 |
 |
|
| [Vissza az Szabadság honlapjához] |
[Vissza a HHRF honlapjához] |
2003. január 13.
(XV. évfolyam, 7. szám)
Az idén felgyorsult termôföld-visszaszolgáltatások nyomán a kolozsvári hóstáti gazdák körében is egyre idôszerûbb kérdés a visszakapott föld hasznosítása. Amint az egy szombati Irisz-telepi tanácskozáson kiderült: egyesek kifejezetten örvendenek a megélhetést nyújtó ôsi jussnak, mások az eladásán gondolkodnak, és a Feleki-oldal tapasztalatai azt mutatják: vásárló is akad bôven, elsôsorban a többségiek soraiból…
A második világháború után két óriási gazdasági csapás érte a kolozsvári hóstáti földészeket. Elvették és lerombolták házukat, gazdasági épületeikkel együtt, tömbházak és gyárak épültek ezekre a területekre, majd az 1962-ben befejezôdött szövetkezetesítés a jól termô földjeik nagy részét a közös gazdaságba juttatta. Négy évtizedig nyögték a diktatúra igáját. Idôközben egyre nôtt az állami gazdaság földterülete is, több száz hektár gyümölcsös jött létre a több mint 80%-ban kolozsvári magyar gazdák tulajdonában található birtokon.
A várva várt 89-es fordulattól a földek volt tulajdonosai azt remélték, hogy visszakapják volt birtokaikat. El is kezdôdött 1990-ben a visszaszolgáltatás. De máig nem fejezôdött be, amiért az 1990 utáni törvényhozás és a kormányok felelôsek. Nemhogy rendezték volna a meglehetôsen bonyolult helyzetet, hanem évrôl évre egyre inkább halasztották a végleges megoldást, fennen hangoztatva azt a félszüket, hogy mi történik az egységes Romániában, ha a magyarul beszélô románok Erdélyben visszakapják azokat a földeket és erdôket, amelyektôl jogtalanul fosztották meg ôket annak idején. Az eddigi tapasztalat bebizonyította: nem történik sem földindulás, sem égzengés, ha Kolozsváron a több mint ötszáz hektár gyümölcsöst visszamérik a régi tulajdonosoknak vagy azok leszármazottainak. Nehezen halad a mérés, de ami ezután következik, a legnagyobb gond a hóstáti ember számára. Mihez kezdjenek a földdel?
Erre a kérdésre keresték a választ a szombat este megtartott a tanácskozáson az Irisz-telepi református templom gyülekezeti termében, ahol több mint 60 érdeklôdô vett részt.
Meghívottként jelen volt a kolozsvári magyar konzulátusról Kónya László kereskedelmi attasé, továbbá Pillich László, tôsgyökeres hóstáti, városi tanácsos és a Kolozs megyei RMDSZ-szervezet mûvelôdési alelnöke, Sztranyiczki Szilárd topográfus és jogász (Kolozs Megyei Kataszteri Hivatal), és jelen volt Makkay József, a Hóstáti Gazdakör elnöke, Bertalan Miklós alelnök, valamint a nemrég megalakult Hegyközség vezetôségének részérôl Vigh Ferenc elnök és a szervezet titkára, Rácz Sándor agrármérnök.
Vigh Ferenc bevezetôjében röviden vázolta, milyen feladatot vállal magára a Hegyközség a szakmai irányítás és az érdekvédelem vonatkozásában. A lényeg az, hogy a testületben mindenki megôrzi tulajdonjogát, csak az itt fentebb vázolt kérdésekben kívánnak segítséget nyújtani a tagoknak. Amíg a kezdeti idôszakban — két-három évig, esetleg tovább is — sikerül gazdaságilag megerôsödni, és beszerezni a legfontosabb gépi eszközöket, az Agroindustrialával, a volt állami gazdasággal kellene szerzôdést kötni. Talán a legfontosabb, hogy maradjon egyben a gyümölcsös, dolgozzák meg közösen, mert ha felaprózzák, biztosan halálra ítélik, néhány éven belül kipusztulnak a fák, mert a hóstátiak nagy többsége már idôs, nem rendelkezik megfelelô gépekkel, pénze sincs növényvédôszerek vásárlására, és gyümölcskertészeti szakismeretei is hiányosak.
Makkay József elmondta, hogy a Hegyközségbe nem csupán 80 családnak kellene beiratkoznia — eddig ennyien jelentkeztek —, hanem minél többen kellene hogy támogassák ezt a folyamatot. De sajnos egyre többen azon törik a fejüket, hogy a könnyebb megoldást választják: eladják a földjüket. Makkay szerint ez a lehetô legrosszabb eljárás, mert ezzel nem csupán a gazda veszít, hanem az egész hóstáti társadalom gyengül.
Kónya László kereskedelmi attasét nagy figyelemmel hallgatták az egybegyûltek. Szerinte feltétlenül életképessé kell tenni a Hegyközséget, minél hamarabb hivatalosan bejegyeztetni, mert egy több száz embert képviselô vezetô embernek könnyebb eljárni s elintézni bizonyos gazdasági dolgokat: közösen eredményesebb, sikeresebb, mint ha magányos farkasként indul egy hóstáti ember igazságát keresni.
A már mûködô Hegyközség partneri kapcsolatot teremthetne magyarországi intézményekkel, esetleg használt mezôgazdasági gépekhez juthatna már a közeljövôben. Bô lehetôség kínálkozik erre, csak valakinek fel kell kutatni a partneri kapcsolatteremtés valós lehetôségeit. Mezôgazdasági termékek — például alma — feldolgozására gépeket lehetne behozni, és szerzôdést kötni az értékesítésére. Hangsúlyozta, mindezt a Hegyközség az egyéni gazdákhoz képest sokkal könnyebben elérheti.
Pillich László terjedelmes eszmefuttatásában próbálta meggyôzni a kedves hóstáti gazdákat, hogy ne adják el földjeiket. Az Erdôfelek alatti oldalban a parcellák nagy része már gazdát cserélt, és nem a szomszédnak ajánlotta fel az eladó, hanem fôleg idegenek kerültek ide. Felmérhetetlen kár lenne, ha így járnának el a gyümölcsössel is. Kérte ôket: ne kótyavetyéljék el ôseik birtokát. Vigyázzanak házukra, földjükre, mert minden bizonnyal a jövôben még értékesebb lesz. Ha pedig valaki mindenképpen szabadulni akar tôle, várjon még az eladással. Még akkor is, ha úgy érzi, neki már nincs sok hátra — hetven év után még mire várhat? —, pénzzé teheti majd gyermeke vagy unokája.
Vigh Ferenc elnök arról is tájékoztatott, hogy az Agroindustriala igazgatója 650 kg búzát ígért egy hektár gyümölcsös után egy évre. Voltak, akik már indulásból megkérdôjelezték ezt az ígéretet, ám azt elfeledték, hogy 2002-re is kaptak már bizonyos osztalékot, bár erre ígéretet sem várt senki, nemhogy almát mérjenek a volt földtulajdonosoknak.
A tanácskozáson végig tevékeny szerepet vállalt a házigazda református lelkész, aki szívvel-lélekkel támogatja a Hegyközség szervezôdését. Ám sikeres mûködése a hóstáti gazdák szellemi és anyagi támogatásától függ, akik mára rendkívül nehéz helyzetbe kerültek. Melyik utat válasszák, melyik a célravezetôbb az egyes családok számára? Csábít a pénz, a gyorsan bezsebelhetô kisebb-nagyobb pénzösszeg. Jelen pillanatban látszólag szöges ellentétbe került az egyéni érdek a közösségivel. Noha a ma zsebre tett pénz kicsit segít, a holnap is megmaradt föld viszont jövô nemzedékeket tarthat el — és itthon.
A Reform Tömörülés RMDSZ-platform szombati állásfoglalásában kiállt a kedvezménytörvény mellett, ugyanakkor javasolta a kettôs állampolgárság intézményét. Markó Béla a hét végén a státustörvényben biztosított kedvezmények megtartását kérte.
Az RT állásfoglalásában többek közt leszögezi: Nem értjük a jelenlegi magyar kormány álláspontját, amely tétova, halogató magatartásával teret enged azon erôknek, amelyek a törvény hatástalanítására törekednek. Szomorúan tapasztaljuk, hogy a kisebbségi magyar érdekvédelmi szervezetek által is egyöntetûen támogatott NATO-tagfelvétel sikerén felbuzdult román és szlovák diplomácia eredményesnek mutatkozik a törvény lényegét megsemmisíteni kívánó próbálkozásában. Bármely, a nemzet iránt felelôsséget vállaló kormánytól elvárható, hogy a megszerzett eredményeket igyekezzen megvédeni.
Annak tudatában, hogy a térség országai egymás haladó gyakorlatából tanulhatnak, ismerve azt, hogy a vonatkozó kérdés megoldására alkalmazott román modell, amely állampolgárságot biztosít többszázezer határon túli románnak, nem váltott ki ellenkezést a szomszédos államok részérôl, sikerült ugyanakkor megôriznie a társadalmi békét, javasoljuk ezen modell átvételét a státustörvény módosításakor. Ennek képviseletére szólítjuk fel érdekvédelmi szövetségünk vezetését, annál is inkább, mert hasonló elképzelés támogatására az RMDSZ Operatív Tanácsa 2000-ben aláírásgyûjtést is kezdeményezett.
Meggyôzôdésünk, hogy a román gyakorlat sikeres alkalmazása — a kettôs állampolgárság — valódi tartalmat adhat a nemrég meghirdetett román-magyar stratégiai partnerségnek, erôsítvén ezáltal a térség stabilitását.
A Reform Tömörülés Országos Elnöksége nevében
Toró T. Tibor elnök
(Markó Béla álláspontját ld. a 4. oldalon)
Az idei év átfogó reformokat hoz a központi és helyi közigazgatásban, s a reformok egyik fontos eleme a köztisztviselôi státus tisztázása, jelentette ki szombaton Kolozsváron Vasile Puscas, Románia uniós fôtárgyalója.
— A közigazgatási kapacitásnak még Románia európai uniós csatlakozása, azaz 2007 elôtt mûködôképessé kell válnia, ez lévén a garancia a hatékony, korrekt és azonnali jogharmonizációra és a közösségi politikák alkalmazására — mondta Puscas.
A fôtárgyaló szerint a reformok keretében össze kell hangolni a központi és helyi hatóságok tevékenységét, decentralizációt kell végrehajtani, meg kell szüntetni a bürokráciát és különleges egységeket kell létrehozni az acquis communautaire kérdésének kezelésére.
Fôként az elmúlt pár hét történései miatt szombaton kongresszus helyett egyeztetô és véleménytisztázó megbeszélést tartottak a Kolozsváron tartózkodó vármegyés egyetemi hallgatók.
Mint ismeretes, a magyarországi Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom (HVIM) a közvélemény által kevésbé ismert erdélyi szervezete a december 28-i fôtéri szórólap-osztogatás kapcsán került reflektorfénybe. A hatóságok az önmagát revizionistának nyilvánított szervezetet vádolják az akció megtervezésével és kivitelezésével. Az erdélyi vármegyések határozottan elutasítják a szerintük alaptalan vádakat. A romániai tagszervezeteknek január 11-én kellett volna kongresszust tartaniuk Kolozsváron.
Annak ellenére, hogy a szervezôk a szombati gyûlés helyszínét nem hozták nyilvánosságra, megtudtuk, a Bulgakov kávézóban a mintegy 14 egyetemi hallgató úgy döntött: külön szervezetet hoznak létre. Az új egyesület neve: Hétváros Ifjúsági Mozgalom, a rövidítés ugyanaz, mint a magyarországi esetében, azaz HVIM.
Juhász Attila, a HVIM aktív tagja lapunknak elmondta, az erdélyi kongresszust, amelyen minden valószínûség szerint a magyarországi szervezettôl történô leválás mellett döntenek, elôreláthatóan február második felében tartják.
A kolozsvári tagszervezet lemondott elnöke, Böndi Szabolcs újsgíróknak sajnálatát fejezte ki, hogy senki sem értesítette az egyeztetô gyûlésrôl. — Nem szóltak nekem, pedig mint volt kolozsvári elnök lehet, hogy elmentem volna — mondta Böndi.
Források szerint a tagokban komoly aggodalmat váltott ki az az értesülés, miszerint a román törvények értelmében, ha valakirôl bebizonyosodik, hogy külföldi, és fôként magát revizionistának meghatározó szervezet tagjaként olyan politikai tevékenységet folytat, amely a román nemzetbiztonsági törvénnyel ütközhet, akkor a szóban forgó személy akár 25 évi börtönbüntetéssel is sújtható.
Az egyre feszültebbé váló iraki és észak-koreai helyzet ellenére Románia újabb katonákat küld Afganisztánba. A kolozsvári nemzetközi repülôtérrôl szombaton este tíz óra körül 65 besztercei állomáshelyû gyalogos vette útját Kandahar felé néhány órás késés után, egy C-130 Hercules típusú teherszállító repülôgépen.
Velük már 260-ra emelkedik a Román katonák száma Afganisztánban. Hétfôn és szerdán, ha az idô megengedi, még két csoport hagyja el országunkat, így összesen mintegy 405 román katona fog amerikai irányítás alatt küldetéseket végrehajtani a háború sújtotta területeken. Ezek után a hónap végéig ugyancsak kétnaponta a román katonaság logisztikai felszereléseket szállít majd Afganisztánba. Iacob Dragon ôrnagytól megtudtuk, a besztercei 812. zászlóaljra a kandahári repülôtér megvédése, valamint a humanitárius segélyek támogatása és az esetleges terrorista támadások elhárításának szerepe jut.
A White Tiger, vagyis Fehér Tigris névre hallgató zászlóalj a krajovai Vörös Skorpiókat váltja fel hathónapos szolgálatra. Mielôtt az önkéntesek útnak indultak volna, kéthetes kiképzésen vettek részt amerikai felügyelet alatt Bukarestben, majd a Rotunda-hágóban az afganisztániakhoz hasonló körülmények közepette próbáltak gyakorlatozni. Mint megtudtuk, jelenleg Kandahárban nappal plusz 20 Celsius fok van, míg éjszaka mínusz 10. A most küldött román katonák jelenlegi átlagéletkora nem haladja meg a 24 évet, és küldetésük alatt naponta 30, illetve 40 amerikai dollárt kapnak, rangtól függôen. Felszállás elôtt az egyik katona elmondta: — Mindannyian izgulunk egy kicsit, de hát ez így természetes, ugyanakkor büszkék vagyunk arra, hogy a világ legerôsebb hadseregével mûködhetünk együtt, fontos tapasztalatot szerezhetünk.
Remélhetôleg a katonák ugyanolyan egészségesen és jókedvûen térnek majd vissza félév múlva, mint ahogy elmentek.
Tordaszentmihály lakói kifejthetik véleményüket a helyi költségvetés közpénzeinek elköltésével kapcsolatban.
Annak ellenére, hogy a község 2003-as költségvetés-tervezetét a december 30-ra összehívott rendkívüli tanácsülésen kellett volna elfogadni, a helyi tanács titkára, Tuna Pavel közölte: ezt a napirendi pontot elhalasztották a január 20-i rendes tanácsülésre, hogy a lakosság is elmondhassa véleményét a közpénzek elköltésével kapcsolatban. A költségvetés-tervezetet kifüggesztették a hirdetôtáblára, ahol mindenki megtekintheti.
A kiadások és bevételek tervezete szerint Tordaszentmihály összbevétele 2003-ban mintegy 15,5 milliárd lej lesz, ebbôl a tervezet szerint 7 milliárd lenne saját bevétel.
Az épületadók ebben az évben 15 százalékkal nônek, ezekbôl 845 millió lej jövedelem származik, a földadókból pedig 600 millióra számítanak. Kisebb lesz viszont a szállítási eszközök adója, ezért az ebbôl származó bevétel 40 millióval kevesebb lesz a tavalyi 90 milliónál.
Szintén a bevételekhez számolják be a megyei tanácstól kapott 8,6 milliárd lejt, illetve a telekkoncesszióból származó 2 milliárdot.
A kiadásokból 7 milliárdot tesz ki a tanügyre szánt összeg, 1,1 milliárdot pedig a szociális segély és a fûtéspótlék. További 80 milliót költenek ebben az évben utazási kedvezményekre, 500 milliót kulturális, vallásos és sportrendezvényekre, 800 millió lejt pedig közvilágításra és javításokra.
A költségvetés-tervezetbe a befektetések tervei is bekerültek, ezek 2,8 milliárd lejt tesznek ki, és céljuk a tordaszentmihályi ifjúsági telep közmûvesítése.
A január 20-i tanácsülésen a költségvetés-tervezet mellett a szociális segély kiutalásának körülményeit is újratárgyalják, és a község lakói is részt vehetnek rajta.
ÖRMÉNY KULTÚRA ÉS MÛVÉSZET SZAMOSÚJVÁRON címmel rendez kiállítást februárban a Romániai Örmények Szövetségének kolozsvári fiókja a kolozsvári Mûvészeti Múzeumban. A szervezôk felkérik azokat, akiknek birtokában ilyen jellegû családi/személyi képek vannak, jutassák el január 20-ig Tôkés Annához (tel.: 181-515). Ugyanakkor várják ugyenezen a telefonszámon azok jelentkezését, akik a kiállítás keretében örmény eledelek elkészítésében vennének részt (az ételekhez a hozzávalót a szervezôk biztosítják).
AZ ÚJRAINDULÓ BRETTER GYÖRGY IRODALMI KÖR idei elsô ülésének meghívottja Székely Csaba. Vitaindítót Karácsonyi Zsolt mond. Helyszín: Café Bulgakov. Idôpont: január 13., hétfô, este 7 óra.
Helyi adók és illetékek befizetési programja
Kolozsváron a helyi adókat és illetékeket a polgármesteri hivatal Fôtér 1. szám alatti pénztárainál (I. emelet, 15-ös terem) a következô program szerint lehet befizetni: hétfôn 8–11.30 és 12–14, kedden 8–11.30 és 12–18, szerdán 8–11.30 és 12–14, csütörtökön 8–11.30 és 12–18, pénteken 8–11.30 és 12–13.30 óra között.
— Mi most a legidôszerûbb foglalatosság?
— A hahózás.
A közgazdaságis brassais diáklap decemberi számából megismerhetjük az iskola új IX. gazdasági osztályát. Más témák: Berde Áron, Erdély elsô közgazdászprofesszora; Beszélgetés Mezei Jánossal, a Volkswagen Audi kolozsvári területi igazgatójával, Fésôs András rendezôvel, Takács Andrea színésznôvel, Ádám Jánossal, a Kolozsvári Magyar Opera szólistájával, Fodor Réka színésznôvel, Fodor Alpárral és Lucian Danciuval, az Antena I kolozsvári igazgatójával; a nyári szezonmunka tapasztalatairól; Westend City Center; Kultúra és közgazdaság; EU-tábor Torockón; Murphy törvényei a román gazdaságra; Kézdivásárhelyi középiskolások szabadidôtöltési mintái.
Kellemes és hangulatos estét töltött a múlt hét végén 60 szamosújvári idôs ember. Az eredeti és sajátos rendezvénynek külön jelentôsége volt, hiszen ezúttal azok a nyugdíjasok ültek közös asztalhoz, akik december 31-én éjjel unokáikra vigyáztak. Második alkalommal került sor Szamosújváron a januári szilveszterre. A Konte-helyiségben szervezett szórakoztató estélynek kulturális mûvészeti jellege is volt, hiszen a jelen lévô meghívottak költôi tehetségüket is megcsillogtatták, sôt tánckultúrából is jelesre vizsgáztak. Mûsoron szerepeltek még a humoros jelenetek is, mint ahogyan a programból nem hiányoztak az énekszámok sem. Amolyan kabaréegyvelegnek lehettünk részesei, ahol mindenki jól szórakozott. Az utóbbi években ritkán adódott alkalmunk hasonló színvonalú rendezvényen részt venni, amelyen a "fôszereplôk" a harmadik korosztály képviselôi. Kár lenne, ha rögtönzött fellépésüket nem ismételnék meg a nagyközönség elôtt is. Mások is kíváncsiak tehetségükre, mûvészi megnyilatkozásukra.
• Az utóbbi évtizedben több, a nemzetközi követelményeknek megfelelô kutatóközpont létesült: biofizika laboratórium (1996), környezetelemzô laboratórium (1997), biotechnológiai laboratórium (1997), pszichológia laboratórium (1998), kísérleti interdiszciplináris kutatóközpont (2000). 2003-ban a következôket adják át: Molekuláris Biológiai Központ, Regionális Földrajzközpont, Társadalomkutatási Központ, Bibliatanulmányi Központ.
• Az igazgatótanács január 6-i ülésén elhatározás született az alkalmazottak kereseti lehetôségeinek emelésére. Újdonság az intézmény menedzserpolitikájában, hogy a karok és a tanszékek külön költségvetést fognak élvezni, illetve a nemzetközi együttmûködési központ is külön büdzsét fog vezetni. A legjobb tudományos eredményeket és újításokat elért beosztottakat a dékánok javaslatára egy most létrehozott rektori alapból jutalmazzák.
Január 10-én vonzó mûsorral lépett a közönség elé a Transilvania Filharmónia szimfonikus zenekara, Nikola Debelic horvát karmester vezényletével.
A mûsor elsô száma Luka Sorkocevic dubrovniki születésû horvát klasszikus zeneszerzô VII. szimfóniája volt. Számos német és cseh korabeli komponista mellett Luka Sorkocevic a mannheimi iskola horvát képviselôje. Arisztokrata volt, aki a diplomácia mellett hét szimfóniát komponált, ezek közül tûzték mûsorra utolsó szimfóniáját. A három tételbôl álló tipikusan klasszikus szimfónia dallamgazdagsága, felépítése folytán olyan sikerült mû, hogy akár Haydn is írhatta volna.
Jó ízléssel, a dinamikai hatások respektálásával vezényelte Nikola Debelic országa klasszikus zeneszerzôjének mûvét. Szívesen hallgattuk.
Rahmanyinov utolsó mûve, az 1934-ben komponált Rapszódia egy Paganini témára, zongorára és zenekarra. A Leopold Stokowsky által vezényelt bemutatón maga Rahmanyinov, kora egyik legnagyobb zongoramûvésze játszotta a zongoraszólamot. A zongora minden csínját-bínját ismerô zeneszerzô úgy írta meg e mûvet, hogy az rapszódia is, de egyben variációsorozat. Rahmanyinov e mûve azóta is a hangszer egyik legkedveltebb darabja.
Daniel Goiti, az est szólistája méltán a kolozsvári közönség kedvence, úgy játszotta a Rahmanyinov-mû rendkívüli virtuozitást megkövetelô szólamát, hogy arról csak szuperlatívuszokban szólhatunk. Elôadása minden szempontból magával ragadó volt. A közönség ovációit egy Grieg Nocturne érzékeny elôadásával köszönte meg, híven adva vissza észak nagy zeneszerzôjének borongós líráját.
190 évvel ezelôtt, 1813-ban Napóleon oroszországi kudarca után mutatta be Beethoven zseniális VII. szimfóniáját. Klasszikus szonátaformában megírt elsô tétele a legszebbek közé tartozik, Beethoven egyik legbensôségesebb mûve a szimfónia Allegrettója, amelynek gyászindulószerû ritmusa egyedi a szimfónia irodalmában, fináléja diadalmas öröm kifejezése.
Nikola Debelic New Yorkban, Londonban és Salzburgban végezte tanulmányait, évekig a Sarajevói Nemzeti Opera karmestere, majd a Dubrovniki Szimfonikusoké, jelenleg a rijekai egyetem dékánja. A világ számos zenekarát vezényelte, Kolozsváron dirigálta már városunk zenekarát.
Vezénylési módja leszûrt, kerüli a hatásvadászó effektusokat, a Beethoven szimfóniát lényegre törô vonásaiban közelíti meg, hagyja a zenekart játszani.
Néhány kisebb hibától eltekintve a zenekarnak sikerült e szimfónia szépségeit érvényre juttatni, a közönség sem fukarkodott a tapsokkal.
A koncert színhelye ezúttal a Diákmûvelôdési Ház terme volt, amely a zenekar és a közönség számára az utóbbi színhelyeknél jobb körülményeket biztosított.
"A cél nyilvánossá tenni, jobban megismerni egymás munkáit. Ez nem vizsga, nem nemzedéki ellentétek megnyilvánulása, hanem az olvasás érdekében hagyományt teremtô nyílt nap." Ezekkel a szavakkal nyitotta meg a premierszerû rendezvényt pénteken délután a fôleg diákoktól zsúfolt bölcsészkari teremben Egyed Emese tanszékvezetô. A könyvesnapon a tanszék tanárai (Horváth Andor, Cs. Gyimesi Éva, Egyed Emese, Gábor Csilla, Józsa István, Kozma Dezsô, Orbán Gyöngyi, Balázs Imre József, Berszán István, Kányádi András, Selyem Zsuzsa, Szabó levente, Tóth Zsombor) által a 2000–2002-es idôszakban írt, fordított, szerkesztett, verseket, esszéket, tanulmányokat, szövegértelmezéseket tartalmazó könyveket és tankönyveket tanárok és diákok közös igyekezettel, de oldott hangulatban mutatták be, miközben véleménycserére, vitára, sôt négy másodéves zenemûvelô révén dalbetétekre is sor kerülhetett. Könyv és egyetemi oktatás kapcsolata, szakmai hitelesség, írás és olvasás gyakorlásának fontossága, kutatás és oktatás összeférhetôsége, és még sorolhatnánk a felmerült témákat.
Este a marosvásárhelyi Tamacisza Társulat (Kozsik Ildikó, Maier András, Kozsik József) Levél helyett címmel kortárs erdélyi költôk mûveibôl összeállított mûsorát mutatta be.
Pénteken, január 10-én este a Bulgakov kávézóban került sor a Elôretolt Helyôrség legújabb kiadványának bemutatására — Király Zoltán második kötetérôl, az Avantgárd keservesrôl van szó. A szerzôvel (aki kolozsvári és lokálpatrióta) Gáll Attila beszélgetett: szóba kerültek technikai problémák, mint például a kötet vastagsága. Megtudtuk, hogy ötven oldal alatt brosúrának, ötven felett verseskötetnek számít egy kiadvány.
Az elsô kötet mostoha fogadtatása után a szerzô jobb kritikákat remél (bár szomorúan elismerte, hogy díjat úgysem fog kapni, mert tavalyi). Mint kiderült, egyes akadémikus turbótyúkok öncélúnak tartják a líráját, s ô ezért haragszik rájuk. Arról, hogy valóban avantgárd-e a kötet, csak annyit volt hajlandó elmondani, hogy ha az avantgárd szélsôségest jelent, akkor igenis az. S ez igaz is: a költô nemigen barátkozik a versformákkal. Mindazonáltal az új kötet vallomásosabbra, ôszintébbre sikeredett. Elmesélte, hogy az apja "hagyatéka" nem hatott rá, ô inkább dacból kezdett verset írni (kb. "láttam a Serény Múmiákat, s gondoltam, hogy ilyent én is tudok").
Az esten majdnem az egész kötet felolvastatott, de nem egyszerre: a verseket Bréda megjegyzései tarkították, amelyekbôl megtudtunk egy s két érdekességet. Például elmélkedtek azon is, hogy érdemes-e józanon írni. Vagy hogy miért csak annak van sikere az irodalmi esteken, aki megröhögteti a közönséget? Tényleg: miért?
A Szabadság december 13-i számában olvasva azt a vitát, amely az erdélyi magyarság fogyását elemzi, a felsorolt okok mellett, amelyek inkább tünetiek, de az erdélyi magyarok életstratégiáira villantanak rá, a kérdés mélyebb elemzését kellene elvégezni. Sürgôsen és szakértôk által.
Gondolunk itt az etnikailag vegyes munkahelyekre és általában a státusba való elôrelépési esélyekre. Ugyanis a magyarok esélyhátrányban vannak a románokkal szemben. Ezt ki kell mondani. Az egyetemi oktatók körében végzett legutóbbi felmérés szerint, fôként az elitstátusok (egyetemi professzor, akadémikus stb.) elérésében, az erdélyi magyarok komoly akadályokba ütköznek (2002-ben is).
Egy másik oka a fogyásnak a gyermeklétszám-csökkenés, amely viszont a családalapító nemzedék felé, tehát az ifjúságra kellene hogy irányítsa a politikusok figyelmét.
De megvannak a kérdésnek egyéb vonatkozásai is, mint például az öngyilkossági arányszámok különbsége a román és a magyar lakosság körében (sajnos ez a folyamat a tömbmagyarságot is érinti)!, valamint Magyarország vonzása, illetve esélye.
Tehát ezeket a folyamatokat sokkal mélyebb összefüggésekben kell vizsgálni, mert a fogyás tovább tart és megállíthatatlan, ameddig az erdélyi magyarok státusesélyei tovább romlanak!
Nem is olyan régen az "alapítvány" (értelmezô szótárbeli) meghatározása a következô volt: olyan vagyon, amelynek jövedelme mûvelôdési, egészségi vagy más köz- vagy magáncélok szolgálatára van rendelve.
1. Ilyen ugyebár a Nobel-alapítvány, amelynek jövedelmébôl (kamatából) tavaly is öt, kb. 1 millió dollár értékû díjat osztottak ki (de a vagyon alapösszegéhez nem nyúltak). Olvastam, hogy az alapítvány mûködtetése, adminisztrálása évente körülbelül hasonló, 5 millió dollárnyi összeget emészt fel. Ezek szerint az alapvagyon (amely tavaly kb. 10 millió dollár jövedelmet eredményezett) — ha évi 5% jövedelemmel számolunk — valahol 200 millió dollár értékû lehet. Nem is olyan nagy vagyon, amikor a piacgazdaság következtében ma többszáz dollármilliárdos (egyéni személy!) van.
Hasonlóan még igen sok alapítvány mûködik, híres az amerikai Rockefeller stb. És most sok szó esik a budapesti Gozsdu-alapítványról, amelynek évi jövedelmébôl ortodox diákokat taníttattak.
A ma emlegetett közalapítvány ettôl (a lexikon szerint) csak annyiban különbözik, hogy a kamatozó vagyont az állam kezeli és ellenôrzi.
2. Ma azonban alapítvány név alatt mást is lehet érteni: olyan társaságot, amely bizonyos, innen-onnan (fôleg az államtól) beszerzett összegeket a fenti közösségi célok érdekében oszt el. Vagyis az ilyen alapítványok függô helyzetben vannak, alaptôkéjük gyakorlatilag alig van. Az államokat, az egyházakat, a magánszemélyeket (sponzorokat) igyekeznek a célok támogatása érdekében adakozásra szólítani. Számunkra ezek közül ma a legfontosabb az Illyés-alapítvány, amelyet a magyar állam lát elelosztandó összegekkel. És ezen összegekbôl kell az alapítvány adminisztrálását is fedezni.
Mindez nagyon szép és hasznos. Csak akkor fogunk gyanút, amikor oly sok alapítvány jelenik meg, hogy ezeknek már komoly összeg nem jut; a meglévô keveset pedig az adminisztráció annyira felemészti, hogy az eredeti emberbaráti célokra már alig marad pénz. És persze a korrupció megjelenése sem kizárt...
Valamikor, a kilencvenes évek legelején, amikor a feszültségek és félelmek oldódni kezdtek itt, Romániában, s börtönébôl kiszabadulni látszott a szellem, fû, fa, virág nekifogott vehemensen politizálni, s a ló túlsó oldalán szép sorban pottyantak közénk a botcsinálta politikusok, akik ugyanazt a mindenhatóságot és agresszív türelmetlenséget szerették volna megvalósítani a maguk számára, amiért az elôzôket éppen lebuktatták. (Lett is belôle marosvásárhelyi március!) Érthetô, ha gúzsbakötöttségük béklyójából szabadulva, a félelem görcsébôl oldódva, ez a nekirugaszkodás csak szövegeik elfogultságában és harsányságában sikerült nekik. Mert sok volt közöttük az addig frusztrált értelmiségi, és többségük nemcsak politikusi, de grafomán ambíciókat is melengetett, se szeri, se száma a "fogjuk meg és vigyétek!"-szerû felhívásoknak, nyílt leveleknek, közleményeknek, mindazoknak a mûfajoknak, amelyekkel világmentô nyüzsgés látszatát lehet kelteni, de fôképpen a névvel rejtjelezett ambíciókat felszínre dobni, és ott forgalmazhatóvá szidolozni. Ezektôl a tömény, impotenciát takaró publikációktól és elmeszüleményektôl megcsömörölve akkor azt mondtam magamnak: ha rajtam múlna, minden grafomán költôt, prózaírót, kritikust, mûvészt — magamat is e kategóriához számítva —, de szófacsaró ügyvédet is eltiltatnék a politikától. Mert világos, hogy ezek az emberek mindenekelôtt magamutógatók, szereplési viszketegségben szenvedôk, akik nem annyira cselekedni, mint nevüket szellôztetni akarják! Amellett túlságosan szubjektívek, önimádók és elfogultak ahhoz, hogy politikushoz méltó tárgyilagosággal és visszafogottsággal szemlélhessék az eseményeket, pillanatnyi indulataikon, hangulataikon úrrá legyenek, és a cél érdekében minden mástól elvonatkoztassanak és még kompromisszumra is képesek legyenek.
Mindez, sajnos, nem a múlté. Arról jutott eszembe, hogy egy alanyi költôt hallottam politikáról szónokolni (a kilencvenes évek elejére mutató) alaposan föltupírozott indulattal és vehemenciával a magyar rádió legtöbb féligazságot görgetô vasárnapi mûsorában. Még csak meg sem próbálta a tárgyilagosság látszatát mímelni. (Igaz, ez akár becsülendô is lehetne.) Mondom, egy alanyi költôrôl van szó, aki állítólag érzékeny lelkületû, szépre, jóra áhítozó fajta. Mostani kifogásának, ha csak az egyik oldalát nézném, akár humánus kiállásnak is vélhetném, hiszen afölött méltatlankodott, hogy a magyar kormány felelôtlenül és országellenes célzattal készül magyar embereket odadobni a NATO-nak azzal, hogy mérhetetlen veszedelmeknek kitéve küldi ôket Afganisztánba. Fôképpen abban látta a felelôtlenséget és lelkiismeretlenséget, hogy a gesztusért cserébe az égvilágon semmit sem KÉR/KAP az ország! Jó, rendben van, legfönnebb azt hihetjük, valaki itt nem látja a fáktól az erdôt. Ám az ellenpéldája, a mostani kormánnyal szemben szolgáló bezzeg, viszont arról szólt, hogy a második világháború elôtti szövetkezést Németországgal (csak így, kifelejtve a hitleri jelzôt) többen helytelenítik, de az akkori kormány mégis helyesen cselekedett, és jó célt szolgált vele, mert kapott érte valamit! (Persze, elfelejtve azt is, hogy mekkora árat fizetett érte!) Ezzel szemben a mostani kormány elôdei, a sokat ajnározott hûségért és talpnyalásért cserébe nem kaptak semmit a Szovjetuniótól.
Mi tagadás, ez mind így is lehet. De talán mégsem ilyen egyoldalú és egyszerû a történelmi adok-kapokban való eligazodás, no meg nem is kimondottan az erkölcs szabályait betartó, ahogy költônk teszi és hirdeti hajnalok hajnalán: amellé kell állni, aki AD valamit, aki jól MEGFIZETI a szolgálatot. Hogy elméletileg van, léteznie kellene közös eszmének, barátságnak, közös célnak, sôt emberségnek és erkölcsnek is? Vagy a vadkapitalizmus átmeneti hibridjében ezek költôileg már mind "közhelyek", tehát korszerûtlenek és elvetendônek számítanak?
Mellesleg legalább két más dologról sem tett említést az érzékeny költô. Arról például, hogy az afganisztáni veszélybe küldendô magyarok — katonák! Akik, különben nem is megvetendô ellenszolgáltatás fejében, vállalták ezt a "mesterséget" meg mindazt, ami ezzel jár, s most ugyanazzal az önkéntességgel vállalják a nyilvánvalóan veszélyes missziót is! Azért, mert (a költôvel bizonyára szinkronban) ezalatt ôk sokkal többet keresnek (kapnak!), mint otthon teljesítô társaik. Bizonyára merô költôi szórakozottságból felejtkezett meg arról is, hogy nem a NATO erôszakolta rá magát az országra, hanem az ország pitizett és kérezkedett be oda, azzal a nyilvánvaló tudattal, hogy a tagság nem csak elônyökbôl, tehát nem csak kapásból, hanem kötelezettségekbôl is áll. Ám a hajnali érzékenykedô — a jelek szerint — csak kapni szeret, az igazságnak és a tagsági feltételeknek a másik oldalát, a kötelezettséget kizárólag MÁSOK feladatának tekintené. Erdélyi magyarul ezt úgy mondják: ügyesen elbliccelné. Ám az is elképzelhetô, hogy a mások esetleges veszteségét költôibb módon nyugtázná: sírjon az ô anyukájuk!
Én például azért nem kedvelem a másokra hagyásnak ezt a féligazságokat szajkozó mûvészi módszerét, mert ebben az országban, amelyben — rajtunk kívül álló okokból— élnünk adatott, a másokra hárítás már-már létfilozófia és gyakorlat, amit nemzeti sportként mesterfokon ûznek. Meg is van a híre a világban. Nagyon nem kedvelném, ha ezt a hírnevet ott túl is megirigyelnék! Talán ezért is szegem meg egy futó pillanatra elhatározásomat, hogy nem — még magyar igazolvánnyal a zsebemben sem — szólok bele más ország "belügyébe", mert úgy tûnik nekem, hogy a fenti sport (szerûség) eredménye rajtunk, ide kényszerülteken, kinyújtott tenyerû csodavárókon is meglátszik már...
Nem is tudom, hogy egyetértek-e vele vagy sem. Azzal mindenképpen igen, hogy azért kaphatok ma influenza, himlô, torokgyík, sárgaság elleni védôoltást, azért kaphatnék új szívet vagy májat, azért szabadíthatnak meg végzetesen fertôzött mandulámtól vagy vakbelemtôl az orvosok, mert nagyon sok évszázaddal ezelôtt Leonardo da Vinci titokban holttesteket boncolt — akkor, amikor sokkal kisebb bûnért embereket halálra ítéltek. Azért élvezhetem ma a cickafark, lándzsafû, kamilla, vérehulló fecskefû áldásos gyógyhatásait, mert az inkvizíció boszorkányai csakazértis szedegették, szárítgatták, feldolgozták azokat, "bûbájolva" csodákat mûveltek a betegekkel — akkor, amikor ezért máglyahalál járt.
Felháborodhatnak azon, hogyan is vonhatok párhuzamot egy burján és az életteremtés vagy akár egy senkifia holttest és egy súlyos etikai, de még tisztázatlan tudományos kérdéseket is felvetô tudományos eljárás eredményeként létrejött emberélet között, még ha "csak" klón is az illetô. A dolgokat leegyszerûsítve végül mégis csak errôl van szó. Akad egy pillanat, amikor az állatkísérletek, számítógépes laboratóriumi szimulációk nem bizonyulnak elegendônek. Sajnos, ez a pillanat nem egyezik azzal, amikor már mindenféle kockázat nélkül emberkísérletekre kerülhet sor. Vakmerô tudósok viszont mindig akadtak, s ez most, a XXI. században sincs másként. Érveik sokrétûek lehetnek. Kezdve onnan, hogy — kifelé legalábbis — nincsenek kételyeik afelôl, hogy a megszületett baba teljesen egészséges, egyenértékû ember. Klónozással szervátültetésre szoruló halálos betegeken lehet segíteni szívek, májak termelése által. És szintén a klónozás technikai ismeretétôl a szakemberek azt remélik, hogy olyan genetikai beavatkozásokat tesz lehetôvé még a magzati élet során, amelyeknek köszönhetôen még korai stádiumában kiküszöbölhetô a Down-kór, netán olyan megfoghatatlan káros hajlamok, mint például az alkoholizmus. A klónozás talán megteremti annak lehetôségét, hogy megközelíthetetlen távolságokra lévô naprendszereket cserkésszünk be. A klóncsapat mindezt felhozhatja védelmében.
Az amerikai bébire gondolok, aki immár egyáltalán nem sci-fi. A floridai bíróság kérte a csodababa és édesanyja tartózkodási helyének megnevezését, annak érdekében, hogy a szülôket megfosszák gondviselôi joguktól, s a gyermeket — a rá leselkedô genetikai veszélyek miatt szükségesnek vélt állandó orvosi felügyelet okán — gyámhatóság alá helyezzék. A követeléseket megfogalmazó ügyvéd minden bizonnyal szigorúan hiteles, tudományos szakmai véleményre alapoz, s a bébire valóban egyelôre ismeretlen genetikai veszélyek leselkedhetnek. Hogy csak egyet említsünk: Dollynál, a klónbáránynál és a hasonlóan, klónozás útján született állatoknál például fokozottabb mértékû öregedést figyeltek meg, ellentétben "valódi" társaikkal. Azzal mindenképpen egyet kell értenünk, hogy ha a tudomány már megteremtette az elsô klónozott embert, akkor kötelessége azt megfigyelés alatt tartani. Az viszont már legalábbis vitatható, hogy ez csak úgy lehetséges, ha a babát elveszik szüleitôl, akiknek egyetlen bûnük végsô soron az, hogy talán végsô próbálkozásként nem átallottak egy eléggé ki nem kísérletezett, nem eléggé ismert, jelentôs kockázatvállalással járó módszerhez folyamodni, anyagi áldozatokat is vállalni a gyermekáldás érdekében. Nem az amerikai tudósok az egyetlenek, akik elismerik a családi háttér fontosságát a gyermeknevelésben. Korántsem az amerikai társadalom az egyetlen, amely a pszichológiát, terápiát a mindennapi élet részeként ismeri el. Ôk lennének tehát azok, akik szorgalmaznák, támogatnák egy gyermeknek minden bizonnyal szeretô szüleitôl való elválasztását?
És kérdezném én: mitôl veszélyesebb — önmagára nézve — egy klónbébi, mint egy súlyos rendellenességgel vagy nem megfelelôen lefolyt/lefolytatott szülés során világra jött, életképes csecsemô? Interneten olvastam annak a nyolcéves korában fel nem ismert tüdôgyulladásban elhunyt magyarországi kislánynak a megrendítô esetét, aki minden kis gondolatát, erejét, lelkét beleadva küszködött ez életéért. Hihetetlen küzdelem és szenvedés árán hároméves korára megtanult mászni, felállni, járókerettel még szaladgálni is, kitartóan végigjárta az összes lehetséges fejlesztô módszer korántsem könnyû szövevényét, kommunikációs képek segítségével sikerült gondolatvilágát megértetnie szeretteivel. Mindeközben olyan súlyos ataxiás rohamok kínozták, amelyek során napokig tartó rángatózását teljesen józan eszmélettel kellett végigszenvednie — enyhébb rohamainál ô maga fogta le rángatózó karját…
Igen, kicsit a tilosban jártak azok a tudós orvosok, genetikusok, akik egy klónbébit hoztak létre. Teljesen egyetérteni ezzel nem lehet, hiszen végsô soron mégiscsak emberkísérletrôl van szó. Egy egészen kicsikét viszont mégiscsak reménykedem: ha már "megtörtént a baj", akkor talán tanulni tudunk belôle, akkor talán sikerül bizonyos rejtélyeket feltárni, amelyek az egész emberiség javát szolgálnák.
***
Megrendelôlap. Termék neve: csecsemô. Szeme színe: kék. Haja színe: barna. IQ: 147. Foglalkozása: atomfizikus.
Háború lesz. Ez már biztos. Nem itt, egy kicsit távolabb, keleten. Mert a kôolaj fölötti hatalmat meg kell tartani. Mi lesz, ha más kôolajon fekvô ország is példát talál venni az ellenállótól? Régóta fáj a foga Amerikának Szaddámra. Nem mondom, eléggé unszimpatikus. Nem mond le a hatalomról, hogy megóvja népét a szenvedésektôl. De hát ki adná át a hatalmat jószántából? Ezért aztán a háború programszerûen meg lesz tartva. Vesszen a terroristákat pátyolgató! Hogy a másik félen is lesznek vesztesek? Halottak, nyomorékok, özvegyek, árvák, szenvedôk? Na és? De megfenyítik a terroristákat, megvédik az iraki népet és tovább folyik Amerika felé a drága kôolaj.
*
Hát igen, a kôolaj mindennél fontosabb. Erôs mozgatórugója a nagyhatalmi politikai életnek. De mi lesz, ha a tudósok hada feltalálja majd a kôolajat helyettesítô energiaforrást? Ami nem lesz olyan nehezen kezelhetô, mint az atomenergia. Hanem könnyen és olcsón elôállítható. Akkor aztán senkit nem fog érdekelni az arab országok további sorsa. Ülhetnek a kôolajon meg a homoksivatagjukon. Legfennebb a hûtôszekrényeket gyártó konszernek fogják jó piacnak tekinteni ôket. Már ha lesz pénzük, amivel megvásárolják azokat. Mert ha az olaj már nem kell senkinek, a homok még úgysem. De addig még sok-sok kis háborúnak lesz tanúja Közel-Kelet. Mi pedig reménykedjünk, hogy csak ôk.
A státustörvény a szomszédos országok uniós csatlakozása után is vonatkozzék az ott élô magyarokra, fejtette ki álláspontját Markó Béla szövetségi elnök, a Magyar Nemzetnek adott interjúban.
— Az elmúlt években magyar oldalról nem sikerült meggyôzni az európai fórumokat arról, hogy ez a törvény fontos és hasznos. Emiatt zavaros most a helyzet. Magam is tapasztaltam, hogy például az Európa Tanács jelentéstevôje ezzel az egész kérdéskörrel kapcsolatosan olyan nézeteket vall, amelyek a kilencvenes évek elején az európai politikusokkal folytatott kisebbségjogi vitákra emlékeztetnek. Tény, hogy az európai vélekedés zavaros e témakörben, és sokszor ellenséges is — fogalmazott a szövetségi elnök.
Leszögezte: az RMDSZ álláspontja mindenki elôtt ismert.
— A kedvezménytörvényt szükségesnek tartjuk, és nem tudnánk beleegyezni abba, hogy az általa nyújtott kedvezmények csonkuljanak. Mindaddig, amíg elvi viták folynak egyik vagy másik megfogalmazással vagy értelmezéssel kapcsolatban, nincs olyan nagy baj, de abban, amiben mi már konkrétan megállapodtunk — vagyis hogy milyen kedvezményeket tartalmazzon a módosított törvény — nem fogadunk el változtatásokat — nyomatékosította Markó Béla a magyarországi napilapnak.
Az egyházi ingatlanok visszaszolgáltatási folyamatában tett közösségi erôfeszítések összehangolását, az RMDSZ, illetve a történelmi magyar egyházak minél szorosabb és hatékonyabb együttmûködését szorgalmazta Markó Béla szövetségi elnök pénteken, Kolozsváron, az erdélyi egyházfôkkel folytatott megbeszélésein.
Az RMDSZ elnöke Szép Gyulával, az RMDSZ Mûvelôdési és Egyházügyi Fôosztályának vezetôjével személyesen kereste fel Szabó Árpád unitárius, Pap Géza református, illetve Mózes Árpád evangélikus püspököt, akikkel az egyházi ingatlanok visszaszolgáltatásában, a visszaigénylést célzó iratok összeállításában felmerülô kérdéseket tekintették át.
A megbeszélések során Markó Béla arra kérte az egyházfôket, hogy, tekintettel az ingatlanok visszaigénylésének hamarosan lejáró határidejére, mihamarabb állítsák össze az ingatlanok visszaszolgáltatásához szükséges dokumentációkat annak érdekében, hogy az RMDSZ is a maga részérôl minél hamarabb elindíthassa a visszaszolgáltatás gyors lebonyolítását elôsegítô politikai erôfeszítéseit. Az ingatlanok visszaszerzéséért folytatott küzdelem csupán összefogással, szoros, összehangolt cselekvéssel válhat eredményessé — mutatott rá Markó Béla.
A találkozókon szó esett az e téren a napokban elért eredményekrôl is. A magyar egyházak vezetôi méltatták, hogy az RMDSZ erôfeszítései nyomán sikerült visszaszerezni a kolozsvári és a zilahi református kollégium épületét.
Ha Ön már beszerezte, biztosak vagyunk benne, hogy élvezettel lapozgatja. De ha még nem, akkor sincs veszve semmi, hiszen az eddigi legsikerültebb évkönyvünkben meghirdetett rejtvénypályázat és a különdíj-pályázat beküldési határideje január 25. A 20 millió lejes összdíjazású versenyre öt keresztrejtvény megfejtését várjuk (mivel a beküldendô szelvényre csak a 3. klasszikus rejtvény megfejtése fér rá, az 1., 2., 4. és 5. megoldásait a rejtvényhálók teljes mellékelésével vagy lemásolásával kérjük eljuttatni hozzánk). A Szabadság Évkönyv 2003. megvásárolható Kolozsváron szerkesztôségünk pénztárában (Jókai/Napoca utca 16., 9-16 óra között), az Apex, Telezoom, Phoenix, Röser és Apex Ray könyvesboltban, valamint Désen, Szamosújváron, Tordán, Bánffyhunyadon és Zilahon. Ára csak 39 ezer lej.
Az utóbbi húsz év legnagyobb brit haditengerészeti felvonulása közepette a kormányzó brit Munkáspárt vezetôi és hátsóbb sorokban ülô képviselôi egyaránt arra figyelmeztették a miniszterelnököt, hogy Szuez megismétlôdését kockáztatja, ha nyomós ok nélkül vezeti háborúba Nagy-Britanniát Irak ellen.
Vasárnapi londoni sajtóértesülések szerint Tony Blairt tanácsadói máris arra intik, hogy változtasson retorikáján, és Irakkal kapcsolatban inkább a "felszabadítás", semmint az "invázió" kifejezést használja, amikor a Labour képviselôinek támogatását igyekszik megnyerni a Szaddám Huszein elleni katonai fellépéshez.
Clive Soley, a Munkáspárt volt parlamenti frakcióvezetôje a The Sunday Timesnak úgy nyilatkozott: fennáll a veszélye annak, hogy a kormány a hátország és a parlament támogatása nélkül kezd háborút. — Ez történt Szueznél is; akkor a kormányfô megbukott és az ország megosztottá vált — utalt az 1956-os szuezi beavatkozás következményeire a vezetô munkáspárti politikus. A szuezi katonai kaland kettétörte Sir Anthony Eden akkori kormányfô politikai pályafutását.
Hírek szerint Blair és környezete a kialakult hangulatban már nem látja elképzelhetetlennek a lázadást sem a Labour hátsóbb padsoraiban, s attól tart, hogy száznál több kormánypárti képviselô — az alsóházi frakció negyede — is szembeszállhat az iraki katonai beavatkozás tervével.
A konzervatív The Sunday Telegraph a Labour választókerületi elöljáróinak körében végzett felmérést, amelybôl kiderült, hogy a párttisztviselôk 69 százalékának véleménye szerint az aktív tagok ezrével fordítanának hátat a pártnak brit részvétel esetén egy esetleges iraki háborúban. A liberális The Independent on Sunday által megkérdezett 35 vezetô munkáspárti tisztviselô közül kettô támogatta elôfeltételek — például új ENSZ-határozat — nélkül Nagy-Britannia hadba vonulását.
Donald Anderson, az alsóház külügyi bizottságának elnöke maga is kétségeket fogalmazott meg, mondván: demokráciákban a háborúhoz szükséges a közvélemény támogatása, a brit választók azonban "egyelôre nincsenek meggyôzve". Anderson szintén arra figyelmeztette Blairt, hogy lázadás törhet ki a kormánypárti képviselôk között, ha az esetleges katonai fellépést nem elôzi meg egy második, az erô alkalmazását kifejezetten engedélyezô ENSZ-határozat.
A hét végén az Ark Royal repülôgép-hordozó útnak indításával a Falkland-háború óta nem látott méretû erôösszpontosításba kezdett a királyi haditengerészet, jóllehet hivatalosan sehol nem hangzott el, hogy a 16 hajóegységbôl és 3 ezer tengerészgyalogosból álló kötelék úticélja a Perzsa-öböl lenne. Az Ark Royal indulásához idôzítve ismert brit — köztük munkáspárti — és külföldi politikusok háborúellenes értekezletet tartottak Londonban. A szervezôk a rendezvényt jövôbeni háborúellenes megmozdulások nyitányának szánták.
Blair egyébként a jelek szerint maga is halasztaná a végsô döntést: Londonban — egyelôre nem hivatalosan — úgy tudni, hogy a kormányfô a hónap végén Washingtonba repül, s megpróbál idôt nyerni Bush elnöknél az ENSZ számára a további vizsgálatokhoz és elemzésekhez. A Labour-kormány vezetôje találkozni kíván Hans Blixszel, az ENSZ iraki fôellenôrével is Londonban, még az iraki fegyverellenôrök munkáját összegzô jelentés január 27-én esedékes benyújtása elôtt.
Folytatódik az amerikai erô felvonulása a Perzsa-öböl térségében. Az amerikai haditengerészet újabb, fegyvereket és más hadfelszerelést szállító hajója, a Yano vette igénybe vasárnap reggel a Szuezi-csatornát.
Az AFP kikötôi forrásból úgy tudja, hogy a Yano már áthaladt a Szuezi-csatorna bejáratánál lévô Port-Szaídon, úton a Perzsa-öböl felé. A térségbe érve csatlakozik a már ott lévô amerikai haditengerészeti erôkhöz, amelyeket egy Irak elleni esetleges katonai fellépésre készülve vezényeltek oda. Január 5-én, úton a kuvaiti vizekre, már átkelt a csatornán a Briscoe nevû amerikai romboló, valamint a Henson tengertérképészeti kutatóhajó.
Januárban több mint 35 ezer további amerikai katonát vezényelnek a Perzsa-öbölbe, amivel 120 ezerre emelkedik az amerikai katonai erôk létszáma a körzetben. A már az öbölben hajózó amerikai hadihajókon több mint 16 ezer tengerész és tengerészgyalogos teljesít szolgálatot, többek között a Constellation repülôgép-hordozó, amely már a öbölben van hét hadihajóval.
A Harry S. Truman repülôgép-hordozó a Földközi-tengeren halad, ahonnan a Szuezi-csatornán át gyorsan az Arab-tengerre irányítható. Két további repülôgép-anyahajó, a George Washington, valamint a Kitty Hawk is felkészült a térségbeirányításra.
A Terror Háza Múzeum a mûködéséhez szükséges támogatásra számíthat az idei évben — áll a kulturális tárca sajtóosztályának közleményében, amelyet vasárnap juttattak el az MTI-nek. A Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma a közleményben úgy vélekedik: a Terror Háza vezetése által benyújtott költségtételeket átvizsgálva is nyilvánvaló, hogy az elvonás messze nem fenyegeti mûködésképtelenséggel a múzeumot.
A közlemény emlékeztet arra, hogy Medgyessy Péter kormányfô Halász János fideszes képviselô felvetésére válaszolva korábban úgy fogalmazott: a Terror Háza Múzeum megkapja a szükséges támogatást.
— A Kormány pénteki ülésén pontosan ennek jegyében döntött — teszik hozzá.
A kulturális tárca megjegyzi: az olyan nagy múzeumok, mint az Iparmûvészeti Múzeum, a Néprajzi Múzeum vagy a Szentendrei Skanzen is 300 milliónál kevesebb mûködési támogatásból gazdálkodtak 2002-ben.
— Természetesen szerencsés lenne, ha minden múzeumnak magas költségvetése lenne, de a szerényebb gazdálkodás sem tett eddig még mûködésképtelenné egyetlen ilyen intézményt sem — olvasható a közleményben.
Mint írják, a parlament 180 millió forintos költségvetési támogatást szavazott meg a múzeumnak, amelyhez hozzáadódnak — az intézmény szerint 138 millió forintra tehetô — saját bevételek.
— A Terror Háza így az eredetileg kalkulált 330 milliós költségvetéshez képest nem 150 milliós hiánnyal indul ennek az évnek, hanem mindössze 12 millióval — szögezik le a közleményben.
Az NKÖM szerint kérdéses, hogy az intézmény fôigazgatója által tavaly év végén, a parlamenti döntést követôen megszületett tervezetében miért szerepel az idei évre 460 millió forint mûködési költség, azaz miért kerül a múzeum fenntartása 130 millió forinttal, majdnem 30 százalékkal többe, mint tavaly.
A közleményben úgy fogalmaznak: a XX. század üldöztetéseinek teljes körû és hiteles bemutatását senki — így egyetlen párt sem — sajátíthatja ki magának, ezért a tárca megvizsgálja annak lehetôségét, hogy a kiállítás jelenlegi, a kommunizmus évtizedeit feldolgozó tematikája egészüljön ki — alapos történelmi dokumentációval — a század terrorjainak többoldalú bemutatásával.
Líbiai terroristák tevékenykednek az Egyesült Államokban és Nagy-Britanniában, de a tripoli kormány segíti a kiküszöbölésükre tett erôfeszítéseket — mondta a Newsweek magazin legújabb számában Moamer el-Kadhafi líbiai vezetô.
Kadhafi az interjúban azt is hangoztatta, hogy az Oszama bin Laden vezette al-Kaidának a muzulmán világon belüli kiterjedt támogatása az ô (Kadhafi) kormányzását is fenyegeti, s a terrorszervezet már tett kísérleteket a meggyilkolására.
Arra a kérdésre, ellátja-e Washingtont információkkal az al-Kaidáról, a líbiai vezetô így felelt: "Líbia és az Egyesült Államok hírszerzô ügynökségei információkat cserélnek. Vannak líbiai terroristák Amerikában és Nagy-Britanniában. A líbiai hírszerzés megosztja információit (Nagy-Britanniával és az Egyesült Államokkal) annak érdekében, hogy ki lehessen söpörni ôket."
Kadhafi az amerikai lapban nem szólt errôl bôvebben, de a magazin idézte azt a kijelentését, hogy a terrorizmus elleni harcban való líbiai együttmûködés "visszavonhatatlan".
Adatokat kell szolgáltatnia egy amerikai bíróság döntése értelmében az állítólagos elsô klónozott baba és édesanyja tartózkodási helyérôl a klónozást állítólag megvalósító Clonaid cégnek.
A floridai bíróság Bernard Siegel ügyész indítványára szólította fel erre a Clonaidet, s egyben január 22-re meghallgatásra beidézte — a korábbi idézések mellett — a cég alelnökét, Thomas Kaezinget.
Siegel beadványa az állítólag klónozott gyermek gyámság alá helyezését, a szülôk gondviselôi jogának megvonását javasolja, arra hivatkozva egyebek között, hogy genetikai veszélyek leselkednek a gyermekre, ezért állandó orvosi megfigyelést igényel.
Thomas Kaezing és a Clonaid szóvivôje, Nadine Gary is elzárkózott attól — az AP amerikai hírügynökség jelentése szerint —, hogy kommentárt fûzzön a szombati bírósági döntéshez. A Clonaid december 27-én jelentette be a floridai Hollywoodban az elsô klónbébi elôzô napi megszületését, de nem nevezte meg a szülôket: csak annyit árultak el, hogy az édesanya egy 31 éves amerikai asszony.
A doni tragédiára emlékeztek az áttörés 60. évfordulóján a budai Várban, a Hadtörténeti Intézet és Múzeum udvarán található emlékmûnél vasárnap.
— Talán nincs olyan család Magyarországon, amely ne veszített volna el egy apát, egy fiút, egy testvért vagy egy barátot a magyar történelem nemzetet próbáló háborújában — hangsúlyozta a Hadtörténeti Intézet és Múzeum fôigazgatója.
Holló József dandártábornok kiemelte, hogy a történelem megváltoztathatatlan, múlt nélkül pedig nincs jövô: meg kell tanítani az új évszázad nemzedékét is a múlt tiszteletére, az értékek megôrzésére.
A dandártábornok emlékeztetett arra, hogy a Don-kanyarban 60 évvel ezelôtt ezen a napon mínusz 30 és 40 fokot mutatott a hômérô. A katonák bátran néztek szembe az ellenséggel, a halállal.
Hozzátette: a katonák emberek maradtak a hideg orosz télben és az embertelenségben is.
Horváth Gyula dandártábornok, a doni események túlélôje idézte fel, hogy 60 évvel ezelôtt ezen a napon törte át a második magyar hadsereg vonalát a téli ruházattal, harckocsikkal és hatalmas tüzérséggel felszerelt szovjet hadsereg.
— Védekeztünk, és csaknem 130 ezer bajtársunk veszett el az egyenlôtlen harcban — mondta Horváth Gyula.
Ezt követôen Csuka Tamás dandártábornok, protestáns tábori püspök mondott emlékimát, majd a helyszínrôl származó földet szórtak szét az emlékmû elôtt.
Az emlékmûnél koszorút helyeztek el az Országgyûlés elnöke, a Honvédelmi Minisztérium, a Hadtörténeti Intézet és Múzeum nevében. Ugyancsak elhelyezték a megemlékezés virágait a Nemzeti Kegyeleti Bizottság, a Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetem, a Bolyai Bajtársi Kör, a Horthy Miklós Társaság, a Doni Bajtársak Szövetsége, a Honvéd Hagyományôrzô Egyesület és a Vitézi Rend képviselôi.
Az eseményekre emlékezve délelôtt ünnepi szentmisét tartottak a Mátyás templomban, amelyet Kocsis István tábori esperes celebrált.
Horia Demian Sportcsarnok, 2200 nézô. Vezették: Viktor Poladenko és Igor Chernega (mindkettô Oroszország).
U-Ursus: Grecu — Sârbu (6), Deac (3), Rogoz (1), Senocico (7), Urcan (1), Ariton (4). Cserék: Bochis — Petrache (2), Vlad (3), Muresan (4), Novac (2), Pop (1). Edzô: Liviu Jurcã.
Toulon: Berdegay — Benga (2), Le Goff (8), Cintas (1), Lambert (2), Jelic (4), Bals. Cserék: Molgrani — Latanzio (3), Camara Diouf. Edzô: Le Gall Jean Luc.
7 méteresek: 3 (2), illetve 5 (3). Kiállítások: 12, illetve10 perc.
Eredményalakulás: 11. perc: 9–0, 14. perc 11–1, 17. perc: 13–2, 25. perc: 17–4, 32. perc: 19–6, 37. perc: 20–10, 41. perc: 24–11, 44. perc: 25–14, 47. perc: 29–14, 53. perc: 30–17, 58. perc: 33–18.
Bár a Franciaországban, az elsô találkozón szerzett nyolcgólos elôny, valamint az, hogy a vendégek két legjobbjuk nélkül (a válogatott Christine Van Paris és Marie Schultz — mindkettô sérült), mindössze tíz játékossal jöttek a Challenge-Cup 16 közé jutásáért mérkôzés visszavágójára, bizonyos fokú nyugalmat jelentett a kolozsvári lányoknak, ôk, okulva a touloni játék elsô 30 percébôl, amikor is a házigazdák vezettek 11–8-ra, nagy iramban kezdtek, szoros védekezésükkel és gyors ellentámadásaikkal már az elsô pillanatokban meglepték ellenfeleiket, ami meglátszott az eredményjelzô táblán is: 11 perc után 9–0-ra vezettek a hazaiak. S bár a francia edzô pihenôidôt kért, hogy játékosait felrázza, ez nem nagyon sikerült, ugyanis Grecu hálóôr biztosan hárította a touloni játékosok gólszerzési próbálkozásait, s közben elôl Petrache és Sârbu átlövôsként tûnt ki, míg Alina Ariton és Mihaela Senocico a gyors ellentámadásokat értékesítette.
Szünet után az U-Ursusban szóhoz jutott az egész játékoskeret. Így lehetôség nyílt a fiatalok (Vlad, Muresan és Novac) érvényesülésére is. Pár percig játszott a sérülésekbôl még nem teljesen felépült Pop és Vârtic is, akik azonban még nem tudták szokásos formájukat nyújtani.
A vendégeknél játszott két színesbôrû játékos is, akik közül Stephanie Lambert mindössze 150 cm (!) magas volt, s akit a 46. percben egy Sârbuval történt ütközés után közel öt percig kellett ápolniuk az orvosoknak, amíg magához tért. A franciák hamar felismerték, hogy semmi esélyük sincs még egy szoros eredmény kiharcolására sem, s így csak a második félidôben tudtak több találatot elérni, amikor a házigazdák a biztos, fölényes siker tudatában kissé csökkentették az iramot.
Nem hagyható szó nélkül, hogy a rendezôk (az U-Ursus vezetôsége) ingyen engedték be a szurkolókat és érdeklôdôket, ami telt házat eredményezett, s nem utolsósorban a sportág népszerûségének növeléséhez vezetett.
***
Biztos továbbjutó a Kupagyôztesek Kupájában szereplô Zilahi Silcotub csapata is, bár lapzártakor még csak a Portugáliában sorra került kettôs találkozó elsô eredménye volt ismeretes: 31–14 (19–6) a Juventude Deportiva do Lis Leiria ellen. A Tadici-garnitúra találatait Farcãu (11), Crap (7), Viscreanu (3), Motogna (2), Jula (2), Tite (2), Ivan (2), Lazer (1) és Buceschi (1) szerezték.
***
Ami a magyar csapatokat illeti, szombaton két csapat jutott tovább és egy esett ki. A KK-ban a Gyôri ETO idegenben is nyert a bosnyák Zeljeznicsar Sarabon ellen, 33–25 (18–13) arányban, miután egy héttel korábban 41–21-re hengerelt hazai pályán. A várakozásnak megfelelôen fordított a Székesfehérvári Cornexi-Alcoa is, 25–20 (10–12) arányban bizonyulva jobbnak az osztrák Wiener Neustadt csapatánál. Az EHF Kupában való további szereplésért vívott páros összecsapás elsô találkozóján az osztrákok minimális különbséggel, 28–27-re nyertek. Ugyancsak EHF Kupa-mérkôzésen a Debrecen, bár idegenben legyôzte a görög Ankagenniszi Artasz együttesét — az eredmény 26–25, szünetben 12–14 volt a magyaroknak — kénytelen volt búcsút mondani a vetélkedônek, mivel egy héttel korábban Debrecenben a görög lányok nyertek 31–24-re.
A hazai labdarúgók hevesen tiltakoznak amiatt, hogy a profi liga kilenchónapos eltiltással sújtotta Florin Prunea válogatott kapust, mert becsmérlô kijelentésekkel illette a szervezetet.
A Bákói MFC hálóôre, aki a játékos-szakszervezet egyik vezetôje, decemberben irányítója volt annak a bukaresti tüntetésnek, ahol elmaradt járandóságuk kifizetését szerették volna elérni a futballisták.
— Véleményünk szerint senki nem büntethetô meg, mert kinyilvánítja véleményét — olvasható a profi és amatôr szakszervezet levelében, amelyet a protestálók eljuttattak az UEFÁ-nak, a FIFÁ-nak és Ion Iliescu államfônek is.
Az adóssággal küszködô liga az elôzô hónap elején önhatalmúlag úgy döntött, hogy a kluboknak járó részesedést februárig nem fizeti ki. A bevételkiesést a csapatok továbbhárították a játékosokra.
Prunea már jelezte: fellebbezni fog a döntés ellen.
A sikeres ôszi idény után (ötödik hely a C osztály VIII. csoportjában) január 14-én elkezdi a hagyományos téli alapozást a Dési CF 01 együttese is. Dorel Muresan edzô tanítványai két héten keresztül készülnek a tavaszi fordulóra. Amint azt lapunknak Simion Cocis, a klub elnöke elmondta, szóba került 3-4 új játékos leigazolása is, de egyelôre nevet nem tudott említeni.
Máskülönben a dési együttes a kolozsvári Herbák pályán tartja "otthoni" edzéseit, miközben a hivatalos találkozókra a Dési Egyesülés stadion gyepszônyegén kerül sor.
• Az autósoknál az Ari Vatanen, Kristina Thorner finn–svéd páros, míg a motorosoknál a francia Richard Sainct volt a leggyorsabb a 25. Dakar Rali 9., pénteki szakaszán. A magyarok közül a Kis Sándor, Czeglédi Péter (Nissan) duó bravúros teljesítménnyel a 28. helyen végzett. A Jakab Tamás, Fenesi József kettôst egy kamion vontatta be az 1-es ellen-ôrzési ponthoz. Palik László és Darázsi Gábor (Toyota) 64-edikként ért célba.
• Az autósoknál a Maszuoka Hirosi, Andreas Schulz japán–német kettôs, míg a motorosoknál a svéd Per-Gunnar Lundmark nyerte a 10. szakaszt, amelyet haláleset árnyékolt be: belehalt sérüléseibe a francia Bruno Cauvy, aki társával, Daniel Nebottal szenvedett súlyos balesetet. A szombati szakasz 270. km-énél történt boruláshoz helikopteren érkezô orvos már nem tudott segíteni Cauvy-n, az elsô jelentések szerint halálát nyakcsigolyatörés okozta. A szerencsétlenül járt navigátor 49 éves volt. A pilóta nem sérült meg. A duó a 63. helyen állt összetettben a 9. etap után.
Legutóbb tavaly történt halálos baleset: egy szerelô hunyt el. Versenyzôt utoljára 1997-ben ért tragédia, a motoros Jean-Pierre Leduc volt az áldozat. A legtöbb áldozatot követelô verseny az 1988-as volt, akkor hatan vesztették életüket.
Visszatérve a szombati szakaszra, a magyaroknak sem volt jó napjuk: a Jakab Tamás, Fenesi József (Chevrolet) kettôs feladta a versenyt.
A vasárnapi befutó elôtt így festett az összetett állása az autósoknál: 1. Peterhansel, Cottret 24:21:20 ó,...36. Kis, Czeglédi 13:38:16 ó h., ...61. Palik, Darázsi 24:52:31 ó h.
Czink Melinda feljutott a ma kezdôdô ausztrál nyílt teniszbajnokság 128-as fôtáblájára. A 20 éves játékos a selejtezô 3. körében az olasz Mara Santangelót gyôzte le 1 óra 29 perc alatt, három szettben: Czink Melinda (162. a világranglistán)–Santangelo (olasz, 176.) 6:2, 2:6, 6:1. Czink a 10. helyen kiemelt Chanda Rubinnal találkozik a teniszbajnokság 1. fordulójában. A 26 éves amerikai klasszis — aki 1996-ban párosban megnyerte a melbourne-i Grand Slam-viadalt — a héten Sydneyben indult, ahol a negyeddöntôben a késôbbi tornagyôztes belga Kim Clijsters búcsúztatta.
A szintén fôtáblára kerülésért harcoló hazai Andreea Vanc a selejtezôk 3., utolsó fordulójában "bukott": az osztrák Barbara Schwartz két szettben, 6:1, 6:1 arányban nyert ellene, s így Schwartz került az elit mezônybe.
Az ausztrál nyílt teniszbajnokság 128-as egyéni fôtábláján tehát négy magyar és két román teniszezô érdekelt, közülük hétfôn csak Sávolt Attila és Andrei Pavel mutatkozik be. Ez utóbbinak, a torna 21. számú kiemeltjének ellenfelére csak a hétvégén derült fény: a selejtezôbôl feljutott olasz Renzo Furlan ellen játszik.
Ami a ráhangoló tornák eredményeit illeti, a dél-koreai Li Hjung Tajk, a belga Kim Clijsters, az ausztrál Alicia Molik, Andre Agassi és a szintén amerikai MeghannShaughnessy diadalát hozták a hétfôn kezdôdô ausztrál nyílt teniszbajnokság elôversenyei.
Sydneyben a 380 ezer dollár összdíjazású férfi torna döntôjében hatalmas meglepetésre a selejtezôbôl fôtáblára került, meccslabdáról fordító Li Hjung Tajk nyert a másodikként rangsorolt spanyol Juan Carlos Ferrero ellen, megszerezve Dél- Korea elsô ATP-sikerét. A fináléban: Li (dél-koreai)–Ferrero (spanyol, 2.) 4:6, 7:6, 7:6. A nôknél (565 ezer dollár) a belga Kim Clijsters csupán 7 játékot engedélyezett az amerikai Lindsay Davenportnak: Clijsters (belga, 2.)–Davenport (amerikai, 6.) 6:4, 6:3.
Aucklandban a 380 ezer dollár összdíjazású férfi viadal negyeddöntôjében váratlanul kiesett az elsôként kiemelt cseh Jiri Novak és a múlt héten Dohában gyôztes osztrák Stefan Koubek. A döntôben a brazil, 4. helyen kiemelt Gustavo Kuerten és a szlovák Dominik Hrybaty vívott meg egymással vasárnap, az eredményrôl még nem érkezett hír.
Canberrában a nôi 110 ezer dollár összdíjazású torna döntôjében: Shaughnessy (amerikai, 2.)–Schiavone (olasz, 5.) 6:1, 6:1. Kooyong: a meghívásos férfi verseny döntôjében: Agassi (amerikai)–Grosjean (francia) 6:2, 6:3. A hobarti 110 ezer dollár összdíjazású nôi tenisztorna döntôjében pedig: Alicia Molik (ausztrál)–Anne Frazier (amerikai, 2.) 6:2, 4:6, 6:4.
Angol lapértesülés szerint 2005-tôl a jelenleginél késôbb kezdôdik a wimbledoni teniszbajnokság, így nem két hét, hanem három választja majd el a párizsi Grand Slam-tornától.
A The Times úgy tudja, hogy a sportág négy legjelentôsebb versenyével foglalkozó bizottság a hétfôn rajtoló, s január 26-án befejezôdô melbourne-i viadal alatt is tárgyal a módosításról. A wimbledoni nem hivatalos füves pályás világbajnokságot 1897 óta mindig június utolsó "teljes" hetében kezdik.
Az egyhetes csúszás sokat segítene azoknak a teniszezôknek, akik nem igazán kedvelik a gyors és kiszámíthatatlan gyepet. A Roland Garrost követô három hétben ugyanis már jobban fel tudnának készülni, nem kellene eleve "feltartott kézzel" menniük az angol fôvárosba. Ez fôleg a salakspecialistákra vonatkozik, akik az elmúlt években rendre lemondták a szereplést vagy gyorsan búcsúztak.
A wimbledoni példa is bizonyítja: a Nemzetközi Tenisz Szövetség (ITF) mindent megpróbál, hogy kevésbé megterhelôvé változtassa a jelenleg szinte egész éves programot nyújtó versenynaptárt. Valószínûleg a játékosok kampánya miatt, hivatalosan mégis a jobb felkészülésük érdekében ugyanis két hónappal elcsúsztatná az ausztrál nyílt teniszbajnokságot is. Francesco Ricci-Bitti elnök korábban közölte a hírt.
— Túlságosan korán kell elôször csúcsformába lendülniük. Ezért arról tárgyalunk az illetékesekkel, hogy az Indian Wells-i és a Key Biscayne-i torna elôrehozásával teremtenénk helyet márciusban az Australian Opennek. Januárban pedig európai fedettpályás versenyek jelentenék a szezonkezdetet — mondta. Az elmúlt napokban számos klasszis panaszkodott amiatt, hogy a januári melbourne-i forróság már-már életveszélyes, ezért hetekkel késôbb kellene lebonyolítani a szezon elsô Grand Slam-tornáját.
|
|
|
| [Vissza az Szabadság honlapjához] |
[Vissza a HHRF honlapjához] |