 |
||
| [Vissza az Szabadság honlapjához] |
[Vissza a HHRF honlapjához] |
2002. május 3.
(XIV. évfolyam, 99. szám)
Ha rangsorolni lehetne a magyar nyelv szavait szépség és tartalom szerint, anyanyelvünk egyik legszebb szava az anya volna. Kevés olyan nyelv van a világon, ahol a családban elsajátított beszéd ilyen tökéletes szóval jellemezhetô: anyanyelv. Ez sokmindent elárul önmagunkról, nemzetünkrôl, történelmi hagyományainkról.
Május elsô vasárnapján templomainkban az Anyák napját ünnepeljük, az egyik legszebb egyházi ünnepünket, amelyet sajnos nem övez már megfelelô érdeklôdés. A mai világ értékrendje az anyaságot és a karriervállalást egymással szembeállította, azt a tévhitet keltve sok nôben, hogy a gyerekvállalás, a tisztes családi élet idejét múlt, felesleges nyûg.
E szép vasárnapon minden bizonnyal még nagyon sokan hisszük azt, hogy anyának lenni a világ legszebb nôi feladata, amit lehet és kell vállalni. Jövônk és anyanyelvünk, de személyes létünk boldogsága is ettôl függ. Elôbb-utóbb talán eljutunk egy olyan világba, ahol a család szerepe és jelentôsége visszanyeri egykori rangját és szépségét, hiszen enélkül nem épülhet egészséges társadalom, egészséges nemzet. A család megtartó ereje pedig a mindenkori édesanya, emberi lényünk kezdete, a legszebb élmény, amit magunkkal vihetünk az életbe.
Most Ôt ünnepeljük.
Annak ellenére, hogy a május elsejét a II. Internacionálé 1889. évi kongresszusához szokás kötni, ennek az ünnepnek a gyökere a keresztény világon túl, az újkôkorban gyökerezik. A neolitikum sajátos májusi hiedelemvilágát — a szinkretizmus jegyében — a keresztény világ is átvette, így nem véletlenszerûen esik a húsvéti ünnepkör április–májusra. Amikor a Munka Napjának kerestek helyet a naptárban a II. Internacionálé küldöttei, természetesen az elôdök tapasztalatait is figyelembe vették, így esett választásuk május egyik napjára, nevezetesen az elsôre.
Kolozsváron már a múlt század elején dívott a májusi szervezett kirándulás. A Majális utat — ahol a régiek az egykori Majális-kúthoz vagy onnan tovább, a Bükk felé indultak — már a 19. század elején Majális útnak nevezték, hiszen ezen a dûlôn vonultak felfelé a szabad ég alá vágyó iskolacsoportok, valamint a polgárság. A Majális (késôbb Republicii, majd Bilascu utca) út kiránduló hangulatát az is növelte, hogy a mai Botanikus Kert fölött mûködött az egykori Társadalom Klub, amelynek kertjében a város elitje majálisozott. — Ez a római katolikus egyház telke volt, a házban söntéssel, az udvaron tekepályával — mondja Dáné Tibor. — Márton Áron püspök is feljárt ide néha kuglizni. Bekapta reverendáját a térde közé, hogy svungot vehessen, és gurított. Gyerekként sokat állítottam neki. Megjegyzem, nem tekézett rosszul a püspök... Járt ide Nyírô József is, aki egyszer úgy becsípett, hogy hóna alá kapva egy-egy tanárt, táncra perdült. Tehette, hiszen ide nem járt akárki. A munkások majálisközpontja viszont nem a Majális-tetô, hanem a Hója- erdô volt — emlékezik az ismert szociáldemokrata.
Romániában ma már alig van valamelyes munkásjellege a május elsejének, és ez érthetô is, hiszen a munkásosztály társadalmi szerepváltásával már magának az ünnepnek is megkopott a vörös színe. A fiatalok ma már nem igazán tudják, hogy az egykori háromszor 8-nak — 8 óra munka, 8 óra pihenés, 8 óra szórakozás —, azaz a II. Internacionálé "vívmányának" milyen komoly szerepe volt abban, hogy kialakuljon ez a mai világ, amelyben már csak az dolgozik nyolc órát naponta, aki megengedheti magának ezt a luxust.
Lassan visszatér tehát Május 1. is a régi kerékvágásba: megmarad olyan hagyománynak, amelynek gyökereit idôvel a vallástörténészek, a neolitikum szakemberei és a munkásosztály historikusai egyaránt maguknak követelik majd.
Valószínûleg mindaddig, amíg nem érik be egy újabb nemzetközi szakszervezeti fórum, amely a napi munkaidôt a 24-rôl 16-ra csökkenti.
Meglepetésszerûen nyugodtan telt a május elsejei vakációs nap, tudtuk meg Adrian Marian századostól, a Kolozs Megyei Rendôrség szóvivôjétôl. Történt ugyan néhány közúti baleset, de számukat tekintve kevesebb, mint általában. Aranyosgyéresen alkalmira váró 39 éves tordai hölgyet ütött el egy tehergépkocsi, a hölgyet kórházban kezelik. Két személy súlyosan megsebesült abban az aranyosgerendi autóbalesetben, amelyet a fáradtság okozott. A viszonylagos nyugalom nem jelenti azt, hogy a fegyelem lanyhul, a rendôrség csapatai állandóan készen állnak az esetleg kialakuló helyzetek kezelésére. A szóvivô felhívta a figyelmet az ittas gépkocsivezetés elkerülésére.
A szolgálatos mentôorvos sem számolt be rendkívüli esetekrôl. A hívások száma nem tér el a hétköznap megszokottól, az eltérés abban mutatkozik meg, hogy a bejelentkezô betegek nagyobb része gyomor- és vesebántalmakra panaszkodik, amit egyrészt az ünnepi étkezés, másrészt a kirándulásokon elôfordulható megfázás okozhat.
A gombamérgezés veszélyeire figyelmeztetnek a kolozsvári orvosok, ugyanis a közelmúltban esett esôknek köszönhetôen elszaporodtak a gombák. A szakértôk hozzátették, ebben az idôszakban kezdôdnek a gombamérgezéses esetek, amelyeknek egész életre kiható következményei lehetnek, vagy éppen halálhoz vezethetnek. Az orvosok ugyanakkor rámutattak, azok a személyek, akik hányingerrel küszködnek, és lázuk van, azonnal jelentkezzenek vizsgálatra, mivel ezek az ételmérgezés elsô tünetei.
Ion Iliescu államfô pénteken, Nagyszebenben Károly brit herceggel vacsorázik. Az angol trónörökös május 3. és 6. között magánlátogatást tesz Romániában a Mihai Eminescu Alapítvány meghívására. Károly herceg május 6-án Kolozs megyébe látogat, ahol megtekinti a bonchidai Bánffy-kastélyt, közölte hétfôn Vasile Soporan prefektus.
A brit trónörökös Segesvárra is ellátogat, hogy megtudja: káros befolyást gyakorol-e a leendô Drakula Park Európa egyik legrégebbi középkori várkastélyára.
Az ortodox húsvét idején Kolozsváron a következô nyitvatartási program érvényes:
Élelmiszer
Sora: nonstop nyitva; BIG — máj. 3-án szokásos, máj. 4-én 8–21, máj. 5-én zárva, máj. 6-án 8–14; Megasupermarket (Széchenyi tér), Adina (Magyar utca), Mara (Dâmbovitei utca), Aline (Pata utca), Viorica (M. Nicoarã utca), Mercur (Detunata utca), Sirena (Clãbucet utca) — máj. 3-án szokásos, máj. 4-én 7–18, máj. 5-én zárva, máj. 6-án 8–14; Metro — máj. 5-én zárva, más napokon 8–18. A kisebb üzletek általában hétfôn csökkentett órarenddel mûködnek.
Ügyeletes gyógyszertárak
Május 3-án és 4-én: Fôtér 37. szám alatti 1-es számú (tel.: 194-606), máj. 5-én a 2-es számú (Dózsa György utca 37., tel.: 194-854).
Más üzletek
Central — május 3-án 10–20, máj. 4-én 10–15, máj. 5–7-én zárva; Sora (nem élelmiszer) — máj. 3-án és 4-én szokásosan, máj. 5–6-án zárva.
Vasúti menetjegyiroda (Széchenyi tér)
Május 3-án 8–14, máj. 4–6-án zárva, máj. 7-én 7–19.
Posta
Május 4-én 8–13, máj. 5–6-án zárva. A Kolozsvári Területi Postaigazgatóság területén (Kolozs, Beszterce-naszód, Szilágy, Máramaros, Szatmár és Bihar megyékben) az április 30-án feladott küldeményeket május 3-án kézbesítik a saját megyékben, a más megyékbe elküldötteket pedig május 4-én és 5-én szállítják ki.
Május 4–5–6-án hajnali 4 órától éjfélig szolgáltat meleg vizet a Távfûtési Vállalat. Ugyanakkor jelezték, pénztáraik ma 8–13 óra között vannak nyitva, május 4-én, 5-én és 6-án zárva, majd május 7-én 11–17 óra között vannak nyitva.
Mármint J. K. olvasónknak, aki a lapunk internetes változatában nemrég megjelent pontatlan fogalmazás nyomán ("Az agresszív kutyatartóknak legalább 18 évesnek kell lenniük, és bírósági határozat szükséges az illetô kutyafaj tartására.") arra a következtetésre jutott, hogy a madarat tolláról–kutyát gazdijáról alapon az agresszív ebet gazdijára nézve lehet felismerni.
Javaslatunk, hogy az ilyen gazdinak is legyen szájkosár-viselési kötelezettsége.
ZURBOLÓ TÁNCHÁZ: a következô táncházra május 7-én kerül sor a megszokott program szerint a Tranzit Házban.
A IV. CIVIL FÓRUM kezdôdik ma 9 órakor a Bethlen Kata Diakóniai Intézetben. A megnyitó után plenáris elôadások következnek, délután vitafórum lesz. Holnap délelôtt szekciótanácskozások, délután szekcióbeszámolók plénumban.
HAVI KÖZGYÛLÉST TART A DONÁT ÚTI RMDSZ-KÖRZET május 3-án, pénteken, délután 6 órakor a Vlahutã (Etele) úti imaházban. Meghívott dr. Vekov Károly parlamenti képviselô.
A ROMÁNIAI MAGYAR KÖZÉPISKOLÁK III. ÉNEKKARI TALÁLKOZÓJÁT tartja május 4-én, szombaton du. 3 órától a Romániai Magyar Dalosszövetség a Bethlen Kata Diakóniai Intézetben. Házigazda a Református Kollégium. Szeretettel várnak minden kóruszenét kedvelôt.
ANYÁK NAPI MÛSORT mutat be vasárnap délután 5 órától a Horváth Béla Stúdiószínpad a Katolikus Nôszövetség termében (Szentegyház u. 6., I. emelet).
KÖZÉPKORI MAJÁLIS lesz május 4-én. 11 órakor a Farkas utcai templomban a bukaresti Lyceum Consort hangversenye hangzik el, délután 3 órakor a templom romkertjében a budapesti Garabonciás együttes, Váradi István rendezésében, középkori vásári elôadását mutatja be. Az Amaryllis és a Musica Historica együttes középkori táncokat mutat be.
A KÖNYVEK MEGERÔSÍTETTEK KERESZTÉNY VILÁGSZEMLÉLETEMBEN ÉS MAGYARSÁGTUDATOMBAN címmel Ft. Jakab Gábor pápai káplán tart elôadást május 8-án délután 5 órakor a Római Katolikus Nôszövetség Szent Raffael Körének szervezésében. Színhely: Kolozsvár, Szentegyház utca 6. szám, I. emelet. Közremûködnek: Krasznai Paula színmûvésznô, Sebesi Karen Attila színmûvész és Török Zsolt (cselló).
A KARVEZETÔI TOVÁBBKÉPZÔ negyedik elôadását a kántorkarnagyok részére a Romániai Magyar Dalosszövetség május 6-án, hétfôn du. 2 órától tartja a hidelvi református egyházközség imatermében (Horea út 53.). Hangképzést Török Éva énekmûvész, zeneolvasást Péterné Sógor Éva tanárnô, karvezetést Guttman Mihály karnagy tanít, dr. Szenik Ilona zenemûvészeti fôiskolai tanár Népi ének és népi változatok címmel tart elôadást.
A KUCKÓ JÁTSZÓHÁZ május 5-én, vasárnap délután 3 órától gyermekrajzkiállítással egybekötött ünnepséget szervez a Mócok útja 75. szám alatti székházában. Mindenkit szeretettel várnak.
Arcgrup.ro — szimpózium
Szobrászati és festészeti szimpóziumot tart május 3. és 24. között a Fôtér 15. szám alatti Régi Galériában az öt fiatal kolozsvári képzômûvészbôl (Iurie Cojocaru, Valentin Dodicã, Petru Leahu, Vitalie Lesan és Liviu Mocan) álló arcgrup.ro. A csoport május 24-én délután 5 órakor nyitja meg tárlatát, amelyen a szimpózium ideje alatt születô alkotásokat mutatják be.
ZENÉS-TÁNCOS ÖSSZEJÖVETELT TART A NYUGDÍJASOK KLUBJA vasárnap délután 5 órától a Mikó utca 18. szám alatt. Zenél Marton István, mindenkit szeretettel várnak.
Egy etnikum léte, fennmaradása, harmonikus fejlôdése intézményrendszert követel. Természetesen kivételek is akadnak, gondoljunk csak a bennszülöttekre, indiánokra, eszkimókra és más hasonló XXI. századi "csodabogarakra". Az intézményrendszer léte vagy hiánya kisebbségek esetében imperatívumként, létkérdésként fogalmazódik meg, hiszen Kelet-Európa nemzetállamaiban nem magától értetôdô a többségnek kisebbséghez történô jóhiszemû, ellenségeskedésmentes viszonyulása. Ilyen kérdésekkel foglalkozott az a kerekasztal-megbeszélés, melyet kedden délután a Györkös Mányi Albert Emlékházban tartottak meg.
A Korunk áprilisi száma a két világháború közötti Románia kisebbségi magyar intézményrendszerének a keresztmetszetét kínálja az olvasónak. Az írásban felvillan a jövô perspektívája is, hiszen az 1989-es fordulat új lehetôségekkel kecsegtette intézményrendszerünket.
A Kovács Kiss Gyöngy történész által szerkesztett szám arra a kérdésre keresi a választ, hogy "milyen mértékben óhajt a XXI. század eleji román politikai elit — tizenkét évvel az úgymond rendszerváltást követôen — a bolsevista vagyonelkobzások haszonélvezôjének a szerepében tetszelegni". A lapszám gazdája alternatívaként a valós jogállamiságot jelöli meg, amelyben újra tényleg súllyal bírhat a romániai magyar közösségi intézményrendszer is.
Kántor Lajos, a Korunk fôszerkesztôje a lapszámbemutatókat stratégiaalakításként határozta meg, amely — reményei szerint — kézzelfogható eredményként fog konkretizálódni.
Dávid Gyula irodalomtörténész a magyarság rendelkezésére álló anyagi források feltérképezését szorgalmazta, hiszen szerinte az intézményszféra eltartásának a vonzataként nem elhanyagolandó feladat a jelenlegi intézményredszer-támogatás alapvetô problémája, a pénzalapok szétforgácsolása, valamint azok improvizációszerû irányítása.
Takács Csaba, az RDMSZ ügyvezetô elnöke, Kiss András nyugalmazott levéltároshoz hasonlóan, a restitúcióra, a tulajdonviszony határozott rendezésére fektette a hangsúlyt, hiszen csupán így biztosított intézményrendszerünk alapja. Takács Csaba kiemelte a nemrég kidolgozott és a kormánypárt által is elfogadott egyházi javak visszaszolgáltatását szabályozó törvénytervezetet, valamint a 13 milliárd dollár (szerk. megj.: ez nem elírás, ez ilyen sok!) értékû közbirtokosságoknak a visszaszerzését.
Péntek János, a Magyar Nyelv és Kultúra Tanszék vezetôje az intézmények közötti átfedésekrôl számolt be, amelynek következtében lefedetelen területek, fehér foltok maradnak a társadalmi igények térképén. A professzor intézményeink önállósodási folyamatát állította szembe a különbözô tudományos és kutatóintézményekbôl történô kiszorulási folyamattal, amelynek következtében a Román Akadémia intézeteiben, magyar kultúrára vonatkozó forrásanyagokat tároló könyvtárakban, múzeumokban nagyítóval kell keresni a magyar anyanyelvû alkalmazásokat. Péntek szerint ez a jelenség annál inkább aggasztó, mivel Székelyföldön sem rózsásabb a helyzet. A professzor végül aláhúzta: integrálódásra és önállósodásra egyaránt szükségünk van.
Kántor Lajos fôszerkesztôtôl megtudtuk: rendszeresíteni szeretnék a lapszámbemutató találkozókat, hiszen a következô hónapban is izgalmas témaköröknek biztosít fórumot a lap.
Kedd este a Phoenix Könyvesboltban Csép Sándor MÚRE-elnök mutatta be Csetriné Lingvay Klára Nagyasszonyaink (Kiemelkedô nôi személyiségek Erdély és Partium történetében) címû, a Királyhágómelléki Református Egyházkerület által kiadott kötetét.
Nagy korok nagy asszonyainak állít emléket ez a könyv, melyet ilyen érzelmi töltéssel a legjobb férfi írók sem alkothattak volna meg. "Ha nem lettek volna nagy asszonyaink, nem lehettek volna nagy férfiaink sem" — utalt a bemutató arra a hatásra, melyet ezek az emberek anyai vagy hitvesi minôségükben pozitívan gyakoroltak a történelmünket alakító fejedelmeinkre, fôurainkra. "A 21. században hajlamosak vagyunk divatjamúltaknak tekinteni az eszményképeket, pedig ilyenekre manapság is nagy szükségünk van, tekintettel elsôsorban demográfiai hanyatlásunkra."
A szerzô, saját bevallása szerint, olyan fôúri és közrendi asszonyokat elevenített fel azok levelezései, emlékiratok és történelemkönyvek révén, akik tettek valamit Erdély kultúrájáért és jövôjéért. Szilágyi Erzsébet, Károlyi Zsuzsanna, Lorántffy Zsuzsanna, Árva Bethlen Kata és mind a tizenöt, ebben a kötetben szereplô személyiség méltatása közben Erdély történelmének ötszáz esztendejébe is belepillantunk.
A bemutató során Albert Júlia színmûvésznô szemelvényeket olvasott fel a könyvbôl, és Petrôczi Kata Szidóniának, az elsô magyar költônônek egyik versét szavalta el.
A tavaszi zenei rendezvénysorozat keretében a Farkas utcai református templomban május 4-én este fél 7 órai kezdettel a Debreceni Kodály Kórus elôadása (karmester Szabó Sipos Máté) hangzik el (J. S. Bach: Jesu meine Freude motetta; M. Haydn: Két motetta; Liszt: Kyrie — Missa Choralis —, Pater noster; Orbán: Veni creator spiritus; Vajda: O vos omnes; Bárdos: Libera me; Kodály: Sík Sándor Te Deuma, 50. genfi zsoltár, Szép könyörgés). Május 13–18. között pünkösdi hangversenysorozat lesz: május 13–17-én minden este fél 7-tôl egy-egy orgonakoncertet, május 18-án a testvérvárosunkból, Kölnbôl meghívott száztagú együttes koncertjét hallgathatja meg a közönség.
*
KOLOZSVÁRI SÉTÁK folytatását szervezi meg a Belvárosi (Farkas utcai) Református Egyházközség. Május 4-én délután fél 4 órakor az érdeklôdôk az Óvárat ismerhetik meg. Vezetô Asztalos Lajos. Találkozás a Karolina téren a ferencrendiek temploma elôtt. Mindenkit szeretettel várnak.
2002. május 3-án, pénteken 18 órakor a kolozsvári Kálvária templomban egyházzenei rendezvényre kerül sor Angi István, Angi Marianne, Csákány Csilla, Csillag Orsolya, Fodor Attila, Jakabffy Éva, Jakabffy Tamás (cantus magister), Juhász János, Kaucsár Beátrix, Máté Mária, Orbán Piroska, Pusztai Enikô, Schneider Arnold, Szakács Laura, Szokoly Attila és Ványolós András részvételével. Közremûködik: Hadnagy Melinda, Macalik Arnold, Szabó Maresz — blockflöte, Tövisházi Zsófia — fidula, Benke Róbert, Kolcsár István — harsona.
A repertoárból: Alleluia ("Alle’ psallite cum luya" — francia kódexbôl) Guillaume de Machaut: La Messe de Notre Dame (1365 körül) / 1. Kyrie, 2. Gloria, 3. Credo, 4. Sanctus, 5. Agnus Dei, 6. Ite missa est.
A 2002 áprilisi választások eredményeként az Önt a miniszterelnöki tisztségre jelölô, illetve jelöltségét támogató pártoknak nyílik lehetôségük kormányt alakítani. A választásokat a határon túli magyarság is fokozott figyelemmel kísérte.
A rendszerváltás után megindult folyamatok lehetôséget teremtettek az anyaország és a határon túli magyarok számára, hogy választ adjanak arra a kihívásra, amely abból a sajátos helyzetbôl fakad, hogy az ország és a nemzet határai nem esnek egybe.
A határon túli magyarokról szóló törvény (közismert nevén státustörvény) elfogadása és alkalmazása, valamint az Erdélyi Magyar Tudományegyetem létrehozása olyan közösen megvalósított eredmények, amelyek reményt nyújtanak az erdélyi magyarság számára a megmaradásra, az itthonmaradásra.
Tekintettel arra, hogy a Magyar Szocialista Párt képviselôi megszavazták a státustörvényt, ismerve az ön erdélyi körútja során tett nyilatkozatokat, figyelembe véve továbbá azt a tényt, hogy a román és a magyar kormány bölcs belátásról téve tanúbizonyságot, nyugvópontra juttatta a státustörvénnyel kapcsolatos több hónapos vitát, ezúton tisztelettel felkérjük:
ne kezdeményezzék ezen jogszabály és a hozzá kapcsolódó dokumentumok módosítását, folytassák ezek végrehajtását, illetve biztosítsák továbbra is — azonos vagy növekvô mértékben — az Erdélyi Magyar Tudományegyetem létrehozására és mûködésére szánt állami támogatást.
Meggyôzôdésünk, hogy az elért eredmények megtartásával és továbbfejlesztésével megvalósítható a nemzetpolitika pártok felett álló értékeinek hatékony képviselete.
2002. április 30.
Az RMDSZ Képviselôházi Frakciójának Polgári Szárnya,
Birtalan Ákos
Kerekes Károly
Kovács Zoltán
Kónya-Hamar Sándor
Pécsi Ferenc
Ráduly Róbert Kálmán
Szilágyi Zsolt
Toró T. Tibor
Vekov Károly
A mai nap ünnepnap. Születésnapot ünnepelünk, a Magyarok Világszövetségének az újjászületését. Ünnepeljük azt a ritka pillanatot a magyarság történetében, amikor az összefogás legyôzte a széthúzásra való hajlandóságot, amikor gyôzött a bölcsesség, az elôrelátás, a tisztánlátás, a közösség érdekének elôtérbe helyezése, modern szóval a konszenzusra való képesség, az ésszerû kompromisszum.
Ünnepeljük azt, hogy mint a Miatyánk elmondásakor, a magyar kezet nyújtott a magyarnak, hogy egymást átölelve, majd váll váll mellett küzd a közös nemzeti célért, melyet az MVSZ alapszabályzata megfogalmaz: a különbözô földrajzi helyzetû nemzettestek egyesítését.
Ennek most, mint civil szervezetnek, az MVSZ lehet a közeljövôben egyik élenjáró zászlóvivôje. Ez nagy feladat, és történelmi esély, ezt nem teljesíteni vagy elszalasztani olyan vétek lenne, mellyel nem tudnánk unokáinknak, a magyar jövônek elszámolni.
A mai küldöttgyûlés után elmondhatjuk:
"... mert nincs örökös ostromgyûrû,
kudarcot vallók tovább állnak,
s mint védôje a szilárd várnak,
ki megadtad a vér adóját,
kitûzheted a jövô selymét
a béke gyôztes lobogóját."
Washingtonban ilyenkor április elején-közepén virágzanak a cseresznyefák. Híressé vált szépségük számtalan látogatót vonz ide az ország (és a világ) minden tájáról. Szerencsések vagyunk, hogy jövetelünk egybeesett a fôváros kivirágzásával...
Ülünk a "National Mall" park egyik padján Dódival, Ágival. Körülölelnek a csodálatos színek, illatok, és nézem az elôttünk elvonuló emberek végnélküli sorát: amerikaiak, kínaiak, japánok, mexikóiak, afro-amerikaiak stb., fiatalok és idôsek, viháncoló gyerekek. Az amerikaiak közt sok a túlsúlyos: nagy létszámú kedélyes kövér családok mendegélnek a virágzó lombok árnyékában, óriási tölcsérekbôl fagylaltot nyalnak; autón érkeznek, és a fényképezôgép néhányszori elkattintása után visszaülnek hatalmas méretû kocsijukba, hogy hazahajtsanak.
ITT MINDEN NAGY: autók, épületek, parkok, üzletházak, múzeumok, templomok, repterek… A tulipán (kedvenc virágom) kétszer akkorára nô, mint otthon, a jácint, árvácska, nárcisz nemkülönben. Nagy és tiszta és kényelmes minden...
* * *
Ülünk a Potomac folyó partján egy padon. "Olyan, mint a Duna" kiáltottuk, amikor elôször megpillantottuk. "Kis kacsa fürdik fekete tóban" — jutott eszembe, amikor másik részéhez kerültünk, ahol inkább a Balatonhoz hasonló. (Vize nem fekete, mint a dalban, hanem szürkészöld, de a kis kacsák ott fürdenek, egyensúlyoznak hullámain.) Itt, ahol most telepedtünk a padra, a folyó tengerszerûen kiszélesedik. V-alakban húznak el felette a vadlibák, a fecskék, nagyobbak, mint otthon (a "nagy" szó visszatérô motívum ebben a cikkben), a hófehér sirályok szerényebb rokonaikat, a Szamos késô ôszi vendégeit juttatják eszembe.
Ülök a padon, és nézem a népeket is. Ruházatuk nem múlja felül az otthoniakét, az amerikaiak többsége nem "öltözködô fajta", a legtöbben farmernadrágot és ingblúzt, trikót ("T-shirt") viselnek, a lábukon sportcipô. Talán csak arckifejezésük derûsebb. Kolozsvár utcáin megörülök egy-egy odatévedt turista angol szavának. Itt nagyon idegenül hangzik a mindenki által használt amerikai nyelv...
* * *
Városnézés közben fáradtan ülünk a férjemmel egy iskola elôtti padon. Milyen iskola ez? — szeretnénk megtudni. A válasz hamarosan megjön az iskolabusszal. Négyen vannak benne, és két tolószék. Elôbb fürgén leugrik egy fiatal nô, majd egy magas férfi; leveszik a tolószékeket, azután leemelik a két mozgássérültet: egy széparcú fekete lányt és egy hadonászó, hangoskodó fehér fiút, a székekbe ültetik, az épülethez tolják, különleges liften mennek fel az elsô emeletig, ott eltûnnek szemünk elôl. Ez a mozgássérültek iskolája — magyarázza késôbb Dani. És tolószékes mozgássérülteket mindenütt lehet látni. Mosolygós arcú családtagok taszítják a tolószékeket utcán, parkokban, múzeumokban, elôadásokra viszik be ôket. Elgondolkoztató hát: nálunk otthon kevesebb lenne a magatehetetlen ember? Vagy nincs elegendô tolószék? Vagy hiányzik a jóakarat, hogy szenvedéseik enyhítésére, elszigeteltségük feloldására mindenfelé eljuttassák ôket? Félek a válaszadástól...
* * *
A fiam tizenhatemeletes tömbházban bérel háromszobás lakást. Ülök az épület kertjében egyedül, egy napsütéses padon. Ma nem programozunk, mert kolozsvári vendég érkezik, azt kell várni a Ronald Reagan repülôtéren. Minden program egész napot igényel: utazol a metrón vagy a buszon, vagy mindkettôn, azután gyalogolsz egy csomót, ameddig célhoz érsz, és mindent kellôképpen megcsodálsz, majd ugyanannyi az út hazafelé.
"Ha el akarsz jutni valahová, amit érdemes látni, hallani, sokat kell utaznod" — vonja le másfél éves itt-tartózkodásának tapasztalatát Aletta, az unokám. (Számomra mindig Kolozsvár marad a tökéletes méretû város; terjedelmes, de mindenüvé el lehet jutni gyorsan, akár gyalog is.) Ma viszont nincs idô egész napi járkálásra, ezért ülök a kertészek által rendbe tett kert egyik napsütéses padján. Korábban "bicikliztem" az épület tornatermében, és bedobtam egy lapot az épület postaládájába. A kert végében medence van, ott nyáron úszkálhatnak majd a lakók.
Amennyiben Dani fiam meg akarja hívni a kollégáit, és ehhez kicsi a lakása, sebaj! A tizenhatodik emeleten klubhelyiség áll rendelkezésére, asztalokkal, fotelekkel, fôzôkályhával és ételmelegítôvel, hûtôszekrénnyel és jégkocka-géppel, no meg természetesen a megfelelô mellékhelyiséggel.
"Hi!" — köszön itt ismerôs és ismeretlen egymásnak. És: "Have a nice day!" (legyen kellemes a napod). De ennél több kommunikáció nincsen. A fiam egyetlen szomszédját sem ismeri, senkirôl sem tudja, kinek fia-borja, és a többieket sem érdekli, honnan került ô ide, mivel foglalkozik.
"Ez nem úgy van, mint otthon" — magyarázza Aletta — "ahol, ha Motora néni kórházba került, a ház minden lakója tudta, melyik szalonban fekszik, és milyen levest vitt be neki Ziana, az unokája."
Itt csak hi! és have a nice day! létezik…
Ülök a kerti padon, és csaponganak a gondolataim. Hazafelé is szállnak... Mi is hazaszállunk majd június elején. Addigra leülepednek majd benyomásaink, és más perspektívából mesélhetünk majd otthon maradt kedveseinknek...
Az anya közszavunkat nemcsak önállóan, hanem elôtagként más szavakhoz csatolva, összetett szóként is használjuk a mindennapi beszédben. Ebben az esetben más és más fogalmat jelöl. Pl. anyaállat, anyacsavar, anyakönyv, anyahajó, anyaföld, mely "ha elbukál, hantjával ez takar (Vörösmarty, Szózat). A Szentírás ószövetségi részének nagy szenvedô alakja, Jób, mikor már a földiekre nézve semmiféle reménysége sem maradt, a halált kívánja. Az anyaföldet nevezi anyjának. Beszélünk továbbá anyavárosról, anyaországról, látható és láthatatlan anyaszentegyházról. Ezek a fogalmak mind a magyar nyelv nagy gazdagságát jelzik.
Minden nô lehet anya, aki gyermeket képes szülni e világra, hacsak nem született magtalannak. Az anyaság sok testi és lelki megterheléssel jár. Ha csak úgy mondjuk — anyám —, akkor ez a megszólítás talán rideg és szeretet nélküli. De ha az anya közszavunk elé az édes melléknevet ragasztjuk elôtagként, akkor már Édesanyáról beszélünk. Ebben a fogalomban már valami lelki melegség veszi körül mind a megszólítottat, mind a megszólítót. Petôfi Sándorunk is csak keresgélte, hazafelé szekerezve, gazdag szótárában azokat a kedves szavakat, amelyekkel köszönteni készült "a rég nem látott anyát". Mire összetalálkoztak, már egy szó sem jött ki a száján: "csüggtem ajkán szótlanul, mint a gyümölcs a fán". Megszívlelendô Kosztolányi Dezsô, halhatatlan írónk vallomása az édesanyákról: Édesanyánkról se mondhatjuk, hogy ô a legszebb asszony minden asszonyok között... Egyszerûen azt mondhatjuk róla, hogy ô az egyetlen, hogy ô a mi édesanyánk, ezért szeretjük ôt.
Az édesanyák magukon hordozzák Istennek az ôsanyánkra, Évára engedetlensége miatt rótt büntetés terhét: Felette igen megsokasítom viselôsséged fájdalmát, fájdalommal szülsz magzatot (1Móz 3,10). Minden anya a szüléskor élet és halál között lebeg. De az 1Tim 2,15 kilátásba helyezi az életben való maradását: "Mindazáltal megtartatik a gyermekszüléskor". Az anya méhében a megtermékenyüléskor a petesejt már a második napon egy élô test. Idôvel a növekvô magzat már mozog, lába kalimpál, hallható szíve dobogása. 280 nap eltelte után kész emberpalántaként jön a világra. A megszületett gyermek a születése pillanatában már 280 napos. Egy 10 éves gyermek tehát már éppen 10 éves és 280 napos.
Az anya, míg megszülheti gyermekét, sok fizikai változáson megy keresztül. A megtermékenyült anya lehet viselôs (1Móz 1,18), lehet várandós (Luk 2,5) vagy éppen lehet terhes, a közbeszéd szerint (1Móz 19, 36). A Luk 1,18 azonban ezt az állapotot Istentôl áldott állapotnak nevezi. A szülés órájában az anyát szomorúság veszi körül. Elviseli a szüléssel járó fájdalmakat, és arra gondol: Vajon mi lesz a gyermekbôl? (Luk 1,66) Ott van a reménység, az isteni biztatás ugyanebben a bibliai Igében: Az Úrnak keze lesz vele. Az Isten Egyszülött Fia, Jézus iránt azonban másképpen rendelkezett. Az agg Simeon az Ószövetség és az Újszövetség hajnalán Máriának, Jézus szülô- és nevelôanyjának azonban másképpen nyilatkozott: "A te lelkedet általhatja az éles tôr" (Luk 1,35). A simeoni jövendölés beteljesedett, mikor Máriának végig kellett néznie az ô szeretett fiának halálküzdelmét, gyötrelmét, kínjait. (Ján 19,25).
Minden nô, aki vállalja a szülés fájdalmait, tudja meg, hogy: Bizony az Úr ajándéka a gyermek, az anyméh gyümölcse jutalom. (Zsolt 127,3) Hány és hány nô van ezen a világon, aki visszautasítja és nem fogadja el Istennek ezt az ajándékát. Hány és hány, szinte megszámlálhatatlan azoknak a nôknek a száma, akik az egyik legszentebb érzés, a szerelem gyümölcsét megöletik méhükben, vagy megszülve azt a szemétdombra vetik, vagy éppen saját kezûleg oltják ki annak életét. Az ilyen gyilkos, aki tette miatt Isten országának örököse nem is lehet (Gal 4,21).
Soha el nem fogyó tiszteletnek és szeretetnek kell öveznie az édesanyákat, mely az irántuk való alázatban nyilvánulhat meg. Annál is inkább, mert a Péld 12,3 szerint az anya a család királynôje, koronája. Az istenfélô anya a Szentírás tanítása szerint tölti be hivatását a családban: Felkel még éjjel férje és gyermekei életének mindennapi rendezésére, még éjjel is világít a mécsese, markát megnyitja a kérôk elôtt, száját bölcsességre nyitja (Péld 31,10–27). Felmérhetetlen az Ige szerint gondoskodó és élô édesanya értéke.
Igen szép példája az anya iránti szeretetnek a bibliabeli Salamon királynak a viselkedése. Betsabé, Salamonnak az édesanyja, az anyakirálynô kihallgatásra megy fiához, a királyhoz. Amikor Betsabé belép a trónterembe, a királyleszáll a trónjáról. Anyja elé siet, meghajol elôtte, maga mellé ülteti, s nyájasan szól: bármit is kérhetsz, Édesanyám, teljesítem. (1Kir 2,19–20)
Milyen sokan vannak az életben, akik alacsony társadalmi helyzetbôl kerültek magas világi tisztségbe. Az ilyen újgazdagok szégyenlik az egyszerûen öltözködô édesanyjukat, s kitessékelik a fényes vendégszobájukból. Lám Jézus, a Királyok Királya (1Tim 6,15) a keresztfa szörnyû kínjai között sem szûnik meg gondoskodni megözvegyült anyjáról. Jézus ôt János tanítványára bízza: Imhol a te anyád, imhol a te fiad (Ján 19, 27–28).
Az anya szeretete a gyermekei iránt végtelen. A halott, eltemetett édesanya még a sírból is felkel, s éjnek idején megjelenik árvái között, rendezgeti, ápolgatja, csókolgatja ôket, mert "aki övéit szerette, gondját sír el nem temette" (Éjjeli látogatás). Berde Mária így jellemzi az igazi édesanyát: "keze a sírban összezörren, ha valami bánat érné gyermekeit". Varró Dezsô költônk megrázóan nyilatkozik az édesanyjáról: "Te híd voltál, rajtad keresztül jöttem, súlyom alatt egy évig remegtél". Liszt Ferenc, nagy zeneköltônk így ír édesanyjának: "Drága, jó anyám, mint szeretetteljes édesanya napról napra, óráról órára társa voltál édesapámnak, mindabban, amit ô érettem tett... hadd adjam meg édesanyámnak, a leghûségesebb tisztelettel és hálám egész meghatottságával azt a részt, ami megillet... Isten árassza áldását az anyát nagyon szeretô fiú jókívánságaira... egész szívbôl köszöntöm."
Anyák napján így köszöntsük az élô édesanyákat: Imádkoztál értem... a jó Isten még éltessen sokáig... nagymamák, nektek is mondok köszönetet, hogy ilyen jó anyát neveltetek nekünk. Igyekezni fogok követni lépteiteket (Vers: Lelkes Ilonka).
Isten éltesse sokáig az édesanyákat!
A Bayer Leverkusen és a Real Madrid jutott a Bajnokok Ligája május 15-i, glasgow-i döntôjébe, mi-után kedden, illetve szerdán sikerrel vették az elôdöntôk visszavágóit.
A német csapat a manchesteri 2–2 után hazai pályán ugyancsak döntetlent ért el a Manchester United csapata ellen (bár igencsak megszorongatták az angolok), és idegenben szerzett több góljának köszönhetôen lett döntôs. A másik elôdöntôben a két, spanyol bajnoki címtôl búcsút venni kénytelen együttes (csupán a Realnak van még elméleti esélye arra, hogy a Primera Division elsô helyén végezzen) mindent beleadva küzdött becsületük megmentése érdekében. Miután az elsô mérkôzést 2–0-ra a Real nyerte, a visszavágóbeli 1–1elég volt a nyugodt továbbjutásra. A spanyol találkozó történetéhez az is hozzátartozik, hogy a Bernabeu-stadion melletti robbantás miatt szinte az utolsó percig kétséges volt, hogy sor kerül-e a mérkôzésre vagy sem. (Délután 20 kilogramm gépkocsiba rejtett dinamit robbant az arénától mintegy 200 méterre, a Castellana sugárúton, hét személy könnyebb sérüléseket szenvedett; az ETA baszk szeparatista szervezet által végrehajtott akció után nem sokkal egy másik bomba is mûködésbe lépett a spanyol fôvárosban.)
Elôdöntôk, visszavágó: Bayer Leverkusen (német)–Manchester United (angol) 1–1 (gólszerzô: Neuville 45., illetve Keane 28.), Real Madrid (spanyol)–Barcelona (spanyol) 1–1 (Raúl 43., illetve Helguera 48., öngól). Továbbjutott a Bayer 3–3-as összesítéssel és a Real 3–1-gyel.
Vendégekének nevezhetjük az elsô osztályú labdarúgó-bajnokság hétközi, 24. fordulóját, hiszen a nyolc találkozó közül nem kevesebb, mint öt végzôdött gyôzelmükkel. A pályaválasztók mindössze három találkozó pontjait tudták otthon tartani.
Eredmények és góllövôk: l Bukaresti Dinamó–Krajovai Universitatea 2–0 (Claudiu Niculescu, Florentin Petre) l Bukaresti Rapid–Besztercei Glória 5–0 (Ilyés Róbert és Sumudicã 2–2, Bratu) l Karácsonkôi Csalhó–Bukaresti Steaua 0–1 (Neaga) l Brassói FC–Ploiesti-i Astra 2–0 (Vacskó, Dáni) l Temesvári UM–Bukaresti National FC 0–1 (Gabriel Popescu, a temesváriak 11-esét Vintilã kapus kivédte) l Ploiesti-i Petrol–Galaci Otelul 1–2 (Todoran, 11-esbôl, illetve Oprea és Bogdan Andone) l Konstancai Farul–Bákói MFC 2–3 (Ion Barbu, Teican, illetve Bãdoi 2, Cursaru) l Bukaresti Sportul Studentesc–Ploiesti-i Astra 1–2 (Maxim, illetve Movilã és Aurelian Dumitru).
A táblázaton:
1. Dinamó 24 13 8 3 52–28 47
2. National 24 12 9 3 35–16 45
3. Rapid* 24 13 4 7 43–25 42
4. Otelul 24 12 6 6 28–17 42
5. Bákó 24 13 2 9 37–33 41
6. Steaua 24 12 3 9 36–25 39
7. Csalhó 24 10 4 10 30–30 34
8. Astra 24 8 8 8 26–23 32
9. Glória 24 10 2 12 22–33 32
10. Krajova 24 8 7 9 30–30 31
11. Arges 24 9 4 11 25–31 31
12. Farul 24 7 7 10 28–32 28
13. Brassó 24 7 7 10 21–26 28
14. Sportul 24 7 4 13 29–44 25
15. Petrol 24 4 8 12 21–37 20
16. UMT 24 3 5 16 19–52 14
* A Rapidtól 1 pontot levontak.
Legközelebb szombaton, mindenütt 11 órától: Glória–UMT, Petrol–Brassói FC, Arges–Csalhó, Otelul–Astra, Krajova–Farul, Bákói MFC–Sportul Studentesc, Steaua–Rapid és a rangadó: National–Dinamó.
L. F.
A labdarúgó Magyar Kupa döntôjében csak hosszabbítás után tudta eldönteni a cím sorsát a két finalista. A végeredmény: Újpest–Haladás 2–1 (1–0, 1–1, 1–1, gólszerzôk: Vagner 2 — 26., 120., illetve Halmosi 74.).
A román húsvét miatt a B és C osztály szombati találkozóit egy nappal elôrehozták, így azokra pénteken 11 órától kerül sor.
C osztály — VIII. csoport
Megyei rangadóra kerül sor Tordán: a csoport éllovasa, a Kolozsvári CFR látogat a táblázat második helyét elfoglaló Tordai Aranyos FC otthonába, így a mérkôzésen könnyen eldôlhet a feljutó kiléte.
A találkozók:
l Tordán: Aranyos FC–Kolozsvári CFR-Ecomax
l Szamosújváron: Olimpia–Zilahi Armãtura
l Désen: Egyesülés–Sarmasági Bányász
A csoportban nem kerül sor több találkozóra: a Bethleni Szamos Gáz és a Máramarosszigeti Marmatia szabadnapos, míg az Avasfelsôfalui Avas, a Körösi Élesd és a Szatmárnémeti Szamos ellenfeleik tavaszi fordulóbeli visszalépése miatt játék nélkül kapják a 3 pontot.
B osztály — 2. csoport
A Kolozsvári U a "söprögetô" temesváriak otthonában szerezheti vissza a múlt fordulóban csúfosan elvesztett 3 pontot, míg az Aranyosgyéresi Sodronyipar a Slatinai Minaurt fogadja otthonában.
A találkozók:
l Aranyosgyéresen: Sodronyipar–Minaur
l Temesváron: Poli–Kolozsvári U FC
A forduló további mûsora: Pitesti-i International–Medgyesi Gázmetán, Nagybányai FC–Bihar FC, Szatmárnémeti Olimpia–Petrozsényi Zsil, Gyulafehérvári Apullum–Tg. Jiu-i Pandúrok, Krajovai extenzív–Aradi UTA, Resicai MSC–Marosvásárhelyi ASA.
A BBC szakkommentátora lesz a június 24-én kezdôdô wimbledoni teniszbajnokságon Boris Becker, a viadal korábbi háromszoros gyôztese.
— Korábban is említettem, hogy a centerpályát úgy ismerem, mint a nappalimat. Nagyon várom már, miként fest a "szobám" egy másik nézôpontból — mondta a német sztár, aki 1985-ben — 17 évesen — minden idôk legfiatalabb bajnoka lett, majd a rákövetkezô esztendôben és 1989-ben is nyerni tudott.
Becker utoljára 1997-ben játszott Wimbledonban, akkor a negyeddöntôben kikapott az amerikai Pete Samprastól.
A France Football címû szaklap értesülése szerint a 2001/02-es idényben — akárcsak az elôzô szezonban — Zinedine Zidane, a Real Madrid sztárja keresett a legjobban.
A világ- és Európa-bajnok középpályás az utóbbi 12 hónapban 13,6 millió euróval gazdagodott. Az összeg felét a fizetés és a jutalmak, a másik felét a szponzori juttatások tették ki.
Második helyre jött fel a tizedikrôl David Beckham: a Manchester United játékosa 10,3 milliót keresett. Harmadik az AS Roma argentin csatára, Gabriel Batistuta (10,1), negyedik — meglepetésre — a Parma japán légiósa, Nakata Hidetosi (9,45).
Ronaldo, aki három évvel ezelôtt még vezette a kereseti listát, most az ötödik. Az Internazionale brazil klasszisa 9,22 millió euróhoz jutott annak ellenére, hogy sérülés miatt alig játszhatott.
A folyóirat azt nem árulta el, hogyan tudta kiszámolni az éves kereseteket.
Az elôvigyázatos szervezôk úgy döntöttek, hogy Mike Tyson és Lennox Lewis nem találkozhat szemtôl szemben a június 8-án Memphisben sorra kerülô nehézsúlyú profi ökölvívó címmérkôzés elôtt.
A kihívó amerikai sajtótájékoztatója június 4-én, Lewisé egy nappal késôbb lesz a Mississippi állambeli Tunicában. A hagyományok szerint közösen zajló mérlegelést a nagy csata elôtt két nappal rendezik, de az IBF és a WBC brit bajnoka délben, ellenfele pedig 15 órakor méretkezik.
Az ütközetet eredetileg április 6-ra, Las Vegasba tervezték, de ez meghiúsult, mert az esemény New York-i sajtótájékoztatóján Tyson botrányosan viselkedett.
Priscilla a legújabb svéd labdarúgósztár. Különlegességét nem annyira nôi volta adja, hanem az, hogy robot.
Termetre akkora, mint egy ember, "csontváza" mûanyagból készült. Tervezôje szerint Priscilla úgy néz ki, mintha a Terminátor kishúga lenne, és teljesen úgy mozog, mint egy ember, még lábujjcsontjai is vannak. Utóbbi továbbfejlesztésével idôvel megvalósulhat a valóban aranylábú gyerekek csapata.
Priscilla a humanoidok, az emberszabású gépek csapatát fogja erôsíteni a robotok 6. világbajnokságán, amelyre a május 31-én kezdôdô japán–koreai közös rendezésû vb-vel egyidôben kerül sor.
Horea Demian Sportcsarnok, 100 (!) nézô. Vezette: Grigore Bolocan, Remus Cojocaru (mindkettô Brassó).
Armãtura: Florean — Dãncilã (3), Marian (6), Pankler (4), Ani (2), Vâjiac (5), Balint (8). Cserék: Cucuiet, Szabó — Stef (1), Boancã (2). Edzô: Remus Moldovan.
Minaur: Dulf — Mocanu (3), Surducan (3), Sania (10), Sabãu (6), Truicã (3), Irimescu. Cserék: Apostu — Cristian (5), Nedelcu, Marinescu, Várady (5). Edzô: Petre Avramescu.
7 méteresek: 9 (7), illetve 4 (4). Kiállítások: 8, illetve 10 perc.
Eredményalakulás: 2. perc: 0–2, 7. perc: 3–3, 10. perc: 3–6, 15. perc: 5–10, 21. perc: 8–14, 33. perc: 17–20, 37. perc: 20–23, 42. perc: 21–27, 47. perc: 25–28, 53. perc: 29–33.
Az idei bajnoki évad zárómérkôzésén, amely egyik csapat számára sem bírt különösebb jelentôséggel, hiszen nem befolyásolta az együttesek végsô helyezéseit, gólokban bôvelkedô, de mérsékelt színvonalú találkozót láthatott a nagyon gyér számú közönség. A kolozsváriak elég tartalékosan álltak ki, ugyanis több játékosuk sérült (Burcã, Jurcã, Hossu), úgyhogy eleve nem volt sok esélyük a sikerre.
A férfi Nemzeti Liga utolsó, 33. fordulójának többi mérkôzésére lapzárta után került sor. Ezektôl függetlenül a Fibrexnylon kézilabdázói már bajnokok, hiszen hetekkel ezelôtt bebiztosították bajnoki címüket, a két kiesô — a Galaci Ulpimex és a Pitesti-i Dacia — is már korábban ismeretes volt. A Minaur és az Armãtura a táblázat 4., illetve 9. helyeit szerezték meg.
Az élvonalbeli nôi csapatok vetélkedôjének 31. fordulójában csütörtökön a Zilahi Silcotub csapata idegenben nyert a Konstancai Tomis ellen 31–22 arányban, s így a szilágysági gárda pontszámban beérte az Oltchimot, amely szabadnapos volt (hasonló sors vár egy hét múlva a zilahiakra is).
A 31. forduló további eredményei: Szászsebesi MSK–Galaci Otelul 25–23, Bákói MSK–Nagybányai Selmont 25–27, Bukaresti Rapid–Dévai U-Remin 10–0 (a dévaiak a Challenge-kupa döntôjére készülve nem utaztak le a fôvárosba).
A forduló utolsó összecsapása, a Brassói Rulmentul–U-Ursus találkozó lapzárta után ért véget, errôl legközelebbi lapszámunkban fogunk beszámolni.
Május elsô hetében voltaképpen hivatalosan is beindul a nemzetközi labdarúgás gépezete: 8-án, szerdán, UEFA-kupa döntôre kerül sor a hollandiai Rotterdamban, a helyi Feyenoord és a német Borussia Dortmund között, majd rá egy hétre, 15-én a skóciai Glasgowban a legrangosabb torna, a Bajnokok Ligája döntôje következik. A két érdekelt fél: a legtöbb hasonló trófeát eddig elhódító spanyol Real Madrid és az ebben a végjátékban is jelen levô német futball képviselôje, a Bayer Leverkusen. Ráadásul a hónap utolsó napján, 31-én, a dél-koreai fôvárosban, Szöulban a Franciaország–Szenegál találkozóval elkezdôdik az évezred elsô, japán–koreai közös rendezésû világbajnoksága. Hát kell ennél több? Azért a focin kívül is akad még jó néhány parádés esemény ebben a hónapban. Ezek közül ismertetünk néhányat, a sportágak névsor szerinti rendjében:
ATLÉTIKA: l Kismaratoni világbajnokság, a belgiumi Kortrijkben, 5-én. l Hagyományos nemzetközi Zeiss-fesztivál, Lipcsében, 25-én.
AUTÓSPORT: l Forma–1-es világbajnoki futamok: a 6. futam az Osztrák Nagydíjért, Zeltwegben, 12-én. l A 7. futam a Monacói Nagydíjért, Monte Carlóban, 26-án.
BIRKÓZÁS: l Szabadfogású Európa-bajnokság, Azerbajdzsán fôvárosában, Bakuban, a hónap elsô napjaiban.
CSELGÁNCS: l Férfi- és nôi Európa-bajnokság, a szlovéniai Mariborban, az egykori Marienburgban 16–19. között.
GYEPLABDA: l Bajnokcsapatok Európa-kupájának döntôi, nôknek a spanyolországi Terrassában 16–19. között, férfiaknak a belgiumi Antwerpenben 17–20. között.
KAJAK-KENU: l Keits-kupa tavaszi regatta, a németországi Duisburgban, 11–12-én. l Világ-kupa verseny, a lengyelországi Poznanban, 24–26. között. l Vadvízi Világ-kupa verseny, a kínai Guang Zsu-ban, 25–26-án. l Vadvízi világbajnokság, az olaszországi Valsesiában, május 31–június 2. között.
KARATE: l Európa-bajnokság, Észtország fôvárosában, 3–6 között.
LOVASSPORT: l Díjugrató- és díjlovagló Világ-kupák: Lipcsében 4–6., a lengyelországi Wroclawban, az egykori Breslauban 17–19., a fehéroroszországi Minszkben 24–26. és Ukrajna fôvárosában, Kijevben május 31–június 6. között.
MÛUGRÁS: l A Nemzetközi Úszó-Szövetség (FINA) Nagydíj-versenyei: a kanadai Montreálban 5–6-án, az egyesült államokbeli Coral Springsben 9–12., Mexikó fôvárosában, Mexikóvárosban 16–19. és a kínai fôvárosban, Pekingben, május 31–június 3. között.
ÖTTUSA: l Világ-kupa verseny, Budapesten, 9–13. között. l Német Nemzetközi Bajnokság, Berlinben, 24–26. között.
TENISZ: l Pontgyûjtô versenyek: férfiaknak (ATP): a bajor fôvárosban, Münchenben, és a spanyolországi Mallorcán, döntôk 5-én; olasz nemzetközi bajnokság Rómában 6–12. között; Németország nyílt nemzetközi bajnoksága Hamburgban, 13–19. között. Nôknek (WTA): Betty Barclay-kupa, Hamburgban és horvát nemzetközi bajnokság Borban, 3–5. között, Németország 95. nyílt nemzetközi bajnoksága Berlinben és lengyel nemzetközi bajnokság 6–12. között; olasz nemzetközi bajnokság Rómában, 13–19. között; spanyol nemzetközi bajnokság és meghívásos nyílt nemzetközi verseny Strassbourgban, 20–25. között. l A hónap vége felé, 27-én kezdôdik és június 9-ig tart az idei második Nagy-Slam verseny, Párizsban, a Rolland Garros teniszközpontban.
VÍVÁS:l Az eredeti terv szerint minden hét végén kellene következnie valamelyik fegyvernemben Világ-kupa versenynek, de több rendezô tagszövetségnek az olimpiai vívó-menetrend indokolatlan megcsonkítása folytán bejelentett visszalépése miatt felborult a versenyek mûsora. És ha már errôl esett szó, hadd emlékeztessünk, hogy legutóbb éppen a Román Olimpiai Bizottság elnöke, Ion Tiriac jelentett be fellebbezést az NVSZ döntésével szemben.
VITORLÁZÁS: l Csillaghajók Európa-bajnoksága Portugáliában, 4–10. között. l Világbajnokság az ún. Tornádó-hajóosztályban, a németországi Brombach-tavon, 19–24. között. l Finn-dingi világbajnokság, a horvátországi Splitben, 20–27. között.
1.Calanus-Anonymus vásár
Az egykori Sztrigy-parti falu, Pusztakalán a 13. században Kalán pécsi püspöknek volt jövedelmezô jószága. Errôl a püspökrôl viszonylag kevés szó esik a történelemkönyvekben, annak ellenére, hogy az ezerkétszázas években Calanus — így írják nevét a dokumentumok — fontos személyisége volt Magyarországnak. A pápa például az akkori Magyarországi fôpapokat három csoportra osztotta: butákra, félmûveltekre, és mûveltekre. Kalán-Calanus — talán mondanunk sem kell — a harmadik kategóriába került. A Bár-Kalán nemzetségnek különben nem csak ô volt az egyetlen politikusa: e család tagjai közé tartozik Bár-Kalán nembéli Bánk — az 1213-as Gertrudis gyilkosság egyik lehetséges merénylôje — valamint Bár-Kalán nembéli Nána fia Pósa, aki a 13. századi társadalmi/politikai forrongásoknak éppúgy aktív szereplôje volt, mint a meggyilkolt királyné köpönyegforgató udvarispánjai: Petur és Tiborc. Hogy mennyire fontos személyisége volt a kornak Kalán püspök, azt maga Anonymus, a Gesta Hungarorum szerzôje is bizonyítja, hiszen a névtelen jegyzô — azért, hogy jó viszonyba kerüljön/maradjon a gazdag püspökkel — még arra is kapható volt, hogy "ôst keressen" neki a honfoglaló nemzetségek között. Azt persze nem tudni, hogyan honorálta neki az "ôskeresést" Kalán püspök, de abban biztosak lehetünk, hogy mindenki jól járt a vásárral: Anonymus mecénásra lelt, Kalán — és családja — megdicsôült, az olvasónak pedig van min somolyognia, már csak azért is, mert Anonymus gestáját — amelyet sokáig szó szerint értelmeztek — már régen regényesnek tekinti a szakma. (Ez persze nem zavarja a román történészek egy részét).
2. Újabb tranzakciók
Nem irigylem azt, aki autótérképpel kezében próbál a mai Pusztakalán (Cãlan) környékén tájékozódni. Maga a város ugyanis valóban létezik, de a 19–20. századi tranzakciók úgy átrajzolták a térképet, hogy még a helybéliek sem tudják igazán, mi hol van, illetve hol volt benne. A mai város magja egy Pusztakalán nevezetû kis falu volt, ahol senki nem is álmodott arról, hogy egyszerre csak véget ér a vidéki életmód, és arra fognak ébredni, hogy német, osztrák és belga mérnökök hada lepi el a sáros fôutcát, és kihirdetik: itt fog megépülni az Osztrák–Magyar Monarchia egyik mintavasgyára. A brassói székhelyû Bánya és Kohómûvek a kiegyezés évében, 1867-ben vásárolták meg a gyár-földet. Az építkezések során osztrák, német és belga szakemberek irányításával épült fel a gyár, amelynek vajúdása drámai változásokat hozott nemcsak Pusztakalán faluban, de a környezô helységekben is. Mivel munkaerôre — pontosabban: szakmunkásokra — volt szükség, a gyár körül felépülnek lassan a munkástelep házai, és ezzel megkezdôdik a környékbeli települések beolvadása. Konglomerát lakossága lesz hát Pusztakalán-Gyártelepnek, és a lakosság sokszínûségét még az is hangsúlyozza, hogy a Bánságból is idetelepítenek jó néhány családot, svábokat, szlovákokat, szerbeket. A 19. század végén és a 20. század elején élte virágkorát a kaláni vasgyár. Az egykori fotókról nagy bajuszú, büszke tekintetû munkások néznek vissza, a sorban alól pedig a gyerekmunkások — kalappal, térdnadrágban. A háttérben ott a gyár, a kéményekkel — Otto Emelin, Fr. Lürmann, Iosef Massanetz és társainak gigantikus mûve. A másik megbarnult fotón ott az osztrák vezetôség: nagy bajusz, okuláré, csücsörített száj. Lenyûgözô látvány: ontja magából a biztonságot. Német munka: eisenwerk. Súlyos örökség.
Az idôközben a Salgótarjáni-Rimamurányi Vasmû Rt. tulajdonába került gyár egyre bôvül, és a vezetôk jó gazdaságpolitikájának köszönhetôen az elsô világháború elôtt a monarchia egyik legjobb vasgyárává válik. Közben Pusztakalán-Gyártelep is egyre bôvül: a környezô települések fokozatosan beolvadnak a nagy jövôt ígérô munkástelepülésbe, amely lassan kezdi kinôni magát a községi sorból. Ez nem csoda, hiszen a gyár felépítése óta legalább 12 település "egyesült" Pusztakalán-Gyárteleppel. Felépül a templom, és az újabb házsorok — a beolvadt települések elvesztik rusztikus jellegüket, és amolyan fertályai lesznek a telepnek. Lassan kialakul a vasváros — eisenstadt.
Az elsô világháború után még egy tranzakció: a Salgótarjáni-Rimamurányi RT. eladja 25 000 lejért a gyárat a bukaresti székhelyû Titan-Nãdrag-Cãlan Metalurgiai Üzemeknek. A vasgyár termelése nem esik vissza még a háború alatt sem — az öregek azt mondják, nem is érezték, hogy "odakinn" háború van — a befektetések továbbra is arányosak a lehetôségekkel, így a gyár emelt fôvel áll az államosítás elébe.
Úgy látszik, ez a tranzakció is sikeresnek bizonyult.
Nem hiszem, hogy 1950-ben például valaki is el tudta volna képzelni, hogy 50 év múlva rozsdahalmazzá válik a gyár, és egyetlen reménye az lesz, hogy jó ócskavasárat kapjon önmagáért. Az sem valószínû, hogy az ötvenes években — amikor az ország minden tájáról özönlöttek ide a munkások — valakinek is eszébe jutott volna, hogy Emmelin, Lürmann, Massanetz és társainak örökségébôl csúfot ûznek majd valakik, és a büszke eisenwerket romhalmazzá változtatják.
3. A vasváros adásvételi szerzôdése
Az 1950-es években kezdik el magának a városnak a megépítését. A telep szélén — a sztrigyszentgyörgyi határban — elkezdik az ún. új város alapjainak letételét. Tömbházak nônek ki a földbôl, terek születnek, szökôkút, utcák, emeletes házak, modern üzletek. Most már valóban kisváros lett Pusztakalán-Gyártelepbôl. Persze a beolvadt településeknek vásárt kell kötni — amolyan adásvételi szerzôdést kell aláírni — Kalán városával: az utóbbi munkalehetôséget, jövôt nyújt, az elôbbiek pedig — cserében — csendben beolvadnak. Mert hát a kohóvilág nemigen kedveli a sorból kilógó fémeket.
Tízezerre nô a kisváros lakossága, és kialakul a nemzetiségi arány: Kalánnak — a beolvadt falvakkal együtt — 800-900 magyar lakosa van, ezek legnagyobb része Sztrigyszentgyörgyön lakik, és bukovinai székelyek leszármazottjának vallja magát. Egy öreg bácsi hajlandó is nekünk mesélni ôseirôl, akiket lényegében az éhség és az anyaország utáni vágy egyenlô arányban hajtott 1910 körül Erdély délkeleti szögletébe. Büszke származására, de unokája már azt sem tudja, hogy a tata honnan jött, sem azt, hogy kik azok a csángók. A gyerek román iskolába jár, annak ellenére, hogy a városnak van egy kis magyar elemi csoportja is, ahol — összevont osztályban — mintegy tízen tanulnak.
Az ötvenes-hatvanas években magyar szakemberek is érkeznek Székelyföldrôl, így a gyárvezetôségnek is lesz magyar vezetôségi tagja. Az öreg magyar munkások szívesen mesélnek azokról az évekrôl, amikor olyan nagyméretû volt a munkaerôhiány, hogy Kalán menedéke lett azoknak, akik a kommunista rendszerrel valamiképpen összerúgták a port, és el akartak egy kicsit vonulni a reflektorfénybôl. A gyár mindenkit befogadott, mindenkinek munkát adott és mindenkinek jövôt biztosított. A fejlôdés olyan szintre került, hogy a hetvenes években trolijáratot terveztek az újváros és a gyár vonalán... Virágzó település volt Kalán a hetvenes években! A befektetések továbbra sem haladták túl a realitás küszöbét, így a lakosság száma 14 000-re, a gyári munkásoké pedig 7000-re nôtt. A magyarság aránya valamelyest romlott, de a sztrigyszentgyörgyi magyar-csángó hatás még mindig érzôdik. Déva, Hátszeg, Vajdahunyad is élô város még, így Kalán, a kommunista eisenstadt még nem sziget. Még tagja, része a dél-erdélyi magyar ôskontinensnek. A nagy bumm a nyolcvanas évek elején következett be, amikor is az RKP gazdaságpolitikája kezdett egyre jobban elszakadni a realitásoktól. A fejlesztésénél már semmit nem vettek figyelembe, a felújításokat rosszul ütemezték be, egyre erôteljesebb lett a gyár és a párt háza táján egyaránt a struccpolitika. Eljött a Ceusescu-látogatások idôszaka — Kalánban is sok anekdota fûzôdik az ilyen "ünnepekhez" — és a gyárat kényszerpályára terelték. A gyár — akárcsak az ország többi üzeme — elmerült egy titokzatos állami költségvetési zsákban. Érdekes: az egykori eisenwerk utolsó anyagi és lelki tartalékai még a nyolcvanas években is felismerhetôk Kalánban. 1986-ban például már több kohószakember elôtt világossá válik, hogy bármi is történik az országban, a nyugati technológiával már nem veheti fel a versenyt az eisenwerk-örökség. Nem az 1989-es forradalom volt tehát a gyár sírásója, mint azt sokan hiszik Kalánban. A forradalom csak megrövidítette az eisenwerk-utód agóniáját, amely lényegében 1992-ben kezdôdött el, amikor a 7000 munkásból 6000-et elbocsátottak. A ki tudja hány hektáron elterülô "kombinát" kétharmada egyik napról a másikra elnémult: kitörtek az ablakok, eltûntek az emberek, nyoma veszett a reggel 6-tól 22 óráig tartó zajnak, jövés-menésnek. Néhány év elteltével a rozsda olyan mértékben kezdte rágni a vasgyáróriást, hogy a filmszakma szerelmesei számára a legjobb hazai horrorfilmszínhely lett. Az országút lényegében kettévágja a rozsdahalmazt: az autóból ijesztô látványt nyújt az egykori gyár, ahol most ugyanannyian "dolgoznak", mint Emmelin, Lürmann, Massanetz és társai korában: 600-an. Termelés már nemigen van, szép számú viszont az ócskavaskupec-legénység, akik arra ügyelnek, ne lopják el a rozsdatonnákat a munkanélküliségtôl sújtott vidék exmunkásai.
4. Az utolsó szerzôdés
Egy kis túlzással azt is állíthatnám: Kalán nyolcszáz éves történelme csupa kompromisszum, csupa adásvétel, vásárok, tranzakciók sorozata. Éppen ezért nehéz elhinnem, hogy innen már nincs kiút, és a régió a jövôtlenség alkoholmámorában fog mindaddig fürdeni, amíg csoda nem történik. Egy olyan konglomerát-közösség él itt, hogy már a gyökerek sokszínûsége miatt is elvárná az ember, hogy önmaguk keressék meg az újrakezdés lehetôségét. Jó kezdetnek bizonyulna, ha a modern öntödét végre sikerülne újra beindítani, hiszen ez mintegy 600 munkás újraalkalmazását jelentené. Egy kis kohászati múzeum felállítása is hozhat valamit a konyhára — már csak a százéves, megbarnult fényképek is attrakcióként tálalhatók. Az egykori alapító családok — az Auschnittek stb. — támogatásával nosztalgiarészleget lehetne itt-ott berendezni tanulmányi kirándulást szervezni az egyetemisták számára stb. Még egy utolsó vásárt kellene kössön Kalán. Egy utolsót. Persze, mindezekhez lelkierô kell. Közösségi lelkierô. Hazai lelkierô. És ez, persze... honnan?
De hát az isten szerelmére, még 150 évvel az eisenwerk megalapítása után is az osztrák örökség mozgatóerôire van szüksége a régiónak? Oly keményen nyom a latban az Auschnitt, a Massanetz, az Emmelin, a Lürmann név?
Ennyire súlyos lenne az osztrák örökség?
"A moldvai római katolikusok (csángók) kulturális önazonosságáról" tartottak hétfôn szemináriumot Bukarestben. Az eredetileg nemzetközinek meghirdetett tudományos konferencián kizárólag a csángók román eredetét vitathatatlan tényként valló román kutatók felszólalását tervezték, s csak a Romániai Magyar Demokrata Szövetség erélyes fellépésére kaphatott szót Demény Lajos romániai történész, a Magyar Tudományos Akadémia külsô tagja, valamint a Moldvai Csángómagyarok Szövetségének elnöke.
A kormány nem veheti figyelembe az Európa Tanács ajánlását a moldvai csángók kulturális identitásának védelmérôl, mivel az európai fórum álláspontja nem felel meg a társadalmi valóságnak — jelentette ki Vasile Dâncu tájékoztatási miniszter az MTI-nek adott nyilatkozatában.
Vasile Dâncu szerint a mostani bukaresti tanácskozás után az Európa Tanács jelentéstevôi minden bizonnyal módosítani fogják eddigi álláspontjukat, megtalálják a lehetôséget arra, hogy a "valóságot tükrözô módon" átfogalmazzák ajánlásaikat.
Az Európa Tanács tavaly elfogadott 1521. jelentése egyebek között kimondta, hogy a moldvai csángók a magyar nyelv archaikus változatát beszélik. Az ET arra szólította fel a román kormányt, hogy biztosítsa a csángók számára az anyanyelven történô tanulás lehetôségét, illetve gondoskodjon arról, hogy ennek az Európában különlegességnek számító népcsoportnak a kultúrája fennmaradhasson.
Az ET azt az ajánlást is megfogalmazta, hogy a csángók nyelvének eredetét a román és a magyar szakemberek közös kutatásokkal igyekezzenek tisztázni.
Vasile Dâncu szerint a mostani bukaresti konferenciára azért nem hívtak meg magyar történészeket, mert a Román Tudományos Akadémia sem kapott meghívót, amikor errôl a kérdésrôl Budapesten vagy Csíkszeredában rendeztek szemináriumot.
A bukaresti tanácskozáson elhangzott elôadásokat a tervek szerint román és angol nyelven kiadják, s ezt a kötetet eljuttatják az Európa Tanács illetékeseinek.
A tanácskozásra nem csak a magyar kutatók nem kaptak meghívást, kizárták a résztvevôk sorából azokat a román szervezeteket is, amelyek nem osztják a csángók eredetérôl vallott hivatalos álláspontot.
A romániai Helsinki Bizottság és a Pro Europa Liga, amely a közelmúltban az önálló csángó etnikum létét taglaló tanulmányt tett közzé, nyilatkozatban tiltakozott azért, hogy képviselôiktôl a szervezôk megtagadták a részvétel lehetôségét.
Ez a magatartás lejáratja a konferenciát szervezôket, a Román Tudományos Akadémiát és a tájékoztatási minisztériumot. A Román Tudományos Akadémiának az lenne a kötelessége, hogy a legmagasabb színvonalon tegyen tanúbizonyságot a tudományos kutatás etikájáról, a tájékoztatási minisztériumnak pedig épp az lenne a dolga, hogy leleplezze a nemzeti kisebbségek megfélemlítését szolgáló elméleteket — hangoztatta a két emberjogi szervezet közleménye.
A bajba jutott, áldozattá vált turisták segítését vállalta fel a Fehér Gyûrû Áldozatvédô Egyesület, amely Budapest mellett a Balaton két partján is irodát nyitott e célból. Kôvári András, a szervezet vezetôje tegnapi budapesti sajtótájékoztatóján elmondta, hogy a fôvárosi iroda kialakításához a Belügyminisztérium (BM) és a Biztonságos Magyarországért Alapítvány nyújtott anyagi támogatást, míg a Balatonfüreden és a Siófokon lévô ügyfélszolgálatot a Hotel Marinában és a Hotel Balatonban alakították ki a szállodák segítségével.
A budapesti ügyfélszolgálatok egész évben, míg a Balaton északi és déli partján lévôk idényjelleggel állnak a bajba jutott turisták segítségére. Kôvári András tájékoztatása szerint az Európai Unióban tavaly márciusban fogadták el az áldozatok büntetôeljárásbeli jogállásáról szóló kerethatározatot. Ez többek között elôírja, hogy a bûncselekmények áldozatait magas szintû védelemben kell részesíteni, bármely országban tartózkodjanak is.
— Ennek szellemében készítette el a BM és a turizmusban érintett 21 szervezet a két évre szóló bûnmegelôzési és áldozatvédelmi programot, amelynek részeként a Fehér Gyûrû az EU elvárásainak megfelelôen segíti a Magyarországon áldozattá vált külföldieket — mondta a szervezet vezetôje.
A tájékoztatás szerint az iroda segíti a külföldieket eligazodni a magyar jogban és büntetôeljárásban, s szükség esetén anyagi támogatást is ad nekik. Segítségükkel díjtalan jogsegély-szolgáltatást vehetnek igénybe a turisták, s az egyesület megteszi az elsô lépéseket az ellopott úti okmányok pótlása érdekében is.
Emellett a turisták kérésére felveszik a kapcsolatot a külképviseletekkel, illetve szállást és étkezést biztosítanak, ha a rendôri eljárás miatt kényszerûen meghosszabbodik magyarországi tartózkodásuk idôtartama.
Az iroda az anyagi támogatást viszonossági alapon nyújta, azaz csak azon országok állampolgárainak tudnak pénzbeli támogatást adni, amelyek a bajba jutott magyar turistákat hasonló bánásmódban részesítik.
Az irodák szolgáltatásairól több nyelven készített szórólapokon tájékoztatják a külföldi állampolgárokat, akik ehhez a rendôrségen, szállodákban, határállomásokon és az ország 46 áldozatvédelmi irodájában juthatnak hozzá.
Kôvári András az MTI érdeklôdésére elmondta, hogy tavaly körülbelül 15 ezer külföldi sérelmére követtek el valamilyen bûncselekményt Magyarországon. Hozzátette, hogy ezek jelentôs része, 60-65 százalék, valamilyen vagyon elleni bûncselekmény volt.
Hozzátette: az iroda az idén 6 millió forintos keretébôl tud anyagi támogatást nyújtani.
A NATO-csatlakozásra való felkészülésrôl számolt be az amerikai Kongresszusban Románia washingtoni nagykövete. Sorin Ducarut szerdán meghallgatta az amerikai képviselôház nemzetközi kapcsolatokért felelôs bizottságának európai ügyekkel foglalkozó altestülete, áll a nagykövetség közleményében. Az albizottság elôtt megjelentek a tagjelölt államok nagykövetei, akik országaik csatlakozási erôfeszítéseirôl számoltak be. A találkozó egy két héttel korábban megkezdett meghallgatás-sorozat része, melynek elsô szakaszában az amerikai alsóház különbözô kutatóintézetek elemzôit hallgatta meg, célja pedig egy kongresszusi nyilatkozat elfogadása a nyár folyamán.
Az Egyesült Államok elnökéhez intézett nyilatkozat az amerikai törvényhozás alsóházának ajánlását tartalmazza a NATO prágai bôvítése kapcsán. Noha nem említették név szerint az ôszi felvételre pályázó országokat, a képviselôk támogatták a NATO széles körû bôvítését.
A német sajtó egyöntetû felháborodással reagált a cseh parlament döntésére, amelyben valamennyi frakció egybehangzóan kimondta: a német és a magyar kisebbség kitelepítését, jogfosztását és vagyonának elkobzását rögzítô Benes-dekrétumok megkérdôjelezhetetlenek, érinthetetlenek és megváltoztathatatlanok.
A német újságok, élükön a Frankfurter Allgemeine Zeitunggal, a "nacionalista eszmeiségtôl fûtött makacsság" megnyilvánulását látják a határozatban. A sajtó konzervatív része (FAZ, Die Welt) gúnyosan jegyezte meg: a német kérdéstôl érzett "ôsi cseh félelem" még arra is képes volt, hogy nemzeti frontba kovácsolja egybe a kormányzati és ellenzéki oldalt, beleértve az 1989 óta bélpoklosként kezelt kommunistákat is.
A félelem csakugyan létezik. Olyannyira, hogy mértékadó szerepet játszott az 1993-ban Szlovákiától különvált Csehország német nevének definiálásakor is. Habár történelmi okból és megszokásból kézenfekvô lett volna a "Böhmen" (a cseh terület latin Bohemia nevének német változata) hivatalossá tétele, Prága kézzel-lábbal tiltakozott ez ellen. Így jött létre a faramuci Tschechien (kb.: Cseszkó) név. Az újsütetû állam ily módon is demonstrálni kívánta, hogy elhatárolódik attól a múlttól, amelyben "Bohemia" elôbb a német-római birodalom része volt (a cseh király egyike volt a hét német választófejedelemnek), majd a balsikerû fehérhegyi csata (1620) után a Habsburg birodalom "örökös tartománya" lett — csaknem 300 évre. Vagyis a cseh nemzetállam elôtti, függôségben töltött századoktól.
Az elsô Csehszlovák Köztársaság megszületésekor (1918) az a paradox helyzet állt elô, hogy a csehek kevesebben voltak, mint a "kisebbségi" népcsoportok (szlovákok, németek, magyarok, rutének) tömbje. Prága hivatalosan mindent megígért a nemzetiségek egyenjogúsága érdekében, ám a gyakorlatban annyi tüske és megkülönböztetés érte a korábbi "elnyomókat" (a cseh országrészben a németeket, a szlovákban a magyarokat), hogy igazi integrálódásról nem lehetett szó. A csehországi németek például saját pártokba tömörültek — ám pártjaik együtt tudtak mûködni a megfelelô cseh pártokkal (szociáldemokraták, keresztény-szociálisok, parasztpártiak stb.).
A döntô törést 1933 jelentette: Hitler berlini hatalomra jutása nyomán Csehszlovákiában is fölerôsödött a Szudétanémet Párt (SdP) hangja. Vezére, Konrad Henlein 1937-tôl egyértelmûen Hitler szolgálatába szegôdött, magáévá téve a nácik lózungját: Heim ins Reich! — azaz a cseh fennhatóság alatt élô németeket "haza kell hozni" a Harmadik Birodalomba, mégpedig határmódosítás útján. Német történészek sem vitatják, hogy Hitlerrel cinkos módon együttmûködve az SdP megsértette a csehszlovák alkotmányt, és döntô szerepet játszott a Csehszlovák Köztársaság szétverésében. Másrészt az is igaz, hogy a müncheni egyezmény elôtti hónapokban Prága és Berlin között közvetíteni próbáló Lord Runciman a cseh vidéket járva arra a megállapításra jutott: a szudétanémetek integrációja nem sikerült, ezért célszerû volna az általuk lakott területek átadása Németországnak.
A cseh lakosság egy részében elevenen él még a müncheni trauma, az azt követô országcsonkítás és a náci megszállás. Prágában nyilván szemet szúr, hogy az utóbbi hónapokban a FAZ hasábjain a Csehországról szóló írásokban ismét túlsúlyba kerültek a "Böhmen" és "böhmisch" szavak. Az erôsödô német öntudatot jelzi a dél-tiroli törvénytervezet (kétnyelvû óvodák) elleni heves sajtópolémia (FAZ, február 13.) éppúgy, mint a vezetô konzervatív lapban az utóbbi idôben közzétett cikkek a magyarországi németek "beolvasztásáról". Egyikük szerzôje a kitelepítések kapcsán éppúgy leszedte a keresztvizet Varga Béláról és Tildy Zoltánról, mint Rákosiról, Gerôrôl és Nagy Imrérôl. Egy másik írás kitért az 1945 utáni kitelepítésre, dicsérve az Antall-kormány határozatát, amely jogsértésnek minôsítette a svábok elûzését. A cikkíró azonban azt sem felejtette el megjegyezni, hogy a vagyoni kárpótlás szempontjából Budapest csak 1947-ig ment vissza — holott akkor már a svábok zömét rég kitelepítették. Azaz pénzbe ez a gesztus nem került Budapestnek...
Ilyen háttér elôtt is érdemes szemlélni a nemzetközi vitát a Benes-dekrétumokról. Európa keleti felében még (vagy már megint) élnek a nagy német szomszédtól érzett félelmek. Mint egy márciusi berlini rendezvény lengyel résztvevôje, a volt bonni nagykövet fogalmazott: Berlinnek joga van megvédeni nemzeti érdekeit az európai színtéren, ám egyúttal arról sem szabad megfeledkeznie, hogy harsánnyá váló hangja baljós emlékeket idéz fel keleti szomszédaiban.
A lengyeleknek nincs "Benesük", az Odera–Neisse vonaltól keletre élt németek túlnyomó része 1945-ben önként, a szovjet hadsereg elôl menekülve hagyta el ôsei földjét. Így Prága — Moszkva mellett, ahol Milos Zeman kormányfô a múlt héten támogatást kapott a München–Bécs–Budapest tengely "revizionista törekvéseivel" szemben — csak magára számíthat a dekrétumokról folyó vitában. A harc ma még döntetlenre áll, ám nem vitás: ha ôsszel kormányváltásra kerül sor Berlinben, az sokkal nehezebb helyzetbe hozza Prágát. A német konzervatívok kancellárjelöltje, Edmund Stoiber ugyanis a szudétanémetek legfôbb pártolója, és már többször értésre adta: a dekrétumokkal Csehországnak semmi keresnivalója az Európai Unióban. Márpedig a tagjelöltek részérôl nyilvánvalóan illúzió volna abban bízni, hogy Berlin ellenállásával szemben valaha is beléphetnek az EU-ba.
Dorogman László
|
||
| [Vissza az Szabadság honlapjához] |
[Vissza a HHRF honlapjához] |