 |
||
| [Vissza az Szabadság honlapjához] |
[Vissza a HHRF honlapjához] |
2001. október 23.
(XIII. évfolyam, 247. szám)
A Kolozs megyei Mezôgazdasági és Élelmezésügyi Vezérigazgatóság hétfôi sajtóértekezletén elsôsorban az idôszerû mezôgazdasági munkálatok menetérôl esett szó, majd beszámoltak az idei öntözés eredményeirôl és a jövô évi tervekrôl.
Megtudtuk: a kukorica betakarítását 55 százalékban végezték el. Az eddigi hektárhozam 2900 kg. A burgonyatermés zömét már betakarították, a terméshozam 10,7 tonna/hektár. A 2269 ha-on termesztett cukorrépának eddig a felét szedték ki. A vetôszántással 89%-ban végeztek, és a tervezett 2300 hektárnyi ôszi búzának a felét vetették el. A fennmaradó területre már csak az optimális vetési idô eltelte után kerülhet földbe a mag. Felhívták a gazdák figyelmét arra, hogy 20%-os árkedvezménnyel csak október végéig lehet megvásárolni a búzavetômagot. Az igazgatóság szakemberei senkinek sem ajánlják, hogy gyenge biológiai értékû vetômagot használjanak.
A méhészettel kapcsolatban megtudtuk: a méhek a termesztett növények megporzásával jelentôs termésnövekedést eredményeznek. A méz, a viasz és a többi termék is fontos nemzetgazdasági szerepet játszik. Emiatt is a jövôben az eddiginél sokal jelentôsebb szerepet szánnak a méhészetnek. Megyénkben szeptember végén 14 200 méhcsaládot tartottak nyilván. Idén 264 tonna mézet pergettek, ami családonként 12 kg-ot jelent. A méhészek a méz nagyobb részét piacon értékesítik. A méhészszövetség kisebb mennyiséget vásárol fel, amit exportálnak. A külföldre szállított méz meg kell feleljen a szigorú minôségi követelményeknek. Nem tartalmazhat többek között antibiotikum-maradványokat. A szakemberek szerint a méhészek elégedetlenek a felvásárlási árakkal.
Az idén újraindított öntözési rendszerrel kapcsolatban megtudtuk: az elmúlt napokban megbeszélést tartottak az Alsó- és Felsôszentmihálytól Harasztosig húzódó öntözési rendszerrôl és annak pozitív hatásáról. Az idei 984 ha öntözött területet 3100 hektárra szeretnék növelni. Az öntözött területen 5000 kg-mal nôtt a burgonya hektárhozama, 8000 kg-al több cukorrépa termett és a zöldségek hozama is 6000 kg-mal volt nagyobb, ami mindenképpen kifizetôdôvé teszi az öntözéssel járó többletkiadásokat.
A városháza hétfôi sajtóértekezletén Gheorghe Funar polgármester részleteket hozott nyilvánosságra a lakossági kötvényekrôl. A témával lapunk pénteki számában foglalkoztunk.
Beszámolója szerint a kötvények kamata kisebb kell hogy legyen mint az, amit a bankok rövid és hosszú távú kölcsönökre számítanak. Elônyt jelent az is, hogy a helyhatóságnak nem kell ingatlanokkal szavatolni a pénzintézetektôl felvett kölcsönt.
A polgármesteri hivatal 15 milliárd lej értékben szeretne kötvényeket kibocsátani. Olimpia Moigrãdean, a polgármesteri hivatal gazdasági igazgatója elmondta, a kötvényekbôl származó pénzbôl az évekkel ezelôtt elkezdett Monostor negyedi szabadidô-központot építenék fel. A polgármester utcájában levô központ többek között 8 sávos, olimpiai méreteknek megfelelô és gyermekek számára készített strandot, valamint jégpályát foglal magába.
A polgármester elképzeléséhez az önkormányzati képviselôknek is hozzá kell járulniuk. Gheorghe Funar bízik abban, hogy a kötvények kibocsátásáról szóló határozattervezetet megszavazzák a tanácsosok. Szerinte a város polgárai hamar elkapkodják majd a 100 ezer lejes kötvényeket. Az elöljáró szerint a strandok és a jégpálya felépítése fontosabb az utak megjavításánál vagy az ifjúsági lakások felépítésénél. Funar elmondása szerint a következô kötvénycsomagot minden valószínûség szerint a szamosfalvi gyógyfürdô felújítási munkálatainak finaszírozására bocsátják majd ki.
A legszigorúbb orvosi követelményeknek is megfelelô ellátást tudunk biztosítani betegeinknek — mondta a katonai kórház Traian Mosoiu utcai rendelô intézetének hétfôi ünnepélyes avatóján dr. Florin Gavrilas ezredes. Az egészségügyi intézmény parancsnoka arról is beszámolt, hogy az európai színvonalú ellátást biztosító rendelô értéke megközelíti az ötmilliárd lejt.
A nagyszabású beruházást a honvédelmi minisztérium 1998-ben kiírt licitje alapján végzik. Gavrilas reményei szerint a közeljövôben az ingatlan teljes egészét használhatja majd a katonakórház, amely jóval több beteg ellátását teszi majd lehetôvé. Ugyanitt biztosítanának helyet néhány családorvosi rendelônek, melyekkel bérleti szerzôdést kötnének. A rendelôintézet saját, korszerû berendezéssel ellátott hôközponttal rendelkezik.
A parancsnok hangsúlyozta: kórházuk szolgáltatásait igénybe veheti valamennyi, ingyenes orvosi ellátásra jogosult személy a helyek függvényében. Florin Gavrilas elmondása szerint a katonai kórház teljesíti a korszerû kórházak számára állított valamennyi követelményt, rendelkezik saját krematóriummal is elvégzik a sajátos tevékenység során létrejövô folyadékok fertôtlenítését. A kórház több százezer dollárba kerülô nukleáris mágnesrezonancia berendezéssel (RNM) is rendelkezik.
Rövid idôn belül a kórház, amelynek hivatalos elnevezése 02454-es számú katonai egység, felújított sebészeti osztállyal áll majd a betegek rendelkezésére. Az építkezési munkálatok több mint 80 százalékát befejezték, az utolsó simítások befejezésére alig pár milliárd lejre lenne még szükség. A sebészeti osztályon a betegek saját mosdóval ellátott szalonokban fekhetnek. Mi több, külön, úgynevezett luxuskórtermek állnak majd azok rendelkezésére, akik — egy eddig még meg nem határozott összeggel — hajlandóak kiegészíteni az egészségügyi biztosító által fedezett ellátás költségét. A luxuskórteremben tévékészülék, hûtôszekrény, légkondicionáló berendezés szolgálja majd a betegek kényelmét.
Hétfôn Florin Gavrilas ezredes a Katonai Kórház kórbonctan osztályának felavatására is meghívta az újságírókat.
A kolozsvári katonai kórház az ország második legnagyobb ilyen jellegû egészségügyi intézménye. A Florin Gavrilas vezette kórház 500 férôhelyes és különféle osztályain évente körülbelül 12 ezer beteget kezelnek. Jelenleg mintegy húsz ezredesi rangban levô orvos dolgozik, de ezek számát, a NATO-elôírások szerint — rövidesen ötre csökkentik.
Multimédia termet adtak át hétfôn délben a BBTE Bölcsészkarán. Az avatóünnepségen dr. Stefan Olteanu dékán elmondta: a mintegy 100 ezer dollárba kerülô huszonnégy számítógépet tartalmazó laboratóriumot saját alapokból szerelték fel. Az oktatás minôségének javítását célzó beruházás megkönnyíti majd a tanárok és a diákok munkáját. Dr. Andrei Marga, a BBTE rektora szerint, a tandíjakból új épületekre, felszerelésekre és a tanári kar bérezésére egyaránt fordítanak összegeket.
A kormányfô megismételte tavalyi ígéretét: jövôre az infláció mértékében indexelik majd a nyugdíjakat. Adrian Nãstase tegnap Bukarestben, a Munkaügyi Világszövetség 25. kongresszusán mondott beszédében kijelentette: idén a kormány egész sor hátrányos helyzetû társadalmi kategória megsegítését célzó intézkedést hozott. Így megemelte a minimálbért, minimális garantált bért vezetett be és iskolaszer-támogatásban is részesítette a rászorulókat. Ez utóbbi intézkedés körülbelül egymillió germeket érintett.
A miniszterelnök rámutatott: a kormány csökkenteni kívánja azt az érzést, hogy a reform állandó áldozattal jár, s ezzel tervezett intézkedéseihez továbbra is biztosíthatja a nép széles kategóriáinak támogatását. Közölte: a kormány kitûnô kapcsolatokat ápol azokkal a szakszervezetekkel is, amelyek 1996–2000 között jöttek létre, amikor a mostani kormánypárt ellenzékben volt. Ugyanakkor elismerte, hogy a szakszevezetekkel nem mindenben értenek egyet, s azok nagy nyomás alatt tartják a kormányzatot.
Az 1956-os forradalom kitörésének 45. évfordulója tiszteletére fogadást rendezett a Magyar Köztársaság Kolozsvári Fôkonzulátusa hétfôn délben a Continental Szállóban. A mintegy 400 meghívott közül majd mindenki eljött, közöttük a konstancai kínai fôkonzul is. Az erdélyi magyar és román közéleti személyiségeket többek között Alföldi László fôkonzul, Sipos Ilona és Cseh Áron konzul fogadta. (A forradalom megemlékezéséhez kapcsolódó írásainkat lásd a 3. és a 6. oldalon.)
NAGY ENIKÔ festményeibôl és zománcmunkáiból nyílik kiállítás ma délután 5 órakor a Fôtér 30. szám alatti Mûvészeti Múzeum földszinti mûhelytermeiben, a Bánffy-palotában. A tárlat naponta 11–18 óra között tekinthetô meg (hétfôn és kedden zárva).
IDÉZÉS
a Korunk Homo ludens virtualis címû, 2001/10-es számáról tartandó törvényszéki tárgyalásra
Ülnök: Molnár Attila
Ügyész: Szabó Géza
Ügyvéd: Szántai János
Tanúk: Fall Sándor és Papp Sándor Zsigmond
Jegyzô: Demeter Szilárd
Vádlott: Homo ludens virtualis
A tárgyalás helye: Charta Könyves Kávézó (Insomnia, Szentegyház/Iuliu Maniu utca 4. szám).
A tárgyalás idôpontja: 2001. október 24., du. 5-tôl.
Kérjük, pontosan jelenjenek meg az adott helyen és idôpontban. Ellenkezô esetben a törvény szigorával élve, büntetést foganatosítunk, legalábbis a vádlottra nézve.
A SZIESZTA — nyugdíjasok matinéja októberi vendégei a SZABADSÁG szerkesztôség tagjai. Helyszín: Pro Iuventute Egyesület, Mócok útja 75. Idôpont: 2001. október 24-e, szerda de. 11 óra.
MEGEMLÉKEZÔ ÜNNEPSÉGET SZERVEZ október 23-án, kedden du. 6 órától a Heltai Alapívány Mikó/Clinicilor utca 18. szám alatti székhelyén az Erdélyi 56-os Bajtársi Társaság és a Magyarok Világszövetsége Erdélyi Társasága. 1956 októberérôl Lipcsey Ildikó budapesti történész beszél. Gagyi Balla Istvánra dr. Péter Miklós teológiai tanár emlékezik.
Életem története címen — gondozta és szerkesztette Keszeg Vilmos — a hóstáti származású Diószegi Anna izgalmas dokumentum-kötettel ajándékozza meg az Olvasót. A kötet amellett, hogy személyes, egyfajta önéletrajzi vallomás, mely élete történetét a kisgyermekkortól napjainkig idézi meg, megrázó dokumentuma annak a traumának, melyet mint a hóstáti közösség tagja megélt. Hiszen ezt a közösséget a hatvanas években felszámolták, házaikat lerombolták, földjeiktôl — melyeken mintaszerû kertészkedés folyt — megfosztották, egy számukra idegen területre való letelepedésre kényszerítették. Mindezek egyben azt is jelentették, hogy elölrôl kellett kezdeniük mindent: új lakóhelyet, új munkahelyet kellett biztosítani a családnak, és persze még sorolhatnám...
A fentiekre utal a kötet alcíme is: Emlékezés a kolozsvári Hóstátról.
A kötet néprajzi, egyben szociográfiai dokumentum is. Kezdjük talán a néprajzi vonatkozással.
a) Mielôtt erre rátérnénk, hadd jegyezzük meg: a hóstáti szokáshagyomány rendkívüli gazdagságának az az alapja, hogy a hóstáti népi közösség — a történelmi adottságoknak köszönhetôen — itt Kolozsvár szívében csak úgy ôrizhette meg identitását, ha öröklött népi hagyományaihoz rendkívül ragaszkodott. Sietve jegyezzem meg: ez a hagyomány sajátos arculatú volt, hiszen óhatatlanul gazdagodott polgáriasult elemekkel is.
A régi lakodalom címû fejezetben (42–50) a már említett trauma elôtti lakodalmas szokásanyag megidézésérôl van szó. A különbözô mozzanatok kapcsán tudósítást nyerünk a sok játékkal, tréfával, mókával végbement lakodalmas szokásokról, valamint ezek szereplôinek: vôfélynek, násznagynak, örömszülôknek a részvételérôl. Ugyanakkor elkárpráztat e szokás különbözô mozzanataihoz fûzôdô költészeti anyag. A lakodalmas vacsora alkalmából a különbözô fogások behozatalakor: leveshez, töltött káposztához, sütemények tálalásához különbözô rigmusok, köszöntôk társultak.
A hóstáti viselet címû alfejezetben (72–77) szerzônk a sajátos népviselet egyes darabjairól, elkészítési módjáról tudósít. Név szerint emlékezik meg a hóstáti varrónôkrôl, csizmadiákról, akik e sajátos öltözetet készítették. Hasonlóképpen a szíjgyártókról, akik hámot, kötôféket készítettek a lovak számára. "Ezek a mesterek szolgálták ki a hóstáti gazdákat" — olvashatjuk.
b) Kötetünket tekinthetjük egy sajátos szociográfiai dokumentumnak is, melyet egy rendkívüli szellemi nyitottsággal rendelkezô egyszerû hóstáti asszony saját és közössége nevében írt meg. Milyen esélyei vannak ennek a dokumentumnak? A vallomást tevô szerzô nem kívülálló vizsgálódó, hanem saját és közössége sorsát megélô, átszenvedô személy.
c) Ezáltal szubjektív vallomás e dokumentum, mely pszichológiai, sôt szociálpszichológiai értékûvé nemesedik. Megírására — vallja — az a trauma késztette, melyet a közösség minden tagja elszenvedett. Errôl maga vall a kötet utolsó soraiban. Hadd idézzük meg: "Kedves Olvasó, mikor ezt a könyvet olvassa, akkor észreveheti a soraim között, hogy mit szerettem volna kifejezni. A sorokból kiderül, milyen arányban érte ezt a népet a szörnyû tragédia. (...) Szomorú, hogy sokan ezt a tömeges rombolást egyszerûen nem tudták elviselni (...) Fájdalmas dolog volt azokról az emberekrôl írni, akik lelkileg nem tudták elviselni a pusztulást és idegösszeomlásban meghaltak. Voltak, akik pillanatnyi kétségbeesésükben önkezükkel vetettek véget életüknek. (...) fájdalommal emlékszünk rájuk, mert ôk voltak annak a »telekháborúnak igazi vesztesei«..."
Végül: nem tudok ellenállni a kísértésnek, hogy ne idézzem meg Keszeg Vilmosnak a kötet végére írt néhány sorát, melyeket tekinthetünk egyfajta méltatásnak is. Íme: "A kézirat kiadásra való elôkészítése során lényeges változást nem szenvedett. A szerkesztô csupán a központozást és a tördelést egységesítette, valamint a ban-ben határozóragok köznyelvi formáját állította helyre. A fogalmazás mindvégig változatlan maradt." (Aláhúzás tôlem: N. O.)
Befejezésül még csak annyit: a kötetet 25 igen értékes fényképanyag gazdagítja. Ezek többek között megidézik a még lerombolás elôtti hóstáti házat éppúgy, miként különbözô leány-legény, asszony-férfi népviseletet. Fényképek készültek különbözô rendezvényeikrôl, sajátos szervezeteikrôl stb.
*
Diószegi Anna könyvének bemutatására 2001. október 25-én, csütörtökön 17 órától kerül sor a Reményik Galériában, 18 órától a Kriza János Néprajzi Társaság székházában.
* Diószegi Anna: Életem története. Emlékezés a kolozsvári Hóstátról. A könyv szerkesztôje: Keszeg Vilmos. Székelyudvarhely, 2001.
Lôrinc Lehel szobrászmûvész impozáns alkotása az elsô és második világháborúban elesett magyar katonáknak állít örök emléket. A sajátos szimbólumokkal díszített, kopjafára emlékeztetô kôoszlop, tetején a stilizált tulipánnal a népi faragómûvészet hagyományos elemeinek az átlényegítésével teremt ünnepélyes hangulatot. Az emlékmûvet körülvevô oszlopok formára a bagosi temetô nôi kopjafáiból ihletôdtek. Mélyebb összefüggésben pedig szimbolikus jelentéstartalom hordozói.
A nemrég felavatott emlékmûvet eredetileg a falu központjában akarták elhelyezni, a nem megfelelô környezet — nagy forgalom, kocsma stb. — miatt azonban végül úgy döntöttek: a templomkert az a hely, ahová legjobban illik. S valóban, a fenyôfák övezte kies környezetben teljes szépségében érvényesülhet az alkotás. A hozzá vezetô hosszú lépcsôsor pedig csak fokozza az emlékmû monumentalitását, amely mûvészi alkotásként is jelentôs, s ugyanakkor máris a kegyeletüket leróni óhajtók emlékhelyévé vált.
Hosszas nyári szünet után, a Györkös-Mányi Albert-Emlékházban újraindultak havonként egyszeri rendszerességgel a Szombat déli hangversenyek. A hangversenyek ingyenesek ugyan, de színvonalukban nem különböznek egy-egy drága pénzért kínált rendkívüli hangversenytôl. A meghívott mûvészek anyagi ellenszolgáltatást nem várva, csakis a zene kedvéért és a mi örömünkre muzsikálnak. Október 20-án, az idei évad elsô hangversenyén Kováts Sándor zongoramûvész Bartók emlékmûsorral lépett fel. Kováts Sándor a kolozsvári S. Todutã Zenelíceum zongora fôtanszékének egyik oszlopos tagja, tanárként több tíz éve nagy szakmai tudással és lelkiismeretes odaadással neveli-oktatja növendékeit. Az utóbbi években, néhány évi "hallgatás" után, zongoramûvészként is sokat szerepel itthon és határon túl. Színes, változatos mûsoraiban a klasszikus és romantikus zongoramuzsika mellett — sikeres Beethoven- és Chopin-estéket tartott — ezúttal a XX. század kiváló magyar zeneszerzôjének, Bartóknak a szellemét idézte, akinek idén ünnepeltük születésének 120. évfordulóját. Kováts Sándor mûsorában a szívünkhöz nôtt, lelkünket és egész lényünket melegítô, legmagyarabb Bartók-mûvek szólaltak meg. A 15 magyar parasztdal 1914–1918 között íródott, a zongoradarabokból zenekari átirat is készült. Ezekben a dalokban, a finoman árnyalt bartóki akkordokkal kísért, melegséggel megformált énekszerûség uralkodik. Kováts Sándor elôadásában ezek az apró gyöngyszemek, a Bartók egykori elôadásainak fegyelmezettségét, nyugodtságát idézték. A Négy régi keserves ének a ciklus elején, egyaránt hordozott bensôséget, érzékenységet és férfiasságot, a Scherzo humoros játékosságot, tréfás jókedvet, a Ballade (tema con variationi) mesélô hangulatot és mély drámaiságot, a Régi táncdalokat a jó tempóválasztás és a belsô érzések hullámzása formálta magasztossá, férfiassá, bús-lassúvá, játékosan-könnyeddé, vidám-szökdécselôvé, pergôen-forgatagossá.
Az Op. 14-es Szvit lefele hajló kérdései, felfele ívelô válaszai, a makacs ostinatók, a virtuozitás, a feszültségekkel telt, jól kiemelt hangsúlyok, az elmélyült lelki rezzenések tükrén túl, felnôtteknek szánt, sokszínû "komoly játékként" hatottak.
Az 1915-ben írt Román népi táncokat a botos tánc ritmikai precizitása, a pihentetôként használt helyben ringatózás, a szilaj ugrós jó hangulatváltásai és a megfontolt tempók tették élvezetessé. Az Allegro barbaro vadságában visszafogottabban, a megszokottnál kissé lassúbb tempóban, de határozottan, jó hangszínkülönbségekkel hangzott fel. Az Este a székelyeknél Bartók Tíz könnyû zongoradarabjának egyike. Hangszerelt változatát a Magyar képekbe állította be a szerzô. A darab elôadásában a magyar bánat, a fohász, és az öröm jutott kifejezésre. Bartók Béla pedagógiai célzattal készült másfélszáznál több zongoradarabja a Mikrokozmosz 6 füzetében, a modern zene világába nyújt bepillantást. Ebbôl a sorozatból az Ostinato, Kováts Sándor elôadásában a hangversenynek jókedvû, virtuóz finálét kölcsönzött.
Az 1956-ban kirobbant forradalom nemzetközi visszhangjáról dr. Csucsuja Istvánt, a Babes–Bolyai Tudományegyetem Történelem és Filozófia tanszékének dékánhelyettesét kérdeztem:
— Amikor az 1956-os magyar forradalom kirobbant, a világ már jócskán távolódóban volt a háborús szakadék szélétôl. Nagyhatalmi szokássá vált tárgyalóasztalhoz ülni, s 1956 októberében újból szakítópróba elé kerültek a három év alatt nem kis erôfeszítéssel kialakult kapcsolatrendszerek. A Szovjetunió úgyszólván "fizikai hatalmában" tartotta Kelet-Közép-Európa térségét, de a rendkívül gyorsan kibontakozó válsághelyzetben elbizonytalanodott. Indokoltan, hiszen ott voltak a belpolitikai viták — ami szovjet viszonylatban mindenekelôtt hatalmi harcot jelentett —, a desztalinizálás folyamata, a kommunista országok közötti "szövetségi rendszer" átalakításának alig elkezdett kísérlete, s ekkor válott az egész régió instabillá. Lengyelországba szinte az egész szovjet vezetésnek el kellett utaznia, s számukra megalázó módon még gépük leszállását sem engedélyezték, a levegôben tartva ôket, mindaddig, míg a lengyelek maguk között ki nem alakítottak egy egységfrontot s a varsói munkásnegyedeket fel nem készítették, hogy "méltóképpen" fogadják az esetleges szovjet katonai felvonulást.
A lengyelekkel való szolidaritásként induló magyar népfelkelés aztán kimutatta, hogy Kelet-Európa szovjetizálása nem visszafordíthatatlan. Bebizonyította a világnak, hogy a szovjet hatalmi rendszer nem az a megingathatatlan szilárd szerkezeti építmény, aminek mutatja magát. A válság a dilemmák sokaságával szembesítette a szovjet vezetôket, Hruscsovot és társait. Ezért nem lehetett tudni a felkelés elsô hetében — mint ahogy a pestiek ezúttal is szellemesen fogalmaztak —, hogy jönnek, vagy mennek az oroszok. Késôbb aztán megszületett a döntés: katonai intervencióval kell végetvetni a magyar forradalomnak. Hruscsovnak tulajdonképpen a Moszkvában akkor fennálló belpolitikai erôviszonyok mellett nem is lehetett más választása. Megkezdôdött a Forgószél hadmûvelet, a magyarországi lázadás brutális eltiprása és a magyar szabadságharcnak egy új, ragyogó fejezete.
A szovjet döntéshozatalban az amerikai magatartás is meghatározó szerepet játszott. Az amerikai politika feltûnôen óvatos volt, amikor a magyar forradalmi események kibontakozóban voltak. Noha állandóan a felszabadulásról beszéltek, a forradalom ilyen elsöprô erejû kitörése váratlanul érte Washingtont. Szerette volna elôsegíteni — a lehetôségekhez mérten — a magyarországi folyamatokat, ugyanakkor az Eisenhower elnökbôl és J. F. Dulles külügyminiszterbôl álló páros tudatában volt annak, hogy a túlságosan nyílt lépések ürügyül szolgálhatnak a szovjeteknek az intervencióhoz. Míg a diákok, a pesti srácok és a munkások tankokat ostromoltak Pest utcáin, Washington csendbe burkolózott. Moszkva nem kapott figyelmeztetést, hogy az erôvel való fenyegetés, vagy annak tényleges bevetése kockára tenné az Amerikával való kapcsolatukat. Sôt, nem is olyan hallgatólagosan, mint a közvélemény tudja, Charles Bohlen moszkvai amerikai követ közölte a Kreml vezetôivel, hogy a Kelet-Európában esetleg hatalomra kerülô, s a korábbiaknál más orientációt követô kormányokat nem tekintik lehetséges katonai szövetségesnek. Ami, a diplomácia nyelvérôl lefordítva azt jelentette, hogy szovjet intervenció esetén nem kell igazán tartani amerikai fellépéstôl, a washingtoni diplomácia a kialakult érdekszférák létét elismeri.
— Szeretném, ha beszélnénk egy kicsit a Szabad-Európa Rádió akkori szerepérôl.
— A Szabad Európa Rádiót (SZER) az amerikai kormány finanszírozta, független vezetôség irányította, munkatársai nem kaptak hivatalos utasításokat az amerikai kormánytól. A rádió magára vállalta az amerikai állásfoglalás tolmácsolását. A SZER azonban nem ezt az óvatos, valóságos amerikai politikát hangoztatta a magyar rádióhallgatók felé, hanem harsányan hirdette az amerikai felszabadító stratégia korábbi szlogenjeit. Azoknak az amerikai külügyi szándékoknak pedig, amelyek nem estek egybe elképzeléseivel nem adott hangot. Ellenséges érzetû üzeneteket küldött Nagy Imrérôl és a már politikai pluralitást mutató kormányzatról is. Nagy Imréék "a trójai faló történetét akarják feltámasztani modernizált formában", ítélkeztek felületesen. Még akkor is azt üzenték, hogy "Szabadságharcosok, ne akasszátok szögre fegyvereiteket", amikor a harc már kilátástalan volt. Szerencsétlenül járt el, amikor el akarta hitetni, hogy útban van a nyugati segítség, holott nyugaton erre senki sem gondolt. Különben a nagyformátumú politikus, és elméleti szakember, Henry Kissinger írásaiban cseppet sem fogalmaz úgy, hogy e rádió munkatársai hivatásuk magaslatán álltak volna. A CIA vizsgálata ez ügyben hasonló megállapításokra jutott.
— Vannak-e új dokumentumok 1956-al kapcsolatban?
— Alig egy pár napja jutottam birtokába egy, a Román Kommunista Párt központi levéltárában ôrzött gyorsírásos jegyzôkönyvnek. A dokumentum a magyar és a román párt- és kormányküldöttség közötti, 1959. június 16–17-én tartott tárgyalások szövegét tartalmazza. Döbbenetes. Életem egyik legfájdalmasabb olvasmánya volt. Benne számos, ’56-tal kapcsolatos állásfoglalás is van. A magyar központi vezetés Kállay Gyula által vezetett küldöttsége, román részrôl pedig Nicolae Ceausescu és Leonte Rãutu, megállapítják, hogy az 1956-ban tomboló nacionalizmus még nem ült el. Megállapítják, hogy milyen káros tevékenységet fejtett ki Kolozsváron a "német fasizmus" bérence, Nagy Jenô, és az egyszerûen csak fasisztának nevezett Fejér Miklós, a diákok, és az itteni társadalom köztiszteletnek örvendô személyisége. Könyveikben, tankönyveikben nacionalizmusra uszítanak, és ennek véget kell vetni — szól a dokumentum. Nagy hévvel és kemény ócsárlással tárgyalják, hosszú idôn át, Robotos Imre, volt Elôre fôszerkesztô ügyét. Megbotránkozva fejtik ki, hogy az Elôre nem adott eléggé hangot a romániai munkások "ellenforradalommal" kapcsolatos tiltakozásainak. A marosvásárhelyi Simó Géza gyár munkásai erre való tekintettel "erélyesen követelték" leváltását és a pártból való kizárását, elítélését. "Ököllel kell ilyenkor odacsapni, s ha ez nem elég, lôni kell" — mondja Leonte Rãutu. Ebbôl a dokumentumból tudjuk meg azt is, hogy Gh. Gheorghiu-Dej 1956 novemberében Budapesten járt, amit titokban tartottak, s azt is, hogy még 1959 tavaszán is a magyarországi tudományos és kulturális intézmények ötvenhatos forradalmi kiadványokat küldtek a marosvásárhelyi Teleki-tékának. Ez feljelentés alapján derült ki, és természetesen az anyagot elkobozták.
Finom leszek, ígérem. Diplomatikus. Ahogyan azt a hét végén elhangzott magyar és román politikusok, kormánytagok nyilatkozataiból bôven megtanulhattam.
Itt álltunk ugyanis az elmúlt napokban, s állunk még ma is, egy bizonyos magasságig érô bizonytalanságban, s csak kapkodjuk a fejünket, amikor a Velencei Bizottság jelentésének magyar és román értékelését hallgattuk/hallgatjuk. Mindkét fél élvonalbeli politikusokat vonultatott fel annak bizonygatására, hogy a nemzetközi jogügyi szakértôkbôl álló tekintélyes testület "nagy/jelentôs/számottevô mértékben" éppen neki adott igazat.
— Gyôztünk! — ordítják mindkét oldalról olyan meggyôzô erôvel, hogy attól a magamfajta laikus ember teljesen kiakad. S szerintem jogosan merül fel benne egyre határozottabban a kérdés: tulajdonképpen ki a gyôztes? Ígértem, finom leszek, azt a kérdést tehát, hogy létezhet-e egyáltalán gyôzelem olyan játékban, amely a mi bôrünkre megy, nem teszem most fel.
Ahhoz azonban, hogy ez elôbbi kérdésre válaszolhassunk, a diplomata és kormányzó urak elôbb arról kellett volna tájékoztassanak bennünket, lehetôleg szó szerint, hogy tulajdonképpen milyen következtetésre jutottak a jogászok Velencében. Ez, mi sem természetesebb, nem történt meg. Hogy miért? Rossz sejtelmeim vannak. Az az érzésem, a testület olyan kérdésben mondott véleményt, amelynek válasz nélkül hagyása talán mindkét fél számára elônyösebb lett volna.
Valami furcsa belsô hang azt mondja nekem, hogy mi erdélyi magyarok is egészen jól meglettünk volna e nélkül a gyôzelem nélkül. Kezdettôl fogva figyelemmel követtem a státustörvény körüli történéseket, tehát a Velencei Bizottság munkálatait is, s idejekorán igyekeztem megszerezni minden olyan dokumentumot, amely annak munkájára, konklúzióira vonatkozik. Tudom tehát, hogy a bizottság tagjai tisztában voltak vele: darázsfészekbe kell nyúlniuk. S a döntés azt mutatja, hogy ennek megfelelôen ítélték meg a helyzetet.
Elvi szinten valóban állíthatjuk azt is, hogy Magyarországnak adtak igazat — s ettôl olyan boldog a magyar diplomácia —, mert kimondták: egy adott ország törôdhet a határain kívül, más államok területén élô rokon-kisebbségeivel, s ezeknek kedvezményeket is nyújthat. Az is Magyarországnak kedvez, hogy a testület leszögezte: a nemzeti kisebbségek jogait viszont annak az államnak kell biztosítania, amelynek a területén a szóban forgó nemzetiség él. A magyar fél ettôl jubilál.
Másfelôl a testület egész sor olyan ajánlást is tett, amelytôl Romániának ugyanolyan jogosan az az érzése támadt, hogy neki lett igaza. Ettôl ugrik ki a bôrébôl a román diplomácia, és kiált ô is gyôzelmet. Mert úgy véli, a jogásztestület végképp megfúrta az ajánlószervezetek gondolatát, kimondta, hogy a tervezett igazolványokon nem szerepelhet az a szó, hogy "magyar", a konzulátusokon keresztül történô igazoltatást-ügyintézést jelölte meg követendô útnak, a kétoldalú szerzôdések elsôbbségét hangsúlyozta és a kétoldalú egyeztetések szükségességét, és nem utolsó sorban leseperte az asztalról a gazdasági, munkavállalási és egészségügyi elônyöknek kizárólag a rokon-kisebbségek számára történô biztosítását.
Magyarra fordítva, a tervezett "magyarigazolvány" már csak oktatási és kulturális kedvezményekre jogosító, semmilyen más köteléket-elônyt nem biztosító kártyává zsugorodik. Eszerint a kedvezményes háromhavi munkavállalási lehetôségnek és a fejenkénti húszezer forintos oktatási támogatásnak is lôttek. Megoldódnak viszont a belsô problémáink is: nem kell az egyházaknak, a civil szervezeteknek és az RMDSZ-nek azon marakodniuk, ki szervezze meg az igénylések begyûjtését, ajánlások kiadását, s fôképp, hogy ezért cserében ki jusson hozzá azokhoz a magyar költségvetési pénzekhez, amelyek megszerzéséért tulajdonképpen az egész hacacáré folyik. Mert a velencei testület szerint egyiknek sem adhat majd át a magyar állam ilyen, akár hivatalos, akár félhivatalos funkciókat. Mariska néninek és János bácsinak tehát — ha ilyen kiherélt kártyára igényt tartana — el kellene majd utaznia Kolozsvárra vagy Bukarestbe, hogy ezt kellemetlen procedúra nyomán kérvényezze és kiváltsa. Csak a két magyar fôkonzulátust sajnálom: ôk ugyanis igazán nem szolgáltak rá arra, hogy ekkora tömeg és ennyi munka zúduljon a nyakukba. Eddig is éppen elég megterhelést jelentett számukra az az évi több tízezer vízum, amit ki kellett adniuk.
Salamoni döntés született tehát Velencében, amelyet — ha jól saccolom —, süketek hosszas párbeszéde fog követni. Mindegyik fél a magáét fújja majd, hiszen egyiknek sem kimondottan szíve ügye tiszta vizet önteni a pohárba. Mondhatnám úgy is — ismét finom leszek —, hogy mostanság azok a politikusok próbálják majd a bôrüket menteni mindkét oldalon, akik a két országot ebbe a konfliktusos helyzetbe belevezették. Egyelôre nekik mindenképpen el kell adniuk a maguk közvéleménye felé a Velencei Bizottság következtetéseit, s ezt az eredmények ismeretében egyetlen módon tehetik meg: gyôzelmet kiáltva.
Ha ugyanis kiderülne, hogy sok szempontból egyik fél sem vette figyelembe azokat az európai és nemzetközi normákat, amelyek a kisebbségek védelmérôl, a nondiszkriminációs elvek alkalmazásáról és az európai uniós gyakorlatok bevezetésérôl szólnak (s amelyekre idejében felhívtuk a figyelmet — lásd: Szabadság, 2001. április 24.), a szóban forgó kormánypolitikusoknak le kellene mondaniuk. Ezt persze sem a csaknem teljhatalmat gyakorló román, sem pedig a parlamenti választások küszöbén álló magyar kormány politikusai nem kívánják majd megtenni. Ugyanakkor mindkét fél csak látszólag érdekelt az európai elvek érvényesítésében, egyelôre egyik és másik oldalon is sokat nyom a latban a "nemzeti ügy", mert azzal országainkban még mindig támogatottságot és szavazatokat lehet szerezni.
Csak azt tudnám, miért kínoz a gondolat, hogy még egy ilyen gyôzelem, és végképp elvesztünk.
A pesti utcákon végigment a Tavasz — ôsz volt pedig, október hava. S mert ôsz volt, kopár és hideg, nem bomoltak zöld levelek s fürtös virágok a pesti utcák mentén a fákon, de eleven-piros pipacsok, tulipánok, vadszegfûk lepték el a pesti utcákat: a "pesti srácok" vére.
A pesti utcákon így ment végig a Tavasz negyvenöt esztendôvel ezelôtt, október havának 23. napján, midôn táncsicsmihályékkal, petôfisándorékkal, vasváripálékkal találkozott újra a fejét csóválgató Idô.
S mert ôsz volt, kopár és hideg, és november jött komor lánctalpakon — a pesti utcákat ellepte a dér, a fagy, s mélyen, a pesti utcák "húsába", "zsigereibe", "szívébe" rejteztek a vérpipacsok, vértulipánok, vérvadszegfûk: a pesti srácok drága vére.
Milyen erôs és szívós is tud lenni, Istenem, egy könnyû pipacs, karcsú tulipán, piciny vadszegfû, ha vérbôl, reménybôl, hitbôl, cselekvô akarásból sarjad! Átütheti bárhányszor s akárhány golyó, megölni, kiirtani nem tudja soha.
A pesti utcákat nem lepik ma vérpipacsok-tulipánok-vadszegfûk; késôôsziesen merengôk, szürkék a pesti utcák; s ma "pesti srácok" is felnôttek azóta, meglett, komoly férfiak — kezükben törékeny gyertya, lobogó virág-tüzecske, s szívükben annak a napnak az emléke, amikor a pesti utcákon ismét végigment a Tavasz, s ôk elôször találkoztak a petôfisándorokkal, vasváripálokkal, akiket akkor persze úgy hívtak Misi, János, Lajos, Elemér, Feri — "a pesti srácok".
A pesti utcákon AZÓTA minden megváltozott: a házak, fák, az aszfalt, az emberek, a fények, s mások a mai "pesti srácok" is;
de ilyenkor ôsszel, október havában, a pesti utcákon láthatja, kinek van "látó szíve" és "látó agya" feltündökölni a vérpipacsokat, vértulipánokat, vérvadszegfûket: a pesti utcák emlékeznek.
Járjuk be ma mi is a szívünket, lelkünket, zsigereinkben levô, tél-túl porosodó pesti utcákat; mi is, kiknek lába más tájakon, más városok utcáin honos;
legyen mienk is ma a pesti utca!
Emlékezzünk!
l Az A osztály vasárnap esti rangadóján: Bukaresti Rapid–Bukaresti Steaua 3–0 (gól: Pancu 2 és Muticã). Ezzel a vasutascsapat megerôsítette vezetô helyét a táblázaton (24 pont), 2. Buk. Dinamó 19 (25–12), 3. Steaua 19 (21–12).
l A magyar NB I. 13. fordulója nem volt szerencsés a Fradi számára, a vasárnap esti, már csak hagyomány alapján rangadónak számító találkozón: Ferencvárosi TC–Kispest-Honvéd 0–2 — mindkét gólt Piroska Attila szerezte (29. és 77. perc). A táblázaton az FTC 21 ponttal 5., a Kispest pedig 15 ponttal a 9.
l A német Bundesliga 10. játéknapján: Hertha Berlin SC–Werder Bremen 3–1 (a Hertha elsô gólját Dárdai lôtte a 6. percben), Bayern München–1. FC Kaiserslautern 4–1, FC St. Pauli–Energie Cottbus 4–0, 1. FC Nürnberg–Borussia Münchengladbach 1–2, Hansa Rostock–1. FC Köln 3–0, Schalke 04 Gelsenkirchen–TSV 1860 München 1–0, Bayer Leverkusen–Stuttgart 4–1, VfL Wolfsburg–Hamburger SV 0–1 és Borussia Dortmund–SC Freiburg 0–2. Az élcsoport: 1. Bayern München 25 pont, 2. Bayer Leverkusen 24 (25–11), 3. Kaiserslautern 24 (24–14), 4. Borussia Dortmund 19, 5. Schalke 04 17, 6. Stuttgart 15.
l Az angol Premiere League 10. fordulójának eredményei: Arsenal–Blackburn 3–3, Derby County–Charlton Athletic 1–1, Everton–Aston Villa 3–2, Leicester–FC Liverpool 1–4, Manchester United–Bolton 1–2 (!), West Ham United–Southampton 2–0, Fulham–Ipswich Town 1–1, Leeds United–Chelsea 0–0 és Newcastle United–Tottenham Hotspurs 0–2. Az élcsoport: 1. Leeds 19 pont/9 mérkôzés, 2. Arsenal 18/9, 3. Manchester Utd. 17/9, 4. Liverpool 16/8, 5. Aston Villa 15/8 (13–6), 6. Bolton 15 (12–11)/10.
l A francia bajnokságban már a 11. játéknap küzdelmeire került sor. Az eredmények: Olympique Lyon–FC Sochaux-Montbeliard 1–1, Olympique–Lille OSC 0–0, FC Nantes–AJ Auxerre 2–2, Guingamp–AS Monaco 2–1, Bastia–Rennes 1–2, Lens–Montpellier 2–0, Sedan–Paris Saint-Germain 1–2, Girondins Bordeaux–Metz 1–0 és Troyes–Laurient 4–2. Az élcsoport: 1. Lens 24 pont, 2. Lille 23, 3. Lyon 21, 4. Auxerre 20, 5. Sochaux 19, 6. Troyes 17 (16–12).
l Az olasz Il Calcio 7. játéknapjának eredményei után meglepetésre a másodosztályból frissen feljutott Chievo ugrott a táblázat élére. Eredmények: Bologna–Torinói Juventus 0–0, Chievo–AC Párma 1–0, Atalanta–Udinese 1–5, Piacenza–Brescia 0–1, Fiorentina–Verona 0–2 (a Verona második gólját Mutu szerezte az 57. percben), AS Róma–Lecce 5–1, AC Torinó–Perugia 1–0, Venezia–SS Lazio 0–0 és Milánói Internazionale–AC Milan 2–4 (Contra a vendégcsapat 2. gólját szerezte a 61. percben). A táblázat:
1. Chievo 7 5 1 1 15–8 16
2. AC Milan 7 4 2 1 17–11 14
3. Inter 7 4 2 1 13–9 14
4. Bologna 7 4 1 2 4–3 13
5. Juventus 7 3 3 1 12–7 12
6. AS Róma 7 3 3 1 11–6 12
7. Verona 7 3 2 2 7–5 11
8. Brescia 7 2 4 1 12–10 10
9. Udinese 7 2 3 2 13–10 9
10. Lecce 7 2 3 2 10–11 9
11. Piacenza 7 2 2 3 11–11 8
12. Lazio 7 1 5 1 3–3 8
13. AC Párma 7 1 4 2 6–7 7
14. Perugia 7 1 3 3 6–9 6
15. AC Torinó 7 1 3 3 8–12 6
16. Fiorentina 7 2 0 5 10–17 6
17. Atalanta 7 1 1 5 6–16 4
18. Venezia 7 0 2 5 3–12 2
l A spanyol Primera Division 9. fordulójában: Betis Sevilla–Villarreal 1–1, Las Palmas–Athletic Bilbao 1–1, Real Sociedad–Osasuna Pamplona 2–1, Deportivo La Coruña–FC Sevilla 1–0, Malaga–FC Barcelona 1–1, Real Valladolid–Deportivo Alaves 1–3, Real Mallorca–Rayo Vallecano 3–0, Espanyol Barcelona–Tenerife 2–0, Real Madrid–Celta Vigo 1–1 és Valencia–Real Zaragoza 2–0. A sorrend:
1. Deportivo 9 6 2 1 17–9 20
2. Celta 9 4 5 0 17–7 17
3. Betis 9 5 2 2 13–8 17
4. Valencia 9 4 5 0 11–6 17
5. Barcelona 9 4 4 1 14–7 16
6. Alaves 9 4 3 2 10–5 15
7. Villarreal 9 4 2 3 10–8 14
8. Espanyol 9 4 1 4 12–15 13
9. Sevilla 9 3 3 3 14–13 12
10. Bilbao 9 3 3 3 11–13 12
11. Las Palmas 9 3 2 4 10–7 11
12. Zaragoza 9 3 2 4 9–11 11
13. Valladolid 9 3 2 4 11–15 11
14. Osasuna 9 3 2 4 5–11 11
15. R. Madrid 9 2 4 3 14–13 10
16. Malaga 9 2 4 3 11–12 10
17. Tenerife 9 3 1 5 7–12 10
18. Mallorca 9 2 2 5 6–12 8
19. Sociedad 9 1 2 6 9–17 5
20. Rayo 9 1 1 7 8–18 4
Szaúd-Arábia labdarúgó-válogatottja az utolsó csoportfordulóban harcolta ki a továbbjutást a jövô évi koreai–japán közös rendezésû világbajnokságon.
Az A-csoport 8. fordulójában a szaúdi együttes 4–1-re legyôzte Thaiföldet, Irán pedig 3–1 arányban kikapott Bahreinben, így a csoport végeredménye: 1. Szaúd-Arábia 17 pont (vb-résztvevô), 2. Irán 15, 3. Bahrein 10, 4. Irak 7, 5. Thaiföld 4.
Iránnak sem kell még búcsúznia, hiszen az Egyesült Arab Emírségek ellen pótselejtezôt vívhat jövô csütörtökön és október 31-én. Ennek a párharcnak a gyôztese novemberben Írországgal küzd meg a vb 32-es mezônyébe jutásért.
Eddig 22 válogatott részvétele biztos a jövô évi labdarúgó-világbajnokságon. Tíz hely még kiadó. A "bérelt helyek": Afrika: Kamerun, Nigéria, Szenegál, Tunézia, Dél-afrikai Köztársaság; Európa: Franciaország (címvédô), Lengyelország, Svédország, Spanyolország, Oroszország, Anglia, Horvátország, Portugália, Dánia, Olaszország; Dél-Amerika: Argentína; CONCACAF-zóna: Costa Rica, Egyesült Államok; Ázsia: Japán (társrendezô), Koreai Köztársaság (társrendezô), Kína, Szaúd-Arábia.
Prágában Garri Kaszparov 3–1-re gyôzött a második fordulóban a négy legjobb cseh játékos ellen rendezett szimultán tornán. Mivel a múlt hét végén 2,5–1,5-re nyert, az oroszok egykori világbajnoka így összesítésben 5,5–2,5-re verte meg riválisait — a három döntetlen mellett csak Oraltól kapott ki —, és sikeréért 40 ezer dollárt vehetett át.
l Okt. 22.: 1939-ben, ismét Bukarestben került sor az addigi második román–magyar barátságos válogatott labdarúgó-mérkôzésre. 0:0-s félidô után 1:1-es döntetlen volt a végeredmény. A csapatok: ROMÁNIA: Pavlovici — Sfera, Negrescu — Vintilã, Rãsinaru, Lupas — Oanã, Reuter, Spielmann, Bodola, Bogdan. MAGYARORSZÁG: Boldizsár (akkor a Kispest, késôbb az Elektromos, Kolozsvári Vasas-KMSE kapusa) — Korányi I., Bíró — Pázmándi, Sárosi III., Szalay II. — Kincses, Sárosi dr., Kolláth, Zsengellér, Tóth III. Góllövôk: Spielmann (78. perc), illetve Tóth III. (76. perc).
l Okt. 23.: E történelmi napon, 45 éve, 1956-ban Budapesten gyûlt össze a magyar labdarúgó-válogatott, hogy elkezdje utolsó edzéseit az október 28-ra kitûzött budapesti magyar–svéd barátságos mérkôzésre. Ez volt a régi Aranycsapat utolsó edzése is. Bukovi Marci tanítványainak — és az egész népnek — a figyelmét egészen más erôpróba kötötte le a napokban...
l Okt. 24.: Négy évtizede, 1961-ben Japán fôvárosában, Tokióban kijelölték az 1964-es XVIII. nyári olimpiai játékok falujának a színhelyét. 510 pavilonból álló telepet szemeltek ki, a volt amerikai megszálló csapatok családtagjainak lakónegyedét.
l Okt. 25.: 70 éve, 1931-ben folytatta diadalútját a Ferencváros labdarúgó-csapata a 100%-os bajnoki cím felé. Miután az elôzô héten a Nemzet FC-t 7:0-ra, ezen a napon a Vasast 5:1 arányban gyôzte le. A találkozó csemegéje: ezúttal biztatta a közönség elôször "Hajrá Fradi"-val a zöld-fehéreket. Addig a "Tempó, Fradi!" hangzott el a lelátón.
l Okt. 26.: Gyermekcipôben, alig 3. kiírásánál tartott az öttusa világbajnokságok sorozata fél évszázaddal ezelôtt, 1951-ben. Helsingborgban az egyéni viadal után csak skandinávok állhattak fel a dobogóra (mint korábban 1949-ben, Stockholmban és — kis szépséghibával — 1950-ben, Bernben is). Bajnok a svéd Lars Hall lett, a finn Lauri Vilkko és a svéd Torsten Lindquist elôtt. Csapatban: 1. Svédország, 2. Finnország, 3. Brazília. Egy év múlva viszont az 1952-es helsinki olimpián új név került a csapatbajnokok sorába: a Benedek Gábor, Szondy István, Kovácsi Aladár hármas alkotta Magyarország!
l Okt. 27.: Ugyancsak fél évszázados emlék: 1951-ben Milánóban zajlott a 9. súlyemelô világbajnokság. Ezen, szovjet nyomásra, nemcsak a Szovjetunió, de az úgynevezett szocialista tábor súlyemelôi sem vettek, helyesebben: sem vehettek részt. Távollétükben csak más földrészek képviselôi szereztek bajnoki címet. Így az Egyesült Államok versenyzôi 4, az egyiptomiak 2, az irániak pedig 1 számot nyertek a mûsoron szerepelt 7 közül.
l Okt. 28.: Negyven esztendôvel ezelôtt, 1961-ben a romániai Testnevelési és Sportszövetség (UCFS) módosított az országos elsô osztályú férfi, valamint nôi kosárlabda-bajnokság kiírásán. A 16 csapatot két, egyenként nyolcas csoportba sorolták, s a kétfordulós, oda-vissza alapon zajló körmérkôzéses torna 2–2 legjobbja négyes tornán döntötte el az érmes helyezések sorsát. Az eszerinti következô elsô évadban a férfiaknál a Hadsereg Központi Háza (CCA; edzô: Constantin Herold), a nôknél a Bukaresti Rapid (edzô: Ferencz Zsigmond) volt a bajnok.
l A harmadik helyen kiemelt amerikai Lindsay Davenport nyerte meg az 1,185 millió dollár összdíjazású nôi tornát Zürichben, miután a döntôben biztosan verte meg 6:3, 6:1 arányban a jugoszláv Jelena Dokicsot (4. kiemelt). A két játékos korábbi három találkozóján is az amerikai klasszis bizonyult jobbnak. Davenport hatodik idei tornagyôzelmének örülhetett az egyoldalú, 63 perces döntô után, és sikeréért 175 ezer dollárt kapott.
l Rita Grande gyôzelmével ért véget a pozsonyi, 110 ezer dollár összdíjazású torna. A negyedik helyen kimelt olasz játékos a vasárnapi döntôben mindössze két játékot engedélyezett szlovák ellenfelének, Martina Suchának, és 6:1, 6:1-re nyert.
l A 23 éves német Tommy Haas (15.) nyerte a 2,95 millió dollár összdíjazású stuttgarti tornát, miután a vasárnapi döntôben 1 óra 32 perc alatt három "tükörjátszmában" (6:2, 6:2, 6:2) legyôzte a fehérorosz Makszim Mirnyijt.
A hazai szurkolók kedvence esélyt sem hagyott a torna meglepetésemberének, végig nagy fölényben teniszezett. A korábban a brazil Gustavo Kuertent, a horvát Goran Ivanisevicset, az amerikai Pete Samprast és az orosz Jevgenyij Kafelnyikovot is legyôzô fehéroroszt éppen leghatásosabb fegyvere, az adogatása hagyta cserben. Tommy Haas pályafutása 5., idei 4. tornagyôzelmének örülhetett. A jelenlegi legjobb német teniszezô a múlt héten Bécsben bizonyult a legjobbnak, s az utóbbi tíz találkozóján nem kapott ki. A nyertes 434 ezer, míg a vesztes 228 ezer dollárt kapott.
l Változatlanul Kuerten áll az elsô helyen a férfi teniszezôk világbajnoki pontversenyében (ATP-Race). Mögötte az ausztrál Lleyton Hewitt helyet cserélt az amerikai Andre Agassival.
A hagyományos világranglistát szintén Kuerten vezeti, Agassi és Hewitt elôtt.
Az ATP-Race élén (zárójelben a legutóbbi helyezés): 1. (1.) Kuerten 756, 2. (3.) Hewitt 722, 3. (2.) Agassi 684, 4. (4.) Patrick Rafter (ausztrál) 557, 5. (5.) Juan-Carlos Ferrero (spanyol) 553, 6. (6.) Kafelnyikov 483, 7. (12.) Haas 412, 8. (7.) Sampras 388, 9. (7.) Sebastien Grosjean (francia) 378, 10. (9.) Tim Henman (brit) 377 pont.
A hagyományos világranglista élmezônye: 1. (1.) Kuerten 4655, 2. (2.) Agassi 4085, 3. (3.) Hewitt 3985, 4. (4.) Rafter 3010, 5. (5.) Ferrero 2990, 6. (6.) Kafelnyikov 2915, 7. (7.) Marat Szafin (orosz) 2555, 8. (9.) Grosjean 2225, 9. (10.) Sampras 2135, 10. (14.) Haas 2095 pont.
l Nem történt jelentôs változás a nôi világranglista élcsoportjában: továbbra is az amerikai Jennifer Capriati vezet, a svájci Martina Hingis és az amerikai Lindsay Davenport elôtt.
A WTA-világranglista élén (zárójelben a legutóbbi helyezés): 1. (1.) Capriati 4962, 2. (2.) Hingis 4842, 3. (3.) Davenport 4627, 4. (4.) Venus Williams (amerikai) 4128, 5. (5.) Kim Clijsters (belga) 3280, 6. (7.) Justine Henin (belga) 2899, 7. (6.) Amelie Mauresmo (francia) 2881, 8. (8.) Szeles Mónika (amerikai) 2672, 9. (10.) Jelena Dokics (jugoszláv) 2566, 10. (9.) Serena Williams (amerikai) 2501 pont.
Szombaton délelôtt megnyíltak az 5. Zilahi Napok. Az egyhetes rendezvény — amelynek fô szervezôi a Pro Zilah Egyesület és a zilahi RMDSZ — szombaton kilenc órától termékbemutatóval kezdôdött. Ezt követôen került sor a Szilágysági gyerek vagyok címû népdalvetélkedôre, amelyre az idén több mint százan neveztek be. Az elsô napok nagy látványossága a vasárnapi szüreti felvonulás, illetve hívogató volt; az ünneplô tömeg — mintegy kétezer ember, szekerekkel, borkirállyal, huszárokkal — végigvonult a Kraszna utcán, majd a Skála mozit és a Nagy utcát érintve a Kálvineum elôtt táborozott le. Nagy érdeklôdéssel figyelték a zilahiak a Wesselényi-szobor elôtti táncbemutatót; a nap "hôse" az a tízéves kislány volt, aki hetykén kísérte lóháton a zenekart. A Kálvineumban estig tartott a szüreti bál.
A rendôrség rendkívül megértônek bizonyult — a végén még a hagyományos kalácsot is megkóstolták.
A rendezvény hétfôn és kedden sakkversennyel folytatódik. Kedden délután rendhagyó 1956 témájú történelemórára is sor kerül az elméleti líceum dísztermében.
Kerekes Edit, a zilahi RMDSZ elnöke a Szabadságnak elmondta, a rendezvény nem lett volna ilyen sikeres, ha az 5. Zilahi Napokat nem támogatták volna a régió civil szervezetei: a Szilágy Társaság, a Kincs Gyula Alapítvány, a zilahi EMKE, a megyei RMPSZ, a Gazdaegylet, a MADISZ, a Népi Alkotások Háza, Pro Szilágyság és a Vállalkozók Fóruma.
Eljutott a dési 18-as óvodába az Illyés Közalapítvány támogatása: a színes televízió és a videolejátszó, derült ki Solymossy Margit és Szász Klára óvónôk szerkesztôségünkbe eljuttatott levelébôl. Megtudtuk, régi kívánságuk teljesült ezzel, hiszen így változatosabbá, hatékonyabbá tehetik a gyerekek oktatását, szórakoztatását. Az óvodások kíváncsian, de fôként nagy örömmel fogadták az adományt. Az óvodai közösség köszöni az alapítványnak az újabb segítséget. A közalapítvány által nyújtott elsô támogatásból hangulatos, célszerû bútorzattal rendezték be az óvodát és gyönyörû játékokkal örvendeztették meg a gyermekeket. A pályázaton való részvételt a dési Amicitia Baráti Társaság és elnöke, Ráskai Mária tette lehetôvé. A társaság támogatását máskor is érezték az óvodában: meséskönyveket irányítottak ide, ezek a kolozsvári Heltai Gáspár Könyvtári Alapítványtól érkeztek.
Ha nem is a tavalyihoz mérten, de gazdag az almatermés az idei ôszön is Dés környékén. A gyümölcsösökben vége felé közeledik a betakarítás, napirendre került a termény értékesítésének gondja. A Dés környéki termelôk könnyû helyzetben vannak, hiszen Désen már évtizedek óta mûködik egy almalégyár. A Pektirom Kft.-rôl van szó, amely kivitelre is szállít gyümölcslevet. Csupán október közepéig hozzávetôleg 2000 tonna almát dolgoztak fel. Az almalevet Ausztriába és Németországba szállítják. Eddig körülbelül 200 tonna jó ízû üdítôt küldtek a két nyugati ország felvásárlóinak. A gyár 55 dolgozója igazán nem ül tétlenül. Nap mint nap többszáz tonna alma érkezik a tárolókba. Beszterce-Naszód, Kolozs és Szilágy megye gazdái, mezôgazdasági társulásai is ide hozzák fölösleges terményeiket. A gyár alkalmazottai alig bírják a munkát, reggeltôl késô délutánig érkeznek a tehergépkocsik, utánfutók. Sajnos, kevés a fedett raktárhelyiség, ezért a gyümölcs nagy részét a szabad ég alatt tárolják.
A Pektirom Kft. vezetôsége az idénre több beruházást is tervezett a termelés korszerûsítése érdekében. Jelenleg éppen a vízellátás terén végeznek felújítási munkálatokat, de a közeljövôben új gépeket is beszereznek a napi termelés mennyiségének növeléséért.
Nagy valószínûséggel hideg otthonokban telelnek Torda lakói, a vízmûvek ugyanis hatalmas adósságot halmozott fel a földgázszolgáltatóval szemben, nyilatkozta a Kolozs megyei tanács alelnöke, Liviu Medrea. A tordai fogyasztók ugyanakkor nagy adósságokkal rendelkeznek a Távfûtési Vállalat irányába. A tordai vízszolgáltató kifizetetlen földgázszámláinak értéke már elérte a harmincmilliárd lejt. A Distrigaz szerint létezik egy fogyasztásmérô rendszer, amely havi másfélmilliárd lejes megtakarítást tesz lehetôvé, ehhez 2 és fél milliárd lejes befektetés szükséges. A Kolozs megyei tanács és a pénzügyigazgatóság lépni fog annak érdekében, hogy a Távfûtési Vállalat adósai törlesszék adósságaikat, amelyek több tízmilliárd lejre emelkednek, a legtöbbel a vegyipari üzem tartozik.
Péntek este, a kolozsvári rendôrség szervezett bûnôzést megelôzô osztálya négy gyanús személyt tartóztatott le a Szilágy megyei Nagyilonda községben. A letartóztatottak mind nagybányai lakosok, akiknél a rendôrség mintegy 198 Ecstasy tablettát (kábítószer) talált, amelyet a kolozsvári Hasdeu diákközpontban szándékoztak értékesíteni. Két másik személy egy osztrák rendszámú Peugeot 406-os gépkocsival próbált elmenekülni, de Nagybányán elfogták ôket. Egyikük Ausztriában élô román állampolgár.
A hat kábítószercsempész 10–20 év közötti börtönbüntetéssel számolhat. Toma Rus ôrnagy a Mediafaxnak kijelentette: az elsô laboratóriumi vizsgálatok azt bizonyítják, hogy a kábítószer német vagy holland eredetû. A csempészhálózatot már május óta figyeli a bukaresti, nagybányai és a kolozsvári rendôrség. Egy tabletta értéke 450 000 lej a feketepiacon. Az ôrnagy azt is elmondta, hogy a hálózatot még nem sikerült teljes egészében felgöngyölíteni. A nyomozás tovább folytatódik.
Ma reggel 8 és du. 3 óra között szünetel az áramszolgáltatás a Györgyfalvi út 153., 155., 167., 171. szám alatti tömbházakban és a Palocsay-épületben a Györgyfalvi negyedi PT 34-es transzformátornál végzett munkálatok miatt. Bármilyen áramszolgáltatási panasszal kapcsolatban hívhatják a 929, 134-333, 093-553660 telefonszámokat.
Szünetel az ivóvízszolgáltatás ma de. 9 és du. 3 óra között a Majális u. Botanikus Kert és Csillagvizsgáló u. közti szakaszán, a René Descartes, a Ion Mincu, Al. Borza és Soimului utcában.
• Két halálos kimenetelû közúti balesetet jegyeztek megyénkben az elmúlt hétvégén. Mindkettô szombaton történt, az elsô reggel fél hétkor, a 108C jelzésû megyei úton, Havasreketye körzetében. Lazãr Traian 29 éves helybéli lakos CJ-05-MGO rendszámú traktorját vezette, amikor figyelmetlenség miatt elvesztette uralmát a jármû fölött, amely felborult. A vezetô életét vesztette, két utasa súlyosan megsérült — egyiküket kómában szállították kórházba. A baleset kiváltó oka, egyes híresztelések szerint, nem a figyelmetlenség volt, hanem az, hogy a vezetô rosszul lett, és állítólag halálát szívinfarktus okozta — ezt azonban csak a boncolás állapíthatja meg biztosan.
A másik halálos baleset este háromnegyed kilenckor következett be Alôrön. A dési, 26 éves Marinel Rusu CJ-06-STD rendszámú Daciáját vezette, amikor autója elé került a szintén dési Dorina Fercu (36). A figyelmetlenül átkelô hölgy a dési kórházban hunyt el vasárnap hajnalban.
A hét végi közlekedésrendészeti mérleg különben a következô: 6 baleset, ebbôl a két halálos mellett egy súlyos és három könnyû kimenetelû, a sérültek száma megközelíti a tucatot.
• Ketten vesztették életüket gombamérgezésben a hétvégén. A 10 éves Puskás Timeát a múlt héten szállították át Kolozsvárra a nagybányai kórházból, de itt sem tudtak segíteni rajta. A másik áldozat a 64 éves dési Maria Vancea.
• Cãlãrasion bukott le az a bûnözô, aki a kolozsvári Isopor céget károsította meg 188 millió lejjel. A galaci Ioan Sebastian Brancovitãt (28) több hónapja országosan körözték, ugyanis 2000 február-márciusában a galaci Sifoil cég képviselôjeként jelentkezett a fentemlített kft-nél — habár semmilyen kapcsolata nem volt a Sifoillal — és kôolajipari termékeket vásárolt. A 188 millió lejt érô áruért csekkel fizetett, a Sifoil nevében. 30 napos elôzetes letartóztatásba helyezték, csalásért akár 15 év börtönbüntetést is kaphat.
• Piacokon razziáztak a rendôrök a hétvégén. A kolozsvári piacokon összesen 212 pénzbírságot róttak ki, 69 millió lej értékben. A razzia során 3, börtönbüntetés elôl menekülô bûnözôt fogtak el. Felfüggesztettek 8 hajtási jogosítványt és ugyanannyi forgalmi engedélyt, elkoboztak 3,2 millió lejt és 10 000 forintot, valamint 1555 kg paradicsompaprikát, 30 kiló paprikát, 24 kiló vinettát, 35 kiló almát.
Vasárnap reggel fél tízkor szokatlan lopás történt a kolozsvári Kétvízközben, ellopták Cristian Bercean házôrzôjét. Az ebadták persze tisztában lehettek azzal, hogy nem akármilyen kutyáról van szó: az elemelt fajtiszta német juhászkutya kategóriájában bajnok, több kutyakiállítás díjazottja, gazdája 15 millió lejben határozta meg értékét. A kutya jobb fülében a 6225-ös szám látható.
|
Váltóiroda |
Márka (Vétel/Eladás) |
Dollár (Vétel/Eladás) |
|
Macrogroup (Fôtér 23., Sora, Bolyai 8., Szentegyház u. 4.) |
14 000/14 120 |
30 600/30 800 |
Az utcai pénzváltóknál a forint 108/110, a márka 14 100/14 200, a dollár pedig 30 800/31 000 lejbe került.
A Román Nemzeti Bank mai árfolyamai: 1 német márka = 14 183 lej, 1 USD =30 886 lej, 1 euró = 27 740 lej.
Mottó:
"Egy nép saját maga ellen nem csinál forradalmat. A forradalmak összeállnak, akár egy életfolyamat. Föltápászkodott egy szerencsétlen, agyonkínzott nemzet. Gyönyörû pillanata a történelemnek!
Párás, reggel sokfelé ködös, enyhe idô volt október 23-án 1956-ban. Budapesten kitört a forradalom. "Nagy Imrét a kormányba, Rákosit a Dunába!", "Minden ország katonája menjen saját hazájába!", "Szovjet sereg menjen haza, Sztálin-szobrot vigye haza!" — jelszavakat skandálva vonult utcára a forradalmi ifjúság. Hogyan élték át az 1956-os eseményeket Erdélyben, illetve Kolozsvárott? Errôl kérdeztük Asztalos Lajos kolozsvári közírót, mûfordítót.
— 1956 számomra 1952-ben kezdôdött. Osztálytársaimmal részt vettünk egy általunk létrehozott rendszerellenes szervezetben. Bárki elképzelheti, milyen lehet az, amikor tizenhat éves sihederek nekiállnak rendszerellenes tevékenységet kifejteni. A mozikban partizán, illetve a francia ellenállásról szóló filmeket vetítettek. Közben elkezdôdtek a deportálások és a letartóztatások. Ez nagyon könnyen ment. Ha valaki nem tetszett, már vitték is. A mi esetünkben nagy szerepet játszott, hogy szüleink milyen társadalmi besorolást kaptak. Egyik osztálytársunknak valamikor bank-vezérigazgató, a másiknak tisztviselô volt az édesapja, a harmadiknak írógépjavító mûhelye volt. Az én anyámnak varrodája volt. Ezértkizsákmányolóknak tekintették ôket. Minket is gyakran megkülönböztettek, ami csak növelte bennünk a rendszerrel szembeni ellenérzést, és így nem kellett sok ahhoz, hogy összeverôdjünk.
— Hogyan alakult meg a szervezet?
— Mindenféle felnôtt beavatkozástól függetlenül hoztuk létre. Jóllehet neve kissé nevetségesnek hangzott, mi komolyan vettük. A szervezetnek az Illegális Kommunistaellenes Szervezet nevet adtuk, rövidítve IKE. Tehát már mi magunkat illegálisnak minôsítettük. Hogy az embereket mozgosítsuk a rendszer ellen, röpcédulákat nyomtattunk. Nekem történetesen két gumibetû készletem volt, amit átadtam a társaimnak. Kétezer röpcédulát ki is nyomtattak. Én nem vettem részt ebben az akcióban, mivel akkor a repülôs pályára készültem, amibôl aztán éppen a letaróztatásunk miatt nem lett semmi. A szöveget lefordítottuk románra is. Ez körülbelül így hangzott: "Emberek, harcoljatok a vörös kutyák ellen. Elhurcolják fiaitokat, szétrombolják családjaitokat". Május 1-re virradó éjszaka a társaság néhány tagja kiment a Donát útra, nyilván nem a belvárosba, mert a Szekuritáté a város központját jobban az ellenôrzése alatt tartotta, és szétszórták a röpcédulákat. Akkor a Donát negyed még kertvárosi negyed volt, csendes utcákkal, családi házakkal, kerítésekkel. Amikor visszafelé jöttek, már észrevehetett valamit a szeku, mert a Sétatéren megmotozták ôket. A razziát azonban szerencsésen megúszták, mert a megmaradt röpcéduláktól idejében megszabadultak. Következô alkalommal elhatároztuk, hogy felrobbantjuk a nagyfeszültségû tápvezeték oszlopot a Hójában. Ehhez azonban robbanóanyagra volt szükség. Vegytanból tanultuk, hogy nitroglicerint salétromsavból és glicerinbôl lehet elôállítani. Egyik éjszaka kirámoltuk a vegyi szertárt. Szerencsénkre azonban a robbanóanyagot nem sikerült elkészítenünk. A nitroglicerin a dinamitnál is veszélyesebb. Azután egy írógépet akartunk szerezni. Egyik osztálytársunktól megtudtuk, hogy ismerôsének két írógépe van, és az egyiket elrejtette, már akkor be kellett jelenteni az írógépeket. Akik magasabb termetûek voltunk, álbajuszt ragasztottunk magunknak, hogy felnôttnek álcázzuk magunkat, és elmentünk házkutatást tartani, hogy elkobozzuk az elrejtett írógépet. Nagyjából ezek lennének azok a "tettek", amiket tevékenységünk során elkövettünk.
— Milyen mértékben sikerült titokban tartani az állami szervek elôtt a szervezetet?
— Annyira, hogy amikor május 1-én társaim szétszórták a röpcédulákat, nem buktunk le. Ez egyrészt annak is köszönhetô, hogy amikor visszafelé jöttek a Donát negyedbôl, és látták, hogy a Sétatér elején leigazoltatják, megmotozzák az embereket, a még náluk lévô röpcédulákat letették az egyik padra. A csomagot azonban meglátta a pad mellett elhaladó, tanítóképzôsökbôl álló csoport egyik tagja, és gyanútlanul zsebre vágta. Ez lett a vesztük, ugyanis a motozáskor megtalálták náluk a röpcédulákat. Hiába mondták, hogy nem ôk készítették, nem hitte el senki nekik. Letartóztatták ôket és bevitték a Szekuritátéra, ahol a vallatáson agyba-fôbe verték a szerencsétleneket. Amikor minket is letartóztattak, kapcsolatba kerültünk velük. Akkor szabadon bocsátották ôket.
— Hogyan buktak le?
— A nyári szünidôben, augusztus 23-a elôtt az egész társaság szétoszlott. A többiek tudomása nélkül egyik társunk elhatározta, hogy partizánakcióba kezd és a szomszéd fiúval augusztus 23-a alkalmával újabb röpcédulákat nyomtatnak ki. Úgy döntöttek, hogy vonattal elmennek Nagyváradra, majd innen az uránbánya felé, és ott elszórják a robogó vonatból. Osztálytársunk unokatestvére azonban tudomást szerzett a tervrôl és elmondta az apjának, aki ennek hallatán nagyon megrémült, mivel egyszer már vizsgálati fogságba került. A vejéhez fordult tanácsért, akinek a sógora foglár volt. Elküldte hozzá, hogy kérdezze meg tôle, mi a teendô ebben a helyzetben. Az illetô azt válaszolta, hagyjátok csak el, mert én elrendezem. Rögtön el is ment, és feljelentette az egész társaságot. Augusztus 21-én este már el is kezdték a letartóztatásokat. Elsôként öt vagy hat személyt csuktak le. Rögtön elôvették ôket. Utánam 22-én éjszaka jöttek. Engem már nem is igen vallattak, mivel akkorra már kiszedték a többiekbôl azt, amit tudni akartak. Két hónap után a vizsgálati fogságból átvittek a Honvéd utcai törvényszéki gyûjtôfogházba. Más-más cellában helyeztek el bennünket. A tárgyalásra valamikor március elején került sor. Éppen ebben az idôszakban halt meg Sztálin. Általában háromtól nyolc évig terjedô börtönbüntetést róttak ki. Én három évet kaptam, mert a röpcédulákat az én betûkészletemmel nyomtatták ki. Volt, aki négy évet kapott, a lányok is például. Akik résztvettek a röpcédulák nyomtatásában, illetve azok szétszórásában, öt-öt, a vezetôk pedig nyolc-nyolc évet kaptak Egyik társunkat hét évre ítélték, mert egy rozsdás forgópisztolyt találtak nála.
— Körülbelül hány tagja volt az IKE-nek?
— Elég sok. Az elsô menetben tizennyolcunkat tartóztatták le. Ezzel azonban még nem fejezôdött be, ugyanis még hátra voltak a csoport többi tagjai. Ôket 1953. június 2-án tartóztatták le. Valamivel enyhébb ítéletet kaptak, mint mi. Gyakorlatilag harmincöten voltunk.
— Szerkezetileg hogyan épült fel a szervezet?
— Létezett nyilván egy szûkebb körû vezetôség, illetve egy személy, aki az eszmei vezetôje volt tulajdonképpen a társaságnak. Nem léteztek sejtek vagy kisebb csoportok a szervezeten belül.
— Ki volt a vezetôjük?
— Akit mi vezetônknek tartottunk, és akit szerencsétlenségére a Szekuritáté is annak "méltatott", Veress Zoltán volt, aki késôbb nagyon tehetséges író, szerkesztô lett. 1986-ban azonban már nem bírta tovább, és családostól kiszökött Svédországba. Azóta is ott élnek.
— Hogyan szabadultak ki?
— Sztálin halála után bizonyos enyhûlés kezdôdött, amikor felszámolták a Duna csatornát is. Palocsay Zsiga barátom és sorstársam édesapja, a híres kertész, Rudi bácsi járt közben Gheorghiu Dejnél, hogy engedjenek szabadon. Ennek köszönhetôen 1954 szeptember elején külön közkegyelemben részesítettek és mindannyiunkat hazaengedtek.
— Milyen bánásmódban részesültek a börtönben?
— Kiskorúak voltunk, de nem részesítettek kivételes bánásmódban. A szamosújvári nevelô börtönbe helyeztek el. A "nevelés" abból állt, hogy két váltásban dolgoztunk. A délelôtti váltásban azok voltak, akik öt évnél nagyobb büntetést kaptak, ôk reggel hattól este hatig dolgoztak. Akiket kevesebb mint öt évre ítéltek el, alkottuk a délutáni váltást. A mi munkaidônk este hattól reggel hatig tartott. Aki nem teljesítette a normáját, a felére csökkentették a napi élelmiszeradagját. Nem volt mindegyik nehéz fizikai munka, de azért keményen kellett dolgozni. Aki pofázott, vagy valami olyasmit követett el, ami az ôröknek nem tetszett, magánzárkába csukták. Egyeseket két-három napig is ott tartottak. Többségüket ájultan, legyengülten vagy feldagadt lábakkal szedték ki a szûk zárkából. Aki valami súlyosabb "tettet" követett el, a régi, úgynevezett Fráter György féle vár börtönébe vitték, ahol egyszemélyes cellák léteztek. Egyáltalán nem volt könnyû elviselni, hogy az ember hetekig vagy hónapokig az ôrökön kívül senki mást ne lásson. Ennél is rosszabb volt, amikor nem dolgoztunk. Ugyanis 1954 januárjától a politikai foglyokat felmentették a munka alól. Nekünk, kiskorúaknak, még szerencsénk volt, mert idônként még lemehettünk a mûhelybe. Akik a cellában maradtak, kevesebb élelmiszert kaptak, hiszen ha nem dolgoztak, akkor nem voltak jogosultak nagyobb adagra. Tehát egyáltalán nem volt rózsás a helyzet. Emlékszem, hogy 1953. november 1-jén gyönyörû szép ôszi nap volt. Az ablakokat akkor még nem deszkázták be, és ha kinéztünk, jól lehetett látni a Szamos völgyét. Amint a harmadik emeleti lépcsôházi ablaknál álltam, úgy tûnt nekem, hogy semmi közöm nincs a külvilághoz. Mintha az egész egy álomvilág lett volna. Úgy éreztem, hogy örök idôk óta itt tartózkodtam a börtönben.
— Nehéz volt újrakezdeni az életet onnan, ahol két évvel korábban megszakadt?
— Nyilván szokatlan volt. Azonban viszonylag könnyen munkát kaptam. Közben beíratkoztam estibe. Itt az igazgató piszkált egy ideig, mivel nem tudta elfogadni, hogy egy politikai fogoly csak úgy egyszerûen besétáljon az iskolába. Közöltem vele, hogy nekünk ehhez jogunk van. Amikor kiengedtek a börtönbôl, biztosítottak afelôl, hogy akár egyetemet is végezhetünk, és amennyiben jól viselkedünk, az égvilágon semmiféle hátrányos megkülönböztetésben nem részesülhetünk. Ezt akkor mi el is hittük, ám hamarosan beigazolódott, hogy ez nem így van. Az érettségi után felvételiztem az orvosi egyetemre, de nem vettek fel. Dörzsöltek voltak, és nem akartak politikai foglyokkal egy tálból cseresznyézni. A következô évben azonban minden további nélkül bejutottam a Bolyai Egyetem természet szakára. Alig kezdôdött el a tanév, amikor október 23-án Magyarországon kitört a forradalom. Az emberek felpezsdültek. Azt hittük, hogy beköszöntött a szabadság. Magyarországon ezt nagyon komolyan is vették. Itt azonban egészen más volt a helyzet. Mi kisebbségben voltunk, jóllehet Kolozsvárott többségben élt a magyarság, de ez csak egy város volt. Az egyetemen felpezsdült a forradalmi szellemû ifjúság. A szünetekben nagy viták folytak, mert az órakat rendesen megtartották. A politikai gazdaságtan tanársegédünk, Huszár Andor csillapítani próbált, hogy ne forrófejûsködjünk, mert még nem is tudjuk pontosan, hogy mi történik Budapesten. Én is felszólaltam néhányszor eléggé hevesen, de aztán rájöttem arra, hogy jobb lesz elôvigyázatosnak lenni. Apám is figyelmeztetett, hogy most már húszéves vagyok, és nem úszom meg olyan könnyen, mint tizenhat éves koromban. Szerencsémre nem mentem el arra a diákgyûlésre, amelyet a Mátyás király szülôházában tartottak, és ahol a Szekuritáté mind letartóztatta a felszólalókat. Csendben figyelem az eseményeket. Nem maradt más hátra, mint éjt nappallá téve hallgatni a rádiót, pontosabban a Szabad Kossuth Rádiót. A családban rendkívül örültünk a forradalomnak, és reméltük, hátha nálunk is lesz valami változás. Az elôjelek azonban egyáltalán nem voltak biztatók. Egyik este órákról jövet a Monostori út eleji vármegyeháznál katonákkal telezsúfolt tehergépkocsikat láttunk állomásozni. Ugyanakkor a sajtó is ellenforradalomnak minôsítette a magyarországi eseményeket.
— Hogyan élték át a novemberi eseményeket?
— November 3-án este még meg tudtuk hallgatni Mindszenty bíboros beszédét, de már ezt Csehszlovákiából keményen zavarták. Sohasem felejtem el, hogy november 4-én, vasárnap korán reggel bekapcsoltuk a rádiót, de ez nagyon rossz híreket mondott be, ugyanis akkor már elindultak a szovjet csapatok Budapestre. Végighallgattuk Nagy Imrének a felhívását az ENSZ-hez, illetve az ENSZ tagországokhoz. Egy idô után viszont megszakadt az adás. Érdekes, hogy a rádióadót nem kapcsolták ki. Úgy hagytuk a rádiót, és apámmal figyeltük, hogy mi lesz. A régi készülékeknek volt egy úgynevezett varázsszeme, amelyen láthattuk, hogy a stúdió elnémulása után csak jónéhány órával késôbb kapcsolták ki az adóantennát is. November 4-e után még hallottuk, hogy helyenként tart az ellenállás, de a helyzet lassan egyre reménytelenebb lett, és december elejére kifulladt az egész akció. A nyomás nagy volt, hiszen Kádárék keményen felléptek az ellenállókkal szemben. Utána kezdôdött itt a nagy hajcihô: a letartóztatások, az elhurcolások. Nem kellett szervezkedni, elég volt, ha valaki olyasmit mond, ami nem tetszik, és már vitték is. Szerencsére én is és az évfolyamtársaim is ezt megúsztuk. Különbözô hírek érkeztek azonban, hogy ez vagy az a személy eltûnt. Ezek után a Szekuritáté sokakat megpróbált beszervezni besúgóknak, hogy ezáltal is megelôzzék a magyarországihoz hasonló események kirobbanását Romániában.
— Hamarosan Önt is és társait is eltanácsolták az egyetemrôl…
— Nem éppen rögtön. 1958 nyarán terepgyakorlaton voltunk, amikor meglepôdve hallottuk, hogy a szovjet csapatokat kivonják Romániából. Ennek az ember bizonyos szempontból még örvendett is, de nem tudtuk, hogy ez milyen bajos következményekkel jár. Ugyanis a kommunista pártban a nagy nemzeti vonal már akkor egyre erôsebb lett. Azért is tettek kísérleteket a Bolyai Egyetem felszámolására. Az elsô intézkedések egyike az volt, hogy 1958 szeptemberében, még a tanévkezdés elôtt tisztogatást hajtottak végre az egyetemen és mindazokat, akik egykor politikai foglyok voltak, mind egy szálig kitessékeltek. Nem tudtuk elképzelni, hogy ezt miért teszik. Amikor 1959 januárjában elkezdôdött a két egyetem egyesítését elôkészítô üléssorozat, döbbentem rá arra, hogy tulajdonképpen az egész azért volt, hogy megtisztítsák a terepet, és felszámolják az ellenállás lehetséges gócait. Természetesen nem csak minket tettek ki, hanem általános nagy tisztogatás volt. Régi jó középiskolai tanárokat távolítottak el, mint Mikó Imrét, Heinrich Lászlót vagy Kerekes Jánost.
— Sohasem gondoltak arra, hogy újrakezdjék az ellenállást?
— Addigra már érettebbekké váltunk, és rájöttünk arra, hogy fejjel mennénk a falnak, ha újrakezdenénk a szervezkedést. A börtönben láttuk, hogy milyen semmiségekért ítélték el az embereket, és a felnôtteket szigorúbban veszik, mint a kiskorúakat. Volt például egy híres kolozsvári ügyvéd, Stan Aurel, aki kiválóan beszélt magyarul. Elbeszélése szerint a magyar idôben, 1940 és 1944 között a kolozsvári románság jogi képviseletét látta el. Egyszerûen nem volt ok, amiért ott tartsák. Ráadásul ítélet nélkül hurcolták el a Duna-csatornához, ahol kotrógépkezelôként dolgozott, majd áthelyezéssel Kolozsváron a gyûjtôfogságban tartották egy ideig. Mindezt figyelembe véve jobbnak láttuk, ha vigyázunk, és megpróbálunk beilleszkedni a meglévô társadalomba. Beletörôdtünk abba, hogy nincs más választásunk, mert nem lehet más választásunk. Még az elején baráti találkozókat szerveztünk, de aztán lassan ezek is elmaradtak, és elsodródtunk egymás mellôl. Az a gondolat, hogy esetleg újabb szervezetet hozzunk létre, nem merült fel.
— 1956 után hogyan alakult az élete?
— Meglehetôsen hányatott sors várt rám. Megpróbáltam elhelyezkedni, de a tisztogatások következtében eléggé komoly munkanélküliség volt. Csak segédmunkásként tudtam elhelyezkedni, de olyan kegyetlen körülmények között kellett dolgozni, hogy csak egy napig bírtam.Végre kaptam egy állást a Varga Katalin, a jelenlegi Somesul gyárban. Hamarosan azonban behívtak munkaszolgálatra Arad mellé. Elôször rizsföldeken dolgoztunk, majd a magyar határ melletti csatornát takarítottuk ki, hogy a mezôhegyesi cukorgyárba innen vezessék a vizet. Amikor hazajöttem, nem találtam állást. Végül visszamentem a Varga Katalinba. Közben megpróbáltam folytatni a tanulmányaimat az egyetemen. Akkor már Daicoviciu volt a rektor. Üvöltve verte az öklével az asztalt, hogy neki ilyen banditákra nincs szüksége, mert ô azért van ott, hogy az ifjúság lelki tisztaságára felügyeljen. Ennek ellenére kérvényeztük visszavételünket. 1962-ben átmentem a nyomdába gépszedônek. Eleinte meglehetôsen kételkedtem abban, hogy engem, politikai börtönviselt embert fel fognak-e venni a nyomdába, hiszen a parancsuralmi rendszerben betû a legveszélyesebb fegyver. Közben folytattam a kísérleteket, hogy visszavegyenek az egyetemre. 1965-ben a tanügyminisztériumtól azt a választ kaptam, hogy új felvételivel visszamehetek. Felmentem az egyetemre. Volt kari titkárunk azonban jóindulatúan megsúgta nekem, hogy ha tízszer is jobban tudom az anyagot, mint mások, akkor sincs semmi esélyem. Jóllehet késôbb lehetôségem kínálkozott arra, hogy befejezzem tanulmányaimat, végleg lemondtam errôl a szándékomról, hiszen már családom volt és nem engedhettem meg magamnak ezt a luxust. Elkezdtem írogatni, portugálul, spanyolul tanulni. Fordításaim, írásaim kezdtek megjelenni. Spanyol, portugál, brazil népmeséket fordítottam, kalotaszegi népmeséket gyûjtöttem. Próbáltam önállosítani magam, hogy ne kelljen gépszedôként dolgoznom, de ez csak 1989 után sikerült. Akkor hátat fordítottam a nyomdának és belevettem magam a közéletbe.
Az RMDSZ és a Szociáldemokrata Párt (SZDP) között az utóbbi hetekben a feszültség növekedését lehetett tapasztalni. A miniszterelnök magyarellenes kijelentései, az erdélyi magyar sajtót és oktatást ért támadások, a státustörvény ürügyén keltett magyarellenes hangulat mind ebbe az irányba mutatnak. A nézeteltérések helyi szinten is jelentkeztek, s a helyzet Kovászna megyében például odáig mérgesedett, hogy az RMDSZ a helyi SZDP-vel az együttmûködést felfüggesztette. Mindeközben végéhez közeledik az egyéves idôszak, amelyre a tavaly novemberi választások után az RMDSZ és az SZDP kormánytámogatási megállapodást kötött. Markó Béla RMDSZ-elnököt a mára tervezett RMDSZ-SZDP-találkozó elôtt arról kérdeztük, hogy a növekvô feszültségek milyen mértékben veszélyeztetik az RMDSZ-SZDP-egyezmény folytatását, esetleges meghosszabbítását.
— Korai lenne az SZDP-vel kötött megállapodás mérlegét elkészíteni. Valószínûleg, hogy az év végén vagy inkább jövô januárban tekintjük majd át közösen a kormánypárttal, és beszélünk a "hogyan tovább"-ról — mondta az RMDSZ elnöke.
Kijelentette: sok teljesítetlen célkitûzés van még a megállapodásban. Példaképpen a közigazgatási törvény anyanyelv-használati cikkelyeit említette, amelyek alkalmazási utasítása — bár erre a következô idôszakban van esély — mindmáig nem született meg. Továbbá az állami magyar egyetemi oktatás, illetve az egyházi ingatlanok visszaszolgáltatása ügyében is elôre kellene lépni, megállapodásra kellene jutni. Hozzátette: a hátralevô több mint két hónapban még sok mindenre lenne idô.
Markó elismerte: feszült a szövetség viszonya a kormánypárttal. Ha ezt a viszonyt nem sikerül tisztázniuk, akkor nehezen fognak a még teljesítetlen célkitûzések valóra válni.
— A legtalálóbb szó a viszonyunkra a "zavaros" vagy a "felemás". Hiszen egyik-másik területi szervezetünkben a kapcsolat egészen mély pontra jutott. Most elsôsorban a háromszéki területi szervezetünkre utalok, és nem véletlenül. Ott a kormánypárti politikusok rendkívül arrogánsan viselkednek, s minden megegyezést felrúgnak az RMDSZ-szel — hangsúlyozta.
Markó szerint országos szinten is "nagyon sok a magyarellenes nyilatkozat", viszont ugyanakkor vannak "felmutatható eredmények is". Például nemrég a szenátusban a romániai nyelvtörvény vitájában az RMDSZ-nek "nagyrészt sikerült elfogadtatnia módosító javaslatait". De az erdôrendtartási jogszabály elfogadásakor szintén sikerült a kormánypárttal kötött megállapodást betartani.
— Nincs szó tehát arról, hogy megszûnt közöttünk az együttmûködés. Viszont a viszony zavaros és egyre felemásabb — szögezte le.
Mivel a székelyföldi helyzet elmérgesedése esetleg a legrosszabb irányba vezethetné az egész együttmûködést, a szövetségi elnök úgy tartja, mindenképpen esedékes a kormánypárttal leülni és egyeztetni az álláspontokat.
Ugyanakkor Markó rámutatott: továbbra is érthetetlennek tartja a kormánypártiak magatartását. Még mindig nem állíthatja ugyanis, hogy az SZDP cselekedetei az együttmûködés megszakítását célozzák. Nem zárta ki viszont annak lehetôségét, hogy a szóban forgó magatartás a kormánypárton belüli ütközéseknek köszönhetô.
— Ami a magyar kérdéssel kapcsolatos kijelentéseiket illeti, a kormánypárt vezetôségének, a kormány felelôs tisztségviselôinek és a miniszterelnöknek magának is sokkal megfontoltabbaknak, sokkal visszafogottabbaknak és sokkal óvatosabbaknak kellene lenniük — szögezte le.
Kifejtette: megítélése szerint Romániának nem érdeke az, hogy az országon belül konfliktusos viszony alakuljon ki a magyar képviselet és a román politikai elit, a magyar közösség és a román többség között, mert Románia az integrációs várakozás tekintetében nagyon rosszul áll.
— Mindannyian tudjuk: a velünk való jó viszony ezen valamennyit javíthat, s ez tagadhatatlan. Ám a velünk való rossz viszony ezt ronthatja. Tulajdonképpen ezért vagyunk mi is óvatosak. Mert szándékosan nem akarjuk az integrációs esélyeket rontani. De azt sem fogadhatjuk el, hogy most már tankönyvek után vizsgálódnak Kovászna megyei iskolákban — mondotta.
Az RMDSZ elnöke hozzátette: egyértelmû magyarázatot vár a kormánytól és a szaktárcától, hiszen a székelyföldi tankönyvellenôrzést végzô vizsgálóbizottságok az egykori szekuritaté módszereit használják.
2001. október 22-én Kolozsvárott, a Református Diakóniai Intézetben munkaülésen találkoztak történelmi egyházak vezetôi, az RMDSZ képviselete és a jogi személyiséggel rendelkezô, országos hatáskörû civil szervezetek megbízottai. A megbeszélés tárgya a Magyar Köztársasággal szomszédos államokban élô magyarokról szóló törvény alkalmazása volt.
Az egybegyûltek elégtétellel üdvözlik, hogy a Velencei Bizottság kisebbségpolitikai dokumentumában egyetemlegesen elismeri az érdekelt országok azon jogát, hogy az anyaországon kívüli nemzetrészeket identitásuk megôrzése érdekében érdemi támogatásban részesítsék.
A résztvevôk egyöntetûen, nemzeti konszenzusként fogadták el azt az alapelvet, hogy a Magyar Köztársasággal szomszédos államokban élô magyarokról szóló törvény a nemzeti integráció jegyében a határon túli magyar nemzeti közösségek megmaradását, versenyképességét, értékteremtô készségét szavatolja, következésképp közérdek, hogy az erdélyi magyarság valamennyi tagja részesülhessen a kedvezményekben. Ugyanakkor minden köztestület felelôssége és joga, hogy az alkalmazás folyamatában részt vállaljon.
A jelenlevôk konszenzusos alapon elfogadták, hogy az erdélyi magyar közösséget a MÁÉRT-ban képviselô küldöttek megjelenítsék azt a közakaratot, hogy az alkalmazás folyamatában hárompillérû, RMDSZ, egyházi és civil társadalmi testületek mûködjenek közre.
A többség részérôl várható politikai nyomásgyakorlást a maga eszközeivel mindhárom képviselet az érvényes nemzetközi és hazai joggyakorlat szerint határozottan visszaveri, s egyben felkéri a magyar kormányt, hogy a minden reménységünk szerint aláírandó kormányközi protokollumban igényeljék a román féltôl, hogy segítse elô az említett hárompillérû testületek tevékenységét.
Az alkalmazásért felelôs, kialakítandó testület a Magyar Köztársasággal szomszédos államokban élô magyarokról szóló törvény végrehatási szabályai szerint kidolgozza azt a rendszert, amely a megfelelô infrastruktúra birtokában lehetôvé teszi, hogy valamennyi magyarlakta településen állampolgáraink gyakrolhassák jogaika, a szubszidiaritás elvére alapozva a kisközösségek delegálják a testületekben dolgozókat a háromképviselet tagjai közül.
"Meggyôzôdésünk, hogy a konszenzuson alapuló nemzeti közképviselet a közösség javát szolgáló módon alkalmazza majd a vonatkozó törvényes elôírásokat" — áll a magyar történelmi egyházak és a civil szervezetek képviselôi által aláírt nyilatkozatban.
A státustörvény kérdését csak nyugalommal és párbeszéddel lehet megoldani — jelentette ki Adrian Severin volt külügyminiszter, az Európai Biztonsági és Együttmûködési Szervezet (EBESZ) parlamenti közgyûlésének elnöke.
A Jurnalul National hétfôi számában megjelent interjújában a politikus hangoztatta, hogy nyugalom nélkül nehezen lehet valódi megoldást találni. — A párbeszédhez pedig legkevesebb két félre és mindkettô jóhiszemûségére van szükség. Ez utóbbi nélkül a tárgyalás csak beszélgetés lesz, nem politikai dialógus — vélekedett.
— Természetesen minden államnak joga van ahhoz, hogy területén bizonyos általa meghatározott személyeknek vagy személyek csoportjának kedvezményeket nyújtson. De az államok nem élnek egymástól elszigetelten, ezért az érettség jele, hogy a törvény valóban lényeges igényeknek feleljen meg, és ne sértse más államok érdekeit, érzékenységét — mondta. Severin szerint mindezek alapján a magyar kormánynak olyan rugalmasságot kell tanúsítania, amely megfelel érettségének. — Magyarországnak mint az európai stabilitás és biztonság fejlesztésében érdekelt államnak így kell tennie — vélekedett.
Hangsúlyozta, hogy Románia nem fogadhat el bizonyos, etnikai alapon megállapított gazdasági és szociális jogokat.
— Éppen ezért szerintem a legjobb megoldás nem az lenne, ha a magyar törvényt módosítanák vagy hatályon kívül helyeznék. Ehelyett a gazdasági és szociális jogokat ki kellene terjeszteni a törvény által érintett országok valamennyi állampolgárára — kezdeményezte. Példaként említette a magyarországi munkavállalás lehetôségét, amit minden román állampolgárnak, nem csak egy meghatározott nemzetiségnek kellene élveznie.
Tegnapi döntésével a Szociáldemokrata Párt (SZDP) vezetôsége felhatalmazta a párt szenátorait arra, hogy a felsôházban Corneliu Vadim Tudornak, a Nagy-Románia Párt (NRP) elnöke parlamenti mentelmi jogának felfüggesztésére szavazzanak — jelentette be Cosmin Gusã.
Az SZDP fôtitkára elmondta: a párt állandó küldöttsége a határozatot egyhangúlag hozta, s alapjául azok a jelentések szolgáltak, amelyeket Rodica Stãnoiu igazságügyi miniszter, illetve Aristide Roibu, az SZDP ügyvezetô titkára, a szenátus jogügyi bizottságának elnöke mutatott be. Gusã úgy vélte, e határozat nyomán lehetôvé válik Tudor bíróság elé állítása "rendkívül súlyos" kijeelntései miatt.
Az NRP- honatyák kijelentették: nem vesznek részt a két háznak azon ülésein, amelyeken Stãnoiu miniszterasszony indítványára Tudor és Saulea mentelmi jogának felfüggesztésérôl döntenek.
A kormány hajlandó tárgyalni a tanügyiek követeléseirôl — jelentette ki Adrian Nãstase. A kormányfô azt követôen nyilatkozott ez ügyben, hogy teganap kétórás figyelmeztetô sztájkot tartottak a felsôoktatásban és egyes középiskolákban dolgozó tanárok.
A miniszterelnök úgy vélte, a kormánynak elôbb meg kell vizsgálnia, honnan vehetne el pénzeket úgy, hogy azzal ne okozzon újabb feszültségeket. Nãstase elismerte, hogy a tanárok elégedetlenségeit a kormányzatnak nagyobb figyelmmel kell kezelnie.
Az oktatók élelmiszer-jegyek biztosítását és a bérek újraszámítását követelik.
A Mediafax jelentése szerint a Tanügyi Szakszervezetek Országos Szövetségének a vezetôsége is támogatja a román oktatás sztrájkját.
|
||
| [Vissza az Szabadság honlapjához] |
[Vissza a HHRF honlapjához] |