 |
||
| [Vissza az Szabadság honlapjához] |
[Vissza a HHRF honlapjához] |
2001. november 21.
(XIII. évfolyam, 272. szám)
A Kolozs megyei Nemzeti Liberális Párt a kormánypárt és az RMDSZ "kétszínû politizálására" hívja fel a közvélemény figyelmét. "Az SZDP, és szövetségese, az RMDSZ több mint 10 éve élezi a feszültséget Erdélyben egymásnak csupán látszólag ellentmondó nacionalista retorikájukkal" — áll a sajtóközleményben. A liberálisok úgy értékelik, mindkét párt kampányízû nacionalizmusa sérti Románia érdekeit. "Ha a bukaresti imázs-építôk azt hiszik, hogy Erdélyt afféle SZDP–RMDSZ cirkuszi arénává változtathatják, csalódniuk kell, az embereknek ugyanis egészen más gondjaik vannak. Itt az ideje, hogy a kormány bebizonyítsa, képes beváltani választási igéreteit, és különbözô kiáltványok helyett konkrét gazdasági megoldásokkal rukkoljon elô" — fogalmaznak a liberálisok.
A Kolozs megyei NLP úgy értékeli: akkor, amikor az SZDP és az RMDSZ "összecsap" a kisebbségi kérdések kapcsán, ezt csupán a látszat kedvéért teszi, azért, hogy jó pontokat szerezzenek választóik körében.
Corina Cretu, Ion Iliescu államfô tanácsosa kedden kijelentette: Iliescu szerint reális alapjai vannak azon félelmeknek, amelyek Hargita és Kovászna megye enklavizálódását vetítik elô. Iliescu szerint ezt a jelenséget azzal lehetne kiküszöbölni, ha a román állam törvényeit az egész ország területén egyforma szigorúsággal tartanák be, tiszteletben tartva ily módon az állampolgári szabadságok és jogok minden alkotmányadta formáját. Cretu tolmácsolta Iliescu azon reményét is, hogy székelyföldi tartózkodása idején közzétett felhívása — amelyben arra inti a régió önkormányzatait, hogy a törvényeket ne etnikai szûrôn keresztül alkalmazzák, akárcsak a székelyudvarhelyi árvaház esetében — értô fülekre talál.
Mint ismeretes, a közelmúltban több magasrangú kormánytisztviselô — többek között Ioan Rus belügyminiszter és Radu Timofte, a Román Hírszerzô Szolgálat igazgatója — azzal vádolta meg a két székelyföldi megye önkormányzatait és civil szervezeteit, hogy az enklavizálódás irányába akarják eltéríteni a régió szekerét.
Több mint húsz vadász vett részt a múlt hét folyamán a Vadászegyesület által szervezett nagyszabású csókavadászaton, amelynek során mintegy 350 tordai csóka esett áldozatul. Marius Masca, az egyesület elnöke elmondta: fôleg a hétfôi nap volt eredményes. Masca eltökéltnek mutatkozott a csókairtás terén: a csókavadászatot rövid idôn belül meg fogják ismételni.
Az elôzô évekhez hasonlóan, ezen a télen is fûtési segélyt nyújtanak az alacsonyabb jövedelmû családoknak valamint személyeknek. Amint azt lapunkban korábban is megírtuk, újdonságnak számít, hogy idén a gázzal fûtôk is igényelhetnek támogatást. A 2001/115. számú sürgôsségi kormányrendelet értelmében a fûtéssel járó többletkiadások fedezésére megítélt pénzsegélyt a november 1. és december 31. közötti idôszakra adják, jövôtôl új szabályozások várhatók. A segély jóváhagyásának feltételeirôl valamint az igényléshez szükséges iratokról és eljárásról Boros János alpolgármester nyilatkozott lapunknak.
Azok esetében, akik gázzal fûtenek, három jövedelemszintet vesznek figyelembe a segély összegének megállapításához: 900 ezer lejes egy fôre esô havi nettó jövedelemig a segély 400 ezer lej, (a segélyek összege egyetlen esetben sem lehet nagyobb, mint a számlán feltüntetett fogyasztás értéke); azok a családok, ahol az egy fôre esô havi nettó jövedelem 900 001–1 100 000 lej között van, 240 ezer lejes segélyre jogosultak; 1 100 001–1 400 000 lej között pedig 120 000 lej segélyt ítélhetnek meg. A központi fûtési rendszerhez csatolt lakásokban élô családok esetében a következô négy jövedelem-kategóriát alkalmazzák: egy fôre esô 900 000 lejes havi nettó jövedelem esetében a segély összege 700 000 lej; 900 001–1 100 000 lej között a segély 420 000 lej; 1 100 001–1 400 000 lej között210 000 lej; 1 400 001–1 800 000 lej egy fôre esô havi nettó jövedelemnél pedig 110 000 lej fûtési segélyt hagynak jóvá. Az igényléshez szükséges ûrlapokat (amelyek eltérôek a két típusú melegítésnél) a Fôtéren, a régi városháza épületében lehet beszerezni (1. szám, 10. szoba), és a kért igazoló iratokkal együtt a 29. irodában kell benyújtani, ahol a következô nyitvatartási idô szerint fogadják az ügyfeleket: hétfôtôl szerdáig reggel fél nyolctól délután négyig; csütörtökön 7.30-tól 17.30-ig; pénteken 7.30-tól 14.30-ig, és minden nap 11.30–12 óra között ebédszünetet tartanak. Az egyéni igényléseket a novemberre esedékes segélyért november 24–ig kell benyújtani, a decemberi segélyért pedig december 10–22 között; a tulajdonos társulásoknakdecember 3–10 között kell benyújtaniuk az iratokat a novemberre esedékes segélyért, és január 4–12 között a decemberi hónap fûtési segélye iránt.
A vonatkozó jogszabályok a jövedelembevallásnál megelégszenek egy saját felelôsségû nyilatkozat aláírásával. Boros János elmondta, hogy a városi tanács határozatot fogadott el, amelynek értelmében az igénylésekhez csatolni kell minden lehetséges jövedelmet igazoló okiratot: munkahelyi igazolást (lehetôleg a nettó) jövedelemrôl, igazoló iratot a munkanélküliségi vagy szakmai beilleszkedési segélyrôl, nyugdíjszelvényt, az állami gyermekpénz szelvényét, bankbetét utáni kamat számlakivonatát, az osztalék kiutalásának igazolását, egyéb ehhez hasonló iratokat. Azoknak a diákoknak az esetében, akik állami segélyben részesülnek nem szükséges igazolás errôl a jövedelemrôl. Család alatt a házastársakat valamint az ugyanazzal az állandó lakhellyel rendelkezô személyeket értik, továbbá az egyedülálló személyeket. Boros János alpolgármester felhívta a figyelmet a nyilatkozatok ôszinte és pontos kitöltésének szükségességére. A jogtalan haszonszerzés érdekében beírt valótlan adatok (tehát a valóságosnál alacsonyabb jövedelmek) bûncselekménynek számítanak, amelynek elévülése a jogszabály értelmében 5 év. Tehát megtörténhet, hogy utólagos ellenôrzések során derítik ki a csalást, amit majd akkor is büntethetnek. Az alpolgármester elmondta, hogy tisztázta az illetékesekkel az egyházi lakásokban élô bérlôk helyzetét, akik az állami lakások fôbérlôihez hasonlóan, szintén jogosultak a gázfûtéses segélyre. Nem kérhetnek azonban segélyt az albérleti viszonyban lévôk, például diákok, tehát azok, akiknek az állandó lakhelye nem szerepel a segélyre feljogosító címen, ugyanis a segély lakhelyhez kötött. Az egyéni igénylésekhez csatolni kell egy 3500 lejes bélyeggel ellátott és az igénylônek megcímezett borítékot, valamint az északi Distrigaz által kibocsátott utolsó számlát.
Mindeddig 1500 gázfûtéses támogatási igénylést nyújtottak be, mondotta Boros János. A Gázmûvek nyilvántartása szerint Kolozsváron több mint 46 000 szerzôdés létezik, a vállalat nyilvántartása szerint pedig körülbelül 10 000 családot érint a segélyezés. A távfûtési hálózatra 82 000 család, illetve személy volt rákapcsolva, ebben az évben körülbelül hatezren váltak le róla.
A tulajdonosi társulásoknak eddig 30 000 kérést osztottak ki. Az elôzetes számítások szerint a segélyek fedezésére ezen a télen 75 milliárd lejre lesz szükség, a tavalyi télen ez az összeg alig haladta meg a 30 milliárd lejt.
Nem maradt visszhang nélkül Hubert Védrine francia külügyminiszter hétfôi kijelentése, miszerint érdemes lenne megfontolni egy olyan bôvítési forgatókönyv ("big bang plusz") lehetôségét, amely nem csupán 10, hanem 12 tagjelölt, így Románia és Bulgária egyidejû csatlakozásával is számol. Ion Iliescu bátorítónak nevezte a "francia barát", Hubert Védrine nyilatkozatát. Az államfô lelkesedését azonban nem osztják a francia külügyminiszter állításait kommentáló EU-illetékesek, akik szerint egyelôre nem lehet arra számítani, hogy az EU-bôvítés stratégiája változásokat szenved. Vasile Puscas román EU-fôtárgyaló sem tartja valószínûnek, hogy Románia 2007. január 1. elôtt az unió teljes jogú tagjává válhat. (Összeállításunk a 8. oldalon)
A Sapientia Alapítvány Tudományos Tanácsa hétvégi ülésén döntött a doktori és kutatói ösztöndíjpályázatokról. Tánczos Vilmost, a Tudományos Tanács elnökét arról kérdeztük: milyen szempontok szerint bírálták el a pályázatokat, illetve milyen keretösszeget hagytak jóvá ezek támogatására?
— A doktori ösztöndíjpályázatot a Romániában doktorálók számára írtuk ki. A beérkezett 58 pályázatból 27-et bírált el kedvezôen a Tudományos Tanács. A 27 pályázó közül 15-en már tavaly is rendelkeztek ösztöndíjjal. Ezeket meghosszabította a Tudományos Tanács, mivel a pályázók teljesítették az elôzô szerzôdésben foglalt kötelezettségeiket. Ezen felül 12 új ösztöndíjat osztottunk ki. A pályázatok értékelésénél figyelembe vettük a jelentkezôk tudományos tevékenységét, a publikációkat, egyetemi tanulmányaik értékelését, a doktori program munkatervét és a szakértôi kollégiumok jelentését. Elônyben részesítettük azokat a pályázókat, akik a Sapientia–Erdélyi Magyar Tudományegyetem (EMTE) vagy a Partiumi Keresztény Egyetem oktatói. Az ô esetükben az alsó határ 30 pont volt. Azoknak a pályázóknak, akik az EMTE vagy a PKE ezután induló szakjain fognak tanítani 50 pontot kellett elérniük. A negyedik csoportba soroltuk azokat, akiknek a szakképesítése közvetlenül nem kapcsolódik az erdélyi magyar magánegyetemi hálózathoz. Az ô esetükben 100 pont volt a minimális küszöb. A Tudományos Tanács mindenkit ösztöndíjban részesített azok közül, akik elérték a megszabott pontküszöböket, függetlenül attól, hogy melyik prioritási csoportba tartoztak.
A tudományos kutatói ösztöndíjpályázaton — lévén, hogy kifejezetten tudományos kutatásra szánt ösztöndíjakról van szó — csak doktori fokozattal rendelkezô személyek, illetve egyetemi oktatók vagy tudományos kutatók vehettek részt, akik egyetemi hallgatókat és doktorandusokat is bevonhattak a csoportos kutatásba. Ebben az esetben 50 ezer dollár keretösszeget határozott meg a Tudományos Tanács, amely a tíz hónapra szóló kutatási idôszak elsô öt hónapjára osztható ki. Mivel egyelôre csak az elsô öt hónapra van kötségvetésünk, a szerzôdéseket öt hónapra kötjük, de ezeket meg fogjuk hosszabbítani újabb öt hónapra. Bízom abban, hogy a Sapientia Alapítvány kuratóriuma ugyanezt a keretösszeget meg fogja szavazni a második öt hónapra is. Hangsúlyozni szeretném, hogy tudomásom szerint magyar tudományos kutatási program ekkora támogatást még nem kapott 1990 óta Romániában.
Az elbírálás tudományterületek szerint történt. Minden pályázatot két szakértô, egymástól függetlenül pontozott és bírált el. Amikor nem találtunk megfelelô tudományos fokozattal rendelkezô erdélyi szakembert, magyarországiakat is bevontunk az értékelésbe. Külön tudományterületnek határoztuk meg a természet-, az orvos-, a nyelv- és irodalomtudományokat, továbbá a mûszaki-, a társadalomtudományokat, a jog és közgazdaságtant. Mindegyik esetében szenior és junior csoportokat különböztettünk meg.
A meghatározott pontküszöböket a beérkezett 78 pályázat közül 49 érte el, ami 136 kedvezményezett kutatót jelent. A mezôny idén nagyon rangos volt. Az erdélyi magyar tudományos élet kiemelkedô képviselôi nyújtottak be pályázatot, azok, akiknek komoly publikációi, tudományos eredményei voltak az utóbbi öt esztendôben, ugyanis az értékelés során a kutatási program munkaterve mellett az 1996 után megjelent közleményeket vettük figyelembe. Ily módon a pályázók kétharmadát sikerült ösztöndíjban részesítenünk. Ez nagyon jó eredmény a tavalyihoz képest, amikor a sikeresen pályázók aránya mindössze 30 százalék volt.
A kutatási ösztöndíj értéke romániai viszonyok között nagynak mondható: havi 100 dollárnak megfelelô lej a doktori fokozattal rendelkezôk vagy az egyetemi oktatók esetében, míg az egyetemi hallgatók, doktorandusok és magiszteri hallgatók esetében havi 50 dollár. Örvendetes az is, hogy a csoportos kutatásokat vezetô egyetemi tanárok többsége fiatal egyetemi oktatókat, doktorandusokat, magiszteri és egyetemi hallgatókat is bevont a tervezett kutatómunkába. Az erdélyi magyar tudomány jövôje a fiatalok kezében van, ezért örülünk annak, hogy a támogatottaknak több mint fele megfelelô szakmai irányítás alatt itthon kutató fiatal — összegezett Tánczos Vilmos.
Kedden Marian Proorocu, a Környezetvédelmi Hivatal területi vezetôje örömmel jelentette be: az európai fórumok elfogadták az intézmény által benyújtott Life (Élet) elnevezésû projekt finanszírozásá, támogatását.
A pályázat elnyerése során a környezetvédelmi hivatal 600 ezer euróhoz jut. A szakértôk a pénzbôl természetvédelmi területeket hoznak létre a Füzes völgyében. Az elképzelés szerint az erdôs résszel összekötött védett területek körülbelül 5 kilométer távolságra lesznek egymástól. Az Erdészeti Hivatal a napokban máris hozzálát az erdôsítéshez, a Román Madárvédelmi Egyesület segítségével pedig megteremtik a védett madarak számára a legjobb életfeltételeket.
November 20-án beszámolót tartott Kolozsváron az a roma fiatalokból álló csoport, amelynek célja népszerûsíteni a 2000/137-es határozatot, amely a kisebbségek diszkriminációjának megelôzését szabályozza. Népszerûsítési útjuk során megfordultak már Románia több nagyvárosában és megyéjében. Claudia Macaria programfelelôs elmondta: a határozat értelmében létrehozandó Nemzeti Diszkriminációvédelmi Tanács még mindig nem alakult meg. Constantin Marcel szerint, aki maga is tagja a népszerûsítô csoportnak, a romák egyrészt nincsenek tisztában a jogaikkal, másrészt pedig hozzászoktak ahhoz, hogy jogaikban megsértsék ôket. Szomorú, hogy a határozat nem hazai kezdeményezésre, hanem az Európai Unió nyomására született meg — vélekedett Marcel. Szerinte a hazai mentalitáson, az idegengyûlöleten kellene változtani, így például az Új Jobb (roma-, és magyarellenes) jellegû mozgalmak tevékenységét azonnali hatállyal be kellene szüntetni. Nagyon sok a panasz a rendôrség visszaélései miatt, az elôítéletek következtében a rendôrök nem vagy csak nehezen ismerik el a romák ártatlanságát. A fiatalok csoportja a roma kisebbség szociális problémáit is felvetette. Felméréseik és megfigyelésük szerint a romákat leginkább a munkanélküliség, a szociális segélyek, a hivatalos iratok és az orvosi ellátás hiánya súlytja.
A magyarajkú romák sorsáról nem esett szó a beszámoló során.
Novemberben ismét gyûjtést indítottunk nélkülözô embertársainknak Szabadságot elôfizetni. Eddig dr. Szabó László fogorvos, illetve magát megnevezni nem óhajtó két kolozsvári, egy bukaresti és egy New York-i személy összesen 1 078 000 lejjel megteremtették az alapját a kiskeresetûeknek szánt decemberi elôfizetéseknek.
Aki teheti, támogassa a beteg- és kisnyugdíjasokat, munkanélkülieket, szociális támogatáson tengôdôket legalább egyhavi elôfizetés árával (55 000 lej + kihordási díj — 2000–3875 lej, terjesztôtôl függôen —, az egész kevesebb, mint 2 dollár!).
Befizetni lehet: 1.) személyesen szerkesztôségünk emeleti irodáiban, 2.) csekkel a lapunk támogatását célul kitûzött Minerva Mûvelôdési Egyesület címére (Asociatia Culturalã Minerva, Banca Comercialã Românã, Cluj, bankszámlaszám: 2511.1-2537.2/USD), 3.) banki átutalással a fenti bankszámlaszámra, vagy 4.) befizetési szándékukról értesítsék szerkesztôségünket a 196-408-as vagy 196-621-es telefonszámon november 26-ig.
HÍVÁSRA HÁZHOZ MEGYÜNK!
Az adományozók nevét szívesen közöljük az újságban.
A HÁZSONGÁRD ALAPÍTVÁNY felhívja mindazok figyelmét, akiknek a Házsongárdi temetô Kertek (Grãdini) parcellájában régebbi sírjuk van, hogy ezeknek megváltása 2001-ben lejárhat. Ez a parcella a Lutheránus-temetô fölött fekszik, a jobb oldali fôúttól nyugatra. 1961-ben a kommunista hatalom államosította a területet, ekkor a sírhelyeket 20 évre meg kellett váltani. Akik a megváltásokat 1981-ben is megújították, most jár le, de újabb 20 évre kifizethetik a megváltás összegét. Ha az akkori megváltó idôközben meghalt vagy végleg külföldre távozott, közjegyzô elôtt át kell íratni a sírt közeli rokonra.
MÁSSÁGGAL KÖZÖTTÜNK címmel Vizi Ildikó gyógypedagógus tart elôadást november 22-én, csütörtökön du. 4 órától az RMDSZ alsóvárosi körzetének Párizs utca 17. szám alatti székházában.
OLVASÁS-E A TÉRKÉPOLVASÁS? címmel Fey Klára tájfutó, térképkészítô tart elôadást az Erdélyi Magyar Olvasás Egyesület összejövetelén, november 22-én, csütörtökön du. 2 órától, a Brassai Sámuel Elméleti Líceum Carolus Clusius termében.
SZÁSZ VISELETRÔL, KULTÚRÁRÓL NYÍLIK KIÁLLÍTÁS 2001. november 21-én, szerdán du. 6 órától a Kriza János Néprajzi Társaság Mikes/Croitorilor utca 15. szám alatti székházában. Szeretettel várják az érdeklôdôket.
ERZSÉBET-KATALIN NAPI BATYUSBÁLT RENDEZ a tordai RMDSZ november 24-én, szombaton este 8 órától az 1-es Számú KémiaiLíceum (Tordakeresztes/Oprisani negyedi) dísztermében. Jegyek a tordai RMDSZ székházában és a helyszínen válthatók.
— Miért nem tartalmazott anthraxot a polgármesternek küldött levél?
— Mert ôt még a lépfene is elkerüli.
Égerházi Imre: Pásztorok a Hortobágyon
Kárpát-medencében élô képzômûvészek alkotásaiból nyílt kiállítás Budapesten, a Vármegye Galériában. A Határok nélkül címû tárlat negyven képzômûvésznek a Hortobágyi Nemzetközi Mûvésztelepen készült munkáit mutatja be. Kolozsvárt Kopacz Mária és Székely Géza képviseli festményeivel, Marosvásárhelyrôl többek között Kákonyi Csilla, Barabás Éva, Simon Endre, Csíkszeredából Márton Árpád, Nagybányáról Vésô Ágoston, Dudás Gyula, Déváról Mátyás József, Sütô Éva, Zilahról Szabó Vilmos, Brassóból Ábrahám Jakab jelentkezett alkotásaival.
A huszonkét éve alakult hortobágyi mûvésztelep a múlt század elejének a hagyományait folytatja, amikor is a mûvészek figyelme a magyar puszta fele irányult és Boromisza Tibor szervezésében és vezetésével fedezték fel annak különleges hangulatát, szépségeit.
"A hortobágyi Alkotótábor azért vált ilyen népszerûvé, mert célkitûzéseiben folytatni kívánta az alföldi festészet legnemesebb hagyományait, de oly módon, hogy a résztvevô mûvészek segítségével megteremtette a magyar ajkú alkotók nemzeti és az európai és tengerentúli mûvész-résztvevôk segítségével a mûvészet nemzetközi egységét" — írja dr. Selmeczi László.
A Hortobágyi Alkotótábort nagy veszteség érte a napokban: elhúnyt alapítótagja és vezetôje Égerházi Imre debreceni festômûvész.
Szerencsére a sok éves tapasztalat és az egy pár híján 200. koncertjéhez közeledô Transylvania Barokk Együttes professzionalizmusa megmutatkozott azon a szombati, ANO Alapítvány által rendezett esték egyikén, melyre az Escorial vendéglôben került sor.
Mondom ezt azért, mert a szégyenszemre gyéren összegyûlt közönség ellenére is bebizonyosodott, hogy az együttes tud minôségi játékot nyújtani úgy telt, mint üres háznak. Az együttes egyik tagját, Nagy Istvánt idézve: "Szerencsére nem a tapsok mennyisége, hanem intenzítása számít".
Az együttes tagjai, Nagy István — barokk fuvola, Majó Zoltán — barokk furulya, Ilse L. Herbert — cselló és Erich Türk — csembaló egy közkedvelt, 17. századi ismeretlen szerzô által írt Greensleeves variációkkal indították a koncertet. Ebben talán még érezhetô volt a koncert elôtti egyórás kényelmetlen várakozás, de azután hamar bemelegedtek a zenészek és a különbözô darabokkal magukkal vittek Európa különbözô tájaira. Fültanúi lehettünk a 17–18. század olasz, francia, de itthoni, erdélyi repertoárjának is. Giuseppe Sammartini
G-dúr triószonátájának tipikusan olaszos, bôbeszédû, veszekedôs világából rögtön átugorhattunk a hazai hangulatba: a Kájoni-kódexbôl Majó Zoltán által összeállított dallamsorozat következett, melyet az együttes nagyon finoman és elegánsan adott elô.
Ezt követte Joseph Bodin de Boismortier G-dúr triószonátája, melynek hangulata jól megalapozott zenei tudást és mély erzékiséget bizonyított. A lassú tételek kifejezetten gyönyörûek és ihletettek, a gyors tempók nagyon jól megválasztottak voltak, felüdítôen hatottak. Ezt a kellemes hangulatot fokozta az Erdélyi Táncok dallamcsokra, melyet úgyszintén Majó Zoltán állított össze egy 1757-es sepsiszentgyörgyi kézírat nyomán. Ezen magyar, román, cigány és más dallamok sokszínûsége és táncra perdítôs kedve annyira élethû ma is, hogy a taps természetesen nem maradt el. A koncertet a kolozsvári Hans Peter Türk Till Eulenspiegel c. mûve zárta, melynek rövid, de frappáns, rendkívül ötletesen kifejezett humora, a régi és új korok érdekes keveredése mindenkit mosolyra derített. Sok sikert kívánunk továbbra is, a 200. pedig: Boldog születésnapot!
A Kritikusok fórumának összegezô-kiértékelô beszélgetésévé alakult Az erdélyi színházkritika jelenérôl és jövôjérôl címet viselô szakmai program, melyen tanárok és diákok, lapszerkesztôk és írogató emberek, kezdôk és haladók, versenyzôk és bírák, színházi emberek, direktorok, irodalmi titkárok mondták el véleményüket a kritikáról.
Parászka Miklós (rendezô, aCsíki Játékszín igazgatója) a kritika és tárgya közötti párbeszéd fontosságáról beszélt, Zsehránszky István (kritikus) abbéli örömét fejezte ki, hogy a rendezvény — még ha az utolsó órában is — létrejött, és a tizenkét fiatal írásai alapján reméli, hogy ô, aki magányos farkasnak érezte magát kritikusként, társakra talál. Dr. Kötô József (a kolozsvári Színházi Tanszék egyetemi docense) fontosnak tartotta felhívni a figyelmet arra, hogy a romániai magyar színjátszásban észlelhetô változásokat a kritika nem követte, nem is tükrözte. A versenyzôk írásaiban szerinte egy újfajta színházkritikai szemlélet kialakulása érhetô tetten, amely méltán lehet ösztönzôje a kortárs színházi próbálkozásoknak. Bodó A. Ottó (kritikus, a kolozsvári Színházi Tanszék tanársegédje) arról beszélt, hogy bár nincs kizáró jelleggel érvényes kritikaírás, a lapokban közölt írások alapján ítélve, elrugaszkodott a "kutyaütés", azaz olyan színházkritikák jelennek meg, melyek nem hiteles visszajelzések az alkotók felé, és káros hatással vannak a nézôre is. Azok az írások, melyek nem szakavatottan közelítenek az elôadás felé, lejáratják a színházkritikus szakmát is. A fórum résztvevôi ezt követôen megoldásokat kerestek arra, hogy a fent említett jelenség továbbburjánzását megakadályozzák.
A rendezvény záróünnepségén, a díjkiosztáson derült ki, hogy a zsûri további két személlyel bôvült. Dr. Kötô József, Zsehránszky István, és Szatmári László újságíró mellett Bodó A. Ottó és Kulcsár Edit, a szatmári Harag György Társulat irodalmi titkára is bírálta a jelszavas pályamunkákat. A legjobbaknak pedig a következôk bizonyultak: Imreh Valádi István elsô, Bálint Ildikó második, Boros Kinga és Petres László megosztva a harmadik díjat nyerte el.
Hétfôtôl új kiállítást tekinthetnek meg az érdeklôdôk a Bánffy-palotában. A századforduló nagy hatású közép- és kelet-európai színházépület-tervezôirôl. Ferdinand Fellner és Hermann Hellmer munkásságáról van szó.
Reiner Schubert osztrák kulturális attasé szerint ezek a mûépítészek a Monarchia legtöbbet foglalkoztatott, legsikeresebb tervezôi voltak, színházaik, operaházaik, szállodáik közül a mai Románia területén is található néhány: a kolozsvári mellett a temesvári, nagyváradi és jászvásári színházakat is ôk tervezték, így a kiállítás ezekbe a városokba is eljut majd. Mircea Moldovan, a Mûegyetem mûépítészeti karának dékánja röviden bemutatta a két építész életét és munkásságát. Ferdinand Fellner Bécsben született, apja, akinek mûhelyébe 1866-ban, egyetemista évei alatt került, szintén építész volt. Pár évvel késôbb, apja megbetegedésekor teljesen átvette a cég vezetését, Hermann Hellmer már az ifjabb Fellner mûhelyében kezdte pályafutását. Mint kiderült, 1870 és 1920 között 48 színházat adtak át, ezek közül a számunkra fontosabbak: Temesvár, 1875; Budapest, 1875; Szeged, 1883; Pozsony, 1886; Tata, 1889; Budapest, 1894; Iasi, 1896; Budapest, 1896; Kecskemét, 1896; Nagyvárad, 1900. A Kolozsvári (akkor még) Magyar Nemzeti Színházat 1906 szept. 8-án avatták fel, Herceg Ferenc Bujdosók c. színmûvével.
Kerekes Sándor, a megyei tanács alelnöke meghívta az osztrák attasét a színház épületének közelgô, százéves jubileumára.
A hagyományokhoz híven az idei télelôn is sor kerül Szamosújvárott a helyi 2-es számú általános iskola és a Téka Mûvelôdési Alapítvány által szervezett Színek a télben címû rajzversenyre. Minden gyermek csak egy rajzzal jelentkezhet. AZ alkotás bármilyen papíron készülhet, A4-es, A3-as (kicsi vagy nagy rajzlap) méretben, bármilyen technikával. A munkákat a zsûri tagjai két kategóriában az I–IV. és V–VIII. osztály bírálják el. A legjobb alkotásokat díjazzák. Az ünnepélyes díjazásra december 4-én a Téka klubban kerül sor. Ugyanakkor szervezik meg a 2-es számú általános iskola tehetséges ifjú képzômûvészeinek szokásos évvégi kiállítását is.
A kezdeményezés Farkas Melinda rajztanárnôtôl indult, aki immár két éve nagy ügybuzgalommal és rendszerességgel irányítja a szamosújvári tanulók alkotómunkáját.
A Szabadság és a Transindex internetes újság folytatja közös Transfórum rovatát, amelynek vendége Markó Béla RMDSZ-elnök. Olvasóink és az Internet-látogatók kérdéseket intézhetnek hozzá. A válaszokat november végén olvashatják a Szabadságban és a www.transindex.ro-n. A Transfórum korábbi meghívottai Markó Béla, Mircea Baldean, Eckstein-Kovács Péter, Frunda György, Patrubány Miklós, Tôkés László, Boros János, Jenei Imre, Alföldi László, Pap Géza, Molnár Gusztáv és a Sapientia — Erdélyi Magyar Tudományegyetem csapata voltak. A kérdéseket szerkesztôségünk telefonszámain, e-mail címén, illetve a transindex@ecosoft.ro címen november 22-ével bezárólag.
Egy kurta tudósításból tudtam meg, miért nem kézbesítették eddig az adó-visszafizetési határozatokat. A dolog világos. Úgy érzékelem, nagyon pontosan jellemzi a hivatal és az állampolgár viszonyát, áttételeiben pedig a hazai demokrácia igazi arculatát.
Az adóbevallásra épülô új adórendszert — mert ez a módi mindenütt a demokráciákban — egykettôre bevezették. Ugyanis, amikor pénzbeszedésrôl van szó, akkor fenemód gyorsmozgásúvá válik itt minden. Ilyenkor az sem baj, ha közben fehér foltok maradnak a "történetben", s több a tisztázatlan, mint a tisztázott a végrehajtási folyamatban. Jó hazai szokás szerint ugyanis — hadd legyen az a látszata, hogy itt komoly és lelkiismeretes elôkészítés folyik — egy-két-három határidô-módosítást is beiktattak. Ám nekem úgy tûnik, hogy ez a sok halasztás sem volt elegendô, hogy mi, adófizetôk is megértsük a rendszer lényegét, hasznát (bár az világossá vált, hogy gazdagabb adótermésre számítanak kiötlôik), de tartok tôle, hogy még a végrehajtó adóhivatal sem volt tisztában a folyamat minden részletével — hogy most az eszközök hiányát ne emlegessük —, fôleg a gyakorlati kivitelezés, nyilvántartás, meg a többi vonatkozásában. (A magyar státustörvénnyel nyakig elfoglalt román kormány rendelete is a jövedelemadóról alig két hónappal az év vége elôtt jelenhetett csak meg!) Most már tél-túl kifut ez az elsô év az adózók, meg az adóhivatalok alól, de... egyelôre csak annyi derül ki, amennyit ez a fentemlített tudósítás tartalmaz: addig jutottak, hogy számba vették, ki felejtette el befizetni az adóját, vagyis mennyi pénzt kell még behajtania az adóhivatalnak. A másik oldal? Azzal is foglalkoztak. Vagyis azokkal, akik saját hibájukon kívül, a rendszer tisztázatlanságai okán túlfizették az adót — nekik visszajár valamennyi.
A hivatal azonban addig nem jutott el, hogy kiküldhesse az adóvisszafizetési határozatokat. Ahogy egy irodavezetô indokolta: ennek oka "egy megfelelô ideiglenes program hiánya". Nos, ezekkel az "ideiglenes hiányokkal" minden román állampolgár tökéletesen tisztában van, hiszen amióta az eszünket tudjuk, mindig ideiglenes hiányokba ütköztünk. Hol a kenyér hiányzott, hol a cukor, a só, a vaj, az olaj... meg a többi, amelyeket fölsorolni nem volna elegendô a Szabadság sem 8, sem pedig 16 oldala. De az biztos, hogy innen, ebbôl az ideiglenességbôl alakult ki kifogyhatatlan leleményességünk. A kávét például pótkávéval, csicseriborsóval helyettesítettük, a valós demokráciát szocialista demokráciával — csakhogy ez utóbbit már ajándékba kaptuk, amely ráadásul olyan sikeres helyettesítés volt, hogy ez a demokrácia-forma ma is tovább él, s ha nem figyelünk oda, az idôk végezetéig élni is fog. Mondom ezt azért, mert a szocialista demokrácia csodás vívmánya és erôssége az is, hogy a hivatal és a felsôbbség (mert tökéletes) büntetlenül tévedhet. A hivatal sohasem fizet, csak a megkárosított.
Igazi demokráciában mindez kicsit másként mûködik. Aki téved, például, az fizet, vagy hanyatt-homlok rohan elnézést kérni és helyrehozni a hibát. Az ittfelejtett szocialista demokráciában pedig, ha egyáltalán kiderül a tévedés, vagyis az, hogy megkárosították az ügyfelet (ahogy én is jártam meg tömbházunk minden lakója, mert jóval több adót vetettek ki ránk, mint amennyi járna), akkor, ha az ügyfél hozzá akar jutni fölösen kifizetett pénzéhez, amelyet hónapokon (lehet éveken) keresztül a hivatal használt, vagy akár meg is forgathatott, kamatoztathatott, akkor alázatosan KÉRNIE kell attól, aki a hibát elkövette, hogy legyen szíves... És, ha a vétkes jókedvében található, még vissza is kapható — természetesen kamat, értékromlás, inflációs ráta figyelembevétele nélkül. De a szocialista demokrácia sajátos leleménye, hogy a hivatal annyi okot találhat, amennyit nem szégyell a kérés elutasítására. De arra mindenképpen számítani lehet, hogy az igazoló iratokban, kérvényben fedez fel "hiányosságokat" vagy helyesírási hibákat, s ezekre való hivatkozással halasztgatja az ügyet mindaddig, amíg a visszajáró pénz már egy skatulya gyufára sem elég — pedig befizetésekor még elegendô lett volna a hiányzó téli bakancs pótlására...
Nagy-nagy pechünkre nem csak ennyi a különbség az igazi és a szocialista demokrácia között. Mindannak ellenére, hogy közben azért el kell ismernünk, haladgat is a romániai világ — most már mire visszakapnánk a jogtalanul elcsaklizott pénzünket, meglehet, csak felére csökken vásárlóértéke... Legyünk tehát bizakodóak: ennek is örülhetünk, mert a szocialista demokrácia teljes pompájának idején, ha sokat hepciáskodtunk, meg követelôztünk volna, a hivatal azt is könnyedén ki tudta deríteni: nem nekünk kell kapni, inkább nekünk kell még adni! Meg hogy halaszthatatlan sürgôsséggel fizessük csak be!
E hibrid demokrácia sajátos csodája viszont az, hogyha a kárvallott a sarkára áll és nem fizet, a hivatal nem kiált rendôrért, hanem megértôen bólogat: ha nem, hát nem. Aztán egy-két év múlva — úgy, választások környékén — gyôz a "demokrácia" és nagylelkûen leírják a "tartozást"...
Jó ideje figyelem mi történik körülöttem. Hogy nônek rám az események észrevétlenül, fejem fölé tornyosulva, azzal a nem titkolt szándékkal, hogy nyakamra hágjanak, mintegy próbára téve, s egyszer s mindenkorra megpecsételve gerincem rugalmasságát. Az az összetartás, összefogás, együttgondolkodás, összecsengés, ami e hadjáratot fémjelzi, példaértékû. Csak örülni lehet neki. Azon ritka pillanatok egyike, amikor valamiben "egyet tudunk érteni". Hála Istennek, hiszen, ha valami nem hiányzik, és mi tagadás, nem is hiányzott soha a magyar történelembôl, az a széthúzás, az a goromba, sebzett, öncélú személyeskedés. Lassú építés helyett otromba rombolás.
Talán megbocsátják e grimasszá merevedett kényszerû vigyort arcomon, lelkemen. Nem tehetek róla. A játék ösztöne súgja: nem szabad komolyan vennem sem a helyzetet, sem magamat benne, sem a körülményeket, sem a részigazságokon hízlalt vádaskodást, bíráskodást, pártoskodást — nincs alattomosabban mûködô méreg, mint a részigazság — egyáltalán semmit sem szabad komolyan vennem. Legkevésbé saját fájdalmamat. Mert ha megteszem, azt kockáztatom, hogy kifosztom magam, lenullázom. Alkalmatlanná, képtelenné teszem magamat a játék számára. A játszani tudás pedig Istentôl való, nagy kincs. A játék nem más, mint elôretolt megbocsátás. Hiszen a színház, mindig, minden idôben a viszály, a féltékenység, a hiúság, a gôg, a hamis csillogás, a hatalomvágy gócpontja volt. Soha sehol, egyetlen színházban sem volt teljes értékû a demokrácia. Alapjában véve minden színházigazgató megvádolható önkényességgel, kegyetlenkedéssel, keménykezûséggel, hajthatatlansággal, csökönyösséggel, makacssággal, a mûsorpolitika rossz összeállításával, vagy éppen puhánysággal, befolyásolhatósággal, részrehajlással. Vagy ezzel, vagy azzal. Ennek ellenére, a játék túlnô eme emberi gyarlóságokon, s a játszani akarót, ha képes megtisztulni, magasba röpíti. Megtisztulni csak úgy lehet, ha megbocsát az ember, partnernek, rendezônek, helyzetnek, szerencsének, szerencsétlenségnek, igazgatónak, közönségnek, és önmagának. Aki nem ezt teszi, az hazudik, vagy csal, vagy lop. Beláthatják, hogy színházat csinálni, jó színházat csinálni, nem könnyû dolog. Szeretni kell tehát a színházat, színészt egyaránt, nem megalázni. Összefogni, féltôn aggódni miatta valóban, de nem rombolni. Építeni, építeni, építeni. Nem volt szándékomban senkit megsérteni, vagy kioktatni, nem is tehetném. Milyen alapon? Csupán egy engem is érintô vádra szerettem volna reagálni, s ez lett belôle. Nem feltételezek rosszindulatot mögötte, csak pôrén indulatot, abból pedig van elég.
Többen Önök közül azt gondolhatják, hogy megfélemlítésbôl, vagy meghunyászkodásból nem emeltem eddig szót. Hát akkor álljon itt leírva, kimondva: nem vagyok megfélemlítve, sem gerinctelenné töpörítve, sem meghunyászkodva. Prókátort sem fogadtam magamnak. Ha úgy érezném, hogy ezeket várják el tôlem, vagy akarnák rám kényszeríteni, elmennék innen. Sem ház, sem vagyon, sem semmiféle anyagi kölönc nem köt Kolozsvárhoz, munkát bárhol kapok. Miért maradnék hát? Amiért Tompa Gábor mellett vagyok mégis, az a következô:
— úgy gondolom, hogy Tompa színháza, az összes tévedésével együtt, a leghaladóbb szellemiségû, legelôremutatóbb gondolkozású fellegvár, nem csak erdélyi, de romániai viszonylatban is, balszerencsénkre, vagy szerencsénkre, egy mélyen tradicionális, mélyen konzervatív sziklába ágyazva.
— mert nem akarok áttelepülni, itt akarok maradni, és szakmai szempontból itt tudok a legjobban fejlôdni
— mert egy erôs, fegyelmezett, szakmailag bármikor, bármilyen helyzetben ütôképes társulatot tudott létrehozni, eddig legalábbis az volt. Paradox módon a szakma, határon innen és túl, úgy emlegeti, mint az egyik legösszeforrottabb, legjobb társulatot
— mert olyan emberekkel, rendezôkkel, kollégákkal találkozhattam, akik szakmai tudásuk révén, építeni, csíszolni tudtak engem.
Tudom, hogy Önök ezt nem épp így gondolják. Sajnálom, ôszintén sajnálom, hogy sem tehetségemmel, sem eddigi munkámmal nem sikerült örömöt szerezni Önöknek. Csak egy akkorányit bár — a dicsô múltú színház mellett — amennyivel egy veréb szívét fel lehetne melegíteni február végén. Úgy gondolom, hogy munkámat, hivatásomat, ha úgy tetszik, képességeimhez mérten, becsületesen, emberhez méltón végzem. Továbbra is nagy szeretettel, tiszta tekintettel hajlok meg Önök elôtt. Maradok tisztelettel, az Önök bohóca,
Nemrégiben igencsak érdekes elmefuttatást hallottam a terrorizmusról, amelyik már a XX. században igencsak terjedni kezdett a földgolyón, mígnem a XXI. hajnalára oda hatalmasodott, hogy az ellene való küzdelem újfajta háború (háborúk?!) kezdetét jelenti az emberiség történetében. Újfajta háborúét — amelyik már nem egyes országok-szövetséges csoportok között folyik, hiszen ezeket közös karámba terelte a terrorizmus elleni harc. Maga az ellenség pápája, Oszama bin Laden fejtette ki ugyanis, hogy kétféle terrorizmus van: Jó — és rossz. Önmagát — természetesen — jó terroristának mondta, aki nemes, igaz ügy érdekében küldi másvilágra a gyanútlan és ártatlan áldozatok ezreit — csecsemôtôl az aggastyánig, halomra. Ezt hallva-olvasva csak megerôsödött bennem a közmondás igaza: Semmi se új a nap alatt.
Egyetemi hallgató koromban, a marxizmussal — mint kötelezô tantárggyal — ismerkedve, igencsak elcsodálkoztam azon, mennyire rugalmas a lenini elmélet, de kiváltképpen a gyakorlat a háborúk megítélése tekintetében. Az "ôsi" a marxi–engelsi tanítás támadó- és védekezô háború között tett különbséget, elítélve az elôbbit, jogosnak ismerve el az utóbbit. A lenini, majd sztálini elmélet azonban már lépett egyet: Politikájához igazította a háborúk minôsítését. Ez is kétfajta háborút ismert: Igazságosat és igazságtalant. Igazságosaknak azokat a háborúkat vallotta, amelyek a "haladás" ügyét szolgálták, függetlenül attól, hogy ezek éppen támadók voltak-e vagy védekezôk. Így például minden nép-ország-hatalom, amelyik a Szovjetunió ellen fogott fegyvert (akár azért is, mert ez épp megtámadta) — igazságtalan háborúba kezdett. Így a Szovjet által annyira támogatott "nemzeti felszabadító háborúk" — egytôl egyig igazságosak voltak — miközben Frunze elvtárs is igazságosnak nyilvánított háborúban verte le a Szovjetunióhoz csatlakozni nem kívánó, vagy abból kiválni akaró, nemzeti függetlenségükért küzdô népekkel, kazahokkal, üzbégekkel — de a "lengyel pán-okkal" vívott csatáit is — bár ez utóbbiak bizony elnadrágolták Budjonnij lovashadait — nem is szólva a Szovjetunió-indította 1939–40-es orosz–finn háborúról, amelyben a Béke Bástyája kénytelen volt megtámadni a feltehetôen "imperialista" Finnországot. Természetesen ezek a háborúk is kivétel nélkül "igazságosak" voltak a Szovjetunió — és "igazságtalanok" a megtámadottak részérôl. Bizony. És a Szovjetunió az általa közel fél évszázadon át megszállva tartott szövetségeseivel együtt "hazafiaknak" tekintette és (nyiltan nem, de suba alatt) minden eszközzel támogatta aVörös Brigádokat is, ezt a nemzetközi terrorista bandát, amelynek emberei ártatlanokat hurcoltak el, gyilkoltak meg, mígnem a nyugatnémet rendôrség túltette magát a demokrácia gátlásain: Hogy-hogy nem, sikerült elérnie, de a Vörös Brigádok letartóztatott vezetôi egyetlen éjszaka folyamán fôbelôtték magukat celláikban — amitôl a még szabadlábon lévô "hazafiak" egy csapásra megjuhászodtak. Ugyanígy, kurtán végzett velük az olasz rendôrség is (a rossz nyelvek szerint, a Maffia tevôleges segítségével).
Egyszóval: Közel fél évszázadon át a Szovjetunió és szövetségesei pénzelték, látták el utánpótlással-fegyverrel, sôt képezték is ki a Nyugat-Európában mûködô terrorista csoportokat — mígnem a végén maga a Szovjethatalom és az általa irányított egész "Béketábor" is bomlásnak indult — és fel is bomlott. A Szocializmus Nagy Hazájának jogutódja, Oroszország már gyömöszölné is vissza a helyére a palackból kiszabadított szellemet: nyíltan, fenntartás nélkül csatlakozott az európai demokráciák, egyáltalán, a civilizált országok terrorista-ellenes szövetségéhez.
Oszama bin Laden (olajmilliárdos is mellékesen) felvette és fennen lobogtatja a terrorizmus elhajítottnak tûnt zászlaját. És — ahogy a maga idejében a Szovjetunió tette az "államosított" terrorizmus igazolásával — indokolni igyekszik harcát — egyáltalán létét, a "jó" és a "rossz " terror szembeállításával, a "jó terrorizmus" létjogosultságának elméletével. Hinni szeretném azonban, hogy semmiféle terrornak, terrorista mozgalomnak, se vallási, de nemzeti színezetûnek sem lesz jövôje. Különben félô, hogy beteljesül André Malraux vészes jóslata: A XXI. század vallásos lesz — vagy egyáltalán nem lesz. Márpedig, ha mégis sikerül fiatal évszázadunkra a féktelen erôszaknak rányomnia bélyegét, akkor az emberiség (legalábbis a civilizáltnak mondott fele) aligha éri meg a századvéget — és az idôszámítás megszakad.
Az Emlékház avatása ünnepélyes momentum, Sipos Lászlónak fejet hajtók tisztelgése, ott a szilágycsehi Rezeda együttes is. Nem ildomos felemlegetni miért lett annak szólóénekese román milicista. Azt mondaná istápolója, Ferenczi tanár úr: ahogy lehet. A Rezedáról mindjárt a Szilágycseh–Hadad — Bogdánd viszony jutna eszembe, hogy ezek a Tövisháthoz tartoznak. A két nagyközség 1968-ig Szilágycseh rajonhoz kapcsolódott a rövid távolság miatt. A megyésítés a két, többségében magyar községet, elvágta Györgyteleknél a Szilágyságtól, Szatmár megyéhez csatolta (Ez utóbbi Hadadhoz tartozik, szinte elhíresült a hadügyis nagy palota miatt. Csend lett: egy stratégiailag fontos hadi út mellé nem illik kunyhót rittyenteni.) A két község igen komoly támasza volt addig a szilágycsehi középiskola magyar tagozatának. 1968 megnehezítette az emberek hétköznapjait: Hadad 15 kilométerre van Szilágycsehtôl, Szatmár megyében a legközelebbi város Tasnád, 40 kilométerre. A két község ma is Szilágycsehbe kellene rendezze dolgait.
Tájba való dátum, érdemes elgondolkozni rajta.
A közel 40 éves múltra visszatekintô kézilabda Kárpát Kupát, amely az elmúlt évszázad hatvanas éveitôl kezdôdôen már nem egyszer került megrendezésre Kolozsvárott, most ismét — hatodszorra, sorrendben egymás után harmadszorra — a Horia Demian Sportcsarnokban rendezik, mától vasárnapig. A torna költségeit (amelyek mellesleg elérik a félmilliárd lejt) a helyi és megyei tanács, valamint a Városháza állja, a megyei sporthivatallal karöltve.
A vetélkedô a világbajnokság fôpróbájának tekinthetô, a résztvevôk zömének szempontjából, hiszen a hat együttes közül (Románia A, Romá-nia B, Spanyolország, Jugoszlávia, Macedónia és Lengyelország) csupán kettô (Románia B és Lengyelország) nem áll rajthoz a küszöbön álló olaszországi világbajnokságon.
Válogatottunk, amely több mint egy hetet már városunkban készül Dumitru Musi fôedzô vezetésével, természetesen a torna megnyerésére pályázik. A egyelôre még elég bô keretbôl sajnos egymás után esnek ki a játékosok, sérülések miatt: Steluta Luca és Aurelia Stoica után a hételején a zilahi Ramona Farcãu is megsérült.
Örvendetes, hogy az A keretben helyet kapott egy U-Ursusos játékos is (Georgeta Vârtic beállós), sôt további kolozsvári nevekkel is bôvülhet a vb-csapat, ha a B válogatottban (amelyet máskülönben a helybeli szakember, Gheorghe Mãrginean készít fel) jó teljesítményt mutatnak a kolozsvári lányok, név szerint Ionica Munteanu kapus, valamint Pop Andreea, Oana Chirilã, Mirela Rogoz és Gabriela Senocico mezônyjátékosok.
Az utolsó pillanatban kis mûsorváltozást eszközöltek a rendezôk, ugyanis A válogatottunk pénteki, szombati és vasárnapi mérkôzéseit a tévé is közvetíti. A részletes mûsor: november 21., szerda: Románia A–Románia B (15.45), Lengyelország–Jugoszlávia (17.45), Spanyolország–Macedónia (19.30); november 22., csütörtök: Románia B–Lengyelország (16.00), Jugoszlávia–Spanyolország (17.45), Románia A–Macedónia (19.30); november 23., péntek: Románia B–Macedónia (16.00), Lengyelország–Spanyolország (17.45), Románia A–Jugoszlávia (19.30); november 24., szombat: Lengyelország–Macedónia (10.00), Romá-nia A–Spanyolország (11.45), Románia B–Jugoszlávia (13.30); november 25., vasárnap: Macedónia–Jugoszlávia (9.30), Románia A–Lengyelország (11.15), Románia B–Spanyolország (13.00).
A turnén három román játékvezetô-páros (Toma Plesa–Octavian Pripas, Ioan Râpa–Sorinel Voicu, Alin Cârligeanu–Gheorghe Bejenariu) mellett lesz egy külföldi sípmester-kettôs is, a horvát Vladimir Sokol–Jozep Posavec kettôs.
Elcsúszott a Bivalyréten a FC U II.; az alsójárai oroszlánbarlangban volt sikeres az ATL Selena és a táblázat élére került; ismét gólözön a szamosfalvi pályán; tovább hanyatlik a Sãnãtatea; az autójavítók újabb sikert értek el; idegenben nyert a Turdeana; az Aranyos völgyébôl hozott haza pontokat a CFR II — ez történt röviden a 15. fordulóban.
l Viszonylag kevesen voltak kiváncsiak az egykori bivalyréti CUG stadionban sorrakerült Metalurgistul–FC U II. összecsapásra. A hetek óta szétzilált fémipariak összeszedték magukat a fölényesen pályára lépô egyetemista tartalékcsapat ellen. Kemény, változatos, a körülményekhez képest jó színvonalú mérkôzésen, a váltakozva vezetô csapatok végül igazságos döntetlennel, 3–3-mal végeztek. Ezzel a pontveszteséggel az U elvesztette listavezetô helyét.
l Nagy érdeklôdés elôzte meg az ôszi szezon egyik fontos rangadóját az alsójárai sporttelepen. A csapatok jelesre vizsgáztak küzdôszellembôl, de technikai szempontból is megállták a helyüket. A hazaiak minden igyekezete ellenére a nagyobb ambicióval játszó vendégeknek sikerült több gólt lônniük, így alsójárai Minerul–dési ATL Selena 3–4, s ezzel a désiek a táblázat élére kerültek.
l A katonák jól karbantartott szamosfalvi pályája pár hetes kihagyás után ismét hazai gyôzelemnek volt a tanúja. Az ASA Victoria gólokban gazdag találkozón biztos gyôzelmet aratott a FC West Ham ellen, 5–3 arányban.
l A sóbányászok biztos, fölényes gyôzelmet arattak a fociiskolások ellen, désaknai Minerul–Ivánszuk Fotbal Iskola 4–0.
l A dési csapatok sikereitôl nem akart elmaradni a FC Unirea II sem, s biztos sikert aratott a sereghajtó AS Romsco ellen, 6–0 arányban.
l Az Aranyos völgyébe kiránduló CFR II vendégként is biztosan szerezte meg a maximális három pontot: Szentmihályi Ariesul–CFR II 0–6.
l A FC Romhills–Turdeana találkozó 3–5-re végzôdött, de ez az eredmény változhat a zöld asztalnál a megfigyelôi jelentés beérkezése után.
l A szászfenesi csúszós, sáros pályán a vendégek boldogultak jobban: Unirea–Motor IRA 1–4.
l A forduló egyetlen pontosztozkodása a Sportiskola–Egészség találkozón történt, amelynek 1–1-es végeredménye a CSS-nek hízelgô.
Az ôszi szezon utolsó elôtti fordulójára november 22-én, csütörtökön kerül sor, a következô párosításban: CFR II–Fotbal Iskola, FC U II–FC Unirea II, CSS–désaknai Minerul, majd az utolsó mérkôzések, pénteken: Sãnãtatea–Metalurgistul, FC West Ham–alsójárai Minerul, AS Romsco–ASA Victoria, ATL Selena–FC Romhills, Turdeana–Unirea, Motor IRA–Ariesul.
A táblázat:
1. ATL Selena 15 13 0 2 61–17 39
2. FC U II 15 12 2 1 54–15 38
3. Alsójára 15 11 2 2 56–16 35
4. Metalurgistul 15 10 1 4 40–23 31
5. Désakna 15 8 4 3 34–13 28
6. ASA Victoria 15 9 1 5 49–33 28
7. Unirea II 15 8 2 5 37–23 26
8. Sãnãtatea 15 7 3 5 33–32 24
9. CFR II 15 6 3 6 31–27 21
10. Romhills 15 6 0 9 33–38 18
11. Ivánszuk 15 6 0 9 33–39 18
12. Turdeana 15 6 0 9 22–31 18
13. Motor IRA 15 6 0 9 26–42 18
14. West Ham 15 5 2 8 37–34 17
15. CSS 15 5 1 9 22–46 16
16. Unirea 15 2 1 12 14–35 7
17. Ariesul* 15 3 0 12 9–80 6
18. Romsco 15 1 0 14 10–57 3
* Három büntetô pontot levontak.
A Román Atlétikai Szövetség 4 év után újra választásokat tûzött ki nemrégiben. Az érdekes azonban az, hogy Erdély sportklubjainak nagy része, 95%-a nem kapott akkreditálást a szavazáshoz. Pedig az új szabály szerint klubonként legalább egy személy szavazhat az elnök, a vezetô bürô, illetve a szövetség vezetô tagságára. Mivel alig volt erdélyi szavazó (Kolozsvárról egyetlen személy, Ion Mãnãstureanu mester szavazhatott), megtörtént a csoda: e tájakról senki sem kapott tisztséget a szövetségben. Pedig ilyesmi még a kommunizmus legnehezebb éveiben sem történhetett meg! Gyöngyössy Zsolt, Rádulyné Zörgô Éva, Beregszászy István — hogy csak egy pár ismert nevet említsek — annak ellenére kimaradt mindebbôl (habár kaptak pár szavazatot Munténiából és Moldovából), hogy eddig nagyon hasznosan és igényesen dolgoztak a szakszövetségnek.
De hasonló sorsa jutottak a román anyanyelvû erdélyi volt sportolók is, akiknek úgyszintén ott kellett volna hogy legyenek a szövetség vezetôségében. Balázs Jolánnak sikerült megmaradni az elnöki székben, de nem hiszem, hogy nagyon boldogan teszi, amikor látja sok új, sötétarcú munkatársát. Eddig a fô határozó szervben (bürô) két szövetségben is dolgozó tag volt, most haton-heten lettek. Olyanok kerültek be, akiknek más munkakörük van, valamint a válogatottak edzôi, akiknek ugyancsak mással kellene foglalkozniuk. Moldova Doina Melintét és Ion Ursanut vitte be a szervbe, az oltyánok Sorin Matei és Ion Bura edzôket nyomták fel szavazatukkal, de van a tisztséghez jutók között egy minisztériumi felügyelô (C. Spiridon), egy Rapid-klubos (M. Zaharia), egy újságíró (A. Vilara), egy konstancai volt csodafutó (Ilie Floroiu), de egyetlen erdélyi sem kapott helyet, olyan központokból, mint Kolozsvár, Temesvár, Sepsiszentgyörgy, Brassó, Vásárhely, Beszterce, Nagyvárad, Nagybánya, Szatmárnémeti, Gyulafehérvár vagy Medgyes.
Sportolóink máris Erdélyi Atlétikai Szövetség alapításán gondolkoznak, amely teljes autonómiával rendelkezne, külön sportnaptárral, s amelyet neveznének a Nemzetközi Atlétikai Szövetséghez. Ehhez viszont fontos lenne az anyagi, esetleg a politikai hozzáállás, országos és nemzetközi engedélyek, stb. Mindenesetre, ha a dolgok így haladnak, illetve fajulnak, ide fogunk kilyukadni.
Sokan abban bíznak, hogy a mostani választások csôdbe juttatják a román atlétikát (ha Erdély félreáll, akkor biztos!), de sokan reménykedünk, hogy csak kialakul valahogy egy megoldás. Vagy "csak azért is!". Csak azért is mutassuk meg, hogy Erdélynek szava van az atlétikában (is).
Egyelôre nagy a felháborodás. Olyannyira, hogy a kolozsvári szakszövetség elnöke nem kíván újra indulni a helyi szövetségi választásokon. Így könnyen meglehet, hogy ide is megpróbálnak olyanokat behozni, akik eddig nem a legcsodálatosabban szerepeltek, képviselték az atlétikát, most meg ígérgetnek, kapcsolataikra hivatkozva...
Szamosújvárott is nagy a lakáshiány. Évek óta nem építettek tömbházat és úgy tûnik a közeljövôben sem lesz pénz ilyen jellegû beruházásokra. A helyi önkormányzat kényszermegoldásokkal igyekszik enyhíteni a jelenlegi helyzeten. Nemrég Széplak falu határában öt roma családnak utaltak ki lakhelyet. Egy elhagyatott iskolaépületben biztosítottak minimális életkörülményeket a rászorulóknak. A városban több mint kétszáz lakáskérvényt tartanak nyilván, ennek még egynegyedét sem tudják kielégíteni a városgazdák. Négy évvel ezelôtt egy ifjúsági tömbházat szerettek volna építeni a Kolozsvári úton, de a tervbôl semmi sem lett, egyszerûen elfogyott a pénz. Az idén is csak régi, elhagyatott, leromlott épületeket tudtak csak átalakítani lakássá. Így járnak el majd a Kis-Szamos túloldalán lévô raktárhelyiséggel is, ahol a Halász utca 11 cigánycsaládjának próbálnak menedéket biztosítani. Nem biztos, hogy lesz is belôle valami, ugyanis a több mint 60 (!) gyermekkel rendelkezô romák nem akarnak elköltözni, pedig a városvégi Halász utcában sem fûtésük, sem villanyuk, sem vizük nincs.
A napokban múlt egy éve, hogy a kôrösfôi Rákóczi Kultúregylet közremûködésével megalakult a Rákóczi Szövetség Kalotaszegi Szervezete. Az alakuló ünnepség keretében Kalotaszegen elôször került sor az iskolások történelmi vetélkedôjére.
A hétvégén a kalotaszentkirályi lakodalmas teremben szerezték meg a soron következô Rákóczi emlékünnepséget, amelyet Péntek Zsuzsa korabeli énekkel, valamint Lukács Melinda, Rákócziról szóló szavalatával nyitott meg. Ezt követôen Lukács Ferenc magya rvalkói református lelkész, a Rákóczi Szövetség Kalotaszegi Szervezetének elnöke köszöntötte a szép számban megjelent gyerekeket és felnôtteket. Nyolc csoport nevezett be a történelmi vetélkedôre, amely II. Rákóczi Ferenc nagyságos fejedelem él e térôl és az általa vezetett szabadségharcról szólt. A példásan megszervezett vetélkedôt Szôke Zoltán, a kolozsvári Református Kollégium történelemtanára, és Tóbiás Tibor elsôéves teológus vezette, akik a felkészítô anyagot is összeállították.
A vetélkedô nyertese a zsoboki általános iskola csapata lett. A második és harmadik helyet a körösfôi általános iskola csapatja szerezte meg. A kalotaszentkirályi általános iskola csapata negyedik lett. Az estet a kalotaszentkirályi általános iskola hagyományôrzô néptáncegyüttesének mûsora zárta.
A vetélkedô nyertesei pénzbeli elismerést és tizenkét napos üdülést nyertek a Forráshely Alapítvány jóvoltából.
Azoknak, akik most nem nyertek, még mindig van esélyük a diáktáborban részt venni, hiszen a 2002. július 7-én Körösfôn tartandó Rákóczi vetélkedô három elsô csapatának ugyancsak ez lesz a jutalma.
Kisbánya és Mocs a megye két legszebb községe, amelynek elöljárói a legjobban gazdálkodnak. A két települést a Megyei Tanács egyenként 80 millió lejjel jutalmazta. A vetélkedô végsô sorrendjében a két legszebb községet követi Katona, Mikeháza, Aranyospolyán és Kalotaszentkirály, amelyeknek 60–60 millió lejt hozott a jó gazdálkodás, míg a sorban következô Szászfenes, Doboka, Detrehemtelep és Szamosújvárnémeti 50–50 millió lejt kapott. A legtisztább, az utak és az oktatási-mûvelôdési intézmények karbantartására különös figyelmet fordító községeket jutalmazó vetélkedôt a megyei tanács szervezi. A megye 74 községe közül csupán 24 nevezett be a versenybe, ám egyik sem gyûjtötte össze a maximális százas pontszámot.
Meleg víz, fûtés és ivóvíz nélkül maradt négy lakótársulás Tordán. A helyi szolgáltató vezetôsége múlt héten ultimátumban intette számláik kifizetésére a tíz adós lakótársulást, ellenkezô esetben a legnagyobb adósságot felhalmozott tömbházak ivóvízellátásának megszüntetését helyezte kilátásba. A szolgáltató vállalat igazgatója, Aurel Bercea nyilatkozatai szerint az adós lakótársulások nem törlesztettek adósságukból, emiatt teljesen felfüggesztették a víz szolgáltatását a Lotus utcai 9-es, valamint a Narciselor utcai H tömbházaknál, amelyek összesen több mint félmilliárd lejes adósságot halmoztak fel. Az igazgató ugyanakkor azt is elmondta, az elmúlt héten 17 tulajdonosi társulást is figyelmeztettek adósságaik törlesztésére, ezek meghaladják az egymilliárd lejt.
Kiderült, Torda 11 500 tömbházlakása közül 125 kapcsolódott le a távfûtési hálózatról, saját törpehôközpont felszerelése céljával. Az igazgató a törpehôközpontok kapcsán elmondta, természetes, hogy ezek bizonyos mértékben szennyezik a környezetet, hiszen a földgáz elégetése alapján mûködnek, ám a törpehôközpontok felszerelése szoros szabályok és törvények alapján történik, így a szennyezettség nem ölt veszélyes méreteket.
Az új Kövespad utcai épületben — a volt könyvelosztó központban — találkozott tegnap az újságírói tanszék vezetôsége a szakmával, azaz a helyi tömegtájékoztatási intézmények képviselôivel, Vasile Boari, a Politikatudományi és Közigazgatási Kar dékánja, elmondta: olyan újságírói szakot szeretne, amely a társadalom fejlôdését szolgálja. A tanszék ezt az elvet követi a gyakorlatban is, román tagozaton az elôírt hetven százalékos szakember létszámot olyanokból teszik ki, akik például az Antena1 vagy a TVR1 adásait szerkesztik. A magyar tanszék sem marad el e tekintetben, a tanárok jelentôs része dolgozott, vagy dolgozik a sajtó valamely ágában, mint Magyari Tivadar vagy Cseke Péter, sok diák évek óta a Szabadságnál gyakornokoskodik. Az egyetem célja olyan magatartású újságírótípus képzése, amely megállja helyét bárhol a sajtóban.
Munkalátogatást tett tegnap Tordán Vasile Soporan Kolozs megye prefektusa. Az egésznapos programjában többek közt szerepel a Dr. Ion Ratiu Iskolacsoport, a Holcim társaság, az üveg-gyár, az Elektrokerámia, a Gypsum, a sóbánya, a történelmi múzeum, a Mihai Viteazul Fôgimnázium, valamint a helyi tanácshoz tartozó önálló gazdálkodások meglátogatása, és találkozó a helyi tanácsosokkal a polgármesteri hivatalban.
November 21-én, szerdán, 22-én, csütörtökön és 23-án, pénteken áramszünet lesz a Tordai útnak a benzintöltô állomástól Felekig tartó részében, a Bükk környékén, a Salicii úton és Erdôfeleken.
Szeptember közepétôl egyórával többet sugároz magyar nyelven a Kolozsvári Rádió ultrarövid hullámon. Zilahi Csaba, a slágeróra irányítója elmondta, hogy már egy éve szóba került a mûsoridô bôvítése. "Egyik napról a másikra hagyták jóvá Bukarestben, hogy délután három órától indulhat az új mûsor. Mivel a többi adástól eltérôen ez középhullámon nem fogható, csak URH-n, ezért csupán Kolozsváron és környékén hallgatható. Induláskor már volt elképzelésünk arról, hogy milyen is legyen a mûsor. Ezt az eltelt két hónap alatt sikerült kikristályosítani" fûzte hozzá Zilahi Csaba.
A Kolozsvári Rádió eddig megszokott stílusától eltérôen a Slágeróra lazább hangvételû mûsor. Gergely Zsuzsa mûsorvezetô a sikert az újításban látja. "Míg a közszolgálai rádió tömény információt és rétegmûsorokat nyújt a hallgatóknak, a Slágeróra a kereskedelmi adók stílusában szól. Komoly hírösszefoglalóval kezdôdik, de vannak benne érdekes, szenzációs hírek is. Nyolcvan százaléka zene, többnyire az elmúlt három évtized magyar slágereivel, de van ugyanakkor lapelôzetes, programajánló és telefonos játék is. Inkább azokhoz a fiatalokhoz szeretnénk szólni, akik a kereskedelmi adókhoz szoktak. Ez a réteg mostanig kevésbé tartozott a Kolozsvári Rádió hallgatósága közé, ôket szeretnénk állandó hallgatóinkká tenni — tudtuk meg Gergely Zsuzsától.
• Két betörés elkövetôjét azonosították Ioan Marin Moldovan gyekei lakos személyében. A 25 éves férfi folyó év október 7-én egy szamosújvári lakásból lopott el 3 millió lejt érô javakat, majd november 4-érôl 5-ére virradólag a szamosújvári Royal Kft.-t törte fel, ahonnan 15 millió lej értékben vitt el élelmiszert, cigarettát és alkoholt. Minôsített lopás vádjával vizsgálják, visszaesôként számontartott.
• Fedezetlen csekkel fizetett Carol Veer 38 éves Onesti-i férfi, amikor a BX15 REcom cégtôl vásárolt árut. Az építôanyagokat forgalmazó céggel a Veer Kft. tulajdonosa és ügyintézôje még 2000-ben kötött üzletet, de a 26 millió lejre kiállított csekklap, amivel fizetett, utólag hamisnak bizonyult, ugyanis nem volt meg a cég bankszámláján a fenti összeg, sôt, a kft. banki zár alatt is állt. Az elkövetô ellen csalás vádjával indult bûnvádi nyomozás, szabadlábon védekezik.
Hétfôn késô este emberi áldozatokat ugyan nem követelô, de kellemetlen következményekkel járó baleset történt Tordán. A szokatlan baleset megbénította a Torda környéki falvak és a város gázszolgáltatását: a Gázmûvek kénytelen volt elzárni három települést és Torda egyik utcáját ellátó gázvezetéket.
Az 50 éves, szentmihályi Radu Popa cégének Mercedes típusú, CJ-21-GYP rendszámú billenôskocsiját vezette. A 22 Decembrie 1989 úton, eddig kiderítetlen okokból a kocsi billenôje felemelkedett , és beleakadt az út felett haladó gázvezetékbe. A felhasadt gázcsôból folyni kezdett a gáz, majd a vezeték egy része az útra zuhant.
A rendôrség elterelte a forgalmat, míg a Gázmûvek elzárta a gázvezetéket. Ennek következtében gáz nélkül maradt Torda, Szentmihályfalva, Sinfalva és Bogátpuszta, valamint a tordai 1989 December 22 út környéke. A gázvezeték kijavítására tegnap került sor. A baleset kiváltó okait még vizsgálják, az okozott kárt még nem becsülték fel.
Az Anyanyelvápolók Erdélyi Szövetsége, a Brassai Sámuel Elméleti Líceumban, december 8-án rendezi meg az immár hagyományossá vált Aranka György Nyelvmûvelô és Helyesírási versenyt a harmadik-negyedik osztályosok számára.
— A versenyre december elsejéig lehet nálam feliratkozni — mondta Kertész Szidónia tanítónô, a vetélkedô egyik szervezôje. — A témakörök a következôk: nyelvhelyesség, nyelvi játékok, szólások és közmondások. A kislétszámú (15 gyerek) osztályokból ketten versenyezhetnek, a nagy létszámúakból pedig négyen. A tavalyi vetélkedôhöz képest egy fontos újítással is számolhatunk: a javítást a tanítók végzik, és nem a tanárok. Módosult a javítókulcs is, így reméljük, hogy a tavalyi kisebb szervezési hibák nem ismétlôdnek meg.
Az Oszama bin Ladent támogató tálibok leverésén túl egyben kôolaj-szállítási útvonalak biztosításáért is harcol a terrorizmus elleni koalíció Afganisztánban — állította a Vjesnik címû zágrábi napilap.
A horvát újság szerint Afganisztán (amelyért a múlt században a britek is harcoltak, a század végén pedig egy évtizedig orosz megszállás alatt állt) azért fontos az Egyesült Államok számára, mert e szegény országon át vezethet a lehetséges legrövidebb kôolaj-szállítási útvonal Közép-Ázsiából az Arab-tengerig.
A horvát napilap figyelemre méltónak nevezte, hogy a londoni Guardian hetekkel ezelôtt arról adott hírt: 1997-ben tálib küldöttség tárgyalt a washingtoni külügyminisztériumban, és az egyik legnagyobb amerikai kôolajtársaságnál is, új kôolaj- és földgázvezeték építésérôl — a Kaszpi-tengeri térségbôl a nyugat-pakisztáni Karacsig — Afganisztánon át. Jelenleg ebbôl a térségbôl ugyanis csak Oroszországon át jut el földgáz és kôolaj a világpiacokra.
Washington azonban kitartóan alternatív energiaszállítási útvonalakat keres, hogy csökkenthesse ezt a (szállítási) függôséget Oroszországtól. Vezeték építését tervezte így egyebek között a Kaszpi-tengertôl Grúzián át a törökországi Ceyhan Földközi-tengeri kikötôjéig. Az amerikaiak szempontjából egy másik lehetséges szállítási irány lehet az Afganisztánon át Karacsig vezetô vonal, amely mentén Washington már katonai területre is kiterjedô együttmûködési megállapodásokat írt alá Üzbegisztánnal, és erre törekszik a még mindig orosz érdekövezethez számított Türkmenisztánnal. Az új szállítási útvonalhálózatban külön szerepe lehetne Iránnak is — az egyetlen olyan országnak, amely a Kaszpi- és az Arab-tengerrel is határos —, de Teherán mindeddig kimaradt a Kaszpi-tengeri térségbôl származó olaj és földgáz szállításával kapcsolatos tervekbôl, elsôsorban politikai okokból, mindenekelôtt a Washingtonnal szembeni radikális viszonya miatt.
Az újság emlékeztetett arra, hogy az Európai Unió az INOGATE program keretében az azerbajdzsáni Bakuból Grúzián át a Fekete-tengerig húzódó vezeték építését tervezte. E vezeték végállomásától tartályhajókon folytatódna a szállítás Konstancába, majd onnan a Dunán vízi úton felfelé — vagy Románián keresztül egy újabb vezetéken — a jugoszláviai Pancsováig, az Adria-kôolajvezeték keleti végéig. A Milosevics-rendszer bukása elôtt az EU-nak olyan terve is volt, hogy Romániából — Jugoszlávia megkerülésével — Magyarországig építene meg egy vezetéket, amely a meglévô Adria-kôolajvezetékhez kapcsolódna. Az új politikai helyzetben azonban feladták ezt a tervet.
A zágrábi napilap szerint Horvátországnak is szerepe van az új olajszállítási útvonalakkal kapcsolatos nagyhatalmi játszmában, hiszen a területén húzódik a már mûködô Adria-kôolajvezeték.
|
Váltóiroda |
Márka (Vétel/Eladás) |
Dollár(Vétel/Eladás) |
Forint (Vétel/Eladás) |
|
Macrogroup (Fôtér 23., Sora, Bolyai 8.,
|
13 950/14 050 |
31 300/31 500 |
109/112 |
A Román Nemzeti Bank mai árfolyamai: 1 német márka = 14 170 lej, 1 USD = 31 380 lej, 1 euró = 27 715 lej, 1 magyar forint = 111 lej.
Amint arról már beszámoltunk, Pataky József tordai városi tanácsosnak, a Tordai Honvéd Hagyományôrzô Bizottság elnöke a kolozsvári Házsongárdi temetôben nyugvó, második világháborúban hôsi halált halt 49 ismeretlen honvéd közül sikerült 19-et azonosítania. Pataky József a közeljövôben azt szeretné elérni, hogy a 19 honvéd nevét is feltüntessék a sírkereszteken.
Boros János kolozsvári alpolgármester a Szabadságnak elmondta: az ügyben a városháza illetékes dönteni, hiszen a temetôt a helyi önkormányzat gondozza. Az alpolgármester szerint semmi akadálya nincs annak, hogy a kérést jóváhagyják, és reméli nem képezik kifogás tárgyát a magyar nevek. Boros elmondta: a kérdésben hivatkozási alapot jelenthetne a hadisírok gondozásáról szóló román–magyar államközi egyezmény, amelyet azonban a két ország honvédelmi minisztériuma még mindig nem kötött meg.
Alföldi László kolozsvári magyar fôkonzul tájékoztatása szerint a magyar–román államközi egyezmények sorában szinte valamennyit sikerült megkötni azok közül, amelyeket Magyarország tervezett. Sajnos, ez az egy kivétel. A kérdésrôl évek óta tárgyalások folynak a két honvédelmi minisztérium között. Bizonyos történelmi szemléleti okok játszanak közre, amelyek miatt nem sikerül dûlôre vinni az ügyet. A magyar álláspont az, hogy idôben ne húzzanak egy merev határvonalat. Sajnos, ez olyan pont, amelyben eddig nem sikerült megállapodnunk. Mindemellett a két honvédelmi minisztérium között jó a munkakapcsolat — mondotta Alföldi László.
A jelenlegi esettel kapcsolatban a fôkonzul elmondta: — Úgy vélem, ha helyi szinten nehézség adódna, akkor a román kormány és honvédelmi minisztérium partner lenne abban, hogy méltó módon örökítsék meg az elesett hôsök emlékét. Magyarországon is nem olyan rég költöztették át a román fél kérésére a román hôsi emlékmûvet egy központi fekvésû helyre a korábbi rákoskeresztúri parcellából — mutatott rá Alföldi László.
Emma Nicholson bárónô, az Európa Parlament romániai jelentéstevôje keddi bukaresti sajtóértekezletén elmondta: a régió biztonsága szempontjából Románia NATO-tagsága valamint az EU-ban való részvétele fölöttébb szükséges. A jelentéstevô azon reményét fejezte ki, hogy Románia rövidesen szervesen beilleszkedik az euroatlanti struktúrákba. A bárónô találkozott Ion Iliescu államfôvel is, akivel — többek között — a szegénység romániai felszámolásának lehetôségeirôl tárgyalt.
Az államfô üdvözölte Hubert Vedrine francia külügyminiszter azon nyilatkozatát, amelyben kiáll Románia és Bulgária EU-csatlakozása mellett. — Franciaország bebizonyította, hogy Románia örök reménykeltô szövetségese és az ország ügyvédje — mondta az államfô, és leszögezte: amennyiben Románia is tagja lesz a NATO-nak és az EU-nak, Európa sokkal nyugodtabb és egészségesebb lesz.
Ion Iliescu késznek mutatkozott külön országos felzárkózási tervet is kidolgozni, amennyiben a francia külügyminiszter véleményét az EU több tagállamának magasrangú tisztségviselôi is magukévá teszik, és konkrét határidôhöz szabják a csatlakozást. — Készen vagyunk vállalni a csatlakozás veszélyeit, megfizetni az árat, amit minden csatlakozásra készülô államnak meg kell fizetnie — mondta az államfô.
Mint ismeretes, hétfôi — brüsszeli — felszólalásán Hubert Vedrine francia külügyminiszter rámutatott arra, hogy milyen hátrányos lenne Európa számára, ha Románia és Bulgária elôtt elvágnánk az Európai Unióhoz vezetô legrövidebb utat.
— Egyelôre nem beszélhetünk az Európai Unió bôvítési "elôjegyzésének" módosulásáról, így arról sem, hogy reálisak-e Romániának az esélyei arra, hogy még 2007 elôtt csatlakozzon az unióhoz — kommentálta Vasile Puscas román EU-fôtárgyaló Hubert Vedrine francia külügyminiszter felvetését, aki szerint nem kellene kizárni Romániát és Bulgáriát sem a következô bôvítési hullámból.
Eddig valamennyi tárgyalás alkalmával Románia csatlakozását alig 2007-re prognosztizálták, és ezzel a román fél is egyetértett. Puscas szerint ez viszont nem zárja ki, hogy a felzárkózásra hamarabb is sor kerüljön. — Ha jövôre is az ideihez hasonlóan pozitív elômenetelrôl beszélhetünk, akkor nem kizárt, hogy 2004-ig befejezzük mind a 31 fejezet megtárgyalását, 2005-ben elkészülne Románia EU-csatlakozásáról szóló egyezmény, amit a parlament 2006-ba ratifikálna, 2007-tôl így az unió teljes jogú tagjai lehetnénk — vélekedett Puscas.
EU-bôvítés folyamatával kapcsolatban új kritériumok vagy alapelvek megjelenésének lehetôsége merül fel, ezekrôl az Európai Tanácsnak kell állást foglalnia — jelentette ki az Európai Bizottság egyik illetékese.
Az unió egyelôre azoknak az elveknek az alapján tárgyal a tagjelöltekkel, amelyeket az 1993-as koppenhágai és az 1999-es helsinki csúcsértekezleten határozott meg.
Jean-Christophe Filori szintén Vedrine felvetésére reagált.
Cáfolta, hogy az unió a tagjelöltek nagy többségének egyidejû csatlakozását kilátásba helyezô "big bang" forgatókönyv megvalósítására készülne. Úgy véli ugyan, hogy "akár 10 tagjelölt" is lezárhatja a csatlakozási tárgyalásokat 2002 végén, de mivel még több nehéz fejezet van hátra, semmi nem garantálja, hogy valamennyien el is érik ezt a célt — mondta.
Az európai közös gyorsreagálású erôk esetleges román alkotóelemeirôl tárgyalt a brüsszeli Európai Biztonsági és Védelmi Értekezleten Mircea Geoanã külügyminiszter és Ioan Mircea Pascu védelmi miniszter.
Románia 1200 katonával járulna hozzá a gyorsreagálású erôkhöz, de egy hegyivadász, egy utász zászlóaljat is felajánl a jövendôbeli európai különleges hadseregnek.
Mint ismeretes, az Európai Unió 2003-ra harckészültségi állapotba szeretné hozni az európai közös gyorsreagálású erôket. A tervek szerint ennek a seregnek 60 000 katonája lesz, és békefentartó küldetéseket fog majd teljesíteni. A békefentartó sereget egy 5000 fôs nemzetközi rendôralakulat fogja kiegészíteni.
Mircea Geoanã külügymminiszter kedden Románia Európai Uniós vízumkényszerének megszüntetésének esélyeirôl tárgyalt Brüsszelben Antonio Vitorino-val, az Európai Unió belpolitikai biztosával. Mint ismeretes, a Románia által olyannyira várt pozitív döntés az Európai Parlament december 6–7-e között sorrakerülô ülésén is megszülethet.
Geoanã szerint amennyiben a jó hír valóban megszületik, akkor az 21 napon belül alkalmazható lesz, így a román állampolgárok karácsonyi ajándéknak is tekinthetik majd az EU-vizumkényszer megszüntetését.
A román külügyminiszter rendkívül optimistának mutatkozott, és külön köszönetet mondott a belga EU-tisztségviselôknek, akik mindent megtettek azért, hogy Románia vízum-dossziéja elfogadhatóvá váljék. Geoanã úgy vélte, arra is esély van, hogy az EU Parlament képviselôi egységesen álljanak ki Románia ügye mellett.
A külföldi látogatók száma a szeptemberi terrortámadások óta jelentôsen megcsappant az Egyesült Államokban: a vízumkérelmek száma 11 százalékkal csökkent.
A The Washington Post keddi jelentésében a vízumköteles országokból a diákok, az üzletemberek és turisták beutazási kérelmeit vizsgálta.
Összességében az utaztatási ipar szövetsége a turisták számának 13 százalékos visszaesését valószínûsíti. Eredetileg 4 százalékos növekedést vártak az idei évre.
Lord Robertson NATO-fôtitkár szerdán Moszkvába utazik, hogy egy háromnapos látogatás keretében felmérje az egyre bôvülô kétoldalú kapcsolatok további kiépítésének esélyeit az orosz vezetôkkel.
A nyugati fôvárosokban az a benyomás alakult ki, hogy a szeptember 11-i terrorista támadások óta teljesen új szakasz kezdôdött Oroszországnak a Nyugathoz való közeledésében azzal, hogy Putyin elnök lényeges orosz együttmûködést ajánlott fel a terrorizmus elleni világméretû küzdelemben, és lehetôvé tette, hogy amerikai katonai egységek támaszpontokat kapjanak közép-ázsiai volt szovjet köztársaságokban az Afganisztán elleni hadmûvelethez.
A svájci Szent Gotthárd-alagútban október 24-én 11 emberéletet követelô baleset okozója alkoholos állapotban vezetett — közölték kedden a ticinói hatóságok azzal kapcsolatban, hogy lezárultak az alagútban a baleset okait és körülményeit tisztázni hivatott vizsgálatok, a helyszínt megtisztították és megkezdôdnek a helyreállítási munkálatok.
A vizsgálatok során a nyomban a baleset után talált tíz áldozaton kívül a török sofôr maradványaira is rábukkantak, s ezzel végre bizonyossá vált, hogy a katasztrófa áldozatainak száma 11.
A török férfi holttestét az alagútban, a tûz közvetlen környezetében lévô úgynevezett vörös övezeten kívül találták meg, s azonosították is. Annyit sikerült tisztázni, hogy alkoholt fogyasztott, de azt nem, hogy mennyit.
Az október 24-i balesetben a török sofôr vezette kamion áttért az ellenirányúforgalom sávjába, és ott frontálisan összeütközött egy másik kamionnal. A katasztrófát az okozta, hogy a balesetet elôidézô jármû által szállított autógumik és ponyvák kigyulladtak, s igen magas hômérsékleten elégtek.
A 11 halálos áldozat közül négy német, kettô francia, kettô olasz, kettô török, egy pedig svájci volt. Rajtuk kívül 11 személyt a helyszínen részesítettek elsôsegélyben, nyolcat kórházban kezeltek. 13 kamion és tíz személyautó megsemmisült, illetve jelentôs mértékben károsult.
|
||
| [Vissza az Szabadság honlapjához] |
[Vissza a HHRF honlapjához] |