 |
||
| [Vissza az Szabadság honlapjához] |
[Vissza a HHRF honlapjához] |
2001. szeptember 12.
(XIII. évfolyam, 212. szám)
Súlyos terroristatámadást intéztek tegnap az Amerikai Egyesült Államok ellen: két repülôgép csapódott be kedden helyi idô szerint a reggeli órákban (román idô szerint délután 16 órakor) a New York-i Világkereskedelmi Központ (WTC) két 110-emeletes iker- felhôkarcolójába. A merényletet az Abu Dhabi tv szerint a Demokratikus Front Palesztina Felszabadításáért (DFLP) vállalta, a szervezet azonban késôbb cáfolta ezt.
A második gép az elsô után 18 perccel vágódott a központ tornyába körülbelül a 80. emelet magasságában. Mindkét becsapódás robbanásszerû volt, lángtengerbe és fekete füstbe borítva a WTC iker-felhôkarcoló felsô részeit. Az egyik gép állítólag az American Airlines Boeing 767-ese volt, amely Bostonban szállt fel és feltehetôen eltérítették.
Nem sokkal a becsapódás után a Szövetségi Nyomozó Iroda (FBI) vizsgálatot indított annak megállapítására, hogy terrorcselekmény történt-e. Nem hivatalosan elhangzott már ilyen feltételezés. Az FBI a becsapódások elôtt már nyomozott egy géprablás ügyében.
• Újabb robbanás rázta meg a Világkereskedelmi Központ épületét, ezúttal az alsóbb részeket. A CNN „jelentôsebb amerikai városok ellen" irányuló merényletekrôl beszél. Állítólag kiürítették a chicagói Sears-épületet is.
• Két robbanás rázkódtatta meg a Pentagont. A hírügynökségek szerint sûrû fekete füst száll fel az épületbôl.
• A Világkereskedelmi Központ ikertornya közül a déli fekvésû teljesen összedôlt a robbanás következtében.
• A harmadik robbanás során összeomlott a New York-i Világkereskedelmi Központ (WTC) iker-felhôkarcoló déli tornya. Washingtonban eközben folyamatosan kiürítik a központi kormányzati épületeket. A legutóbbi, amelyrôl ilyen hír érkezett, a külügyminisztérium épülete.
• A Pentagonban becsapódott repülôgép akkora robbanást okozott, hogy az ott tartózkodó emberek a magasba repültek. A repülôgép a védelmi minisztérium helikopter-leszálló-pályája közelében csapódott be. Az ütközés nyomán nagy tûz keletkezett.
• Negyedik robbanás is bekövetkezett a Világkereskedelmi Központnál.
• A Világkereskedelmi Központnak nekirepült másik repülôgép a United Airlines egy Boeing 737-es repülôgépe volt. Pennsylvania államban — Pittsburghtôl mintegy 130 kilométerre délkeletre, Jennerstown városka közelében — valószínûleg egy Boeing 767-es repülôgép zuhant le. A szerencsétlenséget a Somerset megyei repülôtér jelezte, további részletek nem ismeretesek.
• Egy eltérített repülôgép tart a Pentagon felé.
• A Chicago–New York járat zuhant le Pittsburgh közelében. A WTC épületét két épületét robban(t)ás rázta meg, mielôtt összedôltek. Kanada is lezárta összes repülôterét. George Robertson NATO-fôtitkár egységfrontra szólított fel a terrorizmus ellen.
• Rudolph Giuliani New York-i polgármester felszólította a New York- iakat, hogy hagyják el Manhattan déli részét. A Szövetségi Repülésügyi Hatóság közölte, hogy több repülôgép fölött is elvesztette az ellenôrzést.
• Az afganisztáni tálib kormányzat pakisztáni nagykövete azonnali hatállyal sajtóértekezletet hívott össze Iszlámábádba az amerikai célpontok elleni terrortámadások nyomán.
• Pittsburgh mellett lezuhant repülôgép a United Airlines utasszállító gépe volt. Az American Airlines bejelentette, hogy két repülôgépet vesztett el kedden. Egyik gépe Dallasból, a másik Bostonból tartott Los Angelesbe, amikor eltérítették.
• Az American Airlines közölte, hogy összesen 156 ember utazott „elveszített" két repülôgépén.
• A United Airlines közölte, hogy Newarkból San Fransiscóba tartó járata zuhant le Pittsburgh közelében.
• A United Airlines megerôsítette, hogy 93. számú járata zuhant le Pittsburgh közelében.
• „Szörnyûségesen sok ember veszítette életét" — jelentette be Rudolph Giuliani New York-i polgármester.
• Az afganisztáni tálib kormányzat pakisztáni nagykövete elítélte az Egyesült Államok-beli terrorcselekményeket.
• Az Egyesült Államok lezárta mexikói határát. A szomszédos országban tartózkodó amerikai állampolgárokat azonban hazaengedik.
• A rombadôlt New York-i iker-irodaházban összesen 50 ezren dolgoznak. A szintén merénylet célpontjává vált Pentagonban 25 ezer ember dolgozik.
Ion Iliescu keményen elítélte az amerikai városok ellen elkövetett tegnapi terrortámadás-sorozatot. Mint fogalmazott, semmilyen körülmények között nem támasztható alá érvekkel az erôszak, amely a maga során további erôszakot szül. A nézeteltérések megoldására az egyetlen megoldás a tárgyalás. A román államfô részvétnyilvánítást küldött az amerikai elnöknek, együttérzését fejezve ki az amerikai népet ért példátlan tragédia miatt.
A Szociáldemokrata Párt (SZDP) és az RMDSZ folytatja együttmûködését — jelentették be a két politikai szervezet vezetôi, miután áttekintették a tavaly decemberben egy évre kötött együttmûködési megállapodás eddigi teljesítését. Az Adrian Nãtase kormányfô és Markó Béla RMDSZ-elnök vezette két küldöttség hétfôn a Bukarest környéki Snagov üdülôhely egyik kormányvillájában találkozott. Az éjszakába nyúló tárgyalások után mindkét politikus mérsékelt optimizmussal nyilatkozott az együttmûködés jövôjérôl. A találkozón pontrólpontra áttekintették a kilenc hónappal ezelôtt kötött együttmûködési megállapodás helyzetét és megegyeztek a közeljövô legfontosabb teendôiben.
A miniszterelnök fôleg arra helyezte a hangsúlyt, hogy az SZDP és az RMDSZ politikai és parlamenti párbeszédét olyan külsô tényezôk befolyásolták, mint a határon túli magyarok jogállásáról hozott státustörvény. Adrian Nãstase szerint a státustörvény kényes kérdése kétértelmû helyzetet teremtett az RMDSZ számára, lefékezve a kormánypárt és az RMDSZ kapcsolatait. A kormányfô leszögezte: a külkapcsolatokban a román kormány képviseli a romániai magyar kisebbséget.
A státustörvény megzavarta a két párt viszonyát
Nãstase szerint a magyar státustörvény elfogadásával magyarázhatók a román kormánypárt egyes képviselôinek nacionalista nyilatkozatai, amelyek az RMDSZ rosszallását váltották ki. A kormányfô úgy fogalmazott, hogy a státustörvény lényegét tekintve nacionalista jellegû, mivel „a kiterjesztett nemzet eszméjét" tartalmazza. Szerinte ez a törvény hasonló reakciókat vált ki európai szinten is. A kormányfô kijelentette: a státustörvény egy bizonyos pillanatban megzavarta az SZDP és az RMDSZ kapcsolatait. Ugyanakkor hozzátette: a legfontosabb az, hogy hosszú távon megteremtsék a harmonikus együttélést, s ez fontos teszt lesz az egész román társadalom számára.
— A kölcsönös érdekek fontosabbak, mint az egyes törvényekkel, vagy elvekkel kapcsolatos nézeteltérések. A romániai magyarok és a többi kisebbség helyzetét a román parlamentben hozott törvényekkel kell megoldani. Ebben egyetértek Adrian Nãstasével. Ugyanakkor mi másként látjuk a státustörvény szerepét. Nem lenne szabad, hogy ez a jogszabály valakit is zavarjon, mivel az az elv, amelyen alapszik, az egész térség számára érvényes kellene, hogy legyen — válaszolt Markó Béla. Az RMDSZ elnöke felhívta a figyelmet arra, hogy Európának ezen a részén minden ország azzal a kérdéssel néz szembe: miként támogassa a határokon túl élô nemzettársait.
Hamarosan kiadják a közigazgatási törvény alkalmazási jogszabályát
Markó Béla hangsúlyozta: a két szervezet közötti ellentétek nem az együttmûködési megállapodásra vonatkoznak. Ugyanakkor azt a reményét fejezte ki, hogy meg lehet találni a státustörvény olyan végrehajtási módját, amely mindenki számára elfogadható kompromisszumot jelent. Az RMDSZ elnöke leszögezte: a szövetség nem kívánja a moderátor szerepét betölteni a két kormány között, de a maga eszközeivel az ellentétek elsimítására törekszik.
— Úgy vélem, bonyolult helyzetet alakítana ki az RMDSZ számára, ha az a benyomás keletkezne, hogy a két szék közötti kényelmetlen állapotba került — fogalmazott az RMDSZ elnöke.
Markó Béla ugyanakkor elmondta: a román kormány két héten belül közzéteszi a közigazgatási törvényhez kapcsolódó végrehajtási utasításokat. Hangsúlyozta: a közigazgatási törvénybôl az anyanyelv használatára vonatkozó elôírást valójában csak azokon a településeken használják, ahol a magyarok többségben vannak. A végrehajtási utasítás megjelenése remélhetôleg változtat ezen a helyzeten.
Az SZDP vezetôi ígéretet tettek arra is, hogy a kormány megfelelô utasítások meghozatalával elhárítja azokat az akadályokat, amelyeket fôként az országos erdészeti fôfelügyelôség támaszt a termôföldek és erdôk visszaszolgáltatásáról szóló törvény végrehajtásával szemben.
Nem történt elôrelépés az állami magyar oktatásban
Az RMDSZ méltányolta, hogy megkezdheti mûködését a Sapientia–Erdélyi Magyar Tudományegyetem, de felhívták a figyelmet arra, hogy az állami oktatásban semmilyen elôrelépés nem történt. A szövetség és a kormánypárt szakértôi az elkövetkezô napokban megvitatják, hogy milyen intézkedéseket lehet hozni a kolozsvári Babes–Bolyai egyetemen a magyar karok és tanszékek érdekében.
Szakértôi egyeztetés lesz a közszolgálati rádió és televízió magyar nyelvû országos adásának kérdésérôl is. Markó hangsúlyozta: az elvi politikai döntés már megszületett arról, hogy bôvítik a magyar nyelvû adásokat, és a mûszaki kérdéseket is megvitatták. További politikai döntés szükséges arról, hogy milyen mértékû lesz, illetve miként valósul meg a bôvítés.
Egyeztetések következnek ingatlanügyben és a nyelvtörvényrôl
Az egyházi ingatlanok kérdésérôl akkor kezdôdik a konkrét egyeztetés, amikor az RMDSZ elkészíti az egyházi ingatlanok visszaszolgáltatásáról szóló törvénytervezetét. Egyeztetések következnek a készülô nyelvtörvény ügyében is, még egyszer átnézik a tervezetet abból a szempontból, hogy az sérti-e a nemzeti kisebbségek anyanyelvének használati jogát. Az RMDSZ kérte, hogy a kormány minél hamarabb készítse elô a regionális és kisebbségi nyelvek chartájának ratifikálását.
A találkozón szó volt más készülô törvényekrôl, kezdeményezésekrôl is, köztük a rendôrségi törvényrôl. Nagy hangsúlyt kaptak a gazdasági kérdések, az infrastruktúra fejlesztésének szükségessége. Az RMDSZ kérte, hogy találjanak megoldást a pótköltségvetés elfogadása után nehéz helyzetbe került önkormányzatok gondjaira.
Fontosabbak a kölcsönös érdekek
Markó Béla elmondta, hogy egyetértettek Adrian Nãstaséval abban: a kilenc hónapja tartó együttmûködés két szakaszra osztható. Jó ütemben indult a megállapodások teljesítése, de néhány hónap múlva lassulás következett be és akadozni kezdett az együttmûködés.
— Ennek okait fel kell tárni és elemezni kell. A miniszterelnök szerint a lassulás egyik okát a státustörvény körüli viták jelentik. Ugyanakkor megegyeztünk abban, hogy a kölcsönös érdekek fontosabbak annál, mintsem ez az állapot fennmaradjon — nyilatkozta Markó Béla az MTI-nek.
Egyezség a boldogító igen kimondásáról
Az RMDSZ és az SZDP hétfôi találkozóján megegyezés született a házasságkötések ceremóniájának nyelvét illetôen is. Mint ismeretes, az RMDSZ vezetôi azt kérték, hogy a házasságot a felek anyanyelven is megköthessék azokon a településeken, ahol a kisebbség aránya meghaladja a húsz százalékot. Kerekes Károly képviselô tájékoztatása szerint erre vonatkozóan az RMDSZ megfogalmazta módosító javaslatait.
— Az anyakönyvi okiratokra vonatkozó 1996/119-es törvény említést sem tesz arról, hogy milyen nyelven kell megtörténjen a házasságkötés. Sajnos, a rendelkezést az a kormány fogadta el, amelynek az RMDSZ is tagja volt. A kormányhatározat módszertani szabályozását módosítjuk úgy, hogy azokon a településeken, ahol valamely kisebbség aránya meghaladja a 20 százalékot, az esketésre anyanyelven is sor kerülhessen, vagy a 119-es törvénybe visszük be az új helyi közigazgatási törvény által is szentesített elvet — mondotta Kerekes Károly.
Eredményes kezdetnek nevezte a magyar–román kormányközi vegyes bizottság kisebbségi szakbizottságának hétfôi budapesti tárgyalását Szabó Tibor, a Határon Túli Magyarok Hivatalának elnöke. Az albizottság magyar társelnöke errôl kedden azon a sajtótájékoztatón beszélt, amelyet Németh Zsolt magyar és Cristian Diaconescu román külügyi államtitkárral közösen tartott.
Szabó Tibor közölte, hogy a tárgyalásokat hétfô este felfüggesztették és a jövô héten Bukarestben folytatják. Elhangzott, hogy a bizottsági megbeszéléseken szót ejtettek a szomszédos országokban élô magyarokról szóló törvényrôl. Mint Szabó Tibor elmondta, a román fél kérdéseket fogalmazott meg a törvénnyel kapcsolatban. Elsôsorban az eljárási rend, a munkavállalás és a támogatások célba juttatása iránt érdeklôdtek a román partnerek.
A HTMH elnöke rámutatott arra, hogy a szakbizottság feladata ajánlásokat készíteni a két ország kormánya számára. Tájékoztatta az újságírókat arról, hogy a szomszédos országokban élô magyarokról szóló törvény végrehajtásával kapcsolatban az elmúlt héten négy dokumentumot adtak át a román félnek, ezek az eljárási renddel, a munkavállalással, az egészségügyi kérdésekkel és az utazási kedvezményekkel foglalkozó tervezetek. Hozzátette, hogy ezek tartalmát várhatóan szintén a jövô héten Bukarestben vitatják meg.
Magyarország figyelembe fogja venni a román észrevételeket
Németh Zsolt, aki külön kétoldalú megbeszélést folytatott kedden román partnerével, emlékeztetett arra, hogy a bizottság három év óta elôször ült össze a nemzeti kisebbségek képviselôinek részvételével. Az államtitkár rámutatott: a magyar fél a bizottság mûködésének elôfeltételeként szabta meg azt, hogy a nemzeti kisebbségek legitim képviselôi részt vegyenek a testület munkájában.
— El szeretnénk kerülni azt, hogy a kisebbségek háta mögött tárgyaljunk és a fejük felett egyezzünk meg — tette hozzá.
Németh Zsolt úgy vélekedett, hogy csökkent a feszültség a szomszédos országokban élô magyarokról szóló törvény körül. Hangsúlyozta, hogy a magyar kormány figyelembe fogja venni a törvénnyel kapcsolatos román észrevételeket. Elmondta: a magyar fél szeretné a törvényrôl folyó vitát év végéig lezárni, hogy januárban már elkezdôdhessen a jogszabály végrehajtása. Reményét fejezte ki, hogy a kisebbségi szakbizottság ezentúl évi rendszerességgel fog összeülni.
Csak részben oszlottak el a státustörvény körüli román aggodalmak
Cristian Diaconescu, a szakbizottság román társelnöke hangsúlyozta: a térség szempontjából kiemelkedô fontosságú Magyarország és Románia viszonya, és ennek meghatározó része a kisebbségek helyzete. Kérdésre válaszolva úgy vélekedett, hogy más a helyzet a magyar státustörvénnyel, mint Szlovákia és Horvátország hasonló jogszabálya esetében. Diaconescu szerint a cél a törvénnyel kapcsolatban felvetôdô kérdések tisztázása.
A román fél elsô alkalommal kapott részletesebb, technikai jellegû válaszokat a státustörvény kapcsán megfogalmazott aggodalmaira, de ezeket még nem lehet megfelelônek nevezni — jelentette ki Cristian Diaconescu román külügyi államtitkár a román közszolgálati rádiónak adott keddi nyilatkozatában.
— Korai lenne arról beszélni, hogy ezek a válaszok eloszlatták-e alapvetô aggodalmainkat a törvény diszkriminatív, területen kívüli jellegét illetôen. Hangsúlyoznám: nagyon fontos, hogy az elsô lépés megtörtént és ugyanilyen fontos, hogy a párbeszéd folytatódjon — fogalmazott Diaconescu.
A kisebbségek védelmérôl szóló jegyzôkönyv aláírását javasolják
A rádió kérdésére elmondta: a törvénnyel kapcsolatban elsôsorban azokkal a lényegi kérdésekkel foglalkoztak, amelyeket — megfogalmazása szerint — mostanáig sajnos még nem tisztázott a magyar fél. Ismételten azt hangsúlyozta, hogy elsô alkalommal ismertették teljes készséggel a technikai részleteket.
— Nem értékeltük még ezeket, ezért nagyon nehéz lenne megmondani, hogy milyen mértékben tükrözôdnek bennük kéréseink, miként adhatnak megoldást a törvény által felvetett rendkívül fontos problémákra — mondta.
Az államtitkár a problémás elemek között a területen kívüli jelleget, a pozitív diszkriminációt, az etnikai alapon biztosított gazdasági jogokat említette.
— Ezek nagyon kényes kérdések, s nem hiszem, hogy a magyar féltôl kapott válaszokat megfelelôeknek nevezhetnénk. Egy lépés történt, amelyet természetesen értékelünk — mondotta.
A találkozón a román küldöttség hivatalosan javasolta, hogy a két kormány írjon alá jegyzôkönyvet a két országban élô nemzeti kisebbségek védelmét szolgáló optimális jogi keret biztosításáról.
Megérkeztek Erdély iskoláiba azok a 220 000 lej értékû tanszercsomagok, amelyeket a magyarországi Apáczai Közalapítvány illetve a Romániai Magyar Pedagógusszövetség jóvoltából azok az elsô osztályosok kapnak, akiket magyar tagozatra írattak szüleik.
A Brassai Sámuel Elméleti Líceumba már a hét végén megérkeztek a csomagok. Kósa Mária igazgatónô a Szabadságnak elmondta: fontos pillanat volt az iskola életében az 51 csomag megérkezése, ugyanis ezáltal nyilvánvalóvá vált, hogy a hazai kisebbségi oktatás helyzete javulóban van.
Fodor Annamária tanítónô tegnap délben vette át 26 brassais diákja számára a tanszercsomagokat, és örömmel állapította meg, hogy tartalma nem okoz csalódást sem a pedagógusok, sem a kisdiákok számára. — Úgy érzem, nem kell minimalizálni ezt a 220 000 lejt érô tanszercsomagot. Valóban szimbólumértékû ez, de azért ne felejtsük, hogy mennyire másképpen látnánk a csomagban levô munkafüzeteket, füzeteket, pálcikákat és gyurmát, ha azt a szülônek kellett volna megvenni... A csomagokat szombat délelôtt, az ünnepélyes évnyitó után osztjuk majd ki. A gyermekek és szüleik java részének — gondolom — kellemes meglepetést fog szerezni ez a kis útravaló — fogalmazott Fodor Annamária.
Majláth Éva tanítónô elmondta: messzemenôleg meg van elégedve a tanszercsomaggal, és rövid idôn belül brassais kolléganôjével együtt köszönôlevelet fognak írni az Apáczai Közalapítványnak illetve az RMPSZ vezetôségének.
A szórványban több településen is elsírták magukat a csomagok láttán a tanítónôk. Különösen megható volt az átadás a Beszterce-Naszód megyei elszigetelt magyar településeken. Mint azt Borsós K. Lászlótól, a Beszterce-Naszód megyei magyar pedagógus-szövetség alelnökétôl megtudtuk, a Sajó mentén nem akarták elhinni, hogy ennyi év után valaki rájuk is gondol. Borsós K. László — aki egyben Erdély egyik legaktívabb közösségszervezôje is — azon meggyôzôdését is tolmácsolta lapunknak, hogy ezek a csomagok lényegesen hozzá fognak járulni a szórványban ahhoz, hogy a szülôk ne román, hanem magyar tagozatra írassák elsô osztályba gyereküket.
Az állami tanszertámogatási lehetôséget is kihasználva a Brassai-líceum 16 kiskeresetû családból származó diák számára kért csomag-támogatást. Ezeknek — annak ellenére, hogy szombaton országszerte megkezdôdik a 2001–2002-es tanév — még nyoma sincs.
Egyenlô lehetôségek a romák számára: a szavak tettekké változtatása címmel háromnapos EBESZ-konferenciát rendeztek Bukarestben. Hétfôi megnyitóbeszédében Adrian Nãstase kormányfô kijelentette: az interetnikus kapcsolatok terén Románia egy lehetséges modell, hiszen a kormány a román társadalom sajátosságainak megfelelôen próbálja megoldani a kérdést. A miniszterelnök szerint szociális, gazdasági és politikai vonatkozásban a romáknak egyenlô állampolgárként kellene fellépniük.
A kormányfô által bemutatott statisztika szerint a romák 27%-ának van állandó munkahelye, de közülük csupán 51% végez szakképzett munkát. 90%-uk feketemunkát végez, a gyerekeknek csupán fele jár iskolába, a 45 év fölöttieknek pedig 30%-a írástudatlan. Szerinte ez a bûnözési hajlam növekedéséhez vezet. Ugyanakkor Nãstase kijelentette: a romák helyzetének javítására kidolgozott stratégia sikere nem csak a kormánytól függ, hanem a társadalomtól is, és elsôsorban a roma közösségek aktív részvételétôl, hiszen a megkülönböztetés leküzdésében a romáknak, és szervezeteiknek is fontos szerep jut.
Eckstein-Kovács Péter szenátor lapunknak elmondta: az említett stratégia egy meglehetôsen komplexdokumentum, határidôket kijelölve állapít meg tennivalókat a kormány részére, hogy a romák helyzetén javítson.
— Hogyha nagyon durván akarok fogalmazni — mondotta a szenátor —, akkor itt a következô feladatokat tûzi maga elé a kormány: egyrészt a törvényes keretnek a módosítása — a diszkriminációellenes kormányrendeletnek a törvénybe foglalása, az abban említett diszkriminációellenes bizottságnak a létrehozása, különbözô minisztériumokban speciális roma-programoknak az elfogadása. A második rész azt feltételezi, hogy a kormány roma szakértôket von be városi, megyei és országos szinten egyaránt, felvesz roma referenseket a prefektúrákra, megyei tanácsokhoz, minisztériumokba. A harmadik rész pedig olyan konkrét roma projektek kivitelezésérôl szól, amelyeknek tárgya a roma közösségek életszínvonalának az emelése — itt jön be egy Phare-projekt is 2 millió euró értékben, ennek a fele életszínvonal-emelô intézkedésekre fordítandó.
A szenátor elmondta: a gyakorlatban a roma szakértôk bevonása nehezen megy, azért is, mert a roma-szervezetek nem tudnak egymás közt megegyezni a személyeket illetôen. Az a diszkriminációellenes bizottság létrehozása, amit június 28-ra terveztek, máig nem valósult meg. Phare-projektbôl különbözô rendezvények futnak, például a mostani EBESZ-konferencia is, amelyre ôt — érthetetlen módon — nem hívták meg. Ami Románia modellértékét illeti, a szenátor szerint ha a Balkánt nézzük, akkor a kisebbségi kérdést valóban jobban kezelik Romániában. „Viszont, hogyha nyugat-európai modelleket nézünk — Dél-Tirolt vagy Finnországot —, akkor kétségtelen, hogy még nagyon sok tennivalója van a román kormánynak, hogy kielégítô rendezési módot találjon a kisebbségek státusát illetôen" — mondotta Eckstein, aki hozzátette: a statisztikai adatokhoz nagyon nehéz kritikátlanul viszonyulni, mivel a munkavállalásnál a nemzetiség feltüntetése egyenesen tilos.
— Gondolom, ezek inkább becsült adatok, és nem tudom, hogy mennyire tesz eleget ez a felmérés tudományos ismérveknek. A bûnözési hajlamra vonatkozó következtetést egy nagyon megkérdôjelezhetô kijelentésnek veszem. A roma bûnözéssel kapcsolatban nagyon sok elôítélet él. A belügyminisztérium közlése szerint a statisztikai adatok nem jeleznek egy magasabb bûnözési rátát. Ugyanakkor bizonyos bûncselekmények elkövetôi között több roma nemzetiségû van. Én egyáltalán ezt a „romabûnözést" nem tudom elfogadni — hangsúlyozta a szenátor.
Tájékoztató
A City University Graduate Center keretében létesült Rosenthal Holocaust Institute és a Gábor Várszegi Endowment által támogatott J. & O. Winter Fund örömmel jelenti, hogy a Vészkorszak kutatásával kapcsolatos kutatási ösztöndíjak korlátozott számban igényelhetôk a 2001–2002-es tanévre. További tájékoztatást és kérvény-ûrlapot Randolph L. Braham professzor nyújt (Graduate Center, City University of New York, 365 Fifth Avenue, New York, NY 10016, USA).
A YOYO Only Kiadó gondozásában a héten megjelent Jónáné Szaplonczay Zsófia Igazat mesélek címû memoárkötete. Az egykor Máramarosszigeten, majd Kolozsváron, napjainkban pedig Magyarországon élô szerzô könyve a Röser Könyvesboltban kapható.
DEÁK FERENC kisbácsi RMDSZ-elnök szavalódélutánjára kerül sor szeptember 13-án, csütörtökön du. 4 órától a Párizs utca 17. szám alatti, az RMDSZ alsóvárosi körzetének székházában.
AZ RMG KOLOZS MEGYEI SZERVEZETE értesíti a virágkertészkedés iránt érdeklôdô gazdákat, hogy Torockószentgyörgyre, a Szakács János virágüzemének meglátogatására rendezett kirándulásra szeptember 16-án, vasárnap kerül sor. Feliratkozni szeptember 14-ig lehet Farkas Zoltánnál, telefon: 189-987.
Helyreigazítás
A mátészalkai fesztivál elsô díjasa, Xantus Áron a kolozsvári Xantus Dokumentumfilm és Mûsorkészítô Mûhely képviseletében vett részt a fesztiválon és e stúdió munkatársaként kapta a díjat.
— Meddig tart ez a barátságtalan idôjárás?
— A hagyomány szerint a tanévkezdésig.
— A tanárvénasszonyok nyara.
Erdélyben mindig is nagy keletje volt az amatôr, autodidakta történészeknek, hiszen az egyetemi szintû történészképzés Trianon után olyannyira politika-függôvé vált, hogy a történelemtanárok zöme zavarba jött, amikor a magyar történelem eseményei iránt érdeklôdött a diák, aki otthon egy másfajta történelmen nevelkedett. Az amatôr történészek fôleg filológuskörökbôl kerültek ki. A nyolcvanas években, amikor a magyar anyanyelvû hivatásos történészek már alig-alig tudtak kommunikálni a közösséggel, amelybôl vétettek, majd minden értelmiségi úgy érezte, nem nézheti tétlenül Erdélyben azt, miként nô fel egy nemzedék magyar történelmi ismeretek nélkül. Eleinte tartalékos szerepet töltöttek be ezek az amatôrök — amolyan népfelkelôk voltak —, de a romániai politika úgy hozta, hogy lassan soraikból toborzódott össze az a reguláris hadsereg, amelyet addig az egyetemek história-tanszékeinek tanárai, diákjai, kutatói alkottak. Helytörténészek, történelmi részletkutatók csiszolódtak ily módon Erdélyben ki.
Az elmúlt korszakban a román–magyar véres konfliktusokat magyar lélekkel kutatni — bizony ritkaságszámba ment. A forradalom után sem volt teljesen veszélytelen ezeknek az eseményeknek a tanulmányozása. Tabu témák voltak ezek, és a „jaj, most nem aktuális ezt feszegetni" kategóriákba tartoztak.
Az 1848–49-es román–magyar összecsapások témakörének boncolgatása még most, tíz évvel a forradalom után is bátorságot igényel. Péntek László az amatôr történészek egy sajátos csoportjába tartozik: ô nem a klasszikus értelemben vett értelmiségi, aki a történelem erdejében kalandozik, és egyszer csak azon veszi észre magát, hogy helytörténészeknek fenntartott tisztáson táborozik. Péntek László más: ô a szülôföldje, szûkebb hazája iránt a végletekig elkötelezett, fáradhatatlan közösségi szervezô, aki kötelességének érzi régiója eseményeit feltárni.
A kötet* elôszavában Sulyok József, a magyarországi Tiszavasvári polgármestere írja a szerzôrôl — „körösfôi és bánffyhunyadi kisebbségi nemzet-szolga". Frappáns megfogalmazás. Telitalálat.
Nem tudom pontosan, mióta kutatja Péntek László a mócok elleni harcokban fiatalon elesett Vasvári Pál életét, és azt sem, hogy mikor lett a magyar nyelvterület egyik (ha nem a legnagyobb) Vasvári-kutatója, de az biztos: Péntek László nélkül ma már alig-alig emlegetné egy-egy kalotaszegi öreg bácsi a 48-as forradalom tragikus hôsét. A szerzô olyan erôvel és derûlátással kezdett hozzá már jónéhány évvel ezelôtt a kalotaszegi Vasvári-mítosz újjáélesztéséhez, hogy néhány hónap alatt az erdélyi magyarság tízezreiben sikerült elültetnie a Vasvári-lángot. Ha jól belegondolok, lényegében ugyanazt csinálta a szerzô, mint azok a hôsök, akik kötetében oly gyakran szerepelnek; 1848-ban ezt így fogalmazták meg a forradalom elfojtói: „Izgatta a tömegeket". Aztán Péntek László rádöbbenhetett, hogy minden általa felkutatott sor, levél, történet, fénykép és dokumentum újdonságszámba megy — aztán már csak a kötet koncepciójának kidolgozása volt hátra.
A szerzô nem fut neki a hegynek; tudja, hogy amatôrként, „népfelkelôként" tartja számon a szakma, így a szaktekintélyek soraira feltétlenül szüksége van. Péntek László Egyed Ákos történészprofesszor azon kijelentésével kezd, miszerint Vasvári sírjáról szinte semmit nem lehet tudni, és „vannak még homályos pontjai a történelemnek, ezek kiderítése az utókor számára marad".
Ideális nyitás: jó sakklépés. A „népfelkelô" ledobhatja most magáról a koloncot, és szabadon kutathat, véleményezhet, kritizálhat, összegezhet. Péntek László jól sáfárkodik a bizalommal, amivel a közösség kitüntette ôt: lépésrôl lépésre követi Vasvári Pál életének folyását és minden olyan dokumentumot bemutat, amely a Rákóczi-szabadcsapat ôrnagyának — és maroknyi , „gyerekarcú" népfelkelôkbôl álló csapatának — utolsó, funtunelei (Fântânele) csatájával kapcsolatos.
A szerzô hagyja a dokumentumokat, az egykori sajtóvisszhangokat önmagukért beszélni, és ez jó módszernek bizonyul, hiszen a tragikus történetet (a 23 évesen, a móc rengetegben megölt nemzet-szolga halála megdöbbentette egykoron az egész Magyarországot) „magyar lélekkel" könnyen túl lehetett volna írni, és gyerekjáték lett volna hatásvadász eszközökkel románellenes éllel ellátni.
Péntek Lászlónak nem ez volt ezzel a kötettel a célja, és erre már a könyv elsô oldalain utal: „Az uszítás, ármánykodás nemzeti villongások színterévé tette ezt a területet is, akárcsak Erdély sok más részét. Gyilkolta itt egymást a román és a magyar már a Horea-féle parasztlázadáskor is, ugyanúgy mint 1848–49-ben, valamint 1918-ban".
A Bölcsôtôl a csatatérig valójában nemcsak Vasváriról szól: az olvasó — a dokumentumok, egykori újságcikkek, viták, kiáltványok, törvénycikkelyek által — betekintést nyerhet abba a korba is, amelyben Vasvári-lelkületû fiatalok irányították a politikai és katonai közéletet. A csatatér mai helyének azonosítási kísérlete különös színt ad a könyvnek — térben és idôben közelebb hozza azt az olvasó lelkéhez. Szép kísérlet — férfimunka volt.
* Péntek László: Vasvári Pál — Bölcsôtôl a csatatérig, 2001.
Lieber Erzsébetet és Jancsikity Józsefet ismerôsökként üdvözölhetjük Kolozsváron, hiszen munkáikkal már találkoztunk a kaposvári képzômûvészek pár évvel ezelôtti, nagysikerû csoportos kiállításán, ugyanitt, a Romániai Képzômûvészek Szövetsége kolozsvári fiókjának Szentegyház utcai galériájában. A nagy hagyományokkal rendelkezô magyarországi képzômûvészeti központ és konkrétan az ott mûködô kortárs mûvészeti csoportosulás, a Kapos Art valamint városunk képzômûvészeti szövetsége között szoros kapcsolat alakult ki. Ennek eredményeként jöhetett létre ez a mostani, nem mindennapi kiállítás, amelynek fô szervezôje Károly Zöld Gyöngyi textilmûvész, a szövetség vezetôségi tagja, fô támogatója pedig Ioan Sbârciu festômûvész, a szövetség elnöke, a Képzômûvészeti Egyetem rektora, aki minden segítséget megadott ahhoz, hogy a két jeles mûvész városunk legrangosabb galériájában mutathassa be munkáit a kolozsvári közönségnek.
Lieber Erzsébet textilmûvész, a németországi Halle mûvészeti fôiskoláján tanult és diplomázott 1989-ben, Jancsikity József ugyanott szerezte meg festô/grafikusi diplomáját egy évvel késôbb. Így hát ketten, két különbözô irányból jutottak el a papírmûvészethez és váltak a mûfaj szerelmeseivé. Ami munkáikban közös, az a kitûnô anyagismeret, a papírban, ebben az évezredes múltú, korlátlat lehetôséget biztosító csodálatosan engedelmes, variálható, újra meg újra felhasználható természetes anyagban rejlô lehetôségek maximális kihasználása, a reliefszerû felületekkel való sajátosan komoly játék. Lieber Erzsébet elsôsorban a dekorativitásra épít, munkáinak egyik fô jellemzôje a ritmus, Jancsikity József papírreliefjei pedig a mozgást rögzítik kitûnô grafikusi vénára valló, sajátos eszközökkel.
A tegnap délutáni kétnyelvû tárlatmegnyitón Ioan Sbârciu festômûvész, Ioan Horváth Bugnariu grafikusmûvész, Károly Zöld Gyöngyi textilmûvész és a sorok írója köszöntötte a vendégeket és méltatta munkásságukat. A tárlat részletesebb elemzését szombati Mûvelôdés oldalunkon közöljük.
Szeptember 11-én nagy részvéttel kísérték utolsó útjára Nagyenyeden Horváth Zoltánt, a Bethlen Gábor Kollégium nyugalmazott tanárát. Halálával nemcsak a családot érte pótolhatatlan veszteség, hanem a várost is.
A mindenki által szeretett és nagyrabecsült Tutu bácsi a régi enyedi szellemi élet jeles személyisége volt. Egész élete Enyedhez, Enyed környékéhez és a Kollégiumhoz kapcsolódott. A Horváth család birtoka az Enyedtôl néhány kilométerre fekvô Vadvermen volt. Iskoláit a Kollégiumban végezte, majd 1930-ban mint frissen végzett földrajz–természetrajz szakos tanár tér vissza Nagyenyedre és a Kollégiumban kap katedrát. Pályája kezdetén tanított a csombordi Mezôgazdasági Iskolában, részt vett ennek szervezô munkájában is.
A második világháború az ô életében is törést okozott. 1944 ôszén, délerdélyi magyar értelmiségiként a Târgu Jiu-i lágerbe internálják, majd 1950-ben a vadvermi földbirtok miatt, mint „osztályidegent" elbocsátják tanári állásából. Hogy családját eltarthassa, nyugdíjaztatásáig könyvelôi munkát vállal Enyed környéki községekben.
A ’89-es változások után idôs korát meghazudtoló frissességgel vett részt az enyedi magyarság megújuló életében. Cikkei, tudósításai a Szabadság, a Romániai Magyar Szó és az újraindult Erdélyi Gazda hasábjain jelentek meg. Küzdelmes életének méltó társa volt Icu néni, Kézdialbisi Elekes Ida tanárnô, Elekes Viktornak, a Kollégium hajdani rektor professzorának lánya. Hatvanötödik házassági évfordulójukat ez év augusztusában ünnepelték.
A sors különös ajándéka volt, hogy hét évvel ezelôtt megismerhettem ôket. Általuk kedveltem meg Enyedet, mely most Tutu bácsi mosolya nélkül már nem lesz oly hívogató számomra.
Azt mondják a „rosszak", hogy szeretett hazánk egyebet sem tesz, immáron több, mint tizenegy esztendeje, mint egy helyben topog — miközben, persze rendületlenül „menetel", törekszik, most éppen nem a „napfényes csúcsok", hanem Európa felé.
Ez az állítás, észrevétel, alighanem rágalom, elfogultság, „nemzetközi összeesküvés", miegymás, hiszen van itt mozgás, elhatározás, igyekezet, pótcselekvés, demagógia, szóval minden, mi szemnek és szájnak ingere.
Bizony, zajlik a „demokrácia", vagyis az az akármi-valami, amit Romániában demokráciának mondanak és hisznek is sokan. És lelkesen zajlik a folyamatos „átmenet" is — a rosszabból a még rosszabba. És ezt úgy mondják és hiszik is sokan minálunk, hogy „rendszerváltás". Ez is szintén folyvást folyik, zajlik, feltartóztathatatlanul és kilátástalanul — viszont talpig trikolórban, ami nagyon megnyugtató, ugyebár.
Rendszert váltottunk — igaz, kicsit sebtében, jócskán hebehurgyán — 1989 decemberében, az egykoron elkötelezett kommunista, Ion Iliescu úr vezényletével, akibôl hirtelenében „rendszerváltó" nagyfônököt csináltunk. Aztán „hivatalosan" és „demokratikusan" is rendszert váltottunk az 1990 májusában megrendezett szabad és demokratikus választásokon, szintén Ion Iliescu úr vezényletével, akibôl ez alkalommal demokratikusan megválasztott államfô lett. Két év múltán, 1992-ben, ismét sikerült összehoznunk egy „rendszerváltást", ez alkalommal — szintén Ion Iliescuval az élen, és az államfôi székben. Ez is egy jól sikerült rendszerváltás volt, s lelkes, folyamatos átmenet; eltartott négy kerek esztendeig, vagyis az újabb „rendszerváltásig", amelyet most jobbközéprôl „elôzve" ejtettünk meg. Ez alkalommal „mi" nyertünk — új államfôt Emil Constantinescu úr személyében, és csomó kormányfôt, rendre persze. Így hát elmondható: ha a rendszerváltás nem is, de a kormányfôk váltogatása nagyszerûen sikerült. Ezek után, azaz négy év múltán, mi sem volt természetesebb, mint az, hogy összehozzunk egy újabb „rendszerváltást", ami szintén nagyszerûen sikerült az Úr 2000. esztendejében, a vadonatúj Ion Iliescu úr vezényletével, kibôl újfent „rendszerváltó" államfô lett.
Mindezen idô alatt a társadalom „alján" volt egy marosvásárhelyi véres március, néhány bányászdúlás, sorszámozott cigarettabotrányok, és még ki tudná, mi nem.
Ezek ismeretében azt mondani, hogy szeretett hazánkban csak toporgás történt és történik? — bizony, ez „nagyfokúságra" enged következtetni, már ami a rosszaságunkat, elfogultságunkat illeti. Kérdezzék meg a folytonos „rendszerváltásba" beleszerelmesedett politikai „elitünket", s meghallják, hogy „elitünknek" is ez a véleménye, meggyôzôdése.
És szent meggyôzôdésük az is, hogy nem szabad „beragadni", folyton kell váltogatni a rendszert. Mert minden újabb hatalmi kurzus kezdetén azonnal kiderült, kiderül: amit és ahogyan az „elôzô" Hatalom csinálta, az nem jó. Törvényeket, kormányrendeleteket kell hozni, törvények, kormányrendeletek helyett, a „régiek" törlésével. Köztudott ugyanis, szintén elitünk szerint is, hogy az igazi erô a mozgásban, töretlen és lelkes változtatásban gyökeredzik.
A politikai kulturáltságban kissé alultáplált nagyérdemû választó polgárságunk pedig maga is beleszeretett a „rendszerváltásba". Váltogatja is a hatalmi garnitúrákat derekasan. S közben csodálkozik és tél-túl háborog, hogy egyre üresebb lesz a zsebe, pedig hát annyi szép, lelkes, hazafias ígérettel tömték már tele a fejét, hogy robban szét.
Ez azért van, mondják neki a vesztesek, mert buta, hagyta magát manipulálni, nacionalista hôzöngésektôl elkábíttatni, és rosszul választott. S a nép, az istenadta, a kezét tördeli, s zavartan motyogja: de hát én már sorra mindannyiotokat megválasztottalak „rendszerváltónak", de ti csak a kormányaitokat váltogattátok; most mitévô legyek, kit válasszak, ha eljön az újabb voksolások ideje?
S a népnek, az istenadtának, a manipuláltnak, még mindig manipulálhatónak igazsága van: ô már minden ízû és bûzû „politikai elitet" hatalomba juttatott, remélve, hogy az végre nemcsak hatalom —, hanem rendszerváltó is lesz — honnan vegyen hát újakat, másokat?
Pedig hát, mások, újak kellenének, lévén, hogy a választék kimerült, minden puding kipróbáltatott és ehetetlennek minôsült.
Alighanem megállapítható: a jelenlegi román politikai elit, a politika csinálói és gyakorlói alkalmatlanok az ország vezetésére, a mély kátyúból való kimozdítására. Nem lehet ugyanis folytonos „rendszerváltásokkal" egy országot stabilizálni, elôre vinni — még akkor sem, ha ezek többek, mint egyszerû hatalomváltások.
Úgy tûnik, a bajok gyökere az, hogy nincsenek olyan konstans elemei a román politizálásnak, országvezetésnek, amelyben a parlamenti pártok egyetértenének, függetlenül attól, hogy éppen hatalomban avagy ellenzékben vannak. Hiába harsogják az ellenkezôjét, az elmúlt tizenegy év gyakorlata azt látszik igazolni: politikai elitünk továbbra is csak pártokban gondolkodik, s nem az egész országban; következésképpen fô célja a Hatalom átvétele.
Ez az alapállás zárja ki — egyelôre — azoknak a közös, konstans elemeknek a keresését és megtalálását, amelyek fonalára a párttörekvések, a hatalom és az ellenzék stratégiai cselekvése felfûzhetô lenne — az ország érdekében! Nálunk nincs egészséges, természetes kommunikáció, cselekvés- és stratégia-egyeztetés a mindenkori hatalom és a mindenkori ellenzék között bizonyos, „pártokon felüli" kérdésekben, lévén, hogy nincsenek ilyen igazán „pártokon fölüli" érdekek, törekvések. Ezért a frusztráltság, agresszivitás s az állandó és kilátástalan, négyévenkénti újabb és újabb „rendszerváltások".
Lehangoló tényként állapítható meg: az ország ebek harmincadjára jutásáért egyedül a mai román politikai elit a felelôs, függetlenül attól, hogy éppen ki van, melyik van hatalmon, illetve ellenzékben. Az a politikai elit, amely folyton hataloméhes, nagymértékben frusztrált s az agresszív, hôzöngô nacionalizmus gerjesztésének pótcselekvésében éli ki magát, ezzel próbálván elterelni a közfigyelmet tehetetlenségérôl, nagyfokú felelôtlenségérôl, sorozatos kudarcairól, melléfogásairól, alkalmatlanságáról.
És közben az ország süllyed, a kérdés pedig marad: miután már mindenkit kipróbáltunk, ha eljön az ideje az újabb választásoknak, ugyanbizony, kit válasszunk?!...
Nem lepôdhettem meg Tibori Szabó Zoltán Minôsítés helyett önrevíziót ajánlok címû reflexióján (Szabadság, 2001. szept. 11. sz.). Hetyke magabiztosságán sem, ezért nem érdekelhetnek a minôsítô utalások, és semmilyen további szándék, hiszen minden megfogalmazott reflexió önminôsítés is egyben.
Egy dolog bizonyos: a Szabadság ugyanazon számában a Ziuaval való esetemet ecseteltem részletesen, errôl megelôzôleg T. Sz. Z. is tudhatott, hiszen ezt felemlegette és nem is tagadta.
Jól tudom, hogy azon a szerkesztôségi beszélgetésen — akkor már pontos információk birtokában (az Emlékeztetô egy példányát akkor kaptam meg) — miket is mondtam és kérdeztem a megjelenés körülményeirôl. Azt viszont nem tudhattam és ma sem tudhatom (már elnézést), hogy ki mit értett, mit érthetett és mit fog érteni utalásaimból. Arról nem is beszélve, hogy ha T. Sz. Z. mindazt hivatkozási alapnak használta, akkor elôzôleg, nemcsak a sajtóetika jegyében, az én és a más beleegyezését is ki kellett volna kérje.
Hogy Tibori Szabó Zoltán mit akart bizonyítani, már nemcsak az ô dolga. Amit viszont végképp sikerült, az is tény. Immár ôneki kizárólagos kötelessége pontos, hiteles és cáfolhatatlan bizonyítékokkal bizonyítani az „RT-emlékeztetô" hitelességét. Még akkor is, ha mindezt immár rá kell bizonyítani a Reform Tömörülés Elnökségére.
Kizárólagos kötelessége és dolga tehát, anélkül, hogy ebbe bárki is belekeveredhetne.
Részemrôl az ügyet lezártnak tekintem, bármi legyen is a következô reflexió.
Mióta az asszony ágynak esett, egyedül végezte a ház körüli munkát. Fôzött, mosott, takarított, reggelente bejárta a piacot, s teli kosárral hazatérve örömmel mesélte, ha sikerült lealkudnia a karfiol árát, ha olcsó boltot fedezett föl valamelyik eldugott utcában. Mindig az volt a véleménye, hogy nem kell sok pénz a boldogsághoz. Az igazi életmûvész az ablakon betévedô napsugárban is megtalálja az élet értelmét, a boldogság egyetlen elmaradhatatlan tartozékát, a lelki egyensúlyt.
Nem voltak nagyigényû emberek. Hozzászoktak a takarékos életmódhoz, s talán ez segítette át ôket az egyre mélyülô gazdasági krízis buktatóin. Büszkék voltak, hogy kevésbôl is nyugodtan meg tudnak élni.
Csak akkor kezdtek pánikba esni, amikor az a kevés is kezdett hiányozni a fiókból. A férfi hiába próbálta meg a lehetetlent is, a végén csak nem jutott pénz az asszony orvosságaira.
Egy nap megvakarta a fejebúbját:
— Akárhogy osztom-szorzom, sehogysem érünk a hónap végére! A sógor említette a minap, szívesen kölcsönözne nyugdíjig — emelte tekintetét félénken az asszonyra.
Tudta ô nagyon jól, mi a véleménye az asszonynak a kölcsönkérésrôl. Életükben soha senkinek sem tartoztak.
Az asszony nem válaszolt. A hirtelen beállt csend ólomsúlyként nehezedett a szobára.
A férfi törte meg a hallgatást:
— Igazad van, a kölcsönt vissza kell fizetni, semmit sem oldunk meg vele. Talán más megoldás is lenne.
— Kisebb lakásba kéne költözzünk — mondta csendesen a férfi — A kertet már úgysincs erôm megmûvelni, aztán minek is kell nekünk ekkora ház? A különbözetet betennénk a bankba, a kamatból nyugodtan éldegélnénk. Kezelésre is jutna; s végre megvehetnénk a tolószéket neked, hogy esténként kisétálhassunk a parkba, mint régen.
Az asszony az elején hallani sem akart róla, de aztán beadta a derekát.
A szép családi háznak hamar akadt vevôje. Ropogós dollárokkal fizettek. Megegyeztek, hogy az átadás egy hónap múlva lesz esedékes.
Amikor magukra maradtak, az öreg megpörgette a kezében a bankjegyeket:
— Sohasem hittem volna, hogy ennyi dollárom lesz valaha. Nyugodtan újra nôsülhetnék, ennyi pénzzel bármelyik fiatalasszony elfogadna! — nézett hamiskásan az asszonyra.
— Te csak ne nagyon hencegj, inkább menj szépen váltsd be lejre, s addig is amíg lakást veszünk, tedd be a bankba, hogy biztonságban legyen.
Az ember hozzászokott, hogy az asszonynak mindig igaza van.
— Megyek, megnézem hol lehetne elônyösebben beváltani — vette a kalapját.
Körüljárta a várost. Az egyik utcában éppen a kifüggesztett árfolyamokat böngészte, amikor tolókocsis fiatalember szólalt meg mellette:
— Mindannyian szélhámosak! Egy hete könyörgöm, váltsák be a meggyûjtött pénzemet, de mindig elutasítanak. A sebészi beavatkozást valutában kell fizetnem, különben nem állnak szóba velem külföldön, s egész életemre tolószékhez leszek kötve.
— Lelketlen a világ! — helyeselt az öreg, aztán egy hirtelen jött ötlettel, a fiatalemberhez fordult — Sok pénzre lenne szüksége?
Szó szót hozott, s pillanatok alatt kitûnô vásárban egyeztek meg. Egy fél óra sem telt el, a tolókocsi kerekei puhán gördültek a ház elôtt szépen kirakott macskaköveken.
— Talán itt a teraszon el is tudnánk intézni — méregette a fiatalember az alacsony küszöböt. Kocsijával a fonott asztal mellé hajtott, s csomagját az asztalra tette.
— A pénz számolva, az asszony verve jó! — kacsintott az öreg a fiatalemberre.
Gondosan átszámolták a százas kötegeket. A dollárokkal már kevesebb dolguk volt.
— Fôzz egy kávét a vendégnek! — szólt ki az asszony a szobából.
— Azt igazán nem bánnám — szólt a nyomorék férfi — ma egész nap a kocsi kerekeit nyomtam.
Az öreg készségesen ugrott. A nemrég vásárolt presszógépen pillanatok alatt elkészült a kávé.
— Eredeti, illatos brazil kávé! — lépett ki a teraszra a gôzölgô kávéval.
Az asztal szélén csak az ottfelejtett kalap árválkodott. Az üres tolószék nikkelezett rúdjain pajkos napsugarak játszadoztak.
A közel-keleti események hetek, hónapok óta tartó tragikus közelharca zsidók és arabok között szinte elôrevetítette a tegnap bekövetkezett amerikai tragédiát. Mikor e sorokat írom, tucatnyi tv-csatornán percenként változnak az Amerikai Egyesült Államok ellen elkövetett, jól összehangolt terrortámadás-sorozat fejleményei. Még felbecsülni sem lehet az áldozatok számát, amely néhány száztól néhány ezerig terjedhet, ha figyelembe vesszük a Kereskedelmi Világszervezet felhôkarcoló-ikerpárjának összeomlását.
Az Egyesült Államok és a nagyvilág magatehetetlenül áll, és megdöbbenve szemléli ezt a mérhetetlen pusztítást és emberi ésszel nehezen felfogható káoszt, amely ellen, íme, a világ legerôsebb államának titkosszervezetei és ultramodern hadserege sem tehet szinte semmit. Az államelnök nyilatkozata a tettesek mihamarabbi kézrekerítésérôl is amolyan nyegle ígérgetésnek tûnik, esô utáni köpenyegnek, ami a tragikus események menetén immár alig tud valamit is változtatni.
A pusztítás, a halál ellenszere, úgy tûnik, Amerika számára sincs elérhetô helyen. E nagy birodalom ilyen könnyû sebezhetôsége immár nem csak az Egyesült Államok polgárait, hanem a nagyvilág minden táján élô egyszerû halandókat is el kell gondolkoztassa. Ezúttal azt az Amerikát érte szinte jóvátehetetlen támadás, amely a világ számos országa számára a szabadság és béke bajnoka volt, amelyre azok az emberek is felnéztek, akik nem igazán értettek egyet az Új Világ gyökértelen gazdasági és kulturális robbanásával.
Ma még csak találgatni lehet, hogy kik állnak e támadás mögött. Legtöbben az arabokra gondolnak, és az igazi okot a zsidó–arab viszony rendezetlenségére vezetik vissza. Pontosabban arra az amerikai álláspontra, amely az elmúlt évek, évtizedek során csak részben, vagy egyáltalán nem vette figyelembe a palesztinok államalapítási törekvéseit és rendszerint, egyoldalúan, Izraelnek adott igazat.
Bárhogy is legyen, a mostani szörnyûség fordulóponthoz vezethet Amerika történetében. Minden bizonnyal e világhatalom újra kell gondolja kapcsolatrendszerét a Közel-Kelettel, amely a megoldatlan problémák nyomása alatt immár az egész világ számára roppant veszélyes, puskaporos hordóvá válhat, és további ártatlan emberek ezreinek az életét olthatja ki. Amerika tegnaptól csak úgy válhat ismét a béke újbóli bajnokává, ha elfogulatlanul, a legkisebb népek szabadságvágyára is tekintettel próbálja megôrizni vezetô szerepét a XXl. század új kihívásai közepette.
A terrorizmusnak, nyilván jó végkifejlete nem lehet. Bármilyen igazságtalanság, vagy elnyomás nem támaszthatja alá ártatlan emberek elpusztítását az úgymond „nemes cél" érdekében. Ha bebizonyosodik, hogy e terrortámadások mögött arab, netán palesztin szervezetek állnak, a mostani pusztítás igen keményen beárnyékolja majd az egész palesztin nép jövôjét, amelynek harca a világ elôtt eggyé válik a terrorizmussal. További harcuk „igaz ügyét" a civilizált világ annyiban sem fogja támogatni, mint amennyire eddig tette.
A következô napok és hetek a feleszmélés, a kiútkeresés, az elkövetôk kézrekerítésének az idôszaka lesz. És az ártatlanul elhunyt emberek százainak (ezreinek) az eltemetéséé.
Egy szörnyû kór szörnyû napjait éljük át. Bízzunk benne, hogy az értelmetlen pusztításnak nem lesz folytatása.
l Az amerikai nyílt teniszbajnokságon gyôztes Lleyton Hewitt két helyet javítva már harmadik a férfiak idei pontversenyében, az ATP Race-ben. Az ausztrál klasszis döntôbeli ellenfele, az amerikai Pete Sampras a 17-rôl a 9. helyre ugrott. Az élen továbbra is a brazil Gustavo Kuerten áll, aki a hagyományos világranglistát is vezeti.
Ez utóbbi rangsorban a kijevi ATP-Challenger versenyen döntôs Sávolt Attila bekerült az elsô 100-ba: jelenleg a 99.
Az ATP Race élén (zárójelben a legutóbbi helyezés): 1. (1.) Kuerten 755, 2. (2.) Andre Agassi (amerikai) 683, 3. (5.) Hewitt 635, 4. (4.) Patrick Rafter (ausztrál) 557, 5. (3.) Juan-Carlos Ferrero (spanyol) 552, 6. (8.) Jevgenyij Kafelnyikov (orosz) 388, 7. (19.) Sampras 363, 8. (6.) Sebastien Grosjean (francia) 360, 9. (7.) Tim Henman (brit) 352, 10. (9.) Roger Federer (svájci) 324 pont.
A hagyományos világranglista élmezônye (zárójelben a legutóbbi helyezés): 1. (1.) Kuerten 4750, 2. (2.) Agassi 4085, 3. (4.) Hewitt 3695, 4. (6.) Rafter 3065, 5. (5.) Ferrero 3030, 6. (7.) Kafelnyikov 2950, 7. (3.) Marat Szafin (orosz) 2625, 8. (9.) Henman 2200, 9. (8.) Grosjean 2175, 10. (10.) Sampras 2015 pont.
l A US Open vasárnapi döntôjében nôvérétôl, Venustól vereséget szenvedô Serena Williams a 10-rôl a 7. helyre lépett a nôi teniszezôk világranglistáján. Az élen továbbra is a svájci Martina Hingis áll.
A WTA-világranglista élén (zárójelben az egy héttel korábbi pozíció): 1. (1.) Hingis (svájci) 5256, 2. (2.) Jennifer Capriati (amerikai) 5123, 3. (3.) Lindsay Davenport (amerikai) 4345, 4. (4.) Venus Williams 4333, 5. (5.) Kim Clijsters (belga) 3176, 6. (7.) Amelie Mauresmo (francia) 2842, 7. (10.) Serena Williams 2753, 8. (6.) Justine Henin (belga) 2635, 9. (8.) Szeles Mónika (amerikai) 2138, 10. (9.) Nathalie Tauziat (francia) 2083 pont.
Nigel Short meggyôzôdése, hogy a sakklegenda Bobby Fischer továbbra is aktív és névtelenül az Interneten vív partikat.
— Kilencvenkilenc százalékban biztos, hogy Fischer játszik a világhálón — jelentette ki a brit nagymester.
Az amerikai sztár 1972-ben szerezte meg a világbajnoki címet Rejkjavíkban, a szovjet Borisz Szpasszkij ellen. A sajtó minden idôk egyik legbrilliánsabb játékosaként ünnepelte, ô azonban visszavonult a nyilvánosságtól.
Azóta csak egyszer vállalt fellépést, amikor 1992-ben az Évszázad Visszavágójának elnevezett, 5,5 millió dolláros összecsapáson Belgrádban ismét legyôzte Szpasszkijt.
Short figyelmét egy görög nagymester, Jannisz Papajoannu hívta fel Fischerre.
— Amikor elôször közölte, hogy Fischer az Interneten játszik, hangosan felnevettem — mesélte Short. — Olyan volt, mintha azt mondta volna, hogy látta a Loch Ness-i szörnyet.
Ezt követôen azonban Short — aki kétszer vívott vb-döntôt — szintén megmérkôzött a világhálón a névtelen játékossal, és mind a nyolc háromperces partiját elvesztette.
Kállai Gábor, a magyar szövetség szakmai igazgatója is hallotta a Fischer-történetet. A jelenleg 58 éves legenda állítólag James bácsi néven jelentkezik be, a megnyitásban az elmélettôl teljesen eltérô lépéseket választ, majd gyorsan legyôzi ellenfelét.
Az elsô fordulóból elmaradt mérkôzésen vendéggyôzelem született: Kv. Egészség–Szamosfalvi ASA Victoria 2–5.
A pályaválasztóknak sikerült otthon tartaniuk a pontokat a most kitûzött találkozók nagyrészében, a hat hazai mellett három vendégsikert is jegyezhettünk (döntetlenek nem voltak). Két forduló után négy csapatnak van maximális pontszáma, míg öt együttes még nem szerzett pontot.
l A vendéglátó ASA Victoria ismét megrúgta a góljait, fölényesen gyôzte le a kolozsvári sportiskolásokat, a CSS-t 5–1-re.
l Jó mérkôzés volt a Dési FC Unirea II–Metalurgistul találkozó, amely a céltudatosan játszó vendégek sikerét hozta 0–2 arányban.
l Vendégként is magabiztos gyôzelmet aratott az egyetemisták második csapata: Romhills FC–U FC II. 0–4.
l A fellegvári „Ivánszuk fociiskola" csapata ádáz csatát vívott az ATL Selena együttesével, a tapasztaltabb dési együttes végül megszerezte mind a három pontot, az 1–2-re végzôdött találkozón.
l A C osztályból anyagi okokból visszalépett Alsójárai Bányász magabiztosan, 5–0 arányban verte az Egészséget.
l A magasabb osztályból kiesett désaknai Bányásznak nem volt méltó ellenfele a Kv. Motor IRA, amelynek hálóját féltucat góllal tömte meg: Bányász–Motor IRA 6–0.
l A kisbácsi vasutas pályán a CFR II. 3–1 arányban bizonyult jobbnak az idei szezont gyengén kezdô Tordai Turdeanával szemben.
l Tordaszentmihályon a FC Ariesul II nagyon nehezen fektette kétvállra 2–1 arányban a lelkes FC West Ham együttesét.
l A szászfenesi pályán, a helyi Unirea 2–1-es gyôzelme a tavalyi D osztályú bajnok, a Romsco SE ellenében meglepetésnek tekinthetô.
A mérkôzések sportszerû légkörben kerültek lebonyolításra, a játékvezetôk által kiosztott sárga lapok száma a megszokott szinten mozgott.
1. ASA Victoria 2 2 0 0 10–3 6
4. Metalurgistul 2 2 0 0 5–0 6
11. Ivánszuk fi. 2 1 0 1 2–2 3
A harmadik fordulóra szeptember 13., illetve 14-én kerül sor a következô párosításban: (az elsô négy mérkôzést csütörtökön játsszák): U FC II–Unirea, FC West Ham–Ivánszuk fociiskola, ATL Selena–CFR II., Dési Unirea FC II–Désaknai Bányász, Metalurgistul–ASA Victoria — rangadó, CSS–Alsójárai Bányász, Egészség–Romhills FC, Romsco SE–Ariesul II. FC, Turdeana–Motor IRA. A mérkôzések kezdete 17 óra, elôtte az ifjúsági csapatok találkoznak.
Az elsô fordulóból elmaradt mérkôzésen vendéggyôzelem született: Kv. Egészség–Szamosfalvi ASA Victoria 2–5.
A pályaválasztóknak sikerült otthon tartaniuk a pontokat a most kitûzött találkozók nagyrészében, a hat hazai mellett három vendégsikert is jegyezhettünk (döntetlenek nem voltak). Két forduló után négy csapatnak van maximális pontszáma, míg öt együttes még nem szerzett pontot.
l A vendéglátó ASA Victoria ismét megrúgta a góljait, fölényesen gyôzte le a kolozsvári sportiskolásokat, a CSS-t 5–1-re.
l Jó mérkôzés volt a Dési FC Unirea II–Metalurgistul találkozó, amely a céltudatosan játszó vendégek sikerét hozta 0–2 arányban.
l Vendégként is magabiztos gyôzelmet aratott az egyetemisták második csapata: Romhills FC–U FC II. 0–4.
l A fellegvári „Ivánszuk fociiskola" csapata ádáz csatát vívott az ATL Selena együttesével, a tapasztaltabb dési együttes végül megszerezte mind a három pontot, az 1–2-re végzôdött találkozón.
l A C osztályból anyagi okokból visszalépett Alsójárai Bányász magabiztosan, 5–0 arányban verte az Egészséget.
l A magasabb osztályból kiesett désaknai Bányásznak nem volt méltó ellenfele a Kv. Motor IRA, amelynek hálóját féltucat góllal tömte meg: Bányász–Motor IRA 6–0.
l A kisbácsi vasutas pályán a CFR II. 3–1 arányban bizonyult jobbnak az idei szezont gyengén kezdô Tordai Turdeanával szemben.
l Tordaszentmihályon a FC Ariesul II nagyon nehezen fektette kétvállra 2–1 arányban a lelkes FC West Ham együttesét.
l A szászfenesi pályán, a helyi Unirea 2–1-es gyôzelme a tavalyi D osztályú bajnok, a Romsco SE ellenében meglepetésnek tekinthetô.
A mérkôzések sportszerû légkörben kerültek lebonyolításra, a játékvezetôk által kiosztott sárga lapok száma a megszokott szinten mozgott.
1. ASA Victoria 2 2 0 0 10–3 6
4. Metalurgistul 2 2 0 0 5–0 6
11. Ivánszuk fi. 2 1 0 1 2–2 3
A harmadik fordulóra szeptember 13., illetve 14-én kerül sor a következô párosításban: (az elsô négy mérkôzést csütörtökön játsszák): U FC II–Unirea, FC West Ham–Ivánszuk fociiskola, ATL Selena–CFR II., Dési Unirea FC II–Désaknai Bányász, Metalurgistul–ASA Victoria — rangadó, CSS–Alsójárai Bányász, Egészség–Romhills FC, Romsco SE–Ariesul II. FC, Turdeana–Motor IRA. A mérkôzések kezdete 17 óra, elôtte az ifjúsági csapatok találkoznak.
Az idei évadban tíz együttes jelezte részvételét, de már az elsô fordulóban beütött a krach. A megyei szakbizottság azonban nem volt eléggé figyelmes, hogy minden együttes befizette-e a garanciadíjakat. Így történt meg, hogy a Szamosújvárnémeti Vulturul csapata nem jelent meg Nagyiklódon a Sinai SE elleni találkozóra. A Vulturul vezetôi arra hivatkoztak, hogy nincs elég anyagi fedezetük, így csak a területi bajnokságban indulnak ebben az idényben.
l A Detrehemi Unirea is hiába várta ellenfelét, a patai Planeo SE-t, az nem jelent meg a találkozón, így az eredmény valószínûleg 3–0 lesz.
l Egeresen a helyi Bányász 2–0 arányban bizonyult jobbnak a Körösfôi Körös ellenében.
l Kozárváron a Dési CFR–Szamosszentmiklósi Progresul találkozóra azért nem került sor, mert a vendégcsapatnak nem voltak rendben az orvosi igazolásai, s így a bíró nem vezette le a mérkôzést, amelyet 3–0-ra fog igazolni a szakbizottság.
l A Kolozsvári Emanuel SE Tordán játssza hazai mérkôzéseit, mert ott a pályadíj sokkal olcsóbb, mint a hazai pályákon. Végeredmény: Emanuel SE–Apahidai Somesul 1–1.
Megtudtuk, hogy a megyei bajnokság helyzetérôl, folytatás vagy újrakezdés ügyében a szakbizottság sürgôsen dönteni fog.
l A francia bajnokság hétvégi, 6. fordulójának eredményei: Olympique Marseille–Lyon 0–0, Paris Saint-Germain–RC Lens 2–2, AJ Auxerre–Montpellier 1–0, Lille–Guingamp 1–0, Metz–Bastia 0–1, AS Monaco–Troyes 2–0, Nantes–Sedan 1–1, Rennes–Lorient 1–1 és Sochaux–Girondins Bordeaux 2–0.
Az élcsoport: 1. Auxerre 14 pont (11–3), 2. Lens 14 (10–4), 3. Lyon 13, 4. Lille 12, 5. Sochaux 11, 6. PSG 10 (9–5).
l A német Bundesliga ötödik fordulójában is gyôzött az 1. FC Kaiserslautern, de a Borussia Dortmund is, így százszázalékos teljesítménnyel vezetik a tabellát. Eredmények: 1. FC Kaiserslautern–Werder Bremen 2–1, 1. FC Köln–Hamburger SV 2–1, Borussia Dortmund–Bayern München 0–2, TSV 1860 München–Nürnberg 1–0, Stuttgart–Hertha Berlin SC 0–0, Energie Cottbus–Wolsburg 3–3, SC Freiburg–Rostock 1–1, St. Pauli–Schalke 04 0–2 és Borussia Mönchengladbach–Bayer Leverkusen 0–1.
Az élcsoport: 1. Dortmund 12 pont (10–2), 2. Kaiserslautern 12 (12–5), 3. Leverkusen 11, 4. Bayern 10 (8–2), 5. Cottbus 10 (10–8), 6. Schalke 8.
A román politikai elit a mai napig habozik, hogy elfogadjon-e egy külföldi tôke alapú privatizációs programot — mondta Bokros Lajos, a Világbank igazgatója Marosvásárhelyen tartott elôadásában.
A volt magyar pénzügyminiszter, a Világbank pénzügyi tanácsadói irodájának igazgatója a Maros megyei tanács meghívására a Románia és Magyarország közötti hasonlóságokról és különbségekrôl, valamint Románia EU-csatlakozási esélyeirôl tartott elôadást.
Bokros hangsúlyozta: Románia kettôs öröksége — a rendszerváltás elôttrôl származó problémák és a rendszerváltást követô öt-hat év zûrzavaros gazdaságpolitikája — miatt a gazdasági szerkezet megváltoztatása és a vállalati szerkezetátalakítás itt nehezebb, mint a környezô országokban volt.
A pénzügyi szakember úgy vélte, az egykori szocialista államok kormányainak elôbb-utóbb be kell látniuk: olyan reformok kellenek, amelyek kirántják ezeket az országokat a pénzügyi nehézségek, a gyors infláció és a nagy munkanélküliség csapdájából.
Romániában ehhez az exportorientált gazdasági növekedés elérése, a gazdasági szerkezetátalakítás, a reform és a privatizáció felgyorsítása, a vállalkozóbarát környezet és az ezeknek megfelelô jogi, intézményi feltételek létrehozása, a piacképesség elérése, stabil jogi és törvényhozási környezet kialakítása szükséges.
Bokros Lajos véleménye szerint a jelenlegi román kormány megpróbál felelôsen lendületet adni a privatizációnak, mégis sok szerzôdés nem valósul meg. Ennek egyik oka, hogy az irdatlan, veszteséges cégeket nehéz egyben eladni, ugyanakkor Kelet-Európában, úgymond, már „leosztották a kártyákat".
— Az igazi, komoly befektetôk már máshol telepedtek meg, a Romániába érkezô, nem eléggé megbízható tôkeerejû befektetôk diszkreditálják a privatizációt — mondta.
Az is gátolja a folyamatot, hogy a kormányokat riasztják az átalakításokkal járó szociális feszültségek. Ugyanakkor leszögezte: Romániának akkor van esélye az európai felzárkózásra, ha ezeket az intézkedéseket a politikai elit mégis vállalja. Románia számára az lenne reális alternatíva, ha az erôs integrációs törekvés olyan léptékû intézkedéseket kényszerítene ki, amelyek aztán bizalmi tôke felhalmozásával kiránthatják az országot a pangásból.
Magyarország nagyjából már megvalósította az integrációhoz szükséges reformokat és szerencsésen megindult a felzárkózás útján. A volt pénzügyminiszter reményét fejezte ki, hogy Románia is minél hamarabb megteszi ezeket a lépéseket, és az országon belül képesek lesznek majd felülkerekedni azok a politikai erôk, amelyek az Európai Uniós csatlakozásban érdekeltek.
— Nehéz megjósolni, mennyi idôre van szükség a látványos fejlôdéshez. Finnország, Portugália, Görögország, Írország valaha legalább olyan szegény ország volt, mint Magyarország vagy Románia a második világháború után. Mégis, körülbelül egy emberöltô elég volt ahhoz, hogy ezek az országok a gazdag államok közé emelkedjenek, sôt, egyikük-másikuk meghaladja az európai uniós átlagot. Ez vonzó példa lehet Románia számára is — fejtette ki Marosvásárhelyen Bokros Lajos.
|
Váltóiroda |
Márka (Vétel/Eladás) |
Dollár (Vétel/Eladás) |
|
Macrogroup (Fôtér 23., Sora, Bolyai 8., Szentegyház u. 4.) |
13 600/13 800 |
29 910/30 150 |
A Román Nemzeti Bank mai árfolyamai: 1 német márka = 13 832 lej,1 USD = 30 185 lej, 1 euró = 27 053 lej.
Dés Város Napjai és a XXIV. Samus Szamos menti Népmûvészeti Fesztivál megnyitójára kerül sor csütörtökön reggel kilenc órakor a dési Városi Múzeumban, amit etnográfiai kiállítás és könyvbemutató követ. A sportcsarnokban 11 órakor nyitják meg a IV. Samus Expót, a Fogyasztási Cikkek Általános Vásárát. Délután fél négytôl a Polgármesteri Hivatal nagytermében Dés — több évszázados politikai-adminisztrációs központ címmel szimpóziumot tartanak. Pénteken a Frezia Mûvészeti Galériában újabb könyvbemutató lesz, majd délután öt órakor sor kerül a George Cosbuc Kultúrotthonban a Samus Szamos menti Népmûvészeti Fesztivál hivatalos megnyitójára. Ezt követi a Szamos virága címû népdalverseny nyolcadik kiírása. Szombaton 11 órától a helyi kultúrotthonban tudományos kommunikációs ülést tartanak a Szamos menti népi mûvészetrôl, melyet dokumentumértékû kötetkiállítás és könyvbemutató követ. Délután öt órától a nagy parkban repülômodellezô gála, a dési felszállópálya megépítésének harmincadik évfordulója alkalmából; hat órától a Bobâlna téren karategála, a dési hagyományos karateklub fennállásának tizedik évfordulóján; este nyolc órától a Polgármesteri Hivatal nagytermében Voichita és Grigore Lese énekel, kilenc órától a Bobâlna téren ifjúsági est. Vasárnap tíz órától az aranylakodalmasokat ünneplik a Polgármesteri Hivatalban. Déli egy órától a Bobâlna téren népviseleti felvonulás lesz, a Szamos völgy népszokásainak parádéja, a résztvevô együttesek gálamûsora, koncert (Dumitru Farcas, Cornelia és Lupu Rednic, Junii Sibiului népi együttes). Este nyolc órától a Bobâlna téren szabadtéri diszkó zárja az ünnepséget. Ezenkívül naponta Ursus sörfesztivál, Samus futballkupa (a szatmárnémeti, nagybányai, nagyváradi, zilahi, besztercei, kolozsvári, dési polgármesteri hivatalok csapatainak részvételével), továbbá koncertek, vetélkedôk, szabadtéri diszkó, kiállítások is várják az érdeklôdôket.
A hétvégén a helyi polgármesteri hivatal szervezésében falutalálkozóra került sor Dobokán. Valer Petrindean polgármester szoboravatással és a két világháborúban elesett hôsök emlékmûvének koszorúzásával kötötte össze az ünnepséget. A poklostelki Chis Dorel szobrász által kivitelezett Gelu vajda szobrot a falu központjában álló kultúrotthon elé helyezték el, a hajdanában elkobzott református papilak kertjébe.
A meghívottak között volt Dan Brudascu kolozsvári nagy-romániás képviselô is, aki szokásához híven magyarellenes szólamokat vitt ünnepi beszédébe. „Rókaként osontak és lapultak meg Dobokán" — mondta az egykor színmagyar település ôsi lakóiról. A még Dobokán élô és az ünneplô tömegben lézengô néhány magyarnak tehetetlenül kellett tûrnie mindezt. Mint ahogy az ellen sem tehettek semmit, hogy Gelu vajda szobra az államosításkor elkobzott református parókia kertjébe kerüljön.
Gáspár Erika, a Dobokára beszolgáló református lelkész néhány adattal szolgált a településrôl. A szakemberek feltételezik, hogy a település Szent István király Dobóka nevû ispánjáról kapta nevét. A legkorábbi írásos emlék 1068-ból származik, ahol már „urbe Dobuka"-ként említik a települést. A fennsíkon álló, várfallal körülvett régi vár és város a tatárjárás idején elpusztult. A völgyben újraépülô település már Dobokavárfalva néven vált ismertté. Idôvel annyira kiépült, hogy a tizennyolcadik században Szolnok-Doboka történelmi vármegye központja lett. Ebben az idôben református anyaegyház volt: külön lelkészi állást mûködtetett az akkoriban sok lelket számláló református közösségnek.
— Ma csupán kilenc magyar él Dobokán. A történelmi adatok ismeretében nehezen hihetô és fájdalmas ez a létszám. Ezek az emberek küzdenek a fennmaradásért, rohamosan omladozó templomuk megóvásáért, a jogtalanul elvett és ma is bitorolt egyházi földek visszaszerzéséért — mondta a tiszteletesasszony. — A parókia elvesztett kertjéért már hiába küzdünk. A törvények nem teszik lehetôvé azoknak a területeknek természetben való visszaszolgáltatását, amelyekre elkobzásuk óta épületet emeltek. Így vált lehetôvé, hogy a magyar református templomhoz tartozó hajdani papilak kertjében ma egy román történelmi szereplô szobra álljon.
Minden esztendôben ilyentájt komoly gondot okoz a vízlevezetô sáncok ásása. Cege községben már komolyabb beruházásokra van szükség a felgyûlt csapadék elvezetéséhez. Néhány évvel ezelôtt nagy munkálat indult be a füzesi völgy szabályozása érdekében. Megyei segítséggel láttak hozzá a meder ásásához, de pénzügyi gondok miatt leálltak a munkálatokkal. Az idén tovább szeretnék folytatni e fontos vízügyi beruházást. Cege község önkormányzatának körülbelül 500 millió lejre lenne szüksége a völgy szabályozásához. Ha megoldanák a kérdést, az ôsz és tél folyamán nem borítaná víz a földeket. Így viszont többszáz hektár került mindig víz alá. Hasonló a helyzet a szentenyedi völggyel is, de ott a lakosság önerôbôl oldotta meg a vízlevezetô sáncok ásását. Az idén nyáron is nagy területen végeztek vízszabályozási munkákat. Ha nem is gépi erôvel, de az állampolgárok közös munkája révén többszáz folyóméter hosszúságban rendezték a patak medrét. Ha jövôre lesz pénz, a szentenyedi völgyben is a szakvállalat gépeivel folytatnák a megkezdett munkálatokat.
Cege községben más közügyi kérdések is terítékre kerültek. Többek között a községi utak rendbetétele. Ezen a téren keveset valósítottak meg a polgármesteri hivatal illetékesei. Különösen a Vasasszentegyed és Noszoly falvak felé vezetô utak szorulnak javításra, de a Búza felé vezetô megyei útra is ráférne a korszerûsítés. Mindezeket a községgazdálkodási teendôket még az idei ôsz folyamán meg szeretnék valósítani a cegeiek.
A sorozatos áradások, a közgazdaságtudományi egyetem közelében az esôzéseket követôen állandó jelleggel kialakuló „gyûjtôtó" arra késztette a polgármesteri hivatalt, hogy átfogó közmûvesítési munkálatokhoz lásson a volt Csehszlovákia (ma Teodor Mihali) utcában. A Mãrãsti téri felüljáró felépítésekor elterelték, esetleg megszüntették a közelben levô vízhálózatot, jelenleg ezek helyreállításán, összekapcsolásán dolgoznak.
A polgármesteri hivatal városgazdálkodási osztályának tájékoztatója szerint a felüljáró közelében két vízgyûjtô csatorna fogja fel az esôvizet: Tineretului — Ialomitei utca, Progresului — Aurel Vlaicu utca. Az elsô a volt Csehszlovákia utca közelében található, de elhasználódott és ki kell cserélni. A közmûvesítési munkálatok elvégzésével az ACI Kft.-t bízták meg. Az összbefektetés értéke meghaladja a 9 milliárd lejt, ebbôl a Csehszlovákia utca közmûvesítése 4,8 milliárd lejt tesz ki.
A Békás patak helyzete immár hosszabb ideje a helyhatóság figyelmében áll. A Szamos-Tisza vízügyi igazgatóság kezdeményezésére létrejött bizottság még március 23-án a helyszínen járt annak érdekében, hogy pontosan felmérhessék a szükséges intézkedéseket. Idén a polgármesteri hivatal anyagi hozzájárulásával a szamosfalvi híd, a vasúti híd és a békási faiskola közelében megtisztították, eltávolították az évek során lerakódott iszapot. A munkálatok során 315 méter patakmederbôl a kotrógépek 1715 tonna iszapot ástak ki. A munkálatok több mint 152 millió lejbe kerültek. A Regionális Vasúti igazgatóság a vasúti híd körül végezte el a szükséges munkálatokat.
A kolozsvári Közszállítási Vállalat (RATUC) tájékoztatása szerint a több mint tíz éve meglévô villamossínek elhasználódtak, ezért ezek feljavítására és korszerûsítésére van mihamarabb szükség. A sínek egy részét már kicserélték. A talaj szerkezetének változása miatt több helyen (Munka út, Oasului utca, Horea út, Splaiul Independentei, Tavasz utca) a síneket fenntartó betonelemek kiegyenlítésére, az intenzív forgalom miatt a villamossínek közelében levô betonszerkezet megjavítására volt többek között szükség. Ezenkívül több helyen kicserélték a síneket tartó gumiabroncsokat. Ugyanakkor gondok voltak a kanyarokban levô sínekkel is. Legtöbb esetben ezek elvesztették eredeti geometriai paramétereiket, de a polgármesteri hivatal anyagi hozzájárulásával legtöbb esetben sikerült megjavítani ôket. A Közszállítási Vállalat 9,6 milliárd lejt fektetett be a villamossínek és betonszerkezetek megjavításába.
• A szemetes rabolta ki Nicolae Ferestean Sitarilor utcai lakost. A 35 éves férfi a szemetesautó láttán kivitte a szemeteskukát a kapu elé, amikor a szemetesautó mögül ismeretlen férfi lépett elô, és 100 német márkát követelt tôle. A férfi azzal fenyegette meg Feresteant, hogy ha nem adja oda a kért összeget, letépi arany nyakláncát. Ferestean beszaladt a házba, de támadója oda is követte, majd beváltotta fenyegetôzését: letépte a nyakláncot. A tettest a Salprest 28 éves alkalmazottjának, Varga Cristinelnek a személyében azonosították, és 30 napos elôzetes letartóztatásba helyezték.
• Saját házában verték meg a bánffyhunyadi Nicolae Matest. Az elkövetô, Vasile Rostas (47) kenyeret akart venni a Mates udvarában levô, a helyi Stravisa Kft-hez tartozó kisüzletben, és egy 500 ezer lejes bankóval fizetett. Mivel nem volt visszajáró pénze, az elárusító, Mates, bement a házba, hogy felváltsa a bankót. Rostas azonban követte, majd megöklözte, megrugdosta, és elvette a lakásban levô 593 ezer lejt. A bántalmazott segélykiáltásait meghallották a szomszédok, akik az állatpiacig üldözték a menekülô tettest. Ott sikerült feltartóztatniuk. Az elkövetô aradi, munkanélküli és visszaesôként számontartott. 30 napos elôzetes letartóztatásba helyezték rablás vádjával.
Szamosújvár háztáji gazdaságaiban bôven akad teendô ezekben az ôszeleji napokban. Miután túljutottak a gabonafélék betakarításán, a gazdák hozzáláttak a takarmány begyûjtéséhez. A városhoz tartozó három faluban nagy mennyiségû szénát tároltak, de a munka nagyobb része még hátramaradt. Városi szinten eddig 870 tonna szénát tároltak, ami bôven elegendô a több mint 500 fônyi szarvasmarha-állomány takarmányozásához. A kaszások tovább folytatják e fontos idénymunkát. Az elmúlt napokban különösen a hesdáti gazdák tûntek ki, de Kérô és Szilvás falvak határában is szorgos kezek takarították be a takarmányt. Gépi erôvel csak a volt állami mezôgazdasági vállalatból kinôtt Agricola Kft. földjein dolgoztak. Az elmúlt években az állami farmon jelentôsen csökkent az állatállomány és ennek függvényében tárolják a takarmányt is. Igaz, nincs is szükség nagyobb mennyiségû szénafélére, ugyanis a jelenlegi állománynak bôven elegendô az eddig betakarított tartalék.
Szamosújvár környékén az elmúlt hetekben szalmából is többet tároltak az állattartó gazdák, mint a tavaly. A polgármesteri hivatal illetékes osztályán többek között megtudtuk, hogy 200 tonna szalmát raktároztak a hideg idôszakra. A körzet gazdáinak szerencséjük van a szeszgyárral is, hiszen évek óta szeszmoslékkal egészítik ki az állatállomány takarmányozását. A gyár mellékterméke nagy keresletnek örvend a vidék lakóinak körében, akik szívesen vásárolják az olcsó szeszmoslékot. A Kis-Szamos völgyében akár holnap beköszönhet a tél, az állatállománynak teljes egészében biztosítva van a takarmánykészlet.
A roma
1386-ban Korfu szigetével együtt a velenceiek birtokába került a cigány hûbér, feudum Acingorum. A romák ekkor kerülnek a mai Románia területére, az 1415 utáni török hódoltság idején nagy részük Magyarországra és még nyugatabbra vándorol.
Európában kezdetben örömmel fogadták, majd rövidesen üldözni kezdték ôket, fôleg pogány szokásaik miatt. A törzs vezetôje a vajda (szájbidzsók), akinek joga van bárkit számûzni, aki házasságot engedélyez és bont fel. Matriarchális viszonyban élnek, az újdonsült férj megy a lány családjához.
A varázslás, vagy boszorkányság elemi része életüknek, a nôk mûvelik, a tudás anyáról lányára száll. Szolgálataikat a falusiak is szívesen igénybe veszik.
Magukat romnak (ember), kálónak (fekete) nevezik, az angolok gipsynek (egyiptus), spanyol egyiptiánónak, Franciaországban, mivel Csehországból kerültek oda, bohémiennek (cseh) hívják ôket. Németalföldön sokáig ungern volt a nevük , mivel Magyarországról települtek át. A dánnak hedenen (fekete), a fin-nek mustalainen (pogány) a roma. Az egész világon szétszóródtak, többé-kevésbé alkalmazkodtak más népek kultúrájához, de alapjában egy zárt, titokzatos nép maradt.
Az érkezés
Almásszentmihályon rendezték meg az erdélyi cigányok találkozóját, amire mi is hivatalosak voltunk. A fesztiválra a szervezôk mûkedvelô együtteseket hívtak meg Kolozs, Maros és Szilágy megyébôl.
Reggel 9-re zuhogó esôben érkeztünk a faluba. Az utcán alig lézengett néhány ember, így tanácstalanul a polgármesteri hivatal felé indultunk. A bejárat elôtt egy teherautóból fiatal cigányok rakodtak. Ebbôl tudtuk meg, hogy jó helyen járunk.
A hivatalban legnagyobb szerencsénkre mindjárt a fôszervezô, György Somai Gyöngyvér jött elénk. Bajok vannak — panaszolta, hiszen az éjszaka óta zuhog az esô, pedig parádés felvonulást is terveztek. El is kérem a programot: cigány felvonulás a falu központjában, szekeres kivonulás Gorgóra, istentisztelet, majd az együttesek elôadása. Délután ebéd, este pedig cigánybál.
Zuhog. Azt mondják az almásszentmihályiakra, hogy „pãcãtos" emberek — jegyzi meg valaki. Aztán mindjárt folytatja: tudjuk meg, 1945-ig ez színmagyar falu volt. Most pedig közel négyszáz cigány, pár száz román és egy magyar lakja.
Hamarosan megérkezik a polgármester is, aki tizenkét éve igazgatja a falu sorsát. A meghívottak közül sehol senki. Marosvásárhelyrôl két buszt is várnak, de a helybéli falusiak sincsenek sehol.
Tizenegyre végre megérkeznek a marosiak, egy busszal. A kultúrotthon elôtt gyülekeznek, ahová kivonul a rendôrség is. A felvonulással nincs is baj, mondja a parancsnok, csak azt tisztázzák, hogy meddig is mennek.
Az autók körül mozgolódnak a táncosok, zenészek, most öltöznek át a felvonuláshoz. Miközben a prímás hangol, moccanak a lábak, máris táncolnak. Sietni kellene, mert esni fog! Amire elindul a menet, el is kezd zuhogni.
Csapós esô, tépi ki a kezembôl az ernyôt. Mellém áll egy idôsebb cigány. Almási magyar cigány, a beszédesebb fajtából. Megkérem, mondjon valamit a szokásaikról, ünnepeikrôl.
— Azok nincsenek, kérem. Mi reformátusok vagyunk, az itteniek pedig ortodoxok. Karácsonyt ünnepelünk, meg húsvétot. Tudja, itt mindenkinek van mestersége, esztergályosok, sofôrök. Házasodni is rendesen szoktunk, nem vesszük a feleséget.
Amire visszaérünk a kultúrotthonba, mindenki csurom víz. Rohanunk be a terembe, senki sem akar lemaradni az elôadásról. Akkor látom, hogy a sátor alatt tolong mindenki, mivel már kiosztották az ételjegyeket.
A szervezôk
György Somai Gyöngyvér, a Tájékoztatási Minisztérium kolozsvári fiókjának a vezetôje, a fesztivál fôszervezôje.
— Az almásszentmihályi polgármesteri hivatal és a Wassdas Alapítvány kezdeményezésére szerveztük meg a találkozót. Mivel az alapítvány elnöke Szilágy megyei, arra gondoltunk, hogy ez a település legyen a helyszín. Az idei tapasztalatok után jövôre minden bizonnyal Almáson fogjuk tartani a fesztivált.
A Tájékoztatási Minisztérium támogatásával különbözô programokat, fesztiválokat, szemináriumokat, valamint összejöveteleket szervezünk.
Ezeket a rendezvényeket a romák igénylik, hiszen állandóan azzal a kéréssel jönnek, hogy szeretnének egy összejövetelt, melynek során alkalmuk van megismertetni a szokásaikat, hagyományaikat is.
Ötvös Géza a Wassdas Alapítvány elnöke.
— Azért szerveztük meg ezt a fesztivált, hogy megünnepeljük a cigányok napját. Ez egy több százados hagyomány, amely a második világháború után abbamaradt. 1980-ban Besztercén tartották meg újból a cigányok napját. Hagyományaink közé tartoznak sajátos énekeink, a táncaink, bálok, esküvôi szokásaink. Jövôre tervezzük, hogy a fesztivál keretében bemutatunk egy cigány esküvôt és egy temetést is.
A Wassdas Alapítvány szociális-kulturális irányú, célunk a romák egyenjogúságát kivívni.
Megpróbálunk segíteni a szegényebb sorsú cigányokon, nevelô-oktató programok által civilizáltabbá tenni ôket, hogy egy problémamentes nemzetté váljunk. Célunk a gyerekek iskoláztatása is. Szeretnénk bekerülni normális iskolákba, ahol opcionális tantárgyként bevezetnénk a roma nyelv oktatását is. A jövôt illetôen el kell érnünk, hogy mint a magyaroknak, nekünk is legyen saját iskolánk. Továbbtanulási lehetôségeink is vannak, Gheorghe Savãu, bukaresti egyetemi tanár készíti fel a roma diákokat, és minden évben speciális kurzusokat is szervez a tanárnövendékeinknek.
A táncosok
A szervezôk négy együttest hívtak meg: a Rom Po Drom, Szilágy megyei együttest, a Le Romenqo Iloy-t, Maros megyébôl, a gernyeszegi Nefelejcset, valamint az almásszentmihályi romák tánccsoportját.
Elsônek a helyiek léptek fel, akik magyar, cigány és román nyelven adták elô dalaikat, majd a vidékükre jellemzô táncokat mutattak be. Az együttes 1997-ben alakult, korábban felléptek Marosvásárhelyen, Szatmáron, Kolozsváron és Zilahon is.
Ôket követte a gernyeszegi Nefelejcs, amely 1995-ben alakult, Kolozsváron, Besztercén, Régenben, Bukarestben léptek már fel. Több országba is kaptak meghívást, például Majorkára, Olaszországba, Görögországba és Finnországba is, de mindeddig csak Magyarországra tudtak eljutni, tekintettel korlátozott anyagi lehetôségeikre. Elôadásuk elôtt a csoportvezetô elmondta, hogy most a „maradékkal" jöttek, mivel az együttes válogatottjai Japánban turnéznak.
A marosszentkirályi Le Romenqo Iloy együttes 1994-ben alakult, és többnyire Magyarországon lépett fel. Maros megyei cigánytáncokat adtak elô.
A résztvevô együttesek közül a legnevesebb csoportnak a Rom Po Drom számít, amely gyakorlatilag bejárták az egész országot. 1997-ben alakultak, és a Szilágy megyére jellemzô táncokat mutattak be. Felléptek már Zilahon, Kolozsváron, a Kisebbségek Napján, 1999-ben Bukarestben. Medgyesen, a Kisebbségek Fesztiválján elsô helyet értek el, a Maros megyében rendezett táncversenyen különbözô díjakban is részesültek. Egy részük Nãvodari-on és Eforie Sudon is turnézott.
Az elôadás egy óra után kezdôdik. Elôször a polgármester köszönti a résztvevôket, majd Ötvös Géza ismerteti a fesztivál történetét. Amikor Varga Rudi megjelenik, nagy mozgólódás támad a teremben. Felhívja a résztvevôk figyelmét arra, hogy kérjék vissza a régi rendszerben elkobzott vagyonaikat, ahogyan ô is visszakért mindent. Erre most törvényes lehetôségük van.
Az esti cigánybált már nem várjuk meg, pedig arra gyûlt össze a legtöbb részvevô. A fôszervezô el is mondta, hogy sokkal nagyobb érdeklôdésre számított, fôleg azért mert a helyiek kérték, hogy Almásszentmihályon szervezzék meg a fesztivált. Talán, ha nem esik az esô, ha szebb az idô, akkor többen jöttek volna el — vigasztalja magát. A terv még júliusban, negyven fokos melegben készült, akkor nem gondolt senki erre az idôváltozásra. De talán jövôre jobban sikerül!
Amikor elindulunk, megint esni kezd. De a látottakból, hallottakból legalább megtudtunk valamit, ha csak keveset is abból, amit titoknak, szenvedélynek neveznek.
Sikoltozó, lángoló ruhájú emberek ugráltak ki a New York-i World Trade Center két tornyának összeomlása elôtt. A WTC épületét ért támadás nyomán hatalmas pánik tört ki New York utcáin: az emberek többsége futva menekült a lángba borult tornyok közelébôl, és a metrókban keresett menedéket.
„Láttam az épületet összeomlani. A Manhattan nyugati részén lévô utcákon mindenki fejvesztve rohant" — számolt be a Reuters helyszínen tartózkodó újságírója a WTC-t megrázó robbantásokat követô pillanatokról. A járókelôk, a rendôrök és a tûzoltók is hisztérikusan kiabáltak: „mindannyian meg fogunk halni". Hatalmas porfelhô borította be pillanatok alatt az egész városrészt. Az emberek kábultan, sírva, mocskosan téblábolnak az utcákon.
„Olyan az egész, mint egy háborús övezet. Rengeteg a sebesült" — mondta az egyik tûzoltó. Mindent beborít a fojtogató füst, por és a forró hamu. A hatalmas zûrzavar ellenére egy rövid idôre sikerült kapcsolatba lépnie az épületben tartózkodókkal. A World Trade Center kereskedelmi osztályának egyik munkatársa, Cantor Fitzgerald azt kiáltotta a telefonba: „Úristen, mind meghalunk". A háttérbôl sikoltozás és kétségbeesett üvöltözés hangjai hallatszottak. Néhány pillanattal késôbb megszakadt a telefonösszeköttetés, és a következô próbálkozásokra már senki nem válaszolt.
A tragédia egyik szemtanúja elmondta, hogy az egyik repülôgép közvetlenül lakása felett repült el. „Soha nem láttam még ilyen alacsonyan repülni egyetlen repülôgépet sem". A New York-i robbanások után Washingtonban is eluralkodott a pánik. A Fehér Házat kiürítették, az épületben tartózkodó turistákat rendôri segítséggel menekítették ki. A környéket ellepték a szirénázó tûzoltóautók. Szemtanúk szerint fekete füst lepte el a Fehér Ház környékét, egy meg nem erôsített hír szerint itt is robbanás történt.
A Szabadság Internet
változatát
a Hungarian Human Rights Foundation
készítette