2003. január 11.
(XV. évfolyam, 6. szám)

Késés a munkahelyrôl, nehézkes, egyes esetekben akadozó közúti forgalom, fennakadás a repülôtereken — ez jellemezte a péntek reggelt. A kolozsvári hóeltekarító vállalatok éjt nappallá téve próbálták járhatóvá tenni a város fontosabb útjait. A csütörtökrôl péntekre virradóra lehullott nagy mennyiségû hó forgalmi dugókat eredményezett, Kolozsváron csak lassan lehetett közlekedni, a megyei utakat letakarították, de egyes helyeken hó alatti jégréteg lassítja továbbra is a forgalmat.

Stefan Lucaciu, a polgármesteri hivatal hóeltakarítással foglalkozó akciócsoportjának irányítója arról számolt be, hogy a városháza által megbízott cégek már csütörtök este megkezdték a munkákat. — Véleményem szerint a hóeltakarítás megfelelôen zajlott, jóllehet állandóan hullt a hó. A vállalatok jármûvei csütörtök este kilenckor indultak útnak és 643 tonna csúszásgátlót szórtak az utakra. A hajnali órákban Kolozsvár több utcáján jégréteg képzôdött, ezt a taxisok jelezték az akciócsoport irodájának — mondta Lucaciu.

Elpanaszolta: a kolozsváriak nem parkolnak megfelelôen, ami akadályozza, sôt lehetetlenné teszi a hóeltakarítók munkáját. — A Ciucas és a Negoiu utcákba nem tudtunk behajtani, mivel az út mindkét oldalán gépkocsik parkoltak. Azután meg minket okolnak a hó el nem takarítása miatt. Ugyanilyen helyzet alakult ki az Emil Isac utcában is, ahol méregdrága terepjáró kocsik állomásoznak az Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem bejárata elôtt — tette hozzá Lucaciu.

A megyében valamennyi úton lehet közlekedni — tudtuk meg a megyei útigazgatóságtól. Berche Ioan arról tájékoztatott, valamennyi úton téli viszonyokhoz mérten lehet közlekedni. Az igazgatóhelyettes elmondta, a hóréteg Désen 25, Bánffyhunyadon 24, Tordán 15, Kolozsváron 18, Kisbányán 34, a vigyázói menedékháznál pedig 28 centiméteres. Az érdekeltek a 416622-es és 416623-as telefonszámon érdeklôdhetnek a megyei hóviszonyok felôl, tájékoztatott.

Egy nap alatt 2,8 milliárdos kár
koccanásokból
Marius Stuparu rendôrfelügyelô, a kolozsvári közlekedésrendészet szóvivôje lapunk kérdésére elmondta, hogy az elmúlt 24 órában a megyében nem történt egyetlen súlyos, emberi áldozatot vagy sérülést követelô közlekedési baleset sem, viszont 54 koccanásos balesetet jegyeztek, amelyek során összesen 2,8 milliárd lej anyagi kár keletkezett.

Stuparu azt is elmondta, hogy tegnap a hét során már másodszor büntették meg a hóeltakarítással megbízott vállalatokat, amelyek az 1966-ban kiadott 328-as, közúti közlekedést szabályzó rendelet értelmében feladatuk elhanyagolása esetén1 és 3 millió lej közötti pénzbírsággal sújthatók. A rendôrség a maximális, 3 milliós büntetést rótta ki mind a hét hóeltakarítással foglalkozó vállalatra.

Beszterce-Naszódban nincsenek nagyobb fennakadások
Beszterce-Naszód megyében a nedves hó miatt nehézkes a közúti közlekedés, de nagyobb fennakadások nincsenek — tájékoztat a Mediafax. Pénteken a kora reggeli órákban esni kezdett az esô, amely késôbb átváltott havazásba. A legnagyobb gondok a megyeszékhelyen vannak, itt még a fôutakról sem takarították el a havat, a mellékutcákban pedig az utat borító olvadozó jégrétegben lyukak képzôdtek.

A megye fôútjain összesen 16 traktor vontatta hóeltakarító egység dolgozik.

Nehézségek az ország hat repülôterén
Az idôjárás nehézségeket okoz hat repülôtéren, az aradi, konstancai, krajovai, nagyváradi, szatmári és marosvásárhelyi légikikötôk kifutópályáit hó és jég borítja, a fékezési feltételek kedvezôtlenek, tájékoztat közleményében a szállításügyi szaktárca.

A Bukarest–Marosvásárhely–Szatmárnémeti Tarom-járat csütörtök este csak Marosvásárhelyig közlekedett.

A Magyarországról érkezô vonatok 180–200 perces késéssel futnak be a síneket borító hó miatt.

Zilahon szinte térdig ér a hó
Tegnap reggelre kemény hófúvásra ébredtek a zilahiak. A néhol 20–30 cm vastag hóban caplattak a lakónegyedekbôl a munkahelyek felé. Ennek ellenére minden út járható maradt, és a tömegközlekedés is zavartalan volt.

Csóka Tibor alprefektushoz nem futott be olyan jelentés, amely szerint valamely útszakaszon lehetetlen lenne a közlekedés. Természetesen a téli közlekedést nem lehet összehasonlítani a nyárival, de mindezek mellett sehol nem okozott gondot a hó.

A megyei közlekedésrendészet logisztikai fôosztályának vezetôje, Clitan Remus felügyelô a Szabadság kérdéseire elmondta, hogy a megye minden útja járható. A megyében komolyabb közúti baleset csak január 5–6-án történt, amikor még nem volt hó. Az autósok sokkal óvatosabban és figyelmesebben vezetnek a nehezebb idôjárási viszonyok között, ezért néhány koccanástól eltekintve nem történt komolyabb baleset a megyében. Egyelôre az országos és a megyei utakon nehéz ugyan a közlekedés, de sehol nincs útelzáródás. Igaz, a közlekedésrendészet teljes személyzete három napja talpon van, és három váltásban irányítja az országos és a megyei útkezelôség hóeltakarító egységeit. Az idôjárásjelentések folyamatos figyelése lehetôvé tette az idôbeni felkészülést, a veszélyesebb helyeken tízméterenként só és homokkeveréket tartalékoltak, és a hóekék folyamatosan üzemelnek. Az útkarbantartó gépek számára bôségesen van üzemanyag, az emberek is bírják még, és a közlekedésrendészet irányításával ott dolgoznak, ahol a legnagyobb szükség van a munkájukra. Személyesen a Dés-Nagybánya útvonalat ellenôrizte az éjszaka, de minden rendben volt. A péntek reggeli órákban egy TIR teherautó ugyan megcsúszott a Meszesen, de rövid idô alatt sikerült szabaddá tenni az utat. Anyagi kár nem keletkezett — mondotta Clitan felügyelô.

A megyében kásásak, csúszásveszélyesek az utak, hiszen a hó szakadatlanul hull, mindezek mellett nem járhatatlanok. A rendôrség szerint óvatos vezetéssel bárhová el lehet jutni. Javasolják a reflektor állandó használatát és az útviszonyoknak megfelelô óvatos vezetést.

K. O., B. B., Józsa László, B. P. E.

A magyar határôrök péntektôl nem engedik Magyarország területére lépni a hóláncokkal nem rendelkezô gépkocsikat az országúti torlódások elkerülése végett. Az Arad megyei határôrség szóvivôje tegnap közölte, hogy a román fél péntek reggel kapott tájékoztatást az új intézkedésekrôl, a gépkocsikat így még a román határátkelôknél ellenôrzik. Az Arad megyei határátkelôknél jelenleg problémamentesen folyik a közlekedés.

Gyurka Elôd felvétele a kolozsvári Református Kollégium Farkas utcai épületében készült, amelynek egy részét, immár több éves huzavona után az egyháznak nemrég sikerült ismét visszafoglalnia. Tanárok, diákok egyaránt azt remélik, hogy az ôsfalak mögött hamarosan ismét felpezsdül a diákélet, az iskolába pedig beköltözik az egykori kollégium szellemisége, hangulata, varázsa.

A Nemzeti Liberális Párt (NLP) a pénzügyminiszter lemondását követeli a kormánytól, továbbá kéri a közigazgatási túlkapások és törvénytelenségek megállítását, illetve egy EU-integrációt lehetôvé tevô reformprogram elfogadását, áll abban a közleményben, amelyet Ludovic Orban, az NLP fôvárosi szervezetének elnöke, valamint Cristian Anghel, a párt Helyi Választmányi Ligájának elnöke juttatott el pénteken a sajtó képviselôinek.

Az NLP Helyi Választmányi Ligájának vezetése pénteken, Brassóban tartott ülésén "meglepetéssel" vette tudomásul, hogy Mihai Tãnãsescu pénzügyminiszter a fôváros korszerûsítésére szánt hitelprogramok leállítását kérte az Európai Beruházási Banktól.

"A pénzügyminiszter intézkedése beleillik a kormánypárt általános politikájába, hiszen az SZDP a polgárok érdekei ellen cselekszik, és világosan jelzi, hogy a bukarestiek jelenleg rosszabbul élnek a kormánypárt által indított abszurd politikai háború miatt", áll a közleményben.

Az NLP szerint az SZDP-kormány "brutális" beavatkozása a választott helyi vezetés tevékenységébe közigazgatási káoszt, klientelizmust és korrupciót okozott az egész országban.

Sabin Gherman, az Erdély-Bánság Liga elnöke kar- és bordasérüléseket szenvedett a Maros megyei Hadréven, pénteken történt közúti balesetben.

Egy jeges útszakaszon Gherman elvesztette uralmát Daewoo Nubira típusú gépkocsija fölött és frontálisan ütközött az útmenti biztonsági korláttal. Az ütközés következtében kitört a gépkocsi szélvédôje és oldalsó ablakai, Sabin Gherman pedig könnyebb kar- és bordasérüléseket szenvedett. Az Erdély-Bánság Liga elnökét a marosludasi kórházban részesítették elsôsegélyben.

Tavaly decemberben 760623 munkanélküli személy szerepelt a munkaügyi hivatalok nyilvántartásában, ez 8,1 százalékos munkanélküliségi rátának felel meg, áll az Országos Munkaerô-foglalkoztatási Hivatal pénteki közleményében.

A hivatal adatai szerint a munkanélküliség szintje decemberben 0,5 százalékkal alacsonyabb volt, mint az elôzô év azonos idôszakában.

A legalacsonyabb munkanélküliségi rátát Bihar (3,1%), Szatmár (3,7%), és Temes (4%) megyében, a legmagasabb szintet Vaslui (14,7%), Galac (14,2%) és Brassó (12,3%) megyében regisztrálták.

Évi elsô sajtótájékoztatóját tartotta tegnap Eckstein-Kovács Péter szenátor a Malom utcai irodájában. Az elsô napirendi pont a Gheorghe Sincai Elméleti Líceum és a Református Kollégium körüli vita volt. A szenátor a sajtóban megjelent méltánytalan állításokra kívánt reagálni. Jogászként elmondta: az épület visszaadása törvényes volt, ezért áll értetlenül a helyi román nyelvû napilapok hangulatkeltô cikkei elôtt. A szenátor leszögezte, az Erdélyi Református Egyházkerület által mûködtetett Református Kollégium még nem is vette igénybe a teljes épületet: két emeleten tíz teremben folyik 260 diák tanítása, és mindössze 4 Gheorghe Sincai-beli osztály kényszerül délután járni. Akik a sajtóban eltúlozták ezeket a dolgokat, azok nem ismerik a törvényt — vélte a szenátor.

Eckstein-Kovács beszámolt a helységnévtábla-háború legújabb fejleményeirôl is. Mint kiderült, az RMDSZ álláspontja továbbra is az, hogy a polgármester több ízben törvénytelenséget követett el, és mint ilyen, büntetendô. Ez meg is történt, hivatali visszaélés vádjával indítottak ellene pert, még a múlt év augusztusában, az ügy következô fejezeteként Funart hétfôn várják a rendôrségre kihallgatásra. A szenátor kifejezte abbéli reményét, hogy a rendôrség és az ügyészség is hasonló következtetésre jut az ügy elbírálásában.

Harmadik napirendi pontként a szenátor méltatta a Stãnoiu-féle Büntetô Törvénykönyv-módosító törvénytervezetét. Az RMDSZ üdvözli a hasonló kezdeményezéseket, azonban fenntartásai is vannak azzal szemben. Mint ismeretes, a jelenlegi román törvények szerint becsületsértésért és rágalmazásért akár börtönbüntetést is kiszabhatnak. A vitatott törvénytervezet ezt eltörölné, ehelyett külön intézkedéseket vezetne be a sajtóban elkövetett hasonló vétségekre, miszerint magánszemélyeket több tízmilliós, jogi személyeket pedig akár több százmilliós büntetés kifizetésére lehetne kötelezni. Az RMDSZ álláspontja az, hogy a sajtó ôrizze meg alig 13 éves szabadságát: tehát a becsületsértésnek és a rágalmazásnak nem kellene szerepelnie a Btk-ban, ez egy civil ügy, és civil ügyekben a sértett morális elégtételt kellene hogy kapjon (pl. sajtóban történô nyilvános megkövetés). A szenátor reméli, hogy a törvény még változik, a közvélemény pedig elítéli az ilyen drasztikus lépéseket.

Újságírói kérdésekre válaszolva Eckstein-Kovács elmondta: nem igazán tart az RMDSZ szakadásától, de belátja, hogy az veszélyeztetné az RMDSZ-t mint parlamenti-politikai erôt. Tiszteli Markó Béla szövetségi elnököt, és azt hiszi, jó az irány, amerre a szövetség az ô vezetésével halad. Tôkés László püspök tiszteletbeli elnöki mivoltát nem kívánja megkérdôjelezni, de legutóbbi kijelentéseivel nem ért minden esetben egyet.

Jakab Benke Nándor

A MAROSVÁSÁRHELYI TAMACISZA TÁRSULAT január 11-én szombaton 20 órától mutatja be új mûsorát Kolozsváron (Kozsik Ildikó, Maier András és Kozsik József). A kortás erdélyi költôk verseibôl és zenébôl álló produkcióra a Horea út 31. szám alatt, a Bölcsészkar Eminescu termében kerül sor.

A NYUGDÍJASOK KLUBJA január 12-én, vasárnap du. 5 órától tartja szokásos zenés-táncos összejövetelét a Mikó/Clinicilor utca 18. szám alatti Heltai-alapítvány klubtermében. Muzsikál: Marton István. Minden nyugdíjast szeretettel várnak

KISMAMAKLUB ÖSSZEJÖVETEL január 14-én, kedden du. 6 órától a Farkas/Kogãlniceanu utca 21. szám alatt. A klub meghívottja Keresztesi Polixénia pszichológus.

TANÁCSKOZÁSRA HÍVJA A KÖZOKTATÁSI INTÉZMÉNYEK MAGYAR VEZETÔIT az RMDSZ és az RMPSZ Kolozs megyei szervezete január 14-én, kedden du. 4 órára az Apáczai-líceumba. A tanácskozáson szó lesz a 2003/2004-es tanév beiskolázási tervérôl, a közoktatás reformjáról és az iskolák költségvetésérôl. Részt vesznek az RMDSZ országos és megyei tisztségviselôi, valamint a megyei tanfelügyelôség képviselôi.

AZ ÉRDEMES OKTATÓI-NEVELÔI DÍJKIOSZTÓ ÜNNEPSÉGET az RMPSZ Kolozs megyei szervezete január végén szervezi meg. Ajánlásokat írhatnak iskolák, tantestületek, szülôi bizottságok, amit január 17-ig, péntekig juttathatnak el a megyei körzetvezetôkhöz vagy az elnökség tagjaihoz.

ORSZÁGOS NÉPZENEI VETÉLKEDÔT szervez a Kallós Zoltán Alapítvány Kolozsváron, 2003. február 8–9. között, 10–14, illetve 15–24 éves népdalénekesek és népi hangszeresek számára. Minden jelentkezônek szakmai ajánlást kell mellékelnie a saját régiójában elért eredményeirôl, illetve egy húsz népdalból álló címlistát a saját repertoárjából. Jelentkezési határidô 2003. január 25. (postai bélyegzô dátuma). Cím: Fundatia Kallós Zoltán Alapítvány, 3400 Cluj, B-dul. 21 Decembrie 1989 nr. 16., tel./fax: 0264/198-813. Az alapítvány február 1-jéig értesíti azokat, akiknek jelentkezését elfogadta.

Hullámhegyek és -völgyek, tekeredô liánok, kelyhüket bontogató képzeletbeli virágok, kagylószerû, ôslényekre emlékeztetô alakzatok kôben és fában — röviden így foglalhatnánk össze Balázs Janó tegnap délután megnyílt szobrászati tárlatának anyagát. A mûvész a természetbôl ihletôdik, így alkotásai azzal tökéletes harmóniában vannak. A kiállított szobrokat szemlélve gondolatban hajlunk arra, hogy csobogó patakokkal, természeti tájjal helyettesítsük be a múzeum mûhely-termét. A sajátos alakzatokban megjelenített, fényesre csiszolt kristályos mészkô szobrok vagy az ugyanolyan gondosan megmunkált fa konstrukciók maximálisan érvényre juttatják az anyag szépségét.

A kiállítást dr. Alexandra Rus és Németh Júlia mûkritikusok méltatták. Szóltak a mûvész pályájának alakulásáról, és részletesen elemezték a kiállított munkákat, kiemelve a Balázs Janó mûvészi világára legjellemzôbb sajátosságokat.

A tárlatról részletesebben lapunk 11. Mûvelôdés oldalán olvashatnak.

(-)

Az Erdélyi Református Egyházkerület gyülekezeti lapjának, az Üzenetnek a szerkesztôsége pályázatot hirdet. Az érdeklôdôk eddig még meg nem jelent egyházi tárgyú (erdélyi*, református) riportokkal pályázhatnak, amelyeknek terjedelme nem haladhatja meg az öt gépelt oldalt (max. 6500 karakter). A pályázat értékét növeli a szakértelemmel készített, témához kötôdô fényképek mellékelése.

A pályázat jeligés. A pályázóknak zárt borítékban kötelezôen mellékelniük kell a jelige feloldását (név, cím, telefonszám). A pályázaton bárki részt vehet. Az írást két példányban a szerkesztôség címére kell eljuttatni:

Redactia Üzenet

Str. I.C. Brãtianu 51–53., 3400 Cluj, România

Díjak: 1. díj 50 000, 2. díj 30 000, 3. díj 20 00 forint.

Beküldési határidô: 2003. február 15. (A korábban meghirdetett pályázat határidejét feburár 1-jérôl február 15-re módosítottuk.)

A beküldött pályamûveket (amelyeket a szerkesztôség érdemesnek tart) az Üzenet folyamatosan közölni fogja. A díjátadás március 1-jén lesz, az újság fennállásának 13. évfordulóján, az eredményt az Üzenet március 15-i számában közöljük.

*Az Erdélyi Református Egyházkerülethez tartozó gyülekezetek életérôl.

A Babes–Bolyai Tudományegyetem Magyar Irodalomtudományi Tanszékének tanárai által 2000–2002-ben írt, szerkesztett, fordított könyvek bemutatásával egybekötött vásárra kerül sor szombaton január, 11-én 16 órától a Bölcsészkar Brassai termében (Horea út 31. I. emelet). A rendezvényre jelenlegi és jövendôbeli diákjait, kollégáit, az érdeklôdôket és általában az olvasókat szeretettel várja a Magyar Irodalomtudományi Tanszék munkaközössége.

Eszembe jutottak a "régi szép" idôk január 7-én este, amint néztem a tévé híradóját. Ünnepelték a Ioan és Ion-okat. És persze a legnagyobbat. Az egyszerû parasztember verssel köszöntötte, aztán a népbôl toborzott kórus énekelt. Kicsit hamisan, de szívbôl. Mert ezt így illik, így hagyományos, ha nem is évezredes. Mert itt semmi nem változik.

*
Mit gondolnak, kit hoztak fel példaként, mint híres embert, mint a nemzetet képviselô hírességet a Ion nevet viselôk közül? Elsôként és elsôsorban Ion Antonescut. Azért mégis csak változtak az idôk.

B. É.

Pénteken délután a Korunk Galériájában telt ház elôtt nyitották meg Székely Géza huszonnégy pasztellbôl és grafikából összeállított kiállítását.

Bevezetôjében Heim András töprengô embernek nevezte a kiállítót, akinek gondolatai lélektôl lélekig irányulnak. Manapság kevés az ilyen igazi mûvész, viszont annál több az olyan, akinek csinálmányai a legrégibb mesterséget ûzôkéhez hasonlíthatók, hiszen eredetiként adják el a másoktól ellopott ötleteket, mûveket. Székely Géza megszenvedte a valódi mûvész címet, minden porcikájában erdélyi. Ebben a minôségében kettôs harcot folytat: a megélhetés mellett a közönség meg nem értése is gondot okoz számára. Kíváncsiságában, szorongásaiban magunkra ismerünk, de ezeket a szorongásokat ô igyekszik keretbe szorítani. Minden képét áthatja a gyötrôdés. Ugyanakkor alkotásaiból kitûnik, hogy a teljes igazsághoz senki sem juthat el, ami tulajdonképpen az igazi ember sorsára utal.

Az eseményt Cseh Katalin versei és a Guttmann Mihály kamarazene osztálya végzôs diákjainak (Sinkó Ilka, Kovács Emese, Molnár Róbert, Zágoni Elôd) elôadása (Bárdos Lajos: Quartetto) színezte.

Ö. I. B.

A katolikus kulturális havilap 2002 decemberi számának tartalma: Pék Sándor A család a Bibliában; Baróti László Sándor Kereszténység és családféltés; Romano Guardini: Mária az anya; Jakab Gábor: Évától Máriáig, avagy a bûnbeeséstôl — a szeplôtelen fogantatásig; Habina Mária: Magányos templom; Adorjáni Zoltán: A társadalom helye a Szentírásban, isten helye a közéletben (1); A napkeleti bölcsek útján. Teres Ágoston: Biblia és asztronómia. Mágusok és a csillag Máté evangéliumában (Ozsváth Judit); A siker nyomában. Beszélgetés Mohás Líviával (Belényesi Emese); Pálkovics István: Schlauch Lôrinc (J. G.); Fodor József: Schlauch Lôrinc bíboros, szatmári és váradi püspök; A múlt ismerete nélkül nem tudjuk, merre tartunk. A temesvári egyházmegye levéltári projektje. Beszélgetés Franz von Klimstein temesvári püspöki levéltárossal (Bodó Márta); Tamási Zsolt: Bûnbánati fegyelem az ôsegyházban; George Martin: A föld, amelyet Jézus lába érintett.

A polgár éve címmel közöl vezércikket idei elsô számában az Erdélyi Riport.

Interjút közöl a hetilap Göncz Árpád íróval, a Magyar Köztársaság korábbi elnökével. Verestóy Attila szenátor a felsôházi munka legfontosabb mozzanatairól nyilatkozik. Az RMDSZ közelgô kongresszusa elôtt a területi szervezetek meghatározó személyiségei beszélnek az elôkészítô munkáról, az alapszabályzat és a program várható módosulásairól. Elsôként a Bihar megyei vezetôk nyilatkoznak. Az Angliában élô publicista, Gömöri György a polgár szó újabbkori kisajátítását bírálja, Kik a polgárok? címû írásában.

A lap riportjának témája egy évtizedes marosvásárhelyi szokás, a horgászszilveszter. Szántai János a Harry Potter sorozat második kötetének megfilmesített változatáról ír.

Az életmód rovatban beszélgetés olvasható Pálffy Mózes Zoltán meteorológussal, valamint Bércesi Tünde és Márványi Péter összeállítás a televíziós valóságshow-k hatásairól. A Sporthétben Aranyos percek, ezüst nyarak címmel visszatekintést közöl a lap az elmúlt év legjelentôsebb eseményeirôl, eredményeirôl.

Hány látnok és állátnok, hány vallást alapító, gyakorló vagy mímelô esküdözött már e szavakkal közönségének az emberi történelem folyamán, élve vagy visszaélve a gondolat adta hittel és erôvel, miközben a valóság egészen más, jóval profánabb arcát mutatta. Általában nem ajánlatos hinni a csodákban, nem szerencsés azokra várni, mert ez a beállítottság passzivitásra, kiszolgáltatottságra nevel, de ha olykor mégis bekövetkeznek, fittyet hánynak a legszigorúbb ésszerûségre, megolvasztják a logika megdönthetetlennek vélt páncélzatát.

Efféle csodának voltam tanúja a minap. Okozója/viselôje egy fiatal anya és alig kéthónapos elsôszülött fiacskája, akiket kolozsvári otthonukban kerestem fel. Sok mindent meg lehet magyarázni, ki lehet magyarázni, félre lehet magyarázni, összevissza lehet magyarázni, egy dolgot azonban semmiképp: miként változtathatja meg ennyire radikálisan az embert az anyaság? Hová lett az örökizgága, a rivaldafényt vadászó, a tükörkoptató, a szétszórt, a kiegyensúlyozatlan kedélyállapotában a legszélsôségesebb végletek közötti skálán perceken belül végigviharzani képes nô? Helyébe az az anya lépett, akinek mindennapjai a szobai kiságy, a konyha és a fürdôszoba közötti táv enszeres türelmes megtételével, a pelenkázás és az étkeztetés mûveleteinek sablonossá vált mozdulataival telnek el. Aki most döbbent rá arra, hogy a kisember mennyire óvandó, mennyire sérülékeny bolygónk más újszülött lényeihez képest (gondoljunk csak arra, hogy például az antilop-gyerek tízperces korában már a saját lábán közlekedik). Aki most vallja be töredelmesen, hogy néhány hónapja még hiába emlegették neki az élet rejtelmeiben jártasabbak ezt az érzést, nem hitte, hogy ez ilyen megváltó hatással keríti majd ôt hatalmába. Nem gondolta volna, hogy a lakás falain kívül dúló harcon és zaklatottságon ennyire egyszerû felülkerekedni, azt kikapcsolni, és egészen másként, a kívülálló szemével látni.

De most már tudja, milyen, amikor a nagymamák túlkényeztetik a rövid idôre rájuk bízott kisunokát, és bakijuk nem hozható helyre. Most már tudja, milyen, amikor a bôgicsélés a görcsök miatti valós panaszkodás, vagy amikor csak unalomûzô foglalatosság. Most már többet tud, mint ha holmi gyorstalpaló önképzésben könyvtárnyi szakbölcsességet olvasott volna össze.

Az új szereposztás tehát alapos csodát mûvelt. A fiatal anya, két hónapnyi tapasztalattal a háta mögött, hosszasan sorolja a csemetéjével kapcsolatos mindennapos gondokat és kalandokat, a végén azonban nem mulasztja el hozzátenni: "De mindent feledtet, amikor reggel széles mosollyal fogad engem."

Egy csapásra a gyermeke kerültmindenkori figyelme középpontjába, ô lépett a kézitükör helyébe. Ezentúl ôérte él. És már bebizonyosodott: ez a fajta csoda nem három napig tart.

Ördög I. Béla

Emlékeztek, barátaim? Zuhogó esôben kikandikáltunk a füstös ablak, a behúzott függöny mögül. Nagyot ámultunk a vihar, a szakadó zápor láttán. Cseresznyefánkat majd’ kettétörte az orkánszerû szél, ablakunkon jégesô kopogtatott. Gyûlt a társaság, és halmozódott az elkeseredés: még a kopott lépcsôk is megszaladtak a lábunk alatt.

Bizony, társaim, emlékezzetek csak, azon a napon nagy bulira készültünk. Legalább hármunk szülinapját ünnepeltük — egy napon, egy helyen. Ismét kibámultunk az ablakon: az esô csak verte a házunk falát, madarak menekültek védettebb helyre, a cseresznyefa kétségbeesetten hajlongott a vihar istenének haragjától. Pedig amikor jöttetek, csorgott még a napsugár...

Emlékeztek? Alantas ôsz volt, a szôlô idônap elôtt lefagyott, az almák kukacosan, rothadtan hullottak a sáros földre. A csúf idô ellen nem volt apelláta. Talán csak részünkrôl, akik a szép napokat vártuk. A jó kis szórakozást, a felhôtlen jókedvet. De Isten haragja ellen nem tudtunk mit tenni. A falat és az ablakot csak verte-verte az ólmos esô. Csönd telepedett a szobára és ránk. Az eresz megereszkedett — ott lebegett álmosan a viharban. Érdekli az ereszt a szél, a cseresznyefát a tüzelô ég? Érdekli az ifjú szerelmest szerelme majdani sorsa?

Cigaretta füstje kavargott szobánkban, ismét kilestünk a poros ablakon. Az esô pedig egyenletesen kopogott az ablak párkányán. Figyeltük a rohanó felhôket, hátha mosolyogni kezd a Nap. A sötét, bútorokkal, porral és emlékekkel zsúfolt szobánkban néhányunkon halálfélelem vett erôt. Az egerek járta padlásról gyanús hangokat véltünk hallani. És szerelmeinket átölelve vártuk, mikor dôl ránk a jelen. A jövô. Meg a korhadó ház. Zajt csaptunk, hogy elüldözzük a rossz szellemeket. Saját félelmeinket.

Emlékeztek, sorstársaim? Bokáig érô csizmát húztunk a nyakig érô sárban, hogy legalább egy-két sört hozzunk a nagy bulinkra. Semmi nem volt nyitva. Csak egy átkozott kis kocsma, ahol vagy húszan várták a decijüket. Sör helyett vettünk rumot meg likôrt, betegek is lettünk tôle. Ami egyenletes és egyforma volt: az esô. Az égiek dübörgése. Isten verése az ôszben. A rothadó szôlô, a nyüves alma, a dülöngélô, zivatar rázta cseresznyefa.

Barátaim, emlékeztek még? Mi a sárban, a zuhogó esôben, a vihar tépte fák között is láttuk a sarjadó füvet. Gondolatban imát mondtunk a természetért. Éreztük jövônk keseredésbe menekülô végzetét, az egész elmúlás értelmetlenségét. Bár a nagy buli késôbbre maradt. És a nagy rácsodálkozás kicsinyes életünkre még csak ezután következett...

A zivatar után két-három napra — biztosan emlékeztek — a szekuritátén kötöttünk ki. Ahányan csak az esô idején a házban voltunk. Tudom, ki jelentgetett, ki féltette parányi, gyalázatos jövôjét. Ez viszont ránk tartozik. Ti úgyis tudjátok, ki az, társaim a megalázásban.

Államellenes izgatás vádjával vittek el mindnyájunkat. Éjnek közepén. Közülünk a gyávák — akik nem ismerték az esô jótékony hatását — elmondották azt is, amit nem is kérdeztek a bôrkabátosok.

Ekkor utáltam meg a zivatart és az esôt. Az ôszt. A nagy bulikat. Pedig mennyire szerettem ôket... Keménynek hittem magam — talán az is voltam... voltunk — akkoriban.

Ma már sokszor könnyezem. Az elvesztett, a megtalált, a tenyerembôl, összekulcsolt kehelybôl elillanó évekért, életekért, szerelmekért. Életünk is csupán csepp az esôben. Esôcseppek választanak egyre gyakrabban barázdás arcomon utat.

Még a ragyogó napsütésben is. Pedig de szeretnék könnyek nélkül élni...

Nánó Csaba

Minden utcában legalább két ilyen bolt van, de az ezek homlokzatára tûzött cégtáblák nem zavarják sem a polgármesterünket, sem pedig a román nyelv vehemens védôit, akik pedig még törvénybe is foglalták óvó igyekezetüket. Pedig az efféle cégtáblából annyi lehet ebben a városban, hogyha végrehajtanák a nyelvet védô törvényt, akár Szamost is lehetne rekeszteni velük. Igaz, nekem úgy tûnik, hogy az erre szakosodott urak többsége eleddig egyetlen nyelvet tekintett csak idegennek...

Ez a cégtábla, amelyen az én szemem is — bár semmiképpen sem ugyanabból az okból! — megakadt, azt hírleli szép, nagy, piros betûkkel: SECOND HAND, ami tudvalevôleg valami olyant jelent a NATO katonák közös vezénylési nyelvén: másodkézbôl — hogy ne fordítsuk használt, netán uraktól levetett holminak. Ám ezen a táblán, szakosodást bizonyítandó, kiegészítés is van: Jucãrii, Papetãrie, ami ugyebár az állam hivatalos nyelvén játék- és papírárut hírlel.

Meg kell mondanom, hogy a fôcímben engem most is a tömör idegenség zavar, ahogy az megrögzött nyelvvédôkhöz meg polgármesterekhez illendô, minthogy nem vagyok olyannyira túlérzékenyített, mint ôk. Inkább a papíráru okán gondolkodom el, de egyáltalán nem nyelvi vonatkozásban, hanem gyakorlatice, és azt döntöm el egyetlen pillanat alatt: márpedig ebbôl a boltból én a világon semmiért sem vásárolnék vécépapírt! Minthogy az ember sohasem tudhatja, ki és milyen fokon használta ôelôtte...

Ezt a kiváltságot meghagyom kedvenc polgármesterünknek és az állam nyelve nagy-nagy féltôinek.

Kiss János

Az utóbbi idôben egyre kevesebbet hallani a különbözô román titkosszolgálatokról. Tudomásom szerint megfigyelôosztaggal rendelkezik a belügyminisztérum (UM 0962), a katonaság (DIA — Directia de Informatii a Armatei) és természetesen az ilyen jellegû munkára szokosodott Román Hírszerzô Szolgálat — SRI. A berevoiesti-i dokumentumkiásás, a Ziua címû bukaresti napilap újságíróinak, illetve Sabin Gherman volt újságíró, az Erdély-Bánát Liga elnökének megfigyelése óta mintha kevésbé zaklatnák az értelmiségieket. Jómagam is arra gondoltam, lenyugodtak a fiúk.

Arra is gyanakszom, sokan sejtelmesen mosolyognak és hitetlenkednek majd az alább olvasottakon, azt mondják, túl sok akciófilmet néztem az utóbbi idôben vagy üldözési mániám van. Biztosítom Önt, kedves olvasó, igazat írok.

Ki gondolta volna, hogy az utazótársi státus még a KMDSZ-es elnökség alatt (Bolyai Egyetemet akarunk!) sem tapasztalt intenzív titkosszolgálati megfigyelést eredményez. Magyarázkodom: röviddel éjfél után ülünk fel a Korona rapid vonatra, a Székelyföldre igyekszünk. A kolozsvári vasútállomáson ismerôsökkel találkozunk. Eddig semmi különös. Egy fiatalember viszont feltûnik a sorból, de nem tanúsítunk különösebb fontosságot a dolognak. Megtudjuk, Brassóig utazik, onnan tovább. Feltûnik, hogy a vonatszerelvény ablakán revizionista öntapadósok díszelegnek (Nagy-Magyarország térképe és Igazságot Magyarországnak! felirat). Ez sem zavar különösebben, bizonyára anyaországi forrófejû és naiv fiatalok ragaszthatták oda.

Megérkezünk Homoródfürdôre. Szilveszter éjszakája elôtt néhány órával cseng a mobil. Corpodean úr azt állítja, az amerikai nagykövetségtôl telefonál, pályázatot nyertem, fél évet az Egyesült Államokban fogok tölteni. Ki dolgozik ilyenkor a külképviseleten, hitetlenkedem. Vált: a Soros Alapítvány megbízásából hív, a pénzt a nagykövetség adja. Igen ám, de a Soros Alapítvány már nem létezik, tudatom vele diszkréten. Módosít a szövegen: a Nyílt Társadalomért Alapítvány részérôl hív, de ez nem fontos. Azt mondja, még aznap alá kell írnunk a szerzôdést, és nyomatékosan kérdezi: hol tartózkodom. Arra kér, utazzam gyorsan Székelyudvarhelyre vagy Csíkszeredába. Mihelyt megtudja, hol vagyok, már nem annyira érdekelt a dologban. Még visszahív néhányszor, abban egyezünk meg, hogy január 3-án megkeres, sikerül halasztást kieszközölnie. Gondolom, mindenki rájött már, hogy aztóta sem hallottam felôle… Gyanút fogok, elindul a lavina.

A szilveszteri bulin, a homoródfürdôi 16-os "villában" az alkohol okozta ködben feltûnik egy fekete színû, rövid ujjú atlétatrikó, hátán a fent említett térképpel és szöveggel. Á, véletlen, mondom magamban. Utólag derül ki, hogy emiatt is kerestek…

Ugyanakkor feltûnik a Konstanca megyei rendszámú kocsi, ami állandóan a nyomunkban van. A homoródi "szállodába" még a járgánnyal jöttek, a Szivárvány vendéglôt, amely nem a fôúton található, már kénytelenek voltak gyalog megközelíteni. Senkinek sem szólok, fölösleges pánikot kelteni, úgysem hinnék el, hogy követnek. Fôleg azt nem, hogy alaptalanul… Január másodikán buszra szállunk. A CT jelzésû Dacia követ, a csíki vasútállomáson együtt ittuk volna a cappuccinot a kékszemûvel, hacsak az ürge nem hamburgert rendel. A vonaton is együtt utazunk, addig követ, amíg Kolozsváron Lillával be nem ülünk a taxiba.

Hazaérkeztemkor kezdôdik a banzáj. A titkosszolgálatokhoz közel álló román újságíró kollégám vasárnap, január 5-én barátian megsúgja: felhívta a megyei rendôrfôparancsnok, és afelôl érdeklôdött, hol szilveszterezem. Hogy miért én? Mert állítólag valaki viccbôl azt mondta a fô -kékruhásnak, alulírott agyalta ki és vitte véghez a december 28-i röpcédula-osztogatást (független Erdélyt akarunk! stb.) Bummm! Ez magyarázza a telefonhívást (még a szüleimet is megkeresték!), a furcsa követést, mindent. Tényleg engem akartak lefülelni vagy a homoródfürdôi társaságban levô Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom (HVIM, ôket vádolják a szórólap-osztogatással) aktivistájához akartak eljutni rajtam keresztül?

Azonnal a Bulgakovba sietek, az ismeretlen pályaudvari fiatalember felôl érdeklôdöm, akit a kávéház egyik munkatársa mutatott be. Miatta indult el az egész, ô az, akivel egy fülkében utaztunk Székelyföld irányába. Kiderül, Szabolcsról van szó, a Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom kolozsvári tagszervezetének elnökérôl. Az irodalmi kávéház munkatársa arról számol be, Sz.-t már december 28-a óta követik, a kékszemû srácok több ízben ott dekkoltak a Búza utcai ház elôtt. Alaposan megijed, hiszen Sz.-szel ô is kapcsolatban volt.

Bonyolódnak a dolgok, hiszen vasárnap egy ügynök olyan jegyzéket tesz elém, amelyen nevek, címek, születési dátumok, személyi számok, barátok, illetve barátnôk neve van feltüntetve. Nem hivatalos kihallgatás, csak konzultáció. Annak ellenére, hogy barátaim, ismerôseim nevét látom, arra törekszem, hogy egyik névnél se akadjon meg a szemem, hisz ez egyenlô lenne az azonosítással. Köztelefonról felhívom a listán szereplô barátomat. Egyértelmûvé válik, hogy provokációról van szó, semmi köze a mozgalomhoz.

Hétfôn, január 6-án állandóan követnek, sôt olyasmi is történik, amirôl személyes okok miatt nem számolhatok be az olvasónak. Amerikai diplomatával találkozom, akinek részletesen beszámolok a fiatal magyar értelmiségiek zaklatásáról. Másnaptól lenyugszik a helyzet. Böndi Szabolcs lemond tisztségérôl, alábbhagy, a hét végére pedig szinte teljesen elcsitul a helyzet. Megtudtam: az egész onnan indult, hogy december 31-én Ioan Rus belügyminiszter hazajött Kolozsvárra (itt is szilveszterezett), és kiadta a parancsot: a szórólaposokat a lehetô legrövidebb idôn belül nyakon kell csípni. Ez indította be az általam eddig sohasem tapasztalt titkosszolgálati hajszát. No meg az, hogy valaki (akirôl utóbb kiderült, hogy kicsoda!) viccbôl azt mondta a tettesek felôl érdeklôdô megyei rendôrfôparancsnoknak, hogy Kiss Olivér áll a szórólapozás mögött. Ehhez még hozzáadódott az, hogy a szilveszteri társaságban is volt egy vármegyés.

Tudomásom szerint eddig nem sikerült rábizonyítani a forrófejû vármegyésekre, hogy valóban ôk állnak a szórólapozás mögött. Mi több, a titkosszolgálatokhoz közel álló személyek szerint az akciót a Nagy-Románia Párt szervezte épp az HVIM-stílusú magyar csoportosulások lejáratására, ezek vezetôinek megfélemlítésére. A forrás szerint Dan Brudascu nagy-romániás képviselô a szórólapok szétosztása elôtt már tiltakozó közleményt juttatott el a sajtónak… Hihetô a feltételezés, hiszen leginkább nekik érdekük rossz fényt vetni a magyar szervezetekre, hogy aztán ujjal mutogassanak: íme, a magyar revizionisták, ezek azok, itt vannak.

Tiszta szerencse, hogy a HVIM-es fiatalok ártatlanoknak bizonyultak, hiszen ellenkezô esetben akár 25 év börtönbüntetéssel is sújthatók. Egyesek sajnos még nem tudatosították, hogy a revizionista eszmék halálra vannak ítélve. A határmódosítást senki sem támogatja, a megmaradáshoz más eszközökre van szükségünk.

Kiss Olivér

Az RMDSZ kereszténynemzeti platformjának, az Erdélyi Magyar Kezdeményezésnek a kiadásában jelent meg a napokban a dr. Csapó I. József egykori RMDSZ-szenátor által kidolgozott székelyföldi autonómia-tervezet. A platform által vállalt autonómiatörekvések kidolgozásáról és ennek megvalósítási esélyeirôl Katona Ádámmal, az EMK elnökével beszélgettünk.

— Mikor kezdôdött el a Csapó-féle autonómiatervezetek kidolgozása, és milyen visszhangot váltott ki az RMDSZ-ben?

— Dr. Csapó I. József 1992 és 1995 között dolgozta ki autonómia- tervezetét. Az RMDSZ különbözô csoportjai annak idején bizottságot hoztak létre az autonómiaprogram folyamatos megvitatására. A bizottságban részt vett Tokay György, Balázs Sándor, Csapó József és jómagam, legtöbbször azonban hármasban dolgoztunk, mert Tokay György nemigen jött el a testület üléseire. A mi feladatunk volt az SZKT számára elôkészíteni a Csapó-féle szövegeket. Valamennyit végigtárgyaltuk, a sajtóban is megjelent róluk több tájékoztató, tudományos igényû kiadványokban is közöltünk összefoglalókat. Minden fáradozásunk ellenére sem sikerült azonban elérni, hogy a teljes anyagot egy SZKT elfogadja, megszavazza. Mindig formai kifogásokat találtak. A háromszintû autonómia egyik statútuma sincs elfogadva, ami azért is szégyen, mert ilyen statútumot fogadott el elsôként a vajdasági, majd a kárpátaljai magyarság. A több éves munka során magyarországi és nyugat-európai barátainkkal, alkotmányjogászokkal egyeztettünk. A Csapó-féle anyag nemzetközi szintû szakemberek kezén ment át. Minimális változtatással szerzôje olyan dokumentumot véglegesített, amely a nyugat-európai jogi normáknak is minden szempontból megfelel.

— Mivel magyarázza, hogy egy eurokonform autonómiatervezetet az SZKT többsége mégsem volt hajlandó elfogadni?

— Ezt a labanc RMDSZ-többség miatt nem lehetett megszavaztatni. Több mint ötven aláírással az SZKT különülését is összehívtuk, és mindezek ellenére továbbra sem fogadtak el egyetlen statútumot sem. Tíz éve tart a körülötte folyó vita, az idôhúzás. Az utóbbi években Nyugaton egyre több olyan nemzetközi jogi dokumentum jelent meg, amely folyamatosan erôsítette az autonomista csoport álláspontját. Helyzetünk azért is szomorú, mert a délszláv válság lezajlása óta az európai politizálásban hangsúlyosabban jelennek meg az autonómiatörekvések.

— Az RMDSZ programjában szerepel a háromszintû autonómia, még akkor is, ha keveset beszélnek róla. Ön szerint milyen az önrendelkezés megítélése a többségi nemzet részérôl?

— Az RMDSZ-programban szerepel ugyan, azonban a három szint statútumai, mint említettem, nincsenek elfogadva. A román politikum különbözôképpen ítélte meg önrendelkezési törekvéseinket. A személyi elvû autonómiát, amelyet többé-kevésbé összekevernek az osztrák fogantatású kulturális autonómiával, több román politikus mellett Petre Roman is elfogadhatónak tartotta, és úgy ítélte meg, hogy ezt meg kell adni az erdélyi magyarságnak. Az RMDSZ részérôl ezekre a gesztusokra semmiféle válasz nem érkezett, noha ezt az SZKT plénuma elôtt mi többször is felvetettük. Az RMDSZ vezetôsége úgy tett, mintha a kérdéseink el sem hangzottak volna. Ez a Ciorbea-kormányba lépés elôtt történt. A sajátos önkormányzati autonómiát a románság alig ismeri, ez kevésbé terjedt el a nemzetközi gyakorlatban. Ennek az autonómiaformának ott volna különös jelentôsége, ahol a magyarságnak szerepe van a helyi tanácsokban, tehát a magyar lakosság aránya több mint 10 százalék. Magyarjaink azt szokták mondani, még Kolozsváron is, hogy szórványban élnek. A nemzetközi jog és a szociológia ebben a kérdésben egyértelmûen foglal állást: szerzôktôl függôen a szórvány 7–10 százalék alatti arányszámot jelent. 8–11-tôl 50 százalékig vegyes lakosságú vidékrôl beszélünk, ahol különös jelentôséggel bír nemcsak a személyi elvû autonómia (ami egy demokratikus országban mindenkire érvényes), hanem a sajátos önkormányzati autonómia is. A Csapó-féle statútumban mindez igen részletesen le van írva. Ahol a kisebbségi lakosság számaránya ötven százalék fölött van, ott a területi autonómia a kívánatos, amely természetesen etnikai jellegû. Ezt azért kell hangsúlyozni, mert az RMDSZ-többség, Frunda vezetésével, ezt többször megpróbálta összemosni. A román közvélemény elôtt azzal érveltek, hogy nem etnikai autonómiáról van szó, hanem valami másról. Hát, más nem létezik. Ezt nyíltan ki kell mondani, semmi értelme zavart kelteni a fogalmak körül.

— A kolozsvári kongresszuson az addigi kisebbségként emlegetett romániai magyarság státusát megváltoztatták romániai magyar nemzeti közösségre. Ez az RMDSZ-dokumentumokban szereplô megnevezés jelentett-e elôrelépést az önrendelkezésért folytatott harcban?

— Közösségünknek ez a megnevezése azt jelenti, hogy ôshonos és teljes társadalmi struktúrával rendelkezik. Ilyen vonatkozásban a moldvai csángók nem alkotják a nemzeti közösség szerves részét sajátos elnyomatottságuk miatt. A nemzeti közösség fogalma a nemzetközi jogban másfajta privilégiumokat, kiváltságokat, szaknyelven mondva pozitív diszkriminációt jelent, mint a kisebbség. Az Ausztriában dolgozó arab vagy kurd kisebbség, az ott élô csekély számú magyarság nemzeti közösség. Ennek kimondása azért fontos, mert más nemzetközi megítélés alá esik. Nem mindig volt így, a régi dokumentumokban kisebbség szerepelt, de a nyolcvanas években gyökeres változás következett be. Ezt is féltjük az új kongresszustól, mert a román politikumnak jól jönne, ha sikerülne visszaminôsíteni státusunkat kisebbségnek, mivel a nemzetközi jog szerint akkor eleve kevesebbet lehetne követelni.

— A XlV. századtól a XlX. század második feléig érvényes székely székek autonómiájához hasonló korszerû önrendelkezési rendszert a romániai magyarság által lakott vidékek közül hol lehetne megvalósítani?

— A Székelyföld mellett, a határmenti zónákban, az Érmelléken, a Szilágyságban és Szatmár vidékén, ahol még mindig többségben élnek magyarok. Itt kell megemlítenem Kalotaszeg autonómiáját is, amelynek statútumát szintén ki kell hogy dolgozzuk. Ezeken a területeken az RMDSZ még mindig négy-ötszázezer szavazatot kap, nyilván az itt tömbben élô magyarságtól. Ezeken a területeken a magyarság számára semmilyen szinten nem merült fel az autonómia szükségessége, noha ôk éppen annyira jogosultak, mint a székelyföldi magyarság.

— Milyen esélyt lát arra, hogy az autonómiakoncepciókból belátható idôn belül valós önrendelkezés jöjjön létre?

— Napjainkra ennek már eljött az ideje. 1999 óta a román kormányzat európai uniós követelésre új közigazgatási átalakítás szervezésébe kezdett. Jó néhány olyan törvényt, kormányrendeletet alkottak, amelyek az új igényeknek megfelelôen az országot új területi egységekre osztanák. A jelenlegi kormány a közelmúltban Szinaján tartott tudományos értekezletén összesítette az eddigi eredményeket, és nyilvánosságra hozta az új térképet is. A nyolc régió közül a középsôbe Maros, Kovászna és Hargita mellett benne van Brassó, Szeben és Fehér megye is. A székelyföldi tömbmagyarság olyan új régióba kerülne, ahol egyértelmûen kisebbségben lesz. Ha ezt a kormányelképzelést elfogadják, a Székelyföld valamennyi jogos igénye szertefoszlik. Az a döbbenetes, hogy a munkálatokban az RMDSZ szakértôi is részt vettek, és nem hoztak semmit nyilvánosságra a magyarságra váró veszélyekrôl. Amíg a legutóbbi SZKT föl nem vetettem a kérdést, csend övezte, mintha mi sem történt volna. A partiumi területeken ugyanolyan nagy régiót szándékoznak létrehozni, ahol szintén kisebbségbe kerülne a magyarság. Ezért indultunk el lakossági fórumokat szervezni a Székelyföldön, hogy az élôszó erejével hívjuk fel az emberek figyelmét a rájuk leselkedô veszélyekre. Sajnos nem az Erdélyi Magyar Kezdeményezés platformján, nem Csapó doktoron, és nem a velünk együtt gondolkodó más platformokon és RMDSZ-politikusokon múlott, hogy autonómiaügyben a tervezeteken túl nem sikerült lényegi lépéseket tenni. Ezt az RMDSZ-többség utasította el, Domokos Gézával kezdve. Az autonómiaellenesség 1990 január 13-án kezdôdött...

— Lapunk több ízben is megkérdezte az RMDSZ-csúcsvezetôség tagjait az autonómiatörekvésekkel kapcsolatban. Az elnökség véleménye szerint minden eddigi eredmény — a termôföldek és erdôk visszaigénylése, a romániai magyar közoktatás kiszélesítése, a magyar nyelvnek a közigazgatásban történô kiterjesztése és más ehhez hasonló megvalósítások — végsô soron a romániai magyarság önrendelkezéséhez vezetnek el. Az apró lépések politikája az RMDSZ vezetôsége szerint hatékonyabb és járhatóbb út. Ön hogyan látja ezt?

— Az autonómiatörekvéseknek a hivatalos RMDSZ-dokumentumokban írott, kidolgozott és elfogadott változata nincs. A Csapó-statútumokkal kapcsolatban "labanc" testvéreink mindig úgy fogalmaztak, hogy ezek most nem idôszerûek, azt viszont soha nem mondták el, hogy a kérdés mikor lesz idôszerû. Az utóbbi idôben kezdték emlegetni a belülrôl történô építkezés teóriáját. Bár igaza lenne az RMDSZ csúcsvezetôségének, de a területi autonómia sehol a világon nem így jött létre. Ennek van egy jól bevált nemzetközi gyakorlata, amit követni kellene. A lakossági fórumokon mi rendszerint két országot szoktunk részletesen megtárgyalni: Finnországot és Észak-Olaszországot, a dél-tiroli példát. Mindenhol a jogi formák világos megfogalmazásával és az illetô ország törvényeinek megváltoztatásával sikerült kiharcolni az önrendelkezés jogát. A katalán autonómia létrehozásához több mint száznegyven spanyolországi törvényt változtattak meg. Katalániában nem kellett visszaadni a magántulajdont, mert nem is volt elvéve. Ne játsszunk az ilyen szavakkal, hiszen a magántulajdon részleges romániai rendezése és az autonómia fogalma teljesen két különálló dolog. Az autonómia specifikumát illene megnevezni, hogy mindenki tudja, mit is szeretnénk elérni. Éppen ezt játszották cinikus módon, hosszú éveken keresztül, sôt Csapó Józsefet a szenátorságból is eltávolították. Nem korrupciós ügyek vagy más törvénybe ütközô cselekedetek miatt szorították ki. Az RMDSZ vezetôi szemében éppen ez volt a fô bûne. Nagyon örülök annak, ha sok apró, pozitív lépés történik a romániai magyarság életében, hiszen mindez közügy, azonban ez soha nem fog elvezetni az autonómiához. Az intézményteremtés szlogenje azért hamis, mert az önrendelkezéshez szükséges intézményrendszerbôl eddig semmit nem hoztunk létre. Az RMDSZ parlamenti és szenátusi jelenlétére azért van szükség, hogy olyan törvények létrehozásánál bábáskodjon, ami megakadályozza, hogy a következô 12 évben ne csökkenjen újabb kétszázezerrel a romániai magyarság létszáma.

— Ha a szatmárnémeti kongresszuson az autonómia-elképzelések ügyében továbbra sem lesz elôrelépés, bekövetkezhet a szakadás?

— Az RMDSZ nem mindig volt ilyen, mint most. Néhány éve vált túlnyomó többségûvé az a tábor, amely az önrendelkezés elképzeléseit rendszeresen szabotálja. Az Ügyvezetô Elnökségben egyedül Tôkés László képviseli a mi elképzeléseinket, de ôt legtöbbször meg sem hívják, ha pedig meghívják, akkor leszavazzák. A szatmárnémeti kongresszus elôzményéhez az is hozzátartozik, hogy ez az elsô eset, amikor a program- és az alapszabályzat-módosítási javaslatokat kimondottan csak autonómiaellenes személyek tárgyalják. Akiket mi javasoltunk a bizottságokba, még kisebbségben sem fogadták el. Fönnáll annak a veszélye, hogy a kongresszuson kivegyék a háromszintû autonómia és a nemzeti közösség megnevezést is. Nyilvánvaló Tôkés Lászlónak a további lejáratása, esetleg a tiszteletbeli elnökségtôl való megfosztása. Ezek a közelebbi veszélyek. Noha erre nincs közvetlen bizonyítékom, a jelek arra mutatnak, hogy az 1996-os kormánybalépés, illetve a mostani bújtatott kormányban tartózkodás néhány fontos megalkuvással járt. Ezek közül az egyik az autonómiáról való lemondás. A másik nagy kérdés az, hogy vajon a magyar nyelvû egyetemrôl is lemondtak-e. Tételesen nem tudjuk, hogy a valóságban milyen alku történt, mert ez soha nem került a döntéshozó fórumok elé. Ennél sokkal becsületesebben jártak el Bugár úrék a Felvidéken, akik nyilvánosságra hozták: a kormányba lépés elôfeltétele az, hogy nem foglalkoznak az autonómiaköveteléssel. Nálunk a neptuni vonal az irányadó: a tárgyalásokról soha nem számolnak be, illetve csak egy igen szûk kört tájékoztatnak. Hogy ebbôl az RMDSZ-bôl mégsem akarunk kiszállni, platformunkat illetôen a következô okai vannak: nem vagyunk hatalmi tényezô, a platform politikai mûhelyként mûködik. Ebbe az irányba taszítottak is bennünket. Ennek ellenére nem vállaljuk a cinkosságot azzal a neptuni vonallal, amely meggyôzôdésünk szerint a romániai magyarság érdekeinek feladását folytatja. Az RMDSZ nem a Markó vonalból és nemcsak a mai SZKT-ból áll, hanem abból a szavazóbázisból, amely a törvényhozásba és az önkormányzatokba emeli a a képviselôket, a tanácsosokat és a polgármestereket. Az RMDSZ nem csak néhány kiváltságos emberbôl áll, emiatt mindig visszautasítom azokat a könnyelmû kijelentéseket, hogy az RMDSZ ezt vagy azt a hibát követte el. Mi nem akarunk kiválni belôle, jelenleg ez az egyetlen hivatalos érdekképviselete a romániai magyarságnak. Itt nem az RMDSZ-szel, illetve annak szavazóbázisával van baj, hanem a hatalmi tényezôknek a hatalmi szférában való megjelenítésével. Mi voltunk az egyetlen csoport, amely megértéssel fogadta Tôkés Lászlónak a sok szempontból vitatható lépését, hogy a román igazságszolgáltatáshoz fordult a szabotált belsô választások ügyében, amely a brassói kongresszust követô elsô naptól a házi feladata kellett volna hogy legyen a szövetségi elnöknek és csapatának. Az RMDSZ három platformja és néhány helyi szervezete, közöttük a legnagyobb, a kolozsvári, nyíltan autonómiapárti. A megyei szervezetek többsége azonban a csúcsvezetôség befolyása alatt áll. Ennek a hatalomnak a megtartása hosszabb távon azonban kérdéses. Ha figyelembe vesszük, hogy az RMDSZ ellenében egyre több független magyar képviselô kerül be a helyi önkormányzatokba, nyilvánvaló, hogy komoly gondok vannak a szövetség politikájával. Tulajdonképpen ez a fô ok, amiért az RMDSZ csúcsvezetôsége fél a belsô választásoktól. Nem biztos, hogy gyôztesen kerülnének ki a megmérettetésbôl. Egy dolog bizonyos: nincs reális esély arra, hogy az RMDSZ-bôl kiválva új magyar párt színeiben mérettesse meg bárki magát. Ehelyett egyetlen lehetôségünk marad: az RMDSZ belsô megreformálása, amely ha késik is, nem múlik.

Makkay József

Ellentétes Románia érdekeivel a kormánynak az a döntése, hogy a Pénzügyminisztériumon keresztül visszamondta a három fôvárosi beruházásnak szánt hitelt, amelyet az Európai Beruházási Bank (EBI) folyósított volna, nyilatkozta pénteken a Mediafaxnak Theodor Stolojan ex-pénzügyminiszter, a Nemzeti Liberális Párt (NLP) elnöke.

A liberális vezetô szerint a jelenlegi hatalom döntése "tisztán politikai" meggondolásokra alapul, a kormány abbéli szándékára, hogy beavatkozzon a fôvárosi tanácsosok és Bukarest fôpolgármesterének vitájába.

— Az intézkedés kedvezôtlen a fôváros lakóinak, és ráfizetéses, mivel a fôváros infrastruktúrájának korszerûsítése sok pénzt igényel, az EBI-hitelek pedig a legelônyösebb finanszírozási források hosszú távon — jelentette ki Stolojan.

Theodor Stolojan, aki egykor igazgatóként dolgozott a Világbanknál, kifejtette: az EBI non-profit bankként alacsony költségû hiteleket folyósít. Leszögezte: a gazdasági prioritások politikai kritériumok alapján történô módosítása károsítja Románia megítélését.

Az NLP elnöke komolytalansággal vádolta a jelenlegi kormányzatot. Hozzátette: "hihetetlen egy ilyen mértékû felületesség, még Románia esetében is".

Mint ismeretes, Emanuel Maravic, az Európai Beruházási Bank EU-tagjelölt államokért felelôs igazgatója csütörtökön a Mediafaxnak elmondta: a Pénzügyminisztérium visszamondott három, fôvárosi infrastrukturális beruházásoknak szánt EBI-hitelt.

— Ilyesmi meglehetôsen ritkán történik. A helyzet kellemetlen, mivel a projektek elôkészítése több éves erôfeszítést követelt a banktól, Bukarest fôpolgármesteri hivatalától és a Pénzügyminisztériumtól — mondta Maravic.

A hitelprogramok leállítását a Pénzügyminisztérium a fôvárosi tanács határozata alapján kérte, a határozat a bukaresti lakosság abbéli kívánságára alapul, hogy a projektnek csupán két eleme folytatódjék, közölte csütörtökön Claudiu Lucaci kormányszóvivô.

Január 11-én az esztergomi bazilikában szentmise keretében ünnepélyesen beiktatják Erdô Péter új esztergom-budapesti érseket, Magyarország prímását.

Erdô Péter 1952. június 25-én született Budapesten, vallásos katolikus családban. Apja jogász volt, de évtizedeken át nem gyakorolhatta hivatását. A pesti piarista gimnázium elvégzése után kezdetben az Esztergomi Papnevelô Intézetben, majd a Budapesti Központi Szemináriumban készült a papi hivatásra. 1975. június 18-án szentelték pappá Budapesten. Ezután Dorogon volt lelkipásztor (káplán), s ez idô alatt doktorált teológiából a Pázmány Péter Római Katolikus Hittudományi Akadémián. 1977-tôl 1980-ig a Pápai Magyar Intézet ösztöndíjasaként Rómában egyházjogot tanult a Pápai Lateráni Egyetemen, ahol kánonjogból szerzett doktori fokozatot. (Jogi dolgozatában az esztergomi prímás jogállásának kérdésével foglalkozott.)

Rómából hazatérve az Esztergomi Érseki Papnevelô Intézetben kezdett el tanítani. 1986-tól a római Gergely (Gregoriana) Egyetemen a kánonjog vendégprofesszora. Két évig csak Rómában tanított, majd 1988 ôszén a Pázmány Péter Római Katolikus Hittudományi Akadémia Kánonjogi Tanszékének vezetôje lett, de folytatta a római oktatást is. Számos elôadást tartott, több tudományos cikket jelentetett meg különbözô folyóiratokban, elsôsorban egyházjogtörténettel és a jogforrásokkal foglalkozott. 1997-ben kinevezték a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Teológiai Karának dékánjává, majd a következô évben az intézmény rektorává. Nagy érdeme volt a katolikus egyetem megszervezésében, jogállásának intézésében és a stabilitás megteremtésében.

II. János Pál pápa 1999. november 5-én Puppi-i címzetes püspökké, a székesfehérvári egyházmegye segédpüspökévé nevezte ki. Erdô Pétert a katolikus egyházfô 2000. január 6-án szentelte püspökké Rómában.

II. János Pál pápa — az új prímás kijelölését megelôzôen — 2002. december 7-én elfogadta a 75. életévét betöltött, ezért nyugdíjba vonuló Paskai László bíboros, prímás, esztergom-budapesti érsek lemondását, s utódául Erdô Péter székesfehérvári segédpüspököt nevezte ki érsekként az Esztergom-Budapesti Fôegyházmegye élére. Az esztergom-budapesti érseki cím elnyerésével Erdô Péter lett Magyarország prímása. Várhatóan 2003. június 29-én Rómában veheti át a pápától az érseki palliumot, e méltóság szimbólumát.

Esztergom 82. érseke, Magyarország új prímása sokat tett a magyar állam és a katolikus egyház kapcsolatának rendezéséért is, a tárgyalásokon a Szentszék részérôl felkért szakértô volt a vatikáni vegyes bizottságban, jelentôs szerepe volt a Szentszék és a magyar állam között 1997-ben létrejött megállapodás elôkészítésében.

A 2002/650-es számú törvény értelmében az év elejétôl tilos a "piramidális árusítás", a bizonyos nyerészkedési ígéretek ellenében tett névjegyzékek készítése, valamint az eladásoknak mennyiségi feltételekhez való kötése. A "hógolyóeffektus"-nak is nevezett termékforgalmazási vagy szolgáltatási módszer révén a fogyasztóknak az a benyomásuk támad, hogy a reális értéken alul juthatnak az áru birtokába. Nem szabad ingyenes "ajándékként" feltüntetni semmilyen terméket vagy azok csomagolóanyagait. Kivételt képeznek azok az áruk és szolgáltatások, amelyek értéke nem haladja meg a 10%-ot a vásárlási árból. Tilos a kierôszakolt árusítás vagy postai küldeményként történô kézbesítés elôzetesen meg nem rendelt áruk esetében.

A törvény egyik kitétele csak 2004. január 1-jétôl lép életbe. Ez elôírja, hogy az élemiszeripari termékek forgalmazását csupán szakképzett személyzet végezze el. Az ilyen alkalmazottaknak legkevesebb kétéves szakmai tapasztalattal és egy alapvetô ismeretekkel felvértezô tanfolyammal kell rendelkezniük.

A jogszabály szerint csökkentett árral a következô esetekben lehet számolni: készletfelszámolás; akciós árazás; árustruktúraváltoztatás; idôszakos árusítás után a maradék készlet végkiárusítása; olyan áru kiárusítása, amelyet nem értékesítettek a beszerzéstôl számított három hónapon belül, valamint amely gyors romlásveszélynek van kitéve.

A törvény elôírja azokat az eseteket, amikor készletfelszámolást szabad végezni a kereskedelmi tevékenységben: tulajdonoscsere, fôbérlôcsere, lakócsere stb. A legkevesebb öt hónapig tartó szezonjellegû tevékenységnél is megengedett a termékstruktúraváltással járó kiárusítás, ha az átrendezési munkálatok nem haladják meg a 30 napot. Ôszi-téli árukra január 15. és április 15. között, a tavaszi-nyáriakra pedig augusztus 1. és október 31. között lehet kiárusításokat végezni.

Kolozsváron a helyi adókat és illetékeket a polgármesteri hivatal Fôtér 1. szám alatti pénztárainál (I. emelet, 15-ös terem) a következô program szerint lehet befizetni: hétfôn 8–11.30 és 12–14, kedden 8–11.30 és 12–18, szerdán 8–11.30 és 12–14, csütörtökön 8–11.30 és 12–18, pénteken 8–11.30 és 12–13.30 óra között.

A Román Nemzeti Bank mai árfolyamai: 1 euró = 35 483 lej, 1 USD =33 732, 1 magyar forint = 151 lej.

Bár az utóbbi hónapokban nagyjából nem változott, ebben a hónapban várhatóan megnövekszik Tordán a munkanélküliek száma.

December végén 1690 fizetett munkanélküli szerepelt a Tordai Munkaerô-foglalkoztatási Hivatal nyilvántartásában, tájékoztatott Ioan Cosma igazgató. További 1993 munkanélküli személy decemberben állást keresett. Tordán a munkanélküliek száma hosszú hónapokon át változatlanul magasnak bizonyult, enyhén meghaladva az országos átlag háromszorosát. A munkanélküliség csupán a nyári idôszakban csökkent valamelyest, a mezôgazdasági és építkezési szezonmunkáknak, valamint a polgármesteri hivatal és a Munkaerô-foglalkoztatási Hivatal közös projektjeinek köszönhetôen.

Ioan Cosma szerint a helyzet ebben a hónapban változni fog, ugyanis több kereskedelmi társaság létszámcsökkentéseket hajt végre. Ilyenek például a Tordai Üveggyár, a Turdeana és az Agromec. Az elôzô hónaphoz képest a napokban máris sokkal többen jelentkeztek a hivatalban annak érdekében, hogy ott munkanélküliként jegyezzék be ôket.

R. T. T.

Kétszáznál több lakást kapcsoltak le a földgázvezetékrôl tavaly, s a Distrigaz földgáz-szolgáltatóval szemben felhalmozott tetemes adósságok miatt két tordai iskolát hasonló veszély fenyeget.

Tavaly több mint kétszáz tordai lakás maradt földgáz nélkül, a szolgáltatóval szemben felhalmozott adósságok miatt. A lakosság tavaly összesen 4 milliárd 875 millió lejes adósságot halmozott fel, tájékoztatott Miron Teodor, a Distrigaz Nord tordai kirendeltségének igazgatója. Ugyanakkor 2002-ben 69 esetet jegyeztek, amikor a felhalmozott adósságok miatt a fogyasztókat egyszerûen lekapcsolták a földgázhálózatról, és esetükben felbontották a szolgáltatási szerzôdést. Szintén a számlakifizetések elmaradása miatt 241 fogyasztó esetében ideiglenesen szüneteltették a földgázszolgáltatást.

A szolgáltatóval szemben felhalmozott adósságok miatt Torda két iskolája is abban a helyzetben találta magát, hogy a fûtést kockáztatja. Miron Teodor szerint 601 millió lejjel tartozik a vállalatnak a Mûszaki Kollégium és 330 millió lejjel a Mezôgazdasági Líceum, a két intézmény adóssága együtt megközelíti az egymilliárd lejt. A két oktatási intézmény már decemberben figyelmeztetésben részesült, hogy amennyiben nem csökkenti tartozásait, földgáz nélkül maradhat.

R. T. T.

Továbbra sem csökkent a lakosság adóssága a különbözô köztisztasági vállalatok felé, amely még mindig milliárdokra rúg, és nagy a valószínûsége annak, hogy ezekben a hónapokban csak növekszik az arány. A tordai Közterület-fenntartó Vállalat igazgatója, Radu Nechita elmondta: az adósság eléri az 1,2 milliárd lejt, a téli ünnepeket követô hónapokban pedig senki sem fizeti ki a köztisztasági vállalatok felé a tartozást, a lakosság nagy része ugyanis inkább a közköltségeket igyekszik törleszteni. A köztisztasági vállalatok anyagi helyzete Radu Nechita szerint a nyári hónapokban javul, a tordaiak ugyanis ilyenkor törlesztik a felgyûlt adósságot.

R.T.T.

Tehetetlen bûnbakkeresésbe fulladt az Apahidai Helyi Tanács legutóbbi ülése. Törvényszéki határozat értelmében ugyanis a helyi tanács több mint 100 millió lejjel tartozik két évvel ezelôtt menesztett alpolgármesterének, s a község elöljárói nem tudták eldönteni, hogy a kialakult helyzetért kit terhel a felelôsség.

Alexandru David alpolgármester menesztésére még 2001-ben tett javaslatot Ionel Farcas, Apahida polgármestere, a helyi tanács elé szavazásra bocsátott kérését azzal indokolva, hogy az alpolgármester nem látja el feladatát. A lemondatott alpolgármester megtámadta a tanács határozatát, s végleges és visszavonhatatlan döntéssel 2002 júniusában megnyerte a pert. Az ítélôtábla határozata a perköltségek — nyolcmillió lej —, erkölcsi kártérítés — tízmillió lej — és 2001. szeptember 29.–2003 január közötti idôszakra járó, több mint százmillió lejes munkabérének kifizetésére kötelezi a helyi tanácsot.

Az apahidai tanácsosok hiába igyekeztek bûnbakot találni, ugyanakkor arról sem sikerült dönteniük, milyen módon fizetik majd ki az alpolgármesternek járó pénzösszeget. Ugyanakkor az ítélôtábla végleges döntése más problémákat is felvet: mi lesz a sorsa a menesztett alpolgármester helyére kinevezett tanácsosnak, valamint a tanácsosok soraiból az alpolgármesteri székbe elôlépett tanácsos helyére bekerült személynek? A tanácsülésen csupán abban sikerült megegyezni, hogy elfogadják az ítélôtábla határozatát, és elismerik Alexandru Davidot alpolgármesternek.

A kolozsvári Közszállítási Vállalat (RATUC) emlékezteti az utazó közönséget, hogy a városban összesen 82 jegyeladó és bérletkibocsátó központot mûködtet. Ebbôl 19-ben bérletet lehet vásárolni (munkanapokon minden típusú bérletet kibocsátanak), 41 bódénál szombaton és vasárnap is ki lehet váltani az egész áras bérleteket és jegyeket lehet vásárolni, 22 bódénál pedig jegyeket lehet vásárolni.

Bérletkiváltás a következô helyeken történik: Atlas (Aurel Vlaicu utca), Siretului (A.Vlaicu utca), Arte Plastice (A.Vlaicu utca), Mãrãsti tér (1989. december 21 út), RATUC székhely (1989. december 21 út), Bãisoara (Bãisoara utca), Bistrita (Bãisoara sétány), Opera (Stefan cel Mare tér), Observator (Observator — Csillagvizsgáló utca), Zorilor (Observatorului — Csillagvizsgáló utca), Minerva (Primãverii utca), Calvaria (Primãverii utca), Câmpului (Monostri út), Memorandum (Memorandumului — Magyar utca), Széchenyi tér (Ploiesti utca), Állomás (Hora út), Május 1 tér (Május 1 tér), Buzãu (Al. Vlahutã utca), Donat (Paul Ioan utca).

A RATUC által szerkesztôségünkbe eljuttatott közlemény szerint valamennyi vonalon ingyen utazhatnak a háborús veteránok (1991-ben elfogadott 233-as törvény, a bérletek valamennyi bérletkiváltási irodánál kézhez vehetôk), a forradalmárok és a forradalmi hôsök utódai (1990-ben elfogadott 42-es számú törvény, a bérleteket a RATUC székhelyén lehet kiváltani), kommunista idôszakban üldözöttek, a külföldre deportáltak (az 1999-ben elfogadott 105-ös számú kormányrendelet alapján — a bérletek a RATUC székhelyén válthatók ki), a fogyatékosok (az 1999-ben elfogadott 102-es számú sürgôsségi kormányrendelet alapján — bérletek az Operánál válthatók ki), a látássérültek (az 1999-ben elfogadott 102-es számú sürgôsségi kormányrendelet alapján — a RATUC székhelyén lepecsételt igazolványok alapján).

Két vonalon ingyen közlekedhetnek a II. fokú, kísérô nélküli látási sérültek (az 1999-ben elfogadott 102-es számú sürgôsségi kormányrendelet alapján — a RATUC székhelyén lepecsételt igazolványok alapján), a nyugdíjasok (a 65 év feletti nôk, illetve a 70 év feletti férfiak — az összes bérletkiváltási központnál).

Féláron (egy vonalon, két vonalon vagy az összes vonalon) utazhatnak a véradók (az 1995-ben elfogadott 4-es számú törvény alapján). Féláron egy vonalon utazhatnak a diákok és egyetemi hallgatók.

Az RMDSZ Ügyvezetô Elnöksége megelégedéssel nyugtázta, hogy a zilahi Kálvineumot végre birtokba vehette jogos tulajdonosa, a Zilah-belvárosi egyházkerület. Ebbôl az alkalomból elismerésünket fejezzük ki mindazoknak, akik ebben a hosszantartó küzdelemben hittel és következtességgel eredményes munkát végeztek. Így a Romániai Magyar Demokrata Szövetség Szilágy megyei szervezetének és elnökének, Seres Dénes szenátornak, Vida Gyula képviselônek, megyei és városi tisztségviselôinknek, a megyei és a városi önkormányzatban tevékenykedô RMDSZ-es tanácsosoknak, valamint minden egyházi elöljárónak, aki az RMDSZ-szel karöltve ebben a küzdelemben eredményesen együttmûködött.

Takács Csaba, ügyvezetô elnök

A nehéz útviszonyok ellenére Kolozs megyében nincs fennakadás a péksüteményekkel való ellátás terén. A gyermekek számára biztosított kifli is idejében eljut az iskolákba. A dési SOMPAN Rt. szamosújvári alegysége naponta 8000 kiflit készít, amelyet a környéken kívül Torda és Aranyosgyéres körzetében is forgalmaznak. Habár a bôséges havazás megnehezítette a közlekedést, a péksütemény minden reggel pontosan eljut a tanintézetekbe. A szamosújvári pékség hat autója kora hajnalban, 4 órakor indul útra a kiflivel. Az utóbbi napok havazásai után a SOMPAN Rt. vezetôsége úgy döntött, hogy megduplázza a szállítmányt kísérô személyeket, tehát jelenleg két gépkocsivezetô indul útnak minden reggel. Közben a szamosújvári alegység naponta 11 féle kenyeret és más péksüteményt biztosít nap mint nap a helybeli lakosságnak és a közeli falvak fogyasztóinak.

A kiflivel nincs baj, a tejellátás viszont már nem ilyen zökkenômentes, de a jó szervezésnek köszönhetôen Dés és Szamosújvár környékén ezen a téren sincs panasz.

Erkedi Csaba

Háromszori próbálkozás után a tanácsosok végre megszavazták a költségvetést a 2003-as évre. A vélemények nagyon megoszlottak, mivel a községközpont ismét a maga számára kívánta megtartani a pénzösszeg túlnyomó részét — panaszolta Albert Tibor RMDSZ-es tanácsos. A befektetések nagyobb hányada így is Szászfenest érinti.

Egymilliárd lejt szánnak a községközponti iskola új szárnyának építésére. Egy modern, többszintes, laborokkal felszerelt épületet szeretnének létrehozni. Bár a munkálatok elvégzéséhez több milliárd lejre lenne szükség, a tanácsosok végül csupán egymilliárd lejt szavaztak meg erre az évre. Ugyancsak Szászfenest érinti egy 400 milliós általános urbanisztikai terv, illetve egy 300 milliós területi urbanisztikai terv, amely a déli községrészre vonatkozik. Itt fog ugyanis felépülni az Országos Lakásügynökség által tervezett lakónegyed.

Ezeken kívül kiosztottak még 500 millió lejt a temetô bekerítésére, szintén 500 milliót egy palló megépítésére, amely a Szamos túloldalán lévô tanyákat köti össze a községközponttal. A polgármesteri hivatal igényeire 700 milliót áldoznak, amibôl többek között egy személygépkocsit, valamint számítógépet szándékoznak vásárolni. Ugyanakkor némileg felújítják a volt termelôszövetkezet épületét, ahol jelenleg a földmérô bizottság székháza található. Százmillió lejre pedig szemeteskukákat szerelnek fel a központban.

A magyarlónaiak elérték, hogy a kultúrotthonuk tatarozására 800 millió lejt utaljon ki a tanács. Albert Tibor reméli, hogy ebbôl az összegbôl bútorzattal is sikerül felszerelniük az otthont, hogy vendégszereplô mûvészeket is fogadhassanak. A 300 milliós vízhálózat-kiegészítési terv Magyarlónát is érinti. Mintegy 150 méter csövet kell még lefektetniük a falu keleti részén ahhoz, hogy a helység minden lakosa bevezethesse házába az ivóvizet. Ugyanakkor Szászfenes keleti részében dolgoznak még a vízhálózaton.

A többi leosztott összeg nagyjából a község minden faluját érinti. Egymilliárd lejt szántak a község iskoláinak és óvodáinak karbantartására és higiénizálására, egymilliárdot pedig útjavításra. Nyolcszázmillió lejbôl fogják biztosítani az ingázó diákok bérletárának ötven százalékát. Az RMDSZ-es tanácsos elmondta: bár késôre, de sikerült kivívni, hogy idéntôl nem csupán a magyarlónai diákoknak, de az ingázó tanároknak is állják az utazási költségek felét.

A kultúra céljaira 200 millió lej jut idén, amit etnikai alapon osztanak el: 100 milliót adnak a román lakosságnak, valamint ötven-ötven milliót a magyar, illetve roma lakosságnak. Az egyházaknak juttatandó 400 millió lejt szintén felaprózzák, minden felekezet egyformán kap ötven-ötven milliót. A közvilágítást 800 millióból fogják állni, a tûzoltóknak pedig 200 millió lej jut. A polgármesteri hivatal alkalmazottainak évi továbbképzése 150 millió lejbe kerül.

A tanács úgy döntött, hogy 2003-ban befejezik a gázbevezetési munkálatokat a kis létszámú Kolozstótfaluban is. Erre 500 millió lejt áldoznak. Ugyanakkor negyvenöt milliót adnak a kultúrotthon tatarozására.

Valkai Krisztina

Aranyosgyéresen nyomozás indult a Fehér megyei Ionel Trif ellen. A 33 éves férfi a Sodronyipari Mûvektôl vásárolt termékeket összesen 731 millió lej értékben, amelyekért három csekklapot hagyott hátra. A bank azonban nem fogadhatta el ezeket: a Fehér megyei cégnek, amelyet Trif képviselt, semmi pénze nem volt a bankban, ráadásul a vállalat banki zárlat alatt állt. A tettes ellen csalás vádjával indult nyomozás.

Sikkasztással vádolnak egy Szilágy megyei férfit. A 30 éves Aurelian Labsu 2002 áprilisában, amikor egy Szilágy megyei cég tordai kirendeltségénél dolgozott, kilenc kamionabroncsot adott el, a bevételt azonban saját célra használta fel. A kár 69 millió lej, nem térült meg. A tettes szabadlábon védekezik.

Január kilencedikén még tisztázatlan körülmények között vesztette életét Horea úti lakásában a 36 éves Monica B. A nô este 11 órakor ment be fürödni, egy óra elteltével 11 éves fia holtan, vízbe esett fejjel talált rá a kádban. A szívproblémákkal is küszködô asszony halálát vagy szívroham vagy gázmérgezés okozta: a fürdôszobában gázszag terjengett. A halál okát boncolás útján derítik ki.

Három mérai fiatal ellen indított nyomozást a kolozsvári rendôrség, testi sértés vádjával. A 28 éves Ioan Antal, a 22 éves Marin Antal és a 17 éves Stefan Antal még 2002. július 19-én verte meg a szintén mérai Andrei Boroãt, aki ennek következtében 40-45 napos orvosi kezelésre szorult.

(balázs)

A tordai rendôrség nem talált bizonyítékot a tordai polgármester, Virgil Blasiu ellen, így a városatyát felmentik az ôt ért vádak alól.

Blasiut az elmúlt évben a Gazeta de Clujban napvilágot látott több írás vádolta okirat-hamisítással, hamis okirat felhasználásával és munkahelyi visszaéléssel. A cikkek szerint Blasiu törvénytelen úton jutott hozzá egy telekhez, továbbá anélkül vett fel alkalmazottakat hivatalába, hogy versenyvizsgát hirdetett volna, illetve egyes cégeket elônyben részesített a helyi költségvetés kárára.

A cikkek megjelenése után a helyi rendôrség nyomozást kezdeményezett ellene, ám a rendôrparancsnok szerint nem találtak bizonyítékot a polgármestert ért vádakra.

R. T. T.

1. Öröktörténetek a bentlakásban
Gondolom, már mindenki hallott az Unitárius Kollégium bentlakásáról, amely az épület tetôterén készült el. Itt töltjük a nap legnagyobb részét, egyszóval ez az otthonunk. Bentlakásosnak lenni több mint szerencsét jelent, valójában azt, hogy együtt éljünk, egy közösségben. Íme, eltelt egy félév, és vakációs hangulatban töltjük az utolsó napokat. De tekintsünk csak vissza, ugyanis a bentlakásban számos érdekes dolog történt. Minden héten, meghatározott napokon bibliaórát és irodalmi esteket szoktunk tartani. Ha kedvünk támad vidáman lezárni egy napot, akkor érdemes részt venni ezeken, persze ez nem kötelezô. A legközkedveltebb talán a gitárest volt, amikor a tanulószobából hangos éneklés hallatszott ki.

A színházi és operaelôadásokat sem hagytuk ki, hiszen hogy is hiányoznánk. Ilyenkor nagy csoportban vonulunk végig Kolozsvár utcáin.

Rendezvények alkalmával a szervezésbe szoktunk bekapcsolódni. Pl.: óriási vásznakat szoktunk festünk, a kollégiumi napokra vagy különbözô tevékenységekre.

A bentlakási életünknek van egy különösen szép része, fôképpen, amikor meglepetéseket szervezünk valakik számára. Ez általában szülinapkor vagy akkor szokott történni, amikor valaki különleges személy visszatér a bentlakásba. Be kell vallani, hogy ilyenkor mindenki arcán mosolyt látni, és ha jól sült el a dolog, az a személy tele van örömmel.

Most, hogy bekopogott a tél, nem felejtettük el az ünnepeket. Igyekeztünk kissé átalakítani a bentlakást, úgy, hogy itt is látni lehessen a karácsony közeledtét. A lányok a tanulóba adventi koszorút készítettek, mások pedig fenyôágat tettek a szobák ajtajára. A karácsonyt mindenki otthon, a családban tölti, viszont a Mikulást együtt ünnepeltük meg. Gondolkodtunk arról, hogy ebben az évben is betévedjen a Télapó. Ajándékot mindenki kapott, és egyúttal jót szórakoztunk.

A múlt héten egy amerikai bácsi érkezett hozzánk. Bob Tripp a neve és velünk fogja tölteni az utolsó hetet, egyúttal megszeretne ismerni minket, és elbeszélget velünk.

Hát, elég sok dolog történik, amint látjátok. Emellett folyik a tanulás, hiszen a mindennapos szilenciumon mind részt kell vennünk. Karácsonyi pihenés jön végre, elcsendesednek a szobák, hogy jövô évtôl még több élet lakozzon bennük.

2. H angverseny és áhítat
A Dávid Ferenc Egylet, a kolozsvári Unitárius Kollégium és a Communitas Alapítvány közös szervezésében december 15-én, vasárnap karácsonyi hangversenyt hallgathattunk meg. A nyitó áhítat nyugalmat, békét keltett a hallgatók sorában, közelebb hozta a karácsony melegét, a boldogságot, reménységet. A hangversenyt a kolozsvári Sigismund Todutã Zenelíceum diákjainak elôadása színezte. A diákok, Szép András (hegedû), Szôcs Márton (zongora), Szôcs Kristóf (zongora) és Szép Gyula Bálint (hegedû) kezei alatt a hangszerek a karácsony hírnökeivé váltak. Óriási meglepetést és egyben ajándékot jelentett a közönség számára, a gyerekek tehetsége, odaadása. A mûsorban az Unitárius Kollégium Péterffy Gyuláról elnevezett vegyeskara is közremûködött, Majó Julianna vezénylete alatt — mi, diákok, találó karácsonyi verseket mondtunk. Kell-e nagyobb ajándék a kórus és a szavalók számára karácsonykor, mint a közönség szemmel látható elégedettsége, mosolya és tapsa?

A kollégiumban hagyománnyá vált, hogy ilyenkor apró, de szívbôl jövô meglepetéseket készítünk egymásnak. Idén a bentlakó diákoknak köszönhetôen aranydiók, csengôk, angyalok készültek, amelyeket a kedves vendégeknek és diákoknak egyaránt kiosztottunk. A karácsonyfán nem üres dobozok, gömbök csüngtek, hanem a diákok egyszerû, saját kezûleg készített díszei.

Lassan elérkezünk oda, ahová már nagyon régen vágyunk. Hogyan is készülünk, készültünk erre az alkalomra? Hátunk mögött hagyjuk egy fél év fáradalmait, nehézségeit, csillogó papírba csomagoljuk a számunkra kellemes pillanatokat: az örömet, amit munkánk eredménye hozott, a mosolyt, amit mások varázsoltak az arcunkra, a biztatást amit tanárainktól és társainktól kaptunk, minden jót, amit együtt élhettünk meg.

Úgy maradt volna még mindenki egy kicsit a teremben… Jó volt együtt ünnepelni.

Fülöp Júlia, X. H.

Hajdani, ma már nyugdíjas tanárként, egykori középiskolai igazgatóhelyettesként tanárbarátom, Kovács Nemere annyi más, volt kollégával együtt — megmaradt gondolkodó embernek. Tanügyi — és talán nem csak iskolai jelentôségû — gondolataiból mi is közreadunk néhányat. Akinek inge, vegye magára.

Tudom, hogy megváltozott a középiskolai magyar tanrend, és hogy hivatalosan nem igen fognak magyar irodalomtörténetet tanulni diákjaink — mondja. Ezzel a változtatással ismét öngólt lôttünk: olvasni kellene megtanítani ugyanis elemistáinkat a "globális" — és funkcionális analfabétákat képezô — betûkép-észlelô módszer ellenében, és sajnálom azokat, akik véletlenül, vagy egy-egy lelkiismeretes tanár jóvoltából tudják meg, hogy a magyar irodalomban volt egy Janus Pannonius, egy Eötvös Károly, egy Móra Ferenc, esetleg egy Sík Sándor vagy Nemes Nagy Ágnes.

Most azonban ennek kapcsán a magunk dolgairól szólnék. Tizenkettedikben — mint az köztudott — az erdélyi magyar irodalmat kellene — egyelôre — hogy tanulja a nebuló. Túl azon, hogy — világ szégyenére — hamarabb született erdélyi magyar irodalomtörténeti értékelés románul, mint magyarul — a Scidonéra gondolok, amely hosszú távra megszabja majd a román összefoglaló szerzôk gondolkodását; nem említem viszont a Sôni Pálét: egyelôre tehát erdélyi irodalomtörténet kellene.

Olyan, hogy erdélyi magyar irodalom nem létezik? Van magyar irodalom, és ennek része az utódállamok irodalma? Ami jó belôle, az az egyetemes magyar irodalom része. Ami nem, az gyorsan elfelejtendô. Az erdélyi magyar irodalom — regionális jelentkezésként — Szabó Dezsôékkel kezdôdik. Vagy még elôbb, Döbrentei tankönyv-pótlóival, Peteleiékkel, esetleg Gyulaiékkal. Érdekes, báró (!) Jósika Miklóst, báró (!) Kemény Zsigmondot asszimilálta az elmúlt félévszázad, Gyulaiékat, Peteleit, Tolnait félig, Szabó Dezsôt egyáltalán. Aztán van utódállami — esetünkben romániai — magyar irodalom. De nem szól a fáma — értsd irodalomtörténet — például a bánsági — korai, az olvasónak író — költôkrôl, írókról, pl. a csak rosszindulatú anekdotákban megörökített Franyó Zoltánról, Károly Sándorról, az emigrált Nagy Dánielrôl, Bálint Györgyrôl. És nem beszélünk Nyírô Józsefrôl, Ligeti Györgyrôl, alig esik szó a szintén fônemes Kemény Jánosról, Bánffy Miklósról, a Romániában halálraítélt Wass Albertrôl, Reményikrôl, P. Gulácsy Irénrôl, másokról, a Pásztortûz, az Erdélyi Helikon, az Erdélyi Fiatalok vagy más lapok és folyóiratok "hivatalosan" nekünk nem tetszô íróiról, sôt újságíróiról. Akik úgymond jelentéktelenek, sokadik vonalba tartoznak. Kós Károly életmûvét még mindig a Budai Nagy Antal históriája szemlélteti — viszont a Varjú nemzetség csak csonkán jelenik meg —, mint ahogy Tamási-összkiadásunk sincs, miközben ôt tartjuk a legszékelyebb írónak.

Nem sorolom többi adósságunkat, van bôven... Viszont életmû-kötet tiszteleg — nagyon helyesen — Gaál Gábor, Szilágyi András, Korvin Sándor, Brassai Viktor, Salamon László, Hajdu Zoltán stb. elôtt. Írók voltak. Ám a többiek is. És nincs itt valami aránytalanság?

Sz. Cs.

Vitázni, veszekedni, hajba kapni nem éppen iskolába illô dolog. Ennek ellenére a brassaisok régóta hozzászoktak a gyakori vitákhoz, amelyek veszekedés és hajbakapás nélkül zajlanak le. Iskolánkban évek óta vitaklub mûködik, sôt még választható tantárgy is. A vita az indulatmentes, nyugodt, logikus érvelésre neveli a diákokat.

A Brassai Sámuel Líceumban a vita múltja 1994-ig nyúlik vissza, amikor — a városban elôször itt nálunk — megszületett az ún. vitaklub. Az egyik legsikeresebb brassais vitást, Kassay Rékát egy szünetben arról faggattam, hogy mit jelent, mit jelentett számára a disputa.

— Mikor léptél be a vitamozgalomba, és milyen volt a kezdet?

— 1996-ban kezdtem, hatodikos voltam akkor és nagyon tájékozatlan, mert még nem ismertem a társaságot. Késôbb egyre népszerûbb lett a vita a kolozsváriak körében, több volt az ismerôs a táborokban, és más városok képviselôivel is jobban megismerkedtünk. Mai napig vannak ismerôseim az ország különbözô részeiben, akiket a régi vitás táborokból ismerek.

— Mesélj el nekünk egy érdekes, izgalmas élményt, amire most is szívesen emlékszel!

— Sok kellemes élményben volt részem ezekben a táborokban — ezeket mindig szívesen emlegetjük, de ezt csak azok értik, akik részt vettek benne. Most sajnos nem jut eszembe olyan, ami kívülálló számára is érdekes…

— Milyen eredményekkel növelted iskolánk hírnevét?

— Csapatversenyben nyertünk elsô, második és harmadik díjattöbbször is, az egyéni versenyben egyszer elsô is lettem. Kétszer megnyertük az erdélyi magyar vitaversenyt, és így jutalomként részt vehettünk a magyarországi országos megmérettetésen is Pécsett. Egyszer voltam angol nyelvû vitaversenyen is, ahol elég jól teljesítettem.

— Bírói diploma is bizonyítja érdemeidet e téren. Milyen érzés volt bíráskodni?

— Ezzel kapcsolatos az egyik legkellemesebb emlékem. A kecskeméti vitaversenyen a csapatunk kiesett a döntô elôtt, és így bíróként kötöttem ki. Azt hiszem, jobban izgultam, mint a versenyzôk, de végül jól sikerült minden... Azt hiszem, sokat számít az, hogy miközben felkészültem a versenyekre, anyagot gyûjtöttem a témákhoz, utánaolvastam, olyan ismereteket sajátítottam el, amelyeket késôbb nagyon jól fel tudtam használni a suliban is. Megtanultam érvelni, és megvizsgálni a dolgokat különbözô szempontokból. Ezen kívül sokat javult a beszédtechnikám, megtanultam kifejezni a gondolataimat, és gátlás nélkül, szabadon beszélni. Ugyanakkor fegyelmezettségre is szoktatott, hiszen a vitának megvannak a maga szabályai, például az ellenfelet nem szabad sértegetni, az idôkeretet be kell tartani, csak megadott sorrendben lehet hozzászólni, a kotyogás ki van zárva.

— Bocs az elrabolt szünetért.

Csete Tibor XII. D.

Becsengettek. Bejön a tanár, nyugodtan leül a katedrához, és kinyitja a naplót. Beírja a hiányzókat, s ugyanolyan nyugalommal mondja a diák agyában pánikot keltô mondatot:"Vegyetek elô egy lapot!". A diákok ösztönösen és kórusban kiáltják: "Ne, tanár úr, (ne írjunk), kérem ne írjunk rögit! Annyit kellett mára tanulni, a múlt órán írtunk matekbôl... Kérjük, tanár úr, ne írjunk! Majd megírjuk jövô órán! Kérjük szépen, tanár úr!" Erre a tanár, akinek a fejében egy valóságos páncél alakult ki a diáknyafogás ellen: "Vegyetek elô egy lapot!" A diákok nagy szitkozódás közben tépik a füzetlapot, mérgesen csapják a könyveket, még utoljára belenéznek, azt remélve, hátha bemenne valami a fejükbe. Idegességükben nem találják az írószerüket, egymásra kiabálnak, s mint mindig, a megszokott mondatot mondják: "Én nem tudok semmit!"

Tíz perc elteltével végre kiadja a tanár a tételt, mindenki elcsendesedik, szépen, lassan a tanár is leül a katedrához, újságot olvasva. Ekkor kezd mûködésbe lépni a diák agya. "Let the games begin!" "Vajon meglát, ha kinyitom a füzetet? Remélem nem, mert úgyis van már egy négyesem. Kérlek, Istenem, segíts meg, megígérem, hogy többet soha nem puskázom, de most az egyszer segíts meg, mert igazán nem tudok semmit!" (yeah right!).

Mindenki izzad, elôkerülnek a puskák, már sültagy-szag lebeg az osztályban, de a tanár még fel sem nézett az újságból. (Bárcsak így lenne!!). Ekkor ragadja meg az okos diák a lehetôséget, hogy elôkerítse a szinte észrevehetetlen puskát: a radírgumira ráírt leckét, a mentést!

Szépen, lassan belenyúl a tolltartóba, kikeresi a radírt, s írni kezdi a leckét. Közben ránéz az órájára: "Jaj, Istenem, még van öt perc!" Sietve ír tovább, már füstöl a papír, s egyszerre nagy ijedtség lesz úrrá a diákon. Rádöbben arra, hogy rossz leckét másolt le, hisz a törcicédulára volt írva!

Bogár

Sok idônkbe telt, amíg egy olyan interjút sikerült készíteni, amely igazán megéri a fáradságot. De végül találtunk valami érdekeset a kollégium DOKUMENTÁCIÓS KÖNYVTÁRÁBAN, Györfi Dénes úrnál, a könyvtárosnál.

FirkÁsz: Milyen gyakran járnak ide a diákok?

Györfi Dénes: Éppen az a legnagyobb gond és a legnagyobb baj, hogy a diákok nem járnak könyvtárba. Pedig itt kellene kezdeniük, és itt kellene végezniük iskolai tevékenységük java részét, hiszen a Bethlen-kollégium szelleme, történelme, múltja itt kezdôdik és itt végzôdik, a Bethlen-könyvtárban. Ezt a könyvtárat elsôsorban nem látogatni kell, hanem tanulmányozni. Látogatják is olyan mértékben, amilyen mértékben az osztályfônökök felhozzák a diákokat és osztályokat. Most is nyitva áll egy Kossuth Lajos-kiállítás, amelyet a tanév megkezdése óta csak egyetlen osztály látogatott és tekintett meg, Letanovsky Annamária tanárnô irányításával. De ez nem tôlem függ, nem a könyvtári alkalmazottakon múlik, hanem elsôsorban a tanárokon és osztályfônökökön. Ha beütemezik, és el akarják hozni az osztályokat, akkor mi állunk rendelkezésükre, és fogadjuk ôket. Különben több osztályfônök bejelentette, hogy már a tanév elején fogja hozni az osztályát, de azok közül csak egy jutott el ide, ha már látogatásról van szó.

F: Milyen más jellegû tevékenységeket szervez még a könyvtár?

GY. D.: Hát, a könyvtár elsôsorban dokumentációs jellegû, nem egy úgynevezett városi könyvtár, amely mindenkihez szól. Ez elsôdlegesen kutatási célokat szolgál. Én magam publikálok szinte hetente különbözô lapokban. Az utóbbi évtizedek során nagyon sokat publikáltam. Az elmúlt évben, meg azelôtt is irodalmi kávéház mûködött itt, ebben a teremben, Demény Piroska tanárnô irányításával Aztán ezek valahogy elmaradoztak, és így mi végezzük a magunk belsô munkáját, és várunk…

F: Nehéz egy könyvtárat vezetni? Milyen felkészültséggel kell hogy rendelkezzen egy könyvtáros?

GY. D.: Jól felkészült kell hogy legyen, szakmailag és szellemileg is. Nem elég az a 3–4 évi felkészültség, hisz egy ekkora könyvtárhoz talán egy élet is kevés. Nehéz átfogni, felismerni, felfedezni, mert egy ekkora értékû dokumentációs könyvtárban az ember mindig talál újat, és természetesen nem könnyû. Nem volt könnyû az elmúlt idôkben, viszont egy negyed évszázad utáni tapasztalat alapján már állíthatom, hogy valamelyest átfogtam ennek a könyvtárnak a tartalmát, irányítását és vezetését.

F: Hány könyvvel rendelkezik dokumentációs könyvtárunk?

GY. D.: Jelenleg 72 000-et számolunk.

Attila&Csabi

1.

Elôzmények — Fügedi Erik, 1986

Kérdés: miért fehérfoltos?

Fügedi Erik, a magyar Anjou-világ szakértôje az 1986-ban megjelent Ispánok, bárók, kiskirályok. A középkori magyar arisztokrácia fejlôdése címû kötetében megjegyzi: "Nagy Lajos uralmának második felérôl és a halálát követô négy esztendôrôl (1382–1386) írni még ma, az utóbbi évek eredményes kutatása után is felér a sötétbe ugrással." E sorok jelzik: a magyar Anjouk Magyarországának történései még mindig fehérfoltosak. Kváziismertelenek. Annak ellenére, hogy leglátványosabb eseményei — a Toldi szerelmének köszönhetôen (a nápolyi hadjárat) — mélyebben gyökereztek meg a köztudatban, mint a középkor más, ugyancsak "nagy" magyar királyai idejében történtek.

Hogy miért fehérfoltos a magyar Anjouk világa, arra történésznek és irodalmárnak egyaránt megvan az elmélete. Teóriája van a levéltárosnak, a kutatónak, az irodalomtörténésznek, sôt, a "buzgó dilettánsoknak" is — akik nélkül különben még mindig keresnénk Tróját (lásd Schliemann) és Livingstone-t (Stanley), — így Károly Róbert, Nagy Lajos, Kis Károly (akiben végül is ugyanolyan arányban csörgedezett a meráni unoka lányának, Máriának Árpád-házi vére, mint Nagy Lajosban) és Mária királynô/királyné kora valójában meglehetôsen erôs színekben pompázik fel a történelemkönyvek/történelmi regények oldalain. Fehérfoltosan, de alapszínekben gazdagon.

E fehérfoltosság okait talán nem is a levéltárak házatáján kell keresni, hanem a dogmakalapos (a vaskalaposság modernebb válfaja) történelemszemléletben. Abban a történelemszemléletben, amely az integrációs folyamatok által megkövetelt históra-önrevízió során minden valószínûség szerint csúfosan meg fog bukni, hiszen elôbb-utóbb felbukkannak azok a múltkutatók, akik nem tanáraik, öreg professzoraik megállapításait szajkózzák, hanem saját maguk jelentik majd ki elméleteiket — vállalva ezért a marginalizálódás veszélyét. Kiderül majd Báthory Zsigmondról, hogy voltak bizony feljegyzendô tettei — és nemcsak vándormadár-útjai, csak ezeket nem énekelték meg: lásd Eger várának felmentési kísérletét —, no nem a tinódis 1552-ben, hanem 1596-ban; Báthory Gáborról, hogy lett volna olyan fejedelem, mint gyilkosa, az utóbb Mátyás király-kettôként imádott Bethlen, akinek "egészséges eredete"még most is elvakítja a "Báthory-arisztokráciát" — és általában az arisztokráciát, sôt, még a régi értelemben vett polgárságot is ("az úri rétegek sorstékozlását") — csöndben gyûlölô, jobbágy- és munkásparaszt mániákus történészeket (különben Mátyásnak is az az ütôkártyája, hogy "alulról jött királyfi", tehát kvázimesebeli); szegény Gertrúd királynéról, hogy ordináré gyilkosság áldozata lett (ki volt végül is Bánk veje, Simon?); Toldiról, hogy Johannát szolgálta felettébb nagy buzgalommal, amikor felcsapott zsoldosnak Itáliában stb.

Nagy Lajossal tehát az a "gond", hogy olyan kvalitásokkal és eredményekkel bírt, amelyek nem számítottak igazán jó népszerûség-ajánlólevélnek semmiféle korban: 1. Olaszország (Nápoly) felé akarta bôvíteni birodalmát (tengerre akarta vinni a magyart) — a németorientált világban ez nem volt menô dolog (de nem volt az korábban sem, hiszen Kis Károlyt ezért gyilkolja meg az ún. kontinentális irányzatot képviselô liga). 2. Apja városbarát politikájának folytatása (lásd Kolozsvár felemelése — összehasonlításképpen: Marosvásárhely 300 évvel késôbb lépett elô várossá) nem volt szalonképes a polgárellenes idôkben. 3. Havasalföldi uralma miatt nem volt elég "interetnikus" a nehéz idôkben (Mátyás annál inkább!). 4. Kevert, "nagyeurópai" vére — lásd az impozáns Anjou-családfát — nemigen tetszett az echte magyar irányzatoknak és a féltékeny osztrákoknak sem —, vélt francia/olasz/idegen érzelmei pedig a nemzeti köröknek. Pedig mennyire "magyarabb" volt Nagy Lajos kora, mint a Mátyásé! Dümmerth Dezsô írja: Az Anjou-ház nyomában címû kötetében Lajos halála, illetve nemzet–király viszony további alakulásával kapcsolatban: "Nagy Lajos ‘magyarsága’ csak a köznemesi hiedelemben ! ismétlôdött meg késôbb, Hunyadi Mátyásnak ‘nemzeti királyként’ való megválasztásában."

Mátyás azt gondolhatta halála pillanatában: utánam az özönvíz. Úgy is volt, jött is Mohács. Nagy Lajos a tengerre figyelt — neki elôtte volt az európai jövôt biztosító kék "özönvíz". Ha Kis Károlyt — a harmadik magyar Anjou-t (ô is tökéletesen beszélte a magyar nyelvet!) — nem verik agyon, talán tengerészeti kar is mûködne ma a kolozsvári birodalmi univerzitászon.

2.

Félévszázad múlva — Gulácsy Irén, 1936

Kérdés: miért kevésbé ismert regény?

A Kriterionnál nemrégiben megjelent Nagy Lajos király címû történelmi regényre nagy feladatok várnak Erdélyben, és talán nemcsak itt. Olyan régióban kell ugyanis megbarátkoztassa olvasótáborát Anjou Lajos "legnagyobbságával", ahol messze Mátyás, Báthory István és Bethlen Gábor vezetik az uralkodói/fejedelmi toplistát. Ez érthetô is, hiszen a kolozsvári Óvár Mátyásról regél, Bonfini jelzôi örökéletûek, a Funárváros Fôterén pedig az ô lovasszobra körül csapnak össze a hol interetnikus tógába, hol huntingtoni palástba öltöztetett együttélési indulatok. Innen, a szoborcsoport alól pedig nehéz azt hirdetni, hogy nem Mátyás volt a legnagyobb, meg hogy Janus Pannonius meg Vitéz János, meg az utánam az özönvíz-politika. (Egy mítoszt csak akkor szabad összetörni, ha másikat lehet a helyére tolni.) Báthory Istvánt azért szeretik (illetve azért szerette meg a new-Transsylvania oly nagy hirtelenséggel a forradalom után), mert elôtérbe került számunkra kedvezô oktatási politikája, és ez manapság a legjobb útlevél a népszerûség felé — nagyjából ez a helyzet Bethlennel is, csak itt bejátszik Makkai Sándor Ördögszekerének és Móricz Erdély-trilógiájának Báthory Gábor-ellenessége (Szôcs István a Makkai-regény 1979-es kiadásának elôszavában meg is jegyezte: "Makkai mély gyûlöletet érez Báthory Gábor iránt".)

De nemcsak ezért lesz a továbbiakban érdekes a Kriterion történelmi regénysorozatának ez újabb darabja: az 1936-ban írt regényt ugyanis nem véletlenül tartják Gulácsy Irén egyik kevésbé ismert regényének.

A szerzô ugyanis a lehetô legnehezebb, legismeretlenebb Nagy Lajos-i idôszakot, a király halálát megelôzô két évet (1380–1382) választja regénye ágyának. Olyan periódust, amely a korszak történelmi nagyeseményeinek szünidejében található: a nápolyi hadjárat és kora rég véget ért már, viszont a véres drámasorozat (Kis Károly, id. Garai Miklós, Forgács Balázs, Erzsébet ifj. anyakirályné horrorba illô meggyilkolása, Mária zuhanása) még nem kezdôdött el. Az eddig felsorolt események önmagukat ajánlják a regényesítésre: Passuth a Nápolyi Johannában és a Tört kristálytükörben valósággal lángol, amikor feleleveníti ezeket az eseményeket — Gulácsy nem lángol fel látványosan, viszont végig megôrzi csendes izzását. (A szerzô fegyelme különben elképesztô: még a kitûnô kifutótémának ígérkezô Zács-merényletrevaló visszatekintés is rendkívül visszafogott — egymondatnyi —, és ez a mondat is csak arra utal, miért hiányoznak az id.anyakirályné (Piaszt) Erzsébet ujjai. Íme — kontrasztként —, Passuth lángolása a Nápolyi Johannában:

"— Atyám és anyám háza odahaza, Visegrádon tágas volt, gyakorta volt vígság, zene és tánc, atyám szerette a lovagi tornákat, anyám hallgatta esténként az igricek énekét, diákok szavát. De nem volt szenny, mocsok benne.

— Endre... kicsi voltál, amikor eljöttél [Magyarországról]. Nem tudod te, milyen a valóság arca... Hiszen onnan is hallottunk históriákat, melyeket fiorenzai kalmárok hoztak, Alberti úr írta nagyapának... amikor szegény anyáddal megtörtént a baj...

— Záchra gondolsz?

— Nem tudom nevét, csak írták, vad, bôszült odavaló nagyúr volt, s védte leánya erényét. Leányának Chiara [Klára] volt a neve.

— Három esztendôvel azelôtt volt, hogy eljöttem Nápolyba. Csak anyám sikítását hallottuk... Izabella, a dajkám berohant hozzám, elhurcolt, hogy ne lássam a vért... Ma már tudom, négyesztendôs lehettem akkor,és láttam sápadó, ájult anyámat és apámat, akinek karköntösén elsiklott Felicián kardja... és mindenki sikított, és rohant összevissza, erre emlékszem, és amint berohantak, és keresték Klárát a poroszlók..."

A Nagy Lajos király másik különös oldala: az uralkodó leprás képének megfestése… A történészek többsége a Nagy Lajost sírba rántó betegséget leprának tekinti (Dümmerth óvatosabb: ô leprához hasonló bôrbetegségrôl ír), és e kép bizony — bármennyire is ellensúlyozza ezt a lelki/szellemi nagyság — ellenérzéseket válthat ki az olvasókból. Nagy király, nagy király, legnagyobb király, de leprás… (Vagy talán részvétet ébreszt, és így még magasabbra nô elôttük Ludovicus Magnus?)

A Gulácsy-regény — Passuth hasonló témájú köteteihez képest — sokkal autentikusabbnak, irodalmibbnak tûnik, hiszen az írónô nem leli különös örömét a száraz levéltári anyagok közreadásában; míg Passuthnál a képzeletszülte cselekményszálak kényszerszülték (nem talált rá "hivatalos magyarázatot"), addig Gulácsynál a hús-vér szereplôk univerzális élethelyzetei valósággal dominálnak. (Bosnyák) Erzsébet és (id.) Garai Miklós tiltott szerelmét például Móricz sem tudta volna jobban megkomponálni (persze Móricz elturidanisította volna a nádort). Érdekes: mindannak ellenére, hogy a Gulácsy-regény fantáziadúsabb, tehát nem olyan nyögvenyelôs, mint egyik-másik Passuth-alkotás, Nemeskürty mégis Gulácsy elôtt hajt fejet, amikor a Daliás idôkben nyomozni kezd: "Európa hulló csillaga. Gulácsy Irén adta ezt a címet Erzsébet özvegy anyakirálynéról és koráról írott regényének; 1943 januárjától még így jelent meg heti folytatásokban az Új idôk hasábjain. (…) Gulácsy Irén nagy történeti beleérzéssel, alapos kutatások után írta meg regényét, melyet a Szépirodalmi Könyvkiadó 1987-ben újra közzétett. Gulácsy Irén iránti tiszteletbôl választottam e fejezet címéül az ô eredeti regénycímét."

Ha Nemeskürty felnéz P.Gulácsy Irénre, mi is nyugodtan megtehetjük. Annak ellenére, hogy a jelenlegi erdélyi irodalompolitika kettéosztós — regionális kaliberû mûvek vs. (ún.) univerzál-súlyosak —, az írónôt szinte lekezeli.

De — mint írtam — az eurointegrációs folyamatok újra mérlegre vetik majd a közös európai múltat. Akkor dôl el majd igazán, mi regionális, mi csóró erdélyi, mi egyetemes és mi európai meg nemzeti.

Kíváncsi vagyok például arra, hogy a Bánk bán-ból sugárzó idegengyûlölet és a történelmi alapok teljes hiánya mennyire lesz majd eurokompatibilis az elôttünk álló eurovilágban.

Abban az eurovilágban, amelybe egyszer már bevittek minket a "daliás idôkben" az Anjouk (lásd az 1335.évi visegrádi királytalálkozót, és annak jelenkori hármak-négyek vetületeit).

Szabó Csaba

Megjelent a napokban az Erdélyi Múzeum Egyesület és a Kriterion Könyvkiadó gondozásában a romániai magyar könyvkiadás egyik legtürelmetlenebbül várt kiadványa, a Romániai Magyar Irodalmi Lexikon 4. száma (N–R).

"Lexikonunk jelen negyedik kötete jókora idôeltolódással került az elôbbiek mellé" — áll az elôszóban, de — tehetnénk mi hozzá — talán jó is, hogy kicsit megkésett, hiszen így a közönség érdeklôdése is felfokozódott e lexikon egésze iránt. A szerkesztôk az ötödik kötet megjelenésével kapcsolatban ezt írják: "folyamatba lendült az V.szerkesztése is, az Erdélyi Múzeum Egyesület támogatásának, pontosabban: többféle támogatási lehetôséget megmozgató kitartásának köszönhetô."

Reméljük, hamarosan az is a könyvespolcokra kerül.

Sz.Cs.

Balázs Janó számára Nagybánya több egyszerû születési helynél. Édesanyja, Csizér Lilla révén ugyanis, mondhatni a, nagybányai festôiskolába is beleszületik, jól ismeri a Ziffer Sándor köré csoportosuló mûvészeket. A fafaragásba pedig Vida Géza mûhelyében kóstol bele. A folytatás már Kolozsvárhoz kapcsolja. Kósa Huba Ferenctôl szobrászatot, Vasile Pop Silaghitól pedig grafikát tanul. 1975-tôl a Kolozsvári Porcelán Kutató Intézet tervezôjeként kerámia tárgyaival számos hazai és külföldi tárlaton vesz részt. Elsô egyéni szobrászati kiállítását feleségével, Székely Ilona keramikussal együtt 1977-ben rendezte meg a Korunk Galériában. Az alkotótáborok — Villány, Szováta, Zsobok, Kaposvár — rendszeres résztvevôje. 1999-ben Xantus Gábor Torockószentgyörgyön filmet forgatott Balázs Janó mûvészetérôl.

A páratlan szépségû természeti táj, amely az utóbbi idôben a mûvész második otthonává és mûtermévé vált, döntô szerepet játszott egyéni stílusának, sajátos kô, fa univerzumának kiteljesítésében. A nagyváros nyüzsgô forgatagától távol talált rá arra az állandóan meglepetéseket tartogató, de csalódást sohase okozó ideális közegre, amely nemcsak nyersanyaggal, hanem ötletekkel is ellátta. S a jelek szerint kimeríthetetlen ihletforrásául szolgál. Innen az az éteri tisztaság, békesség és nyugalom, amely szobraiból árad. A természetbôl ellesett formák sajátos újjászületésének, mûvészi reinkarnációjának lehetünk tanúi. A minden fölösleges sallangtól mentes, végsôkig leegyszerûsített alakzatok mûvészi önmagukba sûrítik-hordozzák mindazt az információt és formagazdagságot, amely évmilliók terméke. Az ôsállatok fosszíliáit, tengeri kagylók és szirének maradványait sejtetô, de valójában nonfiguratív szobrok harmadik évezredi mûvészi mementóként szolgálnak. Mintha a szobrász tudatalattijából pattannának elô az ôsemlékezés eme foszlányai, hogy mûvészi formát öltsenek, és bevezessenek a tisztaság forrásából táplálkozó új világ rejtelmeibe.

S hogy hogyan születik meg ez a mûvészi univerzum? Képzelôerôvel és kemény munkával. A mûvész ugyanis a kô egyik legkeményebb fajtáját, a kristályos mészkövet munkálja meg, ennek a változatos, színvariációkban különösen gazdag anyagnak a hajlataihoz igazodik, s teremti meg azt a természettel harmonizáló formavilágot, amely a jelen kiállítást foglalja konceptuális egységbe.

Témái az utcán hevernek: Torockószentgyörgy útszéli, vagy éppenséggel bontásból elôkerült kövei csupán jó szemre, gazdag képzelôerôre és ügyes kézre várnak, hogy a szemlélô elé tárhassák a bensejükben rejlô csodát. Balázs Janó a titokfejtés avatott mestere, aki tökéletesre csiszolt formáival érvényre juttatja az anyag eredendô szépségét. A durva felületek mögül elôbukkannak a rejtett értékek, a vörösesbarna, vagy a rózsaszínnel tarkított szürke követ feketén, fehéren átszövô, változatos erezet. A borrévi mészkô szürkésfeketéje vagy a zsoboki alabástrom barnás árnyalatai sikerrel egészítik ki a helyi nyersanyagforrásokat, és hordozzák magukban a mûalkotássá válás lehetôségét.

A megmunkálás lényege az anyaghoz való tökéletes alkalmazkodás. Olyannyira, hogy az emberi kéz munkája szinte észre sem vevôdik. A szárnyalást sugalló vagy hullámzó alakzatok, az egyszerû sima felületek mintha nem is a csiszológép, hanem a természeti erôk, a víz, a szél munkája révén nyerték volna el tükörsima felületüket, finoman lekerekített formájukat. S mintha eme természeti erôk egy-egy alakváltozatát idôtlenítenék kôbe.

Ami pedig a faszobrokat illeti, a hullám-motívum itt is dominál. A kezdeti tömör, olykor egyenesen matematikai pontossággal szerkesztett alakzatokat fokozatosan felváltják az áttört formák, az egymásba hajló, egymásba olvadó, alkalomadtán feszültségektôl sem mentes, de végsô soron mégis megnyugvást sugárzó, sajátos formációk. A bonyolult örvénylést békévé oldó formakonstrukciók, vagy a már eleve kiegyensúlyozott, olykor a szimmetria csíráit is magukban hordozó szobrok a vegetáció formagazdagságát juttatják eszünkbe. S talán nem véletlen, hogy a formák eme sajátos harmóniájába egyfajta zeneiséget is beleérzünk.

A finoman megmunkált, tükörsima felületek, akárcsak a kô esetében, itt is tág teret biztosítanak az anyag rejtett értékeinek felvillantására. A szobrász igazodik a természetadta szépségekhez, a fa sajátos erezete kiemeli a mûvészkéz megszabta forma erényeit. Balázs Janó nyersanyagként elôszeretettel használ gyümölcsfát, diót, körtét, szilvát, cseresznyét. De a legkülönlegesebb nyersanyag a rendkívül kemény fának számító puszpáng, amely világos színével és sajátosan tömör állagával elefántcsontszerû hatást kelt.

Érdemes felfigyelnünk a fények alakulására is. Arra a különleges optikai játékra, amely a fényesre csiszolt felületekbôl adódik. S ebben a vonatkozásban nemcsak a megmunkált felületeknek, hanem az üresen hagyott részeknek is funkcionális szerepük van. Szerves részét képezik annak a mûvészi egésznek, amely Balázs Janó érdemeként a még nagyobb egész, a Természet parányi alkotóelemévé is nemesül. S kezdôdhet a folyamat elölrôl. A természetbôl kiinduló, s a természetbe mûvészi formát öltve visszatérô anyag örök körforgásából kapunk ízelítôt a Mûvészeti Múzeum mûhelytermeiben.

Németh Júlia

A hét ôsi, finnugor eredetû szó, elsôdlegesen számnév, a hatnál több, a nyolcnál kevesebb. De hét lehet a hétnapból álló idôegység. Az idônek hétnapos szakaszokra való felosztása alkalmasint keleti eredetû, összefügg a hold szakaszos változásával.

A 7: mágikus szám, s a hét szavunk számos szókapcsolat, szólás alapja. A heten vannak, mint a gonoszok szóláshasonlatunk gonoszok szava nem ’gonosz embereket’ hanem ’ördögöket’ jelentett. Az ördögök régi, babonás hiedelem szerint hetesével járnak, heten alkotnak egy teljes csapatot. Arany János Jóka ördögé-ben is ezt olvassuk: "Egyszer nagysokára midôn nem is vélte,/ Vagy heted magával jön az ördög érte." Egy 17. század eleji boszorkányperben az egyik kolozsvári tanú a következôket hallotta bizonyos Csizmadia Mihálytól: "Édes társom, bezzeg az éjjel nem alhatám, mert heten valának" (ti. boszorkányok). A rakoncátlan gyermekre mondjuk: hét ördög van benne.

Hogy miért vannak éppen heten a gonoszok, az ördögök, a boszorkányok, az azzal áll kapcsolatban, hogy a primitív népek a 7-nek, a hetes számnak titokzatos jelentôséget, szimbolikus értéket tulajdonítottak. A mesebeli sárkánynak is hét feje van: hétfejû sárkány. A mesebeli óriás hét mérföldes csizmájával hetedhét országon túlra is el tud jutni. A hetedhét ország mesebeli formula része. Arra utal, hogy a mesebeli esemény valahol nagyon messze, a hét ország közül a hetediken is túl történt. A hetedhét ország: távoli vidék. A 18. században a hét, magyarok által is ismert ország: Törökország, Oroszország, Poroszország, Franciaország, Németország, Ausztria és Itália lehetett. A mese szerelmes hôsei hét országra szóló lakodalmat csapnak.

Szintén magyar népmese címe: Hetet egy csapásra. A mesében egy szabólegény egy csapásra hét legyet üt agyon, ezen úgy fellelkesül, hogy "hôstettét" igazoló táblát akaszt a nyakába.

Beszédünkben az álomszuszék: hétalvó, de beszélünk hétpecsétes titokról, a boldog ember is a hetedik mennyországban érzi magát. A több nyelven beszélô ember: hét nyelven beszél. Ennek késôbb átvitt értelme is kialakult, azt jelenti: sok, nagyon sok, nagyon szép. "Olyan sok, olyan szép az alma, hogy hét nyelven beszél" — olvashatjuk. Hogy a hét az ’sok’, azt a hét tenger, a hét tenger ördöge kifejezésben is érzékelhetjük.

A középkori elbeszélô forrásokban azoknak a magyar törzsfôknek névsora, akik vérszerzôdést kötöttek, összefoglaló neve: hét vezér. Az anonymusi hagyomány alapján ezek: Álmos fia Árpád, Elôd fia Szabolcs, Kündü fia Kurszán, Ond fia Ete, Tas fia Lél, Huba, Tühütüm fia Harka.

Végül a hét számnévvel kapcsolatos szókapcsolatok között említenünk kell a hét fogást. Tekintsünk el az erdélyi fejedelmi udvar 1570 körül írott Szakácsmesterség által felsorolt hét fogás-tól, és említsük azt a ma is közismert szexuális játékot, amelynek során rezzenéstelen arccal kell eltûrnünk, hogy egy bizonyos személy kézzel combunkon fölfelé haladva hét helyen csiklandozza meg az embert. Ha elnevetjük magunkat, vesztünk, ha kibírjuk, nyerünk. Ismert mondás: Kibírod a hétfogást? Ha csinos, kívánatos lány, asszony a partner, mindkét esetben — ha vesztünk, ha nyerünk — jól szórakozunk.

Murádin László

Madarász Lóránt neve minden kolozsvári színház-, illetve operakedvelô számára ismerôsen cseng. Pályájának elsô évtizedét a színházban töltötte, de már ekkor "kacérkodott" az operett mûfajával, s e ragaszkodás odáig "fajult", hogy most egyre több elôadást vállal a Kolozsvári Magyar Opera színpadán.

— Édesanyád, M. Kovács Lenke a Kolozsvári Magyar Opera közkedvelt szubrettje volt: folytatódik a családi hagyomány? Ráadásul mindketten színiakadémiai végzettséggel kerültetek az operába.

— Az, hogy édesanyám a Kolozsvári Magyar Operához került, a véletlen mûve volt: pályáját a szatmári színházban kezdte, majd átszerzôdött Kolozsvárra — az operához. Ezt a lépést azonban nem bánta meg, hiszen a közönség szimpátiája, szeretete végigkísérte egész pályája során. Így az operett világa, mondhatni, már a gyerekkorom része volt, de nem csak ezért volt ismerôs számomra ez a világ. Olyan, mai értelemben már "furcsa" osztályba jártam, ahol rengeteg színház- és operabérlet-tulajdonos volt. Az opera- és színházi elôadások mellett ma is eszembe jutnak a régi operettek, mint a Csárdáskirálynô, Viktória, Bál a Savoyban, Hawai rózsája stb.

— Magától értetôdô volt tehát, hogy te is a mûvészi, azaz a színi pályát választod?

— Egyáltalán nem. Orvosi vagy ügyvédi pályára szántak. Ha szóba került a pályaválasztás gondolata, édesanyám mindig azt mondta: "Bármi legyél, csak színész ne!" Most már tudom, hogy van ennek a pályának gyönyörûsége és árnyoldala is. Amilyen szép és csillogó kifelé, pont ugyanannyi szomorúsággal és keserûséggel jár — a színfalak mögött.

— Szerinted minek tulajdoníthatók a pálya árnyoldalai?

— Annak a szubjektivitásnak, amely minden mûvészeti intézményben megtalálható, és amely a kemény igazságtalanság határát is elérheti. Ez az a fajta "fekete pontja" a pályának, amivel nem tudok egyetérteni. Soha nem akartam többet a sorstól, mint amennyit meg tudok csinálni, de kevesebbet se…

— Volt-e valaki, aki döntô mértékben a színészet felé irányított?

— Orosz Lujza érdemes mûvésznek a mai napig is hálás vagyok, hogy meggyôzött: ezt a pályát válasszam. A szüleim nem örültek akkor ennek a döntésnek. Az elsô próbálkozásra sikerült a felvételim, akkor, amikor összesen három hely volt Marosvásárhelyen: 1 lány- és 2 fiúhely. A színiakadémia elvégzése után rögtön Kolozsvárra kerültem, s bár azóta megromlott a viszony köztem és Tompa Gábor között, színészként sokat köszönhetek neki. 2002 nyarán lejárt a Kolozsvári Magyar Színházban a szerzôdésem, s ezt nem újították meg. Nem is kértem, és nem is akartam volna. Ekkor váltak szét az útjaink — pusztán nézetkülönbségeink miatt. 2002 ôszén a Nagyváradi Színházhoz szerzôdtem, ahol nagy szeretettel fogadtak. Ez csak egy évadra szól, de eközben folyamatban van a kolozsvári operaházi tagságom, jobban mondva alkalmazotti viszonyom rendezése. Köszönöm Simon Gábornak, az opera igazgatójának és Gy. Tatár Évának a bizalmat, amelyben már 1993 óta részesítettek. Hatalmas lehetôséget nyújtott nekem a kolozsvári tévé magyar nyelvû szerkesztôségének stábja, hisz 2002 ôszétôl a Vigadjunk és a Forgóajtó mûsorok vezetôje vagyok. Itt elsôsorban Bardócz Sándor fôszerkesztônek, Kostyák Alpár és Víg Emese szerkesztôknek tartozom köszönettel (a névsor ábécé sorrendbeli — szerk. megj.).

A filmezés a színpadhoz képest egészen más és új tapasztalatban részesít: a kamera elôtt 40–45 percen át kell a figyelmet összpontosítani a jó szövegmondásra, a nyelvtanilag helyes mondatszerkesztésre, és még sorolhatnám.

— Melyik volt elsô fellépésed az opera színpadán?

— Dehel Gábor rendezô hívott meg egy operettösszeállításra, pont akkor, amikor a társulat hosszabb ideig külföldön szerepelt. Akkor énekeltük Kardos M. Róbert kollégámmal Kálmán Imre Csárdáskirálynô címû operettjébôl Az asszony összetör címû számot ketten, elôször az operettszínpadon.

— És a folytatás?

— A sikertovábbi szerepeket hozott: Mágnás Miskából Mixi gróf szerepét, Kodály Háry Jánosából Ebelasztin lovagot (rendezô: Demény Attila), Kálmán Imre: A bajadérbôl Lajos Fülöpöt, a Marica grófnôbôl Móric herceget (rendezô: Bor József). Zülfikárt Huszka Jenô: Gül baba címû operettjébôl (rendezô Gy. Tatár Éva).

— Melyek a kedvenc szerepeid?

— Legkedvesebb szerepem Frédi, Huszka Jenô: Lili bárónô címû operettjébôl (rendezô: Gy. Tatár Éva). Ezenkívül a Mágnás Miskából a két gróf, Mixi és Pixi szerepe, ezeket mostanra már felváltva játszom, attól függôen, hogy Kardos Marcival vagy Szabó Jóskával lépek fel. Kevencem még a Kormányzó Jacobi Viktor: Sybill címû operettjébôl. Nagyon rövid idô alatt megkedveltem a Biccentô figuráját Huszka Jenô: Mária fôhadnagy címû operettjébôl (rendezô: Dehel Gábor).Ezzel a szereppel három próba után álltam színpadra. Most Bóni gróf szerepét tanulom — olaszul.

— Mi a táncoskomikusi szerepkör sajátossága, azaz mi az, ami annyira szimpatikussá teszi ôt a nézôk elôtt?

— Nem kimondottan táncoskomikusi szerepkört fedek le, bár nagyon kedvelem az ilyen jellegû szerepeket. Hogy mi ebben a vonzó, a jellegzetes? Olyan táncoskomikusokat láttam a színpadon, mint Szabó Gyuszi, Elek Karcsi, akik tehetségükkel és több évtizednyi kitartó munkájukkal nemcsak az én, hanem nagyon sok kolozsvári tiszteletét és szeretetét vívták ki.

— Példaképnek tartod ôket?

— A példakép számomra egészen mást jelent: ha jól meggondolom, színészként nincs példaképem. Minden színésztôl, operaénekestôl azt veszem át, amit a legjobbnak tartok, és nem csak a mûvészi megformálást, az alakítást, a színpadi mozgást illeti, hanem a szakmai alázatot, a hivatástudatot is. A táncoskomikusi szerepkörben, és nem csak ott, nehéz ébren tartani a nézôk figyelmét — hosszú éveken át. Ez arra ösztönöz, hogy állandóan újítsam az általam életre keltett figurákat. Nem csak a szakmabeliek tudhatják, hanem a nézôk is, hogy a legnehezebb mûfaj a nevettetés mûfaja —, s mindezt úgy kell véghezvinni, hogy ne csak a mûvész legyen megelégedve magával, hanem lássad-érezzed a közönség tetszését.

— Meglepôdtem, hogy milyen jól énekeltél a szilveszteri Lehár-mûsorban. Kivel tanulsz énekelni?

— Simon Gábor tanácsára felkerestem Tordai Ioan mûvész urat, a Kolozsvári Román Opera volt magánénekesét. Érdekes módon a tanár úr nem arra törekszik, hogy belôlem operaénekest "faragjon", hanem arra, hogy a meglévô hanganyaggal bánni tudjak a színpadon. Nem vagyok operaénekes, és nem is akarok az lenni.

— Milyen lényegeskülönbséget látsz egy-egy külföldi vendégszereplés és az erdélyi, jobban mondva kolozsvári fellépéseid között?

— Nem teszek lényeges különbséget kolozsvári vagy magyarországi szereplés között. Még ha pszichikailag jobban igénybe vesz is egy külföldi vendégjáték, nem úgy gondolom, hogy Csodaország Csodafôvárosában játszani hallatlan élmény.

— Mit tudsz mondani az elkövetkezendô olaszországi turnéról, ahol Kálmán Imre: Csárdáskirálynô címû operettjébôl Bóni grófot alakítod, amint már errôl az elôbb szó esett — olaszul?

— Számomra az elsô akadály az, hogy nem beszélem az olasz nyelvet. A prózai részt Szilágyi Palkó Csaba színésztársam fordította le nekem. Egyelôre ott tartok, hogy a szövegre összpontosítok, de gondolom, nem csak én, hanem bárki a szereplôk közül. Illesse köszönet Nagy Ibolya korrepetitort, aki a zenei rész elsajátításában van segítségemre.

— Elôny vagy hátrány, ha a családban ennyi mûvész van, hiszen nem csak édesanyád volt az opera tagja, hanem a feleséged is az opera balettkarában táncol.

— Soha nem tettem fel ezt a kérdést magamnak. Szinte nem is veszek errôl tudomást. Szakmai dolgokról nagyon ritkán és keveset beszélgetünk otthon, általában csak egy-egy bemutató alkalmával.

— Mennyire viszonyulnak kritikusan az alakításaidhoz?

— Ha van valami észrevételük, közlik velem.

— Törés vagy pályamódosítás a színháztól való távozásod?

— Hallatlanul optimistának tartom magam, s csak örvendeni tudok a mostani tevékenységeimnek. Amondó vagyok, hogy minél több helyen, minél több emberrel dolgozol, annál többet tanulsz. Tízéves kolozsvári színházi tagságom alatt nagyon ritkán engedtek el vendégszerepelni, még az operába is, tehát a felszabadultság érzésével tölt el az, hogy ez a kötöttség megszûnt.

— Hogyan tovább?

— A lehetôségekhez képest szeretném folytatni a fent említetteket, s ha volt kollégám, Sebesi Karen Attila felkér, szívesen közremûködöm az újonnan indult Agnus Rádió adásaiban is.

— Milyen darabokban szerepeltél eddig Váradon?

— Néhány nap múlva lesz a Bertolt Brecht: Kurázsi mama címû drámájának bemutatója, ahol Eilif szerepét alakítom. A darab hosszas készülôdés eredménye, mert a zenei részt nagyon késôn kaptuk kézhez, eredetileg novemberre volt kitûzve a bemutató.

— Kikkel játszol itt?

— A rendezô Parászka Miklós, színésztársaim: Csíki Ibolya, Ács Tibor, Medgyesfalvi Sándor, Kovács Levente, Orbán Attila, Kardos M. Róbert, Kiss Csaba, Laczkó Júlia — valóságos kis kolozsvári "színész-kolónia" alakult ki Váradon.

— Hogyan látod itt a színház, az opera, illetve az operett jövôjét?

— Rádöbbentem arra, hogy túl szomorú az emberek hétköznapi sorsa, és pont arra van szükségük, hogy felszabadultan szórakozzanak, nevessenek, és nem arra, hogy különbözô egyéni és mûvészi ambíciók megvalósítását lássák egy rangos erdélyi magyar mûvelôdési intézmény színpadán. Kolozsváron mindig volt és van jövôje a színháznak, az operának és fôleg az operettnek. De inkább a mára összpontosítok. Visszatérek egy már elôzôleg említett gondolathoz: szeretnék mosolyt varázsolni a nézôk arcára. Hogy van, avagy nincs jövôje a színháznak, az operának? Ez döntô mértékben a közönségtôl függ. A Lehár-mûsor, amely eddig zsúfolt házzal ment, hallatlanul jó érzéssel töltött el nem csak engem, hanem színésztársaimat is. Ez is megerôsít abbéli hitemben, hogy Kolozsváron mindig is "élni" fog a zenés színház.

Hintós Diana

— Mit tud mondani a 2003-as év elsô hónapjainak mûsoráról? — kérdeztük Simon Gábor igazgatót.

— A 2003-as év elsô eseménye paradox módon a szilveszteresti Lehár-mûsor volt, amelyet, a közönségsikertôl felbuzdulva január folyamán még játszani fogunk. Szeretném megemlíteni támogatóinkat, akiknek segítségével szilveszter estéjén megpezsgôztethettük nézôinket: így sorolhatnám az Incognito kávéház vezetôjét, Avar Józsefet, a Thermopan kereskedelmi társaságot, a Bécsi lányok vendéglôt; a Napoca és a Melody étterem több száz poharat kölcsönzött szilvesztereste. Én ezt pozitívan értékelem, és remélem, hogy a kolozsvári magyar vállalkozók követik a példájukat. Gesztusértékûnek tartom a január 8-i Diótörôt, amelynek a Román Opera adott helyet. Az ô repertoárjukon most nem szerepel ez az elôadás, így örömmel tettünk eleget a meghívásnak. Olaszországi vendégjátékra készülünk: Giuseppe Visciglia, aki néhány évvel ezelôtt már rendezett nálunk, most a Csárdáskirálynôt dolgozta át. Ennek során nem csak a szinte négyórás darab terjedelme zsugorodott a felére, hanem lényegi változtatásokat is eszközölt, amelyek, szerinte, elnyerik majd az olasz közönség tetszését. Elutazásunkat nyilvános fôpróba elôzi meg.

— A szereplôk között sok idegen névvel is találkoztam:

— Igen, Doina Scripcaru, a fôszereplô Sylvia, a bukaresti Operettszínház egyik ünnepelt primadonnája. Miska szerepében Lucian Tatut, Feri bácsi szerepében Dumitru Belciugant láthatják-hallhatják, mindketten a galaci Dalszínháztól jöttek. A karmester George Balint, aki jelenleg szintén a Bukaresti Operettszínházban karmester.

— Hogyan került sor erre a vendégjátékra?

— Még mindig mûködik az az elv, hogy a keleti munkaerô, legyen az kétkezi munkás, értelmiségi avagy mûvészember, a legolcsóbb. Egy nálunk gyengébb színvonalú olaszországi társulat biztosan nem vállalta volna ezt a vendégszereplést — ennyi pénzért.

— Milyen bemutatókat terveznek ebben az évadban?

— Elsôsorban Adam: Giselle címû balettjérôl van szó, amelyet március végén szeretnénk elôadni. Másodsorban Huszka Jenô: Bob herceg címû operettjérôl, ez valamikor tavasszal lesz, pontos dátumot még nem tudok mondani. Ez utóbbi azért is érdekes, mert a kolozsvári Magyar Opera repertoárján ez a darab eddig nem szerepelt.

— Az olaszországi vendégszereplés miatt idén sem lesz Kriza-gála?

— Az idôpont tolódik márciusra. Annyit elárulhatok: öt fiatal karmester kap lehetôséget arra, hogy bemutatkozzon. Ôk a mûsor összeállításában is oroszlánrészt játszanak.

— Mit tud mondani a magyarországi pályázatokról?

— A bürokrácia miatt a 2002-re megnyert pályázatok pénzét csak december végén juttatták el hozzánk, tehát eleve úgy kell gondolkodni, hogy a pályázatra szánt címeket idôben eljuttassuk… Nagyon remélem, hogy a kormányváltás ellenére továbbra is megkapjuk ezt a támogatást.

H. D.

Veszek jó állapotban lévô háromszobás tömbházlakást a Grigorescu vagy a Györgyfalvi negyedben. Közvetítô kizárva. Telefon: 193-642, 0722-999904. (0004)

Ma délután fél hat órai kezdettel rendezik meg az idei esztendô elsô hivatalos kolozsvári sporteseményét, az U-Ursus–Toulon (Franciaország) nôi kézilabda visszavágó találkozót a Challange-Cup kontinentális vetélkedô keretében. A mérkôzés a múlt szombati francia földön sorra került elsô összecsapás visszavágója, amelyet, mint ismeretes, a Liviu Jurcã-tanítványok nyertek meg 26–18-ra. Reméljük, hogy a nyolcgólos elôny elégséges lesz a csapat továbbjutásához.

Örvendetes hír a szurkolóknak: a sörgyári együttes vezetôsége úgy határozott, hogy a belépôjegy ingyenes lesz. Így bízunk abban, hogy újra telt ház lesz a sportpalotában, s a közönség lelkes buzdításokkal sikerhez segíti a kolozsvári kézilabdás lányokat.

Maradva a kontinentális vetélkedôknél, hozzátehetjük, hogy másik két román nôi együttes is szerepel a különbözô trófeákért vívott csatározások harmadik fordulójában: a Zilahi Silcotub Portugáliában játssza mindkét mérkôzését a kupagyôztesek kupája során, míg a Challange-Cup tavalyi gyôztese, a Dévai U-Remin nagyon nehéz viadal elôtt áll a német-országi Dortmundban, ahol a helybéli Borussia ellen kellene kiharcolnia a továbbjutást (az elsô, dévai találkozón az U-Remin csak 24–20-ra nyert, úgyhogy nem lesz könnyû dolga a német földön). Bízunk azonban egy lelkes, odaadó jó játékban, ami hatra növelheti a hazai együttesek számát, amelyek január 14-én bekerülnek a következô forduló párosítását kialakító sorshúzások kalapjába — elôzôleg a Bukaresti Rapid, a Rm. Vâlcea-i Oltchim és a Nagybányai Selmont aratott kettôs gyôzelmet az európai kupatalálkozókon.

A mai kolozsvári mérkôzést két orosz bíró vezeti, míg a kontinentális fórum megfigyelôje Nicolae Vizitiu lesz Moldvából.

(radványi)

A Román Profi Labdarúgóliga kilenc hónapos eltiltással sújtotta a válogatott kapust, Florin Pruneát, mert becsmérlô kijelentésekkel illette a szervezetet, illetve annak elnökét, Dumitru Dragomirt.

A Bákói MFC hálóôre, aki a játékos-szakszervezet egyik vezetôje, decemberben irányítója volt annak a bukaresti tüntetésnek, amelyen elmaradt járandóságuk kifizetését szerették volna elérni a futballisták.

Az adóssággal küszködô liga az elôzô hónap elején önhatalmúlag úgy döntött, hogy a kluboknak járó részesedést februárig nem fizeti ki. A bevételkiesést a csapatok továbbhárították a játékosokra.

Prunea jelezte: fellebbezni fog a döntés ellen.

Az Európai Labdarúgó Szövetségnek elvileg nincs kifogása az ötlet szintjén létezô közép-európai régiós liga ellen, de ahhoz, hogy az elképzelés realizálódjon, együtt kell mûködni velünk.

Ezt Lennart Johansson, az UEFA elnöke mondta egynapos zágrábi látogatása során.

Az UFA médiavállalkozás fôvédnökségét és támogatását élvezô leendô "határok nélküli" bajnokságban a Nemzeti Sport tudósítása szerint nyolc ország (Ausztria, Bosznia-Hercegovina, Csehország, Horvátország, Jugoszlávia, Magyarország, Szlovákia és Szlovénia) 24 csapata játszana egymás ellen. Az új mérkôzéssorozaton meghívás alapján lehetne részt venni, a meccseket minden tavasszal, az UEFA-val egyeztetett versenynaptár szerint bonyolítanák le. Az ötletgazdák reményei szerint a közép-európai liga hatékonyan segítené a térség csapatainak felzárkózását a kontinens élvonalához, mind a szakmai színvonalat, mind pedig a pénzügyi hátteret illetôen. A zágrábi sportlap, a Sportske Novosti már azt is tudni vélte, hogy Magyarországról a Ferencváros, az Újpest és az MTK kap(na) majd meghívót a szervezôktôl.

— A futball nagyhatalmaitól elmaradt kis és közepes országok labdarúgásának fejlôdése fontos számunkra. Tudjuk, pénzügyi gondjaik vannak, és azért tárgyalunk, hogy segítsünk — nyilatkozott Johansson, aki négyfôs küldöttség élén érkezett a horvát fôvárosba, és a vendéglátók mellett találkozik még Azerbajdzsán, Albánia, Grúzia, Moldova, Macedónia, valamint Bosznia-Hercegovina labdarúgó szövetségének elnökével is.

Horvátországban is gyôzött, s így megnyerte a nôi asztalitenisz Szuper Ligát az Európa-bajnok román válogatott. A magyarok legjobb esetben a második helyen végezhetnek.

Nôi Szuper Liga, az 1–3. helyért, 2. forduló: Horvátország–Románia 1–3. Az állás: 1. (és már gyôztes) Románia 4 pont/2 mérkôzés, 2. Magyar-ország 1/1 (1-3) és Horvátország 1/1 (1–3). A záró, 3. fordulóban, február 13-án, Harkányban: Magyarország- Horvátország.

A Szuper Liga végeredménye alapján készítik el február 28-án az Európa-bajnokság csapatversenyének kiemelését. Az olaszországi Courmayeurban március 29-én kezdôdik a kontinensviadal.

A szokásoknak megfelelôen számos tornán melegíthetnek, hangolódhatnak rá a világ legjobb játékosai az ötödik kontinensen hétfôn kezdôdô melbourne-i ausztrál nyílt teniszbajnokságra. A ráhangolódás azonban nem mindenkinek sikerült jól: a végsô esélyesek között is számon tartott Marat Safin például vállsérülése miatt képtelen volt lejátszani a sydneyi "elôverseny" negyeddöntôjét, és az is elképzelhetô, hogy a tavaly második helyezett nem indul a hétfôn kezdôdô melbourne-i ausztrál nyílt teniszbajnokságon.

Miközben a "nagyok" csak hangolódnak, a selejtezôbe kényszerültek között kemény harc folyik a fôtáblára kerülésért, többek között öt magyar és három román játékos próbál feljutni. A selejtezôben három mérkôzést kell nyerni a 128-as fôtáblára kerüléshez.

Az öt magyar közül egyedül Czink Melinda harcolta ki a továbbjutást az ausztrál nyílt teniszbajnokság selejtezôjének 1. fordulójában. Czink a 6. helyen kiemelt orosz Anasztaszja Rogyionovát gyôzte le. A további négy magyar teniszezô — Gubacsi Zsófia, Kuti Kis Rita, Nagy Kyra és Marosi Katalin — kiesett. A románok ezzel ellentétben mindannyian — Rãzvan Sabãu, Gabriel Trifu, Andreea Vanc — sikerrel vették az elsô kört. A második selejtezô fordulóban Czink szintén gyôzött, így már csak egy gyôzelem választja el az elitmezônybe kerüléstôl. Ehhez az olasz Mara Santangelót kell még felülmúlnia. A románok közül viszont csak Andreea jutott be a harmadik fordulóba, itt az osztrák Barbara Schwartz-cal mérkôzik.

Eredmények a selejtezô 1. fordulójából: Czink Melinda–Rogyionova (orosz, 6.) 6:1, 2:6, 6:2, Osterloh (holland)–Gubacsi Zsófia 6:4, 6:2, Vakulenko (ukrán, 15.)–Kuti Kis Rita 7:5, 6:3, Vinci (olasz)–Nagy Kyra 6:1, 6:2, Noorlander–Marosi Katalin (21.) 4:6, 6:3, 6:3, Rãzvan Sabãu–Salvador Navarro (spanyol) 7:5, 3:6, 6:3, Gabriel Trifu–Stefano Galvani (olasz, 7.) 6:3, 6:4, Andreea Vanc–Gabrielle Baker (ausztrál) 6:2, 7:6. 2. forduló: Czink Melinda–Céline Beigbeder (francia) 6:0, 6:1 Andreea Vanc–Lauren Breadmore (ausztrál) 6:7, 7:6, 7:5, Vadim Kucenko (üzbég)–Rãzvan Sabãu 6:4, 6:2, Alun Jones (ausztrál)–Gabriel Trifu 6:1, 6:1.

A rangsor alapján egyébként a magyarok közül Sávolt Attila, illetve Mandula Petra és Kapros Anikó helye biztos az elitmezônyben, míg román részrôl Adrian Voinea és Andrei Pavel mentesült a selejtezômérkôzésektôl.

Az ô ellenfeleik az 1. fordulóban: Kapros Anikó (108. a világranglistán)–Grande (olasz, 47.) Mandula Petra (90.)–Talaja (horvát, 85.), Sávolt Attila (97.)-Luczak (ausztrál, 185.), Adrian Voinea–Andre Sa (brazil), Andrei Pavel (21. számú kiemelt)–selejtezôbôl feljutott ellenfél. Ha Sávolt és Pavel továbbjut az elsô fordulóból, úgy egymás ellen mérkôznek a másodikban.

• A teniszezôk táborát nagyon megosztja, hogy a hétfôn kezdôdô Australian Openen a sportág történetében elôször EPO-teszteket is végeznek majd.

Az egykori amerikai világelsô, Andre Agassi üdvözli a vérdopping kiszûrésére alkalmas kontroll bevezetését, mert szerinte így mindenki megbizonyosodhat arról, hogy a tenisz tiszta sport.

Ezzel szemben az oroszok pillanatnyilag vállsérüléssel bajlódó kitûnôsége, Marat Szafin nem támogatja az ellenôrzésnek ezt az új formáját:

— Nem értem miért akarják "kórházba vinni" a tornát. Én elmondtam errôl a véleményem, de szinte meg sem hallgattak.

Az utóbbi két évben mindössze két argentin teniszezô produkált pozitív eredményt: Juan Ignacio Chela és Guillermo Coria. A "leghíresebb"doppingeset a cseh Petr Kordáé volt: ô 1998-ban megnyerte az Australian Opent, majd fél évvel késôbb Wim-bledonban lebukott.

• Elsô gyermekének születése miatt kihagyja a hétfôn kezdôdô ausztrál nyílt teniszbajnokságot a párosban háromszoros gyôztes svéd Jonas Björkman is. A 30 éves játékos 1993 óta elôször marad távol az év elsô Grand Slam-tornájától, az ok: felesége bármelyik nap világra hozhatja a babát. Björkman két éve Todd Woodbridge, 1999-ben a szintén ausztrál Patrick Rafter, 1998-ban pedig a holland Jacco Eltingh oldalán diadalmaskodott.

Balázs Bence

Bejelentette visszavonulását Patrick Rafter, a teniszsport elmúlt egy évtizedének egyik legszínesebb egyénisége.

Az egykori világelsô és a US Open kétszeres gyôztese legutóbb a 2001-es ausztrál-francia (2–3) Davis Kupa-döntôn lépett pályára, majd az elmúlt szezonban pihent. Idôközben megszületett elsô gyermeke és felépült váll-, illetve könyöksérülésébôl, s november elején még azt mondta, hogy folytatja pályafutását.

— Csak akkor lett volna értelme a visszatérésnek, ha ismét száz százalékos a motivációm. Már 2002 végén éreztem, hogy ez nem lesz így, ezért inkább visszavonulok — magyarázta a 30 éves Rafter. — Sajnálom, hogy Wimbledonban és a Davis Kupa döntôjében egyszer sem tudtam gyôzni, de a sport már csak ilyen. Így is elégedett vagyok eredményeimmel, úgy érzem, hogy mindent megtettem a sikerekért.

Néhány adat irigylésre méltó pályafutásából: legjobb helyezése a hagyományos világranglistán, egyesben: 1. (1999. július 26.–1999. augusztus 2.), legjobb helyezése az ATP Race-ben, egyesben: 4. (2001. január 29.) Tornagyôzelmei egyesben: 11, ebbôl 2 Grand Slam (1997: US Open, 1998: US Open). Tornagyôzelmei párosban: 10, ebbôl 1 Grand Slam (1999: Australian Open) Összes pénzdíja: 11 103 311 dollár. Mérlege egyesben: 358 gyôzelem, 191 vereség.

Már csak 4 magyar érdekeltségû egység van versenyben a 25. Dakar Ralin, mivel a Szalay Dakar Team kamionja sem folytathatja a száguldást. Mint arról már szóltunk, a MAN nem sokkal a csütörtöki szakasz felét követôen egy dombon túl nagyot ugratott, s Francois Coquatrix gerinc-sérülést szenvedett. A francia versenyzôt a szervezôk helikopteren szállították a szabhai táborba. Darázsi Zsolt és a szintén francia Bernard Irissou végül a 22. helyen ért célba, de a ver- senyigazgatóság nem engedélyezte számukra a folytatást.

A tegnapi kora délutáni jelentések szerint az autósok között szereplô Jakab Tamás, Fenesi József duó is bajba került, nem sokkal a rajt után motorhiba miatt meg kellett állnia, s a Chevrolettel versenyzô duó a sivatag közepén várja, hogy szervízkamionja odaérjen.

Jó hír viszont az, hogy visszanyerte eszméletét Sinozuka Ken-dzsiro, aki csütörtöki balesetét követôen esett kómába, igazolva az orvosok diagnózisát, amely szerint nem volt életveszélyben. Csütörtökön különben a rali hat további résztvevôje szenvedett sérüléseket, három francia, valamint egy-egy belga, portugál és dél-afrikai versenyzôt is Tuniszban kezelnek. A pénteki szakasz sem volt balesetmentes: nagyot bukott, s befejezte szereplését az idei Dakar-ralin a motorosok között összetettben harmadik helyen álló Nani Roma.

Végezetül íme a csütörtöki szakaszt követô összetett állás a még három magyart felvonultató autós-kategóriában: 1. Peterhansel, Cottret (francia, Mitsubishi) 14:52:21 ó, ...50. Kis, Czeglédi 10:26:05 ó h,. ...57. Jakab, Fenesi 11:59:30 ó h., ...67. Palik, Darázsi 15:19:16 ó h.

— Azért nem ülök a kispadra, mert túl sok helyet foglalnék el — mondta Reiner Calmund, a Bayer Leverkusen menedzsere.

— Zeljko Kalac ausztrál, de ez nem azt jelenti, hogy úgy tud ugrálni, mint egy kenguru, és mindent kivéd — védte meg kapusát az olasz bajnokság élvonalában szereplô Perugia vezetôedzôje, Serse Cosmi.

— Amíg Karl-Heinz Rummenigge alelnöknek és nekem beleszólásom lesz az egyesület ügyeibe, addig Matthäus még pályagondnok sem lesz a Bayern Münchennél — fogalmazta meg éles kritikáját Uli Hoeness menedzser a klub és a német válogatott egykori kitûnôségével szemben.

— Nem fizetek egy olyan játékosnak, aki tönkretette az olasz futballt — jelentette ki Luciano Gaucci, a Perugia elnöke, miután a klub idegenlégiósa, a dél-koreai An Dzsung Hvan aranygóljával kiejtette Olaszországot a vb nyolcaddöntôjében.

— A hatos számú mezt szerettem volna megkapni, de mint kiderült, azt más fogja viselni, így a 33-as mellett döntöttem, mert háromszor három az hat — "csillogtatta" matektudását a német bajnokság elsô osztályában szereplô VfL Wolfsburg fiatal védôje, Maik Franz.

— Az az igazság, hogy a sajtó képviselôi legszívesebben kéthavonta kapitányt cserélnének — mondta Giovanni Trapattoni, miután az olasz lapok élesen kritizálták ôt a 2–1-es vereséggel zárult walesi Eb-selejtezô után.

— Az olasz egy intelligens nép, de ha a futball szóba kerül, akkor meghülyülünk — állapította meg saját nemzetérôl Carlo Mazzone, a Serie A-ban játszó Brescia vezetôedzôje.

— Csak annyit tudunk az ellenfelünkrôl, hogy dán trénere van, és a kapus pomponos sapkát szokott viselni — mondta a feröeri válogatottról Torsten Frings, a Borussia Dortmund játékosa.

[Vissza az Szabadság honlapjához]		[Vissza a HHRF honlapjához]