács Balázsné, Kazincbarcika;

• Tapasztalatcsere a debreceni iskola-óvodával (elôadó: Borsiné Lodri Eszter) és a miskolci Kazinczy Ferenc Iskola igazgatójával Szabó Mártával.

Az elmúlt hónap végén 10 órás továbbképzést bonyolítottunk le magyar nyelv- és irodalomtanárok, valamint óvónôk és tanítók számára (87 óvónô, 60 tanító, 46 tanár és 22 fôiskolai hallgató részvételével). Élményközpontú irodalomtanítás és mûvészetpedagógia az ezredfordulón. Reformpedagógiák és drámapedagógia témák, programvezetôi Debreczeni Tibor és Trencsényi László, az Academia Ludi et Artis budapesti képviselôi voltak. A közösség rejtett hálózata, esetmegbeszélés, szerepcserével. A mese varázslatos világa címmel Butyka Enikô vezetett csoportos foglalkozást.

Újabb vendégeket várunk Kolozsvárra, május–június folyamán. Brenyó Mihály kecskeméti, matematikatanár a tehetséges gyerekek és matematikatanárok számára mutat be (május 17–20) érdekes feladatokat. A budapesti Pedagógiai Intézet képviselôi megismétlik (jún. 8–9) sikeres „Mérés-értékelés" programjukat (tanítók, tanárok számára). Nanszákné dr. Cserfalvi Ilona (Debrecen) és Tóth Mariann (Sopron). „A menthálhigiéné az óvodában és iskolában" címmel tartanak elôadást és csoportos foglalkozást (máj. 25–26) Butyka Enikô és Petrov Ljubomir Szilágy megyében, Déván és Besztercén tartanak csoportos foglalkozásokat, Zörgô Éva Déván „Egészséges életmódra nevelés" témakörben vezet továbbképzést. Kolozsvári rendezvényeinkre várjuk a hozzánk tartozó megyék képviselôit, egyes tanfolyamokat megismétlünk Nagyenyeden is.

1998 nyarán mi rendeztük meg a Bolyai Nyári Akadémia keretében a történelmet tanító tanárok továbbképzését.

Gazdag és színvonalas ünnepségsorozattal köszöntöttük az „1000 éves a magyar iskola" évfordulót 1996-ban.

• Kiállítások:

a) a 440 éves Unitárius Kollégium emlékei;

b) képzômûvészeti tárlat — tanárok alkotásai;

c) rajzkiállítás „Halló, figyelj rám" a Hallássérültek Intézetében (Gally Katalin);

d) grafikai kiállítás „Honfoglalás gyermekszemmel" (Székely Géza);

e) a Brassai örökség — tanszerkiállítás.

• Ünnepi emlékmûsor:

Elôadók: Páldi János: A hummanisztikus iskola

Töttössy Istvánné: Az 1000 éves magyar iskola

Mûsor: — a Református Kollégium és a Katolikus Gimnázium kórusai;

— a Báthory-líceum versmondó köre: „Országot építünk" (Székely Árpád, Halmos Katalin, Tibád Levente).

Szôcs Judit a Gál Kelemen Oktatási Központ vezetôje

XII. évfolyam, 11. szám

Ha férjed és a fônököd fuldokolna, és választanod kellene, hová mennél inkább: moziba vagy színházba?

Vannak „kifelé gondolkodó" egyetemisták. Egyik barátom, aki gyermekorvosnak készült, most telepszik ki Magyarországra, mûkôöntés céljából. Másik ismerôsöm amerikai látogatása során remek levélküldô szolgáltatást fedezett fel a Neten. Annyira megtetszett neki, hogy egybôl megírta: többet nem jön haza.

Nem mintha valami baj lenne a csomagolókkal. Ôk nem tehetnek arról, hogy 4–5 egyetemi év után szögre se akaszthatják a diplomájukat, mert nincs hozzá faluk. Mi több, még mutogatni sem lehet, mivel szegény szülôk, ugye, látástól vakulásig... Tehát tessék szimpatizálni a távozni készülô magyar fiatalokkal, legalább annyira, mint a Franciaországba informatikusokat toborzó román kormány. Fene a szerencséjüket, most ott ülnek és programoznak, a világ és saját maguk épülésére, mélyen a piac ára alatt megfizetve. (További ultratitkos-hipersötét adatok letölthetôk a vévévé.sendmoreinfo.com oldalról, a káposzta is megmarad, a kecske se csúf állat jelszóval.) Amennyiben valakinek három percnél tovább tart az Enter feliratú bogyó megtalálása a billentyûzeten, még nincs ok az elkeseredésre. Ugyanis összeült a MÁÉRT. Összeült egyszer (rég), összeült kétszer (1999 novemberében), de amikor harmadszor is összeült (karácsony táján), eldöntötte, hogy ô, a Magyar Állandó Értekezlet, javaslatot tesz a határon túli magyarok státusát szabályzó törvényt illetôen. Több se kellett hozzá egy hónapnál, és január 22-tôl a törvénytervezetet a kormány tárgyalja, majd a magyar országgyûlés elé terjeszti. Az elvi jellegû kerettörvény a Magyarországgal szomszédságban élô magyaroknak szól, így ha van ismerôs, mondjuk, Ukrajnában, akkor lehet írni neki, hogy csuhaj, mindjárt milyen jó lesz. Rohanjon fotót csináltatni, mert kell a magyar igazolványba, és késôbb nagy lesz a sor. Persze, meg kell gyôznie az ajánló bizottságot, hogy ô magyar, amit lehetôség szerint jó a fent említett nyelven megtenni. Ha ez nem megy, igénybe lehet venni a rengeteg kiskapu bármelyikét (szülô, fe-leség, négy év általános stb.) Siker esetén a magyar állam közösséget vállal az okmány tulajdonosával, kedvezményeket és támogatást nyújtva a közlekedés, a tanulás, az egészségügyi ellátás és egyebek terén, plusz lesz a határon túli magyaroknak fenntartott közszolgálati televízió. Kedves Lajos, amennyiben olvasod ezt, értesítelek, hogy lesz 3 hónapos munkavállalási engedély, add tovább a Moszkván a többi nyolcvan-ezer havernak. De a legjobb akkor is az a paragrafus, amely a legkedvezôbb feltételeket kívánja biztosítani az országba való beutazáskor, és kedvezményes hozzájutást tartós EU-vízumhoz. Ha engem kérdeznek, akkora sor lesz, hogy csak akkor lehet belépni Nagylaknál, amikor valaki kilép Heiligenkreutznál.

Mindenképp rendes dolog a magyar kormánytól, hogy foglalkozik ezzel a kérdéssel is. Mellesleg muszáj neki, mivel enélkül nuku európai csatlakozás. Ha most valaki nem kapott választ a menni vagy maradnijára, akkor ô minden valószínûség szerint a többi soktízezer itthoni fiatalhoz tartozik. Annyi biztos, hogy mindenhol vannak olyan nagyszerû dolgok, amelyeket ha nem élünk meg, elvesznek.

Burus János Botond

Nem tudom, kinek támadt az az ötlete, hogy tábort kéne szervezni, ahol fel lehet csigázni az egyébként inaktív egyetemisták szunnyadó érdeklôdését a KMDSZ iránt, de mondhatni, gyümölcsözônek bizonyult a vállalkozás, hiszen rajtam kívül még több mint negyvenen léptek a tettek mezejére, és jöttek el Szamosújvárra a plakát megtekintése után. Én is félretettem minden elôítéletemet, ami az eddigi hat hónapban ezen ötbetûs szervezetrôl a fülembe jutott, és úgy döntöttem: most vagy soha, magam járok a dolgok végére...

Kicsit izgatottan járultam pénteken a találkozó színhelyére, mivel összesen két embert ismertem a részvevôk közül, de rögtön kiderült, hogy ezen érzéssel nem voltam egyedül.

Miután mindenki megkapta a színes kitûzôjét, mint gyôztes had indultunk az állomás felé, nem kis feltûnést keltve, miközben átvonultunk a város központján.

Végül elvitt a gyorsvonat engem is meg a többieket is a híres és kevésbé híres börtönlakók és gyufagyártók városába, amelynek huszonkétezer lakosából ma már csak négyezren beszélik a magyar nyelvet, amint azt megtudtam a Téka Alapítvány elnökétôl és egyben vendéglátónktól.

Elsô esténk az ismerkedés jegyében telt, ahol többek között olyan alapigazságokra derült fény, hogy minden színnek alapja a zöld. Ezt a tényt a zöldek csapata kétségeket nem hagyva bizonyította be. A vendégszeretô házigazdákból álló zsûri nem is hagyta figyelmen kívül a legkreatívabb csapat jutalmazását. Másnap (meg harmadnap is) a jelenlevô KMDSZ-vezetôk avattak be egyenként e szervezet rejtelmeibe, és hódították el az embereket a különbözô szakosztályok részére, nem kevés sikerrel. Az est fénypontját B. F. és Bordáska zokniszaggató sztriptíze jelentette. Délután az aktívabbakat (jó sokan voltak) megkísértette a kosarazás és focizás öröme is, a bent felállított ping-pong asztalnak pedig sem éjjel, sem nappal nem volt nyugta tôlünk. Végül minden jelenlevôt a szó legszorosabb értelmében is beavattak a visszaindulás elôtt, amely aktusnak csak utolsó mozzanatát árulnám el (hátha a jövôben a mit sem sejtô olvasóból lesz résztvevô): Gücü (a törzsfônök), miután mindenki kiállta a „hét próbát", homlokunkra nyomta az eperlekváros pecsétet a beavatás el nem múló jeleként.

Az elôítéletek halk olvadozása közben a gyanútlan plakátnézegetô azon kapta magát, hogy egy olyan csapat van kialakulóban, amely — ha együtt tudják tartani — még sokat tehet a kolozsvári magyar fiatalság jövôjéért.

Nagy Andrea

Az Öko Stúdium Társaság és a Babes–Bolyai Tudományegyetem magyar oktatási vonalának szervezésében másodszor is megrendezik a biológus napokat. Az Öko Stúdium Társaságról jó annyit tudni, hogy az Erdélyi Múzeum-Egyesület (EME) keretén belül mûködô természettudományi szakosztály, amelynek tagjai mindenféle jóval foglalkoznak. Ezt bizonyítja a március 23–25. között sorra kerülô biológus napok is.

A rendezvényen az érdeklôdôk elôadásokon vehetnek részt, amelyeket olyan fiatal biológusok tartanak, akik azonkívül, hogy az egyetem padjait koptatják, és nevüket vésegetik bele a jövô nemzedék számára, valami hasznossal is foglalkoznak: kutatási programokban vesznek részt. Ilyen programok eredményeinek bemutatásával szeretnék színesebbé tenni szürke hétköznapjaikat.

Megjegyzendô, hogy tavaly 32 elôadó volt, és az idei rendezvényre is legalább ennyi aktív biológust várnak. A témák nagyon változatosak, ötletesek, mindenrôl lesz szó, amibiológia. És ha Ön, kedves olvasó, nem biológus, megijedni nem kell attól, hogy ha eljön az elôadásokra, milyen nagy biológus társaságba fog becsöppenni. Szó sincs errôl: bárki eljöhet. Egy feltétel azért van: kedvelje a biológiát.

De nemcsak agytágító szerepe van ennek a rendezvénynek, hanem az, hogy segítse a fiatal biológusokat, és ösztönözze azokat az embereket, akik még nem foglalkoztak kutatási programokkal, hogy jó lenne már ilyen dolgokba is belevágni, hiszen a programok piros pontokat jelenthetnek bármilyen pályázat elbírálásánál. Az elôadások a Brassaiban lesznek megtartva, figyeljétek a nyilakat, táblákat, ezek segítenek majd az eligazodásban.

Még csak annyit, hogy a biológus napokat bulival zárják, de nem árulom el, hol tartják. El kell jönni, meg kell tudni, és meg kell hallgatni azelôadásokat, hiszen eredeti, ötletes témákról lesz szó.

P. G.

Mivel a jövô héten zajlik Temesváron a mûszakis diákok tudományos konferenciája, az EMT és a kolozsvári Mûegyetem által szervezett magyar terminológiai elôadássorozat heti programja változik. A héten csak a következô két elôadást tartják meg:

Villamosmérnöki kar: Szabó Loránd: Térbeli grafikus ábrák MATLAB-ban (március 19., hétfô, Observatorului utca 4. szám, 18–20 óra, a villamosgép laborban).

Gépészmérnöki kar: Csibi Vencel: Mechanizmusok — finomme-chanika — mechatronika (március 22., csütörtök, 18–20 óra, AO3-as terem).

Lehet még
jelentkezni az ôszi magyarországi részképzésre március 23-ig. Részletes információkhoz ez ügyben a KMDSZ-irodában juthattok naponta 9–15 óra között.

Felvehetik
tanulmányi ösztöndíjukat mindazok, akik sikeresen pályáztak az Iskola Alapítványhoz. Székhely: Majális (Köztársaság) utca 29.

Az Iskola Alapítvány
által megítélt szociális ösztöndíjakat március 25. után lehet felvenni a KMDSZ-irodában.

Kedden,
március 20-án újra buli lesz a Bianco and Neróban. Az érdekeltek kedden este 10-ig a KMDSZ-irodában vásárolhatnak jegyet. Tagoknak kedvezmény!

KMDSZ
közgyûlés lesz március 21-én szerdán délután 6-tól az Apáczai-lí-ceumban. Minden tagot és érdeklôdôt szeretettel várnak!

Tizenegyedik
születésnapját fogja ünnepelni a KMDSZ március 29–április 1. között. Ekkor kerül sor a marabubálra („gólyabál" végzôsöknek és mesteriseknek), amelyre 1–4 fôs csoportok jelentkezését várják szívrepesve a KMDSZ-irodában március 28-ig.

Minimum Party
katalógusbemutató lesz holnap, március 18-án délután 6-tól az Insomnia kávéházban. Programon: az idei tábor beharangozása és filmvetítés az 1998–2000-es táborokról. Minden érdeklôdôt szeretettel várnak.

Tudományos konferenciát rendez a RODOSZ Doktorandusok Szövetsége április 6–8. között. További információk elérhetôk a következô e-mail-címen: rodosz@hotmail.com

Nem vagyok nagy magyar. S ha felnövök is, inkább ember szeretnék lenni. A március tizenötödike azért mindig különös alkalom volt számomra is. Hisz tulajdonképpen kettôs ünnepe ez a szabadságnak: egyrészt a hajdani forradalomra emlékezünk, másrészt annak örülünk, hogy újra ünnepelhetünk. Szabadon. Legalábbis azt hittem én, amíg szülôvárosom fôterén a piros-fehér-zöld lobogók árnyékában tele szájjal énekelhettem, hogy „Isten, áldd meg a magyart."

Kolozsváron azonban rá kellett jönnöm: itt sok minden más, köztük ez az ünnep is. A ceremónia után a fôtéri Szent Mihály-templom biztonságát elhagyó emberek idegesen hunyorognak a fényben. Aztán valaki leveszi kabátjáról a kokárdát, s alig hallhatóan megjegyzi, hogy azzal azért mégsem ülhet fel a trolira. Legtöbben követik a példáját. S aki mégsem, az — mint a sárga csillagot — viselheti hazafelé a jelet: más vagyok. Talán semmi baja nem lesz... Azért én mégis féltem.

Lôrincz Emese

Aki szereti a Rolling Stonest, a Led Zeppelint, Lenny Kravitzot, az AC/DC-t, Hobót, Takáts Tamást, az igazán nem csalódhatott a Music Pubban megtartott Mercedes Blues Band koncerten.

Az együttes Sepsiszentgyörgyrôl jött. 1997 januárjában alakult, de a régiek közül már csak Oláh József (avagy „Joe") dobos és Benedek István basszusgitáros játszik a zenekarban. Közben csatlakozott Szabó Szabolcs („Mester") szólógitáros, Höncz László énekes és Szíjgyártó György (ex-Horizont, Incognito) billentyûs.

Az együttes neve egészen 1999 decemberéig Mercedes Blues Benz, és csak ezután lett Mercedes Blues Band. Honnan ered? „— Volt egy közös szerelmünk, Ruzsa Mercédesz, az ô emlékére választottuk ezt a nevet" — világosított fel Höncz Laci.

Több mint száz koncertet tudhatnak maguk mögött (Brassó, Kolozsvár, Nagyszeben, Kunszentmiklós, Sepsiszentgyörgy). Demo felvételük több is készült, magyarul, románul és angolul énekelnek. A saját dalokra az ötletek a próbateremben születnek, és Szabó Szabolcs vagy Höncz Laci veti ôket papírra. Rendeztek már Led Zeppelin-estet, most készül a Rolling Stones-est, amelyet, remélik, több helyen is bemutathatnak.

Stílusirányzatuk a progresszív blues. „Sajnos, egyre zártabb az a kör, amely ilyen zenét hallgat. Ennek több oka is lehet: az emberek nem nevelôdnek ebbe az irányba (például a tv hatására), és ebben a mûfajban az ember nem annyira a pénzért, hanem szívvel- lélekkel zenél, éppen ezért egyre kevesebben foglalkoznak ezzel a zenei ággal. Viszont bízunk abban, hogy kiegyensúlyozódik a zenei világ." — jegyezte meg az énekes.

Mészely Réka

Már rég nem újdonság, hogy városaink, településeink jelentôs hányada többé-kevésbé hivatalos honlappal rendelkezik. Ráadásul ezek többségére hihetetlenül egyszerû rátalálni, még keresômotor használatára sincs szükség: www.városnév.ro, és kész.

Így bukkantam rá a www.clujnapoca.ro-ra is, és magyar változatára, a www.kolozsvar.ro-ra is. De ne beszéljek hülyeségeket, ez tulajdonképpen nem a magyar változat, csupán arról van szó, hogy a honlap ezen a címen is elérhetô. Amúgy háromnyelvû az egész, de eléggé eklektikus, mivel van, ahol csak a román, van, ahol csak az angol link jelenik meg.

A site irtózatosan csúnya, háttérnek minden idôk legelcsépeltebb backgroundját, a világoskék felhôket (clouds) választották. Sajnos, ez a háttér nemcsak a fôoldalon bukkan fel, végigkíséri kirándulásunkat. A startlapon hét nyelven szerepel a város neve, a nevek alatt pedig két pecsét és három címer, amelyek tulajdonképpen a fôoldalra vezetô linkek. Ez is egy rossz megoldás, sokkal célszerûbb lett volna egyetlen címert használni itt, fôleg, hogy bármelyikre kattintva ugyanarra az oldalra jutunk. És ha már odajutunk, ott városunk XVI. századi látképe fogad minket, háromnyelvû felirattal: Claudiopolis, Coloswar, Klausenburg. De ugyanitt kiderül az is, hogy ez az oldal egyszerû linkgyûjtemény, semmi több. Szerencsére ez a gyûjtemény meglehetôsen gazdag, fotókkal bôven illusztrált. Minden megtalálható itt, amire szükségünk lehet. Ja, és van egy fóruma is, ahol elég érdekes témák közül válogathatunk, a legutóbbi üzenet például egy revizionista plakát. Legnagyobb pozitívumának mégis az nevezhetô, hogy megjelenik rajta a www.kolozsvar.com cím is.

Ez egy sokkal jobban dizájnolt honlap, sajnos, sokkal lassúbb is. A lassúság mellett másik nagy negatívuma a helyesírási hibák gyakorisága. De a .ro-s változat után így is üdítôen hat fehér hátterével, jó minôségû fotóival és áttekinthetôségével. Ha a kolozsvár-ra kattintunk, akkor városnézésre indulhatunk (fényképek), barangolhatunk a régi Kolozsváron, megismerhetjük a város történetét, templomait, a Házsongárdi temetôt, egy várostérképet is találunk, ami ugyan elég ramatyul néz ki, de menti a helyzetet, hogy a feketére színezett épületek élô linkek. Külön „fejezetet" szenteltek Mátyás királynak, fényképekkel, illusztrációkkal, szövegekkel, linkkel a Mátyás-mondákhoz. Az „érdekes" címszó alatt (www.kolozsvar.com/kvar/erdekes.html) régi, elmozdított mûemlékekrôl találhatunk információkat.

A honlap legérdekesebb része a „városlakók". Itt azzal kell kezdeni, hogy az anyakönyvvezetô elé járulunk, bejegyeztetjük magunkat, és máris virtuális városlakókká váltunk. Ezzel persze még nem sokat érünk el, de a jövôben állítólag kijelölhetjük majd virtuális kolozsvári lakhelyünket és iskolánkat is, és már most is megtalálhatjuk virtuális lakótársainkat, akikkel elcseveghetünk a chaten, vagy üzenetet hagyhatunk nekik a fórumban.

A honlap beszámol a kolozsváriak baráti találkozóiról is (a legközelebbi április 28-án lesz), ezenkívül 7 romániai lap linkje is megtalálható itt, köztük a Campus is.

Szépen épülget virtuális városunk, de mégis azt javasolnám, hogy amíg a sétálóutcákon ilyen szépen süt a nap, válasszuk ezt az információs sztráda helyett.

bpelôd

Az idén is megrendezik az

SZ-MADISZ szervezésében az Erdélyi Magyar Véndiák Labdarúgó Kupát Székelyudvarhelyen. A harmadik alkalommal megrendezett bajnokságra 2001. április 13–14-én kerül sor 16 csapat részvételével. Résztvevô csapatok:

Temesvár: Góbék, Bolyai, Drótkefe, BSE; Kolozsvár: Góbék, Zöld Trabant, Molotov Koktél, Csontbrigád; Marosvásárhely: Moore Bestiarum; Brassó: Korona; Bukarest: Dö Gájsz; Nagyvárad: Öcsisajt; Vajdahunyad, Petrozsény, Jászvásár: Vakpali; Székelyudvarhely: Mozi.

A március 5-én sorra került sorsolás a következô csoportbeosztásokat eredményezte:

A-csoport B-csoport

Moore Bestiarum Zöld Trabant K. Góbék Öcsisajt

Drótkefe Mozi

Petrozsény BSE

C-csoport D-csoport

T. Góbék Molotov Koktél

Csontbrigád Dö Gájsz

Korona Bolyai

Vajdahunyad Vakpali

Örök és múlhatatlan hálával tartozom a Román Államvasutaknak. No, nem azért, mert nélkülük nehezen tudnék közlekedni az otthon–Kolozsvár retúr útvonalon, bár természetesen ez sem elvetendô körülmény. De én most éppen valami egyébért vagyok hálás. Például: a koszos, szemetes, büdös fülkékért. A mogorva, barátságtalan, türelmetlen, kárörvendô jegykezelôkért. A nyakatekert módon megfogalmazott utazási szabályokért, amelyeken még egy román anyanyelvû állampolgár sem ismeri ki magát, hiszen eddig még nem sikerült olyan utazást kifognom, amelynek során ne tört volna ki legalább egy botrány körülöttem. Hiányzó nyugdíjszelvények, fényképmentes diákigazolványok, rossz helyre kiállított jegyek (a következô állomáson tessék leszállni, és átváltani a jegyet, megvenni a különbözetet, ellenkezô esetben lesz itt nemulass!), ordítozó kalauzok, szájaló utasok: napi rendszerességgel jelentkezô mozzanatok. A maga igazát senki nem hagyja. Az utas bizonygatja, hogy neki a jegyeket árusító hölgy állította ki rosszul a jegyét, de ez senkit nem zavar, mert a büntetés úgyis az övé. Persze, lehetne panaszt tenni, fellebbezni, perelni, de ugyan ki szeretne a nyakába szedni egy végeláthatatlan jogi procedúrát, amelynek a végén esetleg megkétszerezik a büntetését.

Ha a kép, amelyet módomban állt festeni, nem eléggé idilli, arról, sajnos, én nem tehetek. És akkor az állandó késésekrôl, a fûtés-, villany- illetve vízhiányról nem is szóltam, mivel ezen apróságok mindössze egy európai ország számára fontosak, a mi jól bejáratott balkáni mentalitásunkban mindez teljességgel jelentéktelen, sôt, egyenesen kívánatos. És hogy mégis miért vagyok hálás mindezért? Természetesen azért, mert írni lehet róla. Ez sem semmi!

-bogi

A francba, mindig káemdéeszponthu-t akarok írni. De így se rossz. Mármint a honlap. Még nincs kész, de soha nem is lesz — egy jó honlap sohasem készül el, mindig változik, alakul. De már fent van a világhálón, ha szerencsénk van. Itt minden megtalálható, vagy megtalálható lesz, ami a KMDSZ-szel kapcsolatos. A szervezet bemutatása, aktuális hírek, rendezvények (ami volt, ami van, ami lesz), beszámolók, tevékenységek, szakosztályok, munkacsoportok ismertetése, tanüggyel kapcsolatos információk (pl. a kreditrendszer leírása, pályázatok), érdekes linkek. Szerencsére a régi honlap sem tûnt el, a vendégkönyvet böngészve mulatságos, kíváncsiskodó és felháborító üzeneteket egyaránt találhatunk. Arról nem is beszélve, hogy a Campus oldala is újjászületôben van, ahol a régi lapszámok mellett mindig megtalálható lesz az aktuális is.

A filológia karon március 9-én került sor az idei Kazinczy Ferenc Szépbeszéd Verseny elnevezésû (bár ez nem teljesen biztos), szavalóesttel egybekötött rendezvényre. A versenyzôknek egy szabadon választott és egy ott kézhez kapott Esterházy-szöveget kellett felolvasniuk, majd az öttagú zsûri tette a dolgát. Az elsô helyezett, név szerint Bartha Zsuzsa májusban részt vehet Szombathelyen egy igazibb megmérettetésen, a többiek könyvjutalmakat kaptak. Tapsviharok nem voltak, ami érthetô is, mert a közönség biztosan talált magának péntek estére jobb szórakozást, pláne, ha még nem is tudott az eseményrôl, ami nem volt kiplakátolva, kihirdetve. Ha az odatévedt tizenöt embert nem is, de engem megdöbbentett, hogy a versenyen kívüli szavalók jobb elô-adóknak bizonyultak, mint a ringen belüliek.

B. Cs.

Utolsó éves diákok jelentkezését várjuk az év legnagyobb show-jának ígérkezô

ami tulajdonképpen a végzôsök gólyabálja lesz. A hagyományteremtô rendezvényre április 1-jén kerül sor. Jelentkezni a KMDSZ titkárságán lehet egyénileg vagy csapatosan (maximum négy személy). Fontos, hogy a csapatban legyen legalább egy lány.

Talán kezdjem az elsô benyomással: a Korunk Baráti Társaság gondozásában 2000-ben napvilágot látott kötet külcsínével. Hiszen a Kulcsok Kolozsvárhoz mûalkotás a javából, olyan könyv-látvány, amelyet csak kegyelettel érinthet meg az ember, amelybe csak a magas mûvészetnek kijáró áhítattal lehet belelapozni. A KÖNYV-et Deák Ferenc grafikusmûvész tervezte. Az utóbbi tizenegy esztendô hazai magyar könyvkiadásának remekével pedig küllem szempontjából csupán egyetlenegy könyv veheti fel a versenyt: az ugyancsak Deák Ferenc alkotta és 1999-ben szintén a szegedi Mozaik Kiadónál készült Betû és rajz.

A könyv-látvány eredményezte pillanatnyi mûélvezet pedig csak fokozódik a kötet fellapozása által. Hiszen a Kántor Lajos és Kovács Kis Gyöngy szerkesztette nagy formátumú, majd 400 oldalas kötet 76 egykori, de fôként kortárs szerzô — író, szerkesztô, tanár, történész, lelkész, mûfordító, muzikológus — vallomását tartalmazza Kolozsvárról: a város múltjáról, kincseirôl, valamint jelenérôl, a még meglevô kincseirôl, de a már létezô nincseirôl is. S, persze, jövôjérôl, hiszen Kolozsvár „föl nem adható város", de „csak addig igazán a mienk — figyelmeztet Vetési László —, amíg a történelmi emlékek mellé otthonunkként magunkénak érezzük benne a jövô városát is". Született kolozsváriak, vagy magukat kolozsváriaknak vallók itthonról és szerte a nagyvilágból igyekeznek megfejteni a kincses város titkát, szólnak arról a történelmi hagyományokból, építészeti remekekbôl, irodalmi és mûvészeti értékekbôl, természeti adottságokból és nem utolsósorban emberi kapcsolatokból táplálkozó delejes vonzerôrôl, amely bennszülöttet és vendéget egyaránt hatalmába kerít.

A kötet egyfajta helyzetmegállapítással kezdôdik. A szerzôk, többek között, Imreh István, Kiss András, Kiss János, Fodor Sándor, Lászlóffy Aladár, Szôcs István mondják el tényszerûen, de természetesen nem minden érzelemtôl mentesen milyennek látják Kolozsvárt 2000 küszöbén. A város építészeti múltjáról nem kisebb szaktekintélynek, mint magának Kós Károlynak a tanulmányát olvashatjuk, Heim András pedig Kós avantgardizmusáról értekezik. A gazdasági vonatkozásokról Tibori Szabó Zoltán ír. A Korunk hagyományaihoz híven a szerkesztôk több neves román és külföldi szerzôt is megszólaltatnak, köztük Adrian Marinót, Mircea Dinescut, Amedeo Di Francescót. De értékes és ugyanakkor érdekes írásokat olvashatunk Fejtô Ferenctôl és Pomogáts Bélától, Kántor Erzsébet sajtótükre pedig bepillantást nyújt a kolozsvári román lapokba.

Város a históriában — fejezetcím, amely önmagáért beszél. S amely többek között, felidézi 1945. március 15-ét. Szabédi László 56 évvel ezelôtti szavai mit sem vesztettek idôszerûségükbôl: „Vajon mi, kolozsvári magyarok nem csak önmagunk ámítására mondjuk-e, hogy szabad március 15-ét ünnepelünk most, 1945-ben, két nappal azután, hogy Románia kormánya, Románia királya és a Szovjetszövetség külképviselete jelenlétében szûkebb hazánknak, Erdélynek északi felét bekapcsolták a romániai közigazgatásba? (...) Nemzeti jogaink megvalósítását a világ egyetlen kormányától sem kaphatjuk ajándékba, azokat nekünk magunknak kell kivívnunk. (...) Semmi rejtegetnivalónk, semmi hátsó gondolatunk nincs, nem félünk hát a nyílt, az egyenes beszédtôl. (...) Minden nép szabadságjogainak ott van a határa, ahol más népek szabadságjogainak felségterülete kezdôdik. Románia egyetlen kormányától se várjunk kegyet, Románia egyetlen kormányának se hozzunk jogainkból áldozatot. Barátainkat arról ismerjük fel, hogy nem akarják ajándékként juttatni nekünk azt, ami bennünket jog szerint megillet, és hogy nem kívánnak tôlünk áldozatot."

Kolozsvárt, az egyetemi várost Horváth Andor, Poszler György és Egyed Péter mutatja be, a kulturális vonatkozásokról pedig olyan jeles személyiségek mondanak objektív tényekre támaszkodó szubjektív vallomásokat mint Szilágyi Júlia, Benkô Samu, Kántor Lajos, Bálint Tibor, Cseke Péter, Kozma Dezsô, és versben Kányádi Sándor, Lászlóffy Csaba, Lászlóffy Aladár. A város mellényzsebben Balázs Imre Józseftôl kölcsönzött fejezetcím. De verset olvashatunk még Egyed Emesétôl, Orbán János Dénestôl, Fekete Vincétôl, Szántai Jánostól, Sántha Attilától, Kelemen Hunortól. Végszóként pedig Gaal György összeállítása: a Kolozsvár kétezer esztendeje dátumokban.

Az írók vallomásait „egy kolozsvári képíró vázlatfüzetébôl (XX. század végén)" származó nyolc grafikai lap teljesíti ki. Deák Ferenc képi dokumentumai olykor fájdalmas igazságok, legújabbkori történelmünk városcsúfító ízlésficamainak is a mûvészi átlényegítései.

A kötet sajátos szerkezeti tagoltsága, a tematikai változatosság, a kincses város mind formai, mind tartalmi szempontból rendkívül sokrétû megközelítése szerkesztôinek hozzáértését dicséri. Az igényes szerzôi gárda pedig megnyitja az utat, valóban kulcsot jelent Kolozsvárhoz.

Németh Júlia

Bátor ember könyvét bemutatni — hálás feladat. Hogy miért kell bátornak lenni ahhoz, hogy egy ember az igazság nyomába eredjen — olyan kérdés, amelyre mindnyájan választ várunk. Addig is: jó tudni, hogy akadnak ilyen emberek.

Alapos, megfontolt, higgadt ember könyvét bemutatni — megtisztelô feladat. Részesévé tesz annak a felelôsségnek, amelyet a szerzô önként vállalt, amikor kutatását elkezdte és következetesen végigvitte. Végig? Tibori Szabó Zoltán másként vélekedik: „Ezen a könyvön még tíz évig kellett volna dolgozni" — mondja a maximalisták konokságával. Meggyôzôdésem, hogy a könyv megjelenésével nem tekinti megoldottnak a vállalt feladatot. Tíz év múlva — hiszen fiatal ember — leteszi majd azoknak az asztalára, akik a benne foglalt igazság rájuk esô részét vállalják — a könyv kiegészített, bôvített kiadását. Szeretnék jelen lenni. Erre két okom is van. Engedelmükkel néhány szóban utalok rájuk. Húsz éve? Vagy csak tizenöt? Tibori Szabó Zoltán volt az, akit nyomós érvekkel — éppen, mert becsültem és féltettem — elriasztani igyekeztem a sajtótól, az újságírástól, lebeszélni a nyilvános megszólalásról. Ha én mérnök volnék, közelébe se mennék szerkesztôségnek; — mondtam akkor; nem hallgatott rám. Tibori Szabó és a történelem együtt bizonyította be: tévedtem, rövidlátó voltam, kishitû. Ritkán adatik meg, hogy az ember ennyire örüljön annak, hogy — hosszabb távon — nem volt igaza!

Hát ez a tapasztalat, ez a szerzô és ez a könyv bírt rá, hogy fogadalmamat megszegjem: már mint azt, hogy nem lépem át szakmai illetékességem eléggé szûk körét. És még valami: egy életrajzi mozzanat: túlélô vagyok. ’44 tavaszán, 8 évesen, magam is jártam, hideg, esôs éjszakán a feleki határon, „élet és halál mezsgyéjén".

Nos, Tibori Szabó Zoltán arra vállalkozott, hogy megszólaltasson szereplôket és tanúkat, krónikásokat, igazakat és nem igazakat; hogy felvonultasson adatokat, dokumentumokat, szembesítse ôket, ne szépítsen semmit, ne kozmetikázzon senkit. Törvénycikkelyek és politikusok, történészek szólalnak meg, és csupasz tények sorakoznak e könyv lapjain.

Mitôl aktuális ez a könyv?

Talán ugyanattól, ami — hitem szerint — idôtálló helyet biztosít neki a Holokauszt szakadatlanul bôvülô szakirodalmában. A történelmi kutatás többféle módszerét egyesíti, minél több adat minél több oldalról bemutatott tény feltárása végett. Oral history és forráskutatás, a téma 1984–2000-ig terjedô bibliográfiája, a Romániában megjelent ide vonatkozó könyvek, tanulmányok, cikkek jegyzéke, teljes névmutatóval kiegészített széles körû és szilárdan alapozott, áttekinthetôen tagolt munka következtetése: fájdalmasan kevés ember élt a kockázatos lehetôséggel, hogy az akkori határon átszökve próbáljon megmenekülni, és még sokkal kevesebbnek sikerült. A kezdeményezések többnyire egyéniek voltak, kisebb csoportok, egy-egy család elszántságán, összeköttetésein, anyagi lehetôségein, és — ilyen is van — szerencséjén — múlott az élet vagy a halál.

A könyv külön érdemének érzem, hogy a szerzô nem ismer tabut. Ismételten meggyôzôdhetünk arról, hogy ilyen témához nem szabad elfogultan, különféle „szempontokra" kacsintva nyulni. Az egyik ilyen tabutéma: Erdély magyar nyelvû zsidóságának sajátos helyzete, az, amit Gáll Ernô nyomán Tibori is „kettôs kisebbségnek" nevez, s ami ma már mindössze néhány tucat ember magánügye, de ami a Soah idején százezres nagyságrendben volt a tragédia külön tartozéka. Tibori Szabó Zoltán felismerése: hogy ugyanis két ország zsidótörvényeinek ismertetése szükséges ahhoz, hogy az utókor megközelítôleg valóságos képet kapjon az erdélyi zsidóság huszadik századi történetérôl, ugyancsak azt a célt szolgálja, hogy a történelmi tudatot megtisztítva a mítoszoktól, az egymásra mutogatás helyét a józan önvizsgálatok sora vegye át.

Azzal akartam zárni ezt a könyvbemutatást, hogy kiemeljem: a szerzôt nem személyes okok motiválták, hogy nekivágjon ennek a kutatásnak, s közreadja azt és annyit, ami és amennyi megérett a nyilvánosságra. De hátha a legszemélyesebb okok motiválták mégis? Van-e személyesebb ok annál, hogy az ember kérdezô lény? Hogy tudni akarja: mi történt voltaképp? Miért történt? Hogyan történt? Ezért a nemes kiváncsiságáért — a legszemélyesebb okokból — hadd mondjak köszönetet Tibori Szabó Zoltánnak!

Szilágyi Júlia

1989 után a mûvészek számára is kinyílt a világ, s ha nem is légiesültek teljes mértékben az országhatárok, de mindenképpen átjárhatóbbakká váltak. Nem beszélve a szó legszorosabb értelmében vett határtalan információáramlásról, amelyet az egy évtizeddel ezelôtt számunkra még valósággal elképzelhetetlen világháló jelent. S a mûvészek élnek is az alkalommal: járják a valódi és virtuális világot. És jól teszik. Mindez azonban, érdekes módon, nem jár együtt az önmagunk jobb megismerésével. A határainkon belül élô és alkotó mûvészek, régiónkénti alkotómûhelyek egymás közti kapcsolatának elmélyítésével. Mintha erre nem jutott volna elég idô vagy energia az utóbbi években. De az is lehet: az ilyen természetû érdeklôdés sem volt túl nagy. Annál örvendetesebb viszont, hogy néha-néha megtörni látszik a jég. Amint történt az most is, a csíkszeredai mûvészek bemutatkozó kiállítása alkalmával. Akik ugyancsak szerencsések, hiszen olyan értô, velük együtt érzô és ôket támogató pártfogóra leltek, amilyen a Velum kft. és a mûvészeti menedzser szerepét is betöltô tulajdonosa, Váli Csongor. Szervezôkészségét és hozzáértését dicséri ez a most megnyíló, egy bizonyos szempontból átfogó, látványos és igényes kiállítás. Amely minden változatossága, mûfaji sokrétûsége ellenére — festmények, grafikák, textil és kisplasztika — egységes. Úgy tûnik az alkotók mûvészi hozzáállása, a mindenkori új szolgálatába állított mûvészi ars poeticája, a közizlést nem kiszolgálni, hanem a mûvészetet szolgálni óhajtó magatartása kapcsolja egybe a Hargita Visual Art egyesületbe tömörült képzômûvészeket, akiknek munkáit láthatjuk, színházunk elôcsarnokában. A kiállítók életkora is nagyon különbözô, huszonegynéhány és hetven év közötti, de persze ennek a firtatása a mûvészet szempontjából teljesen fölösleges, hiszen Kós András szobrászmûvészt parafrazálva: nincsenek fiatal és öreg mûvészek, csupán jó mûvészek és nem mûvészek, akik mindössze belekontárkodnak a mûvészetbe. Hát ennek az utóbbi kategóriának a képviselôit nemigen találjuk ezen a kiállításon. Bár a színvonal, mint minden csoportkiállítás alkalmával, természetesen itt sem egységes. S ha a huszonegy kiállítómûvész valamennyi munkájának a részletes elemzésére nem is térhetek ki, nem hagyhatom szó nélkül például Nagy Ödön két remekbeszabott ceruzarajzát a Fészekrakót és a Barátom, az indián címût, amely, a képzômûvészeti fôiskola üveg-kerámia szakán végzett, rendkívül sokoldalú alkotója bravúros rajzkészségérôl árulkodik. Tekintetcsalogató és mindenképpen figyelemre méltó Botár László harsány és Szabó János visszafogottabb színbeszéde, Ercsei Ferenc figuratívba hajló, líraibb húrokat pengetô

festôi megnyilatkozása, sajátos színharmóniái, Turcza László térbe domboruló, élénk színvilágú Házikója és Ablaka, Berszán Márkos Zsolt nagyméretû Pozitív székely tája és annak megannyi változata és persze a régió markáns képviselôjének, Márton Árpádnak a tájjelleget leginkább megfogalmazó Mondája. Itt jegyezném meg, hogy úgy tûnik a Hargita Visual Art csoportosulás némiképp eltér az egykori Hargita mûhelytôl, amely sokkal inkább épített a hely specifikumára. A visual artosok az általános mûvészi értékek kifejezôi, s ha van is valami sajátos bennük, az inkább a megjelenítés belsô mozgatórugóiban, a mindenkori új keresésében, magának a keresésnek, az alkotási folyamatnak a mûvészi rangra emelésében, a látvány gondolati szférába helyzésében, a többrendbéli általánosításban, a képszerkesztés sajátos ritmikájában keresendô. Tetten érhetô mindez a grafikai munkák esetében is. Koszti István Miklós fantáziadúsan pontos fogalmazása, Jánosi Antal míves rézkarcai, Lestyán Csaba szarkasztikusan kifejezô metszetei, Bartis Elemér aprócska remeklései és Mérey András Marques illusztrációja jól szemlélteti a mondottakat. Mintegy köztes mûfajként említeném meg Bajkó Attila háromdimenziós, dekoratív képeit és Ferencz S. Apor Morbid vagy csak sötét sorozatának szürrealisztikus kicsengésû darabjait. A végletekig leegyszerûsített formáival pedig majdhogynem tüntet Pálffy Árpád kisplasztikája. Érdekes Ráduly Margit festett kerámialapokból összeállított kompozíciója és Csillag Simon R. Imola dekoratív papír-kenderspárga munkája.

Mindent összevetve valamennyi alkotás értékes díszévé válhat bármely lakásnak vagy középületnek, ez a mostani kiállítás pedig értékes láncszeme a régiók közti kapcsolat szorosabbra fûzésének, az egymás megismerését szolgáló mûvészi megnyilatkozásoknak.

Egyébként a kiállítók közül többen is résztvettek a Barabás Miklós Céh tárlatain is, és reméljük, a Hargita Visual Art, célkitûzéseihez híven, továbbra sem zárkózik el a tágabb spektrumot felölelô Céhhel való kapcsolattartástól.

Németh Júlia

A borús idô hozta ki ismerôsömbôl ezt a teljesíthetetlen óhajt: „Ilyenkor tûzô napfényben, a folyó partján szeretnék sütkérezni, és figyelni, hogyan lebegnek fölöttem a pillangók".Majd pillanatnyi szünet után hozzátette: „Vagy ha akarod, a lepkék".

Hát igen, a hímporos szárnyú, virágporral és nektárral táplálkozó rovar lehet lepke is és pillangó is. Bármelyikkel élünk, mindkét szó irodalmi nyelvi forma. Érdekes azonban eredetük, valamint irodalmi alakká formálódásuk története.

Nem nehéz belátni, hogy a lepke töve azonos a lebeg, lebben ige tövével. E két ige a könnyedén ide-oda lengô, himbálózó, rezgô mozgást jeleníti meg, mely mozzanat, a könnyed szállongás, a szóban forgó rovarnak a sajátja. A lepke végzôdése (-ke) nyilvánvalóan kicsinyítô képzô. A szó a tájnyelvben lepe alakban is él.

De nemcsak a lepke, a pillangó igei származék. Kis túlzással seregnyi szavunk van, amely a lebegô, ingadozó mozgás, az ezzel együtt járó levegôrezgés hangját utánzó pil-, pill- szótôbôl származik. Ilyen nemcsak a pillant, pillantás, pillanat, pillanatnyi, pillanatnyilag, hanem a pillog, a (szem)pilla, mely eredeti jelentésben tulajdonképpen ’pillantó’. Pillogó, pislákoló fényforrás a mécs, ebbôl következik, hogy egyes nyelvjárásunkban a mécses neve: pillancs.

Minthogy a pill- tô származékai általában lebegô, rezgô mozgásra, illetôleg megvillanásra, fényvibrálásra utalhatnak, érthetô, hogy keletkeztek a szótônek olyan származékai is, melyeket a mai nyelvérzék nem tart az elôbbi szavakkal összetartozóknak. Ilyen a ’lepke’ jelentésû pille és pillangó. Alakilag mindkettô a tô (pill-), illetôleg az alapszó (pillog, pillong, pillang) -e vagy -ó képzôvel alakult folyamatos melléknévi igeneve. Az már további jelentéselkülönülés eredménye, hogy a pillangó szóval szemben a pille csupán ’kisebbfajta lepke’.

Érdekes tény, hogy a lepke szó mellett a pillangó kezdetben csupán vidéki tájszó volt. Az irodalmi nyelvünket számos tájszóval gazdagító Csokonai egy kis tanmesét írt ezzel a címmel: A pillangó és a méh, A pillangóhoz címmel pedig gyönyörû verset. Meg is rótta érte Kazinczy, aki — már a költô halála után — ezt írta: „... még legfelségesebb darabjaiban is, a Reményhez írt ódában, a’ Lepében, melyet ízetlenül... Pillangónak nevezett... van valami quod tollere velles (amit ki kellene irtani), és a’ mit tollálni (törölni) igen könnyû volna".

Az igazságot, mint mindig, most az élet, a nyelv élete szolgáltatta. A lepke került be a természettudomány nyelvébe, a dallamosabb, zenei hangzású pillangó bizonyult költôibbnek, s lett a költészet szava. Már Vörösmarty Virág és pillangó címû költeményében felcsendül ez a szópár: „Szállj le, szállj le, szép arany pillangó / Kebelemre szállj le kis csapongó!"

Murádin László

Mind az erdélyi színjátszás, mind a zenés színpad bölcsôje a XVIII. századvégi Kolozsvár. Ekkor érett meg az idô arra, hogy állandó színtársulat szervezôdjék a városban. Az 1792 ôszén megalakult állandó hivatásos kolozsvári társulat már az évadkezdést követô évben énekes játékot is mûsorára tûzött. Kótsi Patkó János, Jantsó Pál és Fehér Rozál tartoztak az elsô énekesgeneráció tagjai közé, ám a társulatnak nem volt se szerzôdtetett zenekara, se karmestere. A XIX. század elején kislétszámú zenekar alakul, amely az évek folyamán bôvül. Az 1819-ben beindult zeneiskola egyik célja az volt, hogy megoldja a színházi utánpótlás kérdését. Az 1821-ben megnyílt Farkas utcai kôszínház szcenikus-adottságai az erdélyi operajátszás fejlôdéséhez méltó feltételeket biztosított. Az 1822-ben bemutatott Béla futása címû, Ruzitska József által komponált történelmi daljátékot sokáig az elsô magyar nemzeti operának tartották, habár erôteljes német és olasz hatás mutatható ki benne, amely keveredik a magyar verbunkosjelleggel. Az opera keletkezését alátámasztotta a kolozsvári közönség igénye hazai szerzô zenés színpadi mûve iránt. 1823–1827 között fellendíti az operarészleg mûködését Déryné Széppataki Róza, aki nem csak kivételes mûvészi elôadókészségével javított a társulat színvonalán, hanem szervezôi tehetségét, mûfordítókészségét is latba vetette, így Kolozsvár a magyar nyelvû operajátszás bölcsôjévé vált.

Az 1820-as évektôl kezdôdôen a kolozsvári operarészleg repertoárján egyaránt szerepeltek hazai és külföldi romantikus szerzôk: K. M. Weber, G. Rossini, W. A. Mozart, D. F. Auber, G. Donizetti, V. Bellini stb. 1846-ban a kolozsvári opera társulata Erkel Ferenc Hunyadi László címû operájából elôször mutat be egy részletet; a teljes dalmû bemutatására csak 1853-ban kerül sor.

Az elsô Kolozsvárt játszott Verdi-opera az Ernani, az 1847–1848-as évadból. Ne felejtsük el, hogy az opera színre vitelére a szabadságharc kitörésének évében került sor, ami még inkább megnehezítette az opera és általában a színielôadások bemutatását.

A szabadságharc leverése után nehezen indult újra a zenei élet. Gróf Mikó Imre anyagi segítségével lehetôvé válik a színházépület nagyobbítása és a berendezés modernizálása. Már az 1851–1852-es évadban nagy sikerrel újítják fel az Ernanit, és új Verdi-opera is színre kerül: A két Foscari. Az 1853–1854-es évadban egyetlen operabemutatót tartanak, és ez a Rigoletto. 1858–1859-ben kerül színre A trubadúr és a Nabucco. Mindkét opera nagy sikert arat a kolozsvári közönség körében. Egy bukaresti vendégjátékra is sor kerül 1860-ban, ahol többek között két Verdi-operával is szerepel a társulat (Rigoletto és A trubadúr), a mûsortervben szerepelt a Traviata is, de erre nem került sor. Ezt az operát Kolozsvárt mutatták be az 1860–1861-es évadban. Pár éves szünet után, az 1868–1869 színi évadban bemutatják az Álarcosbált.

A XIX. század utolsó harmadában kevés operát játszanak, új bemutatóra nem kerül sor, de a régieket repertoáron tartják, és amint a lehetôségek megengedik, újra játsszák ôket.

Egy dicsôséges korszak: 1905–1932
Az 1905–1932-es idôszak, amelyet dr. Janovics Jenô igazgatása fémjelez, kedvez mind a színházi, mind az operaelôadásoknak: jó karmestereket szerzôdtetett, bôvült a zenekar és az énekkar taglétszáma. A Hunyadi téri színházpalotát is ekkor (1906. szeptember 8-án) avatják fel. Janovics átmentette azokat a zenés színpadi mûveket (nem csak operaelôadásokról van szó!), amelyek addig is népszerûek voltak, arra törekedve, hogy azok új rendezésben, tehetséges énekesekkel, korszerû zenekarral, kifogástalan elôadásban kerüljenek a közönség elé. Két új Verdi- operát mutatnak be ez idôben: az Aidát és az Otellót. Felújítják az Ernanit, és 1913-ban Verdi-centenáriumot rendeznek a zeneszerzô születésének századik évfordulójára. Ez idôszakban az évi operaelôadások 20 és 40 körül mozognak.

1932–1948 között a Színpártoló Egylet veszi át az igazgatást. Ezekben az években nagyon kevés operát játszanak, inkább operettet és népszínmûvet, mert erre volt közönségigény. Nem kerül sor új Verdi-opera bemutatására, de mûsoron tartják az eddigieket, és többet felújítanak közülük (Traviata, Aida, Trubadúr, Rigolettó).

Az Állami Magyar Opera (1948–2000)
A frissen megalakult mûvészeti intézmény vezetôségének be kellett látnia, hogy a kolozsvári magyar opera nem létezhet az úgynevezett nagyrepertoár nélkül. Ezért már mûködésének elsô éveiben újra bemutatták a legnépszerûbb Verdi-operákat: a Traviatát (1955), a Rigolettót (1956) és az Álarcosbált (1959). Az ötvenes évek elején szerzôdik az operához Szinberger Sándor rendezô, aki nem csak a közönség, de a helyi és nemzetközi szakkritika elismerését is kivívja. Igazgatása alatt (1956–1973) több Verdi-opera kerül bemutatásra: Don Carlos (1961), Falstaff (1961), Aida (1962), Nabucco (1968), Otello (1970), A trubadúr (1971), Attila (1973). Ez utóbbiról filmfelvétel készült Magyarországon.

Hosszú idôn át (1974–1992) nem tartottak új bemutatót a kolozsvári Állami Magyar Operában, de többször felújítják a már repertoáron levô Verdi-operákat. A 80-as évek elejétôl megkezdôdött áttelepülési-menekülési láz nagy veszteséget okoz a társulatnak: megbecsült, karrierjük csúcsán levô mûvészek hagyják el a kolozsvári társulatot és a közönséget. Fokozottan érvényes ez az énekesekre, de az ének- és zenekar sem volt kivétel. Ha mindehhez hozzátesszük a volt rendszer utolsó évtizedének megalázó életkörülményeit, annál jobban kiviláglik az ittmaradt maroknyi csapat heroikus küzdelme a megmaradásért. A társulat számbeli csökkenését fokozta az a tény is, hogy a nyugdíjazások során megüresedett helyeket zárolták, és ezzel ellehetetlenítették a karok mûködését. Az opera átvészelte ezt a nehéz idôszakot, és a lehetôségekhez mérten igyekezett mûsoron tartani a repertoárdarabok nagy részét: három-négyévente felújított egy-egy Verdi-operát (és nemcsak azt!). A közönség azonban nem hagyta cserben az intézményt: idôsek, középkorúak és fiatalok látogatták szép számban az elôadásokat, teltházas estéken hallgattuk a csodaszép Verdi-operákat. (Még „szerencse", hogy a rendszer politikáját nem zavarta ez operák humánuma és szabadságeszménye!)

A rendszerváltás enyhített a társulat gondjain, de elôállt egy új helyzet: a mûsorrend összeállításakor figyelembe kellett venni az énekesek intézményen kívüli fellépéseit. Az ének- és zenekar azonban sok új taggal bôvült az 1990–2000-es idôszakban, ami frissítôleg hatott az opera mûködésére. Ez lehetôvé teszi három új Verdi-opera bemutatását: 1992-ben a Simon Boccanegrát, 1994-ben a Macbethet és 1999-ben a Nabuccót. Mindhárom elôadás rendezôje a budapesti Kürthy András, aki élôvé tudta varázsolni két kevésbé játszott opera — Simon Boccanegra és a Macbeth — mondanivalóját. „Az opera — Kürthy András szavait idézve — ünnepi mûfaj, amely nem süllyed el a hétköznapok egyszínûségében." „...sokan észrevették, hogy a három mû egyfajta trilógiát alkot, amelyet egységes látásmód kapcsol össze." Történetiség, aktualizálás, dekorativitás, vizualitás, emelkedettség — néhány kulcsszó Kürthy András rendezôi gondolatmenetébôl. Sajnálatos tény, hogy olyan népszerû operák, mint A trubadúr, Rigoletto, Álarcosbál már évek óta hiányoznak az opera repertoárjából. Hivatkozhatunk az anyagiak hiányára? Reménykedjünk, hogy egypár év múlva újra láthatjuk-hallhatjuk ezeket az operákat. Az opera és a közönség együttes érdeke, hogy ezek a mûvek visszakerüljenek a repertoárba.

Következtetések helyett
Végiglapozva a több mint kétszázéves erdélyi magyar zenés színjátszás történetét és ezen belül a Verdi-operák életútját, örömmel állapíthatjuk meg, hogy létezik egy folytonosság mind a színrevitelt, mind a mûsoron tartást illetôen. Összehasonlítva az olaszországi, a budapesti és a kolozsvári bemutatók idôpontját, megelégedéssel tölthet el az a tény, hogy a Verdi-operák kolozsvári bemutatói alig egy-két évvel maradnak el a budapesti, és négy-öt évvel az olaszországi bemutatóktól. Ha figyelembe vesszük, hogy a kolozsvári zenés színház mennyire ki volt szolgáltatva a mostoha társadalmi, gazdasági és politikai körülményeknek, talán fel tudjuk mérni e másfél- századot meghaladó folytonosság horderejét. Se a háborúk, se az impériumváltások, sem pedig a gazdasági válságok nem tudták megfékezni a kolozsvári közönség vonzalmát a zenés színpad és a Verdi-operák iránt. A fent említett idôszakban többször elôfordult, hogy egy-egy évadban nem mutattak be új operát, vagy kevés volt az operaelôadás: a feltöltôdés szakaszai voltak ezek az évek, de a Verdi-operák dallamvilágának humánuma megtalálta az utat a kolozsvári operalátogatók szívéhez.

Március 17., szombat
A Román Nemzeti Bank mai árfolyamai: 1 német márka = 12 463 lej, 1 USD = 27 291 lej.

Friss kutyaételt szállítok haza. 9000 lej/kg. Telefon: 134-744. (727119)

Mivel az államtitok védelmérôl szóló törvénnyel kapcsolatban számtalan, és fôleg bíráló hír jelent meg a sajtóban, Adrian Nãstase miniszterelnök tegnapi telekonferenciáján szükségesnek tartotta magyarázatot fûzni a sokat támadott jogszabály megalkotásához, valamint parlamenti megszavazásának körülményeihez. Nãstase szerint ellentmondásos helyzet alakult ki, ugyanis a törvény érdekében csupán egyetlen komoly érvet hoztak fel, mégpedig azt, hogy amennyiben kereskedelmi kapcsolatban állnak a NATO-val, és ennek a szervezetnek bizonyos titkai eljutnak Romániába is, akkor ez a külföldi szervezet igényli ezeknek a titkoknak a megôrzését, védelmét. Ennek kapcsán gúnyosan megjegyezte, hogy Románia mintha azt akarná elhitetni magával, hogy katonai, meg általában egyetlen téren sincs semmilyen, védelemre méltó érdeke. Pedig mindegyik országnak vannak olyan államtitkai, amelyeknek védelmérôl külön jogszabály rendelkezik, és már csak emiatt is sértô úgy tárgyalni errôl a törvényrôl, mintha itt találták volna ki a túlzott szigorúságot.

Ezentúl „Stoica-féle törvénynek" fogja nevezni az államtitok védelmérôl rendelkezô jogszabályt, mondotta Nãstase kormányfô, hiszen ennek szövegét a volt kormány idejében dolgozták ki. 1997-ben Ciorbea kormánya megalázónak tartotta, hogy átvegyék egy hasonló jogszabály szövegtervezetét az RTDP-tôl, és 1998-ra kidolgozták saját törvénytervezetüket, amelyet megtárgyalásra átküldtek a parlamentnek. Ily módon a most elfogadott államtitok védelmi törvény szövege szinte teljes egészében a Stoica-törvény elôírásait tartalmazza. A Nãstase-kabinetnek az volt a véleménye, hogy tisztességesebb felhasználni egy már kidolgozott szöveget, és „menet közben" keresni meg a kiigazítási lehetôségeket. Az a tény pedig, hogy az összes parlamenti pártok elfogadták a törvényt, hiszen a jegyzôkönyv szerint a szakaszonkénti vitánál is csak körülbelül húszan szavaztak ellene, egyes politikusok, mint például Stoica és a liberálisok kétszínûségét igazolja, mondotta Adrian Nãstase. A kormányfô szerint a bírálók közül sokan biztos el sem olvasták a törvény szövegét, hiszen az már elsô szakaszában elôírja a közérdekû információkhoz való hozzáférhetôség szavatolását. Megoldásként és mintegy ellensúlyozásként javasolta, hogy sürgessék meg egy másik jogszabály, a közérdekû információkhoz való szabad hozzájutás törvényének minél gyorsabb elfogadását.

(i)

Adrian Nãstase kormányfô szerint a kabinet tagjai azért vesztették el bizalmukat Ovidiu Greceában, a kormány ellenôrzô fôosztályának vezetôjében, mert az kiszivárogtatta a Piatra Neamt-i Melana kereskedelmi társaságnál folytatott ellenôrzésérôl készült jelentést. A kormányfô úgy vélekedett: a neamti-i kivizsgálást ennek ellenére folytatni kell, mint ahogy azt is, hogy a kormány ellenôrzô csoportját miért követték Ouatu ezredes állítólagos megbízottai. A nyilvánosságra került jelentés azonban olyan vádakat tartalmazott a kormány több tagjával kapcsolatban, amelyre Greceának nem volt konkrét bizonyítéka.

A Mediafax jelentése szerint Grecea utóda Teodor Bobi, a parlamenti kapcsolattartásért felelôs minisztérium államtitkára lett.

Grecea lemondásával egy idôben Ioan Rus belügyminiszter menesztette tisztségébôl Ioan Ouatu ezredest, a neamt-i 0962-es katonai egység vezetôjét. A Mediafax jelentése szerint Ouatu azzal fenyegetôzik, hogy bepereli mind a belügyminisztert, mind Ovidiu Greceát, aki jelentésében elmarasztalja ôt. Grecea azzal vádolta Ouatut, hogy oroszlánrésze van a neamt-i sötét privatizációs ügyekben, illetve hogy Neamt megyei ellenôrzô körútja alkalmával az ezredes követette autóját. Ouatu azt is állítja, hogy menesztése elôtt két nappal ô már benyújtotta lemondását. Ezt a gesztusát azzal indokolta, hogy így próbálta megvédeni az általa vezetett katonai egységnek a hírnevét mindaddig, amíg Grecea alaptalan vádjai tisztázódnak.

A legfôbb ügyész javaslatára felmentették tisztségébôl Dan Voinea tábornokot, katonai fôügyészt, aki az elmúlt három évben a jelenlegi hatalom számára kényelmetlen ügyekben vezetett vizsgálatokat — jelentette a pénteki sajtó.

Dan Voineát 1997 szeptemberében nevezték ki fôügyésznek, s jórészt az ô érdeme, hogy az 1989. decemberi események, illetve az 1990-es bányászjárások ügyében a majd egy évtizede húzódó vizsgálatok jogerôs ítéletekkel végzôdtek.

Az 1989. decemberi forradalom sötét oldalainak tisztázása keretében Dan Voinea emelt vádat egyebek között két volt tábornok, Victor Atanasie Stãnculescu és Mihai Chitac ellen, akiket a Legfelsô Bíróság jogerôsen 15 évi börtönbüntetésre ítélt a temesvári vérengzés miatt.

(Mint ismeretes, az új legfôbb ügyész, Joita Tãnase elsô rendeleteinek egyikével felfüggesztette az ítéletet, és új eljárást rendelt el.)

Voinea érdemének tulajdonítható az is, hogy Miron Cozma bányászvezért a Legfelsô Bíróság jogerôsen 18 évi börtönbüntetésre ítélte. Az ítélet felfüggesztésérôl szóló határozat — a román sajtó jelentései szerint — azonban máris a legfôbb ügyész asztalán várakozik aláírásra.

A bányászjárások ügyében kezdett vizsgálatokban Voinea már a hadsereg egyes volt tábornokai és a román titkosszolgálat, a SRI szerepének feltárásánál járt. Ugyancsak Voinea vezette a vizsgálatot a Sakál néven emlegetett hírhedt nemzetközi terrorista romániai ténykedésérôl.

Joita Tãnase a katonai ügyészség vezetésében tapasztalt „hiányosságokra" hivatkozva menesztette a tábornokot, akinek neve 1990-ben vált világszerte ismertté: ô volt a vádló abban a nevezetes statáriális perben, amelynek során halálra ítélték Nicolae Ceausescut és feleségét.

Daniel Morar ügyész tagadja Viorel Burzo vádjait, miszerint „egyezkedtek" volna, hogy ha Burzo beismeri a csúszópénz elfogadását (Gábor Máriától), akkor szabadlábra helyezi. A román törvények nem engedik meg az ilyen egyezmények megkötését a vádlottakkal — fûzte hozzá.

Viorel Burzo a Legfelsôbb Bíróság elôtti kihallgatásán azt állította, hogy nem kapott semmiféle csúszópénzt Gábor Máriától, annak ellenére, hogy korábban már beismerte az 5000 márka elfogadását. Elmondása szerint azért tett hamis beismerést, mert Morar ügyész szabadlábra helyezését ígérte beismerô vallomás esetén.

Mint ismeretes, Viorel Burzo és szintén ügyvéd neje azok közé tartoznak, akiket Gábor Lajos korrupcióval vádolt.

— írta pénteki számában az Adevãrul a március 15-i megemlékezésekrôl. Az újság részletesen beszámolt a romániai magyarság központi ünnepségének számító kézdivásárhelyi megemlékezésrôl. Egyebek között kiemelte azt, hogy az ünnepséget filmre vette az egyik román titkosszolgálat két civil ruhás tisztje is.

Az erdélyi ünnepi körkép keretében a lap arról írt, hogy Marosvásárhelyen csak kevés magyar nemzetiségû vett részt a megemlékezéseken, Kolozsváron pedig Gheorghe Funar az 1848-as román forradalmárok emléke elôtti tisztelgéssé változtatta a magyarok ünnepét azzal, hogy felhívására „kisebb-nagyobb" lelkesedéssel egyes intézmények, hivatalok alkalmazottai megkoszorúzták Bãlcescu és Baritiu emléktábláját.

„Március 15-ét évek óta etnikai feszültségek nélkül ünneplik az erdélyi magyarok, de az erdélyi béke nem mindenkinek tetszik: ha már a magyar zászlók, a magyarok felvonulásai nem zavarnak, akkor Tôkés László püspök azt akarja, hogy az RMDSZ Erdély függetlenségéért harcoljon" — írta a Curentul. A lap az erdélyi megemlékezések közül kizárólag arról számolt be, hogy szerdán Nagyszalontán Tôkés püspök és Csurka István, a Magyar Igazság és Élet Pártjának elnöke részt vett a helyi református egyház és a Bocskai-alapítvány által rendezett ünnepségen.

„Nagyszalonta a Trianon-ellenes mozgalom fôvárosává lett, és a magyarországi sovinizmus vezére, Csurka István szabadon sétálgathat Erdélyben" — írta a lap, hangsúlyozva, hogy bár Csurka pártja hivatalosan nem tagja a magyar kormánykoalíciónak, a MIÉP támogatja az Orbán-kormányt.

A rendelkezésre álló statisztikai adatok alapján nem lehet megállapítani, mennyi mûködôtôkét ruháztak be külföldiek Romániában tavaly — jelentette ki Leonard Cazan fejlesztési és elôrejelzési miniszter.

Hangsúlyozta: amikor tárcája szeretett volna képet alkotni a külföldi tôkebefektetések tavalyi mértékérôl, meglepô módon két adatot kapott a cégnyilvántartó hivataltól: az egyik szerint e befektetések értéke 960 millió dollár, a másik szerint 243 millió dollár volt.

Cazan szerint az elsô adat teljesen abszurd, a második valósághûbbnek tekinthetô. A miniszter szerint 2001-ben a közvetlen külföldi befektetések nagysága 700–800 millió dollár lesz Romániában.

Romániában három intézmény is közöl statisztikai adatokat a külföldi tôkebefektetésekrôl: a Román Nemzeti Bank, a statisztikai hivatal szakosított gazdasági intézete (INSSE), valamint a cégnyilvántartó hivatal.

Tavaly a gazdasági sajtóban is számháború dúlt a külföldi tôkebefektetések nagysága körül: a lapok saját számításai szerint a teljes érték néhány száz millió dollárt tett ki, a kormány azonban — az év végi általános választásokra is sandítva — egymilliárd dollárt meghaladó nagyságrendrôl beszélt.

A Ziarul Financiar keddi számában tette közzé az Economist Intelligence Unit (EIU) legfrissebb tanulmányát a közép- és kelet-európai országokban végrehajtott külföldi befektetésekrôl. Eszerint Romániában 1990-tôl 1999 végéig az összes közvetlen külföldi mûködôtôke-befektetés 5,4 milliárd dollár volt. Az EIU szerint tavalyról nincs értékelhetô adat Románia esetében.

Az idei átlagos béremelést a pénzromlás függvényében kívánja a kormány megállapítani, s ennek érdekében sürgôsségi kormányrendeletet fogadtak el. Eszerint az átlagbért a tavaly decemberi árindex alapján elôrevetített inflációhoz fogják viszonyítani. A béreket három szakaszban növelik az idén, s mindegyik szakaszban a fogyasztási árindex alapján. A közalkalmazottak alapbérét márciusban 7 százalékkal, júniusban 7 további százalékkal és szeptemberben újabb 6 százalékkal indexálják. A legmagasabb fizetések esetében azonban a növekedés mindhárom alkalommal csupán 3 százaléknyi lesz. A tanügyi dolgozók, a katonaság és a nemzetvédelmi intézmények alkalmazottainak bérét azonban az átlagos 7–7, iletve 6 százalékkal emelik.

A béremelést differenciáltan tervezik, s ennek értelmében a bírósági alkalmazottaknak, a pénzügyi ellenôri testületek tagjainak, a számvevôszéki tagoknak és mindazoknak a fizetését, akik a múlt év végén béremelésben részesültek, most nem emelik.

A közalkalmazottak bérének emelésére a költségvetés 1650 milliárd lejjel többet kell hogy fordítson a márciustól decemberig — hangsúlyozta Marian Sîrbu munkaügyi miniszter. Az elsô szakaszban a többlet 445 milliárdra, a másodikban 476 milliárdra, a harmadikban pedig 673 milliárd lejre rúg.

A miniszter szerint a mintegy 640 ezer közalkalmazottból a 7–7–6 százalékos béremelés 617 ezer személyt érint, a 3–3–3 százalékos pedig mintegy 23 ezret. Hozzátette: a tervezett bérnövekedés fedezi az idei inflációt.

Tegnaptól Gheorghe Funar a gazdasági tudományok doktora. A polgármester doktori disszertációjának címe Menedzsment és könyvelés — egy versenyképes önkormányzat alapja. Az eseményre neves kolozsvári és jászvásári egyetemi tanárokból álló bizottság, továbbá szép számú nagy-románia párti szimpatizáns, illetve a polgármesteri hivatal alkalmazottai jelenlétében került sor. A Noica-idézetekkel telezsúfolt dolgozatot Iacob Petre Pantea, a BBTE közgazdasági karának professzora a doktorandus szakmai irányítója úttörô munkának értékelte a könyvelés terén.

A doktori cím elnyerése komoly fizetéspótlékot jelent a polgármester számára, a román törvények szerint ugyanis azoknak, akik ilyen titulussal rendelkeznek, 15 százalékkal kisebb jövedelemadót kell fizetniük.

[Vissza az Szabadság honlapjához]		[Vissza a HHRF honlapjához]