2001. november 3.
(XIII. évfolyam, 257. szám)

Tegnap Marosvásárhelyen ülésezett az RMDSZ megyei elnökeit tömörítô TEKT. Markó Béla szövetségi elnök, aki szintén jelen volt az ülésen, elmondta: a kormány hétfôre ígérte azoknak a helységeknek a listáját, ahol a helyi közigazgatási törvény értelmében két- vagy többnyelvû településnévtáblák helyezendôk el. Értesüléseink szerint a Kolozs megyei magyar helységnevek "sértetlenek". (Részletek a 16. oldalon)

A kolozsvári vasúti rendôrség vashulladék exportálására szakosodott csalót fülelt le. Négy, Magyarországra tartó teherszállító vagon rakományát átvizsgálva a rendôrök azt tapasztalták, hogy a papírokon feltüntetett árumennyiség nem valós: 4 vagon rakománya 144 tonna ócskavas helyett 197 tonnányi volt.

A vizsgálatok kiderítették, hogy az 53 tonnás "turpisság" elkövetôje a magyar állampolgárságú, debreceni Sztanecs Gábor. A 46 éves férfi a nagybányai Observator Rt. ügyvezetôjeként több cégtôl vásárolta fel az ócskavasmennyiséget, majd hamis útiratokat állított ki. Az 53 tonna értéke, amelyet megpróbált törvénytelenül átvinni a határon, mintegy 200 millió lej. Azt gyanítják, hogy Sztanecs már több szállítmányt is kivitt az országból, egyes határôrök segítségével.

(balázs)

Az RMDSZ Kolozs megyei szervezetének képviselôi tegnapi sajtótájékoztatójukon egyöntetûen elítélték Ioan Rus belügyminiszternek, a Szociáldemokrata Párt (SZDP) helyi szervezete frissen megválasztott elnökének Erdély szociáldemokrata programja címmel nyilvánosságra hozott magyarellenes kiáltványát, amelyben a miniszter azt állította, hogy Magyarország az RMDSZ bevonásával gazdasági ellenôrzése alá akarja vonni Erdélyt. A kérdésrôl Kónya-Hamar Sándor képviselô, az RMDSZ megyei szervezetének elnöke, Eckstein-Kovács Péter szenátor, Vekov Károly képviselô és Pálffy Károly városi tanácsos fejtette ki véleményét.

Eckstein-Kovács Péter szenátor hivatalos statisztikai adatokat ismertetve cáfolta a belügyminiszter kijelentéseit. Tájékoztatójából kiderült, hogy az 1992-es népszámlálás szerint Kovászna megyében a magyar lakosság aránya 75,27 százalék, a román nemzetiségûeké pedig 23,41 százalék. A Kovászna megyei nagyobb vállalatok privatizálásában részt vevô befektetôk 62 százaléka Romániából, 19 százaléka Magyarországról, 13 százaléka Belgiumból és 6 százaléka Görögországból származik. Ami a prefektúra melletti közigazgatási bizottság összetételét illeti, ennek tagjai közül 25 (64 százalék) román, 13 (33 százalék) magyar és 1 német (3 százalék). Hargita megyében az 1992-es népszámlálás adatai szerint a román lakosság aránya 14,05 százalék, a magyaré 84,71 százalék, a németeké 0,05 százalék, míg 1,18 százalék más nemzetiségû. A prefektúra melletti közigazgatási bizottság tagjai közül 24 személy (55,82 százalék) román és 19 (44,18 százalék) magyar.

A beruházásokra vonatkozó adatokból kiderül: 9 privatizált vállalat tulajdonosa romániai, 2 magyarországi, 2 belga és 1 román–magyar vegyes tulajdonban van. A turisztikai létesítmények közül sikerült privatizálni a bukaresti Imperial Hotel Management által megvásárolt Bálványos Szállót és a récefalvi motelkomplexumot, amelynek tulajdonosa a Petrom Rt. A sepsiszentgyörgyi kereskedelmi társaságok vezetôségében 1990 és 2001 között bekövetkezett módosulások: míg 1990-ben 12 magyar és 6 román vett részt, addig 2001-ben már csak 3 magyar és 15 román.

A szenátor beszámolója szerint Sepsiszentgyörgyön két magyar nyelvû elméleti líceum van és egy román iskola. A többi líceum, illetve általános iskolákban egyaránt mûködnek román és magyar osztályok. Az oktatási intézmények igazgatóinak nemzetisége Kovászna megye etnikai összetételének felel meg, az igazgatók 78 százaléka magyar és 22 százaléka román.

Kónya-Hamar Sándor képviselô Ioan Rus kijelentéseit kommentálvakifejtette: a belügyminiszter azon állítása, hogy gazdasági eszközökkel próbálják kikényszeríteni a megosztottságot Erdély felett, a statisztikai adatok szerint nem bizonyul valósnak. Mint mondotta, Romániában a jelenlévô magyar tôke körülbelül 780 millió dollára tehetô, ebbôl több mint 500 millió a Mol érdekeltsége, amely már rég nem színtiszta magyar, hanem amerikai beruházás. A statisztikákból az is kiderül, hogy a Kárpátokon túli befektetések aránya meghaladja az 53 százalékot, miközben a Bánságban és Erdélyben, beleértve Hargita és Kovászna megyét is, mintegy 23 százalék, a fennmaradó százalékarány pedig Krajova, Dobrogea és Moldva bizonyos részeiben oszlik meg.

A képviselô szerint úgyszintén nem felel meg a valóságnak a belügyminiszternek azon állítása, hogy a Székelyföldön túl gyér a rendôri jelenlét, ami miatt a hatóságok nem tudják ellenôrzésük alatt tartani a helyzetet ebben a régióban, hiszen konkrét adatok léteznek a rendôrök számának megnövelésére vonatkozóan. Kónya-Hamar úgy véli: amikor a kormánypárti politikus beszédének elsô részében a régiók Európájáról beszél, nem vállalván fel a közösségek Európáját, akkor politikai, gazdasági és szociális értelemben egyfajta politikai erdélyiséget igazol vissza, olyan kapunak nevezve Erdélyt, amelyen keresztül Romániába érkezhetnek az európai értékek.

— Az is egyértelmû, hogy a szöveg a kormányfô "politikai boszorkánykonyháján" készült, és egyfajta politikai, illetve piaci tesztelés folyt rendkívül szerencsétlen módon. Nyilván az elsô indulatokon túl át kell gondolnunk a helyzetet és meg kell találnunk benne azt, amelyet a magunk javára tudunk fordítani. Ezek közé tartozik a politikai erdélyiség, és talán ez a legfontosabb. Annál is inkább, mert a politikai erdélyiség gondolata különbözô megfogalmazásokban egyre gyakrabban feltûnik a kormánypárti üléseken, tömegmegmozdulásokon, pedagógusi érdekvédelmi szövetségek, orvosok és gyógyszerészek kamarájának ülésein. Éppen ez ellen küzdöttek annak idején Nãstaséék, és szerintem ugyancsak ezért látogatott az elmúlt idôszakban oly gyakran Erdélybe. Ismerte azt a Churcill-i és De Gaulle-i eszmét, hogyha valami elkerülhetetlen annak az élére kell állni. Nyilatkozatával azonban az SZDP helyi vezetôje éppen a meghiúsítást hiúsította meg — fogalmazott Kónya-Hamar Sándor kifejtve, hogy az ügy már négyszemközt nem beszélhetô meg, hiszen egy elfogadott programról van szó.

Ioan Rus kijelentéseit Vekov Károly képviselô is határozottan elítélte. Hozzászólásában hangsúlyozta: a kormánypárt is felzárkózott a szélsôséges nacionalista szólamokat hangoztatók közé. Szerinte nem véletlen, hogy most került nyilvánosságra ez a szöveg. Vekov meggyôzôdése, hogy Rus kiáltványa szoros kapcsolatban áll a státustörvény elleni hangulatkeltéssel. A képviselô a szöveg második részét elemezve megállapította, hogy annak tartalma és hangneme jellegzetes nacionalista megnyilvánulásra vall, illetve annak központjában az úgynevezett HAR-KOV-szindróma áll. Mint fogalmazott, a HAR-KOV-ügyet felemlegetve próbálnak hangulatot kelteni a státustörvény ellen és megakadályozni a jogszabály végrehajtását. Vekov Károly szerint a kiáltvány "kollektív munka" eredménye, amelynek többek között célja a jelenlegi állapotokról való figyelem elterelése is. A képviselô emlékeztetett arra, hogy ez a fajta megnyilvánulás könnyen kérdésessé teheti az állami költségvetési tervezet megszavazazását az RMDSZ által.

Pálffy Károly városi tanácsos a kiáltvány helyi szinten való következményeit elemezve kifejtette: a nagykoalíció egyelôre mûködik a tanácsban, bár esetenként az SZDP megpróbálja átvenni a vezetést.

Papp Annamária

Miután az elmúlt napokban a Fogyasztóvédelmi Hivatal (ANPC) ellenôrzései során országszerte több üzletben is szalmonellával fertôzött élelmiszert találtak, a hivatal újabb fertôzésektôl tart. A fogyasztóknak azt tanácsolja, hogy szigorúan tartsák be a higiéniai elôírásokat, és felszólítja a lakosságot, hogy tegyenek óvintézkedéseket a fertôzés megelôzésére.

A szalmonellát tartalmazó élelmiszerek ismét nagyító alá helyezték a termelô cégeket, amelyeknek mulasztásait, a higiéniai szabályokat figyelmen kívül hagyó termelési folyamatokat a fogyasztók saját bôrükön észlelik.

A Fogyasztóvédemi Hivatal közleménye szerint az élelmiszergyártó cégek, illetve a vendéglôk és étkezdék tervezése és mûködése egészségügyi engedéllyel történhet, az elhelyezési, ivóvíz-ellátási, szeméttárolási elôírások betartásával, a cég profiljának megfelelô nagyságú és berendezettségû helyiségben. Az élelmiszerek szállítása optimális higiéniai feltételek között kell hogy történjék. Az élelmezési egységek megfelelô higiéniai-egészségügyi berendezésekkel kell rendelkezzenek (öltözô, zuhanyozó stb.). Állati eredetû élelmiszerek (húsok) esetében az állatokat csakis vágóhidakon, megfelelô higiéniai feltételek között szabad levágni.

A libák és kacsák tojásaiból származó fertôzések megelôzése érdekében a felhasználásuk étkezdékben tilos. Csakis jól láthatóan megjelölt csomagolásban, a tyúktojásoktól különválasztva árulható, használati utasítással: legalább 10 perces fôzés után fogyasztható. Kacsatojás csak pékségekben használható, ahol magas hôkezelésnek vetik alá.

A tej és a tejtermék egészséges állatoktól származhat. Fejés után a tejet azonnal le kell hûteni.

Az élelmiszeriparban dolgozók számára kötelezô az egészségügyi ellenôrzés és a munkaköpeny viselete.

A szalmonellafertôzés jelenleg az egyik legelterjedtebb fertôzô betegség, amely az embereket és az állatokat egyaránt érinti. Terjedése élelmiszertermékeken keresztül (hús, tojás, tej, víz, élelmiszerkészítmények) történik, illetve fertôzött állattól kaphatja el az ember. A szalmonellamérgezés szélsôséges esetekben akár 24 óra alatt halált is okozhat.

Három Kolozs megyei kórház áll a fizetésképtelenség küszöbén — nyilatkozta pénteken a Sanitas szakszervezet kolozsvári fiókjának elnöke, Stefan Roman.

Roman szerint az aranyosgyéresi, kolozsborsai, valamint a kolozsvári Clujana kórházaknak arra sincs pénzük, hogy alkalmazottaik fizetését kielégítsék. A helyzet egyetlen megoldása a költségvetés gyors változtatása lenne.

A helyi egészségügyi biztosító szerint a kényelmetlen helyzet azért alakult ki, mert az egészségügyi szervek alig egyharmadát kapták meg a kért pénzeknek.

Ami a tartozásokat illeti, a legnagyobb kvótát az Onkológiai Intézet "érte el", majdnem 30 milliárd lejjel vezeti a listát, ôt a megyei kórház, a felnôttkórház és az urológia követi.

Jelenleg legalább két kormány "érdekelt" Erdélyben — jelentette ki tegnap, kolozsvári sajtótájékoztatóján Norica Nicolai nemzeti liberális párti szenátor. Nicolai szerint természetesen Magyarországról és Romániáról van szó, amelyek Erdélyt több olyan kampányba is "belekeverik", amelyek javítanak ugyan a két ország külföldi megítésélén, de eközben valójában egyik kormány sem támogatja a régió gazdasági fejlôdését, lakói életszínvonalának növekedését.

Példaként a szenátor az Erdélyre kidolgozott szociáldemokrata programot hozta fel, amelyet egy héttel korábban ismertetett, szintén Kolozsváron, Ioan Rus belügyminiszter. Rus arra számít, hogy e dokumentum a Szociáldemokrata Párt képét javítja ebben a régióban, és ez semmiképpen sem jelent támaszt a régió lakosai számára, mivel a program nem irányoz elô olyan költségvetési kiutalásokat, amelyek Erdély-térségi fejlesztési tervezetek megvalósítását támogatná.

Mint ismeretes, Ioan Rus belügyminiszter keményen bírálta az RMDSZ és a magyar hatóságok Erdélyre vonatkozó politikáját, Hargita és Kovászna állítólagos "zárványosítását", valamint azt, hogy a magyar fél az erdélyi és az ország más részein élô románok közötti különbségeket igyekszik olyanformán kiaknázni, hogy ezzel a román álszeparatizmust "segítsék" elô. A múlt héten bemutatott SZDP-program keretében Ioan Rus elmondta: "a magyarok államot akarnak létrehozni az államban", Hargita, Kovászna és Maros megyékben, és amely Magyarországgal karöltve fontos szerepet foglalna el Erdély fejlôdésének és gazdasági ellenôrzésének megtestesülésében.

Norica Nicolai azt is elmondta, hogy a 2002-es költségvetési törvénytervezet parlamenti szakbizottságbeli tárgyalásai során az összes olyan módosítóindítványt, amelyek Kolozs megyei beruházásokhoz hoztak volna pénzt, az SZDP képviselôi elvetették.

Az NLP szenátora elmondta, hogy Kolozs megyét érintôen olyan összegek kiutalását javasolták a 2002-es költségvetésbôl, amelyek a sürgôsségi kórház építkezésének befejezését, a zsuki gázbevezetést, valamint egy bánffyhunyadi iskola javítását tették volna lehetôvé.

Végezetül Nicolai reményét fejezte ki arra vonatkozóan, hogy a megyei beruházások támogatását kérô szövegmódosításokat majd a plénumban veszik figyelembe.

KOLOZSVÁRI NÉPFÔISKOLA
Kolozsvár utca-helységnevek címmel Asztalos Lajos tart elôadást november 6-án, kedden du. 5 órától a Györkös-Mányi Albert Emlékházban (Majális/Republicii 5. szám). Az elôadás utáni mûsorban közremûködik Márkos Albert hegedûmûvész és Kocsis Nagy Klára zongoramûvész Budapestrôl. Minden érdeklôdôt szeretettel várnak.

A BELVÁROSI UNITÁRIUS EGYHÁZKÖZSÉG híveinek a nevében kegyelettel és tisztelettel helyezzük el vasárnap, november 4-én, az emlékezés virágait a házsongárdi temetôben nyugvó Dr. Erdô János unitárius püspök, Dr. Lörinczi Mihály és Dr. Simén Dániel teológiai tanárok, valamint Szabó Dezsô és Székely László unitárius lelkészek sírajain. Tisztelettel várjuk híveinket és mindazokat, akik szerették és tisztelték ôket.Találkozás a temetô fôbejáratánál déli 12,15 kor.

NYUGDÍJASOK ZENÉS–TÁNCOS ÖSSZEJÖVETELE vasárnap du. 5 órától a Heltai Alapítvány Mikó (Clinicilor) utca 18. szám alatti székházában. Várják a szórakozni vágyó nyugdíjasokat a szervezôk.

RÁKOS MEGBETEGEDÉSEK AKTUÁLIS PROBLÉMÁI címmel tart elôadást dr. Breharu Ajtay Erzsébet november 5-én, hétfôn du. 5 órai kezdettel a dési római katolikus egyház elôadótermében. Az egészségügyi elôadássorozatot, amelynek a keretében a fenti is elhangzik, az Amicitia Baráti Társaság szervezi.

Lapunk harmadik évkönyve tartalmában, terjedelmében és változatosságában is túltesz valamennyi elôdjén. Bárki kedvére böngészheti, minden korosztály talál benne igényes ismeretterjesztô és szórakoztató olvasnivalót.

Kiemelkedik Gaal György Kolozsvár kétezer esztendeje dátumokban címû munkája, a kincses város történelmi eseményeinek jegyzéke, mely a Szabadságban folytatásokban megjelent közlés után most kiegészített változatban lát napvilágot.

De az évkönyvben találunk más mûfajokat is: tanulmányt Moll Elemér építész kolozsvári munkásságáról (Lôwy Dániel és Demeter V. János munkája ilyen terjedelemben most elôször jelenik meg), korrajzot (Palesztina Jézus korában), karcolatot (Kiss János: A hittérítô avagy Sztálin elvtárs mondotta), riportot (Tibori Szabó Zoltán: Karas-völgyi horvátok kettôs lojalitása; Ördög I. Béla: Népszámláltam Kolozsváron), krimit (Philip Segal: Mit számít pár hüvelyk...!). Folytatjuk helységnévszótárunk közlését: a tavalyi kiadványunkban megjelent Kolozs, Szilágy, Beszterce-Naszód és Fehér megye után most Bihar, Szatmár, Maros és Máramaros megye településeinek román és magyar elnevezéseit ôrizheti meg, és használhatja mindennapjai során az olvasó.

Akiket a tesztek érdekelnek, hárommal is találkozhatnak: Lábteszt, Hajlamos-e Ön a téli depresszióra?, Rendelkezik-e vállalkozáshoz szükséges tulajdonságokkal?. A Szabadság Évkönyv 2002-bôl, többek között megtudhatjuk: milyen a pontatlansági világrekord; hogyan született meg egy százötven méteres levél; azt, hogy a dánok a legkevésbé romantikusak; hogyan számítjuk ki a bioritmusunkat; mire jó, ha háziállatot tartunk; milyenek a gyógyító színek; mikor mosolyog Sumi, a faarcú száguldó bajnok; mióta munkaszüneti nap a vasárnap; milyen a nôgyûlôlô papagáj, hogyan alakult a kalap divatja; miként készül a sonkás-hagymás rétes stb. Bemutatkoznak a Szabadság fiatal olvasótáborában már közkedvelt rovat-oldalak: a Játszótér, a Bonifácz, a Campus. Sakkrejtvény, IQ-teszt, és természetesen sok humor teszik teljesebbé a kínálatot.

És még nem említettük hat pályázati keresztrejtvényünket, melyek megfejtéseinek szerencsés beküldôi, támogatóink (Bronto Comprod Kft. — Matadi háti permezetô, Horváth Gyöngyvér — grafika, Van Melle Fundy Kft. — 6 édességcsomag, Sooter’s Kft. — 10 színes film, Dunkler Kft. — nôi fürdôruha, Energolux Kft. — energiatakarékos villanyégô + 4 színes villanyégô, RMGE — 3 egyéves elôfizetés az Erdélyi Gazdára) jóvoltából az idén is 10 millió lejes összdíjazásban részesülnek. Ezen kívül van különdíj- pályázatunk, melyen a VSA Kft. által felajánlott Alpin Ra 2001 típusú turistazsák a tét. Mi lehet vonzóbb a közelgô karácsonyi ünnepekre, mint egy-egy ilyen szórakozva megszerzett ajándék?

A Szabadság Évkönyv 2002 kapható Kolozsváron lapunk pénztárában (Jókai/Napoca u. 16., az apróhirdetések felvételénél, hétfôtôl péntekig 9-16., szombaton 10-12. óra között), az Apex Kft. üzleteiben (Bolyai utca, Sora, Central), a Telzoom.Com Kft.-nél (Reményik Sándor Galéria, elôadások idején a magyar színház és opera elôcsarnokában), a Phoenix és a Röser könyvesboltokban.

Nagyobb tételû igénylés esetén forduljanak telefonon szerkesztôségünkhöz, és mi házhoz, munkahelyhez szállítjuk. Ára 30 ezer lej.

Napjainkban nem elôször fordul elô, hogy hazai származású népzeneanyagok anyagi okok miatt elôbb Magyarországon látnak napvilágot, majd csak utána jutnak vissza Erdélybe, eredetük helyére. Így van ez a Bárdosi Ildikó és a szászcsávási zenekar lemezbemutató turnéjával is. A dicsôszentmártoni származású Bárdosi Ildikó élete fiatalkora óta a népdalénekes és -tanítás jegyében telik. Eleinte egyaránt vonzotta a színészet és az éneklés, ám a Szentgyörgyi Népi Együttesbe való felvételi után egy apró mozzanat eldöntötte a kérdést: "Ekkor kaptam egy kazettát. Idôs emberek énekeltek rajta. Egy hónapom volt, hogy megtanuljam a dalokat. Valósággal beléjük bolondultam. Ekkor dôlt el végérvényesen a sorsom." A nyíregyházi Bessenyei György Tanárképzô Fôiskolán szerzett magyar-ének szakos diplomát, de részt vett az egyetemen töltött évei alatt induló népzeneoktatásban is. A Ki Mit Tud vetélkedô kedvéért társaival együtt megalakítják a Galagonya együttest, amely a döntôben meg is kapta a második helyezést. Ildikó egyedül is sorra nyeri a népdalversenyeket, majd 1995-ben megkapja a Népmûvészet Ifjú Mestere címet. A fôiskola elvégzése után Debrecenben telepedett le, népdaléneklést tanít a hajdúböszörményi zeneiskolában. Az éneklést és gyûjtést azóta sem hagyta abba, 1994 óta rendszeresen hallható a hangja a Táncháztalálkozó, valamint az Új élô népzene lemezein.

Szülôföldjével sem szakadt meg a kapcsolata, sôt "Amikor hazalátogattam, és Magyarsároson meghallgattam egy idôs balladaéneklô asszonyt, olyan megrázóan szép élményben volt részem, mint azelôtt sosem. Azonnal tudtam, hogy nekem létre kell hoznom egy balladaestet az otthoni anyagokból... Aztán ismét nagy kincset adott kezembe a sors. Egy dicsôszentmártoni idôs lelkész rám bízta a népdalgyûjtését. Leghôbb vágyam, hogy ha a lemez megjelenik, a zeneanyagot hazavigyem Erdélybe, oda ahonnan a dalok származnak. Hogy koncerteken mutassam meg az embereknek, milyen nagy kincsek birtokosai ôk, hogy megértessem velük, milyen gazdagok valójában."

Hasonló gazdaság birtokosa a szászcsávási zenekar is, amely Bárdosi Ildikót erdélyi lemezbemutató turnéján kíséri. "Vagyonuk" apáról fiúra száll már évek óta, a jelenleg hattagú zenekar muzsikusait pedig beceneveiken ismeri a világ: Jámbor István — Dumnezeu, Mezei Levente — Leves, Csányi Sándor — Cilika (mindhárman hegedûn játszanak), Mezei Ferenc — Csángáló, Jámbor Ferenc — Tocsila (brácsások) és Csányi Mátyás — Mutis (nagybôgôs). A szászcsávási zenészekrôl többtucatnyi hanganyag és videofelvétel készült, több CD-jük jelent meg, mondhatni világhírûek, hiszen az erdélyi népzene követeiként bejárták Európát és Amerikát. A lemezbemutatón körúton közremûködik még a Háromszék Táncegyüttes két pár táncosa, valamint ôrkôi cigánytáncosok is.

A lemezbemutatóra november 13-án este 7 órakor kerül sor a Magyar Operában.

I. I.

November 7. és 11. között rendezik meg Marosvásárhelyen, a Kultúrpalotában az immár hagyományos ALTER-NATIVE Nemzetközi Rövidfilm Fesztivált. A rendezvény híre nemcsak az ország, de Európa határain is túljutott, bemutatkozási lehetôséget teremtve a világ bármely részén élô filmesnek. Az elmúlt nyolc esztendôben évente mintegy 70 filmet tekinthettek meg a mûfaj kedvelôi.

A mostani fesztivál azonban rekordot dönt, hiszen 25 ország — Anglia, Amerikai Egyesült Államok, Ausztrália, Banglades, Belgium, Bulgária, Finnország, Franciaország, India, Irán, Izrael, Japán, Jugoszlávia, Kanada, Magyarország, Nagy-Britannia, Németország, Olaszország, Oroszország, Románia, Spanyolország, Svédország, Szlovákia, Törökország, Ukrajna — 217 filmmel nevezett be a seregszemlére. A zsûri ebbôl 67 rövidfilmet választott ki, ezek maradnak versenyben. Közülük a legtöbb magyarországi (19) és romániai (15) alkotás.

A továbbiakban hattagú nemzetközi zsûri — Szilágyi Varga Zoltán, animációs filmrendezô (Magyarország), Gulyás Gyula filmrendezô (Magyarország), Pálos György operatôr (Magyarország), Constantin Vaeni, filmrendezô (Románia), Rãzvan Popescu, forgatókönyvíró (Románia) és Sinisa Dragin, filmrendezô (Szerbia) — dönti el, hogy melyek lesznek a 9. rövidfilmfesztivál legjobbjai.

Hatványozottan is kísérletnek minôsíthetô Dimitar Velichkov fiatal bulgár festômûvész tegnap délután, a Történelmi Múzeumban megnyílt kamarakiállítása. Elsôsorban kísérlet a múzeum részérôl, amely elôször nyújt otthont képzômûvészeti tárlatnak és kísérlet a kiállítás rendezôi, a mûvészettörténész hallgatók részérôl is, akik ilyenformán ismerkednek a muzeológusi munkával — hangsúlyozta a kiállítást megnyitó Szôke Annamária, a múzeum aligazgatója. De valamelyest kísérlet a mûvész részérôl is, aki grafikában és festészetben egyaránt keresi önmagát, egyéni kifejezôeszközeit. Talán a munkák színvilága az, ami a legkiforrottabb.

A kis méretû, rendkívül "elegánsan felöltöztetett" alkotások Dimitar Velichkov gazdag érzelemvilágáról árulkodnak. Idôk és terek, a tudatalattiból elôbukkanó képek, valós és képzeletbeli formák keverednek-kavarognak a festményeken, grafikai lapokon, s amint azt a mûvész munkásságát méltató Ioan Hãdãrig költô megjegyezte: a munkák mélylélektani szempontból sokatmondóak. Ez így igaz. Csakhogy a mûalkotásnál a látvány az elsôdleges.

Dimitar Velichkov a Balog István vezette enyedi nemzetközi képzômûvészeti tábor hûséges résztvevôje. Itt ismerte meg munkáit Ioana Savu is, aki szintén méltatta a tárlatot.

Németh Júlia

Minden normálisan gondolkodó ember azt gondolhatta volna, hogy Velence után végre csend lesz a státustörvény körül, hiszen érvényesülhet az európai gondolat, amelyet — ugyebár — mindenki elfogadhat. Csakhogy e tanácskozás után az derült ki — pardon, kiderítették! —, hogy mindenki gyôzött. Európa is, Magyarország is, de Románia is. Európa, mert szereti a rendet és a csendet, fôleg azt, ha a bekérezkedôk, a nagy egész szempontjából nevetségesen jelentéktelen, békaperspektívát súroló ügyleteikkel nem zavarják meg uniós ábrándjainkat és jólétbe szenderült csendes sziesztájukat. Magyarország, mert a státustörvény témája kilépett végre peremkerületiségébôl, s több ország már jól és hasznosan mûködô ilyen jellegû törvényeinek tapasztalataival vethetô össze. Románia pedig azért, mert gyôzni jó s ez az elmúlt évszázadban egyszer-kétszer pompásan sikerült is, ráadásul a velencei dokumentum til-túl úgy fogalmaz, mintha a román álláspontban is lenne némi igazság.

Szóval gyôzelem minden fronton, és minden mennyiségben. Mégha az is látszik, hogy egy-két selejtezô mérkôzésre — sportnyelven szólva — azért még szükség lesz.

Ám, akik értenek hozzá, azt is tudják, hogy amikor mindenkinek igaza van, akkor valójában senkinek sincs igaza — legfönnebb további komplikációkra tárulnak ki a kapuk. Az is meglehet, hogy olyan szélesre tárulnak ki ezek a kapuk, hogy mindenkinek haszna lesz belôle, csak éppen az érintetteknek nem. De ne legyünk túlzottan szkeptikusak, hátha valami mégiscsak üti a mi markunkat is — már ha elég ügyesen elkapkodjuk a fejünket az ütögetések elôl... Egy dologra azonban mindenképpen oda kell figyelnünk: ebben a politikusok kezére bízott küzdelemben — bár bôrünkre megy a játék — egyelôre csak mi nem emelhetjük magasba a gyôzelmet hírlelô két ujjunkat! Ezt figyelmen kívül hagyni, túl nagy könnyelmûség volna. Annál is inkább, mert ebben a nagy gyôzelmi ünneplésben könnyen elkallódhat a lényeg. Európa úgy hiheti, hogy ezzel a velencei dumapartival mindent elintézett, tehát megtette a magáét, a továbbiakban — mint mindig, amikor ilyen provinciális és pitiáner ügyekrôl van szó — ennél sokkal de sokkal fontosabb dolgokkal kell foglalkoznia. A román gyôzteseknek pedig túlságosan kevés felmutatnivalójuk van választóik megnyugtatására, de értenek hozzá, hogy egy ilyen pirruszi gyôzelem adta minden lehetôséget végigzongorázzanak. Már csak azért is, mert amíg ezzel, a nemzeti színeket fenyegetô törvénnyel szórakoztatják az országot és a választókat, ha a mûsoruk elég vérfagyasztóra és feszültséget indukálóra sikerül, akkor a színjáték szájtátó nézôi nem veszik észre, hogy közben korog a gyomruk, üres a zsebük és vacognak a hidegtôl. Ha sikerülne mindezt valahogy a választások küszöbéig elnyúzniuk — a törvény életbeléptetését megbekkelni —, az igen jót tehetne hírünknek-nevünknek, s megfelelô alapot teremtene a következô választási gyôzelemre is.

Ahogy az a gyanú sem vethetô el, hogy ugyanez a gyôzelem az anyaországban is nagyon jól mutatna a vészesen kopogtató választási küzdelemben...

És mi? Félô, hogy mi csak összeüthetjük a markunkat. Már, ha lesz még hozzá kedvünk. A remény mákonya elorozhatatlanul a miénk. Sôt azzal is kitölthetjük a várakozási idôt, hogy ölre megyünk — mint Érisz almájáért —, hogy kik, mik legyenek azok, akik igazolják magyarságunkat.

Azt, amit — életünkkel és tetteinkkel — egyedül mi vállalhatunk és igazolhatunk csak.

Kiss János

(Folytatás az október 29-i számból)

A "különlegesen egészséges családok" néhány közös tulajdonságáról — pozitív attitûd, a párkapcsolatra jellemzô intimitás és érzelmi függetlenség, a szülôi tekintély érvényesülése, a gyermekek véleményének figyelembevétele — múltkori lapszámunkban írtunk. A 2. rész e kivételesen jól mûködô családok további jellemzôit mutatja be, felhasználva egy, az Egyesült Államokban végzett kutatás eredményeit.

Jól mûködô kommunikáció. A jól mûködô család tagjai nyitottak, ôszinték, közvetlenek. A jó kommunikációt az a közös meggyôzôdésük teszi lehetôvé — amelyet egyébként nem biztos, hogy tudatosan is megfogalmaznak — hogy az emberi szükségletek, érzések, késztetések nem helytelen, rossz dolgok, hanem az emberi lét természetes velejárói. Következésképpen ezeket nem kell szégyelleni, elpalástolni. Nyugodtan ki lehet ôket fejezni és beszélni lehet róluk. Nincs szükség mellébeszélésre, ködösítésre, a dolgok eltorzítására. Ambivalenciát érezni egymással és általában bármivel szemben: normális dolog. A családban mindenkinek, a kisebbeknek is, meghallgatják és tiszteletben tartják a nézeteit. A felmerülô problémákat beismerik, beszélnek róluk. Ez az elsô lépés a probléma megoldása felé, így általában a konfliktusokat a keletkezésük után hamarosan megoldják, még mielôtt ezek idültté válnának. Egy ilyen környezet igen alkalmas arra, hogy a gyermekek megtanulják érzéseiket és szükségleteiket szavakba önteni, mások érzéseit és szükségleteit meghallgatni és megérteni. A sok gyakorlási alkalom eredményeképpen a családtagok olyan tökélyre viszik a közlést, hogy félszavakból, tekintetekbôl is megértik egymást. A gondolatok gyorsan követik egymást. Gyakran már az elsô pár szóból megértik hogy mit akar a másik mondani, sokszor vágnak egymás szavába. A gyermekeknek nem kell attól félniük, hogy szókimondásuk, spontaneitásuk felidegesíti a szülôket, gondolataikat így azonnal közlik, gyakran egyszerre beszélnek. A közlés sajátos formái, a csak a családtagok számára érthetô játékok, szokások folytán egy ilyen család eszmecseréjének a megértése külsô szemlélô számára nehézséget okozhat.

Realitás-érzék, gyakorlatiasság. A felnövekvô személy a környezô valóságról tudatában egy képet alakít ki, mely segíti ôt a változásokhoz való alkalmazkodásban. Olyan ez, mintha egy térképet hordoznánk az agyunkban, mely segít bennünket a világ dolgai közötti eligazodásban. A gyermek térképe viszonylag egyszerû, a felnôtté egyre összetettebb. A lelki egészség egyik ismérve az, hogy a személynek ez a saját "lelki térképe" jól megfelel a "területnek" (külsô és belsô valóságunknak).

A különösen egészséges családok tagjaira az jellemzô, hogy a világot meglehetôs pontossággal olyannak látják, amilyen az valójában. Ez lehetôvé teszi számukra, hogy különbözô élethelyzetekben megfelelôen viselkedjenek. Saját belsô valóságukról rajzolt térképük is kellôen pontos, így tisztában vannak érzéseikkel, ezekért vállalják a felelôsséget. Hibáikat könnyen beismerik, önmaguk és mások elôtt is. Tisztában vannak saját korlátaikkal, és így képesek elfogadni mások korlátait, fogyatékosságait is. Tisztában vannak azzal, hogy vannak jó emberek és vannak kevésbé jók is — olyannak látják és olyannak fogadják el az embereket, amilyenek ezek a valóságban. Tudomásul veszik és elfogadják az esetleges kellemetlen tényeket is, ezért nem éri ôket folyton csalódás. Célkitûzéseiket, a megvalósítás eszközeit illetôen gyakorlatiasak, "két lábbal a földön járók", így jó esélyük van arra, hogy elérjék azt, amit akarnak.

Megbirkózás a változással. A változás a családi élet természetes, elkerülhetetlen velejárója. Változást jelent egy új családtag érkezése (pl. kisbaba születése) vagy valakinek a halála. A családtagok közötti kapcsolat természete is állandóan változik (pl. szülô és gyermek viszonya a kamaszkorban). Néha a külsô körülmények változnak meg (lakóhely, iskola, a szülôk munkahelye, a család anyagi helyzete). A változás minden esetben stresszel jár — még akkor is, ha elôjele pozitív (pl. a karácsony megünneplése).

A különlegesen egészséges családok sikeresen birkóznak meg ezekkel a változásokkal. Nemcsak hogy sikerrel veszik az akadályokat, s így tovább haladhatnak fejlôdésük természetes útján, hanem idônként ûgy tûnik, egyenesen élvezik a kihívásokat és erôsödnek, növekednek a nehézségek legyôzése által.

Mi lehet az, ami ilyen könnyûvé teszi számukra a változásokhoz való alkalmazkodást? Az eddigiekbôl kikövetkeztethetô, hogy ezek a családok változás estén azonnal "átrajzolják" a világukról alkotott mentális térképüket. A gyorsan elkészülô, új, megbízható térkép segítségével biztonságosan közlekedhetnek az új élethelyzet szakadékai és tengerörvényei között. A változásokhoz való alkalmazkodás egyik fontos feltétele az, hogy az új helyzetrôl megbízható, pontos információink legyenek. A tájékozottság lehetôvé teszi számunkra az új helyzet ellenôrzését. A jól mûködô családi kommunikáció elôsegíti azt, hogy a család minden tagja megfelelô információkkal legyen felvértezve. A változással való megbirkózás talán legfontosabb feltétele az érzelmi támogatottság. A különösen egészséges családok tagjai képesek a változás körülményei között bátorítani, megnyugtatni, vagy megvigasztalni egymást, ha ez szükséges. Nemcsak egymástól, hanem a tágabb közösségüktôl is kapnak érzelmi támogatást, hiszen általában széles baráti és ismeretségi körük van, a családon kívüli személyekkel szemben nyitottak és barátságosak. Az amerikai tanulmányban szereplô családok jelentôs hányada volt vallásos. Hitük egy fontos további erôforrás volt a változással járó nehézségek leküzdésében.

Ha az Olvasó a leírásban saját családjára ismer, joggal feltételezheti, hogy ô is egy különlegesen egészéges család tagja. De ha nem, akkor se keseredjen el, hiszen minden személy és család elôtt nyitva állnak a továbbfejlôdés lehetôségei. A "különösen egészséges családok" egy szerény kisebbséget alkotnak (a kutatók szerint 20 családból 1). Számunkra, a többséget alkotó átlagosan egészséges családok tagjai számára azért figyelemreméltóak, mert ötleteket adhatnak a továbblépéshez.

(Folytatjuk)

Dr. Kónya Zoltán

Gondolom immár senki számára sem titok, hogy Kolozsvár polgármestere azt tesz a városban, amit akar. Ügyesen csinálja.

Hadd frissítsem fel az emlékezetet: a már kincstelen város elöljárója többnyire építkezési engedély nélkül, a román nép hôs múltját dicsôítô és évszázadokon át vívott harcát felelevenítô emléktáblákat avat városszerte, emlékmûnek nyilvánított központi házakat bontat le azért, hogy görögkeleti templom épüljön, szemetes kocsikkal véteti körül a Fôteret a gödrök betömésének megakadályozására, szobrokkal, mellszobrokkal örvendezteti meg csodálóit, nemzeti színekre festi a város összes padját, úgynevezett román igazolványokat gyárt számunkra, eltemeti a román–magyar alapszerzôdést, lekémezi Magyarország fôkonzulját, táblát helyeztet el a külképviselet épülete elôtt, fia vállalatainak vagy a hozzá közel álló cégeknek juttatja a fontosabb útjavítási, hóeltakarítási, macskaszem-telepítési és szinte valamennyi más munkálatot, apró rendellenesség miatt milliókra bünteti az Állami Vagyonalap elnökét, a prefektus lányának cégét, hosszú hónapokig pereskedik az önkormányzati és parlamenti képviselôkkel, prefektusokkal, mindenkivel, mindenért. Mindannyiszor nyert ügye van, érintetlen marad. Még akkor is, ha a belügyminisztert vagy a városi rendôrparancsnokot molesztálja.

Az évek során Gheorghe Funar valódi politikusként manôverezett. Kiszolgálta a hatalmat, de az ellenzék kulcsembereirôl sem feledkezett meg, és kíméletlenül eltiporta a vérszegény ellenfeleket. Ügyelt arra, hogy a bíróknak, ügyészeknek, rendôröknek, csendôröknek, számvevôszéki felügyelôknek és más befolyással rendelkezô személynek politikai hovatartozás mellôzésével biztosítson szolgálati lakást vagy más elônyökhöz juttassa ôket. A díszpolgárokat saját udvarából válogatta, fûnek-fának adták át a város elismerését jelképezô okleveleket.

A polgármesteri hivatalt saját uradalmaként kezeli. Alattvalói hûségesen nyalnak, merészebbnél merészebb ötletekkel látják el. A városháza katonai bázisra hasonlít, az elöljárót elbocsátott és nyugállományba helyezett katonatisztek veszik körül. Információs hálózata végtelen. Mire ellenfelei az információ birtokába jutnak, addig ô már meg is tette az elônyére váló intézkedéseket.

Gheorghe Funar azt tesz Kolozsváron, amit akar. Teheti, hisz senki nem mer, nem akar vagy nem tud ujjat húzni vele. Aki pedig megpróbálta, rendszerint beletört a foga. Mindenki szép sorjában megkapta a magáét. Ismerjük végre be: profi módon csinálja! Valóságos balkáni superman.

Kiss Olivér

— Petôfi zoknit váltott Kolozsváron, és máris emléktáblát állítottak neki — láttatta nemrégiben különösen eredeti szemszögbôl Kolozsvár egyik nagy-romániás tanácsosa az egykori Biasini szálló Petôfi-emlékjelét.

A beállításon nincs mit csodálkozni, hiszen a város — sajnos — már régen elvesztette azt a polgári réteget, amely ellensúlyozhatná a betelepített tömegek igénytelenségét, történelmi idegenségét. A helyhatósági választásokon — immár hagyományosan — Kolozsvár lakosságának több mint fele szavaz a betelepítettek életfelfogásának képviselôjére, a jelenlegi polgármesterre, így senki nem mondhatja azt, hogy a "Petôfi zoknija" elszigetelt eset egy egyébként kulturált, civilizált, mûvelôdési fellegvárban.

Kolozsvár románságának többsége a magyarellenesség különbözô szintjein mozog. Ezt el kell fogadni, és — meg kell érteni. Ha a többség ezt akarja, akkor ezt akarja. Aki pedig a polgári nézeteket vallja magáénak, az tevékenykedjen ellenzékben — errôl szól az új kolozsvári történelem.

Természetesen szép számban vannak románok a városban, akik sokkal közelebb állnak lélekben a magyar polgárság maradványaihoz, mint az életerôs, vidéki gyökereit szorgalmasan ápoló románsághoz. Ezeknek a száma viszont — annak ellenére, hogy többször is sikerült olyan benyomást kelteni, mintha tömegeket képviselnének — elenyészô.

Ezt az "elenyészô" réteget próbálja életben tartani az az új romániai könyvpolitikai irányzat, amelynek jelszava ez lehet: jelenkori magyar irodalmat — románul.

Kolozsváron legalább két ilyen könyvet láttam már fiatalok kezében (késôbb azt is megtudtam, hogy a Könyves Kávézóból szerezték be ezeket): Esterházy Péter — Adverbele inimii (A szív segédigéi), és Nádas Péter: Sfârsitul unui roman de familie (Egy családregény vége).

A kérdés persze az: a város többségét alkotó, nagy-romániás tömeg számára milyen "kultúrcímek" fognak majd jobban tetszeni: az "unalmas" magyar arisztokrata, Esterházy, vagy "Petôfi zoknija"?

Szabó Csaba

A Román Asztali-labdarúgó Egyesület megörvendeztette a Brassai Sámuel és az Apáczai Csere János iskolák diákjait. Tegnap ugyanis nagyszerû adományt adtak át a két tanintézménynek: két-két szett sportszert, azaz pályát (standard méret, 180 x 120 cm), "játékosokat", kapukat és egyéb, a sport ûzéséhez szükséges eszközöket.

Az ünnepségen a román egyesület elnöke, Soós János, az egyesület alelnöke, Pákai György (aki Európa-bajnok és kilencszeres román bajnok, sôt, motorsportban is kilencszer nyert országos bajnoki címet) és a világbajnoki ezüstérmes Bandi Katalin mellett résztvett a magyarországi Horváth Imre is, aki a sportág világbajnoka. Ô rövid áttekintést adott a sportág történetérôl (a gombfoci magyar találmány, és már az 1910-es években játszották, de sportként csak 1989-ben ismerte el a magyar állam), ismertette a szabályokat, bemutatta a játékot, és segített a diákseregnek a frissen tanult mozdulatok, szabályok begyakorlásában.

Az akció nem titkolt célja: fiatalok toborzása az asztali-labdarúgás számára.

Balázsi-Pál Elôd

Csütörtökön, zárásként a nôi tôrözôk és férfi párbajtôrözôk csapatversenye szerepelt a nimes-i vívó-világbajnokság programján. Tôrben a Mohamed Aida, Knapek Edina, Lantos Gabriella, Varga Katalin összeállítású magyar együttes a 16 csapatos mezônyben elsôként a dél-koreaiakkal találkozott, és gond nélkül (45–29) biztosította helyét a legjobb nyolc között. A román válogatott ebben a fordulóban Hollandiát verte 45–24-re.

A negyeddöntôben: Egyesült Államok–Románia 45–43 és Olaszország–Magyarország 45–35. Végül pedig az 5. helyért: Románia–Magyarország 45–43. A fegyvernem gyôztese Oroszországot és az Egyesült Államokat megelôzve Olaszország lett.

l A Kulcsár Krisztián, Fekete Attila, Kovács Iván, Imre Géza összeállítású magyar párbajtôr válogatott három gyôzelemmel került be a világbajnokság elôdöntôjébe.

A legnépesebb, 33 csapatos mezônyben a magyaroknak az elsô körben nem kellett vívniuk, majd következett egy bemelegítô párharc a szenegáliak ellen (45–13). A továbbiakban a svájci gárdát 45–37, a németet pedig 39–38 arányban gyôzte a magyar együttes.

Aranyérmes lett a csapat miután az elôdöntôben 45–35-tel jutottak túl a spanyolokon, a fináléban pedig az észteket gyôzték le 45–25-re.

A végeredmény: 1. Magyarország, 2. Észtország, 3. Franciaország, 4. Spanyolország.

A negyeddöntôk eredményeibôl: Lindsay Davenport (amerikai)–Jelena Dokics (jugoszláv) 6:4, 6:2 és Kim Clijsters (belga)–Arantxa Sanchez-Vicario (spanyol) 7:5, 6:1.

Elhalasztották az amerikai Jennifer Capriati és a francia Sandrine Testud mérkôzését a 3 millió dollár összdíjazású egyéni nôi világbajnokságon, mert a tengerentúli teniszezônek megfájdult a torka. A negyeddöntôre pénteken került sor.

Steffi Graf és Andre Agassi karácsonykor nagyszabású egyházi esküvôt tart.

A teniszvilág álompárja október 22-én Las Vegasban a nyilvánosság teljes kizárásával már összeházasodott. Azt még nem döntötték el, hogy Németországban vagy az Egyesült Államokban járulnak az oltár elé.

Jaden Gil, Graf és Agassi kisfia a múlt pénteken született meg. Az angol fogadóirodák máris érdekes odds-okkal álltak elô a kisfiút illetôen. Ha Jaden Gil megnyeri a wimbledoni Grand Slam-tornát, a vállalkozó kedvû fogadó az összeg 500-szorosát veheti fel. Ha német kancellár lesz belôle, a tét 1000-szerese a nyeremény.

A bukmékerek szerint sokkal valószínûbb, hogy Brooklyn, a Manchester Unitedban futballozó David Beckham fia pályára lép az angol válogatottban: ez csupán 33-szoros pénzt jelent.

32 csapat részvételével az idei ôszön kispályás labdarúgó bajnokság zajlik Désen. A mérkôzésekre a sétatéri stadion melletti kispályán kerül sor, hétvégénként. Egy csapat 7 játékosból áll, egy találkozó idôtartama pedig kétszer 35 perc.

November elején befejezôdnek az ôszi forduló mérkôzései, a visszavágókra már csak 2002-ben kerül sor.

Erkedi Csaba

Csütörtökön 21 helyszínen dôlt el a továbbjutás az UEFA-kupa 2. fordulójában. A legnagyobb meglepetések: kiesett az Ajax Amszterdam és a Chelsea London.

Eredmények (kiemelve a továbbjutó, zárójelben az elsô mérkôzés eredménye): Pribram (cseh)–PAOK Szaloniki (görög) 2–2 (1–6), St. Gallen (svájci)–SC Freiburg (német) 1–4 (1–0), Hertha Berlin SC (német)–Viking Stavanger (norvég) 2–0 (1–0), Maccabi Tel-Aviv (izraeli)–Rode JC Kerkrade (holland) 2–1 (1–4), Bécsi Rapid (osztrák)–Paris Saint-Germain (francia) 2–2 (2–4), Dinamó Moszkva (orosz)–Glasgow Rangers (skót) 1–4 (1–3), CSZKA Szófia (bolgár)–AC Milan (olasz) 0–1 (0–2), Twente Enschede (holland)–Grasshoppers Zürich (svájci) 4–2 (1–4), Slovan Liberec (cseh)–Celta Vigo (spanyol) 3–0 (1–3), IF Bröndby (dán)–Varteks Varasd/Varazdin (horvát) 5–0 (1–3), Standard Liege (belga)–Girondins Bordeaux (francia) 0–2 (0–2), Troyes (francia)–Leeds United (angol) 3–2 (2–4), FC Bruges (belga)–CSZKA Kijev (ukrán) 5–0 (2–0), Genfi Servette (svájci)–Real Zaragoza (spanyol) 1–0 (0–0), FC Tirol Innsbruck (osztrák)–Fiorentina (olasz) 2–2 (0–2), Ajax Amsterdam (holland)–FC Koppenhága (dán) 0–1 (0–0), Helsingborg (svéd)–Ipswich Town (angol) 1–3 (0–0), AC Párma (olasz)–FC Utrecht (holland) 0–0 (3–1), Chelsea (angol)–Hapoel Tel-Aviv (izraeli) 1–1 (0–2), Sporting Lisszabon (portugál)–Halmstad (svéd) 6–1 (1–0), Valencia (spanyol)–Legia Warszawa (lengyel) 6–1 (1–1).

l Pénteken megejtették a sorsolását a Bajnokok Ligája második csoportköre beosztásának és az UEFA-kupa további menetrendejének. Ennek értelmében a csoportbeosztások:

A-csoport: Bayern München (német), Nantes (francia), Manchester United (angol), Boavista (portugál);

B-csoport: FC Barcelona (spanyol), FC Liverpool (angol), Galatasaray Isztambul (török), AS Róma (olasz);

C-csoport: Real Madrid (spanyol), Panathinaikosz Athén (görög), FC Porto (portugál), Sparta Prága (cseh);

D-csoport: Torinói Juventus (olasz), Deportivo La Coruna (spanyol), Arsenal (angol), Bayer Leverkusen (német).

Az elsô mérkôzéseket november 20-án és 21-én rendezik. Az elsô forduló mérkôzései: november 20., kedd: Boavista–Nantes és Bayern–Manchester (A-csoport); FC Liverpool–FC Barcelona és Galatasaray–AS Róma (B-csoport); november 21., szerda: Sparta–Real és Panathinaikosz–FC Porto (C-csoport); Juventus–Leverkusen (D) és Deportivo–Arsenal (D-csoport).

Az UEFA-kupa 3. fordulójában a 16 közé jutásért a következô találkozókra kerül sor: PAOK Szaloniki (görög)–PSV Eindhoven (holland), Fiorentina (olasz)–Lille (francia), FC Valencia (spanyol)–Celtic Glasgow (skót), Genfi Servette (svájci)–Hertha BSC (német), Ipswich Town (angol)–Milánói Internazionale (olasz), Paris Saint-Germain (francia)–Glasgow Rangers (skót), Feyenoord (holland)–SC Freiburg (német), AEK Athén (görög)–Litex Lovecs (bolgár), Grasshoppers Zürich (svájci)–Leeds United (angol), IF Bröndby (dán)–AC Párma (olasz), Girondins Bordeaux (francia)–Roda JC Kerkrade (holland), Slovan Liberec (cseh)–Real Mallorca (spanyol), Hapoel Tel-Aviv (izraeli)–Lokomotív Moszkva (orosz), FC Koppenhága (dán)–Borussia Dortmund (német), Sporting Lisszabon (portugál)–AC Milan (olasz), FC Bruges (belga)–Olympique Lyon (francia).

Az elsô mérkôzéseket november 22-én, a visszavágókat december 6-án rendezik.

Meglehetôsen megsoványodott az elôzô hónapokhoz képest november nemzetközi sportmûsora. De azért, az esztendô végéhez közeledve, még így is maradt néhány jelentôs esemény. Az év utolsó elôtti "emberében" fejezôdik be két világbajnokság: a belgiumi Gandban, más néven Gentben a tornászok, a franciaországi Nimes-ben pedig a vívók vetélkedôje, de már ennek a hétnek a végén folytatódik a rangos rendezvények sora. A sportágak ábécé szerinti sorrendjében ezt ígéri még a hónap:

l ATLÉTIKA: a 32. New York-i maratoni futóverseny, 4-én, vasárnap.

l CSELGÁNCS: férfi csapatok Európa-kupája, döntô szakasz, 10-én és 11-én, Gelsenkirchenben, Németországban.

l KAJAK-KENU: vadvízi csapat-világbajnokság, 18-án és 19-én, a franciaországi Epinalban.

l KERÉKPÁR: müncheni 6 napos verseny, 8–13. között.

l LABDARÚGÁS: m dél-amerikai bajnokság, egyben a jövô évi vb selejtezôi, 17., az utolsó elôtti forduló forduló, 7-én vagy 8-án, 18., utolsó forduló 14-én m a jövô évi vb európai selejtezôi csoport-másodikjainak rájátszásai, 10-én vagy 11-én és 14-én (a mûsoron: Szlovénia–Románia, Belgium–Csehország, Ukrajna–Németország, Ausztria–Törökország és Írország–Irán találkozók, elôször a elölállók lesznek pályaválasztók) m Bajnokok Ligája, második csoportszakasz, 1. forduló, 20-án és 21-én m UEFA-kupa, 3. forduló, elsô mérkôzések, 22-én (a visszavágókat december 6-án játsszák).

l LOVASSPORT: m nemzetközi díjugrató verseny, Verona nagydíjáért, 1–4. között m nemzetközi díjlovagló és díjugrató fesztivál, a németországi Baden-Würtemberg tartomány székhelyén, Stuttgartban, 14–18. között m díjugrató Világkupa, az írországi Millstreetben, 15–18. között. m díjlovagló Világkupa, Berlinben, 21–25. között m díjlovagló és díjugrató Világkupa, Késô ôszi fesztivál Münchenben, valamint összetett számokból álló Világkupa, Stockholmban, november 30–december 2. között.

l TENISZ: az ATP-pontgyûjtô sorozat keretében: m férfi párosok világbajnoksága, az Egyesült Államok Connecticut tagországának Hatford városában, 5–11. között, ugyanakkor, a nôi Szövetségi-kupa (Federation Cup) döntôje, a thaiföldi Pattoya Cityben. m A nem hivatalos férfi csapat-világbajnokság, a Davis Kupa döntôje, november 30–december 2. között.

L. F.

A kínai Feng Csing nyerte a férfiak összetett versenyét a genti tornász világbajnokságon, a további sorrend: 2. Ivan Ivankov (Fehéroroszország), 3. Jordan Jovcsev (Bulgária), 4. Dan Potra (Románia), 5. Eric Lopez (Kuba), 6. Jernar Jerimetov (Kazahsztán).

Minden idôk legfiatalabb férfi tornász világbajnoka az egyéni összetettben gyôztes Feng Csing. A kínai versenyzô 16 évesen és tíz hónaposan szerezte meg az aranyérmet. Az eddigi legfiatalabb Dmitrij Bilozercsev volt, aki 1983-ban egy hónap híján 17 évesen állhatott fel a dobogó legfelsô fokára. Az orosz akkor lólengésben, gyûrûn és nyújtón sem talált legyôzôre.

Kína csapatban négyszeres világbajnok, egyéni összetettben azonban csak másodszor sikerült gyôznie ázsiai ország tornászának: 1995-ben Li Hsziao-suang diadalmaskodott.

Tavaly nem módosította a helyi adókat és illetékeket Tordaszentlászló község önkormányzata, még az inflációs ráta százalékát sem számolta fel az adófizetôknek. A legutóbbi tanácsülésen a község elöljárói úgy döntöttek, a következô évtôl megemelik ezeket az adókat, így a polgárok többet fizetnek. 2002-tôl a helyi adók és illetékek esetenként 10-tôl akár száz százalékig terjedô arányban növekednek.

(ke)

Szamosújvárnémetiben befejezéshez közelednek a faluszépítési munkálatok. Az idén a községgazdák az utak rendbetételére fektették a fô hangsúlyt. A Megyei Út- és Hídépítô Igazgatóság szakembereinek bevonásával több útszakaszon aszfaltoztak. Nem kevesebb, mint 7 kilométert korszerûsítettek az idén a Szamosújvár melletti nagyközség területén. Többek között leaszfaltozták a Mikeháza felé vezetô országutat. Ez lehetôvé teszi, hogy a Szamosújvár–Dés országúttal párhuzamosan a Kis-Szamos túloldalán is mûúton lehessen megközelíteni Dést. Ez nagy elônyt jelent Szamosújvárnémeti lakosainak, akiknek ezután nem kell kerülôutat megtenniük, hogy eljussanak a közeli városba.

Ugyancsak az idén nyáron egy új betonhídat adtak át a községhez tartozó Széplakon. A beruházást már régebb tervbe vették, de pénzhiány miatt többször is elhalasztották. Egy pár hónapja immár korszerû betonhídon lehet eljutni Széplak faluba is. A hídon gyalogátkelôt is létesítettek, és rövidesen az utat is leaszfaltozzák. Ez a szakasz az ún. Római Úton található, amelyet tíz (!) esztendeje készülnek kerülôútnak korszerûsíteni a szamosújvári városatyák. A tervet még mindig nem valósították meg, habár öt évvel ezelôtt nagy pompával már felavatták a beruházást...

Erkedi Csaba

A bánffyhunyadi Szövetség Romániáért Párt volt elnöke, Mircea Morosan lett a Demokrata Párt új vezetôje. Az új elnök a bánffyhunyadi városi kórház orvosa. A választásokat a két párt egy héttel ezelôtt végetért összeolvadási folyamatát követôen szervezték. A fúzió után a bánffyhunyadi Demokrata Pártnak hat képviselôje van a helyi tanácsban, ezek közül négy korábban a Szövetség Romániáért Párt tagja volt.

A villamosmûvek közönségszolgálati és tájékoztató irodája bejelenti, hogy az alacsony feszültségû utcai hálózat korszerûsítési munkálatai miatt hétfôn, november 5-én, kedden, november 6-án és szerdán, november 7-én 8 és 16 óra között szünetel az áramszolgáltatás a Tordai út 123. számtól a 187A számig lévô épületeiben.

Péntek délben fontos eseménynek lehettek tanúi mindazok, akik szívükön viselik az erdélyi, pontosabban a mezôségi oktatás sajátos gondjait: ünnepélyes keretek között felavatták a helyi általános iskola felújított szárnyát. A rendezvényen jelen volt a megyei tanfelügyelôség és az iskola régi illetve új vezetôsége, a megyei és a helyi tanács képviselôi, szülôk, gyerekek valamint számos érdeklôdô.

Amint azt Török Ferenc megyei fôtanfelügyelô-helyettestôl megtudtuk, a felújításhoz szükséges összeget a Világbank bocsátotta a tanfelügyelôség rendelkezésére. — Ez a Világbank-projekt azért is felbecsülhetetlen segítség a vidéki iskolák számára, mert nemcsak a külsô renoválásra, de a bútorzatra, a berendezésre is figyelmet fordít — nyilatkozta Török Ferenc a Szabadságnak, és felhívta a figyelmet arra, hogy a magyarszováti iskolafelújítás nem elszigetelt jelenség a megyében: jövô pénteken például a bánffyhunyadi általános iskola egyik régi épülete kerül majd a felújítás reflektorfényébe.

Szabó Csaba

Nem volt irigylésreméltó azoknak a kolozsváriaknak a helyzete, akik csütörtökön és pénteken a megye egyik legnagyobb magyarlakta településére, Magyarszovátra szerettek volna telefonálni. A települést a városközi hívószolgálat már nem mondja "magáénak", mert — úgymond — a települést rákapcsolták a digitális vonalra. A tudakozó másképp tudta: úgy vélték, a mócsi telefonközponthoz kapcsolták a falut. Utóbb kiderült, hogy az igazság a kettô között van: a falu telefonhálózatát valóban felújítják, de jelenleg a régi számok nem mûködnek már, az újak nem mûködnek még.

Hogy az elszigeteltség teljes legyen, a falu világi és egyházi vezetôinek maroktelefonjai is üresben csörögtek.

Teljes elszigeteltség. A 21. század erdélyi betegsége.

Sz. Cs.

A Független Újságírás Egyesület és a Babes–Bolyai Tudományegyetem újságíró szakának meghívására Kolozsvárra látogatott Tim Kenny amerikai újságíró.

Tim Kenny, aki jelenleg a Research and News History Division nonprofit szervezet igazgatója, csütörtökön az újságíró szakos diákoknak tartott elôadást, tegnap pedig a helyi sajtósokkal beszélgetett elsôsorban a globalizációról és ehhez kapcsolódó kérdésekrôl. Kiindulási pontnak a New York Times munkatársának, Thomas Freemannek az elméletét vette, amely szerint még nem tört ki (és nem is fog kitörni) háború olyan országok közt, amelyekben a McDonalds étteremlánc, a globalizáció hírnöke megvetette a lábát. Az amerikai vendég szerint mindenkinek választania kell: felszáll-e a globalizáció vonatára, vagy a peronon marad. A döntéskor pedig olyan tényezôket kell figyelembe venni, mint a biztonságosság, irányíthatóság (irányítható-e a globalizáció és kell-e egyáltalán irányítani). Véleménye szerint az újságírás egyre egységesebb lesz, hamarosan egy hatalmas, jól rendszerezett adathalmaz jön majd létre, amelytôl elkülönülnek majd az újságírói vélemények.

bpe

Néhány érdekvédelmi szervezet meghúzta már a vészharangot a családon belüli brutalitás megfékezése érdekében, amely elsôsorban a nôket, de gyakran a gyermekeket is érinti. A temesvári Nôk Elôléptetését Támogató Szövetség (NETSZ) és a Kutatási és Közbelépési Csoport elemezte az ezzel kapcsolatos törvényt, és kidolgozott egy módosító törvénytervezetet, amelyet csütörtökön mutattak be Bukarestben, több parlamenti képviselô jelenlétében. Anca Munteanu pszichológus, a temesvári egyetem tanára, a NETSZ elnöke ismertette a módosítási javaslat fontosságát — mivel, mondta, a családon belüli erôszak már igen sok — fizikai, szexuális, pszichikai és anyagi — formában van jelen. A törvényt elemezve igen sok a hiányosság, volt a véleménye Florin Kovacs temesvári ügyvédnek; a törvénymódosítás hézagpótlónak bizonyulna, megerôsítené a nô és a gyermek biztonságát a családon belül. Az érvénybe lépô törvény nem engedi meg a rendôrség közbelépését, csak amennyiben maga a sértett fél tesz panaszt. Hiába értesítik a szomszédok a rendôrséget, önhatalmúlag azok nem léphetnek közbe. A törvénymódosítási javaslat kéri, hogy családi botrány esetén a rendôrségnek legyen szabad keze a közbelépésre, hatolhasson be a lakásba. Ugyanakkor a sérült félnek bocsássák ingyen ki az orvosi látleletet. Hozzanak olyan megelôzô és óvintézkedéseket, amelyek által távol lehet tartani a támadót a bántalmazott személytôl, megtiltva számára a 200 méteren belül való közeledést. Amennyiben ezt a tilalmat megszegi, börtönbüntetésre ítélhetô. Egy másik javaslat, hogy a családban történô erôszakos eseteket tárgyalhassa sürgôsségi hatállyal a törvényszék. Ezek az intézkedések, mondotta a pszichológusnô, a gyermekek érdekében is fontosak, mivel egy olyan gyermek, aki csak erôszakot lát maga körül, felnôttként nagy valószínûséggel hasonlóképpen fog majd viselkedni. Az általános vélemény, hogy a jelenség ilyen mértékû elharapozódásáért az állami apparátus is hibás, mivel érezhetôen csökkent az iskola, a család tekintélye. A kiegészítô javaslatok bemutatásán jelen volt Petre Roman DP-képviselô, Mona Muscã NLP-képviselô és Aurora Liliceanu pszichológus.

• Pénzátutalási manôver miatt indítottak vizsgálatot a tordai Jakiwa Comimpex ügyvezetôje, Ecaterina Mihaela Suciu (33) ellen. A tordai Postabanktól (Bancpost) 170 milliós hitelt vett fel a cége, amellyel, a hitelszerzôdés értelmében, a szállítókat kellett volna kifizetnie. A pénzt viszont a férje, Viorel Suciu cége, a Kawimeh használta föl, mégpedig úgy hogy a Jakiwától átutalták a Combax cég számlájára. Utóbbival a Jakiwának nincs, a Kawimehnek viszont van kereskedelmi kapcsolata. Szabadlábon védekezhet.

• Gyári szarka bukott le a 2. rendôrôrs ôrjáratának ellenôrzése nyomán. Az október 31-rôl november 1-jére virradóra egy rendôri ellenôrzés során a Szamosfalvi (Aurel Vlaicu) úton megállított CJ-02-LHD rendszámú Dacia vezetôje, Vasile Nemes (44) nem tudott magyarázatot adni az autójával szállított gépkocsialkatrészek származására. Kiderült, hogy október 24. és 31. között a Sinterom gyár dolgozója több autóalkatrészt rejtett el egy fûtôcsô mögé. Október 31-én elérkezettnek látta az idôt az elszállításukra. Az alkatrészeket Virgil Aldeának (52) szánta neki kellett volna értékesítenie ôket. Nemest minôsített lopás, Aldeát pedig minôsített lopásra való felbujtás vádjával vizsgálják. A hatmillió lejes kár megtérült.

• Koccanássorozat történt november 1-jén csütörtökön délután 5 órakor a Traian Vuia úton. Serestely György (42) a CJ-03-WLA rendszámú 1310-es Daciát vezette, de gyalogátkelôhöz közeledve nem csökkentette eléggé a sebességet. Mikor váratlanul felbukkant elôtte egy gyalogos, ô jobbra rántotta a kormányt és belerohant a Vasile Trif (40) vezette szabályosan közlekedô Daciába, majd félrecsúszott és egy másik Daciával is ütközött. Az elsô Daciában ülô apahidai Stefania Tuna (35) szenvedte meg leginkább a balesetet, súlyos sérülésekkel kórházba szállították.

• Kivilágítatlan utánfutóval ütközött november 1-jén csütörtökön reggel 6 órakor a budapesti Tamás-Szora Jutka (32) GOL-959 rendszámú 405-ös Peugeot-jával. Az ARO vontatású CJ-03WCF rendszámú utánfutót Gheorghe Matin (42) vezette. A baleset során a Peugeot utasa, a gyergyószentmiklósi Balog Mária Valéria (27) súlyos sérüléseket szenvedett.

• Orvhalászok "akadtak fönn" a rendôrség hálóján november 1-jén, csütörtökön Cege kijáratánál. Az ördöngösfüzesi rendôrök ellenôrzésekor Marian Daniel Pop és Vasile Chezan, a CJ-04-ZOT rendszámú Dacia utasai nem tudták igazolni az 57 kg hal, kárász és dévérkeszeg eredetét. A halak visszakerültek jogos tulajdonosukhoz, aki nem más mint a vasasszentgothárdi tó tulajdonosa, Gyeke (Geaca) polgármestere.

• Kettôs kihágás tettesét fülelte le a rendôrség. A szamosújvári razzia során 55 esetben bírságoltak a rendôrök (a büntetés összértéke mintegy 12 millió lej). Az ellenôrzés során a szamosújvári Ioan Eugen Fericianu (45) CJ-55-AAC rendszámú gépkocsijában is, 10 kg, halászhálóval, engedély nélkül kifogott halat találtak. Ráadásul a férfi hajtási engedélyét korábban felfüggesztették. Orvhalászat és jogosítvány nélküli vezetés miatt indítottak ellene eljárást.

(póka)

A mediák révén a legkülönfélébb sejtések, találgatások, spekulációk és gyanúsítások láttak napvilágot az amerikai tragédiával kapcsolatban. Ezekben van egy közös elem, az a sürgetô felismerés, hogy: mindenkit személyesen érintô, ha úgy tetszik "globális" erkölcsi változásnak kell bekövetkeznie újkori, szupermodern civilizációtól erôsen befolyásolt tudatunkban. Mondták és le is írták a tragédia utáni hetekben számosan, hogy igazából 2001. szeptember 11-ével vette kezdetét a harmadik évezred, a 21. század.

Az okok taglalása során tekintélyes újságok hírmagyarázói utaltak a lerombolt toronyépületek büszke önteltséget és civilizációs felsôbbrendûséget, tehát gôgöt sugárzó és irritáló szimbolikájára, amely mögött egy bûvösnek is mondható szó áll: "Amerika". A World Trade Center tornyai közel félkilométeres magasságukkal szó szerint az "egekbe" nyúltak, s mint egyfajta kincsekben nagyon gazdag "pogány katedrálisok", a világ jelentôs részén "viskókban" lakó, éhezô vagy legalábbis szegény emberek-népek számára — a kommunista világrendszer megbukása után — a teljesen egyedül és magabiztosan uralkodó vadkapitalizmusnak a jelképei voltak.

A washingtoni védelmi minisztérium épülete — a Pentagon — minden információt tárolni és villámgyorsan továbbítani tudó mûszaki berendezéseivel pedig szimbóluma volt az eddig teljesen megingathatatlannak hitt és tökéletesnek vélt biztonságnak. Úgyszólván minden jelentôsebb politikai jellegû fejleményrôl, mozgásról "tudtak" ebben az épületkolosszusban, ami csak történt az utóbbi években-évtizedekben az öt kontinensnyi világban. És ennek ellenére megtörtént a "pusztán zsebkésekkel" fölszerelt terroristák akciója nyomán a szörnyû tragédia, amire gyakorlatilag nem számítottak. "Bármikor és bármi megtörténhet" — szoktuk mondani bizonyos helyzetekben. Nos, ez a "bármi" történt most meg. A gonoszság százarcú ördöge, az emberek által cselekvô Sátán berúgta a "küllemében" bábeli toronyhoz is hasonlítható épületek falát, "bizonyítván", hogy ô a globális és radikális, aki "látványosan" a felhôkarcolók között járt, és ott is hagyta véres lábnyomát…

A muzulmán fundamentalisták szemében a "profán vallás" szentélyeiként és a "morális romlás" hajlékaiként számon tartott "amerikai tornyok", illetve azok építtetôi, lakói és a bennük dolgozók, mohamedán hitük és vallásuk valóságos ellenségeinek számítottak. Szerintük az az ember, aki más hitû, mint ôk — vagy pláne nem is istenhívô, az egyértelmûen ellenség, nem ember, hanem szemét, — következésképpen: el kell pusztítani! Ennél a pontnál a bekövetkezett tragédia a pusztán politikai, gazdasági és katonai jellegû összefüggéseken jóval túlmutat és az érdeklôdés homlokterébe emel be mélyen tudatalatt levô problémákat, amelyek külön is megérdemelnék szakavatott megtárgyalásukat. E vonatkozásban a Die Stuttgarter Zeitung például emlékeztette olvasóit Samuel Huntington politikatudós nagy vihart kavart és vitatott állítására, amely a kulturák és vallások erôszakos összeütközését már a tovatûnt 20. század kilencvenes éveire elôre prognosztizálta.

A tragédia okozóinak kilétét illetôen az elsô tudósítások többnyire azt jelezték, hogy iszlám tettesek állnak a gyászos események hátterében. Aztán olyan hírek is lábra kaptak, hogy Amerikában mûködô, s folyamatosan "világvégérôl" prédikáló szekták tagjai a szörnyû pusztítás elkövetôi. Majd egy pillanatban japán leninistákat is megneveztek. De aránylag hamar kikristályosodott az az egyöntetû vélemény, hogy muszlim gerilla csoportok állnak a tragédia kulisszája mögött, amelyeket a szaúd-arábiai származású, dollármilliárdokkal rendelkezô Oszama bin Laden szervezett meg, képezett ki és a háttérbôl sátáni intellektussal ô is irányított. Ezek a csoportok viszont, s ez ma már majdnem bizonyos, ami persze bonyolítja is a dolgot, nemcsak az amerikaiak ellen, de az általuk "korruptnak" tartott iszlám kormányok ellen is fölvették az elszánt harcot, amelyek — állításaik szerint — a gazdag elit réteg képviselôiként hosszú ideje csak önmaguk anyagi gyarapodásán, s nem a szegény nép politikai-gazdasági, vallási és kulturális fölemelkedésén fáradoznak.

Érdemes külön szólni Oszama bin Laden személyérôl, ellentmondásos életútjáról. Ma már köztudott, hogy korábban Amerika barátjának számított. A hajdani barátból elszánt ellenség lett. A sors különös iróniája, hogy "öngyilkosságra" vállalkozó pilótáit az Egyesült Államokban és jelentôs részben ott is szerzett pénz- és egyéb eszközök igénybevételével képezték ki. Eddig nem ismert információk birtokában a történtek után ma már az is kijelenthetô: Bin Ladent Amerika maga "építette fel" az Afganisztánt korábban megszálló szovjetek ellenében. (Nota bene: a szovjet imperializmus is Afganisztánban jutott végsô válságba!). Másképpen szólva: az amerikaiak csináltak belôle elôbb szabadsághôst, utána terroristát, végül olyan "közellenséget", aki az egész világra nézve a szó szoros értelmében "közveszélyes". Tehát: az amerikai politikai rövidlátás tette lehetôvé számára a magas technika és egyéb segédanyagok ellenséges célzatú megszerzését, ezzel párhuzamosan az arab világban a szélsôséges Hamasz megerôsödését és a mérsékeltnek számító Arafatnak valamint köreinek a meggyengülését.

Az is tény, hogy — és erre is ki kell térnünk — a New York-i szörnyûségek láttán — amelyeknek a televíziós adások révén mindannyain szem- és fültanúi lehettünk —, nemcsak a keresztény világ, de egyidejûleg a hatalmas, egymilliárdnyi arab-iszlám világ is valóságos sokkot kapott. Most is elôttem van a tragédia nyomán nyilatkozó Arafat remegô arca. Vezetô politikusok döbbentek rá ezúttal arra, hogy az igazi hatalom nem az ô kezükben, hanem beláthatatlan következményeket okozni tudó, felelôtlenül cselekvô anarchisták és terroristák kezében van. Nos, az ebben rejlô veszély most már nemcsak hallatlanul nagy, de következményeiben és méreteiben is — teljesen kiszámíthatatlan.Érthetô hát, az egész világ fél — emiatt. Inkább veszélyezteti ma már a világbékét az országokat átfogó névtelen és arctalan nemzetközi terrorizmus, mint a zsidók és a palesztinok között régóta dúló ugyancsak véres és esztelen háború. Sôt, eggyel még tovább lépve talán még az is állítható, hogy az igazi veszély nagyon nagy részben a hatalmas iszlám világon belüli mély "válság" a vezetôik és kormányaik közötti, ezúttal a szó szoros értelmében "látványosan" is ki(felé)robbant, óriási füstfelhôt produkáló és nyomában különös "üzenetet" hordozó belsô konfliktus.

A továbbiakban a vallási türelmetlenség és fanatizmus problémaköre, a tragikus eseményeket elméletileg "kitervezôk" és gyakorlatilag "kivitelezôk" belsô hitének és személyes meggyôzôdésének az elemzése sem kerülhetô meg, illetve az a pszichológiai háttér és "lelkület", amely végül is e tényleges bûncselekményhez, a szörnyû tragédiához elvezetett. Mind a háttérbôl szellemileg irányítók, mind a repülôgépeket vezetô öngyilkos pilóták egyfajta ördögi fanatizmussal mintegy archaikus módon a tömeghalál-elôidézés szimbolikusnak is mondható, már-már apokaliptikusnak tûnô aktusát hajtották végre, amelynek legbensôbb (eszmei) motivációja végül is a "szent ügyért" való áldozathozatal, az egyéni élet önkéntes odaadása, föláldozása, a mártíromság vállalása. Az a szörnyûség ugyanis, ami 2001. szeptember 11-én Amerikában történt, végleg levegôbe röpítette a gyûlöletrôl vallott eddigi, kissé felületesnek is mondható általános elképzeléseinket, amelyek szerint a gyûlölet végsô forrása a "sértôdöttség". Az ott és akkor és ilyen iszonyú méretekben megnyilvánult gyûlöletnek pusztán a sértôdöttség nem lehet elégséges magyarázata, annak jóval messzibbre vivô és más elôjelû a motivációja, következésképpen más "minôsége" is van.

Hasonlósági alapon a tragikus események kapcsán emlékeztettek sokan a kamikáze ("isteni szél") rendkívüli áldozathozatalára. Mint köztudott, a kamikáze (=japán harci pilóta) a II. világháborúban — bombával felszerelt gépével — "ráröpült" az ellenséges repülôgépre és azzal együtt le is zuhant. Más esetben pedig torpedóban foglalt helyet a tengeren, s céltudatosan az ellenséges hajókra irányítva azt, önmagával együtt felrobbantotta, és így szintén halálba zuhant. Tehát: nem pusztán hazafiság, hanem ennél jóval több, vallásos motivációja is volt a japán kamikáze áldozatvállalásának. Nevezetesen az, hogy a japán császárt az "ég fiának", tehát Istenhez hasonlónak, "tenno"-nak tartotta. Vakmerô bátorságát lelke legmélyén ez a vallásos meggyôzôdés motiválta. "Eszmeiségében és szellemiségében" tehát nem új a terroristapilóták akciója, hasonló motivációjú elôzményei már (a japánoknál) vannak. Az arab terroristák is mint "Allah katonái", — úgymond — a "szent és igaz ügy" nevében, az "istentelen" megsemmisítésére vállalkoztak, tulajdonképpen ezen "meggyôzôdésükért" adták személyes életüket oda. "Beléjük nevelt" belsô meggyôzôdésük szerint az, ami sértette — úgymond — az "istenit" vagy valamiképpen "bemocskolta" azt, annak a létezésre és a fennmaradásra egyszerûen nincsen joga! Igen, ilyen hittel és meggyôzôdéssel hajtották végre ártatlan áldozatok ezreit követelô véres támadásukat, s szálltak szembe az "istentelennek" titulált amerikai típusú kapitalizmussal, mint hajdani elôdeik a hitlerizmussal, majd késôbb a sztálinizmussal, Távol-Keleten pedig a maoizmussal.

Az elmondottakból talán következik az a szomorúságra okot adó tény is, hogy vallásoknak, illetve azok képviselôinek lehetnek félelmetes eltorzulásai és eltévelyedései. Legyünk ôszinték és valljuk be, hogy ilyen tekintetben nekünk keresztényeknek is vannak a múltból máig magunkkal cipelt terheink. Nem egy esetben szégyellnivalóan nagyfokú türelmetlenségrôl és gyûlöletrôl tettünk tanúbizonyságot, aminek nyomában bekövetkeztek véres konfliktusok. Gondoljunk csak a középkori inkvizícióra, a boszorkányégetésekre, egymás közötti vallásháborúinkra, a kereszt és kard jegyében végrehajtott gyarmatosításra, a keresztes háborúkra, amikor isteni jegyet és indoklást adtunk mindenképpen gyalázatosnak minôsíthetô emberi megnyilvánulásainknak. (Zárójelben jegyzem meg: körülbelül annyi "idôs" volt akkoriban a kereszténység, mint most a mohamedanizmus. Gyötör ezért engem a kérdés: vajon csak a több évszázados "idôkülönbözet" eltelése után várható a most megnyilvánult féktelen türelmetlenség megszelídülése ?!) Sôt! Idônként még a szellem emberei: tudósok, filozófusok, írók, költôk és teológusok is az elfogultság és elôítéletek rabjaivá váltak, s valóságos ideológiákat dolgoztak ki embertelen cselekedetek igazolására. (Az ószövetségi korból átvett bûnbakkeresés imitt-amott még ma is fel-felbukkanó gyakorlat. A zsidóknál ez a "szertartás" úgy történt, hogy a fôpap a keze ráhelyezésével szimbolikusan átvitte a nép bûnét a kiválasztott bakra és ezután kizavarták a pusztába. Úgy látszik, hogy a "tálib" is (a szó jelentése: kispap) — ezt a "megoldást" választotta.

Egymás türelmetlen minôsítése, kirekesztése és becsmérlô megvetése, a felelôtlen "általánosítás" mi más ma is, ha nem belülrôl izgatott és kifelé izgató bûnbakkeresés?! Hadd szolgáljak egy szomorú, friss példával. Könyvélményt jelentett számomra évekkel ezelôtt Oriana Fallacinak a Ha meghal a nap címû munkája. Nos, megdöbbenésemre ez az ismeretlen okokból régóta hallgató, New Yorkban élô olasz írásmûvész az elmúlt napokban a Corriere della Serában terjedelmes cikket tett közzé, amelyben — figyelem! — nem tesz semmiféle különbséget "Allah gyermekei" között. Ôket mind Bin Ladennel, Khomeinivel s az általa képmutatónak nevezett Arafattal rokonítja. Szerintem semmiképpen és senkinek sem lenne szabad idáig eljutni. A szörnyûségek elkövetôit, a tényleges terroristákat kell fölkutatni és törvényszék elé állítani. Meg kell ôket büntetni, de a válogatás nélküli megtorlás ismét ártatlanok halálát eredményezi.

Sajnos, a kegyes jámborság és az elvakult vallásos ôrület között néha csak hajszálnyi a különbség. Önmérséklet és folyamatos önrevízió nélkül a zelota és fanatikus ügybuzgóság nagyon mély sebeket ejthet az emberek életében, halálosan megmérgezheti a lelkeket. A zelota lelkületû, fanatikus vallásos emberek megfelelô belsô önkontroll nélkül legtöbbször észrevétlenül csúsznak le a valóság talajáról és lesznek agresszív lendületükben ádáz ellenségei másképp gondolkodó vagy éppenséggel más stílusban élô társaiknak — fékevesztett türelmetlenségük miatt.

Minden önmaga iránti elfogultság és önteltség helytelen. Talán még mi, kétezeréves múlttal rendelkezô keresztények sem szabadultunk meg teljesen ettôl a negatív elôjelû és elmarasztalható magatartásformától. Észre sem vesszük, s a "szent" nevében követünk el sokszor erôszakos cselekményeket. Olyan gondolkodók, mint Mircea Eliade ki is mutattak a "szent" és az "erôszak" között bizonyos összefüggéseket. Mégha valóságos bábeli tornyokat is építenének egyesek, akkor sem jelölhetjük ki önmagunkat "égbôl" csapást mérô "isteneknek", "Allah gyermekeinek, Isten küldötteinek". A számonkérés és ítélkezés joga egyedül az igaz Istent illeti meg!

Még egy gondolat a szóbanforgó téma kapcsán. Ami "derült égbôl villámcsapásként", tehát váratlanul elôidézett, mostani, félelemmel teli helyzetünkben szomorú, az az, hogy nincsenek vagy alig vannak szavahihetô, valóságos tekintélynek örvendô személyiségek, békeközvetítôk, párbeszédre lehetôséget teremteni tudók, egyáltalában kapcsolatteremtésre alkalmas emberek. Márpedig csakis ilyen emberek akcióba lépése és elkötelezettsége nyomán várhatók reménykeltô, elôrelépést jelentô megoldások. Papiasan szólva: az ôszinte magunkbanézés és belsô megtérés, a lelki megtisztulás, a beporosodott emlékezet kiseprése, az "emberi mindenhatóság" fantáziájától való mielôbbi megszabadulás, az igazi "szenthez" és az igazi "szentséghez" való visszafordulás, divatos szóval a mentalitásbeli "paradigmaváltás" készítheti elô és valósíthatja is meg az emberek és a népek morális javulását, az egymáshoz való békességes viszonyulást. Ez gyakorlatilag azt jelenti, hogy a lelkünkben dédelgetett öntelt "mítosztól" el kell jutnunk a megalázkodó és imádkozó "misztikáig", a külsôséges kultusztól az élô-eleven, tényleg Istent dicsôítô liturgiáig, vagyis a teremtô és gondviselô Isten ôszinte szeretetéig és egymás testvéri megbecsüléséig.

Követendô példakép lehetne számunkra jelenlegi világunk vitathatatlan erkölcsi tekintélye, II. János Pál pápa, aki immár több mint százszor kért bocsánatot az évezredek folyamán keresztények által elkövetett embertelenségek és súlyos bûnök miatt. Egy pillanatig sem vitatom: a jogos védelem, a sajátosságok védelme mindenképpen és mindenhol indokolt. A határok túllépése viszont, s e tekintetben a "szentre" s "az egyedül üdvözítôre" való folytonos hivatkozás minden vallásban és minden ideológiában és szinte minden esetben mély válságnak/krízisnek a jele, lelki és szellemi gyöngeségnek a kísérô tünete.

Egy szó, mint száz: emberi jövônk biztosítása érdekében a Föld nevû kék bolygón minden embernek és minden népnek elôbb-utóbb el kell végeznie önmaga megtisztítását, azt a bizonyos "mítosztalanítást". Talán ez a legfontosabb tanulsága az Amerikában történt tragédiának, eltekintve attól, hogy ki vagy kik voltak értelmi szerzôi, nevesített elkövetôi annak. Az indoklás egyszerû: a hitelesen "Igaz" és a hitelesen "Szent" (ki lehetne ô más, mint az Isten!) — ösztönösen undorodik az erôszak minden formájától. A szóbanforgó morális újjászületés hosszan tartó folyamatának pedig mindenekelôtt az emberi pszichében, az egyénben, tehát bennem és benned kell elkezdôdnie, mégpedig abban a felismerésben, hogy egyetlen ember és egyetlen nép sem lehet ebben a világban védôhatárok közé zárt különálló sziget. Az ijesztô méretekben fenyegetô terrorizmus pedig, s ez is figyelemreméltó tanulság lehet, pusztán katonai és háborús eszközökkel csak ideig-óráig szorítható vissza, annak teljes felszámolása csakis említett és nem is említett okainak a megszûntetésével lehetséges.

Jakab Gábor

Az alábbiakban a magyar külügyminiszter szerkesztôségünknek eljuttatott írásából közlünk bôvebb részleteket.

2001. szeptember 11. óta több mint hét hét telt el. A világ túl van az elsô megrázkódtatáson, és túl van az elsô nagy kísértésen is. Az Egyesült Államok kormánya kellô nemzetközi körültekintés alapján nem az azonnali, érthetô indulatok által vezérelt és aránytalan visszacsapást választotta. A terrorizmus felszámolására irányuló hosszú küzdelem megindult, és annak valószínûleg csak a legelején vagyunk. Tudjuk, hogy ez elhúzódó, változatos és sokrétû eszközökkel folytatott harc lesz, de nem tudjuk, hogy milyen további fordulatai lesznek a küzdelemnek, és pontosan milyen további kockázatokra, veszélyekre, veszteségekre és áldozatokra számíthatunk. Nagyon sokan, sokszor elmondták már, hogy ez az "asszimetrikus háború" eltér minden korábbi hasonló összecsapástól, és ez alkalommal még félrevezetôbb lehet a küzdelem logikájára, belsô törvényszerûségeire, kimenetelére az elôzô háborúk tapasztalatai, és az azok alapján alkotott elméletek felhasználásával következtetni.

Bizonyos következtetéseket azonban már most le kell tudnunk vonni a történtekbôl, hiszen ennek alapján tudjuk meghatározni a legfontosabb és legsürgôsebb tennivalókat is. (...) Mondják sokan, hogy szeptember 11-tôl számítva más lett a világ, az új kockázatok látványos berobbanása új védekezési stratégiákat, új eszközöket tesz szükségessé, és mindezzel összefüggésben átalakul az a világpolitikai szerkezet és geopolitikai környezet, amelyben eddig gondolkodtunk, és amelynek keretei között alakítanunk kellett politikánkat. A jövô azonban nemcsak változni fog, hanem az állandóság, változatlanság elemét is hordozni fogja. (...) Az igazi kérdés tehát az, hogy milyen mértékûek, milyen mélységûek és milyen jellegûek lesznek a változások, hogyan tudjuk ezeket több-kevesebb biztonsággal vagy inkább valószínûséggel felmérni, és hogyan tudunk ezekhez úgy alkalmazkodni, hogy értékeink és érdekeink ne sérüljenek, biztonságunk és biztonságérzetünk ne csökkenjen (...)

A nemzetközi kapcsolatok rendszerének lényeges átalakulására vonatkozóan már most is lehet bizonyos megállapításokat vagy elôrejelzéseket tenni. Ezek — némi leegyszerûsítéssel — a következôk:

1. Kialakulóban van a globális koalíció, amely a világ országainak néhány kivételtôl eltekintve szinte mindegyikét átfogja, igaz, változó erôsséggel és mértékben. A felismerés ugyanis majdnem általános, hogy a különleges méretû terrortámadás az emberiség egészét érte, és azoknak az univerzális értékeknek a megsértését jelenti, amelyek ugyan eltérô kultúrák és civilizációk talaján eltérô súlypontokkal, eltérô megfogalmazásban és eltérô formákban jelentkeznek, mégis az egész emberiség közös örökségét alkotják. A tételt, amely szerint aki egyetlenegy embert megöl, elpusztítja az emberiséget, minden nagy világvallás magáénak vallja, és ebbôl a szempontból másodlagos, hogy azt pontosan milyen megfogalmazásban ki olvasta az Újszövetségben, a Talmudban vagy a Koránban. (...) A globális környezeti kockázatok tették világossá talán elôször, hogy az emberiséget összefûzi egy olyan konkrét érdekközösség, amely a fennmaradása alapfeltételeinek biztosításával függ össze. Az ózonréteg vékonyodása, a globális felmelegedés, az erdôk kiirtása és mindezek következményei egyfajta "akaratlan közösséget" hoztak létre, amely független volt ideológiáktól, kultúráktól, vallásoktól, etnikai hovatartozástól, földrajzi elhelyezkedéstôl, gazdasági fejlettségi szinttôl. Ami most történik, annak a lényegét úgy lehetne megragadni, hogy ez az "akaratlan közösség" a globális koalíció keretei között "tudatos közösséggé" alakul át, azaz közös cselekvésre határozza el magát. (...) Ha a nemzetközi terrorizmus és a szervezett bûnözés a tömegpusztító eszközök elszaporodásával és felhasználásával kapcsolódik össze, akkor az egész emberiséget fenyegetô veszély alól senki és semmi nem vonhatja ki magát. E globális koalíció persze csak a nemzetközi kapcsolatrendszer egy meghatározott részére terjed ki, arra, ahol a közös érdekeltség egyértelmû. A politikai és a gazdasági érdekek versengése tovább folyik, és hiba lenne alábecsülni a különbözô kultúrák eltérô voltából fakadó feszültségek és konfliktusok kockázatát is. Ami lényeges, az az, hogy az univerzális értékek szerepe a globális kockázat következtében erôsödik, erre pedig sikeresebben lehet építeni egy olyan folyamatot, amely a konfrontációval szemben a kooperációnak, az entrópiával szemben a harmóniának adja az elsôbbséget. (...) A politika alakítóinak a felelôssége, hogy ez az esély megvalósul-e, és ezzel értelmet nyer-e az az áldozat, amelyet szeptember 11-én több ezer ember hozott és az az áldozat is, amelyet minden valószínûség szerint a jövôben is számosan meg fognak hozni.

Az univerzális értékek alapján létrejött globális koalíció új lehetôségeket tár fel az ENSZ tevékenysége számára is. A Biztonsági Tanács határozott és késedelem nélküli állásfoglalásai, különösen a testületnek a nemzetközi terrorizmus elleni fellépését világméretû keretekbe és alapokra helyezô 1373. számú határozata ezt egyértelmûen megmutatta. Reményekre ad okot az is, hogy szinte soha nem tapasztalt széles körû egység alakult ki a terrorizmusellenes fellépést illetôen a Közgyûlésben is. Ez a nemzetközi élet más területein is a legszélesebb együttmûködést igénylô kérdések megoldása számára ösztönzést, sôt követendô példát kínálhat.

2. A globális koalíció létrejöttével összefüggésben, de részben attól függetlenül is átalakul a nagyhatalmak közötti viszony, elsôsorban Oroszország és Kína viszonya a transzatlanti rendszerhez, ezen belül az Amerikai Egyesült Államokhoz és Európához. (...) Már most kevéssé vitatható, hogy Oroszország részben az események objektív következményeként, részben az annak nyomán meghozott politikai döntések alapján (melyek éppen az elôállott helyzet következményeit kívánják Oroszország javára érvényesíteni) megerôsíti és felgyorsítja a Nyugathoz történô közeledését. (...) A folyamat további alakulását nagymértékben az orosz belsô, gazdasági és politikai fejlôdés fogja meghatározni, annál is inkább, hogy Oroszország jövôbéli helye a világban hosszabb távon az ország tényleges demográfiai és gazdasági súlyának megfelelôen alakul majd ki. Kína esetében bonyolultabb a helyzet, hiszen Kína vitathatatlanul a jövô másik szuperhatalma. Helyzetük és jövôbeni kilátásaik közös eleme azonban, hogy ugyanolyan kiemelt célpontjai lehetnek a jövô nemzetközi terrorista támadásainak, mint jelenleg az Egyesült Államok, érdekeltségük tehát a globális kockázattal szembeni harcban egyértelmû. Ugyanakkor nyilvánvaló, hogy önmagában a közös veszély nem zárja ki az egymás közti versengés, sôt feszültségek vagy konfliktusok lehetôségét.

3. A transzatlanti kapcsolat erôsödésének már jól láthatók a jelei még azokon a területeken is, amelyek korábban az Európa és az Egyesült Államok közötti viták és nézeteltérések fô színterei voltak. Az új világkereskedelmi forduló beindításának esélyei például jelentôsen javultak, és növekszik a valószínûsége annak, hogy az Egyesült Államok és Európa megegyezésre jut egy széles körû új tárgyalási forduló témakörét illetôen, és ezzel rá tudja venni — tekintettel az új helyzetre — a világkereskedelem többi fô résztvevôjét, így a fejlôdô világot is arra, hogy a tárgyalássorozat meginduljon. Erre éppen azért lenne szükség, mert a globális gazdaság a visszaélésekkel és az erôsebb jogának az érvényesítésével szemben univerzális, minden fél érdekét kiegyensúlyozottan figyelembe vevô szabályozást kíván, amely a globalizáció veszélyeit és negatív hatásait lenne hivatott kezelni. De erôsödik a transzatlanti együttmûködés a biztonság- és védelempolitika területén is. Túl azon, hogy Európa részese a terrorizmus elleni koalíciónak, és egyes országok közvetlenül fellépnek a katonai akció keretében, Európa jelentôs tehermentesítési feladatot is el tud és el fog látni. Alátámasztást nyer, ami korábban is világos volt: az európai biztonság- és védelempolitika nem áll szemben a NATO-val, nem is versenyez azzal, hanem a NATO elsôdleges és meghatározó biztonsági funkcióján belül, azzal összhangban lát el sajátos válságmegelôzô és válságkezelô feladatokat. (...) A szeptember 11-i tragédia többek között azt is világossá tette, hogy az atlanti család egybetartozása sokkal fontosabb kérdés, mint az Európa és Amerika között fennálló számos vita és nézeteltérés.

Korábban sokszor hallottuk az Európai Unióval szembeni bírálatot, hogy az uniónak valójában nincs közös külpolitikája, és a fontos és válságos helyzetekben az európai hatalmak külön-külön, saját érdekeiknek megfelelôen cselekszenek. Nos, ez alkalommal az Európai Unió azonnal és egységesen cselekedett, éspedig az Atlanti Szövetség szellemével tökéletesen összhangban, fenntartások és tétovázás nélkül. Ennek a közös külpolitika jövôbeli fejlôdése szempontjából meghatározó lesz a jelentôsége.

4. Az európai integrációs folyamat létrejöttében és fejlôdésében mindig fontos szerepet játszottak a külsô tényezôk. Bármilyen szép és vonzó az európai egység gondolata, és bármilyen sokan is álmodnak egységes Európáról évszázadok óta, a reálpolitika üzenete mégis az, hogy erôteljes külsô hatások nélkül az európai építkezés nem indult volna meg úgy és akkor, és nem úgy fejlôdött volna, ahogy fejlôdött, ha nem lettek volna külsô kényszerítô körülmények, mint például a szovjet imperializmus fenyegetô megjelenése. Az utóbbi idôben sokat beszéltünk arról, hogy a korábbi tényezôk (európai "polgárháborúk" elkerülése, szovjet fenyegetés) helyébe új, legalább ilyen fontos tényezôk léptek, így a globalizáció kihívásai és az abból fakadó negatív hatásokkal szembeni védekezés igénye. Szeptember 11-ének az egyik legfontosabb következménye az lesz, hogy az európai integrációs folyamat elsôsorban a második pillér, tehát a közös kül- és biztonságpolitika, valamint a harmadik pillér, tehát a bel- és igazságügyi együttmûködés területén lényegesen elôre fog lépni. (...) Úgy is lehetne mondani, hogy végre valóságos tartalmat nyer a harmadik pillér, felgyorsul azoknak a korábban elhatározott programoknak a végrehajtása is, amelyek a szabadság, a biztonság és az igazságosság övezetének a megteremtését célozták. A második és a harmadik pillér erôsödése pedig talán megkönnyíti annak a gondolatnak a megvalósítását, hogy a pilléreket egymáshoz közelebb kell hozni, és ezzel az egész rendszert egyszerûbbé, áttekinthetôbbé és hatékonyabbá kell tenni. Szeptember 11-e tehát lényeges befolyást fog gyakorolni az Európa jövôjérôl szóló vitára, e vita kimenetelére és az annak nyomán meginduló folyamatokra. Európa azonban nem csak emiatt kell hogy erôsödjön, hanem azért is, mert a tragédiának gyorsítania kell Európa újraegyesítésének a folyamatát, tehát a kibôvítést. (...) Az elsô próba, hogy lezárják-e a bel- és igazságügyi fejezetet azokkal a tagjelölt országokkal, amelyek teljesítették a feltételeket, vagy az új aggodalmak, új szorongások és új veszélyek arra szolgáltatnak ürügyet, hogy ennek a kérdéskörnek az ideiglenes lezárása késedelmet szenvedjen. E próbát persze további próbák követik, de a lényeg az, hogy meglesz-e mindenki részérôl az a politikai felismerés és elhatározás, hogy a bôvítési folyamatot a már elért eredmények birtokában határozottan és gyorsan, a tagjelöltek valós egyéni teljesítménye alapján és a régi és új tagok közötti, az egyenlô elbánás elvének tiszteletben tartásával megvalósítsuk. Ha igen, akkor Közép-, majd Délkelet-Európa integrálódik az európai építkezés folyamatába, része lesz a politikailag és gazdaságilag egységes integrációs rendszernek. (...)

A legfontosabb következtetés az, hogy a fenti négy pontban összefoglalt feltételezett, sôt valószínûsített változások Magyarországot, az ország biztonságát, érdekeit és szerepét alapvetôen kedvezôen érintik. Sajátos történelmi és földrajzi adottságaink következtében egyértelmû érdekünk, hogy a kultúrák és civilizációk ütközése helyett az univerzális értékek kerüljenek elôtérbe, és a globális együttmûködés a világban erôsödjön. (...) A szerepünk, jelentôségünk pedig ebben a globális koalícióban döntôen a hozzájárulásunktól, az értékválasztásunk biztonságától és a fellépéseink mögötti nemzeti egyetértés erejétôl függ. Ezért is hisszük azt, hogy erônkhöz és képességeinkhez mérten a legnagyobb határozottsággal kell részt vennünk a terrorizmus elleni küzdelemben.

Különlegesen fontos lenne, hogy elhatározottságunk és egységünk világos bizonyítékaként egyértelmû jelzést küldjünk a világnak a terrorizmus pénzügyi alapjainak felszámolásáról szóló törvényjavaslat sürgôs és soron kívüli elfogadásával. Tévedés lenne azt feltételezni, hogy ez kisebb jelentôségû kérdés, mint a légterünk és légi bázisaink használatának megengedése a szövetségeseink részére.

Oroszország fokozottabb együttmûködési készsége a Nyugattal Magyarország számára csak kedvezô lehet. Ez még akkor is így van, ha a nagy stratégiai kérdésekben a világpolitika fôszereplôi nyilván egymást keresik elsôsorban, és a különleges válsághelyzetekben a geopolitikai és stratégiai súlynak meghatározó szerepe van. A Nyugat — amelyhez Magyarország tartozik — és Oroszország közötti kapcsolatok javulása számunkra itt, Közép-Európában, különleges politikai és gazdasági elônyökkel jár, és ezért az eseményeknek ilyen alakulását nem egyszerûen nyugtáznunk kell, hanem azt elô is kell mozdítanunk. (...)

A transzatlanti kapcsolatok erôsítése Közép-Európa és ezen belül Magyarország elemi és alapvetô érdeke. Magyarország a rendszerváltozás indulásától kezdve határozottan elutasította az Észak-Amerika és Európa közötti "választást", és töretlenül képviselte azt az álláspontot, hogy mind az Észak-atlanti Szövetségnek, mind pedig az Európai Uniónak teljes jogú és értékes tagja kíván lenni, az Észak-atlanti Szövetség pedig elképzelhetetlen az Egyesült Államok hosszú távú európai jelenléte nélkül. A magyar diplomácia lehetôségeinek keretein belül szívósan dolgozott a nézeteltérések enyhítésén és felszámolásán is; magyar vezetéssel mûködött, és az utolsó percig nem adta fel a reményt a biológiai fegyverek ellenôrzési rendszerének kidolgozására hivatott munkacsoport, és elismerést kaptunk azért a kitartó és részben színfalak mögötti munkáért, amelyet szakértôink az új világkereskedelmi forduló megindítása érdekében kifejtettek. Kezdettôl fogva támogattuk az európai biztonsági és védelmi politika megteremtését, akként azonban, hogy az ne hozzon létre párhuzamos rendszert az Észak-atlanti Szövetséggel, és megmaradjon a NATO alapvetô és elsôdleges biztonsági funkciója. Elemi érdekünk, hogy a transzatlanti kapcsolatokban az együttmûködés és ne a versengés kerüljön elôtérbe. Nem hisszük, hogy szerencsés dolog a versengés részének tekinteni például különbözô védelmi eszközök, adott esetben vadászgépek beszerzését, pontosabban ezek beszerzési forrását. (...)

Ami pedig az európai integrációs folyamat erôsödését, mélyülését és bôvülését illeti, Magyarország érdekei kétségkívül egy erôsebb, egységesebb és természetesen tagjai számát tekintve is kibôvített Európai Unió mellett szólnak. (...) Az Európa jövôjérôl szóló vita a tragikus események következtében új dimenziókat, új megfontolásokat és új lendületet fog kapni. Itt is az történik, hogy a részletkérdésekben fennálló érdekellentétek valamelyest háttérbe kell hogy szoruljanak az Európa egészének erôsödéséhez fûzôdô szempontokhoz képest. Mi abban bízunk, hogy ugyanez fog érvényesülni a kibôvítés területén, ezen belül a csatlakozási tárgyalásokon is, hiszen a figyelmeztetés mindenki számára szól, nincs túlságosan sok idô egy valóságosan egységes, kibôvített Európa megteremtésére. A globális kihívások ezt a feladatot nem csak megkerülhetetlenné, hanem sürgôssé is teszik. Mi továbbra is azon fogunk dolgozni, hogy a csatlakozási tárgyalások a lehetô leggyorsabban befejezôdjenek, a bôvítési folyamat a lehetô legrövidebb idôn belül meginduljon, és a csatlakozás feltételei a kölcsönös érdekek ésszerû figyelembevételén és az egyenlô elbánás elvének feltétlen alkalmazásán épüljenek.

A nagy tragédiák mindig figyelmeztetnek, felhívják a figyelmet a veszélyek súlyosságára, de egyben üzenetet küldenek a követendô cselekvés irányára nézve is. Az áldozat akkor nyer értelmet, ha az üzenetet megértjük és követjük. Most az egész világon, de ezen belül az Atlanti Szövetségen, Európán és rajtunk is múlik az, hogy történelmi távlatban kap-e értelmet sok ezer ember értelmetlen és borzalmas halála.

Martonyi János

XII. évfolyam, 34. szám

— Egy ideig írtam a verseket, aztán rájöttem, hogy egyszerûbb, ha leszedem az internetrôl.

bence

Adott a csütörtök este. Eleged van már a hétbôl, az egyetembôl, a rohangálásokból. Kikapcsolódásra vágysz. Hirtelenjében a legjobb haverod azt az ötletet dobja fel, hogy hallott az Old Time Parties nevû buliról. Jó lenne, ha kipróbálnátok! Tizenegy órakor, nehogy valamit is lekéssél, már a Jungle Club elôtt toporogsz. Hogy bebiztosítsd magad, még bevársz néhány ismerôst, egyedül még részegen sem tudsz bulizni. Ekkor kapod a rossz hírt: neked huszonötezer lejt kell fizetned, és aki ellentétes nemû, vagyis lány, annak ingyenes. Hol itt az egyenjogúság? — fortyansz fel. Ilyenkor biztos szülsz egy forradalmasított gondolatot: ez tyúkbuli lesz, be sem megyek! Akkor irány a Pub, a pénzt inkább eliszod. Azt hiszed, jobban jársz! Ha már pozitív diszkriminációt akarnak, akkor nekem, mint a másik nem képviselôjének (megj. nônem), megfelelne az is, ha, mondjuk, nekem tízezer lej lenne a belépôm, s a szegény egyetemista fiúnak tizenöt. Ez olyan a kecske is jóllakott, a káposzta is megmaradt állapot lenne.

Akkor biztos én is jobban érezném magam!

Mészely Réka

— Nahát, Lajos, meg sem ismerem. Egy évszázada nem találkoztunk. Menjünk, igyunk meg egy kávét, és meséljen. Mi van magával?

— Mit kér?

— Egy kávét. De azt sok cukorral és kevés kávéval.

— Nem is tudtam, hogy ilyen édes-szájú.

— He-he. Cigarettát?

— Kérek. Sehogy sem tudok leszokni róla...

— ...ha egyszer rászokik az ember.

— Túl gyenge az ember. Hiába tudja, hogy árt neki.

— Társaságban valahogy nem tudom megállni, hogy rá ne gyújtsak.Hiányzik az ital, meg a fekete mellôl.

— Muszáj rágyújtani.

— A mozdulat hiányzik az embernek, nem is a nikotin.

— Család?

— Jól van.

— Család ellen nincs orvosság.

— Az anyós ellen sincs.

— Nem hiába mondták, hogy nézd meg az anyját, vedd el a lányát.

— Gyerekek?

— Kettô.

— Gyerek nélkül a házasság mit sem ér. Az ember a gyermekeiben születik újjá. De nehéz mostanában gyereket nevelni.

— Nekem három van, én a magam részérôl megtettem hazafias kötelességemet.

— Igaz, akinek nincs, csak az nem tudja, hogy milyen gond a gyerek.

— Bizony, bizony. Az élet, az élet.Nehéz.

— Én tudom mi az az élet. Én kijártam az élet iskoláját. Csapás csapás után.

— Dolgozik?

— Nyögdíj. De a ház körül mindig akad munka.

— Nekem még három évem van. Addig fél lábon is kibírom.

— Nem kell azt úgy várni. Az ember hónapokig tesz-vesz, nincs ahová bemenni.

— Feleség?

— Jól van. Ô a pénzügyminiszter. Ô hordja a nadrágot.

— Egy jó feleségnél nem kell jobb társaság.

— Bizony, bizony. Repül az idô. Ha nekem egyszer idôm lenne...

— Hát majd nyögdíjra...

me-me

...mert valamit megsejtettünk Szamosújváron. A vártnál kevesebben gyûltünk össze egy hete péntek délután, de talán pontosan ezért vált olyan családiassá az összejövetel. Felvetôdött egy rakás probléma, s hozzá jóval kevesebb válasz is, éppen annyi, hogy aki nem volt e sajtótáborban, az sajnálhatja.

Az elsô este gines–sprite-os gôzû kerekasztal-beszélgetésében a citrom mellett a brainstorming mûvészetét is kóstolgatták a beavatottak és a beavatásra várók. Rengeteg kifogás fogalmazódott meg a Campusszal és a Perspektívával szemben, de hál’istennek, a jelenlevôk megmaradtak az építô kritika mûfajánál. (?) A Campus megkapta hagyományos bókjait (a szombat reggel, a pénzbe kerülés, a promoválatlanság, a néha igen komolykodó hangvétel, a merészség hiánya), sôt, a Perspektíva sem siránkozhatott (a túlerôltetett poénkodás, a formai nyegleség, a szétaprózott rajzok, az információk elodázása), de a jelenlévôk megkapták válaszaikat, alhattak rá egyet és másnap már konkrét javaslatokkal is elôállhattak — amint azt meg is tették.

Szombat–vasárnap a kreativitási teszt és az atavisztikus ellentétek további kibékítési kísérletei mellett az egyik legnagyobb horderejû napirendi pont az olcsó és színvonalas erdélyi magyar nyelvû diákújság beindításának megbeszélése volt. Mint kiderült, kiadásához az elsô, legszükségesebb állomás a KMDSZ önálló házinyomdájának beszerzése lenne. Stílusát tekintve újító lenne az erdélyi magyar (diák)újságírásban, nem a Campus vagy a Perspektíva (vagy mindkettô) ösvényein haladna, hanem egy merész, "okosan pofátlan", magyarnarancsos hangnemet célozna meg.

Az egyetlen probléma (ami úgyis javítható) az volt, hogy az elsôévesek és a más szakok tehetségesei otthon maradtak, de mindezekkel együtt kijelenthetô, hogy a kolozsvári magyar diákújságírás egy újabb szintre lépett (vagy lépôben van): talán többet figyelünk a saját magunk és a mások hibájára, s míg megtanulunk minôséget írni, megtanítjuk az olvasót is minôséget olvasni (ami nem is olyan egyszerû).

Nándika

Mint az már néhány hónapja kiszûrôdött, a KMDSZ aktuális gólyabáljára az Irigy Hónaljmirigyet hívja koncertezni. De hogy nehogy a többi diákszervezet elsárguljon, mégis inkább a Korai Öröm lesz a fellépô, na meg az Anima Sound System. Elhitted? Korai volt az örömöd, hiszen a Bikini jön, és helyet adnak maguk mellett a Knock Outnak is. De KMDSZ-közeli helyeken azt rebesgetik, hogy csak egy csóró kis buli lesz, valami helyi dj-vel. Hogy miért? Pénz, drogok, fegyverek, na meg a... szóval mégis Ganxsta Zoleeék mellett döntöttek. Vagy lehet, hogy az ôs-blues arc Deák Bill biceg ide? És most felejtsetek el mindent. Nem lesz Anima, csak Animal, mint Cannibals, meg Quo Vadis, hogy a rockerek is nyomuljanak, végül pedig hatalmas lézershow és Szamos-parti hó-party, mindez a Sportcsarnokban, november 29-én. (Igen, tényleg csütörtököt mondtam.)

bpe

A Láthatatlan Kollégium nyílt szemináriumot tart november 5-én este 6 órakor a bölcsészkar Eminescu termében. Az eseményen, amelyen Susan Sontag, Derida és Chomsky szövegeit dolgozzák fel, részt vesz Horváth Andor, az irodalomtudományi tanszék tanára, Alexandru Polgár, a Philosophy and Shelf alapító fôszerkesztôje, valamint Gagyi Ágnes egyetemi hallgató, az LK tagja.

Az elôadást ezúttal minden egyetemen meghirdetik, és szívesen látnak bárkit. Ennek az a jelentôsége, hogy a Láthatatlan Kollégium eddig kizárólag a bölcsészkaron mûködött, ezentúl azonban szeretnék rendszeresíteni a nyílt szemináriumokat. Egyik következô lehetséges témaként a Holokauszt is felmerült.

Gál Rhodé

Már öt hete megkezdôdött a tanév a Babes–Bolyai Tudományegyetemen, a politológia kart is beleértve, de a diákoknak tanulmányi eredményeik alapján történô besorolása még ugyanúgy maradt, ahogyan azt hagytuk. A legrosszabb pedig az, hogy a dékáni hivatal valamint az igazgatótanács az egyetemi szenátus döntéseit önkényesen, maguk elônyére értelmezik. Idô- és szándékhiány miatt még mindig nem ült össze a tanács, hogy ezt a vitás kérdést eldöntse.

Miután a titkárság több diákot hivatalosan értesített, hogy átkerült a fizetéses helyrôl államilag támogatottra, a dékán úgy döntött, hogy az átkerüléshez legalább 60 kreditpont szükséges. Egy ottani tanár jóindulatú közbenjárásának eredményeként a dékánhelyettes biztosított mindenkit, hogy a diákoknak van igazuk, és mindenkit áthelyeznek, akinek van 30 kreditje. Pár napra rá felfüggesztették a befizetett tandíjak 75%-ának (!) visszafizetését, és azt mondták: mindez így marad, amíg a tanács össze nem ül. Ez már két hete történt, és még mindig ígérgetnek. Az újságírói szakon egyszerûen megoldották a dolgot: a múlt félévi átlagok kifüggesztésekor a már hivatalosan értesített diákok eredményei mellé ráírták a lapra a T betût, ami fizetéses helyet jelent.

Ha pedig valaki fogadóórán magyarázatot követel a titkárnôktôl, nem kap: ôk kedvesek, de annyit tudnak, mint mi. Az adminisztrációs irodából pedig azonnal kidobnak.

Ezután ki más védheti meg a jogainkat, ha nem a sajtó?!

Maghorus

l Építômérnöki kar: Az EMT és a Sapientia Alapítvány közös szervezésében

Kazinczy László (magyarországi vendégtanár): Nagyvárosi közlekedési rendszerek

Helyszín: Báthory líceum fizikuma

Idôpont: 2001. 11. 07., 18.00 óra

l Gépészmérnöki kar:

Gyenge Csaba: Versenyképes termékfejlesztés (I.)

Helyszín: M205C terem

Idôpont: 2001. 11. 06., 16.00— 18.00 óra

l Gépészmérnöki kar:

Kovács István: Hôkezelés és gépészet (I.)

Találkozó: A03-as terem elôtt

Idôpont: 2001. 11. 08., 18.00— 20.00 óra

l Vegyészmérnöki kar: Az EMT és a Sapientia Alapítvány közös szervezésében

Simandi Béla (magyarországi vendégtanár): Mûveletek szuperkritikus oldószerekkel

Helyszín: Arany János utca, 99-es terem

Idôpont: 2001. 11. 10., 10.00— 12.00 óra

l Vegyészmérnöki kar: Az EMT és a Sapientia Alapítvány közös szervezésében

Poppe László (magyarországi vendégtanár): Ipari biokatalízis — múlt és jelen

Helyszín: Arany János utca, 99-es terem

Idôpont: 2001. 11. 10., 12.00— 14.00 óra

Ha sikeresen
pályáztál magyarországi ôszi részképzésre, és novembertôl ott kell lenned, jelentkezz a KMDSZ irodájában, és vedd át az igazolólapodat!

Gólyapárok
jelentkezését várjuk a KMDSZ-irodában november 23-ig, a 29-én tartandó gólyabálra. Egyénileg is jelentkezhetsz, mi találunk párt neked!

TDK-ra
jelentkezôk, ne feledjétek: november 16-ig le kell adni a dolgozatokat a KMDSZ-irodában. Ha bármilyen kérdésetek van, írjatok a tdk@kmdsz.ro címre, telefonáljatok (195-700) vagy nézzetek be az irodába.

Szakosztályok
vezetôinek jelentkezését várják a KMDSZ-irodában november 5-én, hétfôn este 8-kor. Találkozó lesz! És fontos, tehát mindenki legyen ott!

Ideje
újra kifizetni a KMDSZ tagsági díjat. Tegyétek meg ezt a KMDSZ-irodában, mindössze 10 ezer lejetekbe kerül.

A magyar színház
minden elôadására lehet jegyet kapni a KMDSZ-irodában, 25 ezer lejes áron.

Reformáció emlékünnepélyt
tart a belvárosi református ifjúság november 4-én vasárnap este 6 órától a Farkas utcai templomban. Mindenkit szeretettel várnak.

Aki volt elsôéves egyetemista, az bizonyára végigszenvedte a "beavatás" szertartásának kálváriáját. Vonatkozik ez nemcsak az egyetemen tapasztalt mindenféle elvárásokra, hanem a karok édestestvérének, a könyvtáraknak a megismerésére is. Ez pedig nem mindig a legkellemesebb élmény, annál is inkább, mivel elsôévesként mindenki más és más olvasási és könyvtározási szokással jön továbbtanulni, itt pedig a legtöbb esetben változtatnia kell ezeken a szokásokon.

A könyvtározás problémáinak megbeszélése végett azonban az új egyetemi év harmadik hetében összeültek a bölcsészkar elsôéves hallgatói a Babes–Bolyai Tudományegyetemen. Hatalmas bibliográfiák átböngészéséhez viszont nem csupán a filológusoknak van feltétlen szükségük, ezért az október 30-i könyvtárfórumon megvitatott kérdések minden diák számára eligazítást jelenthetnek. A fórum kezdeményezôje a Magyar Irodalom Tanszék vezetôje, Egyed Emese, aki a diákokkal közösen keresett megoldási lehetôségeket a felmerült problémákra.

Az egyetemisták többsége negatív tapasztalatokat hozott magával, miután végigjárta Kolozsvár legtöbb humán jellegû könyvtárát. A legtöbb panasz a könyvtári belépôt érintette, ugyanis közel negyedmillió lejbe kerül az összes szükséges könyvtárba való beiratkozás. Ezzel szemben a még tapasztalatlan diákok nem kapják meg az elvárásuknak megfelelô szolgáltatásokat. Néha a könyvtárosok goromba viselkedése is elriasztja az embereket az olvasástól, ráadásul technikai hibák is felmerülhetnek. A diákok elmondása szerint a bölcsészkar kari könyvtárában még az is megtörténik, hogy elutasítják a diákok könyvkéréseit, mert egyik szekrénybe beletört a kulcs (legalább hét éve). Az is elôfordul, hogy a könyvek iktatószámai teljesen elkoptak. A diák így ártatlanul megy órára, szemináriumra, s a legjobb esetben a tanár megérti a helyzetet, ettôl azonban a vizsgán még nyugodtan bekerülhet a tételek közé a keresett könyv.

A filológus diákok számára az olvasás elengedhetetlen foglalatosság, a könyvtárak könyvállományai pedig egyre szûkülnek, miközben a diákok száma egyre növekszik. A legkeresettebb könyvek néha el-eltûnnek, vagy elakadnak valahol útközben. Áthidaló és hagyománnyá vált megoldás a bölcsészkaron a fénymásolás, ez azonban nem olcsó mulatság. A könyvtárak közelében lévô fénymásolók ugyanis majdnem kétszeres árat kérnek a nyomtatványokért, s ilyenkor a diáknak egyéb lehetôsége nincs, mint a kajapénzbôl leszorítani a megfelelô összeget. Az olvasás, úgy tûnik, nem jelenti azt az élvezetet, amit a legtöbb filóra bejutott diák szeretne. Néha épp az idôhiány zavarja meg az elmerülést az olvasásban, mivel az egy-két órás szünetekben aligha lehet személyes és meghitt kapcsolatot létesíteni a könyvvel. A legcélszerûbb és leggyorsabb megoldás lenne, ha a nagyobb könyvtárakat videofilmen mutatnák be a diákoknak. A Központi Egyetemi Könyvtár ebben a tekintetben egy lépéssel elôrébb jár, mivel ennek katalógusa már az Interneten is olvasható.

A fórumon felmerült egy könyvbörze megszervezésének gondolata. Ez az évfolyamok közötti együttmûködést is elôsegítené, hisz lényege abban állna, hogy a felsôbb évesek átadnák vagy eladnák az elsôéveseknek a már nem használt könyveiket, nyomtatványaikat. Természetesen az is jó lenne, ha a könyvtárak antikváriumokból vásárolnának hasznos könyveket. Hasonló ötleteket és kéréseket levélben vagy beadványban lehet benyújtani az egyetemi karok könyvtáraiban, s ha nem is találnak válaszra, a kezdeményezés maga azt jelzi, hogy igenis vannak komoly problémák. A könyvtárfórum is hasznos kezdeményezésnek bizolnyult, hiszen a diákok legalább megfogalmazták a problémákat és közösen keresték a megoldásokat.

Szilágyi Erzsébet

Ez a Korrupt Miska a múlt héten ismertetett Bürokrata Kata udvarlója... Emlékszel, mondtam, hogy megyek útlevelet újíttatni. Nos, voltam, ott találkoztam ezzel a díszpéldánnyal. Lelôhelye: minden iroda, ahol nincs Bürokrata Kata, és fel lehet szedni a bacilusok mellett egy pár foszladozó bankót is. Fôleg délelôtt tanyázik, ilyenkor csendben zsákmányra vár egy fonnyadt íróasztal mögött. Mihelyt lehetséges áldozata feltûnik, izmai megmerednek, adrenalin, készenléti állapot beáll. Bajsza kifényesedik, tekintete megcsillan, s lô. A zsákmány elejtése után diadalittas párzótáncot jár.

De én nem leszek áldozat. Elindultam reggel korán, trópusi kalapomat kikeféltem. Útlevél rendben, személyi megvan, másolat elkészült..., ah, a csali! Itt van. Lassan, Diszkáveri-mozgással haladok. Okos voltam: az este felhívtam a Rokont. A Rokon megértôen bólintott, hogy nem kerestem fel két éve, de most, hogy útlevél kell..., s már tárcsázza a Havert. A Haver fölényes mosollyal nyugtázza, és hívja a Fônököt. Igen. Igen. Persze. Meglesz. Vissza a tundrára: a kiskatona vigyorogva bejelenti: tessék várni, csak fél kilenc..., kuss, vadászok! Jujj, a számla. Futás a fináncokhoz. Ke’csókolom, nyögném, amikor elkap egy dezsavü. Itt is? Neee! Bürokrata Kata kedvesen, magyarul nyújtja a kezét. Elhomályosodik a szemüvegem. A vadász reszket. Mit adjak, aranyom? Pénzt... Igen, tessék... Meglepôen gyorsan végzek, a cédulával visszarohanok, de már kinyílt: életunt Sorbanállók elôttem. Ez a gyászos faj valaha virágzott, ma az ózonlyuknak és a köztisztviselôk farizeusi csoportjainak áldozata. Nem akarok préda lenni, ezért magabiztosan, sasorromat feltartva lépek elôre: egy ûrlapot, de rögtön!

Megsemmisülten kullogok a sor végére. Az útlevél sürgôs, mit fogok csinálni? Ki vagyok szolgáltatva Korruptéknak. Reszketve töltöm ki az ûrlapot, fejemben egy nagy ûr tátong. Neve, leánykori neve..., majdnem beírom, hogy Zolika, de magamhoz térek, és folytatom. Elôttem a cél, fogynak az emberek! S akkor valaki benyögi: nincs többé urdzsencás útlevél. Nincs. Nem veszik el a pénzt. Nem vehetik el. Érzem, hogy összerogyok.

Szemtôl szemben állunk, Korruptka és én. A kilencedik lövés még késik, de már tisztábban látok. Mikorra lesz kész, két hét, nem létezik, csóválom a fejem, s elôkapok egy izzadságpiros bankót. Nem lehet. "Fônök" — vágom oda megvetôen. Szeme összeszûkül, védekezô állásba kényszerül, vinnyog. Elsomfordál. Visszajön, illedelmesen elveszi a pénzt, behúzott farokkal kiállít egy nyugtát, fényképet ragaszt, ollózik, ellenôriz, aláír. Holnapután tessék...

Hemingway-i bivalyvadász délcegséggel, megvetéstôl remegô orrcimpával távozom. Megvan. Elejtettem. Egy egész százas-tárba került, de leterítettem. A valaha délceg Sorbanállók is mintha erôre kapnának, irigykedve néznek utánam. Aurám villog, hangom harsog, ahogy otthagyom ôket. Remélem, tényleg meglesz holnaputánig, mert...

Jakab-Benke Nándor

Lehet, hogy te is hallottál errôl a mozgalomról. Amely szerint ne ülj be a büdös jármûbe csak azért, hogy még büdösebbé tedd környezetedet, inkább sétálj haza abban a bûzben, amelyet társaid, a kényelmesebbek okoztak körülötted. Mindez csupán olvasmányélmény volt a halandó számára, aki én volnék. Ám amikor a tizenegy óra után befutó féltizenegyes Szatmár–Bukarest gyorsvonattal megérkeztem Kolozsvárra, gondolkodtam, hogy beálljak-e a mozgalom lelkes tagjai közé. Akkor biztosan hamarabb láttam volna viszont kedves lakótársamat, mint így, hogy taxira várva ácsorogtam az állomás elôtt. Nem vagyok én olyan lassú, gondoltam, hogy lekéssem az elsô rend fuvart!

Tévedtem. Lekéstem én még a másodikat is. Közben pedig azon tûnôdtem, az a rengeteg, láthatóan egyetemista külsejû alak mit keresett otthon világítás elôtti hétvégén. Tûnôdésem közepette majdnem beültem egy épp arra járó taxiba, amelyen elsô pillantásra csak azt láttam, hogy van cégjelzése. Másodszor jobban megnéztem, és kénytelen voltam nyugtázni, hogy a vével kezdôdô, és énusszal végzôdô nevû cég egyszer már legombolta rólam a havi fizetésemet, és még egyszer nem kérek szolgáltatásaikból. Ugyanakkor nyugtáztam azt is, hogy megjött a konkurencia: a Bukarest felôl érkezô vonat. Sôt, azt is rebesgették már, hogy ha megérkezik a szigeti gyors, már semmi esélyünk nem lesz. Gyorsan magamhoz tértem a révületbôl, és egyre megszállottabban figyeltem a cégtáblákat. Hát, még így sem rajtam múlt, hanem azon, hogy a fuvaros nem akart a Hajnal negyedig menni, én pedig közelebb lakom. Berámoltam a csomagtartóba, bezuhantam az ülésre, majd a sofôrrel megtárgyaltuk a rádiók által éjszaka sugárzott zene altató hatását. A lépcsôház elôtt már szinte boldogan fizettem ki a vonatjegyem árának felét.

Azt úgysem hitte volna el senki, hogy most is ott kuksolok, és már semmi reményem taxit fogni, pedig már a jövô heti desszertet is megettem...

Évike

Anyukám, ezúton is üzenem, hogy egy hónapig nem áll módomban hazautazni, mert jön a tél, és félek, hogy taxira várva megfagyok az állomás elôtt, épp amikor — szégyenszemre — túléltem a Román Államvasutak által biztosított olcsó, légkondicionált, kényelmes utazást. Féllábon.

Gondolom, az olvasóban egy KMDSZ-emblémával ellátott lap, amely a KMDSZ érdemeit fitogtatja, ébreszthet némi kételyt a cikk elfogulatlanságával kapcsolatban; amennyiben ez a lehetôség fennállna, sajnos, az igenis létezô elfogulatlanságunkat nem áll módunkban bizonyítani. Történt egy kedd este, miközben arra várakoztunk, hogy szánjon már meg valaki egy Fajankó-Néró belépôvel, hogy — újra? — megütötte a fülem egy, a KMDSZ-t lusta, tolvaj, gazemberek gyülekezetének tituláló hang. A beszélô pár a szülôket igen szokatlan helyzetben emlegetô mondatban fejtette ki nézeteit a KMDSZ hermetikus zártságáról, és nem mulasztotta el e helyen újra letolvajcsalóésatöbbizni a KMDSZ vezetôségét, akik mindezen jellemhibáik mellett még rosszhiszemûek is (sôt, vélhetôleg a KMDSZ-beiratkozási pénzért csokiskekszet és tejet vesznek, utána meg jóízûen röhögnek a szegény diákokon, ami körülbelül annyira valószínû, mint az, hogy a Campus nem egy mûködôképes lap).

Vegyük csak sorra a felsorolt vádakat:

Az elsô a tolvaj-gazemberkedés. Minden pályázaton elnyert pénzrôl el kell számolni, ezt már a hatodikosok is tudják. Igazság szerint nem egyszer hallottam KMDSZ-bennfennteseket panaszkodni arról, hogy nincs pénz. Ha valahol mégis lenne alkalom a pénz ellopására, az a különbözô bulikon történhet. Nem zárom ki a lehetôséget, hisz minden lehetséges. Nagyobb pénzösszeg letagadása elôfordulhat, viszont ez esetben inkább valamely rendezvény megalapozására fordítják, és ez végsô soron nem lopás.

A lustaságot érintve nem szükséges felsorolni minden eseményt, amely a KMDSZ kezdeményezése. Ha kekeckedni akarunk, akkor a hektikus szervezést lehetne felróni, mint szervezési hibát.

A gazemberek? Biztosan az is kerül az aktív KMDSZ-csapatba, de azok is a nôk miatt lettek ilyen gazemberek... Hogy a beszélô mit értett gazemberségen? Nem tudni. Talán azt, hogyt említett aktívkodók a saját pecsenyéjüket is sütögetik? Nem valószínû. De léteznek ilyenek is, akik nem csak az "Ügy"-ért csinálnak valamit — hogy ebbôl a KMDSZ-nek vagy a kolozsvári diákságnak származik-e valamilyen hátránya, külsô emberként nehéz lenne megállapítani.

A KMDSZ zártságáról csak annyit, hogy akik érdeklôdnek, azok kapnak lehetôséget, hogy tehessenek valamit. Példa erre annak a fiatalembernek az esete, aki egy szép napon besétált a KMDSZ-hez és közölte, hogy szeretne szervezni valamit, és láss csodát, hát nem rábízták a Buzánszky Jenô találkozó megszervezését?

Mindezt végiggondolva tehetne a KMDSZ többet is. Tehetné azt jobban is. Talán még nagyobb rétegeket is megmozgathatna, de mindezen hibák ellenére megalapozatlan, sôt, sértés azon emberekre nézve, akik tényleg dolgoznak, azt állítani, hogy a KMDSZ nem látja el a feladatait.

Kiss Bence

A pénznyerôs mesék kora már rég lejárt. Ha, mondjuk, azt írom a címben, hogyan lehet x összegért 200x összeget nyerni, fejbólintva olvasod talán el a cikkem: na, lássuk, melyik bingón nyert a szerencsés. Annyi pénz úgysincs a világon, hogy mind a ketten nyerjünk.

Az én sztorim más. Mint egyetemista csupán egy németországi ösztöndíjat szerettem volna megpályázni, azt is csak egy hónapra. Az egyik feltétel az a bizonyos "foaie matricolã", az egyetemi anyakönyvi kivonat, amely az elôzô év jegyeit tartalmazza, s amit a mi egyetemünk csupán hat dollárért bocsát ki, a törvények és ígéretek szerint három nappal a kérés benyújtása után. Általában mindent az utolsó pillanatra hagyok, szinte nem is érzem jól magam, ha valamit idôben elintézek (tudom, ezzel te is így vagy), de ezúttal — gondolom magamban — légy szíves, embereld meg magad, add le idejében azt a kérést és a nyugtát (!), mert szegény titkárnôknek annyi minden van az agyukon. Ergo: leadom egy héttel a határidô elôtt, nyugodtan hazamegyek, valahogy csak elkészítik, amikorra kell, éppen négy nappal többet kaptak rá.

A határidô elôtt egy nappal mosolyogva kérem a papírt, de a mosoly hamar arcomra fagy: még nincs kész, de feljegyzi, és ígéri, holnapra biztosan kész lesz. Ráírja a nevem egy sárguló cédulára, és elteszi valahová a papírhalomba. Még egyszer kiemelem, hogy nekem holnapra 3 órára kell, ô meg is ígéri anyjára-apjára. Titkárnôi becsületére (na jó). Utolsó nap: kiállok egy nagy sort, és egy órakor szemembe vágják, hogy nincs, azaz volt, csak nem az enyém. Dühösen rohanok kicsi titkárnénihez, nagyobb titkárnénihez, megengedik, hogy bekopogjak a dékánhoz, persze, ez a kopogtatás volt a legtöbb, amit tehettem. Közben vigyorognak, "né, a kicsike siratja a 2500 márkás ösztöndíját". Közepes titkárnéni megígéri, hogy 2-ig aláíratja azzal, akivel kell, ami úgy is történt, csakhogy a dékán aláírása után egy nappal írja alá a lektor, akihez mi is nagyon szívesen elvittük volna a papírokat, csak éppen tudtunkra adták, hogy mi nem sétálhatunk csak úgy ezekkel az iratokkal, nekik meg nincsen kedvük 50 métert gyalogolni a mi kedvünkért.

Következtetés: a jegylista nem lett kész 3 órára, senki sem volt hibás, senkit nem érdekelt, hogy az a 6 dolláros micsoda hol és miért akadt el.

Mit érdekli az egyetemet, hogy a diákja mit csinál, miért harcol, hol és hogyan szeretne tanulni? Rég nem arról szól a mese, hogy az egyetem támogatná a diákot. Az órákon, feltéve ha megtartják, szinte semmit sem tanítanak, ha meg máshol szeretnél tanulni, mert az egytemedtôl majdnem semmit sem kapsz, egyenesen az utadat állják. Aki második szakot szeretne felvenni azért, hogy kevesebb idô maradjon a tekergésre vagy több idô a zsenialitásra vagy mert egyszerûen divat, lehetetetlen, mert hát kinek van több száz dolcsija pluszban?!

Azt hiszem, jövô héten még kérek egy ilyen papírost, hogy év végére valahogy legyen kész. Fogadjunk, hogy hamarabb nem kapom meg. Ha nem hiszed, járj utána.

Vass Kinga Zita

56 képei címmel rendeztek a forradalom emlékének szentelt kiállítást Budapesten, az Eötvös utcai Történeti Hivatalban. A harmincnégy képzômûvész dokumentum értékû rajzaiból, vázlataiból és a rendkívüli események utóéletét megelevenítô munkákból rendezett tárlat magyarországi és külföldi kiállítói között olyan neveket találunk mint: Kondor Béla, Szalay Lajos, Szántó Piroska, Szônyi István, Marc Chagall, Oscar Kokoschka, Jean Cocteau és nem utolsósorban hazánk fia, Kusztos Endre. Az erdélyi képzômûvész a véletlen folytán került az események középpontjába és vált részesévé a rengeteg áldozatot követelô, vérbe fojtott, de sorsdöntô és felejthetetlen történéseknek. A helyszínen készített és nem kis bátorságról tanúbizonyságot tevô mûvészi értékû vázlatait, rajzait megörökítô füzet majd fél évszázadig pihent rejtekhelyén. Elôkerülésének történetét és a forradalom budapesti eseményeit eleveníti fel az a beszélgetés, amelyet a neves mûvészettörténész, Sümegi György készített a szemtanúval és 56 képi megörökítôjével, krónikásával, Kusztos Endrével, s amely a Hitel címû irodalmi, mûvészeti és társadalmi folyóirat 2001 októberi számában jelent meg. A lapszámot, amelyben többek között Sütô András Boldog esték tükörcserepei címû, a folyóirat megalakulásának történetét felelevenítô írása is olvasható, az erdélyi képzômûvész rajzaival illusztrálták.

(nj)

— Hogyan kerültek — a feleségével együtt — éppen akkor Budapestre?

— Saját költségünkön mentünk Budapestre, együtt a feleségemmel. Ô akkor szabadságot kért a Kolozsvári Zenemûvészeti Szakközépiskolától, mivel ott tanított. Látogatóba mentünk. Én múzeumokat akartam látogatni. A feleségem Szônyi Erzsébettel volt kapcsolatban, ô zenei téren akart tájékozódni.

Október 20-án, szombaton érkeztünk Pestre. Milyen nagy örömmel, kíváncsisággal mentünk, és aztán mibe kerültünk bele! A csomagjainkat az Alig utcában tettük le, hogy majd megnézzük a rokonságot. Október 23-án, kedden délelôtt az Ernst Múzeumban a Bernáth Aurél-kiállítást néztük meg a feleségemmel. Ô vette észre, hogy a fiataloknak piros-fehér-zöld, nemzetiszínû kokárda van a mellükön. Miért lehet ez, kérdezte. Én erre azt mondtam: talán azért, mert most végeznek, maturandusok. De akkor talán nem tesznek nemzetiszínt — jegyezte meg erre a feleségem.

A múzeumlátogatás után Kusztos Dénesékhez mentünk a Kertvárosba, a Vadvirág utcába. Sokáig vártuk oda Kádár Tibor kolozsvári festômûvészt, fôiskolai tanárt, de ô nem érkezett meg. Mi elbúcsúztunk a rokonságtól, és bementünk a városba. A Keleti pályaudvarnál már óriási tömeg gomolygott, a villamosok nem tudtak továbbmenni. A tömeggel együtt mentünk, a tömeg sodort magával bennünket is. Szidták a rendszert. Fölmerült bennem: hogy merik ezt itt csinálni? A tömegbôl azt mondta valaki: Hallgattunk eleget! No, hát mi most jöttünk Erdélybôl, s ezen elcsodálkoztunk: itt ezt is lehet.

Hová sodort bennünket a tömeg? Végül is beálltunk a sorba, és a Sztálin-szoborhoz kerültünk, a felvonulási térre. Akkor már sötét volt. A szobor leemelésével kínlódtak, és hegesztôpisztolyokkal vágták körbe a csizma felsô száránál, mert nem tudták kiemelni. Az egész figura vastag vasakba volt beleállítva, másfél-két méter lehetett az a rész, ameddig a vasakból kihúzták. Szikráztak az acélkötelek, ahogyan megfeszültek. Aztán kiemelték — és nagyon erôs, hangos zajjal, robajjal ledôlt. Az öntvény rettenetes suppanását még késôbb, álmomban is hallottam. Mindenki akart egy darabot szerezni belôle. Mi próbáltunk közel menni, mondtam a feleségemnek, hogy hova álljunk. Ha lônek, le tudunk kuporodni az autók mellé.

— Hogyan jutott eszébe akkor, hogy rajztömböt vegyen elô, és abban a különleges és egyszeri helyzetben elkezdjen rajzolni, miközben arra is számítani lehetett, hogy esetleg lônek?

— Daruk magasodtak, a kötelek hozzá voltak erôsítve a szoborhoz, a derekához. A jelenség érdekes, különös volt. Gótikus jelenség szinte. Megfogott az egész, a fölfelé tartó vonalak, drótok. A méretek, hiszen az ember nem érte föl a csizma szárát sem.

Az emberek parányiak voltak, ott matattak a hegesztô fényében. Sokáig szikráztak az acélkötelek, sokáig próbálták, talán el is szakadt közülük. Azután aztán mégis sikerült kiemelni, három-négy rajzot, vázlatot csináltam. Éreztem, hogy ezt meg kell rajzolni.

— A forradalom további napjaiban, hiszen nyilvánvaló, hogy Pesten maradtak, rajzolt-e más jelenségeket, másfajta eseményeket?

— Aztán egész végig rajzoltam: óvóhelyeket, mindent. Gyermekeket és a családtagokat, akiknél megszállva voltunk. Igaz, nem Kusztos Dénest, hanem az ottlakókat: Solymárt és a családtagjait. És a róluk készült rajzok nagy részét nekik is adtam.

— Hogyan élték át a forradalmat? Milyen emlékezetes dolgok történtek, milyen máig meghatározó élmények maradtak az akkori történelmi idôbôl?

— November 4-én reggel megvillant a szoba: villanások, fények, és utána hallatszottak a lövések. Ez Kôbányán volt, a Vadvirág utcában, rokonoknál, ahol laktunk. A beszerzés a lövések. Ez Kôbányán volt, a Vadvirág utcában, rokonoknál, ahol laktunk. A beszerzés nagyon nehéz volt. A feleségem nagyon féltett, nehogy baj legyen, mert hallottuk, hogy olyan is elôfordult, hogy belelôttek a sorba. Aztán jöttek az orosz katonák. Az orosz katonák a tankok mellett mentek elôre.

Egyszer kenyérért mentünk Kusztos Dénes bácsival. Orosztanár volt Dénes bátyám az egyik iskolában. A gyerekek, akiket tanított, azok is sorba álltak velünk, és mondták: itt az orosztanár. Dénes bátyám hallgatott. Aztán elmentünk Pestlôrincre, meglátogattuk édesanyám testvérét, Gáspár Gyula nagybátyámat, akinek a sógora akkor szabadult ki a börtönbôl. (Ô a forradalom után Svédországba ment, ott is halt meg néhány éve.) Gáspár Gyula a Franklin Kiadónál dolgozott, a Tükör és a Búvár címû lapoknak volt a szerkesztôje. Könyveket is írt (például Árva nép, Eladott ország). Az 1956-os forradalom után a testvérháborúról írta a Pogány tüzek címû könyvét.

Nagyon jó viszonyban voltunk, ô néhány fontos könyvet is adott nekem. Tôle kaptam meg Szalay Lajos nagy alakú rajzkönyvének elsô példányát, amely 1945-ben a Wolfner Kiadónál jelent meg.

— Tudjuk, hogy a kolozsvári Ion Andreescu Fôiskolán, ahol 1955-ben ön is végzett komoly retorzió érte azokat a mûvészhallgatókat, akik kiálltak a magyar forradalom mellett. A megtorlás, az ellenforradalmi propaganda évtizedeiben ezt sem emlegették, noha mindannyian tudták, hogy mi történt valójában.

— Balázs Imrét és Péterfy Laci húgát, Irént elzárták, Szécsi Bandit pedig kizárták az egyetemrôl, ô késôbb sem végezhette el.

— A privát szférában megôrzött és emlegetett valóságos történésekhez hasonló volt a forradalomhoz kötôdô rajzok, vázlatok, mûalkotások sorsa is. Évtizedekig nem emlegethették ôket, nyilvánosságra (kiállításra, publikálásra) nem kerülhettek. Csipkerózsika-álmukat aludták, jobbára elrejtve, eldugva, egyes esetekben elzártan elásva, palackpostaként megôrizve következô korok számára az üzenetüket. Az ön rajzai végül is hogyan kerültek elô, van-e valami egyedi a történetükben?

— Végigkerestem az egész életem során összegyûjtött rajzanyagomat. Eljutottam a legelsô rajzomig, amely 1945-ben, érettségi után készült. Akkor a hegyrôl, fentrôl lefelé nézve a faluba és a kertekre kezdtem felülnézetes rajzokat csinálni.

— Eszerint hasznos hozadéka volt a keresésnek, hogy saját munkásságát így végigtekinthette... visszafelé.

— Minket kilakoltattak 1952-ben, és az akkori rajzomat is megtaláltam: villámcsapás, villám sujtotta fa. És Kádár Tibor volt tanárom portréját, aki engem lerajzolt. A rajz dátuma: 1952. agusztus 14. De az 1956. X. hó feliratú rajzfüzet egyáltalán nem volt a rajzok között. Azután, hogy sok idôt töltöttem a keresésével, a kisfiam, Endre gyermekkori munkáit kezdtem nézegetni, amelyek egy külön helyen, az én munkáimtól elválasztva voltak. S a legnagyobb meglepetésemre a gyerekrajzok között találtam meg az ’56-os rajzfüzetet, a tábláján a feleségem fölírásával. A feleségem nagyon ötletesen eltette oda, mert ha rápillant valaki, biztos, hogy nem vevôdik észre, hogy ez is ott van.

— A rajzfüzetbe napi rendszerességgel lejegyzett minden fontosabb életbéli mozzanatot. Ebben az értelemben az akkor önt ért impulzusok folyamatosan olvasható képregénye a füzet.

— Ezek a döbbenetek, élmények mozdítottak meg. Aztán kezdtem el ezeket festményekben feldolgozni.

Sümegi György

Egy nyelv szavaira általában jellemzô, hogy szövegkörnyezettôl és beszédhelyzettôl függôen az illetô szónak többféle jelentése lehet. A szélesedô munkamegosztás következtében egy-egy társadalmi réteg az élet valamely területén vagy szintjén a szavakat gyakran eltérô jelentésben kezdi használni. Tíz és tízezernyi példával lehetne igazolni, hogy a spontán nyelvfejlôdés hány mindennapos szónak adott "a közhasználattól eltérô" értelmet. Hogy kinek az érdeme? A halászok, vadászok, földmûvesek, szôlôsgazdák, kanászok, juhászok, kétkezi iparosok, mesteremberek, a tudományt, a technikai haladást szolgáló szakemberek érdeme a szellemes, hatásos képeket alkalmazó szóhasználat eredménye.

A népi szóalkotás és nyomában a tudatos szóképzés mindig szívesen élt és ma is él az érzékletes nyelvi eszközökkel, szereti a hasonlatokat. Alább azokból a szavakból mutatunk be néhányat, amelyek az állatvilágból kerültek a mûszaki nyelvbe.

Az állat hímeinek megnevezése között itt van mindjárt a bak szavunk. A bak szó elsôsorban a kecske, az ôz, a nyúl, a macska hímét jelöli. De bakra — két lábazatból és egy összekötô gerendából szerkesztett állványra — tesszük fel a fûrészelni való fát, bakra ül fel a kocsis, amikor a lovakat hajtja, bak a négy lábon álló párnázott hengeres tornaszer is — hogy csak az ismertebb jelentéseket említsük. Mert matróznak, kikötôi rakodómunkásnak kell lenni, hogy tudjuk: bak a hajón, illetôleg a parton levô oszlop is, amelyhez a hajókötelet hozzáerôsítik.

A tyúkfélék hímje: kakas. Más jelentései közül említsük a mûszakit: kakas a puska vagy pisztoly elsütô szerkezetének a töltény csappantyújára ütô rugós eleme. A juh hímje, a kos is túllép eredeti jelentésén. Kosnak nevezi a mûszaki nyelv mind a cölöpverô berendezést, mind a gôzkalapács ütôrészét. Egy másik állati hím, a bika. A mûszaki nyelv ezt a szót sem hagyta kihasználatlanul. Szintén bika a csigával felszerelt, emelésre való háromágú állvány.

A medve, nagy termetû, sûrû bundájú ragadozó állat, de medve a gépkalapács ütôje és az olvasztókemence aljára tapadt nyersvas is. Házát a hátán hordó, puhatestû kis állat neve: csiga. A bonctanon túl, ahol csiga a hallás szervének a koponyaalapon ülô része, a mûszaki nyelvben ugyancsak csiga a tehér emelésére való, kerületén vájattal ellátott korong, továbbá a csavarmenetszerû bevágással ellátott hengeres kerék, a villanyvezeték rögzítésére való, porcelánból készült szigetelô, a csónakmotor propellerje, csavarja.

A gém a gólyánál kisebb és karcsúbb gázlómadár. És mint a kútágas gémje, a mûszaki nyelvben éppúgy gém a szerkezetek, állványzatok kinyúló, mozgatható része. Ha már a madaraknál tartunk, említsük meg a másik gázlómadarat, a darut is, de ennél sokkal többször emlegetjük a másik darut, a nagy teher fölemelésére és odábbvitelére való gépi szerkezetet.

Az állatvilágot jelölô szavak, mint bak, kakas, kos, bika, medve, csiga, daru, gém, stb. a társadalmi fejlôdés szükségszerû követelményeként, a különbözô termelési ágazatokban, szakmákban, tudományágakban új és új jelentést kapnak. A nyelvfejlôdés természetes folyamata ez. És bár sokan egy fogalom = egy szó-féle "rendet" szeretnének látni a nyelvben, bele kell nyugodnunk abba, hogy az anya nem mindig a kedves anyukát jelenti, és hogy a karmantyú (muff) szó hallatán egy mai géplakatos nem a századforduló bájos korcsolyázó dámáira, hanem egy tömítô, csatlakozó szerelvényre gondol.

Murádin László

Több mint tíz éve távozott Magyarországra Kolozsvár népszerû mûvésze, Szabó György, de az újratalálkozás eloszlatott minden kétséget: a "mi Gyuszink" a mai napig megôrizte örökifjú mivoltát, tettrekészségét. Nyitott kérdés marad, hogy lehet-e, kell-e egy életmûvet egy újságcikk terjedelmére zsugorítani, összefoglalni. Ám mégis ezt tettük. Olvassa a mindenkori olvasó szeretettel és örömmel. Nem mondható szabályos interjúnak, inkább kötetlen beszélgetésnek egy olyan mûvésszel, aki ennyi idô után sem felejtette el a kolozsvári társulatot és a közönséget. Bízzunk abban, hogy a közönség sem ôt.

— Mikor is mentél el Kolozsvárról?

— 1989-ben, nyugdíjazásom után. Én nem szöktem meg, mint ahogy egyesek gondolták, pedig megtehettem volna, de én azon az elven voltam, hogy ameddig nekem itt a vasfüggöny lemegy, azaz nyugdíjazásomig, nem megyek el, mert ezzel tartozom önmagamnak és a közönségnek is. Pályám során számtalan alkalmam lett volna nem csak Magyarországra szerzôdni, ám ezt soha nem fogadtam el. S amikor itt "a függöny legördült", Magyarországon tovább folytattam.

— Hogyan kezdôdött?

— Hétéves koromban kezdtem gyerekszínészként. Nem tudom, még tudja-e Kolozsváron valaki, hogy volt Riesler néni gyerekszínháza, amit a Magyar Népi Szövetség és a Kisiparosok támogatott. Ez az ötvenes évek elején szûnt meg. Nagyon komolyan foglalkoztattak, állítom, hogy sokkal keményebben és többet tanultunk, mint bármely akadémián. Az énektôl a táncig, a prózától a versmondásig mindent meg kellett tanulni, de mindez nem mehetett az iskolai tanulás rovására: aki nem tanult jól az iskolában, az nem léphetett itt fel. Egy valakit említenék az akkori növendékek közül: Ionel Panteát.

— Hány évig tartott ez a fajta oktatás?

— Úgy négy-öt évig.

— Jártál-e balettiskolába?

— A balettiskolába nem vettek fel, mert túl alacsonynak találtak, habár akkor már jelentôs "sikereim" voltak. Talán származásom miatt sem találtak megfelelônek. Az akkor megalakult zeneiskolába kerültem, ám ütôhangszerest vagy kürtöst akartak belôlem faragni. Ez egyáltalán nem volt ínyemre, és a bizottság színe elôtt kijelentettem, hogy inkább elmegyek. Majd megmutatom én nekik!... Magánúton folytattam balett-tanulmányaimat, Domby Imre segítségével bejárhattam a balettórákra. 1953-ban több versenyt nyertem, s így kikerültem a VIT-re, külön miniszteri rendelettel Bukarestben maradtam egy frissen alakult mûvészegyüttesben. Kolozsvárra csak vizsgázni jártam.

— Már ekkor kialakult mûvészi hitvallásod?

— Két "dolgot" imádtam az életben: a színpadot és a közönséget. Nekem nem mesterségem a színészet, a tánc, hanem hivatás, és mindig is lenéztem azokat, akik ezt csak mesterségnek tekintik. Tisztelet a kivételnek, aki így vélekedik, nincs mit keresnie a színpadon, soha nem fogja szeretni, csak csinálni. Ez elhivatottság kérdése, a közösség, a közönség iránt.

— Mikor kerültél az operához?

— Az 1954–55-ös évadtól kezdve. Akkor Domby Imre volt a balettmester. A sikeres versenyvizsga után hathónapos próbaidô után véglegesítettek. Harangozó Gyula budapesti koreográfus a Keszkenôt tanította be a társulatnak. A Kasznár szerepével kezdôdött az én igazi táncos pályafutásom. Szerencsés pályakezdet volt. Ehhez a pályához nem elég pusztán a tehetség, szerencse is kell hozzá. Rengeteg tehetséges embert ismertem, akinek nem sikerült kiugrania, és rövid idôn belül elhagyták a színpadot. Már a pálya kezdetén sok karakterszerepet kaptam. 1955-ben Imrédy, aki még gyerekszínészként ismert, rám osztotta a Cigányszerelem Gaetánját. A darabot végül Horváth Béla rendezte. Ekkor kezdôdött együttmûködésünk, amely végigkísérte kolozsvári pályámat, amely mindvégig harmonikus volt, és nagy szeretettel emlékszem rá.

— Kezdettôl fogva otthon érezted magad a táncoskomikusi szerepkörben?

— Igen, ám nem tudtam elfogadni a "skatulyát", és ennek ellensúlyozására kiváló alkalom volt a balett. Óriási elônyöm is volt ebbôl, mert az addigi táncoskomikusok inkább jó mozgáskészséggel rendelkeztek, de a tánctudásuk nélkülözte az alapokat, fôleg, ami a technikai részét illeti. Ezt próbáltam én ötvözni külön stílust alakítva ki.

— Kire emlékszel a partnereid közül?

— Elsô partnerem Timkó Edit volt, aki nem az opera, hanem az én "örökös tagom"; ôrá a mai napig nagy szeretettel emlékezem.

— Horváth Bélán kívül milyen más rendezôkkel dolgoztál együtt?

— Gróf Lászlóval, akitôl a mûfaj, az operett titkait lestem el, neki nagyon sokat köszönhetek.

— Milyen ember vagy civilben?

— Nem szeretek viccelni, életemben nem mondtam egy viccet sem, és a színpadon kívül nem szoktam "szerepelni". A civil élet az egy másik világ. Nem szeretem a "folyosószínészeket". Így hívjuk azokat, akik így élik ki a tehetetlenségüket!

— Kedvenc szerepeidrôl egy pár szót...

— Az elsô és az utolsó szerep az, ami mindenkiben jobban megmarad. Nem igaz, hogy mindent szeretek, de nem tudok számottevô különbséget tenni a szerepek között. Számomra minden szerep egy feladat volt, amit meg kellett oldanom. Jó akartam lenni, és azt akartam, hogy szeressenek.

— Ismert és közkedvelt ember voltál/vagy Kolozsváron. Ezt akkor hogy élted meg?

— Nem úgy, mint szerte a világban, ahol a sztárkultusz még mindig divat. Nyugaton egy nap elég ahhoz, hogy "sztár" legyél. Nekünk itt ahhoz egy egész élet munkája kellett.

— Ez rád is érvényes? Hisz nagyon hamar Kolozsvár egyik legkedveltebb mûvészévé váltál.

— Szerencse kérdése, hogy a sikeres pályakezdés után harmincöt éven át sikerült folyamatosan megtartani a közönség szeretetét. Nem hiszem azt, hogy itt örökre fognak emlékezni rám. A mûvész ha elmegy vagy meghal, hamar elfelejtik. Néha egy-egy évforduló kapcsán beszélnek róla egy pár szót. Ennyi.

— Milyen, a pályáddal kapcsolatos emlékeket ôrzöl?

— Nem tudom, hogy valaki foglalkozott-e azzal, amit én itt végeztem. Ennek a kis társulatnak, Erdélynek köszönhetek mindent, ami voltam, és megpróbáltam meghálálni estérôl-estére. Engem ez az opera nevelt azzá, ami vagyok. Talán a világon az egyetlen balett-táncos vagyok, akinek operaszerepeket írtak. Ezt én itt értem el. És remélem, hogy egyszer valaki(k) erre büszké(k) lesznek. Mindez olyan természetes volt, hogy nem is tûnt fel. Ha ezt én a világ akármelyik másik színpadán viszem véghez... Mindezt csak óriási hivatástudattal lehet átélni, még a legutolsó gondolatomban se vetôdött fel az anyagi ellenszolgáltatás. Ez ma megszûnt, nem csak itt, hanem szerte a világon. Ma a mûvészetet mesterségként kezelik. Ez nem az én világom.

— Hogyan emlékszel vissza az 50-es, 60-as évekre?

— Volt egy olyan idôszak, hogy gazdagabb volt a repertoárunk, mint a bukaresti operának, és ez nem csak a balettre értendô. Külön említeném Taub Gabriella koreográfust. Bukarestbôl állandóan jöttek a mi elôadásainkra.

— Milyen operákban léptél fel?

— Elsô volt Junger Ervin: A helység kalapácsa címû egyfelvonásos operája, amelyet az én hangomra írt. Vermesy Péter írta nekem az Ördögváltozás Csíkbant, a bukaresti tévéadó élôben közvetítette az elôbemutatót. A mostani mûvet még nem volt alkalmam megnézni. Pascal Bentoiu: Doktor szerelem címû operájában is énekeltem. Demián Vilmos musicaljaiban is felléptem. Kiváló zenésznek tartottam. Csajkovszkij: Anyeginjében és Puccini: Manonjában is énekeltem, stb. Sajnos, akkor nem volt videófelvétel, ami megörökítette volna a régi elôadásokat. Volt egy hôskor, rengeteg színvonalas elôadással, aztán sorra lekerültek a repertoárról. A nyolcvanas évektôl kezdtem rendezéssel is foglalkozni.

— Beszéljünk akkor a rendezésrôl...

— Szerintem tudathasadásos állapot, hogy rendezel és a színpadon is játszol. Megpróbáltuk visszacsempészni a letiltott darabokat. A Farsang modern változatát Ionel Pantea rendezésében a zeneakadémia operaosztálya mutatta be nagy sikerrel. Én is egy modern, parodisztikus változatot szerettem volna rendezni, de az akkori vezetôség a klasszikus elôadás mellett érvelt. Sajnálom, hogy ezt akkor nem sikerült megvalósítanom.

— Hogyan élsz Magyarországon mostanában?

— Feleségemmel Pesten lakom, a lányom ma már Franciaországban él, oda ment férjhez. 46 évi munka után most írással is foglalkozom, már készen áll emlékeim elsô kötete, most keresek rá kiadót.

— Hogyan hasonlítanád össze a kolozsvári és a pesti színházi életet, és ezen belül az operett világát?

— A budapesti és a bécsi operettszínházak többször is átdolgoztak egy-egy darabot. Kolozsváron megpróbáltuk mindig az eredeti változatot játszani. Ott már annyira erôs a mondernizáló tendencia, hogy az a darab eredetisége rovására megy. Én Kolozsváron éveken át az aktualizálás híve voltam, a látvány és technikai szempont szerint is; operahangok és igazi balett-táncosok szerepeltek az operettekben is. Volt egy tizenöt-húsz éves idôszak, amikor az operettet magas színvonalon mûveltük. Sajnos, akkor kevés alkalom volt a külföldi vendégszereplésre.

— Sokan mondják, hogy válságban az opera, az operett...

— Szerintem nincs válságban. Csak rossz mûsorpolitika van. Fenntartom, addig lesz színház és opera, ameddig a legnagyobb tisztelettel fognak a közönséghez viszonyulni. Nem szabad elfelejteni, hogy mi nem önmagunkért vagyunk itt, hanem a közönségért.

— Gyakran jársz haza?

— Sajnos nem. Nyugdíjasként is sokat dolgozom. Magyarországon szabadúszóként folytattam munkásságomat. Nem szerzôdtem le egyetlen társulathoz sem, ennek ellenére folyamatosan foglalkoztatnak. Olyan emberekkel dolgoztam, akik már itthonról ismertek és szerettek; hogy csak egy nevet említsek: Taub János rendezôt. Büszke vagyok, hogy az asszisztense lehettem. Rengeteg igazán nagy mûvésszel volt alkalmam együtt dolgozni.

— Mennyire volt törés a kitelepedés?

— Nem mondanám törésnek, mert én itt befejeztem a pályámat. Bele kellett törôdnöm, hogy vége, de nem így történt. Teljesen más síkon folytattam Magyarországon. Tudtam, hogy a színpadi szereplés lehetôségei lassan bezárulnak elôttem, de határozottan éreztem, hogy még sok mindent tudnék csinálni. Taub asszisztenseként dolgoztam. Tanítani is próbáltam, de rájöttem, hogy az nem nekem való. Nem tudok olyanokkal dolgozni, olyanokat tanítani, akik két nap alatt akarnak színészek vagy balett-táncosok lenni. Ide évek kemény munkája szükségeltetik.

— Nincs honvágyad?

— Ez a honvágy nem olyan, hogy belepusztulok, ha nem jövök haza. Éjjel, álmomban gyakran sétálok a Malom utcában, a Sétatéren. Vagy újra a kolozsvári színpadon vagyok. Nem lehet a múlttól elszakadni. Nekem ez az életem.

— Mit üzensz a mai társulati tagoknak?

— Szeressék azt, amit csinálnak, és szeressék a közönséget. Egy pillanatig se felejtsék el, hogy (mi) értük vagyunk. Üres falak elôtt nincs értelme játszani.

— És a kolozsvári közönségnek?

— Szeretem, és köszönöm mindazt a szeretetet, amit tôlük kaptam. Még most is erôt tudok meríteni emlékeimbôl.

Hintós Diana

Csúszópénzt elfogadó orvost értek tetten tegnap a temesvári rendôrök. A Temesvári Városi Kórház igazgató-fôorvosa, Ioan Adrian Rivis ezer márkát kért és kapott egy helyi kollegájától, akinek megígérte, hogy besegít idô elôtti nyugdíjazásához. Az akcióról tudomást szerzô rendôrök kelepcét állítottak a professzornak, aki gyanútlanul átvette a megjelölt pénzköteget.

A csúszópénzt elfogadó számtalan orvos közül országos viszonylatban eddig több gyanúsítottat is ôrizetbe vettek, ami az ilyenszerû rendôri akciók kiterjedését jelzi.

Az utcai pénzváltóknál a forint 106/108, a márka 14 100/14 300, a dollár pedig 31 000/31 200 lejbe került.

A Román Nemzeti Bank mai árfolyamai:
1 német márka = 14 378 lej,1 USD = 31 070 lej, 1 euró = 28 121 lej.

A belsô szervezési kérdések mellett elsôsorban a státustörvény alkalmazásának technikai kérdéseirôl, valamint ennek az RMDSZ területi szervezeteire háruló feladatairól volt szó az RMDSZ Területi Elnökök Konzultatív Tanácsának pénteki, marosvásárhelyi ülésén.

Aktuálpolitikai beszámolójában Markó Béla Szövetségi elnök átfogó helyzetelemzést adott az elmúlt idôszak politikai történéseirôl. Mindenekelôtt a Szociáldemokrata Párt és az RMDSZ között lezajlott találkozó eredményeirôl. Elmondta: bizonyos elôrelépés mutatható fel a helyi közigazgatási törvény alkalmazását célzó rendelkezések kidolgozása tekintetében. Az RMDSZ szakértôi a napokban megvizsgálták az említett dokumentumot, és bizonyos módosításokkal elfogadhatónak tartják ezt. Az elnök elmondta: a lépésrôl lépésre haladó hosszas egyeztetések nyomán végül olyan helységnévlista alakult ki, amely egyezik az eredeti magyar helységnevekkel. (Értesüléseink szerint a Kolozs megyei magyar településnevek "sértetlenek", ideértve a sokat vitatott Kolozsvárt is.

A státustörvény kapcsán a szövetségi elnök úgy értékelte, bár történt némi elôrehaladás, a belpolitikai légkör nem kedvezô a jogszabály alkalmazása tekintetében. Mindazonáltal el kell kezdeni az alkalmazási mechanizmusok elôkészítését, ezzel kapcsolatban a MÁÉRT ülésén elfogadott nyilatkozat tiszta és világos kritériumokat fogalmazott meg — hangsúlyozta az elnök. Hozzátette: a területi elnökökkel folytatott tanácskozás, mintegy része annak a konzultációs folyamatnak, amelyet a jogszabály alkalmazásával kapcsolatban a jövô héten folytatnak az erdélyi magyar történelmi egyházak, valamint a civil szervezetek képviselôivel. (RMDSZ-tájékoztató)

[Vissza az Szabadság honlapjához]		[Vissza a HHRF honlapjához]