2002. március 25.
(XIV. évfolyam, 69. szám)

Párttá alakult az Erdély–Bánság Liga
Sabin Gherman az ideiglenes elnök

(1., 8. old.)

Szombaton megtartotta Kolozsváron alapító küldöttgyûlését az Erdély–Bánság Liga. Az egybegyûltek — Románia 16 megyéjének 83 küldötte — a Pro Transilvania Alapítvány elnökét, az utóbbi években a központosított román nemzetállam decentralizálását és regionalizálását feltûnôen hangosan követelô politikust, Sabin Ghermant választották meg ideiglenes elnöknek. Elfogadták az új politikai tömörülés statutumát, majd a nagyváradi Mircea Teaha, illetve az aradi Wilkli Landt személyében megválasztották a párt alelnökeit. Az Erdély–Bánság Liga fôtitkára a besztercei Iosif Murza lett. Az új pártnak Kolozsváron lesz a stratégiai központja, Besztercén fog mûködni a titkársága, és Aradon alakítják majd ki gazdasági fiókját. Az Erdély–Bánság Liga himnusza Beethoven IX. szimfóniájának negyedik tétele (az Örömóda) lett.

Gherman elmondta, hogy a párt bejegyzésének kérelmét 15 napon belül fogják benyújtani a fôvárosi bírósághoz, de nem tartja kizártnak azt, hogy a napokban újabb kirohanásokat intéznek majd személye illetve a Liga ellen a központosított nemzetállam hívei, késleltetve ezzel a politikai tömörülés bejegyzését, azaz párttá alakulásának utolsó szakaszát. Az ideiglenes elnök azon reményének is hangot adott, hogy — "amennyiben minden jól halad" — ôsszel megtarthatja elsô kongresszusát is az Erdély–Bánság Liga, amelynek jelenleg kb. tízezer tagja van, és ebbôl mintegy tizenötezer vallja magát magyarnak.

A Szabadságnak nyilatkozva Gherman azon reményét fejezte ki, hogy a romániai magyar közösség rövidesen kijelöli azokat a személyeket, akik az Erdély–Bánság Liga vezetôségi tanácsainak tagja lesznek. — Az az érzésem, hogy a magyarság azt várja, hogy én jelöljem ki azokat, akik képviselni fogják ôket a legfelsôbb vezetésben, illetve a koordinációs bizottságban. Meg kell szokni a gondolatot, hogy a Liga alulról szervezôdik, nem fentrôl — vagy kintrôl — irányítják — mondta Gherman, és rámutatott: Erdély az erdélyieké: románoké, magyaroké, németeké, örményeké, és mindazoké, akik lakják, és itt reménykednek a szebb jövôben.

Szabó Csaba

HÍREK RÖVIDEN

(1. old.)

• 250 ezren kértek ez idáig magyarigazolványt, a magyar belügyminisztérium az okmányokból több mint 40 ezret már elkészített, és ezeket folyamatosan adják át a magyarországi megyei közigazgatási hivatalokba — közölte Szabó Tibor, a Határon Túli Magyarok Hivatalának elnöke.

• Megfelelô a rendôrök magyarnyelvtudása Hargita megyében, hiszen mindegyik közigazgatási egységben legalább egy olyan rendôr dolgozik, aki jól ismeri a magyar nyelvet — jelentette ki Negrusa Ioan tábornok, a Hargita Megyei Rendôrség parancsnoka. Szerinte a rendôrségi állomány legkevesebb egy harmada ismeri a nyelvet, Hargita megyében ugyanis 119 magyar nemzetiségû rendôr dolgozik. A rendôrparancsnok hozzátette: ez nem annak tulajdonítható, hogy a nemrég elfogadott rendôrségi törvény a nyelvismeretet elôírja, hanem azért, mert a lakosság jó kiszolgálását fontosnak tartják.

• Nem mutatható ki károsodás a Tisza vizének kémiai és biológiai állapotában két évvel a ciánszennyezést követôen. Az ezt megállapító külföldi és magyar szakemberek a folyó huszonhét részén végeztek méréseket. A vízen kívül az üledéket és az élôvilágot is vizsgálták, és megállapították, hogy az algák és a gerinctelenek testében semmiféle károsodás nincs. A halakra vonatkozó vizsgálatot valószínûleg meg kell ismételni, mert a mintavételkor árhullámok vonultak le a Tiszán.

• A Babes–Bolyai Tudományegyetemen tanulni óhajtók idéntôl nem kötelesek személyesen megjelenni az egyetem titkárságán a beiratkozás végett. A pályázók internetrôl is letölthetik azokat az ûrlapokat, amelyek postázását követôen közlik velük: felvették-e ôket az egyetemre vagy sem. A portál címe: www.ubbcluj.ro, itt az egyes karokról szóló információkra kell rákattintani.

• Ôszig eldôl, ki lesz a Nemzeti Liberális Párt polgármesterjelöltje a 2004-es választásokon — jelentette ki a párt megyei szervezetének elnöke. Mircea Nicoarã elmondta: Kolozsvár polgármesteri széke stratégiai fontosságú pártja számára. Jelenleg négy jelöltjük van a tisztségre, köztük a párt helyi szervezetének alelnöke, Mircea Pus, valamint Ioan Roman tiszteletes, akire a 2000-es választásokon független képviselôjelöltként a lakosság mintegy 4%-a szavazott. (r.é.)

Felújítják a Kismezô utcai gyermekkórházat
Kereskedelmi célok közösségi jótéteményre

(1., 8. old.)

Nehéz helyzetben vannak a kórházak — mondják számtalanszor, és valóban, amikor belépünk valamelyik kolozsvári kórház épületébe, a kórtermek, rendelôk állapota, a mûszaki felszerelés látványosan igazolja ezeknek a sokszor túlzsúfolt, nagyonis igénybe vett intézményeknek az állapotát. Az általános hazai gazdasági helyzet az egészségügyet is visszahúzza. Az egészségbiztosító pénztár számtalanszor hangoztatja a kórházak által felhalmozott több milliárdos adósságokat, ezeknek az intézményeknek azonban idejében, tehát a költségvetésbôl ôket megilletô pénzösszeg kiutalásáig be kell szerezniük a szükséges gyógyszereket és a mûködésükhöz, a betegellátáshoz nélkülözhetetlen anyagokat — akár elôre is, újabb adósságok fejében. A pénztár kimutatása szerint a megyei kórház adóssága szállítói felé meghaladja a 81 milliárd lejt, a felnôtt kórház 45 milliárdot, a gyermekkórház pedig 22 milliárd lejt kell, hogy kifizessen. Mindennek ellenére a kórházaknak mûködniük kell, ehhez pedig megpróbálják megtalálni a kihasználható lehetôségeket: elsôsorban külföldi segítséget, együttmûködést, pályázatok útján szerezhetô pénzforrást.

A Kismezô (Crisan) utcai II. számú gyermekkórház épületén kívülrôl nem sok változás észlelhetô. Csupán az épület elsô, az elôadótermet magába foglaló szárnyának homlokzatát javították meg és festették le az elmúlt év végén. A kórház mögötti új épület megépítését évekkel ezelôtt elkezdték, de elegendô pénzösszeg híján az építkezés már régóta leállt. Aki valamilyen okból kifolyólag átlépte ennek a kórháznak a küszöbét, tudja, mennyire zsúfolt az egész épület, a kórtermek, hiszen a beutalt kis betegek mellett orvosi kivizsgálásra is hoznak ide gyermekeket, bárhonnan az országból. Egy év folyamán több mint 6000 gyermeket hoznak ebbe a kórházba kezelésre, kivizsgálásra. A jó hírnév ezúttal anyagi hasznot eredményezett. A Kraft Foods International romániai kirendeltsége elindította az "együtt a gyermekekért" elnevezésû programot, amelynek során az említett cég termékeinek fogyasztásából befolyó pénzösszegekbôl támogatja a hazai gyermekkórházak felújítását, korszerûsítését. A kórházak szükségleteinek, valamint az egészségügyi minisztérium által megállapított elsôbbségi sorrend figyelembe vételével a kolozsvári II. számú gyermekkórház is bekerült az említett programba. És bár nyilvánvalóan reklámcélú, az ilyen jellegû tevékenység megéri a népszerûsítést vagy ismertetést. A Pitesti-i, Botosani-i és szebeni kórházak után most a kolozsvári, Kismezô utcai gyermekkórház is anyagi támogatásban részesült. Az 1 milliárd lejt meghaladó összegbôl a második emeletet újítják fel, ahol hét kórterem, két orvosi rendelô, a szolgálatos orvosok szobája, elôszoba és három fürdôszoba található. A festés, ajtók és ablakok kicserélése mellett új berendezésekkel látják el a kórháznak ezt a részlegét.

(i)

Folytatódnak a népszámlálási diverziók

(1., 8. old.)

Az RMDSZ valóban széles körû felvilágosító kampányt folytatott a népszámlálásról, és ezzel pótolta, amit a kormány elmulasztott megtenni — jelentette ki szombaton Markó Béla RMDSZ-elnök Octav Cozmâncã közigazgatási miniszter kijelentésére reagálva.

Cozmâncã, aki a kormány részérôl a népszámlálás lebonyolításáért felel, pénteken felszólította az RMDSZ-t: szüntesse be azoknak a szórólapoknak a terjesztését, amelyeken arra biztatják a csángókat és a cigányokat, hogy vallják magyar nemzetiségûeknek magukat.

A miniszter kitért arra is, hogy mi a teendô, ha a cigány nemzetiségûek románnak vallják magukat: mint mondta, az összeíró nem dönthet a kérdezett nemzetiségi hovatartozásáról, románnak kell feltüntetni azt, aki annak vallja magát.

A miniszter elmondta: kivizsgálták azt a panaszt, amelyet az RMDSZ nyújtott be, mert Bákó megyében egyes összeírók nem voltak hajlandók elfogadni, hogy a megkérdezettek magyar nemzetiségûnek, illetve magyar anyanyelvûnek vallották magukat.

Szerinte csak két olyan eset történt, amikor az idôs szülô románnak vallotta magát, gyermekeik viszont késôbb azt akarták, hogy a nemzetiségi bejegyzést módosítsák magyarra. A Bákó megyei népszámlálási bizottság a panasz nyilvánosságra kerülése után úgy nyilatkozott: helyszíni vizsgálatot végeztek, és semmiféle szabálytalanságot nem állapítottak meg.

A miniszter elismerte, hogy Kolozsváron "sokkal több agitáció folyik, mint tényleges munka". Cozmâncã úgy vélte, Gheorghe Funar polgármester visszaélést követett el, amikor azt követelte, hogy naponta adjanak neki jelentést az összeírt lakosság etnikai arányának alakulásáról. Funar a vádat letagadta, az akcióért az RMDSZ-t tette felelôssé, s kijelentette: a biztosoknak kiosztott, az etnikai arányok alakulását követôûrlapok ügyében az ügyészségen és a rendôrségen ismeretlen tettes ellen feljelentést tesz. Vasile Soporan prefektus a kalóz-ûrlapok azonnali bevonását követelte.

A kolozsvári polgármester egyébként pénteken folytatta magyarellenes mûsorát: sajtóértekezleten közölte, hogy bizonyítékai vannak arról: a népszámlálás idejére az ország más részein élô magyar nemzetiségûeket vittek Kolozsvárra.

Octav Cozmâncã úgy értékelte, hogy jó feltételek között zajlik a népszámlálás Romániában, s azt határidôre sikerül befejezni, miután a biztosok az akció elsô öt napján 14,71 millió személyt és 5,4 millió lakást írtak össze. Mint mondta, ilyen mértékû akcióhoz nem lehet tökéletes feltételeket biztosítani.

— Ugyanakkor egyes elszigetelt esetekbôl nem lehet azt a következtetést levonni, hogy a népszámlálás folyamatában anarchia uralkodna — szögezte le.

Tegnapi adatok szerint március 24-ig a biztosok 16 955 538 személyt, a lakosság 77, 3 százalékát írták össze.

— Az RMDSZ a magyarokat szólította fel arra, hogy habozás nélkül vallják be magyar nemzetiségüket és magyar anyanyelvüket, s gondosan figyeljenek arra, hogy szabályos módon ez kerüljön az összeírási ívekre — szögezte le Markó.

Az RMDSZ elnöke szerint a kellô elôkészítést és felvilágosítást a kormánynak kellett volna elvégeznie. Ezt azonban elmulasztották, nem készítették elô megfelelô módon az összeírást, nem képezték ki jól a népszámlálási biztosokat, és a lakosságot sem tájékoztatták úgy, ahogy az szükséges lett volna.

— Valóban terjesztettünk szórólapokat, készítettünk plakátokat, felhasználtuk a sajtót és a területi szervezeteinket arra, hogy minél alaposabban tájékoztassuk a lakosságot. Teljesen törvényesen tettük ezt, egyetlen egy románt sem biztattunk arra, hogy vallja magát magyarnak. A csángókat mi magyar nemzetiségûeknek és magyar anyanyelvûeknek tekintjük, így is fordultunk hozzájuk, de a döntés az övék, kényszeríteni senkit sem lehet — hangsúlyozta.

A szövetségi elnök kifejtette: a népszámlálással kapcsolatban az RMDSZ célirányos, világos és teljesen törvényes tájékoztató tevékenységet folytat. Markó szerint a szövetség mindenkit arra szólít fel, hogy habozás nélkül vallja meg nemzetiségét. Vagyis, ha magyarnak érzi magát, akkor a kérdezôbiztosnak is ezt nyilatkozza, és figyeljen oda, hogy ez is kerüljön a kérdôívre.

Markó Béla szerint a legsúlyosabb gondok Kolozsváron és a csángók lakta vidékeken jelentkeztek mostanáig. Mint mondta, azt a közigazgatási miniszter is elismerte, hogy a csángók összeírásakor már adódtak problémák.

— Fontosabbnak tartanám, ha Octav Cozmâncã azzal foglalkozna, hogy mi történik Kolozsváron, milyen nyilatkozatokat tesz az ottani polgármester, miként próbálja megfélemlíteni a magyar lakosságot, miként igyekszik zavart kelteni. Kolozsváron feszültség van, és ez veszélyes lehet — hangsúlyozta az RMDSZ elnöke.

Markó ostobaságnak minôsítette azt a román sajtóban megjelent hírt, amely szerint az RMDSZ Csíkszeredában szórólapokon biztatta a lakosokat, hogy ne csak magyar nemzetiségûnek és anyanyelvûnek, hanem magyar állampolgárnak is vallják magukat.

A hír a Hargita megyei prefektusra, Mircea Dusára hivatkozva látott napvilágot a sajtóban — hangzott el a bukaresti rádióban. Dusa ugyanakkor elmondta, hogy ô nem látott ilyen szórólapokat, azok megjelenésérôl csak hallott, egyébként biztos abban, hogy ilyen felszólítást az RMDSZ nem tett.

Ráduly Róbert, az RMDSZ Csíki területi szervezetének vezetôje az MTI-nek úgy nyilatkozott: az ilyen álhírek csak arra szolgálnak, hogy megpróbálják a közvélemény figyelmét elterelni arról, ami Kolozsváron történik.

Csángóföldrôl azonban arról érkeztek hírek, hogy a visszaélések folytatódnak. Nisztor Tinka, a pusztinai Szent István Egyesület elnöke kijelentette, hogy pénteken a bákói prefektusi hivatal két ellenôre a helyszínen vizsgálódott, és megállapította, hogy minden rendben zajlik. Ennek ellenére szóváltások, viták alakultak ki a számlálóbiztosok és egyes megkérdezettek között, mert kérésre sem írták be a magyar nemzetiséget és anyanyelvet. Közölte: volt, akitôl azt kérték, ha magyar, mutassa fel a magyar igazolványát, és sok esetben a kérdôíveket aláíratják a megkérdezettekkel, ám a nemzetiségi és anyanyelvi rovatot csak utólag töltik ki. A Csángómagyarok Szövetsége kérte az RMDSZ-t és a hazai emberjogi szervezeteket, hogy sürgôsen küldjenek megfigyelôket Moldvába.

Betiltották az idegen- és fajgyûlölô szervezeteket
A romániai zsidóságtól hivatalosan mindmáig nem kértek bocsánatot

(1., 8. old.)

Sürgôsségi kormányrendelettel tiltották be hazánkban a fasiszta és fajgyûlölô szervezetek létrehozását, mûködését, s az ilyen jellegû szimbólumok használatát. A jogszabály tiltja a béke és az emberiség elleni bûncselekmények miatt elítélt személyek dicsôítését is.

A rendelet egyik következménye az lehet, hogy Ion Antonescu marsallnak Kolozsváron nem lesz emlékmûve, a róla elnevezett utcát át kell majd keresztelni, s hogy az utóbbi években az ország több részén — Erdélyben például Nagysármáson — felállított Antonescu-szobrokat le kell bontani.

A jogszabályt a kabinet még csütörtöki ülésén fogadta el, ám annak részleteirôl csak pénteken délután tájékoztatta a közvéleményt. Eszerint a jogszabály tiltja a fasiszta, idegen- és fajgyûlölô szimbólumok használatát, a béke és az emberiség elleni bûntettekért elítélt személyek dicsôítését, valamint a rasszista doktrínájú szervezetek mûködését. Ilyen szervezetek alapítását 5-tôl 15 évig terjedô börtönbüntetéssel sújtják, a holokauszt tagadásáért vagy háborús bûnösök dicsôítéséért 6 hónaptól 5 évig terjedô szabadságvesztés jár.

A rendelet értelmében a fasiszta, faj- és idegengyûlölô jellegû szervezetek azok, amelyek célja a fasiszta, a faj- és idegengyûlölô eszmék és nézetek, az etnikai, faji vagy vallási alapon történô gyûlölet és erôszak terjesztése, valamely faj felsôbb-, illetve kisebbrendûségének hirdetése. Ide kell sorolni azokat a szervezeteket is, amelyek az alkotmányos rend és a demokratikus intézmények erôszakos megdöntésére ösztönöznek, illetve szélsôséges nacionalizmust hirdetnek.

Nem derült ki a tájékoztatásból, hogy a korábban felállított, háborús bûnösök emlékét hirdetô szobrokat meddig kell lebontani, újak emeléséért pedig milyen büntetés szabható ki. Nem tudjuk tehát, hogy a Románia-szerte már létezô hét-nyolc Antonescu-szobrot, köztük az Andrei gyulafehérvári ortodox püspök által felszentelt nagysármásit mikor bontják majd le. Az sem világos egyelôre, hogy a béke és az emberiség elleni bûnökért elítélt személyekrôl régebben elnevezett köztereket és utcákat meddig kötelesek a helyi hatóságok átkeresztelni. Bizonyosnak tûnik azonban, hogy Kolozsváron ezt követôen már nem valósulhat meg a nagy polgármesteri álom: a városban Ion Antonescu marsallnak nem lesz szobra. A parasztpárt erre számítva már a múlt héten javasolta, hogy a néhai diktátor szobrának készített alapra Nicolae Colan ortodox püspök szobrát helyezzék el.

Adrian Nãstase kormányfô pénteki videokonferenciáján hangsúlyozta: a zsidó kérdéskör rendezése az ország NATO-csatlakozására kidolgozott terv részét képezi. A miniszterelnök ugyanakkor óvott attól, hogy a holokausztért bárki is a román népet tegye felelôssé, mert szerinte a felelôsség kizárólag a korabeli román vezetôket terheli.

Nãstase szerint "a történelemben voltak sokkal súlyosabb dolgok is", mégsem próbálta senki a német, az orosz vagy az amerikai népet felelôssé tenni. "Nem szabad, hogy az egyik szélsôségbôl a másikba essünk" — szögezte le.

A kormányfô közölte, hogy a zsidókérdést illetôen a kormány igyekszik a diszkrimináció minden forrását felszámolni. Amint arról hírt adtunk, szintén a múlt héten elfogadott jogszabály értelmében a hazai zsidóságnak visszaadják az elkobzott közösségi és felekezeti vagyont, s annak megóvására drasztikus intézkedéseket vezettek be.

Ebbe a sorba illeszkedik a fasiszta és fajgyûlölô szervezetek tilalmáról elfogadott rendelet. S nemkülönben az is, hogy az elmúlt héten Románia elsô alkalommal ismerte el hivatalosan — a miniszterelnök és a mûvelôdési miniszter által —, hogy a második világháború idôszakában Romániában is létezett fajüldözés, történtek deportálások és tömeges kivégzések során pusztult el a román zsidóság jelentôs része. A romániai zsidóságot ért atrocitásokért azonban mindmáig hivatalosan egyetlen román vezetô sem kért bocsánatot. Ezt a gesztust más európai országokban már évtizedekkel ezelôtt megtették.

(t)

Nem fenyeget etnikumközi konfliktus

(1. old.)

Romániában nem áll fent egy etnikumközi konfliktus veszélye — jelentette ki Ioan Talpes államelnöki tanácsos. Az elnöki hivatal állambiztonsági osztályvezetôje szerint 1990-ben országunk egy ilyen jellegû összetûzés küszöbén állt, de ma már nagyon távol állunk ennek veszélyétôl. Ennek oka pedig az, hogy a felek megértették egymás és az ország általános érdekeit, s látták, hogy a máshol kirobbant interetnikus konfliktusok katasztrofális következményekkel jártak, s nem oldották meg a problémákat.

A tanácsos úgy vélte, jelenleg az RMDSZ és a kormánypárt között jó az együttmûködés, s eközben a magyar szövetség a korábbi kormánypártokkal is jó kapcsolatokat ápol.

Romániában nem áll fent egy etnikumközi konfliktus veszélye — jelentette ki Ioan Talpes államelnöki tanácsos. Az elnöki hivatal állambiztonsági osztályvezetôje szerint 1990-ben országunk egy ilyen jellegû összetûzés küszöbén állt, de ma már nagyon távol állunk ennek veszélyétôl. Ennek oka pedig az, hogy a felek megértették egymás és az ország általános érdekeit, s látták, hogy a máshol kirobbant interetnikus konfliktusok katasztrofális következményekkel jártak, s nem oldották meg a problémákat.

A tanácsos úgy vélte, jelenleg az RMDSZ és a kormánypárt között jó az együttmûködés, s eközben a magyar szövetség a korábbi kormánypártokkal is jó kapcsolatokat ápol.

Az EU régiókban gondolkodik
Stolojan derûlátó

(1., 8. old.)

Sz o mbaton Kolozsváron járt Theodor Stolojan, a Nemzeti Liberális Párt (NLP) Országos Tanácsának elnöke. Elôadást tartott a regionális gazdasági fejlôdésrôl, az NLP ehhez kapcsolódó stratégiájáról. Újságírókkal találkozva a Liberális Párt regionalizációra vonatkozó elképzeléseirôl, az ország gazdasági helyzetérôl, a korrupcióról és az NLP várható politikai lépéseirôl beszélt.

— Az országban kialakí tott régiók az Európai Unió (EU) elvárásai miatt jöttek létre — hangsúlyozta a pártelnök —, nem belsô igényre. Éppen ezért ez nem más, mint egy rajz a papírlapon, sôt, sokakban visszatetszést kelt az, hogy a mostani határok nem egyeznek meg a történelmi régiók határvonalaival. Mégis szükséges volt, mert az EU régiókban gondolkodik, ez náluk már bevált stratégia. Mivel csatlakozni szeretnénk, kénytelenek vagyunk az ô elképzeléseik szerint dolgozni. Románia most is több olyan támogatásban részesül, amelyet elvileg csupán a tagországok élvezhetnének. Közben pedig három éve kínlódunk azzal, hogy egy SAPARD-ügynökséget akkreditáljunk. Nem voltunk képesek rá, pedig az EU szerint erre lenne szükség ahhoz, hogy megakadályozza a források korrupt elosztását.

A jelenlegi helyzetet értékelve Stolojan elmondta: a kormánynak — politikai színezetétôl függetlenül — végig kell járnia egy utat. A különbség csak abban mutatkozik meg, hogy a kormány milyen gyorsan érti meg a felmerülô problémákat, illetve mennyire kerül valamely érdekcsoport befolyása alá. A kormányban már tudatosult: mindent privatizálni kell, és minél gyorsabban. Az állam kezében lévô tulajdon csak tönkremegy, egyre jobban. Bizonyos vállalatok 1 Euróért történô eladásával kapcsolatban Stolojan kifejtette: "a most megjelent privatizációs törvény értelmében az árat a kereslet és a kínálat határozza meg. Tehát értelmetlen az 1 Euro árat megszabni. A holland árverési módszert kellene alkalmazni: a kiindulási árat addig vinni lefelé, amíg jelentkezik egy vevô. Igaz, az energiaipar privatizációja (például) bebizonyította, hogy Romániában mindent lehet".

A pártvezetô azt is elmondta, szerinte Románia jelenlegi helyzetén csupán az javíthatna, ha sikerülne legalább 7%-os éves gazdasági növekedést elérni — és fenntartani legalább 20–25 évig.

— Az ország olyan állapotban van, hogy a gyerekeink máris áldozati nemzedékként nônek fel. De a mostani helyzetben ezt a bélyeget még az unokáinkra is átörökítjük! Azt hiszem, a jelenlegi 5%, amit a kormány mondott, reális érték. Ez számomra optimizmusra ad okot, mert ezt a növekedést már nem a régi mammutvállalatok termelték ki, hanem fôleg a kis- és középvállalatoknak köszönhetô, mindannak, amit az elmúlt 12 évben hoztunk létre — hangsúlyozta.

Újságírói kérdésre Theodor Stolojan elmondta, nem pályázna még egyszer az államfôi tisztségre. "A kampány során kiderült, hogy sokminden hiányzik ehhez belôlem. Például nem tudok szemrebbenés nélkül hazudni" — mondta a pártelnök, aki ugyanakkor nem zárta ki annak lehetôségét, hogy igent mondjon a miniszterelnökségre.

Utolsó kérdésként Theodor Stolojant a prágai csúcsértekezletrôl kérdezték az újságírók. Távozóban a pártelnök magabiztosan csak ennyit mondott: "felvesznek a NATO-ba, mert nagyobb szükségük van nekik ránk, mint nekünk rájuk!"

Rácz Éva

KRÓNIKA

KISHÍREK

(2. old.)

AZ EME TERMÉSZETTUDOMÁNYI ÉS MATEMATIKAI SZAKOSZTÁLYA március 29-én, pénteken du. 5 órától felolvasó ülést tart a Ion Ghica 12. szám alatti Moll-házban. Markó Bálint egyetemi tanársegéd tart elôadást Herman Ottó élete és munkássága címmel. Minden érdeklôdôt szeretettel várnak.

ELADÁSSAL EGYBEKÖTÖTT SZÍNES TEXTÍLIÁKBÓL ÁLLÓ KIÁLLÍTÁS nyílik március 26-án, kedden du. 6 órától a Kriza János Néprajzi Társaság Mikes/Croitorilor utca 15. szám alatti székházában. A kiállított munkák készítôjének, Nagy Julianna mezôköbölkúti parasztasszony jelenlétében mutatják be a vallásos, népmese és -ballada tematikájú munkákat. A kiállítást dr. Keszegh Vilmos nyitja meg és méltatja.

KISMAMKLUB ÖSSZEJÖVETEL a szokásos idôpontban, március 25-én, hétfôn du. fél 6 órakor a Pro Iuventute Mócok útja 75. szám alatti székházában. Az RMDSZ belmonostori szervezete családvédô programjának keretében mûködô klub most is a kicsinyek zeneóvódájával kezdôdik, melyet most Nisztor Krisztina óvónô irányít, ezt követôen Kun György Melinda asszisztensnô a kisgyermekek helyes táplálásáról beszélget a szülôkkel.

MAGYARORSZÁG A NEGYEDIK VÁLASZTÁS ELÔTT címmel március 26-án kedden du. 5 órától dr. Schlett István az Eötvös Lóránd Tudományegyetem tanára tart nyilvános elôadást a Báthory István Gimnázium fizika laboratóriumában. Az elôadást a BBTE Politikatudományi Tanszékének magyar tagozata és a POLITEIA Romániai Magyar Politikatudományi társaság szervezi.

Tálentum

(2. old.)

A filharmonikusok március 22-i hangversenyén két fiatal tehetséggel ismerkedett meg a kolozsvári közönség: Carlo Montanaro olasz karmesterrel és Horváth István hegedûmûvésszel.

A mûsor kezdôszámának Beethoven: Coriolan nyitányának már az elsô ütemek energikusan indított akkordjainál éreztük, hogy rátermett karmester irányítja a zenekart. A késôbbiekben igazolódott, hogy nem tévedtünk, Carlo Montanaro Coriolan vezénylésében megfelelô súlyt helyezett a hôsi részletekre, de az éneklô lírai melléktéma kifejezô hangzására is.

Csajkovszkij hegedûversenye a mûfaj egyik legnehezebb feladata, a szólistaként bemutatkozó Horváth István számára azonban nem okoz technikai problémát. Horváth István Kolozsváron végezte középiskolai tanulmányait a Sigismund Todutã Zenelíceumban majd a Bukaresti Zeneakadémián folytatta; a 2001. évi Enescu Fesztivál hegedûversenyének díjazottja.

Ragyogó virtuozitást követel meg Csajkovszkij hegedûversenye a szólistától, fénylô hangszínt, melegen éneklô dallamíveket. Mindez megvalósult Horváth István elôadásában; különösen hangszerének mély regisztere rendkívül tartalmas, technikai készsége bámulatos, a virtuozitást megkövetelô részletek nem okoznak problémát számára.

A virtuozitás könnyedsége jellemezte a fiatal hegedûmûvészt a ráadásként játszott Paganini Capriccio-kon is.

Schubert V. B.-dúr szimfóniájában — ellentétben elôzô szimfóniáival amelyeken Beethovent tekintette ideáljának — teljesen a klasszikus formához, Mozart szimfóniájához fordul vissza. A Befejezetlen mellett ez az egyetlen szimfóniája, amelyben mellôzi a lassú bevezetést. Könnyedség, játékosság jellemzi a mûvet, amelyen Mozart befolyása mellett azért érezni Schubert dallaminvencióját, különösen a harmadik tétel Landlerében és az életteli fináléban. Az olasz dirigens — a kontraszthatások respektálásával — lendületesen vezényelte Schubert szimfóniáját. Carlo Montanaro a világhírû firenzei Maggio Musicale zenekarának tagja, karmesteri vénájára Zubin Mehta figyelt fel, de mesterei között van az osztrák Leopold Hager is, aki nemrég a kolozsvári filharmónikusokat vezényelte.

Mint ahogy krónikám címe is elárulja, tehetséges mûvészek szereztek kellemes estét a romantikus zene kedvelôinek.

Morvay István

Shakespeare és a román film
Nae Caranfil rendezô Kolozsváron

(2. old.)

A párizsiakban egy iráni film mindig valami újat és érdekeset sejtet. Viszont ha Romániáról mást akarsz bemutatni, mint a koldusokat, árvákat, prostituáltakat és kóbor kutyákat, akkor visszahúzódnak: nem ismerik a problémákat. Ezt Nae Caranfil filmrendezôtôl tanultam pénteken. Ô fogta hát magát, és készített egy filmet a koldusokról, az árvákról, a prostituáltakról és a kóbor kutyákról. És ebben a filmben a nyomor csak egy színpadi díszlet, egy kirakat — mondta a rendezô, majd el is magyarázta: — Romániában ma minden el van túlozva. A gazdagság éppoly ízléstelenül mutogatja magát, mint a szegénység. Az emberek úgy öltöznek, hogy pontosan látod rajtuk, mennyi pénzük van: csillog a sár és magas a cipôk sarka. Ez bizonyos naivitást tükröz: mutassuk meg, kik vagyunk, és mit csinálunk.

Hogy mit csinált Nae Caranfil, azt mindenki láthatja a Köztársaság moziban, ahol ezen a héten vetítik Filantropica címû filmjét. Egy filmet arról, hogy a kétségbeesett embernek is van büszkesége, de nem ér vele semmit. Arról, hogy minden téren szükség van a mûvészetre és a mûvészekre. Meg arról, hogy az a kéz, amely nem mond el egy történetet, üres marad.

A rendezô bevallotta, a forgatások alatt végig a Koldusopera alcím járt a fejében, mert ez a film szerinte nem más, mint egy kivételes történet, kivételes módon elmesélve.

— A román film fôszereplôje, tetszik vagy nem tetszik, mindig Románia — véli Caranfil —, a múlt, a szereplôk, minden. A Filantropica esetében adott egy román középiskolai tanár, aki koldus és királyfi egyszerre. Ettôl kezdve a történet bárhol játszódhatna.

Az alkotás több szempontból debüt: elôször játszik filmben a kolozsvári származású Mara Nicolescu, elôször dolgozott együtt az operatôr Vivi Drãgan Vasile és a rendezô, aki egyben forgatókönyvíróként is debütál. A rendezô, nagy elôdök példáját követve, maga is megjelenik a filmben: egy klubban a karaoke-show részvevôjeként a Frank Sinatra által sikerre vitt My Way-t énekli. A film bemutatója után Caranfil nevetve mesélte: ha az eredeti felvételbôl kértek volna egy percnyit, sokkal kevesebbôl megúszták volna a jogdíjak kifizetését.

Bemutatása óta a film megdöntötte a bukaresti Scala mozi négyéves bevételi rekordját: 7500 eladott jeggyel letaszította a lista élérôl a Szerelmes Shakespeare-t. A rendezô egyébként más szempontból is közelinek érzi Shakespeare-t. Úgy véli, a film érthetô kell legyen a nép és a királynô számára egyaránt, úgy, mint négyszáz éve — illetve, hogy az alkotáshoz az a fajta fanatizmus és tudattalan állapot szükséges, amely az angol költôt jellemezte. És, persze, sok szerencse is kell hozzá.

Meg egy ilyen mesélô, mint Nae Caranfil.

Rácz Éva

Ami van — itt lent
Forró Ágnes (létrafoglaló) kiállítása a Gy. Szabó Béla Galériában

(2. old.)

Miközben Forró Ágnes grafikáit a napokban újra figyelmesen szemügyre vettem, Kipling Mauglija ötlött fel bennem. Meg az engem régrôl kínzó kérdése: egy vérbôl vagyunk, te meg én?

Forró Ágnes az utóbbi években hangsúlyosan grafikus-festôként vált ismertté a közönség számára. Pedig — nem is tudom, fontos-e ezt még megemlíteni — a kolozsvári képzômûvészeti fôiskoláról 1987-ben keramikusként került ki. Kelet-közép-európai világunk azonban anyagilag cseppet sem kényezteti el a mûvészeket, s talán ez is hozzájárult ahhoz, hogy már a kilencvenes évek elején a gyermekeknek szánt folyóiratok és könyvek illusztrátori tevékenysége mellett más kifejezési formákat keressen. Ma már nyugodtan állíthatjuk: sajátos, félreismerhetetlen stílust sikerült kialakítania.

Elsô látásra nyilvánvaló, hogy a mûvészt sorskérdések foglalkoztatják. Olyan jelenségek, amelyek mellett a hétköznapi ember naponta elmegy, ám amelyeknek a mindennapi gondok terhe alatt, nincs lehetôsége különösebb fontosságot tulajdonítani. Forró Ágnes azonban vérbeli mûvészekhez illô módon, éles szemmel kémleli a világot.

Az elmúlás melankóliája és fájdalma, a múlhatatlanság sóvárgása és esélye, az örömteli élet reménye egyaránt foglalkoztatja. Pasztelljeiben következetesen az elôbbit igyekszik kifejezni. A régi, omladozó házak, házfalak, az ódon módon, ám mégis mûvészien vasalt ablakok, ajtók és kapuk, a kerítések, a mára talán már elfelejtett csörlô mellett pihenô guzsaly és kürtôskalács forma, a falhoz támasztott leszerelt szekérkerekek egyaránt az idô vasfoga által kikezdett, az enyészet partjára jutott tárgyi világunk velejárói. A mûvész lapjain mindezek a mozdulatlanságot, az elmúlást sugallják. Hangsúlyozza ezt a benyomást az is, hogy újabban már a lapok is tépettek, mintha az idô belôlük is elkövetelt volna egy-egy darabot. Néha áttetszô színekben megálmodva rejtelmes alakok bukkannak fel ezeken a munkákon, akik kísérteties tekintettel pillantanak vissza ránk.

A pasztellek színvilága tovább fokozza a hangulatot. A lilák, a kékek és a vörösek váltakozása sajátos kromatikai hatást biztosít, már-már túlvilági hangulatot teremt. Ezek közül itt-ott kiviláglik egy-egy zöld vagy sárga folt, amelyik egyértelmûen jelzi: kis erôfeszítéssel, egy csepp odafigyeléssel még életre lehetne kelteni mindezt. Mert Forró Ágnes nem a halál apológiáját végzi, éppen ellenkezôleg, az életet védi, annak reménységét és esélyét világítja meg. Még a csigái is ezt üzenik: ha lassan is, de haladhatnánk. De bizonyítják mindezt vegyes technikával készült kísérleti grafikái is, amelyeken a pasztellek mozdulatlanságával ellentétben a mozgás válik fontossá. Rendkívül gazdagok ezek a lapok, amelyeken a mûvész által nagyszerûen uralt vonal huncutkodni kezd, a színek az életigenlésrôl regélnek, a népzenénkbôl és a balladakincsünkbôl kölcsönvett motívumok pedig dinamikus kompozíciókba rendezôdnek.

A elégikus hangulatú pasztelleket és a vidámságot árasztó kísérleti grafikákat sok minden összeköti. Elsôsorban az, hogy a jövendô reménysége és az elmúlás szomorúsága, a születés és a halál, ha úgy tetszik, szorosan az élethez tartoznak. Másfelôl talán az a mindkettôbôl áradó figyelmeztetés cseng ki, amely egyértelmûen arra szorgalmazza a nézôt, hogy nyitottabb szemmel járja a világot. Van azonban egy konkrét visszatérô motívum is — a létra, amelynek ezekben a munkákban rengeteg funkciója van. A felkapaszkodásnak, a távlatok kifürkészésének, a múltba pillantásnak legalább annyira eszköze, mint amennyire a tárgyak és emberek közötti kapcsolaté. A létra a mûvészi megoldáskeresés szimbólumává nemesül Forró Ágnesnél. Ha nincs kézügyében, valami hasonlóval pótolja, szinte mindegy, hogy ablakkerettel avagy kerítésrésszel. A felismerés a fontos: a létra összekapcsol. Düledezô házfalakat csakúgy, mint a lélek szakadékainak a partjait. Mindazt, "ami van — itt lent". S talán még a lentit a fentivel is. A Forró — azaz Forró módra.

Ilyen egyszerû lenne? Csak figyelmesebben kellene körülnéznünk? S máris rájönnénk az élet nagy titkára? Arra, hogy bármennyire is különböznénk egymástól, arra, hogy szemlélhetjük bár a világot eltérô módon, más-más szemszögbôl, több vagy kevesebb figyelemmel, empátiával, mindenkor a Maugli-féle felismerésbôl kell kiindulnunk: egy vérbôl vagyunk, te meg én.

Tibori Szabó Zoltán

VÉLEMÉNY

Fanyalgók

(3. old.)

Bizonyos körökben szokássá, vagy éppen divattá vált az RMDSZ minden eredményét lekicsinyelni. Teljesen letagadni nem tudják, így aztán gúnyolódnak az apró lépéseken, a "morzsákon". Egyesek nem minden politikai hátsó szándék nélkül teszik.

Még 1994-ben törvény született a nemzeti szimbólumok és a nemzeti himnusz használatáról. Ehhez múlt év novemberében egy olyan alkalmazási utasítást bocsátottak ki, amelyben az is szerepelt, hogy más államok szimbólumait csak hivatalos ünnepségek alkalmából szabad használni, himnuszukat ilyen alkalmakkor is csak azzal a feltétellel szabad elénekelni, ha utána a román himnusz is elhangzik.

Ez a kivétel amellett, hogy nacionalista fogantatású, ostoba és indokolatlan, különösen a nemzeti kisebbségek számára jelent jogtalan és méltánytalan korlátozást. Aligha tévedünk, ha azt gondoljuk, hogy ezt a tiltást éppen ellenünk, magyarok ellen találták ki, mert aligha hihetô, hogy a romák himnusza vagy az örmények zászlaja zavarná a sovén törvényhozókat.

Az RMDSZ országos vezetôsége azonnal tiltakozott az ilyen tilalom ellen, az utasítás megváltoztatását kérte, és a kormánypárttal kötött megegyezésébe ezt a követelését bele is foglalta. A Szociáldemokrata Párt ezúttal állta a szavát, és a kormány március 7-én módosította ezt a rendelkezést, olyan értelemben, hogy a nemzeti kisebbségek sajátos akcióikon használhatják nemzeti jelképeiket. A kérdés megnyugtató rendezése éppen jókor jött, méltóképpen ünnepelhettük március 15-ét: kokárdával, zászlóval, himnusszal. Békésen, konfliktusmentesen.

Erre jön Ö. I. B. és lefitymálja ezt az eredményt (Szabadság, 2002. márc. 15.). Szerinte az "egy húron pendülô" RMDSZ és SZDP "látszatalkujáról" van szó. "Ôk (mármint a kormánypárt, F. L.) kegyesen ideadományozták nekünk azt, ami nélkülük is megvolt nekünk, a mieink pedig, úgymond, »kiharcolták« ugyanazt, hogy majd a jövô évi kongresszuson legyen, mit pozitívumként lajstromozni. Gusztustalan színjáték a politikai színjáték terén."

Az ízlések különbözôek. Én éppen az RMDSZ vezetôsége elleni lejáratási kampányt tartom ízléstelennek. Hisz ezzel a módszerrel bármilyen eddig elért és a jövôben elérendô eredményt is meg lehet kérdôjelezni. Mikor a román kormány visszaadott földeket, ingatlanokat, erdôket, közbirtokossági vagyont stb., csak azt adta, ami a miénk volt. De ebben az eredményben az RMDSZ is nagy szerepet játszott. Ha majd visszakapjuk az egyházi vagyont és az állami magyar egyetemet, akkor is csak a miénket kapjuk vissza, ilyen érveléssel ennek a jelentôségét is bagatellizálni lehet majd.

Visszatérve a szimbólumokhoz: ha az RMDSZ nem foglalta volna bele az egyezménybe ezt a pontot, ugyanazok az ellendrukkerek jöttek volna a fúróval, hogy "íme, meghunyászkodnak, »tájba simulnak«, nem harcolnak a jogainkért".

Ö. I. B.-nek részben igaza lehet, hogy ha nem vonják vissza a jogainkat sértô intézkedést, "március 15-én akkor is zengett volna a Himnusz, virítottak volna a kokárdák, lobogott volna a piros-fehér-zöld". De lehettek volna kellemetlenségek is. Kihallgatás, büntetés, verekedés, letépett kokárdák és zászlók.

Magyar részrôl is akadtak volna olyanok, akik ennek örvendtek volna. Hôzöngô, hôsködô politikai kalandorok, akik még egy kis meghurcoltatást is vállaltak volna azért, hogy egy nemzeti hôs szerepében tetszelegve népszerûségre tegyenek szert, abban bízva, hogy ezáltal valaminek csak megválasztják ôket. Még nagyobb lett volna az öröm a román nacionalisták táborában, hiszen ôk ebbôl élnek. Még ha nem is lett volna semmi komolyabb incidens, akkor is akadtak volna román lapok és politikusok, akik azt harsogták volna, hogy "a magyarok semmibe veszik az ország törvényeit", "a kormány elveszítette az ellenôrzést Hargita, Kovászna és Maros megye felett", "C. V. Tudorra, katonai diktatúrára van szükség, hogy rendet teremtsünk az országban".

Ha nincs egy ilyen megegyezés, akkor nem lehetett volna szó arról, hogy az ünnepségeken felszólaljanak és koszorúzzanak a hatóságok képviselôi, felolvassák Adrian Nãstase miniszterelnök üdvözletét, márpedig ennek mérsékelô, csillapító hatása van a román nacionalistákra. Végeredményben nekünk nem az a célunk, hogy egy konfrontációban gyôzzünk, hanem az, hogy békésen élhessünk jogainkkal. Ebben a kérdésben elértük célunkat, akkor mi fáj a fanyalgóknak?

Nem lehet célunk, hogy a többségi nemzetet legyôzzük, arra kell törekednünk, hogy meggyôzzük jogos követeléseink igazságos és méltányos voltáról. Politikánk alapelve csak a konfrontáció kerülése és az egyetértés, a konszenzus keresése lehet. A konfliktusos helyzet legfeljebb néhány politikai karrieristának kedvez, beleértve a szenzációhajhászó újságírókat is, mert a feszültségkeltô, nacionalista, radikális szövegekre bôven akad vevô tájainkon. Az egyszerû emberek érdeke a béke, a megegyezés.

Fey László

Kalotaszeg turistahívogató "virágoskert"

(3. old.)

Románia — különösképpen Erdély — természettôl megáldott, szépséges vidékek, mûvészi alkotások/építészeti remekmûvek: kolostorok, templomok, mûemlékek sokaságát mondhatja magáénak. Külföld jómódú polgárait vonzzák-marasztalják ezek az értékek, látnivalók. S eljönnek/eljönnének, rövidebb-hosszabb idôre e "kincsekkel" ismerkedni, szépségükkel eltelni, hangulatokkal feltöltôdni. És hozzák/hoznák a valutát hazánkfiaink boldogulására.

Eljönnének sokan, de (halljuk, olvassuk) turisztikai értékeink megismerésének lehetôségeivel (hazai gidres-gödrös utak, elszállásolás, ellátás elégtelenségei stb.) nincsenek megelégedve. A kellemetlen tapasztalatok miatt aztán lemondanak az esetleges újabb látogatásról, s másokat is lebeszélnek errôl. Így aztán a majdnem ingyen kapott kincseink, látnivalóink jobb híján továbbra is parlagon hevernek.

Úgy látszik, országvezetôink az ölükbe hullott mannát sem tudják kellôképpen hasznosítani. Nem, mert sokuk számára mindennél fontosabb mérhetetlen anyagi éhségük kielégítése, melyet jobbára szennyes eszközökkel folytatnak. Szegény ország, szegény Románia!

Turistacsalogató, szép vidékeink egyike a népviseletérôl, népmûvészetérôl messze földön híres Kalotaszeg. Itt emelkedik a nevezetes körösfôi Riszeg-tetô, ahol a "bódító" illatú riszegvirág nyílik, itt költötték az ismertté vált "Körösfôi Riszeg alatt, három kislány zabot arat" kezdetû népdalt; a falu határában ered a Sebes-Körös, a környéken található kedves polihisztorunk, Kós Károly Varjúvára; aki e vidéken jár megkóstolhatja a "gyönyörû" bivalytejet, ahogyan sok évvel ezelôtt dicsérte a szerb származású, fiatal körösfôi körorvos e szájcsettintô, hófehér nedût... A vidék lakói féltve ôrzik, veszik magukra vasárnaponként, ünnepnapokon elôdeik csodálatosan szép népviseletét: a leányok, asszonyok a gyöngyös pártát, a muszulyt, a vállfüsinget, a legények, korosabb férfiak az árvalányhaj-bokrétás zöld kalapot, lobogós inget, bô gatyát, kemény szárú csizmát; de ki tudná az öltözék megannyi ruhadarabját felsorolni.

E rövid felsorolásból is kiolvasható: Kalotaszeg falvaiban adva vannak a turizmus meghonosításának, fejlesztésének a lehetôségei. Kalotaszentkirály vezetôi a vidéken elsôkként ismerték fel az újszerû foglalkozás jelentôségét, pénzt hozó, falut szépítô, építô-gazdagító, otthon marasztaló szerepét, és több falubeli család összefogásával kaput nyitottak számára.

Körösfô turisztikai adottságok terén talán a vidék bármelyik faluját megelôzi. Közvetlenül az országút (Nagyvárad–Kolozsvár) mentén fekszik. A turistáknak, átutazóknak csak le kell szállniuk az autóbuszról, személygépkocsiról, s máris megnézhetik a többszáz éves, gótikus tornyú, kazettás mennyezetû mûemléktemplomot; benézhetnek a mûvészkezek (nôk, férfiak) alkotta ékes bútorokkal, varrottasokkal díszített cifraszobákba; munka közben leshetik meg a gyalupad fölé hajló faragó népmûvészt, hogyan vési a titkos dobozra, más bútordarabra a képzeletében már megrajzolt, élô, tetszetôs mintákat... "Fogadó-marasztaló" turizmusra is van lehetôség. Szép külsejû, tetszetôsen berendezett, több szobás lakóházak szegélyezik az utcákat. Tulajdonosaik közül (indulásként) egyik-másik bizonyára vállalkozna turisták fogadására, elszállásolására. Jómódú a falu népe, van, mit a tejbe aprítania, ám a faluturizmus "hozadéka" is jól fogna. S mindenütt, ahol lehetôség kínálkozik, érdemes vele megbarátkozni.

Másik sajátos adottsága, elônye Körösfônek (az országút közelsége mellett) az egész falut átfogó fafaragás. A népi fafaragás és a népviselet együtt valósággal kínálja (néhai K. György iskolaigazgató hagyományát felújítva) egy falumúzeum, azaz állandó — kalotaszegi varrottasokat, faragott bútorokat, s más, e gyönyörû "virágcsokorba" illô tárgyakat bemutató — népmûvészeti kiállítás létrehozásának lehetôségét. A táj, a falu jellegzetességeit bemutató falumúzeum csak növelné a falu hírnevét, turistacsalogató és -marasztaló lehetne. Érdemes tehát a "magot" elvetni, hogy életre keljen, és terebélyesedjen...

Kalotaszeg vidéke turista-virágoskertté varázsolható. Alapvetô feltételei — a fentiekbôl is kitûnik — már most adottak. A még hiányzó kellékeket szorgalmas, ügyes kezû lakói, vezetôikkel karöltve elô tudják teremteni. Változtassák hát a lehetôségeket valósággá!

Mihály Béla

Nagyobb bajokról

(3. old.)

Sztálin gazember! — jelentette ki ’45-ben, ellentmondást nem tûrô hangon apósom, a jeles ügyvéd. Mi, akkori fiatalok, in corpore meg voltunk bántva, sôt sértve, és vaskalapos múlt századbelinek tituláltuk a nézeteiben egyébként nagyon világosan gondolkodó és karizmatikus urat. Hogyan lehet a "népek géniuszát" így megbántani? Bár, be kell vallanom, a kétség a mindentudó generalisszimusz korlátlan imádatát illetôen már akkor befészkelte magát lelkembe, amikor a dicsôséges vörös hadsereg számára rekvirált szobánkban Péter fôhadnagy lakott, Péter, aki reggelente mindig frissen mosott patyolatfehér ingben imádkozott Allahhoz fürdôszobánkban, és akinek habzott a szája a gyûlölettôl, mikor a "népek atyjáról" beszélt. De hát Péter Turkmenisztánból származott, az afgán határ mellôl, és papfiú volt.

A napjainkban zajló afgán háború idején sokat gondoltam Péterre, akinek fia (vagy unokája) talán ott harcol a "rendet teremtôk" soraiban, hiszen Putyin ugyanúgy oda vezényelhette ôket, mint tette Sztálin Péterrel annak idején. De arra is kellett gondolnom, hogy milyen kevés afgán vezér jeleskedett ebben a háborúban, viszont szaudi arab annál több.

Mostanában szemére vetik a demokráciáknak, hogy túlontúl könnyen engedik országaikba, és hagyják letepeledni az idegeneket ("idegen" mindenki, akinek másutt ringott bölcsôje), és a jobbszélsô radikálisok abból élnek, hogy szítják a hangulatot, úszítják a közvéleményt ellenük. Ez Amerikában sikerül legkevésbé, mert ott az "ôslakónak" számító legfeljebb 3-4 generációra vezetheti vissza családfáját. Ott mindenki — rövidebb-hosszabb távon — jövevény.

Meg kell szokni az emberiség sokféleségét. (Az élet egyik nagy varázsa, hogy különbözôek vagyunk.) A genetikusok meg egyenesen áldásnak tekintik a gének tarkaságát, amely záloga és biztosítéka a természetes ellenállásnak. Az etnikai alapon történô purifikálási kísérletek nemcsak anakronisztikusak napjainkban, hanem kivitelezhetetlenek is. Az egymás mellett és egymással élés annyira összekuszálta a házasságok révén a népeket, hogy "ô sem tudta, és ki választja széjjel, mit rakott jobb, s mit rakott bal kezével".

A xenofób szélsôségesek mégis amellett kardoskodnak, hogy ki kellene toloncolni a jövevényeket.

Volt idô, amikor egy népnek be lehetett beszélni, hogy magasabb rendû csupáncsak azért, mert szôke és kék szemû. Harcolni küldték ôket egy másik hatalmas szôke és kék szemû nemzet ellen, amelyet viszont mélyen megvetettek.

Mikor a tömeg elkezd nem gondolkozni (ami egyébként jellemzô a tömegre), hanem vakon hisz és bízik vezetôjében, akkor kezdôdnek a bajok. A nagyok. Mert az apróbbakhoz már hozzáedzôdtünk.

Dániel Károly

GYÚJTÓPONTBAN

TRANSINDEX

(4–5. old.)

Aszgard (Nagyvárad)

Tisztelt Államtitkár úr! Arra kérem, adjon magyarázatot arra, miért kellett egyáltalán Magyarországnak szóba állnia Romániával és Szlovákiával, mikor ez a két vehemens szomszédos állam megtámadta a magyar státustörvényt? (Mindenki tudja, hogy ôk is rendelkeznek saját státustörvénnyel, amely többet nyújt, mint a miénk!) Az anyaország miért nem félemlítette meg ezt a két országot azzal, hogy megvétózza NATO-ba való belépésüket? Csak nem az a magyarázat, hogy féltették az itt élô magyarokat? Szlovákiában ennek ellenére is vesztésre állunk?

Németh Zsolt

Nekünk nem szokásunk a megfélemlítés. Ami meg Románia és Szlovákia NATO-tagságát illeti, ôk is tudják, hogy az ô NATO-tagságuk legalább annyira a mi érdekünk, mint az övék. Nem tudom, tisztelt Aszgard, hogy Ön teljesítette-e már katonai szolgálatát. De ha már túl van rajta, vagy esetleg nem katonaköteles, akkor a (leendô) fiára gondoljon: ha már katona kell legyen, nem jobb-e, ha a NATO katonája? Szerintem mind Magyarország, mind az erdélyi magyarság szempontjából jobb, ha Ön vagy az Ön fia a NATO standardoknak megfelelô körülmények között egy olyan hadsereg katonája, amely Magyarország — és a többi fejlett nyugati ország — szövetségese.

Vazul, a rettenetes (Vazullak)

1. Magyarország Szlovákiával illetve Romániával szembeni álláspontjában mennyire érvényesíti NATO-tagországi minôségébôl eredô helyzeti elônyét? Érvként használja-e a továbbiakban az említett országok csatlakozásának támogatását illetve ellenzését?

2. Gondolt-e arra a magyar kormány, hogy Románia NATO-tagsága támogatásának feltételéül szabja pl. a Székelyföld demilitarizálását vagy az erôszakos betelepítések felszámolását és beszüntetését?

N. Zs.

1. Ha a státustörvényre gondol, akkor pontosítanom kell. Nem nekünk van Szlovákiával szemben álláspontunk, hanem nekik van velünk szemben kialakított álláspontjuk. A románoknak is volt, de velük kölcsönös megelégedésre kiegyeztünk. A magyar álláspont nem valaminek a tagadása, nem a szomszédok ellen fogalmazódott meg. Mi nem a szomszédok kárát, hanem a határon túli magyarok — és rajtuk keresztül a szomszéd országok — javát akarjuk.

2. A NATO-tagságnak nem nemzeti, hanem a NATO, mint közösség által támasztott kritériumai vannak, és azokat nem Magyarország támasztja, hanem a szövetség. Természetesen a szövetség tagjaként Magyarország is figyelmet fordít a kritériumok teljesítésére. Szerintem ezeknek a kritériumoknak a teljesítése, ha nem is maradéktalanul, de jelentôs részben megoldást kínál az Ön által említett problémákra.

Borbély András (Kolozsvár)

Államtitkár Úr!

1. A Gallup Intézet felmérést készített a román–magyar miniszterelnöki megállapodás lakossági értékelésérôl. A felmérés szerint a megkérdezettek fele hibás lépésnek tartja a megállapodást, és csupán 7% tekinti a magyar külpolitika sikerének. — Hogyan értékeli belpolitikai és választási viszonylatban ezt a lakossági viszonyulást?

2. Ön 2001. nov. 24-én Stockholmban azt nyilatkozta, hogy a Nyugaton élô magyaroknak meg kell adni a magyar állampolgárságot és a választójogot, bárhonnan mentek el a Kárpát-medencébôl. Kossuth Rádió, Krónika: "Németh Zsolt hangsúlyozta ugyanakkor, hogy a nyugati magyarság számára biztosítani kell a magyar állampolgárság megszerzésének lehetôségét, a Kárpát-medence bármelyik pontjáról is származtak el. A következô választáskor még korai, de az utána jövô parlamenti ciklusban meg kell vizsgálni az állampolgári törvény megváltoztatásának a lehetôségét is, hogy számos más államhoz hasonlóan, az ország határain túl élô magyar állampolgárok is szavazhassanak."

Hasonlóképpen nyilatkozott Orbán Viktor miniszterelnök úr a múlt héten a Csehországban élô magyarok vonatkozásában.

Gondolt Ön arra, hogy a magyar állampolgárság vonatkozásában ez súlyos és méltánytalan diszkrimináció azon erdélyi magyarok irányában, akik minden körülmények között szülôföldjükön maradtak a Kárpát-medence bármely pontján, azokkal szemben, akik elmentek innen?

3. A külügyminisztériumban és a HTMH-ban több olyan magas rangú tisztségviselô van, aki elhagyta Erdélyt vagy Felvidéket. Ön hogyan értékeli, ezek a tisztségviselôk — pl. Szabó Tibor, a HTMH elnöke — hitelesen tudják képviselni a szülôföldön maradás gondolatát és értékét?

N. Zs.

1. Valóban volt olyan idôszak, amikor a magyarországi ellenzéki sajtó hatására nagyon alacsony volt a megegyezés támogatottsága. Persze, ha az egész magyarságot számolják, az adatok már akkor is vigasztalóbbak lettek volna. A határon túli magyarok számára ugyanis nagyságrendekkel fontosabb az egész kérdés, ezért túl informáltak ahhoz errôl, hogy a badarságokat elhiggyék. De a magyarországi embereket sem olyan fából faragták, hogy sokáig lehetne ködösíteni elôttük. A tények meggyôzôbben hatnak, mint a szocialisták hangulatkeltése, amely egyszerre irányult az erdélyi magyarok és a románok ellen. Az újabb adatok szerint a magyarországi közvéleményben is nô a megegyezés támogatottsága.

2. Igen. Gondoltam rá. Errôl sokszor beszéltem a határon túli magyar barátaimmal, és — mit tesz Isten — ôk is gondoltak rá. Arra a következtetésre jutottunk, hogy a szülôföldön maradókat akkor segítjük, ha igyekszünk a lehetô legjobb életkörülményeket biztosítani nekik. Ennek egyik fontos része az állampolgári jogegyenlôségük biztosítása. A jogszabályok ma (még?) olyanok, hogy Önt rosszabb helyzetbe hoznánk vele Románián belül, mint amilyenben jelenleg van. Ez természetesen dilemma, mert — mint kérdésébôl érzôdik — érzelmi okoknál fogva Ön talán még az ezzel járó hátrányokat is vállalná. Az én optimizmusom oka az, hogy az európai integrációs folyamat fel fogja oldani az ilyen dilemmákat.

3. Megrendítô volt számomra az a pillanat, amikor egyszer egy szûk körû beszélgetésen ezt a kérdést az egyik magas beosztású külügyminisztériumi munkatárs fejéhez vágták, és ô nagyon csendesen, de nagyon eltökélten azt válaszolta, hogy "Igen. Mert én haza fogok menni. "

Busongó Ámor (Kohosváh)

Tisztelt Németh Zsolt,

mi lehetett az oka annak, hogy kitartó státustörvény-ellenes médiakampány után Nãstase hirtelen 180 fokos fordulatotot tett, és beadta a derekát? Igaz, szóba hozta az RMDSZ-igazolvány szükségességét a státusmagyarság kiváltásához.

Válaszát köszöni, Busongó Ámor

N. Zs.

A román miniszterelnökkel szemben csak egy elvárás támasztható: az, hogy képviselje a román érdekeket. Ez történt. A miniszterelnök úr megértette, hogy a román érdek az ellenkezô irányban van. Szerintem nagyon tiszteletre méltó, hogy volt lelki ereje 180 fokot fordulni. Az, hogy feltételeket támasztott, természetes. El tudja képzelni, tisztelt Busongó Ámor, hogy egy ilyen kampány után feltételek nélkül egyezzünk meg? A feltételekkel nincs baj, ha azok minden érintett fél — köztük az erdélyi magyarság — számára elfogadhatóak.

Kavanar (Bruxelles)

Államtitkár Úr, mi az oka annak hogy a Kárpát-medencei magyarsággal kapcsolatban Magyarország nem ragaszkodik az ET 1201 ajánlásának az életbe ültetéséhez? Sajnos a román–magyar alapszerzôdésbe csak lábjegyzetként került bele, és ez a korábbi szocialista kormányzat bûne. Nem lehetne ezt a hibát kiköszörülni, azaz újratárgyalni az alapszerzôdést?

N. Zs.

A Fidesz annak idején részletesen kifejtette véleményét az alapszerzôdések megkötésével kapcsolatban. Mi most adottnak tekintjük ezeket a szerzôdéseket. Nem tartanánk célszerûnek az újratárgyalásukat, hanem arra törekszünk, hogy kihasználjuk a bennünk rejlô lehetôségeket, és ahol lehetséges, továbblépjünk a kétoldalú kapcsolatokban.

Belekotyogó (itt is — ott is)

1. Tisztelt Államtitkár Úr!

Magyarország külpolitikai prioritásai között fogalmazta meg az európai integrációt, a regionális együttmûködést és a határon túli nemzetrészekkel való törôdést. Az MSZP kormánya az elsô kettôre összpontosított, a határon túli magyarok ügyét alárendelve ezeknek a szempontoknak. A Fidesz-kormányzat, egyesek szerint elsôsorban az Ön erôteljes közremûködésével, rögtön az európai integráció után sorolta a határon túli magyarsággal összefüggô kérdéskört. Az utóbbi idôben felerôsödtek azok a hangok, amelyek ezt a sorrendet megkérdôjelezik, és személy szerint Önt teszik felelôssé az állítólag elszenvedett veszteségek miatt.

Ön szerint változik-e, változhat-e a magyar külpolitika prioritásainak sorrendje az áprilisi választások után?

2. Az Orbán–Nãstase találkozó alkalmával a magyar kormány javaslatot tett egy közös pénzügyi alap létrehozására, amely a kis- és középvállalkozásoknak nyújtana asszisztenciát. Geoanã román külügyminiszter legutóbbi budapesti látogatása alkalmával elmondása szerint a román fél álláspontját is tolmácsolta ebben az ügyben. Hol tart e közös alap létrehozása, körvonalazódnak-e már mûködésének alapelvei? Vannak-e statisztikák ebben a szektorban aktív vállalkozókról, az általuk megvalósított árucsere volumenérôl? Szándékukban áll-e bevonni konzultációk keretében az elôkészítô munkába azokat a kis-, esetleg középvállalkozókat, akik a gyakorlatban már most is a két ország közötti gazdasági kapcsolatokat építik?

N. Zs.

Tisztelt Belekotyogó! Örömmel veszem, ha máskor is belekotyog, mert a kérdései rendkívül lényeglátóak.

1. Az MSZP egyes politikusai meghirdették, hogy újra kell gondolni a prioritások rendszerét. Elég ijesztô ennek az indoklása, hogy a jelenlegiek állítólag nem egyeztethetôk össze az EU közös kül- és biztonságpolitikájával. A Fidesz és szövetségesei véleménye, hogy a magyar Európa-politika feladata nem az, hogy a céljainkat alárendelje mások elvárásainak, hanem az, hogy a prioritásainknak érvényt szerezzünk az összeurópai fórumokon is. Az MSZP kiszólásai miatt jónak láttuk a Fidesz külpolitikai programját részletesen bemutató téziseink között leszögezni, hogy mi nem változtatunk a prioritásokon. A kérdés tehát nem az, hogy énszerintem változnak-e április után a prioritások, hanem az, hogy a választók milyen feleletet adnak erre a kérdésre. Ha velünk ért egyet, akkor kérem, hogy igyekezzen meggyôzni magyarországi barátait arról, hogy milyen fontos, hogy a prioritások ne változzanak. Mondja el nekik, hogy menjenek el szavazni, és szavazzanak a prioritások fenntartására.

2. A konszenzus kialakulása a két ország között folyamatban van. Lassan, de biztosan haladunk az alap létrehozása felé. Jugoszláviával valamivel elôbbre járunk, de Romániával is kimozdultunk a holtpontról. Statisztikák természetesen vannak. A vállalkozókkal való konzultáció jó ötlet. Szerintem erre mindkét fél nyitott lesz.

Deésy Huba (emailben)

Tisztelt Németh Zsolt! A Transindexnek, amolyan itthonról az otthoniak sorsa iránt érdeklôdô olvasója és Fórumokon néha kérdezgetôje is vagyok. Úgy tíz éve személy szerint tapasztaltam, hogy mit jelent határon túli "hazátlannak" lenni. Kérdéseim is ezzel a témával kapcsolatosak:

Ön, mint külpolitikus, hogyan tudja elviselni azt, hogy a határon túliaknak nyújtandó minimális segítség megakadályozása érdekében a belsô ellenzék (SzDSz, MSZP) ismert személyiségei nyíltan az Ön tárgyalópartnereinek a szövetségeseiként viselkednek? Ezt az össznemzetellenes magatartást békeidôben már nem lehet számon kérni?

Ön szerint mi az oka annak, hogy Európában csak a tárgyalókész, békés magyarság nem tudta orvosolni a két világháború utáni területi és emberi veszteségeit? Elképzelhetô, hogy civilizált tárgyalásokkal, a NYUGAT (EU) érdektelensége ellenére is lehet sikeresen politizálni?

N. Zs.

Igen, el tudom viselni. Ha nem tudnám elviselni, akkor le kellene mondanom. Szeretném hinni, hogy Ön nem bánja, hogy ezt nem teszem. Ami a számonkérést illeti, hogyne lehetne számon kérni. Ha figyeli parlamenti felszólalásaimat, akkor tudja, hogy ezt minden indokolt esetben megteszem, s ha nem én, akkor a Fidesz-frakció más tagjai.

Hadd kérdezzek vissza: ki tudta orvosolni a területi és emberi veszteségeit? Talán a Balkán fegyvert ragadó népei? Nekik sem sikerült, és hatalmas árat fizettek érte. Mi viszont, ha a területi veszteségeket nem is tudjuk orvosolni, lassan, de biztosan változtatunk hátrányos helyzetünkön. Európa legsikeresebb, emelkedô — és ezért sokak által irigyelt — nemzetei közé tartozunk, és ennek az emelkedésnek, ha fáziskéséssel is, de része a határon túli magyarság. A válaszom tehát: igen. A nyugat érdektelensége ellenére is lehet sikeresen politizálni. Nekünk legalábbis sikerült.

Belekotyogó (itt is — ott is)

Nemrégiben alakult meg egy kezdeményezôcsoport azokból az erdélyi szakemberekbôl, akik úgy gondolják, hogy elérkezett az ideje kilépni passzív, sültgalambváró, sopánkodó állapotunkból, hogy végre hangot adjunk annak, hogy lépni akarunk és tudunk. Ez a csoport elsôsorban az információs társadalom erdélyi vonatkozásaiban kíván aktív lenni, de kezdeményezését példaértékûnek szánja az erdélyi társadalom más rétegei számára is.

Tisztelt Államtitkár Úr! Támogatja-e az információs társadalom erdélyi megerôsôdését célzó kezdeményezéseket? Számíthatnak-e arra a kezdeményezôk, hogy partnerre találnak a magyar kormányban céljaik megvalósításához? Lát-e kapcsolódási pontokat a magyar kormány által megfogalmazott Nemzeti Információs Társadalom Stratégia, a Széchenyi Terv által támogatott projektek és az erdélyi kezdeményezôk által megfogalmazott célok között?

N. Zs.

Nemcsak támogatom, hanem a jövô egyik legfontosabb feladatának tartom az erdélyi magyar információs társadalom megerôsödését. A következô törvénykezési ciklusban hozzá akarunk látni a Széchenyi Terv és a nemzeti információs stratégia határon túli kiterjesztéséhez. Nem ígérem, hogy ez kizárólag nemzetiségi alapon történik majd (persze kit zavar, ha a másik is kap?), azt viszont igen, hogy a határon túli magyarok az elsô számú haszonélvezôi lesznek.

Forward (Nevergreen)

2000-ben, amikor Romániában választások voltak, Ön a székelyudvarhelyi Mûvelôdési Ház színpadán kijelentette, amennyiben eladó lesz a csereháti iskola épülete, a magyar kormányzat talál rá módot, hogy kifizesse annak ellenértékét. Az ígéretet Székelyudvarhelyen komolyan vették, mai napig hivatkozási pontként kezelik.

Kérdésem: Amennyiben 2002-ben a Fidesz MPP másodszorra is megnyeri a választásokat, továbbra is áll az ajánlat?

N. Zs.

Természetesen.

Andi (Kolozsvár)

Tisztelt államtitkár úr!

1. Szász Jenô székelyudvarhelyi polgármester 2000 májusában Önre hivatkozva kijelentette, hogy rendelkezésére áll a 4 000 000 USD a csereháti épület megvásárlására. Sajnos ez csak egy be nem teljesedett álom maradt. Az elmúlt hónapokban lezajlott magyar–román tárgyalásokon felvetették ezt a problémát a román félnek? Vagy ez csak egy könnyû ígéret volt a székelyudvarhelyi polgároknak, hisz az ôk szavazataikra nincs szüksege a "polgári" kormánynak?

2. Mint az erdélyi események követôjének mi a véleménye a romániai magyar ifjúsági életrôl?

3. Ha a polgári kormány nyeri meg a választásokat, az Itthon, fiatalon mozgalom továbbra sem számíthat a MIK-ben való felvételre?

Válaszait elôre is köszönöm,

Andi

N. Zs.

Tisztelt Andi!

1. Látja, Ön kolozsvári, és mégis Székelyudvarhelyért (is) dobog a szíve. Miért nem feltételezi ugyanezt rólam, aki budapesti vagyok?

2. Csak egy magyar ifjúsági élet van, és annak van egy romániai része is. A véleményem az, hogy mindnyájan — amennyiben még magamat is az ifjúsághoz sorolhatom — függünk a romániai magyar ifjúsági élettôl, mert a magyar ifjúsági élet minôségét a romániai, a magyarországi, a vajdasági, a kárpátaljai, a szlovákiai, a horvátországi, a szlovéniai és az ausztriai ifjúsági élet összege adja ki. A magyar ifjúsági élet mindig küzdelmekkel teli volt, de sose volt rossz, és remélem, hogy egyre jobb lesz. És ebben az erdélyi magyar ifjúság teljesítménye is benne van.

3. Sajnos, erre nem tudok válaszolni, mivel a MIK-be való felvételt nem én döntöm el. A MIK alapszabálya szerint új tag felvételérôl az adott régió tagszervezetei döntenek.

Okos Márton "nemzetpolgár" (e-mailben)

Tisztelt Államtitkár Úr, Kedves Zsolt! A nemzeti polgári erôk választási gyôzelme esetén mi a kormány szándéka a 64 éves Magyarok Világszövetségével — nemzetpolitikai szempontból közös platformon áll a polgári kormánnyal —, melynek alapító elnöke báró Perényi Zsigmond koronaôr, majd ezt követôen a kommunisták által emigrációba kényszerített Nagy Ferenc miniszterelnök volt?

N. Zs.

Remélem, hogy az MVSZ kijut a válságból. Akkor biztosan együtt tudunk majd mûködni.

Belekotyogó (itt is — ott is)

A magyar állam jelentôs anyagi segítséget nyújtott az erdélyi Sapientia egyetem létrehozásához. Az egyetem kolozsvári vezetôségét sokan nepotizmussal, gazdasági hozzánemértéssel és hanyagsággal vádolják. Tudomására jutottak ilyen jellegû információk? Mint a legnagyobb (és talán egyetlen) adományozó képviselôje, mi a véleménye ezekrôl a vádakról?

N. Zs.

A magyar kormány nemcsak Románia belügyeibe nem avatkozhat be, hanem az erdélyi magyarság belügyeibe se. Kérem, ne számítsanak döntôbíráskodásra a részünkrôl, erre ugyanis nincs felhatalmazásunk.

Cowboy (Erdély)

Kedves Nemeth Zsolt, mi a véleménye Markó Béláról?

N. Zs.

Belevaló politikus. Igazi profi.

Beton (Csíkszereda)

Tisztelt államtitkár úr!

Önök rengeteg pénzt, idôt és energiát fektettek az RT felfuttatásába. Innen, Erdélybôl, olybá tûnik, hogy ez nem igazán sikeres beruházás. Bár a Fidesz programjával, nemzetpolitikájával messzemenôen egyetértek, szívem szerint való, nehezen tudom elfogadni, hogy az RT támogatásával Önök megpróbálnak beleszólni a romániai magyar nemzeti közösség belsô dolgaiba. Néha úgy tesznek, mintha kisgyerekek lennénk, akikre vigyázni kell, nehogy felmásszanak a magasfeszültségû villanyoszlopra. Ez sértô.

Lát-e Ön egyetlen olyan embert az RT-bôl vagy annak holdudvarából, aki a romániai magyarok vezetésére alkalmas lenne? Innen nézve nem látszik egyetlen olyan arc sem, akire rá lehetne bízni az RMDSZ vezetését. Esetleg egy baromfiudvarét, de azt is nagy fenntartásokkal.

N. Zs.

Bevallom, az RT-sek rokonszenvesek számomra, hiszen sokukhoz régi baráti szálak fûznek. Ez azonban nem jelent ellenszenvet más irányzatok iránt.

Az állításai viszont tévesek. Az imént írtam Belekotyogónak, hogy nemcsak Románia belügyeibe nem avatkozunk, hanem az erdélyi magyarságéba sem. Az ellenkezô híreszteléseket, kérem, kezelje forráskritikával.

Toldi (Marosvásárhely)

Tisztelt Államtitkár úr!

Önök az RMDSZ-t a romániai magyarság legitim és egyetlen képviselôjének tekintik. Van-e olyan határ a romániai magyarság jogainak, a magyar nemzeti érdekeknek a feladásában, amelyet, ha átlépnek az RMDSZ politikusai, elveszíthetik ezt a kétségkívül megtisztelô, bár szerintem máris érdemtelenül kapott bánásmódot?

Nem kellene-e az RMDSZ mellett, legalább azonos súlyú partnerként kezelni a magyar történelmi egyházakat, felosztva köztük képviseletünk jogát, amely ma RMDSZ-monopólium?

N. Zs.

Igen, van határ. Csak a jogállamiság és a demokrácia talaján álló szervezetekkel tudunk együttmûködni. Ennek az RMDSZ minden tekintetben eleget tesz.

Valóban sokszor mondjuk, hogy az RMDSZ a magyarság egyetlen legitim képviselôje. Ezt azonban úgy kell érteni, hogy politikai síkon. Az egyházakat és a civil szervezeteket semmivel sem tartom kevésbé legitimnek, mint az RMDSZ-t, csak éppen más jellegû szervezetek. És nagyon értékes a politikai tevékenységük is. Szívbôl kívánom az erdélyi magyarságnak, hogy ezek a politikai tehetségek összeadódjanak a magyar érdekek képviseletében.

Patent jeligére (levélben)

Kérdés Németh Zsolthoz: Mivel adottak az alábbi feltételek: a magyar állam érdeke, hogy összefogja a kárpát-medencei magyarságot, Romániában létezik egy jelentôs magyarajkú feltalálói réteg, amely értékes, szabadalmazott vagy nem szabadalmazott találmányokkal rendelkezik; a román szabadalmi hivatal (OSM) élén egy magyar áll (Varga Gábor); létezik a Széchenyi-terv, a kedvezménytörvény és számos alapítvány, KÉRDÉS: A magyarság szellemi értékének növelésére meg lehetne-e oldani az értékes határon túli magyar találmányok szabadalmaztatását pályázati úton, amelyek kölcsönös elônnyel járnának mind a feltalálónak, mind a magyar államnak? Magyarán, az elôreláthatóan hasznot hozó, szabadalmaztatásra alkalmas találmányokat kellene vissza nem térítendô hitelekkel segíteni, sôt a haszonból a feltalálónak is juttatni.

N. Zs.

A legfontosabbnak azt tartom, hogy az erdélyi magyar feltalálók is megtalálják a lehetôséget találmányaik hasznosítására saját maguk és közösségük javára. A magyar állam kész ehhez segítséget nyújtani.

easy lover (Szent István országa)

Tisztelt Államtitkár Úr! Kérdéseim a következôk:

1. A magyar kormányfô szerint a kedvezménytörvény után a következô lépés a Kárpát-medencei magyar gazdasági élettér kibôvítése lesz. A MOL beruházásait és a szovátai szállodavásárlásokat leszámítva azonban az anyaországi tôke inkább Bukarestet preferálja. Milyen eszközök állnak a magyar állam rendelkezésére ahhoz, hogy az eddigieknél jóval nagyobb mértékben csábítsa a Székelyföldre — és ezen belül a gazdaságilag méltánytalanul elhanyagolt Marosvásárhelyre — az anyaországi mûködô tôkét?

2. Tudjuk, hogy több, a demográfiai kormánybizottságban tevékenykedô tudós és szakértô részérôl is felmerült a szórványban élô magyarság áttelepítése az anyaországba. Támogatják-e kormánykörökben ezt a fajta forgatókönyvet?

3. Utolsó kérdésem az elôzô ponthoz kapcsolódik. Vetési László kolozsvári református lelkész, szórványgondozó számításai szerint évi 1,1 milliárd forintból meg lehetne állítani, vagy legalábbis látványosan csökkenteni lehetne a beolvadási folyamatokat a szórványban. Tervezi-e a Fidesz, hogy választási gyôzelme esetén létrehoz — hasonló, a téma súlyához képest egyáltalán nem nagy összegbôl — egy szórványalapot?

N. Zs.

1. Ne tápláljunk illúziót afelôl, hogy a magyar tôke jelentôs része Bukarest helyett a Székelyföldre fog áramlani, hacsak ezt a romániai viszonyok nem teszik lehetôvé. De a cél nem az, hogy a tôke ne áramoljon Bukarestbe, hanem az, hogy áramoljon Erdélybe is. Az Ön által leírt problémának fô oka az, hogy eddig alig volt magyar tôke, s különösen kis- és középtôke, és ezért a tôkekihelyezések is vérszegényen alakultak. De ez a helyzet változik. A polgári kormány gazdaságpolitikája kimozdította a magyar tôkeképzôdést a holtpontról, és ez a tôkekihelyezésekben is meg kell hogy hozza a gyümölcseit. Számos olyan területe van a magyar–magyar együttmûködésnek, amely arra irányul, hogy a magyarlakta vidékek befektetésbarát környezetet kínáljanak. Biztosra veszem, hogy ez hatással lesz a magyar tôke útjára. S tegyük hozzá, hogy nemcsak a magyaréra. Én nem bánnám, ha a Székelyföld vagy Kalotaszeg vagy éppen a Szilágyság "márkanév" lenne a pénzük helyét keresô német vagy amerikai befektetôk körében.

2.Nem.

3. Nem tudom, hogy külön, új alapot kell-e ehhez létrehozni, de magam is égetôen sürgetô feladatnak tartom a szórványok megmentését.

Búsongó Ámor (Kohosváh)

Ön szerint milyen lesz az erdélyi magyarság 50 év múlva?

N. Zs.

Sokan fogják sajnálni szerte a világon, hogy nem születtek erdélyi magyarnak.

Sztranyiczki Szilárd

Tisztelt Németh Zsolt államtitkár úr!

Az RMGE (Romániai Magyar Gazdák Egyesülete) erdélyi viszonylatban, megyékre lebontva egy olyan Földalap adatbázist szerkesztett, ahol nyilván vannak tartva a visszaigényelt és visszamért föld- és erdôterületek, a föld minôségi besorolása, a használat szerinti mezôgazdasági területek, az eladandó, haszonbérbe adható területek stb.

Szükség lenne egy olyan szakmai-civil alapítvány jellegû Földhivatal vagy Föld Management Központ létrehozására, amelyik az erdélyi föld- és erdôterületek gazdaságos megmûvelését és megmentésüket célozná.

Ahogy az olasz üzletemberek potom áron felvásárolják a földeket, szükség lenne hasonló magyar befektetésekre is Romániában.

Milyen álláspontja van Önnek és a magyar kormánynak ezzel kapcsolatban? Milyen elképzelésük van az erdélyi földek gazdaságos megmûvelése és megmentése érdekében?

Kolozsvár, 2002. február 25.

N. Zs.

Jó a cél, és mi minden jó célt támogatunk. De különösen azt, hogy az erdélyi mezôgazdaság hatékonysága növekedjék. Az RMDSZ magas rangú megyei tisztségviselôjeként nyilván tudja, hogy az erdélyi magyarság tervei nem Budapesten születnek. Nekünk az anyagi lehetôségeinkkel kell számolnunk, és persze azzal, hogy ne sértsük meg az államjogi kereteket. Javaslom, hogy készítsék el a földalap terveit és fôként költségvetését, és üljünk le egyeztetni.

Vazul, a rettenetes (Vazullak)

Tisztelt Államtitkár Úr,

a Fidesz Polgári Párt hosszútávú nemzetépítô stratégiájában milyen szerepet kap (kap-e szerepet?) a Szent Korona eszmeisége és jogrendjének esetleges jövôbeli visszaállítása?

N. Zs.

A nemzetépítés nem szöveg kérdése, és nem múltba fordulás, de a szimbólumok fontosak. Javaslom, tanulmányozza magyarigazolványa fedôlapját, amikor kézhez veszi.

Bang Boom Bang (Dreamland)

Kedves Zsolt,

Ön szerint a szavazatok hány százalékát vesztette el a Fidesz a státustörvény miatt?

N. Zs.

Kedves Bang, fogalmam sincs. Lehet, hogy vesztettünk néhány százalékot, de lehet, hogy egyet se. Viszont ha nyerünk, akkor mindegy. Nem?

Simon András (Kolozsvár) (e-mailben)

Tisztelt Alelnök úr!

Hogyan kommentálja alelnöktársa (Kövér László) az MSZP-t lehazaárulózó parlamenti bekiabálását? Egyetért a minôsítéssel?

N. Zs.

A Fidesz elnöksége a fontos kérdésekben egységes álláspontot képvisel.

Máthé István (Kolozsvár)

Kérdés Németh Zsolthoz: 1. Magyarországon 1994-ben megjelent a hadigondozásról szóló törvény, amit azóta 1997-ben és 1998-ban módosítottak. Mivel a törvény nem tartalmaz jogvesztô határidôket, van-e esély arra, hogy a parlament úgy módosítsa, hogy ezt kiterjessze az erdélyi hadigondozottakra is? 2. A kedvezménytörvény értelmében három hónapra lehet munkát vállalni Magyarországon, ez elsôsorban fizikai dolgozóknak vagy idénymunkásoknak kedvez. Milyen esélyt lát ön, államtitkár úr, egy szellemi szabadfoglalkozású — például ügyvéd, vagy jogtanácsos — szakmájában munkát vállaljon a státustörvény adta lehetôségeket kihasználva. Máthé István

N. Zs.

1. Az erdélyi hadigondozottak a román törvény hatálya alá esnek. Meg kell vizsgálni, hogy emellett jogilag van-e lehetôség a magyar törvény hatályának kiterjesztésére.

2. Törvényi akadálya nincs, sôt nagyon kívánatosnak tartanám, ha lenne rá kereslet. Persze az internet korában nem biztos, hogy erre csak a státustörvény kínál lehetôséget. Szerintem hamar eljuthatunk oda, hogy Önnek ki sem kell lépnie kolozsvári lakása ajtaján, ha szellemi munkát akar végezni egy magyarországi cég számára. Erre nagy figyelmet szeretnénk fordítani a jövôben.

Aszgard (Nagyvárad)

Tisztelt Államtitkár úr!

Mennyi az esélye annak, hogy az erdélyi magyar diák is ugyanolyan elbánásban részesüljön a magyarországi felsôoktatási intézményekben, mint az anyaországi diák? Pontosabban: fogunk-e valaha Magyarországon állami finanszírozott képzésben, ingyen tanulni mi is? A státustörvény keretvoltából adódóan be fognak esetleg tudni illeszteni egy ezt meghatározó passzust?

Tisztelettel, Aszgard

N. Zs.

Tisztelt Aszgard! Kérem, töltse le a HTMH honlapjáról a státustörvényt, és olvassa el tüzetesen. Meglátja, hogy máris jelentôs tanulmányi kedvezményeket nyújtunk Magyarországon is. A cél azonban az, hogy amit csak lehet, otthon tanuljanak, és ehhez kiegészítésként, pl. részképzésként járuljon a magyarországi tanulás. A magyarországi teljes képzésen ugyanis hatalmas a határon túli magyar közösségek embervesztesége. És ez nem Magyarországnak baj, hanem a határon túli otthon maradóknak, akik orvos, tanár, pap vagy éppen agronómus nélkül maradnak.

elhasznált (Frászburg)

Értesülésem szerint Fidesz-körökben Verestóy Attila nem a legnépszerûbb romániai magyar politikusok egyike. . . Ön hogyan értékeli a Hargita megyei szenátor kijelentését, miszerint nem fogja kiváltani a magyarigazolványt?

(Kérem, ne adjon politikusokra jellemzô kitérô választ, az ilyesmivel tele van a padlás. )

N. Zs.

Sajnos kitérônek fogja érezni a válaszomat, pedig nem az, hanem teljesen ôszinte. Súlyosan ellenkezne a státustörvény elvi alapjával — az identitásválasztás szabadságával —, ha bárkit minôsítenék azért, mert nem akar magyarigazolványt. Az illetônek biztos jó oka van arra, hogy így jár el!

Busongó Ámor (Kohosváh)

Tisztelt Németh Zsolt,

1) ha nem magyar lenne, milyen nemzetiségû szeretne lenni legszívesebben?

2) munkaidô után milyen jellegû zenét szeret hallgatni?

N. Zs.

1. Most éppen szlovák, hogy kiegyezhessek a magyarokkal a státustörvény ügyében.

2. Nagyon szeretem a dzsesszt.

Tuka Gábor

Miért visel vörös nyakkendôt?

N. Zs.

Lehet, hogy az Ön tévéje a narancsszínût vörösnek láttatja?

ajani (Bp)

1. Mi a kedvenc étele?

2. Szereti-e a munkáját? Ha nem ezzel, mivel foglalkozna szívesen?

N. Zs.

1. Rakott krumpli csípôs kolbásszal

2. a. ) Igen. b. ) Kicsit többet a családommal.

ÉSZREVÉTEL

Molnár Zoltán (Budapest — Sepsiszentgyörgy)

Kedves Németh Zsolt! Örvendek, hogy vannak olyan politikusok, akik leülnek a románokkal tárgyalni, és eredményeket tudnak felmutatni, tetszik a kezdeményezô magyar külpolitika. Molnár Zoltán

N. Zs.

Kedves Molnár Zoltán Úr, nagyon köszönöm!

SPORT

LABDARÚGÁS

(6. old.)

A-osztály — 18.
Nem nôtt meg a góllövôkedve az élvonalban szereplô csapatoknak — legalábbis erre enged következtetni a szombati nyitány hat mérkôzése: a mûsorban szereplô 12 csapat közül mindössze három ért el egynél több találatot, négy gárda beérte egyetlennel, míg a többieknek még erre sem tellett az erejébôl.

Eredmények és góllövôk: l Galaci Otelul–Besztercei Glória 1–0 (Oprea) l Temesvári Politechnika–Bukaresti Dinamó 0–3 (Dãnciulescu — 11 m, Claudiu Drãgan és Vlad Munteanu) l Bukaresti Rapid–Konstancai Farul 2–1 (Jencsi és Schumacher, illetve Negru — 11 m; a rapidos Pancu kihagyott egy 11-est) l Ploiesti-i Petrolul–Bákói MFC 0–1 (Cursaru) l Karácsonkôi (Piatra Neamt-i) Csalhó–Bukaresti Sportul Studentesc 2–1 (Enache és Tiberiu Serban — 11 m, illetve Dinitã) l Bukaresti Steaua–Bukaresti National 0–0 l Pitesti-i Arges FC–Krajovai Universitatea 1–0 (Cristi Bãlasa) l Brassói FC–Ploiesti-i Astra 1–0 (Mircea Stan). A táblázatot négy fôvárosi csapat vezeti Dinamó (38 pont), National (34), Steaua és Rapid (32–32) sorrendben.

L. F.

Magyar NB I. — 26.
Eredemények (és góllövôk): l Székesfehérvári Videoton–Szombathelyi Haladás 2–2 (Terjék — 28. és Tóth — 84. perc, illetve Kaj — 3. és Némethy — 72. perc; a fehérváriaktól a 92. percben kiállították Dvérit) l Dunaferr SE–Debreceni VSC 0–0 l Matáv-Sopron–Ferencvárosi TC 2–1 (Somogyi — 25. és Javrujan — 58. perc, illetve Gera — 42. perc) l Zalahús Zalaegerszegi TE FC–MTK Hungária FC 2–0 (Molnár — 48. és Kenesei — 64. perc) l Újpest FC–Vasas Danubius Hotels 2–2 (Túlio — 23. és Vagner — 49. perc, illetve M’bemba — 7. és Hrutka — 57. perc; kiállítva: Tóth — 49. és M’bemba — 59. perc, mindketten a Vasastól) l Kispest-Honvéd — Gyôri ETO 1–4 (Kovács — 22. perc, illetve Nicsenko 2 — 41. és 76., Szanyó — 11 m, 45., valamint Gôgh — 93. perc; a kispesti gárda a 61. perctôl 10 emberrel játszott, Sasut állították ki). A tabellát továbbra is az MTK vezeti 57 ponttal, a ZTE (50) és a Fradi (43) elôtt.

B-osztály — 18.
Felemás arányban zárták hét végi idegenbeli szereplésüket a második csoportban szereplô Kolozs megyei együttesek: a Kolozsvári U FC megsemmisítô vereséget szenvedett Târgu Jiu-n, az Aranyosgyéresi Sodronyipar viszont gyôzni tudott Temesvárott.

Eredmények: l Târgu Jiu-i Pandúrok–Kolozsvári U FC 5–1 l Temesvári Politechnika–Aranyosgyéresi Sodronyipar 0–2 l Marosvásárhelyi HSK–Zalatnai Minaur 1–0 l Resicabányai MSC–Medgyesi Gázmetán 1–1 l Gyulafehérvári Apullum–Pitesti-i Intenational 3–2 l Krajovai Extenzív–Szatmárnémeti Olimpia 3–1; a Nagyváradi Bihar FC–UTA és a Nagybányai FC–Petrozsényi Zsil mérkôzést az aradi textilgyáriak és a Zsil-völgyi együttes kérésére, 12, illetve 11 játékos harcképtelensége miatt elhalasztották.

A táblázatot az UTA vezeti 40 ponttal, a Sodronyipar a 7. helyen áll (27 pont), az U FC pedig a 12. (17 ponttal).

L. F.

C osztály — 18. forduló

(6. old.)

Tordai Aranyos FC–Nagysomkúti Liber Humana 6–0 (4–0)
Torda, 200 nézô. Vezette: Gál Gyôzô (Székelyudvarhely).

Aranyos FC: Muntean — Jámbor, Filip, Codescu, Fãrcas (69. perc Bãrãian) — Costisor, Prundus, Nicoarã (60. perc Felner), Tilincã — Moraru, Gabriel Pop (50. perc Hirit). Edzô: Marius Predatu és Florin Handrea.

Liber Humana: Telca — Dãrãbus, Muresan, Opris, Vasile Pop, Buciuman — Chisiu, Groza, Nicolae Pop (72. perc Inoan) — Iatu, Adrian Fãrcas. Edzô: Gheorghe Cãta.

Gólszerzôk: Jámbor (21. perc), Nicoarã 2 (28. és 57. perc, a második 11 m), Moraru (31. perc), Tilincã (39. perc) és Codescu (70. perc — 11 m).

Szögletarány: 10–4 (6–2); lövések: 20–3 (12–2); sárga lap: Moraru, Gabriel Pop, illetve Buciuman, Vasile Pop és Groza.

Nem bánta meg az, aki a szeles, hideg idô ellenére a tordai mérkôzést választotta, látványos, gólokban gazdag mérkôzésnek lehetett részese.

A találkozó elején semmi sem mutatott a gólzáporra, sôt, a vendégek voltak sokkal bátrabbak: a 4. percben Muresan büntetôt hibázott, a 14. percben pedig 7 méterrôl végezhettek el közvetett szabadrúgást, de a labda a sorfalról az alapvonalon túlra pattant.

Az elsô negyedóra után jöttek rá a hazaiak, hogy nem edzômérkôzésen vannak, utána pedig beindult a gólgyártás. Elôször Jámbor–Gabriel Pop kényszerítôzés után voltak eredményesek a tordaiak, Jámbor 12 méterrôl megeresztett bombája a felsôlécrôl vágódott a gólvonalon túlra. Nicoarã következett (Fãrcas beadását fejelte be), majd Moraru bombázott a léc alá. Hat perccel a fordulás elôtt Fãrcas szöktette Tilincã-t, aki faképnél hagyta a védôket, kicselezte a kapust is, s beállította szünet végeredményét.

A második játékrészben már csak büntetôbôl találtak be a hazaiak, mindkét 11-est Opris okozta. Az 57. percben Tilincã-t vágta fel, a 70. percben pedig kézzel ért a labdához a 16-oson belül.

A tordaiak most már kezdik komolyan gondolni a feljutást.

Szász Attila Hunor

Dési Egyesülés–Élesdi Körös 4–1 (2–0)
Dés, 200 nézô. Vezette: Rozsnay Sándor (Gyulafehérvár).

Egyesülés: Bãdan — Mosut (69. perc Podinã), Toma, Gáll, Kilin, Manea (76. perc Painea) — Danciu, Bogojel, Doru Pop, Târnovan — Farcãu. Edzô: Lucian Bãlan és Sebi Suvagãu.

Körös: Herman — Lazea, Molnár, Tosa, Iaz, Pavel — Fogarasi, Titi, Cãlin Ivan — Ionut Ivan, Iacob. Edzô: Mircea Madar.

Gólszerzôk: Farcãu 2 (2. és 90. perc), Kilin (44. perc) és Doru Pop (67. perc), illetve Nicoarã (87. perc).

Sárga lap: Podinã és Toma, illetve Molnár, Iaz és Nicoarã.

Megvolt a foganatja a hét közben hozott fegyelmi döntéseknek: a hazaiak sokkal leleményesebben és fôleg eredményesebben játszottak. Feledtetni tudták az Avas elleni fiaskót. Mindenesetre rég nem értek el négy gólt egy mérkôzésen az Egyesülés játékosai, s hogyha Doru Pop nem puskázza el a jobbnál jobb lehetôségeket, sokkal nagyobb arányban is nyerhettek volna.

A találkozó után Lucian Bãlan vezetôedzô a következôket nyilatkozta: — Könnyû gyôzelmet arattunk, a csapat megmutatta, hogy mit tud. Tovább folytatjuk a megkezdett utat, habár feljebb jutási esélyeink 90 százalékkal csökkentek. Remélem, a fiúk továbbra is ilyen lelkesen játszanak majd az elkövetkezô mérkôzéseken.

Erkedi Csaba, Kósa Róbert

A nyolcadik csoport további eredményei: Sarmasági Bányász–Kolozsvári CFR 1–0 és Zilahi Armãtura–Bethleni Szamos Gáz 5–0. A többi részletre és táblázatra holnapi lapszámunkban visszatérünk.

(pja)

SPORTTÁNC
Országos bajnokság és 5. Crystal-kupa

(6. old.)

Kolozsvári siker is született a városunkban elôször rendezett országos bajnokság elsô napján: szombat délután a Horia Demian Sportcsarnokban a 12–13 évesek standard kategóriájú nyílt veresenyét a Bianca Matei–Eugen Jebeleanu (Crystal Top Dance Club) páros nyerte.

A további gyôztesek:

Crystal-kupa, hobbi 6–9 évesek: Iulia Câmpean–Goffert Roland (Szászrégeni Dance Life); hobbi 10–11 évesek: Wellmann Norbert–Ötvös Andrada (Dance Life).

Ob, 14–15 évesek (latino): Laura Ghitã–Cristache Vlad (Buk. Phoenix); 16–18 évesek (standard): Mirona Gligor–Sergiu Rusu (Szászrégeni Dansul Viorilor); 19–35 évesek (latino): Elwira Dominika Duda–Mihai Gabriel Petre (Buk. Terpsidava).

Kolozsvári siker is született a városunkban elôször rendezett országos bajnokság elsô napján: szombat délután a Horia Demian Sportcsarnokban a 12–13 évesek standard kategóriájú nyílt veresenyét a Bianca Matei–Eugen Jebeleanu (Crystal Top Dance Club) páros nyerte.

A további gyôztesek:

Crystal-kupa, hobbi 6–9 évesek: Iulia Câmpean–Goffert Roland (Szászrégeni Dance Life); hobbi 10–11 évesek: Wellmann Norbert–Ötvös Andrada (Dance Life).

Ob, 14–15 évesek (latino): Laura Ghitã–Cristache Vlad (Buk. Phoenix); 16–18 évesek (standard): Mirona Gligor–Sergiu Rusu (Szászrégeni Dansul Viorilor); 19–35 évesek (latino): Elwira Dominika Duda–Mihai Gabriel Petre (Buk. Terpsidava).

KÉZILABDA
Férfi elsôosztály
Nôtt a segesváriak elônye

(6. old.)

Szombaton csak két mérkôzést bonyolítottak le az A-csoportban, ugyanis a Szatmárnémeti Unió–Nagyváradi MSC összecsapást csütörtökre halasztották.

Kolozs megye képviselôje, a Tordai Aranyos az idén elôször játszhatott hazai környezetben (elôzôleg volt már pályaválasztó, de a Horia Demian Sportcsarnokban kellett játszaniuk, mert Tordának nincs fedett pályája). A csoport éllovasa a Segesvári Kézilabdaklub volt az ellenfél, így már kezdettôl kevés esélyük volt a tordaiaknak a pontszerzésre. Ráadásul egyesek (Marian, Veres, Rusu) sérüléssel bajlódtak, ezt tetézte a játékos-edzô Lucian Vãlean kiválása az elsô félidô közepén (gipszbe kellett tenni a kezét). A helyiek 8–7-ig (16. perc) bírták szusszal, a segesváriak azonban fokozatosan elhúztak, s megerôltetés nélkül nyertek 36–24 (22–12) arányban.

A vesztesek góljain Petrus (13), Rusu (4), Volovati (1), Bufnea (2), Orosan (1) és Pop (1) osztozott.

A csoport másik találkozóján: Besztercei MSC (volt Comelf)–Nagybányai Quartzot (volt Phoenix) 22–19. A táblázatot a Segesvár vezeti 24 ponttal, az Aranyos a harmadik 10 ponttal.

*

Mindhárom romániai nôi együttes bejutott a kontinentális kupák elôdöntôjébe. A kupagyôztesek vetélkedôjén a Râmnicu Vâlcea-i Oltchim kettôs gyôzelemmel, Challange-Cupban pedig a Dévai U-Remin és a Buk. Rapid remekelt. További részletek holnapi lapszámunkban.

(radványi)

Sportágról sportágra

(6. old.)

CSELGÁNCS
A múlt héten a szlovéniai Mariborban rendezett nôi Európa-bajnokságon a kolozsvári Laura Moise-Móricz ezüstérmes lett. A román küldöttség ezenkívül egy-egy arany és bronzérmet szerzett. További részletek holnapi lapszámunkban.

(radványi)

RÖPLABDA
A férfi bajnokság play-out küzdelmében, a három gyôzelemig tartó párharcon, a dési elsô mérkôzésen: Szamos–Slatinai Electrocarbon 3–0 (24, 20, 17). A második találkozó vasárnap lapzárta után ért véget.

(kósa)

MÛKORCSOLYA
A téli olimpián ezüstérmes orosz Irina Szluckaja nyerte a nôk versenyében a naganói mûkorcsolya és jégtánc világbajnokságot. Sebestyén Júlia a nyolcadik helyen végzett.


[Vissza az Szabadság
honlapjához]
[Vissza a HHRF
honlapjához]


A Szabadság Internet változatát
a Hungarian Human Rights Foundation készítette

Copyright © Szabadság - 2001 - All rights reserved -