 |
||
| [Vissza az Szabadság honlapjához] |
[Vissza a HHRF honlapjához] |
2001. szeptember 6.
(XIII. évfolyam, 207. szám)
Vérmérgezésbe halt bele a Báthory-líceum harmincéves romántanárnôje azután, hogy több orvos is rossz diagnózist állapított meg. Adriana Cean augusztus eleje óta szenvedett hátfájás miatt, panaszával többször is orvoshoz fordult, azonban rendre megnyugtatták azzal, hogy egyszerû bordaközi idegzsába okozza fájdalmait. Állapota két héttel ezelôtt válságosra fordult. Augusztus 20. óta hétszer járt orvosnál, öt különbözô klinikán, de sehol nem voltak hajlandók beutalni. Vasárnap, augusztus 26-án végül kihívták a mentôket, de azok nem szállították kórházba. Másnap a Rehabilitációs Kórházban jelentkezett, de hazaküldték azzal, hogy másnap menjen vissza, mert nem tudják beutalni. Mivel ismét rosszul lett, végül mentôvel szállították be az I-es Klinikára, majd onnan a Járványkórházba. A fiatal nôn itt már nem tudtak segíteni.
Nicolae Miu, a Kolozs megyei orvosi kamara nevében elmondta: az ügyben kivizsgálást kezdeményeztek, amely két-három hétig tarthat. Ha az orvosok vétkessége bebizonyosodik, a felelôsöket keményen meg fogják büntetni.
Az elmúlt napokban két olyan bûnszövetkezetet fedezett és számolt fel a Kolozs Megyei Rendôrség gazdasági ügyosztálya, amely hamis csekklapokkal „ügyeskedve" több céget is súlyosan megkárosított.
A Beszterce-Naszód megyei Pintea házaspár, Cristian és Daniela, közös megegyezés után átengedte a cégüket a Vaslui megyei Budeanu Mariannak. Ez utóbbi bankszámlát nyitott, majd különleges nyomtatványokat szerzett be a cég mûködéséhez, többek között csekklapokat is. Ezután felkereste az ördöngösfüzesi Ioan Lãcãtust, akit azzal bízott meg, hogy különbözô megyékben üzleteket kössön. Így is történt: Lãcãtus Arad, Bihar, Kolozs, Hunyad, és Bákó megyei cégektôl vásárolt különféle termékeket — betonvas, tégla, liszt, ipari felszerelések —, amelyekért a Budeanu által adott fedezetlen csekklapokkal fizetett. Budeanu és Pintea Cristian országos körözés során bukott le, 30 napos elôzetes letartóztatásba helyezték ôket, Lãcãtussal együtt.
A másik „bûnszövetkezet" ennél jóval nagyobb, több mint négy milliárdos kárt okozott. Kolozs megyében a Denis Rom Kft. látta kárát a vele való gyanútlan együttmûködésnek. Az aradi Georgiana Alexandra Pit (31) még 2000-ben 660 millió lejre vásárolt termékeket e cégtôl, amelyekért fedezetlen csekklappal fizetett. Majd ez év áprilisában felfogadta a szintén aradi Ion Iordachét, és általa 70 ezer liter gázolajat vásárolt a kolozsvári cégtôl. A portékát Pit értékesítette, majd a pénzt elosztották. Mindketten elôzetes letartóztatásban vannak.
Amint azt Pop Teodortól, a megyei rendôrség parancsnokhelyettesétôl megtudtuk, az ilyen típusú törvényszegések mindennaposak, annak ellenére, hogy a sajtó is napról napra teli van a hamis vagy fedezetlen csekklapokkal elkövetett csalásokkal.
A bûnözôk cselekvési módja egyszerû: felveszik a kapcsolatot a céggel, több alkalommal vásárolnak kisebb, néhány tízmilliós tételekre, amelyekért helyben fizetnek. Miután megszerezték az ügyfél bizalmát, nagy tétellel becsapják azt. A „vásárolt" portékát áron alul gyorsan eladják, a pénzt pedig elosztják egymás között.
A forgatókönyv tehát egyszerû, csak figyelni kell. S azt is érdemes jól megjegyezni, hogy a Nemzeti Banknál meg lehet érdeklôdni, hogy az ügyfélnek van-e elegendô pénze a bankszámláján az üzlet megkötéséhez, illetve, hogy keveredett-e már olyan helyzetbe, amikor nem tudott fizetni. Ez a megoldás két nappal meghosszabbítja ugyan az üzletkötést, amíg a kért adatok megérkeznek, de még mindig gazdaságosabb, mint aztán bottal ütni a milliárdok nyomát.
Miután Gheorghe Funar és az önkormányzati tisztségviselôk hétfôn látszólag kiegyeztek, és a polgármester elismerte a városi tanács mûködését, tegnap ismét ultimátumot adott. A polgármester ismételten felszólítja azokat a tanácsosokat, akik mindeddig nem mondtak le az általuk betöltött vezetô funkciókról, hogy ezt legkésôbb szeptember 10-ig tegyék meg, ellenkezô esetben Funar kénytelen lesz a közigazgatási bírósághoz fordulni, amely majd kötelezi a tanácsosokat az összeférhetetlenség feloldására, és 500 millió lej erkölcsi kártérítés kifizetésére.
Az érintettek között van Molnos Lajos RMDSZ-tanácsos, aki lapunknak elmondta: Véleménye szerint ki kell várni a bíróság döntését a tanács mûködésének törvényességével kapcsolatban, a prefektus jelenlétében történt megegyezésnek megfelelôen, hiszen a tanács feloszlásáról törvényes dokumentum nincs.
— A polgármester ismét bebizonyította azt, hogy mennyit ér az ígérete, amelyet a prefektus és a sajtó jelenlétében tett. Nem tudok komolyan viszonyulni ehhez az ultimátumhoz, és nem vagyok hajlandó Továbbra is az egyezséghez tartom magam, fenyegetôzésnek és zsarolásnak nem engedek — hangsúlyozta Molnos.
Szenzációs leletre bukkantak a Babes–Bolyai Tudományegyetem kutatói. A földtani és ôslénytani tanszék szakértôi Gyulafehérvár mellett Alsóváradja határában egy 65 millió éves krokodilkoponyát találtak. Vlad Codrea egyetemi tanár szerint a felfedezés nyomán több eddig elfogadott elmélet is érvényét veszti.
Hátszeg környékén voltak még hasonló felfedezések, de azok csak csonttöredékek voltak, és tudományos szempontból egyik sem volt meggyôzô. Szakértôk szerint Gyulafehérvár és Kudzsir között egy harminc kilométeres sávban, ahol a koponyát találták, több dinoszauruszcsont is felbukkant, ami arra utal, hogy a város mai helyét borító mocsaras terület egyik szigetén éltek ezek az ôshüllôk.
A koponyát a földtani és ôslénytani tanszéken helyezték el, különleges biztonsági intézkedések mellett. A világon ez az egyetlen tökéletes állapotban megmaradt koponya, értéke felbecsülhetetlen.
Az egyetemi év kezdete elôtt egyre jobban elszaporodtak az újságokban a lakásvételi és -eladási hirdetések. Gombamódra szaporodnak az ingatlanügynökségek, amelyek bizonyos kezelési költség fejében vállalják, hogy a tulajdonos helyett hirdetik a lakást, és elintézik az adásvételi szerzôdés megkötését is. Lapunk annak járt utána, milyen lakásokat keresnek leginkább megvételre a kolozsváriak, illetve mit adnának el.
Az Omega ingatlanügynökségtôl megtudtuk: a kereslet és a kínálat egyáltalán nem fedi egymást. Sôt, a vásárlók ajánlata mindig alatta marad annak, amit az eladni szándékozók kérnek a lakásukért. Tapasztalataik szerint legtöbben elsô osztályú garzont vennének 180–200 millió lejért vagy kétszobás lakást 250 millió körüli áron. Ilyen áron viszont nem lehet lakást találni, hiszen például egy kétszobás ingatlan ára 300 millió lej körül van.
Kevesen (20% alatt) vannak azok, akik csak a pénzüket szeretnék biztos helyen tudni. Legtöbben azért vesznek lakást, mert tényleg szükségük van rá. Gyakran keresnek II-es komfortú kisebb, 2–3 szobás lakást, különösen a középosztálybeli gyerekes fiatal családok, ezek nagy része nagyobb lakását adja el, és kisebbet vesz helyette. Akinek pénze van, az válogat — mondják az ügynökség dolgozói. Öt-hat ügynökséget is felkeresnek, mindegyikük ajánlatából több lakást is megnéznek, amíg döntenek egy mellett.
Akik csak a befektetés lehetôségét látják az ingatlanvásárlásban, azok fôleg az I-es komfortú, egyszobás lakásokat vagy a garzonokat keresik, és elônyben részesítik a Detunata, Almas és Dâmbovita utcákat, mert ezeken a helyeken biztosabb, hogy bérbe tudják adni a lakást. Ezenkívül vannak olyan szülôk, akik egyetemista gyerekük számára vásárolnak lakást. A tehetôsebbek pedig két lakást vesznek, amibôl egyet bérbe adnak.
Sokan házat vennének Kolozsvár belterületén, de nem akárhol. Az ügynökséghez befutó hirdetések mintegy 80%-ában külvárosi házat keresnek. Elônyben van a Györgyfalvi negyed és a Házsongárd fölötti terület, ahol szinte nem is találni mást, csak villákat. A régi házakon kívül nem látni két-háromszobás lakást. Aki most ott épít, az legalább négy szobát tervez, két fürdôvel és két konyhával, hallal és terasszal, legalább egy emelettel. A környéken az árak, ennek megfelelôen, 40–50 000 dollárról indulnak, és egyes házak eladási ára eléri a százezer dollárt is.
Ugyancsak felkapott terület a Mezô (Câmpului) utca erdô felé esô része, amelyet már körülbelül 800 méter hosszan kiépítettek. A telek négyzetméterét itt 20 dolláros áron veszik meg az építkezni vágyók. Az épületeknek több mint fele új ház, és van köztük 140 000 dolláros villa is.
A temetôk, és fôleg a Házsongárdi temetô takarítására, a gyomirtásra és szemételhordásra fordított munkálatok értéke meghaladta a 332 millió lejt, az év elején és az elmúlt év végén pedig több, mint félezer olyan fát kellett kivágatni, amelyek veszélyeztették a sírköveket, mindez pedig 889 millió lejbe került — derült ki a városháza temetôgazdálkodási osztályának jelentésébôl. A városháza illetékes osztálya szerint az utóbbi pár évben a lakosság nem törôdik az általuk bérelt sírhelyek gondozásával, ez a nagyfokú nemtörôdömség pedig romboló hatással volt, leginkább a Házsongárdi temetô esetében. A jelentésben egyúttal felszólítják a bérlôket sírhelyeik gondozására és takarítására, hogy elegendô idô maradjon a szemétnek, hulladéknak még november elôtti elszállítására is. A temetôgazdálkodási osztály emlékeztet a temetôk mûködési szabályzatának a bérlôk kötelezettségeit felsoroló szakaszára, amely többek között a következôket írja elô: a sírhelynél fel kell tüntetni az elhalálozott vagy a bérlô nevét és adott esetben a hely, a parcella számát is; a sírköveket vagy sírhelyeket és az ezek közötti utat gondozni kell; csupán az említett osztály jóváhagyásával lehet egy utat kiszélesíteni vagy magas növésû növényeket ültetni; a gondozással vagy sírkôépítéssel járó hulladékot az erre kijelölt helyre kell összegyûjteni; a sírhelyet bérlôk kötelesek idejében megérdeklôdni a bérleti idôszak lejártát és írásban közölni bármilyen változást a jogosult személyét vagy lakhelyét illetôen.
A városháza illetékes osztálya szerint, a temetôk mûködési szabályzatának értelmében egyoldalúan érvényteleníthetik a koncesszionálási szerzôdéseket azokban az esetekben, amikor ezeknek a szerzôdéseknek a jogosultjai nem gondozzák kellôképpen a sírhelyeket.
Jelen pillanatban az ország legtöbb kórháza az életmentô vér beszerzési gondjaival küszködik. Az önkéntes véradók száma egyre jobban csökken és ennek egyik fô oka, amint azt az egészségügyi miniszter kijelentette, a fizetésképtelenség. Arról, hogy Kolozsváron mi is a helyzet, a helyi Véradóközpont igazgatónôjét, Chiorean Elenat kérdeztük. Kérdésünkre elmondta, hogy mivel Kolozsvár egyetemi központ, és számos kórháza és klinikája van, a betegek 40 százaléka vidéki. Ezért különösen nagy felelôsség hárul rájuk, hogy folyamatosan biztosítsák az igényelt, életmentô vért, ami itt is, akár más megyékben, nagyon nagy nehézségekbe ütközik. Városi viszonylatban a kérések 80 százaléka a Rákkutató Intézet részérôl érkezik, majd ezt követi a Szívsebészeti Klinika és az Urológiai Klinika. Mi mindent megteszünk annak érdekében, hogy eleget tegyünk a kéréseknek —, mondotta az igazgatónô, de a véradók száma, sajnos, nincs egyensúlyban az igénylôk számával. A legnagyobb gondot az RH negatív vércsoport beszerzése okozza. A lakosság 15 százaléka rendelkezik ezzel a vércsoporttal, de igen kevés közülük az, aki hajlandó vért adni.
— Talán az alacsony javadalmazás lenne az oka?
— Ilyen esetben nem is kellene javadalmazásról beszélni. A nyugati országokban a véradás: humanitárius meggondolásból történik és az anyagi jutalmazás a háttérbe kerül. Ezt kellene tudatosítanunk hazánk állampolgáraiban is. Jót tenni, életet menteni, ha erre lehetôség van legyen egy emberséges gesztus. Mindenkinek arra kellene gondolnia, hogy egyszer ô maga is kerülhet kritikus helyzetbe. A véradó indítéka a segítés, mások életének a megmentése kellene legyen, nem pedig a pénzszerzés.
— Elsôsorban egészséges személyek. Azok, akik hepatitis, TBC, malária, és egyébb fertôzô betegségeken estek át nem lehetnek véradok. Nem adhatnak vért azok a személyek sem, akik gyógyszeres kezelés alatt állnak vagy nemrégen mûtéten estek át. Intézményünk mindent megtesz annak érdekében, hogy a vérellátás folyamatos legyen. Mozgó végbegyûjtô csoportjaink kiszállnak a megye nagyobb városaiba hogy megkönnyítsük a véradást.
— Tudomásom szerint az országos vöröskereszt mozgalom tagjai is nagy segítségükre vannak.
— Ez valóban így van. Aranyosgyéresen, Szamosújváron, Bánffyhunyadon vannak olyan orvosok, akik tagjai a Vöröskereszt mozgalomnak és igen komoly tevékenységet fejtenek ki annak érdekében, hogy minél több önkéntes véradót szervezzenek be. Itt meg kell említenem a királyhágói ortodox papot is, aki istentiszteletei alkalmával híveinek elmondta, hogy a véradás nem bûn, hanem jó cselekedet, ami emberéleteket menthet. Prédikációja hatására ezen a vidéken megnövekedett a véradók száma.
— Mi lehet mégis az oka a pillanatnyi krízishelyzetnek?
— Talán a nyári idôszak. Igen sokan a rendszeres véradóink közül elutaztak, elmentek szabadságra. Mi abban reménykedünk, hogy még ebben a hónapban újra jelentkeznek és ezáltal csökkennek a gondok. Szeretném megragadni az alkalmat, hogy embertársaimat humanitárius cselekedetre buzdítsam: légy emberséges felebarátaiddal, mert akkor majd ha rászorulsz teveled is emberségesek lesznek. A mi felelôsségünk nemcsak Kolozs megye. Kisegítjük ugyanakkor Zilah, Szatmárnémeti, Gyulafehérvár, Beszterce és más városok kórházait is.
— Mikor és hol lehet véradásra jelentkezni?
— A Nicolae Balcescu utca 18 szám alatti Vérközpontban hétfôtôl péntekig 8-13 óra között várjuk a véradókat. Az igazgatónôvel folytatott beszélgetés után felkerestük a kolozyvári III. számú Kórház sebészeti osztályát, ahol Vlad Liviu professzort kérdeztük a kórház vérellátásáról. Amint azt megtudtuk, vannak nehézségek, de a sürgösségi eseteket minden alkalommal el tudják látni. Elôfordul azonban — mondotta a professzor úr,- hogy vérhiány miatt bizonyos mûtéteket el kell napolni. A professzor úr véleménye, hogy a véradókat anyagilag nem ösztönzik eléggé, viszont a kórházak igen magas árat fizetnek minden csepp vérért. Végezetûl olyan esetket próbáltunk kinyomozni, ahol valóban az emberség játszotta a fôszerepet. Egyik ilyen eset egy vasuti balesetet szenvedett diáké. Akkor az egész közösség megmozdult és nemcsak az évfolyamtársak, hanem az egyetem többi diákjai is úgy érezték, hogy vérükkel megmenthetik egy társuk életét. A másik eset egy gyári katasztrófa volt, ahol az áldozat fél karját vitte el a gép. Nem kellett külön felszólítás, hogy kollegái vért adjanak a megmentésére. Ez alkalommal annyi vért gyûjtöttek be, hogy még négy más beteg életet lehetett vele megmenteni. Tudunk tehát emberségesek lenni, de amint azt a Véradó központ igazgatónôje is elmondta — ne várjunk a véradással az utolsó percig,mert akkor már késô is lehet.
Szerdán a Kolozs Megyei Munkafelügyelôségen Ciplea Marian igazgató és Ioan Dana programvezetô ismertette a sajtóval azt az országos méretû kampányt, amely a gyermekmunka kiküszöbölésére irányul. A 2001. május 1. és 2004. április 1. között lebonyolódó akció jelenleg kezdeti, szervezési szakaszában található. Románia EU-s csatlakozási törekvésének egyik feltétele a feketemunka, és ezen belül a gyermekmunka visszaszorítása.
Az ENSZ adatai szerint a világon ma 250 millió kiskorú dolgozik, ebbôl 120 millió teljes normával, 70%-uk pedig veszélyes körülmények között. Ez a fajta „rabszolgaság", bár többnyire rejtett formában történik, nem ismeretlen Romániában sem. Az ország az 1999/203-as törvény életbe léptetésével elfogadta a kiskorúak foglalkoztatását szabályozó genfi egyezményt. Nálunk az alkotmány tiltja a 15. életévüket be nem töltött személyek alkalmazását, a munkatörvénykönyv pedig 6 hónaptól 3 évig terjedô börtönbüntetést szab ki a kényszermunka szorgalmazóira. A romániai állapotokról nem készült statisztikai felmérés, de ismert, hogy a (feketén) dolgozó kiskorúak zöme az utcagyerekek és a roma gyerekek közül kerül ki. Elsôsorban a kereskedelemben zsákmányolják ki ôket, de gyakran bukkannak fel a pornóiparban, a drogmaffiákban és más alvilági ügyletekben. Kolozs megyében az idei elsô nyolc hónapban végzett ellenôrzéseken 53 fiatalt találtak tiltott, nehéz vagy veszélyes munkavégzés közben, közülük hármat munkakönyv nélkül dolgoztattak.
A Munkafelügyelôség a kampány keretében tudatosítani kívánja a munkaadókkal a gyermekek dolgoztatásának következményeit, ellenôrzéseket fog tenni a különbözô vállalatoknál. Ennek érdekében más intézményekkel is (pl. rendôrség) együttmûködnek, de számítanak a civil társadalom támogatására is. Ugyanakkor helyeslik a közeljövôben esedékes új munkatörvénykönyv megjelenését, ami lehetôvé teszi majd a részleges, 2-3-4 órás munkaidôvel való munkakönyves alkalmazást, ami alkalmazható a 15 évesnél idôsebb fiatalok esetében (manapság gyakori, hogy a 3 órára alkalmazott gyermeket a tulajdonos valójában 8 órán át dolgoztatja). Az új jogszabály, remélhetôleg, törvényesíteni fogja az inaskodási idôszakot, ami szintén a gyermekek jogainak védelmében történik.
Olvasom, hogy két honatya a dohányzást közterületeken megtiltó törvénytervezetet nyújtott be a képviselôház egészségügyi bizottságához. Ennek értelmében a vétkezôket 1 és 10 millió lej közötti büntetéssel sújtanák, a dohánytermékek reklámozását és gyártóik cégjelzéseit pedig 50-tôl 500 millió lejig terjedô büntetéssel „jutalmaznák". Ugyanakkor a káros szenvedély „javíthatatlanjai" számára külön éttermeket, bárokat, diszkókat rendeznének be.
Arról nem szól a híradás, hogy mikorra remélhetô a törvénytervezet megvitatása. Arról meg pláne nem, hogy egy ilyen túlságosan nyugati jogszabály gyakorlati alkalmazására hány év múlva kerülhet sor. Csak ne váljék füstbe ment törvénytervvé, mint annyi más ebben az országban!
ZENÉS–TÁNCOS ÖSSZEJÖVETELT tart szeptember 7-én, pénteken du. 6 órától az RMDSZ kül- és belmonostori szervezete a Mócok útja 75. szám alatti Pro Iuventute székházban. Minden korosztályt szeretettel várnak.
VÁLASZTMÁNYI GYÛLÉST tart az RMDSZ belvárosi körzete szeptember 7-én, pénteken du. 5 órai kezdettel.
AZ RMDSZ PATA–GYÖRGYFALVI NEGYEDI KÖRZETÉNEK SZÉKHÁZA (Jugoszlávia utca 51. szám) szeptember 15-ig a következô órarend szerint tart nyitva: hétfôn 15–18, keddtôl péntekig 14–17 óra között. Ezúton értesítik az érdeklôdôket, hogy szeptember 17-tôl informatika tanfolyamot indítanak III–V., VI–VIII. és IX–XII. osztályosoknak. A tanfolyamra jelentkezni a fenti címen és nyitvatartási idôben lehet vagy a 146-417-es telefonszámon.
ECKSTEIN-KOVÁCS PÉTER szenátor fogadóóráját pénteken, szeptember 7-én délután 15–17 óra között tartja a megyei RMDSZ Pavlov utcai (Cardinal Iuliu Hossu utca 21. szám) székházában.
— Miért használt Ceausescu-idézeteket tankönyvében a kolozsvári egyetemi tanár?
— Így mérte fel, hogy a tanév közben hányan veszik kézbe mûvét.
Tegnap kora délután a Mûvészeti Múzeumban Lukasz Milosz Cywicki lengyel grafikusmûvész kiállításának megnyitója után került sor a 3. Nemzetközi Kisgrafikai Biennálé díjazottainak megnevezésére. A nagydíjat Vladimir Gazovi è szlovák mûvész nyerte el. A díjazottak pedig, az ismertetett sorrendben a következôk: Borgó (Magyarország), Zdenek Bugan (Szlovákia), Haász Ágnes (Magyarország), Cristian Opris (Románia), Kyoko Sato (Japán), Jukka Vanttnen (Svédország). Ábrahám Jakab romániai, Stanislav Bojankov-Stanko bulgáriai, Evgenij Bortnikov oroszországi, Manuel Castro-Cobos spanyolországi, Muriel Frega argentínai, Karl-Georg Hirsch németországi, Mikáel Kihlman svédországi, Marcio Pannunzio brazíliai, Toni Pecoraro olaszországi, Igor Piacka szlovákiai, Chaivut Ruamrudeekool thaiföldi, Alexander Serebryany egyesült államokbeli, Benjamin Vasserman észtországi és Victor Zastolky oroszországi mûvész díszoklevelet kapott.
A nagyszabású mûvészeti rendezvény ismertetésére visszatérünk.
Ezzel a címmel nyílt kiállítás Budapesten, a Magyar Nemzeti Múzeumban.
Az alkotó géniuszaink alcímû bemutató a magyar, illetve magyar származású Nobel-díjasok életútját és a legjelentôsebb, ám az elismerésben nem részesült tudósok pályafutását tekinti át.
A tárlatajánló felidézi, hogy a magyar tudósok csarnokának létrehozását Szentágothai János professzor az 1990-es évek elején vetette fel. Szent-Györgyi Albert születésének centenáriuma alkalmából 1993 májusában tisztelegtek a legrangosabb nemzetközi tudományos kitüntetésben részesült magyarok munkássága elôtt a Nemzeti Múzeumban.
Hét évvel késôbb, 2000 májusában Kitüntetett alkotók, magyar Nobel-díjasok címmel nyílt tárlat, szintén a nemzeti gyûjteményben.
A millenniumi rendezvények sorában ez év tavaszán a Budapesti Mûszaki és Gazdaságtudományi Egyetem aulájában rendezett kiállítással is megemlékeztek a magyar Nobel-díjasok munkásságáról.
A mûegyetemi ünnepség keretében írták alá a magyar tudóspanteon alapító okiratát, amelyet ellátott kézjegyével Oláh György, az 1994. évi kémiai Nobel-díj kitüntetettje és Hámori József, a Tudomány- és Technológiapolitikai Kollégium elnöke is.
A Magyar Nemzeti Múzeum a mostani kiállítással tulajdonképpen a Tudóspanteon alapjait teremtette meg, amelyet a továbbiakban igyekszik folyamatosan gyarapítani.
Az érdeklôdôk a kiállítás elsô részében áttekintést nyerhetnek Lénárd Fülöp (1905 fizikai); Bárány Róbert (1914 orvosi); Zsigmondy Richárd Adolf (1925 kémiai); Szent-Györgyi Albert (1937 orvosi); Hevesy György (1943 kémiai); Békésy György (1961 orvosi); Wigner Jenô (1963 fizikai); Gábor Dénes (1971 fizikai); Polányi János Károly (1986 kémiai), Elie Wiesel író (1986 Nobel-Békedíj); Harsányi János (1994 közgazdasági) és Oláh György (1994 kémiai) életútja és tevékenysége jelentôsebb eseményeirôl.
Fotók, levelek, iratok, személyes tárgyak, tudományos eszközök adnak áttekintést a másik részben.
Ezek sorában látható Szent-Györgyi Albert Nobel-díja, valamint az a frakk is, amelyben a kitüntetés átvételekor megjelent. Látható még szegedi rektori talárja, az izraeli Jad Vasem Intézettôl kapott kitüntetése. Megszemlélhetô például Bay Zoltán Hold-visszhang kísérletének modellje. Fejezet vázolja fel Kármán Tódor, Neumann János és Teller Ede munkásságát.
SAMUS EXPO 2001 címmel közszükségleti cikkek kiállítását rendezi meg szeptember 13–16-án Désen a Kolozs Megyei Kereskedelmi, Ipari és Mezôgazdasági Kamara. A negyedízben sorra kerülô, vásárral egybekötött rendezvény 10–18 óra között várja látogatóit. Bôvebb felvilágosítás a kamara 419-075-ös vagy dési kirendeltségének 432-245-ös telefonszámán kapható.
A kolozsvári nemzetközi grafikai fesztivál keretében nyílt meg a fôtéri Kisgalériában kedden délután Oleg Denisenko ukrán grafikusmûvész egyéni tárlata. A számos kolozsvári mûvelôdési és közintézmény valamint vállalat támogatta kiállítást, amelynek fôszervezôje Ovidiu Petca grafikusmûvész, Pavel Puscas mutatta be a közönségnek. Esztétikai kiselôadásnak is beillô, a szokványos megnyitók színvonalát messze túlhaladó elemzése a rendezvény külön attrakciójának számított.
Oleg Denisenko neve nem ismeretlen a kolozsvári mûvészetkedvelôk körében, hiszen a Nemzetközi Kisgrafikai Biennálék megléte óta — jelenleg a harmadiknál tartunk — hûséges résztvevôje a kiállításoknak. Pár nappal ezelôtt pedig ismét megtekinthettük három munkáját a lembergi mûvészek kisgrafikai bemutatóján, az Etnográfiai Múzeumban. Ez a mostani, huszonkilenc alkotást magába foglaló egyéni tárlat azonban jóval teljesebb képet nyújt a fiatal és nagyon tehetséges grafikus sajátos mûvészi felfogásáról. Korunk rendkívül heterogén, már-már a mûvészet tagadásának határáig is eljutott, divatos áramlatainak erôteljes hullámzása közepette Denisenko — mit sem törôdve a hullámhegyekkel — elkezd úszni az ár ellenében. Azt is mondhatnám: nonkonformista. Éppen egyfajta konformizmusával. Azzal, hogy meri vállalni a sokkal több veszôdséggel járó, sokkal munkaigényesebb hagyományos módszereket, a klasszikus grafikai technikákat. Teszi pedig mindezt eme technikák tökéletes ismeretében, bravúros rajzkészséggel és még bravúrosabb mûvészi fantáziával. Az eredmény: olyan sajátos, egyéni grafikai világ, amely a hagyományok talajából nôtt ugyan ki, és amely szándékosan klasszicizáló kísérletei ellenére is ízig-vérig harmadik évezredi és ugyanakkor lembergi is. A fiatal mûvész olyan talajból nôtt ki, olyan felbecsülhetetlen értékeket szívott magába, amilyeneket ez a grafikai iskolájáról régóta híres, sajátosan soknemzetiségû, történelmi vidék bôséggel termett. Nem véletlen tehát eme rendkívül összetett, több kultúra egymásra hatásából kialakult, de egyféleképpen mégis egységes, összeforrott mûvészi világ továbbéltetése, egyéniesítése. Denisenko esetében pedig az egyéniesítés különösképpen hangsúlyozandó. A mûvész fehér-feketében képes visszaadani azt a rendkívül színes világot, amelyet magában hordoz, s amelynek alapjai legalább annyira történelmi-mitológiai fogantatásúak, mint amennyire az egzakt tudományokból, olykor áltudományokba hajlókból (asztrológia), vagy más mûvészeti ágakból (zene) táplálkozók. Innen a bizarr képzettársítások, különleges biomorfizmusok, félig ember, félig állat lények, e szimbólumoktól terhes, sajátos grafikai olvasatot kínáló és igénylô, komplex világ. Olyan egyéni, mûvészi mitológia születésének szemtanúi lehetünk, amely éppen eredetiségében megkapó. Abban a valóságból kinövô álomvilágban, amelyben, úgy tûnik, minden lehetséges, de amely mégis mintha egy felsôbb, talán a mûvész által sem tudatosított rendezôelv szerint mûködne. Ennek a szabályait önti formába, fogalmazza meg a grafika, vagy éppenséggel a kisgrafika nyelvén Oleg Denisenko. Sôt, nemcsak azon. Hiszen, úgy tûnik, eme kis grafikai remeklések szerves részét képezik a címek is, amelyeket alkotójuk, nemritkán klasszika-filológiai ismereteit is megcsillogtatva, nagyon találóan választott meg.
Mindent összevetve: Denisenko méltó képviselôje a lembergi grafikai iskolának és megérdemli a mûvészetkedvelô kolozsvári közönség figyelmét. Nem tudom viszont elhallgatni, mennyire zavart az igényes munkák hátterében agresszíven magakelletô giccsparádé. De hát piacról él a galériás is. Az induláskor a modern mûvészetek színhelyéül szolgáló Kisgaléria, a Romániai Képzômûvészek Szövetsége Kolozsvár-Beszterce Megyeközi Fiókjának kiállítóterme már nem a régi. Úgy látszik: koncessziók nélkül eme szervezetek képtelenek fenntartani magukat. De vajon meddig mehetünk el az igénytelenséggel?
A kiállítóterem elôtt a szó legszorosabb értelmében folyó sörfesztivál miccses-lacipecsenyés illatokkal dúsított kétes hangorkánja, feltehetôen, jó útjelzôül szolgál.
Nem szeretem, de azt is mondhatom, ki nem állhatom a „szigorúan titkos" feliratot viselô iratokat, életunt leszek a többnyire szereplési viszketegséget fedô nyílt levelektôl, csoportnévtelenségbe burkolózó nyilatkozatoktól, sôt még attól is fölborzolódik hátamon a szôr, ha valamit úgy akarnak „bizalmasan" a tudtomra hozni, hogy kikötik: de ne add tovább! Ez utobbinál többnyire STOP-ot mondok, minthogy fogadkozni sem szeretek, s méltatlannak tartom, hogy olyan ismeretek birtokába jussak, amelyeknek ajtaja mások elôtt zárva vagyon. Megaztán megvetem a kivételezetteket, s ebbe magamat is beleértem, ha kivételezetté akarnak avatni.
Azért bocsátom elôre mindezt, mert közben meg tudom érteni a Reform Tömörülés nyilatkozatának (Szabadság, augusztus 12.) szerzôit, hiszen valószínûleg én is sürgôsen magyarázkodni kezdenék, ha „szigorúan bizalmas" címkéjû közlésembe elhelyezett puccsszándékomat valamelyik lap oldalain láthatnám viszont. Egyrészt bebizonyosodna, hogy manapság az emberek nem tudnak „szigorúan titkos" titkokat magukban tartani, másrészt legalább olyan erôst zavarna lelepleztetésem, mintha fényes nappal megszállott polgármesterünk zászlódíszes kutatóárkai elôtt kellene elgyalogolnom, totál anyaszült viseletben. Ámbátor az is megeshetne, hogy egy-két ügybuzgó nézô még meg is tapsolná produkciómat. Merthogy mindig akadnak, akiket a megszokottól eltérô dolgok vonzanak, amit ilyenformán pártoló tapsukkal is jutalmaznak.
Azt mondják, a nyilatkozat (de sokkal inkább: nyiratkozat) kollektív szerzôi, hogy a hivatkozott dokumentum csinálmány, mégpedig azért, mert „a nemzeti közösség szolgálatában álló érdekképviseletet meghiúsítani szándékozó alantas próbálkozásnak tekintjük". Minthogy a meghiúsít ige még az értelmezô szótár szerint is „meggátol, megakadályoz" értelmû, két szempontból is zavarban vagyok, mert egyrészt úgy tudom, hogy az RMDSZ az érdekvédelmi szervezet, másrészt, mert az inkriminált „hamis" dokumentum az RT-rôl szól. Így végképp nem tudom eldönteni, ki gátol kit, netán ki akadályoz meg mit?
Ettôl, persze, a dokumentum hamisítvány is lehet.
Szó, ami szó, én láttam a dokumentum-másolatot, s nekem úgy tûnt, jó vaskos, sok lapból álló — megbocsátják nekem, ha az én koromban már nem olvasok el mindent válogatás nélkül —, tehát csak így, szemrevételezésre is felmerül bennem a logikusnak tûnô kérdés: ki a fenének van ideje, türelme, papírja, csak úgy, „kompromittáló" kedvtelésbôl ekkora munkát magára vállalni, mint ennek a paksamétának az elôállítása? Most, amikor majdmindenki úgy fut a munkától, mint a tûztôl. Azért kérdem ezt fôképpen, mert hát kompromittálni csak azt, vagy azokat érdemes, akik már valami eredményre jutottak. Joggal kérdezhetô meg az RT-vel kapcsolatosan: letettek már valamit a közösség asztalára? No, meg azt is: kongresszusaikon, elnökségi üléseiken kívül van egyáltalán valami tevékenységük? És mint a Pál utcai fiúknak, az elnökségen kívül van legalább egy Nemecsekjük?
Mégis legyünk jóhiszemûek és fogadjuk el, hogy a szóbanforgó paksaméta csinálmány. Ám, ha ez így van, el kell ismernünk — az ismertetés alapján — ügyes munka. Ugyanis nincs benne semmi olyan, amirôl nem olvashattunk-hallhattunk volna választások elôtti helyosztók körüli felvillanásaikon, vagyis az elnökségben élô RT megmutatkozásain, beleszámítva ebbe azt is, amikor egy magyar államtitkár állítólag csak velük tárgyalt meg nem tudom én mit... Hogy az itt-ott-amott elhangzottakat valaki — úgymond — ilyen tömören egy kalap alá hozta és „titkosította", méghozzá szigorúan? Hát ez már így van, ha azt is titkosan játsszák, amit nyilvánosság elôtt is lehetne. Egy ilyen szigorúan titkos paláveren az ember forradalmi lendületében, felhevültségében, ráadásul ihletettségében jó meredek és zaftos dolgokat is elszólhat, s aztán, ha leszáll errôl a titkosított magas lóról, teljesen érthetô lesz, ha már nem fogja szeretni, amikor cíntányérra komponált és hôsinek hitt mondatai a nagy nyilvánosság elôtt jönnek szembe vele...
Mert, ha egyetlen reformocskát felmutathatnának, amelynek születésénél — hangzatos nevük szerint — bábáskodtak volna, nem is kellene kinyilatkoztatniuk semmit, magunktól is biztosan tudnánk, hogy az inkriminált paksaméta nem egészen kóser, és a fiúk csak nagyobb tortaszeletre áhítoznak. De így....?!
Abban nincs semmi szégyellnivaló, ha az RT elnöksége türelmetlen, hogy még mindig nem kanyaríthat ki eleget a bôségtortából, hiszen már platformosodásukkor sem titkolták, hogy magasztos céljaikat kizárólag a parlamentben látják negvalósíthatónak. Úgy látszik, ahogy fogy a cérnájuk, úgy nô az étvágyuk. De hát manapság a legtöbben — pláne a politikában — úgy vannak ezzel, hogy elôbb belakni akarnak, és csak azután — ha nagyon muszáj — azt is megnézni, mi is a teendô? Ennek nyilván az a veszélye, hogy az éhségérzet és étvágy aztán nem szûnik meg soha...
Átnéztem azt az írást, amely szerint az RMDSZ Reform Tömörülése a jelenlegi vezetés puccsszerû eltávolítására készülne.
Ez a pár oldal nem „dokumentum", nincs pecsét, sem aláírás. Nem is „emlékeztetô", amely egy bizonyos (akár államközi) tárgyalás anyagának pontokba foglalt, tömör, de értelmes mondatokban kifejtett összefoglalása és nyilván aláírásokkal hitelesítve.
Az írás a Reform Tömörülés valamelyik elnökségi tagjának egy, a megbeszélés idején készített feljegyzése, legtöbbször nem teljes mondatokban (erre nem lehetett idô), hanem kulcsszavakban (magyarul ugyebár ez „schlagwort") rögzítve. Minden aláírás nélkül, számítógépen készítve-sokszorosítva.
Tekintsünk most el attól, hogy ezen írás lehet elejétôl végig hamis vagy lehet hiteles is. Ez a vita ma már eldönthetetlen, hacsak minden résztvevô nem hitelesíti utólag.
Vegyük e feljegyzéseket igaznak, hisz (Markó Béla szerint is) nem egy utalás egyezik a Reform Tömörülés hiteles, nyíltan kifejtett véleményével. És azt se tagadjuk, hogy esetleg az RMDSZ jelenlegi vezetésének „puccsszerû" leváltása is szóba került.
Számtalan példa bizonyítja, hogyha egy párt kebelében megoldhatatlan viták merülnek fel, akkor ezt csak pártszakadással lehet feloldani (demokratikus módon). (Lásd az 1990-es Iliescu–Roman szakítást, a Parasztpárt bomlását, vagy amott a Kisgazdapárt szakadását). A hatalmon lévôk ugyanis annyira „bebetonozzák" magukat, mamelukokkal bebiztosítják helyzetüket (akiket anyagi elônyökben részesítenek), hogy „demokratikus" úton nem lehet ôket kimozdítani (hisz a közgyûlésben többségük biztosított).
A pártszakadás azonban az RMDSZ esetében túl nagy kockázat, mivel ez esetben mindkét párt kimaradna a parlamentbôl. Így — ha az elégedetlen rész a választók többségét maga mögött érzi — egyetlen útja a puccs marad (államszinten államcsíny a neve). Hitlerék demokratikus úton kerültek hatalomra, Leninék államcsínnyel. De arra is van példa, hogy egy puccs eltávolította a nagy gazembereket és demokratikus irányt szabott a fejlôdésnek.
Nincs miért tagadni, hogy a kommunizmustól nagyrészt épp puccsal megszabadult államok polgárainak jó része (talán fele is!), neveltetése alapján is (45 év!) ma még inkább a régi „jóra" emlékezik és ma is „kriptokommunista". Csak a másik fél bolsevista ellenes, egy vagy több ilyen párt köré tömörülve. Ez így van nálunk is, Magyarországon is, a választások is ezt tükrözik. És így van ez a mi RMDSZ-ünk keretében is, ahol jól kimutathatók a magyarországi pártoknak megfelelô eszmerendszerek és ezek platformjai. (Ezért nem kell csodálkozni, ha a FIDESZ párt — és nem a magyar állam! — a Reform Tömörülést támogatja.) Az is nyílt titok, hogy a Markó Béla (azelôtt Domokos Géza) mellé tömörült vezetôk jó része valaha és valamilyen módon kapcsolatban volt a bolsevista ideológiával és ezért sok mindenben kormánypártunkkal szimpatizál. A román újságok az RMDSZ-t gyakorlatilag a jelenlegi kormány egyetlen igaz koalíciós partnerének tartják. Igaz, a többivel is volt „igaz" koalícióban és azok sem bizonyultak jobbnak. Ezért cserében az RMDSZ néhány látszateredménnyel dicsekedhet. Ennél többet ért el (iskola és akár egyetem ügyében is) mikor mérges, ócsárolt ellenzéki volt, de a nyugati közvéleményt maga mellett érezhette.
A Markó-garnitúra még olyan helyi, apró, országosan lényegtelen eredményeket sem ért el kolozsvári viszonylatban, mint a fôtéri gödrök betakarása, a Mátyás-szobor restaurálásának engedélyezése (ausztráliai pénzzel!), a Mátyás-szobor elé telepített ízléstelen budi eltüntetése (ugyebár: helyi autonómia), vagy épp polgármesterünk több bûnügyi perének elfogulatlan lefolytatása.
Kíváncsi lennék, ha a párizsi amerikai nagykövetségrôl, a város fôpolgármesterének személyes asszisztenciájával, hôs franciák ellopnák az amerikai lobogót, ebbôl milyen diplomáciai botrány kerekedne (nem törôdve a franciák „érzékenységével") és hány napig maradna — a helyi autonómia ellenére — helyén a fôpolgármester? Ott talán — puccs nélkül is — felelôsségre vonnák!
Csak az utóbbi ötven évben nem kevés jobb- vagy baloldali diktátort vagy áldemokratát menesztettek puccsal. Néhány név: Hruscsov, Zsivkov, Rheza Pahlavi iráni sah, az indonéziai Szukano és Szuharto, Idi Amin Ugandából, a felsorolhatatlanul sok latinamerikai stb. Valamennyi puccsra az úgynevezett „nagy" demokráciák rábólintottak...
Elismerem, hogy Simon Endre cikkének (Szabadság, f. év VIII. 28) számos megállapítása helyes, bár indulatos fogalmazása nem rokonszenves. Emellett sok kijelentése erôsen vitatható volna, de mindegyikre nem térhetek ki.
Már hozzászoktunk, hogy elfogultan pártoskodó, zajos csoportok érdekszervezetünk nevét idézôjelbe teszik,azzal vádolják, hogy segédkezik a külpolitikai kirakat díszítésében, tevékenységét megkérdôjelezik, parlamenti munkáját lekicsinylôen látszatképviseleti jelenlétnek mondják. Jól tudjuk, honnan fúj a szél (most már jobban tudjuk, mint eddig bármikor), erre már kár is szót vesztegetni.
A naivságok közül kiemelendô, hogy a szerzô sajnálattal állapítja meg, hogy „Az alapszerzôdés nem oldotta meg ... végérvényesen e két nemzet közötti nézeteltéséreket". Nem oldotta meg, mert semmiféle szerzôdés nem is oldhatja meg a problémákat. Bármely szerzôdés, akármennyire kedvezô is volna, csak keretet biztosíthat a megoldás számára. Mint ahogyan az sem oldaná meg a nézeteltéréseket, ha valamilyen egyezményben kimondanák, hogy „országalapító társnemzet", „államalkotó nemzet" vagy valami hasonló cím hordozói vagyunk. A feszültségmentes együttélés feltétele, hogy mindkét nép gondolkodásából, érzelemvilágából eltûnjék a nacionalizmus, az indulat, a gyûlölet, az elôítéletes elfogultság. Ez azonban lassú folyamat, fôleg azért, mert mindkét fél hajlamos a másik szemében keresni a szálkát. Szintén naivnak és megvalósíthatatlannak találom Simon Endre javaslatát a tagsági igazolványok egységesítésérôl, a magyar állam által ellátott sorszámos nyilvántartási pecsétrôl.
Minderrôl vég nélkül lehetne vitatkozni. Végeredményben mindenkinek joga van kifejteni a véleményét, elképzeléseit. Az igazi szabadság magában foglalja a tévedés szabadságát is. Ami felett viszont nem lehet vitatkozni, azok a tények. Simon Endre azt írja: „Nyolcvan év után így jutottunk oda, hogy a magyarság részaránya az eredeti 32,4%-ról 7,9%-ra csökkent." Nem írja ugyan, honnan vette ezeket az adatokat, és hogy az egész országra vonatkoznak, de ez — tekintve a számok nagyságrendjét — magától értetôdik. Nézzük tehát a kimutatásokat:
Az 1930 évi román népszámlálás szerint az ország 18,053 millió lakosából 1,426 millió (7,9%) vallotta magát magyar nemzetiségûnek. (Catherine Durandin: Histoire des Roumains megfelelô adatai: 18,657, 1,425, 7,6%). Érdekes, hogy 8,6% nyilatkozta, hogy az anyanyelve magyar; az eltérést bizonyára a magyar anyanyelvû zsidók, romák tették ki. Ha figyelembe vesszük, hogy 1918 és 1930 közt hozzávetôlegesen 200 000 magyar települt ki, az uralomváltáskor a magyarság számaránya mintegy 8,6%–8,9% lehetett. Semmi esetre sem 32%.
Az 1992 évi népszámlálás szerint az ország 22,281 millió lakosa közül 1,625 millió (7,1%) volt magyar nemzetiségû (1,59 millió magyar anyanyelvû).
Az adatok azt mutatják, hogy számbelileg gyarapodtunk ugyan, de keveset, viszont a százalékos arányunk csökkent. Ez a csökkenés még feltûnôbb volna, ha az arányt ugyanarra a területre számítanánk 1930-ban és 1992-ben. Az okokat tekintve Simon Endre joggal említi a kivándorlást és az asszimilációt, de legalább olyan súllyal esik a latba a kis népszaporulat. Ez pedig nem csak a kisebbségi sors következménye.
A romániai magyar írott és elektronikus média képviselôi évi rendszerességgel a háromszéki Árkoson találkoznak két napos vitafórumra, amelyen jeles magyarországi újságírók és médiaszakemberek is részt vesznek. A Romániai Magyar Újságírók Egyesülete (MÚRE) által szervezett rendezvény célja a hazai magyar nyelvû sajtó aktuális gondjainak a megvitatása, amelyek száma évrôl évre gyarapszik. A rádió, a televízió és az írott sajtó munkatársainak külön-külön kellene egy több napos rendezvény, hiszen e szakterületek problematikája igen szerteágazó és nehéz az egyeztetés, a közös kiútkeresés. Nehéz, de nem lehetetlen, amit az évente szép számmal visszatérô kollégák együttgondolkodása is jelez.
Az idei rendezvény számos témája közül nem véletlenül ragadom ki a hazai magyar napilapok többé-kevésbé sanyarú helyzetét. A kemény viták során egyértelmûvé vált, hogy a rendszerváltás után 11 évvel napilapjaink válaszút elé kerülnek: igent vagy nemet mondajanak-e az irántuk érdeklôdô hazai vagy külföldi felvásárlónak? A piacgazdaság törvényei szerint ez mégsem kellene ennyi fejfájást és több órás, heves vitát kiváltson, fôleg ha figyelembe vesszük azt, hogy a romániai magyar sajtó a rendszerváltás óta a leghatározottabban szállt síkra a gazdasági reformok, a gyors privatizáció mellett. Lapjaink vajon az állami tulajdonban lévô gyárak mintájára a piacgazdaság ellen harcolnának? Errôl szó sincs, hiszen mindenik megyei napilap még a kilencvenes évek elején az ott dolgozó újságírók tulajdonába került részvénytársaság vagy korlátolt felelôsségû társaság formájában. E tulajdonosi formának köszönhetô, hogy a lapok az elmúlt évtizedben következetesen a közszolgálatiság mellett szálltak síkra, még akkor is, ha ez esetenként az olvasótábor csökkenésével járt. Lapjaink helyi olvasottsága azonban minden megyében magasabb a helyi román lapokénál, ami azt bizonyítja, hogy a romániai magyar olvasók zöme kitartott mellettünk. Közvélemény-kutatások adatai szerint az erdélyi magyarság elsôsorban a megyei és az országos napilapokból informálódik, a rádió- és tévéadók nézettsége a második helyre kerül. Ez önmagában is óriási eredmény, hiszen Magyarországon például fordított a helyzet.
Lapjaink tulajdonosi formája biztosította mindmáig a hagyományos újságírói mûfajok — riport, jegyzet, tárca — továbbélését, ami a nyugati tulajdonba került magyarországi hírlapokban szinte teljesen kiveszett. Helyette reklámcentrikus lapok kerültek piacra, ahol az újságíró a hirdetések közötti lyukakat tömködi, legtöbbször semmitmondó szenzációhajhász hírekkel. Ez a fajta újságírás egyelôre idegen az erdélyi olvasótól, de kérdés, hogy meddig?
Az árkosi vita a romániai magyar lapok jövôjérôl nem nyújtott megnyugtató alternatívát. Magyarországi kollégák szerint az úthengerként közeledô globalizmust az erdélyi magyar sajtó sem kerülheti el. Hatásait lehet mérsékelni, illetve semlegesíteni azzal, ha a lapok munkatársai jogilag körülbástyázva magukat esetleg olyan privatizációs szerzôdésbe mennek bele, amely némi autonómiát biztosít az újságíró számára. Erre több példa is van Magyarországon, fôleg miután kiderült, hogy közvetlenül a rendszerváltás után külföldi kézbe került megyei napilapok gyakorlatilag bulvárkiadvánnyá váltak, amelyeknek alig van közük a magyar identitás megôrzéséhez. Egy hasonló fordulat Erdélyben igen tragikus következményekkel járhat, amelyre nehéz lesz alternatívát találni.
A nagy vihart kavaró Bihari Napló privatizációja — amelynek során az új nyugati tulajdonos gyakorlatilag össze akarja vonni a helyi román és magyar lapot — intô kell legyen azok számára, akik felelôsséget éreznek a romániai magyar olvasóval szemben.
A kolozsvári vívósport legtehetségesebb képviselôje Corina Indrei (KMSC) az elmúlt napokban Brassóban részt vett a kadettek részére kiírt, Transilvania-kupával díjazott nôi tôrviadalon. A 44 román és ukrán versenyzôt rajthoz szólító versenyen a résztvevôket elôször csoportokba osztották, ennek alapján alakították ki a 32-es mezônyt, ahol már egyenes kieséses formában folytatták a vetélkedôt.
Mugur Codreanu edzô tanítványa, miután simán vette a csoportbeli akadályokat (az öt asszó során csak egy találatot kapott), a további csörtéken pedig fölényes sikereket aratott Elena Boncu (Brassói Traktor) — 15–4, Mihaela Gogu (Bukaresti Triumf) — 15–3 és Andrea Chiriac (Brassói Sportlíceum) — 15–4, ellen, az elôdöntôben nagy küzdelemben alulmaradt a Iulia Codreanu, a Bukaresti BNR képviselôje, a késôbbi versenygyôztes ellen. Indrei így bronzérmes lett.
Kolozsvárról még jelen volt egy kezdôbb szintû tôrözô, Rokk Daria is, aki viszont egyetlen nyert asszóval nem jutott túl a csoporttalálkozókon.
A válogatott kerettag Corina Indreinek a brassói verseny hasznos formaellenôrzô lehetôséget jelentett az október közepére kitûzött országos ifi bajnokság elôtt.
Gheorghe Hagi, a labdarúgó-válogatott szövetségi kapitánya keddi sajtótájékoztatóján kijelentette: bár csapata számára a szerdai, magyarok elleni vb-selejtezôn már a döntetlen is elég lenne a pótselejtezôt jelentô második hely megszerzéséhez, ô azt szeretné, ha megnyernék a mérkôzést.
Hagi úgy véli, hogy a kapitányváltás jót tett a magyaroknak:
— Ha új szakvezetô kerül egy csapat élére, akkor ez általában jelentôsen javítja a játékosok hangulatát, a futballisták motiváltak lesznek, mert be akarják bizonyítani az új kapitánynak, hogy ott a helyük a válogatottban. A magyar–román párharcok mindig óriási presztízscsatát hoztak, az összecsapások hangulata olyan volt, mintha egy város két riválisa mérte volna össze az erejét.
A magyar labdarúgó utánpótlás-válogatott (U21) Európa-bajnoki selejtezôn Kecskeméten kétgólos vereséget szenvedett Romániától. Végeredmény: Magyarország–Románia 1–3 (Szabics — 68. perc, illetve Cernat — 54., valamint Bratu 2 — 66. és 96. perc).
A 8. csoport másik mérkôzésén: Grúzia–Litvánia 4–1. Az állás:
1. Olaszország 7 6 1 0 14–3 19
3. Magyarország 7 4 0 3 10–9 12
Az utolsó fordulóban, október 5-én: Olaszország–Magyarország és Románia–Grúzia.
Dél-amerikai vb-selejtezôk
Sporttörténelmi tettet hajtott végre Venezuela labdarúgó-válogatottja, amely világbajnoki selejtezôn korábban soha nem nyert idegenben, szerda hajnalban viszont 2–0-ra legyôzte a vendéglátó chilei együttest.
A dél-amerikai zóna leggyengébb csapatának sikere annál is inkább meglepetés, mivel a hazaiak a múlt hét végén barátságos találkozón a világ- és Európa-bajnok franciákat múlták felül (2–1).
A térség másik mérkôzésén Uruguay értékes, szintén 2-0-s gyôzelmet aratott Peruban, így az ötödik helyen pontszámban beérte a ma hajnalban, Argentínában pályára lépô brazilokat.
Az összecsapáson elsôsorban Alvaro Recoba emelkedett ki a mezônybôl, az elsô gólnál elôkészítô volt, a másodikat pedig maga szerezte.
Eredmények: Chile–Venezuela 0–2 (gól: Paez — 57. és Arango — 62. perc) és Peru–Uruguay 0–2 (Dario Silva — 13. és Recoba — 45. perc).
1. Argentína 14 11 2 1 35–11 35
10. Venezuela 15 3 1 11 12–40 10
Az elsô négy helyezett automatikus vb-résztvevô, az ötödik pótselejtezôt játszik Ausztrália válogatottjával.
IFFHS-rangsor
A legutóbbi klubranglista élén továbbra is az UEFA-kupa gyôztes FC Liverpool áll.
Az élcsoport (zárójelben az elôzô helyezés): 1. (1.) Liverpool FC (angol) 350, 2. (2.) Boca Juniors (argentin) 284, 3. (4.) Arsenal (angol) 273, 4. (12.) FC Barcelona (spanyol) 272, 5. (5.) Vasco da Gama (brazil), (3.) Valencia (spanyol) és (6.) Bayern München (német) 262–262, 8. (7.) Galatasaray Isztambul (török) 260,5, 9. (9.) Palmeiras (brazil) 260, 10. (8.) Real Madrid (spanyol) 252 pont.
Az év negyedik Grand Slemjének legutóbbi játéknapján az esô került elôtérbe, több mérkôzést meg kellett szakítani. Az esôszünetekkel tarkított találkozók közül a Tommy Haas–Lleyton Hewitt összecsapást el kellett halasztani 6:3, 2:2-es állás után.
Férfi egyes, nyolcaddöntô: Jevgenyij Kafelnyikov (orosz, 7.)–Arnaud Clément (francia, 12.) 6:3, 6:4, 6:3; Gustavo Kuerten (brazil, 1.)–Alberto Costa 6:4, 6:4, 7:6 (7); Andy Roddick (amerikai)–Tommy Robredo (spanyol) 6:2, 6:2, 6:4.
Nôi egyes, negyeddöntô: Martina Hingis (svájci, 1.)–Daja Bedanova (cseh) 6:2, 6:0 — 42 perc alatt, ebbôl az elsô szett 25-öt tartott; Serena Williams (amerikai, 10.)–Lindsay Davenport (amerikai, 3.) 6:3, 6:7 (7), 7:5.
Petrillai Inter-Zsil–Aranyosgyéresi CFR-Sodronyipar 5334–5254 fa (egyéniben: 3–3). A vereség ellenére jó eredménynek számít a 79 fás vereség (fôleg, ha az egyéni 3 gyôzelmet is figyelembe vesszük). Ez bizonyítja, hogy a Kolozsvárról szinte naponta Gyéresre ingázó kolozsvári CFR-tekézôk jól felkészültek az új kiírásra.
A csapat legjobbja ezúttal Grigore Blaga és Marius Codarcea volt, mindketten 911 fát vertek le. Egyébként a csapat összetétele nem változott az elôzô bajnoksághoz képest. Az együttes edzéseinek irányítását Bese Demeter vette át, Mihãilã Curta a múlt bajnokságtól kezdve inkább csak az ifjúsági és kadett csapattal foglalkozik.
Az ifik a múlt hét elején már elkezdték a csoportküzdelmeket. A CFR-Sodronyipar Szatmárnémetiben játszott, 3851–3788 fa arányban legyôzte a helyi Unió csapatát. Szatmáron egy 4-es tornát kellett volna lebonyolítani, de a Marosvásárhelyi Elektromaros és a Jászvásári Olimpia CFR nem küldte el a csapatát, annak ellenére, hogy ez pontlevonással jár a felnôtt csapat részére. A Szatmárnémeti Uniónak nincs felnôtt csapata, az ifi bajnokságba mégis benevezett — így került sor erre a „turnéra". A következô forduló szeptember 11-én lesz Marosvásárhelyt (elméletileg a fenn említett négy csapat részvételével).
Jól sikerült a Szamosújvári SOMVETRA rajtja, remek gyôzelemmel kezdtek a lányok. Neves ellenfelet, a többszörös bajnok Bukaresti Akaratot gyôzték le Nagy József edzô tanítványai 2623–2517 fa (egyéniben 5–1) arányban. A csapat legidôseb tagja, Adina Muresan 464 fát ért el, de kitett magáért az alig 16 esztendôs Laura Lungu (447 fa), valamint a Muresan lányok — mind Romina, mind Mirabela 427 fát vert le. A vendégek legjobbja Badea volt 457 fával.
Hosszú idô után telt ház volt a tekecsarnokban, s a szurkolók nem bánták meg, hogy kilátogattak a mérkôzésre. A támogató üveggyár értékes pénzjutalomban részesítette az országosan elismert szamosújvári tekézôket.
Brassóban rendezték az immár 25. alkalommal kiírt hagyományos versenyt. Nagy József, a Szamosújvári SOMVETRA edzôje ezúttal is derekasan helyt állt a Veteránok Kupájával díjazott vetélkedôn, 297 fával a harmadik helyen végzett.
Nagy József a 75. életévét tapossa, ami még jobban kiemeli brassói sikerét. Remek teljesítmény, gratulálunk a lelkes és kitartó sportembernek.
300 milliót kértek, 125 milliót kaptak a Megyei Tanácstól a tordaszentlászlóiak az iskolák új tanévre való felkészítéséhez. A pénzösszeget az iskolák festésére fordítják, amennyiben marad még valamicske pénz, folytatni kívánják a falak lambériázását. A sztolnai, magyarfenesi és tordaszentlászlói iskolák esetében már befejezték a falak fával való burkolását, amelytôl azt remélik sokkal idôállóbb lesz, mint a festés, bírja majd a gyerekek „megrohamozásait". Az ülésre az igazgatókat is meghívták, hiszen az iskolák a helyi tanács hatáskörébe tartoznak. Jövôre külsôleg is tatarozni szeretnék az épületeket, és remélik, hogy 5-6 évnél rövidebb idôközökben belsô festésre nem lesz szükség.
A tordaszentlászlói tanács 12 pályázatot adott le a megyéhez, ezek közül eddig négyet bíráltak el. Az iskolákra vonatkozó döntés mellett a tanács 108 millió lejt kapott a fizetésekre és egy topográfus alkalmazására, 46 milliót a gázbevezetési elômunkálatokra, 140 milliót a Románléta–Hesdát közötti út javítására. A tanács ugyanakkor 20 millió lejjel támogatja a magyarfenesi kórus kecskeméti turnéját és a faluturizmus fejlôdése miatt igencsak szükséges magyarfenesi autóbuszparkoló kiépítéséhez homokkal, cementtel, kôvel járul majd hozzá, a munkát pedig a helybeliek végzik, tudtuk meg Tamás Gebe András polgármestertôl.
Árverésen vett részt a tordai Polgármesteri Hivatal a Titanului gyár tulajdonát képezô, Rapsodiei utcai garzontömbház megvásárlása céljából. A csôdeljárás során 2,5 milliárdot kérnek a tömbházért, ezzel szemben a Polgármesteri Hivatal 300 millió lejt ajánl a közel száz lakásból álló épületért. A hivatal által készített tanulmány kimutatja, az épület tatarozására, használhatóvá tételére további hárommilliárd lej szükséges. A tordai polgármesteri hivatal a tömbházban szociális lakásokat óhajt kialakítani.
A búza után egyik legfontosabb szalmásgabonánk az árpa. Magas beltartalmú értéke miatt az állattartás fontos takarmánya, ezenkívül a söripar is ebbôl készíti a malátát.
1743-ban Angliában Townstend bevezeti a norfolki négyes vetésforgót, ebben többek között az árpa is szerepet kap. A norfolki négyes forgó összetétele: elsô év takarmányrépa, második év tavaszi árpa, harmadik év vöröshere és negyedik év ôszi búza. Ahhoz, hogy sikeresen termeszthessük, figyelembe kell venni néhány követelményt: legyen elegendô a talaj vízellátottsága, fôleg kalászképzôdéskor; olyan vidéken termeszthetô biztonságosan, ahol a telek enyhébbek, mivel a nagy hideget nem bírja. A vetésforgóban jó elôveteménye a len, korai burgonya, egyéves pillangósok, napraforgó, burgonya, a rövid tenyészidejû kukorica, cukorrépa, de ezeknek a betakarítását szeptember 15–20-ig be kell fejezni. Tilos önmaga után vetni, a téli hófúvásoknak kitett oldalakon vagy pangóvizes parcellákba.
Ha szerves trágyát használunk tápanyag-utánpótlásra, akkor az elôveteménnyel szórjuk ki, a mûtrágyát pedig az idei szántás elôtt juttassuk ki a földre. Az árpa foszforigényes növény, ezért úgy válasszuk meg a komplex mûtrágyákat, hogy a foszfor legyen túlsúlyban. Például: 16:48:0, 13:36:13, legfeljebb 1:1:1. Ügyelni kell a nitrogén-túladagolásra, mert ez téli kipusztuláshoz és lisztharmat-károsodáshoz vezet. Ammóniumnitrát mûtrágyát csak tavasszal bokrosodás után, szárba szökkenés után adjunk. Mivel az árpát a búza elôtt vetik, a szántást azonnal el kell végezni, ahogy letakarodott az elôzô termés. Habár az ôszi árpa nem igényel mélyszántást, mégis oda kell figyelni a szántás minôségére. Az eke után járassunk csillagboronát, a víz megtartása végett. A nagyon göröngyös szántást tárcsásboronával is dolgozzuk el.
A gyommentes könnyû talajokat elég, ha csak 15 cm mélyen tárcsásboronával készítjük elô, elhagyva a szántást. A magágy elôkészítését 10 cm mélyen kultivátorral, tárcsásboronával vagy kombinátorral végezzük. Az ôszi árpa a legérzékenyebb a vetési idôpontra. Ha két hetet megkésünk, több mint 20 százalékkal csökken a termés. Ha tehetjük, fémzárolt, jó minôségû, a vidék adottságainak megfelelô magot vessünk. Kolozs megyében ajánlott fajták: Dana, Adi, Mãdãlin, Orizont. Az idôjárási viszonyokat figyelembe véve vidékünkön a vetési idôszak szeptember 20. és október 5. közé esik. A vetômagszükséglet 200–230 kg/hektár, ez biztosítja a 600–800 kalászt négyzetméterenként. 4–6 cm mélyre vessünk, 12,5 cm sortávolságra. A keléshez legalább 3–4 Celsius fokos talajhômérsékletre, oxigénre és megfelelô talajnedvességre van szükség. Az ôszi árpa növényvédelme vetés elôtt kezdôdik, a mag csávázásával. Ha nem kezelt magot vásároltunk, vagy a mag saját termesztésû, akkor valamelyik szerrel az alábbiakból kezelni kell: Vitavax 200 FF 3 l/t, Raxil 2WS 1,5 kg/t. A jobb tapadás érdekében a szert ajánlatos vízbe feloldani és így adagolni a maghoz. Házi körülmények között ideális betonkeverôt használni.
Ezek a szerek meggátolják az üszôgombás, fuzáriozis, szeptoriás, helmitosporiumos megbetegedések mag útján történô terjedését. Kelés után a tél beálltáig, ha szükséges, különbözô kártevôk ellen — mint például gabonafutrinka, gabonalegyek, levéltetvek — a következô szerekkel védekezzünk: Sinratox 35 EC 3,5 l/ha, Wofatox 50 EC 0,6–0,8 l/ha, Thiodan 35 EC 1,2 l/ha, vagy mások. Ha szükséges, tavasszal meg kell ismételni a kezelést. A gyomok ellen való védekezést el lehet végezni vetés után, kelés elôtt Stomp 330 EC 4–6 l/ha szerrel, tavasszal pedig Icedin Super 1 l/ha, Oltisan extra 1 l/ha, vagy mással.
• Kiskorú vesztette életét tegnapelôtt este fél tízkor Magyarszentpálon, közlekedési balesetben. Ovidiu Sergiu Cotor zilahi, 35 éves férfi olasz barátjának SA–732107 rendszámú Ford Sierrájával hazafelé tartott, amikor a „Vigyázat, gyerekek!" tábla jelzését figyelmen kívül hagyva a túl nagy sebesség miatt már nem tudta kikerülni a hátsó lámpák nélkül elôtte kerékpározó kisfiút. A 13 éves helybéli Daniel Claudiu Baciu a helyszínen életét vesztette. Az autóban keletkezett kár 20 millió lejre tehetô. Cotor gondatlanságból elkövetett emberölésért vonható felelôsségre.
• Vadászpuskával lôtte fôbe magát saját garázsában a dési Constantin Pop. A 74 éves nyugdíjas tegnapelôtt délután 5 órakor követte el tettét. Gyilkosság gyanúja nem merült fel, az öngyilkosság okai nem ismertek. A nyomozások tovább folynak az öngyilkosság pontos körülményeinek megállapításáért.
• Eladta kft-jét, de megtartotta annak néhány csekklapját a zilahi lakhelyû jordániai Taher Jitan. A Gada Import-export Kft. volt tulajdonosa és ügyintézôje még 2000-ben követte el tettét, majd rábírta a nagybányai Natalia Simona Mihutot, hogy hamis személyazonosság alatt — Suci Mariana néven — a cég nevében a kolozsvári Matra cégtôl vásároljon élelmiszeripari termékeket, amiért az egyik megtartott csekklappal fizessen. A 112 millió lejre vásárolt árut Taher eladta, majd a pénzt saját célra használta fel. Mindkettejüket csalással vádolják, és harminc napos elôzetes letartóztatásba helyezték.
A hûvös és ködös reggelek arra figyelmeztetik a szamosújvári városgazdákat is, hogy megérkezett az ôsz, rövidesen újból fûtésre van szükség. Jól tudják ezt a Szamos menti negyedek lakói is, akik „saját bôrükön" tapasztalják mindezt. Miután immár négy hónapja nincs meleg víz a Kétvízközt lakó családoknál, úgy tûnik, hogy fûtés dolgában sincs jobb kilátásuk. Ez a probléma aggasztja a polgármesteri hivatal alkalmazottait is, akik a legutóbbi tanácsülésen fel is vetették e fontos közügy tárgyalását. Azaz, már három éve mind tárgyalják egy külön hôközpont építését a város legnagyobb lakónegyedében. Érdekes, mindig ôszelôn kerül terítékre a kérdés. A városatyák úgy döntöttek, új hôközpontot építenek a Kétvízközt negyedben. Körülbelül 5 milliárd lejbe kerülne ez a beruházás. Pop Nicolae polgármester elmondta, a pénzösszeget valahogy elôteremtik, de az idei télen még nem oldja meg az itt lakók gondjait. Jó lenne, ha legalább jövôre megoldódna a fûtési kérdés Szamosújvár legelhagyatottabb lakónegyedében.
Helyes lett volna, ha mindezeket a városgazdálkodási ügyeket még a törpehôközpontok beszerelése elôtt tárgyalták volna a helyi önkormányzat illetékesei, így sok fölösleges kiadástól kímélték volna meg a napról napra egyre aggasztóbb pénzügyi gondokkal küszködô állampolgárokat.
A Kolozs megyei statisztikai hivatal adatai szerint júliusban az ipari termelés 3,1%-kal nôtt a tavalyi hasonló idôszakban elérthez képest. A legtöbb elôrelépést a kohászatban, a fafeldolgozásban, a ruhaiparban, a kaucsuk- és mûanyagfeldolgozásban, a gépgyártásban és az elektromos gépek elôállításában jegyezték fel. Az idei elsô 7 havi leszállított össztermék értéke 8496 milliárd lej, amelynek 24,5%-a került kivitelre. Az eladatlan árukészlet értéke 53 milliárddal haladta meg a június végit. Kolozs megye ipara júliusban átlagban 49518 személyt foglalkoztatott. Hét hónapra az ipari munkatermelékenység 8,2%-kal haladta meg a tavalyi hasonló idôszakbelit.
A mezôgazdaságban 2001. augusztus 23-ig a következô betakarítási munkákat végezték el: ôszi árpa (a bevetett terület 100%-án, 2486 kg/ha-os átlag), búza és rozs (100%, 2634 kg/ha), zab (92%, 1218 kg/ha), takarmány (10813 kg/ha).
Júliusban az inflációs ráta a júniusi szinthez viszonyítva 1,3%-os volt. A legnagyobb árnövekedést a következô áruknál jegyezték: liszt 18,6%, kenyér és péktermékek 17,7%, burgonya 14,8%, hús és húskészítmények 34,8%, tej és tejtermékek 11,3%, cukor 19,2%, szeszesitalok 15,3%, kakaó és kávé 12,7%, kötöttáru 16,7%, lábbeli 13,7%, bútor 14,9%, hûtôgép és mélyhûtô 16,9%, gyógyszerek 20,5%, mosószerek 15,1%, beteggondozás 21,8%, autójavítás 24,6%, városi közszállítás 29,2%, vendéglátás 24,1%. A bruttó átlagkereset 4 436 326 (júniushoz viszonyítva +3,6%), a nettó átlagfizetés 3 123 279 lej (+4,8%) volt. Állami nyugdíjban 149 960 személy részesült, az átlagnyugdíj 1 395 530 lej volt. Rokkantsági nyugdíjat 528-an (1 402 124 lej/fô), mezôgazdasági nyugdíjat 255-ön (440 766 lej/fô) kaptak. A munkanélküliségi ráta augusztus 10-én 8,6%-ot tett ki, 1,8%-kal kisebb, mint tavaly ilyenkor.
Kolozs megye az elsô félévben 142 millió dollár értékben exportált és 197 millió dollárnyit importált. Ez a tavalyi hasonló idôszakhoz képest 25,8%-os, illetve 35,6%-os növekedést jelent. Júniusban a bejegyzett vállalatok száma 37187 volt, 143-al több, mint június végén. A külföldi össztôke (3407 befektetô a júniusi 3385-el szemben) Kolozs megyében elérte a 225,4 millió dollárt. Az országonkénti toplista (millió dollárban): Magyarország 83,7; Hollandia 62,6; Luxemburg 38,1; Olaszország 10,8; Ausztria 5,6; Egyesült Államok 4,1;, Németország 3,9; Svédország 2,8; Belgium és Kanada 2,3-2,3; Ciprus 2,1; Franciaország 1,6.
Sajtókonferenciát tartottak a Ford kolozsvári képviselôi a Victoria szállóban.
Az RMB INTER–AUTO Kft., a Ford helyi képviselôje szervezésében szeptember 5–8. között az Avram Iancu téren bemutatják a legújabb típusokat. Az érdeklôdôk ez alkalommal ki is próbálhatják a nekik megfelelô modelleket.
A sajtóértekezletet megnyitó Adrian Ivan igazgató elmondta, hogy a statisztikák szerint Románia legkedveltebb autótípusa a Ford Mondeo. Az 1999-es év autója a Ford Focus volt. Egyetlen hazai konkurenciája a VW. Passat. Adrian Ivan szerint Romániában a Fordot amerikai gyártmányként ismerik, és a gálának egyik célja az, hogy a vásárlókkal megismertessék a Németországban gyártott Ford-típusokat.
A Ford Ka ára 8335 eurótól kezdôdik, a Ford Focus kiinduló ára 9950 euró, a Ford Mondeo-é 15595 euró.
A Romcar képviselôje elmondta, hogy jövôben a román piacokon megjelenik a Ford Fiesta is. Jelenleg csak Bukarestben van raktáruk, és a vásárló a szerzôdés aláírásától számított három héten belül veheti át autóját.
A cég a részletre vásárlók számára hároméves ingyenes karbantartást biztosít negyvenezer kilométer alatt, az autóért pedig hároméves garanciát vállal.
Szeptember 5., szerda
|
Váltóiroda |
Márka (Vétel/Eladás) |
Dollár(Vétel/Eladás) |
|
Macrogroup (Fôtér 23., Sora, Bolyai 8., Szentegyház u. 4.) |
13 550/13 750 |
30 050/30 200 |
A Román Nemzeti Bank mai árfolyamai: 1 német márka = 13 644 lej,1 USD = 30 064 lej, 1 euró = 26 685 lej.
— Günther Verhaugen EU-fôbiztos a romániai példát javasolta követendônek akkor, amikor kedden Brüsszelben, az Európai Parlamentnek a bôvítésrôl tartott keddi vitáján kijelentette: a tagjelölt országoknak meg kell teremteni az intézményes kereteket a roma kérdés kezelésére — jelentette ki Adrian Nãstase. Az Európa Parlament tegnap elfogadta a Románia elômenetelérôl szóló jelentést.
A kormányfô szerint a fôbiztos ismeri, és értékeli Románia erôfeszítését ezen a területen, és azt a stratégiát, amelyet a jelenlegi kormány a romák helyzetének javítására kidolgozott. A miniszterelnök biztosított: Romániának a roma kérdés sürgôs rendezésének fontosságára egyáltalán nem a nyugati intézmények hívták fel a figyelmét. — Ezek olyan kérdések, amelynek halaszthatatlanságáról pontos képünk volt — mondotta Nãstase.
Verhaugen EU-biztos kedden úgy nyilatkozott: az EU elvárja a tagjelöltektôl, hogy hiteles közép- és hosszú távú stratégiákat dolgozzanak ki e területen, anélkül azonban, hogy egy szóval is említette volna a „pozitív román példát".
Ami pedig Emma Nicholson Romániáról szóló országjelentését illeti, amelyet a bárónô szintén kedden terjesztett az Európa Parlament elé, Nãstase úgy vélekedett: szerzôjének határozottan javult a véleménye az országról. — Örömmel tölt el az, hogy Verhaugen EU-biztos és Nicholson bárónô látogatásai, illetve az integrációs minisztérium erôfeszítései meghozták gyümölcseiket, és sikerült megváltoztatni az európai fórumok véleményét az országról. Nagyon sok még a tennivaló, ezek közül többet a jelentés is felsorol, másokról csak mi tudunk, de a lényeg az, hogy az országértékelés pozitív kicsengésû — jelentette ki a miniszterelnök.
Kedden, az Európai Parlament bôvítéssel kapcsolatos ülésén Emma Nicholson de Winterbourne bárónô Románia felkészültségérôl szóló elôterjesztésében kifejtette: sok jó dolog történt ebben az évben az országban. A Mediafax szerint az EU romániai jelentéstevôje elmondta: makrogazdasági szempontok szerint a helyzet stabilizálódásáról beszélhetünk, csökkent az infláció. Ami pedig az ország külpolitikáját illeti, a bárónô szerint Románia itt is jó évet zárt, sikerrel töltve be az Európai Biztonsági Szervezet (EBESZ) soros elnöki tisztségét. A jelentés szerint Románia csatlakozási esélyei nôttek, de nem teljesíti még a tagsághoz szükséges gazdasági feltételeket. Üdvözölte a román kormány azon döntését, amellyel felfüggesztette a nemzetközi örökbefogadásokat. Az EU bôvítése visszafordíthatatlan, Románia pedig része ennek a folyamatnak — jelentette ki Emma Nicholson, aki egyben javasolta Románia törlését a vízumköteles országok listájáról. Mint ismeretes, a bárónô néhány hónappal korábban készített jelentésében mélyen elítélte Romániát azt javasolva: amennyiben a kormány nem hoz sürgôs intézkedéseket az árvaházi gyermekek helyzetének javítására, az EU vegye le Romániát a tagjelöltek listájáról.
Az Európa Parlament egyik tömörülése, a Kereszténydemokrata Néppárt aggodalmának adott hangot, amiért Romániában meg akarják vonni a Kereszténydemokrata Nemzeti Parasztpárttól a politikai párt státust. A páneurópai szervezet vezetôje, Hans-Gert Pittering szerint a demokrácia játékszabályainak ellent mond az a román bírósági döntés, amely — elmondása szerint — megszünteti a KDNPP létezését, és felhívta a figyelmet: egyetlen olyan állam sem lehet az EU tagja, amely semmibe veszi a demokráciát. Pittering megjegyezte: kevés információ áll rendelkezésére ebben a kérdésben, amit csakis amiatt tett szóvá, hogy felhívja Günther Verhaugen EU-biztos figyelmét erre a kérdésre.
Mint ismeretes, a bukaresti bíróság visszautasította az Andrei Marga vezette Kereszténydemokrata Nemzeti Parasztpárt és a Victor Ciorbea vezette Kereszténydemokrata Nemzeti Szövetség egyesülését, így a hivatalos nyilvántartás szerint a KDNPP összetétele nem változott, elnöke továbbra is Andrei Marga maradt. A párt új vezetôsége, élén a Marga helyébe lépô Victor Ciorbeával fellebbezett a törvényszéki döntés ellen.
A Kereszténydemokrata Néppárt elnökének felvetésére Adrian Nãstase kormányfô már másnap válaszolt elküldve Pitteringnek a „hiányzó" adatokat. — Nem igaz az az állítás, hogy egyetlen kereszténydemokrata párt sincs Romániában. A jelenlegi helyzet épp az, hogy két ilyen politikai formáció létezik: a KDNPP, és a KDNSZ. Nem becsületes dolog a parasztpárt részérôl, hogy ilyen kis hazugságokkal töltik meg az Európai Parlamentet — méltatlankodott a kormányfô.
A román külpolitikának és diplomáciának a nemzeti célkitûzések nemzetközi síkon történô támogatására kell összpontosítania — hangoztatta Ion Iliescu elnök az ország külföldön akkreditált nagyköveteivel és konzuljaival lezajlott szerdai találkozóján.
A román külpolitika prioritásait Iliescu az ország európai és euroatlanti integrációjában, a nemzetgazdaság kiegyensúlyozott és tartós fejlesztésében, mint az Európai Unióhoz történô csatlakozás elôfeltételében, Románia külön identitásának nemzetközi síkon történô érvényesítésében, az európai közösség normáihoz igazodó nemzeti jogharmonizációban, az állampolgári jogok védelmének konszolidációjában, az összes államokkal való kapcsolatok fejlesztésében jelölte meg. Iliescu hangsúlyozta: a más államokkal való viszonyban Románia nem híve „az exkluzivista megközelítésnek" és jó kapcsolatokra törekszik valamennyi állammal.
A román diplomácia feladatairól szólva „méltóságteljes diplomáciáért" szállt síkra, hangoztatva, hogy akik „kalaplevéve, meggörnyedt háttal lépnek fel, semmit sem nyernek". A bukaresti diplomácia elôtt álló feladatnak mondotta „az ország korrekt tájékoztatását a külföldi közhangulatról" és a Romániának kedvezô fejlemények elôrejelzését, valamint a rendelkezésére álló valamennyi eszköz felhasználását a román valóságról történô tárgyszerû tájékoztatásra.
A státustörvényrôl szólva a jogszabályt „diszkriminatív jellegûnek és Európa-ellenesnek" mondotta Iliescu. Ezzel kapcsolatban kijelentette: „Erdély nem Románia és Magyarország közötti társszuverenitási terület", hiszen Erdély Románia alkotórésze, következésképpen „saját állampolgárai, köztük erdélyi állampolgárai számára Románia alkotja meg a törvényeket". Hangoztatta: az ország minden állampolgára egyenlô és „Románia egyedül felelôs a romániai kisebbségekért", majd rámutatott: „Románia azok közé az országok közé tartozik, amelyek a leginkább megfelelnek az Európai Unió követelményeinek a kisebbségi jogok tiszteletben tartása tekintetében".
Az RMDSZ szerdai sajtóértekezletén elhangzott: a szövetség és a kormánypárt vezetôinek hétfôre idôzített tanácskozásán fel fogják vetni elégedetlenségüket az egyházi ingatlanok visszaszolgáltatásának elodázása, a magyar felsôoktatás ígért bôvítésének elmaradása, a helyi közigazgatási törvény alkalmazásának késése miatt. Az RMDSZ kérni fogja a közszolgálati televízió és rádió magyar adásai mûsoridejének növelését. Markó Béla szövetségi elnök szerint ebben a kérdésben nincsenek nézetkülönbségek a szövetség és a kormánypárt között. Elmondta azt is: új, marosvásárhelyi stúdió létrehozását tervezik. Az RMDSZ továbbra is ragaszkodik ahhoz, hogy a rendôrök jogállásáról szóló törvényben szerepeljen egy cikkely, amely kimondja: azokon a településeken, ahol egy kisebbség számaránya meghaladja a 20 százalékot, a rend ôrei ismerjék az illetô kisebbség nyelvét. Markó ugyanakkor kijelentette: az RMDSZ nem érti, és nem ért egyet Csehország azon döntésével, amely beutazási vízum megszerzésére kötelezi a románokat. Az RMDSZ kéri a parlament két házának állandó bizottságát, hogy ne tûzze napirendre a magyar státustörvény vitáját, hiszen a házszabállyal ellentétes más ország törvényeinek az ellemzése.
A román külügyminiszter programjának módosulása miatt Bukarest a magyar–román kormányközi vegyes bizottság plenáris ülésének szeptember végére történô halasztását kérte — közölte szerdán Victor Micula, külügyi szóvivô.
A vegyes bizottság ülését eredetileg szeptember 18-ra tervezték. A kért halasztást az teszi szükségessé, hogy ezen a napon Gerhard Schröder német kancellár magánlátogatást tesz Romániában.
A bukaresti javaslatban szereplô, szeptember végi idôpont nem megfelelô a magyar–román kormányközi vegyes bizottság külügyminiszterek vezette budapesti ülésének megtartására — közölte Horváth Gábor külügyi szóvivô szerdán, az MTI érdeklôdésére.
Elmondta: szeptember utolsó hetében Martonyi János külügyminiszter az ENSZ által tervezett idôpontban szólal fel New York-ban, a világszervezet közgyûlésének ezévi ülésszakán.
Hozzáfûzte ugyanakkor: a magyar fél fontosnak tartja, hogy a kormányközi vegyes bizottság ülésére — ha más idôpontban is — sor kerüljön.
— Martonyi János ezért októberi idôpontra tett javaslatot a bukaresti külügyi tárcánál az ülés megtartására — közölte Horváth Gábor.
A magyar fél azt a lehetôséget is jelezte Romániának, hogy a vegyes bizottság szeptember végén államtitkári szinten tartsa meg ülését Budapesten.
Az idôpontról változatlanul folytatódnak az egyeztetések.
A Romániai Magyar Gazdák Egyesületének Kolozs megyei szervezete az ôszi tisztújításra készülôdve megtartotta utolsó elnökségi ülését. A megyei gazdaszervezet idén is több faluban szeretne mezôgazdasági szaktanácsadást indítani hétvégi elôadásokkal a szántóföldi növénytermesztés, állattenyésztés, állatgyógyászat, növényvédelem, kertészet és ezen belül az egyre nagyobb érdeklôdésnek örvendô virágkertészet területén. Tervek szerint Magyarnagykapuson, Kalotaszentkirályon, Mákófalván, Bálványosváralján, Harasztoson, Magyarszováton, Széken és Várfalva községben találkoznának az agrárszakemberek a gazdákkal, Torockóra pedig tanulmányi kirándulást szerveznének a virágtermesztés iránt érdeklôdôk számára.
A Hóstáti Gazdakör az RMGE megyei szervezetével közösen október 7-én, vasárnap idén is megszervezi immár szokásos ôszi terménybemutatóját a Mãrãsti negyedi Új piacon, ahova idéntôl a megye településeibôl is várják a kiváló minôségû, mutatós terményeiket kiállító gazdáinkat. A terménykiállítást mezôgazdasági gép-bemutató egészíti ki.
A gyûlésen elhangzott: az RMGE-nek stratégiát kell váltania. Fontos a magyar lakta településeken olyan gazdákat felkutatni, akiknek a portája mintagazdasággá alakítható, és ebben pályázási segítséggel, szaktanácsadással segítenének az agrárszakemberek. Az ilyen kovászemberek a növénytermesztés és állattenyésztés területén a gazdálkodásból megélni akaró falubeliek mintájává válhatna, akitôl szívesen tanulnának. A korszerû, árutermelésre szakosodó gazdaságok kialakítása azért is sürgôs feladat, mert a közép- és hosszú távú román agrárpolitika immár az agrárvállalkozók támogatását tekinti elsôrendû feladatának. Az agrárvállalkozó kedvezményes agrárhitelekhez, vissza nem térítendô hazai, magyarországi, illetve nyugat-európai kölcsönökhöz juthat. Olyan út nyílik meg elôtte, ami kisgazdák számára mindig zárva marad.
A Romániai Magyar Doktorandusok és Fiatal Kutatók Szövetségének (RODOSZ) 2001. szeptember 2-án megtartott Országos Elnökségi ülésén megtárgyalásra került az RMDSZ és a Magyar Ifjúsági Tanács (MIT) viszonya, valamint a MIT kilépésével kialakult helyzet, amelybe ennek nyomán a romániai magyar ifjúsági szervezetek kerültek. Megvizsgáltuk a RODOSZ és a MIT viszonyát, annak eredményeit a romániai magyar doktorandusokra vonatkozóan.
A RODOSZ szerint a MIT küldöttgyûlésének döntése az RMDSZ-bôl való kilépést illetôen elhamarkodott volt, tekintettel arra, hogy a MIT és az országos RMDSZ-vezetôk közötti utolsó konzultáció viszonylag eredményes volt, és az RMDSZ ígéreteinek gyakorlatba ültetése több idôt vett volna igénybe (az Ifjúsági Fôosztály visszaállításához SZKT-döntésre van szükség). Ugyanakkor e két szervezôdés közötti viszony megromlása többek között azon is alapult, hogy az RMDSZ országos vezetôsége elhanyagolta az ifjúsági ügyekkel kapcsolatos teendôit. A RODOSZ továbbra is a MIT részének tekinti magát. Hajlandók vagyunk az ifjúsági szövetségesek és az Országos RMDSZ közötti viszony normalizálásában szerepet vállalni. A MIT döntésének eredményeként sajátos kapcsolatot kezdeményezünk az RMDSZ-szel az alábbiaknak megfelelôen.
A RODOSZ, amely tartózkodik az RMDSZ-en belül felmerülô, belsô politikai véleménynyilvánítástól, az RMDSZ-szel való szakmai kapcsolattartásnak egyik eszközeként kérik az RMDSZ Szövetségi Egyeztetô Tanácsába (SZET) való felvételét, bízva abban, hogy együttmûködésünkkel javíthat a SZET mûködésén.
Veres Valér elnök
A Szabadság Internet
változatát
a Hungarian Human Rights Foundation
készítette