 |
 |
|
| [Vissza az Szabadság honlapjához] |
[Vissza a HHRF honlapjához] |
2003. január 22.
(XV. évfolyam, 15. szám)
Míg a tanulók létszáma rohamosan csökken, és tanáraik azon tanakodnak, hogy milyen tankönyveket adjanak a kezükbe, a fiatal pedagógusjelöltek közül sokan lemondanak hivatásukról, még ha néhány helyen új tanintézmények is indultak. Az MTI-nek adott interjújában Lászlófy Pál, a Romániai Magyar Pedagógusok Szövetségének (RMPSZ) elnöke így összegzi a romániai magyar közoktatás mai helyzetét:
— A romániai magyar közoktatás mai helyzete elszomorító. Fiatalon pedagógusnak lenni nem kifizetôdô, mert a tanárok zsebpénznyi fizetéseket kapnak, és csak tengôdnek. Jövedelmük tizenöt év alatt emelkedhet, a fokozatok és véglegesítô vizsgák megszerzésével. Mégis új magyar tanintézmények jöttek létre a közelmúltban Aradon, illetve Máramaros-szigeten, igaz, egy olyan mélyponton, amikor az iskolás korúak száma erôsen fogyó, és még hosszú ideig így is marad az elôrejelzések szerint. Erdélyben nincs és nem is volt kellô számú képzett pedagógus. Számos helyen megfelelô diploma nélkül tanítanak, már húsz éve. Romániában ugyanis nincsenek tanárképzô intézetek, ma a tanárok a tudományegyetemeken bizonyos kötelezô vagy fakultatív elôadásokat látogatva kapnak igazolást arról, hogy ôk pedagógusok is. Egy kezdô tanárnak senki sem segít felzárkózni a rutinosabbakhoz, ezért sokan elbizonytalanodnak és — ha tisztességesek — a szakmát is elhagyják, mivel felkészületlennek érzik magukat.
A tanulók létszáma folyamatosan csökken, ezért bizonyos községközpontokba koncentrálják ôket. Így a gyermeknek egészen fiatalon már ingáznia kell, ráadásul kiskorában eltávolodik a szüleitôl. A kisebb falvakból eltûnnek az értelmiségiek: a tanító vagy óvónô kivonulása után már csak a pap marad. Déva és Temesvár vidékét is fenyegeti az elnéptelenedés az iparban bekövetkezett változások miatt, éppúgy mint a Lupény és Petrozsény környékén élôket, noha ez utóbbi település erôs magyar középiskolával rendelkezett — mondja szomorúan Lászlófy Pál. — Az RMPSZ mint civil szervezet az oktatás minôségi mutatójának javításával és pedagógusképzéssel foglalkozik már közel tíz éve. A felleltározott gondok enyhítéséért és felszámolásáért pedig létrehozták legnagyobb rendezvényüket, a Bolyai Nyári Akadémiát. Ennek résztvevôin már látszik, hogy a tanügyben hamarosan hatalmas fiatalodás következik be. A középnemzedék azonban hiányzik a pályáról. Kellene egy erôs középgárda a fiatalok felzárkózásához, akik majd az öregek munkáját viszik tovább. Az egyik legnagyobb gondot a magyar nyelvû tankönyvek közreadása jelenti ma az erdélyi közoktatásban, mert a magyarországi könyvek és tantervek átvétele nem lehetséges, a román oktatás más rendszerre épül. Önerôbôl kellene a tankönyveket megírni, de ez egyelôre reménytelen, kivált, ha saját szerzôket kérnénk fel rá. Nálunk ugyanis hosszú évek alatt sem alakult ki igazi tankönyvszerzô gárda. Pedig meg kell tanulni a tankönyvírást is, amihez persze rátermettség, hivatásérzet és szakmai tudás is kell.
Az RMPSZ a helyzet könnyítése érdekében létrehozott egy kiadót Ábel néven, de legtöbb esetben román tankönyveket fordítanak, és gyakran nem a megfelelô alapanyagot választják. Ráadásul az Ábel mellett mûködô szerkesztôségük fiataljai átjöttek Magyarországra, s többségük el is helyezkedett, nagyobb fizetésért. Öreg szerkesztôk és tankönyvírók már nemigen élnek, vagy éppen koruknál fogva nem bírják már a munkát. A tantervek változása is késlelteti a munkát. A változás egyrészt érthetô, mert reformidôket él Románia is, de azért sem a tantervet, sem a tankönyveket nem kellene "szentírásként" tisztelni! — véli Lászlófy Pál, hozzátéve: — Inkább keretjellegûként kellene kezelni. Nem a tankönyv tartalma az egyetlen igazság! Ma még, ha a tanterv el akar térni e követelményrendszertôl, akkor azt néhány kolléga egyenesen hitványnak és romboló hatásúnak tekinti. Azt azért mégis hozzáteszem, hogy ideális tantestületek, tankönyvek vagy tantervek sehol a világon nincsenek. Több mint negyven éve, amióta tanár vagyok, a legtöbb gond a magyar nyelv oktatásával és a magyar tanárokkal volt. Fôleg a középiskolai magyar könyvek hiányoznak, mert a régiek nem elfogadottak. Ilyen körülmények között nehéz az anyanyelv fontosságát beleplántálni a gyermekekbe! — mondta az elnök.
Az Országos Korrupcióellenes Ügyészség kéri a Legfelsôbb Ügyészséget, hogy indítson bûnvádi eljárást Aurelian Pavelescu ügyvéd, Iosif Pop, a Transilvania Bank exelnökének ügyvédje ellen adócsalás, befolyással való visszaélés és sértegetés miatt.
A Közügyi Minisztérium kedden kiadott közleménye szerint a korrupcióellenes ügyészség a Transilvania Bank ügye kapcsán folyó vizsgálatok során Pavelescu által tett kijelentések kapcsán fordult a Legfelsôbb Ügyészséghez.
A korrupcióellenes ügyészek utalnak Iosif Pop feleségének egyik nyilatkozatára, miszerint Ghedalia Pop különbözô összegeket ajánlott az ügyvédnek honoráriumként, amelyre nem kapott számlát. A Transilvania Bank exelnökének felesége szerint az ügyvéd január 7-én 3000 dollárt kért és kapott, az összeget pedig szándékai szerint arra használta volna, hogy több központi lapban egy közleményt jelentessen meg.
A Közügyi Minisztérium szerint Aurelian Pavelescu a vizsgálat során "rágalmazó kijelentéseket" tett a Transilvania Bank ügyét kivizsgáló Gheorghe Suhan és Constantin Irimia ügyészekkel kapcsolatban, mondván, hogy azok "visszatartottak iratokat, bizonyítékokat hamisítottak, törvénytelenül tartóztattak le és vizsgálódtak, befolyásolták a tanúkat, visszaéltek hivatali befolyásukkal a köz- és személyi érdekek ellen, továbbá akadályozták a tárgyaláson való részvételt". A közlemény szerint mindezek a vádak megalapozatlanok.
A Transilvania Bank ügyében hétfôn készült el a vádirat, amelyben 42 személyt vádolnak azzal, hogy részt vettek egy 150 milliárd lejes hitel kibocsátásában, amelyet a bank bákói fiókja folyósított hiányos dokumentumok és hamis adatok alapján. A vádlottak között van Iosif Pop, a bank egykori elnöke is.
A magyar külügyminisztérium köszönettel veszi, és ha megkapja, megvizsgálja azt a szakértôi véleményt, amelyet Mádl Ferenc köztársasági elnök készíttetett jogászok egy csoportjával, ugyanakkor úgy véli, a jelen helyzetben a kedvezménytörvény államközi intézése a tárca feladata — mondta keddi budapesti tájékoztatóján a külügyi szóvivô, az MTI kérdésére válaszolva.
Tóth Tamás azzal kapcsolatban közölte ezt, hogy az államfô független jogászok véleményét is kikérte arról a levélrôl, amelyet Günter Verheugen, az EU bôvítési biztosa írt Medgyessy Péter miniszterelnöknek, bírálva a kedvezménytörvény új szövegtervezetét.
A szóvivô utalt arra, hogy Mádl Ferenc maga is kiváló jogász, és a nemzetközi jogi területen is jegyzett személyiség, így "érdeklôdése érthetô és természetes". Arra is kitért, hogy a külügyi tárca szívesen vesz minden véleményt a kedvezménytörvénnyel összefüggô nemzetközi jogi elemzéshez.
Az MTI kérdésére Tóth Tamás elmondta: a napokban elkészül a válasz Eduard Kukan szlovák külügyminiszter levelére, amelyet a múlt héten írt magyar partnerének, Kovács Lászlónak.
— A magyar külügyminiszter változatlanul kész találkozni szlovák kollégájával a kedvezménytörvény ügyében, és reméli, hogy a közeli jövôben lesz alkalom erre. A külügyminisztérium véleménye szerint egy magyar–szlovák kormányközi kisebbségi vegyes bizottsági ülés nem helyettesítheti a kétoldalú találkozót — hangsúlyozta újságírói érdeklôdésre Tóth Tamás.
Arra a kérdésre, hogy mikor készül el a kedvezménytörvény-módosítás normaszövege, a szóvivô kifejtette: a külügyminisztérium felelôssége és munkája nem igazán a törvényalkotás, hanem azon nemzetközi feltételek megnyugtató rendezése, amelyek azt lehetôvé teszik.
— A római magyar nagykövet túllépett hatáskörén, mert nem tartozik a misszióvezetôk hatáskörébe, hogy a kormány egy-egy tagjának kijelentéseirôl, elképzeléseirôl bármilyen formában véleményt alkosson — közölte a tájékoztatón Tóth Tamás.
A szóvivô Gyôri Enikô római magyar nagykövetnek a Magyar Nemzet szombati számában megjelent interjújára reagált. Hozzáfûzte: a külügyi tárca elhatárolódik azoktól az észrevételektôl, amelyek a kultúrpolitika terén az interjúban megjelentek.
Tóth Tamás arról is beszélt, hogy a külügyminisztérium szándékai szerint 2003 az érdemi magyar–román párbeszéd éve lehet. Szerinte tavaly jelentôs mértékben sikerült javítani a kétoldalú érintkezések légkörét. Utalt arra, hogy Kovács László decemberi bukaresti tárgyalásain sikerült egyetértésre jutni a kedvezménytörvény módosításának elveirôl, és "ezen az alapon a kérdés megoldható".
Tervezés alatt áll a kormányközi vegyes bizottság ülése, Szili Katalin házelnök romániai látogatása, és várhatóan miniszterelnöki találkozó is lesz.
Mint elhangzott, a magyar külügyi vezetés bízik abban, hogy az RMDSZ január végi szatmárnémeti kongresszusa megerôsíti a szervezet demokratikus mûködését.
A lehetô legkisebb kárt akarja okozni a romániai magyarság egységének, s ezért még nem döntötte el, hogy részt vesz-e az RMDSZ közelgô kongresszusán a szövetség tiszteletbeli elnöke. Tôkés László református püspök kedden elmondta az MTI-nek, hogy még konzultálni szeretne Markó Béla szövetségi elnökkel, valamint azokkal a platformokkal, amelyek nem ismerik el a kongresszus legitimitását.
— A kongresszuson én a lehetô legkisebb kárt szeretném okozni a magyar egységnek. Az egységet azok veszélyeztetik, akik a belsô választásokat kilenc év óta elodázzák, és a belsô demokráciának nem engednek teret — hangsúlyozta a püspök.
Tôkés László egyébként jelen lesz Szatmárnémetiben, mivel egyházkerülete a kongresszus idején, február elsején itt tartja rendkívüli közgyûlését.
Szatmárnémetiben ott leszek, az már nem kérdés: hogy a kongresszuson, vagy a környékén, majd meglátom — nyilatkozta Toró T. Tibor, az RMDSZ belsô ellenzékének tartott Reform Tömörülés (RT) nevû platform elnöke az aradi Nyugati Jelen címû napilapnak.
Halász Ferenc, a Temes megyei RMDSZ elnöke az RT elnökével közösen tartott sajtótájékoztatón közölte, hogy a szórványmagyarságra nézve beláthatatlan következményekkel járna egy esetleges szakadás a szövetségben. Arra is kitért, hogy ha a politikai színtéren akarnak maradni a szórványvidéken élô magyar nemzetiségû politikusok, akkor nem szabad kiválniuk az RMDSZ-bôl.
Mindketten kiemelték, hogy tartanak a széthúzástól, de ha a kongresszus után nem változik a helyzet, a szakadás folyamata felgyorsul.
Pécsi Ferenc, az RMDSZ Szatmár megyei parlamenti képviselôje szerint a szatmárnémeti kongresszus az RMDSZ fejlôdésének csúcsa lesz, amit hanyatlás követ majd. Pécsi a Szatmárnémeti Friss Újság címû napilapnak adott interjúban felrótta a vezetôségnek, hogy nagyon szûk körû csoport vette át a szövetségben a vezetést. A képviselô szerint az RMDSZ-ben nem létezik belsô demokrácia, nem tartják be a szövetség alapszabályzatát és programját. Úgy vélte, hogy ez vezet majd a romániai magyar érdekvédelmi szervezet hanyatlásához, valamint ezért fordulnak majd el a választók az RMDSZ-tôl.
Tegnaptól egy százalékponttal kisebbek lettek a Letéti- és Takarékpénztár hitelkamatai — áll a CEC közleményében. Ily módon a magánszemélyek számára kiutalt hitelek esetén az eddigi 30 százalék helyett 29%-os évi hitelkamattal fognak számolni a CEC-szakemberek. Csökken a lakásvásárlásokra kiutalt hitelek évi kamata is, 28 százalékról 27%-ra.
Kedden a Tulajdonosok Egyesületének kolozsvári székházában tartották operatív ülésüket az Észak-Erdélyi Molnárok és Pékek Egyesületének képviselôi.
Székely Artúr alelnök arról számolt be a Szabadságnak, hogy a 11 nagyobb cég képviselôje a kenyér árának növelését szeretné elérni. — Jelenleg körülbelül 25 pékség tevékenykedik a régióban. A cégek 30-35 százaléka feketén dolgozik, amely nagyon hátrányosan befolyásolja a nagyvállalatok tevékenységét — mondta Székely.
Az alelnök kifejtette: a kenyér árát ezer-kétezer lejjel emelnék annak érdekében, hogy ellensúlyozzák az utóbbi idôben bekövetkezett drágulásokat. — Egyelôre nem sikerült megyegyeznünk, szerdán újabb megbeszélést tartunk, amelyre reményeink szerint eljön a többi pékség képviselôje is.
Jelenleg az egykilós kenyér ára 10–12 ezer lej között mozog.
Az Európa Tanács Parlamenti Közgyûlésének (ETPK) román delegációja január végén megbeszéléseket folytat az ET fôtitkárával és az ETPK elnökével, az ET 2004-es csúcstalálkozója Bukarestben történô megrendezésének lehetôségével kapcsolatban, közölte kedden Ghiorghi Prisãcaru, a Szenátus külügyi bizottságának elnöke.
A találkozókat az ETPK január 27. és 31. között Strasbourgban sorra kerülô ülésén bonyolítják majd le.
Romániában az ingatlan-visszaigénylés továbbra sem könnyû eljárás. Lévén, hogy több per esetében végleges és visszavonhatatlan határozat született, a kommunista hatalom által kisemmizettek a nemzetközi szervekhez fordultak, és az esetek többségében megnyerték a pert. Egyes esetekben az Európai Emberjogi Bíróság több százezer eurós anyagi és erkölcsi kártérítést ítélt meg. Lapunk egy olyan esetet mutat be, amely minden jel szerint a közeljövôben a strasbourgi bíróság asztalára kerül majd.
A 66 éves Takács Rudolf immár 13 éve harcol édesanyja házának visszaszerzéséért. Lapunk néhány évvel ezelôtt már írt az esetrôl, akkor a családot kilakoltatással fenyegette a polgármesteri hivatal, lévén, hogy a lakást másnak ítélte. — Néhány évvel ezelôtt alig tudtam egy kérvényt megírni románul, mára már egyedül fogalmazom a bírósági, törvényszéki papírokat, sôt Strasbourgba is én írtam — meséli Takács Rudolf. — Édesapám halálakor, 1944 januárjában a Suceava (volt Budapesti) utca 62. szám alatti ház az édesanyám tulajdonába került — teszi hozzá. — Az ingatlan földszintjén bár mûködött, két szobában, konyhában és egy negyedik mellékhelyiségben a szüleim laktak. A fennmaradó két földszinti helyiségben mûhely kapott helyet. Az emeleten raktár volt. Beteg lévén, édesanyám úgy végrendelkezett, hogy az ingatlanban mûködô üzlethelyiség és harisnyakötô üzem jövedelmébôl nagynéném eltartson engem. Akkoriban 7 éves voltam, édesapám orosz fogságba került. Egy évvel késôbb, azaz 1945 júliusában a kommunista hatalom helyi szerve, a néptanács úgy döntött, hogy a család számára elég kell hogy legyen két helyiség. A mûhelyt felszámolták, a bárt bezárták, és helyükbe kilenc családot költöztettek be. Érdemes megjegyezni, hogy az új lakók a néptanács jóváhagyásával javításokat végeztek a házban, így nem fizettek lakbért.
Az ingatlant a néptanács 1961. november 15-i döntése alapján államosították. Azt találták ki, hogy az 1945–1961-es idôszakban állítólag ki nem fizetett adóhátrálék miatt teszik ezt. Ez kitaláció, ugyanis 1945-tôl a lakás a néptanács hatáskörébe tartozott, a beköltözöttek javítások formájában körülbelül hat hónapig nem fizettek házbért. Pontosabban ezt a pénzt, azaz a lakbért házadóként adták le a pénzügyi hivatalnál. Ezt utólag nem ismerték el, és az "adóhátrálék" felhalmozódott. Az államosítás elôtt a családom tagjai a pénzügyi hivatalnak fizettek lakbért, ezt követôen pedig az állami lakásügyi hivatalhoz (ILL) adták a pénzt.
Az 1989-es eseményeket követôen örökösként azonnal beadtam a papírokat az ingatlan visszaszerzése érdekében, az akkor érvényben lévô törvények alapján. Ügyvédünk Eckstein-Kovács Ottó volt. Legelôször 1994-ben hozott ítéletet a törvényszék. Keresetünket visszautasították, mert szerintük alaptalan volt. Fellebbeztünk. A törvényszék 1995-ben keresetünket ugyancsak visszautasította. Az indok ugyanaz volt. A táblabíróság 1996-ban megállapította, hogy a telekkönyvi kivonat értelmében az ingatlan Takács Lajos (nagybátyám) és Málnásy Irén (édesanyám) tulajdonában volt. Életük során idôközben elhalálozott rokonaim adásvételi szerzôdést kötöttek, amely értelmében az ingatlan teljes egészében édesanyám tulajdonába került. A táblabíróság ugyanakkor azt is megállapította, hogy az egyetlen örökös a fellebezô, Takács Rudolf. Ennek ellenére a néptanács 1961-ben hozott döntésében is szereplô állítólagos lakbérleti hátrálék miatt nem járulnak hozzá az ingatlan visszaszolgáltatásához. A 112-es törvény alapján beadott papírokat is visszautasították. Mi több, 1999-ben a polgármesteri hivatal megpróbálta kilakoltatni a családomat — meséli Takács Rudolf.
Fordulatot jelentett a tavalyelôtt megjelent 10-es számú törvény. Ennek alapján átiratot küldtek a polgármesteri hivatalhoz az ingatlan természetben történô visszaszolgáltatása érdekében. — Sajnos 2003. január 7-én keltezett válaszában, arra hivatkozva, hogy szerinte nem bizonyítottam az örökösi minôségemet, Gheoghe Funar polgármester elutasította a kérést. Szerinte ez jogtalan, mivel az ingatlan 1945-ben teljes egészében édesanyám tulajdonába volt, és én vagyok az egyetlen örökös. Ugyanakkor szerintem ellentmondás van a táblabíróság és a polgármester döntése között. Ismétlem: 1996-ban hozott döntésében a táblabíróság megállapította, hogy az egyetlen örökös Takács Rudolf, a városvezetô viszont ezt nem hajlandó elismerni — teszi hozzá.
A polgármesteri döntés érelmében Takács Rudolf 30 napon belül a kolozsvári bírósághoz fordulhat jogorvoslatért. — Az ügy újbóli tárgyalását kérem — mondja. — Amennyiben ezután sem kapom vissza az ingatlant, a strasbourgi bírósághoz fordulok. Vajon meddig folytatódik a meghurcoltatás? Eddig 12 iratcsomó állt össze az ügyben. Az RMDSZ sajnos nem segített. Mi több, attól féltek, az ügy gondot okoz, lévén, hogy az érdekvédelmi szervezet kormányzati tényezô.
Kedden Ovidiu Podar jogtanácsos az Emberi Jogvédelmi Liga (LADO) kolozsvári irodájában fogadta Takács Rudolfot. Azt tanácsolta neki, folytassa az ügyet, mert elôbb-utóbb úgyis nyer, de sajnos semmilyen törvényes lehetôségük nincs arra, hogy beleszóljanak az ügybe.
Új helyszínen az erdélyi arcképcsarnok
Csomafáy Ferencnek a Bánffy-palotában megrendezett Erdélyi arcképcsarnokom címû sikeres portréfotó-kiállítása megtekinthetô a Pro Iuventute Egyesület Mócok út 75. szám alatti székházában. Az ünnepélyes megnyitóra január 23-án, csütörtökön 17 órakor kerül sor. Megnyitó beszédet mond az egyesület elnöke, Molnos Lajos költô, városi tanácsos. A kiállítást Starmüller Géza mûvészettörténész értékeli. Fellép Sebesi Karen Attila és Sebesi H. Tündér.
A megnyitót követôen beszélgetésre kerül sor Vértanú püspök vértanú népe címmel fôtisztelendô Jakab Gáborral és Oláh Dénessel. Minden érdeklôdôt szeretettel várnak.
A GRAFIKAI ÉS IPARMÛVÉSZETI SZALON megnyitójára ma du. 5 órakor kerül sor a Romániai Képzômûvészek Szövetsége Kolozsvári Fiókjának Szentegyház utcai galériájában (I. Maniu 2–4.). Bevezetôt mond dr. Alexandra Rus és Németh Júlia.
FENG SHUI — A KÍNAI TÉRRENDEZÉS MÛVÉSZETE címmel Balázs Annamária tart elôadást január 22-én, szerdán du. 4 órától a Mócok útja 75. szám alatti Pro Iuventute székházban. Az RMDSZ külmonostori szervezetének rendezvényére szeretettel várják az érdeklôdôket.
2002. ÉVI EMLÉKEK címmel Jablonovszky Elemér tart diavetítéses elôadást január 23-án, csütörtökön du. 4 órától az RMDSZ alsóvárosi kerületének Párizs utca 17. szám alatti székházában.
Hosszú idô óta ismét Kolozsváron vendégszerepel a sepsiszentgyörgyi Tamási Áron Színház, február 1-je és 3-a között. Az egyre nagyobb hírnévnek és népszerûségnek örvendô színház utoljára 2001-ben járt Kolozsváron, az akkor még a két intézmény között szokásos bérletcsere keretében, a Peer Gynt címû Ibsen-darabbal, illetve rövid idôre rá a Háromszék együttessel közösen színpadra állított nagysikerû Vérnásszal. A sepsiszentgyörgyi társulat három nagysikerû produkcióval lepi meg tehát a kolozsvári közönséget, mindhárom az utóbbi két évad legnagyobb közönségsikernek örvendô elôadása. A vendégévad három elôadása közül kettô kamaraelôadás, tehát a színpadon kialakított stúdiótérben zajlik, a harmadik pedig nagytermi, mindhármat a sepsiszentgyörgyi színház fôrendezôje, Bocsárdi László rendezte. Február elsején, szombaton kerül színre tehát, este hét órai kezdettel Tadeusz Slobodzianek Ilja próféta címû darabja, majd február másodikán, vasárnap este hét órától láthatjuk A csoda címû elôadást, ugyancsak stúdiódarabként, amelynek alcíme: Játék Tamásival két részben az Énekes madár címû színjáték alapján. A vendégévad harmadik produkciója az idei évad elején bemutatott Romeó és Júlia címû Shakespeare-tragédia, nagytermi elôadás. Jegyek elôvételben kaphatók a színház jegypénztáránál.
Hétfôn este nyitották meg a Tranzit Házban a tizenöt franciaországi mûvész alkotásait bemutató kiállítást. A VIDÉOTRAFIC nevû program nem egy hagyományos értelemben vett kiállítás, hisz az alkotások a mozgóképes mûfajhoz tartoznak, bár korántsem nevezhetôk filmeknek a szó hagyományos értelmében.
A kétórás program célja különféle módszerekkel és megközelítésekkel betekintést nyújtani a kortárs francia kulturális életbe. Nyolc év alkotásai közül válogatták össze a programba bekerült rövidfilmeket, amelyek a fekete és fehér színek átlátszó felületen történô harcát egyetlen beállításból ábrázolták, a hang nélkül bemutató szkeccstôl a montázs- és hangtechnikát a végletekig kihasználó, hivalkodó színekkel dolgozó egzotikus téma-feldolgozásig váltakoztatva az eszköztárat.
A Vidéotraficra a TranzArt DisLocated program keretén belül kerül sor, amely három alkotómûhelyt tartalmaz mûvészek számára, illetve egy vándorkiállítás-sorozatot kortárs mûvészeti központokban, amelyek közép- és kelet-európai zsinagógák épületében mûködnek.
A kiállítás január 30-ig megtekinthetô, hétfôtôl péntekig 10-18 óra között, szombaton 11-15 óra között.
Ritka színházi eseménynek voltak részesei a múlt hét végén a szamosújváriak. Thália kedvelôi ezúttal nem a kolozsvári hivatásos (az Állami Magyar Színház immár ... tíz éve nem kereste fel a kisvárost...) színészeknek, hanem a tordaszentlászlói Thamó Gyula Közmûvelôdési Egyesület lelkes színtársulatának tapsolhattak. A vendégek Georges Feydeau: Bolha a fülben címû háromfelvonásos vígjátékát mutatták be a mûvelôdési ház színpadán. A mûkedvelôk játéka tetszett a színházbarátoknak, a szereplôk egytôl egyig kitettek magukért. Föltétlenül szólnunk kell Szabó Jenô, Lakatos Zoltán, Tamás B. László, Györkös Zs. Oszkár, Blág László, Tamás K. Péter, Tamás K. Zoltán, Székely Gabriella, Kovács Aranka, Blág Enikô, Valkai J. Orsolya, Kovács Júlia, Valkai Lajos és Kômûves C. Márton szereplôkrôl, akik Szamosújváron ismét bebizonyították, hogy vidéken is lehet komoly színészi gárdát kialakítani és a mûsorpolitikában is jeleskedni. Mindegyikük tudása legjavát nyújtotta, a népes közönség jól szórakozott (igaz, ki is volt éhezve, hiszen jó néhány esztendeje csak a helyi operettegyüttes lép színre a magyar ajkú színházkedvelôk elôtt!). Kár, mert az örmény kisváros közönsége szereti a színházat, és amikor jó színvonalú elôadásról van szó, zsúfolásig megtölti a kultúrház nagytermét.
A tordaszentlászlóiak vendégjátékát a helyi Pro Armenia Alapítvány szervezte, támogatta. Úgy tûnik, kezd kialakulni egy szoros, hosszan tartó együttmûködés a szamosújvári és tordaszentlászlói mûkedvelôk között, ami mindkét helység közönsége számára elônyös lehet. Amint azt lapunknak Laczi Enikô, a tordaszentlászlói kultúrotthon igazgatónôje elmondta, a közeljövôben több Bánffyhunyad-környéki községben is fellépnek, de közben magyarországi vendégeket is fogadnak.
Kölcsey Ferenc Himnuszának, nemzeti imánknak születésnapja — 1823. január 22. — immár nemes hagyományként ünnep, a Magyar Kultúra Napja.
A kultúra az emberiség által létrehozott anyagi és szellemi értékek összessége, s ebben a gazdag világban benne van azoknak az egyszerû embereknek az értékteremtô munkája, akik a fából juhászbotot faragtak, székely kaput állítottak, a subára, a szûrre cifra virágokat varázsoltak, kivarrták a lányok zsebkendôjét, az agyagot karcsú bokályokká formálták, a kenderszálat rokolyává szôtték, az emberi élet állomásait, a születés, a lakodalom, a tor napjait ünnepélyessé tették a népszokásokkal, dallal, tánccal fûszerezték...
De kultúrát teremtettek az igricek, a regôsök még az Ural lábainál vagy Etelközben, a rovásírás megalkotói, Anonymus a Kárpát-medencében, a számtalan mesemondó, nótafa, íróink, költôink Janus Pannoniustól Kertész Imréig, festôink, szobrászaink, építészeink Munkácsy Mihálytól Fadrusz Jánosig, Makovecz Imréig, zenészeink, Bartók Béla, Kodály Zoltán, s olyan színészeink, filmeseink is, mint Janovics Jenô, Sinkovits Imre, és a tudomány élvonalában szereplô Nobel-díjas tudósaink...
A Magyar Kultúra Napja azt tudatosítsa bennünk, hogy minden népnek, népcsoportnak, nemzetnek született kultúrája, s az eltérések, változatok összességébôl állt össze az a sokszínûség, amely a kultúra értékét adja, amely minden ember sajátja — csak meg kell ismerni, fel kell használni az értéket — s ha lehet —, újabb színnel gazdagítani a palettát.
S ha imánk és munkánk nyomán "jókedvvel, bôséggel" megáld a Mindenható, felénk nyújtja védô karját, víg esztendôt hoz reánk, sikerülni is fog anyagi és szellemi értékeink gazdagítása. Ünnepeljünk hát ilyen gondolatokkal!
A 2002. évi romániai népszámlálás elôzetes adataiból kiderül, hogy Erdély magyarsága az utóbbi 10 esztendôben 200 000 fôvel csökkent.
A 2002–2003-as tanév kezdetén, az RMDSZ Oktatási Alelnöksége által közzétett adatok szerint ugyanakkor az elsô elemista erdélyi magyar gyerekek 25%-a, az általános iskolásoknak pedig már 55–60%-a nem anyanyelvén tanul.
A demográfiai és szellemi szórványosodás szinte általánossá válásának körülményei között Erdély és a Regát magyarságának 35–40%-a, mintegy 5–600 000 fô anyanyelvének használatában sérült, kulturális identitásában fokozottan veszélyeztetett. További legalább 3–400 000 olyan nyelvvesztes, de a magyar származás tudatával még rendelkezô ember is él régiónkban, aki elsô, második vagy harmadik generációs asszimilált.
A fenti adatokból kitûnik, hogy közösségünk egyre nagyobb része sodródik a nyelvi és kulturális kommunikáció perifériájára, egy másik, növekvô rétege pedig felgyorsult ütemben ki is szorult abból.
Olyan speciális kezelésmódot tartunk fontosnak e folyamatok lassítására, jobb esetben fokozatos visszaszorítására kidolgozni és minél szélesebb körben alkalmazni, amelyet az erôs identitású, ún. "kemény magot" megcélzó elit kultúra a maga kultúraszervezô és kultúraterjesztô eszközeivel mindeddig nem volt képes biztosítani.
Szükségét látjuk egy olyan magyar nyelvi és kulturális rehabilitációs képzési folyamat gyakorlatba ültetésének, amelynek keretében a magyar nyelvnek speciális, gyakran idegen nyelvi eszközökkel történô oktatása, e nyelvi képzés egész Erdélyre kiterjedô rendszerének gyors kiépítése lehet az elsô lépése.
Erre támaszkodhat azután olyan eurokonform képzési csomagok kínálása, amelyek a magyar nyelven történô itthoni tudásszerzésre ösztönözhetnek, kihasználva Magyarország mintegy évtizedes EU-s csatlakozási elônyét, biztosítva a magyar nyelvi kommunikáció fontosságának növekedését.
A kolozsvári székhelyû Heltai Alapítvány, amely a FUEV-nek tagja, és Erdély egyik legnagyobb magyar közmûvelôdési civil szervezete, jó ideje kezdeményezô szerepet igyekszik játszani ebben a nyelv- és kultúravesztés elleni szakmai küzdelemben. Feljogosítja erre, hogy Erdély 55–60 legfontosabb könyvtári és közmûvelôdési tevékenységet vállaló magyar civil szervezetével van állandó szakmai és szellemi kapcsolatban, miközben a nyelvi — és ezen belül kiemelten a magyar nyelvi — képzésekben is évtizedes tapasztalattal rendelkezik.
A budapesti Hungarian Language Schoollal közösen Socrates-pályázatot dolgozott ki e témakörben, az Apáczai Közalapítvány, az NKA és az Illyés Közalapítvány támogatásával az elmúlt években több magyar nyelvi képzéssel egybekötött képzési és tábori programot bonyolított le, 2002 januárja óta pedig speciális képzési központ kiépítésén munkálkodik. Az MTA által létrehozott Magyar Nyelvi Intézettel tudományos-szakmai együttmûködésben állapodott meg, a program hatékony és sikeres kidolgozására és mûködtetésére.
Ilyen elôzményekre alapozva, a Heltai Alapítvány és a Hungarian Language School, a Magyar Nyelvi Intézet szakmai partnerségében, a Magyar Oktatási Minisztérium, a NKÖM, az Erdélyi Múzeum-Egyesület, a budapesti Balassi Bálint Intézet és a pécsi Határokon Túli Magyarokért Alapítvány támogatásával, valamennyi olyan erdélyi kisrégiós közmûvelôdési központ részvételével, amely spontán módon már vállalt szerepet a magyar nyelvi és kulturális terápiában Nyelvi képzés határhelyzetben címmel 2003. január 24 és 26 között szakmai konferenciát szervez a Heltai Alapítvány pince-klubjában (Kolozsvár, Mikó-Clinicilor u. 18. szám). Célja hármas: helyzetértékelés, szakmai egyeztetés és programismertetés.
Eltérôen Nagy F. István RMDSZ ügyvezetô alelnök pótcselekvô urazgatásától és pöffeszkedô alapállásától, beszéljünk a lényegrôl. A múlt héten megtartott kolozsvári sajtóértekezlet kiindulási pontja Markó Béla szövetségi elnök úrnak azon kijelentése volt, hogy sürgôsen alá kell írni az újabb protokollumot a kormánypárttal, akár már e hó folyamán, és ebben az RMDSZ megint csak nem kérné a kolozsvári állami magyar tannyelvû egyetem létrehozását, hanem csak karokat és tanszékeket a "Babes–Bolyai" Egyetemen. Ezt tettem szóvá és mertem megkérdôjelezni a döntés helyességét, annál is inkább, mert a szövetségi elnök nem kérte ki sem a képviselô csoport, de tudomásom szerint más, szélesebb körû RMDSZ-testület véleményét sem errôl a kérdésrôl vagy a protokollumról, ugyanakkor nem is kapott felhatalmazást bárkitôl egy ilyen lemondásra az egyetemrôl. Tehetni tehette, és egyesek minôsíthetik ezt idézôjelbe téve is csupán "csínytevésnek", de a felelôsség akkor is az övé. Ha pedig az oktatásért felelôs ügyvezetô alelnök válaszol ez ügyben, hasonló alapállásból, úgy ez csak ôt és hivatalának viszonyulását minôsíti ehhez a kérdéshez, és megmagyarázza, miért is kell unokáink rózsaszínûre képzelt jövôjébe utalni e kérdés megoldását ("ez egy hosszan tartó folyamat része" — az, ha ilyen az RMDSZ alapállása!). Mivel engem és Wanek Ferencet elmarasztal állásfoglalásunkért, kénytelen vagyok válaszolni.
Egyáltalán nem csodálkozom egyetemügyünk ilyen fergeteges elôrehaladásán azok után, amit volt szerencsém elolvashatni. Ha ez a viszonyulás, ne csodálkozzunk! De felháborodni talán szabad, vagy már azt sem? Eltérôen Nagy F. Istvántól, én egyáltalán nem kéretlenül, hanem felelôsségem tudatában szólaltam meg ez ügyben. Aki kell, az talán tudja és ismeri/ismerheti régtôl alapállásomat ebben a kérdésben. Ez a romániai magyar nemzeti közösségünk egyik alapkövetelése, és errôl csak az mondhat le, akinek ez nem inge...
Ugyan megzavarhatta az RMDSZ csúcsvezetôségének sikerpropagandáját állásfoglalásunk, de mi ezúttal is tényekrôl beszélünk, és eszünk ágában sincs mások kenyerét elvenni, és a "címkézés, zavarkeltés, az elbizonytalanodás" tárházának kellékeit elôvenni. Kétévnyi protokollum egyetem-ügyben elért nulla eredménye nem szépíthetô, és az sem, hogy ez egyeseket, akiknek ez kötelessége lenne, nem zavar. És fôleg az a szomorú, hogy a nyilvánvaló felelôsséget, a mostanit is egyrészt dicsekvésre, másrészt szakmai mutogatásra kívánják felhasználni azok, akik oktatási stratégiánkkal még mindig adósaink. Amikor az RMDSZ elnöke újra lemondott arról, hogy kérje a Kolozsvár székhelyû magyar tannyelvû egyetemet, a tanügyi "illetékes" most azt mondja nekünk, hogy "aggodalmaik fölöslegesek". Ô csak tudja, tudta is, hogy nem kérnek majd semmit, ezért fölösleges aggódni...
És ne áltassuk magunkat, hogy nincs még veszve Lengyelország, hogy senki sem "visszakozott". Valami szükségesnek a meg nem történt kérése: mi az ha nem visszakozás? Legfeljebb nem az az egy lépés elôre, két lépés hátra politikában!
Amikor az illetékes RMDSZ oktatási fôosztálya nem volt képes kidolgozni egy használható és elfogadható tanügyi stratégiát, ne hivatkozzunk a romániai oktatásügy egyik rákfenéjére, nevezetesen arra, hogy minden valamire való városban van már állami vagy magánegyetem. Nekünk kolozsvári székhelyû, nem szétszórt egyetemre van szükségünk, mert embereink javarészt itt vannak, de errôl az RMDSZ csúcsvezetôsége nem akart és nem akar tudomást szerezni. Nyilván azért, mert másoknak jobb, ha nem Kolozsváron alakul meg az egyetem. Szakmai és minden más szempontból is jó lenne nem egybemosni az állami egyetemet a Sapientiával, mivel a kettô nem ugyanaz. A magánegyetem létrehozásával csak módjával kellene dicsekedni, mivel annak megteremtése mások érdeme. Ugyancsak szakmai szempontból kérném az egyetemügyhöz a szakmánál jobban értô "csúcs"-okosokat arra, hogy nincs mit kezdenünk és nincs miért kérnünk magyar tanszékeket, hagyják már abba ezeknek az igénylését!
A porhintés módszerét ismerve pontosítanánk: nem egyik napról a másikra akartunk egyetemet, noha nagyjaink nagyon hamar kidolgozták az egyetem tervezetét. 13 éve várunk az RMDSZ csúcsvezetôségének nagy eredményére, és hiába, miközben a Felvidéken már készülnek az egyetem beindítására. Kit kell akkor kritikával illetni: minket, akiknek hiányzik? Mint ahogyan az egész ifjúságunknak hiányzik, akiket arról akartak meggyôzni, majd "felmérésekkel" ki is mutatták, hogy nem igényelnének magyar egyetemet. Kopogtatni kell és megnyittatik, de ha hallgatunk és várjuk az alamizsnát, a kegyet, üres marad a markunk, és sokan elfordulnak tôlünk, miképpen a csúcsvezetôség politizálása miatt nagyon sokan elfordultak az RMDSZ-tôl.
Pillanatnyilag a politikum adósa az erdélyi magyar nemzeti közösségnek. Nem mi visszakoztunk, nem mi akarunk mindenáron protokollumot aláírni, lemondva az egyetemrôl is, és nem mi vádaskodunk, miként a fôosztály alelnök ura, hanem az erdélyi magyar közvélemény. Lehet, hogy valakik ólmot öntöttek az "urak" fülébe, de attól még számonkérhetôk...
A civilizált világ többsége a háborús készülôdésrôl szóló hírekre valószínûleg úgy reagál, hogy számára mindez nem jelenthet veszélyt. Távol Európától és Amerikától, valahol a Közel-Keleten jól fizetett zsoldos katonák a technika vívmányaival, a világbéke érdekében, néhány hetes harc után elmozdítanak majd egy diktátort, aki szembeszállt a világ jobbik részével. Hogy a háborús készülôdés ne legyen túl egyhangú, Amerika-szerte békéért tüntetnek, megálljt kiabálnak a katonai gépezetnek, közben a szuperhatalom minduntalan bizonyítékszerû titkos információkra hivatkozik, amelyet sem ENSZ-szakértôk, sem a világ más kormánya nem ismerhet, nem kaphat meg, de amely feljogosítja ôt a háború beindítására.
Nagyjából így fest az Irak elleni háború elôjátéka. Az amerikai és brit csapatok létszáma napi rendszerességgel szaporodik a megtámadásra kerülô közel-keleti állam környékén, hadihajók, repülôgéphordozó anyahajók cirkálnak a Perzsa-öbölben. A helyzet mai állása szerint, úgy tûnik, a háború elkerülhetetlen. Pedig Irak vezetôsége teljes együttmûködést ígért az ENSZ fegyverellenôreinek, akik mûholdas felvételek alapján kutatva sem találtak terhelô bizonyítékot. Közben Donald Rumsfeld, a Fehér Ház legvehemensebb háborúpárti védelmi államtitkára úgy szeretné megoldani a kérdést, hogy Szaddam Huszeinnek és körének menekülést biztosítana valamelyik arab államba, így az amerikaiak, a világ megnyugvására, harc nélkül is megkaparinthatnák az arab ország teljes kôolajkészletét. Szaddam nyilván nem fog elmenekülni (nem is ezért született az amerikai ajánlat), így elôbb-utóbb kirobban a háború, függetlenül attól, hogy Iraknak van vagy nincs tömegpusztító fegyvere.
Az amerikai szakértôk közben egyre hevesebben bírálják Németországot és Franciaországot. A két állam vezetôi annyira csököttek, hogy megvárnák az ENSZ-szakértôk végleges jelentését. Talán igaza volt Herta Däubler-Gmelin asszonynak, Németország volt igazságügy-miniszterének, amikor többek között a komoly olajérdekeltségektôl is függô Bush elnök háborús készülôdésérôl tömören ennyit mondott: "Népszerû módszer, Hitler is alkalmazta." E szûkszavú mondat a miniszter állásába került. Szólásszabadság ide vagy oda, a világ urát mégsem lehet megsérteni. Fôleg nem egy olyan ország minisztereként, amelynek rögtön a szemére vetették, hogy háború utáni állapotában nagyon sokat köszönhetett Amerika segítségének.
Az iraki diktátorral kapcsolatos mai színjáték egyik szépséghibája az, hogy kerek e világon Szaddam Huszein nincs egyedül. Diktátorok máshol is szép számban fellelhetôk. Még ott is, ahol állítólag demokrácia van. Szerencséjükre olyan országokban uralkodnak teljhatalommal, ahol nincs elegendô kôolaj. Vagy olyan diktátorok, akiket éppen Amerika tart fenn. Ha nem így volna, akkor az iraki hadjárat után vagy ezzel párhuzamosan például Észak-Koreába költözne át a rendteremtô hadsereg.
Minderrôl az elmúlt évszázadok gyarmatosító háborúi jutnak eszembe, amelyeket mára megszépített a múló emlékezet. Az idôk változásával már demokratikus mázt lehet adni bármilyen agressziónak. Jöjjön az amerikai, orosz vagy izraeli részrôl. Az erôsek igazát mindig meg lehet indokolni.
Jó volna diktátorok nélküli világban élni, ahol tiszteletben tartják az emberi jogokat, közöttük a kisebbségekét is. A gond csak az, hogy akik erre felügyelnek, az elnyomottak közé nem tesznek egyenlôségjelet. A világ állítólagos rendôre ezt már többször bebizonyította. Ezért tartom egyformán erkölcstelennek Amerika és Irak csúcsvezetôségét.
Nagyon örültem, amikor arról értesültem — a sajtóból —, hogy a zilahi Kálvineum visszakerült jogos tulajdonosához. Hosszú folyamat eredményeként (és itt talán indokolt volna a küzdelem kifejezés használata is), és reméljük, végérvényesen, az épület visszakerült a református egyház tulajdonába és használatába is.
A Királyhágómelléki Református Egyházkerület a Szabadság január 16-i számában közölt Állásfoglalása viszont sikerült ürömöt vegyítsen örömömbe. Nem hiszen, hogy szerény segítségemet az egyházi ingatlanok visszaszolgáltatása területén túl sokat reklámoztam volna, most azonban mégsem hallgathatom el, hogy a zilahi Kálvineumot, miként a kolozsvári Brassait és a Református Kollégiumot, a nagyváradi Adyt, a sepsiszentgyörgyi Mikót és még több tucat egyházi ingatlant, az általam mint kisebbségvédelmi miniszter által kezdeményezett jogszabályok alapján adták vissza jogos tulajdonosuknak.
Téves tehát az állásfoglalás állítása, miszerint az ingatlanokat az érintett egyházak kérésére, az ún. egyházanként 10–10 ingatlant tartalmazó kormányrendelet alapján adták vissza, amit az Egyházügyi Államtitkárság kezdeményezett. Abból, kormányrendeleti formájában, mellesleg nem lett semmi, viszont az RMDSZ közbenjárására, a történelmi magyar egyházakkal való egyeztetés után a Parlament kerettörvénnyé alakította át, amit figyelembe kell venni az egyházi ingatlanok visszaszolgáltatásának tekintetében. Ez egy olyan jogszabály, amit az egyházak is méltattak, amirôl annak idején részletesen beszámolt a sajtó is.
Az igazsághoz tartozik, hogy amikor mérlegelnem kellett, hogy milyen ingatlanokat vegyek fel a 83/1999 sz. kormányrendelet mellékletébe, ami nem volt könnyû választás, mivel több száz ingatlan lehetséges visszaszolgáltatásáról volt szó, és — többek között — figyelembe kellett venni az igénylôk vallásának, földrajzi elhelyezkedésének és nemzetiségének sokféleségét is, akkor Seres Dénes és Vida Gyula Szilágy megyei parlamenti képviselôk kitartóan és végül is sikeresen lobbiztak azért, hogy a Kálvineum felkerüljön a listára. Ahhoz, hogy a kormányrendelet tervezete megtárgyalásra kerülhessen, azt a végrehajtásban érdekelt miniszterek ellen kellett hogy jegyezzék, magyarán alá kellett hogy írják a tervezetet. Ez számukra gyakorlatilag kedvezôtlen volt. Ennek a lépésnek a megvalósításában Seres Dénes szenátor volt segítségemre, miként ô volt az is, aki, miután nyomdahiba miatt helytelen telekkönyvi szám jelent meg a hivatalos közlönyben, kijárta a hiba korrigálását. Az ingatlan telekkönyvezésérôl, illetve tényleges birtokbavételének hosszas folyamatáról közvetlen ismereteim nincsenek.
Az idôk folyamán több egyeztetésen vettem részt az RMDSZ képviselôivel és a történelmi magyar egyházak egyházi és világi méltóságaival, valamint szakembereivel, beleértve a Királyhágómelléki Református Egyházkerületet is. Nincs ismeretem arról, ki kezdeményezte ezeket a megbeszéléseket, amelyek esetenként nem nélkülözték a vitát és nézetkülönbséget, de fô jellemzôjük szerintem az együttgondolkodás volt. Többek között ebbôl az együttgondolkodásból születtek a gyakorlati eredmények. Nem tudom, és ôszintén szólva nem is érdekel, ki milyen arányban járult hozzá ezekhez a "szerény" eredményekhez, többek között a Kálvineum visszaszolgáltatásához, a lényeg az, hogy voltak megvalósítások.
Örülnék, ha az együttgondolkodás és cselekvés eredményesen folytatódna, és nem csak az egyházi ingatlanok esetében. Sajnálnám, ha a Királyhágómelléki Református Egyházkerület lemondana az RMDSZ-szel való együttmûködésrôl ingatlanügyben (amit egyébként megtehet, hiszen az ô jogairól van szó) és más ügyekben. Meggyôzôdésem, hogy együtt látnánk a kárát, mi, erdélyi és királyhágómelléki magyarok.
Nagy F. István a Szabadság január 18-i számában a polgári illedelmesség mércéjével, de látható háttér-fûtöttséggel száll vitába a napilapunk január 15-i számában megjelent, Vekov Károly sajtóértekezletérôl szóló beszámolójában elhangzott kritikákkal.
Igenis kritizáltunk. De nem Önt, mélyen tisztelt Nagy F. István Úr! Azt már megtette a Bolyai Társaság választmánya a Krónika december 7-i riportjában közzétett nyilatkozata kapcsán Még egyszer az egyetem ügyérôl címen, amely válaszcikket a jeles napilap elfelejtett közzétenni. Ejnye-bejnye! Ott sem angyalok ôrködnek az újságírás etikája fölött!
Én személy szerint az RMDSZ elnökének frissen olvasott nyilatkozata felett méltatlankodtam, s annak kapcsán az egyetemépítés halogatását róttam fel az RMDSZ csúcsvezetôségének. (Aha, lehet, Ön ahhoz tartozónak tartja magát, csak akkor azon csodálkozom, számtalan magánbeszélgetésünk alkalmával miért szerénykedett beosztott funkcionáriusként?)
Senki nem vonja kétségbe, hogy az RMDSZ-nek vannak, voltak eredményei is. De a kritika általában nem azokról szól. Azt meg nem lehet felróni neki. Vagy az RMDSZ vezetôségét már kritizálni sem szabad? Nem ócsároltam, nem bántottam egy fél szóval sem senkit. Kifejtettem a véleményemet arról, hogy a protokollum elôírásainak betartásából már második éve kimaradt az egyetem ügye. Nem igaz? Vagy az nem igaz, hogy az RMDSZ elnöksége többet tehetett volna? Miért nem szerepelt a protokollumban — a többi kitételhez hasonlóan — ebben a vonatkozásban is határidô? Miért nem lépett Markó Béla elnök úr a SZET–SZKT közös júniusi tanácskozását követôen ez ügyben? Hisz azon az oktatás ügyét tárgyal(gat)tuk, de az elnök úr a halogatást számonkérô, a politikai stratégiát sürgetô, ott elhangzott felszólalásom után még válaszolni sem méltatott. S akkor ne tegyem szóvá, ha azt nyilatkozza (UDMR doreste continuarea colaborãrii cu PSD, Adevãrul, 2003. január 10. — de másutt is), hogy független tanszékeket és karokat igényelünk (természetesen 2001 helyett legkorább már csak 2003-ban) a Babes–Bolyai Tudományegyetemen, amikor a tavaly márciusi Felsôoktatási Tanácson elfogadta érvelésünket, miszerint csak karokról lehet szó, mivel a tanszékek alárendelt, független döntési jogkörrel nem rendelkezô struktúrák. Milyen politikai megfontolás kényszerítheti arra, hogy elvárásainkat ne mondja ki teljességgel?
Természetesen mi is rég tisztában vagyunk azzal, hogy hazánkban nem egy-kettôre teremtenek számunkra önálló, állami magyar egyetemet. De hol elég ezt a minket megilletô intézményt állandóan csak távlati célként lobogtatni, miközben a legközelebbi gyakorlati lépés megtételére sem képes érdekvédelmi szevezetünk politikai képviselete?
Ezeknek az igazságoknak a kimondása kit sért? Kit gyaláz? Senkit! De a kritikát, akinek inge, az vegye magára!
A múlt héten meglepetésként röppent fel a román politikai életben a Demokrata Párt (DP) és a Nemzeti Liberális Párt (NLP) esetleges szövetségre lépése. Annak ellenére, hogy a pártok még csak latolgatják az ebbôl származó elônyöket és hátrányokat, a kérdésrôl vita kerekedett a politikai életben és a sajtóban egyaránt. Míg egyesek az egykori Demokratikus Konvenció (DK) látványos bukásához hasonlítják a DP és az NLP esetleges házasságát, addig mások örvendetesnek tartanák a jobboldal megerôsödését.
A román sajtó nemrég részletes elemzést közölt a Multimedia Political Communication társaság kivitelezésében, amelyben a két párt között létrejöhetô koalíció esélyeit firtatták. Eszerint a DP és az NLP szövetségét elsôsorban a jelenlegi román politikai élet kényszerhelyzete hiúsíthatja meg, ugyanis egyértelmûen a kormánypárt leváltásának céljából lépne koalícióra a két párt. Az elemzôk úgy vélik, hogy a Szociáldemokrata Párt (SZDP) által "destruktív szövetségnek" nevezett koalíció megfelelô tömegbázis hiánya miatt bukhat el.
A sikertelen együttmûködést okozó esetleges tényezôk között a szakemberek a kormánypárt intenzív mediatizáltságát említik. Amint az már több felmérésbôl is kiderült, a 2002-es gazdasági és külpolitikai sikerek következtében az SZDP uralja a médiát. Az elemzôk úgy vélik, hogy egy feltételezett jobboldali koalíció csupán akkor lehet sikeres, ha a figyelem középpontjába kerül. Figyelmeztetnek azonban, hogy az ellenzéki pártoknak fel kell készülniük egy intenzív kormánypárti médiakampányra is, amely a közvélemény figyelmének elterelésére irányul.
Az elemzôk szerint az esetleges koalíciónak nem lesz könnyû elnyerni a szavazók bizalmát, példaként a volt DK-t említik, amelynek oszlopos tagja, a Kereszténydemokrata Nemzeti Parasztpárt (KDNPP) négy év kormányzás után az 5 százalékos parlamenti küszöböt sem érte el.
A választók bizalmának elnyerését az is nehezíti, hogy a két párt nem dolgozott ki nagyszabású politikai programot. Ugyanakkor a kormánypárt által tavaly elért eredmények után Románia jövôje csakis az EU-hoz és a NATO-hoz kötôdik, és a jelenlegi hatalom bizonyította, hitelesen alkalmazkodott Románia nemzetközi elkötelezettségei mellett. Ilyen körülmények között a koalíciónak nem lesz könnyû tartalmi szempontból valós politikai alternatívát felmutatnia.
A két párt házasságát, továbbá a saját ideológiai beállítottságuk is tovább nehezíti. Mint ismeretes, az NLP a liberalizmus híve, míg a DP közelebb áll a kormánypárt által is vallott szociáldemokrata ideológiához. Végül hangsúlyozzák, hogy a koalíció lehetôsége semmiféle szempontból nem hasznos a román társadalomnak. Úgy vélik, hogy a sikeres politizálást a saját párt erejének erôsítése és nem a szövetkezés jelenti.
A borúlátó elemzéssel ellentétben Stelian Tãnase politológus úgy gondolja, hogy a mostani DP–NLP koalíció nem hasonlítható a DK-hoz, mert ezúttal két párt és nem gyanús társulatok és alapítványok kötnének megállapodást. Hangsúlyozta, hogy a saját szavazóbázisán kívül a két párt jelentôs számú, jelenleg még határozatlan választói réteget is képes lenne meggyôzni a koalíció életképességérôl.
Emil Hurezeanu újságíró elmondta, hogy az ellenzéki pártok esetleges összefogása esetében nem két tervnek az egyesítésérôl beszélhetünk, hanem két személy szövetségérôl.
Hurezeanu úgy gondolja, hogy a személyekre, pártvezérekre alapozó politizálás elavult, ezért szükséges lenne elkülöníteni a parlamenti választásokat az elnökválasztástól. Az újságíró kifejtette, hogy Theodor Stolojannak és Traian Bãsescunak a baloldalhoz kellene közelednie, mert mindketten közelebb állnak a baloldali eszmékhez. "A DP-nek az SZDP-hez kellene közelednie, míg az NLP-nek más jobboldali pártokkal együtt kellene újjáépítenie a jobboldalt, beleértve a KDNPP-t is", mondotta.
Beruházási séma a társadalmi szolgáltatásokban címmel tartottak szemináriumot tegnap az Észak-Nyugati Regionális Fejlesztési Ügynökség és a brüsszeli IBF szervezet rendezésében, amelyen Kolozs, Bihar és Beszterce-Naszód megyékbôl a helyi és megyei tanácsok képviselôi vettek részt. Ma 10 órától a nagybányai székhelyû megyei tanácsnál Máramaros és Szatmár megyei érdekelteket várnak hasonló célból. A szeminárium második részét február 5-én Nagybányán rendezik meg Mámaramos és Szatmár megyék számára, illetve február 6-án Kolozsváron Kolozs, Bihar és Beszterce- Naszód megyeieket részesítenek technikai tudnivalókban.
Az Észak-Nyugati Regionális Fejlesztési Ügynökség programjának teljes költségvetése 1 530 000 euró, a jelentkezési iratcsomók benyújtásának határideje, emlékeztetünk: 2003. február 17.
A kolozsvári Protestáns Teológia dísztermében január 16-án délután a Korunk folyóirat januári számának bemutatójára került sor. Az ünnepélyes mûsor keretében rövid elôadást tartott Pomogáts Béla irodalomtörténész, a magyarországi Illyés Közalapítvány új elnöke is. A mûsor után az elôadásában elhangzottakról, valamint az általa vezetett alapítvány céljairól, helyzetérôl kérdeztem.
— A magyarországi kormányváltást követôen szóba került, hogy a magyarországi közalapítványok, így az Illyés Közalapítvány (IKA) is esetleg kevesebb támogatásban fogják részesíteni a határon kívül élô magyarokat. A magyarországi költségvetésbôl idén kevesebb vagy több támogatásban részesült az IKA ?
— Valóban voltak aggodalmak, hogy a támogatások megcsappannak, de nem történt baj. Az IKA nem kapott ugyan többet, de kevesebbet sem. Volt olyan pénzügyminisztériumi javaslat, amely szûkíteni akarta a támogatási keretet, de ez ellen felléptünk. És végül a parlamenti szavazáson az IKA ugyanakkora összeget kapott, mint az elmúlt esztendôben, tehát kb. 1 milliárd forintot, ehhez járul még hozzá a mintegy 1 milliárd kétszázmillió forint, amit a kedvezménytörvény keretei között az alapítvány juttat célba. A lehetôségek nem szûkültek, sôt arra törekedtem, hogy bôvüljenek. Ugyanis ha a magyar költségvetést nézzük, az állam egy év alatt 5 ezer milliárd forint fölött rendelkezik, ebbôl egymilliárd forintot kap az IKA. Ez tulajdonképpen azt jelenti, mintha valaki ötezer forintból egyet elveszítene.
— Elôadásában említette, hogy Románia integrációja paradoxonokra épül. A magyar politika nem tartja Romániát elég felkészültnek ahhoz, hogy az Európai Unió (EU) tagja legyen, de a magyar kisebbségért mégis támogatja a csatlakozást. Másrészt a román politikai elit is megosztott az integráció kérdésében: sôt, míg nyugat felé a csatlakozás mellett foglalnak állást, addig saját magukban tisztában vannak azzal, hogy a csatlakozást követôen a hagyományos balkáni gazdasági, politikai, szociális mentalitásukkal fel kell hagyniuk. Ön szerint a magyarság megmaradása szempontjából miért olyan fontos a két állam csatlakozása ?
— Valójában az idôvel történô versenyfutásnak körülményei között kell gondolkodnunk, ugyanis kétségtelen tény, hogy az erdélyi magyarság létszáma és az erdélyi lakosságon belüli aránya rohamosan csökken. Azt hiszem, köztudomású, hogy a legutóbbi romániai népszámlálás adatai egészen drámai módon tükrözték e csökkenést. Ma már alig másfélmillió erdélyi magyarról beszélhetünk, holott nemrég még kétmilliós magyarságról beszéltünk. Ha ezt a drámai csökkenést meg akarjuk állítani, akkor szorosabbra kell fogni a magyarországi és az erdélyi magyarság kapcsolatrendszerét. S ez csak az európai uniós integráció keretei között képzelhetô el. Mert olyan esetben, amikor Magyarország az EU tagja lesz, de Románia még nem, akkor megint felépül az a zárt határ a két ország között, amely a változások elôtt megakadályozta Magyarország és az erdélyi magyarság szorosabb kapcsolatba kerülését. Mindenképpen érdekünk, hogy az unió a határokat lebontsa. Hogy a magyarországi intézmények teljes mértékben megnyíljanak az erdélyi magyarság és annak intézményei elôtt, azok pedig európai uniós támogatást kapjanak, ezáltal pedig megerôsödjenek. Tehát annak ellenére, hogy Magyarországon látjuk, a romániai politikai kultúra nem felel meg az urópai uniós normáknak, mégis támogatjuk Románia EU-s integrációját, egyszerûen azért, mert úgy gondoljuk, az erdélyi magyarság hosszú távú megmentésének lesz az eszköze.
— Az elmúlt években többször járt Erdélyben. Hogyan látja az erdélyi történelmi egyházak közösségmegtartó szerepét? Változik-e az IKA támogatáspolitikája az egyházak irányában?
— Nagyon fontosnak tartom az egyházak nemzetmegtartó és közösségépítô szerepét. Történelmi példát szeretnék mondani: Lengyelország 130–140 éven keresztül nem létezett, mert felosztották Oroszország, Ausztria és Poroszország között. A lengyel állam csak az elsô világháború után létesült újra. Lengyelországban a lengyel nemzeti öntudatot a katolikus egyház tartotta fent, hiszen a lakosság több mint 90 százaléka katolikus. Az egyházi intézményrendszernek alapvetô szerepe volt az identitás megôrzésében, nyilván azért is, mert az iskolák az egyház kezében voltak. Ugyanez a helyzet Erdélyben is, hiszen az erdélyi történelmi egyházak a nyugati kereszténység tagjai, s nagyon fontos szerepet töltenek be az itteni magyarság fenntartásában. Az IKA új kuratóriuma ezt a szerepet ismeri és nagyon fontosnak tartja, és továbbra is támogatja. Ígérhetem azt, hogy semmi nem fog változni az egyházak támogatása körül. Ugyanaz a szolidaritás lesz tapasztalható az erdélyi magyar egyházak irányában, mint amit az elmúlt négy évben lehetett tapasztalni. Sôt ha lehet, akkor növelni szeretnénk ezt a szolidaritást.
Az Illyés-alapítvány elsôsorban a kultúrán keresztül a nemzeti identitás fenntartásának rendszerét támogatja. Még két olyan közalapítvány mûködik Magyarországon, amely a kisebbségben élô magyarok nemzeti identitásának megtartásában szerepet vállal: az Apáczai Csere János Alapítvány, amely kifejezetten a középfokú és felsôfokú oktatás területén támogatja a határon túliakat, és az Új Kézfogás Közalapítvány, amely a gazdasági szférát támogatja. Az IKA a két alapítvány mellett elsôsorban a kulturális rendszer támogatását célozta meg. Elsôsorban a lapokat, a folyóiratokat, könyvkiadást, a kulturális intézményeket, a magyar házakat, az egyházak kulturális építô tevékenységét kívánjuk támogatni, s mindaz, ami a kulturális támogatás körébe elhelyezhetô, feladata lesz alapítványunknak. Azt szeretném elérni, hogy e három nagy közalapítvány és mellette egy sereg más magyarországi támogatási forma összehangolt támogatási rendszerben jelenjék meg, amely remélhetôleg sokkal hatékonyabb lesz az eddiginél.
Egy romániai nemkormányzati szervezetek tagjaiból álló küldöttség, amely meghívást kapott, hogy látogassa meg a Franciaországban lévô emigráns roma táborokat, hétfôn elítélte a romák csoportos hazatelepítésérôl szóló francia határozatot. Kérték, hogy egyenként vegyék számba és mérlegeljék a romák helyezetét, számol be a France Press hírügynökség.
A Romani CRISS és Aven Ametza civil szervezetek tagjaiból álló küldöttség egy hét alatt 26, romániai romák által lakott Párizs környéki övezetet keresett fel. A látogatás után a küldöttség kijelentette: az itt élô romák nagy része visszautasítja a Romániába való visszatelepülési lehetôséget. A két szervezet vezetôje leszögezte: a romák többsége nincs tisztában a francia kormány által tett ajánlattal, ami a romák hazatelepítését illeti. Ugyanakkor a francia hivatalos szerveknek nincsenek megfelelô információik ezen közösségek helyzetérôl, — fûzték hozzá a küldöttség tagjai —, a huszanhat meglátogatott tábor közül ugyanis hatban nem romák, hanem románok, ukránok, oroszok és moldovaiak élnek. Az említett civil szervezetek képviselôi, akik a Nemzetközi Migrációs Irodától, nem pedig a francia Belügyminisztériumtól kaptak meghívást a látogatáshoz, azt kérik, hogy a romák helyzetét többé ne használják fel a biztonságpolitika hasznára, és ellenzik a "kollektív hazatelepítést". A küldöttség állásfoglalásából az is kiderül, hogy a francia hatóságok lehetôséget kellene hogy nyújtsanak mindazon családok számára, amelyek motiváltak a francia társadalomba való beilleszkedésre. Ugyanakkor, ami azokat illeti, akik elfogadják a hazatelepítést, a francia hivatalosságoknak meg kellene bizonyosodniuk afelôl, hogy Romániában védelmet élveznek majd. A civil szervezetek felajánlották: Franciaországnak és Romániának ideiglenes munkavállalásról (mezôgazdasági, köztisztasági) szóló egyezményt kellene kötnie, ennek köszönhetôen valószínûleg lecsökkene az illegális kivándorlás, valamint a feketemunkát végzô személyek száma. A romák támogatásával foglalkozó francia egyesületekkel (Medecins du Monde, Emberjogi liga, stb.) egyetemben a román civil szervezetek olyan mechanizmus megalakítását kérték, amelynek segítségével meg lehet figyelni a romák helyzetét Romániában és Franciaországban egyaránt.
Kovács László, az MSZP és Adrian Nãstase, a Román Szociáldemokrata Párt (SZDP) elnöke a várakozások ellenére mégsem írta alá hétfôn a két párt együttmûködésérôl szóló megállapodást a Szocialista Internacionálé Rómában zajló tanácsülésén. Felmerült azonban, hogy erre jó alkalmat nyújtana az RMDSZ Szatmárnémetiben tervezett kongresszusa.
A román fél azzal a szándékkal is érkezett Rómába, hogy ott aláírják a két párt közötti együttmûködésrôl szóló megállapodást.
Kovács László azonban az MTI-nek elmondta, hogy erre mégsem kerül sor az olasz fôvárosban. Hétfôn délelôtt még a Szocialista Internacionálé tanácsülésének megkezdése elôtt beszélgetést folytatott Adrian Nãstase román miniszterelnökkel, aki egyben az SZDP elnöke, valamint Mircea Geoanã külügyminiszterrel és Adrian Severin volt külügyminiszterrel (ôk is a párt vezetôi közé tartoznak).
A román politikusok megértéssel fogadták a magyar pártelnök érvét, miszerint a magyar fél csak a múlt hét második felében kapta meg a korábban egyeztetett és a román fél által jóváhagyott szöveget. Így nem volt már idô arra, hogy Kovács László ezt az MSZP elnöksége elé terjessze. Kovács elmondta: addig nem ír alá megállapodást, amíg azt az MSZP elnöksége jóvá nem hagyja. Erre pedig csak szerdán lesz lehetôség — fûzte hozzá.
Kovács László hozzátette: egyébként is jobbnak tartaná, ha egy kétoldalú megállapodást Magyarországon vagy Romániában, nem pedig egy harmadik országban írnának alá. Nãstase elmondta Kovácsnak: ígéretet tett Markó Bélának, az RMDSZ elnökének arra, hogy részt vesz az RMDSZ hamarosan megrendezendô kongresszusán.
Ezzel kapcsolatban megkérdezte magyar partnerét: tervezi-e a részvételét ezen a fórumon. Kovács azt felelte: még folyik az egyeztetés, mert Medgyessy Péter is meghívást kapott miniszterelnöki minôségben az RMDSZ kongresszusára. Kovács László elképzelhetônek tartja, hogy mindketten részt vesznek az RMDSZ Szatmárnémetiben rendezendô kongresszusán.
Szili Katalin, az Országgyûlés elnöke szerdán a magyar kultúra napja alkalmából Nagyváradra látogat — tájékoztatta az MTI-t az Országgyûlés sajtóirodája hétfôn. A közlemény szerint a házelnök találkozik Petru Filip polgármesterrel, az RMDSZ vezetôivel, valamint kongresszusi küldötteivel, Bihar megyei magyar polgármesterekkel és alpolgármesterekkel. Szili Katalin — aki Tempfli József katolikus püspökkel is találkozik — ünnepi beszédet mond a nagyváradi színházban.
Hétfôi lapzártánk után érkezett a hír, hogy jogerôsen elutasította a bukaresti fellebbviteli bíróság azt a keresetet, amelyet Tôkés László református püspök, az RMDSZ tiszteletbeli elnöke nyújtott be saját szervezete ellen. A bíróság tavaly októberben elsô fokon már elutasította a tiszteletbeli elnök keresetét. Tôkés László fellebbezett, a hétfôi tárgyaláson azonban megerôsítették az elsô fokú ítéletet, amely ezzel jogerôre emelkedett.
— Jogilag ez a per lezárult, de erkölcsileg nem — jelentette ki az ítélet kihirdetése után Markó Béla, az RMDSZ elnöke az MTI-nek.
A szövetségi elnök szerint Tôkés László azzal, hogy a román igazságszolgáltatáshoz fordult egy olyan kérdésben, amely a magyar közösség belsô ügye, hatalmas erkölcsi kárt okozott.
— Rólunk eddig a román többségben az a kép élt, hogy egységesek vagyunk és meg tudjuk oldani a legsúlyosabb kérdéseket is a magyar közösségen belül. Tôkés László ezt a vélekedést tette tönkre azáltal, hogy feljelentett bennünket egy bukaresti bíróságon, s hiába figyelmeztette mindenki, hogy hibát követett el, tovább folytatta a pert — mondta.
Markó Béla úgy vélte, hogy sem egy tiszteletbeli elnökhöz, sem egy püspökhöz, sem egy felelôs emberhez nem volt méltó, amit Tôkés László tett. — Sôt, azt kell mondanom, hogy Tôkés László részérôl történelmi felelôtlenség volt ez a per — jelentette ki Markó.
— Célom egyértelmû volt, azt kívántam bizonyítani, hogy a Szövetségi Képviselôk Tanácsának nincs mandátuma, és szerettem volna végre elérni, hogy a romániai magyarság maga válassza meg képviselôit közvetlen, titkos szavazással. Ez volt a célom, semmi viszálykodás — hangsúlyozta az MTI-nek Tôkés László.
Tôkés püspök emlékeztetett arra, hogy 13 évvel ezelôtt egy pártkongresszus — az egykori Román Kommunista Párt kongresszusa — után veszített Temesváron pert. Mint mondta, most az RMDSZ pártkongresszusa elôtt lett pervesztes. — A tét rendkívül nagy, hiszen tudjuk, hogy már a kongresszus színhelyére tart Adrian Nãstase román és Medgyessy Péter magyar miniszterelnök — mondta.
A tiszteletbeli elnök szerint a jogi helyzet világos: igaza van, úgy, ahogy 13 évvel ezelôtt igaza volt, azonban a hatalmi érdekek keresztezték az igazságszolgáltatás útját. Mint mondta, ez is bizonyítja annak az európai követelésnek a jogosságát, hogy a hatalmi ágakat válasszák szét Romániában. Tôkés László úgy véli: az ítéletet mind jogi, mind politikai szempontból elfogadhatatlannak tartja. Szerinte a romániai magyarság egységét nem a peres eljárás, hanem a politikai befolyás alatt született, pártos ítélet veszélyezteti.
A Szocialista Internacionálé Tanácsa római ülésén jóváhagyta az SZDP teljes jogú tagságára vonatkozó javaslatot, áll a kormánypárt keddi közleményében. Az elôterjesztést a Szocialista Internacionálé júniusban, Sao Paoloban megrendezésre kerülô kongresszusán bocsátják szavazásra, áll a közleményben. Az SZDP küldöttsége Adrian Nãstase pártelnök vezetésével vett részt a római ülésen.
Kedden Iuliu Pãcurariu demokrata párti szenátor ismét heves támadást intézett a kormányzópárt ellen. Keddi sajtóértekezletén a szókimondó politikusként ismert Pãcurariu a központi költségvetés elosztásáról, az államfô és a miniszterelnök hét végi látogatásáról, a regionalizáció kérdésérôl, illetve a kórháztörvényrôl szólt.
A szenátor szerint teljes mértékben hiányoznak az objektív kritériumok a költségvetési pénzek elosztásánál. — A jelenlegi hatalom politikai nyomásgyakorlásra használja fel a pénzek odaítélését. Ezzel magyarázható az is, hogy Kolozs megyében több polgármester a Szociáldemokrata Párthoz igazolt át. Az ügyben a különbözô európai fórumokhoz fordultam, hiszen 2001-ben például számításaim szerint a kormánypárti polgármestereket 30 százalékkal több pénzhez juttatják, mint a Demokrata Párthoz tartozókat.
Pãcurariu szerint szinte teljesen felesleges volt az államelnök és a kormányfô hét végi kolozsvári látogatása, hisz "ugyanazokat a már jól ismert kérdéseket vetették fel: korrupció, a közigazgatás hatékonyságának növelése". — Ugyanaz a demagóg szöveg hangzott el, mint valamennyi alkalommal. Sajnálatos viszont, hogy a decentralizáció nevében a hatáskör átruházásával együtt nem történik meg az anyagi források megjelölése is — mondta a szenátor. Úgy véli, a kormánypárt hamisan értelmezi a regionalizáció kérdését. — Nyugaton a régió vezetôje mögött döntéshozó szerv is jelen van, nálunk csupán kormánypárti képviselôkrôl lenne szó. A kormánypárt érzékeny helyen érzékeny témát vetett fel — jegyezte meg.
A szenátor elégedetlen az egészségügyi törvénnyel is. Szerinte a jogszabálynak szavatolnia kellene az Országos Biztosító Pénztár anyagi függetlenségét. — Az intézménynek semmiképp sem kellene a pénzügyminisztérium hatáskörébe tartoznia. Úgy tudja, az egészségügyi tárca azért zárná be a Herbák (Clujana) kórházat, mivel oda Stefan Florian, a megyei egészségügyi igazgatóság vezetôje idegsebészeti klinikáját költöztetné.
Közzétették a Kolozs Megyei Pénzügyi Igazgatóság 2002-es mérlegét. Ennek értelmében tavaly az állami költségvetésbe 7555,2 milliárd lejt gyûjtött be, ami a program 3,1%-os túlteljesítését jelenti, és 1525 milliárd lejjel haladja meg a 2001-es évi szintet.
A tavalyi bevétel összetétele, milliárd lejben: profitadó 884, késedelmi adó (jövedelem után) 10,5, jövedelemadó 1457,5, hozzáadott értékadó 4416,5, luxusadó 642,4, vámtaksák 152,6, más 3055,7. Területileg a megyében az egyes alegységek között a következô megoszlás alakult ki: Kolozsvár 94,46%, Dés 1,39%, Torda 2,1%, Aranyosgyéres 1,52%, Szamosújvár 0,33%, Bánffyhunyad 0,20%. Kolozs megyében tavaly a következô vállalatok adóztak a legnagyobb mértékben az állami költségvetésbe: Ursus, Petrom, Electrica, Terapia, Napolact, Prodvinalco.
Az összjövedelmi adó begyûjtése érdekében 101 115 dossziét fogadtak el, ezekhez további 2564 hivatalból indított adóztatási eljárás társult. Az okmányok feldolgozása nyomán 34,9 milliárd lejt kellett utólag behajtani, és 72,5 milliárd lejt visszafizetni. 615 esetben válaszoltak jogi személyek, és 432 esetben magánszemélyek által benyújtott kérdésekre.
Az elmúlt évben a pénzügyi ellenôrzô igazgatóság 3524 ellenôrzést végzett jogi- és magánszemélyeknél, amelynek nyomán 743 kihágási jegyzôkönyvet vett fel. A pénzügyôrség jelentése alapján tavaly 35,71%-kal nôtt az adócsaló cégek száma, de az általuk okozott kár a 2001-es esztendôhöz képest 40,17%-kal csökkent.
Bukarest továbbra is a legolcsóbb európai város, világszinten a 120. helyen áll az Economic Intelligence Unit (EIU) által összeállított listán, amely a világ 134 legfontosabb városát tartalmazza.
A ledrágább városok továbbra is Tokió és Oszaka, azonban az egységes európai pénznem bevezetése és ennek az utóbbi idôszakban tapasztalt megerôsödése nyomán az euróövezet árai növekedtek a legnagyobb mértékben.
Hongkongot a harmadikról a negyedik helyre szorította Oslo. A hatodik helyen Zürich áll, míg a hetedik helyen álló London továbbra is a legdrágább európai fôváros. Az Európai Unió legolcsóbb városa Lisszabon, amely az EIU listájának 74. helyét foglalja el.
A saláta tudományos neve Lactuca sativa L., egyik legelterjedtebb zöldségnövényünk. Elsôsorban azért, mert nem hôigényes, vethetô kora tavasztól késô ôszig, gyorsan nô. Vitamin és ásványisó tartalma jelentôs. 100 gramm levélben 43 mg kálcium, 32 mg foszfor, 0,3 mg vas, 350 mg kálium, 15 mg E-vitamin, 4,2 mg A-vitamin, 0,07 mg B1-vitamin, 0,08 mg B2-vitamin, 0,5 mg PP-vitamin található. Ezenkívül a salátában van még 0,1% cukor, 1,4% fehérje és 0,5% cellulóz. A salátalé sárgarépával vegyesen naponta fogyasztható, csökkenti a hajhullást és a TBC betegeknek is ajánlják, azért is, mivel vízhajtó szerepe is jelentôs.
A perzsák idôszámításunk elôtt 550 évvel már fogyasztották. Jelenleg szinte az egész világon termesztik, de nagyobb területeken fôleg Nyugat-Európában, az Egyesült Államokban és Japánban.
Hazánkban mindenik megyében elôfordul, különösen a nagyobb városok és ipari központok szomszédságában termesztik, és összesen
14 000–15 000 hektárt foglal el évente. A gazdáknak jelentôs jövedelmi forrást jelent, különösen a korai termés, ami fólia alatt vagy üvegházban terem. Magja már 2–3 Celsius-fokon csírázik. 5–10 fokon 6–10 nap alatt kikel. 25 fokon felül azonban nem érdemes vetni, mert bizonyos fajták "elalszanak" a földben. Télen, ha ôsszel idejében elvetették, megedzôdött és már 5–6 levele van, mínusz 5–6 fokos hideget is kibír. Indrea professzor véleménye szerint mínusz 18 fokos hideg sem ártott a salátának tíz évvel ezelôtt a kolozsvári Agrártudományi Egyetem kísérleti parcelláin. A növekedéshez szükséges optimális hômérséklet 20–22 fok. Több nedvességre van szüksége a kelésnél. Szárazság idején hamar "felmagzik", s romlik a levelek minôsége. A túl sok nedvesség is káros, mert kedvez a betegségek megjelenésének.
A talaj igényét illetôen megjegyezhetô, hogy a középkötött szerkezetû földeket kedveli, amelyeknek humusztartalma 5–7% és a Ph értéke 6–7,2. De nem lesz jó saláta-termés a gyenge termôképességû, túl könnyû vagy nehéz parcellákon, savanyú kémhatású talajokon. A szerves trágyát és a nitrogén tartalmú mûtrágyát meghálálja. A foszfor és a káli-trágyák a salátafej kialakításában játszanak fontos szerepet.
Vetômag szükséglet: a vetési módtól függôen 0,5–2,0 kg/ha;
Vetési idô:
— üveg és fólia alatti hajtására, decembertôl februárig;
— szabadföldi termesztésre márciustól több szakaszban;
— áttelelô fajták esetében augusztus végétôl szeptember elejéig.
Tenyészterület:
— helyben vetésnél 20–30 cm a helyes sortávolság. Két-három leveles korban 15–20 cm-re kell ritkítani;
— hajtatásban a fej nagyságától függôen 20–30x25–30 cm.
Hazai termesztett fajták:
Májusi Nagyon Korai, Dena Korai, Oatinata Korai, Északi Kései, Brãilai Nagyon Korai.
Magyarországi fajták:
Edina: Enyhén fûtött és fûtetlen fólia alatti hajtatásra alkalmas. Rövid tenyészidejû, a fej középnagyságú, tömött. Levelei finom szerkezetûek, világos színûek.
Hajtató gigant: Fûtetlen fóliás termesztésre alkalmas. Nagy, tömör fejeket képez. Levelei ép szélûek sárgászöldek.
Kobak: Enyhén fûtött vagy fûtetlen fólia alatt termeszthetô. A fej nagy, levelei sárgászöldek, finom szerkezetûek. Egyik legjobb ízû fajta.
Szabadföldi fajták
Majális: Korai és nyári termesztésre is alkalmas. A fej középnagyságú, tömött, a levelek tompazöld színûek, hólyagos felületûek.
Nyári óriás vaj: Korai szabadföldi termesztésre jó, gyorsfejlôdésû, a fej nagy, tömött, levelei is nagyok, ép szélûek, veszteségmentesen szállítható.
Keszthelyi nyári: Egyik leghosszabb tenyészidejû fajta. Levelei világoszöldek, hólyagosak.
Iceniális: Jó minôségû. Sokáig nem megy magszárba, a fej nagy, tömött. Levelei sárgászöldek, hólyagosak.
Téli vaj-fej: Palánta formájában telel át. Tavasszal korán fejesedik. A fej kicsi vagy középnagy, levele hólyagos.
Az Electrica Rt. szamosújvári fiókja a Szamos-parti kisváros mellett nem kevesebb mint tizennyolc községet lát el villanyárammal. Az utóbbi esztendôkben komoly anyagi erôfeszítéseket tettek a hálózat korszerûsítése érdekében. Ennek ellenére egyre több a panasz. Különösen a lakosság fizetôképtelensége okoz gondot a villamosmûvek dolgozóinak. Amint azt lapunknak Drutã Eugen mérnök, az Electrica Rt. szamosújvári részlegének vezetô szakembere elmondta, az adósság meghaladja a 800 millió lejt. Sok problémát okoznak a villanyáramot "lopó" személyek. Különösen faluhelyen gyakori az ilyen eset. Az utóbbi idôben több büntetést is kiróttak a villanyáram-hálózat terén tapasztalt rendellenességek okozóinak. Oda is eljutottak, hogy lekapcsolták ôket a vezetékrôl, és néhány "szarka" ellen büntetôeljárást indítottak. A hasonló eseteknek akarnak véget vetni az Electrica szakemberei, és mindazokat a személyeket, akik nem fizetik rendszeresen hónapról hónapra a villanyfogyasztásukat, lekapcsolják a hálózatról. Az eredetileg 2002 végére tervezett intézkedéseket a karácsonyi ünnepeket miatt elhalasztották, most viszont hozzálátnak az intézkedés életbe ültetéséhez.
Amint arról lapunkban már írtuk, ingyen kapnak mûtrágyát azok a gazdálkodók, akik 0,50–2,5 hektár szántófölddel rendelkeznek, s azt meg is dolgozzák.
Az érdekelt termelôk sürgôsen adják be igénylésüket a községi tanácshoz, ahol a földjük van.
Egy hektár után 1 zsák mûtrágyára jogosult a termelô. Ne halasszák a dolgot egyik napról a másikra, mert könnyen meglehet, hogy elfogy az erre a célra elkülönített pénzösszeg, s hoppon marad a gazda, tudtuk meg a minap a Kolozsvári Mezôgazdasági Igazgatóságon, Dr. Ivan Ilarie vezérigazgatótól.
Nem lehet telefonon elérni a Besztercei Drogfogyasztást Megelôzô Központot, mivel egy hete meghibásodott a vonal, és hiába értesítették a Távközlési Igazgatóságot, még semmit sem tettek a hiba elhárításáért. A központ tavaly szeptemberi létrehozása óta több tucat hívás érkezett a 934-es telefonszámra.
A központnak nem a telefonmeghibásodás az egyetlen gondja, ugyanis képtelenek érdemben segíteni azokon, akik le akarnak szokni a kábítószerrôl, mivel a megyében nincs egyetlen olyan kórház, ahol mûködne elvonó osztály, így a pszichiátriára utalják be a szenvedélybetegeket.
A besztercei hatóságok nyilvántartásában tíznél több tizenéves kábítószer-fogyasztó neve szerepel, de számuk ennél jóval nagyobbra tehetô.
A polgármesteri hivatal hatáskörébe tartozó adók és illetékek értékének meghatározása volt a legutóbbi tanácsülés egyik fô napirendi pontja — számolt be lapunknak Márton Elek, Kisbács alpolgármester. A tavalyi értékekhez képest 42 százalékos növekedést hagytak jóvá, amely az inflációt, illetve a minimálbér növekedését követi. Így például az éjjeliôrök bérére százötvenezer lejt fizet egy évre minden 21 és 60 év közötti férfi. Természetesen csak akkor, ha nem vállalnak ôrszolgálatot. A kultúrotthon használati díja változó, attól függôen, hogy a községbeliek vagy idegenek szándékoznak kibérelni.
A község lakosai egy új illetéket is kötelesek fizetni 2003-ban, amennyiben igénybe veszik a polgármesteri hivatal szakembereit. Ötszázezer lejes díjat fizetnek mind az építômérnök, mind az agrármérnök szolgálataiért. Ha például adásvételi szerzôdés esetében az agrármérnök kiszáll a földterületek kimérése érdekében, az illeték egészét ki kell fizetni. Konfliktusos helyzet esetén — hagyatéki tárgyalás vagy szomszédok közötti kérdéses határterület — csak 200 ezer lej a díj, mivel feltételezhetô, hogy az ügy elhúzódik, és több alkalommal igénylik a szakember szolgálatait. A 18-as, illetve 1-es földtörvények földmérései és a birtoklevelek kiállítása természetesen ingyenes marad.
Úgyszintén külön adót vetnek ki a melléképületekre. Kisbácsban amúgy is nagy gond van ezekkel. A tömbházlakók tömegesen építették a fáskamrákat az épületek oldalához, amelyeket a földgáz bevezetése óta már nem használnak. Jelen pillanatban ezek szeméttelep jelleget kölcsönöznek a tömbháznegyednek. A kormány által kibocsátott 36-os rendelet tehát kapóra jön a kisbácsi polgármesteri hivatalnak: a lakók vagy lebontják végre a használaton kívüli épületeket, vagy adót fizetnek utánuk.
A területek, telkek után fizetendô adók kritériumainak megváltozásáról falugyûléseken kívánják tájékoztatni a lakosságot. Márton Elek elmondta: magyarra is lefordítja az új adótörvényt, hogy mindenki számára hozzáférhetô és érthetô legyen.
Nagyon szigorúan büntetik azokat a személyeket, akik elmaradtak a 2002-es adók kifizetésével. A legelôdíjra például száz százalékos felárat számítanak.
Gólya látogatta meg a napokban a reketói Simion Prigoanã kertjét. A hosszúlábún semmiféle betegség nyomait nem lehetett felfedezni, így az amúgy is babonás falubeliek — akiknek zöme szétszórt havasi tanyákon él — csodát véltek felfedezni az eset mögött.
Reketót tucatnyi, egymástól hegynyi távolságra esô, egymással nehezen kommunikáló tanya alkotja: Ghermãnesti, Busesti, Dobrin a völgy baloldalán, a Mãguri tanyarendszer pedig a patak jobb oldali magaslatain húzódik. A Dobrin-tetô és fenyveshatár közelsége különösen kedvezett a babonák, hiedelmek fenmaradásának, sôt ezek felvirágzásának is. Az Onoaja-madár meséjét valódi "mesék" is kísérik: Dobrinban például évekig neveltek egy fiatal szarvast, amely lassan háziállatsorba került. A tanyákon évszázadokig petróleumlámpákkal világítottak, a villamosítás csak 1997-ben érte el a völgy bal oldalát.
A gólya feltûnése Simion Prigoanã kertjében szinte az egész falut felkavarta, hiszen minden folyó és állóvíz — egy bizonyos úsztató kivételével — tövig be van fagyva a környéken, és a havasi tél éppen ezekben a napokban süllyesztette a lehetô legmélyebbre a hômérôk higanyszálát.
Prigoanã egy darabig bénultan bámulta a hosszúlábú csodát, majd nekilátott kuckót fabrikálni a madárnak. Az etetés gondja váratlanul hamar megoldódott, kiderült, hogy a titokzatos állat szereti az ebédmaradékot.
A falu a Madártani Intézettôl várta a megnyugtató magyarázatot — a télen látott fehér gólya bajnak a jele náluk (a hiedelem valószínûleg a székely fehérkucsmás-hagyományokkal rokon) —, így az intézet igazgatójának helyszíni kijelentése, miszerint érthetetlen a jelenség, számos mendemondának adott életet a havasi tanyavilágban.
A jelenséget tudományos szinten tanulmányozók szerint háromféle magyarázata lehet a hosszúlábú csodának. 1. Elromlott a madár biológiai órája (ez egyáltalán nem "csoda", hiszen a betegségek, genetikai mutációk a madarakat éppen úgy érintik, mint bármilyen más élôlényt). 2. Egyszerû ránézéssel megállapíthatatlan sebesülés miatt maradt itthon. 3. Az általános felmelegedés újabb jelének vagyunk tanúi.
E harmadik feltevéssel kapcsolatban Wanek Ferenc paleoökológus a Szabadságnak elmondta: a klímaváltozások a Földön rendkívül hosszadalmas folyamatok, így már ezért sem lehet egy itthonmaradt madár miatt ilyen globális trendre gyanakodni. — Én különben már láttam sebesült, itthonmaradt gólyát — mondta. — Méteres jégcsap lógott a csôrérôl… A falubeliek rájöttek, hogy el van törve a lába, és sínbe tették. Valami olyan baja lehet ennek a madárnak is Reketón, és amennyiben megvizsgálnák alaposan, talán ki is derülne a "hosszúlábú csoda" oka. Véleményem szerint csak annyi történt, hogy elromlott a madár biológiai órája, és a szerencse — a be nem fagyott zsombék és ennek "állatbarát" környéke — hozzásegítette ahhoz, hogy túlélje a kalandot.
Az aranyosgyéresi tulajdonosi vagy lakótársulásoknak csupán néhány napjuk van még arra, hogy törlesszék a közköltségekbôl felhalmozott adósságaikat — a hét végétôl a szolgáltatások felfüggesztése vár rájuk.
A városi lakás- és közgazdálkodási hivatal adósságbehajtó irodájának vezetôje, Constantin Bârsan elmondta, hétfôn már felfüggesztették a nagy adósságot felhalmozott magánházak ellátását. A megtorló intézkedés összesen 200 ingatlant érint, amelyek összesen több mint 800 millió lejes adósságot halmoztak fel. Pénteken a vállalat elkezdi a tulajdonosi és lakótársulásoknak, valamint a cégeknek biztosított szolgáltatások felfüggesztését. Az intézkedés a jelenleg még 94 millió és 490 millió lej közötti hátralékot felhalmozott 17 lakótársulást érintené, amelyek már közel egy esztendeje nem fizettek a szolgáltatásokért. A hátralék mellett az adósoknak késedelmi kamatot is kell fizetniük, amely szintén tetemes összeget tesz ki, egyes lakóközösségek esetében eléri a 600 millió lejt is. A lakás és közgazdálkodási igazgatóság szolgáltatásait az alábbi ingatlanok lakói lesznek kénytelenek nélkülözni: 8-as, 9-es, 13-as, 19-es, 36-os, 40-es, 55-ös, 84-es, 91-es, 96-os, 99-es, 100-as, 107-es, 110-es, 113-as és 117-es számú tömbházak, ezek közül a legsúlyosabb a helyzete a 40-es lakótársulásnak. A tetemes adósságokat felhalmozott cégek esetében is felfüggesztik a szolgáltatásokat. A cégek összadóssága meghaladja a 14 milliárd lejt, s ebbôl 13 milliárd lejjel egyedül a Tordai Távfûtési Vállalat tartozik. Amennyiben a lakótársulások péntekig nem törlesztenek adósságaikból, a szolgáltatások felfüggesztését kénytelenek elszenvedni, míg a cégeket ráadásul beperelik.
Két tasnádi (Tãsnad, Szatmár megye) fiatalt holtan találtak kolozsvári lakásukon. A 23 éves D. Róbert Attila, nagykárolyi labdarúgó és 21 esztendôs barátnôje, P. Anita Krisztina, a kémiai egyetem hallgatója holttestét kerekdombi albérletük fürdôszobájában fedezték fel hétfôrôl keddre virradóra, mindketten szénmonoxid-mérgezést szenvedtek. A halált a fürdôben lévô hibás gázbojler okozta, amelynek szivárgását egyikük sem vette észre. A bojler egész éjszaka mûködésben volt.
A két holttestet a törvényszéki kórbonctanra szállították, a boncolás után a haláleset további részleteire és körülményeire derülhet fény.
Többrendbeli lopás
Harminc napra szóló elôzetes letartóztatási parancsot bocsátott ki a kolozsvári ügyészség egy férfi ellen, akit többrendbeli lopással vádolnak.
A 33 esztendôs Gheorghe Boldijar, felsôegregyi (Agrij, Szilágy megye), a Mãrãsti és Kétvízköz negyedekre "szakosodott", több lakást kifosztott, az anyagi kár mintegy 43 millió lej. A rendôrök eddig 30 millió lej értékû anyagi javakat térítettek vissza.
A férfit minôsített lopás alapos gyanújával helyezték elôzetes letartóztatásba.
A tordai pénzügyigazgatóság több mint félmilliárd lejt rótt ki büntetésként azokra a lakosokra, akik tavaly elmulasztották idôben leadni a 2001-es esztendôben befolyt jövedelmeiket összefoglaló bevallást.
Tavaly több mint ezer személy mulasztott el eleget tenni állampolgári kötelességének, s ôket egyenként 500 ezer lejes pénzbírsággal voltak kénytelenek sújtani. Többnyire olyan fiatalokról van szó, akik sok esetben csupán néhány napot dolgoztak, és egyszerûen nem tudták, hogy ebben az esetben is jövedelembevallást kell tenniük. Rájuk való tekintettel a tordai pénzügyigazgatóság Bukarestben a pénzügyminisztériumnál kérvényezte a pénzbírságtól való mentesítést, ám a fôvárosban ehhez nem járultak hozzá. A visszautasítás eredményeként az érintetteknek sok esetben többet kellett most büntetésként fizetniük, mint amennyi pénzt a be nem vallott tevékenységbôl kaptak.
A kereskedelmi egységek már ebben a hónapban elkezdték összeállítani és leadni az alkalmazottaik 2002-es (alaptevékenységbôl fakadó) jövedelmeit összesítô fejlapokat, ezek leadási határideje február 28. Az alkalmazottaknak kötelességük március 31-ig bejegyeztetni 2002-es összjövedelmi bevallásukat.
Kolozsváron is újjáalakult a gépkocsivezetôk szakszervezete, nagyrészt a Pritax taxivállalat alkalmazottaiból, mégis az esemény szervezôi a Kolozsvár–Budapest útvonalon 8+1 személyes mikrobuszokat mûködtetô cégek voltak. A többségben az erô elv alapján megoldást szeretnének találni a közel fél éve húzódó nehézségeikre.
Helyzetük továbbra is tisztázatlan, érthetetlen. Nem hivatalos források szerint létezik egy megállapodás az Országos Útfelügyelôség (ARR) és a határrendôrség között, amelyben a mikrobuszos cégeknek tilos ügyfeleket szállítani, a határt csakis abban az esetben léphetik át, ha a vállalkozás saját alkalmazottait szállítja. Ugyanakkor ez ismét homályossá teszi az ügyet, mivel egy jegyzôkönyv két intézmény között nem bírhat törvény értékkel, és ha már úgy bánnak vele, mintha törvény lenne, legalább nyilvános kellene hogy legyen. Jelenleg viszont úgy tûnik, hogy a fentebb említett egyezség, ha valóban létezik, titkos. Emil Marc, a szakszervezet frissen választott elnöke szerint a helyzet messzemenôen rendellenes, úgy látja, hogy a legkissebb tisztviselôk is visszaélnek a rájuk ruházott hatalommal. Talán ezzel is lehet magyarázni, hogy más városokban ugyanezek a vállalkozások továbbra is akadálymentesen folytatják tevékenységüket.
Öt kolozsvári vállalkozás egyéb megoldás hiányában beperelte a bukaresti ARR-t, ítéletet az ügyben a kolozsvári bíróság január 23-án fog hozni. Addig is Bodó Éva, az Éwy cég tulajdonosa már két pert megnyert a kapott bünetetések ellen, mint megtudtuk, ráadásul nem az egyetlen, aki ebben a helyzetben van. A tulajdonosok elmondása szerint a határôrök egy oda-vissza útért egymillió lejt várnak el, kocsinként. Természetellenes, hogy egy demokratikus országban ennyire nyilvánosan lehet csúszópénzt elvárni és elvenni, igaz, adni is.
Florea Dumitru, a bukaresti érdekképviselet küldötte a Szabadságnak elmondta, hogy a román törvénykezésben gyakoriak a hiányosságok, ellentmondások, helyenként az aberrációk, mint az utasszállítók esetében is, de egyelôre nincs mit tenni. A szakszervezet abban az esetben, ha továbbra sem lesz megoldás, a lassan tönkremenô cégek számára tüntetéseket szeretne szervezni a figyelem felkeltésére.
A taxisok is elégedetlenek. Számukra a listát a rendôri visszaélések vezetik, utána a véget nem érô bürokrácia, a rossz utak, következnek, és reményeik szerint a CNSLR-Frãtia szakszervezeti szövetség sokat segít majd nekik gondjaik legalább egy részének a megoldásában.
— Az anyósom mindenkinek azt mondja, hogy nôies vagyok. Nem zavar, mert hozzá képest tényleg.
2003. január 16-án került sor a Korunk Ablak a jelenre címû pályázatának díjkiosztójára a Református Teológiai Intézet dísztermében. A rendezvényen részt vett Egyed Péter, Katona Ádám, Csép Sándor, Hajdú-Farkas Zoltán és Pomogáts Béla is, mégis néhány diákról szólt az egész. Ôk voltak azok, akik dolgozataikat beküldték a pályázatra, és most ott ültek a padokban, várva, hogy mi következik.
A díjakat Balázs Imre József osztotta ki, aki elmondta, hogy mirôl is szól a pályázat, és miért gondolták ki egyáltalán. "Azokat szólítottuk meg, akiknek a hangja az erdélyi magyar nyilvánosságban nem mindig hallatszik elég hangosan. Arra buzdítottuk a középiskolásokat, döntsenek jövôjükrôl. Mert a viszony, ami közted és környezeted között van, alakítható — az elsô lépés pedig ebbe az irányba az, hogy véleményt mondj róla." Ôk aztán mondtak is rendesen. Ezt bizonyítja az a 78 dolgozat, amely a pályázatra beérkezett. Bár a pályázatot középiskolásoknak hirdették meg, beneveztek fiatalabbak, és olyanok is, akik most már egyetemisták, azonban amikor dolgozatukat megírták, még végzôsök voltak. Legyen most csak a névsoruk itt, de a következô Campusban interjút is közlünk néhányukkal. Nagydíj: Móra-Ormai Zoltán (Sepsisztentgyörgy, a Székely Mikó Kollégium 2002-es végzettje) I. díj: Balogh Xénia (Kolozsvár, Báthory-líceum, XII.) Szén János (Csíkszereda, Márton Áron Gimnázium, X.) A zsûri különdíja: Papp-Zakor Ilka (Kolozsvár, Báthory Líceum, VII.). II. díj: Fülöp Orsolya (Székelyudvarhely, Tamási Áron Gimnázium, XII.), Török Noémi (Székelyudvarhely, Tamási Áron Gimnázium, X.), III. díj: Bálint Tamás (Székelyudvarhely, Tamási Áron Gimnázium, XI.), Mazurek Andrea Janka (Szatmárnémeti, Kölcsey Ferenc Gimnázium, XII), Nagy Ella-Bernadette (Csíkszereda, Márton Áron Gimnázium, X.). Dicséret: Molnár Gyöngyi (Székelyudvarhely, Tamási Áron Gimnázium, X.) Nagy Zsuzsánna (Kolozsvár, Apáczai-líceum, XI.), Pál Lehel (Székelyudvarhely, Tamási Áron Gimnázium, XI.), Sütô Béla József (Barót, Baróti Szabó Dávid, X.) Szôgyör Árpád (Csíkszereda, Nagy István Mûvészeti Líceum, XI.) Zsizsmann Erika (Kolozsvár, Báthory-líceum, XII.). Voltak még átadott könyvjutalmak, Albu Petra, Kozma Katalin, Gödri Veronika, Széman Emese Rózsa, Tóth Ágnes részére. Tényleg kijár nekik egy taps, persze csak akkor, ha közben nem ejtitek ki az újságot a kezetekbôl.
Lajos bácsi nagyon kedvesen fogadott minket. Öten voltunk, újságíróis lánykülönítmény, és egyik tanárunk vitt el hozzá, a Grigó egyik kis kertes házába.
Lajos bácsi teával és kávéval kínált, aztán leült közénk, és mesélni kezdett. Azért mentünk hozzá, hogy az Utunkról kérdezgessük. A teljes neve ugyanis Létay Lajos, ô volt néhány évtizeden keresztül az Utunk fôszerkesztôje. Kicsit restelkedve léptünk be. Mit fogunk mi most kérdezni? Halvány ötleteink voltak, de csak igazán halványak, mert mit tud a "mai fiatalság" egy ilyen "régi" lapról? — Nagyon keveset… Aztán rájöttünk, nem lesz gond. Lajos bácsi olyan élénken fogott bele a mesélésbe, hogy nem kellett sokat kérdeznünk. És mondott egy nagy halom olyasmit, ami alapján legközelebb már akár kérdezni is tudnánk.
Miért szólítottuk ilyen természetesen és közvetlenül "Lajos bácsi"-nak? Nemcsak a mintegy hatvanéves korkülönbség miatt. Kányádi Sándor — mesélte a vendéglátónk — fiatal fiú volt, amikor az Utunkhoz került, és ôt már akkor "lelajosbácsizta". Hiába javította ki nevetve, Kányádi kifejtette: az ô falujában bácsinak kell szólítani mindenkit, aki legalább tíz évvel idôsebb. Így lett Létay Lajosból már fiatal korában Lajos bácsi.
És Lajos bácsi mesélt, mesélt az Utunkról, a kommunizmusról, arról, hogyan lett ô a Központi Bizottság tagja, a Román Írószövetség alelnöke, és ilyen minôségében "jó elvtárs" Kínában (mert a keze ráállt a pálcikák használatára, és a gyomra bírta a selyemhernyóból készült "kakast"). Szomorkás-beletörôdôn megállapította, hogy sokan elfelejtették, pedig ô rengeteg ismerôsének segített… De a versei azért meg-megjelennek, s köteteit most is büszke öntudattal mutatja meg.
Mennyi mindent mesélhetett volna még, ha lett volna még idônk!
Próbáltuk meggyôzni, írja meg az önéletrajzát, és mert rengeteg érdekeset tudna mesélni fôleg azért, mert úgy érzi, hogy sokan félreismerik. Erre csak azt felelte, már nincs rá ideje. Hamarosan ismét születésnapját ünnepelheti: a nyolcvanharmadikat.
Véget ért a negyedéves szociológus hallgatók által végzett negyedik Civil kurázsi közvéleménykutatás. Az elôzô három alkalomtól eltérôen, 2002 novemberének végén és decemberének elején a kolozsvári diákság helyett az itteni magyarságról gyûjtöttek adatokat. A 860 megkérdezett magyar nemzetiségû, felnôtt, kolozsvári lakos politikai kultúrájára, politikai viselkedési mintáira és attitûdjeire, illetve a különbözô intézményekbe vetett bizalmára voltak kíváncsiak.
A kérdôívezés eredményeirôl Pásztor Gyöngyi tájékoztatta a Campust. A ténykérdések válaszai közül az egyik legfontosabbnak azt tartja, hogy a helyi magyar lakosság anyagi helyzete általában ugyanolyan, mint a román lakosságé, és valamivel jobb az országos átlagnál. Ugyanakkor meglepônek tartja, hogy a magyarok felének nincs semmi megtakarított pénze.
Pásztor Gyöngyi elmondta, a kolozsvári magyarság 64%-a olvas újságot, 75%-a hallgat rádiót és 72%-a néz tévét. A legnépszerûbb lap a Szabadság, utána következik a Krónika, majd a Clujeanul és egyéb román nyelvû lapok. A rádióadók közül a legtöbben a Kolozsvári Rádió és a Kossuth Rádió adását kedvelik, ezek után következnek a népszerûségi listán a különbözô kereskedelmi adók. A kolozsvári magyar tévénézôk 41%-ának kedvenc csatornája a Duna Televízió, és 21%-uk nézi a Pro Tv-t, amelyet a ranglistán a Román Televízió és az Antena 1 követ szinte azonos aránnyal. Számítógépe a megkérdezettek 26%-ának van otthon, és 19%-uk szokott internetezni valahol (leggyakrabban levelet írnak vagy keresgélnek — a legnépszerûbb keresôprogram a Google).
A társadalmi távolságot, a más nemzetiségek elfogadását kutató kérdés alapján kiderült, hogy a kolozsvári magyarság könnyebben elfogadja a román nemzetiségûeket, mint a romákat. Amit Pásztor Gyöngyi érdekesnek talált: a nôk toleránsabbak a férfiaknál. Ugyanakkor ôk maguk semmiféle hátrányos megkülönböztetésre nem érzékenyek, kivéve a nemzetiségire.
A Kolozsváron élô magyarok többsége egyedül az egyházban bízik a különbözô intézmények közül, a bizalmi rangsor második helyén pedig a rendôrség áll. A kutatók szerint az elsô azzal magyarázható, hogy az egyház maradt az egyetlen teljesen magyar intézmény a környezetükben, a rendôrségben pedig valószínûleg azért bízik a magyar lakosság, mert jelentôs konfliktus alakult ki közte és a polgármesteri hivatal között (amelyben egyáltalán nem bízik).
A megkérdezettek 65%-a biztosan elmenne szavazni, ha a jövô héten helyhatósági választásokat rendeznének, 16%-uk pedig valószínûleg részt venne a szavazáson. Közülük a legtöbben középkorúak, a legkevesebben fiatalok, ami a fiatalság határozatlanságára figyelmeztet. A legtöbben RMDSZ-est választanának polgármesterül, de érdekes azoknak a listája, akikre szavaznának: 43% Boros Jánosra, 23% Eckstein-Kovács Péterre, 8% Frunda Györgyre és 5% Kónya-Hamar Sándorra. 1% továbbra is Gheorghe Funart szeretné polgármesternek. A kutatók szerint az eredmény magyarázata az, hogy a különbözô közéleti személyiségeket a média gyártja. Boros alpolgármester népszerûsége annak is köszönhetô, hogy a jelenlegi polgármesterrel gyakran kerül konfliktusba, s ezt a sajtó is részletezi.
Egy esetleges elnökválasztásra a megkérdezettek 63%-a menne el, több mint fele Frunda Györgyre szavazna, 15%-uk Theodor Stolojanra, 7–7%-uk Markó Bélára és Adrian Nãstasera, utánuk következik a listán Bãsescu, Constantinescu és Iliescu. Érdekes ugyanakkor, hogy az emberek szinte felét nem érdekli a politika, de szavazni elmennének. Az RMDSZ országos terveivel inkább a párt tagjai elégedetlenek, talán mert ôk többet is tudnak annak tevékenységérôl.
A kolozsvári magyarság 4,8%-a vállalt már külföldi vendégmunkát, többségük alacsonyabban iskolázott fiatal férfi. Kitelepedésre a megkérdezettek 19%-a vállalkozna, ha kedvezô lehetôségei adódnának, 9%-uk szándékszik kitelepedni és 3%-uk már meg is tette az ehhez szükséges lépéseket. A kivándorolni szándékozók többsége nô.
Mint ahogy az már több ízben kiderült ebben a rovatban, Románia a végtelen lehetôségek országa. Csak gyôzzük kiaknázni ôket. Azért már szép lassan aknázgatnak is, csak gyôzzük elkapni a fejünket. Most például ismét divat lett a Nemzeti (itt minden nemzeti) Büntetô Törvénykönyvet emlegetni, amelynek módosító javaslatai közt hatalmas bakik (is) vannak (amúgy a régi sem volt a legideálisabb).
Például mindjárt itt vannak az újságírókra és a kiadóikra vonatkozó paragrafusok. Ezek szerint egy nyomorult, ágrólszakadt szabadúszó újságírót, aki valamelyik lapban megmondja az igazat (mármint hogy Funár ilyen és olyan, vagy pedig Iliescu, az még olyanabb), akkora összegre lehet megbüntetni (rágalmazási kártérítés címén), hogy mindenét el kell majd adnia — hogy a büntetés egy részét kifizesse. A kiadót pedig még vagy tízszeresére. Kérdés: mi történik azokkal, akik egész egyszerûen soha életükben nem láttak annyi pénzt egy helyen, és nem is fognak? Valószínûleg börtönbe kerülnek, vagy a felperes tányérjait fogják pucolni életük végéig.
De ez még nem is a legcifrább. Hogyha összejön ez az Európa-ellenes jogszabály, akkor a Romániát, a román nemzetet, annak hôseit vagy szimbólumait "gyalázó" firkász akár öt évet is csücsülhet a Román Nemzeti Börtönben, ahol, gondolom, piros-sárga-kékek a padok és nincs melegvíz..
Miért van egyáltalán szükség ilyen törvényekre? Azért, mert a politikusok félnek. Félnek azoktól, akik esetleg bevallják a nyilvánosság elôtt, hogy fityegôjük tele van Romániával, ahogy például Sabin Gherman tette anno (aki nem is horthysta hatvannégy vármegyés magyar). Félnek, hogy ezek a szavak visszhangra találnak, és jogos gondolkozásra serkentik a népet. Mert tudják, hogy akik elmondják e szavakat, azoknak igazuk van. Mert Romániában még mindig nagy bajok vannak az elemi jóérzéssel és az emberi jogokkal, a történelmi bevallásokkal és méltányosságokkal, de még a definíciókkal is. Nem büntetni kéne tehát az ilyen akciókat, hanem megelôzni. Úgy, hogy például egy olyan alkotmányt teremtenek, olyan körülményekkel, ahol nem lesznek jogfosztott emberek, nem lesz prostituált a "nemzeti" történelem, nem lesznek Antonescu-sétányok és szobrok. Hogy ne mondja senki, hogy "utálom Romániát". De erre, sajnos, képtelenek, a már Traianus idejében kialakult Nemzeti Igazságérzet korlátai miatt. Marad tehát a bétéká és a kiherélt újságírás, mert a fejesek érzik, hogy a nemzetállam eszménye idejétmúlt és nevetséges.
Amerikában nem büntetik a zászló elégetését sem. Az más dolog, hogy oda nem azért mennek az emberek, hogy elégessék a lobogót. Ide, Romániába viszont nem jött senki: Románia jött ide, minden rákfenéjével és ferde igazságszemléletével. Ne csodálkozzon hát senki azon, hogy néha egy-két embernek (nem is feltétlenül magyar irredentának) zászlóégethetnékje támad…
Persze, a definíciókkal is akad némi probléma: ki tartozik a "román nemzet" megjelölés alá? Én biztos nem, tehát engem be lehet kenni, tessék! És Matei Corvin? S például melyek a nemzeti szimbólumok? A trikolór kuka, gondolom, az. Egy szót se többet tehát! Más nemzetet ezek szerint meg lehet gyalázni, arról nem szól az alkotmány: Wass Albert, a keresztanyád!
Így mûködnek tehát a dolgok errefelé. Úgyhogy akinek még van hozzáfûznivalója, most mondja el, amíg meg nem szavazzák az új törvényeket. Kedves Olvasó! Számold össze, hány évet kellene kapnom ezért az ötvenhárom gépelt sorért!
Jakab-Benke Nándor
benke_nandor@hotmail.com
Néha szeretnék kitépni az idôbôl darabkákat. Ezeket egy nagy albumba illeszteném, mint holmi fényképeket. De az emlékek valóságának az összes szelete látszana rajta, nem csak az ami vizuálisan berekeszthetô (mint a fényképeknél). Tehát megfoghatnád ezeket a darabkákat, és egyszerre éreznéd a régvolt reggeli ébredés szagát, a halott nagymamád utánozhatatlan fôztjének ízét, és látnád a papot, amint összeköt benneteket örökre, hátad mögött a zenekarral. Szagot, ízt, mindent.
Megfognád ezeket az emlékeket, a kicsi idôszeleteket, becsomagolnád, és összelapítanád egy nagy könyvbe. Azokat majd megoszthatod bárkivel. Sôt, elküldöd e-mailen a kanadai sógorodnak, aki cserébe a múlt heti szexét faxolja el neked.
Talán majd lesz egyszer emlékmaffia is. Ezek a sötét lelkû gazfickók hírességek emlékeit lopják el, és egy darab papírban árulják az utcasarkon: mit érzett a királynô Diana halálakor? Szagolja meg Schwarzenegger elsô szerelmét! Itt a gin, amitôl berúgott Madonna, próbálja meg eredetiben!
S mielôtt elpatkolok (mert bizony, egyszer el fogok), megrendelek egy klónt magamról, átadom neki a legfontosabb emlékeimet. Szegény klón, egy álomvilágban fog élni, hamis emlékekkel, lopott ízléssel, miközben az illetô, akinek a fotója a személyijében van, régen hat láb mélyen porlad… És ô képtelen lesz felfogni, megtagadni az emlékeket, mert ô — én lesz. Én pedig azt mondom, hogy az én szagjaim, ízeim a fontosak. Mert az emlékek jelentik a személyiséget.
Vagy nem? Ki tudja, talán majd egy perverz, kimarjult eszû emberutánzat jön létre, az én emlékeimmel, de más vágyakkal és más döntésekkel? Mennyire fogják az én emlékeim befolyásolni az ô lépéseit? Mert talán észjárást azért mégsem lehet elmenteni merevlemezre. De talán azt is.
Vagy akár megsérülhet az egyik memóriaegység, amin az emlékek tárolódnak, és egy torz, Ödipusz-komplexusos nyomorék jön majd létre, aki fokhagymás fagylaltot eszik a templomban. És akkor jön az Állam, aki rendbetesz mindent. Mert az Állam mindent rendberak. De melyik az a határ, amikor beavatkozhatnak? Az, hogy a gusztusom gusztustalan, még nem ok a likvidálásra vagy agymosásra! De lehet, hogy nem fogják tûrni a másságot. Hogy én ártatlanul egy karácsonyi csokimikuláshoz akarok imádkozni!
És valószínû, hogy a tolerancia zászlaját lobogtatva avatkoznak majd be. Avatkoznak belém. Lehet, hogy csak emlékeket, ízléseket korrigálnak, de lehet, hogy elpusztítanak engem, azaz az utódomat, klónomat.
És én, az igazi én — hogyan fogom bebizonyítani, hogy az én emlékeim az eredetiek, tényleg egy ferde elme szüleményei, nem csak géphiba eredménye az egész? De egyáltalán lényeges lesz ez?
Vagy egyáltalán léteztek az emlékeim? Nem vagyok-e én a klón? Nem csak egy hatalmas program eredményei vagyunk, akiket elôre elkészített és összehangolt emlékekkel tömítettek, aztán kidobtak a Földre? Mint egy Mátrix részei. De akkor kell hogy legyenek olyanok, akik irányítják a munkálatokat. Kik azok? Az amerikaiak? A kormány? Lehet, hogy a kormány. Azért nem cserélôdik sohasem — mindig ugyanazok az arcok forognak különbözô pozíciókban.
De ha ez egy elkészített hatalmas program, és mi állambiztonsági szervek kreatúrái vagyunk, hol kezdôdött az egész? Melyik volt az utolsó generáció igazi emlékekkel, igazi élettel? És miért pont ôk? Talán az elsô világháborúban pusztult el mindenki, és azóta gyártja az embereket egy kis csapat, megmásítva a történelmet? De lehet, hogy én sohasem léteztem, hanem egy véletlenszerû (random) emlékgenerátor szülte meg az agyamat, elôre kitalált logikával, ész- és nyelvjárással.
Mikor állítottak engem üzembe? Két perce? Két éve? Vagy amikor iskolás lettem? Vagy miért vagyok olyan fiatal? Hát természetesen azért, mert dolgoznom kell — nekik. Vannak, akiket hatvan-hetvenéveseknek készítenek el, ôk majd csak gondolkoznak helyettünk a program alapján, ami bennük van.
Ha ez egy program, egy Mátrix — hadd mondjak valamit: jobban is megcsinálhatták volna… Ez az élet nem tökéletes.
De talán csak most javítják a programot. Állandóan fejlôdik. És ha én, vagyis az én klónom (azaz a huszonkét éves test, amelybe ezeket az emlékeket, érzéseket, logikát beírták), nem válok (nem válik) be, majd nem készítenek másolatot belôlem (belôle).
Hoppá! Már az a tény, hogy ilyeneken gondolkozom, egy meghibásodást jelent a biztonsági rendszeremben! Ezért fognak nemsokára likvidálni — még mielôtt gyanúimat átadnám másoknak, akik maguk is gondolkozni kezdenek ezeken! Talán csak perceim vannak hátra.
*
A vallás, az istenkeresés azért jött létre, mert az emberek valamivel meg akarták közelíteni az ismeretlent. Amikor nem tudták megmagyarázni a villámot, kitalálták Zeuszt. Aztán a fizikusok leírták a villám létrejöttét, és ezzel Zeuszt is leírták. Istenek azonban mai napig is léteznek, legyen az Szentháromság vagy Allah — mert még korántsem fogtunk fel mindent a minket körülvevô világból. És amíg nem tudunk mindent, szükség lesz Istenekre.
A huszonegyedik századi ember vallása a sci-fi. Mert ahogy a vallás és istenfélés az ismeretlentôl való félelem és vonzódás egyidejûsége, a sci-fi ugyanúgy a jövôt, az ismeretlent, a sötétet, a túlvilágit kutatja egyszerre kíváncsian és félve (itt nem a mozi-ponyva-sci-fikrôl van szó, hanem Asimovról, Lemrôl, Bradburyról, Zsoldos Péterrôl stb.)
Így lesz az ateista sci-fi-megszállottból is egy bizonyos szinten istenhívô. Nem igaz, Pjotr Klónovics?
Este hatkor befutok a világ másik végén található kari könyvtárba, ahol tíz perc keresés után végre megtalálom Weber munkáit angolul. Kitöltöm a kölcsönzô-cetlit, és naivan egy hetet írok a meddig-mezôbe. Rájövök, mindez azért történt, hogy a könyvtáros angol fapofával közölhesse, legtöbb egy egész napra adja ki a könyvet. Felmérgelôdöm, és otthagyom a kötetet. Nekem senki se mondja meg, mikor milyen éjszakába nyúló esti mesét olvassak!
Három óra múlva már töltögetem is le a világhálóról a szükséges mûveket. Hogy megkíméljelek téged is az ilyen kellemetlenségektôl, íme néhány online-könyvtár címe:
http://digital.library.upenn.edu/books/ — The Online Books Page — több mint 18 000 mû, keresési lehetôség szerzô, cím, téma és periodikák szerint.
http://textz.gnutenberg.net/ — we are the & in copy & paste — óriási adatbázis angol, francia, német, spanyol, illetve olasz nyelvû szövegekkel.
http://www.bartleby.com/ — Great Books Online — irodalom angol nyelven szerzô, cím és téma szerinti keresési lehetôséggel.
http://www.bibliomania.com/ — Free Online Literature and Study Guides — 2000-nél több szöveg, mûfajok szerint kategorizálva.
http://www.infomotions.com/alex/ — Alex Catalogue of Electronic Texts — digitális katalógus, amely amerikai és angol irodalmi, illetve nyugati filozófiai szövegeket tartalmaz, szerzô, cím és megjelenési dátum szerint osztályozva.
http://www.mek.ro — Magyar Elektronikus Könyvtár — több mint 4500 dokumentum, témakörök szerint csoportosítva, kereshetô katalógussal ellátva (szerzô, cím, kulcsszó és egyéb név alapján). (A hazai cím az eredetinek a kolozsvári tükörszerverére mutat, amely a www.mek.iif.hu címen érhetô el.)
http://www.neumann-haz.hu/ — A Neumann-ház honlapja — letölthetô digitalizált könyvek mellett a Digitális Irodalmi Akadémia 61 tagjáról életrajzi, bibliográfiai, szakirodalmi adatokat is tartalmaz.
http://www.wordtheque.com — Word by word multilingual library — 34 350 mû, összesen 117 nyelven, keresési lehetôség szó, szerzô, cím, téma és kiadó szerint.
Adott egy erôd "Szudán fészkes közepén", a sivatag homokjában és forróságában, ahol még az öngyújtó sem bírja a klímát. Aki ismeri, egyszerûen a Pokol Sarkának nevezi. Mindenki nyomorult, aki idekerül, rab, katona egyaránt. Van itt egy jópofa, élénk kedélyû fogoly, a hatvanhármas, akit életfogytiglani kényszermunkára ítéltek rablás, hazaárulás, kémkedés és kétszeres gyilkosság miatt. Csak az a furcsa az egészben, hogy a hatvanhármas fogoly már rég meghalt. Hogy is van ez?
Aztán "különös, légyraj döngésénél nem erôsebb, zümmögô jajongás áradt valahonnan. Állandó és vontatott hanghullámzás volt ez, egy szívbe markoló döngicsélés, amelybôl halksága ellenére egy betû szerinti »jaaj« ismétlôdött szüntelenül." Mi a helyzet ezzel a hátborzongató legendával?
A hatvanhármas felkerül a jajgató csontbrigádhoz. Ennél keményebb büntetést senki sem kaphat. Pedig a hatvanhármas ártatlan. Elképed a határtalan szenvedés és nyomorúság láttán, amely a Pokol Teteje fennsíkon fogadja. Az emberek valami borzalmas kísértetei egykori önmaguknak, beszélgetésre nem pazarolhatnak energiát, alig várják, hogy valamelyikük meghaljon, mert elrejthetik, és eloszthatják egymás között az illetô élelem- és vízadagját. A hatvanhármas eddig eltûrt minden megaláztatást, minden nehézséget. De itt kell megtudnia, hogy amiért ezt tette, csak egy hatalmas hazugság volt, hogy az egész életét elvesztette egy áruló "jó barát" miatt. Ekkor érlelôdik meg benne az elhatározás: az élet mindennél fontosabb, menekülni kell tehát a fennsíkról. De hogyan?
A megoldás? Szükségszerû: "A természet nem akarja, hogy itt emberek éljenek, érted?! A természet alattomos fegyvernemei hisztériával, reumával, a csontok és a lelkek megmérgezésével kiintrikálja innen az embert, és helyreállítja a status quót... Ez az! Érted? Csak a hulláink maradnak itt, amíg elvégzik velük kényszermunkájukat a férgek. Azután semmi... Csak a hír és a rege és mindaz, ami hazugság…"
Ez olvasható Rejtô Jenô Csontbrigád (a szerzô 60 éve halt meg) címû regényében, amely a fennsík lakosságát bemutató, megrázó képsorokkal, a különös társadalomrajzzal kitûnik a Rejtô-féle fogom-a-hasam-a-kacagástól regények közül. A könyv 1993-as kiadása alapján készült elektronikus változat letölthetô a www.mek.ro honlapról.
fehér-fekete kockás életet játszunk
otromba bábukat sodor a sors örvénye
istent színelô istentelen gyilkos tömeg
ígérettel visszaélô tehetetlen narancssárga génrôl
szakad a világ s belé a lét
akaratlan akaratom fölé görnyedek
kereszt nekem-nektek az együttlét
orcátlan igazságok ülnek a hó alatt
vagy a felhôk fölött…
lila köd csapódik rám
egyetlen szememmel képes volnék ölni
de nincs minek
folyton tovább düledezek
végtelenbe döcögô bábuk
meghalni kész fekete-futók
de a pálya széle túl magas:
visszapördül és újraindul a folyamat…
szelíden adtál-adtatok-adtak pofot
szelíden elmosolyodok
szelíden megbocsát mindent a lét
szelíden folyik alattam-bennem az idô
szelíden akarok újra boldog lenni
szelíden szeretnék látni már
szelíden próbálok elmenekülni
szelíden mindig utamban áll
szelíden kérem szabadságom
szelíden elutasít
szelíden próbálok jó lenni
szelíden lelkembe néz
szelíden ránt a mélybe
szelíden ôrülök meg talán
szelíden kapkodok levegô után
szelíden omolnak össze álmaim
szelíden várom az augusztusi nyárt
szelíden továbbszáll
szelíden nem veszem észre a szépet
szelíden vagyok már goromba
szelíden ülök a fekete csöndben
szelíden szólok értem
szelíden simogatom emlékeid
szelíden beleébredek a világba
szelíden ütöm agyon a hasító vágyakat
szelíden régivé válni kellene nekem
szelíden nem tudok
szelíden didereg egy halom csont
szelíden vár egy haldokló világ
szelíden megvadulok
A könyv és a könyvjegy, az exlibris szimbiózisa jó félévezredes. Világhódító útjára azonban a 19. század elején indult a kisgrafika eme sajátos mûfaja, amely gyakorlati szerepét — a könyv tulajdonosának jelzését — túllépve önálló életre kelt, és kialakította a mûfaj hódolóinak, azaz gyûjtôinek táborát. Kolozsváron Gábor Dénes, a Mûvelôdés jelenlegi fôszerkesztô-helyettese indította el néhány évtizeddel ezelôtt azt a hullámot, amely mára már több mûvészetkedvelôt is magával ragadott. Az Egyetemi Könyvtár alkalmazottjaként annak idején gyakran találkozott a könyvek belsô borítójának apró díszével, a könyvjeggyel, és megfelelô irányítóra lelve mára már egy 30 000 darabból álló gyûjtemény tulajdonosa, amelynek legértékesebb részét a régi, száz, kétszáz éves exlibrisek képezik. Gazdag kollekciójának egy részébôl a hét elején nyílt kiállítás a Heltai Gáspár Könyvtári Alapítvány pincegalériájában. A kiállítás január 28-ig tekinthetô meg.
Van-e jövôje az exlibrisnek? Milyen sors vár a könyv tulajdonosát feltüntetni hivatott, több évszázados múltra visszatekintô könyvjegyre ma, amikor az írott szó egyre rohamosabban kéredzkedik fel a képernyôre? Amikor az interneten egy gombnyomásra nem csak a legújabb sajtótermékekek, irodalmi alkotások, de egész könyvtárak felfedik titkukat? Amikor néhány aprócska lemezen több évszázad tudományos és szépirodalmi termése tárolható és felhasználható? Egyszóval, amikor a könyv és a benne tárolt információ egyszeribôl közkinccsé válik, amikor a tulajdonjog valósággal légiesül és értelmét veszti? Amikor a könyvet már nem kell kölcsönkérni és visszaadni. Ilyen körülmények között a könyvvel szimbiózisban élô, annak tulajdonjogát szentesíteni hivatott aprócska mûalkotásnak, a 15. század óta létezô, élô és prosperáló exlibrisnek a léte, a jövôje is veszélybe kerülne? Logikus okfejtéssel igen. De szerencsére a dolgok nem ilyen egyértelmûek. Mert való igaz, hogy a tudomány, az elektronika és informatika elôre nem látható, néhány évvel ezelôtt még elképzelhetetlen csodákat mûvelt, s a fejlôdés valószínûleg olyan ugrásszerû lesz, hogy még a legszárnyalóbb fantáziával megáldottak, a 21. századi Jules Verne-k sem tudják elképzelni, hogy mi fog történni a 22.-ben. S ennek a hatása az írott szó tekintetében is megannyi újdonságot hoz majd. De ez csupán a dolgok egyik oldala. Meggyôzôdésem ugyanis, hogy a jó öreg könyv hús-vér, azaz papír-nyomdaillatú valójában mégis csak megmarad. S nem csak a legnagyobb, nemzetközi hírû könyvtárak és vagyonukat az eddig felhalmozott írásos szellemi értékek megszerzésére áldozó gyûjtôk polcain. S még csak nem is az idôsebb korosztály, a javíthatatlan nosztalgiázók okán. Távolról sem. Hiszen ha így lenne, nem indult volna éppen napjainkban eddig még soha nem látott fejlôdésnek a könyvkiadás. Elég csak röpke pillantást vetnünk a könyvüzletek polcaira ahhoz, hogy belássuk: amennyire veszélyezteti a modern technika a klasszikus értelemben vett könyv létét, legalább annyira elô is segíti annak fejlôdését. Hiszen akár egyfajta grafikai tárlatnak is nevezhetném azt a színes kavalkádot, amelyet azoknak a bizonyos szép könyveknek a látványa okoz. Fölösleges tehát eltemetnünk a kézbe vehetô, tapintható, lapozgatható, sôt még meg is szagolható könyvet. Mert ha másként nem, hát könyvjelenségként, ha akarom, mûalkotásként továbbra is végigkíséri majd életünket. S ameddig birtokolható lesz könyv és tulajdonjog, addig lesz az ezt szentesítô exlibris is, amelynek történelme szinte egyidôs a könyvvel. S persze lesznek gyûjtôk is, akik ennek a nagyon sok élvezettel kecsegtetô és elégtétellel járó szenvedélynek hódolnak. Közülük is a legismertebb, legalábbis kolozsvári és hazai viszonylatban, de lehet, hogy nem csak, Gábor Dénes, akinek ezt a többszáz darabból álló, 24 pannón elhelyezett könyvjegyparádét, de azt is mondhatnám, kisgrafikai tárlatot köszönhetjük. Kós Károly, Cseh Gusztáv, Gy. Szabó Béla, Varga Nándor Lajos, Plugor Sándor, Feszt László, Deák Ferenc, Paulovics László, Bardócz Lajos, Kazinczy Gábor, Árkossy István és sorolhatnám tovább a hazai grafika közelmúltban elhunyt vagy kortárs nagyjait, akiknek különleges mûgonddal készült alkotásai tekintenek vissza ránk a pannókról. S ez csak az anyag egy része, amelyet ugyancsak gazdag nemzetközi felhozatal egészít ki: svédek, finnek, belgák, olaszok, spanyolok, sôt még egy dél-afrikai köztársasági magyar mûvész munkája is felfedezhetô, ami Gábor Dénes kiterjedt nemzetközi kapcsolatait bizonyítja.
Az exlibris-gyûjtés a mûgyûjtésnek talán a legdemokratikusabb, legkönnyebben hozzáférhetô formája. Valószínûleg ezzel is magyarázható, hogy a könyvtárosként mindig is a könyvek bûvöletében élô Gábor Dénes jó néhány évtizeddel ezelôtt, a legsötétebb diktatúra idején is már komoly gyûjteménnyel rendelkezett. Kiterjedt ismeretségi köre, mûvész barátai révén megannyi saját nevére szóló könyvjegy birtokosa is. Az exlibris egyébként a legszemélyesebb kisgrafikai mûfaj. Alkotója igyekszik a tulajdonos személyiségébôl, jellemébôl, elfoglaltsági vagy érdeklôdési körébôl valami sajátosat becsempészni a könyvjegybe. S hogy milyen ember Gábor Dénes? Pontosabban, hogy milyennek látják mûvészbarátai? Valamelyest ez is kiderül ebbôl a kollekcióból.
Az elmúlt év decemberében Adriana Berának, a Romániai Mozart Társaság elnökének szervezésében estérôl estére a legszebb Mozart-mûveknek és elôadóiknak tapsolhattunk, és íme, az új esztendô új ötletet szült: Adriana Bera Beethoven összes zongoraszonátáit be szeretné mutatni a közönségnek, ô mint "házigazda" és két fiatal tehetség, Székely Attila — aki Németországból látogatott haza — és Vizi Ferenc — aki Marosvásárhelyrôl indult és ösztöndíjasként Franciaországban képezi magát — elôadásában.
Január 16-án a Gh. Dima Zeneakadémáa stúdiótermében öt szonáta hangzott el. Az Op. 2. nr. f-moll, a nr. 2. A-dúr és a nr. 3 C-dúr, Bera, Székely Attila és Vizi Ferenc elôadásában. Az f-mollban a tömör drámaiság, arányosság, bôségesen díszített Adagio, és az Appassionátát (szintén f-moll) elôrevetítô viharos finálé Bera elôadásában leszûrt egyszerûséggel, színesen, a férfias virtuozitás és a nosztalgikus líraiság jó kontrasztjával szólalt meg. Az A-dúrban a hangulat csapongó, a játékosságtól a féktelen vadságig terjed. Székely Attila színekben gazdag, pergô felelgetésekkel tarkított Allegro vivacéjával, a mélyen átgondolt, tartalmilag apró epizódokból összefont Largóval, a leheletkönnyedségû, játékos Scherzóval és a kecses-virtuóz kettôsségû Rondo-fináléval a kitûzött beethoveni hangulatokat mind bejárta. A C-dúr szonáta versenyszerû csillogásában, a három szonáta közül a legnyilvánvalóbb a virtuozitás. Vizi Ferenc bravúros nagy tempóval, maximális zenei precizitással, briliáns technikával "con brio" oldotta meg az Allegrót, a mélyen drámai Adagióban a késleltetéseknek, szüneteknek külön nyomatéka volt, a viharos, színes Scherzo és a versenymûízû finálé különbözô hangulatait rendkívül szuggesztíven közvetítette.
Az est második felében Adriana Bera az Op. 81 Esz-dúr Les Adieux címû szonátát játszotta, elôadását a beethoveni filozofikus gondolkodás, a nosztalgia, a viszontlátás örömének csillanásai és virtuozitás jellemezte. Az Op. 57 f-moll Appassionatát Székely Attila merész tempókkal, technikai biztonsággal, a dinamikai meglepetések gazdag palettájával adta elô. "Rendezôi munkájában" bátorság és érzékenység egészítették ki egymást.
Január 18-án este újabb öt szonáta hangzott el: az Op. 10 három szonátája, a c-moll és F-dúr Székely Attila, a D-dúr Adriana Bera elôadásában. Székely Attila játékában két embertípus találkozott: az egyik heves, tüzes, kérdezve keresô, lázasan forrongó, a másik drámai, filozofikusan gondolkodó, csendesen mélázó, fájdalmaktól, csalódásoktól megtört lelkületû.
A három Op. 10-es szonátából álló csoportból zeneileg a D-dúr a legkiemelkedôbb, Largo e mestója Adriana Bera elôadásában, a mély dráma, a pátosz, a lemondás és lelki megsemmisülés szép megfogalmazása volt. Az Op. 27 Esz-dúr és az Op. 13 c-moll Pathétique, Vizi Ferenc elôadásában hangzott el. A tehetséges fiatal mûvész született muzikalitása érett gondolkodással párosult. Meleg, lágy billentése és a kemény, robusztus férfiasság kettôssége, a biztos memória és a játszi könnyedség, valamint a közönség felé sugárzott meggyôzô erô tette lenyûgözôvé játékát.
Mivel a három mûvész programját nehezen tudják egyeztetni, lehet, hogy a szonáták sorozatát sajnálatunkra csak ôsszel folytatják majd.
Január 19-én Kolozsváron Ion Iliescu és a kormány képviselôi a román közigazgatásnak nyolcvannégy éve történt bevezetésére emlékeztek.
Lássuk, mi volt a tényleges valóság a demokratikus hagyományokra, népszolgálatra buzdító, emlékeztetô elnöki szöveg mögött! A regáti román csapatok betörése, az erôszakos megszállás, amely az antant békemisszió képviseletének és a demarkációs vonalaknak a semmibe vevését jelentette — csaknem másfél esztendôvel az 1920. június 4-i trianoni diktátum elôtt, valamint 84 évvel az atrocitások után — , íme, milyen "román közigazgatást" jelentett Kolozsvárott és Erdélyben:
"Egy név nélkül Kolozsvárról feladott táviratból tudjuk, hogy a városban «megvertek férfiakat puskatussal, fél tízen túl senkinek járni nem volt szabad. Motozás alkalmával órákat raboltak és tettleg bántalmazták azt, ki felszólalt ez ellen... a francia tisztet is bevitték a rendôrségre, mert szimpátiával viseltetik a magyarsággal szemben, és mert a románok hitványságait nem hajlandó magáévá tenni....«
A fent idézett távirat így írja le a történteket: «A ma délután megérkezett francia összekötô tisztet Kolozsvár népe illô tisztelettel akarta fogadni, a New York szálló elé felvonultak, de már útközben a románok a Bartha Miklós utcában sortüzet vezényeltek rájuk, mint mondják, a levegôbe, hogy a népet megijesszék. Így fele lemaradt, a többi a New York felé vonult. Eléne- kelték a Himnuszt, a Szózatot meg a Kossuth-nótát és a Marseillaise-t. Eközben a románok újból lôttek, hogy az ünnep impozánsságát ismét megzavarják és a tömeget eloszlatásra bírják. A magyar nemzeti színû lobogót összetépték, rúdját darabokra törték. Az utcán való közlekedést egyszerûen nem engedik, motozzák a népet.«
Ehhez tudni kell azt is, hogy Erdélyben a román fôparancsnokság elrendelte az ostromállapotot..."(Raffay Ernô: Magyar tragédia — Trianon 75 éve. Püski, Budapest. 1995.)
A fentieket erôsíti meg mint szemtanú a szociáldemokratákat képviselô Kertész Jenô, aki szerint, bár az antant egy fiatal francia összekötôtisztet nevezett ki a fôkormánybiztos Apáthy István mellé, hogy a román hadsereg és a magyarság közti összeköttetést fenntartsa, jelentôsége ennek alig volt. Apáthy elpanaszolta a Román Nemzeti Gárda túlkapásait, amelyre az antant képviselôje angyali szelídséggel azt válaszolta:« Ezeket méltóztassanak lázadóknak tekinteni és velük szemben aszerint eljárni.« Ezt akkor mondta, amikor Magyargorbóig meg volt szállva román reguláris katonasággal egész Erdély — jegyezte meg keserûen Kertész Jenô.
(Botlik József: Erdély tíz tételben — 1918–1940. Sinus Kiadás, 1988.)
Ez viszonylag még enyhe "forgatókönyve" a lakosságot nyíltan terrorizáló román erôszaknak. Elég ha csak a Kolozsvár megszállását beharangozó Neculcea tábornok, Iuliu Pop, Kolozsvár elsô román fôpolgármestere vagy Emil Hatieganu miniszter agresszív, diszkriminatív hangú nyilatkozatait, vagy az erdélyi magyar egyházak vezetôinek a párizsi békekonferencia fôtanácsához címzett, segélykérô levelét idézzük, valamint a bányavidéken elkövetett atrocitásokat: csak Petrozsényból 65 különbözô (sváb, szász, magyar, lengyel) nemzetiségû személyt hurcoltak el, sokakat azzal a váddal, hogy megsértették a "felszabadító" román hadsereg "becsületét", amely zsákszámra tulajdonította el a családi ereklyéket, az ezüst zsebórákat. A vulkáni bányában agyonlôtték Westhof mérnököt és beosztottait. (A szövetségeseket Budapesten képviselô Bandholtz amerikai tábornok naplóját ne is említsük itt, amely a román megszállók Európa szeme láttára elkövetett rablások és atrocitások gyûjteménye.)
És most néhány dokumentumrészlet!
Elhangzott a békekonferenciát a Kolozsvár megszállásával is "elôkészítô" Neculcea tábornok nyilatkozata, miszerint: "Most fejezôdik be az ezeréves harc a »rómaiak« és a keleti nomádok között. Vissza a pusztára! Ki a mi köveink közül, a mi városunkból, a mi szent Clusiumunkból!" A civil teoretikusok nyilatkozatai sem hangzottak szelídebben. "Nagy-Románia tipikus, érdekes állam lesz — jelentette ki Emil Hatieganu —, melynek küllôit alkotja a román tömeg. A külsô széleken ütközô államok vannak, amelyek védik a románság testét. Délnyugaton szerb, szláv és sváb törzsek, nyugaton összefüggô magyar ív a Tiszáig, a Kárpátokon rutén települések, Bukovina és Besszarábia szélein folytonos ukrán tömeg, míg délen Dobrudzsában bulgárok és tatárok a nemzetiségiek... Gondolják meg, hogy 460 000 székely minô zálog nekünk, belefoglalva a román tengerbe. Ha orosz támadás jön, kénytelen végigpusztítani elôbb az orosz földeket a határainkon, ugyanígy van a szerb, a bulgár és a magyar is." Iuliu Pop, Kolozsvár román fôpolgármestere szerint: "Kolozsvárt kilenc év, eh — kilenc hónap alatt románná kell tennünk, hisz itt a gerinc, a nyakcsigolya a román állam testében. Aki Kolozsvár ura: az Erdély ura! Nem engedhetünk! Ez a románság létkérdése. Itt egyszerû az eljárás: a hivatalok, intézmények — románok, jönni fog a hadtestparancsnokság, a sok katona — mind román. Két román állami gyár, ingyen üzletek a román kereskedôknek, kitelepítés a magyar lakosság fölöslegébôl, és be kell engedni az államhoz hû román intelligenciát..."
A Magyar Nemzeti Színház kálváriája Kolozsvárott 1919. május 13-án kezdôdött, több mint egy évvel a trianoni békeszerzôdés aláírása elôtt:
Délelôtt 11 órakor minden elôzetes bejelentés nélkül egy bizottság jelent meg Parlaghynál, a színház titkáránál. A bizottság elnöke Ghibu Onisifor államtitkár, ugyanaz az egyén, aki egy nappal elôbb, május 12-én szuronyos katonák asszisztálása mellett átvette az egyetemet. A tagok: dr. Pop Iulian polgármester, Hosszú László fôjegyzô és a színtársulat Papp László nevû tenoristája, akit három hónapja már Pavel Constantinnak hívnak. (...)
Délután már Janovics Jenô dr. igazgató fogadja a Consiliul Dirigent megbízottait, és tiltakozik az erôszakos átvétel ellen. Kifejti, hogy ô az épületnek nem tulajdonosa, hanem csupán bérlôje, a bérleti szerzôdést a magyar színházi bizottsággal kötötte, s így az átadásra nem jogosult.
A delegáció nem óhajtott vitatkozni. Megjegyzés nélkül hallgatták végig Janovics fejtegetését, majd a színházat mint állami tulajdont lefoglalták.
Ez a lefoglalási színjáték 1919 szeptember végén érkezett el második felvonásához. Ugyanis a nyári hónapok alatt Janovics még megmaradhatott az épületben.
Szeptember végén azután dr. Porutiu Balint kolozsvári prefektus és Pop Iulian polgármester megjelentek a színházban és a Consiliul Dirigent. Z. 5088–1919. sz rendelete alapján azt az állam közvetlen kezelésébe vették. Ugyanakkor megtiltották a további elôadásokat, s felszólították Janovicsot arra, hogy tegye le a hûségesküt.
— Az esetben, ha az esküt leteszi, a színház mûvészi vezetésével önt bízzák majd meg! — mondották.
— Tiltakoznom kell az ellen, hogy magánjogi szerzôdésemet ilyen önkényesen megsértsék! — hangzott a válasz. — Az esküt pedig kívánni nem lehet. (...)
Erre az ezredes, aki a bizottsággal (együtt) érkezett, Janovicshoz lépett és a vállára tette a kezét:
— Beéri ön ezzel... vagy testi erôszakot alkalmazzak?
Janovics: — Azt kívánom, vegyék jegyzôkönyvbe, hogy én szerzôdéses jogaimról nem mondottam le, s csupán az erôszaknak engedve hagytam el helyemet.
Miután a jegyzôkönyvfelvétel megtörtént, Janovics feltette azt a kérdést a bizottság tagjainak, hogy mi fog történni a színház épületében lévô lakásával.
Porutiu prefektus: — A lakbértörvény értelmében hat hónapig megmaradhat benne, s ez idô alatt mi nem fogjuk háborgatni.
Janovics: — Kérem ezt szintén jegyzôkönyvbe foglalni.
A következô napon pedig román katonák jelentek meg Janovics lakásában, s Porutiu állítólagos rendeletére hivatkozva a szó szoros értelmében utcára tették a kolozsvári Nemzeti Színház igazgatóját. (...)
S 1919. szeptember 30-án lezajlott a búcsúelôadás, melyen a Hamletet adták.
A cenzúra alaposan megnyirbálta Shakespeare-t. A szövegbôl csomó rész kimaradt, sôt a végét is megcsonkították. De elkövették azt a hibát, hogy a tragédiát a következô szavakkal fejeztették be:
Hamlet: ...Horatio, halott vagyok. Te élsz. Gyôzd meg felôlem igaz ügyemrôl a kétkedôket.
Janovics alakította Hamletet.
Mikor e szavakat elmondta, a függöny összecsapódott.
A zsúfolásig telt nézôtéren (még a zenekar helye, a folyosó és az elôcsarnok is annyira tele voltak, hogy gombostût sem lehetett volna leejteni) drámai jelenetek játszódtak le. Csomó ember sírva fakadt, hangosan zokogtak, és senki sem akart elmozdulni.
Ez húsz percig tartott. Ekkor valaki bejelentette, hogy román katonaság szállotta meg a színházat. Janovics a függöny elé lépett, s mivel a színházban többé beszélni nem volt szabad, összetette a kezét, és jelekkel szólította fel a közönséget arra, hogy távozzék.
Senki sem mozdult. A nézôtér éljenzett és zokogott. Ekkor a katonaság benyomult a nézôtérre, s azt "megtisztította". Mûködött a puskatus is.
A nézôk széjjeloszlottak a fekete éjszakában. A magyar színészet a Consiliul Dirigent kegyelmébôl átköltözhetett a nyári színkörbe.
De lefoglalták a Janovics magántulajdonát képezô díszleteket és ruhatárat...
(Mikes Imre: Erdély útja Nagy-Magyarországtól Nagy-Romániáig. — 1931-es Brassói Lapok kiadása. — Részlet)
*
1919. augusztus 18. ... A románok a maguk részérôl belekezdtek Magyarország fosztogatásába, elvittek minden gépkocsit, mozdonyt, vasúti kocsit és más gördülôeszközt, eltulajdonították és Romániába szállították az összes megtalálható fegyvert, töltényt és hadianyagot, ezt követôen pedig elkezdték megtisztítani az országot a magángépkocsiktól, tulajdonképpen mindentôl, ami értékkel bír. Fosztogatásaikat azt követôen folytatták és folytatják most is, hogy a Békekonferencia Legfelsôbb Tanácsa felszólította ôket, hogy hagyjanak fel az effajta rekvirálásokkal. Megszállták az adminisztráció valamennyi ágazatát, az összes vasúti, távíró-, telefon- és postai rendszert, s jelenleg egész Magyarországot teljes rémuralomban és térdre kényszerített állapotban tartják. Pökhendiségük azonban változáson ment keresztül, és már nem ugyanazzal a tulajdonképpeni megvetéssel tekintenek a Katonai misszióra, mint az elején.
augusztus 22. ... felkerestem Rudeanu tábornokot, és elmondtam, hogy tudomásomra jutott: emberei 4000 telefonkészüléket távolítanak el magánlakásokból, és azon vannak, hogy a posta- és távírászügyi hivatal készletének az elsô rekvirálást követôen megmaradt felét is elvigyék; hogy elviszik a megmaradt magyar tenyészméneket; hogy felszólították a mezôgazdasági minisztériumot, hogy ... túlságosan sok hasonló példát tudnék felsorolni. Elmondta, hogy kormánya ismételten ígéretet tett a Misszió instrukcióinak végrehajtására...
augusztus 28. ... A Magyar Leszámítoló és Váltóbank raktárában kiderítettük, hogy a románok mindeddig 2400 vagonrakományt foglaltak le és távolítottak el, amelyek fôleg élelmiszert és takarmányt tartalmaztak, és naponta szállítanak el nagy mennyiségeket... Ezzel összefüggésben idézni kell, hogy a román fôparancsnok kijelentette: sosem vettek el semmit, ami ne lett volna abszolút szükséges katonáinak harctéri felhasználása szempontjából. Ugyanitt azt is kiderítettük, hogy a románok eltávolítják a gépeket a javítómûhelyekbôl. A Ganz Danubius Vállalat üzemében láttuk, ahogyan a románok szorgosan megraknak öt tehervonatot. Az I. számú Magyar Katonai Kórházban a románok kiparancsolták az összes pácienst, és ötvenheten maradtak a kórházban, amelynek befogadóképessége 800 fô. Ezt az ötvenhetet nem lehetett eltávolítani súlyos sebei miatt. Következôként a Magyar Központi Egészségügyi Raktárt látogattuk meg, és azt tapasztaltuk, hogy a románok egy egészségügyi tiszt, C. Georgescu ôrnagy irányítása alatt teljesen kifosztják ezt a létesítményt.
augusztus 31. ... Huszonötödikén a románok letartóztatták egyik emberemet, aki két sofôrrel elment egy gépkocsiért, és errôl soha semmilyen jelentést nem tettek nekem. Három napon át semmiféle tartaléka vagy helye nem volt, kivéve azt, amit saját maga össze tudott szedni. Társait kirabolták, és amikor végül mindegyiküket szabadon engedték... pénzük visszaszolgáltatásakor kevesebbet kaptak vissza, és jó kék pénzükért értéktelen bolsevista pénzt adtak nekik.
szeptember 18. A magyarok által eltûntnek nyilvánított vasúti kocsik száma több mint 31 000-re rúg. Borrow ôrnagy azt is bemutatta, hogy az elmúlt hét alatt 21 katonavonat haladt át a szolnoki hídon, 17 pedig egy lovassági hadosztályt szállítva, a csongrádi hídon; mindegyikük útja Romániába vezetett. Minden jel arra mutat, hogy nemes román szövetségeseink valóban ki szándékoznak vonulni egész Magyarországról, kivéve Budapestet és egy vékony vonalat némi távolsággal a Dunától nyugatra. Ez képessé teszi ôket arra, hogy megakadályozzák a magyar rendôrség vagy hadsereg újjászervezését, és megvalósítsák azt a nyilvánvaló tervüket, hogy úgy hagyják el Magyarországot, mint egy piros héjú almát, amelynek azonban elrohadt a belseje.
október 6. ... Levelet kaptunk a magyar kormánytól, amelyben az állt: engedélyt kértek a románoktól, hogy újra megnyithassák a postákat, amire olyan választ kaptak Mãrdãrescu tábornoktól, hogy semmi kifogása ellene, feltéve, ha a magyarok hajlandók fizetni negyven román cenzorért. Ez annyira nevetséges volt, hogy úgy döntöttünk, elküldjük a levél másolatát a Legfelsôbb Tanácsnak.
(...) Ma reggel tudomást szereztünk egy kb. 3 millió korona értékû tokaji bormennyiség konkrét esetérôl. Épp be akartuk rekeszteni az ülést, amikor negyedikei keltezésû levél érkezett a románoktól... amely a Nemzeti Múzeum erdélyi tárgyaira vonatkozott, kijelentve, hogy ezeket a tárgyakat lefoglalják, s hogy alulírott, Mãrdãrescu és Diamandi, felelôsséget vállalnak azért az akcióért (...)
Október 11-én a Misszió jelentést kapott a Nemzetközi Vöröskereszt képviselôjétôl, aki azt írta, hogy Aradon végrehajtott vizsgálata során olyan körülményeket fedezett fel, amelyek annyira ellentmondanak a hadifoglyokkal való bánásmódnak, hogy úgy érzi, a Missziónak valamilyen lépést kell tennie... "Kiderítettem, hogy ezeket a foglyokat nem a harctéren ejtették, hanem jó néhány nappal az ellenségeskedések beszüntetését követôen; hogy a foglyok elhelyezési körülményei egészségtelenek; hogy az ôket foglyul ejtett hadsereg egyáltalán nem törôdik velük, nem látja el ôket sem élelmiszerrel, sem orvossággal, sem takaróval, egyáltalán semmivel (...) az orvosokat az 1906-os Genfi Egyezmény IX. cikkének ellentmondó bánásmódban részesítik..."
Dr. Munro a Brit Élelmezési Bizottságtól és Brunier svájci százados a Nemzetközi Vöröskereszttôl... nyilatkozatot terjesztett elô, amelybôl az alábbi kivonat készült: "Valamennyi, románok által megszállt városban akkora elnyomást tapasztaltunk, hogy az elviselhetetlenné teszi az életet. Mindennapos a gyilkosság, verik a gyerekeket és a nôket, bírósági eljárás nélkül bebörtönzik, ok nélkül letartóztatják ôket, s rekvirálás címen személyes tárgyakat tulajdonítanak el..."
október 18. ... Véleményem szerint, ha egy kacsa esne bele a Földközi-tengerbe, éppolyan hatással lenne a Mexikói-öböl vízszintjére, mint akármilyen ultimátumnak a mi román barátainkra.
október 31. Kaptunk egy másik jelentést, amely arról számol be, hogy a románok általános vallási okokból üldöznek embereket...
november 11. ... A románok gyakran ismételgetett ünnepélyes ígéreteik ellenére továbbra is mindenünnen lopnak. Egyszerûen lehetetlenség elképzelni azt a nemzeti gyalázatot, amelyet Délkelet-Európa ezen nyomorult "latinjai" követnek el.
november 21. ... amit megtudtunk Moore alezredes szóbeli beszámolójából ... a románok szemmel láthatóan tovább folytatják visszavonulásukat egészen a demarkációs vonalig; hozzátéve azonban, hogy ezek a jelek talán semmit sem jelentenek, mivel Romániából származnak...
(Harry Hill Bandholtz: Napló nem diplomata módra — részletek)
*
"Kegyelmes Urak!
(...) A Budapest elfoglalása örömére elrendelt harangzúgás és hálaadó istentisztelet megtagadása miatt bebörtönzött, véresre vert magyar keresztény papok száma napról napra nôtt.
Színmagyar városokban minden magyar feliratot összetörtek és katonailag elrendelték a román feliratokat: szigorú büntetéssel kényszerítették a magyarságot a román színek használatára, üldözik a magyar színt, a magyar ruhát, a magyar szót, s ilyen irányú atrocitások ellen senki védelemben nem részesül. Kolozsvárt, Marosvásárhelyen, Brassóban, Déván ledöntötték és meggyalázták a magyar nemzet legnagyobb hôseit vagy vallásos géniuszait ábrázoló remekmûveket...
Nagy Károly
s.k. ref. püspök
Gróf Mailáth Gusztáv Károly
s.k. róm. kat. püspök
Ferenc József
s.k. unit. püspök"
(Az erdélyi magyar egyházak vezetôinek a békekonferencia ötös fôtanácsához címzett levélbeadványa — részlet)
Összeállította:
(Folytatás a január 18-i lapszámunkból)
A stressztûrôk a társulások két alapvetô fontosságú magatartástípusát képviselik: a specialisták és a generalisták körét.
2) A specialisták (S) többnyire ritka növények, egy-egy társadalomhoz nagy hûséggel ragaszkodnak. A növényszociológusok karakterfajoknak hívják ôket. Ôk felelnek meg a társadalomban a mûvészek és tudósok csoportjának, vagyis a jól mûködô, sokfunkciójú, gazdag plurális társadalom indikátorai. Érzékeny szervezetek, amelyek a zavaró behatásokra azonnal reagálnak. Eltûnésük a társadalom mûködési zavarait, létbizonytalanságait jelzi. Szûk ökológiájú stressztûrô, többnyire kis versenyképességû, ún. sztenôk, illetve sztenotoleráns fajok, amelyek valamely termôhelyi feltétel vagy termôhelytípus érzékeny indikátoraiként vagy/és valamely társulás, illetve társuláscsoport karakterfajaként jelentôs ökológiai és társulási információ hordozói.
3) A generalisták (G) ezzel szemben sokféle társadalom versenyviszonyait képesek elviselni, és azokhoz alkalmazkodni. Ôk a növényi társadalom hivatalnok-rétege. Nagy tûrôképességû, tág ökológiájú (ún. euryôk vagy eurytoleráns) K-stratégisták, amelyek képesek egymás után több társadalmi rendszert is kiszolgálni, azaz a szukcesszióban több egymást váltó társulásban résztvenni. Több különbözô termôhelyen és növénytársulásban megélnek, de az antropogén zavarást rosszul tûrik. Többnyire évelô növények, amelyek tág alkalmazkodóképességükkel jól képesek beilleszkedni a társulás anyag- és energiaforgalmi láncaiba, és ezért fontos szerepet játszanak stabilitásában, kiegyensúlyozottságában, a belsô dinamikák szabályozásában. Részt vesznek kisebb zavarások tompításában, kiegyenlítésében, ugyanakkor jelentôs szerepet játszanak a genetikai sokszínûség, a diverzitás fenntartásában, vagyis a homeosztatikus mûködésben. Közülük kerülnek ki a társulások állandó, ún. konstans elemei. Számuk a hazai flórában 707 faj, a flóra 27,1 %-a.
4) A természetes pionírok (NP) a társadalmi fejlôdés megalapozói. A környezeti viszontagságokat, a termôhely szélsôségeit jól, a társadalmi versenyt azonban rosszul tûrik; igénytelen, nagy szaporaságú, ún. r-stratégisták, ezért a gazdátlan élôhelyek gyors elfoglalásában, társadalmi katasztrófák után az újjáépítésben, a források gyors felhalmozásában különösen hatékonyak. Stabilitás-megôrzô képességük csekély, viszont a társulások rehabilitációs vagy regenerációs folyamatainak fontos eszközei. Többnyire egyévesek, de ide tartoznak a vizek lebegô és alámerült hínárjai is. Számuk a hazai flórában 167 faj, a flóra 6,4 %-a.
Az eddig felsoroltakkal szemben egy másik fôcsoportot képviselnek az emberi tevékenységtôl befolyásolt termôhelyek növényei. Ezek a termôhelyeket érô esetleges vagy rendszeres antropogén bolygatást jól tûrô (antropo-toleráns) vagy azt kifejezetten igénylô (antropofil) fajok. Közös tulajdonságuk, hogy tápanyagigényük és versenyképességük nem áll arányban egymással. Ezért a természetes társulások "zártláncú" anyag- és energiaáramlási, illetve elosztási rendszerébe nem, vagy csak kis mértékben képesek bekapcsolódni. Az emberi behatások által megzavart és megszakított anyag- és energiaforgalmi láncok szakadási pontjain vagy megüresedô helyein felszabaduló források gyors és erôteljes felhasználására képesek. Különösen vonzó számukra az ember termelôtevékenysége következtében a tápanyagban feldúsult és versenyszegény termôhelyek tápanyag-túlkínálata — ez olyasvalami, mint a munkanélküli segély —, valamint a mesterségesen kialakított termôhelyek kompetíciószegénysége. E csoport növényeit többféleképpen is kategorizálhatjuk.
1) A zavarástûrô növények (DT) kategóriája az a növénycsoport, amelynek fajai a természetes társadalmakban generalistaként mûködnek, az emberi beavatkozások hatására alkalmilag vagy tartósan felszabaduló forrásoknak, különösen a talaj nitrogén-kínálatának (amely a növényi társadalmakban a pénzt helyettesíti), nem tudnak ellenállni.
Ezek a korrumpálható hivatalnokok. Ahogy a humán társadalom nyomása, a termôhelyek bolygatásából, a savas ülepedésbôl, a mûtrágyázásból és más forrásokból származó nitrogén-túlkínálat növekszik, ez a réteg is egyre szélesedik. Hasonló ez a folyamat számos vadon élô állatfaj, például egyes madarak, rágcsálók, ízeltlábúak urbanizálódásához. Ide soroljuk a tartós növénytársulások (erdôk) egyszeri destrukciója után meginduló másodlagos szukcesszió pionír elemeit (pl. az erdei vágásnövényeket), amelyek a zavarás — a vállakozói réteg eltüntetése — után felszabaduló tápanyagtöbbletet hasznosítják. Ez az "elátkozott hivatal" esete, amikor a termelés már megszûnt, de a hivatal még mindig készíti a jelentéseket. Ugyancsak ide sorolhatók a mesterséges létesítmények természetes vagy féltermészetes szubsztrátumainak (útbevágások, töltések) benépesítésében szerepet játszó évelô növények, amelyek eredetileg a természetes száraz gyepek generalistái, de a zavart termôhelyeket nagyobb populációdinamikai aktivitással képesek felhasználni. Számuk a hazai flórában 317 faj, a flóra 12,2%-a, és folyamatosan növekszik a generalista fajok rovására.
2) A természetes gyomfajok (W) a növényi társadalmak alkalmi munkásai, r-stratégisták. Azoknak az erôforrásoknak gyors felhasználói, amelyek a termôhely folyamatos vagy rendszeresen ismétlôdô zavarása miatt más magatartási típusok számára hozzáférhetetlenek. Többnyire egyévesek (efemerek), amelyek egy vegetációs periódus alatt képesek 3–4 generációt is hozni. Ezek McLoed proletárjai. Az utak, útszélek, trágyázott romtalajok, különbözô mezôgazdasági kultúrák, szennyezett termôhelyek természetes növényfajai, amelyek évszázadok/évezredek óta a flóra naturalizálódott tagjai. Számuk a hazai flórában 270 faj, a flóra 10,3 %-a.
Külön csoportokat képviselnek a flóra idegen elemei, az ún. adventív fajok. Ezek száma a globalizációs tevékenységgel párhuzamosan rohamosan nô az utóbbi évtizedekben. Három csoportját különböztetjük meg, amelyek összesen 361 fajt tesznek ki, a flóra 13,8 %-át.
1) A betelepített növények (I) valamely gazdaságilag fontos haszon- vagy dísznövény mesterséges betelepítésével kerültek a flórába. Ezek a flóra külföldi szakértôi és vendégmunkásai, amelyektôl a humán társadalom valamilyen hasznot remélt. Ezek egy része a kultúrából, vagyis szerzôdött munkahelyérôl kiszabadulva önálló vállalkozóvá, azaz terhes, agresszív gyommá válhat, amelynek leküzdése nemegyszer megoldhatatlan feladattá válik az emberi társadalom számára.
2) A behurcolt növények (A) a növényi társadalomban az illegális bevándorlóknak felelnek meg. Ezek eredetileg nem szerepeltek a növényi társadalmakban, és nem is határozott céllal kerültek a hazai termelési és társadalmi rendszerekbe. Egy idô után meghonosodva állampolgári jogokat szereznek, majd igénytelenségük, nagyobb versenyképességük és/vagy szaporaságuk következtében képesek a források egy részét elhódítani a honos növényfajok elôl.
3) Külön kell foglalkoznunk az egyre nagyobb számmal jelentkezô és egyre veszélyesebben terjeszkedô idegen kompetitorokkal (AC), amelyek a külföldi vállalkozók kategóráját testesítik meg a növények társadalmában. Ezek akkor jutnak szóhoz, ha például a hazai vállalkozókat, befektetôket az ember megzavarja a tápanyag (bankkölcsön) felvételében, s ezalatt az idegen befektetô versenymentes környezetben — mintegy vámszabad területen — idôegység alatt több szerves anyagot termelve elôbb behozhatatlan elônyt szerez, majd teljesen kiszorítja a hazai vállalkozókat. Végül az egész területet elfoglalva, a maga képére formálja az egész társadalmat.
III. Mûködési és gazdálkodási alapelvek, mutatók
Miután átestünk a társadalmi csoportok bemutatásán, a következô kérdés az, hogy miként mûködik ez a társadalom.
Errôl meglehetôsen sokat tudunk, mert amikor a 60-as évek elején a humán társadalom ráébredt a növekedés véges határainak szomorú — bár cseppet sem váratlan — tényére, és kérdésessé vált, hogy a Föld hány milliárd embert tud eltartani, egyszerre fontossá vált, hogy megtudjuk: mennyi szerves anyagot produkálnak a növényi társadalmak.
Ha megvizsgáljuk az élôvilág egyetemes fejlôdésének mozgatórugóit, például, hogy mi a növényvilág többmilliárd éves evolúciójának vezérlô elve, azt találjuk, hogy az élôvilág két legfontosabb funkciójának, a lét- és fajfenntartásnak minél hatékonyabban és minél gazdaságosabban kell végbemennie.
Gazdaságosság és hatékonyság. Ha ma a társadalomban bármely tevékenységet véleményezni kell, ezt a két dolgot vizsgálják.
Vizsgáljuk meg tehát, hogy a növényi társadalmak mûködésében hogyan érvényesülnek a gazdálkodás elvei. Ennek bemutatására Duvigneaud 1968-as klasszikus anyagforgalmi modelljét választottuk, amely egy belgiumi tölgy-kôris erdô egyéves anyagáramlását mutatja be. A modellt felszereltük azokkal az értelmezô táblákkal, amelyek az illetô ökológiai rendszerben lezajló produkciós folyamatokat gazdaságilag értelmezik.
Induljunk ki abból, hogy a talaj egy bank, amelynek tôkéjét a pionír növényektôl kezdôdôen a növényi társadalmak hosszú sora halmozta fel évszázados-évezredes termelôtevékenysége során. Ez alatt az idô alatt a talaj kezdetleges kis takarékpénztárból elérte mai kapacitását, amellyel a legbonyolultabb társadalmak termelését is finanszírozni képes. A növényi társadalom ehhez a bankhoz fordul, hogy egy ingyenesen rendelkezésre álló energiaforrás — a napfény — hasznosítására hitelt kapjon. A hitel egy része hosszúlejáratú beruházási hitel, amelybôl a gyökérzet, fatörzs, ágrendszer anyaga lesz, másik része rövidlejáratú termelési hitelként (az évenként megújuló lombozat formájában) kerül forgalmazásra. A hitelt pályázati rendszerben lehet megkapni. Valamennyi faj az ökológiai igényeit és a produkciós képességeit — az ún. potenciális nichét — nyújtja be pályázatként, és a kuratórium a társadalom azonos pontjaiért folyó verseny és az ott nyújtott teljesítmény alapján hagyja jóvá a pályázat valamely részét — az ún. realizált nichet.
Mondhatná valaki, hogy könnyû a növényeknek, mert ôk nem adóznak. Ez tévedés, mert igenis adóznak, mégpedig oxigénben, igen szigorú feltételek mellett. Minden beruházott szénatom után egy atom oxigénnel adóznak. Elmondhatjuk, hogy a bioszféra teljes élôvilága a növényi társadalmak által évmilliók alatt befizetett adófillérekbôl él. Ugyanakkor nagyon igazságos adórendszer ez, mert mind az önfenntartás, mind pedig olyan közhasznú tevékenység céljaira, mint például a víz körforgalmát biztosító párologtatás, a növény adó-visszatérítést vagy adókedvezményt kap.
Közismert gazdálkodási törvényszerûség, hogy a tôke ott ruház be szívesen, ahol nagy a termelési biztonság.
Így látjuk ezt a növényi társadalmakban is, ahol a trópusi esôerdôk a legbiztonságosabb termelôk, mert az ökológiai tényezôk legtöbbje itt van optimumban. És valóban, a trópusi esôerdôk talajkapacitásának 60%-a van kihelyezve hitel formájában. A beruházás-jellegû anyagok, mint a kalcium, kálium, magnézium pedig akár 80–90%-ban is befektetésre kerülhetnek. A foszforból egyes esetekben annyi sem marad a talajban, amennyi a lombkorona foszfortartalmának egyszeri megújításához szükséges. A gond akkor jelentkezik, ha az erdôt kivágják vagy felégetik: honnan lesz még egyszer annyi foszfor, amennyi az erdô regenerációjához szükséges?
Az egyetlen anyag, amelynek forgalmazása korlátozott, a nitrogén, ennek csak egyharmada kerül a hitelkonstrukció keretében kihelyezésre. Ez azért fontos, mert a nitrogén a készpénz, ami gyorsan forgatható. A banknak nem érdeke, hogy túl sok kerüljön forgalomba, mert az inflációt idéz elô. Az infláció pedig nem a termelést segíti, hanem a spekulációt. A trópusi esôerdôkben az inflációt a liánok elszaporodása jelzi. Ezek a spekulánsok, amelyeknek az a stratégiája, hogy kis beruházással jussanak sok energiához.
IV. Néhány politológiai kérdés
Miután láttuk a növényi társadalmak mûködését, gazdálkodását, talán nem érdektelen kitérni néhány politológiai kérdésre:
Például, hogy osztálytársadalom-e a növényi társadalom. A fejlettebb többszintû társadalmak feltétlenül azok. Ugyanis akár az osztály klasszikus marxi meghatározását vesszük alapul, akár a modern gazdaságtan által használt energiafogyasztási rátát, a növénytársulások szintjei osztályoknak minôsülnek.
Egy másik kérdés, hogy demokratikusak-e a növényi társadalmak. A pályázati rendszer, a teljesítmény alapú elosztási rendszer és az a tény, hogy a fô termelô réteg az uralkodó osztály, mind azt mutatják, hogy a növényi társadalmak demokratikusak, és annál inkább azok, minél nagyobb a társadalom diverzitása, sokfélesége.
Végül egy harmadik kérdés: milyen erôk mozgatják a növényi társadalmak fejlôdését, a szukcessziót? A válasz, hogy hasonló gazdasági erôk, mint a humán társadalomban, nevezetesen: ha valamely társadalom által felhalmozott erôforrás gazdaságos felhasználása meghaladja a társadalom teljesítôképességét, a fennmaradó tôkekínálatra új, nagyobb termelékenységre képes vállalkozók jelentkeznek, amelyek idôvel kiszorítják a régi konkurenciát, és új szerkezetû és összetételû társadalmat hoznak létre. A növényi társadalmak nagy kulturáltságát mutatja, hogy ez a rendszerváltás mindig vérontás nélkül zajlik le.
V. Növényi kontra humán társadalom: konfliktusok és kilátások
Vizsgáljuk meg most a növényi társadalmak szemszögébôl, hogy mi is történik az ember termelô tevékenysége során. Az ember rasszista diktátor módjára avatkozik a természetbe, mert vagy a társadalom valamely csoportját juttatja protekcionista módon elônyhöz, vagy az egész társadalmat elpusztítva idegen telepesekbôl épít fel magának egy falanszterszerû államot, amelyben a telepeseket mindennel ellátja, a másként gondolkodókat pedig lepermetezi.
Mi legyen hát? Ne termeljünk?
Nem errôl van szó. A termelô embernek nem kell tekintettel lennie a növények nem létezô politikai érzelmeire. Fokozott mértékben oda kell azonban figyelnie a növények teljesítôképességére és a növényi társadalmak gazdasági mûködésére, mert ezek igen fontos információkkal szolgálnak a mi termelési lehetôségeinkrôl és a korlátainkról is. Tisztában kell lennünk azzal, hogy a természetes növényi társadalmakra azért van szükségünk, mert ezek ingyen fenntartják, sôt mi több, fejlesztik a talaj termôképességét, szabályozzák a populációméreteket, s ezáltal csökkentik a kártevôk vagy kórokozók járványszerû fellépését.
Ezért minden éghajlati övezetben, minden talajtípuson ki kell alakítani a természetes, a félkultúr- és kultúrtársulások, illetve mesterséges növényi társadalmak olyan eloszlását, amely egyszerre szolgálja a maximális termelékenységet és a minimális kockázatot. Ez az optimális arány a mi éghajlatunk alatt az 1/3–1/3–1/3 eloszlási arány lenne. A mai termelési ágazati megoszlás ennél lényegesen elônytelenebb, de az Európai Unióhoz való csatlakozásunk feltételeinek teljesítése során körülbelül ezt az arányt kell elérnünk, s ez körültekintô, ésszerû környezet- és természetpolitikával meg is valósítható.
Ma óriási területeken hadiállapotban él egymással a növényvilág és az emberi társadalom. Aki nem hiszi, nézze meg, hogy mi történik, ha egy réten intenzíven legeltetünk. Elôször eltûnnek a rétrôl a specialisták, aztán eltûnnek a hivatalnokok — vagyis a generalisták — is, és csak a társadalmat fenntartó kompetitorok maradnak meg. A társulás egyfajúvá lesz, azaz uniformizálódik. Az uniformis a hadsereg viselete. Ez az uniformizálódott társadalom vészesen diszfunkciós, forrásait egyoldalúan használja fel, és elôbb-utóbb kimeríti, teljesen hasonlóan ahhoz, ahogyan az emberi társadalomban a hadigazdálkodás teszi. Számos tevékenységre már nincs megfelelô szervezet, a társadalom sokszínû élete és termelôereje is hanyatlásnak indul. Ugyanakkor az uniformizálódott szervezetek támadásba is lendülnek. Járványszerû gombás megbetegedések tizedelik veteményeinket, pusztítják erdeinket, veszélyeztetik egészségünket. Légi háborút folytatunk a gyomokkal. A mi vegyi támadásainkra ôk allergén pollenfelhôvel válaszolnak. Az elpusztításukra szánt mérgek egy részét pedig szermaradvány formájában felhalmozzák szerveikben, és visszakínálják élelmiszereinkben. Saját fegyvereinkkel fognak megverni bennünket.
Az emberi társadalom azonban még mindig az erô pozíciójából tekint a növényi társadalmakra. Pedig ha számításba vesszük, hogy az ember léte alapvetôen a növényvilágra van utalva, rá kell ébrednünk arra, hogy ezt a háborút az ember semmiképpen nem nyerheti meg, s a tartós hadiállapotból is csak az ember kerülhet ki vesztesen.
A Nemzetközi Valuta Alap (IMF) javasolja Romániának, hogy mérsékletes legyen a béremeléseknél és gyorsítsa fel privatizációs programját, valamint állami vállalatainak átalakítását.
Az országról készített éves jelentésében aláhúzza, hogy rendkívül fontos szerepe van a béremelések terén tanúsított fegyelemnek az állami szektorban a pénzügyi fegyelem megteremtése és a veszteségek mérséklése szempontjából. Az eddigi romániai béremeléseket túlzottnak nevezi az IMF.
A nemzetközi pénzügyi szervezet emellett úgy véli, hogy a hazai gazdaságot továbbra is visszatartja a magánosítás lassúsága, emiatt van az, hogy az EU-tagságra aspiráló államok között a GDP-hez mérten Romániában a magángazdaság részaránya egyike a legkisebbeknek.
Ugyanakkor az IMF örömmel üdvözli a bukaresti kormány tervét, hogy állami tulajdonú vállalatainak többségét idén eladásra kínálja fel, továbbá üdvözli az adócsökkentéseket is, de ajánlja a kormánynak, hogy ezekre a lehetôséget a kiadások középtávú tervével teremtse meg, és valamivel szigorúbb legyen költségvetési téren.
A Román Kereskedelmi Bank (BCR) 2002-ben 163 millió dollár tiszta nyereséget ért el — közölte Nicolae Dãnilã, a bank igazgatója.
Dãnilã más mérlegadatot nem ismertetett, csupán annyit mondott, hogy az eredmények a tervezettnek megfelelôen alakultak. Az igazgató elmondta, hogy idén a nyereség 10-15 százalékos növekedésére számítanak.
A BCR a legnagyobb hazai kereskedelmi bank, piaci részesedése 33 százalék. A bank betétállománya tavaly több mint 3 milliárd dollár értékû volt, mintegy 3 millió bankszámlát tartottak nyilván. A nagyságra második román kereskedelmi bank a francia Société Générale tulajdonában lévô Román Fejlesztési Bank (BRD), amely 15–16 százalékkal részesedik a piacból.
Az állami tulajdonban lévô BCR privatizációjára tavaly két pályázatot is kiírtak. Az elsô pályázatra jelentkezôk ajánlatát, köztük a magyar OTP bankét, elutasították, a megismételt pályázatra már nem akadt jelentkezô. Az újabb tervek szerint a bank magánosítását azzal kezdik, hogy a részvények egy részét az Európai Újjáépítési és Fejlesztési Banknak (EBRD), illetve a Világbank befektetési részlegének, az International Financial Corporationnek (IFC) ajánlják fel megvételre.
Az IFC már bejelentette, hogy ha a kormány felajánlja a részvényeket, akkor 75 millió dollárt kínálna értük. Kurt Geiger, az EBRD illetékes igazgatója közölte, hogy az igazgatótanács csak a kormány konkrét ajánlata után hoz döntést a BCR privatizációjában való részvételének a módjáról. Hozzátette, hogy az EBRD már a BCR privatizációjának elsô szakaszában szeretne részvényekhez jutni.
A BCR eredeti privatizációs terve szerint elsôként egy stratégiai befektetônek kellett volna eladni a részvények 51,8 százalékát.
A Romániai Független Külsô Cenzorok Egyesülete (ACEIR) szerkesztôségünkbe eljuttatott közleményében tudatja, hogy az Országos Értékpapír Felügyelet (CNVM) égisze alatt és a CNVM D08/2003.01.09. számú határozata értelmében, január 30. és február 1. között a független külsô cenzorok újravizsgáztatására elôkészítô tanfolyamokat rendez. Az iratcsomók tartalmáról és befizetendô díjakról az ACEIR bukaresti (Valter Mãrãcineanu utca 1–3. szám, III. emelet, 246. szoba, telefon: 021-3145268) székhelyén, illetve a kolozsvári CECCAR-nál (Eroilor — Deák Ferenc utca. 2. szám, telefon: 0264-430373) nyújtnak részletes felvilágosítást.
Január 21., kedd
|
Váltóiroda |
Euró (Vétel/Eladás) |
Dollár (Vétel/Eladás) |
Forint (Vétel/Eladás) |
|
Macrogroup (Fôtér 23., Sora, Bolyai 8., Szentegyház u. 4.) |
35 800/36 10033 400/33 700 |
143/149 |
Január 22., szerda
A Román Nemzeti Bank mai árfolyamai: 1 euró = 35 627 lej, 1 USD =33 465, 1 magyar forint = 144 lej.
Az iraki válsággal és a terrorizmussal kapcsolatos kérdések állnak majd az idei davosi Világgazdasági Fórum megbeszéléseinek a középpontjában.
A svájci üdülôvárosban évenként megrendezésre kerülô fórumot idén január 23–28. között tartják.
A davosi fórumként is emlegetett gazdasági tanácskozást több mint 3 évtizede rendezik a svájci városban, de tavaly kivételesen New York adott otthont a fórumnak a 2001. szeptember 11-én New Yorkot ért terrortámadásra való tekintettel, a várossal való nemzetközi szolidaritás kifejezéseként.
A davosi értekezlet rendre magas szintû politikai megbeszélések színhelye is. Az idei fórumon részt vesz egyebek között Colin Powell amerikai külügyminiszter, aki — az elôzetes program szerint — észak-koreai illetékesekkel tárgyal majd, de találkozik a legnagyobb latin-amerikai ország, Brazília októberben megválasztott baloldali elnökével is, akinek ez lesz majd az elsô hivatalos európai útja.
Példátlan biztonsági intézkedésekkel készülnek idén Svájcban a január 23-án kezdôdô davosi Világgazdasági Fórumra: a világ itt összegyûlô politikai és gazdasági vezetôinek biztonságára az ország idén 9,22 millió eurónak megfelelô összeget, a davosi tüntetések nélküli utolsó évben, 1998-ban kiadott pénz ötvenszeresét költi.
Az egész országból több száz rendôrt vonnak össze az alpesi síparadicsomnak számító üdülôhelyen, s ezenkívül mintegy 300 biztonsági ôr, 1500 katona és a határôrség több egysége, összesen több mint 3000 fô vigyáz majd a vendégekre. Az elôkészületek azonban messze túlterjednek Davos határain, s így például riadókészültségben lesz a rendôrség Zürichben és Bernben is, felkészülve, hogy idén elsô ízben — január 15-re — engedélyezett tüntetést utólagos rendzavarások követhetik.
Noha a hivatalos tájékoztatás szerint egyelôre semmi jele nincs annak, hogy bármiféle komolyabb támadás készülne a fórum ellen, Davos körül a légtérben korlátozzák a forgalmat, a svájci légierô egy része készültségben lesz. A svájci kormány pedig a Neue Zürcher Zeitung szerint döntött arról is, hogy bármely "fenyegetô irányba tartó, együttmûködést nem tanúsító légi jármû ellen erôszakot alkalmaznak". A fegyverek használatát Samuel Schmid védelmi miniszter rendelheti el, vagy átruházhatja e jogot a légierô fôparancsnokára. A korlátozott forgalmú légtérbe való berepüléshez az engedélyt normális körülmények között a polgári légiforgalmi hatóságnál kellene kérni, ezúttal azonban a légierô adhat engedélyt.
Svájcban hangsúlyozzák, hogy nem kell a 2001. szeptember 11-i New York-ihoz hasonló terrorcselekményektôl tartani, hiszen kizárható, hogy valaki, fôleg egy alig képzett pilóta a hegyes vidéken egy nagyobb repülôgépet Davos valamely viszonylag kicsi épületébe vezessen, csak kis magánjetekrôl, sportrepülôgépekrôl lehet szó. A térséget mindenesetre éjjel-nappal két F/A-18-as vadászgép ôrzi, s ezeket a szokástól eltérôen éles fegyverzettel szerelik fel.
A hatóságok összesen négy biztonsági területet elemeztek a felkészülés során: a személyvédelem, a terrorizmus, a szabotázs és a tüntetéssel kapcsolatos rendbontások területét, s úgy ítélik meg, hogy terrorcselekményekre és személyek elleni támadásokra nem kell számítani, van viszont némi esély az infrastruktúra elleni szabotázs akciókra, ezért a berendezésekre Graubünden kantonban a katonaság vigyáz a fórum idején.
A rendôrség mindenesetre külföldi segítségre is számíthat: Bajorország 50 rendôrt és öt vízágyút helyez készenlétbe, hogy szükség esetén a svájci kollégák segítségére siessenek.
Ellenôrzik a Davosba vezetô utakat, s fôleg rendbontásra alkalmas tárgyakat keresnek majd. Mintegy 100 erôszakra hajlamos külföldi személyt beutazási tilalommal sújtottak a Fórum idejére, és további 50 személy nem utazhat a Világgazdasági Fórum helyszínére, mert korábban már bíróság elôtt állt Svájcban elkövetett rendbontás miatt.
A fentiek nyomán aligha meglepô, hogyéles vita folyik arról, mennyit ér meg az államnak egy nemzetközi konferencia megrendezése, legyen szó akár olyan rendkívüli nemzetközi figyelmet vonzó tanácskozásról, mint a Világgazdasági Fórum.
Többen is úgy vélték a napokban, hogy az új francia autógyár azért kerül Szlovákiába, s nem pedig Magyarországra, illetve hogy a Phillips azért kíván magyarországról Romániába költözni, mert Magyarországon túlságosan magas a minimálbér.
Magyar bérügyi szakemberek szerint a gépgyártás, s így az autóipar területén nagyon kevés számú dolgozót foglalkoztatnak csak minimálbéren. A magasabb magyarországi minimálbérnek inkább abban lehetett hatása, hogy elôsegítette a felette lévô fizetési fokozatokban a keresetek emelését. Természetesen csak azoknál a cégeknél, ahol erre megvolt a lehetôség.
A magyarországi Szakszervezeti Stratégiai Tanulmányok kiadványban közölt táblázat alapján, illetve a magyar Foglalkoztatáspolitikai és Munkaügyi Minisztérium tájékoztatása szerint 2002 januárjában a havonkénti 50 ezer forintos magyarországi minimálbér 210 eurónak felel meg.
Ugyanakkor Szlovákiában a legkisebb kötelezô bér összege 118, Romániában pedig 70 euró volt. A visegrádi országok közül a magyarországinál szintén alacsonyabb, 153 eurós havonkénti minimálbért volt kötelezô fizetni Csehországban, miközben a magyarországi minimálbérszintnek felelt meg 212 euróval a lengyelországi legkisebb bér.
Ugyanakkor az európai uniós tagországok minimálbérei lényegesen magasabbak ezeknél a mértékeknél. Így például Portugáliában, Görögországban és Spanyolországban is kétszer annyit kell fizetni minimálbérként a dolgozóknak. Ezekben az országokban 2002 januárjában 406, 473, illetve 516 euró volt a legkisebb bér.
Lényegesen magasabb volt a minimálbér a többi tagországban. Így például Hollandiában 1207, Belgiumban 1163, Franciaországban 1126, Nagy-Britanniában 1124, Írországban 1009 euró. Megemlíthetô még Luxemburg 1290 eurós minimálbére. Több más országban, mint például Németországban, Ausztriában nincs országosan kötelezô legkisebb bér, a minimálbérek mértékét az ágazati tarifaszerzôdések szabályozzák.
A Skanska svéd építôipari cég Romániában is felfüggesztette tevékenységét. Bár csak a hét elején jelentették be hivatalosan, hogy a svéd társaság — Európa egyik legnagyobb építôipari cége — több kelet-európai piacról kivonul, Romániában már jó ideje szünetelteti tevékenységét.
A társaság 1999-ben alapította a Skanska Romania nevû leányvállalatot. A hazai piacon nem tudtak jó lehetôségeket találni, csupán néhány kisebb építkezést végeztek Romániában.
Romániában az építkezési piac nagysága 2002-ben — az elôzetes adatok szerint — elérte a 3,5 milliárd dollárt. Idén 5 százalékos növekedésre számítanak a szakemberek.
A Skanska hazai leányvállalatának egyik volt képviselôje elmondta, hogy egyelôre semmi biztosat nem lehet tudni arról, miként szervezi át külföldi tevékenységét a svéd társaság. — A jelek szerint lemondanak a leányvállalatokról, inkább a helyi vállalatokkal történô társulást, illetve azok felvásárlását helyezik elôtérbe — mondta.
A Skanska ugyanakkor Dániában és az Egyesült Államokban is lemond a lakásépítésekrôl, Magyarországon és az egyik balti államban — Lettországban vagy Litvániában — pedig teljesen kivonul az építôipari szektorból.
A Neue Zürcher Zeitung címû független svájci lap a múlt hét végén Spekulációs hullám Lengyelországtól Magyarországig címmel közölt cikket.
A szerzô szerint Magyarországon továbbra is kritikus marad a helyzet annak ellenére, hogy az MNB beavatkozik a devizapiacon, és múlt csütörtökön ismét csökkentette kamatát.
A cikk megállapítja, hogy a múlt szerdai kamatcsökkentés nem volt elegendô a piacok megnyugtatására, és csütörtökön reggel nyitás után az országot újra elárasztották a portfólió-befektetések. A kereskedôk úgy vélik, hogy — tekintettel az uniós csatlakozás kilátása miatt várt kamatkonvergenciára — most mindent vásárolnak, ami fix kamatú. Az MNB-nek, amely a törvény szerint kénytelen a forint árfolyamát a sávon belül tartani, banki adatok szerint "legalább 4 milliárd eurót kellett kivennie a piacról". Múlt héten csütörtökön, zárás után újabb egy százalékpontos kamatcsökkentéssel hûtötte a túlhevült forintot.
"A Magyar Nemzeti Bank nem lesz képes sokáig harcolni a piac ellen. Ha nem akarja fellazítani az infláció elleni harc elsôdlegességét, muszáj lesz visszafognia a beavatkozásokkal teremtett többletlikviditást. Ez igen drága vállalkozás, mert az intervenciók során piacra jutott forint sterilizálására a bankok számára még 6,5 százalékot kell kifizetni, míg a bevett eurót az Európai Központi Banknál 2,7 százalékért lehet befektetni. Ez hosszabb távon tarthatatlan tehertétel. A piacon nem zárják ki, hogy hamarosan az irányadó kamat további csökkentéseire kerül sor. Egy agresszívébb forgatókönyv abból a feltételezésbôl indul ki, hogy a kamat alakítása már nem elegendô, és a kormánynak meg kell adnia magát, vagyis a sávot meg kell szüntetnie, vagy legalábbis szélesítenie kell. Ez ellen a pénzügyminiszter és az MNB elnöke hevesen tiltakozik, de amint az elmúlt napok eseményei mutatják, ennek nincs nagy jelentôsége" — írta a lap.
Hozzátette: az MNB számára a sáv megszüntetése nem lenne szerencsétlenség, mert amióta 2001-ben áttért a csúszó leértékelésrôl az inflációs célkövetésre, technikailag fel van készülve. A széles sávot akkor inkább lélektani okokból vezették be, senki nem számolt azzal, hogy a forint a felértékelôdésével az európai átváltási mechanizmushoz (ERM-II.) való csatlakozás elôtt kimeríti a sáv adta lehetôséget. A politikai téren befolyásos export-ipar azonban hevesen ellenzi a rendszer minden olyan megváltoztatását, amely további felértékelôdéshez vezet. Így nem technikai, hanem belpolitikai problémák fenyegetnek — írta a Neue Zürcher Zeitung.
A nap szenzációját Mandula Petra szolgáltatta, aki a svájci Emanuelle Gagliardi oldalán bekerült a legjobb négy közé, miután két játszmában legyôzték az ötödik helyen kiemelt Daniela Hantuchová–Meghann Shaughnessy szlovák–amerikai duót. Az 1 óra 4 perces mérkôzésen Manduláék valamennyi breaklehetôségüket kihasználták: 4-bôl 4-szer vették el az ellenfél adogatását.
Végeredmény: Mandula, Gagliardi (magyar, svájci)–Hantuchová, Shaughnessy (szlovák, amerikai, 5.) 6:4, 6:2. A magyarok közül utoljára Temesvári Andrea játszott elôdöntôt párosban Grand Slam-tornán, 1990-ben, szintén Melbourne-ben.
Manduláék az elôdöntôben a 8. helyen kiemelt Conchita Martinez–Nágya Petrova spanyol–orosz kettôssel, vagy a másodikként rangsorolt Virginia Ruano Pascual–Paola Suarez spanyol–argentin párossal találkoznak.
Egyesben az amerikai Venus Williams, a belga Justine Henin-Hardenne, s a szintén amerikai Andre Agassi könnyedén jutott tovább, utóbbihoz csatlakozott Wayne Ferreira. A dél-afrikai játékos 11 év után került újra Grand Slam-torna elôdöntôjébe.
Eredmények, negyeddöntô:
Nôi egyes: Venus Williams (amerikai, 2.)–Daniela Hantuchová (szlovák, 7.) 6:4, 6:3 és Justine Henin-Hardenne (belga, 5.)–Virginia Ruano Pascual (spanyol) 6:2, 6:2.
Férfi egyes: Andre Agassi (amerikai, 2.)–Sebastian Grosjean (francia, 12.) 6:3, 6:2, 6:2 és Wayne Ferreira (dél-afrikai)–Juan Carlos Ferrero (spanyol, 4.) 7:6 (4), 7:6 (5), 6:1.
A mai program: szerdán az egyesben hátralévô 4 negyeddöntôre kerül sor a melbourne-i Grand Slam-tornán. A férfiaknál a Rainer Schüttler (német, 31.)–David Nalbandian (argentin, 10.) és Junesz el-Ajnaui (marokkói, 18.)–Andy Roddick (amerikai, 9.) összecsapást bonyolítják le, míg a nôknél Kim Clijsters (belga, 4.)–Anasztaszija Miskina (orosz, 8.) és Serena Williams (amerikai, 1.)–Meghann Shaughnessy (amerikai, 25.) találkozókra kerül sor.
Graf visszatérhet a Roland Garroson
A németek egykori világelsô teniszezônôje, Steffi Graf megígérte férjének, Andre Agassinak, hogy ha negyedszer is megnyeri a most zajló ausztrál nyílt bajnokságot, akkor az év második Grand Slam-tornáján, a Roland Garroson együtt indulnak vegyes párosban.
Márpedig az amerikai klasszisnak egyre nagyobb az esélye a végsô gyôzelemre, hiszen a francia Sebastien Grosjean búcsúztatásával már a legjobb négy közé jutott, ráadásul a játéka is nagyon magabiztosnak tûnt, még játszmát sem veszített.
A találkozó után a tenisz egyik legendája, John McEnroe készített vele egy interjút, amelyben azt firtatta, hogy bírja 32 évesen ezt az állandó terhelést.
— Nagyszerû fizikai állapotban vagyok, amúgy ez elmondható a nálam egy évvel idôsebb feleségemrôl is, aki az egymás elleni gyakorlásunkkor rendszeresen megver, igaz, ilyenkor soha nem tudok a labdára koncentrálni — válaszolta nevetve Agassi.
Graf 1999 augusztusában vonult vissza, majd 2001 októberében összeházasodott a jelenleg 2. helyen kiemelt párjával, és még ugyanebben a hónapban megszületett elsô gyermekük, Jaden Gil.
Sampras még bízik egy párizsi sikerben
Pete Sampras továbbra is bízik abban, hogy egyszer nyerni tud a Roland Garroson. Az amerikai teniszezô rendkívül eredményes pályafutása során eddig 14 Grand Slam-tornán végzett az élen — ezzel ebben a tekintetben ô a csúcstartó —, a francia nyílt bajnokságon azonban még soha nem sikerült diadalmaskodnia.
— Már csak ez a célom — jelentette ki.
A kiváló játékos ugyanakkor jelezte: a sikeres szereplés érdekében nem állít össze speciális programot, s csak ezért nem lép többször pályára salakon.
Sampras tavaly az elsô körben búcsúzott Párizsban, a legjobb eredményét pedig 1996-ban érte el, de akkor is csak az elôdöntôig jutott.
Tavaly — a US Openen aratott sikere után — a visszavonulását fontolgatta, decemberben azonban úgy döntött, hogy folytatja pályafutását.
Vacek és a futball
Az egykori teniszcsillag Daniel Vacek megvásárolta a cseh FC Banik Ostrava labdarúgóklubot. A 31 éves vállalkozó — aki az 1990-es években az orosz Jevgenyij Kafelnyikov oldalán három Grand Slam-tornán diadalmaskodott — legutóbb 2,6 millió eurót fizetett a bajnokság 6. helyén végzett egyesületért.
Tiltakozik Noah volt felesége
Yannick Noah volt felesége nyilvánosan bírálta az egykori teniszsztár férjét, mivel szerinte az gyermekeiket használta fel poplemezének népszerûsítésére.
— Botrányosnak tartom, hogy a legutóbbi videoklipjében szerepelteti Elyjah-t és Jennaye-t, hogy minél több fogyjon az albumból — dühöngött a 34 éves Heather Stewart-Whyte, hozzátéve: már kapcsolatba lépett az illetékes producerrel, hogy vegyék le a számot a tévé mûsoráról.
Az 1983-as Roland Garros gyôztesének egy angol bíróság 2001-ben ítélte oda a kicsik felügyeleti jogát.
— Nem értem, mit akar, hiszen 2000 októbere óta rá se nézett a lányokra — mondta a 42 éves egykori klasszis, aki kapitányként kétszer nyerte meg a válogatottal a Davis Kupát (1991, 1996).
Mark Warnecke szeretne lenni az elsô úszó, aki öt olimpián vesz részt. A 33 éves német versenyzô bejelentette, hogy folytatja pályafutását, és készül a 2004-es játékokra.
— Athén az egyik kedvenc városom, ott nyertem 2000-ben aranyérmet a rövidpályás világbajnokságon — mondta az Atlantában 100 mellen bronzérmes Warnecke.
A hétszeres Európa-bajnok májusban fejezi be orvosi tanulmányait, és attól kezdve csak az olimpiára összpontosít. Ehhez az anyagi támogatást egy stuttgarti sörgyár biztosítja.
— Whisky vagy cigaretta reklámozását nem vállalnám, de a sör szerintem kimondottan sportos ital, persze, csak ha alkoholmentes — vélekedett Warnecke. — Versenyek elôtt mindig iszom egyet, hogy megnyugodjak.
Amennyiben a német kitûnôség terve sikerül, könnyen lehet, hogy magyar "kollégájával", a szintén mellúszó Güttler Károllyal lesz holtversenyben elsô az olimpiai részvételek számát illetôen: az 1988-as szöuli játékok 100-as, az 1996-os atlantai ötkarikás versenyek 200-as ezüstérmese ugyan két évvel idôsebb riválisánál, mégis feltett szándéka, hogy ott legyen a görög fôvárosban.
Meghamisította útlevelét, s így próbált átjutni a repülôtéri ellenôrzésen Alberto Tomba, minden idôk egyik legeredményesebb és legnépszerûbb alpesi síelôje.
Miután lebukott, a már visszavonult sportoló bevallotta a rendôröknek: csak az utazás elôtt néhány órával vette észre, hogy az okmány lejárt, s mivel mindenképpen el szeretett volna indulni a Seychelle-szigeteki vakációra, saját kezûleg próbálta meg "érvényesíteni" azt.
A hatóság okirat-hamisításért feljelentette az egykori klasszist, aki szabadlábon várja az ügy folytatását.
A 37 éves sztár 1998-ban hagyta abba a versenyzést, pályafutása során többek között három olimpiai és két világbajnoki aranyérmet, valamint 50 Világ Kupa-viadalt nyert.
A folytatást illetôen biztató teljesítményt nyújtott, mégis egy góllal kikapott a magyar férfi kézilabda-válogatott az olimpiai aranyérmes Oroszországtól a portugáliai világbajnokság nyitó fordulójában.
Eredmény: Oroszország–Magyarország 31–30 (15–14). A C-csoport másik két találkozóján: Argentína–Horvátország 30–29 (13–18) és Franciaország–Szaúd-Arábia 30–23 (14–10).
További eredmények:
A-csoport:
Tunézia–Kuvait 29–20 (16–10), Jugoszlávia–Lengyelország 24–20 (12–9) és Spanyolország–Marokkó 23–18 (13–8).
B-csoport:
Németország–Katar 40–17 (23–8), Izland–Ausztrália 55–15 (23–6) és Portugália–Grönland 34–19 (20–8).
D-csoport:
Algéria–Brazília 22–22 (10–11), Svédország–Egyiptom 29–23 (14–13) és Dánia–Szlovénia 33–24 (17–10).
Ma 17 órától nemzetközi kosárlabda-mérkôzés helyszíne lesz a Horia Demian Sportcsarnok: az Eb-selejtezôk keretében ekkor rendezik a Románia–Dánia férfi mérkôzést.
Több ismert, egykori kiválóság, sokszoros bajnok és válogatott sportoló, neves versenyzô, játékos hagyott itt bennünket a nemrég leköszönt évben. Az elmúlt esztendô is újból alaposan megtizedelte az amúgyis feltartóztathatatlan gyorsasággal apadó sorokat. Valamennyiükrôl írni lehetetlenség. Kegyeletteljes megemlékezésünk elsô részében a közvetlen környezetünkbôl, Kolozsvárról, Erdélybôl, az országból és anyaországból végleg eltávozottak legismertebbjeire emlékezünk, legközelebb a határokon túlon elhunytaknak szenteljük emlékezô sorainkat.
Tavaly a 2002-es évfolyam elsô számában szomorú hír jelent meg a Nemzeti Sportban. Arról értesítette az olvasókat, hogy 74 éves korában elhunyt Sopronban Sziklai (Sift) Antal, az egykori kiváló labdarúgó kapus, késôbb nevelôedzô. A Nagyküküllô menti Medgyesrôl még a második világháború utolsó hónapjaiban Sopronba települt sportembert 2000-ben Millenniumi díjjal tüntették ki.
Csupán néhány nap telt el és az egykori kolozsvári középtávfutó bajnoknô, a gyógyszerész Nina Pasciuc tragikus halála okozott megdöbbenést nemcsak a városban, de országszerte.
Februárban jártunk már, amikor az egykori Aranycsapat felejthetetlen, legendás középcsatára, a helsinki olimpiai bajnok, svájci világbajnoki ezüstérmes Hidegkuti Nándor távozott búcsúszó nélkül. Az a jeles középcsatár, aki NB. I-es mérkôzésen egykori kincses városunkban is megcsillogtatta erényeit, s legfelejthetetlenebb alakítását az emlékezetes londoni 6:3-as magyar–angolon, az Évszázad mérkôzésén nyújtotta (három góllal járult hozzá a ma is sokat emlegetett sikerhez).
Ugyancsak februárban indult el olyan szomorú sorozat, amely az ország úszó- és vízilabda-sportjában jeleskedô kolozsváriak sorait ritkította meg. Kezdte a sort Bogdán Zoltán, a népszerû Bill, több helyi csapat és a válogatott játékosa, mellesleg kiváló gyorsúszó. Májusban követte egykori csapat- és edzôtársa Bázsa György, számos úszónemzedék mestere, a kedves Gyuszi bácsi. Aki a majd augusztusban hozzá csatlakozó Sarkady Árpáddal együtt úszásban és vízilabdában is a legjobbak közé tartozott. És versenyzôi tapasztalatainak gazdag tárházát edzôként is kitûnôen gyümölcsöztette.
Még az elsô negyedévben búcsúztatták a családtagok, barátok, sporttársak a kolozsvári Nicolae Cordost, a diákok rögbicsapatának volt közismert sportszerû játékosát, civilben történészt, a helyi szakmúzeum volt igazgatóját, Cristian Neamtu labdarúgó kapust, Vasile Coroian labdarúgó játékvezetôt, Vasile Bãlutiut, az U és a Tordai Aranyos volt csatárát, aki az Aranyos menti város üveggyári csapatát 1961-ben góljaival a Román Kupa elnyeréséhez segítette.
Tragikus körülmények között távozott az élôk sorából Simon Tibor, a Ferencváros és a magyar válogatott kiváló játékosa, edzôként az egyik legfiatalabb szakember, akinek bestiális, galád utcai támadás és verés oltotta ki az életét. Csupán néhány hét telt el a mindenütt nagy megütközést keltett hír elterjedése után, s máris a legnépszerûbb magyar sportklub és labdarúgó-csapata, a Fradi és egyben az országos válogatott egyik legjelesebb reprezentánsa, a kereken 70 éves Mátrai Sándor következett. A sportolói pályafutását szûkebb pátriájában, Békés megyében még vágtázó atlétaként, a Magna családnevet elôbb Mátravölgyire változtatva ért el sikereket — gyôzelemmel szerepelt többek között Bukarestben és Ploiesti-en is! —, a labdarúgó pálya zöld gyepén kamatoztatta tudását és szélvészgyorsaságát. Ôk ketten szinte a tökélyig fejlesztették a sportágban alkalmazott becsúszó szerelést.
Nyáron kísérték-kísértük utolsó útjára a monostori labdarúgó Pavel Pipast, valamennyi kolozsvári szurkoló kedvelt Pipáspaliját — az ’50-es évek elején klubtársak voltunk a helyi HSK-ben —, Constantin Rãdulescut, a Jumaténak becézett középpályást, a késôbbi kiváló edzôt, Ionescu Pétert és csapattársát, Bakos Jánost, a Buftinak becézett Poligráfia-játékost, Regôczy-Gyarmati Zsuzsa tornásznôt. Késôbb értesültünk Rentsch István volt labdarúgó, majd sportorvos, Bányai István tornász és súlyemelô, civilben orosz nyelvtanár, valamint a magyar sportújságírás egyik legnagyobb alakja, a fiatal korában válogatott röplabdázó, majd évtizedeken át a Magyar Nemzet rovatvezetôje, számos sporttárgyú könyv szerzôje, Zsolt Róbert haláláról.
Valamennyiüket nyugtassa az ég, legyen csendes pihenésük. (A számbavételt, a képletes búcsút — sajnos — folytatjuk).
A svédországi Malmôben, a mûkorcsolya és jégtánc Európa-bajnokság nyitónapján elsôként a nôk selejtezôjére került sor: Póth Diana az A-csoportban 5. lett, így könnyedén továbbjutott. Hasonlóképpen Sebestyén Júlia is sikerrel vette az elsô akadályt: az olimpiai 8. magyar versenyzô csoportjában a 4. helyen végzett.
• A címvédô orosz Tatjana Totmanyina–Makszim Marinyin kettôs a második helyen áll a párosok rövid programja után a svédországi Malmôben zajló mûkorcsolya és jégtánc Európa-bajnokságon. Vezet az orosz Petrova és Tyihonov, harmadik az Abitbol–Bernadis francia duó.
• Elmarad a férfiak szerdára tervezett selejtezôje. A szervezôk azzal indokolták a módosítást, hogy a versenykiírás szerint a legjobb 32 mutathatta volna be a rövid programját és a kûrjét, de csak harmincegyen neveztek a számra, így teljesen felesleges megrendezni a selejtezôt.
Polgár Judit nyolcadik partiján is veretlen maradt a hollandiai Wijk aan Zee-ban zajló sakktornán. A magyar nagymester a lengyel Michal Krasenkowval remizett.
Polgár fél ponttal marad le az éllovas indiai Viswanathan Anandtól.
Az állás: Anand 5,5 pont, Van Wely, Polgár Judit, Griscsuk 5–5, Szirov 4,5, Kramnyik, Ivancsuk, Barejev, Topalov, Radzsabov, Karpov 4–4, Krasenkow 3, Ponomarjov 2,5, Timman 1,5.
|
|
|
| [Vissza az Szabadság honlapjához] |
[Vissza a HHRF honlapjához] |