 |
||
| [Vissza az Szabadság honlapjához] |
[Vissza a HHRF honlapjához] |
A magyar kormány keddi ülésén jóváhagyta a szomszédos országokban élô magyarokról szóló törvényjavaslatot, amelyet reményeik szerint még a tavaszi ülésszak alatt elfogad az Országgyûlés, és így 2002. január 1-jén életbe is léphet — közölte Németh Zsolt magyar külügyi politikai államtitkár a kabinet ülése utáni sajtótájékoztatón.
Az MTI szerint elmondta: a kormány becslése szerint az elkövetkezô években mintegy 800 ezren fogják kiváltani a kedvezményekre jogosító magyar igazolványt, amelynek elôfeltétele az illetékes határon túli szervezet ajánlása mellett az, hogy az igénylô ne akarjon letelepedni Magyarországon, illetve ne jelentsen idegenrendészeti, nemzetbiztonsági kockázatot.
Elôször rendezik meg a joghallgatók napjait Kolozsváron, a Babes–Bolyai Tudományegyetemen. A jogi kar hallgatói tudományos ülésszak és vitafórumok szervezésével, valamint gólyabállal ünnepelnek. A hallgatói önkormányzat vezetôje, Gaurean Bogdan szerint a rendezvény célja az, hogy a diákokban tudatosuljon: az intézmény, amelynek hallgatói, nem csupán tekintélyt parancsoló, hanem közösségteremtô is.
A kétnapos rendezvény megnyitóján Liviu Pop dékán hangsúlyozta: az általa vezetett kar a teljes megújulás útján jár már évek óta — ennek csupán egy része az épület felújítása. Amellett, hogy sok fiatalt alkalmaztak, újítottak a tanrenden is, amely ezáltal teljesen megfelel az európai követelményeknek. Így diákjaik és tanáraik számára egyaránt elérhetôvé vált a több mint húsz egyetemmel mûködô külföldi csereprogramokban való részvétel. Az elmúlt 4–5 év alatt a kar Petôfi/Avram Iancu utcai épületének teljes berendezését felújították, felszereltek két informatika és egy kriminalisztika labort.
A köszöntô beszédek után Andrei Marga, a BBTE rektora avatta fel a teljesen felújított épületet.
Tegnap délután Adrian Nastase kormányfôvel találkoztak a politikai pártok vezetôi, hogy az idei költségvetéssel kapcsolatos álláspontjaikat egyeztessék. Az RMDSZ-t Markó Béla szövetségi elnök, Verestóy Attila szenátor, valamint a parlament pénzügyi szakbizottságaiban résztvevô RMDSZ-es politikusok képviselték.
A Szabadság Verestóy Attila szenátort kérdezte az RMDSZ álláspontjáról. — A szövetség szeretné, ha az idei költségvetés határozott elôrelépést jelentene a decentralizálás irányába. Nagyon fontos, hogy ez ne csak az ígéretek, hanem a konkrét cselekedet szintjén valósuljon meg. Ez pedig úgy lehetséges, ha megváltoztatjuk az eddigi adóbegyûjtési kulcsokat és több pénz marad helyben. Ezért azt javasoltuk, hogy az eltervezett fizetési adó után számítandó 40 százalékot csökkentsék a helyi megyei vagy helyi tanács javára. Hasonlóképpen szeretnénk, ha az önkormányzatoknak többletköltségvetési terhet jelentô feladatok elvégzéséhez — mint például az iskolák fenntartása és karbantartása — szükséges forrásokat a helyi önkormányzatoknak biztosítanák. Ugyanígy szükségesnek látjuk, hogy a költségvetésben megfelelô összeget különítsenek el a szociális kérdések megoldására, amelyeket az illetô megyék rendelkezésére bocsássanak. Azt is fontosnak tartjuk, hogy az útalap leosztásánál vegyék figyelembe, hogy az állampolgárok nagyrésze elsôsorban a megyei utakon közlekedik, s így a pénzforrások nagyrészét oda kell összpontosítani. Ugyanakkor szeretnénk, ha az áruforgalmi adó vagy a hozzáadott értékadó utáni pénzügyi források új leosztását az új költségvetés már most bevezetné — összegezett Verestóy Attila.
Amint arról tegnapi lapszámunkban beszámoltunk, az Iris és a Ceroc porcelángyár vezetôtanácsa beperelte a két vállalat szakszervezetét törvénytelen munkabeszüntetés vádjával. Monica Simuleatól, az Iris szakszervezeti vezetôjétôl megtudtuk: tegnap reggel, alig egy órás tárgyalás után a bíróság úgy döntött, hogy a vállalatban kirobbant munkakonfliktus törvénytelen. A vezetôség a következôt kifogásolta: a munkások a törvényes elôírásokkal ellentétben nem értesítették szándékukról a vezetôséget 48 órával a sztrájk megkezdése elôtt. Ezért a szakszervezet minden egyes le nem dolgozott munkanapért 250 millió lejt kell hogy fizessen a munkaadónak.
Ami a szakszervezetek követeléseit illeti, a bíróság április 3-ra halasztotta a döntést ezek jogosságáról. A munkások az Irisben és a Ceroc porcelángyárban egyaránt a bérek emelését, valamint az ebédjegyek rendszeres kiosztását, és a kollektív munkaszerzôdés aláírását követelik.
Lapunk érdeklôdésére Nicolae Fenesan, a Ceroc szakszervezeti vezetôje kijelentette: tegnap sem találtak meghallgatásra a vállalat vezetôségénél. A dolgozók elhatározták, hogy továbbra sem kezdik el a munkát.
Jelentôs késés után ugyan, de kedden Kolozsváron is felavatták az Országos Lakásépítô Ügynökség (ANL) területi irodáját. Ötcsillagos városunkat az ország több nagyobb települése ebben is megelôzte: Konstancán, Jászvásáron, Brassóban, Temesváron már rég mûködnek ezek a kirendeltségek. A területi iroda élére Doina Voicut nevezték ki.
A kolozsvári (az országban a tizenkilencedik) ANL-iroda megnyitójára a Kereskedelmi és Iparkamaránál került sor. Az eseményen többek között jelen volt Ilie Dobre az ANL központi vezetôségének képviselôje, Vasile Soporan prefektus, Dan Canta alprefektus, Mircea Gavrila alpolgármester, valamint a megye több községének polgármestere. A kormány tervei szerint ugyanis a községek belterületén is épülhetnek lakások.
Dobre elmondta: országszerte a kormány 38 ezer ifjúsági lakás felépítését tervezi. A területi iroda a lakások árának ellenôrzésével és a felépítés utáni átvétellel foglalkozik, ezek kezelése és bérlése a helyhatóság feladata. Doina Voicu reményét fejezte ki, hogy még az év elsô felében Kolozsváron is beindul a lakásépítés. Mircea Gavrila alpolgármester arról számolt be, hogy a polgármesteri hivatal kiemelt fontossággal kezeli a kérdést, városi tanács több telket is kiszemelt az ANL-tömbházak felépítésére: Tordai út, Mehedinti utca (Monostor negyed), Honvéd utca (Dorobantilor), Rarau utca. Elôbbi két telek nagysága 7300 m2, utóbbiaké együtt pedig 3500 m2.
Stefan Dimitriu, RTDP-s városi tanácsos, a Napoca Építkezési Vállalat vezérigazgatója elmondta: az ANL-iroda kolozsvári megnyitásával erkölcsi jóvátétel történt. A tanácsos nehezményezte az Országos Lakásépítô Ügynökség túlzott centralizmusát, és a kolozsvári városházát is bírálta. — Az alpolgármester úr finoman fogalmazott, én kimondom az igazat. Kolozsvár egyáltalán nem foglalkozott az ANL-típusú lakásokkal. Oda jutottunk, hogy a megyei tanácsnak kell a város belterületén telket találnia az ifjúsági lakásépítésre. A nyilatkozatok és a tettek között mély szakadék tátong. Brassóban például már régen elkezdték az építkezést — mondta Dimitriu.
A sajtónak nyilatkozva Doina Voicu, a kolozsvári területi ANL-iroda vezetôje elmondta: rövid idôn belül kidolgozzák a területi és részletes városrendészeti tervet. Az építkezési engedély kiadása után elkezdôdhetnek a munkálatok. Az igazgató elsôsorban a Rarau és a Mehedinti utcai telkeket szemelte ki. Ide hat darab három-négyemeletes tömbházakat építenének. A garzonokba és kétszobás lakásokba elsôsorban fiatalok és hátrányos helyzetû családok költöznének. Voicu hozzátette: a rendkívül derûlátó forgatókönyv szerint az elsô tömbházat jövô év közepén adhatják át. Az ifjúsági lakások árára vagy a bérekre vonatkozóan az igazgató nem tudott felvilágosítást adni. Elmondta: a postán vásárolható kérvényeket továbbra is a bukaresti ANL-irodához kell küldeni.
Stefan Dimitriu lapunknak úgy nyilatkozott: az elmúlt kormányzás idején Borbély László volt államtitkárral sikerült megegyezni abban, hogy Kolozsváron 135 ANL-lakás épüljön. — A városháza nem támogatta telekkel a terv kivitelezését. Ha ez akkor megtörtént volna, ma a lakásokat már átadhatnánk a kedvezményezetteknek. Remélem, az ANL ajánlatára sokkal fogékonyabb megyei tanács által az ügynökség rendelkezésére bocsátott telkeken sikerül végre elkezdeni a munkálatokat — mondta Dimitriu. Úgy véli, a labda most a helyhatóság térfelén van. A városi tanácsos elképzelése szerint az ANL-lakás elôlegét a fiatalok vagy szüleik birtokában levô lakás ára kellene hogy képezze. Mihelyt felépült az új, nagyobb lakás, a régibôl a család kiköltözik és ezt a helyhatóság szociális célokra használhatja. Mivel az új lakás elôlegét a régi értéke fedezné, a fiataloknak csak a részleteket kellene fizetniük. Arra nem tért ki, hogy mi történik azokkal a fiatalokkal, akik nem ingatlantulajdonosok, és a szüleikre sem számíthatnak ilyen ügyben.
A belügyminisztérium, a csendôrség és a megyei rendôrfôkapitányság segítségével kedden Kolozsvárra érkezett az Emberi Jogvédelmi Szervezet és a Romcif Rt. által a Kolozs, Beszterce-Naszód és Máramaros megyei árvízkárosultaknak felajánlott 80 tonna cement. A cementet a napokban a dési (10 tonna), a kisbácsi (2,5 tonna), alsókosályi (2,5 tonna), kackói (2,5 tonna), a magyargorbói (2,5 tonna), a meregyói (15 tonna), mikeházai (5 tonna), kissebesi (5 tonna), székelyjói (5 tonna) és révkolostori (5 tonna) lakosok között osztják szét.
Ha a parlament is úgy akarja, ezután sokkal nehezebb lesz megváltoztatni az utcaneveket. Ionel Flesariu, a közigazgatási minisztérium államtitkára kijelentette: a tárca olyan törvénytervezet kidolgozását tervezi, amely értelmében az utcák és terek nevét csak egy történészekbôl, bölcsészekbôl és földrajztanárokból álló bizottság beleegyezésével lehet megváltoztatni. A cél az, hogy a történelmi és a román kultúra kiemelkedô személyiségeinek nevérôl csupán a fontos és központi utcákat nevezzék el. Ezenkívül elkerülnék azt, hogy a helyenként gyakori utcanév-változtatások miatt a polgárok folyton személyazonossági igazolványt, útlevelet és más személyi iratot változtassanak.
Mint ismeretes, az elmúlt kilenc évben Kolozsváron a városi tanács számtalan központi utca és tér nevét változtatta meg. A megyei tanács keretén belül mûködô, a változtatások láttamozásával megbízott testület hozzájárult a városi tanács módosítási javaslataihoz.
Látványos kiállítás nyílt az Expo Transilvania Rt. csarnokában: Ford, Volkswagen, Skoda, Seat, Hyundai, Citroën, Peugeot, Nissan, Opel, Mercedes, Chrysler, Iveco, Daewoo, Dacia, Audi, Jeep, GAZ, DAF márkájú személygépkocsik és nehézjármûvek, autóalkatrészek és tartozékok, garázsfelszerelések, biztonsági- és audiorendszerek tekinthetôk meg. 1384 négyzetméteren 36 kiállító, sok hazai és egy magyarországi közvetlen termelô, valamint holland, olasz, amerikai, koreai, japán, francia, angol cégek termékeinek forgalmazói kínálják áruikat.
A keddi megnyitón Gheorghe Muresanu kereskedelmi kamaraelnök kifejtette: hosszú ideig az ember legjobb barátjának a kutya és ló számított, mára viszont a gépkocsi is ide sorolandó. Ezt a fontosságot tükrözi, hogy az idén elôször tartanak önálló autóvásárt Kolozsváron. Dan Canta alprefektus, gyakorló autóbaráti minôségében is, intézménye támogatásáról biztosította a seregszemle rendezôit. Kerekes Sándor, a megyei tanács alelnöke, dicsérte a feszített tempóban dolgozó Expo Transilvania rendszeres vásárprogramját. „Kolozsvár már vásárvárossá nôtte ki magát, az ilyen gépkocsik határontúli expókon is megállnák a helyüket" — jelentette ki. Gheorghe Funar polgármester szerint a város polgárai eljutottak oda, hogy megengedhessenek maguknak ilyen álomautókat.
A nemzetközi autóvásár március 25-ig naponta 11–19 óra között látogatható. Szombaton, Seat márkájú versenykocsija társaságában Titi Aur bajnok is jelen lesz. A látogatók szavazása nyomán oklevéllel jutalmazzák a 2001-es gépkocsivásár autója címet elnyerô modellt.
A ROMÁNIAI RÓZSABARÁTOK SZÖVETSÉGE ezúton értesíti tagjait és szimpatizánsait, hogy szombaton, március 24-én (és nem23-án, ahogy tévesen közölték szaklapjukban) rózsametszési bemutatót tart de. 10 órai kezdettel a kolozsvári Gyümölcstermesztési Kutatóállomáson (Palocsay-kert). Minden érdeklôdôt szeretettel várnak.
SZIESZTA — nyugdíjas matiné ma délelôtt 11 órakor a Pro Iuventute székházban (Mócok útja 75.). Fô téma: a lakásátiratás, de lesz vers és muzsika is.
KÖZGYÛLÉSRE HÍVJA TAGJAIT AZ RMDSZ HAJNAL NEGYEDI KÖRZETÉNEK VÁLASZTMÁNYA március 22-én, csütörtökön du. 5 órakor, a Mócok útja 75. szám alatti Pro Iuventute székházba. A gyûlésen jelen lesz Pop E. István városi tanácsos, e körzet lakosa, aki beszámol a tanácsban végzett tevékenységérôl és válaszol a feltett kérdésekre. Kérik a tagságot, minél nagyobb számban jelenjenek meg és kérdéseikkel járuljanak hozzá a gyûlés eredményességéhez.
TAPASZTALATCSERÉS TALÁLKOZÓRA hívta az RMDSZ kisbácsi körzetének választmányát (elnök: Deák Ferenc) az RMDSZ alsóvárosi szervezete március 22-én, csütörtökön du. 4 órára, a Párizs utca 17. szám alatti székházába.
A POLGÁRMESTERI HIVATAL értesíti a lakó- és tulajdonostársulások vezetôségét, valamint az Irisz- és Bulgária-telepi, a kerekdombi, a Marasti negyedi és a szamosfalvi polgárokat, hogy a március 21-én 16 órára tervezett gyûlést elhalasztják és március 22-én délután 4 órakor tartják meg ugyanott.
TORDAI MAGYAR PEDAGÓGUSOK találkozóját tartja a Petôfi Társaság és az RMPSZ szervezete március 23-án, pénteken este 7 órától a Mihai Viteazul Kollégium dísztermében.
A SZENVEDÉLYBETEG ÉS CSALÁDJA címmel a Református Mentô Misszió és a Bonus Pastor Alapítvány elôadássorozatot tart március 22–24. között, minden este 6 órától, a Farkas/Kogalniceanu utca 21. szám alatti Kolozsvár-belvárosi református egyházközség gyülekezeti termében, a lelkészi hivatal alagsorában, a következô program szerint: 22-én, csütörtökön Sárosi Artúr orvos: Alkoholizmus és emberi szervezet; Csiszér Balázs: Az RMM és a BPA munkájának bemutatása (videofilm). 23-án, pénteken Bodó Tóth Gyula pszichológus: Alkoholizmus és személyiség. 24-én, szombaton Nagy László ref. lelkipásztor, a Nemzetközi Kékkereszt Egyesület munkatársa: A szenvedélybetegség mint családi probléma; Hans Rüttimann, a Nemzetközi Kékkereszt Egyesület fôtitkára: Az egyesület bemutatása (diavetítés). Az elôadássorozatot a Farkas utcai templomban a de. 10 órai istentiszteleten Nagy László ref. lelkipásztor igehirdetése, valamint az RMM rövid bemutatása zárja. Szeretettel hívnak és várnak minden érintettet és érdeklôdôt.
A szombati számunkban megjelent közoktatási oldal Anyanyelvi oktatás négy erdélyi megyében címû elemzô cikke szerzôje Murvai László, a Nevelési és Kutatási Minisztérium vezérigazgatója. Nevének elmaradásáért szíves elnézését kérem.
Mácius 24-rôl, szombatról, március 25-re, vasárnapra virradólag áttérünk a nyári idôszámításra. Vasárnap a hajnali 3 óra 4 órára módosul.
Mi tagadás, jólesik hallani, hogy a zeneszeretô polgárok magukénak érzik a tízéves fennállását tavaly ünneplô kolozsvári Mozart-fesztivált, s aggódva kérdezik, lesz-e folytatása ennek a rangos rendezvénysorozatnak? (Hantz Lám Irén: A folytonosság jegyében, Szabadság, 2001. március 14.)
A Román Mozart Társaság elnökségének tagjaként ezúton szeretném megnyugtatni kolozsvár zenepártoló közönségét, hogy a december ezután is a Mozart-muzsika jegyében fog kezdôdni!
Alapító elnökünk kényszerû leköszönésérôl, s a február 24-i tisztújító közgyûlés eseményeirôl valóban nekünk illett volna tudósítanunk a zeneszeretô nagyérdemût, s ennek késedelmességéért szíves elnézésüket kérjük !
Hantz Lám Irén aggodalmát nem érezzük indokoltnak.
Már csak azért sem, mert a február 24-én megválasztott elnökség, egy személy kivételével, az elôzô vezetôségnek is tagja volt, ami természetes folytonosságot biztosít a társaság tevékenységében.
Ugyanakkor az sem elhanyagolható szempont, hogy az elnökségrôl lemondott László Ferenc meggyengült munkabírása ellenére sem vonult vissza teljesen a társaság irányításától. Az elnökség tagja maradt, s a közgyûlés által megszavazott tiszteletbeli elnöki cím birtokosaként ezután is képviselheti egyesületünket a Mozart-társaságok nagy nemzetközi családjában.
Végül, de nem utolsósorban, a tisztújítás krónikájához tartozik az is, hogy Adriana Bera zongoramûvésznô személyében olyan új elnököt választott a közgyûlés a társaság élére, aki László Ferencnek nemcsak tanítványa volt, hanem a zeneakadémián kollégája és 1995 óta az elnökségben közeli munkatársa. Meggyôzôdésem, hogy Mozart emlékét elôdjéhez hasonló hozzáértéssel és alázattal fogja szolgálni szûkebb és tágabb pátriánkban egyaránt.
Mindezek ismeretében remélem elhiszik nekem, hogy a 11. Mozart-fesztivál legalább olyan színvonalas lesz, mint a 10. volt !
Megjelent az amerikai magyarság múltjának eddig legnagyobb méretû és legjelentôsebb szintézise a budapesti Magyar Nyelv és Kultúra Nemzetközi Társasága kiadásában. A könyvet március 27-én, délelôtt 11:00 órakor mutatják be Budapesten a Magyar Írószövetség Bajza utca 18. szám alatti székházában, a szerzô jelenlétében.
Ez a több évtizedes kutatómunkára alapozott 840 oldalas könyv negyven fejezetben foglalja össze az amerikai magyarság történetét, a tizenhatodik század második felétôl a huszadik század végéig. Szerzôje dr. Várdy Béla történészprofesszor, a Pittsburgh-i (USA) Duquesne Egyetem tanára, az Amerikai Magyar Történelmi Társulat többszörös volt elnöke, a Magyar Történészek Nemzetközi Társulata és a Magyar Nyelv és Kultúra Nemzetközi Társulata választmányának tagja, az Árpád Akadémia és a Nemzetközi PEN, valamint a Magyar Írószövetség meghívott tagja, s egyben tizenhét könyv s közel ötszáz tanulmány és cikk szerzôje.
A több ezer kilométeres területen szétszórt amerikai magyarságnak a története igen változatos, és megírása szinte lehetetlen feladat. Már többen megpróbálták — köztük a jelen szerzô is egy 1985-ben megjelent The Hungarian Americans címû angol nyelvû munkájában. Ezek azonban mindig csak részleges eredménnyel jártak.
A jelen munka az eddigi összegezô próbálkozások között messze a legátfogóbb. Nem terheli az olvasót statisztikák tömkelegével, de ugyanakkor azonban részletesen dokumentálja állításait, és azokat alátámasztja egy bibliográfiával is. A fejezetek hol tudományos, hol pedig anekdotikus jellegûek. Az utóbbiak kisebb-nagyobb jelentôségû események, és egyéni sorsok bemutatásával igyekeznek emberközelbe hozni a korabeli emigráns élet mindennapi jelenségeit és hangulatát.
A könyv egy része újságokban ismeretterjesztô és tudományos folyóiratokban már napvilágot látott — mind angol, mind magyar nyelven. A jelen formában azonban az olvasók egy teljesen átdolgozott, megfelelô lábjegyzetekkel, történeti kronológiával, részletes bibliográfiával és közel kétszázötven illusztrációval ellátott szintetikus mûvet kapnak; egy olyan munkát, amely átfogó képet nyújt a magyarság több száz éves amerikai jelenlétérôl.
A szó elszáll. És vele együtt örökre elment mûvésze, a szép magyar beszéd szerelmese, mûvelôje és védelmezôje, Keszy Harmath Vera is.
Pályáját az egykori Kolozsvári Rádiónál kezdte még diákként, és valósággal berobbant az éterbe. Rövid idôn belül rendkívül népszerûvé vált a hallgatóság körében. Joggal. Hiszen úgy is mondhatnám: rádiós egyéniségnek született. S bár tudjuk, hogy beszélni nehéz és szépen beszélni még nehezebb, számára mintha mindez magától jött volna. Kellemes hangszínével, tökéletes ejtésével, közvetlen modorával és nem utolsósorban igényesen megszerkesztett adásaival meghódította a hallgatóságot. A népszerû gyerekmûsortól, a Rügybontótól a színháztörténeti sorozatig az ifjúsági és kulturális mûsorok százait készítette el és gazdagította a rádió szalagtárát mûvelôdési életünk jeles személyiségeinek a megszólaltatásával. Ez volt élete legsikeresebb idôszaka. Vérbeli rádiós volt.
De a hatalom derékba törte pályáját. 1985-ben megszûnt a Kolozsvári Rádió és megsemmisült a felbecsülhetetlen értékû hangszalagok nagy része is. Azokban a szörnyû napokban, éjt nappallá téve próbáltuk menteni a menthetôt. Lázasan másoltuk a legértékesebb anyagokat s a szeku kijátszásával juttattuk ki az épületbôl, rejtettük el barátok, ismerôsök pincéjében.
Keszy Harmath Vera akkor a kolozsvári színházhoz került, irodalmi titkárként továbbra is kultúrközelben maradt, sôt, többször fel is lépett a színpadon, nyilvános mûsorokat rendezett, a pályamódosítás azonban megviselte. Hogy aztán végképp búcsút mondjon egykori sikerei színhelyének, Kolozsvárnak. Nagyváradra költözött és elsôsorban a mi hibánk, egykori kollégáié, barátaié, hogy méltánytalanul kihullt az életünkbôl. Ebben a felfokozott életritmusban, mindennapi rohanásaink közepette talán éppen a legfontosabbról, emberi kapcsolataink ápolásáról feledkeztünk meg. Immár visszavonhatatlanul.
A szóval, gyönyörûen ejtett, veretes, tiszta, szép magyar beszédével együtt elszállt Keszy Harmath Vera is.
Nem búcsúztunk el s immár nem is búcsúzunk soha többé. Emlékeinkben megmaradsz örök fiatalnak.
Mi történik, ha egy olyan irodalmi mû, mint Daniel Defoe Robinson Crusoe-ja a multiplex „szellemiség" zászlaja alatt nyomuló filmcsinálás prédájává lesz? A csinálók minden igyekezete ellenére szétpukkanni sem bíró buborékká válik. Robert Zemeckis új opusza három, minôségileg különálló (vagy pontosabban szétesô) részre osztható. Az elsô hajótörés Chuck–Tom–Noland–Hanks élete. Ez az élet leginkább a 30 000 méteres síkfutásra emlékeztet, ahol, ugye, minden mozdulat idôre történik: a barátság, a szerelem, a karácsony, meg egyáltalán. Hôsünk életútja az idô csapdáival van teleszórva, és szemmel láthatólag nincs menekvés. Meglepônek is mondható helyszínváltások követik egymást, a „Mi lesz itt?"-jellegû feszültségkeltés mûködik, a ritmus feszes, röviden összefoglalva, mûködik a dolog. Aztán következik a második epizód, a tényleges „hajótörés", melynek során hôsünk repülôgépe a Csendes-óceánba zuhan, és Noland egy puszta szigetre vetôdik, ahonnan ismét csak nincs menekvés (mindez, ne feledjük, a csúcsszámítógépek, GPS-ek és megaradarok korában történik). Ebben a részben a film ritmusa hirtelen cafatokra szakad, és a nézô majd hatvan percen keresztül a körmét rágja az unalomtól, mert a várton kívül gyakorlatilag semmi nem történik. Mindenki el tudja képzelni (és számtalan filmes számtalan filmben el is képzelte annak rendje-módja szerint), milyen érzés lehet hajótöröttnek lenni egy puszta szigeten. Archetipikus kép: az elsô ember (nevezhetjük akár Ádámnak is) szembesül közvetlen környezetével, lépésrôl lépésre megtanulja a fennmaradás, vagy ha tetszik, túlélés technikáit (önvédelem, gyûjtögetés, vadászat, a tûz feltalálása). Zemeckisék munkája esetében ez a fenséges kép leginkább a Túlélôk címû „ríl lájf" kaland-játék-kockázat dokfilmsorozat egyes epizódjaira emlékeztet, annyi különbséggel, hogy ebbôl az epizódból teljes mértékben hiányzik a kaland és a kockázat, Hanks karizmatikus játéka pedig nem emeli ki az élmény szekerét az unalom kátyújából. Még egy zaftos kannibál-intermezzo sem áll a csinálók rendelkezésére, hiszen manapság hivatalosan nincsenek kannibálok, ezt még Zemeckis sem merte lenyomni a nézô szemén. Ezért Robinsonunknak nincs más lehetôsége, mint hogy egy röplabdával beszélje meg az ôt kínzó problémákat (mert az, ugye, már snassz, meg avítt is, ha valaki a tengerparti fövenyen ülve-állva monologizál, önnön koponyáját tartva kezében). A végleges és végzetes leragadást a csinálók a harmadik, befejezô epizóddal, a hazatéréssel próbálják elkerülni, amely egy Kon-tiki-szerû bevezetôvel indul (ez is kellôképpen egyhangú, csak olyan Discovery-képsorok tarkítják, mint amikor hôsünk farkasszemet néz egy bálnával, vagy a tomboló tengeri vihar lenyûgözô látványa). A film újra mozgásba lendül ugyan, de, sajna, kissé késôn. A hazatérô Noland képtelen beilleszkedni abba a világba, amelyet elhagyott, idegenek számára a régi helyzetek, figurák, nem találja helyét a képben. Az ember még örülne is a végsô hajótörés ábrázolásának, ha nem lenne olyan hézagos, helyenként motiválatlan. A film vége egy „sík mezôben hármas út"-helyzetben találja a hazatért Robinsont, és a nézô enyhe malíciával drukkol neki, nehogy az istenért szertefusson valamelyiken. Mindent összevetve, a film kapcsán nekem az eredeti címben (Cast Away) rejlô szójáték ugrik be. Ha egybeírjuk az egyébként „hajótörést szenved" jelentésû szókapcsolatot, többek között hulladékot, szemetet kapunk. Zemeckisék opusza valahol a kettô között ingadozik.
— 1997. július 23-án a magyar és román külügyminiszter megnyitja a református egyház fôtéri épületében elhelyezett Magyar Fôkonzulátust, két nap múlva a polgármesteri hivatal ellopatja a házról a magyar zászlót;
— 1997. november 21-én megemlékezéseket tartanak a kolozsvári tudományegyetem alapításának 125. évfordulója alkalmából;
— 1997. november 22-én nyitják meg a Román Kereskedelmi Bank Malom (G. Baritiu) utcában épült modern székházát.
Sajnos nem elôször fordult elô a román törvényhozás képviselôházi vagy szenátusi tanügyi bizottságában, hogy nagy-romániás vagy hasonszôrû bizottsági tag képes volt a maga oldalára átállítani a többséget és sikerült a magyarság számára hátrányos döntést kierôszakolnia.
Annál szomorúbb, ha érdekszervezetünk választott képviselôje sem látja meg a fától az erdôt és az ellenfél malmára hajtja a vizet. Ez történt a képviselôház tanügyi bizottságában Vekov Károly kolozsvári képviselôvel.
Ismert, hogy az Isarescu-kormány Marga ex-tanügyminiszter javaslatára sürgôsségi kormányrendelettel szavatolta a Babes–Bolyai TE multikulturális jellegét. Szerdán ennek a kormányrendeletnek a jóváhagyását és a képviselôház elé terjesztését utasította el a tanügyi bizottság húsz tagja, 17 nem, két igen és egy tartózkodás alapján. Az egyik nemmel szavazó az RMDSZ képviselôje volt, akinek inkább minden erejével küzdeni kellett volna az elfogadásért (még ha nem is mindenben értett egyet a tartalommal) és Anghel Stanciuéhoz hasonló vehemenciával meggyôzni társait a kormányrendelet szükségességérôl. Csakhogy ehhez észre kellett volna vennie, hogy ez nem a multikulturalitásról vagy multilingvizmusról szól valójában, hanem egy sokkal prózaibb, de sokak számára jóval fontosabb ok húzódik meg mögötte.
Egyszerûen arról van szó, hogy az állami egyetemek (így a BBTE is) a jóváhagyott tandíjmentes diákszám alapján részesülnek a költségvetésbôl. A román állam immár tizenegyedik éve következetesen elveti az önálló állami magyar egyetem létesítését, akár a BBTE magyar tagozatának leválása, akár egy új intézmény létrehozása révén, ugyanakkor a BBTE multikulturális jellegét használja fel hazai és külföldi imidzsének kozmetikázására. A magyar és német vonalak felvállalása viszont a kolozsvári egyetemet anyagilag hátrányos helyzetbe hozza a többi állami egyetemmel szemben. Azokon a szakokon, ahol a románnal párhuzamosan magyar (és német) nyelvû oktatás is folyik, az utóbbiak esetében jóval kevesebb tandíjmentes helyet hagynak jóvá, de az elôadások és így az elôadók száma egyenlô a román szakon dolgozókkal (a szemináriumok vagy gyakorlatok esetében ez már a diákok számának megfelelôen alakul), csökkentve az egy oktatóra jutó diákok számát, ami az összes elôadó jövedelmét lényegesen befolyásolja.
Az elutasított törvényrendeletnek pontosan az volt a valódi rendeltetése, hogy egy 2,5-ös szorzóval ezt a hátrányt kiegyenlítse. A nagy-romániás bizottsági elnök demagóg módon a magyar illetve német nyelvû elôadások pozitív diszkriminációjának elfogadhatatlanságára hivatkozva gyôzte meg a nemmel szavazókat.
A cél és a tét az, amit nem mondanak ki hangosan, hogy a BBTE Chartájában szavatolt háromnyelvû oktatást lehetetlenné tegyék, a többi egyetemmel szembeni hátrányos jövedelmezésselelégedetlenkedô román oktatók tiltakozása révén. Mindez egybeesik az amúgy is konfliktushelyzeteket teremtô, differenciált fizetésrendszer általánosításának folyamatával. A fizetéses helyek növelését gátlástalanul kihasználó karok oktatói már eddig is aránytalanul magas jövedelemmel rendelkeztek, a mostohábban kezelt, illetve menedzselt karokon tanítókkal szemben. Sajnos egyes karokon az azonos szinten levô oktatók munkájának az értékelését szinte teljesen a mennyiségi mutatók nyílt, vagy burkolt elôtérbe helyezésével szándékoznak elérni. Ez lehet, hogy célravezetô a múlt rendszer kiváltságosainak és klónozott utódaiknak az esetében, de hosszú távon katasztrofális lesz az egyetem jövôjére nézve. Az is csak szomorúan könyvelhetô el, hogy ez a szemlélet egyes magyar oktatók körében is elterjedt és sikernek örvend. De nem mi, a magyar tagozaton tanító oktatók elégedetlenkedünk, véleményünk amúgy sem nyom sokat a többségi kari, illetve szenátusi voksokkal szemben, azt viszont elvárnánk parlamenti képviselôinktôl, hogy ilyen ügyekben is kellôképp tájékozottak legyenek és a mi érdekeinket képviseljék. Nem várhatjuk el, hogy mindenki minden téren szakember legyen, de azt igen, hogy fontos döntések esetén megfelelôen tájékozott szakértôkkel tanácskozzon.
Az elmúlt években gyakran hallgattam, illetve olvastam a képviselô úr vehemens hozzászólásait a magyar egyetem kérdésében. Bevallom, nem mindennel értettem egyet, amit mondott, és azt is, hogy jórészt osztozom a szóban forgó kormányrendelettel szembeni aggályaiban és kételyeiben, de nem ez a fontos. Azt viszont elvárom, hogy abban a funkcióban, amire megbízást kapott, és amit elvállalt, felelôs módon politizáljon. A hokedlin szónoklóknak majdnem minden megengedett, de egy magára adó politikusnak már korántsem.
Sajnos nem az elsô eset — csak remélni merem, hogy az utolsó — hogy választott képviselôink, illetve megbízott tisztségviselôink nem állnak a helyzet magaslatán. A pár éve megtartott kolozsvári értelmiségi találkozón már felvetettem — láthatóan hatástalanul —, hogy eredményesen politizálni csak megfelelôen kiépített szakértôi háttérrel lehet. De attól még nem lesz senki szakértô, hogy valakinek a rokona vagy barátja, illetve elvégzett egy magyarországi, hazai vagy akár nyugati egyetemen egy megfelelô szakot.
Akinek nincs tapasztalata, annak meg kell azt szereznie. De ki fogja megfizetni a tanulópénzt? Mi, valamennyien?
Dr. Kessler Jenô
Amint arról a Szabadság korábban tudósított: az elmúlt hetekben a képviselôház jogi, majd a tanügyi bizottsága véleményezte a volt oktatási miniszter, Andrei Marga által beterjesztett törvénytervezetet a Babes–Bolyai Tudományegyetem multikulturális jellegére vonatkozóan. A jogi bizottságban a vita „döntetlen" volt. A bizottság RMDSZ-es tagja, Tokay György a tervezet mellett szavazott. Ezt követôen a törvénytervezet a képviselôház oktatási bizottságában is napirendre került, amelyik viszont visszautasította azt. A törvénytervezet ellen szavaztak a Nagy-Románia Párt képviselôi, akik úgy értékelték, hogy ezzel a volt oktatási tárca vezetôje, a BBTE jelenlegi rektora „különleges státust" kíván biztosítani a kolozsvári egyetemnek. Szintén ellene szavazott — teljesen más meggondolásból — a bizottság egyik RMDSZ-es tagja is, Vekov Károly. A Kolozs megyei képviselô szerint ugyanis a BBTE-n nem a multikulturalitás, hanem legfennebb a „multilingvizmus" érvényesül. Vekovval ellentétben Asztalos Ferenc képviselô, a szakbizottság másik RMDSZ-es tagja a BBTE multikulturális jellege mellett szavazott.
A frakcióban a kérdéssel kapcsolatban elôzôleg nem történt egyeztetés. Kérdésünkre Kelemen Attila képviselôházi frakcióvezetô azt nyilatkozta: a hétfôi frakcióülésen felmerült az oktatási szakbizottság két RMDSZ-es képviselôje közti véleménykülönbség. A frakció a napokban körvonalazza álláspontját az ügyben.
Két héttel ezelôtti írásomban azt próbáltam jelezni, hogy a magyarellenes felhangoktól hosszú ideig tartózkodó román kormány a Németh Zsolt politikai államtitkár úr és Dávid Ibolya miniszterasszony romániai látogatásával kapcsolatosan kötekedni kezdett — elferdítve, illetôleg felnagyítva bizonyos tényeket, azok jelentôségét. Mi egyebet jelenthetne ez, mint kacsintást — a nacionalista erôk felé?! Jelzést, hogy az ország igencsak jó kezekben van, mert megzabolázzák az Erdély iránti magyar érdeklôdést.
Hogyhogy ez éppen most jutott eszébe az igencsak képzett, intelligens politikus, Adrian Nastase kormányának?! Hiszen a jó román–magyar kapcsolatok szinte feltételei országunk euroatlanti csatlakozásának.
Nos, Románia NATO-felvételi esélyei az utóbbi idôben szépen megnôttek. Nemcsak Mircea Geoana külügyminiszter úr németországi és angliai látogatásai miatt. Fôként a „kisebbik testvér", Moldova Köztársaság növelte meg hirtelen országunk esélyeit a NATO-tagságra. Mégpedig azzal, hogy ott, a közelmúltban tartott parlamenti választásokon a Moszkva-barát kommunista párt gyôzött. Azzal, hogy a gyôztes párt elôre bejelentett célkitûzései közé tartozik, az orosz–fehérorosz államszövetséghez való csatlakozás és a román nyelv mellett — az orosznak is hivatalos nyelvvé nyilvánítása.
A NATO — az Európai Unió —, amelyekhez mindezidáig közeledni kívánt a kicsi ország — ujját se mozdította, hogy legalább gazdasági talpraállás dolgában segítsen Moldovának. A csekély energia-forrással rendelkezô ország pedig — külsô segítség nélkül — aligha maradhat talpon. A „nagyobbik testvér"-nek, vagy anyaországnak, Romániának is súlyos gondjai vannak még ilyen tekintetben. Amit se Nyugattól, se Romániától nem kaphatott meg, azt valószínûleg megkapja Oroszországtól (kiváltképpen kôolajtermékekre, földgázra és villamos áramra gondolok). Ezzel jó idôre szertefoszlik Moldova Köztársaság egyesülésének reménye az anyaországgal (Romániával), amelytôl végsô soron nem a Molotov–Ribentropp-paktum, hanem az 1946-os párizsi békeszerzôdés választotta el.
Az orosz terjeszkedésnek ezt a veszélyét — gondolom — a NATO is felismeri. Ha megvalósul az általa nem kívánt „egyesülés" Moldova és az orosz–fehérorosz államszövetség között (természetesen orosz védnökség alatt) — a NATO valószínûleg lépni fog: szôrszálhasogató vizsgálódások nélkül felveszi Romániát a Védelmi Szövetségbe, hogy biztos gátat emeljen Oroszország újabb délkelet-európai térhódítása elé. Ezt nyilvánvalóan kormányunk politikusai is világosan látják. Ennek fényében aztán úgy gondolják (talán) és igazuk is van: könnyebb szívvel tehetnek kijelentéseket, intézkedhetnek a két ország — Románia és Magyarország jó viszonyának rovására —, de a miénkre, romániai magyarokéra is. Tetszetôs engedményeket tehetnek a háttérben acsargó nacionalista erôknek, de az évtizedeken át hazugságokkal, féligazságokkal és útszéli gyalázkodásokkal ellenünk nevelt román közvéleménynek is. Más magyarázatot nem találok Nastase miniszterelnök és Cozmânca miniszter Dávid Ibolya–Németh Zsolt és általában a magyar politikusok elleni kirohanásaira. Ezért kezdôdhet bizonyos fokú magyarellenes kampány Romániában, bár ennek lendületét némiképp mérsékeli az Európai Unióba való felvétel reménye. Ez ugyanis kizárólag politikai és gazdasági feltételeket szab. Ezért (kivált a gazdasági feltételek miatt) az EU-csatlakozástól még messze állunk. Azt hiszem, csak a következô kormányzati ciklusban kerülhet szóba. Talán ráér (gondolhatják egyes politikusok) a kisebbségek és szomszéd országok tekintetében majd öt-hat év múlva „jó tanulónak" mutatkozni — amennyiben a következô választáson is sikerül megnyerni a nemzet többségének a bizalmát. Ehhez pedig mindig kéznél van a már annyiszor bevált hatékony módszer — a magyarellenesség.
Már az elsô napon, amikor keményre fagyott a sár, és a levegôben a pörkölt disznófül szagát lehetett érezni, öten-hatan hiányoztunk az osztályból. Utána aztán, ahogy csökkent a hômérséklet, úgy csökkent a létszám is. December elején már egész padsorok árváskodtak üresen. És ennek nem örvendett senki.
Legkevésbé a jelenlévôk, hiszen így azok helyett is felelni kellett, akik hiányoztak. Borsó Jani például kiszámította, hogy Szilvási miatt fog megbukni földrajzból, mert ha jelen volna, az egyik négyest bizonyára ô kapná december elsô felében... De inkább csicsonkázik a járdán...
Mindez azonban rágalom volt.
A vádlott ugyanis sápadtan kucorgott odahaza az ablak mögött, sétálni se mehetett ki, cipôje ugyanis nagyra tátotta a száját az ágy alatt. Másrészt nagyonis szerette a földrajzot mert ez volt az egyetlen tantárgy, amelyben szó volt az örök nyár hazájáról...
De minek csak a kosárfonó fiáról beszélni! Az igazság az, hogy újév után néha már a fél osztály otthon rekedt, mintha óriási hótorlaszok zárták volna el az utat elôlük az iskola környékén. Vakáció után azonban igazolni kellett a sok hiányzást, mégpedig visszamenôleg, és kitört a botrány.
A tanfelügyelô lecsapott az igazgatóra, a tanító pedig lecsapott az üres osztály asztalára:
— Igazolványokat kérek, mert úgy váglak a hóba, hogy csak orvosi diplomával másztok ki belôle! — kiáltotta.
Ezt a szegény tanítót sajnáltuk, mert fiatal volt és jószívû, és ô maga is úgy nézett ki, hogy legjobb lett volna otthon maradnia a hideg napokon. Vékony fülén a téli nap is átvilágított; de nem maradt otthon, hanem könnyezve és tüsszentgetve elôadást tartott nekünk arról, hogy a szegény embernek csak egyetlen hatalma van: a tudás, s aki meg akarja állni a helyét a világban, félholtan is elvergôdik az iskoláig!...
Mindez szép volt és igaz. Csak éppen cipô kellett volna a téli hadjárat viseléséhez. És meleg lakás és meleg harisnya és meleg étel. És meleg ruha. És napsütés...
S ha már ezeket nem tudtuk elôállítani, igazolványokat gyártottunk, és az édesapánkkal írattuk alá azokat, ami súlyt és komolyságot adott a kis céduláknak:
„Igazolom, hogy fiam, Kristóf Ernô cipôjavíttatás miatt nem tudott megjelenni az iskolában..."
„Igazolom, hogy fiam, Nadragulya Jenô igazoltan hiányzott, mert a cipôjét odaadtuk talpaltatni..."
„Igazolom, hogy a fiam cipôje a lehetô legrosszabb állapotban volt, amikor december tizennyolcadikán reggel fél nyolckor átküldtük Vinczi bácsihoz, hogy pofozza ki..."
A sovány és jószívû tanító ezekbôl az igazolványokból a lelkünk mélyére látott, s mindjárt észrevette, hogy melyikünk hazudik, s melyik ôszinte. Így aztán azokat az igazolványokat, amelyek meggyôzték, a fiókjába tette, azokat pedig, amelyekben kételkedett, a kalapjába lökte.
Az utóbbiakat késôbb ismét átvizsgálta, s hideg borzongások között behullatta rendben lévôk közé. Alig kettôt-hármat tartott vissza, amelyek sehogy se oszlatták el benne a gyanakvás hidegét. Végül fölemelte jóságos pillantását, és így szólt:
— Mit jelent ez, Kósahuba fiam, hogy épp hét óra öt perckor költöttétek fel a susztert? Meg kell mondanom, ez a pontosság itt nem tetszik nekem. Ez valamit takargatni akar, édes fiam...
A másikhoz így szólt:
— A te igazolványodból, Tibor, épp a részletek hiányoznak. Itt például azt írod: „Fiam december 20-án hiányzott. Az ok: lábbeli javíttatás..." Hogyhogy lábbeli javíttatás? Ha akarom, elhiszem, ha akarom, nem...
Végül sóhajtott, és azt a két lábbelit is behullatta a rossz bakancsok, vagyis a kétes értékû igazolványok közé. Utána az ablakhoz állva szomorúan nézett ki a téli fehérségbe.
Így ment ez éveken át, mígnem egy különös történet véget nem vetett a botrányos hiányzásoknak. Egy fagyos reggelen ugyanis, amikor már alig lézengtünk öten-hatan az osztályban, s hiába vártuk az óra megkezdését, az iskolaszolga üzenetet hozott: a tanító úr arra kér bennünket, hogy látogassuk meg, mert nem tud kimozdulni a lakásából. Ahányan ott voltunk, összenéztünk, utána kiosztottuk a feladatokat. Kósahuba vesz egy krémest, Szilvási egy csokor hóvirágot, én pedig begyakorolok valami kis beszédet:
„Drága jó tanító úr, fáj nekünk, hogy betegen kell viszontlátnunk. Hiszen azt az embert tiszteljük a tanító bácsiban, aki mindig megértette az árva, cipôtlen gyermekeket."
Rövid de feszült vita után az árvát kihúztam, s így egyszerûen mint a mezítlábas gyerekek képviselôi jelentünk meg Vadas Béla lakásán, hogy mielôbbi felgyógyulását kívánjuk. Meglepetésünkre azonban a tanító igen fürgén és nesztelenül suhant az ajtóhoz. Az utóbbin nem is csodálkoztunk, hisz mezítláb volt. Betessékelt bennünket, majd leült velünk szembe a fotelbe, és lábait áttéve egymáson, mosolyogva nézett a szemünkbe. Csak az orra volt most is kék.
— Kutya bajom sincs nekem, gyerekek! — mondta vidáman. — De a cipômet odaadtam a suszternek pontosan hét óra öt perckor!... Egyszóval a távolmaradás oka: cipôhiány!... Íme, ti is tanúskodhattok róla!... Vagy talán hagynátok elcsapatni a tanítótokat?...
Összenéztük, aztán sorjában hangtalanul kiosontunk a szobájából.
Megértettük a leckét, s még aznap határozatot hoztunk: a rossz cipô többé nem lehet ok a hiányzásra! A becsületes hiányzó csak abban az esetben marad otthon, ha beteg, vagy ha elemi csapás akadályozza meg abban, hogy részt vegyen a tanításon. Ezek közé számít a tûzvész, a földrengés, a hegycsuszamlás, és elsô-, de nem utolsósorban az árvíz...
Mondanom se kell, hogy ezután a téli hónapokban is teljes volt a létszám, bár igaz, hogy fázósan szipogott az egész osztály. Ez alól még szegény tanítónk sem volt kivétel...
l Hétközben pótolják a visszavágók elsô fordulójából, március 11-rôl elmaradt Dési Egyesülés-Selena–Magyarláposi Lápos találkozót. A C osztály VIII. csoportjában sorra kerülô mérkôzést szerdán 14 órától bonyolítják le.
l Az olasz Il Calcio hétfô esti mérkôzésén: Brescia–Atalanta 0–3. Idegenbeli gyôzelmével az ötödik helyre jött föl az Atalanta a 23. forduló után (36 pont), míg a Brescia 21 ponttal a 16.
l Az olasz Serie B 27. fordulójának zárómérkôzésén: Siena–Cosenza 1–0.
Eladó a Rayo
Húszmilliárd pesetáért (mintegy 3000 milliárd lejért) eladó a spanyol bajnokságban szereplô Rayo Vallecano.
Ezt Teresa Maria Ruiz-Mateos, a futballklub elnöke jelentette be, akinek férje az együttes tulajdonosa.
— Tudom, szégyen lenne megválni a gárdától, de ha megfelelô ajánlatot kapunk, mégis eladjuk — mondta az elnök.
A Rayo Vallecano az UEFA-kupában a negyeddöntôig jutott, a bajnokságban viszont nem meggyôzô a teljesítménye. A 15 500 nézô befogadására alkalmas stadion csak ritkán telik meg.
— Több ajánlatot is kaptunk, de eddig egy sem közelítette meg a kívánt értéket — tette hozzá az elnök.
Kopa árverésre bocsátja ereklyéit
Árverés útján kívánja eladni emléktárgyait Raymond Kopa egykori világklasszis labdarúgó.
A francia excsillag a wolverhamptoni aukción értékesíti érmeit. Kopa bízik abban, hogy 75–100 ezer font közötti összeghez jut.
A halhatatlan labdarúgó a Reims színeiben alapozta meg hírnevét. 1958-ban a Real Madrid játékosaként nyerte el az Aranylabdát.
Beckham álmában is focizik
— Gyakran ébredek arra, hogy néhány másodperccel korábban csavartam a labdát a felsô sarokba. Az is
elôfordul, hogy egy nemzetközi rangadón játszom, amikor felócsudok — árulta el David Beckham, a futballvilág egyik legnépszerûbb játékosa.
A Manchester United és az angol labdarúgó-válogatott szupertechnikás középpályását néha azzal vádolják, hogy nem veszi komolyan a „munkáját", de ez, állítása szerint, nem fedi a valóságot.
— Álmaim is azt igazolják, hogy életem egyik legfontosabb része a futball. Sôt, a családalapításig a leglényegesebb volt. Most feleségem és fiam elsôbbséget élvez, de a labdarúgás még most is meghatározó jelentôségû számomra — mondta Beckham.
Az ifjú Maradona apjára ütött
Diego Armando Maradona fia, aki a Nápoly ifi csapatában futballozik, vasárnap a Bari elleni mérkôzésen hajszálra olyan gólt lôtt szabadrúgásból, mint legendás papája — fénykorában.
A 15 éves fiatalember mind játékát, mind külsejét illetôen kísértetiesen hasonlít édesapjára.
Az ifjabbik Diego Armando Maradona mamája, az olasz Cristina Sinagra annak idején bírósági úton bizonyította, hogy fiának apja a Nápolyban egykor istenként tisztelt argentin futballista.
A gyerek elôször 10 éves korában a nápolyi Academia Licola színeiben lépett pályára és — apja iránti tiszteletbôl — a 10-es számú mezt kapta meg.
A 41 éves argentin klasszis 1984-tôl 1991-ig játszott Nápolyban. Ebben az idôszakban kétszer nyert a csapat olasz bajnokságot, s egyszer az UEFA-kupát is elhódította.
Az idény úgy fejezôdött be, hogy Planicán az utolsó ugrásra már nem került sor. Így az elsô ugrás részeredményét elkönyvelték végsô sorrendként, ennek értelmében: 1. Martin Schmitt (német), 2. Risto Jussiläinen (finn), 3. Tommy Ingebritsen (norvég), 4. Adam Malysz (lengyel), 5. Tommi Kiuru (finn), 6. Igor Medved (szlovén). Ez volt Schmitt 6. gyôzelme, Malysz megmaradt a 11 gyôzelemmel (csúcsbeállítás), míg az osztrák Andreas Goldbergernek versenyen kívül megadták az idei leghosszabb ugrását, a 223,5 m-t. A Világ-kupa végsô sorrendjében Malysz 1531 ponttal végzett az élen, Schmitt 1173-mal második.
Adam Malysz a nyilatkozatában kitért arra, hogy ma is születési helyén, Vislán lakik és él. Nagybátyja, aki biatlon- és északi összetett edzô vitte elôször sportolni, elôbb sífutónak, majd az ugrótrambulinra is be-beengedte. Sokáig közepes és jó eredményekkel versenyezgetett, jelenlegi edzôjével jutott el oda, ahová álmában sem remélte. Akkora hírverést okozott sikereivel, hogy ma Lengyel-országban mindenki síugró szeretne lenni, és ahogy megjelenik, egybôl rajongók veszik körül. A nagy sorozat után most egy kicsit Izabella feleségével és Karolina lányával akar lenni, majd a kis vakáció után jöhetnek újból az atlétikai felkészülések, az ugró edzések, nyáron például mûanyagon. Jövôre a lengyel határ közelében, Harrakovban lesz világbajnokság sírepülésben és síugrásban.
Az Indian Wells-i 2,95 millió dollár összdíjazású tornát megnyerô amerikai Andre Agassi 71-rôl 156 pontra növelte elônyét a 2. helyen álló francia Arnaud Clément-nal szemben a férfi teniszezôk idei pontversenyében, az ATP Race-ben.
Az ATP Race élén (zárójelben a múlt heti helyezés): 1. (1.) Agassi 325, 2. (2.) Clément 169, 3. (4.) Jevgenyij Kafelnyikov (orosz) 167, 4. (3.) Sebastien Grosjean (francia) 150, 5. (7.) Patrick Rafter 128, 6. (13.) Lleyton Hewitt (ausztrálok) 126, 7. (5.) Dominik Hrbaty (szlovák) 119, 8. (12.) Nicolas Escudé (francia) 113, 9. (9.) Gustavo Kuerten (brazil) 112, 10. (6.) Roger Federer (svájci) 109 pont.
A kolozsvári diák kosárlabdacsapatok mindenhol jól érzik magukat, de a legjobban Sepsiszentgyörgyön. Ezt igazolja, hogy a hét végi háromnapos kosárlabdatornán ismét a két kolozsvári csapat, a Radír és a Zsoj játszotta a döntôt, akárcsak egy évvel korábban.
A Radír magabiztos játékkal szerezte meg a csoport-elsôséget, húsz pont fölötti különbséggel verve minden ellenfelét. Másodikként a helyi Bálványos jutott tovább, miután nagy küzdelemben legyûrte a gyengén játszó udvarhelyi Sörpikéket, akik így a csoport harmadik helyére szorultak, s csak a gyergyói öregfiúk csapatát elôzték meg.
A másik ágon a Zsojnak sokkal jobban meg kellett küzdenie az elsôség megszerzéséért: a csíkszeredai Sky-Softot és a szentgyörgyi Da Bombot egyaránt kilenc ponttal verték, majd a mindent eldöntô utolsó meccsükön, Gebefügi nagyszerû játékának és a mérkôzés végén értékesített büntetôiknek köszönhetôen minimális különbséggel (88:86) sikerült legyôzniük a nagyváradi Dinamó Boyst. A balszerencsés váradiak (a Da Bombbal szemben is alulmaradtak egy ponttal) végül mégis továbbjutottak, mivel az addig minden találkozóját elvesztô csíki csapat összeszedte magát az utolsó mérkôzésre, és megleckéztette az elbizakodott házigazdákat.
Az elôdöntôben már a Radírnak is nehezebb dolga volt, csupán hét ponttal sikerült nyerniük a Dinamó Boys ellen. A Zsojnak is meggyûlt a baja a Bálványos nagyszerûen dobó centerével, Donáttal. A kiélezett összecsapást ismét az értékesített büntetôkkel nyerte meg a kolozsvári együttes (63:60).
A tavalyi döntô újrajátszásában a Radír kezdett jobban, Vízi, Szabó és Pop kosaraival már az elsô negyedben hétpontos vezetésre tett szert, amelyet a harmadik negyed végére 15 pontra duzzasztottak. A Zsoj Zsigmond és Palkó hárompontosaival, valamint a palánkok alatti harcban jeleskedô Deákkal többször is felzárkózott négy pontra. Az utolsó két percben tíz pontot dolgoztak le az ellenfél elônyébôl, de a fordításra már nem maradt erejük (93:88), így a vándorserleg egy évre a Radír tulajdonába került.
És hogy a kolozsvári siker teljes legyen, a 2ball dobóversenyt a Radírt erôsítô Vízi–Pop páros nyerte, a torna legeredményesebb játékosa a döntôben 40 pontot szerzô Vízi Sándor lett, a legjobb játékos címet pedig a Zsoj centere, Deák László érdemelte ki. A torna All-Star csapata: Donát (Bálványos), Bóta (Dinamó Boys), Deák (Zsoj), Vízi és Pop (mindketten Radír).
A Napolact Kft. noszolyi alegységében nem gond a termelés. Annak ellenére, hogy ilyenkor mindig probléma a nyersanyag beszerzése. A mezôségi falvakban a tejtermelés zökkenômentes most is. Sôt, néhol gazdagabb a sajtár, mint tavaly ilyenkor. Amint azt lapunknak Buzan Vasile részlegvezetô elmondta, naponta körülbelül 5000 liter tejet dolgoznak fel a cegei feldolgozó üzemben. A tejet eddig a helyi Agrocom (volt ámv) Kft. állattenyésztô telepérôl szerezték be, de egy jó éve a vállalat részlege megszûnt, így a háztáji gazdaságokhoz folyamodtak a Napolact dolgozói. Cege, Búza, Szépkenyerûszentmárton és Gyeke községek falvaiból szállítják a tejet, de még a közeli Beszterce-Naszód megyébôl is vásárolnak nyersanyagot. Az elmúlt napokban ötszáz lejjel emelték a tej felvásárlási árát, így a sajt is drágább lett. Naponta 500–600 kiló sajtot készítenek a cegei részlegen. Ennek több mint felét Kolozsváron forgalmazzák, de bôven jut áru a megye többi városaiba is. A jövôben exportra is fogják szállítani a kitûnô ízû noszolyi sajtot.
A cegei sajtgyárban nagy figyelmet fordítanak az áruforgalmazásra, a csomagolásra is. Nem véletlenül, hiszen a közeljövôben a nyugati piacon is keresett termék lesz a különleges illatáról is közismert tejtermék.
• Az Epilepsziás Betegek Egyesülete fiókot nyitott Aranyosgyéresen. Célja támogatást nyújtani az aranyosgyéresi, tordai és a környékbeli községekben élô több, mint 200 betegnek. Elnöke Elena Ilea (tel.: 366-692); székhelye: Aranyosgyéres, Republicii utca 2., 2-es tömbház).
• Tíz napon belül meg kell tisztítani a Tordát átszelô patak völgyét a felgyûlemlett háztartási hulladéktól. A polgármesteri hivatal 12 millió lejes szerzôdést kötött egy tordaszentmihályi vállalkozóval, aki a több tonnányi szemetet a határidôn belül el akarja takarítani.
Az idei német olimpia megyei szakaszán a báthorys diákok sikeresen szerepeltek. A IX. osztályos Lôrincz István I. díjat, Visky Othniel III. díjat; a X. osztályos Benedek Éva és Gutmann Csenge I. díjat, Bartha Csenge III. díjat; a XI. osztályos Varga Krisztina I. díjat; a XII. osztályos Ágoston Andor I. díjat, Majdik Petra III. díjat szerzett.
Az országos szakaszon Gutmann Csenge, Benedek Éva és Varga Krisztina dolgozatai képviselik a Báthory-líceumot.
Kolozsváron 8–15 óra között a következô utcákban szünetel az áramszolgáltatás: március 21., szerda — Olt (B1, B2, B3, B4, B5), Maros (részben); március 22., csütörtök — Tulcea (H5, H6, M1, M2, O1, O2, K1, K2), Duna és Olt (részben); március 23., péntek — Tulcea (K3, K4, K5, K6, L2, L3, M3, M4, O3) , Braila (részben); Marasti 14. Hôközpont; március 26., hétfô — Duna (V5, V6, V9, V19, S22, S23), Hargita és Szeret (részben).
Tegnapelôtt hajnalban tûz ütött ki a gyalui, olasz érdekeltségû Follie Kft. fafeldolgozó és bútorfelújító gyárában. A lángokat a gyár munkásai vették észre, amikor reggel, hat óra elôtt néhány perccel a munkába mentek.
Az olykor 5 métert is elérô lángokkal déli 11 óráig harcoltak több kocsival a tûzoltók és a gyár dolgozói. Sikerült megakadályozniuk a tûz átterjedését a gyár többi épületeire, így „csak" az egyik épület mintegy 350 négyzetméter felületû tetôzete és némi nyersanyag égett le.
A kár 100 millió lejre tehetô, de sokkal több is lehetett volna, ha a gyár munkásai nagy lélekjelenlétrôl téve tanúságot ki nem mentenek az épületbôl néhány, többezer márkát érô, olaszországi exportra szánt régi bútordarabot.
A tüzet a kémény túlmelegedése okozta, amely lángra lobbantotta a nem megfelelô anyagból készült tetôszerkezetet.
Öttagú, rablásokra szakosodott bûnbanda került rendôrkézre a napokban. Az öt Pitesti megyei férfi — Marin Cobzaru (25), Florin Cobzaru (28), Antoniu Betine (25), Neata Ioan (52) és Neata Constantin (28) — egy Arges megyébôl kölcsönzött BMW gépkocsival érkezett városunkba, ahol februárban egy, márciusban pedig négy férfit raboltak ki. A módszerük a következô volt: egyikük leszólította a gyanútlan járókelôt, akit mint régi ismerôs vett észre, s kiszimatolta, hogy van-e nála pénz. Majd körbevették a többiek, és észrevétlenül, erôszak nélkül megfosztották ékszereitôl vagy pénzétôl. Az öt „bûvész" fényes nappal, a város központjában ügyködött. Február 6-án a Hôsök utcában H. Z. zsebébôl vettek el 2,5 millió lejt, ôt Neata Constantin szólítótta le. Március 13-án 12 órakor a Csillagvizsgáló utcában ugyanô szólította le S. L.-t, akinek arany karperecét csúsztatta le a kezérôl. Fél óra múlva Cobzaru Florin már a Bocskai téren szemelte ki a következô áldozatot: P. C. kezérôl kézfogás közben húzta le észrevétlenül az aranygyûrût. 13 órakor a Dávid Ferenc utcában R. M. zsebébôl húzott ki félmillió lejt, délutáni két órakor pedig Z. I.-t hívta kártyázni. Ez utóbbi áldozatnak az aktatáskás Cobzaru 5 millió lejét csente el...
A rendôrség gyors fellépésének köszönhetôen az öt férfit lefülelték, még mielôtt elhagyták volna a várost. Elôzetes letartóztatásba helyezték ôket, minôsített rablásért 5–20 év közötti börtönbüntetést kaphatnak. A nyomozás folytatódik, ugyanis könnyen elképzelhetô, hogy az öt „bûvész" az ország többi nagyvárosában is mutatott be a kolozsváriakhoz hasonló „mutatványokat".
A polgármesteri hivatal és a tordai maxi-taxik egyesülete megegyeztek abban, hogy a város központjában két megállóhelyet létesítsenek (a Fôtéren és a Római téren). Mint ismeretes, január 12-én tíz órán keresztül a közszállítási vállalat dolgozói azért léptek sztrájkba, mert törvénytelen versengéssel vádolták meg a 18 magánfuvarozót. Az akkor hozott városi tanácsi határozat értelmében korlátozták a maxi-taxik mûködési terét. A mostani tárgyalás ezt a tiltást oldotta fel.
A kétnapos rendezvény megnyitóján résztvett Vasile Soporan prefektus, aki arról biztosította a közvéleményt, hogy intézménye elôsegíti a gördülékeny kapcsolattartást a sok nehézséggel küszködô egészségügyi szervek és a tordai rászorulók között.
A szemináriumon felvetôdött a román jogszabályok hiányosságából származó gondok orvoslásának fontossága, valamint az, hogy a cukorbetegekkel foglalkozó nemkormányzati szervek között biztosítani kell a folyamatos információcserét. Egyik elôadásban elhangzott: a lakosság számához viszonyítva Tordán több a cukorbeteg, mint az országos átlag.
Mint ismeretes, a diktatúra éveiben kétféle nyilvántartást vezettek a mezôgazdasági termelésrôl. Egyik a valósághoz közelebb álló adatokat tartalmazta, míg a másik, amelyiket fôleg külföldieknek szánták vagy hiszékeny hazaiaknak, azt jócskán kikozmetikázták. Sajnos mára sem változott lényegesen a helyzet. Ki tudhatja ma biztosan, hogy falvainkban például búzából hány hektárt vetettek, mekkora területen termesztenek kukoricát vagy zöldséget? Ezért a községi becslés alapján kerülnek be a megyei nyilvántartásba, majd a minisztérium összesítésébe. Aligha lehetnek pontosak. Így aztán nincs mit csodálkozni azon, hogy a statisztikai adatokban kételkedünk.
A sajtó már 2000 közepétôl kongatja a vészharangot: nincs elegendô kenyérgabonánk raktáron. Ioan Avram Muresan akkori földmûvelésügyi miniszter sorozatosan cáfolta ezeket a híreket: van elég búza, csak a termelôk nem akarják olcsón eladni. Az igazság csak kiderült. Januárban az újságok már arról cikkeztek, hogy csak két hónapra van tartalék búza. Ezt különben elismerte a Rompan, vagyis a pékek szövetsége, és a szakminisztérium is. Megtudtuk a csodát is, hogy míg a diktatúra éveiben nagy mennyiségû gabonát exportáltunk, ezután Amerikából importáltunk búzát — vámilleték nélkül. Ameddig a hajók megérkeznek, addig Magyarországról szállítják a lisztet. A búza mellett Amerikából étolajat, napraforgót és kukoricát is szállítunk. A parlagon maradt területek pedig évrôl-évre itthon növekednek. Végre tudomásul kellene venni, hogy a mai szégyenletes helyzetünkért nem a szomszédaink, magunk vagyunk a hibásak, hiszen náluk öt tonna búza terem hektáronként, s mi még ennek felét sem takarítjuk be. Erre kellene odafigyelni, és nem azt firtatni, hogy melyik ország milyen összeggel támogatja a mezôgazdaságot. Sajnos a jövô sem bíztató. Becslések szerint búzából ebben az évben 2300 kilogrammos hektárhozam várható, kukoricából 2800 kilogrammos, míg napraforgóból 900 kilogrammos. Elôreláthatólag veszélybe kerülhet mindennapi kenyerünk. Kevés a búzatartalék, s a gazda ezt a keveset sem kívánja felszámolni addig, amíg nem biztos abban, hogy idén elfogadható búzatermés lesz.
Az utcai pénzváltóknál a forint 94/96, a márka 12 600/12 700, a dollár pedig 27 100/27 300 lejbe került.
Március 21., szerda
A Román Nemzeti Bank mai árfolyamai: 1 német márka = 12 638 lej,1 USD = 27 335 lej.
A Szekuritáté Irattárát Átvizsgáló Bizottság csütörtöki ülésének napirendjén szerepel az 1989 elôtti Szekuritáté-ügynökök helyzetének megtárgyalása — jelentette ki a Szabadság kérdésére Csendes László, az átvilágító bizottság tagja. A szóban forgó személyek nevének nyilvánosságra hozatala azonban elhúzódhat. Csendes fontosnak tartja, hogy erre mielôbb sor kerüljön, az átvilágító bizottság még tartozik a közvéleménynek ennek a listának a nyilvánosságra hozatalával — mondotta.
A Szabadság kérdésére Csendes László elmondta: a mûvelôdési minisztérium az átvilágító bizottság rendelkezésére bocsátotta az állam által elismert vallási felekezetek vezetôinek névsorát, amelynek tanulmányozását a bizottság már elkezdte. Mint ismeretes, az átvilágító törvény értelmében az egyházfôk politikai múltját szintén át kell vizsgálni. Az említett listán szerepelnek a magyar történelmi egyházfôk is, többek között Jakubinyi György gyulafehérvári római katolikus érsek, Pap Géza, az Erdélyi Református Egyházkerület püspöke, és Mózes Árpád evangélikus püspök neve. Amint arról már beszámoltunk, a Királyhágómelléki Református Egyházkerület püspökének, Tôkés Lászlónak az átvilágítása már korábban megtörtént, a református püspök múltjában semmi komprommittáló tényezôt nem találtak.
Csendes László fontosnak tartotta megemlíteni az átvilágító bizottság és a Román Hírszerzô Szolgálat által létrejött egyezséget, amelynek értelmében az átvilágító bizottság átveszi az egykori titkosrendôrség archívumát. A dokumentumok szállítása már tegnap elkezdôdött.
Maria Manolescu, a pénzügyminisztérium államtitkára hétfôn a szenátusban kijelentette, hogy szándékukban áll egy megsemmisítési felfolyamodást indítványozni a Legfelsôbb Bíróságnak a takarékpénztár és a nemzeti beruházási alap esetében hozott döntése ellen, mivel ez a döntés „nyilvánvalóan alaptalan és lényegében törvénytelen". Az államtitkár szerint, aki felolvasott egy, a Mihai Tanasescu pénzügyminiszter aláírásával ellátott iratot, csak egy olyan bírósági határozat lehet végrehajtható, amelyben kötelezik a takarékpénztárt bizonyos kártérítés megfizetésére. A Legfelsôbb Bíróság döntése ellenben semmire nem kötelezte sem a takarékpénztárat, sem a pénzügyminisztériumot. Adrian Paunescu RTDP-s szenátor, aki ebben az ügyben interpellált, a minisztérium válaszát követôen kijelentette, hogy sajnálja a kormányzó párt által a választási kampány során tett ígéreteket, amelyben elhangzott a FNI-károsultak kifizetése is. Más vélemények szerint a válasz valójában megkerülte a kártérítés „témáját".
Birtalan Ákos képviselô, a pénzügyi szakbizottság tagja a Szabadság érdeklôdésére elmondta, a befektetési alap ellen indított pernek nem az volt a tárgya, hogy a takarékpénztár, illetve a pénzügyminisztérium fizessen, hanem annak az eldöntése, hogy a SOV Invest és a CEC közötti szerzôdés jogerôsnek tekinthetô-e vagy sem. Újabb tárgyalást igényel a kárvallottak kifizetésének ügye. Ehhez mindenekelôtt a hitelezôknek eljárást kellene indítaniuk a SOV Invest ellen, hogy megállapíthassák, kik vállaltak még felelôsséget a befektetési üzletekben. Hasonló értelemben nyilatkozott egyébként a takarékpénztár is. Következésképpen a kárvallottak kifizetése bonyolult tárgyalást igényel, amelyben, többek között, tisztázni kell egy egységes kártérítést, illetve ennek összegét is. A befektetôk között vannak olyanok, akik a befektetett összegnek az inflációval kiigazított értékét kérik vissza, mások a befizetett pénzösszeget, és megint mások megelégednének akármilyen kártérítéssel. A FNI-károsultak esetében még nagyon bonyolult a helyzet, és egyelôre, sajnos, nem állapították meg a kifizetéssel köteles személyt, illetve intézményt.
Hírügynökségek és a központi sajtó hírei szerint a Nastase-kabinet az elmúlt héten megállapodást írt alá 11 szakszervezeti tömörüléssel. Bár a megállapodásban foglaltak ellentmondanak a kormány szigorúnak bejelentett pénzügyi politikájának, az elemzôk szerint ezzel a lépésével a kormány valójában a csendet vásárolta meg, azt, hogy az elkövetkezô idôszakban „ne fütyüljék ki". A szakszervezetekkel kötött megállapodásban tisztázzák az eddig egyes vagy kettes munkacsoportokban dolgozott és nyugdíj elôtt álló személyek helyzetét, amelyet az új, április elsejétôl életbe lépô 2000/19. nyugdíjtörvényben az eddigitôl eltérô módon szabályoznak. (Az új törvény alapján ugyanis felmerült a különbözô nehézségi munkakörülmények ellenôrzése és átértékelése, éppenséggel azzal a céllal, hogy korlátozzák a munkahelyek ilyen jellegû besorolását, csökkentve a pótlékok formájában kifizetett plusz pénzösszegeket is. Emiatt a szakszervezetek már korábban tiltakoztak, és kérték, hogy az eddig ledolgozott idôszakot változtatás nélkül vegyék figyelembe.)
A kormány és szakszervezetek közötti megállapodás értelmében azok, akik 2001. március 31-ig I. vagy II. munkacsoportban dolgoztak, minden, nehéz körülmények között ledolgozott évért 6, illetve 3 hónap plusz szolgálati idôben (régiségben) részesülnek. Az intézkedést tehát az április elsején életbe lépô új törvény elôtti idôszakra vonatkoztatják. Az új nyugdíjtörvény csupán az I. vagy II. munkacsoportban dolgozók nyugdíjkorhatárának csökkentését írta elô. A törvényben kért kötelezô szolgálati idôt túlhaladó minden évért az egyéni nyugdíjazási pontszámok 3,6%-os növelését írják elô. A központi sajtóban megjelent hírek szerint a nyugdíjazásban tapasztalható nagy felfordulás 1992-tôl kezdôdött el. Míg 1990-ben 2,4 millió állami társadalombiztosítási nyugdíjas létezett 8 millió társadalombiztosítást fizetô személy mellett, jelenleg ez az arány teljesen felborult: 6,2 millió nyugdíjas és 4,3 millió alkalmazott (tehát feltételezetten biztosítást is fizetô személy) van az országban. Ennek az aránytalanságnak az okát abban látják, hogy 1992-tôl kezdôdôen a nyugdíjazást szociálisan védelmi intézkedésnek tekintették, és a munkanélküliség ellen alkalmazták. A szakszervezetek pedig, megmozdulásaik során ha nem kérhettek fizetésemelést, a nehezebb (és természetesen pótlékokkal járó) munkacsoportokba való besorolást választották. Ily módon a dolgozó lakosság felének irataiban szerepel valamilyen munkacsoport.
Elemzések szerint a munkacsoportok változatlan megtartása elkerülhetetlenül az állami társadalombiztosítási költségvetés rovására fog menni, a kiadások elérhetik a több ezer milliárd lejt. A Nastase-kabinet máris kijelentette, hogy az év végére ígért újabb nyugdíjátszámítás túlságosan kényes kérdés, ezért alaposan meg kell gondolni, pénzhiány miatt. Sokan egyetlen lehetséges megoldásként továbbra is a magán-nyugdíjalapok létrehozását tekintik. Ez azonban a befizetett társadalombiztosítás egy részének az alapok felé történô átutalásával járna, amely tehát megszegényítené ezt a költségvetést. Emiatt a kormány a nyugdíjalapokról szóló törvény vitáját is év végére halasztotta.
A képviselôház megerôsítette az oktatási bizottság azon döntését, hogy a felsôoktatási intézetek akkreditációjáról szóló törvénytervezetben ne szerepeljen az a kitétel, miszerint az újonnan létrehozott egyetemek mûködési engedélyének, majd akkreditációjának alapfeltétele a román tagozat, illetve kar léte — tudtuk meg Vekov Károly képviselôtôl. A szakbizottság a Nagy-Románia párti javaslatot néhány héttel korábban azzal az indokkal utasította el, hogy a kormány amúgy is külön törvényben kívánja rendezni az egyetemek helyzetét.
Tegnap a képviselôház oktatási bizottsága rendkívüli ülésen tárgyalta azt a sürgôsségi kormányrendeletet, amely — többek között — a tanügy mûködésére szükséges anyagi fedezet biztosítására vonatkozik. Az ülésen jelen volt a pénzügyminisztérium képviselôje és Ecaterina Andronescu oktatási miniszter. A kormány által februárban elôterjesztett sürgôsségi kormányrendelet célja: a decentralizáció jegyében biztosítani a tanügy számára a pénzügyi fedezetet. — Az oktatási intézmények decentralizációja nem fog a tanári fizetések késéséhez, egyéb pénzügyi bonyodalmakhoz vezetni az oktatásban — nyilatkozta Vekov Károly a Szabadságnak.
Az Európai Bizottság bôvítésért felelôs tagja szerint Romániára nagyon hosszú és nagyon nehéz út vár az Európai Unióhoz való csatlakozás során, de az unió segíteni fogja Bukarest erôfeszítéseit.
Günter Verheugen azt követôen fejtette ki véleményét, hogy az Európai Unió és Románia társulási tanácsa Brüsszelben hétfôn ülést tartott. A tanácskozáson részt vett Anna Lindh, az EU soros elnökségét betöltô Svédország és Mircea Geoana, Románia külügyminisztere is.
A bôvítési biztos kijelentette, hogy a volt kommunista rendszer politikai, társadalmi és kulturális súlyos örökségébôl adódóan az EU-tagjelöltek közül Románia helyzete a legnehezebb. Álláspontja szerint Romániának nagy lendülettel kell haladnia, és Brüsszel határozottan erre bátorítja az új kormányt. Elmondta azt is, hogy a román vezetés világos perspektívával rendelkezik az unióba való belépést illetôen, reálisan értékeli a helyzetet, amikor nem tervezi a csatlakozási tárgyalások befejezését 2002 elôtt.
Az EU–román társulási tanács ülésén teljes egyetértés alakult ki abban, hogy Bukarestnek a gazdasági reformok végrehajtására, valamint a politikai és társadalmi problémák megoldására kell összpontosítania erejét. Verheugen kiemelte, hogy Romániának különösen nagy figyelmet kell fordítania a nemzeti kisebbségek védelmére.
A külügyminiszter úgy fogalmazott a tanácskozás utáni sajtóértekezleten, hogy országának be kell hoznia lemaradását gazdasági és szociális téren. Hozzátette, hogy Bukarest eltökélte magát a gyermekeknek és a cigány kisebbség jogainak védelmezésével összefüggô problémák rendezésére.
Mircea Geoana jelezte, hogy Románia segítséget vár az uniótól keleti, Moldovával és Ukrajnával közös határa jobb ellenôrzésének megvalósításához. Egyben azt ígérte, hogy a keleti határszakasz felügyelete meg fog felelni az európai elôírásoknak.
Románia az egyetlen olyan EU-tagjelölt, amely állampolgárainak még mindig vízumot kell kiváltaniuk az unióba való utazáshoz. Ezzel kapcsolatban Günter Verheugen elmondta, hogy folyik a vízummentesség megteremtését célzó munka, és a helyzet jelentôsen javult, de Románia még mindig nem felel meg a vízumkötelezettség eltörlését lehetôvé tévô összes kritériumnak.
George Robertson NATO-fôtitkárral találkozott tegnap Brüsszelben Mircea Geoana külügyminiszter. A megbeszélésen szót ejtettek a macedóniai helyzetrôl, a román hadsereget érintô reformokról, a NATO-hoz való csatlakozás feltételeinek a teljesítésérôl, az északatlanti szövetség és Oroszország, Ukrajna, valamint a Moldova Köztársaság viszonyáról.
Fontos, hogy Románia rendelkezzen mindazokkal az erôforrásokkal, amelyek biztosíthatják a csatlakozás éves tervének a teljesítését, hogy ilyenformán a következô felmérésnél haladást mutathasson — nyilatkozta a Mediafaxnak a román külügyminiszter. Az elsô felmérést idén március 5–8. között végezték.
Mircea Geoana kedden Alexander Vershbow-val, az Egyesült Államok NATO-nagykövetével és David Wright kanadai nagykövettel is találkozott.
Tegnap a kormány a közérdekû információk hozzáférhetôségérôl szóló törvénytervezetet adott át a képviselôháznak, amely az információ és a személyes adatvédelmet szolgáló kerettörvény alapjául szolgál — nyilatkozta tegnap az RTDP sajtótájékoztatóján Vasile Dâncu tájékoztatási miniszter. Dâncu szerint ez a tervezet sokkal átfogóbb annál, amelyet Mona Musca, a Nemzeti Liberális Párt képviselôje terjesztett elô, sôt, felülmúlja a jelenleg érvényes európai szabályozásokat is, és minden uniós követelménynek megfelel.
A törvénytervezet, többek között, kimondja, hogy minden közintézmény hivatalból köteles nyilvánosságra hozni a mûködési szabályzatát, vezetôtestületének összetételét, költségvetését, évi mérlegét, fejlesztési stratégiáját.
|
||
| [Vissza az Szabadság honlapjához] |
[Vissza a HHRF honlapjához] |