2002. május 11.
(XIV. évfolyam, 104. szám)
Pénteki sajtótájékoztatóján Claudiu Cosier, az Északnyugati Régiófejlesztési Ügynökség igazgatója ismertette a közelmúlt és a közeljövô terveit. Mindenekelôtt a Phare 2000 program ipari szerkezetváltásra vonatkozó emberi erôforrás-fejlesztési törekvéseivel kapcsolatban az Európa Tanács küldöttsége és a román fejlesztési minisztérium elfogadta a beérkezett pályázatokról szóló jelentést. A 115 vissza nem térítendô hitelkérelembôl 40-et fogadtak el, ezek összesen 1,85 millió eurót tesznek ki. A mi régiónknak kiutalt 4,5 milliós euróig fennmaradt 2,65 millió eurót egy második, június 14-i határidôs pályázati akcióval fogják "célba juttatni". A nagyprogramok tulajdonosai 100 ezer és 300 ezer euró közötti, a kisprogramoké pedig 10 ezer és 50 ezer euró közötti támogatásra számíthatnak. Az ügynökség keretében informáló-tanfolyamokat szerveznek, melyek programja a következô: május 21-én Kolozsvár, május 22-én Zilah, május 23-án Beszterce, május 29-én Nagyvárad, május 30-án Szatmárnémeti, május 31-én Nagybánya.
A Phare 2000 program B3-as komponense, amely a kis- és középvállalatok képzésére és szaktanácsadásra vonatkozik, az országos 3,6 millió eurós összegbôl 900 000-et juttat az Északnyugati Régiófejlesztési Ügynökségnek. Az érdekeltek 2002. július 8-án délután 4 óráig nyújthatják be pályázatukat, amelyekkel 10 000 és 200 000 euró közötti összegben kérhetnek támogatást mûszaki és minôségi standardok, korszerû információs, kommunikációs és elektronikus kereskedelmet szolgáló eszközök beszerzésére.
A jövô héten Szatmár és Máramaros megyébe látogatnak a franciaországi Auvergne tartományból érkezô EU-szakértôk, akik helyi közigazgatási, oktatásügyi, mûvelôdési szakemberekel, üzletemberekkel találkoznak, hogy áttekintsék az együttmûködés lehetôségeit.
Az Észak-Nyugati Régiófejlesztési Ügynökség vezetôségi tanácsa május 14-én Szatmárnémetiben tartja soros ülését. A napirenden négy határozat elfogadása szerepel, amelyek a fent említett Phare 2000 program pályázataira vonatkoznak. Ugyanakkor bemutatják az ügynökség és Auvergne tartomány közötti testvérkapcsolat intézményesítését szentesítô tervet.
Számottevô, esetenként akár 100 százalékos vagy ezt meghaladó adónövekedésre kerül sor a jövô évtôl. A kormány által 2002. január 30-án elfogadott sürgôsségi kormányrendelet szabja meg, hogy a helyi tanácsoknak milyen módon kell eljárniuk az adók és illetékek meghatározásában. Az intézkedésre azt követôen került sor, hogy az ország egyes településein a helyi döntéshozó szervek túl magas vagy túl alacsony adókat szabtak meg.
Pálffy Károly RMDSZ-tanácsos, a pénzügyi bizottság tagja arról tájékoztatott, hogy az említett sürgôsségi kormányrendelet értelmében május végéig valamennyi helyi tanácsnak meg kell szavaznia a jövô évi adók és illetékek mértékét. Eddig a kolozsvári városi tanácsosok az évi inflációs rátával csökkentették az adók értékét, majd a pénzhígulás mértékének kötelezô hozzáadásával ezek az elôzô évi szinten maradtak. Ezt többé nem lehet megtenni, hisz a kormányhatározat pontosan megszabja az adók és illetékek határértékét. A jelenlegi körülmények között az adót, sajnos, csak emelni lehet jelentette ki Pálffy Károly.
Igaz ugyan, hogy a házadó továbbra is az ingatlan értékének 0,2 százaléka marad, de ezután ebben az esetben is akár a telekadónál alkalmazzák a hely szerinti adózást. Eszerint a központban levô lakásokért többet, a lakónegyedekben levô lakásokért pedig kevesebbet kell majd fizetnünk. Újdonságnak számít, hogy a második lakás (tehát nem a lakhely szerinti) adója 50 százalékkal, a harmadiké 75 százalékkal, a negyediké pedig 100 százalékkal nô. Eddig az adó csupán a lakások méretének függvényében változott.
Az új körülmények között a városi tanácsosok nem tudnak a minimális és a maximális érték között választani. A sürgôsségi kormányrendeletben csupán az adók és illetékek minimális értéke szerepel, amely amúgyis számottevôen növeli a jelenlegi adókat. Annyit tehetünk csupán, hogy az alsó határértéket alkalmazzuk. Már nem vagyunk abban a helyzetben, hogy választani lehet a minimális és a maximális érték között fogalmazott az RMDSZ-es városi tanácsos.
Pálffy elmondása szerint adókedvezményben csupán az elsô és másodfokú rokkantak és más hátrányos helyzetben levô személyek részesülnek. Annak ellenére, hogy a sürgôsségi kormányrendeletet követô alkalmazási szabályzat még mindig nem jelent meg a Hivatalos Közlönyben, a városi tanácsnak még ebben a hónapban el kell fogadnia a jövô évi adókról és illetékekrôl szóló határozatot. A pénteki rendkívüli tanácsülésen csupán formai hibák miatt napolták el a határozathozatalt.
Az önkéntes munkának az Amerikai Egyesült Államokban például több évtizedre visszanyúló hagyománya van, nálunk alig tizenkét éve lett téma. Az unott, céltalan fiatalok inkább tévét néznek vagy számítógépen játszanak, mint hogy hozzájáruljanak a grafittik letisztításához, a városban levô szemét eltakarításához vagy bármilyen más, a helyi közösséget szolgáló akcióhoz. Igaz, nálunk egyesekben az önkéntesség kellemetlen emlékeket ébreszt, hisz az 1989 elôtti hazafias munka, vagyis a kötelezô önkéntesség jut eszükbe. A Pro Vobis egyesület célja ösztönözni a fiatalokat arra, hogy részt vállaljanak a különbözô feladatokban.
A Fôtéren tegnap kezdôdött vásár a fenti célt szolgálja. A Kolozsváron és a megyében tevékenykedô mintegy húsz környezetvédelmi, kulturális egyesület vagy karitatív szervezet az önkéntesség elvének népszerûsítése céljából és önkéntesek verbuválása érdekében vásárt szervezett. A megnyitón többek között jelen volt Michael Mates, a kolozsvári amerikai információs iroda vezetôje. A diplomata és felesége felajánlották, hogy szívesen részt vesznek a különbözô egyesületek szervezte önkéntes akciókban.
Ioana Muresan, a Pro Vobis egyesület ügyvezetô igazgatója lapunknak úgy nyilatkozott, a szervezetnél hetente 4-5 fiatal jelentkezik azzal a céllal, hogy besegítsen különbözô tevékenységekbe. Növekvôben az önkéntes munkára jelentkezô fiatalok száma. Még mindig sokan vannak olyanok, akik panaszkodnak a város állapotára, de nem vesznek részt a Kolozsvár megtisztítására irányuló akciókban mondta az ügyvezetô igazgató.
Megtudtuk: szombaton és vasárnap az önkéntesek számára képzô tanfolyamot szerveznek, kedden, május 14-én pedig az önkéntesek estéjére kerül sor a Bianco&Nero diszkóban. Utóbbi akció célja minél több fiatalt bevonni a különbözô nemkormányzati szervezetek tevékenyéségébe. Csütörtökön, május 16-án Szívemen viselem Kolozsvár sorsát jeligével városszépítési akcióra kerül sor, amelyen remélhetôleg a város elöljárói is részt vesznek. Az akció során az önkéntesek többek között megtisztítják a grafittiktól a Farkas (Kogãlniceanu) utcában levô akadémiai könyvtár épületét. Ioana Muresan arról is beszámolt, hogy a hónap minden elsô keddjén a Bianco&Nero diszkóban bulit szerveznek az önkéntesek számára. Ugyanakkor minden hónapban egy alkalommal fát ültetnek, megtisztítják a város egyik parkját vagy épületét.
Érdeklôdni a Pro Vobis egyesületnél a 412-897, 094-881793 telefonszámokon vagy az provobis@provobis.ro e-mail címen lehet.
A munkaerô-foglalkoztatás területén tapasztalható törvénytelenségek felszámolására indított országos szintû kampányt már az elmúlt évben a Munkaügyi Minisztérium területi kirendeltségei, képviseletei révén. Ennek fô célja elsôsorban a feketemunka felszámolása volt. Mivel a munkaügyi felügyelôségek adatösszesítései nyomán végzett kimutatások szerint az elôzô évekhez viszonyítva egyre több személyt foglalkoztattak a munkaadók jogtalanul, tehát szerzôdés nélkül, és emiatt a kirótt és behajtott büntetések összege is jelentôsen megnövekedett, azt a következtetést lehetett levonni, hogy ellenôrzés ide vagy oda, a munkaadónak sokkal elônyösebb "feketén" dolgoztatni, és ezen a területen nem sok változott. Ennek ellenére nem csupán a munkaügyi felügyelôk gondolják, hogy ellenôrzésre, felügyeletre sajnos egyre inkább szükség van. Mindenekelôtt a munkavállaló szempontjából fontos, hogy erôsödjön önbizalma, önértékelése, fel- és megismerje kötelezettségei mellett a jogait is, azokat a munkaügyre vonatkozó törvényes elôírásokat, amelyek nélkül könnyen becsaphatják, átejthetik. De mindezek mellett is kiszolgáltatott helyzetben marad az alkalmazott, ezért fontos, hogy változzon a munkaadók mentalitása, személyzetükhöz való viszonyulásuk, hangoztatják a munkaügyi felügyelôk.
Ciplea Marian, a Kolozsvári Területi Munkaügyi Felügyelôség fôfelügyelôje bejelentette, hogy május 1322. között indítják el az újabb országos méretû, 2002 végéig kiterjedô ellenôrzési kampányt, ezúttal az építkezéssel foglalkozó vállalatoknál. Ennek során mindenekelôtt a következôkre figyelnek: a munkabiztonsági és egészségügyi feltételek megszervezése és betartása, továbbá a személyzet alkalmazásának feltételei. A felügyelôk elôször a vállalatok építôtelepeire szállnak ki, ahol ellenôrzik a telep megszervezését, a munkatervet, az egyéni munkabiztonsági felkészítést, a nyilvántartást, a veszélyeztetett munkakörök esetében betartott biztonsági intézkedéseket, a munkaengedélyeket, a munkavédelmi öltözékek és felszerelések használatát, az építôtelepi munkások alkalmazásának feltételeit. A vállalat székhelyén a munkaadóknak kötelességük a felügyelôk rendelkezésére bocsátani azokat az okiratokat és adatokat, amelyek a személyzet létszámára, valamint a nôi és 18 év alatti alkalmazottakra vonatkoznak, a munkaszerzôdéseket, fizetési listákat, orvosi ellenôrzési iratokat, a munkavédelmi jogszabályok által kért egyéb iratokat.
A felügyelôség felhívja az érdekeltek figyelmét arra, hogy a munkaügyi jogszabályokról felvilágosítást nyújtanak a 198-648-as, valamint 196-897-es telefonszámokon.
A kolozsvári Polgármesteri Hivatal vezetôsége pénteken elismerte, hogy több, mint 1,5 milliárd lejjel tartozik a Közterület-fenntartó Vállalatnak, bár Gheorghe Funar polgármester két hete a Helyi Tanács elôtt azt nyilatkozta, hogy az adósság nem haladja meg a félmilliárd lejt.
A tanácsosok által kért s a Polgármesteri Hivatal alkalmazottai közül verbuválódott bizottság ellenôrzése kimutatta, hogy a város április 30-án több, mint 1,5 milliárd lejjel tartozik a közterület-fenntartóknak. Az adósság nagy része a vállalat által áprilisban végzett munkálatok ellenértéke.
Funar szerint azok az összegek, amelyeket a vállalat vezetôsége tartozásként megállapított, indokolatlanul nagyok, hiszen a Polgármesteri Hivatal ez év elejétôl 22 milliárd lejt utalt át az intézmény számlájára.
A tanácsosok április 18-án úgy döntöttek, a polgármester tíz napon belül készítsen áttekinthetô nyilvántartást azokról a számlákról, amelyeket a kétoldali szerzôdések ellenére a város nem törlesztett. Ezeket a nyilvántartásokat a Helyi Tanács megállapította határidô lejárta utáni két napon belül nyilvánosságra hozzák. A Polgármesteri Hivatalnak a vállalat iránti törlesztetlen adósságai miatt a társaság több, mint 700 alkalmazottja áprilisban fizetés nélkül maradt.
Mihaela Rozor, a vállalat igazgatója kijelentette, a fizetéseket idôben át lehetett volna utalni, ha Gheorghe Funar polgármester nem tagadta volna meg egy 1,5 miliárd lejes számla kifizetését, amely a Közterület-fenntartó Vállalat áprilismájusi munkálatai ellenértékét képezi. Az igazgató ugyanakkor elmondta, a Polgármesteri Hivatal a hóeltakarítást sem fizette ki. A Közterületi Igazgatóság kénytelen 1999-es árakért dolgozni, mert a Polgármesteri Hivatal nem fogadja el az árak aktualizálását, mondta Rozor. Azoknak a nehézségeknek a következményeként, melyekkel a Közterület-fenntartó Vállalat küszködik, az Adminisztratív Tanács 300 alkalmazottat épített le 700-ból. Az elsô száz leépítési határozatot már aláírták. Ezek azokra vonatkoznak, akikkel magaviseleti gond adódott, vagy akik elérték az elôrehozott nyugdíjkorhatárt. Azokról az alkalmazottakról szólva, akiknek életkora meghaladja az 50 évet, Rozor kijelentette, elônyben lesznek egy esetleges újjáalakulás esetén kiírt alkalmazáskor.
A kolozsvári városi tanács 1996-ban elfogadott 84-es számú, illetve a 2001-ben elfogadott 575-ös határozata pontosan szabályozza, milyen feltételeknek kell eleget tenniük a kutyatulajdonosoknak, azaz kedvenceik milyen körülmények között sétáltathatók.
A fent említett határozatok értelmében a kutyák csakis a megjelölt helyeken sétáltathatók, így a parkokban, játszótereken, zöldövezetekben, strandokon, elôadó- és sporttermekben a kutyák sétáltatása szigorúan tilos és büntetendô. Kutyát közszállítási jármûre felvinni ugyancsak tilos. Sétáltatás közben a kutyáknak szájkosarat és nyakörvet kell viselniük. A Polgármesteri Hivatal ellenôrzô osztályától kapott adatok értelmében a szabályok be nem tartása miatt ebben az évben 51 ebtulajdonost büntettek meg. A szabálysértôknek 100 ezertôl 700 ezer lejig terjedô büntetést kellett fizetniük.
A kutyasétáltatásra kijelölt helyek a központban: Traian utca (a Decebal és a Dacia utcák keresztezôdésénél levô zöldövezet); Dacia utca a Kis-Szamos partján; a Transilvania (volt Belvedere) szálloda melletti ugrótorony körüli rész; a Kis-Szamos jobb partján levô, a Garibaldi-híd és a Babes park közötti rész; a 1918. december 1. utcában a teniszpályák mellett levô zöldövezet.
A Donát negyedben: a Kis-Szamos bal partján, a RATUC-garázs és a Garibaldi-híd közötti rész, a Kis-Szamos partján, a Donát negyedet a Monostor negyeddel összekötô út mellett, a Sun diszkó melletti résztôl a Fenesi út végén levô hídig; a Hója erdônek a Falumúzem környékén megjelölt helyén.
A Monostor negyedben: a Fenesi út végén levô híd körüli zöldövezetek; a Colina parknak az E15-ös országútra vezetô sétányán; a Bucegi utcában a református templom mellett (a Petrom benzinkút háta mögött); a Mehediti utca 4345. szám alatt levô ingatlanok háta mögött; a Monostor végén, a Bükk fele vezetô út mellett.
A Mãrãsti negyedben: a Rãsãritului utcában (a vasúti sínek és a járda között), az Expo Transilvania Kiállítási Központtól keletre (a RATUC-garázs irányában).
A Györgyfalvi negyedben: az 1-es számú tó melletti rész (a tó és a Teodor Mihali, volt Csehszlovákia utca között); az Ifjúsági Ház és a Pedagógiai-líceum között megjelölt rész; a gyakorlópálya és a RATUC-végállomás közt megjelölt rész; a Mercur üzletház mögötti rész (a Lucian Blaga Líceum kerítése mellett); a Bãisoara utca 9. szám alatt levô ingatlannal szemben levô elkülönített rész; a Brâncusi utca 202. szám alatt levô ingatlan elôtt levô járda és zöldövezet között elkülönített rész.
A Hajnal negyedben: a Csillagvizsgáló utcában megjelölt rész; a Hajnal (Zorilor) utca 32., 36., és 38. szám alatti ingatlanokhoz tartozó garázsok háta mögötti elkülönített részen; a Mestecenilor 3. és 5. szám alatti ingatlanok mellett elkülönített részen; a Pãdurii utca 10. szám alatti ingatlanhoz tartozó hôközpont elôtt; a Gheorghe Dima utcában az e célra elkülönített részen; Monostor negyedet a Hajnal negyeddel összekötô útnak a RATUC-garázs mögötti részén. Tóközben: a Tulcea utcában, a 2-es számú tó közelében (Tulcea utca 7. szám).
SZÉKELY TÁRSADALOM A KÖZÉPKORBAN címmel Kordé Zoltán tart elôadást május 13-án, hétfôn este 7 órától a Kriza János Néprajzi Társaság székházában (Mikes/Croitorilor utca 15.). Szervezô: Kriza János Néprajzi Társaság, Erdélyi Múzeum Egyesület.
DR. SZÁSZ ISTVÁN TAS Egy haza két országa címû könyvsorozatát mutatja be Csép Sándor a szerzô jelenlétében május 13-án, hétfôn du. 5 órától a Gaudeamus könyvesboltban. A bemutató után Albert Júlia színmûvésznô részleteket olvas fel a könyvbôl.
AZ EURÓPAI UNIÓ KIBÔVÍTÉSE címmel tart angol nyelven elôadást Bern Borchardt, Németország Nagykövetségének miniszter-tanácsosa május 12-én, vasárnap 18 órakor a Német Demokrata Fórum Unió/Memorandumului utca 8. szám alatti székhelyén.
RADÓ FERENC EMLÉKVERSENYT rendeznek május 11-én, szombaton de. 10 órától a Báthory István Elméleti Líceumban. Az érdeklôdô diákokat és matematikatanárokat szeretettel várják.
TAGGYÛLÉST TART A MAGYAR EGÉSZSÉGÜGYI TÁRSASÁG (MET) május 14-én, kedden, este 7 órakor a Szentegyház /Maniu utca 6. szám alatti Filantróp Alapítvány helyiségében. A gyûlésig kérik a tagdíjbefizetéseket rendezni.
AZ ERDÉLYI SZÔLÔHEGYEK címmel rendez szôlészeti és borászati konferenciával egybekötött borversenyt a Romániai Magyar Gazdák Egyesülete. A negyedik alkalommal sorra kerülô rendezvényt május 11-én de. 10 órai kezdettel tartják Kolozsváron, a Szent Kamill-otthon dísztermében ( Pãdurii u. 11.sz., Hajnal negyed).
KOLOZSVÁRI NÉPFÔISKOLA
Önfegyelem a táplálkozásban címmel dr. Szôcs Ottó dietetikus tart elôadást május 14-én, kedden du. 5 órától a Györkös Mányi Albert Emlékházban (Majális/Republicii 5. szám). Szeretettel várják az érdeklôdôket.
KISMAMAKLUB
Az RMDSZ belmonostori körzetének családvédô programja keretében mûködô Kismamaklub összejövetelét május 13-án, hétfôn du. fél 6 órakor tartják a Mócok útja 75. szám alatti Pro Iuventute székházban. A klubdélután a másfélnégyéves gyerekeknek rendezett Zeneóvodával kezdôdik, melyet Nisztor Krisztina óvónô vezet. Utána a szülôkkel Kun György Melinda asszisztensnô beszélget az allergiáról. Minden érdeklôdôt szeretettel várnak.
KÉT NU METAL BANDA "mérkôzik" meg szombaton 20 órától a Fight Club keretében. Az agronómia termében (Mócok u. 76.) a Zulu Concerts és az USAMV (Universitatea Studentilor de la Agronomie si Medicinã Veterinarã Agronómiai és Állatorvosi Egyetem) támogatásában a kolozsvári Narkoma és a mangaliai RockNGhena együttes koncertezik, a punkot "mûvelô" Trauma lesz az elôzenekar.
Az elmúlt hónapok során a Történelmi Magazin folytatásban közölte A magyar néptánc rövid történetét Asztalos Enikô elismert néprajzkutató értékes munkáját. Önálló kiadványként való megjelentetésére azért került sor, mert a népitánc-mozgalom erôteljesebbé válását, a tiszta forrásból való merítést szeretnénk elôsegíteni. Mindezt 33 színes kép kíséretében, minôségi kivitelezésben. A fotók Michael van Langeveld hollandi fotós munkái, melyeket Erdélyben készített 19902000 között.
E melléklet akár képes albumként is tükröt nyújt arról a gazdag magyar tánckultúráról, amelyet az 1970-es évektôl kezdve a hagyományôrzô táncmozgalmak, tánctáborok révén igyekszünk nemcsak megôrizni, de feleleveníteni és továbbadni az utánunk jövô nemzedéknek.
A kiadványban olvashatunk a kanásztáncról, a botoló táncokról, a hajdútáncról, a csárdásról, a mezôségi, a széki, a székely, a kalotaszegi, a csángó táncokról. A felsorolás nem teljes! Mindezek mellett a táncok helyérôl, idejérôl, a tánciskolákról, a hagyományôrzésrôl, a táncházmozgalmakról és táborokról olvashatunk.
Tánctörténeti kiadványunk a táncoktatókat, és a népi táncot kedvelôket segíteni szeretné !
A budapesti Határok Nélkül Iroda 24 órás programozói versenyt szervez a magyarországi és a határon túli egyetemi, fôiskolai hallgatók részére. A szevezôk úgy vélik, a korszerû technológiák kiemelkedô szakmai mûhelyei az egyetemek és fôiskolák, mely intézmények a szakember utánpótlást adják a szakmának. Az elhelyezkedô hallgatók a magukkal hozott ismeretekkel és tapasztalatokkal hosszútávon, egyértelmûen befolyásolják az informatikai szektor versenyképességét.
A programozói verseny célja a szakmai együttmûködés erôsítése a magyarországi és a határon túli magyar felsôoktatási intézményekben, magyarországi és határon túli magyar egyetemi, fôiskolai hallgatók kapcsolatrendszerének bôvítése, különös tekintettel az informatika területére, szórakoztató eseménnyel egybekötött megmérettetés a számítógépes fejlesztés és tervezés területén, új internetes fejlesztési technológia népszerûsítése a felsôoktatásban.
A megvalósítandó feladatot a verseny kezdetével egy idôben kapják meg a csapatok, és 24 órájuk van a feladat megtervezésére, kidolgozására. Ez alatt az idô alatt a verseny helyszíne nem hagyható el. Minden csapat egy számítógépet kap a szükséges szoftver környezettel, melytôl eltérni nem lehet. A feladatot Magic eDeveloper fejlesztô eszközzel kell megvalósítani. A fejlesztôi környezet (Magic) megegyezik a felkészüléshez adott környezettel. Az elkészült feladatot a csapatok maximum 30 percben maguk mutatják be a zsûri meghatározott tagjainak.
További információ: http://www.iaeste.hu/edeveloper vagy hni@axelero.hu
2002. május 12., este 7 óra Mi történt a Magyar Szocialista Párt vasárnapi kongresszusán? Uniópártban egyesülnek a polgári összefogás erôi? Legértékesebb nemzeti kincsünk a tudás Vizi E. Szilveszter professzor a Magyar Tudományos Akadémia elôtt álló feladatokról. Megoldódik-e Romániában a mintegy kétezer egyházi ingatlan visszaszolgáltatásának ügye?
Jean Cuisenier fényképeibôl készült kiállítás nyílt pénteken, május
10-én a Szentegyház utcai galériában a szerzô legutóbbi román nyelvre fordított könyve megjelenésének alkalmával. A Kárpátok emlékezete a francia kutatónak és filozófusnak már a második román néprajzi vonatkozású könyve ezt illusztrálja a fotókiállítás is. Cuisenier a kíváncsi külföldi értelmiségi szemszögébôl örökíti meg a népi hagyományokat, a népviselettôl a temetési szokásokig. Méltatója, Ion Pop szerint Cuisenier realista módon és elfogulatlanul közelíti meg a témát, elfogadja a máramarosi, bukovinai és olténiai népi kultúra természetes változásait, keveredéseit a modernnel, és ezek elfogadására ösztönöz.
A könyvbemutató és kiállítás hasonló témájú, Carmen Cristian által forgatott, Vasárnapi tánc címû film vetítésével, majd megbeszéléssel folytatódott.
A Romániai Magyar Közgazdász Társaság szakmai közlönyének legfrissebb számában Somai József Közgazdasági múltidézés címmel a nemrég megjelent Az erdélyi magyar gazdasági gondolkodás múltja címû szakkönyvrôl értekezik. Dabóczi Kálmán a gazdasági növekedés általában elhallgatott hátterérôl ír. Sükösd Attila az euró bevezetésének nem csak pénzügyi következményeit veszi számba. Csatlós Pál korunk gyógyítható betegségét, az idôhiányt elemzi. Bemutatkozik a RegioNet Alapítvány, és Pásztor Csaba folytatja a gazdasági és pénzügyi szabályozásban megjelenô újdonságok ismertetését. Simpf Norbert a Magyarországi Közgazdászok Országos Találkozójáról, Incze Ferenc pedig a félixfürdôi IV. Ifjú Közgazdász Találkozóról tudósít. A közlönyben olvasható még három pályázat híranyaga.
Guzs Ferenc írásának tárgya: termelés, érdekképviselet, törvényhozás. A családi gazdaságokról és az áprilisi udvarhelyi Agrofórumról Sebestyén Csaba cikkezik. A SAPARD-program cikksorozatnak (szerzôje dr. Vincze Mária) immár a 11. része jelent meg. Fülöp Sándor az elsô szántóversenyre emlékezik, amelyre 41 évvel ezelôtt került sor a Küküllô-menti Kelementelkén. Kozma Ödön a szentkatolnai Bakk István vállalkozóról írt riportot, és olvashatnak az Erdély-szerte megrendezett borversenyrôl. Dr. Varga András az idôszerû mezôgazdasági munkálatokat ismerteti, míg Bede Mária az évelô pillangós takarmánynövények vetômagjáról és a szemespaszuly termesztésérôl ír. Dr. Sebôk M. Péter tárgyalja a terméscsökkentô mûvelôtalp kérdését, és bemutatja azokat a gépeket is, amelyekkel a talajlazítást elvégezhetik. Dr. Tamás Lajos azt ajánlja, ismerjük meg a gyomnövényeket. A májusi növényvédelmi tennivalókról és a rózsa védelmérôl Orbán Sándor cikkezik. Az intenzív gyümölcstermesztési cikksorozat 6. részében Veress István professzor a szilvafajtákra irányítja a figyelmet. A virágkertészeti anyagot ismét Jablonovszki Elemér jegyzi. A szôlô zöldmunkáiról Málnási Bartók Árpád ír. Folytatódik dr. Csávossy György borászati sorozata és olvashatnak az ökológiai növényvédelemrôl, a méhek támadó viselkedésérôl, viaszolvasztásról, a háziállatok adás-vételérôl és arról, hogy a kecsketartás jövedelmezô. A gazdák már tervezik a kecsketej közös feldolgozását, ez plusz anyagi forrást jelentene számukra, a közösségi szervezôdés pedig lehetôséget nyújthat jobb értékesítésre, új piacok meghódítására írja Fábián Attila.
Van gazdaasszony rovat is az Erdélyi Gazda májusi számában.
A Garibaldi hídra nézô, harmadik emeleti erkélyünk mennyezeti terében évtizedek óta, kihagyás nélkül, minden tavasszal benépesül a fecskefészek. Megjött a pár az idén is, április 16-án. Volt nyüzsgés a fészekfoglalás körül. Íróasztalomnál három méterre ülök a fészektôl. Ablak és függöny választ el tôle. Akaratlanul is állandóan számontartom ezt a kedves népséget. Betegség miatt néhány napig nem ültem az asztalnál, így nem láthattam, hogy a fészek körül megszûnt a megszokott mozgás.
Egyik délután valami dolgom akadt az erkélyen, akkor vettem észre, hogy a cementen egy hátán fekvô fecske vergôdik. Ki tudja mióta?! Kézbevettem. A lábát kirojtosodott fonal tekerte körül, amelynek szálai a szárnyba is beleakadtak. Fészekbélelésre használta biztosan. Most gúzsbakötve feküdt, repülésre képtelenül, ez a még költés elôtt álló, a földre csak ritkán leszálló gyorsröptû madárka. Ragyogó fekete teste belesimult a tenyerembe. Szinte súlytalan volt, valószerûtlenül légies. Röptében nagyobbnak látjuk. Szemei mint piciny gyöngyszemek csillogtak. Finomívû lábának tûhegyes karmai nyugtalanul vájtak bele a tenyerembe. Milyen bizsergetôen izgalmas volt ezt az egyébként elérhetetlen, tengert és kontinenseket átrepülni képes madarat így a kezemben tartani. Gyorsan cselekedtem. Lábáról, szárnyáról leoldottam a fonalat, de egyelôre csak az erkélyasztalra tettem. Elsô próbálkozásra a repülés nem sikerült. Újra a cementen kötött ki. Legyengült testtel hogyan is szálljon? Ki tudja, hány napig nem evett, és az éjszakákat is az erkély cementjén töltötte, ahonnan a reggel sem hozta meg a szabadulást. Ennek ennie kell! Sohasem kívántam még ennyire szúnyogot, vagy legyet a lakásba. Vadászni kezdtem. Egy kis pókot és két zsenge, primôr legyet tudtam felhajtani, amit úgy terveztem majd a csôrébe tömök. De erre már nem volt szükség. Ez a viharokban edzett, sokszor talán éhezô vándormadárka tíz perc múlva már nem volt az erkélyen. A délutáni napsütésben nekivágott a Szamos-feletti ismert rovargomolyoknak. Erôre kapott.
Most újra itt cikázik a párjával. Villámgyors repüléssel és csivitelve váltják egymást a fészekben. Vajon képes volt-e csupán az egyik fél a tojásokat melegen tartani? Tévedhetetlen ösztönükkel gondoskodnak a következô fészekaljáról.
Az elmúlt hét végén lezajlott IV. Civil Fórum számos pozitív tanulsággal szolgált, ugyanakkor (legalábbis azokban, akiknek volt türelmük kivárni a végét) nem kis kételyeket ébreszthetett az erdélyi magyar közösség polgári önszervezôdésének, intézményépítésének jelenét, de fôleg jövôjét illetôen.
Örömmel nyugtázhattuk például, hogy sokan voltunk, és ez a heterogén sokaság mindenképp hozzájárulhat ahhoz, hogy a szervezôk az eddiginél is hitelesebben jeleníthessék meg pályázati projektekben és az erdélyi magyar civil szféra szereplôi elôtt valamiféle koordinációs törekvéseiket. Noha a szekciók munkájáról végül kiderült, hogy talán a szervezési koncepcióhoz is igazodva különbözô súllyal járulhattak hozzá a munkálatok végsô eredményességéhez, s amint a záróülés beszámolóiból kiderült, sok esetben más alaptéma köré is csoportosultak a szekció-tanácskozások, mindenképp hasznos volt, hogy új ismereteket szerezhettünk egymásról, tájékozódhattunk egymás ügyes-bajos dolgai, szervezési gondjai vagy éppen megvalósítandó törekvései felôl. A "kicsik" kétségtelenül fontosnak, kevésbé magukra hagyatottaknak érezhették magukat, a "nagyok" érezhették felelôsségük súlyát, felmérhették vállalt küldetésük szükségességét és fontosságát. Úgy gondolom, mindezek alapján úgy vélhetnôk, hogy a polgári értékelés rendjén tanácskozó testületként, az ismeretátadás és kapcsolatépítés alapszándékával meghirdetett és megrendezett fórum ezzel már maximálisan teljesítette küldetését.
Ami gondolom nem csupán bennem, hanem a tanácskozás végét kivárók többségében is kételyeket ébresztett, az egy véletlen vagy prekoncipiált, rosszul, vagy bizonyos elképzelésekhez igazodva éppen jól idôzített szándék bejelentése volt, amely sajnálatos módon egész más megítélésbe helyezte a kétnapos rendezvény lényegét.
Egy kezdeményezésre és e kezdeményezést (be)teljesíteni hivatott kezdeményezô bizottmány nevesítésére hangzott el javaslat a (résztvevôk kb. egyharmadára csökkent) maradék NGO- képviselôk elfogadó (és nyilván hitelesítô) beleegyezését kérve. A kezdeményezés és a javasolt kezdeményezôk elvégzendô munkája az erdélyi magyar civil szféra megszervezése, összefogó szervezeti rendszerének kidolgozása, a pénzforrások leosztása fölötti kontroll gyakorlása, majd vélhetôleg a megszervezés bizonyos szintjén magának a leosztásnak is a politikai befolyásolás övezetébôl egyre inkább a civil koordináció alá helyezése lenne.
Nem hiszem, hogy az a vád érhetne, miszerint túlzottan helyeselném egy politikai képviseleti oligarchiának a magyar polgári közösség önszervezôdésének serkentésére és támogatására szánt alapok elosztásába gyakorolt hangsúlyos beleszólását. Gondolom, aki engem ismer, az fel sem tételezi, hogy elviekben nem értek egyet az autonóm önszervezôdésünk hatékonyabbá, szervezettebbé, szakszerûbbé tételének szükségességével. Mégis aggodalommal teli fenntartással fogadtam a kezdeményezés bejelentését és azt a módot, ahogyan ennek velünk történô "lenyeletési" kísérlete lezajlott. A még ott lévô "kicsik" tanácstalanul és értetlenül néztek egymásra. Nekünk, "nagyobbaknak", akiknek a "kicsik" segítôiként, partnereiként és érdekében illik megnyilvánulnunk, kötelességünk volt és lesz mélyebben elgondolkozni a jelenség lényege felett. Nem az zavart elsôsorban, hogy jóérzésû, jóhiszemû és jót akaró fiatal barátaink a (spontán vagy prekoncipiált, olyan-amilyen) kezdeményezést elôterjesztették. Mindenekelôtt az volt elgondolkoztató, hogy a jelenlévôk és a nevesítettek sem foglaltak állást azzal kapcsolatban, hogy a felvetés legalább négy szempontból is ellentétben áll azzal a polgári értékrenddel, amelynek nevében egyáltalán együtt voltunk, s amelynek képviseletében a szervezôk fô zászlóvivôknek tekintik magukat:
egy kezdeményezés nem szükségeltet "elôhitelesítést", bármely kezdeményezés az ebben szerepet vállalók együtt munkálkodásával kezdôdik és (ha valóban a kezdeményezés és nem az ez általi önhitelesítés a cél) nem a kezdeményezôk a priori, szándékuk és végzett, felmutatható munkájuk eredményének ismerete nélküli megerôsítésével, a mások nevében és helyett cselekvés jogosítványának megadásával magyarán legalább a civil szférában szerepet vállalók számára lenne jó megtanulni, hogy nem "a név szentesíti az (ön)célt", hanem a "teljesítmény nevesíti a teljesítôt";
a Civil Fórumot, szerény tudomásom szerint, az "önépítkezô intézményfejlesztés" és nem az erdélyi polgári intézmények rendszerének strukturálásával vagy átstrukturálásával kapcsolatos témakörben hirdették meg, így a résztvevôk nem rendelkezhettek a kezdeményezésben szereplô problémákkal és személyi kérdésekkel kapcsolatos döntés mandátumával annál kevésbé, minthogy a rendezvény maga is tanácskozó, nem pedig döntéshozó jellegû volt;
bármely "megszervezô", "átszervezô", külsô (személyi vagy intézményi befolyást, tekintélyt, hitelességet, anyagi források tekintetében többlet beleszólást biztosító) tényezôk alapján a civil szervezetek és kezdeményezések számára irányt és/vagy korlátot szabó "beleszólás" ellentmond az autonóm önszervezôdés, a szabad cselekvés elvének a civil szférát nem intézményesíteni kell, hanem a civil szféra intézményesülését kell valamennyiünknek valamennyi lehetséges eszközzel segíteni.
a polgári intézmények, mint pályázók, mindig megfogalmazhatnak fenntartásokat valamely "leosztó", támogató grénium leosztási elveivel, prioritásaival, a kuratórium személyi összetételével vagy döntési objektivitásával kapcsolatban, de a támogatás-támogatottság játszmájában ettôl még az adományozó elôjoga marad szempontjainak kialakítása, a pályázatokat elbíráló személyek kijelölése, ezeket soha és sehol nem a pályázó szempontjai vezérlik a pályázónak vagy el kell fogadnia a pályáztató szempontjait, vagy tiltakozása jeléül azzal vonhatja meg a bizalmat és hitelesítést a pályáztatótól, ha igényléseivel elkerüli azt.
Mindezek a polgári önszervezôdésnek és civil intézményépítésnek olyan alapelvei, amelyeket ismerniük kell mindazoknak, akik az intézményi autonómia megteremtésében munkát vállalnak, pláne, ha mások számára is követendô például akarnak szolgálni. Ha valóban cél és nem csupán öncél a polgári önszervezôdés hatékonyabbá tételén gondolkodnunk, akkor annak a Fórum fináléjában történt "felvezetése" helyett sokkal megfelelôbb keretet és bizalomkeltôbb tálalást kellene biztosítani. És félreértés ne essék, a cél megvalósulása szempontjából megfontoltabb nevesítést, ha erre egyáltalán szükség van. Mert hogyan válhatnak polgári önszervezô és támogató elvek hiteles képviselôivé olyanok, akik polgárinak egyáltalán nem nevezhetô elvek alapján keresik önhitelesítésüket. És hogyan lehetnének (kifogásolt) pénzleosztási elvek és döntések számonkérôi nevünkben olyanok, akik az elmúlt 13 év alatt jócskán kivették részüket (és kisebb-nagyobb mértékben kiveszik ma is) a pályázati összegek odaítélésébôl, az azt befolyásoló elvek kialakításából?
Ellen-RMDSZ-ben gondolkozni bárkinek szíve joga. A polgári önszervezôdés számára leosztandó pénzek fölötti politikai befolyás visszaszorítása ugyancsak sokaknak tetszô dolog lehet. Veszélyes lehet azonban ennek szolgálatában olyan "kezdeményezésekbe" bocsátkozni, amelyek eredményeként, akár a "kezdeményezôk" szándéka ellenére is maga a még alig kialakulófélben levô polgári intézményi szféra sérülhet, válhat, ha nem is kompromittálttá, de mindenképp megosztottá. A VET és a Magyarok Világszövetsége sorsának alakulása sajnos fenntartásainkat gerjesztô módon szolgálhat ez irányú, szomorú tapasztalatokkal...
Maradjunk polgári tudatunknál. Ne az ártás kockázatával, elôhitelesített "kezdeményezések" és "kezdeményezôk" bianco garanciáival keressük az NGO-megváltást.
A nemrég Kolozsváron lezajlott IV. Civil Fórumon hangzott el, egy vidéki székhelyû civil szervezet vezetôjének a szájából: a helybeli pap vagy tanító valamennyi közösségerôsítô kezdeményezését a polgármester "startból és hivatalból" féltékenységgel fogadja és hatalma meggyengítésére tett kísérletnek tekinti. A politikum tehát egészen sajátos szemüvegen keresztül, gyanakodva figyeli azt, amit tulajdonképpen a helyi lakosok érdekében a hozzájuk legközelebb álló és hivatásukat szó szerint vevô értelmiségiek kezdeményeznek.
Hogy mitôl félhet az efféle, példásan idomított pártelem, arra nem nehéz rájönni. Saját karosszékét félti, azt, hogy az emberek lassan leszoknak arról, hogy az önkormányzati elöljáróhoz forduljanak minden apró-cseprô üggyel (és esetleg kenôpénzzel), viszont hozzászokhatnak az önálló gondolkodáshoz, saját ötleteik megvalósításához. A hivatalosság tekintélye megcsorbul (ha azt az eddig megcsappant bizalom már nem kezdte ki), melynek következménye az lehet, hogy az újabb választáson az istenadta nép nemet mondhat a számára felkínált "menünek". Akkor pedig fuccs a polgármesteri funkciónak, a kiskirályságnak.
Unos-untalan emlegetett tünete beteg társadalmunknak, hogy egy vezetô tisztség nem a visszaélés lehetôségével egyenlô helyzetet, hanem az addiginál jóval több munkát és felelôsséget jelent. Fejlett társadalmakban már a korrupció gyanújának megjelenésekor az érintett önként lemond, így tiltakozva a vád ellen és bizonyítva ártatlanságát. Nálunk viszont minél komolyabb veszélyt jelent rá nézve a közhangulat, annál inkább ragaszkodik funkciójához.
Ha bármelyik polgármester észreveszi, hogy környezete kezdi mellôzni, az egyetlen követhetô út, amellyel visszaszerezheti tekintélyét és választóinak bizalmát, az "alulról" jövô kezdeményezések megszívlelése, azok önkritikus módon való megvizsgálása és alkalmazása. A politikai szemüveg (pontosabban: szemellenzô) viselése senkit sem jogosíthat fel a merev szûklátókörûségre. Különösen, ha nemzetiségi közösségének érdekeit kell védelmeznie és képviselnie.
A Maros megyei vidéki polgármesternek, nem kis számú sorstársával együtt, ismeretlenül és látatlanban annyit javasolhatok, hogy vegye le azt a bizonyos szemüveget. Utána pedig merjen tükörbe nézni. A saját és mindenki más érdekében.
Jóval a parlamenti választások elôtt, még a politikai pártok között természetes módon kibontakozó, majd egyre élesebbé váló csatározások kezdeti idôszakában (Szabadság, február 23-iki szám) egy rövid írásban erdélyi magyarként "üzentem" az anyaországi magyaroknak. Üzenetem lényegét a Bánffy Miklós által írt regény, az Erdély-trilógia néhány sora tartalmazta:
" a magyar politikusok és ebben alig van kivétel abban a hitben élnek, hogy a szavuk csak belföldön hallatszik. Egész eszmeviláguk erre van beállítva. Hogy amit mondanak, vagy tesznek, azt a külföld is figyeli, arra itt senki sem gondol mindent a pártszenvedély szemszögébôl néznek, vagy közjogi finomságokéból, amit meg nem ért senki, aki nem magyar a magyar glóbusz szélén túl nincs semmi.
Az ország közönsége pedig, melynek századokon át nem volt köze a világeseményekhez, nem vesz tudomást a balkáni fordulat komolyságáról, nem is érdekli, akárha minden, ami nem belföldi esemény, nem is történne itt, hanem valahol a Holdban".(3. kötet, 182. oldal)
Azóta a választások pattanásig feszült légkörben ugyan, de hála Istennek békésen lezajlottak, a felelôs döntések mindenik oldalon és minden választóban megszülettek, az eredmény közismert. Szeretetlen indulatoktól sem mentes pro és kontra elôjelû, kiértékelô írások sokaságát rendre nemcsak a határon túli, de a határon inneni (hazai) sajtóban is elolvashattuk. Remélem, hogy ezek a túlfûtött indulatok és többnyire érzelmi alapon sûrûsödô kedélyek, kölcsönös szemrehányások lassan-lassan megnyugszanak, illetve kifulladnak, s az élet normális rendje szerint amely élet mint máskor, most sem áll meg(!) folytatódik odaát és itt is a tervezô-építô munka, s ennek nyomán természetes lesz egymás kölcsönös tisztelete és türelmes elfogadása. Hiszen a latinul megfogalmazott jogi elv a szóbanforgó kérdésben is érvényes: factum infectum fieri non potest = megtörtént dolgot nem lehet meg nem történtté tenni.
Különben is, s ezt (elsôsorban A gyertyák csonkig égnek címû regénye megírásáért világszerte ünnepelt) Márai Sándor évtizedekkel ezelôtt, teljesen idôszerû "üzenettel", mai helyzetünkre is találóan így vetette papírra, szemben a mindig mindent-tudó (odaáti és ideáti) "tanácsokat osztogatókkal": "Nincs reménytelenebb vállalkozás, mint egy nemzetnek megmagyarázni hibáit. Majdnem oly reménytelen ez a kísérlet, mint egy embernek megmagyarázni, mi az, amitôl szenved, mi az, ami hazugság vagy gyávaság életében. A nemzetek csak akkor gyógyulnak meg, ha önként, testükkel és szellemükkel, idegen segítség nélkül kiheverik bûneiket, ha fejlôdnek, ha reájönnek, ha megtudják, mi az, amit szenvedéssel viseltek eddig. Megmagyarázni nem lehet az ilyesmit, országoknak éppen oly kevéssé, mint embereknek.
Egy nemzet lassan nô fel, lassabban, mint egy ember. Az amerikaiak ma serdülôek, a németek és olaszok kamaszkorban vannak, a franciák ötvenévesek, az angolok elmúltak ötven. Az orosz idôtlen, a muzsik korát bizonyos idôponton túl hiába kutatjuk, nem tudunk korára következtetni. A japán is kamasz, a kínai felnôtt, hallgat, mosolyog. A magyart én most harminc és negyven között érzem: már nem virtuskodik ok nélkül, kezdi ismerni erejét, számol és tûnôdik." (Ég és föld 32. oldal)
Az idézett sorok után a magam részérôl csak egy biztosat mondhatok: a demokrácia játékszabályai szerint adatott ismét négyévnyi idô: az "az erô(k) megismerésére, a számolásra és a tûnôdésre", netán okulásra, a múlt és jövô közötti jelenben való kiszámíthatóbb, józan(abb) tájékozódásra.
A Román Labdarúgó-szövetség Fegyelmi Bizottsága a Kolozsvári U FCKrajovai Extenzív (04) mérkôzést megvizsgálva úgy találta, hogy a mérkôzés, amelyet a hazai fociélet nagy része potyázásnak könyvelt el, nem volt bunda, ugyanis semmi bizonyíték nem támasztja alá ezt a feltételezést. A bizottság mindössze néhány perc alatt hozta meg az ítéletet.
A bunda kérdése máris felmerült a mai U FCSodronyipar mérkôzés kapcsán is, hiszen elképzelhetô, hogy az aranyosgyéresiek, akiknek nagyjából mindegy a mérkôzés végeredménye (fel sem juthatnak, ki sem eshetnek már), esetleg segítenék a diákokat. Ezt megcáfolandó az aranyosgyéresi sportklub elnöke, Ilie Giurgiu kijelentette: ha csapata szombaton veszít, gyalog, mezítláb megy haza Kolozsvárról Aranyosgyéresre.
Ami a kolozsvári klubot illeti, érdemes megemlíteni, hogy, habár a szerzôdések már nagyjából készen voltak, a klub vezetôsége a csapat nehéz helyzetére való tekintettel mégsem adja el két szerintünk legjobb játékosát, Cosmin Vâsãiét és Mircea Rust a Kolozsvári CFR-Ecomaxnak.
A mérkôzések 11.00 órától kezdôdnek
B osztály, 2. csoport
Megyei rangadó a Ion Moina Stadionban: Kolozsvári U FCAranyosgyéresi Sodronyipar.
A 25. forduló további találkozói: Zalatnai MinaurSzatmárnémeti Olimpia, Marosvásárhelyi HSKGyulafehérvári Apullum, Nagybányai FCResicabányai MSC, Petrozsényi ZsilPitesti-i International, Aradi UTATemesvári Poli, Târgu Jiu-i PandúrokKrajovai Extenzív és Nagyváradi Bihar FCMedgyesi Gázmetán.
C osztály, VIII. csoport
Szatmárnémetiben: SzamosSzamosújvári Olimpia;
Zilahon: ArmãturaTordai Aranyos FC;
A Kolozsvári CFR-Ecomax szabadnapos, a Dési Egyesülés és az Élesdi Körös játék nélkül kapja a 3 pontot. A 25. forduló további találkozói: Bethleni Szamos-GázMáramarosszigeti Marmatia és Sarmasági BányászAvasfelsôfalui Avas.
A megyei ifjúsági és sporthivatal rendezésében szombaton 15.30-tól Ion Moina, Ioan Arnãut, Kiss György, Bíró György, Sanda Cublesan-Vlad és sok más neves atléta emléke elôtt tisztelegnek. Minden korosztály (felnôtt, ifi, serdülô) részt vesz, de versenyszámonként egyetlen közös végeredményt hirdetnek, mind a férfi, mind a nôi versenyzôk részére. A versenyszámok menetrendje:
15.30: 100 méteres nôi síkfutás selejtezôi, súlylökés;
15.45: 100 méteres férfi síkfutás selejtezôi, nôi távolugrás;
16.00: 400 méteres nôi síkfutás;
16.15: 400 méteres férfi síkfutás;
16.30: 1500 méteres nôi síkfutás;
16.45: 1500 méteres férfi síkfutás, gerelyhajítás, férfi távolugrás;
17.00: 100 métres nôi síkfutás döntôje;
17.15: 100 méteres férfi síkfutás döntôje;
17.30: 3000 méteres akadályfutás.
Szombaton és vasárnap 11 órától a nôi kosárlabda-bajnokság rájátszásában a döntôbe jutás a tét: az elôdöntô második és harmadik mérkôzésén a Kolozsvári U-ACSA-Bogdan Vodã a Târgovistei Livast fogadja.
Lejátszották az utolsó elôtti forduló összecsapásait is. A mûsor szerinti öt mérkôzésbôl csak négyet bonyolítottak le, ugyanis a Dévai U-ReminKonstancai Tomis játékot 100-s eredménnyel igazolják az erdélyi csapat javára, mivel a tengerpartiak kihasználták a kiírás ama kitételét, amely minden résztvevônek "megenged" egy bajnoki találkozóról való távolmaradást (máskülönben a Musi-gárda anyagiakra való hivatkozással mondta le a dévai utazást).
A forduló nyitányát már a hét elején megtartották, a fôvárosban a Rapid és az éllovas Râmnicu Vâlcea-i Oltchim találkozott egymással. Úgy tûnik, békés megegyezés történt, ugyanis az eredmény 3535 volt egy olyan összecsapáson, amelynek adott pillanatában a vâlceaiak öt góllal is vezettek, az utolsó másodpercekben pedig az egyik rapidos egyedül a félkörön hagyott ki ziccert! De mivel "bundabizonyíték" nincs minden marad a régiben...
Három találkozót csütörtök délután bonyolítottak le. Kolozsvári szempontból a figyelem a már kiesônek számító sereghajtó otthona felé irányult. Bákóban az U-Ursusos lányok végig nagy fölényben játszottak, az eredményt nem kell bôvebben magyarázni: 4729 (259) arányban nyert a vendégcsapat. A mérkôzésen szinte megdôlt az idei bajnoki évad gólrekordja, hiszen 60 perc alatt nem kevesebb, mint 76 gól született. A 20012002-es bajnokság gólokban leggazdagabb mérkôzései a következôk voltak: SilcotubBákó 4523 (78 gól), BákóU-Ursus 2947 (76) és RapidBákó 4333 (76), RulmentulBákó 5223 (75).
Visszatérve a BákóU-Ursus összecsapásra: a Jurcã-tanítványok közül a legeredményesebb játékosoknak Senocico (10 találat), Ilyés (9), Vârtic (8), Pop és Rogoz (77), valamint Sârbu (4) bizonyultak.
A forduló másik két eredménye: Nagybányai SelmontSzászsebesi MSC 2016 és Galaci OtelulBrassói Rulmentul 2220. A táblázaton:
1. Oltchim 29 24 2 3 953660 50
2. Silcotub 29 24 1 4 876666 49
3. Déva 30 19 2 9 772687 40
4. Rapid 29 13 5 11 797786 31
5. Nagybánya 29 14 3 12 704703 31
6. Galac 29 13 3 13 690692 29
7. U-Ursus 29 12 4 13 813777 28
8. Brassó 29 12 3 14 789764 27
9. Konstanca 29 10 2 17 707856 22
10. Szászsebes 29 4 3 22 723885 11
11. Bákó 29 1 0 28 7361093 2
A vetélkedô utolsó fordulója május 15-én szerdán délután 17.30 órától lesz a következô párosítás szerint: U-UrsusGalac, KonstancaRapid, BrassóNagybánya és SzászsebesBákó. Az OltchimSilcotub mérkôzés kivételt képez, csak május 23-án játsszák le a vâlceai együttes nemzetközi kupadöntôje miatt.
Elsôként Oroszország jutott a svédországi világbajnokság döntôjébe, miután büntetôkkel gyôzött Finnország ellen. Az elsô elôdöntôben: OroszországFinnország 22 (11, 11, 00, 00), büntetôkkel: 20 gól: Zatonszkij (11.), Afinogenov (30.), illetve Karalahti (5.), Hagman (21.); büntetôk: Karpov, Kovalenko.
Szlovákia lesz az oroszok ellenfele a világbajnokság döntôjében. A vb meglepetéscsapata a házigazda Svédországot gyôzte le a négy között büntetôkkel. A második elôdöntôben: SvédországSzlovákia 22 (10, 11, 01, 00), büntetôkkel: 02 gól: Axelsson (18.), Johansson (32.), illetve Orszagh (36.), Satan (58.); büntetôk: Palffy, Lintner.
Máj. 6.: Történetének 26. Davis-kupa találkozóján volt érdekelt négy évtizede, 1962-ben Románia férfi teniszválogatottja, és a bukaresti egykori TCR-központban 4:1 arányban legyôzte Izrael együttesét. Ezzel szépített valamit elôzô évi ugyancsak bukaresti szereplésén, amelyet a dél-afrikaiaktól elszenvedett 5:0-s vereség jelentett (ezt egyébként az akkori idôk cenzúrás körülményei között csak a központi sportlap közölhette, csupán a végeredménnyel, nevek nélkül, nehogy baj származzon az annak idején apartheid intézkedések nyomán, úgymond nemzetközi fekete listára helyezett dél-afrikaiak vendégül látásából). Ion Tiriac megnyerte mindkét egyesét és Petre Mãrmureanuval az oldalán legyôzte a DubickiDavidmann kettôst. A negyedik pontot Constantin Nãstase (Ilie unokabátyja) szerezte, aki Dubickit gyôzte le. A vendégek egyetlen gyôzelmét Davidmann aratta Constantin Nãstase ellenében.
Ugyancsak ehhez a naphoz kapcsolódó esemény: tíz esztendeje, 1992-ben a Budapesten elsô alkalommal kiírt nôi villám és rapid sakkvilágbajnokságon mindkét aranyérmet a magyar Polgár Zsuzsa szerezte meg.
Máj. 7.: Hetven évvel ezelôtt, 1932-ben ezen a napon dôlt meg a világ addigi legrégibb atlétikai világcsúcsa, amely 62 évet élt meg! Az angol T. Griffith még 1870-ben állította fel a 20 kilométeres gyaloglásban 2 óra 47:52,0 perccel. Az új csúcsot szintén angol atléta, E. Plurab érte el, ideje 2 óra 43:38,0 perc volt.
Máj. 8.: Idegenben, Zágrábban ôrizte meg veretlenségét a világbajnoki selejtezôk keretében negyedszázada, 1977-nek ezen a napján Románia labdarúgó-válogatottja. Miután ugyanabban a csoportban három héttel korábban Bukarestben 1:0-ra legyôzte a spanyol csapatot, ezúttal Jugoszlávia tizenegyét múlta felül 2:0-s eredménnyel. A nyertes gárda: Cristian Cheran, Mehedintu, Szathmáry II. Sándor, Vígh József Balaci, Bölöni, Dumitru (Romilã) Troi (Krisán), Dudu Georgescu, Lucescu.
Néhány vélemény a Dudu Georgescu és Iordãnescu góljaival kivívott gyôzelmet követôen: a Sportul címû lap: "A román csapat két aranypontot szerzett Zágrábban!" Kovács IV. István, a romániai válogatott edzôje: "Azt szeretném, ha a válogatott, egységét tekintve, a legerôsebb klubcsapattá változna." Kubala László, a spanyolok mestere: "Nem számítottam ilyen eredményre!" A késôbbiekben a román csapat Spanyolországtól 2:0, majd Bukarestben Jugoszláviától 6:4 arányban kikapott, és végül a spanyolok jutottak ki az 1978-as argentínai vb-re.
Máj. 9.: 65 éve, 1937-ben Milánóban befejezôdött a 8. ökölvívó Európa-bajnokság. A magyar öklözôk közül a légsúlyú Énekes Vilmos az 1932-es Los Angeles-i légsúlyú olimpiai bajnok, Énekes István öccse szerezte meg a bajnoki címet. A pehelysúlyú Szabó Gyula és a félnehézsúlyú Szigeti Lajos bronzérmes volt.
Máj. 10.: Hat gól és szép játék a 60 évvel ezelôtti, 1942-es FerencvárosÚjpest örökrangadón, a találkozó 3:3-as döntetlennel ért véget. A szóban forgó mérkôzés hôse a Fradi csatára, Sárosi dr. volt, két gólt is lôtt.
l Máj. 11.: Egyik legbalszerencsésebb vereségét szenvedte el 55 éve, 1947-ben a magyar labdarúgó-válogatott. Torinóban az olaszokkal szemben 2:2-re álló mérkôzés utolsó percében, amikor már mindeki elkönyvelte a döntetlent. De adjuk át a szót Szepesi Györgynek, a találkozó riporterének: "Az utolsó perc azonban másként döntött. Ártatlannak látszó labda Menti elé pattant. Az olasz csatár rossz szögben állott, s kapusunk, Tóth Gyuri ráadásul keresztben, a csatár elé dobta magát. Az összekötô azonban egy tizedmásodperccel elôbb pöccintette el a labdát, s az éppen elcsúszott a vetôdô kapus alatt. Balogh II. kétségbeesetten rohant vissza a kapuba, el is jutott a kapuvonal és a labda közé, de... a nagy lendülettôl a földbe rúgott, a labda pedig a kapufáról lassan begurult a hálóba..." Így gyôztek a taljánok 3:2-re. Ez volt a magyar csapat: Tóth Rudas, Szûcs, Balogh II. Kirádi, Nagymarosi Egresi, Szusza, Zsengellér, Puskás, Patkoló. Rudas a Fradiban, Puskás a Kispestben, a többiek az Újpestben játszottak!
Máj. 12.: 35 éve, 1967-ben megkezdôdött a jubileumi, XX. kerékpáros Béke-verseny, ezúttal VarsóBerlinPrága útvonalon.
Huszonkét fogyatékos gyerek élete a tegnaptól megkönnyebbülhet. Részleges gyógyulásban reménykedhetnek mind a gondozók, mind az orvosok, de fôleg a szülôk. A megyei tanács hatáskörébe tartozó Gyermekvédelmi Igazgatóság a Pinocchio Gyermekrehabilitációs Központot adta használatba, ahol 22 fogyatékos gyereket kezelnek.
A Trefort utca 10. szám alatti ingatlan egy 2000-es sürgôsségi kormányrendelet utasítására átkerült a Gyermekvédelmi Igazgatóság tulajdonába. A rehabilitációs központ kialakításához teljes felújításon esett át az épület, amely a megyei tanács közel 4 milliárd lejes hozzájárulásával valósulhatott meg.
A központ mintegy 22 mozgás- és szellemi sérült gyermek kezelését vállalta fel. Ebbôl 16, súlyosabb állapotú fogyatékos állandó jelleggel lakik ott, míg hat gyereket a szülôk hoznak naponta kezelésre. Az intézetben orvosok és szakképzett nôvérek foglalkoznak a gyerekekkel. Cristina Fabian, az új központ igazgatónôje a Szabadságnak elmondta: a cél az, hogy a gyerekek egy része saját maga lássa el magát, ne szoruljon ápolói vagy szülôi segítségre. "Így valamennyire megkönnyíthetjük az olyannyira keserves életüket" hangsúlyozta az igazgatónô.
Kiderült, az óvodás- és elemistakorúak egy része árvaházakban lakott, ahol az egészséges gyerekekkel éltek egy tetô alatt. A betegekkel nem foglalkoztak külön, ezért a fogyatékosságok kiküszöbölése vagy enyhítése szinte lehetetlennek tûnt. A 16, állandó jellegû kezelésre fenntartott helyet fôleg a rendezetlen családból származó gyerekeknek szánják, így szeretnék enyhíteni a gyermekelhagyások következményeit. A központ személyzetét orvosok, nôvérek, szociális gondozók, pszichopedagógusok, nevelôk és csecsemôgondozók alkotják.
Rongálás vádjával indítanak eljárást a kajántói (Chinteni) Vasile Marchis (53) ellen. Az a vád ellene, hogy 2002. március 14-rôl 15-re virradólag ittas állapotban fejszével szétverte Vasile David kolozsvári lakásának ablakait és ajtóit. A mintegy 15 millió lejes kár nem térült meg.
Ötvenmillió lejes csalás gyanúsítottját vizsgálja a rendôrség. Viorel Liviu Mihai Costea (51), a Total Kft. tulajdonosa és ügyintézôje 2001. november 13-án 98 millió lej értékben védôfelszerelést vásárolt a bethleni Somesul Kft.-tôl, 48 milliót utalvánnyal fizetett, a "maradékért" csekklapokat állított ki. A csekkek beváltásakor derült ki, hogy nincs a számlán megfelelô összeg, sôt, a bank zárolta a számláját.
Amikor kint vagyok a természetben, akkor fog el leginkább a bizonyosság, hogy van Isten. Tökéletes az ég kéksége, tökéletesek és szépek a madarak, a patak, a virág, a hegyek s a Nap. Minden olyan tökéletesen megszerkesztett, a legapróbb ízéig mûködô, csodálatos egyensúlyban van, mozog és él. Már maga egy fa kivirágzása vagy valaminek a születése is új csoda. Számtalan, milliónyi apró titok mozog körülöttem, és szeretetet érzek magam körül. Árad felém a Napból, hegybôl, patakból, vízbôl, csobogásból. Föltétlen szeretetet érzékelek.
És az ember... olyan mély, érzelmeivel, gondolataival, olyan kiismerhetetlen... Egészen sohasem ismerem meg magam, habár én is ember vagyok.
Érzem, tapasztalom magamban, hogy vannak dolgok, melyeket föltétlenül meg kell tennem. Nem kérdezem, hogy miért szeretek, és nem tudom okaival magyarázni ezt a jelenséget, mert a szeretet feltétlen, nincs oka.
Ez a bennem levô föltétlenség ébreszti bennem a tudatot, hogy a Föltétlen végtelen. A szeretet sem tökéletes, hanem véges, éppen ezért érzem, tudom, hogy van belôle több, és végtelen Szeretetnek léteznie kell. A föltételesbôl és az emberben lakozó föltétlenbôl kiindulva keresem az igazi Föltétlent, és oda jutok, hogy ô a Lét és a Szeretet.
Valahányszor a természetet szépnek találom, felidézi bennem a Szépséget. Így ismét a feltétlenhez kanyarodom vissza, hisz a végtelen, tökéletes Szépséget keresem, és azt újra a Föltétlenben, az Istenben találom meg. Minden földi szépségtôl elvonatkoztatva kijelentem:
Isten maga a Szép.
Valahányszor érzem a Szépség föltétlenségét, Isten ott mûködik bennem. Ô a Lét: mindenütt ott van. A szépségben, a szeretetben, az örömben, tehát bennem van, éltet, Isten az Öröm, a Szépség, a Szeretet, az Élet. Az Élet csakis föltétlen lehet.
De akkor honnan van a szenvedés? Honnan a fáradalom? Nehéz puszta értelemmel megérteni ezeket. A természetben nemigen van ilyen. Vagyis, ha belegondolok, nincs is. A virág is elhervad, az állat is elpusztul, de nem szenved, mert hervadása, pusztulása természetes, hozzátartozik a világ rendjéhez. Így tökéletes a világ. A változó változik: ez a Rend. Vagyis a tökéletesen megteremtett természetben nincs olyan szenvedés, mint az enyém. A fák bölcsen, megadóan dôlnek ki. Nem nyugtalankodnak. A nyughatatlanság forrása ugyanis egyedül a föltételes. Aki a Föltétlenre bízza magát, nem nyugtalankodik a feltételes miatt. A bizalom föltétlen.
Aki a Föltétlenre bízza magát, a testi szenvedés nem hajtja lelki szenvedésbe, hanem nyugalommal viseli el azt.
Így igaz hát. Minden bûn gyökere a hitetlenség, az Istentôl, a Föltétlentôl való eltávolodás és így minden szenvedésé is. Minden kis hitetlenség ellentmondás a föltétlen hitnek, és így Istennek. A Föltétlen Isten a Szeretet, Bizalom, Boldogság, Öröm, Szépség. Ezek mind egyek végtelenségében. Végtelenségében pedig kimeríthetetlenek és felfoghatatlanok.
Jó reggelt, tavasz! Köszönjük, hogy ránk köszöntél napsugaraddal a mai nap is! valahogyan így ébredhetett mindenki azon a reggelen, amikor a Báthory-napok kezdôdtek. Legalábbis én így ébredtem. S ahogyan minden évben izgalommal várom az újjáéledést, amelyet a tavasz hoz (mert mindegyre meglep valamivel, amire azelôtt még nem csodálkoztam rá), úgy drukkoltam ezen a reggelen is a Báthory-napok rendezôinek: a tavasz képviseletében ôk is évrôl évre újabb és újabb meglepetésekkel szolgálnak. Megajándékoznak valamivel, amire azelôtt nem nyílt rá a szemem. Különösen saját iskolánk, a Katolikus Líceum rendezvényeit vártam érdeklôdéssel, s talán a leginkább lapunknak drukkoltam, melynek elsô száma a Báthory-napok alkalmával fog piacra kerülni.
Amint beértem az iskolába, azonnal szimatolni kezdtem, nem árulják-e már valahol a lapot. Nem kellett sokat vizslatnom, máris szembejött velem egy kis "újságárus". Újságárus a szó szoros értelmében, hisz elöl-hátul az újság reklámját hordozta. "Mintha Budapesten lennénk" gondoltam, és megvásároltam egy példányt, miközben elolvastam a "rikkancson" lógó reklámfeliratot: "Alfamater a sokk-oldalú újság!" "Ránézésre valóban sokoldalú , állapítottam meg magamban de nézzük csak a tartalmát!" Kicsit rosszmájúan, a kritikus szemével pillantottam az elsô oldalra, de legalább a lap nevét megelégedetten nyugtáztam: "Ötletes! Alfa osztályok alma matere. Az alfa is lehet mater. Persze ezt így is kell érezni. Hát, mondjon ki mit akar, én nagyon jól érzem magam ebben az iskolában. Izgalmas dolog ide járni."
Ezzel be is fejeztem a filozofálgatást, és végiglapoztam az újságot. Vezércikk, amely a Báthory-napokra hívja fel a figyelmet. "Olimpia a Cenk alatt" ez Varga Bori tizedikes iskolatársam lehet, aki részt vett a Mikes Kelemen Országos Magyar Nyelv és Irodalom Tantárgyversenyen. Élvezettel olvastam az élménybeszámolót, a rendkívül színes és színvonalas programról, amelyet a versenyen kínáltak nekik. Különösen az apáczai kakaslövés tetszett. Talán egyszer én is eljuthatok egy ilyen versenyre. Mindenesetre, ha nem is jutok el, a kakaslövést meg fogom nézni, ha nagy leszek.
Tovább lapoztam... Elindult a Diáktanácsunk. Valóban nagy esemény, hisz most már saját magunk szervezhetjük meg szabad foglalkozásainkat, valósíthatjuk meg saját ötleteinket. Hát, volna egy-két jó ötletem. Elekes Ági arról számol be, hogy milyen volt a MAKOSZ 12. kongresszusán. Remélem, az ott kapott indíttatásokból néhányat itt is látunk majd gyakorlatban. És máris egy program: Az év embere. Vajon mi lehet ez? Díjazzák a legjobbakat az iskolából, részben a mi szavazataink alapján. Már alig várom, hogy szavazhassak, hisz van egy-két társam, akikre büszke vagyok, nem a jegyeikért, hanem egyéb miatt... Sokat tanultam tôlük emberségbôl.
"No, de várjunk csak... már három oldalt átfutottam, és még sehol egy betûnyi vallás. Hisz katolikus iskolába járok!" Már kezdtem felháborodni, de a harmadik és a negyedik oldal teljesen megnyugtatott. Sófalvi Ilona tizedikes írt cikket a rosszról és az emberi szabadságról. Kicsit feszülten olvastam, hisz engem is nyugtalanít a kérdés: hogyan teremthetett Isten olyan lényt, aki képes elrontani az életét, mert a rosszat választhatja. Hát nem azt akarja, hogy boldogok legyünk? Dehogynem hangzik cikkírónk válasza, csakhogy jobb úgy, ha magunk választjuk tudatosan a jót, mert így válunk értékes emberekké, és így lesz valóban értékes az életünk. S a szemközti oldalon egy Schuster álnéven író diáktársunk (sejtem, kirôl lehet szó!), azzal a véleménnyel áll elô, hogy a jó választása tulajdonképpen azt jelenti, hogy feltétlenül Istenre bízzuk magunkat. A bizalom adhatja meg nekünk a nyugalmat.
Az ötödik oldalról tudom meg, hogy beindult egy filmklub az iskolában. A következô vetítés vakáció után, az elsô hétfôi tanítási napon lesz délután öttôl, és Steven Spielberg Schindler bárkája címû filmjét láthatjuk majd. Történelmi film, és a filmajánló alapján érdekfeszítônek ígérkezik. Kicsit elmerengek: "Érdemes feláldoznom a hétfô délutánomat egy filmért? Hisz esténként számos tévécsatornán »zongorázhatok« végig, és azt nézhetem, ami a legjobban tetszik. Ám ezt még nem láttam, és az igazat megvallva, nem sok ilyen témájú filmnet vetítenek a tévéállomások. Nos, lehet, hogy eljövök... Legalábbis erre az egyre biztos, hogy igen."
Rajtakapom magam: még mindig a folyosón állok, és már mindjárt kezdôdnek a programok. Áttekintem az utolsó két oldalt: interjú Egyed Zsigmond Enikô tanárnôvel, a kilencedik osztályfônökével. Friss és életszerû. Hoppá, átugrottam valamint: a második-harmadik oldalon is láttam egy interjút. Gyorsan visszalapozok: diáktársaim életcéljairól szól. Meglep, mennyire tudatosak, akik körülöttem élnek. Majd elbeszélgetek velük, hisz sokszor szükségem volna arra, hogy valaki bátorítson, ha elcsüggedek és nem látom már olyan világosan, mit akarok.
Sietve olvasok bele az utolsó oldalon megjelent lélektani tesztbe: a barátságról szól. Ha elvégeztem, megtudom, mennyire vagyok hû barát. De ezt majd este. Összehajtom a lapot, és hónom alá csapom. Sietve indulok a negyvenkettes teremben kezdôdô teológiai kiskonferenciára, melyet diáktársaim tartanak, és amelyen dr. Holló László katolikus teológiai tanár elnököl. Rangos rendezvénynek ígérkezik, és most már öt percet késtem. Az újság miatt. De sebaj. Azt hiszem, megéri újságot írni, mert úgy látszik van, amit írnunk, él ez az iskola. Vajon mi lesz a következô számban?
Nem könnyû mostanában VIII-os diáknak, de szüleiknek és tanáraiknak bôrében sem lenni. A vizsgára való fekészülést tovább nehezítik az évente végzett gyökeres változtatások, amelyek rendszerint utolsó percben történnek. A kívülállónak sokszor az a benyomása, hogy nem tudja a jobb kéz, mit akar a bal. A IX. osztályba való beiratkozáshoz szükséges adatokért százfelé kell szaladgálni, és valahogy mégis mindig azzal az érzéssel marad az ember, hogy valami fontos kimaradt. A Ghibu-líceum tanáraiként szembesültünk azzal, hogy milyen nehezen tudjuk tájékoztatni a hozzánk forduló szülôket és diákokat. Ennek megoldására találtuk ki a tavaly, hogy rendezhetnénk egy olyan alkalmat, ahol egy helyre gyûjtenénk az addig elérhetô minden információt. Így hoztuk létre az I. Iskolabörzét a Donát Alapítvány (iskolánk magyar tagozatának alapítványa) jelentôs támogatásával.
Bár ez még csak egy elsô kísérlet volt, mégis minden elképzelésünket felülmúlta. A tágas díszterem a kezdés elôtt 15 perccel még szinte kongott, a standok nagyrészt üresen álltak, de percek alatt megteltek színnel és élettel. Az iskolák képviselôi elfoglalták a standjaikat, és ki-ki a saját elképzelése szerint rendezte be. A megérkezô diákok és szülôk már abból is betekintést nyerhettek az iskolák életébe, hogy milyen látvány fogadta ôket a standoknál. Láthattunk olyan kiállítást is, amely kifejezetten erre a bemutatkozásra készült, és emiatt alkalmas volt arra, hogy választ adjon ennek a korosztálynak a sajátos kérdéseire. Egyes iskolák fényképekkel, videofilmmel szemléltették tevékenységeiket, mások szórólapokat és ötletes kis ajándékokat osztottak az érdeklôdôknek, sôt még diáklapokat is olvashattunk. Az is sokatmondó, hogy míg némelyik iskola csak egy-egy tanárral képviseltette magát, máshonnan az igazgatók közül is megtiszteltek jelenlétükkel. Említésre méltó, hogy a Romániai Magyar Pedagógusok Szövetsége a legmagasabb fokon képviseltette magát, és nagy örömünkre a Szabadság is eljött.
Mivel a közönség számára is újdonság volt a börze, sokan csak nézelôdtek, de olyanok is akadtak, akik bátrabban kérdezôsködtek, és ezáltal jobban ki tudták használni a lehetôségeket. Jó volt látni azt a bô és színes választékot, amelyet a IX-be készülô diákoknak nyújtanak az iskolák. Az egészséges versenyszellem, amely iskoláink között érezhetô, mindenki számára elônyös fejlôdésre késztette az intézményeket.
Távozás elôtt a résztvevôk közül többen is lejegyezték benyomásaikat, javaslataikat. Ezek alapján az idei Iskolabörzét a líceumok rövid bemutatkozójával indítjuk, a kiállítóknak pedig nagyobb helyet biztosítunk. Érdeklôdéssel várjuk, hogy a tapasztalatokból tanulva milyen meglepetésekkel érkeznek a kolozsvári magyar iskolák. Bízunk benne, hogy az idei VIII-osok, szüleik és tanáraik is a tavalyihoz hasonló nagy számban élnek a tájékozódás e közvetlen és hiteles eszközével.
Az Onisifor Ghibu Elméleti Líceum magyar tagozata április 26-án újra megkezdte a már hagyományossá vált Hója erdei vetélkedôt. A versenyre jelentkezô VX-es diákok négy csoportban mérhették össze ügyességüket.
Ötletes próbákat kellett teljesítenünk. Ilyenek voltak a csapat bemutatása, stafétafutás, általános mûveltségi teszt, memória-tapintási próba, rögtönzött jelenetek (egy iskolai óra) elôadása. A vetélkedô fénypontja a gulyásfôzés volt, melyben mind a négy csapat remekelt, a gulyások nagyon ízletesnek bizonyultak. Hamar ki is ürültek a bográcsok! Ebben a próbaszámban a csapatok a maximális pontszámot kapták.
Érdekes jelvényeket is láthattunk, ezek kis bográcsokat jelképeztek.
A gulyásfôzés közben "mûvészeti" próba folyt, azaz egy olyan poszter készítése, amelyet csak az erdôben található természetes anyagokból lehetett kivitelezni, fûbôl, virágokból, levelekbôl, faágakból állt össze a tájkép. Így történhetett meg az, hogy a felhô ibolyavirággá, a nap gyermekláncfûvé változott.
A legügyesebbnek a "Smiley" (Mosolygók) csapat bizonyult. Ôk nyerték meg a vetélkedô nagydíját, az óriás doboz csokoládét. Tulajdonképpen senki sem maradt vesztes, mindegyik csapat a "Gulyásfalók", "Texas", "Állatkert" csapatok is a Donát Alapítvány által biztosított ajándékokban részesülnek. Mindenki nyertes volt, jókedvvel, vidámsággal telítôdtünk. A vetélkedôt labdajátékok követték.
Az izgalmasabbnál izgalmasabb próbák, a verôfényes nap, a mindössze nyolcvan diák jókedve, versenyszelleme széppé, emlékezetessé varázsolta a délutánt.
Köszönjük a szervezôknek ezt a szép napot!
- Hogy hívják a férfi elsôosztályt?
- Bakelit.
· Építômérnöki kar:
Köllô Gábor: Környezetbarát infrastruktúra
Találkozó: a C.F.D.P. elsô emeleti elôcsarnokában
Idôpont: 2002. 05. 16., 18.00 20.00 óra
· Gépészmérnöki kar:
Kovács István: Hôkezelés (III.) A hôkezelés különleges kérdései
Találkozó: A03-as terem elôtt
Idôpont: 2002. 05. 14., 18.00 20.00 óra
· Számítástechnikai kar:
Sebestyén György: Osztott rendszerek
Találkozó: Malom (Baritiu) utca 28. szám, a fôépület elôcsarnoka
Idôpont: 2002. 05. 14., 18.00 20.00 óra
· Villamosmérnöki kar:
Szabó Csaba: Villamos hajtások matematikai modellezése és szimulálása (III.)
Helyszín: Malom (Baritiu) utca 28 szám, I. épület, 24-es terem
Idôpont: 2002. 05. 14., 18.00 20.00 óra
2002. évi Mikes Kelemen Tanulmányi Napokat szervez a hollandiai Mikes Kelemen Kör augusztus 29-e és szeptember 1-je között a hollandiai Elspeetben. A konferencia címe Hogyan látjuk egymást Látjuk-e egymást (Közép-) Európában? Érdeklôdni lehet a http://www.federatio. org/mikes3.html weboldalon.
Rohamléptekkel közeledik május 23-a, a IX. KMDSZ Diáknapok kezdési idôpontja. A négynapos rendezvényen a szervezôk szerint a megszokott próbák mellett (éjjeli lepke, city tour, foci, kosár, kultúrtriatlon stb.) új programok is helyet kapnak, például a sportvetélkedôk közt feltûnik a kézilabda, és egy tantárgyverseny nevû vetélkedôre is számíthatunk. További újítás, hogy a diáknapok azok számára is szórakozási lehetôséget nyújt, akik nem vesznek részt csapatban: filmvetítések, táncház, bulik, a Maszkura színházi elôadása, a Fûszál együttes gitárestje gazdagítják a programot, és a 26-i gálaesten fellép a Yesterdays együttes is.
Jelentkezni 2530 fôs csapattal lehet a KMDSZ irodában, május 16-ig, a jelentkezési díj 25 ezer lej/fô. A jelentkezés 17-én és 20-án is tart, de ekkor már 30 ezret kell leperkálni fejenként. További információk a KMDSZ-irodában (Petôfi/Avram Iancu u. 21., telefon: 195-700 és 196-561), illetve a www.kmdsz.ro/ixdiaknapok internetcímen.
Vasárnap, május 12-én a Studházban, este 20 órától a Ghymes együttes koncertezik.
"A Ghymes együttes az az egyetlen magyar zenekar, amely hitelesen tud új és új ötleteket megvalósítani népzenei alapokon, anélkül, hogy közép-európai ripacskodás lenne belôle." Matczkó László, a BBC magyar adásának mûsorvezetôje ezekkel a szavakkal jellemezte a zenekart.
1984-ben a szlovákiai Nyitrai Tanítóképzô Fôiskolán összeállt négy zenész és zenekart alakított. Azelôtt mindenikük más-más zenét játszott: ki rockot vagy komolyzenét, ki népzenét vagy éppen reneszánszot. Kezdetben autentikus népzenébôl tevôdött össze a repertoárjuk, táncháztalálkozókra jártak; majd fokozatosan kialakult a sajátos "Ghymes-hangzás". Közép-kelet-európai népek zenéje, nép- és komolyzene ötvözôdik a muzsikájukban, az ötvözet pedig a hallgatónak "szárnyakat ad". A gyökerekbôl táplálkoznak, de olyan dallamvilágot alakítottak ki, amely a mai kor igényeinek megfelel; hangszerelésükben a hagyományos hegedû, cimbalom, furulya, nagybôgô és koboz mellett a szaxofon, dob és újabban a szintetizátor teremti meg a kellemes hangzást.
Számos országban koncerteztek, sikeresen (Irak, Jordánia, Kanada, AEÁ). Bejárták a kerek világot, és zenéjük meghódította az embereket. Azt vallják, hogy a zene egyetemes, és nincs tekintettel az emberek közötti különbségekre. Hét nagylemezük jelent meg (talán nálunk a legismertebbek az 1998-ban megjelent Rege vagy a gyerekeknek is szóló 1995-ös Bennünk van a kutyavér), rangos díjakat tudhatnak magukénak, színházi elôadásokhoz írtak zenét, szólistájuknak, Szarka Tamásnak verseskötete is jelent meg.
Ha a kissé száraz bemutatás, nem töltötte volna be eléggé a csalogató szerepét, személyes (sajnos, még kevés) élményeimhez folyamodom:
Hallgatni ôket akár felvételrôl is, de még inkább élôben mennyei érzés, elvarázsolnak, megbabonáznak
Buják Andor, Pukkai Attila, Szarka Gyula, Szarka Tamás és meghívottjaik lesznek tehát vasárnap Kolozsváron és remélem, nem mosolyogjátok majd meg az elôbbi "érzelemáradatot", hanem ti is ezen a véleményen lesztek (vagy már vagytok azok, akik hallottátok ôket).
Jó bulizást mindannyiatoknak!
A Filmtett mozgóképes havilap második születésnapját ünnepli. A szülinapi rendezvény, ami már a tegnaptól javában tombol, Filmtettfeszt 2002 cím alatt vasárnap estig tart Kolozsváron, a Malom utcai Tranzit Házban és néhány további helyszínen. A rendezvény programját filmvetítések, és ehhez kapcsolódó szakmai beszélgetések, ünnepi tortabontás, koncertek alkotják. Ma este 8 órakor kerül sor a Producerek éjszakája címû kerekasztal-beszélgetésre, ahol magyarországi és hazai alkotómûhelyek vezetôi találkoznak, beszélnek a régióbeli filmgyártás lehetôségeirôl, kihívásairól. A rendezvény tervezett programja:
Szombat, május 11.:
Stúdiók bemutatkozása:
9.00: A Fórumfilm stúdió bemutatása (válogatás a stúdió filmjeibôl)
10.00: A MAFSZ bemutatása
11.00: Az Inforg stúdió bemutatása (válogatás a stúdió filmjeibôl)
12.30: Filmvetítés: Egy Egyetem születése a Video-Pontes filmje a Sapientia-Erdélyi Magyar Tudományegyetem megalakulásáról
14.00: Filmvetítés: Cs. Nagy Sándor: Aranyváros
15.30: Filmvetítés: Bacsó Péter: Hamvadó cigarettavég
17.30: Filmvetítés: Herendi Gábor: Valami Amerika
19.30: Tortabontás
20.00: Producerek éjszakája, meghívott producerek: Muhi András Inforg stúdió, Kántor László Új Budapest Filmstúdió, Meskó Zsolt Felhôc Produkció, Petrányi Viktória Laurinfilm, Hábermann Jenô Hunnia, Bereczky Zoltán Mokép, Szilágyi Erzsébet - Fórum Film, Marius Tabacu Videopontes, Durst György Duna Mûhely
22.00: Filmvetítés: Pálffy György: Hukkle.
Vasárnap, május 12:
10.00: Filmvetítés: Cristi Puiu: Marfa si banii
11.30: Filmvetítés: Lakatos Róbert: Csendország, Bálint Arthúr: Ôrangyalok nélkül
14.30: Filmvetítés: Miklauzic Bence: Ébrenjárók
16.30: Beszélgetés Miklauzic Bencével
17.30: Gulyás Gyula: Fény hull arcodra...
19.30: Beszélgetés a Fény hull arcodra... címû film szereplôivel és rendezôjével
20.00: Diákmûvelôdési Ház (Studház): Koncert: Ghymes: Smaragdváros.
Szombat, május 11.:
Stúdiók bemutatkozása:
9.00: A Fórumfilm stúdió bemutatása (válogatás a stúdió filmjeibôl)
10.00: A MAFSZ bemutatása
11.00: Az Inforg stúdió bemutatása (válogatás a stúdió filmjeibôl)
12.30: Filmvetítés: Egy Egyetem születése a Video-Pontes filmje a Sapientia-Erdélyi Magyar Tudományegyetem megalakulásáról
14.00: Filmvetítés: Cs. Nagy Sándor: Aranyváros
15.30: Filmvetítés: Bacsó Péter: Hamvadó cigarettavég
17.30: Filmvetítés: Herendi Gábor: Valami Amerika
19.30: Tortabontás
20.00: Producerek éjszakája, meghívott producerek: Muhi András Inforg stúdió, Kántor László Új Budapest Filmstúdió, Meskó Zsolt Felhôc Produkció, Petrányi Viktória Laurinfilm, Hábermann Jenô Hunnia, Bereczky Zoltán Mokép, Szilágyi Erzsébet - Fórum Film, Marius Tabacu Videopontes, Durst György Duna Mûhely
22.00: Filmvetítés: Pálffy György: Hukkle.
Vasárnap, május 12:
10.00: Filmvetítés: Cristi Puiu: Marfa si banii
11.30: Filmvetítés: Lakatos Róbert: Csendország, Bálint Arthúr: Ôrangyalok nélkül
14.30: Filmvetítés: Miklauzic Bence: Ébrenjárók
16.30: Beszélgetés Miklauzic Bencével
17.30: Gulyás Gyula: Fény hull arcodra...
19.30: Beszélgetés a Fény hull arcodra... címû film szereplôivel és rendezôjével
20.00: Diákmûvelôdési Ház (Studház): Koncert: Ghymes: Smaragdváros.
Elsôsorban, hogy új. Mondhatni ismeretlen, mármint a mi közép-európai, a szocializmusból alig kivergôdô és már-már visszahuppanó térségünket illeti. Legyen szó választásról, vitáról, kampányról, vízvezeték-szerelésrôl, gyermeksegélyrôl, divat a nacionalizmus furcsa és veszélyes ideológiájával dobálózni, bélyegezni: ha sárga, akkor kínai, ha otthon akar maradni, nacionalista.
De hogy is van ez? Mi az a nacionalizmus? Idegengyûlölet, félelelem a mástól? Az amerikai lenézi az európait, az ókori Róma megvetette Athént, de nem mondhatnánk, hogy dúlt bennük a nemzeti érzés. Mozgalom? Talán igen, talán nem. A XIX. században, feltûnésekor, nem akarták elismerni, szemet hunytak fölötte, mellékterméknek tartották, nem akarták felismerni eszmefordító erejét most rettegnek tôle. Kezdetben a függetlenségi harcok mozgató ereje, késôbb borzalom, mindent elsöprô hatalom.
Hajlamosak vagyunk a nemzettudattal összekeverni, nem elemezni, csak odavágni, szélsôségesíteni. Csak a magvat kellene megkeresni, levakarni róla a mocskot, és megtalálnánk a lényeget. A legtöbb embernek az a vágya, hogy olyan állam polgára legyen, amelynek határai azonosak a sajátjának érzett nemzetéével. Isaia Berlin állítja ezt a nacionalizmusról írt tanulmányában. Álljunk meg egy pillanatra! Tehát ez nemzetállam? Vagy otthon legyek? Nem véletlen, hogy ez a furcsa álom pontosan a globalizáció árnyékából nôtte újból ki magát, hiszen az emberekben él valami az összemosás rémálmából. Amikor nem számít nemzet, kultúra, nyelv, amikor a történelem is csak egyféle lehet.
Továbbmegyek. Kovács László bejelentette, hogy Szlovákiában csak azt a magyar szervezetet támogatja, amely hozzásimul a szlovák politikához, kormányhoz. Tehát jobb a fehér, mint a fekete, a sárgához megy a narancs. Jobb hozzá- és odasimulni, odaolvadni, észrevétlenné válni, hallgatni, átlátszóvá (de átláthatatlanná) válni. Hangzatos program, hogy nem szólnak bele a határon túli magyarok politikai életébe, nem szolgálják a megosztottságot, de nekem lenne egy kérdésem: azzal, hogy kiválasztunk egyet, nem ítélkezünk a többi felett?
Akkor még tovább megyek. Politikafilozófusok évtizedeken keresztül vitatkoztak az egyén és a közösség problémáján. A liberális az egyént védi, a konzervatív a közösséget, a csoportot, a polgárt, a nemzetet. Az elsô egyedben, a második tömegben gondolkozik. Legyen minden és mindenki egyenlô, hogy ne érvényesüljön a diszkrimináció. Mert milyen dolog ejnye-bejnye az, hogy egy adott csoport egyebet kapjon, mint a többi. (Ezért vetették el már az elsô pillanattól kezdve a szociáldemokraták a kedvezménytörvényt.) Természetesen mennyivel jobb, ha a nagy nyelvén, kultúráján él a kisebb, ha olvad, olvadozik, asszimilálódik, szépen csendesen, feltûnés nélkül. Különben is: a nacionalizmus nem egyéb, mint az arisztokrácia vívmánya, amely a burzsoá uralmát erôsíti a munkásosztály felett. De semmi baj, majd jön az internacionálé , hogy a XX. századot idézzem a nemzeti különbségek ugyan megmaradnak egy darabig, azonban a helyi és az etnikai jellegzetességekhez hasonlóan kénytelenek lesznek eltûnni, ahhoz a világméretû szolidaritáshoz képest, amely az összes munkást fogja majd össze, a szövetkezett termelôket, akik szabadon mûködnek együtt a természet erôinek az egész emberiség érdekében való hasznosításában. Nem baj, nem vagyunk egyformák, de azon könnyen lehet segíteni. Hogy diszkriminációnak számít, hogy másképpen kezelem a polgárt, kérem, kevesen veszik észre, a lapok egyebet írnak, mást mond a szomszéd, elhallgatnak a vészharangok, eloltják a lármafákat.
Vitathatatlan, hogy a nacionalizmus veszélyes, ahogyan a kommunizmus is rémálom volt az illetéktelen kezekben. Nem feledhetjük a gettókat, de a gulágokat sem. De az ember sértôdékeny. És ha egy kicsit megtapossák, présbe teszik, kiszorítják, csendre intik, elhallgattatják, lenézik, kinézik, megnézik, kimossák, lemossák, felmossák, összemossák, megmoccan benne valami, nevezzük bárminek, és nem adja oda, mert nem engedi a becsület, vagy a szomszéd, esetleg à la terre et les morts. A föld és a halottak.
Máté Erzsébet, avocat@freemail.hu
Piszok dolog helyesen beszélni egy olyan bonyolult nyelvet, mint a magyar, mondják sokan azok közül, akik éppen ezt tanulják. Ki tud itt eligazodni: én eszem, s nem eszek, ô eszik, de minket már esz a fene, hogy ennyi bajunk van. Hát annak is van éppen elég baja, aki magyarnak született, s ezt a nyelvet tanulta pöttöm kora óta.
Mi van például a mi vonatkozó névmásainkkal? Mi ütött beléjük, hogy semmiképp sem akarnak vigyázzba állni a nyelvünk hegyén? Persze, hogy errôl van szó: az aki, ami, amely szemtelenségérôl.
Fôleg az amit és az amelyet tévesztjük: gyakran csak a "választékosabb" hangzás miatt az amelyet mondogatjuk íme egy újságcikkbôl vett példa: "A szakértôk szerint a romos kastélyt nem lehet helyreállítani, illetve teljesen újjá kell építeni, amely sokba kerülne." Az amely csak meghatározott tárgy után állhat: kölcsönadhatom azt a könyvet, amelyet éppen olvasok...
Az aminek ellenkezôleg, általános, meg nem határozott tárgyhoz kell kapcsolódnia, mert "nem mind arany, ami fénylik", s nem minden helyes, amit annak hiszünk.
Az aki idônként fel is dühíthet. Valaki a kutyáját sétáltatja, akinek Bodri a neve. A papagáját füröszti, aki a hûtôbôl már pingvinként került elô. Az osztály, aki még az idén nem volt kirándulni, végre összecsomagolt. És így tovább. Miért? A papagájnak lehet ugyan lelke, ez még nem döntetett el, a közösség pedig tagokból, egyénekbôl áll ugyan, mégsem lehet a személyeket és egyéneket jelölô akit rájuk alkalmazni.
Hogy a káosz teljes legyen, ilyeneket is gyakran találhatunk: "... a végzettek tanácsadással szolgálhatnak a családjogi és más kérdésekkel küszködô feleknek, amelynek... a mai ügyvédi apparátus... nem képes megfelelni". Az egyeztetés hiánya vagy az, hogy a vonatkozó névmás messzire sodródik a föléje rendelôdô tárgytól, vagy éppen, hogy rengeteg aki, ami, amely van egy összetett mondatban, végleg az érthetôség rovására megy.
S ezt végiggondolva cseppet sem irigyelhetjük azokat, akik magyarul tôlünk tanulnak nincs éppen könnyû dolguk!
Tevegelek. Eleget. Minden este. Hol híradó, hol "tók-só", néha, mert illik bevallani, egy kicsi gyenge láncszem. De a reklám (!). Nyolc óra után nekitelepedek, mellettem pattogatott kukorica, alma, miegymás, szóval kényelembe helyezem magam: megnézem az egyórás reklámot. Már tudom elôre: elsô a gyengeelméjû álmatag lovag, akinek annyira korpásodik a haja, hogy kizárt, hogy megnyerje az ajtón belibbenô hölgy szívét. Utána mindjárt ott az olaj, benzin, gyertya, villany, kerék, kormány, vezetô nélkül is kiválóan mûködô motor. Csak egy kicsi homok, esetleg kavics kell hozzá. Aztán labdázó gyerekek, boldogok és szôkék, kövérek és játékosak: narancs. Valami kommunikáció lenne. Szóval szórakozom, jól telik. És akkor ledöbbenek. Hirtelen valami feliratok jelennek meg, autó indul, megjelenik egy nagyon magas férfi, valakivel veszekedik, hosszasan, aztán rendôrség, sziréna, Columbo. Rettenetes, ez csakis film lehet. És tart vagy húsz percen keresztül, jönnek, mennek, már kezdek ideges lenni, hogy elvesztem a reklám fonalát. Felszusszanok. Megint reklám. Ez már a mosópor. Ruha nélkül is tisztít. Semmi baj, ha nincs mosógép, ott a szappan. Az minden foltot kivesz. A sampon a rövid hajból hosszút varázsol, az arckrém barnít, selymesít, az olajfesték a legmakacsabb foltokat is eltakarja, és a kedvenc a vörös hajfesték macskáknak. Ha megunta, hogy házi kedvence csak fekete, dobja fel egy kis vörössel.
Aztán megint egy kicsi Columbo. És ez így megy tíz óráig.
Eldöntöm, javaslatot teszek: ne zavarják a jó reklámokat filmekkel, mert amire belejövök, és kezdem összerakni a történetet, elbolondít a tíz percnyi film.
Két hete két különbözô költészet- vagy mûvészetfelfogás csapott össze egy versbe szedett Vita-minban, Campusban. Az egyik vers szerzôje Petôfi, Arany és Tompa verseihez küldött, a másik a saját világának "bús bakteri" válaszát foglalta össze...
Az irodalom régóta nem csak Petôfit, Aranyt és Tompát jelent. Körülbelül száz esztendeje. Abba a száz évbe pedig bekerült Ady, József Attila, Pilinszky, hogy csak a "nagyobbak" közül néhány, saját kora által szintén el nem fogadottat említsek. Valami újat hoztak, ami pukkasztott és felháborított, a maga módján mégis érték volt s az is maradt. A mai szépirodalmi alkotásokba olykor trágárság is keveredik, mégsem jelentenek szemetet: nem pirul el a nyomdafesték, ha annak a trágárságnak helye és szerepe van.
Azt hiszem, nem hiába kapta a Campus versrovata a Nyers címet: a benne megjelenô... írások általában nem skatulyázhatók a hagyományos versfogalomba. Nyers gondolatok, többé-kevésbé sikeres versírói próbálkozások. Próbálkozások, ahogy maga a Campus is, amely a fiatalság világát próbálja bemutatni s ezt nem teheti tudathasadásos módon: ha nem is mindenki, de sokan beszélnek és gondolkoznak nyersen még ha ezt nehezen is lehet megérteni.
Azt mondjuk, a világ rohan szakállas közhely, de igaz: rohan a változások között. Fogadjuk el tehát, hogy a mai költészet a mai nyersek szintjén sem ugyanolyan, mint a száz évvel ezelôtti. S ne tagadjuk le, hogy "a nagy" Csokonai is címzett "ódát az árnyékszékhez"
Megmenekültél egy hajórakománynyi izgalomtól, ha te azon szerencsések közé tartozol, akik néhány hónappal ezelôtt nem döntöttek úgy, hogy Kolumbusz atyánk nyomdokain elindulnak az Újvilág felé. Ha mégis úgy határoztál volna, hogy irány a vadnyugat: a család ingóságait zaciba adtad volna, a 100 dollárt külföldi rokonoknál könyörögve gyûjtötted volna össze. Emellett túléltél volna egy angol interjút, ahol hacsak annyit beszélsz is a nyelven, hogy yes és no folyékonyan elmondtad volna: miért is akarsz te a junájtedsztéjcbe repülni, már meglenne a repülési dátumod. Csak egy apróság hiányzik: a vízum. Ilyenkor kezd az ember arra ébredni, hogy már megint a nagykövettel álmodott, aki a 15-ére is beütötte azt a vízumot az útleveledbe. Napközben aztán fôhetne a fejed azért, hogy a nyolc vizsgád közül amelyeket két hét alatt le kellene tenned melyikkel kezdenéd. Szóval nem azon járna az eszed, hogy vajon hová menj májuselsejézni.
De te szerencsés vagy. Nyugodt vagy. Nyugodtan sütteted magad az Egyeskôn, és bámulod a gomolygó bárányfelhôket. Jó neked.
Idetévedtél.
Már hajnal lesz, a csillagok ébresztenek. Hívogató gally. Vaspálya. Képmások, feliratok. Bár volna rá hasonlat!
Máriának üzenem: zaj volt, készülôdés, ámulat. Kézfogás. Csak gerleszó. Végtére közelebb hajolt a csönd.
és
túl
közelrôl
láttalak
A verses naplóból: Il Vesuvio. A költô hangja gyönge fohászkodás szabadtéri játékokért. Félidô. Várakozás. Adj békességet: fordul a hold, a hajnalének, a levendulák. A napforduló elszalasztott játék. Meg sem tudod: a szeretet két vége összeér. Tizenkét sor hamvazó rózsa találkozása az eperlevél három töredékével. Észrevétlen reggeli szó a csönd már elenyészett pihegése. Aki nem jön, maradjon. Ragyogást old ki kôvé lett örömbôl. Távolabb már festékek, varázs helyett kô.
Anna-bál helyett látogatás. Választottam. Nem hagylak! Hadd érjek közeledben partot. Ott sírsz a nincsen küszöbénél.
Idetévedtél.
[Ollózás Egyed Emese Hajnalének címû kötetébôl megjelent az idén a marosvásárhelyi Mentor kiadónál.]
Dédnagyi már kilencvenhét éves volt, amikor megvakult egészen. De azt is csak késôre vették észre, onnan, hogy mindig rossz helyre ült le az asztalnál, vagy másik szobába nyitott be. Elôször nem is gondolták volna, hogy tényleg nem lát, csak az orvos véglegesítette a diagnózist: megvakult egészen a hályogtól, meg talán a gyengeségtôl is.
Ekkor azok, akik mellette éltek, már tudták, hogy nem lehet sok hátra, hiszen Dédnagyi valaha a szemével élt. Látott háborút, kettôt, látta Ceausescut, Gheorghiu Dejt, Horthyt is, ott mentek el elôtte. Meg talán Tamásival is találkozott. De Latabár Kálmánra határozottan emlékszik. Ott belül talán még látja ôket.
Amit megjósoltak, be is következett: egypár hét múlva Dédnagyi ágynak esett, egy szó nélkül. Csak azért drukkoltak, hogy minél hamarabb és fájdalommentesebben menjen az egész. Látszólag fájdalommentes volt, mert Dédnagyi nem panaszkodott. Egy szót sem szólt. Igaz, egész életében nem volt az a panaszkodós típus, de tudták, hogy magában gyászol. A fiatalságát, az emlékeit, amelyek mellé újak már nem jönnek de leginkább a szeme világát, amivel kilencvenhét évnyi történelmet nézett végig.
És akkor megérkezett a hír "Svédbôl": a legidôsebb dédunokának hamarabb véget ért a terhessége: a gyerek már nyolchónaposan kikívánkozott. Mindenki drukkolt a gyerek egészségéért, el is feledkeztek a matuzsálemrôl a fiatal élet hírének hallatára. Az unokája, az okos anyuka azonban tudta, mi a teendô: összegyûjtött a rokonságtól egy repülôjegyre valót.
Ahogy bizonyossá vált a gyerek egészsége, azonnal repülôre ültették, és itt is voltak. Mindenki izgatottan nézte meg a csecsemôt, a hülyébb rokonok máris gügyögtek neki, hátha megtanul szegényke idejében selypíteni. És akkor következett a nagy pillanat: a néhány hét találkozott a kilencvenhét évvel.
Ahogy egymás mellé kerültek az ágyban, nyilvánvaló lett a hasonlóság: két apró ember, pár szál hajjal, fogak nélkül, látás nélkül. És akkor Dédnagyi a karjába fogta az apró csodát, az ükunokát, megsimogatta az arcát, és talán tényleg látta. És megszólalt, utoljára: de szép lehet! Akkor megbékélt: hálás lehetett.
A keresztelôt egy héttel elnapolták: elôször a temetésre került sor.
Kós Károlyék 1921-ben közreadott Kiáltó szó címû röpiratában a trianoni szerzôdés által Romániához került erdélyi magyarság feladatai fogalmazódtak meg: "Dolgozni kell, ha élni akarunk, és akarunk élni, tehát dolgozni fogunk..." Áprily Lajos, nagyenyedi tanár és költô egy havasi kirándulás élményeit dolgozta verssé és küldte meg Kós Károlynak Kolozsvárra, hogy közölje azt az általa alapított Vasárnap címû képes politikai napilapban.
Ôsz nem sodort még annyi árva lombot,
annyi riadt szót: "Minden összeomlott..."
Nappal kószáltam, éjjel, pihentem,
vasárnap reggel a hegyekre mentem.
Ott lenn sötét ködöt kavart a katlan,
Itt fenn: a vén hegy állott mozdulatlan.
Idôkbe látó, meztelen tetôjén
tisztást vetett a bujdosó verôfény.
Ott lenn: zsibongott még a völgy a láztól,
Itt fenn: fehér sajttal kínált a pásztor.
És békességes szót ejtett a szája,
és békességgel várt az esztenája.
Távol, hol már a hó királya hódít,
az ég lengette örök lobogóit.
Tekintetem szárnyat repesve bontott,
átöleltem a hullám-horizontot
s tetôit, többet száznál és ezernél
s titokzatos szót mondtam akkor:
Erdély...
Áprilynak ez a verse két kolozsvári tartózkodás között született: 1899 és 1911 között Kovács Dezsô igazgatósága idején középiskolás diák a református kollégiumban, utána pedig a Ferenc József Tudományegyetem hallgatója, és szüleivel együtt lakik Kolozsváron. Következnek a nagyenyedi tanári évek, majd Kuncz Aladár meghívására ismét Kolozsvárra jön, hogy átvegye az Ellenzék napilap vasárnapi mellékletét, majd, hogy az Erdélyi Helikon szerkesztôje legyen. Ebben az idôben kis kertet vásárol a Donát út végén Makkai Sándor püspök-író kertje mögött, és szerény vityillót épít rá. Nyaranként itt lakik feleségével, két fiával és lányával. Költô fia, Jékely Zoltán, több versében is megörökítette a Szamosban való nagy fürdôzéseket és a horgászkalandokat, Reményik Sándor, a jó barát pedig az Áprily házikóját 1927 februárjában:
Kaptat az út a Hajtás-völgy felé.
Fagyott szekérnyom, félig-olvadt hó.
A versek árán épült házikó,
Poétatársamé, már elmaradt.
Áprily elsô zsenge verseit még elsô kolozsvári tartózkodása idején írja. Ekkor a Nádas patak mellett laknak. Ha pedig magaslatra vágyott, hát felment a Csillaghegyre vagy a Lombi erdôbe. Esetleg kiment apja munkahelyére, a Bihari havasok fatelepére, Galbinára. És itt lett szerelmes, már egyetemi éveiben, Schéfer Idába, késôbbi feleségébe. Elsô verse, az Emberek címû az Erdélyi Lapokban jelenik meg 1908 márciusában, ezt követte a Láng a ködben címû, amelyet már felvett a Falusi elégia címû, 1925-ben a kolozsvári Minervánál megjelent kötetébe.
Áprily Lajos 1909 ôszén foglalja el az enyedi kollégium tanítóképzôjében magyarnémet szakos tanári állását, és 1926 szeptemberében mondott le róla, hogy családostól beköltözzön Kolozsvárra.
Mint mondtuk, Kolozsvárra Kuncz Aladár felkérésére érkezik, hogy átvegye tôle az Ellenzék napilap vasárnapi irodalmi mellékletének szerkesztését. Régi és új barátok társaságába került itt. A régiek között volt Hunyady Sándor, Lakatos Imre és Kós Károly, akinek Varjú-nemzetség címû regénye itt jelent meg elôször folytatásokban. Maga a szerkesztô, Áprily is itt közölte több értékes versét, így a Tavasz a házsongárdi temetôben, Beethoven halála, Rabok és Vallomás címûeket. És Kolozsváron jelent meg második kiadásban Falusi elégia és Esti párbeszéd címû verseskötete. Tallózva a Falusi elégiában, meg kell állnunk egy-egy pillanatra az Irisórai szarvas és az Álom a vár alatt címû verseknél, melyeket Heszke Béla magyartanárunk a piariban felvett a versmondó versenyekre. És itt azt is el kell mondanom, hogy a legjobb versmondó ebben az idôben az Irisz telepi kántor-tanító fia, Sánta Ferenc volt, aki késôbb Kossuth-díjas író lett Magyarországon. Ferikó pompásan szavalta az Irisórai szarvast! Szopor Sándor Corvin-láncos festômûvész, rajztanárunk pedig felrajzolta a táblára Rapsonné várát, hogy jobban megérthessük az Áprily-verset. A diákok között volt Szervátiusz Jenô fia, a most Kossuth-díjjal kitüntetett Szervátiusz Tibor és Puskás Sanyi is! És ha jól emlékszem, Poszler György irodalomtörténész is.
Számomra mostanában mégis a Kolozsvári éjjel mond a legtöbbet:
A kövezet akácvirágos,
holdfényben áll a sarki bolt.
S nem ismer rám a régi város,
a régi hold.
Kopott kövét a régi útnak
riasztó léptekkel verem.
S akácfa-lombok összesúgnak:
"Nem ismerem..."
Így nem ismer már engem sem a régi város, szülôvárosom, Kolozsvár, melynek akácvirágos utcáit már több mint hetven éve járom: nem én változtam meg, a város cserélôdött ki!
Íme, mennyi jut eszébe az embernek régi versesköteteket lapozgatva. És az is eszembe jut, hogy amikor 1972-ben Dávid Gyula barátom megszerkesztette és a Kriterionnál kiadta Vita Zsigmond nagyenyedi tanár úr Áprily Lajosról szóló könyvét, akkor én riportot készítettem vele. Sok mindent mondott el, mesélt egykori tanárairól, jó barátjáról, ám én is elmondhattam neki: kétszer is találkoztam Áprily Lajossal. Elôször 1941 tavaszán, amikor Reményik Sándor hívására hazalátogatott Kolozsvárra a püspök-regényíró Makkai Sándor társaságában, s amikor egy szombat délután (vagy vasárnap délben?) a Donát útKányafôi út sarkán mûködô kerthelyiségben, pikolóként szolgálhattam ki a három illusztris vendéget. Másodszor pedig 1962-ben találkoztam vele a Farkas utcai volt református kollégium könyvtárának Gyulai Pál termében, ahol én Harcos Gyulai Pál írásokat kerestem, ô pedig látogatóba jött a híres kollégiumba, két egykori tanártársához, az itt könyvtároskodó Koncz Rudihoz és Brüll Emánuelhez. Néhány szót válthattam csak vele, de megígérte és meg is tette, hogy legkedvesebb verseibôl néhányat elmondott Nagy Jenô tanár úrnak, rokonának, aki azokat átjátszotta a Kolozsvári Rádiónak. Így kerültek az aranyszalagtárba második találkozásunk emlékeként egyik legjelesebb erdélyi költônk versei.
Áprily Lajos az 1929-ben történt kolozsvári eltávozása után többször is hazatért Erdélybe, sôt 1942-ben Parajdon, gyermekkora tájain boronaházat is építtetett, melyet sajnos nem használhatott sokáig. De verseiben vissza-visszatért néha a szülôföldre, mint az Ének a Küküllôhöz címûben. És végül ô mindenütt látható, hisz 1967. augusztus hatodika óta:
Majd ha végem itt elérem,
vadlúd-formám visszakérem.
Jóbarátok, ismerôsök,
hogyha jönnek bíbor ôszök,
nézzetek fel majd az égre,
égen úszó vadlúd-ékre,
s ezt mondjátok eltünôdve:
újra vadlúd lett belôle,
s most ott száll a V-seregben,
hangja szól a fellegekben.
Igaz, mi azt szeretnénk, ha az Áprily Lajos... és a Reményik Sándor, Tompa László, sôt: Dsida Jenô, Szabédi László, Kiss Jenô hangja szavalóversenyeken szólna ismét és újra és újra, hisz a vers megtartó erô is a mi tájainkon!
* * *
Egyik levélírónk helyteleníti ezt a tôle hallott kifejezést: "Ilonka, maga milyen jól fest ebben a ruhában!" Állítását azzal az érvvel támogatta, hogy akinek nincsen sem festékje, sem ecsetje, az nem festhet. A jól fest kifejezésnek ez a használata tehát szerinte "értelmetlen". Én azonban, levélírómmal ellentétben, úgy vélem, hogy a jól fest irodalmi nyelvünknek elterjedt, kedvelt kifejezése, és látszólagos "értelmetlenségén" csak a logikába kapaszkodó okoskodás akadhat meg. De nézzük a kérdést kissé közelebbrôl.
A fest eredeti jelentése színez, valamilyen színûvé tesz. A fest ige és származéka, a festô, csak késôbb szorítja ki a képet ír, illetôleg a képíró kifejezést. Nemsokára azonban a szó értelme bôvül a festékkel, ecsettel ábrázol jelentéssel. Ez utóbbi jelentésmódosulás elegendô volt ahhoz, hogy a fest ige jelentéstani szempontból rohamos fejlôdésnek induljon. A XVIII. század második felében erôteljesen jelentkezik a szó átvitt értelmû jelentése, hiszen ábrázolni, valamint megjeleníteni nemcsak festékkel, ecsettel lehet, hanem szavakkal is. A fest ekkor már ezt is jelenti: élénken elbeszél, szavakkal leír; az irodalomban: ábrázol. Ugyanebben az idôben az irodalomban kialakul a fest igének jellemez, feltüntet jelentése is az ilyen kifejezésekben, mint: "az író szépen festette hôse jóságát", vagy: "a hôs arcát jósága festi".
A jól fest kifejezés a fest igének éppen a valamilyen színben feltüntet jelentését ôrizte meg, s mint kifejezés a jól fest annyit jelent, mint kedvezô színben tünteti fel magát, kedvezô színben tûnik fel.
A jól fest mint kifejezés eleinte kötött mondattani szerkezetben jelentkezik, de ez a kötöttsége csakhamar megszûnt, kapcsolatai a szókészlet több elemével mind szabadabbá és szélesebbekké váltak. Így valaki vagy valami nemcsak jól fest, hanem szépen, kitûnôen, pompásan, nagyszerûen fest, vagy vele ellentétben: furcsán, szegényesen, rosszul fest stb. Irodalmi nyelvünkbôl számos példát idézhetünk, itt említsünk csak kettôt Mikszáth Kálmántól: "Zrínyi pompásan festett új ruhájában"; "... egy kicsit furcsán festett az ezüstgombos dolmányú tekintélyes szenátorok közt egy huszonkét éves suhanc, vedlett mellényben..."
A jól fest szinte keletkezésétôl fogva fontos szerepet játszott nyelvmûvelésünk harcában a jól néz ki német eredetû kifejezés ellen. Ez annál is inkább így történhetett, mivel a jól néz ki helyett ajánlott jó színben van, jó húsban van, egészséges, csinos, jól áll (neki a ruha) stb. kifejezések egyike sem helyettesítheti önmagában a jól néz ki kifejezést. Ezek egymással fel nem cserélhetôk, csupán a jól néz ki egyes realizálódási lehetôségeit tükrözik. A jól néz ki-vel egyedül a jól fest veheti fel a versenyt, bár nem teljesen azonos vele, mivel vonatkozhat élôlényre, élettelen tárgyra, emberre, állatra és elvont fogalomra egyaránt.
Május 17-én kerül sor a kolozsvári Állami Magyar Színház stúdiónak berendezett színpadán S. Anski Dybbuk címû darabjának bemutatójára, David Zinder rendezésében, Fehér tûz, fekete tûz címmel. A Dybbuk alcíme szerint: héber kabalista legenda, a szó jelentése pedig: halott ember szelleme, amely beleszáll egy élô ember testébe. Mai összeállításunkban részleteket tudhatnak meg a szerzôrôl, a darabról, a rendezôrôl, valamint interjút olvashatnak David Zinderrel.
S. Anski, eredeti nevén Sloyme-Zanvl Rappoport, 1863-ban született a mai Litvánia Vitebszk nevû városában. Tevékenysége nagyon sokoldalú volt, hiszen íróként, drámaíróként, szerkesztôként, néprajzkutatóként, és általában a modern zsidó kultúra egyik megalapítójaként tartják számon. Tizenöt éves korában teljes egészében elveti a zsidó vallást, és az eszmék világába tér, magáévá téve a szocializmus ideológiáját. Egy idô után Szentpétervárra költözik, ahol nemsokára az értelmiségi körökbe kerül, majd az orosz hatalom által kényszerítve 1892-ben elhagyja Szentpétervárt és Párizsba utazik. Itt hat éven át az orosz származású filozófus és forradalmár Pjotr Lavrov titkára, majd több idôt tölt Svájcban, ahol az Orosz Szocialista Forradalmárok Pártjának alapító tagjai között találhatjuk. 1905-ben visszatér Szentpétervárra. A híres jiddis és héber nyelven író I.L. Peretz munkái drámai fordulatot idéznek elô Anski életében, ennek köszönhetôen visszatér saját népéhez. Peretz írásai bebizonyítják számára, hogy a jiddis nyelven írott mûvek is a modern európai irodalom részének tekinthetôk. Bár eddig is jelentek meg írásai oroszul, most Peretz által, és a zsidó kultúra iránti új szenvedélyétôl ihletve, elkezd jiddis nyelven is írni. Szentpétervár, kozmopolita város lévén, nagyon sok zsidó kulturális intézménynek adott otthont, Anski pedig beleveti magát a zsidó mûvelôdési élet sûrûjébe.Dolgozik a Zsidó Irodalmi Társaságnak, az orosz-zsidó nyelven megjelenô Evreiski Mir címû havilapnak, valamint a Zsidó Népzene Társaságnak. Elôször próbál megélni kizárólag írásból. 1911 és 1914 között Anski néprajzkutatási expedíciókat szervez, amelyeknek ô a vezére. Utazásai során nagyon sok anyagot és tárgyi emléket gyûjt, amely rendkívüli módon gazdagítja a zsidó folklór értékeit. A Dybbuk megírásához is ez a gyûjtôút az ihletforrás. Elôbb oroszul írja meg, majd lefordítja jiddisre. 1918-ban Vilniuszba költözik, ahol fáradságos munkával megalapítja a Vilniuszi Történelmi-Etnográfiai Társaságot, és segítséget nyújt a Vilniuszi Írók és Újságírók Szövetségének a létrehozásában. A vilniuszi zsidó kivégzések és pogromok végül legyôzik Anski fáradhatatlan szellemét, és a közeledô háború elôl Varsóba menekül, ahol 1920-ban, ötvenhat éves korában tüdôgyulladásos szövôdmények következtében meghal. A Vilniuszi Színtársulat röviddel halála után Anski emlékére bemutatja Dybbuk címû darabját.
19201925 között a vilniuszi értelmiségi közösség kiadatja posztumusz köteteit, amelyekben fellelhetôk versei, drámái, prózai írásai, folklórgyûjtése, valamint a szinte három kötetet kitevô írásai, amelyek az elsô világháború alatti galíciai, bukovinai és lengyelországi zsidó közösségek elpusztításáról szólnak. Anski sírja a varsói zsidó temetôben található, a zsidó irodalom két nagy alakja, I.L. Peretz és Jacob Dinezon nyughelye mellett.
*
A Dybbuk ôsbemutatója tehát 1920. december 9-én volt, ettôl kezdve szinte folyamatosan játsszák a világ különbözô színpadain. 1922-ben a Habima színház (amelybôl késôbb megszületik az izraeli nemzeti színház) Moszkvában mutatja be a darab héber változatát, és több mint fél évszázadon át marad a színház repertoárján. 1926-ban a Broadwayen kerül színpadra, angol fordításban, majd késôbb San Francisco-ban, és Los Angeles-ben is. A filmváltozatok közé tartozik egy 1934-beli lengyelországi, egy 1960-as amerikai, valamint egy 1970-es izraeli feldolgozás. A Dybbuknak ugyanakkor van három operaváltozata, és megihletett számos koreográfust.
*
David Zinder Jeruzsálemben született, színházi tanulmányait 1962-ben kezdi a Tel Aviv-i Egyetemen, majd Manchesterben folytatja, ahol 1966-ban végez. Izraelbe való visszatérte után színészként dolgozik több színtársulatnál. 19711976 között a kaliforniai Berkeley Egyetemen doktorál, a doktori cím megszerzése után a Tel Aviv-i Egyetem Színház tanszékén kezd tanítani, rendezést és színjátszást. Ugyanakkor folyamatosan rendez több színházban, és a világ különbözô országaiban vesz részt mûhelymunkákon (workshop), ahol a saját maga által kidolgozott ImageWork elnevezésû módszert, valamint a Mihail Csehov-féle színésztechnikát oktatja. Az ImageWork tréning a színész fizikai tudatosságán, kifejezôképességén, az alkotási pillanat megértésén, és a színész azon képességén alapszik, amely lehetôvé teszi a Test, a Hang, valamint a Képzelôerô összekapcsolását, elôidézve a hiteles színpadi jelenlétet. Az alkotó együttmûködése önmagával, színésztársaival, a rendezôvel, valamint a közönséggel egyfajta sugárzást hoz létre. 1994 óta David Zinder egy nemzetközi oktatói hálózat kifejlesztésében is részt vett, ahol tanárokat és rendezôket képeznek a Mihail Csehov-féle módszerekkel. Mindeközben folyamatosan dolgozott a Body, Voice, Imagination: A training for the Actor, vagyis a Test, Hang, Képzelôerô: Egy színésztechnika címû könyvén, amely tartalmazza az általa kidolgozott módszert, és amely idén nyáron jelenik meg.
*
Önnek egy speciális rendezési technikája van, arra lennék kíváncsi, hogy mûködött-e ez a módszer az itteni színészek körében?
Azt hiszem, mûködött, de el kell mondanom, hogy a Dybbuk egy nagy szereposztású darab, 19 színésszel, úgyhogy nem sikerült mindenikre ugyanannyi idôt áldozni, és megtanítani ôket bármilyen technikára. Sok idôt töltöttem viszont Kézdi Imolával és Dimény Áronnal, a két fôszereplôvel, mert az ô jelenlétük igényelte a legtöbb olyanfajta munkát, amelyet én gyakorlok. Ennek a munkának két sajátos alapja van, egyik a képek, valamint a test, a hang és a képzelôerô közötti kapcsolat használata, a másik pedig a Csehov-féle technika alkalmazása, amelyen én sok éven át dolgoztam. Tehát nagyon sok utasítás, amelyet Imolának és Áronnak adtam Lea és Chanán figurájának a megformálásához, ezekre a módszerekre volt alapozva, ôk pedig csodálatosan reagáltak ezekre a dolgokra. Másrészt, az instrukcióim során a színészek amúgyis úgy dolgoztak, ahogyan én irányítottam ôket, tehát nem kellett külön felhívnom a figyelmet, hiszen az én rendezési módszerem ezen a technikán alapszik, így ôk automatikusan azt követték.
A darab folyamán Leának elég nehéz a szerepe, az ô testébe költözik ugyanis a dybbuk, Chanán szelleme. Hogyan oldották meg ezt a részt, és segítette-e Imolát ez a módszer a figura kettôsségét megmutatni?
Az eredeti darabban Chanán meghal az elsô felvonás végén, és csak mint hang tér vissza a harmadik felvonás vége felé. Az én változatomban a történet Leáról és Chanánról szól, így ô folyamatosan jelen van, vagyis Chanán figurája végig Lea mellett van, a halála után is. Legjobb tudomásom szerint ilyen változatban még nem került színpadra.
Számomra ennek a darabnak több jelentése van. Egyrészt úgy képzelem, mint egy zsidó Rómeó és Júlia változatot, másrészt úgy éreztem, hogy egyfajta új útkeresést is jelképez a zsidó hitben
Chanán részérôl igen, és a Rómeó és Júlia változat is igaz.
Ezenkívül a darabban olyan furcsa módon ötvözôdik az élet-halál motívum, a szereplôk annyira természetesen beszélnek a halottaknak az élôk között való jelenlétérôl, hogy szinte ijesztô. Ez része a zsidó életmódnak?
Anski a darab megírása elôtt négy évet töltött etnográfiai kutatással, azzal a céllal, hogy összegyûjtse a lehetô legtöbb szokást, többnyire Oroszország délnyugati részén. Hatalmas anyagot sikerült összegyûjtenie, történeteket, tárgyi emlékeket, fényképeket, hagyományos szokásokat. A Dybbuk tehát a sok-sok dybbuk-sztori dokumentációja, amelyet a sok kis zsidó városkában összegyûjtött. Ezeket a városkákat, illetve kisebb zsidó közösségeket mi úgy nevezzük, hogy shtetl, ez az elnevezés nagyon jól ismert a zsidó történelemben. Másszóval az Anski által megírt történet sok tekintetben hasonló a legtöbb dybbuk-esettel, az exorcizmus pontos ábrázolásával, ugyanúgy, ahogy ô találkozott a különféle elbeszélések során a jelenséggel. Ez a történet egyike azoknak a dolgoknak, amelyek a zsidó életmódban elôfordulnak, de nem lehet azt mondani, hogy mindennapos eset. Valójában, azt hiszem, nem a huszadik századi zsidó élet része, inkább a 19. század hiedelemvilágához tartozik, vagy a misztikus írókhoz. A történet tehát az antropológiai tanulmányokból született.
Ön dramaturgiai szempontból változtatott a darabon, néhány szereplôt is megerôsített, és meg kell vallanom, hogy az ön változatában sokkal érdekesebb a darab folyamata, sokkal erôsebb a drámai hatás. Mi vezérelte?
Két válaszom is van, egyrészt így szeretek színházat csinálni, a másik válasz pedig arról szól, hogy mit akartam én kezdeni ezzel a darabbal. Az utóbbi idôben a színházi egyidejûség kikísérletezése foglalkoztat, dolgok történnek egyidejûleg, emberek beszélnek párhuzamosan, sok-sok színpadi metafóra jelenik meg egyidôben, mintha túlterhelnék a közönség információ-feldolgozási képességét. A 21. században az emberek hozzászoktak a videoklipekhez, a reklámanyagok is az emberek párhuzamos figyelmére alapoznak, természetes módon hozzátartozik az emberek életéhez, hogy egyidôben hallgatják a rádiót, dolgoznak a számítógépen és válaszolnak a telefonhívásra. Vagyis hozzá vannak szokva az egyidôben történô dolgok befogadásához. Szóval ezzel kísérletezem az utóbbi években a színházban is. Ez az elsô válaszom. A második válasz a darabbal kapcsolatos saját értelmezésemrôl szól. Számomra a zsidó folklór, szokások, hagyományok, vallási rituálék nem annyira érdekesek. Nem azért, mert vallásellenes lennék, ellenkezôleg, nagyon is megérintenek ezek a történetek, de számomra ennek a darabnak nem ez a "sztorija". Ha visszagondolok, életemben mintegy tíz Dybbuk elôadást láttam, de egyetlen Leára sem emlékszem, mint figurára, az egyetlen dolog amire emlékszem: az exorcizmus, a túlzott drámai hatása miatt, amely az egész figyelmet magára vonja. Ezáltal elvész a darab története. Azt hiszem, ezért kérdeztem meg magamban, hogyan lehetséges, hogy egyetlen Leát játszó színésznô játékára sem emlékszem. Erre az a válasz, hogy árnyékba, háttérbe szorult, az ördögûzés túlságosan drámai hatása miatt. Tehát számomra a történet Chanánról és Leáról szól, és nem a rabbiról. A rabbi valóban jelen van, valóban ellenfél, de a darab nem róla szól. Sok mindent kihúztam a darabból, sok zsidó szokásra való utalást elhagytam, nem ez a fontos. Valószínû ez a tény annak is köszönhetô, hogy itt rendezem a darabot, nem zsidó színészekkel, nem zsidó közönségnek
Segítette-e ez a munkájában?
Igen, segített elmozdítani a történetet az absztrakt felé, mert úgy gondolom, nem feltétlenül egy zsidó darabról van szó. A zsidó elemek benne vannak, a zene, sok minden más dolog, de a történet másról szól. Szerintem a sztori egy összezavart fiatalemberrôl szól, aki képtelen a valóságos életben megmaradni, mert annyira erôs a fantáziája, hogy teljesen elégeti önmagát és meghal, ugyanis képtelen kapcsolatot teremteni a valóság és a képzelet között. Ugyanakkor egy fiatal lányról is szól, aki ugyanolyan szenvedélyesen szerelmes a fiatalemberbe, mint az ôbelé, és elvész, mert a fiú meghal. Ettôl teljesen megzavarodik, ezért is engedi a dybbukot behatolni a testébe. Nem azt mondom, hogy egy ôrült nôrôl van szó, egyáltalán nem. Majdnem féktelen szenvedélyrôl van szó, mindkét részrôl. Persze szokás szerint, ha arról van szó, hogy egy zsidó darabot kell valaki megrendezzen, akkor feltétlenül a Dybbukot ajánlják, hiszen a közfelfogás szerint ez egy zsidó darab, zsidó emberekrôl, zsidó hagyományokról.
Ez az elsô alkalom, hogy Ön megrendezi a Dybbukot?
Igen, Tompa Gábor kért fel két évvel ezelôtt a megrendezésére, én el voltam ragadtatva az ötlettôl, mert mindig tudtam, hogy valamikor meg fogom csinálni ezt az elôadást, és az, hogy Romániában rendezhetem meg, magyar nyelven, magyar színészekkel, számomra rendkívüli kihívás volt. Mindig is szerettem bonyolult feladatokat elvégezni, az alkotó munka során szeretem a nehéz teszteket megoldani.
Sokat dolgozott külföldön, idegen nyelvû környezetben, gondolom, nem okozott nehézséget itt sem?
Nagyon gyorsan tanulok nyelveket. Ezzel kapcsolatban van egy kis történetem, ugyanis a büfében dolgozó hölgy is megjegyezte, hogy egyetlen más rendezô sem beszélt vele ennyit magyarul. Az öt hét alatt mintegy kétszáz szóból álló szókincsem lett, úgyhogy az alapdolgokban megértethettem magam. Ez csak egy kiegészítés volt természetesen. Persze akármilyen jó rendezô vagy, ha idegen nyelvkörnyezetben rendezel, nem tudod érzékelni a különbözô árnyalatokat. Valami hasonló tapasztalatom volt, amikor Dániában rendeztem, de ott könnyebb dolgom volt, mert a dán nyelv nyelvtanilag nagyon közel áll az angolhoz. Ám magyar környezetben dolgozni számomra majdnem ugyanolyan volt, mintha Japánban lettem volna, mert nem tudtam kapcsolatot teremteni. Ugyanis nem latin, se nem szláv nyelv alapú, amelyekhez hozzá vagyok szokva, teljesen más. Ettôl volt annyira izgalmas.
Elsô alkalommal van Romániában?
Az országban már negyedszer járok, elôször itt voltam a Harag-fesztiválon, majd kétszer visszajöttem a tárgyalások, a szereposztás miatt. De rendezni elôször jöttem ide.
A szereposztás teljes mértékben az ön választása volt?
Igen, Gábor csak annyit mondott, hogy jöjjek és rendezzem meg a
Dybbukot. A stúdiószerû lehetôség is vonzott, én ugyanis mintegy tíz éve nem rendeztem olyan hagyományos elôadást, ahol a közönség a színpaddal szemben ül, szeretem a nem konvencionális tereket. Egy másik dolog, ami ezt a tapasztalatot még izgalmasabbá tette számomra, az a hihetetlen szakmai fegyelem, amellyel a színészek dolgoznak. Még mindig ámulatba ejt. Ha Izraelben változtatsz valamit a rendezôi utasításon, a színpadra állításon, a színésznek kell két-három nap, amíg azt meg is valósítja, mindig újra kell emlékeztetni a változtatásra. Itt egyszer mondtam el egy dolgot, s bár senkit sem láttam jegyezgetni, következô alkalommal ott volt, beállt és megcsinálta. Ez fantasztikusan élvezetessé tette a munkát. Mindenre emlékeztek, amit mondtam.
Szándékomban is állt megkérdezni, hogy Ön mit tanult az itteni színészektôl?
Épp azon gondolkodtam, és elmeséltem a produkcióban velem együtt dolgozó kollégáknak, Miriam Guretzky díszlettervezônek és Yael Cramsky koreográfusnak, akikkel együtt tanítok a Tel Aviv-i Egyetemen, hogy hogyan lehetne ezt a színészi technikát átadni az izraeli színészeknek, ugyanis én vagyok a tanszékvezetô, és jó lenne meghonosítani ezt a hozzáállást. Szóval sok mindent tanultam itt. Feltétlenül meg kell említenem, hogy nagyon tehetséges színészek vannak ebben a színházban, öröm dolgozni velük. Külön ki kell emelnem Kézdi Imolát ( a marosvásárhelyi Tompa Miklós Társulat tagja, szerk. megj.) nagyon meg vagyok vele elégedve, örülök, hogy ôt választottam Lea szerepére. Rendkívül tehetséges lány, s mivel az én Dybbuk változatom Lea alakjára támaszkodik, remélem emlékezetes lesz ez az elôadás, és senki nem fogja elfelejteni Leát, ahogyan az én emlékezetembôl kihulltak a Leák. Szeretném majd sok helyen megmutatni ezt az elôadást.
Az oldalt írta és összeállította:
Vila Gong
A huszonegyedik század embere már az ûrturizmussal kacérkodik. Erdélyi tájainkon egyelôre távoli a páratlan természet adta lehetôségeket kiaknázó hagyományos idegenforgalom kimerítése, mégis akadnak olyanok, akik egy lépéssel megelôzik a többséget. Ôk már szakturizmusban gondolkodnak és vállalkoznak, ahogyan azt a Gyaluban mûködô háromcsillagos Vila Gong tulajdonosa, a Rentaporta Kft. vezetôje, Máté József is teszi.
Kolozsvár felôl a falu határában hirdetôtábla adja az arra igyekvô vándor tudtára, hogy a Hideg-Szamos utca 1153/C alatt várja ez a különös hangzású névvel büszkélkedô vendéglátóipari egység. És a fôútról letérve néhány száz méter után jobbra valóban felbukkan a kétemeletes, parkoló kocsikkal körülvett új épület.
Máté József fiatalos külsejû középkorú ember, már elsô pillantásra azt a benyomást kelti bennem, hogy nem a szavak és önreklámozás, inkább a tettek híve. Szerencsére kéznél van felesége, Judit, aki segít a múltidézés "bemelegítésében":
A férjem 1990 után külföldön az építôiparban próbált munkát találni, de úgy láttuk, hogy hosszú távon nem megoldás a család számára, hogy elszakadva legyünk egymástól. Egyik külföldi utunk alkalmával "megirigyeltük" az osztrák faluturizmussal foglalkozókat, és akkor jött az ötlet, hogy kölcsönt felvéve belevágjunk valamilyen kisebb panzió létrehozásába...
... Ami aztán, tekintettel a kedvezô körülményekre, nagyobbra sikerült veszi át a szót a tulajdonos.
1997-ben jártunk kint svájci barátainknál, útközben megszálltunk Ausztriában, és onnan született meg az ötlet. Akkor nekem jól menô építkezési káeftém volt. Barátaink jártak nálunk, nekik elmondtuk ötletünket, mire ôk azt mondták, ha komolyan gondoljuk, ôk segítenek, és vágjunk bele. 1999. augusztus elsején kezdtük el a munkát, akkor még megvolt a cégem, és 2000. augusztus 2-án tartottuk a házavatót.
Mi jelentette a legnagyobb gondot a villa megépítésében? A telek megszerzése, a bürokrácia útvesztôi, az önkormányzati akadékoskodás?
Mi 1996-ban Kolozsvárról költöztünk ki Gyaluba, én széki születésû vagyok, a feleségem pedig kolozsvári, 1982 májusában volt az esküvônk. Miután elegünk lett a nagyvárosi életbôl, a faluban építettünk házat, és itt, mellette akadt üres telek, amit sikerült megvásárolnunk a vállalkozás számára. A tervet és a kivitelezést mi csináltuk. A helyi hatóságok teljes mértékben támogattak a munkánkban.
Csakhogy ezt a "cikis" szakmát akárki nem képes végezni. A vendéglátás, emberekkel való foglalatosság, jártasság kell hozzá. Hogyan jött ez össze?
Máté Jutka szerint a tapasztalatot menet közben szerezték meg. Az épületet úgy próbálták felépíteni, hogy otthonos legyen, a vendégek érezzék jól magukat, a többi pedig az intuíción múlik. A szakképzés hiányában is megpróbáltak megfelelni az elvárásoknak. A férje kiegészíti:
Tôlünk egy kilométerre, a vízparton ott a régi motel, de az nem igazán konkurencia. Mert két különbözô réteget céloztunk meg. Ôk a természetjárókat, mi pedig a konferenciaszervezôket és az azokon részt vevôket. Villánkban hatvan férôhelyes tanácskozóterem van, amelyben ültek már nyolcvanan is. Van egy 40 személyes étterem és 16 szoba. Ebbôl nyolc 16,5 négyzetméteres, kétágyas, és nyolc 18 négyzetméteres, szintén kétágyas, de ezekben pótágylehetôség is van. Így ki tudjuk bôvíteni az elszállásolást akár 48 személyre, tehát egy busznyi embert kényelmes körülmények között el tudunk szállásolni, nálunk a pótágy semmivel sem rosszabb, mint a másik. Minden szobában zuhanyozó, tévé áll a vendégek rendelkezésére. Kint az ôrzött parkolóban 1819 gépkocsinak van hely.
Mi a különbség a szálloda és a villa között?
A hotelnél megszabják, mekkora legyen a folyosó, és még vannak más kritériumok is, a villa viszont nagyon családias. Éppen azért, hogy ne legyenek hosszú folyosók, mi két külön lépcsôházat építettünk, 88 szobával.
Egyáltalán honnan a Vila Gong név?
A feleségem volt a keresztanya. Nemzetközi hangzású, nincs baj a kiejtéssel, mindenki érti.
Hány embert foglalkoztat a Rentaporta Kft.?
Eggyel kezdtük, aztán fokozatosan fejlôdtünk. Most kilenc munkakönyves alkalmazottunk van.
Honnan sikerült ôket összeverbuválni?
Máté Jutka: Induláskor újak voltunk a faluban, senkit sem ismertünk, de szerettünk volna helybelieket felfogadni, így a tiszteletes urat kellett megkérnünk a közvetítésre. De most már ismerjük a falut, kölcsönös a bizalom. Elégedettek vagyunk az embereinkkel, és ôk is velünk, legalábbis így mondják. Reméljük, ez hosszú távra érvényes.
Máté József: Fontos a jó hangulat a vezetôség és a személyzet között. Amikor rá kell húzni a munkára, mert olyan a helyzet, akkor ráhúznak. Ha éjszaka kettôkor rájuk telefonálok, hogy tíz percen belül be kell jönni, szó nélkül jönnek. Mert tudják, hogy megéri, és nincs morgás.
Honnan érkezik a klientúra?
Multinacionális cégek, bankok, biztosítási társaságok, reklámcégek tartanak nálunk konferenciákat, továbbképzéseket. Olyanok, mint a Coca-Cola, Tuborg, Dialog, Román Rádió stb.
Fordult-e elô valamilyen különleges eset?
Minden csoport külön eset. De reklamáció sosem volt. Sokszor elbeszélgetünk velük. Elôfordul, hogy este a vendég érdeklôdik valami iránt, aztán a beszélgetés belenyúlik az éjszakába, reggel mégis fel kell kelnünk és fáradtan is mosolyognunk kell. A feleségem különben óvónô itt Gyaluban, ezért inkább a második váltásba segít be. Azt szeretnénk, hogy nagyon jó hangulat alakuljon ki nálunk. Rengetegen tértek már vissza hozzánk, nemcsak átutazó üzletemberek az országból, hanem Amerikából, Izraelbôl, Hollandiából, Svájcból, Németországból, Magyarországról.
Azt szokás mondani, jó bornak nem kell cégér. Érvényes ez a Vila Gong esetében?
Érdekes, hogy a jó hír a leginkább szájról szájra terjed. Jelen voltunk a tavalyi BNV-n és az idei budapesti turisztikai kiállításon, honlapunk van (http://www.vilagong.go.ro), más elérhetôségeink sem képeznek titkot (telefon: 064-371-468, 093-193-977, 094-604-657, fax: 064-371-498, e-mail: vilagong@xnet.ro), mégis a vendégek döntô része a közvetlenül másoktól szerzett információ alapján jut el hozzánk.
Mit lehetne még fejleszteni ebben a vállalkozásban?
Rövidesen fel szeretnénk szerelni a tanácskozóteremben a légkondicionáló berendezést, mert ez a legvonzóbb helyiség. Aztán jó lenne egy fedett uszoda és egy szauna. De ez utóbbiakat egyelôre én úgy látom, mint amilyen kezdetkor volt a helyzetünk: álomnak.
Ôszintén, volt-e kiábrándulás ebbôl az új szakmából?
Nem. Sôt, a másikhoz viszonyítva, nyugodtabb vagyok. Többet vagyok a családdal, habár sokat kell mozogni. Mi nem dolgozunk együtt turisztikai irodákkal, ôk megvannak a maguk köreikben, és mi a magunkéban.
Apropó, család. Mekkora?
Egy tizenegyedikes lányunk van az Apáczaiban. Kár, hogy sosincs idônk közösen elmenni valahova. Sokszor még a szakvásárokra sem.
A szolgáltatásaikat bemutató szórólapukon megakadt a szemem a rántott pisztráng fonott szûzpecsenye elnevezésû ételkölteményen. Mirôl van szó?
Ez a ház specialitása. Mindenki tudja, hogy Gyaluban nem gond a pisztráng beszerzése. Az elkészítése maradjon a mi titkunk. De gombaételeket vagy bármi mást is el tudunk készíteni, jól felszerelt konyhánk van.
Vallják már be, hogy nem volt könnyû eljutni erre a mai szintre ezzel a vállalkozással.
Jutka: A férjem javíthatatlan optimista, ezért sikerülhetett neki. Én az elején óvatosabban csináltam volna, de tényleg neki volt igaza. Ha az ember meg sem próbálja, nincs mit várnia.
József: Hamarosan visszafizetjük a teljes kölcsönt, és közben a másfél év alatt sikerült úgy gazdálkodnunk, hogy maradjon fejlesztésre is. Kell-e ennél több?
Talán csupán annyi, hogy a fentiekbôl az olvasók megfelelô következtetésekre jussanak.
Váltóiroda |
Euró (Vétel/Eladás |
Dollár (Vétel/Eladás) |
Forint (Vétel/Eladás) |
Macrogroup (Fôtér 23., Sora, Bolyai 8., Szentegyház u. 4.) |
30 150/30 400 |
33 200/33 400 |
122/125 |
A Román Nemzeti Bank mai árfolyamai: 1 euró = 30 491 lej, 1 USD = 33 389 lej, 1 magyar forint = 125 lej.
Központi, különbejáratú szoba kiadó. Telefon: 134-332, este 7 óra után. (6583629)
A kormány várakozásainak megfelelôen az idei infláció 2022 százalékra mérséklôdik a tavalyi 30,4 százalékról, az energiaárak mostani emelkedése ellenére mondta a pénzügyminiszter.
Mihai Tãnãsescu közölte: az áprilisi infláció havi szinten 2 százalékkal nôtt a márciusi 0,4 százalékról az áramdíjak 14 százalékos emelése miatt, de májusban és a nyári hónapokban mérséklôdik az infláció üteme.
A szakértôk azonban megkérdôjelezik a kormány 22 százalékos inflációs várakozását, mondván: az áramdíj emelése aminek fokozatos növelését az IMF szorgalmazta abból a célból, hogy csökkentsék az energiaszektor veszteségét a vártnál nagyobb drágulást okoz.
Tãnãsescu ugyanakkor esélyt lát arra, hogy az idei infláció még a kormány által várt szintet sem éri el, részben annak hatására, hogy a költségvetés hiányát sikerül a GDP 3 százalékán tartani és korlátozzák a bérek növekedését. Hozzátette továbbá, hogy a külföldi tôkepiacokon való megjelenéssel sikerül elérni, hogy Románia úgy finanszírozza költségvetési hiányát, hogy az ne növelje az inflációt. Románia a múlt hónapban 700 millió euró értékû 10 éves eurókötvényt bocsátott ki. A pénzügyminiszter reményei szerint az infláció üteme jövôre 1415 százalékra, 2004-ben 89 százalékra zsugorodik.
A kormány folytatja az elkezdett gazdasági reformot, de figyelembe veszi annak társadalmi hatásait jelentette ki Adrian Nãstase kormányfô a prefektusokkal tartott szokásos hétfôi telekonferenciáján a Világbanknak azzal a döntésével kapcsolatban, amely a
PSAL II program megbeszélésének elhalasztására vonatkozott.
Egy olyan viszonylag szegény országban, mint Románia, nem alkalmazhatunk annyira túlzó módszereket, mint amilyeneket sugallnak nekünk tette hozzá, megjegyezve, nincs birtokában olyan információknak, amelyek érthetôvé tennék a Világbank döntését.
A Világbank úgy döntött, elhalasztja a PSAL II programra vonatkozó tárgyalásokat, amíg a kormány tisztázni fogja a Nemzetközi Valuta- alappal való megbeszélések során létrejött, a személyzetpolitikát illetô félreértéseket nyilatkozta Mihai Tãnãsescu pénzügyminiszter. Kifejtette, az Ipari Minisztérium csupán
1 100 alkalmazottat bocsátott el, holott a stand-by szerzôdésben vállaltak szerint 4 200-at kellett volna leépítenie a kormány tehát nem teljesítette egyik vállalását.
Adrian Nãstase rámutatott, tisztázni kellene a nemzetközi intézményekkel való viszonyt. Hozzátette, a kormány elfogadja ugyan azokat a "tanácsokat, véleményeket, megjegyzéseket", amelyek ezen intézmények részérôl érkeznek, de végülis a román kormány hozza meg a román gazdaságot és társadalmat érintô döntéseket.
Vállaljuk a felelôsséget azért, amit teszünk és együttmûködünk a nemzetközi intézményekkel, de a végsô döntést mi mondjuk ki mondta Nãstase, aki kifejtette, a választások idején nem a nemzetközi intézményeknek kell magyarázatot adniuk a nép elôtt azért, ami történt.
Nãstase kérte, hogy a helyi önkormányzatok vegyenek részt a vidékfejlesztési projektek elôkészítésében, hogy megkaphassák az Európai Uniótól a SAPARD-program keretében 2003-ban esedékes pénzalapokat.
A miniszterelnök leszögezte: a SAPARD-pénzek "nem mennek automatikusan a helyi tanácsok zsebébe, hogy ezek aztán szétosszák a barátok és rokonok között, hanem projektekkel kell pályázni".
Kijelentette, az EU az idén mintegy félmilliárd dollárt utal ki a SAPARD-programon keresztül, a pénzt pedig nem Octav Cozmâncã, hanem a SAPARD-ügynökség megyei irodái osztják majd szét a megvalósításra érdemes projektek benyújtói között. A miniszterelnök megjegyezte, e tekintetben Hargita és Kovászna megye a leginkább felkészült.
A 20002006 idôszakban Románia több mint egymilliárd euró értékben kap vissza nem térítendô támogatást a SAPARD-program révén.
A Nemzeti Pénzmosás Elleni Hivatalnak legtöbb 84, gazdasági elemzôkbôl, közhivatalnokokból és szerzôdtetett személyzetbôl álló alkalmazottja lesz, döntötte el csütörtökön a kormány, amely az intézmény szervezési és mûködési szabályzatát is elfogadta.
A hivatal mûködését két operatív osztályra osztják, azoknak a fizikai, illetve jogi személyek kivizsgálására, akik a 21/1999-es, a pénzmosást megelôzô és az azt büntetô törvény hatálya alá esnek.
Az ország belügyeiben és a hasonló nemzetközi szervezetekkel való együttmûködésben szerzett tapasztalat egyaránt azt mutatja, a szervezet struktúrájának és a mûködés folyamatainak tökéletesítésére van szükség. Az új szervezeti struktúra lehetôvé teszi, hogy az osztályok és részlegek között a lehetô legjobb információáramlás jöjjön létre, s ezáltal hatásos, valós és operatív döntés szülessen.
A jogszabály elôírásai megfelelnek a pénzmosást megelôzô és az az ellen küzdô közösségi szabályzatoknak.
A Nemzeti Pénzmosás Elleni Hivatalt a 21/1999-es törvény 19. cikkelye alapján hozták létre.
Adrian Nãstase a prefektusokkal megtartott pénteki távértekezletén kijelentette: a környezetvédelmi elôírások be nem tartása miatt az utóbbi két évben sok vállalat környezetszennyezést követett el. A legsúlyosabb esetek Fehér, Kolozs, Máramaros, Maros, Szeben, Suceava és Vaslui megyékben fordultak elô. A miniszterelnök felhívta minden felelôs jogi és magánszemély figyelmét arra, hogy az egészséges környezet az egyes település és vállalat szintjén kezdôdik. Elismerte: nem mindenki tartja tiszteletben a környezetvédelmi szabályokat.
[Vissza az Szabadság honlapjához] |
[Vissza a HHRF honlapjához] |