2001. október 1.
(XIII. évfolyam, 228. szám)

Szombaton a Marosvásárhelyen ülésezô Szövetségi Képviselôk Tanácsa Frunda Györgyöt választotta elnökévé, szavazóképes többség híján azonban már nem tudott dönteni az állandó bizottság összetételérôl. Az SZKT meghallgatta az ügyvezetô elnök és a parlamenti frakciók beszámolóját féléves tevékenységérôl, vitát folytatott a román gazdasági helyzetrôl. A testület megrovásban részesítette Tôkés László tiszteletbeli elnököt, akit RMDSZ-ellenes kampánnyal vádoltak.

Frunda lett az SZKT-elnök
Az elsô napirendi pont az SZKT vezetô testületének, az Állandó Bizottság (ÁB) elnökének és egyik titkárának megválasztása volt. Az SZKT visszautasította Toró T. Tibor képviselônek, a Reform Tömörülés elnökének javaslatát, hogy mindaddig, amíg nem kerül sor az egész SZKT belsô választások útján történô megújítására, halasszák el az ÁB megüresedett tisztségeinek betöltését. Elhangzott egy másik javaslat is: az SZKT-tagok egyharmada azt kezdeményezte, hogy ne csak elnökre és egy alelnökre, hanem az ÁB mind a 7 tagjára vonatkozzon a tisztújítás. Hogy ne legyen precedens a bizottság ilyen formán történô megújítására, az ÁB-tagok lemondtak tisztségükrôl. Erre csak Szatmári Tibor alelnök nem volt hajlandó, ilyen körülmények között a teljes megújítást kezdeményezôknek — köztük a Kolozs megyei küldötteknek — nyert ügyük volt. A testület végül az egyetlen jelöltet, Frunda Györgyöt választotta meg SZKT-elnöknek, a szenátort 64-en támogatták, 11-en ellenezték, 2-en pedig tartózkodtak. Az SZKT-n belüli frakciók vezetôinek egyeztetése után kialakult a jelöltlista az ÁB többi tisztségére. (A szabályzat értelmében a frakciók erôsorrendben 3 alelnököt, illetve 3 titkárt jelölnek.) Alelnökjelölt volt Kiss Sándor, Bihar megye tanácsának elnöke, Ráduly Róbert képviselô, és Puskás Bálint szenátor. Titkárok: Vekov Károly, Kakassy Sándor és Kovács Csaba parlamenti képviselôk. Mivel Kiss, Ráduly, és Vekov nem érte el a megválasztásukhoz szükséges kétharmados szavazatszámot, a voksolást meg kellett ismételni. Azoknak az SZKT-frakcióknak a vezetôi, akik megszavazták a többi frakció jelöltjét, saját jelöltjük azonban vesztett, kijelentették: nem hajlandók új személyekben gondolkodni, és elvárják, hogy a küldöttek tartsák tiszteletben opciójukat. A romániai gazdasági helyzet elemzésére indított vita alatt azonban az SZKT-tagok nagyrésze hazautazott, a testület nem volt már döntôképes, ezért végsô szavazásra nem került sor, a csonka ÁB-t az SZKT következô ülésén egészítik ki.

Markó: Nem kellenek importkonfliktusok
Markó Béla szövetségi elnök Madártávlat és békaperspektíva címû politikai tájékoztatójában az elmúlt hónapok mérlegét vonta meg. Kifejtette: a romániai magyarság biztonságérzete és reménye megteremtésében valóban nagy segítség lehet a státustörvény, mert azt az üzenetet fogalmazza meg, hogy Magyarország ténylegesen odafigyel a határon kívül élô magyar közösségekre. De a romániai magyar közösségnek a dolga a "jövôt elôkészíteni", megfelelô jogi kereteket kiküzdeni, ezek alkalmazását kikényszeríteni a román politikában — hangsúlyozta.

A kormánypárttal való együttmûködéssel kapcsolatban elmondta: — Ha valaki le akarja mosni pártjáról azt a szörnyû szégyent, hogy összeállt a magyarokkal, ezt megteheti, de mégiscsak furcsa lenne, ha közben továbbra is a mi támogatásunkra számítana — mondotta. Markó szerint továbbra is kölcsönös érdekünk a közös cselekvés útját-módját megkeresni. — Meggyôzôdésem, hogy ez ezután is lehetséges. Ám ehhez tisztázni kellene valamit: mi nem ismerjük az is-is politikai ideológiáját, mi csak a vagy-vagy elvén tudunk mûködni. Vagy velünk vagy a nacionalistákkal, vagy elôre vagy hátra — hangoztatta a szövetségi elnök.

Markó sajnálatosnak nevezte, hogy vannak olyanok, akik szerint nem másokkal, hanem egymással van elszámolnivaló, és akik sorozatosan a szervezet megosztására tesznek kísérletet. A szövetségi elnök itt elsôsorban a "Reform Tömörülés-ügyre", az "emlékeztetô-dologra" utalt. — Én úgy tudtam, hogy mi a platformszabadságot, az ideológiai szabadságot, a politikai véleményszabadságot iktattuk alapszabályzatunkba, és nem egymás lejáratásának szabadságát, nem a szövetség szétverésének a szabadságát. Mi itt a megmaradásért küszködünk, ne importáljuk hát se a román politikai életbôl, se máshonnan ezeket a szembenállásokat. Az RMDSZ nem lehet egyszerre egységes, erôs érdekképviselet, és valamiféle belsô pártharcoktól szaggatott pártszövetség. A politikai küzdelmeket négyévenként, kongresszusok elôtt kell elsôsorban lebonyolítani, máskor pedig kinek-kinek dolgozni kellene, lehetôleg egymásért és nem egymás ellen — mondotta.

Frunda: a román politika még nem érett EU-konform alkotmányra
A szövetségi elnök politikai tájékoztatója, majd az ügyvezetô elnök, illetve a parlamenti képviselôk féléves beszámolói után a küldöttek megvitatták az elhangzott jelentéseket. A felszólalók közül többen is érintették az alkotmánymódosítás kérdését. Markó elmondta: az RMDSZ alkotmánymódosító javaslatait kidolgozó szakbizottságban a munka még nem jutott abba a szakaszba, hogy érdemes legyen errôl elvi vitát kezdeményezni. A szövetség nem néhány cikkely újragondolásában, hanem alapvetô reformban gondolkodik, kérdés azonban, hogy van-e erre politikai akarat a többi pártban, hiszen az Alkotmányt csakis kétharmados többséggel lehet módosítani — mondta. Frunda sem volt derûlátó ezzel kapcsolatban: a szenátor szerint a román politika még nincs felkészülve EU-konform alkotmányra.

Nem nyitottak vitát a státustörvényrôl
Érintôlegesen esett szó a státustörvényrôl is, az SZKT ugyanis visszautasította az RT javaslatát, hogy a testület külön vitát folytasson a jogszabályról.

Tôkés László református püspök, az RMDSZ tiszteletbeli elnöke felszólalásában pozitívan értékelte az RMDSZ és az egyházak vezetôi közt született megegyezést a státustörvény alkalmazásával, az ajánló szervezetek létrehozásával kapcsolatban. Ez is azt bizonyítja, hogy fontos kérdésekben megteremthetô az együttmûködés, kiiktathatók a nézeteltérések — mondotta. Szintén pozitívnak minôsítette, hogy az egyházak és a szövetség képviselôinek sikerült közös asztalhoz ülni az egyházi ingatlanok visszaszolgáltatását szabályozó törvénytervezet kidolgozásáért.

A püspök felszólalásából azonban világosan kiderült: az együttmûködés, és a nézeteltérések kiiktatása igen rövid életû a szervezet életében. Markó Béla "erôteljes kirohanásaira" reflektálva Tôkés László cáfolta a szövetségi elnök szavait, aki szerint a püspöknek "csakis és kizárólag" annyi megjegyzése volt a terrorizmusról Európa közös gyásznapján, hogy az egyházi iskola eltérítôit nevezte terroristáknak, ezzel a minôsítéssel pedig a Szilágy megyei RMDSZ-re utalt. A tiszteletbeli elnök "aljas indítékú rágalmazásnak" nevezte a vádat, amit az egységrôl szónokló Markó megtakaríthatott volna — mondotta, majd hosszan idézte azt a gyászoló amerikaiakhoz intézett levelét, amelyben elítélte a szeptember 11-i terrortámadást.

A felszólalók egy része megismételte a szövetségi elnöknek a Reform Tömörülés emlékeztetôjével kapcsolatban elhangzott vádjait. Varga Attila képviselô szerint a egyes platformok az RMDSZ pártosodását kérik számon a szövetségtôl, de ôk maguk viselkednek pártként. Asztalos Ferenc képviselô úgy ítélte meg: az RT tagjai nem veszik ki részüket a parlamenti frakció munkájában. Szatmári Tibor feltette a kérdést: meddig terjednek azok a Reform Tömörülésnek tett engedmények, amelyek már-már az RMDSZ létét fenyegetik? Borbély László szerint a szervezeten belül a törésvonal az RMDSZ-programot tiszteletben tartó, felelôs többség, és az ezzel szembehelyezkedô kisebbség között húzódik meg.

A szót kérô RT-küldöttek felháborítónak tartották, hogy személyenként egy perc áll rendelkezésükre hozzászólni olyan jelentôs kérdésekhez, mint az RMDSZ–SZDP együttmûködés, alkotmánymódosítás, státustörvény, egyetemépítés, egyházi ingatlanok vagy iskolapolitika. Szilágyi Zsolt képviselô — aki élesen bírálta a frissen megválasztott SZKT-elnök, Frunda sajátos ülésvezetési stílusát — sajnálatosnak nevezte, hogy az SZKT nem kíván külön-külön vitázni az említett kérdésekrôl. Toró bejelentette: ha az SZKT nem kíváncsi a Reform Tömörülés véleményére, az RT külön sajtóértekezleten fogja kifejteni álláspontját, és a média útján juttatja el üzenetét az RMDSZ vezetôihez a felsorolt témákról.

A marosvásárhelyi kultúrpalota nagytermében folytatott SZKT-üléssel párhuzamosan tartott tájékoztatón Toró ismertette a platform álláspontját a státustörvény végrehajtására létrehozandó ajánlószervezetekrôl, az alkotmány módosításáról, illetve a román gazdaság helyzetérôl. Az RT szerint a státustörvény végrehajtására az RMDSZ-nek külön, a magyar történelmi egyházak, a civil társadalmi szervezetek és a politikai-érdekvédelmi szervezet képviselôibôl álló társadalmi szervezetet kellene létrehoznia. Az ajánló szervezet országos és területi szinten szervezôdjön, minden szinten tiszteletben tartva a hármas paritás elvét. A személyi összetételrôl a Romániai Magyar Egyházak Elöljáróinak Állandó Értekezlete, a Romániai Magyar Civil Szervezetekért Alapítvány által összehívott Civil Tanács, és az SZKT döntsön.

Írásos megrovás, avagy az "RMDSZ kiskeresztje"
A testület zárt ülésen hallgatta meg a Szövetségi Etikai és Fegyelmi Bizottság jelentését Tôkés László ügyében. Mint ismeretes, a református püspök ellen feljelentés érkezett a bizottsághoz, ebben Takács Csaba ügyvezetô elnök azzal vádolja Tôkés Lászlót, hogy a tavalyi parlamenti választásokat megelôzôen RMDSZ-ellenes kampányt folytatott Szilágy megyében. A háromtagú bizottságból ketten megalapozottnak találták a panaszt, és elmarasztaló jelentést terjesztettek az SZKT elé. A bizottság harmadik tagja, Gergely István csíksomlyói plébános különvéleményt fogalmazott meg, amelyben — többek közt — kifejtette: ha Tôkést megrovásban részesítik, akkor el kell ítélni az RMDSZ-elitet is. Ki kell deríteni, hogy ki ártott többet a szervezetnek: Tôkés László Szilágy megyében, vagy az RMDSZ Marosvásárhelyen vagy Székelyudvarhelyen. A testület végül 39 igen szavazattal 17 ellenében 9 tartózkodás mellett elfogadta a jelentést, és megrovásban részesítette a püspököt. Tôkés László rögtönzött sajtótájékoztatóján kifejtette: politikai indíttatású, célzatos fegyelmi eljárás ment végbe, amely kísértetiesen emlékeztet az 1984-ben és 1989-ben ellene indított fegyelmikre, majd az egykori képviselô, Nagy Benedek lejáratási kampányára, illetve arra a forradalom tizedik évfordulóján elhangzott felszólításra, amelynek célja lemondatása tiszteletbeli elnöki címérôl. Kijelentette: mindennek ellenére nem hajlandó kilépni a szervezetbôl, hiszen nem az RMDSZ-tagsággal vannak nézeteltérései, amely, akár egy repülôgép utasai, ártatlan. A bûnösök azok, akik ezt a gépet "eltérítették" — hangoztatta. A megrovás nem keseríti el, hiszen az SZKT legitimitása amúgy is gyenge, ezért a testület korrumpálható. Ezt inkább kitüntetésként kezeli, és a Magyar Köztársaság nagykeresztje mellett az RMDSZ "kiskeresztjeként" fogja viselni.

Az SZKT állásfoglalást fogadott el, amelyben elítélte a terrorizmust. "Tudatosítanunk kell: mindenféle intolerancia szörnyeket szül. A másság, mások értékeinek szûk látókörû fanatikus tagadása a terror globalizálódásának melegágya" — hangsúlyozta a dokumentum.

Ugyancsak állásfoglalásban fogalmazta meg az RMDSZ aggodalmát Adrian Nãstase miniszterelnöknek a romániai magyar sajtóval kapcsolatos kijelentései miatt. "Elfogadhatatlannak tartjuk ugyanakkor, hogy a kormány meg akarja tiltani a külföldön nyomtatott könyvek használatát az oktatási folyamatban. Ez a szándék szöges ellentétben áll Románia nemzetközi kötelezettségvállalásaival" — hangsúlyozták.

Ismételten állást foglalt az RMDSZ az 1989 decemberében Kézdivásárhelyen megölt milicista tiszt ügyében született bírósági ítéletek ellen. "1989 decemberében Kézdivásárhelyen nem történt más, mint Románia sok városában és falvában, ezért az ítélet nyilvánvalóan az etnikai megkülönböztetést, a romániai magyarság megfélemlítését szolgálta, hiszen az idôközben forradalmi hôsnek kikiáltott tiszt a népharag áldozata lett, haláláért nem vonható felelôsségre egyik vagy másik személy a forradalom részvevôi közül". Az SZKT felkérte a román államfôt, hogy alkotmányos jogaival élve gyakoroljon kegyelmet az egyik elítélt, a súlyos beteg Héjja Dezsô ügyében.

Papp Annamáia, Székely Kiszta

A hétvégén Ion Iliescu államfô Temes, Arad és Bihar megyei körútja alkalmával többször is utalt a román–magyar kapcsolatokra, Orbán Viktor magyar kormányfô október 4-re tervezett nagyváradi nemhivatalos látogatására. — A román hatóságoknak példát kellene venniük a budapesti hatóságoknak a romániai magyar közösség iránti érdeklôdésérôl, és fokozniuk kellene érdeklôdésüket a magyarországi román kisebbség iránt. Valószínû, hogy kölcsönösségi alapon mi is el kell hogy menjünk a gyulai líceumba, hogy lássuk, milyen lehetôségük van az ottani románoknak identitásuk kifejezésére, anyanyelvük mûvelésére és megôrzésére — jelentette ki az államfô. A magánlátogatás annak bizonyítéka, hogy Romániában "a személyek szabad mozgásának liberálisabb rendszere" mûködik — mondotta Iliescu. Mint ismeretes, a jelzett dátumon, a magyar kormányfô a Partiumi Egyetem tanévnyitóján vesz részt.

Bár az államfônek ugyanabban az idôben még tart partiumi körútja, Iliescunak nem szerepel a programjában semmiféle találkozó Orbán Viktorral.

Az elnök Aradon kijelentette: szerinte a kétoldalú kormányközi vegyesbizottság kisebbségi albizottságának eredménytelenül félbeszakadt bukaresti ülése kapcsán nem lehet kudarcról vagy stagnálásról beszélni a román–magyar kapcsolatokban. Sajtóértekezletén Iliescu elnök visszautasította a Románia föderalizálására vonatkozó elképzeléseket, és kijelentette: Arad jó példa a románok és a más nemzetiségekhez tartozó állampolgárok közötti harmonikus együttélésre. Ilyen szempontból Arad igazi korszerû európai város — mondta.

Vasárnap reggel Iliescu az aradi várban meglátogatta a román–magyar vegyes békefenntartó zászlóalj román egységét. A katonákhoz intézett üzenetében méltatta a parancsnoki állomány hozzáértését és rátermettségét, és kidomborította a román hatóságok erôfeszítéseit az ország NATO-integrációjához szükséges politikai és katonai követelmények teljesítésére.

A román–magyar vegyes békefenntartó zászlóaljhoz hasonló egységek, szerény méreteik ellenére, rendelkeznek azzal a mozgékonysággal, erôvel és hatékonysággal, amire a békefenntartáshoz szükség van a mai világban mind gyakoribb helyi konfliktusok esetében — hangoztatta.

A Mediafax hírügynökség szerint Iliescu kijelentette: a bukaresti hatóságok nem tévesztik össze az RMDSZ-szel és a Magyarországgal való kapcsolatokat. Hangsúlyozta, az RMDSZ egy romániai szervezet, amelyet román állampolgárok alkotnak. Úgy véli, helytelenek azok az állítások, amelyek szerint a román–magyar kapcsolatok kátyúba jutottak. — Vannak bizonyos pillanatok, amelyek valamilyen általános konjunktúra miatt alakultak ki, mint például a státustörvény elfogadása. Ezt a román–magyar alapszerzôdés alapvetô elôírásainak figyelmen kívül hagyásával terjesztették elô — mondta Ion Iliescu.

Szombat reggel 7-kor elkezdôdött az egyetemi bentlakási helyek kiosztása. Mivel a helyek száma évek óta nem növekszik, a Babes-Bolyai Tudományegyetem diákjai ismét csak többórás sorbanállás után tudták helyeiket elfoglalni a Mikó-kerti diáknegyedben.

Idén ötágyas szobában egy hely havonta 470 000 lejbe, kétágyasban 620 000-be, garzonban 725 000-be, nagyobb komfortú garzonban pedig 870 000 lejbe kerül az átlag egyetemisták számára. A tanügyi alkalmazottak gyermekei és a külföldi diákok 20-30%-os kedvezményben részesülnek, míg a doktoranduszok és tanárok átlag 50%-kal többet fizetnek ugyanazokért a helyekért.

(rácz)

A polgármesteri hivatal adta építkezési engedély értelmében a Hidroconstructia Kft.-nek október másodikán kell átadnia a Trefort (Victor Babes) utcát. A feljavítási munkálatokat végzô cég próbált a polgármester kedvében járni: piros-sárga-kék burkolókövekkel tûzdelte tele a járdákat. Az utca elején álló hirdetôtábla szerint a munkálatokat PHARE-pénzekbôl fedezik. A cég munkásai egyelôre az utca közepéig helyezték el a taposásra kerülô trikolórt.

(k. o.)

Szombaton hajnali fél három körül súlyos baleset történt a Tordai úton. A Tãnasie Vãcar alezredes vezette CJ 05 ATB rendszámú Citroën Visa elhagyta az úttestet, és a hídfônek ütközött. A rendôrök megállapítása szerint a sofôr ittas állapotban vezetett. A jármûben vodkásüveget találtak, amelybôl a gépkocsi három utasán kívül Tãnasie is fogyasztott. A helyszínre kiszállt rendôrök arra is felfigyeltek, hogy a sofôr az egyenes út és a gyér forgalom ellenére követte el a balesetet. A vezetôt és megsérült utasok egyikét a katonai kórházba, a többieket pedig a sebészetre szállították. A gépkocsi háromnegyed részben tönkrement. A katonai ügyészség vizsgálatot indított az ügyben.

A bukaresti rendôrparancsnokság képviselôjének utasítására szombaton a magyarszováti helyi önkormányzat kénytelen volt eltávolítani a napokban elhelyzett kétnyelvû helységnévtáblát. A településjelzôt tegnap, a millenniumi zászló átadásának alkalmával szervezett ünnepség keretében szerették volna felavatni.

Bitay Levente, az RMDSZ Kolozs megyei szervezetének ügyvezetô alelnöke kérdésünkre elmondta: a bukaresti rendôrparancsnokság képviselôje egy állítólagos feljelentés alapján sietett a helyszínre, és kérte a tábla sürgôs eltávolítását. Az illetô arra hivatkozott, hogy a Román Akadémia még nem készítette el a települések névjegyzékét, és így nem lehet tudni Magyarszovát magyar elnevezését.

Bitay Levente és Pálffy Zoltán megyei tanácsos megpróbálta felvenni a kapcsolatot Serban Gratian megyei tanácselnökkel, de eredménytelenül. Sikerült azonban telefonon elérni Vasile Soporan prefektust, aki azonban nem volt hajlandó közbelépni. A megyefônök Octav Cozmâncã közigazgatási miniszter egy, eddig még ismeretlen rendelkezésére hivatkozott, amely szerint meg kell várni a Román Akadémia településnévjegyzékének elkészülését, és csak azután lehet kifüggeszteni a kétnyelvû táblákat.

Az ügyvezetô elnök tiltakozását fejezte ki a tábla leszerelése ellen. Mint fogalmazott, "jóérézésrôl" van szó, hiszen a törvény nem írja elô, hogy meg kell várni a Román Akadémia döntését. "Van törvény, de nincs, aki végrehajtsa azt. Sôt, megbüntetik azokat, akik a jogszabályt megpróbálják alkalmazni" — mondotta. Bitay Levente kifejtette: az ötven százalékon felüli magyarlakta településen a törvényes elôírások betartásával függesztették ki a helységnévtáblát. Megszerezték hozzá a tanácsi jóváhagyást, a szükséges pénzalapokat, a táblákat pedig a meghatározott minta szerint az Országos •tépítô Vállalattal készíttették el.

Az ügyvezetô elnök emlékeztetett arra, hogy Kolozs megyében elsôként az erdôfeleki román polgármester alkalmazta az új helyi közigazgatási törvényt. Utasítására Györgyfalván kitették a kétnyelvû településjelzôt. Ugyanígy járt el a kiskalotai román polgármester is, aki Magyarvalkón rendelte el a táblák elhelyezését, amiket azonban pénzügyi okokra hivatkozva a Hunyadi rendôrség eltávolíttatott, a polgármesterre pedig több millió lejes büntetést akart kiróni. Miután azonban a helyi önkormányzat megszavazta a táblák elkészítséshez szükséges pénzalapot, azokat újból visszatették.

Bitay Levente elmondta: Kónya-Hamar Sándor képviselô, az RMDSZ Kolozs megyei szervezetének elnöke interpellálni fog a parlamentben az ügyben.

P. A. M.

Dr. Tonk Sándor, a Sapientia — Erdélyi Magyar Tudományegyetem (EMTE) ideiglenes rektora a Szabadságnak elmondta: a Sapientia Alapítvány hétvégi ülésén sikerült véglegesíteni az EMTE költségvetését. Tájékoztatása szerint a megbeszélésen szó volt még a héten sorra kerülô egyetemi tanévnyitók megszervezésérôl, amelynek kapcsán az intézmény kihelyezett karainak képviselôi beszámoltak az elôkészületek menetérôl. Elmondta: eddig a vártnál többen jelezték részvételüket a tanévnyitó ünnepségen mind a román, mind a magyar kormány részérôl. Tonk Sándor kifejtette: a kuratórium úgy értékelte, hogy megfelelôk a körülmények az évkezdésre.

Az EMTE rektora a Szabadságnak elmondta: túlzás a kereszténydemokrata frakció nevében nyilatkozó Szatmári Tibornak az SZKT szombati ülésén tett azon állítása, miszerint az alapítvány a csíkszeredai Hargita Szállóért legalább tízszer annyit fizetett, mint amennyiért azt a román állam eladta. "Errôl szó nincs. Ez túlzás, nem fizettünk tízszeres árat" — hangsúlyozta Tonk Sándor.

P. A. M.

GENETIKAI MÓDSZEREK A VISELKEDÉS-ÖKOLÓGIÁBAN címmel Nagy Zoltán Levente biológus tart elôadást október 5-én, pénteken du. 5 órától az EME természettudományi és matematikai szakosztályának felolvasó ülésén, a Ion Ghica 12. szám alatti EME-házban. Az elôadás után az október 27-én megtartandó évi tudományos gyûlés programját beszélik meg a szakosztály tagjai. Minden érdeklôdôt szeretettel várnak.

AZ EUROREGIONÁLIS KÖZPONT A DEMOKRÁCIÁÉRT az idén harmadízben hirdet meg tervpályázatot a Youth Initiative Fund program keretében. A 14–21 év közötti fiatalok valamilyen partnerszervezettel tartanak fenn kapcsolatot Jugoszlávia, Albánia, Bosznia-Hercegovina, Horvátország vagy Macedónia területérôl. Benevezési határidô 2001. október 26. Bôvebb információ: www.regionalnet.org, tineri@regionalnet.org vagy a székhelyen, Temesvár, Semenic u. 10., tel.: 056-221-471, fax: 056-221-469.

Határokat módosít a Világhírnév

Szerdától határmódosító (h)arctéri manôverekbe kezd az immár másfélezernél több nyugati magyar olvasót magáénak tudó virtuális (h)irodalmi hetilap, a Világhírnév (www.vilaghirnev.ro). A térbeli terjeszkedés az Ambrus Attila által szerkesztett Brashow — Brassó rovat (a Kerekes Edit által szerkesztett Forgószínpad párja), a történelmi dimenzióváltás — határátlépés — Papp Annamária Szögesdrótok címû, megjelenés elôtt álló kötetének világhálós változata révén valósul meg.

Világhírnév — a nyugaton maradt magyarok Julianus barátja!

Rangos mûvelôdési eseménynek adott otthont a múlt hét végén Szamosújvár: a harmadik alkalommal megrendezett nemzetközi néptáncfesztivált összesen tizenegy csoport tisztelte meg jelenlétével, a résztvevôk pedig számos kulturális rendezvényen, kiránduláson, találkozón és táncházi mulatságon vehettek részt. A gálaelôadáson több mint kétszázötven kisdiák lépett színpadra Nyíregyházáról, Makóból, Csíkszentdomokosról, Tordaszentlászlóról, Kolozsvárról, Balánbányáról, Bánffyhunyadról és Szamosújvárról. Igazi hagyományôrzô felvonulásnak adott otthont a fôtéri mûvelôdési ház nagyterme, a népes részvétel pedig a Téka Mûvelôdési Alapítvány által szervezett néptáncfesztivál sikerét bizonyította.

A meghívott külföldi együttesek rövid erdélyi tartózkodásuk során felkeresték a válaszúti Kallós-alapítványt, a Tordai-hasadékot, a tordai sóbányát, találkoztak a helybeli 2. számú általános iskola diákjaival és tanáraival, akikkel közös táncházi mulatságon vettek részt, amelyen a Tarisznyás együttes muzsikált. A helyi RMDSZ és Török Bálint tanácsos mindent megtett a rendezvény sikeréért, a jó hangulatot teremtô tékásokkal együtt.

Erkedi Csaba

"Mostan színes tintákról álmodom" — idézte Kosztolányi Dezsô szavait Pap Ákos, báthorys diák a Korunk Galériában, a Báthory István Líceum tanulóinak rajzaiból készült kiállítás pénteki megnyitóján. És aki látta a rajzokat, tudja: az 5–10. osztályosok nagyon sokfélét álmodnak — nem csak tintákról. A kiállított mûvek között a teljesen hétköznapi témáktól (mint amilyen egy kamrapolc lehet) a portrékig, az olvasmányélményekbôl ihletôdött rajzoktól a szürrealista kompozíciókig minden megjelenik.

Heim András, a Korunk szerkesztôségének grafikusa megnyitó beszédében a gyerekek rajzaiban tükrözôdô szabadságot, bátorságot emelte ki. Mint mondta, a mûveken "olyan hímpor van, mint a pillangók szárnyán", még benne van az a bátor ecsetkezelés és az az utánozhatatlan színvilág, amelyet már nem mer használni az, aki elvégezte a képzômûvészeti akadémiát — "pedig ez az örök, ami itt látszik" — mondta.

Orbán István, a líceum rajztanára bevallotta, hogy neki is meglepetést okozott a kiállítás, hiszen más így látni a rajzokat, mint amikor egy mappában összegyûjtve állnak. Megnyitójában elmondta: az iskolában, amelyben tanít, szerencsére a rajzóra ma már nem másodrendû. A gyerekek vizuális nevelés órán könyvbôl tanulják meg az alapfogalmakat, és olyan felszerelésük van, amellyel tényleg lehet dolgozni. A kiállított rajzok mindegyike az iskolai órákon készült, miközben a gyerekek a rajz alapfogalmaitól, a ponttól és a vonaltól eljutottak a stíluselemzésekig, a mûvészettörténetig. A kiállítók közül többen nyertek már díjakat megyei, országos és nemzetközi rajzversenyeken, a Magyar Anyanyelv témájára kiírt versenyen, a Heltai Alapítvány, a Magna könyvesbolt és a megyei könyvtár pályázatain.

Ezenkívül nem egy rajz a Szabadság oldalain is megjelent.

A kiállítás megnyitása után Báthory István udvari zenészei (Robu Júlia, Guttmann Csenge, Tôkés Orsolya, Imecs Ágnes és Robu Magda) reneszánsz zenét játszottak.

A "tanár bácsi" azt mondta: úgy érzi magát a galériában, mintha rajzórán lenne. Van benne valami. Ennyi gyerek ott szokott összegyûlni, nem pedig a Korunk Galériában. Igaz, itt tizenöt éve ez az elsô gyermekrajz-kiállítás.

Rácz Éva

A kolozsvári RMDSZ Mócok úti székházában újraindított nyugdíjas matinén kegyelettel emlékeztünk meg Sebesi Imrérôl, aki 1996-tól 1999 augusztusában bekövetkezett haláláig szervezte, rendezte az oly népszerû és sokak által kedvelt sziesztákat. A megjelenteket Sebesi Karen Attila színmûvész köszöntötte, majd a szieszta egyik meghívottja, Starmüller Géza mûvészettörténész érdekes elôadást tartott Kolozsvár múltjáról, az Óvárról, térképen mutatva be, hol volt a várost körülvevô várfal. Az elôadást Müller Mária muzeológus méltatta, és részletekkel egészítette ki. Bogdán István meghívott színmûvész verseket szavalt. Molnos Lajos és Sebesi Karen Attila októberre újabb sziesztát ígért, amelyre szerettel meghívtak mindenkit.

Levey Ferenc

Az Európai Unió augusztus végén hirdette meg a Culture 2000 program keretében 2002-re érvényes pályázati kiírását. Ez része annak az ötéves (2000–2004) programnak, amely 167 millió eurós összköltségvetésébôl a kulturális együttmûködést támogatja. Jelentkezhetnek az EU-, illetve EFTA-tagállamok és a tagjelölt országok területén mûködô olyan magán- és közintézmények, amelyek kulturális és mûvészeti tevékenységet folytatnak. A jövôre kezdôdô egyéves pályázatok leadási határideje november 15., a többéveseké pedig november 30.

A részletekrôl a romániai kapcsolattartó szervezet képviseletében Mioara Lujanschi programfelelôs tartott tájékoztatót az érdeklôdôk számára pénteken, a Sindan Kulturális Központban. Kiderült: az elbírálást a 28 lehetséges jelentkezô ország független szakértôi végzik, akik a kétoldalas angol, német vagy francia nyelvû összefoglaló alapján bírálják el a pályázatot, de azt az Európai Unióban elfogadott 11 nyelv bármelyikén meg lehet írni. A támogatott projektek hatásait két évig megfigyelik azért, hogy a keretprogram hatékonyságát is tanulmányozni tudják.

A Culture 2000 program a mûvészek, mûvelôdési intézmények közötti együttmûködést, a kulturális hálózatok és partnerkapcsolatok építését támogatja. Általános célkitûzései: kölcsönös megismerés és párbeszéd, kulturális sokszínûség, új kulturális kifejezôeszközök használata, a tapasztalatátadás elôsegítése — különös tekintettel a fiatalokra és a hátrányos helyzetûekre. Szeretnék, ha a program segítségével egyértelmûvé válna a kultúrának a gazdasági-társadalmi fejlôdésben és beilleszkedésben betöltött szerepe, valamint megvalósulna az európai és Európán kívüli kultúrák közötti párbeszéd, és a kultúra mindenki számára elérhetôvé válna. Támogatják az állampolgárok felé fordulást, az új technológiával és médiával társított alkotókészséget, valamint a múlt és jövô — hagyomány és újítás kapcsolatát. Ezen belül minden évben egy téma kiemelt támogatást élvez: 2002-ben a vizuális mûvészetek, 2003-ban az elôadómûvészet, 2004-ben pedig a kulturális örökség témájában leadott pályázatok közül kiemelten többet támogatnak majd. Idén a modern és jelenkori vizuális mûvészetekkel foglalkozó pályázatokat támogatják, valamint a hozzájuk társuló egyéb mûvészi kifejezési formákat (festészet, szobrászat, video, cyber art, fotó, design, építészet, grafika, díszítômûvészet és kézmûvesség). Ebben a kategóriában mintegy 100 pályázat kap majd kedvezô elbírálást. A fôtémán kívül támogatást kapnak elôadómûvészettel, kulturális örökséggel és könyvfordítással foglalkozó projektek is, de ezek kisebb mértékben.

A pályázatban igényelt támogatás 5000 és 50 000 euró között lehet, ami a teljes költségvetés legalább 5 és legfeljebb 50%-a. Kizáró jellegû, ha a projekt más EU-forrásból is támogatást kap. A pályázatok összeállításakor elônyt jelent, ha minél több társ-szervezôre és részvevôre épül, és ha több csatornán keresztül, minél nagyobb közönséghez szól. Legalább három ország kell hogy érdekelt legyen a programban, a társszervezôk egyike pedig legyen uniótag.

A jelentkezés pontos feltételei és a szükséges ûrlapok megtalálhatók az Európa Tanács honlapján, a http://europa.eu.int/comm/culture/c2000condition_en.htm címen, valamint a romániai partner honlapján: http://www.eurocult.ro/cultura2000/index_cultura.htm. Felvilágosítás kérhetô az Eurocult 01-2233725 és 01-2243767 telefonszámain is. Az európai partnerek könnyebb megtalálása érdekében a kapcsolattartó intézmények egy keresôt hoztak létre, amely a http://agora.mcu.es/pcc/index.htm címen érhetô el.

Rácz Éva

Az Európai Bizottság Delegációja és a Fejlesztés és Elôrejelzés Minisztériuma, a "Gazdasági és Társadalmi Kohézió" program keretében újabb nyitott pályázatot hirdet meg. A pályázati kiírás a következô témaköröket kívánja kiemelten támogatni: 1. munkaerôképzés és -átképzés; 2. a foglalkoztatottak számának közvetlen növelését célzó kezdeményezések bátorítása; 3. a hátrányos helyzetû szociális csoportok társadalmi integrációjának bátorítása. A vissza nem térítendô támogatásokat kis és nagy projektekre lehet kérni: a nagy projektek a legalább két megyét érintô, regionális jelentôségû kezdeményezések, a kis projektek pedig helyi célokat megvalósító, legalább egy támogatható tevékenységet magukba foglaló kezdeményezések. A kiírás támogatni kívánja a munkaerô piaci viszonyokhoz való jobb alkalmazkodását és egyben a közintézmények és a civil társadalom együttmûködését is ösztönözni hivatott. Ugyanakkor bátorítani fogja a hátrányos helyzetû szociális csoportok társadalmi integrációját.

Pályázatot nyújthatnak be: a munkaerô foglalkoztatási hivatalok, szakmai oktatást és folyamatos továbbképzést nyújtó intézmények, képzést nyújtó szolgáltatók egyesületei, kereskedelmi kamarák, szakszervezetek, helyi intézmények, egyetemek, munkaadói szövetségek, magánvállalkozások, tanfelügyelôségek, kutatóintézetek, munkaerôközvetítôk, más cégek és egyesületek. A vissza nem térítendô támogatás a támogatható összköltség legtöbb 60%-a lehet, a különbözetet a pályázónak önerôbôl kell fedeznie. A pályázatok leadási határideje 2001. október 30. du. 16 óra a megfelelô Regionális Fejlesztési Ügynökség székhelyén (a Bihar, Beszterce-Naszód, Kolozs, Szilágy, Szatmár, Máramaros megyék fejlesztési ügynökségének székhelye a Toplita utca 2. szám alatt található).

A pályázati ûrlapok és az útmutató a következô honlapokról tölthetôk le: a Fejlesztés és Elôrejelzés Minisztériuma — www.mdp.ro; az Európai Unió Információs Központja — www.infoeuropa.ro; a Nextra honlapja — www.nextra.ro; a Hargita megyei fejlesztési ügynökség honlapja — www.nexytra.ro/phare.

Kedves Ernô!

Köszönöm az elismerést és tiszteletet kefejezô soraidat (Tisztelt tanár úr!, Szabadság, szeptember 18.). Én is nagyrabecsüléssel gondolok rátok, akik 8-9-10 órai munka után 3-4 (a nem kötelezô konzultációval együtt 5) órára felnôtt fejjel beültetek az iskolapadokba. Rád különösen sok szeretettel emlékszem, egyike voltál a legkiválóbb tanítványaimnak, nemcsak az intelligencia és tudásvágy tekintetében, de a korrekt magatartást illetôen is. A korrektség fogalmába az is beletartozik, hogy ha valakiben kétségek támadnak, azoknak nyíltan, becsületesen hangot ad. Ez azért jó, mert alkalmat ad a vitás kérdések tisztázására.

Ilyen kétségek merültek fel benned is egyes írásaimmal kapcsolatban. Ezek egy része félreértésen alapul. Soha nem írtam hogy Erdélyben a román nép mindig többségben volt, ez csak a XVII. és XVIII. század fordulója óta van így. Azt sem írtam, hogy a román nép határtalan toleranciát és jóindulatot tanúsított a magyar kisebbség iránt. Legfeljebb azt írtam, hogy legyünk tárgyilagosak és igazságosak, ismerjük el, hogy mindkét részrôl voltak barátságos és barátságtalan megnyilvánulások is. Vitatkozzunk, hogy melyik volt jobb, melyik rosszabb? Soroljuk vég nélkül a másik hibáit, a magunk erényeit? Nem helyesebb-e, ha mindenki elsôsorban a saját portája elôtt seper? Tanárként sok hibám volt, de arra nagyon vigyáztam, hogy ne legyek részrehajló. Írásaimban is erre törekszem.

Nem akarok senkivel olyanfajta toleranciát elfogadtatni, amelyben mi, magyarok, teljes behódolásról, feltétel nélküli megadásról teszünk tanúbizonyságot. De ha kôdobásra kôvel felelünk, soha sem lesz béke. Egyszer egy estis tanítványom meg akart verni. Bokszoló volt, a börtönt is megjárta. Megmagyaráztam neki, hogy hiába akarja rajtam megbosszulni az elrontott életét. Férfi létére elsírta magát. Utána, ahányszor találkoztunk, barátságosan elbeszélgettünk. Az embereket szép szóval, szeretettel jó útra lehet téríteni.

Kedves Ernô, a tanárokat sok sérelem érte, fôleg az estisek részérôl. Nem rólad van szó, még csak nem is a te osztálytársaidról, mert ti egy kivételesen jó társaság voltatok. De minden szemtelenkedést úgy fogadtam, hogy ez illetô személyiségének adott fejlôdési szakaszára jellemzô tünet. Öröm volt látni, hogy pár év alatt mennyire megváltozott a kezdetben bárdolatlan, viselkedni nem tudó fiatal, akinek bíztam a fejlôdôképességében.

Ez a pedagógiai optimizmus jellemzi a politikai szemléletemet is. Tudom, hogy az emberek tudata lassan változik. A népek társadalmi tudata, a közvélemény még lassabban. Máról holnapra nem várhatunk csodát. De nem vonhatjuk kétségbe a fejlôdést sem. Nem vagyok vak, látom az ellenünk feszülô ordas indulatokat, írok is errôl bôven. De azt is látom, hogy befolyásuk csökken. A román lapok, a parlamenti viták hangja már nem olyan, mint a kilencvenes évek elején. Iskolánk van, sok helyen inkább az a baj, hogy nincs elég gyermek. A Babes–Bolyai egyetem minden karán lehet magyarul tanulni, a jogi és a közgazdasági karon is.

A bajok forrása fent van. A munkahelyeken a dolgozók általában megértették, megértik egymást. A privatizáció is oda fog vezetni, hogy a szaktudás és a munkához való hozzáállás lesz a döntô szempont az elôrehaladásban. Én román osztályokban is tanítottam, azokat a tanulókat is szerettem, ôk is megbecsültek, tiszteltek. A román kollégák többségével is jól kijöttem. Ha jól tudom, ti is szerettétek osztályfônökötöket, Pop tanárnôt. Ezekre a tapasztalatokra épül a bizalmam, hogy a két nép között lehetséges a normális együttmûködés.

Egyébként megértem azokat is, akik türelmetlenek, inkább a pohár üres felét látják. Csak azokra a demagógokra haragszom, akik a nép jogos panaszait, elégedetlenségét politikai karrierjük céljaira használják fel, ezért még szítják az ellenségeskedést.

Ami pedig az olyan természetû kételyeidet illeti, miszerint — személyes tapasztalataiddal ellentétben — mégis csak "kaméleon", "képmutató", "csaló", "köpenyegforgató" volnék, erre könnyen válaszolok. Ha helyezkedni akartam volna, nem tettek volna ki az egyetemen betöltött állásomból, és sok más kellemetlenséget is elkerülhettem volna. De az ilyesmi nagyon távol állt tôlem. Még amikor tévedtem, hibáztam, akkor is meggyôzôdésbôl, jó lelkiismeretem szerint cselekedtem. Hát akkor most, életem késô alkonyán miért kétszínûsködnék? Mi hasznom lehetne belôle? Éppen azért lehetek önmagam, mondhatom meg ôszintén a véleményemet, és tehetem ki magam méltatlan támadásoknak, mert nem pályázom semmilyen közéleti tisztségre, nem törekszem semmi anyagi haszonra, cikkeimért egy lejt se kapok. Teszem, amit a lelkiismeretem parancsol: szolgálni a békét, egyetértést, vállalva azt is, hogy mindkét oldalról támadnak. Így jár, aki két verekedôt szét akar választani.

A régi megbecsüléssel és szeretettel,

Fey László

Mostanában szidják az Egyesült Államok titkosszolgálatát, mert felületessége, kényelmessége legalábbis hozzájárult a szeptember 11-i terrortámadás sikeréhez. Sokkal jobban szidták azonban az elsô atombombák gyártása idején... Hogy miért? Ismertetném David Hollowey amerikai kutatónak a Yale Egyetem gondozásában 1994-ben megjelent könyve alapján (románul 1998-ban jelent meg), címe: Sztálin és az atombomba.

A 235-ös atomsúlyú uránizotóp atommagja láncreakciószerû hasadásának felfedezése (pontosabban végleges bizonyítása) után, ami a német Hahn és Strassman nevéhez fûzôdik (1939), világos volt, hogy az ekkor felszabaduló energiák minden eddiginél hatásosabb bombák mûködtetésére lennének alkalmasak. Ekkor robbant ki a világháború is, úgyhogy igen sok tudós (Angliában, a Szovjetunióban, az Egyesült Államokban és a hitleri Németországban is) rávetette magát erre a témára, a hasadás "nagybani" elôállításának megvalósítására. A bomba Németország kapitulálásáig (1945. május 9.) nem készült el. Végül 1945 júliusáig kész lett két plutónium- és egy urániumbomba. Az egyik plutóniumbombát kísérletileg otthon robbantották fel (1945. július 16.), a másikat augusztus 9-én Nagaszakira dobták le; az urániumbombát — kipróbálás nélkül — augusztus 6-án Hiroshimára. A pusztítás mértéke ismert. Az atombombaipar megteremtése 43 hónapig tartott.

Az amerikai titkosszolgálat megtett "mindent" a kutatások-munkálatok céljául eltitkolásáért. Az építkezések céljának mást jelöltek meg. A kutatások részproblémáit "rekeszelték", azaz a kutatócsoportok csak saját eredményeiket ismerhették és még a végcélt sem. Mintegy 10-12 tudósnak volt csak rátekintése az egészre. És így tovább. Hogy a német-japán ellenség mennyi információt tudott megszerezni, bizonytalan. Sokat nem, hisz az atombomba ledobása a japán vezetést teljes tudatlanságban találta, még az atombomba fogalmát sem ismerték a katonák.

A Szovjetunió kémszolgálata azonban már rég ki volt építve. Így hamar megtudták a munkálatok megkezdését. Ügynökök százait bízták meg a tudósok titkainak kifürkészésével, akik igen sok részterület egy-egy (sokszor kommunistaszimpatizáns) tudósát információik átadására tudtak rávenni. Mindezeket titkos utakon, rádión stb. eljuttatták a Szovjetunióba. Mi annak idején (1950) csak a Rosenberg házaspárról tudtunk, akiket kivégeztek. Azonban a fôkém Klaus Fuchs volt, aki a "mindent ismerôk" kis csoportjába tartozott. Egy rádióüzenet kódjának megfejtése révén bukott le, 1950-ben.

A szovjet atomkutatók is hamar megtudták, hogy Amerikában milyen óriás munka indult meg 1941 decemberében. Nagyobb állami támogatást azonban csak a sztálingárdi csata után (1943 tavasza) tudott Sztálin jóváhagyni; de hát ez nem érhette el az élet-halálharc miatt a kívánt szintet.

Mindenesetre a Szovjetuniót az atombombák elkészülte és bevetése nem lepte meg, tudtak minden lépésrôl. Legfeljebb az atombomba romboló hatása haladta meg a katonák várakozását. Így aztán, 14 nappal a hiroshimai atomtámadás után, 1945. augusztus 20-án az atomkutatók elsôséget kaptak mindenben, a munkálatok felelôse maga a véreskezû Berija lett. Az ipari atombombagyártás megindításához itt 48 hónap kellett.

Ezen eredmények elérésében a kémek által szolgáltatott adatoknak nagy szerepe volt. Mindezek ellenére Hollowey állítja, hogy ez legtöbb két évvel hozta elôbbre a sikert, a szovjet ipar enélkül is boldogult volna. Például megkapták Fuchstól a plutómiumbomba igen komplikált rajzát. Kapica amellett állt ki, ne használják, építsenek "saját" bombát. Sztálin sietett, úgyhogy az elsô atombomba hasonló volt az amerikaihoz.

Ami az oroszországbeli amerikai titkosszolgálatot illeti, munkáját a teljes csôd jellemezte. Még a nagy ipari telepek helyét sem ismerték. Csak sejtették, hogy amott "dolgoznak". Ezért érte ôket meglepetésként az 1949-es eredmény.

Amerikában az atombomba kikísérletezése után vita robbant ki, építsék-e meg a még sokkal hatásosabb úgynevezett hidrogénbombát (pontosabban deutérium-triciumbombát). A megépítés élharcosa Teller Ede volt. A vitát a szovjet atombomba felrobbantása döntötte el. Nem volt szabad lemaradni a versenyben. Az elsô ilyen — még nem szállítható, 60 tonnás — szerkezetet három év alatt készítették el, és a Csendes-óceán szigetén (Elugelab) robbantották fel (1952. november 1.).

A Szovjetunióban az atombomba megalkotása után a kutatások a hidrogénbomba irányába (is) azonnal folytatódtak. A kémeknek itt is hasonló szerep jutott. De itt már nem megelôzésrôl, hanem párhuzamos kutatásról volt szó. A szovjet tudósok "kiugrottak" egy kísérleti lépést, és 1953. augusztus 8-án — elôször a történelemben — szállítható (úgynevezett litiumdeuterid) bombát robbantottak, megelôzve és kétségbeejtve az Egyesült Államokat, melynek titkosszolgálata semmit sem ismert. (Az amerikai litiumdeuterid bombát csak 1954. március elsején robbantották fel Bikini-szigetén; a Szovjetunió megelôzte Amerikát!).

Közben itt is, ott is folytak a kísérletek az atombombákat szállító rakétákkal, német tudósok bevonásával is. Közismert, hogy a Szovjetunió itt is megelôzte vetélytársát az elsô "Szputnyik", majd az elsô ember (Gagarin) fellövésével az ûrbe.

De valamit írjunk az amerikai titkosszolgálat mentségére is: más dolog egy sztálini diktatúrában kémkedni, ahol még a belföldi utazáshoz is engedély kellett, és ahol az emberek rettenetesen féltek; és más egy olyan országban, ahol a polgároknak még személyazonossági igazolványa sincs.

Nagy László

A Beszterce-Naszód megyei Magyarnemegye az erdélyi magyar etnikai határ egyik fontos települése, ahol valósággal tanulmányozni lehet az elrománosodás folyamatát. Maga a községközpont — Magyarnemegye — magyar többségû, több monarchiabeli telepítést megélt falu, de a hozzátartozó nyolc helységben már nyoma sincs a magyaroknak.

Amikor eldöntöttem, hogy riportútjaim során ezt a falut is felkeresem, alaposan dokumentálódtam, hiszen Magyarnemegye fogyása — mint említettem — iskolapélda arra, hogyan rövidül egyre jobban a magyar etnikai határ frontszakasza. Sémákat is elképzeltem, amelyek alapján lebonyolítom majd a riportot; szabványkérdéseket készítettem elô — olyanokat, amelyekre elôre tudtam a választ. Mert hát — gondoltom — Magyarnemegyén semmi más gond nem lehet, csak a fogyás.

Nagy döbbenetemre Magyarnemegyén messze nem ez vagy más etnikai, oktatási, illetve politikai gond nyomasztotta a magyar lakosság zömét, hanem ugyanaz, mint a románokat: felszántották a futballpályát, és bizonyos atyafiak krumplit termesztenek itt. Széthordták a vastribünt, elégették a padokat, lebontották az öltözôt, elvitték a kerítést... Az egykori helyi futballcsapat a megyei bajnokság élére tornászta fel magát: a régióbeli kisvárosok labdarúgó csapatainak zömét legyôzte; edzôjét — akit mi is megismertünk riportutunkon — rajonszerte ismerték, szakmai hozzáértését elismerték. Aztán egyszerre megjött a forradalom, s a választási villongások eredményeként kiosztották termôföldnek a gyönyörû sportkomplexumot...

Az érintettekkel beszélgetve mélységesen meglepett, hogy mennyire fáj a falunak az eset. Hogy mennyire zavarja ôket — helyi tanácsot, magyar és román tanácsosokat, földtulajdonosokat, sportolókat, fiatalokat stb. — a szégyen, ami a falut érte.

Sokat tanultam ebbôl; örökre megjegyeztem, hogy egy közösség, egy falu, egy kisváros valódi arcát csak a helyszínen lehet lencsevégre kapni. Hiába a dokumentálódás, hiába az elszármazottak visszaemlékezése: ha valaki fentrôl, madártávlatból akar a földközelrôl írni, annak le kell szállnia-ereszkednie a földre — a felszántott futballpályákra.

Hasonló esetet tapasztaltam akkor is, amikor az amerikai terrortámadás után néhány nappal rögtönzött közvélemény-kutatásba kezdtem a fiatalok körében, és azon tûnôdtem, vajon hogyan öltözzek, hogy amerikai ismerôsöm érezze szolidarizáló gyászomat. Amint beléptem ugyanis hozzájuk az eseményekhez illô komoly arccal, egy tucatnyi morbid viccel fogadtak. Olyanokkal, hogy: apróhirdetés — álomutazás Amerikába, felhôkarcolók érintésével, betekintés a Pentagonba is — Osszama Tours. Négy-öt kollázst is elém tettek: Mr. Been Laden, Orbán ben Laden, Zámbó jim Laden, az arabkendôs Szabadság-szobor stb. Tanácstalan arckifejezésemet látva azt mondták: elvégre szólásszabadság van, nem? Többek között e szabadságért is haltak mindazok, akikre március 15-én emlékezünk. Akarjuk látni, milyen világban élünk, vagy megjátsszuk, hogy milyen jó minden, és mindenki egy véleményen van, mint a kommunizmus idején?

Akárcsak Magyarnemegyén: egészen mást tapasztal a helyszínen érdeklôdô, mint az, aki íróasztal mögül, netán helytállási ôrtoronyból figyel, következtet, és pálcát tör.

Mert az embereket — legyenek azok arabok, amerikaiak, netán magyarnemegyeiek — nem elég csak elképzelni, hogy milyenek lehetnek, hogyan gondolkozhatnak, és hogy milyen mozgatórugók dolgoznak bennük, hanem meg is kell ôket ismerni.

Netán — meg is érteni.

Szabó Csaba

Senki számára nem ismeretlen. A magány valóság. Beköltözik a szegények otthonába és a gazdagok palotájába. Betör lázas városi létünk forgatagába, de a falvakba is. Olyan, mint egy árnyék, amely az életre telepszik. Behatol férfi és nô, szülô és gyerek közé, és keserû érzést hagy maga után: egyedül vagyok.

A gyermek magányos lehet, mert mindkét szülô dolgozik, és a lakás üres, mikor ô hazajön az iskolából. Egy állandó üres lakás a szívet is üressé teszi. Ezek a gyerekek otthont, barátot, másokkal együtt töltött idôt, vonzalmat, szeretetet sóvárognak.

Ugyanez a helyzet a fiatalokkal. Egyedül érzik magukat, a felnôttektôl magukra hagyatva, akik azt hiszik, hogyha biztosítják gyerekeiknek a jólétet, mindent megtettek az ifjú jövôjéért. Szemrehányásuk: ti nem értetek meg bennünket — nemcsak jelszó, de gyakran segélyhívás is. Amikor ezek a fiatalok kismotoron száguldoznak, órákhosszat lépcsôkön és korlátokon lógnak, amikor megszállják a parkokban a padokat és sétálóövezetet, ifjúsági otthonokban, teaházakban vagy diszkókban töltik az idôt, akkor egyrészt sajátos formákat és utakat keresnek, másrészt viszont olyasmit is, amit otthon nem találnak: beszélgetést, barátságot, segítséget a magány ellen. Épp ezért, mielôtt legyintéssel elintézzük ôket, hogy rockerek és rendetlenkedôk, próbáljunk inkább kedves szóval közeledni hozzájuk.

A felnôttek is szenvednek a magánytól. A férjnek problémái vannak a munkahelyén, otthon meg szeretné beszélni ezeket, de a neje hallani sem akar róla. A férfi tehát magára marad a gondjával, és gyakran kísérli meg alkoholba fojtani ezt az érzést.

A nôk is szenvednek a magánytól. Ha háztartásbeliek, túl sokat vannak egyedül otthon, ha dolgoznak, a munkájuk miatt idegesek, feszültek. És ôket sem hallgatja meg a párjuk. Mindenki fáradt, vagy csak magával elfoglalt. Az egyetlen, aki beszél, a tévékészülék. És egy családon belül, ha mindenki együtt is van, így emelkednek lassan és láthatatlanul a magány falai.

A legjobban azonban az idôs és beteg emberek szenvednek a magánytól.Vannak olyanok, akikre napokig senki nem nyitja rá az ajtót. A telefon nem szól, levél nem érkezik, és egyetlen vigaszuk az emlékeik. De mennyivel jobb lenne ezeket az emlékeket megosztani idônként valakivel! Nyugaton már igen sok helyen bevezették a telefonos lelkisegély-szolgálatot, és a kimutatások szerint egyre nô azok száma, akik igénybe is veszik a szolgáltatást. Gyakran olvasni olyan esetekrôl, hogy egy-egy házban csak napok múlva bukkantak rá idôs ember holttestére. Vajon ilyen esetben a magányért ki a felelôs? Az egymás szomszédságában élô idegenek, a felgyorsult modern élet vagy éppen az áldozat?

Amikor az ember életének a csúcsán található, amikor a munka, a család vagy a hivatás teljesen hatalmába keríti, úgyhogy alig vagy egyáltalán nem marad ideje pihenni, és élvezni a szépet, gyakran gondol a jövôre: majd ha nyugdíjba megyek, lesz idôm mindenre. Egészen biztos, hogy nagyszerû érzés tervezni, álmodozni, ugyanolyan fontos azonban az is, hogy életünk minden szakaszában használjuk ki a pillanatot. Vegyük észre a körülöttünk levôket, szakítsunk idôt másokra is, és talán, ha majd eljön a nyugodt öregkor, az tényleg tele lesz széppel, emlékekkel, barátokkal, akikkel meg lehet ezeket osztani.

Minálunk is egyre szaporodnak az olyan jótékonysági intézmények, amelyek az idôsek magányán próbálnak segíteni. De hol vannak a gyerekek? Családtagok? Barátok? Az idôs embernek nemcsak pénz és támogatás kell, ezekkel csak gondoskodni lehet róluk, de nem lehet elûzni az ôket kínzó magányt.

Horváth Gyöngyvér

Ismét három napra húzódott el az élvonal hét végi fordulója. Pénteken egy találkozó jelentette a nyitányt, szombaton négy mérkôzés biztosította a szakasz dandárját, vasárnapra három összecsapás maradt. Ekkor léptek pályára a hét közben az UEFA-kupában (le)szerepelt együttesek. Szombat estig nem született különösebb meglepetés, legfeljebb a beszterceiek "zakója" hatott kissé váratlanul (ha ebben a bajnokságban beszélhetünk még váratlan dolgokról). Eredmények és góllövôk: l Galaci Otelul–Bukaresti Sportul Studentesc 4–2 (Ghionea, Guritã, Bastinã és Bogdan Andone — 11 m, illetve Dinitã és Ciubotariu) l Ploiesti-i Petrol–Pitesti-i Arges FC 1–1 (Orlando, illetve Nicolae Ditã) l Karácsonkôi (Piatra Neamt-i) Csalhó–Besztercei Glória 4–1 (Serban, Solomon, Rosoagã és Bãnceu, illetve Sânmãrtean — 11 m) l Temesvári UM–Krajovai Universitatea 1–1 (Maris, illetve Rednic) l Konstancai Farul–Ploiesti-i Astra 3–2 (Barbu, Critocea és Teican, illetve Dunã és Gavrilescu) l Bukaresti Dinamó–Bákói MFC 4–2 (Mihalcea 3 és Bolohan, illetve Cursaru és Petcu) l Brassói FC–Bukaresti Steaua 3–2 (Isãilã, Bodea és Onofras, illetve Litã és Tritã). A Bukaresti Rapid–Bukaresti National találkozó lapzárta után fejezôdött be.

A táblázaton:

1. Rapid 7 5 2 0 14–6 17

2. Steaua 8 5 1 2 20–9 16

3. Glória 8 5 1 2 8–9 16

4. Dinamó 8 4 3 1 23–12 15

5. National 7 3 3 1 14–8 12

6. Farul 8 3 3 2 12–9 12

7. Krajova 8 3 3 2 10–9 12

8. Brassó 8 3 3 2 8–8 12

9. Otelul 8 3 2 3 9–9 11

10. Astra 8 2 3 3 10–9 9

11. Sportul 8 3 0 5 12–16 9

12. Bákó 8 2 2 4 9–11 8

13. Csalhó 8 2 2 4 7–13 8

14. Petrol 8 2 2 4 7–13 8

15. Arges FC 8 1 2 5 5–16 5

16. Tem. UM 8 0 2 6 4–18 2

A válogatott szombati vb-selejtezôje miatt egy hétre megszakad a bajnokság, október 12–13–14-én a következô menetrend szerint folytatódik: Otelul–Petrol, Arges FC–Brassó, Steaua–Csalhó, Glória–Rapid, National–Tem. UM, Krajova–Dinamó, Bákó–Farul és Astra–Sportul.

L. F.

Gheorghe Hagi, a román labdarúgó-válogatott szövetségi kapitánya kényszerûségbôl, illetve taktikai okokból több játékosára nem számít az október 6-i bukaresti, Grúzia elleni mérkôzésen. Christian Chivu (Ajax Amszterdam) és Cosmin Contra (AC Milan) eltiltása miatt nem léphet pályára, míg Mirel Rãdoi (Bukaresti Steaua), valamint Ionel Ganea (VfB Stuttgart) már begyûjtött egy-egy sárga lapot, s Hagi nem akar kockáztatni.

A keret: kapusok: Bogdan Stelea (Salamanca), Bogdan Lobont (Bukaresti Dinamó), Bogdan Vintilã (Bukaresti National), hátvédek: Daniel Chiritã (Dinamó), Florentin Dumitru (Steaua), Adrian Iencsi (Bukaresti Rapid), Iulian Miu (Steaua), Gheorghe Popescu (Lecce), Dan Lãcustã (Ploiesti-i Astra), Iulian Filipescu (Real Betis Sevilla), középpályások: Tiberiu Ghioane (Dinamo Kijev), Florin Pârvu (Dinamó), Dorinel Munteanu (VfL Wolfsburg), Mihai Tararache (Grasshoppers Zürich), Laurentiu Rosu (Numancia), csatárok: Adrian Ilie (Valencia), Adrian Mutu (Verona), Daniel Pancu (Rapid), Adrian Mihalcea (Dinamó), Marius Niculae (Sporting Lissszabon).

Érdekességek: megtört a ZTE pechsorozata, ez viszont nem mondható el a Kispest-Honvédról; a kullogók mérkôzésén a sereghajtó nyert, a rangadót vasárnap játszották.

Eredmények (és gólszerzôk): l Zalahús Zalaegerszegi TE FC–Szombathelyi Haladás 3–1 (Egressy — 29., Waltner — 33. és Bonchis — 89. perc, illetve Nagy — 66. perc) l Gyôri ETO–Vasas Danubius Hotels 2–3 (Baumgartner — 39. és Stark — 11 m, 86. perc, illetve Tóth 2 — 27. és 45., a második 11 m, valamint Polonkai — 68. perc; a mérkôzés utolsó másodperceiben Stark megkapta második sárga lapját, és társainál hamarabb mehetett zuhanyozni) l Újpest FC–Székesfehérvári Videoton 2–0 (Vagner — 67. és Lôw — 93. perc) l Kispest-Honvéd–Dunaferr SE 1–1 (Aranyos — 17. perc, illetve Tököli — 46. perc). A forduló vasárnap, lapzárta után az MTK Hungária FC–Ferencváros TC és Debreceni VSC–Matáv-Sopron találkozókkal fejezôdött be. Az állás:

1. MTK 10 8 1 1 25–6 25

2. FTC 10 7 0 3 18–8 21

3. ZTE 11 6 1 4 19–16 19

4. Videoton 11 5 3 3 9–12 18

5. Újpest 11 5 2 4 25–18 17

6. Dunaferr 11 4 3 4 18–13 15

7. Haladás 11 4 3 4 13–18 15

8. Sopron 10 4 1 5 17–18 13

9. Debrecen 10 3 4 3 11–13 13

10. Kispest 11 2 3 6 11–26 9

11. Gyôr 11 1 4 6 13–20 7

12. Vasas 11 2 1 8 13–24 7

(pja)

Aranyosgyéres, 800 nézô. Vezette: Florin Chivulete (Bukarest).

Sodronyipar: Ceclan — Gatea, Simon, Timár (62. perc Rus), KISS (66. perc Negut) — ONCICÃ, FORRÓ, Ghitã. FODOR — Anca (60. perc Bean), Mâtiu. Edzôk: Adrian Coca és Mihai Cuc.

Zsil: Tein — Baroana, Sãitean, Irimia, Cires — Spafiu, Popa (46. perc Samuilã), Frunzã, VESA — Filip Popescu (46. perc Cristea), Hada (26. perc Badea). Edzôk: Marian Tudorache és Daniel Timofte.

Gólszerzôk: Oncicã 2 (13. és 41. perc), Fodor (43. perc) és Forró (54. perc), illetve Frunzã (89. perc — 11 m).

Szögletarány: 4–1 (2–0); lövések: 20–5 (kapura (14–5); sárga lap: Cires, Samuilã és Spafiu.

Szép, nyílt és sportszerû találkozót láthatott a közönség, sárga lapot csak idôhúzásért és tettetésért kaptak a vendégjátékosok. A két együttes között legalább két osztálynyi tudáskülönbség volt a Sodronyipar javára, a Zsil csak a 70. percben lôtt elôször kapura, Ceclannak nem sok dolga volt a találkozó alatt. A petrozsényiek becsületgóljukat az egykori élvonalbeli bíró jóindulatának köszönhetik, aki rálôtt labdánál kezezést látott Rusnál.

A gólgyártás a 13. percben kezdôdött el, az egykor a CFR-t és U FC-t erôsítô, a fôvárosi Rapidtól hazatért Oncicã fejelte be Kiss Csaba jobb oldalról, 25 m-rôl beívelt szabadrúgását. A félidô végéig ôk ketten voltak még néhány helyzet fôszereplôi: Kiss kapufát rúgott, Oncicã mellétrafált. A 41. percben pedig egy kicsit átírták az elôzô gól forgatókönyvét: Kiss ezúttal a bal oldalról rúgta a szabadrúgást, az egyik Zsil védô kis híján öngólt fejelt, a kapusról kipattanó labdát a szemfüles Oncicã vágta a hálóba. Két perc múlva Kiss–Anca összjáték után a labda Fodorhoz került, aki 10 m-rôl lôtt gólt. A második játékrészben a Sodronyipar ismét betalált, s újra szabadrúgás elôzte meg a gólt. A többszörösen megismételt 20 m-es, kapura merôleges szabadrúgás során Forró a sorfal tagjainak lába között találta meg az utat.

A Sodronyipar sikerével a tabella hatodik helyére lépett elôre.

Schmidt Jenô

*

Kolozsvári hozzájárulás is szükségeltetett ahhoz, hogy a második csoportban a Nagybányai FC visszavehesse a vezetést az egy héttel korábban az élre ugrott Krajovai Extenzívtôl. Szombaton ugyanis a diákcsapat kellemes meglepetést okozva pontot rabolt a tiszavirág életû éllovastól. Ráadásul annak otthonában, s úgy, hogy kétszer is vezetett, s nem sok hiányzott ahhoz, hogy teljesebb legyen a fôiskolások (és a nagybányaiak) öröme.

Eredmények: l Krajovai Extenzív–Kolozsvári U FC 2–2 l Sodronyipar–Zsil 4–1 l Nagybányai FC–Marosvásárhelyi HSK 3–0 l Nagyváradi Bihar FC–Pitesti-i International 0–0 l Szatmárnémeti Olimpia–Medgyesi Gázmetán 1–4 l Temesvári Politechnika–Zalatnai Minaur 3–1 l Resicabányai MSC–Târgu Jiu-i Pandúrok 1–0. A Gyulafehérvári Apullum–UTA mérkôzést az aradiak kérésére elhalasztották, mivel a textilgyáriak 4 játékosa az ifi válogatottban szerepel.

A sorrend:

1. Nagybánya 8 6 1 1 16–6 19

2. Extenzív 8 5 3 0 16–6 18

3. Bihar FC 8 4 4 0 16–5 16

4. UTA 7 5 0 2 12–7 15

5. Pandúrok 8 3 4 1 7–5 13

6. Sodronyipar 8 3 3 2 13–11 12

7. Apullum 7 3 3 1 18–10 12

8. Resicabánya 8 3 2 3 7–12 11

9. Gázmetán* 8 5 1 2 19–8 9

10. Pitesti 8 2 3 3 11–12 9

11. Poli 8 1 3 4 9–16 7

12. Olimpia 8 2 1 5 10–18 7

13. Minaur 8 1 3 4 8–13 6

14. Kv. U FC 8 0 5 3 5–10 5

15. Mv. HSK 8 1 1 6 5–19 4

16. Zsil 8 0 1 7 6–20 1

*A Gázmetántól 7 pontot levontak.

Legközelebb, a 9. fordulóban: Sodronyipar–U FC, Resicabánya–Nagybánya, Apullum–Mv. HSK, Extenzív–Pandúrok, Poli–UTA, Olimpia–Minaur, International–Zsil, Gázmetán–Bihar FC.

L. F.

Gépész utcai stadion, 500 nézô. Vezette: Zaharie Chiev (Temesvár).

CFR: Lãzãreanu — Lazãr, Dobrãu (74. perc Turcu), Veltan, Cazan — Benke, Sergiu David, Alin Pop (46. perc Baci), Ghiorma — PETRESCU, Mircea (56. perc Mateut). Edzô Marius Bretan és Octavian Albu.

Sólymok: Szász — Muscã, Paul Mihai, Ciotos, Vãsutiu (46. Birner), Dragomir — Ignat, Jeler, Cozma — Youfi, Cristian Dragos. Edzô: Ioan Dragomir és Paul Mihai.

Gólszerzôk: Benke (84. perc — 11 m), illetve Cozma (91. perc — 11 m).

Szögletarány: 3–6 (1–3); lövések: 5–8 (4–3); sárga lap: Sergiu David, Veltan, Petrescu és Mateut, illetve Jeler, Paul Mihai, Ciotos és Youfi; kiállítva: Veltan (35. perc), illetve Paul Mihai (75. perc).

Az éllovas látogatott a vasutasstadionba, több helyzetet dolgozott ki, többször veszélyeztetett, kapufát is rúgott, mégsem érdemelte meg igazán a megszerzett pontot. A találkozó elôterébe ugyanis a sárga és piros lapokat hatra-vakra osztogató játékvezetô került, aki már a végén nem tudta, kit hogyan kárpótoljon tévedéseiért. Befejezésként két büntetôvel "összehozta" a végeredményt, a hosszabbításpercekben megadott vendég 11-es nagyon távol állt a szabálytalanságtól, de a CFR-é is vitatható.

A jól küzdô Kolozsvári CFR is számos lehetôséget elszalasztott, s végül bánhatja, hogy a gyôzelem kisiklott a kezébôl. "Oda a feljebbjutás" — bánkódott hangosan az egyik nézô, aki a találkozó utolsó másodperceit nem bírta végignézni.

Póka János András

Világos: Bethlenben nem lehet gyôzni. Oda mehet játszani bármilyen együttes, ott mintha külön háziszabályzat mûködne, vesztesen hagyja el a pályát (azaz a "mocsarat"). A múlt hét végén az Olimpia csapatkapitánya, Marchis hagyta el sérülten a pályát, sajnos éppen tavalyi mûtétje helyén sebesült meg (a bethleni kapus elôretolt lábbal ugrott neki, s még sárga lapot sem kapott — igaz, azt a játékvezetô csak a vendégeknek osztogatott...), így kénytelen kihagyni jó néhány mérkôzést.

A vendégek már a harmadik percben vezetéshez jutottak: Munteanu 27 méterrôl lôtt nagy gólt Sinar kapujába. Aztán viszont a hazaiak találtak be háromszor: Picos a 13., Cosiu a 44., Bunea a 65. percben volt eredményes. Utóbbi félpályáról rajtolhatott Pãdure kapuja felé, ugyanis az Olimpia bekkje, Cionca a labda mellé lôtt. Ezután már hiába rohamoztak a vendégek, a bírók mindent megtettek, hogy tartsák az eredményt. A 77. percben Chilom játékvezetô kénytelen volt megadni egy büntetôt, Sinar kapus egyértelmûen felvágta a néhány perccel korábban beállt Ciucast. A szamosújváriak a végén mégis közel voltak az egyenlítéshez, ám Bartos tiszta helyzetbôl mellélôtt (az elsô félidôben ugyanô puskázott el még két lehetôséget).

Az Olimpia a következô felállításban lépett a pályára: Pãdure — Marchis (14. perc Roman), Giurgiu, Cionca (65. perc Moldovan), Pasca — Cupsa, Oltean, Muntean — Igna, Coroi (67. perc Ciucas), Bartos.

Erkedi Csaba

A 8. csoport további mérkôzésein: Zilahi Armãtura–Dési Egyesülés 2–1, Szatmárnémeti Szamos–Sarmasági Bányász 0–1, Avasfelsôfalui Avas–Máramarosszigeti Marmatia 1–2 és Magyarláposi Lápos–Nagysomkúti Liber Humana 3–5; az Élesdi Körös és a Tordai Aranyos FC szabadnapos volt.

Az állás:

1. Sólymok 6 5 1 0 14–3 16

2. Aranyos FC 5 4 1 0 12–2 13

3. Kv. CFR 6 4 0 1 13–4 13

4. Egyesülés 6 4 0 2 10–4 12

5. Olimpia 6 3 2 1 14–7 11

6. Szamos Gáz 7 3 1 3 10–12 10

7. Sarmaság 5 2 2 1 9–5 8

8. Szamos 6 2 1 3 7–10 7

9. Armãtura 6 1 2 3 3–6 5

10. Liber Humana 4 1 1 2 7–8 4

11. Lápos 6 1 1 4 8–13 4

12. Körös 6 1 1 4 2–11 4

13. Avas 6 1 0 5 7–14 3

14. Marmatia 5 1 0 4 6–21 3

Legközelebb, október 6-án, a 8. fordulóban: Egyesülés–Szamos, Olimpia–Kv. CFR, Aranyos FC–Szamos Gáz, Sólymok–Armãtura, Marmatia–Körös, Liber Humana–Avas és Sarmaság–Lápos.

(póka)

streetballverseny helyszíne lesz szombaton (október 6.) és vasárnap (október 7.) 14 órától a Horia Demian Sportcsarnok. Beiratkozni október 2-án és 3-án lehet a Cipariu téri Gente Due pizzázóban.

Kolozsvári Poli-U-Carbochim–Bukaresti Rapid 90:57 (23:12, 20:15, 22:17, 25:12); játékvezetôk: Marian Oprea (Brassó), Radu Bucerzan (Temesvár).

A combizomhúzódás miatt a meccset kihagyó Cornel Sãftescu nélkül is magabiztos gyôzelmet aratott elsô hazai mérkôzésén a kolozsvári Poli-U-Carbochim. A két kolozsvári együttes összeolvadásából keletkezett új csapat a bukaresti Rapid SAAF Isovert fogadta szombat délelôtt.

Úgy tûnik, a frissítés jót tett a csapatnak, az "új fiúk" közül a korábban már az U-t megjárt Szilágyi és Grünwald teljesített a legjobban. Szilágyi már az elsô negyedben beállt a kezdô irányító, Mihai Popa elsô cseréjeként, és jórészt az ô labdaszerzéseinek és gólpasszainak (meg Cristian Marin sorozatban dobott 7 pontjának) köszönhetôen sikerült a házigazdáknak már az elsô negyedben elhúzniuk. Grünwald, bár az elején bizonytalanul játszott, az utolsó negyedben magára talált, és 10 pontig jutott. Ugyanakkor az is igaz, hogy a pontgyártás nagy része a Dumitrescu–Marin–Pintea hármasra maradt. Meglepôen jól játszott a Sãftescu sérülése miatt kezdô Schiopu is, aki igaz, hogy csak négy pontot dobott, de a védelemben nagyon kitett magáért, minden labdáért megharcolt, és két támadóhibát is kikényszerített az ellenfelekbôl.

Horia Rotaru mindenkinek adott játéklehetôséget, az utolsó negyedben pedig néhány percig egy kezdô sem volt a pályán.

Ezzel szemben a fôvárosiaknál csak a csapatkapitány Voinescu (13 pont) játéka volt említésre méltó, bár a veterán Ardeleanunak (11 pont) is volt néhány jó megmozdulása. A kolozsváriak pontszerzôi: Dumitrescu 28 (3 x 3), Marin 21 (3 x 3), Pintea (15), Grünwald 10 (1 x 3), Szilágyi 5 (1 x 3), Schiopu 4, Drãgus 3, Kulcsár 2, Ghiriti 2.

Balázsi-Pál Elôd

Tegnap véget ért a kolozsvári Horia Demian Sportcsarnokban az ACSA-kupa nôi kosárlabdaturné. Az ötödször megrendezett tornára a házigazda U-ACSA-Bogdan Vodã csapata mellett a dési Tiger Szamos, az aradi BC-ICIM és a Szolnoki MÁV Coop kapott meghívást.

A kolozsváriak és a szolnokiak pénteki és szombati meccseiket is megnyerték (pénteken: Szolnok–Dés 87:27, U-ACSA-Bogdan Vodã–Arad 53:39, szombaton: U-ACSA-Bogdan Vodã–Dés 70:54, Szolnok–Arad 69:50), így a vasárnapi egymás elleni mérkôzésüket akár döntônek is nevezhettük. A szolnokiak már az elsô negyedben bebiztosították gyôzelmüket, a hibátlanul játszó Berkó Edit vezetésével (ô szerezte csapata elsô 9 pontját) 16 pontos elônyre tettek szert. A kolozsváriak ezután már csak futottak az eredmény után, és bár az utolsó negyedben sikerült 12 pontra feljönniük, többre már nem futotta erejükbôl. Végeredmény: Kolozsvári U-ACSA-Bogdan Vodã–Szolnoki MÁV Coop: 66:80 (10.26, 20:20, 15:17, 21:17).

A harmadik helyen az aradiak végeztek, miután 59:26-ra nyertek a dési csapat ellen. A torna legjobbjának a szolnoki Berkó Editet választották.

-bpe

Szombat este Brãilán legördült a függöny a második, négy fordulót magába foglaló szakaszra. Sem az élen, sem az alsó régiókban nem történt semmilyen változás: a Silcotub–Oltchim–Déva trió vezeti a mezônyt, a két újonc, a Ciserom és a Bákó nehezen tud lépést tartani a mezônnyel. Ami az U-Ursus lányainak Duna-parti szereplését illeti, ez majdnem beilleszkedik az elôzetes tervekbe: két vereség az élcsapatoktól, gyôzelem a Ciserom ellen, döntetlen a Hidrotechnikával (utóbbi nem válik a Gheorghe Mãrgineanu felkészítette gárda dicséretére). Sajnálatos, hogy a Jászvásári MSC XXI. pénzhiány miatt nem tudott részt venni a brãilai szakaszon, s így a nôi nemzeti liga küzdelmeiben már csak 11 csapattal folytatódnak.

A pénteki és szombati eredmények: 6. forduló: Konstancai Hidrotechnika–Kolozsvári U-Ursus 27–27, Zilahi Silcotub–Galaci Otelul 27–25, Râmnicu Vâlcea-i Oltchim–Szászsebesi Ciserom 35–25, Dévai U-Remin–Nagybányai Selmont 27–25 és Bukaresti Rapid–Brassói Rulmentul 28–30; 7. forduló: U-Ursus–Ciserom 35–26, Silcotub–Déva 26–20, Oltchim–Konstanca 31–19, Galac–Nagybánya 15–14 és Brassó–Bákó 32–24. A táblázatból töröltük a Jászvásár eredményeit, az állás:

1. Silcotub 7 7 0 0 225–166 14

2. Oltchim 7 6 0 1 224–161 12

3. Déva 7 5 0 2 195–178 10

4. Brassó 6 4 0 2 178–163 8

5. Galac 6 3 0 3 145–144 6

6. Rapid 6 3 0 3 158–157 6

7. Konstanca 7 2 1 4 183–206 5

8. Nagybánya 6 2 0 4 135–149 4

9. U-Ursus 6 1 1 4 158–163 3

10. Ciserom 6 1 0 5 155–185 2

11. Bákó 6 0 0 6 147–231 0

A vetélkedô utolsó, ugyancsak négyfordulós szakasza az eredeti tervek szerint november 5–9. között lesz, egy késôbb meghatározott, semleges városban.

(radványi)

Horia Demian Sportcsarnok, 700 nézô. Vezette: Nicolae Tâlvic (Nagyszeben)–Gheorghe Untach (Medgyes).

Armãtura-U-Agronomia: Cucuiet — Dãncilã (5), Gal (4), Burcã (7), Baciu (1), Cãtinas (1), Marian. Cserék: Florean — Hossu (7), Boancã, Tudor. Edzô: Remus Moldovan.

Steaua: Laufceag — Streja (3), Mihãilã (3), Mazilu (4), Gãbrean (4), Iacob (7), Vlãdescu (3). Cserék: Gheorghe (5), Bãiceanu (2). Edzô: Birtalan István és Nicolae Munteanu.

Hétméteresek: 3/2, illetve 1/1; kiállítások: 4, illetve 6 perc.

Eredményalakulás: 3. perc: 0–3, 7. perc: 3–4, 11. perc 3–7, 16. perc 6–9, 24. perc: 9–11, 27. perc 10–14, 30. perc: 11–16, 36. perc: 13–18, 40. perc: 17–18, 46. perc 21–22, 51. perc: 21–25, 55. perc 24–27, 58. perc: 25–29.

A múlt fordulóbeli 15 gólos, Fibrex elleni vereség (ahol a szakvezetés pihentette Hossut, Dãncilãt és Galt) szombaton elméleti javítási lehetôség nyílt a kolozsváriak elôtt, de az ellenfél túl nehéz diónak bizonyult. Bár a második játékrész közepén pár percig úgy tûnt, hogy a Moldovan-legénység képes lesz megismételni a Dinamó elleni bravúrt (amikor hat gólos hátrányt dolgoztak le), ez, sajnos, ezúttal nem sikerült, mert fôvárosi ellenfelük mindenben felülmúlta ôket. Már a kapusteljesítményeknél is kiütközött a különbség: Laufceagnak sokszor voltak kitûnô hárításai, a kolozsváriaknál sem Florean, sem Cucuiet nem állt a helyzet magaslatán.

A vendégek szinte akkor dobtak gólt, amikor akartak. Ha elônyük csökkent, mindig találtak ellenszert, erôsítettek. A kolozsváriak idônként egyenrangú ellenfeleknek bizonyultak, de a sorozatos kihagyások, egyéni hibák gyors ellentámadásokhoz vezettek, amit a Steaua kíméletlenül kihasznált. Bár négyszer álltak közel az egyenlítéshez, a vége hatgólos vereség lett.

A férfi Nemzeti Liga ötödik fordulójának többi eredménye: Brassói Dinamó–Galaci Ulpimex 22–19, Târgu Jiu-i Pandúrok–Bukaresti Dinamó 26–33, Ploiesti-i Uztel–Konstancai Portul 23–23 és Temesvári Politechnika-Izometal–Pitesti-i Dacia 18–16. A Nagybányai Minaur–Sãvinesti-i Fibrexnylon mérkôzést kedden rendezik meg. A múlt héten lebonyolították az elsô fordulóból elmaradt Brassói Dinamó–Bukaresti Dinamó találkozót, meglepetésre a helyiek nyertek 23–22. A táblázaton:

1. Fibrex 4 4 0 0 126–89 8

2. Steaua 5 4 0 1 151–124 8

3. Buk. Dinamó 5 3 1 1 149–120 7

4. Tg. Jiu 5 3 1 1 132–124 7

5. Minaur 4 2 1 1 92–93 5

6. Konstanca 5 1 3 1 114–115 5

7. Ploiesti 5 2 1 2 115–119 5

8. Br. Dinamó 5 2 0 3 110–131 4

9. Pitesti 5 1 1 3 103–109 3

10. Temesvár 5 1 1 3 108–130 3

11. Kolozsvár 5 1 1 3 120–145 3

12. Galac 5 0 0 5 99–120 0

Az október 6–7-re kitûzött 6. forduló párosítása: Pitesti–Kolozsvár, Steaua–Minaur, Fibrex–Tg. Jiu, Buk. Dinamó–Ploiesti, Konstanca–Brassói Dinamó és Galac–Temesvár.

Radványi Pál

Bár még csak a negyedik forduló mérkôzéseit bonyolították le, a Segesvári Kézilabdaklub szinte döntô elônyre tett szert. Több változás volt a többi helyen, annak függvényében, hogy a csapatok pályaválasztók voltak-e vagy sem (eddig csak a segesváriak tudtak idegenben is sikeresen szerepelni).

A szombati fordulóban a Tordai Aranyos kézilabdázói Nagyváradon játszottak a helybeli municípiumi klub együttesével. Szoros összecsapáson 24–22 (13–11) arányú vereséget szenvedtek. 10–10-ig fej-fej mellett haladt a két együttes, sôt, korábban a tordaiak is vezettek egyszer (7–6). A fináléban egyenlítési lehetôség adódott 23–22-nél, de a vendégek elhibázták az akciót, s az ellentámadásból gól született. A tordai gárdából kitûnt Chiriac kapuvédô, valamint a 12 (!) gólt dobó veterán Mircea Petrus. Az Aranyos további gólszerzôi: Veres (6), Rus (3) és Orosan (1). A forduló másik két találkozóján: Segesvári KK–Besztercei Comelf 35–21 és Szatmárnémeti Unió–Nagybányai Phoenix 26–20. Az állás:

1. Segesvár 4 4 0 0 119–85 8

2. Nagybánya 4 2 0 2 102–98 4

3. Szatmárnémeti 4 2 0 2 80–77 4

4. Nagyvárad 4 2 0 2 93–106 4

5. Torda 4 1 0 3 92–106 2

6. Beszterce 4 1 0 3 91–105 2

A következô, 5. fordulóban (október 6.): Torda–Szatmárnémeti, Beszterce–Nagyvárad és Nagybánya–Segesvár.

R. P.

Kezdetét vette a 2001–2002-es idény. A szakszövetség az utolsó pillantban figyelembe vette a csapatok kérését, és nem indította az Ifjúsági válogatottat, elsôsorban a szûk anyagi keretek miatt, másodsorban mert a fiatal pólósok még nem ütik meg a többiek nívóját, s a nagyarányú eredmények nem használnak senkinek.

A KMSC (edzô: Ovidiu Pocol): a fôvárosban rajtolt, ahol elsô ellenfele éppen a bajnok Rapid volt. Bár mindkét találkozón vereséget szenvedtek, a kolozsváriak tisztesen helytálltak. Említésre méltó, hogy szombaton a vasutasgárda az elsô negyed egyetlen gólját az utolsó másodpercekben szerezte, miután a kolozsváriak kihagytak három emberelônyt. Vasárnap ismét várakozáson felül szerepeltek a vendégek, az elsô játékrész után még vezettek.

Részletes eredmények: Rapid–KMSC 13–5 (1–0, 6–2, 1–2, 5–1) és 9–4 (1–2, 3–1, 2–0, 3–1) — a kolozsváriak góljait Sabãu (3 + 0), Dunca (1 + 2), Ghetie (1 + 0), Gyenge (0 + 1) és Gospodinov (0 + 1) szerezte; Nagyváradi Körös–Aradi Astra 18–1 és 18–0; Bukaresti Dinamó–Bukaresti Steaua 9–2 és 10–4. A Bukaresti Sportul Studentesc szabadnapos volt.

Az e hét végi második forduló kettôs találkozói: Körös–KMSC, Astra–Rapid és Dinamó–Sportul.

(radványi)

Ifjúságiak Balkán bajnokságát rendezték a héten a törökországi Ankarában, egy kolozsvári atlétát is neveztek. Ciprian Morutan edzôjével, Mihai Zarãval utazott a török fôvárosba, az LPS Távközlési/Telecom Líceum versenyzôje aranyérmet nyert 66,76 m-es dobásával bolgár, török, jugoszláv, macedón és görög ellenfeleit elôzte meg gerelyhajításban. (A felnôttek jó hónappal ezelôtti szaloniki bajnokságát a félig kolozsvári atléta, Dorel Greta (jelenleg Besztercei MK) nyerte 75,85 m-es nagyszerû egyéni csúccsal. Utóbbi sportolónak sokáig Ráduly-Zörgô Károly volt az edzôje, aztán a nemrég elhunyt besztercei Dorin Morutan. Most átvette edzôje állását Besztercén, de a felkészülést folytatja.

Kolozsvár sikeres gerelyhajító hagyományainak van folytatása!

Nagy Péter

Nagyszüleim arra tanítottak, ha Bükkös felôl jövet feltûnik a kastély, akkor már közel vagyok, ha a magasbatörô karcsú templomtornyot is látom viharban, sötétben bántás nélkül hazaérek.

Ebben az évben gyakran megfigyeltem a tornyot. Újrafestve jelt adott a világnak: vagyunk. Útjaimon a keserûséggel is könnyebben megküzdöttem ezzel a felismeréssel. Magyarózd neve fennmaradt. Most már olyanok is megkeresik, akiknek eddig, úgy látszik, nem mondott sokat a neve. A Brassói Lapok július 27-i számában ez olvasható: "Magyarózd ott van valahol a Mezôség és a Küküllômente határán. Marosludastól egy ugrás... Valami szekérút vezet ugyan Küküllôdombóra..., különben... innen visszamenni csak úgy lehet, ha egy bátor kormányrándítással száznyolcvan fokos fordulatot tesz az ember..."

Magyarózd elsô írásos emléke szerint 775 esztendôvel ezelôtt dézsmafizetô magyar falu volt. Tartozott Alsófehér és Kisküküllô vármegyéhez, majd Maros megye csatolta magához. De hogy mégis pontosítsunk: Kisküküllômentén helyezkedik el. Etnográfiailag odatartozik. Vallását tekintve a katolicizmusból áttért az unitárius, majd a református hitre. Minden bizonnyal ebben a hitben marad meg. A fent említett riport állításaival nem érdemes vitatkozni, mivel nem azon múlik a valóság, hogy Marosludas mely részétôl számítjuk a 17 km-nyi távolságot, illetve ez az "ugrás" kinek 20 km, kinek kevesebb. A riport tartalma annyira fedi az igazságot, mint az út minôségének meghatározása. A földút nálunk mezei út, eltérôen a köves úttól, amelyen elérhetô a falu.

Augusztus végén újra otthon. A Köz tetején asszonyok beszélgetnek, megállítom az autót. — De jó, hogy esmént itthon vagy. Gyere, hogy mondjunk, mert bajok vannak — vesznek körül egykoriim. A Bonus Pastor Alapítvány által megvásárolt egyik ház felé mutatnak, s mondják — ahogy ragadványnéven nevezik ezt az alapítványt —, "a kastélyosok" építkeznek a faluban. Ezután fognak hozzá a Teleki grófok gazdasági épületeinek átalakításához. Írek, hollandok tízesével járnak keresztül-kasul. A három falusi házat az utolsó esztendôkben vásárolták meg az alapítvány részére. Abban alszanak, laknak a külföldiek.

— Olyan magabiztosak, mintha mi volnánk itt a vendégek. Meglátod, ötven év múlva utódainkból egy sem marad. Csak a jövevények — jajgat az egyik asszony.

Hogyan is kezdôdött szülôfalum lerohanása?

1993-ban az Erdélyi Egyházkerület Igazgatótanácsa létrehozta a Református Mentô Missziót a szenvedélybetegek megmentésére, lelkigondozására. "Amolyan kallódókat mentô misszióként indultunk, aztán 1994 nyarán megszerveztük az elsô hétnapos gyógyító tábort. Önkéntes munkatársakkal, orvosokkal, pszichológusokkal, tenniakarással... 1997-ben egyéves nyûgös procedúra után a bükkösi polgármesteri hivataltól haszonbérbe vettük 99 évre az ózdi kastélyt és a hozzátartozó nyolchektáros területet, mert akkor még állami területnek számított" — idézi Horváth Levente lelkészt, az alapítvány elnökét, a riporter.

Menjünk vissza idôben. 1992-ben az EMKE vezetôségével és Maros megye mûemlékvédôivel együtt, az EME vezetôségének tudtával, tárgyalásokat folytattam magyarországi építészekkel. Makovecz Imrétôl is tanácsot kértem a kastély javításával kapcsolatosan. Dr. Szabó Bálint kolozsvári professzort személyesen kivittem a kastély állagának felméréséhez. Mind Magyarországon, mind Szabó Bálint azt tanácsolták, hogy elsôsorban a tetôszerkezetet kell megjavítani. Marosvásárhelyen felterjesztettek Bukarestbe egy mûemléklistát, amelyen elsô helyen szerepelt a Radák-kastély javítása. Késôbb a Magyarországról megérkezett építészmérnök elkészítette a tetôszerkezet mûszaki rajzát. Kulturális központot szerettünk volna megszervezni a magyarózdi kastélyban. Erdély közepén fekszik, mégis elzárva a zajos elszórványosodott világtól. Ennél jobbat nem lehetett volna megálmodni. A Franciaországban élô jogutód bárónônek tudtára adtuk szándékunkat. Nem volt ellenvetése. A polgármesteri hivatallal folytak a megbeszélések, de a javításhoz szükséges összeget nem tudtuk pályázati úton elôteremteni. A kormány mûemlékvédô bizottsága füle botját sem mozgatta egy leromlott magyar örökség érdekében.

"Igaz, jöttek a külföldi céladományok is. Szinte a világ minden részérôl. 1998-tól prevenciós gyermektáborokat mûködtetnek Ózdon olyan gyermekek számára, akiknek a családjában szenvedélybeteg családtagok vannak. És gyógyító táborokat a függôk számára. (...) Sokba kerül a felújítás" — folytatja tájékoztatóját a Bonus Pastor elnöke.

Nekünk nem volt külföldi támogatottságunk. Mi nem szenvedélybetegeket, hanem kultúraéhségben szenvedô magyarokat szerettünk volna egybehívni a kastélyba. Nem mintha tiszteletlenül viszonyulnánk azokhoz, kik a beteg embereket, a szenvedélybetegeket segítik akár klinikailag is. De! A trianoni betegség, a diktatúrakór is gyógyításra szorul. Tiszta igére, szóra kell szoktatni a sokáig befelé hallgatókat. Arra pedig nem számítottunk, hogy a magát konokul megôrzô nagymulati táncos-énekes falusfeleim közé befészkeli magát a külföldi tôke által támogatott segélyszolgálat. Hirtelen megérkeztek az adományozók, a felfedezôk, a romániai szegénységben is perspektívát látó kapitalisták. Ilyen olcsó földet, elkótyavetyélt házat hol vásárolhatna a hollandi? Ürügy-e vagy tiszta szándék? A Bonus Pastor Alapítvány elárasztotta a falut önkéntesekkel Erdélybôl, Írországból, Hollandiából. A feladatkör elvégzése mellett lassan ki-kilógott a lóláb. A rólunk semmit sem tudó, és a világ kultúrájában se járatos holland úr olyan lekezelôen beszélt a helybéli tiszteletes úrral, mintha tôle függne lelkészi kinevezése.

Kérdezem az önkéntest, akit Kolozsvárról ismerek. Mi hozta Ózdra? — A segélyszolgálat tagjaival kialakult kapcsolat után jelentkeztem önkéntes munkára. Megismerkedtem a külföldiekkel. Az egyik jóindulatú úr felvilágosított, hogy az én koromban milyen kitûnô házasságot köthetnék az Egyesült Államokban. Elvált vagy gazdag idôs özvegyek körül kell legyeskedni, és a nôsülés után már vagyonosnak tekinthetem magam. Egy nagyobb összeggel visszatérek például Ózdra, és áron alul földet vásárolhatok, amit majd megdolgoztatok a falusiakkal.

A következô történeten, bár inkább tragikomikus, jót nevetünk. Az anya szidja a fiát, mert kaszálás után megrészegedett a kocsmában. A fiatalember így védekezik: — Hagyja el, édesanyám, ne szidjon. Nézze meg M. bácsit, akit ideköltöztettek a szomszédba, az üres házba. Még egy fûszálat sem kaszált le, csak ivott egész életében. A kastélyosok házat vettek neki vénségére. Most csak imádkozik, virágot nevel, és visszagondol dologtalan életére. Mire ô meghal, én is kijózanodom. Beköltözöm a házba, én leszek az édesanyám kastélyos szomszédja.

Ózdon minden romlott a diktatúrában, csak a munkaerkölcs maradt az ôsi. Miként tekintsenek arra a beköltözôre, aki igyekezett nem munkával keresni a kenyeret, aki nem görnyedt a szénacsinálásban, mint a helybéliek? Milyen erkölcsi zavart teremt a felvetett kérdés. Tehát az alkoholbeteg, ha meggyógyul, jutalmat kap? Akkor miért szégyenkezzék mások elôtt, az idevalósiak elôtt bárki, ha nem elsô a munkában?

Nagynéném házát is megvásárolta az alapítvány. Önkéntes vénlegények, idôsebb egyedülálló férfiak vették birtokba a házat, a gazdasági épületeket. Ennek a megvásárlási ára nem érte el a 30 millió lejt a bevezetett gázzal együtt. A harmadik házat is olcsón vették meg. — Kitôl kapták erre a pénzt? — kérdem a segélyszolgálathoz tartozó férfit. — Egy ír úr vásárolta magának hétvégi háznak — érkezik a válasz. Igen, jól értettem. Ezek szerint az ír úr péntek délutántól hétfô reggelig iderepül majd az alsóutcára pihenni... Hihetetlen?

Lássuk, mi történt a kastélyban. Három év alatt a tetôszerkezetet megjavították, és az idén sikerült befedni. Most a gazdasági épületeken munkálkodnak. A kas szalmafallal ékeskedik. 20 írországi fiatal az ôsi ír paraszti építkezést alkalmazza szalmabálákból. "Most, hogy itt vannak, kiképeznek 20 helybéli fiatalt, akik megtanulták tôlük ezt a módszert" — nyilatkozza Horváth Levente.

A bennszülötteknek van kitôl paraszti kultúrát tanulniuk...

Két évvel ezelôtt engem is érdekelni kezdett a gyermektábor élete. Egy délelôtt bementem hozzájuk, szerettem volna elbeszélgetni azzal a néhány fiatal felnôttel, akik kissé bizalmatlanul mosolyogtak rám. Nem sikerült. A magtár félhomályában csendben ültek néhányan, kérdeztem, mi a program. Csoportos áhítatra gyûltek össze, jeleztem, hogy én is velük tartok. A félsötétben megszólalt Adorján Kálmán tiszteletes úr: azt nem tehetem, mert megzavarom a gyermekeket. Ôt nem zavarom, de a gyermekeket... Magyarul: kiutasított. Útközben szerencsére találkoztam három tizenéves kisfiúval, zöldséget hoztak a faluból. Érdeklôdésemre, hogy mit tudnak a faluról vagy az egykor kastélyban verselô költônôrôl, a tankönyvükben is szereplô, Ózdon született íróról, azt felelték: a kastélyt a segélyszolgálat építette, írókról nem hallottak. Akkor mit tanulnak naphosszat? Áhítaton, közös imádkozáson vesznek részt, és játszanak, esznek.

A diktatúra által megszüntetett magyarózdi iskolában kitûnô tanulók is vannak. A tanárok jórésze lelkiismerettel végzi munkáját. A tanítók jó pedagógusok. A tanár úr — magyart tanít, de nem magyar szakos — 2000-ben megszervezte a nyári táborozást. Javasoltam Alsócsernátont, ahol ismerem a körülményeket, ahonnan minden gyermek gazdag élménnyel hagyja el a tábort. Nem, a Lesi-tóhoz vitte az ózdi gyermekeket. Ezzel az erôvel kimehettek volna a saját hegyeinkre, például a Dégicsupra költségmentesen. Miért mentek a tóhoz? Mert a szenvedélybeteg családok gyermekei ott tartózkodtak, és a magukat "másként gondolkozó igaz reformátusnak" tartók csoportjába sorolható a tanár úr is. Titokban tartja, de a táborozó gyermekek ôszintén elmondták, hogy rengeteget imádkoztak, és némely bibliai magyarázat után félelem töltötte el ôket. A tanár úr suttyomban ezen a nyáron is meg akarta szervezni a táborozást, pénzt is kapott a külföldiektôl erre, de szerencsére a falu új papot — lelkészházaspárt — választott, és rájuk bízták gyermekeiket. Természetesen a meglévô, táborozásra szánt pénzt nem adta át a tanár úr.

Érdemes meghallgatni a gyermekek válaszait a tavalyi és idei tábor élményeirôl. Mennyit tanultak a pap bácsitól történelembôl, irodalomból, és a pap néni mire figyelmeztette ôket, hogy viselkedésükkel ne valljanak szégyent a többiek elôtt. A vallási nevelés is megerôsítette ôket hitükben.

Ritkán láttam ilyen egymásratalálást lelkész és falu között. Ezt is igyekeztek megakadályozni. Horváth Levente tiszteletes úr igencsak gyôzködte a híveket, hogy bízzák csak rá a lelkész kiválasztását. A falu ellenállt, elég volt a bükkösi pap néhány prédikációja, hogy ráébredjenek: ôk másképpen élik meg a református vallást, mint a hívek. A rámenôsség végül odavezetett, hogy az egyik férfi nyomdafestéket nem tûrô szitokkal kergette el a Bonus Pastor elnökét.

A Brassói Lapoknak így vall Horváth Levente Petrôczi Kata Szidóniáról: "Arra int, hogy méltók legyünk szelleméhez". Ebben mindnyájan egyetértünk. Minthogy abban is, hogy a magyar kormány sportminisztere, Deutsch Tamás dicsérô oklevéllel ajándékozta meg a Bonus Pastor elnökét a szenvedélybetegek megmentésére kifejtett munkájáért. Örülünk, hogy a helyettes államtitkár, Topolánszky Ákos, személyesen ellátogatott Magyarózdra, ahol a riporter szerint elbeszélgetett a lakossággal is. Ôt idézi a riporter: "Addig, amíg egy közösség önmagát pusztítja el, ne nyavalyogjon más kérdések fölött".

Ha a magyarózdi lakosságra gondolt a helyettes államtitkár úr, mélységesen tévedett. Illetve félretájékoztatták. Nem ismerte fel, hogy némely református pap nemzetromboló tevékenysége most veszélyesebb, mint az egykori falurombolás. Ez a falu nem szenvedélybeteg, és nem nyavalyog. Ez a falu nem asszimilálódott, kibírt többszáz esztendôt. A városba proletárrá degradált fiatalok lassan hazatértek. És egészséges gyermekeket szülnek az anyák. Kitûnô matematikust, versmondó kicsi lánykát díjaztak magas szinten. A szülôk megpróbálnak civilizált körülményeket teremteni családjuknak a romániai gazdasági körülmények között is. Felmérik, restellik elmaradtságukat, de Topolánszky államtitkár úr nem tudja, hogy ebben a faluban hosszú tízesztendôkig nem volt más értelmiségi, csak a pap. Kitôl tanultak volna? Az önmegôrzés feladata nem volt elég vajon? Arra kellett figyelniük. De minden vasárnap megtelik a templom, ha az ô papjuk prédikál. Okos prédikációját napokig emlegetik egymás közt a hívek. A hagyományossá vált Magyarózdi Találkozó ünnepén visszafogott lélegzettel figyelték a nemzet legnagyobb íróit. Szemükkel simogatták Csoóri Sándort, Sütô Andrást s a többit. A józan ész, a megmaradás jegyében Orbán Viktor miniszterelnököt idézném: "A jövô elkezdôdött".

Magyarózdon is... De nem a szenvedélybetegek segélyszolgálatával, amelyen keresztül más erkölcsöt, idegenséget árasztanak falunkra. A nép nem válogathat kénye-kedve szerint a kínálkozó életstílusok között. Ez esetben pedig hidegen kitervelt árulással találja szembe magát. Nemcsak a kastélyt, hanem a faluközösséget is bérbe akarják venni. Ez pedig árulás. Imádkoznak, adományokkal kecsegtetik a lakosságot. Az árulók a felismerhetetlenségig találékonyak. Igaz, hogy a felismerés után nincs mentség. Nem vitatkoznak velük, hiszen, mint az eszelôsök, csak rögeszméjüket dadogják. A népnek nemcsak tisztánlátásra, hanem igazodásra, szilárd kapaszkodókra is szüksége van.

Európai statisztikából tudjuk, hogy Hollandiában viszonylag magas a homoszexuálisok aránya. Az új honfoglalók zsebe tömve dollárral. Mindent megvásárolhatnak. Isten ôrizz, akad majd egy legényke, aki tábla csokoládéért... Ha ez felütné a fejét Magyarózdon, kinek a kastélyába vigyük betegeinket, ha már a miénket betöltötték? Ismeretlen ideológiát, sunyiságot hordozók sokasága veszélyezteti az eddig önmagáért felelôs közösséget. Pedig itt vannak, talán már az avarkortól kezdve. Ebben a csodálatos völgyben küszködtek földdel, tûzzel, elnyomó rendszerekkel, most mégis fokozott önvédelemre szorulva fordultak hozzám. Azt üzenik az erdélyi értelmiségnek: külsô segítség nélkül nem biztos, hogy ellenállhatnak a vallási mázzal leöntött betolakodásnak.

Horváth Arany

[Vissza az Szabadság honlapjához]		[Vissza a HHRF honlapjához]