2003. január 16.
(XV. évfolyam, 10. szám)

Az utóbbi idôben sok szó esett az egyházak elkobzott ingatlanjairól, ám mindezek mellett megfeledkezni látszunk az ingóságokról. Pedig a különféle épületek mellett jelentôs értéket képeznek a kegytárgyak, könyvek, dokumentumok is, amelyeket annak idején a román állam karhatalommal eltulajdonított az egyházaktól. Markó Attila jogászt, a Tájékoztatási Minisztérium Kisebbségvédelmi Hivatalának helyettes államtitkárát arról kérdeztük, van-e jogi kerete az elkobzott ingóságok visszaszolgáltatásának, illetve jár-e bármilyen kárpótlás ezen tárgyakért, ha valamilyen oknál fogva nem tudják ôket visszaadni a jogos tulajdonosnak:

— Az ingatlanok visszaszolgáltatásáról szóló 2000/94-es számú törvény tartalmaz egy kitételt, amelynek értelmében az épületben található és azzal együtt elkobzott ingóságok is visszajárnak. Igényléseket már tapasztaltunk, viszont konkrét megvalósításról nem számolhatok be, hiszen még nem született döntés egyetlen épület esetében sem. Egyelôre a kérések megfogalmazásának idôszakában vagyunk, most érkeznek el Bukarestbe az egyházak részérôl az igénylések. Az elôzô években volt néhány kormányrendelet, amelyben szerepeltek egyházi ingatlanok is, amelyeknek jelentôs hányadát sikerült visszajuttatni. Nyilván vannak olyan esetek, amelyeket nem sikerült azóta se megoldani, viszont úgy gondolom, hogy a jelenlegi törvények lehetôvé teszik majd az ingóságok visszaszolgáltatását. A törvény szerint ingóságokért kárpótlás nem jár.

Kolozsvár négy magyar egyházánál arról érdeklôdtünk, milyen ingóságokat koboztak el tôlük, és az eltulajdonított javakból mennyit kaptak vissza.

Veress Károly, a református egyházkerület gazdasági tanácsosa elmondása szerint számukra a legnagyobb problémát az elkobzott iratok jelentik: — Még 1948-ban elvették az egyházi anyakönyveket, tehát az összes temetési, esketési, születési, konfirmálási dokumentumot. Ezeket többnyire a tanácsok tulajdonába utalták, most is ott vannak, de vissza nem kaphatjuk ôket. Az igénylésünket nem veszik figyelembe, mivel nem ingatlanokról van szó. Léteznek települések, például Dicsôszentmárton, ahol 1914-tôl az összes dokumentumot elvették, pedig ezek a múlt századi iratok jelentôs értéket képviselnek. De ugyanígy eltulajdonították az iskolaszéki jegyzôkönyveket az 1960-as évek végén, amikor kényszerítették az egyházakat, hogy adják át ezeket a dokumentumokat. Ebbe beletartoztak az iskolák építési tervei, jegyzôkönyvei, telekkönyvi kivonatai, amelyeket most mind újra kell igényelnünk az államtól. Kelyheket és egyéb kegytárgyakat csak néhány gyülekezetbôl vittek el, a legnagyobb értéket az iratok jelentik. Ezeket nem lehet pótolni, nincs is pénzben kifejezhetô értékük, viszont annál nagyobb szellemi értéket képviselnek. Az ingóságok visszaigénylése hosszú folyamat, amely azonban pillanatnyilag elakadt, hiszen most több figyelmet kell fordítanunk az ingatlanjainkra.

Az unitárius egyház részérôl Mikó Lôrinc tanácsos három kegytárgy elvesztésérôl számolt be lapunknak:— Két kehelyrôl és egy tányérról beszélhetünk, ezeket a kolozsvári, küküllôdombói és nyárádszentmártoni egyházközségektôl tulajdonították el. Továbbá Kolozsváron, a Brassai-líceum épületében volt egy óriási könyvtár, ez 1948-tól a 70-es évek közepéig az épületben is maradt, csak éppen gondozását átvette az akadémia. Amikor ’75-ben az Akadémia Könyvtár épületét leköltöztették a Farkas utcába, akkor ennek anyagát is átvitték oda. Ha ezt a könyvtárat ingóságként értelmezzük, akkor ugyanannak a törvénynek a hatálya alá tartozik, amelynek alapján a kelyheket is vissza kell hogy szolgáltassák. De ha különleges ingóságként értékeljük, akkor még nincs határozat a könyvtárak, levéltárak visszaszolgáltatásáról. Ezenkívül iskolai felszerelést, bútorzatot is eltulajdonítottak, de ennek ma már nem nagyon van nyoma.

Az evangélikus egyház esetében szintén az eltulajdonított iratok jelentenek gondot, tudtuk meg Mózes Árpád püspöktôl: — Volt egy nagyon értékes irattárunk Székelyzsomboron, Brassó megyében, ahol a régi, értékes iratokat, Mátyás király, Bocskai, II Rákóczi György leveleit ôriztük. Ezeket a Szekuritáté elkobozta, állítólag a brassói állami irattárban vannak. Nincs sok reményünk arra, hogy ezeket visszakapjuk, mivel az állami levéltár ezt nem engdélyezi. Kegytárgyakat tôlünk nem vettek el, sikerült megôriznünk ôket, és nem is igazán voltak rendkívüli értékeink, mint a nagyobb történelmi egyházaknak. Kárpótlásról nem beszélhetünk, hiszen Mátyás király levelét mivel lehetne pótolni?! Tettünk lépéseket a visszaszerzés érdekében, de a brassói levéltár elzárkózott még a válaszadástól is. Volt viszont egy gyönyörû aranyozott kelyhünk, Hunyadi Jánostól való, amit annak idején sikerült megmenteniük, így ennek most is örülhetünk.

A római katolikus egyháztól többek között elkobozták a teljes Marianumot, felszerelésével, bútorzatával együtt, számolt be lapunknak Székely György, a Szent Mihály plébánia egyházközségének fôgondnoka: — Annak idején a román állam leltárral vette át a teljes felszerelést, bútorokkal, képekkel együtt. Ígéreteket kaptunk ugyan a visszaadásra, a gyakorlatban azonban nem történt semmi. A piarista templomból elvittek egy felbecsülhetetlen értékû kelyhet, amit szintén visszakértünk, de tehetetlenek vagyunk, hiszen ilyesmire nincs határozat. Kárpótlást sem kaphatunk értük.

A helyzet tehát nem túl biztató, hiszen hiába léteznek listák, kimutatások az elkobzott javakról, ha nem lehet tenni a visszaszolgáltatás érdekében. Bár a törvény módot nyújtana erre, az egyházak mindezidáig nem tapasztalták ennek a törvénynek az áldásos hatását.

Sándor Boglárka Ágnes

Mindamellett, hogy az önkormányzatok részérôl nagyobb érdeklôdésre és több segítségre számítottak, mégis az elmúlt év folyamán 1 304 személyt sikerült alkalmaztatniuk a helyhatósági intézményeknél és nem kormányzati szervezeteknél, támogatva ezeknek a személyeknek a keresetét is, mondotta tegnapi sajtóértekezletén Remus Lãpusan, a Kolozs Megyei Munkaerôhivatal igazgatója.

Egyúttal emlékeztetett arra a lehetôségre, amelyre az új (2002/76.) munkanélküliségi törvény teremti meg a jogi keretet, és amelynek értelmében amennyiben a helyi önkormányzatok közösségi érdekû munkavégzésre alkalmaznak állástalanokat, a munkaerôhivatal visszafizeti utánuk a keresetük minimálbérrel megegyezô összegét. Mindezt a munkaerô-foglalkoztató program keretén belül teszik, amelyet az említett törvény hirdet meg.

A sajtótájékoztatón ismertetett adatokból kitûnt, hogy 2002-ben 1304 személy után térítette meg a hivatal a minimálbért, és 33 polgármesteri hivatallal sikerült szerzôdést kötniük munkanélküliek alkalmazására. Ebben az évben máris újabb 13 munkaadóval kötött ilyen jellegû szerzôdésta munkaerô-hivatal, és 774 állást támogatnak majd anyagilag. A munkaadók között van a tordai polgármesteri hivatal (183 személyt alkalmaznak), továbbá a kajántói (120 alkalmazott) és az alsójárai (98 személy) önkormányzatok. Remus Lãpusan elmondta, hogy közösségi érdekû munka alatt különféle szolgáltatást — infrastruktúra; karbantartási és javítási munkálatok, környezetvédelem, a nem kormányzati intézmények által megszervezett tevékenységek — valamint szociális munkát — öregek, betegek, fogyatékosok, gyermekek gondozását, felügyeletéért a törvény. A minimálbérnek megfelelô összeget március 31-ig téríti meg a hivatal.

(i)

Kolozs megyében is elkezdôdött az az aláírásgyûjtési akció, amelynek célja az egészségügy helyzetének javítása. Január 27-ig országos szinten 250 ezer aláírást kell összegyûjteni ahhoz, hogy be lehessen nyújtani azt a törvénytervezetet, amely biztosítaná az egészségügy számára a bruttó nemzeti össztermék (PIB) 7 százalékát.

Az egészségügyre jelenleg a PIB 3,8 százalékát fordítják, az európai országok közül ennél kevesebbet csupán Albánia és Macedónia áldoz erre a célra — mutatott rá Nicolae Miu professzor, a Román Orvosi Kamara kolozsvári tanácsának elnöke, a szervezet székhelyén tegnap tartott sajtótájékoztatón. Ennyi pénzbôl lehetetlenség jelentôs elôrelépéseket tenni, márpedig az országnak egészségügyi reformra, nem egészségügyi szegénységre van szüksége — folytatta az elnök. A lakosságnak meg kell értenie: nem csak az orvosok, hanem az ô érdekükben is cselekszünk — nem fizetésemelésért harcolunk, hanem az orvosi ellátás javításáért — hangsúlyozta Miu.

Ha a törvény garantálná az egészségügy számára a PIB 7 százalékát, akkor az állami költségvetés összeállításakor a Pénzügyminisztérium és a kormány köteles lenne az összeget erre a célra elkülöníteni.

Az aláírásgyûjtés egyes megyékben már ôsszel elkezdôdött. Megyénkben jövô hét végéig, azaz két hét alatt tízezer aláírásra számítanak. A listát klinikákon, kórházakban és az Orvosi Kamara székhelyén (Kolozsvár, Mikó/Clinicilor u. 8/7) lehet aláírni.

Balázsi-Pál Elôd

Kónya-Hamar Sándor, a Kolozs megyei RMDSZ elnök és Mátis-Halmágyi Jenô MKT-elnök összehívja 2003. január 17-én (pénteken) 15 órára, a Mócok útja (Motilor) 75. szám alatti Pro Iuventute Szocio-kulturális Egyesület székházába a Megyei Képviselôk Tanácsát. Javasolt napirendi pontok: A megyei elnök politikai beszámolója, A VII. RMDSZ-kongresszussal kapcsolatos kérdések megvitatása, különfélék.

A Kolozs Megyei Munkaerôhivatal szerdai sajtóértekezletén ismertették a 2002/116. törvénynek azon elôírásait, amelyek a munkaerôhivatalra vonatkoznak, és amelyeknek az ismertetése illetve az érintettek általi megismerése egyik fô feltétele annak, hogy alkalmazni lehessen a törvényt, hatékonnyá téve azt a gyakorlatban is.

Bár a 116. törvény a társadalmi mellôzöttség megelôzésérôl és megszüntetésérôl az elmúlt év júniusában lépett életbe (2002. márciusában jelent meg a Hivatalos Közlönyben), a különféle utasítások, módszertani alkalmazási szabályozások híján a munkaerôhivatal még csak ezekután bocsát majd ki olyan felvilágosító cédulákat a náluk jelentkezô fiataloknak, amelyekbôl az érintettek megtudhatják milyen kedvezményekben részesülhetnek annak érdekében, hogy megelôzzék vagy megszûnjön társadalmi mellôzöttségük.

A válságos helyzetben lévô 16–25 év közötti fiatalokkal a munkaerô-hivatalnak kötelessége úgynevezett személyesített szociális kapcsolatot létesíteni annak érdekében, hogy megkönnyítsék munkába való elhelyezkedésüket, mondotta Remus Lãpusan igazgató. Ezek a személyek a hivatalnál szakmai tanácsadásban és munkaközvetítésben részesülnek, és mindegyiküknek egyéni programot dolgoznak ki. A munkába történô beilleszkedés, illetve újrailleszkedés érdekében a fiatalok úgynevezett szolidaritási szerzôdést köthetnek a megyei munkaerô-hivatallal, és ennek alapján alkalmazhatják ôket egy, a hivatal által láttamozott munkaadónál. Ezt a szerzôdést legkevesebb 1 és legtöbb 2 évre lehet megkötni, és ennek alapján köthet meghatározott idôtartamú munkaszerzôdést a munkaadó is. A szolidaritási szerzôdés révén személyzetet alkalmazó munkaadó egyezményt ír alá a munkaerô-hivatallal, ez utóbbi pedig visszafizeti a fiatalok havi keresetét, de nem többet, mint az országos nettó átlagbér 75%-át. Amennyiben a szolidaritási szerzôdés lejártakor a munkaadó tovább foglalkoztatja a fiatalt, és meghatározatlan idôre köt vele munkaszerzôdést, szintén kedvezményben részesül, visszafizetik ugyanis a fiatalt adott esetben megilletô munkanélküliségi segély 50%-át. Ez legtöbb két évig jár a cégnek, illetve a fiatal személyzet 25 éves koráig. Ennek az intézkedésnek az anyagi költségeit a munkanélküliségi költségvetésbôl fedezik, mondotta a hivatal igazgatója.

A szolidaritási szerzôdést bizonyos elsôdlegességek figyelembe vételével kötik meg, mindenekelôtt a gyermekotthonokból és egyéb menhelyekrôl származó fiatalokkal, ezután a gyermeküket egyedül nevelô, majd a kisgyermekes, továbbá gyermektelen fiatal családokkal, valamint börtönbüntetést végrehajtó és egyéb kategóriájú fiatalokkal. Amennyiben a hivatal szerzôdést kötött a nyilvántartásában lévô rászoruló személyekkel, és a költségvetése még lehetôvé teszi, további szerzôdést köthetnek 35 évnél fiatalabbakkal is. A kolozsvári munkaerô-hivatal nyilvántartásában jelenleg 1771, 25 évesnél fiatalabb, munkanélküliségi segélyben részesülô személy szerepel.

(i)

Szerdán a Petrom vállalat erdélyi fiókjai is megdrágították a benzin és a gázolaj árát. Fehér megyében a következôk az árak: Premium benzin 24 850 lej/liter, ólommentes Premium benzin 23 850 lej/liter, ólmos Super Plus 25 300 lej/liter, Euro Premium 26 700 lej/liter. A kénes gázolaj ára 18 250 lej/liter, az Euro Diesel 21 200 lej/liter.

Aradon az ólommentes benzin litere 23 800 lej. További árak: Premium 24 900 lej, a gázolaj 18 200, 26 200 Euro Premium. Az aradi magán töltôállomások 90–500 lejjel drágábban forgalmazzák az üzemanyagokat.

A Beszterce-Naszód megyei Petrom képviselet úgy döntött, hogy a régi árnál ezer lejjel drágábban árulja az üzemanyagokat. A magán töltôállomások képviselôi tegnap este találkoztak az árak megállapításának érdekében.

Florin Nicoarã, a Petrom Kolozs megyei képviseletének vezetôje a sajtónak arról számolt be, hogy kilencszázezer lejjel drágítják a benzint és a gázolajat. A Premium benzin ára így 23 850 lejrôl 25 850 lejre nôtt, az ólommentes benzin ára újabban 23 850 lej, amely a régi árhoz képest 950 lejes növekedést jelent. Az Euro Premium benzin ára 900 lejjel nôtt, jelenleg 26 700 lej, a Super Plus 25 300 lej. Utóbbi esteben az ár ezer lejjel nôtt. A kénes gázolaj ára 17 250 lejrôl 18 250 lejre növekedett, az Euro Diesel ára 21 100 lej..

Wass Albert erdélyi mellszobrainak eltávolítását követeli a Román Hôsök és Mártírok Emlékét Ápoló Országos Szövetség, közölte az Adevãrul címû bukaresti román lap szerdai elsô oldalán. A lap arrról számolt be, hogy jelenleg Maros megye két településén, a szászrégeni katolikus, illetve a magyarói református templom udvarán állítottak szobrot annak a Wass Albertnek, akit felelôsség terhel a Kolozs megyei Vasas-szentgotthárd és Omboztelke községben, 1940 szeptemberében, Észak-Erdély Magyarországhoz történô visszacsatolása után kegyetlenül lemészárolt román lakosok haláláért, és akit tetteiért 1946 márciusában a kolozsvári népbíróság háborús bûnök miatt halálra ítélt. Tekintettel arra, hogy a kormány tavaly sürgôsségi kormányrendeletet bocsátott ki a háborús bûnök miatt jogerôsen elítélt személyek kultuszának tilalmáról, amelynek nyomán több városban is eltávolították az egykori diktátor, Ion Antonescu marsall köztéri szobrát, illetve átkereszteltek több, a marsall nevét viselô utcát, a román hôsök és mártírok emlékét ápoló országos szövetség Wass Albert erdélyi mellszobrainak eltávolítását is követeli.

Több évtizeden keresztül különbözô híresztelések terjedtek el az 1908-ban, az akkori Kolozs vármegyei Válaszúton született, 1944-ben Magyarországra menekült, majd az Egyesült Államokba kivándorolt népszerû erdélyi magyar író múltjával és életével kapcsolatban, amelyrôl viszont maga Wass Albert, az Egyesült Államok Igazságügyi Minisztériuma számára készített, életének homályosabb részeit tisztázó, 1979-ben írt rövid önéletrajzában így vall: "Az életem mindig is nyitott könyv volt. Az most is, és az lesz a jövôben is. Nincs rejtegetnivalóm, és nem kell elnézést kérnem egyetlen tettemért sem. Íróként, a Nemzetközi Pen Club tagjaként azt teszem, amit ennek a nagy szervezetnek a jelmondata hirdet: egy összekuszált világ emberiségének lelkiismerete vagyok". Az ún. Wass-ügy tisztázása érdekében jelentette meg a székelyudvarhelyi Litera Könyvkiadó is azt a mintegy harmincnégy oldalas könyvet, amely elôször hozza nyilvánosságra az 1946-ban, a kolozsvári népbíróságon zajló koncepciós per dokumentumait.

Ezekbôl kiderül, hogy a román hatóságok Wass Albert és édesapja, Wass Endre ellen hiányukban indítottak eljárást azzal a váddal, hogy 1940 szeptemberében román nemzetiségû személyek meggyilkolására bújtatták fel a Vasasszentgotthárdra bevonuló magyar hondévtiszteket, akiknek a fôhadiszállása a grófi kastélyban volt. A vádirat alapján Wass Endre és Wass Albert biztatta fel a község katonai parancsnokát, Pakucs hadnagyot négy vasasszentgotthárdi román meggyilkolására, ugyanakkor Wass Albert bûnösnek találtatott tizenegy omboztelkei román lakos erôszakos halálával kapcsolatban is, a népbiróság szerint ugyanis Csordás Gergely hadnagy a gróf utasítására lövetett le románokat. A vádlók szerint az író és édesapja gyûlölték a románokat, többek között azért is, mert a román állam földreformja nyomán földterületeik nagy részét elvette tôlük az új hatalom. A vádiratot 1946. február 25-én bocsátották ki, a halálos ítéletet pedig 1946. március 16-án hirdették ki, de Wass Albert és családja ekkor már nem tartózkodott Romániában.

A kötet tanulmányírója úgy véli, a Vörös Hadsereg támogatásával Erdélyben berendezkedô kommunista hatalomnak a koncepciós perekkel a magyar lakosság megfélemlítése volt a célja. A Wass Albertre kirótt halálos ítélet elsôsorban az erdélyi magyar arisztokrata írónak szólt, hiszen ennek következtében a családtól elvehették az egész Wass-birtokot, másrészt pedig a két világháború közötti, kisebbségi magyarként öntudatos magatartást tanúsító fiatal gróf írói tevékenysége is szálka lehetett a kommunista-nacionalista hatalom szemében. A koncepciós per jellegét ugyanakkor az is bizonyítja, hogy Wass Albertet és édesapját kizárólag tanúvallomások alapján ítélték el: míg az ellenük szólóknak teljes mértékben igazat adtak, addig a mostohaanyja vallomását teljesen mellôzték. Továbbá egyetlen szemtanú sem tartózkodott a tetthelyen, a vádlottak pedig nem voltak jelen a tárgyaláson. A dokumentum szövegében lévô hibák is annak a jelei, hogy sebtében összeállított okiratról van szó, véli a tanulmányíró.

A dokumentumkötetben helyet kap Wass Évának, az író volt feleségének 1979-ben tett tanúvallomása is, akinek a visszaemlékezése szerint a magyar honvéd csapatok 1940 szeptemberében vonultak be a román–magyar határmenti községbe. A tiszteket a grófi udvarházban szállásolták el; a parancsnok kikérdezte az egész falut, többek között a Wass-családot is azokról a személyekrôl, akik magyarellenesnek bizonyultak a múltban. Az író volt felesége úgy emlékszik, hogy családja minden tagja megtagadta a választ, sôt, hangsúlyozták a jó kapcsolatot a falu minden nemzetisége között. A történtek ideje alatt férje valószínûleg nem lehetett otthon, mert éppen a szarvasbôgés ideje volt, és vadászaton tartózkodott a hegyekben. Nem tudja, hogy milyen körülmények között tartoztatták le az embereket, de apósával együtt meglepôdtek annak a hírére, hogy a magtárukba zárták be az áldozatokat, és hogy másnap a szomszédos faluban kivégezték ôket, mert állítólag megpróbáltak megszökni.

A kötetben közzé teszik annak a semleges vizsgálónak, James C. Mansberger Jr.-nak a nyilatkozatát is., aki az Egyesült Államok Wentforti, Hamburgi Hontalan Személyek Bizottságának átvilágító tisztjeként 1950-ben leellenôrizte az Egyesült Államokba kivándorolni szándékszó írót és családját. Nyomozása során megállapítja, hogy Wass Albert nem vett részt semmilyen olyan cselekedetben, ami miatt a legcsekélyebb mértékben is vádolni lehetne egyik vagy másik ország ellen vagy érdekében elkövetett háborús bûnökkel. Nyilatkozatában leszögezi, gyakoriak voltak azok az esetek, amikor a kommunista hatalom hamisan és rosszindulatúan vádolt meg olyan embereket, akiket szerettek volna megsemmisíteni. Mindezt figyelembe véve, illetve a kivizsgálás során tapasztaltak alapján megállapítja, a vádak, amelyek szerint gróf Czegei Wass Albert háborús bûnös volt vagy valamely fasiszta párt tagja lett volna hamisak.

Maga Wass Albert öneletrajzában így emlékszik vissza az eseményekre: vadászatról hazatérve szerzett tudomást arról, hogy távollétében a határôrök elfogtak négy személyt, akik az erdôn keresztül próbáltak átjutni a határon. Aznap éjjel a házukba vitték ôket, ahova Pakuts kapitány, a biztonsági tiszt be volt szállásolva, az ô parancsára a foglyokat a megyeszékhelyre kellett volna szállítani további kihallgatások végett. Az író értesülései szerint, körülbelül 7 kilométerre Vasasszentgotthárdtól, a Cege-tó másik végénél a foglyok szökni próbáltak a mocsáron keresztül, mire a katonák agyonlôtték ôket. Arról is tájékoztatták, hogy katonai kivizsgálás kezdôdött az ügyben.

Wass Albert 1998-ban floridai lakásában öngyilkos lett. A román hatóságok nem helyezték hatályon kívül a kolozsvári népbíróság ítéletét, tehát Romániában formailag ma is háborús bûnösnek számít a neves író, bár magyar nyelvû regényei szabadon vásárolhatók. Az elmúlt években többen felvetették Was Albert rehabilitációjának kérdését, arról azonban nincs tudomásunk, hogy ügyét tárgyalta volna román bíróság. Érdeklôdésünkre Eckstein-Kovács Péter szenátor elmondta: a rehabilitációt a Legfelsôbb Ügyészség kezdeményezheti hozzátartozók kérésére, vagy hivatalból. A 31. számú sürgôsségi kormányhatározat alkalmazásában tetten érhetô az az igyekezet is, hogy Antonescu marsall lehetôleg ne legyen egyedül, ezért Wass Albert is kapóra jöhet…

Papp Annamária

Nem ért egyet az RMDSZ azzal a javaslattal, amelyet a kormánypárt tett a választói törvény módosítására — jelentette ki Markó Béla, az RMDSZ elnöke szerdai bukaresti sajtóértekezletén.

Adrian Nãstase miniszterelnök, az SZDP elnöke a hét elején ismertette azt a javaslatot, hogy a jelenlegi listás választási rendszer helyett térjenek át az egyéni választókörzetek gyakorlatára Romániában.

Markó hangsúlyozta, hogy az egyéni választókörzetek bevezetésével a szövetség parlamenti helyeket veszítene, mivel a romániai magyarság majdnem fele szórványban él. Az elnök ugyanakkor nem tartotta kizártnak, hogy az RMDSZ a vegyes választási rendszer bevezetését támogassa, mert ebben a rendszerben összegyûjthetôk az egyéni listán elveszített szavazatok.

Adrian Nãstase a szenátus tagjainak megválasztására javasolta az egyéni választókörzetek felállítását. A kormányfô szerint módosítani kellene a töredékszavazatok összeszámlálásának eddigi gyakorlatát is. Ennek célszerûségét azzal a példázta, hogy így nem fordulhat majd elô olyan helyzet, amikor az RMDSZ parlamenti képviselethez jut azokban a román megyékben is, ahol elenyészô számban élnek magyarok.

A miniszterelnök javaslatát a román ellenzéki pártok többsége is elutasította. Ezek a pártok úgy vélik, hogy az egyéni választókörzetek rendszere csupán a kormánypártnak és a szélsôségesen nacionalista Nagy-Románia Pártnak kedvezne.

A választási törvény módosítására a parlament idei elsô ülésszakában kerülhet sor. A kormánypártnak saját törvényhozóit is meg kell még gyôznie, ami nem kis feladat, tekintve, hogy a módosítási csomag a parlamenti képviselôk számának 20 százalékos csökkenését is tartalmazza.

Ákos még csak most múlt kétéves. Nagy, kék szemeivel állandóan rácsodálkozik a világra, nyiladozó eszecskéje, mint a szivacs, úgy szippant fel minden újat, amit lát, amit észlel. Mindent megjegyez. Már szép, kerek mondatokban beszél. Vajon mi lesz ebbôl a gyerekbôl, amikor megnô? — gondolkodunk el sokszor, amikor kisgyermeket látunk. Na, Ákosnál ez nem probléma. Már most tudjuk, híres szakács lesz ebbôl a legénykébôl. Icipici kora óta imádta az edényeket, azokkal játszott a legszívesebben. Nyáron, a szokásos évi piknikünkön, amikor még alig látszott ki a földbôl, nem érdekelte semmi más, csak a nagy, finom gulyást rotyogtató üst, alig érte fel, de kavargatni akarta. És most, amikor már el is tudja mondani, mit csinál, ekképpen játszik: "Lehúzom a bôjét, megsózom, megsütöm... Jaj, jaj, megégettem az ujjam..." — és szalad anyucihoz, hadd puszilja meg láthatatlan kemencéjén megsütött ujjacskáját. Aztán vissza a fôzéshez, és szépen, szakszerûen elkészíti a sült csirkét. De bármit meg tud fôzni, és anyucit is irányítja, mikor, mit sózzon, "papjikázzon". Szóval... szakács lesz ebbôl a gyerekbôl, akárki meglátja.

B. É.

AZ ABLAK A JELENRE címû Korunk-pályázat díjait január 16-án, csütörtökön du. 4 órakor osztják ki a Protestáns Teológia dísztermében. Fellép a Báthory-líceum reneszánsz fúvósegyüttese. Ugyanekkor mutatják be a Korunk januári, európai integrációval foglalkozó számát is Egyed Péter, Hajdú Farkas Zoltán és Pomogáts Béla részvételével.

AGYKONTROLLKLUB-TALÁLKOZÓRA KERÜL SOR január 17-én, pénteken du. 5 órától a Mikó/Clinicilor utcai Állatfiziológiai Amfiteátrumban (szemben az Állatani Múzeummal).

ZENÉS-TÁNCOS ÖSSZEJÖVETELT TART az RMDSZ kül- és belmonostori szervezete január 17-én, pénteken du. 6 órától a Mócok útja 75. szám alatti Pro Iuventute székházban. Minden korosztályt szeretettel várnak.

Paolo Sabbatini Rancidoro olasz festô munkáiból nyílt kiállítás tegnap délben a Mûvészeti Múzeumban. Bevezetôt dr. Livia Drãgoi igazgató mondott, majd maga a mûvész szólt munkái keletkezésének indítékairól. Szövegét Cãlin Stegerean grafikus, muzeográfus, a kiállítás rendezôje fordította román nyelvre.

Paolo Sabbatini Rancidoro ismerôsként tér vissza újabb alkotásaival városunkba, s a hûséges tárlatlátogató is ismerôsként fogadja az olasz tájak szülöttét, akinek munkáival éppen az ezredfordulón találkozhatott elôször a Bánffy-palota barokk ívei alatt. Akkor a bukaresti Nemzeti Színház galériájában már bemutatott, érzelmi felhangoktól sem mentes, erôteljes színhatásokra építô, a tûz jegyében fogant alkotásait és a díszítômûvészethez közelebb álló kalligrafikus munkáit állította itt ki. Ez utóbbiakból most is láthatunk néhányat a Mûvészeti Múzeum földszinti termeiben. Rajtuk a diplomáciában mintegy húsz éve tevékenykedô mûvész tartózkodási helyeinek nyoma, az erôteljes keleti hatás is felfedezhetô. A jelenlegi tárlat azonban zömében egészen más indíttatású, mint elôdje volt. A mûvész olyan szellemi kalandra csábítja munkáival a nézôt, amelyet ô maga járt be alkotás közben. Az anyagi és szellemi világ közti átmenet mûvészi meghatározására vállalkozik, felhasználva mindazt az információtömeget és sajátos ikonográfiát, amit az emberiség évszázadok alatt felhalmozott, s amelyet individualizálva sikerül megteremtenie jellegzetes festôi-grafikai paraboláit. A Krisztus vérével átitatott gyolcshoz hasonlóan — Rancidoro szerint a sokat vitatott vászon eredetiségétôl függetlenül — a test és a lélek kapcsolatának összefüggéseit tanulmányozza. A nagyméretû vásznakon festékbe mártott testek nyomai fedezhetôk fel a konkrétumoktól egészen az ideákig, a szellemi világ küszöbéig. Az átmenet fokozatos, és minden stációnak megvan a magyarázata, amelyet a mûvész a munkákat kiegészítve dallamos olasz nyelven is igyekezett a nézôk elé tárni.

Németh Júlia

A Szabadság és a Transindex internetes újság folytatja közös Transfórum rovatát, amelynek vendége Böjte Csaba ferences szerzetes, a több mint 400 hányatott sorsú gyermeket összegyûjtött dévai Szent Ferenc alapítvány iskolájának alapítója, a szászvárosi hasonló óvoda és árvaház, a marosújvárnémeti cigányóvoda és egy sor egyéb Hunyad megyei létesítmény és terv kezdeményezôje lesz. Olvasóink kérdéseket intézhetnek hozzá. Válaszait várhatóan február elején olvashatják a Szabadságban és a www.transindex.ro-n. A Transfórum korábbi meghívottai Markó Béla, Mircea Baldean, Eckstein-Kovács Péter, Frunda György, Patrubány Miklós, Tôkés László, Boros János, Jenei Imre, Alföldi László, Pap Géza, Molnár Gusztáv, Németh Zsolt, Sabin Gherman, Kelemen Hunor, Gáspárik Attila, Szent-Iványi István, valamint a Sapientia — Erdélyi Magyar Tudományegyetem, az Illyés Közalapítvány Romániai Alkuratóriuma és a Románia Újjsászületéséért Szövetség vezetôi voltak. A kérdéseket a Szabadság címére várjuk, levélben január 21-ével bezárólag (postabélyegzô dátuma), valamint szerkesztôségünk telefonszámain, e-mail címén (szabadsag@mail.dntcj.ro), illetve az ugyelet@transindex.ro címen január 25-ével bezárólag.

Elment a Múzsa, aki halk szavával, bölcsességével áldozott a Mûvészet oltárán. A Múzsa szó talán nem is a legmegfelelôbb, hiszen Ô nem csak az alkotások gyötrelmes pillanataiban volt jelen, hanem mindig, állandóan, ha szükség volt egy meleg szóra, egy jó tanácsra, együttérzésre. És mégis, ez a kis törékeny asszony szerénységével, jóságával védôbástyája volt egy hosszú mûvészi pályának, úgy, hogy senki sem vette észre. Nem tetszelgett a mûvészfeleségek szerepében, mégis tudtuk, hogy ott van, mert a hiányát észrevettük volna.

Mint pedagógus, azon ritka tanárok közé tartozott, akinek erkölcsi tartása, emberszeretete, megértése példaértékû volt és maradt mind a mai napig tanítványai számára.

Jó lenne, ha ebben a rohanó világban újra felfedezhetnénk a hasonló emberi nagyságokat. Szinte látom, ahogy elmosolyodik és szerényen tiltakozik. Ô már csak ilyen volt. A puritán egyszerûség, a jóság, a szép szeretete egyesült benne. A szép mint magatartásforma-esztétikum, aki a szépet szeretvén elutasítja a durvaságot, a hazugságot, az erkölcstelenséget.

Ô így élt. Jóságát, szerénységét, emberségét kevés embernek adatott megismerni, mert Ô "csak" egy Múzsa volt, egy Anya, egy feleség és egy kiváló pedagógus. A Múzsák pedig köztünk járnak még akkor is, ha láthatatlanok.

Drága jó Oszi-Mama, nyugodjál békében.

Simó Margit

A kulturális folyóirat tavalyi utolsó számában Kukorelly Endre, Grecsó Krisztián, Balázs Imre József, Nyilas Attila, Zudor János versei; A fekete lyuk (Bogdán László novellája); A céhes szellemiség mindenese (Sylveszter Lajos beszélgetése Incze László helytörténésszel); Incze László: Kossuth Lajos tisztelete Kézdivásárhelyen; Cseke Péter: A csíksomlyói katolikus népfôiskolák mûködése a Csíki Lapok 1940–1944 közötti évfolyamainak tükrében); Abrakovits Endre beszélgetése András Mihállyal, a Hargita Nemzeti Székely Népi Együttes igazgatójával; Gazdasági helyzet a két világháboró között (Gazda József a Székelyföld történetérôl); Székelyföld-díjak — 2002 (Lövétei LázárLászló: Trafik, könyvtár, vonat...; Molnár Vilmos: Ébren tartani az emlékezetet; Máriás József: Sütô András Erdélyi változatlanságok címû kötetérôl).

A határon túli magyarság ügye nemzeti ügy — jelentette ki Kovács László külügyminiszter, aki az Erdélyi Riportnak adott interjút. A diplomata megerôsítette: a magyar igazolvány megmarad, de a kedvezménytörvénynek egyértelmûvé kell tennie, hogy az a kulturális és nyelvi kötôdést jelképezi, nem úti okmány és nem személyi igazolvány.

Folytatja a lap a kongresszusi elôkészületekrôl szóló sorozatát, ezúttal székelyföldi RMDSZ-szervezetek vezetôi beszélnek elvárásaikról, javaslataikról. A csíkiak úgy gondolják, hogy az egység addig és úgy tartható fenn az RMDSZ-ben, ameddig Markó Béla és Tôkés László megfér a szervezetben.

Viszonylag kedvezô a kárpátaljai magyarok demográfiai helyzete, derül ki az ungvári újságíró, Kôszeghy Elemér írásából. A régió magyarsága 1989 óta alig több mint négyezer fôvel fogyatkozott.

Kolozsváron a helyi adókat és illetékeket a polgármesteri hivatal Fôtér 1. szám alatti pénztárainál (I. emelet, 15-ös terem) a következô program szerint lehet befizetni: hétfôn 8–11.30 és 12–14, kedden 8–11.30 és 12–18, szerdán 8–11.30 és 12–14, csütörtökön 8–11.30 és 12–18, pénteken 8–11.30 és 12–13.30 óra között.

A rossz emlékezetû Metternich kancellár nevéhez fûzôdik az a cinikus mondás, hogy: ha valamit nem tudsz megakadályozni, akkor annak állj az élére.

Ez a fonák bölcsesség juthat eszünkbe, amikor az RMDSZ Ügyvezetô Elnökségének 2003. január 10-i Közleményét olvassuk. Ebben az iratban Takács Csaba ügyvezetô elnök — többek között — az RMDSZ Szilágy megyei szervezetének és annak elnökének, Seres Dénes szenátornak fejezi ki elismerését azért, hogy "a zilahi Kálvineumot végre birtokba vehette… a Zilah-belvárosi egyházkerülete" (kiemelés tôlünk).

Rá két napra, hasonló sikerpropagandisztikus módon adja hírül az RMDSZ-Tájékoztató, hogy Markó Béla szövetségi elnök kolozsvári partnerei, "a magyar egyházak vezetôi méltatták azt, hogy az RMDSZ közbenjárására sikerült visszaszerezni a kolozsvári és zilahi református kollégiumok épületeit" (kiemelés tôlünk). Igaz, a Közlemény végezetre "minden egyházi elöljárónak" is elismeréssel adózik, "aki az RMDSZ-szel karöltve ebben a küzdelemben eredményesen együttmûködött" (kiemelések tôlünk).

A Szabadság szolgálatos krónikása az öndicsérôk dicséretében még ennél is tovább megy (Szabadság, 2003. január 10.), amikor is Seres Dénes "személyes közbenjárásának" tulajdonítja, hogy a zilahi Kálvineum felkerült arra a listára, amely egyházanként tíz-tíz épület visszaadásáról rendelkezett. Seres Dénes viszont az "eredményes" önelégültségében a Kálvineum helyzete egy évvel korábbi rendezôdésének elmaradásáért egyenesen egyházunkat hibáztatja, amelyben annak idején "nem volt meg a szükséges hajlékonyság és hajlandóság", mármint a megegyezésre. Józsa László zilahi újságíró még azt is kiemeli, hogy 1998. novemberében a Zilahi Egyházmegye és a megyei RMDSZ együtt tüntetett az egyházi ingatlanok visszaszolgáltatásáért.

A valóságos helyzet bemutatása elôtt tisztázni szükséges, hogy "Zilah-belvárosi egyházkerület" nem létezik, hanem legfeljebb egyházközség. Másfelôl: a zilahi "kollégium" épületének visszaadásáról szó sincsen, hanem éppen ellenkezôleg: Ady Endre egykori iskolájának visszaszerzéséért tizenhárom év óta eredménytelenül harcolunk.

Ezen túlmenôen, a hivatalos RMDSZ-propaganda állításaival ellentétben a valóság a következô:

• A zilahi Kálvineum mûvelôdési házat nem az RMDSZ, hanem egyházkerületünk, illetve az erdélyi magyar történelmi egyházak szívós küzdelmének köszönhetôen vehettük birtokunkba.

• Torz az RMDSZ-es pártszemlélet: Nem az egyházak "mûködtek együtt" "az RMDSZ-szel karöltve ebben a küzdelemben", hanem éppen fordítva, legfeljebb az RMDSZ mûködhetett közre az egyházakkal saját épületeik visszaszerzéséért. "Pártunk és kormányunk", valamint "hites vezetôik" effajta gondoskodásából 1989 után immár soha többé nem kérünk…

• A valóság azonban az, hogy a Szilágy megyei RMDSZ — sajnálatos módon — egyházunkkal alig-alig "mûködött együtt", "karöltve" épületeink visszaszerzésében. Egyebek mellett ennek is tulajdonítható, hogy tizenhárom évnek kellett eltelnie, amíg az elsô szerény eredményeket elkönyvelhetjük magunknak.

• 1998 novemberében Seres Dénes hevesen ellenezte, hogy a Kálvineum és a Wesselényi Kollégium épületeinek visszaadása végett utcai tüntetést tartsunk.

• Az ún. tízes listát maguk az érdekelt egyházak állították össze — ehhez a Szilágy megyei pártvezérnek végképp semmi köze sincsen.

• Egy évvel ezelôtt "a szükséges hajlékonyság és hajlandóság" azt jelentette volna, hogy egyházunk — Seres Dénes tanácsára — egyoldalúan beszüntesse azt a pert, amelyet egyébként a Kálvineumot visszaítélô sürgôsségi kormányrendelet ellenében éppen az SZDP-s polgármester indított ellenünk.

• A valóság az, hogy a Szilágy megyei RMDSZ, nagy általánosságokat leszámítva, mértékadó módon soha nem állt ki — zilahi — épületeink ügye mellett. Seres Dénes szenátor politikailag értékelhetô módon soha nem emelte fel a szavát a hatósági önkény ellen, a Zilahi Egyházmegye választott jogtanácsosaként pedig évek alatt még a kisujját sem mozdította elorozott kollégiumunk és mûvelôdési házunk visszaszerzése érdekében. Végzett jogászként tétlenül asszisztált a város által a Kálvineum visszajuttatása ellen indított perhez. Sôt, mi több, a megyei RMDSZ élén döntô része volt abban, hogy felesége, Seres Dénesné igazgató pert indított saját iskolája fenntartó egyháza ellen, és mindmáig tart a Zilahi Református Wesselényi Kollégium visszaállamosítása.

• Az RMDSZ hatásosnak bizonyuló sikerpropagandisztikus dezinformációja láttán — egyebek mellett — a követezô kérdések vetôdnek fel:

— Megkérdezte-e valaki, valamelyik újság, amelyekben az RMDSZ egyoldalú tájékoztatásait szétszórja, hogy maguknak a hivatkozott egyházaknak és egyházfôknek mi a véleményük az RMDSZ-szel "karöltve" elért "eredményekrôl"?

— Megkérdezte-e, utánanézett-e valaki annak, hogy a Szilágy megyei RMDSZ és SZDP protokollumában szerepel-e a Kálvineum és a Wesselényi Kollégium?

Határozottan tiltakozunk az országos és a Szilágy megyei RMDSZ saját kudarcos, önfeladó politikáját leplezô és az egyházakat manipulálni próbáló, szerény eredményeiket is kisajátítani igyekvô, félrevezetô propagandája ellen. Szerény eredményei ismeretében legfeljebb a szolgálat szerénysége az, amivel valóban segítségére lehetne az erdélyi magyar történelmi egyházaknak.

A Királyhágómelléki Református Egyházkerület

— Az általad szerkesztett Café-nak új projektje a Perforál 2003. Hogyan jött létre? — kérdeztem Gergely Tamástól.

— A Café Stockholm–Torontó induláskor hagyományos szövegeket prezentált, fôként interjúkat a Stockholm részben, a Torontó ágban a különben kolozsvári, most Torontóban élô Horváth Sz. István barátai szövegeit tette közzé. Viszont ahogy alkalom adódott egy happeningre, nem tudtunk elmenni az alkalom mellett: Gergely Editet bevéve harmadiknak, Márkos András 24 órás csíkszeredai performanszát "tudósítottuk": ô óránként egy festményt festett az erre az alkalomra írt huszonnégy szövegre, mi többezer kilométer távolságból azonnal kitettük a világhálóra, bárki követhette.

Egy évvel ezelôtt pedig farsangi bökversfesztivált rendeztünk, ez is "nemzetközi" volt, azaz a távolságoknak fittyet hányó: bárki beírhatta a maga versikéjét hazulról, az otthon pedig hol Gyergyó, hol Ungvár, hol Budapest volt.

— És most jött a Perforál...

— Most javában folyik a perforál, az elsô kérdéseket november közepén küldtem ki. Azért egyes szám elsô személyben, mert ezt magam csinálom a Café Stockholmban, bár a webmester ugyancsak Horváth Sz. István, akit mi weboldalon belül Moshunak becézünk....Viszont a szándék ugyanaz — kihasználni az internet lehetôségeit: összehozni a világ különbözô pontjain élô magyar írókat, újságírókat, mûvészeket, internetcsinálókat. Tóásó Áron Zoltán Brassóban él, Sall László Stockholmban, Kelemen Attila Kolozsvárott szerkeszti a Transindexet, Gyalai István Bécsben rajzol.

— Hogyan is néz ki a Perforál a gyakorlatban?

— A Perforál kiindulópontja egy kérdés, amit én teszek fel a Café eddigi munkatársainak, a válaszokat idôrendi sorrendben egymás mellé illesztem a httpp://cafe.transycan.net internet-címen. A kérdések, ugyancsak idôrendi sorrendben: Neked éppen mi fáj? Háború lesz vagy van? Bán Imre vagy Kertész Pál? Szeretné, ha klónoznák? És egy karácsonyi kérdés: El vannak csapva az angyalok?

A legnépszerûbb a klónozás volt. A válaszolók is erre válaszoltak a legszívesebben és a legnagyobb kedvvel, és ez volt a leglátogatottabb válasz. A Brassói Lapok is ezt közölte utólag...

— És el vannak csapva...?

— Hát igen, a legtöbb válasz szerint valamilyen formában el. Ezért perforálnak, ugye, ezek a kérdések. A sorozatcím különben Láng Zsolttól származik, az ô máját perforálja éppen valami. Viszont volt vidám válasz is: Balázs István, az Animus könyvkiadó igazgatója szerint a lányok az angyalok, és hát a lányok nincsenek elcsapva.

— Térjünk visza a Caféhoz, mi is az tulajdonképpen: irodalmi lap, egyéni weboldal, játék...?

— Kinek mi. Annak, aki hozzánk küldi a szövegét, hogy mi azt publikáljuk, fórum; nekem, amikor meghatároztam, hogy a Stockholm részben — Stockholm ugye, mert jelenleg ott lakom —, hogy annak a "szeparéi" a Dracula meg a Tífusz legyenek, jó alkalom volt arra, hogy kifejezzem, hogy valami baj van a világgal; aki a Caféba akár egy perforál erejéig is "beül", akár részvevôként, akár szemlélôként, annak lehet játék.

— Nem halt ki a magyar kávéházi irodalom?

— Méliusz József halálával az utolsó kávéházi író is eltûnni látszott — az internet segítségével mégis újra beülhetünk egymással szót váltani — és nemcsak a Café Stockholm virtuális kávézóba: együtt melegedni az egyre hûvösödô világban.

Szabó Csaba

A budapesti Trefort utcai Mintagimnáziumba járt. Tizennyolc éves korában nyerte meg a matematikai és fizikai tanulmányi versenyt. Apja, Teller Miksa, egy jólmenô, kulturált ügyvéd, tudatában volt fia tehetségének. Így összehozta a valamivel idôsebb Neumann Jánossal, Szilárd Leóval, Wigner Jenôvel. Edét igazából a matematika érdekelte, de apja józanul azt tanácsolta neki, hogy vegyészmérnök legyen, mert azzal pénzt is lehet keresni. Így Teller Ede beiratkozott a Budapesti Mûszaki Egyetemre.

1926. január 2-án Karlsruhéba utazott, hogy apja biztatására a német vegyipar fellegvárában folytassa tanulmányait. Itt kémia mellett matematikát is tanult. A fiatal professzor, Herman Mark a kvantummechanikáról beszélt hallgatóinak (1927!), mint a kémia új alapjáról. Ennek Teller nem tudott ellenállni, így lett vegyészmérnökbôl fizikus. 1928 tavaszán Teller Ede már Münchenben tanult a kvantummechanika nagy öregje, Arnold Sommerfeld mellett. Késôbb Lipcsében találjuk, ahol Werner Heisenberg, a kvantummechanika megalkotója mellett doktori értekezését írta.

Doktorálás után Göttingába ment, hogy James Franck (késôbbi Nobel-díjas) tanársegéde legyen. Utána magyar állami ösztöndíjjal Enrico Ferminél volt Rómában, majd Rockefeller-ösztöndíjjal Niels Bohrnál Koppenhágában. Nyaranta továbbra is hazajárt.1935-ben Tellert professzornak hívták meg Washingtonba. A 27 éves tudós figyelmét a Leningrádból emigrált orosz Gamow terelte a magfizika irányába. 1938-ban kidolgozták a termonukleáris magfúzió elméletét.

Az amerikai Pearl Harbor ellen intézett japán támadás után felgyorsított amerikai erôfeszítések elsô célja az volt, hogy Chicagóban megépítsék az elsô atomreaktort. A chicagói atomreaktor decemberi sikeres indítása után Teller Edét meghívták Los Alamosba, hogy ô is dolgozzon az atombomba konstrukcióján. Az 1945 júniusi kipróbálás elôtt Los Alamos igazgatója, Oppenheimer arra kérte Tellert, még egyszer számoljon utána: a plutónium-bomba melege nem idézhet-e elô termonukleáris láncreakciót a légkörben vagy az óceánban. Konklúziója megnyugtató volt: atombombától nem indulhat be fúzió levegôben vagy tengerben — de nehéz hidrogénben igen!

Amikor a világháború végetért, a Los Alamosban dolgozott fizikusok boldogan siettek vissza békés egyetemeikre. Csak Teller aggódott, akinek közvetlenebb (családi) tapasztalatai voltak a nácikról és a szovjetekrôl: a háború még nem ért véget. Az elsô szovjet kísérleti atombomba négy évvel követte az amerikait. A 2. világháború után fejlôdésnek indult a nukleáris ipar. 1947-ben Teller Ede lett az Amerikai Reaktorbiztonsági Bizottság elnöke.

1950. január 31-én Truman elnök — Teller javaslatára — a hidrogénbomba kifejlesztése mellett döntött. A múlt század egyik legkiválóbb fizikusa az atombomba kifejlesztésében csak részt vett, a hidrogénbomba-programot azonban már ô irányította. Tervei alapján készült el az elsô termonukleáris (hidrogén) bomba, amelynek robbantása — Teller Ede jelenlétében — a Déli Csendes-óceán egyik korallszigetén történt 1951. május 8-án.

1962. december 2-án vette át a Fermi-díjat Kennedy elnöktôl, "a kémiai fizika és magfizika területén elért eredmények, a termonukleáris kutatásban játszott vezetô szerep és a nemzetbiztonságot erôsítô erôfeszítéseinek elismeréseként."

A negyvenes évek végétôl számtalan tudományos és ismeretterjesztô könyve jelent meg, a "Hirosima hagyatéka" magyarul is.

A nyolcvanas években ismét kulcspozícióba került: Ronald Reagan tanácsadójaként ô vezette a kutatásai alapján elindított úgynevezett csillagháborús programot. A történészek hivatottak eldönteni, hogy ez az újabb amerikai csúcstechnikai kihívás mekkora szerepet játszott abban, hogy Gorbacsov szovjet elnök a hidegháború befejezését kezdeményezte.

Teller Ede 1936-ban járt Magyarországon, azután forró és fagyos háborúk következtek. Csaknem hatvan év után, 1990-ben látogatott elôször Magyarországra, azóta viszont szinte minden évben. Elôadásokat, egyetemi órákat tartott, találkozott a tudományos élet, az állam vezetô személyiségeivel és iskolás gyerekekkel egyaránt. Minden érdekli, és mindenrôl véleményt mond, szellemesen és egyéni módon. Mint mondja: "Újraszülettem Magyarországon." 1994-ben a Magyar Köztársasági Érdemrenddel tüntette ki Göncz Árpád, három évvel késôbb pedig elsôként kapta meg a Magyarság Hírnevéért kitüntetést.

Teller az atombomba kidolgozásakor összegyûlt nagy tudósgeneráció — Szilárd Leó, Neumann János, Wigner Jenô, Kármán Tódor — utolsó élô tagja. Elôrehaladott kora ellenére kiváló szellemi egészségnek örvend, a hazájától való ötvennégy éves távollét ellenére sem felejtett el magyarul, sôt választékosan beszéli anyanyelvét, és szívén viseli népének sorsát, hiszen 2002-ben a magyarországi választókat a nemzeti érzelmû polgári kormány támogatására hívta fel.

Isten éltesse, Professzor úr!

Somogyi Botond

Victor Babiuc bejelentette, hogy visszatér a Demokrata Pártba (DP). Az egykori honvédelmi miniszter szerint gesztusa üdvözlendô mind önmaga, mind pedig a demokraták szempontjából.

"Senki nem mûvelheti komolyan a politikát egyedül, ehhez szükség van egy pártra is", szögezte le Babiuc. Hozzátette: régi és tartalmas kapcsolatok fûzik a DP-hez. Victor Babiuc elmondta, nem tudja, hogy milyen tisztséget szánnak neki a demokraták. Utalva arra, hogy egykor a Nemzeti Liberális Pártnak (NLP) is tagja volt, Babiuc kifejtette, hogy ezt hasznos tapasztalatnak tekinti, azonban "a megvalósítások mérlege negatív".

Victor Babiuc 2000. február 16-án lépett ki a DP-bôl arra hivatkozva, hogy "egyre magányosabban" érzi magát egy olyan párt vezetésében, amelynek politikáját már nem találja a magáénak. Az egykori honvédelmi miniszter 1997-tôl a DP alelnöke volt. Babiuc 2000. május 17-án bejelentette, hogy beiratkozik az NLP-be, ugyanabban az évben parlamenti képviselôvé választották. 2002 .január 9-én kilépett a liberális pártból mondván: egy ideje olyan jelzéseket kap, hogy az NLP-nek nincs szüksége rá.

A Román Nemzeti Bank mai árfolyamai: 1 euró = 35 361 lej, 1 USD =33 599, 1 magyar forint = 151 lej.

Kolozsvár legidôsebb házaspárja ünnepelte tegnap házasságuk 70. esztendejét. Feurdean Ana és Alexandru 1933-ban esküdtek meg. Az asszony 90, a férfi 94 éves. A férj szerint kitûnô házasságuk volt, mindig megértették egymást, hûségesek voltak egymáshoz. A hosszú együttélés titkát a kiegyensúlyozott élettel magyarázzák, amelyben kerülték a veszekedést, a viszályokat.

Az idôs házaspárnak három lánya, négy unokája és kilenc dédunokája van. Abban reménykednek, hogy öt év múlva megülhetik gyémánt lakodalmukat, hiszen mindketten jó egészségnek örvendenek. Azt is elmondták az újságírónak, hogy néha úgy érzik, szinte hihetetlen, hogy ennyi idôt töltöttek egymás mellett békében, megértésben, adja hírül a Mediafax.

2003-ban elôször találkozott a város lakosságával Dés polgármestere. A díszterem hétfôn szinte teljesen megtelt désiekkel, és igen szép számban jelen voltak a polgármesteri hivatal alkalmazottai is.

Ioan Ungur polgármester a találkozón beszámolt a 2002-es év megvalósításairól, nem feledkezve meg a meg nem valósult tervekrôl sem. Hangvétele bírálóvá vált, amikor a helyi sajtó nem mindig a valóságnak megfelelô tudósításairól szólt.

A polgármester beszámolójában kiemelten foglalkozott a város társadalmi problémáival. A hátrányos helyzetû lakosság ingyen élelmiszer, valamint a kormány által kiutalt pénzbeli juttatásokban részesül. A polgármester ugyanakkor személyes véleményének adott hangot, miszerint a valóságban sokkal szélesebb a támogatásra szorulók, hátrányos helyzetûek rétege, ha a sok dési kisnyugdíjast is figyelembe vesszük.

A 2002-es év megvalósításaként a víz- és gázvezetékek felújítását említette. Mindez korábban komoly gondot jelentett a város vezetôségének, mivel a rendkívül régi vezetékek miatti veszteséget a lakosok terhére írják. A 2003-as évben folytatják a felújítást, valamint kiemelt programként szerepel a Rózsahegy lakótelep teljes úthálózatának felújítása. Ebben a tervben szerepel Désakna víz- és csatornahálózatának kiépítése, felújítása.

Ioan Ungur polgármester felhívta a figyelmet az adminisztráció reformjának szükségességére, amelynek elôfeltétele az átláthatóság, amely a lakosság és városvezetôség jó kapcsolatán alapszik.

Ezután minden hónapban tartanak hasonló lakossági — polgármesteri találkozót, sôt, mint ahogy a felszólalásban elhangzott, szükség van a törvények széleskörû ismertetésére, amelyet a hivatali hirdetôtáblákon oldanak majd meg — tájékoztatott Marius Pugna, a Dési Polgármesteri Hivatal ügyvezetô igazgatója.

Ugyancsak elhangzott, lehetôséget teremtenek arra, hogy az idôszerû napirendi pontokról a lakosság a tanácsüléseket megelôzôen tudomást szerezzen, s ugyanakkor arra is lehetôség nyílik, hogy észrevételeiket, javaslataikat, véleményüket majd írott vagy más formában adják az általuk megválasztott tanácsosok tudtára, hogy azok ténylegesen a választóik nevében hozhassák meg döntéseiket.

Lukács Éva

A Szilágyszeg községhez tartozó egyik legeldugottabb falu, Nagyszeg lakossága még tavasszal kezdeményezte a közigazgatási határok módosítását. A Szilágycseh melletti község tanácsosai által benyújtott és többszáz aláírással ellátott igény szerint a falu inkább Szamosudvarhely községhez szeretett volna tartozni. A kezdeményezés a törvényes utat követte: kijelölték a népszavazás napját, megszervezték a szavazókörzeteket — mindez nagyjából 10 millió lejjel terhelte meg a községi költségvetést. A január 12-én, vasárnap tartott szavazáson nem született döntés.

A szilágyszegi nyilvántartásban szereplô 2552 szavazati joggal rendelkezô lakos közül alig 742-en nyilvánítottak véleményt Nagyszeg hovatartozásáról. 619-en az elszakadás mellett, 112-en ellene szavaztak, 10 cédulát érvénytelenített a számlálóbizottság. A legtöbben Nagyszegen mentek el szavazni. A falu 575 szavazópolgára közül 544 az elszakadás mellett voksolt (összesen 559 szavazatot számoltak).

A 2000/3-as törvény értelmében — tekintettel arra, hogy a szavazáson nem vett részt a község szavazati joggal rendelkezô állampolgárainak fele+1 számának megfelelô személy — a referendum érvénytelen, és nem lehet megismételni. Nagyszeg tehát marad Szilágyszeg községben.

Az eredménytelenség 10 millió lejébe került a helyi tanácsnak, de nem annyira a kidobott pénz tarthat számot közérdeklôdésre, hanem az esemény ennél komolyabb tanulságai. Nagyszeg többnyire román ajkú lakossága majdnem teljes egészében elment szavazni, mert létérdeküknek tekintették azt, hogy a mûúton a közelebb lévô községközponthoz tartozzanak. A községhez tartozó többi falu lakosságát viszont nem érdekelte Nagyszeg sorsa. Például a menyôit sem érdekelte, hogy mit akar a harmadik határban fekvô falu, de a szintén románok lakta Nyirmonban is teljes volt az érdektelenség.

A mi közösségeink is kerülhetnek olyan helyzetbe, hogy a többiek érdektelensége miatt alapvetô törekvéseik kudarcba fulladnak. Nem feltétlenül arról van szó, hogy a többség megakadályozza a kisebbség akaratának végrehajtását. Lehet, hogy még csak meg sem fordul a fejükben ilyesmi, de elég ehhez a közömbösség is.

J. L.

Kezdetnek egy jó hír: egyre több a gabona a piacon. Kukorica, búza, árpa, zab, vegyes kukorica és árpaôrlemény. Árultak kukoricalisztet is, de korpafelhozatal már nem volt. Rossz hír viszont, hogy a hó miatt szinte járhatatlan a Timisului utca.

A gabonapiacon az árak nagyjából azonosak a múlt hetiekkel. Egy véka kukorica 100 000 lej, a zabnak vékája 90 000 lej. Kilóra 4500 lej a búza és a kukorica is. 5000 lejért lehet vásárolni kukorica és árpa vegyeslisztet. A kukoricaliszt kilója 9000 lejbe kerül. Az állatok ára is változatlan. Egyetlen tehenet hajtottak a vásárba, 17 milliót kértek érte. Gazdája szerint 8 éves (szerintem öregebb volt), naponta 14–15 liter tejet ad. Megkérdeztem: ezt garantálja-e. Válasz: nem, mert ez attól függ, hogy mit adnak neki enni.

Hízott sertésbôl jobb volt a kínálat, mint a múlt héten: 34–35 ezer lejért lehetett vásárolni élôsúlyban. Kevés juhot láttunk, 1,7 millió lejt kértek egy anyajuhért. Több mint 20 kisborjút is kivittek a vásárba, 2,5–4 millióért árulták darabját.

Rengeteg kismalac és kisebb-nagyobb süldô is érkezett. 300 000 lejtôl egymillióig szép kismalacot vásárolhatott, akinek van jó meleg istállója, mert hideg ólban nem érdemes kínlódni vele.

Több állattartó gazdától is megkérdeztem, mielôtt a vásártérre bejutnak, kérték-e a polgármesteri hivatal által kibocsátott passzust és az állatorvosi bizonylatot? Erre azt válaszolták, hogy akinek van, bemutatta, s aki nem váltott ki ilyen okmányokat, bement anélkül.

Barazsuly Emil

A Beszterce-Naszód megyei folyókon az utóbbi idôben képzôdött jégtorlaszok 250 háztartásban tettek kárt, és megrongáltak 27 ezer hidat és pallót, illetve nyolcezer fô- és mellékutat.

A megyei polgári védelmi felügyelôség vezetôje, Maftei Talos alezredes keddi sajtótájékoztatóján kijelentette: elégedetlen egyes polgármesterek és alpolgármesterek hozzáállásával sürgôsségi esetek és természeti csapások esetén. A felügyelôség vezetôjének fô gondja, hogy a munkaidô lejárta után lehetetlen kapcsolatba lépni a polgármesteri hivatalokkal, és azzal vádolja ôket, hogy "elfelejtik" összehívni a helyi katasztrófavédelmi tanácsokat.

Csalás vádjával indult eljárás egy bârladi férfi ellen, aki a rendôrök szerint a Sinterom vállalatot csapta be egy fedezetlen csekkel. A vádlott, Costicã Caranfil 23,5 millió lej értékben vásárolt gyertyákat a kolozsvári cégtôl, s ennek ellenértékeként hagyta ott a fedezetlen csekket.

Szamosújvári, 57 éves nôt vádolnak csalással, miután törvénytelenül adott el egy tömbházlakást. Margareta Filoteanu 115 millió lejt kapott a lakásért, de félrevezette a vásárlót, azt állítva, hogy ô a lakrész egyetlen tulajdonosa, holott ez nem felelt meg a valóságnak. Szabadlábon védekezik.

Több mint félmilliárd lejes kárt okozott egy tûzvész Magyarlónán. Az Avram Iancu tûzoltócsoport szóvivôje, Florin Tripon hadnagy elmondta, hogy a tûz szerdán hajnali fél négykor tört ki, és egy felforrósodott kályhacsô okozta, amely nem volt hôszigetelve.

Elôbb a nyárikonyha gyulladt fel, majd a tûz átterjedt a tetôzetre. A tûzoltók megérkezéséig 15 négyzetméternyi tetôszerkezet égett le, valamint bútorok, elektromos készülékek, ruhanemûk semmisültek meg. A kár becslések szerint mintegy 550 millió lejre rúg.

(balázs)

Szerdán ismét téli pangás jellemezte a Széchenyi téri piacot. Néhány mégis beszerezhetô termék ára: tojás — 2800 lej/db, paszuly — 30 ezer lej/kg, fokhagyma — 5000 lej/fej, hagyma — 18 ezer lej/kg, alma — 8–15 ezer lej/kg.

Szerdán elkezdôdött egyesben a 2. forduló, míg párosban az 1. körre került sor. Ezzel egyidôben megszületett a férfi verseny eddigi legnagyobb meglepetése: kiesett az ötödik helyen kiemelt, 1997–ben finalista, 2001–ben negyeddöntôs spanyol Carlos Moyá, pedig a második játszma hajrájáig ô irányított. Akkor azonban a világranglista 77. helyén álló Mardy Fish magához ragadta a kezdeményezést, s fordított. Érdekesség, hogy egy héttel ezelôtt is találkozott a két játékos, és Sydneyben, a második körben szintén Fish gyôzött, 7:6, 4:6, 6:4-re. A nap másik meglepetése, szintén a férfiaknál: a 22. helyen kiemelt Jevgenyij Kafelnyikov ötjátszmás csatában kikapott a világranglista 41. helyén álló finn Jarkko Nieminentôl.

Andre Agassi és Justin Henin-Hardenne viszont mindössze egy játékot veszített a 2. fordulóban, pedig elôzetesen a dél-koreai Li Hjung Tajk, illetve az orosz Anna Kurnyikova jóval veszélyesebb ellenfélnek számított.

A többi találkozó már nagyobb meglepetés nélkül zajlott, de néhány kiemelt — a férfiak közül 7, a nôk közül 6 — azért még búcsúzott a további küzdelmektôl.

Ma többek között a Kim Clijsters (belga, 4.)–Mandula Petra és Andy Roddick (amerikai, 9.)–Adrian Voinea találkozókra kerül sor.

• Mindkét szerdán pályára lépô magyar érdekeltségû kettôs gyôzött a nôi párosverseny 1. fordulójában az ausztrál nyílt teniszbajnokságon: Gagliardi, Mandula Petra (svájci, magyar)–M. J. Martinez, Medina–Garrigues (spanyol) 6:3, 6:2, Marosi Katalin, Reeves (magyar, amerikai)–Grant, Pullin (dél-afrikai, brit) 7:5, 6:2.

Eredmények a 2. fordulóból (a 32 közé jutásért): férfi egyes: Agassi (amerikai, 2.)–Li (dél-koreai) 6:1, 6:0, 6:0, Ferrero (spanyol, 4.)–Lisnard (francia) 6:0, 6:4, 6:2, Costa (spanyol, 8.)–Draper (ausztrál) 6:4, 6:7, 6:2, 6:3, Grosjean (francia, 12.)–Kucera (szlovák) 7:6, 2:6, 6:3, 7:6, Nieminen (finn)–Kafelnyikov (orosz, 22.) 6:3, 6:3, 3:6, 4:6, 6:1, Lapentti (ecuadori, 24.)–Sanchez (spanyol) 6:1, 6:0, 2:6, 6:2, Mantilla (spanyol)–Gambill (amerikai, 27.) 5:7, 6:4, 4:6, 6:3, 6:2, Ferreira (dél-afrikai)–Kratochvil (svájci) 6:2, 6:2, 7:5, Szargszjan (örmény)–Gaudio (argentin, 17.) 2:6, 7:5, 6:2, 6:2, Santoro (francia, 28.)–Arthurs (ausztrál) 6:3, 6:1–nél Arthurs feladta, Fish (amerikai)–Moyá (spanyol, 5.) 3:6, 7:6 (10–8), 6:4, 4:6, 6:2 Philippoussis (ausztrál)–Srichaphan (thaiföldi, 11.) 3:6, 6:1, 1:6, 7:5, 6:3, Ancic (horvát)–Schalken (holland, 16.) 6:3, 1:6, 6:7 (10:12), 6:4, 6:4, Coria (argentin)–Canas (argentin, 14.) 6:2, 4:6, 6:4, 6:4, Escudé (francia, 29.)–Ch. Ro-chus (belga) 1:6, 6:2, 6:2, 6:4.

Nôi egyes: Henin–Hardenne (belga, 5.)–Kurnyikova (orosz) 6:0, 6:1, Hantuchova (szlovák, 7.)–Ad. Serra–Zanetti (olasz) 7:6, 7:6, Chladkova (cseh)–Stevenson (amerikai, 15.) 6:2, 6:2, Suarez (argentin, 23.)–Garbin (olasz) 6:0, 3:0-nál Garbin feladta, Ruano–Pascual (spanyol)–Husarova (szlovák, 30.) 5:7, 7:5, 6:0, Srebotnik (szlovén, 32.)–Razzano (francia) 6:1, 6:7, 6:3, Davenport (amerikai, 9.)–Tyuljaganova (üzbég) 6:7, 6:4, 7:5, Schnyder (svájci, 12.)–Marrero (spanyol) 6:3, 6:1, Pratt (ausztrál)–Farina–Elia (olasz, 13.) 6:3, 6:2, Petrova (orosz)–Szugijama (japán, 21.) 6:4, 6:4, Dominikovic (ausztrál)–Kremer (luxemburgi, 22.) 6:1, 6:4, Panova (orosz, 24.)–Morigami (japán) 3:6, 7:5, 6:4, Barna (német)–Raymond (amerikai, 27.) 6:3, 6:1, V. Williams (amerikai, 2.)–Cargill (amerikai) 6:3, 6:0.

A vasárnapi szakasz nehézségei után kedden sem volt minden problémától mentes a Kis Sándor, Czeglédi Péter kettôs versenyzése a 25. Dakar Ralin.

A hétfôn beépített váltó nem oldotta meg a gondokat, ugyanis a rajt után nem sokkal elkezdte ontani magából az olajat. Kisék úgy döntöttek, hogy — vállalva a biztos idôbüntetést — levágnak egy hurokszakaszt, és két ellenôrzôpont kihagyásával rögtön a célba mentek. Bíztak abban, hogy ezzel lesz elég idejük reggelre végre versenyképessé tenni a Nissant. A Palik László, Darázsi Gábor duó az 59., a Kis Sándor, Czeglédi Péter kettôs a 61. helyen zárta a 12. szakaszt, összetettben Kisék az 58., Palikék az 56. helyen állnak, több mint egynapos hátránnyal.

A szakaszt különben ismét a Peterhansel, Cottret (francia, Mitsubishi) egység nyerte, és ôk vezetik az összetettbeli rangsort is.

A kamionosok között szereplô Jérome Raimbaud (francia), Szaller Zoltán, Farkas Nándor (Mercedes) trió a harmadik ellenôrzô pont után feladta versenyt.

• Január 13.: Három és fél héttel a második világháború utáni elsô — összességében ötödik — téli olimpia fô-próbájaként kezdôdött el ezen a napon 55 esztendeje, 1948-ban a mûkorcsolyázók Európa-bajnoksága. Színhely a csehek aranyvárosaként ismert fôváros, Prága volt. A férfiaknak ez volt a 38., a nôknek és a párosoknak pedig a 12. földrészi megmérettetése. A második világ-égést követôen ez már a második Európa-bajnokságként zajlott. Egy évvel korábban, 1947-ben már sor került hasonló békés vetélkedôre. Az egy évvel korábbi svájci, davosi védôk közül egyedül az ezen a versenyen is jogosultan induló kanadai Barbara Ann Scott védte meg elsôségét a nôknél. A férfiaknál a ’47-es bajnok svájci Hans Gerschwiller kénytelen volt átengedni a dobogó legfelsôbb fokát az amerikai Richard Butonnak, míg a párosoknál az egy évvel korábbi gyôztesek, a belga Micheline Lannay és Perre Baugniet távollétében a magyar Kékessy Andrea és Király Ede nyakába akasztották az aranyérmet. A két magyar bajnok az egyesben is rajtolt. Közülük Kékessy Andrea a hetedik, Király Ede pedig a negyedik helyen végzett. Már most eláruljuk, hogy Király Ede 1949-ben Milánóban ezüstérmes, majd 1950-ben, Norvégia fôvárosában, Oslóban bajnok volt egyesben. S közben, 1949-ben Kékessy Andreával párosban megvédték bajnoki címüket.

• Január 14.: 110 évvel ezelôtt, 1893-ban ezen a napon fejezôdött be Hollandia fôvárosában, Amszterdamban az 1. Hivatalos gyorskorcsolya világbajnokság (a nôknek csak 1936 óta rendeznek vb-t). Két évvel korábban, 1891-ben, ugyancsak Amszterdamban kísérleti jelleggel nem hivatalos világversenyt rendeztek, méghozzá nem m-es, hanem mérföldes számokban, fél, 1, 2 és 5 mérföldes távon. Valamennyi számot az egyesült államokbeli Joseph Donoghue nyerte. Ám a sportág elsô összetett világbajnoka az 1893-ban 3 távon, 500, 1500 és 5000 m-en is gyôztes holland Joop Eden. A 10 000 m-es távon a norvég Oscar Fredriksen gyôzött. Nem árt megemlíteni az akkori gyôztes idôket, 500 m-tôl: 51,2 mp, 2:48,2 perc, 9:59,0 perc és 20:21,4 perc. Összehasonlításként nem is a tavalyi, hanem a XX. század utolsó, 1998-as naganói olimpia legjobb idôi: 500 m: 35,59 mp, 1500 m: 1:47,87 perc. 5 000 m: 6:22,20 perc. 10 000 m: 13:15,33 perc.

• Január 15.: Fél évszázada, 1953-ban az Ezer Tó Országának, Finnországnak a fôvárosában, Helsinkiben befejezôdött a 47. férfi gyorskorcsolya világbajnokság. Az összetett bajnoki címet a volt szovjet Oleg Goncsarenko szerezte meg 193,14 ponttal, s a két hosszútávon is ô érte el a legjobb eredményt. 5 000 m-en 8:26,0, 10 000-en pedig 17:22,2 perc volt az ideje. 1500 m-en az összetett verseny ezüstérmese, Goncsarenko honfitársa, Borisz Silkov volt a leggyorsabb (2:18,1 perc), míg a legrövidebb távon, 500 m-en a finn Toivo Salonen jeleskedett (43,1 mp-vel).

• Január 16.: 35 év telt el azóta, hogy lezárult az 1968-as grenoble-i jubileumi, X. téli olimpia nevezési határideje. 37 ország 1293 sportolója, közte 212 nô jelezte részvételét a február 6–12. közötti idôszakra kitûzött havas játékokra. A vendéglátó franciák 89 versenyzôjüket nevezték, de a legnépesebb mégis az amerikai küldöttség volt, 115 fôvel. Az NSZK kereken 100, a Szovjetunió 86 sportolót jelölt ki.

• Január 17.: Mielôtt elutaztak volna 1972-ben az elsô ízben Ázsiában sorra kerülô sapporói XI. téli olimpiára, földrészünk legjobb szánkósai ezen a napon fejezték be a 19. Európa-bajnokságot, az NSZK-beli königssee-i téli sportközpontban. Hármas NDK-sikerrel végzôdött a viadal: a férfi egyest Wolfram Fiedler, a kettest Horst Hornlein és Reinhard Bredow, a nôi egyest Ute Rührold nyerte. Közülük a férfi kettes az olimpián is megismételte gyôzelmét, Ute Rührold ezüst-, Wolfram Fiedler bronzérmet szerzett.

• Január 18.: Négy évtizede, 1963-ban az országos jégkorong-bajnokság elsô szakaszát veretlenül végig küzdô Csíkszeredai Akarat ezen a napon rendkívül izgalmas és látványos mérkôzésen 2:1-re legyôzte a nagy vetélytárs Bukaresti Steauát. A csíki fiúk góljait Szabó Gyula és Varga Dezsô ütötték. Két nap múlva következett a két gárda közötti második találkozó, de a székelyföldiek bajnoki címéhez már a döntetlen is elég volt. Errôl majd a 20-i naptárlapunkon…

• Január 19.: Hatvan éve, 1943-ban új edzô, a volt MTK-csatár Opata Zoltán irányításával kezdte el a felkészülést a Kolozsvári AC NB. I.-es labdarúgó-csapata. A cél az élvonalban maradás bebiztosítása volt. Remek tavaszi teljesítménnyel huszáros hajrával — sikerült! Hogy egy évre rá már bronzérmes és Magyar Kupa-döntôs legyen a csapat!

László Ferenc

A sûrû ködben rendezett Stocksbridge Steels-Witton Albion angol egyetemi labdarúgó mérkôzésen a házigazdák kapusa a hazafelé tartó szurkolóktól tudta meg, hogy véget ért a találkozó, s csapattársai már percek óta az öltözôben pihennek.

— Még a tizenhatos vonaláig sem láttam, nem jött erre senki — mondta Richard Sidall. — Optimista lévén azt gondoltam, jó játékunkkal beszorítottuk ellenfelünket a saját térfelére.

A játékvezetô a meccset a rossz idôjárás miatt a 30. percben lefújta.

[Vissza az Szabadság honlapjához]		[Vissza a HHRF honlapjához]