2002. május 25.
(XIV. évfolyam, 116. szám)

Áthágtam a halál ösvényét…
A sétatéri színház legújabb Fehér tûz, fekete tûz (Dybbuk) címû elôadására csak úgy érdemes beülni, ha képesek vagyunk a napi fáradtságot, a kicsinyes emberi gondokat félretenni, figyelni a jelentésekre, a "rejtett világ üzeneteire" — ajánlja a nézôknek-olvasóknak a darabot a Spektákulum szerkesztôje. (Cikkünk a 12. oldalon)

Adalékok Fadrusz János élettörténetéhez
"No, hála Istennek, készen van — mondotta Fadrusz —, ez Mátyásnak utolsó dísze, Ausztriának kegyelemdöfés: leteszem Bécs városának lobogóját Mátyás elébe a földre. Lehet, hogy elvesztem a leleplezésnél a királyi díszt, de megmarad a történelmi igazság..." (Írásunk a 11. oldalon)

Tordatúr — városhoz közel, és mégis távol
Ahol a magyarságtudat megtépázott, ahol az identitásvesztés árnya fenyeget. Ahol a nagyváros közelsége eliparosította a mentalitást és az életmódot. Ahol a front átvonult a második világháborúban, pusztítást és romokat hagyva maga után. Ahol a gyönyörû Túri-hasadékhoz vezet az út, amelyhez annyi legenda fûzôdik. Neve: Tordatúr. (Riportunk a 6. oldalon)

A Kolozs Megyei Munkaerô-foglalkoztatási Hivatal úgynevezett mini-állásbörzét szervezett tegnap a hivatal Bem utcai székhelyén, a valamilyen fogyatékosságban szenvedô embereknek. Megyei szinten 6 vállalat, cég vett részt a rendezvényen, amelyet 142 személy keresett fel. A felajánlott munkahelyek között szerepelt elektronikai alkatrész összeszerelô, bôráru-készítô, díszítô festô, fröccsentô, textiláru- készítô. A munkaadók az érdeklôdôk közül 47 személyt választottak ki egy következô beszélgetésre, amelyre majd a cégek székhelyén kerül utólag sor.

Az új munkanélküliségi törvény, amely márciustól lépett hatályba, több kedvezményt ír elô fogyatékos személyek alkalmazása esetére, hangsúlyozta Marcela Câmpian, a hivatal sajtószóvivôje. Fiatal végzôsök alkalmazása esetén például 18 hónapig visszatérítenek másfél minimálbérnek megfelelô összeget, az 1999/102. kormányrendelet értelmében pedig 5% nyereségadót fizetnek azok a munkáltatók, akik személyzetük legalább felét a fogyatékos személyek közül alkalmazzák.

Az emített kormányrendelet másik kedvezménye a személyek szempontjából: száznál több alkalmazottat foglalkoztató cégek, önnálló gazdálkodások, országos színtû társaságok kötelesek az összlétszám 4%-ára fogyatékosokat felvenni.

Amennyiben ennek nem tesznek eleget, a megfelelô arányban kell befizetniük a minimálbérnek megfelelô összeget a szolidarítási alapba.

(i)

Tegnap reggel Gheorghe Funar polgármester ünnepélyesen bejelentette: Kolozsvárnak nincs többé városi tanácsa. — Az "iszonyú koalíció" beadta a kulcsot, a városi tanács öngyilkos lett — nyilatkozta az elöljáró. — A gyászszertartást hétfôn tarjuk, de ortodox pap nem lesz jelen, mert öngyilkosokat egyházi szertartás szerint nem temetnek el — tette hozzá epésen. Funar szerint annak ellenére, hogy a testület valamennyi alkalommal törvényesen ült össze, az utóbbi három rendkívüli ülésen a kolozsvári városi tanács egyetlen határozattervezetet sem fogadott el. Adatai értelmében az elmúlt egy év során a tanács a polgármesteri hivatal vezetôsége által elôterjesztett több mint 1800 határozattervezetet leszavazta.

Azt szeretné, hogy a törvény értelmében a prefektus javasolná a kormánynak az elôrehozott választások megszervezését. Számítása szerint erre már július 7-én vagy 14-én sor kerülhetne. Javaslatáról levélben értesítette Adrian Nãstase kormányfôt, Octav Cosmâncã közigazgatási minisztert, illetve Vasile Soporan prefektust.

Gheorghe Funar bevallotta: részérôl elôre kitervelt lépés volt a városi tanács feloszlatása. Látva, hogy a március 7-i ülésen az önkormányzati képviselôk egyetlen határozatot sem fogadtak el, a következô két rendhagyó ülés napirendjére olyan pontokat tûzött, amelyek nem igényelnek döntést. Azzal védekezett viszont, hogy a tanácsosokat senki és semmi nem akadályozta meg abban, hogy saját kezdeményezésre egy vagy több határozatot elfogadjanak.

Arról is szólt, hogy büntetô feljelentést tesz azon tanácsosok ellen, akik hétfôre rendkívüli ülést hívtak össze. Szerinte választottjaink törvénytelenül jártak el, hiszen a tanács már nem létezik.

A tavaly elfogadott 215-ös számú helyhatósági törvény 58-as cikkelye

1. bekezdése értelmében, amennyiben három egymást követô rendhagyó ülésen a városi tanács egyetlen határozatot sem fogad el, a testület hivatalból feloszlik. A2. bekezdés arról rendelkezik, hogy a polgármester tájékoztatója alapján a prefektus rendeletben tudomásul veszi a kialakult helyzetet és javaslatot tesz a kormánynak az elôrehozott választások kiírására. A 3. bekezdés szerint a tanácsosok a kihirdetéstôl, illetve a tudomásul vételtôl számított 10 napon belül a prefektus rendelete ellen óvást emelhetnek a közigazgatási bíróságon. Az 5. cikkely szerint a kormány a 3. bekezdésben megjelölt fellebbezési határidô eltelte után, illetve a bíróság végleges és visszavonhatatlan ítélete alapján (amennyiben a tanácsosok óvást emeltek) 30 napon belül megszabja az elôrehozott választások idôpontját.

Felvetettük a polgármesternek: több ízben is azt nyilatkozta, hogy a városi tanács által elfogadott határozatok nem törvényesek, a testület törvénytelenül mûködik, mivel több tanácsos "összeférhetetlen". Most miért állítja azt, hogy az általa kifogásolt önkormányzati képviselôk jelenlétében és aktív részvételével zajlott utóbbi három rendhagyó tanácsülés törvényes? Kérdésünkre a polgármester csak ennyit válaszolt: az érintettek egyszerû polgárként jelentek meg a testület ülésein. Amúgy a prefektus egyetlen olyan határozat ellen sem emelt kifogást, amelyet a szóban forgó tanácsosok jelenlétében fogadtak el.

Funar azzal fenyegetôzött: amennyiben keddig Vasile Soporan nem vesz tudomást a kolozsvári városi tanács megszûnésérôl, a Nagy-Románia Párt tagjai és szimpatizánsai sztrájkôrséget szerveznek a prefektúra épülete elôtt. — Olyan akciót szervezünk, amilyet még senki sem látott — fenyegetôzött a polgármester anélkül, hogy részletekbe bocsátkozott volna. Hozzátette: személyesen is részt vesz a sztrájkôrségben.

Péntek reggeli kolozsvári sajtóértekezletén Cosmin Gusã, a Szociáldemokrata Párt (SZDP) fôtitkára rendreutasítóan nyilatkozott a polgármester gesztusáról.

— Funarnak nincs erkölcsi alapja arra, hogy bárkitôl bármit is kérjen. A kérdés ezennel lezártnak tekinthetô — mondta.

— Nincs szó arról, hogy a testület nem ülésezett, nem volt tevékenység. A március 7-i ülésen az önkormányzati képviselôk több mint kétszáz tervezetet vitattak meg — nyilatkozta a sajtónak Vasile Soporan prefektus is. Szerinte a polgármester azért próbálkozik a városi tanács feloszlatásával, mert szabadon akar rendelkezni a közpénzekrôl. — Feltehetôleg azért akar teljhatalmat, mert saját célra akarja felhasználni a közpénzeket — fogalmazott a kormány helyi képviselôje.

Máté András ügyvéd, RMDSZ-tanácsos véleménye szerint a polgármester újabb provokációjáról van szó, amely nem szolgálja a kolozsváriak érdekeit.

— A legutolsó tanácsülésen olyan ügyet tûzött napirendre, amelyrôl nem kellett dönteni. Világos, hogy elôre megfontoltan cselekedett. Emlékezetem szerint a három alkalom közül egyszer biztos fogadtunk el határozatot — mondta Máté. Az önkormányzati képviselô inkább elôrehozott polgármester-választást szeretne látni, hiszen Funar több ízben megszegte a törvényt. — Az általa kifogásolt tanácsosoknak továbbra sem bocsátja rendelkezésükre a tanácsülésekhez szükséges dokumentumokat, holott az érintettek fellebbeztek a bíróság döntése ellen — tette hozzá. Máté András továbbra is ragaszkodik a hétfôre összehívott rendkívüli tanácsüléshez. Ha nem enged be a tanácsterembe, azt jelenti, hogy gátolja tanácsosi munkámat. Ebbôl per is lehet — helyezte kilátásba az RMDSZ-tanácsos.

Stefan Dimitriu tanácsos, a szociáldemokrata frakció vezetôje szerint egyes határozattervezetek elutasítása azt bizonyítja, hogy a testület összeült és mûködôképes. Nem lehet arról beszélni, hogy a tanács "kómában volt", nem tudott határozatokat elfogadni. Értelmezése szerint az is döntéshozatalt jelent, hogy az önkormányzati képviselôk elutasítottak pár napirendre tûzött tervezetet. — Ezután határozatot hozunk arról is, hogy bizonyos tervezetet elutasítottunk. A polgármester újból a tanács tevékenységét próbálja megakadályozni — összegzett a tanácsos.

Kiss Olivér

Pénteken Cosmin Gusã, a Szociáldemokrata Párt fôtitkára csütörtöki budapesti látogatásának részleteirôl számolt be. A találkozó során Gusã együttmûködés-tervezetet nyújtott át, amely a két politikai alakulat képviselôi közti találkozók, megbeszélések, egyeztetések rendszerességét vázolja fel. A dokumentum ugyanakkor az SZDP és az MSZP parlamenti frakciója közti, illetve a különbözô nemzetközi intézmények keretén belül létrejövô együttmûködést tervét is tartalmazza. Gusã meghívást tett az MSZP vezetôinek, akiket mihamarabb Bukarestbe vár a két párt közti együttmûködési protokollum aláírására. Azt reméli, a magyar küldöttséget Kovács László MSZP-elnök vezeti majd.

A román küldöttség ugyanakkor szóba hozta a Szocialista Internacionálé keretén belüli együttmûködés lehetôségét is. Elôrebocsátotta: az elkövetkezô idôszakban újabb találkozókra kerül sor, feltehetôleg a külügyminiszterek szintjén. Kilátásba helyezte a román és a magyar miniszterelnök találkozóját is, de nem tért ki arra, a megbeszélésre mikor és hol kerül sor.

Fontosnak tartotta megjegyezni, hogy a román küldöttség volt az elsô külföldi delegáció, amelyik Budapestre látogatott. Örvendetesnek minôsítette, hogy Magyarország teljes mértékben támogatja Románia NATO-csatlakozását.

Gusã szerint a FIDESZ–MPP és az MSZP-kormány között számottevô a különbség. Pozitívumként emlegette, hogy míg Orbán Viktor 15 millió magyar miniszterelnöke akart lenni, addig Medgyessy Péter azt nyilatkozta, 10 millió magyar állampolgár kormányfôje.

További egyeztetésre van szükség a státustörvény és a miniszterelnökök között tavaly decemberben kötött kormányközi megállapodás módosításáról — összegezhetô az SZDP-fôtitkárnak a kérdéssel kapcsolatos nyilatkozata. A magyar fél csak a megállapodást, míg a román kormány magát a státustörvényt módosítaná. Gusã azonban nem volt hajlandó felvázolni, hogy a román kormány a státustörvény mely cikkelyeinek módosítását szeretné elérni a magyar féltôl.

A Szabadság kérdésére Gusã megjegyezte, alaptalannak bizonyultak a Magyar Szocialista Párt által a magyarországi választási kampány során hangoztatott riogatások, amelyek 23 millió román állampolgár munkavállalásáról szóltak. Információi szerint (amelyeket állítólag a Magyar Statisztikai Hivataltól szerzett) a kedvezménytörvény alapján eddig csupán 41 kérvényt nyújtottak be az érdekeltek.

A politikus kifejtette: a kérdést a kormányközi bizottság kisebbségügyi tanácsának szakértôi vitatják meg. — A protokollum kimondja, hogy hat hónappal a törvény életbe lépése után a felek megvizsgálják, mi valósult meg addig és mit kell módosítani. Egy biztos: a magyar szocialisták sokkal jobban viszonyulnak a kérdéshez, mint elôdeik. Meggyôzôdésem, hogy rövid idôn belül megállapodunk.

Az SZDP fôtitkára a magyarországi kisebbség képviselôivel tartott megbeszélésrôl is beszámolt. Elmondta, a szomszédos országban élô románok arról panaszkodtak, nincs parlamenti képviseletük. Gusã azt válaszolta, a kérdés az MSZP–SZDP közti tárgyalások napirendjére kerül. Beszámolt arról is, hogy Ecaterina Andronescu tanügyminiszter Gyulára látogat az ottani románok oktatási helyzetének elemzésére. Ezenkívül arra kéri Andrian Nãstase kormányfôt, segítsék további összegekkel a budapesti ortodox templom helyreállítási munkálatait.

K. O.

Ismét a Szövetségi Képviselôk Tanácsának napirendjén a romániai magyar oktatás kérdése, amelynek megvitatására a testület szombati, marosvásárhelyi ülésén kerül sor. A romániai magyar oktatás képe immár hagyományosan a politika-szülte lehetôségek függvénye, a romániai magyar oktatás ideális képe így mára már elvesztette körvonalait. A Szabadság többek között az RMDSZ-nek a romániai magyar oktatásról "dédelgetett" jövôképérôl, az egyetemi "hangulatdömpingrôl", a szakoktatásról, az agyelszívásról érdeklôdött Nagy F. Istvántól. Az RMDSZ ügyvezetô elnökével készült interjúnk a 7. oldalon.

Az RMDSZ és a Szociáldemokrata Párt közti protokollum kiértékelése nem szerepel külön napirendi pontként a Szövetségi Képviselôk Tanácsának mai, valamivel több mint félnaposra tervezett marosvásárhelyi ülésén. Elôreláthatólag Markó Béla szövetségi elnök politikai beszámolója keretében fogja értékelni az elmúlt hónapok történéseit. Többen hiányolták, hogy az egyházi ingatlanok kérdését sem tûzte napirendre az SZKT Állandó Bizottsága, ezt Tôkés László írásban is kezdeményezte a testület elnökénél, a jelek szerint azonban nem valószínû, hogy a Királyhágómelléki Református Egyházkerület püspökének, az RMDSZ tiszteletbeli elnökének alkalma lesz vitát kezdeményezni a témáról. Mások amiatt adtak értetlenségüknek hangot, hogy a NATO- csatlakozás maradt le.

A Szabadság arra kérte az RMDSZ több politikusát, értékelje az RMDSZ és az SZDP közti együttmûködés sorsát. A megszólaltatott képviselôk közt egyetértés van abban: nem a néhány hetes "csúszásokat" kifogásolják, megoszlanak viszont a vélemények, hogy a fontosabb kérdésekben sikerült-e áttörést elérni, vagy sem. (Összeállításunk a 16. oldalon)

A ROMÁNIAI MAGYAR DALOSSZÖVETSÉG a karvezetô találkozó–továbbképzô ötödik elôadását a kántorkarnagyoknak május 27-én, hétfôn du. 2 órakor tartja a hídelvi református egyházközség imatermében (Horea út 53.). Hangképzést Török Éva énekmûvész, zeneolvasást Péterné Sógor Éva fôiskolai tanárnô, karvezetést Guttman Mihály karnagy tanít. Szöveg és dallam viszonya az énekkari mûvészetben címmel dr. Angi István esztéta, a Gh. Dima Zeneakadémia professzora tart elôadást.

KISMAMAKLUB ÖSSZEJÖVETEL május 27-én, hétfôn du. fél 6 órától a Mócok útja 75. szám alatti Pro Iuventute székházban. A másfél–négyéves gyermekeknek rendezett Zeneóvodával kezdôdik a program, melyet Nisztor Krisztina óvónô irányít. Utána a szülôknek Tarsoly Sándor ny. mentôs, református asszisztensképzô oktató az égés, fulladás sürgôsségi eseteirôl, valamint a szezonális balesetekrôl beszél. A szervezôk szeretettel várják a kisgyermekes szülôket.

JÁTÉKOKAT, BABÁKAT ÉS PLÜSSÁLLATOKAT SORSOL KI — amíg a készlet tart — a gyermeknézôk között minden szombati magyar és román nyelvû elôadásán a kolozsvári Puck Bábszínház, a Megtalált Család Egyesülettel közösen.

A FILANTRÓP ALAPÍTVÁNY KERETÉBEN MÛKÖDÔ ASZTMA KLUB következô összejövetelét május 27-én, hétfôn, délután 5 órakor tartja a székhelyen (Szentegyház utca 6.). Dr. Fábián András a tüdôtuberkulózisról (tbc) tart elôadást.

A RÓMAI KATOLIKUS GIMNÁZIUM tanárai találkozót szerveznek ôket azokkal a szülôkkel, akiknek gyermekei a VIII. osztályt végzik és érdeklik azok a lehetôségek, amelyeket ez az iskola nyújtani tud. A találkozóra május 28-án, kedden du. 6 órától kerül sor a Báthory-líceum nagy épületének 16-os termében. A líceumban minden szombaton 9 órától felkészítôt tartunk magyarból, románból, matematikából és történelembôl.

A Szabadság április–júniusi háromhavi elôfizetôi jutalomsorsolására 28-án, kedden du. fél 6 órakor kerül sor támogatónk, az Apáczai Csere János Líceum (Király — Brãtianu u. 26.) második emeleti dísztermében. Azok között, akik a második negyedévre Szabadság-elôfizetést kötöttek kisorsoljuk a Qualitas ékszerbolt nagydíját, az

1 700 000 lej értékû aranyfülbevalót.

Itt dôl el az is, hogy kik lesznek a Szabadság májusi egyhavi elôfizetôi nyereménysorsolásának nyertesei is. Azok között, akik májusra elôfizettek a Szabadságra, s az erre vonatkozó szelvényt kitöltötték, és beküldték, kisorsoljuk az 500 000 lejes vásárlási utalványt használtruhaboltba, a Stretto Impex Kft. fôdíját, valamint 14 további értékes nyereményt a Gemello, VSA, Quantum Pharm, Tapet-Center, Fantastik (Scholl-képviselet) és Hélene jóvoltából.

Ugyancsak az Apáczai-líceumban és a fenti idôpontban sorsoljuk ki a Szabadság és a Corvina Nemzetközi Rejtvénymagazin áprilisi rejtvénypályázatainak számos nyertesét is.

A közönséget sporttánccal szórakoztatja a Diamond Dance Klub egyik táncospárja.

Kedd esti programjához fenti ajánlatunkat is figyelmébe ajánlja, és mindenkit szeretettel vár a sorshúzásra

a szerkesztôség.

A tordai RMDSZ-székházban rendeztek kiállítást a Petôfi Társaság által kezdeményezett, Diákélet és Magyar államiság tematikájú rajzversenyen díjazott munkákból. A tárlat külön színfoltját képezik a Báthory-líceum tanulóinak munkái. A zsûri — Cismasiuné Labancz Ágnes elnökletével — az alábbi tanulók rajzait díjazta.

Aranyosegerbegy: Lengyel Andrea, Létai István, Puskás Szabolcs, Süller Melánia, Fejér Zoltán, Kónya Melinda V. osztályos tanulók.

Aranyosgyéres: Kiss Arabella 7 éves, Székely Róbert Attila és Kádár Ferenc 6 évesek, Németh József, Szilágyi Imre, Moldvai Csilla, Deé Kinga, Kiss Bernadette és Nemes Attila harmadikosok, Péter Hunor negyedikes.

Aranyospolyán: Fedurágai Kinga Ágnes másodikos, Székely Péter Márton és Racovitan Róbert negyedikesek.

Bágyon: Balogh Timea elsôs, Székely Tamás Hunor negyedikes

Kolozsvár, Báthory-líceum: Incze Ágnes hatodikos, Tárkányi Ildikó ötödikes, Nyakas Kinga és Benedekfi István hetedikesek.

Torda: Fodor László, Harmath Zsófia Dóra, Novák Ileana Daniela, Kriszbai Krisztina, Szász Anita Barbara és Zilahi Noémi Júlia 7 évesek, Szász Imre Lénárd 8 éves, Szigheti Evelein, Marton Henriette, Fodor Levente, Dunai Szabolcs, Vári Lôrincz, Bartha Edgár, Katona Renáta elsôsök, Tordai Brigitta, Popa Edmond másodikosok, Simon Katalin, Nagy Katalin, Kovaci Renáta hajnal, Vasinca Attila harmadikosok, Molitorisz Andor, Pap Gabriella, Bagosi Kinga ötödikesek, Coman Andrea hatodikos, Józan Zoltán Csaba hetedikes.

Várfalva: Pethô Hajnal, Fodor Emôke harmadikosok, Kolozsi Orsolya, Pálfi Teréz, Nagy István, Groza Alexandra, Turdean Gyula hatodikosok.

Suba László

A felvidéki magyar néprajzi tájegységek címmel dr. Liszka József, a Révkomáromi Etnológiai Intézet vezetôje tart elôadást május 27-én, hétfôn 10–14 óra között a BBTE bölcsésztudományi karán (Horea út 31., Brassai-terem). Ugyancsak hétfôn du. 6 órától mutatják be dr. Liszka József: A szlovákiai magyarok néprajza címû könyvét a Kríza János Néprajzi Társaság Mikes/Croitorilor utca 15. szám alatti székházában. A szerzôt dr. Pozsony Ferenc mutatja be.

Szintén a Kríza János Néprajzi Társaság szervezésében kerül sor A szlovákiai magyar társadalom átalakulásának utóbbi két évtizedérôl szóló, Tóth Károllyal, a Fórum Intézet (Galánta–Somorja) vezetôjével való beszélgetésre is, amit Bárdi Nándor vezet. A rendezvény helyszíne és idôpontja: Kríza János Néprajzi Társaság (Mikes/Croitorilor utca 15. szám alatti) székháza, május 27-én, hétfôn este 7 órától.

A Szabó T. Attila Nyelvi Intézet szervezésében Kontrasztok és analógiák — angol–német–magyar kulturális szótárak címmel pénteken a bölcsészettudományi karon Bart István, a Corvina Könyvkiadó igazgatója, mûfordító, több kulturális szótár szerzôje tartott elôadást.

Bevallása szerint negyven éve foglalkozik a témával, munkája során sok olyan külföldivel került kapcsolatba, akiknek halvány sejtelmük sem volt Magyarországról. Az interkulturális kommunikáció érdekében feltétlen szükségesek ezek az ábécésorrendben nem szavakat, hanem az átlagember szintjének megfelelô banális kulturális fogalmakat tartalmazó kötetek, amolyan "gyeptéglák" egy-egy nemzet jobb megértésében. Szóhasználati szabályként is leírható nemzeti mítoszok, szokások, a más nemzetekrôl való vélekedések látnak napvilágot ezekben a "szótárakban", melyek bárkinek, de legfôképpen mûfordítóknak hasznára válnak. Sok-sok kutatás eredményei, a teljességre való törekvés nélkül. Mivel az lehetetlen. A magyar–idegen nyelvû kulturális szótárak esetében külön tudomány éreztetni az idegennel, például, egy nemecsek ernô- vagy Jumurdzsák-féle fogalmat. Mint ahogyan a globalizáció térnyerésével például az amerikai baseball szó szerepe, vagy a Coca-Cola jelkép, bár ismertebb nálunk, mégis külön magyarázatot igényel. A kulturális szótárak hasznosak — és valószínûleg mindig tökéletlenek maradnak —, nem tartalmaznak képi sztereotípiákat (pl. a kézfogás kultúráját angol módra, Amerikában vagy a Balkánon; a japán hajlongásos köszöntést), mégis olyan interkulturális eszközök, melyek nélkül egyre nehezebb megértenünk a másik nemzethez tartozót. Ugyanakkor ismételten eszünkbe juttatják az anyanyelv pótolhatatlanságát.

A Szabó T. Attila Nyelvi Intézet a jövô évben hasonló kiadványok megjelentetését tervezi.

Ördög I. Béla

A közmûvelôdési folyóirat áprilisi számában Orbán István a méltánytalanul elfeledett, évtizedekig Kolozsváron tevékenykedô és itt elhunyt Papp Lajos képzômûvészre emlékezik. Sas Péter Kelemen Lajos emlékét idézi, s kevésbé ismert oldaláról, versfaragói minôségében mutatja be a jeles történészt, mûvészettörténészt. Boldizsár Zeyk Imre a nyolcvanéves Romániai Magyar Dalosszövetség tevékenységét ismerteti, Kovács Ferenc pedig a költô Kiss Jenôre emlékezik. Borbély Erika a nagyenyedi Bethlen Gábor Kollégium hagyományos ballagási szimbólumairól, Demeter Éva a patkó tojásminta változatairól ír. Olvashatnak még a lapban a temesvári Római Katolikus Püspökség jogos ingatlanvisszaigénylési kérésérôl, az epikureus tudósról, Avicennáról, valamint Sütô Ferenc és Turoczki Emese tollából törökországi élményekrôl.

A Kolozsváron megjelenô mozgóképes havilap tematikus részét ezúttal a Mozinak szentelték a szerkesztôk. Olvashatunk a lap hasábjain a párizsi, a torontói meg a bukaresti mozikról, a Budapesten nemrég megnyílt Uránia Nemzeti Filmszínházról, továbbá a székelyföldi kis mozik helyzetérôl és a hazai filmforgalmazásról.

A Filmtett interjúalanya ezúttal Fekete Ibolya filmrendezô, aki Chico címû játékfilmjével az idei Magyar Filmszemle fôdíját nyerte. A Materia Prima rovat vendége pedig Kacsó Sándor bukaresti tévé- és filmrendezô.

A lap közli a Filmtörténet sorozat utolsó, Új Hollywoodról szóló részét is, folytatódik a mûfajtörténeti sorozat, továbbá megtalálhatók az aktuális mozifilmek kritikái, a Fesztibál fesztivál-beszámoló, a hírrovat és más ismert rovatok.

Az ifjúsági lap legújab számában folytatódik a Ki kicsoda a magyar történelemben? (most a D betûvel), az Attila birodalmáról szóló múltidézés (5. rész) és a kulináris élvezetekrôl (G, Gy). Az Európa országait bemutató sorozatban Ausztria került sorra. Az olvasó érdekességeket tudhat meg az állatokról és azok hírneves barátairól, a kulináris élvezetekrôl és Vasarelyrôl, a hét végi mûvészrôl. Tesztekkel állapítható meg, hogy mennyire vagy társas lény, vagy milyen okosan osztod be az idôdet. Viccek, sztárparádé (Kylie Ann Minogue, Antonio Banderas, Cameron Diaz, Koncz Zsuzsa), szépségápolási oldal (szemöldökformázás), sportvilági furcsaságok (László Ferenc: Indokolatlan mûsormódosítás), irodalmi szárnypróbálgatások (Antal Zsolt István: Akrosztikus vallomás; Mary Wolf: A szerelem; Peleski Erika: A tanár is ember; King Nes: nyolcadikos sztori, avagy az X-es hadjárat az egér ellen), keresztrejtvény, valamint levelezôk postája teszi teljessé a kiadványt.

Kolozsváron hol lehet porszívógéphez szükséges porzsákhoz hozzájutni?

Utánanéztünk: a Dózsa György (Regele Ferdinand) utca 5. szám alatt, hátul az udvaron mûködô szolgáltatómûhelyben kapható bármilyen fajta porszívóhoz találó, úgynevezett "egyszerhasználatos" porzsák. Az egyszerhasználatos jelzô relatív: mindenki saját zsebéhez és türelméhez mérten használhatja többször is, ha idônként óvatosan kiüríti a papírból készült kelléket.

Most, hogy Nagy Károly "kihívott" egy kávéra: A rossz béke vagy a jó háború tárgyában (Szabadság, 2002. május 16.), el kell árulnom, hogy már azelôtt sem keveset gondoltam rá... Fôként meglepô visszaemlékezései kapcsán. (Május 8. és 9.) Elôbb-utóbb tényleg meg kell ejtenünk a találkozót.

Addig is elnézését kérem, amiért összetévesztettem az írásában általa képviselt Magyar Dolgozók Egyesületét a Szociáldemokrata Tömörüléssel. Az eléggé el nem marasztalható tévedésben az is közrejátszhatott, hogy lényegében egyformán elítélôen vélekedik mind a kettô az RMDSZ parlamenti csoportján belül megalakult Polgári Szárnyról. Egységbontónak tekintik a Szárnyat, magam viszont az RMDSZ csúcsvezetése legkevésbé sem demokratikus, önkényes vezetési stílusának — ma még csak így lehetséges — ellensúlyozására hivatott csoportosulásnak látom. Hiszen a Szövetségi Képviselôk Tanácsa (SZKT), az RMDSZ úgynevezett belsô parlamentje, saját nevével is szöges ellentétben, maholnap tizedik éve, nem erre a célra választott, ilyen szempontból tehát "szedett-vedett" és alapszabályzat-ellenes testület, amely nyilvánvalóan a hatalmi ágak szétválasztási elvének sem felel meg. Nagyrészt éppen emiatt tetszés szerint manipulálható, mint bármelyik önkényuralmi (totalitárius), torz döntéshozó képzôdmény. Jellemzô e vezetés szellemiségére, hogy Markó Béla szövetségi elnök mit válaszol a furcsa nevû Trans-Fórumban (Szabadság, Kolozsvár, 2001. december 11-én) egy ezzel kapcsolatos kérdésre. [Lásd Fekete Attila egyik, az e) pontban leírt kérdését.] Markó válaszát bármelyik kommunista párttitkár mondhatta volna, akinek a hírhedt demokratikus centralizmus bûvöletében már fogalma sincs a hatalmi ágak szétválasztásának követelményérôl. Amelynek tényleges hiányát a legutóbbi alapszabályzatban ravasz furfanggal kozmetikázva próbálják igazolni. Íme a lecsó válasz, amely azonban egészen pontosan leír egy lecsó jelenséget, azaz a lecsó SZKT-t: "e) Az SZKT tagjai többek között területi elnökök, képviselôk, szenátorok, önkormányzatiak stb. Igazán nem állíthatja senki, hogy mögöttük nem állna sok-sok szavazat". Igazán nem... csakhogy milyen szavazatok? S ebben van a csúsztatás. Még a kommunisták is rendeztek egy-egy választási komédiát, ha a nagy nemzetgyûlésrôl, vagy csaltak, ha a parlamentrôl volt szó 1946-ban. Ismertem egy nyomdászt, aki jóval késôbb bevallotta, hogy hatszor szavazott negyvenhat ôszén. Aztán a végeredményt elsiratta. Különösen, ami a magyarság sorsát illeti. Mi is elsirathatnók újból a magunk sorsát, mert olyan SZKT-nk van, amelybe más-más RMDSZ-"hatalmi ágakba" választott tisztségviselôk csupán küldöttekként kerülnek bele, s ott önmaguk hatalmát ellenôrzik. Ergo: nem valódi képviselôk. Így még egy belsô parlament sem mûködhet. Vagy talán lehetne bárki is a bukaresti parlament szenátora, csupán azért, mert az RMDSZ választott elnöke? Akármilyen Balkán van is ott. Nos, mindezzel szemben keltett némi reményt a Polgári Szárny jelentkezése.

Mert az SZKT nem tudja biztosítani a vezetés fölötti ellenôrzést. Amely vezetés éppen emiatt, ama bizonyos protkollumból is éppen akkor és ott enged, amikor és ahol nagyobb az ellennyomás. A Polgári Szárny már fel is lépett egyes határidôk be nem tartásakor... A tavalyi egyezménybôl a javunkra csupán 50 százalék teljesült, míg az RMDSZ 100 százalékban teljesített... De a prágai NATO-csúcs elôtt igenis van "nyomás"-lehetôség, mint ahogy 1997-ben is lehetett volna a madridi NATO-csúcsot megelôzô idôben. S akkor még az egyetem ügyében is... Ebben az évben a román kormánynak nagyobb szüksége van az RMDSZ-re (belföldön és külföldön egyaránt), mint fordítva. Éppen ezért választotta az RMDSZ-t szövetségesül. A Polgári Szárny feladata, hogy lehetetlenné tegye a legkülönfélébb okok, kommunista atavizmusok, érdekek, összefonódások miatt gerinctelen vezetés megalkuvásait, ha már erre az SZKT nem alkalmas. Miért volna az egységbontás? Mert ki szeretné küszöbölni a parancsuralmi vezetés káros, önérdekû, monolit "egységét"?

Ilyen értelemben nagyobbak a lehetôségeink, mint amennyire Ön gondolja, tisztelt Nagy Károly... Ám nagyon is igaza van abban, hogy Románia NATO-csatlakozása után nemigen adódnék nyomáslehetôségünk, és példaként a török–görög, e két NATO-tag, évtizedek óta megoldatlan viszályaira hivatkozik. De ott az ír kérdés is, meg egyebek. Mindez amellett szól, hogy éppen most kell ütni a vasat... Az erdélyi magyar történelmi egyházak nyomása nélkül még a Protokollumba se került volna be az egyházi ingatlanok ügye. (A késôbbi kijátszási kísérletekrôl nem is beszélve.) Ez is saját erôink mozgósítását jelenti. Éppen ez fejezi ki az igazi egységtörekvést. Mindez, indulatok nélkül szemlélve, az RMDSZ-vezetésnek nyújtott segítségnek is tekinthetô. Bár az összefogás lehetne természetesebb is. Miért kell ezt a vezetést szinte mindenre kényszeríteni? Az elmúlt négy év nagy kezdeményezéseit se fogadták kezdetben túlzott lelkesedéssel. Ez volna az egység? De a késôbbi babéroknak már nem bírtak ellenállni. (Például Sapientia Egyetem, kedvezménytörvény.) Ennyire nem képesek szabadulni a múlt, a szocialista-kommunista múlt nagy eszmei csôdtömegétôl? Pedig végtére is elsôsorban európai néppárti jellegû szövetség volnánk... Dehát ebben is kísért a múlt. S ebbôl is sok feszültség fakad.

Olyan "váratlan" hátba támadásokat kell kivédeni, mint Bársony András elvtárs, az Európa Tanács ellenôrzô (monitorizáló) bizottsága elnökének Kovács László-i ihletettségû föllépése... Bársony elvtársat a román elvtársak pontosan úgy ejtették át egy hasonló ügyben, mint ahogy azt a királyhágómelléki püspökünk elôre jelezte. Az elvtárs utólag azzal védekezik, hogy sem egy romániai párt, sem egy itteni civil szervezet nem jelentette a fôrangú csalást. Ô így csak a román kormány jelentését vette figyelembe. Mintha nem ismerné legalább az utolsó évszázad román történelmét... S akkor most minden oké? Ugyanakkor, milyen érdekes, az RMDSZ-küldött sem jelentett semmit Strasbourgban. Csak nem Frunda György volt az illetô? Az egyházak képviselôi viszont 1997 óta mindent jelentettek ingatlan ügyben. Hogy semmi sem megy, hogy minden porhintés... Az nem tetszik tán, hogy az egyházak jelentettek, s nem a román elvtársak? (No, azt várhatja.) Ez is magyar szocialista-kommunista atavizmus, amelyik nem ismeri fel az erdélyi elnyomott egyházak jelentôségét és igen nehéz helyzetét.

Ezt meg a többit szavazta meg a magyarországi választásokon a nyugdíjasok 65 százaléka. Szerintem ezeknek illett volna idejében megvédeni imádott Kádár-rendszerüket. No nem, ezt nem. Különben is magától dôlt az össze, mint az egész eurokommunizmus. Ámde akkor ki a bûnös az ô sorsukban (is)? Vajon nem éppen az egykor világbírónak és világboldogítónak kikiáltott, létezô szocializmus? Amely önmagától összeomlik, s magára hagyva, prédául dobja a benne bízó, vagy kevésbé bízó, de legalább reménykedô százmilliókat? Még kimondani is szörnyû, de ez még a világkommunizmus ama 100 millió hiábavaló áldozatánál, meg Kádár akasztásainál is borzalmasabb bûn... És mi van azok erkölcsével, akik tudva vagy kevésbé tudva, e 100 millió hullán kívántak felvirágozni? Vajon nem méltó büntetésük a mai állapot? A fô kolomposokat pedig, akik állandóan a fasizmus bûneivel takaróztak és takaróznak ma is, senki se tudja megbüntetni. (Le livre noir du communisme, Paris — A kommunizmus fekete könyve. Bûntény, terror, megtorlás, Budapest, 2001)... S az a 65 százaléknyi magyarországi nyugdíjas, akik többnyire még nem is nyugdíjasként, nem akarták megvédeni a Kádár-rendszert, most viszont leszavazták azt a 70 százaléknyi fiatalt, akik végre egy tisztább jövôkép birtokában másképp kampányoltak. Már csak az isteni természet törvénye szerint is, a jövô mégis ezeké a fiataloké.

De Fey László sem igen kívánja megkülönböztetni a Nyugat szociáldemokratáit a magyaroktól. Pedig ezek most pont olyan buzgalommal szolgálják ki az egykor elátkozott kapitalizmust, mint egykor a moszkvai kommunizmust. (Szabadság, 2002. május 14.) Ámde sokkal nagyobb hibákat követtek el világszerte ismert személyek is. A Szovjetunióban, ahol Ön tanult, akkor biztos nem beszéltek arról, hogy Gorkij még bírálgatta ugyan Lenint, viszont Sztálint már védte Romain Rolland ellenében is. Sôt, Szolzsenyicin szerint, még a Gulág fölött is szemet hunyt. Az lenne csoda, ha nálunk nem járta volna senki ezt az utat. Lelkesedésbôl, kényszerbôl vagy sunyi alkalmazkodásból... Ám nekünk most magyar bôrünket kell mentenünk. Nem csupán érzelmi okokból. Hanem az e mögött meghúzódó és fölismert ember-ökológiai és genetikai változatosság védelmében is. Egyszerûbben szólva, az emberiség védelmének kényszerítô erejénél fogva is. Ebben hatalmasabb erôk mûködnek még a rossz békénél vagy a még rosszabb jó háborúnál is. Az emberi változatosság, az emberi evolúció e hajtóereje nevében meg akarunk maradni. Ez az egyetlen, amiben minden népnek igaza van. Csak ezt (még) nem mindig tudják, kölcsönösen egymásról, s egyelôre többnyire csak önmagukat féltik. S ennek érdekében bármit vállalnak. Emiatt van rossz béke és van jó háború. Azt azért már megértük, hogy mindenféle genocídiumot rendszerint az emberiség ellen elkövetett fôbenjáró bûnnek tekintenek. Rendszerint, mert az egyenlô népek között vannak még egyenlôbbek is.

Gajdos Balogh Attila

"Minél magasabb tisztségbe kerül egy erdélyi magyar, annál kevesebbet mer (és akar) tenni a saját közösségéért" — hallottam a minap a különben újdonságszámba nem menô vélekedést. Nyilván, mert félti a maga pénzforrását, amit semmi esetre sem tenne kockára holmi felebarátokért, jobb sorsra érdemes sorstársakért. Mert neki elsô a saját becses személye, még akkor is, ha történetesen éppen a közszolgálat ellátására választották meg, nevezték ki.

Egyébként ebben az országban nagyon sokan lehetôleg azonnal és lehetôleg mértéktelenül akarnak megtollasodni. Ezért nincs törvénytisztelet, de szinte minden téren kötelezôen elterjedt a csúszópénz (állami nyelven: "spagã"), az ügy- és egyébintézés útvesztôinek sáprendszere, az a mindenkori balkáni szellemiség, amely szerint "hagyjuk az ostoba elméletet, és éljünk a realitásból!" A legfôbb vezérlô elv pedig az aki bírja, marja, tekintet nélkül más körülményekre, értékekre, érdemekre. Van, aki igyekszik ezt szalonképesen becsomagolni, és akad olyan, akinek esze ágában sincs ilyen formasággal bajlódni.

Egy jól menô, Erdélyben talán egyedülálló termelôcég vezetôje panaszolta: alig akad utánpótlás a ritka szakmájára. Mert a betoppanó fiatal elsô kérdése, hogy mennyit kap kézbe, még mielôtt bizonyíthatott volna valamit a képességeibôl. Az az alaptétel, hogy a sokért sokat (vagy annál is többet) kell nyújtani, nálunk még eléggé ismeretlen. A dolgozó tömegekben valamiféle furcsa tudathasadás uralkodik, egyfajta kommunista múlt és globalizációs jelen keveréke. Az, hogy valamelyik gyár munkásai sztrájkba lépnek, mert adott pillanatban keveslik béreiket, és ezt szervezett, szakszervezeti harc formájában tudatják a munkáltatójukkal, beleillik a kapitalista világképbe. Viszont amikor azt követelik, hogy a kormányfô vagy a miniszter szálljon ki a helyszínre, hogy oldja meg konfliktusukat, vagy amikor az államtól várják el, hogy biztosítsa a munkahelyüket adó gyár megrendeléseit, ez már távolról sem tartozik annak a világnak a játékszabályai közé, amely felé haladni látszunk. Ilyen esetekben a közszolgálatot elvállalt szakszervezeti vezetôk kötelessége, hogy ne saját karrierjüket tekintsék elsôdlegesnek (hiszen volt rá példa, hogy a szakszervezetis egyik napról a másikra a barrikád túloldalán politikai vezetôvé vedlett át).

Ugyanilyen magától értetôdô kötelesség saját nemzeti közösséged érdekeit tartani szem elôtt, ha bármilyen vezetôi tisztségben szolgálhatod azokat. Az anyagiasság gátlástalan bálványozása nyomán olyan értékek veszhetnek el a semmibe, amelyeket bizalomnak, népszerûségnek neveznek, és amelyeket soha többé, semmilyen késôbbi pénzáldozattal nem lehet bepótolni. Ezért ajánlatos spártai szigorral elkülöníteni a köz érdekét a magánérdektôl, még ha ezt megvetô ajakbiggyesztéssel fogadják a társadalom hajtóerejét az egyéni önzésben látó liberálisok. Elvük az állatok világára valószínûleg érvényes, de az emberiséget éppen a Kató Béla és Tôkés László típusú "közszolga" egyéniségek juttatják elôre.

A romániai torz globalizáció gyôzedelmeskedése folytán egyszer majd oda is eljuthatunk, hogy, mondjuk, valakitôl az utcán megkérdem, legyen szíves, árulja el nekem, hány óra van, és azt a felelet kapom, hogy a válasz fél eurómba kerül. Csakhogy én az efféle globalizációból nem kérek. Hát Önök?

Ördög I. Béla

Bevallom, hova tovább, egyre inkább kedvelem, szeretem ezeket a mi — mondjam úgy: romániai magyar — vitáinkat. Amelyek, nyilván, mindig kis nemzeti közösségünk nagy dolgairól folynak. Nagyjából mindig ekként; történik, vagy nem történik valahol, valami — és akkor jön a Valaki, aki leszögezi, kijelenti, megállapítja, közli stb. axiómaként, sarkigazságként, evidenciaként és factumként, amit ô hisz, gondol, feltételez stb. Erre, illetve ennek kapcsán, ürügyén, okán, ebbôl ki- és befolyólag, jön egy Másik Valaki, aki "vitába száll" az evidencia- és factum-gyártóval, mondván, leszögezvén, megállapítván, factumként és evidenciaként, hogy ez — mármint a factumozás és evidenciázás — mily elfogultság, türelmetlenség, intolerancia stb., lévén, hogy a dolgok állása, vagy nem állása a következô: ... És következnek a kijelentések, megállapítások, leszögezések, a factumok, evidenciák, sarkigazságok, axiómák.

"Istenem, mennyi okos, csalhatatlan, az egyetlen igazságot csak ô egyedül tudó ember!" — szoktam ilyenkor álmélkodni, miközben rág és mar, karmol, nyomaszt a sárgából mélylilába váltó irigység, hogy én egyetlen factumot, evidenciát, axiómát, sarkigazságot sem tudok — még csak kitalálni sem, nemhogy kellô nagymellénnyel elôadni. Mindazonáltal (és következtében és kifolyólag) büszke is vagyok önmagunkra, akik kicsinységünkben is ennyi Csalhatatlant, Igazságtudót tudtunk, tudunk kitermelni, felnevelni, megéltetni magunkból, magunk által, magunkért, magunkból kifolyólag.

Néha persze zavar, hogy az evidenciák mégsem evidenciák, a factumok sem factumok, az axiómák és sarkigazságok sem axiómák és sarkigazságok, hanem csak egyetlen egyén, egyetlen valaki véleménye, meglátása, gyanúja, feltételezése, értelmezése stb. Ilyenkor az a dôre vágyam, óhajom támad: mennyire elvszerûbb és sportszerûbb volna ez az egész "vitatkozásunk", ha a tisztelt valakik azt a picinységet is megjegyeznék, hogy "véleményem szerint", ahogy én látom. stb. De hát akkor, látom be, hogyan lehetnének ezek a Valakik a csalhatatlanok?... Sehogy (mint ahogy, talán, nem is azok...)

Molnos Lajos

Nem szoktunk jósolni, tippelni, de még a 2001–2002-es idény kiírásakor többször is szóvá tettük, hogy a tervezett létszám-szinttel nem lehet sikeres az idény a labdarúgó-bajnokságnak ezen a szintjén. A meggondolatlan, nem körültekintô, lényeges tényezôket figyelembe nem vevô rendezési elképzelésnek csak a legnagyobb fokú fiaskó lehetett az eredménye.

Ilyen rossz rendezésû megyei bajnokságnak talán sohasem voltunk tanúi, pedig hosszú évtizedeket éltünk meg, tevékenykedtünk ilyen irányban.

Azoknak a vidéki együtteseknek, amelyekre számított a megyei szakbizottság, nem volt meg a megkövetelt anyagi hátterük. Nem ellenôrizte senki sem, fôleg az illetékesek nem, hogy mi is a valós helyzet. Annyira begyûrûzött a megyei szintre is a tipikus balkáni társadalmak lépfenéje: hazudni, ködösíteni, a tényleges valóságtól messze nem megfelelôen tálalni az igazi helyzetet. A tervezett résztvevôk egy-egy községet kellett volna képviseljenek, amelyek megfelelô anyagiakkal rendelkeznek, hogy szervezett bajnokságban induljanak. A labdarúgást kedvelô helyi vezetôknek számolniuk kellett volna azzal, hogy meddig is ér a takaró, milyen anyagi támogatásra számíthatnak a helyi illetékesektôl, mennyi pénzzel rendelkeznek. Ez a felületesség vezetett azután az elsô szakasz utáni részleges, majd szinte a teljes kudarchoz.

Ami az együttesek felkészítését, felkészülését illeti, a megyei szakbizottság a fellegekben járt, nem számolt azzal a ténnyel, hogy a kis helyi közösségek csapatai amatôrök. Szeretik a focit, de nem lehet profi szintû igényeket támasztani velük szemben. Már az a tény is dicséretesnek számít ezen a szinten, ha hetenként megjelennek és játszanak a kitûzött találkozókon. Szerintem badarságnak tûnik edzôket és olyan edzési programot követelni ezektôl községi csapatoktól, mint az igazi, magasabb osztályú együttesektôl.

A 2001–2002-es idény meghirdetésekor 14 csapat nevezett be, majd amikor az illetékesek közölték a feltételeket, már meg is történtek az elsô visszalépések. Az ôszi idényben végül is 10 csapattal indult a bajnokság.

A követemények rostáján egyre több együttes hullot ki, a tavaszi idény kezdetén már csak öt csapat küzdött a bajnoki pontokért. Így is a legtöbb eredményt meg nem jelenéssel, 3–0-s gólaránnyal igazolták.

Nem a nosztalgia vezérel, de meg kell említenem, a régi focikedvelôk még bizonyára emlékeznek a viszonylag magas színvonalú kétcsoportos városi bajnokságokra, minden csoportban 12 vagy 14 csapattal, de folytak területi, rajoni bajnokságok, meg üzemi találkozók, szövetkezeti bajnokságok stb. De hol van már a tavalyi hó?

Felvetôdik a kérdés, akkor a jelenlegi gazdasági és társadalmi konjunktúrában mi a teendô? Az egyre sikertelenebb megyei bajnokságok helyett területi bajnokságot rendezni. A lebonyolítási rendszer lazábbá válna, ki lehetne küszöbölni a hétközi fordulókat. Minden bizonnyal a mérkôzések látogatottsága, a nézôszám is nagyobb lenne. Ez lenne az általunk javasolt út. De elképzelhetôk más megoldások is.

A megyei szakbizottságnak azonban le kellene szállnia a "magas lóról", és a mindennapok valóságában kell gondolkoznia, terveznie és megindítania a következô szezont.

Az idei megyei bajnokság végeredménye:

1. Egeresi Bányász 12 10 1 1 37–12 31

2. Detrehemi Unirea 12 8 1 3 44–15 25

3. Dési CFR 12 6 1 5 29–31 19

4. Kv. Emanuel SE 12 6 1 5 25–33 19

5. Apahidai Somesul 12 5 2 5 32–26 17

Reisinger László

Százszázalékos teljesítménnyel végzett Európa-bajnoki selejtezôcsoportjának élén a magyar nôi labdarúgó-válogatott, amely utolsó mérkôzésén, hazai pályán magabiztos gyôzelmet aratott Törökország felett.

Eb-selejtezô, 8. csoport: Magyarország–Törökország 4–1 (3–0) — a magyar gólszerzôk: Pádár és

Nagy A. 2–2.

Az már a május 4-i, szlovákok elleni találkozót követôen biztossá vált, hogy Bacsó István csapata ôsszel pótselejtezôt játszhat a 16-os döntôbe kerülésért.

LABDARÚGÁS
Szombaton 11 órától a Ion Moina Stadionban: Kolozsvári U FC–Petrozsényi Zsil — B-osztály, 29. forduló.

Szombaton 11 órától a Gépész utcai stadionban: Kolozsvári CFR–Avasfelsôfalui Avas — C-osztály, 29. forduló.

Szombaton 11 órától Szamosújvárott: Olimpia–Tordai Aranyos FC — C-osztály, 29. forduló.

Szombaton 11 órától Désen: Egyesülés–Máramarosszigeti Marmatia — C-osztály, 29. forduló.

RITMIKUS SPORTGIMNASZTIKA (MÛVÉSZI TORNA)
Szombaton 10–12 és 16–18 óra között, valamint vasárnap 10–12 óra között: Kis tornász-verseny — a gyerek egyéni és csapatbajnokság döntôje.

RÖGBI
Szombaton 10 órától a Iuliu Hateganu (Egyetemi) Sportparkban: Kolozsvári U–Petrozsényi Zsil.

TÁJFUTÁS
Szombaton 11 órától a bányabükki erdôkben: In memoriam verseny; vasárnap 10 órától: Aranytájoló-kupa.

Május közepén rendezték Sepsiszentgyörgyön a Sinclon-kupát, amelyen Kolozs megyét Dés és Aranyosgyéres képviselte. A vetélkedôn 6 város 6 együttese vett részt, a Kolozs megyeieken és a házigazdákon kívül Marosvásárhely, Zernyest és Csíkszereda képviselte magát.

A dési Luceafãrul 2000 csapata három éremmel térhetett haza, Ioan Topan tanítványai két arany- és egy ezüstérmet szereztek. Bogdan Suciu és Viorel Mãrginean megnyerte a súlycsoportját (60, illetve 63,5 kg-osok), míg az 51 kg-os súlycsoportban Cosmin Marcus csak a döntôben szenvedett vereséget.

Kósa Róbert

Megszokott, elmaradhatatlan résztvevôje, csapattársaival, Jordáky Bélával és Sarkady Ápráddal négy ízben nyertese is volt a múlt század közepe táján rendszeres és népszerû "Brãila–Galac Duna országos távúszó-bajnokságnak". Most, földi életpályája befejeztével a leghosszabb versenypályán tart a mennyek országába. Bázsa György, egykori kiváló úszó, vízilabdázó, majd edzô végleg eltávozott. Hozzátartozói és sporttársai, barátai vettek tôle búcsút a Házsongárdi temetôben...

Nem sokkal 82. születésnapja után, alig negyedévvel követte kenyeres pajtását, egykori versenyzô, majd edzô kollegáját, Bogdán Zoltánt. Akivel, és hajdani csapattársaikkal, az említetteken kívül többek között Guráth Bélával, Svajkovszky Józseffel, Kelemen Atával, Drotleff Mukival, Csizmás Robival, Szántay Dacával, majd a fiatalabbakkal, Gáll Gyuszival, Gudor Öcsivel és a többiekkel hosszú idôn át sok kellemes élményben volt részük. Sok örömet, boldog percet szereztek a szurkolóknak. Szívvel, lélekkel küzdô sportember volt. Határozott közbelépései, erôteljes, habszelô karcsapásai nem nagyon árulkodtak arról, hogy mûvelôjük az egyik legfinomabb kézmûves mesterséget ûzi. Ékszerész és aranymûves volt a foglalkozása. A kolozsvári református, majd unitárius kollégiumi tanulmányait követôen az említett szakmákban tökéletesítette képzettségét. Még tizenéves fejjel a Hadnagy-cégnél tanult, majd a háború viharaiból és a szovjet hadifogság poklából hazatérve elôbb kisiparosnál, késôbb az egykori Menajul gyárban, végül az Elektrometál kisipari termelôszövetkezetben dolgozott. Közben a régi diákcsapat, majd a KAC és Vasas sportolójaként jeleskedett. Fél évszázada, 1952-ben edzôvizsgát tett. Sorban a Haladás, Tudomány, majd a KMSC fiataljait oktatta az úszás és a vízilabda szeretetére.

Élete utolsó szakaszában súlyos betegség kínozta. A régi uszodák hol meleg, de inkább hideg vizében töltött sok tízezer óra is hozzájárult egészsége megromlásához. Csendesen, észrevétlenül távozott. Az utóbbi hónapokban olykor a Szerdai Öregfiúk Baráti Társaságában egykori sporttársaival emlegette, elevenítette fel a nevezetesebb régi csaták emlékeit.

Barátai, társai most már ôt is a végleg eltávozottak között emlegetik. S üzenik Neki: "A jó Isten adjon Neked a hosszú út után békés, nyugodt pihenést, Gyuszi bácsi!"

László Ferenc

l Máj. 20.: Három és fél évtizeddel ezelôtt, 1967-ben a Szovjetunió tagállama, az úgynevezett Fehérorosz SZSZK, a mai Fehéroroszország fôvárosában, Minszkben zajlott a 15. kötöttfogású (görög–római) birkozó Európa-bajnokság. A vetélkedô nem hivatalos éremtáblázatán a magyar fiúk — nem kis meglepetésre, de teljesen megérdemelten — megszerezték a gyôzelmet a vendéglátó szovjet sportolók elôtt. A magyarok közül a légsúlyú Varga János, a félnehézsúlyú Kiss Ferenc és a nehézsúlyú Kozma István, a népszerû Pici harcolt ki magának aranyérmet. A szovjetek közül a könnyûsúlyú Gennagyij Szapunov és a középsúlyú Alekszandr Jurkevics volt bajnok.

A román birkózók közül a pehelysúlyú Simion Popescu arany-, a váltósúlyú Ion Tãranu ezüst, a középsúlyú Gheorghe Popovici pedig bronzérmet szerzett. Az éremtáblázaton:

1. Magyarország 3 arany-, 0 ezüst-, 0 bronzéremmel, 2. Szovjetunió 2–4–2, 3. Románia 1–1–1, 4–5. Bulgária és Törökország 1–0–0, 6. NDK 0–2–1, 7. Finnország 0–1–0, 8. Csehszlovákia 0–0–2, 9–10. NSZK és Svédország 0–0–1 éremmel. A magyar bajnokok közül Varga János késôbb, 1968-ban Mexikóvárosban, míg Kozma Pici már elôzôleg, 1964-ben Tokióban, majd két év múlva ô is az aztékok földjén olimpiai bajnoki címet szerzett.

l Máj. 21: Még régebbi emlék: 75 év telt el azóta, hogy 1927-ben Charles A. Lindbergh, 25 éves amerikai levélszállító pilóta 33 óra 29 perces megszakítás nélküli repülôút után megérkezett a párizsi repülôtérre. Elôzô napon 7 óra 52 perckor szállt fel magányosan Spirit of St.Louis nevû egymotoros gépével a New York-I Long Island-reptéren és 21-én 16 óra 21 perckor érkezett meg a francia fôvárosba. Úttörô vállalkozásáért kitüntették a Francia Becsületrend nagykeresztjével s megkapta a 25 000 dolláros Raymond Osteig-díjat.

l Máj. 22.: Ismét birkózókról szólunk, mégpedig a hat és fél évtizeddel ezelôtti, 1937-es párizsi jubileumi, 10. kötöttfogású Eb kapcsán. Ellenállhatatlanul kezdtek a finnek: sorban megnyerték a legalsó három súlycsoportot, és ezzel végül is elsôk voltak az éremtáblázaton, mert rajtuk kívül a svédek 2, az észtek és a németek pedig 1–1 bajnoki címhez jutottak. Három magyar — Bóbis, Fecske és Imrei — lépett szônyegre, egyikük sem ért el helyezést. A románok nem indultak.

l Máj. 23.: Szenzációs atlétikai Európa-csúcs híre érkezett 15 éve, 1987-ben az akkor még a Szovjetunióhoz tartozó Örmény SZSZK (ma Örményország) Zachkadsor városából: az örmény Robert Emmiján a távolugrásban 886 cm-t ért el és ezzel egybôl több mint fél méterrel megjavította honfitársa, az 1960-as római és 1964-es tokiói olimpiai bronzérmes Igor Ter-Ovaneszjan 1967-ben, Mexikóvárosban felállított 835 cm-es Európa-csúcsát (amely egyébként a maga idejében az egyesült államokbeli Ralph Boston, a római olimpiai bajnok 1965-ös, modestói világcsúcsának beállítását is jelentette; ezt javította meg 1968-ban, a mexikóvárosi olimpián a szintén amerikai Bob Beamon emlékezetes, utolérhetetlennek tartott 890 cm-re, amelyet 1991-ben, Tokióban mégis túllépett Carl Lewis 891 cm-re, hogy aztán a harmadik amerikai, Mike Powell, szintén a tokiói vb-n 895 cm-ig repüljön. Jelenleg is ez a világcsúcs.)

l Máj. 24.: Keserû pirula a román labdarúgó-válogatott számára három és fél évtizeddel ezelôttrôl, 1967-bôl: a svájci Zürichben 7:1-re kikapott a vendéglátók válogatottjától és ezzel elvesztette bejutását az 1968-as Európa-bajnokságra. A vesztes csapat: M. Ionescu — Popa, Nonweiler III., Dumitru Nicolae, Mocanu — Gergely, Dobrin — Pârcalab, Dridea, Ion Ionescu, Lucescu. A román gólt Dobrin lôtte a 70. percben, a svájciak 7:0-s vezetésénél.

l Máj. 25.: Nem kerek évforduló, de a sport, azon belül az atlétika egyedülálló eseményének emléke fûzôdik ehhez a naphoz, 1935-bôl: az egyesült államokbeli Michiganban a 22 éves amerikai James Cleveland Owens (aki késôbb, keresztneve kezdôbetûinek angol kiejtésébôl egyszerûen Jesse Owensként vált világhírûvé), a késôbbi berlini, 4 aranyérmes olimpiai bajnok 45 perc alatt 5 világcsúcsot javított és egyet beállított! 100 yardon beállította a 9,4 mp-es legjobbat. Távolugrásban a világ elsô 8 méteren felüli eredményét érte el 813 cm-rel (ezt csak 25 év múlva, 1970-ben döntötte meg honfitársa, Ralph Boston, aki 821 cm-ig szállott). 220 yardon, egyben 200 m-en, kanyar nélküli, tehát egyenes pályán 20,3 mp-cel gyôzött, majd a 220, illetve 200 m-es gátfutásban 22,6 mp-cel ért el világcsúcsot!

l Máj. 26.: 105 esztendeje, 1897-ben ezen a napon rendezték a franciaországi Lyonban, az egyik elsô, mégpedig sportlövészetben kiírt hivatalos világbajnokságot. Öt versenyszám szerepelt a mûsorban, közülük 4-et a svájciak, egyet a norvégok nyertek. Az elsô vb hôse: Frank Julien a kantonok országából. 4 aranyérmet szerzett!

László Ferenc

Az észak-amerikai profi bajnokság rájátszásában:

Keleti-fôcsoport, döntô:

New Jersey Nets–Boston Celtics 86:93 — a négy gyôzelemig tartó párharc állása: 1–1.

Az észak-amerikai profi liga rájátszásában: Keleti-fôcsoport, döntô: Toronto Maple Leafs–Carolina Hurricanes 1–2 — hosszabbítás után és Toronto Maple Leafs–Carolina Hurricanes 0–3 — a négy gyôzelemig tartó párharc állása: 3–1 a Carolina Hurricanes javára.

Nyugati-fôcsoport, döntô: Colorado Avalanche–Detroit Red Wings 1–2 — hosszabbítás után — a négy gyôzelemig tartó párharc állása: 2–1 a Detroit javára.

Pénteken vette át tizedik sakk Oscarját Polgár Judit. A budapesti Hotel Stadionban sorra kerülô gálán Dimitrij Bjelica, a sakkújságírók nemzetközi szövetségének elnöke nyújtotta át a díjat.

Polgár Judit 1988-ban kapta meg elôször ezt az elismerést, majd 1994-ben közösen két testvérével, Zsuzsával és Zsófiával, 1995-ben egyedül, 1996-ban Zsuzsával megosztva, 1997–2000-ig újra szólóban végzett a voksolás élén. Tavaly az évszázad legjobb nôi sakkozójának járó Oscart is begyûjtötte.

Véradási akciót szervezett az elmúlt héten a tordai városi kórház, ahol a várakozással ellentétben kevesen jelentek meg. Ladislau Covaci, a kórház egyik orvosa elmondta, hogy csupán 20 liternyi vért sikerült begyûjteni az 56 személytôl, akik a központban jelentkeztek. A kórház egyészségügyi személyzete elégedetlenségét fejezte ki a tordaiak érdektelensége miatt, a legutolsó véradási akción ugyanis sokkal többen vettek részt.

Ladislau Covaci doktor elmondta még, hogy a következô akcióra két hét múlva kerül sor.

R. T. T.

A kormányt teszi felelôssé Torda önkormányzata a Tordai Vízmûvekkel szemben felhalmozott adósságáért. Mint ismeretes, ettôl a héttôl meleg víz nélkül maradt a harmincezernél több lakost számláló város, miután a Tordai Distrigaz felfüggesztette a földgáz szolgáltatását a város hôközpontjai felé. A vízszolgáltató vállalat igazgatójának kijelentése szerint ez a helyzet a vállalat több mint negyvenmilliárd lejes adóssága miatt alakulhatott ki. Az adósság tetemes hányadát a polgármesteri hivatal által ki nem fizetett, a hideg évszakban a lakosságnak járó állami támogatások képezik. Virgil Blasiu polgármester elmondta, súlyos nyomás nehezedik a helyi közigazgatásra ezen összegek kifizetését illetôen, amelyeket egy sürgôsségi kormányrendelet alapján nyújtottak, ám utólag a pénzösszegek soha nem érkeztek meg, így juthattak a jelenlegi helyzetbe. A polgármester hozzátette, a helyi önkormányzat, legalábbis egyelôre, nem rendelkezik az adósság kifizetéséhez szükséges összeggel.

R. T. T.

• Súlyos testi sértés kárvallottja jelentkezett május 21-én a rendôrségen. A kötelendi (Gãdãlin) Gabriel Pop (32) és a pusztakamarási (Camarasu) Constantin Moldovan (45) összetûzése során utóbbi egy botot ragadott, és eltörte Pop kezét. A sértett 55–58 napon túl gyógyuló sérülésrôl mutatott fel orvosi bizonylatot. Moldovan szabadlábon védekezhet a testi sértés vádja ellen.

• Tordai romanegyedben razziáztak a rendôrök: 38 bírságot róttak ki (4,9 millió lej értékben), egyúttal két börtönbüntetés elôl menekülô személyt is lefüleltek. A razzia során ôrizetbe vették Alexandru Costát, akinél négy zsák eladásra szánt, ismeretlen eredetû rovarirtószert (DDT-t) találtak elraktározva.

• Halálos kimenetelû baleset színhelye volt Torda. Május 23-án, csütörtökön reggel az E81-es országúton haladó CJ–06–LDC rendszámú 1310-es Dacia vezetôje, a harasztosi (Cãlãrasi) Vasile Ban (67) nem adott elônyt egy útkeresztezôdésnél, és frontálisan ütközött a CJ–06–KZC rendszámú, Florin Traian Rusu (30) által vezetett, szabályosan közlekedô teherszállító gépkocsival. Ban nem élte túl a balesetet.

• Újabb cinkost fedeztek fel egy korábban ismertetett bûneset kapcsán. Septimiu Lucian Cojocarut, Radu Nicolae Tecucianut és Ghitã Iliét csalással, értékhamisítással és hamisított okirat tudatos felhasználásával vádolják: 367 millió lej értékben vásároltak csövet a roman-i Petrotub Rt.-tôl a nem létezô cégük nevében, s hamis utalvánnyal fizettek. Az újabb gyanúsított neve Liviu Tudorie, 30 esztendôs, Bârladból származik.

• Erôszakkal és súlyos testi sértéssel alaposan gyanúsítható személyeket fülelt le a rendôrség. Május 19-én este tíz órakor egy ördöngösfüzesi 37 esztendôs férfi és 31 éves élettársa Füzesmikola (Nicula) és Boncnyíres (Bont) között az országúton haladt. Egy szekér érte utol ôket, a benne ülôk megtámadták, és elverték a férfit, továbbá akarata ellenére nemi kapcsolatra kényszerítették a nôt. A rendôrség ôrizetbe vette a tettekkel alaposan gyanúsítható boncnyíresi Sorin Butuzát (28), Isac Mehmed Seidet (51) és Rares Andrei Moldovant (17). Az ügyészség 30 napos elôzetes letartóztatásba helyezte ôket.

• Keresik a képen látható nôt. A neve Mariana Borza, 1964-ben született Mezôcsánon, Alexandru és Crucita leánya, Kolozsvárott a Valea Caldã utca 45. szám alatt lakott, férjezett és gyermektelen. Ismertetôjelei: mintegy 170 cm magas, atlétikus termetû, eltûnésekor fekete bôrkabátot, sötét színû szoknyát és fûzôs cipôt viselt. Rokonai 2002. február 5-én látták utoljára, amint egy fehér Dacia Novába szállt be. Aki valamit tud róla, értesítse a legközelebbi rendôrôrsöt.

(póka)

A hét végére népes szamosújvári küldöttség utazik a magyarországi Aba nagyközségbe, ahol részt vesz a hagyományos Abai Napok rendezvényein. Az erdélyi küldöttség nem kevesebb, mint száz személyt számlál: a tanácsosokon kívül két mûkedvelô csoport is utazik. A csapat élén ezúttal Major Melinda tanítónô, a városi RMDSZ elnöknôje áll, aki már öt esztendeje szoros kapcsolatot tart fenn a Fejér megyei elöljárókkal.

A kölcsönös látogatások hozzájárulnak a két helység önkormányzatai között kialakult szoros baráti, együttmûködési kapcsolatok elmélyítéséhez és fejlesztéséhez. A Kolozs megyei vendégek a hét végén több helybeli intézményt, iskolát és kulturális intézményt is felkeresnek, de fellépnek az Abai Napok rendezvényein is. A küldöttségben helyet kapott a Téka Mûvelôdési Alapítvány Kenderkóc népi táncegyüttese, illetve a kultúrház közismert Ardealul népi együttese is, összesen közel száz táncossal.

Június végén az abaiak látogatnak majd Szamosújvárra, ahol immár negyedik alkalommal rendeznek városnapokat.

Erkedi Csaba

Külön erre a célra berendezett helyen tárolják a Beszterce–Naszód megyében felfedezett veszélyes mezôgazdasági hulladékokat — 12 tonna porhulladék, körülbelül négyezer liter folyadék és 1330 darab csomagolóanyag. A Környezetvédelmi Felügyelôség, Mezôgazdasági Igazgatóság, a Növényvédelmi Hivatal, az Állami Birtokok Ügynöksége és a besztercei és kiszsolnai Agroindustriala képviselôibôl alakult megyei szintû bizottságnak sikerült leltároznia a hulladékokat, és biztos raktározási helyet találnia ezeknek. Ily módon a Szászlekencén, a Besztercei Fatermelési és Kutatási Állomásnál és a Növényvédelmi Hivatalnál felfedezett anyagok a helybeli szakemberek megôrzésében maradnak, míg a kiszsolnai és besztercei veszélyes hulladékokat Nagydemeteren raktározzák. A hulladékok semlegesítésére irányuló megoldások megtalálásáig az idôközben megrongálódott tartályokat helyettesítik.

Csütörtök este a Román Színházban mutatták be a Skoda gyár legújabb modelljét, a Superb márkanevû autót. Rãzvan Rotta, a helyi Skoda-forgalmazó Compexit Trading cég igazgatója bevezetôképpen elmondta, a kolozsvári Skoda-piac az egyik legnagyobb az országban, hétéves fennállásuk alatt sikerült egy szakértôkbôl álló eladó-szervizelô csoportot kiépíteni, a vásárlók legnagyobb megelégedésére.

A Porsche Románia cég vezetôje, Franz Frühwirt elmondta, tavaly négyezer darab új Skodát importáltak (Fabia és Octavia modelleket), ezzel a romániai autóimport piac tizenöt százalékát uralják. Jelenleg húsz Skoda-centrum van az országban, ezzel az új modellel viszont további növekedést várnak. A cégvezetô meglepetését fejezte ki: szerinte Romániában ez az elsô, színházban tartott, kulturális programokkal vegyített autóbemutató.

A jelenlévôk belehallgathattak a Sistem nevû zenekar dob-produkciójába, majd az új modell reklámfilmjét tekinthették meg, országos premierként. Bemutatták az autó paramétereit, kényelmi rendszerét. Mint kiderült, a csehek sok újítással szolgálnak: a külsô visszapillantó tükrök alatt piciny lámpa található, éjjeli megvilágításra; új bi-xenon ködlámpái vannak, minden idôjárásban használható; a "Coming Home" (hazafelé jövet) funkció még egy fél percig égve hagyja a lámpákat, hogy ne kelljen sötétben elbotorkálni a házig; a Cargo Flex rendszer a csomagtartó kapacitását növeli; az anyósülés ezúttal kihajtható, hogy a hátul ülôk kinyújthassák a lábaikat. Az újdonságok közé tartozik még az esernyôtartó és egy speciális sílécszállító zacskó is.

Légzsákok, hatalmas beltér, könnyen kezelhetô mûszerfal, légkondicionáló — mind-mind az utas kényelmét szolgálják. Az ünnepség a színpadra behajtó, kecses, limuzinszerû Skoda Superb látványával ért véget.

(jbn)

"Hat ember, két négyzetméter" címmel riportot közöltünk a Szabadság május 18-i, szombati számában a Caragiale utcában lakó Stoica családról, akik félévvel ezelôtti kilakoltatásuk óta az utcán laknak, deszkákból és bútordarabokból összetákolt "fedél" alatt. A család történetével példáztuk azt a szociális jelenséget, amely egyre gyakoribb, és amelyre egyre sürgetôbb lenne megoldást találnia az illetékes állami imtézményeknek. Sokan kerülnek ugyanis abba a kilátástalan helyzetbe, hogy elveszítik munkahelyüket, minden próbálkozásuk ellenére sem jutnak biztos fizetett álláshoz, családjukat, kiskorú gyermekeiket el kell tartaniuk, és emellett a kötelezô közköltségeket, egyéb járulékokat is fizetniük kell(ene), pontosabban mindazt, ami a sok lemondás után még fennmarad. A többlakásos épületben lakók, és az elôbb említett nehézségekkel küszködôk helyzete annál is bonyolultabb, mivel az általuk ki nem fizetett közköltséget, amely hónapok alatt milliókra duzzad, a többi lakónak kell elôteremtenie. Egy ilyen jótettet manapság azonban aligha engedhet meg magának bárki is. Többek között ez vezetett a riportban szereplô Stoica család kilakoltatásához.

A Caragiale utcai tömbház lakói szinte egyéves várakozás után szánták rá magukat arra a kényszerû lépésre, hogy bírósági úton kérjék a költségeiket nem fizetô család kilakoltatását. A perbeadványban rámutattak arra, hogy Stoicaék rendelkeztek a legtöbb kiadással, mégis rendszeresen kivonták magukat a fizetség alól, az államtól bérelt, idôvel megrongált lakásba más személyeket is albérletbe fogadtak. A nagyrészt nyugdíjasokból vagy egyedül élô özvegyekbôl álló lakótársulás egy idô után már nem tudta fedezni az adósságaikat. Mivel pedig Stoicaék a szomszédaikkal nem voltak jó viszonyban, a társulás nem egyezett bele abba, hogy költségeiket részletben törlesszék. Már senki sem bízott bennük, magyarázta szerkesztôségünkben a tömbház gondnoknôje, és végül ugyanide jutottak volna: az adósság egyre növekszik az új kiadásokkal, és elôbb-utóbb nem fizettek volna. A szomszédok jegyzôkönyvben rögzítették, hogy nem fogadják el a részletben történô adósságtörlesztést, és kérték a bírósági döntés végrehajtását, tehát a kilakoltatást. Ezt a jegyzôkönyvet mindegyik lakástulajdonos aláírta. Mint ismeretes, a kilakoltatással az ügy nem zárult le. Az egyik szomszéd néni állítása szerint az alapítványoktól és egyesületektôl kapott élelmiszersegélybôl jobban éltek, mint ô a nyugdíjából. A saját sorsát pedig mindenkinek magának kell irányítania, és felel is érte.

A hatóságoknak természetesen arra is gondolniuk kellene, hogy az ilyen helyzetbe került személyek ne maradjanak az utcán. Kétséges azonban, hogy egy visszautasított lakásajánlat után (még ha egy rossz állapotban lévô lakásról is volt szó) tennének még egyet, vélekedett a gondnoknô. Ennyi adósság mellett azonban Stoica Ildikó számláját még egy terheli: még az elmúlt év végén felszólította az egyik mobiltelefonos társaság, hogy törlessze a pár százezer lejes telefonszámláját, ellenkezô esetben kénytelenek beperelni.

(i)

A Mezôség nyugati határán fekszik, ott, ahol a magyarságtudat már megtépázott, ahol az identitásvesztés árnya fenyeget. Ahol a nagyváros közelsége eliparosította a mentalitást és életmódot. Ahol a front átvonult a második világháborúban, pusztítást és romokat hagyva maga után. Ahol a gyönyörû Túri-hasadékhoz vezet az út, melyhez annyi legenda fûzôdik. Ott fekszik a Kolozsvár–Torda közötti mûút déli oldalán. Neve Tordatúr, a Rákos-patak szeli át. Meglétét igazoló dokumentumok az 1270-es évek derekáról származnak. 1279-ben Tuur alakban szerepel a neve. 1335-ben a pápai tizedjegyzékben szintén ezen a néven szerepel, homogén katolikus lakosságú és jelentôs nagyságú településként. Oklevelekbôl kitûnik, hogy a Thury nemzetség birtoka volt. Fejlett gazdasági életét az 1658-ban bekövetkezett török-tatár invázió töri derékba, amelyet II. Rákóczi György megbüntetésére indítottak. A környék települései közül Túr az egyik, amelyik újraépül és ismét benépesedik a kegyetlen pusztítás után, igaz, nem a régi helyén. Az országút mellôl átkerül a Rákos-patak folyási irányának jobb oldalára, mai helyére.

A polgármesteri hivatalban szerencsénk volt. Ezt maga Pataki Lôrinc, az alpolgármester állította, akit sikerült az irodában találnunk. Ügyes-bajos elfoglaltságaik miatt Todea Vasile polgármester, valamint maga az alpolgármester is keveset tartózkodnak a hivatalban.

Tordatúr község öt faluból áll: Pusztaszentmárton, Kiscsán, Komjátszeg, Mikes, illetve maga a községközpont, Tordatúr. Az elsôként említett helység néhány évtizede még két külön falu volt: Hármas és Szentmárton összevonásával nyerte el mai formáját és nevét. A legnagyobb és legnépesebb falu Tordatúr. Itt a lakosság száma meghaladja az 1020 személyt. A második legnagyobb falu Mikes, ahol a házak száma 380. Utána következik Kiscsán 240 házzal, valamint Pusztaszentmárton 140 házzal és Komjátszeg 120-szal.

Az öt falu közül Tordatúrban és Komjátszegen él magyar lakosság. A községközpont lakosságának a fele magyar, Komjátszegének csak 23 százaléka. A tanácsban három RMDSZ-es tanácsos képviseli a magyar lakosság érdekeit a tizenegybôl, mindhárom tordatúri. A község összlakosságának 20 százaléka magyar anyanyelvû. A kétnyelvû településjelzô táblák elhelyezése már csak idô kérdése.

Az alpolgármester a 2000-ben tartott helyhatósági választások óta tölti be tisztjét a község vezetôségében, 2000 elôtt pedig RMDSZ-es tanácsosként vállalt részt a politikai életben. 1992-tôl 1996-ig tevékenykedett tanácsosként, akkor egy idôre kilépett a politikai körforgásból. Saját bevallása szerint nagy csalódás érte akkoriban a ’94-’96-os gázbevezetési kísérlettel kapcsolatban. Az eleinte jól induló folyamatot pénzhiány miatt hirtelen kénytelenek voltak beszüntetni. Pataki Lôrinc, aki elnöke volt a gázbevezetési bizottságnak, csalódottan vette tudomásul, hogy az állam nem finanszírozza többé a munkálatokat, a költségeket — még a fôvezeték községbe való behozását is — a feliratkozott 416 családnak kellett volna állnia. A horribilis összeg hallatán sok család inkább lemondott a gáz nyújtotta komfortról.

Miután az alpolgármester visszavonult, a helyzet részben mégis megoldódott. 1997-ben az önkormányzat közel 580 millió lejt áldozott a fôvezetékre. Az emberek újra össszegyûjtötték a földgáznak házukba való bevezetéséhez szükséges összeget. Jelen pillanatban a község házainak csupán 10–15 százaléka nélkülözi még a gáz áldásait.

A község vezetôsége a helység további korszerûsítésén dolgozik; jelenleg a vízbevezetéssel bajlódnak. A faluban sok házban létezik fürdôszoba, ahova a vizet a kutakból vezetik hidrofor pumpákkal. A szépséghiba: a csatornázás hiánya. Ennek következtében a fürdôszoba egyelôre csakis tisztálkodásra használható. A Tordatúrt és Kiscsánt érintô terv elég nagyszabású, viszont viszonylag olcsó. Az utóbbi komoly ütôkártya, hiszen a megyei tanács nem ad pénzt a munkálatokra, a helyi önkormányzatnak önerôbôl kell elôteremtenie a szükséges összeget. Szerencsére a falu területén vállalkozásba kezdô két nagy cégtulajdonos felajánlotta anyagi támogatásását. Az alpolgármester elmagyarázta, hogy a vizet 7 kilométerrôl szándékozzák bevezetni, eséssel. A falu melletti dombon meglévô víztartály mellé még egy másikat is építenek; a két tartály együttesen biztosítja majd a vizet. Pataki Lôrinc elmondta, hogy már az indulásnál apró gond akadt: a mûszer alacsony teljesítménye miatt az elsô mérési kísérlet nem sikerült. A mérések elvégzése után látnak hozzá a terv elkészítéséhez, amely becslése szerint legalább 20 millió lejt emészt fel. A munkálatok megkezdése elôtt el kell készíteni a felmérést a víz bevezetését igénylô családok számának összesítéséért. A bevezetési munkálatok befejezése után, vagy még aközben a csatornázás megoldásáról is szükséges gondoskodni.

A vízvezetéknek szükséges sánccal nem lesz gond. A 416-os törvény jóvoltából kerül "ingyen" munkaerô. A község szociális segélyben részesülô lakosai kötelesek ugyanis 72 órás közmunkát végezni; ôket fogják be sáncásásra az idén, derült ki az alpolgármester szavaiból.

A város közelsége — Tordatúr 21 kilométerre fekszik Kolozsvártól — a forradalom után elég gyorsan biztosította a helységnek a másik modernizációs vívmányt, a digitális telefonhálózatot.

A 21 kilométeres távolság a megyeközponttól, illetve a 9 kilométer Tordától egy esetben mégis nagynak bizonyul. A falu magyar gyerekei ötödik osztálytól ingázni kénytelenek, mivel a község egyik iskolájában sem mûködik magyar nyelvû gimnáziumi osztály. Az összeköttetés pedig megoldatlan. Az alpolgármester elmondta, hiába várták, hogy a megye által tavaly kiutalt 22 kisbusz közül egy hozzájuk kerüljön. Annak ellenére, hogy több ízben is kérelmezték a megyei tanácsnál a probléma megoldását, az iskolaköteles gyerekek szüleinek sok ideig fôhetett a fejük, hogy mi módon juttassák el csemetéiket az iskolába. Néhány hete visszaállt ugyan az összeköttetés Tordával, de a busz csak a fôútról szedi össze a gyerekeket.

Más, rendszerességgel közlekedô utasa nem is nagyon akad a busznak. Itt már lejárt az az idôszak, amikor a falu lakosságának szinte 81 százaléka a két városba járt be dolgozni. Pillanatnyilag alig akad néhány ingázó. A nyolcvanas években szinte teljesen "eliparosodott" lakosság most gazdálkodásból él. És jól él. A fiatalok közül sokan visszatelepedtek szüleik földjére; a mostanra felnôtté vált generáció pedig el sem távozott a faluból. Csodaszámba megy a mezôgazdasági cégek rendkívül nagy száma. Az alpolgármester büszkén mondta, hogy 160 traktor van a községben. Sokan a mezôgazdasági cégek tulajdonosai közül bérmunkát vállalnak. Nem is látni Tordatúrban parlagon hagyott földet! Ennek ellenére nem a földmûvelés, hanem az állattenyésztés elterjedtebb. Elsôsorban szarvasmarha- és juhtenyésztéssel foglalkoznak, illetve sertésneveléssel. A megkérdezett gazdák mindenike állította, hogy meg tudnak élni a gazdálkodásból. A falu arculata is a jólétet sugallja: sok új ház épült, de a régiek is takarosak, portájuk csinos, gondozott.

Az emberek elégedetlenségére azonban a falu nagy részébôl hiányzik az aszfaltozott út.

— Elfogyott a pénz — mentegetôzik az alpolgármester. — Az idén 90 millió lejt áldoztunk útjavításra: a Tordatúr–Mikes útszakaszt tettük rendbe, valamint a Túri-hasadékba vezetô mellékutat. Aszfaltozásra nem maradt pénzünk, a megye meg nem ad.

2000-ben a közlekedésügyi minisztérium kitutalt ugyan valamennyi pénzt az utak korszerûsítésére, de a pénz túl késôn érkezett: addigra lejárt az építkezési engedély, a milliókat vissza kellett adni. A polgármesteri hivatal, a rendôrség, a Romtelecom alkalmazottai mind aszfaltozatlan úton kénytelenek eljutni munkahelyükre.

A falu legmagasabb pontja az a domb, amelyen a katolikus templom áll. Fekvésének "köszönhetô", hogy a második világháborúban, sajnálatos módon, a német csapatok kaszárnyájává alakult. Innen verték vissza több ízben a németek a támadó orosz katonákat. A falu száján forog a történet négy német katonáról, akik három napig tartották magukat a templom falai között. Sírjaik ott állnak a templom mögött.

A templom építésének pontos évét és történeti adatait Kacsó Sándor, a beszolgáló plébános hiányában, sajnos nem sikerült megtudni. Kolozsvári Ilona, a gondok felesége elmondta, hogy az oroszok által szétlôtt templomot 1974–1976 között hozták teljesen rendbe, az utolsó felújítása pedig tavalyelôtt történt. A templom arról híres, hogy sok ideig itt állt az Erdélyi Madonna, amelynek mása az idei katolikus falinaptárat díszíti. Az 1330-ból származó, fatörzsbôl készült szobor Erdély egyik legrégibb kegytárgya. Több legenda is fûzôdik hozzá. Egyik szerint a tatárjárás idején az akkori fatemplom leégett, de a benne lévô Madonna-szobor sértetlen maradt. Jelenleg a szobor Gyulafehérváron van, restaurálják. A falu nagyon szeretné visszakapni kincsét, kívánságuk azonban valószínûleg nem teljesül. Az értékes ereklye nagyobb biztonságban van a székesegyházban.

A katolikus egyháznak 81 híve van a faluban, ebbôl 13 gyerek. Velük Tordatúr egyetlen, a falu közösségében élô lelkésze, Dimény József unitárius lelkész foglakozik. A fiatal lelkész 1999 óta szolgál Túrban, családjával Székelyföldrôl érkezett. Kétéves fiacskája mellé alig két hónapja születtek meg az ikrek, egy kislány, meg egy kisfiú. Egyháza 170 lelket számlál, de a tiszteletes nemcsak a maga nyájával foglalkozik. Ökumenikus vallásórákat tart a falu magyar gyerekeinek, ezen felül pedig magára vállalta az anyanyelvi oktatást is. Mivel a községben csak az elemi iskolában folyik magyar nyelvû oktatás, Dimény József magyarórákat tart az otthoni iskolába, román osztályba járó V–VIII. osztályos magyar gyerekeknek. A lelkész sajnálatosnak, és székelyföldi lévén, természetesen furcsának is találja, hogy sok magyar gyerek még az általános iskolát sem az anyanyelvén végzi el. A faluból csupán négy-öt magyar általános iskolás jár be Tordára, magyar nyelvû osztályokba. A helyi iskola tizenöt V–VIII. osztályos tanulója jár el a lelkész tartotta plusz magyarórákra. Reméli, hogy az elemi iskolába járó, húsznál több gyerek magyarul folytatja majd tanulmányait. A szülôk meggyôzésében nagy szerepe van a magyar gyerekeket oktató két tanítónônek is.

A lelkész bevallotta, hogy nehéz összetartani a falu közösségét. Nincs kulturális élet, az embereknek nincs hol összegyûlniük, nincsenek hagyományok. Viseletük sincs. Ittléte óta hagyománnyá próbálja tenni a szüreti, illetve farsangi bálokat. Más helyiség hiányában a katolikus plébánia termében tartották ezeket az összejöveteleket, szintén a vallási tolerancia szellemében.

Dimény József együttmûkôdik a helyi RMDSZ-szel, valamint a Nôszövetséggel is. Sokoldalúságát és nyitottságát bizonyítja az is, hogy számítógép-kezelési tanfolyamokat tartott a polgármesteri hivatal alkalmazottainak, és a rendszermérnöki munkát is ellátja, ha szükséges. Meg lehetünk gyôzôdve arról, hogy a református egyházközösség, amely 228 lelket számlál, hozzá hasonló lelkes és mûvelt tiszteletest vár a nemrég megüresedett szószékre.

*

Sok a labdarózsa arrafelé. A fehér virágok kicsiny gömbjei tavaszt hirdetnek — májust. Megkérdeztünk egy öreg román nénit, mi a neve annak a fehér virágos fának. — Nem tudom én annak a nevét, csak magyarul: labdarózsa. — mondta. Elgondolkodtam: hát nem gyönyörû az a falu, ahol a labdarózsát románul is labdarózsának hívják?

Valkai Krisztina

Az ideális kép
— A romániai magyar oktatás képét immár hagyományosan a politikaszülte lehetôségek függvényében szokás Erdélyben megrajzolni. Arról senki nem is mer álmodni, hogy mifelénk ideális körülmények között lehet majd oktatási stratégiát kidolgozni, így ez a kép — amely viszonyítási pont lehetne — már elvesztette körvonalait. Ön szerint milyen lenne a romániai magyar oktatás ideális képe?

— Az RMDSZ Programjában megfogalmazott távlati jövôképhez hasonló. Vagyis a képzés minden területére, formájára és szintjére kiterjedô, teljes értékû, mûködési és tartalmi önállósággal rendelkezô anyanyelvi oktatási-nevelési rendszer lenne az ideális, amely szervesen illeszkedne az európai integráció szellemében átalakított országos rendszerbe. Ennek a jövôképnek két igen jelentôs, egymással szorosan összefüggô rendezôelve van: az elsô a magyar tannyelvû oktatás rendszerként való értelmezése, a másik, hogy ez részrendszere az országosnak. Az elôbbi állítást indokolják a magyar nyelvû oktatás tartalmi és szerkezeti sajátosságai: a tannyelv, a sajátos tantárgyak, tantárgyprogramok, tankönyvek, a magyar iskolahálózat, a magyar nemzetiségû tanulók, diákok, pedagógusok jelentôs száma, az irányítás különbözô szintjein jelenlévô tisztségviselôk. Az önálló rendszerben való gondolkodás mellett szól a sajátos érdekképviseletre és érdekérvényesítésre irányuló politikai és szakmai szervezetek léte is. Ami az Európához való felzárkózást illeti: véleményem szerint az országos rendszer európai integrációja, kiegészítve a pozitív diszkrimináció elemeit is tartalmazó kisebbségi törvénnyel jelentheti a biztosítékát az oktatási reform keretében megindult decentralizációs folyamatok kiteljesítésének. Ez szavatolhatja a magyar oktatás részrendszerként való mûködését, az oktatási-nevelési rendszer szerkezeti és tartalmi kérdéseivel kapcsolatos döntési jogosítványoknak a helyi közösségek hatáskörébe kerülését. Természetesen, nem csak a döntések joga, de a velük járó felelôség is átkerül majd a helyi közösségek szintjére. Erre már most fel kellene készülni.

Egyetemi hangulatdömping
— A 12 év alatt az ún. erdélyi magyar egyetem ügye legalább négyszer váltott dimenziót: kértük a Bolyait, kaptuk a színesített Babes–Bolyait, kértük a Petôfi-Schiller-t, kaptuk a Sapientiát. Jelenleg az egyetemkövetelések melyik hangulatában vagyunk?

— Az önálló állami magyar tudományegyetem létrehozása továbbra is legfontosabb, stratégiai jelentôségû célkitûzése oktatáspolitikánknak. Továbbra is megalapozottnak és jogosnak tartjuk közösségünk azon igényét, hogy a teljes körû magyar felsôoktatást biztosító tudományegyetem létrehozása és mûködtetése a román állam feladata, az országos költségvetésbôl biztosított pénzalapok felhasználásával. Tudatában vagyunk annak, hogy ennek léte vagy nem léte döntôen befolyásolhatja a magyar oktatás egészének jövôjét Erdélyben. De eddigi tapasztalataink szerint azzal is számolnunk kell, hogy létrehozása egy hosszúnak ígérkezô és konfliktusokkal teletûzdelt folyamat eredménye lehet csak. Hogy ennek a folyamatnak milyen állomásai vagy zsákutcái voltak/vannak azok elégé közismertek. E folyamat szerves részeként értékelhetôk azon törekvéseink, amelyek elvezethetnek a kolozsvári BBTE oktatási vonalának tényleges önállóságához. A döntéshozatali joggal rendelkezô magyar tanszékek, fakultások kialakítása, jelentôs állomása lehetne az önálló egyetemhez vezetô útnak. A kormánypárttal kötött együttmûködési megállapodás tartalmazza az ez irányú javaslatainkat, remélhetôen rövidesen sor kerül életbeléptetésükre is.

Az Erdélyi Magyar Tudományegyetem megalakulása mint magán jellegû intézmény tökéletesen illeszthetô az elôbbi gondolatokhoz. Fenntartói szempontból bôvíti a kínálatot, olyan területeken biztosít képzési lehetôségeket, amelyekre jelenleg nincs lehetôség az állami rendszerben. Ugyanakkor, az egyetemi karok kihelyezésével földrajzilag is jelentôsen hozzájárult felsôoktatási hálózati térképünk fehér foltjainak felszámolásában. Ennek ellenére, meggyôzôdésem, hogy az EMTE kiegészítheti, de nem pótolhatja az önálló állami magyar egyetem létét. Adófizetô állampolgárként nem mondhatunk le, és nem is akarunk lemondani az önálló intézményhez fûzôdô jogainkról. Felsôoktatásunk megnyugtató jövôjét csak a két képzési forma egyenrangú, egymást kiegészítô együttmûködése biztosíthatja.

Elült magyar ifjúság
— Az Andrei Marga által divatba hozott halmozott egyetemjárás (egyszerre vagy egymás után több oklevél megszerzése) során az erdélyi fiatalok esetenként egy egész évtizedig "ülnek el" az egyetem padjaban — sokszor csak azért, hogy ne kelljen szembenézniük az egyre keményebb, piacgazdaság-modelálta világ vastörvényeivel. Ön szerint milyen hatással van/lesz ez az új módi az erdélyi ifjúság — és persze az erdélyi magyarság — jövôképére?

— Romániában az elsô oklevél megszerzését követô posztgraduális képzés iránti fokozott igény kétségtelen az Andrei Marga nevével fémjelzett idôszak egyik jellemzôje. Európai viszonylatban azonban a múlt század 60-as, 70-es éveiben jelentkezik a képzési idô meghosszabbításának igénye, pontosabban a több, egymást kiegészítô képzési területet is felölelô, ezáltal alkalmazhatóbb tudás megszerzését biztosító oktatás iránti igény. Egybeesett ez a jelenség a felsôoktatás tömegessé — a késôbbiekben általánossá válásával. Idehaza a magisteri fokozat, a doktorátus megszerzése, de még a másoddiplomázás is, nem kis anyagi- és szellemi áldozatot, lemondást követelô tevékenység. A magas képzettségû értelmiségi utánpótlásunk ilyen irányú biztosítására való törekvés mindenképpen dicséretes, fokozott támogatásra is érdemesített területe kell, hogy legyen felsôoktatásunknak. Hogy hogyan befolyásolja az erdélyi magyarság jövôképét? Egész biztos, hogy pozitív irányba, még akkor is, ha a legjobban képzettek, a legtehetségesebbek, a jövô Nobel-díjasai, remélhetôen csak átmenetileg, más országokban fogják kamatoztatni tudásukat. De ez már egy másik történet.

Vissza az egyházhoz?
— Nyugaton a szakiskolák/líceumok képezik az oktatási torta legnagyobb szeletét, minálunk viszont alig lehet szakoktatási hálózatról beszélni. Nyugaton távolodik a korszerû oktatás az egyháztól, mifelénk közeledik, legalábbis erre utal az egyházi középiskolák nagy száma. Mivel magyarázza ezt az ellentmondást?

— Szerintem érdemes lenne szét választani a kérdést. Elôször megpróbálok válaszolni a szakoktatási hálózattal kapcsolatos megállapításaira. Kétségtelen, hogy a középszintû szakképzés tartalmilag és szerkezetileg is komoly válságban van Romániában. Képtelen eleget tenni annak a társadalmi igénynek, hogy a különbözô képzési formákban szerzett tudással a végzettek érvényesülni tudjanak a jelenlegi munkaerô-piacon. Ennek okai közt tetten érhetô az elôzô rendszer szakoktatásának csôdtömege is, de fôleg a pénznélküliség. A szakoktatás bármelyik szintje a közoktatás legnagyobb pénzfogyasztója. Mindenütt a világon ezt a többletkiadást ún. szakképzési alapok létrehozásával finanszírozzák, amelyeket különbözô rendû, rangú vállalatok és vállalkozások kötelezô befizetéseibôl hoznak létre. Ezzel szemben Romániában 1989 után a munkáltatók teljesen visszahúzódtak errôl a területrôl, nem hajlandók felvállalni a szakemberképzésben rájuk háruló feladatokat. Fokozottabban érezhetô ez a kisebbségi szakoktatás területén. A két székely megye kivételével, ahol teljes körû, és sok esetben az országos rendszer számára is példamutatónak tekinthetô szakiskolai hálózat mûködik, a többi megyében egyáltalán nincsenek, vagy csak mutatóban léteznek ilyen lehetôségek. Ezért a továbbtanulók számára, mivel más lehetôség nem igen kínálkozik, vagy tovább tanul elméleti középiskolában — ha van hozzá tehetsége és szüleinek pénze —, vagy beiratkozik a román nyelvû szakoktatási intézménybe. Lehetséges megoldást jelenthet az ún. posztliceális szakképzési forma, amely az érettségizettek, illetve a 12 osztályt végzettek számára biztosít technikumi rangú oklevelet. A magyar szakképzés posztliceális szintjét felvállaló középiskoláink száma évrôl évre növekszik. A 2002–2003-as tanévre közel 70 szakirányban, 30 magyar intézmény, 8 megyébôl, összesen 1710 helyet kínál. Mivel önköltséges (tandíjköteles) oktatási formáról van szó, biztosítani kellene egy ösztöndíj rendszer mellérendelését, a rászorulók számára. A magyar tannyelvû oktatás több évszázados történetében az erdélyi magyar történelmi egyházak által mûködtetett iskolák elévülhetetlen érdemeket szereztek. Kisebbségi létünk több mind 8 évtizedes múltjában volt olyan idôszak is, amikor csak az egyházi intézményekben volt lehetséges a magyar tanítási nyelv használata. Érthetô és teljesen jogosnak tekinthetô egyházaink azon törekvése, hogy a ’89-es eseményeket követôen visszaállítsák iskolahálózatukat. Jelenleg közel 20, a sajátos román oktatási szabályozás szerint "egyházi jellegû" középiskolánk mûködésében érdekeltek egyházaink. Hogy sok-e, vagy kevés ez a szám, nem tudom. De azt igen, hogy ezek többségükben önálló magyar középiskolák, amelyekben — többek közt — a magyarságunkkal kapcsolatos nevelési célkitûzések megvalósítása nem ütközik akadályokba. Nyugaton inkább a képzési kínálat bôvítéseként értékelik az egyházak szerepét az oktatásban. Ha van rá igény, akkor az állam is jelentôsen támogatja az ilyen intézményeket a világi oktatási intézményekhez hasonlóan. Ettôl az állapottól még meglehetôsen távol állunk.

Agyelszívás vagy érzelmi zsarolás?
— Magyarország számára — a történelem erre számtalan példával szolgál — Erdély mindenkor genetikai/szellemi tartalékot jelentett. Hogyan fogadja az RMDSZ ezt a kínos valóságot, és hogyan próbál tenni valamit ellene? Vagy talán véget kellene vetni az érzelmi zsarolásnak, és hagyni minden fiatalt abban az országban érvényesülni, ahol az "elült" éveket a bérek is tükrözik?

— Az "érzelmi zsarolás" nagyon jól hangzik, de azt hiszem, hogy nem éppen RMDSZ-es politikusokra jellemzô, még közvetett értelemben sem. Inkább valamiféle önigazolásként használják ezt, elsôsorban azok, akiknek már körvonalazódott a távozás mikéntje. A XXI-ik században senki sem gondolhatja komolyan, hogy joga van valakit visszatartani az illetô által üdvözítônek tartott érvényesülési lehetôségtôl. Természetesnek tekinthetô, hogy nagyon sok erdélyi fiatal az "elült évek" alatt szerzett tudását szeretné kamatoztatni korszerûen felszerelt laboratóriumokban, ahol a tudományos munkához minden feltétel biztosított. A magyar tudósok közül csak egy kapott Nobel-díjat a Magyarországon végzett kutatásaiért. Persze azzal már nem tudok egyetérteni, hogy a közel egy évtizedes felsôoktatási tudásszerzés után, valaki Alaszkában halpucolással vagy tányérmosogatással keresse a kenyerét, még akkor sem, ha az sokkal nagyobb, mint az itthon elérhetô. Azzal sem érthetek egyet, amikor valakit tanulni küldenek külföldre szülei, habár itthon is megvan a megfelelô szintû képzési lehetôség. Már csak azért sem, mert elôfordulhat, hogy egy magyar osztály indításához pont ô fog ôsszel hiányozni.

Az agyelszívás, a csökkenô népszaporulat következtében európai jelenség. A hiányzó humán erôforrások pótlására az Európai Unió tagországai egykori gyarmataikra számíthatnak. Az 1985 óta a negatív népszaporulat értékeit regisztráló Magyarország természetszerûleg a Kárpát-medencét tekinti utánpótlási bázisának. Vajon jobban örülnénk, ha más megoldást keresne?

Szabó Csaba

Alexandra Stan, a Jobshop 2002 elnevezésû állásbörze egyik szervezôje a rendezvény eredményeirôl számolt be a Campusnak. Elmondása szerint az állásbörzén — standdal vagy anélkül — részt vevô 31 cég összesen 2500 tájékoztató füzetet osztott ki, és 1500 szakmai önéletrajzot gyûjtött össze.

A Kolozsváron és a környezô megyékben mûködô cégek képviselôi általában elégedetten nyugtázták a Jobshop eredményeit. Többségük nagyszámú önéletrajzot gyûjtött össze a jelentkezô egyetemistáktól, s véleményük szerint ezeknek a többsége kitûnô: volt olyan cég is, amely a jelentkezôk 70–80%-át szándékozik alkalmazni — állította a BEST diákalapítvány elnöke.

Alexandra Stan elmondta, hogy az önéletrajzaikat bemutató hallgatók esetén a félénkség volt a legnagyobb probléma: odamentek ugyan a bemutató standokhoz, érdeklôdtek is, mégis mintha igen bátortalanul kérdezôsködtek volna, mintha "féltek volna további információkat kérni az illetô cég képviselôjétôl".

A május 13–16. között megrendezett állásbörze után pénteken, 24-én a BEST alapítvány interjúszimulálást szervezett, ugyancsak a fiatalok munkahelykeresésének a megkönnyítése, az állások esélyesebb megpályázása céljából.

A Babes–Bolyai Tudományegyetem a 2002–2003-as tanévre a következô tandíjmentes helyeket hirdette meg a magyar tagozat szakjain: matematika 19, matematika–informatika 25, informatika 22, fizika 20, matematika–fizika 14, kémia 24, kémia–fizika 22, biológia 20, biológia–kémia 10, ökológia és környezetvédelem 10, biológia és geológia 18, földrajz 15, földrajz és idegennyelv 18, jog 28, színészképzés 7, teatrológia 7, történelem 14, történelem–mûvészettörténet 5, történelem–archeológia 5, történelem–könyvtáros 10, archeológia–történelem 9, filozófia 20, szociológia 14, szociológia–antropológia 10, szociális gondozó 12, szociális gondozó–szociológia 12, szociális gondozó–pszichopedagógia 8, pszichológia 39, pszichopedagógia 17, pedagógia 8, marketing 21, pénzügy–bank 25, gazdasági informatika 28, politológia 16, újságírás 9, testnevelés 18, református teológia kar 45, római katolikus teológia kar 40. A bölcsészettudományi karon meghirdetett helyekrôl a következô számunkban.

Kedden zajlott le a harmadik, magyar diákok számára szervezett KMDSZ-állásbörze, valamivel kisebb érdeklôdéssel, mint a tavalyi — a kinyomtatott négyszáz brosúrából 130 maradt meg.

Mindössze ötven-hatvan végzôs (vagy harmadéves) diák tartotta érdemesnek elmenni a múlt hét végén rendezett szakmai felkészítô tréningekre, de ôk nem csalódtak: tapasztalatot és hasznos tudnivalókat nyertek, például szimulált interjúkkal. A tulajdonképpeni állásbörzére, a Napoca Szálló halljába a meghirdetett huszonhatból csak huszonegy cég jött el, de a felkínált állások száma meghaladta a tavalyi harminc cég ajánlatait — éppen csak diákból volt kevesebb: mindössze kétszáz körül mozgott a munkát óhajtók száma.

Mindez nem zavarta a cégeket abban, hogy egyesek 10–15 szakmai önéletrajzot is begyûjtsenek (késôbb interjúra hívják a jelentkezôket), igaz, volt olyan képviselô, aki nem járt sikerrel — az építô- és gépészmérnökök, az informatikusok és a közgazdászok a legkeresettebbek. Hargita, Kovászna, Szatmár, Maros és Kolozs megyébôl származtak a munkaerô-keresôk, mindössze három cég képviselôi voltak román anyanyelvûek. Részidôs diákmunkára az idén sem nyílt lehetôség.

A szervezô Karrier Iroda tudatni szeretné mindazokkal, akik lemaradtak, hogy iratkozzanak be, mert az álláskeresô program folyamatos, nemcsak a börze idôtartamára korlátozódik — szóval, remény mindig marad.

J. B. N.

Akik szerdán este eljöttek a Heltai-alapítvány pinceklubjába, azoknak alkalmuk adódott közelebbrôl megismerni A Torkig vagyok Romániával címû röpirat szerzôjét, Sabin Ghermant. Az Erdély–Bánság Liga elnöke elmondta, hogy szervezete sokkal elônyösebb helyzetben van mint a többi román párt, hiszen a nyáron párttá alakuló liga tagja a Szabad Európai Szövetségnek, amely az EU-n belül tömöríti a regionális törekvésû pártokat. Gherman úgy véli, Romániának nincs választási lehetôsége, elôbb-utóbb csatlakoznia kell az egységes Európához, ami közvetlenül az EU-normáknak az elsajátítását jelenti.

A Szabó Csaba újságíró vezette kötetlen beszélgetés során kiderült, hogy a liga által bemutatott decentralizációs terv nem saját találmány, hanem Európa-szerte egyhangúlag elfogadott modellt karolt fel a liga vezetôsége.

Gherman a kérdésekre válaszolva hangsúlyozta, hogy a jövô nem az egységes nemzetállamról szól, hanem egyre inkább a gazdasági érdekek által vezérelt regionális együttmûködésekre tevôdik át a hangsúly. A liga elnöke szerint egy erdélyi román sokkal közelebb áll egy erdélyi magyarhoz, mint egy bukaresti románhoz.

Gherman elismerte, hogy ha a liga porondra lépése miatt két százalékot veszítene az RMDSZ szokásos országos 7–8 százalékos szavazati eredményébôl, könnyen veszélybe kerülhet a szövetség parlamenti helye. Az elnök azonban hangsúlyozta, ennél sokkal jobban örvendene annak, ha a következô választásokon pártjának sikerülne 6,5%-ot elérnie, míg az RMDSZ-nek ugyanennyit, ami összesen 13%-ot jelentene.

B. T.|

Tegnapelôtt kezdôdtek el az IX. KMDSZ-Diáknapok. Mivel a verseny jelen pillanatban is tart, részletesebb beszámolókat a jövô heti lapszámban olvashattok. Addig is itt a maradék, szombat–vasárnapi program:

Szombat, 8–20: kosár és foci, Babes-park,

10–15: City-tour, 19.30: Fûszál együttes a Filharmóniában, 24–05: Éjjeli lepke.

Vasárnap, 8–17: kosár és foci, 12: sakk, malom, kártyajáték, Music Pub, 20.30: Gálaest a Györgyfalvi-tó melletti Tineretului-ban, 23: buli, Bianco és Néró.

Azt hittem, negyedév végére már mindent láttam, ha vizsgáról van szó. Vizsgáztam én már cseresznyeszedés közben is, írtam olyan tesztet, amelyben visszatérô jelenség volt Micimackó, adtam le úgy dolgozatot, hogy tudtam: senki el nem fogja olvasni. A licensz elôtti kötelezô angol vizsga mégis kihozott a sodromból.

A karunk épületében a vizsgáztató Alpha központ két hónapja kifüggesztette (és egy hónapja valaki eltüntette) hirdetményét, amely szerint a vizsga idôpontja: május 18., reggel 9 óra. Hát felkészültem — lelkileg — arra, hogy megint jön egy szombat, amikor nem fogom kialudni magam. És közben azon tûnôdtem, mi a fenét kérhetnek majd számon. Csak tûnôdni tudtam, mert sehol nem találtam ezzel kapcsolatos információt. Ami pedig a két év alatt összeszedett tudásomat illeti, abból nem volt mit átvenni. Mert én vagy tudok angolul — és akkor nincs miért aggódni —, vagy nem — akkor meg nem fogom egy nap alatt megtanulni.

Ide egy zárójel kívánkozna, amelyben elmesélném, hogy egy napom volt felkészülni az általam tárgyalt vizsgára, mivel egy nappal a bizonyos egy nap elôtt még Budapesten voltam, ahová egyáltalán nem szórakozni mentem, hanem szintén tanulni. Úgy kell nekem, minek kell annyit tanulni?! Zárójel bezárva.

Szóval, vizsga elôtti napon nekiestem az angolnak. Beleolvastam a könyvbe, aztán menetrend szerint belealudtam az olvasásba. Mikor felébredtem, már tudtam: semmi nem fontos, csak az, hogy másnap reggel pihenten érjek be az Alpha központba. (Még mielôtt valaki megrémülne, hozzáteszem, hogy ez a filológia — magyarul bölcsészkar — Eminescu termét jelenti.) Pedig akkor még nem is tudtam, milyen fontos lesz ez.

Másnap reggel háromnegyed kilenckor már ott nyüzsgött százhúsz ember az említett terem elôtt, arra várva, hogy kiderüljön: melyik nyelvbôl hol vizsgáztatnak. Miután kényelmesen elhelyezkedtünk a nagy költô társaságában, átirányítottak minket egy másik, Shakespeare nevével jelzett terembe. Tízkor kellett volna kezdôdnie az írásbelinek. Ja, közben, kiderült, hogy írásbeli és szóbeli vizsga is lesz. Viszont, megnyugvásunkra, a tanárunk közölte, hogy neki öt órára máshol kell lennie. Mire mi elkönyveltük: még napvilágnál hazaérünk a vizsgáról. Fokozzam? Tíz elôtt pár perccel rá kellett jönnünk, hogy senkit nem ismerünk azok közül, akikkel egy terembe zártak minket. Erre visszavándoroltunk a kiindulási ponthoz, és kiderült, most járunk jó helyen. Csak nem jó idôben. Fél tizenegykor közölték, hogy a fénymásoló elromlott, és most várják a szerelôt! SZOMBATON!

Tizenegy körül megérkeztek a frissen fénymásolt tételek, A3-as formátumú tesztlapon. Hát, hogy is mondjam, kezdtünk megnyugodni. Attól, hogy legalább láttuk: még ma le fogunk vizsgázni. Eredényhirdetés úgy két hét múlva, addig viszont lejár a pótvizsga is.

Hogy mi volt a vizsgán, azt nincs értelme elmesélnem. A lényeg benne, hogy egy óra írásbeli után fél óra szünet, majd pedig szóbeli következett. Nem ez a fontos. Hanem az, hogy miért kellett ezt így végigcsinálni. Miért kell a diákból a legrosszabbat kihozni? Idegbajos lesz úgyis, mire végez! Igaz, már mindegy.

És ha valaki arra gondol: minek idegeskedni, még úgysem vágtak el senkit ezen a vizsgán, annak üzenem: téved. Az eddig, mások számára közétett eredményeket nézegetve én is megdöbbentem. A kémiások közül kb. tíz diák próbálkozik majd újra május 31-én, a többi szakon bukottakkal együtt. Pedig én nem hiszem, hogy a kémiások kevesebbet tanultak volna idegen nyelvekbôl, mint mi. Mert nálunk kevesebbet nem nagyon lehetett tanulni.

Évike

A mi kedves Gyuribácsinknak ismét sikerült melegséget a szívünkbe, gyönyörûséget a szemünkbe csalni. Történt ugyanis, hogy amikor egyszerû földi halandókként már-már kezdtük elfelejteni, hogy melyik országban élünk, milyen nyelv a hivatalos, milyen nyelven kell gondolkodnunk, a mi nemzeti hôsünk ismét meglepett minket egy újdonság fényével. Ez a fény szerencsére még mindig világít.

Pénteken jó egyetemistához méltóan órára igyekeztem. A nagy rohanásban még saját anyámat sem vettem volna észre. Ám ekkor történt valami. Mi lehet ez? Forgolódni kezdtem, de csak nem értettem. A hazafiasság illata csapta meg orrom szaglószöveteit. Honnan jön ez a felemelô érzés? Még mindig nem tudom elképzelni. Ekkor az a csodálatos gondolat pattant ki elmémbôl, hogy csukott szemmel kövessem eme isteni "érzôdményt".

Az ötlet célravezetô volt. Az orrom vezetett és vezetett. Aztán egy koppanás. Bevertem az orromat. Kinyitván szemem, örömmel fogadtam eme újdonságot. Igen, végre megértük, hogy a sorból eddig kilógó dolgok is felvették a csodálatos trikolór színét, a nemzetit, a szent és sérthetetlen Piros-Sárga-Kéket. Már rég vártam erre. El sem tudtam volna képzelni Kolozsvár utcáit enélkül.

Hiszen a nemzeti lócáink, melyekre fáradtan ráhelyezhetjük fenekünket, más mûveletlen suhancok sáros cipôjüket, a gyönyörû cölöpök, melyek utcáinkat díszítik, s melyeket csak egyes idegenszívû kutyák becsteleníthetnek meg, a nemzeti színû oszlopok a fôtéren, melyeket csak madarak piszkíthatnak be, mind-mind megérdemlik, hogy egy új kistestvér érkezzen családjukba. A trikolór focilabdák nemkülönben. Ezeket román és magyar gyerekek rugdossák, s így nevetve, szórakozva megtanulhatják szeretni, tisztelni szent hazánkat.

A szintén nemzeti színû biciklikerekek, amelyek ki tudja hány kilométeren át járták útjukat, s hirdették, hogy igen, ez Románia, szintén örömmel fogadták az új jövevényt. S hogy ezt egyesek sérelmezik, sôt azzal vádolják Gyuribácsit, hogy megsérti a nemzeti jelképeket, a nemzet érzelmével, szellemével csúfolkodik, csak azt tudom válaszolni, az ilyen vádaskodó emberekkel nem kell foglalkozni. Ha bárki arra gondol, hogy "fejlettebb" országokban beperelnék, esetleg lemondatnák hôsünket, el kell mondanom, ez csak azért van, mert azok a nemzetek nem olyan hazaszeretôk, és nem olyan kultúráltak, mint a mi barátaink. Mert a több ezer éve itt élô Gyuribácsi ôseinek volt idejük annyira megszeretni hazájukat, hogy ezt a méltó utód is magába szívhassa, és továbbadhassa.

A többi nemzet soha nem fogja annyira szeretni hazáját, mint Gyuribácsi, az ô barátai és ôseik. Úgyhogy hagyjuk csak a vádaskodást, a gyuribácsiknak úgyis igazuk van, és joguk van bármit megtenni a nemzeti színnel, mert ez az övék. Ideje lenne végre észrevennünk, hogy itt minden a legnagyobb rendben folyik. A dolgok a helyükön vannak. Erre mi sem jobb példa, mint a kukák oldalára írt pár szó: Primãria Municipiului Cluj-Napoca (Kolozsvár Municípium Polgármesteri Hivatala). Ezzel meg szeretnék könnyíteni a polgárok életét. A fölösleges sorbanállás helyett most már egybôl oda tehetik kérelmüket, ahova amúgy is kerülne, csak sokkal több idôt venne igénybe.

Egyedi Zsolt

Kétnyelvû vagy félnyelvû? Sokan tették már fel ezt a kérdést a romániai magyarságra vonatkoztatva. Legalább két nyelvet kell minél teljesebben birtokolnunk, de sokakkal megesik, hogy egyiket sem beszélik helyesen, szépen, noha az "ékes beszédre"mindenkinek szüksége lenne. Leggyakrabban a közigazgatásban használatos szavakat keverjük, a magánéletben is. Az anyanyelvhasználat korlátozása nem sorvaszthatja el anyanyelvünket — vallják a nemrég az Anyanyelvápolók Erdélyi Szövetségének kiadásában megjelent Román–magyar Közigazgatási Szótár szerkesztôi. Már a 90-es évek elején felmerült bennük a gondolat, hogy a zavaros tükörfordítások, eredetiben használt román szakszavak, jelentéskölcsönzések elburjánzását megállítandó egy ilyen szótárt szerkesszenek: céljuk a "nyelvi állomány tudatos alakítása", a "nyelvi egységesítés", amelynek "követnie kell az államigazgatás, a gazdasági rendszer és a jogrendszer átalakulását és további folyamatos változását".

Kosztolányi szerint "nincs és nem is lehet teljes szótár. A szótár csak kagyló, ezzel meregetünk a nyelv tengerébôl. A nyelv azonban a tenger, a tenger". Költônk nyomán Péntek János, az AESZ elnöke átmeneti változatként értékeli a most megjelent közigazgatási szótárt annak bevezetôjében: "Mivel a nyelvi állomány tervezésének feladatai sokrétûek (hiányokat kell pótolnia, a zavaró változatosságot kell egységesítenie), miközben maguk a dolgok és a nevek is folyamatosan változnak, véglegességre, tökéletességre és teljességre nem lehet törekedni. (…) …folytatni kell az egységes, leginkább elfogadható szavak, kifejezések, intézménynevek közös keresését. A nyelvet csak együtt tudhatjuk jól, csak együtt építhetjük."

K. K.

Az elsô meglepetés akkor érte ôket, amikor felfedezték, hogy a háromszínû földecskéhez tenger is tartozik. Kezdetben nagyon örvendeztek, aztán törni kezdték a fejüket, mit is kezdjenek vele. Víz van, homok is van, akkor pálma is kellene. Mindjárt össze is gyûjtötték a pénzt és hetvenezer dollárra "félkész"pálmákat vettek.

Összegyûlt a rezesbanda, a polgármester, a miniszter, a titkár, a jogtanácsos, a pópa, a könyvelô, a kürtôskalács-sütô és a pereces, és hosszadalmas ünnepi beszédek mellett felavatták a pálmást. A fák bírták… egy nap, két nap, harmadnapra vészesen kezdtek sárgulni a levelek. Össze is gyûlt azonnyomban a rezesbanda, a polgármester, a miniszter, a titkár, a jogtanácsos, a pópa, a könyvelô, a kürtôskalács-sütô és pereces, megvitatni a helyzetet. A döntés: a fákat öntözni kell. Került mindjárt veder is, ember is, minden egyes pálmafa mellé. Reggel öntözgettek, este öntözgettek, a levelek csak nem akartak zöldülni. Újból összeült a rezesbanda, a polgármester… a pereces, és megszületett az új határozat. Kis országukban nappal nincs elég meleg, éjszaka meg túlságosan langyos az idô: a fákra takaró kell és legyezô. Az öntözô mellé került egy újabb munkás, egy lópokróccal, és két leány pálmalegyezôvel.

Dolgozgattak, legyezgettek, a fák kókadoztak. A helyzet tarthatatlan, meg kell találni a megfelelô megoldást. Tanakodtak, töprengtek a fejesek, a rezesbanda valami szomorú nótát húzott, amikor a pszichológus hajlamú polgármester megszólalt: a pálmafáknak minden bizonnyal honvágyuk van! Ujjongtak, örvendeztek. Elôször homokot hoztak. Szép sárgát, igazi sivatagit. Néha olajjal is meglocsolták, hadd érezzék otthon magukat a fák. Borús idôben kvarclámpákat állítottak fel, sôt, csokibarna lányokat táncoltattak a pálmák körül, és részleteket olvastak fel az Ezeregyéjszaka meséi közül. A legnagyobb öröm akkor érte ôket, amikor kiderült, hogy van egy orvostanhallgatójuk, aki minden bizonnyal a pálmák hazájából származik. Ôt hétvégére szervezték be, mivel neki más elfoglaltsága is volt.

A vége az lett, hogy a pálmák meggondolták magukat, és megsokallva a köréjük gyûlt mérhetetlen tömeget, lassan kiszáradtak. Nem tehettek egyebet a lelkes polgárok sem, mint kiszedni ôket és szétosztogatni — emléknek. Csak a miniszter ábrándozott még egy kicsit: "ha sikerült volna piramist is hozni melléjük…!"

máté

A Molinaux-probléma. Hogyan lát vajon egy olyan ember, aki vakon született, s késôbb mégis látni kezd? Milyen élményekben lehet neki része? Összhangba tudja-e hozni a saját érzékszerveit? Vannak-e egyáltalán érzékszerveink?

A nôk szaglása jóval fejlettebb, mint a férfiaké. Pusztán szag alapján is meg tudják különböztetni saját csecsemôjüket ötven másiktól. Ráadásul azt a férfit érzik általában "jó szagúnak", akit szeretnek — ez a menstruációs ciklustól is függ. A közepén az a férfi "jó szagú", akinek a génállománya a leginkább különbözik a sajátjuktól, a ciklus vége felé pedig egyre "kellemesebb illatúvá" válnak számukra a hasonló génállományúak, vagyis a rokonaik.

Hogyan lehet mindettôl eljutni a filmmûvészethez? Múlt pénteken a Pécsrôl érkezett Tarnay László vendégelôadása bizonyította be, hogy nagyon is egyszerûen. Érzékelésrôl van szó ugyanis, és ezen a területen még rengeteg feltárnivalója van a tudománynak. Azt viszont már tudjuk, hogy az emberi felfogóképességre különös kettôsség jellemzô: képesek vagyunk kategoriálisan gondolkozni, azaz a látottakat az általunk ismert "skatulyákban" csoportosítani; képesek vagyunk specifikusan gondolkozni, vagyis a környezetünk valamelyik elemét egyedisége miatt megkülönböztetni (például egy arcot nem azért ismerünk fel, mert azon egy száj, egy orr és két szem van, hanem mert mindez csak az ô arcán olyan, amilyennek látjuk). Ez a két gondolkodásmód ortogonális, egyszerre, egyidôben nem érvényesülhet.

Mindez érvényes filmnézôi magatartásunkra is. Látunk valamit a képernyôn, a moziban vagy otthon a tévé, esetleg a számítógép képernyôjét figyelve, és az ismerôs, a megszokott dolgokat gondolatban addigi ismereteink "dobozaiba" rakosgatjuk. Minden olyan képelem, amely nem fér ezekbe, mert a kategorizáló gondolkodásmód által nem felfogható, azt általában elfelejtjük. Márpedig a filmekben — fôleg a mûvészi igényességgel elkészítettekben — rengeteg ilyen elhanyagolt elem létezik.

Tarnay ezekre a "beavatatlan" nézô által felejtésre ítélt, de nézôpont- vagy aspektusváltogatással felfogható elemekrôl beszélt, amelyek hangulati tartalmuk, drámaiságuk miatt mégis figyelmet érdemelnek. Ezek közé tartozik a mozgás filmen történô megtörése is. A klasszikus felfogás szerint a mozgást a vágás ábrázolja — erre nyújthat ellenpéldát Orson Welles egyik filmjének a kezdete: a kamera kocsizik, daruzik, siklik a látott utcaképben, fölötte és mellette — s közben bemutatja a majdani fôszereplôket és az autót, amely felrobbanásával elindítja a bonyodalmat, mindezt egyetlen vágás nélkül. Megtöri a mozgást, szorongást sugároz a nézô felé például A homok asszonyának az a képsora is, amely szuperplánban, mégis vágás nélkül mutatja be a testeket fojtogatva elborító homokszemcséket.

Tér és idô egységét vágva szemlélteti egy másik filmrészlet: a szereplô, akivel azonosulunk, egy házat figyel mereven egy puszta táj közepén — a ház felrobban, de nem egy, hanem legalább hat robbanásnak tûnik az egész az ismétlés miatt. Elfogadhatjuk, hogy itt egyszerû hangsúlyozásról van szó — de akkor miért kell a kamerának egyre közelebbrôl, ráadásul a "30 fokos szabálynak" megfelelôen jobbra-balra ugrálva filmeznie a jelenetet? Íme egy újabb példa a beskatulyázhatatlan, felfoghatatlannak tekintett mûvészi megoldásokra.

Ugyanebbe a "skatulyába" tehetjük azokat az eseteket, amelyekben egy-egy pillanatig nem tudjuk eldönteni, vajon az éppen látott felület vízszintes-e vagy függôleges. Persze, általában megoldódik a talány, hiszen nem képzelhetô el, hogy a deszkafalnak képzelt valamin egy család aludná békés álmát.

Ezeknek a különös beállításoknak általában az a lényege, hogy megtanuljunk másképp is gondolkozni a filmrôl, magáról a bemutatott témáról: következhet valami megdöbbentô, valami a szokásos, konvencionális gondolkodással elítélendô dolog, amelynek mégis a megértésére sarkall a film. Érdemes megtanulni a "dobozolás" és a specificizáló gondolkozásmód váltogatását: sokkal gazdagabb filmélményben lehet részünk.

Kónya Klára

Már nem "alapozol" otthon (takarékosságból), mielôtt elmész egy bárba.

A számítógép elôtt töltött idôd nagyobb része tényleg munka.

"Régen jobban bírtam az italt..." helyett: "Többet nem iszom ennyit..."

A bevásárlólistán a kóla, a spagetti és a sajt alatt egyre több tétel van.

Reggelente reggelizel.

A 20 000 lejes bor már nem számít "egész jó"-nak.

A gyógyszertárba nem óvszerért és terhességi tesztért jársz.

Már nem az MTV News a legfôbb hírforrásod.

A randevú: vacsora és utána mozi (régebben ez csak a kezdete volt).

Az ebéd utáni szundítás nem tart este hatig.

Ha a buszon alszol, megfájdul a hátad.

A kutyát Pedigree Pall-el eteted, nem McDonalds-maradékkal.

Az autód biztosítási díja lefelé megy, a törlesztôrészlet felfelé.

Már nem tudod pontosan, hánykor zár a sörözô.

A rokonok nyugodtan mernek obszcén vicceket mondani a jelenlétedben.

Te hívod ki a rendôrséget, mert a szomszédban hangos a zene.

Egy farmer és egy póló már nem elegendô a felöltözéshez.

A nyári vakáció három hónap helyett csak egy hétig tart.

A barátaid házasodnak, és elválnak — nem összejönnek, és szakítanak.

Van esernyôd, és figyeled az idôjárás-jelentést.

A kedvenc slágeredet a liftben hallgatod.

Reggel 6-kor kelsz (és nem akkor fekszel le).

A hûtôszekrényben több az ennivaló, mint a sör.

A franciaágy körüli kergetôzés abszurd.

A cserepes virágaid életben maradnak.

(Klárika az internyetrôl)

Napos afrikai szavanna, bennszülött törzsek hódolnak valamelyik istenüknek. Zenéjük ritmusosan lüktet, feldob, jókedvre derít. Hallgatod, és te is táncra perdülnél… Elhalkul az afrikaiak éneke, és "belép" a szaxofon. Ugyanazt a dallamot követi, majd elhalkul, és újra az afrikaiak öröm-dala hallatszik.

Lélegzetvételnyi szünet, és egy újabb dallam szólal meg. Talán még ritmusosabb, mint az elôzô. A négerek éneke fülbemászó, szavak, amelyeket bármelyik gyermek le tud utánozni. A háttérben angolul éneklô kórus, tam-tam dob és a szaxofon.

Megmaradnak az afrikai dallamok, a szaxofon, elhalkul az ének — merengônek tûnik a zene, mintha már az ünnep vége felé közelednének. Csalóka érzés, mert folytatódik a vérpezsdítô muzsika, most már egy kicsit európaiasabban.

Etnozene és dzsessz fonódik össze, két világ zenéje. Egyik sem próbálja legyôzni a másikat, ugyanúgy beletartozik a tam-tamok lüktetô ritmusa, mint a dzsessz sajátos hangszerei, egyedi hangzása. Egyszerûen csak kiegészítik egymást és kellemesen elbódítanak a dallamukkal.

Dallamok, dallamok és dallamok Jean-Luc Ponty Tchocola címû albumán.

Varga Zsuzsa

A Tálmes-Bálmes Tudományegyetem (TBTE) politikatudományi kara felvételi vizsgát hirdet a következô helyekre:

a) miniszterelnöki szak

követelmények:

— húsos toka, a jóllakottságot szimbolizálandó

— legalább homo-, de inkább biszexuális pedofil múlt, álcázásnak egy feleséggel

felvételi jegy: érettségi jegy (25%) + alkalmassági teszt (75%)

alkalmassági teszt:

1. Ha az államában élô busman etnikum anyaországa busman-igazolványt osztogatna határon kívül rekedt busmanjainak, mi lenne a politikai lépése?

a) Mi az a busman?

b) Kiudvarolnám, hogy hazafiaim is vállalhassanak munkát az ôserdôben.

c) Busman ôseimre hivatkozva állampolgárságot is kérnék.

2. Ha a busman etnikum különálló állami busman nyelvû iskolát igényelne…

a) Mi az a busman?

b) A busman nyelv nem is létezik, csak busman szôttesek és kancsók.

c) Megadnám nekik, de hangsúlyoznám a bôr többszínûségének szükségességét.

3. Az elkobzott busman egyházi javak visszaszolgáltatásának ügyében mi lenne a legmegfelelôbb politikai lépés?

a) Mi az a busman egyházi jav?

b) Mindent vissza! Hiszen be kell kerülni az Afrikai Unióba…

c) A bôrállatkákat és tamtamokat természetesen visszaadnánk, azonban az oltárköveket már átfestettük, úgyhogy esetleg bérletet fizetnénk.

4. Az iskolában hogy szólították?

a) Cukorfalat

b) Hé, busman!

c) Mitikö

5. Ha a többségében busmanok által lakott megyék autonómiát kérnének, megadná nekik?

a) Mi az a busman?

b) Csak a Nasztáziai Busmanok Demokratikus Egyesületének nyomására.

c) Semmiképpen, a busmanok csak bevándorlók, a kontinuitást zavarják.

6. Melyik a kedvenc Disney-rajzfilmje?

a) Anãstasia

b) Bambi

c) Bembi

d) Boombi

7. Ha az alkotmányt kellene módosítani azért, hogy az önök jelöltje harmadszor is elnök lehessen, kezdeményezné?

a) Mi az az alkotmány?

b) Természetesen, szegény úgyis olyan öreg, hadd legyen még valami öröme…

c) A több, mint kétezer éves alkotmányt? Semmiképpen! Fák ju!

Összeálította Jakab-Benke Nándor dékánhelyettes

Családi levelesládából két sárguló, érdekes írás került elô, mindkettô a nagy magyar szobrász, a külföldi mûvészettörténeti munkákban is feltüntetett Fadrusz János életéhez kapcsolódik.

Az elsô: keskeny, úgynevezett kutyanyelvekre írt, pirostintás szöveg, tizenhat oldal. Szerzôje Hirschfeld Sándor, egykori közismert kolozsvári kereskedô, kinek fûszer-, csemege-, déligyümölcs-üzlete a mai Napoca utcában volt, a mostani¹ Aprozár helyiségében. Kereskedelmit végzett, mûvelt, akkoriban számottevô ember, városi tanácsos, ismert mûértô és mûgyûjtô. Fadrusz János... — áll az elsô oldal elején, s a tizenhat oldalon a szerzô a nagy magyar szobrászra emlékezik, akihez a barátság meleg szálai fûzték. A szövegbôl ragadjunk ki néhány részletet:

— 1880–1881. évet töltöttem, mint kereskedôsegéd Pozsonyban, a Hackenberger Testvérek nagy fûszerkereskedésében lettem elfogadva. A cég akkori fônöke, Forray István mint erdélyi ifjú került Pozsonyba, s fônökének, Hackenbergernek lányát vette el. E régi szép koronázási városban hozott össze a sors egy igen kedves baráti körrel, mint ifjú embereket, az összekötô kapcsot a fônök öccse, Forray Béla képezte, ki nekem Kolozsvárott jó barátom volt, most szintén az üzletben, collégám.

— Egy kis magyar kört alkottunk ebben a Krachselhuber városban, Széchenyi kör cím alatt, ketten voltunk erdélyiek, még egy magyar collégánk, a cég fôkönyvelôje Bicskérôl és a többi pozsonyi jó magyar érzésû fiú: Lippert Gyula önálló könyvkereskedô, öccse, János, önálló fiatal hentesmester, Collinászi Gusztáv, szintén colléga az üzletbôl, Bertlef vaskereskedô, Kupis Uzor könyvkereskedô, Fodor István, egy újság segédszerkesztôje, Fadrusz János lakatossegéd. (Tehát ebben a körben élt a fiatal Fadrusz!) Fadrusz egy nagyobb szabású lakatosmûhelyben dolgozott, tiszta magyar érzésû, jólelkû fiú, erôs, nagynövésû testalkattal. Markáns, erôs barna arcú, kidülledô nagy szemekkel, erôs bika nyak és karizmok, egy igazi vasember, már foglalkozásánál fogva, ôt a kis társaság bizalmasan Bölénynek szólította.

A heti rendes napok mindnyájunk számára munkában teltek el, nagy ritkán esténként kerültünk össze itt-ott, de aztán ünnep- és vasárnapon a kis magyar társaság elválaszthatatlanul összetartott.

Vezetôje a kis körnek Vutkovics jogakadémiai tanár volt, egyik legderekabb magyar vezetôegyénisége Pozsonynak. A kis körünknek esti és ünnepnapi gyûlhelye a (Schöndorfer Gasse) Széplaki utcában levô kis polgári borkimérésnek külön privát ebédlôjében volt, az öreg Ulmer bácsinál, igazi tipikus vén német Krachselhuber, de bennünket igazi vendégszeretettel fogadott és kényeztetett. (...)

Ebben a kis kocsma ebédlôjében voltunk együtt rendesen, a nyári idôben a város szép természeti szépségeit kerestük fel. Fadrusz János elválhatatlan jó barát volt, el nem mulasztotta volna soha, hogy részt vegyen a kis magyar társaság ifjai között — igazi ragaszkodó barátság fejlôdött köztünk. Amikor aztán 1881 év ôszén elhagytam a drága fiúkat, érzékeny búcsúval, sok felejthetetlen emléket hagytam a kedves Pozsony városában. Fadrusz Jánossal aztán nem találkoztam többet, hírt sem hallottam róla semmit.

Mikor aztán Kolozsvár városa a Mátyás-szobor alkotásához fogott és megtörtént a szoborra a pályázat², egy szép nyári napon délután üzletem ajtajában álltam, elôttem elsétált egy idegen férfi alak, régi ismerôs arc, s hirtelen reá szólok — Bölény! — visszafordul, rám néz, megösmerjük egymást, hát Fadrusz János, hozzámugrik, összeölelkezünk, hiszen az idôhöz 20–25 év³ lehetett, mióta egymást nem láttuk, reám szólt, hogy mit csinálsz te itten — no, mondom, én édes Bölényem, én itthon vagyok e szülôvárosomban, de mit keresel te itt Pozsonyból — erre válaszolja, hogy ô megpályázta a Mátyás-szobrot, most foly éppen a zsûri bírálata és a legnagyobb drukkban van, mert nem tudja, mi az eredmény, mi a határozat. Én elképedve hallgatom, te lakatos, hogyan jutsz hozzá ahhoz, hogy ilyen monumentális szobormûvet megpályázzál? Hát — felelé ô —, azt sem tudod, hogy Pozsonyban a Mária Terézia szobrát⁴ én alkottam és az már áll, és te küldted nekem azokat a gyönyörû díszmagyar felvételi képeket a Dunky fényképészeti mûterembôl, hiszen azok nélkül nem is tudtam volna a pozsonyi szobrot így összehozni; ekkor jutott eszembe, hogy pár év elôtt Pozsonyból Lippert János írt hozzám, hogy küldjek fel Erdély fôurairól és dámáiról díszmagyar felvételi képeket, és én az épp akkor lefolyt jótékonysági nagy tablókról, a Zrínyi esküje és Zrínyi kirohanásáról e szép felvételeket és külön egyes csoportokról egy nagy collectiót küldtem fel, de azt velem nem tudatták, hogy ez a mi régi cimboránk, Fadrusz János, már akkor szobrászmûvész számára kellettek.

— No, mondom, pajtás, ha így áll a dolog, én azonnal felmegyek a bizottsághoz és lehozom az eredményt, és így is történt, ô nálam maradt az üzletben, és én felmentem a Kereskedelmi Akadémia dísztermébe, ahol a bíráló bizottság mûködött dr. Grois Gusztáv elnöklete alatt, ott voltak a fôispán, a polgármester, Gámán Zsiga kamarai titkár, és még többen — már az ítélet megtörtént, és beszélgettek, engem dr. Grois fogad és kérdi, mit óhajtok, mondom, a szoborpályázat döntését, fôleg, hogy kié az elsô díj— meglepetten kérdi tôlem Grois, hogy ez engem miért érdekel? — felelém, Fadrusz János Pozsonyból itt van, nekem fiatalkori cimborám, ott van nálam az üzletben, az eredményért drukkol, és az ô részére szeretném tudni az eredményt, hogy azt ôvele mindjárt tudassam. Meglepve kérdi Grois, hogy maga Fadrusz van itt? — Ô bizony. — No, hát édes Sándor barátom, legyen jó, vigye meg neki azt az örömhírt, hogy az elsô díj az övé, egyben arra kérem, tartsa ôt ott az üzletben, mert az egész bizottság jön hozzá, hogy gratulációját átadja.

Elképzelhetô, mily gyorsan vittem el e boldogító hírt az én régi Bölény pajtásomnak, a boltajtóban várt, elômbe jött, s mikor vele tudattam a hírt, karjaiba kapott és felemelt —, hát megnyertem, nagy boldogság — és tépelôdésébôl még magához sem tért, kinézve az ajtón, szólék, no jere ide János és nézd, a nagy bizottság már itt is van és megtelt az üzletem a gratuláló nagy bizottsággal, elhalmozták a szép ifjú embert minden dicsérettel és elismeréssel, és én éreztem e nagyra nôtt régi jó barátom határtalan boldogságát.

A bizottság eltávozta után Fadrusz íróasztalomhoz ült, papírt, tollat kért és írta az eredményrôl a sürgönyeit, az elsôt édesanyjának, a másikat menyasszonyának, a harmadikat Pozsony városának, a negyediket gróf Andrássy Gyulának, és így tovább, valamint tíz sürgönyt, azt átadta nekem, kérlek édes jó Sanyi, add ezt rögtön fel, fizesd ki és adjál most rögtön ide a markomba 100 forintot és ha nem elég, akkor még jövök, mert mindenem elfogyott.

A továbbiakban, ugyanilyen hangnemben, stílusba, az emlékezô elmondja, hogy másnap a kis szobormintát Dunky fényképésznél felvették, és sokszorosítva azt elküldötték mindenfele, az emlékezônél volt Fadrusz fôirodája..., a szobor elhelyezésérôl felvételeket készítettek, szintén együtt végezték a méréseket, most az volt a fontos, a fôtér milyen helyén álljon a szobor; a szobornak megfelelô vázat gerendákból, lemezekbôl állítottak össze, arról újabb felvételek következtek. Azután Fadrusz beletemetkezett a nagy munkába, már csak ritkán volt látható, elutazott, de sûrûn levelezett barátjával, csak az alapkô letételi ünnepére jött, utána nagy bankett a New Yorkban. Ezután a szobor körüli helyet deszkafallal kerítették el, megérkezett a szobor, beszállították a zárt térre. Fadrusz immár kedves, fiatal feleségével a New Yorkban lakott⁵. A talapzat szûkebbre sikerült, a ráhelyezett vaslap "künn maradt.", micsoda toporzékolást vitt végbe, írja az emlékezô. — Azt hittem, az én Bölény barátom minden lelket összezúz! Mert hát a régi nyers erô mellett megvolt ám szóban is a nyersesség benne... s mi szívén, száján feküdt..., csak úgy röpködött a sok mennybeli imádság, de aztán a talapzaton is segítve lett, a szépséghibát ma is látni...

A közönség mindegyre a deszkákhoz jött, kíváncsiskodott, amit a mûvész nem szeretett, ôrt tett az ajtóba, aki idegent nem engedett be, a munka mellôl nem távozott, Sanyi barátját hívatta, ha dolgai voltak, hogy azokat intézze el, egy alkalommal két hölgy kérte meg a barátot, vigye be... Fadrusz elénk jött: Nincs mit látni, nagyságos asszonyok, Mátyás még csak ingben-gatyában van, a szobor ugyanis még a földön feküdt... Gróf Andrássy Gyulát és családját engedte be csak ... akkor a ló fél alsó törzse már állott... késôbb gróf Széchenyi Imre érkezett. Fadrusz nem volt ott, az ôr többször elzavarta, végül valahogy bejutottak a baráttal...

Egy napon Fadrusz áthívta Sanyi barátját, segítsen, mintázni akar... Azt majd be kell csomagolni és gyárba küldeni. De azt akarja, hogy még emberei se lássák az egészet! Bevitte barátját egy ponyvasátorba, ott hosszú asztalon agyagba mintázott egy összecsavart, félig nyitott lobogót. Mikor elkészült vele, a barát jobban megnézi: — Te, hiszen ez Bécs város lobogója! — Ráripakodott a barátjára Fadrusz: — Varjú, ne károgj, hiszen azt akartam, hogy szem ne lássa, s ha láttad se baj, de most, hogy tudod, mi, hang se legyen róla, ha eljár a szád, lelûlek! — Csomagoltunk, elküldtem, írja H. S. A megöntés után címemre jött, együtt bontottuk ki. — "No, hála Istennek, készen van — mondotta Fadrusz —, ez Mátyásnak utolsó dísze, Ausztriának pedig kegyelemdöfés, leteszem Bécs városának lobogóját Mátyás elébe a földre — lehet, hogy elvesztem a leleplezésnél a királyi díszt, de megmarad a történelmi igazság..." És, írja az emlékezô, a jóslat beteljesedett, Bécs császárja nem jelent meg az avatóünnepen, csak képviseltette magát, mint magyar király...

A munka alatt, s különösen, mikor készen volt, sok fényképet kellett készíttessen H. S. A szoboravatási ünnepen Fadrusz nagyon boldog volt, nemcsak az ország ünnepelt, de "itt volt külföld képviselete is"... Feleségét karonfogva órákhosszat járta körös-körül a fôtérnek minden zugát, együtt gyönyörködve a világraszóló szép alkotásban. Aztán jött a búcsú — elutaztak...

Ezután még sokat levelezett a két jó barát, majd villámcsapásként érkezett a hír, hogy Fadrusz meghalt. Nagy fájdalom maradt benne, írja befejezôjében H. S. — Nem mintázhatta meg Buda várában az Erzsébet-szobrot. "Ez még hatalmas alkotása lett volna..."

Másik, Fadruszra vonatkozó érdekes írás: levél. Egy hajdani kolozsvári tanárnak szól, aki az idôben Fadrusszal foglalkozott írásaiban. Aláíró: E. L. Budau, v. bányatiszt, fotográfus. A levélíró azt írja, hogy az 1900-as évek elején Pozsonyban élt, hivatala a Mária Terézia-szobor közelében, egyik palotában volt elhelyezve, s mint kezdô amatôr fotográfus 1902-ben levette a híres szobrot. "A szoborcsoportozatban Fadrusz által elkövetett csekély formai hiba az, amit közölni óhajtok, s amirôl még a régi pozsonyiak közül is kevesen tudnak. Ugyanis a Mária Terézia jobb oldalán álló alaknak jobb kezében leeresztett kardja ívelt, míg a bal kezében tartott pajzs mellett lógó tokja ennek: egyenes."

... A két régi írás anyaga Fadrusz életéhez tartózik, a Bölény elvillant éveihez. Ezért tartottuk lényegesnek azokat ideiktatni⁶.

Utólagos megjegyzések:

1. 1968-ban.

2. A pályázók között versengett Róna József is, neobarokk stílusú köztéri szobrok készítôje. Mátyás szobrát lépcsôzetes alapzatra helyzete volna.

3. Némi idôbeli csúszás.

4. Szélsôséges erôk a két világháború között lerombolták.

5. Kolozsvári tartózkodásai során Hirschfeldnél, a New York szállodában, valamint a fôtéri 21. számú épületben is megszállt.

6. Sztojka László, néhai kolozsvári író fenti írása megjelent a budapesti Mûvészet 1968/12. számában. A szoboravatás centenáriumi elôzeteseként lábjegyzettel ellátta és újraközli: HUBER ANDRÁS.

Ezt a ritkán használt szállóigét kevesen ismerik, ha egyáltalán ismerik — mondván, mi köze a magyarságnak a pálmákhoz? Másoknak csupán egy könyvcím: Ligeti Ernô a két világháború közötti magyar mûvelôdés állapotáról ír Súly alatt a pálma címû könyvét idézi. Igaz, a könyvcím, miként e rövid írás címe is, a szállóige rövidített változata. A rómaiak így mondták: Sub pondere crescit palma, magyar alakja is így szokványos: Súly alatt növekszik a pálma. Ez a teljesebb változat. A szállóige tehát latin eredetû — a rómaiaktól nem volt idegen a pálma.

De mit akartak ôk, s utánuk mi kifejezni e szállóigével, mi a szállóige szemléleti alapja, mi a szállóige átvitt értelme?

A növénytan szerint a pálma, a pálmafa: meleg égövi, fává fejlôdött, a törzs csúcsán leveleket hajtó egyszikû növény. Minél nagyobb, minél tömöttebb, súlyosabb a levélzete, annál erôteljesebben növekszik, vastagszik a törzse, hogy a levélzet súlyát fönn tudja tartani. S ha ténylegesen súly alatt növekszik a pálma, akkor e szemlélet alapján keletkezô mondás átvitt tartalom kifejezésére is alkalmas volt, ezzé válhatott: mindennemû külsô nyomás, belsô kényszer gyorsabban teremt meg bármilyen szellemi, értelmi, erkölcsi stb. értékeket.

Ismeretes, hogy a szállóige idézett közkeletû — ismerôs vagy ismeretlen eredetû — mondás, kifejezés. Rövid kifejezése egy hosszabb gondolatsornak, vagyis a maga helyén minden körülírásnál hathatósabban fejez ki egy-egy gondolatot. Mi az ereje? Az igazság, a szépség, a furcsaság, és mindig az alkalom. Vannak nemzetközi szállóigék (a bibliából, a görögbôl, a latinból, a világirodalomból), s vannak, amelyeket egyetlen nemzet használ és ért. Sokuknak ismerjük az eredetét (pl. A kocka el van vetve: Julius Caesar: Alea iacta est), sokuknak eredetét csak a vele foglalkozó szakma tudja, a beszélô nem is sejti, de szófordulaként sûrûn használja (pl. A fáktól nem látni az erdôt: Wieland német író: Den Wald vor lauter Bäumen nicht sehen).

A pálma önmagában is latin eredetû a magyarban, a latinban görög. A görög és a latin palma ’nyitott kéz, tenyér’ értelmû. Az elnevezésnek az volt az alapja, hogy a dél-európai törpepálma legyezôszerû levélzete a nyitott kézhez (tenyérhez) hasonlított. Jól mutatja ezt a jelentést a latin eredetû román palmã szó is.

Murádin László

"Tégy engem, mint pecsétet a szívedre, / mert erôs a szerelem, mint a halál." Az Énekek Éneke eme sorával lehetne nagyon röviden összefoglalni az Állami Magyar Színház legutóbbi bemutatójának, a Dybbuk címû elôadásnak a mondanivalóját. Ha ezt a sort elolvassuk, vagy hangosan kimondva ízlelgetjük a szavakat, lelkünkben talán érezzük azok mélységes jelentését, ám valóságosságában, a megállapítás igazi létezésében nem hiszünk. Mert ha hinnénk, elveszítenénk azt a modern világ által belénk táplált, kissé mesterkélt biztonságérzetünket, hogy csak úgy lehet megélni, létezni, túlélni, ha felületesen, mély érzelmektôl mentesen átfutjuk életünk lapjait. Hiszen kinek kell egy halálnál is erôsebb szerelem, kinek kell egy korlátokat átszakító, pusztító, ám ugyanakkor az egekbe emelô szenvedély? Ilyesmi csak olvasmányainkban létezik, ezek a dolgok a valóságban nem történnek meg, mondogatjuk magunkban — és úgy hisszük, hogy azok ábrázolására egyedül a mûvészet hívatott. Ám azt a kérdést, hogy a mûvészet mibôl ihletôdik, már nem tesszük föl. Vajon miért?

A sétatéri színház legújabb, Fehér tûz, fekete tûz (Dybbuk) címû elôadására csak úgy érdemes beülni, ha képesek vagyunk a — minden tekintetben — többszintû üzeneteket, mély rétegeket befogadni. Ha képesek vagyunk a napi fáradtságot és kicsinyes emberi gondot félretenni, és figyelni a jelentésekre, a "rejtett világok" üzeneteire. Mert ezek a rejtélyes történések csak akkor sejlenek fel, ha hagyjuk, hogy a maguk titokzatosságában megérintsék a lelkünket. Ha tudunk figyelni nemcsak a tér adta és a dramaturgiai szempontból indokolt cselekménypárhuzamokra, hanem a szellemi rétegek üzeneteire is. David Zinder izraeli rendezô Dybbuk-változata ugyanis nem a darab vallási, rituális rétegeit helyezi elôtérbe, hanem, mélyre ásva, kibányássza és felszínre hozza a nagyon is emberi, ugyanakkor hihetetlenül emberfeletti, a halál ösvényét átlépô kozmikus értelmeket. Persze lehet ezt a történetet egy banális Rómeó és Júlia-sztoriként is értelmezni, de azok a színházi eszközök, amelyekkel a rendezô "alátámasztja" ezt a drámát, olyan erôvel hatnak, hogy felsejlenek a banalitás mögé rejtett mélyebb értelmek. Kissé szokatlanok számunkra ezek az eszközök, de maga a darab világa is az. Talán ezért is állította színpadra Zinder úgy ezt a drámát, hogy leporolta róla azokat a vallási és folklór-elemeket, amelyek megnehezítették volna a színmû befogadását. Csak azokat hagyta meg, amelyek számunkra is érthetôvé teszik ezt a másfajta kultúrrétegbôl származó, ám mégis egyetemes értékû mûvet. Abszolút fôszereplôvé emelte a két fiatalt, Leát (Kézdi Imola), és Chanánt (Dimény Áron). Ez a történet, David Zinder víziójában, kizárólag róluk szól. Az ô szenvedélyes szerelmükrôl, egymás birtoklásáért — ha kell a halálon túl is — vívott harcukról, amely végül a fehér tûz és a fekete tûz párbaján át, gyôztes-vesztesként vezeti ôket egymás karjaiba, egy másik világba. Oda, ahol az egymásnak rendeltetettek nem ütköznek kicsinyes emberi akaratokba, ahol beteljesülnek a vágyak és megvalósulnak a be nem tartott ígéretek. A minden részletében kidolgozott elôadás megmutatja nemcsak a szereposztásban részt vevô színészek felkészültségét, de fokmérôje a közönség befogadókészségének is, megteremtve ezáltal azt a katartikus hatást, amely egy színházi elôadás elengedhetetlen tartozéka kell legyen. E hatás elérésében minden a rendezôt segíti, a díszlet és jelmez (Miriam Guretzky), a koreográfia (Yael Cramsky), a zene (Lászlóffy Zsolt), de mindenek elôtt a színészek. Miriam Guretzky úgy tervezte a többszintes jelentésréteggel bíró darabhoz a díszletet, hogy az nagy mértékben segíti az elôadás megértését. Utalást találhatunk ebben a térben a halottakat jelképezô "lenti" világra, a mindennapi emberi történésekre, valamint a szellemek világára. Kell is ez a térbeli elhelyezése a szereplôknek, hiszen itt nemcsak emberi érdekek ütköznek, hanem ezoterikus világok csapnak össze.

A két fôszereplô helyzetét is megkönnyíti a többszintes tér, ám látszólag ez az egyetlen segítség, amit ez a két fiatal kap. Lehetetlen szerelmük történetét, annak már-már az eszkatológiához tartozó üzenetét a rendelkezésükre álló színészi eszközökkel kell közvetíteniük. Ezek az eszközök viszont gazdagon jelen vannak mindkét szereplô játékában. Látszik, hogy a rendezô nagy hangsúlyt fektetett Lea és Chanán kapcsolatára, hiszen apró részletekbe menôen ki van dolgozva a kettejük közötti minden egyes jelenet. Chanánnak mint dybbuknak Leába való költözését a rendezô nemcsak hangilag oldotta meg, hanem végig ott látjuk a színen Chanánt fizikai valóságában is, megkönnyítve ezáltal a nézô számára azoknak a párhuzamos történéseknek a befogadását, amelyeket ez a nyughatatlan szellem elôidéz. Azt írtam, hogy látszólag a díszlet az egyetlen segítség, amit ez a két színész kap alakításához. Nos, ez valóban csak látszólag van így. A rendezô által használt test-hang-képzelôerô szoros egysége mellett a többi szereplô is maximálisan segíti a színházi csoda létrejöttét. Legnehezebb dolga természetesen Kézdi Imolának van, hiszen nemcsak Lea figuráját kell megjelenítenie, hanem meg kell mutatnia Chanán beléje szállt szellemét is, anélkül, hogy mesébe illô jelenetek szülessenek ebbôl az irreális történetbôl. A speciális testmozgást, hangképzést és titkos kapcsolatrendszert sejtetô képzelôerôt igénylô nehéz feladatot Kézdi Imola nagyszerûen oldja meg. Játéka mindvégig hiteles tud maradni, sajátosan szép mûvészi eszközökkel tudja megmutatni ennek a két akarat, két világ között vergôdô fiatal lánynak a sorsát, és egyben tükrözni a neki rendeltetett társ, Chanán iránta táplált érzelmeit. Dimény Áron Chanán megformálására szolgáló eszközei már jóval visszafogottabbak kell legyenek, hiszen az elsô részben való rövid szereplése — amelyet egyébként kitûnôen old meg — után csak Lea által, rajta keresztül "él" és a Leában dúló harcot a lány eszköztárával kell megjelenítenie. Nagyon izgalmas követni a két szereplô egybehangolt, nagyszerû játékát.

A Lea nénjét, Fradét játszó Csutak Réka nagyon pontosan kidolgozott, színeiben és érzelemvilágában is gazdag alakítást nyújt. Figurájában megtalálható a szeretetteljes gyöngédség, amellyel Leához kötôdik, az aggódó, szinte anyai gondoskodás, de nem hiányzik belôle a tragikomikus szál sem. Frade mellett a mesulah (Bács Miklós) figurája tölti be azt a fontos szerepet, amely arra hivatott, hogy a két fiatal közötti történéseket irányítsa. Egyébként, a neve is azt jelenti: valaki, aki küldve van. Bács Miklós ezúttal finom, egyáltalán nem harsány eszközökkel dolgozza ki figuráját, tudja, hogy ez a szerep csak akkor válik élôvé, hihetôvé, ha nem karikíroz. Bíró József a miropoli rabbi, Aszriel szerepében remekel, olyan vonásokat kölcsönözve a figurának, amelyek kiemelik a rabbi emberségét, de megkockáztatja azt is, hogy hite már nem képes mindig erôt adni számára feladatainak elvégzéséhez. Tudja, hogy az evilági dolgokon túlra csak azoknak szabad tekinteni, akik el is viselik a következményeket. Nagyszerû hármast alkot Kali Andrea (Manasse anyja), Salat Lehel (Manasse apja), valamint Sinkó Ferenc f.h. Manasse, vagyis Lea vôlegényének szerepében. Salat és Sinkó rövid jelenete mintapéldája a maradandó színészi pillanatoknak. Kali Andrea pedig bebizonyítja, hogy egyetlen megszólalás nélkül is úgy lehet jelen lenni a színpadon, mintha az egész darab ráépülne. Kardos M. Róbert Szender szerepében nagyszerûen vázolja fel a figura kezdeti magabiztosságát, majd a fokról fokra való elbizonytalanodását, kétségbeesését, végül a büntetést alázatosan fogadó apát. Lászlóffy Zsolt zenéje nagyon szépen illeszkedik az elôadás hangulatához. További szereplôk: Viola Gábor m.v., Lackó Vass Róbert, M.Kántor Melinda, Fodor Edina, Bandi András Zsolt, Molnár Levente f.h., Tyukodi Szabolcs f.h.

Köllô Katalin

A Kolozsvári Állami Magyar Színház mûsora a május 26–31. közötti idôszakban a tavaly júliusban elhunyt európai hírû rendezô, a kolozsvári színház utóbbi évtizedének meghatározó személyisége, Vlad Mugur köré szervezôdik.

A VLAD MUGUR-EMLÉKHÉTnek nevezett rendezvénysorozat a Mester utóbbi években színpadra állított elôadásaiból nyújt ízelítôt. Felújítják a kolozsvári színház 1998-ban bemutatott és a Román Színházi Szövetség, az UNITER által a Legjobb Elôadás díjával jutalmazott Cseresznyéskertjét (május 27-én, hétfôn, és május 31-én, pénteken este 7 órakor), valamint a nemrég Budapesten nagy sikerrel vendégszerepelt Pirandello-elôadást, az Így van (ha így tetszik) címût. A Kolozsvári Nemzeti Színház mûsorára tûzte ez alkalomból a Mester utolsó elôadását, a Hamletet (május 26-án este 7 órakor), melyben Claudius szerepét Bogdán Zsolt játssza, és amely az idei Uniter-gálán nyerte el a Legjobb Elôadásnak járó díjat.

A Krajovai Nemzeti Színház Goldoni: Két úr szolgája címû elôadással vendégszerepel (május 29-én este 7 órai kezdettel). Az elôadás a 1999/2000-es évad Legjobb Rendezéséért és Legjobb Férfialakításáért (Valer Dellakeza) nyerte el a színházi szövetség elismerését.

A program része a kedden, 28-án délelôtt fél 11 órakor sorra kerülô, Tompa Gábor által rendezett Károly elôadás, mely júniusban részt vesz a szebeni Nemzetközi Színházi Fesztiválon és amely a megszokott helyszínén, a Tranzit Házban tekinthetô meg, valamint a kolozsvári színház legutóbbi bemutatója is, a Fehér tûz, fekete tûz (Dybbuk) is (május 28-án este 7 órakor).

A Hamlet elôadás megkezdése elôtt a nemzeti színház elôcsarnokában Ion Caramitru, az UNITER elnöke, volt kulturális miniszter elnöki kitüntetést ad át Tompa Gábor rendezônek és Silvia Ghelan színmûvésznek, valamint post mortem Vlad Mugurnak.

Hétfôn, 27-én délután 6 órakor nyílik meg a színház emeleti elôcsarnokában Varga-Járó Ilona képzômûvésznek, Vlad Mugur közeli munkatársának, maszkokból, fényképekbôl és plakáttervekbôl álló kiállítása.

Kedden, 28-án, a Tranzit Házban 12 órai kezdettel Helmuth Stürmer, Vlad Mugur állandó munkatársa mutatja be müncheni mûhelyét, majd levetítik az általa készített 11 lépcsô Vladért címû kisfilm. Utána kötetlen beszélgetés.

Kelemen Kinga

A Román Nemzeti Bank mai árfolyamai: 1 euró = 30 806 lej, 1 USD =33 567 lej, 1 magyar forint = 127 lej.

Eladó építkezésre is alkalmas telek-gyümölcsös Kolozsváron, központi villanegyedben, 4600 négyzetméter, úszómedencével és hétvégi házzal. Telefon: 188-542. (6583912)

Elvesztettem személyazonosságimat és az indexemet Tóth Szabolcs néven. Kérem a becsületes megtalálót, értesítsen a 090-888864-es telefonszámon. (6583816)

A RMDSZ és a Szociáldemokrata Párt közti egyezmény megvalósulásairól, kudarcairól szólva Seres Dénes szenátor, Szilágy megyei RMDSZ-elnök lapunk kérdésére kifejtette: annak ellenére, hogy a kormánypárt egyes idôpontokat nem tartott be, ezek irányadóak voltak. Egy protokollum megvalósításánál nem lehet percnyi pontossággal figyelembe venni a dátumokat — fogalmazott Seres. A szenátor úgy véli: a szövetségnek az elmúlt öt hónapra meghatározott célkitûzései közül nagyrészt minden megvalósult. Seres reméli, az egyházi ingatlanok visszaszolgáltatására is várhatóan pozitív megoldás születik. Végül hangsúlyozta: annak ellenére, hogy a Szociáldemokrata Párt csak nagyvonalakban és nem betû szerint alkalmazza a protokollumot, a kormánypártban igenis tapasztalható az együttmûködési egyezmény megvalósításának a szándéka.

Hasonlóan optimista Kelemen Attila, az RMDSZ képviselôházi frakcióvezetôje is, aki öt hónap távlatából szintén úgy ítéli meg: a protokollum mérlege pozitív, hiszen olyan garanciákat sikerült az RMDSZ-nek beépítenie, ami biztosítja a gyümölcsözô együttmûködést. Rámutatott: az egy-kéthetes csúszások nem befolyásolják az, egyezmény lényegét.

Toró T. Tibor képviselô, a Reform Tömörülés elnöke viszont úgy látja: a protokollumban foglalt vállalások ellenére van egy-két olyan pontja a megállapodásnak, amelyben nem sikerült áttörést elérni, és amely megkérdôjelezi a kormánypárt szándékát, ami ezeknek a kérdéseknek a megnyugtató rendezését illeti. Ilyen az egyházi ingatlanok ügye is. — Azt tartottam volna helyesnek, ha "bizalomgerjesztôként" az egyházaknak azonnal visszaadják legalább azt a negyven valahány ingatlant, amelyek már különbözô sürgôsségi kormányrendeletek tárgyát képezték, utána pedig tárgyalni kezdenek a restitúciós keretrôl. Ez nem történt meg, a két párt más megoldás mellett döntött — nyilatkozta. — Lehet, hogy vannak olyan információk, amirôl nem tudok, mindenesetre érdeklôdve várom az elnöki beszámolót, a képviselôknek ugyanis nemigen van rálátásuk a protokollummal kapcsolatos egyeztetések folyamatára, ez ugyanis kizárólag annak a csoportnak a privilégiuma, amely a tárgyalásokat folytatta — mondotta.

Vekov Károly Kolozs megyei képviselô, a Nemzetépítô RMDSZ- platform vezetôje is úgy értékeli: nem a néhány hetes csúszások miatt kifogásolható az együttmûködés. — A súlyos kérdésekben elakadtunk, és nincs meg a politikai döntés ezeknek a megoldására — hangoztatta. Kitérve a továbbra is aláírásra váró Kolozs megyei RMDSZ–SZDP-protokollumra kifejtette: ez nem a megyei RMDSZ-en, hanem a partnereken múlik. — Az SZDP jóhiszemûsége mellett azonban, legalább ennyire fontos, hogy az országos vezetés részérôl is megfelelô hátszéllel rendelkezzünk ahhoz, hogy tetô alá kerüljön a megyei egyezmény. Néha az az érzésünk, hogy Kolozsvár elárvult helyzetbe került. Márpedig Kolozs megye nem átlagmegye, hanem Erdély központja, az itt megfogalmazott igények valójában nem helyiek, hanem országosak, még akkor is, ha most ezeket megpróbáljuk betuszkolni egy szûk helyi protokollumba — nyilatkozta.

Márton Árpád Kovászna megyei képviselô határozottan cáfolta azt az állítást, miszerint nem sikerült volna áttörést elérni az egyházi ingatlanok kérdésében. — Ebben az ügyben két, eddig elfogadhatatlan szempontot sikerült érvényesíteni. Egyrészt: az elmúlt tizenkét évben az egyházi ingatlanokra a válasz mindig arra vonatkozott, hogy mit miért nem lehet visszaadni. Nos, a Szociáldemokrata Párt végre elfogadta azt a tényt, hogy az egyházaktól elkobzott javakat vissza kell adni. Másfelôl: sikerült elérni, hogy a 10-es törvény elôírásaival ellentétben, most azok az egyházi ingatlanok is visszakerülnek jogos tulajdonosaikhoz, amelyekben közintézmények mûködnek. Véleményem szerint igenis lényegi áttörést értünk el több pontban is, az viszont más kérdés, hogy ez mennyire áll közel vagy távol a mi elképzeléseinktôl, ami például a restitúciót illeti — mondotta a képviselô.

B.T.–Sz.K.

A Szociáldemokrata Párt fôtitkára kizárta, hogy a közeljövôben kormányátalakításra kerülne sor. — Rajtunk kívül mindenki beszél róla, csak mi nem — mondta. Gusã szerint annak sincs semmi valóságalapja, hogy az SZDP kormánykoalíciót kötne a Nemzeti Liberális Párttal. — Nem mûködhetünk együtt egy olyan párttal, amelyiknek elnökjelöltje Viorel Cataramã — fogalmazott a politikus.

A kormánypárt és az RMDSZ közti helyi protokollumokról szólva elmondta: nem gond, hogy egyes helyeken — például Kolozs és Kovászna megyében — elhúzódik a dokumentum aláírása. Az a lényeg, véli a politikus, hogy a megállapodások megfelelôek legyenek. Szerinte Kolozsváron az RMDSZ részérôl lenne szükség valamivel fokozottabb rugalmasságra. Úgy nyilatkozott, az RMSZ-szel való együttmûködés korrekt, nem voltak különösebb gondok. Kizárta viszont annak a lehetôségét, hogy az érdekvédelmi szövetség kormánykoalíciós megegyzést kössön az SZDP-vel.

[Vissza az Szabadság honlapjához]		[Vissza a HHRF honlapjához]