 |
||
| [Vissza az Szabadság honlapjához] |
[Vissza a HHRF honlapjához] |
2002. május 27.
(XIV. évfolyam, 117. szám)
Gheorghe Funar polgármester hivatali visszaélés és Románia törvényeinek (nevezetesen a helyi közigazgatási törvénynek) a be nem tartására való bujtogatás vádjával bepereli Vasile Soporan prefektust — adja hírül a Mediafax. Kolozsvár polgármestere elvárja az igazságszolgáltatástól, hogy kényszerítse a prefektust az említett jogszabály alkalmazására, amely — Funar értelmezése szerint — a helyi tanács feloszlatására kötelezi a kormány Kolozs megyei helytartóját. A polgármester azt követeli, Soporan minden nap késedelemért fizessen 100 millió lejt.
Mint ismeretes, Gheorghe Funar pénteki sajtótájékoztatóján kifejtette: megítélése szerint a városi tanács mûködésképtelen, hiszen három hónapja egyetlen határozattervezetet sem volt képes megszavazni, ilyen körülmények között a prefektust arra kötelezi a 215/2001-es törvény, hogy feloszlassa a tanácsot, és elôrehozott választásokat írjanak ki. Bevallotta azt is: elôre megfontolt tervrôl volt szó, nem kis része volt abban, hogy a tanács ebbe a helyzetbe jutott. Vasile Soporan prefektus azonban megtagadta a tanács feloszlatását, véleménye szerint ismét Gheorghe Funar sajátos törvényértelmezésének esete forog fenn.
A Kereszténydemokrata Nemzeti Parasztpárt Kolozs megyei szervezete szerkesztôségünkbe tegnap eljuttatott közleményében kifejti: véleményük szerint is fel kell oszlatni a tanácsot, tekintettel a tanácsosok soraiban tapasztalható összeférhetetlenségi esetekre. Az elôrehozott választásokat azonban nem csak az önkormányzati képviselôk, hanem a polgármester újraválasztására is ki kell terjeszteni.
Radu Sârbu, a Kereszténydemokrata Nemzeti Parasztpárt alelnöke lemondott tisztségérôl, és kilépett a párt Országos Vezetôtanácsából is. Lemondásában Radu Sârbu kifejti, noha pártja szolidaritást vállalt vele, a róla kialakult kép továbbra is él, és azért nyújtja be lemondását, hogy feloldja a jelenlegi döntésképtelenséget, közölték az idézett források. Radu Sârbu az Állami Tulajdonalap elnöke volt, a 2000-es választások után számos bírálat érte a Szociáldemokrata Párt és a sajtó részérôl.
Románia ezer darab AK-47-es géppuskát adományoz az alakuló afgán hadseregnek, idézi az AFP a Nemzetközi Biztonságtámogató Ero (ISAF) szóvivôjét. "Románia ezer AK-47-es típusú fegyvert ajánlott fel az új afgán haderônek", közölte Joe Fall kapitány sajtótájékoztatón. Az AK-47-es (kalasnyikov) a legelterjedtebb fegyver Afganisztánban.
— Önállóságra vagyunk ítélve! Minket akaratunkon kívül önállóságra ítéltek, és ez az ítélet máig is tart. Biztosan jobb lenne egyenként tartozni a magyar nemzethez, de minket arra ítéltek, hogy együtt tartozzunk hozzá. A mi jövônket itt, Romániában csak az szavatolja, ha jól értjük ezt az ítéletet, és ha az önállóságot, amivel a történelem büntetni akart, végre megtartó erôként tudjuk látni és láttatni, használni és kihasználni. Nem volt ez könnyû soha sem, és ma sem az, jól kitetszett ez abból, ahogyan politikai érdekképviseletünk, az RMDSZ próbálta az elmúlt években, az elmúlt hónapokban és az elmúlt hetekben meghatározni a maga helyét Bukarest és Budapest, vagy akár Marosvásárhely és Brüsszel között — kezdte politikai beszámolóját Markó Béla RMDSZ-elnök, a szövetségi képviselôk szombati, marosvásárhelyi tanácskozásán. — Az önállóság — más szóval: autonómia — ugyanis azt jelenti, hogy a román pártokkal pragmatikus viszonyt kell kialakítanunk, és a velük való együttmûködés révén olyan eszközöket kell teremtenünk, amelyek ezt a magyar közösséget a túlélésben, a megerôsödésben és a továbblépésben segítik — folytatta a szövetségi elnök, aki szerint ugyanezek az intelmek érvényesek a magyarországi pártokkal kialakított kapcsolatokra is.
Markó, aki beszámolójának nagy részében az erdélyi magyar közvéleményt is megosztó magyarországi választások kapcsán idehaza felserkenô vitával foglalkozott, kifejtette: aki a mindenkori magyar kormánnyal akarja minél hasznosabb és minél közelibb viszonyban tartani érdekszövetségünket, az ezt az önállóságot erôsíti, aki pedig jobbra vagy balra akar felsorakoztatni minket, az elveszti önállóságunkat, és ezzel elveszi erônket is. — Nekünk nincs idônk arra, hogy ide vagy oda csatlakozzunk a magyarországi pártharcokban, ezek ma számunkra nem valós szenvedélyek, ezek úri passziók nekünk akkor, amikor féllábbal kint vannak már közülünk nagyon sokan abban az országban, ahol ahol magyarnak lenni nem megpróbáltatás. Nincsen idônk Fidesz-, MDF-, MSZP-, vagy SZDSZ pártinak lenni, mert itt, Romániában kell magyarpártinak lennünk, amíg még nem késô. Önállóságra vagyunk ítélve ugyan, de eltûnésre is, ha nem vagyunk képesek megérteni, hogy szükségünk van a mindenkori magyar kormány támogatására, de szükségünk van a mindenkori magyarországi ellenzékkel való együttmûködésre is — hangzott el.
Az SZDP-RMDSZ protokollumról, az elmúlt négy hónapban megtett útról szólva a szövetségi elnök eredményként értékelte azt, hogy a rendôrségi törvénybe bekerült a nyelvhasználati rendelkezés, elfogadták a munkaszolgálatosok kárpótlásának törvényét, elkészültek az etnikai okokból üldözött személyek kárpótlását szabályozó törvény végrehajtási utasításai, kormányhatározat rendezte a nemzeti jelképek használatát, már csak államfôi ellenjegyzésre vár a földtörvény, amelybôl törölték a közbirtokosságra vonatkozó megszorító intézkedéseket, az egyházi ingatlanok restitúciója ügyében tett — sokak által ma is kifogásolt és hitetlenkedve fogadott — az RMDSZ szerint idôt nyerô lépéseket, a kétnyelvûség bevezetését a közigazgatásba. A Bolyai líceum kapcsán kirobbant konfliktus véleménye szerint arra int: a nacionalizmus kísértete még itt van közöttünk, de megítélése szerint ennek felélesztéséhez hatalmi érdek már nem fûzôdik.
A beszámolót követô vitában Puskás Bálint szenátor azon sajnálkozott, hogy az erdélyi magyarság nem tudott kellôen közel férkôzni a PHARE és egyéb, EU-pénzekkel tele "húsos fazékhoz", sokunk számára kihasználhatatlanok a privatizációs lehetôségek.
Bucur Ildikó a szövetségi elnök beszámolójával egyetértve csak annyit fûzött hozzá: a sokat hangoztatott sokszínûség jegyében talán nem ártana konzultálni idônként a platformokkal is. (Ennek fontosságát késôbb maga Markó Béla is elismerte).
Szilágyi Zsolt Bihar megyei képviselô, a Reform Tömörülés alelnöke kifejtette: egyetértenek abban, hogy szükség van összefogásra, önállóságra, autonómiára, hogy jó lenne, ha a kiszorítósdit a kooperáció, a tájékoztatás, a konszenzus venné át. Példaként megemlítette: azon kevés RMDSZ-politikus közé tartozik, akik évek óta tudatosan, következetesen felvállalták a csángókérdést, ezért nehezményezi, hogy "kiszorult" abból az RMDSZ-delegációból, amely nemrég Moldovába látogatott.
Borbély László képviselô, az RMDSZ kormányzati kérdésekkel foglalkozó ügyvezetô alelnöke felszólalásában határozottan visszautasította azokat a vádakat, miszerint az RMDSZ-ben nem biztosított a demokratikus döntéshozatal. Véleménye szerint, ha a tényeket tekintjük, az az út, amelyen az RMDSZ négy hónapja elindult, jó, tovább is követni kell.
Ráduly Róbert Hargita megyei képviselô is gratulált a szövetségi elnöknek az RMDSZ belsô ellenzékének köreiben is tetszést keltô beszámolójához, amely értékelése szerint nem csak az elmúlt négy hónapról, hanem az elmúlt 12 évrôl szól. Egyetértett Markó Bélával abban, hogy mindent a legfontosabb célnak, az ifjúság itthontartásának kell alárendelni. Értetlenségének adott azonban hangot amiatt, hogy e felismerés ellenére miért szorítják ki továbbra is a testületbôl a Magyar Ifjúsági Tanács SZKT- frakcióját.
A szövetségi elnök azon utalására reagálva, miszerint tévednek azok, akik azt vallják, az erdélyi magyarságnak csak Magyarország "egyik felére" van szüksége, Borbély Zsolt kifejtette: valóban azon magyar politikai erôket kellene támogatni, amelyek tényleg a magyar nemzet lelki egységét akarják megvalósítani, és nem azokat, akik az RMDSZ feje fölött alapszerzôdéseket kötöttek, a választási kampányban szembe állították a határon túli magyarokat a magyarországiakkal, az új kormányban az oktatási tárcát pedig egy olyan párt képviselôjére bízták, amelynek politikusai és holdudvara pedig a Szent Koronát lemicisapkázta, a Szent Jobbot letetemcafatozták.
Kerekes Károly Maros megyei képviselô arra hívta fel a figyelmet: jóllehet a protokollumban nem csak az egyházi, hanem a közösségi javak visszaszolgáltatásáról is szó van, az RMDSZ csakis az elôbbire koncentrál.
Tôkés András kifejtette: örvend a protokollum kapcsán elért eredményeknek, de véleménye szerint hosszú távon nem ez a Neptun óta elkezdôdött alkupolitika, hanem az autonómia megteremtése a járható út. Különben csak annyit érünk el, mint a rab, akinek nagylelkûen megengedik, hogy cellájára magyar feliratot is elhelyezzen, a börtönôrrel pedig anyanyelvén értekezzen.
A Neptun-megjegyzésre azonnal szót kért Frunda György szenátor, SZKT-elnök is, aki szerint az autonómia felé igenis Neptunban kezdôdik, és Strasbourgon, Bukaresten, Budapesten, intézményteremtésen és az ezt lehetôvé tévô törvények elfogadtatásán keresztül vezet az út.
Takács Csaba ügyvezetô elnök végezetül azt fejtegette: vigyáznunk kell, hiszen Romániában nem az a kérdés, hogy ki képviseli az erdélyi magyarságot, hanem hogy egyáltalán lesz-e képviselete. — Nehogy mi is azt mondjuk egyszer, "sokan vagyunk, de nem vagyunk elegen"! — hangoztatta finoman célozva a leköszönô magyar miniszterelnöknek a magyarországi választások alkalmával tett kijelentésére.
Az ülés a romániai magyar oktatás helyzetének vitájával folytatódott. Nagy F. István, az oktatási fôosztályt vezetô ügyvezetô alelnök röviden ismertette a küldöttekhez eljuttatott több oldalas vitaanyagot, amely "a képzés minden területére, formájára, és szintjére kiterjedô, teljes értékû, mûködési és tartalmi autonómiával rendelkezô anyanyelvû oktatási-nevelési rendszer feltételeinek kiépítését" célzó stratégia felvázolása kíván lenni. Az RMDSZ által vázolt "helyzetkép" értelmében a kisebbségi és ezen belül a magyar tannyelvû oktatás akkor létjogosult, ha képes korszerû, versenyképes tudást biztosítani az anyanyelvükön tanuló fiataloknak.
Hozzászólásaikban a küldöttek kifogásolták a romániai magyar nyelvû oktatás helyzetét, többek szerint a probléma megoldása az oktatási rendszer autonómiájának biztosításában rejlik. Kifogásolták többek között, hogy a szakiskolákban az anyanyelvi oktatást szabotálják, a tanintézmények vezetése nem hozhat döntéseket a tanfelügyelôségek, illetve az Oktatásügyi Minisztérium megkérdezése nélkül. Szóba került a magyar iskolák sanyarú sorsa a szórványmegyékben, egyesek elmondták, arra is van példa a határ mentén, hogy egész osztályok ingáznak tanulni a magyar szomszédtelepülés iskoláiba.
A vitára meghívást kaptak a szakma képviselôi is. Wanek Ferenc, a Bolyai Társaság elnöke megköszönte a meghívást, de értetlenségének adott hangot a kibontakozó vitával kapcsolatban. Véleménye szerint a romániai magyar oktatásra vonatkozó stratégiát szakmai berkekben kellene megvitatni, az SZKT-n legszívesebben arról szeretett volna hallani, hogy az RMDSZ milyen politikai megoldásokat tud felvázolni az oktatási szakemberek által kidolgozott stratégia megvalósítására. Elégedettségének adott hangot, hogy az SZDP–RMDSZ protokollum tartalmazza az önálló magyar oktatási vonal kiépítését a Babes–Bolyai Tudományegyetemen, de felhívta a figyelmet, amennyiben nem tesznek sürgôs lépéseket erre vonatkozóan, a szép terv megint csúszik egy évet.
A Kolozs megyei RMDSZ részérôl Mátis Jenô MKT-elnök határozattervezetet terjesztett elô, amelyben azt javasolják az RMDSZ parlamenti csoportjainak, hogy kezdeményezzék a tanügyi és a helyi közigazgatási törvény módosítását a tanintézmények autonómiája növelésének érdekében; felkérik az ügyvezetô elnökséget, hogy biztosítsa az anyagi fedezetét egy minden megyére kiterjedô részletes kutatásnak, amely azt térképezi fel, hogy hol milyen iskolaközpontokra van szükség az I-IX osztályos magyar tanulók számára; kérik az RMDSZ-t, támogassa az iskolaközpontok felszerelését, mûködését.
Székely Kriszta
A tanácskozás kezdetén az SZKT leszavazta a Reform Tömörülés elnökének, Toró T. Tibornak két javaslatát, amelyben az egyházi ingatlanok visszaszolgáltatását, illetve az alkotmánymódosítás napirendre tûzését kezdeményezte. A visszautasítást azzal indokolták, az SZKT már döntött egyházi ingatlan-ügyben, amikor megbízta az RMDSZ-t, hogy a történelmi magyar egyházak képviselôivel közösen dolgozzanak ki erre vonatkozó törvénytervezetet. Ami az ôszre tervezett alkotmánymódosítást illeti, a jogi szakértôk ülésén a Reform Tömörülésnek alkalma van saját elképzeléseit képviselni, a kérés tehát idôszerûtlen — hangoztatták. Az említett témákról és azokról a további kérdésekrôl, amelyek az RT szerint lemaradtak az SZKT napirendjérôl az ülés után, a Polgári Együttmûködés Tanácsának alakuló ülésén tárgyaltak. Az SZKT három frakciója, a Reform Tömörülés, a Keresztény-Nemzeti Frakció és a testületbôl kizárt Magyar Ifjúsági Tanács által létrehozott Polgári Együttmûködés Tanácsa az RMDSZ képviselôházi frakcióján belül létrejött Polgári Szárny mintájára alakult. A Tanács célja az átláthatóság elôsegítése a Szövetségi Képviselôk Tanácsában, és az RMDSZ eredeti programjának gyakorlatba ültetése, amelytôl a szövetség vezetése véleményük szerint eltávolodott. A kezdeményezôk azzal vádolják Markó Béla szövetségi elnököt, hogy nem képviseli a demokratikus és pluralista szellemet, amelynek élnie kellene az RMDSZ-ben.
"Legfôbb célunknak a hagyományteremtést és a közösség értékeinek bemutatását neveztük meg" — jelentette ki Sárosi Arthur, a Diakoniai Keresztény Alapítvány igazgatója, az elsô Mérai Napok egyik fôszervezôje. A németországi vendégeket is vonzó rendezvényhez azonban a környék lakói szkeptikusan viszonyultak. Varga György, a mérai iskola igazgatója reméli, ha majd hagyománnyá válik a vásár, akkor a helyiek is büszkélkedhetnek saját faluünnepséggel.
Akik az állomás felôl közelítették meg a falut, már a dombokról észlelhették, hogy valami rendkívüli történik ott szombat délben. A távolra hallatszó gyermekzsivaj, a gépkocsik sokasága jelezte, hogy a méraiak merész lépésre szánták el magukat. A házak elôtti lócákon kedves, mosolygós asszonyok osztották meg egymással ügyes-bajos gondjaikat, közben szívesen igazították útba az érkezô vendégeket is.
A déli órákban kicsik-nagyok a vásár felé tartottak, ahol könyvvásártól kezdve az ínyenc falatokig sokrétû szórakozási lehetôséget biztosítottak a szervezôk. A vendégeknek elôször is a díszes kalotaszegi népviselet ragadhatta meg a figyelmét, hiszen legalább tíz helyen árusítottak szebbnél szebb pártákat, kötényeket, mellényeket. A nagyszülôktôl örökölt népviseletet a helyiek bizonyára a magyarországiaknak szánták, ezekrôl árulkodnak a magyar valutában megállapított tíz, harminc, negyven ezer forintos árak. "Természetesen ragaszkodunk nagyszüleink népviseletéhez, de a pénzre nagy szükségünk van manapság" — magyarázta az egyik mérai asszony, aki azonban hozzátette: "itt vasárnaponként még mindig népviseletben szokás templomba járni, még a lányoknak is."
Az asztalok mellett a mérai asszonyok kürtôskalácsából és bálmosából lehetett lakmározni. Utóbbi puliszkával összekevert juhsavóból készül, amit cukros és ecetes cikével szokás lenyomtatni.
A bivaly- és lókiállítás Varga György fôszervezô szerint nem örvendett a várakozásoknak megfelelô népszerûségnek annak ellenére, hogy bivalytenyésztéssel a méraiak a 19. század óta folyamatosan foglalkoznak. Varga az emberek közömbösségével és a rendezvénynek a mezei munkákkal történô egybeesésével magyarázta a környék lakóinak távolmaradását.
A kétnapos rendezvényen a hagyományos gyermekfoglalkozásokra is hangsúlyt fektettek, így a kicsinyeknek alkalmuk adódott megismerkedni a gyöngyfûzés, a babakészítés és a szalmafonás fortélyaival, míg este fele a tánctanítást, énektanítást és legényes-táncvetélkedôt tûztek mûsorra.
Vasárnap a kulturális rendezvények kerültek elôtérbe. A Mérai Hagyományôrzô Tánccsoport, az Ördögtérgye és a Bogáncs tánccsoportok után zenés-humoros összeállítással és szobanézéssel zárták a Mérai Napokat.
Varga György reméli, legközelebb a kézmûves mesterségeknek (szövés, fonás, kenderfeldolgozás folyamata), kenyérsütésnek is helyet tudnak szorítani a mûsorban, hiszen a 13. század végétôl említett településnek a hagyománya és története kötelez. A nagy múltra visszatekintô falu mindenképpen megérdemli az ehhez hasonló, a kis település életét megpezsdítô rendezvényeket. A harmadik évezred eleji tendenciákat meghazudtolva, a falu fejlôdéséhez szükséges humán erôforrás biztosított, a város közelsége ellenére sem érzôdik az elvándorlásnak a pusztító szele — fogalmazott az igazgató.
Második alkalommal szervezte meg Mákófalva református egyháza a Nádas menti Ifjúsági Találkozót a hétvégén. Az Imre István Zoltán helybeli lelkipásztor által tavaly kezdeményezett találkozó a Nádas menti szûk völgy településein élô fiatalok találkozóhelye kíván lenni, ahol egymás megismerésére nyílik lehetôség, és bizonyos együvé tartozás érzése alakulhat ki.
Szombaton délelôtt röpke ifjúsági istentisztelettel kezdôdött a nap, ahol Szôke Zoltán esperest, Tordaszentlászló lelkészét hallhatták a jelenlévôk. A mákófalvi templom enyhítô hûvösében fellépett a mákófalvi leánykórus, majd a kolozsvári Protestáns Teológiai Intézet angol fiúkórusa spirituálémûsorral, végül sor került a vendég ifjúsági csoportok bemutatkozására. Az egeresi, kisbácsi, kolozsi, türei, valamint a szórványban élô bodonkúti és magyarmacskási fiatalok rendhagyó módon ismertették meg magukat a többiekkel: gitárkísérettel énekeltek, verset mondtak, de olyan is akadt, hogy a csapat tagjainak nevét a hónapokéval ötvözô köszöntôt mondtak el. A kolozsvári Bulgária telepi-fiatalok szokatlan produkcióval jelentkeztek: pantomim játékkal, a templomban kissé szokatlannak, talán meghökkentôen ható maszkokkal, utcalány-szereplôkkel, vegyes stílusú háttérzenével példáztak egy családi botrányt, amelynek kusza szálait végül Jézus és a hit oldja meg. A délelôtt folyamán a templomkertben, majd az eseményeknek a Kós Károly Népházba való költözésével kezdôdôen az otthon udvarán könyvstand várta a népes ünneplô tömeget. Délután négy órától a maraton kulturális mûsorszámokkal folytatódott: az Amaryllis csemegeként ható reneszánsz zene- és táncelôadását az immár hírneves szucsági Randevú színjátszócsoport (amelyrôl lapunkban nemrég részletes beszámolót olvashattak) kabarémûsora, majd Sebesi Hripszimé Tündér és Sebesi Karen Attila tolmácsolásában a Kossuth izenete címet viselô összeállítás került színpadra: versek és csodálatos hangon megszólaltatott népdalok, katonadalok kötötték székhez a változatos mûsorkínálattal elárasztott nézôket. Az est zárófelvonása a kolozsvári Horváth Béla Stúdiószínpad pukkasztóan sikeres kabaréelôadása lett, ahol színre került Nóti Károlynak A motor, közismertebb nevén Lepsénynél még megvolt címû egyfelvonásos bohózata Balogh Ádámmal, Balogh Zsuzsával, Fenyák Magdolnával, Nagy Kálmánnal, Kerekes Tündével, Osváth Jánossal, de a közhivatalnokot ugrató vidéki öreganyánk, Kerekes Árpád zseniális alakításában tört magyarsággal mesélô orosz nagymama, pletykás asszonyok (Kerekes Edit), közkatona és felettese (Kovács Lajos) is öntötte a poénokat a színen. A napot a tervek szerint a parókia udvarán sátorozó református kollégista kilencedikesek hatalmas tábortüze zárta volna, ám a gondosan elôre elkészített máglyát alaposan megáztatta az aranyat érô májusi esô, így az elôadássorozat végére kiderülô teliholdas égbolt alatt maradt a jókedv, énekszó.
Vasárnap ismét istentisztelettel nyitott a találkozó második napja, a templomban korszerû hangszerelésben tálalt vallásos énekeket adott elô a kolozsvári Bulgária telepi Charis együttes, fellépett a mákófalvi leánykórus, majd a Flauto dolce furulyaegyüttes produkciója után majálisozással zárták a Nádas menti fiatalok második találkozóját.
Imre István Zoltán elmondta, azért kezdeményezte ezt a találkozót, hogy összefogja a környék, a Nádas mente egymással egyébként nem találkozó fiataljait, akikben hatalmas erôforrást lát. Alternatívát kívánt teremteni a diszkós, kocsmás lehetôségek mellé.
— A szervezés természetesen nem kevés gonddal jár, már az idôzítéskor nagyon kell vigyázni, mert vakációban a meghívott diákegyütteseket nehéz összetoborozni, ugyanakkor a gyülekezetnek is megterhelô, hiszen éppen kapálási idény van ilyenkor májusban, de látom, hogy jó az ifjaknak együtt lenni. Ily módon lehetôség adódik arra is, hogy a nagyon változatosan összeállított mûsor során a nagyon fontos fellazulás, szórakozás, jókedv mellett az irodalom gyöngyszemeibôl is jusson azoknak a fiataloknak és idôsebbeknek, akik nem járhatnak be Kolozsvárra a filharmónia, a színház elôadásaira, de még moziba sem. Így hát ide kell hozni a jó, minôségi zenét, színészeket, verseket, ehhez teremt keretet az ifjúsági találkozó — mondja a lelkipásztor.
Az ifjúsági találkozó után Mákófalván augusztus 17-én Ilona-napra készülnek. A Nádas mente fiataljai — akiket a találkozóra gyülekezeteik lelkipásztorai is elkísértek — jövôre is találkoznak — Mákófalván vagy elegendô vállalkozó szellem esetében, egymás és a vidék minél jobb megismerése érdekében, a Nádas völgyének más településén.
A hét végén Szovátafürdôn tartotta tisztújító közgyûlését a Magyar Újságírók Romániai Egyesülete (MÚRE). Az elnöki tisztségbe Csép Sándort választották újra, az ügyvezetô alelnök Karácsony Zsigmond, a Népújság munkatársa lett.
A péntek délután elkezdôdött rendezvényen Markó Béla, az RMDSZ elnöke is felszólalt, aki a magyarországi választások kapcsán többek között azt mondotta, hogy az RMDSZ-nek, a romániai magyarságnak valamennyi magyarországi politikai párthoz egyformán kell viszonyulnia, a mindenkori magyar kormány támogatására van szüksége. Markó jelezte: a Medgyessy-kormány kiemelt figyelmet szentel a határon túli magyar sajtónak, hatékonyabban szeretné azt támogatni. Markó fontosnak tartotta a romániai magyar sajtó sokszínûségét, jelezve, hogy közösségünknek önálló sajtóéletre, nem lekötelezett, de elkötelezett sajtóra van szüksége.
Csép Sándor leköszönô MÚRE-elnök beszédében a tettenérhetô gondok ellenére eredményesnek tartotta a MÚRE elmúlt három esztendejét. Mint mondotta, a MÚRE a vártnál lényegesen kevesebb támogatáshoz jutott, ami jelentôsen befolyásolta aktivitását. Gáspár Sándor leköszönô ügyvezetô elnök elsôsorban a gazdasági nehézségekrôl szólt, amelyek sok gondot okoztak az elmúlt két esztendôben. Ezt a tagság növekvô érdektelensége is súlyosbította. Boros Zoltán audiovizuális alelnök a sajtónak jutó támogatások elosztását kérdôjelezte meg. Mint mondotta, a MÚRE számára változatlanul elfogadhatatlan, hogy az Illyés Közalapítvány erdélyi szaktestületének megakulásakor semmibe vették a MÚRE addigi gyakorlatát, annak összetételérôl nem kérdezték meg a romániai magyar sajtó legitim képviselôit. Az RMDSZ részérôl tanúsított hozzáállás nehezen egyeztethetô össze azzal, amit az RMDSZ vezetôi a sajtó sokszínûségérôl nyilatkoznak.
A szombat estébe nyúló viták során többek között munkatársunk, Tibori Szabó Zoltán is felszólalt, aki elfogadhatatlannak tartotta a MÚRE Etikai Bizottságának (becsületbíróságának) a vele szemben hozott elmarasztaló döntését egy véleménycikk kapcsán. Mint mondotta, az etikai eljárás lefolytatásának módja arra enged következtetni, hogy a bizottság tagjai politikai megrendelésre hozták döntésüket. Tibori jelezte: mindez veszélyes precedenst teremthet, hiszen így bármikor bárkibe beléfojthatják a szót, ami megkérdôjelezi a sajtószabadság létét. Azért van a MÚRÉ-ra szükség, hogy az újságírót bárhol, bármilyen körülmények között megvédje, még akkor is, ha tévedett, hangsúlyozta.
Kollegánknak a közgyûléshez történô fellebbezési lehetôségét többen megkérdôjelezték, végülis közgyûlés szavazattöbbséggel úgy döntött, hogy az ügyet átutalja a választások során megalakuló új etikai bizottság hatáskörébe.
A közgyûlési vita több témája közül kiemelném azt, hogy milyen funkciója kell legyen a leendô MÚRÉ-nak. Makkai János, a marosvásárhelyi Népújság fôszerkesztôje több ízben is amellett kardoskodott, hogy a szervezet az eddigitôl lényegesen eltérô feladatköröket, a tagság érdekképviseletét, érdekvédelmét lássa el, és ne koldusként kilincseljen magyarországi támogatások után, hanem hozza létre saját erôforrásait. Csép Sándor úgy fogalmazott: az elmúlt évtizedek teljesen leszegényítették a romániai magyarságot, mindenét elvették (többek között a MÚRE elôdszervezetétôl is két, igen értékes ingatlant államosítottak), tehát utópia arra gondolni, hogy egy ilyen jelentôs civil szervezet, mint a MÚRE, az egyre jobban elszegényedô újságírótársadalom érdekeit hatékony anyagi támogatás nélkül felvállalhatja. Abban a beszélôk többsége egyetértett, hogy a MÚRE az eddiginél hatékonyabb érdekképviseletet kell vállaljon újságírótagjai számára.
A szombat délelôtti alapszabálymódosítás szerint az eddigi három év helyett ezentúl kétévenként kerül sor tisztújító közgyûlésre.
A tisztújítás során az elnöki funkcióra Csép Sándort, Boros Zoltánt és Ágoston Hugót jelölték, Boros Zoltán végül visszalépett. A MÚRE elnökévé ismét Csép Sándort választotta titkos szavazással a közgyûlés, az ügyvezetô elnök Karácsonyi Zsigmond, a Népújság munkatársa lett. Az audióvizuális új alelnöknek Vincze Lorántot, a Román Rádió magyar adásának bukaresti munkatársát, az írott sajtóért felelôs alelnöknek pedig Ambrus Attilát, a Brassói Lapok fôszerkesztôjét választották. Az oktatásért felelôs szakbizottság új vezetôje Magyari Tivadar kolozsvári egyetemi adjunktus, a jogi szakbizottság irányítója Hecser Zoltán, a Hargita Népe igazgatója, a szociális és a tagsági szakbizottság vezetôje pedig László Edit, a Marosvásárhelyi Rádió magyar szerkesztôségének tagja lett. A 12 tagú új etikai bizottság elnökévé Ágopcsa Annamária szatmárnémeti újságírót, alelnökévé pedig Balló Áront, a Szabadság fôszerkesztôjét és Borbély Melindát, a Marosvásárhelyi Rádió magyar adásának vezetôjét választották.
A MÚRE Kolozs megyei területi elnökévé a közgyûlés újraválasztotta Makkay Józsefet, a Szabadság fôszerkesztô-helyettesét.
A közgyûlést követô díszebéden a MÚRE vezetôsége átnyújtotta díjait az elmúlt évben legjobb újságírói teljesítményt nyújtott kollégáknak. A MÚRE életmûdíját Muzsnay Magda ma is aktív, közkedvelt rádiós szerkesztô vehette át. A publicisztikai díjat Bakk Miklós, a Krónika megbízott felelôs szerkesztôje kapta. Szintén kolozsvári kitüntetettje volt a rádiós díjnak is Csatári Melinda, a Kolozsvári Rádió magyar adásának munkatársa személyében. Pályakezdô díjat a Szabadság munkatársa, Balázs Bence, és a Krónika munkatársa, Rédai Attila kapott.
A kétnapos rendezvény egyik színfoltját három könyvbemutató szolgáltatta. Gazda Árpádnak, a Krónika fôszerkesztô-helyettesének Mikor Kicsi voltam, magyar voltam címû riportkötetét, Benkô Leventének, a Háromszék munkatársának Bûn volt a szó címû, Moyses Mártonra történô visszaemlékezés-kötetét és Gecse László budapesti újságírónak Állam és nemzet a rendszerváltás után címû rádiós interjúkötetét ismerhették meg a jelen lévô újságírók.
A FILANTRÓP ALAPÍTVÁNY KERETÉBEN MÛKÖDÔ ASZTMA KLUB következô összejövetelét május 27-én, hétfôn délután5 órakor tartja a székhelyen (Szentegyház utca 6.). Dr. Fábián András a tüdôtuberkulózisról (tbc) tart elôadást.
EURÓPAI PANORÁMA — másféle zene a barokktól a pop zenéig — címmel rendez hangversenyt a Német Kulturális Központ május 27-én, hétfôn este 7 órától a Malom utcai Tranzit Házban. A hangversenyen a német Saxoforte (négy szaxofon) együttes lép fel, valamint Martin Krebs (kürt) és Markus Rothermel (kürt). Mûsoron Mozart-, Bizet-, Dvo Ÿ ák-, Bartók-, Beatles- és Queen-mûvek szerepelnek.
BIOLÓGIAI ANTROPOLÓGIA AZ EZREDFORDULÓN címmel dr. Eiben Ottó, a budapesti ELTE professzora tart elôadást május 31-én, pénteken du. 5 órától, az EME Természettudományi és Matematikai Szakosztályának felolvasó ülésén, a Ion Ghica 12. szám alatti EME-házban.
A MAGYAR NÉPI SZÖVETSÉG MINT A KOMMUNISTA KISEBBSÉGI POLITIKA CSAPDÁJA. AZ ERDÉLYI MAGYAR GAZDASÁGI INTÉZMÉNYRENDSZER FELSZÁMOLÁSA 1945–1948 KÖZÖTT címmel Vicze Gábor, a Szegedi Tudományegyetem Társadalomelméleti, Kultúrtörténeti és Kortörténeti Gyûjteményének tudományos munkatársa tart elôadást a BBTE Bölcsésztudományi Karán május 27-én, hétfôn du. 4–8 óra között.
Kolozsvári Népfôiskola
Gróf Mikó Imre és az Erdélyi Múzeum Egyesület címmel dr. Egyed Ákos történészprofesszor tart elôadást május 28-án, kedden délután 5 órai kezdettel a Györkös-Mányi Albert Emlékházban (Majális/Republicii utca 5. szám). Közremûködik Albert Júlia színmûvésznô. Szeretettel várnak minden érdeklôdôt.
ÉNEK ELÔADÓESTET RENDEZNEK május 30-án, csütörtökön este 7 órától a Kolozsvári Protestáns Teológia dísztermében. Közremûködik a Protestáns Teológia férfikara (vezényel: Brian Johnston), a Protestáns Teológia vegyeskara (vezényel: Kovács László Attila), a IV. évfolyam kiskórusa (vezényel: Lukács Angéla), valamint Pataki Enikô, Székely Zsejke, György Katalin, Georgescu Mária, Hary Judit, Szilágyi János és Szilágyi Róbert szólisták. Mûsoron Bellini-, Brahms-, Kern-, Kodály-, Kovács-, Puccini-, Saint Saens-, Schubert-, Verdi-mûvek szerepelnek, evangéliumi énekek, spirituálék, klasszikus énekszámok és operadarabok.
A VLAD MUGUR EMLÉKHÉT keretében kedden délelôtt 10.30 órakor a Tranzit Házban (Malom utcai régi Zsinagóga, Baritiu utca 16. szám) bemutatják S. Mro ž ek: Károly címû darabját. Rendezô: Tompa Gábor érdemes mûvész.
VARGA-JÁRÓ ILONA képzômûvész kiállításának megnyitójára kerül sor ma délután 6 órakor a színház elôcsarnokában. Vlad Mugur közeli munkatársa maszkokból, plakáttervekbôl és elôadásfényképekbôl álló munkáit állítja ki.
M. TÓTFALUSI KIS MIKLÓS halálának 300. évfordulóján zenés-táncos együttlétben emlékezik az Amaryllis Reneszánsz Együttes május 29-én, szerdán du. 5 órától a Szentegyház (I. Maniu) utca 6. szám alatt (I. emelet). Az Amaryllis Társaság szellemi irányítója László Bakk Anikó. Táncoktató: Szabó Anikó és Fülöp Csilla, zenei felelôs: Szabó Mária. A Római Katolikus Nôszövetség Szent Raffael Köre szervezte rendezvényre minden érdeklôdôt szeretettel várnak.
A zenelíceumban tanév végén van a legnagyobb nyüzsgés: ilyenkor az általános mûveltséghez tartozó tantárgyak mellett, amelyeket minden más iskola programjának és követeléseinek, elvárásainak megfelelôen tanítanak és kérnek számon, a diákság apraja-nagyja évvégi hangszervizsgákra, szólóestekre, kiskoncertekre készül. Szakból, ez az egész évi munkának a megmérettetése. Ilyenkor dôl el, hogy ki mint vetett, aszerint arat is, mégpedig nemcsak jó jegyeket, de országos versenyeken díjakat, elismerést is. Igaz, hogy a munka néha fárasztó, de az órákig eltartó gyakorlásokat, koncert elôtti hosszú próbákat a siker öröme, a befektetett munka után érzett jólesô megelégedettség feledteti. Ezért van az, hogy a kiváló tehetségûek, — hála Istennek, egyre többen vannak — minden fáradtság ellenére, évente több versenyre is beneveznek, és rendszerint boldogan térnek vissza a különbözô díjakkal: lám, megérte!
Lehet-e zene nélkül élni? — kérdezték egy alkalommal Bárdos Lajos zeneszerzôtôl, pedagógustól, amire ô azt válaszolta: Lehet, de minek? Ez így igaz, mivel a zene megszépíti a hétköznapjainkat, nemesíti a lelket, jobbá tesz. Nélküle üresebb, szárazabb, szürkébb lenne az élet.
A zenetanulás elônyös a fejlôdô fiataloknak a személyiség formálásában, nyíltabbá, magabiztosabbá nevel, rendkívül fejleszti a memóriát, a koncentráló képességet, az önfegyelmet, ugyanakkor a sikerélmény pozitívan hat a kiegyensúlyozott magatartásra. Ezért van az, hogyha valaki több évi zeneiskola után mégis más pályát választ — az elmúlt években sokan lettek orvosok, gyógyszerészek, színészek, óvónôk, tanítók — bármilyen területen megállja a helyét. Akik pedig megmaradnak a zene szerelmesének, azoknak, a tanulmányaik befejeztével, diplomázott szakemberekként, operaházak, filharmóniák, iskolák nyújtanak érvényesülési lehetôséget itthon és külföldön egyaránt.
Kedves szülôk! Zenei hallással rendelkezô I. osztályba induló gyermekeiket irányítsák bátran a zenelíceumba! Munkáját szeretô, sokoldalú, tevékeny tanítónéni és jólképzett szaktanárok várják szeretettel egy újabb zenész generáció felnevelését, mindannyiunk örömére.
Bôvebb felvilágosításért forduljanak a S. Todutã Zenelíceum titkárságához. (Victor Deleu utca 2.)
Újból páratlan értékkel gazdagodott városunk, kiteljesítve egy nagy mûvet: az utcai hulladéktárolók is piros-sárga-kékekké kezdenek válni. Ez az elsô szerény lépés a szelektív szemétgyûjtés felé: jelzi, hogy csak ilyen színû hulladékot szabad beléjük helyezni. A többit melléjük, a földre, puszta hagyományápolásból.
Szóval a buszjegyek, a focilabdák, a köztéri padok, a járdavédô oszlopocskák, a játszótéri hinták után most a szemetesládák is kezdenek felzárkózni a páratlan funári városállamhoz. Hogy mi követheti ezeket a megvalósításokat? Bármi. Én minden esetre javasolom a gyalogosátkelôk megtrikolórosítását, ami gazdasági szempontból is megfontolandó, mert nem kopnának túlzottan, hiszen úgyis többen járnak mellettük, mint rajtuk. És ha nem lennének azok a fránya fizikai törvények, ajánlhatnám megfestésre a Kis-Szamost, valamint a kolozsvári légteret, hátha akkor hamarabb bekerülhetnénk a Rekordok Könyvébe. Mármint mi, mai kolozsvári lakosok, akik ennyi minden képtelenség lenyelésére kárhoztattunk.
A VI. Nemzetközi Ifjúsági Néptánctalálkozó után újabb rangos mûvészi esemény színhelye volt Szamosújvár. A megrendezést és szervezést ezúttal is a Téka Alapítvány vállalta, amely állandó munkája révén hozzászoktatta a kisváros lakosságát, közönségét ahhoz, hogy ilyenkor, nyárelôn zsúfolt kulturális programmal gazdagítsák mindennapjaikat.
A kapuvári néptáncegyüttes elsô alkalommal lépett fel Szamosújváron. Az 50 tagot számláló csoport gazdag, változatos mûsort mutatott be a mûvelôdési ház nagytermében. Elôadásukban kapuvári lakodalmas, dunántúli ugrós, regruttatánc, fonójelenet, valamint székelyföldi tánc szerepelt. A táncosokat a szintén kapuvári Tulipán zenekar kísérte kitûnôen. Sikerüket a 400 férôhelyes teltház igazolta.
Erdélyi körútjuk során a kapuváriak felkeresték a Gyilkostót és környékét, ellátogattak a népmûvészeti értékekben gazdag Szék községbe is. A vendégszeretetükkel most is példát mutató tékások igazi barátokra leltek. A magyarországi együttes nyárára meghívta Kapuvárra a Kaláka néptáncegyüttest.
Bár senki sem mentes bizonyos elfogultságtól, a vakon elfogult ember valahogy úgy mûködik, mintha olyan álarcot viselne, amelyen elfelejtették kivágni a szem helyét. Ilyenformán az ilyen elfogult nemcsak félszárnyú madár, de ráadásul féligazságok szószólója is. Így azt sem veszi-veheti észre — például —, hogy a magyarországi választások jó egy hónapja véget értek, s ott már lassan visszaáll az élet a normális kerékvágásba. Márpedig a térölelô igazságok csak apró igazságtöredékekbôl rakhatók össze. Így eshet, hogy Asztalos Lajos választás-ügyben — és "az igazság kedvéért" — Fey Lászlót okítja "helyes" irányvételre. Méghozzá igen kategorikusan: "mert amit írtam, nem állítás, hanem egyrészt tény, másrészt elvárás". A magam kíváncsi módján megpróbáltam meglelni szövegrengetegében a tényeket, minthogy arra nem tudtam rájönni: sajátján kívül kinek-minek az elvárásáról beszél. A tényei pedig... hát ilyenek:
• "Ezzel szemben a riogatás (...) a választásokon a Fidesz és az MDF-re leadott szavazatok számát csökkentette". Erôteljesen viszketett a tollam, de kénytelen vagyok visszafogni magam, s így csak azt kérdezem: vajon milyen módszerrel számolta ki a csökkenés tényét? És azt miért nem vizsgálta, miként hatott ugyanez a riogatás az MSZP szavazataira!
• "A határokon túliakkal való összetartást magyarkodásnak, nacionalistának, a szomszédos népek érzékenységét sértônek minôsítette". Ki is deríti, hogy ez nem más, mint "a kádári idôk nemzetiségi politikájának folytatása". A nem kádári nyilván az lehetne, ha tojnának a szomszédos népek érzékenységére, és nemcsak kokárdát viselnének, hanem a padokat is — à lá Kolozsvár — átfestenék! Apropó, kokárda! Milyenségünk nem divatcikk, amelyet idônként kabátunk hajtókájára kitûzünk, ezt valamivel bennebb ôrizzük, csiszoljuk, és mindenek ellenére megtartjuk egy életen át! És megette a fene, ha összetartozásunk csak ugyanolyan kampányfüggô, mint minden más választási fogás.
• A Fidesz "vezetôi mentesek az MSZP vezetôinek múltbéli viselt dolgaitól." Úgy tûnik, A. L. azt hiszi, hogy a Fideszben egyetlen volt MSZP tag sincs! Azt is elég nehéz elképzelni, hogy a Fidesz tagjai egytôl egyig mind külföldön voltak a "viselt dolgok"ideje alatt, s ezért maradtak volna teljesen érintetlenek... A többi meg külföldön tanult? Ez utóbbiaktól legfönnebb azt lehetne nagyon halkan megkérdezni: vajon e külföldi tanulmányokért cserébe mit vállaltak és teljesítettek...? Van ugyanis egy olyan feltételezés, hogy a lehetô legritkábban adományoztak ilyen kegyet ellenszolgáltatás nélkül... És akik otthon maradtak és csak AZT látták, csak AZT tanulták és sajátították el...? Mondjuk olyanokat, hogy aforizma tömörségû skandálható jelszavakban kell a célokat megfogalmazni... Például: Légy résen! Légy készen, ha... Feketére és fehérre festve!
• Medgyessy Péter "pénzügyminiszterként ô is hozzájutott a besúgóktól, politikai rendôrségtôl származó titkos jelentésekhez". Bizony, ez egy pénzügyminiszternek fôbenjáró bûne! Bár, az biztosan már nem bûn, hogy a most leköszönt pénzügyminiszter is kaphatott titkosított jelentéseket... Ám ô — feltételezhetô — ott csak feladatát teljesítette. De talán ez a bûn nem lehet súlyosabb, mint a besúgás, a külhoni jelentés meg a tájékoztatás más formáinak szerzôsége. Ezeket a "szerzôket" vajon miért csak baloldalon keresi? Pedig az is tény, hogy a miniszterek, vezetô káderek — természetszerûen — a legmegfigyeltebbek (mondhatnánk, a budira sem mehetnek díszkíséret nélkül)... Ki figyeli meg a besúgókat?
• "A Bokros-csomagra egyesek szerint tényleg szükség volt. (...) Arra volt jó, hogy a Kádár-rendszerben fölvett és fôleg az életszínvonal emelésére fordított nyugati kölcsönök növekedését meg lehessen állítani, illetôleg csökkentését el lehessen kezdeni. Ha ez így igaz, fölvethetô a kérdés, hogyha az elátkozott szocialisták nem vállalták volna a Bokros-csomag ódiumát, akkor most az agyonajnározott Fidesz-kormány éppen ilyen sok sikerrel dicsekedhetne?
• "A román kormány bizonyára másképp viszonyult volna a kettôs állampolgárságunkhoz. Talán ez is közrejátszhatott ahhoz, hogy a terv nem került a parlament elé." Ni-ná! Meg egy sor egyéb apróság.
• "Azok szavaztak a szociáldemokratákra, akiket ezek kampánya félrevezetett." A spanyolviasz fölfedezve! És kik szavaztak a Fideszre? Akiket ôk félrevezettek! Egyébként éppen ez a demokrácia igen érdekes, ellentmondásos, áldott-átkos, de mégis legehetôbb sajátossága. Szerencsénkre!
Tény helyett van egy költôi kérdése is:
"Ki tud arról, hogy a nácik bukása után a reformnácik (...) kerültek hatalomra?" Minden kérdésnek az a fogyatékossága, hogy másképp is feltehetô. Például: akadt-e olyan náci, aki önként, egyetlen pofon nélkül átadta hatalmát? A magyarországi rendszerváltás — bizonyára A. L. is emlékszik — pofonok nélkül valósult meg — mindannyiunk büszkeségére. Hadd ajánljak A. L.-nek egy fantáziajátékot. Próbálja meg elképzelni, mintha a rendszerváltáskor a Fidesz lett volna hatalmon. Vagyis ha tôle függött volna a rendszerváltás, a hatalom átadása (végül is ez történik, történt most is, de kedvencei egy hónappal a választás után sem tudnak hozzászokni a vereséghez!), lemondtak volna a hatalomról — ahogy a szocialisták tették — önként, csetepaté és puskalövés nélkül?
A fentebb kiemelt tényei után a fantáziajátékra adandó válaszát is megelôlegezhetném. Így kissé ódzkodva mondom: nem kellene végre kimetszeni az álarc látórését?
Talán még soha nem tartogatott annyi meglepetést címzettjeinek a kicsinyke kis nyugdíjszelvény, mint az év elmúlt pár hónapjában, a meglepetés pedig szinte kivétel nélkül csalódással volt fûszerezve. Kezdjük például az úgynevezett indexeléssel — szokásos, idônkénti nyugdíjnöveléssel —, amely elôször is késve érkezett, másodszor pedig a drágulásokhoz mért elvárásoknál, mint mindig, jóval kevesebb volt. A második meglepetést a több éve megígért és azóta is hangoztatott átszámítás okozta. Ennek túlzottan szakszerû kidolgozása végül is azt eredményezte, hogy a nyugdíjasoknak elenyészô része jutott eddig egy nevetséges összegû kiegészítéshez, hiszen a legnagyobb átszámításból sem telt egy tartósabb házipapucsra, egy kilónyi húsra pedig jobb volt nem is gondolni. Ezt a kétbuszjegynyi pótlást pedig ráadásul többéves, félévenkénti részletben folyósítják. De ez a két eset jelenthette a legkisebb csalódást, mert mégiscsak hozzádtak valamicskét a kevéshez. Egy ideje azonban egyre több nyugdíjassal történik meg, hogy növelések, átszámítások összegét sokszorosan meghaladó pénzösszeget tüntetnek fel a szelvényen, amelyet — visszavesznek, levonnak. Ezt a váratlan intézkedést, amely az elmúlt pár hónapban tapasztalt gyakorisága miatt példa nélküli, a nyugdíjpénztárak írásban is közlik, feltüntetve, hogy a hivatal döntésének végrehajtó jellege van. Ezekrôl a levonásokról annyit lehetett megtudni, amennyi a szûkszavú értesítésben szerepelt: egy adott évben a hivatal rossz besorolása miatt az illetô nyugdíjasnak több járandóságot folyósítottak, mint amennyi törvényesen járt volna, ezzel a pluszban kifizetett pénzösszeggel a társadalombiztosítási költségvetés természetesen megkárosodott, a jogtalanul felvett járandóságot pedig levonják a havi nyugdíj összegébôl. Érdekes, hogy leginkább a betegnyugdíjasok, a munkaügyi és társadalombiztosítási minisztérium által megállapított átlagnyugdíjnál jóval kevesebb járandóságból tengôdôk kerültek ebbe a helyzetbe, akik esetében a havi egy- vagy többszázezer lejes levonás a megélhetést félelmetes próbatétellé változtatta. Hiszen az állam a lehetô legrövidebb idô alatt igyekezett visszavenni, amit a magáénak tartott, ezért a nyugdíjasnak több évig folyósított pluszt két-három hónap alatt vonta le. Elvégre sosem lehet tudni, mit hoz a holnap, hát még, ha betegrôl, idôs emberrôl van szó.
Kétséget kizáróan egyet lehet érteni azzal, hogy fizessen, aki tévedett, akinek a mulasztásából anyagi kár keletkezett, ne pedig az amúgy is kispénzû nyugdíjas. Valószínû, hogy több év után már nem lehet kideríteni, személy szerint ki tévedhetett, és talán ugyanolyan végletes helyzetbe sodorna egy ilyen visszafizetés a munkáját egyébként lelkiismeretesen, tisztességesen végzô alkalmazottat. Emellett azt is el kell fogadni, hogy ami nem jár, nem illet meg, azt vissza kell adni a törvény, no meg az erkölcs szerint is. Nem is ez ejt gondolkodóba, hanem az újabb, vagy pontosabban mondva, a mostani tévedésnek a lehetôsége. Mert ha azt állítják, hogy évekkel ezelôtt rossz besorolást végeztek, ennek alapján több nyugdíjat folyósítottak, most pedig, a hibát kiigazítandó, a nagyobb pontszámból egy kisebbe tették át a találomra ellenôrzött nyugdíjast, nem állhat fenn ugyanígy a fordítottja is? Nem történhet meg, hogy valójában most követték el a tévedést, amikor azt állították, hogy jogtalan pénzösszeget folyósítottak? A romániai törvények fô jellemzôje az értelmezhetôségük, emiatt lehetséges, hogy az állítólagos tévedés utólagos átértelmezés eredménye, ami mindig vitatható. A végrehajtó jellegû döntéssel azonban az érintettektôl még azt a lehetôséget is megvonják, hogy a levonások elôtt vonják kétségbe az intézkedés jogosságát, helyességét.
Minden kultúrának, civilizációnak megvan a saját temetkezési módja. Ez tükrözi az illetô társadalom kultúrájának elég sok vonását. Már a kezdetektôl fogva, az ôsembereknek is megvolt a saját ceremóniájuk, mondhatni, hogy ez emberi mivoltunk velejárója. A régésznek a tárgyi emlékek sokat elárulnak a kutatott civilizációról, annak fejlettségi szintjérôl. Anyagi kultúráról, a hiedelemvilágról, szokásokról stb. Az antropológusok is minden bennszülött kultúra leírásánál különös figyelmet szentelnek a halotti kultusznak, hiszen erre épülhet a törzs embereinek életfelfogása, mindennapi életvezetése. Max Weber a protestáns etikából vezeti le a kapitalizmus kialakulását. Ennek is az üdvözüléshez fûzött tanításából.
A halál tehát, kissé morbidan fogalmazva, uralja az életünket. A temetések ceremóniáinak lényeges elemei sok ezer év alatt alakultak ki, élet-halál felfogásunkat tükrözve. Tehát némiképp az állítás fordítottja is igaz e ceremóniára, életünk is rányomja bélyegét. Gondoljunk például csak arra — amit amúgy a nyugati, fôleg az amerikai filmekben is láthatunk —, a rohanó, modern életmód bélyege mennyire látszik az ottani leegyszerûsödött, párszemélyes rövid ceremóniákon. Nálunk a temetés még mindig, akárcsak az esküvôk, konfirmálások, bérmálások (a primitív társadalmak beavató, felnôtté avató ceremóniájának kultúránkbeli megfelelôje), sôt néhol, faluhelyen a katonabúcsúztatások is óriási rendezvényekkel járó események, amelyeknek néha akár napokra szóló forgatókönyve van. Állandó ismétlések eredményeképpen egyes aktusok jelentése, szerepe az idôk folyamán elvész, ilyenkor vagy még szerves részeiként, mintegy magától értetôdô reflexként megmaradhatnak a temetési ceremónia részeinek, vagy lassan "eltûnnek". Ugyanakkor mások adódnak hozzá a régi elemekhez, kiegészítve a lényeges elemeket. Minthogy az életmód, a mentalitás állandóan változik, ezen ceremóniák is térben és idôben, ha lassan is, de változnak. Tükrözik régiónként vagy koronként, többek között az újabb szokásokat, erkölcsi normákat, életformákat, a hiedelemvilág változásait.
Néhány hónappal ezelôtt halt meg anyai nagyanyám. A fentebb említett gondolatok tükrében elgondolkoztatott egy jelenség, amivel a házsongárdi temetésen szembesültem. A pap már befejezte mondanivalóját, a koporsót elnyelte a sírgödör. A sírásók hada pár perc alatt elföldelte a koporsót, a koszorúk a sírhalomra kerültek, a pap elment. Ekkor gyorsan, valahonnan a semmibôl elôkerült egy ember, egy temetôi alkalmazott, és elkezdett valami fekete levet öntözgetni egy kilyukasztott dugójú mûanyag ásványvizes palackból. Egybôl eszembe jutott az amúgy ismert jelenség, hogy a temetések után lelopják a virágokat, a virágfejeket, és újból eladják a koszorúkészítô virágárusoknak. Volt, aki azt tanácsolta, hogy este menjünk ki, és öntsük le a koszorúkat petróleummal, hogy ne lopják el. Bizarrnak tûnt a tanács, hiszen ha valakinek veszek valamit, utolsó tiszteletem, hálám jeléül, hogy néz az ki, hogy azt pár óra múlva én magam rondítom össze, ráadásul a másokét is. Valahogy mintha halottgyalázás szaga lett volna az egésznek. Tudtam, hogy a lopás, a gyalázás bekövetkezik, de azzal nyugtattam magam, hogy legalább nem pont én követem azt el, az én lelkiismeretem tiszta mard. Most pedig itt van ez az alak, és anélkül, hogy valaki hívta volna, önti szorgalmasan a petróleumot. Még csak meg sem mozdult senki, a távozó pap kivételével, egy percig talán láttuk a friss, gyönyörû virágos koszorúkkal beborított sírt, és a hívatlan munkás már önti is a fekete levet. Hallom, mellettem már suttogva világosítják fel az értetlenkedô, Magyarországon született (és valószínû, ilyesmirôl még csak nem is hallott) kis unoktestvéremet, a nagyi sírmocskolásának okáról. Tudod, azért, mert ha nem, akkor éjjel lelopják... Még mindig mindenki mereven áll, ki lehajtott fejjel, ki némán nézi a hosszadalmas mûveletet, ahogy a petróleumos ember minden koszorún minden egyes szegfût, kálát, gerberát stb. egyenként gondosan leönt petróleummal. Szeretnék valahogy tudomást sem venni az egészrôl, úgy tenni, mintha nem látnám, struccként homokba dugnám a fejem, mozdulnék már, mintha nem látnám, nem létezne ez a kínos mûvelet, vagy legalábbis én nem tudnék róla. Ám az emberünket semmi nem zavarja. A csendet nem meri illetlenül megtörni senki. A sírásók hada is tisztes távolságba vonulva suttogva beszélget, várja nyíltan a fizetése mellé "kijáró" plusz, második fizetést. A sír túloldalán álló anyám tekintetét keresem reménykedve. Tudom, nála van elôkészítve a sírásók borítékja, menjünk hát fizetni, történjen már valami, hogy ne kelljen asszisztálnom e szégyenteljes jelenetnél. Ám anyám mereven bámulja a sírt, illetve, amit azzal mûvelnek, és mellette álló barátnôje halk suttogására figyel. Amint késôbb megtudtam, barátnôje éppen azt mondta suttogva, örvendjünk neki, hogy ezt megteszik, hiszen ô a pár héttel korábban eltemetett apja sírjára kérte, hogy öntsenek petróleumot, és megtagadták tôle. Nekünk pedig milyen szerencsénk van, hiszen megteszik ezt anélkül, hogy kértük volna, és ez azt jelenti, hogy akkor ennek az ára is benne van a többi szolgáltatáséban. Hát, mit mondjak? Ez valahogy utólag sem dobott fel. A kínos csendben arra kellett rájönnöm, hogy ez a mûvelet része lett a temetési ceremóniának. A petróleumos alak, ha nem is lépett a pap helyére, de azért ugyanolyan feszes csendben álldogáltunk sírgyalázó mûvelete során, mint amikor a pap beszélt. Szerepe látszólag fontosabbnak tûnt, mint a sírásóké, hiszen ekkor egyetlen személy végezte csendben (lopás ellen biztosító) szertartását. A jelenlévôk vagy csendben figyelték ténykedését, vagy földre szegezve tekintetüket, érezték kínos jelenlétét.
Majd, nem bírván a helyzet kínosságát, muszáj volt megtörnöm a néma feszességet, és átsétáltam a sír túloldalára, hogy elkérjem, odaadjam a sírásoknak a borravalót. Egyik kínos helyzetbôl egy másik, kevésbé kínos helyzetbe. Kevésbé kínos, ugyanis a nyíltan kötelezô borravaló — még hanem is ennyire — elterjedt más, akár civilizált országokban is, de a lopás és az ez elleni védekezés már kevésbé. Kíváncsi volnék arra, hogy hány olyan ország, olyan hely van a világon, ahol a lopás ennyire nyilvános és elterjedt, mint kincses városunkban, és ahol a csúszópénz mellett most már ez is mint szerves eleme a kultúrának kezd beépülni a temetési szertartásba.
Mármint a bajnokot illetôen. Szombaton ugyanis mindkét bajnokjelölt, a fôvárosi National és Dinamó egyaránt 2–1-es gyôzelmet aratott. Így a köztük lévô egypontos különbség maradt, a döntést a Krajovai Universitatea–National, valamint a Dinamó–Brassói FC találkozók döntik el. A Temesvári UM és a Ploiesti-i Petrol kiesett, és a másodosztálybeli második helyezettek — Fieni-i Cimentul, illetve Nagybányai FC — az elsô osztály 13. és 14. helyezettjével játszanak az osztályozón. A négy együttesbôl kettô lesz ôsztôl az A-osztály résztvevôje.
Eredmények és góllövôk:
l Besztercei Glória–Ploiesti-i Astra 2–1 (Coroian –11 m és Sânmãrtean, illetve Dãscãlescu) l Brassói FC–Temesvári UM 6–1 (Isãilã és Vasc 2–2, Stere és Buga, illetve Sãvoiu) l Pi-testi-i Arges FC–Konstancai Farul 1–1 (Vlãdoiu — 11 m, illetve Chira)l Galaci Otelul–Krajovai Universitatea 2–1 (Topan és Guritã, illetve Daniel Rednic; Topan a 61. percben, 2–1-es állásnál 11-est hagyott ki)
l Karácsonkôi (Piatra Neamt-i) Csalhó–Bukaresti Rapid 1–0 (Axinia)
l Bukaresti Steaua–Bukaresti Sportul Studentesc 1–2 (Tricã, illetve Lazãr és Tiberiu Bãlan) l Bukaresti National FC–Bákói MFC 2–1 (Mitrovics és Matei, illetve Bãdoi; a 85. percben, 1–1-es állásnál Sabin Ilie, a National csatára kihagyta a büntetôt) l Ploiesti-i Petrol–Bukaresti Dinamó 1–2 (Paraschiv, illetve Onut és Claudiu Niculescu). A táblázaton:
1. National 29 16 10 3 43–18 58
2. Dinamó 29 16 9 4 59–33 57
3. Steaua 29 15 4 10 46–30 49
4. Otelul 29 14 7 8 33–22 49
5. Rapid* 29 14 6 9 48–30 47
6. Bákó 29 13 4 12 41–40 43
7. Krajova 29 11 8 10 38–34 41
8. Glória 29 13 2 14 29–39 41
9. Csalhó 29 12 4 13 34–37 40
10. Brassó 29 10 9 10 33–30 39
11. Arges 29 11 6 12 33–36 39
12. Astra 29 9 9 11 28–27 36
13. Sportul 29 9 6 14 37–50 33
14. Farul 29 7 8 14 30–43 29
15. Petrol 29 5 10 14 29–46 25
16. Tem. UM 29 3 6 20 24–70 15
*A Rapidtól 1 pontot levontak.
A június 1-jei, szombati utolsó fordulóban: Bákó–Glória, Dinamó–Brassó, Tem. UM–Csalhó, Farul–Petrol, Krajova–National, Sportul–Arges, Rapid–Otelul és Astra–Steaua.
A célt sikerült elérni: a diákcsapat jövôre is a másodosztály tagja marad (az utóbbi pár forduló eredményei miatt korábban ezt nem lehetett kijelenteni). Vãsâie 26. percben elért szabadrúgás gólja megnyugtatta a kedélyeket, a második félidôben pedig Prodan (59. perc) és Rus (76. perc) szentesítette az U FC sikerét és bentmaradását. A mérkôzés után az örömittas játékosok megfürödtek a sétatéri tóban.
A Ion Moina Stadionban szombat délelôtt mintegy 3000 nézô tekintette meg a találkozót, a pitesti-i Aurelian Simion sípjelére a következôk futottak ki a pályára: U FC: Pâglisan — Rus, Borean, Szilágyi, Matei — Giurgiu (78. perc Bujitã), Budeanu (55. perc Purcar), Cristi Pop (63. perc Pãcurar), Vãsâie — Prodan és Astilean; ZSIL: Istrate — Vesa, Pãutã (46. perc Trãistaru), Bodea, Sãlãjean, Popa — Irina, Hordea, Cires (56. perc Apetrei), Frunzã — Filip (46. Pãuna).
Póka János András
*
A második csoport további eredményei: l Nagybányai FC–Aranyosgyéresi Sodronyipar 4–0 (Bi- lasco 2, Negrean és Pelecaci) l Gyulafehérvári Apullum–Krajovai Extenzív 5–2 l Marosvásárhelyi HSK–Szatmárnémeti Olimpia 0–1 l Aradi UTA–Medgyesi Gázmetán 1–0
l Nagyváradi Bihar FC–Zalatnai Minaur 4–2 l Resicabányai MSC–Temesvári Politechnika 7–1 l Târgu Jiu-i Pandúrok–Pitesti-i International 1–2.
A táblázaton:
1. UTA 29 19 6 4 47–19 63
2. Nagybánya 29 18 6 5 57–21 60
3. Extenzív 29 14 8 7 45–24 50
4. Bihar 29 13 8 8 43–28 47
5. Pitesti 29 12 7 10 43–34 43
6. Resicab. 29 12 7 10 36–36 43
7. Pandúrok 29 10 11 8 30–25 41
8. Apullum 29 11 8 10 44–46 41
9. U FC 29 11 7 11 49–35 40
10. Sodronyip. 29 12 4 13 38–43 40
11. Minaur 29 10 8 11 32–36 38
12. Gázmetán* 29 12 7 10 43–29 36
13. Olimpia 29 11 1 17 46–53 34
14. Mv. HSK 29 10 4 15 35–46 34
15. Zsil 29 6 4 19 30–55 22
16. Poli** 29 1 4 24 15–103 –8
*A Gázmetánt 7 ponttal büntették.
**A Politól 15 pontot levontak.
A június 1-jei 30., azaz utolsó fordulóban: Minaur–U FC, Sodronyipar–Resicabánya, Olimpia–Nagybánya, Extenzív–Bihar, Gázmetán–Pandúrok, Pitesti–Mv. HSK, Poli–Apullum és Zsil–UTA. Az utolsó forduló eredményeitôl függetlenül az UTA már bajnok (ha pontszámban a Nagybánya utol is érné, az egymás elleni közvetlen találkozók pontkülönbsége — 4–1 az UTA javára — a textilgyáriak javára billenti a mérleg nyelvét).
Hasonló a helyzet az elsô csoportban, annyi eltéréssel, hogy a már bajnok Bukaresti AEK 5 pontos behozhatatlan elônnyel vezet az élen.
A nagy hírveréssel beharangozott szombat délelôtti megyei rangadón csapnivalóan játszottak a tordaiak, Mihai Pop legénysége viszont már a találkozó elejétôl kezébe vette az irányítást. A meccs sorsa jóformán már a 17. percben eldôlt, a szamosújvári csapatkapitány, a középpályás Muntean talált a hálóba. Azután már csak egy csapat volt a pályán, az Olimpia: Cupsa, Bocos és Oltean jobbnál jobb tiszta gólhelyezeteket hagytak ki. Az ideges tordaiak figyelmetlenségét a szemfüles Maier használta ki a 69. percben (2–0).
A meleget okoló tordaiaktól (bár szerintünk az idôjárás mindkét együttest egyformán súlytotta) csak a szépítésre tellett, a második félidôben beállt Hirit rúgott gólt.
A temesvári Zaharie Ciev játékvezetô a következô együtteseket kísérte ki a kitûnô talajú pályára: OLIMPIA: Pãdure — Codoreanu, Kulcsár Attila, Criste, Pasca — Roman, Oltean, Munteanu — Cupsa, Cionca, Bocos (62. perc Maier); ARANYOS FC: Muntean — Codescu, Buglea, Costisor, Filip (71. perc Farkas) — Jámbor, Nicoarã, Prundus (56. perc Hirit) — Morar, Tilincã, Sânpetrean.
Az Olimpia ezzel befejezte az idényt.
Erkedi Csaba
A C-osztály 8. csoportjának Gépész utcai mérkôzésére nem került sor, mert az Avasfelsôfalui Avas nem jelent meg. A pontokat, 3–0-s gólaránnyal a házigazda Kolozsvári CFR-Ecomax kapta, s ezzel az eredménnyel az is eldôlt, hogy a következô idényben felsôbb osztályban szerepelhet a vasutasgárda.
További eredmények: Dési Egyesülés–Máramarosszigeti Marmatia 2–0 (gól: Târnovan és Bitis), Bethleni Szamos Gáz–Élesdi Körös 4–1; Szatmárnémeti Szamos–Nagysomkúti Liber Humana 3–0, Zilahi Armãtura–Magyarláposi Lápos 3–0 — mindkettô játék nélkül; a Sarmasági Bányász szabadnapos volt.
Az utolsó fordulót június 1-jén bonyolítják le, a párosítás: Aranyos FC–Sarmaság, Körös–CFR-Ecomax, Avas–Armãtura; Nagysomkút–Egyesülés 0–3, Marmatia–Szatmárnémeti Sólymok 3–0, Lápos–Szamos 0–3 — játék nélkül; az Olimpia és a Bethlen szabadnapos. A táblázaton:
1. Kv. CFR 25 20 2 3 58–10 62
2. Torda 25 18 5 2 50–14 56
3. Sarmaság 25 14 8 3 50–23 50
4. Armãtura 25 15 4 6 67–25 49
5. Olimpia 26 14 5 7 42–25 47
6. Dés 25 14 2 9 42–18 44
7. Bethlen 26 11 3 12 47–42 36
8. Nagysomkút 25 10 2 13 42–45 32
9. Sólymok 25 9 2 14 27–46 29
10. Körös 25 8 4 13 34–45 28
11. Avas 25 7 3 15 29–60 24
12. Szamos 25 6 5 14 29–52 23
13. Marmatia 25 4 2 19 22–87 14
14. Lápos 25 2 3 20 21–71 9
Az utolsó fordulóra a Székesfehérvári Videoton feladta pályaválasztói jogát, és Zalaegerszegen játszotta le a mérkôzést, hogy a bajnokcsapat saját szurkológárdája elôtt ünnepelhessen. A találkozót a "házigazdák" nyerték, de ez már mit sem csorbított a tényen: hosszú idô után újból vidéki együttes nyerte a magyar bajnokságot. A ZTE a következô felállításban szerepelt: Bardi — Kocsárdi, Urbán, Csóka (65. perc Bonchis), Král — Nagy L., Ljubojevics, Balogh, Róth — Egressy (58. perc Babati), Radu Sabo (85. perc Józsi).
Eredmények (és gólszerzôk): 1–6. hely: l Videoton–Zalahús Zalaegerszegi TE FC 2–1 (Dvéri — 23. és Daniel Cortes — 53. perc, illetve Kocsárdi — 37. perc) l Ferencvárosi TC–Dunaferr SE 2–0 (Éger — öngól, 63. és Marius Cheregi — 91. perc)
l MTK Hungária FC–Újpest FC 1–2 (Illés — 90. perc, illetve Tokody — 11 m, 33. és Móri — 71. perc). A felsôház végeredménye:
1. ZTE 38 21 8 9 76–47 71
2. FTC 38 21 6 11 66–39 69
3. MTK 38 21 4 13 62–47 67
4. Dunaferr 38 17 8 13 71–47 59
5. Videoton 38 15 10 13 56–53 55
6. Újpest 38 14 8 16 65–69 50
Az 7–12. helyért: l Debreceni VSC–Gyôri ETO 4–0 (Szekeres — 7., Nenadics 2 — 35. és 60., valamint Kerekes — 72. perc) l Matáv-Sopron–Szombathelyi Haladás 1–3 (Tóth — 67. perc, illetve Halmosi — 21., Preisinger — 48. és Filipovics — 59. perc) l Kispest-Honvéd–Vasas Danubius Hotels 3–1 (Sasu 2 — 76. és 81. perc, továbbá Hercegfalvi — 92., illetve Bükszegi — 37. perc; a 70. percben a honvédos Balint a kiállítás sorsára jutott). Az alsóház végeredménye:
7. Kispest 38 12 11 15 51–68 47
8. Debrecen 38 9 17 12 47–53 44
9. Sopron 38 10 14 14 54–60 44
10. Gyôr 38 10 14 14 51–64 44
---------------------------------------------
11. Haladás 38 9 13 16 48–71 40
12. Vasas 38 7 11 20 51–78 32
Azonos pontszám esetén az egymás elleni eredmények döntöttek. A kiesett Haladás és Vasas helyére a Békéscsaba és a Siófok jutott fel.
Az utolsó elôtti forduló keretében bonyolították le a Iuliu Hateganu (Egyetemi) Sportparkban a Kolozsvári U–Bukaresti Steaua mérkôzést. Az idény utolsó hazai mérkôzésén a diákcsapat végig vezetve, magabiztosan 32–25 (22–17) arányban gyôzte le ôsi riválisát, s ezzel még mindig versenyben van a bronzéremért folyó küzdelemben. A pontokat Petre (2 cél), Bãlan, Domocos (1–1 cél), Apjok (büntetô) és Harnagea (büntetô és 3 jutalomrúgás), illetve Pehe, Anghelutã (1–1 cél), Popisteanu (2 büntetô és 2 jutalomrúgás) szerezte, a Steaua egy büntetôcélban is részesült.
A bukaresti Mircea Paraschivescu vezette találkozón a Petricã Motrescu és Octavian Chihaia edzette házigazdák a következô felállításban szerepeltek: Cerces, Gheta (Lazãr), Deli, Popean, Rus, Domocos, Petre, Bãlan (Simándi), Podea, Apjok, Dragomir, Harnagea, Teodorescu, Panaite (Roman, Marin), Hâmpea.
A dobogós hely sorsa a rájátszás utolsó fordulójában Nagybányán dôl el.
A 13. forduló többi mérkôzésén: Nagybányai U-Remin–Bukaresti Dinamó 18–17 (!), Callatis–Jászvásár 42–20 és Konstancai Farul–Bârladi Rulmetul 53–6. Az állás:
1. Dinamó 13 11 0 2 593–192 35
2. Steaua 13 9 0 4 426–202 31
3. Kv. U 13 7 1 5 360–246 28
4. Nagybánya 13 7 0 6 246–294 27
5. Farul 13 6 0 7 383–321 25
6. Bârlad 13 6 0 7 224–301 25
7. Callatis 13 4 0 9 241–543 21
8. Jászvásár 13 1 1 11 158–529 16
A jövô szombati következô fordulóban: Nagybánya–Kolozsvár, Steaua–Farul, Jászvásár–Dinamó és Bârlad–Callatis.
A skót David Coulthard nyerte a tegnap délután megrendezett monacói nagydíjat. A McLaren pilótája rajt–cél gyôzelmet aratott, s elsô idei sikerét könyvelhette el. A pódium második–harmadik fokára a két Schumacher-fivér lépett fel, Michael (Ferrari)–Ralf (BMW-Williams) sorrendben. A további három pontszerzô: Jarno Trulli (olasz, Benetton), Giancarlo Fisichella (olasz, Jordan) és Heinz-Harald Frenzten (német, Arrows). További részletek holnapi lapszámunkban.
Napi öt-hat email-üzenet érkezett tôle. Egy óra leforgása alatt akár háromszor is felhívtuk egymást, egyeztettünk, kiderült, hogy valami mégsem passzol, újból felhívott vagy felhívtam. Adott pillanatban azt ajánlotta, töltsem le és installáljam a Yahoo Messengert. Mit? Minden utasítást megírt, rájöttem, mennyire könnyû, egyszerû és nagyszerû az új rendszer. Azóta csak személyes találkozásunk során hallom a hangját. Bizonyos értelemben ez a személytelen, digitális módszerrel éltetett kapcsolat kialakulásához vezethet.
Több módszer létezik társalgásra. Talán a legismertebb és legelterjedtebb az úgynevezett chat. Ez legtöbb esetben internetes alapú társalgást jelent. Ilyen társalgási program például a http://chat.gyaloglo.hu vagy a mIRC.
Ezeken egyszerûen beugrasz valamelyik szobába, leszólítasz valakit, és diszkréten nyomod a szöveget. Amennyiben ismerôseid, netán idôközben baráttá nôtt havereid épp bent vannak, leszólíthatod ôket. Esetleg ôk klikkelnek duplát a becenevedre (nick). A hátrány, hogy amennyiben nem teszed meg a szükséges óvintézkedéseket, boldog-boldogtalan belédköthet. Legtöbb esetben ez idôpocsékolás, habár értékes, új személyekkel is könnyen megismerkedhetsz.
A Gyaloglón külön szobák közül választhatsz, míg a Yahoo Messengernél és az MSN Messengernél csak az általad kiválaszott és engedélyezett személyekkel állsz szóba.
Éppen ezért a Yahoo Messenger és az MSN Messenger (Microsoft termék) segítségével a hozzád közel állókkal tarthatod a kapcsolatot. Ezek rendszerint barátok, ismerôsök vagy munkatársak, kollégák. A Messengereket nem ismerkedésre találták ki, hanem barátok, ismerôsök közötti kommunikációra. Mint említettem, elônye: csak azzal beszélsz, akit kiválasztasz magadnak.
A Yahoo Messenger a következô oldalról menthetô le: http:// messenger.yahoo.com/messenger/. Miután bejött az oldal, kattintás a Get it Now linkre, kiválasztod, milyen típusú operációs renszert használsz (nálunk az esetek 99 százalékában Windows), és ezután szinte magától megy az egész. A program automatikusan feldobja magát a gépre. A letöltés rendszerint nem tart tovább pár percnél, az állomány alig több mint pár mega. A lementésre szánt idô természetesen a modem típusától és a telefonvonal minôségétôl is függ.
A Yahoo Messenger egyik elônye, hogy érdekes háttereket választhatsz magadnak. Új hátterek lementése a http://messenger.yahoo.com/messenger/imv/ oldalon. Érdekességük, hogy egyes hátterekhez külön emotikonok társulnak. A Yahoo Messenger segítségével társaloghatsz az Egyesült Államokban dolgozó barátoddal, barátnôddel. Amennyiben mindkettôtöknek van minikamerája, akár láthatjátok is egymást.
Egyik hátránya: a program nem jegyzi meg az általad kedvelt és leggyakrabban használt betûtípust, illetve az, hogy a yahoo-s postaládád böngészése közben a gép rendszerint kidob a Messengerbôl. Az indok: invalid (azaz rokkant…) cookie. Másik elônye: sikeres állományküldés (send file), legalábbis nekem az MSN Messenger segítségével sehogysem sikerült allományt küldeni vagy fogadni. Érdekessége, hogy alkalomadtán a Ctrl + G billenytûkombinációval siettetni tudod társadat, hogy válaszoljon (nem mindegyik háttérrel használható!). Az igazi az, amikor mindkét félnek van hangkártyája, ellenkezô esetben a Buzz a friend csak a háttérre jellemzô sajátosságokkal érzékelhetô.
Elfelejtettem írni, hogy a program installálása után saját felhasználónevet (user name) kell létrehoznod magadnak. Ehhez természetesen jelszó is társul.
Az MSN Messenger letöltési oldala: http://messenger.msn.com/ Diszkrét kattintás a Donwload now gombra.
Az MSN Messenger futtatásához minimum 486-os számítógép, Windows 95, Windows 98, Windows Me, Windows 2000 vagy Windows NT 4.0 operációs rendszer, 10 Mb tárhely,
8 Mb RAM memória, illetve Microsoft® Internet Explorer 4.01 szükséges.
Az MSN Messenger emotikonjai (érzelmeket kifejezô figurák) sokkal szellemesebbek, kifejezôbbek és jobban kidolgozottak mint a Yahoo Messenger figurái. Ezzel szemben viszont nincs háttér. Megtörténhet, hogy a program csupán a harmadik-negyedik próbálkozás után enged belépni — legalábbis azon a gépen, amelyiken én dolgozom.
Mindkét programnál chattársaid tudtára adhatod, mit csinálsz éppen, illetve, hogy tudod-e fogadni üzeneteiket vagy sem. Erre alkalmazható a Busy (foglalt vagyok), Be right back (mindjárt jövök), Out to lunch (tömöm a fejem), On the phone (telefonon dumálok), illetve az Away üzeneteket. A Yahoo Messengernél például saját üzenetet pötyögtethetsz be: símogatom Dolores kiscicámat, ne zavarj vagy Szexparti.
Ezzel szemben viszont az MSN Messenger segítségével a kívánt becenévvel és nem a regisztrációs névvel jelenhetünk meg barátaink elôtt.
Elôljáróban ennyit. Kellemes társalgást!
Kiss Olivér
levelecske@yahoo.com
@ A Matáv megvette a BTK privatizációs tenderdokumentációját.
A Matáv Rt. megvásárolta a bolgár telefontársaság (BTK) privatizációs tenderének dokumentációját — mondta Straub Elek elnök-vezérigazgató az MTI-nek. Straub Elek hozzátette: a bolgár privatizációs ügynökség által, a bolgár telefontársaság 65 százalékának privatizációjára kiírt tenderdokumentáció megvásárlásakor meglátogatták az úgynevezett titkos adatszobát. Elmondta, hogy döntés a bolgár kormány részérôl ôszre várható.
@ Küszöbön a 48x-os sebességû CD-írás.
A kiváló minôségû termékeirôl híres tajvani ASUS képviselôi a napokban bejelentették a cég legújabb CD-íróját, amely a keresztségben az ASUS CRW-4816A nevet kapta. Az ASUS újdonságának már a nevébôl is következtetni lehet arra, hogy úgymond nem egy kispályás modellrôl van szó, ami teljességgel így is van, hiszen a CRW-4816A az egyszer írható lemezek (CD-R) esetében képes akár negyvennyolcszoros sebességû írásra (CAV) is, ezenkívül pedig ugyancsak figyelemre méltó teljesítmény, hogy az újdonság tizenhatszoros sebességgel írja a megfelelô minôségû újraírható diszkeket (CD-RW), valamint hogy maximálisan negyvennyolcszoros sebességgel képes a belehelyezett lemezeket olvasni. Magyarul az ASUS a most bejelentett CD-RW meghajtójával minden tekintetben eggyel magasabb sebességi fokozatba kapcsolt.
@ Nem adható közre a DVD-feltörô kód.
Egy amerikai fellebbviteli bíróság elutasította a 2600 címû hackermagazin kérését, hogy felülbíráljanak egy korábbi ítéletet, amely megtiltja az Internetre is felkerült DeCSS, vagyis a DVD-másolásvédelmet eltüntetô kód közzétételét. A korlátozó ítélet feloldására tett javaslat újabb kísérlet, amelyet azok a szimpatizánsokból, kutatókból és újságírókból összeállt csoportok támogatnak, akik a modern kor digitális szerzôijog-védelmi törvényeit a szabad szólás és a szabad információáramlás megnyirbálásaként értékelik. A nagy filmstúdiók legnagyobb rémületére két évvel ezelôtt több fórumon, köztük a 2600-ban megjelent a DVD-másolásvédelmet feltörô kód, amelynek gyors megjelenésénél talán csak egyszerû volta és kicsiny, gyorsan letölthetô mérete volt meglepôbb. A stúdiók ekkor gyorsan beperelték a 2600-at, és a digitális ezredfordulós törvényre (DMCA) hivatkozva betilttatták a kód további leközlését. Az MPAA stúdiószövetséggel szemben a 2600-at támogató Electronic Frontier Foundation Alapítvány elôtt a mostani elutasítás után még egy lehetôség maradt, az amerikai legfelsôbb bírósághoz adhatnak be indítványt.
@ Kínában felosztják az állami telefontársaságot.
A távközlési szolgáltatások minôségjavításának szándékával két vállalatra — a China Telecomra és a China Netcomra — akarják felosztani a kínai állami telefontársaságot.
Az információs ügyekért felelôs kínai miniszter szerint a világ második legnagyobb vezetékes hálózatának felosztása javítja a szolgáltatásokat, a minôséget és a versenyképességet, s utat nyit a két állami cég tôzsdei bevezetéséhez is.
A China Netcom tíz tartomány és az észak-kínai városok vezetékes hálózatát üzemelteti, a China Telecom 21 tartomány, valamint a déli és északnyugati városok távközléséért felelôs.
Hosszú távon a két cég rivalizál, és vezetékes üzleteiken felül mobilkoncessziókat is szerezhetnek. Mobilterületen eddig csak a China Mobile és a China Unicom tevékenykedik.
@ Microsoft-kudarc a Lindows.com-mal szemben.
A Microsoft ismét kudarcba fulladt azon kísérletével, hogy bezárassa a Lindows.com weboldalt, és megakadályozza a Lindows terjesztését. A tárgyalást vezetô bíró ismételten elutasította a szoftveróriás kérését. A Lindows, amelyet az MP3.com alapítója és egykori vezérigazgatója, Michael Robertson indított útjára, alternatívát kíván állítani a Microsoft Windows operációs rendszerének egy olyan, LindowsOS elnevezésû programmal, amely lehetôvé teszi a Windows programok Linux alatti futtatását. A két társaság közötti per még tavaly decemberben indult, amikor a Microsoft beperelte az újonnan létrehozott társaságot, és a Lindows név használatának megtiltását kérte a bíróságtól.
|
||
| [Vissza az Szabadság honlapjához] |
[Vissza a HHRF honlapjához] |