2002. június 20.
(XIV. évfolyam, 138. szám)

Aki csak felszínesen is figyelemmel követte a hirdetésújságok ingatlanokra vonatkozó árajánlatait, megfigyelhette a lakások árainak robbanásszerû növekedését. Egy éve az ingatlanok adásvételi ajánlatáról szóló hirdetések száma is jócskán megcsappant, hiszen újabban az ingatlanok forgalmazásának döntô hányadát az ingatlanügynökségeken keresztül bonyolítják le. Tavaly egy garzon 6 ezer dollárba került, míg egy kétszobás lakást 12 ezer dollárért lehetett eladni. A három- és a négyszobás lakásokért 18 ezer, valamint 20 ezer dollárt kértek. Ezek már elavult adatok. Mára Kolozsvár Bukarest után a legdrágább város lett.

"A tavalyi árszinthez viszonyítva radikális változás történt az ingatlanpiacon, hiszen 2001. augusztus derekától az árak rohamosan növekedni kezdtek — mondta Tudorel Sovar, az Albatros ingatlanügynökség képviselôje. Az ingatlanszakember szerint az árrobbanás idén, év elején stabilizálódott, de ennek ellenére sem sikerült elkerülni az adásvételek drasztikus csökkenését.A tavalyi forgalomhoz viszonyítva 50 százalékos zuhanást könyveltek el az ingatlanügynökségnél. Sovar szerint az ingatlanárak megduplázódását a lakosság körében tapasztalható masszív kitelepedési hullám váltotta ki, hiszen a többnyire hitelüket vesztett hazai pénzügyi intézményekhez egyre kevesebben fordulnak, sokkal biztosabbnak tûnik ingatlanokba fektetni a megtakarított pénzt — fejtegette Sovar.

Az Albatros cégnél például egy Honvéd utcai garzonlakás a tavalyi 8 ezer dollár helyett jelenleg 15 ezer dollárba kerül, míg egy kétszobás lakásért mintegy 20%-kal kell többet fizetni. A három- és négyszobás lakásoknál már jóval nagyobb az árkülönbség, hiszen az elôbbinek 80%-kal, míg utóbbinak 75%-kal nôtt az ára. A szakember szerint maximális telítettséget figyelhetünk meg az ingatlanok piacán. Úgy véli, egy-két év múlva, a közköltség jelentôs mértékû emelkedése miatt az ingatlanárak terén enyhülés várható, de a tél beálltáig szinte biztosra vehetô a jelenlegi árak változatlansága.

Horváth Iuliana, a Rohouse ingatlanügynökség képviselôje a drágulás okait szintén a hazai pénzügyi intézetek rossz hírnevében látja. Szerepet játszik azonban a külföldi fizikai és jogi személyek központi helyiségek iránti hatványozott érdeklôdése, valamint a lakások közvetítésével foglalkozó személyek tevékenységébôl származó mesterséges árnövekedés. Horváth is a megnövekedett közköltséget nevezte meg az ingatlanárak csökkenésének egyik kiváltó eszközeként.

Pákai Enikô, aki kétszobás lakását háromszobásra szeretné elcserélni, lapunknak elmondta: a 18 ezer dollár értékû lakása után minimum 3 ezer és maximum 6–7 ezer dollár különbséget kellene fizetnie az óhajtott háromszobás lakásért. Elpanaszolta, könnyebb lenne csere útján egy újabb lakáshoz jutni, de a kisebb válsztási lehetôség miatt ódzkodik ettôl a megoldástól. Pákai Enikô sérelmezte az ingatlanügynökségek tevékenységét, akik szinte minden vásárolni vagy eladni óhajtó személyt megkörnyékeznek: "A biztonság kedvéért sokan elfogadják ajánlatukat a sikeres adás–vétel utáni kétszázalékos részesedés ellenére is. "Szerintem az ingatlanügynökségek és az ingatlanokból élôk is hozzájárulnak az árak ilyen nagymértékû emelkedéséhez" — mondotta riportalanyunk.

Borbély Tamás

Továbbra is bizalmáról biztosítja Medgyessy Péter kormányfôt a Szabad Demokraták Szövetségének parlamenti frakciója, jelentette be Kuncze Gábor pártelnök az errôl szóló többségi szavazási eredményt szerdán Budapesten, miután Medgyessy Péter a parlamentben kijelentette, hogy öt évig dolgozott kémelhárító tisztként.

Kuncze Gábor szerint Magyarországon nincs koalíciós válság, de elismerte, hogy kedden a frakción belül felmerült a konstruktív bizalmatlansági indítvány benyújtása is.

Tóth András, a Miniszterelnöki Hivatal polgári titkosszolgálatokat felügyelô államtitkára tegnap bejelentette, hogy a kormányfô törvénymódosítási javaslatot terjeszt be, amellyel lehetôvé tennék, hogy teljes körûen nyilvánosságra kerüljön a III/III-as fôcsoportfônökséggel, vagyis a belsô elhárítással együttmûködôk neve és tevékenysége.

Az ellenzék az ország szégyenének nevezte a Medgyessy-ügy kapcsán kirobbant botrányt, és tegnap is azt követelte a miniszterelnöktôl, hogy mondjon le.

(Részletek a 8. oldalon)

Dan Canta alprefektus úgy nyilatkozott, szeptember 30-ig bezárják a pataréti szemétlerakatot. Ezenkívül az európai normáknak megfelelô szeméttelep megvalósíthatósági tervét jövô év végéig elkészítik.

Az ügy kezelésére a prefektúrán sürgôsségi parancsnokságot hozott létre, amely figyelemmel követi a polgármesteri hivatal intézkedéseit, illetve saját megoldást kíván találni. Amint arról lapunk több ízben is beszámolt, a pataréti szemétdombon a polgármesteri hivatalon belüli nézeteltérések miatt a szemétlerakat kérdése még mindig megoldatlan. Nicolae Ruja volt alpolgármester részletes tervet dolgozott ki a reptér mûködését is zavaró szemétlerakat bezárására, de Gheorghe Funar polgármester ellenszegült az elképzelésnek.

A prefektúra nem egyezett bele a városháza azon elképzelésébe, hogy a régi szemétlerakat helyébe újat hozzanak létre. Szerintük az európai normáknak megfelelô létesítménynek Apahidán lenne a helye. A prefektúra szakértôinek számításai szerint a befektetés értéke elérné a 60 milliárd lejt. A jelenlegi szemétlerakat bezárása mintegy 40 millió lejre rúgna. Boros János alpolgármester úgy nyilatkozott, a következô tanácsülésen határozattervezetet terjeszt elô a pataréti szemétlerakat bezárására.

Tegnap a prefektúra épületében elsô ízben ült össze a nemrég megalakult Hátrányos Helyzetû Személyekért Társadalmi Párbeszédi Tanács. Nicoleta Molnar elnök köszöntötte a különbözô hatóságokat, érdekvédelmi és civil szervezetek képviselôit, majd kifejtette, hogy elsôsorban ennek a szociális rétegnek a sajátos megoldandó kérdéseit kell számba venniük. Dan Canta alprefektus intézménye támogatását ígérte, és arra buzdította a hátrányos helyzetû személyeket, tegyenek elérhetô célokra javaslatokat, amelyek megoldása sokban a helyi polgármesterek hozzáállásától függ.

Az érintettek jelenlevô képviselôi máris több, számukra gondot okozó problémát soroltak fel: középületek megközelíthetôsége és a tolókocsival vagy mankókkal történô megközelítésének lehetôsége, a közvécék hiánya a mozgássérülteknek, az autóparkolókból hiányzó terület a tolókocsiknak, kevés a hanghatású gyalogosátkelôhely a látássérültek számára, a közszállítási jármûveken ülôhelyek biztosítása az ilyen utasoknak stb.

A fentiek EU-s követelmények, és a rájuk vonatkozó jogszabályok többnyire meg is vannak, csupán a betartásuk (betartatásuk) hiányos.

Ö. I. B.

Ecaterina Andronescu miniszterasszony sajátos alternatív tankönyv politikájának egyenes következményeként ôsztôl lényegesen olcsóbban jutnak majd tankönyvekhez a középiskolások.

Andronescu miniszter asszony, amint átvette Andrei Marga székét a Nevelési és Kutatási Minisztériumban, azonnal felülvizsgálta elôdje líceumi tankönyv-politikáját, és leszögezte: ezentúl legfeljebb három alternatív tankönyv kerülhet piacra ugyanabból az iskolai tantárgyból. Andronescu ezzel azt akarta elérni, hogy a piacgazdaság törvényei alapján szervezôdô tankönyvkiadók ne árasszák el termékeik tengerével az egyébként természetes, a korszerû oktatási rendszer alapjait képezô jelenség elôtt még mindig tanácstalanul álló pedagógustársadalmat.

Mivel a tankönyvpályázatoknál most már nemcsak a minôséget és a tantervkonformitást veszik figyelembe, hanem az árat is, ôsszel az engedélyezett tankönyvek lényegesen olcsóbbak lesznek.

Az Andronescu-látásmódot a napokban is vehemensen bírálták a tankönyvkiadók, arra hivatkozva, hogy az államnak — mivel semmivel nem járul hozzá ezen tankönyvek kiadásához — nem lenne szabad beavatkoznia a tankönyvkiadási politikába, és az állami ellenôrzésnek csak a kéziratok értékelésére/minôsítésére kellene szorítkoznia.

|

REMÉNYIK SÁNDOR GALÉRIA
Lészai Bordy Margit kolozsvári képzômûvész festészeti tárlatának megnyitójára június 22-én, szombaton de. 11 órakor kerül sor a Kossuth/1989. december 21. utca 1. szám alatti Reményik Sándor Galériában. Bevezetôt mond dr. Alexandra Rus mûvészettörténész és Németh Júlia mûkritikus. Sebesi Karen Attila színmûvész Kassák Lajos verseibôl ad elô.

"Keresem az ember és a természet ôsi kapcsolatát, a formák és színek jelképét. Az újraalkotott természet idôtlenségét szeretném megfogalmazni" — vallja a mûvész, akinek sajátos hangvételû munkáival egyéni és csoportos kiállításokon gyakran találkozhattak a tárlatlátogatók.

VIOREL NIMIGEANU festômûvész kiállítása nyílik meg június 20-án, 18 órakor a Fôtér 30. szám alatti Mûvészeti Múzeumban. Ugyanekkor kerül sor a Nimigeanu-monográfia bemutatójára is.

VÁLASZTMÁNYI ÜLÉST TART június 21-én, pénteken du. 5 órától az RMDSZ belvárosi körzete a Fürdô/Pavlov utca 21. szám alatti székházban.

ZENÉS-TÁNCOS ÖSSZEJÖVETELÉT tartja az RMDSZ kül- és belmonostori körzete június 21-én, pénteken du. 6 órától a Mócok útja 75. szám alatti Pro Iuventute székházban. Minden korosztályt szeretettel várnak. A zenét Varga Attila szolgáltatja.

1962-ben történt, hogy Stan Lee és csapata lengôútjára bocsátotta a Marvel Comics máig legnagyobb hatású képregényfiguráját, a kék-piros mezben feszítô Pókembert. A figurában elsô ránézésre semmi különös nem volt: szemüveges, tornából-felmentve típusú antihôs mentette a világot a lapokon, akibôl teljes mértékben hiányzott Superman csillagos-sávos öntudata, Batman markáns, mácsóságot súroló férfiassága, szóval olyan emberközelinek látszott, minden extra érzék, falmászó képesség és pókháló-lián ellenére. Talán ez lehetett a figura hihetetlen népszerûségének titka, az ügyes marketing mellett természetesen. És ahogy az ilyenkor lenni szokott, a filmbirodalom eljött az arachnid hôsért, és felcsalogatta a gyöngyvászonra. Többek között egy végtelenített rajzfilmsorozatban, két mozifilmben (1977 és 1978), no meg tévéfilmekben láthatta viszont falmászó kedvencét a nagyérdemû. A korabeli technikai lehetôségekbôl kifolyólag azonban az említett filmek eléggé sivárra sikeredtek, ezért aztán a 90-es évek elején néhány hollywoodi agyman felkérte James Cameront, rendezné már meg a Pókember posztindusztriális változatát. Cameron kicsit játszadozott az ötlettel, de aztán veszni hagyta a dolgot. Ekkor lépett a képbe az Evil Dead-es Sam Raimi, és 2002-re végre elkészült az oly sokak által várt szuperprodukció.

A Raimi-féle Pókember tulajdonképpen pilot, akár a Bryan Singer által 2000-ben rendezett X-Men. Ahhoz hasonlóan felvázolja a hôs elôéletét, bemutatja, hogyan tesz szert emberfeletti képességeire, és természetesen egy "világmegváltást" is szállít. A film elsô órájában a nézô még jól szórakozik, ha másért nem, hát mert elképzelheti, milyen klassz is lenne, ha ôt is megcsípné egy genetikailag felturbózott vízipók, s aztán kedvére mászkálhatna a falakon, esetleg megleshetné, mit is csinál voltaképpen a felsô emeleti szomszéd és szomszédné, mondjuk éjfél és hajnal között. Mindezt csak azért írom le, mert körülbelül ebben a stílusban peregnek az események, amíg bele nem zavar a sztoriba az obligát ôrült tudós, aki takonyszínû fémöltönyében valamire törekszik, ami azonban, sajna, nem derül ki, és itt kezdôdnek a problémák. A film alapján egyszerûen nem lehet eldönteni, miért is haragszik Takonylovag (az ezúttal rettenetesen halovány Willem Dafoe) annyira a derék Pókemberre (Tobey Maguire-on úgy "áll" a szerep, akár a Pókemberen a mez), hacsak azért nem, mert arachnofóbiája van. Az elképesztô látványosságok motiváció híján sorra kipukkannak, a nézô meg csak kapkodja a fejét, hogy akkor ez most végcél vagy öncél. Aztán, hála istennek, Takonylovag kipurcan, és minden jó, ha jó... Közben pedig a hollywoodi barlangokban szövögetik már a folytatást. Remélhetôleg jobbat, s jobban.

Eredeti cím: Spiderman; amerikai, 2002, 121 perc; Rendezô: Sam Raimi; Forgatókönyv: David Koepp; Zene: Danny Elfman; Kép: Don Burgess; Vágó: Arthur Coburn, Bob Murawski; Producer: Ian Bryce, Laura Ziskin; Szereplôk: Tobey Maguire (Peter Parker/Pókember), Willem Dafoe (Norman Osborn/A Zöld Manó), Kirsten Dunst (Mary Jane Watson), James Franco (Harry Osborn), Cliff Robertson (Ben Parker), Rosemary Harris (May néni), J. K. Simmons (J. Jonah Jameson).

Szántai János

Alighanem rekordszámú nézôsereg gyûlt össze kedden délután a Phoenix Könyvesboltban, Murádin Jenô Fadrusz — Két szobor száz éve címû könyvének bemutatójára.

A Gloria Kiadó és a Polis Könyvkiadó közös munkájával megjelent, igényes tartalmú és kivitelezésû kötetet dr. Kötô József EMKE-elnök mutatta be. Az alkalom a magyar szellemiség békés ünnepe lehetne — mondotta —, hiszen két olyan szobor-remekmû születését örökíti meg, amelyek meghatározták a száz évvel ezelôtt modernizálódó Kolozsvár és Zilah arculatát. Fadrusz János mai Mátyás király szoborcsoportja és Wesselényi Miklós szobra azonban tipikusan erdélyi helyzetet mutatnak be, amelyet olykor groteszk felhangok árnyékolnak be. A száz év során a térhódító idegen hatalom több ízben megpróbálta leradírozni ezeket a remekmûveket. Mára a tolerancia (vagy intolerancia?), a nemzeti kisebbség veszélyeztetettségének jelképeivé váltak. Annak idején Mátyás királyunk bronzba öntött álmaink kifejezését jelentette, vele együtt Kolozsvár mindörökre Erdély szellemi fôvárosává válhatott. Végezetül Kötô József átadta a szerzônek az 1994 júliusában a szoborcsoport megvédésére a Fôtérre vonult magyarok névjegyzékét. És máris meghívott mindenkit az október 11–12-én megrendezendô, minden bizonnyal felemelô és megtartó erejû centenáriumi ünnepségre.

Murádin Jenô bevallotta: amikor egy évvel ezelôtt hozzáfogott a kötet megírásához és összeállításához, rádöbbent a Fadrusz-kultusz áttekinthetetlenségére. A maga erejébôl naggyá vált mûvész, vele született közvetlenségével beférkôzött a polgárok bizalmába, legfôbb alkotása, a mára lepusztult állapotba került tizenkilenc tonnányi Mátyás király pedig még mindig a lelkesítô jelképünk szerepét tölti be. A szerzô köszönetet mondott mindazoknak, akik valamilyen formában hozzájárultak a könyv megjelenéséhez.

A bemutató végén Ruha István érdemes hegedûmûvész és Magyari Zita orgonamûvész Haydn- és Corelli-mûveket adtak elô. A házigazdák, a Koós Ferenc Alapítvány és a Phoenix Könyvesbolt jóvoltából a rendevény meghitt, amolyan igazi centenáriumi elôünnepséggé sikeredett.

Ö. I. B.

Simonfy Dani Irén természetrajztanárként szerzett diplomát, de a rajz és a festészet már gyermekkora óta foglalkoztatta. Ezért a tanári hivatás mellett képezte magát, és egyre inkább belelendült a festésbe. Számos egyéni kiállítása mellett csoportos kiállításokon is szerepelt az országban és külföldön. Alapító tagja a zsoboki és aranyosapáti alkotótáboroknak és az Atelier 11 kolozsvári alkotócsoportnak. Munkája elismerô kritikákat kapott, több díj birtokosa.

A Tordára hozott, pasztellel vagy olajjal készített virágcsendéletek és tájképek csak egy részét képezik munkáinak. Ezeken kívül még sok nagyméretû kompozíciót festett.

Virágcsendéleteit szemlélve a színgazdagság ragad meg. A mezei és kerti virágok szépsége jól érvényesül a könnyed és biztos ecsetkezeléssel. A képek hangulatosak, vidámak, egy tiszta lelkivilág tükrei.

A tájképeiben, amelyek közül kiemelem a Szénaboglyák vagy Fenyves címû festményeket, a napsütötte táj fény-árnyékkal gazdagított színvilága tárul elénk, felvillantva a nagybányai iskola tanulságait.

Simonfy Dani Irén a közvetlen élmény hatására festi a legszebb képeit, de ahogyan elôzô méltatói is megállapították, munkái jól tükrözik a mûvész egyéniségét: a szerénységet, a hitet, a békés magatartást. Képei a nagy francia festô, Matisse szavait juttatják eszünkbe, miszerint a kép ünnep kell, hogy legyen a szem számára.

Megragadjuk az alkalmat hogy a 70. életévét töltô Simonfy Dani Irénnek jó egészséget és további gazdag alkotómunkát kívánjunk!

(Elhangzott 2002. június 16-án az Ótordai református egyház IKE galériájában.)

Suba László

hívja június 30-án a település szülötteit, az elszármazottakat a falu közössége, minden külön meghívás nélkül. Ünnepeljünk együtt szülôfalunkért!

Kísérteties pontossággal ismétlôdik és bebizonyosodik — az idô múlásától függetlenül — a valóságismeretre épülô megállapítások helytállósága.

Annak a röpiratnak a mondandóira gondolok, amelyet 1920 végén tett közzé Kós Károly, Paál Árpád és Zágoni István. Pedig közben igencsak zaklatott évek–évtizedek sora követte egymást, s a Történelem — így, nagybetûvel — milliónyi mélyreható és világot megrázó eseménnyel viharzott reánk, kavart sok-sok pusztító forgószelet Földünkön az egész bolygóra kiterjedôen. Hiszen, lapozzuk csak a Történelem könyvét, uralomra jutott, és egy második világégést robbantott ki minden idôk legszörnyûbb ideológiája, a hitleri fasizmus, lezajlott a minden emberi képzeletet irtózatosságában felülmúló holocaust. Aztán Oroszországban, a szocialista eszmevilág mögé rejtôzve, pusztított embert-gondolatot a sztálini diktatúra, majd utóbb, az úgynevezett "népi demokráciákban" ennek hû másolatai váltak százmilliókat rabigába kényszerítô rendszerekké. És nem is szólunk (éppen csak érintôlegesen) az itt-ott idôszakonként szántszándékkal (!) fellobbantott háborús tüzekrôl, amelyek Koreától és Vietnamtól kezdve az Öböl-háborún át Boszniáig, legutóbb pedig a New York-i WTC elleni szeptember 11-i terrormerénylet után Afganisztánig pusztítottak, miközben (vagy éppen azért!) egy egész történelmi korszak felett a hidegháború dermesztô fuvallata uralt embert, értelmet, tudományt, társadalmat...

Alapvetôen átalakult hát a világ, és mégis-mégis, tájainkon ma is hat, rombol, embert és társadalmat egyaránt lealacsonyít a múlt, az a múlt, amely ezernyi szállal béklyózza itt és most is a haladást.

Itt tehát, Erdélyben–Romániában nem változott semmi?!

A jelek szerint nem, mert a világban végbement milliónyi változás ellenére, a "Kiáltó Szó"-ban megfogalmazottak, 81 és fél esztendô távlatából, halálos pontossággal érvényesülnek, napjainkat uraló realitásokként.

1920-ban, már Trianon és a Magyarországot annak nyomán megöröklô utódállamok feltörekvése után, az uralkodó nemzetbôl kisebbségi sorsba taszított erdélyi magyarságnak új helyzettel kellett szembenéznie, gyökeresen új állapotokat kellett fennmaradásához vállalnia. Tudjuk, az erdélyi magyarság zöme — bízva a Gyulafehérvári Nyilatkozat kisebbségvédelmi ígéreteiben — itthon maradt szülôföldjén, de sokezren nem tudtak megbékélni a sors (!!!) kényszerítô akaratával, s itthagyták-elhagyták hazájukat. Éppen ez az emigrálási hullámsorozat késztette Kósékat a "Kiáltó Szó" megírására.

Ma újfent a kivándorlás, a menekülés, egyszóval a haza elhagyása tapasztalható, mégpedig tömegméretekben. És miért? — tehetjük fel a kérdést. A válasz módfelett egyszerû: mert a kisebbségi sorban élô magyarság ma is a 80 évvel ezelôtti állapotokkal szembesül. Ma, a "rendszerváltás" után, "a kiteljesedett demokrácia" feltételei között is a múlt, a nagy-román álom uralja (több mint másfél évszázada már!) a többségi politikai elit nyíltan be nem vallott, de minden lehetséges módon mégis érvényesített törekvését: a magyar kisebbséget háttérbe szorítani, jogait megnyirbálni, életlehetôségeit behatárolni. S azért csak a magyarokét, mert az egykor népes zsidó és német lakosság már jórészt eltûnt-kivándorolt, a többi — tucatnyi — kisebbség pedig (talán a cigányság kivételével) elenyészôen kis létszámú, könnyen asszimilálható.

Ezért akadályozzák az iskolaügy demokratizálását, ezért nem hajlandók önálló állami magyar egyetemet biztosítani, ezért háborognak a közigazgatás kétnyelvûsége ellen, ezért nem hajladók lemondani a nemzeti állam alkotmányosságáról stb.

Az RMDSZ listáin a hatalomba bekerült magyar politikusok pedig olykor csak éppen jogvédelemmel és érdekképviselettel nem foglalkoznak, hanem — mint tette a romániai magyar politikai elit a két világháború között is! — inkább a maguk pecsenyéjével törôdnek, csak maguknak "kaparnak".

S miközben az Európai Unióba, a NATO-ba való bejutás óhaját dédelgeti a többségi, most éppen szociáldemokrata mezbe öltözött kormányzat, "derék magyar politikusaink" — ki tudja, milyen elônyökért! — lihegve tolják a szekeret, amelyben pedig, a "kocsis" óhaja szerint, nekik sem lesz majd helyük.

Gondolkozzunk el mindezeken, kedves erdélyi magyar polgártársaim, testvéreim, s alakítsuk állásfoglalásunkat-tevékenységünket a levont következtetések a mérlegelésével.

Kiindulópontként idézem a "Kiáltó Szó" néhány mondatát: "Ébredj kétesztendôs (ma már 84 esztendôs! — B. Ö.) álmodból, szemedet nyitsd ki, nézz széjjel és állj az új életben tusakodni akarók közé!... A trianoni szerzôdést aláírták: le kell vonni a tanulságot, szembe kell néznünk a valósággal, és nem szabad ámítanunk magunkat. Dolgozni kell, ha élni akarunk, és akarunk élni, tehát dolgozni fogunk... Sokan néztük a vizeket és sokan közülünk el is indultak a vizek mentén le a hegyekbôl, ki, arra napnyugat felé... De az imádkozás ideje eltelt. És az átkozódás ideje is. Az álmodozásnak is vége és a sírásnak is. Aki pedig elindult a vizek mentén, az többé ide nem jöhet vissza, aki közülünk elmegy, az ne is kívánkozzék közénk vissza valaha, annak itt helye nem lesz soha és jussa sem lesz annak. Felébredtünk. Látni akarunk tisztán. Szembe akarunk nézni az élettel, tisztában akarunk lenni helyzetünkkel... Számba kell vennünk erôinket, szerveznünk kell a munkát, tudnunk kell a célt, amit el akarunk érni... Az lesz a miénk, amit ki tudunk küzdeni magunknak..." (kiemelés tôlem — B. Ö.)

Befejezésül, s talán eligazításképpen is, idézem Jászi Oszkár (a Károlyi-kormány volt kisebbségügyi minisztere) szavait, amelyekkel realista politikára intette erdélyi híveit a Bukaresti Hírlap 1921. januári számában): "Az elsô lépés az erdélyi magyarságnak az új lelki orientációja volna, egy olyan tájékozódás, amely nem áltatja magát nacionalista hevítô szerekkel. A magyarságnak az egész vonalon el kell helyezkednie az új államiság kereteiben. Minél több szellemi és erkölcsi értéket fog adni ennek az új államkeretnek, annál hatékonyabban fogja vindikálhatni az ôt megilletô jogokat és szabadságokat" (kiemelés tôlem — B. Ö.)

Ezt a tanácsot megfogadni még ma sem késô. De ehhez itthon kell maradnunk, s ide kell visszatérniük mindazoknak is, akik ma külföldön tanulnak.

A mindannyiunk számára megnyugtató és biztató jövô felé más utunk nincs.

Bitay Ödön

Nem tudom, milyen szerepet játszott Ion Iliescu könyves múltja abban, hogy 2001 novemberében eszébe jutott: ideje lenne országos szinten foglalkozni a kultúrával. Hajdanán, a ’89 elôtti Mûszaki Kiadó fônöki székében minden bizonnyal volt ideje, az akkori divatos szóval élve, kulturalizálódni. Azazhogy közelebb kerülni az írott szóhoz. Talán még a szépen írotthoz is.

De komolyra fordítva a szót, csak helyeselhetjük, hogy államelnöki kezdeményezésre és támogatással végre terítékre került a mûvelôdés is. S ha Iliescu elnök úgy véli, az éppen aktuális politikai konjunktúrától függetlenül, állandó jelleggel kell foglalkozni a kultúrával és annak hosszú távú, legalább tíz évre szóló stratégiájával, annak csak örvendhetünk. A szándék mindenesetre jó. Az elnöki ötlet átment az illetékes fórumok szûrôjén, és ott, állítólag, hasznos gyakorlati elgondolásokkal egészült ki. A központi hírforrások szerint a különbözô alkotói szakszövetségek, a mûvelôdési intézmények, múzeumok, könyvkiadók, könyvtárak szakemberei — vajon magyarokat is megkérdeztek? — saját ötleteikkel gazdagították a mûvelôdési élet jövôbeni alakulását célzó elképzeléseket. Az összesítést a Mûvelôdési Minisztérium végezte el és mutatta be a Román Athéneumban megtartott országos fórumon.

Minden kétséget kizáróan a kultúra az, amelyet Románia bátran kitehet a kirakatba, amely a legsikeresebb "exportterméke", amellyel nyugodtan kiléphet Európába. Hogy miért számított mostohagyermeknek, miért kényszerültek a kulturális folyóiratok, színházak, képzômûvészeti szövetségek arra, hogy a szégyenletesen alacsony hivatalos javadalmazás mellett mindenféle egyéb pénzszerzési lehetôség után nézzenek, arról sokat lehetne vitatkozni. A tény azonban tény marad, és nem csupán az országos költségvetés számlájára írandó. Meg aztán arról sem vagyok éppenséggel meggyôzôdve, hogy egy országos fórumon, ha még oly komolyan is veszik illetékeseink szerepüket, a gondok legalább részben megoldódhatnak. Annyi azonban bizonyos: ötletgazdagságban, fantáziában nem szenvedünk hiányt. Elegendô csupán a Romániai Képzômûvészek Szövetsége országos elnökének, Zamfir Dumitrescunak az elképzelését említenem, aki sem többet, sem kevesebbet nem óhajt, mint Bukarest területén létrehozni a Mûvészetek Városát, ahol a képzômûvészeknek megfelelô mûtermek, kiállítóhelyiségek, lakások állnának rendelkezésükre. S megteremtôdne számukra a külföldi bemutatkozás lehetôsége is. Mármint anyagi vonatkozásban. A képzômûvészek legfôbb mentora azt is elképzelhetônek tartja, hogy külföldön, állandó jelleggel, eladással egybekötött kiállítások kínálják Románia legrangosabb exporttermékét, az ország és a mûvészek javára. Olyan üzlet lenne ez, amelybôl mindenki csak nyerhetne.

Így igaz. De ezen túlmenôen, most megszólal belôlem a kolozsvári is. Vajon mindebbôl, a fôváros mellett, mennyi jutna az erdélyi fôvárosnak? Hiszen Rãzvan Teodorescu mûvelôdési miniszter lelkesen támogatja bukaresti egyetemi tanár kollégája ötletét, de Kolozsváron jártakor ugyanolyan lelkesedéssel támogatta a funári fôtérrendezést is. Mármint a gödrök öröklétét.

Minderrôl pedig most csak az jut eszembe, hogy véglegesen megszüntetik a pataréti szeméttelepet...

Németh Júlia

(Folytatás június 19-i lapszámunkból)
Megöleljük egymást Lacival, mi mást tehetnénk? Megtapogatjuk egymás vállát, lapockáját. Meg kell gyôzôdnünk, létezünk-e ténylegesen annyi idô és történés után, amiknek csupán játékszerei voltunk! Ez a találkozás Ajkán ér véget, a Nagy László emlékházban, mert ô vitte át a szerelmet a túlsó partra. Nekünk elegendô volt az önmagunk iránti hûség. Elegendô volt, de az se volt könnyû.

Keress alkalmasabb helyet
A fiatalságomból Gödöllôre települt egy darabka Miklós alakjában. Ô is tagja volt az egészségügyi csoportnak, ami a Wesselényiek Hadadjáról országos második díjat nyert Bukarestben. Jó lenne meglátogatni ôt is, biztosan elmondana egyet s mást errôl a magyar mezôgazdaságról. Nem, nem torgyáni, hanem falusi szinten, gyakorlatiasan, hátha valami hasznosat sütnék ki Aranyosszékre vonatkozóan. Felemlegetnôk vakációinkat, amikor a falunkbeli mesterrel építeni jártunk a szomszédos falvakba, ott voltunk az iskolánk építésénél is. A végén csak átvert a bácsi, sose adta meg két heti napszámunkat. Vajon itt is tagja valamilyen zenekarnak? A szülôfalumban a baptisták közt fújta a kürtöt, de megtrombitáltatták ôket a választásokon is. Vajon elfelejtôdött a zene, mint valami gyerekkori, hasztalan foglalatosság? Miért is nem maradtál itthon agronómusnak? Mert senki se lehet próféta a maga falujában?

Balassagyarmaton váltok Dejtár felé, de úgy érzem, talán jobb lenne visszafordulni. Ahogy lassít a vonat, bal felôl akarok leszállni, ahol az állomásépület van. Nem nyílik az ajtó, csak a jobb felôli, de mire észbe kapok, már robog is a szerelvény. A következô állomáson megvárom a visszaszállító mozdonyt, de bosszant, micsoda falusi vagyok. Amikor visszaérkezem a másik járattal, éppen látom, hogy miként suvad a faluba a busz nélkülem. Nem valami jó jel ez sem, gyalogolok vagy másfél kilométert. Annyi mozgás nem árt nekem, mert majd itt úgyis rostokolok két-három napot. Egy nénitôl érdeklôdöm a bátyámék iránt. A néne furán hangzó kérdéssel válaszol: "Az a Feri, akinek a fia határôrtiszt volt?" A bátyám majd egyszerûen azt mondja, leszerelt, de én tudom, leszerelték. Nem firtatom, amúgy sem segíhetek — elég baj az nekik. Az öcsém otthon elmagyarázta, emeletes házuk van, ami ebben a faluban is rangot jelenthet. Abban azonban nem látok világot, akkor talán a mellette levô kicsiben lehetnek. Kiáltásomra jön is a bátyám, s a homályban azt hiszi, a fia érkezett.

Rakjam csak le a táskám, beszéljek magunkról. Nem, nem tudott az apám temetésére eljönni. Menjünk, igyunk egy-egy sört, itt a vendéglô nem messze. Csapolt sört iszunk, s azt se tudom, mi érdekelné ôt a mi életünkbôl. Beszéljek talán közmûvelôdésrôl, a református egyházon belüli vitáról, a szektákról, a piaci árakról, a kedvezménytörvényrôl? Ha nem kérdez, nem tudom, mirôl is beszéljek. A családról? A lányom már nem az enyém, az unokám az övé, anyám az öregségé, az asszony a nyugdíjé. Ezt így leszecskázom, aztán rajta a sor. Láthattam az emeletes házat, nem lakják, télen képtelenek lennének a fûtési számlát fizetni. Nem valami kóser állapot, azt meg miért firtassam, mire fel nem nôsült meg a fia? Nagyon ronda idôpontban érkeztem, mondja, holnap próbamunkára mennek egy most induló japán céghez. Egyelôre nem sejtem, milyen közöm van a céghez, de a felesége tudomásomra hozza: nem hagyhatják rám a házat, míg visszaérkeznek. Ó, én báva... Jobban végignézek magamon, nincs-e betörô külsôm? Vajon mit rontottam el, valami kiadósabb ajándékkal illett volna jelentkeznem? Tudomásul veszem: ötkor van buszom. Lefekvéskor se megy a fejembe. Engem se Zoli, se Laci így útra nem tett volna, mindenik marasztalt. Igaz, velük még mindig barát lennék, a bátyámmal pedig apáról rokon. Reggel a második Feri elkíséri a harmadikat a buszhoz. Azon felejtem a Zoli ajándékozta könyveket.

Tubicám
Úgy néz ki, ketten utazunk, de addig még várni kell. Indítványozza, megihatnánk valamit. Tudja az ördög, ez nem a legajánlatosabb az éjszakai utazás elôtt. Csak egy rövidet. Legyen, de elôbb megváltom a jegyet. Mikor beáll a szerelvény, felülünk, a határnál majd ad nekem egy puszit, és elválunk. Nem is kell a határig menni, máris ad kettôt a fél barackért. Jegyet vásárolok, ô segít nekem sorba állni. Neki már van jegye, meg se fordul a fejemben: vajon? Bekaphatnánk valamit, egy sült kolbászt — borral öblítünk. Olyan ez, mint régen Marosvásárhelyen vagy Szatmáron, csak a személy más. Azok voltak az asszonyszerzô idôk! De nem baj az, ha nem annyira süsü, monogám az ember. Aztán nem is kell ezt feleségül venni. Puszilózunk egy cseppet, az nem árt meg egyikünknek sem — maradok egy kis kalanddal.

(Folytatjuk)

Cserés Ferenc

Lélegzetvételnyi szünet állt be a távol-keleti vb-n. Jó alkalom ez arra, hogy a megszakítás nélkül, zsinórban lezajlott 19 játéknapot követô szusszanásnyi pihenôben kissé bôvebben foglalkozzunk a vetélkedô góllövôivel is. Igaz, a végsô rangsorok nem mindig tükrözik híven az esedékes találkozókon legeredményesebbnek bizonyult játékosok teljesítményét. De azért a játék savát-borsát jelentô gólok szerzésében jeleskedôk csak felhívják magukra a figyelmet. Közismert, hogy a játékosügynökök, az átigazolásokkal, szerzôdésekkel foglalkozók rendszerint a góllövô listákon elfoglalt helyezések nyomán vetik ki hálójukat egyik-másik focistára. A gólkirályok mégiscsak megkülönböztetett bánásmódban részesülnek. Még a szurkolók részérôl is. A világbajnokságok sorát megnyitó uruguayi elsô vetélkedôn az argentin Stabile még 8 góllal hívta fel magára a figyelmet. Majd a második világháború kitöréséig sorra került két világtalálkozón a csehszlovák Nejedlynek már 5, majd a brazil Leonidasnak 7 gól is elég volt az elsôséghez. Az újrakezdést követôen Brazíliában a hazaiak kiválóságának, Ademirnek 9 gólos, csúcsot jelentô elsôsége nyújtott némi gyógyírt a vendéglátóknak a hôn remélt világbajnoki cím elszalasztása miatti bánatukban. Mint ahogy 1954-ben Kocsis Sándor 11 gólos, újabb csúcsa volt az egyedüli kárpótlás az Aranycsapat kisiklásáért. Újabb négy év elteltével a francia Just Fontaine már 13 gólig jutott — ma is ez az érvényes, nem hivatalos csúcs! —, de 1962-ben, Chilében már 4 gól is elég volt az elsôséghez. Igaz, ezt hatan — köztük a magyar Albert Flórián — érték el. A Mexikóban elôször rendezett 1970-es vb-n a nyugatnémet Gerd Müller ismét kétszámjegyû eredménnyel, 10 góllal került az élre. De 1974-ben, az NSZK-ban a lengyel Lato csak szerény 7 góllal tette fel a fejére a képzeletbeli koronát. És azóta szinte babonásan az egy helyben topogás jellemzô. Hat gólnál senki sem tud többet elérni! Sorrendben az argentin Kempes, az olasz Rossi, az angol Lineker, az olasz Schilacci, holtversenyben az orosz Szalenko és bolgár Sztoicskov, végül a horvát Suker bizonyult a legeredményesebbnek féltucatnyi góllal. Most a hátramaradt 8 mérkôzés elôtt az élen 5–5 góllal a német Klose és a brazil Ronaldo áll. Kettejüket követi a szereplését már befejezett dán Thomasson és olasz Vieri, valamint a másik brazil, Rivaldo 4–4 góllal. Három góllal még a spanyol Raúl és Morientes és a szenegáli Diop kerülhet elôbbre. Nem kizárt, hogy 6-nál több gólra lesz szükség a gólkirályi címhez.

László Ferenc

Christian Vieri a labdarúgó-világbajnokságok történetének 1900. gólját szerezte a Koreai Köztársaság elleni, 2–1-es ázsiai gyôzelemmel végzôdött mérkôzésen.

A korábbi "kerek" találatok: 1.: Laurent (francia) 1930; 100.: Schiavio (olasz) 1934; 200.: Keller (svéd) 1938; 300.: Chico (brazil) 1950; 400.: Morlock (német) 1954; 500.: Collins (skót) 1958; 600.: Jerkovics (jugoszláv) 1962; 700.: Pak Szjung Dzsin (észak-koreai) 1966; 800.: Müller (német) 1970; 900.: Yazalde (argentin) 1974; 1000.: Rensenbrink (holland) 1978; 1100.: Baltacsa (szovjet) 1982; 1200.: Papin (francia) 1986; 1300.: Lineker (angol) 1986; 1400.: Ekström (svéd) 1990; 1500.: Caniggia (argentin) 1994; 1600.: Issa (dél-afrikai, öngól) 1998; 1700.: Komljenovics (jugoszláv) 1998; 1800.: Beto (portugál) 2002; 1900.: Vieri (olasz) 2002.

Nem hosszabbít szerzôdést az olasz élvonalban szereplô Perugia An Dzsung Hvannal, miután a Koreai Köztársaság az ô 117. percben fejelt aranygóljával gyôzte le 2–1-re Olaszországot a vb nyolcaddöntôjében.

Luciano Gaucci, a klub elnöke és Serse Cosmi vezetôedzô egybehangzóan nyilatkozott: nem újítják meg a távol-keleti játékos június 30-án lejáró szerzôdését, jóllehet a vb elôtt már megállapodtak 3 millió eurós fizetésében is. A klubelnök szerint olyan labdarúgónak nincs helye a csapatban, aki kiejtette Olaszországot.

— Tudom, hogy An csak a kötelességét tette, és ezért nem haragudhatunk rá — mondta a tréner. — De nem szeretnénk, ha visszatérne. Inkább az olasz Fabio Gatti kerül a helyére. Ez is az olasz futballba vetett hitemet bizonyítja.

A 26 esztendôs koreai egy évvel ezelôtt került a legutóbbi szezonban 8. helyen végzett együtteshez, de csak cserejátékosként jutott szóhoz.

NEGYEDDÖNTÔK
Anglia–Brazília (A.)
június 21.,péntek, 9.30 óra, Sizuka
Németország–Egyesült Államok (B.)
június 21.,péntek, 14.30 óra, Ulszan
Spanyolország–Dél-Korea (C.)
június 22.,szombat, 9.30 óra, Gvangdzsu
Szenegál–Törökország (D.)
június 22.,szombat, 14.30 óra, Oszaka

ELÔDÖNTÔK
B. mérkôzés gyôztese–C. mérkôzés gyôztese
június 25.,kedd, 14.30 óra, Szöul
A. mérkôzés gyôztese–D. mérkôzés gyôztese
június 26.,szerda, 14.30 óra, Szaitama

KISDÖNTÔ
Elôdöntôk vesztesei
június 29.,szombat, 14.00 óra, Daegu

DÖNTÔ
Elôdöntôk nyertesei
június 30.,vasárnap, 14.00 óra, Yokohama

l A queens’s-i tornán gyôztes Hewitt az ötödik helyre lépett elôre a férfi teniszezôk világbajnoki pontversenyében, míg a hagyományos ranglistát továbbra is vezeti. A hallei viadal legjobbja, Kafelnyikov a 32-rôl a 20. helyre került került. Az élen továbbra is az orosz Marat Szafin áll.

Az ATP Race (zárójelben a két héttel ezelôtti helyezés): 1. (1.) Marat Szafin (orosz) 390, 2. (2.) Alberto Costa (spanyol) 340, 3. (3.) Andre Agassi (amerikai) 325, 4. (4.) Roger Federer (svájci) 320, 5. (8.) Lleyton Hewitt (ausztrál) 316, 6. (5.) Thomas Johansson (svéd) 303, 7. (9.) Tim Henman (brit) 288, 8. (6.) Juan-Carlos Ferrero (spanyol) 280, 9. (7.) Tommy Haas (német) 273, 10. (10.) Jiri Novak (cseh) 254 pont.

A hagyományos világranglista élcsoportja: 1. (1.) Hewitt 4395, 2. (2.) Szafin 3310, 3. (3.) Haas 2995, 4. (4.) Agassi 2725, 5. (5.) Henman 2605, 6. (6.) Kafelnyikov 2575, 7. (8.) Costa 2290, 8. (9.) Ferrero 2205, 9. (10.) Federer 2175, 10. (7.) Johansson (svéd) 2110 pont.

l A WTA-világranglista (zárójelben a korábbi helyezés): 1. (1.) Venus Williams (amerikai) 5205, 2. (2.) Serena Williams (amerikai) 4926, 3. (3.) Jennifer Capriati (amerikai) 4131, 4. (4.) Szeles Mónika (amerikai) 3744, 5. (5.) Kim Clijsters (belga) 3474, 6. (6.) Lindsay Davenport (amerikai) 3350, 7. (7.) Justine Henin (belga) 3286, 8. (8.) Jelena Dokics (jugoszláv) 3093, 9. (9.) Martina Hingis (svájci) 2816, 10. (10.) Sandrine Testud (francia) 2181 pont.

A gyermekeik kíséretében tüntetô bútorgyári munkások tegnap Viorel Pupeza, Beszterce-Naszód megye prefektusának lemondását követelték, akinek azt róják fel, hogy semmiféle intézkedést nem tett a Mopal faipari üzem fellendítésére. A tüntetôk által felvonultatott feliratok között olvasható volt az is: Bukarest meglop bennünket. A tiltakozó több mint ezer munkás 4,1 milliárd lejes fizetéshátralékot emleget, valamint azt is felrója, hogy februártól a gyár ötszáz alkalmazottját munkamegszakításra kötelezték. Az alkalmazottak immár több hónapja nem kaptak fizetést és élelmiszerjegyeket.

A besztercei Mopal Fafeldolgozó Kombinát munkásai hétfôtôl sztrájkôrséget szerveztek a prefektúra épülete elôtt, a Drumul Cetãtii–Petru Rares tér útvonalon lebonyolított felvonulást követôen. A tüntetôk elégedetlenek azzal, ahogyan a gyár többségi tulajdonosává vált bukaresti Electronum vállalat kezeli az üzemet. Az elégedetlenkedôk attól tartanak, az új vezetôség a gyár felszámolására törekszik, ebben az esetben mindannyian földönfutókká válnának: ekkora méretû munkanélküliség egy olyan kisvárosban, mint Beszterce, amely nem bôvelkedik munkalehetôségekben, szinte végzetes lehet. A tiltakozást a hét minden napján folytatják, naponta 9 és 14 óra között. A megmozdulást a Faipari Szabad Szakszervezetek Szövetsége messzemenôen támogatja.

Ma 10 és 13 óra között áramszünet lesz az alábbi utcákban: Rahovei, Serpuitoare, a Baia Mare utca Gruia és Cetãtii utcák közötti szakaszán, Trâmbitasilor, 16 Februarie, Tyukody Árpád, a Gruia utcának a Baia Mare és a Rahovei utcák közötti szakaszán, a Vânãtorului utcában és a Speciális Iskolában.

Zilah fôterének egyik legkorábbi reprezentatív épülete a régi fôtéren álló Vigadó. Ez az épület a múlt század végétôl a megye kaszinójaként mûködött. Pontosan száz évvel ezelôtt, alig egy hónappal a kolozsvári Mátyás-szobor avatása után helyezték el az impozáns épület elôtt Fadrusz János báró Wesselényi Miklóst ábrázoló szobrát. A Vigadó renoválására új lehetôséget nyújtott a legfrissebb kormányrendelet.

A "népi demokrácia" idején a hatalmas épület két szárnyában az emeleten különbözô intézmények mûködtek, a földszintet pedig boltok, üzletek uralták. A gyönyörû mennyezeti freskókkal díszített bálteremben rendezték be a város elsô és sokáig egyetlen moziját.

A 90-es évek az épület sorsában is nagy változást hoztak. A filmforgalmazó vállalat tönkrement, a fôtéri mozi termét magáncégek vették bérbe. Elôször Bingo mûködött a jobb sorsra érdemes bálteremben, majd dübörgô diszkó váltotta fel, amikor a Bingót betiltották. Nem sokkal késôbb az épület bal szárnya süllyedni kezdett. Elôször csak a könyvesbolt ajtaját lehetett nehezen kinyitni, majd egyre szemmel láthatóbban töredezett a folyosók, helyiségek betonpadlója.

A jelenleg 20-25 centiméteres törés okáról megoszlanak a szakértôi vélemények. Egyesek szerint az utóbbi évek csapadékosabb idôjárása kezdte ki a homokkô alapot. Mások szerint a diszkó dübörgô mélysugárzói, az ütemes ugrálás miatt az épület állandó rezgése is nagyban hozzájárult a látványos süllyedéshez. Ezt támasztják alá a diszkó alatt mûködô könyvtár alkalmazottainak panaszai is, akik reggelente a földrôl pakolják vissza a polcokra az éjszakai diszkólázban lepotyogott könyveket. Mostanra a polgármester kénytelen volt lezáratni a területet az omlásveszély miatt. Ha tôle függne, azonnal felbontaná a diszkó bérleti szerzôdését, de a tulajdonos azt a filmterjesztô vállalattal kötötte, a város tehetetlen vele szemben.

Az épület és a régi fôtér sorsa régóta foglalkoztatja a tanácsot, de tehetetlen ez ügyben. Iuliu Nosa polgármester kérdéseinkre elmondta: nagyon szeretné, ha az épületet teljes egészében a kultúrának lehetne szentelni. A jobb szárnyban mûködik a népi alkotások háza, a központi részben a megyei könyvtár kölcsönzô részlege, a többi helyiségekben is alapítványok, mûvelôdési intézmények, szervezetek mûködhetnének. Még akár mûvelôdési háznak is beillene az épület!

— Minden rendezési szándékunknak útját állta eddig az az egyszerû tény, hogy az épület nem volt a város tulajdona. Az ingatlan 57 százalékban a filmterjesztô vállalaté, 23 százalékát a könyvterjesztô cég birtokolja, 15 százalék a balszárny még ép sarkában nyitva tartó lottótársaságé. A város a maga alig 17 százaléknyi tulajdonrészével nem nevezhetô a Vigadó tulajdonosának. Már megpróbálták a mozivállalat vezetôjét rávenni, hogy osztozzon a helyreállítás költségeiben, de pénzhiányra hivatkozva csak vonogatta a vállát. A város már régen lépett volna, ha a közigazgatási törvény nem tiltaná azt, hogy más tulajdonára költse a pénzt — mondotta a polgármester.

Egyetlen lehetôségként kormányhatározatot kellett kicsikarni, amellyel az épületnek a filmterjesztôhöz tartozó részét a város közvagyonába utalják át. A város vezetôsége ebben messzemenô támogatást egyedül az RMDSZ parlamenti képviseletétôl kapott. A közigazgatási minisztériumban Seres Dénes többször járt ez ügyben, most végre a hivatalos közlönyben is megjelent a kormányhatározat: hatvan napon belül a város köteles megkötni a filmterjesztô vállalattal az átadási-átvételi jegyzôkönyvet, és ezzel a régi fôtér egyik legszebb épületének döntô része (több mint 70 százaléka) a város közvagyonába kerül. A határozat új lehetôséget nyújt arra, hogy a polgármesteri hivatal tulajdonosként eljárhasson az épület felújításáért.

A polgármester szerint ez azt jelenti, hogy nemcsak a tanács költhet az épületre, hanem többségi tulajdonosként pályázhat a mûemlékvédelmi alapokra, a mûvelôdésügyi minisztérium és a nemzetközi szervezetek pályázatain vehet részt. Reményei szerint sikerül megszerezni a felújításhoz nélkülözhetetlen majdnem tízmilliárd lejnyi fedezetet.

Kovács F. Lajos

Európa agrárvilága napjainkban analfabétának tekinti azt a gazdát, aki ugyan tud gabonát, zöldséget, gyümölcsöt, tejet, tojást vagy húst termelni, de értékesítési ismeretei nincsenek. Ez a fajta mentalitás mifelénk is terjed, hiszen a kolozsvári hóstáti zöldségtermelôk, az aranyosszéki murkosok, de a székely pityókások is mesterei a piacolásnak. A földbôl csak az tud megélni, aki portékáira vevôt talál.

Hazai viszonylatban a mezôgazdasági területek több mint 85 százaléka, az állatállománynak pedig 90 százaléka van magántulajdonban. Hasonló a helyzet a traktorokkal és a mezôgazdasági gépekkel is. A régi-új tulajdonosok, akik földjeiket visszakapták, jogos reményekkel szép jövedelemre számítottak a kilencvenes évek elején, azonban kezdeti reményeik a gazdálkodásból történô megélhetésrôl szertefoszlottak. Mára a termelôk számára a legkeserûbben hangzó fogalom a piac lett. Alig akad olyan gazda, aki elégedett lenne termékének értékesítésével és a legszükségesebb termelôeszközök és anyagok beszerzésével. A mezôgazdasági termékek árai távolról sem nôttek olyan mértékben, mint az ipari cikkeké. Ma már felháborítóan alacsony áron sem lehet eladni a zöldséget, a gyümölcsöt, a burgonyát vagy a bort. Ugyanakkor, ha a gazda gépet, berendezést, szerszámot, mûtrágyát, növényvédôszert vagy vetômagot akar vásárolni, a kereskedôk méregdrágán kínálják.

1989 után a régi rendszerrel együtt agrárpiacunk is összeomlott. Az azóta eltelt 12 év nem volt elegendô arra, hogy mindent elölrôl kezdhessünk, és az európai agrágpiac részeseivé váljunk. Sajnos, messzire vagyunk mi még ettôl.

Önkéntelenül vetôdik fel egy alapvetô kérdés: a piackutatás gazdálkodási kényszer? Ezt azért kell felvetni, mert sokan úgy vélik, piackutatásra pénzt áldozni pazarlás. Pedig az elmúlt években hány termelô áruja veszett kárba e maradi gondolkodás miatt! Az elôrelátó agrárvállalkozó minden komoly termelési döntése elôtt utánanéz a piac változásainak. Elsôsorban értékesítési piackutatásról van szó. A termelôi döntés néhány nagyon fontos kérdés megválaszolásától függ: MIT, MENNYIT, KINEK, MIKOR, HOL, MENNYIÉRT? Minden termelôi döntést meg kell elôznie egy gondos piacfelmérô, piackutató munkának.

A piackutatás ma már önálló tevékenység. Nem elég a piac változásait nyomon követni, hanem bizonyos fokú jövôbe látás is szükséges, a változások mértékére és termesztésére vonatkozóan. A kutatás eseményei megbízhatóan alkalmasak hosszú távú gazdasági döntések megalapozására. Továbbá a piacot átvilágítja, feltárja az ott ható tényezôk irányát, erejét és egymással való kapcsolatát.

Az értelmes gazda már akkor tájékozódik a várható keresletrôl, amikor a vetéstervét összeállítja, az állattartás arányait megszabja. Állandóan figyelemmel kíséri az agrártermékek forgalmát, a fogyasztók igényeinek változását és az új divatokat. Aranyszabály: nagy nyereséget nem az a termék hoz, amelyikbôl sokan termelnek, hanem amelyikbôl sokan vásárolnak. Aki ezt a szabályt elfelejti, az nemcsak a várható nagy jövedelmet veszíti el, hanem biztonságát is kockáztatja. A piackutatás valójában akkor értékes, ha a termelônek nemcsak helyzetmegállapító adatokat szolgáltat, hanem elôrejelzô célokat meghatározó szerepe is van.

Barazsuly Emil

• Lopással és törvénytelen fakivágással vádolják a szilkeréki (Corneni) kastély ügyintézôjét és ôrzôjét. Mint kiderült, a 19 éves Lucian Pop, aki az említett munkaköröket ellátja, jogtalanul kivágott a kastély udvaráról több fát, amit tûzifának használt fel. A kár 4,5 millió lejre tehetô, az elkövetô ellen bûnvádi nyomozás indult. Szabadlábon védekezik.

• Egymilliárd lejes kárt okozott három, Olt és Arges megyei férfi az Aranyosgyéresi Sodronyipar vállalatának. A munkanélküli, 29 éves, Olt megyei Mihai Istrate, valamint az Arges megyei Stãnescu-testvérek, Lucian (37) és Gheorghe (35) még 2000 novemberében követték el tettüket. A vád szerint a Stãnescu-testvérek Arges megyei cég ügyintézôiként jelentkeztek a gyárnál, amellyel üzleti kapcsolatuk volt, és kihasználva a Sodronyipar árukezelôjének, Virgil Silãsannak a figyelmetlenségét, átvettek a gyár raktárából 31 000 kg mangán- és 20 000 kg vasércet. Az említett mennyiségû ércet nem fizették ki, viszont Istrate több Pitesti-i cégnél értékesítette azt. Hárman így közel egymilliárd lejes bevételre tettek szert. Csalás vádjával szabadlábon védekeznek, 3-tól 15 évig terjedô börtünbüntetést kaphatnak.

(balázs)

Szerkesztôségünkbe eljuttatott közleményében a kolozsvári közszállítási vállalat (RATUC) arról tájékoztat, hogy a Mãrãsti téri felüljárónál folyó munkálatok miatt a 34-es és a 48-as autóbusz a Gyár (Fabricii) utcától más útvonalon közlekedik, éspedig: Mãrãsti téri körforgalom — Dorobantilor (Honvéd) út — T. Mihali (volt Csehszlovákia) utca.

Ugyanakkor a 25-ös trolit autóbuszok helyettesítik, amelyek úgyszintén a fenti útvonalon közlekednek majd. A Dorobantilor úton megállót hoznak létre a Progresului utcával való keresztezôdésnél.

|

A Vállalkozók és Iparosok Egyesületének Kolozs megyei titkára, Petru Tãmas tegnap azt nyilatkozta a Mediafax hírügynökségnek, hogy sok spanyolországi cég szeretne romániai munkavállalókat alkalmazni. Több mint száz spanyol cég alkalmazna építôipari munkásokat havi 500-1500 eurós bérért. A nemrég Spanyolországból visszatért szakember hangsúlyozta: fontos a legális munkavállalás, mert Spanyolország zsúfolásig megtelt illegális román munkásokkal, akiket a rendôrség kitoloncolhat az országból.

A prefektúra keretében mûködô Társadalmi Párbeszéd Bizottság tegnap úgy döntött, kezdeményezi az Irisz porcelángyár jogi átszervezését, ami gyakorlatilag csôdeljárást jelent. A görög Porcel cég által 1999-ben megvásárolt vállalat tavaly decembertôl fizetésképtelenné vált, és fél év alatt több tízmilliárd lejes adóssága gyûlt fel. Az alkalmazottak egy része hónapok óta fizetésnélküli szabadságon van. Emiatt a szakszervezet beperelte a vállalatot, a bíróság pedig úgy döntött: ha a munkavállalók önhibájukon kívül nem dolgozhatnak, a vállalat vezetôsége köteles kifizetni bérük 75 százalékát. A szakszervezet a vállalat jogi átszervezését is kérte a bíróságtól. A bírák július 5-ig csôdbiztost kell kinevezzenek az Irisz porcelángyár élére.

A prefektúra illetékesei megígérték, hogy a legnagyobb hitelezôket megpróbálják meggyôzni arról, hogy várjanak kinnlevôségeik behajtásával.

A Román Nemzeti Bank mai árfolyamai: 1 euró = 31 921 lej, 1 USD = 33 355 lej, 1 magyar forint = 131 lej.

Románia elvárja, hogy Magyarország tiszteletben tartsa a román–magyar egyetértési nyilatkozatban megfogalmazott vállalásait, függetlenül attól, hogy ki vezeti a budapesti kormányt — hangoztatta kedden Aradon Adrian Nãstase miniszterelnök.

A kormányfô aradi látogatásának végén tartott sajtóértekezletén érintette a magyar kedvezménytörvénnyel és a román–magyar viszonnyal kapcsolatos kérdéseket.

A kedvezménytörvénnyel kapcsolatos kijelentéséhez Adrian Nãstase hozzátette: jó együttmûködésre, tényleges partnerségre van szükség Magyarországgal. Ez jól szolgálná mindkét ország érdekeit, de a romániai kisebbségek ügyei csak a bukaresti kormányra tartoznak — hangoztatta a kormányfô.

— Soha nem voltam ügynök — jelentette ki Medgyessy Péter magyar miniszterelnök kedden a budapesti országgyûlésben, napirend elôtti felszólalásában, a Magyar Nemzet napilap keddi számában megjelent cikkre reagálva.

A lap szerint Medgyessy 1961-tôl a rendôrség állományában volt, titkos ügynökként tevékenykedett, 1978-ban fôhadnaggyá, a Belügyminisztérium III/II Fôcsoportfônökségének, azaz a kémelhárításnak kiemelt fôoperatív beosztottjává nevezték ki. Ennek alátámasztására a belügyminiszter 1978-as kinevezési parancsát is közli a napilap.

Medgyessy közölte: a cikknek az a célja, hogy elterelje a figyelmet arról a teljesítményrôl, ami az elmúlt hetekben megmutatkozott. Hangsúlyozta: az átvilágító bírák megállapították, hogy nem volt ügynök, amit az ellenzék is pontosan tud. Leszögezte, hogy a múltban soha nem tett olyat, ami miatt szégyenkeznivalója lenne.

Lendvai Ildikó szocialista frakcióvezetô úgy fogalmazott: idôrôl idôre felhangzik a "rágalomária", ha valamirôl el kell terelni a figyelmet. Balsai István, az MDF frakcióvezetôje azt mondta: a miniszterelnök feleslegesen cáfolja, hogy ügynök volt, mivel nem a III/III-as, hanem a III/II-es csoport tagja volt elhárító tisztként.

Kuncze Gábor, az SZDSZ képviselôcsoportjának vezetôje kijelentette: a teljes III-as Fôcsoportfônökség összes ügyével úgy kellene foglalkozni, hogy a közvélemény is lásson tisztán az 1990 elôtti idôszakot illetôen, és az érintetteknek is legyen lehetôségük arra, hogy kifejthessék, milyen érdekek fûzôdtek tevékenységük elvégzéséhez, miért állt ez Magyarország érdekében. — Ha ez nem történik meg, akkor az ügy ócska, pitiáner politikai támadás — közölte.

Pokorni Zoltán, a Fidesz-frakció vezetôje azt kérdezte a miniszterelnöktôl, igaz-e, amit olvastak, igaz-e "ez a parancs." Úgy vélte, Medgyessynek arra kell válaszolnia, szigorúan titkos tisztje volt-e a Belügyminisztériumnak, kinevezték-e fôhadnaggyá.

Medgyessy válaszában rámutatott: Pokorni "pontosan tudja azt, hogy ilyen kérdésekre válasz nem adható." — Két lehetôség van: vagy valóban igaz, hogy a szigorúan titkos állomány tisztjeként védtem a magyar érdekeket, ebben az esetben ez szigorúan titkos, ezért sajnos kérdésére nem tudok válaszolni, vagy azt mondom, ön téved, nem igaz, ami a Magyar Nemzetben megjelent — jelentette ki.

Az MSZP parlamenti képviselôcsoportja egyhangúlag teljes bizalmáról biztosította Medgyessyt és az általa vezetett koalíciós kormányt a frakció kedd esti rendkívüli ülésén. Az SZDSZ-frakció többsége viszont a kormányfô távozására szavazott. Az MTI információi szerint a szabad demokraták azt tolmácsolták a szocialistáknak, hogy Medgyessy helyett szívesebben látnák a kormány élén Kovács Lászlót.

A magyar belügyminisztérium cáfolta, hogy irattárában bármilyen dokumentum lenne, amely a kormányfô és a belügyi titkosszolgálat korábbi kapcsolatát bizonyítaná. Ilyen akta a Nemzetbiztonsági Hivatal és a Történelmi Hivatal birtokában sincs. Szakértôk szerint még ha ki is derül, hogy Medgyessy tagja volt a III/II Fôcsoportfônökségnek, akkor sincs semmilyen alkotmányos kötelezettsége a lemondásra, a magyar ügynöktörvény ugyanis kizárólag a III/III-ashoz tartozók átvilágítására kötelez.

— Nem látom bizonyító erejûnek ezt a dokumentumot, a benne szereplô személyi adatok — anyja neve, születési éve — alapján még a bíróság elôtt sem lehetne kétséget kizáróan állítani, hogy ki is az a konkrét személy, akirôl az irat szól — fogalmazott Bárándy Péter igazságügyi miniszter a cikk kapcsán. Bárándy szerint nem lehet kizárni, hogy a dokumentum konstruált. Hozzátette: ha azt mondják valakirôl, hogy SZT (szigorúan titkos) tiszt volt, miután ez titkos dokumentumokon alapszik, nem lehet bizonyítani sem pro, sem kontra.

Amerikai, francia, holland és osztrák bankok mellett, meglepetésre, az OTP is érdeklôdik a legnagyobb hazai kereskedelmi bank privatizációja iránt.

Napok óta sajtótalálgatások témája a privatizáció elôtt álló Román Kereskedelmi Bank (BCR) megvásárlása iránti nemzetközi érdeklôdés. A BCR magánosításának elôkészítésére kijelölt bizottság, a bankvezetés és a privatizációs fôhatóság (APAPS) képviselôinek egymástól eltérô információi alapján elôbb a vásárlási szándékra utaló érdeklôdés teljes hiányáról jelentek meg információk, s közben a sajtó a lanyha érdeklôdés arányait latolgatta.

A Ziarul Financiar címû napilap azonban hivatalos forrásokra hivatkozva megírta: a "vásárlás iránti érdeklôdésre" vonatkozó szándéknyilatkozatok benyújtásának június 15-én lejárt határidejéig az APAPS-nak "sikerült megszereznie öt fontos amerikai, franciaországi, magyarországi, ausztriai és hollandiai pénzkonzorcium szándéklevelét".

A BCR privatizációs bizottságától szerzett értesülések alapján a lap beszámolt arról, hogy a német HVB csoport két tagja, a holland ING Bank Amsterdam és az osztrák Bank Austria Creditanstalt szándéklevelei mellett érdeklôdik a BCR megvásárlása iránt "az HSBC amerikai részlege, a francia Crédit Agricole és — meglepetésként — a magyarországi OTP".

"Az elsôként emlegetett pénzintézetek neve az utóbbi idôben gyakran szóba került, de szinte senki sem számított rá, hogy a legnagyobb magyar bank, az OTP is érdekelt lehet a BCR-t illetôen" — írta a Ziarul Financiar.

"A BCR privatizációja a román állam egyik legnagyobb tranzakciója az utóbbi tizenkét hónap folyamán. A bank piaci értéke ebben a pillanatban meghaladja az egymilliárd dollárt. A pénzintézet mérlegfôösszege hárommilliárd dollár, jegyzett tôkéje 236 millió dollár. A BCR tiszta nyeresége tavaly elérte a 146 millió dollárt" — emlékeztetett a román pénzügyi napilap, amely szerint az APAPS révén a román állam a BCR fôrészvényese, a tôkéjének körülbelül 70 százalékát tartja.

A BCR privatizációs stratégiája elôirányozza az összes állami részvény eladását. A bank 51 százalékát stratégiai beruházónak szánják. A részvények 8 százalékát a bank alkalmazottainak akarják eladni, a többi részvényt pedig az Európai Újjáépítési és Fejlesztési Banknak (EBRD) és a Világbank beruházási intézményeként mûködô International Financial Corporationnek (IFC) kívánják értékesíteni.

A BCR privatizációs pályázatának határideje 2002. július 15. Tavaly októberben az amerikai Merryl Linch befektetési bank visszalépett, úgyhogy most a japán Daiwa Securities SMBC Europe világítja át a BCR-t.

A bécsi Bank Austria (BA), a bajor HypoVereinsbank Kelet-Európával foglalkozó érdekeltsége szándéknyilatkozatban tájékoztatta a román kormányt, hogy érdeklôdik a privatizálás elôtt álló Banca Comercialã Românã (BCR) iránt — közölték hétfôn Bécsben.

Peter Thier szóvivô elmondta: hogy a BA tesz-e kötelezô érvényû ajánlatot, az a privatizáció további részleteitôl függ majd. Annyi bizonyos, hogy a román kormány lehetôleg még idén kívánja privatizálni a bankot, bár pontos menetrend még nincs, csak a késôbb szétküldendô jegyzékbôl derül majd ki. Az érdeklôdôk között van a hírek szerint a holland ING bank is.

A BCR a legnagyobb bank Romániában, 70 százalékban állami kézben van, s a kormány 51 százalékát szándékozik külföldi stratégiai befektetônek eladni, további 8 százalékát a bank alkalmazottainak, kisebbségi részeket pedig az Európai Újjáépítési és Fejlesztési Banknak (EBRD) és a Világbanknak szán.

A BCR mérlegfôösszege 3,9 milliárd euró, piaci részesedése az országban 30 százalék, 275 fiókjában 11 ezer embert foglalkoztat.

A HVB-csoport a Bank Austria HVB Romania leánybankjával van jelen Romániában, s tevékenysége középpontjában eddig vállalati ügyfelek és vagyonos magánügyfelek álltak. A HVB Romania adózás elôtti nyeresége 2001-ben az elôzô évihez képest 62 százalékkal, 4,6 millió euróra nôtt, mérleg fôösszege 56 százalékkal volt magasabb, mint az elôzô évben, és 290 millió eurót tett ki. A HVB Romania az országban a külföldi bankok között az 5. helyen áll, összesen 4 fiókjában 150 munkatárs kezeli 8000 ügyfél pénzét, s így piaci részesedése 3 százalék.

Boros Zoltán, a Román Televízió Magyar Adásának vezetôje levélben fordult az RMDSZ képviselôházi frakciójához. Ebben a szövetség támogatását kéri ahhoz, hogy a Román Hírszerzô Szolgálat (RHSZ) hozza nyilvánosságra azokat az adatokat, amelyek alapján kijelentette, hogy szükség van a sajtó képviselôinek lehallgatására, illetve a lehallgatás milyen konkluziókhoz vezetett, továbbá bebizonyosodtak-e a rendkívül súlyos vádak, és mikor szerelték le (ha leszerelték) a lehallgató berendezéseket.

Mint ismeretes, 2002. június 6-án napvilágot látott egy dokumentum, amely szerint az RHSZ adatokkal és jelzésekkel rendelkezik arról, hogy tizenhárom személy, köztük Boros Zoltán, a Román Televízió Magyar Adásának a vezetôje is, 1991. szeptember 25. és 28. között az egyik fô kezdeményezôje és résztvevôje volt olyan rendkívül erôszakos, nagyméretû akcióknak, amelyek célja az ország demokratikus intézményeinek megdöntése volt, és ezért Gheorghe Donose RHSZ-ezredes (jelenleg az Igazságügyi Minisztérium alkalmazottja) a Katonai Ügyészség jóváhagyását kéri megfelelô technikai eszközök beszerelésére és (nemcsak telefon) beszélgetéseik lehallgatására. A lehallgatottak között szerepeltek többek között Stelian Tãnase és Sorin Rosca Stãnescu fôszerkesztôk is.

Kelemen Attila, az RMDSZ képviselôházi frakciójának vezetôje a Szabadságnak elmondta: a szövetségi csoport tegnapi ülésén megtárgyalta az ügyet, és arra a végkövetkeztetésre jutott, hogy az RMDSZ felvállalja azt, és kezdeményezni fogja az RHSZ-t felügyelô parlamenti bizottságánál annak kivizsgálását.

P. A. M.

Rövidesen több száz alkalmazottat bocsát el néhány kolozsvári nagyvállalat, jelentette be tegnapi sajtóértekezletén Remus Lãpusan, a megyei munkaerô foglalkoztatási hivatal igazgatója. Az Armãtura és a CUG egyenként 300–400, míg az Iris 150 alkalmazottjának bontja fel a munkaszerzôdését, de nagyobb arányú elbocsátásra kerül sor a hadseregben is. A jelenlegi adatok szerint azonban csökkent valamelyest a munkanélküliség aránya, amely a nyári idénymunkáknak köszönhetô. Kolozs megyében májusban összesen 16 251 munkanélkülit tartottak nyilván, közülük 8 126 nô, 12 515 munkás, 2 905 középfokú végzettséggel, 831 pedig felsôfokú végzettséggel rendelkezett. A korcsoportok szerinti kimutatásból kitûnt, hogy a munkanélküliség leginkább a 40–49 év közöttieket érinti (4455), azután következnek a 30–39 év közöttiek (3890), majd a 25 évnél fiatalabbak (3655). A 25–29 évesek között 2038, az 50–55 évesek között 1918, az 55 évnél idôsebbek között pedig 295 állástalan személyt tartanak nyilván.

Remus Lãpusan igazgató felemlítette az új munkanélküliségi törvény (2002/76. számú törvény) egyik kedvezményes elôírását, amellyel támogatni szeretnék új munkahelyek teremtését. Ez az elônyös feltételek között nyújtott hitel lehetôsége, amelyet kis és közepes vállalatok, szövetkezeti egységek, családi társulások, engedélyezett tevékenységet végzô magánszemélyek igényelhetnek. A hiteligénylési iratcsomónak feltétlenül tartalmaznia kell a megvalósíthatósági tanulmányt és egy alkalmazási táblázatot (grafikont). A hitel nagysága az új munkahelyek számától függ: minden újonnan létesített állásért 75 millió lejt nyújtanak, azzal a feltétellel, hogy az alkalmazottaknak legalább a fele munkanélküli legyen, a munkaviszonyt pedig 3 évig kell fenntartani. Beruházás esetén a hitel 3 évre szól, amelybe beleszámítják a 6 hónapos türelmi idôszakot is, a termelés biztosításáért pedig 1 éves hitel igényelhetô, a kamat 15,1%. A munkaadók azonban nemigen érdeklôdnek ilyen lehetôségek iránt, ami egyúttal azt is jelenti, hogy új állásteremtésre sem kerül sor, panaszolta a hivatal igazgatója. Kolozs megyében összesen 36 milliárd lej áll rendelkezésre kedvezményes hitelekre, és mindeddig 4 teljes iratcsomót iktattak, amelybôl a munkaerô foglalkoztatási hivatal és a kereskedelmi bank közös bizottsága 3 kérést hagyott jóvá: a Mobelrom beruházásra 1,5 milliárd lejt kapott, 20 állást hoznak létre, és 10 munkanélkülit alkalmaznak; a MYD Group szintén beruházásra kapott 450 millió lejt, és a 6 új munkahelyre 3 állástalant alkalmaznak; végül a Hulio cégnek 450 millió lejt folyósítanak nyersanyag beszerzésre, és szintén 3 munkanélküli talál majd itt állást. Az érdektelenebb Kolozs megyével ellentétben a szomszédos megyékben egy-egy cégnek akár 5–6 milliárd lejt is kiutaltak kedvezményes hitel formájában, mondotta Remus Lãpusan.

(i)

[Vissza az Szabadság honlapjához]		[Vissza a HHRF honlapjához]