 |
||
| [Vissza az Szabadság honlapjához] |
[Vissza a HHRF honlapjához] |
2001. szeptember 5.
(XIII. évfolyam, 206. szám)
Az Országos Befektetési Alap (FNI) kárvallottjai egyesületének bihari fiókszervezete azt fontolgatja, hogy bepereli a kormányt, amiért annak feje a Pro Tv és az Antena 1 adásaiban rájuk nézve sértô megjegyzéseket tett, erkölcsi kárt okozott. Adrian Nãstase állítólag „bingójátékosoknak" és „erotikus vonalak fogyasztóinak" nevezte a károsult befektetôket.
A kérdés csupán az, ha netán igaz lenne a fenti állítás, attól még miért nem lehet valaki egyben FNI-kárvallott is?
Tegnap elkészültek azok a tanszercsomagok, amelyeket a magyar tagozatra iratott elsô osztályosok kapnak. A 220 000 lej értékû csomagokat a Romániai Magyar Pedagógusszövetség osztja ki a gyerekeknek az iskolakezdés napján.
Lászlófi Pál, a Romániai Magyar Pedagógusszövetség (RMPSZ) elnöke a Szabadságnak elmondta: a tanszercsomag-akció (az ún. beiskolázási program) lényegében már júniusban megkezdôdött, amikor az RMPSZ megnyerte a magyarországi Apáczai Közalapítványnál az erre a célra kiírt pályázatot, amelynek összértéke 36 és fél millió forint.
— A fejenkénti mintegy 220 000 lej értékû tanszercsomagot Románia minden magyar tagozatra iratott elsô osztályosa kézhez kapja a tanévkezdés napján — mondta az RMPSZ-elnök. — Kb. 14 000 kisdiák örvendhet így a szakemberek által összeállított csomagnak, amelyben írószereken, festékeken és más segédeszközökön kívül két munkafüzet, 12 típusfüzet is található. A füzeteknek rendhagyó borítójuk van, és a magyar identitástudatot erôsítô idézetek is „díszítik". Maga a csomag az RMPSZ és az Apáczai Alapítvány logo-ját viseli, és persze számos kis apró meglepetést is tartalmaz. A csomagok országos szintû szórását az RMPSZ végzi.
A kôrispataki (Hargita megye) Szalmakalap Múzeumot 2001 nyarán hozta létre a Szalmakalapkészítôk Hagyományôrzô Egyesületének vezetôje, a falu örökmozgó vállalkozója, Szôcs Lajos. A különös múzeum létrejöttének híre futótûzként terjedt, és az addig ismeretlen kis udvarhelyszéki falu egyszerre világhírnévre kapott.
— Nekem még a nagyszüleim is szalmakalapkészítôk illetve árusok voltak; nagymamám bözödi volt, és egészen Brassóig árulta mezítlábasan a kalapokat — mondja Szôcs Lajos. — Aztán fejlôdött az eladási „technika": jómagam már kerékpárral, majd személygépkocsival hordtam az ország piacaira az árut. A szalmakalap-készítéshez szükséges gépek, formák, minták így már megvoltak nekünk otthon, tehát amikor eldöntöttem, hogy múzeumot hozok létre, nem okozott gondot ezek beszerzése. Mintegy öt évvel ezelôtt szántam el magam arra, hogy szalmakalap-múzeumot teremtsek. Elôször csak a régieket akartam kiállítani, de aztán úgy döntöttem, hogy az ország minden szalmakalaptípusát beszerzem, megcsináltatom, és közszemlére teszem. Megvásároltam egy százéves kôrispataki parasztházat is, így már csak a berendezés volt hátra. Az egyik szoba maga a kalapmúzeum, a második a szalmából font tárgyaké, a harmadik pedig az elôállítási folyamatot mutatja be.
A múzeum udvarán különleges látvány fogadja a látogatót: a Küsmödbôl és a környékrôl begyûjtött, természettôl faragott, csiszolt kövek százai sorakoznak katonás rendben. — Kômúzeum... Csiszolt kövek természeti múzeuma... Feleki kövek székely testvérei... — tûnôdöm a kis park elnevezésén, miközben Szôcs Lajos magyaráz. — Jól megfér egymás mellett a szalmakalap és a kô — mondja. — Aki betelt a sárga szalmakalapok látványával, az kijöhet ide, kônézôbe. Egy kalap alatt tehát két látványosság: szalmakalapok és kövek... Több mint négyszáz természetfaragta kövünk van, és ezek számát állandóan növeljük. Kimegy a szekér a patakpartra, aztán keressük az érdekesebb alakzatokat... A köveknek persze nem csak az a szerepük a múzeum udvarán, hogy plusz látványosságot biztosítsanak. A múzeumot mûködtetô Szalmakalapkészítôk Hagyományôrzô Egyesülete ugyanis szalmafonó, szalmakalapkészítô táborokat is szervez. A program természetesen nem csak szalmafonás, illetve szalmakalap készítésbôl áll. A gyerekeknek bármi megtetszik a múzeumban, saját kézzel el is készíthetik. A múzeum mögött van egy szabadtéri fedett mûhelyünk, ahol a gyerekek és az oktatók nyugodtan tanulhatják a fonást és a kalapkészítést. A szállást panziókban biztosítjuk, vagy esetenként családoknál. De térjünk vissza a kövekhez: a táborok egyik legérdekesebb momentuma a kôfelismerés. A gyerekek ilyenkor papírt kapnak, és a kômúzeumon végighaladva leírják, hogy melyik kôalakzatban mit látnak. Ötletbörze ez. A fiatalokat arra tanítjuk, hogy ötleteket találjanak, hogy képzeletüket szárnyaltassák... A legjobb „felismerôket" díjazzuk. Megjegyzem: a múzeum-komplexumot nem önmagamnak hoztam létre, hanem a falunak. Kôrispatakon nagy hagyománya van a szalmakalapkészítésnek. Valakinek meg kellett menteni ezt a hagyományt a jövô számára... Bevallom, nem hittem, hogy ilyen nagy lesz az érdeklôdés... Állandóan jönnek a turisták, néprajzosok, faluturizmus szakértôk autói... Akkora lett mifelénk a forgalom, hogy felhívtuk már a falusiak figyelmét arra, tegyék rendbe portáinkat, vendégszobáinkat, mert a turisták elszállásolásából sokkal jobban lehet keresni, mint a hektárnyi földekbôl. Hiszek abban, hogy Kôrispatak hamarosan turisztikai központtá növi ki magát és a Szalmakalap Múzeum, valamint a Szalmafonó Ifjúsági Tábor egyaránt sikeres lesz. Persze ahhoz a magyarországiakat is meg kell gyôzni, hogy szabadságra, kikapcsolódásra félretett pénzüket ne a Nyugat asztalára tegyék le, azaz ne halmozzák a tôkét tôkére, hanem hozzák ide Erdélybe! Így mindenki jól jár, és a pénz csak magyar kézbe kerül. Az az érzésem, hogy lassan összeszorítja Erdélyt a Nyugat és a Kelet. Lassan labdába sem tudunk rúgni... A keleti kalapok elöntötték a piacot, mindenki azt veszi, pedig minôségileg gyengébbek mint a jó öreg szalmakalapok, és persze teljesen idegenek is számunkra. Ne feledjük: Románia területén csak Erdélyben viselnek szalmakalapot, a Kárpátokon túl legfeljebb csak manapság — divatból. Miért lennénk annyira ügyetlenek, hogy hagyjuk fejünkre nôni az élelmes külföldieket? Mért ne tudnánk változtatni a mérleg állásán: hadd hozzák ide ôk a valutát, ne mi vigyük ki hozzájuk kevéske pénzünket... Többek között ezért csináltam meg a múzeumot: a külföldieknek látványosságot biztosítok, a falunak pedig vendégeket hozok... A rendbe tett tisztaszobákkal szépen kereshetnek a becsületes helybeliek.
— Az udvar közepén óriási szalmakalap borít be egy kis filegóriát. Mit jelképez a nagy kalap?
— Tudjuk, hogy sok mindent intéztek el a világon kalap alatt. No, ez a filagória arra való, hogy kalap alatt beszélgessenek, egyezkedjenek, ötletet cseréljenek az idelátogatók...
— Milyen mellékprogramokat biztosítanak a táborozóknak?
— Lovastúra, korondi fazekasmûhelyek, néptánc, székelyföldi kirándulások, a parajdi sóbánya... Bioételek... Semmiféle mûdolgot nem használok! Még a melegítés is fûrészpor alapú. Egy kis ötletesség kellett hozzá, no meg meggyôzni a szomszédokat, hogy ne a patakba öntsék a fûrészport, hanem az én raktáromba. Mindenki jól jár így: a Küsmöd tiszta marad és nem riasztja el az igényes nyugati turistákat, az emberek elégedettek, hiszen közeli „szeméttelepet" találtak, én meg... persze hogy boldog vagyok.
— Hol lehet a múzeum, illetve a táborok iránt érdeklôdni?
— Címünk: Crineni–Kôrispatak nr. 150, 4190, jud. Harghita, Románia; telefon: 066-104905/46.
Amióta elkészült a szalmakalap-központ, Kôrispatak nemzetközi kirándulóközpont lett. Egymás kezébe adják a kilincset az újságírók, tévések, rádiósok. Magyarok — külföldiek és belföldiek —, németek, japánok. Állandó a jövés- menés ebben az egykoron oly elszigetelt faluban. Sokan csodálkoznak: hát ilyen egyszerû dolog megmenteni manapság egy elszigetelt erdélyi települést?
A Kallós Alapítvány segítségével szórványközpont jellegû bentlakásos iskola indul ôsztôl Válaszúton. A tervek szerint a már eddig is mûködô tanintézményt kibôvítik, itt fognak tanulni a Mezôség, illetve a Szamos menti dombság magyarul beszélô, iskolakötelezett gyerekei.
Az ötlet már rég megfogant, csak nehéz volt a kezdet. Már azt is nehezen érték el, hogy az állami iskola keretén belül magyar osztályokat létesítsenek. A magyar nyelvû összevont elemi osztályok külön épületben, a református parókia kántori házában mûködnek. Fiatal és lelkes tanítónô került Válaszútra: Balázs-Bécsi Gyöngyi.
Vajda Dezsô, a helyi református lelkész elpanaszolta, hogy amíg nem harcolták ki a magyar osztályokat, a vallásórákon tanította magyarul írni-olvasni, sôt néha beszélni is a gyerekeket. Ezért örömmel vette, amikor Kallós Zoltán és Balázs-Bécsi Gyöngyi felvették vele a kapcsolatot és beavatták terveikbe. Ahhoz, hogy az iskolaközpont létrejöjjön és rendeltetésszerûen mûködjék, sok energiát kellett a szervezési munkálatokba befektetni. Az iskolaépület és a bentlakás adott, a Kallós Alapítvány pedig a bentlakás épületét és a kisiskolások teljes ellátását biztosítja. A gond inkább a gyerekek összeszedésével volt.
A 2000–2001-es tanévben hat bentlakó diákja volt a válaszúti iskolának. 2001 tavaszán a lelkész és a tanítónô összejárták a Szamos menti dombság vidékét. Tizenhét faluba látogattak el és összesen kilencven, 1 és 7 év közötti magyar gyereket írtak össze. Nehezen ment a szegény, gyakran vegyes házasságban élô szülôk meggyôzése, akik nem mindenike hajlott arra, hogy gyerekét bentlakásos magyar iskolába küldje. Bár a szervezôk értésükre adták, hogy a bentlakás teljes ellátása, valamint a taníttatás is ingyenes, sok szülô az utazási költségek miatt aggódott.
— Megdöbbentünk, amikor láttuk, hogy milyen körülmények között élnek ezek a sokgyermekes családok. Fontos az, hogy kiemeljük ôket abból a környezetbôl, amiben élnek. Sok házban zilált a családi háttér, néhol a szülôk alkoholisták, mindennaposak a szinte vérre menô veszekedések. Ha ezeket a gyerekeket elhozhatnánk az iskolába, pozitív példát mutathatunk nekik, embert és magyart nevelhetünk belôlük — mondta a lelkipásztor.
Vajda Dezsô boldogan mesélte, hogy mióta terveiknek híre ment, több bonchidai, és szamosjenôi szülô kereste fel ôket azzal, hogy szeretnék, ha gyerekeik az induló iskolában tanulnának. Ugyanakkor kezdeményezésük máshol is visszhangra talált. A szamosújvári Téka Alapítvány és a református egyház lehetôséget nyújt a szórványból származó magyar gyerekek továbbtaníttatására. Válaszúton ugyanis csak egy–négy osztályos elemi iskola fog mûködni, és az itt végzett diákok Szamosújváron folytathatják tanulmányaikat a 2-es számú általános iskolában.
A szervezôknek — a már említetteken kívül ide tartozik még Balla Ferenc és Német Ildikó — nagy terveik vannak a jövôre. Az egyetlen bentlakás helyett, amely a Kallós-kúrián kapott helyet, egy olyan szórványközpontot szeretnének létrehozni, amely önellátó. Gazdasági háttér létrehozására gondoltak, épületegyütesekkel, amelyekben állatneveldéket, pékséget mûködtetnének. Így természetesen új munkahelyek is létesülnének, ami szintén nagy segítség a régiónak.
Megtudtuk, a 2001–2002-es tanévben 21 bentlakásos diákra számítanak Válaszúton, külön magyar elsô osztály indul 2 válaszúti és 12 szórványból származó gyerekkel, a többi osztály összevontan fog mûködni idén is.
Valkai Krisztina, Gáspár Erika
Románia nem kíván más országokkal közösen fellépni a státustörvény kérdésében, ebben az ügyben a maga útját járja, ami azt jelenti, hogy közvetlen tárgyalásokat folytat Magyarországgal — jelentette ki kedden Mircea Geoanã külügyminiszter.
A román diplomácia vezetôje a Bukarestben akkreditált külföldi újságírókkal tartott találkozóján elmondta, hogy a külügyminisztérium szakértôi szinten konzultációkat folytatott a szlovák és a jugoszláv külügyminisztériummal a státustörvény kérdésérôl is, de ezeknek a konzultációknak nem az álláspontok összehangolása volt a célja.
Geoanã ismételten hangsúlyozta, hogy a román megítélés szerint a státustörvény alkalmatlan volt és továbbra is az. Mint mondta, az ezzel kapcsolatos román aggodalmakat — mind a lényeget, mind pedig a formát, a törvény idôszerûségét és alkalmazhatóságát tekintve — nagy mértékben osztják Pozsonyban és Belgrádban, még ha a nyilvános fellépésekben, illetve a magyar féllel folytatott tárgyalásokon a hasonló vélemény kifejezésében árnyalatnyi eltérések is lehetnek.
— Románia továbbra is napirenden tartja ezt a kérdést, világosan és határozottan kifejti álláspontját az európai fórumokon, de nem kíván másokkal kézen fogva panaszkodni sem Brüsszelben, sem máshol — fogalmazott a külügyminiszter.
Geoanã szerint a közeli jövô fontos mozzanata lesz, hogy miként értékeli a magyar és a román szempontokat a Velencei Bizottság, milyen jelentést készít. Bukarest arra számít, hogy a térség más országai is eljuttatják véleményüket Velencébe, s a bizottság mindezek alapján dönti el, mennyire európai a törvény szelleme és gyakorlata.
A külügyminiszter a román–magyar kapcsolatokat, a két ország viszonyát összességében jónak ítélte.
— Magyarország egyike a legfontosabb szomszédainknak. Sok közös dolgunk van, beleértve a kisebbségeket is. Sok a közös gyakorlati — gazdasági, kereskedelmi — érdekünk. Magyarország az egyik legfontosabb gazdasági partnerünk, majd egymilliárd dolláros az árucserénk. Kétségtelen tehát, hogy létezik egy bizonyos dinamika, amely mindkettônket arra ösztönöz, hogy Európa felé haladjunk az európai szellemiség alapján — mondta.
Hangsúlyozta, hogy szeptemberben újraindítják a munkát a kormányközi vegyes bizottságban, amely évek óta nem ülésezett. Az évek óta szünetelô kisebbségi szakbizottság a hetekben Budapesten ül össze.
— Én is a magyar fôvárosba utazom a hónap folyamán, legalább egyszer, ha nem kétszer. Tehát sûrû a kétoldalú együttmûködés. Orbán Viktor a marosvásárhelyi miniszterelnöki találkozón néhány konkrét javaslatot ismertetett Adrian Nãstaséval. Ezekre most dolgozzuk ki válaszainkat, amelyek jelentôs mértékben pozitívak lesznek — mondta.
Geoanã végezetül hangsúlyozta: „nem áll szándékunkban, hogy a státustörvény miatt befagyasszuk viszonyunkat Magyarországgal, sôt minél gyorsabban fejleszteni szeretnénk kapcsolatainkat. Azonban szeretnénk jól és világosan megértetni, hogy a törvény gondot okoz nekünk, és Románia nem fogja feladni nemzeti érdekei védelmét, de az európai értékekét sem."
Kisbács, Szucság és Méra határában tíz évvel ezelôtt gazdagon termô, több száz hektár gyümölcsös ontotta az almát, szilvát, aminek jelentôs részét exportálták, a kisbácsi állami gazdaság gyümölcsfarmjai pedig haszonnal zárták az évet. A rendszerváltás után az intenzív telepítések könnyûszerrel eltarthatták volna a környék gazdáit, ha az állami gazdaság privatizációja és a gazdák érdeke egybeesik. Sajnos nem így történt.
Márton Elek, Kisbács község alpolgármestere szerint a volt állami mezôgazdasági vállalat gyümölcsösei körül tizenegy év után is folyik a tulajdonjogi vita. A farmnak 493 hektár területe volt: ebbôl 172 hektár a kisbácsiaké (260 tulajdonosé), 225 hektár a szucságiaké (145 tulajdonos), 83 hektár a méraiké (177 tulajdonos), az andrásházi határba esô 8 hektár gyümölcsösre pedig 10 visszaigénylô jelentkezett. A földmérés és tulajdonbahelyezés szempontjából Szucság áll a legjobban — az itteni gazdák 80 százaléka vehette át birtoklevelét. Kisbácsban a földmérés a végéhez közeledik, az andrásházi és a mérai gyümölcsösöket a tél beálltáig mérik ki.
1999-ig a volt állami gazdaságból lett Zoofruct Rt. mûködtette a gyümölcsöst. Az ámv-ét a Babos Holding International magáncégnek adták el: az épületek és az alattuk lévô földterület cserélt gazdát. A sikeresnek vélt privatizáció az elsô Kolozs megyei állami gazdaság magánosítása volt. Az új tulajdonos annak idején sajtótájékoztató keretében ismertette elképzeléseit: a tervek között a gyümölcsös felújítása és korszerû gyümölcsfeldolgozó hûsítôgyár szerepelt, amely a környék falvai számára teremtett volna munkahelyeket.
A Babes Holding International a gazdák egy részével 15 évre szóló szerzôdést kötött. 2 év után ígért haszonbért a földekért: évi 150 kg gyümölcsöt és 420 kg búzát. Sok gazda elégedetlen volt az ajánlattal, ezért nem írta alá a szerzôdést. A cég kezdeti ígéreteit nem tartotta be: a fákat nem gondozták, az esedékes növényvédelmi munkálatokat nem végezték el, közben a kerítés is eltûnt. Egyes vélemények szerint a cég emberei szedték össze és szállították el. A gyümölcsös elvadult, szinte semmit nem termett. Ma már bizonyos, hogy a tulajdonos nem akar több pénzt befektetni a gyümölcsösbe. A legnagyobb húzásuk az volt, amikor több száz millió lej állami támogatást igényeltek és kaptak, közben semmilyen mezôgazdasági munkát nem végeztek el.
A mai látvány lehangoló: a kevéske termés közprédának van kitéve, bárki bemehet a gyümölcsösbe és szedhet almát. Mindenki ott kaszál és legeltet, ahol éppen akar. A kisbácsiak és szucságiak egy komoly befektetôt szeretnének, hiszen hamarosan jóvátehetetlenül tönkremennek a fák. A társulás és a közös mûvelés goondolatának egyelôre nincs felkarolója, így az emberek a csodára várnak. Egy vállalkozó olcsón már megvásárolt 20 hektár gyümölcsöst, a többi azonban továbbra is puszta.
A mérai gazdák, Varga András helyi agrármérnök szerint, nem osztják a bácsiak és a szucságiak véleményét. Hallani sem akarnak a gyümölcsös közös mûvelésérôl vagy bérbeadásáról: mindenki a saját földjét követeli vissza, amit legeltetésre, kaszálásra akarnak használni.
A megoldás egyre késik, gondozás híján pedig egy-két év múlva csak újratelepítéssel lehetne gyümölcsöst teremteni a régi, tönkrement helyébe. Ha erre mégsem akadna vállalkozó, újabb ötszáz hektár erôsen erodálódó, lemosódó domboldal egészítené ki a sokezer hektár kalotaszegi kopárságot.
Elôreláthatólag több mint 43 ezren tanulnak majd a Babes–Bolyai Tudományegyetemen (BBTE) a 2001/2002-es tanévben alapképzésben, mesterképzôn, doktorátuson és továbbképzésben összesen. Idén több mint 30 000 jelentkezô közül választhatták ki a Babes–Bolyai Tudományegyetem diákjait a meghirdetett 4700 államilag finanszírozott és 12500 költségtérítéses helyre. A jelentkezôk száma kétszerese a tavalyinak. A BBTE vezetôsége még nem tud pontos adatokat szolgáltatni azzal kapcsolatban, hogy hány diákot vettek fel
Azt viszont már pontosan lehet tudni, hogy a bentlakásban a helyek száma nem emelkedett tavaly óta, így továbbra is alig 6000 hely jut a 18 egyetemi és 19 fôiskolai kar hallgatóira. Az egyetem vezetôsége szerint a bentlakások nagy részét — mintegy 94 milliárdos befektetéssel — a nyár folyamán felújították. Egy hónapra 470000 és 800000 lej közötti összeget fizetnek majd a diákok.
Új szakok is létesültek: kommunikáció és közönségkapcsolatok, közösségi jog, illetve nemzetközi kapcsolatok, ezen kívül folyamatban van a szociológia tanszék önálló karrá alakítása, és idén indul be az északi nyelvek tanszékének mûködése is. Újdonság továbbá az is, hogy ezután minden tanév elején az egyetem szenátusa jóváhagyja a tandíjat fizetô diákok felvételét a megüresedett tandíjmentes helyekre.
A Babes–Bolyai Tudományegyetem távoktatási központja olyan tankönyvet ad a diákok kezébe, amely hemzseg Marxtól és Engelstôl származó idézetektôl. De, ami még furcsább, az Európa története a középkorban elnevezésû másodéves tananyag hemzseg a Ceausescu-idézetektôl is.
Teodor Nicoarã, a történelem és filozófia kar dékánja szerint a kurzus kiadása közben „baleset" történhetett. A dékán elismerte, hogy egyes fejezetek egy 1980-as bukaresti kiadás fotókópiája alapján készültek. „A karon senki nem kommunista-szimpatizáns — állítja a dékán. — A Ceausescura való utalás azért van, hogy a diák lássa, hogyan ítélték meg a reformációt, a keresztes-hadjáratokat a kommunizmus idején" — mondotta. Mindezek mellett a dékán elismerte, hogy az eset a könyvet kiadó tanár nemtörôdömségére vall. A héten összeül a tanári kar, hogy megvitassa, milyen büntetést szabjanak ki. 1989 elôtt egyetlen tudományos munkát sem adtak ki, ha abban nem volt Ceausescu-idézet — mondta a dékán, majd hozzátette: „biztosak lehetnek benne, hogy nem fogjuk forradalmi büszkeséggel vasra verni a kurzus kiadóját, nem élhetünk középkori módszerekkel sem, kijelentve, hogy a könyvet el kell égetni, a szerzôt meg fel kell akasztani. Elemezni fogjuk a helyzetet, és fegyelmezett döntést hozunk. Valószínûleg levonjuk a fizetését." A dékán véleménye szerint egyébként a botrányt egy bosszúálló diák robbantotta ki, akivel a titkárságon nem álltak szóba.
Elsô edzését tartotta az ideiglesen a magyar válogatott élére kinevezett Gellei Imre. Dunavarsányban a megbízott szövetségi kapitány a gyakorláson elsôsorban ismerkedett a játékosokkal, az MTI-felvételén kissé tanácstalannak tûnik a vezetôedzô. Nem csoda, nem kis feladat vár a mesterre: ma este a budapesti Népstadionban Magyarország 19. alkalommal méri össze tudását Románia nemzeti tizenegyével — igaz, a hazai gárda szempontjából ez már inkább csak presztízscsatának számít.
(További részletek a 3. és 4. oldalon)
MÓZSI FERENC chicagói költô, a budapesti Tertia és a marosvásárhelyi Mentor kiadó közös kiadásában megjelent Énekek éneke 47 címû verseskötetét mutatják be szeptember 6-án, csütörtökön du. 6 órakor a Reményik Sándor Galériában. Az est zenei hátterét a budapesti Dioptrio rock és blues band (Tóth János Rudolf — gitár és ének; Ferenczy György — szájharmonika és elektromos hegedû; Bizják Gábor — kürt) biztosítja.
CHRISTINA MEISSNER (Weimar, Németország) gordonkaestjére kerül sor szeptember 8-án, szombaton du. 6 órakor a kolozsvári Farkas utcai református templomban. Mûsorán Johann Sebastian Bach II. d-moll szvitje, Kodály Zoltán op. 8-as Szonátája és Johann Sebastian Bach VI. D-dúr szvitje szerepel. A hangversenyre a belépés ingyenes.
A GYULAFEHÉRVÁRI FÔEGYHÁZ MEGYEI ZSINATA címmel tart elôadást Oláh Dénes plébános 2001. szeptember 6-án du. 2 órától az RMDSZ alsóvárosi körzetének Párizs utca 17. szám alatti székházában.
— Milyen volt a Magyar Szocialista Párt küldöttségének fogadtatása a romániai Szociáldemokrata Pártnál?
— Szívélyes, mint egy elvtársi összejövetel.
Az utóbbi idôben mûvészpedagógusi berkekben is megtörtént a generációváltás, a fiatal és középnemzedék átvette a stafétabotot a nyugdíjba vonulóktól. Pedagógusi és alkotói munkájukról többször is írtak a sajtóban. Ezúttal a nyári alkotói mérlegünk fontosabb közös rendezvényeibôl jeleznék néhányat, melyeken kolozsvári nevekkel is találkozhattunk.
2001 májusában immár negyedszerre rendeztük meg a kolozsvári Romulus Ladea Képzômûvészeti Líceum kiállítótermében azt a tárlatot, melyen a megye 30 alkotó tanára állított ki munkáiból, köztük a magyar rajztanárok többsége is: Székely Géza, Kováts Ildikó, a Koncz Münich házaspár Judit és András, hogy csak néhányukat említsem.
*
Júliusban a Romániai Magyar Pedagógusok Szövetsége a Bolyai Nyári Akadémia keretében elôször szervezett képzômûvész tanárok számára alkotótábort, Székelyudvarhelyen. Ezen 20-an vettünk részt Erdély különbözô településeirôl, vezetônk a Kolozsvárról elszármazott és a szegedi egyetemrôl meghívott Adorjáni Endre szobrászmûvész volt. A Dr. Palló Imre Mûvészeti Líceum jól felszerelt mûtermeiben született munkáinkból rendeztük meg a zárókiállítást a „Pince-Galériában". Ezek képezik a Pedagógus Szövetség leendô kollekciójának elsô darabjait. Itt is ugyanazok a nevek tûnnek fel: Kocsis Ildikó, Koncz Münichék, Farkas Melinda. Jól szervezett, jól ellátott tábor volt.
*
Még tavaly, egy balatonfüredi vizuális konferencia alkalmával történt a kapcsolatfelvétel a Magyarországi Rajztanárok Országos Egyesületével. Idén augusztusban a millenniumi rendezvénysorozatok részeként nagyméretû képzômûvészeti kiállítást szerveztek a Magyar Kultúra Alapítvány társrendezésével, ennek székházában, a Budai Várban „Régiók millenniumi találkozása a képzômûvészetben" címmel. A meghívás hozzánk is eljutott. A kiállító 83 mûvész 150 alkotása között fô helyen szerepelt Székely Géza 2 képe és jómagam 3 grafikája is, de Nagyvárad, Sepsiszentgyörgy, Csíkszereda is képviseltette magát. A magyarországi, erdélyi, szlovákiai, jugoszláviai mûvészek kiállítását dr. Feledy Balázs mûkritikus nyitotta meg, köszöntô beszédet mondott Badacsonyi Ildikó az alapítvány részérôl és Szalay József az egyesület részérôl.
*
2001 április és november között tekinthetô meg a kovásznai Képtárban a X. nemzetközi „CSOMA" kiállítás; meghirdetett tematikája: „Tárgyaink", tiszteletbeli meghívottja Jakobovits Miklós nagyváradi képzômûvész, a Barabás Miklós Céh elnöke. A kiállító 98 hazai és külföldi mûvész közül 17-en kolozsváriak, illetve a szomszédos megyékbôl érkeztek. Példaként említenék néhány nevet: Veresspál, Székely Géza, Kolozsi Tibor, Szabó Vilmos, Fazakas Tibor, Ovidiu Petca, Forró Ágnes, Lészai Bordy Margit, Arama Adrian.
A tárlatot támogató Magyar Mûvelôdési Intézet fômunkatársa, Kerékgyártó István, idén is válogatott anyagot hozott magával az általa vezetett Tokaj-hegyaljai Közép-európai Mûvésztelep kollekciójából, ezzel is gazdagítva a kovásznai rendezvényt. A seregszemle fô szervezôje, Gazda József és a tárlatot megnyitó Kerékgyártó István, a budapesti millenniumi ünnepségek keretében kitüntetést vehettek át eddigi munkásságukért.
*
Idén augusztusban a Tokaj-hegyaljai Tállyán újra megszervezték a Közép-európai Alkotótábort. A Kárpát-medencébôl, de távolabbi tájakról is összesereglett több mint 100 alkotómûvész ezúttal is értékes munkákkal bôvítette a többévtizedes kollekciót. A tábort záró kiállításon Kolozsvárt hárman képviseltük Gedeon Zoltánnal és Palkó Ernôvel. A tavalyi táborban készült munkáink azóta megjárták a Siklósi Várgalériát, a Dunakeszi Magyarság Galériát és több más rendezvényt.
Elmondhatjuk, mi mûvészpedagógusok álljuk a sarat, s a kihívásoknak eleget tettünk, kincses városunkat becsülettel képviseltük hazai és nemzetközi rendezvényeken egyaránt.
A szombati lapszámunkban megjelent Spektákulum összeállításunkhoz fûznénk hozzá néhány kiegészítést, idôközben ugyanis még két produkció tervei körvonalazódtak. A Tompa Gábor színházigazgatóval folytatott újabb beszélgetés nyomán tehát kiderült: teljessé vált végül a következô évad terve, ugyanis megegyezés született egy nagyon neves színházi emberrel, David Zinderrel, a tel-avivi egyetem színházi tanszékének vezetôjével, a világ egyik legismertebb Mihail Csehov-technika (színész-képzô technika — szerk.megj.) tanítójával. David Zinder An-ski Dybbuk-ját rendezi, ezt a nagyon izgalmas zsidó szellemidézô legendát, mellyel a színház, napjainkban, amikor világszerte, de fôleg minálunk, a nacionalizmus, az antiszemitizmus szele egyáltalán nem csendesedett, tulajdonképpen kinyilatkoztatja a maga hitvallását. (Tájékoztatásul néhány adatot közölnénk a szerzôrôl: An-ski — eredeti nevén Solomon Zanvel Rappoport — orosz zsidó író, 1863 és 1920 között élt, néprajzkutatással foglalkozott, ezirányú tevékenysége nyomán írta legismertebb színmûvét a Dybbuk-ot. Alcíme: Héber kabalista legenda, három felvonásban, az 1930-as években jelent meg magyarul a Színházi Élet mellékleteként, a fordítás Harsányi Zsolt munkája.) Ez az elôadás, melynek bemutatója április végén lesz, tulajdonképpen a tel-avivi fesztiválra készül, mely fesztivál egyben támogatja Miriam Gretzky díszlet- és jelmeztervezônek az ideutazását és a honoráriumát is.
A másik terv is a napokban vált véglegessé, amely a már említett Mugur-produkció helyett került be az évadtervbe. Mona Chirila rendezônô javaslatára február végén mutatják be az Ezeregyéjszakát, saját feldolgozásában, nagyszínpadon. Ezzel a tervvel tulajdonképpen teljessé vált az évad, és Mona Chirila visszatérésével a sétatéri színpadra remélhetôleg egy gyümölcsözô együttmûködés indul útjára.
Metro III különkiadás lenne a címe a cikkemnek, ugyanis már szerettem volna válaszolni az elôzô két cikkükre is, de látom megelôztek. (Azóta volt már Metro IV sôt V is — szerk.megj.) Sajnos elég rosszindulatú az a megjegyzés, miszerint a fiatal csinos hölgyek összejátszanak az ellenôrökkel. Ez rágalom, hogy lehet ilyesmit állítani, míg nem biztos a dolgában? Én elég jól beszélem a magyar nyelvet, néha újságot is olvasok, ezért szántam rá magam, hogy írok, mert tudomásom van az érem másik felérôl is. Az, hogy a képernyô többet mutat, az a téves kódok miatt van és a bejövô plusz pénz nehogy azt gondolják, hogy a kasszásnô zsebébe megy, sôt, ha hiányuk van, azt a fizetésükbôl vonják le. Meglehet, hogy a kasszásnô a 3-4 ezredik vevô után nem veszi észre, mert ugye ô is ember, aki 5 órakor kel fel, hogy eljuthasson a híres Metróba, délben már csak gyalog teheti meg az utat 40 fokos hôségben vagy fagyban. Napi 7–8 órát állnak lábon, illemhelyre való kimenés nagyon problémás, mert a várakozó vevôket nem lehet csak úgy otthagyni. Két órakor van a váltás, de amíg minden kassza leadja a pénzt, du. 3 óra lesz, és mindezt megteszik egy minimálisnál is kisebb bérért. Ne beszéljünk arról, hogy családi problémák vagy halálesetben nem kapnak szabadnapot és még szombat–vasárnap is dolgoznak. Míg a többi üzletben a kasszásnô ülve végzi a dolgát és ordítozik a vevôkre, 5–10 ezer lejjel simán becsapnak, és ha kéred a visszajáró pénzt meg sem lepôdnek, hogy rajtakaptad ôket. Vagy elôfordult, hogy valamelyik részeg vásárló szidalmazni kezdte a kasszáslányt, mivel nem kapott választ, odament és lökdösni kezdte, a kijáratnál levô ôr csak állt és nézte, és nem lépett közbe. Hol volt akkor, kedves újságíró asszony? Ezek után várhatnak civilizált viselkedésre? Ezt inkább az alkalmazottak várhatnák el!
Jó lenne elgondolkozni, mit is jelent egy ilyen kapacitású üzletben dolgozni, és azután kritizáljunk. Ezennel remélem befejezôdik a Szabadságban megjelent folytatásos regény!
Egy vásárló, aki az érem másik oldalát is ismeri
Névtelen leveleket nem szoktunk figyelembe venni, még kevésbé közölni. Sorozattá terebélyesedett Metro-figyelônkre viszont ez az elsô olyan reagálás, amely az érem másik oldalát hivatott megvilágítani, ezért tekintettünk el a sokéves gyakorlattól. Az oldal szerkesztôjeként és az említett feltételezés megfogalmazójaként, tisztelettel közlöm kedves „egy vásárló, aki az érem másik oldalát is ismeri" nevû olvasónkkal, hogy szerény személyemmel nem csupán a pénztárnál fizettettek ki 16 csomaggal több száraztésztát, mint amennyit vásároltam, hanem az ellenôrzésnél is minden rendben találtatott. Mit gondolhat erre egyebet a nem 5–10 ezer lejjel, hanem mintegy másfélszázezerrel megkárosított vásárló, mint azt, amit leírtam. Persze fennáll a kettôs tévedés lehetôsége is. Így önt is ismételten csak arra figyelmeztethetem: ne bízzon vakon a csinos pénztárosnôkben, de még a kevésbé csinosakban, sôt az ellenôrökben sem, mert ráfázhat. Még akkor is, ha pusztán arról lenne szó, hogy tévedni emberi dolog. Hacsak nem éppen ön az a csinoska, akirôl a történet szólt, s aki a levelet nem merte aláírni. Közönséges vásárlóként ugyanis túlontúl jól ismeri a Metro alkalmazottak valós nehézségeit, amelyek viszont távolról sem indokolják a vásárló anyagi és erkölcsi megkárosítását. Hiszen, tetszik, nem tetszik, a kereskedô szakmában minden körülmények között a vásárló a király. Vagy legalábbis így kellene lennie.
legújabb számában Gligor Róbert László osztja meg vajdasági élményeit, tapasztalatait az olvasókkal, a felvidéki magyar párt politikáját Szakács Árpád veszi górcsô alá. Hollanda Dénes a Sapientia-egyetem marosvásárhelyi tagozatát mutatja be, Stracula Attila a gyergyói Petôfi-bemutatót méltatja. A történelemtanításról Kupán Árpád és Gábor Attila, a Mentor-kiadó tokaji vendégszereplésérôl Balázs Ildikó ír, Horváth Alpár a kirujfürdôi környezetvédelmi táborról számol be, Csíki Sándor magyarországi anzikszot közöl. A legfrissebb lapszám vezércikkének címe: Vendégmunkások.
A letörött bilifüllel maradtunk a magyar csapat grúziai leégése után. Szomorúság, düh és keserûség cikázott bennünk azon a szombat estén, de még másnap is. Nem tudtuk elhinni: ismét nem leszünk ott a világbajnokságon. Pedig minden milyen szépen indult! 2–2-es döntetlen az olaszokkal, aztán könnyedén megvertük a grúzokat 4–1-re, majd a litvánokon is túltettünk 6–1-el. Miközben a román csapat még csak botladozott.
A csoportbeli második hely ezekután gyerekjátéknak tûnt. Most azonban mégis oly távoli, mint a messzi Amerika. Egy világ omlott össze bennünk. Bár, be kell hogy valljuk: ezért csak mi vagyunk a hibásak. Ha elsô perctôl azt mondjuk: a magyar válogatott nem képes kijutni a vb-re, akkor most nem ábrándultunk volna ki ismét a magyar labdarúgásból, sôt, még örvendenénk is annak, hogy a magyarok, lám-lám, a végén megszerzik a csoportbeli harmadik helyet.
Csakhát ki hitte volna, hogy a magyarok a tavaszi remek mérkôzések után képesek lesznek botlani a litvánokkal és a grúzokkal is, vagy hogy Bukarestben nem harcolnak ki legalább egy döntetlent?! Szombaton például mintha teljesen más csapat játszott volna, mint az olaszok ellen. Csak rúgták a bôrt, mindennemû elképzelés és taktika nélkül, miközben a csapat szétesett haotikusan. A nemzeti tizenegyet alkotó, nagyrészt a kemény külföldi bajnokságokban, sok esetben a német elsôosztályban szereplô játékosok a hazai C osztály „sztárjainak" szintjére estek vissza: üres kapura talán belövik a gólt. Pedig tudásuk van, és merem állítani, hogy nagyobb, mint szombaton az ôket minden téren felülmúló grúzoké. Mégis, hol a hiba? Vagy talán éppen ennyire ingadozna a magyar labdarúgás? Egyik nap döntetlent játszanak a vb-ezüstérmes olaszokkal, másik nap pedig hülyét csinál belôlük egy ismeretlen legénység?
Ma este ismét bizonyíthatnak a fiúk. De most már mindegy, már úgyis tudjuk, hogy mire képesek. Különben is, legfeljebb presztízskérdés lehet a románok elleni gyôzelem, hisz a vonat már elment. Persze, ha most legyôzzük a románokat, aztán Olaszországban az olaszokat, miközben a grúzok is elverik a románokat, még minden lehetséges. Álmodozás a világ megrontója...
Ha a két mérkôzésbôl egyetlen pontocskát is szerzünk, már boldogak lehetünk: Bicskei Bertalan szövetségi kapitány hirtelen leváltásával ugyanis gyakorlatilag vezetô nélkül maradt a csapat. Gellei Imre, az új nemzeti edzô hétfôn még csak ismerkedett a magyar válogatott tagjaival — közölte a Magyar Távirati Iroda. Hogyan fogja ô hirtelenjében, egy-két nap alatt elemezni a románok játékát, kidolgozni a csapattaktikát? S ne felejtsük: közben még az ifi-válogatottat is ô vezeti, amely szintén mérkôzött tegnap, s amely edzôtáborának helyszíne még véletlenül sem egyezik a nemzeti tizenegyével!
Döglött lovon patkó — nagyjából így foglalható össze a szövetségi kapitány hirtelen cseréje. Lehet, hogy szükséges volt e lépés, de hogy nem két nappal egy világbajnoki selejtezô elôtt, az biztos. Nem hiszem, hogy ettôl a váltástól a 11 ólomlábú labdarúgó magához tér, netalán felébred, mint a mesében az ólomkatonák.
S ha nyernek is, az nem Gellei Imrének köszönhetô (félre ne értsenek, nem akarom Gelleit becsmérelni, vagy szakmai érdemeit lefitymállni), hanem a szerencsének, annak, hogy aznap jó(bb) lábbal keltek fel. Különben, a Grúziában leszereplô tizenegy azt a látszatot keltette, hogy teljesen mindegy, ki vezeti — döglött lovon patkó nekik akár a világ legjobb szövetségi kapitánya is.
Maradjunk hát abban, hogy jobb, ha nem jutunk ki a világbajnokságra. Egyelôre nincs ott mit keresnünk.
Majdnem a könnyekig meghatódtam Ion Iliescu elnök úr érvelését hallva, hogy tulajdonképpen miért is nem lehet visszaadni annak, akitôl elvették — a Peles-kastélyt, vagyis I. Mihály királynak.
Bevallom, engem nem is annyira az — eredetileg — I. Károly király építette „cifra palota" sorsa érdekelt, amelyrôl már könyvtárnyit írtak össze néhány nap alatt, mint inkább a gyulafehérvári Batthyány-könyvtáré, a nagyváradi püspöki palotáé, egyáltalán, történelmi egyházainktól elorzott ingatlanainké — amelyekrôl csak mi, magyarok írunk-beszélünk. Igaz, a Peles-kastély sorsa — precedens-értékû lehet. Sôt — minden bizonnyal az is lesz.
Több, mint két heti bizonytalankodás után, amely során a kormányt váratlanul érô királyi igényrôl különbözôképpen nyilatkoztak a felelôs emberek, kezdve miniszterelnök úrtól, mûvelôdési miniszterünkig, anélkül, hogy bármelyikük határozottan „igen"-t vagy „nem"-et mondott volna, végre kimondta a (talán döntô) szót Ion Iliescu elnök úr: tulajdonképpen Rãzvan Theodorescu miniszter úr álláspontját képviselve (csak miniszter úr örökösödési adóval kapcsolatos aggályát hagyta ki érvelésébôl). Adrian Nãstase miniszterelnök úr változata a „külön" törvény elfogadásával kapcsolatban, elesett. Ezek szerint a Peles-kastély — és múzeum — a nemzet közkincse, amelynek rendbetételére-karbantartására az állam milliárdos összegeket fordított, szinte évente. Követelné tehát vissza a kastély karbantartására-renoválására fordított összegeket az állam — Ôfelségétôl? Meg aztán: a kastély karbantartása továbbra is igen sokba kerül. Vállalnák ezeket a ráfordításokat a régi-új tulajdonosok? (Már a törcsvári várkastélyt is visszaköveteli Ôfelsége rokonsága, amelyiknek 18 évig volt birtokában. Drakula utódai — tudtommal — még nem jelentkeztek).
Amit meghatónak láttam Ion Iliescu elnök úr érvelésében — az a múzeumokká vált értékes épületek féltése volt, arra az esetre, ha esetleges új tulajdonosaik nem tudnák azokat kellôképpen karbantartani és beáznának, beomlana a fal, leszakadna a tetô. Meg aztán a román államnak se tudnák megtéríteni az óriási összegeket, amelyeket ez a karbantartásokra-restaurálásokra fordított.
Csakhogy — elnézést. Amit a Peles-kastélyra ezzel kapcsolatban mondani kívánok, az fokozottan érvényes a gyulafehérvári Batthyány könyvtárra, a nagyváradi püspöki palotára — valamint Kemény János báró utódainak jogos tulajdonára, a marosvécsi kastélyra és a többi visszakövetelt ingatlanra is.
Amikor ezekre az épületekre — palotákra, kastélyokra-udvarházakra a román állam rátette a kezét — ezek kifogástalan állapotban voltak. A Peleskastély kivételével, a többi említett (és számtalan itt fel nem sorolt) ingatlan, államosítás után hosszabb-rövidebb ideig ebek harmincadjára került (némelyik úgy is maradt). Egyik-másikban gabonát-takarmányt tároltak (a kellô mennyiségû egérrel-patkánnyal), vagy beverték az ablakait, hadd hulljon be az áldott esô. A bonchidai Bánffy-kastélyt még államosítás elôtt kirabolta a dolgozó nép, hogy utána évtizedeken át cserepenként-téglánként hordja szét. Ezeket az épületeket tulajdonosaik (talán a bonchidai kastély kivételével, az említett ok miatt) hibátlan állapotban adták át a dolgozók államának, amelyik — vagy veszni hagyta, vagy felhasználta, és amilyen mértékben „lelakta" az idô folyamán javítani is igyekezett rajta. Kiváló példa erre a nagyváradi római katolikus püspöki palota. Már az 50-es évek elején menekült görög gyermekeket helyeztek el ott. Ezek borzalmas módon szétdúlták a csodálatos épület belvilágát (törtek-zúztak benne, értékes parkettjét részben feltüzelték). Minekután az idôközben felnôtt vendégeket kilakoltatták a szétdúlt palotából — az állam tényleg óriási befektetéssel tette rendbe a gyönyörû barokk épületet és múzeummá alakította azt. Csakhogy — amikor átvették, a püspöki palota kifogástalan állapotban volt. Hogy sokat költöttek restaurálására? Miért kellett szétdúlni?
Még csak ezt se mondhatnám a gyulafehérvári Batthyányi-könyvtárról.
Azt — épületestül, mindenestül — egyszerûen „átvette" a dolgozók állama az egyháztól. Méltányos visszaszolgáltatása — gondolom — mindössze annyiból állna, hogy kicserélnék igazgatóját, néhány könyvtárosát. Az állam — a személyzet fizetésén kívül —, aligha hiszem, hogy költött reá. Hát a marosvécsi kastély? De tovább sorolhatnám.
Volna azonban ötletem az állam igényével kapcsolatban, az épületek-intézmények „karbantartásába" fektetett kiadások „megtérítésére" is: a jogtalanul elorzott épületekért-ingatlanokért házbér járna. Mégpedig visszamenôleg attól kezdve, hogy ezeket az állam kézbe vette. Nos, tudjuk be „lakbér"-nek a karbantartásra fordított összegeket — és (tartok tôle), még mindig az állam járna jobban, de hát több is veszett Mohácsnál.
Lám, miért kényes kérdés a Peles-kastély esetleges visszaadása (akárha csak „névlegesen" történne is). Utána ugyanis jöhetne — és jön is — a többi, legalább annyira jogos tulajdonos, mint Ôfelsége. Akkor pedig — mi lesz?
Megmondom: valahogy elhúzzuk-halasztjuk, „tárgyalások útjá"-ra tereljük, magyarán kibekkeljük a dolgot — a három év múlva esedékes választásokig. Aztán — lássa majd az új kormány. Addig azonban(még) sok víz lefolyik a Dunán.
Immár több mint két hete foglalkoztatja a hazai magyar közvéleményt az az Emlékeztetô, amelyet a budapesti Népszabadság és a kolozsvári Szabadság napilap közölt a Reform Tömörülés „hatalomátvételi" szándékáról.
A platform azonnal cáfolt, valótlanságnak minôsítve az említett közleményt. Az olvasó azóta is törheti a fejét, kinek higgyen?
A kérdésre persze mindenki beállítottsága és tapasztalata szerint eltérôen válaszolhat. Fontos lenne azonban ha helyesen válaszolna.
Véleményünk szerint a Népszabadság nem olyan sajtóorgánum, hogy az uborkaszezonra való tekintettel hírlapi kacsákat bocsásson szárnyra a Reform Tömörülés Elnökségének állítólag nem létezô Emlékeztetôjére vonatkozóan. Tibori Szabó Zoltánt sem olyan újságírónak ismerjük, aki felelôtlenül, mondvacsinált emlékeztetôket ad közre, ráadásul egy olyan súlyos ügyben, mint egy RMDSZ-platform viszonya az anyaszervezethez.
Végül, de nem utolsósorban álláspontunkat az a tapasztalatunk is meghatározza, amit a Reform Tömörülés magatartásával kapcsolatban az évek során szereztünk.
Egy kivétellel részt vettünk az RMDSZ mindenik kongresszusán. Ezeken, talán egy kivételtôl eltekintve mindig jelentkezett a Reform platform köré tömörülô csoport, amelyik meglehetôsen hangoskodva, nem érdemi kérdésekben, hanem az RMDSZ különbözô vezetô testületeiben elfoglalható helyek, a kongresszusi mandátumok száma kapcsán követelôzött. A kolozsvári kongresszuson egyenesen odáig fajultak a dolgok, hogy az említett csoport kivonulással fenyegette meg a kongresszust, ami a kongresszus felborítását jelenthette volna, amennyiben az általuk igényelt SZKT-helyekkel kapcsolatos követeléseiket nem fogadják el. Zsarolásuk sikerrel járt.
Majd mindenik kongresszuson és SZKT-ülésen e csoport képviselôi voltak azok, akik egyre másra felugráltak „ügyrendi észrevételekkel" s addig fárasztották a jelenlévôket, míg azok egy-egy kongresszus végén már formálisan szavaztak, vagy az éppen aktuális SZKT az eltávozottak nagy száma miatt döntésképtelenné vált.
Jellemzô, hogy az éles, követelezô fellépésekre rendszerint nem a szövetség programjának a tárgyalásakor, hanem az Alapszabályzat megvitatásakor — tehát a vezetô tisztségek elosztása, a képviseleti arányok megállapítása idején került sor.
A mondottak miatt nemigen lepett meg bennünket, hogy az Emlékeztetô a Reform Tömörülés fô céljaként a politikai hatalom átvételét jelölte meg. Nem azt, hogy a platform mit szándékszik tenni a hazai magyarság jobb képviseletéért. Mondjuk például azért, hogy a lakosság több mint felét kitevô nyomorgók sorsát legalább enyhíteni lehessen.
A „hatalomátvétel" célként való megjelölése nagyon hasonlóvá teszi e csoport tagjait az olyan trónkövetelôkhöz, akik már osztogatják a rangokat, bár nem tudják, hogy a leendô „alattvalók" igényt tartanak-e az önjelölt dinasztiára. Szerintünk ez a magatartás már-már az RMDSZ Etikai Bizottságának hatáskörébe tartozik.
Nézetünk szerint a Reform Tömörülésnek, de a többi politikai platformnak is azzal kellene foglalkoznia, hogy meggyôzze az RMDSZ-tagságot, tehát bennünket is, a szövetség eredményesebben fog tudni küzdeni a magyarság anyagi és szellemi boldogulásáért, ha az adott platform nagyobb súlyt kap az RMDSZ vezetô testületeiben. E nélkül bármely platform vezetési követelése a szövetség bomlasztására irányuló aknamunkává válik.
Az RMDSZ-nek van egy nagy többséggel megválasztott elnöke és vezetô testülete. Az így megválasztott elnök s a mellette mûködô szervek az évek során komoly tapasztalatot szereztek s kifelé is elég tekintéllyel rendelkeznek, ahhoz, hogy a szövetséget eredményesen vezessék. Nézetünk szerint a szövetség bármely egyéni vagy kollektív tagjának az a kötelessége, hogy a szervezet legitim vezetôségének munkáját támogassa. A lejáratás vagy a puccsszerû eltávolítás módjának a mérlegelése arra vall, hogy az illetô csoport egyszerûen egy hataloméhes klikk, nem pedig egy lehetséges vezetôi alternatíva.
Persze az is kérdés: a meglévô vezetôséget csak dicsérni lehet?
Távolról sem. Nekünk is vannak kritikai észrevételeink, például az, hogy a brassói kongresszust leszámítva az összes többi kongresszusokon különbözô ürügyekkel vagy azok nélkül megakadályozták, hogy egyesületünk képviselôje felszólaljon. Ennél fontosabb észrevételeink is vannak. Mi azonban keressük és meg fogjuk találni annak a módját, hogy ezeket építô módon a szövetséghez lojális társszervezetként tegyük meg. Reméljük ezt a törekvésünket a szövetség vezetôsége is támogatni fogja.
A Romániai Magyar Dolgozók Egyesülete nevében:
— A másfél óra során szerettem volna éreztetni velük, azt várom tôlük, hogy legyenek bátrak és vállalják önmagukat — mondta Gellei Imre, a magyar válogatott megbízott szövetségi kapitánya az elsô edzés után. — A Románia elleni vb-selejtezôig csak annyit tehetek, hogy megpróbálom kitörölni belôlük a kellemetlen grúziai emlékeket. Arra ösztönzöm ôket, hogy kockáztassanak, igyekezzenek tudásuk legjavát adni a Népstadionban.
A megbízott kapitány elsô szóra elfogadta a vasárnap esti felkérést, véleménye szerint nem cselekedhetett másként.
*
A szombati Grúzia elleni vereség óta a magyar szurkolók gyakorlatilag nem vettek jegyet a szerdai Magyarország–Románia labdarúgó vb-selejtezôre. Eddig 4 ezer belépô kelt el elôvételben, ezeket azonban még a grúziai meccs elôtt vásárolták meg a drukkerek.
Vasárnap 49, hétfôn a zárás elôtt két órával 80 jegy talált gazdára. A Népstadion jegyirodájának vezetôje szerint, ha jó idô lesz, akkor talán sikerül 8–10 ezer belépôt értékesíteni.
A Magyar Labdarúgó-szövetség nem tervezi, hogy a diákokat esetleg ingyen engedje be a meccsre. A szövetségben ezt azzal indokolták, hogy a vb-selejtezôkre vonatkozó szabályok meghatározzák, hogy hány nézôt lehet ingyen beengedni a stadionba. Ebben a kedvezményben csak a díszvendégek, illetve a tiszteletjegyesek részesülhetnek.
*
A szerdai vb-selejtezôn találkozik egymással tizenkilencedszer a magyar és a román labdarúgó-válogatott. Románia eddig még egyszer sem nyert Budapesten.
A két együttes három hónappal ezelôtti, bukaresti mérkôzésén 2–0-s hazai siker született. Azóta mindkét együttesnél kapitányváltásra került sor: a román csapat szakmai munkáját Bölöni László helyett Gheorghe Hagi (képünkön a Ferihegyre való érkezéskor, MTI-fotó) irányítja, a magyar kispadon Bicskei Bertalant Gellei Imre váltotta fel.
Az összesített mérleg a magyarok számára kedvezô: 18 mérkôzésen, 11 magyar gyôzelem, 5 döntetlen, 2 román siker, a gólkülönbség 45–17.
A tétmérkôzések mérlege: 3 magyar gyôzelem, 4 döntetlen, 2 román gyôzelem (9–10).
Hajdani fôiskolás koromban az egykori fôvárosi Uranus utcában haladtunk az intézet felé az enyhe emelkedôn egy minden vonatkozásban bukaresti diáktársammal. Baráti intéssel mondta, ha akarod, hogy itt ne verjenek át, az itteni emberek gondolkodásmódjára kell figyelned. Itt egyet gondolnak, mást mondanak, mást cselekednek, vagy eszükben sincs, hogy betartsák azt, amit mondanak. Ezek a gondolatok, az ottani emberek életfilozófiája számtalan tucatnyi fôvárosi kiszállásomon mindig belémvillantak. Sajnos, ez az életszemlélet tájainkon is minden vonatkozásban eluralkodott. Ez jutott eszembe az idei évad indulásával kapcsolatban is. — Nagy fogadkozások a megyei szakbizottság részérôl, hogy minden határozatot végrehajtanak, nem lesznek csúszások, programváltozások, hosszú idôre elmaradt meccsek stb.
Az lett volna a meglepô, ha minden rendben kezdôdött volna, de nem így történt, hanem az immár országosan meghonosodott egykori fôvárosi diáktársam mondása érvényesült, ez már tipikus hazai specialitás. Három nappal a kezdés elôtt az újabb határozat szerint, ezentúl minden fordulóban a mérkôzések két nap alatt kerülnek lebonyolításra, az utolsó pillanatban elhalasztották a Romsco SE (nem FC, ez is változott)–FC Romhills találkozót.
Az elsô játéknapon az egykori CUG pályán az újjáalakult Metalurgist biztos, mondhatni fölényes gyôzelmet aratott 3–0 arányban a tavalyi szezonban még C osztályos désaknai Bányász fölött.
Az utolsó pillanatban változtatták meg a mérkôzés pályáját, így került sor az egykori Clujana pályán a kolozsvári sportiskolások együttesének, a CSS-nek a dési FC Unirea II. elleni találkozójára, a vendégek 2–4-es eredménnyel vitték el a pontokat. Sajnálatos baleset is történt a mérkôzés folyamán, a sportiskolások egyik középpályása az egyik akció során kulcscsonttörést szenvedett.
Nagy várakozás elôzte meg a Kolozsvári U FC II–Alsójárai Bányász találkozót. Az U FC vezetôi nagy szólamú, csinadrattás nyilatkozatait, miszerint biztosan nyerik az idei bajnokságot és a következô évben a C-be kerülnek, ugyancsak lehûtötte a járai bányászok rutinos, ésszerû játéka, amit híven tükröz az 1–3-as végeredmény.
A bivalyréti „gödör"-ben levô pályáján a Motor IRA igen értékes gyôzelmet aratott 4–3 arányban a Kolozsvári CFR II. ellen. A változatos, érdekes, küzdelmes összecsapáson egy adott pillanatban már 3–1 arányban vezettek a vasutasok. Az elbizakodás megbosszulta magát, védelmük sokat szabálytalankodott a lelkes hazaiakkal szemben, ez több jogos büntetôt eredményezett, amelyeket a veterán motorirás Sima biztosan értékesített, kialakítva így a végeredményt: 4–3. Árnyékoldala a mérkôzésnek, hogy a játékvezetônek, A. Rusnak 11 (tizenegy) sárga és 2 piros lapot kellett jogosan kiosztania.
Meglepetés íze van a Tordán lebonyolított Turdeana–Kolozsvári Ivansuc Futballiskola találkozónak, amelyet a vendégek nyertek meg, nagy küzdelemben, 1–0-ra.
A második játéknap további eredményei: az egykori Tehnofrig pályán FC West Ham–Szászfenesi Unirea 3–2; Dési ATL Selena–Tordai Ariesul FC II. (Aranyosszentmihály) 6–1. Ez utóbbi esetben is van egy kacifántosság, az ATL Selena a mérkôzéseit az egykori kolozsvári Dromex pályán játssza, nem Désen, míg az Ariesul II. nem más csapat, mint az egykori aranyosszentmihályi megyei csapat, az Aranyos.
A Kolozsvári Sãnãtatea–Szamosfalvi ASA Victoria mérkôzést késôbb játsszák le.
Az idei elsô forduló igencsak beleillik a fent említett gondolatmenetre.
A második fordulótól kezdve a mérkôzések kezdési idôpontja (szeptember hónap folyamán) 17 óra.
Szeptember 6-án a párosítás: FC Unirea II–Metalurgistul (dési pálya); FC Romhills–FC U II (Babes-stadion); Ivansuc Futballiskola–ATL Selena (a Fellegvári egykori CMC pálya); CFR II–Turdeana (kisbácsi pálya).
Szeptember 7-én: ASA Victoria–CSS (Szamosfalva); Alsójárai Bányász–Egészség (Alsójára); Szászfenesi Unirea–Romsco SE (szászfenesi pálya); FC Ariesul II–FC West Ham (Aranyosszentmihály); Désaknai Bányász–Motor IRA (Désakna).
A nyolcaddöntôk zajlottak New Yorkban, a Flushing Meadow-i Grand Slem versenyen, egetverô meglepetések nem történtek. Drámai csatát hozott a két, szerva-röpte módszert legtöbbször alkalmazó játékos, Pete Sampras és az ausztrál Patrick Rafter. S mindhiába volt elônyösebb kiemelése az ausztrálnak, az amerikai pontos játékának nem találta az ellenszerét.
Eredmények:
Férfiak, nyolcaddöntô: Andre Agassi (amerikai, 2.)–Roger Federer (svájci, 13.) 6:1, 6:2, 6:4; Pete Sampras (amerikai, 10.)–Patrick Rafter (ausztrál, 6.) 6:3, 6:2, 6:7, 6:4; Mariano Zabaleta (argentin)–Xavier Malisse (belga) 6:4, 7:6, 7:5; Marat Szafin (orosz, 3.)–Thomas Johansson (svéd, 14.) 6:2, 2:6, 6:4, 7:6.
Nôk, nyolcaddöntô: Jennifer Capriati (amerikai, 2.)–Barbara Schett (osztrák, 19.) 6:3, 6:3; Kim Clijsters (belga, 5.)–Jelena Gyemenytijeva (orosz, 11.) 7:5, 4:6, 6:2; Amelie Mauresmo (francia, 8.)–Nathalie Tauziat (francia, 9.) 6:0, 6:7, 6:3; Venus Williams (amerikai, 4.)–Sandrine Testud (francia, 18.) 6:4, 6:0.
A Nemzetközi Teniszszövetség (ITF) nem büntette meg Lleyton Hewittot, mivel nem látta bizonyítottnak, hogy az ausztrál játékos rasszista célzattal sértette-e meg a színesbôrû amerikai James Blake-et, valamint az egyik vonalbírót.
A 20 éves klasszis a pénteki találkozóján egyik adogatásánál lábhibát vétett, s ezt a szintén színesbôrû Marion Johnson jelezte. Hewitt erre felháborodottan a vezetôbíróhoz fordult, s a hangfelvételek alapján ezt mondta: — Nézze meg, nézze meg, milyen egyformák ezek!
Ezt többen rasszista megjegyzésnek vélték. Blake, aki végül öt játszmában maradt alul, nem haragudott riválisára.
Hewittnak korábban is voltak sértô megnyilvánulásai: a francia nyílt bajnokságon az egyik vonalbírót bénának, görcsökben szenvedô mozgásképtelen betegnek titulálta.
Az Egyesült Arab Emirátusok dobóatlétáinak kis válogatottját küldték Kolozsvárra edzôtáborozni 40 napig. A dubai Al Shabab klub már évek óta jó kapcsolatban van a kolozsvári testnevelés szakos tanárokkal, akik közül már többen dolgoztak az arab országban, fôleg egy volt végzôs — dr. Nafan Al Jabi testnevelô és atlétika-edzô — jóvoltából. Most egyetemünk biztosította a 2 edzôbôl és 5 atlétából álló csoport számára a lakást és kosztot, valamint az edzéslehetôséget a Iuliu Hatieganu (Egyetemi) Sportparkban. Khoroh Mohammad arab edzô-vezetô és Dmitrov Kovcun (ukrán) edzô jöttek a csapattal.
Mind tehetséges, fiatal atléták, színvonaluk a román elithez hasonló. Jelenleg az arab országok bajnokságára készülnek, de hazatérésük elôtt itt is kipróbálják tudásukat egy háziversenyen. Ilyenkor náluk 50 fokot mérnek, tehát otthoni edzési lehetôségük majdnem nulla, itt viszont még örülnek is, ha esik!
Augusztus 24-én a brüsszeli Van Damme IAAF-Golden League Memorial versenyen Brahim Boulani (marokkói) 3000 m-es akadályfutásban megdöntötte Bernard Barmasai 1997-bôl származó 7:57,72-es világcsúcsát. Az új rekord 7:55,28 perc. Mögötte Reuben Kosgei (kenyai) is nagyot futott, 7:57,29-et, s ez az örökranglistán a negyedik legjobb eredmény. A harmadikként beérkezett kenyai Stephen Cherono ifjúsági csúcsot futott (7:58,66), így — valószínûleg — övé a jövô! E versenyen Szabó Gabi (8:31,90 perc) ötödik lett 3000 méteren, Violeta Székely-Beclea pedig gyôzött 1500-on (3:59,75), s mivel hetedik sikerét aratta, felvehette a hat részre „bontott" 50 kiló aranyat. A hölgy éve nagyon jól sikerült... volna, ha Szabó Gabi el nem szipkázta volna elôle az aranyat Edmontonban 1500 méteren.
l Szept. 3.: Negyven esztendeje, 1961-ben ezen a napon fejezôdött be Bulgária fôvárosában, Szófiában a Fôiskolai Világbajnokságok helyébe lépett Univerziád. Mégpedig az 1957-es párizsi elsôt, valamint az 1959-es torinói második kiírást követôen immár a harmadik. A zárónapon az atléták viadalai iránt nyilvánult meg a legnagyobb érdeklôdés. A legjobban a Szovjetunió sportolói szerepeltek, akik 6 férfi és 7 nôi, összesen 13 számban szereztek aranyérmet, s ezenkívül 10 ezüst- és 2 bronzérmet vittek haza. Mögöttük a sorrend: 2. Magyarország 5–0–3, 3. Románia 2–4–2.
Néhány gyôztes — az idô tájt — jobb eredménye: férfiak: 200 m, salak: Mihályfi László (magyar) 21,1 mp; 400 m gát: Morale Salvatore (olasz) 50,0 mp; magasugrás: Valerij Brumel (szovjet) 225 cm, világcsúcs!; távolugrás: Igor Ter-Ovaneszjan (szovjet) 790 cm; hármasugrás: Ioan Sorin (román) 15,93 m, országos csúcs!; gerelyhajítás: Kulcsár Gergely (magyar) 77,65 m; kalapácsvetés: Zsivótzky Gyula (magyar) 64,62 m; 4 x 400 m-es váltó: NSZK 3:10,5 perc; nôk: magasugrás: Balázs Jolán (Románia) 185 cm; távolugrás: Tatjána Scselkanova (szovjet) 649 cm; diszkoszvetés: Tamara Pressz (szovjet) 58,06 m, világcsúcs.
l Szept. 4.: Fél évszázada, 1951-ben a lengyelországi Poznan meletti kobylnicai repülôtéren rendezték meg az úgynevezett Népi Demokratikus Országok II. Nemzetközi Repülômodellezô Versenyét (az elsô két évvel korábban a Debrecen melletti Hajdúszoboszlón zajlott). Romániának a marosvásárhelyi Budai Andorból és Hints Ottóból, valamint a kolozsvári Benedek Istvánból, Újvári Józsefbôl és Üveges Jánosból álló válogatottja 1388 ponttal megnyerte a vitorlázó modellek csapatversenyét, megelôzve az 1366 pontot összegezô magyarországi és 1340 pontos szovjet együttest.
l Szept. 5.: 45 éve, az 1956-os melbourne-i olimpia elôkészületei jegyében rendezett svédországi, malmôi atlétikai versenyen az angol Gordon Pirie 7:52,8, valamint az Iglói Mihály edzette magyar Rózsavölgyi István 7:53,4 perces idôvel túlszárnyalta a 3000 m-es, nem klasszikus távú síkfutás világcsúcsát, amelyet éppen Pirie és a szintén Iglói tanítvány, Iharos Sándor tartott 7:55,6 mp-cel.
l Szept. 6.: Harminc évvel ezelôtt,1971-ben, Szófiában befejezôdött a 15. kötött fogású világbajnokság. A tíz súlycsoportban viadalon a szovjet sportolók szerezték a legtöbb bajnoki címet: 4-et. Mögöttük a vendéglátó bolgárok következtek három aranyéremmel, egy-egy elsô helyet értek el a jugoszláv, magyar és svéd birkózók. A magyarok közül a középsúlyú (82 kg)Hegedûs Csaba, az egy évvel késôbbi müncheni olimpiai bajnok — mellesleg a magyar sportmozgalom 100. bajnoka! — zárta aranyéremmel a vetélkedôt.
l Szept. 7.: 40 esztendeje, 1961-ben az úgynevezett „Baráti Országok Belügyi Sportegyesületei" berlini ökölvívó tornáján a romániani dinamósok 4 súlycsoportban arattak gyôzelmet. Köztük volt a kolozsvári kisváltósúlyú Mihálik József, Duda Jenô mester tanítványa is. A másik három romániai gyôztes: Andrei Olteanu (harmatsúly), Constantin Gheorghiu (pehelysúly) és Vasile Mãriutan (nehézsúly).
l Szept. 8.: Egy ezüst- és két bronzéremmel tértek haza 45 éve, 1956–ban az akkori jugoszláviai — ma szlovéniai — Bledben megrendezett 3. nôi evezôs Európa-bajnokságról a romániai küldöttek. Második volt a nyolcas egység — soraiban az aradi Laub Etelkával, kolozsvári Kardos Mártával és temesvári Ochsenfeld Elzával —, bronzérmes pedig a kormányos négyes és a kormányos négypárevezôs, az elsôben a másik Laub-nôvérrel, Máriával, az utóbbi egységben pedig szintén Ochsenfeld Elzával.
l Szept. 9.: Ugyancsak 45 évvel ezelôtti, 1956-os emlék: bolgár, finn, holland, lengyel és magyar ökölvívók részvételével rendezett varsói nemzetközi versenyen a középsúlyú Papp Lászlót leléptették a II. menetben a lengyel Zbigniew Pietrozskowskival szemben. Ez sem igen történt meg az Udvarhely megyei rugonfalvi és csekefalvi származású, de már Budapesten született Papplacival! Viszont csak fokozta akaraterejét, becsvágyát és a visszavágás iránti elhatározását. Ennek meg is volt az eredménye: nem egészen három hónap múlva, a melbourne-i olimpia elôdöntôjében legyôzte a lengyelt, majd a döntôben az egyesült államokbeli José Torrest és a világ öklözôi közül elsôként, három egymást követô olimpián szerzett aranyérmet. Teljesítményét késôbb a két kubai, a nehézsúlyú Teofilo Stevenson (1972, 1976 és 1980) és a félnehézsúlyú Félix Savón (1992, 1996 és 2000) ismételte meg. De az úttörô Papplaci volt...
Kide. Augusztusi hétvége. Mozgalmas, nemcsak a határban, hanem az alsó utcán, az 1700-as évekbôl kôfalaival épen maradt öreg ház körül is. Kovács Andrásnak — a falu szülöttének — régi terve válik valóra, falumúzeum lesz a házból és gabonásból. Tavasszal gyergyói mesterek ácsolták az eredetinek megfelelôen a tetô favázát. Aratás utánra maradt a befedés.
Csörög a telefon. A vonal túlsó végén Kovács András filmrendezô Budapestrôl. Örömmel újságolja: „befedve az öreg ház, de kérdezze csak Szabó Árpádot, az ô segítsége nélkül mindez nem lehetett volna meg. Ô elmesél minden részletet."
A szalmatetôs házak építôi rég kihaltak, szakmai útmutatást a szentendrei Szabadtéri Néprajzi Múzeum munkatársai szolgáltattak. A gabonás befedése volt a „fôpróba": egyetlen hétvégén húsz ember elvégezte. A rendkívül éles szögû, magas háztetô befedéséhez azonban nagyobb mozgósításra volt szükség, mondja a helybeli tanácsos, aki elsô pillanattól felvállalta a falumúzeum tervét és hitt a megvalósíthatóságában és abban, hogy ez a 180 lakost számláló, fele arányban 70 év fölötti emberek által lakott kis falu életében egy megújulás elindítója lehet.
A látványnak sem mindennapi munkát Nyíri Béla budapesti filmoperatôr szalagra rögzítette, így akik kimaradtak a látványból, azok is végignézhetik.
Reggel 8-tól délután 6-ig megállás nélkül dolgozott több mint harminc fiatal és idôs, a 3 hektár rozs learatása után nagy odafigyeléssel csépelt hosszú szálú szalmát (kb. 2 vagonnyi) elôzôleg egy napig áztatták, befedés közben pedig négy kút vizére volt szükség. Áztatták-taposták a földön és a tetôn egyaránt, amíg a 80–90 cm vastagságot elérte. A munkában olyan fiatalok is részt vettek, akik csak hétvégén látogatnak haza Kolozsvárról.
A gerendaközök kirakását és a kôfal helyreállítását elôzôleg kolozsvári munkások végezték egy héten keresztül. A megfeszített munka méltó befejezése az esti közös gulyásfôzés és estebéd volt.
Az októberi szüretig túl rövid az idô, hogy a falumúzeum avatójára is sor kerülhessen. Ezután következik ugyanis a belsô famunkák elvégzése, a sütôkemence felújítása (ezen az 1869 felirat az utolsó felújítás idôpontját jelzi), a kút gémjének visszaállítása. A ház belsô berendezését, bebútorozását szintén szentendrei szaksegítséggel tervezik elvégezni.
Az új évezred elsô felében az erdôövezte kis falu csendje szerencsére csak látszólagos. Ha lassan is, de elmozdult valami, ami az itthon maradt fiataloknak egy lehetséges fogódzót, az idôseknek pedig örömteli megnyugvást adhat: „mégsem vész el minden, ami régi".
Hivatalosan felavatták a Romániai gyerekekért, közösségért és családért alapítvány aranyosgyéresi közösségi centrumát.
A központ ezen a nyáron alakult meg és már rengeteg programot szervezett a közösség hasznára. Többek között nyári óvodát mûködtetett, különféle programokat szervezett 7 és 13 éves gyerekek, valamint a kamaszok számára, ugyanakkor úszótanfolyamot is indított gyerekeknek.
Ôsztôl a központ tevékenysége kibôvül, amennyiben a már említett programokon kívül újakat indítanak. A kisdiákok iskola utáni tanulását felügyelik, tanórákat szerveznek a felnôtteknek az írástudatlanság felszámolására, pályaválasztási tanácsokat adnak iskolásoknak, fiataloknak. Tervbe vették az egyszülôs családok megsegítését is.
Iulia Todea, az alapítvány igazgatója elmondta, a központ üzembe helyezésére a szervezet 50 millió lejt költött, amit megközelítôleg 26 millió lejjel pótoltak ki a városi költségvetésbôl.
Szamosújvárott hiányzik a meleg víz a tömbházlakásokban, de annál „forróbb" a helyzet a városi hálózat terén. Amint azt a legutóbbi tanácsülésen megtudtuk, a város vízhálózata több mint 35 éves. A csövek régiek, elavultak. Néhány utcában szinte mindennapos a csôtörés, hogy ne is beszéljünk a vízszolgáltatás terén észlelt hiányosságokról. Ezen a helyzeten akartak javítani a városatyák, amikor a legutóbbi tanácsülés egyik napirendi pontjaként éppen e problémát tûzték ki. Az itt elôterjesztett beszámolóban olvashattuk, hogy a Szamos menti kisváros vízhálózatának hosszúsága jelenleg 45 kilométer, abból 19 kilométer acélcsô. Az idei nyáron a vizet köbméterenként 2789 lej értékben biztosították. A lakosság 60 százaléka már felszerelte az annyira szükséges vízórát, de vannak még olyan tömbházlakók, akik nem rendelkeznek hasonló mérômûszerrel. Az elmúlt idôszakban a hálózaton észlelt veszteség a vízfogyasztásnak 33,2 százaléka. Ezen igyekeznek javítani a Lakás- és Közgazdálkodás Vállalat dolgozói. A tavaly két fôutcában cserélték ki a vízcsöveket, az idén pénzhiány miatt nem tudták folytatni a beruházást. A tömbházlakások felsôbb emeletein egész nyáron gond volt az ivóvízzel és úgy tûnik, hogy az ôsz folyamán sem lesz jobb a víznyomás. Sôt, a növekvô fogyasztás miatt még több gonddal küszködnek majd a tömbházlakók.
• Súlyos közlekedési baleset történt tegnap koradélután Aranyosgyéresen, a DN1-es országúton: nagy sebességgel haladó, GL–04–YNP rendszámú Mercedes személygépkocsi ütközött össze a Barta Balázs Béla vezette, szabályosan haladó szemetesautóval. A baleset következtében súlyosan megsérült a kiskocsi vezetôje és utasa. Elôbbi a kórházba szállítás közben életét vesztette, azonosítására folynak a nyomozások — a kormány mögött ülô férfinél nem találtak iratokat. Az utas, a 24 éves Marinela Goia súlyos sérülésekkel került kórházba.
• A Szamosban vesztette életét Georgicã Tiron, a katonai kórház 50 éves kapusa. A férfinek az utóbbi idôben veszélybe került a munkahelye, ugyanis gyakori alkoholfogyasztása miatt „nézeteltérésbe" került a kórház vezetôségével. A kórház meg is hozta az elbocsátásáról szóló határozatot, Tiron pedig, az eddigi nyomozások szerint bánatában öngyilkos lett: ittas állapotban a Szamosba vetette magát. Tetemét tegnap találták meg a folyó partján; gyilkosság gyanúja nem merült fel.
A tegnapi „Eltemették, de nem volt halott" címû riportunkban ismertetett furcsa helyzet megoldásához közeledik: a megyei rendôrség azonosította a korábban Takács Ferencnek vélt és családja által a buzai református temetôben eltemetett holttestet. Az elhunyt valódi kiléte: Gábor Géza, magyarfenesi, 32 éves munkanélküli.
A rendôrség jelentése szerint Gábor Géza 2001. július 6-án a Munkaügyi Igazgatósághoz jött be Kolozsvárra, miután korábban elbocsátották állásából. A munkanélküli könyvecske láttamoztatása után a férfi megnézte, nem szabadult-e fel neki való állás, majd, hazafelé menet, elkeseredésében, hogy nem tud munkát találni, elhatározta, hogy véget vet életének. A bükki erdô felé vette útját, és az erdô szélén nadrágszíjával felakasztotta magát egy fára. Bomlófélben levô tetemét két hét múlva találták meg.
Gábor Magdolna, az elhunyt leánytestvére úgy gondolta, Géza Magyarországon próbál munkát szerezni, így nem lepte meg, hogy a férfirôl több ideig nem kapott hírt. Akárcsak Takácsék, ô is a helyi napilapban fedezte fel az azonosítatlan elhunyt fényképét, s azonnal tudta: testvérérôl van szó. Másnap a hullaházba sietett, de ott azt mondták, hogy meg kell várnia a boncolást, utána elviheti a holttestet. Másnapra azonban testvére eltûnt — emlékezik a nô. Így derült aztán ki néhány nap múlva, hogy a holttestet Takácsék vitték haza, majd eltemették.
A Takács család visszaköveteli Gáboréktól a koporsó árát, négy millió lejt, más követelésük viszont nincs tôlük.
Az ügyészek elrendelték a Buzában eltemetett férfi kihantolását, és Magyarfenesen való elföldelését.
Az utcai pénzváltóknál a forint 100/103, a márka 14 000/14 100, a dollár pedig 30 000/30 200 lejbe került.
A Román Nemzeti Bank mai árfolyamai: 1 német márka = 13 795 lej,1 USD = 30 047 lej, 1 euró = 26 981 lej.
Borbély László RMDSZ-képviselô a képviselôház ülésén a parlamenttôl és a többi hivatalos szervektôl Vlad Hogea: Nationalistul címû könyvének betiltását kérelmezte. Az indok: az alkotás több xenofób, antiszemita, magyarellenes, gyûlölettel teli cikkelyt tartalmaz, ami a Büntetôtörvénykönyv hatáskörébe tartozna.
Borbély László képviselô szerint csak így lehetne bizonyítani, hogy Románia teljesen demokratikus állam, ahol nincs keresnivalója a nemzetek közötti ellentétek szításának. Az RMDSZ-képviselô azt nyilatkozta, hogy a parlament és a hatóságok törvényes lépéseket kellene tegyenek Hogea nagy-romániás képviselô ellen, ami a parlamenti immunitás felfüggesztésével járna.
Borbély sérelmezi azt is, hogy a könyvet a képviselôház hatásköre alatt álló, a Hivatalos Közlönyt is megjelenítô nyomda nyomtatta ki.
Vlad Hogea válasza szerint egyetlen RMDSZ-képviselônek sincs morális joga elítélni egy romániai képviselô tudományos munkáját. Szerinte Borbély László egy fasiszta szervezet tagja. „Természetesen", Corneliu Vadim Tudor sem állta meg, hogy hozzá ne szóljon az ügyhöz: azt nyilatkozta, hogy ez tulajdonképpen „az RMDSZ besúgópolitikájához passzol".
Az ügyészség kivizsgálja az ügyet és el fogja dönteni, hogy a szerzô felelôsségre vonható-e, vagy sem.
A parlament nem fogja megvitatni a magyar státustörvényt — közölte Cozmin Gusa, a Szociáldemokrata Párt fôtitkára. Elmondta: a képviselôház jogi bizottsága megvizsgálta ugyan a magyar törvényt, ez azonban nem jelent semmit, hiszen „amikor bizonyos intézkedések kidolgozásával foglalkoznak a parlament jogászai, száz törvényt is megvizsgálhatnak, akár még a státustörvényt is".
A július végi román–magyar kormányfôi megbeszélése után Adrian Nãstase azt közölte, ha a szeptember közepén Budapesten ülésezô kormányközi vegyes bizottság ülésén sem sikerül megegyezésre jutni a státustörvény ügyében, a kormány a kérdést a parlament elé terjeszti. A Nagy-Románia Párt egy ellentörvény benyújtását is kilátásba helyezte, fôvárosi lapértesülések szerint azonban nem készült el az a törvénycsomag, amellyel Románia ellensúlyozhatná a magyar törvényt.
Értesüléseink szerint jövô héten találkozik a Romániai Magyar Demokrata Szövetség és a Szociáldemokrata Párt vezetôsége. Amint arról korábban tudósítottunk, a találkozót az RMDSZ kezdeményezte. A tanácskozáson a két párt közti egyezmény különbözô vonatkozásait tekintik át, különös tekintettel a helyi közigazgatási, illetve az elkobzott termôföldek és erdôterületek visszaszolgáltatását szabályozó törvényre. A szövetség ugyanakkor a kormánypárt több vezetô politikusa részérôl elhangzó nacionalista kijelentéseket is tisztázni kívánja. A hírt Cozmin Gusa, a párt fôtitkára is megerôsítette kifejtve: az SZDP nyitott a párbeszédre.
Viorel Hrebenciuc, a Szociáldemokrata Párt alelnöke elmondta azt is: a jövô héten találkozóra kerül sor valamennyi parlamenti párt vezetôjével, amelyen az alkotmánymódosítással kapcsolatos kérdéseket vitatják meg. Elôtte az SZDP képviselôi külön-külön megbeszélést tartanak mind a Nemzeti Liberális Párt, mind pedig az RMDSZ képviselôivel ebben a témában.
Mind a szenátus, mind a képviselôház elfogadta az Alkotmánybíróság ítéletét a titokvédelmi törvény alkotmányellenességérôl, az említett jogszabály így lekerül a parlament napirendjérôl. Amennyiben a kormány továbbra is ragaszkodik egy ilyen törvényhez, új törvénykezdeményezéssel kell elôállnia. Andrei Chiliman (NLP), a képviselôház jegyzôjének tudomása szerint máris létezik egy ilyen tervezet.
Mint ismeretes, a múlt parlamenti ülésszakon mind a képviselôház, mind a szenátus elfogadta a titokvédelmi törvényt, ami ellen a Demokrata Párt, és a Nemzeti Liberális Párt óvást emelt az Alkotmánybíróságon. A testület elfogadta a két párt formai kifogásait. A demokraták és a liberálisok azért óvták meg a törvényt, mert a parlamenti vita során a kormány olyan módosító indítványokat terjesztett elô, amelyek elôzôleg nem kerültek a szakbizottságok elé véleményezés végett.
Az Európai Uniónak készen kell állnia arra, hogy a következô bôvítés elsô körében akár 10 új tagországot is befogadjon — jelentette ki az Európai Bizottság bôvítési kérdésekért felelôs tagja.
Günter Verheugen az Európai Parlamentnek a bôvítésrôl kedden tartott általános vitájában emlékeztetett arra, hogy a csatlakozási tárgyalásokat folytató 12 tagjelölt ország közül 10 vállalta a göteborgi EU-csúcson felvázolt menetrend betartását. Az unió részérôl súlyos szószegés lenne, ha ezt nem venné figyelembe — fûzte hozzá.
A csatlakozási tárgyalásokat folytató 12 tagjelölt közül csak Románia és Bulgária számít a 2004-esnél késôbbi csatlakozásra. A 13. tagjelölt, Törökország még nem kezdte meg a csatlakozási tárgyalásokat.
A tagjelöltek felkészülésével kapcsolatban a biztos elégedetten nyugtázta, hogy a közösségi joganyag átvétele mindenütt egyenletes ütemben halad, s a csatlakozási tárgyalásokat folytató országok mindegyike megfelel az EU-tagság politikai ismérveinek. Az unió továbbra is élénk figyelemmel kíséri a kisebbségek helyzetének alakulását — mondta, megjegyezve, hogy számukra országuk EU-taggá válása jelenti majd a leghatékonyabb védelmet.
Külön kitért a roma kisebbségek integrációjának „továbbra is fogós és nehéz" ügyére, illuzórikusnak nevezve azt a nézetet, hogy az ôket sújtó társadalmi és kulturális diszkriminációt már az érintett országok EU-taggá válása elôtt fel lehetne számolni. Ez évtizedekig fog tartani, de az EU elvárja a tagjelöltektôl, hogy hiteles közép- és hosszú távú stratégiákat dolgozzanak ki e területen — mondta Verheugen.
A Szabadság Internet
változatát
a Hungarian Human Rights Foundation
készítette