2003. január 18.
(XV. évfolyam, 12. szám)

Zajlanak a kongresszusi elôkészületek
Hová lettek Lakatos javaslatai?

(1., 5. old.)

Tekintettel arra, hogy az RMDSZ-kongresszus elôkészítése céljából mára Marosvásárhelyre összehívták a Szövetségi Képviselôk Tanácsát, tegnap délután a Pro Iuventute Szociokulturális Egyesület Mócok úti székházában összeült a Kolozs Megyei Képviselôk Tanácsa (MKT) is, amelynek fô napirendi pontja szintén a közelgô kongresszus megszervezése és lebonyolítása volt.

Az ülés elsô pontjaként a képviselôk meghallgatták Eckstein-Kovács Péter szenátori beszámolóját, amelyet, hivatalos úton Brüsszelben lévén, nem tartott meg a legutóbbi MKT-n. Második napirendi pontként Kónya-Hamar Sándor képviselô, az RMDSZ Kolozs megyei szervezete elnökének beszámolója szerepelt, amelyben kifejtette: sajnálatosnak tartja, hogy a kormánypárt megyei képviselôivel nem tudtak megegyezésre jutni a kolozsvári problémákat illetôen, így azok fölkerültek a bukaresti "asztalra", jóllehet elvi megegyezés született Ioan Rus belügyminiszterrel, az SZDP megyei elnökével, hogy helyben fogják intézni a megyére, illetve a város ügyeire vonatkozó kérdéseket.

Az elnök szót ejtett a Kolozsváron ma és holnap sorra kerülô államelnöki, illetve kormányfôi látogatásról, amely úgy tûnik, mintha polgármesteri sugallatra történne, hiszen a látszólag ártatlan látogatás végül is arra hivatott, hogy a román közigazgatási intézmények erdélyi beiktatásának 84 éves évfordulóját ünnepelje. Kónya-Hamar Sándor kijelentette: nem fog részt venni az ünnepség egyetlen mozzanatán sem. A döntéshez csatlakozott Vekov Károly képviselô is.

Harmadik napirendi pontként a kongresszusi elôkészületeket tárgyalták meg a jelenlévôk. Kónya-Hamar kifejtette: reméli, hogy a Kolozs megyei küldöttek továbbra is tartják az immár 1989 óta megfogalmazott következetes álláspontjukat, vagyis visszautasítanak minden egységbontó vádat, de fenntartják, hogy a józan bírálatnak helyt kell adni a szövetségben.

Lakatos András megyei tanácsos, oktatási alelnök felszólalása után heves vita támadt amiatt, hogy nem sikerült kideríteni, mi lett a sorsa az általa a határidô lejárta elôtt benyújtott alapszabályzat és programmódosító javaslatoknak. Azok ugyanis az ügyvezetô elnökség által kiadott Alapszabályzat és programmódosító javaslatok címû kiadványban nem jelentek meg, sem az elfogadott, sem pedig az elvetett címszó alatt. A kiadványban egyébként 17 alapszabályzati és 8 programmódosító javaslat szerepel a különbözô, Kolozsvárhoz kötôdô platformok vagy szervezetek tagjaiként ajánlott módosításokból.

A Szatmárnémetiben tartandó kongresszusra összesen 53 küldött megy Kolozs megyébôl, ebbôl 18-at az MKT delegált. Az ülésen végül döntés született arról, hogy január 24-én, pénteken délután 3 órakor az 53 küldöttet egy utolsó megbeszélésre hívják össze az RMDSZ Fürdô utcai székházába, ahol megtárgyalják a kongresszuson való részvétel részleteit, illetve hogy melyek azok a lényeges kérdések, amelyeket a küldötteknek együttesen kellene támogatniuk.

Köllô Katalin

Folytatni kell az RMDSZ jelenlegi irányvonalát!
Liberálisabb érdekvédelmi szervezetet akarnak

(1. old.)

Az RMDSZ liberális platformja liberálisabb érdekvédelmi szervezetet vár a kongresszus nyomán — így summázható mindaz, ami elnökük, Eckstein-Kovács Péter szenátor és Kerekes Gábor szövetségi gazdasági alelnök közös pénteki sajtótájékoztatóján elhangzott.

A romániai magyar liberálisok olyan javaslatokkal utaznak Szatmárnémetibe, amelyekkel módosítani szeretnék az alapszabályt és amelyekkel liberálisabbá remélik tenni az RMDSZ-t. Szerintük a Szociáldemokrata Párttal (SZDP) megkötött protokollumban nem szabad mindenben vakon engedniük, például a romániai magyarságnak a létszámának megfelelôen arányosan kell vezetô tisztségeket betöltenie. A civil társadalommal is jó kapcsolatokat kell fenntartani. A szabadelvû platform a magyar nemzet részének tekinti közösségünket, de elôfordulhat, hogy visszautasítja az anyaország irányából eredô mellékszerepet, vagy bizonyos kérdésekben szembehelyezkedik az ottani nézetekkel (pl. az erdélyi munkaerô-elszippantás kérdésével). Konkrét segítséget kívánnak nyújtani az RMDSZ által a civil társadalom önszervezôdésében, és az országnak az EU-ba való felzárkózását 2007-ig korszerû törvények életbeléptetésével szeretnék támogatni.

Kerekes Gábor a régiófejlesztés mellett tört lándzsát, különös tekintettel a romániai magyarság mezôgazdasági érdekeire, mivel az fele arányban falun lakik, és jelenleg elmaradt eszközökkel mûveli földjét. A versenyképesség növelésére nincs általános recept, sajátos programokkal kell és lehet elôre lépni. A politikai akarat mellett a szakértelem a másik feltétel, amellyel elsôsorban a Székelyföldet kell közelebb hozni Nyugathoz.

A két nyilatkozó szerint az RMDSZ brassói programja megfelel, nagyjából az egyéni szükségletekbôl kiindulva kell a helyi közösségek kezdeményezéseit megvalósítani. Javasolni fogják, hogy az Operatív Tanácsot 12–15 tagúra bôvítsék, az gyakrabban hozhasson határozatokat minden platform nevében, hogy a platformok csatája ne a megyei szervezetek szintjén dúljon. A szövetség tiszteletbeli elnökének tisztségében szerintük nem indokolt a változtatás. A liberálisok a belsô választások kérdését hamis témának tartják, mert annak esetleges megvalósulása esetén a mostani tisztségviselôknek legalább a 90%-át választanák meg újra.

Ördög I. Béla

Újabb forduló a Tôkés–RMDSZ perben

(1. old.)

Január 20-án, hétfôn tárgyalja a bukaresti második kerületi bíróság Tôkés László püspöknek, az RMDSZ tiszteletbeli elnökének fellebezését az általa az RMDSZ ellen indított perben, tájékoztatta a Szabadságot Kincses Elôd, a felperes ügyvédje. Elmondása szerint az RMDSZ vezetôsége nem értesítette ôket arról, hogy az eredetileg február 10-rôl január 27-re elôrehozott tárgyalás idôpontját utólag, a szövetség kérésére január 20-ra tûzték ki, amit a bíróság, Kincses Elôd érdeklôdôdésére megerôsített.

Szintén az üggyel kapcsolatban Asztalos Csaba Ferenc jogtanácsos tegnap az RMDSZ-tájékoztatóban közzétett válaszában leszögezi: Kincses Elôd a Tôkés László tiszteletbeli elnök által az RMDSZ ellen kezdeményezett per kapcsán ismételten bebizonyítja, hogy nem ismeri a szövetség alapszabályzatát, téves következtetéseket von le, és megtéveszti a közvéleményt. Szerinte Kincses Elôd tájékozatlanságát az is igazolja, hogy utólag módosította keresetét, ugyanis az eredetileg benyújtott bírósági keresetben a felperes ügyvédje az SZKT 2002. szeptember 21-i határozatának érvénytelenítését kéri, amely Kincses szerint az RMDSZ VII. Kongresszusának összehívásáról rendelkezik. Asztalos pontosítása szerint azonban ez nem így van, ugyanis az RMDSZ alapszabályzatának értelmében az SZKT a Kongresszus idôpontjáról, és nem annak az összehívásáról dönt.

Háború helyett demokráciát!

(1., 4. old.)

Az iraki háború szükségtelenségérôl és a helyzet békés rendezésérôl beszéltek tegnap délben a PATRIR névre hallgató kolozsvári székhelyû békeszervezet, Közép-Kelet Európa egyetlen ilyen típusú intézményének vezetôi.

A szervezet által kiadott nyilatkozatot az elnök, a norvég Kai Jacobsen mutatta be. Jacobsen fontosnak tartotta leszögezni: a PATRIR nem támogatja az iraki kormányt, és nem Amerika-ellenes, de elítéli az Egyesült Államok jelenlegi háborús politikáját. A szervezet úgy tartja: a fegyverkezés és a felfokozott háborús lelkesedés veszélyezteti a Közép-Kelet és a világ stabilitását, és inkább okot ad újabb terrorista akciókra, mintsem hogy csökkentené azok valószínûségét.

A szervezet vezetôje szerint Irak megtámadását semmi sem indokolja: a legtöbb jelentôs szakértô megkérdôjelezi a háború értelmét, és a közvélemény is ellene van. A háborúval az Egyesült Államok és Nagy-Britannia megsérti az ENSZ Charta 2. Cikkelyét és a nemzetközi jogot, veszélyezteti a nemzetközi stabilitást és békét. Egy esetleges háború esetén az áldoztok száma legalább 100–500 ezer ember lesz, jórészt civilek — állítja Jacobsen. Az UNMVIC és az IAEA jelentése szerint Irak nem rendelkezik tömegpusztító fegyverekkel. A CIA igazgatója szerint nem áll fenn annak a lehetôsége, hogy Irak megtámadjon más államokat. Irak Al-Qaidával és más terrorista szervezetekkel való együttmûködését szintén ô cáfolja, a brit és cseh titkosszolgálatokkal együtt.

A Patrir többek között egy tömegpusztításra alkalmas fegyverektôl és szállítórakétáktól mentes övezet kialakítását javasolja a Közép-Keleten, továbbá egy Biztonsági és Együttmûködési Konferencia létrejöttét szorgalmazza, az iraki embargó megszüntetését és közvetlen segítségnyújtást az iraki civil társadalomnak a demokrácia fejlesztése érdekében. Nemzetközi támogatást kérnek szabad, demokratikus választások szervezésére az Egyesült Államokban és Irakban, valamint egy Közép-keleti Unió létrehozását javasolják, az Európai Unió mintájára.

A PATRIR két önkéntese hamarosan Irakba látogat a Román Munkáspárt meghívására, akiknek húsztagú küldöttségét az iraki kormány hívta meg. Alexandru Moldovan és Adrian Gherghel két hetet töltenek majd Bagdadban, ahol a kormány képviselôivel, civilekkel és külföldi önkéntesekkel egyaránt felveszik a kapcsolatot. A két fiatal hangsúlyozta: a Patrir nem politikai szervezet, nincs közük a Munkáspárt politikájához, de céljaik érdekében elfogadták ezt az ajánlatot.

Balázsi-Pál Elôd

Fizetni kell a beutalásokért

(1., 5. old.)

Miután várhatóan néhány napon belül megjelenik a Hivatalos Közlönyben a 2003. évre vonatkozó egészségügyi ellátási keretszerzôdés, életbe lép az a rendelkezés is, miszerint az elkövetkezôkben minden egyes kórházi beutalásért fizetni kell egy úgynevezett társilletéket (társfizetséget), amely 50–100 ezer lej között alakul, jelentette be a tegnapi videokonferencián Daniela Bartos egészségügyi miniszter. Ezzel az intézkedéssel valójában vissza szeretnék szorítani a túlságosan gyakorivá, szinte jelenséggé vált beutalásokat. A miniszter asszony azonban megnyugtatta az érdeklôdô sajtósokat, mondván, hogy a beteget terhelô plusz fizetség nem lesz teljesen kötelezô, kivételek itt is alkalmazni fognak — 18 év alatti gyermekeknél, életveszélyes eseteknél —, és a kórházak igazgatóinak is jóvá kell elôzôleg hagyniuk a társfizetés szükségességét. A kórházak egyrészt bevételeik növelésére is számítanak a társfizetés bevezetésével, ugyanakkor a minisztérium javítani szándékszik azon a kimutatáson, amely szerint 2002-ben minden negyedik lakos kórházi beutalásban részesült.

A kórházak adósságairól szólva Daniela Bartos hangsúlyozta, hogy csak azokat térítik majd meg, amelyeket valós, elvégzett szolgáltatás fedez, illetve indokol. Mert míg 2002-re ezeknek az intézményeknek az adóssága 8600 milliárd lej, a gyógyszertáraké pedig 3300 milliárd, több esetben hiányzik ezek megalapozottsága, vagy a megfelelô szerzôdéssel való alátámasztása. Emiatt a pillanatnyi számítások alapján csupán 4400 milliárd lej adósságot készülnek megtéríteni. Több kórház idei költségvetését azonban máris adósságok terhelik, amelyeket idôrendi sorrendben lesznek kötelesek idén kifizetni. Szintén a kórházak helyzetének rendezését célozta a miniszterasszony azzal a felszólítással is, hogy a megyei egészségügyi igazgatóságok és a helyi hatóságok az eddiginél határozottabban avatkozzanak be a helyi kórházak hatékonyabbá tételébe vagy éppenséggel átalakításába. Országosan mintegy 60 intézmény került mûködésképtelen, és ezáltal átszervezésre kényszerült helyzetbe. Daniela Bartos elképzelése szerint azokat a kórházakat, amelyek már nem felelnek meg az orvosi elvrásoknak és követelményeknek, valamint a területi igényeknek, be kell zárni, a személyzetet le kell építeni, vagy a megfelelô épületeket át kell alakítani, akár aggmenházzá vagy egyéb, közösségi célt szolgáló helyiséggé.

(i)

Felmérés a kolozsvári magyarság körében
Legtöbben a Szabadságot olvassák

(1., 7. old.)

A lakosság szocio-demográfiai profilja, lakáshelyzete, anyagi helyzete, médiafogyasztása, a társadalmi távolságok, a hátrányos megkülönböztetés, a társadalmi intézményekkel szemben tanúsított bizalom, a politikai kultúra, a túlélési stratégiák, az érdekérvényesítési hajlandóság — ezek voltak a fô témakörei annak a felmérésnek, amelyet a Babes-Bolyai Tudományegyetem szociológia tanszéke készített a kolozsvári magyar lakosság körében.

A Civil Kurázsi nevû felmérést már az elôzô három évben is elkészítették a szociológus hallgatók Péter László tanársegéd irányításával, eddig azonban a kolozsvári magyar egyetemistákat vizsgálták. Most a felnôttkorú kolozsvári magyarokat kérdezték meg, december elején 860 személy válaszolt a kérdôívre. A mintavétel rétegzett, lépcsôzetes, véletlenszerû volt, a hibalehetôség 3,3 százalékos. A megkérdezettek 62 százaléka volt nô, korok szerint pedig: 18–34 év közöttiek 22%, 35–64 év közöttiek 47%, 65 év fölöttiek 31%. Az alanyok 62%-a református, kálvinista, 22%-a római katolikus, 7%-a unitárius. A megkérdezettek 23%-a legtöbb nyolc osztályt végzett, és 16%-uk rendelkezik egyetemi végzettséggel. 68%-uk gazdaságilag nem aktív (azaz nyugdíjas — 51%, tanuló, egyetemista — 8%, munkanélküli — 5% vagy háztartásbeli — 3%). Családi állapot szempontjából a megkérdezettek 57%-a házas, 22%-a özvegy vagy elvált és 18%-a egyedülálló.

A lakosság anyagi helyzetének vizsgálatakor kiderült: szinte minden háztartásban van hûtôszekrény, színes tévé (91,5%) és vezetékes telefon (88%), mobiltelefont (37,8%), autót (35,9) és számítógépet (26,2%) már kevesebben engedhetnek meg maguknak, internethozzáféréssel (8%), nyaralóval (7%) és több mint 10%-os részvénycsomaggal (1,9%) rendelkezôk pedig alig akadnak. A háztartások több mint felének van megtakarított pénze, ezt legtöbben lejben, bankszámlán ôrzik (21,6%). Saját bevallásuk szerint az emberek egyharmadának csak élelemre elég a pénze, újabb egyharmaduknak pedig csak élelemre és ruhára elég a keresete, drágább dolgokat nem engedhet meg magának. A megkérdezettek 16,8%-a az élelmet is alig tudja beszerezni, és csupán 1,7% állítja azt, hogy bármit megvásárolhat, amit csak akar.

A médiafogyasztás kérdéskörében az derült ki, hogy szinte mindenki nézi a tévét, de csak a lakosság kétharmada olvas újságot. Olvasottság tekintetében a Szabadság 77%-al magasan vezet a második helyezett Krónika (13%) és a harmadik Clujeanul (2%) elôtt. A lakosság háromnegyede hallgat rádiót, legtöbben(41%) a Kolozsvári és a Kossuth Rádió (32%) adásait követik figyelemmel, a román kereskedelmi rádiók közül pedig az Europa FM (6%), a Pro FM és a Rádió 21 (5–5%) örvend nagyobb hallgatottságnak. A Duna TV-t a lakosság fele nézi, ezt népszerûségben a Pro TV (21%), a TVR 1 (7%), az Antena 1 (6%) követi, az m2-t pedig csak a lakosság 5%-át fogja meg adásaival. A megkérdezettek 19%-a szokott internetezni, a legtöbben levelezésre és keresésre használják a világhálót.

A társadalmi távolságokat vizsgáló kérdéskörben arra kellett választ adni, milyen legközelebbi viszonyt fogadna el a megkérdezett egy román, illetve egy roma nemzetiségûvel. A románokat a válaszadók közel 30%-a akár családjába is fogadná, és több mint 40%-a elfogadná barátként, a romáknál ez az arány sokkal kisebb (9, illetve 25%), sôt, 15% még egy országban sem élne velük, ha tehetné.

A megkérdezettek egytizede vallotta azt, hogy gyakran érte hátrányos megkülönböztetés nemzeti hovatartozása miatt, és egyharmaduk állította, hogy elôfordult, hogy hátrányos megkülönböztetés érte.

A társadalmi intézmények közül a polgármesteri hivatalban bíznak meg a legkevésbé a kolozsvári magyarok: kétharmaduk egyáltalán nem bízik az intézményben, de a törvényszék és a szakszervezetek sem örvendenek túl nagy bizalomnak. A legtöbben az egyházban bíznak (a lakosok fele teljes mértékben, egyharmada pedig inkább megbízik az intézményben), ôket a rendôrség követi (13, illetve 33%).

A megkérdezettek többsége sem a politikusokat, sem a politikai pártokat, sem a parlamentet, sem az államelnököt, sem a kormányt nem tartja megbízhatónak, többen bíznak viszont a hadseregben és a királyban.

A Civil Kurázsi felmérése szerint a kolozsvári magyarok fele RMDSZ-tag. Ha most vasárnap helyhatósági választásokat tartanának, a megkérdezettek 65%-a biztosan elmenne szavazni, és 15% biztosan nem menne el. A pártok között az RMDSZ elsöprô fölénnyel (96%) vezet, a Demokrata Párt, a Szociáldemokrata Párt és a Nemzeti Liberális Párt a magyarok egy-egy százalékának szavazataira számíthatna a helyhatósági választásokon. A polgármesteri tisztség betöltésére a legtöbben (43%) Boros János jelenlegi alpolgármestert tartják a legalkalmasabbnak, de Eckstein-Kovács Péter (23%), Frunda György (8% ) és Kónya-Hamar Sándor (5%) is sokak bizalmát élvezi. Sôt, Markó Béla (3%), Tôkés László (2%) és Gheorghe Funar (1%) is kapna szavazatokat.

A parlamenti-, illetve elnökválasztásokon való részvételi szándék nagyvonalakban megegyezik a helyhatósági választásokéval. A lehetséges elnökjelöltek közül Frunda György kapná a legtöbb szavazatot a kolozsvári magyaroktól (54%), ôt Theodor Stolojan (15%), Markó Béla és Adrian Nãstase (7–7%) követi. Traian Bãsescu és Emil Constantinescu csupán 3 százalékot kapna, Ion Iliescu pedig még ennyit sem (2%).

Az RMDSZ helyi tevékenységével elégedettebbek az emberek, mint az országos tevékenységgel: 5/8% nagyon jónak tartja azt, 31/33% inkább jónak, 16/13% inkább rossznak, 8/5% nagyon rossznak tartja, és 40/41% nem tudja eldönteni.

A válaszadók, politikai irányultságuk mérésének érdekében, hat kijelentésrôl kellett eldöntsék, hogy milyen mértékben értenek egyet vele. Az eredmény: a kolozsvári magyarok hibrid politikai kultúrával rendelkeznek, nagyon ritka a tiszta baloldali, jobboldali vagy liberális gondolkodás, és a megkérdezettek fele következetlenül válaszolt, azaz egyetértett egymásnak ellentmondó kijelentésekkel.

A kitelepedést illetôen csupán 3% nyilatkozott úgy, hogy konkrét lépéseket tett ennek érdekében, 9%-nak szándékában áll a közeljövôben intézkedni, további 19% pedig kihasználna egy elônyös lehetôséget. A kolozsvári magyar lakosok 69%-a állítja hatrározottan: nem áll szándékában kitelepedni.

Balázsi-Pál Elôd

KRÓNIKA

KISHÍREK

(2. old.)

A PROTESTÁNS TEOLÓGIÁN a jövô héten az imaheti istentiszteletek este 6 órakor kezdôdnek. Az igehirdetôk sorrendje: vasárnapdr. Hans Kelin, hétfôn Ioan Vasile Botiza, kedden dr. Czirják Árpád, szerdán dr. Tôkés László, csütörtökön dr. Pap Géza, pénteken Kiss Béla, szombaton dr. Szabó Árpád, vasárnap pedig Szabó László prédikál.

GÁBOR DÉNES exlibris-gyûjtô könyvjegyeibôl nyílik kiállítás január 20-án, hétfôn 13 órakor a Heltai Gáspár Könyvtári Alapítvány Mikó/Clinicilor utca 18. szám alatti székhelyén. Bevezetôt mond Németh Júlia és dr. Alexandra Rus. A tárlatot a Koós Ferenc Kulturális Alapítvány, a Mûvelôdés szerkesztôsége és a Heltai-alapítvány szervezi. Támogató a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma. A kiállítás január 28-ig tekinthetô meg.

LOKÁLIS ÉS REGIONÁLIS TÖRTÉNELMEK címmel rendez konferenciát az EME Bölcsészet-, Nyelv- és Történettudomány Szakosztálya január 18-án, szombaton de. 10 órai kezdettel az Apáczai-líceum dísztermében. A rendezvény részletes programját január 14-i lapszámunk 2. oldalán közöltük.

Ablak a jelenre

(2. old.)

Ezzel a címmel hirdetett pályázatot tavaly tavasszal középiskolások számára a Korunk. A fiatalok feladata az volt, hogy fejezzék ki írásos véleményüket térségünk integrálódási folyamatáról, annak 10–15 év múlva várható kilátásairól. A pályázat lezárult, eredményhirdetésére csütörtök délután került sor a Protestáns Teológiai Intézet dísztermében.

Az eseményen elôbb a lap legfrissebb, januári, integrációs tematikájú száma kapcsán három vendég szólt az egybegyûltekhez. Egyed Péter filozófus és vendégszerkesztô a magyar–román viszonynak a közös európai pályán történô felbukkanását hangsúlyozta. Pomogáts Béla, az Illyés Közalapítvány és az Anyanyelvi Konferencia elnöke Romániának a 2007-re várható európai integrálásával kapcsolatban emlékeztetett arra, hogy a magyarországi közvélemény nem bízik a román politikai kultúrában. Ugyanakkor tudják, hogy az anyaországon kívül rekedt nemzetrészek számára csak az integráció jelenthet igazi megoldást, ezért kényszerbôl támogatják Románia EU-s törekvését. Ezzel párhuzamosan felvetôdik a jogos kérdés: vajon a román politikai elit kívánja-e az igazi integrációt? Maga az EU is bizalmatlan a kényszerhelyzetbôl adódó román törekvés támogatása miatt, mert nem látja biztonságban az európai normákat. Hajdú Farkas Zoltán, aki tizenöt éve Heidelbergben él, az elôttünk álló, Európából Európába vezetô út elkerülhetetlenségét emelte ki.

Balázs Imre József, a Korunk szerkesztôje méltatta a hetvennyolc beérkezett pályázati munka jelentôségét, amelyeket sorra meg fognak jelentetni. Elmondható, hogy az akció a vártnál jobban mozgósított Erdély egész területén, a fiatalok minôségi írásokban adtak hangot jövôképükrôl szóló véleményüknek. Munkájukat a következô díjakkal jutalmazták: könyvjutalmakAlbu Petra, Kozma Kati, Gödri Veronika, Széman Emese Rózsa, Tóth Ágnes (valamennyien kolozsváriak); dicséretMolnár Gyöngyi (Székelyudvarhely), Nagy Zsuzsánna (Kolozsvár), Pál Lehel (Székelyudvarhely-Oroszhegy), Sütô Béla József (Vargyas), Szôgyör Árpád (Csíkszereda), Zsizsmann Erika (Kolozsvár); III. díjBálint Tamás (Székelyudvarhely), Mazurek Andrea Janka (Szatmárnémeti), Nagy Ella Bernadette (Csíkszereda); II. díjFülöp Orsolya és Török Noémi (Székelyudvarhely); I. díj — Balogh Xénia (Kolozsvár) és Szén János (Csíkszereda); különdíjPapp-Zakor Ilka (Kolozsvár); nagydíjMóra Ormai Zoltán — (Sepsiszentgyörgy).

Az eseményt megtisztelte jelenlétével Egyed Ákos EME-elnök és Boros János alpolgármester. Közremûködött a Báthory-líceum reneszánsz fúvóscsoportja.

Ördög I. Béla

Helikon/január 10.

(2. old.)

Az irodalmi folyóirat idei elsô számában Ágh István, Páll Lajos, Szálinger Balázs, Mrena Juliannna, Bágyoni Szabó István versei olvashatók. Lászlóffy Aladár Bolyai János emlékét idézi fel, Faragó József pedig a 75. éves Sütô Andrást köszönti. Más címek: Briszéisz — A felöltô (Egyed Emese); Magyar–német határok (Kántor Lajos); A kék füzet (Boda Magdolna); Többféleképp nézni a ködöt (Alex. Leo Serban); A kötôhomok krónikái (Zalán Tibor); Egzisztencia és transzparencia az Illyés-líra világképében II. (Bertha Zoltán).

Transfórum
Kérdezzen Böjte Csabától!

(2. old.)

A Szabadság és a Transindex internetes újság folytatja közös Transfórum rovatát, amelynek vendége Böjte Csaba ferences szerzetes, a több mint 400 hányatott sorsú gyermeket összegyûjtött dévai Szent Ferenc-alapítvány iskolájának alapítója, a szászvárosi hasonló óvoda és árvaház, a marosújvárnémeti cigányóvoda és egy sor egyéb Hunyad megyei létesítmény és terv kezdeményezôje lesz. Olvasóink kérdéseket intézhetnek hozzá. Válaszait várhatóan február elején olvashatják a Szabadságban és a www.transindex.ro-n. A Transfórum korábbi meghívottai Markó Béla, Mircea Baldean, Eckstein-Kovács Péter, Frunda György, Patrubány Miklós, Tôkés László, Boros János, Jenei Imre, Alföldi László, Pap Géza, Molnár Gusztáv, Németh Zsolt, Sabin Gherman, Kelemen Hunor, Gáspárik Attila, Szent-Iványi István, valamint a Sapientia — Erdélyi Magyar Tudományegyetem, az Illyés Közalapítvány Romániai Alkuratóriuma és a Románia Újjsászületéséért Szövetség vezetôi voltak. A kérdéseket a Szabadság címére várjuk, levélben január 21-ével bezárólag (postabélyegzô dátuma), valamint szerkesztôségünk telefonszámain, e-mail címén (szabadsag@mail.dntcj.ro), illetve az ugyelet@transindex.ro címen január 25-ével bezárólag.

Hófehérke és a hét törpe
— mese-balett két részben és négy képben –

(2. old.)

Jakob Grimm Wilhelm öccsével együtt adta ki 1812-ben Berlinben közismert népmesegyûjteményét, a Kinder- und Hausmärchen-t. A mesék végsô nyelvi megformálása, filológiai pontossága szintén a Grimm-testvérek munkáját dicséri. A népmesegyûjtemény második kötete 1815-ben látott napvilágot. A vállalkozás kedvezô fogadtatásra talált. Az elsô két kötet 1885-re huszadik kiadását érte meg. Az elsô magyar kiadás 1861-ben jelent meg Pesten — Nagy István fordításában.

Az 1979-es Nemzetközi Gyermekév ihlette Hary Béla zeneszerzô-karmestert, amikor megkomponálta a kolozsvári Magyar Opera balettkara számára a gyermekvilág által közkedvelt Grimm-mesének — Hófehérke és a hét törpe — a balett változatát. Az ôsbemutatót (1980. ápr. 29.) követôen a mese-balett kis törpéi Szende, Szundi, Ugrabugri, Morgó, Vigyor, Kukucsi és Hapci népszerûségének köszönhetôen a mû "kiállta az idôk próbáját." Az elmúlt év tavaszán 2002. március 7-én a kolozsvári Magyar Opera balettkara ismét bemutatta Hary Béla mese-balettjét, Mîndrutiu Mihail koreográfiájára és rendezésében, Witlinger Margit díszleteivel és Starmüller Katalin tervezte jelmezekben.

A kedves mesefigurák, Hófehérke (Utiu Amalia), Királynô (Iancu Colceriu Florina), Varázsló (Rusu Pop Gabriela), Királyfi (Câmpean Rares), valamint a kis törpék: Timofte Daniela, Chetran Flavia, Câmpean Andreea, Preda Decebal Severus, Hudrea Levi, Haja Dan és Mányoki Bence m.v. szeretettel várják, január 19-én, vasárnap délután 5 órakor kezdôdô elôadásukra Kolozsvár gyermektársadalmát. Vezényel a zeneszerzô: Hary Béla.

Turánitz J. Lajos

Exlibris

(2. old.)

magyar(osított) nevén KÖNYVJEGY: a könyv ôrzôje, egyszersmind díszítôje is. Arra hivatott, hogy a legesztétikusabban tudassa a féltett könyvnek vagy könyvtárnak egy bizonyos személyhez avagy intézményhez való tartozását. Hazánkban 1972-ben, a Könyv Nemzetközi Évében állt elôször közönség elé nagyobb szabású exlibris kiállítás Kolozsvárott, a Központi Egyetemi Könyvtár halljában. Azóta örvendetesen megnôtt a kisgrafika eme sokak által kedvelt — de még többek által alig ismert — benjáminjának, az exlibrisnek a népszerûsége. Írásban kettôs alakban használatos a neve: az egybeírt alak magát az önálló grafikai mûfajt jelenti, míg külön írva azt az eredendô funkciót betöltô kisgrafikai alkotást, amely a könyv tulajdonosának névbeírását hivatott helyettesíteni. Ilyen kifinomult módon adja tudtára a könyvet kölcsönkérô és visszaadni (esetleg) elfelejtô olvasónak, hogy valaki visszavárja a könyvespolcáról leemelt kötetet. Az évek, évtizedek során aztán önálló létre kelt (mint a bélyegek), és gyûjtés tárgyává is lett.

Története a távoli múltban gyökerezik, de igazi felvirágzása a XIX. század elejére esik, noha már Albrecht Dürer is alkotott igazi exlibriseket.

Magyaországon 1913-ban volt a Iparmûvészeti Múzeumban a talán mindmáig legnagyobb szabású exlibris kiállítás, amelyrôl nagy monográfia kötet is tanúskodik; életre hívója Siklóssy László (1881–1951), fáradhatatlan, jeles mûvészettörténész. A ma már könyvritkaságnak számító mû címe: Az exlibris Magyarországon és a külföldön. Az ô nevéhez fûzôdik a két világháború között Magyarországon mûködött MEGE (Magyar Exlibrisgyûjtôk és Grafikabarátok Egyesülete) életre hívása is, amely a II. világháborús zavaros idôk következtében szûnt meg. Helyét az 1959-ben életre hívott K.B.K. (Kisgrafika Barátok Köre) vette át, ez, ha szûkkörû egyesület is, mindmáig prosperál, Kisgrafika címmel évente háromszor megjelenô, nagy mûgonddal szerkesztett szaklapot ad ki, cserelistákkal, mûvészekrôl és mûgyûjtôkrôl írt tartalmas folyóiratcikkekkel.

Nálunk Ovidiu Petca grafikusmûvész ügybuzgalmának köszönhetôen 1997-tôl visszhangos Kisgrafikai Biennálékat rendeznek Kolozsváron, amelynek harmadik jelentkezése 2001. augusztus 20. — szeptember 20. között volt. Sikere vitathatatlan. Minden reményük meglehet, hogy jó mag hullott jó földbe, amely gazdag termést fog érlelni.

Gábor Dénes

VÉLEMÉNY

Az érem másik oldala... egyetem-ügyben

(3. old.)

Kell az önálló magyar egyetem — Elvárások a szövetség vezetôivel szemben címmel jelent meg a Szabadság január 15-i számában az az interjú, amelyben Wanek Ferenc, a Bolyai Társaság elnöke és Vekov Károly Kolozs megyei parlamenti képviselô, a Nemzetépítô Platform vezetôje fejtette ki álláspontját az önálló magyar egyetem ügyében. Nemcsak a maguk véleményét tolmácsolták ebbôl az alkalomból, hanem a másokét is, félig-meddig kéretlenül. Így a képviselô úr rögtön "az erdélyi magyarság legnagyobb részének" nevében is tiltakozott. Hogy mi és kik ellen? Természetesen az "RMDSZ csúcsvezetôsége", annak legújabb "csínytevései", illetve az általuk folytatott "protokollum-politika" ellen.

Hogy az errôl nyilatkozó tisztelt urak elégedetlenek a "protokollumok révén az egyetemépítésben a mai napig elért eredménnyel", azt még megértem. Mert meggyôzôdésem, hogy ezen a téren senki sem elégedett az elért eredménnyel. Egyértelmû volt, hogy a magyar tannyelvû karok önállóságának megteremtése nem lesz könnyû, egyik napról a másikra megoldható feladat. Ez a kormánypárttal kötött protokollumba is bekerült, és be fog kerülni a következôkben is, ha lesz ilyen megállapodás, és benne lesz minden olyan egyezményben, amellyel közelebb kerülhetünk céljaink megvalósításához. A döntéshozói jogokkal rendelkezô magyar fakultásokból létrehozott tagozatot az önálló magyar egyetem beindításának jelentôs állomásaként tartjuk számon. Megjegyzem, hogy erre már lett volna lehetôség, hiszen a Tanügyi Törvényt módosító Sürgôsségi Kormányrendelet megjelenését követôen az akkori kormánykoalícióval való megállapodás tartalmazta ezt. De ennek a kezdeményezésnek az RMDSZ általi megvalósítása — az adott idôszakban — nemzetárulással felérô cselekedetként került kolozsvári közéletünk néhány szereplôjének diskurzusába, akik most ezt sorozatban, nyilatkozatok vagy interjúk formájában ily módon kérik számon tôlünk. Amikor az erdélyi magyar felsôoktatás egyik-másik magánjellegû intézményének létrehozási szándékát elvi támogatásban mertük idônként részesíteni (pl. Székelyföld esetében), akkor sem mondtunk le a Kolozsvár központú állami magyar egyetem létrehozásáról. Annak idején ez mind felért a már említett megbélyegzô közítélettel. Amikor a politikai lejáratás a tét, és nem a valóban megoldásra váró feladatok, ez így mûködik. Gondolom, hogy nem szükséges az akkori vélemények, álláspontok részletezése, viszont megemlíteném ezek következményeit: Pruteanu szenátor vezetésével sikerült a román oldalon megszilárdítani az összefogást céljaink ellen, mi pedig maradtunk a címkézés, zavarkeltés, az elbizonytalanodás és pozícióvesztés minden ódiumával. Vajon kell-e ez nekünk újra? És kié lesz a felelôsség? Az elmúlt évekre vonatkozóan az "egyetemépítés" fogalma leszûkíthetô-e — az interjúba foglaltak szerint — kizárólag a protokollumban leírtak teljesítésére, a már oly családiasan hangzó "nem tett semmit az RMDSZ" jelige alatt? Nyilvánvaló, hogy nem.

Bízom abban, hogy a Bolyai Társaság elnökének és a tisztelt képviselô úrnak lesz ideje elmondani az RMDSZ Kongresszusán az "elégedetlenségeik" mellett azokat az eredményeket is, amelyeket az egyetemépítés területén elértünk. Például, hogy a 2002–2003-as tanévben a magyar tannyelven tanuló egyetemi hallgatók száma már elérte a 10 000-et, és ezek közül közel 6000-en a kolozsvári Babes–Bolyai Tudományegyetemen tanulhatnak; hogy évente újabb és újabb képzési területekkel bôvülhetett a magyar felsôoktatás; hogy a közgazdasági vagy a jogászképzés sem tiltott terület már; hogy Erdély majd minden városában van már magyar tannyelvû felsôoktatási intézmény, de van önálló magyar tudományegyetemünk is, igaz, egyelôre csak a magyar állam anyagi hozzájárulása révén, de az RMDSZ politikai támogatásával. És arról is kellene beszélni, hogy kezdetben a magánegyetem elsô irodája az Ügyvezetô Elnökség Majális úti székházában mûködött, a teljes infrastrukturális és anyagi háttér biztosításával. Az egyetemalapítás szakmai hátterét az a dokumentációs csomag képezte, amely az Ügyvezetô Elnökség Oktatási Fôosztálya koordinálásával és részfinanszírozása mellett készült el, és lett az Erdélyi Magyar Tudományegyetem elôkészítését irányító magyarországi és hazai testületek rendelkezésére bocsátva. Mindezek azonban nem lettek volna elegendôk, ha az RMDSZ politikai súlyával nem érte volna el az ideiglenes mûködési engedélyek megszerzését. Sorolhatnám tovább is a megvalósításokat, amelyeket el kellene mondani majd a Kongresszuson, legalább "tômondatokban", retorikájukban a "nem értünk el semmit" egy kis jóindulattal "nem értünk el mindent"-re cserélni.

Még egyszer megnyugtathatom az Urakat, hogy az aggodalmaik fölöslegesek. Senki sem "visszakozott" az RMDSZ-ben a magyar felsôoktatás ügyében, senki sem vitatja az önálló állami magyar egyetem szükségességét.

A vita soha nem arról szólt és szól, hogy akarunk-e önálló magyar állami egyetemet Kolozsváron, a Bolyai Egyetem intézményének újraindításaként, hanem arról, hogy ez egy hosszan tartó folyamat eredményeként születhet meg, vagy kizárólagosan csak az "egyik napról a másikra" eszközével akarjuk elérni. Arról is lehetne vitatkozni, hogy kötünk-e olyan megállapodásokat, amelyek által komoly elôrelépést tehetünk céljaink elérése érdekében, vagy sem. Ha az a vélemény válik általánossá, hogy a romániai magyar felsôoktatásra vonatkozóan ilyen megállapodást kötni nem érdemes — s ezzel egyetértenek a közvetlenül érintettek, egyetemi oktatók és hallgatók egyaránt —, valószínû, hogy az RMDSZ ezt megfontolás tárgyává teszi.Véleményem szerint ez nem lenne jó megoldás, és ezt Önök is nagyon jól tudják, mint ahogy tudták akkor is, mikor az elôzô protokollum szövegébôl is kimaradt az önálló egyetemre való utalás. Lehet, hogy az Urak nem ismerték a kormánypárttal kötött megállapodás szövegét? Kétlem, hiszen Wanek elnök úrnak én adtam át személyesen ezeket. Ha újra elolvassa, azt is láthatja, hogy a 2002-es megállapodásban — ami különben a sajtóban is megjelent — a karokról és tanszékekrôl van szó, a hivatalos szöveg szerint: "Se vor înfiinta facultãti si catedre în limba maghiarã la Universitatea Babes–Bolyai..." A bukaresti sajtóértekezleten a szövetségi elnök azon kijelentése, amely szerint önálló magyar tannyelvû tanszékek és fakultások alapítása szükséges, a romániai magyar felsôoktatás általános fejlesztésére vonatkozott. Ha Önök ezt a megállapítást mégis félreértették, nem lett volna egyszerûbb egy rövid telefonbeszélgetésben tisztázni? Igaz, akkor mirôl is méltatlankodtak volna az Urak a velük készített interjúban? Lenne erre egy-két javaslatom. Például, hogy mit tett a Bolyai Társaság szakmai téren a protokollumokban foglaltak megvalósítása érdekében? Milyen háttértanulmányokat dolgozott ki a karok önállósulásának menetérôl, az oktatói személyzet átcsoportosításáról, az infrastrukturális alapok megosztásáról, az elengedhetetlenül szükséges felszerelések, segédeszközök igénylistáinak összeállításáról, hány román szenátusi tagot sikerült meggyôzni ügyünk igazáról? Vajon a felsoroltak is a politikum feladatai közé tartoznak?

Az egyetemalapítás mindannyiunk közös ügye kell hogy legyen, megvalósítása azonban nem azáltal érhetô el, hogy egyesek idônként másokat megbélyegzô harcosságról tesznek bizonyságot az ügy iránti elkötelezettségük hangoztatásával, hanem azáltal, hogy együttmûködnek, konkrét feladatokat vállalnak, konstruktív és felelôs magatartást tanúsítanak. Talán így születhet meg az önálló állami magyar egyetem Kolozsvárt.

Nagy F. István,
az RMDSZ ügyvezetô oktatási alelnöke

Fogalomzavar

(3. old.)

Szép és érdekes a Havasi történet címû cikk, amely a Szabadság január 7-i számában jelent meg Korodi Zoltán tollából, csak azt nem értjük, hogy ha Gyaluról, Jósikafalváról, Dobrinról, az Andrássy grófok egykori erdôbirtokáról van szó, akkor hogy kerül a cikk elsô mondatába a Nyugati Érchegység említése? Mindenekelôtt azt kell tisztázni, hogy Erdélyben a földrajzi szakirodalom Nyugati Érchegységet nem ismer! Ismeretes az ércekben valóban gazdag Erdélyi Érchegység (Brád, Kristyór, Nagyág, Zalatna stb.) fogalma, ez azonban, mint az Erdélyi Szigethegység (magyar geográfusok szerint Erdélyi Középhegység) peremi része, délen a Maros folyásával párhuzamosan helyezkedik el a Zarándi-hegység és a Torockói-havasok között. Ezek szerint a cikkben említett utolsó gímszarvas kilövése a múlt század húszas éveiben a Gyalui-havasok területén történt.

Sajnos nemcsak az említett cikkben, hanem a napi sajtóban és a rádióban is gyakran olvasunk és hallunk a Nyugati Érchegységrôl. Mint rádióhallgató és újságolvasó, nagyon várom azt az idôt, amikor ennek a nemlétezô földrajzi fogalomnak a csaknem állandó említése megszûnik. E helyett mint összefoglaló hegységterület megjelöléseként használjuk az Erdélyi Szigethegység elnevezést, vagy mondanivalónk függvényében, ennek részei elnevezéseit: Gyalui-havasok, Bihari-hegység, Torockói-havasok, Erdélyi Érchegység, Királyerdô stb.

Hihetetlen, hogy a számos földrajzi fogalmakat és elnevezéseket tisztázó cikk ellenére a Nyugati Érchegység elnevezés tovább él. Akik ezt használják, térképre sose néznek?

Ajtay Ferenc

Árfolyamle(e)sés

(3. old.)

Egyre határozottabban körvonalazódik az iraki háború, amelyrôl hosszú ideje úgy képzeltem, ha kitör, azonnal felugrik a kôolaj ára, ami automatikusan maga után von minden más drágulást, és csökken majd az amerikai dollárba vetett bizalom. Mivel az emberek egyáltalán nem lehetnek biztosak abban, hogy egy ilyen méretû ribillió nem ingatja meg az amúgyis recesszióban lévô amerikai gazdaságot. Nemrég azonban egy valutaüzletelésben jártas ismerôs felvilágosított: tíz évvel ezelôtt, az akkori Öböl-háború elsô napjaiban a dollár árfolyama furcsa módon felugrott, és úgy is maradt a hadmûveletek befejeztéig. Talán, mert a katonai túlerô annyira elôre lefutottaknak engedte látszani az iraki zsarnoki ambíciókat a térségben? Pedig akkor is a nemzetközi terrorizmus egyik központjának számító Huszein-rezsim volt a közös ellenség. Most még nem lehet tudni, megismétlôdik-e ez a jelenség. De az biztos, hogy nagyon sok tényezô játszik közre. A nemzetközi színjátékban rájátszhatnak a terrorizmus elleni harc motivációjára, a kôolajpiac zavartalanságának szavatolására, az izraeli állam veszélyeztetettségére stb.

Szóval, egyre elkerülhetetlenebbnek tûnik az iraki háború, amelyet sokan február végére–március elejére várnak kirobbanni. Az ENSZ-ellenôrök helyszíni vizsgálódását alig palástolt színalakításnak tekintik, hiszen az amerikaiak és szövetségeseik már hónapok óta nyíltan készülôdnek Szaddam Huszein fegyveres eltávolítására, akár találnak bizonyítékokat annak atomprogramjára, akár nem. Különben egy akkora hatalmas hadigépezet számára, mint amilyen az Amerikai Egyesült Államoké, idônként mindig kell találni vagy kialakítani valamilyen konfliktushelyzetet, ahol bizonyíthat (és haditechnikai újdonságokat próbálhatnak ki, élôben), mert ellenkezô esetben a tétlenség, az "eltunyulás" visszafejleszti.

Csakhogy minden háború legfôképpen ártatlan emberek elpusztulásával jár, ráadásul mindkét oldalon. És azt nem lehet indulatok nélkül, csak hideg számítással ûzni, a gyûlölködés pedig továbbhullámzik a civil életbe, rányomja bélyegét a harcterektôl távol esô újvilági élettérre is. Ez ellen hallatják szavukat egyre hangosabban a pacifisták bolygónkszerte, és megpróbálják a lehetetlent: a közel-keleti országot megkímélni a fegyveres pusztítástól.

Az árfolyamok tehát eshetnek is, meg nem is, már ami a valutapiac mutatóit illeti. Azonban bizonyos, hogy az emberi ráció árfolyama esésben van. Meddig zuhanhat? Ezekben a hónapokban feltehetôen mindaddig, amíg Szaddam Huszein nem kerül végleg a történelem süllyesztôjébe. Utána pedig következhetnek többi zsarnoktársai, széles e Földünkön...

Ördög I. Béla

Restitúciós várakozás

(3. old.)

Tanácstalanok az államosított ingatlanok egykori tulajdonosai, mert a polgármesteri hivatalok nem válaszolnak visszaigénylési kérelmeikre. A legtöbben már 2001 tavaszán bírósági végrehajtók útján benyújtották kérvényeiket, s azóta nagyon sokan, a még hiányzó iratokkal is régmúlt ideje annak, hogy kiegészítették iratcsomóikat.

Sok visszaigénylô ingatlanához már 2001 ôszén-telén kiszálltak azok a polgármesteri hivatali bizottságok, amelyeknek az iratcsomók kiegészítését követôen az ingatlanok állapotának felmérése a feladatuk. Ezek a jegyzôkönyvek is elkészültek tehát, s azóta, több mint egy esztendeje, mély hallgatás övezi a visszaszolgáltatási ügyeket.

— Mi a teendô? — kérdi ilyenkor a visszaigénylô. Erre a kérdésre kértünk választ az ilyen ügyekben is nagy tapasztalattal rendelkezô Mihály Andor ügyvédtôl, aki Unió utcai irodájában elmondta: tulajdonképpen a törvény által elôírt 60 napos válaszadási határidôre hivatkozva, a visszaigénylôk azzal a kéréssel fordulhatnának a közigazgatási bíróságokhoz, hogy a terminus be nem tartása okán válaszadásra kötelezze a polgármesteri hivatalokat.

Mihály Andor ugyanakkor kifejtette: a 2001/10. számú Törvény alkalmazására az idôhúzás a jellemzô. Ennek oka, hogy a parlament kétértelmû törvényt alkotott, amely az Európai Uniónak tett ígéreteknek sem felel meg. A végrehajtó hatalom arra törekszik, hogy a vitákat a bíróságokra terelje, s ilyenképpen a felelôsséget is az igazságszolgáltatásra hárítsa. Nem könnyíti a helyzetet, hogy maguk a bíróságok sem igyekeznek ezeket az ügyeket letárgyalni. Korábbi perek során kiderült: még a Legfelsôbb Bíróság is egyre csak az ügyek elnapolását szorgalmazza. Annak ellenére, hogy a felek az ügyek letárgyalását kérik, a Legfelsôbb Bíróság újabb és újabb féléves határidôket tûz ki, s így halogatja a perek érdemi letárgyalását. A halasztások másik oka, hogy amennyiben, tegyük fel, a visszaigénylô keresetét idehaza harmadik fokon is elutasítanák, sokan a strasbourgi bírósághoz fordulnának. Ám ez a bíróság — amint azt a közelmúlt ottani pereinek eredményei bizonyítják — Románia számára általában hátrányos, hatalmas összegek kifizetésére kötelezô döntéseket hoz. Ebben viszont idehaza senki sem érdekelt, sem a kormány, sem pedig az adófizetô.

Persze, minden egyes esetet külön kell vizsgálni. Ezért is tanácsos már ebben a várakozási fázisban ügyvédhez fordulni, s közben a polgármesteri hivatalokat folyamatosan válaszadásra, döntésre unszolni.

Boros János kolozsvári alpolgármester kérdésünkre elmondta: december közepétôl kevés lépés történt ebben az ügyben Kolozsváron. A hivatal várhatóan a jövô héten kezd újra foglalkozni a benyújtott visszaigénylésekkel.

Addig tehát ismét várnunk kell.

Adrian Nãstase kormányfô év eleji beszédében azt ígérte, hogy 2003 a restitúció végrehajtásának éve lesz. Ehhez képest azonban a kormány semmilyen utasítással, odaszólással, sürgetéssel nem próbálta válaszadásra ösztönözni a polgármesteri hivatalokat. A hét végi kolozsvári tanácskozáson egy közös államfôi-kormányfôi fellépés ez ügyben esetleg fellendíthetné a dolgukat nem végzô helyhatóságokat. Mindenképpen jó alkalom lenne arra, hogy az illetékesekkel ennek a kérdésnek a megnyugtató megoldásáról is elbeszélgessenek.

Tibori Szabó Zoltán

NAPIRENDEN

Bizonytalanság az oktatási támogatások körül
Megoldatlanok a technikai problémák

(4. old.)

Immár egy év telt el a státustörvény alkalmazásáért felelôs tájékoztató irodák megnyitása óta, ez alkalomból arra kértük az országos iroda vezetôjét, Székely Istvánt, hogy készítse el a mérleget, ami a magyar igazolványok és a különbözô járulékos támogatások igénylését illeti.

— Elôször is ismertetném a konkrét adatokat. Az egész ország területén egységesen, január 21-én kezdtük el tevékenységünket, a 2003. január 12-i összesítés alapján pedig az eddigi dátumig 343 268 magyar igazolvány iránti kérelmet vettünk át és továbbítottunk a magyarországi elbíráló hatóságoknak, 26 802 diákigazolványt, 3789 pedagógusigazolványt és 243 oktatói kártyát. A magyar igazolványt kérvényezôk 63,44 százaléka igazolta jogosultságát valamely egyház által kiállított tagsági igazolással, 6,38 százalékuk RMDSZ-tagsággal, 9,22 nyelvismereti dokumentumok általi bizonyítással, illetve valamivel kevesebb mint egy százaléka civil tagsággal. A magyar igazolványok iránti kérelmek több mint 24 százalékát kiskorú személyek számára igényelték. Megfigyeltük, hogy az oktatási-nevelési támogatás meghirdetésétôl kezdve nagy mértékben megnôtt a kiskorúak számára kérvényezett igazolványok aránya. Azokban az esetekben, amikor az Illyés Közalapítány egy-egy nagyobb pályázati csomagot fogadott el Erdély esetében, azonnal lehetett érzékelni, a kérvények számát illetôen, az illetô régióban. Ha az adatok területi lebontását figyeljük meg, a 2002-es népszámlálás adataihoz igazítva, a romániai magyaroknak eddig 23,93 százaléka nyújtotta be a magyar igazolvány iránti kérelmét. Ha ennek területi bontását vizsgáljuk, akkor tapasztaljuk, hogy a legnagyobb arányban a csíki tájékoztató iroda körzetében regisztráltak kérelmet, itt a magyarok 35,46 százaléka élt ezzel a jogával. Második helyen Szilágy megye található 33 százalékkal, harmadik helyen Beszterce-Naszód, közel 30 százalékkal, Fehér megye pedig feltornázta magát majdnem 29 százalékra. Kolozs megye 21,57 százalékkal valamivel elmarad az országos átlagtól. Ha az idôbeli dinamikáját nézzük meg az igazolvány iránti kérelmeknek, azt tapasztaljuk, hogy az elsô kérvények átvételétôl számított periódusban, az elsô két-három hónapban tehát nagyon magas igénnyel találkoztunk. Ez hetente 13–15 magyar igazolvány iránti kérelmet jelentett, a tavaszi mezôgazdasági munkálatok megkezdésével ez a szám csökkent, majd a nyári szabadságok következtében szintén tovább csökkent az igénylés. Arra számítottunk, hogy szeptemberben ismét növekedni fog, ez az elvárás viszont nem teljesült. A legnagyobb problémák továbbra is a magyar igazolványhoz kapcsolódó pedagógusi- és diákigazolványok, valamint az oktatói kártya iránti kérelmek elbírásában mutatkoznak. Ezeknek az igazolványoknak az érvényét meg kell változtatni, ugyanis jelenleg az adott tanévhez kötôdnek, tehát évente újra kellene igényelni. Úgy tûnik, hogy sikerül megváltoztatni ezt a módszert, a diákigazolványt a tanulmányok várható befejezési idôpontjáig fogják kiállítani, az oktatói és pedagógusi kártya érvényessége pedig öt év lesz.

— Amint említette, szeptembertôl ismét várták az érdeklôdés növekedését az igazolványok iránt. Hogy ez nem így történt, lehet-e azért, mert annyi nézeteltérés és huzavona volt az utóbbi idôben a kedvezménytörvény körül, és az emberek már nem bíznak abban, hogy a magyar igazolványnak olyan értéke van-e, amilyent szántak neki?

— Lehet, hogy ez is közrejátszik. Én azonban úgy látom, a legnagyobb probléma a magyar igazolványhoz kapcsolódó járulékos igazolványok területén mutatkozik, illetve az oktatási-nevelési támogatás bizonytalanságai kapcsán. Október második felétôl kezdôdôen ismét hétrôl hétre nagyobb kérelemszámot regisztrálunk, most már megint úgy 6–7 ezer heti kérést veszünk át és továbbítunk. Ez a növekedés végül is nincs összhangban a kedvezménytörvény módosításával kapcsolatos információkkal, tehát úgy látom, hogy nem a politikai kötélhúzás hat elsôsorban az igazolványok kiváltásának dinamikájára. Ez elsôsorban a Felvidéket érinti, Romániában az Orbán–Nãstase megállapodás megkötése után nem tapasztaltunk olyan típusú politikai ellenállást, ami a kiváltás ellenében hatott volna.

— Az Ön által említett bizonytalanság az oktatási-nevelési támogatásokat illetôen mibôl származik?

— A pedagógusi és diákigazolványoknál, valamint az oktatói kártyánál olyan típusú technikai problémák vannak, amelyeket eddig még nem sikerült megoldani. Ez elsôsorban Magyarországon az oktatási és a belügyminisztérium együttmûködésének technikai feltételeit érinti, ennek nincs egyéb típusú vetülete. Ami az oktatási-nevelési támogatás körüli bizonytalanságot illeti, végül is az Illyés Közalapítvány (IKA) új kuratóriumának bejegyzése okoz átmeneti nehézséget. Jelenleg az IKA-nak, amely a támogatás kiírására benyújtott pályázatokat hivatott elbírálni, nincs döntôképes kuratóriuma, a volt kuratórium mandátuma ugyanis megszûnt, az újat pedig még nem sikerült bejegyeztetni a bíróságon. Az alapítványnak olyan ügyvezetése van, amely a régebbi döntések végrehajtását vállalja, és nem tud újabb döntéseket hozni.

— Véleménye szerint az IKA körüli huzavona szándékosan történik? Az embereknek ugyanis olyan érzésük van, mintha lemondtak volna a határon túli magyarság támogatásáról.

— Nem hinném, hogy így van, hiszen a 2003-as költségvetésben az IKA nagyjából ugyanazzal az összeggel rendelkezik, amellyel 2002-ben. Tehát a támogatás nagyságrendjébôl ítélve a támogatás változatlan szintû.

Köllô Katalin

Ki lesz jelen a kongresszuson?

(4. old.)

Elvi megállapodás született arról, hogy Adrian Nãstase miniszterelnök jelen lesz az RMDSZ kongresszusán — közölte pénteki számában a Cronica Românã címû napilap.

Az újság a miniszterelnöki hivatalt idézte, amely szerint Adrian Nãstase örömmel fogadta az RMDSZ kongresszusára szóló meghívást, és "elvi megállapodás született a részvételérôl".

A Cronica Românã ugyanakkor a magyarországi sajtóra hivatkozva arról írt, hogy Medgyessy Péter magyar miniszterelnök nem tesz eleget az RMDSZ meghívásának, így nem kerül sor a szövetség kongresszusa alkalmából román–magyar kormányfôi találkozóra.

Válaszol Susan Sontag írónô
"Amerikának nem dolga a civilizáció fölött ôrködni"

(4. old.)

Bô négy évtizedes közírói szereplése során talán még soha nem váltott ki olyan indulatokat Susan Sontag (66 éves) amerikai írónô, mint a New York-i Világkereskedelmi központ elpusztítása után megjelent írásával. Sontag egy cikkében felháborítónak tartja, hogy a terroristák merényletét a közszereplôk a szabadságon és az emberiségen esett gyáva támadásnak nevezik ahelyett, hogy beismernék: a terrorakció a világ "önjelölt szuperhatalmának" szólt, az Egyesült Államok külpolitikájának következménye. Az írónô — akit cikke után sokan lehazaárulóztak, sôt, több halálos fenyegetést kapott — a HVG-nek adott interjúban is kifejti vitatott álláspontját. Jóllehet az interjú tavaly január 19-én jelent meg, egy év után is rendkívül idôszerû.

HVG: "Nem vagyok pacifista, és az iszlám fasizmus az ellenségünk" — jelentette ki többször, de ugyanakkor hozzátette: nem hiszi, hogy egy második Öböl-háborúval legyôzhetô a mostani ellenség. Miféle harcot támogat akkor a terrorizmus elleni hadviselésben?

S. S.: Hiszem, hogy az Egyesült Államoknak jogában áll megvédeni polgárait. Azt is tudom, hogy a megtorláshoz erô kell, vagyis fegyveres válaszcsapásra van szükség. Ám azt is gondolom, nem mindegy, hogy milyen jelszó alatt folyik a megtorlás, hiszen a beavatkozás igazolása határozza meg, mit szabad és mit nem. Mások a szabályok, ha ezt háborúnak nevezzük, és megint mások, ha csak katonai akciónak. Az általam mélységesen utált jelenlegi kormány a háború szót arra is felhasználja, hogy szabadság- és polgári jogokat nyirbáljon meg, illetve hogy azok létét, így például a habeas corpusét, a bírói ítélet nélküli fogva tartás tilalmát veszélyeztesse. Alkotmányellenes, ha embereket korlátlan ideig bebörtönöznek, ha megtagadják tôlük a jogot, hogy beszéljenek az ügyvédjükkel vagy tisztában legyenek azzal, tulajdonképpen mivel is vádolják ôket. Márpedig szeptember 11-e után több mint ezer gyanúsítottat fosztottak meg a szabadságától, és legalább ötszáz embert továbbra sem engednek szabadon.

HVG: Eszerint ellentmondást lát abban, hogy Amerika a terrorellenes koalíció építésekor a közös értékek megóvására hivatkozik, de a saját jogrendszerébe épített védôbástyákat most megtagadja a terroristagyanús külföldi állampolgároktól? Kettôs mércét alkalmaz, amikor az elnöki rendelettel bevezetett katonai bíróságokon az idegen állampolgárokra nem vonatkozik az úgynevezett tisztességes eljáráshoz való jog?

S. S.: A kormány egyszerûen azzal takarózik, hogy hadban állunk. Hivatkozik az amerikai történelem azon eseteire, amikor felfüggesztették a szabadságjogokat. Így tett például Abraham Lincoln elnök, aki a polgárháború alatt valóban szüneteltette a habeas corpus alkotmányos jogát. A Bush-kormány nem átall második világháborús intézkedést idézni, amikor több mint 120 ezer japán származású amerikait, mint potenciális ellenséget, internáltak. Biztos vagyok tehát abban, hogy mindezért helytelen most háborút kiáltani. Ez egyszerûen csak egy véres, talán némileg eredményes katonai akció. Utálom, amikor Pearl Harbort emlegetik, vagy amikor azt hajtogatják, hogy Amerika többé nem olyan, mint volt. Elég nagy baj lenne, ha megváltozna. A szeptember 11-i terrorakció szerintem egyszerûen bûncselekmény, csak könyörgök, ne nevezzük az emberiség, a demokrácia vagy a szabadság ellen elkövetett merényletnek! A háborún kívül a terrorista szót is gyûlölöm, ez is a kettôs mércérôl árulkodik. Mindig mindenki terrorista, akit a közösség éppen az ellenségének tart. Csakhogy a ma terroristája már gyakran szabadságharcos vagy ellenálló. A második világháború idején a német nácik és francia kollaboránsaik — a vichyi kormány — terroristának nevezték a francia ellenállókat. Dél-Afrikában Nelson Mandelát tartották terroristavezérnek.

HVG: Akkor az arab terrorizmust — a közvélekedéssel ellentétben — másképpen, pozitívan látja?

S. S.: Szerintem radikális iszlám forradalom söpör végig a világon, amely szinte mindenhol mozgosítja a muszlimokat, sok helyütt erôszakos cselekmények lángolnak fel. Mivel Oszama bin Laden egy radikális, Amerika-ellenes forradalom vezetôje, az Egyesült Államok okkal kezelheti ellenségként. Személyes ízlésemnek jobban megfelelne, ha bin Ladent bíróság elé állítanák, de egy könnycseppet sem fogok hullatni, ha egyszerûen megölik. Az USA vezetése most úgy érzi, joga van a globális, imperialista beavatkozásra, sôt nekem úgy tûnik, mintha az új helyzet a hidegháború örökébe lépne.

HVG: Egyik írásában az Egyesült Államokat "önjelölt szuperhatalomnak" nevezte. Csakhogy a nemzetközi közösség is gyakran fogalmaz meg olyan igényeket, hogy Amerikától több részvételt, beavatkozást, pénzügyi támogatást vár, mint a világ többi államától. Nem gondolja, hogy az ön álláspontja is ellentmondásos e szerepvállalással kapcsolatban? A koszovói háború idején még azt követelte, hogy állítsák meg a népirtást, most Afganisztán kapcsán már imperialista tendenciákat vél felfedezni.

S. S.: Tény, hogy az USA nem egy ország a sok közül. Erôsebb mindenkinél, a tömegkultúrájával hatékonyan pusztított el számos régi kultúrát. Mindezzel együtt Amerika az emberek szemében a modernizáció egyik legsikeresebb képviselôje, minek eredményeként egyebek között gyökeresen javult a nôk helyzete. Ezért is gyûlöli a modernizációt a forradalmi iszlám. Az Egyesült Államoknak azonban nem dolga a civilizáció fölött ôrködni, s azt is jól tudjuk, hogy Amerika a saját érdekeit tartja szem elôtt. Sôt nézzük csak meg a jelenlegi elnök és az alelnök üzleti múltját: a Fehér Házat — eddig példa nélküli módon — két olajipari cégvezetô uralja. Mindkettôjüket szoros üzleti érdekek fûzik Szaud-Arábiához, a Közel-Kelet legnagyobb olajkitermelôjéhez, ahol jelentôs a radikális iszlám befolyás. Nem véletlen, hogy a 19 gépeltérítô közül 15-en szaúdi állampolgárok voltak, akárcsak maga Oszama bin Laden. Szóval, ha maga ellentmondásokat keres, akkor íme, itt a legordítóbb: mivel az Egyesült Államok szoros gazdasági kapcsolatban áll Szaúd-Arábiával, érdeke, hogy fennmaradjon a korrupt szaúdi monarchia, amely mellesleg több módon is támogatja az iszlám fundamentalizmust. Én tehát az USA-ról inkább csak annyit mondanék, hogy a modernizációnak egy olyan típusát képviseli, amely sikeres és — hibái ellenére még mindig — jobb értékeket képvisel, mint az iszlám fundamentalizmus. Ráadásul nôként pláne nem engedhetem meg magamnak, hogy ne fogjam pártját a modernizációnak. Az emberiség felét kitevô azon nemhez tartozom, amelynek életére, szabadságára brutális hatást gyakorolnak a radikális iszlám szabályok. Egyszerûen nem lehetek szentimentális. Nem mondhatom, hogy mi ezt gondoljuk a világról, ôk meg azt, na, hagyjuk egymást békén.

HVG: Ha már a nôk ügyét hozta szóba: a Bush-kormányról sokan azt tartják, hogy csak támogatást toborzó pártfogásként tolta elôtérbe az afgán nôk helyzetének javítását a terrorizmus elleni háborúban. Ön is így gondolja?

S. S.: Ezzel nekem nincs bajom. A hatalomnak mindig az a dolga, hogy megpróbálja befolyásolni az embereket. Valóban, Laura és George Bush váratlanul az ország élfeministáivá, nôjogi vezérharcosaivá avanzsáltak, nyilvánvalóan csak azért, mert a nôk elnyomásának bemutatásával könnyû demonstrálni a tálib rezsim démonikus voltát. Minden hatalom azokkal az eszközökkel él, amelyek a rendelkezésére állnak. Végül is az afgán nôk kiszabadultak háziôrizetükbôl, tehát máris megérte ügyüket felhasználni, akár propagandafogásként is.

HVG: Néhány héttel ezelôtt azonban egy névtelenül nyilatkozó washingtoni kormányhivatalnok azt mondta a New York Timesnak, hogy a törékeny arab koalíció érdekében nem cél, hogy az afgán nôk helyzetével hangsúlyosan foglalkozzanak, nehogy az arab szövetségesek úgy érezzék, Amerika teljesen rá akarja erôszakolni "nyugati értékeit" a muszlim világra.

S. S.: Csakhogy én nem is várom ettôl a kormánytól, hogy bármit tegyen, ami nem szolgál amerikai érdekeket. Mindezzel együtt jobb, hogy a tálib rezsimnek vége van, mint ha még mindig hatalmon volnának. Szerintem ebbôl a szempontból mindegy, hogy Washingtonban csak egy halom képmutató ül, hiszen a lényeg az, hogy joguk volt véget vetni a tálib rezsimnek — akármennyire hozzá nem értô ügyetlenek, és csak az mozgatja ôket, hogy rajonganak a háborúért. A washingtoniak olyan fiúk, akik imádják a háborút, és annak bizonygatását, hogy Amerika a világ elsô számú nagyhatalma.

HVG: A koszovói háború idején még nem beszélt ilyen cinikusan. Akkor azt mondta, a népirtás megakadályozása — tehát egy legitim cél — miatt kell háborút viselni. Morális és ideológiai alapon várt harcot, segítségnyújtást a saját kormányától és a NATO-tól.

S. S.: Én csak annyit akartam, hogy megtörjön Milosevics hatalma, hogy megbukjon a belgrádi kormány, és pontosan ez is történt. Mivel láttam a pusztítást Boszniában és Horvátországban, úgy gondoltam, ha Milosevicset Koszovóban megállítják, abba belebukik. És így is lett!

HVG: De Koszovóval kapcsolatban azt is mondta, hogy semmi kivetnivaló nincs abban, ha bizonyos népek, országok tragédiája a NATO számára fontosabb, mint másoké. Az, hogy a NATO-nak a koszovói öldöklés megállítása elôbbre való ügy, mint Ruanda tragédiája, a kurdok vagy Tibet szabadsága, az "eurocentrikus" érzelmek miatt teljesen elfogadható. Mitôl függ, hogy ön milyen szemmel nézi a NATO vagy az Egyesült Államok beavatkozásait?

S. S.: Ne felejtsük el, hogy a koszovói beavatkozás idején egészen más kormány volt hatalmon nálunk. Futólag ismertem a Clinton házaspárt, bennük valóban volt némi kulturális közösségérzet, és így az elnök érdeklôdése hamar Koszovó felé fordult. Ruanda túl messze volt. Amikor a Clinton-kormány megtudta, mi folyik ott, a kisujját sem mozdította. Több hétig még attól is ódzkodott, hogy a mészárlást népirtásnak nevezze, pedig az volt talán a fasizmus csúcsa, több mint 800 ezer embert gyilkoltak meg hat hét alatt. De nem is értem, mirôl beszélünk: mint tudjuk, az önzetlenség és az erkölcs nem releváns fogalmak a politika esetében. Ne is erôltessük, elég, ha abban reménykedhetünk, hogy egy adott kormány érdekei valamelyest egybeesnek a közjóval. És ha bízhatunk abban, hogy a vezetôk nem követnek el bûncselekményeket, önzetlenséget várni tôlük igazán nevetséges lenne.

Bombera Krisztina (New York)

NAPIRENDEN

Egyeztetés a kormány prioritásairól
Iliescu a kormánypárt vezetôivel konzultált

(5. old.)

Megbeszélést folytatott tegnap Ion Iliescu államfô a Szociáldemokrata Párt (SZDP) vezetôivel azzal a céllal, hogy a politikai pártok erôit egyesítse és elfogadjanak egy közös nyilatkozatot a 2007-es európai integrációt illetôen. Ennek érdekében Ion Iliescu az összes parlamenti párttal konzultációt kezdeményezett.

A pénteki tanácskozás napirenden ugyanakkor az alkotmány-módosítással, az új választási törvénnyel kapcsolatos kérdések, valamint a helyi és központi közigazgatás fejlesztése, hatékonyságának növelése, illetve Románia 2003-as külpolitikai stratégiájának megvitatása szerepelt. Ezt megelôzôen Ion Iliescu találkozott a szenátus és a képviselôház elnökeivel, Nicolae Vãcãroiuval és Valer Dorneanuval, Adrian Nãstase miniszterelnökkel és Mircea Geoanã külügyminszterrel.

Nãstase korábban azt nyilatkozta, hogy az elôrehozott választásokról és a kormány esetleges lemondásáról már túl sok szó esett, és szerinte egyik sem fog valósággá válni. Iliescu viszont úgy vélekedett, hogy a kormányátalakítás a miniszterelnök hatáskörébe tartozik, aki miután meghozta döntését, egyeztet az államfôvel. Ugyanakkor arra is rámutatott, hogy a kormánynak jelenleg más gondjai is vannak, mint például a gazdasági növekedés és a közigazgatás hatékonyságának elôsegítése.

A tegnapi tanácskozáson végül megállapodtak abban, hogy a kormány idei prioritásai a közigazgatási bürokrácia és a korrupció felszámolása, a NATO-hoz és az EU-hoz való csatlakozási folyamat folytatása, egy közép- és hosszútávú fejlesztési stratégia beindítása, az alkotmány és a választási törvény módosítása lesz.

5,2 százalékos gazdasági növekedés

(5. old.)

A Fejlesztési és Elôrejelzési Minisztérium 5,2 százalékosra becsüli az idei gazdasági növekedést, e cél elérése érdekében a kormány az exportok és a befektetések növekedésére alapoz.

A befektetések volumene 9 százalékkal növekszik, a belföldi összkereslet 4,8 százalékos emelkedése mellett, áll a szaktárca szerdai közleményében.

A minisztérium becslése szerint a kivitel 10 százalékkal, a behozatal pedig 8,4 százalékkal növekszik az elôzô évhez viszonyítva. Az elôrejelzések 6,5 százalékos növekedést jósolnak az ipari termelésnek.

A szaktárca számításai szerint idén 13–14 százalékos éves inflációs rátával kell majd számolni.

Nem vagyunk képesek pénzek lekötésére?

(5. old.)

Románia nem rendelkezik az Európai Unió által kiutalt pénzek lekötéséhez szükséges közigazgatási kapacitással — szögezte le Eneko Landaburu, az Európai Bizottság Bôvítési Fôigazgatóságának vezetôje.

A brüsszeli diplomata szerint Románia valódi problémája a gyenge közigazgatás, ezt feltétlenül reformálni kell a 2007-es csatlakozás érdekében. "Romániának nem csak az EU-pénzekhez történô jobb hozzáférés érdekében kell rendeznie ezt a problémát, hanem az állam, mint egész megfelelô mûködéséért is".

Landaburu közölte: 2006-ban Románia több mint egymilliárd euró értékben kap elôcsatlakozási támogatást, ezt a jelentôs összeget pedig okosan, hasznos célokra kell elkölteni. Hozzátette, a pénzek folyósításának feltétele a megfelelô projektek kidolgozása például a mezôgazdaság, az infrastruktúra-fejlesztés, a környezetvédelem területén. Továbbá az összegek helytelen felhasználása esetén Romániának és az ET-nek "el kell számolnia" az Európai Parlament és a tagállamok elôtt.

A közigazgatási kapacitás megerôsítése mellett Romániának javítania kell a makrogazdasági stabilitáson, és garantálnia kell az igazságszolgáltatás függetlenségét. "A végrehajtó hatalom igazságszolgáltatásba történô beavatkozását az Európa Tanács »jelentôs aggodalom-forrásnak« tekinti".

KÖRKÉP

Kolozsváron ülésezett a Bioterra

(6. old)

Csütörtökön délelôtt a kolozsvári Agrártudományi és Állatorvosi Egyetem étkezdéjében tartott beszámoló gyûlést a biotermelô gazdálkodók — BIOTERRA — szervezetének vezetôtanácsa. Albert Imre elnök beszámolt az elmúlt esztendô fontosabb eseményeirôl, de visszapillantást is nyújtott a megalakulás óta (1992) eltelt évtized jelentôs megvalósításairól is.

Martin Schütz vezetésével négy svájci biotermelôvel indult a bioszervezet mûködése, akik a Christliche Ostmission szervezet képviseletében érkeztek Magyarlónára, és azóta is ott található a Bioterra központja. Akiket közelebbrôl érdekel a kérdés, a 266-606-os telefonszámon bôvebb felvilágosítást kaphatnak arról, hogy tulajdonképpen mit is jelent a nagy vegyszermentes biotermelés.

Megalakulása óta a szervezet, svájci elôadók hathatós segítségével, minden évben 10–12 szemináriumot tartott, fôleg erdélyi falvakban. Az elmúlt esztendôben 52 elôadásra került sor 12 megyében: Fehér, Arad, Bihar, Beszterce-Naszód, Máramaros, Kolozs, Szilágy, Mehedinti, Temes, Szatmár és Suceava településein. Ezeken a találkozókon összesen 1500 farmer és gazdálkodó vett részt. A vendég svájci elôadókon kívül elôadásokat tartottak a helyi agrártudományi egyetem tanárai, valamint a szervezet szakemberei is. Több mint 54 millió lejt költöttek szemináriumok rendezésére. A résztvevôket a svájci vendégek megajándékozták jelentôs mennyiségû zöldség- és virágmaggal is.

Jelenleg 15 830 hektáron folytatnak biotermelést a Bioterra tagjai. 9259 számozott állat (U.V.M.) áll ellenôrzés alatt. 2002-ben sikerült — elsô alkalommal — biobúzát Németországba exportálni Bihar megyébôl. Lehetôség van legalább 200 tonna kivitelre is, de a kenyérgabona mellett igény van rozs, zab, tavaszi árpa, napraforgó, szója és tökmag értékesítésére is. A nyugati piacon jól el lehetne adni. Észak-Moldvából a Lactate Dorna szintén külföldre termel tejtermékeket, akárcsak a Suceava megyei Panaci községi tejfeldolgozó gyár, és Hargita megyébôl a székelyderzsi tejfeldolgozó üzem, mind biotermékeket forgalmaznak nyugat-európai piacokon.

Biotermeléssel már egyre több megyében foglalkoznak. Jelen pillanatban 17 megyébôl szerepelnek biogazdálkodók a Bioterra nyilvántartásában: Közép-Erdélybôl, a Bánságból, Székelyföldrôl, Szilágyságból, Moldvából és a Regátból egyaránt. Íme, a 17 megye névsora: Arad, Fehér, Bihar, Botosani, Kolozs, Maros, Hargita, Kovászna, Temes, Szilágy, Szatmár, Suceava, Iasi, Máramaros, Cãlãrasi, Ilfov, Bukarest. Albert Imre elnök beszámolt a szervezet elmúlt évi költségvetésérôl is. Ezután a résztvevôk konkrét javaslatokat fogalmaztak meg, amelyeknek célja a gazdasági tevékenység szüntelen javítása.

Javasolták, hogy rövidesen hozzanak létre egy részvénytársaságot, amely Nagyváradon és környékén úgy 30 kilométeres körzetben konkrétan foglalkozna a biotermékek értékesítésével. Felmerült továbbá egy érdekes javaslat: Céfa községben van egy 450 négyzetméteres mûhelycsarnok, amit aránylag olcsón megvásárolhatnának, és valamilyen biotermeléssel kapcsolatos tevékenységet kezdhetnének el ott. De sajnos erre pénzt szerezni nagyon nehéz. Talán, ha többen összefognának, sokkal könnyebben sikerülne. Érdemes tanulmányozni sürgôsen ezt a kedvezô lehetôséget, és lépni ebben az ügyben, amíg nem kerül más leleményes ember, aki gyorsan lepengeti az árát.

Martin Schütz projektvezetô elmondta, hogy február közepén, 17–20-ig, 21 agrárszakember a Kolozs megyei mezôgazdasági szaktanácsadási hivatalból háromnapos kiképzésen vesz részt, ahol tisztázzák mit jelent a bio- vagy ökogazdálkodás, és hogyan kell áttérni erre a kevésbé ismert termelési módra.

Bódis Andrástól, a Bioterra munkatársától megtudtuk, hogy februárban 10 településen tartanak szemináriumokat, többek között Györgyfalván, Kajántón, Aranyosegerbegyen, esetleg Magyarszováton, Kéralján, Kövenden vagy Bágyonban. A lista véglegesítése folyamatban van. Válaszúton Bódis András már tavaly tartott a gazdatanfolyamon egy elôadást a biogazdálkodásról. Oda idén is visszatérnek. A szép tervek sikeres megvalósítása a helyi hatóságok hozzáállásától és a termelôk érdeklôdésétôl függ. Ilyen szempontból sokat tehetnének a községi agrárszakemberek is. Idén nem kevesebb mint 160 millió lejt költ erre a Bioterra szervezet.

Barazsuly Emil

Kórházi komputerhálózat a bürokrácia ellen
Az egészségügyi személyzetnek tanulnia kell

(6. old)

A betegek számítógépes nyilvántartása egyelôre nem mûkôdik megfelelôen a tordai kórházban. Az ok: az alkalmazottak még nem szoktak hozzá a számítógépes program kezeléséhez.

Victor Andrasony kórházigazgató elmondta: a betegek számítógépes nyilvántartását tavaly novemberben vezették be. A rendszerezés azonban még mindig csak kísérleti jellegû, mivel nincs számítógép-kezelô szakemberük, az intézet alkalmazottai pedig csak most próbálnak hozzászokni az új munkamódszerhez. Néhány hónap alatt az egész személyzetnek meg kellene tanulnia a program kezelését. A bevezetett munkamódszer másik hibája, hogy a teljes átszervezéshez a hálózatnak negyvennégy számítógépbôl kellene állnia, de a kórház egyelôre csak tizenöttel rendelkezik. A hiányzó számítógépeket három év alatt, fokozatosan kapja majd meg az intézmény.

Egyelôre a tordai városi kórház az egyetlen Kolozs megyében, ahol bevezették a betegek számítógépes nyilvántartását. Ennek segítségével az intézmény megszüntetheti a bürokráciát. Ugyanakkor a pácienseknek nem kell bebarangolniuk az egész kórházat, hogy vizsgálati eredményeiket vagy egyéb információkat, papírokat megkapjanak.

R.T.T.

Nyáron kiver a veríték — télen kiráz a hideg
Sokaknak okoz szenvedést a fagyos idôjárás

(6. old)

A mínusz tíz, tizenöt fokos hidegben már nem melegít fel a nyári kánikula gondolata, ilyenkor szinte valótlannak tûnik, hogy a levegô nemrég még forró volt, égette bôrünket, napszúrástól meg kiszáradástól tartva menekültünk az olvadó aszfaltról, és kerestük az árnyékot, nedvességet és hideget. Hát most hideg van, és... keressük a serkentô, sokszor bizony életmentô meleget. Hiszen bármennyire jól, rétegesen öltöznénk, sokan szenvednek olyan krónikus betegségben, amely most, ennyire lehûlt idôben fokozza szenvedésüket. Ilyenkor az érszûkülettel, keringési zavarokkal küszködôk vagy a cukorbetegek nagy részét — akiknél a betegség jellegzetessége, hogy a végtagokban rossz a vérkeringés — az átlagosnál jobban megkínozza a nagyon hideg idô, mondotta dr. Vekov Ildikó. Ezért fokozottabban kell figyelniük saját magukra, kezüket, lábukat alaposan bugyolálják be, és keveset közlekedjenek kint. Hiszen a már meglévô érszûkület mellé a nagy hideg érspazmust okozhat, minielhalás keletkezhet, és még fekélyesedés is elindulhat. A tüdôbetegekre sincs jó hatással ez a mostani fagyos idôjárás, mivel náluk bronchospazmust, asztmás rohamot válthat ki. Ugyancsak elôvigyázatosabbnak kell lenniük a szívbetegeknek, mert adott esetben fokozódik a koszorúérszûkület, a szív vérhiányos állapota.

És újra veszélyeztet az influenzás megbetegedés is. Bár ez, amint dr. Vekov Ildikó mondotta, nem a hideg, hanem a vírusmigráció kérdése. A léghullámmal együtt jönnek a vírusok is, tehát amikor például Magyarországon járványról beszélnek, már tudható és várható, hogy az napokon belül hozzánk is elérkezik. Mindennek annyi köze van a hideghez, hogy ilyenkor fogékonyabbak vagyunk a betegségekre, hiszen lassan kiürül a szervezet vitamintartaléka. Ezért a tavasz kezdetén jelentkeznek a legcsúnyább betegségek.

(i)

KÖRKÉP

Adómentesség a rokkantaknak

(7. old.)

A helyi költségvetés elfogadása után a szamosújvári városi tanácsosok az adók és egyéb illetékek megbeszélését tûzték napirendre. Bôven volt mirôl vitatkoznia a 21 tanácsosnak, hiszen a helyi adók, illetve illetékek megszavazása nem bizonyult éppen olyan egyszerû feladatnak. Figyelembe véve a különféle telkek és épületek esetében kiszabott adónövekedést, természetes, hogy voltak ellenérvek is, ám az idei esztendôre tervezett helyi beruházások értékét szem elôtt tartva, a gyûlésen jelen lévô tanácsosok egyetértettek a 2003-ra javasolt adókkal és illetékekkel. Külön fontosságot tulajdonítottak a mezôgazdasági területek megadóztatásának, hiszen elsô alkalommal kerül elôtérbe ez a kérdés. A tanácsosok ugyanakkor adómentességet szavaztak meg a rokkantak, a világtalanok és a szociális segélyt élvezô személyek számára. A döntést megelégedéssel fogadták az érintettek. Az I-es és II-es fokú rokkantak támogatása továbbra is szociális segélyként szerepel a helyi önkormányzat napirendjén.

Szamosújváron eddig a lakosságnak több mint 80 százaléka tett eleget tavalyi adókötelezettségeinek.

Erkedi Csaba

Együttmûködési megállapodást ír alá a Sapientia Debrecenben

(7. old.)

A Debreceni Egyetem és a Sapientia-Erdélyi Magyar Tudományegyetem együttmûködési megállapodást ír alá ma délelôtt 11 órakor. A megállapodás célja együttmûködés kiépítése a két egyetem között az oktatás és a tudományos kutatás területén, ezáltal az Erdélyi Magyar Tudományegyetem szakmai megerôsödésének elôsegítése.

Az intézmények közötti együttmûködési szerzôdést a Debreceni Egyetem Rektori Hivatalának Tanácstermében írják alá ünnepélyes keretek között. A Debreceni Egyetem részérôl részt vesznek: dr. Nagy János rektor, dr. Gyôry Kálmán általános rektorhelyettes, dr. Imre László tanárképzési rektorhelyettes, dr. Fésüs László OEC-elnök, stratégiai rektorhelyettes, dr. Kovács László tudományos rektorhelyettes, dr. Jávor András centrumelnök-helyettes, Agrártudományi Centrum, dr. Borbély Györgyné fôtitkár, dr. Abádi Nagy Zoltán, a külsô kapcsolatok rektorhelyettese.

A Sapientia— Erdélyi Magyar Tudományegyetemet dr. Tonk Sándor rektor, dr. Tánczos Vilmos rektorhelyettes, dr. Szilágyi Pál, a Szenátus Oktatási Bizottságának elnöke és Hauer Melinda fôtitkár képviseli.

Kedvezményes jegytömb a Román Operától

(7. old.)

Tíz kedvezményes árú jegybôl álló tömböt bocsát a közönség rendelkezésére a Kolozsvári Román Opera vezetôsége, ezzel igyekezve színházba vonzani és kultúraigényessé tenni a lakosságot. A tíz jegybôl álló tömb tíz elôadás megtekintésére jogosítja fel annak tulajdonosát. Január a minden korosztálybeli örökifjak operaelôadásainak hónapja lesz, amikor a gyermekek, diákok, egyetemisták és nyugdíjasok jelentôs kedvezményekben részesülhetnek. A nyugdíjasok, diákok és egyetemisták mindössze 168 ezer lejért vásárolhatják meg a tízjegyes tömböt, míg a gyermekek ugyanazért a tömbért még ennél is kevesebbet, csupán 105 ezer lejt kell hogy fizessenek.

Már nem éhezik a vadállomány

(7. old.)

Az idei nehéz tél immár harmadik alkalommal okozott komoly gondokat a Beszterce-Naszód megyei vadállománynak. A vadászoknak több tonna élelmet kellett elhelyezniük az etetôpontokban.

A legnehezebb a helyzete a Cibles és a Radnai havasok vadállományának, ahol a hóréteg vastagsága meghaladja az egy métert. A tél átvészeléséhez a vadászok élelmet helyeztek el az állatok számára. A 19 etetôhelyen 800–1200 kilogramm szénát helyeztek el ôzek, szarvasok és nyulak részére, ugyanakkor megyeszerte 2,5 tonna kukoricát juttattak a vaddisznóknak is. Január végéig a vadászok még 25 vaddisznót és 120 vadnyulat lôhetnek ki, ám nagyon könnyen megeshet, hogy a nagy hó miatt a vadászatok elmaradnak, s az állatok megmenekülnek. Egyébként az éhes állatok gyakran bemennek a falvakba, s ott az emberek megfogják ôket. Valer Negrusa, a Beszterce-Naszód Megyei Sporthorgászok és Vadászok Egyesületének igazgatója nem tanácsolja, hogy a lakosság rabul ejtse, hazavigye, s ott leölje a vadakat, ugyanis az ezért kiróható büntetések igen magasak, elérhetik akár az 50 millió lejt is, és az egyesület nem kíván ilyen szélsôséges intézkedésekhez folyamodni. A falvakban élelmet keresô állatokat bántani nem szabad, engedni kell ôket elmenni, fôként, ha viselkedésük nem agresszív. Az igazgató szerint mindeddig nem érkeztek visszajelzések kiéhezett falkákról.

A rendôrség hírei
Családelhagyásért zárták be

(7. old.)

Január 16-án fogta el a kolozsvári rendôrség a 30 éves, felsôdetrehemi Sebastian Sârbot. A férfi nem akarta teljesíteni börtönbüntetését, amelyet a gyerektartás kifizetésének elmulasztásáért kapott. Tettéért különben 1 évre ítélték el.

Három lakást tört fel
A brãilai Adrian Iliescu személyében azonosították három Grigorescu utcai tömbházlakás feltörôjét. A törvénytelenül Kolozsváron élô férfi összesen 11,6 millió lej értékû javakat lopott el a feltört lakásokból. Jelenleg más ügy miatt van letartóztatásban.

Talált maroktelefont adott el
Talált tárgy eltulajdonítása miatt indult nyomozás egy szamosújvári férfi ellen. A 22 éves Alin Bria még 2002 áprilisában egy 1,8 millió lej értékû maroktelefont talált az utcán, s azt boldogan zsebrevágta, majd 300 ezer lejért eladta. Szabadlábon védekezik az ellene felhozott vád ellen.

Vascsôvel ütötte meg
Két építômunkás között támadt veszekedés, amely az egyik súlyos sérülésével ért véget. Az eset még az elmúlt év augusztusában történt egy Donát úti építôtelepen. A két férfi, az 56 éves Simion Mocan és a 46 éves Augustin Pintea az ebédszünetben alkoholt fogyasztott, s ezt követôen alakult ki közöttük nézeteltérés. A fiatalabbik hamar kézbe vette a dolgokat, elôbb ököllel elverte Mocant, majd egy vascsôvel nyaki tájékon mért rá ütést. Ezt követôen az áldozatot meg kellett mûteni. A tettes ellen most indult nyomozás.

Alkalmazottaival élt vissza
Az alkalmazottak védelmérôl szóló törvény megszegése miatt kell számolnia a törvény elôtt a Confort Plus Kft. ügyintézôjének. Vasile Dãbican levonta az alkalmazottak fizetésébôl a különféle járulékokat (CAS, munkanélküli- és nyugdíjalap), de a több mint 40 millió lejt nem fizette be az államkasszába. Szabadlábon védekezik.

(balázs)

Kilencezer adócsalás 2002-ben

(7. old.)

A pénzügy-igazgatóság ellenôrei Kolozs megyében 2002 folyamán több mint kilencezer adócsalást lepleztek le.

Az elmúlt év során a hivatal felügyelôi 14 405 ellenôrzést végeztek e téren, magán- és vegyesvállalkozóknál, állami vállalatoknál és egyéb jogi személyeknél, és ezek során összesen 9027 adócsalást fedeztek fel. Az államkassza ellen vétô cégeket összesen 569,5 milliárd lejes adó befizetésére szólították fel, bár ennek az összegnek a nagy része — 320 milliárd — hátrálékokra kirótt késedelmi kamatokból származik. A vállalatok eddig 137,5 milliárdot fizettek ki ebbôl az összegbôl.

TUDOMÁNY

Mindentudás Egyeteme — 12. elôadás — 2002. december 2.

(8. old.)

Borhidi Attila
A növények társadalma

(8. old.)

Elôhang
Az emberiség történelme során megszokta, hogy minden fejébe vett szándékát elôbb-utóbb — értelmével, erôszakkal vagy fondorlattal — meg tudja valósítani, hatalmát mindenre ki tudja terjeszteni. Az ember azonban csak része, nem pedig ura a természetnek, és a rész tartósan nem uralkodhat az egész felett. A földi életet csak kozmikus erô semmisítheti meg, de az ember képes lehet természeti környezetének olyan mértékû tönkretételére, amely saját pusztulásához vezethet. Ezen az úton eddig már jelentôs haladást tettünk.

Az emberiség túlélésének egyetlen esélye van: ha megismeri a környezô természetet, és tiszteletben tartja a felismert törvényszerûségeket. A természet nem parlament, ahol négyévenként újra lehet alkotni, félévenként pedig módosítani a törvényeket. Kellô ismeret és józan mérséklet birtokában azonban az emberiség — ha uralkodni nem is fog rajta, de — részt vehet a természet kormányzásában. Ehhez azonban az embernek elôbb egy másik természetet kell legyôznie: a saját természetét. Voltak már, akiknek sikerült. Rendkívül idôszerû, hogy ez társadalmi — ha úgy tetszik, össznépi — lecke, vagyis az egész emberiség feladata legyen.

Manapság az emberi társadalom szerkezetét, szervezeteit, mûködését leginkább gazdasági tevékenységének tükrében értékelik. Egy ország társadalma akkor tekinthetô eredményesnek, ha pénzügyileg stabil, gazdasági mutatói jók. Azok elôtt a politikusok elôtt, akik az emberi társadalmak mûködtetéséért felelôsek, a döntéshozók elôtt gazdasági folyamatok, modellek, elérendô gazdasági növekedések lebegnek, mint a sikeresség ismérvei, amelyek egyúttal saját politikai helyzetük stabilitásának is biztosítékai. Ezeknek a döntéshozóknak kellene okosan gazdálkodni a természet legfontosabb megújítható erôforrásával, Földünk növényzetének maradványaival, Gaia megszaggatott zöld ruhájával.

A baj valahol ott lehet, hogy a közgazdászok nem tudnak mit kezdeni a Föld növényzetével, mert nem tudatosult bennük, hogy a zöld növényzet is társadalmakból áll, amelyeknek gazdasági és társadalmi stratégiái és szigorú törvényei vannak, amelyek mûködtetnek, korlátoznak és szabályoznak. Érdemes egy kissé megismerkedni a növényi társadalmak szerkezetével és mûködésének gazdasági elveivel, hátha ez hozzásegíti a döntéshozókat is ahhoz, hogy megértsék ezt az emberi társadalom létét alapvetôen meghatározó társadalmi és gazdasági rendszert, és megpróbáljanak békés gazdasági együttmûködést kialakítani vele.

I. Vannak-e növényi társadalmak?
Már több mint száz éve, 1894-ben egy McLeod nevû angol botanikus azt a meghökkentô állítást közölte, hogy a növények társadalma két csoportból áll: kapitalistákból és proletárokból. A kapitalisták sokat esznek, kevés utódot hoznak, és sokáig élnek, ezzel szemben a proletárok keveset esznek, sok utódot hoznak, és korán meghalnak.

Ez a figyelemreméltó megállapítás akkoriban nyomtalanul elmerült a biologisztikus társadalom-magyarázatok és az antropomorf biológia-magyarázatok tömkelegében, amelyek a spenceri filozófia hatására seregével születtek a századfordulón.

Az olvasó talán tudománytalan jópofáskodásnak is tekinthetné ezt a "blikkfangos" bevezetést, sietek azonban megnyugtatni, hogy a növények társadalma cím nem egyszerû reklámfogás.

Ellenkezôleg. Szeretném röviden bemutatni azokat a fontosabb tudományos eredményeket, amelyek a növényi közösségek és az emberi társadalom közös vonásaira utalnak, sôt magam is szeretnék hozzájárulni ehhez egy olyan modell bemutatásával, amely e két, különbözônek látszó szféra mûködésének hasonló vonásait tovább gyarapítja és erôsíti.

Elöljáróban szeretnék emlékeztetni arra, hogy a növényi közösségekkel foglalkozó tudomány neve eredetileg növényszociológia volt, s a növényszövetkezetek leírásával, mûködésük törvényszerûségeivel foglalkozott. A 40-es évek végén a marxista szociológia nyomására tértünk át a növénycönológia és növénytársulás elnevezésekre. Akkoriban azt tanultuk, hogy az emberi társadalom külön minôséget képvisel, mert az emberi társadalomban az emberi tudat mûködik, amilyennel más élôközösségek nem rendelkeznek, másrészt az emberi társadalom egyfajú, míg a növénytársulások sok fajból tevôdnek össze.

Ha most e két argumentum megkülönböztetô jellegét megvizsgáljuk, kétségeink támadnak. A tudat ugyanis nem egységes társadalmi ideaként jelenik meg, hanem különbözô — gyakran ellentétes — irányú érdekek és törekvések stimulátoraként, aminek következtében egymást kioltó vektoriális mennyiséggé darabolódhat, vagy a folyamatokat az eredeti — többnyire értelmes — szándéktól eltérô irányba vezérelheti. (Akinek kétségei lennének efelôl, néhány szenátusi vagy kari tanácsülésen való részvétel után az állítást vita nélkül elfogadja). Valójában ez az argumentum — idealisztikus jellege miatt — eleve nem illik egy materialista társadalom-filozófiába — nem is Marxtól származik, jóval késôbb keletkezett. Kifogásolható továbbá az az álláspont is, amely indokolatlan egyenlôségjelet tesz tudat és értelem közé, holott a két dolog nyilván nem ugyanaz. Az emberi társadalom folyamataiban és jelenségeiben a véletlenszerûségnek épp olyan nagy — vagy esetleg még nagyobb — szerepe van, mint az egyéb élôközösségekben. Nem véletlen, hogy mindkét szféra mozgásait, eseményeit, mûködését a matematikai statisztika azonos eszközeivel vizsgáljuk és írjuk le.

A másik kérdés az egyfajúság-többfajúság kérdése. Az ember nem véletlenül a teremtés koronája, vagyis az adaptív evolúció csúcspontja. Az ember szerepjátszó készségével képes az összes társadalmi funkció betöltésére, amelyeket a növényi társadalmakban csak az egyes funkciókra adaptálódott fajok vagy fajcsoportok közössége képes ellátni. Vagyis az egyfajú emberi társadalommal funkcionális szempontból éppen egy sokfajú növényi társadalom egyenértékû.

Ezek után tekintsük át röviden azokat az ismérveket, amelyek a növényi társadalmak megértéséhez közelebb visznek bennünket.

Azt, hogy a növényzet nem amorf biomasszaként jelenik meg a Föld felszínén, hanem benne jellemzô növényi alapformák ismerhetôk fel, Alexander Humboldt, a nagy német geográfus, a növényföldrajz tudományának megalapítója fedezte fel. Ô 21 növényi alapformát írt le, ma mintegy 54-et ismerünk. Ezek közül 41-et mutatunk be azok közül, amelyek Dél-Amerika trópusi növényvilágára jellemzôk.

Az alapformák tömeges megjelenése alapján ún. formációkat írtak le, amilyenek a fenyvesek, pálmaligetek, lombhullató erdôk, füvespuszták stb. A Föld formációinak elsô leírása Grisebach nevéhez fûzôdik (1877). A formációk ökológiai jellemzését Warming és Schimper munkáinak (1916, 1937) köszönhetjük, akik az ökológiai növényföldrajz megalapítói voltak. Ennek az irányzatnak utolsó nagy csúcsteljesítménye Walter Vegetation der Erde címû mûve a 60-as évekbôl.

Míg ez a tudományos irányzat azt vizsgálta, hogy a növényi társadalmak mibôl és milyen körülmények között élnek, a tudósok egy másik csoportja a hogyan kérdését vizsgálta, a mûködés formáit, amelyeket akkor még nem mertek stratégiának nevezni. Ennek a folyamatnak fontos állomása volt Raunkiaer 1907-ben született életforma-rendszere, amely a növényeket a szaporító szervek elhelyezkedése és az áttelelés módja szerint osztályozta, e csoportokat bízvást tekinthetjük különbözô túlélési stratégiáknak.

A fejlôdés következô lépése az volt, amikor Hallé, Oldeman és Tomlinson felismerte a növények architekturális formáit a 60-as évek végén, vagyis azt, hogy a növények és különösen a fák növekedése egy genetikailag kódolt testfelépítési, ún. architekturális terv szerint történik. Ezek a típusok egyesítik Humboldt alapformáinak és Raunkiaer életformáinak fô vonásait, amennyiben a növekedés és elágazás módjain, valamint a reproduktív szervek elhelyezkedésén alapul. Ezek az alkalmazkodási formák azt szolgálják, hogy a növény a legjobb esélyekkel vehessen részt a fotoszintézishez és virágképzéshez igényelt fény megszerzésében. A szerzôk által leírt 21 architekturális típusból itt hatot mutatunk be példaként.

Láttuk tehát a túlélés és az energiához jutás stratégiáit. Az utóbbihoz szorosan kapcsolódik az energiahasznosítás stratégiáinak csoportja, amely a fotoszintézis különbözô biokémiai útjaiban, a C3-as, C4-es és a CAM-típusú fotoszintézisben nyilvánul meg.

A növényi társadalmak mûködésében a további meghatározó folyamatokat a demográfia és a forrásfelosztás kérdései jelentik. A korábban említett McLeod kezdetleges megfogalmazása tulajdonképpen egy kétstratégiás szaporodási modell csíráit rejti magában. Ez a modell 1970-ben született meg. Pianka állatpopulációk szaporodását vizsgálva két demográfiai típust tapasztalt. Az egyik esetben a populációnak nincs szaporodásszabályozása; a populáció nagysága exponenciálisan nô. Ezt a növekedést a dN/dt = rN egyenlet írja le; a görbe meredekségét a kis r együttható vezérli, amelyet Malthus-faktornak is neveznek. A populációk nagyobb csoportjának szaporodását a környezet eltartóképessége, a nagy K-tényezô szabályozza, s az így kialakult populáció tömegviszonyai egy logisztikus görbével írhatók le. Ezek alapján nevezték el a két demográfiai típust r-, illetve K-stratégiának.

Rövidesen kiderült, hogy ezek a stratégiák a növényi társadalmakban éppúgy fellelhetôk, és a demográfiai jellemzôkhöz még egy sereg egyéb konstitucionális és élettani tulajdonság kapcsolódik.

Az r-stratégisták kis termetû, rövid életû, magas halálozási arányú, gyors fejlôdésû szervezetek, amelyeket korai ivarérés, nagy szaporaság, nagy elterjedés, nagy populációnövekedési ráta jellemez. A populáció mérete igen változékony és gyakran túlnô a környezet eltartóképességén. A növényvilágban ilyenek az egyéves gyomok, és ez a stratégia elsôsorban a hirtelen felszabaduló források gyors kihasználására alkalmas.

Ezzel szemben a K-stratégisták nagy testû, hosszú életû, magas túlélési arányú, lassú egyedfejlôdésû szervezetek, amelyekre késôi ivarérés, kis szaporaság, kis elterjedés, kis populációnövekedési ráta jellemzô. A populáció mérete stabil, és az eltartó képesség határához közel helyezkedik el. Ilyenek a növényvilágban a fák, cserjék és az évelô lágyszárúak, amelyek az erôforrásokkal való tartós gazdálkodásra képesek.

Már az eddigiek során is láthattuk, hogy az élôközösségek interpretációjára milyen nagymértékben hatnak az adott kor humán társadalmi problémái. McLeod szemléletén a századforduló munkásmozgalmai tükrözôdnek, Piankát viszont a 60-as évek problémái, a túlnépesedés és az eltartóképesség kérdései foglalkoztatják.

A köztük lévô idôben két olyan munka született, amely ebben a vonatkozásban említést érdemel. Az egyik Rapaics Raymundnak 1925-ben megjelent brilliáns könyve: A növények társadalma. Ez a könyv a nemzetközi szakközönség elôtt teljesen ismeretlen maradt, s a hazai szakirodalom sem méltatta kellô figyelemre. Ebben a ragyogó írói készséggel megírt, esszészerû fejezetekre tagolódó könyvben Rapaics megírja mindazt, amit a növényszociológiáról 1925-ig tudni lehetett. Nagy hatással vannak rá a kor új termelési rendszerei, a taylorizmus és fordizmus eredményei, és nem véletlenül hangsúlyozza, hogy a növényi társadalmak legfontosabb tulajdonsága az, hogy ezekben termelô munka folyik és a fajok között munkamegosztás van.

A McLeod-Pianka féle kétstratégiás társadalmi elképzelésekkel szemben új szempontot vezet be az orosz Ramenszkij, aki a növényi társadalmakban 3 csoportot különít el: az erôszakosak, a béketûrôk és a közömbösek csoportját. Ismerve az 1938-ban megjelent cikk társadalmi hátterét, a NEP-korszak végét, a politikai perek és a gulágok feltöltésének idejét, nem nehéz felismerni e kategóriákban a kínzókat, a kínzottakat és azokat, akik az egészbôl szeretnének kimaradni.

Ez a háromstratégiás modell jelenik meg teljesen új ökológiai megfogalmazásban négy évtizeddel késôbb, 1979-ben az angol Grime munkájaként az úgynevezett C-S-R-rendszerben, amely a növényeket 3 csoportra osztja: kompetitorokra, stressztûrôkre és ruderálisokra.

Grime abból indul ki, hogy a növényi stratégiákat — amelyek nála elsôsorban elosztási stratégiák — két vezérlô elv szabályozza: a termôhelyen uralkodó stresszhatások mértéke és a termôhelyi források elosztását befolyásoló zavaró momentumok mértéke. Ahol a stressz és a bolygatás mértéke alacsony, a kompetitor növények vannak elônyben, ahol a termôhelyi stressz, például a versengés erôs, de nincs bolygatás, ott a stressztûrô növények számára nyílik megfelelô élettér, míg a kicsiny stressz az erôs bolygatással kombinálva az úgynevezett zavarástûrô vagy ruderális típusú növényeknek kedvez. Azokra a szituációkra pedig, amelyekben a stressz és a bolygatás is erôs, nincs sikeres növényi stratégia.

Ha megvizsgáljuk, hogy ezek a stratégiatípusok milyen szerepet játszanak a növényi társadalmakban, eljutunk a szociális magatartási típusok (SzMT) kategóriájához, amelyeket ebben a formában a szerzô ismert fel és írt le elôször (1991, 1993). Ez a rendszer segít nekünk a társadalom mûködésének pontosabb megértésében.

II. A társadalom tényezôi:
A szociális magatartási típusok
Tekintve, hogy a növények nem magányosan és nem véletlenszerû eloszlásban élnek a Földön, hanem egy külsô energiaforrásnak, a napenergiának és a Föld erôforrásainak gazdaságos felhasználására csoportosulva gazdálkodó szövetkezeteket, növényi társadalmakat, növénytársulásokat hoznak létre, helyes, ha a hazai növényvilágot e társadalmakban betöltött szerepeik, azaz foglalkozásuk szerint is áttekintjük. A legfrissebb felmérés szerint (Borhidi és Sánta 1999) Magyarországon 470 növényszövetkezetet tartunk nyilván. Ebbôl természetes és féltermészetes társulásnak tekinthetô 350, antropogén eredetûnek kb. 120, amelybôl kifejezetten gyomjellegû 114. A társulások megjelenése, külsô képe igen változatos a vízi hínárszövetkezetektôl a mocsári, lápi növényzeten, réteken, legelôkön, pusztai gyepeken át a lombos erdôkig és a fenyvesekig. Mégis közös bennük, hogy a társadalmakat azonos elvek alapján más-más fajokból álló, de hasonló társadalmi és termelési funkciót ellátó csoportok alkotják. Ezek a csoportok a következôk:

1) Kompetitorok (C) vagy társulásalkotó fajok, a növényi társadalmak uralkodó fajai, a vállalkozói réteg. Ôk irányítják az erôforrások felhasználását és elosztását, szabályozzák a kísérô fajok lehetséges körét, vagyis megválogatják a munkatársaikat. Ugyanakkor oroszlánrészt vállalnak a termelésbôl. A hosszú távú beruházásra koncentráló ún. K-stratégisták, s ezzel fenntartják a társadalom stabilitását, termelési biztonságát. Munkahelyeket teremtenek. A zavaró hatásoknak tartósan ellenállnak, a társadalom szerkezetét a végsôkig igyekeznek megôrizni. Többnyire évelô vagy fás életformájú, nagy produkciójú fajok, amelyek a szukcesszió egy bizonyos szakaszában az adott termôhelyen a legnagyobb verseny kifejtésére képesek. Ezzel irányítják a társulás anyag- és energia-felhasználását és elosztását, az általuk termelt biomassza nagy tömegével pedig döntôen befolyásolják a talajfejlôdést, vagyis a tôkefelhalmozást. Számuk a hazai flórában 163 faj. Ilyenek erdôalkotó fáink, a bükk, a kocsányos és a kocsánytalan tölgy, az éger, a gyertyán, az erdei fenyô stb., továbbá gyepalkotó füveink, mocsári sásaink stb.

(Folytatjuk)

Valutaárfolyamok

(9. old.)

Január 17., péntek

Váltóiroda

Euró (Vétel/Eladás)

Dollár (Vétel/Eladás)

Forint (Vétel/Eladás)

Macrogroup (Fôtér 23., Sora, Bolyai 8., Szentegyház u. 4.)

35 400/35 600

33 500/33 750

145/150

Január 18., szombat

A Román Nemzeti Bank mai árfolyamai: 1 euró = 35 698 lej, 1 USD =33 505, 1 magyar forint = 147 lej.

Családtörténet — Erdély-történet

(10. old.)

Kelemen Lajos fogalommá vált alakja egybeforrt a huszadik század elsô felének erdélyi kultúrtörténetével. Személyében az elemzô-oknyomozó tudós-levéltáros történészt tiszteljük, aki nem nagy kiterjedésû írásokban, kötetekben, hanem nagyszámú értekezésben hagyta az utókorra jelentôs életmûvét. Munkásságának jellege egyenes következménye sokoldalú mûvelôdéstörténeti érdeklôdésének. Ezzel magyarázható, hogy nem valamiféle strukturális egybeszerkesztés kényszerébôl, hanem a mozaikszerû részletek természetszerû, spontán összehangolódásából eredezteti azt az átfogó képet, amellyel Erdélyországnak a középkortól a huszadik századig terjedô történelmét jellemzi. Kelemen Lajos keze alatt a temérdek, dokumentumokkal alátámasztott részletbôl összeálló mozaikkép hûségesebb képet nyújt egyes korok társadalmi-politikai állapotáról, mint tenné ezt bármilyen összegezésre törekvô, kimerítô igénnyel fellépô terjedelmes munka. Valójában a történelmi áttekintés egyik módszere ez, amely ritkán áll össze valamilyen rendezési elv szerinti történetfolyássá. Ilyen vonatkozásban a Dr. Gidófalvy István címû monográfia Kelemen Lajos munkásságában az a kivétel, amelyre az ürügyet a család történetének megírása szolgáltatja. S miközben családtörténetet ír, tulajdonképpen saját ifjúságának állomásai is megelevenednek, hiszen amint ezt egyik levelében írja: "Mostanság sokszor végigjárom a felbukkanó emlékezet útjait, követve sokféle táj és ember emléke között..." Élete folyása ugyanis kora ifjúságától kezdve szorosan kapcsolódik a Gidófalvy családhoz, ahol házitanítóskodik, s ezzel párhuzamosan a családfô közjegyzôi irodájában gyakornok. Szinte családtagnak számít, kapcsolatba kerül a Gidófalvyak kiterjedt és a kor közéletében jelentôs szerepet betöltô ismeretségi körével, s ez a tény nagymértékben járul hozzá szemléletmódja alakulásához. A monográfia megírásához az indítékot ugyan az a föltétlen tisztelet adja, amellyel dr. Gidófalvy Istvánt, "principálisát", ezt az erényes, rendkívüli személyiséget illeti, de oka az a kimondatlan felismerés is, hogy a család történetén keresztül meggyôzô képet adhat Erdély késô középkortól az elsô világháborút is átfogó korszakának viszonyairól. A monográfia részleteiben olvasmányos kordokumentummá áll össze, szereplôi között fellelhetô a tizenkilencedik század s a századforduló kultúrtörténetének számos jeles képviselôje.

Dr. Gidófalvy István, a Szászrégenben közjegyzôi állást nyert fiatal jogász felismeri, hogy a tizenkilencedik század végi erôteljes gazdasági fejlôdés közepette a vidék, a mezôvárosok és falvak megfelelô hitellehetôségek hiányában képtelenek felzárkózni. Ezt a hiányt a hitelszövetkezetek megszervezése pótolhatja. Elôbb Szászrégen környékén próbálkozik szövetkezetszervezéssel, majd ezt a munkáját Maros-Torda vármegyére is kiterjesztette. Jelentôs ellenállásba ütközött. A mozgalom fô ellenlábasai között ott találjuk a falvak befolyásos módos parasztságát, a mindenfajta uzsorásokat, akiknek érdekeit a szövetkezés sérti. Gidófalvy sajtókampányának eredményeként elôbb a református papságot gyôzi meg a szövetkezeti mozgalomnak a lakosság széles köreinek gazdasági felzárkóztatásában játszott szerepérôl, majd néhány hangadó újságot, folyóiratot, szervezetet. Gidófalvy a szövetkezeti eszme felkarolásával, népszerûsítésével és a szervezési munkával történelmet írt: a gazdasági felzárkóztatás jelentôs eszközeit teremtette meg. Nem véletlenül nevezte magát gyakran szocialistának. A szövetkezeti eszme ugyanis a szegényebb néprétegek megsegítését tûzte ki célul, és gátat szabott ezek uzsorások általi kiszipolyozásának.

Miközben családmonográfiát ír, Kelemen Lajos hûséges marad szemléletéhez. A néha anekdotázó helyzetleírások és családi események ismertetése mellett nagy figyelmet szentel a helyszínek leírásának, s az olvasót menet közben számos várostörténeti érdekességgel is megismerteti. A Kolozsvárra költözött Gidófalvy család, a rokonság és az ismerôsök körüli események leírása közben megismerkedünk a város számos, mára már nem létezô, huszadik század eleji építészeti emlékével. A könyv ezáltal azt a mozaikszerû történelmi látleletszerûséget tükrözi, amely szerzôjének egész munkásságát jellemzi.

A kötet szerkesztôje, Sas Péter felismeri a monográfia ezen sajátosságát, és ebben a szellemben írja meg Kelemen Lajos és a Gidófalvy család címû ötvenoldalas bevezetô tanulmányát, amelyet számos helyszínleírás, naplórészlet, eseménybeszámoló tesz érdekes olvasmánnyá. Munkájában segítségére voltak a Gidófalvy család és ismerôsei által rendelkezésére bocsátott levelezések, fényképek, visszaemlékezések, dokumentumok. Utóbbiak a kötetet kísérô függelék hatvan oldalát teszik ki.

A Sas Péter mûvelôdéstörténész többéves kutatómunkájának eredményeként napvilágot látott, tartalmas és tetszetôs kötet a Mûvelôdés Mûhelyének 2002-es, minôségi szempontból magasabb kategóriába sorolható, újhullámos kötete.

Németh Júlia

A Purgatórium ára*

(10. old.)

Elôre is elnézést írótól, olvasótól. Írásom nem ismertetés, nem kritika és nem méltatás. Nem a költô eszköztárát, rímeit, ritmusát, paraboláit, allegóriáit veszem számba, hanem indítékait, pontosabban a kort, amely az érzelmi kontextusért felelôs, amelynek eredményeként a vers megszületik. Tehetem a generációtárs jogán, és tehetem, mert a kötet termése feljogosít rá. S ez utóbbi megfogalmazáshoz magyarázat is tartozik. Az a nagyon tarka verstermés ugyanis, ami "líra" néven az utóbbi években sajtónyilvánosságot kapott, nagyon is óvatossá tesz egy "verseskönyv" kézbevételekor. Korántsem generációs okokból. Hiszen a kilencvenes évek fiatal költônemzedékének berobbanása az irodalmi köztudatba számomra legalább olyan nagy élmény volt, mint, gondolom, nemzedéktársaiknak. Nem mehetek el viszont egy sajnálatos jelenség mellett anélkül, hogy szót ne ejtenék róla. Azon természetes oknál fogva, hogy itt is, mint a kulturális élet egyéb területein, kilencven után a megideologizált túlszabályozást a szabályozatlanság értékevesztett anarchiája váltotta fel. Rímfaragók és addigi mellôzöttségüket sértôdötten hangoztató pénzes fûzfazsenik lepték el a könyvpiacot. Ezért jelenthet már eleve felüdülést az olyan írás, amely az ôszinte érzelmi megnyilatkozás, gondolatközlés szándékával lép fel. A szándék természetesen nem eredményez eleve költeményt, de amennyiben olyan eszköztárat tud maga mögött, amely az olvasóban a szándékot érzékelhetôvé teszi, akkor igen.

Lászlóffy Csaba versei a kilencvenes években születtek, és természetes, hogy a kor életérzésébôl táplálkozzanak. De mennyire más tapasztalatokra támaszkodhat a huszadik század második felét Erdélyben átélt magyar költô és egy kilencven után felcseperedett pályakezdô fiatal tehetség! Talán a líra természetébôl adódóan mindkettô kora sajátosságainak hordozója. Pontosítva: egyben életkora sajátosságainak hordozója is. A vérbeli lírikus esetében pedig a középkor spanyol inkvizíciójának hangulatával rokonítható romániai nyolcvanas évek lehetnek kifejezetten termékenyítôk. Mindezeket azért bocsátom elôre, mert a verseskötet fô jellemzôjének nem a kilencvenes évek életérzése költôi vetületét tartom, hanem az elôzô évtizedek élményanyagát. De, hogy egy kiragadott kötetbeli idézettel éljek: " hogyan is meríthetne bárki is rozsdás sisakból mocskos kötélvégen tiszta kútvizet?" (A Purgatórium ára). A kötet verseit olvasva egyre inkább úgy tûnik: a líra, amelyet szerzôje mûvel, fölöttébb alkalmas a huszadik század közepe után felcseperedô generáció dilemmáinak, kétségeinek, meghasonulásainak kifejezésére. "Egyszer csak életed folyása fölé hajolsz, s megütközöl: mennyi kacat! Kár visszanézni; semmi sem volt fontos ...Mi az hát, ami a hûség erejével tölt fel ebben az infantilis emlékezetzavarral fenyegetett, szétesô jelenben, amely horrorhírekért kiált?..." (Kollázs). Korképet festeni egy emberöltôrôl — akár lírait is —, nem ugyanaz, mint kórképet adni róla. S bár "kár visszanézni", nincs más választás. A kórkép csábítása ugyanis közhelyes értékítéleteket teremt, hátráltatja, ahelyett hogy segítené a megértést. A nagy kérdés viszont, hogy van-e egyáltalán haszna, üzenete annak a múltnak, amely legszebb éveinket fogta át, s amelynek — bármennyire hiteles is lenne a tanúságtevô — megjelenítése költôi színvonalától függ. Lászlóffy Csaba visszanézései, "velôtrázó, vasnehéz hánykolódásai" a jász lovasok megszállottságával rohamoznak meg mindent, s kerítik hatalmába az olvasót. Az viszont már korántsem véletlen, hogy a szerzôt parafrazálva, ôt magát csupán a véletlenek tartották meg egykor vétlenül. De akkor még mindig marad a kérdés, hogy tudnak-e a jász lovasok nevetni? Vajon tényleg tudnak?...

Bella István szerint "Lászlóffy Csaba tudatosan építi évtizedek óta önmagát, próbálja ki emberi és költôi erejét... egyre pôrébb és csupaszabb, néha prózai versmondatokban idomulva a lét és a létezés groteszk abszurditásához." A múlt évben, a Stúdium Könyvkiadó gondozásában megjelent kötet több átlagos erôpróbánál: meglepetésekkel gazdagon szolgáló, sajátos költôi összegzés. Olykor ugyan prózába hajló, de nagyon lírai és nagyon érzelmes számadás.

A borító Nagy András munkájának felhasználásával készült.

(németh)

* Lászlóffy Csaba: Tudnak-e a jász lovasok nevetni? Stúdium Könyvkiadó, Kolozsvár, 2002.

A sündisznó és társai

(10. old.)

Nyelvünk amellett, hogy remekül szolgál bennünket, egyúttal az érdekességek, titkok kimeríthetetlen tárháza. A fenti, nem éppen eredeti gondolat ötlött az eszembe, immár évekkel ezelôtt, egyetemi felvételik felvigyázójaként, amikor angol szöveget anyanyelvre fordító jelöltek segítôjeként a szöveg aljára fel volt írva egy angol szó román megfelelôje: arici. Hogy a magyar gyerekek is értsék, felírtam a táblára a magyar megfelelôt: sündisznó. A magyarul is értô román kolléga a dolgozatírás unalmas perceiben megkérdezte: miért disznó? A sündisznó elnevezésben a "logikát" kereste, noha sok olyan fordulat, kifejezés él minden nyelvben, amelyet logikátlannak érzünk ugyan, holott csupán arról van szó, hogy bizonyos szavak egy korábbi, idôközben tévesnek bizonyult elgondolás jegyében fogantak.

Az ôsi, finnugor eredetû sün — szokásos köznyelvi nevén — sündisznó szavunk csakugyan nem a disznó rokona, mert a disznó páros ujjú patás, a sün ellenben rovarevô állat. Alighanem orrának a disznóéhoz hasonló alakja miatt hozták kapcsolatba a disznóval. (Kitûnik ez abból is, hogy egyes tájszólásokban az elnevezések garmadája mellett elkülönítik a sün két változatát: tüviskesdisznó és tüviskeskutya, s ha rákérdeztem, hogy mi közöttük a különbség, ez volt a válasz: az egyiknek az orra a disznóéhoz, a másiknak a kutyáéhoz hasonlít.)

Az állatkertek kedvencének neve: víziló. E szóösszetételnek utótagja ellentmond az állattani besorolásnak, a víziló ugyanis a páros ujjú patások rendjébe tartozik, míg a — a szamárral és a zebrával együtt — a páratlan ujjú patások egyede.

Itt van továbbá a teknôsbéka. Ez a hátán és a hasán szilárd páncéllal borított, többnyire vízben élô állat csakugyan nem béka, hanem a hüllôk osztályába tartozó, sok fajt magában foglaló rend tagja.

Említhetjük ezt a szavunkat is: ebihal. Az elnevezés azt sugallja, hogy hal, holott nem az, hanem a békának csakugyan a halhoz hasonló, de rendszertanilag nem a halak osztályába tartozó lárvája, más szóval: békaporonty.

A hasonló példák felsorolását folytathatnók azzal, hogy a lótetû sem rokona a vérszívó tetveknek, s a tintahal sem hal, hanem a lábasfejûek közé tartozó, gerinctelen puha testû állat. De talán elég is ennyi. "Logikátlanságuk" ellenére jól szolgálják nyelvünk kifejezô erejét.

Murádin László

SPEKTÁKULUM

A díszlet a színész játékától kel életre

(11. old.)

A közönség, természetes módon, hozzászokott ahhoz, hogy egy elô- adást kész végtermékként tekintsen, nem gondolva arra, hány ember munkája szükséges ahhoz, hogy egy-egy produkció megszülessen. Ha felmegy a függöny, s a színész a ráadott jelmezzel megjelenik a térben, nem mindig jut eszünkbe elgondolkodni azon, hogy vajon ki képzelte el így azt a teret, vagy hogyan is született meg annak a bizonyos jelmeznek az ötlete. Dobre-Kóthay Judit már számtalan elôadáshoz tervezte meg a díszletet és a jelmezeket, nemcsak itt, Kolozsváron, hanem bel- és külföldön egyaránt. Mai színházi rovatunkban ôt faggatjuk pályájáról, sikereirôl, munkájáról.

— Hogyan fogalmaznád meg egy díszlet- és jelmeztervezô munkáját egy színházban, mi az ô feladata?

Tulajdonképpen ugyanaz a feladata, mint a többi munkatársnak. Mivel a színház csapatmunka, kollektív mûvészet, amint az óramû egyik kereke nem kreatívan mûködik, abban a pillanatban többé-kevésbé megmutatkoznak a hiányosságok, és az elôadás nem teljes. Az én meggyôzôdésem tehát az, hogy társszerzôk vagyunk valamennyien. Nyilván a rendezô a karmester, de — bár nem ismerem elég jól a zenekarok belsô mûködését, tehát nem tudom, hogy ki mennyire alkotóan járul hozzá az összhanghoz — szerintem mindenki a maga helyén hozzá kell tegye a maga alkotását. De úgy is mondhatnám, hogy ez a folyamat úgy néz ki, mint egy lánc, mint amikor a gyermekláncfûbôl fûzzük a láncot, hozzátoldok egy karikát, abba a kollégám belekapcsolja a következô karikát, és így tovább. Persze ez a lánc a rendezôtôl indul el, de a munka folyamán a rendezô is újra és újra merít abból, amit a többiek nyújtanak. Ezért van az, hogy a jó rendezôk akkor válnak idegessé, amikor érzik, hogy a munkatársaik kivitelezôként mûködnek és nem járulnak hozzá a munkához, hiszen ez ôket is leállítja.

— A díszlet tehát ugyanúgy hozzájárul az elôadás sikeréhez, ugyanolyan fontos, mint egy-egy színész vagy a rendezô munkája?

Igen. És nem hiszem, hogy fontossági sorrendet lehetne felállítani. Fôleg azért, és most egy nagyon fontos részletre térek ki, ha én például megtervezek egy jelmezt, ami amúgy engem kielégít, de abban a pillanatban, hogy a színész nem teszi magáévá, illetve nem játszik abban a jelmezben úgy, mint a saját ruhájában, akkor az a jelmez kiállítási tárggyá válik. Tehát két percig érdekes, utána már csak holt tárgyként létezik a színpadon.

— Tehát lelket kell vinni bele?

Így van. Ugyanakkor elég gyakran fordul elô az is, hogy úgy tervezem meg a jelmezt, hogy a színész alakításának egy része ihlet meg, vagyis abból indulok ki, hogy ô mit csinál a színpadon. Ezért szeretem azokat a munkákat, amelyek során, de ezek sajnos elég ritkák, akkor találhatom ki az utolsó részletig a jelmezt, amikor már végignéztem jó néhány színpadi próbát.

— A tervezô munkája végül is már attól a pillanattól elkezdôdik, amint kiválasztják a színházban az illetô darabot. Hiszen azt ismernie kell, és tudnia kell azt is, hogy mit akar a rendezô közölni a mûvel. És ismernie kell magát a társulatot is?

Így van. Tulajdonképpen minden alkalommal, és a munka minden pontján újra kell gondolni a dolgokat. Elôször is megvan az elképzelésem, miután elolvasom a darabot. Aztán megbeszéljük a rendezôvel, abban a pillanatban ez az elképzelés egy bizonyos mértékben módosul, és újrafogalmazódik. Amikor elkezdenek próbálni, ez még árnyaltabbá válik, nyilván figyelembe kell venni a piros vonalat, hiszen enélkül nem léteznek koncepciók. De, mint mondtam, egyre árnyaltabbá és egyre gazdagabbá válik ezáltal a koncepció, de mindig csak másból merítve. Nem hiszem, hogy létezik olyan színházi alkotó, aki egymaga tudna mindent kitalálni, és mindent véghezvinni, nem azért, mintha nem léteznének ilyen kivételes tehetségek, de pontosan a kivételes tehetség tudja azt, hogy megszûnhet az önkontroll, hiszen ezáltal nem létezik az a külsô szem, amely ellenôrizhetné az érvényességét mindannak, amit csinál. A színházban nagyon lényeges, hogy kívülrôl tudj visszatekinteni arra, amit csináltál, és esetleg kijavítani. Tehát több szemre van szükség.

— Sokat dolgozol más színházaknál, külföldön és belföldön is. Ha nem ismered az illetô társulatot, akkor hogyan dolgozol?

Azokban az esetekben, amikor remake-ek vannak, valamivel könnyebb a dolgom. Ha ugyanazzal a rendezôvel dolgozom, mint például Tompa Gáborral, akivel itt megalkottunk egy elôadást, majd elmentünk, és más társulattal megcsináltuk ugyanazt, akkor ebben az esetben könnyebb a dolgom. Egészen természetes ugyanis, hogy ugyanahhoz a koncepcióhoz körülbelül ugyanolyan típusú színészekre gondol a rendezô, és úgy válogatja össze ôket. S bár nem szeretek két egyforma dolgot csinálni, az érdekessége és a kihívása ennek a dolognak számomra az, hogy szeretem megtalálni az ugyanazt a szerepet játszó két színész közötti különbségeket. No meg, bár az alapkoncepció, mint mondtam, ugyanaz, az anyagokat is másként szoktam összeválogatni. Nyilván megmaradva a stíluson belül, de amennyire az elôadás engedi, mégiscsak változtatok rajta. Persze van úgy, hogy rosszabb lesz, ez is elôfordul.

— Nagyon aprólékos munkának tûnik kívülrôl a tervezés. Vegyük például a jelmezeket. Kezdetben megrajzolod, elképzelésed szerint a kosztümöt, ezután ki kell válogatni az anyagokat, be kell szerezni, meg kell varratni stb. Milyen ez a folyamat lépésrôl lépésre?

Ez a folyamat mind a jelmezeknél, mind a díszletnél ugyanaz. Végül is az az igazság, hogy elég sokrétû ez a szakma. Az, hogy megrajzolom a díszletet és a jelmezeket, esetleg makettet készítek, mert térben jobban lehet látni, tulajdonképpen a könnyebbik része a munkának. A gépezet ezután indul be, ekkor kezdünk anyagok után rohanni, a kellemes része ennek a dolognak az, hogy esetleg ráakadhatok olyan anyagra, ami addig nem jutott eszembe, akkor pedig újraalkotom az egészet. Bevallom, elég gyakran szoktam változtatni munka közben, persze nagyon kell ügyelni arra, hogy ne akkor változtassunk, amikor már minden kész van, mert az feszültségekhez vezet. A színházban pedig az összhang és a harmonikus munkafolyamat nagyon lényeges. Feszültségek így is, úgy is vannak, az alkotó munka enélkül elképzelhetetlen. Az évek során egyre könnyebben dolgoztam a mûhelyekkel, hiszen én is tanultam a szakmájukból. Eleinte bizony elég nehéz volt, amíg nem kezdtem konyítani például a szabás-varráshoz. A díszlet esetében, mondjuk, ez könnyebb volt, mert a fôiskolán nagyon komolyan foglalkoztak azzal, hogy asztalosságot, lakatosságot tanítsanak, vagyis a technikai részének nagy fontosságot tulajdonítottak. Persze nem könnyû megtanulni, idônként az az érzése az embernek, hogy túl sok mindenhez kellene értenie ahhoz, hogy tökéletes legyen. Én ezzel úgy vagyok, ahogy valószínûleg a rendezô a színészekkel: nagyon értékelem azt, ha valaki a tudásomba "bepótol", értem ezalatt a szakembereket. Nagyon szeretem az olyan szakit, aki kreatívan járul hozzá a munkámhoz. Igaz, hogy én megoldásokat javasolok, és van úgy, hogy ez a legjobb, de van úgy, hogy nem. Ilyenkor körülírom, megmagyarázom, hogy mit szeretnék elérni látványban, és sok olyan szakember van, aki az ötleteivel hozzájárul a kivitelezéshez. Hiszen mindenki a saját szakmáját ismeri a legjobban.

— Amikor a kosztümök már színpadra készek, akkor következik a jelmezpróba, fölvonulnak a színészek, te pedig a varrodával lent ülsz a nézôtéren, és megtekinted ôket. Ilyenkor jönnek a korrigálások?

Elôfordul például, hogy próbák közben új ötletek születnek a színpadon, amikor a rendezô vagy a színész közli velem észrevételeit, vagy én látom meg, ha beülök a próbára. Ilyen esetben jogosnak tartom azt, és senki sem háborodik föl emiatt, hogy akár sutba vethetünk egy félkész ruhát, vagy olyan elemet, ami már kész van, félretesszük és mással helyettesítjük (ez a díszlet esetében), ha az, amit a munkafolyamat során kitaláltak, jobban érvényesül ezáltal, és jobban hozzájárul az elôadás megvalósításához. Abban az esetben tartom nemkívánatosnak ezeket a helyettesítéseket, ha hanyagságból vagy nem mûvészi okokból történnek.

— Bemutatók után szoktál-e változtatni valamit?

Az az igazság, hogy nagyon szeretnék. Az olyan elôadásokban például, amelyeket nagyon szeretek, és hozzám nôttek munka közben. Ha újranézem az elôadást, akkor rájövök, hogy mit lehetne kicserélni a legkisebb beavatkozással. De most jut eszembe egy friss, pozitív példa erre a kérdésre. Sepsiszentgyörgyön dolgoztam a Romeo és Júlia címû darabon, Bocsárdi László rendezte, és nagyon sok gondunk volt azzal, hogy Júliának (Péter Hilda játszotta) milyen legyen a haja. Ezt ragoztuk a végtelenségig. Végignéztem a bemutatót, és úgy éreztem, hogy még mindig nincs meg a megoldás. A bemutató után, két koccintás között, megkérdeztem Lacitól, mit szólna ahhoz, ha megváltoztatnánk Hildának a frizuráját, egész rövidre vágnánk a haját. Laci azt mondta, valószínûleg jobb lenne. A bemutató utáni bulin, ott helyben, a jazz-muzsika akkordjaira vágtuk le Hilda haját, az ô beleegyezésével. Nekem haza kellett mennem, nem tudtam megvárni a következô elôadást, úgyhogy SMS-en keresztül kérdeztem meg Lacitól, hogy milyen a hatás. Bocsárdi azt mondta, úgy tûnik, hogy mûködik, bár Hilda néha elbizonytalanodik. Igazából volt egy kis lelkiismeret-furdalásom, de közben magam elôtt láttam a jeleneteket, és rájöttem, hogy egy bizonyos típusú gallért kell a ruhájához csatolni, ezt meg is írtam és kipróbálták, ettôl kezdve minden rendben volt. Ezt csak azért meséltem el, mert hiszek abban, hogy ha a rendezôvel együtt úgy véljük, hogy bizonyos pillanatok másként hatnának, ha változtatnánk, akkor az elôadást újra lehet fogalmazni és másként csinálni. Mert a színházi elôadás egy élô szervezet. Bemutató után is az. Azért nem egyforma egyik elôadás sem. Azért szeretem jobban a színházat, mint a filmet. Mert nem rögzítettük le a dolgokat. Persze ez nem zárja ki a pontosságot, hiszen nem arról van szó, hogy valaki rögtönöz, vagy mást csinál. De ha valamit tökéletesíteni akarunk, még a bemutató után is, miért ne tehetnénk.

— A színháztörténetben léteznek olyan pillanatok, hogy amikor fölmegy a függöny, s mielôtt még bármi történne a színpadon, a díszlet nyíltszíni tapsot kap. Volt-e már ilyen élményben részed?

Volt. De nem vagyok nagyon büszke rá.

— Miért?

— Ahhoz kapcsolódik, amit már mondtam. Az olyan díszlet, ami nem az elôadást szolgálja, az önmagát mutogató díszlet szerintem nem jó. Az egy képzômûvészeti alkotás. A díszlet nem egy fix tárgy, az is egy élô szervezet, de csak akkor érvényes, ha életre kel azáltal, ami benne történik. Ha segíti vagy kényszeríti a színészt, hogy valamilyen módon létezzen abban a közegben.

— Hogyan lesz valakibôl díszlet- és jelmeztervezô?

Belôlem úgy lett, hogy színész akartam lenni. De idejében rájöttem, hogy nem a színpadon van a helyem, hanem valahol a színpad mellett vagy elôtt. Ezt tulajdonképpen korán eldöntöttem. Nagyon szerettem színházba járni, kis koromtól fogva hol a nagyszüleim, hol a szüleim, amikor lehetett, elvittek elôadásra. Két albumom is tele van autogramokkal. Minden színésztôl azt kértem.

— Ez hol volt?

Szebenben. De Bukarestben is sokat jártam színházba, mint kisiskolás, és ott is mindig autogramokat kértem. Természetesen, mint a legtöbb kislány, én is színésznô akartam lenni. Hetedik osztályos voltam, amikor végképp eldöntöttem, hogy díszlettervezô leszek. Nyolcadikos koromban az osztályfônököm, aki nagyon rendes ember volt, színházkedvelô és írogatott is, sok sikert kívánt nekem, de nagyon féltett attól, hogy ez a világ miként fogja rám nyomni a bélyegét, mert ô közelebbrôl és belülrôl ismerte a színházi világot. Ezt az aggodalmat csak akkor értettem meg, amikor már kikerültem a fôiskola padjaiból.

— Van-e kimondottan díszlettervezôi képzés az országban?

Igen, Bukarestben, a Nicolae Grigorescu Képzômûvészeti fôiskolán. Én is ott végeztem a díszlet- és jelmeztervezôi szakon. De nemrégiben találkoztam egy lánnyal, aki szintén tervezôi szakon van Bukarestben, és legnagyobb döbbenetemre most tudtam meg, hogy két tervezôi szak van Bukarestben, az egyik továbbra is a képzômûvészeti fôiskolán, a másik viszont a színmûvészetin. Nem tudom, mi a különbség a kettô között, talán annyi, hogy a képzômûvészetire való felvételi több és nagyon komoly rajztudást igényel, a négy év alatt pedig sokkal több rajzot és festészetet tanulnak ott a diákok.

— Vannak kedvenc munkáid?

— A kopasz énekesnô, az a csúcs, minden szempontból. Élô példája a tökéletes közremûködésnek és a "szikrának", ami egyszerre pattant ki valamennyiünkbôl. Ritka pillanat! Aztán a szintén kolozsvári Operett, a vásárhelyi Tartuffe. Mindegyiket Tompa Gábor rendezte. Szívesen emlékszem továbbá a debreceni Csongor és Tündére, Parászka Miklós rendezésében, a szatmári Amadeusra (r. Kövesdy István), a szabadkai Antigonéra (r. Bocsárdi László, díszlet Bartha József). A Csongor és Tündét részletezném egy kicsit, mert ott "szültem" és adtam örökbe az elôadásnak, eddigi pályafutásom néhány legszebb "gyermekét": a csodafa például egy makett volt, egy háromszögû plexidobozba zárt almafa, amit aztán, rendezôi utasításra Tünde visz magával mindenhová. Aztán volt még egy 120 apró rézcsengôbôl álló csillagos ég, ami hol csengôként, hol lámpásként, hol csillagként, hol pedig erdôként vett részt a játékban. A hármasút egy nagy, háromszögben körbefutó, ferde palló volt, mert ugye, te is tudod, hogy "az önmagunkhoz vezetô legrövidebb út az egy föld körüli utazás" és mindig oda lyukadunk ki, ahonnan elindultunk. Ez a világegyetem törvénye, és ami igazán számít, az a bejárt út.

— Van kedvenc szerzôd?

Igen, Molière. Hogy miért, azt leginkább a Limoges-ban színre vitt Tartuffe (Tompa Gábor rendezte) mûsorfüzetébe írt vallomásom tükrözi. Helyszûke miatt csak az idevonatkozó gondolatot említeném: ezen az ezredfordulón, mely barokk lelkével és manierista életvitelével a XVII. század édestestvére, nem szabad Molière-t cserbenhagyni; "fel kell venni a kesztyût" abban, amit ô tökélyre vitt, a szépség túllicitálását ahhoz, hogy megmutathassa a rútat.

— A sepsiszentgyörgyi Romeo és Júlia címû elôadás bemutatója alkalmából volt egy kiállításod. Kinek az ötlete volt?

Tulajdonképpen felajánlották nekem. Ott minden bemutató alkalmával szerveznek egy kiállítást. Engem Deák Rya kért, hogy vigyem le a munkáimat, mert úgy gondolták, hogy színházi érdekeltségû kiállítást szerveznek. Elôkotortam, amit tudtam, mert sajnos nem rendszereztem ôket, és a rajzok nagy része nincs is nálam, mert a színházaknál hagytam. Idônként ugyan eszembe jutott, mi lenne, ha összeszedném és hazahoznám ôket, de azok is csak rajzok, színész nélkül mit érnek?!

Köllô Katalin

JOGREND

Sürgôsségi kormányrendelet az egészségbiztosítási rendszer megszervezésérôl és mûködésérôl

(12. old.)

A 150. számú sürgôsségi kormányrendelet az egészségügyi társadalombiztosítási rendszerrôl 2002. november 20-án jelent meg a 838. Hivatalos Közlönyben. A jogszabály nagy része már a megjelenés idôpontjától életbe lépett, egyes szakaszok elôírásait azonban csak 2003. január elsejétôl kezdték alkalmazni (például az egészségügyi biztosítási járulék csökkentése, egyes kategóriák mentesítése a fizetés alól). Rögtön a megjelenés, tehát a hatályba lépés dátumával egyidejûleg érvénytelenítették a korábbi törvényt az egészségügyi ellátás megszervezésérôl — az 1997. évi 145. törvényt. Az alábbiakban az új szabályozásnak közérdeklôdésre számot tartó rendelkezéseit ismertetjük.

Az egészségügyi társadalombiztosítás a lakosság egészsége védelmének fô finanszírozási rendszerét képezi, és biztosítja egy alapvetô szolgáltatáscsomag nyújtását. Az egészségügyi biztosítás kötelezô, és egységes rendszerként mûködik a következô elvek alapján: a) az egészségbiztosítási pénztár szabad kiválasztása; b) szolidaritás és szubszidiaritás a (pénz)alapok begyûjtésében és felhasználásában; c) a háziorvos, a járóbeteg-kezelési szakorvos és az egészségügyi egységnek a szabad kiválasztása a biztosított személy által; d) kötelezô részvétel az egészségbiztosítási járulék kifizetéséhez, az egységes országos egészségügyi társadalombiztosítási alap létrehozása céljából; e) a biztosított személyeknek, az államnak és a munkaadónak az országos egészségbiztosítási alap menedzselésében való részvétele; f) alapvetô orvosi szolgáltatáscsomag nyújtása, méltányosan és megkülönböztetés nélkül, bármely biztosított számára; g) az egészségügyi társadalombiztosítási rendszer átláthatósága. Különbözô rendkívüli helyzetekben más egészségbiztosítási formák is mûködhetnek, de ez a fajta biztosítás már nem lesz kötelezô.

Az egységes országos egészségügyi biztosítási alap (amelyet a továbbiakban csak alapnak nevezünk) az a különalap, amelyet a jelen jogszabálynak megfelelôen hoznak létre és használnak fel. Ez az alap a magánszemélyek, a munkaadók (magán és/vagy jogi személyek) egészségügyi biztosítási hozzájárulásából (a következôkben hozzájárulás), állami szubvenciókból és egyéb forrásokból — adományok, szponzorálás, kamat — jön létre. Az alapot az Országos Egészségbiztosítási Pénztár/OEP (CNAS, Casa Nationalã de Asigurãri de Sãnãtate), illetve a megyei és municípiumi pénztárak kezelik (a jogszabály a kezelô biztosítási pénztárak közé sorolja a szállításügyi minisztérium, valamint a nemzetvédelem, nemzetbiztonság és bírói hatóság biztosítási pénztárait is).

A sürgôsségi rendelet értelmében az alábbi fogalmak jelentése a következô: a) orvosi szolgáltatások a természetes és jogi személyek által a jelen jogszabály feltételei között nyújtott szolgáltatások és termékek; b) szállítók azok a magán- vagy jogi személyek, akik rendelkeznek az egészségügyi minisztérium engedélyezésével és elismerésével, hogy orvosi szolgáltatást vagy terméket nyújthassanak; c) az alapvetô szolgáltatáscsomag felöleli az orvosi szolgáltatásokat, egészséggondozási szolgáltatásokat, gyógyszereket, egészségügyi anyagokat, orvosi készülékeket és egyéb szolgáltatásokat és termékeket, amelyekre a biztosítottak jogosultak, és amelyeket az alapból fedeznek a keretszerzôdés feltételei között; d) az engedély képviseli az összes típusú szállítók esetében végzett, Romániában orvosi szolgáltatás nyújtására való jogosultság elnyeréséhez szükséges minôsítés és a tárgyköri jogszabályok betartása feletti ellenôrzést; e) az akkreditálás az egészségügyi szolgáltatások minôségét kiértékelô folyamat, amely feljogosít szerzôdéses viszony kiépítésére az egészségbiztosítási pénztárakkal, az akkreditálás pedig a szerzôdés megkötésének kötelezô feltételét képezi; f) a leszerzôdés az az eljárás, amellyel szabályozzák a szolgáltatásoknak a szolgáltatók általi nyújtását a biztosítási pénztárak biztosítottjai számára; g) referencia ár az egészségügyi társadalombiztosítási rendszerben a gyógyszerek, az egészségügyi anyagok és az orvosi készülékek kifizetéséhez használt ár, az egészségügyi minisztérium árpolitikájának megfelelôen; h) az orvosi készülékek felölelik a látás, a hallás korrigálására szolgáló készülékeket, a mûtestrészeket, azaz protéziseket, ortéziseket, járókészülékeket és egyes szervi vagy fiziológiai fogyatékosságok korrigálásához szükséges egyéb sajátos anyagokat.

A biztosítottak/Biztosított személyek
A jelen sürgôsségi rendelet értelmében biztosítottnak tekintik az országban lakhellyel rendelkezô összes román állampolgárt, valamint a Romániában lakhellyel vagy tartózkodási hellyel rendelkezô idegen állampolgárokat és hontalanokat. Ebben a minôségükben kötelesek biztosítási hozzájárulást fizetni a jelen jogszabály elôírásainak megfelelôen. A biztosítotti minôség és a biztosítási járandóságok a romániai lakhelyhez való jog vagy tartózkodási jog elvesztésével egyidejûleg megszûnnek. A biztosítotti minôség megszerzésére vonatkozó igazoló iratokat az egészségügyi minisztérium rendeletben állapítja meg, az OEP javaslatára.

A biztosított minôséget egy okirattal — biztosítotti bizonyítvány vagy könyvecske — igazolják, amelyet annak a pénztárnak a gondoskodásával bocsátanak ki, amelynél az érdekelt/érintett személy beiratkozott. A biztosítotti kártya kezelésének és kiosztásának metodológiáját és módozatát az OEP állapítja meg. A kártyán a következô minimális és elérhetô adatokat tüntetik fel: a) a személyazonossági adatok és a személyi kódszám; b) az egészségügyi társadalombiztosítási hozzájárulás kifizetésének bizonylata; c) az orvosi szolgáltatások igénybevételének számára vonatkozó bejegyzés, a szolgáltató kódján keresztül; d) életkockázatos orvosi kórisme; e) a szövet vagy szervátültetésre vonatkozó beleegyezés; f) a vércsoport és az Rh.

Hozzájárulás fizetése nélkül biztosításban részesülnek a következô kategóriájú személyek: a) az összes gyermek a 18. életév betöltéséig, a 18 és 26 év közötti fiatalok, ha tanulók, tanoncok vagy felsôoktatási hallgatók, és nem valósítanak meg munkából származó jövedelmet; b) saját jövedelem nélküli, a biztosított személy eltartásában lévô férj, feleség és szülô; c) azok a személyek, akiknek a járandóságait az 1990/118. törvényrendelettel (politikai okokból üldözöttek), 2000/189. törvénnyel (etnikai alapon üldözöttek), 1994/44. törvénnyel (háborús veteránok, hadirokkantak és hadiözvegyek) állapították meg, továbbá azok a személyek is, akiket az 1990/42 törvény említ (az 1989. évi decemberi forradalom mártír-hôsök utódai, sebesültek, harcolók); d) a fogyatékos személyek, akik nem valósítanak meg jövedelmet munkából, nyugdíjból vagy egyéb forrásból és a család gondozásában vannak; e) a társadalombiztosítási, a katonai, az IOVR és egyéb kategóriájú nyugdíjasok; f) az egészségügyi minisztérium által megállapított országos programokban foglalt bántalmakban szenvedô betegek a meggyógyulásukig, ha nem valósítanak meg munkából, nyugdíjból vagy egyéb forrásból származó jövedelmet; g) a terhes vagy gyermekágyas asszonyok, ha nem rendelkeznek semmilyen jövedelemmel, vagy jövedelmük az országos minimális bruttó alapfizetés alatt van; h) azok a személyek, akik szociális segélyben részesülô családhoz tartoznak a 2001/416. törvény alapján; i) a Btk. 105., 113., 114. szakaszában elôírt intézkedéseket végrehajtó személyek; a szabadságvesztés végrehajtásának elnapolási vagy megszakítási idôszakában lévô személyek, ha nem valósítanak meg jövedelmet. Szintén biztosítottnak tekintik az alábbi helyzetek valamelyikében lévô személyeket, a helyzet teljes idôszakára, a hozzájárulásnak más forrásból való fizetésével: a) sorkatonai szolgálatot teljesítenek; b) betegszabadságon, terhességi és gyermekágyi vagy 7 éven aluli beteg gyermek gondozására adott szabadságon vannak; c) szabadságvesztéses büntetést hajtanak végre, vagy elôzetes letartóztatásban vannak; d) azok a személyek, akik az esetnek megfelelôen munkanélküliségi vagy támogatási juttatásban részesülnek. Az Európai Unió tagállamainak állampolgárai, valamint más olyan államok állampolgárai, amelyekkel Románia nemzetközi együttmûködési egyezményt, megegyezést, megállapodást vagy jegyzôkönyvet kötött az egészségügy és az orvostudományok terén, részesülnek a Románia területén nyújtott orvosi szolgáltatások fedezésében a Románia és az illetô állam között megkötött egyezményekben vagy egyéb okiratokban elôírt feltételek között. A biztosítás fakultatív a következôk tekintetében: a Romániába akkreditált diplomáciai képviseletek tagjai; az országban ideiglenesen tartózkodó idegen állampolgárok és hontalanok; az országban ideiglenesen tartózkodó külföldi lakhelyû román állampolgárok.

A biztosítási hozzájárulás átutalásának kötelezettsége azokra a jogi vagy természetes személyekre hárul, akik egyéni munkaszerzôdéssel vagy polgári megállapodással (szolgáltatási szerzôdéssel) alkalmaztak személyeket, valamint, az esetnek megfelelôen, a magánszemélyekre hárul. A biztosított személyeket alkalmazó természetes és jogi személyek kötelesek havonta nyilatkozatot benyújtani a biztosítási pénztárakhoz, az alappal szembeni kötelezettségeikre vonatkozóan. Mindezt azok esetében is alkalmazzák, akik szabad foglalkozást ûznek, vagy akik független tevékenység gyakorlására törvény szerinti engedéllyel rendelkeznek. Amennyiben elmulasztják az alapnak tartozott hozzájárulásokat idejében törleszteni, a pénztárak kényszervégrehajtási intézkedéseket alkalmaznak a tartozott összegek és a késedelmi kamatok bevételezése érdekében.

A biztosítottak jogai és kötelezettségei
Minden biztosított olyan alapvetô szolgáltatáscsomagra jogosult, amely orvosi és egészséggondozási szolgáltatásokat, gyógyszereket, egészségügyi anyagokat és orvosi készülékeket tartalmaz. Mindezeket a jogokat keretszerzôdés alapján állapítják meg, amelyet az OEP dolgoz ki, az orvosok és gyógyszerészek kamarájának, asszisztensek rendjének meghallgatásával, az év október 31-ig a következô év tekintetében. A tervezetet véleményeznie kell az egészségügyi minisztériumnak, majd kormányhatározattal hagyják jóvá.

A biztosítottak betegség vagy baleset esetén alapvetô szolgáltatáscsomagban részesülnek a megbetegedés elsô napjától vagy a baleset bekövetkezésének idôpontjától a meggyógyulásig, a jelen sürgôsségi rendelettel megállapított feltételek között.

A biztosított jogai a következôk: a) kiválasztja az orvosi szolgáltatást nyújtó háziorvost, járóbeteg-kezelô szakorvost, a kórházi egységet, valamint az egészségügyi biztosítási pénztárat, ahol biztosítja magát; b) felírják az általa igényelt háziorvos jegyzékére, ha eleget tesz a jogszabályban megállapított összes feltételnek, fedezve a szállítási költségeket is, amennyiben a választott orvos más helységben székel; c) megváltoztathatja a háziorvosát, de csak az ennek jegyzékére való feliratkozástól számított legalább 3 hónap eltelte után; d) orvosi szolgáltatásban, gyógyszerekben, egészségügyi anyagokban és orvosi készülékekben részesül, megkülönböztetés nélkül; e) évente legalább egy profilaktikus ellenôrzés végzésére jogosult, nemtôl és korcsoporttól függôen, amelyhez tartozik; f) megelôzô gyógyellátásban és egészség-támogatási szolgáltatásban részesülni, ideértve a betegségek korai felfedezésére irányulókat is; g) járóbeteg-kezelésben és akkreditált kórházakban nyújtott kezelésben részesülni; h) sürgôsségi gyógyellátásban részsülni; i) egyes fogorvosi ellátásban részesülni; j) fizioterápiás és rehabilitációs kezelés; k) orvosi készülékek és egyéb specifikus anyagok; l) otthoni orvosi ellátás és szolgáltatás.

Annak érdekében, hogy a biztosított részesülhessen a fentebb felsorolt jogokban, a következô kötelezettségek hárulnak rá: a) fel kell iratkoznia a törvény szerint akkreditált valamely háziorvos jegyzékére; b) értesítenie kell orvosát, valahányszor módosulások következnek be egészségi állapotában; c) jelentkeznie kell a keretszerzôdéssel megállapított profilaktikus, idôszakos ellenôrzésekre; d) 15 napon belül értesítenie kell a háziorvost és az egészségbiztosítási pénztárat a személyazonossági adatok módosulásáról vagy a biztosítotti kategóriába való beilleszkedésükkel kapcsolatban bekövetkezett módosulásról; e) szigorúan betartani az orvos elôírta kezelést és utasításokat; f) civilizált magatartást tanúsítani az orvosi egészségügyi személyzettel szemben; g) kifizetni az alapnak tartozott hozzájárulást és az ebben a biztosítási rendszerben elfogadott fizetési díjszabások és a piacon gyakoroltak közötti különbözetet képviselô, a továbbiakban "társfizetésnek" nevezett összeget, a keretszabályzattal megállapított feltétel között; h) felmutatni az orvosi szolgáltatók elôtt a biztosítotti minôséget igazoló okiratokat.

Azok a személyek, akik nem igazolják biztosítotti minôségüket, csak orvosi-sebészeti sürgôsségek és potenciális endemo-epidemikus betegségek esetében részesülnek orvosi ellátásban, a keretszerzôdésben megállapított minimális szolgáltatáscsomag keretében. A szállodai díjakat a 3. életévét be nem töltött beutalt beteg gyermeket kísérô, valamint a beutalt I. fokú rokkantat kísérô személy számára a biztosítási pénztár fedezi, de csak abban az esetben, ha az OEP és az orvosi kamara közös megegyezéssel megállapított feltételeknek megfelelôen az orvos szükségesnek véli a kísérôk jelenlétét meghatározott idôszakra. Minden biztosított jogosult arra, hogy évente legalább egyszer tájékoztatást kapjon a pénztárakon keresztül a számára nyújtott szolgáltatásokról, a hozzájárulás szintjérôl, a fizetési módozatról, valamint jogairól és kötelezettségeirôl.

Az alapból fedezett profilaktikus orvosi szolgáltatások a következôk: a) a terhesség fejlôdésének és a gyermekágyi állapot lefolyásának megfigyelése, függetlenül a nô biztosítotti státusától; b) a csecsemô és a gyermek testi és pszichomotorikus fejlôdésének figyelemmel kísérése; c) idôszakos ellenôrzések azon betegségek feltárásra, amelyek a morbiditás és a mortalitás tekintetében komoly következményekkel járnak; d) az országos immunológiai program keretében nyújtott orvosi szolgáltatások; e) családtervezési szolgáltatások, függetlenül a nô biztosítotti státusától. Ezeket a szolgáltatásokat a keretszerzôdésben részletezik. A megelôzô fogorvosi szolgáltatásokat is a biztosító fedezi, a következôk szerint: a) negyedévenként a 18. évüket be nem töltött gyermekek tekintetében; b) évente kétszer a 18 és 26 év közötti fiatalok tekintetében, ha tanulók, tanoncok vagy felsôoktatási hallgatók, és nem valósítanak meg munkából származó jövedelmet.

A biztosítás fizetése
A biztosított személy köteles havi egészségbiztosítási pénzhozzájárulást fizetni, kivéve az ez alól mentesített személyeket, akiket fentebb felsoroltunk. A biztosított személy havi hozzájárulása 6,5%-os hányadot jelent, amelyet a következôkre állapítanak meg: a) a fizetésekbôl megvalósított, jövedelemadó alá esô jövedelmekre; b) azokra a jövedelmekre, amelyeket a független tevékenységet kifejtô személy valósít meg az engedélyezett tevékenységbôl; c) a mezôgazdaságból és erdôgazdálkodásból származó, a munkaadói minôséggel nem rendelkezô természetes személyek jövedelemnormái szerint megállapított jövedelmekre, amelyek nem illeszkednek be a b) pontnál leírtakba; d) a munkanélküliségi segélyre és a támogatási juttatásra; e) a javak használatának átengedésébôl származó jövedelmekre, az osztalékokból és a kamatokból származókra, valamint jövedelemadónak alávetett egyéb jövedelmekre, abban az esetben, ha nem valósítanak meg az a–d pontokban említett természetû jövedelmeket. 1/ Azoknak a személyeknek az esetében, akik a c) pontban említettel azonos természetû jövedelmeket valósítanak meg, de az országos minimálbér szintje alatt, és nem tagjai szociális segélyben részesülô családnak, a 6,5% hozzájárulást a minimálbér egyharmadát képezô összegre alkalmazzák. A járulékokat a következôképpen fizetik: az a) és d) pontban említett esetekben havonta; a b), c) és az 1/ pontokban rögzített helyzetekben negyedévenként, az e) pont esetében pedig évente.

Azok a jogi vagy magánszemélyek, akiknél a biztosítottak kifejtik tevékenységüket, kötelesek kiszámítani és a biztosítási pénztárakhoz átutalni az illetô egység személyzetének egészségügyi biztosításáért tartozott 7%-os hozzájárulást. Ezek a munkaadók kötelesek kifizetni a 7%-os hozzájárulást a megvalósított béralapra számítva. Akik nem fizetéses alkalmazottak, de kötelesek biztosítási szerzôdést kötni a jelen jogszabály alapján, kötelesek a lakhelyük szerinti pénztárral közölni adóköteles jövedelmeiket a 6,5% hozzájárulás megállapítása és kifizetése érdekében. A fakultatív biztosítást kötô idegen állampolgárok a minimálbér kétszeresét kitevô összegre fizetnek 13,5% hozzájárulást.

A polgármesteri hivatal átirata értelmében a tulajdonos/lakótársulások, munkaadói minôségükben, továbbá alkalmazottaik is kötelesek fizetni az egészségügyi biztosítási hozzájárulást, a következôképpen: a munkaadói minôséggel rendelkezô társulások a fizetési alapra számított 7%-ot, míg az alkalmazottak a havi keresetre számolt 6,5%-ot.

HIRDETÉS

(15. old.)

GYÁSZHÍR

Mély fájdalommal tudatjuk, hogy a szeretett feleség, édesanya, gyermek, testvér, sógornô és keresztanya,

LÁSZLÓ ENIKÔ

szül. PÁKAI,

45. életévében, New Yorkban hirtelen elhunyt. BÁNATOS SZÜLEI ÉS NÔVÉRE, GIZI CSALÁDJÁVAL. Nyugodjék békében.

SPORT

LABDARÚGÁS
Mi lesz veled U FC?

(16. old.)

Március nyolcadikán a másodosztályban is megkezdôdik a futballbajnokság. A két kolozsvári csapat viszont egymástól teljesen eltérôen élte meg a téli szünetet. A CFR-Ecomax háza táján nincsenek gondok, a játékosok megkapták járadékaikat, megmaradt az alapgárda, igaz, új játékosokat sem igazoltak. Egy amerikai fiatalembert is tesztel a vasutasklub, de Iuliu Muresan klubelnök nem tartja valószínûnek, hogy a játékos Kolozsvárott marad. Hamarosan több barátságos mérkôzést is játszik a CFR-Ecomax, a Temesvári Politechnika-AEK, a Besztercei Glória és a Medgyesi Gázmetán ellen is pályára lép.

Az U FC-nek viszont messze nem kezdôdött ilyen jól az év. Codin Samoilã, a klub sajtóreferense elmondta a Szabadságnak, hogy a játékosok — miután január 13-án találkoztak — eldöntötték, hogy nem kezdik el az edzéseket addig, amíg a klub nem fizeti ki tartozásait velük szemben. Az U FC-nek megközelítôleg 14 ezer dollárt kell törlesztenie játékosaival szemben. Ugyanakkor ez egy ördögi kör, mivel jó játék nélkül nem lesz befektetô, edzés nélkül pedig nem lesz jó játék. A legnagyobb fizetések a diákcsapatnál 4000 dollár körül forognak,ami nem sok más csapatok fizetéseihez képest — nyilatkozta Samoilã.

Hétfôn ismét találkozik a két fél, addig is biztosra vehetô, hogy akkor sem lesz fizetésképes a klub, a játékosok pedig nem valószínû, hogy engednek. Érdemes megjegyezni, hogy a sajtóreferens szerint valóságos csoda, hogy még mindig létezik a diákcsapat, hiszen gyakorlatilag semmi jövedelme nincs, kivéve a játékosok eladását. Várják a pénzt Dan Iuris-niti és Dan Matei átigazolásáért a Besztercei Glóriától, de ezenkívül sem befektetôje, sem támogatója nincs a sétatéri csapatnak. Mindez annak ellenére, hogy a polgármesteri hivatal a csapat kiadásainak 51 százalékát köteles fedezni, a megkötött szerzôdés alapján. Ez megközelítôleg havonta félmilliárd lejt jelent, ha elfogadjuk azt a tényt, hogy egy csapatnak a B-osztályban évente minimum 12 milliárd lejre van szüksége. Tény az, hogy múlt évben egy lej sem érkezett a klub kontójára. Mivel Gheorghe Funar polgármester különbözô kifogások miatt nem volt hajlandó a stadiont a polgármesteri hivatal gondozásába venni, január végéig ez átkerül a megyei tanács fennhatósága alá. Ezenkívül még elkeserítôbb, hogy a klub fiatal reménysége, a 15 éves Rares Stan elhagyta a csapatot a Besztercei Glória javára. Nem hivatalos források szerint Giovanni Becali menedzser játékosa 5000 dollárt kapott az áttelepülés fejében, a klub viszont semmit. Codin Samoilã viszont még nem adta fel: "Remélem, hogy a hónap végére jobb híreket mondhatok a Szabadság o1vasóinak..."

Gálffy Attila

Magániskola Szamosújvárott

(16. old.)

Szamosújvárott megnyitotta kapuit az elsô labdarúgó magániskola. A kolozsvári Ivánszuk iskola mintájára a Szamos menti városban 10–14 esztendôs gyerekek számára hoztak létre új ifjúsági központot. A focisuli a jelenleg Spanyolországban tevékenykedô Ioan Ciacoi helybéli sportember kezdeményezésére jött létre, és február elején tartják az elsô toborzót.

Nagy az érdeklôdés a fociiskola iránt, sok ifjú tehetség fejezte ki óhaját a beiratkozásra.

Erkedi Csaba

AUTÓSPORT
Dakar — 2003

(16. old.)

A még versenyben lévô két magyar kettôs közül a Kis Sándor és Czeglédi Péter alkotta párost a mögöttük beérkezôk közül ketten megelôzték összetettben, így a páros jelenleg az 52.

Ötvenhatodikként érkezett célba a Palik László–Darázsi Gábor duó, amely összesítésben az 53. helyen áll.

Az autósok között a Luc Alphand–Matthew Stevenson francia–brit kettôs, a motorosok mezônyében a francia Richard Sainct végzett az élen a 25. Dakar-rali 14. szakaszán, amelyen az egyiptomi Dahlából Luxorba kellett eljutniuk a résztvevôknek.

Összetettben továbbra is a Stéphane Peterhansel–Jean-Paul Cottret francia duó, valamint Sainct áll az élen.

Gyorsabb lesz a Hungaroring

(16. old.)

A jövô hét végére készül el a Hungaroring új tervrajza: az elképzelések szerint a Forma–1-es mogyoródi pálya a jövôben jóval gyorsabb lesz.

— Néhány apró módosítástól eltekintve lényeges változás nem történt az elmúlt 18 év során, s a Hungaroring irányítói most szeretnék izgalmasabbá, élvezetesebbé tenni a viadalt — erôsítette meg a Klub Rádió információját Dávid Sándor sajtófônök.

A cél érdekében meg akarják hosszabbítani az egyeneseket, s erôteljes kanyarokat kívánnak beépíteni a pályába. Ezzel azt szeretnék elérni, hogy több elôzési pont legyen az aszfaltcsíkon.

A magyar nagydíjra augusztus 22. és 24. között kerül sor.

TENISZ
Melbourne
Felemás magyar szereplés nôi párosban

(16. old.)

A három magyar érdekeltségû nôi páros közül az elsô két pályára lépô nyert pénteken az ausztrál nyílt teniszbajnokságon.

Különösen a második fordulóban sikeres Mandula Petra–Emanuelle Gagliardi duó gyôzelme értékes, hiszen ellenfele a harmadik helyen kiemelt Jelena Gyementyijeva–Janette Husarova orosz–szlovák kettôs volt.

Eredmények a nôi páros verseny 1. fordulójából (a 32 közé jutásért):

Gubacsi Zsófia, Conchita Martinez-Granados (magyar, spanyol)–Ashley, Spears (amerikai) 6:2, 4:6, 7:5; 2. forduló (a 16 közé jutásért): Gagliardi, Mandula Petra (svájci, magyar)–Gyementyijeva, Husarová (orosz, szlovák, 3.) 6:2, 3:6, 6:0 és Rittner, Vento-Kabchi (német, venezuelai)–Marosi Katalin, Samantha Reeves (magyar, amerikai) 6:2, 4:6, 6:2.

Ismét gyôzött a teniszlegenda Martina Navratilová, aki ezúttal a vegyes páros elsô fordulójában az indiai Leander Paes oldalán lépett pályára. Végeredmény: Paes, Navratilová (indiai, amerikai)–Draper, McShea (ausztrál) 6:3, 7:5.

Egyéni eredmények a harmadik fordulóból (a 16 közé jutásért):

Nôi egyes:

V. Williams (amerikai, 2.)–Barna (német) 6:1, 6:4; Henin-Hardenne (belga, 5.)–Srebotnik (szlovén, 32.) 6:2, 6:0; Davenport (amerikai, 9.)–Panova (orosz, 24.) 6:2, 6:1; Schnyder (svájci, 12.)–Petrova (orosz) 6:2, 4:6, 6:3; Pratt (ausztrál)–Suarez (argentin, 23.) 7:5, 6:4; Chladková (cseh)–Dominikovics (ausztrál) 6:3, 6:2; Ruano-Pascual (spanyol)—

Weingärtner (német) 6:1, 4:6, 6:4; Hantuchová (szlovák, 7.)–Stosur (ausztrál) 6:4, 6:2.

Férfi egyes:

Grosjean (francia, 12.)–Lapentti (ecuadori, 24.) 6:1, 6:3, 6:3; Coria (argentin)–Nieminen (finn) 7:5, 6:2, 6:2; Ancsics (horvát)-Luczak (ausztrál) 2:6, 7:6 (2), 6:4, 6:2; Agassi (amerikai, 2.)–Escudé (francia, 29.) 6:2, 3:6, 6:3, 6:4; Mantilla (spanyol)–Costa (spanyol, 8.) 3:6, 6:3, 4:6, 6:1, 6:3; Ferrero (spanyol, 4.)–Santoro (francia, 28.) 4:6, 6:3, 4:6, 6:2, 7:5; Ferreira (dél-afrikai)–Fish (amerikai) 2:6, 3:6, 6:1, 6:4, 6:0.

Megszületett Björkman fia
Megszületett az elsô gyermeke Jonas Björkmannak, a svédek páros-specialista teniszezôjének.

— Minden tökéletesen ment. Ez összehasonlíthatatlanul nagyobb boldogság, mint egy Grand Slam-tornát megnyerni — mondta a 30 éves klasszis, miután felesége, Petra világra hozta kisfiát, Maxot.

Björkman éppen a baba érkezése miatt mondta le szereplését a most zajló ausztrál nyílt teniszbajnokságon.

A jobbkezes játékos, aki párosban háromszor gyôzött a melbourne-i viadalon, és egyszer Wimbledonban is diadalmaskodott, úgy tervezi, hogy január 27-én, a milánói ATP-tornán tér vissza.

SAKKSAROK

(16. old.)

Polgár Judit folytatta jó szereplését. A hollandiai Wijk aan Zee-ben zajló hagyományos sakktornán egymásután két gyôzelmet aratott, az ötödik fordulóban pedig döntetlenre végzett.

A magyar nagymester világossal nyert a hazai színekben induló Jan Timman ellen, majd sötéttel az egykori világbajnok orosz Anatolij Karpovot gyôzte le.

Az ötödik fordulóban a Polgár-lány világossal döntetlent játszott az ukrán Vaszilij Ivancsuk ellen, a felek a 18. lépés után állapodtak meg a remiben.

A magyar nagymester eddigi öt mérkôzésén 3,5 pontot gyûjtött, s az élen áll.

A sorrend: Polgár, Anand, Sirov 3,5–3,5, van Wely, Barejev, 3–3, Kramnyik, Griscsuk, Ivancsuk 2,5–2,5, Karpov, Ponomarjov, Radzsabov, Topalov 2–2, Timman, Krasenkow 1,5–1,5.

Pénteken szünnap volt, Polgár szombaton a FIDE-világbajnok ukrán Ruszlan Ponomarjov ellen ül asztalhoz.

SÁRKÁNYREPÜLÉS
Ünnepel a kolozsvári sportrepülés

(16. old.)

Hetven esztendôvel ezelôtt, 1933. január 23-án szállott fel az elsô kolozsvári vitorlázó-repülôgép a Fenes melletti Gorbó északi lejtôjérôl.

A repülôgépet az Unitárius gimnázium keretében tevékenykedô, Lôrinczy Zoltán testnevelô tanár, cserkészparancsnok vezette Kolozsvári Cserkészrepülôk Martin Lajos Körének tagjai építették báró Hye György gépészmérnök irányításával.

A berepülést az építést vezetô báró Hye György végezte, utána pedig a vizsgafokozattal rendelkezô tagok, dr. Gyergyai Árpád és Szôcs Ferenc végeztek felszállásokat.

Islik Tibor,
hajdani cserkészrepülô

Hét végi sportmûsor

(16. old.)

Kolozsvár hét végi sportmûsorán két szombati röplabda-mérkôzés szerepel a Horia Demian Sportcsarnokban: 11.30-tól a Kolozsvári U elsôosztályú férfi csapata a Nãvodari-i Midiát fogadja, 13 órától pedig a Kolozsvári U másodosztályban szereplô nôi gárdája a Nagyváradi Biharral mérkôzik.

ÖKÖLVÍVÁS
A szorító híreibôl

(16. old.)

• Átmeneti állapot a szakszövetség legfelsôbb szintjén. Rudel Obreja alelnök és Vastag Ferenc szövetségi kapitány lemondása után a Román Ökölvívó-szövetség rendkívüli gyûlésen eldöntötte, hogyan tölti ki a megüresedett helyeket. Az olimpiai keret esetében két részre osztották a csapatot: azokat az ökölvívókat, akik érmeket szereztek a nagy versenyeken (Dorel és Marian Simion, Ion Ionut, Lucian Bute, Waldemar Cucereanu, Claudiu Râsco, Stefan Balint és mások) Valentin Vrânceanu és Gheorghe Simion készíti fel, míg a többieket Grigore Bondavali irányítja. Az ifik szövetségi kapitánya Relu Auras, a kadettek szakvezetôje pedig Titi Tudor.

Kinevezték a nôi válogatott szövetségi kapitányát is, a lányokat Eustatiu Mãrgãrit irányítja, segédei Gheorghe Ivana (Bukarest) és Gicu Man (Nagybánya). A válogatott a februári jászvásári Román Kupára és nagybányai felnôtt országos bajnokságra készül.

• Jászvásári profi gála. A konstancai rendezvény után a ploiesti-i Eduard Irimia Jászvásárt szemelte ki a következô hivatásos gálaküzdelem helyszíneként. A konstancai résztvevôk közül ismét meghívást kapott a dél-afrikai Vergil Kalakoda, a nigériai Franklyn Eghobi és Vasile Dragomir.

Eghobiról tudni kell, hogy le akar telepedni Romániában, jelenleg Ploiesti-en lakik, és a Petrom ökölvívótermében edz. Irimia véleménye szerint a színes bôrû öklözô három éven belül a világbajnoki címért fog küzdeni.

Coriolan Iuga

JÉGKORONG
All Star kezdôcsapatok

(16. old.)

A szurkolók szavazatai alapján eldôlt, hogy kik léphetnek biztosan pályára az észak-amerikai profi jégkorongliga február 2-i Kelet-Nyugat All Star-gáláján.

A legtöbb voksot a címvédô Detroit Red Wings svéd hátvédje, a posztján az elmúlt két idény legjobbjának választott Nicklas Lidström kapta.

Keleten a legendás Mario Lemieux nyerte a jelölést, s így újra egy sorba került Jaromir Jagrral, akivel 1991-ben és 92-ben Stanley-kupát nyert, de a cseh csatár 2001-ben elhagyta a Pittsburgh Penguinst és a Washington Capitalshoz került.

A teljes névsort pénteken hozzák nyilvánosságra.

A floridai Sunrise-ban rendezendô mérkôzés kezdôsora:

Kelet: kapus: Nyikolaj Habibulin (Tampa Bay Lightning, 99 651 szavazat); hátvédek: Sandis Ozolinsh (Florida Panthers, 141 723) és Brian Leetch (New York Rangers, 132 938); csatárok: Mario Lemieux (Pittsburgh Penguins, 155 172), Jaromir Jagr (Washington Capitals,

122 725) és Alekszej Kovaljov (Pittsburgh, 91 694); edzôk: Jacques Martin (Ottawa Senators) és Ken Hitchcock (Philadelphia Flyers).

Nyugat: kapus: Patrick Roy (Colorado Avalanche, 136 056); hátvédek: Nicklas Lidström (Detroit Red Wings, 164 568) és Rob Blake (Colorado, 130 537); csatárok: Bill Guerin (Dallas Stars, 111 696), Mike Modano (Dallas, 112 632) és Teemu Selänne (San Jose Sharks, 95 379); edzôk: Marc Crawford (Vancouver Canucks) és Dave Lewis (Detroit).


[Vissza az Szabadság
honlapjához]
[Vissza a HHRF
honlapjához]


A Szabadság Internet változatát
a Hungarian Human Rights Foundation készítette

Copyright © Szabadság - 2003 - All rights reserved -