 |
 |
|
| [Vissza az Szabadság honlapjához] |
[Vissza a HHRF honlapjához] |
2003. január 20.
(XV. évfolyam, 13. szám)
Alig két héttel az RMDSZ VII. kongresszusa elôtt szombaton Marosvásárhelyen ülésezett a Szövetségi Képviselôk Tanácsa (SZKT). A közelgô kongresszusra való tekintettel a testület napirendjén ezúttal csupán három napirendi pont szerepelt: Markó Béla szövetségi elnök politikai tájékoztatójának meghallgatása, a szövetség legfelsôbb döntéshozó fóruma ülésének elôkészítése, valamint interpellációk, különfélék. Az elnöki beszámoló mentén kialakult vitán Toró T. Tibor képviselô, a Reform Tömörülés (RT) elnöke heves támadást intézett a szövetség jelenlegi vezetôsége ellen, az egypártrendszert intézményesítô diktatórikus szervezetnek nevezvén az RMDSZ-t. (Részletek a 4. oldalon)
Zsúfolásig megtelt szombat délelôtt a zilahi Kálvineum nagyterme a Királyhágómelléki Református Egyházkerület, a zilahi és a szilágysomlyói egyházmegyékkel, valamint a Zilah-Belvárosi, a Ligeti és a Fenyvesi Egyházközségekkel közösen szervezett egyházi ünnepségen, abból az alkalomból, hogy a református egyház immár hivatalosan is átvehette az 1948-ban a román állam által elkobzott mûvelôdési házát.
Az ünnepségen jelen volt az egyházkerület több vezetôségi tagja, élükön Tôkés László püspökkel, a két szilágysági esperes, a környék valamennyi lelkipásztora, a zilahi és a megyei RMDSZ több tisztségviselôje, Zilah magyar alpolgármestere és a megye magyar alprefektusa.
Az ünnepséget megnyitó Püsök Sándor Csaba, a Zilah-Belvárosi gyülekezet lelkipásztora elöljáróban felolvasta Zilah román polgármesterének cinikus hangú levelét, amelyben az elöljáró elhárította jelenlétét az ünnepségrôl, jelezve, hogy az "állami közvagyon" átadása számára nem jelenthet ünnepet. Az egyház által elvárt jelképes kulcsátadás elmaradt, a fiatal lelkész Wass Albert 13 almafa címû mûvébôl vett idézetekkel azonban jelezte, hogy a megtépázott, összetört ágú almafák, ha eljön a tavasz, újra kihajtanak. Ez az élet rendje, és akinek hite van, ezzel a csodával mindig találkozhat.
Csûri István ünnepi istentiszteletében az Egyiptomból szabaduló nép vívódásait vonta párhuzamba mai világunkkal, ahol a húsosfazekak képe sokunk számára vonzóbb az igazi szabadságnál, szülôföldünk visszafoglalásánál, amelyet nekünk kell vállalnunk. Sokáig úgy éltünk, hogy elhitették velünk: mi vagyunk a törpék, és az igazi törpék lettek az óriások. Ôk szabták a törvényt, ôk kobozták el küzdelemmel létrehozott javainkat. A vágy azonban valósággá válik, fogalmazott az igehirdetô, aki a Kálvineum mellett a nagyváradi Lórántffy Zsuzsanna kollégium épületeinek részleges visszaszerzésére is utalt.
Tôkés László átfogó beszédében többek között arról szólt, hogy az idegen hatalom által elkobzott jogaink visszaszerzése akkor lehetséges, ha hiszünk benne. Tizenhárom év telt el, amióta az egyházkerület által visszaigényelt háromszáz épület közül az elsônek a helyzete rendezôdött kormányrendelet útján. A nagyváradi püspökség épületét hosszú évek kemény pereskedésével sikerült visszaszerezni, a Kálvineumot kormányhatározattal juttatták vissza, azonban ez sem ment könnyen. A román kormánynak, a román parlamentnek, Zilah polgármesterének kellene bocsánatot kérnie mindazért, hogy a rendszerváltás után mindössze ennyit adtak vissza közösségünknek. Ha a mai mentalitásbeli hozzáállás nem változik, kétszer tizenhárom év sem lesz elegendô valamennyi ingatlanunk visszaszerzésére, fogalmazott a püspök. Elmondta: nem az RMDSZ valós érdemeit vitatják el, hanem a kisajátítás ellen emelik fel szavukat. Úgy vélte, a román–magyar alapszerzôdés, amely a két ország egykori szocialista kormányainak mûve volt, árulás a javából, amelybôl az RMDSZ akkori vezetése is kivette a részét. Az alapszerzôdésben még utalás sincs az elkobzott egyházi javak visszaadására. A püspök hangsúlyozta: esélyünk akkor van, ha kivívjuk önkormányzásunkat, ha kezünkbe vesszük sorsunk irányítását. Ahhoz, hogy közeli céljainkat elérjük, látnunk kell a távoli célt. Enélkül nincs eredmény: nem jogokat, hanem engedményeket kapunk, nekünk pedig jogok kellenek!
A püspök elítélôen szólt a zilahi helyzetrôl, ahol tovább folyik a Szilágyság egyetlen magyar középiskolájának, a Református Kollégiumnak az újraállamosítása, ezúttal RMDSZ-segédlettel.
Molnár Kálmán esperes beszédében keményen bírálta a magyar nyelvû helyi sajtót, amely ferdítve mutatja be a zilahi helyzetet, azt a látszatot keltve, hogy a visszásságokért az egyház a hibás. Mint fogalmazott, mielôbb le kell bontanunk a hazugság falát, hogy az emberek érdemben tájékozódhassanak.
Máthé Edit egyházkerületi jogtanácsos az épület visszaszerzésének hosszú, tekervényes útját ismertette. Mint fogalmazott, hiába rendelkezett kormányrendelet a Kálvineum visszaadásáról, mert ennek alkalmazását a polgármesteri hivatal megtagadta. Hosszú pereskedés következett, amelyet az egyház minden szinten megnyert, és így jutott az épület birtokába.
Szilágyi Zoltán kollégiumi lelkész-tanár arról szólt, hogy vegyes érzelmekkel vesz részt az ünnepségen, hiszen akkor lehetne igazán örülni, ha a Wesselényi Kollégium épületét is visszakapták volna. Erre azonban még sokat kell várni. A megpróbáltatások ellenére a kollégium tovább él, és ez elsôsorban azoknak a szülôknek az érdeme, akik református nevelés végett iratták gyerekeiket a tanintézménybe. Hiába történnek próbálkozások, hogy bizonyos osztályok ôsztôl ne indulhassanak, mert ahogy eddig sok-sok küzdelem árán ezt megoldották, a jövôben is minden bizonnyal sikerülni fog.
Az ünnepség a kollégium diákjainak verses-zenés mûsorával ért véget, amelyet szeretet-vendégség követett a meghívottak részére. Itt köszöntötte a püspök Molnár Sándort és Tunyogi Ferencet, azt a két idôs zilahi férfit, akik legénykorukban részt vettek a Kálvineum építésében. A nagy csapatból már csak ôk élnek...
A 2003-as évben megpróbáljuk megszüntetni a személyzethiányt a román rendôrségnél — nyilatkozta Ioan Rus belügyminiszter szombaton Kolozsváron tartott sajtóértekezletén.
A belügyminisztérium nagy szerepet játszott abban, hogy megoldódott a román állampolgárok szabad közlekedésének kérdése, ez pedig maga után vonta a határrendôrség szakmailag magasabb szintre való fejlesztését — számolt be a belügyminiszter, aki rámutatott arra is, hogy ezt követôen elkezdôdött a belügyminisztérium humán erôforrásainak újraelosztása. Rus arról is beszámolt, hogy szerkezetváltás várható a belügyminisztériumban, ezért a rendôrség demilitarizálása lehetôvé teszi, hogy emberközelbe hozzák ezt az intézményt. Florin Sandu rendôrkapitány szerint az új struktúra szándéka, hogy az intézmény nagyobb hangsúlyt fektessen a lakossággal való kapcsolattartásra és a bûnmegelôzésre. Ugyanakkor a rendôrség személyzetének létszámát a lakosság arányának, illetve a lefedésre váró terület nagyságának függvényében kívánják kialakítani.
Lokális és regionális történelmek címmel szombaton az Apáczai-líceum zsúfolásig megtelt dísztermében rendezett konferenciát az Erdélyi Múzeum-Egyesület Bölcsészet-, Nyelv- és Történelemtudomány Szakosztálya.
Amint azt Keszeg Vilmos szakosztályi elnök is kifejtette, az elmúlt tizenkét évben az EME által meghirdetett honismereti-helytörténeti pályázatra beérkezett számos tanulmány és közreadott igényes írások nyomán felvetôdött olyan kérdések megvitatásának szükségessége, mint: elméleti-módszertani és bibliográfiai tájékozódás, forrásfeltárás és forráskritika, tudományos apparátus. A konferencia céljául tûzte ki az 1990-tôl napjainkig megjelent helytörténeti mûvek számbavételét, a legújabb elméleti-módszertani szakirodalom megismertetését, az intézményi kutatás szorgalmazását, szakmai fórum megteremtését stb.
Megnyitójában Egyed Ákos EME-elnök elmondta, hogy általában megnôtt az érdeklôdés a helytörténelem iránt, ami érthetô, hiszen mindenki elsôsorban saját szülôföldjét szeretné megismerni. Világszerte fejlett tudományágról van szó, amelynek komoly gyökerei vannak a magyar tudományos életben. Az EME támogatja ezt a törekvést, és bár a helytörténeti lexikon kiad á sa még várat magára, monográfiák és nyelvészeti munkák már jelentek meg (fôleg Kelemen Lajos és Szabó T. Attila révén). Most elérkezett az ideje a színvonal emelésének, és az ilyen konferencia ezt sokban segítheti, hiszen történészek, mûvészettörténészek,egyháztörténészek, néprajzkutatók juthatnak közös nevezôre.
Az estig tartó tanácskozáson a következô elôadások hangzottak el: Hogyan készítettem el Csíkszentdomokos monográfiáját? (Balázs Lajos, Csíkszereda); A falutörténet-kutatás kérdései Maros megyében (Szabó Miklós, Marosvásárhely); Református egyházi helytörténet 1990 után (Sipos Gábor, Kolozsvár); A római katolikus hittudomány alakulása 1990 után (Marton József, Gyulafehérvár); A protestáns templomok toronygombjába elhelyezett emlékiratokról (Keszeg Vilmos, Torda); A várostörténet-írás helyzete 1989 után (Pál Judit, Kolozsvár); A romániai magyar várostörténeti kutatások elméleti-módszertani kérdéseirôl napjainkban (Fleisz János, Nagyvárad); Szatmár múltja és jelene egy évtized helytörténelmi monográfiáiban (Bura László, Szatmárnémeti); Kolozsvár magyar helytörténeti irodalma 1990 után (Gaal György, Kolozsvár); Marosvásárhely demográfiai állapota a XVII. században (Tonk Sándor, Kolozsvár); A levéltár a helytörténet kutatásban (Pál-Antal Sándor, Marosvásárhely); Helytörténet és mûvészettörténet (Kovács András, Kolozsvár); Épített örökség és regionális történelem (Szabó Bálint, Kolozsvár). Az elôadások vitákkal, hozzászólásokkal váltakoztak. Ugyanakkor a teremben falumonográfiák, helytörténeti munkák, forráskiadványok kiállítását lehetett megtekinteni, amelyhez Pozsony Ferenc szolgáltatott információkat.
Mintegy 49 288 milliárd lejes büntetést róttak ki 2002-ben a kolozsvári rendôrök. A Mediafax jelentése szerint tavaly 6668 bûncselekményt állapítottak meg, 254-gyel kevesebbet a korábbi évhez képest. A rendôrségi mérleg alapján a városban elkövetett szexuális jellegû bûntettek száma 60-ra tehetô, 16-tal több, mint 2001-ben.
Közel 50 résztvevôje volt annak a Civil Fórumnak, amelyet szombaton, január 18-án szervezett a besztercei MADISZ a helyi Magyar Ház gyûléstermében.
Gönczi Irénke, az RMDSZ megyei szervezetének ifjúsági alelnöke köszöntô beszédében elmondta: "Jogosan nevezhetnénk Fiatal Fórumnak ezt a találkozót, mivel a résztvevôk 90 százaléka fiatal". Az egynapos rendezvényre meghívót kapott a megye minden magyarlakta településének magyar egyháza, a létezô civil szervezetek és azok a fiatalok, akik szeretnének szervezetbe tömörülni vidéken. Az ismerkedés a megyei civil fórumok helyzetértékelésével folytatódott, majd csoportos megbeszélésekre került sor. Az országos RMDSZ részérôl részt vett Porcsalmi Bálint ifjúsági elôadó.
Gönczi Irénke lapunknak elmondta: — A megyeszintû találkozó célja a további közös együttmûködés a létezô civil szervezetekkel, kapcsolataink fejlesztése és nem utolsósorban azon fiatalok támogatása, akik képesek településeiken újabb szervezett csoportokat létrehozni.Van már tapasztalatunk, és segíthetjük ôket. A besztercei MADISZ harmadik éve újraszervezôdött, és pályázatok útján sikerült nem csak helyi, de országos szintû rendezvényeket is szervezni. Ilyen volt például a tavalyi Ifjúsági Szórványtalálkozó is. Terveink szerint a 2003-as év minden hónapjában lemegyünk egy-egy magyarlakta településre, ahol konkrétan megismerhetjük fiataljaink gondjait, igényeit, és megoldásokat keresünk a megmaradásra — mondotta.
A Civil Fórumra Besztercén kívül Bethlenbôl, Tacsról, Magyarnemegyérôl, Várkuduból, Sófalváról, Magyarberétérôl, Cegôtelkérôl, Lekencérôl, Magyardécsébôl, Rettegrôl, Szentmáthéból érkeztek résztvevôk, többnyire fiatalok. Zoltáni Eszter, a besztercei Diáktanács elnöke a Szabadságnak elmondta: "Harmadik éve alakult újra Besztercén a Diáktanács, és mondhatom, sikerrel mûködik. 2002-ben alapszabályzatmódosítással nem csak a besztercei magyar középiskolás diákok lehetnek tagjai, hanem a megye területén bármilyen iskolában járó, önmagát magyarnak valló középiskolás. Tevékenységeink többnyire kulturális és szabadidôs programok. A hagyományos rendezvényeinken kívül idén szeretnénk megszervezni a Béke napját, de amíg tart a tél, nem szeretnénk elmulasztani egy közös hóemberépítô versenyt sem. Diáktanácsunk tagszervezete az országos MAKOSZ-nak is." A rendezvényen a Besztercei MADISZ egy bemutató füzetet is közzéadott, amely nem csak a szervezet tavalyi és tavalyelôtti tevékenységeit mutatja be, de röviden vázolja annak történetét, amely 1990. március 13-tól kezdôdött. Ez a füzet, a rendezvénysorozatok, a Civil Fórum, mind azt próbálják igazolni, hogy Besztercén vannak magyar fiatalok, akik törôdnek egymás sorsával és itthon akarnak maradni.
Mintegy százan várták Ion Iliescu érkezését vasárnap délelôtt tíz órakor a Prefektúra épülete elôtt, ahová az államelnök percnyi pontossággal érkezett. Iliescu az elnöki vonattal utazott Kolozsvárra. Miután a Prefektúra elôtt köszöntötte a kivezényelt katonai díszalakulatot, az államfô bevonult a megyeháza épületébe, ahol a díszteremben került sor arra az ünnepi tanácskozásra, amelyen az ország megyéinek prefektusai és a megyei tanácsok elnökei, illetve számos miniszter, közöttük Vasile Dîncu tájékoztatási, Vasile Puscas integrációs, Octav Cozmâncã közigazgatási, Ioan Rus belügy-, Ecaterina Andronescu oktatásügyi miniszter, valamint Adrian Nãstase miniszterelnök voltak jelen.
A magas rangú vendégeket Vasile Soporan prefektus köszöntötte, majd sor került a Kolozs megye prefektusai címû kiadvány bemutatására. Néhány felszólaló után Ion Iliescu beszédet mondott, amelyben hangsúlyozta: meg kell szüntetni a tehetetlenséget és a bürokráciát, valamint meg kell újítani a román közigazgatást. A hazai struktúrákat kompatibilissá kell tenni az uniós struktúrákkal, szögezte le az államfô, majd hozzáfûzte: a köztisztviselôk a polgárokért vannak, és meg kell érteniük végre, hogy nem a polgárok szolgálják ôket, hanem nekik kell szolgálniuk a polgárokat. A prefektúrai mozzanat záró részében felavatták azt az emléktáblát, amelyen az 1919 óta prefektusi tisztséget betöltött személyek neve található.
Az erdélyi prefektusokkal való szombati találkozóján Octav Cozmâncã közigazgatási miniszter kijelentette: a hónap végéig részletesen elemzik a prefektusok mûködését, és azokat, akik nem teljesítették feladataikat, leváltják. A miniszter elégedetlen néhány prefektus munkájával, de nem árulta el, hány leváltás várható. Ez az év az új törvényes és intézményes keretek életbe léptetésének éve lesz: a Cozmâncã által kidolgozott csomag többek között a decentralizált közszolgáltatások átszervezését, a helyi és központi közigazgatás informatizálását és a vezetési funkciók számának csökkentését tartalmazza.
A regionalizáció kérdésére rátérve Cozmâncã megosztotta elképzelését: év végére valószínûleg nyolc regionális kormányzója lesz Romániának. Feladatuk lesz az európai pénzalapok elköltésének ellenôrzése és a regionalizációs fejlesztési irodák mûködésének összehangolása. A gazdasági fejlôdési (és nem közigazgatási) régiók kormányzóit valószínûleg kormányrendelettel nevezik ki.
Szintén szombaton Kolozs megye prefektusa, Vasile Soporan felvetette a Romániai Prefektusok Egyesülete létrehozásának ötletét. A tervezet szerint az egyesület egy szakmai szervezet lenne, amelynek fô céljai: rendezvények szervezése a közigazgatási kérdésekkel kapcsolatban, egy mûködôképes információs hálózat kiépítése, amelyen keresztül a prefektusok hozzáférhetnek minden közigazgatást érintô adathoz, dokumentumhoz, illetve kapcsolatfelvétel hasonló hazai és külföldi szervezetekkel. Az egyesület tagjai együttmûködnének új törvénytervezetek kidolgozásában. A vezetôtanács egy prefektusok által választott elnökbôl, alelnökbôl, titkárból és négy vezetôségi tagból fog állni. Az egyesület alapszabályzat-tervezetét a tagok kétharmada kell hogy jóváhagyja.
KISMAMAKLUB összejövetelre kerül sor kedden, január 21-én, délután hat órától. Helyszín: Farkas utca, 21 szám. Meghívott: dr. Löwi Károly. Téma: tanácsadás. Minden érdeklôdôt szeretettel várnak.
Az oktatás és a tudományos kutatás területeire kiterjedô együttmûködési keretmegállapodást kötött a Debreceni Egyetem (DE) és a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem (EMTE); a dokumentumot szombaton Debrecenben írta alá Nagy János, a DE és Tonk Sándor, az EMTE rektora.
Nagy János az aláírást követô sajtótájékoztatón hangsúlyozta: az együttmûködés formái az oktatók és hallgatók cseréje mellett tankönyvcserére és PhD-hallgatók képzésére is kiterjed.
Tonk Sándor a magyar tudomány Trianon elôtti egysége helyreállításának egyik elsô lépéseként minôsítette az együttmûködési megállapodás létrejöttét, amely — mint nyomatékosította — nemcsak erdélyi, hanem közös érdek.
Minôségi igények és módszertani követelmények a felsôoktatásban címmel szervezett konferenciát a Babes-Bolyai Tudományegyetem magyar tagozatának vezetôsége szombaton.
A rendezvényt Kása Zoltán, a BBTE rektorhelyettese nyitotta meg, aki átadta a külföldön tartózkodó Andrei Marga rektor üdvözletét, majd kifejtette: nem szabad már a hiányos, nem megfelelô struktúra mögé bújni, hanem meg kell vizsgálni, mit tudunk és mit nem tudunk megoldani, és amin módunkban áll, azon segíteni kell.
A délelôtti plenáris elôadásokon felszólalt Kolumbán József (A tudós tanárok szerepe a kolozsvári egyetemen), P. Dombi Erzsébet (Az egyetemi oktatás korszerû metodológiája), Munkácsy Katalin (ELTE; A gyakorlati képzés néhány módszertani kérdése a tanárképzésben), F. Ferenczi Rita (A pedagógusképzés gyakorlati formáinak hatékonysága), Kovács Zoltán (Javaslat az egyetemi oktatás módszertani felkészítésének intézményesítésére) és Neményi Ágnes (Társadalmi mobilitási gondok a felsôoktatásban). Ezután kerekasztal-megbeszélésre került sor, Péntek János és Csucsuja István (humántudományok), illetve Kása Zoltán és Néda Árpád (természettudományok) vezetésével.
1989 óta minden január 22-én megünnepeljük a Magyar Kultúra Napját, emlékezve Kölcseyre, aki 180 éve fejezte be a Himnuszt. Idén vasárnap este 5 órától az Unitárius Püspökség dísztermében gyûlt össze a Dávid Ferenc Egylet, hogy tiszteletét tegye a magyar tudomány, mûvészet és hitélet nagyjai elôtt.
Elsôként Petôfi Sándor A magyarok istene címû versét hallgathatták meg, Hajdú Beáta unitárius kollégiumi diák elôadásában. Ôt Boldizsár Katalin követte Liszt Ferenc hasonló címû zongora-adaptációjával. Molnos Lajos köszöntôjében a magyar kultúra nagyjait méltatta. Elmondta, hogy maga a kultúra szó is elôször Tordán íródott le, amint az Szabó T. Attila Szótörténeti Tárából kiderül.
A Unitárius Kollégium Péterffy Gyula kórusát Majó Julianna tanította be egy Kodály-kórusmûre, ôket Buzás Pál zongoramûvész és tanítványai, Demeter András, Szôcs Kristóf, Szép András, Demény Balázs követték. Faludy György, Magyari Lajos, Nemes Nagy Ágnes-adaptációkat hallgathatunk Csécs Márton, Fülöp Júlia, Rácz Tímea, Ternei Orsolya unitárius kollégisták elôadásában.
A Magyar Kultúra Napja alkalmából Budapesten szombaton átadták a Pro Renovanda Cultura Hungariae Alapítvány által az oktatás, a kultúra, a közmûvelôdés és a tudomány területén kiemelkedô teljesítményt nyújtó személyiségek elismerésére alapított díjakat.
Glatz Ferenc akadémikus, az alapítvány csúcskuratóriumának elnöke ünnepi beszédében kifejtette: Magyarországnak meg kell találnia a sok kultúrájú Európában a sokszínû magyar kulturális örökség helyét és szerepét is, hogy részese legyen közös gazdagításának. — A Magyar Kultúra Napján nincs fontosabb dolog, mint errôl gondolkodni, párbeszédet folytatni — hangoztatta az alapítvány elnöke.
Az alapítvány kuratóriuma idén alapítványi fôdíjat adományozott Csikós Nagy Béla közgazdász akadémikusnak, gazdaságtudományi-kutatói életmûvéért, a magyar közgazdaság-tudomány nemzetközi rangjának gyarapításáért és Szabó István filmrendezô-egyetemi tanárnak filmalkotói és mûvésztanári életmûvéért.
Az alapítvány Pázmány Péter felsôoktatási díjat adományozott Fabiny Tibor teológiai tanárnak egyháztörténeti és muzeológiai tudományos munkásságáért, a lelkészképzésben végzett kimagasló tevékenységéért; Izsák Lajos történész, egyetemi tanárnak a legújabb kori történelem kutatásában elért tudományos eredményeiért, oktatói és tanárképzési tevékenységéért; Kerekes Sándor közgazdász, egyetemi tanárnak a gazdaság és a környezetvédelem interdiszciplináris kutatásait megalapozó, iskolateremtô munkájáért. Az alapítvány Deák Ferenc kutatási díját Kemény István szociológusnak kutatói életmûvéért, a magyarországi roma-kutatás terén végzett kimagasló irányító és szervezô munkájáért, valamint Nagyné Szegvári Katalin jogász, egyetemi tanár, professzor emeritusnak, a magyar és egyetemes jogtörténet terén végzett kimagasló kutatói és oktatói munkájáért.
Trefort Ágoston közoktatási díjat kapott Magyar Józsefné, az újharangodi tagiskola vezetôje, a kistelepülésen végzett több évtizedes áldozatos pedagógiai munkájáért;Wild Katalin egyetemi tanár a magyarországi német nemzetiségi tanárképzésben végzett oktatói és nemzetközileg elismert kutatói tevékenységéért; Z. Orbán Erzsébet kémia-fizika szakos tanár, tankönyvíró több évtizedes kiváló szaktanári és tanárképzési munkájáért.
Kodály Zoltán közmûvelôdési díjat ítéltek Csepeli István fafaragó népmûvésznek; a Rajkó Zenekar vezetôinek és tagjainak a roma zenei kultúra és a magyar zenei hagyományok ápolásáért; ifj. Sapszon Ferenc karnagynak és zenetanárnak a Kodály Zoltán Magyar Kórusiskola megteremtéséért és magas színvonalú mûvészi vezetéséért.
A Pro Renovanda Cultura Hungariae Alapítvány Kemény Zsigmond-díjat adományozott Szilágyi István Kossuth-díjas, Kolozsváron élô írónak, a kortárs magyar próza mesterének.
Nemes Nagy Ágnes-esszédíjjal jutalmazta az alapítvány Bányai János irodalomtörténészt, egyetemi tanárt és Hankiss Elemér szociológust, egyetemi tanárt.
A kuratórium elnöke Glatz Ferenc, tagjai Honti Mária, Enyedi György, Horn Péter, Király Tibor, Kiss Gy. Csaba, Kosáry Domokos, Láng István, Stark Antal és Várszegi Asztrik.
Tánc, játék, mozgás, éneklés és szavalat, íme, mit kínál minden hét végén a nemrég beindult szamosújvári Awana klub. Minden szombaton több mint száz fiatal látogatja rendszeresen a helyi "Ana Ipãtescu" Elméleti Líceum épületében mûködô kulturális intézményt. A szép szó és az irodalmi hagyományok iránt érdeklôdô ifjúság kellemes és ugyanakkor hasznos otthonra lel itt. Függetlenül a vallási felekezettôl és korhatártól, a klub tevékenységeibe bekapcsolódnak olyan diákok, akik különféle helybeli imaházak és templomok énekkarainak is tagjai. Nem véletlenül van alárendelve egyházi rendnek az Awana klub. Ott csak jót és szépet lehet tanulni. A múlt hét végén ismét beindultak a szakkörök. A versenyek, vetélkedôk is nagy népszerûségnek örvendenek. A hét végén például nyelvészeti kérdések szerepeltek az Aki tud, az nyer versenyen. Húsz kisdiák izgult az elsô helyért, de az Awana klub esetében a részvétel a fontos. Sok magyar ajkú gyermek is felkeresi a kitûnô szervezésnek örvendô kulturális létesítményt. Nemrég az örmény kisváros történetérôl szerveztek Ki mit tud versenyt. A harminc kérdést tartalmazó vetélkedô nagy érdeklôdést váltott ki az ifjak körében, különösen az örmények eredetével és történetével kapcsolatos kérdések kötötték le a résztvevôk figyelmét. A legjobbakat jutalomba részesítették. Az értékes díjak között szépirodalmi és vallási témájú könyvek, kiadványok is szerepeltek.
Az Awana klub emellett hangversenyeket, színielôadásokat szervez. Havonta Kolozsvárra mennek a gyermekek operaelôadásra, de szívesen látnak vendégül hasonló intézményekben tevékenykedô mûkedvelôket. Az Awana klub tehát külön színfoltot jelent a Szamos menti municípium szellemi, mûvelôdési életében.
A Szabadság 2003. január 7-i számában olvastam a klasszikusnak számító, s réges-régen többszörösen elcsépelt "fáráó átka" témára "alkotott" legújabb igazságtételt.
"... a szenzációs felfedezések közlésétôl eltiltott újságírók terjesztették."
Mi az igazság? Az, hogy a sírhelyet megtaláló ásóemberek, fellahok ténylegesen összetörtek egy — általuk olvashatatlan (azon egyszerû okból, hogy nem tudtak olvasni) — feliratot, amely így szólt: "Gyors szárnyakon száll a halál arra, aki a fáraó nyugalmát megzavarja." Ezt az egyiptológus kutató, akit az elsô kôlépcsô kiásását követôen odahívtak, látta és olvasta, de az apró darabokra tört, tehát nemlétezô feliratra a tudományos világ elôtt nem hivatkozhatott.
Hat halálos esetrôl volt szó. Ez azért nem vert fel nagy port, mert a sír felnyitását végzô, kubikos-munkás számba menô ismeretlen fellahok
között aratott a halál, az egyetlen "szalonképes" halott az egyébként dúsgazdag lord Carnarvon volt.
A sírkamra s a benne talált kincsek nem voltak bolygatatlanok, valamikor korábbi sírrablók próbálkoztak, de valami megzavarhatta ôket. A sírkamra levegôje megdöbbentôen tiszta és hûvös volt, a késôbbiekben a levegôbôl vett bakteriológiai próbák is alacsony egyedsûrûséget és kizárólag nem patogén baktériumok jelenlétét mutatták ki annak ellenére, hogy a fiatal, mindössze 14 esztendôs uralkodó csont TBC-ben szenvedett. A többezer éves rózsalevélhalmaz kellemes illatot árasztott a helyszínen. Egyiptomban szokás volt a meggyilkolt fôemberek mellé az ureuszkígyó szárított és porított mérgét szórni, hogy amennyiben a tettesek utólag jelentkeznének az esetleges corpus delicti megsemmisítése céljából, pusztuljanak el ôk is. Az ureuszkígyó a fáráók tiaráját díszítette, a pápaszemes kígyóval, a kobrával (Naja naja vagy N. tripudians) rokon, Észak-Afrikában, többek között Egyiptomban is közismert erôs mérgû kígyófaj (Naja haje). Fôként kisemlôsökkel, egerekkel, patkányokkal, madarakkal táplálkozik. Mérge sok fehérjekomplexet tartalmaz, légzésbénító, az izmok összehúzódóképességére hat, megszünteti a bordaközi izmok összehúzódásait, légszomjat, fulladásos halált idéz elô. Az, hogy a beszippantott porban lévô méreg a belsô szervek simaizomzatában milyen mértékû és minôségû fiziológiás elváltozásokat okozhat, amennyiben a hörgôk falán oldódik fel a tüdôben, és kerül a vérkeringéssel más belsô szervekbe — önmagában is érdekes kérdés, de nem való eltiltott újságírók közlészónájába.
Köszönet illeti részemrôl azon szemfüles ausztrál munkatársakat, akik újabban nem az erszényesek tájanatómiájával (például az erszénnyel) foglalkoznak — mellesleg a kacsacsôrû emlôs is elcsépelt téma —, hanem visszavezetnek a helyes útra, napjaink legégetôbb és legfontosabb problémáinak körébe, mint amilyen például a múmiakérdés.
Az igekötôk harcát nem vállalva, sem ki, sem be, sem elvándorlásról nem szólok, hanem amint méhek vagy juhok néznek új legelô után, úgy tekintem gyermekeink vándorlását erre-arra. S mi örök várakozásban örömteli találkozásokra vágyunk. Ilyen örömöket vártam azon a napon is, amikor kincses városunkból a Debrecenbe költözött lányom bejelentette érkezését. El is indult a kálvinista Róma–székely Athén útvonalon közlekedô busszal, mert ilyen nagy ám a mi kis hazánk, de alig vergôdtek át a trianoni határon, s még a bihari dombocskákig sem jutottak, amikor Pusztaújlaknál kigyúlt a mûszerfal. Ez hajótöréshez hasonló, amikor az idô korlátait hordozza az ember. Elkezdôdött a kapkodás. S egy telefonhoz jutva, lányom leadta a vészjelet, ami beindította az itteni kapkodást is. Már két helyen kapkodtunk.
Miközben egy jármû után néztem, a lányom a leintés mellett döntött, s beszálva egy móc autójába, eljutott Élesdig. S a vándor a vándort segíti alapon, a forintban kifizetett viteldíjat visszakapta lejben, hogy boldoguljon.
Nekem nem jutott más eszembe, mint az, hogy elinduljak az aranykorszak fecskéjével, azaz parti fecskéjével, mármint egy Lãstunnak mondott ötszázas Daciával megmenteni az út szélén maradt gyermeket. Nemes gondolat, de felületes a megfontolás. A körösfôi hágón túljutva, a félcentis tûrés sugárban, ami e kocsikat jellemzi, vagyis egy centi átmérôben, oda vezetett, hogy a kipuffogó hangok decibelje a veszélyesség határát elérte, vagyis könnyen meghallható lett volna egy közlekedési közeg, akarom mondani rendôr által. Ezt elkerülendô, nekiálltam egy útszéli parkolóban szerelni, a rendelkezésre álló általános alkatrésszel, mármint dróttal.
Eközben egy magyarországi piros autó felvette s továbbhozta lányomat az úton, aki meglátván az útszélén kocsimat, leállítatta a száguldó autót, s kiszállt a valódi limuzinból, hogy velem folytassa az utat a csak nevében limuzinnal.
Néhány próbálkozás után — mert említenem kell, hogy e fecskének, amelyre a pacsirta név jobban illene, mert hangosabban szól, mint ahogy repül, elektronikus benzinpumpája van —, elindultunk nagy köhögések, mármint motorköhögések közepette.
Gyalu elôtt kis kényszerpihenôre került sor, mert a már említett szerkezet nemigen akarta ellátni feladatát. De az erdélyi ember találékonysága határtalan, s így elôbb, de inkább utóbb csak elindult a masina.
A bizakodásunk ha nem is volt határtalan, de reméltük, hogy meg fogunk érkezni. Aztán az autóvásár felbomlása (mert valaki úgy gondolta, hogy az autóvásárt a legforgalmasabb út mellé kell tenni), megint megszabta sorsunkat. Olyan fôtérre jellemzô sor alakult ki Kolozsvárig. Ez ment volna még valahogy, de valószínûleg ugyanazok, akik a vásárt idehelyezték, ugyanarra a napra idôzítették az út javítását is. Ettôl aztán tíz percenként tízméteres haladás alakult ki. Több volt a soknál a léghûtésnek. Se benzin, se hûtés — ez a "tempó" tarthatatlanná vált. Kihúztunk az útszélre autót babrálni. Lassan elhaladt mellettünk a szembe jövô útjavító mozgó mûhely. A piszkálás egy indítás erejéig hatott, de kiérve Szászfenesrôl, kiújult a köhögés. A Metró környékén (ami Kolozsváron nem a földalatti, amibôl csak egy van Pesten) ismét megadta magát a jármû. Erônkbôl csak egy kis unszolásra futotta, s végül hazajöttünk gyalog. Az ebéd és pihenés által új energiákkal feltöltôdve, szerszámokkal felfegyverkezve, a hûtlen járgány után bandukoltam. Persze hogy ismerôsök tûntek fel, akikkel soha nem találkozik az ember a Metróban, s a lesajnáló tekintetek sem maradtak el. Aztán egy kis pepecselés után, ami egy- két alkatrész (porlasztó, benzinpumpa, delkó s kitudja, még micsoda) szét- és összeszerelésébôl állt, természetesen minden átalakítás nélkül, hazajött a jármû is.
A buszból úton maradt embereket a vállalat visszavitte a határig, majd hat órára sikerült új jármûre szállniuk. Az utasok közt volt a második, a piros autó vezetôjének unokatestvére.
Mégiscsak van vándorokra vigyázó gondviselés s a vándorlásnak öröme.
A Szabadság január 8-i számában megjelent egy élelmiszer-adalékokról szóló cikk Biztonságos táplálkozásunkért címmel. Ôszintén örülök annak, hogy a tisztelt szerkesztôség a lapban helyt adott a táplálkozástani vonatkozású felvilágosító irodalomnak, amelyre világszerte igen nagy szükség van.
Ugyanakkor nem tehetem meg, hogy ne hívjam fel a figyelmet néhány pontatlanságra, valamint hibás kifejezésre, amelyeket a cikk — elsôsorban a szakszerûséget nélkülözô fordítás miatt — bôven tartalmaz. Ha csak egy-kettô lett volna belôlük, említésre lennének méltók, de — érzésem szerint — annyi van, hogy érdemes foglalkozni az üggyel. Íme, lássunk néhányat:
— a természetben is elôforduló, édesítôszerként alkalmazott anyagok között — a felsorolásban elsônek — a zaharin szerepel. Ez tévedés, hiszen zaharin a természetben nincs;
— a cukor nem "szénhidrátot tartalmaz", ahogy azt a cikkben olvashatjuk, hanem a cukor maga is egy szénhidrát;
— a cikk szerint a hámozott, feldarabolt alma és krumpli barnulását a citromlének a C-vitamin tartalma akadályozza meg. Ez tévedés. A citromlének ez a hatása ugyanis savasságának köszönhetô, amelyet nem elsôsorban a C-vitamin-, hanem fôként a citromsavtartalma okoz. Igaz ugyan, hogy a C-vitamin is sav, és mint olyan, alkalmas is erre a célra, de konkrétan a citromlében keveset nyom a latban a savasság szempontjából a citromsav mellett;
— "valamennyi zsírfajta telített és telítetlen savak keveréke, a különbség közöttük a hidrogén-tartalomban rejlik" — helyesen így hangzana: valamennyi zsír telített és telítetlen zsírsavakat tartalmazó vegyület, a különbség közöttük többek közt a hidrogéntartalomban rejlik. A keverék és a vegyület ugyanis különbözô fogalmak. A hidrogéntartalmon kívül táplálkozástani szempontból pedig más igen lényeges különbségek is vannak a zsírok között.
Továbbá:
— "Egészségügyi szempontból sok személy vaj helyett margarint használ, mert az kevesebb telített zsiradékával nem emeli a …szervezet koleszterinszintjét." — ez így nem teljesen igaz. Ugyanis a margarin maga is telített (hidrogénezett) zsiradékot tartalmaz, akár a vaj. (Bár egy modern asztali margarin valóban a vajnál kevesebbet tartalmaz.) A koleszterinszintet fôként azért nem növeli, mert — a vajjal szemben — nincs benne koleszterin.
Aki vaj helyett margarint használ, az ezt inkább egészségügyi meggondolásból, mintsem "egészségügyi szempontból" teszi;
— amikor a vizet és az olajat összekeverik, kénytelenek az emulziót elôsegítô anyagot alkalmazni, amely azonos sûrûséget biztosít. "Az emulziót elôsegítô" kifejezés pontatlan. Az pedig, hogy mi az, amivel azonos sûrûséget biztosít az emulzióképzô anyag, érthetetlen. Ez így nézne ki helyesebben: Amikor vizet és olajat összekevernek, kénytelenek az emulzióképzôdést elôsegítô anyagot alkalmazni, amely megfelelô sûrûséget is biztosíthat. (Amennyiben nem, külön stabilizátort is adnak hozzá);
— "a mérgezések legnagyobb rizikója az élelmiszereknek az elkészítésüket megelôzô manipulálásukkor jelentkezik." — olvashatjuk. Ha így fogalmazunk, azt hihetné valaki, hogy az élelmiszerek manipulálása során megmérgezôdhet az azt végzô személy. A "contaminare" román szó pedig — amely nyilván a "mérgezés" szó helyén állt az eredeti szövegben — magyarul fertôzôdést, szennyezôdést jelent. Helyesebben így fogalmazhatnánk: Az élelmiszerek szennyezôdésének, fertôzôdésének legnagyobb a kockázata az elkészítésüket megelôzô stb.
Néhány a helytelenül fordított szakkifejezések közül: "érzékelhetési sajátosság" = érzékszervi sajátosság; "oxidálógátlók" = antioxidánsok, avasodásgátlók; "porhanyítóanyagok" = lazítószerek, térfogatnövelôk.
Elírás: "a konzerválószerek használata szinte lehetetlen az iparilag feldolgozott zöldségek és gyümölcsök esetében." Gyaníthatjuk, hogy inkább a konzerválószerek mellôzése az, ami sajnos szinte lehetetlen az élelmiszeriparban.
Eddig a hibák listája, amely, reményem szerint, senkit nem bánt meg és nem bátortalanítja el a tisztelt szerkesztôséget attól, hogy hasonló témájú írásokat a jövôben is megjelentessen. Csakhogy, amennyiben fordításból származik az írás, legyenek igényesebbek a fordítási munkát illetôen.
Igaz, hogy már több mint egy éve van mobiltelefonom, néha azonban még mindig zavarba jövök a használatát illetôen. No, nem arról van szó, hogyan, hanem arról, hogy hol lehet, illik, szabad használni.
Születtek már irányadó kézikönyvek ez ügyben, amelyekben többnyire leszögezik, hogy bizonyos nyilvános helyeken használni illetlenség. Ilyen például a temetô, ez tiszta ügy. Érthetô. De itt van a templom is, ahol én egyszer nagyon csúnyán megjártam, mert elfelejtettem lehalkítani a telefonomat, és persze, hogy megszólalt. Majdnem elsüllyedtem szégyenemben, és kaptam utána, hogy némítsam el, de a legjobb az volt, amikor alig öt perccel késôbb ugyanazzal a csengéssel szólalt meg egy másik telefon két sorral hátrébb…
Aztán vannak kitételek étteremre, színházra, mozira vonatkoztatva. Jobb helyeken a moziban, színházban elôre be is mondják, hogy kérik a telefonokat kikapcsolni. Nálunk ez még nem mindenütt divatozik, moziban például nyugodtan lehet csengetni, sôt, hangosan beszélni is, hátha a teljes közönség kíváncsi arra, amirôl épp tárgyalunk. Na jó, most nem a szokásos csütörtök reggeli sajtóvetítésekrôl beszélek, amikor a teljes Köztársaság moziban mindössze húsz újságíró, tévés, rádiós lézeng, nézik a soros bemutatókat, és közben persze tartani kell a kapcsolatot a szerkesztôséggel, mert lehet, hogy épp akkor történik valami, ahová gyorsan el kell rohanni. Tehát kollégák között ez érthetô, elfogadható. De egy akármilyen kulturális rendezvényen szerintem a lehetô legnagyobb illetlenségek egyike az, ha nem halkítjuk le a telefonunkat. És nem is csak a pillanatnyi közönségnek teszünk ezzel rosszat. Az utóbbi idôben figyeltem fel egy jelenségre, ami nagyon zavar, bár szerintem nem csak engem. Valószínûleg minden mobiltulajdonos ismeri azt a hangocskát, amellyel például a rádió reagál arra, ha túl közel van a telefonhoz. Én például otthon mindig tudom, hogy mikor fog megszólalni a készülékem, mert elôtte tíz másodperccel zúgni kezd a rádióm.
Amikor elôször hallottam hasonló hangokat a rádióból, nem tévedés: a rádióból kiszûrôdni, kaptam a telefonom után, hogy vegyem fel. Kár volt, mert hamar kiderült, hogy nem az enyém, hanem az interjúalany telefonja szólalt meg. Képzeljék el a helyzetet. A rendezvény végén a riporter odaáll a fôvendég elé, interjút kérni. Elôveszi a kismagnóját vagy a minidiszket. Mindkettô nagyon érzékeny a telefoncsörgésre, tehát nem csak a csengô hangját veszi fel, hanem az elôzetes berezgést is. És nincs az a vágóprogram, amivel azt a hangot ki lehetne szûrni. Tehát ott áll az egyszeri hallgató, és azon gondolkodik, milyen jó, hogy még ennyire sem tisztelnek meg engem azok, akik ezeket a mûsorokat készítik. Persze, fordított helyzet is fennállhat, amikor nem az interjúalany, hanem a riporter felejti bekapcsolva a mobilt. A hatás ugyanaz.
Tény, hogy ma már életünknek nagyon fontos része lett ez a kis szerkentyû, egy újságíró estében pedig különösen fontos lehet, hogy mindig elérhetô legyen a fônökei vagy informátorai számára. (Igazság szerint abban az egy esetben én is azért hagytam bekapcsolva a telefonomat a templomban, mert a szerkesztôség hívását vártam.) De egyébként is lassan szerves tartozéka lett a mindennapjainknak, és bizonyos módszerekkel még gazdaságosabbá is tehetjük, mint a jó öreg vezetékes telefont. Szerencsére vannak nagyon kedvezményes elôfizetések, így este 8 óra után például vagy hétvégén szinte ingyenesen cseveghetünk. Vagy megoldhatjuk mondandónkat rövid szöveges üzenet formájában, sms-ben is. Csak találjuk meg a formáját a használatnak. Ne kelljen mindig, mindenhol azt hallgatnunk, hogy a mellettünk állónak hogyan csörög a telefonja. Ugye, ismerik azt a helyzetet, amikor a buszon hirtelen megcsörren egy mobil, mire az utasok fele rémülten kapkod táskája vagy zsebe után, kétségbeesve kotorászik, hogy elôvegye a telefonját, hátha éppen az övé jelzi, hogy kapás van.
Jó lenne, ha lassan ide is átszivárogna a vonatkozó szakirodalom, és ha lennének szakértôi is a témának. Olyan emberekre gondolok itt, akiknek adunk a szavára. Akiktôl elfogadjuk a bírálatot, és aki, ha azt mondja, hogy kérem tisztelettel, bizonyos helyzetekben kapcsoljuk ki, akkor azt tesszük. Hát, cikkírás közben például nem kötelezô. Az enyém most meg is csörrent, tehát elnézést kérek, de fel kell vennem…
A jelenlévôk elsôként Markó Béla szokásos politikai tájékoztatóját hallgathatták meg, amelyben a szövetségi elnök az elmúlt idôszak fontosabb eseményeirôl számolt be a testületnek, és a következô hetek feladatait vetítette elô. Mindenekelôtt az RMDSZ és a Szociáldemokrata Párt (SZDP) között létrejött 2002-es együttmûködési megállapodás eredményeit értékelte, majd a 2003-ra szóló újabb protokollum megkötésének esélyeit mérlegelte. Az utóbbival kapcsolatban Markó Béla elmondta: jelenleg egyeztetések folynak a kormánypárttal az újabb megállapodás megkötésérôl, már hétfôn operatív jellegû megbeszélést tartanak az ügyben, csütörtökön pedig Adrian Nãstase kormányfô jelenlétében kiértékelô ülésre kerül sor.
A tavalyi országos protokollumba foglalt kérések megvalósítását illetôen a szövetségi elnök úgy vélte, hogy azok nyolcvan-kilencven százalékban jónak mondhatók, ezzel szemben a két szervezet együttmûködése helyi szinten igen változó. Markó Béla az eredmények közé sorolta többek között a föld- és erdôtulajdonok visszaszolgáltatását, az egyházi restitúciós törvény elfogadását, a zászló- és himnuszhasználattal kapcsolatban elért eredményeket, Románia meghívását a NATO-ba stb.
Összeségében az RMDSZ elnöke úgy értékelte: az elmúlt idôszakban szerzett tapasztalatok azt bizonyítják, hogy az a típusú együttmûködés, amelyre az RMDSZ a 2002-es választások után vállalkozott, megfelelô az RMDSZ programja és a romániai magyar közösség szempontjából. Mindezt figyelembe véve, Markó Béla szerint továbbra is támogatandó a kormánypárttal való együttmûködés folytatása, de csakis akkor, ha a feltételek közé sikerül beiktatni a magyarság számára fontos elveket.
Többek között 2003-ban be kell fejezni a föld- és erdôtulajdonok teljes visszaszolgáltatását, el kell kezdeni az egyházi restitúciós törvény alkalmazását, hiszen eddig csupán egy-két ingatlan, a kolozsvári Református Kollégium és a zilahi Kálvineum helyzetét sikerült rendezni. Ugyanakkor prioritást kell élveznie az oktatással kapcsolatos kérdéseknek: az elnök szerint ugyanis tovább már nem halasztható az önálló magyar karok létrehozása a kolozsvári Babes-Bolyai Tudományegyetemen (BBTE), illetve az oktatás bôvítése és mûködtetése a szórványvidékeken. Idén továbbá hangsúlyt szeretnének fektetni az infrastukturális fejlesztésre is, erre vonatkozóan várják a területi szervezetek javaslatait.
Az elkövetkezô idôszakban kiemelt szerepe lesz az alkotmánymódosításnak is, a kérdéssel kapcsolatban az RMDSZ javaslatcsomagot dolgozott ki, amelyben kérik a nemzetállam meghatározásának eltörlését, a kisebbségeknek közösségként, azaz államalkotó tényezôként való elismerését, valamint az anyanyelvhasználat alkotmányjogi szavatolását. Javasolták ugyanakkor az állami és magán oktatási formák megjelenítése mellett a felekezeti oktatási forma feltüntetését is az alkotmányban, ami lényeges elôrelépést jelentene a jelenlegi helyzethez képest, amennyiben azt elfogadják. A választási rendszer módosítását illetôen Markó Béla kifejtette: az egyéni körzetes választás nem elônyös az RMDSZ számára, hátrányos helyzetbe hozná a szövetséget, hiszen ennek nyomán képviselôket veszítene.
A státustörvényrôl szólva a szövetségi elnök elmondta: az RMDSZ mindent megtett annak érdekében, hogy a jogszabály mind Románia, mind Magyarország viszonylatában elfogadott legyen. Így született meg a Nãstase-Orbán megállapodás, amelynek értelmében Romániában immár egy éve alkalmazzák a törvényt. Markó szerint van esély arra, hogy ez a továbbiakban is fennmaradjon, emlékeztetvén arra, hogy a jogszabály alkalmazását akadályozza a szlovákiai helyzet és a törvény zavaros nemzetközi megítélése.
Az RMDSZ-en belüli nézeteltérésekrôl, feszültségekrôl a szövetségi elnök bírálta azokat, akik azt a látszatot próbálják kelteni, hogy a szervezetben súlyos belsô viszályok vannak, és "vesztes" helyzetben lenne általában az RMDSZ. Az elmúlt idôszakban elért eredményekre utalva azonban Markó hangsúlyozta, hogy az RMDSZ nincs nyertes helyzetben, de jó helyzetben van. Ha azonban nem vagyunk szolidárisak, és ha azt hitetjük el egymással, hogy vesztesek vagyunk, akkor valóban vesztes helyzetbe kerülünk.
Május végéig meg kell tartani a belsô választásokat
Takács Csaba ügyvezetô elnök beszámolójában elmondta: a kedvezménytörvényhez kapcsolódó oktatási, nevelési támogatásokra tavaly benyújtott pályázatok kérdésének rendezése még mindig megoldásra vár. Közölte: a tavaly december 15-én lejárt határidôig közel 35 000 pályázatot nyújtottak be Erdélyben az oktatási–nevelési támogatásra. Ebbôl az Illyés Közalapítvány eddig csak mintegy 1700 pályázatot bírált el, s ezekre átutalták a támogatási összeget. Elmondása szerint több mint 1,4 milliárd forintralenne szükség a tavalyi romániai pályázatok kifizetéséhez. Az RMDSZ már többször kérte a magyar kormány illetékeseitôl a kérdés rendezését. Az eddig kedvezôen elbírált pályázatokra mintegy 85 millió forintot utalt át az Illyés Közalapítvány. A tavaly benyújtott pályázatok elbírálását, a szükséges pénz elôteremtését nehezíti az, hogy az Illyés Közalapítványnak már hosszú hónapok óta nincs mûködôképes kuratóriuma.
A felszólalások során Toró T. Tibor képviselô, az RT elnöke heves támadást intézett az RMDSZ vezetôsége ellen. A politikus értékelte ugyan Markó Bélának azon kijelentését, amellyel szolidaritást kért az SZKT-tól, az RMDSZ tisztségviselôitôl, az egész erdélyi magyar közösségtôl, hozzáfûzve azonban, hogy az általa vezetett platform nem kíván segítséget nyújtani egy olyan típusú szolidaritás felépítésében, amely az egypártrendszert és a diktatúrát intézményesíti. A politikus a helyzet megoldásának kulcsát a belsô választásokban látja, platformjának álláspontja szerint csakis ennek alapján lehet a szervezet egységét felépíteni.
Borbély László képviselô, ügyvezetô alelnök válaszában elmondta: az RT az eddigiek során még ilyen sommásan, kategórikusan nem fogalmazott, Toró T. Tibor kijelentéseit pedig nagyon súlyosnak tartja. Emlékeztetett arra, hogy az alapszabályzat-tervezet értelmében május végéig össze kell hívni az új SZKT-t, tehát május 31-ig le kell bonyolítani a belsô választásokat. Ugyanakkor hangsúlyozta: az RMDSZ távol áll attól, hogy diktatórikus szervezet legyen.
A vitát követôen Nagy Zsolt ügyvezetô alelnök számolt be a kongresszus elôkészítésérôl. Megtörtént a 451 kongresszusi küldött kiválasztása, elkészültek a szövetség programjának és alapszabályzatának módosítására benyújtott javaslatok összegzésével. Az alapszabályzat módosítására tett javaslatcsomagot egyedül az Rt utasította el, mondván: azok alapján diktatúrát teremtenék meg az RMDSZ-en belül, és teljességgel lehetetlenné tennék, hogy a szövetség az erdélyi magyarság önkormányzata legyen. Mivel egyes SZKT képviselôk szóvátették, hogy nem hozták még nyilvánosságra a kongresszusi küldöttek végleges névsorát, ezért a plénum úgy döntött, hogy erre már hétfôn sor kerül.
Mint ismeretes, az RT kongresszusán korábban eldöntötte, hogy képviselôit nem küldi el az RMDSZ kongresszusra. Az SZKT-ülésén Toró T. Tibor elnök kifejezte reményét, hogy a kongresszus kedvezô döntést hoz majd a belsô választások ügyében, mivel szerinte csakis akkor kerülhetô el a szakadás az RMDSZ-en belül. A sajtó kérdésre kifejtette:
— Az RT az elmúlt hetekben azon munkálkodott, hogy a szövetség megôrizze az egységét. Nagyon sok olyan személy van, aki az RMDSZ-bôl kiszorult, vagy ha benne van, már nem érzi jól magát. Székelyföldi körútom során azzal az életérzéssel szembesültem, hogy sokan a jelenlegi rendszeren kívül szeretnének tenni valamit. Ebbôl kiindulva, a szövetségi elnöknek is megpróbáltam felvázolni a helyzetet, illetve azt, hogy platformunk a belsô választást látja a megoldás kulcsának, hiszen ezáltal az elégedetlen közeg is esélyt kap arra, hogy visszakerülhessen a rendszerbe. Ennek megfelelôen három alapelvet fogalmaztunk meg, kérvén az RMDSZ elnökének támogatását. Elsô feltételként szabtuk meg a szakaszos belsô választások megszervezését mindazon régiókban, ahol erre lehetôség van, vagyis a magyarok által többségben lakott megyékben. Második feltételünk a választó jog általánossá tétele, hiszen a szövetség nem politikai párt, hanem közösségi önkormányzat, amelyben minden magyarnak helye van. Harmadik feltételünk a választhatósági jog biztosítása, tehát eleve ne korlátozzák bizonyos személyek, kategóriák jogát a belsô választásokon való résztvétel tekintetében.
Az alapszábályzat-módosító csomagot átolvasva úgy tûnik azonban, hogy nem hajlandók megteremteni az esélyegyenlôség feltételeit. Sôt, ennél tovább mennek, eleve kizárván bizonyos személyeket a szövetségbôl, és megfosztván ôket a jelölés esélyétôl. Nem lehet például SZKT-tag az, aki az RMDSZ ellen indult valamilyen választásokon. Úgy gondolom, aki magyar, annak helye van a testületben, és nem lehet senkit sem kizárni abból. A választhatóság jogát is korlátozzák, hiszen ezt olyan feltételekhez kötik, amelyek szerintem igazságtalanok. Ami még ennél is fontosabb, hogy gyakorlatilag ez a szerkezet az önkormányzati modelltôl foszt meg. A területi szervezetek autonómiáját ugyanis úgy csorbítja meg, hogy a szervezet választott vezetôje felsô hatalmi paranccsal bármikor eltávolítható. Továbbá sérti a vélemény szabadságát is: nem fogalmazható meg ellenvélemény a vezetôséggel szemben, mert az rögtön büntetéssel jár. Az intézmények jogköre szintén nem egészen világos. Mindezek olyan típusú diktatórikus szerkezetet vetítenek elô, amelytôl sokan el fognak távolodni.
A kongresszusnak döntenie kell a belsô választások idôpontjáról. Rezignált bizakodással várom, hogy a küldöttek többségében lesz annyi felelôsségérzet, hogy ne kívánjanak részévé válni az önkormányzati modell elleni merényletnek, és ráerôltetni a közösségre egy ilyen szerkezetet. Hogy ezután mi történik, meglátjuk.
— Jelenleg az RT az a platform az RMDSZ-ben, amelynek saját válságát kell megoldania, hiszen legutóbbi kongresszusukon a vezetôség javaslatát leszavazták, amelynek nyomán nem jönnek el az RMDSZ kongresszusra — nyilatkozta Borbély László, Toró kijelentéseire reagálva. Legalábbis úgy néz ki, bár én még mindig reménykedem abban, hogy megváltoztatják a magatartásukat. Úgy gondolom, az RMDSZ távol áll attól, hogy diktatórikus szervezet legyen. Sôt, az utóbbi néhány évben bebizonyította, hogy az egyedüli olyan politikai alakulat Romániában, amely a parlamenti választások elôtt egyes területi szervezetekben elôválasztásokat tartott. Az alapszabályzat- és a programmódosító tervezet kidolgozásában a szakbizottság figyelembe vett nagyon sok javaslatot, többek között jó néhány RT-s javaslatot is. Természetesen lehetnek és lesznek is más vélemények, gondolom, így jó egy demokratikus szervezetben. Ami a belsô választások kérdését illeti, hiszen ez volt a vesszôparipája az RT-nek, a bizottság véleménye világos: május 31-ig le kell bonyolítani, tehát nincs visszaút. A területi szervezetek eldöntik majd, hogy ez milyen módon történjen. Mindenképpen mindenki jelöltetheti magát, aki RMDSZ-tag, nincs semmi megszorítás, hogy kizárjunk valakit. Itt van az alkalom, hogy az RT is megméretkezzen. Úgy gondolom, akik jobban ismerik az RMDSZ belsô viszonyait, számukra világos, hogy a szervezeten belül nincs diktatúra vagy válság. Az RMDSZ-en belül van egy szûk csoportosulás, kisebbségben lévô vélemény, és mivel úgy látja, hogy az ô álláspontja nem fog érvényesülni a kongresszuson, a radikális változatot választotta. Remélem, hogy az elkövetkezô hetekben még lesz annyi lelkierejük, hogy visszatérjenek döntésükre.
— Amennyiben az RT nem vesz részt a kongresszuson, ennek a testület munkálatait tekintve lehet valamilyen következménye?
— Semmiképpen nem. Viszont ami aggasztó, hogy kevesebb mint két év múlva választások lesznek, és szükség van az egységes fellépésre. Az elmúlt 13 év bebizonyította, hogy akkor voltunk hatékonyak, amikor egységesen tudtuk képviselni a véleményünket a román hatalom felé. Azonban aggasztó lesz, ha két vagy három politikai alakulat fogja a véleményét megfogalmazni, és ezzel megzavarjuk az állampolgárokat is.
A szombati marosvásárhelyi Szövetségi Képviselôk Tanácsa ülését követôen Markó Béla a magyar újságírók kérdéseire válaszolt. A Szabadság részérôl fôképp a státustörvény várható módosításának körülményeirôl érdeklôdtünk, más sajtóorgánumok azonban a szövetségi elnököt elsôsorban az RMDSZ-ben lévô feszültségekrôl kérdezték. Az alábbiakban a beszélgetés szerkesztett változatát teljes egészében közreadjuk.
— A Reform Tömörülés (RT) állásfoglalása szerint, ha nem veszik figyelembe az általuk támasztott feltételeket, szakadhat az RMDSZ, kiszakadhatnak belôle egyes csoportok, amelyek másféle érvényesülési lehetôséget keresnek. Mennyiben veheti figyelembe a kongresszus a belsô ellenzék érveit, feltételeit?
— Ez fenyegetôzés. Nem az RMDSZ-t, hanem a romániai magyarságot fenyegetik. Azzal, hogy tönkreteszik a romániai magyarság egyik legfôbb értékét, az egységes politikai fellépést, ami nélkül az elkövetkezôkben jelentôs eredményeket nem lehet elérni. Kilépni az RMDSZ-bôl, és más szervezeteket létrehozni? Bárki létrehozhat ilyeneket. S azok segítségével mit fognak tenni? Meg fogják oldani azokat a kérdéseket, amelyek most elôttünk állnak: a tulajdonkérdést, az erdô- és a földkérdést, az egyházi ingatlanok kérdését? Ki fognak lépni az RMDSZ-bôl, létrehoznak egy kis pártot, s akkor azzal ki fogják vívni ezeket a követeléseket? Ez teljes vakság. Politikailag sem tudom elfogadni, hogy egymást azzal fenyegessük, hogy ha bizonyos feltételeinket nem teljesítik, akkor így vagy úgy cselekszünk. Nem önmagunk által vagyunk érték, és azzal fenyegetôzünk, hogy akkor ezt az értéket kimentjük az RMDSZ-bôl, s elvisszük máshová. Azáltal vagyunk érték, hogy az RMDSZ-ben vagyunk, s ha innen kivisszük magunkat, akkor azzá leszünk, akik azelôtt voltunk. Ez a magatartásforma azt sugallja, hogy mi valamiféle olyan abszolút érték vagyunk, amelytôl — ha feltételeinket az RMDSZ nem fogadja el — meg fogjuk fosztani a szövetséget.
— Mi a véleménye az RT által tett javaslatokról?
— Némelyik megvalósítható, van olyan, amely már benne van az alapszabályzat-módosító javaslatok csomagjában — s ezt az RT is jól tudja —, s van olyan is, amely — tetszik, nem tetszik — nem megvalósítható. Az, hogy minden magyar választhasson RMDSZ-vezetôséget, csak úgy lehetséges, hogy az a személy, aki választani akar, belép az RMDSZ-be. Mert a román törvények szerint csak az adott szervezet tagjai választhatják meg annak vezetôségét. Nem tehetek róla: amikor oda jutottunk, hogy saját kollégáink perelnek minket mondvacsinált ürügyekkel, akkor errôl is nyíltan kell beszélnünk. Vagy pedig elôbb meg kell változtatni a törvényeket s utána kell ilyesmirôl beszélni. De egyébként nem ez a kulcsprobléma, hiszen aki valóban részt akar venni az RMDSZ képviselôtanácsának megválasztásában, az nyugodtan beléphet az RMDSZ-be, ez ugyanis nem jár gyakorlatilag semmilyen kötelezettséggel. Nem kell hûségnyilatkozatokat tenni vagy ehhez hasonló pártbelépési feltételeket teljesíteni. Még a tagdíj is jelképes minálunk, tehát ez sem számít akadálynak. Nem akarom az RT elképzeléseit most behatóbban elemezni, a módszerét viszont erkölcsileg elítélem. Ha ugyanezt románok tennék velünk, zsarolásnak nevezném. Most már oda jutottunk, hogy egymással is hajlandók vagyunk azt tenni. Feltételeket támasztunk, s azt mondjuk, hogy ha ezeket a feltételeket a többség nem teljesíti, akkor kilépünk az RMDSZ-bôl, vagy nem megyünk el a kongresszusra, vagy nem veszünk részt a szövetség munkájában. Ebbe a szövetségbe önként lépett be mindenki, s továbbra is önként kell itt lenni. Ez sem politikai ügyességre, sem politikai megfontoltságra nem vall, hogy nyilvánosan megüzenjük a kongresszusnak, hogy mi, a Reform Tömörülés csak akkor vagyunk hajlandók az RMDSZ-ben együtt dolgozni, ha ilyen-olyan feltételeket elfogadnak. Ilyesmirôl lehet konzultációkat tartani, elemezni lehet a kérdéseket. Különös dolognak tûnik, hogy ide jutottunk: nyilvánosan zsaroljuk a kongresszust, diktáljuk, hogy mit tegyen a kongresszus, mert ha nem, mi zseniális képességeinket nem vagyunk hajlandók a továbbiakban az erdélyi magyarság javára fordítani. Ismétlem: javaslataik közül egyesek szerepelnek az alapszabályzat-módosító javaslatok között, másokat is figyelembe lehet venni. Végig folyt a konzultáció, s nem igaz, hogy az alapszabályzat-módosító indítványok szempontjából ennyire élesek az ellentétek. Az RT-s kollégák valószínûleg saját belsô okaikból nagyították így fel a feszültséget, és emiatt beszélnek ilyen vehemenciával diktatúráról. Ennek a csoportosulásnak egyik szárnya — ez a legutóbbi országos értekezletükön is látszott — gyakorlatilag nem akar az RMDSZ-en belül dolgozni. Míg mások, attól függetlenül, hogy bírálják az RMDSZ-t, a szövetségen belül akarnak maradni. Ez az ellentét feszíti ôket, s ez csapódik ki ilyen vehemenciával. Most már a belsô választások kérdése is megoldódni látszik, az alapszabályzat-módosító javaslat két változatot tartalmaz. Ezek közül a kongresszusnak kell majd választania.
— A módosító javaslatok között állítólag az is szerepel, hogy aki az RMDSZ-szel szemben valamikor is megmérettetett valamilyen választáson, az nem vehet részt a belsô választásokon. Igaz ez?
— Aki más pártok listáján indul a választásokon, az nem választható meg az RMDSZ-ben. Valóban van egy ilyen kitétel, de ezt természetesnek tartjuk. S ez a rendelkezés is a jövôre vonatkozik.
— Az új alapszabály-tervezetet az RT a diktatúra, az egypártrendszer bevezetôjének tekinti. Mi errôl a véleménye?
— Bármelyik részletét is tekintem az alapszabályzatnak, a nyitást tapasztalom. Nem azt állítom, hogy alapvetô változások vannak benne, de a nyitást látnunk kell. Az Operatív Tanács (OT) nem 9, hanem 11 tagú lesz, a Szövetségi Képviselôk Tanácsa (SZKT) nem korporatívan áll össze, hanem vagy félig, vagy pedig egészében a sokat emlegetett belsô választási módszerrel, létrehozzuk a Területi Elnökök Konzultatív Tanácsa (TEKT) mellett — amely ténylegesen mûködött, ezt bárki láthatta — a Platformok Konzultatív Tanácsát (PKT), ami véleményem szerint szintén mûködôképes lesz. Gyakorlatilag azok a módosítások, amelyek körvonalazódnak, semmiképp nem a pártszerûség vagy a diktatórikus struktúrák felé mutatnak, hanem bizonyos mértékû nyitást vetítenek elôre. Azért mondom, hogy "bizonyos mértékû", mert nem igaz, hogy ez a szervezet eddig nem volt demokratikus. Toró T. Tibor diktatúrával vádol, dehát ô az RT elnökeként 2000-ben lett parlamenti képviselô. Rajta kívül még két kollégája van az RT-bôl, akik szintén két éve kerültek be a parlamentbe, egyikük képviselô, a másik szenátor. Jelenleg az RT-nek több tagja van a parlamenti frakcióban, mint 2000 elôtt. Ez miért diktatórikus irány?
— Másik módosító javaslat, hogy a jövôben a Szabályzat-Felügyelô Bizottság (SZFB) javaslatait utólag az SZKT-nak kell jóváhagynia. Ha úgy tekintjük, hogy az SZFB egyfajta alkotmánybíróság, nem helyez ez egy politikai szûrôt az "alkotmánybíróság" fölé?
— Nem tudom ezt a testületet úgy tekinteni, mint alkotmánybíróságot, úgy tekintem, mint Szabályzat-Felügyelô Bizottságot. Amióta minket a szervezet tiszteletbeli elnöke a bukaresti bíróságon beperelt, s amióta egy másik jeles tagja a szervezetnek azzal fenyeget, hogy hat hónaptól három évig terjedô börtönbüntetéssel vagyok sújtható — s engem eddig csak a Nagy-Románia Párt fenyegetett hasonló dolgokkal —, azóta nem vagyok hajlandó ilyen szimbolikus analógiákkal élni. Az SZFB Szabályzat-Felügyelô Bizottság, az SZKT pedig Szövetségi Képviselôk Tanácsa. Ez a véleményem.
— S akkor ezentúl nem lehet az SZKT-t kisparlamentnek tekinteni?
— Dehogynem, bevihetjük az alapszabályzatba, hogy kisparlament, de Tôkés László holnap beperel, hogy nem alkotmányos, törvénytelen dolgokat vittem bele az alapszabályzatba. A tiszteletbeli elnök urat kell megkérdezni, hogy miért indult el egy olyan úton, amelynek a végét még ô sem látja.
— Az RMDSZ álláspontja szerint a státustörvényre szükség van, azt meg kell tartani, s annak elfogadásáról meg kell gyôzni az európai fórumokat is. A magyar kormány viszont bejelentette, hogy hét alapelv szerint módosítaná a törvényt. Nem lát ebben ellentmondást?
— A hét alapelvbôl hat olyan, hogy ha feldobom, fehér, s ha leesik, sárga. A hetedik veszélyes, s ezzel nem is tudunk egyetérteni. Nem kerülhet bele a törvénybe tehát egy olyan kitétel, miszerint az EU-ba történô belépéskor az illetô ország esetében ez a törvény érvényét veszíti. Ezt nem lehet elfogadni. Érvényüket veszíthetik bizonyos rendelkezések, de ezek tulajdonképpen már megoldódtak, hiszen a munkavállalásról, szociális kérdésekrôl van szó, amelyekkel kapcsolatosan az EU valóban nem fogad el semmi fajta diszkriminációt. De oktatásban, mûvelôdésben meg hasonló kérdésekben szerintem senki olyan európai elvet nem tud felmutatni, ami ezt akadályozná. Nekem tehát a hetedik ponttal van problémám. A többivel is lehetnek gondok, ha úgy értelmezik, és a törvényben úgy fogalmazzák meg ôket.
— Az EU azt mondja, hogy nem lehet személyre szólóan pénzt juttatni annak, akinek a gyermeke egy bizonyos iskolába jár, mert akkor mindenkinek kell juttatni, akinek a gyermeke bármilyen iskolába jár. Ezt hogyan látja?
— Ha az Európai Unió — s ezt teljes komolysággal mondom — ennyire vigyáz az oktatási diszkriminációra, intézkedjék, hogy a mi gyermekeink, akik magyarul tanulnak, ne járjanak a románul tanuló gyerekeknél egy órával többet minden nap az iskolába. Ez sokkal súlyosabb, mint bármilyen pénzkérdés. A mi gyerekeink egy órával többet töltenek minden nap az iskolában, mivel ôk magyar és román nyelvet is tanulnak. Ha az EU-nak ez a fajta diszkrimináció annyira fáj, s ha szerintük — amit egyébként nem hiszek — nem támogathatok a pénzembôl egy gyereket valamelyik iskolában, akkor oldják meg ezt a kérdést. Oldják meg a tankönyvhiányt meg más problémákat, s akkor ez nem merül majd fel. Ha statisztikát készítenénk, mivel kevesebb magyar osztály és magyar iskola van, szétszórtabban Erdélyben, mint román, szerintem számszerûleg kimutatható, hogy egy magyar gyerek messzebbre jár iskolába, nehezebb körülmények között, autóbusszal vagy más jármûvel. El kell végeznünk egy ilyen számítást, s akkor ki fog derülni, hogy egy magyar gyerek átlagosan naponta esetleg öt kilométert jár iskolába, míg a román gyermek csak kettôt-hármat. Ha a kérdést komolyan vesszük, akkor szerintem ezt tényleg így kell megközelíteni. Egyébként ezek a támogatások nem ellentétesek semmilyen európai elvvel, ezeket meg kell tárgyalni, s ilyen kitételnek — hogy az EU-ba lépô valamelyik országra nézve ez a törvény érvényét veszti — nem szabad a jogszabályba bekerülnie.
— Az RMDSZ-nek megfelelne egy olyan megoldás, hogy személyek helyett intézmények kapják az oktatási támogatást?
— Nem. És nem azért, mert az intézményeknek nem lenne szükségük a támogatásra. De a törvény így indult el, s ha erre a magyar költségvetésbôl jut, akkor méltányos és jogos, hogy az a gyerek és az a család kapjon támogatást. Hogy milyen módszerrel, az szintén vita tárgya lesz. Szlovákiában például, úgy látom, hogy errôl vita van, s talán ott lesz a legnehezebb ezt megoldani. De ez nálunk 2002-ben már mûködött, s 1700 család már meg is kapta a tavalyi támogatást. A családok nagyon várják ezeket az összegeket. És mindenféle jóslat ellenére, egyetlen kérdés váltott ki nagy visszhangot az erdélyi magyarság soraiban: az oktatási támogatás körének a kibôvítése egygyerekes családok esetére is. Abban a pillanatban érezhetô volt, hogy megnövekedett a magyar igazolványt igénylôk száma.
— Történt-e egyeztetés a magyar kormánnyal a tavalyi támogatások átutalása ütemének felgyorsításáról? Hiszen Takács Csaba ügyvezetô elnök szerint az egymilliárd forintot jóval meghaladja az az összeg, amelynek átutalása még mindig késik.
— Igen. Úgy tûnik, hogy Takács Csabáék tárgyaltak a Határon Túli Magyarok Hivatalának vezetôivel, illetve Szabó Vilmos államtitkár úrral is, s ígéretet kaptak, hogy január folyamán megpróbálják az átutalásokat felgyorsítani.
— Ön úgy fogalmazott az SZKT-n, hogy akár az uniós hatóságokkal szemben is meg kell védeni a státustörvény tartalmát, lényegi elôírásait. Van-e erre reális lehetôségük, rendelkeznek-e ehhez megfelelô eszközökkel?
— Nagyon fontos a kétoldalú, a magyar–román, illetve a magyar–szlovák viszony. Európa ugyan értetlenkedik ezekkel a kisebbségi kérdésekkel kapcsolatosan, a támogatás, az anyanyelvi oktatás ügyében, de ôk valójában nem kisebbségjogi, hanem politikai szempontok alapján közelítik meg ezt a kérdéskört. Ha Magyarország a szomszédos országokkal egyetértést tud kialakítani, azt szerintem Európa sem kifogásolná. Hiszen ôk leginkább a feszültségtôl félnek, s nem attól, hogy milyen jellegû a megoldás. Nem véletlen, hogy ez a nagy európai ellenkezés akkor jelent meg ismét amikor Szlovákia egyértelmûen azt mondta: nem kell a státustörvény. Persze, ez nem azt jelenti, hogy nem kell meggyôzni az európai fórumok képviselôit. Mert nem mindegy, hogy magának a státustörvénynek a lényegét hogyan szemlélik. S látom — Erik Jürgensszel és azelôtt Rolf Ekeusszal is tárgyaltam errôl —, hogy eléggé ellenségesen közelítenek meg néhány státustörvényi kedvezményt. De alapvetôen ez a térség problémája. Sôt, Európa — valószínûleg — stabilitási kérdést lát ebben.
Lejegyezte:
Tibori Szabó Zoltán
Államfô, miniszterelnök, a kormány több minisztere, jelenlegi és volt prefektusok vonultak fel tegnap Kolozsváron. Bár a magas rangú személyiségek látszólag azért jöttek városunkba, hogy a közigazgatás megreformálásáról folytassanak megbeszélést, valójában a román közigazgatási intézmények 84 éves évfordulójának megünneplésére gyûltek össze. Ezt bizonyítja az is, hogy a rendezvény keretében bemutatták a Kolozs megye prefektusai címû kiadványt, amelyben a megye közigazgatásának történetét bemutató tanulmány mellett helyet kap mindazon prefektusoknak a neve, akik 1919-tôl, Erdély Romániához csatolásának pillanatától egészen a napjainkig prefektusi tisztséget töltöttek be.
Hogy mi is történt valójában 84 évvel ezelôtt? Az Erdély rövid története címû kötet (Akadémiai Kiadó, Budapest, 1989) szerint az 1918. december 1-i gyulafehérvári nagygyûlést követôen 8-án a magyar kormány kinevezi Apáthy professzort Kelet Magyarország fôkormányzóbiztosának az erdélyi területek igazgatásáért. Ezzel párhuzamosan Nagyszebenben megalakul a Román Kormányzó Tanács, amely egész Erdély ideiglenes kormányzó szervének tekintette magát.
December 22-én Kolozsváron nagygyûlést hívnak össze a magyarok önrendelkezési joga megerôsítésének érdekében, Mosoiu tábornok, az Erdélybe bevonuló román királyi csapatok parancsnoka azonban azzal fenyegetôzik, hogy ágyúval vereti szét a tömeget. Ennek ellenére mintegy 40 ezer ember gyûlt össze, többségben magyarok, román szocialisták, svábok, szászok, akik leszögezik, hogy az egységes és csonkítatlan Magyarország keretén belül követelik minden itt élô nép számára a teljes jogegyenlôséget, szabadságot, önrendelkezést.
December 23-án a román királyi csapatok bevonulnak Kolozsvárra, a városba berendezkedô román katonai parancsnokság bevezeti az ostromállapotot, az internálást és a botbüntetést, megszüntetik a politikai jellegû szervezetek mûködését, a gyülekezési és utazási szabadságot, Apáthyt letartóztatják. Kolozsvár megszállása után a román katonaság folytatja az elôrenyomulást.
1919. január 24-én a Román Kormányzó Tanács megszünteti a megyei és a községi önkormányzatokat, és román prefektusokat nevez ki a megyék élére. Továbbá az állami alkalmazottaktól és köztisztviselôktôl azt követelik, esküdjenek fel Ferdinánd királyra, dacára annak, hogy a nemzetközi jog szerint Erdély még Magyarországhoz tartozik.
• Pénteken utolsóként Szargisz Szargszjan került a legjobb 16 közé az ausztrál nyílt teniszbajnokságon. Az örmény játékos négy játszmában, 5:7, 7:5, 6:0, 6:4 arányban bizonyult jobbnak az ausztrálok egykori kiválóságánál, Mark Philippoussisnál.
• Gubacsi Zsófia párosban a 3. fordulóba jutott az ausztrál nyílt teniszbajnokságon. A magyar játékos a spanyol Conchita Martinez-Granados oldalán a Jennifer Hopkins–Jelena Kostanics amerikai–horvát duót búcsúztatta három szettben (1:6, 7:5, 6:2).
A két, még versenyben lévô magyar érdekeltségû kettôs a nyolcaddöntôben egymás ellen játszott, végül az Emanuelle Gagliardi–Mandula Petra duó jutott a legjobb nyolc közé. A nôi páros nyolcaddöntô mérkôzésén: Gagliardi, Mandula (svájci, magyar)–Martinez-Granados, Gubacsi (spanyol, magyar) 7:6 (4), 6:2.
Manduláék ellenfele a negyeddöntôben a Hantuchova, Shaughnessy (szlovák, amerikai, 5.)–Dechy, Loit (francia) párharc gyôztese lesz.
• Justine Henin-Hardenne maratoni, 3 óra 13 percig tartó csatában gyôzte le Lindsay Davenportot. A belga teniszezô pályafutása során elsô alkalommal nyert az amerikai klasszis ellen. A döntô szettben 8:7-re vezetett Henin-Hardenne, de Davenport adogatott: a fáradságtól izomgörccsel bajlódó belga játékos három meccslabdához jutott, s az utolsót egy kitûnô tenyeressel értékesítette.
• További eredmények:
Férfi egyes, 3. forduló (a 16 közé jutásért): Rainer Schüttler (német, 31.) játék nélkül Marat Szafin (orosz, 3.) ellen — a tavalyi döntôs csuklósérülés miatt feladta a versenyt; Roger Federer (svájci, 6.)–Andreas Vinciguerra (svéd) 6:3, 6:4, 6:2; David Nalbandian (argentin, 10.)–Xavier Malisse (belga, 20.) 4:6, 6:2, 6:0, 3:0-nál Malisse feladta; James Blake (amerikai, 23.)–Alberto Martin (spanyol) 6:3, 4:6, 6:2, 6:2; Junes el-Ajnaui (marokkói, 18.)–Feliciano Lopez (spanyol) 5:7, 6:2, 7:6 (3), 7:6 (8); Mihail Juzsnyij (orosz, 25.)–Jiri Novak (cseh, 7.) 6:1, 3:6, 6:3, 6:2; Andy Roddick (amerikai, 9.)–Fernando Vicente (spanyol) 6:2, 6:3, 6:2; Lleyton Hewitt (ausztrál, 1.)–Radek Stepanek (cseh) 6:3, 6:2, 6:0.
Nôi egyes, 3. forduló (a 16 közé jutásért): Chanda Rubin (amerikai, 10.)–Barbara Schwartz (osztrák) 6:3, 6:2; Anasztaszia Miskina (orosz, 8.)–Clarisa Fernandez (argentin, 28.) 6:3, 3:6, 6:3; Jelena Daniilidou (görög, 18.)–Nathalie Dechy (francia, 16.) 6:4, 6:3; Jelena Bovina (orosz, 20.)–Magdalena Maleeva (bolgár, 11.) 7:5, 4:6, 7:5; Serena Williams (amerikai, 1.)–Tamarine Tanasugarn (thaiföldi, 26.) 6:1, 6:1; Kim Clijsters (belga, 4.)–Tatjána Pucsek (fehérorosz) 6:2, 6:1; Meghann Shaughnessy (amerikai, 25.)–Klara Koukalova (cseh) 6:1, 6:3; Amanda Coetzer (dél-afrikai, 19.)–Anna Pistolesi (izraeli, 14.) 6:0, 6:2.
Férfi egyes, nyolcaddöntô: Juan Carlos Ferrero (spanyol, 4.)–Mario Ancic (horvát) 6:0, 6:3, 6:2; Wayne Ferreira (dél-afrikai)–Szargisz Szargszjan (örmény) 6:3, 6:4, 3:6, 6:3; Andre Agassi (amerikai, 2.)–Guillermo Coria (argentin) 6:1, 3:1-nél, 48 perc játék után Coria sérülés miatt feladta; Grosjean (francia, 12.)-Mantilla (spanyol) 3:6, 2:6, 6:3, 6:3, 6:3.
Nôi egyes, nyolcaddöntô: Venus Williams (amerikai, 2.)–Nicole Pratt (ausztrál) 6:3, 6:2; Daniela Hantuchova (szlovák, 7.)–Patty Schnyder (svájci, 12.) 7:5, 6:3; Virginia Ruano-Pascual (spanyol)–Denisa Chladkova (cseh) 6:3, 6:3; Justine Henin-Hardenne (belga, 5.)–Lindsay Davenport (amerikai, 9.) 7:5, 5:7, 9:7.
Blake az elsô trikós
Élénk visszhangot váltott ki James Blake szokatlan öltözéke az Australian Openen: a nyolcaddöntôbe jutott, 23. helyen rangsorolt amerikai tehetség ujjatlan pólóban játszik Melbourne-ben.
A férfiaknál forradalminak számító viseletet tavaly, a New York-i Grand Slam-tornán már a német Tommy Haas is megpróbálta bevezetni, de a szervezôk megtiltották neki az újítást.
A trikóról máris elismerôen nyilatkozott a nôknél világelsô Serena Williams:
— Nagyon tetszik, hogy látszanak a karizmai. A férfiaknak is meg kellene engedni, hogy változatosabban öltözködjenek a pályán.
A szintén amerikai Andy Roddick viszont inkább marad a hagyományos teniszingnél:
— Ha ujjatlanban játszanék, az emberek ételadományokkal jönnének oda hozzám a meccs után. Nekem ugyanis csak két vékony bagett-kenyér lóg a vállamon — mosolygott a viadal 9. kiemeltje.
• A Honvéd 10–7-es gyôzelmet aratott a vízilabda Bajnokok Ligája csoportmérkôzéseinek elsô körében a francia Olympique Nice otthonában.
• A Vasas 5–4-es gyôzelmet aratott idegenben a KEK-negyeddöntô elsô mérkôzésén a jugoszláv Jadran Herceg Novi ellen. A visszavágót február 1-jén rendezik.
• Pénteken az autósok között a még versenyben lévô két magyar kettôs közül a Kis Sándor és Czeglédi Péter alkotta páros a 28., a Palik László–Darázsi Gábor duó az 53. helyen teljesítette a 25. Dakar-rali 15. szakaszát. Az autósok között az Ari Vatanen–Kristina Thorner finn–svéd kettôs, a motorosok mezônyében az olasz Fabrizio Meoni végzett ezen a szakaszon, amelynek során az egyiptomi Luxorból Abu Rish városába kellett hajtaniuk a résztvevôknek (összesen: 576 km, gyorsasági: 477 km).
• Már csak a csodában bízhat a 25. Dakar-rali megnyerését illetôen az autósok között szombatig rendkívül magabiztosan versenyzô, és az összetettben megnyugtató elônnyel vezetô Stéphane Peterhansel–Jean-Paul Cottret francia kettôs, mivel a 16., utolsó elôtti szakaszon tönkrement autójuk bal elsô kereke.
A szerencsétlen eset Abu Rish és Sarm-es-Sejk között akkor történt, amikor már csak 43 km volt hátra a gyorsasági szakaszból: Peterhansel a Mitsubishivel egy nagy kôre hajtott. A pilóta a jelentések szerint nem látott semmit, mert az elôtte haladó német Jutta Kleinschmidt autója hatalmas port kavart.
A francia duónak az utolsó elôtti nap során már korábban is akadt gondja: 66 km után az autó hûtôrendszere mondta fel a szolgálatot.
A francia pilóta autója idegen segítséggel végül is a 40. helyen, 2:55:02 órás hátránnyal célba ért. Érdekesség, hogy az összetettben így is csak a negyedik helyre csúszott vissza 2:20:25 órával lemaradva az "újonc" éllovas Maszuokától. Vasárnap csupán egy 34 km-es gyorsasági szakasz várt a mezônyre, így Peterhansel csak az ellenfelek hasonló, bár eléggé valószínûtlen sorozatos balszerencséje esetén végezhetne az élen.
A 16. szakasz, Abu Rish–Sarm-es-Sejk (összesen: 828 km, gyorsasági: 365 km) végeredménye:
Autósok: 1. Biasion–Siviero (olasz, Mitsubishi) 4:43:50 óra, ..., 24. Kis Sándor–Czeglédi Péter (Nissan) 1:07:02 óra hátrány, ..., 56. Palik László–Darázsi Gábor (Toyota) 3:55:04 ó. h.; az összetettben: 1. Maszuoka–Schulz 48:44:08 óra, ..., 48. Kis–Czeglédi 40:33:57 ó. h., ..., 51. Palik–Darázsi 48:50:06 ó. h.
Vasárnap lapzárta után a 17., azaz utolsó szakaszra kerül sor: mindössze 56 km (gyorsasági: 34) teljesítése várt a mezônyre Sarm-es-Sejk környékén.
A brazil Giovane Elber góljával a Bayern München 1–0-ra nyert Gelsenkirchenben, a Schalke 04 otthonában rendezett barátságos mérkôzésen, amelyen elbúcsúzott a labdarúgástól a két csapat és a német válogatott egykori meghatározó játékosa, Olaf Thon (képünk).
Az ünnepelt mintegy 70 percet játszott a hazai együttesben, majd a 60 672 nézô ünneplésétôl övezve hagyta el a pályát.
Az elôzô szezon végén visszavonult, 36 éves, 1990-ben világbajnok klasszis a gelsenkirchenieknél 346, a bajoroknál 175 tétmérkôzésen, a nemzeti együttesben pedig 52-szer lépett pályára 1983 és 2002 között.
Polgár Judit sötéttel bravúros döntetlent ért el a FIDE-világbajnok ukrán Ruszlan Ponomarjov ellen a hollandiai Wijk aan Zee-ben zajló hagyományos sakktorna 6. fordulójában. A felek az 59. lépésben állapodtak meg a remiben.
A magyar nagymester eddigi mérkôzésein 4 pontot gyûjtött, s mivel a szombati játéknapon a vele eddig holtversenyben élen álló indiai Viswanathan Anand, illetve spanyol Alekszej Szirov sem szerzett teljes pontot, továbbra is vezeti a mezônyt.
Polgár vasárnap a profi világbajnok orosz Vlagyimir Kramnyik ellen ült asztalhoz.
|
|
|
| [Vissza az Szabadság honlapjához] |
[Vissza a HHRF honlapjához] |