 |
 |
|
| [Vissza az Szabadság honlapjához] |
[Vissza a HHRF honlapjához] |
2003. január 7.
(XV. évfolyam, 2. szám)
Tegnap reggel kezdôdött a 2002–2003-as tanév második féléve, amelyet a húsvéti vakáció szakít meg áprilisban. A második félév — amely a nyolcadikosok és tizenkettedikesek számára a (kis)érettségi vizsgák eljövetelének idôszaka is — a forradalom óta elôször az évzáróvizsgák sorozatos fôpróbáinak szemesztere is.
A balul sikerült ôszi feleletválasztós érettségi fôpróba után az elkövetkezô hetekben egymást fogják követni országszerte a teszt-alapú megmérettetések. A maturandusok zöme nyugtalanul várja a második félévet. A Szabadság felmérése szerint a Kolozs megyei tizenkettedikesek zöme stresszben gazdagnak jósolja a szemesztert. A legtöbben az érettségi körüli örökös bonyodalmaktól, a tételek magyarra fordításának kálváriájától félnek, másokat a kisebbségi létbôl fakadó sajátos diákgondok nyomasztanak.
A félévnyitó ünnepségek közül a Református Kollégiumé tûnt a legfeszültebbnek, és ez érthetô is, hiszen a kollégium a nemrégiben visszakapott Farkas utcai öreg épületébe csak a napokban költözött be, és az évek óta tartó huzavona annyira megviselte az ügy zászlóhordozóit, hogy a magyar nyelvû napilapok egy részét meg sem hívták a megnyitóra, így felesleges, de fôleg nehezen oldható feszültségek keletkeztek az ünnepség körül.
A félévnyitó hálaadó istentiszteletet Pap Géza erdélyireformátus püspök celebrálta, aki nagyhatású beszédében a hitet hatodik érzékszervként határozta meg, és azon reményének adott hangot, hogy a kollégiumi oktatás keretében a hit magvait is sikerül majd mélyre ültetni a diákok lelkében. Tonk Sándor fôgondnok rámutatott: az iskola életét meg kell hogy határozza a jövôben az öröm. E szép gondolatot Székely Árpád iskolaigazgató fejlesztette tovább, aki meleg hangú beszédében sok sikert kívánt az új életben a kollégium diákságának.
Az ünnepség után a református egyház képviselôinek, illetve tisztségviselôinek zöme elvonult, így a magyar média (többek között a Szabadság, a Kolozsvári Rádió és a Kolozsvári Televízió szerkesztôi) kénytelen volt a folyosón "vadászni" interjúalanyokra. Sajnos e várakozás keserû szájízt hagyott sok olyan kolozsvári újságíróban, aki évek óta szívügyének tekintette a kollégium sorsát, és nem hitte volna soha, hogy valaha elérkezik az ideje annak, hogy kijelentik elôtte magyar nyelven: nem nyilatkozom.
A városi elöljáróktól — és a magyarellenes hangulattól — tartó kollégiumi vezetôség megpróbált ugyan hírzárlatot elrendelni, de a szervezôk nem tudtak megbirkózni ezzel a sajátos feladattal és akaratlanul is megszégyenülten hagytak több újságírót.
Senkinek sem újdonság: a polgármester továbbra sem hajlandó betartani a helyi közigazgatási törvénynek a kisebbségi nyelvhasználatra és a kétnyelvû táblák elhelyezésére vonatkozó rendelkezéseit. Gheorghe Funar szerint Kolozsváron a tavaly végzett népszámlálás adatai a mérvadók, ezért a kincses városban nem lehet magyarul szólni az ügyfélfogadási fülkénél lévô hölgyhöz, a közintézmények nevét sem írják ki anyanyelvünkön.
Mint ismeretes, december végén a Hivatalos Közlönyben megjelent azoknak a településeknek a kiegészített jegyzéke, amelyek esetében a közigazgatási törvény elôírásai szerint többnyelvû helységnévtáblákat kell elhelyezni. A jegyzék Kolozsvár nevét is tartalmazza.
— A polgármesteri hivatal a 2002-es népszámlálást tekinti mérvadónak. Eszerint a kolozsvári magyarság aránya — bármennyire is szomorúan hangzik — nem éri el a húsz százalékot, így nálunk a helyi közigazgatási törvény elôírásai nem alkalmazhatók — jelentette ki a Szabadságnak Horatiu Crisan, a polgármesteri hivatal szóvivôje. — Hogy eddig csak részleges eredményeket hirdettek? Ez nem igaz. A polgármester vezette helyi népszámlálási bizottság végleges eredményeket jelentett be, amelyeket mindenhol elismertek. Számunkra ez a követendô — tette hozzá.
A polgármester ma tart sajtóértekezletet a kérdéssel kapcsolatban.
Az elmúlt hét végén brutális gyilkosság történt a Kolozsvár ipari rakodóján mûködô Broasca Verde bárhelyiségben. A rendôrök szerint a 65 éves Ioan Lungut, a bárhelyiség ôrzôjét, két személy támadta meg. A betörôk, akik álmában lepték meg Lungut, a hátsó kijáraton hatoltak be, és a széfet akarták feltörni. A zajra felriadt férfival dulakodni kezdtek, majd egy bunkósbottal többször fejbeverték az ôrt, aki súlyos fejsérüléseket szenvedett. Ezek után a rablók mintegy 7 millió lejjel távoztak.
A vérbefagyott Lungut csak órák múltán találta meg egy másik alkalmazott. A kórházba szállított férfinak csak annyi ereje volt, hogy közölte a rendôrökkel az események fonalát és a betörôk személyleírását. Hétfôn reggel hunyt el az idegsebészeten.
A két tettes azonosítására folytatódnak a nyomozások, ôket áldozat halálát okozó rablással fogják vádolni. Tettükért 10-tôl 20 évig terjedô börtönbüntetést kaphatnak.
Új központi épület átadására került sor Kolozsvár szívében, pontosabban az Evangélikus-Lutheránus Egyházkerület Püspökségének udvarán, ahol a 2003. január 5-i istentisztelet után adták át az újonnan felépített ingatlant. A két emelettel és manzárd résszel rendelkezô épület, remények szerint, nemcsak az evangélikus egyház, hanem Kolozsvár egész magyar közösségét fogja erôsíteni a jövôben. Ezt hangsúlyozta Mózes Árpád evangélikus-lutheránus püspök is, aki avatóbeszédében elmondta: szándékaik szerint tavasszal folytatják a munkálatokat, amikor az újonnan átadott épület alagsorát kötik majd össze a kolozsváriak számára valószínûleg ismerôsen csengô Reményik Sándor Galéria pincehelyiségével, kibôvítve és tágasabbá, egyúttal otthonosabbá is téve azt.
Elképzelések szerint kiállítóteremként és más kulturális tevékenységek otthonaként fog majd szolgálni. Az új épületszárny elsô emelete a püspökségi irodáknak ad helyet, a második emeletet szolgálati lakrésznek szánják, a manzárdon pedig társalgót és vendégszobákat rendeznek be, amelyekben, a már felépült Suceava utcai Luther-házzal egyetemben az egyházkerülethez gyakran érkezô vendégeket szállásolják el. Az épületszárny rekordidô alatt készült el, fûzte hozzá a püspök, a Pászkány Árpád által vezetett kivitelezô cég ugyanis, annak ellenére, hogy 2004-re ígérte a munkálatok befejezését, 2002 végére már készen állt az épületszárnnyal. Mózes Árpád püspök ugyanakkor azt is hangsúlyozta, hogy a kivitelezô minôségi munkát végzett, és szinte akadálymentesen zajlottak a munkálatok, annak ellenére, hogy rendkívül forgalmas, központi helyen fekszik a püspökség székhelye.
Markó Béla szövetségi elnök január 18-ra, szombaton délelôtt 11 órára, a marosvásárhelyi Kultúrpalota nagytermébe összehívja a Szövetségi Képviselôk Tanácsát. Az Állandó Bizottság a következô napirendet javasolja: a szövetségi elnök politikai tájékoztatója, a Kongresszussal kapcsolatos szervezési kérdések megvitatása, interpellációk.
Megdöbbentô látvány fogadta azokat, akiknek hétfôn délelôtt a polgármesteri hivatalban akadt dolguk. A Béke tér felôli bejáratnál, a lépcsôkön több réteg takaróval betakart sapkás kisgyerek, a mellette ülô nô ölében alig néhány hónapos csecsemô. — Kiraktak a lakásomból, egy hete itt lakunk a polgármesteri hivatal elôtt, senki sem akar szóba állni velünk — meséli könnybe lábadt szemmel Roza Maria.
A hidegtôl reszketô roma nô a Coastei utcában lakott 9 tagú családjával. Egy szobában. — Valamennyi gyermekem kiskorú, az egyik szívmûtéten esett át. Annyit ültünk kint a hidegben, hogy a háromévesnek már feketedik meg a lába. Itt fog a gyermek meghalni az ölömben, ha nem adnak nekünk valamilyen lakást — mondja rekedt hangon, és közben megsimogatja a hároméves kislánya fejét. Azt mondja, fiatal kora ellenére betegnyugdíjas, de nem számol be arról, miben szenved. — A polgármester nem hajlandó fogadni minket, bezzeg ô meleg lakásban töltötte az ünnepeket — fakad ki a nô élettársa, Adrian Parna.
A polgármesteri hivatal szóvivôjének, Horatiu Crisannak nem volt tudomása a roma család helyzetérôl. — Sajnálom, hogy nem a városháza keretén belül a romák számára létrehozott irodához fordultak segítségért. Igyekszünk segíteni rajtuk — fejezte be nyilatkozatát a hivatalnok.
A vasárnapról hétfôre virradó éjszakán lehullt hó az ország több térségében fennakadásokat okozott a közúti forgalomban. Beszterce-Naszód megyében szintén gondot okoz a havazás a gépkocsival közlekedôknek.
A legtöbb hó a megye mezôségi részén hullt, ahol Nagysajó és Szászlekence községekben az úttestet borító hóréteg vastagsága meghaladja a 25 centimétert. A megyei útügyi társaság dolgozói több mint 400 tonna homokot szórtak az utakra. Mihai Apopei, a társaság igazgatója szerint már csak az elszigeteltebb települések felé vezetô utak várják a hóeltakarítókat. A havazás az áramellátásban is gondot okozott, több mint ötven Beszterce-Naszód megyei település néhány órára villanyáram nélkül maradt.
A Hargita megyei útügyi hivatal 43 hóeltakarító berendezése és összes munkacsoportja a közutakon dolgozik a néhol 5 centiméter vastagságú hóréteg eltakarítása érdekében. Viorel Maghiaru, a hivatal elnöke közölte, Tusnádfürdôn elakadt két bukaresti kamion, amelyeket vontatókkal kellett kiszabadítani a hóból.
A havazás miatt Aradon is körülményessé vált a közlekedés. Néhány óra alatt mintegy húsz gépkocsikoccanást regisztráltak. A hóeltakarító egységek Arad megye egész területén munkába álltak, ennek ellenére a déli órákban az utak többségén nehezen zajlott a közlekedés a néhol 20 centiméteres vastagságot is elérô hóréteg miatt.
Ha már elôfizetett januárra, s most gyorsan elôfizet február- márciusra is a Szabadságra, még elnyerheti a Telezimex cég nagydíját, egy 6 000 000 lej értékû, 59 cm-es átmérôjû, másodkézbôl származó PANASONIC SZÍNES TELEVÍZIÓT! Küldje be a 3 hónap elôfizetési nyugtáit január 13-ig (postabélyegzô dátuma) szerkesztôségünkbe.
Miért éppen Ön ne éljen a lehetôséggel?
Új év, új gondok, új elhatározások... De a régiek is maradnak. A meg nem oldottak. Mert szeretjük halogatni tudomásul vételüket. Nem merünk szembenézni a nagyobb, komolyabb problémákkal. Csak hagyjuk, hogy ott ólálkodjanak a hátunk mögött, emésszenek minket. Azt hisszük, jobb a bizonytalan rossz, mint a bizonyos. Csak azt nem tudjuk, hogy ha szembenézünk a rosszal — legyen az anyagi vagy munkahelyi gond, egészségügyi vagy családi probléma —, akkor harcolni is tudunk ellene. És ha harcolunk ellene, az már fél siker. Új év elején mindenki fogadkozik. Elhatározza: idén ezt vagy azt másként tesz, ezt vagy azt elvégez, ezt vagy azt befejez, ennek vagy annak nekikezd. Év végén aztán jön a számbavétel, hogy: ezt meg azt sem végezte el, ennek meg annak sem kezdett neki, ennek meg annak sem járt a végére. És közben belülrôl fúrja-rágja a gondolat, hogy mennyivel jobb lenne, ha ennek vagy annak a dolognak a végére járna, és most már bizonyos lenne, hogy ez így vagy úgy van, vagy ha ezt vagy azt már rég elintézte volna, akkor most nem fájna a feje, és így tovább. Mert ilyen gyarlók vagyunk, mi, emberek. Szeretünk halogatni. De most itt az új év. Jöhetnek az új elhatározások. Év végén majd meglátjuk, mire mentünk velük.
TALÁLT KULCSOKAT hoztak a szerkesztôségbe King Art kulcstartó lapocskával. Tulajdonosa a szerkesztôség 16-os szobájában, a titkárságon veheti át (Jókai/Napoca utca 16., I. emelet).
Dimény Áron színmûvészhez került a kolozsvári Állami Magyar Színház 200 éves évfordulója alkalmával 1992-ben alapított Bánffy Miklós Vándordíj, amelyet minden évben a színház Mûvészeti Tanácsa ítél oda a lezárult évad legjobb mûvészi teljesítményéért. A díjat 2002. december 30-án, a Komédiaszínház címû elôadás után adták át Dimény Áron színmûvésznek, akit a 2001/2002-es évadban nyújtott kiemelkedô alakításaiért jutalmazott a színház Mûvészeti Tanácsa. Az igazgató távollétében Visky András dramaturg nyújtotta át a megtisztelô díjat, felsorolva Dimény Áron kiemelkedô szerepeit, amelyeket az elmúlt évad során alakított: Unoka (S.Mro ž ek: Károly), Manus (Brian Friel: Fordítások), Kobak (Schonthan-Kellér: A szabin nôk elrablása), A halál táncosa (Éjszakák az ezeregybôl), Chanán (Anski nyomán: Fehér tûz, fekete tûz), valamint Ádám (Molnár Ferenc: Játék a kastélyban). Az immár tizenkét éve meghonosodott szokás szerint a Bánffy Miklós Vándordíjat az elôzô díjazott szokta átnyújtani az új tulajdonosnak, ezúttal azonban kivétel történt, a 2000/2001-es évadban ugyanis Vlad Mugur nyerte el a díjat, post mortem. Amint a színmûvész elmondta, rendkívüli megtiszteltetés számára, hogy olyan személyiségek után kapta meg ezt az elismerést, akik sokat tettek a kolozsvári Állami Magyar Színház felvirágoztatásáért. A Bánffy Miklós Vándordíjat alapítása óta a Marsall Kft. tulajdonosa, Ambrus Csaba támogatja anyagilag. Talán nem ártana felfigyelni erre a tényre, hiszen fehér hollónak számít az üzletemberek körében az a személyiség, aki ilyen kitartóan támogatja a mûvészet ezen ágát.
A Romániai Magyar Közgazdász Társaság szakmai közlönyének tavalyi utolsó számában Somai József egy módszertani program tapasztalatairól számol be. Madarász Imre A premodern, a modern és a posztmodern az ezredforduló mezôgazdaságában címmel közöl terjedelmes írást. Györfi Dénes a Hangya Szövetkezetek Nagyenyedi Központjáról, Domokos Ernô és Moldován István az E-business Kovászna megyei esettanulmányáról, Horváth Levente Arad megye gazdasági helyzetérôl, Kelemen Jutka a Gazdasági Civil Parlament megalakulásáról ír. Kerekes Jenô a Kolozsváron december 6–7-én lezajlott Tudományos Diákköri Konferenciáról számol be.
2003. január 1-tôl új székhelye van a Sindan Kulturális Központnak. A Maria Rus Bojan vezette intézmény címe: Bucuresti, sector 1, B-dul Ion Mihalache 11. Telefon: 021-312-75-78, 021-312-01-91. Fax: 021-312-02-49. E-mail: finlanda@mail.dntcj.ro, februártól pedig centrucultural@sindan.ro.
Eredeti cím: Spy Kids 2: The Island of Lost Dreams. Színes amerikai kalandfilm, 99 perc, 2002. Rendezte: Robert Rodriguez; szereplôk: Antonio Banderas, Carla Gugino, Alex Vega, Daryl Sabara, Steve Buscemi, Mike Judge.
Amikor utoljára láttuk ôket, a Cortez gyerekek éppen beszálltak a "családi bizniszbe", hogy visszaszerezzék elrabolt szüleiket. Észbontó kémmütyûrökkel, szerkentyûkkel és a magukhoz való, éles eszükkel felfegyverezve mentették meg a helyzetet, és bizonyították, hogy a gyerekek is lehetnek hôsök.
Most Carmen és Juni már kettes szintû OSS ügynökök, és éppen belevágnak saját küldetésükbe — vagy legalább is azt hiszik. Ám ezúttal szükség lesz az egész családra — sôt, még sok minden másra is —, hogy megmentsék a világot egy titokzatos vulkánszigettôl, amelyet egy ôrült tudós népesített be leleményes szörny-arzenáljával, és ahol összes szerkentyûjük csôdöt mond, így az eszükre kell hagyatkozniuk... no meg persze egymásra!
Az elsô rész sikere után Robert Rodriguez rendezô-forgatókönyvíró-producer-operatôr-zeneszerzô felbátorodott, és elkészítette a folytatást. A várva várt kasszasiker ugyan elmaradt, de az agyament, egész családnak szóló kémfilm ennek ellenére képes arra, hogy megkacagtassa a nézôket.
Favorit mozi, kezdési idôpontok: 13; 15; 17; 19. Csütörtökön kedvezmény.
Eredeti cím: The man without a past. Színes finn filmdráma, 97 perc, 2002. Rendezte: Aki Kaurismaki; szereplôk: Markku Peltol, Kati Outinen, Juhani Niemela.
Egy Helsinkibe érkezô munkakeresô embert kirabolnak és brutálisan megvernek. A kórházban halottnak nyilvánítják, de ô magához tér, és megszökik. Egy kétgyermekes anya veszi gondozásába, de egy bankrablás középpontjába kerül, és a rendôrségen egyszerûen képtelen megmondani a saját nevét.
Bár a történet úgy hangzik, mintha Steven Seagal vagy Arnold Schwarzenegger valamelyik filmjérôl lenne koppintva, ez egyáltalán nem igaz. Ugyanis az idei cannes-i filmfesztivál fôdíjas alkotásáról van szó, amelyet minden mûvészfilm-kedvelônek látnia kell.
Mûvész mozi, vetítési idôpontok: 12; 14,30; 17; 19,30. Hétvégén 22 órától és kedden egész nap kedvezmény.
1943 januárjában még javában dúlt a II. világégés. A sok szenvedés és véráldozat megkeserítette milliók életét. Az élet azonban nem állt meg, az isteni szikra tovább élt, fenntartva új reményeket.
Egy hideg, zimankós, hóval telített napon egy kicsi székely falucskában született egy gyermek, akkor, amikor még sok gyermek született ezen a vidéken. Hamar elteltek az elemi iskolás évek, s gyorsan robogtak el a gyulafehérvári szeminárium napjai is. A kispapság ideje is lejárt, s Boldog Emlékû Püspök Atyánk pappá szentelte.
Újabb állomások során a kolozsvári Szent Mihály-templom lelkésze, a kolozsvári klinikák betegeinek lelkes támogatója, a gyermekek összeírója, ...s változik a kép! Sokunk bánatára a hetvenes évek végén más vidékeken szolgálja az Urat, ...és épít! Mindenütt épít ahol megfordul: kápolnát, parókiát, ravatalozót... és építi a lelkekben a reményt, amely oly igen megfogyatkozott! Igen, a reményt is építeni kell, s csupán utána beszélhetünk a remény megtartásáról, megôrzésérôl.
Majd ismét Kolozsvár. Nehéz idôk! Az egyházközség számbavétele: "ki vagy te, testvér, és kihez tartozol?" Már levegô sincs, puskaporos a hangulat... és mondjuk úgy: forradalom! Már "másnap" elkezdi a szélmalomharcot, amely csak részben maradt szélmalomharc, mivel nagyon sok tekintetben áldásos eredmény született!
És épít! felújítja a több száz éves plébániaépületet — legtöbbünk örömére. Másoknak irigységre adott okot áldásos mûködése. De nem áll meg! Folytatja áldásos tevékenységét: semmi sem képes letörni! Magával hozta a ’43-as zimankós tél makacs, kitartó ererjét! Prédikál, harcol, szenved és ...épít! Templomot épít, humanitárius alapítványokat szervez, alapítványi házakat épít... szegényeket segít.
A mûvészetek kedvelôje, segítôje és tisztelôje. A "nagymisét" varázslatossá teszi zenei igényének megfelelô, mennybe szálló muzsikával. Sokszor hangoztatja: "nem lehet, hogy a "Köszetnmihály" ne legyen minôségileg más, hiszen Tôle többet, tartalmasabbat, jobbat, mást várnak és ennek kell megfelelnie!". Megszervezi a Szervátiusz múzeumot, amely Európa hírûvé nôtte ki magát!
A mûvészetek és mûvészek mecénása!
Ezért és még sok mindenért úgy tartjuk számon: az építô pap, a múzsák kedvelôje, a mûvészek mecénása, s kicsiny népének hû pásztora!
Mit is mondhatnánk még? Isten éltesse soká!
A város, ahol élek, Kolozsvár, úgy tûnik, hogy hosszú évek sora után egy örvendetes területfejlesztési premieren megy át. Pedig ez a város nem arról híres, hogy kedvezne a hosszabb távú befektetéseknek, itt a városvezetés súlyosbítja az általában amúgy is rossz országos helyzetet. Most viszont van végre a Kerekdombon egy hosszabb távú stratégiai terv, amelynek révén a város e részében kiszámíthatóbb a jövô.
A terv fontosabb részeirôl lapunk korábban már tudósított (Korszerûsítik a Kerekdomb fôbb utcáit, Szabadság 2002. október 17.), de érdemes elemezni ennek a környékre gyakorolt hosszabb távú kihatásait is.
Már megtörtént, hogy pénz- és akarathiány miatt leálltak a hébe-hóba elkezdett munkálatok. Akkor — mint tudósításunkban írtuk — a helybeli polgárok kétségbeesett városházi kilincselése és a magyar alpolgármester nyomásgyakorlása rá kellett hogy ébressze a hivatalt a helyzet súlyosságára. Most viszont konkrét, átfogó, hónapokra lebontott korszerûsítési tervet dolgoztak ki, szavaztak meg, és ezt foglalta a kivitelezô céggel megkötött szerzôdésbe a városháza. Hogy pontosan mennyi idôt vesz majd igénybe a tizennyolc hónapra szóló terv, azt nehéz megjósolni. Ez kissé cinikusan hangzik, de ebben a tekintetben egy kicsit pesszimista vagyok, mert a megkötött szerzôdés szerintem el fog húzódni, ugyanis mint kívülálló, egyelôre nem látok sok esélyt a rögzített határidôk betartására, de ha kisebb-nagyobb, netán néhány éves elhúzódás is lesz, nálunk ez akkor is egy jól kiszámítható-beütemezhetô jövôt jelent. Fôleg egy olyan negyed esetében, ahol az utcák többségének minôsége az elmúlt évszázad alatt nem sokat változott, hiszen a polgármesteri hivatal nyilvántartása szerint is a kerekdombi utcáknak még egyharmadát sem aszfaltozták le.
Borúlátásom a tervben szereplô határidôk betartásával kapcsolatosan a múltkori cikkben említett gyakorlati akadályokon kívül egyrészt a munkálatokkal megbízott cég kétes hírnevébôl, másrészt a terv kivitelezéséhez szükséges anyagi fedezet hiányából ered. Ugyanis a munkálatokat végzô TIM Rt. neve többször is szerepelt a román sajtóban (például Gazeta de Cuj, Ziua de Ardeal) az elmúlt idôszakban, gyanús ügyletek kapcsán. Hol a polgármesteri hivatalokkal, hol a gázmûvekkel való különösen jó viszonya volt terítéken, de egy dolog mindenképpen egyre világosabbnak tûnik a megjelent cikkek alapjá: a TIM Rt. eddigi tevékenysége alapján nem egy hiteles cég. A milliárdokra rúgó, közpénzeken végzett munkákat késve fejezi be, róla lehetne mintázni a hitel nélküli cégek robotképét. A Gazeta de Cluj újságíróinak már két és féléves szerzôdésrôl beszélt a tulajdonos, és a cég információi szerint az aszfaltozási munkálatokat már "kiadta bérbe" az ARL Cluj Kft.-nek. Ez a cég, amellyel alszerzôdést kötött, mellesleg a polgármester fiának, Sabin Funarnak az egyik vállalata (úgy látszik, ez az újabb stratégia, most már közvetítôkön keresztül juttatja közpénzekhez polgármesterünk a fiát). A cég hátterétôl eltekintve, az említett anyagi fedezetet nem kell kommentálni, az adatok önmagukért beszélnek. Az egész korszerûsítési terv 116 milliárd lejes befektetés, a Városi Utak Mûszaki Igazgatóságának pedig utakra fordított idei egész évi költségvetése 113 milliárd lej volt. Ezeknek a munkálatoknak az árát nem az aszfaltozás teszi ki, hanem az azt megelôzô vízfolyás-szabályozások, útalapozások, amelyeket itt már évtizedekkel ezelôtt el kellett volna végezni. Ezek az összegek, azt hiszem, mindenképp érzékeltetik, hogy egyhamar nem is lehet számítani azoknak az utcáknak, illetve útszakaszoknak a korszerûsítésére, amelyek kimaradtak ebbôl a tervbôl. Ez az idôszak szerintem hosszú lesz, mivel a jelenlegi általános városrendezési terv (PUG) az urbanisztikai igazgatóság alkalmazottai szerint sem foglalkozik különösebben e negyeddel. Pedig itt van az állomások (a busz és a vonat), a régi ipari övezet épületei nyújtotta lehetôség, valamint óriási belterületi terjeszkedési lehetôségei lennének a városnak. Csak reménykedhetünk, hogy a következô városrendészeti terv építeni fog erre.
De lássuk csak, mire is lehet következtetni az eddigi értesülések alapján! A korszerûsítési tervben nem szereplô utcákban lévô házaknak ugyanúgy fog alakulni az áruk, mint eddig, az általános ingatlan-árfolyam függvényében. Aki viszont ingatlanba akar befektetni, annak nyilvánvalóan a tervben szereplô utcák valamelyikében, illetve ezek említett útszakaszain lesz érdemes befektetnie, hiszen itt várható az ingatlanok árának ugrásszerû emelkedése. Ezen belül is a Máramaros utcai ingatlanoknak fog megnôni a kereskedelmi értéke, amikor a Zilah–Dés terelô útvonal részévé válik. Mivel a nehéz gépjármûvek forgalmát is erre fogják terelni, elképzelhetô, hogy az ezzel járó zaj miatt egyes ingatlanok lakhatási értéke esetleg csökkenni fog. Ugyanakkor új raktárak fognak megjelenni, esetleg elképzelhetô, hogy felbukkan egy-két vendéglô, üzlet, esetleg egy benzinkút is (magyar szemszögbôl talán érdemes megemlíteni, hogy az itteni Józsa Béla otthonnak is meg fog ugrani az értéke). A többi utcában lévô ingatlan ellenben valószínû, hogy csak mint lakóház fog értéket jelenteni, tehát nagyobb kereskedelmi ingatlanbefektetések itt nem lesznek. Az egyetlen útvonal, ahol ez még számításba jöhet, az a Majakovszkij utcán keresztül vonuló forgalmi út. Ugyanis, az említett projekten kívül, amely a Máramaros utca környékére vonatkozik, létezik még egy terv, amely a Corneliu Coposu (volt Maxim Gorkij) utca tehermentesítését szolgálná. Eszerint az ezzel párhuzamos Majakovszkij utca is fejlôdési tengelyévé válna a környéknek.
Persze furcsa, hogy a város terelôútja (centura de ocolire a orasului — ahogy az eredeti szövegben szerepel) nem a város körül van, ez is tükrözi, hogy a város vezetése ezt a központhoz közel esô negyedet a városon kívüliként kezeli. Így a városvezetés két dolgot is letudhat: az egyik negyed korszerûsítését és a terelôút létesítését. A tényleges, városon kívülire ezek szerint még sokáig várni kell. Ez a városon kívüliség és a terelôút égetôen sürgôs igénye hozta a megváltást e környék lakói számára. Az egyetlen tengely mentén való fejlôdés igazi megszüntetését a város többi részéhez való kapcsolódás jelentené. A legkonkrétabb megoldást a Fellegvárhoz és Donát negyedhez történô "kapcsolás" jelentené. A vasutat átívelô, vagy ez alatt átmenô alagútra a jelek szerint még várni kell. Pedig a Törökvágásnál egy ilyen átjáró fellendíthetné mindhárom negyed forgalmát, fejlôdését, sok ott lakó mindennapi életében megváltást jelentenének az itt elindítható új tömegközlekedési járatok.
A városon kívülinek kijáró bánásmód ugyanakkor jelzés is az irányban, hogy itt az elkövetkezendôkben komoly intézmények, azaz kommunális infrastruktúra (kórházak, rendôrség, vagy bármilyen közigazgatási intézmény) megjelenésére még hosszú ideig várni kell. Ez a korszerûsítés az említett két utcába is az említett forgalommal csak a magángazdaságot fogja vonzani, és e téren sem lesznek a közeljövôben nagy tömegeket megmozgató befektetések (például üzletközpont). Ám az ott lakóknak, gondolom, ez is nagy eredményt jelent.
Amint azt Török Sándor bácsi, nyugdíjas gyalui erdész mesélte, a Nyugati Érchegység utolsó gímszarvasát a múlt század húszas éveiben lôtte ki egy közismert jósikafalvi vadorzó móc. Utána több mint harminc évig hiányzott ez a nemes vad a havasi területeket borító fenyôrengetegbôl.
Egy augusztus végi estén a Sólyom pataka melletti erdészház teraszán beszélgettünk C. Dominic mérnök barátommal, a kolozsvári erdôigazgatóság vadászati osztályának vezetôjével, a térség vadállományáról.
Megemlítettem neki, hogy hiányzik a szarvas, és áldásos lenne újratelepíteni ezt a nagyszerû vadat. Kértem, közismert jó kapcsolatai révén járja ki az erdészeti minisztériumnál a szükséges anyagiak fedezését a cél érdekében. 1956 tavaszán hozzá is foghattunk a nem könnyû feladat végrehajtásához. Mintegy 150 hektárnyi fenyvest a Kígyó pataka két partján négyméteres gömbfakerítéssel vettünk körül, és vártuk a szarvasborjak érkezését, amelyeket a Keleti-Kárpátokban erdészek "loptak el" hálóval anyjuktól.
Így került vadaskertünkbe egy Ratosnyán befogott, és Miku erdész által Jankunak elkeresztelt izgága, szokatlanul vad hím szarvasborjú. Összesen huszonhat szarvasborjúból állott az állomány, amibôl öt bikaborjú volt. Hamar észrevettük, hogy Janku, bár egyéves sem volt, már hevesen udvarolt a sutáknak, állandóan döfködte, lökdöste bikatársait. A vadaskertbe bejáró nôket, így a Miku erdész feleségét is, többször megtámadta, és az asszonyt csak fürgesége, lélekjelenléte mentette meg a felnyársalástól. Miku is csak Rex nevû kopójával járt be a vadaskertbe, mert Janku egyedül a kutyáktól félt. Nem találtunk magyarázatot Janku agresszív viselkedésére, fôleg a nôkkel szembeni vadságára, akiket agancsával válogatás nélkül megtámadott. Az állatorvos gyanúja szerint Jankunak rossz emlékei lehettek ratosnyai gazdáiról.
Két év múltán a borjak szépen kifejlôdtek, és szabadon engedtük ôket a térségbe. Többen közülük még sokáig vissza-visszajártak a vadaskertbe szénáért, abrakért, mígnem megszokták a vadon életét. Az elsô három évben gyakran találkoztunk a fiatal szarvasokkal, amelyek szépek, erôsek lettek, szeptemberben, a párzás idején még vézna bôgésüket is hallottuk. De Jankut csak egyszer látta Burz erdôkerülô fenn, a Medve patak forrása környékén, hatalmas termettel és sokágú aganccsal. Eltelt újabb hét-nyolc év, és a szarvasnépség annyira elszaporodott, hogy engedélyezték egyes bikák kilövését.
Prigoanã Simon hideghavasi Balta hegyifalu Dobrin nevezetû részében volt jómódú móc gazda. Még a ’20-as években a földreform révén kapott erdôt, legelôt, kaszálót az Andrássy gróf birtokaiból. Szorgalmas emberként hatalmas istállója állandóan tele volt jófajta tehenekkel, ökrökkel, lipicai lovakkal. Gyermeke is volt hat, közülük Lucretia, a legidôsebb, születéskor egy gondatlan bábaasszony ügyetlen nyomkodásai miatt szellemileg súlyosan sérült maradt. Csöndes, szelíd, beszédhibás, de különben sudár termetû, kellemes látvány volt az istenadta. A ház körül tett-vett, mindent elvégzett.
Abban az évben meleg szeptemberrel köszöntött be az ôsz. Késett a szarvasok bôgése a havason, de a hónap végén megjött a hideg és vele együtt a szarvasbikák hangja a párviadalok elfogadására vagy visszautasítására. Janku már nyolc éve élt a térségben, minden párzási idôszakban kíméletlen harcokat vívott a többi bikával a nôstények birtoklásáért. Addig mindig legyôzte és elzavarta riválisait. De ezen az ôszön mintha nem érezte volna magát szokásos erejében, izmaiban, szügyében gyakran remegett, mintha hangja és látása is meggyengült volna. Így az ôt kihívó fiatal izmos bika rövid öklelô harcban elzavarta szeretett sutáitól. Janku dühös bosszúval vágtatott el a helyszínrôl a sûrûn telepített fenyvesbe, a Koboris pataka felett.
A Prigoanã portán Lucretia reggel ellátta a jószágot, és befogta a szelíd Lili kancát a szekérbe, hogy hazahozza a múltkor Dobrinban maradt sarjút. Hideg szellô borzolta a szénát, Lucretia nem sietett a rakodással.
Egyszerre furcsa dübörgést hallott a háta mögött, de nem volt ideje megfordulni, mert erôs ütést érzett a derekán, és messze zuhant a boglyától. Felüvöltött a fájdalomtól, fel akart állni, amikor megpillantotta a dühös szarvasbikát, amint elborult tekintettel és leszegett fejjel megint öklelte a védtelen lányt. A szúrt sebekbôl már ömlött a vér, és a lány artikulálatlan hangon ordította, hogy ne, ne Janku! Már bánta, hogy kifogta a szekérbôl a lovat, hogy hazazavarta a kuvaszukat. Megpróbált felmászni az utolsó boglyára, a villával a vad felé bökött, de az agancsával kiverte kezébôl. A szerencsétlen, erejét veszítve már nem is védekezett, álmosság lett úrrá rajta, elvesztette eszméletét. Janku holtában is döfködte a lányt, csak a ló közeledtére ügetett el a helyszínrôl. Lili, az okos kanca, látva a mozdulatlan lányt, nyerített, és a Prigoanã portára ügetett. Ott a gazda, látva az izgatott kancát, rosszat sejtve annak hátára ült, és a helyszínre érkezett. Sírva fakadt a látványtól, a nyomokból tudta, mi történt.
Hamar híre ment az esetnek, azonnal intézkedtem, hogy valamennyi erdész bárhol is találkozik Jankuval, azonnal végezzen vele. Másnap a tragédia helyszínére Burz erdôkerülôt állítottam lesbe. Úgy kilenc óra körül, a kicsapódott harmattól szügyig lucskosan megjelent a fáradtságtól párát okádó bika, mint egy kíváncsiságtól visszaûzött gyilkos. Burz fegyvere eldörrent, az acéllövedék szíven érte Jankut. Felbukott, agancsát a földbe döfve rogyott össze. Késôbb a Koboris felett két holló jelent meg, és mint két fekete gyászszalag, keringtek az irdatlan magasságban.
Higgyék el nekem, a szemétdomb is teremhet szépséget.
A Györgyfalvi negyed végén, a Szopor falucska (vagy inkább: tanya?) felé vezetô út mentén, ott, ahol a hóstátiak termelôszövetkezetének hídmérlege állott, s ahol hatalmas diófa terebélyesedik, mostanra már "gyönyörû" szemétdomb alakult ki, valószínûleg a nem túl szelíden közösbe terelt, híres kolozsvári zöldségtermesztôk és a város zöldségellátásának sikeres tönkretevése mementójaként.
Végül is, egy emlékmû akkor igazán jó, ha híven tükrözi a lényeget, azt, amire emlékeztet...
Néha erre sétálunk, és a hóstáti-módra, példás-szépen megmûvelt földek — esztétikailag is értékelhetô — szép rendjén legeltetve szemünket, kis melegséggel a szívünk táján konstatáljuk, hogy megnyomorításuk és tömbházi szétszóratásuk ellenére is él még ez a hihetetlen szorgalmáról, elszántságáról és kultúrát éltetô hagyományairól ismert, elismert és tisztelt földész nép (ahogy magukat nevezni szeretik)! Ez még akkor is így van, ha a gondosan megmunkált parcellák között egy-egy parlagon hagyott, elvadult vagy éppenséggel "eladó" táblácskával szomorított földsávból évrôl évre több van...
Ám az egykori hídmérleg terén keletkezett "gyönyörû", mert hû mementó közepén, a bûzlô szemétkupacok halmai között, tavaly tavasszal gyönyörû vadrózsabokor harsogott, lángolt, mintha azt hirdetné ezernyi pazar virágával, reményt sugárzó kontrasztjával, hogy — mint e földek egykori gazdái, a hóstátiak — a legmostohább, legellenségesebb (de zord valóságunkhoz nagyon hasonlatos) környezetben is föltámadhat és mégis-mégis diadalmaskodhat a szépség, az élet!
Két román férfi is életét vesztette a vasárnap éjjel Tel Avivban történt, huszonkét áldozatot követelô öngyilkos merénylet nyomán. Cosmin Dobran külügyi szóvivô a Mediafaxnak hétfôn adott nyilatkozatában elmondta: a román áldozatok — a 38 éves brassói Mihai Sabãu és a 33 éves ploiesti-i Ion Nicolae — Izraelben tartózkodó feleségei a tel-avivi román nagykövetséghez fordultak segítségért.
A merénylet során megsérült személyek között további román állampolgárok is vannak, akiket az izraeli fôváros különbözô kórházaiba szállítottak, pontos számuk azonban egyelôre ismeretlen, mivel "az azonosítási folyamat nehezen történik". A román nagykövetség állandó kapcsolatban áll az izraeli hatóságokkal és a kórházakkal, hogy mielôbb új információkat kapjanak az incidenssel kapcsolatban.
A román külügyminisztérium tájékoztatta a belügyi tárcát a két román áldozatról, a Belügyminisztérium pedig kapcsolatba lép az elhunytak családjával, mondta Dobran. Az AFP tájékoztatása szerint huszonkét személy életét vesztette, százan pedig megsérültek abban a robbantásban, amelyet vasárnap este követett el Tel Avivban két öngyilkos merénylô.
A merénylôk a külföldi vendégmunkások által látogatott régi autóbusz-pályaudvarnak is otthont adó Neve Shaanan negyed két párhuzamos utcáján robbantották fel nagyerejû pokolgépeiket. Az áldozatok fele külföldi állampolgár.
A tel-avivi rendôrség szóvivôje közölte, hogy a kettôs robbanás nyomán hét személy a kórházban halt bele sérüléseibe, a helyszínen 17 holttestet találtak, köztük az elkövetôkét is.
Ariel Sharon kormányfô összehívta minikormányát, hogy elemezzék az izraeli válaszcsapás lehetôségét. A palesztin vezetés elítélte a merényletet.
A Szociáldemokrata Párt (SZDP) vezetése úgy véli, hogy az elôrehozott választások jelenleg nem jelentenek politikai prioritást a kormánypárt számára, amely inkább az életszínvonal emelésére, a munkanélküliség csökkentésére, az adó- és a nyugdíjrendszer reformjára összpontosít, közölte hétfôn Cozmin Gusã, az SZDP fôtitkára.
Gusã elmondta: a kormánypárt most nem folytatja az elôrehozott választásokról kezdeményezett vitát, mivel ezzel kapcsolatos javaslatát a többi párt nem támogatta. A fôtitkár hozzátette, hogy az SZDP jelenleg egy 2003-ra szóló politikai stratégián dolgozik, amelynek fô eleme az életszínvonal növekedése, és nem tér ki az elôrehozott választások kérdésére.
Ugyanakkor közölte: Adrian Nãstase kormányfô az SZDP Állandó Delegációjának hétfôi ülésén kérte, hogy minden szaktárca azonosítsa a korrupciót lehetôvé tevô területeket, majd megfelelô intézkedésekkel szûkítse vagy szüntesse meg azokat.
útján a súlyosan beteg, igazságtalanul elítélt Héjja Dezsôt és Reiner Antalt, akik a csíkszeredai börtönben raboskodnak!
Székelyudvarhelyi értelmiségiek egy csoportja 1991. február 20-án hozta létre, a helyi bíróság az év március 21-én pedig bejegyezte az apolitikus, humánus eszméket valló emberbaráti Emberséget!-Alapítványt.
Az Emberséget!-Alapítvány több mint 10 esztendeje több tucatnyi ártatlanul szenvedô és anyagilag rászoruló embertársunk sorsát igyekezett megkönnyíteni, önkéntes pénzadományok gyûjtése és célbajuttatása révén. Az alapítvány támogatottjai közül a legismertebbek az 1989. december 22-i események ürügyén koncepciós perekben elítélt oroszhegyi és zetelaki magyarok, illetve a marosvásárhelyi 1990 márciusi pogrom áldozatainak (Nagyernye, Sáromberke, Mezôújfalu) nélkülözô családjai és hátramaradottai, valamint a börtönbe zárt Cseresznyés Pál Marosvásárhelyrôl!
2002-ben megint kopogtat, megint jelentkezik az Emberséget!-Alapítvány, hogy támogassa az 1989. december 22-i kézdivásárhelyi rendôrlincselés ürügyén börtönbüntetéssel sújtott REINER ANTALT.
Mindketten magyarellenes koncepciós per áldozatai, és noha súlyos betegek, hosszú hónapok óta a csíkszeredai börtön foglyai.
Sorsukról, helyzetükrôl részletesebb beszámolót találhat a www.nexus.hu/erdelyimagyarkezdemenyezes honlapunkon!
Kérjük tehát mindazokat, akikhez eljut felhívásunk, jótékonykodjanak, és pénzadományaikat juttassák el az Emberséget!-Alapítványnak a székelyudvarhelyi Kereskedelmi Bankban nyitott számlájára, pénztárosunk, Incze Béla nevére: lejben: — Banca Comercialã Românã, Odorheiu Secuiesc, România, cont. nr. 4590001177001, dollárban — Banca Comercialã Româna, Odorheiu Secuiesc, România, cont. nr. 2511246982/USD.
A bank postacíme: 4150 ROMÁNIA, Odorheiu Secuiesc, Tamási Áron út 1.
Az Emberséget!-Alapítvány kuratóriuma
Székelyudvarhely, Tamási Áron úr 15. 4150-Románia
Szorongató érzés egy kolléga utolsó cikkét olvasni lapja internetes kiadásában, amelyrôl halálhíre, noha a nagy nemzetközi hírügynökségek már vasárnap beszámoltak róla, még nem hívható le. Még szomorúbb és különösebb, ha ennek az év végi mérleg-vezércikknek ez a címe: A Remény állomása felé.
Dumitru Tinut szerdán, 2003 elsô napján érte a halál, az 1-es fôúton, amely Bukaresttôl indul, a Déli Kárpátok felé és tovább, Európa nyugati tájai felé vezet. Románia legtekintélyesebb, legolvasottabb napilapjának igazgató-fôszerkesztôje a lap hegyi üdülôjében rendezett szilveszteri mulatságról tartott hazafelé a fôvárosba, amikor a havas úton kocsija megcsúszott és felfordult. Tinu a helyszínen életét vesztette.
A brutális baleset a román média talán legtekintélyesebb hangját, illetve tollát némította el. Dumitru Tinu — és lapja — súlyát a román közéletben jól érzékelteti, hogy Ion Iliescu államfô és Adrian Nãstase miniszterelnök egyaránt részvétét nyilvánította, és elismerô szavakkal emlékezett meg tevékenységérôl, noha az éles tollú — és törekvéseiket alapjában osztó — publicista nem egyszer keményen bírálta ôket.
Az MTI egykori bukaresti tudósítója, aki e sorokat jegyzi, még emlékszik arra, hogy amikor 1996-ban az Adevãrul 2500-ik számának megjelenése alkalmából rendeztek nagyszabású fogadást, ott megjelent mind Emil Constantinescu akkori, mind fô ellenfele, Iliescu korábbi (és késôbbi) elnök, Radu Vasile akkori miniszterelnök, a közélet szinte minden számottevô személyisége. Constantinescu, akit Dumitru Tinu lapja akkortájt különösen hevesen ostorozott, a tévében "igazán függetlennek" és "komoly munkaeszköznek" nevezte az Adevãrult. Azt, hogy ezzel a sajtóhatalommal milyen nehéz ujjat húzni Romániában, jól érzékeltette, hogy amikor arról kérdezték az államfôt, mivel elégedetlen a lap mûködésében, azt felelte, hogy még ha lenne is ilyesmi (bizonyára bôségesen volt), akkor sem mondaná el.
Dumitru Tinu 62 éves volt. A pártlap, a Scînteia hasábjain szerzett nevet, de az 1989-es fordulat idején az ô vezetésével alakult át a sajtóorgánum, amely ma munkatársainak tulajdonában van, és független napilapként elengedhetetlen olvasmánya a közélet minden szereplôjének. Tinu az elmúlt években is — az általa a román nemzeti érdekek szempontjából megfelelônek tartott politika kifejtésére törekedve — nemegyszer bírálta a különbözô kormányok politikáját, a román politikai osztály hibáit, többször is felemelte szavát a sajtószabadság védelmében, amikor a kabinetek meg akarták nyirbálni a média lehetôségeit, és gyakran elemezte a világpolitikai fejleményeket, javasolt az egymást követô kabineteknek — több-kevesebb sikerrel — bel- és külpolitikai stratégiát. Szerepét csak erôsítette, hogy Romániában a lapigazgató-fôszerkesztôk rendszerint újságuk vezetô publicistái, akik közül nem egy szinte naponta vezércikkben fejti ki véleményét.
Bár Tinu az utóbbi idôben ritkábban élt ezzel a lehetôséggel, a televízióban mindvégig rendszeresen megszólalt. Az Adevãrul, amelynek szerkesztôsége megôrizte a Scînteia helyiségeit a hatalmas bukaresti sajtópalotában, a legjobban informált napilapnak számított, akár egyetértett valaki Tinu álláspontjával, akár nem, véleményét és lapjának információit ismerni illett. Tinu és az Adevãrul nem egy kezdeményezése és felvetése épült be a román kormányok politikájába, az elmúlt 13 év közgondolkodásába. Óvott a szélsôségektôl, a szélsôséges román nacionalistákat és a velük való együttmûködést is gyakran bírálta — ugyanakkor, bár az RMDSZ szerepét (nem egy román kollégájától eltérôen) szükségesnek és fontosnak ismerte el a romániai politikai életben, nem egyszer gyanakodva tekintett a romániai (és magyarországi) magyar politikusokra, a "magyar hátsó szándékokra", és ennek nem ritkán feltûnést keltô vezércikkekben adott hangot.
Románia modernizálásának, európai és NATO-csatlakozásának lelkes ösztönzôje, türelmetlen sürgetôje volt, a magyar külpolitika címére intézett bírálatainak is az — a kilencvenes évek során a román politikusok széles körében osztott — vélekedés volt a kiindulópontja, hogy a térség országainak egyszerre kellene a NATO, illete az Európai Unió tagjává válniuk, ebben szerinte nem lehetett indokolt, hogy Budapest megelôzze Bukarestet. A romániai magyar kisebbségre, szintén számos más román közéleti szereplôhöz hasonlóan, ama — az erdélyi magyaroknak tulajdonított — szándék miatt tekintett bizalmatlanul, hogy az, úgymond etnikai alapon, "államot kíván kiépíteni az államban". Ezt a gyanakvást csak fokozatosan enyhítette a román politikai osztály, s a Tinuhoz hasonló közvéleményformálók körében az a pozitív tapasztalat, amely azóta halmozódott fel a román politikában, hogy az RMDSZ — 1996 óta — különbözô formákban a kormányzás meg nem kerülhetô tényezôjévé vált.
Halála elôtt néhány nappal, A Remény állomása felé címmel írott összegzô vezércikkében Dumitru Tinu, számot vetve az elmúlt esztendô reményeivel és csalódásaival, arról írhatott, hogy ez volt talán az elsô év az 1989-es "csoda" — azaz a Ceausescu-rendszer véres bukása — óta, amikor a románok nem hiába kínlódtak, s végre helyet tartottak fenn számukra a civilizált világ soraiban. "Az, ami az elmúlt év végén történt, amikor meghívtak a NATO-ba, és fix dátummal tûzték ki az Európai Unióba vezetô utunkat, meg fogja határozni népünk sorsát" — szögezte le, hozzáfûzve, hogy ez nem ennek vagy annak a kormánynak az érdeme, hanem a románok millióié, akik hittek abban, hogy Románia az európai kultúrához és civilizációhoz tartozik, akik támogatták a demokratikus értékeket, akik Boszniában, Koszovóban és az afgán sivatagban szolgáltak, akik a reformok késlekedése, a bürokrácia és a kormányzatok hozzá nem értése ellenére megteremtették azt a dinamikus magánszektort, amely ma már meghaladja az államit.
Ugyenebben a cikkében hozzáfûzte: "Azok közül, akik tanúi voltak az utóbbi idôk politikai cirkuszának... sokan teszik fel a kérdést, nem történhet-e meg, hogy eljátsszuk ezt a történelmi esélyt. A veszély fennáll, de több az ok a derûlátásra."
Ez most már Tinu végrendelete.
(Folytatás január 6-i lapszámunkból)
5.
Élettér és pünkösdi királyság
Papp Ferenc kilenc gyereke
Papp Ferenc feleségével, Erzsébettel és kilenc gyerekével egy lupényi háromszobás tömbházlakásban él. Az "élettér" ötletesen van kialakítva: emeletes ágyak, racionálisan kihasznált konyha, elôszoba. Az utóbbit lambéria védi, és bizony van is mitôl, hiszen a lakás ajtaja átlagban százszor nyílik Pappéknál, és a sok csapkodás — gyermekkezek, ugye — már rég megrepesztette volna a falat. Amikor belépünk, Klári, az ötödik, éppen somfordálna el — az egyik bátyó is húzná el a csíkot —, de a szigorú atyai tekintet jobb belátásra bírja ôket. Hamar kialakul a nagyszobában a hierarchia: itt a lányok, ott a fiúk, itt a kicsik, ott a nagyok. Érdeklôdve figyelik édesapjukat, aki ez egyszer "hivatalosan" mesél magáról, családjáról és Lupényrôl.
— Édesapám a Szatmár megyei Hadadnádasdról jött ide a kollektivizálás idején Az akkori Lupény kicsit más volt, hiszen nemigen volt hol lakni. Egy kétszobás lakásban négy család is lakott, munkát keresni. Késôbb — 1961-ben — családját is felhozta, azaz feleségét és három gyermekét. akkoriban. Itt még három gyereke született édeanyámnak — összesen hatan voltunk testvérek. forradalom után csappant meg, amikor is sokan visszamentek szülôföldjükre, vagy kivándoroltak.Fent laktunk az István-negyedben, ott nôttünk fel. Amikor szüleink nyugdíjba mentek, visszamentek Hadasnádasdra. A hat testvérbôl hárman maradtunk Lupényban. Akkoriban más volt a nemzetiségi arány: sokkal több volt a magyar és fôleg a német. A magyarság lélekszáma szerintem a
— Külsô szemlélô számára mindenki bányász, aki a bányavállalatnál dolgozik. Ön is bányász?
— Mesterségem: karbantartó villanyszerelô. Két aknagépet tartok karban a kollégáimmal. Megjegyzem, hogy az egész jelenlegi lupényi termelés az általunk karbantartott gépekkel valósul meg. Négyszáz méter mélységbôl hozzák fel gépeink a kôszenet… Könnyebb az életünk, mint azoké, akik a fejtésben dolgoznak, de gondjaink azért nekünk is vannak bôven. A gépek öregek, és a régi Szovjetúnióból származnak, így alkatrészeket már nemigen tudunk beszerezni. Próbálkozunk persze mindenfélével, de nyilvánvaló, hogy egyre nehezebb lesz a Lupényi Bányavállalatnál karbantartó villanyszerelôként dolgozni.
— Kilenc gyereket nevel feleségével, Erzsébettel…
— Annak ellenére, hogy mi is hatan voltunk testvérek, nem gondoltam volna, hogy majd kilenc gyerekszájat fogok etetni Lupényban. Vállaltuk ôket — Istenbe vetett hittel. De errôl talán Erzsébetet kellene kérdezni…
— A nap azzal kezdôdik nálunk — mondja az édesanya —, hogy a kicsik elmennek iskolába, Edit óvodába. Aztán költjük a nagyobbat, reggelizünk, nekifogunk tanulni. A kicsikkel készítjük az ebédet… Aztán jön a férjem, ebédelünk. Délután jön haza a "kicsi csoport", este pedig a "nagyok." Eltelik a nap — öröm, bánat, játék, ének, mikor hogy.
Bevallom, amikor idejöttem Lupényba, nagyon furcsán éreztem magam. Nálunk, Szatmár megyében, melegebbek az emberek, így nehezen szoktam hozzá ehhez a világhoz. Aztán megszerettem itt, és már nem vágyódom "haza". Megszerettem ezt a vidéket… A gyerekek pedig egymás után jöttek. Klári, te ügyes kislány vagy, mutasd be a testvéreidet, jó?
— A legkisebb testvérem Norbert — fog bele nagy izgatottan a hatodikos Klári —, aki egyéves, nagyon kicsi és nagyon ravasz. Második testvérem Bence, aki kétéves, és nagyon jó kisfiú, csak éppen össze szokott verekedni Norbival…Harmadik testvérem Editke, aki most nincs itt. Ô ötéves, és nagyon szeret óvodába járni és énekelni. A negyedik az Tamás, aki egyszer-egyszer nem tanul… Az ötödik én vagyok, Klári, és néha-néha rosszul tanulok, de a magyar nyelvet nagyon szeretem. A hatodikEvódia, aki hetedikes, és egy kicsit beteges. Hetedik Zsolti, aki Déván tanul. Ô jó gyerek, csak egyszer-egyszer ô is… Nyolcadik Szabi, aki ugyancsak Dévára jár. Kilencedik pedig a bátyám, Feri, aki tizenegyedikes…
Ismerkedünk a kisebbekkel, megy is a haverkedés, de a nagyfiúk nemigen oldódnak. — Na, mit szóltok Miron Cosma pünkösdi királyságához? — próbálok bizalmaskodni.
A legények végigmérnek, és a lehetô legszigorúbban juttatják tudomásomra: — Miron Cosma egy igazi férfi volt, és az is marad…
6
A bányászmessiás városa
Irodalmi passport-kontroll
Éjszaka Petrozsény nem sötétebb, mint bármelyik erdélyi város. Két irdatlan hosszú fôutcájának neonreklámjai akár Kolozsváron is világíthatnának. Éjfél felé jár, amikor nekivágok felkeresni azokat a híres bányász-szórakozóhelyeket, ahol — legalábbis a szenzációhajhász sajtó szerint — Miron Cosma és a többi "milliomos" bányászvezér verték el hétvégén a pénzüket.
A Petrosani Hotel — a város dísze — maga a megtestesült éttermi katasztrófa: az étlap tizenöt levesébôl "véletlenül" egy sincs a konyhán, tojásért a szomszéd üzletbe szaladnak át. Amikor térképet kérsz a recepción, azt hiszik, viccelsz — igencsak érzôdik itt, hogy nemigen vannak vendégek (bár a városnak, akárcsak Lupénynak és Urikánynak, honlapja van). Itt tehát se nappali, se éjszakai élet nincs. Sebaj, gondolom, majd a taxis elirányít egy mironcosmás szórakozóhelyre. Szegény sofôr hirtelen azt hiszi, valami dúsgazdag külföldi vagyok, s már ajánlkozik is, hogy elvisz valami erotikus lokálba, ide a "szomszéd városba", Vajdahunyadra (!). Mondom: köszi szépen, de én itt, Petrozsényben szeretnék egy éjjeli bárban meginni egy fél Miorita konyakot. Gondolkozik a fiú, aztán elirányít valahová a tömbházakon túlra, egy olyan "luxushelyre", ahová rövidítésen ajánlatos menni, olyan rövidítésen, amelynek a végén egy kerítés van, azon meg egy nagy lyuk, hogy át lehessen "luxusbújni" rajta.
Hajnali kettô körül feladom a harcot. Nekem aztán beszélhetnek ezentúl a petrozsényi luxusbányász-életrôl. Olyan város ez is, mint a többi. Csak sokkal hidegebb, személytelenebb. Szegény és kilátástalan település Petrozsény — nappal és éjjel egyaránt... Nem lesz ez többé soha Kis-Amerika, hiába várják haza oly sokan a bebörtönzött bányászmessiást.
*
Egy átkódorgott éjszaka után mindig kalendáriumkrízisem van, ugyanis biológiai órám nem tud elszámolni az át nem aludt órákkal, és keményen lázadozik az ellen, hogy úgy kezeljük az "ügyet", mintha mi sem történt volna. Régi betegségem ez, és nem is igazán csodálkozom, hogy éppen Petrozsényben ért utól ily erôvel. A nyolcvanas évek közepén ugyanis Lupény érintésével készültünk fel Juhásszal a Páreng-be, és a nehézkes közlekedés miatt kora hajnalban érkeztünk meg Pongrácz tiszteletes úrékhoz, akiket persze nem mertünk felverni, így a templom fölötti református temetô egyik sima tisztásán vertünk sátrat. A kiesett éjszaka nem akart az elkövetkezô napokban sem a helyére kerülni, így a következô dolog történt meg velem. Szeptember 14-én, vasárnap reggel jöttünk le a Páreng-rôl, hogy estére nyugodtan hazaérhessünk, hiszen másnap, hétfôn, már kezdôdött az iskola, és nekem a Tolvajkötkei Iskolában kellett lennem reggel nyolckor, hogy az irántam örök-ellenséges igazgatót hiányzásommal ne gurítsam dühbe már a tanév elsô napján. (Szegégy rosszindulatú igazgatóm! Ott fagyott meg egy év múlva részegen a szombói dombon — a diákjai bukkantak rá.).
Ülünk tehát vasárnap, 1984 (?). szeptember 14-én az egyik petrozsényi kocsmában, és múlatjuk az idôt, ami a vonatindulásig hátra van. Mondom a mellénk telepedô fiatalembernek, hogy nekünk, kolozsváriaknak olyan furcsának tûnik az, hogy itt, a bányászok földjén vasárnap is minden nyitva van, és olyan a sürgés-forgás, mintha hétköznap lenne. A fiatalember figyelmesen megnézett magának, majd azt mondta: e téren nincs különbség Petrozsény és Kolozsvár között, hiszen vasárnap itt is minden néma, mint például a Szamos-parton. — Az a helyzet ugyanis — halkította le a hangját —, hogy ma nem vasárnap van, hanem hétfô, és nem 14-e, hanem 15. Maguk valahol elvesztettek egy napot…
Innen, Lupényból szedtem fel tehát egzotikus kalendáriumbetegségem.Talán ezért az örökös — félbeteges — vágy arra, hogy (út)levél-részleteimet — föld feletti és föld alatti szorongásaimat kiegyensúlyozandó — közszemlére bocsássam.
Irodalmi passport-kontroll ez — semmi más. Jó szerencsét! Noroc bun!
Vasárnap délután halálos közlekedési balesetet okozott a tordai Kereszténydemokrata Nemzeti Parasztpárt elnöke, a 47 éves Simion Moldovan. A férfi Peugeot márkájú személygépkocsijával haladt Kolozsvár felé, amikor háromnegyed hatkor a nedves, csúszós úton a túlzott sebesség miatt egy jobb kanyarban elvesztette uralmát a kocsi fölött. Az irányíthatatlan jármû frontálisan ütközött a szembôl szabályosan haladó, Ion Gâldean (45) vezette Daciával. A Fehér megyei gépkocsivezetô a helyszínen életét vesztette, feleségét, a 49 éves Melaniát súlyos állapotban szállították kórházba. Moldovan és felesége könnyebb sérülésekkel megúszta, az anyagi kár mintegy 90 millió lej.
Gyilkossági kísérlet — öregotthonban
Szilveszter éjszakáján fél egykor gyilkossági kísérlet miatt riasztották a szamosújvári rendôröket. A helyi öregek otthonában a 65 éves Iacob István egy bicskával nekiesett a 65 éves Vitan Elemérnek. A két férfi között közös italozást követôen támadt nézeteltérés. Iacob nyolc szúrást ejtett áldozatán, ebbôl hat a hasi tájékot érte. Az áldozatot a kolozsvári 3-as számú sebészeten megmûtötték, az orvosoknak sikerült megmenteniük az életét. A tettes ellen gyilkossági kísérlet vádjával indult eljárás.
Bennégett egy csecsemô
Lángok közt vesztette életét január 3-án egy 10 hónapos csecsemô. Az eset a pataréti szeméttelepen történt, egy barakkban. A 36 éves Olivia Lãcãtus látogatóba ment egy szomszédhoz, s otthon hagyta 7 éves kislányát és 10 hónapos kisfiát. A rögtönzött kályhában lobogó, felülvigyázatlanul hagyott tûz átterjedt a barakkra. A kislány kimenekült, de a fiúcskának már csak az elégett maradványait találták meg a tûzoltók, akiknek érkezéséig a barakk teljesen leégett.
Gyilkossági kísérlet, erôszak és lopás, ezek a bûncselekmények jellemezték az új év elsô napjait Szamosújváron. Különösen a szamosújvári aggmenházban történt gyilkossági kísérlet botránkoztatta meg a várost. A bonchidai Jula Alexandru nemi erôszakot követett el az Iklód községhez tartozó Ormány faluban. Az új év elsô napjait a rendôrségen töltötte a szamosújvári Nersiu Constantin is, aki miután novemberben szabadult ki a közeli börtönbôl, az elmúlt esztendô utolsó napjaiban betört a Kétvízközt negyedben található cukrászdába, ahonnan 18 millió lej értékben lopott... édességet, kávét és italt. A rend ôrei azonban megkeserítették életét...
Két év szünet után, amelyet pénzhiány okozott, folytatódik a Debren községhez tartozó Vérvölgy kultúrházának építése, megvásárolták az épület befedéséhez szükséges fát — számolt be a Szabadságnak Szabó Károly debreni polgármester.
Ezen a környéken különösen nehéz pénzt elôteremteni hasonló célokra. Tövishát gyenge, elöregedett vidék, és infrastruktúrája sem kielégítô. Most ezen is megpróbálnak a lehetôségekhez mérten segíteni, három kártyás telefon felszerelésével Doba, Vérvölgy és Debren településeken. A pénz elôteremtése azért gond, mert a tanács saját bevétele, amely ház- és földadókból származik, mindössze 770 millió, szemben a 3,7 milliárdos költségekkel.
Új épületbe költözik a balázsfalvi városi könyvtár, amely jelenleg egy államosított épületben mûködik, amelyet hamarosan el kell hagynia. A városi tanács decemberi ülésén 3 milliárd lejt ítélt meg az új épületre, amelyet a tervek szerint 2004-ben avatnak fel — tájékoztatta lapunkat Kovács Adorján tanácsos.
A Fehér megyei város tanácsülésén a költségvetés kiigazítása és elfogadása volt a fô napirendi pont. Elsôsorban a tanügy, a szociális munkások (a mozgásképtelenek asszisztensei) és a városi szállítás számíthat költségvetési pénzekre.
Az idei esztendô elsô napjaiban is terepen találtuk a mezôgazdasági összeírást végzô szakembereket Cege községben. Amint azt lapunknak Steiu Andrei mérnök, a községi összeíró bizottság elnöke elmondta, eddig körülbelül a gazdaságok 70 százalékát mérték fel. A legjobb helyzetet a községközpontban tapasztaltuk, de elôrehaladott az összeírás Noszoly és Vasasszentivány falvakban is. A tervezett idôpontig mindenütt végeznek az összeírással. A legutóbbi felmérések alapján Cege községben 1200 háztáji gazdaságot tartanak nyilván, ennek több mint fele állatot tart.
Cege községben található a volt állami mezôgazdasági vállalatból kinôtt Agrocom Rt. helyi részlege is, amelynek területei, istállói és a még megmaradt állatállomány ugyancsak a most zajló összeírás tárgyát képezi. A biztosok munkáját megnehezíti a még mindig homályos tulajdonjog. Ezt már ideje tisztázni, márcsak azért is, mert a földterületek több mint 75 százaléka tavaly is parlagon maradt.
Január 6., hétfô
|
Váltóiroda |
Euró (Vétel/Eladás) |
Dollár (Vétel/Eladás) |
Forint (Vétel/Eladás) |
|
Macrogroup (Fôtér 23., Sora, Bolyai 8., Szentegyház u. 4.) |
34 100/34 650 |
33 000/33 500 |
140/145 |
Január 7., kedd
A Román Nemzeti Bank mai árfolyamai: 1 euró = 35 018 lej, 1 USD =33 443, 1 magyar forint = 149 lej.
A Don-kanyarnál hatvan évvel ezelôtt elpusztult 2. magyar hadsereg áldozatairól emlékezô kiállítás nyílt meg vasárnap Marosvásárhelyen az Erdélyi Magyar Közmûvelôdési Egyesület (EMKE) megyei szervezetének rendezésében.
A helyi unitárius egyházközösség épületében rendezett kiállításon azokat a tárgyi emlékeket — tábori naplókat, fényképeket, térképeket, zsoldkönyveket, fegyvereket — mutatják be, amelyeket két fiatal történész gyûjtött össze. A Don-kanyari veszteséglistán a mai romániai Maros megyébôl több mint 500 áldozat — halott, eltûnt, sebesült — neve szerepel. A megyében hét túlélôt tartanak számon.
A 2. magyar hadsereg doni katasztrófájáról most elôször emlékeznek meg nyilvánosan Romániában. Az EMKE megyei szervezetének kezdeményezésére a történelmi egyházak és civil szervezetek emlékbizottságot hoztak létre.
A most megnyílt kiállítás mellett a hét végén történelmi emlékülést tartanak a marosvásárhelyi Deus Providebit Tanulmányi Házban, és a marosvásárhelyi katolikus temetôben elhelyezik a Don-kanyari tervezett emlékmû alapkövét.
BÉRBE AD
Központban kiadó 45 négyzetméteres garzon, telefonnal, kábeltévével. Telefon: 123-912, 197-124. (0039)
• A Real Madrid hazai pályán biztosan nyert a Sevilla ellen a spanyol labdarúgó-bajnokság 12. fordulójából elmaradt mérkôzésen, és a második helyre lépett elôre. Eredmény: Real Madrid–Sevilla 3–0.
• A Primera Division 16. fordulójának rangadóján a királyi gárda hazai pályán gyôzte le a bajnok Valenciát; a három gyôztes találat azt követôen született meg, hogy a vendégek emberhátrányban maradtak a 64. percben. A forduló vesztese az éllovas, továbbra is veretlen Sociedad volt, amely csak döntetlent ért el hazai pályán. Ennek köszönhetôen a Real három pontnyira megközelítette a baszk gárdát. Eredmények: Valladolid–Real Betis 3–0, Racing Santander–Athletic Bilbao 3–4, Deportivo La Coruña–Celta Vigo 3–0, Osasuna–Rayo Vallecano 0–1, FC Sevilla–Real Mallorca 3–0, Real Sociedad–Malaga 2–2, FC Barcelona–Recreativo Huelva 3–0, Deportivo Alaves–Espanyol 2–1, Villarreal–Atletico Madrid 4–3, Real Madrid–FC Valencia 4–1.
A sorrend:
1. Sociedad 16 10 6 0 31–18 36
2. R. Madrid 16 9 6 1 36–16 33
3. Deportivo 16 8 5 3 23–17 29
4. Valencia 16 8 4 4 25–12 28
5. Celta 16 8 3 5 20–16 27
6. Betis 16 7 5 4 26–19 26
7. Mallorca 16 7 2 7 21–29 23
8. Barcelona 16 6 4 6 25–19 22
9. Atl. Madrid 16 5 6 5 23–21 21
10. Bilbao 16 6 3 7 25–31 21
11. Sevilla 16 5 5 6 15–14 20
12. Racing 16 6 2 8 20–20 20
13. Valladolid 16 6 2 8 16–18 20
14. Malaga 16 4 7 5 22–24 19
15. Alaves 16 5 4 7 19–26 19
16. Villarreal 16 4 6 6 18–21 18
17. Osasuna 16 5 3 8 17–22 18
18. Rayo 16 5 3 8 17–23 18
19. Espanyol 16 4 1 11 16–28 13
20. Huelva 16 2 3 11 13–34 9
• A bajnokságban címvédô Olympique Lyon óriási meglepetésre már az elsô fordulóban kiesett a labdarúgó Francia Kupából, miután egygólos vereséget szenvedett a negyedosztályú Libourne Saint-Seurin otthonában. Az élvonalbeli csapatok közül szombaton szintén búcsúzni kényszerült a sorozat korábbi ötszörös gyôztese, az AS Monaco, valamint a Sochaux, Montpellier és a Nice, de a kupa történetének legalacsonyabb osztályú együttese, a 9. ligás Villeurbanne AS Algerienne is. Vasárnap további három elsô osztályú együttes búcsúzott, a Strasbourg, Sedan és Troyes, ôk mind V–III. ligás csapatoktól szenvedtek vereséget, s a Paris Saint-Germain is csak hosszabbítás után jutott tovább.
• Kínkeserves gyôzelemmel kezdôdött az új év a Manchester United labdarúgócsapata számára: a vendég Sunderland, amely a 20 csapatos Premier League 18. helyén áll, kis híján döntetlent ért el a MU otthonában. A vendégek az 5. percben szereztek vezetést, ráadásul Veron öngóljának köszönhetôen, és erre a házigazdák csak a 81. percben tudtak válaszolni, a gyôztes találatot pedig a hosszabbítás perceiben harcolták ki.
A 22., január 1–2-i forduló eredményei: Manchester United–Sunderland 2–1, Arsenal-Chelsea 3–2 (a 84. percben még 3–0 volt az állás!) Aston Villa–Bolton Wanderers 2–0, Blackburn Rovers–Middlesbrough 1–0, Everton–Manchester City 2–2, Leeds United–Birmingham 2–0, Southampton–Tottenham Hotspur 1–0, Newcastle United–FC Liverpool 1–0. A rossz idôjárás miatt elmaradt: Charlton Athletic–West Ham United, Fulham–West Bromwich Albion.
Az élcsoport állása: 1. Arsenal 46 pont, 2. Manchester United 41, 3. Chelsea 38 (36–20), 4. Newcastle 38 (35–29), 5. Everton 36, 6. Southampton 35.
• Meglepetésre búcsúzott az angol labdarúgó F.A. Kupától az élvonalban jelenleg ötödik Everton, mi-után az utolsó elôtti percben kapott góllal vereséget szenvedett a negyedik osztályban szereplô Shrewsburytôl. Az F. A. Kupa 3. fordulójának legnagyobb meglepetése azonban a Premier League 4. helyén álló Newcastle United veresége a másodosztályban 10. Wolverhampton Wanderers otthonában. A többi esélyes nem "botlott".
• Egy magát megnevezni nem kívánó pénzügyi szakember úgy tudja: több olasz bank összesen 20 millió eurós segélyt nyújt a Laziónak.
Az ismeretlen személy hozzátette: a hitelezôk által erôsen szorongatott, s távozásra felszólított Sergio Cragnotti elnök órákon belül benyújtja a lemondását. Utódja állítólag az ôt ügyvédként segítô, s az egyik bankkonzorciumot képviselô Ugo Longo lesz.
Mint arról tegnapi lapszámunkban röviden már szóltunk, a Chevrolet Blazer súlyos mûszaki meghibásodása miatt a Szalay Balázs, Laklóth Aladár kettôs feladta a 25. Dakar Ralit. A duónak már a korábbi napok során is többször okozott gondot az autó, amely vasárnapra végleg elromlott.
A 4. szakaszon Tunisz és a szintén tunéziai Tózar közötti 463 km (ebbôl 25 km a gyorsasági) várt a mezônyre. A Kis Sándor, Czeglédi Péter kettôs a 26. helyen ért célba, s összetettben a huszonharmadik.
A Tunisz és Tózar közötti szakasz után az autósoknál továbbra is a Peterhansel, Cottret páros áll az élen, a motorosoknál a szintén francia Sainct vezet.
Az etap érdekessége különben az volt, hogy rosszul mérték a motorosok eredményeit, így az elôször szakaszgyôztesként feltüntetett spanyol Isidre Esteve Pujol csak a 20. (!) lett, az elsô helyet pedig honfitársa, Joan Nani Roma szerezte meg. Szilvási Péter 153.-nak ért célba.
A futballvilágban tapasztalható pénzügyi nehézségek ellenére élénk játékosmozgásra lehet számítani Európában a január 1-jén kezdôdött át-igazolási idôszakban.
Az okok egyszerûek: egyrészt több elitklub — köztük az FC Barcelona, az AS Roma és a Bayer Leverkusen — gyengén szerepel a hazai bajnokságban, a vezetôk pedig a keret megerôsítésével szeretnék elôsegíteni a felzárkózást, másrészt vannak egyesületek, amelyek anyagi megfontolásból kénytelenek lesznek megválni kulcsjátékosaiktól.
Az egyik legnagyobb versenyfutás az argentin Gabriel Batistutáért várható, aki rendszeresen csak a kispadon kap helyet az AS Rómánál, ezért ô maga sem ellenezne egy esetleges váltást. A 33 éves csatárt több Premier League-ben szereplô csapat is szívesen látná soraiban. A Fulham és a Middlesbrough mellett ugyanakkor a török Fenerbahce is komoly ajánlatot tett a mostanában nem remeklô támadónak.
A rómaiak — Batistuta távozása esetén — mindenképpen szerzôdtetnének egy gólerôs játékost. Erre legnagyobb esélye a spanyol Fernando Morientesnek lenne, aki szintén kevés játéklehetôséghez jut a BL-címvédô Real Madridban.
A 2001-es olasz bajnok akár egy másik dél-amerikai klasszisáról, Cafúról is lemondana megfelelô ajánlat esetén. A veterán brazil védôt több sztáregyesület csábítja.
A másik római klub, a Lazio viszont nem tervez erôsítéseket, sôt minden bizonnyal gyengül majd, hiszen nem tûnik valószínûnek, hogy a csôd szélén állva megtart olyan sztárokat, mint például Dejan Stankovics vagy Jaap Stam.
Nagy bevásárlást tervez ugyanakkor az FC Barcelona holland vezetô-edzôje, Louis van Gaal. Kívánságlistáján szerepel honfitársa, a Chelsea csatára, Jimmy Floyd Hasselbaink, az Ajax Amsterdam védôje, Cristian Chivu és a Lazio argentin idegenlégiósa, Juan Pablo Sorin. A katalánok egyetlen távozója Marc Overmars lehet, akit az FC Liverpoollal hoztak hírbe.
Angliában a jelenleg a Leeds Unitedben futballozó Robbie Fowler kegyeiért várható nagy harc. A várakozásoktól jócskán elmaradó klub 10,7 millió euróért lenne hajlandó megválni a támadótól. A legkomolyabb érdeklôdônek a Manchester City számít. A manchesteriek további kiszemeltjei között szerepel a német Miroslav Klose (Kaiserslautern) és a dél-afrikai Benny McCarthy (Celta Vigo).
Európában január 31-én fejezôdik be az átigazolási idôszak.
Amint arról tegnapi lapszámunkban beszámoltunk, szombaton és vasárnap kontinentális kupanap volt az élvonalbeli nôi kézilabda csapatoknak. A tét mindhárom versenyben a legjobb 16 közé jutás volt. Az indulók közül egyes együttesek két egymást követô napon játszották le mindkét összecsapásukat, és továbbjutottak még akkor is, ha feladták pályaválasztó jogukat. Mások megnyugtató sikereket arattak, s így szinte biztosra vehetô, hogy legközelebb már a torna nyolcaddöntôiben fognak pályára lépni. Vegyük tehát számba az elért eredményeket, amelyek közül több vasárnap este, hétfôi lapszámunk zárta után született meg:
• Az EHF Kupában mindkét résztvevônk — a tavalyi döntôs Olt-chim és a fôvárosi Rapid — fölényes gyôzelmet aratott. Éspedig: Oltchim–Jugopetrol Beograd (jugoszláv) 34–22 szombaton és 29–26 vasárnap, Rapid–RK Prilep (macedón) 48–21 illetve 28–15 (az említett játékok Râmnicu Vâlceán, illetve Bukarestben voltak).
• A Challenge-Cupban az egyetlen bizonytalan pontot a tavalyi tró-feagyôztes Dévai U-Remin szereplése jelentette, amelynek nem biztos, hogy elegendô lesz a hazai pályán szerzett elôny (24–20) a német Borussia Dortmund ellen.
A Nagybányai Selmont ezzel szemben Belgiumban megerôltetés nélkül bizonyult jobbnak a HC Hasselt együttesénél, a két mérkôzés eredménye 30–17, illetve 23–17 volt.
A harmadik román csapat, amely ebben a vetélkedôben érdekelt, az a Kolozsvári U-Ursus, amely kitûnô második félidei játékkal valósággal hengerelt Toulonban. A Jurcã-lányok 26–18 arányban nyertek, miután az elsô félidôben a franciák vezettek 11–8-ra. Ezek után valószínûleg nem lesz gondjuk a szombati, kolozsvári visszavágón.
• A névsort a Zilahi Silcotub egészítheti ki, a Gheorghe Tadici által felkészített szilágysági csapat pénteken és szombaton Portugáliában szerepel a Deportiva Do Lis Sao Romeo Leiria ellen a kupagyôztesek kupájának hasonló fázisa során.
• Ami a magyar csapatokat illeti, ezeknél a továbbjutási arány az EHF Kupában 4–1 lehet. A Dunaferr lányok már elérték céljukat: kétszer nyertek Svájcban a Spono Nottwill ellen (az eredmények: 41–26, illetve 38–22). A Gyôri ETO sem veszítheti el a továbbjutást, hiszen az elmúlt hét végén 20 gólos elônyre tett szert otthonában (41–21) a bosnyák Zeljeznicsár Sarazon ellen. Az Ausztriában játszó Cornexi Alcoa együttese — bár 28–27-re kikapott a Wiener Neustadt-tól, a visszavágón hazai környezetben fordíthat, így nagy esélye van a továbbjutásra. Egyedül a debreceniek sorsa tûnik elveszettnek, ugyanis a nagyerdôi játékosok mindenki meglepetésére hazai pályán maradtak alul az Anageniszi Artasz csapatával szemben (31–24 a vendégek javára), és kevés reményük maradt a görögországi visszavágóra.
Szinte napról napra bôvül a január 13-án kezdôdô ausztrál nyílt teniszbajnokságot kihagyó játékosok névsora. Az elmúlt napokban a címvédô svéd Thomas Johansson mondta le a részvételt. A világranglista 14. helyén álló, 27 éves klasszis térdsérülés miatt nem indul az év elsô Grand Slam tornáján. Szintén kihagyja a tornát a párizsi francia-orosz Davis Kupa-döntô tragikus hôse, Paul-Henri Mathieu. A világranglista 36. helyén álló 20 éves tehetség ágyékhúzódás miatt kényszerül távol maradni a megmérettetésrôl. Az elmúlt hetekben különbözô okokból a férfiak közül Pete Sampras, Tommy Haas, Tim Henman, Greg Rusedski és Paul-Henri Mathieu, míg a nôknél Martina Hingis és Amélie Mauresmo jelezte: nem indul az Australian Openen.
Szabadkártyát kapott viszont két francia tehetség az Australian Open tenisztorna szervezôitôl. A 16 éves csodagyereknek tartott Richard Gasquet tavaly hívta fel magára a figyelmet, miután gyôzött a junior mezônyben a U.S. Openen, valamint a Roland Garros salakján. A felnôttek között pedig a Mester-sorozatba tartozó monte-carlói viadal selejtezôjében megverte az argentin Franco Squillarit, és ezzel ô lett a legifjabb, aki meccset nyert ATP-versenyen.
A 21 éves Camille Pin az elmúlt évben 42 helyet lépett elôre a világranglistán, s jelenleg a 136. Az érdekelt szövetségek megegyezése szerint a franciaországi Grand Slam-tornán két ausztrál kap hasonló lehetôséget.
|
|
|
| [Vissza az Szabadság honlapjához] |
[Vissza a HHRF honlapjához] |