 |
 |
|
| [Vissza
az Szabadság honlapjához] |
[Vissza a HHRF honlapjához] |
2004. szeptember 18.
(XVI. évfolyam, 219. szám)
Rendkívül nehezményezi Markó Béla, az RMDSZ elnöke, hogy a 2005-ös magyarországi költségvetés-tervezet szerint csökkentenék a határon túli magyarok támogatását. Egyes támogatási tételek így a 2003 végén tervezett összegekhez képest akár a felére is csökkenhetnek. A szövetségi elnök azonban egy jó hírt is közölt: az állami egyetemeken magyarul oktató egyetemi tanárok idéntôl havi 10 ezer forintnak megfelelô ösztöndíjat igényelhetnek.
Markó Béla tegnap Kolozsváron tartott sajtótájékoztatóján elégedetlenségét fejezte ki amiatt, hogy a jövô évi magyarországi költségvetési tervezet szerint csökkentik a határon túli magyarok támogatását. A megszorító intézkedések a határon túli magyarokat támogató magyarországi közalapítványok költségvetését, valamint a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem mûködtetésére szánt keretösszeget érinti. Egyes tételek esetében a csökkenés eléri az 50 százalékot is.
A szövetségi elnök szerint a
magyar kormánynak joga van eldönteni, hogy mit támogat és mit nem, de nem helyesli, hogy az elindított programok és intézmények esetében menet közben derül ki, hogy nincs perspektívájuk. Tudomása szerint a jövô évi költségvetésben ugyanolyan kicsi összeget terveztek a határon túli magyarok támogatására, mint
amekkorát az idei költségvetési megszorítás után fordítottak erre a célra. Gyurcsány Ferenc miniszterelnök-jelölttôl azt kérte, vizsgálják meg a kérdést, és térjenek vissza legalább a 2003 végén tervezett költségvetési összegekhez. — Ez mostanig nem látszik megoldottnak, de nagyon remélem, hogy sikerül eleget tenni kérésünknek — tette hozzá Markó.
A sajtótájékoztatón a magyarul oktató egyetemi tanároknak szánt ösztöndíj kérdése is felmerült. Markó Béla bejelentette: már az idén sikerül beindítani a magyar oktatási minisztériummal közösen tervezett, Erdélyben premiernek számító ösztöndíjrendszert. Ennek értelmében a romániai állami egyetemeken magyarul oktató tanárok 10 hónapon — a tanév idôtartamán — keresztül havonta 10 ezer forintnak (1 millió 660 ezer lej) megfelelô összegre jogosultak, az ösztöndíj összértéke egy év alatt eléri a 100 ezer forintot (16 millió 600 ezer lejt).
A támogatást az RMDSZ által létrehozott Iskola Alapítványon keresztül igényelhetik azok az oktatók, akik állami egyetemen magyar nyelven tanítanak. Feltételként szabták azt is, hogy az igénylônek oktatói fôállásban kell lennie. Ez azt jelenti, hogy csak azok a tanárok kérhetik a pénzt, akiknek munkakönyvük az egyetemen van. A jogosultak körébe tartoznak azok a nyugdíjas oktatók is, akik visszavonulásuk után is tanítanak, és munkakönyvük szintén az egyetem nyilvántartásában van. Az ösztöndíjat órákat tartó doktoranduszok is kérhetik.
Kelemen Hunor, az Iskola Alapítvány elnöke a Szabadságnak elmondta: az oktatók az alapítvány honlapján találják meg az igényléshez szükséges ûrlapot, de a dokumentumot az egyetemek titkárságához is eljuttatják.
Szék és Kolozs után tegnaptól Kolozs megye négy újabb településén — Tordaszentlászlón, Magyarfenesen, Kisfenesen és Sztolnán — ég a gázláng. A helybeliek, valamint a munkálatokban érdekelt felek igyekeztek ünnepélyessé tenni a rendkívüli alkalmat. Az ünnepséget — amelyen Marius Nicoarã, a Kolozs Megyei Tanács elnöke, és a Kolozs megyei RMDSZ elnöke, Kónya Hamar Sándor parlamenti képviselô is részt vett — a helybeli fúvószenekar fiatal csapata nyitotta meg a Tordaszentlászlói Mûvelôdési Ház melletti téren rögtönzött színpadon, ezalatt két, méteres gázlángot lobbantottak fel a színpad közelében. A fúvószenekar produkcióját követôen Tamás Gebe András polgármester szólt a megyei tanács, a kivitelezô, az építô cégek, a helybeli polgármesteri hivatal képviselôihez, és a helybeli lakosság folyamatosan bôvülô csoportjához. Az elöljáró röviden ecsetelte a földgáz bevezetésének történetét. Kiderült, a községi RMDSZ-ben már 1992-ben megszületett az ötlet, amelyet 1997-ben a gázbizottságok megalakulása követett. A lakosság önerôbôl fedezte a terv összeállításának költségeit, majd két év múlva rádöbbentek, hogy a befektetés méretei meghaladják képességeiket. Ekkor lépett a képbe a Kolozs Megyei Tanács, amely 250 millió lejjel támogatta a tervet, ekkor támadt a koncesszionálás ötlete, és kerültek kapcsolatba a Concordia céggel, amely a befektetés fejében 49 évre koncesszionálta a szolgáltatást. Az építkezést a Grup 4 instalatii végezte. Tamás Gebe András magyar nyelven is szólt, megköszönve falustársainak, hogy "elbírták ezekben az években", hogy bár a munkálatok miatt gyakran térdig érô sárban kellett közlekedniük, és sokszor elveszítették bizalmukat, mégsem adták fel, nem fordítottak hátat — elhangzott: ilyen magatartással, bizalommal még sok mindent el tudnak majd érni.
A Concordia 24 milliárdos befektetése következtében ma a község négy településén 522 házban éghet a gázláng. A vállalat Olaszországban, Argentínában és immár néhány éve Romániában is mûködik, hangzott el az ünnepségen. Azoknak, akik eddig nem kapcsolódtak a hálózatra, a Concordiánál kell ezt kérvényezniük.
Gicu Gâscã, a Grup Instalatii képviselôje elmondta, immár egy esztendeje folyamatosan dolgoznak a községben. Dicsérettel illette a község helyi tanácsát a földgázprojekt megvalósításáért.
A felszólalásokat követôen a tordaszentlászlói Zajongók kiscsoportja helybeli táncokat adott elô, majd a kicsik produkciója közben a felvételrôl szóló magyar népzenét tökéletesen visszajátszó román népi együttes, a Dor Transilvan lépett fel, végül a Zajongók nagy csoportja mezôségi táncokat adott elô.
Tamás Gebe András polgármester kérdésünkre elmondta, a Magyarlónáról érkezô középnyomású csô projektjeinek költségeit a helyi tanács fedezte. Az 1997-es önálló kezdeményezés során a lakosság költségén elkészíttetett projektek sajnos idôközben elavultak, ezeket késôbb módosítani kellett. Közben a megyei tanács is támogatta a hálózat megvalósulását, míg végül a Concordiával született szerzôdés révén az olasz vállalat átvette a befektetést. A község többi négy településére — Hesdát, Románléta, Magyarléta és Járarákos — a bánffyhunyadi körgyûrûprogram keretében jut majd el a földgáz.
Tordaszentlászló községben létezik ivóvízhálózat, most már földgázhálózat is. A tervekre vonatkozó kérdésre azonnal érkezik a válasz: megvan már az ISPA-terv a csatornahálózatra...
Jó döntésnek tartja a közvetlen elôválasztási módszert Kolozs megyében Eckstein-Kovács Péter szenátor, hiszen a magyarság ezáltal demokratikus úton választhatja ki, hogy kik képviseljék a parlamentben. — Nem lehet egyszerre két nyúl után szaladni, hiszen az egyik Biharpüspöki felé fut, a másik pedig Bukarest felé — vélekedik a honatya a kettôs állampolgárságról, illetve az autonómiatörekvésrôl. Mindezek a tegnap megtartott sajtótájékoztatón hangzottak el, amelyre a szenátor a Malom/Baritiu utcai irodájába hívta a sajtó képviselôit.
Új vitatémát ajánl 2004 ôszére a kolozsvári Európa Ház nevû civil szervezet: az Európai Unió bôvítésének hatása Kolozsvárra, illetve a Kolozsvár vezetése a kibôvült unióban projektek után most Kolozsvár európai parlamenti képviselôje címen intéz majd körkérdéseket a pártok helyi szervezeteihez.
2004. május 3. — az Európai Parlament (EP) hivatalos bôvítésének a dátuma, amelynek következtében az addigi 626 europarlamenti képviselôbôl álló testület további 162 taggal bôvült az EU-hoz csatlakozó tíz kelet- és özép európai állam részérôl. A szabályzat szerint a 2004-ben csatlakozó tagállamok már 2003 májusától képviseltették magukat az Európai Parlamentben, küldötteik azonban a 2004 júniusi EP-választásokig csak megfigyelôi státust töltöttek be. Ezt követôen az új tagállamok maguk is teljes jogú europarlamenti képviselôket küldhettek az EP-be, akik a tagállamokban egyidôben megrendezett választásokon nyerték mandátumukat.
A Nizzai szerzôdés értelmében a legtöbb parlamenti mandátum Németországot, Franciaországot, Nagy-Britanniát, Olaszországot és Spanyolországot illeti meg. A májusban csatlakozó volt kommunista blokk országai közül a legjelentôsebb képviselettel Lengyelország rendelkezik, mintegy 50 mandátummal. Amennyiben Romániát valóban felveszik 2007-ben az Unióba, a képviselôk számát illetôen ô lesz a szovjet utódállamok közül a második "legtekintélyesebb" ország, és a hetedik az EU-tagállamok közül. Az általa betöltésre váró helyek száma: 33.
2004 választási év Romániában. Abban az esetben, ha az ország 2007-ben valóban csatlakozik az Unióhoz, a leendô román EU-küldöttség a novemberben megválasztott parlamenti képviselôk és szenátorok körébôl kerülnek ki, a küldöttség összetétele, a kormánypárt ellenzék arány pedig az idei ôszi parlamenti választások által körvonalazódott erôviszonyoknak megfelelôen alakul.
Ha a csatlakozás feltételezett dátuma 2007 júliusa, ez azt jelenti, hogy Románia 2005 júliusától kezdve 33 fôs küldöttséget kell hogy delegáljon Brüsszelbe, amelynek tagjai egy ideig megfigyelôi státusban, majd 2007-tôl teljes jogú parlamenti képviselôkként reprezentálják Romániát az Unióban.
A romániai választásoknak tehát európai "kicsengése" is van, a novemberi szavazáson közvetett módon EU-s parlamenti képviselôket is választunk. Ha a 33 fôs küldöttség összetételét figyeljük, ez nem csak a parlamenti erôviszonyokat képezi le, hanem területi szempontból is arányos kell hogy legyen, tehát Románia valamennyi történelmi régiója képviseltetve lesz. A számítások szerint Kolozs megyének is legalább egy parlamenti képviselôje kell hogy legyen a csoportban.
Az Európa Ház arra kíváncsi, hogy a leendô parlamenti képviselôink hogyan látják Románia integrációs esélyeit, milyen programjavaslattal pályáznának meg egy esetleges brüsszeli megbízatást.
A Szabadság arra kérte Niculescu Tónit, az RMDSZ integrációs kérdésekkel foglalkozó ügyvezetô alelnökét, hogy kommentálja a felvetést, miszerint a novemberi szavazáson megválasztott képviselôk és szenátorok "készletébôl" válogatják majd ki a Romániát képviselô küldöttséget. Az ügyvezetô alelnök cáfolta, hogy a megfigyelôi státusban lévô képviselôk a csatlakozás idôpontjától számítva az EP teljes jogú tagjaivá válnak.
— Az EP-képviselôket minden tagállamban választják. Pontosan nem tudni, mi történik abban az esetben, ha Romániát valóban 2007-ben felveszik az Unióba, annyi bizonyos: a megfigyelôk nem "alakulnak át" magától értetôdô módon teljes jogú EP-képviselôkké. Azt is biztosra merem állítani: az a tény, hogy a legközelebbi EP-választások 2009-ben lesznek, nem befolyásolja Románia2007-re ígért csatlakozását — mondotta Niculescu. Az alelnök szerint az RMDSZ a 33 hely 6–7 százalékára, tehát 1, kis szerencsével 2 helyre számíthat. Ennek betöltésérôl azonban még korai vitatkozni, az alelnök személyes véleménye szerint azonban a legalkalmasabb személy erre mindenekelôtt Eckstein-Kovács Pétert Kolozs megyei szenátor, hiszen ô volt az Európai Konvent EU-alkotmánytervezetet elôkészítô testületének póttagja.
Ami a választásokat illeti, Niculescu megjegyezte: a júniusi EP-választások egyetlen tagországban sem Európáról, meg az Unióról szóltak, mindenhol belpolitikai csatározások eredményét tükrözte, az épp hivatalban lévô kormány lepontozása volt a cél. Így kerülhetett sor az olyan paradoxonokra, hogy azok a pártok (lásd a cseh kommunistákat), amelyek deklaráltan is unió-ellenesek, sokkal több szavazatot szereztek és sokkal több EP-képviselôt delegáltak Brüsszelbe, mint az EU-párti erôk, amelyek a különbözô belpolitikai viták miatt népszerûségük mélypontján voltak. Ilyen szempontból a romániai csapat összetétele semmivel sem térne el a többi tagország delegációjától — vélte.
Az európai államok számára nem hátrányt, hanem elônyt jelent a nemzeti kisebbségek léte — fejtette ki pénteken Bukarestben egy tudományos konferencián Vizi E. Szilveszter, a Magyar Tudományos Akadémia elnöke, aki a sokszínûség és a demokrácia szempontjából fontosnak tartotta a székelyföldi autonómia megteremtését.
Vizi E. Szilveszter a Román Tudományos Akadémia által szervezett bukaresti nemzetközi tudományos konferencián vett részt, amelynek címe: Vallások és az európai kultúra. A konferencia fôvédnöke Adrian Nãstase román miniszterelnök volt. Az eseményen tudósok, diplomaták, politikusok egyaránt jelen voltak.
Az MTA elnöke elôadásában elsôsorban az európai, azon belül is a közép- és kelet-európai kisebbségek helyzetével foglalkozott. Különleges hangsúlyt helyezett a területi autonómiára, mint a nemzeti közösségek közötti konfliktus megelôzésének eszközére.
Az MTA elnöke különösen fontosnak nevezte a székelyföldi területi és kulturális autonómia megteremtését. Az MTI-nek adott nyilatkozatában a tudós kifejtette: ennek mindenki csak hasznát látja. Az autonómiának a létrehozása gazdasági elônyt is jelent — hangsúlyozta —, hiszen ha megvalósul, és azt az anyaország támogatja, Székelyföld jelentôsen fejlôdik gazdaságilag, s ez a román többségi lakosságnak is hasznos.
Idén elôször szervezte meg a Kolozsvár-Belvárosi Református Egyházközség a Farkas utcai napokat. A vasárnapig tartó, háromnapos rendezvénysorozat péntek délután indult, a megnyitó beszédben elhangzott: a napok egyik célja — a meghívón szereplô mottó szellemében — emlékeztetni a gyülekezet tagjait és a vendégeket arra, hogy a közösség megtartó, életadó ereje pótolhatatlan. A pénteki program közös zsoltárénekléssel kezdôdött, a jelenlévôk megismerkedhettek a templom történetével, majd a zenei perceket követôen a generációk közötti kapcsolatról hallhattak elôadást. A nap filmvetítéssel és beszélgetéssel zárult. (Gyurka Elôd felvétele)
Kedves szülôk, gyerekek!
Újra megnyitja kapuit a Manók Háza zeneovi a Kakasos templomnál. Gyertek énekeljünk, játsszunk, muzsikáljunk együtt minden pénteken! Megnyitó október 8-án fél 6-kor. Szeretettel várom jelentkezéseteket az 590-121-es telefonon.
Kis-Kalló Erika
MI ÚJSÁG A VÁROSHÁZÁN címmel tart kerekasztal megbeszélést az RMDSZ hidelvi kerülete szeptember 22-én, du. 5 órakora Horea úti református egyházkerület tanácstermében, amelyre szeretettel várja Hidelve, Alsóváros, Belváros tagságát és minden más érdeklôdôt. Meghívott: Boros János alpolgármester, Máté András MKT-elnök és tanácsos, valamint dr. László Attila tanácsos.
FÚVÓSZENEKARI KONCERT lesz a sétatéri filagória-épületben vasárnap délután 5 órától, a Sigismund Todutã Zenelíceum együttesének felléptével.
Kiegészítés
Sajnálatos módon a tegnapi lapban közölt Magyarokat is választottak a vállalatok igazgatótanácsába címû írásból kimaradt Vita László neve, akit szintén a Kolozsvári Közszállítási Vállalat vezetô testületébe választottak.
A tavalyi évadban nagy sikernek örvendô Eugene Ionesco: Jacques vagy a behódolás címû elôadást, amelyet az UNITER (Román Színházi Szövetség) a 2003-as év Legjobb Elôadásának Díjára jelölt, a Kolozsvári Állami Magyar Színház a 212. évadban is mûsorra tûzte. A Jacques vagy a behódolást bemutatták a marosvásárhelyi TOPFEST Színházi Fesztiválon, ahol a Legjobb nôi alakításért járó díjat Kézdi Imola vehette át és a Legjobb férfi mellékszereplô díját Csíky András hozta el. A Tompa Gábor rendezte elôadás nagy sikerrel vendégszerepelt Bukarestben a Frankofon Színházi Fesztiválon és a Román Komédia Fesztiválján, valamint a Szebeni Nemzetközi Színházi Fesztiválon. Ez a produkció képviselte színházunkat a kisvárdai Határon Túli Magyar Színházak Fesztiválján, valamint a pécsi Országos Színházi Találkozón, ahol Pécs város Önkormányzatának Kulturális és Külügyi Bizottsága különdíjjal tüntette ki a Kolozsvári Állami Magyar Színházat a határon túli magyar színházmûvészet hírnevének elmélyítéséért, kiemelkedô teljesítményéért. Ionesco mûvét október 5-én Temesváron, a XI. Román Dráma Fesztiváljának keretében is bemutatják.
A kolozsvári nézôket szeretettel várjuk a Jacques-elôadásra hétfôn, szeptember 20-án és szerdán, 29-én este 8 órakor. A jegypénztár nyitvatartási ideje: naponta 10–13 és 16.30–18.30 óra között (tel: 593468).
A Kolozsvár Társaság a város magyar lelkészeinek javaslatára a helyi egyházakkal és a Szabadság szerkesztôségének médiatámogatásával közösen szeretne kiemelt figyelmet fordítani a kincses város nagy öregjeire. Legnagyobb kincseink azok, akik életet adtak és hosszú éveket kaptak a Mindenhatótól. Nemes versenyre hívja a város lakóit: írjuk össze polgártársainkat, és évente tüntessük ki a legidôsebb kincses városbeli magyar nôt és férfit, a legtöbb gyermeket szült édesanyát, a legidôsebb és a leghosszabb ideje házasságban élô házaspárt, a leghosszabb ideje Kolozsváron élô férfit és nôt.
Szükséges iratok: rövid életrajz, az életkort, házassági idôt, kolozsvári lakhelyet, gyermekek számát igazoló iratok másolata, valamint lehetôség szerint igazolvány a gyülekezeti egyháztagságról.
A Társaság a kolozsvári vállakozók között ugyanakkor anyagi támogatókat keres a kitüntetéshez.
Ezúton felkérünk minden kolozsvári egyházat, a lelkészeket, presbitereket, tanácstagokat, nôszövetségeket, körzeti RMDSZ-szervezeteket, hogy segítsenek a kolozsvári legek felkutatásában.
A nyilvántartás felekezet szerint, a kitüntetés pedig minden évben egy késôbb rögzített Kolozsvár-napon a város egyik történelmi egyházának templomában történik. A jelentkezéseket a Társaság székhelyén lehet bemutatni hétfôtôl csütörtökig 11 és 13 óra között vagy postán elküldeni. (Cím: 400165 Cluj-Napoca, str. Emil Racovitã 3.) A Társaság ugyanakkor ötleteket is vár arra nézve, hogy minél szélesebb skálán indítsuk el a kolozsvári legek mozgalmát.
A résztvevôk között a kilenc hazai társulat mellett három magyarországi is szerepel, sôt az Egerbôl és Gyôrbôl érkezô csoportok elôadásának ez alkalommal lesz a bemutatója — mondta Vincze László szervezô a péntek délutáni megnyitón —, s a tavaly nagy sikert aratott debreceni csoportot is szeretettel várták vissza.
Idén számos jó hírrôl, újdonságról számolhat be a bábos-szakma: az intézményesített bábozás 50. születésnapja után végre van bábostagozat a Marosvásárhelyi Színmûvészeti Egyetemen — a csoport zártkörû bemutatót tart majd a szakmabeliek számára.
A Homo Ludens Alapítvány immár hatodik alkalommal szervezi a kolozsvári bábos találkozót — idén elôször sikerült a városi tanácstól támogatást kapniuk. Molnos Lajos városi tanácsos megnyitóbeszédében kifejtette: meggyôzôdése, hogy akit kisgyerekként megérint a mûvészet, abból fogékonyabb, kreatívabb ember válik. A bábjátszás, amely egyesíti magában a zene, mozgás, szöveg, látvány erejét — leginkább alkalmas arra, hogy a gyermeki fantáziát megragadja. Ez igazolódni látszik abban is, hogy a mûfaj legôszintébb, legértôbb kritikusai a gyerekek. Az a produkció, amelyet végigizgulnak, amely leköti figyelmüket, kétségtelenül értékes elôadás — a kis kritikusok csalhatatlan érzékkel ismerik fel a jó darabokat.
A hét vége folyamán a bábok világa szeretettel várja közönségét!
Szeptember 18., szombat
10.30 Borsóci — 1001 Mese Bábszínház, Dés (Báthory István Elméleti Líceum); 12.00 A falu csúfja meg a falu szépe — Puck Bábszínház, Kolozsvár — Magyar tagozat (Puck Bábszínház); 15.30 Perzeus királyfi csudatettei — Ort-iki Bábszínház, Debrecen (Báthory István Elméleti Líceum); 17.00 Vizsgaetûdök — Színmûvészeti Egyetem Bábos Tanszék, Marosvásárhely — (Brassai Sámuel Elméleti Líceum); 20.00 Szerelmesek — Vaskakas Bábszínház, Gyôr (Báthory István Elméleti Líceum); 21.30 T(h)alálkozások — Ta-dam Csoport, Kolozsvár (Báthory István Elméleti Líceum).
Szeptember 19., vasárnap
10.30 Inelul fermecat (A varázsgyûrû) — Puck Bábszínház, Kolozsvár — Román tagozat (Puck Bábszínház); 12.00 Kacor király — Matyi Mûhely Magánbábszínház, Nagyvárad (Brassai Sámuel Elméleti Líceum); 15.00 Üssed, üssed, botocskám! — Keljfeljancsi Komédiás Kompánia, Kolozsvár (Báthory István Elméleti Líceum); 16.00 Játszóház (Báthory István Líceum).
A katolikus hetilap 2004. szeptember 19. számának tartalmából: Caritas — azt jelenti: jótékonyság, emberszeretet. Romániában elsôként Temesváron alakult Caritas-szervezet, így a tízéves jubileumi ünnepségnek is a Bega-parti város adott otthont szeptember 6–7. között. A találkozóról A testvériség jegyében címmel Sipos Enikô sajtóreferens számol be, míg ugyenerrôl az ünnepségrôl Caritas-tanácskozás címmel Szász János, a Romániai Caritas Konföderáció elnöke is tájékoztat, megemlítve, hogy a kormány is közhasznúvá nyilvánította a szervezetet.
A fôegyházmegyei iskolahálózat a múltban és jelenben címmel Gál László fôegyházmegyei tanfelügyelô az egyházi tanintézeteket tekinti át a középkortól — amikor kizárólag az egyház volt az iskolák alapítója és fenntartója — egészen napjainkig. Áttekintésében a ’89-es rendszerváltást követôen az állami iskolahálózat keretében létrejött ún. vokacionális (elhivatottsági) iskolákat és teológiai líceumokat sorolja fel, de azt is megemlíti, hogy a legutóbbi alkotmánymódosítás elfogadta ugyan, mint harmadik oktatási formát, a felekezeti oktatást, csak még nem tisztázódott, hogyan érvényesülnek majd a történelmi magyar egyházak által benyújtott javaslatok.
A Vasárnapban — egyebek mellett — olvashatunk: ismertetôt Sebestyén Péter Családi szentély címû legújabb könyvérôl és Czol Ernô Csillagfény címû énekeskönyvérôl; a 91 éves Zoltán bácsi és a 88 éves Anna néni rendhagyó esküvôjérôl; a gyergyói örmények Mária-búcsújáról; a Szokondon lezajlott családdinamikai tréningrôl; a sepsi-barcasági fôesperesi kerület ifjúságának V. helyzetfelmérô és stratégiakészítô konferenciájáról, valamint a csiklóbányai ifjúsági találkozóról; az Olasz Katolikus Akció nevû társulat zarándoklatáról, a terrormerényletek áldozataiért és a békéért felajánlott imavirrasztásáról; továbbá a négy romániai magyar egyházmegye életérôl.
Erdélyi Örmény Gyökerek/július–szeptember
Az Erdélyi Örmény Gyökerek Kulturális Egyesület 89–90. és 91. számaiban sok érdekes olvasnivalót talál az érdeklôdô. Ízelítô a tartalomból: Világosító Szent Gergely búcsú az Örmény Katolikus Székesegyházban; Gyulai Líviusz kiállítása a Várnegyed Galériában; Beszélgetés Gyulai Líviusz grafikusmûvésszel; Musza Dagh, Kilikia, Kappadókia (Szabó László úti beszámolója); Örmények a magyar színjátszásban (Enyedi Sándor folytatásos sorozata); Örmények ünnepe Szamosújváron; Emlékezetes Nagyboldogasszony-napi búcsú Erzsébetvároson; Barangolásunk ôseink földjén, Erdélyben.
KOLOZSVÁR
KÖZTÁRSASÁG — Arthur király — amerikai bemutató. — Vetítések idôpontja: 14, 17, 20, 23, kedvezménnyel hétfôn egész nap és naponta 23 órától.
MÛVÉSZ-EURIMAGES — Rekonstrukció — dán bemutató. — Vetítések idôpontja: 15, 17,30, 20, pénteken, szombaton és vasárnap 22, kedvezménnyel kedden minden elôadás és hét végén 22 órától.
GYÔZELEM — Garfield — bemutató. — Vetítések idôpontja: 14, 16, 18, 20, 22; szerdán egész nap és naponta 14 órától kedvezménnyel.
FAVORIT — Az utolsó szamuráj — amerikai. — Vetítések idôpontja: 17, 20, kedvezménnyel csütörtökön egész nap.
TORDA
FOX — Godsend — bemutató. — Vetítések idôpontja: 16, 18. A passió — 20 órától.
DÉS
MÛVÉSZ — Starsky és Hutch — amerikai. — Vetítések idôpontja: 17, 19, pénteken, szombaton és vasárnap 22 órától, kedvezménnyel hét végén 22 órától és hétfôn egész nap.
SZAMOSÚJVÁR
BÉKE — Pillangó-hatás — bemutató. — Vetítések idôpontja: 17, 19, 21.
BESZTERCE
DACIA A-terem — Shrek 2 — amerikai. — Vetítések idôpontja: 15, 17.30, 20, pénteken, szombaton és vasárnap 22, kedvezménnyel hét végén 15 órától és hétfôn egész nap.
DACIA B-terem — Pillangó-hatás — amerikai. — Vetítések idôpontja: 17, 19.30, pénteken, szombaton és vasárnap 21,30 órától, kedvezménnyel kedden egész nap.
GYULAFEHÉRVÁR
DACIA — Hirtelen 30 — amerikai. — Vetítések idôpontja : 15, 17.30, 20, pénteken, szombaton és vasárnap 22, kedvezménnyel hét végén 22 órától és hétfôn egész nap.
MAGYAR SZÍNHÁZ
Szeptember 19-én, vasárnap du. 5 órakor: Muszty Bea–Dobay András: A kék csodatorta — mesemusical (nem csak) gyerekeknek. Rendezô: Keresztes Attila. — Ôsbemutató.
Szeptember 20-án, hétfôn este 8 órakor: Ionesco: Jacques vagy a behódolás — stúdióelôadás. Rendezô: Tompa Gábor. — Csak 14 éven felülieknek!
PUCK BÁBSZÍNHÁZ
Szeptember 18-án, szombaton 12 órakor: A falu csúfja meg a falu szépe — magyar tagozat.
Szeptember 19-én, vasárnap 10.30 és 12 órától: A varázsgyûrû — román tagozat.
Az oldalt szerkesztette: Németh Júlia
(Folytatás a tegnapi lapszámunkból)
Kerengünk egy darabig, míg kitalálunk a fôvárosból. Mindegyik útirányba érdekes jelzôtáblák mutatnak, az egyiken nyúl, a másikon kis egér, a harmadikon kutya, a negyediken mókus. Az út mentén többször feltûnnek. Az ENSZ-alakulatok segítségére vannak. Talán a megbízhatatlan helyi útjelzéseket pótolják. Nem az angolul furcsán hangzó helységneveket jelölik meg útirányul, hanem azt adják parancsba, hogy a nyúl útvonalán haladjanak valameddig… — gondolja az ember. Mi a jó minôségû út titkára egy kétnyelvû feliratból jövünk rá: az ENSZ-erôk használatára nemzetközi alapokból építették. Hiába, az autók alá út is kell. A helyi autók mind KS jelzésûek, elôtte s utána szám. Szerb felségjelû kocsit nem látunk, de más külföldit elég gyakran: bizonyos, hogy egykori vendégmunkások autói. Koszovóiakkal csak Montenegróban találkozunk, s bizonyára Albániába van még átjárásuk. Nyugat felé haladva néhol fehérbe öltözött, fátyolos idôsebb nôket látunk, fezt viselô férfiakat, a falvakban feltûnik a mecsetek tornya. Már esteledik, mikor Pejëbe érünk.
A térképeken a város neve Pec vagyis Pécs, aminek jelentése barlang. Amikor egy útkeresztezôdésnél így érdeklôdtünk róla, senki sem tudta, merre van. Csak apránként jöttünk rá, hogy albánul Pejët kell mondani. Most 80 000 lakosú városka. Már a XIII. században szerb püspöki székhely. A XIV. század közepén ide költözik az önálló szerb egyház feje, a metropolita, utóbb pátriárka. S néhány megszakítással 1766-ig itt a székhelye. Akkor a szultán a szerb pravoszlávokat a konstantinápolyi görög pátriárka alá rendeli. A mai Pejë zegzugos központú város. Kanyargó utcácskáiból sok — a csörgedezô patak miatt — zsákutca. A központ néhány szélesebb utcáját délután 5-kor lezárják az autós forgalom elôl, s olyankor aztán csak körbe lehet keringeni apró egyirányú, egy autó szélességû utcákon. Két kör is van, ezekrôl csak sugárszerûen lehet a központ felé behajtani. Vagy két díszkört is leírunk szállodát keresve. Végül a központi téren ráakadunk a kommunista idôk ötemeletes "hotel"-jére, örvendezünk a felirat láttán, de közel érve a bejárathoz a lakatos lánc elszomorít. Minden arra utal, hogy már vagy öt-hat éve nem nyitották ki. Minek is egy ekkora szálloda, ha nincs aki használja. Nagy nehezen felvilágosítanak, hogy van néhány kisebb magánszálloda, s gyalogosan sikerül is kettôt felkutatni. Az egyikben elfogadható szobát találunk kedvezô áron. Az est leszálltáig a várost járjuk. Itt jól érzékelhetô a kettôsség. A központban néhány régebbi emeletes épületet modern tömbökkel összekötve kialakítottak egy fôteret. Van még vagy két fôbb utca, ahol a legalább egyemeletes szint kötelezô. A többi utca kis családi házakból áll, majd mindegyik földszintjén üzlet, étterem, kávéház. Megindul az esti körséta: megtelnek az utcák, rövidesen minden asztal vendégre talál. A szerény mecset arra utal, hogy török idôkben kicsi lehetett a város. Mikor a szállodánk csillogó modern liftjébe betesszük csomagjainkat, az angolul gagyogó tulajdonos türelemre int: indítja a generátort. Aztán elindul a lift is. Csak másnap, a reggeli utáni séta közben jövünk rá a szörnyûségre: itt nincs központi villanyszolgáltatás. Minden üzlet elôtt ott pöfög egy benzines masina, lánccal az ajtóhoz, falhoz kötve. Ez szolgáltatja a hûtôpultokhoz, légkondicionáláshoz szükséges áramot. A világítást ideig-óráig erôs akkumulátorokkal is biztosítani tudják. Szerbia nem szolgáltat nekik áramot. Azért sötétedéskor hangszórókon át felcsendül a müezzin imára hívó szózata. Pirkadatkor is erre ébredünk.
Pejërôl távozóban, mielôtt elkezdôdik a szerpentin, kis mellékútra találunk, ez egy csendes völgybe vezet, ott a patriárkátus. Ma csak egyszerû pravoszláv apácakolostor. E kora délelôttön jó volna odalátogatni. Csakhogy az utat KFOR-katonák állják el. Éppen egy erôsített sorompót szerelnek. Olaszok, de megértik az angol szavakat is: szóval mi a kolostorba akarunk menni. Akkor várjunk. Aztán elkérik az útleveleinket, iktatják. Megnézik a kocsi belsejét, csomagtartóját. Meggyôzôdnek róla, hogy sem fegyver, sem bomba nincs nálunk. Visszakapjuk az útleveleket, s átengednek a sorompón. Az egykor aszfaltos úton lassan tesszük meg a 3–4 km-t, s a kolostor elôtti térre érünk. A bejáratot harckocsik ôrzik, minden irányba fegyverek néznek. Autónkat egy távolibb pontra irányítják, azonosítanak útleveleink alapján, aztán beléphetünk a "földi paradicsomba". Valóban csodálatos hely. Lombos fák közt épületek és kiásott romok, árnyas sétányok, keresztül csörgedezô kis patak. Mély csend, amit legfeljebb a madárcsicsergés és a méhzümmögés tesz még érezhetôbbé. Sehol egy lélek. Aztán a négy egybeépült kolostortemplom felé igyekszünk: a XIV–XVI. század emlékei. Szerb királyok építtették ôket. Kupola kupola mellett. Néhol ajtó- és ablakmélyedésekben freskó-nyomok. Ahogy a nyitott fôbejárathoz közelítünk, egy apáca kiperdül a kapun, bezárja az ajtót, s gyors léptekkel eltûnik a rendházban. Bizonyára nem keltettünk bizalmat benne a szent helyhez méltatlan turistaöltözékünkkel. A templomok mellett kis temetô külön a fôpapok, külön az apácák részére. A rendház mellett is elsétálunk, hallatszik, hogy odabent beszélnek, mozognak. A dús, színes, délies növényzet, s háttérben a szürke, napsütötte hegyek sejttették: itt megállt az idô, itt minden a meditációt, a lélek nyugalmát szolgálja. Csakhogy ezt a nyugalmat fegyverrel kell ôrizni.
Pejëtôl két meredek út is vezet fel a sziklás hegyoldalon. Az egyik az 1849 méteres Cakor-hágóhoz, ennek legfelsô szakasza máig aszfaltozatlan. Így a másik utat választjuk, az is meredek szerpentinekkel visz fel a 2000 méteres hegyek északibb hágójához. Onnan visszanézve egész Koszovó elénk tárulkozik. A túlsó oldalon meg a fekete hegyek országa: Montenegró, vagy ahogyan ôk nevezik, Crna Gora. Az itteni határnál újabb meglepetés ér: rendes útlevélellenôrzés, hiszen új országba megyünk. A szerb határon kapott vízum sem jó, újat töltenek ki saját felségjeleikkel. Igaz, csak egyetlen példányt: a feleség a férj neve mellé tett +1-gyel jeleztetik. Ez is eurós ország. S ez már magában is drágaságot sejtet. Elindulunk az adriai tengerpart felé. Ott már egy új világ kezdôdik.
(Vége)
A német befektetô 2001-ben megvásárolja az ellenzéki beállítottságú, nagy hagyományokkal rendelkezô bukaresti napilap részvényeinek 70 százalékát és ezzel nyeregben érzi magát. Ám tegye, ha neki így jó, mondhatnánk, s hagyja a szerkesztôséget, hogy végezze munkáját becsülettel, ahogyan azt eddig is tette. Rövidke három esztendô azonban elegendônek bizonyult ahhoz, hogy az esseni befektetôi csoport, a Westdeutsche Allgemeine Zeitung (WAZ) alaposan elbalkániasodjon, s abban a bizonyos nyeregben elfeledkezzen a demokrácia alapvetô követelményérôl, a szabad véleménynyilvánításról és a sajtószabadságról. Mindezeknek fittyet hányva sem többet, sem kevesebbet nem követelt a România liberã újságíróitól, mint hogy ne merészeljék bírálni a hatalmat. Oknyomozó riportokat közölhetnek ugyan, de azt ne leleplezô, bíráló céllal tegyék, hanem éppen ellenkezôleg, a pozitívumokat hangsúlyozzák. Ne egyfolytába a hibákat keressék, hanem arra mutassanak rá, ami jó, azt hangsúlyozzák, ami példaértékû, domborítsák ki a jelenlegi hatalom erényeit. Dicsérjenek és ne bíráljanak. A negativizmus semmire sem visz. Vagyis befektetôi nyelvre lefordítva: nem kifizetôdô befektetés. A WAZ-t képviselô Overbeck úr még azt is hozzáfûzte: nem érti, hogy a lap miért bírálja Iliescu elnököt, amikor a televízióban csak azt látja, hogy mindenki puszilja. Hát mit mondjak? Ez aztán lehengerlô érv és bizonyítéka annak, hogy mennyit ért az újságíráshoz az a bizonyos pénzes úr. Na meg annak is, hogy mennyire objektív nálunk a közszolgálati tévé, meg a hatalom által pénzelt adók. De visszatérve a WAZ követeléseire, nekem azokat a bizonyos ’89 elôtti hálatáviratokat, nyílt dicsérô, köszönô-köszöntô leveleket juttatják eszembe, amelyeket az ország elsô emberének, a Kárpátok Géniuszának címeztek, s amelyekkel tele voltak az újságok címlapjai. A németországi üzletemberek lehet, hogy minderrôl nem tudnak, s talán arról sem, hogy az önkényuralom tetôfokán, amikor az államelnököt valóban csak dicsérni lehetett, létezett többek között egy Petre Mihai Bãcanu, akinek szabadságvesztés terhe mellett már akkor volt mersze nyilvánosan bírálni a hatalmat és annak elsô emberét. Utána aztán ki is próbálta a kommunista börtönöket. Ez a Petre Mihai Bãcanu pedig most éppen a România Liberã ügyvezetô igazgatója, s nehezen képzelhetô el, hogy oly könnyen beadja a derekát. A történteknek komoly sajtóvisszhangja van Nyugaton is, s ha a WAZ azt képzeli, hogy amit nem tehet meg Németországban, azt megteheti Romániában, remélhetôleg csalódni fog. A közvélemény ugyanis cenzúrát emleget, mégpedig olyan mértékût, amely versenyre kel az évtizedekkel ezelôttivel. Csak nem a novemberi választások elôszele kezdett el fújdogálni, s lobogtatja meg a nyereségvágy immár nemzetközivé színezôdött zászlaját?
Akkor hát sok puszit Iliescunak, ebbôl biztos nem lesz semmi baj, s mindazt, amit még Bãcanuék kívánnak melléje csapatának és a WAZ-nak.
Németh Júlia
Az oldalt szerkesztette: Makkay József
Samil Bászájev muszlim szélsôséges csecsen lázadóvezér bejelentette, hogy az általa vezetett Rijadusz-Szalihijn öngyilkos merénylôbrigád hajtotta végre az oroszországi terrorakciók sorozatát, köztük a beszlani túszejtést.
Bászájev — a csecsen szeparatisták honlapján (KAVKAZCENTER.com) pénteken megjelent közleményében — tudatta: A Rijádusz-Szalahijn moszkvai regionális csoportja követte el a két robbantásos merényletet augusztus 24-én egy buszmegállóban, majd egy héttel késôbb egy metróállomásnál. A brigád különleges akciócsoportja vitte véghez a kettôs repülôgép-robbantást augusztus 24-én éjjel. A brigád "mártírzászlóalja" hajtotta végre a szeptember 1-én kezdôdött és 3-án véres véget ért túszejtô akciót a beszlani iskolában, Orszthojev ezredes vezetésével.
Bászájev szerint a beszlani tragédiát az orosz erôk rohama okozta, nem pedig egy bomba véletlen felrobbanása az iskolában.
Az orosz különleges erôk megrohamozták az iskolát, kezdettôl fogva készültek rá — írta Bászájev megjegyezve, hogy a tornateremben, ahol a túszokat fogva tartották, az összes bomba össze volt kötve egymással: ha egy felrobbant volna, akkor mind a húsz felrobbant volna. A belsô falak nem mutattak robbanási nyomokat — állította. Bászájev szerint a beszlani túszejtô kommandónak 33 tagja volt: 14 csecsen, köztük két nô, 9 ingus, 3 orosz, 2 oszét, 1 tatár, 1 kabard és 1 guran (ez utóbbi egy Bajkál-vidéki eloroszosodott nép), valamint 2 arab.
Bászájev tagadta, hogy brigádjának köze lenne a nemzetközi terrorizmushoz, az idén csak tízezer dollárt és 5500 eurót kapott külföldiektôl, s a beszlani akció nyolcezer euróba került. A kettôs repülôgép-robbantás és a metró melletti merénylet tiszta csecsen akció volt, s az értük egy internethelyen felelôsséget vállaló iszlámista Isztambuli Brigádok az orosz biztonsági szolgálat elmeszüleménye — írta.
A csecsenek elegendô katonai erôvel rendelkeznek ahhoz, hogy maguk harcoljanak Oroszország ellen. Csak a szabadságukért, függetlenségükért küzdenek, s egyelôre csak csecsen és orosz területen — hangsúlyozta.
Bászájev szerint a túszejtôk a csecsenföldi háború leállítását és az orosz csapatok kivonását követelték, vagy Vlagyimir Putyin elnök lemondását, ha erre nem hajlandó.
Ha Putyin visszarendelte volna a csapatokat a kaszárnyákba, és megkezdte volna a kivonulást, akkor adtak volna inni a túszoknak. Ha megkezdôdött volna a tényleges csapatkivonás, akkor enni is adtak volna nekik. Amint kivonták volna a csapatokat a csecsenföldi hegyekbôl, elengedték volna a tíz év alatti gyerekeket, míg a többi túszt a teljes csapatkivonás után engedték volna el. Ha Putyin lemondott volna, akkor elengedték volna az összes gyereket, és a többi tússzal elvonultak volna Csecsenföldre.
Bászájev — a túszejtôk által Ruszlan Ausev volt ingus elnök útján Putyinhoz eljuttatott levelében — biztonságot kínált Oroszországnak a csapatkivonás és Csecsenföld függetlenségének elismerése fejében.
Ez esetben a szeparatisták vállalták volna: nem lépnek semmilyen szövetségre Oroszország ellen, nem engednek Csecsenföldre semmilyen külföldi bázist, nem támogatnak semmilyen Oroszország ellen küzdô fegyveres csoportot, belépnek a posztszovjet Független Államok Közösségébe, maradnak a rubelzónában, készek kollektív biztonsági szerzôdést aláírni Moszkvával és garantálni, hogy az oroszországi muszlimok nem küzdenek fegyverrel ellene.
A beszlani túszdráma nyomán feltehetôen tovább erôsödött az oroszokat és csecseneket megosztó gyûlölet, amelynek magvát hatvan évvel ezelôtt a kitelepítés sztálini politikája hintette el.
A rögeszmés diktátor megbízásából a szovjet titkosrendôrség (akkor éppen NKVD volt a neve) vezetôje, Lavrentyij Berija adott utasítást a csecsenek (és ingusok) áttelepítésére Közép-Ázsiába. Az 1944 februárjában elkezdett tervszerû akcióval összesen mintegy félmillió csecsent és ingust deportáltak vagonokban Kazahsztánba és Kirgíziába. A kitelepítésnek ellenszegülôket a helyszínen agyonlôtték, ugyanígy tettek Berija pribékjei a hegyekbe menekülô szökevényekkel.
A kitelepítésnél nem számított a társadalmi státus: egyszerû parasztokat, munkásokat éppúgy bevagoníroztak, mint kulákokat és egyéb "osztályellenségeket" vagy helyi kommunistákat. Az utolsó szerelvény a csecsen és ingus pártfunkcionáriusokat szállította a "fényes jövô" felé.
Mintegy tízezren nem élték túl a Közép-Ázsiába irányuló transzportot. Ám a szenvedések kazah és kirgiz földön sem értek véget. A helyi hatóságok ellenségesen fogadták a jövevényeket, számos kolhoz nem volt hajlandó befogadni és foglalkoztatni ôket. Az érkezés utáni elsô három évben a csecsenek közül további 100 ezer halt meg éhezés, fagy, betegségek következtében.
1941 és 1944 között Sztálin egymás után telepítette át a volgai németeket, a krími tatárokat, a meseteket, kalmüköket, balkárokat, kurdokat, csecseneket és ingusokat. Az indoklás minden esetben ugyanaz volt: szét kellett zúzni a náci ellenséggel kollaboráló "szabotôröket és kémeket". Vjacseszlav Molotov egykori külügyminiszter még a 70-es években sem átallotta ezzel a hajmeresztô érvvel igazolni a barbár intézkedéseket — emlékeztetett a Frankfurter Allgemeine Zeitungban Jörg Baberowski, a berlini Humboldt Egyetem Kelet-Európa tanszékének professzora.
Pedig a bolsevik hatalom elsô évtizedében még jó soruk volt a nemzetiségeknek. Az úgynevezett "korenyizacija" (ôslakosokkal való feltöltés) politikája a kisebbségi népek kulturális felvirágzásához vezetett. A nemzeti köztársaságok és autonóm területek létrehozásával, nemzeti iskolák hálózatával, a helyi párt- és állami apparátus nemzetiségi káderekkel való feltöltésével Moszkva a nemzeti jelleget helyezte elôtérbe Ukrajnától Tádzsikisztánig.
A 30-as évek elején, a kollektivizálás erôltetésével együtt járt a csecsenek nemzeti és vallási szokásainak kriminalizálása. Ezt ôk a nemzeti sajátosságaik és életmódjuk elleni merényletnek tekintették, és heves ellenállást tanúsítottak. A szovjet hatalom emiatt teljesen összeomlott Csecsenföldön. A Vörös Hadsereg a rebellisek elleni harcban repülôgépeket és gázbombákat vetett be. A II. világháború azután már csak ürügyet szolgáltatott a deportálásokhoz.
A sztálini terror fokozódása, a kirakatperek, a tömeges kivégzések és a gulágok megtöltése 10–20 évre elítélt ártatlan emberek millióival kiábrándította a Sztálin birodalmával szomszédos országok népeit a "szovjet modellbôl". A 30-as években parasztok ezrei szöktek át a terror elôl a határokon. Ebbôl adódott, hogy Moszkva kémkedéssel gyanúsította a nemzetiségeket. Határokból "védôfalak" lettek, határvidékekbôl biztonsági sávok, ahonnan ki kellett telepíteni a hatalom iránt nem lojális népcsoportokat.
A nácik hatalomra jutása Németországban, tekintélyuralmi rendszerek létrejötte Kelet-Közép-Európában és a szovjet birodalom déli határa mentén azt sugallta Sztálinnak és társainak, hogy nemcsak belföldön, de külföldön is ellenség néz velük farkasszemet.
Emiatt azután a II. világháború sem vezetett sztálintalanításhoz a Szovjetunióban — éppen ellenkezôleg: a sztálini idegengyûlölet radikális megerôsödését vonta maga után. A Csecsenföldön dúló háború is ennek a megbélyegzésnek és megkülönböztetésnek a hagyományát testesíti meg: valójában a sztálini terror kései következménye.
Elérte Amerika partjait az Ivan hurrikán csütörtökön, a szélvihar tizenkét halálos áldozatot követelt, és kisebb áradásokkal fenyegeti az Egyesült Államok több szövetségi államát.
A hurrikán az óránként kétszáz kilométeres sebességet meghaladó széllökésekkel, az Alabama állambeli Mobile-nél érte el a kontinenst helyi idô szerint csütörtök reggel. Nyomában több százezer otthon maradt elektromos áram nélkül Luisiana, Alabama, Mississippi és Florida államok területén.
Hatalmas — helyenként 7,5 méteres — hullámok zúdultak a Mexikói-öböl partvidékére. Több száz kilométeres szakaszon víz öntötte el a tengerparti területeket, több part menti település utcáin hömpölygött víz. Az alabamai Gulf Shore-nál — ahol a hurrikán elérte az amerikai partot — az égboltot élénkzölden világította be a felrobbanó elektromos transzformátorok fénye.
A szárazföld belseje felé haladva az Ivan ereje gyengült, a hurrikánt kísérô széllökések óránként 120 kilométeres sebességûvé mérséklôdtek.
A hatóságok közlése szerint elôzô nap két halálos áldozatot szedett az Ivan hurrikán a floridai Panama City Beachben, illetve Sandy Creekben. Csütörtökön nyolc halálesetet jelentettek Floridából az Ivant kísérô tornádók pusztítása nyomán. Jelentések szerint Luisianában négy ágyhoz kötött beteg evakuálás közben vesztette életét.
Az Egyesült Államok négy szövetségi államában, Floridában, Louisianában, Alabamában és Mississippiben elôzôleg szükségállapotot rendeltek el a hurrikán miatt.
Az elsô széllökések és esôzések helyi idô szerint szerda este érték Alabama államot — jelentette egy újságíró a helyszínrôl. A Mobile-öbölben található Port Alabamában néhány utcát már szerdán több centiméteres víz borított.
Ugyanakkor az Ivan az utolsó pillanatban megkímélte New Orleanst.A miami székhelyû országos hurrikán-központ elôrejelzése szerint az Ivan északkeleti irányban halad tovább, nyomában heves esôzésekkel. Árvízvédelmi készültséget rendeltek el a Mexikói-öböl térségétôl egészen Észak-Karolináig.
Az Alabama állambeli Gulf Shores és Orange Beach településekre továbbra sem térhet vissza a lakosság, mert a térségben az elôrejelzések szerint a következô 20 órában is erôs szél ostromolja majd a partvidéket.
A múlt szerda óta tomboló hurrikánnak elôzôleg hetvenegy halálos áldozata volt a Karib-tenger térségében. A szélvihar megkímélte Kubát és Mexikó keleti részét. Grenada szigetén volt a legsúlyosabb a pusztítás: harmincheten haltak meg és az épületek 90 százaléka dôlt romba. A Risk Management Solutions viszontbiztosító becslése szerint a karibi térségben és az Egyesült Államok területén eddig okozott kár mértéke megközelíti a tízmilliárd eurót.
Eközben csütörtökön lecsapott a Dominikai Köztársaságra a hurrikánná fejlôdött Jeanne trópusi vihar. A Jeanne elôzô nap Puerto Ricón legkevesebb két halálos áldozatot szedett és az egész szigeten áramkimaradást okozott. Több települést a kidôlt fák elzártak a külvilágtól.
Több milliárd dollár biztosított kár
Az Ivan hurrikán az elsô becslések szerint 2–7 milliárd dollár — biztosított — kárt okozott az Egyesült Államokban. A karibi térségben további 2 milliárd dollár, ugyancsak biztosítással fedezett kár keletkezett a forgószél pusztításai nyomán.
A biztosítók és viszontbiztosítók számára kockázatkezeléssel foglalkozó amerikai Risk Managment Solutions becslése szerint a korábban pusztító Frances hurrikán 4 milliárd dollárig terjedô kárt okozott. Az ezt megelôzô nagy forgószél, a Charley biztosítással fedezett kára 6,8 milliárd dollár.
A Munich Re (Münchener Rück) a világelsô, illetve a Scor, amelyik második a viszontbiztosítók rangsorában, szakértôi vélemények szerint biztosítói díjaik emelésével "profitálhatnak" az egyre gyakoribb és pusztítóbb hurrikánokból. Áraikat az utóbbi idôben nem tudták emelni, azok legutóbb a szeptember 11-i amerikai terrortámadást követôen emelkedtek, egyes esetekben duplájukra.
Megérkezett Budapestre pénteken Sophia Loren, az éppen 70. születésnapját ünneplô filmdíva, hogy részt vegyen fia, ifjabb Carlo Pontinak a magyar Mészáros Andrea hegedûmûvésszel kötött házasságának egyházi szertartásán.
A mûvésznô Olaszországból érkezett Budapestre pénteken a déli órákban, s férje a korábbi hírekkel ellentétben — amelyek szerint gyenge egészségi állapota miatt nem jön el az esküvôre — délután Zürich felôl érkezik Magyarországra.
Loren — akit két Maserati és egy amerikai terepjáró várt — beült az egyik olasz luxusautóba, és az újságíróknak integetve elindult a városba, ahol az eddigi hírek szerint a Four Seasons szállodában száll majd meg.
A szertartásra szombaton kerül sor a Szent István Bazilikában.
Amint azt lapunkban is már többször megírtuk, szeptemberben kétféle intézkedést alkalmaznak a nyugdíjakra, amellyel növelik a járandóságok összegét. Ezzel kapcsolatban a kormány által közölt hírek sokszor nem egyeztek, eltérô arányokat jelentettek be a hírügynökségek is. A Hivatalos Közlönyben megjelent jogszabályok értelmében nem általános mértékû az intézkedés.
A kormány 1297. számú határozata írja elô a nyugdíjak indexelését szeptembertôl kezdôdôen. Eszerint 2004 szeptemberétôl azokat a köznyugdíj-rendszerhez tartozó, az érintettet megilletô vagy már kifizetésben lévô járandóságokat indexelik, amelyek nem haladják meg három átlagfizetés összegét, tehát 23 046 000 lejt. Egy nyugdíjpontszám értékét 4%-os indexeléssel idôszerûsítik, ezzel a nyugdíjpontszám idôszerûsített értéke 2 869 507 lej lesz. A kormányhatározat alapján megnövelt járandóság összege nem haladhatja meg a három átlagfizetés értékét. Szintén szeptembertôl egyéb lakossági jövedelmeket is indexelnek, ezek a következôk: az úgynevezett IOVR (hadirokkantak, hadiárvák és hadiözvegyek) nyugdíjak; táppénz a 91. szabadságnaptól; szülési pénz és a beteg gyermek gondozásáért járó táppénz, szintén a 91. naptól; a gyermeknevelési pénz a gyermeknevelési szabadság 91. napjától; a politikai foglyoknak, forradalmároknak (az 1990/118. törvényrendelet, 1999/105. kormányrendelet, 2000/189. törvény alapján) járó illeték, az 1991/49. és 1994/44. törvényekkel megállapított pótlékok. A táppénz és a szülési pénz indexelésének feltétele, hogy a keresetek összege ne haladja meg három átlagfizetés nagyságát, a gyermeknevelési pénzt pedig akkor indexelik, ha az nem több egy átlagfizetésnél, tehát 7 682 000 lejnél.
A nyugdíjak növelésérôl külön jogszabály rendelkezik. Az 1346. kormányhatározat értelmében szeptember elsejétôl azokat a köznyugdíj rendszerhez tartozó járandóságokat növelik, amelyekhez a jogosultság 2001. április elseje elôtt nyílt meg. A növelést mindenképpen az indexelés alkalmazása után végzik el, és ebben az esetben is csak azokat a nyugdíjakat veszik figyelembe, amelyek nem haladják meg három átlagbér összegét, tehát 23 046 000 lejt. A megilletô vagy kifizetésben lévô nyugdíjaknak megfelelô évi átlagpontszámot szeptember elsejétôl 5,25%-kal növelik, a mezôgazdasági nyugdíjakat pedig 4,1%-kal.
Eckstein-Kovács Péter a legnagyobb lelkesedéssel üdvözli a Kolozs megyei RMDSZ határozatát, ami az elôválasztások módját illeti. A közvetlen elôválasztás elônye, hogy a listák valóban a szavazóképes lakosság akaratát tükrözik majd, akik minden megkötés nélkül az urnák elé járulhatnak. Ennek a fajta elôválasztási módszernek a demokratikusságát bizonyítja, hogy a kormánypárt is ezt választotta, ami bölcs döntés volt a Szociáldemokrata Párt (SZDP) részérôl, még akkor is, ha vitát váltott ki utólag. A szenátor egy olyan fontos dologban szeretné kikérni az SZDP-s kollégák véleményét, baráti alapon, amely egyaránt foglalkoztatja mind az RMDSZ-t, mind az SZDP-t, mind pedig az újságírókat: honnan volt pénzük a belsô elôválasztások megszervezésére? Az RMDSZ ugyanis pénzhiánnyal küszködik, hiszen nemrég zajlottak le az eléggé költséges helyi választások, most pedig a parlamenti választások megszervezésére ugyancsak szükség van anyagi háttérre. A Nagy-Románia Pártos híresztelések dacára az RMDSZ-nek nincs pénze: nem kap sem a magyaroktól, sem a románoktól, sem pedig a törököktôl, élcelôdött Eckstein-Kovács, aki dicséretesnek tartotta, hogy a Székelyföld, de még a máramarosszigeti RMDSZ is ezt az elôválasztási módszert választotta. Szemben a Maros és Bihar megyei szervezetekkel, akik úgy tartották jónak, hogy kevésbé demokratikus módon tartsák meg az elôválasztásokat, ami sajnos nem volt bölcs döntés, fûzte hozzá a honatya.
Ami saját jelölését illeti, Eckstein-Kovács Péter újságírói kérdésre kifejtette: semmi pánik, a jelentkezési határidô szeptember 25-e, délután négy óra, addig eldönti, hogy jelölteti-e magát továbbra is szenátornak, vagy sem.
A kettôs állampolgárság kérdésérôl nyilatkozva a szenátor elmondta: számára, a Romániában élô magyarság képviselôjeként ez a téma rendkívül kényes. — Egyelôre annak a szervezetnek a neve, amelynek tagja vagyok: Romániai Magyar Demokrata Szövetség. Amennyiben a szövetség elnevezése megváltozna, és úgy neveznék, hogy Romániai Magyar Kivándorlók Szövetsége, akkor talán egyetértenék a készülô jogszabállyal. Mindaddig azonban, amíg a szövetség célja, hogy az itteni magyarság szülôföldjén maradjon, személy szerint nagy fenntartással kezelem mindazokat a "pozitív hozadékokat", amelyekkel egy ilyen jogszabály járna — fejtette ki a szenátor. Valóban van néhány probléma, amelyeket a törvénykezésnek orvosolnia kellene, mint például a Magyarországon való tartózkodás idôtartama, vagy pedig a munkavállalás, de a honatya véleménye szerint ezekre lehetne találni megoldást. Az erdélyi magyarság által áhított autonómia és a kettôs állampolgárság kizárja egymást, hívta fel a figyelmet a szenátor, hozzáfûzve: nem lehet egyszerre két nyúl után szaladni.
— A mi identitásunkhoz, céljainkhoz sokkal közelebb áll a különbözô autonómiaformákért küzdeni, mint a kettôs állampolgárságért, amely — személyes véleményem szerint — nem hiszem, hogy megoldás lenne a közösségünk számára, hangsúlyozta Eckstein-Kovács Péter.
Pierre Moscovici volt francia külügyminiszter lesz az Európai Parlament új romániai jelentéstevôje, aki Emma Nicholsontól veszi át ezt a megbizatást. Mircea Geoanã külügyminiszter szerint Moscovici minden bizonnyal képzett és objektív raportôr lesz, amilyenre Romániának nagy szüksége van. Ennek ellenére Nicholson bárónônek, aki megbizatása idején több fejtörést okozott a Nãstase-kormánynak, mint az egész román ellenzék, továbbra is fontos szava lesz Romániával kapcsolatban.
Az EU-politikus édesapja Serge Moscovici romániai származású szociológus.
Lemondott tisztségérôl Liviu Medrea, a Kolozsvári Közterület-fenntartó Vállalat vezetôje azt követôen, hogy csütörtökön este a kolozsvári önkormányzati képviselôk nem választották be a céget irányító igazgatótanácsba. Medrea a lemondását bejelentô sajtótájékoztatón azzal vádolta meg Emil Boc kolozsvári polgármestert, hogy elôdjéhez, Gheorghe Funarhoz hasonlóan tönkre akarja tenni a vállalatot, és nem fizeti ki a cég által elvégzett munkálatok ellenértékét. A városháza tartozása — Medrea szerint — eléri az 1,2 milliárd lejt.
Emil Boc elutasította a kormánypárti politikus vádjait, és közölte: nem rendezheti a tartozást, amíg bírósági perek folynak a számlák kapcsán. Az elöljáró cáfolta, hogy bármi köze lenne Medrea kiejtéséhez, közölte, az igazgatótanács összetétele a helyi tanácsosok titkos szavazata állapján alakult ki.
A csütörtök esti szavazás után a Szociáldemokrata Párt saját képviselô nélkül maradt a vállalat igazgatótanácsában. Értesüléseink szerint a kormánypártot derült égbôl villámcsapásként érte a szavazás eredménye, mivel a pártok között egy olyan egyezség létezett, miszerint minden alakulat rendelkezik majd egy képviselôvel a városi tanács alárendeltségébe tartozó vállalatok vezetô testületeiben. A titkos szavazás miatt pontosan nem lehet tudni melyik párt szavazott Medrea ellen, értesüléseink szerint az RMDSZ így bosszulta meg Sztranyiczki Szilárd leváltását a Kolozs Megyei Kataszteri Hivatal élérôl.
B. T.
Az 1., 4. és 5. oldalt szerkesztette: Székely Kriszta
Szeptember 3–4-én a Bethlen Egyesület ötödik alkalommal szervezte meg a történelmi vetélkedôvel egybekötött szórványifjúsági találkozót. Annak érdekében, hogy vonzóbb legyen a részt vevô ifjak számára, ezt a vetélkedôt kirándulással kötötték egybe a szervezôk.
A kiküldött meghívókra 9 településrôl 11 háromtagú csapat jelentkezett. A következô települések neveztek be: Árpástó, Magyardécse, Magyarnemegye, Cegôtelke, Bálványosváralja, Tacs, Vice, Felôr, Bethlen. A kirándulás útiránya: Bethlen–Válaszút–Kolozsvár–Tordai-hasadék–Torockó–Nagyenyed–Medgyes–Berethalom–Segesvár–Fehéregyháza–Marosvásárhely–Bethlen volt.
A vetélkedô — amelynek témája immár hagyományosan — a magyar történelem, az idén a "Szapolyai Jánostól Bethlen Gáborig" korszakot foglalta magába. Az egész napos együttlét után, az összerázodott ifjúság a nagyenyedi Bethlen Gábor Kollégiumban érkezve mérte össze tudását. A gyakorlati és kreatív próbatételek alkalmával mindenki nagy odaadással "fitogtatta" tudását. A kimerítô városnézés után, amely a vetélkedôt követte, mindenki mély álomba szenderült.
Másnap — egyesek szerint — "kora hajnalban" (9 órakor) indultunk tovább. Miután megnéztük Medgyes, Berethalom és Segesvár történelmi nevezetességeit a Petôfi-emlékmûnél ünnepélyes hangulatban következett a verseny utolsó próbája és az eredményhirdetés. A felolvasott élménybeszámolók olyan apró részletekre is kitértek, melyektôl a hallgatóság gurult a nevetéstôl.
Ily módon igen nehéz dolga volt a háromtagú "ítélô bizottságnak" a csapatok rangsorolásában. Minden résztvevô egyaránt nyertes volt, hiszen az élménydús kirándulás, a vidám hangulat, a megkötött barátságok, a pontszámoknál is többet jelentettek.
Az 50 részvevô elisemeréssel nyilatkozott támogatóinkról, a Communitas Alapítványról, valamint a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériumáról, akik lehetôvé tették e rendezvény lebonyolítását. A Bethlen Egyesület pedig megkapta ismét feladatát a következô találkozó megszervezésére.
Egyesületünk ezúton is kifejezi köszönetét a nagyenyedi Bethlen Gábor Kollégium vezetôségének az együttmûködésért.
A XXI. század elején a gazdasági és demográfiai változások oktatási rendszerünk újraértékelését teszik szükségessé. Az iskolákra új szerepek hárulnak, ugyanis azon kívül, hogy növendékeit alapvetô ismeretekkel és készségekkel látja el — a gondolkodást, fejlett komunikációs készséget és társas viselkedést is ki kell alakítsa diákjainkban. Szórványban ez a feladatkör még nem teljes. Vidékünkre jellemzô az asszimiláció, a vegyes házasságokból származó gyerekek többsége már nem, vagy alig tud magyarul. Meg kell tehát ôrizzük magyarságunkat, ezért itt óriási hangsúlyt fektetünk anyanyelvünk ápolására. Ezzel a céllal szervezte meg idén a Nagyszebeni RMDSZ és a magyar iskola az Illyés Közalapítvány támogatásával szeptember 3–9. között a Vízaknai Anyanyelvi Szórványtábort, amelyre Szeben megye több helységébôl érkeztek a gyerekek.
A vízaknai református egyház jóvoltából a XIII. században épült vártemplom udvarán sátoroztunk, tanultunk, játszottunk. A helybéli és a távolról érkezett elôadók dinamikussá, változatossá, érdekessé tették a programot. Írástörténetet, székely rovásírást, drámajátékot, magyar néptáncot, szólás-mondást, közmondást, verselemzést tanultak a gyermekek, délutánonként pedig megismertük Vízakna és épületei történetét, fürödtünk a gyógyhatású, sósvizû tavakban, és csak magyarul beszéltünk.
Az ebédet a helybeli Árvácska Gyermekotthonban tálalták, ott ahol — mint arról nemrégiben a Szabadság is beszámolt — hat árvát nevel saját gyermekük mellett két szülô és a nagytata. Gyermekeink itt emberséget is tanulhattak…
Elképesztô volt számunkra a vízaknaiak lelkesedése. Ki-ki a maga módján segített: savanyúsággal, tojással, péksüteménnyel, bátorító szavakkal támogatták táborunkat. Köszönjük nekik!
Az utolsó napi kirándulást a hirtelen érkezett vihar miatt maradt el, de hát ez is együttjár a sátortáborozással.
És most egy-egy mondatban a gyerekek: "...sok szép élményen mentünk át...", "... új barátokat csináltunk...", "... Balázs harmincszor befullasztotta Gézát a vízbe...", "...ez volt a legszebb tábor...". Tanulgatunk, tanulgatunk magyarul. Persze mindnyájan tudjuk: van még munkánk elég. Többek között ezért is vagyunk biztosak abban, hogy jövôre is megrendezzük ezt a tábort!
Máriaradna nagyon régi búcsújáró hely, de ma is él, és megvan a vonzóereje, és ezt mi sem bizonyítja jobban, mint az a tény, hogy népes hívôsereg kereste fel most is — köztük nagyon sok külföldi magyar.
Igazi ökumenikus templomozás zajlott: szerb mise reggel 7-tôl — ezt követte egy magyar, majd egy német nyelvû, utána pedig egy német–magyar.
A templomban egyre gyûlt a nép, és zsúfolásig megtelt, mire a nagymise elkezdôdött. Ezt körmenet követte a templom hegyoldalra vezetô kertjében, amely egy gyönyörû park is egyben, számos sajátos kivitelezésû ún. adománystációval. Az egyik stáció-emlékoszlopon a következô szöveg áll: "Szent Borbála, védôszentünk, könyörögj bányász-népedért! 1935". (Itt van talán a verespataki baj oka — gondoltam–, Borbála megfeledkezett róluk!)
Minden sétáló figyelmét megragadta a földben kapirgáló felnôttek s gyerekek látványa: "Lacrimile maicii domnului, azaz Mária könnyeit" gyûjtögették. (A búzaszemnél nagyobb s hosszúkásabb kis gumócskát valójában a salátaboglárka megvastagodott gyökérrojtocskái — magyaráztam a kisebbeknek.)
Az viszont biztos: az impozáns templom, a gyönyörû táj gazdagabbá teszi és lelki békével tölti el a búcsújárót.
A kolozsvári EKE tizedik alkalommal rendezte meg júliusban többhetes patai sóstó-táborát, amelyen — mint általában az erdélyi magyar jellegû közösségformáló/megtartó táborok esetében — a kolozsvári társadalom minden rétege képviseltette magát. Tanárok, munkások, nyugdíjasok, természetjárók alkották e jubileumi tábor törzsgárdáját — mindnyájan fogékonyak a sóstókörnyék varázsára, készek befogadni e kistáj rendszeresen rituálisba váltó titok-üzenetrendszerét. Aki megfordult már ebben a táborban, soha többet nem nyúl többet a sótartó után úgy, ahogy eddig szokott — rutinos unottsággal —, és egy életen át ôrzi majd agytekervényeinek valamelyik árkában a margarétafoltokat és természetesen a rejtett sódolina kábító képét.
BEAVATÁS
1. Tények, események, jubileum
Tíz év telt el az elsô tábor óta, de még mindig nem teljesen tisztázottak a kristály földrajzi, illetve történelmi vonatkozásai, annak ellenére, hogy a só — az erdélyi só, amely itt szálban állva két lepedônyi területen feltekint a föld alól — már ôsidôk óta fontos szerepet töltött be az emberek életében. Életfontosságú, életmód-formáló jelleggel bírt a kitermelt, illetve párologtatott só mindenütt az elmúlt évszázadokban-évezredekben, mégis mindmáig tisztázatlan a Pata és Györgyfalva között elterülô kistérség — sziget — múltja. Véletlen?
Vagy talán olyannyira természetes volt e sókitörés jelenléte két magyarlakta falu határában, hogy senki nem gondolt arra, hogy megbolygassa múltját? Vagy talán a környéken lezajlott két nagy háborús esemény, a Kolozsvár-vesztô kuruc–labanc összecsapás, illetve a második világháború géppuskafészkes-ágyúállásos véres történetsorának nyomvonalai vonták el figyelmüket azoknak, akik a sódolinalefolyás fehérlô képét meglátva meglepetten kapták fel fejüket? Nehéz választ kapni e kérdésekre, már csak azért is, mert a patai sóstó környékérôl alig néhány százan tudnak. Hogy miért ez információs csend a rendhagyó természeti jelenség körül? Mivel senkinek nem érdeke, hogy natúra-idegen tömegek lepjék el ennek a viszonylag kis gyógyturisztikai oázisnak a környékét; a "titok" szájról szájra terjed. Véletlenül nemigen kerül ide senki — s ha idepottyan valaki, legfeljebb fürdik egyet és továbbáll —, így tehát rituálé számba megy a "titokismerôk" érkezése. Ha a dolina felôl ereszkedik valaki, a táborlakók hunyorítva találgatják: ki lehet az? Idegen biztos nem, hiszen a Kolozsvár felôl érkezô erdei-mezei utakat — ösvényként fungáló vízmosásokat, tájékozódási pontokként kezelt gémeskutakat, idônként kibontott/betemetett forrásokat és annak ereit — csak az ismeri, aki már járt erre. Azaz: aki beavatott.
De nehogy azt higgye valaki, hogy a beavatott számára gyerekjáték féltoronyiránt megközelíteni a sódolina-lefolyást. Hiába látszik odalenn Szopor, odafenn Györgyfalva meg a honfoglalás hangulatát idézô Szállás-hegy és Nagy Csolt, a teljes nyári nyugalom leplét magára rántó györgyfalvi–szamosfalvi tölgyes fukaron bánik a biztosan járt ösvényekkel. Már látszik a kicsapódott sótól lepett dolinaalj a távolban, de a tufásodott erdôvég komolyan veszi az utóbeavatást. Kutyaugatás, bégetés — már jönnek is felénk a nyájôrzôk; vad csaholásukon hallani, érzik rajtunk, hogy féltoronyiránt megyünk a sóvidék irányába (ki tudja hány akadály/kerítés áll majd ilyenformán utunkba); ergo, kiszámíthatatlanok vagyunk. A visszavonulás kellemetlenségeit rókavillanás enyhíti — szagos várának kapujánál élmény hallani ideges mocorgását —, de nyugtató hatással bírnak az emberi beavatkozások nyomai is. Tufát termeltek egykoron itt. Nálam van az Ajtay-féle kalauz (Kolozsvár környékének kirándulóhelyei, Stúdium, 2001), onnan olvasom társaimnak: "A vulkáni tufák érdekes kôzetek. Eredetük szerint mind vulkáni, mind üledékes kôzetnek tekinthetôk. Anyaguk eredetileg vulkáni. A robbanásos típusú vulkánok lövelik a légkörbe a hamut és a lapillit, mely visszahullva a tengerbe üledék formájában rakódik le a fenéken. Ezzel magyarázható a vulkáni tufák rétegzettsége. Az erdôben a tufabányászat nyomait fedezhetjük fel; a lapokra elváló kôzetet valószínû a szamosfalvi és patai lakosság termelte ki építôkônek. Kolozsvár környékén egész falvak épültek vulkáni tufábôl (Borsaújfalu, Kide)."
A villám-földrajzóra elhúzódik: tufát bontunk — a kutyák megunják a leskelôdést, odébbvonul a nyáj, és mi leereszkedünk a patakmederbe, amely — elméletileg — a Sós-patakba vezet. Onnan már könnyû — bátorítjuk egymást, de szívünk nyugtalanul kalimpál, amíg a kanyonszerû völgyecske alján osonunk. Annyira kanyarog a meder, hogy minden harmadik méternél külön izgalom vár ránk: ott vajon mi lesz? A negyediknél valóban kellemetlen a kitárulkozás: innen már újra víz folyik a mederben. Most újra a vízé a meder, mi csak idegenek — utóbeavatottak vagyunk. Végre fény, végre napos erdôszél. Csorog rólunk a veríték — a megerôltetésé, de a csendes pániké is (adott pillanatban maroktelefonon próbáltunk térképes ismerôst felhívni, hogy "távirányítson" — térerô persze nulla). Végre kaszáló és horizont. Margarétafoltok, majd margaréta-rétek...
2. Csataszínhely és üvérvölgy
Csatahelyszínre érünk: állítólag a Vérvölgyben — pontosabban ennek csatára alkalmas lapályán — csapott össze a Kolozsvár falai alól érkezô kuruc és a Nagyszebenbôl masírozó német seregtest. A kurucokat egyszer már megverték, így nem a legjobb lélektani pillanatban voltak kénytelenek felvenni a harcot a regulárisnak számító császári csapatokkal. A kurucok valószínûlegváratlanul találták szembe magukat a Rabutin és Tige által kommandírozott serggel, hiszen másképpen nem magyarázható az elképesztô vereség: 4000 kuruc halt meg és csak 100 császári katona...
A csatának valószínûleg megvannak sajátos titkai — ekkora vereség azért nem igazán jellemzô a Torockai István, Vay László és Kaszás Pál által vezetett kurucokra —, de ez a rejtély feltûnés nélkül simul belé az egész régió titokrendszerébe. (Honnan jöttek a császáriak? Miért nem kinn, a Nagy Völgyben csaptak össze, ahol a lovasság kibontakozhatott? Miért kellett 200 évnek eltelnie, hogy a csatahely iránt reális szakmai érdeklôdés — az 1904. évi kisexpedícióról van szó — mutatkozzék?
(Folytatjuk)
Szabó Csaba
Az oldalt szerkesztette: Szabó Csaba
Három szavazóközpontot állítanak fel Tordán az október 10-i RMDSZ-elôválasztásokon: az aranyospolyáni kultúrotthonban, a központi RMDSZ-székházban, és Újtordán, a református egyház tanácstermében. Önkéntes urnabiztosok fogják irányítani és felügyelni az október 10-i elôválasztásokat, a szavazás délelôtt tíztôl délután hat óráig tart. Szavazhat minden magyar anyanyelvû polgár, attól függetlenül, hogy RMDSZ-tag vagy sem.
A tordai RMDSZ e heti gyûlésén elhangzott, fontos, hogy minél nagyobb számban eljöjjenek a magyarok szavazni, hiszen nem kevés dolog múlik majd az eredményeken.
Szedilek Lenke, egykori városi tanácsos az RMDSZ-gyûlésén hivatalosan is bejelentette, hogy Torda küldötteként szenátori pozícióra pályázik.
— Az 1989 óta tartó RMDSZ-tagságom, és több mint húszéves jogi munka után elmondhatom: tudom, hol vannak a hibák, és felkészültem egy ilyen méretû kihívásra. Nôként érzékenyebb vagyok a szociális témákra, család- és gyermekvédelemre, de meg vagyok gyôzôdve arról, hogy mindez csak pozitívum — nyilatkozta Szedilek Lenke.
A szenátor-jelölt asszony programjának címe Demokrácia és jogállam, és az általa kiválasztott szlogen is igen találó: Nô az esély!
Hivatalosan elkezdôdik az aláírásgyûjtés az önálló tordai magyar iskola létrehozására, tájékoztatott Ádámosy Klára RMDSZ-elnök. Az íveket minél több iskolás és jövendôbeli iskolás szüleinek és tanítóknak-tanároknak kellene kitölteniük. Ezeket a katolikus, református és unitárius lelkészi irodákban és a helyi RMDSZ-székházban lehet kérni. Fontos, hogy minél több szülô aláírja ezeket az íveket, hiszen ez az elsô biztos lépés ahhoz, hogy a magyar iskola ne csak álom maradjon. Az elnök asszony elmondta, ezen a téren is elkelne a segítség, fôként a tanügyben dolgozókra számítanának, akik ismerik a kisgyermekes családokat, és hatékonyabbá tehetnék az aláírásgyûjtést.
Nagyszabású ünnepséget szerveznek Tordán, a tordai csata befejezésének 60. évfordulója alkalmából. Az ünnepségre sok magyarországi, vajdasági küldöttséget várnak — legnagyobb gondot a vendégek elszállásolása jelenti. Ehhez a tordai magyar családok segítségét kérik.
Rohamosan közeleg október 17-e, az ünnepség idôpontja, és még igencsak sok az elintéznivaló, megoldatlan probléma — hangzott el az RMDSZ e heti gyûlésén. Pataky József, a Tordai Honvéd Hagyományôrzô Bizottság elnöke elmondta, az elôkészületek már javában folynak, ám még mindig rengeteg a tennivaló. A szervezôk legégetôbb gondja a magyarországi testvérvárosokból, Hódmezôvásárhelyrôl, Kiskunfélegyházáról és Bihartordáról érkezô hivatalos delegációk és az idelátogató családok elszállásolása. Sajnos a vajdasági Tordáról csupán a polgármester és egy igen szûk körû küldöttség jöhet el, a vízumkényszer miatt. A szervezôknek a jövô hét elején kell elküldeniük a meghívókat, ezért fontos lenne a vendégek elszállásolásának kérdését addig feltérképezni. Mivel a vendégek nagy számban érkeznek, és eddig kevés hely akadt elszállásolásukra, a tordai szervezôk felkérnek minden olyan tordai családot, aki hajlandó volna otthonába fogadni egy-két magyarországi személyt két napra, az emlékezés idejére, jelentkezzen a helyi RMDSZ székházában legkésôbb a jövô hét elejéig. A gyûlésen elhangzott, rendkívül fontos, hogy ezek a külföldi küldöttségek, családok ellátogassanak Tordára, hiszen így lehet megalapozni és továbbfejleszteni a már meglévô kapcsolatokat.
A szerzôdés értelmében Egeresen szeptember folyamán kell befejezni a SAPARD-program által finanszírozott munkálatokat. Fekete P. P. János alpolgármester tájékoztatott: a több mint 1 millió euró összértékû munkálatok megfelelô ütemben haladnak, várhatóan szeptember 21-e körül fejezôdnek be. Utolsó lépésként a csatornázási munkálatok miatt feltört utakat szórják majd le kaviccsal, felkészülve a téli idôszakra. A hátralevô bekötési munkálatok miatt az utak aszfaltozását jövô évben végzik el.
A SAPARD-program által nem finanszírozott költségekre (illetékek, adók) a Kolozs Megyei Tanács segítségével teremtették elô a pénzalapot, így április 15-én hozzákezdhettek a négy és fél hónapig tartó munkához. Az átadási ünnepség a tervek szerint jövô hónapban lesz.
Az alpolgármester elmondta: a tanácsülésen megtárgyalták Egeres közbiztonságának helyzetét is. Jelenleg csupán négy rendôre van a községnek, a csendôrség és polgárôrség mûködése is megszûnt. Emiatt gyakran elôfordul, hogy nincs aki fellépjen a csendzavarók ellen, hiszen a tizenegy falucskából álló község területét lehetetlen a négy rendôrnek megfelelôen lefedeznie. Sajnos nincs ígéret arra, hogy ezt a létszámot a közeljövôben növelnék.
A községben a tûzkárok kivédésére tûzvédelmi bizottság alakult, amelynek tagjai önkéntesek, akik a falvakat végigjárva igyekeznek feltérképezni és lehetôleg megszüntetni a tûzveszélyes helyeket.
A jövô év folyamán kapja meg az egymillió eurós SAPARD-támogatást csatornahálózatának kialakítására Magyarkapus és Magyarkiskapus. Az önkormányzatnak addig is több tennivalója akad ezen a téren, így például kinevezték az építôtelep munkavezetô mérnökét, ugyanakkor ellenôrizték a támogatott munkálat elvégzésére érkezett két ajánlatot. Magára a licitre mintegy 60 napon belül kerül sor, tájékoztatott Ábrahám Ferenc alpolgármester. A munkálatokat 2005-ben, az idôjárás függvényében mielôbb elkezdik.
Ideiglenes zöldség- és gyümölcspiac mûködik szeptember 9-tôl a kolozsvári Expo Transilvania kiállítási csarnokban — erôsítették meg a hírt a Kolozs megyei Mezôgazdasági és Vidékfejlesztési Hivatalban. A mozgópiac keretében mintegy két héten át termelôi áron vásárolhatók meg az említett élelmiszerek, naponta 7–19 óra között.
A megyében zajló további agrárjellegû tevékenységeket a hivatal szakemberei röviden ismertették: két községi fejlesztési program részesül külföldi támogatásban SAPARD-pénzbôl; aszfaltozzák a Kisbácsot Szucsággal összekötô utat; Ördöngösfüzesen hamarosan bevezetik az ivóvizet; csatornahálózat kiépítésével oldják meg a szennyvíz elvezetését Egeres, Apahida, Kisbács, Magyarkapus és Gyalu községben. Szeptember 10-ig azok a Kolozs megyei tejtermelôk, akik feldolgozó üzemnek adták át terméküket, tehát nem piacon értékesítették azt, 92 milliárd lejt vehettek át állami támogatás fejében, míg a szántóföldi növénytermesztôk 185 milliárd lejes (2 millió lej hektáronként) támogatásban részesültek. A 2004–2005-ös gazdasági évre az összeg 2,5 lejre nô (hektáronként), kérik, hogy az érdekeltek sürgôsen adják be kérelmüket ahhoz a polgármesteri hivatalhoz, amelyhez a szántóföldjük tartozik. Közölték továbbá, hogy búzavetômag vásárolható a tordai Mezôgazdasági Kutató Állomáson, Szamosszentmihályon a Carinag cégnél, Kolozsváron az Agrotermnél és az Agroterm Impexnél. Ára: 7000–8000 lej/kg, a biológiai értéktôl függôen.
A megyei Mezôgazdasági Hivatal összesített adatai szerint az állatállomány folyamatosan növekszik szinte minden ágazatban. Csupán a juhok száma csökkent 0,2%-kal az utóbbi idôben. Idén ôsszel 31 700 hektárt vetnek be megyeszerte búzával, rozzsal, ôszi árpával. Szakemberek javasolják, hogy a gazdák minél elôbb fejezzék be a vetôszántást, mert közeleg a vetés ideje. 250–300 kg mûtrágyával 25%-os terméstöbblet várható. A tápelemek (N. P. K.) közötti kedvezô arány 2.1.0. vagy 1.1.1., tehát választhatnak attól függôen, hogy a talajban mennyi a készlet az illetô tápelembôl.
A tordai rendôrségen motorbiciklijének ellopását jelentette a tordai Suciu F. A férfi az 1959-es gyártású IJ márkájú, CJ–99–BIJ rendszámú piros motorkerékpárt szeptember 8-án a helyi Câmpiei utcai kerékvulkanizáló mellett hagyta, majd amikor 16-án érte ment, már csak hûlt helyét találta. A rendôrség kéri, aki segíteni tud az ügyben, jelentkezzen a legközelebbi rendôrségen.
86 milliós adócsalás
Adócsalás vádjával indult nyomozás a 31 éves, Beszterce-Naszód megyei Ioan Corvin C. ellen. A büntetlen elôéletû férfi a vád szerint 2003–2004 folyamán törvénytelen építkezési munkálatokat végzett Désen, majd hamis nyugtákat használva kibújt a nyereségadó kifizetése alól, 86 millió lejjel károsítva meg az államkasszát. Szabadlábon védekezik.
Traktor gázolt kerékpárost
Könnyû kimenetelû közlekedési baleset történt csütörtökön délután fél háromkor a szamosújvári Horea utcában. A 42 éves, dési Ioan F. egy U 650-es traktort vezetett, és a Dragos Vodã utcával való útkeresztezôdésnél nem adott elsôbbséget a kerékpáron közlekedô 45 éves Oltean F.-nek. Az áldozatot a kolozsvári ortopédián vizsgálják ki, állapota nem súlyos.
Három lovat loptak
Szeptember 13-án egy Fehér megyei legelôrôl eltûnt három ló, az aranyosvágási A. Scrob Ciprian tulajdona. A rendôrség megtalálta és azonosította a tolvajokat, a kiskalotai Rostas C. és R. Nicolae személyében. A 26, illetve 23 éves gyanúsítottak ellen minôsített lopás vádjával indult nyomozás, 30 napos elôzetes letartóztatásba helyezték ôket. A lovak visszakerültek gazdájukhoz.
(balázs)
Az oldalt szerkesztette: Kerekes Edit
(Folytatás szeptember 4-i lapszámunkból)
1941: Hétvezér tér [Kvát41]; 1945: Hétvezér tér; Piata 14 Iulie — Július 14 tér [Kvut]; 1964: Piata 14 Iulie — Július 14 tér; Piata 14 Iulie.
Nevét a hatóság adta.
Hidak közt. A Hídkapu elôtti Kisszamos-híd és a Szamos hídja közti, Óvárhoz tartozó terület.
1592: "Castrum Vetus, Inter Pontes" [BinderKsz 107.].
Hidelve. A Kômál keleti oldala és a Szamos bal partja közti hóstát neve. A város legrégibb hóstátja. Már az Óvár kialakulása után létrejöhetett, pedig viszonylag messze volt ennek falaitól. Eredetének régiségét az is bizonyítja, hogy 1712-ben, amikor az Óvárt Vetus intra moeniaként (’régi, belsô város’), a Hidelvét Hidelve vel Vetus Extra moeniaként (’külsô régi város’) említik. Elôfordul Castrum Vetus, Extra murosként (’falon kívüli Óvár’), Castrum Vetus, Newstatként (’falon kívüli újváros’) is. A szászok ugyanis Newstatnak [najstát] ’újváros’, Newstifftnek [najstift]2 nevezték. A Newstat név is azt bizonyítja, hogy az Óvár után alakult ki, mert a szászok ez utóbbit Altstadtnak, ’régi város’-nak, ’óváros’-nak mondták. E városrészt a XIX. század második feléig szinte teljesen a földmûves, állattartó lakosság majorjai, gazdaságai foglalták el, a Kômálra kapaszkodó oldala, a Bácsi (Erzsébet) út (Racovita) vidéke szôlôkbôl, gyümölcsösökbôl állt. Észak felé 1763–1787 táján nem terjedt a mai Boldog utcán túl [Kvtel 56.].
1551: Hydelwee [Kmk II. 722.]; 1555: Hydelwe [Kmk II. 818.]; 1565: "Andreas Koach in Hydelue" [Élô 18.]; "in transpontano suburbio" (’a hídon túli külvárosban’) [Komáromy 5., 12.]; 1566: hÿdeluieñ(sis) [KvLtSzám 1/IX., 285.]; 1571: Hÿdelue [KvLtSzám 1/XIII. 439.]; 1573: "domu[m] suu[m] paternu[m] In Hydelwe platea Magna" (’az apja hidelvi, Nagy utcai háza’) [Élô 18.]; 1574: Hidelwe [KvLtTörJk II/6 (III/3), 350–356.]; "oda Ieot egy hidelwy Ember" [EMSzT V. 103.]; 1581: "Az Taligas Lora valo kolchÿeg. Adam Gitshnernetol hydelwen vottem 3 kobol zabot [...] Vgian Azon hydelwÿ Nagy Adamnetol vottem egy cb zabot" [KvLtSzám 3/III. 9.]; 1582: "ez Borbely Tamas zoktata a hidelvieket oda hog Bort raknak a pinczeben" [EMSzT I 46.]; 1586: "Hidelve Zorossonis" [Élô 18.]; 1587: "Az Niarban vezett uala 13 Malacz, mellieket az Hidelwey zolgak ettek az Kerek erdeoben megh" [KvLtSzám XXVI.]; Naystatt ’újváros’; Naystift ’újfalu’ [Kiss 343.]; 1590: Newstat ’újváros’ [KvLtSzám 4/XXIV., 46.]; 1592: "Castrum Vetus, Extra muros" [BinderKsz 38., 85.]; "Castrum Vetus, Newstat [BinderKsz 90.]; 1593: "Medve Leörincz hydelwy vallia" [BinderKsz 34.]; 1604: "Az Bachy Thamas feolde mellet Hidelue fele" [Élô 7.]; 1611: "Azonban estvefelé Hidelvének az alsó szerit" [Kveml 128.]; 1615: In suburbio Neustefft [Kiss 343.]; 1616: "En akkor Regeni Georgiel edgiöt Jeöwunk vala haza az Maiorbol megh az hidon tul valank" [KvLtTörJk 1611–1617., 11 (VII/2), 313–416.]; "twzzel feniegette az Hoffstatot [...] Egeresi Lenard Balint egetessel feniegette az Hidelvi szaszokat" [KvLtTörJk VII/2. 313–333.]; 1617: "Philippus Weltner hidelvi vicus Hendergasz" [KvLtSzám Neustift (1617) 17a I/34., 17a II/36., 17a III/36.]; 1625: "Egy Hideluj azzonj magat fel akaztua[n]" [EMSzT V. 278.]; 1626: "Vagion eggi Eotsem ki Hideluen lakik" [RDL I/16.]; "In suburbio Veteris Castri seu Newstifft" (’az óvári vagy újfalvi külvárosban’) [Kiss 343–344.]; 1628: "Adamus Gitschner, hidelvi fiú" [Kveml 157.]; 1632: "24 Junii. Estve 10 óra tájban az mennykô Hidelvére beüt az alsó szerre" [Kveml 162.]; 1634: "...azon kivül az kiket az hostadból oda hordtak, és az Sz. Péterben és az hidelvi ispotályban temetének" [KKv I. 155.]; 1658: Kovats Janos, Neystiphtt [BinderKsz 58.]; 1659: "Hidelven Lako Ötves Péter az Felsö Lombi Hegjbn" [Élô 18.]; 1665: "vagyon Hidelvén az Szabó Gáspár uram majorja mellett" [Kveml 199.]; Suburbium Neustifft (’újfalvi külváros’) [Kiss 344.]; 1667: Hidelve [Kiss 344.]; 1673: "kivül az kerétésen Hidelve Uj-Utczában [ház]" [Élô 18.]; 1690: "10 Decembris. Az tatár tábor bejött az országba, nevezet szerént pedig ez mü helyünkbe, az mely napon hostátinkat rútul felégette, az egész Hidelvét, kivülsô Magyar utcát és Közép utcát, Farkas utcát." [Kveml 220.]; 1691: "Vetus extra Vulgo Hidelue [KvLtSzám 36/X., 29., 36/XI. 26.]; 1695: "Colosvarat Hidelve nevü Hostátban" [Kvtel 57.]; 1697: "8 Junii ismét nagy mennydörgések s villamások löttek és mennykô hullások [...]. Kolozsvárat az monostori kis ajtó bástyájának is az függô köveiben levér, az tordai kis ajtón alól lévô bástyát is megüti, Hidelvén egy házban egy asszonyembert két németel együtt megüt" [KKv I. 215.]; 1699: "Hidelvi Szûts János Harangozo Ur[amna]k…" [EMSzT V. 103.]; 1704: "Die 22 Januarii. [...] a kurucok kísérték éppen a hidelvi sorompóig" [Kveml 283.]; "die 17 Martii. A kurucok ide ütvén, éppen Hidelvén a hídig jöttek" [Kveml 287.]; 1742: "a’ Hidelvi királlyal fôbe üttette […] a szolgálatra valo lovat" [EMSzT V. 103.]; 1780: "mi Hidelviek3 egyenlô akaratból megváltunk és hogy az akkori Várbeli vagy Belsô Kalandostól békességesebben megválhassunk minden perpatvar nélkül 1680-ban minden kalandos szerszámainkat, melyek a temetésre kivántatnak, oda engedtük" [EMSzT V. 103.]; 1791: "attam légyen által Hidelvén a Hid mellett lévö Szegelet Vendég Fogadomot" [Élô 18.]; 1795: Hidelve kétvizköz [KvLtSzám 76/XXI.]; 1804: "Kolosvári Hostáti Lakos Erganyi János [...] Kolosvár Várossa Hostattyában Hidelvén a Nagy Uttzában" [EMSzT V. 294.]; 1882: "Hidelvén épitendô vashid iránt interpelláció" [KvKözgyJk 1882. 153.]; 1903: Hidelve [Stein]; 1913: Hidelve [Cs13].
A Hidelve két elembôl összetett, egybeírt név (híd + elve). Ebbôl az elve vagy elü jelentése ’valamin túl esô rész’. E régi szavunk mára csupán összetételekben maradt fönn, mint Erdély (régen Erdôelve, Erdôelü, Erdelü), Havaselve, Hidelve. Jellegzetes kolozsvári név, a város egyik szellemi mûemléke. A régi, beszélô utcanevekkel ellentétben, szerencsére, ezt senki nem tudja törölni a bennünk élô névtáblákról, senki nem tudja kisajátítani, elvenni tôlünk. Használjuk hát, ne merüljön feledésbe. Megôrzése kizárólag rajtunk múlik.
Hidelve utca — 2. Hidelvi utca.
Hidelve vége. 1680 körül így említik a Hidelve végétôl a Nádasig terjedô területet. Itt akkor és késôbb is szántóföldek, kaszálók, legelôk, berkek voltak, közöttük elszórtan majorok álltak [Kvtel 56.].
Hidelvére lejáró szoros. Az Alsó-Kômálon, a Kismezô alatt, a Hidelvére lejáró utcácska neve. Beépülése után késôbb Kuun Géza utca (Crisan) lett. Az 1763–1787. évi térképen rajta van [Kvtel 56–57.].
1586: Hidelve Zorossonis [Élô 18.]; 1712: Hidelvére lejáró szoros [Kvtel 56.].
Hidelvi fertály. A régen fertályokra osztott város hidelvi része. — Hidelve, Hidelvi hóstát, Hidelvi külváros.
1727: a’ Hidelvi Fertályban [Kvtel 57.].
Hidelvi gyermekkert. Az evangéliumi református egyház hidelvi óvodája a XIX. század második felében. Az itteni, már régebb létezô népiskola elôkészítô osztályából létesítették [GyD]. Valószínûleg az Új utcai református elemi iskola épületében mûködött. — Elemi iskola, Fröbel gyermekkert, Gyermekkert.
Hidelvi hóstát. A Szamostól északra és nyugatra, a Kômáltól keletre fekvô hóstát, külváros neve. — Hidelve, Hidelvi fertály, Hidelvi külváros.
1690: "10 Decembris. Az tatár tábor bejött az országba, nevezet szerént pedig ez mü helyünkbe, az mely napon hostátinkat rútul felégette, az egész Hidelvét, kivülsô Magyar utcát és Közép utcát, Farkas utcát." [Kveml 220.]; 1695: "Colosvarat Hidelve nevü Hostátban" [Kvtel 57.]; 1804: "Kolosvári Hostáti Lakos Erganyi János [...] Kolosvár Várossa Hostattyában Hidelvén a Nagy Uttzában" [EMSzT V. 294.].
Nevét hidelvi hóstátként kapta.
Hidelvi ispotály. A Szamos bal partján, a Kômál alatti (a mai Fellegvári út és az Erzsébet út eleje közti) ispotály.
1634: "...az hidelvi ispotályban temetének" [KKv I. 155.].
Hidelvi Király utca. A Szamos bal partján, ezzel párhuzamosan, Hidelve délkeleti-keleti szélén haladó utca. Másképp, a Belsô-Király utcától való megkülönböztetés végett, Külsô-Király utcának nevezték. Nem a Belsô-Király utca városfalon kívüli folytatásaként, hanem attól távol, a Szamos túlsó, bal partján, és annál jóval késôbb alakult ki. — Külsô-Király utca.
1852–1857: kül királyutcza [Jakab I. 37.]; 1869: Hidelvi Király ut- [cza] [Bodányi]; 1876: Király utcza [Páncz1876]; 1893: Hidelvi Király út[cza] [SAKcs]; 1894: Hidelvi Király utcza [Mach].
Neve is más eredetû, mint Belsô- elôtagú társának. — Külsô-Király utca.
Hidelvi külváros. A Szamos bal partja és a Kômál keleti lejtôje által határolt városrész. — Hidelve, Hidelvi fertály, Hidelvi hóstát.
1865: Hidelvi külváros [Páncz]; 1888: Hidelvei külváros [Kv88].
Hidelvi Nagy utca. A Szamos bal partjától északra, a Híd utca folytatásában, a Boldog utcán túl, a vasút kiépülése után a vasútállomásig vezetô hosszú utca. Kezdettôl Hidelve legjelentôsebb utcája. A Nagy utca változata. — Nagy utca.
1573: "domu[m] suu[m] paternu [m] In Hydelwe platea Magna" (’az apja hidelvi Nagy utcai háza’) [Élô 18.]; 1592: Maior platea Newstat (’hidelvi nagy utca’) [Kiss 343.]; 1593: Maior platea Newstat [Kiss 343.]; 1615: Maior platea Neüstifft (’hidelvi nagy utca’) [Kiss 343.]; 1626: Maior platea Newstifft [Kiss 343.]; 1694: "Hidelvi Nagy Ucza n[evezetû] Hostát" [Kvtel 57.]; 1773: "Az Hidelvi nagy utzai a’ Kis temetôre feljáro Sikátor szegletin" [Kvtel 68.]; "hidelvén a’ nagy uttzába az uttza derekába a’ Gáspár Havassa alatt" [Kvtel 50.]; 1804: "Kolosvári Hostáti Lakos Erganyi János [...] Kolosvár Várossa Hostattyában Hidelvén a Nagy Uttzában" [EMSzT V. 294.]; 1852–1857: hidelvi nagy utcza [Jakab I. 37.].
Hidelvi Nagy utca vége. A Hidelvi Nagy utca végétôl a Nádasig terjedô szántóföldeken és kaszálókon a XIX. század elsô felében csak majorok, elszórt házak voltak. A város határának ez a része mára teljesen beépült.
1817: "Hidelvi Nagy uttza végin a Nádas vizére rugó [szántó]" [Kvtel 57.].
Hidelvi Református Elemi Iskola — Elemi iskola.
Hidelvi Református Aggmenház és Napközi Otthon. 1941-ben az Irisz-telepen, a porcelángyárhoz közel, a Kajántói út 74. szám alatt lévô intézmény. 1948-ban államosították, majd felszámolták.
1941: Hidelvi Református Aggmenház és Napközi Otthon [Tel41 11.].
Hidelvi templom. A Nagy utca (Ferenc József, Horthy Miklós, Horea út) bal oldalán, a Kistemetô (Kálvin, Câmpeni) utca sarkán álló református templom. 1897–1898-ban épült Szalai Ferenc terve alapján, Szász Domokos püspök idején. Hidelvi millenniumi templomnak is mondják.
1933: Református templom [OF].
Hidelvi tized. Külvárosi tized a XIX. század közepén. Az egykori öt fertály és 111 tized helyett létezô 12 tized egyike. Idetartozott a Kül-Király utca, a Dézmacsûri, a Lupsa és a Sziget sikátor, az Új utca, a Király és az Új utca közti két sikátor, a hidelvi Nagy, a Boldog és a Kis utca, a Gáspár havasa sikátora, a Jelen Pál és a Bácsi utca, a Sáncoldal és a Sáncalja [Jakab I. 37.].
1852–1857: Hidelvi tized [Jakab I. 37.].
Hidelvi utca. Úgy tûnik, két utca neve az idôk folyamán:
1. Helyét nem ismerjük. Egyik említése alapján arra következtethetünk, hogy a Nagyhíd és az Új utca közti, az utóbbiba torkolló utca, vagy a XIX. századtól, ugyancsak hidelvi, Kis néven ismert utca lehetett. — Hídfô utca.
1623: "sub fine plateae Hidelve nominatae" (’egészen a Hidelvinek nevezett utcáig’) [Jokl II. 259.]; 1673: "kiwül az keritessen Hid[e]lve ucza vegen Uy ucza nevü uczaban" [Élô 18.].
2. A Kis utca egykor balra, majd a Munkácsy utca eleje elôtt jobbra térô, az Új utcáig (Szent István út) vezetô ága. 1940-tôl saját neve van. — 3. Kis utca.
1941: Hidelvi utca [Kvát41]; 1945: Hidelvi utca; Str. Hidelve utca [Kvut]; 1964: Str. Hidelve utca; Str. Caracal.
Nevét a hatóság adta.
Hidelvi Új utca. A Szamos bal partján, a folyó partjától északra vezetô, a Nagy utcával nagyjából párhuzamos utca, Hidelve második legjelentôsebb, a Nagy utca után kialakult utcája. — 1. Új utca.
1673: "kivül az kerétésen Hidelve Uj-Utczában [ház]" [Élô 18.]; 1850: hidelvi Új utca [Kiss 136].
Nevét a Nagy utcánál késôbb, ehhez viszonyítva újabb utcaként kapta.
Hidelvi Új utca vége. Az Új utca végétôl a Nádasig terjedô határ neve a XIX. század elején. Az idô tájt szántó és kaszáló volt.
1817: Hidelvi Új uttza vége [Kvtel 57.].
Hidrotechnika. Oberding Antal vízmûipari vállalata. Székhelye az 1940-es években a Mátyás király tér 21. szám alatt volt.
1943: "Hidrotechnika. Elsô erdélyi vízmûipari vállalat." [Lak 104.].
Hilf. Két órásüzlet:
1. a Bolyai utca elején, jobb oldalt;
2. a Dózsa György utca elején, bal oldalt [Lôwy Dániel közlése].
Hintergasse. Binder Pál hidelvi utcaként említi [BinderKsz 19.]. Kétségtelenül a Hendergass, Hendergasz, Hendergaz változata. — Tyúk utca.
Hintz gyógyszertár — Hintz-ház.
Hintz-ház. A Nagypiac északi során, a Lábasház szeren, a Piac (Mátyás király tér 28.) és a Híd utca sarkán álló épület. 1700 körül itt nyílt meg a város elsô világi gyógyszertára. Ezt 1752-tôl a szepességi Mauksch Tóbiás, az evangélikus egyház fôgondnoka vezette [GK 50.]. A XIX. században házasság révén a ház és a gyógyszertár a Hintz családé lett. A város legrégibb gyógyszertárát 1948-ban államosították és bezárták. Az 1950-es évek végén az épület sarka alatt átjárót vágtak. Késôbb, az egykori gyógyszertár megmaradt helyiségében és az alagsorban gyógyszertár-múzeumot nyitottak. A Hintz család leszármazottai az 1970–1980-as években kivándoroltak a Német Szövetségi Köztársaságba. — Mauksch-ház.
1865: Hincz gyógyszertára [Páncz 5]; 1888: Hintz [Kv88]; 1914: Dr. Hincz György gyógyszerész, Mátyás király tér 27. [Cim14 50.]; 1941: Hintz dr. gyógyszertára [Tel41 11.]; 1943: Dr. Hintz György gyógyszertára, Mátyás király tér 27. Alapítva 1540. — [EM XVII (1900), 294.].
Nevének eredete egyértelmû.
Hirsch-féle szeszgyár — 1. Szeszgyár.
Hirschler utca — Vancea, mitropolitul.
Hitler tér— Trencsin tér.
2 stift — ’egyházi létesítmény’ a Szent Erzsébet-ispotály lehetett, majd egészHidelve.
3 az öregebb hidelvi kalandostársulás tagjai
(Folytatjuk)
Meghívottunk 1954-ben született, a Bukaresti Közgazdaságtudományi Egyetemen végzett, közgazdászként mûködött. 1990-tôl képviselô, 1997–2000 között államtitkár (Közmunkaügyi és Területrendezési Minisztérium). A Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetemen tanít Marosvásárhelyen. Nôs, egy gyermeke van.
Borbély László:
— Meg szeretném köszönni mindenkinek a feltett kérdéseket. Engem is meglepett, milyen széles palettán, milyen sokan fordultak kérdésekkel hozzám. Remélem, ha nem is teljes mértékben, de kielégítôen fogok válaszolni.
— Tisztelt képviselô úr, ki készítette az Ön honlapját (koncepció, design, színválasztás)? — Bevallom ôszintén, nem egy "szakmabeli" cég készítette a honlapomat.
Felkértem egy munkatársat, hogy készítsen egy elképzelést, majd természetesen úgy véglegesítettem, hogy lehetôleg minél több információt nyújtson, és lehetôséget adjon arra, hogy az interneten keresztül is tudjak kommunikálni választóimmal.
— Tisztelt képviselô úr, melyek ön szerint az utolsó 4 évi parlamenti tevékenységének legfontosabb eredményei?
Sok olyan törvényt tudnék említeni, amelyet az RMDSZ parlamenti frakciója kezdeményezett, vagy más törvényeket, amelyeken jobbított, és ahol a vita során módosító javaslatokkal, vagy akár személyes kezdeményezésekkel én is hozzájárultam. Legfontosabbnak tartom a földek visszaadásáról szóló törvény módosítását (közbirtokossági földek, erdôk visszaadása), az elkobzott ingatlanok visszaadására vonatkozó törvényt, az egyházi és közösségi ingatlanok visszaadásáról szóló törvényt, a helyi közigazgatást szabályozó törvényt, a köztisztviselôk jogállására vonatkozó törvényt, és nem utolsósorban az alkotmány módosítását.
Úgy gondolom, fontos szerepet játszott az RMDSZ-frakció, és személy szerint én is a költségvetési vitákon, ahol évrôl évre több pénz maradt a helyi közösségeknél (még távolról sem elég). Azon kívül a helyi autonómia fontos része az igazságtalanul megszüntetett községek újraalakítása — itt személy szerint hozzájárultam ahhoz, hogy Nyárádszereda, Erdôszentgyörgy, Nagysármás várossá vált Maros megyében, valamint 4 magyar többségû község is újraalakult Maros megyében. Persze nagyon fontos a parlamenti munkában a háttérmunka is. Hiszen a 7%-unk mellé kellett tenni a 44 vagy 60%-ot a Parlamentben, ezt csak sok órás egyeztetéssel, tárgyalással lehetett megvalósítani nagyon sok esetben. Ilyen téren felfrissítjük az "Ez a mi munkánk" kiadványt, ahol precízen, tényszerûen megjelenik mindaz, amit az RMDSZ az utóbbi négy évben tett.
Borbély úr!
1. meddig szándékoznak mindenáron minden román hatalmat kiszolgálni?
Nem akartam, nem voltam és nem leszek kiszolgálója "mindenáron" a román hatalomnak. A romániai magyar közösséget szolgálom, viszont azt is el kell mondani, hogy a többségi románság támogatása nélkül egy törvényt sem tudnánk megszavaztatni a Parlamentben. Szükség van (anélkül, hogy elveinket feladnánk) partnerekre, akikkel együtt elérjük célkitûzéseinket.
2. Miért alakult át az RMDSZ populista párttá?
A kérdés pejoratív. Azt hiszem sokszor éppen abban hibázunk, hogy nem tudjuk "eladni" eredményeinket, és szó sincs arról, hogy populisták lennénk.
3. Miért tettek keresztbe az RMDSZ "ellen" induló erdélyi magyar érdekvédelmi szervezetnek, az MPSZ-nek?
Nem "tettünk keresztbe" az MPSZ-nek. Persze nem tudunk örülni annak, hogy valakik az RMDSZ ellen akarnak indulni, ahelyett, hogy az elôválasztásokon méretkeztek volna meg, ahol mindenkinek lehetôsége volt indulni, hiszen kb. 180 000 választó jelölte ki az önkormányzati választásokon az RMDSZ-jelölteket. Most is így lesz, sôt minden magyar szavazhat az elôválasztásokon. Az RMDSZ, véleményem szerint, nagyon toleráns ilyen szempontból. Nagyon sok olyan nyilatkozatot tudnék idézni, amelyek az évek során egyértelmûen az imázsunkat próbálták rontani, vagy akár rágalmaztak, és nem volt semmilyen szankció erre nézve.
4. A falvakban élô hajléktalan magyar gyermekeken tudna-e segíteni?
Az RMDSZ 1996 és 2000 között kormányzati tényezôként néhány programot beindított, amely a falvakon élô emberek életkörülményeit hivatott javítani. A szociális lakásprogram, a fiatalok számára épített lakások, a falvak vízhálózata, falusi utak kövezése ezt hivatott segíteni. Ezen kívül az RMDSZ-nek sikerült az utóbbi években egy olyan rendszert kialakítani, amely szórvány kollégiumok, szórvány bentlakások építését és fenntartását támogatja.
5. Miért egyezett bele, miért támogatja az RMDSZ a kis települések kis iskoláinak felszámolását, beolvasztását román/vegyes iskolákba?
Az RMDSZ nem egyezett bele a kistelepülések iskoláinak a felszámolásába vagy beolvasztásába. Ez egy országos intézkedés volt, sajnos tényleg sok helyen nem volt indokolt ezen kis iskolák fenntartása, de sok helyen szórványvidéken mi akadályoztuk meg az iskolák megszüntetését és beolvasztását. Sôt, beindult a hivatalos anyanyelvû oktatás a csángók körében.
6. Mikor vonul ki a civil szervezetek támogatási/elosztási rendszerébôl az RMDSZ nevû politikai párt? Mért kell minden alapítvány kuratóriumában csak RMDSZ-es, vagy RMDSZ-függô tagoknak lenniük?
Az alapítványok kuratóriumába nagyrészt a SZET, mely a civil szférát képviseli, valamint más, a civil társadalmat, egyházat, ifjúságot képviselô szervezetek jelölnek. A Communitas Alapítvány kötôdik az RMDSZ-hez, természetes az, hogy az RMDSZ- tisztségviselôk tagjai a kuratóriumoknak. A különbözô alapok elosztása átlátható, ellenôrizhetô és ez a lényeg.
7. Az ôszi parlamenti választásokon az RMDSZ feladja-e az egy-pártrendszerre jellemzô merev álláspontját, figyelembe véve a valós helyzetet?
Eddig sem úgy mûködött az RMDSZ mint "egypárt", hanem mint egy olyan szövetség, amely magába foglal minden ideológiai platformot, véleményt, a civil szférát. Mindenkinek megvan a helye az RMDSZ-en belül. Megtartottuk a belsô választásokat, az önkormányzati elôválasztásokon több mint 180 000 választó mondott véleményt arról, kik fogják képviselni az RMDSZ-t az önkormányzatokban. Nem tudok arról, hogy más szervezet vagy párt akár belsô vagy elôválasztásokat szervezett volna.
Most, a parlamenti választásokon még nagyobb lesz a nyitás. Minden magyar véleményt mondhat, nem csak az RMDSZ-tagok. Mindenki megméretkezhet, de gondolom a cél az, hogy egy lista legyen majd, amely biztosítja a romániai magyarság részvételét a Parlamentben.
8. 2006-ban hogyan képzeli el az Fidesz-kormánnyal való RMDSZ-kapcsolatot, ha a Fidesz gyôz a választásokon, és ha akkor is az RMDSZ lesz az erdélyi magyar politika egyetlen-örök megjelenítôje?
Az én álláspontom, és úgy tudom az RMDSZ álláspontja az, hogy egyenlô közelségtartást kell tanúsítanunk minden magyar kormánnyal szemben, és ami engem illet, ez így is volt. 1998 és 2002 között az RMDSZ-nek normális kapcsolata volt az akkori kormánnyal. De ez kétirányú. Ugyanezt várjuk el a magyarországi kormányoktól és a magyarországi politikai pártoktól. Ez nem mindig így van. Egyesek ki akarják sajátítani maguknak a határon túli magyar szervezeteket, ami káros. 2006 után, bárki fog kormányozni Magyarországon, meggyôzôdésem, hogy megtaláljuk a modus vivendit, hiszen ez nemzeti érdek.
Ön szerint hol húzódik meg a pofátlanság határa?
Nézôpont kérdése. Én ezt önre bízom!
MIÉRT jó az RMDSZ-nek egy olyan utánpótlás, amely leginkább pont a jelenlegi vezetésre veszélyes? (imázsrombolás, hitelvesztés, hatalomátvétel)
A fiatalítás fontos egy szervezetben. Az önkormányzati választások során jóval több fiatal jutott be listákon, vagy lett polgármester, mint 2000-ben. Ezt folytatni kell. A fiatalok kell eldöntsék, kik képviselik legjobban érdekeiket. Azt hiszem meggondolkoztató, hogy a csíki szervezetben, ahol elôválasztásokon kb.
27 000 magyar mondott véleményt arról, kik lennének a legmegfelelôbbek a megyei tanácsban, az elsô helyeken két fiatal, a CSTIT-t képviselô jelölt végzett. Ennél nagyobb legitimációt nehéz elképzelni, és ez egy jó üzenet a fiatalok számára, hogy lehet eredményt elérni.
Tisztelt képviselô úr! Van-e valamilyen stratégiája a szövetségnek arra az esetre, ha a parlamenti választásokon nem éri el a küszöböt? Vagy a már megszokott bûnbakkeresési forgatókönyv szerinti (lásd; az égadta világon minden és mindenki felelôssé tehetô a demográfiai mutatóktól a magyarországi politikai pártokig, csak éppen a csúcsvezetôség és elhibázott politikája nem) nyilatkozatokra számíthatunk?
Az önkormányzati választások bebizonyították: van támogatottsága az RMDSZ-nek. Bízunk a választók bölcsességében, bízunk abban, hogy megértik, milyen fontos a parlamenti részvétel. Mint már jeleztem, a jelenlegi szabályzat biztosítja, hogy minden magyar véleményt mondjon az elôválasztásokon.
Borbély úr! Hallom, hogy teniszezik, még nagy-romániás elvtársaival is, amihez gratulálok! A politikát valóban nem kell átvinni a sportba! Habár hitlerjugendekkel, öregekkel ízlés dolga.
Nem hiszem, hogy a politikát be kellene vinni a sportba: Szilágyi Zsoltról például mindenki tudja, hogy nem igazán vagyunk egy platformon (hogy finoman fogalmazzak), de évek óta mi ketten vagyunk a Román Parlament teniszcsapatának alapemberei, így aztán ô is ugyanúgy teniszezik a nagy-romániás elvtársakkal az éves versenyeken — és nem szégyenkezünk, hiszen két éve második helyen végeztünk, tavaly harmadikok lettünk, ebben az évben negyedik helyezettek voltunk.
Szász Jenôvel alkotna-e (tenisz)párost? Vagy Orbán Viktorral? Igaz, nem tudom, hogy ôk tudnak-e teniszezni?
Orbán Viktorral futballban valószínû alulmaradnék (bár csapatsport), de teniszben bármikor szívesen vállalnám a megmérettetést.
Szász Jenôvel aztán pláne.
Tisztelt képviselô úr! Nekem is lenne egynéhány kérdésem: 1. Hogyan látja Ön jelen pillanatban az RMDSZ parlamentbe való bekerülésének esélyeit?
Nagyon veszélyes lenne, nem csak a romániai magyarság jövôjére, hanem a román demokráciára nézve is, ha az RMDSZ nem jutna be a Parlamentbe. Lásd Vajdaságot. Azt hiszem, a választópolgár felelôsen ítéli meg a helyzetet. Viszont ez azt feltételezi, hogy sokkal erôteljesebb kampányra van szükség. Emberközelivé kell hogy tegyük a kampányunkat, világos, egyértelmû üzenetet kell megfogalmazzunk.
2. Hajlandóak lennének-e Önök szövetkezni az erdélyi magyarság érdekében az MPSZ-el, és ha igen, milyen feltételek mellett?
Nyitottság, esélyegyenlôség jelenik meg a szabályzatokban. Minden magyar szavazhat, bárki jelöltetheti magát, megméretkezhet az elôválasztásokon.
3. A közvélemény Önt tartja az RMDSZ-ifjúság és a MIÉRT legerôsebb támogatójának és befolyásolójának (ki is javíthat, ha Ön másképpen gondolja). Ezzel kapcsolatban a következô lenne a kérdésem: Miért kell Kovács Pétert és Borboly Csabát annyira reklámozni? Ténylegesen nem akadna ezeknél jobb az RMDSZ-es ifjúságban? Általában el lehet mondani sok ifjú titánról ezekbôl a körökbôl, hogy sem intelligencia, sem jellem, sem mûveltség terén nem állnak valami magas fokon.
Partneri kapcsolat van az RMDSZ és az ifjúsági szervezetek között, és több ifjúsági szervezetrôl beszélhetünk. Ezek döntik el, hogy kik képviselik ôket, ebbe az RMDSZ nem szól bele.
4. Mi a kapcsolata Önnek e Félsziget fesztivállal? Ezt bôvebben is kifejtem: állítólag ezt a rendezvényt, mely elsô alkalommal két szervezet, a KMDSZ és a MIÉRT emberi és anyagi befektetésével (és igen komoly befektetésével) került megrendezésre, vállalkozássá alakították át, méghozzá magánszemélyek vállalkozásává. Lokodi, Szepessy, Borboly, Kovács Péter neve mellett az Ön nevét is emlegetik a részvényesek között. Igaz ez a dolog? Ha nem, elôre is elnézését kérem.
Nem vagyok részvényes semmilyen Félszigethez kötôdô magán vállalkozásban. Annyi közöm van a Félszigethez, hogy mint vásárhelyi, és mint rendezvénypárti, segítettem a szervezôket a helyi katonaságnál a helyszíni engedélyek beszerzésénél, a zenekarok határátlépésénél, hiszen voltak olyanok, akik elég késôn indultak.
5. Amennyiben viszont igaz: mit szól a négy fiatalember viselkedéséhez? (Ahhoz, hogy azokat a szervezeteket, melyeket állítólag ôk képviselnek, megrövidítettek, magántulajdonba játszva át egy rendezvényt.) Ön szerint kimeríti-e egy ilyen akció erkölcsi szempontból a lopás fogalmát? Hol van Ön szerint az ilyenfajta pofátlanságok határa? Amennyiben igaz, együtt kíván-e mûködni a fenn említett négy név valamelyikével a jövôben is?
Nem az én tisztem ezzel foglalkozni. Mindez alaptalan vádaskodás, rágalmazás, ha nincs bebizonyítva.
6. Ön szerint megtörténhetik-e az, hogy Magyarországon kormányváltás esetén az új kormány kedvezôtlenül álljon az RMDSZ jelenlegi csúcsvezetôségéhez? Ameny-nyiben igen, van-e ezt illetôen valamiféle stratégia? Válaszait elôre is köszönöm.
Az egyenlô közelségtartást vállalom, bármilyen kormánya van Magyarországnak. Ez viszont fordítva is igaz kellene hogy legyen.
Képviselô Úr! 1. Az emberek megítélése szerint Borbély László, Frunda György, Verestóy Attila annyira megkopott, hogy amennyiben ezek a nevek listán lesznek, akkor nem fognak az RMDSZ-re szavazni. Kérdem, van-e Önökben, Önben annyi áldozatkészség, hogy a közösség érdekében egyet hátrébb lépjen? Mert itt az ideje ennek is.
Meg kellene vizsgálni, mit ért az alatt, hogy "megkopott". Azt hiszem, hogy egy politikust tevékenysége minôsíti. Mit csinált a közösségért, a magyarságért, városáért, miben tudta segíteni választóit. Ez kell hogy legyen a fokmérô. Úgy érzem, még tudok tenni közösségünkért. Ha úgy érzem, hogy "megkoptam" nyugodt lehet, "hátrébb lépek".
2. Mivel magyarázza, hogy azok a fiatalok, akiket Ön is támogat, az Önök imidzséhez hasonló képet alakítottak ki magukról?
Ez megtisztelô számomra. Azt jelenti, hogy van, amit jól csinálok. De mindenkinek megvan a saját egyénisége.
(Folytatás az augusztus 21-i lapszámunkból)
A századfordulón több, ma már kevésbé ismert nevû magyar operaénekesnô lépett fel Itáliában. 1884-ben Schiff Etelka Massenet Manon címû operájának címszerepét énekelte Milánóban, 1895-ben pedig Spányi Irma a trieszti Teatro Comunaléban Verdi Aidájának címszerepét alakította.
Neve után akár olasz is lehetett volna Enrico Pallo, azaz Palló Imre (1891–1978), aki 1925-ben Mascagnival közös turnén vett részt, majd 1835–37 között többször volt mûvészvendége a római Teatro Realénak.
1928-ban a Scalában fellépô Stefano Ballarini neve is magyar énekest takar, eredetileg Balló Istvánnak hívtak (1900–?), de a MET-ben, a Buenos Aires-i Colónban, a londoni Covent Gardenben is Ballariniként ismerték. "Ez az olasz — magyar" írta róla címében a Pesti Napló 1832. május 26-i száma. A magyar baritonista olasz néven lett ismert San Franciscóban, a New York-i City Center Operben, sôt még Bécsben is.
Az "álolaszok" népes táborát gyarapította Gari Gyula (1912–1994), az erdélyi, medgyesi születésû tenorista is, aki olaszországi zenei tanulmányai után az 1936-os rövid kolozsvári kitérô és az ezt követô egyéves római szerzôdtetése után, Gulio Garriként vonult az amerikai operaszínpadra. (Alfred, Turiddu, Manrico, Cavaradossi, Radames, Kalaf stb. voltak fontosabb szerepei.)
Németh Mária (1898–1967) a Turandot címszerepében aratott sikert a Scala színpadán.
A két világháború közötti idôszakban Németh Ella (1895–1961) volt a leggyakoribb magyar vendég az olasz operaházak színpadán. Tanulmányainak egy részét Milánóban végezte, olaszországi útja sikeresebb volt bármelyik kortársáénál, akár végleg is megmaradhatott volna olasz operaénekesnônek. 1931-ben Torinóban egyhónapos Wagner-ciklusban énekelt. 1936-ban a Scalába tért vissza, ahol májusban Brünhildét énekelte a Walkürben. 1937 márciusában Izolda volt Veronában a Tristan és Izoldában. 1937 december végén érkezett vissza Rómába, ahol másfél hónap alatt tízszer énekelte a Walkür, a Siegfried és Az istenek alkonya Brünhildéit. Itthoni fellépések után Verona, Torinó következett. 1938-ban a veronai Arénában háromszor énekelte a Tannhäuserben Venust, 1839-ben is betelt Németh Ella olasz naptára: vendégszereplését februárban Velencében kezdte.
1934-ben Bokor Margit (1905–1949) két hétig Velencében szerepelt a bécsi Staatsoperrel.
Baritonistánk, Svéd Sándor (1906–1979) is feltûnik 1938 áprilisában Firenzében, októberben pedig Székely Mihály basszista (1906–1963) Bergamóban a Boris Godunov címszerepét alakította nagy sikerrel. Az 1938-as évnek nem mindennapi eseménye volt a Magyar Operaház firenzei vendégszereplése a Teatro Comunaléban. A fellépést nagy nemzetközi érdeklôdés övezte, párizsi, londoni és New York-i kritikusok is részt vettek az elôadásokon. A májusi vendégszereplés során bemutatták Bartók Béla Kékszakállú herceg vára címû operáját (rendezte Nádasdy Kálmán, a díszleteket Oláh Gusztáv tervezte, vezényelt Sergio Failoni) Kodály Zoltán Székely fonó-ját, Dohnányi Ernô Pierette fátyla és Magyar ábrándok címû balettjét, Ottorino Respighi (1879–1936) Láng (Di fiamma) címû operáját. Ez utóbbit Firenzében magyar együttes mutatta be elôször. Bartók mûve Székely Mihály és Németh Ella fôszereplésével került a nézôk elé. "Székely Mihály nemesen zengô, orgonabúgásszerû basszushangja elsô pillanattól kezdve a mûvész nagy sikerét jelentette" — írta az egyik résztvevô (Pesti Napló, 1938. május 6.). "Elsô rangú elôadás, kitûnô szereplôk. Büszkék lehetnek a magyarok Operájukra" — gratulált az olasz színházak fônöke, Nicola de Pirro úr. Az egyfelvonásos opera után tartott egyórás szünet után Liszt Ferenc mûveibôl összeállított Pesti karnevál címû balettelôadás következett Szalay Karolával, Bordy Bellával, Harangozó Gyulával a fôszerepben Az elôadást Rubányi Vilmos vezényelte. A magyar balett megérdemelt sikert aratott, aminek még következményei lesznek...
A vendégszereplés kivételes sikere végighullámzik a következô évben, években is. Nádasdy Kálmán Rómában 1939 januárjában a mai Operában Turandot-ot rendezhet, Harangozó Gyulát a milánói Scala szerzôdtette 1939 februárjától balettmesternek, az év tavaszán Firenzében pedig a Tell Vilmost rendezte. 1941-tôl Szalay Karola lett szerzôdtetett tag.
Harangozó Milánóban már korábban elkezdhette a munkát. 1939. február 7-én megtartották a bemutatót. Délibáb címmel Hubay és Liszt zenéjére állította össze a magyar mûsort, amelyrôl valamennyi milánói lap megállapította, hogy a Scala egyik legnagyobb balettsikere lett. A Miraggio (Délibáb) címû bemutatóról Harangozó így számolt be a Pesti Napló hasábjain (február 8.): "Tegnap volt a premier, és már elôre mondták, hogy nagy siker lesz, de ne lepôdjem meg, ha nem nagyon tapsolnak, mert a milánói publikum a leghidegebb. Ez azonban megdôlt, mert még a táncok között is tapsoltak, és állandóan morajlott a közönség. A tagok is megbolondulva szaladgáltak, és esküdöztek, hogy ilyen siker itt még nem volt, és a közönség teljesen elvesztette tradicionális fölényes modorát. Úgy kezelnek, mintha én volnék a világ elsô balettmestere és táncosa ... Az itt élô magyarok végigdrukkolták a próbáimat és nagyon boldogok a sikertôl, mert az ô itteni életükre igen nagy hatással van egy ilyen nagy magyar siker. Igen megható volt kiállani az idegen, hatalmas nézôtér elé százszázalékos magyar mûvel, és tapsokat kicsiholni belôlük.
Megnôtt az ázsiója a magyar balettmûvészeknek. A már említet firenzei Tell Vilmos elôadásnak nemcsak a rendezôje volt magyar, hanem az egyik fôszereplô, Svéd Sándor is, a táncokat pedig az a Miloss Aurel (1906–1988) tanította be, aki ekkor már méltán volt világhírû táncos és balettmester, s Olaszországban sem ismeretlen.
1932-ben Rómában táncolt, innen szerzôdtette a pesti Operaházhoz Radnai Miklós igazgató. l937-ben a nápolyi San Carlóban táncolt a "zseniális magyar táncos". 1941-tôl évekre Olaszországhoz kötötte sorsát. (Rómában is halt meg.) A firenzei ünnepi hetekben, a Maggio Musicalén bemutatott Tell Vilmosnak volt egy másik "magyar" fôszereplôje is, Maria Benedetti (sz. 1909), aki nem az álolaszok sorait gazdagította, félig olasz — félig magyar: olasz apától, magyar anyától született Gyôrben. Megszakításokkal 1948-ig énekelt a Scalában, 1939-ben és 1955-ben fellépett Budapesten is.
1939 ôszén Walter Rózsi (l901–1974) visszatért Olaszországba, hogy eleget tegyen korábbi meghívásainak. Firenzében, Torinóban, Rómában, Milánóban, Pármában Puccini: Tosca,
R. Strauss: Salome címszerepeiben lépett fel, és Sylvánaként volt szerencséje ismét fellépni Respighi: Láng címû operájában. Az év krónikájához tartozott, hogy elkészült az elsô közös olasz–magyar film: A nôknek minden szabad, Tolnai Klárival, Németh Romolával, Turay Idával, Páger Antallal a fôszerepben.
Azért nem teljesen felhôtlen az ég. 1938. november 1-jén Firenzében debütál egy bizonyos Krausz Gábor nevû ifjú tenorista, akinek már Pesten sem engedélyezik nevének magyarosítását, s így lett belôle Carelli Gábor (1915–1999), aki 1939-ben az USA-ban próbált szerencsét, hogy késôbb a Metropolitan énekese legyen. Ott neve után olasznak számít, noha sem valódi, sem álolasz nem volt... Relle Gabriella, a budapesti Operaház drámai szopránja 1838 végén még Santtuzzaként és Liuként (Parasztbecsület, Turandot) Olaszországban bemutatkozhatott, alig fél év múlva a származása miatt Pesten a felmondott operaénekesek listáján szerepel.
1940-ben, az év elsô hónapjában Milánóba érkezett a budapesti Operaház társulata, hogy itt is bemutassa Respighi: Láng címû operáját, amelyet az olasz publikum mindenhol látni szeretett volna. Az elôadás rendezôje, díszlet és jelmeztervezôje Oláh Gusztáv. Most is Sergio Failoni vezényelt, a korábbi szereposztás némileg módosult. Eudoxia szerepében Tutsek Piroska, Ágnese szerepében Gere Lola, Agatha szerepében Szilvássy Margit mutatkozott be, Donello Halmos János volt, a többiek (Losonczy György, Walter Rózsi) megtartották régi szerepüket. A két elôadást (január 12., 14.) zsúfolt ház nézte végig, a tomboló siker ismétlôdött, a sajtóvisszhang is irigylésre méltó volt.
1940 áprilisában Svéd Sándor hat estén át énekelte Rómában Mefiszto szerepét Berlioz Faust elkárhozása címû operájában.
A háború kitörése nem kedvezett a nemzetközi színházi kapcsolatoknak, így a magyar–olasz kapcsolatoknak sem. Ritkul a vendégszereplô magyarok száma Olaszországban, több a kint dolgozó magyar mûvészekrôl a hír, mint az egy-egy elôadásra kiutazókról. 1942-ben a Scala mûsorra tûzi Bartók Béla Csodálatos mandarin címû balettjét. E produkcióban mindkét fajta magyar elôfordul: Ferencsik János m.v. vezényelte az elôadást, a rendezés és a címszerep azé a Millos Aurellé volt, aki ezidôben már a Scala állandó tagja. A már említett Tutsek Piroska 1940-ben még felléphetett Kundryként a Parsifalban, 1942-ben pedig Venusként a Tannhäuserben a Scala színpadán, de ô is egyike a háború vége elôtt lehetôséget kapott kevés számú magyar mûvészeknek. A háború után már semmi sem volt folytatható, ami a háborús években félbeszakadt.
A pangás évei után kedvezô hírnek számít az, ami a Szivárvány címû lap szeptember 13-i számában megjelent. A lap arról tudósít, hogy visszatértek olaszországi tanulmányútjukról a magyar operaénekesek (Nagypál László, Palánkay Klára, Bencze Miklós, Raskó Magda, Reményi Sándor, Mátyás Mária). Benczérôl (1911–1992) azt írták, hogy Capriban, a Vatikánban, Nápolyban énekelt. Ugyanez a lap december 29-i száma azt írta, hogy Járay József (1910–1970) tenorista nyolc hónapot töltött Olaszországban, fôleg a bolognai Teatro Manzoniban lépett fel a Rigolettóban, Toscában, Bohéméletben, a Lammermoori Luciában.
A hidegháború véget vetett a vendégjátékoknak. Magyarok ugyan elôfordulnak ez idôben is olasz operaszínpadokon, de ôk azok közül valók, akik végleg nyugaton telepedtek le. A régiek közül közéjük tartozott Anday Piroska, László Magda, Németh Mária, Pataky Kálmán, Svéd Sándor. És megjelentek a fiatalabbak is: a Németországban mûködô Ilosvay Mária Eszter (1913–1987), a Gina Cigna tanítvány Ordassy Sári (Carlotta Ordassy) (sz. 1923–?), Moór Júlia (sz. 1909), Földi Andrew (sz. 1920–?), Bartos Rita (1925–1985), Alvary Lorenzo (1909–1996) magyar nevén Alvár Lôrinc. S a lista bizonyára korántsem teljes.
Szerencsére változott a helyzet a hatvanas évek közepétôl amikor lehetôség nyílt arra, hogy egy-egy hazai mûvész akár évadokra is külföldre szerzôdjön. Kelemen Zoltán ugyan külföldi magyar mûvésznek számított, miután tanulmányait nyugaton fejezte be, és végleg kint is maradt, de Kónya Sándort, Kozma Lajost aligha lehet külföldi mûvésznek számítani, még kevésbé Marton Évát, Tokody Ilonát, Sass Szilviát, Losonczy Györgyöt, Ilosvay Róbertet, Rost Andreát, vagy a gyakran hazalátogató Hamari Júliát sem.
1978-ban a milánói Scalában ismét bemutatásra került A Kékszakállú herceg vára. Az elôadás a megváltozott viszonyokat tükrözte vissza: az elôadást a jelenlegi lisszaboni operafôigazgató, Pesko Zoltán dirigálta, a fôszerepeket Marton Éva és Melis György énekelte.
Rendezte Giorgio Pressburger, azaz: Pressburger György. Megnyílt a világ, az olasz világ is, és nemcsak az operaelôadások terén. 1987-ben Perginében láthatták a Nemzeti Színház produkcióját, a Csíksomlyói passiót. Magyar társulatok és magyar darabok jutnak olasz közönség elé az észak-olaszországi Cividalén, magyar operetténekesek ismét fellépnek olasz színpadokon, és talán egyedülálló vállalkozás, amire 1993-ban a milánói Piccoló Teatro színpadán sor került, amikor is a helyi közönség a Katona József Színház produkcióját láthatta, Goldini egyik darabját.
A zeneirodalom több megkésett klasszikust is számon tart. S ebben a minôsítésben a hangsúly gyakorta nem a megkésettre, hanem a klasszikusra esik. A mûvészeti hovatartozást ugyanis a korszellemen kívül a mûvész lelkialkata határozza meg.
A huszadik század végére a képzômûvészet feltérképezte a látványteremtés határait — néha már a látvány mögöttiségre is kiterjesztve azokat —, és eljutott a tartalékok számbavételéhez. Egyre kevésbé keltett megütközést, egyre elfogadottabbá vált az a néhány évtizeddel ezelôtt még blaszfémia számba menô megállapítás, miszerint a mûvész tulajdonképpen jó mesterember, a festészet, szobrászat és grafika pedig mesterség. A szónak a legnemesebb értelmében. Bár elsôsorban érzelmi fogantatású, empátiát, intuíciót, képzelôerôt feltételez, a mûalkotás nem fejtheti ki a hatását az alkotó anyagismerete és mesterségbeli tudása nélkül. E gondolattal párhuzamosan, s vele összefüggésben fogalmazódott meg a stílusok, felfogások együttélésének szükségessége, mint kiút az egymást rohamosan követô izmusok bábeli zûrzavarából. A mû minôségét nem az az izmus méri, amelybe besorolható, hanem a látvány egyedisége, az a formai-érzelmi-értelmi tartomány, amely katartikus hatását közvetíteni képes. Ebben az értelemben a klasszikus modernné, a modern klasszikussá válik. A figuratív megannyi változatával párhuzamosan a konstruktivizmus, az absztrakt variánsai jól megférnek a leköszönt század képzômûvészeti arzenáljában.
Stefan Boca mûvészetére leginkább a megkésett klasszikus festészet ismérvei illenek. Felfogása, látásmódja, színvilága, ecsetkezelése jobbára a huszadik század elejére átnyúló, kései impresszionizmus jegyeit mutatja. Olyan festészet ez, amelyet száz évvel ezelôtt illethettünk volna a modern jelzôvel, s amelynek egyik legjellemzôbb sajátossága a látványhoz való hûség. Stefan Bocát alkata predesztinálta arra, hogy ebben a stílusban fessen. Munkásságának jelentôs hányadát képezik a tájképek, erôssége a tájfestészet. A szépség jegyében fogant, lírai hangvételû festôi meglátásai, vallomásai valósággal feleselni látszanak zaklatott korunk földhözragadt pragmatizmusával. Amint azt szavakban is megfogalmazta: számára a festészet, a természetbe való visszahúzódás egyben menekvést is jelentett a társadalom minden szennye elôl. Nem akarta, hogy festészete ideológiai felhangokat kapjon. "Az élet nehézségei csak fokozták a festés iránti vágyamat. Festeni számomra annyit jelent, mint létezni" — olvassuk Alexandra Rusnak a mûvészeti múzeumbeli emlékkiállítás megnyitójára megjelent, 70 színes illusztrációt és a mûvész életmûvének teljes feltérképezését tartalmazó tetszetôs monográfiájában Stefan Boca vallomását. Alkotóként a megnyugvás ösvényeit keresi és találja meg. Munkáiból békesség, harmónia, kiegyensúlyozottság árad. Nem véletlenül nyerték el a közönség tetszését és váltak kellemes társaivá a kikapcsolódását otthon keresô városi embernek. Ebben a minôségükben ugyanakkor hidat is képeznek a szépet kedvelô és a képzômûvészetet épp felfedezô tárlatlátogatói ízlés s az eszközök és felfogás tekintetében modernebbeknek tekinthetô mûvészi törekvések között.
Az éppen vázolt egyéni jegyek mögött természetesen felfedezhetôk azok a sajátos vonások, indíttatások, impulzusok, külsô hatások is, amelyek a mûvek létrejöttének lélektani miliôjét megteremtették. Mindezekre a munkákból, de alkotójuk életébôl, életpályájából is következtethetünk. Rövid pillantást vetve Stefan Boca most kiállított tájképeire, ami elôször feltûnik az a természeti táj elsôdlegessége, részletekbe menô, kifinomult ábrázolása és az esetlegesen felbukkanó emberi alakok kiegészítô szerepe, díszletszerûsége. Ha a személytelen természet ábrázolásoktól eltekintünk, az ember alkotta környezet mûvészi átlényegítésekor, legyen az városkép (A Sacre Coeur-templom, Piros híd Velencében, Segesvári ház, A Farkas utcai református templom) vagy kikötô, hajók sora (Móló Velencében, Honfleur kikötôje, Tulceai hajócskák) az emberi alak — ha egyáltalán feltûnik — másodlagos, tartozékszerû. Mindez magányos alkatot sejtet, de a magány feltételezte feszültséget keresve sem fedezhetjük fel a képeken. Inkább a derûs kiegyensúlyozottság állapotában fogantak, ezt a hangulatot közvetítik. Talán éppenséggel a mûvész boldog családi élete szolgál magyarázatul minderre. Az a biztos háttér, amelyre mindig számíthatott, s amely nem hogy korlátozta volna, hanem ellenkezôleg, biztosította alkotói szabadságát. Méltatói, kritikusai gyakran tesznek említést feleségének, Edith asszonynak a mûvészi életmû alakulásában játszott rendkívüli szerepérôl. Ehhez csupán annyit tehetnénk hozzá, hogy elvonultságának is egyik forrása éppen boldog családi élete lehetett.
Tájfestészetébôl is kiemelkednek a természet ihlette munkái. Akár ciklusba foglalhatók tengerparti képei (Felhôk és hullámok, Békés tengeröböl, Meredek tengerpart), a folyókat, vizeket ábrázolók (A Maros, A Meleg-Szamos Ponornál) és erdô-mezô ábrázolásai (Virágzás, Vöröslô lejtôk, Hóolvadás a Hójában). Színei változatosak, élénkek, derûsek. Festôi felfogását, mûvészi látásmódját Alexandra Rus a huszadik század húszas éveinek klasszikus román festészeti törekvéseivel rokonítja. Bár — felesége révén is — szoros kapcsolatot tart fenn az erdélyi magyar kultúrélettel, a Nagybányai iskola holdudvarában feléledô erdélyi figuratív festészetnek inkább kortársa mint lelki rokona. Talán épp ezzel teremt a század második felének kolozsvári festészetében sajátos szigetet. Tagadhatatlan mesterségbeli adottságai korán visszhangra találnak a mûvészet iránt érdeklôdôk körében. Munkái az évi képzômûvészeti tárlatok biztos, visszatérô motívumaivá válnak. A teljes életmû ismerôi tanusítják, hogy kiruccanásai az absztrakt világába szintén jelentôsek, de ezek meglehetôsen kis részét képezik munkásságának. Talán a felismerés, hogy mesterségbeli tudását ott kamatoztassa, ahol mint egyén a maximumot képes nyújtani, egyértelmûen abba az irányba sodorja, amely a megkésett klasszikus jelzôvel illethetô.
Ha a közismert jelzôt vizsgáljuk, a kétkulacsos szó alaki szerkezete teljesen világos: két + kulacs + os. Épp ezért sokan nem értik, hogy az olyan személy, akinek feltehetôleg két kulacsa volt, aki két kulaccsal rendelkezett, miért lett, miért vált a magyar köznyelvben átvitt értelemben olyan személlyé, aki önzô okokból, haszonlesésbôl, elvtelenül két ellentétes érdek mindegyikét kiszolgálja.
A kétkulacsos szó színes és gazdag pályáját — Erdélyi János meg Kiss Lajos kutatásainak érdemeként — szinte születésnapjától végigkísérhetjük. Akármilyen furcsának tûnik is, a kétkulacsos szóösszetétel színielôadás kapcsán keletkezett. 1843-ban mutatták be Nagy Ignác Tisztújítás címû színdarabját. A szerzô a darab harmadik felvonásában színre vitt egy kétszínû, zülött kortest, aki a megyei méltóságra pályázó mindkét jelöltbôl — Farkasfalvitól és Hevestôl — pénzt fogad el, s ezért mindkét jelölt érdekében egyaránt korteskedik. A kétféle szolgálatra kapható kortest a bemutató elôadáson Hubenay Ferenc komikus úgy alakította, hogy a színpadi hatás fokozása végett, mindkét kezébe egy-egy kulacsot tartott. Mikor az egyik jelöltet, Farkasfalvit éltette, az egyik kulacsból ivott, mikor meg a másik jelölt, Heves érdekében éljenzett, akkor a másik kulacsból. A Hubenay alakította kortest kétkulacsos volt úgy is, hogy valóban két kulaccsal volt felszerelve, de kétkulacsos úgy is, hogy két gazdának szolgált egyszerre. A konkrét kép és az elvont tartalom együtt adva volt, csak ki kellett mondani, le kellett írni. Meg is tették ezt a korabeli színkritikák. Például egy 1847-bôl származó kritika írja: "Szapolyai itt a két kulacsos szerepét igen ügyetlenül viszi." Innen már csak egy lépés volt az elvont jelentés kialakulása felé.
A színdarab, a színielôadás feledésbe merült azóta, de az elôadás nyomán keletkezett kétkulacsos kifejezés, ’elvtelenül, ellentétes érdeket kiszolgáló személy’ jelentésben fennmaradt, s nyelvünk szókincsének érdekes tagjává vált.
Amint arról már elôzetesen hírt adtunk, szeptember 13-án, hétfôn évadkezdô társulati gyûlését tartotta a Kolozsvári Magyar Opera. Az évadkezdés merész tervekkel indult. A leendô mûvészeti aligazgató, Szép Gyula és az új mûvészeti titkár, Szabadi Péter lendületes munkatempót és radikális változtatásokat helyeztek kilátásba.
— Van-e valami újdonság a bérletrendszerre vonatkozólag? — kérdeztük Simon Gábor igazgatót.
— Szándékaink szerint nincs.
— Vannak-e új tagok?
— Az énekkarban és a zenekarban is lesz versenyvizsga. A balettkarba három új tag került.
— Miért lesz az évadkezdô elôadás szeptember végén, és nem október elején, ahogy megszoktuk, hiszen akkor nem lesznek itt az egyetemisták, akikre mindig számítottak?
— Az egyetemi évadnyitó alkalmával is eljátsszuk a Dózsa Györgyöt. Azért kezdünk szeptember végén, mert az október eleji kezdéssel az amerikai vendégrendezô, Vincent Liotta próbalehetôségeit nyírbálnánk meg. Az október 14-i Pillangókisasszony-elôadásra megfelelô próbaszámot kell biztosítanunk. Így is csak kétheti próba fog állni a rendelkezésére. A kolozsvári Erkel-bemutatóra ellátogat a Gyulai Várszínház igazgatója, Gedeon József, és így a kolozsváriak is láthatják a nyolc Erkel-operáról készült fotókiállítást.
— Lesz-e új opera- vagy operettbemutató az idén?
— Október 14-én a már említett Puccini: Pillangókisasszony, november 4-én Verdi: Rigoletto, december elejére terveztük Mozart: La finta giardiniera címû operájának színrevitelét Katona Zs. József rendezésében. Operettbemutatót nem tervezünk az idei évadra. Ezek a tervek a 2004-es naptári évre vonatkoznak, a többirôl majd késôbb.
— Mi a helyzet a vendégszereplésekkel?
— Nincs kilátásban hosszú távú — 1–2 hetes — vendégszereplés. Viszont megemlítem, hogy szeptember 22-én újra Brassóban lépünk fel: ezúttal Kálmán Imre Marica grófnô címû operettjével fogunk vendégszerepelni. A Brassói Nemzetközi Opera és Operett Fesztivál szervezôit dicséri az a tény, hogy a város magyar ajkú lakosaira ezúttal is gondoltak. Különös fontosságúnak tartom, hogy társulatunk november végén a budapesti Thália Színházban lép fel a négy kortárs operával: Vajda János: Leonce és Léna, Vermesy Péter: Ördögváltozás Csíkban, Orbán György: Pikkó herceg, valamint Kômíves János: A néma kertész címû operáit fogjuk elôadni.
— Miért maradt el a szlovéniai vendégszereplés?
— A magyar közvetítô fél szervezési zökkenôi miatt nem került egyelôre erre sor.
— Megmaradtak a Mûvelôdési Minisztérium hatáskörében, vagy átkerültek az önkormányzat igazgatása alá?
— Még megmaradt a mûvelôdésügyi minisztérium fennhatósága.
— A nézôtéren jelentôs karbantartási munkák folytak. Ez a színház vagy az opera költségét terhelte?
— Mindkét intézményt illette a költség. Kicserélték a nézôtéri székek huzatát, a függönyöket, a padlószônyeget, a mellvéden a borítást, lefestettük a zenekari árkot és a színpadot. Az Illyés Közalapítványtól kapott támogatást elektromos hangosító berendezés megvételére fordítottuk. Az énekkar számára új székeket fogunk venni.
— Mi a helyzet a törvénykezéssel? Történt-e valami változás?
— Az új színházi törvény lényegi változást tudna hozni, fôleg a fizetségekre vonatkozóan. Ennek a jogi és gazdasági vetülete nem kompatibilis a romániai valósággal. A tevékenységünket hátráltató törvények értelmében belföldi vendégmûvészeket vagy másodállásban csak azokat tudjuk foglalkoztatni, azaz fizetni, akik hivatalos engedéllyel rendelkeznek ilyen tevékenység folytatására.
— Szó esett budapesti operaházi mûvészek vendégszereplésérôl. Kikrôl lenne szó?
— Rangos vendégeink lesznek: Kóbor Tamás a Bohémélet és a Tosca címû operákban, Kovács Etele a Parasztbecsület és a Bajazzók címû operákban, Daróczi Tamás a Pillangókisasszony, a Rigoletto és a Traviata címû operákban, Kiss B. Attila, a Bohémélet, a Bánk bán és a Tosca címû operákban, Kolonits Klára a Bohéméletben, Frankó Tünde a Pillangókisasszonyban, Bazsinka Zsuzsa a Bánk bánban, Kirkósa Orsolya a Toscában, Vida Péter a Denevérben, Lory Andrea a Pillangókisasszonyban, Kôváry Sára Eszter a Rigolettóban fog fellépni.
— A balettkar jelentkezik önálló produkcióval?
— Jövô tavasszal szeretnénk bemutatni Delibes Coppélia címû balettjét. Ezenkívül szó van arról, hogy Falvay Károly budapesti koreográfus Kodály Háry János szvitjébôl balett-elôadást fog színre vinni.
— Mi a helyzet az évadvégi operakarmester-versennyel, amelyrôl már szó esett az évadzáró interjúban?
— Bartók Béla halálának 60. évfordulójára emlékezve fogjuk megrendezni a nemzetközi operakarmester-versenyt, amely három szakaszból fog állni, és az egyik kötelezôen ledirigálandó mû a Kékszakállú herceg vára lesz. Az amerikai Anthony Armore producerrel közösen már kidolgoztuk a verseny fôbb támpontjait. A díjak nem pusztán anyagi jellegûek, hanem lehetôvé teszik azt, hogy a fiatal karmesterek romániai és magyarországi operaházaknál dirigáljanak egy pár elôadást.
*
— Milyen érzés volt visszajönni az intézményhez? — kérdeztük Szép Gyula mûvészeti aligazgatót.
— Még ha nem is vettem részt az utolsó négy és fél év napi tevékenységében, nem távolodtam el az operától és tevékenységétôl. Jólesôen tapasztaltam, hogy az elmúlt évek során mind a vezetôség, mind a tárak irányából megfogalmazódott az az igény, hogy visszajöjjek az operához, mert távozásom után a mûvészeti titkári teendôket ellátó személyek váltogatása nem hozott stabilitást az intézménynek. Az opera tevékenységén érzôdött, hogy a hosszú távú tervezés akadozik.
— Eddig is felelôs beosztással bírt mind az RMDSZ, mind a Kolozs megyei mûvészeti csúcsvezetésben.
— Ha az operaházi aligazgatói állást pályázat útján sikerül elnyernem, akkor a megyei igazgatóságon fel kell mondanom az állásom, mivel a megyei igazgatóságban betöltött közhivatalnoki tisztség kizárja azt, hogy másodállást vállaljak közintézményben. Az RMDSZ Mûvelôdésügyi Fôosztályánál betöltött tisztségemet viszont megtartom.
— Mûvészeti aligazgatóként mi lesz a fô feladata: a repertoárbôvítés, a pályázatokon való sikeres részvétel, avagy a közönségszervezés, a kapcsolattartás ?
— Igazi munkaköri feladataimat csak a sikeres pályázat után fogjuk tisztázni. A mûvészeti tevékenységek koordinálása mellett szeretném összehangolni az opera teljes életét: ez egyaránt vonatkozik a mûhelyekre, a színpadi tárakra is. Vissza szeretném állítani az opera Mûvészeti Tanácsát és a Programáló Szaktestületet. Nagy súlyt szeretnék fektetni a közönségszervezésre. Megpróbálom elérni, hogy két szervezôje legyen az operának, és ez ne átcsoportosítás révén valósuljon meg. Az elmúlt idôszakban a kolozsvári társadalmi átalakulások is megnehezítették a bérletrendszer jó mûködését, hisz azok a gyárak, intézmények, ahol bérleteket köthettünk, mára átalakultak vagy megszûntek. A kapcsolatkeresés gyakorlatilag az iskolákra korlátozódott. Ugyanakkor mostanra letisztult a város magyarságának élete: tudjuk, hol lehet a magyarokat arra ösztönözni, hogy bérletet váltsanak, eljöjjenek az operába. Mindezt mi kell hogy elkezdjük nagy erôbedobással, ezért tartom fontosnak azt, hogy több ember foglalkozzon a közönségszervezéssel. Ki kell használnunk az internetes reklámozás lehetôségeit, akár névre szólóan is el lehet küldeni az embereknek az opera programját, a meghívókat stb. Kolozsváron már alakulóban van egy olyan magyar ajkú vállalkozó réteg, amelyet rá lehetne bírni az opera támogatására.
— A közönségszervezés nem az iskolákban kell hogy kezdôdjön?
— Az iskolákkal való kapcsolattartás eddig is létezett, ide lehet a legkönnyebben eljutni. Sok függ attól, hogy az iskoláknál milyen volt a tanárok, az igazgatóság hozzáállása. Példaként említem meg a Református Kollégiumot, ahol Székely Árpád igazgató, operabarát tevékenysége komoly közönségpotenciált teremtett. Sajnos, negatív példát is mondhatnék — más, központi iskolákat illetôen. Lehet, az opera sem találta meg a megfelelô hangnemet ahhoz, hogy az iskolaigazgatókat, zenetanárokat magunk mellé állítsuk. A gyerekeket nem csak azért hívjuk operaelôadásra, hogy eladjuk a jegyeket, hanem azért, mert több hasznuk van a gyerekeknek abból, ha ide járnak, mint a ma divatos szórakozóhelyekre.
— Az intézménynek még honlapja sincs, akkor hogyan képzelik el az internetes hozzáférhetôséget?
— A honlap elkészítése pusztán technikai lépés, az e-mailes reklámozást nálunk sokkal kisebb horderejû intézmények is gyakorolják. Kitartó, rámenôs munkával el kell érnünk, hogy az emberek újra felfigyeljenek az operára, és ebben nagy szerepe van az intézmény mûsorpolitikájának. Az új évad elsô négy hónapjának mûsora miatt nem kell szégyenkeznünk.
— Mit tud mondani a pályázatokról?
— A meglévô belföldi és magyarországi pályázatokat ezután jobban ki kell használni. A nagyobb európai pályázatoknál bonyolultabb a dolog. Például a Kultúra 2000-pályázat feltételrendszere bonyolult. Az Európai Uniónak nincs kulturális stratégiája, pályázati elképzelése, általuk inkább fejlesztésre szánt összegekre lehet pályázni.
— Az operaház repertoárjáról mi a véleménye? Mennyire hasonlítható össze ennek az intézménynek a mûsora egy magyarországi operaház kínálatával, eltér-e vagy sem ettôl, vagy a szükség elve érvényesül: azt játsszuk, amire van szereplôgárda?
— A magyarországi zenés színházakkal ellentétben mi széles skálát kínálunk a közönségnek: fel kell vállalnunk a nemzeti operák bemutatását és repertoáron tartását, fenn kell tartani a nemzetközi repertoárt, amely sajnos, az elmúlt években a minimálisra zsugorodott. Ezért többször érte bírálat az operát. Ami a kortárs operák színrevitelét illeti, nem mondhatunk le róluk pusztán azért, mert ezek nem túl népszerûek a közönség körében. Állítom, hogy ezeknek a kortárs operáknak is kialakulóban van a közönsége, fôleg a fiatal jövendôbeli értelmiségiek, egyetemi hallgatók körében. A Kolozsvári Magyar Opera kisebbségi operaházként egyedülálló, s ez mûfaji szempontból széles repertoárt feltételez.
— Hogyan kerültél kapcsolatba az operával? — kérdeztük Szabadi Péter új mûvészeti titkárt.
— Már gyerekkoromban sokat jártam az operába. Édesanyám, Witlinger Margit nyugdíjasként is az opera aktív díszlet- és jelmeztervezôje. Négy évig a színháznál voltam alkalmazva. Tavaly a Budapesti Operaháznál és az Erkel Színháznál dolgoztam majdnem egy teljes évadot. Az ottani mûszaki igazgatótól, Czeiner Lászlótól rengeteget tanultam, ami a szervezést és a mûszaki kivitelezés fortélyait illeti. Különbözô produkciók színrevitelében aktívan vettem részt, mûszaki koordinációval is foglalkoztam. Így került sor arra, hogy viszonyítási alapot állítsak fel: az operaház több emberrel dolgozó, sokrétû tevékenységet kifejtô intézmény, amelynek jó mûködéséhez elengedhetetlen a bürokrácia, a fölös ügyintézés lecsökkentése, egy egyszerû és jól kivitelezhetô program meghatározása. Úgy gondolom, hogy ezen módszerek mindenhol megállják a helyüket.
— Mi lesz a fô feladatod az intézményben?
— Az igazgatósággal és a Mûvészeti Tanáccsal felpezsdítjük az intézmény életét. Az elmúlt években az operalátogató közönség számbelileg észrevehetôen csökkent. A repertoár színesebbé tételével, széles körû reklámmal javíthatunk a látogatottságon. Optimizmusra ad okot, hogy vannak olyan fiatal, tehetséges énekesek, akikre számíthat az intézmény.
— A látogatottság növelése hogyan valósulhat meg?
— Egyetlen példát mondanék: a kolozsvári egyetemek magyar tagozatos hallgatóinak száma megháromszorozódott az elmúlt néhány évben, és ez a számbeli növekedés az operalátogatás számára is pozitívan kell hogy hasson. Ugyanakkor az operalátogatást újra társadalmi eseménnyé kell alakítani, mert erre a kolozsvári magyarságnak is nagy szüksége lenne.
— Akkor az operának is változtatnia kellene a közönségszervezési módszerein.
— Valóban változtatásokra van szükség. Egy másik gond az, hogy fiatal mûvészeink megélhetési gondjaik miatt hagyják el az intézményt, és külföldre szerzôdnek. Az opera megadja a lehetôséget, hogy elsajátítsák a repertoárt, színpadi tapasztalatot szerezzenek. A gyér látogatottság sem hat ösztönzôleg a mûvészekre. Olyan konkrétumokat kell hogy felmutassunk, amelyek vonzóvá teszik az intézményt mind a mûvésztársadalom, mind a közönség számára. Egy példát is említenék: jó fél évvel ezelôtt megkérdeztem Kiss B. Attilát, hogy mikor számíthat a kolozsvári közönség egy kolozsvári vendégszereplésre? Válasza az volt, hogy amíg a nézôtéren alig száz ember ül, addig aligha. Tehát össze kell hogy fogjunk, a közönség és az operaház közös célja kell hogy legyen mind mûvészeink megtartása, mind kulturális életünk színesebbé tétele.
Operalátogatóként nem marad más hátra, mint hogy drukkoljunk a nagyszabású tervek sikeres megvalósításáért.
1. Giuseppe Verdi: Rigoletto (opera)
2. Giacomo Puccini: Bohémélet (opera)
3. Giuseppe Verdi: Traviata (opera)
4. Csemitzki Miklós: Brémai muzsikusok (opera)
5. Giacomo Puccini: Tosca (opera)
Nyugdíjasbérlet:
1. Giacomo Puccini: Pillangókisasszony (opera)
2. Erkel Ferenc: Bánk Bán (opera)
3. Csemitzki Miklós: Brémai muzsikusok (opera)
4. Kálmán Imre: A bajadér (operett)
5. Giuseppe Verdi: Rigoletto (opera)
Egyetemi bérlet:
1. Giacomo Puccini: Bohémélet (opera)
2. W. A. Mozart: La finta giardiniera (opera)
3. Giuseppe Verdi: Traviata (opera)
4. Csemitzki Miklós: Brémai muzsikusok (opera)
5. Kriza Ágnes Gálakoncert
Ifjúsági bérlet:
1. Erkel Ferenc: Bánk bán (opera)
2. Huszka Jenô: Gül baba (operett)
3. W. A. Mozart: La finta giardiniera (opera)
4. Csemitzki Miklós: Brémai muzsikusok (opera)
• A vezetôség a mûsorváltoztatás jogát fenntartja
Kalotaszegi festett szobabútor eladó. Telefon: 0742-650766.
Eladók olcsón: új, krómozott, külföldi, állítható a hátsó csomagtérre erôsíthetô (az összes személygépkocsi-típusra talál) autócsomagtartó; ritka szép hanglemezek; egy db. nagy masszív tölgyfalapító rámával (disznóvágásra alkalmas); szótárak és könyvek. Tel.: 546-028. (1722049)
Eladó 50 négyzetméteres kétszobás lakás. Telefon: 436-899. (0016)
Egyetemista magánórákat tart magyar nyelv és irodalomból. Telefon: 0743-762674. (0016)Valutaárfolyamok
Szeptember 17., péntek
|
Váltóiroda |
Euró (Vétel/Eladás) |
Dollár (Vétel/Eladás) |
Forint (Vétel/Eladás) |
|
Macrogroup (Fôtér 23., Sora, Bolyai u. 8., Szentegyház u. 4.) |
40 800/41 000 |
33 500/33 800 |
160/164 |
A Román Nemzeti Bank mai árfolyamai: 1 euró = 41 083 lej, 1 USD = 33 657, 1 magyar forint = 166 lej.
Csütörtökön UEFA-kupa nap volt Európában, a "kisebbik" kupasorozatban egy-egy magyar, illetve román együttes volt érdekelt. Ugyanilyen arányban osztották meg a sikereket is: a Steaua gyôzött Bukarestben, a Fradi döntetlent ért el idegenben, az Újpest azonban hazai pályán, a Dinamó pedig idegenben szenvedett vereséget.
Újpest FC–VfB Stuttgart (német) 1–3 (0–2)
A budapesti Szusza Ferenc Stadion mintegy 11 ezer szurkolója elôtt az újpesti gárda fél óráig sem állta a sarat a stuttgartiakkal szemben, akik két kihagyott gólhelyzet után a harmadikat már nem hibázták el: a 25. percben bal oldali beadást követôen Kuranyi okosan Cacau elé fejelte le a labdát, aki 7 méterrôl egy pattanás után a tehetetlen Vlaszák mellett a kapu bal oldalába bombázott. Alig négy perc múlva villámgyors vendégtámadás során Hleb vezette a labdát Tamásira, majd egy cselt követôen az újpesti védô lábai között középre centerezett, és az óramû pontossággal érkezô Kuranyi jobb belsôvel, 8 méterrôl a kapu közepébe passzolt: 0–2.
A németek jelentôs fizikai fölényük révén már a kezdôrúgástól uralták a játékot, és esélyt sem adtak az újpestieknek, akiknek szerencséjük volt a kapuban parádézó Vlaszákkal, hiszen több alkalommal is remekül mentett.
A második félidôt bátrabban kezdte a hazai együttes, és többször is veszélyeztette a stuttgarti kaput. Az 51. percben például Simek jobb oldali szöglete után Tamási 7 méterrôl a felsô lécet találta el, majd a 63. percben Simek indította Farkast a jobb oldalon, aki az alapvonalról középre kanyarított, az érkezô Nagy pedig 6 méterrôl a kapu bal oldalába fejelt, csökkentve a hazaiak hátrányát (1–2). Azonban, mivel az Újpest a korábbinál feljebb tolta védekezését, az ebbôl adódó betörési sávokat kihasználta a Stuttgart, amely számos tetszetôs ellentámadást vezetett, többek között a csereként beállt Szabics révén — akit a hazai közönség a másfél héttel ezelôtti válogatottbeli gyôztes gólja ellenére hangos füttyszóval fogadott. Összehoztak többek között két kapufát, majd a 90. percben bebiztosították gyôzelmüket — és ezzel valószínûleg továbbjutásukat is: a 90. percben jobb oldali beadás után az újpesti védôk röviden szabadítottak fel, és a 16-os elôtt pattogó labdát Cacau futtából a kapu jobb alsó sarkába lôtte.
Millwall (angol)–Ferencvárosi TC 1–1 (0–0)
Londonban 15 ezer nézô elôtt lépett pályára a zöld-fehér együttes a Second Divisionban szereplô Millwall ellen, amely másodosztályos létére is méltó ellenfele volt a magyar bajnok Fradinak: remek játékkal lepte meg a magyarokat, s csak Szûcs parádés vetôdéseinek köszönhetô, hogy az elsô 25 perc után már nem mutatott legalább 2–0-át az eredményjelzô tábla. A Ferencváros az egész félidôben egyszer sem dolgozott ki komolyabb helyzetet, sôt, a második félidôben sem igazán remekelt. Nem volt hát meglepô, hogy az angolok vezetést szereztek, miután a 66. percben Wise 22 méteres szabadrúgásból szépen elcsavarta a labdát a sorfal mellett, s a labda a kapu bal oldalában kötött ki. Szerencsére azonban a hazaiak ezzel elvesztették támadószellemüket, s a Fradi viszonylag hamar egyenlíthetett: elôbb a 73. percben Penksa bal oldali beadását a hosszú saroknál bevetôdô Balog 8 méterrôl még a keresztléc fölé rúgta, majd a 79. percben Lipcsei 24 méteres szabadrúgásból parádésan csavart a kapu jobb oldalába.
A két szabadrúgásgól el is döntötte a találkozót, ha lehet ezt mondani egy döntetlen esetén. A visszavágón mindenesetre nagy továbbjutási esélyekkel indul a Ferencváros, amelynek az idegenben lôtt gólnak köszönhetôen még egy 0–0 is elég lesz a boldogsághoz.
Partizan Belgrád (szerb-montenegrói)–Bukaresti Dinamó 1–3 (0–1)
Sajnos, a Dinamó veresége várható volt, hiszen a hazai bajnokságban is csak bukdácsoló együttes, amely a BL-bôl is kiesett, eleve kevés eséllyel indult útra Belgrádba. A hazai pálya elônyét élvezô szerb csapat — amely azonban a szintén bukdácsoló Galaci Otelult az elôzô fordulóban csak 1–0-s összesítéssel múlta felül — kezdettôl fogva támadott. Mégis, némi meglepetésre a román együttes szerzett vezetést, Tames kitûnô átadása kihagyhatatlan helyzetbe hozta a gólzsák Dãnciulescut, aki egyedül a szerb kapussal nem hibázott. A gólöröm azonban nem tarthatott sokáig, Csirics rögtön megremegtette a "román" Gaev kapufáját, majd Galamaz szabálytalankodott a 16-oson belül, és a házigazdák vitatható 11-eshez jutottak. Meglepetésre azonban Tomics lövését Gaev vetôdve védte, majd a félidô végén Dãnciulescu és Niculescu lôtt a szerb kapusba, pedig a román együttes megléphetett volna.
A váratlan félidei vezetés után azonban az eredménytartó zárás helyett egyre több rés keletkezett a "kutyák" védelmében, s a hazaiak egy perc leforgása alatt egyenlítettek. Az 54. percben Boya kényszerítôzését Tomics vágta a halóba, pillanatokkal késôbb pedig Alistar "passzát" kihasználva a korábbi feladó szerzôje, Boya már vezetést is szerzett. Aztán jött még egy szerb kapufa, majd az alig beállt Brnovics szenzációs, kis híján 30 méteres lövése a 86. percben, amely elôbb a kapufát találta el, majd a vetôdô Gaev hátáról visszapattanva egyenesen a kapuban landolt.
A Dinamó még egyszer bemutatta, hogyan kell elveszteni egy mérkôzést, és nagyjából búcsút mondhat Európának, hiszen az elmúlt hetekben nyújtott teljesítménye alapján nehezen elképzelhetô, hogy Bukarestben képes lesz két-három góllal legyôzni a Partizánt.
Bukaresti Steaua–CSZKA Szófia (bolgár) 2–1 (1–1)
Az elmúlt hetekben a Steaua sem igazán remekelt a hazai bajnokságban, de még az UEFA-kupa elôzô fordulójában sem, egyetlen célja így a gyôzelem lehetett. Ami végül is bejött, bár ezúttal sem remekelt a gárda.
A fôvárosi együttes szerencsére hamar vezetést szerzett, így kissé higgadtabban várhatta a folytatást: a 9. percben Neaga tehetsége csillant, maroknyi védô közül lôtt kapura, sikerrel: a labda a hálóban landolt. A vendégek azonban nem zökkentek ki a korán bekapott góltól, a helyzetek így felváltva alakultak ki a két kapu elôtt. Sôt, a 27. percben Janev 22 méteres lövése egyben az egyenlítést is jelentette — sikerében volt némi segítsége is a román hálóôrtôl.
A folytatásban is kiegyenlített játék folyt, Neaga, Paraschiv, illetve Todorov és Mujiri, majd a második félidôben Florentin Dumitru és Paraschiv, illetve Szakaliev is közel állt a gólszerzéshez. Ádáz harc folyt, amelybôl végül a steauások jöttek ki gyôztesként: Florentin Dumitru 79. percbeli beadását Dicã értékesítette.
Gyôztek tehát a bukarestiek, akiknek azonban még nincs nyert ügyük: a szófiai visszavágón nagyon nehéz lesz megôrizni ezt a minimális elônyt.
Egyébként a román rendôrök horogkeresztes zászlót téptek le a mérkôzés elôtti vendégedzésen: a szófiai klub tréningjére bejutó bolgár szurkolók több transzparenst raktak fel a kerítésre, s az egyikre tiltott önkényuralmi jelet festettek. A rendôrök elôször megkérték ôket, szedjék le a horogkeresztet ábrázolót zászlót, s amikor erre nem voltak hajlandóak, egyszerûen letépték.
(balázs)
További eredmények: Marítimo Funchal (portugál)–Glasgow Rangers (skót) 1–0, Bodo Glimt (norvég)–Besiktas Isztambul (török) 1–1, AC Párma (olasz)–NK Maribor (szlovén) 3–2, PAOK Szaloniki (görög)–AZ Alkmaar (holland) 2–3, Sevilla (spanyol)–Nacional (portugál) 2–0, Middlesbrough (angol)–Banik Ostrava (cseh) 3–0, Real Zaragoza (spanyol)–Sigma Olomouc (cseh) 1–0, Bécsi Austria (osztrák)–Legia Varsó (lengyel) 1–0, Newcastle United (angol)–Hapoel Shakhnin (izraeli) 2–0, Hearts of Midlothian (skót)–Braga (portugál) 3–1, Standard Liege (belga)–VfL Bochum (német) 0–0, FC Bruges (belga)–Chateauroux (francia) 4–0, Besztercebánya/Banska Bystrica (szlovák)–Benfica (portugál) 0–3, FC Sochaux (francia)–Stabaek (norvég) 4–0, Shelbourne (ír)–Lille (francia) 2–2, Panioniosz (görög)–Udinese (olasz) 3–1, Hammarby (svéd)–Villarreal (spanyol) 1–2, Dinamo Zagreb (horvát)–Elfsborg (svéd) 2–0, Egaleo (görög)–Genclerbirligi (török) 1–0, Utrecht (holland))–Djurgardens (svéd) 4–0, Aalborg BK (dán)–AJ Auxerre (francia) 1–1, Grazer AK (osztrák)–Litex Lovecs (bolgár) 5–0, Metalurg Donyeck (ukrán)–SS Lazio (olasz) 0–3, Trabzonspor (török)–Athletic Bilbao (spanyol) 3–2, Odd Grenland (norvég)–Feyenoord Rotterdam (holland) 0–1, Zenit Szentpétervár (orosz)–Crvena Zvezda Belgrád (szerb-montenegrói) 4–0, FC Schalke 04 Gelsenkirchen (német)–Liepajas Metalurgs (lett) 5–1, NK Gorica (horvát)–AEK Athen (görög) 1–1, Levszki Szófia (bolgár)–Beveren (belga) 1–1, Maccabi Haifa (izraeli)–Dnyipro (ukrán) 1–0, Wisla Krakkó (lengyel)–Dinamo Tbiliszi (grúz) 4–3, Ventspils (lett)–Amica Wronki (lengyel) 1–1, Terek Groznij (orosz)–Basel (svájci) 1–1, Sporting Lisszabon (portugál)–Bécsi Rapid (osztrák) 2–0, Hafnarfjördur (izlandi)–Aachen (német) 1–5.
A Maccabi Petah Tikva (izraeli)–Heerenveen (holland) mérkôzést szeptember 22–re halasztották.
Gépész utcai stadion, 6000 nézô. Vezette Alexandru Diaconu (Bukarest).
CFR Ecomax: Stef — Jula, Astilean (82. perc Goia), Toma, Panin (69. perc Tilincã) — Mãrginean, Vãsîe, Oncicã, Kolasinac (25. perc Kiss Csaba) — Bruncsevics, Anca. Edzô: Aurel Sunda.
Arges FC: Coman — Stan, Baicu (80. perc Tãnasã), Negoitã, Ghitã — Bilascu, Prepelitã (90. perc Marincãu), Nãstãsie (75. perc Ionescu), Somcherechi — Dobre, Radu. Edzô: Ioan Moldovan.
Gólszerzôk: Bruncsevics (88. perc), illetve Dobre (30. perc).
Szögletarány: 4–3 (2–3); lövések: 13–6 (kapura 6–2); sárga lap: Toma, Stan és Negoitã; kiállítva: Stan (79. perc).
Az A-osztály 7. fordulójának péntek délutáni nyitómérkôzésén nagyon gyengén kezdte a találkozót a CFR. Félórán keresztül alárendeltje volt a pitesti-i csapatnak, csak a megérdemelten bekapott gól rázta fel egy kicsit a kolozsváriakat. Ezt megelôzôen a 26. percben Kolasinac sípcsontja tört háromba, Radu Marius sportszerûtlen becsúszása után. Ettôl még jobban megszeppent a védôsor, így a 30. percben Dobre zavartalanul küldhette hálóba a labdát három méterrôl. Ezt követôen Ioan Moldovan tanítványai már csak a védekezéssel törôdtek, igaz, talán kicsit korai volt egy órával a vége elôtt beállni a saját tizenhatosukba. A vasutasok átvették a játék irányítását, de támadásik nem veszélyeztették komolyan a jó formában lévô Coman kapuját. Az építkezés nem nagyon ment, így inkább a vaktában elôrerúgott labdákra játszottak az itthoniak, sok siker nélkül. S ha már egyszer a játék nem megy, akkor a szerencse is elpártolt a kolozsvári támadóktól, Ancának a 81. percben két méterrôl sikerült kapu fölé küldeni a labdát, majd a 86. percben ugyanarról a távolságból a kapufán csattant fejese. Két perccel késôbb nagy nehezen bevánszorgott a labda az Arges kapujába, miután Bruncsevicshez pattant szerencsésen a labda. Igazságos eredményt könyvelhetünk el, a játék egyik csapatnak sem ment a legjobban. Ilyen is van.
CSELGÁNCS
Szombaton 15–19 óra között és vasárnap 9–12 óra között: A megyei cselgáncs egyesület kupája.
KÉZILABDA
Szombaton 11 órakor a Horia Demian Sportcsarnokban: Kolozsvári Armãtura-U-Agronomia–Temesvári Universitatea Poli Izometal — férfi Nemzeti Liga; 13 órakor Tordán: Potaissa–Besztercei HCM — férfi A-osztály; vasárnap 13 órakor a Horia Demian Sportcsarnokban: Kolozsvári Jövô-ISK–Zilahi ISK — lányok, junior I. mérkôzés; 14.30 órakor: Kolozsvári Unirea SK–Nagybányai Marta — fiúk, junior I. mérkôzés.
LABDARÚGÁS
Szombaton 11 órakor Désen: Dési Egyesülés–Tordai Aranyos FC — C-osztály, 9. csoport.
RÖGBI
Szombaton 10 órakor a Iuliu Hatieganu (Egyetemi) Sportparkban: Kolozsvári U Agressione–Aradi Contor Zenner.
• Szept. 6.: Öt és fél évtizede, 1949-ben ezen a napon fejezôdött be az Északi-tenger partján fekvô holland Scheveningen üdülô- és fürdôhelyen a súlyemelôk 7. világ- és 10. Európa-bajnoksága. Ezen, a szovjet hatóságok tiltó rendelkezése folytán a Szovjetunió és az úgynevezett kelet-európai szocialista államok nem nevezhették sportolóikat. Távollétükben kizárólag tengerentúli földrészek nehézatlétái hódították el a pálmát az egyes súlycsoportokban az akkor még három fogásnemben — nyomásban, szakításban és lökésben —, s természetesen ezenkívül az összetettben zajló viadalon. A világbajnokság abszolút gyôztesei a legalsó súlycsoporttól: Mahmoud Mandjou (Irán) 315 kg, Mahmoud Fayad (Egyiptom) 332, Ibrahim Shams (Egyiptom) 352,5, Kadr El Touny (Egyiptom) 397,5 kg, Stanley Stanczyk (Egyesült Államok) 412,5 kg és John Deavis (Egyesült Államok) 442,5 kg. Az Európa-bajnokok (ugyanilyen sorrendben): Marcel Thevenet (Franciaország), 267,5, Johan Runge (Dánia) 312,5, Arvid Andersson (Svédország) 322,5, Ernie Peppiatt (Norvégia) 335, Jean Debuf (Franciaország) 342,5 és Niels Petersen (Dánia) 390 kg.
• Szept. 7.: Hetven évvel ezelôtt, 1934-ben az olaszországi Torinóban elkezdôdött Stankovits Szilárd, a magyar atlétika akkori vezetôje javaslatára a már 1926 óta tervezett, de minduntalan elhalasztott I. atlétikai Európa-bajnokság! Torinóban — a még csak férfiak számára rendezett vetélkedôn — a németek szerezték a legtöbb gyôzelmet, szám szerint 7-et, utánuk a finnek 5, majd a hollandok 3 aranyéremmel következtek. A magyar atléták sem vallottak szégyent: Kovács József 14,8 mp-es országos csúccsal nyert a 110 m-es gátfutásban; Szabó Miklós 1:52,0 perces — szintén országos csúccsal — gyôzött 800 m-en, 3:55,0-lal pedig második volt 1500 m-en. És ezüstérmet szerzett a Forgács László, Kovács József, Sír József, Gyenes Gyula összetételû 4 x 100 m-es váltó, Sír József 21,5 mp-cel 200 m-en, míg ugyancsak Sír 100 m-en 10,7 mp-cel, a diszkoszvetô Donogán István pedig 45,91 m-rel bronzérmet vívott ki magának!
• Szept. 8.: Érdekes sporthírt közöltek az újságok 35 éve, 1969-nek ezen a napján: elôzô nap a brit Jackie Stewart Matra típusú versenykocsijával megnyerte a Forma–1-es autós világbajnokságot.
• Szept. 9.: Magyar döntôre került sor — a kiírás történelmében másodszor! — 45 esztendeje, 1959-ben a Közép-Európa Kupában. Két mérkôzésen, végül 6:5-ös összesítéssel a Honvéd nyerte a kupát az MTK-val szemben. Ez volt a gyôztes tizenegy: Faragó — Törôcsik II., Törôcsik I., Dudás — Bozsik, Kotász — Budai, Kazinczy, Tichy, Gilicz, Szilasi. A csapat edzôje Sós Károly volt.
• Szept. 10.: 250. hivatalos mérkôzését játszotta a Ferencváros csapatában hét évtizede, 1934-ben a Temesvári Kinizsibôl az Üllôi útra átigazolt Táncos (családinevén: Tänzer) Mihály. A Miskolci Attila NB I.-es mérkôzésen 3:1-re gyôzte le a jubiláló labdarúgó együttesét. A tavaszi idényben a Fradi 9:2-vel vágott vissza a vereségért.
• Szept. 11.: Harmincöt éve, 1969-ben a lengyelországi Lublinban rendezték a több mint kéthetesre beütemezett 4. nôi sakk olimpiai tornát. Az elsô játszmák alapján biztosra lehetett venni a szovjet válogatott újabb, immár negyedik gyôzelmét, míg a mögötte következô helyekre a korábbi kétszeres ezüstérmes román, valamint a csehszlovák, jugoszláv, keletnémet és magyar csapat pályázott. A torna 24-én fejezôdött be.
• Szept. 12.: Negyed évszázada, 1979-ben az olasz Pietro Mennea — a 200 m-es síkfutás 1974-es és 1978-as Európa-bajnoka, majd a következô év moszkvai olimpiai gyôztese — Mexikóvárosban, magaslati pályán 19,72 mp-re javította az egyesült államokbeli Tommie Smith 1968-ban, szintén a mexikói fôvárosban elért világcsúcsát.
László Ferenc
Az oldalt szerkesztette: Póka János András
A Szabadság
Internet változatát
a Hungarian Human Rights Foundation készítette
Copyright © Szabadság - 2004 - All
rights reserved -