 |
||
| [Vissza az Szabadság honlapjához] |
[Vissza a HHRF honlapjához] |
2001. november 22.
(XIII. évfolyam, 273. szám)
Annak érdekében, hogy a kolozsvári városi tanácsosok kipihenten összpontosítani tudjanak a város lakóit foglalkoztató kérdésekre, Gheorghe Funar polgámester úgy döntött, a november 29-re esedékes tanácsülést reggel nyolcra hívja össze. Mindezt azért is, hogy kiküszöböljék a késô estig, netán éjfélig elhúzódó gyûléseket.
Mint ismeretes, eddig a tanácsülés rendszerint délután három órakor kezdôdött.
Máté András RMDSZ-tanácsos meglepôdve vett tudomást a polgármester intézkedésérôl. — Fiatal lévén, délután három órakor is pihent és üde vagyok, nem zavarnak a hosszúra nyúló tanácsülések — mondta. A városi tanácsos hozzátette: csütörtök reggel nyolckor az üvegteremben lesz, de nincs meggyôzôdve arról, hogy kollégái követik példáját. — Szerintem a tanács nem lesz döntôképes, így a polgármester jobban járna, ha továbbra is délután három órára hívná össze a városi tanács üléseit — fogalmazott.
Díszdoktori címet kapott dr. Paul Philippi, történész, teológus, és egyben a Német Demokrata Fórum elnöke. A címet dr. Andrei Marga, a BBTE rektora adta át az egyetem dísztermében, aki elmondta: jövô héten hasonló megtiszteltetésben részesül Jakubinyi György, római katolikus érsek. Marga kiemelte dr. Philippinek, BBTE német tagozatának kiépítésében vállalt munkásságát, majd Molnár János a Protestáns Teológia dékánja mutatta be a professzor életpályáját. Munkássága több mint háromszáz tudományos cikket, mintegy tizenkét teológiai tanulmánykötetet tartalmaz, ugyanakkor közremûködött számos történelemkutatással foglalkozó idôszakos kiadvánnyal is.
Szerdai ülésén újabb 7 százalékos nyugdíjkiegészítést hagyott jóvá a kormány december 1-tôl — jelenti a Mediafax. Ennek értelmében 3,3 millió nyugdíjasnak — akik 1997-ig vonultak nyugdíjba — havonta átlagosan 90 800 lejjel emelkedik a jövedelme. Az 1998 január 1 és 2001 március 31 között nyugdíjba vonulók (mintegy 700 000-en) havi jövedelme átlagosan 76 500 lejjel, míg annak a 70 000 személynek, akiket 2001 április 1-ig nyugdíjaztak, 83 060 lejjel emelkedik a nyugdíja.
December 1-tôl 1,1 százalékkal indexálják a 2 028 159 lej és 5 287 446 lej közötti nyugdíjakat, ez a rendelkezés 420 000 személyt érint. A szociális és a mezôgazdasági nyugdíjakban részesülôk átlagnyugdíja 304 116 lejre emelkedik az eddigi 286 902 lejrôl. A rendelet vonatkozik a veteránok, hadi özvegyek, rokkantak, gyermeknevelési szabadságon levôk havi juttatásának kiegészítésére is.
Ma kerül sor a képviselôházban a közkegyelmi törvénytervezet végsô szavazására. Ez a tervezet arra a mintegy 9 000 elítéltre vonatkozik, akiknek a büntetése öt évig terjed. A parlamenti vitán a kormánypárti többség visszautasította — többek között — a demokraták azon javaslatát, hogy csak a 2–3 évre elítélt bûnözôkre vonatkozzon a törvény, az öt év szabadságvesztésre ítélteknek pedig csökkentsék felére büntetésüket. Jóllehet adatokkal bizonyították, hogy az 1997-es közkegyelmi törvény során szabadlábra helyezett 2200 elítélt közül 600 rövid idôn belül visszatért cellájába, a képviselôházi többség a jelek szerint nem ért egyet azzal a felvetéssel, miszerint az áldatlan börtönviszonyok nem a bûnözôk szabadon engedésével oldhatók meg.
Székely Ervin képviselô szerint az RMDSZ frakció is megosztott ebben a kérdésben. Személy szerint azok közé tartozik, aki szerint békeidôben, amikor semmilyen különösebb társadalmi változás nem indokolja, nincs szükség semmiféle közkegyelemre. — Az igazságszolgáltatás meghozta a jogerôs ítéletet, egy jogállamban pedig a törvényhozásnak nem lehet joga ebbe beleszólni — mondotta. Megítélése szerint a tervezet túlságosan nagyvonalú, hiszen a Büntetôtörvénykönyben szereplô büntetések mintegy 70 százalékára vonatkozik, köztük az olyan bûntettekre is mint a csecsemôgyilkosság, vagy a szexuális zaklatás, a kivételeket tényleg csak a legsúlyosabb bûncselekmények képezik.
Székely szerint a két-három évre elítéltek közkegyelembe részesítését talán még lehet olyan gyakorlati megfontolásokkal magyarázni, mint a fogdák túlzsúfoltsága, az öt évre elítéltek azonban súlyos tettekért kerültek a börtönbe. Elmondta: az áldatlan börtönviszonyokon kívül a közkegyelemért olyan érvek is szóltak, mint a román Büntetôtörvénykönyv túlzott szigora, amelyre különben több emberi jogi szervezet is felhívta a figyelmet.
— Nem ismerek azonban olyan emberi jogi bizottságot, amely egy ilyen közkegyelmet támogatna — hangoztatta a képviselô. — Ha a börtönökkel van baj, akkor olyan rendelkezéseket kell hozni, amivel a börtönviszonyokat javítják, ha a Büntetôtörvénykönnyvel vannak gondok, akkor azt módosítsák, de nem hiszem hogy ezket a valós problémákat a közkegyelemmel orvosolni lehetne — tette hozzá.
Octav Cosmâncã közigazgatási miniszterhez intézett levelében Gheorghe Funar polgármester többek között arról számolt be, hogy a városi népszámlálási bizottság megkezdte a város körzetekre történô felosztását. A polgármesteri hivatal eddigi adatai szerint a népszámlálás költségei a következôk lesznek: 5,3 milliárd lej a számlálóbiztosok, fôösszeírók fizetése; 1 milliárd lej a számlálóbiztosok mappájának összeállítása; 388 millió az utcák és az épületek összeírása.
A polgármester azt szeretné elérni, hogy a népszámlálási adatlapokat két példányban töltsék ki a biztosok, az egyik pedig a városházán maradjon. Amennyiben ez nem megoldható, tegyék lehetôvé az érdekelt városházák számára az iratok lemásolását. Funar szerint erre többek között azért van szükség, mert ilyen módon a többletkiadást elkerülve a helyhatóság is hozzájut az információkhoz, a polgármesteri hivatal illetékesei pedig korrigálni tudják az épületekre vonatkozó jelenlegi adatbázisban levô hibákat, amely hatékonyabbá teszi az adóbehajtási eljárásokat.
Boros János RMDSZ-es alpolgármester szerint a helyhatóság valóban fel tudná használni a népszámlálás során begyûjtött információkat. Ugyanakkor fennáll a visszaélés veszélye is. Tudomása szerint a népszámlálás kiírásáról szóló törvény világosan kimondja: a népszámlálási adatlap egy példányban készül. — Amennyiben két példányban töltik ki vagy fénymásolatot készítünk az adatlapokról, mi is le tudnánk ellenôrizni azt, hogy valójában hányan vallották magyarnak magukat. Nem tudom milyen hátsó szándék vezérli a polgármestert, de tény, hogy visszaélhetnek a személyi adatokkat vagy a vagyoni helyzettel — fogalmazott az alpolgármester.
A Pro Demokrácia Egyesület és a Civil Kezdeményezés a Politikai Döntés Felelôsségéért elnevezésû koalícióba tömörült tíz másik nemkormányzati szervezet a választási törvény megváltoztatását szorgalmazza. Javaslatukat, mely megjelent a Hivatalos Közlöny november 19-i számában, kolozsvári klubjuk szerdán ismertette a sajtóval.
Elgondolásuk szerint az általános és helyhatósági választások célja a lakossági érdekek minél hûbb tükrözése, és ezért a jelenlegi törvényt radikálisan módosítani kell. A választásokat nem megyei választási körzetek, hanem ún. irányító testületek szerveznék meg és bonyolítanák le. Ezek nem a megyei közigazgatás szerint, hanem régiók alapján fejtenék ki tevékenységüket. A régiók már léteznek, mind a nyolcat megtalálni az országos fejlesztési stratégia keretében. Kolozs megye az észak-nyugati fejlesztési régió része. A helyi tanácsosok, a fôvárosi tanácsos testület és a szenátorok 2/3-át egy helyi irányító testületen belül (a városokat több ilyen körzetre osztanák fel) egyéni választókerületben választanák meg, 1/3-át pedig a mostani arányossági elv szerint. A polgármestereket és az alpolgármestereket a most érvényes elôírások alapján választanák meg. A parlamenti képviselôket viszont szintén 2/3-1/3-ad arányban vegyes, de a szenátorokénál igényesebb módszerrel juttatnák mandátumhoz. Fontos, hogy csökkenteni szeretnék a honatyák(anyák) számát: a 70 000 helyett 90 000 lakos jutna egy képviselôre, 150 000 helyett 190 000 lakos pedig egy szenátorra. Maga a választás nem vasárnapi, hanem szombati napon történne. A törvénytervezet hívei a technikai részletekre is gondoltak. Például szigorítanák a kampánycélra pártoknak juttatott költségvetési és magánforrású pénzalapok elszámolását, illetve keményítenék az itt tapasztalt visszásságokért kirótt büntetéseket. És komoly óvintézkedéseket tennének kötelezôkké a szavazatok korrekt összeszámlálásának biztosítása érdekében.
A választási törvény módosításának kezdeményezôi tisztában vannak azzal, hogy tervük éles vitákat fog kiváltani a politikai és a polgári életben egyaránt. Ugyanakkor tudják, hogy sok még a tisztázatlan részletkérdés, ami tovább bonyolítja az elfogadási esélyeket. Mégis meg kell tenniük ezt a lépést, amelyhez, az alkotmány szerint, legkevesebb 250 ezer (minden megyében legkevesebb 10 ezer) aláírás összegyûjtése szükséges. A kampány és a listák ellenôrzése után kezdeményezésüket benyújthatják a parlamenthez, ahol kezdetét veszi a tulajdonképpeni törvényalkotó munka, majd pedig annak megvitatása és elfogadása. A kampány idején Kolozsváron a Pro Demokrácia, a Cartel Alfa Szakszervezeti Tömb, a politikatudományok diákegyesületének székhelyein, illetve ezek házaló önkénteseinél lehet aláírással hozzájárulni a romániai választások megreformálási kisérletének sikeréhez.
A kolozsvári szakszervezetisek elégedetlenek a helyi önkormányzat munkájával — derült ki a kolozsvári szakszervezetek szerda délelött tartott sajtókonferenciáján.
November 20-án, az ingatlanok visszaszolgáltatásával foglalkozó vegyes bizottság tanácskozásra hívta a kolozsvári szakszervezeteket, hogy tisztázzák a Deák Ferenc utca, 16 szám alatt lévô ingatlan sorsát. A találkozón több kolozsvári szakszervezet képviselôje is megjelent, azonban az Alfa Kartell, az Országos Szakszervezeti Tömb (BNS) és Stanca Constantinescu, a tanügyisek szakszervezetének képviselôje nem vett részt a tanácskozáson. Állításuk szerint a tanács nem veszi komolyan ôket. Olimpiu Tescar, az Alfa Kartell képviselôje elmondta, hogy miután látták, hogy nem veszik számba ôket, eljöttek a Polgármesteri Hivatalból.
Pálffy Károly, tanácsos, a vegyes bizottság tagja elmondta, hogya bérleti szerzôdés alapján a szakszervezet nem adhatja bérbe, az általa is bérelt területet. Csütörtökre újabb találkozót hívtak össze, amelyen szó lesz a Deák Ferenc utcai székház újabb felosztásáról is.
Tegnapi sajtóértekezletén Remus Lãpusan, a Kolozs megyei munkaerô foglalkoztatási hivatal igazgatója ismertette a sajtóval annak a 25 vállalatnak a nevét, amelyeknek a hivatallal szembeni adóssága meghaladja az 1 milliárd lejt. Mindeddig a hivatal szakmai titokként kezelte és szigorúan elhallgatta a nagy adósok kilétét, arra hivatkozva többek között, hogy a "kibeszéléssel" még többet ártanának, hiszen a rossz reklám hatására ezek a vállalatok talán még nehezebb gazdasági körülmények közé kerülnének, amely végsô soron tovább növelné a tartózásaikat. A helyzet azonban évek óta változatlan: ugyanazok a vállalatok halmozzák folyamatosan ugyanazokat az adósságokat, amelynek következtében például a munkaerôhivatalnak (a munkanélküli segélyalapba) körülbelül 160 milliárd lejjel tartoznak.
Egy és két milliárd lej közötti adósságot halmoztak fel: a Drumuri Poduri bukaresti vállalat kolozsvári kirendeltsége, a dési Somes, Agrocom és Romcons, az apahidai Agrap, Campiaser részvénytársaság, a Turdeana, a kolozsvári Agroindustriala, szamosújvári Agricola, a Carbochim, a TCM, Sinterom, Transilvania és a vasút különbözô vállalatai. A tordaszentmihályi Agrocom adóssága meghaladja a 2 milliárd lejt, az Unirea, az Unimet CUG, a szamosújvári Somvetra és az Armãtura pedig több mint 3 milliárddal tartozik a munkanélküliségi alapba. A legnagyobb adósok az aranyosgyéresi Sodronyipari Vállalat (14 milliárd 86 millió), a kolozsvári Nehézgépgyár (16 milliárd 832 millió), valamint a román államvasutak (33 milliárd 474 millió). Mindezek ellenére az igazgató bizakodónak mutatkozott. Mint mondotta, rendívüli problémák a megyében eddig nem voltak, és az adós vállalatok "általában" fizetnek. Mivel pedig több száz vagy ezer alkalmazottal dolgoznak, nagy mennyiségben termelnek és fogyasztanak is (például energiát), érthetô, ha egyéb kiadásaik is hatalmasak. A járulékok kifizettetésénél és az adósságok átütemezésénél tehát mindenre tekintettel kell lenniük. Végsô soron pedig zárolják az adósok bankszámláit, és árverezéshez folyamodnak, mondotta az igazgató. Arra az újságírói felvetésre, hogy ezek a hivatalos eljárások vezetnek-e valamilyen eredményre az adósságok fedezésénél, már nem válaszoltak.
Decemberben a kormány ismét a felelôségvállalás eszközéhez folyamodik egy általános politikai nyilatkozat bemutatásával a kormány elmúlt egy évének megvalósításairól.
Az Alkotmány 113. szakasza értelmében a kormány felelôsséget vállalhat a parlament elôtt egy nyilatkozatért, vagy egy törvénytervezetért. A kormány megbukik, amennyiben 3 napon belül bizalmatlansági indítványt nyújtanak be, és azt a parlament megszavazza. Ellenkezô esetben a bemutatott politikai nyilatkozat, vagy törvénytervezet kötelezôvé válik a kormány számára. A Nãstase-kabinet egyszer már kért bizalmi szavazást júniusban a közvetlen beruházási törvény kapcsán.
A 2001-ben kiadott 464-es számú törvénnyel végre megszületett a petárdákkal való "feketekereskedelem" háttérbe szorítását célzó jogi alap. Az említett törvény súlyos pénzbírságokkal sújtja azokat, akik jogtalanul forgalmazzák a robbanószerkezeteket.
A törvény azonban csak az árusokat kívánja felszámolni, és nem azokat, akik a határon csempészik át e téli "divatcikket".
A járókelôk sikeres megijesztésén kívül a petárdák meglehetôsen sok balesetet okoznak évente, a gyerekek körében: a kézben felrobbanó szerkezet sok esetben ujj és szem nélkül hagyja a petárdákat játékszernek tekintô tizenéveseket.
Az új törvény értelmében a petárdákon kötelezô módon fel kell tüntetni azok használati utasítását és hogy milyen osztályú a szerkezet. Ha mindez nincs feltüntetve, a büntetés 6–20 millió lej között mozog. A petárdákat csak engédellyel rendelkezô üzletekben forgalmazhatják — a büntetés 8–25 millió lej —, 18 éven aluli személyeknek tilos eladni ôket — ez esetben a büntetés 4–12 millió. Ugyanakkor a petárdák forgalmazása csak december 27–31. között engedélyezett — ennek be nem tartása 8–25 millió lejes büntetéssel jár.
HAGYOMÁNYOS MIKULÁSI-KARÁCSONYI AJÁNDÉKTÁRGY KIÁLLÍTÁSUKAT nyitják meg a kolozsvári Providenta-Gondviselés-Fürsorge Egyesület munkaterápiás foglalkoztatójának fiataljai november 23-án, pénteken du. 3 órakor a Fellegvár/Cetãtii utca (az Erzsébet/Racovita utca tetején) 10. szám alatti székházukban. A kiállítást az érdeklôdôk munkanapokon 9–17 óra között nézhetik meg és itt kedvezô áron vásárolhatnak az ajándéktárgyakból. A kiállítás december 21-ig tart nyitva.
A HIT, VALLÁS, VALLÁSOSSÁG elôadássorozat folytatódik november22-én, csütörtökön du. 6 órától, Suhárt Teréz vallástanár vezetésével, a Mócok útja 75. szám alatti Pro Iuventute székházban.
KATALIN NAPI táncos összejövetelt tart batyus alapon az RMDSZ kül- és belmonostori szervezete november 23-án, pénteken du. 5 órától a Mócok útja 75. szám alatti Pro Iuventute székházban. Minden korosztályt szeretettel várnak.
HAGYOMÁNYOS SZOMBAT DÉLI HANGVERSENY a Györkös Mányi Albert Emlékházban a CREDO-kvartett közremûködésével.
VEKOV KÁROLY képviselô fogadóórája november 23-án, pénteken du. 5–6 óra között a megyei RMDSZ székházában.
EUGEN GOCAN SZOBORKIÁLLÍTÁSA nyílik meg november 23-án délután 5 órakor a Rádió Galériában. Nyitva december 14-ig.
Objektív okok miatt ELMARAD az óvónôk beharangozott továbbképzôje november 24-én, a Brassai Sámuel Elméleti Líceumban. Az érintettek szíves elnézését kérik a szervezôk.
A SAPIENTIA ALAPÍTVÁNY-KUTATÁSI PROGRAMOK INTÉZETÉNEK RENDEZVÉNYEI
A MODERN FILMELBESZÉLÉS KIALAKULÁSA: AZ EXPRESSZIONIZMUSTÓL A FRANCIA ÚJHULLÁMIG címmel tart elôdásokat Kovács András Bálint, az ELTE Média Tanszékének tanára november 23-án 16 órától, illetve november 24-én reggel 9 órától a BBTE Bölcsésztudományi Karán (Drãgan terem, I. emelet).
MAGYAR TÁRSADALOMTÖRTÉNET (1830-1945) címmel dr. Gyáni Gábor, az ELTE Szociológiai Intézetének docense tart elôadásokat november 23-án de. 10 órától a Báthory István Elméleti Líceum biológiai laboratúriumában.
Erdélyi nemzedékszemléletváltozás az elmúlt század paraszti közösség életében címmel, a Kolozsvári Népfôiskola keretében, Nagy Olga néprajzkutató tartott elôadást kedd délután a Györkös Mányi Albert Emlékházban. Öregek és fiatalok bonyolult, olykor konfliktusos viszonyára, a kommunizmusban megszûnt tekintélyelvû öregségre, gyermekkori és asszonyi kiszolgáltatottságra, közösségi szolidaritásra, mai városi és falusi elmagányosodásra, a munkára való nevelésre és erkölcsre hallhattak szakmunkákból idézett példákat az egybegyûltek. De szóba jöttek olyan kérdések is, mint az öregség negatív megítésélése, a fiatalság faluról történô elvándorlása és ennek következményei, a humán kultúra hanyatlásának világszíntû veszélye, a kalotaszegi egykézés és az öngyilkossági mutatók alakulása, a fiatalok függetlenségre való törekvésének pozitívumai, hagyományôrzô mozgalmak és személyek példamutatása. Globalizálódó világunkban megmaradásunkért az egyházak és a civil szervezetek többet tehetnek, például az RMDSZ — jelentette ki Nagy Olga, hozzáfûzve: elôadásának sok nôi példája az ô feminista elfogultságának tulajdonítható.
A találkozó végén Barabásné Kásler Magda hat széki lakodalmast adott elô.
lesz november 23-án, pénteken este 7 órától az Unitárius Püspökség dísztermében (Brassai-líceum, I. emelet), Vedd fel igazságom, én hatalmas bírám! címmel, az 1.számú Unitárius Egyházközség és az Amaryllis Társaság közös rendezésében. Az esemény kettôs találkozás jegyében zajlik: egyrészt november az unitáriusok hónapja, hiszen 1579-ben ez idô tájt adta vissza lelkét Teremtôjének a dévai vár sziklacellájában Dávid Ferenc vallásalapító, — másrészt egy, az egyházközség tulajdonában lévô mûemléképület felújítás alatt álló pincehelyiségében lelt/kapott végleges otthont az Amaryllis.
A hangverseny elsô részében CSÖRSZ RUMEN ISTVÁN, a budapesti Musica Historica együttes vezetôje ajándékoz meg minket egyedülálló, kazettán is felidézhetô élménnyel: Bogáti Fazakas Miklós zsoltárait énekeli, lant és/vagy koboza kíséretében.
Bogáti Fazakas Miklós (1548–1583) neve nem közismert. Ki is volt Ô tulajdonképpen? Erdély egyik legnagyobb költôje, unitárius lelkész, Dávid Ferenc híve — tudjuk meg kiváló filológus-muzsikus barátunk ismertetôjébôl — "aki mesterének és barátjának üldöztetése idején elhagyta szülôföldjét, s önkéntes számûzetésbe vonult a török hódoltsági területre, Pécs városába. Ezekben az években (1582–1583) készül el legnagyobb mûve: a százötven zsoltár elsô teljes, énekelhetô magyar versfordítása. Bár ekkoriban Nyugat-Európában már közismertek voltak az ún. genfi zsoltárok, Bogáti mégsem ezeket ültette át magyarra (ezt majd Szenczi Molnár Albert teszi meg 1601-ben), hanem — kortársaihoz hasonlóan — a magyar és közép-európai vershagyomány eszközeivel, szabadon parafrazálta a Zsoltárok könyvének szövegeit. A Biblia több nyelvû kiadásait (héber, görög, latin, magyar), valamint régi és újabb szerzôk kommentárjait egyaránt forgatta, s mindezeket összegezve alkotta meg zsoltárait. Ezek többnyire nem gyülekezeti ének-jellegûek, sokkal inkább személyes hitvallások, panaszénekek, keservesek és az Úrral folytatott viták. Bogáti gyakran kapcsolatba hozza e verseket az Ótestamentum szereplôivel, eseményeivel, így voltaképp drámai monológoknak tekinthetjük ôket. Zsoltárainak versformái, dallamai a magyar és közép-európai históriás-biblikus énekhagyományt ôrzik. Nem véletlen, hogy expresszív, zabolátlan sorai sohasem jelentek meg nyomtatásban, ám az sem, hogy kéziratos másolatai az unitáriusok, majd a belôlük kiszakadt, sokat üldözött szombatosok körében szinte napjainkig népszerûek voltak."
A hangverseny második felében egy fiatal, 2000 ôszén a Zeneakadémia diákjaiból alakult kamarakórus, a VOX TURTURIS lép fel. Egy éve tanulják/énekelik — a maximális szakmai igényesség jegyében — Giovanni Perluigi da Palestrina zenéjét. Rendhagyó módonegyetlen mûalkotásában mélyültek el, az ötszólamú Canticum canticorum motetta gyûjteményt készítik felvételre. Az Ótestamentumból az Énekek éneke önmagában is gyönyörûség. Hát még a legnagyobb reneszánsz zeneszerzô átköltésében! Flórián Gergely karvezetô a minôség fáklyáját tartja a kezében, s ettôl énekelnek szépen fiatal önkéntesei is. A koncert keretében egy válogatást mutatnak be az érdeklôdôknek.
Szeretettel hívjuk/várjuk hát barátainkat, a házigazda Bálint Benczédi Ferenc tiszteletes úr, valamint az Amaryllis nevében
Rendkívünli jazz-koncertre került sor kedden este a kolozsvári Filharmónia termében. A mûfaj kedvelôi számára a koncert igazi csemegének számított, hiszen az est két vendége magas fokú szakmai tudásról tett tanúbizonyságot.
A pódiumon két ember, egy fúvós és egy zongorista, több mint két órán át bûvölte a közönséget, egy-egy témával percekig eljátszadozva, variálva, a mûfaj adta szabadságot kihasználva, virtuóz módon el-elkalandozva, majd a témához visszatérve, együtt és külön-külön játszva. Bár mindkét ember romániai születésû, egyik sem él idehaza. A duo egyik tagja 32 éve nem járt szülôvárosában, Kolozsváron, s bár emigrálása elôtt az 1950-es 60-as években neve fenomén volt a szakmában, a Mihai Berindei-féle Romániai Jazz Szótárban még csak meg sem említik. Pedig Körössy Jancsy, mert róla van szó, az egyik legtehetségesebb jazz-zongoristaként volt számontartva, aki Kolozsvárról Brassóba, majd Bukarestbe kerülve, számos jazz-koncerten játszott itthon és Európában, Willis Connover pedig az általa vezetett European All Stars Bandbe is beválasztotta. Nos, Körössy Jancsy, minekutána 1969-ben Németországba emigrált, ahol Charly Antolini és J.A. Rettenbacher-al lemezfelvételt készített, röviddel ezután átköltözött az Egyesült Államok-beli Atlantába, és az azóta eltelt idô alatt egyszer sem tért haza. A már említett 50-es 60-as években készített bel- és külföldi lemezfelvételei mára ritkaságszámba mennek, a lemezgyûjtôk, például Japánban ezer dollárt is megadnak egy-egy ilyen felvételért. S ha már Japánnál tartunk, ahol Körössy Jancsynak számos rajongója van, furcsamód a duó másik tagja, Nicolas Simion, szaxofonos, ebben az országban találkozott Körössy zenéjével — lemezfelvételrôl. Azon ritka felvételek egyikét hallgatta, melyért a japánok rajonganak, s ott döntötte el, hogy bármi lesz is, megkeresi Körössy Jancsyt, és felkéri ôt, hogy koncertezzenek együtt. Aztán következett a nyomozás, míg végül kiderült, hogy Körössy nem is lakik olyan messze, csupán a Georgia állambeli Atlanta város központjában, ahova Nicolas Simion levelet küldött, majd a saját felvételeit, ettôl kezdve a kapcsolat beindult, s amint a Mester eldöntötte, hogy visszatér Európába, s ezen belül saját hazájába is, elkezdték szervezni a turnét. A koncert körútnak számos megállója volt, Németországban, Ausztriában, Romániában, lemezfelvételeket készítettek — stúdió és élôadásról — idônként quartetre bôvülve, néhány alkalommal pedig Lee Konitz legendás szaxofonossal kiegészülve. November 25-én Budapesten koncerteznek, majd december másodikán Bukarestben játszanak Jonny Rãducanu születésnapja alkalmából, s végül ismét Németországban fejezik be turnéjukat. Nicolas Simion 1959-ben született Dumbrãvitan, elsô jazz-együttesét az 1980-as évek elején alapította, Opus 4 név alatt, mely a legsikeresebb jazz-együttessé vált Romániában. Kelet-berlini és varsói jazz fesztiválokon való részvételük után, 1989-ben nyugatra emigrált. 1997-ig Ausztriában élt, számos sikert aratva, 1995-ben pedig elnyerte az Osztrák Kulturális Minisztérium Körnerpreis nevû díját is. 1997-ben áttelepül Németországba, ahol jelenleg is él. Körössy Jancsy szerint Simion rendkívül tehetséges jazz-hangszeres, és kiemelkedô zeneszerzô. Nos ennyi e két zseniális zenész találkozásának a története, melynek, ha már megtört a jég, remélhetôleg lesz folytatása, a jazz-rajongók legnagyobb örömére.
124 évvel ezelôtt született Ady Endre. Szülôfaluja Érdmindszent az idén is benépesül néhány órára a hét végén. XII. alkalommal hirdette meg a Szatmárnémeti Kölcsey Kör, az EMKE és a Szatmár megyei Mûvelôdési Igazgatóság az Érdmintszenti zarándoklatot és az azt megelôzô Ifjú szívekben élek irodalmi vetélkedôt. A Kárpát-medence 13 iskolájából neveztek be a csapatok, hogy A mi Ady Endrénk témában mérjék össze erejüket, tudásukat. Kolozsvárról a Brassai Sámuel Elméleti Líceum vesz részt Szatmárnémetiben az Ady vetélkedô döntôjén. A három tagú csapat vezetôje: Kiss Anna tanárnô.
A költô szülôházához szervezett zarándoklat ünnepi mûsorában köszöntôt mond, többek között, Riedl Rudolf, Szatmár megye alprefektusa, Hegedûs Loránd református püspök Budapestrôl, Duka Zólyomi Árpád parlamenti képviselô Pozsonyból, Kereskényi Sándor szenátor Szatmárnémetibôl. A Fekete József képzômûvész alkotta Ady szobor elôtt szavalnak az Ifjú szívekben élek vetélkedô résztvevôi, valamint tasnádi és mezôteremi versmondók. Koszorúznak a megjelent politika és civil szervezetek, illetve magánszemélyek.
A Szabadság és a Transindex internetes újság folytatja közös Transfórum rovatát, amelynek vendége Markó Béla RMDSZ-elnök. Olvasóink és az Internet-látogatók kérdéseket intézhetnek hozzá. A válaszokat november végén olvashatják a Szabadságban és a www.transindex.ro-n. A Transfórum korábbi meghívottai Markó Béla, Mircea Baldean, Eckstein-Kovács Péter, Frunda György, Patrubány Miklós, Tôkés László, Boros János, Jenei Imre, Alföldi László, Pap Géza, Molnár Gusztáv és a Sapientia — Erdélyi Magyar Tudományegyetem csapata voltak. A kérdéseket szerkesztôségünk telefonszámain, e-mail címén, illetve a transindex@ecosoft.ro címen november 22-ével bezárólag.
Jó hat évtizednyi ordas/terhes idô távlatából tekintek vissza a nagyiklódi református templom építésének történetére.
1940. szeptember — régente: ôszelô vagy Szent Mihály — havát írta az öreg kalendárium, midôn ezen nemes gondolat szárnyait kezdé bontogatni. Az 1940–44-es évek között a kisszámú, de lelkes nagyiklódi magyarság elhatározta, hogy megkísérli helyreigazítani a hajdani magyar nagyurak bûnét, hibáit, és mepróbálják telepesekkel pótolni a helység hajdani kipusztult, elsorvadt magyar lakosságát, akiknek régmúltját már csak a temetô egy-egy korhadozó fejfája, esetleg porladozó sírköve ôrizte. E nemes terv kivitelezésére még a közeli falvak hívei közül is többen adakoztak. A fáradságot, önfeláldozást igénylô munka egyik fô mozgatója szellemi atyja a fiatal, lelkes kisiklódi református lelkipásztor, Krizsovánszky László volt. Ô vállalta a nehéz, de szép terv kivitelezésének oroszlánrészét. A viszonylag korán elhunyt lelkész, a ma is élô Nagy Olga kiváló folklorista és írónô férje volt, aki akkor Kisiklódon kezdô tanítónôként 25–30 kis nebulót oktatott a felekezeti iskolában, s közben elhivatott néprajzossá képezte ki magát.
Az ifjú lelkész tudta, hogy nagy fába vágta a fejszéjét, de úgy érezte, hogy van benne elég lendület, erô, kitartás ahhoz, hogy csodálatos tervét megvalósítsa. A nemes célú, nagy horderejû munka elkezdése elôtt így szólt támogatóihoz:
— Kedves testvérek, atyámfiai! Ahhoz bizony, hogy a nagyiklódi magyarság létszámát megszaporítsuk, és meg is tarhassuk, mindenekelôtt is templomra, aztán házakra és iskolára lesz szükségünk. A templomépítéssel párhuzamosan tehát, sürgôsen el kell kezdeni az ONCSA-házak építését is, amelyekbe szegénysorsú magyar nagycsaládosok kapjanak helyet.
— Az igaz, hogy ehhez sok pénz kell — mondta a lelkipásztor —, de az is meglesz, noha tudjuk, hogy az államtól, pénzszûke miatt, bizony nem sok támogatást remélhetünk templomépítésre. Az állam majd támogatja az ONCSA-házak építését. A templomépítéshez szükséges pénzt majd elôteremtem én!
Otthon leült kis írógépéhez és szívhez szóló leveleket írt olyan egyházközségek lelkészének és presbitériumának támogatásért — és még más alapítványokhoz is —, amelyekrôl tudta, hogy nem fognak elzárkózni az adakozástól. Kezdett is jövögetni a pénz, nem maradt visszhang nélkül a kérés. Ezután gyors ütemben haladt a terv megvalósítása. A helyi magyarság — és még a kisiklódi egyház hívei is — ki pénzzel, ki önkéntes munkával, igyekezett hozzájárulni az építkezéshez. Mindennek jó szüleim is részesei voltak 1942-ig. Hiszen 1936-tól, miután Szamosújvárról ideköltöztünk, e község adófizetôi voltunk. Hogy honnan ismerem ilyen jól ezeket az eseményeket? Már hogyne ismerném, mikor itt gyúlt szerelemre szívem egy szépséges székely–magyar lány iránt; itt gyakoroltam levente-rajparancsnokként az elsô honvéd-díszlépéseket és álltam sorozásra barátaimmal együtt: 1940 elôtt itt szaladtam sokszor román szélsôséges üldözôim elôl, azért mert jó magyar fiúként szálka voltam a szemükben; itt siratott féltve Édesanyám, ha olykor a tanyáról, ahol laktunk, nappal vagy este a faluba, vagy Giroltba, kellett mennem; itt rettegtünk 1940-ig, hogy mikor gyújtják ránk a házat; e faluból tôrték derékba a karrieremet is 1952–53-ban, azzal vádolva, hogy buzgó horthysta voltam. Aztán 1936-ban Kisiklódon konfirmáltam. És itt tanultam az elsô csárdás-, tangó-, és keringô-lépéseket is, hisz e falu az egész környéken híres volt szép magyar táncáról és báljairól.
A templom és az ONCSA-házak építésére, így emlékezett vissza az én jóbarátom néhai kisiklódi Fodor Sándor asztalosmester, aki a templom asztalosmunkáját végezte, és másik kedves barátom a még életben lévô 78 éves nagyiklódi Majthényi Zoltán. Mindketten végig jelen voltak a templom építésén kezdettôl a befejezéséig és szorgalmasan dolgoztak.
A tiszteletesúr a templom tornyának alapöntésekor így szólt híveihez:
— A pénznek nagyobb része megvan, most hát munkára fel:
Az építéséhez még egy-két gazdagabb zsidó család is jókedvûn adakozott, hiszen abban az idôben több mint 70–80 magyar anyanyelvû zsidó is élt Nagyiklódon. Emiatt az egyik zsidó fiú nemtetszésének adott hangot. Erre egy jómodú, Brunner nevezetû tekintélyes polgár így szólt: — Mondd, te Mathelle, te mi vagy? — Hogyhogy mi vagyok? — Hát fiú vagyok — válaszolt megszeppenve Mathelle.
— Na, ja. Csakhogy én nem a nemedet kérdeztem — mondta Brunner.
— Hát mit? — kérdezte kissé bamba szemekkel Mathelle.
— Hát azt, hogy milyen anyanyelvû vagy?
— Jáh, az már más — és válaszolta, amint következik: "Hát az édes anyukám nyelve a magyar, és a vallása az izraelita."
— Na csak azért kérdeztem — emelte magasba a mutatóujját Brunner —, hogy tudjam.
A torony fundametumának öntésekor Krizsovánszky László ekképpen szólott az egybegyûlt ünneplôkhöz:
— "Tisztelt uraim! Mielôtt a templomtorony fundamentumát végleg elkezdenénk beágyazni, ünnepi áhítatossággal helyezzük el örök emlékezetre az alapba mindazok névsorát, akik ezen építkezéshez hozzájárultak." Aztán egy átlátszó, törhetetlen, vízmentes edénybe elhelyezte a névsort, amelybe az én szüleimnek a neve is bele került.
— Tesszük ezt azért — mondta a lelkész —, hogy majd egyszer az utókor is tanúja lehessen a páratlan történelmi eseménynek.
S ha a sors mostoha keze egyszer úgy hozná, hogy illetéktelen lelkek lennének úrrá ezen istenháza felett, hadd lássák, hadd tudják meg hogy e templom a magyar hívôk verejtékes munkájából és adományaiból épült azért, hogy e községnek is legyen magyar istenháza, ahol anyanyelvükön imádhassák és énekeikkel dicsérhetik az Urat.
A 150–200 hívô befogadására tervezett templom építése olyan gyors ütemben haladt, hogy 1944 tavaszára már csak a tetô befedése volt hátra. A jobboldali bejáratnál a szép, impozáns karcsú torony úgy magasodott az égbolt felé, mint egy felemelt fiatal, izmos kar, amely áldást kér az újszülött istenházára. A tetô befedéséhez szükséges cserepeket egy közeli Alsóegregy (Românas) nevezetû román faluból vásárolták, egy omladozó malomtetôrôl. A megvásárolt cserepet 12 ökrös- és lovasfogat fuvarozta el önkéntes hozzájárulással. A fogatoknak felét Fehérvári Jenô földbirtokos biztosította, aki református lévén, még tekintélyes pénzadománnyal is támogatta a templomépítést.
A fentiekkel párhuzamosan elkezdôdött 34 ONCSA-háznak az építése is, amelyeket szegénysorsú, sokgyermekes magyar családoknak szántak. Ebbôl már csak négy készült el 1940–42-ben, és a kijelölt családok be is költözhettek. A hátralevô 30-nak az építése is gyors ütemben haladt. Egyrészének már a tetôszerkezete is megvolt 1944 tavaszára. De a kijelölt 30 nagycsalád ezekbe már nem költözhetett be; 1944-ben Krizsovánszky szívós kitartással addig siettette az építkezést, amíg az elsô ágyúdörgés be nem visszhangzott a községbe, míg a menekülés meg nem kezdôdött. Ekkor már annyira készen állott a templom, hogy csak az ablakok és a padok beszerelése volt hátra. S már a harang és az orgona megszerzése is folyamatban volt. Ha a sors nem lett volna kíméletlen, mostoha, úgy ma e község templomának több mint 200 református hívôje volna, mondják az egykori túlélôk.
De mi lett a sorsa a templomnak és az ONCSA-házaknak 1944-aug. 23. után? A négy ONCSA-ház lakóit a szélsôséges románok elüldözték. A már kész többi ONCSA-házba a helyi román családok költöztek be. A többi pedig ebek harmincadjára jutott. A megmaradt építôanyagot elhordák, szétlopkodták.
1945-ben, egy munkaszolgálatból hazatérô zsidó ember bosszúvágytól fûtve, azzal állt elô, hogy a templom tetôszerkezete és cserépzete zsidó vagyonból származik. Ilyen indoklással eltulajdonította magának, akadálytalanul leszedette, majd eladta. Így a templom fedél nélkül maradt. Aztán késôbb pénz és hívek hiányában a kisiklódi ref. egyház engedélyt kapott arra, hogy kényszerhelyzetben lévén, eladja az ortodox egyháznak. Mert ha 1944-ben még 40–50 magyar lelket számlált a község, 1944 után már alig maradt 10 közülük, azok is inkább csak öregek, és ma már talán egy sincs.
Mikor a templomot eladták, Krizsovánszky már nem volt a kisiklódi egyházközség lelkésze. Így vált a magyar verejtékbôl és adományokból épült református templom Nagyiklód és környéke legszebb ortodox templomává. A meglévô torony mellé még egy másodikat is építettek, hogy kéttornyú, katedrális-szerûvé váljék.
No, de nem sokkal különb a kis római katolikus kápolna-templom sorsa sem, amely párhuzamosan épült a református templom szomszédságában, a katolikus hívek pénzébôl, adományaiból. Az úgy 20–30 hívô befogadására alkalmas imaház, 1989 után a görögkatolikusok kezébe csúszott át, hogy milyen úton-módon azt egyelôre homály fedi.
A potom pénzért eladott református templom árából javították ki a kisiklódi templomot és a papi lakot. A hívek száma 1944 után itt is igencsak megfogyatkozott. Noha 1944-ben még több mint 150 híve volt az egyháznak, 1998-ra alig számlál talán 50–55 lelket, és már magyar iskolája sincs.
Így hát, testvér, ha néha Nagyiklódon visz át az utad, és az országút mellett a község közepén szemed megakad egy szép ortodox templomon, emeld meg a kalapodat és gondolatban hajts fejet elôtte egy pillanatra. Hisz, sok magyar embernek van benne a szíve, lelke, pénze és verítékes munkája. Nevük névsorát a jobboldali torony fundamentuma rejti, ôrzi, amely egy zivataros, szomorú magyar sorsról regél az esti szellôben, az egykori híveit siratva.
Ha valaki e helység régmúltjáról szeretne többet megtudni, lapozza fel Szolnok–Doboka vármegye Kádár József szerkesztette monográfiáját.
Monsieur Védrine, a francia külügyminiszter rég nem járhatott Romániában, és rég lehetett az is, amikor romániai emberrel elbeszélgetett. Persze, könnyen megtörténhet, hogy a bukaresti francia nagykövetség jelentései tájékoztatták félre, de azt a lehetôséget is számításba kell vennünk, hogy a jelentések korrektek, a valóságot híven tükrözôek voltak, csak a külügyminiszter nem akart tudomást venni azok tartalmáról. Bárhogyan is történt volna, egy biztos: Védrine úrnak egyszerre valamilyen okból kifolyólag roppant fontos lett Románia és Bulgária, s azt javasolta, hogy e két országot az Európai Unió bôvítésének elsô körébôl (vagy hullámából, ha úgy tetszik) semmiképpen ne hagyják ki. Ez lenne a francia diplomácia elsô számú embere szerint a "big bang plus" lényege: hogy mind a tizenkét tagjelöltet egyszerre vegyék fel 2004-ben a közösségbe.
Nem kevés az, amit Védrine mond. Ha az érveit is figyelembe vesszük, kiderül, hogy azokban logika is van. Ha a két balkáni ország kimaradna a "big bang"-bôl, ez könnyen az itt élô lakosság teljes kiábrándulásához vezetne. A románok és a bolgárok esetleg egyik percrôl a másikra úgy dönthetnek, hogy másfelé orientálódnak, s egy ilyen megoldás az EU-nak is kárára lenne. Ezért a francia külügyminiszter úgy véli, az uniónak fel kell vállalnia a két ország csatlakozásával együtt járó hátrányokat, és segíteni kell ôket abban, hogy behozzák a többi jelölthöz viszonyított hátrányukat. Egyszóval: úgy kell az uniónak cselekednie, hogy "a paplan valahogyan beférjen a bôröndbe".
Védrine úrnak ez a metaforája talán valamilyen francia közmondásból eredhet, s az unióban, úgy tûnik, nem mindenki érti ezeket a jópofáskodásokat. A németek például látványosan nem értik, hiszen Schröder kancellár azonnal kijelentette, hogy efféle engedményeket nem lehet tenni, és hogy az egyes tagjelölteken múlik, hogyan készülnek fel a csatlakozásra. Az Európai Bizottság bôvítési fôigazgatója, Eneko Landaburu pedig hozzátette: a csatlakozási feltételek teljesítése szemmel látható nehézséget okoz Bulgáriának és Romániának.
A francia javaslatra azonban nem csupán egyes uniós tagországok és a brüsszeli euróbürokraták lettek idegesek. Ingerült eléggé például Lengyelország is, amelynek külügyminisztere, Wlodzimierz Cimoszewicz úgy értékelte, "rendkívül igazságtalan lenne", ha a csatlakozási menetrendet most azért módosítanák, hogy más országokat is bevárjanak.
Ennek ellenére, a brüsszeli apparátus beindult, s a javaslatot azonnal felkapta. Nicholson bárónô, aki éppen Bukarestben tartózkodik rögtön dicsérni kezdte a Románia által elért eredményeket, az itteni fejlôdést, s közölte: Romániára mind a NATO-ban, mind az EU-ban mielôbb nagy szükség van. Az Európai parlament romániai raportôre eközben elismerte, hogy a szegénység kérdése és a gazdasági helyzet egy kis igazítást még elbírna...
Számomra is megdöbbentô a francia javaslat. No, nem azért, mert Románia csatlakozását bármi módon ellenezném. A döbbenetet az a gyorsaság okozza, amellyel egyes nyugat-európai politikusok — ez alkalommal Hubert Védrine — elfelejtik, hogy Románia még távolról sem teljesíti az uniós tagság feltételeként kidolgozott politikai kritériumokat, illetve azok zömét. Így például még távolról sem beszélhetünk arról, hogy a román gazdaság áttért volna a piaci mechanizmusokra, hiszen a privatizáció a tavalyi választások után ismét látványosan egy helyben topog, a körbetartozás elképzelhetetlen és kimondhatatlan összegekre rúg. Egyszóval: Románia még nem mûködô piacgazdaság.
De ezt talán a legkönnyebb lenne orvosolni, hiszen ha valóban lenne Brüsszelben politikai akarat arra, hogy ezt a lemaradást Románia behozza, tennének arról, hogy ez megtörténjen. Hogy ennek a jelét nemigen lehet tapasztalni, ez megint más kérdés. Sokkal nehezebb — és számunkra fájóbb — kérdés az, hogy Románia még mindig húzza-halogatja a tulajdonviszonyok ügyének a rendezését. A mostani kormány sem hajlandó arra, hogy a kommunizmus idején elkobzott javakat visszaszolgáltassa eredeti tulajdonosaiknak. Csak mímelik a restitúciót Bukarestben, a gyakorlatban viszont mindent megtesznek annak érdekében, hogy a volt tulajdonosokat elrettentsék a visszaigényléstôl: száz évvel ezelôtt épült ingatlanok esetében építkezési engedélyeket és eredeti tervrajzokat követelnek, annak bizonyítását, hogy az ötven évvel ezelôtt államosított ingatlanért az egykori tulajdonos meddig fizetett, és aztán miért nem fizetett adót stb. Ha ez így tart, az örökösnek maholnap a nagymama szüzességi bizonyítványát is be kell majd mutatnia ahhoz, hogy elhiggyék neki: valóban vissza szeretné kapni ôsei tulajdonát. Persze, a bürokratizálással nincs vége! A legtöbb esetben a hatóságok arra játszanak, hogy az ügybôl per legyen, a bíróságok pedig parancsba kaphatták azt, hogy évekig húzzanak egy-egy ilyen pert. Másképp megmagyarázhatatlan az a gyakorlat, hogy például egy jogilag abszolút világos tulajdonlás kérdésében öt bíróság miért hoz öt teljesen különbözô és egymásnak ellentmondó ítéletet.
Ezt ne látná Európa? Vagy azt, hogy tizenegy éve semmi sem történt a közösségi és egyházi ingatlanok visszaszolgáltatásának terén? S az efféle "román big bang"-eket illusztráló példákat holnapig folytathatnám.
Ezekbôl azonban, mint mondtam, nem azt kell kivenni, hogy ellenzem Románia mielôbbi uniós tagságát, sôt, a magam elônyeit is tekintve, várom azt. De az uniónak rendkívül világossá kell tennie Románia számára, hogy a balkáni halogatási és sunyiskodási politikájával nem lehet sikeres. Ha az EU ezt a fajta politizálást elfogadná, bátorítaná, s Romániát ilyen körülmények között is tagjainak sorába fogadná, olyan koncot venne a nyakába, amilyenrôl Monsieur Védrine európaplan alatti álmában sem hallott.
A Román Labdarúgó Szövetség úgy döntött, hogy a Szlovénia elleni sikertelen labdarúgó vb-pótselejtezô ellenére Gheorghe Hagi marad a válogatott szövetségi kapitánya.
–- Azt várjuk tôle, hogy a csapat sikeresen szerepeljen a 2004-es Európa-bajnokság selejtezôjén — mondta Mircea Sandu, a szövetség elnöke, aki korábban kritizálta Hagit, mivel nem hallgatott "tapasztaltabb edzôtársai tanácsára". A szakvezetô szemére vetették azt is, hogy a ljubljanai vereség után nem sikerült mentálisan felráznia a csapatot.
A csoportmérkôzések második felvonásának elsô mérkôzéseit rendezték az A- és a B-csoportban. Gólszegény mérkôzések, óvatos csapatok jellemezték a találkozókat, mintha az együttesek tartalékolnák magukat tavaszra. Kivételt képeznek a katalánok, akiknek magabiztos angliai gyôzelme jelentette a nyitány kisebb meglepetését. Eredmények: A-csoport : Bayern München (német)–Manchester United (angol) 1–1 (gólszerzôk: Paolo Sergio — 87. perc, illetve Van Nistelrooy — 74.) és Boavista Porto (potugál)–FC Nantes (francia) 1–0 (E. Sanchez — 24.). B-csoport: Galatasaray Isztambul (török)–AS Róma (olasz) 1–1 (Perez — 22., illetve Emerson — 92.), és FC Liverpool (angol)–FC Barcelona (spanyol) 1–3 (Owen — 27., illetve Kluivert — 41., Rochemback — 65. és Overmars — 84.).
*
Az UEFA-kupa harmadik fordulójának elsô mérkôzései közül kedden kettôt bonyolítottak le. Eredmények: Girondins Bordeaux (francia)–Roda Kerkrade (holland) 1–0 és Hapoel Tel-Avív (izraeli)–Lokomotív Moszkva (orosz) 2–1.
l A magyar NB I. hétközi, 19. fordulójának elsô mérkôzésén: Debreceni VSC–Ferencvárosi TC 0–1.
l Az angol Premier Leauge 12. fordulójában a Charlton Athletic gólokban gazdag mérkôzésen játszott döntetlent a West Ham Uniteddel. A végeredmény: 4–4.
Az angol labdarúgás történetében elôször december 1-jén és 2-án sztrájkba lépnek a játékosok, tiltakozásul a televíziós jogdíjakból származó bevétel elosztása miatt.
A Hivatásos Játékosok Szövetségének (PFA) ötszázalékos részesedést szeretne a tv-s bevételekbôl, pontosan annyit, amennyi 1995 óta jut neki. Tavaly 8,8 millió fontot tett ki ez az összeg. Az új idényre 1,65 milliárd font jön össze a sugárzási jogokból, de a PFA részét 5,2 millióra akarják csökkenteni, ami nem éri el az egy százalékot sem.
A december 1-jére kitûzött sztrájk a négy profi osztály 38 mérkôzését érintené. A Premier League-ben 7 találkozót írtak ki, s elsôként a 13 órakor kezdôdô Manchester United-Chelsea rangadón demonstrálnának a labdarúgók. A meccset a Sky Sport közvetítené.
A magyarországi Keszthelyen bonyolították le az idei ifjúsági Európa-bajnokságot, amelyen négy tagú küldöttséggel a KMSC szakosztálya is érdekelt volt. Három kolozsvári tôrözô (két fiú és egy lány), valamint Mugur Codreanu edzô is helyet kapott Románia válogatottjában.
A lányoknál a még sérüléssel bajlódó tehetséges Corina Indrei részvétele a utolsó percig kétséges volt, végül azonban mégis sikerült indulnia, és nôi tôrcsapatunk alapemberének bizonyult. Válogatottunk végül az ötödik helyen végzett, az aranyérmet Oroszország szerezte meg a házigazda magyarok elôtt. A csapat többi tagjai Cristina Ghita (Brassói Traktor), és Iuliana Codreanu (Bukaresti BNR) voltak. Egyéniben Corina Indrei sajnos csak a legjobb 32-ig jutott.
Éremreményekkel keltek útra a fiú tôrözôk is, nekik azonban csak egy gyengébb 7. hely jutott. Egyéniben sem remekeltek a kolozsvári versenyzôk, hiszen csak a 36. és 37. helyeken fejezték be a küzdelmeket.
Reméljük, hogy a román részvétel az elkövetkezô esztendôkben sikeresebb lesz, hiszen mindhárom kolozsvári versenyzô két évvel fiatalabb volt, mint a korhatár, amelyben versenyeztek.
A vendégcsapatok (Spanyolország, Lengyelország, Jugoszlávia és Macedónia) és természetesen a házigazda együttes szakvezetôivel és a rendezôkkel közösen tartottak sajtótájékoztatót a Kárpát-kupa nyitánya alkalmából. Cristian Gatu, a szakszövetség elnöke elmondta, hogy bár ez az utolsó erôpróba az o-laszországi világbajnokság elôtt, egyúttal a fiatal nemzedék vizsgája, mégsem ez számít döntônek, hanem a vb szereplés. A román válogatott fô célja a vb-n, hogy az elsô 5 hely valamelyikén végezzen, s megszerezze a kvalifikációt a 2004-es athéni ötkarikás játékokra. Dumitru Musi szövetségi kapitány reményét fejezte ki, hogy sikerül áttörni a legutóbb elért 4. hely korlátját.
A sorozatban harmadszor Kolozsvárott rendezett barátságos tornán a nemzetközi szabályok vannak érvényben, egyetlen kivétel, hogy a 14 játékos van a keretben, hogy megnôjön a cserelehetôségek száma. A torna végén díjazzák a dobogós együtteseket, a legjobb játékost, a legjobb kapust és a gólkirályt.
A szerdán rajtolt vetélkedô elsô mérkôzésén: Románia A–Románia B 28–26 (14–10). További részeletek holnapi lapszámunkban.
Ezekben a napokban, pontosabban november 20–25-én Mangalia ad otthont az ifi (18–20 évesek) ökölvívó nemzeti bajnokság döntôinek. Kolozsvárt három bokszoló képviseli, az 57 kg-os súlycsoportban versenyzô Lingurar Rossi, az 54 kg-os Emil Stoica és a +91 kg-os Rãzvan Benche. Ôket Hercz József edzô kíséri el. A bajnokság után két héttel rájuk újabb megmérettetés vár: Focsani-on dôl el, hogy ki kerül be a nemzeti válogatottba.
Választások a szakszövetségben
Szombaton, november 17-én Bukarestben került sor a Román Ökölvívó-szövetség általános közgyûlésére, amely, miután elemezte az évi tevékenységét, egykori ökölvívócsillagok jelenlétében fennállásának 75. évfordulóját ünnepelte meg. Ezúttal négy kolozsvári bokszolót is kitüntettek: Mihalik József, Valentin Silaghi, Ionel Budusan és Dãnut Lugigan kapott ünnepi díszoklevelet és érmet, valamint pénzbeli jutalmat.
Szintén szombaton került sor a szakszövetség vezetôségének az újraválasztására, az elkövetkezô négy évre. Az elnöki székbe Iosif Armast választották újra, hasonlóan megmaradt alelnöki tisztségében Viorel Zamfir és Paul Dobrescu.
A választás hitelességét Rudel Obreja megkérdôjelezte, az általa benyújtott panaszt Georgiu Gingãras sport- és ifjúsági miniszter elfogadta, így 15 napon belül újabb választásokra kerül sor.
Köztudott dolog, mennyire népszerû sportág Désen a kosárlabda. Különösen a lányok kedvelik. Nem csoda, ha szinte havonta szerveznek különféle tornát. Az elmúlt napokban a 15–16 éves lányok adtak találkát a Szamos menti municípiumban. A Papiu Ilarian Sportlíceum által kezdeményezett rendezvényen 6 együttes vett részt. Az elsô helyen a Szatmárnémeti Sportiskola végzett, míg a házigazda désiek a második helyet foglalták el. Mögöttük végeztek sorrendben a kolozsvári Pro Baschet, Nagyszebeni Sportiskola, a kolozsvári 10-es számú általános iskola és a Gamma csapatai.
A torna újból bebizonyította, hogy Erdélyben sok tehetséges ifi kosarazó található, akiket érdemes továbbképezni.
A Megyei Vízügyi Igazgatóság értesíti a lakosságot, hogy a mai nap folyamán a következô utcák lakóit keresi fel a vállalat díjbeszedôje: Sighisoarei, Pajistei, Prunilor, Zorilor, Colibita, Curcubeului, Privelistei, C. Porumbescu, Pãstorului, Remetea, Mãrginasã, B. P. Hasdeu, Piezisã, Clinicilor, I. Hateganu, M. Eminescu, G. Cosbuc, Deva, I. Mãcelaru, Moldovei, Mioritei, Otelului, Alecu Russo, Uzinei Electrice, Splaiul Independentei, Cobzarilor, Heltai, Take Ionescu, Vasile Lupu, Iugoslaviei, Sãpãtorilor, Minerilor, Dosztojevszkij, Secerãtorilor, Hârletului, N. Titulescu, Bãltii, L. Rebreanu, M. Veliciu.
Egy sertéshizlaló gazda számára az értékesítésre kész egymázsás vágódisznó kényszerû továbbtartása egyidejûleg jelenti a többletköltséget, a minôségromlást, a kapacitás-kihasználás csökkenését és a kilónkénti árvesztességet is, hiszen a 100 kilogrammos sertéseket keresik leginkább a piacon. Számára az értékesítési biztonság semmivel sem pótolható. Ugyanez mondható el a gyorsan romlandó zöldség és gyümölcsök kedvezô idôben történô értékesítésérôl is. Ha megérett a szamóca, a nyári alma, a körte, a barack rövidesen el kell adni. A késlekedés minden esetben veszteséget okoz. A bárányokat is idejében kell értékesíteni, mert az anyajuhok fejését nem lehet halogatni, csupán egy napi késés kétszeri fejés kimaradását okozza, ami a sajtmennyiség csökkenésével jár. A megtermelt gabonát is legjobb aratás után azonnal átadni korrekt partnernek, mert nem biztos, hogy többhavi tartás után többet kap érte a termelô. Az optimális értékesítési idô elmulasztása vagy eltolódása következtében rövid idô alatt veszendôbe mehet egy egész évi munka haszna.
Erdély-szerte hagyománya van a méhészetnek, egyes vidékeken tájjellegû zöldség, illetve gyümölcstermesztéssel foglalkoznak, például az aranyosszéki hagyma, káposzta, a székelyföldi murok, pityóka a Szatmár környéki szamóca. Ezek elôállítása jelentôs költségekkel jár, s ugyanakkor mindez folyamatos ismeretszerzést, tájékoztatást, állandó tanulást úgynevezett szellemi ráfordítást is megkövetel a termelôtôl. Ezen szakmai információk begyûjtése és hasznosítása könnyebben megy külön vagy pedig egy kisebb-nagyobb közösséget alkotó gazdálkodó csoportnak? Ezt a kérdést kell önöknek, termelôknek tisztázniuk s a válasz, a döntés joga is csakis a gazdálkodót illeti.
A szûkre szabott szakosított ágazattal foglalkozó kistermelô az esetek többségében családja létét, biztonságát védi, saját munkája révén szerzi meg jövedelmét, így próbál megmenekülni az egyre nyomasztóbban fenyegetô elszegényedéstôl, a bukástól. Falvainkban egyre többen törik a fejüket azon, hogyan lehetne bôvíteni a kereseti lehetôségeket. Mert kell a pénz és évrôl évre egyre több a ház javítására , s akinek meg arra is futja újat épít, fürdôszobával, sokba kerül a gáz bevezetése, sôt a gyermekek iskoláztatása is a munka, a gazdálkodás eredményességétôl függ. Manapság a termelôk zömmel nem saját érdekû szervezeti keretekben dolgoznak. Az egyéni piacozás egyelôre nem adhat értékesítési biztonságot és olykor a jövedelmezôséget is megkérdôjelezi. Nem ritkán, csupán a biztonság látszatát, illetve reményét nyújtja. A szabadpiac farkas törvénye különösen veszélyes a nagyobb beruházást igénylô növénytermesztô vagy állattenyésztô ágazatokkal foglalkozó termelôkre. Mert nem mindegy, hogy hány mázsa vagy több vagon káposztát vagy korai burgonyát kell értékesíteni.
Hogyan lehetne megteremteni az értékesítés biztonságát?
Erre próbálunk válaszolni a jövô heti "Gazdasarok"-ban.
Súlyos méreteket öltött Fehér megyében az iskolaelhagyás. Csak az új tanév elsô hónapjában az iskolát elhagyó diákok száma meghaladta a tavaly egész évben regisztráltat, derült ki abból a jelentésbôl, amelyet a Fehér megyei prefektúra juttatott el a Tanügyminisztériumhoz. Az új tanév kezdetétôl háromszáznál is több tanuló, fôleg középiskolás mondott le tanulmányainak folytatásáról. Legtöbbjük — több mint 180-an — városi. Az elemit és gimnáziumot elhagyó diákok fôként faluról származnak. Az iskolaelhagyás fô okai — tûnik ki a jelentésbôl — a családok egyre romló anyagi helyzete, illetve a lakóhely és az iskola közötti nagy távolság, tömegközlekedési eszközök hiánya — mindezek fôként hegyvidéken jelentenek komoly gondot. A megye prefektusát, Ioan Rust aggasztja a jelenség ily mértékû elterjedése, emiatt elrendelte az iskolaelhagyás minden okának felülvizsgálatát. Ezt a megyei tanfelügyelôséggel és a rendôrséggel karöltve fogják elvégezni.
Újabb vízkrízissel küzd Fehér megye központja, Gyulafehérvár. Kedden a Dalkia vízszolgáltató elkezdte az adósok vízzel való kiszolgálásának felfüggesztését, így meleg víz nélkül maradt 12 lakóközösség. Dumitru Gosia, a Dalkia igazgatója elmondta, az a 24 adós lakótársulás, amely a napokban víz nélkül marad, nem tartotta tiszteletben az adósságok átütemezési tervét. A megállapodásban szereplô összegnek csupán hatvan százalékát fizették ki. A Dalkia társaság példáját várhatóan hamarosan követi a hideg vizet szolgáltató vállalat is.
A vártnál kevesebb résztvevôvel tartották meg a Szegények fórumának vitáját. A kis létszám ellenére a vita mégis hû képet rajzolt a hazai szegénység helyzetérôl, ugyanis a résztvevôk különbözô szakmájú, társadalmi helyzetû és jövedelmû csoportokat képviseltek, derült ki a Romániai Magyar Dolgozók Egyesülete által szervezett fórum álláspontját tolmácsoló Nagy Károly szerkesztôségünkbe eljuttatott beszámolójából. A vitát követôen a szegények helyzetének orvoslásához szükséges intézkedéseket összesítô memorandumot fogadtak el, amelyet eljuttatnak az RMDSZ parlamenti csoportjához, s a válasz függvényében csupán hatvan nap múlva hozzák nyilvánosságra. A szervezôk nehezményezték, hogy a rendezvényen az RMDSZ egyetlen országos vagy megyei vezetô tisztségviselôje sem tette tiszteletét.
Az Országos Befektetési Alap (FNI) azon károsultjai közül, akik a 333-as vonatkozó törvény értelmében térítési segélyre jogosultak, eddig — a 13 369 érintett közül — 11 846-on jutottak hozzá a kiutalt összegekhez — áll a Banki Aktivumok Értékesítési Hatósága közleményében, amelyben felhívják a károsultak figyelmét arra is, hogy szigorúan meg fogják büntetni mindazokat, akik jogtalanul próbálnak hozzájutni ehhez a segélyhez.
A közleményben leszögezik: mindazok, akik jogosultak a térítési segélyre, de objektív okok miatt lekésték sorukat, december 15-ig igényelhetik a kiutalt összegeket.
Szerdán délelôtt indult útnak a besztercei vasútállomásról az a nyolcvanhat hivatásos román katonából álló különalakulat, amely december elsejétôl, a belga–luxemburgi–román BELUROKOS elnevezésû KFOR-zászlóalj keretén belül Koszovóban teljesít szolgálatot. A katonákat a Besztercén állomásozó 812-es számú gyalogoszászlóaljból válogatták ki.
Mint ismeretes, szeptember elején az Észak-atlanti Szövetség (NATO) kérést nyújtott be a Koszovóban állomásozó román békefenntartó KFOR-csapatok állományának kibôvítésére. Ion Iliescu államfô kérésére szeptember 19-én a parlament két háza együttes ülésen úgy döntött, újabb gyalogzászlóajat küldenek a tartományba.
A nyolcvanhat katona túlnyomó többsége komoly tapasztalattal rendelkezik, mintegy nyolcvan százalékuk tavaly már részt vett az angolai UNAVEM elnevezésû, az Egyesült Nemzetek égisze alatt zajló küldetésen.
Ion Cioarã tábornok, a IV. erdélyi hadtest parancsnoka a sajtónak úgy nyilakozott, a katonák öt napig utaznak Bulgárián, Görögországon és Macedónián keresztül Koszovóba. November 26-án érkeznek Szkopjebe, Macedónia fôvárosába. Innen a belga KFOR-alakulatok segítségével a román katonák Leposavici-be érkeznek, ahol a BELUROKOS zászlóalj szállását rendezték be. A békefenntartói feladatok mellett katonák gyógyszer- és élelmiszerszállító konvojok kíséretét, magas rangú katonai vezetôk és Koszovóba látogató politikusok védelmét biztosítják. Nem ingyen: a szerzôdéses altisztek napi 30, a tisztek pedig napi 40 amerikai dollárhoz jutnak. — A katonák alapos kiképzésen vettek részt. Meggyôzôdésem, hogy a 812-es gyalogos zászlóalj katonái megállják helyüket Koszovóban, ugyanúgy ahogy azt Angolában tették — tette hozzá Ion Cioarã tábornok.
A különszerelvény kilenc Zimbru típusú vadonatúj csapatszállító páncélautót, egy betegszállító autót, három teherkocsit, két Panther típusú távközlésre használt terepjárót vittek magukkal.
A Koszovóba utazó katonákat a rokonok is elkísérték. A vonat indulásakor a szülôk, rokonok és természetesen a barátnôk könnyes búcsút vettek a májusig Koszovóba utazó katonáktól.
• Autóbusz ütötte el Otilia Starcu kolozsvári nyugdíjast. Az 57 éves nô figyelmetlenül, nem a kijelölt helyen akart az úttesten átkelni, és a 33 éves Gheorghe Ursut, az RATUC közszállítási vállalat buszvezetôje már nem tudta kikerülni. A baleset kedden délben 11 órakor történt, az egykori Bocskai téren, az áldozatot koponya- és agyalapi sérülésekkel, csonttöréssel szállították kórházba.
• Elcsípte a tolvajt a magyarszentpáli Daniel Cornea. A 43 éves férfi, amikor észrevette, hogy feltörték a Maresal Antonescu utcában parkoló autóját, megpróbálta feltartóztatni a még ott tartózkodó rablót, de az megütötte, majd késsel fenyegette meg, és elszaladt. A 41 éves Dorin Bãlaiét a járókelôk segítségével egy rendôrjárôr fogta el. A férfi elôzetes letartóztatásban, rablás vádjával várja a kivizsgálást.
• Petárdaárus bukott le kedden a nagypiacon. A 18 éves, kolozsvári Claudiu Flaviu Bãtinasnál 50 doboz petárdát találtak, dobozonként 60 darab petárdával. A terméket elkobozták, Bãtinas jelentôs pénzbírságra számíthat.
• 232 milliós csalás elkövetôje ellen indult bûnvádi nyomozás. Viorel Hârtie a Ploiesti-i Lerogrig Kft. tulajdonosaként még 1999 decemberében vásárolt árut a kolozsvári Indygo Kft.-tôl a fenti értékben, majd csekkel fizetett, bár tudta, hogy cégének bankszámláján nincs meg ez az összeg. Cége ugyanakkor banki zárlat alatt állt. Csalásért 3-tól 15 évig terjedô börtönbüntetéssel számolhat.
A magyar és a román kereskedelmi és iparkamara együttmûködésének fejlesztésérôl állapodott meg Parragh László és George Cojocaru, a két testület elnöke.
A múlt hét csütörtökén Békéscsabán folytatott megbeszéléseket követô sajtótájékoztatón bejelentették: a Békéscsabán mûködô magyar–román, illetve a nagyváradi székhelyû román–magyar kamarai tagozatok mellett létrehozzák a budapesti és bukaresti kamarai szervezetet is.
George Cojocaru elmondta: a következô év elsô felében a bukaresti vásár alkalmával megrendezik a Magyar Gazdasági Hetet, amelyet egy befektetési konferencia is kísér majd. Az év második felében pedig Budapesten kerül sor hasonló rendezvényre, ahol a magyar vállalkozók ismerkedhetnek meg a romániai befektetési lehetôségekkel.
Parragh László arról számolt be: a magyar–román árucsere-forgalom eléri az évi egy milliárd dollárt, és a rendszerváltás óta külföldre került két milliárd dollár értékû magyar tôkebefektetés közel harmada Romániába irányult.
Kiemelte: az együttmûködés bôvítése, valamint a magyar tôkeexport növelése érdekében a határmenti kapcsolatokat ápoló tagozatok és a két fôvárosban kiépítendô szervezetek elsôdleges feladata, hogy minél több információhoz juttassák a két országot a gazdaság által kínált lehetôségekrôl.
Kényelmes többséggel, a rendszerváltás utáni idôszakban most elôször a tárgyév kezdete elôtt fogadta el a parlament a jövô évi költségvetést.
A Nemzetközi Valutaalap (IMF) által is jóváhagyott, szigorú deficitlefaragó lépéseket tartalmazó tervezetet a magyar képviselôk is támogatták, hozzásegítve a Nãstase-kormányt a szükséges többséghez. A tervezetet 270-154 arányban hagyta jóvá a törvényhozás.
A törvény 3 százalékos GDP-arányos deficitet céloz meg az idei évre beállított 3,5 százalékos hiány után. A 2002-re elôirányzott hiány 58,4 százalékát külsô forrásból tervezik finanszírozni. A jövô évi költségvetés 5 százalékos gazdasági növekedéssel számol a 2001-re becsült 4,5 százalék után; az év végi inflációs cél 22 százalék az októberben mért, 30,8 százalékos 12 havi ütem helyett.
Elemzôk az általános világgazdasági lassulás miatt megkérdôjelezik e célok elérhetôségét, az IMF azonban az új, 383 millió dolláros készenléti hitelcsomag fejében megkövetelte az új költségvetési törvényben foglalt növekedési és inflációs számokat.
A nyugat-európai gazdaság állapotára vonatkozó adatok továbbra sem lesznek kedvezôek az idén, a tartós fellendülés csak a jövô év dereka felé várható, de 2002-ben az inflációs ráta az euróövezetben 2 százalék alá is kerülhet. Egyebek között ezeket a megállapításokat tartalmazza az Európai Központi Bank legutóbbi havi értékelése a gazdasági kilátásokról.
Utóbbi jóslatát arra alapozza, hogy az energiaárak mélyen vannak, hasonlóan a fogyasztás szintjéhez. Megjegyzi ugyanakkor, hogy a havi inflációs ráták mutathatnak majd ingadozásokat, de egészében az EKB által elôírt inflációs plafonérték, azaz a 2 százalék alá is csökkenhet az árdrágulás üteme jövôre. Emlékeztet rá, hogy májusban még 3,4 százalékos volt az eurózóna éves inflációja, idén szeptemberre azonban már 2,5 százalékra esett vissza.
Az EKB kilátásba helyezi, hogy a növekedési prognózisaiban további korrekciókat tesz majd, lefelé. Féléves gazdasági elôrejelzését a bank decemberben teszi közzé. A múlt héten végrehajtott kamatcsökkentésekor egyébként már jelezte, hogy az eurózónának az eddig becsültnél több idôre lesz majd szüksége a gazdasági fellendülés eléréséhez, tekintettel a szeptemberi terrorcselekményekre. Ezeket követôen ugyanis a fogyasztói bizalom megingott, a globális gazdasági visszaeséstôl való félelem felerôsödött, a vállalatok dolgozóik ezreit kényszerültek leépíteni.
A bizonytalanság ma is erôs, emiatt beruházásokat halasztnak, a magánfogyasztás visszafogott, ezek a növekedést nem támogatják az idei év hátralévô részében, az szerény lehet még a jövô év elején is. A reálnövekedés elmarad lehetôségeitôl — summázzák az EKB közgazdászai. Viszont az ezzel együtt járó alacsony ütemû infláció és az alacsony kamatszint serkenteni kezdi a fogyasztást és ez 2002-ben elhozza a gazdasági növekedés idôszakát. A növekedés általános feltételei megvannak, az euróövezet gazdasági állapota alapjában véve egészséges, a gazdasági struktúrák egyensúlya megmaradt.
November 21., szerda
|
Váltóiroda |
Márka (Vétel/Eladás) |
Dollár (Vétel/Eladás) |
Forint (Vétel/Eladás) |
|
Macrogroup (Fôtér 23., Sora, Bolyai 8.,
|
13 950/14 060 |
31 470/31 750 |
110/112 |
Az utcai pénzváltóknál a forint 110/112, a márka 14 100/14 200, a dollár pedig 31 300/31 500 lejbe került.
November 22., csütörtök
A Román Nemzeti Bank mai árfolyamai: 1 német márka = 14 101 lej,
1 USD = 31 372 lej, 1 euró = 27 579 lej, 1 magyar forint = 110 lej.
Orbán Viktor magyar miniszterelnök szokásos szerda reggeli rádióinterjújában egyértelmûvé tette, hogy jövô év január 1-jével hatályba lép az úgynevezett kedvezménytörvény, egyúttal azonban jelezte: a jogszabály "igazi tartalmát és értelmét" a végrehajtási rendeletek adják majd meg, amelyekrôl a szombati kormányülésen is tárgyalni fognak.
Tájékoztatása szerint a szomszédos államok közül a horvátokkal már megállapodtak a törvény végrehajtásának kérdéseiben, a szerbek részérôl óvatos támogatást tapasztaltak, Szlovénia soha semmilyen kifogást nem vetett fel, és véleménye szerint Ukrajnában sem lesz akadálya a törvény érvényesülésének. Elmondta, hogy Románia esetében is bizakodó, Szlovákiával pedig a napokban tárgyalnak majd a törvényrôl.
Az európai uniós csatlakozás kapcsán a kormányfô úgy vélte, hogy óvatosan kell nyilatkozni a bôvítést illetôen, ugyanis nem Magyarország dolga meghatározni, hogy miképpen bôvüljön az Európai Unió.
— Mindenkit szeretünk, mindenkit támogatunk, mindenkivel együtt érzünk, de egy dolgot nem tudunk elfogadni: ha bármely más ország nálunk lassabb felkészülése miatt várnunk kell a tagságra — szögezte le Orbán Viktor.
Az Európai Unió tagországainak regionalista szemléletû pártjai által alapított Szabad Európai Szövetség múlt heti brüsszeli ülésén tagjai közé fogadta a Sabin Gherman vezette, bejegyzés elôtt álló Erdély Bánság Ligát. Ugyanakkor elfogadták a szervezet autonómia programját is, amellyel a 2004-es romániai választásokon indulna. Mint ismeretes, Sabin Gherman közigazgatási alapon szervezôdô autonómiát képzel el. Az országot régiókra, ezen belül provinciákra osztaná fel. Mindegyik egység külön parlamenttel rendelkezne, a régiókat kormányzók irányítanák. Egy-egy régió költségvetésébôl csak 15 százalék kerülne a központi költségvetésbe. A Sabin Gherman-jelenségrôl a Szabadság Takács Csabát, az RMDSZ ügyvezetô elnökét és Toró T. Tibor képviselôt, a Reform Tömörülés elnökét kérdezte.
Takács Csaba, az RMDSZ ügyvezetô elnöke elmondta: figyelemmel kísérik a Sabin Gherman-féle mozgalmat, amely az RMDSZ politikus szerint nem vonatkoztatható el az általános román politikai élet jövôképét alakító folyamatoktól. — Ugyanakkor azt is tudom, hogy a Nagy-Románia Pártra (NRP) Erdélyben 2, 5 millióan szavaztak. A következô választások sok kérdésre fognak választ adni, így az NRP-re szavazó erdélyi polgárok és a Sabin Gherman mozgalmát támogatók által osztott szemléletekre. Ez izgalmas politikai folyamatot és konfrontációt jelenthet, amelyet az RMDSZ nagy figyelemmel fog kísérni — mondotta Takács Csaba.
— A Sabin Gherman-jelenség annak természetes következménye, hogy Románia erôsen centralizált állam, ami miatt az országot alkotó régióknak nagyon nehéz, szinte lehetetlen sajátos érdekeiket a centralizált eszközökkel összeegyeztetni — vélekedett Toró T. Tibor képviselô, az RMDSZ Reform Tömörülés platformjának elnöke a Sabin Gherman- féle kezdeményezésrôl. — Romániában mindig a Bukarest-centrikusság jellemezte a központi hatalmat. A Sabin Gherman által megfogalmazottak azt az életérzést fejezik ki a politika eszközeivel, amelynek lényege az erdélyi közösség szembenállása a központi végrehajtó hatalommal. Azt hiszem, a jelenség természetes, és ha nem Sabin Gherman fogalmazta volna meg ezeket a gondolatokat, akkor ezt elôbb-utóbb más teszi meg.Konkrétan valós decentralizációs politikát kell folytatni, ezen túl pedig a regionalizmus elvét kell a politikai gyakorlatban alkalmazni. Feltételezem, hogy Sabin Gherman sem akar mást — vélte a képviselô.
— Arról, hogy az Erdély Bánság Liga 2004-ben indulna a romániai választásokon Toró úgy vélekedett: — A társulási törvény szerint mindenkinek joga van egyesületet, politikai pártot létrehozni. A Sabin Gherman meghirdette program regionális pártprogram. Az RMDSZ általában és én is személyesen egyetértek a regionális pártok létjogosultságával. Már csak azért is, mert az RMDSZ is ilyen regionális érdekeket képiselô politikai alakulat. Konkrétan az erdélyi régió érdekeit képviseli hangsúlyosan programjában és a politikai gyakorlatban. Remélem, a Parlament elutasítja azt a törvénykezdeményezést, amely ellehetetlenítené az ilyen pártok mûködését — mondotta a képviselô.
Az RMDSZ autonómia-programjáról szólva, Toró T. Tibor kifejtette: — Az RMDSZ programjának lényege a különbözô autonómia típusú formák gyakorlatba ültetése. Az RMDSZ autonómia tervezete eltér valamelyest a Sabin Gherman által megfogalmazott autonómia képtôl és programtól. Az RMDSZ-nek két síkon kell autonómia-elképzeléseit megvalósítania. Az egyik a kulturális vagy személyi elvû autonómia, amely sajátosan etnikai jellegû és nincs területhez kötve, a másik pedig a különbözô régiók autonómiájának megerôsítése, területi autonómiák rendszere. Az utóbbi nem etnikai jellegû, de mivel Erdélyre is vonatkozik nagymértékben befolyásolja az erdélyi magyarság jövôjét is. Az elmúlt öt évben az RMDSZ programjának ez a része zárójelbe került. Elôször csak a politikai gyakorlat, majd csendesen a retorika szintjén is. Sôt, az eltelt egy évben felerôsödtek azok a hangok, amelyek azt teszik megfontolás tárgyává, hogy szükségünk van-e egyáltalán az RMDSZ-programban megfogalmazott autonómiára, hiszen ez a kormányzati szerepvállalás, illetve az azt követô "paktumpolitika" más típusú közösségi érdekérvényesítést és jövôképet kínál. Az RMDSZ több, fontos döntéshozó tisztséget betöltô személyiségétôl sem idegen ez a gondolkodás. Velük ellentétben, én úgy gondolom, hogy a közösségi autonómia programja és az autonóm közösség jövôképe nem veszített érvényességébôl és idôszerûségébôl, hanem azoknak kényelmetlen, akik a "kijáró", "elintézô" típusú politikai gyakorlat kizárólagosságára esküsznek — összegezett Toró T. Tibor.
A Nemzeti Liberális Párt felszólítja Adrian Nãstase kormányfôt, hogy tájékoztassa a parlamentet a Hargita és Kovászna megyében eluralkodott helyzetrôl, mindezt pedig egy rendkívüli ülés keretében tegye, ellenkezô esetben az ellenzéki párt fontolóra veszi egy újabb bizalmatlansági indítvány benyújtását — jelentette ki Radu F. Alexandru. A liberális szenátor szerint precedens nélküli, hogy békeidôben van olyan területe az országnak, ahol a kormány nem képes érvényesíteni fennhatóságát, amint azt a belügyminiszter, a kormánypárt fôtitkára, és a Román Hírszerzô Szolgálat (SRI) igazgatója is megerôsítette.
Mint ismeretes, az elmúlt hetekben nagy visszhangot váltott ki Ioan Rus belügyminiszter azon kijelentése, amely szerint a román kormány elvesztette autoritását az "enklavizálódó" Székelyföldön. Rus aggodalmait "megerôsítette" Radu Timofte SRI-igazgató is, legutóbb pedig a szenátus SRI-t felügyelô bizottságának az elnöke, Ion Stan figyelmeztetett az önrendelkezési törekvések veszélyességére. Véleménye szerint Székelyföldnek minden esélye megvan arra, hogy fokozatosan leváljon Bukaresttôl, és kivívja területi autonómiáját, ami megengedhetetlen az önmagát egységes nemzetállamként deifiniáló Romániában.
A kormány nem támogatja Puskás Bálint RMDSZ-szenátor azon törvénykezdeményezését, amelynek értelmében az egyházak visszakapnák az országos levéltárból a kommunisták által elkobzott dokumentumaikat. A tervezet szerint azok a keresztlevelek, házasságkötésrôl és elhalálozásról szóló, illetve más, egyházi jellegû dokumentumok, amelyeket a kommunista rezsim idején elkoboztak, visszakerülnének jogos tulajdonosaikhoz. A kormány szerint ez a kezdeményezés megsérti az állami levéltárról szóló jogszabályt, amely kimondja, hogy nem lehet visszavonni a levéltár dokumentumtárába került iratokat.
Ezzel egyidôben a képviselôházban és a szenátusban az RMDSZ benyújtotta az egyházi ingatlanok visszaszolgáltatásáról szóló törvénytervezetet. Mint ismeretes, a kormány külön jogszabállyal kívánja rendezni az egyházi ingatlanok helyzetét, ennek tervezetét az elmúlt hetekben a magyar történelmi egyházak képviselôi és az RMDSZ szakemberei közösen dolgozták ki.
Az Északi Szövetség nem ellenzi, hogy az ENSZ által felügyelt átmeneti rendezés keretében Muhammad Záhir Sah volt királyt "jelképes elnöknek" nevezzék ki.
A tálibellenes szövetség indiai képviselôje, Maszud Halili jelentette ki: amennyiben a világszervezet jó választásnak tartja az idôs uralkodót, akkor a fegyveres ellenzék nem támaszt ellenvetést. Megerôsítette, hogy az Északi Szövetség kész a hatalom megosztására.
Francesc Vendrell afganisztáni ENSZ-különmegbízott kedden arról számolt be, hogy az Afganisztán lakosságának több mint felét kitevô pastu törzsek szintén képviseltetik magukat a tanácskozáson, de a tálibok nem kaptak meghívást. (Az Északi Szövetséget a kisebbségben lévô tádzsikok, üzbégek és síita hazarák alkotják.)
Oszama bin Laden megparancsolta egyik fiának, illetve legközelebbi munkatársainak, hogy lôjék agyon, ha az amerikai kommandósok körbevennék rejtekhelyét, és nincs remény a menekvésre. A szaúd-arábiai al-Vatan napilap "nagyon jól tájékozott" amerikai és európai diplomáciai forrásokat idézve szerdán arról számolt be: a washingtoni kormányzat tisztában van azzal, hogy élve nem keríti kézre bin Ladent, miután átállt tálibok az amerikai hírszerzés ügynökeinek elárulták a parancsot. Az utasítás betartását állítólag esküvel fogadták meg bin Laden leghívebb emberei. Az al-Kaida hálózat vezére már videoszalagon rögzítette politikai végakaratát is, amelyben az amerikai érdekeltségek elleni támadások folytatására buzdítja a muzulmánokat halála után. Az al-Vatan szerint bin Laden jelenleg egy erôdítményszerû hegyi bunkerben tartózkodik, nem messze Kandahártól.
Az amerikai külügyminisztérium eddig 22 ezer utalást kapott bin Laden rejtekhelyére. A tippek zöme diplomáciai postán vagy telefonon fut be. Perdöntô adatot még nem kaptak, de minden nyomot kivizsgálnak.
Újabb belégzéses anthrax ("lépfene") megbetegedés vált ismeretessé kedden az Egyesült Államokban, ezúttal a Connecticut állambeli Waterbury településen.
Egy idôsebb asszonyt ápolnak kórházban, és állapotáról semmit nem közöltek. Elvben ugyan még elképzelhetô, hogy az elvégzett alapos tesztsorozat végleges eredménye mégis negatív lesz anthrax szempontjából, de egyelôre minden jel arra mutat, hogy ismét felütötte a fejét ez a kór, miután heteken át nem történt friss megfertôzôdés.
Az elôzô, októberi fertôzési hullám során — amelynek a kiváltója több, anthraxspórákat tartalmazó porral szennyezett, postára adott levél volt — igazoltan 17, néhány gyanús, de a jelek szerint antibiotikummal idôben "elfojtott" eset hozzászámításával pedig közel két tucat személy betegedett meg, és közülük négyen meghaltak.
|
||
| [Vissza az Szabadság honlapjához] |
[Vissza a HHRF honlapjához] |