 |
||
| [Vissza az Szabadság honlapjához] |
[Vissza a HHRF honlapjához] |
2001. október 22.
(XIII. évfolyam, 246. szám)
Lapunk szombati számában ismertettük a Velencei Bizottságnak (hivatalos nevén az Európa Tanács Joggal a Demokráciáért Európai Bizottságának) a jelentését a magyar státustörvényrôl. A bizottság elé beterjesztett, lapunk által is közreadott összegzésbôl egyértelmûvé válhatott, hogy az anyaország legitim módon gondoskodhat a kisebbségben élô közösségekrôl, a kedvezmények pedig nem minôsülnek diszkriminációnak. A dokumentum kitér az igazolvány kérdésére is, ez — állítják — adminisztratív dokumentumként elfogadható, ennek kibocsátását azonban a konzulátusoknak kell lebonyolítaniuk. Martonyi János magyar külügyminiszter szerint a magyar fél számára megnyugtató ez a dokumentum, hiszen ez lényegében elfogadta a magyar álláspontot. Hangsúlyozta: a végrehajtási rendeleteknél a magyar kormány figyelembe fogja venni a bizottság ajánlatait. Ezzel szemben a román fél úgy értékeli: a testület helyt adott a magyar státustörvénnyel kapcsolatos román ellenvetéseknek, mivel több módosítást ajánl a magyar törvényhozó figyelmébe.
Markó Béla szövetségi elnök is úgy értékeli: a jelentés nem vonta kétségbe a státustörvény alapelveit. Az állásfoglalásból kiderül az is — hangsúlyozta — hogy igaza volt az RMDSZ-nek akkor, amikor arra kérte a két kormányt, hogy minél mélyebbre ható konzultációt folytassanak a jogszabályról. A hét közepén összeülô Magyar Állandó Értekezleten meg fogják vizsgálni, hogy a jelentés milyen mértékben befolyásolja a végrehajtást. Részletek a 8. oldalon.
Kolozsváron szombaton elhalasztották egy szobrászati kiállítás megnyitóját — amelyet a francia kulturális napok keretében kellett volna megrendezni, mivel az egyik szoborban gyanús fehér port tartalmazó csomagot találtak. A csomagot azonnal eljuttatták a bukaresti Cantacuzino intézethez, ahol megvizsgálják az anyagot. A Mediafax jelentése szerint az intézet néhány napon belül nyilvánosságra fogja hozni a vizsgálat eredményét. A kiállítás megnyitására csak ezek után kerülhet sor.
Újabb anthrax-gyanús esetet jeleztek a hétvégén Tordáról is. Nelu Pop Kolozs megyei rendôrparancsnok kijelentette: az elmúlt hét folyamán ez immár a második eset Tordán. A port azonnal a bukaresti Cantacuzino intézetbe küldték. A rendôrség elkezdte a nyomozást a tettesek kilétének felderítésére. A rendôrparancsnok elmondta: a felfedezett por egészen biztosan se nem liszt, se nem krétapor.
Mint ismeretes, a fôvárosi Cantacuzino intézet több esetben folytat kivizsgálást. Marian Negu, az intézet aligazgatója szombaton kijelentette: a kilenc, anthrax-gyanús boríték közül hatról már bebizonyosodott, hogy nem tartalmazza a lépfenevírust elôidézô port. A szakemberek kizárják annak lehetôségét, hogy a levelekben talált por bármilyen fertôzô betegséget elôidézhet.
Az igazgató tájékoztatása szerint az intézet újabb hét gyanús borítékot kapott az ország különbözô területérôl, amelyek állítólag az életveszélyes vírust tartalmazzák. Ezek közül azonban csak kettô érdemes laboratóriumi felülvizsgálatra. A levelek különbözô bukaresti, focsani-i, nagyváradi, temesvári és kolozsvári intézményekhez voltak címezve. Az aligazgató azt is elmondta, hogy bármilyen levél elsô válogatása a postahivatalokban történik. A gyanús küldeményeket, elsôsorban azokat, amelyeken nem szerepel feladó, egyenesen a Cantacuzino intézethez küldik, ahol állandó szolgálat mûködik.
Tegnap ünnepélyes keretek között megnyitották a Kolozsvár-felsôvárosi református egyházközség Kós Károly tervezte Kakasos templomának udvarában felépített Agapé- (Szeretet) otthont. Az eseményt ünnepi istentisztelet elôzte meg, amelyen Pap Géza, az Erdélyi Református Egyházkerület püspöke hirdetett igét. Prédikációjában a püspök kiemelte: nem csak a saját magunk, hanem egymás terhét is hordoznunk kell. Mint fogalmazott, az erôsebbeknek kötelessége a gyengébbek mellé állni, ôket segíteni és támogatni. Ezzel a céllal épült fel négy évi komoly munka után az Agapé-otthon is.
A felépült aggmenházról szólva, Pap Géza elmondta: az öregség olyan elviselhetetlen teher, amelyet egy ember önmagában elhordozni képtelen. Amikor leszûkül valakinek az élettere, nincsenek hozzátartozói, akikre számítania lehet, betegség gyötri és ágyhoz kötötté válik, ellehetetlenül az élete, ezekben a helyzetekben pedig feltétlenül segíteni kell. A püspök igehirdetésében hangsúlyozta: a betegségben, nehézségben lévôk mellé állni nem csak a család, az állam, hanem a gyülekezet feladata is.
Az igerhirdetés után Pap Géza az öregotthon felépítésének történetét ismertette röviden. Elmondta: a ház felépítésének gondolata már régóta megszületett, ennek megvalósításához azonban nem volt meg a szükséges anyagi alap. A munkálatokat azt követôen sikerül elkezdeni, hogy hollandiai tanulmányútja alkalmával az egyik holland gyülekezet felajánlotta a segítségét. Az építkezés költségét teljes mértékben a holland C.O.E.N. — Nijkerk vállalta fel, amely több mint 175 ezer német márkával támogatta a Nonn Tibor tervezte otthon felépítését. Emellett nagy segítséget nyújtott még a szintén holland Sarseth alapítvány is, illetve mindazok a hazai személyek, akik valamilyen formában hozzájárultak az elképzelés kivitelezéséhez.
Pap Géza emlékeztetett arra, hogy az egyházkerületben régóta folyik diakóniai munka, az aggmenház felépítése tehát nem az elsô lépés, amelyet a református egyház a diakóniai szolgálat terén tett. Az otthon felépítését azért tartották szükségesnek, mivel a házi beteggondozás sok esetben ellehetetlenül. Felhívta a figyelmet arra, hogy azok, akik az aggmenházba be szeretnének költözni, vagyonukat az egyházközségre kell hagyniuk, amelyet az otthon fenntartására fognak fordítani. A püspök azt is elmondta, hogy az alkalmazottaknak bért biztosítanak, de szívesen várják mindazon önkéntesek jelenkezését is, akik hivatást éreznek a diakóniai szolgálat iránt. "Ahogyan holland testvéreink felvállalták a gyengék, erôtlenek terhét a saját terhük mellett, ugyanúgy kell nekünk is felvállalnunk az ô terhüket"— mondotta a püspök.
A C.O.E.N — Nijkerk bizottság részérôl Evert Gardebroek szólt a gyülekezethez. Beszédében kifejtette: az otthon válasz Isten megszólító szavára, amely arra ösztönöz, hogy segítsünk a rászorulókon. A Sarseth alapítvány nevében Gert de Waardt mondott köszönetet azért a lehetôségért, hogy segítséget nyújthattak a ház megépítésében "A mi segítségünk által lehetôvé vált, hogy másokon segítsetek" — fogalmazott az alapítvány képviselôje. Ezt követô hozzászólásában Makkai János fôgondnok arra emlékeztetett, hogy a református egyház régóta foglalkozik az elhagyatottak sorsával, Erdélyszerte több öregotthont építettek fel. Hangsúlyozta: az egyház, a gyülekezet egyik alapvetô feladta, hogy az elhagyatottaknak segítséget, támogatást nyújtson.
Az ünnepi istentisztelet után a gyülekezet az épülethez vonult, ahol Pap Géza püspök elvágta az avatószalagot, ezzel megnyitván a házat. Ezt követôen mindenki személyesen is megtekinthette a "szeretet otthonát".
Nem tudják beindítani a Magyar Mozgássérültek Egyesülete által épített Szent Kamillról elnevezett otthont, ugyanis a hivatalos szervek megnehezítik a mûködési engedély elnyerését — jelentette be Tokay Rozália, az egyesület elnöknôje, a szombaton megtartott sajtóértekezleten. Mint ismeretes, október 6-án avatták fel a mintegy 4000 négyzetméter területet elfoglaló épületet, amely, remények szerint, 80 idôs mozgássérültnek ad otthont, napközben több, nehéz életkörülmények között élô embert lát majd el, és lakást biztosít egy ötgyerekes családnak.
A szombati sajtótájékoztatón, amelyre Tokay Rozália meghívta a prefektúra, a polgármesteri hivatal, a fogyatékosokért felelô megyei felügyelôség, valamint az írott és az elektronikus media képviselôit, az elnöknô végigvezette a jelenlevôket az épületen, és bemutatta a rendkívüli nehézségek árán felépített otthont, elmagyarázva minden helyiség rendeltetését. A hivatalos személyiségek közül sajnos csak egy felügyelô jelent meg a mozgássérültek megyei hivatalától, a megyei és városi tanácstól viszont senki sem képviseltette magát. Miután Tokay Rozália részletesen elmondta az épület felépítésének történetét, szót kért dr. Molnar Adrian szív- és érsebész, aki a kezdetektôl fogva az egyesület mellett állt, önzetlenül segítve ôket. A szakember csalódottságának adott hangot a hivatalos szervek nemtörôdömsége miatt. Ezek után Marina Stefan Zoltán, az épület tervezôje szólalt fel, aki felháborodva mondta el, hogy milyen megaláztatásoknak és nyomásnak volt kitéve amiatt, hogy elvállalta az épület tervezését. A polgármesteri hivatalban neki szegezték a kérdést, hogy nem talált más megrendelôt, csak éppen egy magyar mozgássérültet, mondotta Marina Stefan, majd hamgsúlyozta: hasonló támadásoknak soha nem volt kitéve, annak ellenére, hogy dolgozott már arab, német és holland megrendelônek is. Végül Tokay Rozália arra a nehézségre is kitért, hogy a pénzügyôrségtôl 2000. szeptemberétôl nem hajlandók visszafizetni az egyesület számára a hozzáadott értékadót, holott a törvény kimondja: ha egy egyesületnek jól meghatározott célja és programja van, akkor a segélyek és adományok után nem köteles adót fizetni. Egyelôre megoldatlan a két éve elhúzódó per eredménye is, amelyet Pászkány Árpád ellen folytat Tokay Rozália, az üzletember ugyanis letagadja az egyesület számára beérkezett hatvanezer márkás adományt, melyet az ô számlájára küldött egy magyarországi alapítvány.
Hétvégére hazacsalogatta elszármazott szülötteit a híres kalotaszegi település. — A körösfôi templomkert fala az emlékezés falává vált: szellemotthon az itt élôk számára és zarándokhely az innen elkerülteknek. Amennyiben Körösfô minden híres szülöttének emléktáblát állítanának, a falat teljesen elborítanák a plakettek — mondta vasárnap Péntek János egyetemi tanár a település 725. évfordulója alkalmával szervezett hétvégi ünnepségen. A professzor, aki maga is körösfôi származású, hozzátette: Körösfô neve nem azért került bele a köztudatba, mivel sikerült a népmûvészetbôl évszázadokon át fenntartania magát, hanem a nagyvilág itt fedezte fel a magyar népmûvészetet.
Az eseményre Pécsi L. Dániel emlékplakettet készített, amelynek felavatására a vasárnap délelôtti istentiszteletet követôen került sor.
A Körösfôn élôk, illetve az innen elszármazottak nagy számban jelentek meg a kétnapos ünnepségen, amelyet a református egyház, a helyi RMDSZ és a polgármesteri hivatal együttesen szervezett.
Szombaton a meghívott közéleti személyiségek (Balogh Ferenc, Szabó T. Attila, Pozsony Ferenc) — elôadássorozatára, a falu iskolásainak elôadására, illetve a Körösfôt érintô történelmi vetélkedôre, és a Vasvári-kopjafa megkoszorúzására került sor.
Antal János polgármester elmondta: szombaton megalakult a Pro Körösfô Társaság, amelynek célja a falufejlesztés, illetve az ötévenként megszervezendô falutalálkozó. A társaság elnöke Ferenc László esperes, Körösfô lelkésze, az alelnök pedig a polgármester.
Szombaton Kolozsváron tanácskoztak a Szövetségi Egyeztetô Tanács (SZET) oktatási bizottságának tagjai. Kötô József, a testület tagja a Szabadságnak elmondta: az ülés napirendjén az oktatást támogató rendszerek megbeszélése szerepelt. Tájékoztatása szerint ahhoz, hogy a különbözô céltámogatások valóban hatékonyak és eredményesek legyenek, olyan stratégiát kell kialakítani, amelyek egyrészt figyelembe veszik a határon túli magyarok újrabeilleszkedését az egységes nemzeti kultúrába, másrészt pedig azt, hogy a nemzeti közösségek asszimilációmentes léte elsôsorban az önkormányzati rendszerek kiépítésétôl függjön.
Kötô József elmondta: az ülésen megállapították, hogy jóllehet mindezeket a szempontokat eddig is figyelembe vették, a kibôvült rendszerben mégis bizonyos zavarok tapasztalhatók. Nem mindig és mindenkor érvényesülnek a helyi kis közösségek érdekei, és nem minden esetben kerülhetô el a központosított döntés. A testület végül nyilatkozatot fogadott el. Ezt a Magyar Állandó Értekezlet (MÁÉRT) rendelkezésére bocsátják, hogy kialakulhasson egy olyan Kárpát-medencei modell, amelyben a felvetett szempontok érvényesüljenek. Ugyanakkor létrehozhatják azokat a kurratóriumokat, amelyek a szakma kiemelkedô képviselôinek véleményezésével osztaná el a meglévô pénzalapokat.
A FÔISKOLÁS IFJÚSÁGI KERESZTYÉN EGYESÜLET ezen a héten a következô programokat szervezi: ma, hétfôn este 6 órától a Mócok útja 84. szám alatti IKE-központban német klub kezdô csoportnak; kedden este 6 órától ugyanott angol klub haladó csoportnak; szerdán este 6 órától szintén az IKE-központban angol klub kezdô csoportnak és este 7 órától német klub haladó csoportnak; csütörtökön este 7 órától a Fôtér 23. szám alatt bibliaóra, pénteken este 7 órától az IKE-központban barkács mûhely.
A MENTOR JÓTÉKONYSÁGI EGYESÜLET szemüveget (+2, +2,5) ajándékoz nyugdíjasoknak és munkanélkülieknek (nyugdíjszelvény és a munkanélküliséget igazoló írás ellenében). Cím: Star Orvosi Központ, Tordai út 11. szám, naponta 8–12, du. 4–6 óra között.
NAGY ENIKÔ FESTÉSZETI ÉS ZOMÁNCKIÁLLÍTÁSA 2001. október 23-án, kedden délután 5 órakor nyílik meg a kolozsvári Mûvészeti Múzeum földszinti mûhelytermeiben.
Helyreigazítás
Szombati lapszámunk 11. oldalán közölt Löwith Egon címû írás mellôl sajnálatos módon elmaradt a szerzô, Józsa István neve. A hiba miatt az érintett és az olvasók elnézését kérjük.
Október 23-án az 1956-os forradalomra és szabadságharcra emlékezik a világ magyarsága, hiszen ez az esemény nemcsak az anyaország, hanem — ha különbözô mértékben is — a Kárpát-medence egészét megmozgatta. Ennek megfelelôen a Duna Televízió az elkövetkezô hét elsô két napját az emlékezésnek szenteli.
Az ünnep elôestéjén, hétfôn 21 órakor az operaházi díszünnepség közvetítését láthatják a nézôk, 23-án pedig dokumentumfilmekkel, élô beszélgetésekkel és játékfilmekkel emlékezik a Duna Televízió a 45 évvel ezelôtti eseményekre. Utóbbiak közül érdemes kiemelni A tanú címû, felejthetetlen humorú magyar szatírát — vetítési ideje: 15 óra —, valamint a 20 órakor sorra kerülô Eldorádó címû 1988-as játékfilmet, olyan szereplôkkel, mint Eperjes Károly, Pogány Judit vagy Eszenyi Enikô.
Szombaton az Erdélyi Múzeum-Egyesület (EME) Tamás András/Ion Ghica utca 12. szám alatti Moll-házában jubileumi kiállítás nyílt a szervezetnek az utóbbi tíz évben megjelent kiadványaiból. A szinte családias összejövetelen részt vett a kolozsvári magyar tudományos élet sok kiválósága, hogy közösen ünnepeljék a nem mindennapi eseményt.
Amint azt Benkô Samu EME-elnök elmondta, a kiállítás megszervezésének ötlete Kiss András alelnöké volt. A különféle rendezvényeken általában a "szóbeliség" dominál, most azonban az "írásbeliség" került elôtérbe. A betû hatalma akkor is érvényesül, ha a kiadványok szerény küllemûek. A több mint egy évtizednyi termés annak ellenére gazdag, hogy bizony akadnak hiányosságai is. Például sajnálatos módon nem jelent meg könyv Kelemen Lajosról, mégis az ô szellemisége végigkísérte az egész tevékenységet. Az új kiadványsorozatok felbukkanása serkentô célzatú a fiatalokra nézve, akik számára ily módon megadatik a lehetôség a hazai kutatásra és közlésre. Az EME kiadványai öregek és fiatalok közös munkájának az eredménye, a cél a magyar betû folytonosságának biztosítása.
A kiállításon a kiadványok támogatóiként olvashatjuk 37 intézmény 29 cég, 11 magánszemély (plusz a kolozsvári Református Kollégium 1946-ban érettségizett öregdiákjait) és 8 közös kiadásra vállalkozó kiadó névjegyzékét. Ugyanakkor tudomást szerezhetünk az EME megjelenés elôtt álló kiadványairól. Íme a lista — Bernhard Jan Andrea: Dominicus Rosius a Porta album amicoruma; Egyed Emese: Mennyei Barátom! Barcsay Ábrahám levelei (Erdélyi Tudományos Füzetek); Egyed Emese: Álmodónk Vörösmarty (Erdélyi Tudományos Füzetek); Egyed Emese: Távlatok ; Erdélyi Magyar Szótörténeti Tár XI.; Ferenczi László: Belgyógyászati diagnosztika I–IV., Fülöp Géza: Az információ; Kolozsvár 1000 éve (Szerkesztette: Egyed Ákos, Dáné Tibor Kálmán, Sipos Gábor, Wolf Rudolf); Péter Mária: Az erdélyi gyógyszerészet történetének magyar vonatkozásai; Romániai Magyar Irodalmi Lexikon IV.
A Szokratész programnak köszönhetôen a Református Kollégium 12 diákja és 4 tanára a 2001–2002-es tanévet Hollandiában kezdhette, a middelharnisi Prins Maurits testvériskolában. A tíznapos hollandiai látogatás fô célja az angol és a német nyelv gyakorlása volt. Itt-tartózkodásuk alatt ugyanakkor a magyar és holland diákok közös csoportokban dolgoztak fel különbözô témákat, amelynek során összehasonlították a holland és az erdélyi társadalmi, kulturális viszonyokat, valamint szokásokat.
A kollégisták már itthon elkészített felmérésekkel és dolgozatokkal érkeztek Hollandiába: fôleg egyházi jellegû, környezetvédelemmel és a tizenévesek szórakozási lehetôségeivel kapcsolatos témákat dolgoztak fel, amelyket sajátos hollandiai jellegzetességekkel egészítettek ki. Kemény és céltudatos munka után az elkészült dolgozatokat a hollandiai diákoknak és tanároknak is bemutatták.
A munka mellett maradt idô szórakozásra is. A csoport tagjainak kellemes élményekben lehetett része. Szabadidôben meglátogatták a környék jelentôsebb városait, többek között Hágát, Middelburgot és Delfet. Sikerült átruccani Belgiumba is, ahol megismerkedtek Antwerpennel. Felejthetetlen élményt jelentett ugyanakkor az északi-tengeri hajókázás, a jellegzetes holland konyha megismerése és a háromdimenziós mozi.
A hollandiai látogatás mind a diákok, mind pedig a tanárok számára felejthetetlen élményt jelentett. Ez idô alatt ugyanis megismerhették a nyugati kultúrát, életstílust és életmódot. A csoport tagjai remélik, hogy a program a jövôben is folytatódni fog és mások is ebben a csodálatos élményben részesülhetnek.
Az idei 9. szám tartalmából:
• Szépirodalom (Kovács András Ferenc, Vörös István és Tari István versei; Méhes Károly: Esetek egy esôs napon)
• Academica Transsylvanica (Az "egyetemcsináló" ember — Oláh-Gál Elvira beszélgetése dr. György Antal gazdamérnökkel)
• Irattár (Csóti Csaba: Az 1916. évi román támadás menekültügyi következményei)
• Kelet Népe (Vincze Gábor: A bukovinai székelyek hazatelepedése 1940–41-ben)
• Ködoszlás (Cseke Péter: Omló partok gátkötôi — Németh László, Jancsó Béla, Tamási Áron)
• Ujjlenyomat (Gajdos Balogh Attila: Varjúvár és környéke — tegnap, ma, holnap)
• Mûteremtés (Hajdú Farkas-Zoltán: Társtalan játékaink; Kasza Imre: Csak a beérés ideje a biztos)
A kiadvány idei 9. számában Bilibók Jenô beszámolóját olvashatjuk az augusztus 4–5-én lebonyolított Pusztinai Napokról. Nyisztor Tinka bemutatja a májusban létrehozott Szent István Egyesületet, melynek céljai: a pusztinai magyarok segítése; olyan kulturális tevékenységek szervezése, amelyek elôsegítik a magyar nyelv, a hagyományos kultúra átadását; olyan tanfolyamok, összejövetelek szervezése, amelyek erôsítik a közösség magyar identitását. Halász Péter ismerteti az Európa Tanács egyértelmû állásfoglalását: "...nem kétséges, hogy a csángók nyelve a finnugor nyelvcsaládba tartozó magyar nyelv egyik változata." Folytatódik Sylveszter Lajos Hátrahagyott üzenetek címû hagyatékírása (3. rész) és Ferenczes István Moldovának árva népe címû történelmi útinaplója (10. rész). A folyóirat részletet közöl dr. Kós Károly A moldvai csángó népmûvészet címû kötetébôl, a Csángó Cimbora címû gyermekrovat pedig Lengyel Dénes tollából Szent István legendája és Szalay László nyomán a magyar korona történetébe nyújt bepillantást, továbbá Gyurkovics Tibor, Horváth István, Weöres Sándor, Károlyi Amy, Nagy László verseit és Móra Ferenc karcolatát közli.
A jókedv és a vidám hangulat jellemezte a hét végét Szamosújvárott. A Szamos menti város lakosai néhány órára elfelejtették gondjaikat, nehézségeiket és a zene kíséretében töltöttek el kellemes idôt. Szombaton a hagyományos szüreti bálon szórakoztak a helybeliek az Emmaus-házban. Az RMDSZ idei mulatságát a jó hangulat és a kellemes, otthonias környezet jellemezte, amelyen a terem zsúfolásig megtelt. Nem maradtak le a hétvégi murikról a fiatalok sem. A sétatéri nyárikertben több mint négyszázan vettek részt a diákok gólyabálján, ahol sor került a hagyományos szépségversenyre is. A címet a 16 esztendôs Bãgãcean Codruta, IX. osztályos tanuló nyerte el.
Ugyancsak a hét végén a Téka-ház néptánctanfolyamánnak lelkes tagjai tovább folytatták elôkészületeiket a közelgô folklórvetélkedôkre. A klub keretében mûködô táncoktatásra eddig több mint 200 I–VIII. osztályos tanuló iratkozott fel.
októberi száma sok hasznos anyagot tartalmaz. Guzs Ferenc írja, hogy a történelemben nincs ismétlés, és többek között a jövôre bevezetendô földadóról cikkezik. A SAPARD-program 9. része a 3. oldalon jelenik meg. Érdekes táblázatokat közölnek a támogatásra javasolt birtoknagyságokról és állatállomány-nagyságokról is. Máthé László magyarországi kiállítási krónikát írt, dr. Csávássy György a nagyenyedi Horváth Zoltánra emlékezik, aki nemrég távozott az élôk sorából. A gépkörökrôl szóló 2. részt ismét dr. Gál József jegyzi. Gróf Mikó Imre hagyatékát Guzs Ferenc elemzi. Idôszerû anyag a búza ôszi vegyszeres gyomirtása, szerzôje dr. Tamás Lajos. Sikerült a búzavetésük? — teszi fel a kérdést dr. Varga András. Felvetését megtoldhatnánk azzal, hogy bizony sokan vannak még, akik ezután vetik el a kenyérgabonát, és megfontolhatják a szakember tanácsait. Az októberi lapszámban egész sor burgonyafajtát mutat be Gálffy Nándor. Íme a lista: Rosana, Frumoasa, Nativ "N", Eterna "N", Robusta "N", Casin, Ago, Siculus "N", Harghita. A 13. oldalon kiskerti kalendárium található zöldségtermesztôknek, többek között a hagyma, petrezselyem, spenót és torma vetésével, valamint ültetésével foglalkozik. Van körtetermesztési cikk is, szerzôje Gergely Levente. Dr. Benedek Pál az alma-, körte-, szilva- és diótermesztés kérdéseit foglalja össze. Dr. Pásti György borászati írását is érdemes elolvasni. A mezôgazdasági gépek karbantartásával Antal András foglalkozik. A virágkertészetrôl Jablonovszki Elemér ír. A kukoricaszár vagy kóré értékes takarmány — véli dr. Sebôk M. Péter. Kozma Ödön Maros menti gazdáknál járt. Tejgazdasági anyagot dr. Filep Kálmán Csaba írt. A csikó elválasztásának kérdését Suba Kálmán taglalja. Az ôszi gombákról Veress István ír hosszú cikket, és van gazdasszony rovat is.
(Folytatás szombati lapszámunkból)
— Meghatározó személyisége tehát a torontói magyar kulturális életnek, de munkatársak nélkül egyedül mindezt nem lehetne megvalósítani...
— Elsônek említeném közülük Rékai Katit, a neves írónôt, aki angolul ismeretterjesztô gyerekkönyveket ír, tulajdonképpen útleírás mese formájában. Nagyon sikeres, a legmagasabb kanadai kitüntetés, a Kanadai Érdemrend tulajdonosa, és efölött még 75 éves, mégis ô az, ki elsônek jön be minden héten, aki biztos kész van az anyaggal, aki soha egy fillért nem kapott, csak köszönetet. Gáll Csaba a rádiónál és a tévénél egyaránt felvételvezetô. Lázár Kriszti bemondónô a tévénél, s bontogatja a szárnyait mint riporter is. Vujkov Ágnes a szabadkai magyar rádió volt munkatársa, profi. Sajnos nem mindig ér rá. A szûkebb családomból sokat segít a lányom, Gombás L. Rita, mind a két helyen. Ha senki nem akad, hívom, és ô jön. A mûszaki munkatársak közül megemlíthetem Kiráy Tibit, az erdélyi Mihály Henriket vagy a két új operatôrt, Darvas Józsefet és egy Bubik nevût, a magyarországi Bubik színész unokaöccsét.
— Ennyi téren tevékenynek lenni rálátást kínál a torontói magyarság egészére. Milyen ez a közösség?
— Mintegy 60 000 magyar él Dél-Ontarió tartományban. Ebbôl körülbelül ötezren járnak magyar rendezvényekre, a többiek vagy beolvadtak, vagy ilyen szempontból érdektelenek. Itt is állandó a veszekdés, gyûlölködés, sokféle csoportosulás, és aki ebbe beleun, leszakad, elmegy kanadainak, és nem hajlandó a közösségi életben részt venni, vagy legfeljebb egy szûkebb magyar kört tart maga körül. Akármilyen széthúzó is a magyar emigráció, egy dologban mindig egységes volt, és ez Erdély kérdése. Ott a volt kommunista ÁVO-s, a nyilas keretlegény, a horthysta katonatiszt és az öreg magyar paraszt együtt jött velünk tüntetni, és vittük a városháza elé a mécsest, a zászlót az erdélyi testvéreinkért. Az erdélyi testvéreink közben, úgy adta a sors, megérkeztek ide. Több ezren. Feltûntek a klubházainkban, a torontói Magyar Házban, egyesületekben, intézményekben, aktívak voltak, kicsit fölrázták ezt az egész itteni magyar szervezeti életet. Mi lett belôle mára? Nagyon szomorú, de a korábban érkezett magyarok már nem úgy tekintik, hogy "erdélyi testvéreink" jöttek, hanem a "románok elfoglalták" a Magyar Házat. Az erdélyi magyarok nagy része természetesen akart magának itt helyet. De ez egy kicsit követelôzôbbre sikerült, mint inkább alkalmazkodónak. Az is bántotta a nem erdélyieket, amikor olyan meggondolatlan kijelentéseket hallottak — nem tudom szebben mondani —, hogy a székely "szarta" a magyart. Emellett ha netalán két erdélyi magyar románul szólt egymáshoz a Magyar Házban, abban a pillanatban ráfogták, hogy azért teszi, hogy a többiek ne értsék. Biztos, hogy az erdélyieket a kisebbségi sors arra edzette, hogy állandóan védekezôállásból készüljenek visszaütni. De tény, hogy mára, tíz év után, szinte teljesen leszakadtak, saját egyesületet hoztak létre, vettek maguknak egy külön telket, s a Magyar Házat arra használják, hogy egy évben egyszer a Székely bálon megtöltsék. Ki követte el a nagyobb hibát, a meglévô szervezetek vagy az újonnan érkezettek, ezen el lehetne gondolkozni. De ez nem történik meg, mert erre a szintre nem jut. Sajnos a magyar szervezetekbôl túlnyomórészt az értelmiségiek kihaltak, elüldözték ôket, és nem egészen olyan személyiségek kerültek az élükre, akiknek ott a helyük. Ez nem azt jelenti, hogy itt nincsenek magyar egyetemi professzorok, csak a szervezeteink jelenlegi vezetôsége nem talál kapcsolatot ehhez a réteghez. Volt itt olyan idôszak, amikor Korponay Miklós volt horthysta vezérkari százados egy hallatlanul értelmes, mûvelt ember, egész életét erre tette föl, hogy maga köré gyûjtse az észak-amerikai magyar egyetemi professzorokat. Volt is egy 600 neves listája. De most is a Torontói és a York Egyetemen 26 magyar egyetemi tanár tanít! Nemrég kórházba kerültem. A szívosztályon, ahol feküdtem, a három szívgyógyász közül az egyik nagyváradi, a másik pesti, a harmadik pedig második generációs magyar volt. Minden konzultációm magyarul folyt Torontó legjobb kórházában. Akármennyire is elégedetlen vagyok a szervezeteinkkel, hadd tegyük hozzá, hogy a magyar egyházaink mûködnek, nagyon látogatott a katolikus és a két református egyház, aztán vannak olyan csodák is, mint a baptista egyház, amely 50 családból áll, de képes eltartani egy Magyarországról hozott papot. Létezik még pünkösdista egyház, sôt ôsmagyar pogány vallás is. Említhetem még a két magyar iskolát, egyik a Magyar Ház mellett mûködik egy magyar templomban, ahol minden szombaton magyar gyerekeket tanítanak magyarul írni és olvasni meg a magyar kultúrára és történelemre, a másik pedig a magyar középiskola. Sajnos mára már haldoklik a Torontói Egyetem magyar tanszéke. De mind az egyetemen, mind a középiskolában kreditpontokat lehet szerezni, a kanadai oktatási hitelrendszer elismert részei. A Rákóczi Alapítvány minden évben két-három egyetemi ösztöndíjat biztosított, és más magyar szervezet is támogatta a magyarul tanulni akarókat.
— Az eddig felvázolt terebélyes munka mellett milyen újság szerkesztésére jut még idô?
— Kanadában négy magyar nyelvû újság jelenik meg, ebbôl egy az enyém. A legrégibb és legnagyobb, a Kanadai Magyarság, egy meglehetôsen konzervatív, jobboldali lap. Aztán van a Magyar Élet, amely nem találja igazán a helyét. Nemrég jelent meg a Magyar Jelen, egy kifejezetten szélsôjobboldali lap, amelyik rövid idô alatt nagyon szépen felfutott, és kérdés, hogy erre ennyire igény van, vagy csak divat. Ugyanazt a vonalat képviseli, mint Magyarországon a Magyar Fórum. Végül létezik az én kiadványom, a Menóra névre hallgat, ez az itteni magyar zsidó lap egy kisebb közösségé, a magyarságból itt a zsidóság egy kisebb réteg, ugye, de hetilapként jár New Yorkba, Miamiba, Los Angelesbe, Montreálba, Vancouverbe, szóval 4000 példányban elkel. Érdekes vele kapcsolatban, hogy a zsidóság kötôdése a magyarsághoz sokkal erôsebb az emigrációban is, mint azt mindenféle ellenpropaganda állítja. Ilyenkor rettenetesen nehéz elviselni azt, hogy "idegenszívû" meg "leszeparált" jelzôvel illetnek, mert én pontosan le tudom az újságon keresztül mérni, hogy mennyire magyar a magyar zsidóság. Természetesen a lap egy bizonyos része vallási tartalmú, tehát azon vallásos zsidókat szolgálja ki, akik Biblia-magyarázatot várnak vagy a gyertyagyújtási idôt, a vallási ünnepek megünneplését, ezt az újság mindenképpen hozza. De emellett a Menóra foglalkozik a világpolitikával, azon belül Izraellel, Magyarországgal és Amerikával. Legerôsebb azonban a kulturális és a vallástörténeti oldala. Különös, hogy az itteni pünkösdista magyar egyház 50 példányt rendel belôle, mert egyetlen másik újságban sem találja a számára szükséges Biblia-magyarázó vagy vallástörténeti anyagot. Úgyhogy az elôfizetôk mintegy 30 százaléka nem zsidó. Sokat foglalkozunk a nagy magyar Nobel-díjasokkal, akikrôl tudjuk, hogy Szent-Györgyi Albert meg még egy vagy két személy kivételével mind magyar zsidók voltak. Vagy a hollywoodi aranykorszak sztárjaival, akik szintén többnyire amennyiben magyarok, úgy zsidók is voltak. De a magyar irodalom nagyjai közül sem nehéz kiválogatni a magyar zsidókat. Tehát ez a fajta kötôdés, ez a fajta asszimilálóképesség egyébként is számomra mindig megdöbbentô, mert az, hogy "kukorica közt születtem, ott szedtek föl engem", mondja János vitéz, hát azt Heltai Jenô írta, ugye? A zsidó Heltai Jenô. Nemrég Magyarországon sokat vitatkoztak a "Szép vagy, gyönyörû vagy, Magyarország" kezdetû nótáról. Hát kiderült, hogy a zeneszerzôje is, a dalszövegírója is zsidó volt, ráadásul a dalszerzô unokája alapította a Tel Aviv-i szimfonikus zenekart. Ha ugyanezt Amerikában szemléljük, hasonlóan láthatjuk, hogy egy kis orosz zsidó az, aki Gershwin néven késôbb megalapozza az amerikai dzsesszt. Vagy a leghazafibb amerikai nótákat, a God Bless Americát is, Irwin Burlin írja, aki meg ukrajnai zsidó. Magam is félzsidó vagyok, és a kötôdésem indulásból kettôs. Éppen ezért nagyon szeretném, ha ez az újság a zsidó–keresztény megbékélés jelképévé válhatna, s ezért meg is próbálok mindent megtenni. Ezért a lap hangvétele teljesen humánus, és nagyon fáj minden olyan szélsôség, ami ezzel kapcsolatban elôfordul Magyarországon. De reménykedem abban, hogy eljön az idô, hogy nyugodtan élhetnek majd a zsidó származású magyar állampolgárok is, és nem lesznek kitéve olyan otromba támadásoknak, mint amilyeneket Csurka István a Fradi eladása kapcsán is mûvelt. Errôl még talán annyit, hogy 58-ban Zalaegerszegen még mint mûkedvelô színjátszó játszottam az Anna Frank naplóját, és ez úgy végigkíséri az életemet, hogy nagyon örülök most, 62 évesen, annak, hogy én ezzel már 18 évesen találkoztam. Egyetlen mondat meghatározta ugyanis tartásomat, viselkedési formámat, hozzáállásomat a világhoz és embertársaimhoz: "Én mindezek ellenére hiszek az ember jóságában", ezt akkor írta le az a kis Anna, amikor már zörgették az ajtót, és vitték a haláltáborba. Ez vezérmondat maradt az életemben. És mindig megpróbálom megkereseni azt az utat, ahol ezt a hitet sikerül nem elveszteni, vagy nem hagyni megrendülni. Ezek után mindenki képzelheti, mit éreztem, amikor negyvenvalahány év után valamelyik nap felhív egy nô Magyarországról, és azt mondja, Luzsi Anna vagyok, a zalaegerszegi Anna Frank. Hallott egy velem készült interjút rádión, s csak annyit akar mondani, hogy nagyon szeret. Ezek a jó pillanatok az ember életében.
"A társadalom állandó változásban van, egyre nagyobbak a kihívások. Ha nem figyelünk fel rájuk, ha nem próbáljuk megválaszolni ôket, akkor várótermi állapotba kerülünk, csak vágyakozunk, de a vonat, amely célba röpít, nem fog beérkezni az állomásba. Észlelni, vállalni, szövetkezni és cselekedni kell. Ha nem hallgatunk, csak panaszkodunk, nem figyelünk másokra, nem támogatjuk kezdeményezéseiket, ha egoisták és önzôk vagyunk, akkor széthull társadalmunk. Polgári társadalmat csak önkéntes, autonóm gondolkodású emberek építhetnek fel. Ha egy ilyen világot akarunk, akkor ezért tennünk is kell valamit."
Nem akárkinek a szavai a fentiek, Kató Béla vallja magáénak ezeket. Érdemes külön odafigyelni a lényegre: ha önzôk vagyunk, akkor széthull társadalmunk. A figyelmeztetô jelek évek óta lépten-nyomon sûrûsödnek mai erdélyi magyarságunk soraiban. Politikai szervezeteink, egyházaink, iskoláink külön-külön és együttesen sem képesek eredményesen fellépni az erkölcsi ûr térnyerése, a folyamatosan, Nyugatnak tartó exodus ellen. Lassan, de biztosan kialakult napjaink erdélyi magyar értelmiségének robotképe: hivatalos fórumokon, alkalmi összejöveteleken képmutatóan hatásvadász szóvirágokkal prédikálja a kitartás, a helybenmaradás, az önazonosság megôrzésének fontosságát, miközben gyermekét (gyermekeit) rég átmenekítette a könnyebb megélhetésbe, hogy aztán idôvel, "családegyesítés" címén, ô is kövesse az alaposan kitaposott utat. Magyarországi egyetemek, középiskolák toborozzák maguknak az erdélyi magyar diákokat, ellátást, iskolázást és zsebpénzt helyezve nekik kilátásba. Anyaországi vállalkozók nálunk keresik az olcsó munkaerôt. Ki törôdik már azzal, hogy végre létrejött a magyar egyetemünk, hogy hamarosan életbe lép a státustörvény, hogy minden látszat ellenére ez az ország nem egy Afganisztán-típusú államforma irányába igyekszik?
Valami nagyot roppant társadalmunkban, már ami az elvárások és az egyéni teljesítmények kapcsolatát illeti. Sokan közülünk túlságosan is megtanulták a balkáni leckét: minél kevesebbet adva minél többet kaparintani meg, és lehetôleg minél hamarabb! Ami pedig nem mérhetô anyagiakban, azt szerintük a legajánlatosabb sürgôsen elfelejteni: a szülôföldet, az erdélyi, bánsági vagy partiumi tájat, a közeli és távolibb múltunkat, mindent, ami sajátos gyökereinkhez kötôdik. A mindenkori magyar kormány félszájjal elítéli ugyan a emberelszívást a határokon túlról, ugyanakkor azonban hallgatólagosan támogatja is, hiszen az elöregedô, de gazdaságilag fejlôdô társadalom egyre égetôbb munkaerôhiánnyal küszködik.
Unos-untalan hangoztatjuk, hogy közös nemzetben kell gondolkodnunk, az országhatárok nem jelenthetnek igazi akadályt. Ehhez azonban fogyatkozásunkat helyben, az anyaországnak ott, minekünk itt kell megoldanunk. A gyakorlat azt igazolja, hogy nincs átgondolt, igazi stratégia arra vonatkozóan, hogy miként lehetne igazán gátat szabni elszórványosodásunknak, beolvadásunknak. Az elvándorlók fejében meg sem fordul, hogy mit hagynak maguk után felebarátaiknak: minden egyes személy távozása itteni egykori sorstársainak helyzetét súlyosbítja. Ha ennyire önzôek vagyunk, elôbb-utóbb széthullunk.
Tulajdonképpen a magyar nemzet öncsonkítása folyik, melyet a politika, az egyházak, az iskolahálózat nem képes (vagy éppenséggel nem akar?) kezelni. Köztudott, hogy az öncsonkítást minden valamire való háborúban nagyon szigorúan büntetik. Hát a fennmaradásunkért folytatott állandó küzdelemben, a történelem legfelsôbb bíróságán kívül, milyen földi hatalom fog végre ítélkezni a kollektív felelôtlenség felett? Ha nincs jobb, talán a civil szervezetek tehetnek még valamit közfelfogásunk normalizálására. Feltéve, ha azokat megfelelô személyiségek vezetik. Hogyan is tartja Kató Béla? "Kisebbségi létünkben és személyes életünkben is csak úgy várhatunk változást, hogyha merünk vállalkozni, és képesek vagyunk ebbe másokat is bevonni."
Ugrásszerûen megnôtt az elsô osztályú csapatok góllövô kedve: míg egy héttel ezelôtt összesen alig 12 találat esett, a szombati hat találkozón már 24 gól született! Különösen a tengerparti kikötôvárosban lejátszott Farul–Krajova összecsapás közönsége — no, meg a tévé jóvoltából bizonyára még több százezer sportkedvelô láthatott sok, számszerint 8 gólt. De Brassóban és Temesvárott is 5–5 találatnak örülhettek.
Eredmények és góllövôk: l Bukaresti Sportul Studentesc–Bákói MFC 1–3 (Pãduret — 11 m, illetve Nivaldo, Ciocoiu és Cursaru) l Brassói FC–Ploiesti-i Petrol 4–1 (Flaviu Moldovan, Toporan — öngól, Iorga és Stere, illetve Costescu) l Temesvári UM–Besztercei Glória 4–1 (Balaci 3 és Maris, illetve Velcea) l Konstancai Farul–Krajovai Universitatea 5–3 (Liviu Mihai 3, a harmadik 11 m, Barbu és Senin, illetve Danciu, Manta és Dobre) l Karácsonkôi (Piatra Neamt-i) Csalhó–Pitesti-i Arges FC 2–0 (Enache 2) l Bukaresti Dinamó–Bukaresti National 0–0 — vasárnap játszották. A Bukaresti Rapid–Bukaresti Steaua rangadó lapzárta után kezdôdött.
Az állás:
1. Rapid 9 6 3 0 15–6 21
2. Dinamó 10 5 4 1 25–12 19
3. Steaua 9 6 1 2 21–9 19
4. National 10 4 5 1 17–8 17
5. Glória 10 5 1 4 9–14 16
6. Farul 10 4 3 3 17–15 15
7. Brassó 10 4 3 3 12–10 15
8. Bákó 10 4 2 4 15–12 14
9. Otelul 10 3 4 3 9–9 13
10. Krajova 10 3 3 4 13–16 12
11. Astra 10 2 5 3 10–9 11
12. Csalhó 10 3 2 5 12–14 11
13. Sportul 10 3 1 6 13–19 10
14. Petrol 10 2 3 5 8–17 9
15. Arges FC 10 2 2 6 6–18 8
16. Tem. UM 10 1 2 7 8–22 5
Legközelebb (11. forduló): Glória–Dinamó, Steaua–Tem. UM, Otelul–Brassó, Petrol–Csalhó, Bákó–Astra, Krajova–Sportul, Arges–Rapid és National–Farul.
Eredmények (és gólszerzôk): l Gyôri ETO–MTK Hungária FC 1–1 (Szanyó — 91. perc, illetve Zavadszky — 53. perc; a vendégek közül Füzit szándékos durvaságért kiállították a 63. percben) l Dunaferr SE–Matáv-Sopron 2–0 (Tököli 2 — 51. és 63. perc) l Szombathelyi Haladás–Újpest FC 2–2 (Filipovics — 21. és Preisinger — 26. perc, illetve Erôs — 4. és Tamási — 78. perc) l Székesfehérvári Videoton–Debreceni VSC 3–1 (Pomper — 13., Terjék — 75. és Gajics — 88. perc, illetve Nenadics — 64. perc) l Vasas Danubius Hotels–Zalahús Zalaegerszegi TE FC 1–2 (Maróti — 5. perc, illetve Waltner — 46. és Egressy — 66. perc). Vasárnap, lapzárta után ért véget a Ferencvárosi TC–Kispest-Honvéd rangadó. A sorrend:
1. MTK 13 10 2 1 30–8 32
2. ZTE 13 8 1 4 23–17 25
3. Videoton 13 7 3 3 16–14 24
4. Dunaferr 13 6 3 4 22–13 21
5. FTC 12 7 0 5 19–13 21
6. Újpest 13 5 3 5 27–22 18
7. Debrecen 13 4 5 4 14–17 17
8. Haladás 13 4 4 5 16–26 16
9. Sopron 13 4 1 8 18–25 13
10. Kispest 12 3 3 6 17–27 12
11. Gyôr 13 1 6 6 15–22 9
Ion Moina Stadion, 2000 nézô. Vezette: Florentin Marcu (Nagyvárad).
U FC: Moldovan — Boerean, Dan, Matei, Giurgiu (82. perc Costea) — Prodan, Iurisniti (46. perc Purcar), Pãcurar, Rus — Budean (68. perc Cãpusan), Vãsâie. Edzô: Gheorghe Vasile.
Olimpia: Suciu — Mihovici, Tempfli, Roman, Ciuclan — Blãjan (49. perc Pisca), Bãlãu, Rus (35. perc Pasca), Sãlãgean — Roszel, Ardelean (52. perc Cozma). Edzô: Ioan Tãtãran.
Gólszerzôk: Rus (9. perc), Prodan 2 (76. és 90. perc).
Szögletarány: 5–3 (3–1); lövések: 13–6 (kapura:7–2), sárga lap: Boerean, Costea, Moldovan, illetve Pasca.
Sima gyôzelemmel gyûjtött be újabb három pontot a kolozsvári diákcsapat, amelynek játéka, hála a keretben történt változásoknak, kezd a szurkolók elvárásához közeledni. Az U FC szinte végig uralta a mérkôzést, bár ez talán annak is köszönhetô, hogy hamar vezetést szerzett. Miután a 7. percben Budean egy szépen kidolgozott támadást követôen, tiszta gólhelyzetbôl, a 16-os vonaláról csúnyán a kapu fölé lôtt, a kilencedik percben Vãsâie kápráztatta el a nézôket 35 méteres, hajszálpontos beadásával. A 16-os szélén Rus ügyesen vette le a labdát, lépett még egyet, aztán kilôtte a hosszúsarkot: 1–0.
Néhány perc múlva a vendégek hasonnevû játékosa tette próbára Moldovant, majd Prodan állt közel a 2–0-hoz. Az U FC szemmel láthatóan visszalépett a vezetés megszerzése után, tartani próbálta az eredményt, és inkább ellentámadásokra alapozott. A nem sok veszélyt jelentô szatmárnémetiekre rá is ijesztett néhányszor e taktikával, a pörgô, szemnek tetszô ellentámadásokat azonban egyszer sem sikerült góllá váltania. A legnagyobb helyzetet Budean puskázta el a 38. percben, aki többször is kapura lôtt a 16-osról, de elôbb a hátvédek, majd utolsó ízben a kapus hárította a veszélyt.
A második félidôt ismét támadószellemben kezdték a hazaiak. Pãcurar 17 méteres szabadrúgása centikkel ment fölé, majd Dan 25 méteres csavaros lövése csorog el a kapufák találkozása mellett. Suciu kapusnak köszönheti csak az Olimpia, hogy a 64. percben nem változott az eredmény: beadást követôen az egyedül várakozó Rus elôl parádés mozdulattal vágja ki a labdát, majd Purcar lövését védi ki. A gól ekkor már a levegôben lógott. Három perc múlva Suciu ismét remekelt: a jól játszó Dan saját térfelérôl lódult támadásba, majd Budean–Prodan volt a labda útja, ez utóbbi 16 m-es lövését hárította a vendégek kapusa. Újabb három perc múlva ismét Prodan volt gólhelyzetben, de saját magát is kicselezte, így még mindig változatlan maradt az eredmény. Nem sokáig: a 76. percben távoli beadásra Vãsâie és Purcar egyszerre ment rá, és sikeresen össze is zavarták egymást. Vãsâie azonban hamar észbe kapott, a labda után lépett, átemelte egy hátvéden, és az alapvonalról visszatette középre, ahol a vendég hátvédek magára hagyták Prodant, aki 8 méterrôl már nem hibázott.
Az utolsó öt percben az Olimpia mindenképpen megpróbált becsületgólt szerezni, és nem is hiányzott sok ehhez: az U FC megnyugtató elônyének köszönhetôen takaréklángra kapcsolt, csupán azzal volt szerencséje, hogy az Olimpia megilletôdött a gól elôtt, és két perc alatt két nagy helyzetet is elkönnyelmûsködött. Ehelyett ismét az U FC ért el találatot: kihasználva a vendégek egészcsapatos támadását, az utolsó másodpercekben, amikor már mindenki kezdett felállni a lelátókon, emberfölényes támadásból megszerezte harmadik gólját is: Rus beadását Prodan a kapust is kicselezve (elég félszegül mûvelte, de szerencséje volt) helyezte a kapuba.
Balázs Bence
Mind a négy, a lista élmezônyéhez tartozó csapat gyôzött, a Nagybánya, az UTA és a Bihar FC otthon tartotta, az Extenzív pedig idegenbôl hozta haza a 3 pontot, így semmi különös nem történt az élen levôk sorrendjét illetôen. Eredmények: l Kv. U FC–Olimpia 3–0 l Aradi UTA–Aranyosgyéresi Sodronyipar 1–0 l Nagyváradi Bihar FC–Resicabányai MSC 1–0 l Nagybányai FC–Gyulafehérvári Apullum 3–1 l Marosvásárhelyi HSK–Krajovai Extenzív 1–2 l Târgu Jiu-i Pandúrok–Temesvári Politechnika 2–0 l Zalatnai Minaur–Pitesti International 0–0 l Petrozsényi Zsil–Medgyesi Gázmetán 0–0.
Legközelebb, október 27-én (12. forduló): International–Kv. U FC, Sodronyipar–Pandúrok, Zsil–Bihar FC, Apullum–Resicabánya, Extenzív–Nagybánya, Poli–Mv. HSK, Olimpia–UTA és Gázmetán–Minaur.
A táblázaton:
1. Nagybánya 11 8 2 1 23–10 26
2. Extenzív 11 7 3 1 19–9 24
3. UTA 10 8 0 2 17–8 24
4. Bihar FC 11 5 4 2 18–8 19
5. Pandúrok 11 4 5 2 9–6 17
6. Gázmetán* 11 7 2 2 23–9 16
7. Sodronyipar 11 4 3 4 16–15 15
8. Resicabánya 11 4 3 4 10–15 15
9. Apullum 10 3 5 2 20–14 14
10. Pitesti 11 3 4 4 17–15 13
11. Kv . U FC 11 2 5 4 16–13 11
12. Minaur 11 2 4 5 11–18 10
13. Olimpia 11 3 1 7 15–24 10
14. Poli 11 1 3 7 11–27 6
15. Mv. HSK 11 1 2 8 7–23 5
16. Zsil 11 1 2 8 8–26 5
*A Gázmetántól 7 pontot levontak.
Torda, 150 nézô. Vezette: Stefan Vãlimãrean (Bukarest).
Aranyos FC: Muntean –Nicoarã, Buglea (79. perc Buzgar), Codescu, Fãrcas — Szabó, Fellner (85. perc Filip), Bozdod, Prundus — Sânpetrean, Gabriel Pop. Edzô: Marius Predatu és Florin Handrea.
Armãtura: Nãdãban — Chibulcutean, Ciprian Cosma, Vasa, Chibac, Mândru — Marian Cosma, Oros (90. perc Morna), Pop (75. perc Rus) — Puscas, Muntean (85. perc Lonca). Edzô: Cãlin Pop és Florin Muresan.
Gólszerzôk: Sânpetrean (25. perc), illetve Chibulcutean (45. perc).
Szögletarány: 9–5 (6–3); lövések: 14–8 (8–5); sárga lap: Sânpetrean, Bozdog és Prundus, illetve Chibac és Nãdãban.
Többször bizonyította az Aranyos FC, hogy idegenben jobban megállja a helyét, mint otthon. Ezt a tényt, sajnos, szombaton is igazolta, ráadásul most a kínszenvedés még egy soványka gyôzelemhez sem volt elegendô.
Jobban kezdtek a házigazdák, az elsô negyedóra után akár több góllal is vezethettek volna, de nem volt, aki sikeresen befejezze az akciókat. A 25. percben mégis összehoztak egy gólt: Bozdog kapott jó labdát a védôktôl, kicselezett egy hátvédet, a 16-os szélén álló Sânpetreanhoz továbbított, akinek jól eltalált lövése a hálóban kötött ki (1–0).
A találat után viszont megengedhetetlenül kiengedtek a tordaiak, s a vérszemet kapott vendégek a félidô utolsó percében egyenlítettek ki. Bal oldali szöglet után a labda "átszivárgott" a hazaiak védelmén, Chibulcutean elé került, s a hátvéd nem hagyta ki a ziccert (1–1).
A második játékrész szinte teljesen a vendégeké volt, így az Aranyos FC örülhet a pontnak. Nyomasztó eredmény született Tordán, ébresztô a másodosztályt dédelgetô álmokból.
Nagy próbatétel következik az Aranyos FC számára, legközelebb Szatmárnémetibe látogat.
Kezdenénk Kanyaró Attillának, a marosvásárhelyiek hetvenes évekbeli gyors és szellemes csatárának, a találkozó megfigyelôjének észrevételével: Így nem lehet focizni! S mennyire igaza van. A hazaiak valósággal odaszegezték ellenfelüket kapujukhoz, de nem voltak képesek egyetlen iciri-piciri gólocskát összekaparni. Hiába támadtak sorozatban a szamosújváriak, csatáraik elügyetlenkedték a kiváló helyzeteket. Sorrendben Bartos Sándor (a 6., 13. és 31. percben), Oltean (15., 17. és 28. percben) és Kulcsár (40. perc — két méterrôl fejelt... mellé) hagytak ki bôdületes gólhelyzeteket.
Adott pillanatban az ellenfél két játékosa is "sérültnek" tettette magát a pálya közepén, csakhogy társaiknak legyen szusszanásnyi idejük. Rég nem láttunk ilyen mérkôzést. Ám a hazaiak hiába rohamoztak az eredmény változatlan maradt: 0–0.
Sok hibával tarkított összecsapás volt, az Olimpia játékosainak mintha fejébe szállt volna a dicsôség a zilahi gyôzelem után, annyira közömbösen fociztak. Hiányzott a karmester is, mert ezúttal Muntean középpályás nem vállalta el ezt a szerepet. A jó öreg (33 éves) Cupsa játéka is elmaradt a várakozástól, a szamosújváriak csak lézengtek, ide-oda futkároztak a gyepszônyegen. Nem csoda, hogy a szurkolók nagyrésze már a 80. percben kezdte elhagyni a stadiont — ez is rég történt meg a kisvárosban...
A temesvári bírók csak azzal hívták föl magukra a figyelmet, hogy két büntetôt elnéztek a hazaiaknak (az egyik különösen tiszta volt...).
Az Olimpia felállítása: Pãdure — Igna, Giurgiu, Cionca, Pasca, Kulcsér, Oltean (72. perc Coroi), Muntean — Cupsa, Ciucas (72. perc Bocos), Bartos.
A következô fordulóban megyei rangadó lesz: Dési Egyesülés–Olimpia.
Erkedi Csaba
*
A 8. csoport további mérkôzésein: Szatmárnémeti Sólymok–Dési Egyesülés 0–0, Máramarosszigeti Marmatia–Bethleni Szamos Gáz 3–2, Magyarláposi Lápos–Élesdi Körös 0–0 és Avasfelsôfalui Avas–Sarmasági Bányász 1–5; a Kolozsvári CFR és a Nagysomkúti Liber Humana szabadnapos volt. Elmaradt találkozó: Saramaság–Lápos 3–1.
A következô forduló párosítása: Kv. CFR–Marmatia, Egyesülés–Olimpia, Szamos–Aranyos FC, Sarmaság–Sólymok, Bethlen–Nagysomkút és Körös–Avas; az Armãtura és a Lápos szabadnapos. A táblázaton:
1. Sólymok 9 7 2 0 21–6 23
2. Aranyos FC 8 5 3 0 17–6 18
3. Sarmaság 8 5 2 1 20–8 17
4. Kv. CFR 8 5 2 1 17–7 17
5. Egyesülés 9 5 1 3 16–8 16
6. Olimpia 9 4 3 2 15–8 15
7. Nagysomkút 7 3 2 2 19–8 11
8. Bethlen 9 3 1 5 12–16 10
9. Marmatia 8 3 0 5 12–30 9
10. Lápos 9 2 2 5 15–18 8
11. Szamos 9 2 2 5 9–20 8
12. Armãtura 9 1 3 5 5–11 6
13. Körös 9 1 3 5 4–14 6
14. Avas 9 1 0 8 10–32 3
l A magyar válogatott összesen három gyôzelmet aratott a jereváni sakk csapat-világbajnokságon. Az utolsó fordulóban ugyan 2,5–1,5-re nyert az elsô helyre pályázó Örményország ellen, ám azonkívül csak Iránt és Macedóniát sikerült gyôzni. Az aranyérmet az oroszokat legyôzô Ukrajna szerezte meg, a magyarok teljesítménye az ötödik helyhez elegendô. A végeredmény: 1. Ukrajna 21,5; 2. Oroszország 21; 3. Örményország 20; 4. Németország 18,5; 5. Magyarország 16,5; 6. Üzbegisztán 15,5; 7. Kuba 14,5; 8. Macedónia 9,5; 9. Irán 7 pont.
Kállai Gábor csapatvezetô szerint Magyarország ötödik helye megfelel a valós erôsorrendnek. A 24 év átlagéletkorú válogatott legeredményesebb játékosa a hét parti során 4,5 pontot elért Gyimesi Zoltán volt.
l Polgár Judit gyôzelmével fejezôdött be a hollandiai Hugoveenben rendezett nemzetközi nagymesterverseny. A magyar klasszis azonos ponttal végzett a hazai közönség elôtt szereplô van Welyvel, így az egymás elleni eredmény döntött. Végeredmény: 1. Polgár 3,5; 2. van Wely 3,5; 3. Korcsnoj (svájci) 3 pont.
Október 15-tôl kezdôdôen az RDS cég veszi át a Deuromedia brassói cég internetszolgáltató részlegét.
Ezzel a döntéssel az RDS tovább növeli jelenlétét a brassói piacon. A Deuromedia cég a jövôben inkább a fô tevékenységi területeként megjelölt szoftverfejlesztéssel kíván foglalkozni, hisz 2000-ben innen származott bevételének 96%-a.
Október 15–19. között Münchenben rendezték az idény egyik legjelentôsebb kiállítását, a Systems 2001-et. Tavaly a résztvevôk száma meghaladta a 3500-at. A kiállítás történetében elôször Románia is részt vett, ráadásul külön standdal. Az akciót Németország és Svájc kormánya, illetve a román külügyminisztérium támogatta. A résztvevô 20 cég szinte kivétel nélkül a szoftverfejlesztés területérôl származik. A kiállítás megnyitóján részt vett Dan Nica távközlési miniszter is, és október 17-én megtartották Románia napját.
A szeptember 11-ei amerikai terrortámadás hírei gombamód terjedtek a médiában. Az Internet sem lehetett ez alól kivétel. Több magyarországi weboldal foglalkozik ezzel a témával, az inter@ktiv2 fômunkatársa az Origo (www.origo.hu) hírcentrumába látogatott el.
A honlapon az Amerika szóra kattintva, gazdag anyag nyílik meg elôttünk. A képernyô bal oldalán a háborúval kapcsolatos pontosabb információk jelennek meg, percnyi pontossággal, idôrendi sorrendbe állítva. A következô oszlopban a nap legfontosabb híreit, szenzációit a terrorcselekményekre, New Yorkra, Afganisztánra vonatkozó információit olvashatjuk. A fôhíreket gazdag kép- és szöveganyag kíséri, például itt láthatjuk a Bush által közzétett huszonkét legkeresettebb terrorista nevét, fotóval ellátva. Ezt a rövidebb linkekre nyíló hírek követik.
A jobboldali oszlopban ugyancsak színes, változatos képek, információk tárulnak elénk.
A célpont:Afganisztán címszó alatt a tálibok országáról, annak földrajzi adottságairól, rövid történelmérôl, Szovjetunióval vívott harcáról, magukról a tálibokról olvashatunk, sôt arról is, hogy miért kétséges az afgánok elleni háború sikere (brit, szovjet kudarc).
A fórum rovatban ezzel a témával kapcsolatos véleményünket közölhetjük a világgal. Jelenleg a fórum ezen csatornája a leglátogatottabb, percenként átlagosan ketten kapcsolódnak be a vitába.
A Fôszereplôk, fegyverek elnevezésû linkre kattintva több száz kép, cikk, animáció segít nekünk megérteni a háborús eseményeket: Omar tálib vezetôrôl és titkos ügynökrôl, Oszama bin Ladenrôl, a tálibok és az Északi Szövetség ellenzéki fegyveres csoportosulás fegyvereirôl, anyahajókról, repülôkrôl, gépeltérítôkrôl. A linkeket néha megtöri egy-egy idézet például Oszama bin Ladentôl vagy George Bushtól: "Rettegjetek tálibok! A tálibok nem teljesítették követeléseinket. Most megfizetnek!"
A Terror és hajsza a legfontosabb anyagokat tartalmazza, többek között a bin Laden elleni bizonyítékokat, az elmúlt hónap kronológiáját. A Szemtanúk az Origóban tudósítók, beszámolók felvételeit, megdöbbentô képsorozatait, vallomásait juttatja az olvasó elé. A Terror ABC a terrortámadással kapcsolatos kétszáz linknyi szót tartalmaz. A Történelmi képsorok nevû link témaként csoportosítja a fotókat: a repülôgépek épületnek való ütközését, a füstölgô, leomló tornyokat, New York, a Pentagon a becsapódás után, Bush elsô és második beszéde.
A Sztárvilágból tudhatjuk meg, hogy a Vészhelyzet doktornôje a Világkereskedelmi Központ (World Trade Center — WTC) romjai között volt. Ugyanitt az ex Beatles tagok énekelnek a halottak emlékére, hogy Oszama bin Ladenrôl hollywoodi film készül, sôt arról is értesülhetünk, hogy a legkeresettebb terroristát két hét leforgása alatt több mint százan énekelték meg. Halálára a Jackyl nevû amerikai heavy metal zenekar a "harag hangnemében" fogant dalt írt, ami ingyen letölthetô (www.nyugat.hu/tanczos/binladen_mp3).
Az oldal utolsó linkje, a Dollár, olaj, tôzsde név alatt foglalja össze a terrorcselekmények gazdasági vetületeit vizsgáló kérdéseket, ezekre keresi a választ.
Fehéren és lilán vibráltak a fények. Ennyit érzékelt a retinája, miközben meredten bámulta a mennyezetet, megesküdött, hogy nem veszi le a tekintetét a plafonról. Nem és nem, nem képes elviselni azt, hogy orvosokat és nôvérkéket, egyáltalán: fehér köpenyeseket lásson ezekben az utolsó pillanatokban.
Julian Y. Tailor, Freedom-rendszermérnök életének valóban meg voltak számlálva a pillanatai. Pedig milyen reményteljesek voltak az utóbbi napok. Végre, hosszú idô után elismerték a tehetségét, a hozzáértését, a vezetési képességét — gondolta, amikor a nagyfônök hívatta. Igaz, amikor elhangzottak az elsô mondatok, akkor még az volt az érzése, hogy megint átnyúltak a feje fölött, döntöttek az ô megkérdezése nélkül.
— A megváltozott hazai és nemzetközi helyzet — kezdte a maga sima modorában a nagyfônök — arra késztette az intézmény vezetôségét, hogy új védelmi berendezés és rendszer után nézzen. Szempontjaink között volt az is, hogy profi minôségû legyen, de azért gondoltunk arra is, hogy ne kelljen túl sok pénzt kiadni. Így találtunk rá a Trackom elmegyógyintézet biztonsági rendszerére. Gondolhatja, Julian, hogy ott adnak a védelemre, a bolondok nem egykönnyen szabadulnak ki. Magára vár a feladat, hogy átvegye a teljes készletet, itt a Freedomnál is felszerelje, mûködésbe helyezze. Innentôl kezdve teljhatalma van, tegyen, amit akar, csak az az igényünk, hogy hamarosan mûködôképes legyen.
Kezdeti rossz érzése már a nagyfônök szövegelése közben elmúlt. Hiszen ez megfelelô feladat számára, lehetôség mindent uralni.
S Julian átvette a rendszert. Rettenetesen meg volt elégedve a csúcstechnika vívmányaival. Számítógéphálózat, amely irányítja az ajtók nyitását és záródását, az ellenôrzô videokamerákat, a megafonokat, riadó esetén kiszabadította a kutyákat a ketrecbôl, áramot vezetett a drótkerítésbe, hermetikusan elzárta a külvilágtól az intézmény épületét. S a behatoló, az idegen, a rosszakaró bennrekedt. Ott viszont, ha megmozdult, elveszett. A számítógéprendszer nemcsak megfigyelôeszközöket, hanem a fegyvereket is irányította. A folyosón még csak kábítógázak várták az idegent, ám ha az ellenség netán tovább jutott, akkor bizony mûködésbe léptek a jól álcázott lôfegyverek is. Célzásuk pedig kíméletlenül pontos.
A rendszert napokon belül felszerelték, s Julian elégedetten tekintett szét: ez igen, ez aztán a biztonság. Ide nehezen hatol be a konkurencia. S ha sikerül is neki, alaposan megjárja, innen élô nem szabadul. Már a csatlakozások is megvoltak, egyenként tesztelte mindennek a mûködôképességét, elégedetten várta az estét, amikor kiadhatja végre a csodálatos jelszót, amely az egészet összefûzi, egybeköti, tökéletessé teszi.
S végre magára maradt az irodában. Sorban bekapcsolta a rendszer elemeit, aztán leült a fô gép elé. Már csak az indító jelszó begépelése volt hátra. Munka közben szokása volt rágcsálni, keze olykor már öntudatlanul is kinyúlt a tökmag után. Ezúttal sem volt másképp, ezért nem tudta megállítani a mozdulatot, amikor a jelszó beütése és az Enter gomb megnyomása után a rendszer azonnal riadózott, elhangzott a gyors és kíméletlen felszólítás, hogy ne merjen mozdulni, utána pedig következett a fegyverropogás.
Öntudatának utolsó pillanataiban, és sokkal késôbb, a kórházi ágyon állandóan visszatért végzetes tévedése, az egyetlen, amit elfelejtett ellenôrizni. Ami vesztét okozta. Nem nézte meg, milyen paraméterek szerint állapítja meg a rendszer az ELLENSÉGET.
Pedig milyen egyszerû dolog lett volna azt is tekintetbe venni, hogy a Trackom — elmegyógyintézet. Ahol ápoló és ápolt egyaránt a gyûlöletes fehérben van: köpenyben vagy hálóingben. S az ellenségkép végtelenül leegyszerûsítve: mindenki idegen, aki nincs fehérben...
Nem, az utolsó pillanataiban nem adja meg szemének azt a lehetôséget, hogy fehér köpenyes ellenséget lásson. Szemét meredten a plafonra szegezte, még látta, amint fentrôl lassan fonalat kezd ereszteni egy pók. Már nem élt, amire az elért az arcához.
A Velencei Bizottság pénteken megvitatott jelentése és a megfogalmazott ajánlások az alapvetô kérdésekben elfogadták a kisebbségvédelemmel kapcsolatos eddigi magyar érvelést — mondta a Bizottság pénteken, lapzárta után Velencében tartott ülése után az MTI-nek Martonyi János.
A magyar külügyminiszter utalt arra: a Bizottság által készített elemzésbôl kiderül, hogy a több európai országban bevezetett, a magyaréhoz hasonló törvényi szabályozás messzebbre megy, mint a magyar, vannak köztük eltérések és azonosságok. A nagy tekintélyû nemzetközi jogászokból álló testület az olasz, az osztrák, a görög, a szlovén, a szlovák, a bolgár, a román, az orosz és a magyar gyakorlatot vetette össze. A jelentés összeállítói pozitív tendenciának nevezik, hogy Európában az utóbbi idôben születtek olyan törvények, amelyek a határon túli kisebbségeknek akarnak kedvezményeket adni.
A jelentés abból indul ki, hogy a kisebbségvédelemért az elsôdleges felelôsség mindig azt az államot terheli, amelynek területén a kisebbségek élnek, és amelynek az érintett kisebbségek az állampolgárai. Emellett azonban azoknak az országoknak is joguk van ilyen törvényeket hozni, amelyek kapcsolatot tartanak fenn más országokban élô kisebbségeikkel. Ez a jelentésnek a legfontosabb következtetése — mondta a külügyminiszter, utalva a korábbi magyar–román vita lényegére.
A román fél okfejtése az volt: miután nincs nemzetközi egyezmény, amely elôírna ilyen szabályozásokat, tilos ilyen törvényeket hozni. A magyar fél viszont úgy érvelt: ami nem tilos, az szabad. Mindenképpen kedvezô a miniszter szerint, hogy a jelentés pozitív tendenciának minôsíti a szóbanforgó törvények születését, ugyanakkor hangsúlyozza, hogy mindig be kell tartani a nemzetközi jog általános elveit. Magyarország kezdettôl fogva tiszteletben kívánta tartani ezeket az elveket, soha nem kívánta, hogy ennek a törvénynek területen kívüli hatálya legyen. Ezekben az alapvetô kérdésekben a Velencei Bizottság elfogadta a magyar érvelést, noha a jelentésben nem kifejezetten a magyar törvényi szabályozást, hanem az általános európai gyakorlatot vette górcsô alá — mondta Martonyi János.
— A megfogalmazott általános tételek rendkívül hasznosak számunkra, mert például a végrehajtási rendeleteknek a megalkotása során ezeket figyelmbe lehet majd venni, de hasznosak azoknak az országoknak is, amelyek a jövôben szeretnének hasonló törvényi szabályozásokat kidolgozni. Nem volt könnyû a Velencei Bizottságban az eljárás, nehéznek bizonyult a vita is, de végsô soron az alapvetô elvi kérdésekben, amelyekhez Magyarország ragaszkodott, a Bizottság elfogadta a magyar érvelést — jelentette ki Martonyi János.
A külügyminiszter beszélt azokról az ajánlószervezetkrôl, amelyek a román–magyar vita egyik tárgyát képezték. A magyar fél kezdettôl fogva hangsúlyozta: szó sincs arról, hogy ezek a szervezetek hatósági okmányokat állíthatnának ki. Ugyanakkor a bizottságnak van olyan javaslata, hogy ezek a szervezetek igazolhassanak bizonyos tényeket, hiszen azok tudják megállapítani, hogy például egy adott személy tud-e magyarul, vagy sem, és számunkra ez a fô kritérium — mutatott rá a külügyminiszter.
Ezek a szervezetek segítséget nyújthatnak, de magát az igazolást a magyar hatóság adja ki. A bizottság megfontolásra érdemes javaslata szerint az ajánló szervezet a tájékoztatást, ajánlást eljuttathatja "fizikailag" a konzulátusra, az igazolást pedig ez utóbbi adja át a jogosultaknak. Ezzel a gyakorlattal tökéletesen egyet lehet érteni — mondta Martonyi, emlékeztetve: eredetileg azért nem akartuk bekapcsolni a magyar külképviseleteket, mert attól tartottunk, hogy érzékenyen reagál majd a másik fél. Ha viszont a bizottság ezt indítványozza, és úgy tûnik, hogy ezt a román fél is elfogadja, semmi kifogás nem lehet ellene.
Martonyi úgy látja: ami pénteken Velencében történt, az a két ország viszonya szempontjából egyértelmûen pozitív. Különösen nagy jelentôsége van annak, hogy éppen ezen a napon Budapesten aláírták a kisebbségi szakbizottság jegyzôkönyvét. A másik kedvezô fejlemény pedig éppen a Velencei Bizottság jelentésének az elfogadása, amelynek a lényegével — Martonyi értékelése szerint — mindkét fél egyetértett. Ezek után a jövôben talán könnyebben lehet majd rendezni a Románia és Magyarország között még meglévô nyitott kérdéseket — fûzte hozzá Martonyi János.
A Velencei Bizottság Romániának adott igazat a státustörvényrôl Magyarországgal folytatott vitájában — állapította meg a szombati román sajtó.
Adevãrul: a Bizottság minden téren Románia igazát ismerte el, és ezzel felkérte Magyarországot: "ne alkalmazza a magyar igazolvány törvényét", Jurnalul National: az európai jogászok "szétszedték a magyar igazolványt" és "meglékelték a státustörvényt"; Curentul: a Bizottság úgy döntött, hogy a magyar státustörvény meghaladja az európai normákat; Cronica Românã: a velencei ajánlásokból az olvasható ki, hogy a státustörvény nem illeszthetô össze az európai elvárásokkal; Evenimentul Zilei: a Bizottság Romániának adott igazat a magyar státustörvény kérdésében; Curierul National: bizottság legnagyobb részt Romániának adott igazat; a Cotidianul szerint a Bizottság Románia javára billentette el a mérleg nyelvét, javaslatai igazolják a román fenntartásokat.
A román lapok értelmezése szerint a Velencei Bizottság jelentése azt fogalmazta meg, hogy a magyar státustörvény nem érvényes Románia területén, az RMDSZ, az erdélyi magyar egyházak és a romániai magyar civil szervezetek nem vehetnek tevôlegesen részt a törvény alkalmazásában. A tervezett magyar igazolványok nem utalhatnak a tulajdonos nemzeti hovatartozására. Az anyaország csak az oktatás és a kultúra terén nyújthat kedvezményeket a határain túl élô kisebbségeinek, és a kedvezmények megadásánál nem tehet különbséget kisebbségei között annak alapján, hogy mely országban élnek.
A Velencei Bizottság állásfoglalása azt mutatja, hogy szükség lesz a román és a magyar kormány közti konzultációkra és a bizonyos eljárásokban való egyetértésre — jelentette ki Markó Béla szövetségi elnök.
Hangsúlyozta: a Bizottság nem a döntôbíráskodást vállalta, hanem véleményt fogalmazott meg, de nem azzal a szándékkal, hogy a két ország között elôállt vitát eldöntse.
Markó szerint a Bizottság véleményébôl talán a legfontosabb az, hogy nem vonta kétségbe a státustörvény alapelveit. Kimondta, hogy egy ország nyújthat kedvezményeket más országokban élô nemzettársainak, ez összhangban van a nemzetközi normákkal. Egyetértett azzal is, hogy ezeket a kedvezményeket kerettörvényben foglalják össze.
— Az állásfoglalásából azonban az is kiderül, hogy az RMDSZ-nek igaza volt, amikor óvatosságra intett mindenkit, és arra kérte a két kormányt, hogy minél mélyebbre ható konzultációkat folytassanak egymással — mondta.
A Magyar Állandó Értekezlet csütörtökön kezdôdô ülésén nyilvánvalóan szó lesz a Velencei Bizottság jelentésérôl. Meg kell vizsgálni, hogy az állásfoglalás miként befolyásolja a törvény végrehajtását — mondta Markó. Hangsúlyozta, a törvény mindenképpen életbe léphet január 1-jén, hiszen annak tartalmával kapcsolatban nem volt alapvetô kifogás, de az alkalmazás módja nagyban függ majd attól, hogy a két kormány miben és mikor tud majd egyetértésre jutni.
Markó megerôsítette, hogy az RMDSZ álláspontja továbbra is az: Romániában az igények összegyûjtését a szövetség apparátusának kell elvégeznie, s ezt a tevékenységet egy — az RMDSZ, az egyházak és a civil szervezetek képviselôibôl álló — védnöki testületnek kell felügyelnie. Mint mondta, a Velencei Bizottság állásfoglalásának teljes szövegét még nem ismeri, ezért egyelôre nem tudja, hogy a jelentés csak a határon túli magyar szervezetek ajánló tevékenységét kifogásolja-e, vagy általában megkérdôjelezi, hogy ezek a szervezetek részt vehetnek az igények begyûjtésében.
Kovács László, a Magyar Szocialista Párt elnöke szerint kedvezô, hogy a Velencei Bizottság állásfoglalását mind a magyar, mind a román vezetés örömmel fogadta, és pozitívnak ítélte. A magyar ellenzéki politikus, aki egy Bukarestben rendezett nemzetközi konferencián vett részt szombaton, az MTI-nek adott nyilatkozatában hangsúlyozta: ez a fogadtatás jó jel arra, hogy a törvény végrehajtása is ilyen egyetértésben történhet majd.
Mint mondta, a Velencei Bizottság nagy tekintélyû testület, állásfoglalása segítette a kisebbségvédelmi európai normák értelmezését, az esetleges félreértések tisztázását, melyek véleménye szerint részben abból adódtak, hogy nem volt megfelelô az elôkészítés Magyarország és a szomszédos országok kapcsolatrendszerében, elmaradtak a szükséges konzultációk, a félreértések megelôzését szolgáló magas, legmagasabb szintû véleménycserék.
Kovács László szerint a Velencei Bizottság állásfoglalásának három nagyon fontos, egymással összefüggô eleme van: annak kimondása, hogy a nemzeti kisebbségek sorsának alakulásáért, helyzetük javulásáért az az ország viseli a fô felelôsséget, amelynek a területén ezek a kisebbségek élnek. Nemzeti szempontból az anyaországnak joga van akár törvényekkel is segíteni a helyzet javulását, erôsíteni a kapcsolatokat. Ezt viszont az érintett ország egyetértésével teheti meg.
— A Velencei Bizottság állásfoglalása után nincs annak jelentôsége, hogy a magyar kormány korábbi álláspontja a végrehajtási utasítások megfogalmazása során módosul-e, finomul-e bizonyos árnyalatokban, vagy pedig a román kormány számára tisztázódtak egyes korábban félreértett, vagy félreérthetô dolgok. A lényeg az, hogy ezek a feszültségek megszûnhetnek, annál is inkább, mivel a testület állásfoglalása a presztízsszempontok félretételét is segíti — mondta.
Kovács László úgy vélte, hogy a Velencei Bizottság állásfoglalása nem fogja késleltetni a törvény romániai végrehajtását. Az állásfoglalás összességében hozzájárul a magyar–román viszony javításához, a kedvezménytörvény körüli vitákból adódó feszültségek enyhítéséhez, felszámolásához. Mint mondta, ehhez fontos lenne, hogy a végrehajtási utasítások kidolgozásakor a magyar kormány, az illetékes szervek folytassák le a szükséges konzultációkat, s ezzel pótolni lehet a korábban elmulasztottakat is.
Sólyom László alkotmánybíró, a Velencei Bizottság magyar tagja szerint a jelentés kimondja: a státustörvény nem lóg ki a többi országban hatályban lévô, a határon túli kisebbségek helyzetét érintô törvények sorából. Sólyom szerint kedvezô, hogy a bizottság elimerte: új trend van kialakulóban a földrészen, ez azonban még nem elég ahhoz, hogy nemzetközi szokásjognak lehessen minôsíteni. Elmondta: a testület a nemzetközi jog négy általános elvének tükrében vizsgálta a kérdéskört: a szuverenitás tiszteletben tartása, a szerzôdések betartása, az alapvetô embeti jogok figyelembevétele és a jószomszédi viszony fenntartása. Az MTI-nek nyilatkozó Sólyom László hangsúlyozta: a bizottság román tagja, Valeriu Stoica, a Nemzeti Liberális Párt elnöke rendkívül korrekt álláspontot képviselt. Inkább arról volt szó, hogy az öt raportôr fôleg a francia iskolát képviselte, szemléletmódjukra rányomta bélyegét a nemzetállam-központúság.
Gheorghi Prisecaru, Suceava megyei kormánypárti képviselô, a magyar státustörvény alkalmazásának a felfüggesztésére kidolgozott román indítvány európa tanácsi elôterjesztôje a Mediafaxnak nyilatkozva elmondta: Románia az Európa Tanács plénumán továbbra is azért harcol, hogy felfüggesszék a magyar státustörvény alkalmazását. Prisecaru szerint várható volt a Velencei Bizottság Románia számára kedvezô döntése. A román képviselô elfogadhatatlannak tartja, hogy "egyes országok a kisebbségi kérdéssel visszaélve viszályt keltenek, és bizonyos európai térségek destabilizációját idézik elô, ahogyan az Délkelet-Európában is történt". A más országok területén szervezett választási kampány, a felfokozott nacionalizmus és a revizionista elképzelések igen veszélyesek a mai Európában, fogalmazott a képviselô, aki a többi érintett ország számára is jelentôs elôrelépésnek tartaná, ha sikerülne a státustörvény alkalmazását felfüggeszteni.
|
||
| [Vissza az Szabadság honlapjához] |
[Vissza a HHRF honlapjához] |