2002. március 30.
(XIV. évfolyam, 74. szám)

Egyházi fôméltóságaink kiváló tömörséggel megírt ünnepi üzenete mellett eltörpül az újságírói mondanivaló, a világi ember ünnepköszöntô gondolatafüzére húsvét elôestéjén. Krisztus miattunk történô szenvedései, megfeszítése, majd feltámadása azonban valamennyiünk számára indok az ôszinte szembenézésre önmagunkkal, szûkebb vagy tágabb közösségünk dolgaival.

Hazai és magyarországi lapjainkat böngészve belémhasít a furcsa felismerés: mennyire világi szakmává vált a tömegtájékoztatás, az események átalakítása szürke hasábokká. Nap mint nap emberi esztelenséget jelenít meg írásban, szóban és képben. A kétezer évvel ezelôtt élt ember Feszítsd meg! Feszítsd meg! kiáltása a napokkal azelôtti örömmámoros hozsannázás után kísértetiesen hasonlít korunk hangulatára, a keresztényi értékrendet feladó világra, amelyben az istenközelséget üresedô templomokba számûzte a képzelt nagyságától eltelt emberiség. A kereszténységnek ma több nehézséggel kell megküzdenie, mint bármikor. Legnagyobb ellensége a közöny, a fásultság, terebélyesedô napi hajszánk kiúttalansága. Kereszténynek lenni sok ember számára nem jelent már vonzerôt. Az ünnepek tartalma megreked külsôségek szintjén, a bevásárlókosarak rácsai között: életünk egyel több hajszájává válik. Mártírelôdeink a megmondhatói, hogy kereszténynek lenni soha nem volt könnyû. A lenézettség és a gúny ma is sok hívô ember osztályrésze. A pogányvirtus a teljes szabadosság fele tartó világban pozitív példaképet jelenthet az isteni törvények betartásával szemben.

Mégis ez az Isten képére és hasonlatosságára teremtett emberi lény képes bocsánatért esedezni és újrakezdeni életét, amelyben annyiszor megbántotta Teremtôjét. Talán az a legszebb egyházi ünnepeinkben, hogy az istenközelség, az egymásratalálás ôszinte öröme még hosszú ideig besugározza életünket. Lelki feltöltôdést jelent, gyógyírt tengernyi gondjukra, amit önerôbôl, isteni segítség nélkül aligha tudnánk megoldani.

Együttlétünk a Megváltóval összekovácsolja a családot, erôsíti az embertársaink közötti hidat, derût, boldogságot és reményt ad. Jövôt mutat az útkeresônek, magabiztosságot annak, aki már jó úton halad.

Az együttlét reményében kívánok valamennyi munkatársunk nevében Istentôl megáldott húsvéti ünnepet!

Makkay József

LAPUNK LEGKÖZELEBBI SZÁMA április 3-án, szerdán jelenik meg.

APRÓHIRDETÉSI PÉNZTÁRUNK április 2-án, kedden reggel 9 órakor nyit.

HIT, VALLÁS, VALLÁSOSSÁG — 2002. április 3-án, szerdán du. 6 órakor a Mócok útja 75. szám alatti Pro Iuventute székházban folytatódik a Suhárt Teréz vallástanár irányításával tartott elôadássorozat, melyet az RMDSZ kül- és belmonostori kerülete, valamint a Pro Iuventute Alapítvány szervezett.

— Milyen módszerrel lehet tesztelni a húsvéti locsolók erôállapotát?

— Festett strucctojással.

(öbé)

Az alig tizennyolc éves Giacomo Puccini miséjét, a Messa di Gloria-t San Paolino ünnepén mutatták be, melyrôl mind a laikusok, mind a zenekritikusok kedvezôen vélekedtek. A misét Puccini a luccai zenekonzervatórium növendékeként komponálta, ennél nagyobb jelentôséggel bír azonban annak a ténye, hogy a fiatal szerzô ezzel fejezte ki tiszteletét a négy generációra visszavezethetô Puccini család egyházzenei tevékenysége elôtt.

A misének sikere volt a maga idejében, ennek ellenére egy idôre elfeledték. A zenei anyagot tekintve megállapíthatjuk, hogy az kétségtelenül magán hordozza a késôbbi nagy mester személyiségjegyeit, a zenei formák tökéletes ismeretét, melódiagazdaságot, stb. A misét egy amerikai pap, Dante del Fiorentino fedezte fel a nagyközönség számára. 1951-ben Olaszországban, Luccában szándékozott anyagot gyûjteni Puccini életérôl szóló könyvéhez. Így került kapcsolatba a mester zenei titkárának családjával, a Vandini családdal. Vandini segítségével fedezte fel az elfelejtett kéziratot, amit magával vitt Amerikába. 1952. július 12-én mutatták be nagyszabású hangverseny keretében, a Chicago-i Grand Parkban, a svéd Choral Club közremûködésével, Alfredo Antonino zenei vezetésével.

1952. december 23-án az újraéledt Messa di Gloriát bemutatták az erre az alkalomra összegyûlt zenerajongók elôtt Nápolyban is, a Scarlatti nevét viselô ének- és zenekar tolmácsolásában, és ezzel a mû visszatért az európai zenei körforgásba.

Érdekes megjegyezni, hogy a kritikusok véleménye megegyezett a közel 72 évvel ezelôtti hangversenyrôl alkotott értékelésekkel. 1881-ben a Provincia di Lucca nevet viselô újság azt írta, hogy a különösen nemes gondolatokat hordozó mise harmoniavilága szép és tökéletesen kidolgozott. Egy másik élvonalbeli újság, az Il Progresso szerint a harmoniavilág jó, spontán melódiái szépek és felépítésükben hatásosak, a hangszerelés tökéletes. A nápolyi hangverseny jónevû kritikusa A. Parente a Mattino di Napoliban ugyancsak azt emeli ki, hogy az ének- és zenekar közötti egyensúly jelentôs szerephez jut a felépítésben, az énekszólamok színesek és tiszták. Az egyes részek szervesen kötôdnek egymáshoz, és érvényre juttatják a kompozíció architekturális tökéletességét, ez avatja a misét tökéletes mestermûvé.

Kétségtelen tehát, hogy a múlt és jelen zenekritikusai az egymással megegyezô értékeléssel illusztrálják a zenemû idôtlenségét, maradandó és brilliáns jellegét. Puccini Messa di Gloriája ezzel bevonult a zenetörténetbe, mint Isten dicsôségét hirdetô egyházzenei alkotás.

A Messa di Gloria tudomásom szerint elôször hangzik el Kolozsváron. Bemutatására a Szent Mihály plébánia-templomban vasárnap 10 órától Húsvéti nagymise keretében kerül sor. A mise szólistái Kiss Domokos, Szilágyi Zsolt és Hercz Péter, közremûködik a Szent Mihály templom ének- és zenekara Magyari Zita vezetésével, hangversenymester Barabás Sándor.

A mise keretében elhangzik még Händel — Passacaglia hegedûre és brácsára, elôadják Ruha István érdemes mûvész és Barabás Sándor, Roques-Regina Coeli, elôadja Szilágyi Zsolt; Händel — Halleluja, elôadja az ének- és zenekar; Purcell — Sonata trombitára és zenekarra, elôadja trombitán Pora Tibor. Közremûködik még a Római Katolikus és Unitárius gimnázium énekkara Majó Julianna karnagy vezetésével, egy Händel és egy Kodály mûvet adnak elô. Kívánok kegyelemmel teljes Húsvéti Ünnepeket kedves mindnyájuknak!

Laskay Adrienne

Az Élet szeretet — add át magad

Kalkuttai Teréz Anya

Annyi Húsvét távlatából még mindig vannak kételyeink, megválaszolhatatlan kérdéseink. Ünnepelünk, de krisztuskövetésünkrôl alig akarunk beszélni. Járjuk mindennapjaink Golgotáját, de legtöbbször lecövekelünk a kereszt lábánál. Nincsen már erônk felnézni reá. Így számunkra minduntalan elmarad a Feltámadás. Beburkolozva kötôdéseink kámzsájába élni akarunk. De nem tudunk. Szabadnak kellene lenni ahhoz, hogy átadhassuk magunkat az élet szimfóniájának. Meg kellene találni mindig azt a nézôpontot, mely segít áthidalni nehézségeinket, szenvedéseinket. Oly sokszor magunk erejébôl nem tehetjük. Segítségre van szükségünk. Nagyjaink, elôdeink példaadó életére, gondolataira. Kalkuttai Teréz anya így ír az életrôl: ...az Élet játék — játszd, ... az Élet titok — fejsd meg, ... az Élet dal — énekeld, ... Nevetni, sírni, alkotni, szeretni tudni — ez az élet. Nem öregedtünk meg annyira a már vénülô, egyre gyorsabban forgó és egyre nehezebben érzô világgal, hogy ne tudnánk megélni boldogan egyetlen esélyünket, életünket.

Vasvári Szabó Márta

Március 26, 27 és 28-án három hangversenyt rendezett a Transilvania Filharmonia az USA-ból érkezett három mûvész közremûködésével. A hangversenyeket az Amerikai Egyesült Államok nagykövetségének védnöksége tette lehetôvé és több kolozsvári vállalat szponzorizálta.

Az elsô napi kórushangversenyt Jeffrey Bernstein fiatal karmester vezényelte, közremûködött Adina Muresan — zongora és Gavril Lupsa — kürt. A megelôzô sajtótájékoztatón

J. Bernstein elismeréssel beszélt filharmóniánk kórusáról, megjegyezve, hogy bizony Amerikában professzionista kórusok csak operaházak keretében találhatók. A mûsorban Leonard Bernstein, Copland, Th. Masur, M. Laurinsen mûvein kívül J. Bernstein saját szerzeményeit is bemutatta.

A március 27-i koncerten Arianna Zukerman szoprán énekelt olyan amerikai könnyûzene és kabaré jellegû mûveket, amelyek hazája zenei tradícióját képezik. A mûvésznôt Csíky Boldizsár kísérte zongorán Gershwin, Copland, Loesser, Cole Porter, Errol Garner és Oscar Hammerstein mûveiben.

A fiatal mûvésznô tanulmányait a New York-i Juillard zenei egyetemen végezte, és amerikai operaházak mellett már a nagyhírû genfi és müncheni operaházakban lépett fel. A. Zukerman meg tudja teremteni a kapcsolatot hallgatóságával, hangjának intenzitását, sôt éneklési módját az elôadott mûvek karakteréhez igazítja. Énekkultúrája és légzési technikája jól kidolgozott. Szívesen hallgattuk mûsorában Gershwin Porgy és Bess c. operájának jólismert Bölcsôdalát.

Csíky Boldizsár a kolozsvári közönség régi kedvence, repertoárjából a dzsessz sem hiányzik, koncertek ráadásdarabjaként. Most két Gershwin "örökzöldet" és Cole Porter mûvét játszotta remek ritmikával, hangulatos elôadásban.

A március 28-i záróhangversenyen a filharmonikusokat az elmúlt évek nagysikerû hangversenyeirôl ismert Rachael Worby vezényelte, az ô utánozhatatlanul kecses-táncos módján, éreztetve a mûvek feszes ritmusát mint olyan valaki, akinek vérében van a szimfonikus dzsessz.

Azt hiszem, bemutató volt Gershwin: Girl Crazy (A bolond lány) nyitánya, melynek sikere elôlegezte az egész este hangulatát. Rogers két szimfonikus költemény jellegû mûve az Oklahoma és a Victory at Sea (Gyôzelem a tengeren). Oscar-díjas filmalkotások zenéjét komponálta John Williams. Megkapó muzsika a Schindler listájából a Téma és emlékek, mely Márkos Albert mélyen átérzett játékmódjával, meleg hegedûhanggal érdemelte ki a közönség véget nem érô vastapsát, mely egyben kitûnô koncertmesterünk értékes tevékenységét is ünnepelte. Copland: Rodeo négy táncrészlete az elôbbieknél elvontabb, kevésbé dzsessz jellegû "szimfonikusabb" zene.

Arianna Zukerman örökzöldeket énekelt Cole Portertôl, valamint az Óz, a nagy varázslóból Harold Arlen közismert dalát: Túl a szivárványon. Duke Ellington mûveibôl fantázia hangzott el, Arianna Zukerman néger spirituálékat adott elô igényes elôadásban, kerülve az olcsó effektusokat. A mûvésznô ezúttal elôször tért át erre a mûfajra az opera területérôl.

Befejezésül Wilhousky: Glory, glory Halleluja, azaz a Köztársaság Ünnepi Himnuszát énekelte átélt elôadásban.

A hangverseny számait Rachel Worby színes összekötôszöveggel ismertette, rámutatva az amerikai zene új hangjára a zene világában.

A zenekar minden részlege beleértve a trombitákat, trombonokat és az ütôsöket kimagasló nívón játszott. Rachael Worby azzal búcsúzott a lelkes hallgatóságtól, hogy negyedik alkalommal lépett fel Kolozsváron, de reméli nem utoljára.

Világszínvonalú hangversenyben volt részünk!

Morvay István

Érdekes és változatos mûsorokat készített, és mutat be a Duna Televízió a húsvéti ünnepek alkalmából. A felelôs szerkesztô Balogh Júlia elmondta: úgy állították össze az ünnepi programot, hogy lehetôleg minden nézô kivánságának és érdeklôdési körének megfeleljen.

Ma kerül bemutatásra Az ember fiát a bûnösök kezére adják címû mûsor, melyben dr. Bolberitz Pál Nagypénteki elmélkedését láthatjuk Balogh Júlia szerkesztésében. A Nagypéntek a legnagyobb misztériumot, a szent halált ünnepli, amelyet Jézus Krisztus a keresztfán elszenvedett értünk, emberekért. Este Mindszenty József bíboros életérôl láthatunk rövid összeállítást. Este 10 órakor kapcsolja a Duna tv. Rómát, ahonnan élô közvetítésben mutatják be II. János Pál pápa keresztútját, majd hallhatjuk — láthatjuk Liszt Ferenc Via Crucis c. mûvének, valamint Bach két mûvének elôadását.

Március 30-án, szombaton délben Vallási magazint láthatunk Barlay Tamás szerkesztésében. A mûsor fô témája a Székelykeresztúron Potrik Kelemen katolikus pap által létrehozott és mûködtetett gyermekfalu bemutatása, ahol több, mint 160 árva gyermek él. Este a Stefan Wyszynski bíboros életérôl szóló lengyel játékfilmet vetíti a Duna.

A vasárnapi program is változatosnak ígérkezik. Reggel 10 órakor a Húsvét Erdélyben címû mûsorban Balogh Júlia beszélget egyházi és laikus emberekkel arról, mit hozott 2002 Húsvétja az erdélyi magyaroknak. Ezt követi a Vallási híradó, a Húsvét vasárnapi református istentisztelet közvetítése Budepestrôl, a Böszörményi úti templomból. 12 órakor Czirják Árpád, kolozsvári kanonok kalauzolja el a nézôket a szentföldre. II. János Pál pápa ünnepi áldását a római Szent Péter térrôl 13 órától követhetjük figyelemmel. Késô este Halleluja címmel ünnepi kórushangversenyre kerül sor.

Kolozsváron 1977 februárjában a Bábszínház próbatermében kezdte meg mûködését az elsô erdélyi táncház. A 25 éves jubileum alkalmából Könczei Árpád szerkeszett mûsort Seprôdi Kis Attila rendezésében. Az adást április 1-jén, hétfôn 22 óra 45 perctôl láthatják a kedves nézôk.

Nánó Csaba

Március 30-ról, szombatról, március 31-re, vasárnapra virradólag 3.00 órakor 4.00-re állítjuk óráink mutatóit, így kezdetét veszi a hivatalos nyári idôszámítás. Az útban levô vonatszerelvények a váltás után, a sínpályán való veszteglés nélkül, egy órás késéssel folytatják útjukat.

A nyári idôszámítás október 27-ig tart, amikor éjjel 4-kor 3-ra állítjuk majd vissza az óramutatót.

Az idei Húsvét örömünnepe ismét megosztottságunkat idézi fel: a Nyugati Egyház március 31-én ünnepli Urunk Feltámadását, míg a Keleti Egyház az ónaptár szerint csak május 5-én. Amikor gúnyosan kérdezgették a régi idôben: Talán kétszer támadt fel Krisztus? azt feleltem: Nem kétszer, hanem minden vasárnap. Az Úr napja ugyanis Krisztus Feltámadásának az emléknapja. Minden vasárnap Húsvétot ünneplünk. De a liturgikus Húsvét megünneplése sokkal szebb volna, ha minden keresztény együtt egy napon ünnepelné. A világ számára keresztény tanúságtételünk is hitelesebb lenne, mert megfelelne az Úr Jézus nagycsütörtök esti fôpapi imájának: "Legyenek mindnyájan egy. Amint Te, Atyám bennem vagy s én benned, úgy legyenek ôk is bennünk, hogy így elhiggye a világ, hogy te küldtél engem." (Jn 17,21)

De addig is, amíg a Szentlélek segítségével sikerül egységesíteni a Húsvét megünneplését, újuljunk meg lélekben a Szent Ünnepek alkalmával. A keresztény egységet meg kell élnünk közösségi, családi és egyéni szinten. Ez a Húsvét igazi lelki átélése.

1. Amikor Isten segítségével megtartottuk a Fôegyházmegyei Zsinatot, jelszavunk a megújulás volt, ahogy azt az Úr Jézus fejezte ki. "Én azért jöttem, hogy életük legyen és bôségben legyen." (Jn 10,10) Azt vártuk a Zsinattól, hogy a II. Vatikáni Zsinat szellemében megújítsa részegyházunk, a Fôegyházmegye életét. De a Zsinat nem mûködik önrendelkezô módon. A Zsinat élete a "befogadástól" is függ, vagyis attól, hogy ki mennyire áll hozzá, teszi magáévá a Zsinati megújulás elveit és ülteti azt át gyakorlatba. A Húsvét Szent ünnepe jó alkalom arra, hogy megvizsgáljuk önmagunkat, mennyiben járultam hozzá ahhoz, hogy egyházközségem megújuljon és a Húsvét örömünnepét megülhesse?

A közösségi megújuláshoz tartozik az is, hogy mindenki a maga szintjén vegyen részt az egyházközség és a társadalom életében. Ott kell képviselni a keresztény elveket. Keresztény népünk csak akkor fog feltámadni, ha keresztény képviselôi és törvényhozói lesznek. A választások alkalmával ezért kértük minden Testvérünket, hogy olyanra adja szavazatát, aki Isten és Egyháza törvényeit betartja. Azt is kértük, hogy a népszámláláskor vallja meg hitét és diktálja be egyházhoz tartozását. Húsvétot igazán ünnepelni csak az tud, aki közösségi, társadalmi szinten is megvallja hitét.

2. A család a keresztény társadalom legkisebb sejtje. Népünk jövôje is az egészséges, gyermekszeretô, szülôföldön nehézségek között is kitartó családoktól függ. A húsvéti hit nélkül lehetetlen összetartani a családot. Húsvét ünnepe jó alkalom arra, hogy megújuljunk keresztény mivoltunkban a családi körben is. Szent hitünk közös megélése, a közös családi ima, a család közös megjelenése a közösségi szentmisén, a jól végzett húsvéti szentgyónás és szentáldozás (a legkevesebb, amit Anyaszentegyházunk kér a hívektôl) — mindez erôsíti a családok fennmaradását, összetartását.

3. És végül, a közösségi és családi megújulás az egyéni megújulásból indul ki, anélkül lehetetlen. Kedves Testvérem, vedd komolyan a húsvéti hitet, mert e nélkül — Szent Pál szerint — mi volnánk a legszánalomraméltóbb emberek (vö. 1 Kor 15,12-20). De Krisztus feltámadt és megváltott minket. Ennek tanúja Anyaszentegyházam kétezer év óta. Olyan kell, hogy legyen keresztény életem, hogy meglássák rajtam a "megváltottságot". A tiszta lelkiismeret öröme kisugárzik. Ez a legsikeresebb apostolkodás. Ha keresztény légkört teremtek magam körül, akkor családomban is, munkahelyemen is, társadalomban betöltött szerepemben is a Feltámadt Krisztus követe leszek. "Krisztus követségében járunk, maga az Isten int benneteket általunk." (2 Kor 5,20) Ez a keresztény élet lényege.

Kegyelemteljes húsvéti ünnepeket kívánok minden keresztény hívônek és minden jóakaratú embernek.

Dr. Jakubinyi György
s.k. érsek

"Mert ha hisszük, hogy Jézus meghalt és feltámadott, azonképpen az Isten is elôhozza azokat, akik elaludtak, Jézus által, ôvele együtt."
1Thessz 4,14

Az ember életének természetes része a halál, a temetés, a gyász, a bánat. A keresztyén ember azonban mégsem bánkódhat úgy, mint azok, akiknek nincs reménységük. A megnevezett bibliai részben Pál apostol vigasztalja a thesszalónikabelieket, mégpedig úgy, hogy emlékezteti ôket arra, amit már korábban elmondott nekik: Jézus visszajövetele alkalmával Isten elôhozza azokat, akik elaludtak, azaz meghaltak. A keresztyén reménység nem valamilyen filozófiai vagy vallásos mítoszok spekulációin, hanem konkrét történelmi eseményeken nyugszik. A halál utáni életet illetôen mi nem vagyunk ráutalva ködös sejtésekre, emberi kitalálásokra, vagy bölcselkedô elképzelésekre. Nem vagyunk bizonytalanságban afelôl, hogy mi történik velünk, és hogy hova megyünk, mert vannak bizonyos tények, amelyek reménységünk alapját képezik. Pál két fontos eseményre emlékezteti olvasóit, s egyúttal felhívja figyelmüket azok következményeire is:

a) Jézus meghalt. Pál nem úgy beszél Jézusról, mint Aki elaludt, hanem úgy, mint Aki meghalt. Ô volt az egyetlen, Aki nem volt bûnös, tehát nem tartozott a halálnak, hanem önként magára vállalta azt. Halálában elviselte a bûn következményét, és kifizette a váltságdíjat a mi bûneinkért. Ezért lehet valóság, hogy akik Benne hisznek, csak "alusznak".

b) Jézus feltámadott. Ez nem csupán a történelem legnagyobb eseménye, de egyúttal bizonyíték is arra nézve, hogy Jézus feltámadásával a halált legyôzte. Ahogyan Isten feltámasztotta Ôt, ugyanúgy fel fogja támasztani azokat is, akik Ôbenne vannak. Jézus feltámadása a keresztyén reménység alapja.

Pál tehát emlékeztetni szeretné a gyülekezetet arra, hogy amennyiben hisznek Jézus halálában és feltámadásában, és amennyiben továbbra is megmaradnak ebben a hitben, akkor abban is hinniük kell, ami ebbôl a bizonyosságból következik: ugyanúgy, ahogy Isten elôhozta Jézust a halálból, elô fogja hozni azokat is, akik elaludtak. Ez a két esemény szorosan összefügg egymással, az elsôbôl természetesen következik a második: Krisztus feltámadása a mi feltámadásunk biztos záloga. Pál viszont arra is figyelmeztet, hogy Jézus nélkül nincs feltámadás! Feltámadni csak Krisztussal együtt, és csak általa lehet!

Keresztyén Testvéreim! Amikor húsvét ünnepe alkalmából istentiszteletre gyûltök össze, emlékezzetek arra, hogy Jézus Krisztus, aki lakozott miközöttünk, meghalt, de harmadnapra feltámadott, s ez által nekünk is életet szerzett! Emlékeztessetek minden gyászban lévôt arra, amit Isten Jézus Krisztus által ígért és adott nekünk! "Vigasztaljátok egymást ezekkel a beszédekkel!" Így adjon Isten mindnyájunknak áldott húsvéti ünnepet!

Pap Géza
püspök

Isten áldja! Egyházunk közössége és a magam nevében is, sok szeretettel köszöntöm kedves olvasóimat. Húsvéti gondolataim bevezetéseként Mécs László szép versébôl idézek:

Ha egyszer az Isten azt üzeni néked,
amit a tavaszi szél sugdos a fáknak,
amikor királyi hírnök gyanánt vágtat
végig a világon:
Pihentél-e tényleg? Tanultál a téltôl?
Teleszívtad törzsed reménybôl és
könnybôl?
érezted-e mindég, hogy hiába bömböl
fölötted az orkán?
Gyûjtöttél-e tényleg téli alázattal?
Hogyha három helyett kell majd
gyümölcsözni:
lesz-e fölösleged virágba öltözni
a nagy Tavasz jöttén?.....

Húsvétkor most Isten azt üzeni nekünk, hogy mutassuk fel virágainkat. Nem a virágvasárnapiakat, a hervadókat, a könnyen nagypénteki tövisekké változókat, hanem a húsvétiakat, azért, hogy ráléphessünk az örök élet gyümölcsöt termô húsvéti útjára. Elôbb azonban tisztáznunk kell önmagunknak: mit jelent nekünk húsvét, miért fontos ma ez az ünnep?

Kérdések merednek felénk, akárcsak a szomorú szívû asszonyok és a bizonytalankodó tanítványok felé. S ahogyan ôk is keresték a választ, úgy nekünk is keresnünk kell, mert a választól függ, hogy megtapasztaljuk-e húsvét örömét. Vagy megtorpanunk a súlyos kôvel lezárt sír elôtt, s marad minden a régiben?

Az evangélium elbeszélésében is ez az elsô nagy kérdés. Az ünnep elteltével, az asszonyok amilyen korán csak lehetett, kint voltak a sírnál. Közben szívüket megdermesztette a bizonytalanság érzete: Hogyan fogják elvégezni munkájukat, hiszen a sír le van zárva. "Kicsoda hengeríti el nékünk a követ a sírbolt szájáról?" — görbült sírásra ajkuk.

Ez a kérdés azoké, akik életüket csak a bölcsô és a sír közötti síkon tudják elgondolni. Sajátosan földhöz tapadt, a fizikai lét szûk korlátai között mozgó szemlélet ez.

Amikor az asszonyok a sírhoz érkeztek, meglepetve tapasztalták, hogy a követ elhengerítette valaki. Hangot hallottak, amely kérdésként zengett feléjük: "Mit keresitek a holtak közt az élôt?"

Ez húsvét második kérdése. Azt akarja megmutatni, hogy mi is történt valójában. Ide már egy új világnézet szükséges, a hit látásmódja, amely meglátja, megérti és elfogadja, hogy Istennek hatalmában áll áttörni a halál jegyében álló világforma korlátait.

Itt Isten vallás-erkölcsi világrendje lép elôtérbe, ahol más törvények és más értékrend érvényesülnek, mint a földi dimenzióban.

Csak akkor lehet rá érvényes választ adni, ha ismerjük Jézust, ha meggyôzôdésünk, hogy Ôt Isten nem azért küldte, hogy elveszítse a kereszten, hanem hogy benne és általa életünk legyen. Ezért valljuk Simon Péterrel: "Uram, kihez mehetnénk? Örök élet beszéde van nálad."

Ezért bizonyosság számunkra Jézus századokon átzengô ígérete: "Mert én élek, s ti is élni fogtok."

Ide azonban nemcsak a hit virágos ígérete, de gyümölcsözô élet szükséges.

Ezzel a reménységgel kívánok minden kedves testvéremnek, örömteli húsvétot, áldott ünnepet. Ámen

Dr. Szabó Árpád
unitárius püspök

"Ne félj, én vagyok az Elsô és az Utolsó,
És az élô, pedig halott valék, és íme élek örökkön örökké Ámen."
Jel 1,17b-18a

Kezdet és vég! E kettôs határ között létezik az Isten által teremtett világmindenség, annak parányi, porszemnyi részei, vagy a mérhetetlen csillagok világa, a kozmosz. E határok közé van szorítva a teremtés élôvilága, annak minden mozgó lénye, a növényvilág, minden lenyûgözô szépségével és a maga csodálatos harmóniájával egyetemben. De ugyanígy, e kettôs határ közé rendeltetett az ún. "teremtés koronája", az emberi élet rendje is. Hisz tudjuk, életünk és az egész emberi lét is része mindennek, midôn bölcsô és koporsó közé szabatott ki életünk.

Igaz, mindezeknek tudatában vagyunk, hisz Isten tudja, hányszor hallottuk és valljuk, hogy "nincs itt maradandó városunk", vagy a "kiszabott esztendôk ha letelnek, mi útra kelünk és nem térünk vissza", minderre meg nem szûnô tényként emlékeztet a temetôk világa és benne a besüppedt, behantolt sírok tömege. Mindezek tudatában be kell vallanunk, hogy egész létünk legnagyobb fájdalma: a vég, a halál. Fájdalom tölti be lelkünket, ha szeretteink koporsója mellett kell megállnunk, akiket hiába hívunk már, akik életünknek részei voltak, többé nem hallhatjuk szavukat és beleremeg a szívünk, mert porba hullásukkal úgy érezzük, hogy eltemettük minden örömünk és szép reményeinket egyaránt.

Hányan sóhajtanak fel keserû lélekkel egy-egy gyötrelmes, nem egyszer fájdalmak, vagy épp kiteljesedô örömök pillanataiban is, hogy: Istenem, csak ennyi az élet ?! — és sorolhatnánk tovább… úgy, amint Madách Imre Ádámja kiáltja az égre: "Miért nem hagytál a semmiségbe, ahová testem-lelkem visszavágy?!" Tudom, sokan igyekeznek ennek a gondolatát is mellôzni, egyszerûen félredobni életükbôl, de a lélek mélyén —, akkor is ha tagadják — ott van ez minden ember szívében.

Testvéreim, mindezen gyötrelmes gondolatok, fájdalmas érzések és szorongások alól emberileg feloldás, felmentés nincs — Reményik szavaival: "Akarsz eget ostromló akarattal — / S a lehetetlenség konok falán / Zúzod véresre koponyád" — mindhiába, mert mindezek alól számunkra egyedül csak a húsvét hajnalán történt csodálatos esemény adhat feloldást, amikor is az emberek által meggyalázott és kegyetlen gonoszsággal halálba taszított Jézus Krisztust életre hívta Isten! Ezáltal Ô, kinek mindenek fölött hatalma van, áttörte azt a határt, mely az emberi életet a bölcsôk és koporsók világa közé szorította. Mindennek záloga Ô, ki megöletett és mégis él, és aki a mennyei látnok szavain át az emberi lélekbe kiáltja: Ne félj! "Ne félj, mert én vagyok az Elsô és Utolsó. És az Élô, pedig halott valék, és íme élek örökkön örökké Ámen"

Keresztyén Testvéreim! Az említett fájdalmak és gyötrelmek nem idegenek egyikünktôl sem. Sem e gyülekezet, sem egyházunk életétôl. A betegség, vagy amikor elszaladt már fölöttünk az idô és életünk alkonyán ott kopogtat már a vég, nem sóhajtunk-e Pál apostollal együtt: "Kicsoda szabadít meg engem a bûnnek és a halálnak tôrébôl?"

Gondolhatunk népünkre, melyet a történelem sodrása a mélybe taszított, és kerékbe törve, megalázást átélve, idegen, gonosz hatalmasságok nyomása alatt kell hordoznia a kettôs kisebbségi sors keresztjét, úgy amint Krisztusnak kellett hordoznia a fájdalmak útján. Hányszor kiáltunk a megkeseredett zsoltáros szavaival: "Meddig, Uram, meddig feledkezel el rólunk? Mikor ragyog fel a nap életünk egén?" Amint azt a mai napra rendelt szószéki alapigébôl is hallhattuk: "Ha csak ebben az életben reménykedünk," — vagyis, ha csak e világra figyelünk — "minden embernél nyomorultabbak vagyunk. Ámde Krisztus feltámadt a halottak közül…" És ma ô szól hozzád és hozzám: "Ne félj! Mert én vagyok az Élô…" Ô ad életet a világnak. Azt az életet adja, mely a földi lét minden gyötrelmén és határán felül emel, mely túlmutat a korlátok közé szorított emberi léten. Túlmutat arra a világra, hol felragyog az örök húsvéti fény és kiteljesedik minden szép remény, úgy amint a meggyötört és megfáradt Ady Endre vallja: "Krisztus támad és eszmél, bús árkokig leér szava. Ez a húsvét szép tavasza."

Kívánom, hogy ez a szép húsvéti tavasz ragyogja be sugaraival a szíveket és legyen e gyülekezetnek teljes az öröme és reménye.

Az Élô Krisztus adjon mindnyájuknak boldog húsvéti ünnepeket!

Erôs vár a mi Istenünk!

Mózes Árpád
püspök

A mi Urunk, Jézus Krisztus golgotai kereszthalála, poklokra való alászállása és eltemettetése árán megszerezte az egész bûnös emberiség számára a bûnök bocsánatát és az örök életet, melyet ôsszüleink az Édenkertben oly könnyelmûen elvesztettek. Áldott legyen az idôszámításunk szerinti 33–37 esztendô valamelyikének Nisszán hava, s áldott legyen az idézett naptári hónapnak 14. napja, a Jézus keresztre feszítésének és megváltó halálának a napja. A Szentírás tudósít arról, hogy azon a napon sötétség borította el délben Jeruzsálem városát és annak környékét. Ez a sötétség az akkor természeti tüneménynek vélt napfogyatkozás következtében állott be. Ezt a napfogyatkozásos, földrengéses sötét napot három nap elteltével mennyei fényesség dicsôsége váltotta fel. A már harmadik napja eltemetett Jézus testét a szent asszonyok siettek bebalzsamozni, amire nem volt már idô a szombat beálltával. A Jézus sziklasírja mellett álló, fényes ruhájú angyal így szólt a gyászoló asszonyokhoz: Mit keresitek a holtak között az élôt? Nincs itt, hanem feltámadott. (Luk 24,5 6) Emlékezzetek rá, mondotta az angyal: Szükség az ember Fiának megfeszíttetni és harmadnapon feltámadni. Jézus Krisztus feltámadása a mi dicsôséges feltámadásunknak a záloga és az az élô reménység, mely az eljövendô életre irányul és már élôvé teszi azokat, akik ebben a dicsôségben reménykednek. (1Pét 1,3 5). Ez a boldogító jelenség és reménység indította és serkentette arra a Jézust szeretôket, hogy Jézus feltámadásának napját ezután minden hét elsô napján megünnepeljék. Íme, ez az elsô hiteles adat a húsvét megünneplésére.

A Jézus korabeli történelmi mûvekbôl értesülünk, hogy egyesek a Jézus megfeszítésének a napján a feltámadását is megünnepelték. Zsidóország határain kívül némelyek a Nisszán havát követô hónapban húsvétoltak.

Keressünk feleletet a Szentírásból, bizonyságul, hogy valóban a kalásznak és az árpa aratásának a hónapjában, azaz Nisszánban feszítették keresztre Jézust. E hónap 14. napján emlékeztek a zsidók az Egyiptomból való kivonulásukra. Az angyal parancsára leölt bárány vérével festették be a lakásuk ajtajának szemöldökfáját. A halál az így megjelölt házban nem pusztított. Jézus ama páska bárány: Íme az Isten ama Báránya, aki elveszi a világ bûneit, (Ján 1,36). Örömmel kiáltunk fel: Halál! Hol a te fullánkod? Pokol! Hol a te diadalmad! (1Kor 15,55).

A csillagászat is bizonyítja, hogy az a bibliabeli napfogyatkozás tényleg a jelzett napon történt meg.

Miért van az, hogy a keleti kereszténység nem a nyugati kereszténységgel ünnepli meg, velük együtt Jézus feltámadásának a napját, a húsvétot? Erre a kérdésre a feleletet a mindenkori naptárkészítôk adják meg. Voltak és vannak tudós naptárkészítôk, akik most is kardoskodnak amellett, hogy egy naptári esztendô hány napból is áll. A csillagászati esztendô hossza 365 nap, 6 óra 9 perc és 13 másodperc. A trópikus esztendô ennél a csillagászatinál kereken 13 perccel rövidebb. Ezt a tudományos megállapítást Julius Cézár tudósai is ismerték. Ôk is kisebb-nagyobb toldozgatással és foltozgatással idôszámításunk elôtt már a 46. évben a tavaszi napéjegyenlôség napját március 24-ére tették. Így is a tavaszi napéjegyenlôség három egész nappal elôre csúszott. A niceai egyházi zsinat 325-ben eltüntetett a naptárból 3 egész napot és így a tavaszi napéjegyenlôség napját március 21-re tûzte ki. Egyben azt is kimondta, hogy a mindenkori húsvét ezután mindig a tavaszi napéjegyenlôséget követô elsô holdtölte utáni elsô vasárnapra essék. A keleti kereszténység vezetôi ezt a határozatot nem fogadták el. A Julius Cézár tudósai által készített naptár mellett maradtak immár egy egész évezred óta.

A fent említett csillagászati és tropikus esztendôk közötti 13 percnyi idôkülönbség minden 129 évben egy egész napra kerekedik fel. A niceai zsinattól 1582 októberéig 10 x 129 nap telt el, úgyhogy 129 évenként egy-egy nappal mind elôbbre és elôbbre csúszott a tavaszi napéjegyenlôség. Gergely pápa szentesítésével ismét leírtak a naptárból 10 napot. 1582. október 4. után a naptárba október 15-ét jegyeztek be. Így visszacsúszott a tavaszi napéjegyenlôség az idôbeli helyére.

1582 óta immár eltelt majdnem 3 x 129 esztendô. A napéjegyenlôség ismét elôre csúszott 3 egész napot. Vajon, mikor igazítják majd ki ismét a jövendô naptárkészítôi?

A 2002 esztendôben a tavaszi napéjegyenlôség március 21. után az elsô holdtölte március 28., 19 óra és 25 perckor történik meg. Ennek megfelelôen az idei húsvét idôpontja március 31-re esik, 2003-ban április 20. A továbbiaké pedig: 2004-ben április 11., 2005-ben március 27., 2006-ban április 16., 2007-ben április 3., 2008-ban március 23., 2009-ben április 12., 2010-ben április 4., 2011-ben április 2., április 20., 2012-ben április 5.

Sok száz éves szokás, hogy húsvét elsô napján az ünnepi asztalon a bárány húsa az eledel. Emlékeztessen ez Jézusra, aki a mi húsvéti bárányunk, aki megáldoztatott érettünk.

Amikor pedig megszegjük a húsvéti kalácsot, jusson eszünkbe a feltámadott Jézusnak az a csodatette, amikor Emmaus városában a két tanítvány otthonában: beszélt velük, a kenyeret vevén megáldá és megszegvén nekik adá. (Luk 24,30). Az úrvacsorakor így szólótt Jézus: Ez az én testem, amely ti érettetek adatik. (Luk 22,19).

A húsvéti hímes pirostojás két dologra emlékeztet. Elôször is a tojás piros színe Jézus vérére mutat: Ez az én vérem, mely ti érettetek kiontatik. (Luk 22,20). Másodszor, ha a tojásból kikelô kiscsibének van akkora ereje, hogy a tojáshéját kikopácsolva, kibujjon belôle, mennyivel nagyobb volt az ereje a mi Urunknak, hiszen: feltöré a sírt Urunk, amidôn feltámadott, s diadalmat vett nekünk. (Egyh. ék. 127,2).

A húsvét másodnapi locsolás a keresztség vizére terelje figyelmünket. Aki szomjuhozik, vegye az élet vizét ingyen (Jel 22,27).

Áldott és békés húsvéti ünnepeket mindenkinek, minden válogatás nélkül. Ezt kívánom.

id. Kun Árpád

Hat hete készülünk a feltámadás ünnepére. Ibolyás, jácintos, aranyesôs, barkás márciusunk van. Minden az élet megújulásáról énekel. Bennünk is, — minden testi-lelki fájdalmunk ellenére, — éledô reménnyel dobban a szív. Húsvét van! Részesei lehetünk a nagyszerû Harmóniának. a politika zavaros vizeibôl néhány napra kilépve, az Ünnep oázisára érkezünk. A véres nagypénteki tragédia, amikor Krisztust keresztre feszítették, immár befejezôdött. Pilátus ugyan mindvégig bûntelennek tartotta ÔT, de a karrierizmus, az állásféltés legyôzte a Helytartó igazságérzetét, és kiadta Jézust a farizeusoktól fellázított zsidóknak, hogy megfeszítsék. A Megváltó minden emberért vállalta a Keresztet. Az ökumenizmust tehát nem most találták ki, hanem Krisztus az Ô személyében, cselekedeteiben és tanításában bizonyította, és hagyta ránk. Kötelesek vagyunk tehát ezt a testvériséget elfogadni, vállalni, megélni, bár sokszor nagyon nehéz... Húsvétra készülôdve a keresztény világ csendes magába tekintésre hívja fel az embert. A lelkigyakorlatok, a csendes napok segítenek belépni önmagunk bûnbozótos életébe. Ilyenkor nem szépítgetjük hibáinkat, hanem elismerjük azokat. Ez a tisztító szégyenérzet meghozza számunkra a javulás szándékát, ami az embert emberré teszi igazán. Jóból és rosszból, fénybôl és árnyékból, erénybôl és bûnbôl vagyunk összegyúrva. A szeretet és gyûlölet, mások meg- és lebecsülése háborog bennünk, mint a tenger hullámai. Ha nem vagyunk urai az akarat erejével ennek a harcnak, akkor az esztelen indulatok mélységébe hullhatunk. Az évenként megújuló ünnepek — így a Húsvét is — ráébresztenek bennünket arra, hogy amit elrontottunk azt helyre kell hoznunk. Vagyis, a másik ember lelkén ütött sebekért tudjunk bocsánatot kérni... Mi, a nyugati naptár szerint ünnepelünk, az ortodoxia pedig a keleti szerint. Tisztelet adassék minden szertartásnak, hiszen mindnyájan az egyetlen Krisztus egyetlen feltámadását ünnepeljük. Tudósok, nagy teológusok azon dolgoznak, hogy végre a világ kereszténysége egyszerre ünnepelje a Feltámadást. De addig is Krisztus békéje kell összekösse a különbözô vallásokat és nemzeteket. Húsvét jelszavát Jézus mondotta ki, mikor tanítványait így köszöntötte: "Békesség nektek." Hát ez a Békesség! A népek örök álma, vágya. Ez nem utópia, hanem megvalósítható feladat. Csak akarat kell hozzá. Mégpedig jóakarat. Persze, nem a nyakatekert, kiszámíthatatlan "politikai akaratra" gondolok, amely rendszerint akkor "hiánycikk" az állam részérôl, mikor jogaink gyakorlásáról, vagy javaink visszaszolgáltatásáról van szó. (Saját vezetôink is elôszeretettel használják ezt a kifejezést, hogy elüssék a dolgok élét). Pedig csak kétféle akarat van: a jó és a rosszakarat, minden szépítés nélkül. Márpedig a békesség alapja, megtartó ereje kizárólag a jóakarat! Érvényes ez a kisemberek életére és az állam rendelkezéseire is.

Azon az elsô húsvéton, az üres sír láttán megrémültek az edzett katonák, de reszkettek a farizeusok, és a hóhérok is. Pedig Jézus nem megtorolni, hanem irgalmazni jött vissza a holtak országából. Ma is irgalmazni akar! De csak azoknak, akik az embertársban felismerik végre az emberi méltóság jogaival rendelkezô felebarátot. Elvárja tôlünk, hogy ebben az immár felmérhetetlen nyomorban meglássuk magát az éhezô Krisztust. Minap az Unió utcán mentem végig, és szembe jött velem egy csonka kezû férfi, akin kalap volt és egy kopott kabát. Nem kiabált, nem ordította a szentek nevét, csak csendesen mondogatta: "Éhes vagyok, éhes vagyok..." Szívet tépô jelenet... Sokan közömbösen mentek tovább, de voltak akik "pénzmagot" keresgéltek a zsebükben, vagy pénztárcájuk után nyúltak... Kolozsvár utcáin, terein az éhínség Istenhez az égbe kiált büntetésért, mint Ábel kiontott vére. "Éhes vagyok" hallom azóta is a fájdalmas, megalázó mondatot egy olyan ember szájából, aki valaha volt talán "valaki". Mocskos fészerekben, dobozokban meghúzódó koldusok özöne, rongyos kisgyerekek, akik a kocsik között szaladgálnak ablakot mosni, ha engedi a sofôr bácsi... Ezek mind részesülhetnének Húsvét örömében, de a nyomor kilúgozta belôlük a hit szentségét. Húsvét van! De az éhezôk, a hajléktalanok nem tudnak ünnepelni, és ezért azok a felelôsök, akik az országot és ezt a várost ide juttatták! Az ô fülükbe azonban nem jut el a kiáltás: "Éhes vagyok!" Az ô szemük nem veszi észre a szegénység mélységeit, mert jóllakottan nem látják az éhezôt. Adjunk hát nekik mi, kisemberek bár kenyeret, ha másra nem telik. De ha erre sem futja, akkor a szeretet szavával juttassunk nekik egy darabot a szívünkbôl... Városatyák! Nem látjátok, hogy éjjeli menedékhelyekre van szükség városunkban! Gorkij nyomorgói itt vannak már Kolozsvár utcáin... "Éhes vagyok"... hallom továbbra is a hangot. A Názáreti hangja ez... 2002 Húsvétja van... Legyünk irgalmasok, hogy mi nekünk is irgalmazzon a feltámadott!

Plesa Vass Magda

A föltámadás reménye az emberi lényeg legmerészebb megfogalmazása, ahogy keresztényi értelemben a legbátrabb tett maga a remény. Hinni és remélni a legszebb emberi lázadás is.

Az emberi sors és élet katedrálisában pedig a húsvéti alkalom örök felgyógyulás az elmúlásból, s a pásztori örködés megpróbáltatása egyben. Ugyanakkor megrendítôen szép kockázata az emberi értelemnek, annak a fénynek, mely pálmaleveleken, koronatövisek hegyén és bûnös vagy bûntelen tekintetekben egyaránt kigyúl, ha megbocsátó ölelésre tárul a kedv, s az akarat —, miközben a szeretet emberi formája, a kereszt újra és újra felszabadul.

Így lehet a feltámadás feltétele az, ha minden emberi szándék jeruzsálemi visszhangként átível az isteni egyetemességen. Az Ember Fia s az Egek Ura találkozott így, örök krisztusi példázataként az ünnepi bizonyosságnak.

Halleluja! Halleluja! — És több ez mint erdélyi óhaj, és kolozsvári magyar sóhaj. De sugárzó remény és hit, és szeretet.

Legyünk ezekben egymásnak kitartó és nélkülözhetetlen sorstársai! Immár a keresztény elrendeltetés felszabadított keresztje alatt!

Kónya-Hamar Sándor

A törvényenkívüliség méltósága:
Felvetett fej és tártkarú kereszt
Szabadító daccal el nem ereszt –
Pedig fohászban bujdosó fogadalom,
És roncsremény és magasba rebbent lélek
Biztat a fel — feltámadásra.
Életed nem értem, de téged igen –
Hát balgák öntudatlan igazával,
És összeégett tekintetek váltóáramával
Gyújtsd föl a hitbeli vesztôhelyeket,
Hogy mondható legyen a hallgató világnak:
Hány jelbôl élsz Ember, s hogy mért vagy ilyen –
Milyen? — kérded saját húsvétodkor.
S kelyhes virágom is üres Krisztus-csésze,
Annak, aki annyit sem vehetett észre,
Hogy oltár elôtt vagy szószékrôl szólva,
Erôt és hitet mindegyre szórva,
Ki hogyan merít az egyre üresebb sírból –

Kónya-Hamar Sándor

Annak ellenére, hogy még mindig nem sikerült begyûjteni az összes népszámlálási ûrlapot, Kolozsvár polgármestere máris bejelentette, hogy "jelek szerint" a város lakosságának 18,45%-a magyar. Számítása szerint ez azt jelenti, hogy 59 974 magyar él a városban. Elismerte: a szám ne fedi teljes mértékben a valóságot. Szerinte az arány a lehetô legderûlátóbb, és megtörténhet, hogy az új adatok hozzáadásával az arány csökken, de "semmiképp sem nô". Hogy a fenti szám miért nem egyezik az általa bejelentett tizenegy százalékkal? — Mert az RMDSZ törvénytelen meggyôzô szórólapos akciót folytatott. Ezenkívül egyes személyeket megvásároltak, másokat pedig autóbusszal hoztak Kolozsvárra annak érdekében, hogy mesterségesen növeljék a magyarság számát — jelentette ki. Értesülései szerint a magyar igazolvány megszerzése reményében többen magyar nemzetiségûnek vallották magukat. A polgármester elismerte, hogy idôhiány miatt nem járt a magyar családoknál ellenôrzésen. Vasile Gherman, a városi népszámláló-bizottság titkára elismerte, hivatalos adatokkal csupán a megyei vagy országos statisztikai hivatal szolgálhat.

A polgármester azzal fenyegetôzött, hogy a húsvéti ünnepek után egyes esetekben büntetést szabnak ki, mivel egyesek "több személyt jelentettek be".

A hír hallatán Boros János alpolgármester így reagált: — Ez mese! Törvénytelen a polgármester eredményhirdetése. Funar fittyet hány a prefektusnak az adatok titkosítására vonatkozó tiltására — jelentette ki. Szerinte a prefektusnak hivatalból lépnie kell a polgármester ellen. — Ha Funar közel tizenkilenc százalékra becsüli a magyarok arányát, akkor számarányunk 21 százalék körül mozog — tette hozzá az alpolgármester.

A kérdéssel kapcsolatban Vasile Soporan prefektus a Szabadságnak azt nyilatkozta: a hivatalos adatokat a Statisztikai Hivatal hozza nyilvánosságra. — A polgármesternek nem áll jogában ilyen jellegû bejelentéseket tennie. Hogy mit teszek ha megállapítom, hogy törvényszegés történt? Egyelôre elemeznem kell a kérdést — tért ki a válaszadás elôl a prefektus.

Kiss Olivér

Az RMDSZ azt reméli, hogy a most befejezôdött népszámlálás adatai legalább annyi magyar nemzetiségû román állampolgárt mutatnak majd ki, mint ahány magyar nemzetiségû a tíz évvel ezelôtti hivatalos statisztikákban szerepelt — jelentette ki Markó Béla, az RMDSZ elnöke.

Csütörtöki bukaresti sajtótájékoztatóján az RMDSZ elnöke hangsúlyozta: az összeírás nagyon fontos volt abból a szempontból, hogy pontos összképet lehessen alkotni a mai román társadalomról. A népszámlálás a romániai magyarság és az RMDSZ számára azért volt kiemelkedô fontosságú esemény, mert "a nemzetiségi jogok gyakorlása és érvényesítése szempontjából nem mindegy, hogy hányan vagyunk" — mondta.

Markó véleménye szerint a kormány nem készítette elô jól az akciót, ami számos fogyatékosságot szült az összeírás során. Ez különösen az összeírók hiányos felkészítésében látszott. Ilyen körülmények között rendkívül hasznosnak bizonyult, hogy az RMDSZ intenzív tájékoztató munkát végzett, bevallottan is azzal a céllal, hogy mozgósítsa a romániai magyarokat.

— Nagyon jó volt, hogy odafigyeltünk a népszámlálásra, és a rendellenességeket azonnal jeleztük, s azok egy részét sikerült is orvosolni — mondta.

Markó külön kiemelte, hogy elfogadhatatlan, amit a népszámlálással kapcsolatban Kolozsvár polgármestere mûvelt. Hangsúlyozta: törvényes felelôsségre vonást követel az, hogy a polgármester folyamatosan igyekezett megfélemlíteni a város magyar lakosait, hogy ne vallják magukat magyar nemzetiségûnek.

Az RMDSZ elnöke szerint hasonló próbálkozások a moldvai csángók körében is elôfordultak, ezt a szövetség jelezte az illetékes hatóságoknak. Voltak olyan szabálytalanságok is, hogy ceruzával próbálták beírni az önként vállalt nemzetiséget és az anyanyelvet.

— Az RMDSZ szakembereinek értékelése azonban az, hogy a népszámlálás nagyobb visszaélések és rendellenességek nélkül zajlott le — hangsúlyozta Markó Béla.

A romániai népszámlálás várható eredményérôl szóló minden eddigi elôrejelzés egybehangzóan azt állította, hogy az ország lakossága várhatóan legkevesebb fél millióval kisebb lesz az 1992-ben összeírt 22 millió 810 ezer fônél. A legutóbbi népszámlálás adatai szerint a magyar nemzetiségûek száma majdnem 1 millió 625 ezer fô volt.

Markó hangsúlyozta, hogy folytatódott ugyan a romániai magyarok kitelepülése, bizonyos mértékben valószínûleg az asszimiláció, és a magyar közösséget is a negatív demográfiai trendek jellemezték, mégis bízik abban, hogy a hivatalos statisztikákban nem lesz kevesebb romániai magyar, mint ahány 1992-ben volt.

Az RMDSZ elnöke szerint ennek az a magyarázata, hogy a tíz évvel ezelôtti adatok nem a valós helyzetet mutatták. Mint mondta, akkor nagyon feszült volt a román–magyar viszony, és az RMDSZ nem tudta úgy ellenôrizni a népszámlálást, mint most. Ezért az akkori hivatalos adathoz legalább még 200 ezer magyart hozzá kell számítani.

Az országos népszámlálási bizottság az elsô eredményeket júniusra ígéri, a végleges eredmények valószínû, hogy csak jövôre lesznek meg.

Március 27-én a Színházi Világnapon került sor a marosvásárhelyi Nemzeti Színházban annak a drámapályázatnak az eredményhirdetésére, amelyet ERDRAMIL cím alatt hirdetett meg tavaly a színház Tompa Miklós Társulata és a Prospero Alapítvány. A pályázatra beérkezô díjnyertes jeligés mûvek szerzôinek nevére ekkor derült fény, s nem kis meglepetéssel járt a bejelentés. A 40 millió lejes pályadíjjal járó, elsô helyezést elérô mû szerzôje nem más, mint a kolozsváriak egyik kedvenc színésze, Hatházi András. A Szabadságnak nyilatkozva Hatházi elmondta: már 1996-ban megszületett a dráma ötlete, akkor meg is írt két jelenetet, majd félretette. A tavaly meghirdetett drámapályázat után vette ismét elô a vázlatot, persze a már megírt jelenetekbôl csak néhány mondat maradt a végleges változatban, aztán elküldte, és meg is feledkezett róla. Igazi meglepetésnek számított tehát, amikor megkapta a hírt arról, hogy ô a gyôztese a pályázatnak. Drámája A dilis Resner címet viseli, saját meghatározása szerint történet — két részben. Szívbôl gratulálunk, Hatházi András!

(köllô)

Március 16. és április 1. között zajlik az immár 22 éves múltra visszatekintô Budapesti Tavaszi Fesztivál, amely az évek hosszú sora alatt világhírnévre tett szert. Ezt a kijelentést minden lelkiismeret-furdalás nélkül vállalom, hiszen idén alkalmam volt néhány napot Budapesten tölteni, a Magyar Turizmus Rt. vendégeként, és részt vehettem a fesztivál különbözô rendezvényein. A minden apró részletében jól megszervezett fesztivált három intézmény vette védnöksége alá, bizonyítandó, hogy ha az ország imázsát erôsítô kultúráról van szó, akkor a gazdasági szakemberek össze tudnak fogni a mûvelôdés képviselôivel, valamint a fôváros vezetôivel, függetlenül nézôpontoktól és véleményektôl. A Gazdasági Minisztérium, a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma és Budapest Fôváros Önkormányzata együttesen támogatja immár évek óta a Budapesti Tavaszi Fesztivál rendezvényeit, ezért is érzi az ember úgy, hogy kicsit emelkedettebb a hangulat a két hét alatt, mint a megszokott hétköznapokon. Egymást érik a jobbnál jobb, színvonalas rendezvények, s a hatalmas tavaszi virágcsokorból bárki kedvére válogathat. Néhány kiválasztott rendezvényre lapunk hasábjain visszatérünk.

Köllô Katalin

• Csúszópénzt kért az az orvos, akit a napokban füleltek le Aranyosgyéresen. Az ügyészség és a rendôrség által felállított csapdába Valeriu Sandu, a helyi kórház ortopédusa bele is sétált: amikor "lecsaptak" rá, éppen 2,5 millió lejt vett át egyik páciensétôl azért, hogy megoperálja. Az orvosra további két hasonló esetet is rábizonyítottak, amikor 200 dollárnyi és 2,5 millió lejes csúszópénzzel "kenték meg". Elôzetes letartóztatásba helyezték.

• 73 éves öregasszonyt rabolt ki március 27-én este kilenc órakor egy ismeretlen férfi a Petuniei utcában, az áldozat lakásának közelében. A nyugdíjasnak a táskáját vette el erôszakkal a tettes, amelyben személyi iratok és 300 ezer lej volt. A nyomozások kiderítették a tettes kilétét: a 31 éves magyarkiskapusi Radu Rostast rablás vádjával 30 napos elôzetes letartóztatásba helyezték.

• Halálos kimenetelû autóbaleset történt 28-án éjjel fél tizenkettôkor Válaszúton. A 24 éves, dési Páni Ödön Volkswagen márkájú személygépkocsiját vezette, amikor elvesztette uralmát az autó fölött, és egy kanyarban a szembejövô sávon kötött ki. Ott a szabályosan haladó, Aurel Curta vezette tehergépkocsival ütközött össze. A kiskocsi utasa, a dési Julieta Rodica Muntean a helyszínen életét vesztette, a figyelmetlen sofôrt koponya- és agyalapi sérülésekkel, agyrázkódással és egyéb zúzódásokkal szállították kórházba.

(balázs)

Nagyszombat húsvét ünnepének elônapja. Arra a napra emlékeztet, amikor Krisztus holtteste a sziklába vájt sírban feküdt, de — mint azt elôre megmondta — harmadnapra, azaz húsvét vasárnap hajnalára feltámadt. Az igazi húsvéti ünneplés nagyszombat délután kezdôdik. Nagyszombaton van a katolikusoknál a tûzszentelés, amelyet a húsvéti gyertya- és keresztvíz-szentelés, majd a vigília-mise követ. A tûz Krisztus jelképe, akinek feltámadásával a remény, a fény születését ünneplik a keresztény egyházak. A misén már az Üdvözítô feltámadása fölötti öröm nyilvánul meg, a Glóriára ismét megszólalnak a harangok, s felhangzik az Alleluja. Estefelé, vagy másnap reggel tartják a feltámadási körmenetet. Nagyszombaton ér véget a negyvennapos böjt. A körmenetbôl hazatérô családok ünnepélyesen elfogyasztják a nagyrészt sonkából és tojásból álló hagyományos húsvéti vacsorát. Szokás volt ezen a napon az elsô harangszóra kiszaladni a kertbe, és megrázni a gyümölcsfákat, hogy a régi rossz termés lehulljon, és ne legyen férges az új. A tûzszentelésnek sokféle hagyománya, szertartása alakult ki. Hamuját, parazsát eltették, gyógyításra használták. Tettek belôle a jószág ivóvizébe, az istállóban, a házban és a földeken szétszórták.

Tegnap Kolozsvárra látogatott Daniela Bartos egészségügyi miniszter. A reggeli órákban a miniszter asszony részt vett a Iuliu Hatieganu Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem 4. Szociális Gyermekvédelmi Kongresszusának munkálatain. Ezt követôen ünnepélyes keretek között felavatta az Idegsebészeti Klinika Trefort utca 43. szám alatti felújított épületét.

Délután Daniela Bartos a kolozsvári egészségügyi intézmények vezetôivel, illetve a Megyei Egészségügyi Pénztár képviselôivel tárgyalt, az esti órákban pedig a sajtó képviselôivel találkozott.

K. O.

A népszámlálást már két évvel ezelôtt el kellett volna végezni — jelentette ki Adrian Nãstase kormányfô a prefektusokkal tartott szokásos pénteki videokonferecián. Tudomása szerint ekkor kormányrendelet is született erre vonatkozóan, a hatalmas kiadások miatt viszont az akkori vezetôség áthárította a feladatot a jelenlegi hatalomnak. — Azoknak, akik most bírálnak bennünket, két évvel ezelôtt gondoskodniuk kellett volna a 24 millió dollárba kerülô népszámlálás megszervezésérôl. Mivel az akkori kormány halogatta a népszámlálást, Románia volt az egyedüli olyan európai ország, ahol az elmúlt tíz évben nem tartottak cenzust — jelentette ki a kormányfô. Hozzátette: a népszámlálás eredményei hozzásegítenek majd ahhoz, hogy megfelelô gazdasági döntések szülessenek. Arról tájékoztatta a prefektusokat, hogy a népszámlálás elôzetes eredményeit 2002. június 30-án, a véglegeseket pedig jövô év márciusában hozzák nyilvánosságra.

A kormányfô bejelentette: az Országos Korrupcióellenes Ügyészség szeptemberben kezdi meg munkáját. A korrupciós ügyeket "az ország legjobb ügyészei" vizsgálják majd. Arról is szólt, hogy az intézmény mûködése "komoly anyagi megterhelést" jelent a kormány számára. Elmondta, az év elsô két hónapjában 1400 személyt vizsgáltak korrupciós ügyek miatt. Ezekbôl mintegy 250-en vezetô tisztséget töltöttek be bizonyos intézményekben. A kormányfô adatai szerint a múlt év hasonló idôszakához képest ez év elején az ügyészség húsz százalékkal több korrupciós ügyben járt el.

K. O.

A kormány és a Nemzetközi Valutaalap (IMF) képviselôi csütörtökön véglegesítették azt a kiegészítô szándéklevelet, amellyel Bukarest részben módosítani kívánja a Romániának jóváhagyott készenléti hitel feltételeit.

Neven Mates, az IMF tárgyaló küldöttségének vezetôje a miniszterelnökkel tartott találkozó után közölte, hogy a valutaalap bizonyos román kéréseket elfogadhatónak tart. Ezek között említette, hogy az elektromos energia árát április elsejétôl a korábban rögzített 16 százalék helyett 14 százalékkal emelik, a gáz- és hôszolgáltatás díjának újabb emelését pedig április elseje helyett július elsejétôl hajtják végre.

Az IMF ugyancsak egyetértett az idegenforgalmi alap számára fizetendô 3 százalékos hozzájárulás eltörlésével, valamint azzal, hogy az állam 20 százalékos támogatást nyújtson a jelzáloggal épülô új lakásokhoz.

A valutaalap ugyanakkor elvárja, hogy a kormány az elkövetkezô hónapokban sokkal keményebb intézkedéseket tesz az energetikai szektorban keletkezô veszteségek csökkentésére. Mates szerint a szolgáltatási díjak emelése csak részben fedezheti a veszteségeket, a kormánynak hatékony lépéseket kell tennie annak érdekében, hogy az állami energiaszolgáltatók behajtsák a számlákon lévô követeléseket.

A most született megállapodás szerint a kormány kötelezettséget vállalt arra, hogy az állami vállalatoknál a bérszínvonal a tavaly rögzített határokon belül marad.

Mates közölte azt is, hogy a román kormány az idén jóval határozottabban lép fel a veszteséges állami vállalatok átszervezése, a nagy állami vállalatok és a bankszektor privatizációja terén. Mint mondta, ezek az intézkedések az általános forgalmi adó egységesítésével együtt biztosíthatják a költségvetési bevételek növelését, valamint azt, hogy sikerüljön az infláció éves szintjét 22 százalékra csökkenteni, a folyó fizetési mérleg GDP-arányos hiányát 5,5 százalékon belül tartani és 4,5 százalékos gazdasági növekedést elérni.

— Ha a román kormány teljes mértékben végrehajtja ezeket az intézkedéseket, az IMF hozzájárulhat ahhoz, hogy a készenléti hitel második és harmadik részletét egy idôben utalják át Romániának — mondta Mates.

Az IMF igazgatótanácsa a tervek szerint május végén vizsgálja majd a kiegészítô szándéklevélben foglaltak teljesítését.

Az IMF tavaly október végén hagyott jóvá egy 383 millió dollár értékû készenléti hitelt Románia számára. Ennek elsô részletét Románia azonnal lehívhatta, a második részt február közepén utalták volna át, de február elején a nemzetközi pénzintézet úgy ítélte meg, hogy Románia nem teljesítette vállalt kötelezettségeit.

Ritka alkalom, hogy húsvéthétfô és április elseje egybeesik. Most végre bolondot csinálhatnak a lányok a locsolkodó fiúkból, és elmehetnek moziba, miközben a szerencsétlen ember kitartóan nyomkodja a csengôt. De a fiúk is kitalálhatnak néhány áprilisi turpisságot (pl. kölni helyett egyéb "illatos" folyadékot tölthetnek a kölnisüvegbe)... A hála valószínûleg nem marad el, egyik esetben sem.

Nos, ezen a bolondos április elsejei húsvéton mi is megpróbáltunk összeállítani egy bolondos Szabadság-oldalt, ami ráadásul a 7. oldalon kötött ki. Húsvéthétfô, április elseje, heten, mint a gonoszok... azt hisszük, ez mindent elmond az alábbi "koktélról".

Sivatagban él a teve,
Locsolkodni jöttem, he-he.
Nem tojik az anyám tyúkja,
de ô rakott krumplit csinálna.
Azért küldött locsolkodni engem,
hogy hozzá a tojást beszerezzem.
De ne szaporítsuk a szót,
Hisz így csak húzzuk a napot:
Józsi vagyok, szép és laza,
locsoljak hát, vagy menjek haza?

Állatbarátként sajnos kénytelen vagyok elítélni mindazokat, akik kitalálták ezt a barbár csóka- és varjúirtást.

De a csókákra lövöldözô vadászoknál is jobban felháborít, hogy az RMDSZ semmit sem tesz e kegyetlen népirtás (szegény varjúnemzetség!) meggátolása érdekében, holott, mint a magyarok érdekvédelmi szervezetének, kutya kötelessége lenne.

Mert, igenis, az elpusztított varjak és csókák mind egy szálig magyar varjak és csókák. Csupán azért gyûltek be Kolozsvárra, hogy a polgármester által romba döntött város fölött siratódalt énekeljenek: "Milyen kár, kár".

S miközben a városvezetôk arról beszélnek, hogy mit tegyünk népes szaporulatuk ellen, ôk esténként azt vitatják meg a sétatéri fákon, hogy mennyire elszaporodott Erdély szívében az a sok ember, aki valamilyen számukra ismeretlen havasi nyelvet beszél.

Az RMDSZ azonban mindezt nem veszi észre, és szó nélkül tûri, hogy a polgármester magyar varjakra lövöldözzön, hogy a varjúnépszámláláskor a magyar varjak aránya ne haladja meg a 20%-ot, s aztán ne kerüljenek kétnyelvû táblák a varjúfészkekre!

Pedig mi rosszat csináltak nekünk a varjak? Hogy lepiszkolják a piros-sárga-kék padokat a Sétatéren? Hát aztán, éppen itt volt már az ideje, hogy valaki megmondja a véleményét a kipingált padokról. Láttak már önök olyan csókát, amely lepiszkolt volna egy kétnyelvû helységnévtáblát? Ugye, hogy nem? Hogy a Mátyás-szoborcsoport? Azt a buta galambok számlájára kell írni, akik nem ismerik a történelmet, s akik annak turbékolnak, aki éppen morzsát ad nekik. Jó, hát lehet, hogy egy-két varjú is vétkes, de miután kitették a szoborra azt a bizonyos táblát, nem is csoda, hogy ôk is néha összetévesztik a szezont a fazonnal.

Uraim, térjenek hát észhez, amíg nem késô, és védjék meg a magyar varjakat!

Fekete Holló

— Tisztelt fekete sereg, azért gyûltünk össze itt, a pataréti varjúfogadóban, hogy ünnepi banketten emlékezzünk meg néhai dicsô gazdánkra, Mátyás királyra. Mert annyi idô után a varjú, a holló és a csóka is bizony felejt, más globalizációs veszélyeknek van kitéve.

— Kár, kár...

— Mint tudjátok, madarat tolláról, varjat szándékáról... Mi békés céllal repültünk Kolozsvárra, de ennek el- és felismerése az emberek részérôl valóságos fehér holló. Nekünk bárki elhiheti ezt.

— Kár, kár...

— Mindnyájan ismerjük a fiatal varjú esetét a sajttal meg a rókával...

— Kötelezô olvasmány minden varjúiskolában.

— Éppen ezért különbséget kell tennünk a jó madár és a jómadár, a számlálóbiztos és a biztos számláló között. Szóval, mi békés szándékkal érkeztünk ide egy kis guánolerakási akcióra, amivel csak gazdagodik az emberiség, mire ôk puskákkal fogadtak!

— Kár, kár, kár!...

— Ez sérti a belénk nevelt igazság-érzetet! Javasolom, hogy dolgozzunk ki egy akciótervet. De elôbb mindenki igya meg a sörét!

— Nem kell a sörét, kár, kár!

— Akkor lássuk, mit tehetünk. Én amondó vagyok, varjút tolláról, számlálóbiztost kék táskájáról... Népszámlálásról beszélnek, és közben gyilkos golyókat küldözgetnek nekünk!

— Ez megint sérti az igazságérzetet. Mert mennyivel hibásabb az a szerencsétlen összeíró, mint a többiek, akik a snapszúrástól most cikkcakkban levegôznek?

— Konkluzió: legyen nekünk is szép húsvétunk, szárnyaljunk vígan a szabad kolozsvári légtérben, és locsoljunk meg mindenkit, aki ott lent mozog. Április elseje van, tehát nem lesz semmi kár értük.

— Kárr, kárr!!

Amint azt sokan várták, városunkban valóban nem volt minden "tiszta" a népszámlálás körül. Szemfüles riporterünk olyan népszámlálóra akadt, aki még nem járta be a rábízott körzetet. Bizonyítékul rögzítette a népszámláló és a népszámlált közötti beszélgetést, miközben azok a papirosokat töltötték ki. Annak veszélye mellett, hogy esetleg a lebuktatott népszámláló kiegyengeti riporterünk csontjait, közzétesszük a készült anyagot.

— Kézcsókom, ha megengedi, én magácskát most jól megnépszámlálom.

— Hát nem március 27-ig tartott az akció?

— Igen, de tetszik tudni, Romániában élünk. Szóval, legyen szíves válaszolni a kérdéseimre. Neve?

— Héderrvárry Abigél Hortenzia.

— Neme?

— Hát nem látszik?!

— Jaj, kérem, mit lehessen azt tudni ebben a mai világban! Jó, akkor beikszelem. Születési dátuma?

— Nézze, kedves uram, nekem van egy problémám...

— Tudom. Mindnyájunknak van egy-két-három problémája. Mert az élet nem leányálom. Szóval, ezerkilencszázhány?

— Hetven.

— Nem az évei számát kérdeztem, hanem a születési évszámot.

— Nem lehetne átugrani ezt a rubrikát? Segítenék egy kis fröccsel.

— Jó, na. Akkor, lássuk a családi állapotát.

— Özvegy. Abból a vígabbik fajtából.

— Más személy lakik-e itt?

— Csak Vili.

— Ô talán a kedves fia?

— Ô az én kedves, egyetlen papagájom.

— Az más. Szóval egyedül él ebben az ötven négyzetméteres, pazarul berendezett lakásban. Gyönyörû bútorzata, micsoda képek, micsoda ízlés! Mondja, mit csinál ma este?

— Nem válaszolok, mert azt írta az újság, hogy a tendenciózus kérdéseket vissza kell utasítani... Különben tulajdonképpen semmit sem csinálok. Esetleg egy jó forralt bort. Miután végzett a lépcsôházzal, igazán visszajöhetne megpihenni. Legalább elmesélem életem történetét, mert van ám, mit... És ha addig hazaérkezik, bemutatom a férjemet, aki annak idején kidobóember volt a Caritasnál.

— Hát nem azt diktálta be nekem, hogy özvegy?

— Elôször igen, de, mondja, hányadika is van ma?

— Igaz, április elseje! Csak tudnám, hogy most melyik változatot fogadjam el!

Húsvét estéjén ismeretlen tettesek megrongálták a Szilágykisfelsôrépa (Morcovioara de Sãlaj) bejáratánál felszerelt kétnyelvû helységnévtáblát. Az elkövetôk hupikék festékkel fújták be a településjelzô tábla magyar feliratát.

János bácsi, a falu tehenésze, felháborodva a szemtelenségen, húsvéthétfôn vásárolt egy doboz rózsaszínû festéket, amellyel azonnal eltüntette a román nyelvû feliratot is.

A helyi rendôrparancsnok azonnal letartóztatta az öreget. Mivel a délutáni esô lemosta a kék színû festéket, a nyomozás jelenlegi állása szerint a fô gyanúsított a húsvéti nyuszika: a hupikék festék ugyanis tojásfestéknek bizonyult.

...címmel a szamosújvári börtön színjátszócsoportja tartott elôadást a fogda amfiteátrumában.

A feltett kérdést ugyan nem sikerült megválaszolniuk a piros tojásnak öltözött borostás, marcona színészeknek, az elôadás viszont hatalmas sikert aratott. Az ôrök bele is aludtak.

Díszvendégként megtisztelte jelenlétével az elôadást Gábor Lajos is.

• Saját kocsijával ütötte el saját magát a torockóaranyos-szentkirálytúrfelsôi (Sânrimetea-Craiu Aurie de Sus) Ioan Vitezã. A férfi a lemerült akkumulátor miatt indulni nem akaró gépkocsiját sajátkezûleg, hátulról tolatta meg, de megcsúszott az arasznyi sárban és elesett. Miközben megpróbált feltápászkodni, a hátraguruló kocsi elütötte, majd maga alá temette. A férfinak ennek ellenére nem esett különösebb baja, néhány horzsolással megúszta a balesetet. Szerencséjére volt a felsô zsebében Airwawes rágógumi, s így a sárban sem fulladt meg, és ki tudott mászni a Zsiguli alól.

• Lovat gázolt el a kolozsvári, 82 éves Ileana Cosânzeana. A nyugdíjas asszony gyalogosként éppen a Mócok útjai zebrától néhány méterre kelt át, amikor a Monostor negyed felé haladó, szabályosan közlekedô egylómeghajtású szekér eléje került. Az igavonó ló súlyos sérüléseket szenvedett, láb- és többszörös bordatöréssel, valamint egyéb zúzódásokkal, kómában szállították az állattani intézetbe. Az állatvédelmi liga bejelentette: súlyos testi sértés vádjával eljárást indít az öregasszony ellen, de azt is kivizsgája, hogyan került az Afrikában ôshonos zebra a Mócok útjára?

Március 20-án reggel kilenckor a Szabadság riportere szokás szerint elkésett a rendôrségi sajtótájékoztatóról. Ezúttal azonban nem maradt le egyetlen hírrôl sem: amikor befordult a rendôrség folyosóján, megpillantotta Macedon Buzilã kapitányt, aki az újságírók gyûrûjében éppen megpróbált behatolni. Mármint a szobába, amelyben a sajtótájékoztatókat tartja. Ám a zár nem engedelmeskedett, sôt, mire a Szabadság riportere odaért, már egy jókora, begörbített dróttal próbálta kinyitni a magát megmakacsoló zárt. Idôközben megérkezett a rendôrség asztalosa is, de ô is hiába próbálkozott. További tíz perc elteltével a türelmetlenül várakozó újságírók azt javasolták a profi rablóként feszítô, és a felfeszítésbe beleizzadó kapitánynak, hozzon már fel a zárdából egy valódi profi tolvajt, az aztán megmutatja, hogyan kell.

A rendôrtiszt azonban ehelyett az intézmény lakatosa után küldött.

Újabb pár perc után az Adevãrulde Cluj riportere, Cosmin Puris is megunta a várakozást. Nekiment az ajtónak egyszer, kétszer, és harmadik próbálkozásból be is törte, még egyszer bizonyítva a jelenlevôknek nyers erejét (amihez mellesleg, hadd szurkálódjak egy kicsit, sajnos nem sok ész társul).

Így történt, hogy mégsem maradt el a március 20-i sajtótájékoztató. Amelyen megtudhattuk, hogy két ismeretlen tettes ellen indult eljárás, akik aznap, néhány perccel korábban betörtek a rendôrség egyik szobájába...

(A történet az utolsó paragrafuson kívül 100%-osan igaz, megtörtént eset.)

(Tisztelt szerkesztô úr! Elfelejtettem feljegyezni, kivel játszott a CFR, legyen szíves egészítse ki a ProSport mérkôzésnaptárából. )

A CFR labdarúgó futballcsapata tegnap focimeccset játszott az ellenfél együttesével. A gólnélküli mérkôzés 0–0-ás eredménnyel végzôdött, ami azért is meglepô, mert a bíró mindent megtett annak érdekében, hogy gólt rúgjon, és tie-breakbe vigye a mérkôzést.

A meccs legjobb embere a hazaiaktól a 22-es mezben játszó 22-es játékos volt, aki kétszer is kapufát rúgott, igaz, saját kapura, már az elsô negyedórában. Ennek ellenére az edzô mégis idejekorán leváltotta, és illetlen szavakkal megilletve az öltözôbe kergette.

A 80. percben (± 5 perc) a 10-es számú játékos az xxxxx csapatából célt ért el, de a gyászoló, feketébe öltözött bíró lesre hivatkozva nem adta meg neki a jutalomrúgást.

A legnagyobb helyzetet a hazaiak hagyták ki. A 9-es játékos a jobb oldalon rohant végig a fehér vonal mellett, majd amikor arra merôlegesen is fehér vonalat látott, beadott középre. A kapu elôtti nagyobbik téglalapban a labda érkezési helyének bejelölt fehér pontban álló, 5-ös mezet viselô játékos, Mezô — akirôl a mezônyt elnevezték — felugrott, de nem vette észre, hogy a labda alacsonyan jön, így az elgurult a lába alatt. Öt perccel késôbb ugyanaz a játékos vette észre, hogy üres a labda, és rárúgta a kaput, de nem találta el.

A CFR a következô felállásban lépett pályára: 1 kapus, 10 mezônyjátékos. Cserék: 2 játékos, 5 sáros trikó.

A Bayer Leverkusen javított a legtöbbet helyezésén a labdarúgó klub-világranglistán: a Bajnokok Ligájában negyeddöntôs német csapat a tizenötödik helyrôl az ötödikre lépett elore.

Az elsô négy között nincs változás, de az éllovas Liverpool elônye már csak 13 pont a korábbi 34-gyel szemben a Bayern München elôtt.

Az élcsoportban az Arsenal esett vissza a legjobban — 5. volt, most 8. —, mivel az angol együttes nem jutott be a BL-ben a nyolc közé.

A legjobb 250 között két magyar együttes található: a Debrecen a 173., a Dunaferr a 208. helyen áll.

A klub-világranglista élcsoportja (zárójelben az elôzô pozíciók):

1. (1.) Liverpool (angol) 338 pont, 2. (2.) Bayern München (német) 325, 3. (3.) Real Madrid (spanyol) 318, 4. (4.) Deportivo La Coruna (spanyol) 293, 5. (15.) Bayer Leverkusen (német) 278, 6. (9.) Juventus (olasz) 263, 7. (6.) Gremio (brazil) 262, 8. (5.) Arsenal (angol) 253, 9. (12.) Barcelona (spanyol) 252, 10. (14.) Glasgow Rangers (skót) 245.

Bayern–Real: biztos a telt ház
Amint várható volt, telt ház, azaz 59 ezer nézô elôtt kerül sor a Bayern München–Real Madrid labdarúgó Bajnokok Ligája negyeddöntôre.

Kedden kevesebb mint hét óra alatt elfogyott az az 54 ezer belépôjegy, amelyet a klubtagok és a bérletesek vásárolhattak meg. Szerdán további négyezer, csütörtökön pedig a spanyol klubtól visszakapott 1000 jegyet értékesítették.

A Sportolók Baráti Társasága nevû, egykori világhírû versenyzôket, olimpiai és világbajnokokat is felvonultató közösség javasolja, hogy Puskás Ferencrôl nevezzék el a Népstadiont.

— A jövô kedden 75. életévét betöltô Puskás Ferenc olyan egyénisége a magyar labdarúgásnak, akinek az emlékét valamilyen módon meg kell örökíteni — mondta az Ország-gyûlés elnöke szolnoki sajtótájékoztatóján.

A javaslatról pozitív véleményt nyilvánított Orbán Viktor miniszterelnök is.

Az már biztos, hogy kedden 12 órakor a Népstadion kezdôkörében köszöntik majd a legendás Aranycsapat kapitányát.

Miután több csoport résztvevôi nem tudtak megegyezni a 2004-es Európa-bajnokság selejtezô-mérkôzéseinek lebonyolítási idôpontjáról, az UEFA Nyonban döntött a mérkôzések idôpontjáról.

A második csoportban, amelyben Románia is szerepel, a döntés értelmében szeptember 7-én kerül sor az elsô mérkôzésre, amikor Bosznia Hercegovina fogadja Romániát. Október 12-én Románia szerepel hazai pályán Norvégia ellen, 16-án pedig Luxemburggal mérkôzik. A többi mérkôzésre már csak 2003-ban kerül sor, a selejtezôbeli utolsó román mérkôzés pedig 2003 szeptemberében lesz, Dániában.

Nagy meglepetésre a kevésbé esélyes Serena Williams 49 perc (!) alatt gyôzött nôvére, Venus ellen a 2,82 millió dollár összdíjazású

Miami-i nôi tenisztorna "családi" elôdöntôjében. A rendkívül jó formában játszó — a legjobb nyolc között Hingis ellen csak 4 játékot veszítô — Serena Williams esélyt sem adott nôvérének.

Döntôbeli ellenfele az elsô számú kiemelt, Jennifer Capriati lesz, aki három játszmában nyert honfitársa, Szeles Mónika ellen. A tegnap 26. életévét ünneplô sztár az utolsó játszmában két mérkôzéslabdát is hárított, úgyhogy a végsô gyôzelmet amolyan születésnapi ajándéknak is tekintheti.

A férfiaknál véget ért AndreiPavel sikersorozata, aki, miután több kiemeltet búcsúztatott (köztük a 4. kiemelt Haast), Federer ellen majdnem semmit sem mutatott fel.

Az elsô kiemelt ausztrál Lleyton Hewitt az orosz Marat Szafint búcsúztatta a nyolc között.

Eredmények:

Nôi egyes (2,82 millió dollár összdíjazás), elôdöntô: S. Williams (amerikai, 8.)–V. Williams (amerikai, 2.) 6:2, 6:2, Capriati (amerikai, 1.)–Szeles (amerikai, 5.) 4:6, 6:3, 7:6.

Férfi egyes (3,575 millió dollár összdíjazás), negyeddöntô: Federer (svájci, 12.)–Pavel (román, 26.) 6:1, 6:1, Hewitt (ausztrál, 1.)–Szafin (orosz, 6.) 2:6, 6:2, 7:6.

Vasárnap az interlagosi pályán kerül sor az 53. Forma–1-es autós gyorsasági világbajnokság harmadik futamára, a Brazil Nagydíjra.

A dél-amerikai országban eddig 29 versenyt rendeztek, a jelenlegi helyszín 19, míg Jacarepagua 10 alkalommal lehetett házigazda. A mostani mezônybôl három pilóta volt már elsô a Brazil GP-n: a német Michael Schumacher (Ferrari) háromszor, míg a kanadai Jacques Villeneuve (BAR-Honda) és a skót David Coulthard (McLaren) egyszer-egyszer nyert.

A tavalyi futamon Michael és Ralf Schumacher indult az elsô sorból, ennek ellenére David Coulthard nyert a "nagy Schumi" és Nick Heidfeld (német, Sauber) elôtt. A skót pilóta, noha idén még egyszer sem ért célba, nagy önbizalommal készül a futamra. Heidfeld abban reménykedik, hogy megismételheti tavalyi teljesítményét (a remény hal meg utoljára...), míg Michael az új Ferrari-motorban, az F-2002-ben bízik, amely állítólag sokkal jobb, mint a korábbi, amellyel mindeddig verte a mezônyt. Csapattársa, a brazil Rubens Barrichello eközben megsértôdött, ugyanis a Ferrari ôt még a régi motorral küldi harcba.

— Ha nincs rám szükségük, hozzák a tudtomra — méltatlankodott. — Korábban azt mondtam, hogy nem foglalkozom az év végén lejáró szerzôdésemmel, csakis a munkára koncentrálok. Így azonban egyáltalán nem lehet dolgozni.

Az olasz Gazzetta dello Sport újság értesülése szerint az olasz istálló nem kíván szerzôdést hosszabbítani Barrichellóval. Minden esetre, ha az új motor bevetése mellett döntött, a maranellói istálló igencsak meg lehet ijedve a vetélytársaktól, különösen a BMW-tôl.

A futam nagy esélyesei közé számítanak a BMW-Williams pilótái is. A csapat már az év végi vb-elsôségre gondol, s bizony az elmúlt futamokon látottak alapján az álom valóra válhat. A két pilóta közül Brazíliában a kolumbiai Juan Pablo Montoya indul a legnagyobb esélyekkel. A háromszoros világbajnok Nelson Piquet is a BMW-sek gyôzelmére tippel.

Könnyen elképzelhetô, hogy a vasárnapi Brazil Nagydíjon esô nehezíti majd a pilóták dolgát. Sao Paolóban és környékén, így Interlagosban is ezen a héten szinte megállás nélkül zuhogott, s az elôrejelzések hasonló körülményeket ígérnek a hétvégére.

l Bernie Ecclestone, a Forma–1 legfôbb vezetôje kijelentette: ha Törökországban megfelelô pályát építenek, akkor jó eséllyel pályáznak futamrendezésre.

— Az ország számos elônnyel rendelkezik, negatívumot ugyanakkor nem tudok említeni. De a legfontosabb, hogy legyen egy jó pálya. Azután már könnyen beilleszthetjük a programba a törökországi futamot — mondta Ecclestone, miután Isztambulban találkozott a Török Autó- és Motorsport Szövetség elnökével, Mumtaz Tahinciogluval.

Összeállította:
Balázs Bence

Ugrásszerûen növekszik az elôttünk álló hónapban a nyári sport-ágak nagyszabású vetélkedôinek száma. Egyre jobban érzôdik a meleg évszak közeledte. De, azért még a kifejezetten téli, méghozzá jeges sport-ágak sem köszöntek el végleg évadjuktól. Csúszókorongban, másnéven curlingban a hónap elsô napjaiban kerül sor világbajnokságra, a jégkorongozók pedig még erre is rátesznek egy lapáttal. Ôk ugyan a korábbi B-csoportos vb helyét átvett, úgynevezett divíziós tornán ugyan már a hónap közepén túl lesznek, de a nagyok, az A-csoportosok majd csak májusban tesznek pontot a versenyévad végére. Tallózás 17 sportág legjelentôsebb eseményei között, névsor szerint:

• ATLÉTIKA: Hagyományos tavaszi nemzetközi maratoni futóversenyek: 7-én Párizsban, 14-én Londonban, 15-én az egyesült államokbeli Bostonban, ahol a 106. kiíráshoz érkeztek. Hamburgban a 17. hansaplast maratont rendezik meg, Rotterdamban a Rajna-maratont.

• AUTÓSPORT: Forma–1-es világbajnoki futamok: 14-én a Monacói Nagydíj, Monte Carlóban (4 futam), 28-án a Spanyol Nagydíj, Barcelonában (5. futam).

• BIRKOZÁS: 11-én: kötött fogású (görög-római) Európa-bajnokság a finnországi Seinajökiben.

• CSÚSZÓKORONG: Férfi és nôi világbajnokság, 6–14. között az egyesült államokbeli Bismarckban.

• JÉGKORONG: Divíziós világbajnokság, Magyarországon (Dunaújvárosban és Székesfehérvárott), 14–20. között; A-csoportos férfi világbajnokság, április 26–május 5. között, Svédországban, többek között Stockhomban, Göteborgban, Malmôben és Eskilstunában.

• LABDARÚGÁS: 2–3-án: Bajnokok Ligája, a negyeddöntôk elsô mérkôzései; 4-én az UEFA-kupa elsô elôdöntôi; 8–10-én a Bajnokok Ligája negyeddöntôinek visszavágói; 23–24-én a Bajnokok Ligája elsô elôdöntôi; 30-án–május elsején az UEFA-kupa elôdöntôinek visszavágói.

• LOVASSPORT: Díjugrató Világkupa-versenyek: 4–7. között Göteborgban és Madridban, 25–28. között a brazíliai Porto Allegrében.

• MOTORKERÉKPÁR: Világbajnoki futamok: 7-én Japánban, a Szuzuka-Nagydíjért (1. futam), 21-én, a Dél-Afrikai Nagydíjért, Welcomban.

• ÖTTUSA: 4–8. között: férfi és nôi világkupa, Madridban; április 26–május 2. között férfi világbajnokság, a németországi Sindelfingenben.

• SPORTTÁNC: 6-án: latin táncok Európa-bajnoksága, Barcelonában; dél-amerikai táncok Európa-bajnoksága, a hollandiai ’s-Hertogenboschban; 13-án: ARD-mestergála, a németországi Bremerhavenben; 27-én: standard Európa-bajnokság, a dániai Aarhusban.

• SÚLYEMELÉS: Férfi- és nôi világbajnokság, a törökországi Antalyában, 21–28. között.

• TENISZ: Hivatalos pontgyûjtô versenyek: férfiaknak (ATP): 8–14. között: a portugáliai Estorilban és a marokkói Casablancában; 15–21. között: Monte-Carlóban; 22–28. között: az egyesült államokbeli Texas tagország Houston városában és Barcelónában; 22–28. között

Bajorország székhelyén, Münchenben, és Mallorca szigetén, Palmában. Nôknek (WTA): 1–7. között: a portugáliai Portóban és az egyesült államokbeli Sarasotában; 8–14. között: a portugáliai Estorilban és a marokkói Casablancában; 15–21. között: Budapesten és az egyesült államokbeli Charlestonban; április 29–máju8s 5. között Hamburgban, a Betty Barclay-kupáért és a horvátországi Bol Adria-tengeri fürdôhelyen.

• TOLLASLABDA: 13–20. között férfi és nôi Európa-bajnokság a svédországi Malmôben.

• TORNA: 18–21. között nôi, 25–28. között férfi Európa-bajnokság, mindkettô a görögországi Patraszban, mintegy a 2004-es athéni nyári olimpia elsô fôpróbájaként.

• ÚSZÁS: 4–7. között: rövidpályás (25 m-es fedettuszodai) világbajnokság Moszkvában.

• VITORLÁZÁS: 1–13. között világbajnokság a Hobbi-hajóosztályban, az új-kaledóniai Noumeában.

• VÍVÁS: Világkupa-versenyek: 5–6-án: férfi párbajtôr, a németországi Heidenheimben. 7-én: az elôbbi Vk keretében: Európa-kupa,ugyanott. 13–14-én: nôi tôr, az olaszországi Comóban, nôi párbajtôr,Offenbachban és nôi kard Nürnbergben. Férfi tôr, Bonnban, a Bonni Oroszlán vándorserlegért, férfi kard Nürnbergben. 27–28-án: nôi kard, a franciaországi Orléansban, férfi párbajtôr Argentína fôvárosában, Buenos Airesben és férfi kard Szófiában.

László Ferenc

B-osztály

• A Ion Moina Stadionban 11.00 órától: Kolozsvári U–Marosvásárhelyi ASA

• Az aranyosgyéresi stadionban 11.00 órától: Aranyosgyéresi Sodronyipar–Bihar FC

C-osztály, VIII. csoport

• A Gépész utcai stadionban 11.00 órától: Kolozsvári CFR-Ecomax–Zilahi Armãtura

• Avasfelsôfalun: Avas–Szamosújvári Olimpia

• A Dési Egyesülés szabadnapos, míg a Tordai Aranyos 3–0-lal könyvelheti el a visszalépett láposiak elleni mérkôzését

Szombaton, március 30-án a Horia Demian sportcsarnok ad otthont az ökölvívó nemzeti bajnokságnak, kadett korosztályban.

Napjainkban egyre gyakrabban, immár hivatalos helyeken is felvetôdik a cölibátus jogosságának, értelmének kérdése, esetleg megszüntetésének, illetve kötelezô jellege feloldásának lehetôsége. Az elképzelés ma talán még túlságosan forradalmi jellegû, így míg más vallás papjainak általában életcélja a minél több saját gyermek vállalásával halódó nemzetünknek példát mutatni, a hivatásukkal járó cölibátust felvállalóknak egy talán ennél sokkalta nehezebb feladat marad: hányatott sorsú családok gondjainak felvállalása, mások sanyarú sorsú gyermekeinek megmentése az életre. Már azon lelkipásztorok esetében, akik ezt — valamilyen jellegû szociális támasz nyújtását — feladatuknak érzik, akik ezt felvállalják minden ódiumával együtt. A vicei római katolikus lelkész, Lôrinczi Károly ezt felvállalta.

Déstôl húsz kilométerre, a Bethlen felé vezetô úton, Beszterce-Naszód megyében találjuk Csicsókeresztúrt. Ugyanannyi református mellett 16 római katolikus él a faluban, legtöbbjük már nem beszél magyarul. A XIV. században épült, felbecsülhetetlen értékû oltárt és ereklyéket ôrzô templomukban Lôrinczi Károly vasárnaponként már csak négy-öt néninek magyarázza az Isten szavait. Talán a még aprócska templomban is fájdalmasan üres padsorok, talán az utcán céltalanul, rongyosan-éhesen barangoló aprónépség, talán valami ennél több is, ki tudja, mi késztette arra a nyáját már-már elveszítô papot, hogy a Vicében immár hat éve minden esztendôben megszervezett néptáncfesztivál mellett egy sokkal merészebb tervet is valósággá teremtsen: otthont adjon néhány mostoha sorsú gyermeknek. Egy kerek esztendôn át foglalatoskodtak a csicsókeresztúri plébánia épületének felújításán, átalakításán (az anyagiakat, 38 ezer márkát, pályázat útján nyerték egy holland alapítványtól), és másfél évvel ezelôtt megnyílhatott itt a Szent Anna Ház. Tíz gyermek él az otthonban, a legnagyobbak negyedik elemisták, a legkisebb közel három esztendôs.

Eleinte szinte kivitelezhetetlennek tûnt a rengeteg munka, amivel egy ilyen otthon fenntartása jár, vallja Lôrinczi Károly. Aztán ô maga lepôdött meg a legjobban, amikor mégiscsak sikerült mindent elvégezni. Sokat segített, hogy késôbb a csíkszeredai Csibész Alapítványhoz csatlakoztak, amely több, a gyermekotthonokból kikerült fiatal gondozását is felvállalja, munkahelyeket biztosít számukra. A csicsókeresztúri otthon az államtól vajmi kevés támogatást kap. Pályázatok és a soproni, valamint az amerikai Rotary klub, illetve német szervezetek támogatása révén mûködhet az Anna Ház.

Hétköznap reggel érkezünk, a falu központjába: a csinos görögkeleti templommal szemben dombon magasodó patinás keresztes templom, mellette igen könnyen megtaláljuk a Házat. Erika siet elénk, ô az otthon szociális asszisztense. Hátul megyünk be. Az udvaron csúszda. A pici elôszobából a konyhába lépünk. A tûzhely még csendes, de pár óra múlva Verus már krumplit tesz fôni, finom felvágottszeleteket süt: délben érkezik a két iskolás meg a hét gyerek az óvodából. Addig csak a legkisebb, Árpika szaladgál fel-alá egy babával, ránk kíváncsiskodva. Az ebédlôben ülünk le, a hosszú asztalnál beszélgetünk. Öt családregény bontakozik ki. A legmeghökkentôbb talán a három testvér — Árpi, Sanyika és Andrea — esete, akiknek kishúga az ûrrepülések évszázadában szabályosan éhenhalt. A gyermekek egyike jászolban született, egy ideig beázott tetejû, félig romos épületben lakott a család.

— Az éhenhalt kislány szülei jelenleg együtt élnek, az otthon által nyújtott segítségbôl vásárolt cigányházban. Bár konfliktusok még bôven akadnak a házastársak között, együtt gondoskodnak a házról. Miután a három gyermek az otthonba került, újabb testvérük született. Az új babáról a szülôk igyekeztek megfelelôen gondoskodni — mondja a plébános.

Egy évvel azt követôen, hogy Jancsi és Emese az otthonba került, édesapjuk az otthon által nyújtott segítséggel javítani kezdte házát, járdát épít, festi a kerítést. Egy fedél alatt él édesanyjával. A ház tatarozása során az apa falat emelt, ezzel elkülönítette az ô családja és az édesanyja életterét egymástól. Most már csak az anyáról való egészséges lelki leszakadásnak kell végbemennie ahhoz, hogy külön családként életét folytathassa. Lôrinczi Károly elmondja, a hatás szinte hihetetlen, de az apa építô, teremtô cselekedetei hatalmas elôrelépést jelentenek egy egészséges élet felé.

— Miki és Ernô édesapja sokáig Magyarországon dolgozott, de hazatért, kapcsolatunk a családdal most alakul. A gyermekek sokáig az utcán nevelkedtek, a cigányok gondozták ôket — tudjuk meg.

Crina és Denisa, a két "drappszínû" kislány szintén problémás, de valamelyest mûködô családból származik. Ôket a besztercei gyermekvédelmi hatóságok helyezték el az Anna Házban.

— Néha a szobámban kettesben játszunk a gyerekekkel, az ilyen együttlétek során nagyon sok következetetést lehet levonni. A gyermekek cselekedeteikkel, mozdulataikkal, játékmódjukkal "elmondják" bajaikat, csak meg kell látni ezeket a jelzéseket — mondja Suta Erika, aki a gyermekek szociális gondozását látja el.

— Zoli édesanyja maga is az emberi gonoszság és erôszak áldozata, lelkileg traumatizált. Mióta Zoli az otthonba került, az anyuka is megváltozott. Már van egy tyúkja, és arra gondol, hogy megültesse. Szeretne egy takarosabb otthont, a családban igyekszik betölteni a feleség szerepét — mondja Lôrinczi Károly, majd hozzáteszi: Célunk nem az, hogy a családból kiszakítsuk a gyermekeket, hanem, hogy részben anyagi, de fôként lelki támaszt jelentsünk az egész családnak. Sokszor már a meghallgatás is nagyon sokat ér, de családterápiát tanulok. Az élet maga terápia. Havonta egy alkalommal a szülôk eljönnek látogatóba, akkor sokszor a ház körül segédkeznek, a gyermek ezt látja, esetleg segítenek is egymásnak, és máris kialakul egyfajta kapcsolat. Nagyon fontos, hogy hitelesen közeledjünk a szülôkhöz és gyerekekhez egyaránt, hiszen az ôszinteséget megérzik, és akkor ôk is közelednek hozzánk, bizalmat éreznek irántunk. Célunk a megjavult körülmények közé a családba visszahelyezni a gyermekeket, hiszen végsô soron ott a helyük, és a szülôt pótolni nem lehet, de nem is akarjuk. Beszterce-Naszód megyében sok az árva, sok a rosszul mûködô család. Amennyiben állami gyermekotthonba kerülnek, a magyar gyermekek nem részesülnek anyanyelvi oktatásban, beolvadnak, elvesznek a nemzet számára. Ehhez kínál alternatívát a mi otthonunk, bevallottan "magyarnak", a magyar kultúra szerint neveljük a magyar gyermekeket, Denisa és Crina román óvodába jár. Vicében hasonló otthon épül, reméljük, szeptemberben megnyithatjuk. Ott nyolc gyermeket tudunk majd ellátni.

Közben Erika a várkudui magyar iskolába és óvodába megy a gyerekekért, míg Andacs Annamária gyermekgondozó Crinát és Denisát hozza haza a helybeli román óvodából. Harsányan érkeznek, kabátot, cipôt le, jól szemügyre vesznek. Miki Verának hozott valamit: büszkén mutatja, hogy a papírlapon szép színes ceruzával majdnem leírta a nevét, már csak az utolsó i betû hiányzik. Crina rám csimpaszkodik, kérdezget. Mindegyikük olyan közlékeny, felszabadult — szinte hihetetlen, hogy akkora lelki megrázkódtatások állnak mögöttük, amelyekbe sok felnôtt belerokkant volna. Aztán irány a játékszoba. Ebéd után a kicsik alszanak, majd délután a nevelônô András Hunilla érkezik, mindenféle érdekes tennivalóval. Este 8–9 órakor villanyoltás a tetôtéri takaros hálószobákban, tarkabarka huzatos takarók alatt.

Tízen vannak. Ezek a plébános "gyermekei". Mikor elnézem, hogyan emeli magasba kérdôre vonás-vigasztalás végett a pelenkától való megválás balesetekkel teli idôszakát élô legapróbbat, érzem, hogy ez valóban így is van.

Kerekes Edit

Településneveink egy részének kialakulásában nagy szerepet játszott a területre jellemzô, a területet borító növényzet, közöttük természetesen a fák. A patak partját kísérô (vad)almafák, adták a pataknak, s a patak melletti településeknek az Almás, a szilvafákkal borítottaknak a Szilvás nevet, a víz- és településnevet.

Almás nevû falunk több is van. Az erdélyi helynevek között szerepel például Homoródalmás, Küküllôalmás, Kézdialmás, Váralmás, Keresztényalmás, Szárazalmás. Mai — "hivatalos" — nevük szépen elkülöníti ôket egymástól, de névformájuk kezdetben csak Almás volt, késôbb nyertek többféle megkülönböztetô jelzôt.

Homoródalmásnak elsô írásos adata 1332–7-bôl való: Almas. A megkülönböztetô jelzôre, a Homoród folyónévre utaló, a folyó melléknevével kapcsolatos elôtagra 1712-bôl van adatunk: Homoród-Almás. Egy másik Almás-t szintén egy folyó, a Nagy-Küküllô mentén kell keresnünk, miként a mai teljesebb neve is mutatja: Küküllôalmás. Az eredetileg puszta Almás nevet 1317-ben jegyezték fel (Almas), a megkülönböztetô Küküllô- elôtagot hivatalos úton, 1913-ban kapta.

A Kis-Szamosba ömlô Almás-patak neve szolgáltatta az eredetileg szintén csak Almás (1234: Almas), de ma már Váralmás településnevet. A Vár- elôtagot a falu e század elején, a hivatalos helységnév-rendezés kapcsán kapta, annak alapján, hogy a település annak a várnak volt a tartozéka, melynek romjai Dezsôvára néven, a falu határában porladoznak.

Dévától délnyugatra található Szárazalmás eredeti neve Asszúalmás (1491: Azzwalmas). E településnév úgy keletkezett, hogy a falu olyan Almás nevû patak mentén települt, melyre az volt a jellemzô, hogy vize száraz idôben kiapadt. Az Asszú- elôtagot idôvel szinonímája, a Száraz- cserélte fel (1760: Száraz-Almás).

Az Almás nevû falvak megkülönböztetô szerepû jelzôi természetesen nem mindig folyónévi vonatkozásúak. A Dévától keletre fekvô Keresztényalmás-nak (1361: Almas) Keresztény- elôneve (1406: Kerezthyenalmas) annak a Keresztyén nevû személy emlékét ôrzi, aki 1406-ban a falu egyik birtokosa volt.

Az almafák mellett a szilvafáknak is nagy szerepük volt településneveink kialakulásában. Ilyen név Erdélyben például Alsó- és Felsôszilvás, Kecsedszilvás, Magyarszilvás és Mezôszilvás.

A Hátszegtôl északnyugatra települt, szilvafáiról elnevezett Szilvás (1360: Zyluas) mellé újabb falu keletkezett, s nyilvánvalóan meg kellett különböztetni a két, egymás mellett fekvô két települést, az egyik így lett Alsószilvás (1497: Alsozylwas), a másik Felsôszilvás (1446: Felsewziluas). Szamosújvártól nyugatra fekvô Szilvás (1370: Zylwas) pedig onnan kapta a Kecsed- megkülönböztetô jelzôt (1441: Kecheth-Zylwas), hogy a szomszédos falu Kecsed volt. Mezôszilvás a Mezôség egyik faluja. A falunév 1329-ben pusztán Syluas, de késôbb, 1447-ben már Mesezylwas. A névben benne rejlik, hogy a falut a Mezôségben kell keresnünk. Tordától északnyugatra is található egy Szilvás (1297: Syluas), megkülönböztetésül e név a lakosság hajdani nemzetiségére utalva Magyarszilvás (1760: Magyar Szilvás) lett. A falu lakói — a név ellenére — az évszázadok folyamán, jobbágysorban, teljesen elrománosodtak.

Murádin László

Nem egyedi eset, hogy az Erdélyben született tehetséges ifjú a nagy nyugati kultúrközpontokban találjon magára, ott eresszen gyökeret. A huszadik századi mûvészeti élet ilyen vonatkozásban különösen sok példával szolgálhat. Egyikük a Kolozsváron, 1912. március 22-én született Gáll Ferenc, aki késôbb François Gallként szerzett érdemeket a francia fôvárosban. Popp Aurél felfedezettje volt, aki felfigyelt a kitûnô rajzkészséggel rendelkezô, a kamaszkorból éppen csak kinôtt ifjúra és szárnyai alá vette. Tervezôként alkalmazta is a Szatmárnémetiben elindított kerámia- és porcelángyárába, amint arra Banner Zoltán is utal az Erdélyi magyar mûvészet a XX. században címû kötetében. A kezdeményezés részét képezte annak az elképzelésnek, amely a város mûvészeti életét volt hivatott fellendíteni egy "kis-fôiskolai" igényû képzéssel. A figurális rajzolás és csendélet tanítása mellett az ipari tárgyak tervezése is beletartozott a keretbe, amolyan elôfutáraként az ipari formatervezés intézményesített oktatásának. S bár a kerámiagyár termékei igazából nem tudtak betörni a piacra, s a vállalkozás végül nem mutatkozott kifizetôdônek, és csakhamar meg is szûnt, idôlegesen több tehetséges fiatal mûvészt vont vonzáskörébe.

Az elsô mester, a román származású, de magyar kultúrájú Popp Aurél tehát jelentôs szerepet játszott Gáll Ferenc mûvészi pályájának alakulásában. Közvetve talán ahhoz is hozzájárult, hogy a fiatal festô az itthoni útravalóval oly jól boldogult a maga választotta új környezetben, és hogy képes volt feloldódni és magába szívni a rendkívül erôteljes francia hagyományokat is. Annak elôtte azonban még sok tanulnivalója akadt és mindössze tizenhét évesen, pár évvel idôsebb barátjával, Fülöp Antal Andorral együtt megjárták Olaszországot. A római iskola hatása fedezhetô fel a fiatal festônek a realista ábrázolás iránti vonzódásában, a humanista mûvészi gondolatok átmentésében.

De Gáll Ferenc végül is François Gallként vált igazán ismertté, nem egy rangos elismerés, többek között a párizsi Francia Mûvészek Szövetsége díjának (1947) és a Francia Kulturális Érdemrend (1965) valamint a Francia Intézet kitüntetésének birtokosává, és lett a Salon des Independents és a Francia Képzômûvészek Szakszervezetének elnöke.

Munkásságának fô vonulata, a sajátosan franciás tematika és festôi nyelvezet, az impresszionizmus és posztimpresszionizmus tárházából merít. Annak jegyeit véljük felfedezni csendéleteiben, tájképeiben, a mûvészkávéházak, a balerinák és lóversenyek világának felvillantásában. Életszerûség, frissesség és líraiság árad világos szerkezetû, festôileg pontosan megfogalmazott, színgazdag munkáiból. Kompozíciói az ellesett pillanatokat összegzik megejtôen ôszinte, festôi vallomásokká. Touluse-Lautrec, Degas és Cezanne szelleme egyesül és születik újjá alkotásain: az élénken élô és ható francia hagyomány. Dekoratív színvilág, könnyed, biztos vonalvezetés, kompozíciós készség jellemzi alkotásait.

François Gall úgy festett, hogy meg is értették és meg is vásárolták munkáit. Nem újító, hanem felújító, ôrzô volt. S ezért még idejekorán sikeres mûvésszé vált, és le is arathatta sikerei gyümölcsét. 1987-ben hunyt el Párizsban.

Németh Júlia

Ady Endre mint fiatal nagyváradi újságíró a Nagyváradi Naplóban 1902. március 21-én ezekkel a szavakkal búcsúztatta az életet felfokozott szenvedéllyel élô Tolnai Lajost: "Nem volt semmi bûne, csak különb volt, mint a többi. Éles volt a szeme, tehát keserû volt nagyságos szíve, s rombolóan lázas az agyveleje. Mellékesen pedig legelsô íróembere volt ez országnak..."

Kétségtelen, a Tolnai Lajos emberi alkatát híven megidézô búcsúztató eltúlozza az író-elôd mûvészi teljesítményét, irodalmi örökségét. Mint ahogy végletesnek érezzük Móricz Zsigmond "zászlóhajtásá"-t is. A magyar falut notesszel járó író négy évtized múlva, az általa szerkesztett Kelet Népe 1941. január 1-i számának elsô oldalán ezt a címet adja Tolnai-méltatásának: Zászlóhajtás az elsikkasztott s mégis legnagyobb magyar regényíró elme, Tolnai Lajos elôtt.

Nem lehet, nincs is szándékomban irodalmi, esztétikai vagy akár irodalomtörténeti mércének tekinteni a 20. század e két kimagasló szellemi nagyságának némiképp korigénybôl is fakadó megállapításait, minôsítéseit. Azt hiszem nyilvánvaló, hogy az eltávozott író életlátását, megfigyeléseinek merész, nemegyszer kíméletlen megfogalmazását kívánták felmutatni egy változó, a megújhodás útjait, lehetôségeit keresô világban. Úgy is mondhatnám: "egyéni vibrálását", az emberi és társadalmi kapcsolatokat éles szemmel figyelô, azokat kendôzetlenül feltáró írót. Egy olyan írótípust, akit a magyar Ugarral viaskodó Ady magához közel állónak érzett, akit a magyar falut feltérképezô Móricz Zsigmond elôdjének tekintett. "Hiszem s vallom — írja Móricz —, hogy evvel [ti. Tolnai Lajos szellemének vállalásával] teszek annyit a magyar ügyért, ha újra bírom írni Tolnai oeuvre-jét, mint saját munkásságommal, ami hatvan éves koromig végeztem."

Tolnai Lajos, mondhatni, sokat és sokfélét írt: lírai verseket, balladákat, elbszéléseket, leginkább pedig feltûnést keltô, heves vitákat kiváltó regényeket. Költeményeinek elsô gyûjteményét 1865-ben az indulását meghatározó tanárának, az akkor Nagykôrösön tanító Arany Jánosnak ajánlotta. Lapot szerkesztett, tanított, a kolozsvári egyetemen doktorált és több mint másfél évtizedig (1868 és 1884 között) a marosvásárhelyi Református Egyházkerület lelkészeként, lapszerkesztôként egyik szervezôje, élesztôje volt a korabeli erdélyi kisváros, a vidék irodalmi kulturális életének. Az erdélyi magyar mûvelôdési hagyományokat folytatva, Apáczai Csere János, Bod Péter, Aranka György, Mikó Imre tudományos, közmûvelôdési elképzeléseit vállalva, lesz lelkes szervezôje az 1876-ban életre hívott Kemény Zsigmond Társaságnak, a Társaság két lapjának, az Erdélyi Figyelônek, illetve a Figyelônek. A Tolnai marosvásárhelyi mûködésének könyvet szentelô, az író itt töltött küzdelmes éveit értékelô Dávid Gyula hívta fel a figyelmet az erdélyi évek írói élményt alakító fontosságára. Valóban, Marosvásárhely fordulatot jelent írói szemléletében, késôbbi mûveit is megtermékenyítô tapasztalatokat, élményeket visz magával Erdélybôl. De emlékezetbe idézhetném a korabeli kolozsvári lapokban eltemetett írásait, a kolozsvári lapszerkesztôkkel és más ismert személyiségekkel folytatott levelezését is.

Marosvásárhelyen írja a mûvészileg egyik legegyenletesebb, egy átmeneti kort, a polgárosodás folyamatát, annak útvesztôit is felmutató, Az urak (1872) címû regényét. (Nem véletlen, hogy Jókai ebben az idôben írott két nagy regényének, a Fekete gyémántoknak és az Arany embernek szintén ez a témája). Tolnai Lajos ezutáni mûveiben is vissza-visszatérnek a változó világ változó emberi viszonyai, emberi kapcsolatai. Gondoljunk az olyan regényeire, mint A báróné ténsasszony, A nemes vér, Az oszlopbáró, Dániel pap lesz, A polgármester úr, Az új fôispán — és sorolhatnám elbeszéléseit is.

Tolnai írói magatartását, elôadásmódját, stílusát a leplezetlen — gyakran a kellô mûvészi fegyelmet nélkülôzô — szenvedélyesség jellemzi. Azt is mondhatnám, ez különbözteti meg leginkább kortársaitól. Például az anekdotát, humort, mesélést magas mûvészi szinten ötvözô Mikszáth Kálmán prózájától, az erdélyi kisvárosról hírt hozó Petelei István lélektanilag kimunkált novellisztikájától vagy Gárdonyi Géza líraian megélt falusi történeteitôl.

Tolnai Lajos felfokozott szubjektivitása, kétségtelen, csorbítja regényeinek mûvészi hitelét, gyakran egysíkúvá teszi alakjait. De észre kell vennünk azt is, hogy ez a személyesség elevenséget, érzelmi sodrást kölcsönöz elôadásmódjának, stílusának. Legsikerültebb mûveiben, regényfejezeteiben ezek az írói tulajdonságok újfajta szemlélettel, világ- és emberlátással társulnak.

Talán nem túlzás azt mondani: konfliktusokkal terhes világunkban idôszerûvé válhat az oly sokféleképp megítélt (hol túlértékelt, hol elfelejtett) Tolnai Lajos egyik-másik regénye, elbeszélése. Mint ahogy ösztönzô lehet szenvedéllyel vállalt mûvelôdésszervezô mûködése is.

Kozma Dezsô

— Nem mind tojás, ami fénylik!
(De lehet, hogy Salamon töke)
(Bándika és Nogyó)

Szesszió után intenzívebben indult újra a Kolozsvári Magyar Diákszövetség tevékenysége.

A szokásos hétfôi bulik nem maradtak el, de volt Tavaszi Beavatótábor Mákófalván (március 22–24.), a Kobak Tanulmányi Házban. A cél új, aktív tagok toborzása volt, és a vállalkozó szellemû diákok bevonása a munkacsoportok, rendezvény-szervezések tevékenységébe.

Ugyanis lesz KMDSZ-születésnap (április 15-én). Ez már a tizenkettedik, lassan kamaszodni kezd a szervezet, és szeretnék a külsô tagokat is emlékeztetni erre. Lesz Nyílt Irodanap, Streetball, Szomszédnéni Produkciós Iroda, valamint április 22-én Marabubál (a gólyabál ikertestvére, végzôs diákok részére, de nemcsak; a KMDSZ csapatok jelentkezését várja, és szeretné, ha a Marabubál a Gólyabálhoz hasonló fontosságú lenne a diákság körében).

Végzôs diákoknak szól az Állásbörze (május 21.): célja az erdélyi, magyar anyanyelvû, végzôs diákság munkahelykeresésének könnyítése, valamint az erdélyi munkaadók friss, jól felkészült munkaerôvel való ellátása. Fontos, hogy azok a diákok, akiket érdekel, minél hamarabb jelentkezzenek a KMDSZ Karrier Irodájában. Várják az érdekelt cégek mihamarabbi jelentkezését is a diákok idôben történô tájékoztatása végett. Ugyanakkor hangsúlyt fektetnek a még tanuló diákok elhelyezésére, nyári szakmai gyakorlatok, részmunkaidôs foglalkoztatás keretén belül.

A Diáknapok (május 22–25.) lassan már hagyománnyá válnak: sportrendezvények, vetélkedôk, koncert, és persze buli, buli 3 napon keresztül: ez az idei rendezvény célja, és természetesen az is, hogy minél nagyobb tömeget mozgasson meg. Az eddigiekhez hasonlóan kb. 30-as létszámú csapatok jelentkezhetnek, nemcsak Kolozsvárról. A nem csapattagok számára lesz táncház, filmklub, gitárest, buli.

A mákófalvi Kobak Tanulmányi Ház lassan kézzelfogható valósággá vált, egy tervezett, ünnepélyes megnyitó után diákszervezetek, iskolák használhatják hétvégi programok színhelyéül.

A Szejkefürdôi Diáktalálkozó (amely az idén már nemzetközi lesz) és az V. Erdélyi Tudományos Diákköri Konferencia sem maradhat el.

A rendezvényekrôl további információk a KMDSZ székhelyén (3400 Kolozsvár, Petôfi/Avram Iancu 21. szám), valamint internetes honlapján (www.kmdsz.ro) tudhatók meg.

A múlt hét végén Kolozsváron tartotta a harmadik konferenciáját a Romániai Doktoranduszok Országos Szövetsége (RODOSZ). A kétnapos rendezvény során különbözô szakosztályok keretén belül tudományos dolgozatokat mutattak be, és kerekasztal-beszélgetésre került sor. Veres Valér, a RODOSZ elnöke lapunknak kifejtette: mivel az egyetemi közösség fontos szereplôi kivétel nélkül mind jelen voltak, vita is kialakult a felmerült kérdések kapcsán.

A kerekasztal-beszélgetés során a kolozsvári magyar tudományos/kutatói könyvtár létrehozásának esélyeirôl és kérdôjeleirôl tárgyaltak. Péntek János, a magyar nyelv és kultúra tanszék vezetôje sérelmezte a román és a magyar állam közötti könyvcsereprogramnak a megrekedését, szerinte a folyóiratok küldése sem mûködik az erdélyi magyar szakemberek és kutatók kívánalma szerint.

Veres Valér hangsúlyozta: "a már pár éve szünetelô kapcsolatokat mindenképpen fel kellene újítani, célszerû lenne annak minisztériumi szintû hivatalosítása, ellenkezô esetben az egységes magyar nemzetben való gondolkodás csupán üres jelszó marad."

Tánczos Vilmos, a Sapientia egyetem rektorhelyettese azzal magyarázta a felvezetôben megfogalmazott gondokat, hogy a posztkommunista tizenkét év alatt nem egyszer kallódtak el könyvek, ezért a romániai intézmények némelyike hitelét vesztette.

Kása Zoltán, a BBTE rektora a könyvtári pályázataik többrendbéli sikertelenségérôl számolt be. "Az utóbbi idôben nem sikerült lényegesen bôvíteni a BBTE könyvtárainak az állományát."

Kiderült, a Sapientia egyelôre lemondott kolozsvári könyvtáralapítási tervérôl, ezért a kerekasztal-beszélgetés résztvevôi három lehetséges könyvtárfejlesztési elképzelést fogalmaztak meg.

Az elsô terv a román–magyar államközi együttmûködés során rendszeresített könyvcsereprogramokat vázolja fel, míg a második, a BBTE-vel kialakított bizalmasabb, egyben szorosabb kapcsolatnak a lehetôségét veti fel. A RODOSZ elnöke hangsúlyozta: szerinte megalapozatlanok a magyarországiak félelmei, mivel a BBTE-n a magyarok is képviseltetve vannak. Úgy ahogy eddig is megôrzôdtek a több évszázdos könyvek, ezentúl sem történne olyan méretû rendellenesség, ami nyugtalanságra adhatna okot részünkrôl vagy az anyaországiak részérôl — fejtette ki az elnök.

A harmadik lehetôséget a konzulátus mellett kialakítandó Magyar Kulturális Központ keretében mûködô könyvtár nyújtaná, amely az eredeti tervek szerint köteles példányokban részesülne a budapesti Széchenyi Könyvtár részérôl. Alföldi László fôkonzul kifejtette, sajnos, még nem sikerült anyagi alapokat keríteni ennek a tervnek a megvalósításához.

A RODOSZ elnöke a romániai anyagi forrásokra vonatkozóan a szûk lehetôségekrôl számolt be, ami szinte leküzdhetetlen akadályt gördít a könyvvásárlás elé.

Végül, a jelenlevôk a szakkollégiumok könyvtárak elektronikus adatbázisának az összeállításában állapodtak meg.

Borbély Tamás

Volt egyszer, hol nem volt, volt egyszer egy kolozsvári egyetem, ahol pezsgett a diákélet. Négy elsôéves került össze egy évek óta elôször megnyitott, poros, pókhálós, harmadik emeleti bentlakásszobába. Aztán egy másodéves srác ment fel hozzájuk a másodikról. Talán csak a kíváncsiság hajtotta. Leült velük beszélgetni, és ôk öten azóta is beszélgetnek. Pedig mind "nagy és híres emberek lettek" azóta.

Így mesélte el Vida Gábor a múlt szombati találkozón az Éber csoport verbuválódásának a történetét. A Baldóver Irodalmi Kör március 23-i rendezvényén ugyanis ez az "éber" társaság találkozott egymással és az érdeklôdôkkel a Tranzit Házban.

Kik is az "éberek"? Balássy Csaba (a barátság teoretikusa), Hubbes László (Iván, az örök hiányzó), Jánk Károly (a nehezen megszületett unoka), Vermesser Levente (a félszékely, aki csak egy-két nyelvet tudott, és az is mind magyar volt) és Vida Gábor (a nagyapa), tizenkét évvel ezelôtti megismerkedésükkor öt filológus hallgató, öt egészséges humorú kópé, akit életre szóló barátság kovácsolt össze. Az Éber link, a világot lefitymáló, a sört és a szórakozást diákosan kedvelô társaság volt, mesélte Jánk Károly, ugyanakkor volt a csapatnak egy komolyabb oldala is: az életrôl, a mûvészetrôl, a közös olvasmányokról órákig vitatkoztak egymással. A többiek nem sokat tudtak róluk. Különcöknek tartották, vagy tisztelték ôket. Hubbes László szerint egyszerre voltak ôk "jobb lábukra sánta óriások és bal lábukra sánta törpék".

Diákéveik során bece- vagy gúnynevek tucatjait ragasztották egymásra, sôt, saját nyelvük is kialakult. Fiktív szavakat használtak, vagy valóságosakat degeneráltak, s ennek az "éber nyelvnek" természetesen öt tájszólása is létrejött. Tanultak, vizsgáztak, írogattak. Ma is figyelnek egymás írásaira, s ha alkalmuk adódik rá, meg is vitatják azokat.

Komolyak voltak, s közben rengeteget szórakoztak. Saját véleményük szerint is megdöbbentô látvány lehetett idônként az ô bentlakási kuckójuk. Ijedtében vagy megrökönyödésében könnyen ledermedhetett — vagy nagyot nevethetett —, aki egy óvatlan pillanatban benyitott hozzájuk (esetleg öt, körben szaladó, károgó emberkét talált megpillantani), vagy aki velük együtt bulizott (bebizonyíthatták neki, hogy a kaktusz igenis nagyon ízletes, zamatos falat). Senkinek sem kellett megtudnia, hogy szalonnát sütöttek a bentlakásban, vagy hogy meggyújtották a szoba közepén veszteglô, gazdátlan ruhakupacot — fôleg a takarítónônek nem kellett volna megtudnia, mert miután reggel benyitott a szobába, a fiúkat kidobták a bentlakásból (a tanulság: nem mindegy, hogy a szokásos esti buli nyomait vagy egy halom hamut talál a takarítónô a szobádban).

Az Éber "történeteinek" a lényege élôvé tenni a tárgyakat, mindegy, hogy benzinfôzô kannáról, kedvenc üres vodkásüvegrôl vagy ruhásszekrényrôl van szó: egyszerûen ki kell nyitni azokat, elölrôl, hátulról, oldalról, felülrôl...

Az "éberek" közös filmet terveztek, s közös lapot akartak indítani. Ez utóbbinak, az Árnyékhatárnak kalandos sorsa lett: elsô (és egyetlen) számát egy kerek évig nyomtatták, hol a nyomdagép romlott le, hol egyéb gubanc gátolta a fiatal szerkesztôket — s miután végre kinyomtatták, a példányai egy hatalmas, elmozdíthatatlan papírbála alá kerültek...

A csoport nem zárkózott magába: lánytagjai is voltak, de aki közéjük akart kerülni, annak "felvételiznie" kellett: a nagy próba intelligenciatesztet vagy Laca-verést jelentett, például Orbán János Dénes számára.

Az éberekrôl, az éberekkel Balázs Imre József és Selyem Zsuzsa beszélgetett, a nézôk pedig "húsvéti elôzetesben" részesültek — csakhogy a színes tojás rikító rózsaszín és zöld rántottát jelentett.

Kónya Klára

1. Láttál-e már fiút?

a) Láttam már olyan lányt, aki látott. (2p.)

b) Igen, apukámat meg a kisöcsémet. (3p.)

c) Nem láttam, lánybentlakásban lakom. (1p.)

2. Mikor szoktál fürdeni?

a) Ha felenged a Szamoson a jég. (3p.)

b)Ritkán, mert mindig vigyázok, hogy tiszta maradjak. (2p.)

c) Ha már erôsen megszomjaztam... (1p.)

3. Mit teszel, ha egy fiú moziba hív?

a) Elmegyek, ha a kezében csörgeti a mozi kulcsát. (3p.)

b) Ha a Dumbót játsszák, lehet, hogy ötödszörre is megnézem. (2p.)

c) Gyorsan eszembe jut, hogy ebben az évben még egyetlen esti kurzuson sem voltam. (1p.)

4. Ha elmész a moziba, ott hogyan viselkedsz?

a) Integetek a fiúnak a hátsó sorba. (2p.)

b) Igyekszem a horkolásommal nem zavarni a csipszet rágcsáló nézôket. (1p.)

c) Viszek egy mûkezet, hogy legyen, mit szorongatnia a fiúnak. (3p.)

5. Mi jut eszedbe a SZERELEM szóról?

a) A biciklim. (2p.)

b) Felemáskorlát és zsebtelep. (1p.)

c) Az anyukám egyszer azt mondta, nagyon vigyázzak... (3p.)

6. Mirôl szoktál álmodozni?

a) Arról, hogy a Szent Szüzek Gyertyaöntô rendjének a tagja vagyok. (1p.)

b) Akt-kukacokról. (3p.)

c) Én vagyok a fiúk és a lányok közti ajtó kulcsának az ôre. (2p.)

7. Mi a véleményed errôl: a férfi a teremtés koronája?

a) Tényekkel nem szoktam vitázni. (3p.)

b)Igyekszem ennek megfelelôen élni. (3p.)

c)Nem tehetnek róla szegények, hogy ennyire okosak! (3p.)

Értékelés:

0–8 pont: Rossz híreink vannak. Ha véletlenül ennyit értél el, ideje újraértelmezned az életed (lehet, hogy a gimiben meghúztak matekbôl, s még az érettségidet sem tetted le, úgyhogy semmiképp sem lehetsz egyetemista).

9–12 pont: Eredményed nem rossz! Ne keseredj el, nem lehet mindenkibôl NÔ. Neked is gyönyörû feladatokat tartogat az élet: lehetsz még vasorrú bába, házisárkány, mumápödurii, éjjeli rém stb.

13–17 pont: Ez már valami! Sokat fejlôdtél az utóbbi három napban. Ha tovább dörgölöd fokhagymás törülközôvel, napokon belül nagyobb melltartót kell venned.

18–20 pont: Édes, te szôke vagy és kék szemöldökû. Vagy barna és zöld szemöldökû. Fô, hogy buknak rád a fiúk! Ha valaki kiteszi a lábát elôttük. Szép vagy, szép vagy, persze vakok közt a félszemû a király!

21 pont: Gratulálunk! Keress fel minket! (Nándikát és Tamáskát).

(klárika)

Hét év locsolkodásainak bô termését tárjuk a kedves olvasó elé. A 2002. év locsolóéneke nem véletlenül hiányzik: húsvéthétfô 24 óra 0 percéig copyright védi, ennélfogva (a jövô ilyenkori Campusig legalábbis) kizárólag azon hölgyek részesülhetnek belôle, kiket Szerzônek idén is szerencséje lesz meglocsolni. Az esetleges aktuálpolitikai töltetért az érintett szíves elnézését kérjük!

2001. (A Donát úti orgonák dallamára)

A Mócok útján kölnivízzel jár Funar,
a húsvét újra száz tojást ígér...
Ma annyi kedves, boldog asszony vár reá,
hölgytábora Aradtól Iasi-ig ér.
Cluj-Napocában
még mindig megbízhatsz Funarban,
mint most egy éve,
a választások idején...
A nemzet szívét bárcsak lángra gyújtanák
a Iancu téri újabb orgiák.
Mit ér az ôsi román vidék,
mit ér az ötcsillagos ég,
ha újra törvény tiltja már
kétnyelvû táblák levételét...
Jövôre, kedves, új énekem-
mel ismét jelentkezem,
zengi majd: "Hristos a înviat!"
piros-sárga-kék szívem...
A Mócok útján kölnivízzel jár Funar,
a húsvét újra száz tojást ígér...

2000. (Hajmási Péter, Hajmási Pál dallamára)

Húsvéti étel, húsvéti tál,
Funarnak újból esélyre áll;
ne búsulj, Eckstein Péter, ez garast sem ér,
miniszterként is jut majd szôlô s lágy kenyér!
Húsvéti étel, húsvéti tál,
a barom népnek ez imponál:
szavazhatsz agyra-fôre, lesz itt jaj négy
esztendôre,
piros tojás, húsvéti tál!

1999. (Miron Cosma éneke a Sej-haj, Rozi dallamára)

Sej-Haj Funar, vasárnap elindulunk,
hétfôre már Kolozsváron is vagyunk,
frász törje mind, ki nem nagy-romániás,
feketeszénnel festünk,
csákánnyal törünk tojást.
Sej-haj Funar, egy hét és megint jövünk,
sok dák leányt magvunkkal megöntözünk,
szent méhük hôs népünknek gyümölcsöt ád,
bányászkarunk hangja zengi,
hogy "Hristos a înviat"!

1998. (Zöldre van a rácsos kapu festve dallamára)

Piros-sárga-kékre van a fôtéri pad festve.
Mátyás csak néz a lóról nevetve,
ez valahogy nem tetszik Funarnak,
úgyhogy festés lesz a sorsa a Mátyás lovának.
Piros–sárga–kékre van a Kisbács-tábla festve.
Újrakenik minden szombat este,
a Regátból csodájára járnak,
ez a veszte minden magyar helységnévtáblának.
Piros–sárga–kékre van a magyar zászló festve.
(Ez csak ötlet. De még nincs elveszve;
ha majd egyszer leesik Funarnak,
jaj lesz a Föld legpechesebb konzulátusának.)
(ritartando)
Piros–sárga–kékre van a hímes tojás festve.
Nemzetiszín szalaggal átvetve;
ez már beszéd, minden magyar lányok,
így hát boldog húsvéti ünnepeket kívánok!

1997. (Hogyha egyszer sok pénzem lesz dallamára)

Hogyha egyszer húsvét lesz majd,
kimegyek a Iancu-térre.
Megmártom a kölnisüvegemet
a szökôkút hûs vizébe’.
Katedrális mögött
karcsú lányka áll,
talapzatát bôszen védik
megholt katonák...

(Transilvania [mezôségi tánczene könnyûzenei változatának] dallamával folytatódik)

Nem félek a géppuskáktól, ihaj-ha-haj,
Sem a szobrász haragjától, ihaj-ha-haj,
Sem a Funar bosszújától, ihaj-ha-haj,
Kötéllétrát a keblére,
Felmászom a tetejére,
Kölnit öntök a fejére,
Hristos a înviat!

1996. (Ott fogsz majd sírni dallamára)

Keresztvas áll a Fellegvár tetején,
Funar emelte szent húsvét idején.
Hogy húsvét napján fessed meg a tojást,
mondhassad büszkén: "Hristos a înviat!"
Ott fogsz majd sírni, ahol senki se lát
két hónap múlva, ha leváltják Funart.
Akkor majd késô lesz, hogy könnyezve nézd
oszlopszentünknek ledöntött tetemét...
Piros tojásnak kifakult színe már,
sárga tojásnak megkopott fénye már.
A kék tojásnak összetört héja már...
Szívünkbôl kérünk: gyere vissza, Funar!

1995. (Ismert álnépies nóta dallamára)

Foaie vërde, bús gërlice, mãi-mãi,
fôtt tojásból nem lesz csirke, mãi-mãi,
de pirosra prepárálva, mãi-mãi,
jól mutat a kosarába’, mãi-mãi.
Foaie vërde, nagy a bánat, mãi-mãi,
nincs még húsvétja Funarnak, mãi-mãi,
fessétek a tojást szépre, mãi-mãi,
pirosra-sárgára-kékre*, mãi-mãi,
hátha megjön jövô hétre, mãi-mãi.
*mint a Tungsram villanykörte (mãi-mãi)

Bíró Zoltán

Talán a bolygók bolydultak meg, vagy pedig a sok mûhold zavarta meg a napállást, nem tudni, de 2002-ben, amelyik amúgy is szívatós év, a bolondok napja április elsejére esik. Ami pedig pont húsvét második napja is: borzasztó, kérem. Errôl szól körkérdésünk, vajon így van, vagy pedig emígy?

Rékuci, biológia: Jé, nem is tudtaaam. Ez komoooly? Tutira? Nahát, akkor most locsolás lesz vagy szívatás? S akkor az Antenna egyesen most Jézus élete lesz vagy Joán Gyuri Pászku? Nem tudom. Ez furcsa.

Gonzalez, vendégtanár: Nem tud, mirôl szó van. Nálunk niente tojás. Mi egyéb eszünk.

Móriczka, Renel: Sakkormivan? Én nem ünnepelem egyiket se, én ortodoksz vagyok.

Gazsi, francia–matek–antropológia: Igen.

Edömér, Románia: Hát, tulajdonképpen lehetett számítani rá. Nem tudom, mér jó az egyháznak, hogy Jézuska feltámadásakor bolondozni kelljen… Mindegy, én úgyis szolgálatos vagyok.

Marika, néni: Igen, szerintem a bolondok napja lesz húsvét másodikán! Mondjuk, azt se szabad kihagyni, hogy a bolondok napja is húsvét második napjára esik! Igen, bizony.

Karcsi, osztrák–magyar: Also, én Ostern mindig geliebt hábe. Aber das Tag der Blonden… ich habe nix gehört. Was sagen sie? Nicht Blonden, sondern Bolonden? Nicht szôke nôk, hanem bolondok napja? Das ist nem mindegy?

Lilla, lila: Een elig várem a húsvétet, mert lela Melka teheneket fogek enni. Tetszek az eszperente nyelvezetemmel? Ugye?

Harmathy, szociológia: Jaj, ez az, amikor tojásokat festenek, és összeütik? Azt nem szeretem, az fáj…

Nándika

Kerek testvéreim, amikor e sorokat olvassátok, már nem leszek köztetek. Búcsúlevelet írok most, hogy az egész világ megtudja, milyen borzalmas sorsom volt, pedig még alig néhány napja, hogy erre a világra pottyantam. Az idepottyanásommal semmi bajom: puha fészekbe kerültem, s az anyukám fölöttébb ragaszkodott ahhoz, hogy melegben legyek — szerinte attól fejlôdik csak igazán a magamfajta apróság. Egyetlen gondom az volt, hogy sehogy sem tetszettem magamnak: olykor harmatcseppekbe pislogtam, és egy megdöbbentôen kopasz és kövér figura tekintett vissza rám. Igen: sima, csupasz és roppant sápadt volt az arcom. Friss és üde tojáska létemre meglehetôsen otrombának tartottam magam. Persze bele kellett nyugodnom, hogy rajtam már semmi és senki sem segít.

Egy napon aztán váratlanul megérkeztek azok a szörnyetegek, és kiszedtek kellemes lakásomból, elszakítottak kedvenc harmatcseppjeimtôl. Rengeteg társammal együtt egy jókora dobozba pakoltak, és akkor jöttem rá: nem én vagyok az egyetlen világsápadtja! Mindenesetre végtelenül hálás lettem azoknak, akik elvittek régimódi, a sminkelés modern mûvészetérôl mit sem tudó anyucimtól, azért mert felfedeztették velem, hogy teljesen normális vagyok. Már amennyire egy friss és üde tyúktojás lehet.

Eltelt néhány nap, és ismét hatalmasat változott a sorsom. Haláltáborba kerültem. Pedig nem voltam már annyira friss tojás, mint amilyenként eladtak. Minden napom rettegés volt: csak úgy lúdbôrzött kopaszságom, amikor húszadmagammal a hûvösre kerültem, és onnan is naponta szedegették ki mellôlem a többieket. Néhányan azt suttogták, hogy Azok a külsônket akarják megszépíteni, de úgy, hogy lekopasztják rólunk a kopaszságunkat… És a klímánkat is feljavítják szaharaira… Úgy tûnt, végünk, mert ezután a szörnyek felfalnak minket!

Vártam, mi történik velem… Elôször úgy tûnt, más sorsom lesz, mint néhányuknak. Tizedmagammal egy fazéknak szólított nedves Szaharába kerültem, aztán megtörtént, amire mindig is vágytam. Színt kaptam, méghozzá fejedelmi vöröset! Aztán kipárnázott kosárkába, elôkelôen megterített asztalra tettek. Büszke voltam, azt sem tudtam, mihez kezdjek jódolgomban, amíg a boroskancsó ki nem nevetett.

A boroskancsótól tudtam meg, hogy így is pusztulásra ítéltettem. A szaharázás meg a pirulás csak arra volt jó, hogy még egy — húsvétinak becézett — kálváriát végigguruljak, s csak azután faljanak fel!

Szóval ez az én búcsúlevelem. Nem akarok óriási szörnyek torkában elpusztulni, inkább magam veszem kezembe sorsom irányítását — ahogy egy betegvörös, de egykor friss és üde tojglihoz illik. Igen, öngyilkos leszek. Leugrom az asztalról. Viszlát, világ!

Klárika

Márton Róbert cikkére szeretnék reagálni, ami állítólag a román–magyar megbékélésrôl szól. Frázisként elpufogtatva bájosan szépnek tûnnek az ilyen mondatkák, mint pl. "próbáljunk meg beilleszkedni", "ôk a többség, nincs mit tennünk", "ôk is elfogadnak bennünket", de a kemény valóság egészen másképpen fest. Például úgy, hogy a teljesen magyar nagymama a teljesen magyar unokát félig-meddig románul oktatja, a piácára mennek kártófot vásárolni a káleá Mönöstúrról. Mert ôk beilleszkedtek. Vagy esetleg, amikor a magyar nevû elárusítónéni a vasúti jegyirodánál (talán félelembôl? talán csakazértis?) románul szól hozzám. Mert nincs, amit tenni, ôk a többség. És vannak más magyarok, mások, mint te, akik ugyancsak Kolozsváron jártak iskolába, de nem a legjobbnak vélt magyar iskolába, hanem egy akármilyen püspökrôl vagy generálisról elnevezett románba. Mert ôket elfogadták. És még nem mondtam semmit a Covaci-okról, a Suciu-król, a Chisekrôl és a többiekrôl!

Én, kérem szépen, bicskás székely vagyok, tudom, milyen trauma volt otthonról eljönni egy ilyen múltjától megfosztott, valaha gazdag városba, ami azért néz most így ki, mert megalkudtunk, beilleszkedtünk, elfogadtattuk magunkat, nem tettünk semmit. Azaz mégiscsak tettünk valamit: beolvadtunk, megijedtünk, kivándoroltunk.

Az én zárószavam pedig csak ennyi: minden elismerésem és tiszteletem a kivételnek, de akinek inge, könyörgöm, vegye magára!

Jakab-Benke Nándor

Március 29., péntek

Március 30., szombat

A Román Nemzeti Bank mai árfolyamai: 1 euró = 28 684 lej, 1 USD =32 887 lej, 1 magyar forint = 118 lej.

A nemzeti liberálisok kolozsvári szervezete "elismeréssel" vette tudomásul "a kormányzati torta tetejére helyezett NATO-bonbon" ügyében a kormányfô által bizonyított férfias lemondási elhatározást. A párt azonban úgy véli, a NATO-csatlakozás elsôsorban a gazdasági, politikai és katonai kritériumok teljesítésének függvénye, nem pedig egyik vagy másik kormánytag imázsának a kérdése. A liberálisok azt javasolják a kormányfônek, hogy lemondását a kritériumok teljesítéséhez kösse.

[Vissza az Szabadság honlapjához]		[Vissza a HHRF honlapjához]