2003. január 29.
(XV. évfolyam, 21. szám)

Amióta megszûnt az állam biztosította városközi utasszállítás Kolozsváron, átláthatatlanná vált a helyzet az utasok számára. Számtalan új cég ütötte fel a fejét, hiszen a piacot már magánvállalkozásoknak kell ellátniuk. A jobb utazási körülményeknek viszont elôjöttek a hátrányai is. Manapság gyakorlatilag Kolozsvár belvárosának szinte minden pontjáról indul valamilyen távolsági járat.

Kolozsváriaknak a megszokott indulási helyszín az országon belüli járatok tekintetében a 2-es számú távolsági autóbuszállomás. Itt — mint az igazgatóságtól megtudtuk — több mint negyven cég autóbuszai indítanak naponta menetrendszerinti járatot az ország minden sarkába. Gyulafehérvárra 13 órakor, Marosvásárhelyre 17 és 18 órakor, Bánffyhunyadra fél 4-kor, Nagyváradra 9, illetve 13-kor, Gyaluba 10 és 12 órakor indul járat. Mivel a menetrendszerinti járatengedély velejárója a saját vagy bérelt autóbuszállomás, néhányan úgy döntöttek, hogy maguk készítenek egyet. Ilyen létesült a Széchenyi téren a Dacos cég autóbuszai számára, a Monostoron pedig a GVP rendelkezik saját állomással. Ezeken kívül számtalan más kisebb vállalkozás indít hol innen, hol onnan járatokat, velük kapcsolatban sokszor hangoztatják az elôbbiek a tisztességtelen versenyt.

A Napoca Tour tulajdonosa, Pop Vladimir szerint a helyzet azzal magyarázható, hogy a kolozsvári legfontosabb autóbuszállomásnak rossz az elhelyezése. Véleménye szerint Kolozsvárnak és az utasoknak is jobb lenne, ha egyetlen központi autóbuszállomás létezne, de ennek semmi esetre sem a Kisbács felé tartó úton van a helye, ahol a 2-es autóbuszállomás található, mivel ez messze esik a központtól, a lakónegyedektôl, közszállítási jármûvektôl. A kolozsvári személyszállítás messze lemaradt az ország többi városához képest — mondta Pop.

Állítását bizonyítja az a tény is, hogy a fentebb említett 40 cégbôl alig néhány rendelkezik kolozsvári székhellyel.

Gálffy Attila

Amint arról tegnapi lapszámunkban beszámoltunk, a Puck Bábszínház alkalmazottjai Traian Sãvinescu igazgató leváltását követelik, akit szakmai hozzá nem értéssel, önkényeskedéssel, rossz menedzseléssel vádolnak.

Kedden a kialakult munkakonfliktussal foglalkozott a megyei tanács kulturális bizottsága, amelynek alárendeltségébe az intézmény tartozik. Kerekes Sándor alelnök lapunknak elmondta: a megoldást abban látják, hogy mindkét fél írjon alá kollektív szerzôdést, amelyben leszögezi, mit vár betartásra a másiktól. A szakszervezet csak akkor léphet tovább igazsága keresésének útján, ha a szerzôdést valamilyen vonatkozásban konkrétan megsértve érzi. Adott esetben a bábszínház igazgatója a megyei tanácsot mint munkáltatóját visszaélés vádjával akár be is perelheti.

Ö. I. B.

Egyeztetés zajlott tegnap Ion Iliescu államfô és a parlamenti pártok képviselôi között a Cotroceni Palotában, amelyen jelen voltak a Demokrata Párt (DP), a Román Humanista Párt (RHP), a Nemzeti Liberális Párt (NLP), a Nagy-Románia Párt, a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ), valamint az egyéb nemzeti kisebbségek képviselôi. A megbeszélések során szó esett az Alkotmány módosításáról, s Szenátus tagjainak név szerinti választásáról, a parlamenti választásokról, valamint az államelnök mandátumának idôtartamáról.

Az egyeztetések során kiderült: a demokraták egyetértenek a parlamenti és az elnökválasztások elkülönítésével, a parlamenti választások 2005-ös megrendezésével, valamint a szenátus tagjainak név szerinti választásával, azonban elutasítják az államfôi mandátum öt évre való meghosszabbítását. Traian Bãsescu továbbá kifejtette: az új alkotmánynak ki kell mondania, hogy a parlament feloszlatását nem a miniszterelnök, hanem kizárólag az államfô rendelheti el. A demokraták ugyanakkor támogatják a szenátorok uninominális, kétfordulós rendszerben történô megválasztását, noha elismerik, hogy ez a rendszer nem kedvezne a DP-nek. Bãsescu szerint a név szerinti választási rendszer csak az SZDP-nek és az RMDSZ-nek kedvezne. Nem támogatják viszont az örökös szenátori tisztség bevezetését, sem az alkotmányban szereplô "nemzetállam" kifejezés módosítását, és elutasítják az RMDSZ által a magyar nyelv igazságszolgáltatásbeli használatával kapcsolatban tett javaslatát. Javasolják viszont a mentelmi jog szûkítését, hogy egy honatyát politikai opciói és meggyôzôdései kivételével mindenért felelôsségre lehessen vonni.

Bãsescu elmondta: pártja javasolta, hogy a választási törvény elôírásai között szerepeljen az is, hogy a politikai pártok jelöltjeinek 30 százaléka nô legyen.

A Román Humanista Párt (RHP) támogatja a parlamenti — és elnökválasztások elkülönítését, az egykamarás parlament, a névre szóló szavazás és a 4 éves elnöki mandátum gondolatát, közölte Dan Voiculescu pártelnök, a Ion Iliescu államfôvel kedden folytatott konzultáció után.

Voiculescu szerint az új alkotmánynak meg kell tiltania azt a lehetôséget, hogy egy miniszter honatya is lehessen. A humanisták ugyanakkor arra kérték Iliescut, ne hirdesse ki a szakszervezeti törvényt. Az RHP továbbá javasolta, hogy a román állampolgárok külföldi bankbetéteire 40-százalékos adót vessenek ki, a belföldi bankokban elhelyezett összegek pedig adómentességet élvezzenek.

A humanista párt vezetôi azt is felvetették, hogy az állami adósságokkal rendelkezô kereskedelmi társaságok ne vehessenek részt a privatizációban, valamint az értéktôzsdén és az árubörzén.

A tárgyalás során kiderült: a Nemzeti Liberális Párt (NLP) is egyetért a parlamenti- és az elnökválasztások jelenlegi jogszabályok alapján történô különválasztásával, támogatja a vegyes (uninominális és listás) választási rendszert, a parlament két háza jogkörének elkülönítését és a mentelmi jog korlátozását. Theodor Stolojan kijelentette, hogy "válsághelyzetben" pártja és az SZDP közösen alakíthat kormányt, ha a választások után sem a liberálisok, sem a jelenlegi kormánypárt nem kapják meg az önálló kormányzáshoz szükséges számú szavazatot.

Lapzártakor még tartott az RMDSZ-szel folytatott tanácskozás.

Lapzárta elôtt értesültünk róla, hogy — elôször a helyi színházak történetében — bombariadó miatt félbe kellett szakítani egy kolozsvári elôadást. A rendôrség vizsgálatot indít az ügyben, nem lehet tudni, hogy vajon az elôadás politikai színezete vonta-e maga után a riasztást.

Kedden este 7 órától a Magyar Operában teljes teltház elôtt zenés politikai kabaréelôadást tûztek a mûsorra. A marosvásárhelyi Gruppen Hecc színtársulata szórakoztatta a közönséget egészen 8 óráig, amikor váratlanul megszakadt a kabaré: a rendôrség névtelen telefonáló bejelentése alapján 30–40 percre felfüggesztette az elôadást. A rendôrség tûzszerészeti csoportjának vezetôje, Mircea Cozman lapunknak megerôsítette, hogy tényleg riadóról van szó, vaklárma esetén a terem leellenôrzése után az elôadást folytathatják. A Gruppen Hecc Társulat Nagy István rendezésében erôs politikai szatírát adott elô, amelyben különbözô helyi és országos poltikusokat is kifiguráztak — még nem lehet tudni, hogy ennek van-e köze a bombariadóhoz. Lapzártakor, fél 9 körül a közönséget és a színészeket visszaengedték a terembe.

B. Á., P. J. A.

Jövô héten kezdôdik az Expo Transilvania Rt. vásárainak sorozata: február 6. és 10. között a XII. Ambient Instal Nemzetközi Berendezésexpót rendezik meg, amelyre hazai cégeken kívül magyarországi, lengyel, cseh, osztrák vállalatok, illetve német, olasz, belga, dán, svájci, spanyol, szlovák, szlovén cégek képviseletei jelentették be részvételüket. A látnivaló önmagáért beszél: villamossági, víz-csatorna, gáz, fûtô- és légkondicionáló berendezéseket, ezekhez kapcsolódó gépeket és felszereléseket, szakirodalmat, terveket állítanak ki. (Részletek a 6. oldalon)

— Minden kongresszusi küldött jelenlétére számítunk az RMDSZ- kongresszuson, amit természetesnek is tartok, ám azt nevetségesnek, sôt elfogadhatatlannak ítélem meg, hogy bármelyik küldött részvételét feltételekhez kösse — jelentette ki a Szabadság kérdésére Takács Csaba ügyvezetô elnök.

Az RMDSZ politikusa Tôkés László püspök, tiszteletbeli elnök azon kijelentésére reagált, miszerint részt venne az RMDSZ kongresszusán, de csak akkor, ha a szövetség vezetôi garanciákat nyújtanak azzal kapcsolatban, hogy az ülésen helyreigazító határozat születik a belsô választások megrendezésérôl.

Az ügyvezetô elnök szerint hiba a kongresszusi részvételt az RMDSZ legmagasabb döntéshozó testületének megelôlegezett döntéséhez kötni. Takács Csaba emlékeztetett arra, hogy a belsô választások kérdése szerepel a kongresszus napirendjén, hiszen az alapszabályzatot módosító tervezet szerint május 31-ig össze kell hívni a Szövetségi Képviselôk Tanácsát (SZKT), tehát addig az idôpontig le kell bonyolítani a belsô választásokat.

— Tôkés László tiszteletbeli elnök úr döntését helyesnek tartom, ha ezt azzal a szándékkal teszi, hogy bocsánatot kérjen a testület elôtt azért a politikai magatartásért és kárért, amelyet az utóbbi években az RMDSZ-el szemben tanúsított, és amelyet a szövetségnek okozott — mondotta Takács Csaba.

P. A. M.

Kiterjedt, örömlányok futtatásával foglalkozó nemzetközi bûnszövetkezet nyomára bukkant a Kolozs megyei rendôrség szervezett bûnözéssel foglalkozó osztálya.

A szervezett bûnözéssel foglalkozó osztály tisztje (akinek kilétét nem tudhatjuk, mivel arcát a bevetések alkalmával használt fekete maszk fedte) tegnap sajtótájékoztató keretében számolt be a médiának az eseményekrôl.

A 33 éves, Neli néven ismert apahidai Agafitei Cornelia és a kolozsvári Moga Ioan Radu 2002 augusztusában négy fiatal kolozsvári lányt vitt ki Spanyolországba prostitúció céljával. A 19 és 24 év közötti lányok elôször Besztercére utaztak, ugyanis a kerítôk ismerôse, a besztercei lakhelyû Maier (Gicu) Gheorghe kapcsolatainak köszönhetôen itt rövidebb idô alatt el tudták intézni a kiutazáshoz szükséges iratokat. Ezután Neli és Moga átadták a lányokat egy "szállítónak", aki Villarosába vitte ôket, ahol már várt rájuk a Galac megyei Costache (Cap Mare). Miután a lányok munkába álltak, rájöttek: becsapták ôket. A kerítôk ugyanis azt ígérték nekik, hogy esténként 200–400 euró közti összegeket fognak keresni, ehhez képest Costache az összes pénzt magához vette, amit a lányok kerestek, ôk pedig csak napi 3–5 eurót kaptak kézhez, és embertelen körülmények közt kellett élniük. Nem hagyhatták el a bordélyházat, szexuális perverziókra kényszerítették ôket, és mindennap ugyanazt az ételt kapták. Szeptemberben az egyik lány megpróbált elszökni, de a szintén romániai testôrök elkapták és megverték. Újabb szökési kísérlete már sikerrel járt, és így juthattak a rendôrök hasznos információk birtokába.

A román bûnüldözô szervek a spanyol rendôrséggel együttmûködve próbálták felgöngyölíteni a szálakat. Mint kiderült, a szervezet több mint 300 ukrán, orosz, moldovai és román lányt futtat Spanyolországban. A "vállalkozás" 1997-ben kezdôdött, elôször Csehországban, majd Németországban és Svájcban folytatták tevékenységüket.

A szervezett bûnözéssel foglalkozó osztály elkapta a bûnszövetkezet három vezetôjét, a negyedik ellen pedig általános körözést indítottak. Agafiteit és Mogát kerítés vádjával 3–10 éves börtönbüntetésre ítélhetik. Maiert, aki a sajtónak azt állította: ô csak a vízum megszerzésében segédkezett, és fogalma sem volt, hogy a lányok mit fognak csinálni Spanyolországban, cinkossággal vádolják.

B. P. E.

Új Kézfogás Közalapítvány-pályázási lehetôség

Ismét pályázni lehet kis- és középvállalkozóknak kamattámogatásra, ISO-minôsítésre, EU-s pályázatok önrészének kiegészítésére. Benyújtási határidô 2003. február 14. Érdeklôdni a Rajka Péter Vállalkozók Szövetségénél lehet: Kolozsvár, Dacia utca 3., tel.: 0264-130-466, 433-616.

AZ ÉRDEMES OKTATÓ-NEVELÔ DÍJ átadási ünnepségét február 1-jén, szombaton de. 10 órától tartja a Romániai Magyar Pedagógus Szövetség Kolozs megyei Szervezete az unitárius egyház Dávid Ferenc dísztermében.

HISZEK HITETLENÜL ISTENBEN címmel Ady Endrérôl tart elôadást Molnos Sarolta tanárnô január 30-án, csütörtökön du. 4 órakor az Unitárius Nôszövetség találkozóján, a Brassai Sámuel utca 6. szám alatti tanácsteremben. A meghívott vendégek, Rekita Rozália és Jancsó Miklós Ady-verseket, Székely Zselyke és Kulcsár Szabolcs pedig Ady-dalokat adnak elô.

FENG SHUI — A KÍNAI TÉRRENDEZÉS MÛVÉSZETE címmel Balázs Annamária tart elôadást január 29-én, szerdán du. 4 órától a Mócok útja 75. szám alatti Pro Iuventute székházban. Az RMDSZ külmonostori kerületének rendezvényére szeretettel várják az érdeklôdôket.

NÓTADÉLUTÁNT TARTANAK — batyus alapon — az RMDSZ alsóvárosi körzetének Párizs utca 17. szám alatti székházában január 30-án, csütörtökön du. 4 órától.

ERICK ZORKA: ÉLET, AMIRÔL AZ ANGYALOK ÁLMODNAK — január 31-én, pénteken este 7 órától ezt a színes, feliratos, 1998-ban készült francia filmet vetíti az Oedipus Quartett Filmklub az Apáczai-líceumban. Várják az érdeklôdôket.

A Bretter György irodalmi kör hétfô délutáni összejövetelén kivételesen nem irodalmárral ismerkedhettek meg az érdeklôdôk, hiszen Lakatos Róbert, a kör mostani vendége, sokkal inkább a filmes szakma képviselôje, mint az irodalomé. Lakatos Róbert nevével valószínûleg sokan találkoztak már azok közül, akik figyelemmel kísérik vagy legalább megpróbálják figyelemmel kísérni a hazai filmgyártást. Erdélyszinten nem készül el olyan sok film évente, hogy ne lehetne nagy biztonsággal tájékozódni ezekben a körökben. S ha egy itt készült film rögtön öt neves kitüntetésben is részesül, mint ahogy ez a Lakatos által rendezett Csendországgal történt (ez a fiatal rendezô legújabb alkotása, mûfajilag dokumentumfilm), akkor egyenesen nem lehet nem észrevenni, hogy itt valami történik. A Csendország egy süket kisfiú történetét mesél el, aki fényképezni tanul, mivel a hangok világa elôl elzárva kénytelen élni. Kompenzálható-e egyik érzék hiánya egy másik érzék fejlesztése által? Nyilván nem. De ha valamelyik érzékünk hívása olyan erôteljesen hat ránk, hogy e hívás által megváltozhat az életünk, akkor el van felejtve elsô természetüknek minden, amit elkövetett ellenünk. Minden, hiszen megváltozott az életünk. A Csendország legutóbbi diadala: néhány napja kapta meg a magyar filmkritikusok díját, dokumentumfilm kategóriában. Az összejövetel vetítéssel kezdôdött, majd beszélgetés, vetítés és zárszó. Az elsô blokk Lakatos korábbi filmjei közül válogatott, vizsgafilmek, reklámfilm, kísérleti erdélyfilm, erdélyesztétikával. Ezekre az alkotásokra a rendezô saját bevallása szerint a kísérletezô szemlélet jellemzô. De mi más is lehetne a rövidfilm, mint kísérlet?! Kísérlet arra, hogy valamit, akár egy töredéket nyelvi formába öntsünk. A második blokk a Csendország volt. A beszélgetés során kiderült, hogyan mozdult el a rendezô a kísérleti mûfajtól a hagyományosabb képi kifejezésmód irányába. Ha egyáltalán elmozdult. Egyáltalán nem volt rossz döntés a kör szervezôi részérôl, hogy kiléptek egy pillanatra az irodalom bûvkörébôl, és átléptek a film elvarázsolt birodalmába, ha csak egy röpke délutánra is. Az illúzió, ahogy Danto nevezte a filmet, tökéletes: elhittük, hogy létezik helyi filmgyártás.

-fb.

A tartalomból: Egyed Emese, Jánk Károly, Kovács András Ferenc, Zalán Tibor versei; Gulyás Miklós, Láng Zsolt, Sebestyén Mihály prózája, Selyem Zsuzsa tanulmánya a Nobel-díjas Kertész Imrérôl; a Deleaturban Balázs Imre József, Hajdú Farkas-Zoltán jegyzete.

ERDÉLYI NAPLÓ
Az RMDSZ 7. kongresszusa elôtt Gazda József elemzésében az erdélyi magyar politikai élet megosztottságára, a kongresszus felelôsségére hívja fel a figyelmet. További cikkekben a magánerdészetekrôl, az RMDSZ tiszteletbeli elnöke ellen indított kongresszus elôtti támadásokról, a Wass Albert nevéhez kapcsolt rágalmakról, színházi és könyvbemutatókról olvashatunk. Publicisztikával Kádár Ferenc, Szász István Tas és László György jelentkezik, a vezércikket Molnár Judit jegyzi, címe: Zeusznak friss hús kell.

A Szabadság január–márciusi háromhavi elôfizetôi jutalomsorsolására 30-án, csütörtökön du. fél 6 órakor kerül sor támogatónk, az Apáczai Csere János Líceum (Király — Brãtianu — u. 26.) második emeleti dísztermében. Az idei elsô negyedévre Szabadság-elôfizetést kötöttek között kisorsoljuk a Telezimex Kft. nagydíját, egy 6 000 000 lej értékû, 59 cm-es átmérôjû képernyôjû, másodkézbôl származó PANASONIC SZÍNES TELEVÍZIÓT.

A helyszínen dôl el az is, hogy kik lesznek a Szabadság januári egyhavi elôfizetôi nyereménysorsolásának nyertesei. Azok között, akik januárra elôfizettek a Szabadságra, az erre vonatkozó szelvényt kitöltötték és beküldték, 16 értékes nyereményt sorsolunk ki Fodor András képeslapgyûjtô, a Provitam magánpoliklinika, a Biogen orvosi magán laboratórium, a VSA, Fantastik (Scholl-képviselet) és az Ursus jóvoltából.

Ugyancsak az Apáczai-líceumban és a fenti idôpontban sorsoljuk ki a Szabadság és a Corvina Nemzetközi Rejtvénymagazin decemberi rejtvénypályázatainak számos nyertesét is.

A közönséget hangulatos muzsikával szórakoztatja Marton István és Mester Béla!

A csütörtök esti programjához fenti ajánlatunkat is figyelmébe ajánlja, és mindenkit szeretettel vár a sorshúzásra, tombolára, kellemes együttlétre

a szerkesztôség

Nem akarok nyerni. Legalábbis a fônyereményt nem. Minden héten megveszem a kis lottószelvényemet, a legegyszerûbbet, csekély húszezer lejért. Ennyit lehet áldozni Fortuna oltárán. Eddig azért imádkoztam, hátha-hátha kihúzzák a számaimat. Most azonban reménykedem, nem fogják ôket kihúzni. Az rémes lenne. Képzeljék el, kapnék kétmillió dollárt. Azon nyomban vége lennea nyugodt életemnek. Elôször is megnône barátaimnak száma, akiknek erre vagy arra lenne szükségük. Egymást vernék le az ötlettel rendelkezôk, hová, mibe, mikor fektessek be pénzt. Jönnének a támogatást igénylôk, hogy erre vagy arra áldozzak, adjak ennyit meg annyit. És a postás nem gyôzné hordani a segélyt kérô leveleket. Igazakat és hamisakat egyaránt. És jönnének a fenyegetô levelek, hogy elrabolják anyámat, férjemet, gyermeket, ha nem fizetek ennyit vagy annyit, sôt lehet, hogy testôrt kellene fogadnom családom minden egyes tagja mellé, nehogy beváltsák az ígéretüket a rablók. Aztán valóban nagy gond lenne a pénz befektetése is. Mert ami már megvan, azt nem szívesen veszíti el az ember holmi csôdbe menô bankok révén. Meg hát félbe kéne hagyni a munkát. Mert hogy lenne pofája valakinek egy munkahelyet elfoglalni, amikor annyi pénze van. Márpedig én szeretem a munkahelyemet, nem szívesen mondanék le róla. Már csak ezért sem szeretném megnyerni a fônyereményt.

B. É.

Február 5. (szerda): Közgyûlés 17 órától az Apáczai Csere János Líceumban.

Február 8. (szombat): Ôzek völgye (16 km). Találkozás 10 órakor a Hajnal negyedi végállomáson. Túravezetô Magyari Péter.

Február 8. (szombat): Séta az Ördögfához (12 km). Találkozás 10 órakor a monostori végállomáson. Túravezetô Székely Lavotta.

Február 8. (szombat): Városnézô séta. Találkozás 10 órakor a Mátyás-szobornál. Túravezetô Szôcs Miklós.

Február 9. (vasárnap): Séta a Bükkben (15 km). Találkozás 10 órakor a monostori végállomáson. Túravezetô Kovács Zsuzsa.

Február 9. (vasárnap): Bongár kút (15 km). Találkozás 10 órakor a Néprajzi Múzeum szabadtéri részlege elôtt. Túravezetô Magyarosi Margit.

Február 13. (csütörtök): Kézimunkaklub 16 órától a székházban. Házigazda Balla Márta.

Február 15. (szombat): Mikes tetô (18 km). Találkozás 10 órakor a Hajnal negyedi végállomáson. Túravezetô Magyari Péter.

Február 15. (szombat): Autóbuszos kirándulás Kisbányára, indulás reggel 7 órakor a Magyar Színháztól. Túravezetô Prezensky Tibor. Jelentkezni a közgyûlésen és hétfôn 17–18.30 óra között a székházban.

Február 16. (vasárnap): Görbe túra (10 km). Találkozás 10 órakor a monostori végállomáson. Túravezetô Bagaméri Tibor.

Február 18. (kedd): Lépésmérôk találkozása 17 órától a székházban.

Február 20. (csütörtök): Túravezetôk tanácskozása 17 órától a székházban.

Február 21. (péntek): Megemlékezés Xántus Jánosról az Apáczai Csere János Líceumban 17 órakor.

Február 22. (szombat): Xántus János emléktúra. Találkozás 10 órakor a monostori végállomáson. Túravezetô Szathmáry Béla.

Február 23. (vasárnap): Árpád-csúcs (23 km). Találkozás 10 órakor a Hajnal negyedi végállomáson. Túravezetô Magyari Péter.

Február 23. (vasárnap): Téli túra a patai sóstóhoz (30 km). Találkozás a 32-es busz Alverna végállomásában 8 órakor. Túravezetô Mádly András.

Február 23. (vasárnap): Rózsakút, csillaghegyi kilátó (12 km). Találkozás 10 órakor a II. autóbuszállomás elôtt. Túravezetô Vlád Pál.

Március 1. (szombat): Farsangi bál.

Március 1. (szombat): Séta a Bükkben (15 km). Találkozás 10 órakor a monostori végállomáson. Túravezetô Sófalvi István.

Március 2. (vasárnap): Autóbuszos kirándulás Torockóra, Székelykô, farsangtemetés. Indulás 7.30 órakor a Magyar Színháztól. Túravezetô Szôcs Miklós, Vas Géza. Jelentkezni a közgyülésen és szolgálatos napokon a székházban.

Március 5. (szerda): Közgyûlés 17 órától az Apáczai Csere János Líceumban.

Hóviszonyok függvényében minden szombaton és vasárnap sízés a Diósban, Szilágyi Andrással.

Kirándulásainkra minden érdeklôdôt szeretettel várunk.

Kedves választottaink! Valamikor réges-régen még én is nagy örömmel szavaztam egy "érdekvédelmi szervezetre", ám azóta szinte a nevét is elfelejtettem, mert idôközben annyit változott, hogy a szövetségbôl lassan-lassan már szövôdmény, szövevény lett.

Reméltem, képviselni fogják álmaimat, érdekeimet, elvárásaimat, hiszen ezt ígérték, és én ezért szavaztam rájuk.

Fogalmam sem volt arról, hogy azok, akik az én kicsiny erdélyi létemet fogják képviselni, közben különbözô platformokra bomlanak: jobboldal, baloldal, jobbközép oldal, balközép, turizmussal foglalkozó csoport, méhész csoport, aki gyûjtöget szorgalmasan, a nehéz téli napokra, amikor már nem csurran-csöppen az összegyûjtött mézecske, bebiztosítva magát egy-két villácskával itt-ott, hiszen a jövô kifürkészhetetlen!

Én egy érdekvédelmi szervezetre szavaztam, de néha úgy tûnik, hogy a szervezetbôl kultúrcsoportok lettek, amelyek fôleg táncolnak és szavalnak, s a baj ott van, hogy az utóbbi idôben többen szavalnak egyszerre, és én nem tudom, hogy közülük melyiket hallgassam, melyiknek higgyek.

Az erdélyi embernek mindig jó hallása volt, ezt bizonyítja a gazdag zenei hagyaték is, éppen ezért nagyon zavar ez a zûrzavar, hangzavar, elvzavar vagy talán elmezavar?

Nem is nagyon tudom eldönteni, de ez a valami nagyon zavar!

Én, amikor láttam a tulipánt, nagyon megörvendtem, hiszen ez a tavaszi virág jelképe volt anyám hímzett párnájának is. És ez jelképezte az érdekvédelmi szervezetet, hát hogyne mentem volna el rá szavazni!? Bár nagyon fájt a lábam, hisz 40–80 éven keresztül hol bokán rúgtak, hol csípô alatt, a nyomok még most is látszanak. De most már, ugye, más a helyzet? Hát gyorsan elmentem én is szavazni. És ott voltunk szinte 2 000 000-an! És nem izgatott se Lacika, se Gyuri, se Bélácska, se Tiborka, vagy tudomisén, hogy hívták ôket (a neveket minden célzás nélkül, a kalendáriumból vettem), hiszen a lista hosszú volt, mind rá akartak férni. Számomra fontos az ÉRDEKKÉPVISELET volt.

Érdekképviselet és nem csoport, platform, egyén, hanem az erdélyi magyar emberi sors minden problémájával foglalkozó szervezet.

Ezért szavaztam én a tulipánra szavazólapommal, amit aztán a megválasztottak 10–100 darabocskára téptek, anélkül, hogy megkérdeztek volna: "Hé pajtás, megengeded, hogy elvegyek egy darabocskát a szavazólapodból? Csak egy kicsit, hogy egy ici-pici platformot csináljak magamnak. Hátha majd besegít a külföld is."

De én bizony erre nem hatalmaztam fel senkit! Kérem, az én szavazólapomat ne tessék darabokra, darabocskákra, platformokra, platformocskákra tépni, radírozgatni!

Úgy látszik, a tulipános köcsögben idôközben megposhadt a víz, szagos. Tiszta vizet kellene belé önteni, kicserélni az elhervadt virágokat új tulipánbimbóval, van belôlük elég, kár exportálni ôket, hiszen itthon is nagyon jól jönnek! És ki kellene válogatni közülük a bekeveredett mákvirágokat is, talán ez igazán eredményes lenne.

Kedves választottak, öntsetek hát tiszta vizet a köcsögbe, s bár engem mint egyszerû választópolgárt, nagyon sok fal választ el a gyûléstermektôl, ahol szikráznak a platformok, de ahonnan kiérzôdik, messzirôl érzem az állott víz szagát.

Varduca György

Idôs, bölcs emberek szokták mondogatni: az én idômben... olyan telek voltak, hogy a verebek röptükben megfagytak, s a szamár füle nem látszott ki a hóból. Vagy: egyik nyári napon olyan esô zúdult alá, hogy az utca vége libaúsztatóvá vált, a Békás patakon ketrecek úsztak lipinkázva, a bennrekedt kotkodácsoló majorsággal együtt.

Ehhez hasonló természeti jelenségeket magam is láttam, bár a bölcsek koráig, gondolom, még hátravan egy kevés idôm. 1962-ben Désen, az állomás elôtt láttam megfagyott verebeket, a Székrôl Bonchidára vezetô gyalogúton pedig a hómagasság helyenként meghaladta az egy métert.

Elôttem mégis egy másik, nyári kép bukkan fel, az ötvenes évek elejérôl. Egy hirtelen jött felhôszakadást követôen, a Méhes utca alján, a Pata utca közepén, rövid gatyáját is feltûrve áll Boros Laci, az öreg szabómester fia, egy viharvert Kodak fényképezôgéppel a kezében. Felvételt készít a hegyrôl lezúduló víztömegrôl. Hömpölyög a sáros áradat, már lábszárközépig ér, és egyre nô. Laci aggódva figyeli, amint a víz beszivárog apja mûhelyébe és lakásukba. Átnéz a másik sarokra, ahol Simó Lôrinc, a cipész próbálja a becsukott üzletajtóval menteni a cipôket, bôröket, kaptafákat. Mindhiába. A víz nagy úr!

Ez így is történt. Így igaz, emlékezik a vegyész Boros Gyurika, gyerekkori barátom, a legkisebbik Boros gyerek, ma már ô is a közelgô nyugdíjas évek mikéntjét, milyenségét kutatva.

A Méhes utca északkeleti sarkán tartotta idôsebb Boros László kis szabómûhelyét. Munkaadói a környékrôl kerültek ki. Emlékszem, nekem is varrt egy katonás fazonú lemberdzseket, hozzá térd alatt, kapoccsal összefogható, bricsesznadrágot. Nagyon büszkén indultam öltözékemet "bejáratni" egy húsvéti locsolásra. Újnak nézett ki, bár csak egy bontott felöltôbôl varázsolta azzá Boros bácsi. Segítôkész ember volt. Szomszédai tisztelték szavahihetôségét — még a ruhapróbák dátumának betartásában is! —, környékszerte becsülték. Három gyereket nevelt. A nagyobbik, Laci a kémiai intézet finommechanikusa volt hosszú ideig. Tizenhét évesen örökre eljegyezte magát a bátrak sportjával, a sziklamászással. Kedvenc terepe a Tordai-hasadék volt, ahol nevét két traszé, hegymászó útvonal kijelölése és felavatása ôrzi. Mászótársai voltak Kovács Ferenc, Lôrincz Miklós és Moldován Bandi.

Abban az idôben virágzott az alpinizmus a kolozsváriak körében. Fülöp Sanyi, Gábor Ferenc, Vígh Pál, Karácsonyi László, Kari Dezsô, Zelenka Károly, Szôlôsi Ernô, Szilágyi Éva, Rozsnyai Károly és folytathatnám a sportág szerelmeseinek névsorát. Sajnos, közülük már sokan rég a mennyországba vezetô, magas sziklák tetején pihennek, mondja Lôrincz Miklós, volt hegymászó kolléga.

Vasárnap délutánonként sokszor láttam Moldován Bandit, Gyöngyösi Mikit és Lacit hazafelé baktatni hegymászó szerelésben. Bár fáradtnak tûntek, arcukon még ott tündökölt a fehér sziklák fénye, a nagy teljesítmények öröme, ami csak az alpinisták arcán látható.

Laci, bár igazán a zord sziklaéleken érezte otthon magát, ott, ahol a halványzöld havasi gyopár bársonyos csillaga finoman simogatta izzadt homlokát, ideget, erôt és bátorságot próbára tevô kapaszkodás közben, a barlangászatban is kedvét lelte. Emil Racovitã unokájának oldalán gyakran vett részt kutatási programokban Hadész birodalmában.

Gyurikát és Melindát, a másik két Boros gyereket nem vonzotta a sport, de számukra bôven szolgáltak szórakozási lehetôséggel a szomszédok gyerekei. Gazdag volt a gyermekáldás ezen a környéken is. Simó Lôrinc cipészmesternek öt gyereke, Sáreczkiéknél három, Zolnayéknál ugyancsak három lány volt. Emlékezetem szerint, ha nem is dúskáltak a jólétben, de normális színvonalon éltek és nevelkedtek a gyerekek, távol a nyomorgás és a szegénység terhétôl. Az is igaz, hogy a családfôk, a saját famíliájuk jól felfogott érdekében, szorgalmasan és a szakmai becsület tiszteletben tartásával, keményen dolgoztak. Csak így lehetett vállalni a bôséges gyermekáldást.

A nagy és erôltetett történelmi átalakulások hitükben és létükben roppantották derékba ezeket az embereket, és az igazi nehézségek csak ezután következtek. De hát ez az ábra ismert volt város- és országszerte, sôt, a jaltai ítélet következtében kialakult kommunista laborban, a kísérleti nyúl szerepét betöltô, más országok számára is. Így vált aztán Boros bácsi szabómûhelye zöldséges üzletté, majd üvegátvevôvé, a Simó cipészet Manduláné trafikjává, majd Gámentzi "Skuci" büféjévé, bár szemben már mûködött a "Moldován Grill". A két italmérés aztán rányomta a bélyegét a környékre és lakóira.

Boros Gyuri meséli, hogy igencsak mozgalmas volt az élet az utcakeresztezôdésben. Nappal mind gyakrabban ütköztek össze különbözô jármûvek, este meg a két kocsmában folytatódtak a más természetû összeütközések. Bár Gámentzi óriási erôfeszítéseket tett, hogy helyiségének rangot és vendéglô jelleget teremtsen, mint gebines, az újraállamosítás után a teljes züllés itt is bekövetkezett. A notórius törzsvendégek egyik ivóból a másikba tántorogtak. Buba Jankó, a mészáros is, miután összeverekedett Balázzsal a Bodegában, átment a "Moldo-grillbe", színészi pózba vágta magát, és általános derültség közepette pátosszal bejelentette: Itt állok elôttetek, egy nyertes csata után, lenge magyarban, utalva ezzel szakadt ruhája lógó cafatjaira.

Az egyébként jó képességû mészárosnak környékszerte ismert, erôs, recsegôs bariton hangja volt. Meg is hívták a Román Operába próbaéneklésre, és felajánlották számára az iskoláztatás és kisebb szerepek lehetôségét. A próbaéneklés utáni estén óriási sikerrel lépett fel, elôször a Bodegában, majd a Moldo-grillben. Mûsora változatos volt, de az eseménynek súlyt adandó operettslágereket is énekelt. Zárószáma egy kissé átírt szövegû operettrefrén, tomboló sikert aratott a "vájtfülû" közönség körében, talán éppen szövege miatt, ami így hangzott:

"Nem történt semmi, csak... nem lesz mit enni...!
Gudbáj, gudbáj, libamáááj!"

Taps, ujjongás és sok megtisztelô féldeci-gázsi érkezett a "mûvész" címére. Az operaházi fényes ruhák, csillogó díszletek világánál Jankónak vonzóbb volt az apacstanya színpada.

Ma az útkeresztezôdésben szép virágrondó helyettesíti annyi emlék színpadát. Ez is eltûnt, mindörökre, szereplôivel együtt.

Tatár Zoltán

Ami a világ szeme elôtt folyik a diplomáciában, ritkán tévesztendô össze a kulisszák mögötti egyezkedésekkel, sakkhúzásokkal és — esetenként — perpatvarokkal. Plátoni hasonlattal élve, a nyilvánosság e vonatkozásban csupán a valóság árnyékvilága. A sajtó e torzított kép megjelenítôje, de egyben a korrektora is. Az eszköz, amely az összefüggések felismerésébôl von le következtetéseket, és tárja azokat a világ szeme elé. A valóság viszont rendkívül bonyolult, és ha összevetjük a sajtóbeli érdekviszonyok kuszáltságával, rádöbbenünk, hogy tulajdonképpen megismerhetetlen.

Az amerikai adminisztráció kitartó háborús készülôdését illetôen a szokásosnál is nagyobb a zavar. A jóhiszemû hírmagyarázó álláspontját azzal indokolja, hogy illetékesék tudnak valamit, ami nem a nagyközönségre tartozik, valamit, ami által az iraki típusú diktatúrák hosszabb-rövidebb távon az európai értékrendet képviselô berendezkedések létét veszélyeztetik. A rosszhiszemû a dolgokat a mélyrepülésben lévô amerikai gazdaság válságával, pontosabban a válság valamiféle kivédésének meglehetôsen kockázatos próbálkozásával hozza összefüggésbe, s persze a Közel-Kelet olajkincsével. Bármennyire ellentétes is e két álláspont, megfelelô szemlélettel közös nevezôre hozható. Hiszen a nyugati világ gazdasági higiéniája nagyban függ a húzóerôt képviselô amerikai jó mûködésétôl. S ezzel a szemlélettel minden rendben is volna, ha az egyre nagyobb gazdasági erôt és fejlôdési perspektívát képviselô Európai Unió pontosan a fönti mondat "húzóerô" minôsítését nem kérdôjelezné meg. Hiszen az euró dollárral szembeni rohamos térnyerése ékes cáfolata e minôsítésnek. S ez a térnyerés az egyesítés nehézségeit nyögô Németország lassú lábadozását az unió egészére is kiterjeszthetô, a széleskörû bôvítés eredményezte, belátható problémák dacára következik be. Mindez arra utal, hogy Amerika korántsem képviseli azt a mércét, amelyhez a világgazdaságnak felzárkóznia kellene.

Az amerikai hivatkozás a felelôsségre, amely az események alakulásáért mint egyedüli nagyhatalmat terhelné, nem találkozik a hangadó európai hatalmak támogatásával. A háború egyoldalú kirobbantása ugyanis veszélyes precedens lenne.

A barátságos farkcsóválás a román diplomácia részérôl az egyoldalú amerikai kardcsörtetés irányába ez egyszer elmaradni látszik. Mindent a maga idejében — vélik a helyezkedéshez mindig is kitûnôen értô, pragmatikus politikusaink. Egy évvel ezelôtt még merôben más volt a helyzet. Akkor a NATO-meghívás perspektívájában érdemes volt kockáztatni, s az európai rosszallást is vállalva letenni a garast az amerikai katonák nemzetközi bíróság elôtti immunitása mellett. Ma viszont már az európai uniós meghívás van terítéken. S a következô turnus reményteljes várományosaiként kifizetôdôbbnek tûnik az óvatos kivárás. Hiszen ez a meghívás már nem az Egyesült Államoktól függ. S utóbbi a Románia részérôl tanúsított óvatosságot nemhogy zokon venné, hanem egyenesen érvként igyekszik felhasználni a békétlenkedô német–francia kemény ellenállás puhítására.

Nem kizárt, hogy ez az amerikai diplomáciai játék vezetett arra a — minden valószínûség szerint hosszú ideje érlelt — német–francia kezdeményezés kinyilvánítására, amely az uniót miniszterelnöki és külügyminiszteri tisztségek megalakításával nem csupán gazdasági, hanem egységes politikai nagyhatalommá is tenné. Mindez az amerikai diplomáciát meglehetôsen kényelmetlenül érinthette. Nem csoda a megkésett és eléggé átlátható ellenreakció: Európa súlypontja — hangzott el a felelôs amerikai tisztségviselô szájából a NATO- és unióbôvítés következményeként — Keletre tolódik, Németország és Franciaország már a régi Európát képviseli.

A kérdés most csupán az, hogyan vélekedik minderrôl a megidézett: Európa.

Németh Júlia

Hiller István szerint az Oktatási Minisztérium (OM) továbbra is a szülôföldön való tanulást kívánja támogatni, és következetesen bevonja a határon túli magyarokról szóló döntések meghozatalába a magyar közösségek érdekvédelmi szervezeteit. Az OM politikai államtitkára mindezt erdélyi szakmai szervezeteknek és romániai magyar politikusoknak az ösztöndíj-rendszer tervezett módosításával kapcsolatos állásfoglalásaira reagálva közölte az MTI-vel.

Az RMDSZ Szövetségi Egyeztetô Tanácsának szombati kolozsvári ülésén ugyanis az Erdélyi Magyar Ösztöndíj Tanács felvetette, hogy a minisztérium határon túli magyarok fôosztálya tervezetet készített, amelynek értelmében magyarországi érettségivel is pályázhatnak anyaországi egyetemi ösztöndíjra a következô tanévtôl azok a határon túli diákok, akik középiskolai tanulmányaikat a 2000/2001-es tanév elôtt kezdték magyarországi középiskolában.

Hiller István hétfôi közleményében tudatta: a határon túli magyarság érdekvédelmi szervezeteinek és pedagógusokat tömörítô szövetségeinek kérésére az "Oktatási Minisztérium jelentôsen megszigorította a határon túli magyarok magyarországi tanulását az általános iskolákban és a gimnáziumokban azáltal, hogy megszûnt az iskolák normatív támogatása a határon túli magyar tanulók után, így ezzel a lehetôséggel ezentúl csupán a törvényesen Magyarországon tartózkodó szülôk gyerekei élhetnek".

Tudatta: ugyancsak a szülôföldön való tanulást segíti elô a határon túli magyaroknak szóló ösztöndíjrendszer a felsôfokú oktatásban, mivel csak olyan szakokon támogatja a magyarországi továbbtanulást, amelyek a szülôföldön nem tanulhatók anyanyelven, és kizárja a pályázók körébôl azokat, akik már Magyarországon érettségiztek.

A politikai államtitkár közlése szerint ez utóbbi módosítás azonnali, nem pedig kimenô rendszerben való alkalmazása viszont számos problémát vetett fel.

— A regionális erdélyi, vajdasági, szlovákiai, kárpátaljai ösztöndíjtanácsokkal folytatott megbeszéléseken, amely tanácsoknak a határon túli magyarok szakmai szervezetek is tagjai, az a megoldás született, hogy az OM differenciáltan kezeli az egyes régiókat — tartalmazza a közlemény.

A politikai államtitkár tájékoztatása szerint ennek megfelelôen a nem elsôsorban kitelepülési szándékkal, hanem a délszláv háború elôl elmenekült tanulók magyarországi tanulmányaik befejezéséig részesülhetnek ösztöndíjban.

Ezzel szemben az erdélyi tanulók ügyében a tárca elfogadta az Erdélyi Magyar Ösztöndíj Tanács, a szakmai szervezetek és az RMDSZ álláspontját, miszerint a 2002/2003-as tanév elôtt Magyarországra átiratkozott erdélyi tanulók továbbra sem kaphatnak állami támogatást a magyarországi felsôfokú továbbtanuláshoz.

Az RMDSZ vezetôsége szerint az utóbbi idôben a romániai magyar középiskolások és egyetemisták valóságos exodusa tapasztalható. Ezt a jelenséget a magyarországi ösztöndíjak biztosította lehetôségeknek tulajdonítják, amelyek megszerzése után a fiatalok 90 százaléka nem tér vissza Romániába. Takács Csaba ügyvezetô elnök szerint a szomszédos ország tanintézményei valóságos gyûjtôakció révén próbálják összegyûjteni a romániai fiatalokat, ugyanis a kurzusokra beiratkozó diákok létszámának függvényében juthat az illetô intézmény pénzügyi támogatásokhoz. Ez a jelenség azzal is magyarázható, hogy Magyarországon szembetûnôen csökkent az újszülöttek száma, valóságos krízis tapasztalható e téren.

Toró T. Tibor, a Reform Tömörülés elnöke hasonlóképpen elítélte a fiatalok, fôleg a középiskolások Magyarországon való tanulásának jelenségét, amely véleménye szerint egyenértékû a kivándorlással. Nem ért egyet azonban az ösztöndíjaknak teljes mértékû visszavonásával, véleménye szerint ez elégedetlenséget váltana ki az erdélyi magyarság körében — olvashatjuk a Cotidianul mai számában.

A magyar kedvezménytörvényrôl készült úgynevezett Jürgens-jelentés második, átdolgozott változatát kedden tárgyalta meg az Európa Tanács (ET) parlamenti közgyûlésének jogi bizottsága. Ezen a fórumon dôl el, hogy a jelentést újabb módosításra visszaadják-e a raportôrnek, vagy vitára bocsátják a közgyûlés áprilisi plenáris ülésén.

Strasbourgi magyar forrásból arról tájékoztatták az MTI-t, hogy az országgyûlési küldöttség a dokumentum pontatlanságainak kiküszöbölése érdekében 17 módosító indítványt készül benyújtani a holland diplomata legújabb jelentéséhez, mert az az elsôhöz képest valójában nem tartalmaz lényeges változtatásokat.

Hans Jürgens elsô munkaanyagát novemberben tárgyalta a jogi bizottság, s azt a döntést hozta, hogy a raportôrnek újabb dokumentumot kell készíteni a kérdésrôl, mielôtt azt a közgyûlés elé terjesztik vitára.

Kelemen András, a jogi bizottság tagja hétfôn a szervezet székhelyén jelezte: nem fogja javasolni, hogy a Jürgens-jelentés ebben a formában kerüljön a közgyûlés elé. Az országgyûlési képviselô rámutatott, hogy a raportôr továbbra sem tett eleget eredeti megbizatásának, amelynek alapján a magyar törvényt európai összefüggésben kellett volna megvizsgálnia.

Az anyag már címében rosszul idézi a jogszabályt, etnikai eredetrôl beszél, holott a kedvezménytörvény az azonosság önkéntes vállalásán alapszik. A második jelentés nem veszi figyelembe a jogi bizottság tagjainak korábbi észrevételeit, és a holland jelentéstevô tavalyi budapesti látogatásának tapasztalatai sem tükrözôdnek benne.

Fô hiányossága azonban az, hogy nem tesz összevetést az Európában érvényes hasonló törvények és jogszabályok között. Léteznek ilyen törvények a skandináv államok között, van jogszabály a dániai németek státusáról, a dél-tiroli multietnikumú közösség jogairól, s vannak hasonló jellegû szlovák és román jogszabályok is.

A németországi és kolozsvári mûépítészekbôl álló Planwerk (www.planwerkcluj.org) csoport újabb elképzeléseket tesz közzé, ezúttal a vasútállomás körüli rész átalakítására vonatkozóan. A bukaresti építészmérnöki konferencián nemrég aranyérmet nyert csapat eddig a város több részének átszervezésére tett javaslatot. Mint ismeretes, lapunkban eddig többek között a Május 1, a Széchenyi téri piac átalakítására, a központ kiszélesítésére, illetve a Caragiale park felújítására tettek javaslatokat. A Planwerk építészmérnökei szoros kapcsolatot alakítottak ki a polgármesteri hivatallal, így minden esély adott arra, hogy elképzeléseik valósággá váljanak. A vasútállomással kapcsolatos terveket a ma délután egy órakor a polgármesteri hivatal üvegtermében tartandó kereszaktal-tanácskozás keretén belül vitatják meg a szakértôkkel. Eugen Pãnescu, a Planwerk projekt egyik koordonátora a kerekasztal elôtt megosztotta velünk a csapat elképzeléseit.

Az elmúlt harminc évben alaposan megváltozott az európai vasútállomások arculata, illetve az ezeket körülvevô telkek rendeltetése. A pályaudvarok eddigi jellegzetességei a vasútvonalak melletti nagy és üres telkek, amelyekre idôvel több befektetô is szemet vetett. Annak érdekében, hogy a pályaudvar és a vasúti személyszállítás felvehesse a versenyt a vetélytársakkal, Németországban lényegesen megváltozott a vasút arculata, a pályaudvarok pedig egyre inkább kereskedelmi jelleget kaptak. Ilyen vonatkozásban a legjellegzetesebb példa a stuttgarti, Frankfurt am Main-i és müncheni pályaudvar átalakítása, amelyet a DB21 (Deutsche Bahn — Német Vasút 21) elnevezésû projekt keretén belül valósítottak meg.

A Román Vasút szolgáltatásainak és infrastuktúrájának európai szintre emelése komoly befektetéseket igényel. Az állami kézben lévô cégnek és az önkormányzatoknak egyaránt érdeke a vasútállomások korszerûsítése. Az elmúlt években ugrásszerûen megnôtt a vasútállomások körüli telkek értéke. A kolozsvári vasútállomás regionális szempontból is rendkívül fontos szerepet tölt be. A város arculatát két irányból lehet megváltoztatni: a pályaudvartól a város központja felé és fordítva. Az elsôdleges gondot a közúti forgalom jelenti, amely a város általános problémái közé tartozik. A városon belüli és a városközi forgalom megoldatlansága negatív hatással van a vasútállomás térségére is. Északi irányba (Zilah felé) innen indulnak a távolsági autóbuszjáratok. Ehhez hozzájárul az ipari negyed felôl jövô teherfogalom. A Planwerk csapatának elképzelése szerint a teherforgalmat a vasúti sínektôl északra fekvô részen kellene megoldani, a pályaudvar térsége így nagy mértékben felszabadulna.

Ugyanakkor a város regionális jellege új épületek (például irodahelyiségek, raktárak) megvalósítását igényli. A pályaudvar arculatának korszerûsítése érdekébe a munkaügyi minisztérium, az önkormányzat, illetve a magánszektor összefogására van szükség. Jelen pillanatban a tárca átfogó munkálatokat végez a pályaudvar épületén. Remélhetôleg az önkormányzat ezeket kiegészíti a Planwerk csapatnak a vasútállomás és környékének átalakítására vonatkozó elképzeléseivel.

Kiss Olivér

Székelyudvarhely lakosságának több mint egynegyede követeli Szász Jenô polgármester menesztését, és egy erre vonatkozó referendum megrendezésének jóváhagyását kéri Mircea Dusa prefektustól.

A Székelyudvarhelyért Biztosan Érdemes Egyesület ezzel kapcsolatban egy 8253 aláírást tartalmazó listát nyújtott be kedden a Hargita megyei Prefektúrán. Az aláírók által felhozott indoklások között szerepel a székelyudvarhelyi utcák és járdák rossz állapota, a földtörvény alkalmazásának, valamint a tulajdonlevelek kiosztásának késése. Az aláírók azt is sérelmezik, hogy a város lakosságát nem tájékoztatják az államosított ingatlanok visszaszolgáltatásáról szóló 10. törvény alkalmazásáról, a fogyatékos személyek gondozói pedig nem kapják meg rendszeresen járulékaikat.

Mircea Dusa prefektus elmondta, hogy a helyhatósági törvény alapján harminc napon belül ellenôrizni fogja a levélben foglalt állítások megalapozottságát és az aláírások valódiságát, az eredmények függvényében pedig javaslatot tesz a kormánynak a referendum megrendezésével kapcsolatban.

Szász Jenô polgármester szerint ez a lépés nem egyéb idô-, pénz- és energiapocsékolásnál. "Ez az egyesület 2002 áprilisa óta gyûjti az aláírásokat, minden udvarhelyi lakást négyszer-ötször kerestek fel, és ha a lakosság egynegyede ellenem van, azt jelenti, hogy háromnegyede nem ért egyet velük. Engem többségi szavazással választottak meg, és ennek megfelelôen viselkedem", szögezte le Székelyudvarhely polgármestere.

Annak ellenére, hogy száznál is több nemkormányzati szervezet juttatta el tiltakozását és kérte az ellenkezôjét, Ion Iliescu államfô mégis aláírta a politikai pártok és a választási kampányok támogatásának törvényét. Tette ezt annak ellenére, hogy az említett szervezetek tiltakozó levelükben arra figyelmeztettek, hogy ennek a jogszabálynak a révén egyrészt zsarolhatóvá válnak a nemkormányzati szervezetek, másrészt olyan lehetôséget képviselnek majd, amellyel jelentôs pénzösszegeket használhatnak ellenôrizhetetlenül politikai célokra. A szervezetek a média segítségével próbálnak figyelmeztetni a szerintük keletkezett veszélyre.

Mivel elégedetlenek voltak a készülô törvénnyel, a nemkormányzati szervezetek képviselôi megbeszélést kezdeményeztek a parlamenti képviselôkkel arra való tekintettel, hogy ôk is érintettek ebben a kérdésben, és az alapvetô kormányzási elvek szerint a feleknek elôzôleg egyeztetniük kellene. A találkozásból nem lett semmi, de még az államelnöktôl sem kaptak választ az általuk írásban is kifejtett aggodalmaikra. Ily módon, a politikai pártok és a választási kampányok finanszírozásáról szóló törvény értelmében, amelyet már az államelnök is aláírt, nem zárták ki a nemkormányzati szervezeteket (ONG) azok közül, amelyektôl a pártok pénzbeli adományokat vagy ingyenes szolgáltatásokat fogadhatnak el. Csupán a közintézményekre és -hatóságokra, állami tulajdonban lévô vállalatokra, kereskedelmi társaságokra és bankokra, valamint a szakszervezetekre vonatkozik a tiltás. Ebbôl a nemkormányzati szervezetek arra következtetnek, hogy egyrészt pénzmosásra használhatják ôket, másrészt zsarolhatóvá válnak. Mivel ugyanis korábbi törvények szerint a hatóságok a közpénzekbôl, továbbá az állami vállalatok, kereskedelmi társaságok is saját alapjukból támogathatják az alapítványokat és egyesületeket, ez utóbbiaktól a kapott pénzeket politikai célokra használhatják, politikai pártok felé irányíthatják. Ezzel egyidejûleg, székhely megítélésével és pénzalapbiztosítással az alapítványok és egyesületek megvesztegethetôvé válnak. A zsarolás lehetôsége akkor merül fel, amikor európai uniós pénzeket lehetne megpályázni: mivel egyes programoknál szükséges partnerséget kötni valamely politikai csoportosulással, ebbe csak azzal a feltétellel egyezne bele az illetô párt, ha a pénz egy része megilletné a választási kampányban vagy tevékenységének kifejtésében.

Az Erdélyi Magyar Civil Szervezetek Alapítvány (ERMACISZA) szintén kifogásolta a szóban forgó törvényt. Szerintük az alapítványok és egyesületek a közjónak, nem pedig a politikumnak kötelezik el magukat, apolitikusak. A törvény a politikai pártok és a nemkormányzati szervezetek hitelességének elvesztését is eredményezhetné.

A kérdést természetesen más nézôpontból is lehet tárgyalni. Hiszen ha nem is bizonyított, mégis mindenki által sejtett tény, hogy sokszor gazdasági érdekek a mozgatói egyes alapítványoknak, amelyeken keresztül "nyomják" a pénzt politikai pártokba. Tehát a törvénytôl függetlenül is megtalálják a módját annak, hogy anyagiakhoz jussanak, juttassanak politikai irányzatokat, éppen ezért talán hasznosabb lenne ezt törvényesíteni, és ily módon ellenôrizni. Pataky Júlia jogász, képviselô szerint el kellene ismerni a lobbi intézményét, az amerikai modellt kellene alkalmazni itt is. Mivel a politikai pártok a tagsági díjakból nem tudnak létezni, valamilyen módon támogatáshoz kell jutniuk, de azt nyíltan kellene csinálni, hogy biztosítsák a transzparenciát. Ugyanakkor a civil szféra saját érdekeit is csak a politikai pártokon keresztül tudja érvényesíteni, és ehhez kellene biztosítani az átláthatóságot.

(i)

Az RMDSZ Temes megyei elnöksége aggodalommal tekint a szövetség hónap végi kongresszusa elé. Aggodalmunk oka a küldöttekhez eljuttatott dokumentum-csomag, amely az illetékes munkabizottság által elfogadásra javasolt szövetségi alapszabályzat-módosításokat tartalmazza. A tervezett módosításokat áttanulmányozva, az Elnökség megállapította, hogy ezek elfogadása az önkormányzati modell szerint szervezett, minden erdélyi magyarnak helyet adó, sokszínû és befogadó szövetség helyett egy szigorú hierarchiára épülô, homogén és centralizált egypárt lehetôségét teremti meg.

Az Elnökség elfogadhatatlannak tartja, hogy a központi vezetôség bizalmát élvezô bizottság által kívánatosnak tartott szervezetépítési elvek és korlátozások szövetségünk alapszabályzatában helyet kapjanak, és az alábbiakra kívánja az egységes közképviselet iránt felelôsséget érzôk figyelmét felhívni:

• Az egyéni tagság korlátozódik — pedig mindenkinek, aki a Romániában élô magyar nemzeti közösséghez tartozónak vallja magát, politikai meggyôzôdésétôl és világnézetétôl függetlenül, helye kell hogy legyen a szövetségben.

• A választójog szûkül — ha a szövetség az egyetlen politikai érdekképviselet szerepét vállalja, a képviselt közösség minden tagjának joga választani is, nem csak idôközönként szavazni.

• A választhatósági jog is feltételekhez kötött — a jelölés különbözô tisztségekre nem korlátozható kiszorító, egyéni vagy csoportos szándék szerint.

• A pluralizmus csak látszat, nem valódi — az erdélyi magyar társadalom különbözô politikai értékek mentén szervezôdô csoportjainak közösségi támogatásuk mértéke szerint kell szerepet kapniuk a döntéshozatalban.

• A területi szervezetek autonómiája tovább csökken:

— saját tisztségviselôik megválasztásában nem kényszeríthetôk szûkítések a területi szervezetekre,

— a helyi közösség akaratából megválasztott területi elnök jogosítványai nem kiszolgáltathatók a központi akaratnak,

— képviselôjelölt-állítás során a központ nem erôltetheti rá akaratát a helyi közösségre.

• A központi pártelnökségként mûködô Operatív Tanács hatásköre tovább növekszik a többi döntéshozó testület rovására — ez biztos jele a központosított pártjelleg felerôsödésének.

• A Szövetségi Képviselôk Tanácsát továbbra sem a közösség választja általános, titkos és közvetlen választás során — a belsô választások, a társadalom életében a megújulás és a pozitív változások ígéretét hordozó fontos esemény, kiszolgáltatása csoportérdekeknek "belsô parlamentünk" súlyát és legitimitását ássa alá.

• A Szövetségi Egyeztetô Tanács továbbra sem az erdélyi magyar civil társadalom autonóm döntéshozó testülete, az egységes képviselet "civil parlamentje" — nem a civil szervezetek társadalmi fontossága számít, hanem képviselôik lojalitása a politikai vezetéshez; a tervezett módosítás továbbá éket ver a magyar történelmi egyházak közé azáltal, hogy a politikum dönti el, mely felekezet elöljáróinak jár teljes jogú tagság, és melynek csak korlátozott tanácskozási jog.

• "Alkotmánybíróságunk", a Szövetségi Szabályzat-felügyelô Bizottság függetlensége megszûnik, politikai kontroll alá kerül — a döntések szabályossága felett ôrködni hivatott szakértôi testület határozatait a politikai döntéshozó felülbírálhatja, így éppen a hatalmi ágak szétválasztásának elve sérül, amely egy hierarchikus pártban lehetséges, de a közösségi önkormányzatban nem.

• A parlamenti csoportban kötelezôvé válik a pártfegyelem — a saját, helyi közössége képviseletére mandátumot kapott képviselônek esetenként választani kell a központi pártlojalitás és saját választói érdekeinek háttérbeszorítása vagy a helyi közképviselet és a szabálysértés között.

• Komoly sérelmet szenved a szólás- és véleménynyilvánítás szabadsága — büntethetô az a tisztségviselô, aki a központi állásponttal szembeni véleményének hangot ad.

• A tiszteletbeli elnöki tisztség megszüntetése vagy tartalmának teljes kiürítése végleges megosztást eredményezhet közösségünk soraiban — bennünk, temesváriakban még hangsúlyosabban merül fel a kérdés: milyen szövetség az, amely Tôkés László tiszteletbeli elnök személyiségét nem tudja integrálni, ismertségét és nemzetközi tekintélyét nem tudja kamatoztatni?

Mindezen korlátozó elôírások szabályzatba ültetése ellen az Elnökség a leghatározottabban tiltakozik. Felkéri a kongresszusi küldötteket, ne legyenek partnerek a közösségi önkormányzati szerkezet lebontásában, és álljanak ki a sokszínû, befogadó szövetség értékeinek megôrzésért.

Az elmúlt három évben Szamosújváron nagyszabású korszerûsítési munkálatokat végeztek a vízhálózat terén. Négy központi fekvésû utcában kicserélték a csöveket, ami hozzájárult a víznyomás javulásához. Tavaly a Kakasvár és a Béke lakónegyedekben végeztek hasonló beruházást a Lakás- és Közgazdálkodási Vállalat dolgozói. Muresan Cristel mérnöktôl, a vállalat igazgatójától megtudtuk, hogy idén folytatják a megkezdett felújítási munkálatokat, és több városszéli utcában cserélik ki a vízcsöveket. Fáradozásuknak köszönhetô, hogy az elmúlt idôszakban a lakosság nem panaszkodik a víznyomás miatt. Kevés a veszteség, és a tömbházak felsôbb emeletein sem jelent gondot a vízellátás. A lakosság 75 százaléka rendelkezik vízórával.

Az elkövetkezô hónapokban a Vasútállomás környékén korszerûsítik a vízhálózatot, de a városatyák fel szeretnék újítani az iparnegyedbe vezetô csôvezetéket is, ahol jelenleg valósággal pazarolják az ivóvizet, és az utcai vezetéken is nagy a veszteség. Ahogy kitavaszodik, a közmûvesítési vállalat szakemberei hozzálátnak a beruházáshoz.

Erkedi Csaba

8 és 15 óra között szünetel az áramszolgáltatás a következô helységekben: január 29-én, szerdán — Gyaluban és Apahidán a tömbházakban; január 30-án, csütörtökön, és január 31-én — Apahidán a tömbházakban és Gyaluban a 7-es farmon.

1991 után a Székelyföldön, a Barcaságban és Bukovinában összesen 37 új burgonyafajtát nemesítettek ki. Az ismertebb brassói fajták: Amelia, Christian, Cristela, Dacia, Nana, Nicoleta, Roclas, Runica, Rustic, Brassói korai, Tampa, Teo és Titus. A Székelyföldön nemesített fajták: Ago, Amicii, Catellina, Eterna, Frumoasa, Hargita, Nativ, Robusta, Rozal, Rozara, Siculus, Tentant, Coval, Luiza, Milenium, Nemere, Productiv és Redsec. Szucsáván az Astral, Dragomirna, Magic, Triumf és Victoria fajtákat állították elô.

Ezek az új fajták nem csupán a hazai piacon, hanem Európa különbözô országaiban is bizonyítottak már. Legfôbb pozitív tulajdonságuk a betegségekkel szembeni fokozottabb ellenállóképesség. Szakemberek mégis sajnálatosnak tartják, hogy a hazai termelésben nem terjedtek el nagy területeken. A kísérleti állomások szûkös pénzügyi keretei nem teszik lehetôvé, hogy ezeket nagyobb területeken termesszék.

A vetôgumó-termelés válsága 1989 után évrôl évre fokozódik. Tizenhárom év alatt a jó minôségû, ellenôrzött hazai vetôgumó-termelés 25 000 hektárról 5000 hektárra esett vissza. A drámai helyzet lefékezi a magas hektárhozamok elérését.

Hazai burgonyakutatóink Dániában, Hollandiában, Kanadában, Franciaországban és Németországban tanulmányozták a 8–10 évre kiterjedô klónszelekciós nemesítési eljárásokat, ami a növénytermesztési kutatásokban egészen új utat nyit. Igaz, a román állam is támogatja a technológiai fejlesztést, de az messze elmarad az elvárásoktól. Az Európai Burgonyakutatási Intézet javaslatára 2004-ben 150 szakember részvételével hazánkban rendeznek burgonyatermesztési szimpóziumot. Az ilyen rendezvényeknek igen kedvezô hatásuk van a hazai burgonyaágazat fejlesztésére.

Tavaly decemberben Brassóban kiértékelték a 35 éves hazai burgonyakutatás és -termelés eddigi eredményeit, és megszabták a közeli és távlati feladatokat is. Íme, néhány ezekbôl:

— A modern nemesítési eszközök és módszerek felhasználásával lényegesen csökkenteni kell az új fajták elôállításának idejét.

— Tovább kell fejleszteni a betegségek és kártevôk elleni védelmet, és vírusmentes vetôgumót kell biztosítani a termelôk számára, lehetôleg elfogadható áron.

— Integrált növényvédelmi és trágyázási módszert kell kidolgozni annak érdekében, hogy a gyomirtásnál és a növényvédelmi eljárásoknál csökkentsék az alkalmazott mûtrágya és peszticid mennyiségét. Ezzel jelentôsen csökkenteni lehetne a környezetszennyezôdést, ugyanakkor az étkezési burgonyában is kevesebb lesz az emberi szervezetre káros szermaradvány.

— Új utakat kell keresni a burgonya ipari feldolgozására a piaci kereslet figyelembe vételével.

— A biotermelô gazdák támogatása idôszerû feladat. A számukra érvényes új technológiák kidolgozását nem lehet tovább halasztani.

— A korai burgonya termesztése és exportjának megoldása régóta vajúdó, megoldatlan kérdés, akárcsak a termelôk összefogásának hiánya is. 5–10 árnyi területen nem lehet hatékonyan burgonyát termelni, a gazda számára mind a termelés, mind az értékesítés nehéz, jövedelme (ha van egyáltalán) minimális.

Barazsuly Emil

Február 3. hétfô: Találkozás Kallós Zoltán Kossuth-díjas, illetve Corvin-lánccal kitüntetett néprajzkutatóval. A népfôiskola tanfolyamot megnyitja Dáné Tibor Kálmán, az RMNT elnöke. Február 4. kedd: Kossuth és a színház — elôadó Kötô József színháztörténész, EMKE-elnök. Február 5. szerda: A biogazdálkodás helyzete ma — elôadók: Bódis András és Albert Imre biogazdák. Február 6. csütörtök: Retyezát nemzeti park — vetítettképes elôadás — elôadó Farkas György nyugalmazott vegyész. Február 7. péntek: Parlamenti Krónika — találkozás Kónya-Hamar Sándor parlamenti képviselôvel, a Kolozs megyei RMDSZ elnökével, Eckstein-Kovács Péter szenátorral és Vekov Károly parlamenti képviselôvel.

Az elôadások helyszíne az aranyosgyéresi református templom. Idôpont: mindennap délután 17 órától. Szervezôk: az Aranyosgyéresi RMDSZ, az Aranyosgyéresi Református Egyházközség, a Romániai Magyar Népfôiskolai Társaság (RMNT). A rendezvény támogatói: az Erdélyi Magyar Közmûvelôdési Egyesület (EMKE), az RMDSZ Ügyvezetô Elnökségének Mûvelôdési és Egyházügyi Fôosztálya, az RMDSZ Kolozs megyei szervezete.

Ötvennél több tordai lakószövetség képviseltette magát a távfûtési vállalattal folytatott találkozókon. A találkozók témái az aggasztóan felgyûlt kifizetetlen számlák és a meglehetôsen magas fûtésköltségek voltak.

A decemberi közköltségek kifüggesztésekor sokan meglepetten tapasztalták, hogy háromszobás lakás után kétmillió lej fûtéspénzt kell fizetni, ezért több lakószövetség kért magyarázatot a leszámlázott összegekért. A távfûtési vállalat múlt héten hétfôre, keddre, illetve szerdára hívta meg a hetven tordai lakószövetséget, hogy tisztázzák a helyzetet. A meghívásnak több mint ötvenen tettek eleget.

A találkozókon megegyeztek abban, hogy a fûtés kifizetését három hónapra ütemezzék át. A legtöbb tömbház pincéje leromlott állapotban van, a lakószövetségek többsége beleegyezett abba, hogy kijavítsa a vezetékek meghibásodásait, más lakószövetségek viszont csak annyit akarnak fizetni, amennyit a mérômûszerek mutatnak, a pincehelyiségek állapotától függetlenül.

A távfûtési vállalat képviselôi szerint egy háromszobás lakás fûtésköltsége normális esetben nem haladhatná meg a másfél millió lejt, ennek ellenére a rosszul karbantartott tömbházakban található lakások tulajdonosai ennél egy millióval többet kell hogy kifizessenek.

A vállalat illetékesei szerint a helyzeten a fûtôberendezések szigetelésével és a csatornázás megjavításával lehet segíteni. A nedves pincék hosszútávon az épület szerkezetének eróziójához is hozzájárulnak.

A tordai távfûtési vállalat igazgatója, Aurel Bercea szerint ilyen körülmények közepette a januári költségek legalább ugyanolyan magasak lesznek, mint az egy hónappal korábbiak.

R. T. T.

Mi történt nálunk a tavalyi évben? Nem újdonság, ha azt mondjuk, zsúfolt évet hagytunk magunk mögött. Ezt tízéves tevékenységünk alatt fokozatosan megszoktuk, de a múlt év még a legedzettebb Téka-alaptagokat is próbára tette.

Kezdôdik minden ott, hogy alapelvünknek megfelelôen egy közösségi központ, jelen esetben a Téka Ház, egy közösség találkozóhelye, egy olyan közmûvelôdési tér, amelynek (és amelyben ) élni kell. Ezt csak állandó, értelmes és értékteremtô tevékenységekkel lehet megvalósítani. Ház kell legyen, ahová az ember hazamegy. És ha saját otthonunk mindig nyitva van, így a Téka Ház is nem alkalomszerûen, hanem folyamatosan nyitva áll. Lehetôség, infrastrukturális keret arra, hogy bármilyen közösségi tervet bárki a legjobb körülmények között megvalósíthasson. Ezért foglalt nálunk a hét minden napja, olyan állandó tevékenységekkel és lehetôségekkel (néptáncoktatás 1–12. oszt., táncház, szabadidôs klub, könyvtár, videotéka, aerobic, játszóház, szórakoztató rendezvények, román táncház, irodalmi kör, informatika), amelyek máshol idôszakosak vagy szenzációszámba mennek. Úgy gondoljuk, itt sikerült elérni azt a teljesen természetes és normális állapotot , amikor egy mûvelôdési központ végzi önmeghatározása által vállalt feladatát, lehetôleg minél magasabb szakmai szinten, vállalva az anyagi és emberi erôforrások elôteremtését. Nálunk, a 13 éve végzett következetes közösségteremtô munkának köszönhetôen, az emberi tényezô oly módon biztosított, hogy fiataljaink tudatosan és jól felkészülten vállalják az önkéntesség szellemében az itteni munkát. Mint bárhol, az anyagi erôforrások elôteremtése a legnagyobb gond, fôként, hogy nálunk nem létezik olyan magyar vállalkozói réteg, amely ezt vállalná. Mindeddig sikerült fennmaradni, sôt minôségileg fejleszteni infrastruktúránkat, gazdagítani és változatosabbá tenni tevékenységeinket. Amikor a közmûvelôdési állami intézmények halódnak vagy csendesen vegetálnak, a civil szférának kell olyan modelleket felmutatnia, amelyek képesek vállalni az új kihívásokat, igényeket, minden szinten. A romániai, erdélyi magyarságnak e téren is több feladata van. Intézményteremtés és -fenntartás mellett a globalizálódó világban a közmûvelôdésnek olyan értékeket kell átmentenie, amelyek egyaránt jelentik megtartó sajátosságainkat és az egyetemes folyamatokba — nem üres kézzel — való beilleszkedést. Mindennapi következetes munkával ezt a modellt igyekszik megvalósítani a Téka-alapítvány úgy, ahogy Harangozó Imre is megjegyezte: "Szamosújvár immár iskola, mert utat mutat — miként lehetünk XXI. századi emberek úgy, hogy testünk és lelkünk minden mozdulatával a megtartó és éltetô hagyomány vonzáskörében maradunk".

Az állandó tevékenységek mellett tavaly is megrendeztük immár hagyományossá vált rendezvényeinket: a VI. Mezôségi Találkozót, a VI. Nemzetközi Ifjúsági Néptánctalálkozót, IV. Gyereknéptánc-fesztivált, II. Betlehemes Találkozót, honismereti tábort stb. A Kaláka és Kenderkóc néptáncegyüttesek egész évben folytatták elôadásaik bemutatását határokon innen és túl. Idén ünnepeljük a Kaláka megalakulásának 10. évfordulóját. Ebbôl az alkalomból a több mint 60 taggal rendelkezô együttes gálamûsort mutat be és elôadás-sorozatot tart. Sikerült teljesen felújítani a ruhatárat, és korszerû hangosító berendezést vásárolni.

Az év legnagyobb megvalósítása a Téka Szórványkollégium felépítése és átadása. Az Apáczai Közalapítvány támogatásával sikerült ezt nagyon rövid idô alatt megvalósítani. Az eredményhez hozzájárult a Téka-Kaláka alaptagok egész évi kemény munkája is, hiszen nagyon sok munkálatot a szó szoros értelmében "kalákában" végeztünk el. Szeptember 15-én beköltöztek az elsô gyerekek is, most már telt ház van. Itt alszanak, tanulnak, szabadidôs programokon vesznek részt, az étkezést a református egyház biztosítja. A rohammunka befolyásolta a központ többi tevékenységét is, de ennek ellenére mindegyiket sikeresen megvalósítottuk.

Ebben az évben lesz tízéves a Téka Mûvelôdési Alapítvány is. Itt a mérlegkészítés ideje. Most már határozottan és megalapozottan állíthatjuk, hogy kisvárosban is lehet korszerû és életképes közmûvelôdési modelleket teremteni, hogy nem léteznek "Isten háta mögötti helyek", csak önmagukat feladó, sorsukba beletörôdô közösségek.

Téka-alapítvány

Kilencmilliárd lejes költségvetése van Erdôfeleknek a 2003-as évre. Gazdálkodni természetesen jóval kevesebbôl tud, mivel ebbôl az összegbôl fizetik a tanárok bérét, az önkormányzat alkalmazottainak fizetéseit, illetve a szociális segélyeket és a fogyatékos személyek gondozóinak bérét — nyilatkozta lapunknak Nagyi György alpolgármester. Hozzátette: más községekkel ellentétben Erdôfeleken sikerült tavaly egész évre kifizetniük a szociális segélyeket és a gondozók béreit. Remélik, hogy idén sem maradnak el a fizetésekkel.

A saját jövedelem összege két milliárd 400 millió lejre rúg. Ebbôl 350 millió lejt szánnak a községi utak javítására. A Györgyfalvára vezetô borháncsi út sorsa viszont még mindig függôben van. Ígéretek vannak, de aszfaltozott út még nincs — panaszolta az alpolgármester. A tavaly külsôleg felújított györgyfalvi kultúrotthon belsô javítási munkálataira százmillió lejt irányoztak elô. Az épületben két irodát is berendeztek, ahol a polgármester minden héten fogadóórát tart, illetve a helyi tanácsosok dolgozhatnak.

2003 tervei közé tartozik az ivóvíz bevezetése a községközpontba, valamint Bányabükknek a földgáz-hálózathoz való csatolása. Erdôfeleken és Györgyfalván már 99 százalékban végeztek a bekötési munkálatokkal — mondta Nagyi György.

Valkai Krisztina

Harminc napra szóló elôzetes letartóztatásba helyezték Alexandru Gaspar 19 esztendôs fiatalembert. Az a vád ellene, hogy január 7-én reggel fél ötkor kitépte a táskát Lenuta Soporan kezébôl. A táskában iratok és pénz volt.

Gázolás a zebrán
Tavaly december 10-i baleset kapcsán indult kivizsgálás a 34 éves Andrei Hathazi ellen. A férfi gépkocsijával a Horea úton hajtott, s a gyalogátkelôhelyen elütötte a szabályosan közlekedô, 68 éves marosújvári Manoilã Gherasimot. Az áldozat 14 napon túl gyógyuló sérülést szenvedett.

Hathazi ellen gondatlanságból elkövetett bántalmazás alapos gyanújával indítottak vizsgálatot.

Szétverte az ajtót
Szándékos rongálás miatt kell felelnie a törvény szigora elôtt a besztercei Adrian Chinunak. A 22 esztendôs egyetemista, a testnevelési fôiskola harmadéves hallgatója a Hasdeu diáknegyed XIV. számú otthonának 115-ös szobáját tette tönkre.

Ittas kalandozás Kolozsvárott
Néhány állampolgár állította meg és fékezte meg január 27-én, hétfôn az ittas Viorel Trifant. A 41 éves férfi 1310-es Daciával kalandozott Kolozsvár utcáin. A közlekedésrendészek kiderítették, hogy az autó az ámokfutás során a Drãgãlina utcában egy gépkocsival koccant, az Állomás téren pedig egy újabb autóval ütközött.

Négy áldozat Alsókosályon
Baleset történt Alsókosály környékén. A dési Dorin Cristian P. (20) Mercedes autót vezetett, óvatlanul elôzésbe kezdett, és frontálisan ütközött a másik sávban szabályosan közlekedô, a magyarláposi Laurentiu R. (55) vezette 1310-es Daciával. A vasárnap délutáni balesetben a két sofôr könnyebben megsérült, utasaik (az 54 éves Tamara R. — Mercedes és a 17 esztendôs Bianca F. — Dacia) viszont súlyosabb állapotban vannak.

(póka)

— A kormánynak, ha nem válik be, legyen egy kritikus sajtóorgánuma: a Le Mond.

(Sándor György)

Az idei Erdélyi Tudományos Diákköri Kkonferencia nyertesei még mindig nem kapták meg a pénzüket. A KMDSZ illetékesei ismét csak azzal az információval szolgáltak, amely szerint a díjakat biztosító Sapientia Alapítvány még mindig nem utalta át a 25 szekció nyertesei között szétosztandó összesen 87 500 000 lejt.

A Sapienta Alapítvány szerint ennek több oka is van. Az elsô az, hogy az alapítvány nem is írt alá semmilyen szerzôdést az Országos Magyar Diákszövetséggel, ugyanis az nem teljesítette a legutóbbi szerzôdés kötelezettségeit. Azaz az elszámolásokat késve, januárban adták le, és a díjakat is a tervezettôl eltérô módon osztották ki. A Sapienta Alapítvány megtárgyalta volna ezeket a problémákat, de az OMDSZ vezetôsége még nem jelentkezett náluk — tájékoztatott Farkas Emôd irodavezetô.

Arra a kérdésre, hogy miért az OMDSZ-en keresztül kell intézni a Kolozsváron szervezett TDK díjait, amikor a KMDSZ felfüggesztette a tagságát az ernyôszervezetben, azt a választ kaptuk, hogy ez mindig is központosított volt, Erdélyben több TDK zajlik, például Marosvásárhelyen is.

Emlékeztetô: az ötödik ETDK-n összesen 254 egyetemi hallgató vett részt, 183 dolgozattal. Kilencvennyolc oktató javította a dolgozatokat, ezekbôl 11 magyarországi. A huszonöt szekcióban 4–4 díj vár kiosztásra (a KMDSZ verziója szerint!): 2 millió lej jutalom az elsô helyezettnek, 1 millió a másodiknak, 600 000 a harmadiknak és 500 000 lej a dicséretet szerzetteknek.

A KMDSZ azt üzeni a díjazottaknak, hogy várjanak. Ôk is azt teszik.

A Sapientia címe: 3400, Kolozsvár, Egyetem (Universitãtii) utca 2/7., telefon: 439-394, e-mail: office@sapientia.ro, http://www.sapientia.ro.

J.B.N., L.E.

Az Országos Magyar Diákszövetség égisze alatt, a Temesvári Magyar Diákszervezet (TMD) rendezésében 2003. április 10–13. között kerül sor az 5. Mûszaki Tudományos Diákkonferenciára, amely az V. Erdélyi Tudományos Diákköri Konferencia mûszaki tudományokat átfogó szekciója.

A rendezvény meghirdetett szakosztályai a következôk:

· építômérnöki
· gépészmérnöki
· vegyészmérnöki
· elektronika, híradástechnika és elektrotechnika
· automatizálás, számítástechnika és alkalmazott informatika.

Az említett szakosztályokban bármilyen felsôoktatási intézmény hallgatója pályázhat, egy vagy több, kizárólag magyar nyelven írt dolgozattal.

Pályázatokat 2003. március 15-ig fogadunk el, a jelentkezéshez szükséges a dolgozat rövid kivonata és egy kitöltött jelentkezési ûrlap (igényelhetô a TMD irodától: 1900, Timisoara, str. Diana 9A/10., 0256/195-545, tdk@tmd.dnttm.ro, vagy letölthetô a www.tmd.ro címrôl). További információkkal szintén a fenti címen szolgálnak.

A múlt heti Campusban számoltunk be az Ablak a jelenre címû pályázat díjkiosztójáról, és tettünk egy ígéretet, hogy interjút közlünk néhány emberrel, aki valamilyen díjat kapott. Ebben a beszélgetésben hárman szerepelnek, mind székelyudvarhelyiek, középiskolások, és lelkesednek mindenért, amiért érdemes. Öröm volt hallgatni ôket, amikor arról meséltek, hogyan élesztették újra az iskolaújságot, vagy milyen pletykák keringenek most az iskolában. Vagy a pályázatról…

— Mi a véleményetek a pályázatról, most hogy vége van, mik voltak a benyomásaitok?

Molnár Gyöngyi: — Végül is az egész pályázathoz nem úgy álltam hozzá, hogy "ez most nem-tudom-milyen kitûnô lehetôség lenne bármire", ezért nem nagyon voltak elvárásaim ezzel szemben. Ez volt az elsô pályázat, amire írtam, s álmomban sem gondoltam volna, hogy valamit is nyerhetek. Gondoltam, megpróbálom, aztán lesz, ami lesz, ezzel úgysem veszíthetek. S tényleg nem vesztettem semmit, sôt, nyertem. Megismerhettem a nagymamámat, a családomat, s ezzel valamennyire magamat is. Egyszer már elôfordult, hogy kaptunk egy feladatot az iskolában: meg kellett kérdeznünk a nagyszüleinket életükrôl. Hasonló volt ez a pályázathoz is: miután beszéltem nagymamámmal, éppen vakáció volt, aztán én hazajöttem. Két nap múlva tudtam meg, hogy kórházba került. Akkor döbbentem rá, hogy bármelyik pillanatban elveszíthetem, s ezt nem szerettem volna. Ekkor határoztam el, hogy ha még lesz rá alkalom, akkor beszélek vele az életérôl. És szerencsére lett, hiszen most is él, s nagyon büszke arra, hogy dicséretet nyertem ezen a pályázaton. A beszélgetések által olyan dolgokat tudtam meg róla, amiket nem gondoltam volna, hiszen senkire nincs ráírva az élete, viszont ahogy ô is elmondta nekem, nagyon rossz volt, hogy ennyire korán fel kellett nônie. A háború túlságosan is beleszólt az életébe, s nem engedte, hogy gyermek maradjon.

Fülöp Orsolya: — Az egész cécó nekem irtóra tetszett, kár, hogy haza kellett jönni. Kolozsvár valami más, mint ami itthon van, de ezt nem kell ecsetelnem. Szerény véleményem az, hogy egy ilyen pályázat kiírása tényleg jó ötlet. Néha az az érzésem, hogy a mi, vagyis az ifjúság véleményét a kutya sem veszi figyelembe. A Korunk a mi véleményünket kérte ki, ami azért jelent valamit. A helyzet az, hogy nem minden volt annyira jó, mint talán mindenki várta volna. Voltak részek, amelyek egy kissé unalmasak voltak. Itt no comment.

Bálint Tamás: — Amit vártam, azt nagyjából megkaptam. Talán kicsit nagyobb érdeklôdést a rendezvény iránt. Utólag chatteltem egy kolozsvári tizenegyedikes sráccal, aki még életében nem is hallott a Korunkról. Hát így nem fog a mûvelôdés és a kultúra fellendülni, ha nincs reklám és érdeklôdés. Azon túl a svédasztalra még kaját, valami sülteket is tehettetek volna, de ez nekem így is tökéletesen megfelelt. Aztán, hogy ki ne felejtsem, nagyon tetszett az Insomnia, a Bulgakov és a Pub is... Körölbelül ilyen sorrendben.

— Ki vagy mi volt, ami a legjobban hatott rátok a rendezvényen?

B. T.: Imrének (Balázs Imre József — a szerk. megj.) örvendtem a legjobban, mert ô legalább elbeszélgetett velem, de Pomogáts vagy Kántor Lajos, nem hiszem, hogy majd egyetemista koromban meg fog ismerni engem vagy a nevemet. Tehát jólesett, hogy megtiszteltek jelenlétükkel, de ez csak formalitás volt. Egyáltalán nem értünk jöttek el szerintem, és nem hiszem, hogy most azért, mert láttam ôket, attól nagyot változna a jövôm.

M. Gy.: — Mindenképpen jó volt,hogy ilyen nagy embereket láthattunk, hallhattunk. Hisz eddig nem volt senki, akire azt mondhattam volna, hogy igen, talán amikor annyit tudok mint ô, akkor elégedett lehetek.

F. O.: — Balázs Imre József nevét szeretném itt kiemelni elsôsorban. És, persze, jelentôs emberek vettek részt, akikrôl ezidáig csak legendákat hallottunk, de hál’istennek volt lehetôségünk csalódni bennük, vagy meggyôzôdhettünk, hogy tényleg van miért tisztelni ôket. Lényeg ami lényeg, nagyon laza volt, azt hiszem, még egyszer megcsinálnám.

Mindenesetre vannak még így emberek ezzel. Szerintem a szervezôk közül is sokan "megcsinálnák még egyszer", mert mindegyiken látszott, hogy jólesett nekik ilyen energikus emberekkel beszélgetni, akik tele vannak lelkesedéssel, és égnek a vágytól, hogy tegyenek valamit. Valóban frissítô volt velük beszélgetni, mert szöges ellentétei azoknak, akikkel mostanában találkoztam. Talán nem kéne az ember eljöjjön egyetemre, talán mindig csak álmodnia kéne róla, és akkor az maradna, ami szeretne.

Adorján Botond

A Romániai Doktorandusok és Fiatal Kutatók Országos Szövetsége negyedik alkalommal hirdeti meg országos konferenciáját. Helyszíne hagyományosan a kolozsvári Bethlen Kata Diakóniai Központ (Ponorului utca 1.) Az április 11–12-én megrendezendô konferencián való részvétel feltétele a licenciátus vagy a Romániához kapcsolódó kutatás végzése. A konferencia munkálatai idén bölcsészettudományok, társadalomtudományok, élô és élettelen természettudományok, orvostudomány, mûszaki tudományok szakosztályban zajlanak. Az elsô nap elhangzó beszélgetés a kolozsvári Magyar Kulturális Központ létrehozásának kérdését és az idegen nyelvû tudományos publikációk problémáját járja majd körül.

Jelentkezni adatlap kitöltésével és az elôadás rezüméjével lehet április 1–ig. Adatlapot igényelni, jelentkezést benyújtani személyesen a RODOSZ székhelyén (Kolozsvár, Republicii 29.), illetve a rodoszkonf@internet.ro, rodosz@internet.ro címeken lehet. Érdeklôdni ugyanitt és a (0264)196494-es telefonszámon lehet, hétköznapokon 10 és 13 óra között.

A más városokból érkezô részvevôk számára 10–12 USD-nek megfelelô értékben hozzájárulunk a szállás- és útiköltség térítéséhez, a részvevôk számától függôen. Jelentkezési díj: RODOSZ-tagoknak 70 000 lej, más részvevôknek 100 000 lej.

Fiatalosan, lendületesen is csôdöt mondhatunk. Fiatalságunknál fogva sok mindent el tudunk érni. Általában más meglátásokkal rukkolunk elô, a felnôttek tapasztalatait új tartalmakkal szeretnénk kiegészíteni. De az sem ritka, amikor a bejárt utat hagynánk el, és a járatlanra váltanánk azt. Fiatalosan, lendületesen, mindent bele, hát nem igaz?

A dolog akkor kezd bonyolódni, amikor az érdembeni eredményekhez saját képességeinknél és erônknél is hathatósabb eszközre lenne szükségünk. A fiatalság és a lendület azonban gyakran láthatatlan csapdákat rejt. Én különösen irigylem azokat, akik csapdába kerülésükrôl, kényszerhelyzetükrôl képesek nem tudomást venni.

Elôszeretettel vállaljuk a konfliktusokat, aztán egyeseknek hamarabb, másoknak késôbb jön meg az eszük. Én különösen a harmadik kategóriáról szeretnék néhány szót szólni, amely vállalja a konfliktust, de csak a látszatkonfliktust. Aztán észre sem veszi, hogy csak vegetál, egy helyben toporog, de legtöbbször totyog.

Igaz, hogy a Caragiale-év már lejárt, de remekül vág ide a nagy drámaírónak a politikával kapcsolatos megállapítása. Caragiale remekül parodizálta a "változzon meg minden, de közben maradjon minden régi" típusú felfogást. Ebbôl a gyerekbetegségbôl egyébként a román politika a mai napig sem nôtte ki magát.

A generációstársaim között számos olyan fiatallal találkoztam, akiket ez az elv vezérelt: a nagy felhajtás, cécó mellett egy esetlen, nevetséges látszatkonfliktus mellett kötelezte el magát. A konfliktusnak a pejoratív, érdes konnotációjától eltekintve ezúttal az újítást, javulást értem e szó alatt.

A jelenség következményeit csak súlyosbítja, amikor a látszatkonfliktusból származó látszateredményt nagyon sokan készpénznek veszik. Tévedés ne essék, csodák nem léteznek, magától semmi sem valósul meg. Szóval látszatkonfliktus is csak látszateredményt szülhet.

A kilencvenes évek elején oly divatos komcsizás egyes múltba tekintô elemek szorgossága miatt még ma is dívik, ezért — hála az utóbbiaknak — még ma is világos számunkra, mit is fed ez a varázsszó. Ugye, a harminc év fölöttiek hivatásos kommunisták voltak, annak idején el sem tudtuk képzelni hogy egy 45 éves derék munkás ne lett volna pufajkás. Dobálóztunk is vele eleget, ezért ma mindenki aki rossz, az kommunista.

Hölgyeim és uraim, tisztelt olvasó, a pufajkás mindig is létezett, most is megvannak a komcsik, és ezután is lesznek. A kommunista jelzô jelentéstartalmát az utóbbi évtizedben kitágítottuk: aki rosszat akart, az csak kommunista lehetett. Én nem akarom kisajátítani ezt a szót, de az én változatomban többek között azt a személyt jelöli, aki nem mer vállani semmit, látszatban él. A kommunista félti a kényelmes, meleg munkahelyet, ezért képes megalázkodni, meghunyászkodni, hajlamos a semmittevésre. Ha a semmittevés biztosítja a pozíciót, akkor a belsô késztetés ellenére is jó neki a semmittevés.

A román–magyar kapcsolatoknak is meg voltak a kommunistái, és itt nem feltétlenül az államközi kapcsolatokra gondolok. Az évszázadok alatt ejtett sérelmekbôl származó elôítéletekbôl és frusztráltságból kinôni képtelen két nép a román és a magyar. Mindenki a fiataloktól várja a megoldást. Sajnos, nagyon sokan abban az illúzióban ringatják magukat, hogy majd a fiú vagy az unoka eltakarítja az évszázados piszkot.

Tévedés. Fôleg, ha arra gondolok, hogy a fiatalság zömében is a szülôkbe belenevelôdött ellenszenvek és sztereotípiák élnek. Nem reménytelen a helyzet, de az illúziókat melengetôk ne tévesszék szem elôl a komcsik, a látszatemberek aknamunkáját. Hát, az elôítéletekhez és a sztereotípiákhoz hasonlóan ôk sem tûnhettek el nyomtalanul. Még akkor sem, ha fiatalosak, netán lendületesek. Nem igaz?

Borbély Tamás
borbelytamas@freemail.hu

Miért a legjobb? Elôször is gyors, már amennyire tôle telik. Másodsorban angol, nem bengáli, tehát még szót is lehet érteni vele. Harmadsorban pedig mindent tud. Mindent. Te csak eldöntöd, melyik országról akarsz többet megtudni, és kezdôdhet a tömérdek mennyiségû információ magadbaolvasztása, majd feldolgozása. Az általános adatok mellett, mint pl. területi nagyság, lakosság eloszlása, hivatalos nyelv, vallások, tanácsot kapsz, mikor utazz oda, mely fontos események mikor kerülnek megrendezésre, milyen látnivalókat ne hagyj ki, milyen pénznemben fizethetsz, mennyire elterjedt a bankautomata-rendszer, mennyi a napi megélhetésre fordítandó összeg. Tömör, 20–30 mondatos történelmi áttekintés, s ugyanekkora tejedelmû kulturális összegzés is része a repertoárnak. Murphy mindenütt jelen van, szóval a biztonság kedvéért hallgasd meg az egészségügyi tanácsokat, illetve ötleteket is. Amennyiben annyira megtetszett a bemutató, hogy saját bôrödön is leellenôriznéd új ismereteid hitelességét, odautazási és helybéli közlekedési lehetôségekrôl is értesülsz kalauzodtól, aki szerencsédre ügynökként is dolgozik, segítve nyelv- és útikönyvvásárlási próbálkozásaidban.

Persze, mindez csak informatív. Az említett idegenvezetô, a www.lonelyplanet.com honlap szerkesztôi biztosan nem kérdeztek meg egyetlen egyetemistát sem, ezért szerepel a romániai étkezés olcsó-kategóriájánál 2–5 USD (napi 2 dolláros koszt havi 2 000 000 lejt tesz ki), és egyszer sem próbáltak meg hazánkban taxizni. Még hogy alkudozni! A kiemelt egészségügyi veszélyek között a veszettség, a tífusz és az agyhártyagyulladás sorolják fel. Viszont jó látni, hogy Európa "medve-készletének" 60, a farkasok 40 és a hiúzok 35%-ának lakhelyéül a Kárpátokat tartják számon, a világ törpe kormoránjai 60%-ának pedig a Duna-deltát.

A magyar árak már reálisabbnak tûnnek, bár ott is le lehet faragni belôlük, ha az ember tudja, hová kell mennie. A pálinkát itt is magyar italnak sorolják be…

Lôrincz Edina

Az újságíróin sok mindennel megtömik a fejünket. Többek között sok haszontalan dologgal, mint egyébként minden rendes, becsületes egyetemen, de legalább figyelni megtanítanak. Figyelni például a "médiát kísérô jelenségekre". Mire gondolok? Rögtön kiderül.

Az az igazság, rengeteget szórakozunk magunkban, ha például a házinéni amiatt siránkozik, hogy milyen gonosz a világ, mert a tévében látta, hogy N. olténiai faluban kocsmázás után egy alak kinyírt egy másikat. S ez folyton ismétlôdik a hírekben, csak a falu neve változik. És igazán mulatságos, amikor valakinek a kedvenc tévémûsora az idôjárás-jelentés, szinte elszakíthatatlanul függ tôle, lesi, mintha az élete függene a meteótól. Jáncu bácsi képeit is megszoktuk már minden postán kipakolva látni. Van viszont egy olyan szereplôje a tévé világának, aki nem lépett még ki a képernyô mögül a "való világba". Legalábbis azt hittem még olyan egy héttel ezelôtt…

Lássuk csak, találgassunk. A bácsi — mert annak született, bár a neme nem mindig egészen biztos — nagyon magas homlokán a fény elcsúszik, és hasra esik. Sokan mondják róla, hogy jó a humora, és sokan nézik a mûsorait, amelyekben jellegzetes kalappal vagy kendôvel szerepel. Nem jöttél rá, kicsoda ôkelme? Ha tényleg nem esett le, szaporítsuk még egy kicsit a feszültséget.

A nagy esemény — elmém hirtelen vidám megvilágosodása — egy hatalmas szalmakrumpli-sütéses estén történt. Sokan voltunk, sok pityókát sütöttünk meg, kevés került belôle a pocakokba (kevés per pocak), de nem ez volt a lényeg. Egy óvatlan pillanatban egy üzletileg becsomagolt, pogácsára vagy kekszre hasonlító, fölöttébb gyanús kajafélére lettem figyelmes. Kerek volt, lapos, barna és mintha cseresznyefoltokat tartalmazott volna. Az egész nem volt nagyobb a tenyeremnél, de annál nagyobbat nevettem rajta.

Az illetô díszes péksütemény legnagyobb dísze a csomagolása volt: ô-titokzatos-uraságát ábrázolta, méghozzá a kalaposabbik változatban. Garcea villantotta a gyanútlan nézegetôre többé-kevésbé idióta rendôrmosolyát! Ô ugyanis mindenkit lehengerel "elegánsan" fellengzôs modorával, sajátos ész(?)járásával, mindenkit letartóztat, ha kell — egyedül a hülyeséget nem tudja megállítani.

Garcea bácsi arcképe teszi tehát — legalábbis a gyártók szerint — kívánatosabbá a gyanús péksüteményt, s gondolom, népszerûsíti egyúttal a Garcea-Leana humoristát, aki ilyenformán valóban belépett a kisember mindennapi életébe, és tényleg "tálcára került". Vagyis remélik a gyártók…

Hogy miért fontos az idôjárás-jelentés — fel tudom fogni. Hogy az emberek elborzasztóan gonoszak tudnak lenni — elhiszem. De magyarázza meg nekem már valaki, mi köze Garceanak, a rendôrnek a kerek pogácsaféléhez, mert lassacskán nekem is minden hajszálam kihull a választalan, üres kíváncsiságtól!

Klárika

Mostanában mindenki Kertész Imrét olvas, még olyan emberek is, akikrôl azt sem tudtam, hogy ismernek minden betût. Ha megkérded, miért akkor azt mondják, hogy há azé’ mer’ jó. Na most, ilyenkor vagy azt csinálod, hogy elhiszed nekik, és ha megkérdi tôled valaki, te is azt mondod, hogy nagyszerû, vagy pedig fogod magad és a www.neumann-haz.hu címrôl szerzel magadnak egy példányt, kinyomtatod valahol, ahol senki sem látja, és elolvasod. Vagy nem, csak kiteszed az íróasztalodra, aláhúzol találomra néhány mondatot, és akkor aki meglátja, azt fogja hinni, hogy te milyen okos vagy. Vagy megteheted azt is, hogy összefogod azt a néhány lapot, a végére odaírod kézírással, hogy vége, kimész az ócskapiacra, és valaki nagyon hülyének eladod, hogy ez az eredeti kézirat, csak hát nagyon meg vagyok szorulva, és most nagyon olcsón, egy láda sör és a tiéd…

De sokkal jobban teszed, ha elolvasod, mert megéri, és még édesanyád is megdicsér. Amirôl én most beszélni szeretnék, az a Sorstalanság címû könyv. Olvasd el, ha másért nem is, akkor azért, hogy megtudd, hogy kell írni (és mit), hogy Nobel-díjat kapjál. Ami szar az egészben, az az, hogy lehet, hogy nem éri meg, mert a receptben benne van az is, hogy meg kell járni néhány koncentrációs tábort, haza kell jönni, eldönteni, hogy nem is volt olyan jó, következôre inkább választjuk az SS-travel egy másik ajánlátát. Kell ôrizni az ágyadban három-négy napig egy hullát, hogy le tudd nyúlni a kajaadagját, meg ilyen dolgok. Persze, nem csak errôl szól a könyv, ez csak a felszín. Sokkal mélyebb dolgok vannak benne. Ha nem így lenne, akkor legalább hatmillió Nobel-díjat osztottak volna ki az utóbbi ötven évben. Mindenesetre a könyv nagyobb betekintést nyújt a lágerek életébe, mint bármilyen idáig megjelent írás. Azontúl megmutatja az emberi természet legalját, és azt is amirôl szól, hogy ember vagy: szenvedsz, de a nyomor közepén is túl tudsz nézni a rácsokon Az egyetlen baja, hogy rövid, mint minden jó könyv…

Adorján Botond

körbeölel arcod
hosszú hajad vállamhoz ér
szemed átlát rajtam
kezedben vagyok én
tíz bársony-gyöngy ujjad átfog engemet
…engedd hogy én is lássak-lássalak…
mosolyod bezár
hangod gúzsba köt
halvány-lila álomperceket küldesz rám
szívemmel játszol álmomban
szelíd rab vagyok nem szolga
…engedd meg hogy felébredjek…
Vég
egyszer megmondtam…
hagyd abba!
elég volt nekem
nem kell újabb halál
sírból visszaomló árny
föl akarok nôni…
kinôni belôled
Nem él már
készülök…
menetelnek a pillanatok,
s néha megállíthatatlanul
robog felém a végzetünk:
elvéreztetett…
s a lila vágyak alól ordít a fájdalom
rózsaszínû érzelmekbôl kiugrik arcod
mellettem zihálnak a gondolatok
s vércsöpp fagyott ál-szakállamra:
de megmaradok…
laST
Tubi or not tubi
Nos: tubi or náttubi
Ezitten a kérdés
Mindenversbe
Vanegyrím
Ezittena
Válasz

kép/szöveg:
Nándika

Olvastam Balogh Béla könyvét és a Szabadság napilapban 2002. október 22-ig megjelent hozzászólásokat. Nem vagyok újságíró, sem író, és az íráskedvem sem lep meg többször a szükségesnél. Nem szeretek érthetetlen filozofálásba bocsátkozni olyan dolgok felett, amelyek érthetetlenek, mellôzve a szigorú tudományos bizonyításokat. Azonban érdeklôdésemet felkeltik azok, akik a valóságot keresik, tudományos vagy kevésbé tudományos formában, és igyekeznek létünk érthetetlen voltát értelmesebbé tenni.

A hozzászólásoknak van egy "szépséghibájuk": elôítéletekkel indulnak. Erre utal például a következô kijelentés is: "Azt is kétlem, hogy minden könyvet végig kell olvasni ahhoz, hogy véleményt alkossunk... Balogh Bélának, a mai tudományra fittyet hányó, de ugyanakkor a tudomány köntösében tisztelegni akaró abszurd kijelentései..."

Elképzelem, hogy mi történt volna akkor, ha én — egyetemi tanári praxisom közben — azt mondtam volna egy diáknak, hogy "fiam, én nem olvastam el a te 250 oldalas dolgozatodat, csak belelapoztam, mert az egész abszurd (?), és nincs benne szikrányi eredeti gondolat (bár a jelenlegi tudomány állására nem hánytál fittyet), ezért én a dolgozatodat csapnivalónak minôsítem, és megbuktatlak". Bevallom, hogy én most nagyon rosszul érezném magam.

Balogh Bélának a könyve tele van eredeti gondolatokkal, amelyeket mindig igyekszik tudományos megfigyelésekbôl kiindulva igazolni. Nem lehet úgy véleményezni egy könyvet, hogy kiragadunk belôle innen-onnan ideákat. A könyvnek van egy rendszerezett, következetes bizonyítási alapja, amelyet nem lehet "foghíjasan" követni, mert elveszti értelmét és értékét. A hozzászólásokban általában több a filozófia, a megfigyelések által nyújtott lehetôségek.

A könyv témája sokkal komolyabb annál, semhogy "obskurus lovagok körbe nyargalják", semhogy "melléhegedüljenek", mert nem muzsikus fejében lévô melódia, gerjeszti rezgésbe a húrokat és a hegedût, hanem a vonó.

Ez még nem lenne nagy baj, ha az adott esetben nem éppen a könyvnek a megértéséhez szükséges állórezgések (hullámok) mivoltát akarná értelmezni. A szerzô egészen mást akar érthetôvé tenni a a hegedû-hasonlattal. (Lásd B.B., "Állóhullámok", 24. old.)

A rezgésekkel kapcsolatban: a fizika nem került zsákutcába, mert a fény lehet korpuszkuláris és hullámjelenség bizonyos körülmények között (az elmélet érvényes az elektronsugárra is), mindkettôt tudják észlelni és mérni. Hogy a "korpuszkula" mekkora, azt nem tudjuk, mert az anyag lebontása megfeneklett a quark-mezonnál, és itt elôtûnik a végtelen fogalma. A fényelmélet megdöntését bízzuk a további kutatásokra, nem pedig a filozófiára. A magasabb frekvenciájú rezgéshullám több energiát hordoz: a fénye kb. 10¹⁴ Hz, minél erôsebb a fény, annál nagyobb a frekvencia és a fény által felvett vagy leadott energia. A rádióhullámok frekvenciája 10⁶–10⁸ Hz. A mágneses hullámok láthatók a vándormadarak számára, segítségükkel tájékozódnak a térben; csak az egyik szemük van a mágneses frekvencia hullámhosszára hangolva, másik szemük csak a fény frekvenciáját érzékeli.

Vannak a hozzászólásokban nehézkes fogalmazások is, amelyek nem segítik B. B. könyvének megértését: "A dualistára, mint a gondolkodás "eszközére" azért van szükségünk, hogy a dolgok felôl "gondolkodni" tudjuk, nem mintha a "valóság" igazolhatná helyességét vagy hamisságát. Éppen ezért tárgytalan a probléma a gondolati síkon kívül (mondjuk a kísérleti fizikában)."

Tehát: ha nincsen dualitás, akkor nem tudnánk gondolkodni a "dolgok" fölött, de ha véletlenül eltalálnánk "a valóságot," ez úgysem tudná a dolgok helyességét vagy hamisságát igazolni. De kérem: ha már a valóság sem tudja igazolni (ha csak pillanatra is), hogy mi való és mi hamis, ebben az esetben, gondolom, nem érdemes "gondolkodni" a dolgok felett, és itt már a kísérleti fizikát sem kell beavatni...

Valóban, vannak (és voltak) "obskurus lovagok", akik olyan témákat "lovagoltak meg", amelyek ellenôrizhetetlenek, mert a "tudomány határesetein helyezkednek el", és ezek közé tartozik Einstein (és még sokan mások). Einstein tévedett, mert a tudomány "határesetein lovagolt" (vesszôparipáján), és "belepiszkált" az abszolút idô fogalmába (és most már azt sem tudjuk, hogy tágul vagy zsugorodik-e világegyetemünk, de megérdemeljük, ha ilyen "nemtudományos" népszerûsítéshez folyamodunk... Nem elhanyagolható a következô észrevétel sem: "az élet kialakulásának esélye (...) annyi, mintha a számítógép elé ültetett majom a billentyûket véletlenszerûen ütögetné, és megírná a Romeó és Júliát. Az élet kialakulásának nagyobb az esélye, inkább ahhoz hasonló, mintha a majom minden hibás betûleütést kitörölne, és a találatokat megôrizné, azaz nem kellene mindig újra kezdeni a gépelést, ha egyszer elrontotta".

Hát kérem, ennek "isteni" majomnak kellett volna lennie, (mert amikor a világegyetem még sehol sem volt), ô már ismerte a Romeó és Júliát, és akkor a számítógép elé ült, ütögetni kezdte a billentyûket, és nagy szerencse, hogy már ismerte a mûvet, mert a leírt szövegbôl törölni tudta az ostobaságokat. Ezt a világ kezdetén csak egy nagyon intelligens majom tudta volna megtenni.

A hozzászólások érdekesek és nívosak; kár, hogy olyan keveset foglalkoznak Balogh Béla könyvének lényegével.

A könyvvel kapcsolatban: a mûnek egy rendszerezett felépítése van, amely aktuális tudományos kutatásokon és megfigyeléseken alapszik. Egy olyan, bennünket körülvevô világra hívja fel a figyelmünket, amelyet nem láthatunk és érzékelhetünk direkt módon, de amelynek létezését a jelenlegi modern tudomány és tudományos megfigyelések nem zárhatják ki. Nem értek teljesen egyet Balogh Béla könyvével, de nem zárható ki a paranormális jelenségek, a telepátia, a gondolatolvasás stb. létezése, mert hiteles bizonyításokra utalnak, és nincsenek meg a szükséges eszközeim, hogy megfelelô módon bírálatot mondjak. Az anyagi részecskék rezgése és az energia fogalma a szerzô gondolatvilágának fontos alaptételét képezi; egy magasabb "szférában" létezô világnak a lehetôségét, még akkor is, ha az pontosan nem olyan, amilyenre a szerzô következtetett; az univerzum anyaga energiahalmaz, rezgés különbözô frekvenciasávokban (bizonyított tény). Olyan magas frekvenciasávok is létezhetnek, amelyek a mi Naprendszerünkben nem léteznek (nem képzôdnek), és ahol Einstein E = mc² egyenlete érvényét veszti. Egy új világ létezésének lehetôsége tárul elénk (amely a végtelenség peremét súrolja...), amelyben a szerzô egy "frekvenciasávot" foglal el; ebben a sávban a telepátia, a gondolatátvitel és más paranormális jelenségeknek energia hullámsávja is (logikailag) feltételezhetô, annak dacára, hogy direkt (és indirekt) mérésekkel még nem sikerült kimutatni.

Balogh Béla könyve egy következetes sorrendben íródott, a hozzáfûzôdô szükséges tudományos mérések és megfigyelések figyelembe vételével. Nem lehet "feldarabolva" (a sorrend betartása nélkül) analizálni, mert elveszti értelmét és értékét.

A könyv alapgondolata teljesen egyéni. Igyekszik és sikerül felhívnia figyelmünket egy olyan világ valószínû létezésére, amelyet csak sejtünk, és egy olyan végtelen teremtôszellem fogalmára, amit nem tudunk felfogni véges eszünkkel.

Könyvének olvasása olyan megnyugtató érzést gerjeszt tudatalattinkban, hogy még nincs minden lehetôség zárolva elôttünk titkos létünk és világunk megismerésére, hogy még van számunkra egy járható útszakasz a végtelen valóság felé vezetô úton...

Bogdán Mihály

1.

A végsô valóságnak, mint könyvnek — tehát egy egésznek — az egyik lehetséges megközelítési módja bemutatására két rokonégisz alatt, ugyancsak "Kolozsvárközelben" született, mûfajban vérrokon, a vonatkozó (köz)irodalmi/publicisztikai körökben vonatkozási pontként számontartott alkotást szeretnék most megidézni. Az egyik Szôcs István Selyemsárhajója (Erdélyi Híradó, 1999, Kolozsvár) a másik Nagy Olga Poraiból újraéledô fônix címû, sokkal nagyobb nyilvánosságot érdemlô könyve (Holnap Kiadó,1998).

Szôcs István írja a Selyemsárhajóban: "A Júlia szép leány balladájával azonban bizonyítani lehet (...), hogy a középkori, latin nyelvû egyházi mûvelôdés gazdag, ôseredeti mûvelôdést takar el. Megéri tehát a fáradtságot: menjünk vissza e ballada szavai mentén, amilyen messze csak lehet. Ez a ballada, bár rajta van a középkor pora, amelyen áthaladt, visszavezet az ókorba, és ami utunk legnagyobb élménye lesz: azon is túlra."

Amennyiben ezt a felhívást az Olvasó szó szerint veszi, akkor minden valószínûség szerint csalódni fog a könyvben, hiszen az utazási irodákban nincs sárhajó-tourist vállalkozó, és Egyiptomról is kiderül, hogy földrajzilag jóval messzebb van titkaival, mint azt a szerzô sugallja. Amennyiben viszont a felhívást "megérti" — tehát rendelkezik azzal a finom dekóderrel (Székely János írja a Cantata profana értelmezésében: "mély fogalmi dekódolás"), amelyek segítségével egy ilyenszerû alkotás valódi finomságára rá lehet látni — akkor hamar ráérez a mû igazi ízére, és örökéletû pozitívumait nem a szigorúan tudományos meglátásokban látja — ezeket ugyanis egyszer úgyis megdöntik, hiszen a felfedezés mindig egy újabb felfedezés kiindulópontja —, hanem a gondolatfûzésben, a meglátások egymásutániságának heuréka-szerû, természetes tálalásában. A gondolatlevezetések, a téma nyilvános megközelítése — a Selyemsárhajó egyes fejezetei olyanok, mintha élô közvetítést olvasnánk a letûnt korokról —, a felfedezôi öröm megosztása az Olvasóval: ezért jó, és ezért idôt álló a Selyemsárhajó — és hogy közeledjek a Végsô valósághoz —, ezért jó és ezért idôt álló a Poraiból újraéledô fônix. Amikor például Nagy Olga magát a csodát veszi górcsô alá — "A csoda, mely a mágikus vilégnyelv alapja, kezdettôl fogva már természetesen nôtt bele a kereszténységbe" — , akkor valójában nem az a legfontosabb, hogy milyen következtetésre jut, hanem az, hogy milyen pillérekre, építôkockákra helyezi ezt, és fôleg az, hogyan fog hozzá, hogyan halad elôre. (Én ezt a jelenséget — jobb híján — szempontmûvészetnek kereszteltem el).

A végsô valóság — akárcsak az említett két rokoncsillagzat alatt született könyv — valójában nem azért jött a világra, hogy valamit leromboljon, és újat hozzon helyette. Mindhárom könyv alternatívát nyújt olyan tudományos kérdésekre, amelyek örök-tisztázatlanok. Vannak tehát valóságok. A gondolkodó emberek legfelsô érettségi vizsgája ez: meglátni egy-egy fehér foltot a történelemben, filozófiában, néprajzban vagy — miért ne — a világfizikában, és azt megpróbálni kitölteni. Aki érezte már az ilyenforma alkotás lázát — még akkor is, ha csak milliméternyivel hosszabbította is meg a tudás fényéveit —, az tudja, milyen energiafaló munka ez. Az is igaz viszont, hogy a világ egyre nehezebben viseli azokat, akik a számítógépek meg egyéb csodamasinák korában még mindig megmaradtak önállóan gondolkodó, tépelôdô embereknek, és van erejük a tudomány végvárait alulról kezdve újrarakni, még akkor is, ha azt már az ókor óta milliószor megtették, vagy… nem tették meg.

Székely János így vívódik-lázadozik a Cantata profana értelmezésének végén: "És most eltûnôdöm, mi értelme volt, hogy mindezt leírtam? Hisz végeredményben egész okfejtésembôl nem derült ki semmi egyéb, mint hogy a Cantata profana nem azonos a vadászkolindával — mást jelent, egyebet mond. (…) Nem tudjuk viszont, még mindig nem ismerjük a Cantata profana valódi értelmét — már ha lehet ilyen. Mondjuk inkább így: senki sem végezte el még Bartók mûvének pontos, mély fogalmi dekódolását (amihez az elôbbiekben éppen csak egy-két laikus szempontot kívántam adni). Aki ezt megtenné, értelmes dolgot cselekedne."

Persze nincs támadhatóbb, sebezhetôbb az ilyen könyvnél — az ilyen alkotóknál, szempontmûvészeknél. Isten ôrizz, hogy egy vesszôhiba belecsússzon: a Szakma — és ez különben természetes — nem kegyelmez. Örök harcra vállalkozik az, aki olyan könyvekkel mozdítja ki apátiájából az Olvasót, mint a Selyemsárhajó, a Poraiból újraéledô fônix vagy A végsô valóság.

2.

Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem éreztem elégtételt, amikor a Balogh Bélával készült interjúm után néhány nappal megindult a válasz-, illetve kommentárlavina, és olyan szerkesztôségi nap is virradt rám, amikor egyszerre három hozzászólás is feküdt az asztalomon.

Az újságíró/közíró/író számára nincs nagyobb elégtétel, mint amikor visszajelzést kap, hogy olvassák. Az okos szerzô — mondják — annak is örül, ha szidják, hiszen nincs rémesebb dolog alkotó ember számára, mint a pusztába kiáltás.

Az viszont ami a Balogh Béla-interjú, majd magának a kötetnek, a A végsô valóságnak a megjelenése után következett, minden képzeletet fölülmúlt. Európai, amerikai egyetemek kutatóitól kezdve elismert pszichiáterekig, kutatókig, egyszerû olvasókig, gondolkodó emberekig — mindenki hozzá akart szólni az interjúhoz, illetve a kötethez!

Bebizonyosodott: a sajtónak igenis továbbra is sorsdöntô szerepe van abban, hogy egy megjelent kötet meggyökerezik-e a köztudatban, vagy elsüllyed a szürkeségben.

Én mindig is tudtam, hogy a sajtó nagyhatalom, és azt is hamar megtapasztaltam, hogy aki a médiát lenézi vagy ellenségként kezeli, annak elôbb-utóbb revidiálnia kell nézeteit, hiszen a közéleten kívülre szorultak számára csak szamizdat-sors juthat.

A vita "kiváltójaként" elérkezettnek látom az idôt lezárni a Végsô valóság körüli cikk/válaszcikk-sorozatot.

Köszönöm hogy vették a bátorságot, és — pro vagy kontra, de — szívvel-lélekkel részt vettek a vitamaratonban. Ezennel elnézést kérek azoktól, akiknek írásai — különbözô okokból kifolyólag, de sohasem "rosszindulatból" — nem kerültek be a Szabadságba.

Szabó Csaba

Bukarest továbbra is a legolcsóbb európai város, világszinten a 120. helyen áll az Economic Intelligence Unit (EIU) által összeállított listán, amely a világ 134 legfontosabb városát tartalmazza.

Az EIU az évente összeállított felméréssel azt hasonlítja össze, hogy a vállalati kiküldöttek dollárban folyósított fizetést, valamint azonos termék- és szolgáltatási kosarat feltételezve hogyan tudnak megélni a listára rendre felvett 134 városban.

A legdrágább városok továbbra is Tokió és Oszaka, azonban az egységes európai pénznem bevezetése és ennek az utóbbi idôszakban tapasztalt megerôsödése nyomán az euróövezet árai növekedtek a legnagyobb mértékben.

Hong Kongot a harmadikról a negyedik helyre szorította Oslo. A hatodik helyen Zürich áll, míg a hetedik helyen álló London továbbra is a legdrágább európai fôváros. Az Európai Unió legolcsóbb városa Lisszabon, amely az EIU listájának 74. helyét foglalja el.

Budapest valamelyest drágult, de még mindig a világvárosok legolcsóbb alsó harmadában áll. A megélhetési költségek összehasonlítási alapja 100-as mutatóval hagyományosan New York; az amerikai nagyvároshoz viszonyítva Budapest 58 százalékkal a 2002. december végi helyzet szerint — Damaszkusszal holtversenyben, Dakka elôtt és Bangkok mögött — a 106. az EIU listáján. A magyar fôváros az elôzô összehasonlításban még a 120. helyen állt.

A 2003-as listán Tokió ôrzi hagyományos abszolút elsô helyét 139 százalékkal, a második szintén egy japán város, Oszaka, 136 százalékkal.

Az euróövezet nagyvárosai közül Párizsban a legmagasabbak a költségek: itt a New York-i átlag 103 százalékából lehet jelenleg megélni, ami a 10. helyre hozta fel a francia fôvárost a 2002-es EIU-listán elfoglalt 14. helyérôl.

A Közel-Kelet legdrágább városa 85 százalékkal továbbra is Tel Aviv, jóllehet a sékel gyengülése jelentôsen visszavetette az izraeli nagyvárost, amely a 14.-rôl a 39. helyre csúszott le.

A legnagyobb zuhanás azonban Buenos Airesé: a súlyos fizetési válságot élô Argentína fôvárosa a helyi valuta meredek értékvesztése miatt a tavalyi 21. helyrôl a 2003-as listán a 130. helyre került, 41 százalékkal.

A világ három legolcsóbb városa a dollárban számolt megélhetési költségek alapján Ascunción, Teherán és Harare, 40, 31, illetve 30 százalékkal.

Az EIU szerint a legnagyobb dollárköltség-csökkenéseket a gazdasági és politikai felfordulásoktól sújtott országok városaiban mérték — Buenos Aires mellett a venezuelai Caracas és az uruguayi Montevideo is nagyot süllyedt —, de az amerikai nagyvárosok is kicsúsztak az elsô tízbôl: a mércének választott New York a 11. helyre került a tavalyi 7.-rôl, Chicago a 10. helyrôl a 13.-ra került.

Az adók, illetékek és számlák bankkártyával történô fizetésének határideje kitolódhat, ugyanakkor a kereskedelemben sem kötelezô még elfogadni a fizetésnek ezt a módját. A múlt évben elfogadott kormányrendelet szerint ez év február 1-tôl azok a közintézmények, amelyek adókat, illetékeket vagy büntetéseket hajtnak be, valamint azok a kereskedelmi egységek, amelyek bizonyos forgalmat bonyolítanak le, kötelesek fizetôeszközként elfogadni a bank- vagy hitelkártyákat. Az érintett intézmények kérésére a pénzügyminisztérium új rendeletet fogadott el, amely a kártyák elfogadásának határidejét jövô év január elsejéig tolja ki. A kereskedelmi egységek esetében a határidô 2003. július elseje.

Január 28., kedd

Január 29., szerda

A Román Nemzeti Bank mai árfolyamai: 1 euró = 35 875 lej, 1 USD =33 196, 1 magyar forint = 147 lej.

Politikai vezetôk, a világ minden tájáról érkezett, befolyásos üzletemberek, közgazdászok a sérülékeny világgazdasági növekedéssel és a kilátásokat még bizonytalanabbá tevô esetleges Irak-elleni háború kilátásaival szembesülnek Davosban, ahol csütörtökön megkezdték szokásos éves tanácskozásukat. A Világgazdasági Fórum nyitóülésén a közgazdászok arra figyelmeztettek, hogy a világ mindhárom gazdasági központjában lefékezôdött a növekedés, ez a helyzet az Egyesült Államokban is, amely pedig egyedüliként lenne képes fordulat elôidézésére.

A szakértôk az iraki háborúval bôvült kockázati tényezôket latolgatják a hat napig tartó fórumon. — A közel-keleti háború komoly visszaesést idézhet elô, kérdôjelessé teheti azt az elképzelést, amely szerint átlagban az USA nemzeti terméke idén 3 százalékkal bôvülhet, amivel támogathatna egy 2 százalékos globális világgazdasági fellendülést — vélekedett Gail Foster, az amerikai Business Council vezetô közgazdásza. Szerinte lehetetlenség elôre jelezni, hogy egy öbölbeli háború milyen mértékben erôsíti a fogyasztók és a beruházók bizalmatlanságát.

A davosi fórum résztvevôi — 104 ország 2300 képviselôje — megfigyelôk szerint ezzel, a Irak elleni háború kihatásaival foglalkozik majd legfôképp. Néhány vélemény: Stephen Roach, a Morgan Stanley vezetô közgazdásza szerint a lassuló amerikai gazdaság kétszámjegyû recesszióba csap át egy esetleges támadás hatására. — Ha az USA biztos gazdasági háttérrel lépne a háborúba, úgy elviselhetôk lennének a következmények, egy zéró növekedésû gazdaságot azonban visszaesésbe sodor a háború — közölte. Roach szerint több negyedévig tartóan 1–2 százalékos gazdasági visszaesés következhet be az USA-ban, még abban az esetben is, ha az olajárak csak néhány héten át ugranak a magasba.

A svájci hegyi város is " háborús" hangulatban él, minden idôk legszigorúbb biztonsági rendszabályait léptették ugyanis életbe a tanácskozás idejére. Tízmillió dollárt fordítottak a biztonsági intézkedésekre, küldöttenként mintegy 5 ezer dollárt. Rendôrök százai járôröznek a városban, a légtérben pedig teljes a zárlat. A svájci kormány közölte, hogy minden olyan kis repülôgépet lelônek a vadászgépek, amelyek át akarnak repülni a város felett, és nem engedelmeskednek a légiirányítók utasításainak. Tavaly az éves Világgazdasági Fórumot az Egyesült Államok iránti szolidaritásból a tengerentúlon rendezték meg, idén azonban ismét a davosi hagyományos helyszínt választották.

Visszatérve a világgazdaság állapotára, a "katonailag jól, gazdaságilag viszont rosszul felkészült" és jelentôs költségvetési hiánnyal rendelkezô USA mellett Európa állapota sem megnyugtató. Stagnál az eurótérség teljesítményének egyharmadát adó német gazdaság, amely elemzôk véleménye szerint aligha vállalja a munkaerôpiac szerkezeti reformjait, a szociális programok felülvizsgálatát, hogy egy 2 százalék körüli GDP-növekedést érhessen el a reformokkal. Növekvô bérköltségek, a termelékenység alacsony színvonala, laza pénzügyi fegyelem —, ezek egy európai stagfláció elôjelei. A múlt évben 15 százalékkal felértékelôdô euró is fékezôleg hat az exportra orientált európai feldolgozóipar teljesítményére — hangsúlyozzák a szakértôk.

Ami Japánt illeti, a szigetországi vezetés igyekszik felgyorsítani a behajthatatlan banki adósságok szanálását, leírását, ami viszont a 12 éve lassan fejlôdô országban ronthatja a munkanélküliségi helyzetet. Simada Haru, Koizumi kormányfô tanácsadója szerint számos közgazdász még az idei évre szóló 0,6 százalékos gazdaság növekedési elôrejelzést is túlzottan derûlátónak tartja, hangsúlyozva, hogy a cél teljesülése az amerikai gazdaság kilátásain múlik.

A kör ezzel bezárult. A közgazdászok ugyan Kínára tekintenek, benne látják a világgazdaság lehetséges motorját, de csak közép- és hosszabb távon. Jelenleg — mint mondják — komoly hajtóerô csak az USA-ból érkezhet.

Mostanáig a politikusok figyeltek a világ legbefolyásosabb üzletembereinek véleményére. De most a Davosban tanácskozó gazdasági hatalmasságok aggódva böngészik a friss politikai híreket. A korábbi években a Davosban elhangzó elôadásokból és még inkább a banketten zajló informális beszélgetésekbôl kirajzolódtak a fô világgazdasági trendek. Most senki nem mer jósolni. Minden attól függ, lesz-e háború és ha igen, meddig tart? Meddig kell az amerikaiaknak a térségben maradniuk, hogyan reagál az arab világ? Soha nem tartottuk még a fórumot ilyen komplex, kiszámíthatatlan és veszélyes körülmények közepette — nyilatkozta a davosi fórum alapítóelnöke, Klaus Schwab. És alighanem a fórum végeztével sem látnak majd tisztábban a résztvevôk. Hiszen az ENSZ fegyverzetellenôrei azokban az órákban terjesztik a Biztonsági Tanács elé az iraki jelentést, amikor a vendégek már búcsúznak egymástól Davosban. Addig viszont megnyugvással töltheti el ôket, hogy soha még ilyen kivételes biztonsági intézkedések nem kísérték a világgazdasági fórumot: ezek közé tartozik, hogy a svájci légvédelemnek tûzparancsa van minden légi jármûre, amely engedély nélkül berepül a Davos fölötti légtérbe...

Január 23–28. között rendezik meg a Davosi Világgazdasági Fórumot. A tanácskozás középpontjában idén az iraki válsággal és a terrorizmussal kapcsolatos kérdések állnak.

A Világgazdasági Fórum kormányokon kívül álló, profitra nem törekvô, független nemzetközi magánalapítvány genfi székhellyel. Nagy a befolyása, mert vezetô gazdasági döntéshozók egyik legtekintélyesebb vitafóruma. Az évenkénti egyhetes téli davosi eszmecserét a világ gazdasági csúcstalálkozójának is nevezik.

A Fórum megalapítója és elnöke a német születésû Klaus Schwab genfi professzor, aki azzal a céllal hozta létre, hogy lehetôséget adjon a világ legkiemelkedôbb politikai, gazdasági és pénzügyi személyiségeinek a kötetlen eszmecserére semleges terepen. Az elsô davosi találkozón, amelyet 1971-ben tartottak, megvizsgálták azokat a lehetôségeket, amelyek a Közös Piac hatról kilenc tagúvá bôvülésébôl fakadtak. Mivel igény volt a folytatásra, Klaus Schwab megalapította az Európai Vállalatirányítási Fórumot, amely 1987-tôl Világgazdasági Fórum (World Economic Forum) elnevezéssel a világméretû együttmûködés elôsegítését vállalta. Az éves találkozók sok fontos nemzetközi kezdeményezés kiindulópontjává váltak. A tanácskozás témáit a világpolitika és a gazdaság fejleményei határozzák meg. Jelmondata: vállalkozás az átfogó közös érdekért.

A Fórum tevékenységi formái: davosi éves találkozó, országfórumok, iparági fórumok, a döntéshozókat összekapcsoló elektronikus hálózat, a Welcome mûködtetése és a globális kezdeményezések. A Fórum kéthavonta megjelenô folyóiratot ad ki World Link címmel.

1987-ben a davosi világgazdasági találkozó fôként az Egyesült Államokban jelentkezô pénzügyi és gazdasági gondokkal foglalkozott.

Az 1988-as davosi fórumon már éreztette hatását a szovjet politika megváltozása.

1989-ben a Fórumon Grósz Károly magyar pártfôtitkár személyében elsô ízben vett részt egy szocialista ország vezetôje. E fordulatot megelôzte, hogy Nyikolaj Rizskov szovjet miniszterelnök — mûholdas közvetítés révén — már 1986-ban szólhatott a Fórumhoz.

1990-ben az új Európa gazdasági, politikai súlypontjaival foglalkoztak a közép- és kelet-európai átalakulások, rendszerváltások nyomán. Akkor Medgyessy Péter magyar miniszterelnök-helyettes vitaindítót tartott. A Fórumon különleges érdeklôdés nyilvánult meg a magyar átalakulás iránt. (1990. október 29–30-án Budapesten tartották a Világgazdasági Fórum elsô, Magyarországgal foglalkozó ország-fórumát, amelyet Göncz Árpád köztársasági elnök nyitott meg.)

Az 1991. évi találkozóra rányomta bélyegét az Öböl-háború. A tanácskozást Mihajil Gorbacsov szovjet elnök képmagnós üzenetével nyitották meg.

1992-ben a két fô téma Kelet-Európa és a Független Államok Közösségének sürgôs támogatása, illetve Ázsia volt.

1993-ban a világgazdasági növekedés újjáélesztésérôl és Kelet-Európa gazdasági gondjairól tanácskoztak.

1994-ben a világgazdaság politikai és technológiai változásait tekintették át. Helmuth Kohl német kancellár sürgette az Európai Uniót, hogy mielôbb vegye fel tagjai közé a közép- és kelet-európai országokat.

1995-ben a világgazdasági kilátások, a világgazdaság fô áramába bejutni kívánó országok tôkeigénye, az információtechnológia, az autógyártás szerepelt napirenden.

1996-ban a Fórum fô témáját a délszláv újjáépítés és az európai valutaunió ügye képezte.

1997-ben "Szôjük a világ szövetét" jelmondattal tanácskoztak az internet-lehetôségekrôl, az információs technológiáról, az "elektronikus társadalom kiépülésérôl" a 21. században. Jelen volt a közel-keleti helyzet három kulcsembere: Benjamin Netanjahu izraeli miniszterelnök, Hoszni Mubarak egyiptomi elnök és Jasszer Arafat palesztin vezetô.

1998-ban a 21. század prioritásairól tanácskoztak, és nagy teret kapott az ázsiai valutaválság is.

1999-ben a fô téma a globalizáció hatásainak felelôsségteljes kezelése volt.

2000-ben az "Új kezdetek — másképp" mottóval lezajlott világtalálkozón az új évezred gazdasági, technológiai és társadalmi kihívásait tárgyalták meg. A rendezvény csúcspontja volt Bill Clinton amerikai elnök részvétele és találkozója Arafat palesztin vezetôvel. Clinton az elsô amerikai elnök, aki részt vett a davosi világtalálkozón. Tony Blair személyében elôször szólalt fel brit miniszterelnök. Orbán Viktor volt a rendszerváltozás óta az elsô magyar kormányfô, aki részt vett a davosi Fórumon. A találkozó alkalmából a globalizáció ellenfelei tüntetést rendeztek Davosban.

2001-ben a fejlett és fejlôdô országok közötti szakadékok áthidalása, a globális jövô volt a téma. A fórum idején ismét globalizáció-ellenes tüntetést rendeztek.

2002-ben rendhagyó módon nem Davosban, hanem New Yorkban rendezték meg a Világgazdasági Fórum tanácskozását. A találkozó helyszínének megváltoztatását a szervezôk a 2001. szeptember 11-én New Yorkot ért terrortámadás miatt, a várossal való nemzetközi szolidaritás kifejezésének szánták. A tanácskozás témái a gazdasági növekedés esélyei, illetve a terrortámadások utáni kihívásokra adandó válaszok voltak.

Mintegy kétezren tüntettek szombat délután Davosban a háború és az embertelen globalizáció ellen.

A svájci rendôrség hermetikusan lezárta a Világgazdasági Fórum helyszínét, és Davoson kívül ellenôrzô pontot létesített. Az aktivisták egy része megtagadta a motozást, és leláncolta magát a vasúti kocsikban, fennakadásokat okozva a közlekedésben. Ezeket az aktivistákat visszaküldték a Davostól 30 kilométernyire lévô Landquart vasútállomásra.

A vasútállomáson és a Fideris ellenôrzô pontnál incidensekre került sor. Ezek miatt a globalizációbírálók egy részét a rendôrök nem engedték be Davosba. Az állomáson könnygázt, vízágyúkat és gumilövedékeket vetettek be. A szervezôk eredetileg hatezer résztvevôt vártak.

Az egyébként békés, tarka demonstráció befejeztével kora este különbözô szerelvényekre szétosztva küldték vissza a tüntetôket Bernbe és Zürichbe.

A Magyarok Világszövetsége rangjához méltatlanul keveset szerepel a magyar nyelvterület írott és elektronikus médiájában. A sajtó egy része botrányszagú híreket röpít szárnyra szervezeten belüli, több éve tartó, vélt vagy valós viszályokról, ami ellehetetleníti a világszervezet mûködését. Közben a Magyarok Világszövetségében zajlik az élet, és számos olyan dolog történik, amely a mainál jóval nagyobb pozitív visszhangra tarthat számot. Az új év kezdete jó alkalom volt arra, hogy Patrubány Miklóst, a Magyarok Világszövetségének elnökét itthon, Kolozsváron, az elmúlt esztendô mérlegérôl kérdezzem.

— A Világszövetség életében 2001 a háború esztendeje, 2002 a konszolidálódás éve volt, 2003 pedig hitem szerint a szövetségépítés éve lesz. 2001 decemberében a Fôvárosi Bíróságon ítélet született abban a perben, amelyet a Legfôbb Ügyészség indított a Magyarok Világszövetsége ellen, külsô felbujtók ügyködése nyomán. A keresetben az MVSZ tevékenységének felfüggesztését és felügyelôbiztos kinevezését kérték. A bíróság részben helyt adott az ügyészségi kérésnek, felügyelôbiztosnak azonban a megválasztott elnököt nevezte ki, igazat adva a tisztújítás demokratikus választási eredményének. Jóllehet a per még folyik, magunk is megfellebbeztük, az elsôfokú végzés egyértelmûen a Magyarok Világszövetségét igazolta. Így kezdôdött a 2002-es esztendô, és azzal ért véget, hogy sikerült bérbe adnunk a Magyarok Világszövetsége Benczúr utcai székházát: néhány évig itt fog székelni a Kínai Népköztársaság nagykövetsége. Ezzel eloszlattuk azt az aggodalmat, amivel barátainkat és az MVSZ-el rokonszenvezôk egész táborát riogatni lehetett, tudniillik, hogy a Világszövetség anyagi ellehetetlenülése miatt az értékes épület kalapács alá kerülhet.

Minden szervezet életében meghatározó fontosságú testület a küldöttgyûlés, és ez így van az MVSZ-ben is. Tavalyi küldöttgyûlésünk egy sor érdemi döntést hozott. Újragondolta a Világszövetség szerkezetét, egyesítette az utóbbi tíz évben elkülönülô, és ebben az elkülönülésében anakronisztikussá váló Kárpát-medencén belüli regionális tagoltságot, létrehozva az új, egyesült Kárpát-medencei Régiót. Az MVSZ új felosztása pragmatikus természetû, mert a valóságos élethelyzeteknek megfelelôen tagolja nemzetünket: a Kárpát-medence minden zugában ôshonosak vagyunk, a világ többi részében pedig betelepülô szórványként élnek közösségeink. A két régió egyesítésének igen fontos szimbolikus üzenete is van, mégpedig az, hogy a Világszövetség testén belül a magyar nemzet azon közösségei, amelyek a Magyarok Világszövetségéhez tartozónak vallják magukat, felszámolták Trianon örökségét. Mindez az európai folyamatokkal összhangban történt, hiszen egyre inkább légiesülnek a határok. Ha az európai államok közös pénznemet tudnak elfogadni, az MVSZ miért ne tudná legalább azt megvalósítani, hogy a Kárpát-medencében a tagdíjat azonos pénznemben fizethessék. A küldöttgyûlés további alapszabály-módosító határozatainak gyümölcse ezután fog beérni, gondolok itt többek között az MVSZ pártoló tagságára. Ez a tagság nem valamiféle anyagi pártolást jelent: aki ezt vállalja, az egyetért az MVSZ alapszabályzatába foglalt célokkal, értékekkel. Ez azoknak az alapvetô értékeknek és céloknak a támogatását jelenti, amelyek tíz év munkája során érlelôdtek meg. Ezeken rajta van Duray Miklóstól Sütô Andrásig, Pozsgay Imrétôl Hódi Sándorig, Borbély Imrétôl Püski Sándorig és Tôkés Lászlótól Csoóri Sándorig mindazok kézjegye, akik az elmúlt tíz esztendôben a Világszövetség életében szerepet vállaltak.

– Az elmúlt másfél év alatt az MVSZ eltávolította a Benes-dekrétumokról az idô porát. Mint kiderült, ezek életben maradtak, mégsem beszélt róluk senki...

– Magyar kultúrközegben a Benes-dekrétumok felemlegetése ma már egyenértékû a Magyarok Világszövetsége tevékenységének emlegetésével, hiszen másfél év alatt, a teljes anyagi nincstelenség és az ellenünk folytatott "háború" körülményei között, az MVSZ-nek maradt annyi energiája, hogy figyelmét e dekrétumokra összpontosítsa. Az Európai Unió nagy megrökönyödésére a Benes-dekrétumokat sem a szlovákiai magyar politikai párt, sem az egymást váltogató magyar kormányok nem tették szóvá. Nem nézhettük tétlenül, hogy Szlovákiában és Csehországban továbbra is érvényben legyenek az elhíresült dekrétumok, amelyek embertelenségükben vetekszenek Hitler bármely gyilkos rendelkezésével. Immár több Európai Parlamenti képviselô megfogalmazta, és a plénum elôtt kimondta, hogy ezek a dekrétumok Európa szégyenét jelentik. 1945-ben, 46-ban és 47-ben, amikor a dekrétumok végrehajtása tombolt, mindenki hallgatott. A Magyarok Világszövetsége volt az egyetlen intézmény, amely akkor hallatta szavát. Levéltárunkból elôvettük a korabeli dokumentumokat: ezek tanúsága szerint az MVSZ vezetôi minden illetékes fórumot figyelmeztettek a Benes-dekrétumok emberiség ellenes voltára. Mostani akciónk hat strasbourgi és brüsszeli megjelenéssel volt fûszerezve: volt egyéni és csoportos, nyilvános és zártkörû meghallgatás, fórumon, szemináriumon tártuk a világ elé a dekrétumok máig tartó hatását. A politikai cselekvésnek szinte teljes palettáját kimerítettük. Annyit sikerült elérnünk, hogy amikor Magyarország miniszterelnöke, Orbán Viktor az Európai Unió külügyi bizottsága elé állt, azok a parlamenti képviselôk, akik az MVSZ-tôl tudták meg, hogy a Benes-dekrétumok magyarokat is érintettek, feltették a kérdést, hogy Magyarország miként viszonyul ehhez a problémához. Az általam Magyar Kiáltványnak nevezett fehér könyvet tavaly, november 7-én, az Európai Parlament épületében nemzetközi sajtótájékoztató keretében, mutattuk be, az MVSZ elnökét az Európai Parlament képviselôi fogták közre. A könyv elôszavát az Európai Parlament egyik frakcióvezetôje írta. Az MVSZ által kiadott fehér könyv, úgy tûnik, megrengette az európai intézményrendszert. Elsô ízben merült fel az, hogy Szlovákia esetében is beszélgetés tárgyává kéne tenni a dekrétumok ügyét. E helyen is köszönetet mondok a belgiumi magyar lobbinak, mert nélkülük mindez nem valósulhatott volna meg.

– A Fidesz vezette kormánykoalíció az MVSZ-tôl közismerten megvonta az évi több mint kétszázmillió forintos állami támogatást, ami a konzervatív nemzeti körökben nem kis megrökönyödést keltett. A Világszövetség hogyan vészelte át ezt a súlyos pénztelenséget, illetve van-e stratégia arra, hogy állami támogatás nélkül is fenntarthassa a szervezetet?

– Amikor 2000 decemberében a kormánypártok, a Fidesz és a Kisgazdapárt elôzetes figyelmeztetés nélkül, képviselôk által szabálytalannak tartott eljárással, puccsszerûen lenullázta a Magyarok Világszövetségének költségvetését, egy soha nem volt helyzet állt elô. 1938-as létrehozásától 2000 decemberéig nem fordult elô, hogy a magyar állam ne támogatta volna az MVSZ kiemelten közhasznú, magyarságszolgáló tevékenységét. A támogatás megvonásakor a Világszövetség napi fogyasztása 500 ezer forint volt: 30 alkalmazott tartotta fenn a folyamatos információáramlást minden létezô csatornán, ennek megfelelô költségekkel. Ameddig ezt a hatalmas gépezetet le tudtuk fékezni, magasra ugrottak a kifizetetlen költségek. A munkatársak végkielégítése 25 millió forintba került, ami a Világszövetség már nem létezô költségvetését terhelte... Az MVSZ ezt a példátlan helyzetet nehezen tudta kezelni, még ma is küszködik vele. Számításaink szerint további másfél esztendôbe telik, amíg saját forrásainkkal sikerül kialakítanunk azt a szerteágazó tevékenységet, amelyre elhivatottságot és felkészültséget érzünk. Közben a Világszövetség hitelét ezer módon, ezer csatornán rontották, mind a magyarországi, mind a határon túli magyar médiába eljuttatott hamis információval. Tavaly derült ki, hogy költségvetésünk lenullázását követôen a Világszövetség hitelét intézményesen is rombolták: diplomáciai körökben elterjesztettek egy irományt Kommunikációs panelek a Magyarok Világszövetségérôl címmel, amely néhány oldalon a lehetô legsötétebb képet festette szervezetünkrôl. Ausztráliában derült ki, hogy az akkori magyar nagykövet valamennyi magyar szervezetnek eljuttatta ezt a nem hivatalos "kormánydokumentumot". Nos, ilyen körülmények között próbáljon valaki adakozóktól pénzt szerezni, miközben lépten-nyomon azt terjesztik róla, hogy konfliktusai, rendezetlen anyagi kérdései vannak, a Világszövetség szemben áll a magyar kisebbségi pártokkal, az MVSZ-t nem támogatja a magyar kormány, ügyészségi eljárás folyik ellene, stb. Ezért mondottam küldöttgyûlési beszámolómban, hogy a támogatás megvonása — jóllehet "halálos" csapásnak szánták — a legkisebb rossz, amit ez alatt a két év alatt az MVSZ ellen elkövettek.

– Sokak számára mai napig kérdés, hogy a nemzeti értékeket valló Orbán-kabinet miért üzent kíméletlen hadat a Magyarok Világszövetségének.

– Azt hiszem, hogy ezt tôlük kellene megkérdezni. Annyit viszont tudunk, hogy az MVSZ 2000-es választását megelôzôen Magyarország akkori miniszterelnöke, Orbán Viktor nyíltan beavatkozott egy független társadalmi szervezet tisztújítási folyamatába. Miután a hivatalban lévô miniszterelnök egyik elôdjével összefogva beszállt az MVSZ tisztújításába, vélhetôen nehezen tudták megemészteni, hogy mindezek ellenére egy kevésbé ismert erdélyi csapat került ki gyôztesen a versengésbôl. Azt lehetne ragozni, hogy hányan és milyen módon tettek keresztbe a Világszövetségnek, hiszen csupán nyilvánosan bevallott elnökjelöltbôl tizenkettô volt. Közöttük olyan jeles személyek, mint Duray Miklós, püspökök, közéleti nagyságok egész sora. A nyilvánosan bevallott elnökjelölteken kívül voltak olyanok is, akik nem jelentkeztek a megmérettetésre, arra számítva, hogy elôbb-utóbb elvéreznek a jelöltek, és akkor ôk mintegy a helyzetet mentve, kezükbe vehetik a Világszövetség irányítását. Összegezve: nem az én tisztem megítélni, hogy aki magyarként ellenünk cselekszik, miért teszi. Lelke rajta!

– A tavalyi választásokat követôen szocialista-liberális színezetû kormánytöbbség alakult Magyarországon. Miként sikerül az új kormányzó pártokkal közös nevezôre jutni?

– Már a Világszövetség elnökjelöltjeként egyértelmûvé tettem, hogy ragaszkodom az MVSZ alapszabályzatának azon kitételéhez, amely szerint a Magyarok Világszövetsége pártoktól és kormányoktól független. Árnyaltabban fogalmazva ez úgy értendô, hogy pártoktól és kormányoktól függetlenül, de a mindenkori pártok és kormányok szavára figyelve, hiszen az MVSZ-nek nem célja, nem érdeke szembe menetelni egyetlen magyarországi párttal vagy kormánnyal sem. Az elmúlt idôszak bizonyította, hogy következetesek voltunk. 2002 április 27-én küldöttgyûlésünk, amely immár a választási eredmények ismeretében ült össze, négyötödös többséggel határozatot fogadott el, amelyben arra kérte a leköszönô országgyûlést és kormányt, hogy két év történéseinek ismeretében fogadják el a Magyarok Világszövetségének kiemelten közhasznú tevékenységét, és szabadítsák fel a 2000-ben visszatartott költségvetési támogatását, miután a bírósági perek egész sora a mai vezetést igazolta. Ugyanez a határozat az eljövendô magyar kormányhoz és országgyûléshez is fordult. A leköszönô kormány válaszra sem méltatta kérésünket. Az újonnan megválasztott kabinet képviselôi viszont fogadtak, és több rendbéli tárgyalás során eljutottunk odáig, hogy valóban belátták a támogatás szükségességét. Szeptember vége felé mégis meghátráltak. Hivatalos tárgyalás keretében mondták, hogy Csoóri Sándor, az MVSZ volt elnöke és néhány más, külföldi szereplô rendkívül kemény hangon követelik az MVSZ tovább tartó "kiéheztetését". Az illetékes államtitkárnak elmondtam: normális körülmények között ez nem kellene hogy gondot jelentsen, még akkor sem, ha tucatnyian kérnék a támogatás további megvonását. A Magyarok Világszövetségén belüli véleménykülönbséget úgy kell elképzelni, mint az Országgyûlésbelieket, mondjuk megszorozva negyvennel vagy ötvennel, hiszen nem csak ideológiailag olyan színes a világ magyarsága, mint az Országgyûlés, hanem ehhez hozzáadódik az ötven ország eltérô érték- és szokásrendje is. Ha Magyarország jogállam, akkor a hatalomnak a Világszövetség legitim képviselôivel kell szóba állnia, és nem a választások során alul maradókkal, hiszen a szervezetben demokratikus választások voltak. Képzeljük el azt a helyzetet, ha a Medgyessy-kabinet az Országgyûléstôl csak akkor kapna pénzt mûködésére, ha ezt megelôzôen mondjuk Orbán Viktor, Kövér László és Áder János csak jót és szépet mondana Medgyessy Péterrôl és kormányáról... Magyarországon tehát a demokrácia és a jogállamiság ekképp botladozik a politikum többnyire láthatatlan útvesztôiben.

– Az MVSZ által kidolgozott külhoni magyar állampolgárság törvénytervezete az elmúlt két év alatt nem került az országgyûlés elé. Helyette elfogadták a kedvezménytörvényt, amelyrôl azóta kiderült, hogy nem oldja meg a külhoni magyarság gondjait. Néhány hónapja ismét divatba jött a kettôs állampolgárság emlegetése. Németh Zsolt, aki a Fidesz-kormány idején keményen ellenezte, hogy akár szót is ejtsenek róla, most elfogadhatónak tartja, sôt pártja nevében támogatja. Vajon mi vezetett ehhez a fordulathoz?

– Ez egy jellegzetesen ellenzéki politika, amikor felelôtlenül lehet ígérgetni. Amíg négy éven át kormányon voltak, csak rajtuk múlott, hogy Magyarország és a külhoni magyarok viszonya végre rendezôdjön. A státustörvényt a Magyarok Világszövetsége egy korszakalkotó lépésnek tartotta, de csak elsô lépésnek az általa igazi megoldásnak tekintett külhoni magyar állampolgárság irányába. Ez a státustörvény ma ott tart, hogy a szakmai hibái miatt feltupírozható külpolitikai nyomás alatt ezer támadás éri, és kérdéses, hogy egyáltalán marad-e belôle valami. Ha akkor a magyar kormány a szomszédai által is gyakorolt kettôs állampolgársághoz, vagy az MVSZ által öt év következetes munkájával kiérlelt, és az európai politika szintjén megmérettetett külhoni állampolgárság eszközéhez folyamodik, elkerülhetô lett volna a mostani vészhelyzet. Amióta Európa államai 1997-ben aláírták az Európai Egyezményt az állampolgárságról, a kettes és a többes állampolgárság intézménye nem csak megtûrt, hanem egyenesen ajánlott jogi eszközként mûködik. Nota bene: Románia elsôk között írta alá a dokumentumot, és miközben az RMDSZ kormánypozícióban "tátotta a száját", a besszarábiai és bukovinai románok számára alanyi jogon elérhetôvé tette a román állampolgárságot. Váltig csodálkozom, hogy azok a magyarországi, illetve erdélyi politikusok, akik mélyen hallgattak, amikor 2000-ben e kérdés tárgyalásának ideje lett volna, ma fennhangon zengedeznek a kettôs állampolgárság üdvözítô voltáról.

– A romániai magyarság a tavalyi népszámlálás adatai szerint Trianon óta a legnagyobb létszámbeli veszteséget szenvedte el. Ennek okait sokan és sokféleképpen magyarázzák. Mi ezzel kapcsolatban a Magyarok Világszövetségének álláspontja?

– 2002 júliusában Debrecenben ülésezett az egyesült Kárpát-medencei Régió Tanácsa, a régió legfôbb testülete, amely kimondta, hogy valóban drámai mértékû a fogyás. Tudni kell, hogy visszajelzések százai igazolják: a népszámláláskor rendellenességek voltak, nagyon sok embert nem kérdeztek meg etnikai hovatartozásáról, máshol ugyanezt ceruzával írták be, nyilván megmásítható formában. Nincs okunk ezeket az eredményeket hitelesnek tekinteni — ez az elsô és legfontosabb észrevételünk. A Magyarok Világszövetsége elérkezettnek véli az idôt arra, hogy elkezdôdjék a külhonban élô magyarok önmegszámlálása, hiszen nem tehetjük ki magunkat évtizedenként annak, hogy — háborgó világtalan szövétnek módjára — megkérdôjelezhetô hitelességû források alapján próbáljuk a nemzeti közösségünk életében végbemenô folyamatokat értékelni. Mindazonáltal a fogyás kétségtelen, még ha nem is ilyen méretû. Ez vészjel kellett volna hogy legyen az erdélyi magyar politikusok számára. Fel kellett volna állniuk, és át kellett volna adniuk helyüket másoknak. Személyesen Markó Bélára és csapatára gondolok, akik 1993 januárja óta háborítatlanul irányítják a romániai magyar nemzeti közösséget. Markó Bélán kívül egész Közép-Kelet Európában egyedül a fehérorosz Lukasenkónak adatott meg, hogy tíz éven keresztül háborítatlanul irányíthassa országát, pártját vagy nemzeti közösségét. Ha Markóék RMDSZ-es szerepvállalásukat szolgálatként fogták volna fel, és nem hatalmi törekvéseik eszközeként, akkor a népszámlálás eredményeinek közzétételekor meg kellett volna köszönniük a bizalmat, és azonnal átadni helyüket valaki másnak! Az erdélyi magyarság számára oly borzalmas XX. században két világháború és ötven év kommunizmus, amibôl huszonöt év Ceausescu-diktatúra, együttvéve nem okozott akkora veszteséget, mint ez a tíz esztendô, amely alatt az erdélyi magyarságot egyetlen csoport és ugyanaz a személy vezette.

– A mostani RMDSZ-kongresszus hozhat-e lényegi változást, valamilyen új stratégia kidolgozását?

– Úgy látom, hogy a jelenlegi kongresszusnak egyetlen tétje van: megfosztják-e vagy sem tiszteletbeli elnökségétôl Temesvár hôsét, Tôkés Lászlót. Ez összességében kiábrándító. A jelenlegi kongresszuson fel sem merül egy tisztességes stafétabot-átadás. Sôt, mi több, azt látom, hogy két ország kormánya teljes politikai súlyával összefogna azért, hogy az RMDSZ élére újraválasszák Markó Bélát. Az RMDSZ-en belül teljesen egyoldalúvá vált a politikai játszma. Az a csoport, amely tíz év óta irányítja az RMDSZ-t, ma a szervezetben megingathatatlan hatalommal rendelkezik. Más kérdés, miként viszonyul ehhez az erdélyi magyar nemzeti közösség. Amíg valamilyen formában az erdélyi magyaroknak nem adatik meg a választás lehetôsége, hanem mindig csak a szavazás kényszerével szembesülnek, addig a mostani állapotok nem fognak megváltozni. Pedig néhány halaszthatatlan és igen fontos kérdésre választ kellene keresni.

– Melyek volnának ezek?

– Az RMDSZ, amelynek magam is tagja vagyok, kongresszus elôtt áll. Ilyenkor minden szervezetnek önvizsgálatot kell tartania, végig kell tekintenie az elmúlt kongresszus óta megtett úton, és számba kell vennie a történteket. Három kérdéskört jelölök meg: milyen szövetséget, milyen magyar közösséget és végül milyen országot építünk.

A szövetségépítés képe lesújtó. Azt látjuk, hogy a képviseleti demokrácián az RMDSZ kénye-kedve szerint követ el erôszakot. Elôször volt kellô elrugaszkodottsága ahhoz, hogy ötszázezer erdélyi magyar aláírását semmibe véve, politikai munkája során egy más törvénytervezetet szavazzon meg, mint amit az ôt megbízó erdélyi magyar nemzeti közösség aláírásával szentesített. Ez példátlan. Másodszor 2000-ben aláírásgyûjtésbe kezdett a külhoni magyar állampolgárság intézményének támogatására. A több százezer aláírást feldolgozatlanul, összegyûjtetlenül dobta sutba. Az a vezetés, amely választóinak aláírását így kezeli, csak manipulációs tömegnek, hivatkozási alapnak tekinti népét. A mostani kongresszusnak szembe kellene néznie a történtekkel.

Vegyük a második kérdést: milyen magyar közösséget építünk? Az erkölcs minden idôkben, de a mostani világméretû átrendezôdések idején különösen fontos, megkerülhetetlen dimenzió. A mostani kongresszusnak többek között arra a kérdésre is választ kellene adnia, amit egy SZKT-én már feltett egy képviselô, és amely azóta is válasz nélkül maradt: "hogyan történhetett meg, hogy a csíkszeredai egyetem épületét — magyar közpénzekbôl — közel tízszer annyiért vette meg az egyetemet mûködtetô alapítvány, mint amennyiért azt a román állam eladta?" Igaz-e mindez, és ha igen, kik a közbeesô közvetítôk, és hová lett a dollármilliós nagyságrendû összeg? Hasonlóképpen az erdélyi magyar nemzeti közösség tagjainak tudniuk kellene, hogyan ítéltek meg egyetlen erdélyi felekezet egyetlen egyházkerületének negyedmilliárd forintos támogatást, és mire lett az felhasználva. Vajon nem futotta volna ebbôl a pénzbôl, mondjuk, Kölcsey Ferenc, Himnuszunk költôje szôdemeteri szülôházának megváltására? Ha az RMDSZ az egész erdélyi magyarságot képviselné, kongresszusa ezeket a kérdéseket nem hagyhatná válasz nélkül.

Harmadjára nézzük, hogy milyen országot építünk. A mostani kongresszusnak döbbenten szembe kellene néznie a társadalom elképesztô elszegényedésével. Oda jutottunk, hogy két tanári fizetés nem elég egy téli gázszámla kifizetésére. A nyugdíjasok a lét és a nemlét határán szenvedik végig a telet. Milyen országot építünk tehát? Hol vannak ennek az országnak a páratlan altalaji és természeti kincsei? Miért nem lehet egy ennél méltóbb emberi létet megteremteni? Ezekre a kérdésekre is választ kellene adnia annak az RMDSZ-nek, amely azzal az üdvözítônek tûnô kifogással vállalt kormányzati szerepet, hogy nemcsak a magyarság, hanem az egész ország jólétéért küzd.

És ekkor még meg sem pedzettünk nemzeti közösségünk jövôje szempontjából megkerülhetetlen kérdéseket. Csak példaként említem: hogyan éri el az RMDSZ, hogy az európai integráció során az erdélyi tömbmagyar területek, a Székelyföld és a partiumi magyar tömb önkormányzó régióvá váljanak? Vagy e téren maradhat minden a régiben? Ugyancsak példaként hozom szóba, hogy foglalkozni kellene Magyarország közelgô európai uniós csatlakozásával és annak számunkra megkerülhetetlen, várható következményeivel. A nemzet egészéért érzett felelôsség jegyében, legalább úgy, mint tették azt az ausztráliai magyarok az Adelaide-i nyilatkozatban, e hónap elején. Vagy ne szólj szám — nem fáj fejem?

Azt hiszem, emlékeztetnem kell politikusainkat egyik MVSZ-tisztviselô társunk közismertté vált mondására: a magyarok nemzeti szimbóluma nem a strucc — hanem a turul!

Makkay József

A Szabadság januárban is folytatta elôfizetés-gyûjtési akcióját kiskeresetûeknek. Decemberben összesen 1 929 000 lej gyûlt össze két, neve elhallgatását kérô kolozsvári üzletembertôl, egy fiatal mûépítésztôl, egy további magánszemélytôl, egyházközségtôl, Máté András városi tanácsostól, Diószegi Attilától, dr. Szabó László fogorvostól és az RMDSZ hidelvi kerületétôl. Ebbôl 20 elôfizetést tudtunk kötni rászorulóknak.

A folytatódó mozgalom keretében emberségbôl példát mutatni tudók közül januárban tegnap délig összesen 1 320 000 lejjel támogatták a rászorulókat az alábbiak: Bibza István Donát negyedi református lelkipásztor, egy neve elhallgatását kérô kolozsvári üzletember, egy helyi fiatal mûépítész, egy magyarországi diák, Fuchs Rozália és dr. Szabó László fogorvos. Segítségüket a támogatásra kerülôk nevében is köszönjük!

Ezennel tisztelettel felkérünk minden céget, intézményt és magánszemélyt, hogy a Szabadság legalább egyhavi elôfizetési árával — 88 000 lejjel (+ kihordási díj — 2000–5275 lej, terjesztôtôl függôen, az egész kevesebb, mint 3 dollár!) — támogassák szerkesztôségünkön keresztül azokat, akik szociális helyzetüknél fogva lemondani kénytelenek a magyar nyelvû napilapról.

Befizetni lehet: 1.) személyesen szerkesztôségünk emeleti irodáiban, 2.) csekkel a lapunk támogatását célul kitûzött Minerva Mûvelôdési Egyesület címére (Asociatia Culturalã Minerva, Banca Comercialã Românã, Cluj, bankszámlaszám: 2511.1-2537.2/USD), 3.) banki átutalással a fenti bankszámlaszámra, vagy 4.) befizetési szándékukról értesítsék szerkesztôségünket a 196-408-as vagy 196-621-es telefonszámon január 30-ig.

HÍVÁSRA HÁZHOZ MEGYÜNK!

Amerikai olvasóink figyelmébe: az Amerikai Egyesült Államok polgárai csekket küldhetnek a következô címre: HHRF-SZABADSÁG, P. O. Box J, Gracie Station, New York, NY 10028. A Hungarian Human Rights Foundation (Magyar Emberjogi Alapítvány) postafordultával adómentesítô elismervényt küld, és biztosítja, hogy az adomány teljes összege a címzetthez jut.

Az adományozók nevét szívesen közöljük az újságban.

A szerkesztôség

Az eléggé kényelmes, öreguras ritmusban zajló portugáliai férfi vb-n kedden már a negyedik szabadnapja volt a továbbjutott 16 csapatnak — az újabb kétnapos szünet után ma a középdöntô elsô fordulójának mérkôzéseivel folytatódnak a küzdelmek. Az 1 és 3., illetve 2. és 4. helyen végzettekbôl újabb négy csoportot alakítottak, amelyekbe az együttesek magukkal vitték az elôzô egymás elleni eredményüket.

A magyar kézilabdázóknak jobban kell játszaniuk ahhoz, hogy a vetélkedônek ebben a részében ponto(ka)t szerezzenek, s feljebb jussanak a végsô sorrendben. Ellenfeleik közül a francia világbajnok gárda emelhetô ki, a csoportot a svéd és a szlovén csapat egészíti ki.

A továbbiakban ismertetjük a szerdai és csütörtöki részletes mûsort, valamint a négy csoport jelenlegi állását.

I. csoport: szerdán: Izland–Lengyelország és Spanyolország–Katar; csütörtökön: Lengyelország–Katar és Spanyolország–Izland. A jelenlegi helyzet: 1. Izland 2 pont (gólarány: 42–22), 2. Spanyolország 2 pont (34–25), 3. Lengyelország 0 pont (25–34), 4. Katar 0 pont (22–42).

II. csoport: szerdán: Németország–Tunézia és Jugoszlávia–Portugália; csütörtökön: Németország–Jugoszlávia és Tunézia–Portugália. A folytatás elôtt: 1. Németország 2 pont (37–29), 2. Jugoszlávia 2 pont (28–27), 3. Tunézia 0 pont (27–28), 4. Portugália 0 pont (29–37).

III. csoport: szerdán: Horvátország–Egyiptom és Dánia–Oroszország; csütörtökön: Oroszország–Egyiptom és Horvátország–Dánia. Az alapszakasz után: 1. Dánia 2 pont (35–26), 2. Horvátország 2 pont (28–26), 3. Oroszország 0 pont (26–28), 4. Egyiptom 0 pont (26–35).

IV. csoport: szerdán: Svédország–Magyarország és Franciaország–Szlovénia; csütörtökön: Svédország–Franciaország és Szlovénia–Magyarország. A mostani sorrend: 1. Franciaország 2 pont (29–24), 2. Szlovénia 2 pont (29–25), 3. Svédország 0 pont (25–29), 4. Magyarország 0 pont (24–29).

(radványi)

Bukarestben a múlt héten átadták Kelet-Európa elsô világszínvonalú doppingellenôrzô laboratóriumát, amely a tervek szerint a térségben a tiltott szerek elleni küzdelem egyik központja lesz.

— A legmodernebb technikával dolgozhatnak itt a szakemberek, s ez biztosítékot is nyújt a meg nem engedett elônyökre pályázó sportolók tökéletes kiszûrésére — mondta az avató ünnepségen Nicolae Mãrãsescu sportminiszter.

A politikus arról is tájékoztatta az érdeklôdôket, hogy a 1,5 millió dolláros költséggel létrehozott laborban ki tudják mutatni azt a 327 tiltott szert, amely szerepel a NOB doppinglistáján.

Romániában komoly múltja van a teljesítményfokozók használatának: csak az elmúlt tíz évben 25 atléta bukott le, a tornász Andreea Rãducanunak vissza kellett adnia ötkarikás aranyát a 2000-es olimpián, s az utóbbi idôben labdarúgó is fennakadt az ellenôrzésen.

Tovább nôtt a vasárnap befejezôdött ausztráliai Grand Slam-tornán döntôt játszó Williams-nôvérek, a gyôztes Serena, valamint Venus elônye a nôi teniszezôk világranglistáján.

Mandula Petra egyesben a 96., míg párosban bekerült a közvetlen élmezônybe. A magyar játékos a svájci Gagliardi oldalán elôdöntôs volt Melbourne-ben, így a 39.-rôl a 15. (!) helyre került.

A WTA-ranglista élén (zárójelben a korábbi helyezés):

Egyes: 1. (1.) Serena Williams (amerikai) 6989, 2. (2.) Venus Williams (amerikai) 5370, 3. (4.) Kim Clijsters (belga) 3763, 4. (5.) Justine Henin-Hardenne (belga) 3407, 5. (8.) Daniela Hantuchová (szlovák) 2838, 6. (3.) Jennifer Capriati (amerikai) 2790, 7. (6.) Amelie Mauresmo (francia) 2729, 8. (9.) Jelena Dokics (jugoszláv) 2506, 9. (7.) Szeles Mónika (amerikai) 2492, 10. (10.) Lindsay Davenport (amerikai) 2171, .., 96. (98.) Mandula Petra 391,5 pont.

Páros: 1. (1.) Paola Suarez (argentin) 4196, 2. (2.) Virginia Ruano-Pascual (spanyol) 4172, 3. (3.) Lisa Raymond (amerikai) 3360, 4. (4.) Renée Stubbs (ausztrál) 3173, 5. (5.) Janette Husarova (szlovák) 3107, 6. (6.) Jelena Gyementyijeva (orosz) 2801, 7. (10.) Ai Szugijama (japán) 2148, 8. (9.) Cara Black (zimbabwei) 2085, 9. (11.) Jelena Lihovceva (orosz) 2043, 10. (25.) Serena Williams (amerikai) 1927, ..., 15. (39.) Mandula Petra 1339.

Chang a US Openen búcsúzik
A US Open után befejezi pályafutását Michael Chang (képünkön) amerikai teniszezô, aki a februári San Jose-i viadalon kezdi meg 10 állomásos búcsúkörútját. — Már nem tudja a legjobb formáját nyújtani, de néhány nagy gyôzelem még van benne — mondta a 30 éves klasszis menedzsere.

A Roland Garros 1989-es bajnoka eddig 19 millió dollárt keresett, és hétszer végzett az év végi top 10-ben. Utoljára 2000-ben nyert tornát (a 34-et), de tavaly 13-szor már az elsô fordulóban kiesett.

A jelenleg a világranglista 122. helyén álló Chang — aki 17 évesen elért párizsi sikerével minden idôk legfiatalabb Grand Slam-gyôztese — visszavonulása után hittérítôként akar tevékenykedni.

Hewitt az év ifjonca
A férfi teniszezôknél világelsô Lleyton Hewitt kapta az Év Fiatal Ausztrálja díjat.

A 21 éves csillagnak — aki csak a nyolcaddöntôig jutott az idény elsô Grand Slam-tornáján — John Howard miniszterelnök nyújtotta át a kitüntetést Melbourne-ben.

Hewitt elsôsorban annak köszönheti az elismerést, hogy tavaly Pat Cash 1987-es sikere óta ô volt az elsô ausztrál, aki diadalmaskodott Wimbledonban.

• Jan. 20.: Hat évtizede, 1943-ban az ukrajnai davidovkai munkaszolgálatos táborban csonttá fagyva találtak rá a budapesti Petschauer Attilára, az 1928-as amszterdami és 1932-es Los Angeles-i olimpiai bajnok magyar csapat egyik legeredményesebb kardvívójára, a hollandiai ötkarikás játékok egyéni számának ezüstérmesére. Különösen a csapatdöntôben nyújtott emlékezetes teljesítményt, amikor a 16., vagyis az utolsó csörte megnyerésével (5:2 Anselmivel szemben) bebiztosította a magyar gárda gyôzelmét. Ezzel a sportág történetében 1908 és 1912 után, az 1924-ben találataránnyal elvesztett elsôséget követôen Magyarország csapata harmadszor — de korántsem utoljára! — olimpiai bajnok volt! És mi lett Attilával? A háborús években Monoron, a jelentéstételre behívott Petschauer még érvényes felmentését sem vette tudomásul az ügyeletes tiszt, az olimpiai bajnokot a legrémesebb télben munkaszolgálatos táborba szállították. Ott leltek rá 1943. január 20-án, holtan.

• Jan 21.: 110 esztendeje, 1893-ban ezen a napon kezdôdött el Németország fôvárosában, Berlinben az elsô hivatalos gyorskorcsolya Európa-bajnokság (abban az idôben még csak a férfiaknak írták ki a versenyeket, a nôk elsô földrészi bajnokságára 1970-ig (!) kellett várni. Elôzôleg, kísérleti jelleggel 1891-ben a szintén német Hamburgban, majd egy évre rá az osztrák fôvárosban, Bécsben is rendeztek Eb-t, de ezeket nem tekintették hitelesnek. Berlinben három távon, 500, 1500 és 5000 m-en zajlott a viadal. Az összetett bajnoki címet a két számot is (500 m-t, 54,0 mp-cel, az 1500 m-t 2:46,0 perccel) megnyert, a harmadikon pedig a gyôztes norvég Oscar Fredriksen (9:51,2 perc) mögött második helyen végzett svéd Rudolf Ericsson szerezte meg.

• Jan. 22.: Harminc évvel ezelôtt, 1973-ban arról számolhattak be a sportújságok, hogy az olaszországi Cerviniában egy nappal korábban befejezôdött kettes bob Európa-bajnokságon — sorrendben az addigi kilencediken — a nyugatnémet Wolfgang Zimmerer–Peter Utzschneider páros sikerrel védte meg az 1972-ben a svájci St. Moritzban másodszor kivívott elsôségét. Korábban, 1968-ban ugyancsak St. Moritzban, az 1928 II. és 1948-as V. téli olimpia színhelyén ugyanaz a német egység gyôzött. Ám utána, 1970-ben az olaszországi Cortina d’Ampezzóban, az 1956-os VII. havas ötkarikás játékok állomásán egyaránt bronzérmes volt. 1973-ban az ugyancsak nyugatémet Horst Floth–Willy Holdorf, valamint az osztrák Werner Dellekarth–Fritz Sperling kettôst elôzte meg a dobogón.

• Jan. 23.: Még két jubileumi évforduló a gyorskorcsolyázóknak földrészünk bajnoka címéért folyó versengésébôl. Háromnegyed évszázada, 1928-ban Norvégia fôvárosában, Oslóban a finn Clas Thunberg (az 1924-es franciaországi Chamonix-ben megrendezett I. téli olimpián 3 arany- és 1–1 ezüst-, illetve bronzérmet szerzett versenyzô) elrontotta a vendéglátó vikingutód szurkolók örömét. Két távon (500 m: 43,8 mp, 1500 m, 2:22,3 perc) elért részgyôzelmével megelôzte az 5000 m-en nyertes norvég Bernt Eversent, s annak honfitársát, az egyenletes teljesítményt nyújtó, de egyetlen számot sem nyert Roald Larsent. A negyedik távot, a 10 000 m-est a majd 1936-ban, Garmisch-Partenkirchenben 3 olimpiai arany- és 1 ezüstérmet szerzô norvég Ivar Ballangrud nyerte (18:01,9 perc).

• Jan. 24.: Az elôzô napon a svájci St. Moritzban véget ért férfi és nôi egyéni mûkorcsolya Európa-bajnokság eredményeirôl számoltak be a lapok hat és fél évtizede, 1938-ban. A férfiaknál az osztrák Felix Kaspar, a hölgyeknél pedig a brit Cecilia Colledge érdemelte ki a legmagasabb pontszámot, és érte el a legkisebb helyezési számot. A párosok Eb-jét egy héttel késôbb, a morvaországi Troppauban (Opaván) bonyolították le.

• Jan. 25.: Hetvenöt év telt el azóta, hogy Svédország fôvárosában, Stockholmban, 1928-ban elkezdôdött az asztaliteniszezôk 2. világbajnoksága (az elsôt 1926-ban Anglia fôvárosában, Londonban rendezték, s minden számot a magyar versenyzôk nyertek). Skandináviában a mûsoron szerepelt 6 szám közül 4-ben magyar, 1-ben magyar–osztrák vegyes, további 1-ben pedig osztrák gyôzelem született. A magyar világbajnokok: a férfi csapat, Mechlovits Zoltán (férfi egyes), Mednyánszky Mária (nôi egyes), Mednyánszky–Mechlovits (vegyes páros). A magyar–osztrák közös bajnokok: Mednyászky Mária és Fanchette Flamm (nôi párosban). A tiszta osztrák gyôzelem: Alfred Liebster–Robert Thum (férfi párosban).

• Jan. 26.: 1930-ban elôször zajlott asztalitenisz világbajnokság a ma is érvényes hét számmal. A két-két egyes, illetve csapat, valamint a három páros szám legjobbjai Berlinben gyûltek össze, sorrendben negyedik vetélkedôjükre. Az eredményekrôl legközelebb.

László Ferenc

Az Ajax Amsterdam fél évre szóló szerzôdést kötött a román válogatott 20 éves középpályásával, Ovidiu Petrével.

A futballista 200 ezer dollárért hagyta el a Bukaresti Nationalt. Kölcsönös elégedettség esetén Petre a nyáron újabb négy éves megállapodást köthet.

A bukaresti fiatalember a kapus Bogdan Lobont és a védô Cristian Chivu után a harmadik román játékosa lesz az Ajaxnak.

Tizenöt hónappal utolsó futama után visszatér az autósport világába a Forma–1 kétszeres világbajnoka, Mika Häkkinen: a finn pilóta péntektôl a hazai környezetben sorra kerülô Artic-ralin próbál szerencsét.

A 34 éves versenyzô — aki hivatalosan tavaly vonult vissza — egy Mitsubishi Lancert vezet majd, s mint elárulta: a tesztek során sok új élménnyel lett gazdagabb.

— Hozzá kellett szoknom, hogy a navigátor utasításait kövessem, ez teljesen új megvilágításba helyezte számomra az autó irányítását — mondta a 1998-as és 1999-es világbajnok.

Häkkinen hozzátette: bár bizakodó a premier elôtt, nem vár magától gyôzelmet.

Szabályváltozások csak a brit nagydíjtól
A Nemzetközi Automobil-szövetség — a nagy gyárakat tömörítô GPWC holding tiltakozása után — változtatott korábbi álláspontján: a radikális szabályváltoztatások jelentôs részét a Forma–1-ben csak az idény felétôl vezetik be, azaz július 20-án a brit nagydíjon alkalmazzák elôször.

Az FIA azért volt hajlandó az engedményre, mert a reformok — a szándékkal ellentétben — nem csökkentették volna azonnal a csapatok költségeit, hiszen azokra megfelelôen fel kell készülni.

A csak rövid idôre elhalasztott új rendelkezések megtiltják a rádiós kapcsolattartást a pilóták és a csapatok között, a tartalékautó használatát, a szombati idômérô edzés és a vasárnapi futam közötti módosítást az autón, a kipörgésgátló, a rajtot segítô elektronikus rendszer és a teljesen automata sebességváltó használatát, továbbá a kétirányú telemetria igénybevételét.

Max Mosley FIA-elnök szerint a szabályváltozások jelentôsen csökkenthetik az istállók jelenlegi, átlagban évi 50 millió dolláros költségvetését.

— A módosítások után egy csapat 25–30 millióval is megfelelôen tud gazdálkodni — vélekedett Mosley.

Új eljárás Senna ügyében
A római Legfelsôbb Bíróság formai hibákra hivatkozva megsemmisítette a korábbi felmentô ítéleteket, s új vizsgálatot indított Ayrton Senna közel 9 évvel ezelôtti halálos balesetének ügyében.

A háromszoros Forma–1-es világbajnok 1994. május 1-jén Imolában a San Marinó-i Nagydíjon vesztette életét. A tragikus esetet követô perben 1999 novemberében felmentették Patrick Head technikai igazgatót és az azóta már a McLaren-Mercedesnél dolgozó Adrian Newey fôtervezôt.

A tíz hónapig tartó elsô tárgyalás során 32 személy kihallgatására került sor, de — konkrét bizonyítékok hiányában — 1997. december 16-án Frank Williams csapatfônökkel együtt ártatlannak találták Headet és Newey-t. Az eljárásban rajtuk kívül Federico Bendinelli, az imolai pályát mûködtetô társaság képviselôje, Giorgio Poggi, a pálya igazgatója, valamint a belga Roland Bruynsereade, a Nemzetközi Automobil-szövetség helyszínhitelesítésért felelôs alkalmazottja szintén vádlott volt, de ôket sem ítélték el.

Másodfokon a bolognai bíróság mentette fel a perbe fogott hat személyt 1999. november 22-én.

Az új procedúra egy éven belül kezdôdik.

A vádlottakat az elôzô két Senna-perben képviselô ügyvéd szerint csak formális jelentôsége van annak, hogy a római Legfelsôbb Bíróság megsemmisítette védencei felmentô ítéletét, s új eljárást kezdeményezett.

–- Ez a vizsgálat sem hozhat semmi újdonságot. Az elôzô két alkalommal is mi gyôztünk, s nem hiszem, hogy most változna a helyzet — nyilatkozott Roberto Causo.

Ezúton értesítjük a Pro Orientare Társaság tagságát, hogy az évi közgyûlésre 2003. február 17-én, hétfôn kerül sor az Apáczai-líceum fizikumában.

[Vissza az Szabadság honlapjához]		[Vissza a HHRF honlapjához]