2002. május 20.
(XIV. évfolyam, 111. szám)
A kormány jövôre le akarja zárni a gazdaság átmeneti szakaszát, és 2004 végére be akarja fejezni az EU-csatlakozási tárgyalásokat jelentette be Adrian Nãstase kormányfô a vasárnapi fôvárosi beruházási fórumon.
Az Európai Újjáépítési és Fejlesztési Bank (EBRD) vasárnap Bukarestben megnyíló évi közgyûlésének elôestéjén megrendezett beruházási fórumon a miniszterelnök annak a reményének adott hangot, hogy a 2003-ra tervezett intézkedések nyomán az állami privatizációs hatóság (APAPS) portfóliójában szereplô vállalatokat magánosítják vagy bezárják, s különös figyelmet szentelnek a nagy közszolgáltató cégek privatizálására. Mindennek alapján a kormány azt tervezi, hogy jövôre lezárhatja a gazdaság átmeneti szakaszát.
Ami pedig az Európai Unióhoz való csatlakozást illeti, Nãstase úgy nyilatkozott, hogy kormánya legkésôbb 2004 végére be akarja fejezni a csatlakozási tárgyalásokat. Ebben a folyamatban a kabinet egyik fô célkitûzésének tekinti a korrupció elleni küzdelmet hangoztatta a kormányfô. Nãstase egyszersmind jövôre kilátásba helyezte a legnagyobb adósságokkal rendelkezô gazdasági szereplôk adó- és díjhátralékai behajtásának fokozását, valamint a munkáltatók és a munkavállalók szociális hozzájárulásának mérsékelését Romániában.
Immár nemcsak a gazdasági egységek, hanem az iskolák között is kialakulóban van a versenyszellem. Ezzel az újfajta
A valósággal szombaton délelôtt is szembesülhettünk, amikor az Onisifor Ghibu Középiskola kezdeményezésére immár másodszor szervezték meg az iskola dísztermében a nyolcadikos diákok tájékoztatása érdekében rendezett iskolabörzét. Az intézmény vezetôsége, a Donáth Alapítvány és az Apex KFT. által támogatott börzén részt vettek a magyar középiskolák igazgatói, akik mind a kolozsvári, mind a vidéki gyerekeknek igyekeztek megmagyarázni, miért elônyös, ha az általuk vezetett iskolát választják.
A három, központban található, nagymúltú iskola igazgatói általában a szabadidôs tevékenységekkel törekedtek felkelteni a diákok és a szülôk figyelmét. Az igazgatók ezenkívül a tanári gárdában történt masszív fiatalítást is hangsúlyozták.
A felekezeti iskolák képviselôi intézményüket a szigorral, fegyelemmel és szorgalommal jellemezték, hiszen az oktatók úgy vélték enélkül lehetetlen a tehetséggondozás.
A rendezvényen Török Ferenc fôtanfelügyelô-helyettes is jelen volt, aki rámutatott: figyelemmel kell kitölteni a pályázati íveket a kódszámok miatt, és az íveken lehetôleg minél több iskolát kell majd kijelölni ahhoz, hogy mindenki az általa elért átlagnak megfelelô iskolát találjon.
Már pénteken megérkeztek az elsô zarándokok keresztalják a székelyföldi Csíksomlyóra, a nyugati kereszténység legkeletibb búcsújáró helyére. A pünkösd szombatján tartott csíksomlyói búcsún már évek óta 200300 ezer ember vesz részt. Az idei, 435. csíksomlyói pünkösdi búcsú jelmondata: Törekedjetek rá, hogy a béke kötelékével fenntartsátok a lelki egységet!
Sokan már pénteken megérkeztek. Ôk virrasztással, imádsággal töltötték el az éjszakát a templomban. A szombati körmenetet a hagyomány szerint a gyergyóalfalvi keresztalja vezette annak emlékére, hogy 1567-ben a Csíkszereda melletti nagyerdei ütközetben a gyergyóalfalvi katolikusok vonultak elôször harcba a térítô szándékkal érkezô protestáns fejedelem csapatai ellen.
Szombaton a kegytemplomban reggel szentmisét tartottak. A kordon a kolostor elôl 11-kor indult a Kissomlyó hegye oldalán épített Hármashalom-oltárhoz. A kordonon belül a laborium a kisbazilika római harci zászlóra emlékeztetô jelvénye után a klarissza nôvérek és a papság vonult.
A búcsús ünnepi szentmisén közel háromszázezren vettek részt. A zarándokok legnagyobb része Erdélybôl és Magyarországról érkezett. Sokan jöttek a szlovákiai Felvidékrôl és Németországból, de az idén argentínai és ausztráliai zarándokokat is köszönthettek. Az ünnepi szentmise kezdetére már teljesen ellepte a zarándokok tömege a szemközti Nagysomlyó hegye oldalát.
A híveket a kegyhelyeket ôrzô erdélyi ferencesek tartományfônöke, Pál Leó fráter és Jakubinyi György gyulafehérvári érsek köszöntötte. Jakubinyi érsek emlékeztetett arra, hogy Szent István király volt az elsô, aki népét és országát Szûz Mária oltalmába ajánlotta. Az államalapító magyar király példáját a történelem során még 42 ország követte. Az érsek a búcsú céljaként azt fogalmazta meg, hogy meg kell ôrizni a hitet, hûnek kell maradni a szülôföldhöz, vállalni kell a hit és az anyanyelv mûvelését.
Szentbeszédében Csató Béla kanonok, marosvásárhelyi fôesperes a jelmondat üzenetérôl szólva azokat az értékeket szedte csokorba, amelyeket a lelki egység biztosít a keresztényeknek. Mint hangsúlyozta, a lelki egységben élôk Isten igazságának, az örökkévalóságnak és az életnek birtokosai. Ôk a béke gyermekei, és nagy kincsük az egyház.
A csíksomlyói ünnepi szentmisét egyenes adásban közvetítette a Duna Televízió, és az idén elôször az interneten keresztül a világ bármely pontján is élôben volt hallható.
Ezt követôen passiójáték volt a két hegy, a Nagy-Somlyó és a Kis-Somlyó alkotta nyeregben, majd csángó misét tartottak a plébániatemplomban. Este szentmisét mutattak be a kegytemplomban. 21 órakor a nyeregben tartották a Szent Kinga gyûrûje címû elôadást.
Szombat éjjel virrasztás volt a kegytemplomban és az ifjúság számára a plébániatemplomban. Vasárnap a kegytemplomban és a plébániatemplomban szentmiséket mutattak be. A plébániatemplomban külön mise volt a gyerekek és a fiatalok számára.
A búcsú történetét elevenítette fel a Csíkszeredában megjelenô Hargita Népe napilap. A szerzô, Jakab László nyugalmazott plébános, kanonok szerint Csíksomlyón búcsú már 1567 elôtt is volt, amelyet a közeli falvakon kívül fôleg a moldvai csángók és a Tatros-völgyiek látogattak.
Mint írta, kiterjedését a hitújításban buzgólkodóknak lehet köszönni. Csík vármegyében, Felsô-Háromszéken, Udvarhely megyében és a Marosmentén a szegényebb sorban élôk megmaradtak az ôsi katolikus vallásban. 1567 kora tavaszán kilenc Homoród- és Vargyas-völgyi lelkipásztor elment Gyulafehérvárra János Zsigmond erdélyi fejedelemhez, aki akkor már unitárius vallásra tért, és arra kérték ôt, hogy vezessen hadjáratot a csíkiak ellen: ha jó szándékból nem akarnak unitáriussá lenni, kényszerítsék rá hatalmi erôvel.
A fiatal fejedelem kitért a kérés elôl, ellenben egy fejedelmi pátenst adott át Mikó Ferenc csíkszeredai várkapitánynak címezve.
"Meghagyom Kigyelmednek, hogy ezt a kilenc viola-palántát a csíki földbe elültetni és öntözni meg nem szûnjön" állt a pátensben. Mikó megvendégelte a követeket, közben a vár udvarán kilenc gödröt ásatott, és nyakig betemettette ôket. Amikor tiltakoztak az elbánás miatt, akkor megöntöztette. A követek szabadon engedésük után egyenesen Fehérvárra mentek, hogy most aztán hadsereggel vegyen elégtételt a fejedelem a megaláztatásukért.
A fejedelem ismét megtagadta a hadviselést, ellenben fölhatalmazta ôket, hogy szervezzenek sereget, és azzal támadják meg a csíkiakat. Az egyik ott élô oroszhegyi katolikus a szervezkedésrôl értesítette a csíkiakat, akik kellô módon fel tudtak készülni a hittérítô sereg fogadására.
A cikk szerzôje szerint igazi csata nem volt, inkább figyelmeztetésnek lehet tekinteni azt, ahogy elkergették a támadókat. Ezt bizonyítja az is, hogy a legtárgyilagosabb Hóman-Szekfû ötkötetes történelemkönyvben említés történik egy nem vallási jellegû hadjáratról 1562-bôl, de a Tolvajos-tetôi csatáról szó sem esik.
Tegnap délelôtt nyolcra emelkedett a szerda esti Zsil-völgyi bányaszerencsétlenség halálos áldozatainak száma jelentették Zsilvajdejvulkánból.
A vulkáni bányában szerdán késô este történt sújtólégrobbanást követô bányaomlásról szóló elsô hírek három halálos áldozatról, négy sebesültrôl és hét eltûnt bányászról szóltak. Azóta a rendkívül nehéz mûszaki körülmények között végzett bányamentés során, szombaton és vasárnapra virradóra megtalálták a bányaomladék alatt a hét eltûnt vájár közül ötnek a holttestét.
A vulkáni bányakitermelés munkavédelmi és bányabiztonsági fômérnöke elmondta, gyakorlatilag nincs remény arra, hogy az eltûnt vájárok közül bárki is túlélte volna a sorozatos bányaomlást kiváltó sújtólégrobbanást. A bányamentôk azonban nagy erôfeszítések árán folytatták valamennyi eltûnt vájár felkutatását.
Két súlyos baleset történt az elmúlt hét végén Kolozs megyében. Összesen négy személy vesztette életét, és ugyanannyi sérült meg súlyosan.
Pénteken este fél hétkor Apahida közelében figyelmetlenül elôzô Renault gépkocsi karambolozott egy szabályosan közlekedô Fiat Ducatóval. A Kelemen István vezette Renault két utasa, a 64 éves Szalontai Árpád és a 65 éves Szalontai Eszter életét vesztette, a sofôr, a Renault másik utasa, továbbá a Fiat utasa súlyos sérülésekkel került kórházba.
A dezméri Nelu Marius Zãgrean (23), Rãzvan Todea (19) és a kolozsvári Daniel Varga (20) Yamaha márkájú motorbiciklin haladt Kolozsvárról Apahida felé szombaton éjjel két órakor. A bicikli vezetôje egy kanyarban elvesztette uralmát a jármû fölött, és a szembejövô sávon egy teherkocsi alá futott. A kocsi 50 méteren sodorta maga elôtt a motorbiciklit, amely kigyulladt. Zãgrean és Varga életét vesztette, Todeát harmadfokú kómában szállították kórházba.
Harmadik alkalommal rendezték meg Kolozsváron, ezúttal a Bocskai-téren, az Erdélyi ünnepek elnevezésû, nagyszabású folklórfesztivált, amelyen többszáz román valamint a kisebbségeket képviselô népdalénekes, táncos, zenész vett részt. De ott voltak a népi kerámia mesterei és a fafaragók is.
Az eseményrôl részletesebben a 2. oldalon olvashatnak
MI A SLÁGER ÖSSZEÁLLÍTÁS ÖRÖKZÖLD MELÓDIÁKBÓL május 21-én, kedden 17 órakor a Györkös-Mányi Albert Emlékházban. Fellépnek: Jakab Éva, Jakab Lajos és Mátyás Jenô, a Magyar Opera nyugalmazott mûvészei.
DSIDA JENÔ EMLÉKMÛSORRA kerül sor május 21-én 18 órakor a Római Katolikus Nôszövetség Szentegyház utcai székhelyén. Elôadó Boér Ferenc színmûvész. Közremûködik a Concordia vonósnégyes (Márkos Albert, Botár Gerô, Olimpiu Moldovan, Török Béla). Szervezô: a Római Katolikus Szent Gábor Értelmiségi Ifjúsági Fórum.
KISMAMAKLUB május 20-án, hétfôn du. fél 6-tól a Mócok útja 75. szám alatti Pro Iuventute székházban. A másfélnégyéves gyerekeknek Nisztor Krisztina óvónô vezeti a Zeneóvodát, utána ruhasegélyt osztanak a sokgyermekes, rászoruló családoknak.
MINDENNAPOK KERESZTÉNYSÉGE címmel elôadással egybekötött zenés összeállítást rendeznek május 22-én, szerdán este 7 órától a Protestáns Teológia Bethlen-termében a brackenheimi (Németország) evangélikus ifjúsági szervezet fiataljai. Minden érdeklôdôt szeretettel fogad az elôadást szervezô FIKE. Belépés ingyenes.
IFJÚSÁGI TALÁLKOZÓT SZERVEZNEK a kolozsvári református gyülekezet fiataljai május 23-án, csütörtökön du. 6 órától a Mócok úti kakasos templomban. A találkozón fellépnek színes összeállítással (zene, pantomim, játékok) a brackenheimi evangélikus ifjúsági szervezet tagjai.
Hibajavítás
A Budapesti Bánk bán kolozsvári fôszereplôvel címû, szombati lapszámunk 12. oldalán közölt interjúban helytelenül jelent meg Kiss B. Atilla neve. Az érintett szíves elnézést kérjük.
Sokan és sokszor elmondták már, hogy manapság a könyvkiadásból nem lehet meggazdagodni. Nem igazán kifizetôdô vállalkozás. Sokkal inkább szolgálat és örök harc szellemi értékeink megôrzéséért és népszerûsítéséért. Tisztelet illeti tehát azokat, akik vállalják e küzdelmet, és nem riadnak vissza a könyvkiadással járó veszôdségektôl. Közéjük tartozik a székelyudvarhelyi Beke Sándor is, aki 2002-ben Erdélyi Pegazus néven új könyvkiadót alapított, amelynek elsô könyve a napokban jelent meg. Szerzôje Baricz Lajos, marosszentgyörgyi plébános. A népies hangvételû verseket tartalmazó kötet szerkesztôje Jancsik Pál, aki a fülszöveget is jegyzi. Ebbôl idézünk: "A XVIII. század végi, XIX. század eleji költôi kor, Batsányiék, vagy inkább Szentjóbi Szabó László, Verseghy Ferenc, Virág Benedek hatása, nyelve, verselése köszön vissza Baricz Lajos soraiban, mindez a népi ritmusok, formák egyszerûsítô keretébe fogva. Mégis, ahogy haladunk versei olvasásában, úgy érezzük egyre gyakrabban a valódi költészet légkörét, a gyötrôdô lélek ôszinte vallomásai az égi-földi szerelem transzcendens-evilági mélységeibe-magasságaiba ragadnak bennünket, olykor a megnyilatkozás olyan «rafinériájával», a kifejezés olyan finom eszközeivel, amilyeneket csak a feltétel nélküli hit, a gátak nélküli remény és az igazi szeretet sugallhat."
Jól tudjuk: mindig az elsô lépések megtétele a legnehezebb. Ezen túljutott a kiadó. Most már csak az kell, hogy kialakítsa sajátos arcélét, és valóban értékes, hasznos és hiánypótló kötetekkel örvendeztesse meg a magyar olvasót. Ehhez kívánunk sok sikert!
A kulturális folyóiratban Zalán Tibor, Jenei Gyula, Pusztai Zoltán, Lázáry René Sándor versei, Harcos Bálint prózaversei, Papp Sándor Zsigmond elbeszélése olvasható. A lapszám részletesen foglalkozik a múlt század 50-es éveiben a háromszéki Ozsdolán és környékén lejátszódott, úgynevezett "Pusztai-mozgalommal" (három katonaszökevény évekig tartó kommunista-ellenes betyárkodása) és annak az irodalomban fellelhetô nyomaival. Folytatódik Balogh László A legszebb férfikor címû dokumentumriportja a kommunista meghurcoltatást elszenvedett Bencze Géza életútjáról.
Magyar igazolványt kért a számlálóbiztos; Megtagadták a magyar anyanyelv beírását (önkényeskedô számlálóbiztosok); A moldovai csángók történetisége, kultúrájának alakulása napjainkig; Jelentés a moldvai csángók helyzetérôl; Néhány szó a népszámlálásról; Zöld Péter Batthyány Ignác püspökhöz írt jelentése;Klézse belterületi helynevei; Kisbaconi ajándék Csángóföldre; Az utolsó csángó fazakas Gorzafalván.
Összevontan, ennek megfelelôen bôvített és gazdag tartalommal jelent meg az Erdélyi Kárpát Egyesület turisztikai, honismereti és természetvédelmi közlönye, az Erdélyi Gyopár legújabb, idei 12-es száma. Nem véletlenül választottam címként a barangolásokat és túrákat, mert idei elsô jelentkezésekor írásaival és gazdag képanyagával fényképekkel, rajzokkal, térképekkel a két fogalomkörbe való bekapcsolódásra ösztönözhet minden olvasót. Hints Zoltán a sokak számára talán ismert Szolcsvai-búvópatak barlangjáról ír. Végigkísérhetjük gerinctúráikon a háromszéki EKÉ-seket, ott érezhetjük magunkat a jubileumi X. Vándortábor résztvevôi között, facsemetéket ültethetünk a Hójában, megismerkedhetünk a zilahiak Meszes-osztálya terveivel, vadvirágok és gyógyító növények gyûjtésére támad kedvünk ,és értékelhetjük a sárdi láprét növénytani értékeit is. Bekapcsolódhatunk a Kecskekôi felhôjátékba, ha kedvünk tartja az Égei-tenger partjára, vagy ha hosszabb útra gondolunk, Svájcba.
A lassacskán hagyományossá váló, évente megismétlôdô, nagyszabású rendezvény idén is sok érdeklôdôt vonzott. A kirakodó vásárt ezúttal a Bocskai téren rendezték, s ha valami rontott a látványon, az csupán Kolozsvár esztétikai szégyene, a népvezérhez méltatlan Avram Iancu-szobor volt. A népi kerámiák, szôttesek, használati tárgyak között bóklászva kénytelen voltam megállapítani: egyre kevésbé figyelünk fel a jó ízlésnek még a határait sem súroló, förtelmes szoborra. S a megszokás a legveszélyesebb, hiszen gyermekeink már úgy nônek fel, hogy természetesnek tartják ottlétét és visszataszító idomait. Ezt leszámítva azonban a rendezvény sikeresnek mondható, s ami a tárgyi vonatkozásait illeti, nem szûkíthetô le Erdélyre. Az ország nagy kerámia és fafaragó központjai mellett az idén az eddigieknél több korondi mester munkáit láthattuk az olténiai és moldovai népi alkotók is bemutatták kerámiatárgyaikat, természetes festékkel készült, szemet gyönyörködtetô szôtteseiket, fából faragott, rusztikus bútordarabjaikat, használati tárgyaikat. Persze a hagyományos, mûvészien kivitelezett tárgyak mellett ott volt az ilyenkor elmaradhatatlan népies giccs is, de azért a valódi értékek domináltak.
Örömmel fedeztem fel a kiállítók között a kolozsvári Süketnéma Iskola tanulóit is. Jobban mondva, elôbb a kiállított munkák egyedi bájára, ötletes formáira figyeltem fel. Eladásra kínált termékeik zöme bizonyította, hogy a lelkes szakoktatók vezette kerámiakör a didaktikai célok mellett valódi értékteremtésre is képes.
A néptánc kedvelôinek ugyancsak gazdag programot ígértek és biztosítottak is a szervezôk. Az erdélyi fôváros színpompás keresztmetszetét nyújtotta mindannak a változatosságnak, amely tájainkra olyannyira jellemzô. A tájegység különbözô részeirôl egybesereglett, román és a legkülönfélébb kisebbség képviseletében városunkba érkezett, népviseletbe öltözött népdalénekesek, táncosok mellett az érdeklôdôk többek között a jól ismert és kedvelt, neves kolozsvári együttest, a Bogáncsot is viszontláthatták.
A hatodik alkalommal megrendezett szamosújvári nemzetközi ifjúsági néptánctalálkozó nagy népszerûségnek örvendett a múlt hét végén. A szervezôk mindent megtettek, hogy a résztvevô együttesek jól érezzék magukat. A Téka Mûvelôdési Alapítvány és a Kaláka néptáncegyüttes ezúttal is kitûnô házigazdának bizonyult. A fesztiválon résztvevô tizenegy néptánccsoport jól szerepelt a háromnapos seregszemlén. Táncházi mulatság, kirándulás, városlátogatás egészítette ki a hagyományos eseményt. A néptánctalálkozó legfontosabb rendezvénye a szombati gálamûsor volt, amelyen fellépett mind a tizenegy meghívott együttes. Színpadra lépett a Szamosújvárral testvérvárosi kapcsolatban álló magyarországi Aba község Sárvíz néptáncegyüttese, a dési Aranyesô, a kolozsvári Szarkaláb, Ördögtérgye (két csoporttal) és a Bogáncs, a széki Szalmakalap, a Kálaszd és Iglice, a mezôbándi Komlód-Egerházi és a szamosújvári Ardealul néptáncegyüttesek. Mindnyájukat vastapssal jutalmazta a kultúrház nagytermét zsúfolásig megtöltô közönség. Külön kiemeljük az abaiak zenekarát, amely biztosította több romániai néptánccsoport zenei kíséretét. A fellépô csoportok mûsorán szilágysági, mezôségi, Szamos menti, Küküllô menti, moldvai, rábaközi és kalotaszegi táncok szerepeltek. A néptánctalálkozó a már hagyományossá vált táncházi mulatsággal zárult, ahol mindenki jól szórakozott.
Rég nem volt alkalmunk egy hasonló színvonalú néptánc-seregszemlén részt venni! Több mint kétszáz mûkedvelô lépett színpadra, és körülbelül ugyanennyien biztosították a rendezvény zökkenômentes lebonyolítását.
A Szabadság május 15-i számában az új Báthory-évkönyvrôl szóló ismertetés hiányolja a kötetbôl a diákok "önálló munkáit, irodalmi, mûvészeti alkotásait, kezdô kutatói próbálkozásait, amelyek oly nagy teret kaptak az évtizedekkel ezelôtti kiadványokban". Valóban, mindezek ott voltak a két nagy kolozsvári iskola többnyire évente megjelenô kiadványaiban, csakhogy azoknak nem évkönyv, hanem diáklap volt a mûfaja. Sajnos, napjainkban e két mûfaj összemosódását figyelhetjük meg, ezért nem árt visszatekinteni az elôzményekre.
A reformkor idején a tanintézetek vizsgarendeket nyomtattak ki tanév végén, amely feltüntette a vizsgára álló diákok, a vizsgáztató tanárok neveit és a kikérdezésre kerülô tananyagot. A forradalom leverése után bevezetett osztrák tanügyi szabályzat írta elô a tanévrôl beszámoló értesítô/évkönyv kiadását. Minthogy minden akkori felülrôl jövô rendeletet ellenségesen fogadtak, különösen a protestánsok egyre halogatták évkönyveik megjelentetését. Az 1860-as években azonban ôk is rendre belátták ezek hasznát, s legkésôbb a kiegyezést követôen szinte valamennyi tanintézet évente megjelentette a maga értesítôjét. Ennek két fô eleme a tanári kar teljes névsora (végzettséggel, tisztségekkel, címekkel, szolgálati idôvel) és a diákok elômenetelének ismertetése volt. A legtöbb évkönyv tantárgyankénti osztályzattal közölte az évvégi eredményeket. Ezt az anyagot kiegészíthette egy-egy bevezetô ún. programértekezés vagy székfoglaló elôadás, minden esetben az iskola tanárának írása. Továbbá az igazgató beszámolója a tanév fontosabb eseményeirôl, a felelôs tanárok jelentései a könyvtárról, más gyûjtemények állapotáról, az egyes körvezetôk beszámolói az évi tevékenységrôl. Az egész kitett egy 80100 lapos füzetet. Megszerkesztése rendszerint az igazgatóra vagy annak helyettesére és a titkárra hárult. A szülôk, a fenntartó egyház, az iskolaszék tagjai ebbôl értesültek mindarról, ami az iskolában történt. Ezek az értesítôk fontos adatokkal szolgálnak nemcsak az iskola múltjára vonatkozóan, hanem az onnan induló késôbbi neves emberek életrajzát is kiegészítik.
Az elsô világháború után minthogy Romániában nem volt divat az értesítôk megjelentetése a hatóságok nehezen engedélyezték e füzetek kiadását, végül elôírták, hogy csak két nyelven jelenhessenek meg. Még azt is vállalta a legtöbb felekezeti iskola. A bécsi döntést követôen újra igen gazdag tartalommal, többnyire Évkönyv címmel adták ki az évi összefoglalókat.
Azt már tudjuk, hogy a kommunista hatóságok mennyire tiltották az évkönyveket. Egy-egy kerek évfordulóhoz érkezett székelyföldi magyar iskola mégis kihozhatott ünnepi évkönyvet-emlékkönyvet tanár- és diáknévsorokkal. Viszont 1967-tôl megengedték, hogy az iskolák, fôiskolák diáklapokat adjanak ki. Korábban a diáklapokat az iskolák önképzôkörei szerkesztették, s hetente összeállították a pár oldalas kéziratos számot. Ritkán egy-egy sikerültebb számot már a XX. században sokszorosítottak, esetleg kinyomtattak. Az 1960-as évek végén meginduló diáklapok tanárirányítás alatt állottak. A diáktársadalomtól függôen több-kevesebb tanuló kapcsolódott be a szerkesztésbe. És persze, tanárok, sôt szülôk, felkért szakemberek is írtak. Ki ne emlékeznék az 1967-tôl megjelenô, elôször sokszorosított Fiatal Szívvel köteteire, majd az 1972-tôl beinduló Hajnalra. Egy-egy szám megjelenése városi eseménynek számított. Azt csak a Brassai és a 11-es líceumok tanárai tudták, hogy mennyit kellett küzdeni minden számért. A megszerkesztés után tanügyi és pártjóváhagyást kellett kérni, a cenzúrával egyezkedni. Még így is sikerült néha évkönyvi adatokat becsempészni egyik-másik számba. Az 1980-as években a megmerevedô politika már nem tûrte a magyar nyelvû diáklapokat.
Az 1989-es változás után, a sajtószabadság körülményei között természetesnek tûnt, hogy fel kell újítani a diáklapokat. A Fiatal Szívvel diáklapnak meg is jelent két száma. Csakhogy kiderült: a diákok mást akarnak. Olyan mozgékony lapocskát, amelynek szerkesztésébe ne szóljon bele többé a tanár, legfeljebb a megjelentetésnél bábáskodjék. Ennek az eredménye az lett, hogy teljesen esetlegessé vált a diáklapok megjelenése, arcélük, sôt címük is az éppen szerkesztésre vállalkozó két-három tehetséges diák ízlése szerint változott. Ma már senki sem tartja számon, hogy mi is a címe a báthorys, brassais vagy apáczais diákok lapjának, s mikor jelentették meg a legutóbbi számot.
Ilyen körülmények között az iskolák újra beindították évkönyveiket. Sajnos, a szerkesztésre vállalkozó tanároknak sem volt eleinte fogalmuk, milyenek is voltak a régebbi évkönyvek. Kinyomtatták a tanárok és a diákok névsorát, s hozzácsatoltak néhány írást. A tanároknál csak ritkán közöltek több adatot a szaknál és a szolgálati idônél, a diákoknál legfeljebb az év végi általánost tüntették fel, nehogy kellemetlenséget okozzanak a kisebb jegyekkel. Egyik-másik iskolában az évkönyv megmaradt a tanárok fórumának: ôk írnak bele tanulmányt, beszámolót. Más iskolákban a 70-es évek diáklapjait is az évkönyvbe olvasztják, mondván, így lesz színesebb a kiadvány.
Véleményünk szerint: az évkönyv maradjon meg elsôsorban adattárnak, közölje a tanárok és diákok minden, az iskolával kapcsolatos, sôt még az iskolán kívüli tevékenységére is vonatkozó adatát. Legyenek benne beszámolók mindarról, ami egy tanév alatt történt, s ha egy tollforgató tanár vagy egy-egy felsôs diák valóban értékes dolgozatot állít össze, azt vegyék fel az évkönyvbe. De ne irodalmi próbálkozások, anekdoták, múló kis írások tarkítsák a kötet oldalait. Azokat tegyék félre a diáklap részére. Az illusztráció is álljon dokumentumértékû felvételekbôl, a tehetséges diákok rajzait, grafikáit viszont a diáklap népszerûsítse. Mindegyik iskola kialakíthatja a maga évkönyvének sajátos felépítését, beosztását, de épp a lényeget, az adattárat nem szabad csorbítania.
Apám nem várhatta ki a rendszerváltást, hisz nyugdíjazás elôtt volt. Jól fogott volna neki az a három év, amit, elmondása szerint, a Csepeli Mûveknél dolgozott le második felesége idején. Nem firtatom, mi szél viszi. Ténylegesen az a három év, hogy kerülne be a szolgálati idôbe vagy talán látni akarta még egyszer "azokat a helyeket", meg az asszonyt is, aki, mert 1945 után nem látta, fiatal menyecske maradt emlékezetében. Így apám utazásának kettôs célja lehetett, az egyik kézzelfoghatóan hétköznapias, gyarlón hétköznapi, amivel rávehette anyámat, lássa be útja fontosságát. Na, menjen, rendezze a papírjait, kapta meg a jóváhagyást. Közben tisztában volt vele, míg majd a papírjait keresgélik, tologatják, lesz ideje megfutni magát Dejtárig. A napnál világosabb: a három-négy napot, míg elkészül a papír, el kell valahol töltenie, de Pesten túl költséges lenne, drága mulatság, s ugyan hol a tiszti kaszinó? Hol szálljon meg az ember széles nagy országban, ha nem a saját fiánál? A szálloda túl úri dolog, de nem lehet várótermi csellengô sem. A fiához megy, meglátogatja az asszonyt, ami egy kis bûn lehet az anyám szemében, de nem szentségtörés.
Mi lenne, ha pusztán csak a régi feleségét látogatná meg, akitôl el sem vált, mivel nem voltak megesküdve. Láttán meggyôzôdik majd, hogy bizony fölötte is eljárt az idô. Megtörténhet, hogy majd egy korosodó, házsártos matrónát talál, aki jövetele tiszteletére matatni kezd újra a cséphadaró után, hogy eszébe juttassa a régi szép idôket. Nana, hásze a fiához ment, aki kétszer is meglátogatta ôt Romániában, azaz még Románia Szocialista Köztársaságban, azt viszonozza. Mégis olyan cséphadaró szagú ez a látogatás: mit hoz majd fel saját mentségére, ha megkérdezi tôle a fia azt a finom kis dolgot: nem volt talán több név a naptárban? Ez aztán a fogas kérdés, nem az, hogy mire fel hagyta ôt félárván az anyjával 1945-ben. Erre az utóbbira nem valami kitérô, sünnyögô választ adna.
Elmondaná neki, idézést kaptak a nem anyaországiak: mész vagy maradsz?! Hogyan is maradhatna? Még szerencse, hogy két pokrócot elemelt, annyival kevesebb maradt az oroszoknak. Nos, azt a két pokrócot az édesanyjának vitte, neki szánta, takarják be vele. Kétszer szökött vissza aztán a határon megkérni az anyját, jöjjön vele Erdélybe. Kötélhúzás volt ez a javából: maradj itt gyere oda! Mindenikük aztán ott maradt, ahol született ebbôl a hûségnek mondható emberi tartásból lett a szomorkás válás. A második fiát azért keresztelte szintén Ferencnek, hogy bizonyos legyen az elsô emlékezete. Ebbôl lett a hétköznapi zagyvalék: egy családban három Ferenc, az apa s két fia. Az anyja tudhatta volna, bizonykodik apám, hogy a maradásból nem lesz semmi. Vagonnal küldte a cserepet apám Alsószoporra a kertben gerendázatot faragó nagyapámnak. A dolgok rendjében úgy van, hogy a férfi rakja a fészket, s azt nem hagyja üresen.
Jó, elment hát rendezni a nyugdíjas papírjait, biztosan nem kérdezik meg tôle, hol vannak a pokrócok, a cserepek, vagy azt, hogy mire fel csempészte jutányos áron a cserepeket. Mégis kutya dolog beállni a személyzeti osztályra, lehet, el is kallódott minden papír a nagy nyilvántartásban. Neki még a beosztása se kellene, csak az a három év. Még a cég neve sem kellene, de nélküle év sincs. Márpedig volt név, cég és funkció. Ô meghódította az üzemet, elfoglalta a raktárosi állást, amire a kalligrafikus írása s a pontosság predsztinálta. Ám nem ezek miatt foglalta el, ezek másoknál is fellelhetôk lettek volna. Szovjet segítséggel harcolta ki magának az úri módot. Az ô aknájuk röpítette tápszekerével az égnek, de csak a hadikórházig jutott, onnan meg az Üzemek raktárába felügyelônek. A fôraktárosi beosztás még nyugdíjazásakor is felért választott hazájában néhány megbocsáthatatlan bûnnel, rásütötték: horthysta. Ezt már csak azért sem illene, mert volt Vezérünkkel egy napon született. Jobban tenné, ha levonhatná a három évet az itt ledolgozottakból.
(Folytatjuk)
Annyira valószerûtlen az a fôvárosi lapokban napvilágot látott hír, miszerint Ion Iliescu államfô koalíciós tárgyalásokat folytat a miniszterelnök háta mögött a liberálisokkal és a demokratákkal, hogy biztosak lehetünk benne: nem hírlapi kacsáról van szó. Ebbe a mûfajba ugyanis olyan hírek tartoznak, amelyeknek legalább ici-pici valóságtartalmuk, minimum 24 óra életképességük van. Ez viszont távolról sem mondható el arról a "Cotroceni-hez közelálló forrásokból" kiszivárgott, az aktuálpolitikai kérdéseket hirtelen háttérbe szorító információról, miszerint az államfô Adrian Nãstasenak a politikai pályáról való kiszorításán fáradozik, és attól sem riad vissza, hogy ehhez az NLP-t és a DP-t hívja segítségül.
A hír alaptalanságának több oka is van. Azt ugyanis még Iliescu elnök sem akarhatja, hogy a Románia számára oly kritikus idôszakban, amikor a belpolitikának a lehetô legstabilabb képét kell mutatnia az ország szalonképessége iránt érdeklôdô NATO felé, kormányválságot, és a Szociáldemokrata Párton belül jól elkülönülô Nãstase-szárny elleni támadással esetleg pártszakadást idézzen elô. Másfelôl: Romániának túlságosan jól áll a szénája és földrajzi fekvése ahhoz, hogy novemberben, Prága után, Nãstase ne legyen kénytelen beváltani lemondásáról szóló fenyegetését, szabad prédának hagyva a miniszterelnöki bársonyszéket. De bárhogy is alakuljon az életünk, Nãstaséval vagy nélküle, a kormánypártnak egyáltalán nem kifizetôdô egyszerre magára ereszteni a hátbatámadósdiban bajnok liberálisokat és a demokratákat, amikor oly vígan kormányozhat az RMDSZ hûséges támogatásával. Miért kellene komoly miniszteri tárcákkal és az ehhez tartozó milliárdokkal kifizetni Stoicáékat, vagy Bãsescuékat, amikor az RMDSZ néhány, csak a magyarok számára fontos "aprósággal" is megelégszik? Lásd a marosvásárhelyi Bolyai-gimnázium esetét, vagy az egyházi ingatlanok kérdését, amelynek konkrét eredménye csekély ugyan, a folyamat "pozitív irányba való elmozdulását" az Európa Tanács posztmonitorizáló bizottsága azonban nemrég diagnosztizálta, gyengítve a Szövetség pozícióit a további egyezkedések elôtt. Arról nem is beszélve, hogy sem a liberálisoknak, sem a demokratáknak nem áll érdekükben néhány milliárdért összebogozódni az SZDP-vel, létértelmüket, politikájuk mozgatórugójának elvesztését kockáztatva ezáltal. Igaza volt Teodor Melescanunak: a liberálisok a kormány bírálatából élnek, és hosszú hónapok óta keményen dolgoznak az SZDP egyedüli ellenzékének járó heroikus imidzs kisajátításán, amely mostanában kezdi meghozni az elsô kis profitot. Majd pont most váltanának irányt? Többszörösen igaz ez a Bãsescu kapitány navigálta DP-re is, a párt politikai vonalvezetése az utóbbi idôben ugyanis teljesen a demokrata pártelnök-fôpolgármester és a bukaresti polgármesteri hatalomváltásban érdekelt szociáldemokrata vezetés közötti véres adok-kapokra degradálódott.
Egyszóval: a hír amint azt Iliescu is megmondta afféle science fiction. Nemcsak azért, mert ilyen egyeztetések végül is nem történtek, hanem, mert esélye sincs annak, hogy akár megtörténhetett volna/megtörténhetne. Ennek ellenére a hír igenis figyelmet érdemel. A diverzió cáfolatával-lebontásával ugyanis felsejlik a mai román politika valós képe, precíz keresztmetszete: egy, a múltjától szabadulni képtelen Szociáldemokrata Párt, nemcsak önnön korlátaitól, hanem pártja belsô ellenzékétôl fékezett kormány; a nemzetközi konjunktúrának és a mindenkori román hatalom pillanatnyi alkukedvének kiszolgáltatott RMDSZ; az alternatívát felmutatni képtelen, lart pour lart ellenzék, valamennyiük cselekvôképessége többszörösen megbéklyózva a személyes érdekekbôl, hiúsági kérdésekbôl, intrikák szövevényébôl eredô konfliktusok által.
Valóban science fiction. Valódi science fiction! Legalább olyan, mint a legújabb hollywoodi kasszasiker, A klónok támadása, amelyért a kolozsvári fiatalok állítólag kis bizsuikat sem átallanak zaciba dobni, csakhogy jegyet válthassanak. Nyugodtan elmondhatjuk: leszámítva a korszerû lézerfegyvereket, az elegáns galaxist és a mutatós ûrviseletet, lám, a mi Bukarestbôl támadó klónjaink sem maradnak alul, ami a fordulatokban gazdag forgatókönyvet illeti leszámítva a happy endet. A kasszasiker saját kasszájuk sikere garantált, de az értetlen, szenzációra vágyó nézôk a zálogházban tolonghatnak.
A húsvét utáni ötvenedik napon, így ebben az évben május 19-én, vasárnap ünnepli a keresztény világ a Szentlélek eljövetelét és egyben az egyház születésnapját, azaz pünkösd napját.
Pünkösd a kereszténységnek karácsony és húsvét mellett a harmadik legnagyobb ünnepe. Nevét a húsvét utáni ötvenedik napról, a görög pentecostes (=ötven) szóból kapta, amelybôl a magyar pünkösd szó is származik. Az ószövetségi zsidó népnél eredetileg aratási hálaadóünnep vagy az elsô zsenge ünnepe volt, majd a sínai-hegyi törvényhozás (mózesi törvény) emléknapja lett. A választott nép ezen a napon ülte meg annak emlékét, hogy Isten szövetségre lépett népével, Mózes törvényt hirdetett. Nevezték "hetek ünnepének" is (7x7 peszah után).
A kereszténységben Isten Jézus Krisztus által nemcsak egy választott néppel, azaz a zsidó néppel köt szövetséget, miként az az Ószövetségben történt, hanem az egész emberiségnek kínálja fel az üdvösséget, új és örök szövetségként. Ez az új isteni szövetségkötés teljesedett be a Jézus által megígért harmadik isteni Személy, a Szentlélek eljövetelekor ezáltal és ekkor született meg Isten népe, az egyház. Ez a keresztény egyház már egyetemes (azaz görög szóval katolikus). A Szentlélek eljövetele ledönt minden korlátot, válaszfalat emberek, népek és kultúrák között, és eggyé forrasztja ôket a szeretet civilizációja jegyében. A pünkösd az egyetemes testvériség és szeretet kiáradásának ünnepe. Pünkösd keresztény tartalmáról Szent Lukács tudósít az Apostolok Cselekedetei címû könyvében.
Az elsô keresztény pünkösd ugyanarra a napra esett, mint a zsidó hetek ünnepe. A Szentlélek szélzúgás és lángnyelvek alakjában jelent meg az apostoloknak. Az elsô pünkösdkor a Szentlélek kiáradt az apostolokra, betöltötte ôket megvilágosító, lelkesítô, szeretetet sugárzó kegyelmével, hogy képessé váljanak Jézus Krisztus missziós küldetésének teljesítésére. Az apostolok különféle nyelveken kezdtek beszélni. "Aznap mintegy háromezer lélek csatlakozott" az apostoli igehirdetés nyomán a megszületô keresztény egyházhoz. A kicsi, rettegô, bátortalan tanítványseregbôl világhódító kereszténység lett. A pünkösdi jelképek a szél, a galamb és a tüzes lángnyelv. A pünkösd fontos ünnep: beteljesítése, megerôsítése Jézus feltámadásának, mennybemenetelének és maradandó jelenlétének. Ami pünkösdkor történt, az a hit szerint ma is történik: a Szentlélek élteti egyházát.
A II. Vatikáni Zsinat (1962-1965) liturgiareformja szerint a pünkösd az ötvennapos húsvéti ünnepkör ünnepélyes befejezése. Korábban, a II. Vatikáni Zsinat elôtt pünkösd vigíliáját (az V. századtól) és pünkösd nyolcadát (a VII. századtól) is külön megünnepelték. Bár pünkösdhétfô a zsinati liturgiareform bevezetése óta már nem külön egyházi ünnep, a nyugati országokban és 1993 óta Magyarországon is munkaszüneti nap. Az utóbbi három évtizedben létrejött és világszerte kibontakozó katolikus karizmatikus megújulási mozgalom is a Szentlélek pünkösdi eljövetelébôl meríti lelkiségét.
Pünkösd megünneplésének kiemelkedô magyar megnyilvánulása a csíksomlyói pünkösdi búcsú, amely az összmagyarság legjelentôsebb vallási és nemzeti ünnepségei közé tartozik. A csíksomlyói búcsú még ôrzi a magyarság ôsi Boldogasszony-tiszteletének, valamint nap- és holdkultuszának emlékét (Napba öltözött Asszony). Eredete: 1567-ben János Zsigmond erdélyi fejedelem a határôr katolikus székelységet fegyverrel akarta az unitárius vallásra áttéríteni. Az összegyûlt székelyek azonban megverték a fejedelem hadait, megvédték ôsi katolikus hitüket. Ez idô óta minden pünkösd szombatján nagy búcsút tartanak, egész Erdélybôl és Moldvából is idezarándokolnak. A csíksomlyói búcsú a székely helytállás, hithûség ünnepe is több mint 400 esztendeje. 1949-ben volt az utolsó, hagyományos szertartásrenddel megtartott pünkösdi búcsú, onnét kellett elmenekülnie Márton Áron erdélyi püspöknek. A román kommunista rendszer negyven éven át nem engedélyezett semmilyen szertartást a templomfalakon kívül. 1990-ben az elsô szabad búcsú negyedmillió magyart indított útnak, akik a hagyományos népviseletben vettek részt a körmeneten. A csíksomlyói búcsú jelentôs vonzerôvel rendelkezik a világmagyarság számára. Jellemzô, hogy minden évben több százezres fôs a részvétel. Az ünnepség a katolikus hithûség kinyilvánítása mellett ökumenikus jelleget is ölt, és egyre inkább a magyarság sajátos világtalálkozójává is válik.
A pünkösd az egyház számára az öröm ünnepét jelenti, így számos vigadozó népszokás fûzôdik hozzá. Elterjedt népszokás volt a pünkösdi király választása. A kislányok e napon tartják a pünkösdikiránynô-járást, a pünkösdölést. A legkisebb lányt pünkösdi rózsával, zöld ágakkal királynônek öltöztetik, és rózsaszirmot hullatva házról házra járnak köszönteni. A magyar pünkösdi szokások hasonlóak a szláv, román és germán szokásokhoz.
Az Aranyos mentén fekvô Egerbegy elsôsorban káposzta- és korai burgonya termesztô gazdáiról híres, de bortermelésrôl is egyre többet lehet hallani. Gede Sándor, Aranyosegerbegy református lelkipásztora hat éve szolgál a faluban, így jól ismeri az itteni gazdák gondját-baját. Idén áprilisban immár a harmadik Aranyos menti borversenyt szervezte közösen a helyi RMDSZ-szel és a megyei RMGE vezetôségével. A lelkész szerint az ilyen szakmai rendezvényekre egyre nagyobb igény mutatkozik, hiszen ez is hozzájárul a szôlôsgazdák ismereteinek gyarapításához. A gazdákban megerôsíti azt a hitet, hogy azzal érdemes foglalkozni, aminek piaca van, amit jó eséllyel el lehet adni. Többek között a szôlôtermesztés és a bortermelés ilyen foglalkozás.
Vendéglátómmal a település gazdálkodásáról beszélgettünk. Gede Sándor tisztában van a gazdák lehetôségeivel, a gazdálkodás esélyeivel egy olyan vidéken, ahol kiváló minôségû a termôföld. Nyilván a burgonya- és a káposztatermesztés jön szóba, hiszen ebben a nagyközségben nagy területen termesztik ezeket a növényeket, elsôsorban ezzel piacolnak a gazdák.
A helyi gazdálkodás jelentôségét csak fokozza az aranyosgyéresi Sodronyipari Kombinát mûködésének bizonytalansága. Ha a gyár csökkenti tevékenységét, vagy hatalmas tartozásai miatt elzárják a gázcsapot, lekapcsolják a villanyáramot, sok helyi munkás kell hazatérjen, s a földmûvelés marad az egyetlen jövedelemforrás. Egy ekkora településen, ahol a református gyülekezethez több mint 1300 lélek tartozik, a lelkész szerint nagyon fontos, hogy idejében megoldásokat találjanak az egzisztenciális gondokra, nem mindegy tehát, hogy mennyi piacos termény kerül betakarításra évente az Aranyos menti földekrôl.
Körülöttünk napról napra változik a világ, ezzel együtt az agrártermékekkel szembeni minôségi követelmények is módosulnak. A mércét minôségben, választékban, szállítási határidôben és fôleg árban a tordai, kolozsvári, illetve a távolabbi piacok határozzák meg. Ezzel szembesülnek nap mint nap a termelôk. A helytállásnak, talponmaradásnak tehát sok feltétele van, amit rendszerint a piac határoz meg, és ez a piac egyre inkább telített. A kemény versenyben csak komoly szaktudással lehet elôrehaladni, megmaradni. A lelkész ezért is szorgalmazza a téli mezôgazdasági tanfolyamok megtartását, hiszen ilyen alkalmakkor a gazdák elmélyíthetik tudásukat. Farkas Zoltán, az RMGE megyei elnöke megígérte, hogy helyi kezdeményezés esetén beindítják a tanfolyamot. Kitûnô elôadókat hívhatnak meg a környékrôl és Kolozsvárról.
Falujárás közben felkerestem a 60 éves Kenderesi Pál József zöldségtermesztô gazdát, aki 30 ha földön gazdálkodik családjával: 4 hektáron foglalkozik korai burgonyával, utána káposztát és karfiolt ültet. Évente két termést takarít be.
Elmeséli: a termelésnél sokkal több gondot okoz a termék értékesítése. Tavaly a korai burgonyát kezdetben jól el lehetett adni, majd az ára lassan, de biztosan visszaesett. Ôsszel már a káposztára sem akadt vevô: kilójáért egy doboz gyufát ígértek...
A burgonya-vetôgumót minden évben a Székelyföldrôl szállítják. Idén 4500 lejbe került kilója, plusz a szállítási költség. A burgonyabogár elleni Mospilan és Decis is nagy kiadást jelent. Igaz, betegségek ellen nem használnak permetezôszert.
A káposztát palántázáskor az Aranyosból öntözik. A termést ôsszel már nem szedték le: a kilónkénti 200300 lejért nem volt érdemes dolgozni. Végül a tehéncsorda legelte le...
Megkérdeztem vendéglátómat, hogy a mai értékesítési gondokon nem lehetne-e segíteni egy értékesítési szövetkezet létrehozásával.
Az emberek errôl hallani sem akarnak, pedig régen itt mûködött hasonló szövetkezet. Ma azt mondják, hogy mindenki becsapja ôket, nem bíznak meg senkiben. Mindenki a maga útját járja, az értékesítéssel is a család foglalkozik. Kevesen termelnek nagyobb területen zöldséget: lehet, hogy kezdetben ezeknek kellene összefogniuk. Sajnos, nem sikerül szót érteni, hiszen a közös értékesítéshez igen komoly befektetésre volna szükség, gondolok itt a tárolóhelyekre, hûtôházra, válogató, tisztító vagy feldolgozó gépekre, csomagoló berendezésre, szállítóeszközökre... A végtermék eladását is meg kellene oldani asztalsor, bódé vagy különféle üzlethelyiségek bérlésével. Ez óriási összefogást, bátorságot igényelne, amire, úgy érzem, még a falu legjobb gazdái sincsenek felkészülve összegezi Kenderesi Pál József.
A közös értékesítés gondolatát talán többen is támogatnák, ha szakemberek magyaráznák el érdemben, hogy ez nem valamiféle új kényszerszövetkezetesítést jelent, hanem a hosszabb távú piaconmaradás egyik legbiztosabb lehetôségét. Ezt a célt is szolgálhatná a legközelebb megrendezésre kerülô gazdatanfolyam.
A virágtermesztés jó üzlet
Szilágyi Attila és felesége, Melinda fiatal virágkertészek Aranyosegerbegyen. Az idôsebb Szilágyi család a hatvanas években kezdett el virágtermesztéssel foglalkozni, Attila beleszületett ebbe, 1995 után pedig ô vette át a családi gazdaságot. Portájukon 400500 négyzetméteren terem fólia alatt a virág. Szebbnél szebbek ezek a csodanövények, akár állandó virágkiállításnak is beillene a kis gazdaság. A családnak emellett 5-6 hektár szántóterülete is van, ennek zöme azonban immár hosszú évek óta parlagon áll.
A virágkertészet mára fôleg a feleségének lett a kedvence, bár nem könnyû mesterség. A legnehezebb munka a napi többszöri öntözés: 5-6 órán át kell ezt végezni, különben nincs eredmény. A fóliaházakat gázzal és fával fûtik, a gáz azonban nagyon drága. Kizárólag fával sem lehet fûteni, mert gyengébb a hatékonysága, és hosszabb távon ez sem olcsóbb. A gombabetegségek ellen hetente-kéthetente permeteznek, a kártételt csak így lehet megelôzni. Vendéglátóm elpanaszolja: minden évben gond a szervestrágya beszerzése, azonban eddig rendszerint sikerült. Palántatermeléssel eladásra nem foglalkoznak, erre ma már nincs igény. Minden gazdának melegágya van, maga állítja elô a szükséges palántot. A virágok közül a legkeresettebb a muskátli, fôleg a piros fajták, de a petúniának is jó a piaca.
Szilágyiék szerint a virágtermesztés még mindig szerencsésebb helyzetben van, mint a burgonya- vagy a káposztatermelés. A zöldségfélék piaca nagyon ingadozik: egy-egy nagyobb túltermelésnél semmi jövedelme nincs a gazdának. A virágforgalmazás egyelôre jobb helyzetben van, de ez az elôny is viszonylagos.
Ottjártamkor Szilágyiéknál tartózkodott egy másik virágtermesztô is, Gálffy István, aki fôleg virágeladással foglalkozik. Szerinte a termékek értékesítését úgy lehetne folyamatosan biztosítani, ha komoly piackutatással is foglalkoznának. Ehhez nyilván egy-egy gazda lehetôségei túl kicsik, ám ha volna egy virágtermesztéssel foglalkozó komoly szakmai egyesület, az fölvállalhatná az ilyen gondokat. Hogy erre mikor kerül sor, Gálffy István sem tudott választ adni: úgy érzi, egyelôre a termelôk zöme nem értette meg azt, hogy összefogás, szakmai tömörülés nélkül nincs elôrelépés...
Vendéglátóim elmondják: az aranyosegerbegyi gazdák számára nagy gond, hogy a környezô városokban elég korán megjelenik a török import burgonya, amit jórészt vám nélkül, olcsón hoznak be az országba, és az leveri az árakat. Hiába sokkal ízetlenebb, mint az erdélyi újkrumpli, mert a vevô az olcsót keresi. A minisztérium illetékesei nem mérik fel a hazai termelôk lehetôségeit, így gondolkozás nélkül kibocsátják az importengedélyeket, ami derékba töri az amúgy is sok nehézséggel küszködô hazai gazdák érvényesülését.
Gálffy István elmondta: a Metro üzletlánc is jelentôs mennyiségû virágot, zöldséget felvásárol, ha azonban a szállító nem tudja tartani az igen szigorú minôségi követelményeket, rögtön felbontja a szerzôdést. Árai is folyamatosan változnak, ahogyan a szabad piacon történik. Ezekkel a nagy cégekkel az a baj, hogy a kistermelô teljesen kiszolgáltatottá válik velük szemben: megpróbál nagy mennységû és egységes minôségû árut elôállítani, közben a felvásárló úriembernek valami nem tetszik, és minden ottmarad a gazda nyakán, amit hirtelen nincs kinek eladjon.
Megkérdeztem, véleményük szerint mikor jutunk el ahhoz a nyugat-európai rendszerhez, hogy a termelô azt termel, amire a felvásárlóval jó elôre szerzôdést köt, és amit az át is vesz.
Erre a szintre csak akkor jutunk el, amikor kialakul egy felvásárlási rendszer, amely már olajozottan mûködik. A nyugati mércével mért piacgazdaság sajnos Romániában még nem mûködik, legalábbis a mezôgazdaságban nem fogalmazott Gálffy Sándor.
Szerencsére a virágforgalmazás a nagyobb városokban szépen beindult. Szilágyiék fôleg Kolozsvárra szállítják a virágot, itt ugyanis az utóbbi öt évben már kialakult egy olyan polgári réteg, amely folyamatosan vásárol, és nem csak jeles napok, ünnepek alkalmából, ahogy az a kisvárosokban történik. Érdekes módon azonban Kolozsvár szelleme átterjedt Tordára is: nagyon sok kolozsvári Tordán vásárolt lakást magának, és ez a betelepedett réteg láthatólag fellendítette a tordai virágpiacot is.
Az utóbbi napokban nagy port kavart a magyarlétai vetômagcsalás esete.
A helyi boltban kedvezményes áron zöldségmagvakat árultak: egy tasak murok- vagy petrezselyemmag csupán 5000 lejbe került, miközben máshol ennek a dupláját kérték. Vették is a létai asszonyok, és senkinek nem vált gyanússá a túl alacsony ár. A botrány akkor tört ki, amikor az elvetett murok- és petrezselyemmagból vörös here és lucerna kelt ki. A zöldséges vetômagtasakokról azonban hiányzott a magot csomagoló cég neve, de vetéskor az is el kellett volna gondolkoztassa a vásárlókat, hogy a murokmag merôben különbözik a lucernától... Ez azonban senkinek nem tûnt fel, vagy ha igen, esetleg csodára vártak, hátha valamiféle új murokfajta fog kibújni a földbôl. Sajnos nem ez történt, a létaiak pedig hatalmas kárral maradtak.
A faluban többen is gyanút fogtak, közöttük Venczel Károly helyi gazda is, aki nem vásárolt a nagy "árleszállításkor", mert sejtette: csíraképes, jó minôségû vetômagot szezon közepén aligha kínálnak fele áron. A 84 éves gazda szerint nagyon sokan bedôltek a csaló kereskedô fogásának.
A gyanús vetômagot végül is Hanc Jolán Bigi jelentette Kolozsváron az illetékeseknek, a hír pedig bejárta az egész elektronikus médiát. Hanc Jolán kérdésünkre elmondta, hogy 5500 lejért vett két tasakot, és bizony megörvendett neki, hiszen Kolozsváron 12 000 lej volt tasakja. Érdekes módon sokan pórul jártak, mégsem reklamált senki más. Talán szégyellték az emberek, hogy ennyire lóvá tették ôket. Mára már többen kikapálták az ágyásokat, és újravetették a zöldségest.
Az ügyet a Vetômagellenôrzô Hivatal vizsgálja, a vétkes akár több tízmillió lejes büntetést is kaphat. Elgondolkozhat: megérte-e a csalás.
címel rendezett május 17-én az Erdélyi Magyar Mûszaki Társaság szakmai találkozót napjaink nyomdai mûszaki kérdéseinek megbeszélésére és a magyar szaknyelv ápolásáért.
A Bethlen Kata Diakóniai Központ helyiségeiben megtartott találkozót Égly János EMT kiadói elnökhelyettes köszöntôje indította. Tonk István, a Misztótfalusi Kis Miklós Sajtóközpont nyomdájának igazgatója a kolozsvári nyomdatörténetbôl adott ízelítôt, annak "kézimunkás" idejébôl. Ugyanakkor hangsúlyozta nyomdája névadójának jelentôségét Kolozsváron és azon messze túlmenôen, a magyar nyelvû nyomtatványok elterjedésében. Hoch Sándor folytatta Kolozsvár nyomdatörténetét a "gépesítés" korszakától, a Bonaventura és a Minerva nyomdák szerepét külön kiemelve.
Fehér Árpád szakmájának, a számítógépes formatervezésnek nehézségeit és helyét a modern nyomdatechnikában vázolta fel. Hangsúlyt kapott a mûvész formatervezô (designer) és a számítógépfelhasználók együtmûködésének elkerülhetetlensége, lehetôleg egybefonása.
Radó István egri reklám nyomdai formatervezô egy fejlôdésben lévô tördelôprogram-csomag elônyeit és legutóbbi fejlesztéseit mutatta be. Rámutatott arra, hogy a nagy cégek is nyitnak a külsô programozók fejlesztései felé, ilyen például a tördelôprogram eszközgombokkal való vezérlése. Ez lehetôséget nyújthat a kolozsvári programozóknak is, hogy bekapcsolódjanak egy-egy világviszonylatban elterjedt alkalmazás fejlesztésébe.
Komáromi László a PDF (képi és szöveginformációt hordozó számítógépes kódformátum) használatának elônyeirôl szólt. A hordozhatóság mellett az utólagos nyomdaparaméterek beállításának lehetôségét emelte ki.
Orbán Antal a nyomdai minôségbiztosítás rendszerérôl és szükségességérôl beszélt. Ennek bevezetése nem jogi, ám annál inkább piaci kötelezettség mondta többek között.
Prószéky Gábor budapesti programfejlesztô a nyelvi eszközökrôl tartott humorral fûszerezett elôadást a kiadványszerkesztésben, a helyesírás-ellenôrzéstôl a gépi fordításig. Példái közül megemlítem a cumisüveg elválasztásának gépek számára bonyolult kérdését.
A találkozó végén szabadbeszélgetések kapcsán többen elmondták gondjaikat, amibôl kiderült, hogy Kolozsvár felkészült arra, hogy visszaszerezze egykori nyomdaipari hírnevét.
értesíti a lakosságot, hogy 2002. május 1-jétôl 11,7 százalékkal növeli az ivóvíz és a csatornázási díjakat. Ezek szerint egy köbméter, a RAJAC által közvetlenül szolgáltatott ivóvíz 6 583 lejbe, más elosztóknak szállított víz köbmétere 3437 lejbe, a csatornavíz tisztítási díj köbmétere 2523 lejbe kerül. Ezek a díjak nem tartalmazzák a ÁFA-t (TVA) és a Versenytanács által jóváhagyott árakat. A díjakat 2001 október2002. március közötti idôszakra is visszamenôleg alkalmazzák.
Zöldre festették és lehálózták álcázásból Tokió egyik repülôterén az egyik leszállópálya egy részét, nehogy megpróbáljanak "rálandolni" a pilóták.
Az intézkedés oka az, hogy a pályaszakasz használhatatlan, mivel túl rövidre sikeredett. A Narita repülôtér ugyanis elôbb kezdte el építeni, mint hogy megvette volna a teljes pályahosszhoz szükséges földet a helyi gazdáktól, akik hosszas tárgyalások után sem voltak hajlandók eladni neki. Addigra viszont elkészült egy csaknem 400 méteres pályaszakasz, amely nem elég a leszálláshoz, viszont elég ahhoz, hogy a pilóták észrevegyék és összetévesszék a normális pályákkal. Ezért aztán a repülôtér úgy döntött, hogy láthatatlanná teszi: lefesteti zöldre és álcahálót borít rá jelentette a Reuters.
Alig néhány héten belül immár a második nyugat-európai, EU-tagállam választásának fô témájává vált az, hogy milyen eredményt ér el ott a szélsôjobboldal. A francia Le Pen váratlan elsôfordulós elnök választási sikere után szerdára Hollandiában nyílt meglepô esélye a múlt héten meggyilkolt Pym Fortuyn listájának.
Bizonyos vonásokban hasonló irányú átrendezôdés ment végbe már korábban az osztrák, illetve az olasz politikai színpadon. A szélsôjobb erôk másutt is felhívták magukra a figyelmet: meglepetésszerû sikereket értek el különbözô választásokon, vagy tömegeiket az utcára vitték Belgiumban, Dániában, Nagy-Britanniában, Portugáliában, sôt Németországban, s így bár minden egyes helyzet eltérô szokatlan fontosságra tettek szert számos európai ország belpolitikájában.
Nem csoda, hogy Gerhard Schröder német kancellár és Tony Blair brit miniszterelnök a hét végén szükségesnek tartotta, hogy közösen figyelmeztessen: a demokratikusan gondolkodó embereknek, még ha eltérôk is nézeteik, együttesen kell fellépniük mindenfajta szélsôséges politika ellen. Azt fejtették ki, hogy a szélsôjobb erôk javasolta, általában nacionalista, kirekesztô, idegengyûlölô rendezési elgondolások valójában nem jelentenek megoldást azokraa gondokra, amelyek a munkalehetôségek, a biztonság, a bevándorlás, a globalizáció terén aggasztják az embereket.
A szociáldemokrata német kancellár a munkáspárti brit miniszterelnökkel elköltött közös vacsorát követôen úgy nyilatkozott, hogy a szélsôjobb irányzatok elôretörése veszélyezteti az európai építést is. "A nacionalizmus újbóli feltörésének irányzata problematikus az európai bôvítés és integráció szempontjából" mondta. Ami más megfogalmazásban azt jelenti, hogy nem csupán az unió jövôbeli külsô kiterjesztését veszélyezteti, hanem belsô építését is, márpedig az EU létezésének lényege éppen a szüntelen fejlôdés az intézményekben és a térben is. A belépésre váró országokból nézve ez nem jó hír: a klubnak, amelynek hamarosan tagjai szeretnénk lenni, újfajta gondjai támadtak.
Igaz, a francia elnökválasztás második fordulójában a demokratikus erôk kiküszöbölték az elsôben elszenvedett csorbát: a baloldaltól a hagyományos jobboldalig terjedô széles ívben összefogtak az elsôfordulós szélsôjobboldali siker "földrengése" után, és a másodikban demokratikus "földcsuszamlást" értek el. Míg az elsô fordulóban Chiracnak alig volt némi elônye a szocialista Lionel Jospin elôtt, a másodikban négy és félszer annyi voksot kapott, mint ellenfele. Franciaország fellélegezhetett, de az elnökválasztási döntô leegyszerûsödött alternatívája nem lesz alkalmazható a júniusi nemzetgyûlési választásokon, ahol ismét a jobb- és baloldal számos árnyalata verseng majd egymással, és mindegyik a maga sikereként értékeli a május 5-i voksolás eredményét.
Le Pen elsô fordulós "bombájának" közvetlen magyarázata abban rejlik, hogy a hagyományos jobb- és fôleg baloldalon a franciák többsége pusztán azért, mert a Nemzeti Front vezetôjét szalonképtelennek tekintette, egyben esélytelennek is tartotta. Biztosnak vélve a demokratikus alapot, szétforgácsolták szavazataikat olyan kis, nem egyszer politikai egzotikumot megtestesítô jelöltek között, akikrôl tudták, hogy nem igazán kormányképesek, viszont számukra rokonszenves "üzeneteket" képviseltek. Miután ráébredtek, hogy ez az állampolgári fényûzés még egy stabil demokráciában sem engedhetô meg, összefogtak. Így viszont a nemzetgyûlési voksolásra maradt annak eldöntése, amit eredetileg az elnökválasztásban a ChiracJospin alternatíva testesített (volna) meg: hogy ti. jobb- vagy baloldali megoldást várnak a tényleges gondokra.
Május 5-én azt hirdették, hogy nem szélsôjobboldalit, nem kirekesztôt, nem jogkorlátozót, nem Európából kiszakadót de ez még nem volt válasz arra, hogy akkor milyet. A Le Pen-féle populizmus, mint általában minden nyugat-európai országban elôretörô jobboldali nacionalista demagógia, olyan igazi problémákra hirdetett hamis (leegyszerûsített, a demokrácia elveivel ellentétes, gyûlölködô) választ, amelyek mindenkit foglalkoztatnak. Akárcsak egyes EU-országokban, a marxista baloldal összeomlásának sok jobbára szegény és perspektívátlan árvája is felsorakozott zászlaja mögé, az egyik szimplifikáló megoldás helyett a másikat választva.
A Le Pen-jelenség másik okához hasonlító tünetek szintén több nyugat-európai országban tapasztalhatók. Az elmúlt évtizedekben a hagyományos jobb- és baloldali értékrend számos elemét kölcsönösen átvették egymástól a másik tábor erôi a jobboldali pártok egyre többet szôttek be politikájukba a szociális háló fonalából, a baloldaliak pedig kormányra jutva nem egyszer liberális elvû, sôt drasztikus piacgazdasági stabilizációra kényszerültek a gazdasági konjunktúra kedvezôtlen alakulása miatt.
Ez a közeledés nem egyszer olyan politikai együttélési formákra vezetett, mint a korábbi osztrák nagykoalíció, vagy a francia "társbérletek" az eltérô politikai táborhoz tartozó elnök és miniszterelnök között, illetve más országokban a kisebbségi (tehát a politikai ellenfél jóváhagyásával folyó) kormányzás. Miután így a szavazó nem mindig érezte úgy, hogy ha közülük választ, igazi változást érhet el, megnôhetett a szélsôségek kisugárzása.
A brit és a német miniszterelnök tehát reális veszélyre figyelmeztetett, amely ráadásul nem csupán a közvetlenül érintett EU-országok jövéjét érinti, hanem a feléjük tartó tagjelöltekét is. A megoldáshoz azonban csak az elsô lépés lehet az a fajta összefogás, amely Franciaországban már megvalósult a demokratikus értékek védelmében. Miután ebben igen széles volt a francia egyetértés, talán Európa-szerte ideje lesz világos, demokratikus (egymástól netán különbözô, de hatékonyabb) megoldásokat kidolgozni azokra a társadalmi bajokra, amelyek az elkeseredett kisebbséget a szélsôségek és a szûk nacionalizmus karjába lökhetik.
Egy amerikai felderítôi elemzés már 1999-ben azt állította, hogy az al-Kaida szervezet Mártíromság Zászlóaljának öngyilkos merénylôi robbanóanyaggal megrakott repülôgéppel zuhanhatnak rá a Pentagonra, a CIA székházára és a Fehér Házra.
A jelentés napvilágra kerülése elôtt a Bush-kormányzat azt állította, hogy a kormányzatban senki nem láthatott elôre egy eltérített repülôgéppel tervezett öngyilkos akciót.
A kérdés annak kapcsán került elôtérbe, hogy a Demokrata Párt élesen bírálta George Bush elnököt azért, hogy nem kezelte megfelelôen a terrorcselekményekre utaló elôzetes értesüléseket.
Ari Fleischer elnöki szóvivô szombaton Washingtonban kijelentette: túl messzire merészkedik az, aki azt akarja sugallni az amerikai népnek, hogy az elnöknek olyan értesülés volt birtokában, amelynek alapján megakadályozhatta volna a szeptember 11-i támadásokat.
Hozzátette, hogy a kormányzat tudott a jelentésrôl, amely a lehetséges veszélyekre hívta fel az elnök és a felderítés figyelmét. A dokumentum azonban nem tartalmazott közvetlen értesülést egy bizonyos merényletrôl, hanem értékelte, miképpen támadhatnak a terroristák. Ezt az is bizonyítja, hogy a jelentés senkiben sem keltett elég nagy riadalmat.
Bill Clinton volt elnök pénteken nem tulajdonított nagy jelentôséget az 1999-es dokumentumnak. Mint mondta, a jelentésnek semmi köze a felderítéshez. Az anyag nyilvános forrásokat használt fel arra, hogy találgasson, vajon mire készülhet Oszama bin Laden terroristavezér. Clinton hozzátette: késôbb azért adott utasítást az al-Kaida kiképzôtáborainak megtámadására és az amerikaiak azért szövetkeztek bizonyos emberekkel Afganisztánban bin Laden elfogására, mert úgy vélte, hogy a szélsôséges vezetô veszélyes lehet.
Az AP amerikai hírügynökség jelentésében emlékeztetett arra, hogy a Fehér Ház a héten elsô alkalommal ismerte el nyilvánosan: a szeptember11-i támadások elôtt Bush külpolitikai csoportja már kitervelte, miképpen számolják fel katonai és felderítési hadmûveletekkel bin Laden szervezetét. A tervet szeptember 4-én hagyta jóvá az elnöki csoport, arra várva, hogy az elnök szeptember 10-én kezdôdô floridai útjáról visszatérve áttekintse azt.
Arra a kérdésre, hogy helyesen járt-e el a washingtoni kormányzat a tavaly szeptember 11. elôtt tudomására jutott, repülôgéprablásos terrorveszélyrôl szóló értesülések kezelése során, George W. Bush elmondta: Ha tudtam volna, hogy az ellenség azon a sorscsapásszerû reggelen repülôgépeket akar használni gyilkosságra, minden hatalmamban állót megtettem volna az amerikaiak megvédése érdekében.
Mint ismeretes, a téma annak nyomán forrósodott fel Washingtonban, hogy szerdán Ari Fleischer fehér házi szóvivô elmondta: Bush még a nyár folyamán kapott olyan hírszerzési értesülést, miszerint Oszama bin Laden terrorhálózata repülôgéprablásra készülôdhet. A késôbbi részletezésbôl kiderült, hogy a figyelmeztetés augusztusban jutott el a Fehér Házhoz.
A Fleischer-nyilatkozatban, majd az azt követô kormányzati magyarázkodásokban is szerepelt, hogy azok az elôzetes értesülések nem voltak eléggé konkrétak, és csupán arra lehetett következtetni belôlük, hogy a terroristák valamilyen "hagyományos" repülôgéprablásra készülnek. Az senkiben sem merült fel, hogy az öngyilkosságra elszánt géprablók mintegy rakétaként "célpontra vezethetik" a gépeket.
George W. Bush elmarasztalóan szólt azokról az ellenzéki demokrata politikusokról, akik találgatásokba bocsátkoztak a republikánus kormányzat esetleges hibás problémakezelését illetôen, és akik vizsgálóbizottság létrehozását szorgalmazzák.
A távozó magyar kormány nemzetpolitikáját méltatták a szónokok pénteken este Csíkszeredában, az idei Bocskai-díjak átadásakor.
A budapesti székhelyû Bocskai Szövetség ebben az évben Orbán Viktor ügyvezetô magyar miniszterelnöknek, Gergely István csíksomlyói plébánosnak, Komlóssy József Svájcban élô mérnöknek, az Európai Népek Föderatív Uniója alelnökének és a marosvásárhelyi Bolyai Farkas Gimnáziumnak ítélte az 1995-ben alapított díjat.
A Bocskai-díj a szolgálat és az önzetlenség elismerése hangsúlyozta Kreczinger István, a Bocskai Szövetség elnöke. Emlékeztetett arra, hogy a magyar alkotmány kötelezôvé teszi a kormány számára a határon túli magyarság iránti gondoskodást.
A polgári kormány volt az elsô, amely konkrét lépésekkel nyilvánította ki gondoskodását mondta Kreczinger. Ugyanakkor a most alakuló magyar kormánykoalíció pártjait azzal vádolta, hogy megpróbálták szembeállítani egymással a magyarországi és az erdélyi magyarságot. Bírálta Markó Bélát, a Romániai Magyar Demokrata Szövetség elnökét is, aki, véleménye szerint, elhamarkodottan és megalapozatlanul gratulált a Magyar Szocialista Pártnak a választáson elért eredményéhez.
A díjátadó ünnepségen jelen volt Pokorni Zoltán, a Fidesz, Dávid Ibolya, az MDF és Patrubány Miklós, a Magyarok Világszövetségének elnöke is.
A díjazottaknak a kitüntetést Pálffy Árpád csíkszeredai szobrászmûvész plakettjét a Bocskai Szövetség elnöke nyújtotta át. Orbán Viktor egy késôbbi idôpontban veszi át a díjat Budapesten.
[Vissza az Szabadság honlapjához] |
[Vissza a HHRF honlapjához] |