 |
||
| [Vissza az Szabadság honlapjához] |
[Vissza a HHRF honlapjához] |
2002. június 19.
(XIV. évfolyam, 137. szám)
Tegnap a budapesti Fôvárosi Bíróságon folytatódott a magyar állam által a nagybányai Aurul ausztrál–román vegyesvállalat ellen a 2000 januári tiszai ciánszennyezés miatt indított kártérítési per.
2000. január 30-án Romániában földcsuszamlás következtében átszakadt az aranymosással foglalkozó nagybányai Aurul bányaipari vállalat Zazar község közelében lévô ipari derítôjének gátja. (Az Aurul az ausztráliai Esmeralda Exploration Ltd. és a román állam közös tulajdonában volt, s a bányák meddôhányójából — a fejlettebb országokban már nem alkalmazott technikával — nitrogéncianid felhasználásával nyerte ki a zagyból a nemesfémet.) Mintegy 100 ezer köbméternyi ciánid- és nehézfémtartalmú szennyvíz zúdult a Lápos folyóba, ahonnan a szennyezés a Szamosba, majd a Tisza magyarországi szakaszába került. A máramarosi prefektus felfüggesztette az Aurul mûködési engedélyét.
A Szamos vizében a minden élôlényre halálos cián koncentrációja a magyar szabvány szerint megengedett határérték 180-szorosa volt, a Szamos-Tisza összefolyásánál 135-szörös, a kiskörei víztározónál — a duzzasztásnak és az áradásoknak köszönhetôen — 34-szeres, Szeged alatt 15-szörös értéket mértek. A ciánfolt 12-én hagyta el Magyarország területét, és érte el Jugoszláviát. A ciánszennyezés elôtti állapot a Felsô-Tiszán február végére állt helyre. 2000 áprilisi becslés szerint az érintett folyókban 1241 tonna hal pusztult el. Szakemberek szerint 10–15 év kell a két folyó teljes rehabilitációjához, 3–4 év alatt a vízi élôvilág 95 százaléka ismét megjelenhet a Szamosban és a Tiszában. A Környezettudományi Központ a Világ Természetvédelmi Alap (WWF) megbízásából elkészített 2001 májusi jelentésében a cián- és nehézfém-szennyezés által okozott kárt 3,5–4,6 milliárd forintban állapította meg, a Tisza-Szamos Kormánybiztosi Iroda 29,3 milliárd forintos kárigényt jelentett be, amely az élôvilágot ért károkat és ezek helyreállítási költségeit is tartalmazza.
Íme a kártérítési per kronológiája:
2000. február 14. — Román illetékesek úgy nyilatkoztak, Románia nem fog kártérítést fizetni sem Magyarországnak, sem Jugoszláviának, a felelôsséget a szennyezést okozó Aurul vállaltra hárították. Martonyi János külügyminiszter bejelentette, hogy a magyar állam a kártérítést az Aurultól és az Esmeraldától részletes nemzetközi tanulmány alapján fogja kérni.
2000. február 24. — A román legfôbb ügyész bejelentette, hogy megindították az eljárást ismeretlen tettes ellen. A vizsgálat több mint két év után, 2002. áprilisában ért véget, a jelentés szerint "elôre nem látható körülmények" okozták a katasztrófát.
2000. március 16. — A kártérítési igényektôl tartva csôdbiztos igazgatása alá helyezte magát az Esmeralda ausztrál bányaipari vállalat.
2000. május 31. — A magyar kormány megtette az elsô jogi lépéseket, hogy a magyar állam és az összes károsult maradéktalan kártérítést kapjon, így elôzetes bizonyítási eljárás iránti kérelmet nyújtott be a Pesti Központi Kerületi Bíróságon, és egy ausztrál ügyvédi iroda révén bejelentette kártérítési igényét az Esmeralda ellen.
2000. június 14. — Ideiglenes mûködési engedéllyel, teljes kapacitással ismét mûködni kezdett a nagybányai Aurul aranykitermelô üzeme.
2000. július 10. — Magyarország 192 millió ausztrál dollár kártérítésre nyújtotta be igényét az Aurul anyavállalata, az Esmeralda ausztrál cég csôdbiztosának — jelentette be Gönczy János kormánybiztos. A kárigény összegét nemzetközileg elfogadott módszerekkel számolták ki, és az ökológiai károkon kívül figyelembe vették a kárelhárítás, a védekezés, a rehabilitáció, a revitalizáció és az idegenforgalmi imázsrombolás hatásait is.
2000. július 14. — A Páneurópa Jogász Unió benyújtotta két magánszemély közös, precedens értékû keresetét a Pesti Központi Kerületi Bíróságra. Ebben a környezeti szennyezés megtörténtét, s ebbôl fakadóan a táj értékének csökkenését, továbbá a károkozó, az Aurul bányavállalat felelôsségét kérték megállapítani.
2001. április 27. — A magyar állam kártérítési pert indított az Aurul vállalat ellen, mivel az nem válaszolt a magyar fél peren kívüli megegyezésre tett ajánlatára. A magyar állam kártérítési követelése 28,596 milliárd forint és annak kamatai.
2001. szeptember 21. — A Debreceni Városi Bíróság megtartotta, majd 2002 májusára elnapolta az Aurul vállalat felelôsségének megállapítására indított per elsô tárgyalását, mert az Aurul képviselôi az idézés ellenére nem jelentek meg a tárgyaláson. Az elnöklô bíró úgy ítélte meg, hogy az idézés nem volt szabályos, mivel a fél évvel korábban postázott idézés tértivevénye a tárgyalás napjáig nem érkezett vissza.
2001. november 26. — Gönczy János tiszai kormánybiztos sajtótájékoztatón bejelentette, hogy az Aurul cég átvette a ciánszennyezés kapcsán indított kártérítési perre szóló idézést, így megkezdôdhet a tárgyalás a Fôvárosi Bíróságon.
2001. december 4. — A Fôvárosi Bíróságon megkezdôdött perben az Aurul vállalat helyett a Transgold cég küldte el jogi képviselôjét. A bíró 60 napot adott az alperesnek a jogutódlást, névváltozást tisztázó dokumentumok, köztük a cégkivonat hiteles magyar fordításának benyújtására.
Vladár Tamás
(MTI-Sajtóadatbank)
Könnyezhetett a két rendezô ország, Dél-Korea és Japán a közös rendezésû labdarúgó-világbajnokság keddi napján. Ám nagy különbség: az elôbbi örömkönnyeket hullajthatott, míg a második (képünk) bánatában sírhatott. A nyolcaddöntôk zárómérkôzésein ugyanis: Törökország–Japán 1–0 és óriási meglepetésre, Dél-Korea–Olaszország 2–1 — hosszabbítás után, aranygóllal.
(További részletek a 4. oldalon)
A Szociáldemokrata Párt (SZDP) bevonta az RMDSZ-t is a jövô évi költségvetés kidolgozásába, így a büdzsétervezet csak azután kerül a parlament elé, miután a két politikai alakulat szakemberei megvitatták azt — nyilatkozta hétfô este Adrian Nãstase kormányfô, az SZDP elnöke. Ezzel kapcsolatban Markó Béla, az RMDSZ elnöke a következôket nyilatkozta a Szabadságnak.
— A költségvetés úgy készül, hogy a tárcák elkészítik az elképzeléseiket, továbbítják a Pénzügyminisztériumnak, ahol különbözô egyeztetések után összeállítják ezt a tervezetet, amely a kormány asztalára kerül, és amennyiben a kormány elfogadja, bekerül a parlamentbe. Ha az RMDSZ-nek csak akkor van lehetôsége javaslatokat tenni, amikor már megvan a kész költségvetéstervezet, amelyet a kormány továbbított a parlamentnek, akkor minden együttmûködési készség ellenére, vagy annak ellenére, hogy megállapodás van közöttünk, nagyon nehéz már lényegi módosításokat elérni, ezt tapasztaltuk tavaly is. Több helyen tudtuk módosítani a költségvetést, intézményeknek tudtunk több pénzt juttatni, infrastrukturális fejlesztésre tudtunk a számunkra fontos régiókban több pénzt szerezni, de alapvetôen nem változtathattunk a költségvetéstervezeten. Ha már kezdettôl fogva valamilyen módon meg tudjuk tenni a javaslatainkat a tárcának meg a Pénzügyminisztériumnak, a szakembereink egyeztetni tudnak a minisztériumok képviselôivel, akkor nyilvánvaló, hogy sokszorosan nagyobb lehetôség van arra, hogy a felvázolt régióknak megfelelô összeg jusson. Tehát alapvetô fontosságú ez a kérdés, végül is a törvényhozási munkának a kiemelten legfontosabb része a költségvetés vitája és elfogadása. Ettôl függ az önkormányzatok pénze, ettôl függ számos helyi fejlesztési lehetôség.
A Nãstase-Markó találkozóra abból az alkalomból került sor, hogy pontosan fél évvel ezelôtt írta alá az RMDSZ és az SZDP azt az együttmûködési protokollumot. A két politikus egyetértett abban, hogy a protokollumba foglaltak nagy része megvalósult, mégpedig olyan idôszakban, amely — nem utolsó sorban a magyarországi választásoknak köszönhetôen — rendkívül "bonyolult és feszült" volt.
Markó Béla figyelmeztetett, hogy lemaradások is tapasztalhatók, fôleg a magyar nyelvû egyetemi oktatási hálózat fejlesztésének terén, de hozzátette, hogy ezek a gondok is rövidesen megoldódnak.
— Oktatási kérdésekben voltak felmutatható eredmények az elmúlt hónapokban — nyilatkozta lapunknak Markó Béla. — Ilyen eredménynek tartom a mennyiségében nem, de az áttörés szempontjából annál inkább jelentôs kérdést, hogy két csángó faluban ôsztôl iskolában taníthatják a magyar nyelvet, legalábbis megvan erre a jóváhagyás. Vagy például az, hogy a marosvásárhelyi Bolyai Farkas középiskola körül kialakult feszültséget sikerült föloldani, és sikerült megtalálni a mindenki által elfogadható megoldást: fokozatosan magyar iskolává válik ismét a Bolyai Farkas középiskola. Ugyanakkor ennek a kérdésnek a vitája lelassított más megoldásokat, és bár a megállapodásban a magyar nyelvû egyetemi oktatás bôvítésével kapcsolatosan több célkitûzés is szerepelt, ezekbôl egyelôre nem oldódott meg semmi. Tehát a Babes–Bolyai Tudományegyetemen belüli karok és tanszékek létrehozása, zeneakadémián a magyar oktatás beindítása, a marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Intézetben a bôvítés — ezek a megoldások mind hátravannak. Történt közben egyetemi oktatásban is elôrelépés, a Sapientia magénegyetemen újabb karainak ideiglenes mûködési engedélyét adta meg az akkreditációs bizottság, de az állami egyetemi oktatásban nem haladtunk elôre.
Terítékre került a sepsiszentgyörgyi polgármesteri hivatal zászlóügye, valamint a státustörvény körüli vita is. Az elôbbivel kapcsolatban Adrian Nãstase megjegyezte: a kétnyelvû táblák kifüggesztése körüli gondok egyes személyeket arra késztetnek, hogy gyermeteg megoldásokkal vágjanak vissza. A miniszterelnök leszögezte: azt viszont mindenkinek meg kell értenie, hogy az ország törvényeit és felségjeleit tiszteletben kell tartani.
Az RMDSZ esetleges kormányba lépésével kapcsolatban Nãstase elmondta, hogy a 2004. évi országos választásokig a két politikai alakulat a jelenlegi kapcsolatrendszer alapján kíván tevékenykedni. — Nem hiszem, hogy az RMDSZ-nek panasza lehet ránk — nyilatkozta Nãstase —, hiszen több eredményt értek e protokollumn értelmében el, mint amennyit abban a korszakban, amikor a szövetség kormánytényezô volt.
A két politikus megerôsítette a hírt, miszerint a jövô héten az SZDP és az RMDSZ Kovászna megyei szervezetei is aláírják az együttmûködési megállapodást.
Naponta érkeznek hírek innen-onnan arról, hogy a helyi hatóságok kikotyogták a népszámlálás nem végleges eredményét. Legutóbb Nagyszalontáról és Nagyváradról érkeztek hasonló adatok. Kolozsváron a "hivatalos" adat még mindig várat magára.
Elkészült a népszámlálás hivatalos mérlege Nagyszalontán. Jelenleg 18 136 lakos él a hajdúvárosban (1992-ben még 20 492 szalontai volt). Tíz éve 7479 román lakos volt, most 7273 személyt jegyeztek, vagyis 206-tal kevesebbet. A magát magyar nemzetiségûnek valló lakosok száma 10 397 a végsô adatok szerint, ez 2258-al kevesebb, mint a legutóbbi számláláskor. Romának vallotta magát 376 személy (120-szal többen vannak, mint tíz éve). Ezenkívül él Nagyszalontán 28 német (néggyel kevesebb, mint 1992-ben), 7 ukrán és egy szerb. 55-rôl 45-re csökkent a szalontai szlovákok száma, tízrôl 3-ra apadt a zsidó lakosság, egy bolgár volt, egy személy vallotta magát székelynek, egy svábnak, három olasznak, egy pedig a más nemzetiségû kategóriába került.
Petru Filip, Nagyvárad polgármestere is közölte, hogy városában milyen eredményekre jutottak eddig a statisztikusok. Így állítólag a megyeszékhelynek 213 000 lakosa van, ebbôl 70,4 százaléknyi (150 000) román nemzetiségû, 27,4 százaléknyi (55 000) magyar. Tíz évvel ezelôtt Nagyváradon még 33,2 százaléknyi volt a magyarság aránya, s a Körös parti Párizsban 73 300 magyar élt. Az összlakosságra kivetítve ez népességcsökkenést jelent, ugyanis a tíz évvel ezelôtti legutóbbi népszámláláskor rögzített helyzet szerint még 230 000 fô lakta Nagyváradot. A magyarok száma azonban látványosan csökkent (majdnem húszezerrel), ami azt jelenti, hogy közben a románok száma néhány ezerrel növekedett. Úgy tudni ezenfelül, hogy most 2500-an romának vallották magukat. Ami a társadalmi tagolódást illeti, Filip egyelôre csak annyit mondott el, hogy 47 119 nyugdíjas él Váradon.
Belpolitikai vihart kavart Magyarországon a Magyar Nemzetben megjelent cikk Medgyessy Péter magyar miniszterelnök állítólagos titkosügynök múltjáról. Az ország-gyûlésben az ellenzék lemondásra szólította fel, a miniszterelnök azonban határozottan cáfolta az újság állításait. Az eset súlyosságát jelzi, hogy tegnap este a két kormánypárt vezetôsége az ügy kapcsán egyeztetett, az ellenzék pedig rendkívüli országgyûlési ülést szorgalmaz.
A kolozsvári Civitas Alapítvány rendezésében helyi önkormányzatoknak, intézményeknek, közösségi és magán szervezeteknek szemináriumot tartottak tegnap a "közösségek bevonása a helyi környezeti menedzsment területére" címmel. Amint azt Balogh Márton programigazgató a Szabadság kérdésére elmondta, az alapítványnak és egyúttal ennek a rendezvénynek a célja felhívni az önkormányzatok figyelmét a környezetvédelemre, ezen túlmenôen pedig a környezetvédelmi problémák megoldására, azokra a problémákra és feladatokra, amelyeknek megoldása a helyi vezetôségre, helyhatósági intézményekre hárul.
A Mirela Miresan egyetemi lektor által kidolgozott tanulmány szerint a környezeti menedzsment rendszerek nem térnek el a többi menedzsment rendszertôl, és elsôsorban egy közösség, egy szervezet környezetvédelmi eredményeinek értékelésére és javítására vonatkoznak, a kifejtett tevékenységek negatív hatásainak csökkentése révén. Az ilyen típusú rendszerek lényege tehát a környezet minôségének folyamatos és állandó javítása újabb és válogatottabb intézkedésekkel. Nem csupán a kereskedelmi társaságok, hanem a helyi hatóságok is kötelesek tiszteletben tartani az idevágó törvényes rendelkezéseket, fel kell ügyelniük és tenniük kell a levegô valamint a víz tisztaságáért, szabályozniuk kell a hulladék összegyûjtését, megfelelô tárolását, továbbá egyéb programokat is ki kell dolgozniuk a lakosság egészségének és biztonságának védelmére. Mivel az önkormányzatokat választott tisztségviselôk vezetik, a demokratikus áttekinthetôség megköveteli a helyi szintû tevékenység idônkénti elemzését és értékelését, éppen ezért ilyen szinten a legelônyösebb bevezetni a környezet minôségére vonatkozó, ellenôrizhetô rendszereket.
A tegnapi szemináriumon kapcsolatot akartak teremteni az önkormányzati, környezetvédelmi ügynökség képviselôi, a közintézmények és a magánszféra között. A résztvevôknek a program júliusban sorra kerülô második rendezvényére több kérdésre kell válaszolniuk: milyen területen (ipar, mezôgazdaság, turizmus, szolgáltatások) képzelik el közösségük fejlesztését; hogyan lehetne javítani az életminôségen; milyen veszélyeknek van kitéve közösségük; kinek vagy milyen szervezetnek kellene többet tennie a helyi fejlesztés érdekében; fel kell tüntetniük továbbá a környezetvédelemhez kapcsolódó legsúlyosabb problémájukat, valamint a közösség által korábban teljesített egyéb pályázatokat. Egy környezeti menedzsment rendszer kidolgozása révén hathatósabban hozzájárulhatnak a környezetvédelemhez, jobban vonzanák a befektetôket, növekedne a közösség iránti bizalom, csökkennének a környezetszennyezéssel kapcsolatos büntetések. A program második részében feldolgozzák majd a problémák megoldásának lehetôségeit, a résztvevôk pedig elônyt élveznek a pályázatoknál.
A legfeljebb 249 alkalmazottat foglalkoztató, legkevesebb három hónapja mûködô kis- és középvállalkozások projektjeik költségeinek 80 százalékát biztosító hiteleket kaphatnak az Európai Uniótól és a Román Kereskedelmi Banktól (BCR). A hitel 25 százaléka vissza nem térítendô támogatás.
A Fejlesztési és Elôrejelzési Minisztérium, valamint a BCR hétfôn szerzôdést írt alá 10,1 millió euró értékû, a kis- és középvállalkozásoknak szánt közép- és hosszútávú hitelprogramról. Az összegbôl 8,1 millió eurót az Európai Unió biztosít.
A hitelprogram keretében olyan projektek jutnak finanszírozáshoz, amelyek az ország következô régióiban kerülnek megvalósításra: északkelet (Suceava, Botosani, Iasi, Neamt, Bákó és Vaslui megyék), délkelet (Vrancea, Galac, Buzãu, Brãila, Tulcea és Konstanca megyék), északnyugat (Szatmár, Máramaros, Beszterce-Naszód, Szilágy, Bihar és Kolozs megyék), valamint Munténia déli része (Arges, Prahova, Dâmbovita, Teleorman, Giurgiu, Cãlãrasi és Ialomita megyék).
A finanszírozás megszerzésének feltételei: a pályázó kis- és középvállalat a négy régió valamelyikében van bejegyezve, vagy itt tevékenykedik, az alkalmazottak száma legfeljebb 249, a céget legkevesebb három hónappal a finanszírozási kérelem benyújtását megelôzôen alapították, a pályázó cég nem birtokolja nagyvállalatok részvényeit, nincs kifizetetlen adóssága, részvényesei román állampolgárok, akik a cég tôkéjének legalább 20 százalékát birtokolják, és végül a cég képes biztosítani a projekt értékének 20 százalékát.
A legnagyobb megpályázható összeg 300 000 euró, a hitel visszafizetési ideje hat év, egy év kegyelmi idôszakkal.
A MÛVÉSZET MINT A FORMATERVEZÉS ÉS AZ ÉPÍTÉSZET MÓDSZERE címmel Jacques Famery, a párizsi La Vilette Építészeti Fôiskola tanára tart elôadást június 26-án du. 5 órakor a Malom/Baritiu utca 16. szám alatti Tranzit Házban. Szervezô: a Francia Kulturális Központ.
DAN HATMANU képzômûvész tárlata nyílik meg június 20-án, csütörtökön du. 5 órakor a dési Frézia Galériában.
A LATINITÁS ÜNNEPE címû, hagyományos rendezvénysorozatot július 1–7 között rendezik meg Kolozsváron. Francia-, Olasz- és Spanyolország valamint a Moldvai Köztársaság folklóregyüttesei népviseleti bemutatóval egybekötött zenés-táncos mûsort mutatnak be. Ugyanakkor kerül sor az említett országok képzômûvészeinek alkotásait bemutató tárlatra a Mûvészeti Múzeumban és a neolatin kultúrák közös gyökereit elemzô elôadássorozatra.
A SISSY CÍMÛ VIDEOFILMET folytatják június 20-án, csütörtökön du. 4 órától az RMDSZ alsóvárosi körzetének Párizs utca 17. szám alatti székházában.
INFORMATIKAI KÖRT mûködtet az RMDSZ Pata-Györgyfalvi kerülete kedden és csütörtökön 11–13 óra között. Jelentkezni, korhatártól függetlenül, a helyszínen (Jugoszlávia utca 51.).
RÉVÉSZ ERZSÉBET városi tanácsos FOGADÓÓRÁT tart június 19-én, szerdán, délután 5 és 7 óra között az RMDSZ Pata-Györgyfalvi kerületének székhelyén (Jugoszlávia utca 51.).
BELFÖLDI NYÁRI NYELVTÁBOROKAT szervez a Heltai-alapítvány 9–16 év közötti gyerekeknek és felnôtteknek, Fehér megyében Torockón augusztus 11–17 között németet, augusztus 18–24 között angolt; Kolozs megyében Magyarfenesen: június 29–július 5. angolt, július 6–12. angolt, július 13–19. németet, július 20–26 angolt felnôtteknek, július 27–augusztus 2. németet felnôtteknek, augusztus 3–9. angolt, augusztus 10–16. angolt, augusztus 24–30 angolt. A napi négyórás nyelvoktatás mellett szabadidôs programokat is szerveznek.
Az erotika az élet igenlése, még a halálban is. George Bataille e megállapítása az elsô abból a tizenhét tézisbôl, amelyekhez a felkért szerzôk kommentárokat fûztek, így állt össze a kolozsvári Láthatatlan Kollégium irodalmi folyóiratának, az L.k.k.t.-nek a legfrissebb, tavaszi száma. A 17 tézis az erotikáról címû, igényes kivitelezésû folyóiratot hétfô délután mutatta be Selyem Zsuzsa, a lap felelôs szerkesztôje, a Virág/Inocentiu Micu Klein utcai Café Bulgakovban. A lapbemutató során a jelenlevôk meghallgathatták Balázs Imre József és Demény Péter verseit, a szerzôk elôadásában, és Kelemen Attila kommentárjait, Selyem Zsuzsa és Gál Andrea felolvasásában. A lapszámban érdekes beszélgetést olvashatunk Szegô Katalin filozófussal az Inkluzív rovatban, Óra elôtt címmel, beszélgetôtárs Selyem Zsuzsa. A folyóirat illusztrációit Misztótfalusi Kis Miklós és más tipográfusok 17–19. századi könyvdíszeibôl Sipos Géza válogatta. A lapbemutatón sor került az L.k.k.t., az Erdélyi Híradó kiadó és az Elôretolt Helyôrség által meghirdetett kritikai pályázatra beérkezett munkák díjazására. Amint Orbán János Dénes elmondta, kevés pályamunka érkezett be, de az irodalomkritika sajnos még gyerekcipôben jár a mi tájainkon. A vers- és prózakategóriában meghirdetett kritikapályázaton az elôbbiben elsô díjat Székely Csaba kapott, a próza mûfajában pedig Papp Attila Zsolt jeleskedett. Székely Csaba elsô díjas pályamunkájából hallgathattunk meg néhány versparódiát, a kitûnônek bizonyuló alkotásokat az L.k.k.t. ôszi, a nevetésrôl szóló lapszámában olvashatjuk, érdemes lesz majd beszerezni. A pályázatra érkezett munkákat az L.k.k.t. szerkesztôi bírálták el.
A hagyományos rendezvényre június 23-án 12 órai kezdettel kerül sor. A hivatalos megnyitó, ünnepi köszöntôk, lovasfelvonulás és a református dalárda énekköszöntôje után Márton Árpád ismerteti a cseresznyemajális történetét. Majd a meghívott intézmények vezetôi és a testvértelepülések képviselôi köszöntik a décseieket. Az óvodások és iskolások felléptét követôen a marosvásárhelyi Maros Mûvészegyüttes, a besztercei Mûvelôdési Ház, Diák-klub és Dor Transilvania népi együttes és az Újfehértói (Magyarország) Kulturális Csoport mûsorát tekinthetik meg az egybegyûltek. Ezt követi a cseresznye koszorúk árverezése. Mûsorvezetô: Máté Tamás. Muzsikál a Csigás banda. 14 órakor kerül sor az iskolában a falumúzeum megtekintésére. 16 órától ünnepi istentisztelet a református templomban. Igét hirdet: Tôkés László püspök. 17 órakor Kossuth-évi koszorúzás a Hôsök Emlékmûvénél. 21 órától bál.
A képzômûvészet kedvelôi még jól emlékeznek a tordai sóbányában pár évvel ezelôtt megnyílt nagyszabású, a hely szelleméhez igazodó nemzetközi kortárs mûvészeti kiállításra. Sikere újabb bemutatókat eredményezett.
A hét végén Parajdon került sor némiképp hasonló rendezvényre. A székely sóbányászat történetét és az évszázados bányászati felszereléseket bemutató múzeum felavatása alkalmából képzômûvészeti kiállítást is rendeztek a 2001-es mûvésznapokon készült alkotásokból, és megnyílt Plájás István marosvásárhelyi fotómûvész kiállítása is.
Szerkesztôségünk ismét segíteni akar azokon a kiskeresetûeken, akik elô szeretnének fizetni a Szabadságra, de ezt nem engedhetik meg maguknak anyagi okokból. Máris érkezett adomány 1 726 000 lej értékben Csiszér Évától (szül. Kállay, Kitchener, Kanada) és egy-egy, neve elhallgatását kérô kolozsvári és magyarországi üzletembertôl.
Aki teheti, támogassa a beteg- és kisnyugdíjasokat, munkanélkülieket, szociális támogatáson tengôdôket legalább egyhavi elôfizetés árával (64 000 lej + kihordási díj — 2000–5275 lej, terjesztôtôl függôen —, az egész alig 2 dollár!).
Befizetni lehet: 1.) személyesen szerkesztôségünk emeleti irodáiban, 2.) csekkel a lapunk támogatását célul kitûzött Minerva Mûvelôdési Egyesület címére (Asociatia Culturalã Minerva, Banca Comercialã Românã, Cluj, bankszámlaszám: 2511.1-2537.2/USD), 3.) banki átutalással a fenti bankszámlaszámra, vagy 4.) befizetési szándékukról értesítsék szerkesztôségünket a 196-408-as vagy 196-621-es telefonszámon június 26-ig.
HÍVÁSRA HÁZHOZ MEGYÜNK!
Az adományozók nevét szívesen közöljük az újságban.
A Képzômûvészeti Egyetem végzôs diákjainak diplomamunkáiból június 24. és 30. között kiállítást rendeznek az Expo Transilvania Rt. csarnokában. A részletekrôl tegnap tájékoztatták a sajtót. Mircea Baciu dékán, Radu Pulbere festômûvész és Cristian Chesut, a design tanszék vezetôje elmondta: premierrôl van szó, amelyet hagyománnyá szeretnének fejleszteni. Ebben partnerségi kapcsolatot alakítottak ki a Transilvania Üzletkötô Központtal.
A kilenc szak százhúsz végzôsének több mint ezer munkáját állítják ki. Az esemény idején a Mátyás-házban nemzetközi kollokviumot tartanak. A kiállítási csarnokot a diplomamunkák elbírálása után, június 27-én nyitják meg a nagyközönség elôtt. Régen ezeket teljes elzártságban zsûrizték, most viszont, egy elôzetes nagyvonalú válogatás után, a mûveknek körülbelül 95%-át láthatja a nagyérdemû. Érdekes, sokféle alkotás kerül a szemünk elé, amelyeket egyre inkább hatalmába kerít a számítógépes technika. Az európai szokásokhoz igazodva a diákok maguk állják a dimplomamunkák költségeit. A kiállítás után ezek archívumba kerülnek, ahonnan kérésre más expóra kölcsönözhetôk ki.
Más érdekesség: a Képzômûvészeti Egyetem végzôsei az utóbbi években, éppen a technikai térhódítás következtében, egyre nagyobb számban találnak maguknak munkahelyet az országban, nem kényszerülnek emigrálni. Ez az arány már elérte a 80%-ot!
A múlt hét végén került sor a szamosújvári Latino Angels tánciskola növendékeinek vizsgaelôadására. A zsúfolásig megtelt kultúrház színpadán nem kevesebb mint 150 gyermek bizonyította tehetségét. A szambától kezdve a bécsi keringôig alkalmunk volt megcsodálni 15 féle társasági táncot. A legkisebb táncos alig töltötte be a... négy évet, míg a legidôsebb most végzi a középiskolát. Vizsga volt a javából, amolyan felmérô. Egy tanév munkájának tükörképe. A négy csoport igazán kitett magáért. A táncosok között olyan párt is találtunk, amely a Besztercén tartott országos bajnokságon harmadik helyen végzett. A Dumitrescu Ruxandra–Lazãr Rãzvan párosról van szó, amely most is bizonyított. Akár balettkarban is felléphetnek. Máskülönben mind a 150 fiatal tehetséges. A heti két próba nem volt elegendô, a tánciskola tanítványai majd minden hétvégén elôadást tartottak. Ezután sem lesz uborkaszezon számukra. E hét végén már Kolozsváron szerepelnek, ma nyári szaktáborba utaznak. Néhányan közülük felléptek a Szamosújvári Napok rendezvényein is.
Kitûnô kezdeményezésük volt a szamosújvári kultúrház illetékeseinek, amikor ezelôtt három esztendôvel beindították a dési Mihestean Alexandru tanár irányította Latino Angels tánciskolát. Az örmény kisvárosban a fiatalság kedveli a szalon táncot, amely kitûnô alkalom a helyi tehetségek kibontakoztatására.
Az irodalmi folyóirat legújabb, 11. számában Kántor Lajos A grafikus pátriája címmel Cseh Gusztáv emlékét idézi. Szôcs István Irodalomellenes száljegyzeteinek címe Travesztiák transzban elbeszélve I. Terényi Ede Zene — tegnap, ma, holnap címû sorozatában az alfa-zenérôl ír. Verset Lászlóffy Csaba, Sulyok Vince, Boda Edit, Boda Magdolna, szépprózát Sarusi Mihály, Bogdán László, Ruxandra Cesereanu, Nagy Koppány Zsolt közöl. Gyulai Levente Az értelem és az érzelem közötti szigeten címmel Kelemen Hunornak a csíkszeredai Pallas-Akadémia Könyvkiadónál 2001-ben megjelent, Szigetlakó címû verseskötetét mutatja be, M. Bodrogi Enikô pedig Hász Róbert Végvár címû regényérôl ír, Amikor az idô "kificamodik" címmel. Giacomo Leopardi A remete rigó címû versét Lôrinczi László fordításában olvashatjuk, a fordító jegyzeteivel együtt.
Az Erdélyi Napló
legújabb számában egyedülálló, kiábrándult, a társadalom peremére szorult férfiak vallanak arról, hogy életük kisiklásáért kizárólag a nôk a felelôsek. Az összeállítás címe: Elárvult férfiak, avagy a hárpiák ideje. Darvas Lóránt régész arról számol be, hogy a legújabb feltárások eredményeképpen a gyergyószárhegyi Lázár-kastély története átírásra vár. A hét végén rendezett szatmárnémeti polgári fórumról, a marosvásárhelyi strandmizériáról, a talán mégis megépülô segesvári Drakula parkról és az ortodox egyház székelyföldi terjeszkedésének újabb epizódjáról is olvashatnak a lapban. A Szabó Magda tiszteletére rendezett debreceni ünnepségrôl és díjátadásról Hevesi Mónár József számol be, Román Gyôzô amerikai tudósításában arról ír, hogyan is mûködik egy konszolidált demokrácia. Publicisztikát Szegedi László, Fábián Tibor, Gúzs Imre jegyez.
Határon túli politikai programjának ismertetése elôtt az új miniszterelnök elmesélte az Országgyûlésnek, mennyire örvendtek szülei Kolozsvár visszacsatolásának, s milyen kiábrándító volt, hogy a néhány nap múlva megérkezô budapesti bürokraták nemzeti érzésre kezdték okítani a 22 évig sikeresen kitartó lakosságot. Az nyilván a jövô zenéje, hogy az új magyar kormányzat mennyire fogja ezt az érzékenységünket szem elôtt tartani, de az elmúlt négy évre visszatekintve megállapítható, hogy az eddig példátlan támogatási rendszer kidolgozása közben a jobboldal elkövette ezt a hibát. Ugyanis a magyar egyetem alapítása és a státustörvény elôkészítése mellett az értünk felelôs államtitkár belpolitikai feszültségek exportját is támogatta, és elôszeretettel osztotta fel jó és rossz magyarokra a határon túliakat.
Ennek hatására mind több közírónk sorakozott fel az anyaországot megosztó irányzatok mentén, s olyan törésvonalakat próbáltak átvenni a magyar társadalomból, amelyek vagy nem is léteznek nálunk, Erdélyben, vagy ha mégis, akkor számtalan híd ível át rajtuk. Pedig nemcsak a logika és az eddigi gyakorlat, hanem az érdekeink is amellett szólnának, hogy a felfogásunk kisebb-nagyobb mértékben eltérjen a magyar szekértáborokétól a nemzetpolitika, az egyházak, a többi kisebbség vagy éppen a magyar pártok megítélése esetében.
A magyarországi közvéleményt jelentôsen megosztja a nemzetrôl való gondolkodás, s ez a törésvonal egyértelmûen a kommunizmus öröksége. Az összmagyarságban és nemzettársakban gondolkodók vitáznak az állampolgárokban és országban gondolkodókkal. A magyar kisebbségek iránti felelôsség a revizionizmus, sôt, néha a fasizmus szinonímája volt a kommunisták számára, és sajnos ma is sok baloldali értelmiségi szembeállítja az integrációs politikát vagy a szociális védelmet a határon túliak támogatásával. A másik oldalon a jobboldaliak többsége hosszú ideig Nagy-Magyarországról nosztalgiázott, és ma sem mentes az olyan érzelmi alapú odamondogatásoktól, amelyek értelmetlenül borzolják a szomszédok idegeit. Eközben mi, erdélyiek azt szeretnénk, hogy az anyaország a mi igényeinket támogassa folyamatosan, s ennek érdekében az egyik oldaltól sokkal több odafigyelést, empátiát várunk, a másik oldaltól pedig azt, hogy a politikai és pénzügyi támogatásunk ne hozza magával szükségszerûen a többségi nemzethez fûzôdô viszonyunk romlását. Nekünk tehát az az érdekünk, hogy a két tábor véleményét közelítsük a határon túliak ügyében, hogy ez a kérdés megszûnjön végre belpolitikai viták tárgya lenni
A választások kapcsán az erdélyi sajtóban elszaporodtak a régi-új kommunistákról szóló cikkek is, amelyeknek írói úgy alkalmazzák az anyaországi közbeszédet, hogy több helyi sajátosságot hagynak figyelmen kívül. Elôször is az RMDSZ egy nemzeti és egy még nemzetibb oldalból áll, amelyeket a külföldiek elôszeretettel neveznek mérsékelt, illetve radikális nacionalistának. A szocialista platform befolyása alig észlelhetô, az utolsó "RKP-csúcsvezetô", Domokos Géza pedig már 1993-ban visszavonult a politikából.
Másodsorban a "nemzetellenes szocialisták" mítoszának átvételekor pontosan azt felejtjük el, hogy az erdélyiek nagy része már régebben megtette azt a fordulatot, amit a magyar jobboldal elvár a magyarországiaktól. A kommunizmusban hívô, de az identitásukat vállaló magyar pártvezetôk apránként nemzeti érdekvédelemmel is kezdtek foglalkozni, vagy éppen nemzeti okokból fordultak szembe azzal az ördögi rendszerrel, amelyet évtizedekig lelkesen szolgáltak.
Mellesleg a magyarországi szocialisták csak szóban nem határolódtak el a kommunizmus bûneitôl, hiszen a vasfüggöny átvágásával, a taszári amerikai támaszpont felépítésével, a NATO-meghívás elérésével, a privatizáció felgyorsításával és a piacgazdaság kegyetlen szabályait a szociális védelem elé helyezô Bokros-csomaggal alaposan elárulták a kádári elveket.
A magyar közvéleményt megosztó másik téma a valláshoz és a történelmi egyházak társadalmi szerepéhez való viszonyulás. A szocializmus negyven éve alatt nemcsak a gyakorló hívôk száma csökkent jelentôsen, hanem megnôtt azok száma is, akiket meg sem kereszteltek. A kommunisták sikerrel tartották fenn a kizsákmányolókat támogató "reakciós" egyházak képét, és nem egy baloldali közvéleményformáló még ma is épít erre a társadalmi törésvonalra, amikor az egyházak befolyásának csökkentése mellett érvel. Talán ezzel is magyarázható, hogy az egyházak egyértelmûen elkötelezték magukat a jobboldal mellett. Másrészt a magyarországi rendszerváltás nem hozta magával az egyházi vezetés megújulását, és a régi-új vezetôkben nagy a késztetés a kompenzálásra.
Csakhogy, az anyaországgal ellentétben Erdélyben nincs különösebb vita arról, hogy az egyházaknak fontos szerepük volt és van a nemzeti identitás megtartásának szempontjából, és arról, hogy az egyházi vagyon a közösség szolgálatában állt Trianontól az államosításig, és senki sem vonja kétségbe, hogy az egyházi ingatlanok visszaadása után a jövôben is így lesz.
Ezek után érthetô, hogy az egyházaink nem sorakoznak fel egyik vagy másik politikai csoport mellett vagy ellen, és a politikamentes közösségépítést választották annak ellenére, hogy a kivételt képezô püspökünk kitartóan igyekszik belerángatni ôket nemcsak a hazai, hanem a magyarországi küzdelmekbe is.
Az elmúlt négy évben a magyar társadalmon belül felerôsödött az urbánus–rurális ellentét is, amelynek következményeként divattá vált a globalizációtól, a kozmopolitizmustól való félelem, és elszaporodtak az antiszemita és cigányellenes megnyilvánulások is.
Tény és való, hogy az anyanemzeten belül az erdélyi magyar közösség inkább a vidéki oldalhoz áll közelebb, sôt, egyes esetekben az átlagosnál konzervatívabbak, tradicionalistábbak vagyunk. Azonban a kozmopolitizmus elítélése elôtt arra is gondolhatnánk, hogy Romániában a polgárosodás és az integráció zászlóvivôi vagyunk, és az állam nemzeti jellegénekhígulása az érdekünk. A globalizáció esetében pedig összehasonlíthatnánk, hogy mire vitte a nagy multinacionális cégeket sikeresen elijesztô Románia és a külföldi befektetéseket mágnesként vonzó Magyarország.
Az antiszemita vagy rasszista anyaországi vélemények átvétele közben gyakran olyan dolgokért is elítéljük a zsidókat és a cigányokat, amelyeket mi, magyarok természetesnek tartunk, és amiért haragszanak ránk vagy éppen gyûlölnek a nacionalistább románok. Jutott-e eszünkbe a zámolyi romákkal kapcsolatban, hogy mi is gyakran Strasbourgban keressük az igazunkat? Gondolnak-e arra a zsidók kozmopolitizmusát ostorozó honfitársaink, hogy mennyire jogosan tartanak a románok a "nemzetközi magyar lobbitól"? Megengedhetjük-e magunknak egyáltalán, hogy többségiként gondolkodjunk ahelyett, hogy a zsidók és örmények többévezredes, a német kisebbségek többévszázados tapasztalataiból tanuljunk?
Jutott-e eszünkbe a Vasárnapi Újság hallgatása vagy a Hét nézése közben, hogy ha igazán nemzeti alapon gondolkodnánk, akár tisztelhetnénk is azokat az erdélyieket, akik még egy kisebbségi identitást vállalnak a kivándorlás vagy a többségi nemzetbe olvadás helyett? Pedig jól tudjuk, hogy több kis faluban azon múlik a magyar oktatás, hogy melyik tagozatra iratkoznak be a romák.
A magyarországi törésvonalak átvételét talán leginkább a státustörvény kapcsán lehetett megfigyelni. Amikor kórusban szidtuk az "idegenszívû" baloldalt, nemigen hatott meg, hogy a szocialisták jelezték, meg fogják szavazni, és az sem érdekelt, hogy a szabaddemokraták olyan javaslatokat is tettek, amelyeket szó szerint tartalmazott a késôbbi Orbán–Nãstase egyezmény. Arra pedig végképp senki sem emlékezett, hogy kormányra kerülése elôtt a Fidesz még kettôs állampolgárságról beszélt, és ezt követôen pedig azzal áltatott Németh Zsolt, hogy kizárólag azért nem foglalkoznak a témával, mert az RMDSZ nem kérte. Többtízezer aláírás összegyûjtésére és újabb hiú ábrándok keltésére volt szükség, hogy elismerje az evidenciát: nem az RMDSZ-en, hanem Magyarország lehetôségein múlik a kettôs állampolgárság.
Természetesen nem azt állítom, hogy nem kellene kritizálni a magyarországi pártokat, vagy éppen az RMDSZ-t, mert mindkettôre szükség van. És azzal sem értek egyet, hogy tabuként kezeljük a többi kisebbségrôl alkotott véleményünket. Csak azt, hogy eközben ne vegyünk át fenntartás nélkül olyan import-érvrendszereket, amelyeknek helyenként ellentmond az erdélyi valóság.
A sajtóban igencsak sok szó esett városunk polgármesterének egyik nemrégen megvalósult ötletérôl: a nemzeti színû szemetesdobozokról. Olvasom, hogy a polgármester úr által felfüggesztett tanácsosok (románok és magyarok) úgy döntöttek, kötelezik a Polgármesteri Hivatalt, fesse egyszínûre a kérdéses dobozokat. Aztán olvasom polgármester úr válaszát: nem festi egyszínûre ezeket. Takarékosságból nem teszi. Erre most nincs pénz.
Ha nincs — hát nincs. Tisztelettel ajánlanám RMDSZ-es városi tanácsosainknak, vegyék le a kérdést napirendrôl, ne foglalkozzanak vele tovább. Festesse a — ne feledjük! — város lakossága többségének bizalmát élvezô polgármester úr kedvére a város padjait, a járdaszegélyeket ôrzô oszlopocskákat, sôt, a szemétnek-hulladéknak szánt dobozokat is olyan színûre, amilyenre neki és az általa képviselt választói többségnek tetszik. Ha jóérzésû román barátaink és polgártársaink ízlését ez nem bántja — a miénket végképp nem sérti. Lehet különben, hogy ezt már így szokták, így csinálják Európában, amelynek már az ajtóküszöbénél topogunk.
Ha mégis szóvá teszem a dolgot, azért bátorkodom ezt megtenni, hogy figyelmeztessem Székelyföld vagy Erdély egyes falvainak-városainak esetlegesen magyar nemzetiségû polgármestereit: ha lehet, ne kövessék a kolozsvári példát. Ha ugyanis ôk tesznek ilyet, akkor ez tisztségükbe, sôt, személyes szabadságukba is kerülhet. Tessék elképzelni! Mi lenne, ha (mondjuk) Kézdivásárhelyen, Székelykeresztúron vagy akár Túrterebesen is megjelennének a nemzeti trikolór színeire festett hulladékgyûjtôk! Országos botrány kerekedne belôle. Talán a hadsereget is mozgósítanák. Valamennyi tévéállomás felháborodottan mutatná, mit meg nem engednek maguknak egyes magyar nemzetiségû (esetleg RMDSZ-es!) tisztségviselôk, akik még a nemzeti színek profanizálásától sem riadnak vissza! És ítéletet követelnének az ilyenek ellen. Följelentést tennének, és a kipróbáltan független törvényszék minden bizonnyal súlyos pénzbüntetésre, az "okozott kár" megtérítésére, sôt — a nemzeti szimbólumok profanizálásáért esetleg még börtönbüntetésre is ítélné ôket!
Ezzel — egyébként — magam is egyetértenék. Ne ûzzünk gúnyt annak az országnak a nemzeti színeibôl, szimbólumaiból, amelynek állampolgárai vagyunk!
Ha azonban — ugyanezt — a fôbérlô, a többségi nemzet gyermeke, a szabadon választott román közéleti méltóság teszi, nem a mi dolgunk, hogy megvédjük vele szemben az ország, a város képét, méltóságát. Gödröket ásat Kolozsvár fôterére, amelyekbe mesterséges romhalmazokat épít? Nem bennünket minôsít az ilyesmi, mint ahogy az se, hogy Mátyás, az Igazságosgyönyörû, egész Fôteret uraló szobra elé kékre festett "ökologikus" közvécét állíttat.
Kolozsvár ettôl még Mátyás király szülôvárosa marad.
Tanácsos urak, ne háborogjanak ezekért.
(Folytatás június 14-i lapszámunkból)
El sem tudom képzelni, hogy foghattam ki ilyen vagont, épp ilyen társaságot, amikor épp Pethô Lacihoz utazom Városlödre. Abban megegyeznek: más viselkedést várnának a raboktól, egy kis haptákot részükrôl, de azt elslandrizták az emberi jogok. Cinikusan jegyzem meg magamnak: végre sikerült börtönôrre szert tennem.
Kimegyek a fülkébôl, rágyújtok a folyóson. Fütyülök a mesterségükre, miért nem lettek inkább informatikusok? A rendôrök, a fegyelmezô szakmát ûzôk nekem már örökre ellenszenvesek, pedig racionálisan gondolkozva belátom, helyeslem, amit a Pro tévé Általános Körözés rovatában hirdetnek: egy lakossági bejelentés — egy bûnözôvel kevesebb! Ám a folyosóval sincs szerencsém. Itt sincs csend: egy fülpereces csaj meg egy kopaszra borotvált muksó rotyog. A régi hidalgók leszármazottainak vélem ôket, amolyan mai hobóknak, bôrfejûeknek, de alaposan tévedek — számomra rosszabbak. Akaratlanul meghallom: "Caligula helytartója". Ez a néhai Székely János drámája. Szent Isten, csakugyan nem lehet már utazni? Székely János poeta doctus az Igaz Szónál, a fiatal költôk mindenható ellensége, ennek szépirodalmi utódja a Látó. A fiatalok mindenképp igazukat szeretnék nyomtatva látni, holott azok nem kívánatosak a rendnek. Székely Jánost elvtelenséggel vádolják, alamuszi dünnyögônek vélik, miközben az a poétikáról mesél nekik, s visszadobja verseiket, elvétve lehet csak szó közlésrôl. Ne verstanozzon az, akinek zászlós, pártos versei bármikor a fejére olvashatók. Megérdemli a Laci-féle levelezôlapokat! Tragédiájára — vallomásban, interjúban? — döbbentem rá: amennyiben nem írja házi feladatos verseit, az apja a börtönben végzi. Lehet-e neki névtelen levelet írni? Nem védem, mert szárnyai alatt ott vannak a kor aktivista firkászai, miközben érzi, ezek veszik el teste melegét, hígítják a lelki mélységet. Nekem ô megmarad Pálinkásnak. Ez a hattyúdal-novella minden okoskodó tanulmánynál jobban, meggyôzôbben példázza alapállását. Ez a Pálinkás nevû ló mindenre jó lett volna azonkívül, amire használják, de a gerince miatt versenylónak alkalmatlan. Már-már odaszólok a srácnak meg a lánynak, olvassák el briliánsát a szöveggyûjteménybôl. Nem szólok: új nép, másfajta raj.
(Folytatjuk)
Mijagi, 47 ezer nézô. Vezette: Pierluigi Collina (Olaszország).
TÖRÖKORSZÁG: Rüstü — Fatih, Bülent, Alpay — Ümit Davala (74. perc Nihat), Tugay, Bastürk (90. perc Ilhan), Ergün, Hasan Sas (85. perc Tayfur), Hakan Ünsal — Hakan Sükür. Szövetségi kapitány: Senol Günes.
JAPÁN: Narazaki — Macuda, Mijamoto, Nakata Kodzsi — Mjodzsin, Toda, Nakata Hidetosi, Inamoto (46. perc Icsikava, 86. perc Morisima), Ono — Nisizava, Alex (46. perc Szuzuki). Szövetségi kapitány: Philippe Troussier (Franciaország).
Gólszerzô: Ümit Davala (12. perc).
Szögletarány: 8–3 (4–2); lövések: 11–9 (kapura: 5–5); sárga lap: Alpay, Ergün és Hakan Sükür, illetve Toda.
Sokak szerint a japán nemzeti tizenegy volt az esélyes, annál is inkább, mivel hazai pályán, Mijagi csodálatos arénájában küzdöttek meg a felek. Zuhogó esôben indult a harc a negyeddöntôbe jutásért.
Ahogyan az várható volt, Japán kiharcolt magának némi mezônyfölényt, mégis a törökök értek el gólt — mint késôbb kiderült, az egyetlent —, amely elégnek bizonyult számukra a továbblépéshez. A 12. percben, egy szögletrúgást követôen, Ümit Davala jó ütemben ugrott fel a japán védôk gyûrûjébôl, és biztosan fejelt a tehetetlen Narazaki kapujába. Ümit Davala a második gólját lövi a vb-n, és mindkettô a törökök továbbjutását jelentette. A legnagyobb helyzet, amely Rüstü kapuját veszélyeztette, a kiválóan játszó Alex ("importárú", az egyetlen nem ferdeszemû az ázsiai csapatban; honosították, így került a nemzeti válogatottba) nevéhez fûzôdik: 17 méteres szabadrúgása a törökök kapufáján csattant. Több, valóban veszélyes helyzetre nem került sor, a két hálóôr nyugodtan ihatta az üdítôket.
A második félidôben felpörögtek a japánok, de még így is messze voltak az egyenlítéstôl. Nagyon jól védekeztek "Mohamed gyermekei", sôt, a 60. percben Hasan Sas (a török csapat kiemelkedôen legjobb játékosa ezen a vb-n) gyönyörû egyéni akció végén ziccert hagyott ki. A japánok labdabirtoklásban felülkerekedtek ellenfelükön, de a gól sehogyan sem jött össze. Ehhez hozzájárult Ono és Hidetosi Nakata pocsék formája, Szuzuki és Mjodzsin helyzetkihagyása, és a jól mûködô török védelem.
A két házigazda közül Japán ezennel elbúcsúzott a további küzdelmektôl, és Dél-Korea sem indult esélyesként az olaszokkal való összecsapásban. De az ázsiai országok még így is bebizonyították, hogy hatalmasat fejlôdött az ottani foci, és ifjú játékosaik megértek a harcra.
Senol Günes együttese szombaton a szenegáliakkal mérkôzik az elôdöntôbe jutásért.
Tedzson, 40 500 nézô, vezette: Byron Moreno (Ecuador).
KOREAI KÖZTÁRSASÁG: Li Von Dzse — Csoj Dzsin Csul, Hong Mjung Bo (83. perc Csa Du Ri), Kim Te Jung (62. perc Hvang Szun Hong) — Szong Csong Gug, Kim Nam Il (68. perc Li Csun Szo), Li Jung Pjo, Ju Szang Csul — Park Dzsi Szung, An Dzsung Hvan, Szeol Ki Hjeon. Syövetségi kapitány: Guus Hiddink (Hollandia).
OLASZORSZÁG: Buffon — Panucci, Iuliano, Maldini, Coco — Zambrotta (72. perc Di Livio), Zanetti, Tommasi — Totti, Del Piero (61. perc Gattuso) — Vieri. Szövetségi kapitány: Giovanni Trapattoni.
Gólszerzôk: Szeol Ki Hjeon (88. perc) és An Dzsung Hvan (117. perc), illetve Vieri (18. perc).
Szögletarány: 10–7 (3–2; 10–6), lövések: 12–11 (kapura: 8–5); sárga lap: Kim Te Jung, Szong Csong Gug, Li Csun Szo és Csoj Dzsin Csul, illetve Coco, Totti, Tommasi és Zanetti; kiállítva: Totti (103. perc, második sárga lap).
Ismét olyan mérkôzést láthattunk, amely történelmet írt, hiszen Dél-Korea elsô alkalommal jutott be vb-negyeddöntôbe. Amúgy a mérkôzés folytatta a távolkeleti világbajnokság "hagyományát", a meglepetések sorát. Ki hitte volna ugyanis, hogy a szerény dél-koreaiak hazaküldik Trapattoni mester világklasszis csapatát?
Világklasszisok ide, világklasszisok oda, a pályán látottak alapján a két csapat nagyjából egyenlô játékerôt képviselt. Az olaszok tapasztalatát kellôképp ellensúlyozta a házigazdák fiatalos lendülete, a gyôzelembe vetett megingathatatlan hite és a végsôkig kitartó küzdôszelleme, no meg a majdnem 40 ezer fanatikus dél-koreai torok.
A fantasztikus hangulat közepette lejátszott mérkôzés elsô kulcspontja már rögtön a 4. percben bekövetkezett, amikor Szong Csong Gug jobb oldali szabadrúgása után Panucci Szeol Ki Hjeon ellen szabálytalankodott a 16-oson belül, s a játékvezetô büntetôt ítélt. An Dzsung Hvan, a csapat sztárja, a nagy szívtipró — és remek fiatal tehetség — hírében áll viszont hazájában, a feszültség hatására a nem remélt vezetés kapujában meglehetôsen szerényen lôtte a 11-est, és Buffonnak sikerült szögletre hárítania.
Ez a hiba, pszichikai hatásának következtében könnyen megpecsételhette volna a mérkôzés sorsát, annál is inkább, hogy az olaszok pár perc múlva vezetést szereztek. Totti bal oldali szögletét a kapus és a védôk elôtt érkezô Vieri fejelte közelrôl a kapuba, s úgy tûnt, hogy ezzel a dél-koreai álmok is szertefoszlanak, akárcsak kevéssel korábban a társszervezô japáné.
A vezetés tudatában az olaszok nyugodtan húzódtak vissza, álltak be védekezés–ellentámadás taktikára, és átadták a kezdeményezést a házigazdáknak. Akik megpróbáltak minden tôlük telhetôt, de a jól záró olasz védelmet legnagyobb erôfeszítésük ellenére sem tudták feltörni. Mindössze néhány szabadrúgásuk jelentett némi veszélyt, de "nagyágyújuk", a 11-est kihagyó An Dzsung Hvan továbbra sem tudta becsapni Buffont, vagy pedig mellé lôtt. A kiegyenlítés helyett kis híján az olaszok növelték elônyüket, miután ellentámadást követôen a 38. percben Totti remek átadása után a kiugró Tomassi szemtôl szembe került Li Von Dzse kapussal, ám az szenzációsan hárított.
A játékot a 2. félidôben is a koreaiak irányították, amit az jelez, hogy a teljes játékidô 56 százalékában náluk volt a labda. Jobban szemügyre véve a játék menetét, talán mégsem a koreaiak voltak az irányítók. Mert náluk volt ugyan a labda, mégis inkább az olaszok irányították ôket úgy, ahogyan akarták. A mindent egy lapra feltevô házigazdák továbbra sem tudtak az olasz 16-os közelébe férkôzni, s a már-már fejetlen támadások közepette a védelmet nem vehették kellôen komolyan. Az olaszoknak így volt alkalmuk néhány "forró" ellentámadásra, amibôl Vieri egymaga négyet puskázott el, viszonylag jó helyzetbôl. A legnagyobbat talán a 74. percben, amikor 15 méteres lövése simán gól lett volna, ha eltalálja a kapu felületét.
A mérkôzés végkimenetele minden esetre szépen csordogált az olasz gyôzelem felé. Csakhogy, amikor már senki sem hitte, akkor hibáztak az olasz hátvédek. Két perc volt még hátra a szabályos játékidôbôl, amikor Panucci — ugyanaz, aki a 11-est is összehozta a koreaiaknak — nem tudott kellôen felszabadítani egy kapu elôtti kavarodás közepette, labdája Szeol Ki Hjeon elé került, az pedig mintegy 11 méterrôl nem hibázott: 1–1.
Alig kezdték újra középen a játékot, Tomassi bal oldali beadását Vieri könnyû helyzetbôl, alig 4 méterrôl rúgta fölé, és az olaszok ismét hosszabbításba kerültek. Mert, szerencséjükre, a gól után gyorsan összehozott további két dél-koreai helyzet is eredménytelenül végzôdött.
Következtek tehát a hosszabbítások, amelyben mindkét csapat óriási helyzeteket hagyott ki. A 102. percben Hvang Szun Hong 20 m-es, lapos szabadrúgását csak nehezen ütötte szögletre Buffon. A következô percben (103.) újabb kulcspont — és fordulópont — következett. Totti került helyzetbe, az egyik védôvel vívott harc során a 16-oson belül elesett, s a játékvezetô ezt színészkedésnek vélte. Totti második sárgalapját kapta meg, s az olasz csapat 10 emberrel maradt. A mindaddig jól bíráskodó Moreno kissé elhamarkodottan cselekedett, hiszen volt fizikai kontaktus a két játékos között, Totti nem színlelt. Másrészt az olaszok 11-est kértek, és sok bíró valószínûleg meg is adta volna. Viszont a "vétkes" hátvéd tényleg a labdát érte elôbb, a büntetô sem lett volna teljesen jogos.
Ezek ellenére ismét az olaszok kerültek közelebb a gólhoz, a könnyelmûsködô Szeol Ki Hjeon hibája után Gattuso tört kapura, 8 m-es lövését viszont Li Von Dzse nagy bravúrral szögletre ütötte.
Minden jel arra mutatott tehát, hogy a 11-es lövések fogják eldönteni a továbbjutót, hiszen alig három perc volt csak már hátra a hosszabbításból. És ekkor jött a "bomba": a 117. percben Li Jung Pjo bal oldali beadását Maldinit megelôzve An Dzsung Hvan fejelte a kapuba! A mérkôzés elején a 11-es ellövésével hatalmasat hibázó csatár kijavította bûnét, s a szívtipró srácból olasztipró lett. A dél-koreai álomból pedig valóság...
A portugál- és olaszverô koreaiak következô ellenfele a spanyol gárda lesz. Amelyek játéka nagyjából hasonlít a portugál–olasz keverékéhez...
Nem a végsô sorrendben, csupán a legjobb nyolc közé jutásért folyó vetélkedôben. A múlt hét végén ezt a jogot idôrendi sorrendben már kiharcolta Anglia, Németország, a vasárnapi hosszabbításos mérkôzésbôl gyôztesen kikerült Szenegál, majd ezt követôleg a 11-es párbajt sikeresen megvívott Spanyolország, továbbá a hétfôi elôcsatározásokból emelt fôvel távozott Egyesült Államok és a délutáni csatát megvívott Brazília után megismertük a nyolc csapatosra szûkült mezôny utolsó két résztvevôjét. Eldôlt immár, hogy búcsúzott az egyik társrendezô, viszont a hasonló szakaszba elôször jutott el Törökország, és kiesett a háromszoros világbajnok Olaszország is.
Végre szusszanásnyi szünethez, lélegzetvételhez jut mindenki. Már olyan értelemben, hogy a vetélkedô folytatását váró csapatok játékosai és szakvezetôi, a rendezôk, a helyszínen levô nézôk és a csapatuk szereplését a távolból, képernyôn keresztül követô szurkolók is kis pihenésre számíthatnak. Péntekig csak az állva maradt nyolc együttes háza táján berendezett "boszorkánykonyhákban" forralnak ki a további elôrelépéshez fontosnak és elengedethetetlennek tartott fortélyokat. Hogy a tervek kivitelezôi, a játékosok minél tovább érdekeltek legyenek a már egyenes kieséses rendszerben zajló megmérettetésben. És lehetôleg ôk legyenek az utolsók, akik legtovább maradjanak a pályán, hogy lehetôleg a bajnoki cím sorsába is legyen majd beleszólásuk. Az eddig kiesettek már csaknem mind otthon vannak. Az ô házuk tájáról is érkeznek hírek. Figo és társai csapatának, a portugál válogatottnak új szakvezetôre van szüksége. Név szerint a legutóbbi bajnokságot és kupát elnyert klubcsapat, a Lisszaboni Sporting mesterére, Bölöni Lászlóra gondoltak. Akit itthon sokan utolsónak képzeltek el, és aki viszont most már minduntalan élre törést bizonyító tettekkel ad nekik csattanó választ.
Javában folyik az ivóvíz bevezetése Kolozson, tudtuk meg Balogh István alpolgármestertôl. A hatalmas munka jó példája annak, hogy amennyiben megvan az akarat, szinte semmi sem lehetetlen. A csöveket a World Vision biztosítja, amely igen tevékenyen jelen van a község életében. A továbbiakban az összefogás, a leleményesség és ügyesség teszi a terveket megvalósíthatóvá, pénz ugyanis nincs. A munkálatoknál a Kolozs megyei vízmûvek segédkezik ingyenesen rendelkezésre bocsátott traktorral és két szakemberrel. Szeptemberig 1200 méteren fektetik le a csöveket, szeptemberben aztán megérkezik az újabb adag csô, amelyet 1500 méteren helyeznek el, mondta az alpolgármester.
A bürokrácia riasztotta el azt az angol befektetô csoportot, amely öregotthont hozott volna létre Kolozson. Az öregotthonná alakított épületben angol idôseket gondoztak volna, cserébe fogyóanyagokkal, gyógyszerekkel látták volna el az orvosi rendelôt, mentôautót biztosítottak volna, ingyenes gyógyszerellátásban és otthoni kezelésben részesítették volna a község idôsebb lakóit. Az öregotthon 25 évnyi ingyenes használatáért cserébe negyven munkahely létesült volna az idôsek otthonában. A rengeteg szükséges engedély miatt az alapítvány letett eredeti szándékáról.
Pontosan egy évvel az alap megásása után átadták a Mocshoz tartozó Mezôgyéres új iskolaépületét. A XVIII. századból származó, leromlott állapotú régi iskola közvetlen szomszédságában emelt ingatlanban négy helyiség található. A 2002–2003-as tanévtôl kezdôdôen közel 35 óvodás- és iskoláskorú gyermek élvezheti az új iskolaépület adottságait. Az intézmény az óvodának és a helybeli I–IV. osztályosoknak ad helyet. Az épületet a World Vision keresztény-humanitárius szervezet és a helyi közösség együttes erôfeszítése révén építették. A World Vision 414 millió lejre vásárolt építôanyagot. A Mocsi Polgármesteri Hivatal és a helyi közösség szakemberek és önkéntesek által végzett munkával társult, amelynek értékét 135 millió lejre becsülték.
Kedden délelôtt a Széchényi téri központi piacon a következô árakat jegyezhettük fel: burgonya — 8–12 000 lej/kg, tojás 1400 lej/db, paradicsom — 18–20 000 lej/kg, karfiol — 12–15 000 lej/kg, murok —16 000 lej/kg, hagyma — 18 000 lej/kg, tök — 10 000 lej/ kg, zöldpaprika — 30–35 000 lej/kg, uborka — 7–10 000 lej/kg, fokhagyma — 30 000 lej/kg, cseresznye — 25000 lej/kg, zöldpaszuly — 20–25 000 lej/kg, kajszibarack — 45 000 lej/kg, ôszibarack — 30–40 000 lej/kg, görögdinnye — 25 000 lej/kg. A szezonja végét járó eper 20–25 000 lejbe került.
A Beszterce-Naszód megyei prefektúra elôtt tüntetett hétfôn a besztercei Mopal fafeldolgozó üzem ötszáznál több dolgozója, miután részt vettek a Drumul Cetãtii–Petru Rares tér útvonalon szervezett tiltakozó menetben. A tüntetôk elégedetlenek azzal, ahogyan a Mopal részvényeit átvevô bukaresti Electronum cég vezeti a besztercei gyárat. Irotei Epure szakszervezeti vezetô elmondta, a szakszervezetek több alkalommal kérték már a privatizációs szerzôdés alkalmazásának felülvizsgálatát, ám erre soha nem került sor. Az 1200 munkás attól tart, hogy az Electronum a gyár bezárását szeretné elérni, és egy ilyen döntés mindannyiukat földönfutókká tenné. A munkások ugyanakkor azzal is elégedetlenek, hogy fizetésüket és élelmiszerjegyeiket immár több hónapja nem kapták kézhez.
A Mopal alkalmazottainak tiltakozási folyamata a hét minden napján folytatódik, 9 és 14 óra között. Kezdeményezésüket a Faipari Szabad Szakszervezetek Szövetsége is támogatja, amely ugyanakkor elítéli az Állami Vagyonkezelô és Privatizációs Hatóság közömbösségét azzal szemben, ahogyan a bukaresti Electronum eleget tett a privatizációs szerzôdésben foglalt kötelezettségeinek. A szakszervezeti szövetség jelzett több, a többségi tulajdonos által elkövetett törvénytelenséget, és ezeket a miniszterelnöknek is bemutatták. Másrészt a Beszterce-Naszód Megyei Rendôrség vizsgálatot indított az Electronumnak az állammal szemben felhalmozott adósságai ügyében. A szóban forgó vállalat kétmilliárd lejes hátralékot halmozott fel. Rendôrségi források szerint az adósságok fedezésének egyetlen eddig fellelt megoldását egy ingatlan átadása jelentheti.
Az Interpol körözi egy besztercei székhelyû külföldi munkaközvetítô cég tulajdonosát, akit azzal vádolnak, hogy becsapott több olyan személyt, akik írországi munkavállalás reményében fordultak hozzájuk, és akik bizonyos összegeket is fizettek. A 32 esztendôs Daniel Mocodean tavaly óta vezeti az írországi székhelyû Isatis Recruitment Consultant Limited cég besztercei leányvállalatát. A gyanúsított férfi Írországban él feleségével, Iulianával együtt. Tavaly novembertôl D. M. 1 450 000 lejt vasalt be minden hozzá fordulótól, akik Írországban vállaltak volna munkát. Egyesektôl az írországi munkavállalási engedély kiváltásáért további 145 dollárt kért. A rendôrségi ellenôrzés során kiderült, a pénztárban lévô pénzösszeg és a szerzôdésekben foglaltak között ellentmondás van. A céget februárban bezáratták, és irataikat ellenôrzés végett lefoglalták. A vizsgálat során 14 személy tett panaszt, amely szerint bár fizettek, soha nem kereste meg ôket a vállalat az írországi munkaajánlattal. A kárvallottak a pénzüket követelik, ám a tulajdonost mindeddig nem sikerült megtalálni, az ügyiratot még nem adhatják át az ügyészségnek. A rendôrség szerint a kárvallottak száma sokkal nagyobb, a bevasalt összegek meg többezer fontra emelkedhetnek.
Sok szamosújvári nem is tudja, hogy a sétatéri strandon sós víz van a medencékben. Ha Kérôfürdô és a Sósfürdô megszûnôfélben vannak, íme, a város központjától alig két lépésnyire egy valóságos gyógyközpont van kialakulóban. Tavasszal újrafestették a medencéket (a gyermekek részére elkülönített hely létezik), és bôvítették a napozót. A kicsinyek számára játszóteret létesítettek, a sportolni vágyók pedig a röplabdapályát vehetik igénybe. Nem hiányoznak a zuhanyozók sem, mint ahogyan a zenekedvelôknek is tartogatnak meglepetést a házigazdák. Hetente könnyûzenekoncertre és különféle versenyekre kerül sor. Tavaly egy kisállatkertet létesítettek a strand szélén, amelyet a közeljövôben kibôvítenének. Amióta magánkézben van az üdülôközpont, évrôl évre egyre szépül, gazdagszik az olimpiai méretû szabadtéri medence környéke, ahol még vízilabda-mérkôzéseket is lehetne szervezni.
Miközben a helyi egészségügyi hálózat komoly és súlyos gondokkal küzd, néhány napja Szamosújváron ingyen mérik a nyugdíjasok vérnyomását. A kezdeményezést az érintettek megelégedéssel fogadták, hiszen többségük komoly pénzügyi válságon megy át, és kilátás sincs helyzetük javulására. A Nyugdíjasok Egyesülete helyi fiókjának székházában minden hétfôn ingyen mérethetik vérnyomásukat az idôs emberek. Eddig senki sem törôdött sorsukkal. Évek óta húzódik egy számukra létesített orvosi rendelô megnyitása, amirôl végül pénz hiányában lemondtak. Még szerencse, hogy a kisvárosban akadnak emberséges gesztusokról tanúskodó orvosok, akik hetente egy alkalommal vállalták a helyi nyugdíjasok gondozását.
Ugyancsak Szamosújváron, a Remény központ keretében mûködik egy jól ellátott gyógyszertár, ahol a rászorulók ingyenes gyógyszerhez juthatnak. Ugyanott, minden pénteken szakorvosok fogadják a város betegeit. Jó lenne, ha az utóbbi idôben sokat bírált kórház személyzete is hasonlóan emberi magatartást tanúsítana az elkeresedett nyugdíjasokkal szemben.
Három hónapig nem dolgoztak Szamosújváron a szociális segélyre jogosultak. Mivel a városatyáknak elfogyott a pénzük, "közmunkára" sem kötelezhették a rászorulókat. Néhány napja azonban újból utcára vonultak a segélyre várók. Még mielôtt beosztották volna ôket a város különbözô negyedeibe, utcáira, a Polgármesteri Hivatal gyûléstermében közös megbeszélésre hívták össze a több mint kétszáz alkalmi munkást. Ezúttal is feszült volt a helyzet, hiszen sokan igénylik a havonta folyósított támogatást, de dolgozni nem igazán akarnak a köz érdekében. Ezért néhány szóváltás hangzott el, sôt egy pár hangoskodót ki kellett utasítani a terembôl.
Szamosújváron a legtöbben a sétatér gondozásán dolgoznak, de sokan tesznek-vesznek a Malomárok mentén is. A zöldövezetek karbantartását ugyancsak rájuk bízták, mint ahogyan az útszéli sáncok tisztítását is. A több mint kétszáz munkás közül majdnem fele roma származású, de ôk is ott vannak minden reggel a sétatér bejáratánál. Egy munkacsoportot tíz-tizenhárom ember alkot, ôket egy megválasztott csoportvezetô irányítja. Késô délután a napi kiértékelôre is sor kerül, havonta pedig városi szinten elemzik a szociális segélyt igénylô szamosújváriak közhasznú munkáját.
• Sikkasztás, hamisítás és hamisított okirat tudatos felhasználása vádjával vizsgálják a dési Dorina Cãlugãrt (43), a szamosújvári Vlahutã utca egyik lakótársulásának ügyvezetôjét. 2001–2002 között 10 millió lejt nem szedett be a lakóktól, további 26 millió lej adópótlékot szintén "elfelejtett" elkönyvelni, valamint 45 millió lejt más célra használt fel. A könyvelési iratokat pedig meghamisította. A vádak ellen szabadlábon védekezhet.
• A hétfôi Kolozs megyei razzia során 150 esetben róttak ki bírságot, a büntetés összértéke 73 millió lej. A legtöbb esetben (45) az 1991/61. számú (rendbontásokról szóló) törvény megsértése miatt kellett fizetniük az igazoltatott személyeknek.
Jobb adósi besorolást adott Romániának az egyik legnagyobb hitelminôsítô, a Fitch Rating. A felminôsítést követôen a hosszú távú adósi besorolás kilátását pozitívról stabilra módosította.
A döntés szerint a hosszú távú román küladósság "B"-rôl "B+"-ra változott, a helyi valutában fennálló adósság pedig "B+"-ról "BB-"-re. A rövid lejáratú devizaadósság "B" minôsítését egyben megerôsítette a Fitch.
A minôsítô szerint Romániában a múlt év a rendszerváltás óta számos tekintetben a legsikeresebb volt: éves szinten 5,3 százalékra javult a gazdasági növekedés, az államháztartás deficitje a GDP 3,3 százalékára csökkent. Csökkent az infláció is, ami 2001-ben 34,5 százalékos volt. A folyó fizetési mérleg deficitje ugyan a GDP 5,9 százalékára duzzadt, de finanszírozása nem jelentett problémát. Az ország küladósi pozíciója idén is javult, elsôsorban ez tette lehetôvé a mostani felminôsítést — közölte a hitelminôsítô intézet.
A Standard and Poor’s április közepén javított Románia besorolásán, ugyancsak egy fokozottal a lejben és a devizában fennálló hosszú lejáratú adósságok esetében.
A térségbeli országok szuverén hosszú lejáratú küladósságának besorolása a nagy nemzetközi hitelminôsítôk listáján.
Az Európai Unióban csak lassan indul be a fellendülés, hiszen az idei elsô negyedévben a GDP-érték alig 0,32 százalékkal haladta meg az elôzô negyedét, az Egyesült Államok viszont túljutott a recesszión, és az idei elsô negyedben a GDP 1,5 százalékos növekedését mutatta — állapította meg az osztrák Wifo Gazdaságkutató Intézet.
Az intézet kutatói szerint az Egyesült Államokban az adócsökkentések és a közkiadások növelése segítette elô jelentôs mértékben a fordulatot és a magánfogyasztás szinten maradását.
Európában viszont egyelôre gyenge a belföldi fogyasztás, és idén várhatóan tovább nô a munkanélküliség, de jövôre, a fellendülés erôsödésével csökkenésnek indul majd. Jelenleg nem várható jelentôs inflációs nyomás a jelentés szerint.
A kutatók a világméretû konjunktúra kockázatait az amerikai fogyasztói kiadások esetleges csökkenésében, a kôolaj árának valamely válság miatti emelkedésében és az átfogó németországi takarékossági csomagban látják.
A vállalatok újra hozzáláttak a raktárkészletek kiépítéséhez, és ez jelzi a konjunktúrával kapcsolatos derûlátást. Ugyanakkor a kapacitások kihasználtsága ma még nem éri el azt a szintet, ami a cégeket a beruházások bôvítésére ösztönözné. Az amerikai kereslet bôvülése azonban megmutatkozik az import növekedésében is, s ezért nôhet a fizetési mérleghiány, amely jövôre elérheti az 550 milliárd dollárt.
Az euróövezet országai kereskedelmi mérlegének többlete idén várhatóan a GDP 1,26 százalékára emelkedik, az EU-ban pedig a tavalyi évnek megfelelô 1,5 százalékos gazdasági növekedés várható, jövôre mintegy 3 százalékos növekedésre lehet számítani.
Az infláció 2 százalék körül lesz, ha a nyersolaj nemzetközi piacán stabilak maradnak az árak — szól az elôrejelzés.
A Wifo kutatói felhívták a figyelmet arra, hogy az Európai Unió gazdaságpolitikájának a lehetséges problémákra kell figyelnie: Portugáliában például nô a makrogazdasági kiegyensúlyozatlanság, amely a magánszektor nagyarányú eladósodásában, valamint a fizetési mérleg növekvô hiányában — (2001: a GDP 9,5 százaléka) —, és az államháztartás szintén emelkedô hiányában — közel 3 százalék — nyilvánul meg.
A kelet-közép-európai országokban, s közülük is elsôsorban Csehországban és Lengyelországban aggasztó a nemzeti valuták felértékelôdése az euróval szemben, mert ez középtávon veszélyeztetheti az érintett országok exportjának versenyképességét és ezzel a felzárkózás folyamatát — szól a Wifo jelentése.
A hazai kártyapiacon folytatódik a következô években a hitelkártyák térhódítása, és e téren élezôdik majd a verseny a kereskedelmi bankok között — jelentette ki Radu P. Obreja, a Visa Középkelet-Európáért, a Közel-Keletért és Észak-Afrikáért felelôs alelnöke.
Obreja elmondta: a világtendencia Romániát is eléri a következô években, vagyis az, hogy a hitelkártyák (credit-kártyák) nagyobb szerepet játszanak majd a kártyabirtokosok életében, mint a betéti alapú kártyák (debit-kártyák).
Az alelnök kifejtette: a Visa International felmérése szerint a középkelet-európai régióban a magyar hitelkártya-piac fejlôdik a leggyorsabban. A középkelet-európai államok közül Lengyelországban összesen mintegy 525 ezer Visa hitelkártya van forgalomban, Magyarországon számuk elérte a 91 ezret. A romániai hitelkártyák száma 161 ezer darab, a csehországi kibocsátású Visa hitelkártyák 37 ezer darabra rúgnak, a szlovák kibocsátású hitelkártyák száma közel 12 ezer darab. Lengyelországban ezer lakosra 13, Magyarországon 9, Romániában 7, Csehországban 4, Szlovákiában 2 hitelkártya jut.
A bankok a hitelkártya-kibocsátások során a kockázatok mérsékelésére törekednek, ezért az ügyfeleket különbözô kategóriákba sorolják. Általános tapasztalat, hogy a magas jövedelmûek közül a legmagasabb kockázatot a vállalkozók jelentik, míg az alacsonyabb jövedelmûek közül nagy kockázatot képviselnek a diákok. Radu P. Obreja egy érdekes jelenséget említett. A legmegbízhatóbb hitelkártya partneri kör a nyugdíjasoké.
Június 18., kedd
|
Váltóiroda |
Euró (Vétel/Eladás) |
Dollár (Vétel/Eladás) |
Forint (Vétel/Eladás) |
|
Macrogroup (Fôtér 23., Sora, Bolyai 8., Szentegyház u. 4.) |
31 500/31 750 |
33 200/33 400 |
128/131 |
Június 19., szerda
A Román Nemzeti Bank mai árfolyamai: 1 euró = 31 687 lej, 1 USD =33 473 lej, 1 magyar forint = 130 lej.
Tegnapi összejövetelén a megyei szakbizottság a fiataloknak nyújtott építkezési támogatásokról tárgyalt. Az 1994/19-es kormányrendelet értelmében a fiatalok 50 000 lejtôl a lakás értékének 30 százalékáig terjedô támogatásra jogosultak. A lakás értékét a kiutalás vagy az adásvételi szerzôdés megkötésének idôpontjában határozzák meg. Kolozsváron 66 család kérhetett támogatást a Csillagvizsgáló utca 17. szám alatti T1-es tömbház épülô lakásaihoz. Közülük négyen nem feleltek meg a követelményeknek, ezért kérésüket visszautasították, 26 család pedig utólag lemondott a támogatásról, vagy nem is igényelte azt. A kért támogatások összege: 225 827 000 lej. A támogatást igénylô személyek 35 éven aluliak és nem rendelkeznek saját tulajdonú lakással.
A Képviselôház és a Szenátus csütörtökön együttes ülésen megszavazza a Román Televízió Társaság igazgatótanácsának összetételét. A honatyák titkos szavazással döntenek a SZDP, a NRP, a DP, a NLP, az RMDSZ, az Elnöki Hivatal, a kormány, illetve az RTV alkalmazottai által állított jelöltekrôl.
A jelöltek a következôk: Voicu Enãchescu, Cristina Nichitus, Valentin Radu és Tudor Gheorghe — SZDP; Ioana Alexandra Tãranu és Dan Grigore Mihãescu — NRP; Corneliu Diaconu — DP; Alexandru Mihai Lãzescu — NLP; Gálfalvy Zsolt — RMDSZ; Corina Cretu — Elnöki Hivatal; Cristian Valeriu Hadji Culea — kormány; Constantina Tudor és Dani Constantin — az RTV alkalmazottai.
A póttagjelöltek névsora: Mircea Hamza, Despina Neagoe, Cornelius Rosianu, Alexandru Valentin Tomescu — SZDP; Nedic Lemnaru, Ioan Pavelescu — NRP; Ion Monu — DP; Cristina Vasiloiu — NLP; Anton Niculescu — RMDSZ; Dorin Traian Suciu — Elnöki Hivatal; Gheorghe Florin Zamfirescu — kormány; Gheorghe Viorel Neagoe, Radu Toader — az RTV alkalmazottai.
A jelölteket meghallgatták a Parlament kulturális bizottságai.
Az egyetemi szenátusok többsége úgy döntött, hogy a diákok felvétele idén vizsga alapján történik, az érettségi vizsga eredményei pedig "kis mértékben számítanak", jelentette ki Ecaterina Andronescu oktatásügyi miniszter kedden, a kormánypárt sajtótájékoztatóján.
"Ez bölcs döntés, mivel a felvételi vizsga jobb szelekciót biztosít", tette hozzá a miniszter. Közölte: csupán két-három egyetem válogat az érettségi eredmények alapján.
Ecaterina Andronescu elmondta, az orvosi és gyógyszerészeti egyetemek döntésének értelmében a felvételi vizsgákra az ország egész területén ugyanazon a napon kerül sor, hogy a jelentkezôk ne vizsgázhassanak két városban.
A Szabadság keddi lapszámában megjelenô értesüléséhez, amelyek a Jurnalul National címû napilapban megjelent hírekre hivatkoznak, miszerint tíz, státustörvénnyel kapcsolatos területi tájékoztató irodát bezártak Maros megyében, Székely István központi irodavezetô lapunk számára a következôket nyilatkozta:
A magyar igazolványokkal kapcsolatos tájékoztató irodák megyérôl megyére eltérô struktúrával mûködnek. Mivel Erdélyben nagyok a helyi sajátosságbeli különbségek, ezért a megyék szabad kezet kaptak a saját munktastruktúrájuk kialakításához. Vannak megyék, ahol különbözô helységekben lakó személyeket bíztak meg az igazolványokkal kapcsolatos tevékenységet segítendô, máshol pedig a megyeszékhelyrôl elôre meghatározott naptári terv szerint szállnak ki munkatársaink az adott településekre. Az elmúlt félévben a tájékoztató irodák struktúrája folyamatosan változott, hiszen hetente áttekintjük a mûködési rendjüket, és folyamatosan keressük a hatékonyabb megoldásokat. Maros megyében ezelôtt két héttel került sor a tájékoztató irodák rendszerének átszervezésére, amelynek során megváltak a vidéki munkatársak nagy részétôl, és ezentúl a hét egy adott napján, elôzetes megbeszélés szerint a megyeszékhely munkatársai fogják ellátni ezeket a tevékenységeket. Egyetlen tájékoztató iroda sem szûnt meg, ugyanannyi településen ugyanannyi irodában lehet beadni a kéréseket, mint eddig. A Maros megyei átszervezés óta tehát kevesebb ember hatékonyabban látja el a feladatokat, az átszervezés után ugyanis 15–20 százalékkal nôtt a magyar igazolványt igénylôk száma.
Székely István a továbbiakban hozzáfûzte, hogy az elmúlt hetekben örvendetesen nôtt a kiskorú igénylôk száma. Eddigi kimutatás szerint a kiskorú kérelmezôk a beadott 225 000 igénylô húsz százalékát tették ki, az elmúlt hetekben ez az arány harminc százalékra emelkedett. Az irodavezetô a továbbiakban elmondta: január 21-e és június 14-e között országosan 225 000 magyar igazolvány iránti kérelmet vettek át, továbbá 13 000 diák-, 2260 pedagógus- és 130 oktatói igazolványt igénylô kérést. Kolozs megyében mindeddig 12 800 kérelmet tartanak nyilván, ez a megye magyar lakosságának megközelítôleg 12 százalékát teszi ki. A beadott igazolványok iránti kérelmek számát tekintve Kolozs megyében az országos átlagnak megfelelôen alakult a helyzet. Ami az igazolványok iránti kérelmek dinamikáját illeti, Székely István elmondta, hogy az elsô két hónapban beszélhetünk nagyobb hullámról, ezután az irodák beálltak a heti nyolc-tízezres sávba, ezt továbbra is tartják. Ami eddig érezhetôen befolyásolta a kérelmek beérkezését, az a mezôgazdasági munkálatok megkezdése volt faluhelyen, amit az iroda munkatársai úgy próbálnak kivédeni, hogy inkább szombat-vasárnapra összpontosítják az átvételeket.
Elmondta: a Kitermelôipari Felülvizsgálat címû világbanki konferencia alkalmából megtartott békés demonstráció, háttérbeszélgetés, koncert, biciklis felvonulás célja, hogy a nemzetközi pénzintézet a bányászati, gáz-, és olajkitermelési beruházásokra adott hiteleinél nagyobb hangsúlyt helyezzen a környezet védelmére.
— A Világbanknak fosszilis energiahordozók kinyerésére nyújtott kölcsönök helyett a megújuló energiaforrások hasznosítására kellene anyagi segítséggel szolgálnia — vélekedett a szakember.
Beszámolt arról, hogy nemzetközi tanulmányok szerint a Világbank Csoport 1992 óta 12,4 milliárd dollárt ruházott be olajba, gázba, szénbe a fejlôdô országokban. Ezek a projektek az OECD országok évi üvegházhatást kiváltó gázkibocsátásának háromszorosával, azaz 9,9 milliárd tonna gáz kibocsátásával jártak.
Hozzáfûzte, hogy ezzel szemben megújuló energiahordozókra az említett idôszakban csupán egymilliárd dollár jutott.
— A pénzintézet akkor támogatná a fenntartható fejlôdést, ha ezek az arányok megfordulnának — hangoztatta Ámon Ada.
Szólt arról, hogy a zöld szervezetek tiltakozására alkalmat ad a Verespatakon tervezett aranybánya-beruházás is.
A jelentôs környezeti veszélyt rejtô projekt kapcsán a Világbank is tervez hitelkihelyezést, amelyet a zöld szervezetek tüntetéseikkel akadályoznának meg.
Az ötnapos rendezvénysorozatra a világ számos országából érkeznek civil szervezetek, a különféle programokon több ezer résztvevôre számítanak. A rendezvények másik szervezôje a washingtoni intézmények kelet-európai mûködését elemzô CEE Bankwatch Network nevû szervezet, amely az antiglobalista mozgalmak mérsékeltebb szárnyához sorolható.
Kovács László magyar külügyminiszter július 4-én készen áll munkatalálkozót folytatni aznap Budapesten tartózkodó román kollegájával, Mircea Geoanával — ezt Boros Jenô, a magyar külügyminisztérium helyettes államtitkára közölte hétfôn Románia budapesti nagykövetével.
Tóth Tamás magyar külügyi szóvivô közölte: a felvetés akkor hangzott el, amikor a helyettes államtitkár hétfôn hivatalába kérette Cãlin Fabiánt, Románia budapesti nagykövetét.
Mircea Geoanã román külügyminiszter a nemzetközi ASPEN-konferenciára érkezik július 4-én a magyar fôvárosba.
Boros Jenô a találkozón jelezte a román nagykövetnek azt is, hogy a magyar fél képviselôje a közeli napokban kész Bukarestbe utazni és elôkészíteni a magyar–román kormányközi vegyes bizottság kisebbségügyi együttmûködési szakbizottságának soron következô ülését.
A tanácskozás napirendjén a kedvezménytörvénnyel kapcsolatos aktuális kérdések, valamint a legutóbbi ülésen elfogadott ajánlások teljesítésének áttekintése szerepel.
Spontán sztrájkba kezdtek tegnap reggel a hivatalból kirendelt ügyvédek Kolozsváron. A munkabeszüntetés oka, hogy több mint egy hónapja nem kapták meg munkájuk ellenértékét. Az Igazságügyi Minisztérium mintegy 240 millió lejjel tartozik az ügyvédeknek. A munkabeszüntetés miatt több per tárgyalása elmaradt. A hivatalból kirendelt ügyvédeknek egy-egy vádlott védelméért 300–500 ezer lej jár. A jogos járandóságaikat követelô alkalmazottak a kialakult helyzetért az Igazságügyi Minisztériumot teszik felelôssé. A tegnapi megmozdulás eredményeként a minisztérium a tartozás egy részét már kiegyenlítette, a többi pénzt állítólag ma folyósítják. A minisztérium illetékese ugyanakkor közölte: a mostanihoz hasonló késedelemre a jövôben is sor kerülhet.
|
||
| [Vissza az Szabadság honlapjához] |
[Vissza a HHRF honlapjához] |