2004. április 30.
(XVI. évfolyam, 99. szám)

Kolozsváron rendkívül komoly gondot okoz, hogy január elsejétôl a város belterületén lévô telkek mezôgazdasági forgalomból történô kivonásának illetéke csillagászati méreteket ölt. A városháza illetékesei azt állítják, hogy a földtörvényben szereplô kötelezettség alkalmazása egyszerûen megbénítja majd a megyeszékhely fejlôdését. A kataszteri hivatal is sokallja az összegeket, de nem tehet mást, mint alkalmazni a törvényes elôírásokat. (Részletek a 7. oldalon)

Tegnap az RMDSZ Ügyvezetô Elnökségén bemutatták az E-meló elnevezésû munkaerô-hálózati programot, amely május 10-tôl lép életbe. Célja kapcsolatot teremteni a fôleg fiatal erdélyi munkakeresôk és a munkaadók között. Mûködtetôje a Communitas Alapítvány.

Félszáz érdeklôdô fiatal elôtt elôbb Nagy Zsolt ügyvezetô alelnök emlékeztetett arra, hogy érdekvédelmi szervezetünk stratégiájában kiemelt helyet foglal el a tanulmányaikat végzettek foglalkoztatásának megoldása. Halász János, az ITD-H romániai igazgatója a magyar befektetôk itteni munkaerôpiaci kilátásairól tartott elôadást. Várható, hogy a jelenlegi 600 millió eurós magyar tôke jövôre kétmilliárdra duzzad Romániában, ami a mostani 24 ezer ebbôl származó munkahelyet legalább 100 ezresre emeli. De nem elegendô passzívan várni a magyar tôke erôteljes térhódítását nálunk, hanem az embernek is el kell tudni adnia magát. Ehhez megfelelô adatbázis szükséges a romániai magyar munkaerôrôl. Horváth István szociológus a munkaerôpiac és a migráció orientációk kapcsolatáról szólt.

Jelenleg egyszerre bôvül a romániai és magyarországi munkaerôpiac, nálunk reális ajánlatok megjelenése várható ezen a téren.

Molnár Katalin és Farkas Katalin, az E-meló munkaközvetítô hálózat munkatársai bemutatták a programot. Ez a magyar nyelvet ismerô munkavállalók és munkaadók között gyors és ingyenes kapcsolatot teremt az irodahálózat és az internet (www.e-melo.ro) révén.

A honlapra az álláskeresôknek be kell jelentkezniük, és a közszolgáltatás révén a következô igények valamelyikét remélhetik megvalósulni: teljes vagy részmunkaidôs állás, alkalmi és szezonmunka, távmunka, önkéntes munka, szakmai gyakorlat. További szolgáltatásaik: karrier és munkajogi tanácsadás, állásbörzék és képzések szervezése, katalógus bemutatkozási és partnerkeresési lehetôség a munkaadóknak, az erdélyi munkaerô és álláskínálat feltérképezése. A világhálón román és angol nyelven is elérhetôk lesznek ezek az információk.

A program nagyban hozzájárulhat az erdélyi magyar fiataloknak szülôföldjükön való boldogulásához. Ehhez természetesen szükséges minden hazai gazdasági cselekvônek és a külföldi tôkebefektetôknek az E-melóval történô együttmûködése.

Ördög I. Béla

A Kolozsvári Városi Tanács április 29-i ülésén született döntések értelmében ismét több magyar szervezet jutott közpénzhez.

Az önkormányzati képviselôk szavazata alapján a következô összegeket utalták ki: 401 milliót a Helikon szerkesztôségének, 104 milliót a Csemete Alapítványnak, 114 milliót a Kallós Zoltán Alapítványnak, 100 milliót a Kelemen Lajos Mûemlékvédô Egyesületnek, 100–100 milliót a Hidelvi Kalandos Társaságnak és a Civitas Alapítványnak, 40 milliót az Ifjúsági Keresztyén Egyesület számára.

Ezenkívül 200 milliót kapott a Media Index Egyesület, 150 milliót a Bridge Language Study House, 45 milliót a Schola Egyesület, 55 milliót az Apáczai Csere János Baráti Társaság, 66 milliót a Millennium Alapítvány, 280 milliót az Erdélyi Magyar Mûszaki Tudományos Társaság, 170 milliót az Etnokulturális Kisebbségek Forrásközpontja, 95 milliót az Erdélyi Kárpát Egyesület, 40 milliót a Romániai Magyar Dolgozók Egyesülete, illetve félmilliárd lejt a lutheránus egyház.

Amint arról már beszámoltunk, a legutóbbi tanácsülésen a magyar egyesületek összesen több milliárd lej értékû támogatáshoz jutottak a városi tanácstól. Akkor viszont a magyar tanácsosok pénzhez juttatták a Vatra Româneascãt és az Avram Iancu Egyesületet is.

Pillich László RMDSZ-es tanácsos lapunkat arról tájékoztatta, hogy a csütörtökön benyújtott pályázatok nagy részét a Heltai Gáspár Könyvtári Alapítvány keretén belül február és március folyamán tartott pályázatírási képzés során állították össze.

K. O.

II. Rákóczi Ferenc fejedelemmé választásának 300. évfordulója alkalmából nagyszabású történelmi szaktanácskozás kezdôdött csütörtök délelôtt Nagyenyeden, a Bethlen Gábor Kollégiumban. A megemlékezô rendezvény a hazai és külföldi Rákóczi-kutatók látványos seregszemléje is volt egyben. (Részletek a 7. oldalon)

Ünnepélyes keretek között nyílt meg tegnap délután a Bánffy-palotában az Ipp Art képzômûvészeti alkotótábor hétéves tevékenységét bemutató gyûjteményes kiállítás. A tárlatot dr. Alexandra Rus és Németh Júlia méltatta. A szervezôk részérôl Szabó Zsolt, a Mûvelôdés címû folyóirat fôszerkesztôje és Szabó Vilmos képzômûvész, a tábor vezetôje ismertette az Ipp Art történetét. (Részletek a 10. oldalon.)

Tegnapi lapszámunkban a Pro Demokrácia Egyesülettôl kapott és általunk közölt helyzetjelentés alapján, amely a politikai pártok tavalyi támogatottságának elszámolását is tükrözi, az RMDSZ cáfolja, hogy túllépte volna a bevallások benyújtásának 2004. április 9-i határidejét. Szerkesztôségünkbe eljuttatott, a Hivatalos Közlöny Rt.-nél 34 598-as számmal iktatott leadási bizonylatukon a 2004. március 30-i dátum szerepel.

A KOLOZS MEGYEI MAGYAR MÛVÉSZPEDAGÓGUSOK ALKOTÁSAIBÓL szervez kiállítást a Tordai Petôfi Társaság az ótordai református egyház község IKE-termében. A megnyitót május 2-án, vasárnap déli 12 órakor tartják, a tárlatot május 25-ig tekinthetik meg az érdeklôdôk, munkanapokon 9–13 óra között.

SZÁMÍTÓGÉP-KEZELÔI TANFOLYAMOT tart állandó jelleggel az RMDSZ Pata–Györgyfalvi negyedi kerülete a Jugoszlávia utca 51. szám alatti székházában. Jelentkezni a fenti a címen lehet szombaton 9–13 óra között, vagy telefonon: 551-409, 546-417.

ZENÉS-TÁNCOS MAJÁLIS A NYUGDÍJASKLUBBAN május 2-án, vasárnap du. 5 órától, a Mikó/Clinicilor utca 18. szám alatti Heltai-alapítvány klubtermében. Zenél Marton István.

A GYERMEK A CSALÁDBAN címmel Páll Gyöngyvér tanárnô tart elôadást május 3-án, hétfôn du. 5 órától a Szentegyház/I. Maniu utca 5. szám alatti Katolikus Nôszövetség székházának Caritas-termében.

AZ EME TERMÉSZETTUDOMÁNYI SZAKOSZTÁLYÁNAK e havi tudományos ülésén Markó Bálint A szocializáció alapjai a hangyatársadalomban címmel tart elôadást április 30-án, pénteken du. 5 órától az EME Jókai/Napoca utca 2. szám alatti székházának elôadótermében. Minden érdeklôdôt szeretettel várnak.

Jó hangulatú zenés elôadóestet tartott a Bulgakov Kávéházban április 28-án este Márk Attila, aki a FIKE irodalmi körének szervezésében a legutóbbi, nyolcadik lemezérôl adott elô dalokat. A szép számú közönség szeretettel fogadta az elôadót. Neve nem ismeretlen azok számára, akik kedvelik a megzenésített verseket.

Márk Attila bevallása szerint ezt az anyagot nehezebb volt elkészíteni, hiszen kortárs, ma élô költôk verseihez írt zenét, ez pedig nagyobb kihívás, mint a "régiek" írásait megzenésíteni. Reméli ugyanakkor: azáltal, hogy dallamot "kapnak" a versek, valamiféle többletet is nyernek, a megteremtett hangulat a mondanivaló jobb érvényesülését eredményezi, könnyebben eljut a befogadóhoz, illetve mélyebb nyomot hagy. A lemez címadó verse a sepsiszentgyörgyi költô, Magyari Lajos költeménye: Felnôtt játékaim.

Az est meghívottja volt Egyed Emese, Orbán János Dénes pedig verseket olvasott fel.

F. I

Rendkívüli esemény helyszíne volt a Római Katolikus Nôszövetség székháza, április 28-án este. Ekkor tartották "az erdélyi piarista múltat méltató, jelenét és jövôjét vizsgáló" Kalazanciusok Erdélyben címû, Sas Péter rendezte dokumentumfilm bemutatóját. Az esemény a nôszövetség Szent Rafael köre és a Romániai Piarista Rendtartomány közös szervezésében jött létre, a Piarista Öregdiákok Baráti Körének közremûködésével.

Az estnek igazán megható kezdése volt: az öregdiákok, az iskola évszázados zászlaja alá felsorakozva, elénekelték a piarista, latin nyelvû himnuszt.

Borsos Edit énekmûvész csodálatos elôadásában hallhattuk az Ave Mariát — az énekesnôt Szabó László, a zeneakadémia hallgatója kísérte, majd Ványolós Orsolya, Jakabffy Éva, Ványolós András és Jakabffy Tamás adott elô részleteket Domenico Scarlatti a-moll miséjébôl.

A film megtekintése elôtt Fodor György piarista konfráter, a Szerzetesrendek és Kongregációk Legfôbb Elöljárói Országos Konferenciájának általános titkára mondott bevezetôt.

Ismertette a rend névadójának életrajzát, aki Róma csavargó, hajléktalan gyerekeinek tanításával indította útjára a piarizmust. A Kegyes Iskolák Rendje megalapítójának álma az volt, hogy minden szegény gyerek oktatásban részesüljön, mesterséget tanuljon.

A piaristák 1642-ben telepedtek le a Szepességen, ettôl kezdve beszélünk magyar vonatkozásban is piarizmusról. Az évszázadok során ez az iskola a magyar kultúra és tudomány nagy neveit adta az országnak: haladó szellemben neveltek, a tanrendben helyet kaptak a reál tantárgyak, nyelvek, természettudományok is az imádságos életre való felkészítés mellett.

A film forgatókönyvírója, rendezôje, Sas Péter elmondta: szeretné, ha nemsokára újabb filmet készíthetne, amely a mai helyzettel ellentétben egy élô, felújult piarista jelent mutathatna be.

Farkas Imola

Május 1-jén
9.00 — Hálaadó istentisztelet a Piarista-templomban; 10.00 — Találkozás az osztályokban — bejelentkezés; 11.00 — Ballagás a folyosókon, levonulás az udvarra; 12.00 — Ünnepély az iskola udvarán; 13.00 — Majális a Szent Jóska udvarán.

Május 2-án
10.00 Nosztalgia-kirándulás és szalonnasütés a létai tábor helyszínén. Találkozás az iskola elôtti parkolóban.

Május 1-jén a Magyar Köztársaság csatlakozik az Európai Unióhoz. A Kolozsvári Magyar Fôkonzulátus a Kolozsvári Állami Magyar Színházzal és a Kolozsvári Magyar Operával közösen az alkalomhoz illô ünnepi rendezvénysorozatot szervezett május elsején és másodikán.

1-jén, szombaton délután 6 órakor bemutatják a Bánk bán címû operafilmet, amelyet Katona József drámájából Mészöly Gábor írt. Rendezôje Káel Csaba, zenéjét Erkel Ferenc szerezte, fôszereplôk: Kiss B. Attila (Kolozsvári Magyar Opera), Rost Andrea, Marton Éva, Gulyás Dénes, Kováts Kolos. Közremûködnek a Kolozsvári Magyar Opera szólistái, énekkara és zenekara. Vezényel Kulcsár Szabolcs. Ugyanekkor üdvözlô beszédet mond dr. Cseh Áron Gusztáv fôkonzul, és ünnepi koccintásra kerül sor az Európai Unióhoz történô csatlakozás köszöntésére.

2-án, vasárnap délelôtt 10 órakor a Hídember címû történelmi film bemutatójával folytatódik az ünnepi rendezvénysorozat. A film rendezôje Bereményi Géza, zeneszerzôje: Másik János. Szereplôk: Eperjes Károly, Irina Latchina, Marius Bodochi, Cserhalmi György, Nagy Ervin, Darvas Iván, Sinkó László, Can Togay, Kováts Adél, Haumann Péter. A forgatókönyvet Bereményi Géza és Can Togay írta.

A rendezvénysorozat csúcspontja a 2-án, vasárnap délután 3 órakor sorra kerülô Hagyományok bálja néptánc-koncert. Elôadja a BM Duna Mûvészegyüttese. Muzsikál a Göncöl zenekar, énekel: Benedek Krisztina. A koreográfiákat Juhász Zsolt, Farkas Zoltán (Batyu), Merczel István, Szilágyi Zsolt és Mihályi Gábor készítette. A magyar néptánc csodálatos és sokszínû formakincsét felhasználó elôadás a kortárs mozgásszínházi technikák ötvözetével jött létre, és egy igényes táncszínházi produkció, amelynek bemutatásával a közös kulturális örökség tudatosítását, valamint a népzene és népi tánc kölcsönös megismertetését tûzték ki célul. A BM Duna Mûvészegyüttes 1957-ben alakult, és a magyar néptánc hagyományainak egyik legnépszerûbb megjelenítôje. Tagjai kiváló tudású hivatásos táncosok és hangszeres mûvészek. Mûsoraik a magyar nyelvterület és a benne élô nemzetiségek népi kultúrájának legszebb, felgyûjtött gyöngyszemeit tartalmazzák. "A Hagyományok bálja a tánc és a zene szoros együttlétén alapul. Azt is mondhatnám: bál és koncert egyszerre, ahol különbözô táncok váltják egymást, megszakítva egy-egy szólóval. A produkció során a magyar nyelvterület — a Dunántúltól Erdélyig — számtalan tánca látható. Így például lesz márossárpataki táncrend, kállai kettôs, cigány koreográfia, somogyi kanász- és párostánc, palóc tánc, erdôháti verbunk és csárdás, eleki és kalotaszegi román tánc, moldvai leányvigasság, valamint Küküllô menti pontozó és páros." — vallja az elôadás kapcsán Mucsi János, a BM Duna Mûvészegyüttesének mûvészeti igazgatója.

Sok szeretettel várunk mindenkit a május elején sorra kerülô elôadásokra. A Bánk bán címû operafilmre és a Hídemberre a belépés ingyenes, a Hagyományok bálja címû tánckoncertre a színház jegypénztáránál lehet jegyet váltani. Kérjük, idôben tegyék meg helyfoglalásaikat a színház pénztáránál (naponta 10–13 és 16.30–18.30 között vagy telefonon: 593-468).

L. I.

Köztársaság mozi
Életeken át
Eredeti cím: Taking Lives. Színes amerikai-kanadai film, 103 perc, 2004. Rendezô: D. J. Caruso. Szereplôk: Angelina Jolie, Ethan Hawke, Kiefer Sutherland, Gena Rowlands.

Ileana Scott FBI-ügynök, de nem a hagyományos fajtából való. Ô ugyanis kizárólag megérzéséire hallgat, és különös intuíciós képességeit számos bûnözô szitkozódva emlegeti a fegyházakban. Egy nap váratlan feladatot kap: el kell utaznia Montrealba, ahol egy különös sorozatgyilkos tartja rettegésben a várost. Az a szokása, hogy a kivégzés után felveszi áldozata személyiségét, az ô nevével él tovább egészen addig, amíg meg nem unja ezt. Ekkor ugyanis újabb áldozat után néz, akinek rövid idôre ismét a bôrébe bújhat. A groteszk és brutális játék kifogni látszik a városi rendôrségen, így az FBI az extravagáns ügynöknôre bízza az ügy megoldását. Ahogy egyre mélyebben mászik bele a dolgokba, úgy válik az ügy egyre átláthatatlanabbá, Ileana pedig, aki eddig nem ismerte a félelmet, egyrészt megtanul rettegni, másrészt pedig híres intuíciója is cserbenhagyja.

Ezt a feszült cselekményû pszichothrillert máris a mûfaj legjobbjai közé sorolják, az pedig külön vonzerônek számít (bár nyilván elsôsorban a hímnemû mozilátogatóknak), hogy az ügynöknôt Angelina Jolie alakítja.

Mûvész mozi
Elveszett jelentés
Eredeti cím: Lost in Translation. Színes amerikai-japán romantikus dráma, 105 perc, 2003. Rendezte és a forgatókönyvet írta: Sofia Coppola. Szereplôk: Scarlett Johansson, Bill Murray, Akiko Takeshita, Kazuyoshi Minamimagoe.

Meleg hangú kritikák emlékeznek meg a Coppola-lány ezen második filmjérôl, amelynek eredeti forgatókönyvéért még az Oscart is megkapta. A kritikák barátságos hangvétele pedig különösen meglepô manapság, amikor divat lett mindenkit lehúzni, minden filmet ócsárolni. Ehhez képest az Elveszett jelentést nem csak a mozinézôk, de a szakma is örömmel és elismeréssel fogadta. A teljes egészében Japánban forgatott, vígjátéki elemekkel bôven átszôtt filmdráma két, látszólag céltalan ember barátságáról szól. Mindketten amerikaiak, Bob színész, manapság azonban jobbára csak reklámfilmeket forgat, Charlotte pedig egy munkamániás fotós fiatal, szép és nagyon elhanyagolt felesége. Az unalom sodorja ôket egymás mellé, barátságuk hatására azonban sok minden átértékelôdik bennük. Elsôsorban a mindeddig idegen város, amelyet együtt fedeznek fel, majd az emberi kapcsolataik is.

S. B. Á.

KOLOZSVÁR

KÖZTÁRSASÁG — Életeken át — amerikai bemutató. — Vetítések idôpontja: 13, 15.30, 18, 20.30, 23; kedvezménnyel naponta 23 órától és hétfôn egész nap.

MÛVÉSZ-EURIMAGES — Elveszett jelentés — amerikai–japán bemutató. — Vetítések idôpontja: 12.30, 15, 17.30, 20; kedvezménnyel: pénteken, szombaton, vasárnap 22.30 órától és kedden egész nap.

GYÔZELEM — Derült égbôl Polly — amerikai bemutató. — Vetítések idôpontja: 13.30, 16, 18.30, 21; kedvezménnyel szerdán egész nap.

FAVORIT — S.W.A.T. — amerikai. — Vetítések idôpontja: 15, 17, 19; kedvezménnyel csütörtökön egész nap.

DÉS

MÛVÉSZ — Flört a fellegekben — amerikai. — Vetítések idôpontja: 15, 17, 19; kedvezménnyel: pénteken, szombaton, vasárnap 21 órától, hétfôn egész nap.

TORDA

FOX — Gothika — amerikai. — Vetítések idôpontja: 15, 17, 19; pénteken, szombaton, vasárnap 21 órától; kedvezménnyel: naponta 15 órától, szerdán egész nap.

SZAMOSÚJVÁR

BÉKE — Idôvonal — amerikai. — Vetítések idôpontja: 17, 19; kedvezménnyel pénteken, szombaton, vasárnap 21 órától; csütörtökön zárva.

MAGYAR OPERA

A Magyar Köztársaságnak az Európai Unióhoz történô csatlakozása alkalmából tartandó ünnepi rendezvénysorozat keretében:

Május 1-jén, szombaton du. 6 órakor: Bánk bán — operafilm bemutatója. Rendezô: Bereményi Géza. Üdvözlô beszédet mond dr. Cseh Áron Gusztáv fôkonzul. — Belépés ingyenes.

Május 2-án, vasárnap de. 10 órakor: A Hídember — játékfilm bemutatója. — Belépés ingyenes. Május 2-án, vasárnap du. 3 órakor: Hagyományok bálja — a Belügyminisztérium Duna Mûvészegyüttesének elôadása. — A belépéshez a színház pénztáránál lehet jegyet váltani.

MAGYAR SZÍNHÁZ

Ma, április 30-án, pénteken este 7 órakor: Ibsen: A vadkacsa — stúdióelôadás. Rendezô: Keresztes Attila.

Május 2-án, vasárnap este 8 órakor: Pirandello: Öltöztessük fel a mezteleneket — stúdióelôadás. Rendezô: Bocsárdi László m. v.

Május 3-án, hétfôn este 7 órakor: Ibsen: A vadkacsa — stúdióelôadás. Rendezô: Keresztes Attila.

ROMÁN SZÍNHÁZ

Május 4-én, kedden este 7 órakor: Ubucuresti.

DIÁKMÛVELÔDÉSI HÁZ

Ma, április 30-án, pénteken este 7 órakor: A Transilvania Filharmónia szimfonikus zenekarának hangversenye. Vezényel: Antonella Allemandi (Olaszország). Közremûködik: Csiky Boldizsár. Mûsoron: Brahms: I. Zongoraverseny; 4. Szimfónia. — Érvényes a 29-es bérletszelvény.

Az oldalt szerkesztette: Németh Júlia

Május 1-jén huszonöt tagúvá bôvül az Európai Unió (EU) azáltal, hogy Ciprus, Csehország, Észtország, Lengyelország, Lettország, Litvánia, Magyarország, Málta, Szlovákia és Szlovénia az unió teljes jogú tagállamává válik. Arról, hogy Magyarország és az anyaországtól elszakított határon túli magyarság számára mit is jelent az EU-hoz való felzárkózás, határrendészeti szempontból kell-e valamilyen változásokra számítani május 1. után, illetve a magyar külképviselet hogyan ünnepli meg Erdélyben ezt a történelmi pillanatot, dr. Cseh Áront, a Magyar Köztársaság kolozsvári fôkonzulját kérdeztük.

— Felkészült-e Magyarország az EU-csatlakozásra?

— Úgy vélem, igen. Ez egy hosszú, mintegy tíz-tizennégy éves folyamat eredménye, hiszen közvetlenül a rendszerváltás után, már az Antall-kormány idején elkezdôdött az EU-val a tárgyalás. Tavaly sikerült lezárni a tárgyalásokat, és most, 2004. május 1-jén érkezett el az az idôpont, amikor Magyarország hivatalosan is az EU tagja lesz. Jól elôkészített, sok áldozattal járó folyamat volt, de ezeket az áldozatokat meg kellett hozni, annak érdekében, hogy a Magyar Köztársaság ezeréves történelme során elôször, egy valóban prosperáló szövetséghez tartozzék. Továbbá arról sem szabad megfeledkezni, hogy Magyarország most választhatott elôször szabadon olyan szövetséget, amely igazi gazdasági és politikai fejlôdést jelenthet az ország számára.

— Ön szerint tehát az EU-hoz való felzárkózás jelenti az egyetlen járható utat Magyarország számára a jövôben?

— Így van, a Magyar Köztársaság számára ez az út adatott. Ennek elôzménye a NATO-tagság, amely már 1999-ben bekövetkezett, Magyarország euroatlanti integrációja azonban csak most teljesedik ki igazán, az EU-hoz történô csatlakozás által.

— Mivel jár majd az EU-tagság?

— Az EU-tagság túlnyomórészt elônyökkel jár, hiszen Magyarország ez által visszatért Európához, amelynek mindig is része volt, és csatlakozik a világ legerôsebb gazdasági szövetségéhez. Sajnos, a huszadik században a történelem közbeszólt, és az ország olyan politikai, gazdasági és katonai blokkhoz tartozott, amely idegen volt számára. Most azonban Magyarország nem belép (!), hanem visszatér Európába, mindez természetes folyamat, és ez politikai szempontból csakis pozitív változásokkal járhat. Az EU-csatlakozást nem úgy kell értelmezni, hogy május 1-je után megváltozott a világ: végezzük tovább a munkánkat, de annak biztos tudatában, hogy a jövôben olyan szövetséghez fogunk tartozni, amely igazi perspektívát jelent Magyarországnak.

— Mit jelent az anyaország euroatlanti integrációja a határon túli magyarság számára?

— A határon túli magyarságnak elégtételt és nemzeti büszkeséget kell jelentenie, hogy az anyaország az EU tagjává válik. Egy részük már most integrálódik az összmagyarságba és Magyarországhoz, hiszen a szlovákiai és szlovéniai magyarság együtt lép be az EU-ba az anyaország magyarságával. Reményeim szerint Románia integrációja is 2007-ben megvalósul, s így az erdélyi magyarság is ugyanehhez a politikai és gazdasági szövetséghez fog tartozni. Meggyôzôdésem, hogy Erdély magyarsága ünnepként éli meg Magyarország EU-s csatlakozását, hiszen ebbôl hátrányok nem származnak: egy stabil és erôs anyaország mindig csak elônyt jelenthet az erdélyi magyarság számára is. Igaz, hogy bizonyos vízumrendészeti és határátlépési szempontokból egyfajta szigorítás következett be, de az EU-s felkészülés során Magyarország már megtette a szükséges lépéseket, így május 1-jétôl különösebb változásokra nem kell számítani.

— Aki május 1-je után Magyarországra szeretne utazni, konkrétan mire kell számítania?

— A szükséges változásokat már meghoztuk: eszerint minden román állampolgár egy évben kétszer három hónapot, tehát összesen 180 napot tartózkodhat Magyarországon turistaként, vízum nélkül. Ez az általános szabályoknál elônyösebb rendelkezést jelent, hiszen az EU-hoz tartozó államokban az EU-n kívüli országok polgárai az elsô beutazás idôpontjától számított egy éven belül csak 90 napot tartózkodhatnak az adott ország területén. Ami az 500 euró határnál történô felmutatását illeti, ezt nem a magyar, hanem a román határôrizeti szervek kérik a román állampolgároktól.

— Hogyan ünnepli meg az anyaország EU-s csatlakozását a kolozsvári magyar külképviselet Erdély fôvárosában, Kolozsváron?

— Rendkívül nagy jelentôséget tulajdonítok a csatlakozás pillanatának, és a Fôkonzulátus igyekszik méltóképpen megünnepelni az eseményt. Ezért nagyszabású ünnepségsorozattal készültünk, amely mind a románoknak, mind pedig a magyaroknak szól. A kolozsvári, erdélyi magyaroknak külön ünnepségeket szervezünk, magyar filmek, a Bánk Bán címû operafilm és a Hídember címû játékfilm bemutatóját tervezzük, ahová mindenkit szeretettel várunk. Ezenkívül fellép a magyar Belügyminisztérium Duna Mûvészegyüttese is, a Magyar Turizmus Rt. romániai képviselôjével, Bíró Gáspárral közösen Magyar Gasztronómiai Napokat szervezünk a Continental szállodalánccal együttmûködve. Május 1-jén ki fogjuk tûzni a Fôkonzulátus épületére a Magyar Köztársaság zászlaja mellé az EU-lobogót is. Az ünnepségsorozatot azért rendezzük, hogy az erdélyi magyarság és románság is érezze át azt a történelmi pillanatot, amikor a szomszédos ország —, illetve az erdélyi magyarság számára az anyaország — csatlakozik az EU-hoz. Magyarország mint az EU teljes jogú tagja továbbra is mindent megtesz majd annak érdekében, hogy Románia is az EU tagja legyen. Az, hogy Románia a NATO tagjává vált, üdvözlendô esemény, de az ország euroatlanti csatlakozásának kiteljesedése, illetve az erdélyi magyarság határok fölötti egyesítése az anyaországi magyarsággal csak akkor teljesedhet be, ha Románia is az EU teljes jogú tagja lesz.

— Ezek szerint Trianon traumájára az EU-csatlakozás jelentheti a megoldást, a gyógyírt…

— Valóban így van, hiszen ha szimbolikussá válnak a határok, a régi sérelmek nagy része orvoslást nyer, és egyfajta gyógyírt fog jelenteni az elszakadásra.

Papp Annamária

Üdvözlünk, Magyarország, hivatalosan és mások által is megerôsített európai mivoltodban!

Most, amikor a töretlenebb demokratikus hagyományú, nyugatibb Európa közelebb kerül a Huntington-határhoz, tíz államnyival keletebbre a nyugat- és kelet-európai civilizációk választóvonalához, jólesô érzés, elégedettség és vele együtt enyhe nyugtalanság kerít hatalmába.

Elégtétellel nyugtázhatjuk, hogy mintegy fél évszázados kényszerû kitérô után legalább az anyaország és két trianoni utódállam, a felvidéki Szlovákia és a délvidéki Szlovénia holnaptól nemzetközileg elismerten is az Európai Unió nevével fémjelzett illô keretben foglalhat helyet.

Szorongást okoz azonban nekünk, a leghaladóbb demokráciák szövetségébôl, "biztosító társaságából" még néhány évre kimaradó erdélyi magyaroknak itt, kelet és nyugat találkozásánál, ahol a kultúrák választóvonal voltát inkább összekötô kapocsként tanított megélni az élet, a kérdés, hogy mi lesz velünk? Mi majd mikor?

Tény, hogy a több biztonságérzetet, kecsegtetô kilátást nyújtó tudatot, hogy nyugati szomszédunk, amely nekünk nem egyszerûen csak szomszéd állam, immár egy még gyorsabb fejlôdést nyújtó nemesi köztársaság tagjává lép elô, kíséri azonnal az aggodalom is, hogy mennyire tudunk ezután kapcsolatot tartani vele? Hiszen Magyarország EU-csatlakozásából a lelkes elsô pillanatokon túl gyakorlatilag mindjárt azt érzékeljük, hogy nehezebb, drágább a határátlépés, szigorúbb szabályok, ellenôrzések várnak ránk, akik több mint nyolcvan éve azt lestük, hogy miként tudunk könnyebben közlekedni Erdély és, mondjuk, a Nagyalföld között, és mikor légiesül már az a nem sok természetes tényezô alapján meghúzott határ?

A választ persze tudjuk. Akkor, amikor nekünk is megadatik a beilleszkedés — vagy még találóbban: visszailleszkedés — azokba az európai keretekbe, amelyek nemcsak földrajzi-földtani értelemben, kontinentális lemezek méricskélése alapján, de szellemiségében is Európát, európaiságot jelentenek, és amelyre nekünk talán még három évet kell várnunk. Legalább.

Magyarország helyzetének régóta várt rendezése mégis elsôsorban jót jelent számunkra is. Látjuk azt, hogy miként kell elöl járni azon az úton, amelyen mi is bukdácsolunk, még ha egyesek le is szeretnének téríteni róla. Tudjuk, érezzük, hogy az erôsebb jogállású, a legjobbak szövetségét maga mögött tudó Magyarország nekünk is komolyabb támaszt jelent, nagyobb biztonságérzetet nyújt.

Ezen a hét végén Magyarország és a többi kilenc új EU-tag ünnepel, de a megérdemelt jutalmat nem követi leállás, megpihenés. Az Európai Unió nem sült galambot jelent, hanem sok esetben a nagyobb szigorúság, felelôsségteljesebb magatartás és bizony több átmeneti nehézség beköszöntét is. Utóbbiak leküzdése nem kis feladat lesz, de — tekintsünk a régebbi tagállamokra — megéri.

Üdvözlünk ismételten, Magyarország innen, Erdélyország fôvárosából, és azt szeretnénk, ha a román politikusok egybehangzó véleménye szerint Erdély Románia EU felé tartásának a motorja, akkor Magyarország meg legyen annak a traktora, és mi minél több (vontató)kötelékkel csatlakozzunk Hozzád. Rajtad keresztül pedig Európához.

Balló Áron

Az oldalt szerkesztette: Makkay József

l Markó szerint a csatlakozás a romániai magyarság számára is fontos történelmi esemény

l Tôkés üdvözli az uniós felzárkózást, aggódik viszont a határon túli kisebbségvédelemért

A romániai magyarság szempontjából történelmileg fontos pillanat Magyarország csatlakozása az Európai Unióhoz (EU) — közölte Markó Béla, az RMDSZ elnöke.

A vezetô romániai magyar politikus a marosvásárhelyi Népújság címû napilapnak nyilatkozva örömmel és elégtétellel üdvözölte, hogy május elsejétôl Magyarország az EU tagjává válik. Markó hangsúlyozta: "Európai uniós tagként Magyarország többet segíthet, mint eddig. Megmozgathat uniós támogatási lehetôségeket Erdély és a magyarok által lakott régiók számára, politikailag pedig valószínûleg sokkal nagyobb befolyása lesz arra, hogy Románián belül milyen a mi helyzetünk" — mondta, s hozzátette: uniós tagként Magyarország segítheti Románia EU-integrációját.

Ettôl fogva a magyar nemzet nagyobbik része bent van az EU-ban, a kisebbik rész van kívül, ezzel viszont növekedett az esély, hogy belátható idôn belül az erdélyi magyarság is az EU-ban legyen, és együtt legyen — emelte ki az RMDSZ szövetségi elnöke.

Az anyaország és a határon túli magyarok kapcsolataiban várható változásokról szólva Markó Béla rámutatott: valószínûleg lesznek nehézségek is a kapcsolatokban, mivel a munkavállalás és a kapcsolattartás területén Magyarországnak mostantól a szigorú uniós kritériumokat kell alkalmaznia. Ennek ellenére összehasonlíthatatlanul nagyobbak az elônyei ennek a változásnak, mert Magyarország közvetlenül adhat át a romániai magyaroknak tapasztalatokat az európai uniós felkészülésrôl. Az átmeneti idôszakban nagyon fontos, hogy közös stratégiát dolgozzanak ki arról, hogyan támogatja Magyarország az erdélyi magyarság, különösen a fiatalok szülôföldön való boldogulását.

Tagadhatatlan ugyanis, hogy ezekben az években megnövekszik Magyarország elszívó hatása — figyelmeztetett Markó Béla, aki szerintmeg kell akadályozni a kivándorlás fokozódását.

Az RMDSZ elnöke azt is kifejtette, hogy Magyarország csatlakozásával rendkívüli módon felértékelôdik a Románia és Magyarország közötti viszony. Ezzel egyidejûleg növekszik az erôs érdekérvényesítéssel bíró RMDSZ szerepe is a romániai integrációs folyamatok felgyorsításában annak érdekében, hogy néhány év múlva Románia is EU-taggá válhasson — mondta.

Jókívánságait fejezte ki az anyaországnak, valamint a szlovákiai és szlovéniai magyarságnak az uniós csatlakozás alkalmából Tôkés László, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) elnöke, aki aggályainak is hangot adott az EU kisebbségvédelmi "adósságai" miatt.

Az MTI-hez csütörtökön eljuttatott nyilatkozatában az EMNT elnöke hangsúlyozta: Európa egységesülése elôsegíti a magyar nemzet határok feletti egyesítését is. Tôkés püspök aggodalmait sem hallgatta el a csatlakozással kapcsolatban. "Tudatában vagyunk ugyanis annak — mutatott rá -, hogy az európai integráció nem "csodaszer", a csatlakozás önmagában nem "üdvözít". Tény ugyanis, hogy az Európai Unió mindmáig adós egy jól intézményesített kisebbségvédelemmel".

Az EMNT elnöke szerint a kisebbségi jogoknak az EU -alkotmány szerkesztésekor történt háttérbe szorítása teljes mértékben alátámasztja a kisebbségvédelemmel kapcsolatos aggodalmakat.

A késôbb csatlakozó vagy a csatlakozásból kimaradó szomszédos országokban élô magyar közösségek sorsa ennél is nagyobb aggodalomra ad okot az EMNT elnöke számára. "Május 1-jétôl, az európai határok keletre tolódásával új, mesterségesen emelkedô határvonal választja el az anyanemzettôl a túloldalra szorult nemzetrészeket" — hangoztatta nyilatkozatában Tôkés. Szerinte a legnépesebb erdélyi (magyar) közösség "leplezetten hátrányos helyzetében" sem ad "túl nagy optimizmusra okot Románia kétséges 2007-es integrációja".

Az EMNT elnöke szerint a határon túli, Kárpát-medencei magyarság helyzetének "valódi és tartós rendezéséhez" az egyetlen életképes út a kisebbségi nemzeti önrendelkezés, az autonómia biztosításán át vezet. "Az erdélyi magyarok teljes értékû autonóm közösségként kívánnak Európához tartozni" — hangsúlyozta nyilatkozatában Tôkés László, kérve ehhez Magyarország és az Európai Parlament támogatását.

2004. május 1-jén tíz európai ország, köztük Magyarország az Európai Unió tagjává válik. Az Európai Unió (EU) történetének fôbb állomásai:

1951. április 18. — Franciaország, az NSZK, Belgium, Luxemburg, Hollandia és Olaszország aláírja a Párizsi Szerzôdést az európai szén- és acélközösség (Montánunió) megalapításáról. (1952-ben életbe lép.)

1957. március 25. — A hatok aláírják a Római Szerzôdést az Európai Gazdasági Közösség (EGK) megalapításáról. Külön egyezményben megalapítják az Európai Atomenergia Közösséget is (Euratom). Életbe lép 1958. január 1-jén.

1965. április 8. — A hatok aláírják az EGK, a Montánunió, valamint az Euratom egyesítésérôl szóló megállapodást. Az Egyesítô Szerzôdés 1967. július 1-jén életbe lép, a szervezet neve: Európai Közösségek (EK). Megalakul az Egységes Bizottság és a Miniszteri Tanács.

1968. július 1. — Létrejön a hatok vámuniója.

1973. január 1. — Nagy-Britannia, Írország és Dánia belép a 9 tagúra bôvülô Közös Piacba.

1974. december 9-10. — A párizsi csúcstalálkozón intézményesítik a közös piaci állam- és kormányfôk tanácskozó fórumát: létrejön az Európai Tanács.

1979. január 1. — Létrejön az Európai Pénzügyi Rendszer (EMS) és átváltási mechanizmusa (ERM), központjában a közös értékmérônek, nyilvántartási és elszámolási egységnek szánt ECU-val (European Currency Unit). Nagy-Britannia 1990. október 8-án csatlakozik.

1981. január 1. — Görögország a közösség 10. tagállama.

1986. január 1. — Spanyolország és Portugália csatlakozik az Európai Közösségekhez.

1989. június 26-27. — Az EK állam- és kormányfôi Madridban jóváhagyják, hogy 1990. július 1-jével induljon el az Európai Pénzügyi-Gazdasági Unió (EMU), az egységes közös valuta és az egységes központi bank létrehozása.

1990. június 19. — A luxemburgi Schengenben Belgium, Hollandia, Luxemburg, az NSZK és Franciaország illetékes miniszterei aláírják a határokon történô ellenôrzések megszüntetésérôl szóló 1985-ös Schengeni Egyezményt. Életbe lép 1995. március 26-án. Azóta csatlakozik: Olaszország, Portugália, Spanyolország, Görögország, Ausztria. Dánia, Svédország és Finnország, a nem EU-tag Izland és Norvégia.

1991. december 9-10. — Az EK állam- és kormányfôi a hollandiai Maastrichtban megegyeznek az 1957-es Római Szerzôdéssel létrehozott és az 1967-es "egységes okmánnyal" módosított Európai Közösségek helyébe lépô Európai Unió alapszerzôdésében.

1992. január 1. — Életbe lép az EK közös mezôgazdasági politikájának (CAP) reformja.

1993. január 1. — Létrejön az Egységes Európai Piac és az Európai Gazdasági Térség az EK és az Európai Szabadkereskedelmi Társulás (EFTA) 1991. októberi luxembourgi megállapodása alapján.

1993. november 1. — Életbe lép a Maastrichti Szerzôdés: az Európai Közösséget az Európai Unió váltja fel.

1995. január 1. — Ausztria, Finnország és Svédország az EU tagja, a tagországok száma 15-re emelkedik.

1997. október 2. — Aláírják a szorosabb integrációt elôirányzó Amszterdami Szerzôdést. Életbe lép 1999. május 1-jén.

1997. december 12-13. — Az EU tagállamainak állam- és kormányfôi Luxembourgban elvi egyetértésre jutnak abban, hogy 11 felvételre jelentkezett állammal 1998. márciusban elindítják a bôvítés folyamatát, és kormányközi felvételi tárgyalásokat kezdenek a felkészülésben legjobb eredményt elért hat országgal: Szlovéniával, Lengyelországgal, Csehországgal, Magyarországgal, Észtországgal és Ciprussal ("luxemburgi hatok"). A csatlakozási tárgyalások 1998. március 30-án elkezdôdnek.

1999. január 1. — 11 EU-tagállam bevezeti a közös valutát, az eurót. Görögország 2001. január 1-jétôl az eurózóna 12. tagja.

1999. december 10-11. — Az EU helsinki csúcsértekezletén megerôsítik Törökország tagjelöltségét, és döntenek arról, hogy 2000. februárban megkezdik a csatlakozási tárgyalásokat Máltával, Bulgáriával, Lettországgal, Litvániával, Romániával és Szlovákiával ("helsinki csoport"). A tárgyalások 2000. február 15-én elkezdôdnek.

2000. december 7-9. — Az EU nizzai csúcsértekezletén kidolgozzák az ún. Nizzai Szerzôdést, amely a szervezet bôvítésével járó intézményi reformok kereteit fogja össze. A dokumentumot 2001. február 26-án aláírják az EU külügyminiszterei.

2001. december 14-15. — Az EU belgiumi Laekenben tartott csúcsértekezletén elhatározzák, hogy az Unió következô nagyobb szabású reformját egy konvent típusú testület készíti elô. Megnevezik azt a tíz országot, amelyekkel 2002 végéig le lehet zárni a csatlakozási tárgyalásokat és 2004-ben az EU tagjai lehetnek: Ciprus, Csehország, Észtország, Lengyelország, Lettország, Litvánia, Magyarország, Málta, Szlovákia és Szlovénia.

2002. január 1. — Nagy-Britannia, Dánia és Svédország kivételével az EU tagállamai a készpénzforgalomban is bevezetik az euróövezet közös pénzét, az eurót. Montenegró, Andorra, San Marino, Monaco, Liechtenstein és a Vatikán is használja az eurót.

2002. október 19. — A második ír népszavazáson igent mondanak az Európai Unió bôvítésére és a Nizzai Szerzôdésre. Ezzel az EU összes tagállama ratifikálja a szerzôdést.

2002. december 12-13. — Koppenhágában az Európai Unió állam- és kormányfôi az "Egyetlen Európa" címû nyilatkozatban bejelentik a tárgyalások sikeres befejezését tíz csatlakozni kívánó országgal. A belépés idôpontja: 2004. május 1.

2003. március 8-szeptember 20. — A tagjelölt országokban, Ciprus kivételével, népszavazáson fogadják el az EU-csatlakozást.

2003. április 9., 14. — Az Európai Parlament Strasbourgban, a tagállamok külügyminiszterei Luxembourgban jóváhagyják a tervezett csatlakozást.

2003. április 16. — Athénban aláírják az Európai Unió tíz tagjelölt országának csatlakozásáról szóló szerzôdést.

2004. május 1. — Az Európai Unió 25 tagúra bôvül. (A témához grafika készült.)

(MTI-Sajtóadatbank)

Tizenegy amerikai katona halt meg
Hat polgári személy és két amerikai katona vesztette életét csütörtökön, az Irak különbözô pontjain elkövetett fegyveres támadások következtében. Egy iraki civil és egy amerikai katona életét vesztette, egy amerikai katona és két további iraki pedig megsebesült abban a robbantásban, amelyet egy amerikai gépjármûoszlop ellen hajtottak végre Baakúba közelében.

A merényletben életét vesztette az amerikai hadsereg elsô gyalogos hadosztályának egy katonája, egy társa pedig megsebesült. A robbantás következtében meghalt egy iraki polgári személy, és megsebesült két munkás is. Ismeretlenek által kilôtt, vállról indítható rakéta végzett egy amerikai katonával Bagdad keleti részén. A koalíciós erôk szóvivôje, aki beszámolt a támadásról, nem közölt részleteket. — Nyolc amerikai katona meghalt, négy megsebesült egy autóba szerelt pokolgéppel végrehajtott merényletben a Bagdadtól délre fekvô Mahmúdíjában.

Polgárokra nyitottak tüzet Fallúdzsában
Tüzet nyitottak amerikai katonák egy polgári személyekkel tömött kisbuszra csütörtökön, az iraki Fallúdzsa határában felállított egyik ellenôrzôpont közelében. A jármû kigyulladt, négy ember életét vesztette — közölte az iraki rendôrség egy tagja. Fuad al-Hamdani rendôr elmondta, hogy a kisbusz az ostromlott város felé tartott, amikor rálôttek. Az amerikai haderô még nem fûzött magyarázatot az esethez. Az AFP helyszínen lévô fotósa viszont arról számolt be, hogy a gépkocsi megpróbálta áttörni az amerikai ellenôrzôpont egyik útakadályát.

Bomba robbant a gázai övezetben
Nagy erejû bomba robbant csütörtökre virradóra a Gázai övezetbeli palesztin rendôrség parancsnokának házánál, a detonáció azonban nem sebesített meg senkit. Biztonsági források közölték, a robbanószerkezet nem sokkal azután lépett mûködésbe, hogy Gazi Dzsabali tábornok távozott a Gáza város egyik külvárosában fekvô épületbôl. A bombát feltehetôen távirányítással hozták mûködésbe, helyi lakosok ugyanis kapcsolóval összekötött 25 méternyi vezetéket találtak a helyszínen. A robbanás idején a térségben nem folyt semmilyen izraeli hadmûvelet. — Terrorcselekmények veszélyére hivatkozva az Egyesült Államok szerdán felszólította az amerikai állampolgárokat, hogy "azonnal" hagyják el a Gázai övezetet.

Saron tervének támogatását kérte
Ariel Saron izraeli miniszterelnök csütörtökön felszólította a kormányon lévô Likud tagjait, hogy a párton belüli szavazáson támogassák a Gáza övezetbôl való kivonulás tervét. A közszolgálati és katonai rádiónak nyilatkozó kormányfô hangoztatta: "Az lehetetlen, hogy valaki engem támogasson, a tervemet pedig ellenezze. Aki bízik bennem, az engem támogat." Saron mindazonáltal nem helyezte kilátásba lemondását, amennyiben vasárnap a párt tagsága elutasítaná a tervét. A terv elvetése a Hamász szélsôséges palesztin szervezet és Jasszer Arafat palesztin elnök nagy gyôzelmét jelentené, rontaná az izraeli-amerikai kapcsolatokat, és a koalíció bukásával járna — tette hozzá a kormányfô a Háárec címû lap internetes változata szerint.

Az RMDSZ-szel szembehelyezkedô Magyar Ifjúsági Tanács (MIT) csütörtökön ismét elküldte Takács Csabának, az RMDSZ ügyvezetô elnökének azt a tiltakozó levelet, amelyben egyebek között azt kérték, hogy a szövetség politikusai mondjanak le a romániai magyarság által kapott kormányzati pénzek elosztásáért felelôs alapítványok vezetôségi tisztségérôl. Sándor Krisztina, a MIT elnöke emlékeztetett: hasonló levelet címeztek Kovács Péternek, az RMDSZ ifjúsági kérdésekkel foglalkozó ügyvezetô alelnökének is, de a mai napig sem kaptak rá választ.

A MIT és a levelet aláíró 96 civil szervezet azért elégedetlen, mert véleményük szerint a román állam által a magyarságnak juttatott pénz elosztása átláthatatlan. Szerintük azért alakulhatott ki ez a helyzet, mert az RMDSZ vezetôi tagjai a román kormánytól érkezô pénzek elosztásáért felelôs Communitas Alapítvány kuratóriumának, ami összeférhetetlenséget szül. Varga Zoltán, az Areopagos Alapítvány elnöke úgy vélte, hogy emiatt a pénzek azokhoz a nemkormányzati szervekhez jutnak, amelyek szintén az RMDSZ vezetôinek birtokában vannak.

A MIT vezetôi közölték: az említett kérdések kapcsán május 7-én kerekasztal-beszélgetést szerveznek Kolozsváron, ahova az RMDSZ vezetôit is meghívják. Emlékeztettek: kezdeményezésük az erdélyi magyar történelmi egyházak támogatását is élvezi. A levél aláírói között található Czirják Árpád érseki helynök, pápai prelátus, Juhász Tamás, a Protestáns Teológia rektora, Patrubány Miklós, a Magyarok Világszövetségének elnöke

B. T., P. A. M.

Csütörtökön a Diákmûvelôdési Házban nemkormányzati szervezetek képviselôivel találkozott Cristian Rosu, a Fiatalok Kezdeményezését Támogató Országos Ügynökség (ANSIT) fôigazgatója. A megbeszélés elôtt a sajtónak elmondta: intézményét 2002-ben kormányhatározattal hozták létre, európai példákból indulva ki (hasonlók mûködtek már akkor Spanyolországban, Franciaországban, Magyarországon stb.), azzal az indokkal, hogy Romániában mindaddig a fiatalok alkotókedvét mozgósító EU-alapokat nem használták fel kellôképpen. Azóta érezhetôen nôtt a leadott pályázatok, a pályázók és a finanszírozott projektek száma.

A kolozsvári találkozó a cilvilszervezetek további mûködésének javítását célozta.

Ö. I. B.

A Népi Cselekvés (NCS) Kolozs megyei szervezete szerint megengedhetetlen és megmagyarázhatatlan, hogy Adrian Nãstase miniszterelnök nem vett részt szombaton a köztérre helyezett aradi Szabadság-szobor újrafelavatásának ünnepségén. Semmilyen kifogást nem hozhat fel védelmében a román kormányfô azért, hogy egyedül hagyta Medgyessy Péter magyar miniszterelnököt, és Rãzvan Theodorescu mûvelôdésügyi miniszter képviselte a román kormányt az aradi ünnepségen, hiszen a román–magyar Megbékélési Park felavatása kiemelkedô történelmi jelentôséggel bírt.

— Távollétével Nãstase bebizonyította, hogy a kormánypártnak csak konjunkturális érdekei fûzôdnek a román–magyar megbékéléshez — vélekedett Smaranda Enache, az Emil Constantinescu exállamfô által vezetett párt kolozsvári polgármesterjelöltje. Hozzátette: a romániai magyar választóknak ez komoly figyelmeztetés kellene hogy legyen, hiszen a kormánypárt állandóan maga felé csalogatja a választókat azért, hogy támogassák ôket a választásokon. Úgy vélte, ehhez a kétszínû politizáláshoz meglehetôsen óvatosan kell viszonyulniuk azoknak, akik emlékeznek Adrian Nãstase és Ion Iliescu államfô 1996–2000. közötti diskurzusára.

A Szociáldemokrata Párthoz hasonlóan az NCS is elítélte a Gheorghe Funar kolozsvári polgármester és Emil Boc, a Demokrata Párt (DP) és Nemzeti Liberális Párt (NLP) polgármesterjelöltje által az egyik helyi televíziós csatornán tett kijelentéseket. A két politikus megesküdött a Bibliára, hogy nem szövetkeznek a magyarokkal és az RMDSZ-szel. Smaranda Enache ugyanakakkor a Szabadságnak cáfolta Eckstein-Kovács Péter szenátor azon kijelentését, miszerint az RMDSZ Kolozs megyei vezetôségét az SZDP-n kívül senki sem kereste meg, sem Smaranda Enache, sem Sabin Gherman. A NCS politikusasszonya lapunknak elmondta: bár Eckstein-Kovács Péternek és Kónya-Hamar Sándor képviselônek, megyei elnöknek jelezte, hogy tárgyalni szeretne, a két politikus elfoglaltságára hivatkozva elodázta a válaszadást. Smaranda Enache hangsúlyozta: minden demokratikus párttal kész együttmûködni kivéve, az NRP-t és SZDP-t.

B. T.

Bíró Gáspár, Gombár Csaba és Lengyel László neves budapesti politológusok részvételével szervezett vitaestet április 29-én, csütörtökön este a Jakabffy Elemér Alapítvány, Két csatlakozás között — Magyarország és Románia viszonya a következ ô években címmel.

Származási bizonyítványt kapnak az exportôrök
Az Országos Vámhatóság május elsejétôl származási bizonyítványokat bocsát ki az EU tíz új tagállamába irányuló exporttermékek számára, tájékoztat a Külkereskedelmi Fôosztály közleménye.

Magyarország, Csehország, Szlovákia és Lengyelország Romániával együtt a Közép-Európai Szabadkereskedelmi Egyezmény (CEFTA) tagjai. Az uniós csatlakozás után az új tagállamok felmondják a megállapodást, és az EU közös kereskedelmi politikáját alkalmazzák.

Visszautasították az MPSZ fellebbezését
Lapzártakor kaptuk a hírt: a Legfelsôbb Bíróság elfogadhatatlannak minôsítette és visszautasította a Magyar Polgári Szövetség fellebbezését a Központi Választási Iroda döntése kapcsán. Ismeretes, a KVI formai okok miatt minôsítette szabálytalannak az MPSZ-t támogató aláírásgyûjtô íveket, és úgy döntött, hogy a polgári szövetség nem teljesíti a választásokon való induláshoz szükséges feltételeket. Az MPSZ értelmezése szerint a Legfelsôbb Bíróság visszautasítása azt jelenti, hogy a bíróság nem ismeri el a Központi Választási Iroda döntései elleni fellebbezési jogot. Pécsi Ferenc képviselô szerint ebbôl a visszautasításból is világos: politikai döntésrôl van szó, ami már jóval korábban megszületett. Úgy vélekedett: a bíróság nem foglalkozott érdemben a kérdéssel, és abszurdnak tartja, hogy a visszautasított félnek ne legyen lehetôsége fellebbezni.

Ma a Központi Választási Iroda 13-as határozata ellen megfogalmazott fellebbezésüket tárgyalja a Legfelsôbb Bíróság, amelyben a KVI elutasította az MPSZ választási jelvényeinek bejegyzését. Pécsi szerint a kocka most már el van vetve, ugyanis hiába fogadja el a bíróság a választási szimbólumokat, ha az MPSZ indulása a helyhatósági választásokon nem lehetséges. Véleménye szerint az MPSZ-nek ilyen irányban nincs lehetôsége több jogi lépésre.

Sz.K.

Az 1., 4. és 5. oldalakat szerkesztette: Papp Annamária

Magyarország északi részén, Budapesttôl mintegy 30 kilométerre található Gödöllô városa. Ide igyekszünk a nemzetközi újságíró csapattal azon a verôfényes tavaszi napon, amikor a Magyar Turizmus Rt. jóvoltából megtekinthetjük a Gödöllôi Királyi Kastélyt, Magyarország legnagyobb beépített alapterületû barokk kastélyát, a magyarok hôn szeretett királynéja, Erzsébet királyné, Sissy kedvenc tartózkodási helyét. Hogy ez nem csak turistacsalogató reklámfogás, azt bizonyítja az a tény is, hogy a gyönyörû királyné 2000 éjszakát töltött itt, többet, mint a Schönbrunnban. A Magyar Turizmus Rt. által rendelkezésünkre bocsátott kényelmes kisbuszban hátradôlve a Németországból, Skóciából, Amerikából, Lettországból, Görögországból a Budapesti Tavaszi Fesztiválra érkezett újságíró csapat, akik között akad útleírással foglalkozó, mûvelôdési rovatban író, színházi, illetve operaszakértô, érdeklôdve hallgatja Fenyvesi Gabriella idegenvezetô ismertetését, aki a kastély felé vezetô úton elmond egy-két dolgot a mûemléképületrôl, hozzáfûzve, hogy szombat lévén, bizonyára nagy lesz a tumultus, a turisták ilyenkor megrohanják a kastélyt. Néhány perc múlva be is bizonyosodik a "jóslat", ám Fenyvesi Gabit nem olyan fából faragták (ezt egyébként már néhány éve tapasztaltam), aki ne tudná, hogy ilyenkor mi a teendô: perceken belül elindulhatunk, s a kastélyhoz tartozó személyzet kiszemelt tagjával konzultálva máris kész a "haditerv", hogy minél gyorsabban és szakszerûbben vezethessenek el bennünket a hatalmas mûemléképület legérdekesebb látványaihoz.

Legnagyobb örömömre elsôként a 2003. augusztusában megnyitott "ékszerdobozt", a Gödöllôi Királyi Kastély Barokk Színházát tekinthetjük meg, s kissé kiváltságosnak is érezhetjük magunkat, mert amíg alaposan körbejárjuk ezt a csodát a kastélyhoz tartozó szakember vezetésével, nem botlunk bele minduntalan a turisták zajos és nagyszámú hadába. Ugyanis a színház kulcsra zárt ajtaja egyelôre csak számunkra nyílik meg, s a kulisszatitkokat — a szó szoros értelmében is, hiszen az 1986 ôszén feltárt kastélyszínház Magyarország egyetlen megmaradt, kulisszás rendszerû színháza — mi tudhatjuk meg.

Csodálatos látvány fogad, amint belépünk a korhû teátrumba, és kigyúlnak a fények. Valóban ékszerdobozként pompázik a száz nézôt befogadó színházterem. Különleges izgalom vesz erôt rajtam, utoljára az eredeti formájában újjáépített Globe Színház megtekintésekor éreztem ilyet. Szinte megfeledkezem a körülöttem lévôkrôl, ámulva nézegetem az eredeti, restaurált barokk faliképeket, s miközben hallgatom a kastélyszínház történetét, minduntalan az jár az eszemben: vajon megengedi-e a vezetônk, hogy "színpadra lépjünk". Hirtelen azon kapom magam, hogy ezt hangosan ki is mondom, mire a hölgy mosolyogva adja tudtomra: természetesen felléphetünk a világot jelentô deszkákra, bekukkanthatunk a megfestett, felhúzható függönyként is használható színfalak mögé, mi több, vezetônk levezet bennünket a most már modern technikával mûködô színpadi gépezethez is. Aztán a társalgóba látogatunk, megnézzük az öltözôket, végül felérünk a karzatra, innen pedig beülhetünk a hercegi páholyba. Megdöbbentô a látvány. Az összhatást a gyönyörû csillár még jobban kiemeli, nem is kell túlságosan sok fantázia, hogy korabeli helyzetbe képzelje magát az ember. Úgy látszik, túlságosan is elragad a képzelet, vezetônk már kétszer szólt, hogy most már el kellene indulni, a csoport tagjai odakint várakoznak. Mielôtt tovább mennénk, tekintsük át tehát röviden a kastélyszínház történetét. A gödöllôi kastély-együttes déli szárnyában Grassalkovich II. Antal herceg, az építtetô Grassalkovich I. Antal gróf (1694–1771), királyi személynök, a Magyar Kamara elnöke és Mária Terézia bizalmasának fia alakíttatott ki színházat. Az 1782 és 1785 között épült kastélyszínház Grassalkovich I. Antal barátja, gróf Migazzi Kristóf váci püspök, bécsi bíboros érsek lakosztályának helyére került. A mintegy 100 fô befogadására alkalmas barokk színház ún. idényszínházként mûködött, amely csak a hercegi udvar gödöllôi tartózkodása idején tartott elôadásokat. Pesti, budai, olykor gyôri színtársulatok léptek fel, a zenét a herceg 24 tagú állandó zenekara szolgáltatta. A kastélyszínházat a kiegyezés évében, az 1867-es munkálatok során szüntették meg, amikor is két födém behelyezésével — a királyi udvar igényeinek kielégítése miatt — terébôl 15 szobát alakítottak ki. A színház ekkor meglévô egykori díszleteit sok más berendezési tárggyal együtt elárverezték.

Az épület többszöri átalakítása és a közelmúltig tartó pusztulása után végül az 1986 ôszén feltárt színház Európában is ritkaságnak számít, hiszen a gödöllôi barokk színházon kívül csak két hasonló kulisszás színház van Európában, egyik Svédországban, Stockholm mellett, a drottingholmi kastélyszínház, a másik pedig az olaszországi Vicenzában, utóbbi inkább múzeumként mûködik. A felújítási munkálatok befejezésével Gödöllôn 2003. augusztus 8-án került sor a nyitóelôadásra, amelyen Händel Julius Caesar címû operáját mutatta be a Magyar Állami Operaház társulata.

A szépséges barokk színház megtekintése után csoportunk a királyi kastély, számunkra labirintusnak is beillô szárnyait veszi ostrom alá, idegenvezetô legyen a talpán, aki a hatalmas épületegyüttes termei között eligazodik. Az impozáns mûemlék-együttes építtetôje, mint már említettük, Grassalkovich Antal gróf, a magyar fônemesség jellegzetes alakja. A kastély építése 1733 körül kezdôdött Mayerhoffer András (1690 — 1771) salzburgi származású építômester tervei és irányítása alapján. A kettôs U alakú, óriási parkkal rendelkezô kastély több bôvítésen esett át, mostani formáját a 19. század elején nyerte el. A lakosztályok és reprezentatív terek mellett templom, színház, lovarda, fürdô és virágház, valamint narancsház kapott helyet.

A Grassalkovichok után több tulajdonosa is volt a kastélynak, második fénykorszaka 1867 után kezdôdik, amikor a magyar állam Gödöllôt a kastéllyal együtt koronázási ajándékként I. Ferenc József és Erzsébet királyné rendelkezésére bocsátja. A királyi család ettôl kezdve fôként tavasszal és ôsszel tartózkodott itt, Erzsébet királyné tragikus halála után pedig emlékparkot is létesítettek.

A két világháború között a kastélyt a jogfolytonosság jegyében a kormányzó, Horthy Miklós számára rendezték be. 1945 után azonban a gödöllôi mûemléképület sorsa is a fokozatos pusztulás lett. Falai között szovjet és magyar alakulatok telepedtek meg, a gyönyörû termekben szociális otthont, szükséglakásokat létesítettek, a parkot pedig felszabdalták. A legégetôbb állagmegóvási munkák 1986-ban kezdôdtek, és 1991 végéig tartottak. E néhány év alatt megtörtént a kastély részleges kiürítése: 1990-ben a szovjet hadsereg utolsó katonája is elhagyta a déli szárnyakat, majd a szociális otthon is megszûnt. A csapatok távozása után megkezdôdik a felújítás, ennek eredményeként ma már teljes pompájában gyönyörködhetünk a Gödöllôi Kastélyban, elvesztôdve a visszaállított királyi lakosztályok termeiben.

Ettôl kezdve a számtalan látványosság mellett már "csak" arra kell figyelnünk, nehogy elveszítsük egymást, mert ebben a turistacsoportokkal tele útvesztôben bizonyára beletelik egy kis idôbe, amíg megtaláljuk a csoportot. Mondanom sem kell, hogy egyik ámulatból a másikba esünk, hiszen királyi kastély ide, barokk palota oda, mégsem tudjuk elképzelni, hogyan lehetett az 1945-tôl 1986-ig tartó pusztítás nyomait "eltüntetni". Szinte elképzelhetetlen, mi munkát és pénzt fektettek be ahhoz, hogy mára a gondtalan turisták ezrei megtekinthessék a hajdani fôúri Magyarország kincseit. Végigjárva a kastély szebbnél szebb termeit, óhatatlanul elfog a szomorúság: eszembe jutnak otthoni épített örökségünk pusztuló értékei. Vajon mikor tudjuk ilyen büszkén mutogatni az erdélyi nemesség pompás épületegyütteseit. Sokukat ellepte az enyészet, birka és juhnyájak legelésznek romjaik között. Pedig lenne mit mutogatni a világnak, hozzáértô, lelkes szakemberek is akadnának, akik elvégeznék a restaurálási munkálatokat…

Elkalandozó gondolataimat a kastély földszinti részén épp bevonuló nászmenet szakította félbe, hirtelen visszaérkezve a mába. Mint kiderült, ha van elég pénze az embernek, akár a saját esküvôjére is kibérelheti a nagytermet, így a vendégek sem panaszkodhatnak, hogy nem fogadták ôket fejedelmi körülmények között. A mennyasszony pedig majd büszkén mesélheti unokáinak, hogy ha többször nem is, de élete egyetlen napján királyi pompával volt körülvéve. A többi … nem számít.

Köllô Katalin

Hogyan viszonyuljunk azokhoz az emberekhez, akik mellettünk vannak: szülôk, barátok, osztálytársak? Hogyan viszonyuljunk azokhoz, akik keresik a társaságunkat? Mit kezdjünk azzal az állandó vágyunkkal, hogy egy igazi társra találjunk? Ezekre a mindenki számára fontos kérdésekre keresi a választ a FÜGGÔleges címû VI. Keresztyén Ifjúsági Konferencia, amelyet a Genézius Társaság szervez április 30–május 2. között Zilahon. A háromnapos konferencián, amelynek mottója "Egyedül nem megy", hazai és magyarországi elôadók beszélnek életünk fajsúlyos kérdéseirôl, amit kiscsoportos beszélgetések követnek. A rendezvényen közel 600 fiatal vesz részt Erdély minden részérôl, vendégek érkeznek az Amerikai Egyesült Államokból, Magyarországról és Kárpátaljáról.

Tegnap, április 29-én a Babes-Bolyai Tudományegyetem Történelem–Filozófia Kara nyílt napot szervezett. A programban bemutatták a fakultás történetét, ismertették a felvételi-rendszert, délután pedig az itt tanító professzorok tartottak elôadásokat. A továbbiakban a Filozófia Karon tanítóknak megjelent publikációiból mutattak be, így például dr. Gál László egyetemi tanár, dr. Király István egyetemi elôadó tanár írásaival ismerkedhettek meg a résztvevôk. A nyílt napot könyvbemutató zárta, dr. Gheorghe Clitan temesvári egyetemi elôadótanár munkáját ismertették.

A Megyei Postaigazgatóság értesíti ügyfeleit, hogy május 1-jén, szombaton minden postahivatal zárva tart. Ezért elôfordulhat, hogy a munkaprogram módosítása miatt a postai küldemények feladása és kézbesítése közölti idôszak meghosszabbodik.

2004. május 3-tól a kolozsvári adófizetôk a város összes postahivatalában befizethetik a helyhatóságot megilletô adókat, illetékeket és büntetéseket (lakás, gépkocsi, polgármesteri hivatali büntetés stb.).

A Városi Közszállítási Vállalat értesíti utasait, hogy május 1-jén és 2-án a közszállítás 6–23 óra között zajlik, a következô járatokon: autóbuszok: 8, 9, 24, 27, 28, 29, 30, 31, 32, 32B, 33, 35, 36, 37, 38, 39, 43, 47; trolibuszok: 1, 3, 4, 6, 25; villamosok: 100, 101. A városon kívüli járatok közül a 31B, 39B, 49, 51 és 53-as buszok vasárnapi órarend szerint közlekednek. Jó idô esetén, május 1-jén és 2-án beindítják a 40A mikrobuszos járatot a Stefan cel Mare tér és a Bükk erdei menedékház között. A Tanítók Háza elôl indul 9.30, 10.30, 11.30, 12.30, 16.30, 17.30, 18.30 órakor, a bükki menedékháztól indul: 10.00, 11.00, 12.00, 13.00, 17.00, 18.00, 19.00 órakor.

Az év elejéig a város belterületén lévô teleknek a mezôgazdasági forgalomból történô kivonása az építkezési engedély kibocsátásával együtt zajlott, a magának házat építô személynek nem kellett terhelô értékû illetéket fizetnie. Január elsejétôl viszont olyan törvény lépett életbe, amely az engedély kibocsátását a telekilleték kifizetésétôl teszi függôvé. Utóbbi alapjául a telek értéke szolgál. Így történik meg az, hogy a Szopori úton például egy 100 négyzetméteres telek kivonásáért 4500 eurót kell fizetni, míg az 500 négyzetméteres földterület ára (amennyiben négyzetméterét 10 euróban számoljuk) 5 ezer euró.

A másik példa: Békás, 500 négyzetméteres telek, beépített terület 100 m2, telek ára 15 ezer euró (500 m2 x 30 EU/m2 = 15 ezer), a mezôgazdasági forgalomból történô illeték pedig 13 500 euró (100 m2 x 1,5 x 30 euró/m2 x 3 = 13 500). Ugyanilyen számítások szerint a Bunã Ziua negyedben, ahol a telek négyzetmétere 75 euró körül mozog, a szóban forgó illeték 100 négyzetméter beépített területért 33 ezer euró, az 500 négyzetméteres telek ára pedig 37 ezer.

Az 1989-es változásokat követôen Kolozsvár belterülete mintegy 5 ezer hektárral bôvült. Amennyiben itt valaki építkezett, ki kellett fizetnie a szóban forgó illetéket. A kataszteri hivatal illetékesei elismerik, hogy a telektulajdonosok mérhetetlenül sokat fizetnek, de a törvényes rendelkezéseket mindenkinek be kell tartania. — A helyzet elsôsorban a túl magas telekárak miatt alakult ki, de nagymértékben hozzájárult az is, hogy eddig a polgármesteri hivatalok a jogszabályok sajátos értelmezése folytán nem voltak hajlandók kifizettetni a mezôgazdasági forgalomból történô kivonás illetékét — magyarázta Sztranyiczki Szilárd, a Kolozs megyei Kataszteri Hivatal frissen kinevezett igazgatója. — Nem természetes az, hogy a telek két-háromszorosát illetékként kelljen kifizetni — fejtette ki a szakértô.

Szerinte a megoldás az, hogy a telektulajdonosok ne fizessenek a belterületen lévô telkeknek a mezôgazdasági forgalomból történô kivonásáért. — Az is lehetséges, hogy az illeték sokkal kevesebb legyen. A lényeg az, hogy az emberek ki tudják fizetni — jelentette ki Sztranyiczki. Csütörtökön Liviu Macea, a polgármesteri hivatal városrendezési osztályának igazgatója arról számolt be a sajtónak, hogy pillanatnyilag 90 építkezési engedély vár kibocsátásra. — Egy hölgy azt mondta nekem az e heti kihallgatáson, hogy felgyújtja magát, mert a férje a hatalmas illeték miatt állandóan megveri. — Neked kellett a ház, na most te fizesd ki az illetéket — számolt be az igazgató arról, hogy a nô mit mesélt neki. Macea úgy véli, hogy a helyzet tarthatatlan: — Szerintem mindenki építkezési engedély nélkül fog építkezni — véli az igazgató. A törvény szerint az ilyen jellegû kihágásért 10 millió lej büntetés jár. Mit jelent ez egy olyan újgazdagnak, aki több milliárd, esetleg több tízmilliárd lej értékben épít magának kacsalábon forgó palotát? — kérdezhetnénk.

A polgármesteri hivatal igazgatója ugyanakkor úgy véli, hogy a hatalmas illeték elijeszti a külföldi befektetôket is. — Ilyen körülmények között természetes, hogy távol maradnak a várostól — jegyezte meg a közhivatalnok. Hozzátette: a rendelkezés elsôsorban azokkal szemben igazságtalan, akik most építkeznek. — Múlt év végéig nem fizettettük ki ezt az illetéket, most viszont mindenkinek le kell tennie a pénzt — mondta Macea, aki nyilvánosságra hozta a belügyi és közigazgatási tárca azon levelét, amelyben ez áll: "szerintünk a telkeknek a mezôgazdasági forgalomból történô kivonásának illetéke nem magas".

Kiss Olivér

A háromnapos rendezvényt — amelynek fô szervezôje az EMKE, az EME, a Fehér megyei és Nagykárolyi RMDSZ és a Szatmárnémeti Kölcsey Kör — Muzsnay Árpád, az EMKE alelnöke nyitotta meg, hangot adva örömének, hogy az Élô Rákóczi tanácskozásra ilyen nagy számban jöttek el hazai és külföldi szaktekintélyek. Simon János kollégiumi igazgató és Takács Csaba, az RMDSZ ügyvezetô elnökének meleg hangú üdvözlôbeszédei után Czigány István, a magyarországi Hadtörténeti Intézet igazgatóhelyettese vette át a szót, meghirdetve a plenáris ülést, amelynek elsô elôadója Magyari András egyetemi tanár volt. Az ismert hazai Rákóczi-kutatót — aki a "nagyságos fejedelem" szabadságharcának társadalmi alapjaira mutatott rá — Köpeczi Béla akadémikus, egyetemi tanár követte; a magyarországi szaktekintély Rákóczi korabeli titulusainak fényében tekintett vissza a XVIII. század elsô évtizedeinek történéseire. Bariska István kôszegi fôlevéltáros elôadása után Takács Péter egyetemi docens vállalta a tanácskozásvezetôi szerepet, pulpitushoz invitálva Zachar József budapesti egyetemi tanárt (aki a höchstadti csata eseményeit idézte fel), Czigány Istvánt (a kutató lendületes elôadást tartott Forgách Simonról), Csetri Elek akadémikust (értekezésének címe: Kolozsvár népességének alakulása a Rákóczi-szabadságharc korában) és Varga J. János tudományos kutatót.

A Rákóczi útja címet viselô kiállítás megnyitása után szekcióüléseken folytatódott az értekezlet. Péntek délelôtt a kápolnadombi diákemlékmûnél koszorúznak, majd Gyulafehérvárra, a 300 évvel ezelôtti fejedelemválasztás helyszínére látogatnak az illusztris vendégek. Az Élô Rákóczi rendezvény szombaton, a nagymajtényi síkon, illetve Nagykárolyban ér véget.

Szabó Csaba

Csütörtökön a Francia Kulturális Központ elsô alkalommal szervezte meg a Könyvek tavasza Kolozsváron elnevezésû vásárt. A Fôtéren megtartott rendezvényre elsôsorban a városban mûködô kiadók neveztek be: Apostrof, Cartimpex, Casa Cãrtii de Stiintã, Clusium, Dacia, Echinox, Eikon, Humanitas, Idea, Limes, Tritonic.

A rendezvény keretén belül a város több pontján könyvbemutatókat, elôadásokat, konferenciákat tartottak. Pénteken többnyire a Fôtéren és az egyetemi könyvtárban kerül sor a rendezvényekre. Szombaton délelôtt tizenegy órától a gyermekek számára tartanak elôadást, ezt követôen pedig újabb könyvbemutatók lesznek.

A könyvvásár szombat délután négy óráig tart. További információ az 598551-es számon vagy a www.ccfc.ro honlapon.

(k. o.)

Egymilliárd nyolcvanmillió lej költségvetés-kiegészítést kapott a város a megyei tanácstól. Az összeg egy részét a szociáldemokrata és az RMDSZ-es városatyák közbenjárásának köszönheti a város — derül ki Szentandrási István RMDSZ-es tanácsos nyilatkozatából.

Az április végi tanácsülésen a városatyák a polgármester távollétében szavazták meg a költségvetés-kiegészítés elosztását, mivel az elöljáró nem volt jelen a gyûlésen. A leosztás szerint 250 millió lej jutott még az idén pluszba az oktatási intézményeknek. Ebbôl százmilliót kapott az általános iskola, ötvenet a líceum és százat a Gyerek Klub.

Az egyházak 385 millió lejt kaptak: az ortodox egyházközség 250 milliót, a görög katolikus negyvenötmilliót. A bikali református egyházközösségnek ötven millió lej jutott a templomtetô javítására. A gyerekotthonok kiadásaira 445 millió lejt irányoztak elô. A második, harmadik és negyedik negyedév kulturális tevékenységeire 210 millió lejt szántak a városatyák. Fontosabb tevékenységek: a június elején megtartandó gyereknap, a Szent István napi rendezvények, amelyre ötmillió lejt kapott az RMDSZ, az Aranypáva folklórfesztivál, amelyet szintén augusztusban tartanak, valamint a májusban megszervezendô nagyarányú, Gyarmathy Zsigánéról elnevezett rendezvény. Ez utóbbira szintén ötmillió lejt irányoztak elô.

Tanácsi határozat született arról, hogy a Bánffyhunyadi Napokat idén ne május végén, tehát éppen a választások elôtt szervezzék meg, hanem augusztusban, az Aranypáva folklórfesztivállal egybekötve.

A különfélék fejezetnél a tanácsosok több, a város területén észlelt rendellenességet is bejelentettek. Ezek között szerepelt a Budai Nagy Antal utcai törvénytelen szemétlerakat: az ott lakók panaszt tettek az önkormányzatnál a gyûlô szemétdomb miatt, és a tettesek megbüntetését kérték. Ugyancsak az említett utcán több csatornasfedél is betört; ezek komoly közlekedési baleseteket okozhatnak.

Valkai Krisztina

Saját ágyában erôszakolták meg
Furcsa bûnesetet vizsgál a tordai rendôrség: egy 26 éves lányt saját otthonában erôszakolt meg egy vadidegen férfi szerdáról csütörtökre virradóra. Az áldozat a tömbház negyedik emeletén lakik, óvatlanul nyitva hagyta az ablakot, és elaludt. A gyanúsított — aki nemrég szabadult ki a börtönbôl, februárban helyezték szabadlábra — összecsomózott takarók segítségével ereszkedett le a tetôrôl, az ablakon át behatolt a lakásba késsel fenyegette meg a nôt, és nemi kapcsolatra kényszerítette. A rendôrök hamarosan lefülelték és ôrizetbe vették a foglalkozás nélküli, 28 esztendôs férfit, akit nemi erôszak alapos gyanúja miatt valószínûleg 29 napos elôzetes letartóztatásba helyeznek.

(póka)

A Kolozs Megyei Tanács 2004. május 3–9. között szervezi meg a Nyitott Kapuk Hete rendezvénysorozatot, amely lehetôséget biztosít a tanács és annak hatáskörébe tartozó intézmények 2000–2004 közötti tevékenysége eredményeinek bemutatására és felmérésére. Május 3-án a közigazgatási palotában a polgármesteri hivatalokban alkalmazott roma szakembereknek tartanak kiképzést, amelyben bemutatják a megyében élô romák helyzetének javítását célzó pénzellátás lehetôségeit. Május 3–8. között zajlik a Puck Animafest rendezvény, május 4-én a Mûvészeti Múzeum és a Francia Kulturális Központ rendezésében megnyitják a Történelem és Történelmek (Istorie si Istorii) címû kiállítást a Printemps de Musèe fesztivál keretében. A Megyei Könyvtárban május 4-én és 5-én Európa Napja alkalmából informatikai versenyt rendeznek a tanulóknak, május 4–6. között zajlik a Lucian Blaga Nemzetközi Versfesztivál. Ezenkívül az iskolákban sportrendezvényeket tartanak. Május 4-én a stadionban az újságírók és a tanács futballcsapata méri össze tudását. A rendezvények sorozata május 8-án Csucsán sorra kerülô mûvészi elôadásokkal zárul.

Május 4–8. között rendezi meg az Expo Transilvania Rt., az Export Consult Bécs–Bukarest és az MC Intermarketing Consulting együttmûködésében a X. Agraria Nemzetközi Mezôgazdasági, Élelmiszeripari és Csomagolóanyag Vásárt. A rendezvényre többek között ellátogat az osztrák mezôgazdasági miniszter; osztrák, német, francia és román napot tartanak; mezôgazdasági gépekkel végzett gyakorlati bemutatók lesznek; tenyészállatok versenye, illetve tombolahúzás a nagyközönség számára zárja majd az expót. Nyitvatartási idô: május 4–7-én 10–18, május 8-án 10–14 óra között.

Ö. I. B.

Szerda reggel a Széchenyi téri piacon a következô árakat lehetett feljegyezni: tojás — 2500–3000 lej/db, hónapos retek — 5 ezer lej/kötés, fehér retek — 8 ezer lej/kötés, zöldhagyma — 5–7 ezer lej/kötés, fôzôhagyma — 18–22 ezer lej/kg, fokhagyma — 30–100 ezer lej/kg, burgonya — 9–10 ezer lej/kg, paszuly — 40 ezer lej/kg, saláta — 6–10 ezer lej/fej, spenót — 10–15 ezer lej/kg, murok — 10–24 ezer lej/kg, petrezselyem — 30 ezer lej/kg, káposzta — 10–35 ezer lej/kg, alma — 6–20 ezer lej/kg.

Az oldalt szerkesztette: Székely Kriszta

Balszerencsém ezekben a napokban hozott össze dr. László Attilával, amikor szokásos precíz idôbeosztást igénylô vállalkozói teendôi mellett újabban a helyhatósági választások kampánya is leköti. Ô ugyanis a kolozsvári városi tanácsosok RMDSZ-es jelöltjeinek listáján a második helyen várja a júniusi megmérettetést. Az alábbiakban mindkét fajta feladatairól szó esik, azzal a megjegyzéssel, hogy elôtérben azért csak a régebbi, a "civilebb" foglalatosság marad. Balszerencsét emlegettem, mégsem bántam meg azt az egy órát, amit irodájában töltöttem. Máskor lehet, hogy ráérôsebben zajlott volna az interjú, most viszont alkalmam volt tapasztalni, milyen az, amikor valaki gazdasági sikereinek köszönhetôen feljut egy bizonyos szintig, ahonnan már nem személyes ambíciója, hanem a köz szolgálatának szándéka hajtja tovább egy addig általa nem taposott, cseppet sem könnyû úton. "Közmunka lesz"— mondja a számára újszerû kihívásra utalva, de gyorsan hozzáteszi, hogy mindezért ô nem vár anyagi ellenszolgáltatást.

Rajt a családban
— Általában a hírességek igyekeznek valami rendkívülit megnevezni pályájuk kezdetének. Az úszócsillag azt mondja, hamarabb tanult meg úszni, mint járni, a költô, hogy gyermekkorában szívesebben nézegette a fellegeket, mint a képeslapokat... De mit mond a huszadik század második felében született, ma már komoly eredményeket felmutatni képes kolozsvári üzletember?

— Én a rajtot a családban, az iskolában kezdtem, amit az élet különbözô lépései követtek. Minden egyes szakasznak megvolt a maga tanulsága, amíg eljutottam a vállalkozáshoz.

— Mikor és miért történt a szerencsés szakmaváltás?

— Tulajdonképpen az volt az indok, hogy orvosként, ketten a feleségemmel, nem tudtunk megélni. Én gyermekgyógyász vagyok, 1990-ben végeztem Kolozsváron. A nejem is gyermekgyógyász. Elkerültünk Szolnokra, ahol egy adott pillanatban eljutottunk addig a pontig, hogy nem tudtuk magunkat eltartani. Mindezt akkor, amikor az itthon maradt kollégáink jóval nehezebb helyzetben voltak. Ott felajánlották nekünk, hogy vonuljunk ki körzetbe, eleve szolgálati lakásba, meg más anyagi körülmények közé. De akkor már feltettük magunknak a kérdést — éppen elsô gyermekünk született meg —, hogy mi lesz vele, ha megnô, és kilencedikes korában ingáznia, esetleg bentlakásoznia kell majd valamelyik közeli városban. Egyikünk sem ilyen körülmények között nôtt fel, nálunk a teljes család képe volt a követendô példa. Elôbb én köszöntem el az orvosi pályától. Kényszervállalkozóként el tudtam tartani magamat és Szolnokon maradt családomat. Itthon dolgoztam, Kolozsváron, és közben pénteken ingáztam hozzájuk, hétfô reggelre pedig vissza ide, a munkába. Szép lassan felépítettük a Novo Farm céget, amelynek ügyvezetô igazgatója vagyok, de amely most már inkább mûszaki cikkekkel foglalkozik. Eredetileg gyógyszer-lerakatként mûködött, amikor 1993–1994-ben még nagyon nagy volt az infláció. Akkor kerestünk egy olyan tevékenységet, ami a lehetô legcsekélyebb kapcsolatban áll az egészségüggyel, mert mindenkitôl azt hallottuk, hogy biztosabb egyszerre több lábon állni. A Szabó utcában volt egy kis csapágybolt, ahol 1994-ben csavarok, lemezek, általában az ortopédiában használatos implantátumok forgalmazását kezdtük el. Ez szépen fejlôdött 1997-ig, amikor az egészségügyben érezhetôen kezdôdtek a bajok. Akkor már az egész országban árusítottuk a protéziseket, az implantátumokat, vagyis az elveszett csontok és ízületek pótlására a szervezetbe beültetendô fém és mûanyag részeket. Sok versenytárgyalást nyertünk meg, csak éppen a lényeg maradt el, mert a kifizetések elkezdtek csúszni. Elôbb csak hónapokat, aztán félévet, évet, a végén már ott tartottunk, hogy kétéves kifizetetlen számlák halmozódtak fel. Akkor elköszöntünk az ortopédektôl, akikkel különben a mai napig jó a kapcsolatunk. Ôk megértettek bennünket, csak éppen nem tudtak fizetni. Nagyon kalandos idôszak volt. Akkor álltunk úgy istenigazából rá erre az oldalra, és kezdtük el erôsíteni a csapágyak, csavarok, ékszíjak, szemeringek kereskedését.

"Benne van a génjeimben"
— Hogyan sikerült az átállás, az amatôrbôl szakemberré válás?

— Nem amatôrként vágtam bele. Hosszabb ez a történet. Nálunk a családban mindig kellett segíteni valamilyen fizikai munkában nagyapámnak, apámnak. Azt hiszem, benne van a génjeinkben ez az egész mûszaki tevékenység. Apám a Metalul Rosuban volt mûszaki ellenôr, édesanyám pedig ezermester volt. És mindig úgy neveltek, hogy megkérdezték tôlem: "Nyáron mit akarsz csinálni?" Amikor, például harmadéves koromban azt mondtam, hogy a tengerre szeretnék menni, elôbb le kellett betonoznom az udvart. Egy másik nyáron a kerítést javítottam meg. Szóval nem kellett nekem elmagyarázni, hogy mi az a csavar, ha éppen autójavításra került sor. Családi házunk nagy része kalákában készült el. Tehát nekem ilyen gondjaim nem voltak. De emellé azért kellett egy kis szakmai tudás is. Fôleg abban az idôszakban, amikor implantátumokat forgalmaztunk. Akkor végeztem egy távoktatásos menedzserképzés-féleséget. Az implantátumokat gyártó cég a világ különbözô részein szervezte ezeket a tanfolyamokat, háromhavonta találkoztunk három-négycsillagos szállodákban, minden luxussal ellátva, de a tanfolyam végén írtunk két tesztet. Ha legalább hetvenöt százalékban teljesítettünk, akkor a cég fizette az ott-tartózkodásunkat, ellenkezô esetben pedig bizony mi. Az ilyen ár vetekedett egy-egy autóéval. Én egyedül voltam Romániából, ketten Magyarországról, egy Szlovákiából, négyen csehek, ketten lengyelek, egy szlovén és két horvát. Ez folyt négy éven keresztül. De nem emlékszem, hogy valamelyikünk is megengedhette volna magának, hogy 4–5 ezer dollárt tegyen ki a zsebébôl egy-egy ilyen alkalomra. Szóval nagyon kemény volt. Sok mindent tanultunk, és tulajdonképpen ennek az eredménye ez a mai cégcsoport.

— Milyen emlékezetes tapasztalatot hozott a következô idôszak?

— 1995–96-ban megnyertünk egy pályázatot, amit az angol nagykövetség egy alapítványon keresztül támogatott, ennek köszönhetôen ingyen kirendeltek hozzánk egy szakembert. Nyugdíjas volt, Charlie Kingston, Kanadából, a vancouveri mûszaki egyetem valamikori rektora. Tanácsadást nyújtott, és átvilágítást végzett, hogy mit kell változtatnunk a fejlôdés érdekében. Öt-hat hónapig volt nálunk, szállást és étkeztetést biztosítottunk neki és feleségének egy bérelt tömbházlakásban. Hétvégeken kirándultunk velük. Nagyon hasznosnak bizonyult Charlie munkája, egyáltalán a jelenléte. Mielôtt elbúcsúzott volna tôlünk, a kezünkbe nyomott egy szinte kétszáz oldalas írást — nevezzük tanulmánynak —, ami azzal a "fejezettel" kezdôdött, hogy ki lop ebben a cégben? És ô felsorolta például, hogy a raktáros mit csinál és mit nem csinál. Charlie tette ezt anélkül, hogy egy szót is tudott volna magyarul vagy románul. Csupán a megfigyeléseire támaszkodhatott. Megbeszéltük vele, hogy melyek a következô lépések, és nagyon komolyan követtem azokat.

— Hol tart ma a Novo Farm?

— A Charlie-epizód után következett a hálózatfejlesztés. Most ott tartunk, hogy tizennégy telephelyünk van az országban. Fôleg mûszaki cikkek kis- és nagykereskedelmével foglalkozunk. Elég összetett szolgáltatást tudunk nyújtani kis, közepes és talán nagy felhasználóknak egyaránt. Hatvanhat alkalmazottunk van, Erdélyben és Bukarestben. Most kezdtünk el fejlôdni más tájakon is.

— Kanyarodjunk vissza kicsit a történetben oda, hogyan jött haza a család.

— A nejem gyermekgyógyászként leszakvizsgázott Budapesten. Amikor mi elmentünk Kolozsvárról, nem csaptuk be magunk után az ajtót, hanem megvártuk a kihelyezést, elfoglaltuk az állásunkat a kórházakban Kolozsváron, kaptunk egy papírt, hogy beleegyeznek abba, hogy külföldön szakvizsgázzunk, és szakorvosként vissza is fognak venni. A nejem minden irata rendben volt, haza is jött, de amikor jelentkezett, kiderült, hogy idôközben meggondolták magukat, és nem ismerték el a szakvizsgáját. Akkor meg kellett várnia a következô szakvizsgaidôszakot, azt ismét letette, ezúttal Marosvásárhelyen. Amikor lette, kiderítették, hogy idôközben megszûnt az állása, tehát versenyvizsgáznia kell. Akkor elkezdett ismét tanulni. De amikor közeledett a vizsga, megszülte második gyermekünket, immár Kolozsváron. Azután még egy évet otthon volt a kicsivel, tehát a vizsga elmaradt. Helyette most a Cosmetic Plant káeftét vezeti. Ô különben a Novo Farm többségi tulajdonosa is.

— A cégcsoport kereskedelemmel és szolgáltatással foglalkozik. Hány vállalkozásból tevôdik össze?

— Négybôl. A gyógyászati témájú árukat nagyon lecsökkentettük. A kereskedelem mûszaki cikkekre vonatkozik. A legújabb az MZ motorkerékpároké. Hobbiként indult, de most úgy néz ki, hogy kinövi magát. Szolgáltatásként raktári berendezések megtervezése, kivitelezése szerepel a kínálatunkon.

Új korszak kezdôdik
— Azzal, hogy júniustól a politika bevonul az üzleti világba, marad-e abban elegendô idô a vállalkozás folytatására a megszokott keretek között? Lesz-e hozzá megfelelô idô, energia stb.?

— Tudom, hogy a politika nagyon sok idôt és energiát fog elvenni. Én a megyei RMDSZ jelöltjeinek rangsorolása elôtt már elkezdtem a felkészülést. Szeretném hangsúlyozni, hogy eddigi eredményeimet nem egyedül értem el. Itt nálunk csapatmunka folyik, a kollégáimmal közösen tárgyaljuk és vitatjuk meg, fogadjuk el a döntéseket. Ezek az emberek ezután is végzik a munkájukat, és átveszik mindazt, amire nekem majd nem jut idôm. Ez számukra is kihívás, de biztos vagyok benne, hogy ügyesen elvégzik a feladatokat. Már tavaly elhatároztuk, hogy ilyen irányban is lépni kell.

— Mekkora szerepet játszott ebben a fordulatban a sikeres kolozsvári magyar üzletembereket tömörítô Euréka Társaság?

— Nagy szerepe volt. Az Euréka baráti társaságként indult, aztán gazdasági és politikai érdekszövetséggé vált. Tagjai között, annak ellenére, hogy szakmai szempontból sokszor alakul ki konkurens viszony, a közösségi ügyekben egyetértés uralkodik. A társaság jelezni kívánja, hogy mûködik. Hogy, bár kicsit késve, de keresi a helyét ebben a városban. Szükség van arra, hogy közösségünk megmaradási esélye és önbecsülése erôsödjék ezáltal. Erre gondoltak, amikor engem felkértek a jelöltségre, és én ehhez tartom magam. Ismétlem, tisztában vagyok azzal, hogy én ebbôl nem nyerek, csak áldozatot hozok, másokért.

— Bár nem akarok rémeket láttatni, de elôfordulhat, hogy a választás nem hozza meg a város többsége által remélt eredményt... És akkor majd nem gyermekgyógyászra, inkább pszichiáterre lesz nagyobb szükség...

— Ez benne van a pakliban. Lehet, hogy más módszereket kell alkalmazni. Lehet, hogy pragmatikusabban kell hozzáállni a dolgokhoz. Én nem akarom bírálni a régi tanácsosokat, mert történt pozitív változás az ô munkájuk nyomán.

— Vérátömlesztésnek számít, hogy az RMDSZ frakciójában üzletemberek is helyek kapnak majd?

— Igen. Rajtam kívül befutó pozícióban van még Irsay Miklós. Mindenkinek el kell ismernie, hogy azért nekünk kissé más a szemléletünk. A városi tanácsosság nem életre szóló tisztség. A normális az lenne, ha egy, de talán még jobb, ha két mandátum letöltése után átadnák a helyüket a következôknek. Ebbôl nem csak a mi közösségünk, hanem az egész kolozsvári társadalom nyerne. A többi pártban is van fiatalítás, cserélôdnek az emberek, tehát úgy néz ki, másképpen fog összeállni és mûködni a városi tanács. Méltóbban Kolozsvárhoz és annak lakosaihoz.

Az oldalt írta, fényképezte, szerkesztette: Ördög I. Béla

Feledhetetlen marad számomra április 18-a, vasárnap délután, amikor sikerült ellátogatnom Bonchidára, gyermekkorom emlékeinek színhelyére. Nem tartottam különösebben a KASTÉLLYAL való találkozástól, hiszen amikor még 9-10 éves voltam, már csak a régi dicsôség, fény, pompa maradványai maradtak a park hiányos fái között.

Családom, de fôleg nagyapám és édesanyám történetei alapján képzeltem el, milyen is lehetett ott felnôni, élni. Kalotaszentkirályi születésû nagyapám véletlenül került gróf Bánffy György mellé, elôször csak kisinasnak. A gróf egy alkalommal Kalotaszentkirályra látogatott, ott is volt birtoka. Megtetszett neki a kis mezítlábas, rövid nadrágos, tiszta tekintetû Marci gyerek, akit magához vett. Teltek, múltak az évek, s a gróf nagyon elégedett volt Marcikával, a késôbbi Marcival. A gróf mindenese volt, vagy ahogyan nagyapám mesélte, komornyikja. Ezt a szót azonban olyan hangsúllyal ejtette ki, amelyben benne volt a felelôsségtudat, a György gróf iránti tisztelet, s talán egy kis félelem is.

A gróf rendkívül éberen aludt, s ha neszt hallott, Marcit kiáltotta éjjel, nappal. Mindig mindenben — már amit megengedett a gróf-komornyik kapcsolat — megkérdezte nagyapám véleményét is. Aztán eljött az idô, amikor Marci tata megnôsült, felesége, Kati, György gróf szakácsnôje lett. Kiválóan fôzött, elégedett is volt vele a gróf. Boldog életet éltek. Három gyermekük született, Mária, Márton és Erzsike (édesanyám). Mindegyikük más egyéniség lett. Édesanyám sokat olvasott, szeretett tanulni, s az eredmény nem is maradt el, tanárnô lett. Mária varrt, kézimunkázott, Mártont pedig a kereskedelem, a fôzés érdekelte, s kiváló szakács lett belôle. Késôbb az Orient Expresszel bejárta Európát.

Csodálatos dolgokat mûvelhet a képzelet. Tisztán emlékszem, a Márton bácsiéknál töltött legizgalmasabb órákat azok jelentették számomra, amikor a régi képeket nézegetve elképzeltem a kastélyban a Mária Terézia szobában egy fogadást, vagy a nagy ebédlôben egy vendégeskedést, vagy akár a gróf egyszemélyes ebédjét. Minden mese élôvé vált elôttem, a csillogó ezüst evôeszköz, ragyogó kristálypoharak, szebbnél szebb porcelánok. Elképzeltem, a lépcsôházban hogyan lépkedtek a puha szônyegen fölfele, szobrocskáktól körülvéve. A kék szalon csillárja hívogatóan csalogatott befele.

Sokszor hívtam unokatestvéreimet a kastélyba. Minek? — válaszolták, ott csak rom van, az emberi kegyetlenség nyoma. Hát valóban úgy volt, s a minap látottak azért nem döbbentettek meg annyira, mert a kastélyban és körülötte megindult valami, ami a hajdani kastélyt próbálja visszaadni nekünk, erdélyi magyaroknak. Ha Marci tata, aki utolsó erejéig védte a kastélyt, láthatná az újjászületô, számára semmivel össze nem hasonlítható várat — ahogyan ô nevezte —, nagyon boldog lenne. Azt is elmondaná, hogy tudtára adja György grófnak, mit mûveltek a kastélyukkal. Érdekes módon nem részletezné, hogy kik, csak úgy emlegetné, hogy a kegyetlen emberek.

A falusiak mesélték, hogyan ôrizte Marci tata a felgyújtott, kifosztott kastély kulcsait, mert a gróf úr rábízta, mondván: Marci fiam, itt magának kell mindenért felelnie. Szegény öreg, milyen becsületes volt az utolsó percig, hogy ragaszkodott a leégett istállókhoz, szobákhoz. Egy darabot sem vett el a gróf úréból, pedig megtehette volna. Becsületes kalotaszegi embernek született, s az is maradt élete végéig.

Szeretném, ha megmaradna az a lendület, amellyel hozzáfogtak a kastély javításához, és hogy ne lépjen közbe a "pénzhiány" gátló tényezôje. Adjon nekik erôt a Jóisten.

Bodrogi Erzsébet

Mindig is nehéz volt megérteni a világ dolgait, helyzetét, de talán mostanában a legnehezebb. Különösen a mi generációnk pechesebb a többinél. Már gyermekkorunkban "kifogtuk" a második világháborút, és az 1956-os forradalom szelleme is megérintett bennünket. Utána a "mindentudó" kommunizmus ígérgette a boldogabb Kánaánt. Ismerjük el, hogy voltak, akik részesedtek is abból a jólétbôl, de a lakosság nagy része hallgatva nélkülözött, szenvedett.

Majd abban a demokráciában reménykedtünk, amely "röpködve" érkezett hozzánk, de fiatalsága miatt voltak és vannak foghíjas mozzanatai. Mert még mindig érezni lehet a kisebbségi sors hátrányait, ami sokféleképpen nyilvánul meg. Hadd ne soroljam, hiszen mindenki sejti, mire gondolok.

Napjainkban a háborús hírek hallatán mindenki nyugtalanná válik, és bizonytalan a jövô iránt. Vannak dolgok, amikrôl nem szeretünk beszélni, vagy nem merünk. Pedig egy demokratikus országban a szólásszabadság lehetôsége adott mindenkinek. Hát legyünk bátrak, és merjük kimondani, megírni sérelmeinket!

Ami az én sérelmemet illeti, gondolom, másokkal is megesett, bár nem mindennapi eset. Ez akkor történt, amikor az újságok megírták, hogy Egeresre áttoltak egy megrakott tehervonat-kocsit fegyverekkel. Honnan? A határon túlról. Mintha Európa határtalan lenne…

Egy reggel csengettek a kapun. Ez a csengetés nem egy megszokott baráti vagy rokoni látogatás jele volt. Váratlan személyek álltak a kapunk elôtt. Rendôrség! És közölték a kapu felé közeledô feleségemmel, hogy ügyészségi engedélyük van, és engedje be ôket. A rendôrség szó hallatára ezernyi gondolat járta át a fejemet, a vérnyomásom felszökött, és az az iszonyat, félelem fogott el, mintha még most is a kommunizmusban élnénk. A rendôrök udvariasan köszöntek, és átnyújtották a házkutatáshoz szükséges ügyészségi felhatalmazást. Ez azt a furcsaságot tartalmazta, hogy egyik szomszédom jelentette, hogy fegyvert rejtegetek a házamban. Errôl akartak a rendôrök meggyôzôdni. A fegyver szó hallatára azonban megkönnyebbültem, mivel tisztában voltam vele, hogy csak félreértésrôl lehet szó. Engedélyt kértek, hogy átvizsgálhassák a ház belsô részét. Az elôszobán át a konyhába érve szemükbe ötlött egy kárpitozott támla, ami a falra volt rögzítve. Kérték, hogy szereljem le, hogy megtekinthessék az eltakart falrészt. Én ezt megtagadtam azzal, hogy meghaladja testi erônlétemet. Erre a három középkorú férfi közül a legizmosabb elég barátságos hangon egy csavarhúzót kért, és leszerelte a támlát, de hát nem találták, amit kerestek. A többi helyiséget is átkutatták, de a fegyver csak nem került elô. Udvarias párbeszéd közben rátértek a jegyzôkönyv kiállítására, és megkértek, hogy egy tanút is hívjak a szomszédból.

Ami a házkutatást illeti, meg a feljelentést, hogy fegyvert rejtegetek, hát ez nem igaz! Én a fegyveremet a hálószobában egy éjjeliszekrény fiókjában tartom, ahová a biztonság emberei nem léptek be. Ezt a "fegyvert" még a 70-es években kaptam ajándékba, s néha csak úgy lövögetek, pattogtatok vele. Ha elutazom kabalaként viszem magammal, vagy a kulcscsomóra akasztom. Hát ennyi.

A három rendôr körülbelül két és fél órát volt nálunk, ami igénybe vette idegrendszerünket, feldúlta lelki nyugalmunkat. De kibírtuk, mint megannyi nehézséget, sanyargatást, amit a szülôföld adott korábban. Reméltük, hogy a múló idô végül meggyógyítja sebeinket, de nem így történt.

Remélem, hogy a közös Európa megteremti a valódi demokráciát, és lehetôséget nyújt minden embernek arra, hogy egyenlô jogokat élvezzen, értékrendjének megfelelôen.

Sajgó Márton

Szomorú szívvel olvasom az Iskola Alapítvány felhívását oktatási-nevelési támogatásra. Azért vagyok szomorú, mert az én híveim, kicsinyke falum magyar gyermekei, vallásórák után hiába kérdezik: — Pap bácsi, mi nem kapunk támogatást, ránk nem gondol senki ? És a kérdésre csak azt válaszolhatom nekik: — Ti nem kaphattok ilyen támogatást, mert az iskolában nem tanultok magyarul!

Itt, a mi vidékünkön már régóta elhalt, az iskola helyett a templomok falai közé szorult a magyar oktatás. Több írásában is elpanaszolta, elsiratta ezt falunk nagy szülötte, Sütô András. Csak itt, a szomszédban nézzek szét a Holttenger vidékén, Uzdiszentpéteren és Tusonban, Mezôméhesen és Mezôzáhon, Kissármáson és Nagycégen, Mezôörményesen és Nagyölyvesen, és szinte egy országnyi területen nincs magyar oktatás. De nem részesülhetnek a magyar kormány figyelmességében Barcsay Jenô szülôfalujában, Katonában, Wass Albert vidékén, a Füzes menti Cegén és Noszolyban sem.

Pedig itt lenne a legnagyobb szükség arra, hogy valaki odafigyeljen ránk és segítsen rajtunk. A legsürgôsebben ide, hozzánk kellene elhozni a bátorítást és reményt. Gyermekeim megfogyatkozott csoportja szombatonként hûségesen jön vallásórára, ahol a tábla elôtt — mint az iskolában — a templomban, a parókia nagyszobájában tanulnak írni és olvasni magyarul. Itt, és sok helyen, már csak mi, a lelkészek engedjük gyermekeinkhez jönni a szavakat, a templom maradt az iskola. De ha nem kapunk biztatást, itt néhány év múlva nem lesz, aki magyarul olvassa falunk nagyjait: a nagy szülöttet, Sütô Andrást, de Kemény Zsigmondot sem, akinek a pusztakamarási föld nyújtott sírhelyet az örök nyugalomhoz.

Híveim és gyermekeim nevében arra kérek hát minden illetékest, hogy az oktatási-nevelési támogatással figyeljenek ránk is, és magyarul már csak a templomban tanuló gyermekeinkre. Hallgassanak erre a gondra is és segítsenek, hogy könnyebb legyen álmuk.

Kulcsár János Levente,
református lelkész

Nagy figyelemmel követjük mi, a kommunista diktatúra elôl Erdélybôl külföldre menekült magyarok, az otthoni eseményeket, fejleményeket. Az erdélyi magyar lapokat mindig elolvasom, hiszen bárhol legyünk is a világon, mi csak magyarok maradunk, a szülôföld pedig mindig hazahív. És szorítunk az otthon maradottakért, fôleg most, a választások elôtt, és arra kérjük a Jó Istent, adjon erôt az erdélyi népnek az egymásra találáshoz, hiszen a fennmaradásunknak csak ez az egyetlen esélye.

Sajnos jelenleg is vannak román politikusok, akik kioltanának minden magyar kezdeményezést, a magyar kultúrának minden cseppjét, mivel a magyar népet ellenségnek tartják. Ezáltal tönkreteszik más nemzet kultúráját, mert nem jönnek rá, hogy egy ország csak akkor szép és gazdag, ha minél színesebb. Így próbálja tönkretenni a kolozsvári polgármester is a szép Kolozsvárt, a híres egyetemi várost. Itt Európában Funar urat színvaknak ismerik, aki csak három színt ismer, és még a padokat, korlátokat is nemzeti színûre festette, ami sehogy sem illik be a városképbe. A Mátyás szoborcsoport körüli ásatásról nem is beszélve, ami szégyenfoltja Európának. Nem ismerek értelmes embert, politikust, aki megmagyarázhatná, hogy mindezt, az ásatásokat meg festést végezze a saját udvarán, és ne közterületen, amely mindnyájunknak kincse.

Azt is szeretnénk, ha megvalósulhatna egy régi álom, a székely autonómia, ehhez hasonlóra számos példa van már Európában. Egy demokratikus országban ezt békésen meg lehet valósítani. Ez lehetne a székely hagyományok, szokások fennmaradásának alapja, így tudna megmaradni egy kiváltságos népcsoport. Éppen itt az ideje annak, hogy magára találjon ez a nép, hiszen szolgált már tatárt, törököt, császárt, románt. A történelem most már igazságot szolgáltathatna. De ehhez is összefogásra lenne szükség az RMDSZ, az ENT vagy más erdélyi szervezetek között, és meg kellene találni azt az ösvényt, amely közös, amely fennmaradásunkhoz, a célhoz vezet.

Márton Árpád, Ausztria

Megdöbbenéssel olvastuk a Szabadságban a Gázfogyasztási bérletek 2005-tôl címû hírt. Úgy tûnik, az országos földgázügyi hatóság alkalmazottai közül is akadt egy okos, aki kitalálta, hogy a villamos mûvekhez hasonlóan, ôk is felszámolhatnának bérleti díjat, amelyen keresztül tetemes összeghez jutnának az ország összes gázfogyasztójától. Mert ugyebár nem elég, hogy évnegyedenként emelik a gáz árát, attól függetlenül, hogy a dollár értéke az utóbbi idôben meg éppen ellenkezôleg, lecsökkent.

Nem is olyan régen nem volt sem áfa, sem bérlet, mindenki kifizette a fogyasztása után megállapított árat, és mindkét fél, szolgáltató és fogyasztó egyaránt elégedett volt. De ma már olyan emberek ülnek az energiaszolgáltatók bársonyszékeiben, akiknek semmi sem elég. Ez abból is látszik, hogy mindig akad valaki, aki azon töpreng, hogy miként lehetne minél nagyobb összeget behajtani a fogyasztótól, a lakosságtól. És persze, hogy ennek is a kis fizetésû, meg kisnyugdíjas emberek látják a kárát.

Nekem is lenne egy ötletem. A parlamenti képviselôk javasolhatnák, hogy az elhasznált levegôért is fizessünk bérleti díjat, ezért köbméterenként állapíthatnák meg az árat, plusz áfát. Itt is meg lehetne állapítani egy különbözô szintû bérletet, akinek nagyobb a pulzusszáma és szaporábban kapkodja a levegôt, annak nagyobb összeget kellene kifizetni. Állítom, hogy nagyon sok pénzre lehetne így szert tenni.

B. I. V.

Amikor hét évvel ezelôtt, elôször találkoztam az Ipp Art kifejezéssel, önkéntelenül is az op-arthoz társítottam, s úgy véltem: a közismert mûvészeti irányzat legújabb, számomra még ismeretlen válfajáról van szó. Pedig az Ipp Artnak vajmi kevés köze van a mûvészi absztrakció meglehetôsen magas fokán álló op-arthoz. Annál több viszont a Berettyó mente egyik legszebb, de a sajnálatos történelmi események miatt gyakorta negatív értelemben emlegetett településéhez, Ipphez. Annak a szilágysági képzômûvészeti alkotótábornak a találó elnevezésérôl van ugyanis szó, amelyet a lelkes mûvészetpártoló, Csepei János álmodott és teremtett meg hét évvel ezelôtt, a híres szárhegyi mûvésztelep mintájára. Innen, Ipprôl indult aztán világhódító útjára az Ipp Art és vált Szilágy megye határain túl is ismertté.

A Mûvelôdés folyóirat támogatásával az ippartosoknak mindjárt alakulásuk, elsô tábori tevékenységük után sikerült betörniük Kolozsvárra, amely aztán állandó zarándokhelyükké is vált. Mifelénk tehát már ismerôsen cseng az Ipp Art elnevezés, s az is, amit takar. Ennek ellenére a csoport minden újabb bemutatkozása élményszerû, s a meglepetés erejével hat. Hiszen a törzsgárda mellett minden évben újabb és újabb jelentkezôk gazdagítják az ippartosok táborát — célkitûzéseik között szerepel egyébként a fiatalok verbuválása és támogatása —, s persze a veteránok is tartogathatnak meglepetéseket, amint azt nemegyszer tapasztalhattuk is a rendszeres, évente megismétlôdô Gy. Szabó Béla Galéria-beli képes beszámolók alkalmával. Az igazi meglepetést azonban ez az értékfelmérô, hét év termését összegezô kiállítás jelenti. Hiszen tudtuk azt eddig is, hogy a jeles zilahi képzômûvész, a táborvezetô Szabó Vilmos neve garancia mindarra, ami az Ipp Arton belül történik, de hogy a kolozsvári Muvészeti Múzeum tágas földszinti termeit ilyen könnyen be tudják tölteni minôségi munkákkal, sôt egyenesen a bôség zavarával küzdjenek, tehát mennyiségi szempontból is ilyen jól álljanak, arra nem gondolunk.

Tíz képzômûvész munkáinak nyújt otthont a Bánffy-palota, s a tíz képzômûvész mindegyike egy-egy külön világ. Ami közös bennük, az a lassan, de folyamatosan átalakuló, menthetetlenül és visszafordíthatatlanul eltûnô múlt jellegzetességeinek, a mindennapok eszköztárának, használati eszközeinek az átmentése a mûvészi szférába. A rohanó idô, a megváltozott életmód halálra ítélte az egykori paraszti lét kellékeit, az itt-ott még fellelhetô relikviák, vagy a mûvészek képzeletében ôrzött emlékképek azonban kimeríthetetlen ihletforrásul szolgálhatnak. Amint azt Szabó Vilmosnál is tapasztaljuk. Azt is mondhatnám: esetében a múltat idézô jelen mûvészi szempontból már a jövôt vetíti elénk. Expresszív, színvilágában ugyan visszafogott, de annál kifejezôbb pasztellek sorozatában jeleníti meg mûvészi ars poeticáját. A tárgyak dicsérete, a tárgyak emlékezete nála sajátos mûvészi kifejezést nyer: az erôteljesen valóságalapú, de mindazonáltal a konstruktivizmustól sem idegen, sôt olykor neoszecessziós jegyeket is felvillantó munkái megbízható állandó jelzôik mellett, a sikeresen kiaknázott variációs lehetôségek rendkívül gazdag skálájával lepnek meg. Egy teremnyi kiállított anyaga kisebbfajta egyéni tárlatnak is beillik. S mennyire idôszerû lenne egy Szabó Vilmos gyûjteményes kiállítás Kolozsváron is!

A tárgyak határozott síkokba fogalmazott geometrikus halmazától egyfajta lírai összegzéssel jut el a lényegig, a részletek mûvészi egésszé fogalmazásáig Adorján Ilona. Ökonomikus színkezelése stílusalakzatként is felfogható: az árnyalatokra épít, ilyenformán hangsúlyozva a lényeget. Egy-egy motívum kiemelésével, központba helyezésével ér el maximális hatást, sikerül érzelmileg is befolyásolnia a nézôt. Barta Ilona is a tárgyak bûvöletében él, ennek a sikeres mûvészi megfogalmazását nyújtja. Ôsi motívumk kelnek életre Váncza Edit lírai hangvételû, kifejezetten nôies, dekorativitásukkal tüntetô munkáin. Ugyanakkor azonban a mûvész egészen más oldaláról is bemutatkozik: lendületes ecsetkezelésû absztrakt színvallomásai nagyméretû olajképekben öltenek testet.

Szabó Attila a meglepetések embere. Míves grafikáira, kitûnô rajzkészségére már évekkel ezelôtt felfigyeltünk — akkor még diák volt —, tavaly számítógépes grafikáival hívta fel magára a figyelmet, hogy most amolyan vérbeli festôként is berobbanjon. Erôteljes színeivel, határozott fogalmazásmódjával, rendkívül szuggesztív festôi kommunikációs készségével azonnal megragadja a nézô figyelmét. Különleges hatást ér el a síkok sajátos modellálásával, olykor egymásra helyezésükkel, máskor pedig a végtelen terek érzékeltetésével. Rajzkészsége sikeresen egészíti ki sajátos színlátását: ennek talán legkifejezôbb példáját a Kettôs portré jelenti. A másik meglepetést a még fiatalabb, fôiskolás Nagy Dániel munkái szolgáltatják. Festôi látásmódja olyan született tehetségre vall, amelyet a pályakezdô muvésznek már eddig is sikerült gyümölcsöztetnie. Rendkívül kifejezô, sejtelmesen sokat ígérô és nyújtó, a figurativitásra épülô alkotási módszere, kifejezôeszközeinek sajátos, következetes alkalmazása révén vezet el abba a valóságelemekre épített álomvilágba, amely csakis az övé, s amelynek szabályai között oly könnyeden, s oly hatásosan mozog. Hajdu Attila a számítógép igénybevételével alkotja meg groteszkre épített világát. Akár azt is mondhatnám: görbe tükröt tart elénk. Chis Monica a lírai absztrakt és a dekorativitás fele vonzódik, míg Márkus László a realizmus talaján marad és jeleníti meg a tájat és emberét. És örömmel fedeztük fel a kolozsvári Novák Ildikó munkáit is a tárlaton, aki meghívott vendégként járult hozzá az elvonatkoztatás magasiskoláját kijárt, fölöttébb látványos, gondolatébresztô, nagyméretû munkáival a tárlat sikeréhez.

Németh Júlia

"Részemrôl biztosítok mindenkit, hogy

minden erômet hazám és mûvelôdési céljaira szentelem."

( Jókai Kolozsvárt. Magyar Polgár, 1876. aug. 6.)

Színes világával, varázslatos meseszövésével, regényeinek, elbeszéléseinek különös hangulatával bilincseli le mindenkori olvasóit, igézi meg pályatársait, követôit. Külföld is hamar megismerte. Szinte lehetetlen számbavenni, hány nyelvre fordították le mûveit. Mondhatni, más nyelven a legolvasottabb magyar író. Sajnos nem mindig az igazi értékei miatt: nem könnyû ugyanis, gyakran lehetetlen fordításban újrateremteni színtereit, alakjait, nyelvi fordulatait, kifejezéseinek sajátos ízeit. Mint ahogy a magyar olvasó számára is nehéz szavakba foglalni a Jókai-hatás titkát, örökségének elevenségét.

A mûveit átszövô magyar protestantizmus szellemét már a szülôházban énekelt zsoltárok kínálták számára. S már gyermekkorában hajlamot érez a festészet és a költészet iránt. Arcképeket készít ismerôseirôl, szülôvárosának "kitûnôségeirôl", saját magáról is. Alig kilencéves, amikor két verse napvilágot lát, tizenhat évesen díjazzák, és nemsokára a Tudományos Akadémia részesíti dicséretben pályázatra beküldött írását.

Hetvenedik évében, több mint fél évszázadnyi írói mûködése után vallja meg önéletírásában: "S én tudom most is viselni a munka terhét, élvezni az örömöket, dacolni a szenvedésekkel, s remélni a jövendôben. Minden este úgy hajtom álomra a fejemet, mint aki a számadásait végképp befejezte, s minden reggel úgy kelek fel, mint aki elôtt még évtizedek feladatai állnak."

Mûvei — még életében — száz kötetben jelentek meg. Díszkiadásban. Úgy tudom, csak 20. századi utóda, Krúdy Gyula írt ennyit. S közben minden érdekelte a 19. század nagy álmodozóját: szakembereket csodálatra késztetô jártasságra tett szert a legkülönbözôbb tudományágakban (bizonyságul szolgálnak rá regényei), lapot szerkesztett, publicisztikája nagyobb, figyelemreméltóbb, mint gondolnánk, s közben jutott ideje a közéletre is.

A magyar történelem sorsformáló eseményeinek volt szemtanúja, cselekvô résztvevôje: a nemzeti kiteljesedést célul kitûzô reformkornak, a nagy elképzelések megvalósítására vállalkozó 1848-49-es szabadságharcnak, a Világost követô önkényuralomnak, a kényszer-szülte 1867-es kiegyezésnek s az új század születésének. Benne élt a változó világban, otthon érezte magát a régi és az új hazájában.

"...Én folyton együtt maradtam a megújulókkal; az új a régibôl támadt, s én együtt fejlôdtem vele" — olvashatjuk az elôbb megidézett visszaemlékezésében. Némi leegyszerûsítéssel azt mondhatnánk, ilyen volt sorsa is. Miként egyik tréfásan ironikus önjellemzésében kifejezte: volt a nyakán hóhér kötele és érdemrend szalagja — ugyanattól a királytól.

Képzelete nem ismerte a térbeli és idôbeli határokat. Pegazus patkójától sohasem taposott tájak, a legkülönbözôbb korszakok, nemes emberi cselekedetek, kételyeket legyûrô hit, ábrándokat és valóságot kibékítô vágyak, múltakat ébren tartó nosztalgiák, képzeletben megálmodott jövô — kelnek életre Jókai ritka ragyogású mûvészetében. Emlékezzünk a nemzeti mûvelôdés jegyében fogant regénye, az És mégis mozog a föld mûvészhôsének hitvallására: "Amivel a költô teremt, az a képzelem — a fantázia. — Annak a hatalma pedig egybefoglalja az ismert világot. A költônek mindent maga elôtt kell látnia, a pokoltól az égig."

A mozdulni nem akaró földdarab meghódítására vállalkozó "nyughatatlan ember" szavai az íróé is lehetnének, hisz regényei, elbeszélései, valóságot és fantáziát egymásba szövô világba kalauzolnak el bennünket. A legnagyobbakra jellemzô módon: nyelvünk minden rétegébôl merítve, a leírt szó erejét tisztelô könnyedséggel, az olvasót lenyûgözô elôadásban, változatos kifejezési formákat harmonikusan egyesítô stílusban.

Ezzel teremtett olvasóközönséget. Mûvészetének ez a beláthatatlan és titkokkal teli birodalma nyûgözte le utódjait is. A bûvkörébôl szabadulni nem tudó Mikszáth Kálmán száz esztendôvel ezelôtt attól az írótól vett búcsút, aki "zengzetes nyelven" lelkesítette nemzetét.

Legyen szabad bôvebben idézni ebbôl a mély átéléssel megírt, a századdal eltávozó író egyéniségét és a lezáruló mû egyediségét érzékeltetô nekrológból:

"Amit gondolt, amit álmodott, amit érzett nyolcvan hosszú éven keresztül, az ott van a könyv-szekrényeiben. Mindenki örökölt az öregtôl. S bár millió részre szakadt az örökség, mindenki megkapta az egészet. [ ...]

Ha minden alakja megelevenednék, amely fényes fantáziájából kihasadt, és a koporsója elôtt menne, el volna állva az út az Akadémiától a Kerepesi temetôig daliákkal, páncélos hôsökkel, spáhikkal, janicsárokkal, tündérekkel, najákkal, nimfákkal, gnómokkal, apró leaotungi emberkékkel. Az volna az igazi, színekben gazdag fejedelmi temetés. [...]

Még a halál is olyan játszi volt, olyan könnyed, olyan gyöngéd hozzá. Nem a kaszájával vágta le, mint a többi embert, hanem tán egy virágszállal sújtott rá, s lelke szelíden átröppent a virágra. Semmije se fájt, betegségében is alig hitt, a halál eszébe se jutott. Tegnap este, mikor a többi órák kilencet ütöttek a lakásban, ô is elkérte a zsebóráját, hogy hozzájuk igazítsa.

Felhúzta és óvatosan letette maga mellé, az éjjeliszekrényre. Hallgatta percenként, hogy ketyeg-e, aztán felé hanyatlott feje, sóhajtott, és örökre megszûnt a szíve verni.

Csak az óra ketyegett tovább."

Mintha az örök idôt, a Jókai könyveibe zárt szépségeket jelezné — folytathatnám a megrendülést bensôségessé oldó sorokat.

Mikszáth folytatta Jókai élesztését. Két év múlva Jókai Mór élete és kora címmel a modellt és mûvészi megteremtôjét egyszerre láttató, nem szokványos életrajzban követi nyomon — emberközelbôl — a csaknem egy évszázadot átívelô írói pályát.

Jókai Mór társadalmi-nemzeti megújhodást ígérô, reményekre jogosító korszakban — 1848 elôestéjén — vesz tollat a kezébe, egyszerre Petôfivel, Arany Jánossal. Akkor, amikor még — a Szózat költôjének, Vörösmarty Mihálynak verssorait kölcsönözve — "tiszta volt az ég", amikor még "örömtôl reszketett a lég". Jókai ebbe a korszakba született bele, örök optimizmusát ezek az évek is érlelték, és számára is életre szóló élmény az 1848–49-es forradalom és szabadságharc. Ott van a márciusi ifjak között, demokratizmusa jeléül nevében az y-t ekkor cseréli fel i-re, Kossuthot elkíséri alföldi toborzóútjára (Ô a közvetítô, amikor Rózsa Sándor — szabadcsapatával — felajánlja szolgálatait Kossuthnak).

Egy ideig bujdosnia kell neki is, írásai egy ideig csak álnéven láthatnak napvilágot. Mennyi szenvedéllyel, milyen határtalan lelkesedéssel emlékszik vissza önéletrajzában ezekre a történelemformáló napokra évtizedek távlatából: "Sok nagyidôt megértem azóta, de ehhez hasonló napokat nem ismétel a történelem soha.

Láttam azt a szellemóriást, aki a népet felköltötte halálos álmából, hallottam a szavait, amik hôsöket teremtettek a békés polgárokból; hadsorok nôttek a földbôl elô; napok alatt százezer férfi állt fegyverben, zászló alatt, a haza védelmére halálban elszánva.

Óh az én mézes heteimnek legédesebb napjai!"

Elsô nagy regényeit (Az egy magyar nábobot, 1853–54; Kárpáthy Zoltánt, 1854–55), a "csillagoltó sötétségben" (a levert szabadságharc fölött virrasztó Vajda János szavai) írja. Akkor idézi meg a közelmúlt fényes napjait, amikor úgy tûnt: Petôfi Segesvár melletti sírja mintha egy egész nemzet reményeit temette volna el. Mintha — mondom —, mert a nemzet remélt, visszavárta Kossuthot, a kor költôi, írói ôrizték ezeket a vágyakat. A nemzeti katasztrófába beleôszült, testileg-lelkileg megrokkant Vörösmarty ezért tudja megôrizni hitét ("Lesz még egyszer ünnep a világon."), a "nagy tenger-éjszakában" ezért érezte értelmét a virrasztásnak Vajda János, ezért nem tudta letenni a lantot Arany János a kétségbeejtô helyzetben sem, ezért biztatta Tompa Mihály költô-társait ("Fiaim, csak énekeljetek!"), és néhány év múlva ezért válhattak idôszerûvé Madách emberiség-költeményében — vigasztalan képsorok után — a bízva bízás igéi.

Jókai elbeszéléseiben, regényeiben, visszaemlékezéseiben újra és újra megelevenednek a "lélekformáló idôk". Húsz év múlva egy család történetébe ágyazva (eszményítô romantikával és azzal a hittel, hogy 48 eszméit el lehet érni) már-már mitikussá növeszti a gigászi küzdelem hôseit. Ahogy Németh László megfigyelte: "Itt nemcsak gyönyörködtetni akar, hanem meg akar éreztetni valami nagyon szépet, valami igen magyart, valami igazán emberit."

A remények romjain mindent újra kellett kezdeni. S ennek az újrakezdésnek a jegyében születik meg az Egy magyar nábob, amellyel (a század elsô felének, a magyar történelem nagy korszakának megidézésével) a nemzet összefogását, a nemzeti egységet kívánta erôsíteni. Nem véletlen, hogy a regény "megköltésére" emlékezve — negyven év távlatából — mûvének (mondhatnám: akkori mûveinek) korhozkötöttségére, "illúzióinak" "realitására" kívánja felhívni új olvasóinak figyelmét. Az 1893-as kiadást kísérô visszaemlékezésében olvashatjuk: "Puszta fantáziával lehet írni: szép meséket; fantázia nélkül lehet írni: remek korrajzokat; de a regényírásnál egyesülni kell mind a kettônek. A regényírónak érezni is kell, tudni is kell, ébren is kell látni, álmodni is kell tudni. Ez az én elméletem."

Jókai írásmûvészetének egyik legszembetûnôbb ismérvét érzékeltetik ezek a sorok: tapasztalás és képzelet, élethûség és eszmény egymást kiegészítô összefonódását. A kettô — maga mondja el — addig nem talált egymásra: "hol a képzelem, hol az életismeret ragadta magával a másikat".

Okkal emlegetik az életmû egészében rangos helyet elfoglaló Egy magyar nábobot és folytatását, a Kárpáthy Zoltánt a magyar reformkorszak regényeiként. A történelmi és kortárs alakokról mintázott, romantikusan felnagyított hôsök (akárcsak a "kisemberek") a nemzeti összefogás szükségességének megtestesítôi ezekben a mûvekben. Ezért van az, hogy a magasztos eszmék vonzáskörében a magyar parlagot jelképezô nábobnak is megadja az író a megtisztulás lehetôségét. (Csak a hazafiatlan, vagyonát külföldön elfecsérelô Kárpáthy Abellinónak nem kegyelmez). Az addig céltalan életet folytató magyar fôúr Kárpáthy János megjavul, végrendeletében ekképpen hagyakozik: "Akarom, hogy fiam jobb legyen, mint én voltam. Talán az ô erényeiért megbocsátja az Isten, megbocsátja a haza, amit ellen vétettünk én és az ôseim és azok mind, akik hozzám hasonló életet éltek. Mutassa ô meg életével, milyeneknek kellett volna lennünk."

Az új nemzedék, Kárpáthy Zoltán ezzel az útravalóval indul el, ezzel az erkölcsi paranccsal lát hozzá nemes szándékai megvalósításához.

A néhány év múlva írott, az önkényuralmi rendszer korában játszódó (azt némiképp megszépítô), mûvészileg egyik legegységesebb regényében, Az új földesúrban (1862) is tetten érhetô egy ilyenfajta szerepvállalás: a "tûrés és várás" folytán, a hódító meghódításával elérhetô a nemzeti egység gondolata. Ahogy maga Jókai harminchárom év múlva az új kiadás utóhangjában megidézi a passzív ellenállás idôszakát: "... Voltak emberek, akik lemondtak az élet minden kényelmérôl — azért, hogy a hatalomnak akadályt gördítsenek útjába. Nem különcök voltak: az egész nemzet érzelmeinek a megtestesülései voltak."

Jókai regényírói mûvészetének legszembetûnôbb erényeirôl árulkodnak ezek a mûvek: kiapadhatatlan meseszövés, szereplôk, pompásan megteremtett életképek, anekdota, patetikusság és intimitás, humor és meghittség, korfestés és krónikás hangnem harmonikus egymásra találásának válunk részeseivé.

Jókai ezekkel a regényekkel alapozta meg hírnevét, vált a. szabadságot követô évtizedben a legolvasottabb magyar íróvá. Patetikusan szólva: egy nemzet vigasztalójává.

Az elkövetkezô évek, évtizedek alkotásaiban (Rab Ráby, A kôszívû ember fiai, Kiskirályok) vissza-visszatérnek korábbi témái, alakjai A változó világgal azonban az élet új területeire, másfajta emberi kapcsolatokatra is felfigyel. A polgárosodás felgyorsulásával új embertípusok, addig nem tapasztalt helyzetek jelennek meg az ô mûveiben is. A Fekete gyémántok (1870), Az arany ember (1872) tanúsítják, mennyire megragadták írónkat az új körülmények, az olyan, társadalmilag más világból jött emberek, mint amilyen Berend Iván vagy a már jóval kevesebb illúzióval megalkotott "arany ember". Az arany ember, Timár Mihály a már nem mitikus nagyság, a regény szereplôi csaknem mind megfosztottjai az életnek, hiszen nem úgy élnek, ahogy szeretnének. Mások az életcéljaik, másként próbálnak boldogok lenni. És másként tárulkoznak elénk: belsô világuk válik fontossá az író számára, minden más mûvészi elem ezt szolgálja ebben a Jókai-regényben. A meseszövés romantikája és a lélekrajz egymásra találása az író talán egyetlen regényében sem olyan sikerült, mint itt. Cselekmény, jellemrajz, leírás, jelképes motívumok, vallomásos líraiság, legendásítás, sejtelmek és látomások, a nyelvi lelemények: kivételes mûvészi formában lelnek egymásra ebben a morális küzdelemsorozatban.

Nem szerencsés tehát Jókai Mór oly sokszínû, írói eszköztárát tekintve is annyira összetett mûvészetét egyetlen áramlatba beszorítani. Kétségtelen, a magyar romantika kiemelkedô egyénisége, mégis leszûkítés lenne csak egyetlen irányzat szemszögébôl értelmezni. És még nagyobb tévedés lenne másfajta esztétikai elvek, mércék alapján megítélni, mint amit a mûvek, az író sajátos alkotási eljárásai kínálnak. Mint ahogy Jókai romantikájában is elsôsorban az a mûvészi értéket hordozó, amit az egész európai irodalmat (mûvészetet) megtermékenyítô romantikából egyedivé tudott tenni. Amit abból saját írásmûvészetében újrateremtett, több mint hétszáz éves irodalmunk eleven részévé avatott.

Persze zaklatott, más értékrendeket tisztelô korunkban lehetnek olyanok, akik esetleg nem érzik Jókait eléggé korszerûnek, mainak. A kishitûek nem valószínû, hogy a nemzetet és a világot megváltani akarók bûvkörébe kerülnek. Mégis azt hiszem, ha egy nemzeti irodalom a nemzet önképe, önértelmezése (ahogy én gondolom), akkor a Szentirmay Rudolfok, a Kárpáthy Zoltánok, a Jenôy Kálmánok, a Berend Ivánok, a Baradlaynék és a Baradlay-fiúk örökérvényû értékek megtestesítôi, akárcsak a boldogság szigetét Noémi módján megteremtô nôk, a már-már hihetetlen szép szerelmek, az álomszerû tájak vagy a Jókai -könyvek el nem múló hangulatai.

A másik nagy kortárs, Kemény Zsigmond történelmünk tanulságaiból szôtte ábránd és valóság egyensúlyát keresô regényeit, elbeszéléseit, Jókai illúzióknak tûnô ábrándokkal, nemes érzelmek, eszmék ébrentartásával élesztette a reményt, emelte a valóságot a mesék birodalmába. (Úgy hiszem, mindkettôre szükség van — az életben is.)

Ezért kerülhettek vonzáskörébe más-más felfogású és alkatú írók, költôk: Mikszáth Kálmán, Ady Endre, Babits Mihály, Krúdy Gyula, Szabó Dezsô, Márai Sándor (és sorolhatnám a neveket), ezért tekintették sokan elôdjüknek.

A magyar próza megújítója, Krúdy Gyula sokszor megidézte, egyik alkalommal ilyenképpen: "Egy-két emberöltônek a szeme szokott ahhoz, hogy ezt a nevet majdnem mindennap lássa. Hiszen a Petôfi nevén kívül ezt a nevet nyomtatták a legtöbbször a magyar nyomtatók." Jókai –- olvashatjuk tovább — "beláthatatlan idôkig" megmarad "fogalomnak a magyar elmékben".

Kozma Dezsô

A 10. és 11. oldalt szerkesztette: Németh Júlia

Liszt Ferenc, az európai romantika nagymestere mint operaszerzô? Ráadásul olyan operáé, amelyet keletkezése óta a feledés patinája és a partitúra feltételezett elvesztôdése "takart el" a zenekedvelôk elôl? Képtelenségnek tûnt, hogy a tizennégy éves, koraérett géniusz ezen alkotása túlélte volna az idôk próbáját — ám mégis ez történt, sôt, fônixmadárként "feltámadt" a több mint másfél évszázada nem játszott opera. Az április 22-i bemutató sikere azonban több tényezônek köszönhetô: elsôsorban a kiváló zenei érzékkel megáldott Selmeczi Györgynek, másrészt a tehetséges budapesti rendezônek, Silló Sándornak — és nem utolsósorban a Kolozsvári Magyar Opera tagjainak.

*
Ami a zenét illeti, ez egyrészt a klasszikus, másrészt a preromantikus opera hagyományaiból indul ki, de méltán nevezhetjük vérbeli romantikus alkotásnak, amelyben a regényes, fantasztikus beállítottság dominál. Már a nyitány elsô hangjaitól kezdve sejtelmességet, drámaiságot és szenvedélyt sugall. Van benne pátosz és olyan hangulati töltet, amely túlmutat azon, hogy ezt az operát pusztán zenetörténeti kordokumentumnak nyilvánítsuk. Szintén a romantikus zenemûvekre jellemzô dallamosságot figyelhetjük meg mind a zene- és az énekkar, mind a szólisták részérôl. A tenor fôszerep itt is kitûnik vokális nehézségeivel: a magas regiszterû hangok megszólaltatása, a hosszú zenei frázisok hibátlan megvalósítása jelentôs erôpróbát jelentett. Csak találgatni lehetne, hogy Liszt miért nem írt több operát, hiszen már ez az egyetlen alkotás is, amelyet kamaszként komponált, reménykeltônek mondható. Hogy még nem az a liszti zenei világ, amelyet a szimfonikus- és zongoramûvekbôl ismerünk? Nem, de tagadhatatlan operamuzsika, és semmiképpen nem nevezhetô elôtanulmánynak, a liszti szimfonikus zene elôfutárának.

*
A budapesti vendégrendezô, Silló Sándor kiválóan ismeri az operarendezés csínját-bínját, és a gügye történetbôl érdekes mesét teremt: más (zenés) színházi alkotásokkal ellentétben ennek a darabnak nincsen konfliktusa — a pozitív szféra (az igaz szerelem) igaz, gyôzedelmeskedik, de nem a negatívum, hanem az emberi (nôi?) nagyravágyás felett. A darab cselekménye ugyanis bosszantóan bamba: Don Sanche a szerelem kastélyához ér, de hogy miért akar oda bemenni, azt nem tudjuk. Hogy szíve hölgye miért nem szereti, az sem világos a nézô elôtt. S hogy a bátor hôs szerelme ne maradjon viszonzatlan, a jólelkû Alidor, a szerelem kastélyának ura, aki egyébként varázsló, vihart kavar, mire a kôszívû Elzire és kísérete bebocsátást kér a várba. Úgy tûnik, minden hiába: Elzire nem hajlandó elfogadni Don Sanche esdeklô szerelmét, és ezért csak a várkastélyon kívül térhet pihenésre. Álmából felébredve sem tér jobb belátásra, de a nôrabló Romualde-nak álcázott Alidor és Don Sanche párbaja, valamint a hôs halála az, ami megtöri. Mi mást tehet ekkor a jószívû varázsló, minthogy feltámasztja a hôst, aki végre boldogan öleli magához imádottját. Minden jó, ha a vége jó alapon a kastély lakói üdvözlik az új párt, majd a szerelmet dicsôítô fináléval zárul a mû. Rendezô legyen a talpán, aki ezt a librettót a ma embere számára vonzóvá tudja tenni. Sillónak nem csak ez sikerül, hanem olyan lélegzetelállítóan izgalmas produkciót varázsol a színpadra, amelynek nem lehet ellenállni. Persze, a statikus részeket nem lehet kiiktatni, de még ilyenkor sem unatkozhat a nézô: a szereplôk ízléses mozgatása megteszi hatását. Az ének- és balettkar kollektív szereplôként szervesen kapcsolódik a mû egészéhez: kiváló színpadi megvalósításnak tartom a viharjelenetet az elsô felvonásból és az opera fináléját, hogy csak néhányat említsek a rendezô inventivitásának bizonyítékaként. A szereplôk romantikus egysíkúsága ugyan nem segíti sem a rendezôt, sem az énekeseket, mégsem mondhatjuk azt, hogy a figurák unalmasak lennének.

Általában megelégszik a színpadtérrel, csupán két esetben tér el ettôl, ezek azonban funkcionálisak, és a mû érdekét szolgálják. Az opera fináléja, amikor Don Sanche a színpad mögül érkezik, azt az érzést kelti, mintha tényleg halottaiból támadt volna fel. A darab végi meghajlásokban is újít: a megszokottól eltérôen elôször a két fôszereplô jelenik és hajol meg — ôk is a színpad mögül feltáruló helyiségbôl érkeznek —, majd jobb és bal oldalról a többi szereplô, valamint az ének- és balettkar tagjai hajoltak meg a közönség elôtt.

Díszlettervezôként is remekelt Silló: a díszlet érdekes, szokatlan, de korszerû és hatásos: dominál a fehér szín, amely jól mutat ugyan a színpadon, ám a szereplôk lábnyomai is látszottak az elôadás végén. Jó megoldás a várfalként (várkapuként?) vagy lépcsôként is használható díszletelem. A színpadtér megfelelô helyet biztosított mindenkinek.

A kosztümtervezô Witlinger Margit alkotásai méltán nevezhetôk mûvészinek: hûen igazodtak a mese világához, de egyúttal modernek, ízlésesek és roppant kellemes színhatást eredményeztek. Ami a szereplôk ruháit illeti, a hagyományos szimbolika jegyében fogantak: a rokonszenves, bátor ifjú hôs Don Sanche ruhája meleg tónusú drapp, arany díszítéssel, a kôszívû Elzire ruhája hideg türkiz árnyalatú, a jószívû varázsló sötétpiros-fekete ruhája sem rémisztô, hanem a szereplô pozitív voltát hangsúlyozza. Zelis sötétlila ruhája jól mutat, a varázsló segédjének élénk banánsárga és kékes-zöldes ruhája is a figura kedvességét sugallja. A szerelemrôl éneklô Hölgy élénkpiros ruhája vajmi keveset takar viselôje bájaiból, de megmarad a jó ízlés határain belül.

A karmester Selmeczi György ismét bebizonyította sokoldalúságát: magától értetôdô természetességgel és jó stílusismerettel vezényelte ezt a romantikus operát. Az ismert Szerelmi álmodozás címû lied kísérete tökéletes volt. Az újdonság erejével hatott a színpad mögül felhangzó zongoraszó, amely roppant kellemes zenei élményt nyújtott. A zenekari tagok is kellôképpen hozzájárultak a komponista és a karmester mûvészi intencióinak megvalósításához.

Az énekkar jó teljesítménye ismét Kulcsár Szabolcs karigazgatót dicséri: árnyalt dinamika és átéltség jellemezte az opera kórusrészleteit.

A koreográfus Jakab Melinda mozgásszínháza is telitalálatnak bizonyult. Eszünkbe se jutott volna, hogy a szerelmet ilyen árnyaltan lehet illusztrálni. Akár a mozdulatok sokasága, akár egy-egy gesztus töredéke elég volt ahhoz, hogy a szerelem mindent elsöprô, átható erejét érezzük. Finomság, légiesség és mindenekelôtt fantázia jellemezte a koreográfiát. Az énekkar tagjai is ezt a mozgásirányzatot követték.

Pataki Adorjánnak Don Sanche-ként nagymértékben sikerült legyôznie szólamának vokális nehézségeit: ismét hallhattuk szép csengésû, erôs hangját, amely a fiatal énekes kiteljesedô karrierjének alappillérét képezi. Csak a nagyon szigorú bírálat tenné szóvá azokat az apróságokat, amelyek a tökéletes megvalósításhoz hiányoztak. Szövegmondása érthetô volt. A romantikus hôsök kliséjét túllépve szimpatikus, sôt, roppant megnyerô figurát keltett életre. (Egy pillanatra az is átsuhant az agyamon: micsoda halvérû nôszemély az, akinek szíve nem gyullad lángra e jó kiállású fiatalember láttán?)

Elzire szerepében Molnár Mária szintén remekelt: nem csak gyönyörû hangját volt öröm hallani, hanem színészi képességei is kibontakozhattak: meggyôzô volt mint a hideg, méltóságot parancsoló, trónra vágyó nô, valamint a szerelem bûvöletében, egy addig nem tapasztalt érzelem hatása alatt új életre születô asszony. A viharjelenetben mozgása nagyon kifejezô volt: ide-oda hajladozva tényleg az volt az érzésünk, mintha kétségbeesetten menekülne az égiháború csapásai elôl. Színpadi megjelenése is kifejezô: királynôi termete, finom vonásai vérbeli hercegnôt teremtettek, aki kôszívûsége, kezdeti hajthatatlansága ellenére sem volt ellenszenves. Itt tényleg csak egy kis varázslatra volt szükség, hogy igazi énje — a melegszívû, szeretetre vágyó és azt adni tudó asszony — megjelenjen elôttünk. Ez az a szereplô, aki a darab folyamán a legnagyobb átváltozásra volt képes — és ezt a mûvésznô hitelesen valósította meg. Don Sanche és Romualde párharcában érdekes mimikával és színpadi mozgással sugallta a lelkében végbemenô változásokat: eleinte büszkén, inkább érdeklôdéssel figyeli a két hôs párbaját, majd a lelki megrendülés testtartásában is érezhetôvé vált.

Bancsov Károly szuggesztív figurát varázsolt elénk, akinek legjellemzôbb vonása a másokon való segíteni akarás volt. Attól sem riadt meg, ha ehhez a mágia és a fortély segítségét kellett igénybe vennie. Romualde álarcában viszont kellôen marcona kinézésû és ellenszenves volt. Az opera végén, amikor Alidorként jelenik meg Elzire elôtt, újra a jólelkû várúr-varázsló állt elôttünk. (A történet alapvetô hiányosságának tartom azt, hogy Alidor, a szerelmesek kastélyának várura miért van egyedül, pár nélkül?)

Pataki Enikô kedves, szimpatikus Apródot alakított (én kinevezném varázslósegédnek), akiben volt élet és természetesség. Színpadi mozgását hajlékonyság és kecsesség jellemezte. Jó hangi diszpozícióban énekelt.

Székely Zselyke, a Hölgy szenvedélyességet és erotikát sugárzott. Simogató, lágy mozdulatai, egész lénye a szerelem minden gátat elsöprô erejét sugallta. A Liszt-lied eléneklése az opera egyik legsikerültebb száma volt.

Mányoki Mária Zelisként (Elzire kísérôjeként) tenyeres-talpas, vaskos humorú és a mûvésznô természetébôl fakadó derû jóvoltából vált szimpatikus figurává. Mégis, számomra ez volt az egyetlen figura, aki inkább a közönségesség határát súrolta, a " piaci kofá"-ra jellemzô stílusra emlékeztetett. Énekszólamában jól érvényesült szép hangszíne, érthetô szövegmondása.

Az összes szereplôrôl elmondható, hogy kiemelkedô teljesítményt nyújtott, amelynek alapja nem csak a partitúra, azaz a szólamok tökéletes elsajátítása, hanem a Liszt-muzsika iránti tisztelet és — miért ne? — szeretet volt.

*
Kár, hogy a csütörtök esti, de a vasárnap délutáni elôadásra sem telt meg a nézôtér. A szakma képviselôi, a kolozsvári szellemi elit jó néhány személyisége, de a jó félháznyi közönség gyér tapsikálása sem hatott túlságosan ösztönzôleg, bátorítólag az elôadómûvészekre. Többet, melegebb fogadtatást érdemeltek volna. Az esemény konkrét zenetörténeti fontosságáról már szó esett egy elôbbi írásban. Talán eltelik még egy évszázad, amíg ezt az operát valahol ismét bemutatják, de úgy vélem, az elôadómûvészek munkája nem volt hiábavaló, és releváns mûvészi élményben volt részünk. Kíváncsi lennék a mû erdélyi vagy akár anyaországi vendégszerepeltetésének visszhangjára. Olyan produkciót láthatott-hallhatott a közönség, amely más, hasonló formátumú operaháznak is dicséretére vált volna.

Még ha nem is fogjuk megtalálni a szerelem kastélyát, de az elôadás után minket is áthat(hat)ott a boldogság érzése: ha másért nem, hát azért, mert a komolyzene — és ezen belül az operamuzsika — révén olyan szellemi közegbe leszünk bejáratosak, amelyek sokak elôtt zárva maradnak. Mint a szerelem kastélya a szerelemre képtelenek elôtt.

Hintós Diana

A Molt minden a régióban felmerülô esetleges akvizíció vagy tranzakció érdekli — mondta Lukács Bea szóvivô arra a lapértesülésre reagálva, miszerint a Shell magyarországi érdekeltsége esetleg eladná a társaság romániai benzinkút-hálózatát.

Lukács Bea hozzátette, az ügyben semmilyen konkrétumról nem tud beszámolni, minden más ezzel kapcsolatos hír csak találgatásnak minôsíthetô.

Egyes hazai hírek szerint a Shell, miután 2003-ban 23 romániai töltôállomását már eladta a Molnak, megválna a további 58-tól is.

Romániában jelenleg a benzinkutat üzemeltetôk között a darabszámok alapján 40 százalékos részesedéssel rendelkeznek az úgynevezett "fehér", vagyis nem nemzetközi brandhez tartozó kutak. A piacvezetô márka a Petrom, mintegy 600 töltôállomással. A szintén magyar tulajdonban lévô Rompetrol 220, az orosz Lukoil 229, az OMV 53, a Shell 58, az Agip 20 kúttal rendelkezik.

A Mol leányvállalata, a Mol Románia jelenleg 74 kúttal rendelkezik, azzal a 23-mal együtt, amit tavaly vett át a Shelltôl. Az átvett kutak többsége már Mol logót visel. A Mol az év végére új beruházásokkal 80-ra növeli kútjainak számát. A Mol és az osztrák OMV eközben egyaránt versenyben van a Petrom privatizációs pályázatán.

Április 30., péntek

A Román Nemzeti Bank mai árfolyamai: 1 euró = 40 430 lej, 1 USD = 34 169 lej, 1 magyar forint = 160 lej.

A kolozsvári Báthory István Líceum április 28–május 2. között ünnepli az iskola 425 éves fennállását. Ebbôl az alkalomból iskolatalálkozót szervez, amelyre minden volt diákot és tanárt szeretettel meghív. Az Öregdiák találkozó programja: május 1.: 9.00: Hálaadó istentisztelet a Piarista templomban; 10.00: Találkozás az osztályokban — bejelentkezés; 11.00: Ballagás a folyosókon, levonulás az udvarra; 12.00: Ünnepély az iskola udvarán; 13.00: Majális a Szent Jóska udvarán. Május 2.: 10.00: nosztalgiakirándulás a létai ásatási tábor helyszínére. Indulás az iskola elôl. Részletek: www.bathory-szuloi-szovetseg.ro.

Egyetemista pár májustól kiadó lakást keres havi 70 euróig. Telefon: 0721-847185.

Megbízható pár olcsón kiadó lakást keres. Telefon: 0745-253666, 562-839. (0022)

KFT munkakönyvvel alkalmaz kômûvest, szerelôt, építôipari segédmunkásokat. Telefon: 596-824, 0744-175345, 0788-406915. (5254645)

A szerdai barátságos mérkôzések legnagyobb meglepetését Bukarestben jegyeztük, a többszörös világ- és Európa-bajnok Németországot egyszerûen leseperte a pályáról (a németekkel ellentétben) a portugáliai Eb-t csak tévébôl követô román válogatott. A gyôzelem annál értékesebb, hogy Anghel Iordãnescu több alapembert is kénytelen volt nélkülözni, mint például Chivut (aki pályára lépett ugyan, de sérülés miatt idejekorán le kellett váltani), Mutut, Cernatot vagy Pancut. Ráadásul a román találatokat mind olyan fiatalok szerezték, akiknek eddig alig néhány válogatottságuk volt, s most elôször kóstolták meg a gól ízét a válogatott mezben.

Elsônek Plesan talált be a világhíres Kahn kapujába, miután a pálya közepén labdát szerzett, végigvágtatott vele a német térfélen és néhány hátvéd között, védhetetlen lövéssel szerezve meg a vezetést. A németek még fel sem ocsúdtak, Rat és Dicã kényszerítôje után az elôbbi lazán átemelte a labdát a német hálóôrön. A 36. percben Dãnciulescu egészen közelrôl, gyors szabadrúgást követôen bombázott a felsô léc alá, majd a 43. percben hajszálpontosan érkezô beadásra bólintott rá: 4–0.

Minden valószínûséggel a legderûlátóbb hazai szurkoló sem számított ilyen eredményre az elsô félidôt követôen. Ám, míg a tévé képernyôje elôtt az elsô román gólra érkezô "háromszor fizeti ezt Ludas Matyi vissza"-szerû német válaszra vártunk, a román válogatott egyszerûen ôrületbe keltette a lassú, nehézkesen mozgó németeket, akiknek hátvédsorán úgy mentek át a román támadások, mint vajban a kés.

A második félidôben már egy kicsit lecsitult a német hírnévre fittyet hányó, szép, gyors és pontos játékkal kiálló fiatal hazai csapat, így csak egy kapufát és egyetlen gólt szerzett. A megalázó 5–0-t némileg enyhítette a németek utolsó elôtti percben szerzett becsületgólja, amely azonban már nem sokat osztott vagy szorzott. Kár, hogy az Eb-selejtezôk során nem láttunk ilyen román csapatot — de reméljük, a vb-selejtezôkön még néhányszor kimutatják foguk fehérjét Iordãnescu fiatal tanítványai, akik tegnapelôtt este feltámasztották a nemzeti csapatot. Rudi Völler, a német labdarúgó-válogatott szövetségi kapitánya magára vállalta a felelôsséget a kudarcért.

A román csapat: Lobont — Stoican, Iencsi, Chivu (33. perc Ghionea), Rat — Fl. Petre (77. perc Contra), Rãdoi, Plesan (77. perc Ov. Petre), Dicã (70. perc Caramarin) — Dãnciulescu (70. perc Neaga), Ganea (82. perc Niculae).

(balázs)

Nem történt meglepetés a magyar és a világbajnok brazil válogatottak budapesti megmérettetésén. A várakozásoknak megfelelôen a kezdéstôl a brazilok irányítottak, helyzeteket is kidolgoztak, de az elsô félórában még elhibázták azokat. Bár a rendkívüli technikai tudás révén fölényben futballozott a világbajnok, a lelkes magyarok nem játszottak alárendelt szerepet hiszen miközben Babos bravúrral mentette Kaká és Luis Fabiano lövését, majd Ronaldinho és Kaká lôtt felé illetve mellé, Kenesei tette próbára Didát (mindkétszer szabadrúgásból, egyik alkalommal Dida a keresztléc segítségével hárított).

A 33. percben azonban szép, de talán elkerülhetô góllal vezetéshez jutott a brazil együttes: Ronaldinho középen Kakát ugratta ki, aki 11 m-rôl hatalmas erôvel a kapu közepébe vágta a labdát. Alig három perc múlva jött a vendégek újabb találata, amihez Babos Gábor is "hozzájárult": Kaká a bal oldalon egy csel után 19 m-rôl kapura csavarta a labdát, azt Babos éppen Luis Fabiano elé ütötte, aki közelrôl könnyedén gurított a hálóba. Ezután visszavett az addig sem túl nagy tempóból a dél-amerikai csapat, de a szünet elôtt mégis növelte elônyét: a 45. percben Roberto Carlos balról, az alapvonal közelébôl középre vágta a labdát, s Luis Fabiano közelrôl a hálóba lôtt.

A szünet után a sorozatos cserék miatt a brazilok játéka már nem volt igazán veszélyes, annál is inkább, hogy a gyôzelem már nem forgott kockán. A hazaiak a nyilvánvaló tudáskülönbség ellenére becsülettel küzdöttek, s a közönség óriási örömére gyorsan gólt is rúgtak. Elôbb Torghelle tört be remek cselekkel a 16-oson belülre, a jobb oldalon álló Gerához passzolt, aki óriási helyzetben nem találta el a labdát, majd Kaká 23 m-es lövését ütötte szögletre bravúrral a magyar kapus. Ezt követôen az 57. percben Huszti erôszakosan labdát szerzett, majd parádésan ugratta ki a bal oldalon Torghellét, aki kapura vezette a labdát, elôször még Didát találta el 13 m-rôl, de a kipattanót a hálóba továbbította, így Lothar Matthäus csapata megszerezte a becsületgólt.

Ezután sem kapcsoltak azonban nagyobb sebességre a vendégek, akiknek soraiban Carlos Alberto Parreira sorra cserélte le a csillagokat, a magyarok támadásai pedig kevés veszélyt jelentettek: a 73. percben például a bal oldalon Torghelle sarkalt Dvéri elé, aki futtából 23 m-rôl alig lôtt a kapu mellé. Válaszul három perccel késôbb Alex balról ívelt középre, a labda Ronaldinhóhoz került, aki egy csellel elfektette Babost, majd az üres kapuba lôtt. Egy perc múlva Szabics szép csel után jobbról a hosszú sarokhoz emelt, Huszti közeli fejesét Dida bravúrral ütötte szögletre. A 81. percben ismét Szabics került nagy helyzetbe középen, de 15 m-rôl a kapu fölé bombázott.

Mindent összegezve: a brazilok szép bemutatót tartottak Budapesten, megérdemelten gyôztek a lelkes, de túl sok hibával játszó magyarok ellen.

A Puskás Ferenc Stadionban 45 ezer nézô elôtt a következô két csapat mérte össze erejét: Magyarország: Babos — Stark, Lipcsei (46. perc Juhász), Petô (46. perc Bodor) — Bodnár (85. perc Hercegfalvi), Molnár (70. perc Farkas), Tóth, Huszti — Gera (67. perc Dvéri) — Simek (46. perc Torghelle), Kenesei (59. perc Szabics); Brazília: Dida — Cafu (46. perc Mancini), Juan (67. perc Bordon), Roque Junior, Roberto Carlos (46. perc Dedé) — Juninho (61. perc Baptista), Edmilson, Zé Roberto (46. perc Edu) — Kaká (60. perc Alex) — Luis Fabiano, Ronaldinho (77. perc Felipe).

*
Számos érdekes barátságos mérkôzésre került még sor szerdán, a legnagyobb érdeklôdéssel várt összecsapások viszont mind döntetlennel végzôdtek. Így Olaszország — Roberto Baggio búcsúmérkôzésén — 1–1-es döntetlent játszott Spanyolországgal, míg a nemsokára rajtoló Eb házigazdája 2–2-vel zárt Svédország ellen. A másik olyan találkozón, ahol Eb-résztvevôk találkoztak, Hollandia magabiztosan hengerelte le Görögországot. Meglepetésre a vasárnap még a magyaroktól kikapó japán együttes — igaz, most már idegenlégiósaival a soraiban — Prágában gyôzte le az Eb-címre is esélyesnek tartott cseheket, míg a bolgárok magabiztosan nyertek Kamerun ellen. A törökök idegenben gyôzték le gólokban gazdag mérkôzés után a "vörös ördögöket".

Eredmények: Koreai Köztársaság–Paraguay 0–0, Csehország–Japán 0–1, Bulgária–Kamerun 3–0, Fehéroroszország–Litvánia 1–0, Lengyelország–Írország 0–0, Ukrajna–Szlovákia 1–1, Lettország–Izland 0–0, Bosznia-Hercegovina–Finnország 1–0, Dánia–Skócia 1–0, Észtország–Albánia 1–1, Norvégia–Oroszország 3–2, Macedónia–Horvátország 0–1, Belgium–Törökország 2–3, Svájc–Szlovénia 2–1, Ausztria–Luxemburg 4–1, Hollandia–Görögország 4–0, San Marino–Liechtenstein 1–0, Észak-Írország–Szerbia-Montenegró 1–1, Olaszország–Spanyolország 1–1, Portugália–Svédország 2–2, Marokkó–Argentína 0–1, Chile–Peru 1–1, Honduras–Ecuador 1–1, Egyesült Államok–Mexikó 1–0, Kolumbia–Salvador 2–0, Izrael–Moldova 1–1, Tunézia–Mali 1–0.

(balázs)

Márciusban a Csíkszerdai SK jégkorongozói ismét bajnoki címmel örvendeztették meg szurkolóikat. Város- és megyeszerte zúgott Szép volt fiúk! és a hokis himnusz: Hajrá fiúk, csíki gyerekek! — mindez elôszele volt a Székelyföld szívében e hét végre esedékes ünnepi hangulatnak: jubilál a csíkszeredai jégkorong!

Háromnegyed évszázada, 1929-ben alakult meg a város elsô szakosztálya. A kezdeti nehézségek után kereken 20 évvel késôbb, 1949-ben már országos bajnoki címmel ünnepelhetett a város. A Marosvásárhelyen lebonyolított hat csapatos vetélkedôn a helyi RATA, a Kolozsvári Dermata, a Brassói Vörös Zászló, Bukaresti Petrol és Segesvári CFR elôtt a Csíkszeredai Faipari Vállalat (IPEIL) együttese a város elsô bajnoki gyôzelmét aratta. Akkoriban minden sportkedvelô kívülrôl fújta a romániai bajnok hokisok névsorát: Császár Ferenc, Czáka Zoltán "Duda", Fenke Lajos, Fodor Zoltán, Incze Gábor dr., Kovács Zsigmond, Spierer Mihály, id. Sprencz Ferenc, Sprencz Pál, Szabó István, Szentes Gábor, Takács István és id. Vákár Lajos, aki egyben edzôje is volt a gárdának.

Három évvel késôbb a csíki csapat vitte — ezúttal már Lendület néven — a Hargita alatti városba a bajnoki aranyérmeket. Késôbb többször ismétlôdött meg ez. Rendre más és más névvel, de változatlan sport-, s fôleg hokiszeretettel. Közben volt olyan esztendô, amikor a csíki fiúk éppen a sportág kolozsvári élgárdáját, a KKE- utód századközépi diákcsapatot, a Tudományt segítette gyôzelemhez (a kincses város elsô és mindeddig egyetlen bajnoki címéhez!) Nem a mai értelemben vett bundázással segítették a kolozsvári diákokat, hanem Székelyföldrôl érkezett, itteni egyetemen tanuló diákok erôsítették a kék-fehér csapatot.

Mindez pontosan fél évszázada, 1954-ben történt a fôvárosban, a helyi Hadsereg Központi Háza és a szintén esélyes szövetkezeti csapat, az Akarat otthonában. A bajnok keretében Kovács Vilmos és Tomor Zoltán "Bubi" képviselte Kolozsvárt, a többiek, névsor szerint: Botár Gábor, Császár Ferenc, Czáka Lajos, Dénes Ferenc dr., Fenke Lajos, Gál Zoltán, Hajdú Zoltán "Sógi", id. Sprencz Ferenc, Takács István, Török Ernô "Szinusz", Török István és Unger Zoltán a székelyudvarhelyi "törökök" kivételével mind Szeredából érkeztek Kolozsvárra.

A szeredai hokisok ennek a hétnek a végén a csíkszeredai intézményekben és létesítményekben — a Csíki Játékszínben, a Székely Múzeumban, a Vasútállomás-negyedi temetôben és az egykori sokszoros válogattott játékos-edzô, id. Vákár Lajos nevét viselô Jégpalotában a helyi szurkolókkal és a máshonnan érkezô vendégekkel együtt emlékeznek a csíki hoki sikerekben gazdag 75 évére, túlon túl korán végleg eltávozott egykori játékostársaikra, vezetôikre.

És a, sajnos, nálunk teljesen megszûnt(etett) hokinak egyedülálló sikeréért nyújtott segítségért azt üzenjük a Hargita aljába: "Köszönjük, Szereda!", évfordulójukon pedig a városnak: "Köszöntünk, Szereda!". Üzeni barátotok

László Frici

Horia Demian Sportcsarnok, 200 nézô. Vezette: Doru Manea (Bukarest)–Nicolae Popa (Pitesti).

Armãtura: Neag — Vâjiac (3), Marian (8), Dacian Dãncilã (1), Stef (2), Ani (4), Balint (2); cserék: Adam — Pankler, Ciornohuz (3), Boancã (3), Ferent, Mihai Dãncilã, Onyjekwe. Edzô: Remus Moldovan.

Ploiesti: Dragomir — Mihai Ghizdãvescu, Manea (8), Dimache (7), Georgescu (9), Steriu (3), Cârstoaia (2); cserék: Macri — Radu Gabriel Ghizdãvescu (1), Nãstase (3), Tãncãu, Milea. Edzôk: Ioan Coma és Valentin Samungi.

Hétméteresek: 6/5, illetve 4/3; kiállítások: 6, illetve 6 perc.

Eredményalakulás: 1. perc: 0–1, 3. perc: 1–3, 15. perc: 2–9, 21. perc: 7–11, 28. perc: 14–17, 35. perc: 15–22, 41. perc: 17–25, 56. perc: 23–32.

Egy hét leforgása alatt a kolozsváriak nagyon ellentétesen szerepeltek, bár a listavezetô Dinamó és az Uztel ellen is vesztettek. A fôvárosiak ellen nagy becsvággyal, figyelmesen küzdöttek. Viszont ezúttal mindkét félidô elsô negyedórájában csapnivalóan játszottak: hibás átadások, gyenge és pontatlan kapuradobások, lassú visszazárkozás és hézagos védelem jellemezte játékukat. A Remus Moldovan-gárdából csak a fiatal Ciprian Neag tûnt ki idônként, de ô sem tudta megakadályozni az ellenfél eredményes bombáit.

A 19. forduló eredményeit tekintve megállapíthatjuk, hogy a vendéglátóknak "fekete szerdájuk" volt, a felsôház négy összecsapásán két döntetlen és két vendéggyôzelem született. Eredmények: Bukaresti Dinamó–Konstancai MKK 26–29, Piatra Neamt-i MKK–Bukaresti Steaua 25–25 és Târgu Jiu-i Lignit–Nagybányai Minaur 30–30. A táblázaton:

1. Dinamó 19 14 1 4 624–542 29
2. Konstanca 19 14 0 3 596–521 28
3. Minaur 19 10 2 7 565–562 22
4. Ploiesti 19 10 1 8 537–524 21
5. Steaua 19 8 3 8 568 563 19
6. Piatra Neamt 19 8 2 9 535–555 18
7. Tg. Jiu 19 5 1 13 527–590 11
8. Kolozsvár 19 2 0 17 545–640 4

A legközelebbi, 20. forduló mérkôzéseit május 1-jén rendezik a következô párosítás szerint: Tg. Jiu–Kolozsvár, Minaur–Piatra Neamt, Steaua–Dinamó és Konstanca–Ploiesti.

Radványi Pál

Nôi Nemzeti Liga — negyeddöntô, 1. mérkôzés
Gyôzelem az utolsó másodpercben
Kv. U-Jolidon–Rm. Vâlcea-i Oltchim 34–33 (15–18)

(16. old.)

Horia Demian Sportcsarnok, 800 nézô. Vezette: Pavel Vasile–Marian State (mindkettô Buzãu).

U-Jolidon: Cojocaru — Márton, Vlad (5), Deac (1), Senocico (18!), Urcan (4), Tutunaru (2); cserék: Popovici — Hasegan, Bârsan (3), Petrache (1), Sabo. Edzô: Liviu Jurcã.

Oltchim: Pelin — Durac, Iuliana Gheoghe (7), Timaru (1), Roxana Gheorghe (7), Fedorneac (2), Adina Meirosu (9); cserék: Sãftoiu — Nechita (4), Cristoaica, Manca (3). Edzô: Petre Berbecaru.

Hétméteresek: 3/1, illetve 8/7; kiállítások: 4, illetve 4 perc.

Eredményalakulás: 3. perc: 0–3, 8. perc: 5–5, 13. perc: 6–9, 15. perc: 9–10, 17. perc: 9–12, 22. perc: 12–15, 32. perc: 17–20, 37. perc: 22–20, 43. perc: 25–21, 49. perc: 28–23, 52. perc: 29–27, 56. perc: 33–29, 60. perc: 33–33.

A kiírás értelmében a három mérkôzésbôl kettôt nyerô együttes jut tovább a legjobb négy közé. Sajnos, a következô két mérkôzés helyszíne Râmnicu Vâlcea lesz, ennek folytán nagyon kemény percek várnak a Liviu Jurcã-tanítványokra. A szerdai sikert az U-Jolidon gárdája az utolsó másodpercekben ért el, olyan góllal, amely ellen a vendégek hevesen tiltakoztak, idôntúli találatnak minôsítették, s amelyet a buzãui bírópáros csak Kicsid Gábor szövetségi megfigyelô beleegyezése után adott meg.

Így a mérkôzés nagyon feszült légkörben ért véget. A két csapat felváltva egy-egy félidôt kezdeményezett többet: a vendégeké volt az elsô 30 perc, míg a kolozsváriaké a második játékrész. Az összecsapás elején a vendégektôl a válogatott Adina Meirosu találataival tûnt ki, az utolsó negyedórában pedig Iuliana Gheorghe remekelt. Az U-Jolidontól elsôsorban Mihaela Senocico-Ani kimagasló teljesítménye emelhetô ki, aki szinte végig ellenállhatatlanul játszott, 18 találata (köztük 17 akciógól!) önmagáért beszél. A balszélsô Andreea Vladot elsô félidei szereplése és gyôztes gólja dicséri.

El lehetett volna kerülni a kolozsvári gyôzelem jogosságának megkérdôjelezését, ha a Liviu Jurcã-gárda játékosai figyelmesebben játszanak, nem pazarolják el négygólos elônyüket, úgy hogy a hibasorozatba két büntetô kihagyása (sajnos, éppen a máskülönben kitûnôen játszó Senocico által) is bekerült.

A másik negyeddöntôn Nagyszentmiklóson a Dévai Cetate a bajnok Bukaresti Rapidot fogadta, s óriási meglepetésre a tabella 8. helyezettje 27–25-re nyert. A másik két negyeddöntô mérkôzést ma, április 30-án, pénteken játsszák Sepsiszentgyörgyön (Brassói Rulmentul–Dévai U-Remin) és Nagybányán (Selmont–Zilahi Silcotub).

A visszavágókat május 1-jén és 2-án, illetve ha szükséges a harmadik összecsapást május 2-án, illetve 3-án bonyolítják le.

R. P.

KICKBOKSZ
Pénteken 22 órától a Horia Demian Sportcsarnokban: Gladiátorok gálája.

KOSÁRLABDA
Szombaton és vasárnap 15 órától a Horia Demian Sportcsarnokban: 11. Rehau-kupa, streetball.

LABDARÚGÁS
Pénteken 17 órakor (C-osztály, 21. forduló): Szamosújvárott: Olimpia–Nagykárolyi Victoria; Désen: Egyesülés–Világosi Siriana — 8. csoport; Tordán: Aranyos FC–Marosvásárhelyi Gázmetán — 9. csoport.

Szombaton 11 órakor a Ion Moina Stadionban: Kolozsvári U FC–Nagybányai FC — B-osztály, 3. csoport, 24. forduló.

TÁJFUTÁS
Vasárnap 10 órától a Györgyfalvi negyed környékén: Tájfutás mindenkinek — benevezés a verseny elôtt a Lucian Blaga Líceumban.

Az oldalt szerkesztette: Póka János András

[Vissza az Szabadság honlapjához]		[Vissza a HHRF honlapjához]

A Szabadság Internet változatát
a Hungarian Human Rights Foundation készítette

Copyright © Szabadság - 2004 - All rights reserved -