 |
 |
|
| [Vissza
az Szabadság honlapjához] |
[Vissza a HHRF honlapjához] |
2004. szeptember 22.
(XVI. évfolyam, 222. szám)
Várhatóan újabb tárgyalópartnerrel kell szembenéznie az Országos Egészségügyi Biztosító Pénztárnak: megalakították az Erdélyi Gyógyszerészek (EGYP) Patronátusát, amely azt szeretné elérni, hogy töröljék az ingyenes és ártámogatott gyógyszerek kibocsátására jóváhagyott felsô küszöbértéket. Úgy vélik, hogy az évente jóváhagyott pénzösszeg nevetségesen alacsony, a Kolozs megyei gyógyszerészek már május végén elhasználták a 2004-re és jövôre jóváhagyott keretet.
A gyógyszerészek érdekvédelmi szervezetét néhány hónappal ezelôtt hozták létre Kolozsváron. Kolozs megye gyógyszertárainak mintegy 90 százalékát képviselô EGYP erôteljesen terjeszkedik, Bihar, Szatmár, Beszterce-Naszód, Fehér és Szilágy megyében is jelen vannak, mi több a szintén egyetemi központnak számító Marosvásárhelyen és Brassóban alakult hasonló szervezetekkel tárgyalásokat folytatnak azért, hogy egyesüljenek. Végsô céljuk az egész országot lefedô szakszervezeti szövetség létrehozása.
A gyógyszerészek legnagyobbelégedetlenségét az ingyenes és ártámogatott gyógyszerek kibocsátására jóváhagyott felsô küszöbérték váltotta ki: Úgy vélik, hogy ez rendkívül alacsony, hiszen a Kolozs megyének 2004-re jóváhagyott 41 milliárd lejt a gyógyszertárak már májusban túlhaladták, és azóta a jelen pillanatig a jóváhagyott kereten felül 50 milliárd lej tartozást halmoztak fel. — A legtöbb gyógyszertár saját szakállára bocsájtja ki a gyógyszereket, ôk fedezik a költségeket. Ez az áldatlan rendszer a betegeknek sem kedvez, hiszen az érvényben lévô törvények szerint a küszöbérték feletti összeget a jövô évi pénzkeretbôl vonják le, ami azt jelenti, hogy jövôben a mostaninál is kevesebbösszegbôl gazdálkodhatunk — nyilatkozta a Szabadságnak Viorica Gavrea, az EGYT elnöke. A patikusok gyakran kénytelenek felülbírálni az orvos által kibocsátott receptet, és olcsóbb gyógyszertadnak a betegnek, mivel — mint mondják — azt sem tehetik meg, hogy orvosság nélkül hagyják a pácienst.— Ez az eljárás azonban állandó rettegésben tartja a patikusokat, hiszen ez nem törvényes megoldás — érvelt az érdekvédelmi szervezet vezetôje.
A gyógyszerészek gondjai 2003-tól kezdôdtek, amikor a háziorvosok érdekvédelmi szervezete elérte, hogy töröljék a kedvezményes árú gyógyszerek kiírása esetében a felsô küszöbértéket. Ettôl a pillanattól kezdve az egészségügyi rendszer egyik megoldatlan nagy gondja, az ártámogatott és ingyenes gyógyszerek kérdése a patikusok nyakába szakadt. A gyógyszerészek emlékeztettek: a küszöbérték eltörlése után a háziorvosok rendelôiben megszûntek a véget nem érô sorok.
Mit mond a Gyógyszerész Kamara?
Az EGYT megalakulását a Gyógyszerész Kamara is támogatja. Iacob Speranta, a szintén érdekvédelmi feladatot ellátó testület Kolozs megyei kirendeltségének elnöke elmondta: a két szervezet közötti különbség az, hogy az EGYT gyógyszertár-láncoknak, tehát jogi személyeknek védi az érdekeit, míg a kamarába magánszemélyként minden patikus beletartozik. Úgy vélik, hogy jogi személyként az EGYT hatékonyabb érdekvédelmet tud biztosítani.
Kedden a magas rangú közhivatalnokok, politikusok által egyre gyakrabban használt eszköz segítségével teremtett kapcsolatot Daniel Dãianu volt pénzügyminiszter: a http://chat.infoeuropa.ro honlapon állt a "mûködô piacgazdaság" fogalom iránt érdeklôdôk rendelkezésére. A beszélgetés során a pénzügyi szakértôk és újságírók elsôsorban az Európai Bizottság Romániáról szóló országjelentése felôl érdeklôdtek, hogy az miként ítélkezik piacgazdaságunk és ehhez kapcsolódó intézményeink mûködôképességérôl. Mint ismeretes, Jonathan Scheele, az EB romániai küldöttségének vezetôje kijelentette: ebben az évben az országnak nem volt olyan mûködô piacgazdasága, amely képes lenne eleget tenni a közös piaci verseny nyomásainak. A kijelentés hatalmas vihart kavart a hazai közéletben.
Daniel Dãianu úgy ítélte meg, alapjában véve a mûködô piacgazdaság fura fogalom. "Bizonyos értelemben Románia mûködô piacgazdasággal rendelkezik, hiszen léteznek a szükséges intézmények. Igaz az is viszont, hogy ezek eléggé gyengén mûködnek. Amikor az Európai Unió illetékesei a mûködô piacgazdasággal kapcsolatban nyilatkoznak, akkor kijelentéseik az intézmények teljesítôképességére vonatkoznak." — írta a pénzügyi szakember a társalgón részt vevôknek. Úgy véli, hogy elsôsorban a versenyképességre kellene helyezni a hangsúlyt. "Ilyen körülmények között a román gazdaság könnyebben ellenállhat a világpiacon bekövetkezô sorozatos válságok következményeinek."
A volt pénzügyminiszter kifejtette: a csatlakozás elôtt a pénzügyi szektornak is lényeges változásokon kell keresztülmennie, ellenkezô esetben Románia számára fájdalmas következményekkel jár az euró bevezetése.
Amint arról beszámoltunk, Valentin Cuibus prefektus minden szerdán délután 1 órától a www.prefecturacluj.ro weboldalon lévô társalgó program segítségével válaszol a polgárok kérdéseire. Korábban viszont más helyi politikus is az elektronikus kommunikáció útját választotta. A választási kampány folyamán például Emil Boc rendszeresen válaszolt a www.boc.ro honlapról érkezô üzenetekre.
Tegnap hivatalosan is felavatták a Kezdeményezés a Család Egészségéért szervezet kolozsvári székhelyét. Az ünnepségen a fô partnerszervezetek képviselôi mellett részt vettek: Kolozsvár polgármestere, alprefektusa, valamint az egészségügyi minisztérium és a Kolozs megyei Közegészségügyi Hivatal képviselôi.
A Kezdeményezés a Család Egészségéért (RFHI — Romanian Family Health Initiative)-program támogatója az USAID (United States Agency for International Development) amerikai kormányügynökség, fô szervezôje és lebonyolítója pedig a JSI (John Snow Research and Training Institute) nonprofit szervezet. A programban részt vevô romániai szervezetek: az Egészségügyi Minisztérium, a SECS (Societatea de Educatie Contraceptivã si Sexualã), PSI (Population Services International Romania), TpT (Fundatia Tineri pentru Tineri), ARAS (Asociatia Românã Anti-SIDA), IEESR (Institutul Est-European pentru Sãnãtatea Reproducerii).
Az ötéves lefutású program 2001 szeptemberében indult és fô célja a romániai egészségügyi szolgáltatások színvonalának emelése, a lakosság életszínvonalának javítása, különös tekintettel bizonyos hátrányos helyzetû csoportokra.
A részt vevô szervezetek képviselôi az avatón elmondták: sikeres volt az elmúlt évek munkája — a három év során több mint 4000 orvos és ápolónô vett részt az RFHI által szervezett családtervezési szemináriumokon, rajtuk keresztül pedig nôk ezreihez jutottak el az információk, ismeretek. Az eredmény mérhetô: növekedôben van azon nôk száma, akik élnek a modern fogamzásgátlási módszerekkel vidéken is.
A rendszerváltást követô évben mintegy 1 millió (!) abortuszt hajtottak végre Romániában, mostanra ez a szám évi 200 000-re csökkent, ami még mindig elfogadhatatlan — égetô szükség van tehát a felvilágosító munkára országszerte a továbbiakban is. Az egészségügyi dolgozók képzése folytatódik, a most avatott épület ad majd helyet a szemináriumoknak.
Az RFHI program felvállalt célja, hogy azokhoz a csoportokhoz is eljusson, amelyek valamilyen szempontból hátrányos helyzetben vannak. Jobbítani igyekszik a nôk és gyerekek életkörülményeit, különös gondot fordítva például a terhes nôk ellátására, illetve a magzat- és csecsemôgondozásra.
A szervezet munkatársai hangsúlyozták: minden eszközzel küzdeni kell annak érdekében hogy Romániában bekövetkezzen a szükséges mentalitásváltás, és a társadalom kiemelten foglalkozzon a nôk és gyermekek jogaival.
Addig viszont, amíg a nôkben nem tudatosulnak a jelenlegi állapot hiányosságai, amíg — információ hiányában — az abortuszt választják a fogamzásgátlás ellenében, jelentôs változásra nem lehet számítani, figyelmeztettek.
A családtervezés, születésszabályozás területein kívül az RFHI kolozsvári irodája további kampányokat szervez a mellrák, nemi betegségek, HIV/AIDS-szel kapcsolatos információk terjesztésére is, különös gondot fordítva a vidéki, illetve a roma közösségek bevonására.
Több száz személy hagyja el évente Kolozsvárt. A távozók nagy része tehetôs polgár, akik a város zajától menekülve a környezô településekre költöznek. Ezt a kisebb népességmozgást az ingatlanpiac is kimutatja: a községekben a telkek és a házak ára a csillagos égig ugrott.
Szászfenes, Kisbács és Apahida jó ideje ingatlanparadicsomnak számít, mivel a tehetôsebb kolozsváriak jelentôs része ott akar építkezni.A kincses várossal összenôtt településeken évente több száz építkezési engedélyt bocsátanak ki a helyi polgármesteri hivatalok. Ioachim Vancea, Szászfenes polgármestere elmondta: az elmúlt években megugrott az építkezések száma a településen, a hivatal évente 200 építkezési engedélyt bocsát ki. A házak és telkek iránti kereslet jelentôs megnövekedése valóságos árrobbanáshoz vezetett. A legszerencsésebb tulajdonosok azok, akik a fôút mentén lévô ingatlant birtokolnak, hiszen egy ilyen út menti lakhely háromszor többet ér, mint öt évvel ezelôtt. A polgármester szerint a közmûvesítéssel rendelkezô telkek ára négyzetméterenként eléri a 60 eurót. Apahidán és Kisbácsban sem lehet négyzetméterrenként 30 eurónál kisebb áron telket vásárolni, mi több a tömbházlakásárak a kolozsvári értékekkel vetekszenek, míg a házak ára 700 millió és 4 milliárd lej között mozog.
E költözködésbôl az építôipari cégeken kívül a befogadó települések is hasznot húznak, hiszen a tehetôs lakosok immár nem Kolozsvár, hanem az új lakhelyüknek számító községek költségvetéséhez járulnak hozzá adóikkal. A "megtollasodott" községek vezetôi nagyszabású terveket készítenek: minél hamarabb várossá szeretnének nôni. Apahida szándékával már a kormány is egyetértett azzal a feltétellel, hogy közmûvesítsék a települést. Szászfenes elöljárója bankot szeretne nyittatni a településen, Kisbács polgármestere viszont a ruházati és elektronikai cikkeket forgalmazó üzleteket hiányolja a településrôl.
Bár az igények és tervek nem vágnak egybe a három településen, az elöljárók azonban egy dologban egyetértenek: nem kívánnak Kolozsvár részévé válni. Úgy vélik, ez hátrányt jelentene számukra, mivel félreesô negyedekként nem tudnának annyi beruházót vonzani, mint most.
Kisiklott a romániai szakszervezeti mozgalom — állapította meg tegnap Kolozsváron Bogdan Iuliu Hossu, az Alfa Kartell elnöke. Az egyik legjelentôsebb szakszervezeti szövetség országos vezetôje úgy vélte, annak ellenére, hogy Romániában a szakszervezetekbe szervezôdés aránya eléri a 60 százalékot, a silány pénzügyi háttér, valamint a dolgozók érdekeit képviselô többi szervezet politikai elkötelezettsége miatt az emberek bizalma a szakszervezeti mozgalomban jelentôs mértékben csökkent.
Hossu nem tartja helyesnek, hogy a szakszervezeti tömbök sorozatban kötnek egyezséget politikai pártokkal. Úgy vélte: az emberek nemsokára számon fogják kérni a szakszervezeti vezetôktôl, hogy szó nélkül tûrték a Nemzetközi Valutaalappal aláírt egyezmény alkalmazottakat hátrányosan érintô módosítását. E szerint a pihenôszabadság 21 napról 15-re fog csökkenni, a túlórázást sem fogják honorálni, hanem rendes munkaidôként számolják majd fel. Emellett az elbocsátási eljárást is törölték a munkáltató kötelezettségei közül. Ez azt jelenti, hogy a munkavállalót az elbocsátás híre úgy érheti majd, mint derült égbôl a villámcsapás.
Az Alfa Kartell Kolozs megyei fiókja 53 ezer euró értékû programot bonyolított le a Beszterce-Naszód megyei kirendeltséggel együtt. A tanfolyam során 16 személyt képeztek ki a szakszervezetisek abból a célból, hogy megkönnyítsék az Európai Unió joganyagának szakszervezetek, munkaadók, valamint hatóságok között létezô társadalmi párbeszédre vonatkozó részének átvételét.
AZ ERDÉLYI MÚZEUM-EGYESÜLET MÛSZAKI TUDOMÁNYOK SZAKOSZTÁLYA keretében Baki-Hari Zoltán Gábor doktorandusz Modern technológia — gyors prototípusgyártás címmel bemutató elôadást tart szeptember23-án, csütörtökön du. 6 órakor az EME központi elôadótermében
(Jókai/Napoca utca 2. szám, I. emelet). Minden érdeklôdôt szeretettel várnak.
HOGYAN SZELIDÍTSÜK MEG A STRESSZT ÉS TEGYÜK SZÖVETSÉGESÜNKKÉ címmel videovetítéses elôadást tart az Agykontroll Klub szeptember 22-én, szerdán du. 6 órakor a Német Demokrata Fórum Únió/Memorandumului utca 8. szám alatti székhelyén. Mindenkit szeretettel várnak. A belépés ingyenes.
AUTÓBUSZOS KIRÁNDULÁST szervez az Erdélyi Kárpát-Egyesület szeptember 25-én Segesvár, Erzsébetváros, Berethalom, Medgyes, Dicsôszentmárton útvonalon. Túravezetô Szôcs Miklós. Telefon: 550-310.
VÁLASZTMÁNYI GYÛLÉST tart szeptember 23-án, csütörtök du. 4 órakor az Alsóvárosi RMDSZ-kerület Párizs utca 17. szám alatti székházában. Napirenden az október 10-i elôválasztások megszervezése. Kérik a tagok minél nagyobb számú részvételét.
Tömegközlekedési bérlet diákoknak
A RATUC 50% árkedvezményes bérletet hozott forgalomba középiskolások számára, amely egy vagy két vonalra érvényes. Ezeket bármely RATUC bérletirodánál be lehet szerezni, ha az igénylô felmutatja a 2004–2005-ös tanévre szóló iskolai igazolványát és a titkárság által beírt kódszámot.
A rendezvény programja
Szeptember 24. péntek
18.00 Megemlékezés és koszorúzás a Szent György-szobornál.
Emlékbeszédet mond: Murádin Jenô mûvészettörténész és Ioan Sbârciu egyetemi tanár, a Ion Andreescu Képzômûvészeti Akadémia rektora.
Szeptember 25. szombat
Tudományos ülésszak — emlékkonferencia.
Helyszín: Unitárius Püspökség, Dávid Ferenc Díszterem.
10.00–10.20 Az ülésszak megnyitása.
Szabó Árpád — az Unitárius Egyház püspöke
Kôtô József — EMKE-elnök
Elôadások:
Levezetô elnök: Csetri Elek akadémikus, EME
10.20–10.50: A Szent György-szobor másolata Kolozsvár városrendezési terveiben.
Elôadó: Murádin Jenô mûvészettörténész, Kolozsvár
10.50–11.10: Márton és György kolozsvári szobrászok Szent György-szobrának másolatai.
Elôadó: Kerny Terézia, mûvészettörténész, MTA, Mûvészettörténeti Kutatóintézet, Budapest
11.10–11.40: A Kolozsvári testvérek Szent György-szobrának motívuma az erdélyi képzômûvészetben.
Elôadó: Sümegi György mûvészettörténész, Történeti Levéltár, Budapest
11-40–12.00 Szünet:
12.00–12.30: A Kolozsvári testvérek és a mûvészettörténet útvesztôi.
Elôadó: Kovács András mûvészettörténész, egyetemi tanár BBTE
12.30–13.00: Szent György látogatásai Kolozsváron.
Elôadó: Egyed Emese, egyetemi tanár, BBTE
A rendezvény szervezôje:
Erdélyi Magyar Közmûvelôdési Egyesület
A rendezvény társszervezôi:
Erdélyi Múzeum-Egyesület
RMDSZ Ügyvezetô Elnökség — Mûvelôdési Fôosztály
A rendezvény támogatói:
A Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma
Communitas Alapítvány.
Tisztelettel felkérjük civil szervezeteinket és intézményeinket, hogy vegyenek részt a koszorúzási ünnepségen. Kérjük jelezzék elôre koszorúzási szándékukat szeptember 23-ig a következô telefonszámon: 434-110.
"A kô marad" — a Wass Albert-idézet a mottója a szeptember 25-én reggel 9 órakor kezdôdô rendezvénynek. A csoportok érkezése után 10 órakor kezdôdik a felvonulás, 11 órakor az istentisztelet, du. 1órakor pedig a folklórmûsor, amelyet este 8 órától bál követ. A fesztivál szervezôi: a Hargita Nemzeti Székely Népi Együttes ( András Mihály igazgató), a Vicei Római Katolikus Plébánia (Lôrinczi Károly plébános), a Vicei Református Egyházközség (Oroszhegyi Attila segédlelkész) és a vicei Wass Albert Általános iskola (Lapohos Ella igazgató).
Figyelemfelkeltô borítóval ellátott karcsú kis kötet jelent meg nemrég Kolozsváron, a Szabó Dezsô Egyesület kiadásában. A Farkas utcai református templom és a református kollégium régi épületének fotójával ellátott borítón szerzô és cím helyett mindössze egy név szerepel, a Szabó Dezsôé. Igaz, hogy ez már önmagában is sokat mond, sejthetjük, mivel állunk szemben, mit várhatunk: a kiadványt lapozgatva megtudhatunk néhány dolgot errôl az íróról. A belsô oldalak azonban már szolgálnak némi többletinformációval, hiszen alcímként ezt olvashatjuk: Egy író, aki többet érdemel. Valóban többet érdemel annál, amit jelenleg kap, hiszen személyiségének hatását ma is, és egyre inkább érezzük.
Ebben pedig nagy szerepet játszik a kolozsvári Szabó Dezsô Egyesület, amelynek megalakulásáról, tevékenységérôl, törekvéseirôl szól tulajdonképpen a kötet bevezetô fejezete. Miért volt szükség a megszámlálhatatlan civil szervezet között egy újabbra, az író nevét viselôre? Ha belelapozunk a kötetbe, ez a kérdést többet nem merül fel bennünk. Különösen akkor nem, ha ezt az egyébként elfelejtett író-gondolkodót újra felfedezzük magunknak, és megszerezzük a könyveit. Érdemes. Errôl tesznek tanúbizonyságot jelen kötet írásai is, olyan jeles kolozsvári személyiségek tollából, mint: Kántor Lajos, Lászlóffy Csaba, Gaal György, Kozma Dezsô és Kolozsvári József. Írók, költôk, történészek, kutatók veszik górcsô alá a nagyelôd életének alakulását, munkásságát, írásait, sodródását, magakereséseit. Mindennek célja pedig az, hogy Szabó Dezsô ne merüljön feledésbe. Igaz, hogy erre az utóbbi évek eseményeinek tükrében nem is lenne túl sok esélye, hiszen a róla elnevezett, emlékének ápolását célul kitûzött egyesület munkája nyomán egymást érik a megemlékezô rendezvények. A református kollégium régi épületének patinás dísztermében nemrég a mostani diákok dolgozatban vallottak arról, mit jelent számukra ugyanabban az intézményben tanulni, ahol annak idején Szabó Dezsô diákoskodott, mennyit tudnak életérôl, akár diákéletérôl, csínyjeirôl is és élete késôbbi alakulásáról, mennyiben hatott rájuk szellemisége. A tervek szerint hamarosan ezek az írások is kötetformát öltenek, és nem kevésbé lesz érdekes diákszemmel látni és láttatni Szabó Dezsôt.
A mostani tanulmányok természetesen ennél sokkal átfogóbb képet nyújtanak. Elôtérbe kerül a gondolkodó ember, az író, az Elsodort falu, az Életeim és a Szabó Dezsô-füzetek alkotója, valamint az alma materhez haláláig hûséges diák, aki hagyatéka örököséül a kollégiumot jelölte meg. Életútja nem nevezhetô nyugodalmasnak. Kolozsváron született és tanult, járt Párizsban, tanított Székesfehérváron, Nagyváradon, Székelyudvarhelyen, majd rövid idôre kikötött Budapesten, ahol késôbb meg is halt, sikertelen emigráció és repatriálás után. Helyét azonban sehol nem találta. Ezekrôl az évekrôl érdemes elolvasni az Életeim címû önéletírása vonatkozó fejezeteit, de az Elsodort falu címû nagyregénye is sokat elárul írójáról. Kántor Lajos hívja fel a figyelmet tanulmányában, hogy ma már egyre kevesebben olvassák Szabó Dezsô munkáit, holott az általa felvetett problémák mit sem veszítettek aktualitásukból. A több éves kényszerû elhallgatás azonban megtette hatását, Kolozsvár valószínûleg még nem készült fel teljes mértékben arra, hogy visszafogadja fiát.
A Szabó Dezsô Egyesület többek között ezért is foglalkozik a gazdag hagyaték feltárásával, a névadó szellemiségének megôrzésével. Munkájuk nem ért véget, sok még az elvégzendô feladat a hagyaték körül is, az elsô lépéseken azonban mindenképpen túljutottak már, akár ezzel a kötettel is. Ha belelapozunk, talán kicsit többet megértünk törekvéseikbôl, és Szabó Dezsô is közelebb kerül hozzánk emberileg és szellemiségében egyaránt. Mert ennyit igazán megérdemel.
KOLOZSVÁR
KÖZTÁRSASÁG — Arthur király — amerikai bemutató. — Vetítések idôpontja: 14, 17, 20, 23, kedvezménnyel hétfôn egész nap és naponta 23 órától.
MÛVÉSZ-EURIMAGES — Rekonstrukció — dán bemutató. — Vetítések idôpontja: 15, 17,30, 20, pénteken, szombaton és vasárnap 22, kedvezménnyel kedden minden elôadás és hét végén 22 órától.
GYÔZELEM — Garfield — bemutató. — Vetítések idôpontja: 14, 16, 18, 20, 22; szerdán egész nap és naponta 14 órától kedvezménnyel.
FAVORIT — Az utolsó szamuráj — amerikai. — Vetítések idôpontja: 17, 20, kedvezménnyel csütörtökön egész nap.
TORDA
FOX — Godsend — bemutató. — Vetítések idôpontja: 16, 18. A passió — 20 órától.
DÉS
MÛVÉSZ — Starsky és Hutch — amerikai. — Vetítések idôpontja: 17, 19, pénteken, szombaton és vasárnap 22 órától, kedvezménnyel hét végén 22 órától és hétfôn egész nap.
SZAMOSÚJVÁR
BÉKE — Pillangó-hatás — bemutató. — Vetítések idôpontja: 17, 19, 21.
BESZTERCE
DACIA A-terem — Shrek 2 — amerikai. — Vetítések idôpontja: 15, 17.30, 20, pénteken, szombaton és vasárnap 22, kedvezménnyel hét végén 15 órától és hétfôn egész nap.
DACIA B-terem — Pillangó-hatás — amerikai. — Vetítések idôpontja: 17, 19.30, pénteken, szombaton és vasárnap 21,30 órától, kedvezménnyel kedden egész nap.
GYULAFEHÉRVÁR
DACIA — Hirtelen 30 — amerikai. — Vetítések idôpontja : 15, 17.30, 20, pénteken, szombaton és vasárnap 22, kedvezménnyel hét végén 22 órától és hétfôn egész nap.
MAGYAR SZÍNHÁZ
Szeptember 26-án, vasárnap de.11 órakor: Muszty Bea–Dobay András: A kék csodatorta — mesemusical (nem csak) gyerekeknek. Rendezô: Keresztes Attila.
ROMÁN SZÍNHÁZ
Szeptember 25-én, szombaton este 7 órakor: Matei Visniec: Mansardã la Paris cu vedere spre moarte.
Szeptember 26-án, vasárnap du. 4 órakor: Vava Stefãnescu: Solo on-line, balettelôadás — bemutató.
Szeptember 26-án, vasárnap este 8 órakor: Csehov: Sirály. Rendezte: Mona Chirilã és Miriam Cuibus — bemutató.
MAGYAR OPERA
Szeptember 26-án, vasárnap du. 5 órakor Erkel Ferenc: Dózsa György — évadnyitó elôadás. Vezényel: Hary Béla. Rendezô: Dehel Gábor.
ROMÁN OPERA
Ma, szeptember 22-én este 7 órakor Verdi: Nabucco — évadnyitó elôadás.
ZENEAKADÉMIA — Stúdió-terem
Szeptember 24-én, pénteken du. 5 órakor Albert Sassmann (Bécs) Takács Jenô-, Franz Schnidt-, Paul Wittgenstein-, Hans Werner Henze- és Josef Dichler-mûveket játszik.
Az oldalt szerkesztette: Németh Júlia
Pontosabban: megint választunk. Ebben az évben immár harmadszor, de lehet, nem utoljára. Ez nem a román állampolgári minôségünkbôl eredô privilégium, hanem akár világjelenségnek is mondható, hiszen Magyarországtól az Amerikai Egyesült Államokon keresztül Indonéziáig több milliárdnyi ember szavazott, választott, illetve választ ebben az évben.
A gyakorlat elméleti alapját már az 1789. augusztus 26-i Emberi és Polgári Jogok Deklarációjának 3. paragrafusa kimondja: minden szuverenitás eszmeileg és lényegileg a nemzettôl származik; sem testület, sem egyes ember nem gyakorolhat olyan hatalmat, amely nem kifejezetten a nemzettôl ered", a 6. pedig tételesen leszögezi: "A törvény a közakarat kifejezése. Minden polgárt megillet az a jog, hogy a törvényalkotásban személyesen vagy képviselôje útján részt vegyen". A Deklaráció tehát nemcsak a közvetlen, hanem a képviseleti demokráciát is elfogadja a "volonté générale" kifejezéseként. Honatyáink számára ma is megszívlelendôk azok a kitételek, amelyek szerint: "A törvény a közakarat szabad és ünnepélyes kifejezése..., nem rendelhet el mást, mint ami igazságos és hasznos a társadalomra"; és tovább: "A szuverenitás a népben összpontosul; egy és oszthatatlan, elévülhetetlen..., a népnek egyetlen része sem gyakorolhatja az egész nép hatalmát."
Kitûnik tehát, hogy már a polgári forradalmak idôszakában rendkívüli jelentôséget tulajdonítottak a népszuverenitás gyakorlását biztosítani hivatott politikai jogoknak. Ezzel kapcsolatban megemlíthetjük, hogy a középkori Európában a feudális széttagoltság uralkodott, majd amikor ezt a fejedelmi abszolutizmus rendszere váltotta fel, az államszervezet tagolásának gondolata fel sem merült. Hosszú ideig a területi korlátozottság, valamint a feudális hierarchia szerinti tagozódás tette ezt szükségtelenné, az abszolút monarchiában pedig mindent elmosott a centralizáció rendkívül magas foka, amikor a mértéktelenül felduzzasztott állami szervezet minden láncszeme a fejedelem kezébe futott össze — a szervezés is tôle függött, ennek megosztása, funkcióinak állandó jellegû megkülönböztetése szinte ismeretlen.
Közvetlenül a forradalom gyôzelme után a polgárság meg akarja szállni a központi szervek jelentôs csoportját és a helyi önkormányzatokat, ezzel alapot teremtve magának az egész államhatalom meghódítására. Montesquieu a "De l’esprit des lois" címû sokat és sokféleképpen idézett munkájában elôször fogalmazta meg, hogy "minden országban háromfajta hatalom van: a törvényhozó hatalom, a végrehajtó hatalom, azon dolgokra nézve, amelyek a nemzetközi jog körébe tartoznak, és a végrehajtó hatalom azon dolgokra, amelyek a polgári jog területére esnek", és tovább: "Az elsô (hatalom) útján a fejedelem vagy a felsôbbség ideiglenes vagy örökös törvényeket alkot, és kijavítja vagy megsemmisíti a korábban hozottakat. A második alapján békét köt vagy háborút üzen, megbízza vagy fogadja a követeket, gondoskodik a közrendrôl, elejét veszi az idegen betöréseknek. A harmadik útján megtorolja a bûncselekményeket, vagy ítél magánosok közti vitás kérdésekben. Ez utóbbit bírói hatalomnak lehetne nevezni, és a másikat egyszerûen az állam végrehajtó hatalmának" — mondta a XVII. századi nagy gondolkodó.
A képviseleti szervek megalakítására hivatkozva egy francia alkotmányjogász írta: "A demokráciában a választójogi törvénynek... ugyanolyan jelentôsége van, mint magának az alkotmánynak. Az elfogadott választási módnak megfelelôen ugyanaz a választótestület, ugyanabban az idôben egymásnak homlokegyenest ellenkezô összetételû parlamenti többséget hozhat létre". Prougier úr ezt 1952-ben írta a La France à la recheche d’une constitution címû munkájában, de mintha ismerte volna a fiatal román demokrácia történetét.
Általános fontossága mellett a választójog azért került ismét az érdeklôdés középpontjába, mert honatyáink augusztus végén megszakították jól kiérdemelt pihenôszabadságukat és az öt kontinensrôl összegyûlve módosították a választási törvényt — megtartották a lényeget, és itt-ott apróbb (fôleg esztétikai) mûtéteket hajtottak végre.
Kezdjük talán azzal, hogy mi nem változott. Maradt a kétkamarás és az ország lakosságához képest indokolatlanul népes parlament. Nem tudok pontos adatokat felhozni, de nem hiszem, hogy tévedek, azt állítva, hogy ami az "egy fôre esô parlamenterek" számát illeti, világviszonylatban is elôkelô (talán dobogós) helyet foglalunk el. Vannak még, akik emlékeznek rá, hogy ezelôtt néhány évvel egyes (akkor ellenzéki) politikusok a parlament karcsúsítása mellett kardoskodtak. Ez indokolt lett volna elsôsorban gazdasági okokból, de a hatékonyság szempontjából is. (Ha például az egymilliárd kétszázmilliós — ha nem több — lakosú Kínában ugyanolyan képviseleti arány lenne, mint Romániában, a választottak jó esetben stadionban férnének el.) A javaslat már akkor naivnak (vagy inkább populistának) tûnt, és természetesen elfelejtôdött. Csökkent ugyan a parlamenterek száma, de nagyjából csak annyit, amennyit a negatív demográfiai mutatók feltétlenül megköveteltek, a képviseleti arány változatlan maradt. Miért? A választ az Olvasóra bízom, aki egyben választó, sôt adófizetô is.
Tetszetôs ellenérvnek tûnik, mit számít az ország költségvetésében, hogy mondjuk tíz szenátorral és húsz képviselôvel több vagy kevesebb van-e — ne bagatellizáljuk a kérdést — mi ez a végzett munka fontosságához képest. Igen ám, de ne felejtsük, hogy egy parlamenter munkáját egész csapat segíti. Tehát nem csak arról a szerény, átlag 20 millió lejes adómentes havi juttatásról (nem fizetés!) van szó, hanem a kabinetfônökök, irodavezetôk, fô- és más rangú tanácsosokról, szakértôi gárdáról és segédszemélyzetrôl is. Ennek a népes csapatnak az átlagon jóval felüli fizetése pedig már egyáltalán nem elhanyagolható.
Ehhez járulnak még a szolgálati (és nem mindig szolgálati célra használt) gépkocsik, gépkocsivezetôk, karbantartók és még sokan mások.
Mindezt rég tudjuk, lehet mondani, van azonban új elem is. Sajtóhírekbôl tudjuk, hogy a szenátus palotájának felújítása 500 milliárd lejbe/lejünkbe került. Minket, adófizetôket megnyugtat, hogy szenátoraink végre (!) nem mûanyag, hanem valódi bôr-kárpitozású karosszékekben ülnek, olyan óra mutatja nekik a pontos idôt, ami jóval a választóik unokáinak halála után késik majd 1 (azaz egy) másodpercet. Nagyon szép és hasznos (dagad a mellem a büszkeségtôl), de vajon, nem lett volna valamivel hasznosabb egy olyan (akár klasszikus szerkezetû) óra, ami azt mutatná, mennyi idônk maradt az európai szintû jogszabályok megalkotására, elfogadására és (horribile) alkalmazására. Ezért talán az a potom 500 milliárd lej (ha tényleg csak annyi) sem lenne sok. Mi, jámbor polgárok fizetgetünk és örvendezünk, majd idônként választgatunk.
Folytatva, hogy mi nem változott a módosítás után sem a romániai választási rendszerben, megemlítem, hogy az elnökválasztás továbbra is egyéni rendszerben, a szenátorok és képviselôk választása pedig listás alapon történik majd az év végén, ez utóbbi rendszer összes elônyeivel és hátrányaival. Kiemelésre méltó, hogy a parlamenterek politikai vándorlása egyik pártból a másikba, nem jár a listán nyert mandátum elvesztésével. Köztudott, hogy bárki csalódhat egy szervezetben és kilép abból, akkor viszont hogyan tarthatja meg az elhagyott párt listáján szerzett mandátumát? A kérdés szónoki, mivel tudjuk, hogy a "népvándorlás" egyirányú — ellenzéki pártból a kormánypártba, tehát a parlamenti többséggel rendelkezô pártnak nem érdeke a módosítás. Ez is hozzátartozik a demokráciához.
(Folytatjuk)
Noha hivatalosan még nem kezdôdött el a választási kampány, gyakorlatilag már hetek óta tart. Kormánypárt és ellenzék napi rendszerességgel egymást szapulja, a szóváltás a súlyos személyeskedésektôl sem mentes. Egykori szövetségesek esnek egymás torkának, mintegy bizonyosságaként annak, hogy Romániában nem ideológiák, inkább érdekszövetségek alapján szervezôdnek, egyesülnek, majd válnak szét a pártok. Ha valaki azt kérdezné, hogy melyek a baloldali, és melyek a jobboldali román pártok, zavarba jöhet az ember, hiszen az ideológiai megoszlás szinte megfoghatatlan. Amikor egyik este a tévéhíradók arról számoltak be, hogy az egykori kommunista párt valami hasonló név alatt akar ismét kilépni a politikai porondra, elképedve bámultam a semmibe: egy újabb kommunista párt a már meglévôk mellé? Ha az ember végigtekint a parlamenti vagy a kormányzati felhozatalon, az egykori állampárt alapembereivel találkozik szinte mindenhol. A pártok képviselôi gyakran vagy szekusok vagy egykori pártemberek, vagy a régi államapparátus megannyi láncszemében vettek részt. A szemlélônek az az érzése, hogy a tizenöt évvel ezelôtt lejátszott, filmre vett és egyenes adásban közvetített rendszerváltás a világ egyik legnagyobb játékfilm-produkciója volt, amelyhez egy egész ország statisztált. Akkoriban olyan nemzetközi sikere volt, hogy most utólag Iliescu elnök akár Oscar-díjat is kaphatna.
Azóta sok idô eltelt, és csak azt bizonyította be, amit az úgynevezett rendszerváltás után egy-két évvel már tudtunk, hogy nem igazán volt rendszerváltás. Az annak látszó palotaforradalom leple alatt az egykori állampárt emberállományának elsô, második és harmadik vonala igen gyorsan rendezte sorait, és újból vezetô helyzetbe került. A politikai mellett ezúttal a gazdasági hatalmat is megkaparintották, ami hosszú évekre bebiztosította jövôjüket a különbözô pártok soraiban vagy holdudvarában.
Ha román választóként kellene pártra szavaznom, megvallom ôszintén, nagy zavarba jönnék. Ahhoz nem fér kétség, hogy a kormánypártot nem kedvelem (talán ebben van a régi rendszer legtöbb szekértolója), de nagyon el kéne szánom magam a szavazásra ahhoz, hogy az új D. A. Szövetségre voksoljak. Elég, ha eszembe jut a demokraták múlt kormányciklusbeli bomlasztó színjátéka, amivel ellehetetlenítették az amúgy jobb sorsra érdemes koalíciót. Igazából ma sem értem, hogy például mi a különbség a Bãsescu-féle Demokrata Párt és az Adrian Nãstase vezette Szociáldemokrata Párt között. Ha egyáltalán beszélhetünk valamiféle baloldali (?) ideológiáról, vonásaik megegyeznek. Azt sem tudnám eldönteni, hogy a rendszerváltás utáni zavarosban Bãsescu vagy Nãstase hordott össze családja számára nagyobb vagyont nem éppen ortodox módszerekkel, ahogyan azt román berkekben mondogatják. De ugyanígy górcsô alá lehetne venni a többi zsebpártot is, például a humanistákat, amelynek vezetôje az egyik legnézettebb román tévéadó, az Antena 1 tulajdonosaként kívülálló számára enyhén szólva gyanús üzletet kötött a kormánypárttal. Nãstaséék tucatnyi képviselô- és szenátori helyet biztosítanak nekik a törvényhozásba, többet, mint amennyi jelenleg van, miközben a zsebpártocska csak a legjobb esetben érné el az öt százalékos bejutási küszöböt. Ellenzéki lapok tudni vélik, hogy a humanista vezér tévéadóját bocsátotta áruba, pontosabban az eddig legnézettebb tévéhíradó, az Observator szakmai becsületét.
Az is igaz, hogy magyarként legalább ennyire tanácstalan vagyok, hiszen amit a román pártokról elmondhatunk, az többé-kevésbé az RMDSZ-rôl is elmondható. Az ország jövôje szempontjából azonban egy magyar érdekvédelmi szervezet vagy párt (nevezzük, ahogyan jobban tetszik) sokat nem tehet. Az ország legnagyobb gondja a politikai elit hitelvesztése, a feleslegesen elfecsérelt másfél évtized, a lakosság soraiban eluralkodott tartós reménytelenség. Ha ôszinték akarunk lenni, a mai román politikai palettán nincs olyan párt, amely még nem játszotta el becsületét. A 1989-es események utáni megtisztulási folyamat elmaradása súlyosan megpecsételte a román társadalom fejlôdését, a kezdeti hazugságokat az évek során újak és újabbak követték, végül a hazugság és az igazság teljesen összemosódott, az emberek pedig ebben a ködös egyvelegben próbálnak lavírozni.
Közben újabb választási kampány közeledik, mindenki ígér fût-fát, a forgatókönyv ismert. A négyévenkénti színjáték néhány évtizedig még eltarthat, amíg teljes rendszer- és generációváltás lesz a politikai prérin. Aki ezt megéri, az szerencsés ember lesz.
Nemrég közölt hír szerint "Autóbusz indul a Bunã Ziua negyedig" (Szabadság, szeptember 9., 5. old). Eddig úgy tudtuk, hogy csak a Tordai út bal oldalán, a Békás felé nyíló út neve Bunã ziua. Húsz, harminc éve még a Móra Ferenc (Trifoi) utca végének érintésével az 1940-es évek vége felé kialakuló Bükkfa (Fagului) utcáig vezetô mezei út, tulajdonképpen utóbbinak a Tordai útig tartó vége volt. Aztán egy nap megjelent az út bejáratánál, a Tordai út sarkán álló deszkakerítésen a névtábla. Késôbb a mezei utat leaszfaltozták, majd a Bükkfa utcát a Györgyfalvi út végéig, az ide torkolló Békási utat nemkülönben.
Utóbbi neve nemhiába volt ez, hiszen a Békás-patak által öntözött, északon a Kövespad, keleten a Borháncs, délen a Szent Jakab tere és Felek, nyugaton a Tordai út által határolt Békás nevû határba vezetett.
A határnak nevet adó patakról már régóta vannak adataink. Természetesen a név az ismerteknél régebbi:
1562: Bekas pathak; 1568: "…az bekas patakbelÿ…"; 1570: "Az Bekas patakra Meneo Eöswent Beh foglaltak"; 1604: "Az Bekas Patak gÿepwinel az hún fel megÿen Felekre az Vth iob kez feleol"; 1607: "19 Februarii. Olvasák meg az Bocskai István testamentumát az koporsó mellett, az nagy templomban minden ember hallatára [...]. Szép áldásokkal azután elvivén és késérvén az városbeliekkel majd Békás patakig"; 1621: Bekaspatakban; 1629: Bekas Patakban; 1637–1639: "Bekas Patakon Tul vagjon egj szanto feold meljnek az vege az bodon kutra nyul"; 1665: "Ittem vagyon egy hatköblös földem Békás patakon felül"; 1667: "Ez Nemes Colosuarj Tanacz paranczolattjabol, es Nagy Szeôcz Mihály Vra[m] akarattjabol ki menenk Bekas patakba[n] […] ugyan eö kiglmek karainak megh oculalasara"; 1704: "Die 5 Septembris. [...] mind lovas német, mind gyalog német, elnyomák a kurucokat Békás patak felé; de azután szaporodván a kuruc, sok ellenkezés lôn majd estvefeléig a Kövespadon"; 1727: "Békás pataki égj hold szôlômben"; 1870. Békás pataka; 1917: Békás patak.
Ugyanilyen régi a határ neve is. Valamikor itt kertek, szántók, kaszálók terültek el. Az út mentén azonban már rég megjelentek az elsô házak. A kialakuló település neve magától értetôdôen Békás volt, késôbb Békás-telep lett. Az elcsapott suszterinasból lett elnökhöz fûzôdô nagynemzeti "aranykorszak" térképei, noha románul, de e néven, Colonia Becasként tüntették föl.
Az utóbbi években a házak — közöttük nem egy kacsalábon forgó kastélynak is beillô — szépen szaporodtak az út mentén. A Györgyfalvi út, a Móra Ferenc utca végétôl, a teleptôl ki, a Tordai út felé. És mit ad Isten, most egybôl kiderül, hogy a Békás határ, a Békás-patak, a Békás-telep, az utóbbiból kialakult kis lakóteleppel együtt köddé foszlott, és megjelent helyette a Bunã Ziua, az is persze nem akárhogy, hanem negyedként.
Szakál Ferenc a Rákóczi-szabadságharc idején itt zajló kuruc–labanc csatározások korabeli leírásakor Békást említ, de ezt a nevet nem, amibôl arra következtethetünk, hogy nem létezett. Valószínûleg késôbb, a XVIII. század végén, a XIX. elején keletkezett, amikor a városiak, az akkor még Feleki út bal oldalán, a békási határban gyümölcsösöket telepítettek, s a városba ereszkedô felekiek, régi jó falusi szokás szerint köszöntek a kertekben dolgozóknak. Persze, nem irodalmi nyelven, úriasan, hanem amúgy ízesen, hogy azt mondja Bunã zua.
Az 1960-as években a hazafias hatóság, a kor "szellemének" megfelelôen, szépen át- és elkeresztelte a város negyedeit. Ezeket aztán az alacsony szintû köznapi nyelv beszélôi szolgai módon átvették. Így lett a Tisztviselôtelepbôl Ándréj Murésán, a Fellegvárból Gruja, a Györgyfalvi negyedbôl Gyórgyény, a Donát negyedbôl Grigorészku, a Nyárfasorból Plópilor, a Hajnalnegyedbôl Zórilor, a Magyar, Téglás, Cukorgyár utcai hóstátból Mãrãsti. Ha a Szabadság munkatársai, említett íráshoz hasonlón, továbbra is hozzájárulnak az átkereszteléshez, a jókora területû Békás, egy utca nevébôl, egy-kettôre Bunã zua, bocsánat, ziua lesz. Ha viszont odafigyelünk, akár negyedként is eredeti nevén maradhat.
A belgrádi Politika címû napilap által megszólaltatott társadalomkutatók és kisebbségi szakértôk részben Kasza Józsefet, a Vajdasági Magyar Szövetség (VMSZ) elnökét és Magyarországot teszik felelôssé a szerb radikálisok sikeréért a vasárnapi vajdasági parlamenti, illetve helyhatósági választáson. A kedden megjelent Politika Kasza bumerángja címû elemzésében keresi a választ arra, hogy a VMSZ elnöke a vajdasági magyarok problémáinak nemzetközivé tételével mennyire járult hozzá a Szerb Radikális Párt (SRS) jó szerepléséhez.
Milan Nikolic, az Alternatíva-kutató Központ nevû intézet vezetôje azon a véleményen van, hogy Kasza igenis hozzásegítette a radikálisokat a sikerhez, de hibát követett el a szerb kormány is, mert nem oltotta a "kis tüzet, s hagyta, hogy a lángok nemzetközi méretûvé csapjanak". Nikolic nem tart attól, hogy a radikálisok incidenseket fognak gerjeszteni a Vajdaságban, mert szerinte ôk mostanság inkább arra törekszenek, hogy elfeledtessék radikális múltjukat, ráadásul már a nemzetközi közösség is odafigyel a tartományra.
Dusan Janjic, a Fórum az Etnikai Viszonyokért nevû kisebbségkutató intézet vezetôje abban látja az SRS sikerének okát, hogy ez a párt a Milosevics-rezsim értékeinek legszervezettebb megjelenítôje, s kifejezi a reformfolyamat veszteseinek elégedetlenségét. A Vajdaságban más oka is van a sikerének: több százezer menekült él a tartományban, s a hatalom nem dolgozott ki programot a társadalomba való integrálódásukra. A tragikus tapasztalatok miatt a menekültek különösen érzékenyek, félnek más etnikai csoportoktól. Ugyanakkor e "Milosevics-szindróma" hatása alá kerültek a vajdasági kisebbségek is, kiváltképpen a "Kasza József köré csoportosuló magyarok". A VMSZ elnökének ideológiai felfogása közelebb áll a radikálisokéhoz, mint a demokratákéhoz, a magyarországi politikai vezetôk pedig komaságot vállaltak vele, s ezzel hozzájárultak az SRS felemelkedéséhez — vélekedik Janjic.
A kormánynak haladéktalanul kisebbségpolitikai stratégiát kell kidolgoznia, különben megtörténhet kicsiben az, ami Koszovóban nagyban végbement — figyelmeztet Janjic, aki szerint nem lenne szabad gerjeszteni a radikálisoktól való félelmet: szavazótáborukban nem veszélyforrást kell látni, hanem olyan embereket, akik féltik egzisztenciájukat és irtóznak a reformoktól.
A választással kapcsolatos keddi elemzésében a liberális Danas megállapítja, hogy Szerbiában folytatódik a politikai porond átrendezôdése, a két ellenlábas párt — a DS és az SRS — a szavazatok közel kétharmadát szerezte meg, valamennyit számít még a kormányzó Szerbiai Demokrata Párt, a többiek pedig a túlélésért küzdenek. A lap szerint a DS és az SRS két, egymással szemben álló Szerbiát jelképez, és küzdelmük kimenetelétôl függ az, hogy milyen úton fog haladni az ország.
A Glas Javnosti címû belgrádi napilap megszólaltat egy politológust, aki rámutat arra, hogy a polgároknak nagyon kevés bizalmuk van a kormány iránt, ugyanakkor sem a DS, sem az SRS nem követel rendkívüli választást, hanem hagyja inkább, hogy "a kabinet bajlódjék Hágával, Koszovóval és Montenegróval", miközben ôk erôt gyûjtenek.
Elhatárolódott kedden a brit külügyminisztérium egy diplomatájának tulajdonított és a sajtóban megjelent kijelentéstôl, miszerint George Bush amerikai elnök az al-Kaida nemzetközi terrorszervezet legjobb toborzója. A Corriera della Sera címû olasz napilap szerint Sir Ivor Roberts római brit nagykövet egy hét végi olaszországi terrorizmusellenes konferencia után azt mondta: "George W. Bush az al-Kaida legjobb toborzó ôrmestere. Ha van valaki, aki alig várja, hogy ünnepelhesse Bush újraválasztását, az az al-Kaida. Ugyanakkor nyilvánvaló, hogy a palesztinok az ellenjelölt, John Kerry megválasztásától remélik a (közel-keleti) helyzet megoldását." A cikk hétfôn látott napvilágot.
A londoni külügyminisztérium az olasz újságcikkre reagálva leszögezte, hogy a Robertsnek tulajdonított kijelentések nem a brit álláspontot képviselik. A nagykövet idôközben közleményt adott ki, hangoztatva, hogy a lapban megjelentek az ott közölt formában nem az ô személyes véleményét tükrözik.
Az október elsô felében esedékes afgán választásokon — elsô ízben — nôk is szavazhatnak. Van nôi elnökjelölt is, érzelmekre alapozott programmal.
Afganisztán történetében elôször szavazhatnak a nôk. Már akinek engedi a családja, vagy a mohamedán pap. A választási kampány javában zajlik. A választásokat október 9-ére — egyes források szerint október 7-ére — írták ki, s 18 jelölt közül dönthetnek arról, hogy ki legyen az ország elnöke. Köztük van a jelenlegi államfô, Hamid Karzai, ôt tekintik a legesélyesebbnek. Eleve reménytelen Masszuda Jalal indulása, részint mert nô, és a programja is érzelmekre alapozott abban az országban, ahol megkövesedett hagyományok szerint zajlik az élet. Orvosként az afgánok szívét akarja megnyerni, a szegénység ellen harcolna és valamennyi törzshöz, népcsoporthoz szól az utcai plakátokon.
A választók jelentôs hányada írástudatlan. Fôként a nôk, akiket az alárendeltségi viszony is akadályoz a voksolásban, népük ôsi hagyományának szellemében, ugyanis a férfi felsôbbrendû lény. "Az asszonyok elfogadják a patriarchális és a törzsi rendszert, mert ezek védelmet nyújtanak. Változtatni csak hosszas neveléssel lehet majd" — mondja a választás egyik szervezôje.
A 28 és fél milliós Afganisztán lakosságából 10 és fél millió szavazhatna, köztük 4 millió 148 ezer nô. Akik elmennek szavazni, azok többségének fogalma sincs, hogy kire voksoljon. De még ezt megelôzôen is gond, hogy egyáltalán feliratkozzanak-e a választói listára. Távolmaradási ok, ha a szavazás nem a lakóhelyen, hanem másik településen történik, oda ugyanis az asszonyt nem engedik el. Az egyik faluban azért nem jelentkezhettek a szavazólistára, mert a mollah, a mohamedán pap tudatta a családdal, hogy ilyesmire csak a mecsetben kerülhetne sor. Egykori menekült asszony kabuli újságnak küldött levelét idézi a Corriere della Sera: "Itt a nôk hiába is akarnának szavazni. Már mindenkinek elmondtuk, aki a fôvárosból ide jött, hogy a mollah nem engedi a nôket szavazni, erre bujtogatja a férjeiket." Logar településen két fiatalasszony a tiltás ellenére feliratkozott, majd azzal fenyegették ôket, hogy a családból is elûzik. "Mi nôk nem mehetünk egyedül moziba, de még fagylaltozni sem. Éjszaka ki sem léphetünk a házból."
Egyetemista lányokat kérdezett egy olasz újságíró a választás nôpolitikai jelentôségérôl. Egyikük így nyilatkozott: "Ez a választás történelmi esemény már csak azért is, mert alig három évvel a tálibok bukása után tanulhatunk, dolgozhatunk és talán a test börtönét jelentô ruhát, a burkát is levethetjük majd. Most már szavazhatunk is." Arra a kérdésre, hogy szeretnék-e, ha nô irányítaná az országot, az egyik diáklány így válaszolt: "Minket kiskorunk óta engedelmességre nevelnek, arra, hogy feleségek, anyák, szolgálók legyünk, nem az ország irányítói. Meg aztán a nôkbôl hiányzik az ehhez való gonoszság."
Három televíziós vitát folytat majd le a novemberi amerikai elnökválasztás elôtt George Bush hivatalban lévô republikánus párti elnök és demokrata párti kihívója, John Kerry — ebben állapodott meg a két politikus kampánytörzse hétfôi közös bejelentésük szerint.
Mint a közös közleménybôl kiderült, az elsô vitát szeptember 30-án rendezik a floridai Miamiban, a másodikat október 8-án a Missouri állambeli Saint-Louisban, a harmadiknak pedig az Arizona állambeli Tempe ad majd otthont.
Az elsô vitát a külpolitika témakörének szentelik, a másodikban általánosságban ütköztetik nézeteiket a jelöltek, akik a harmadik vitában belpolitikai kérdésekrôl fejtik majd ki véleményüket. A második szópárbajba a nézôket is bevonják.
A tévévitákról több héten át folytatott tárgyalássorozat után jutott megállapodásra a két tábor. Az amerikai sajtó híradásai szerint Bush kampányának szervezôi a második vitát szerették volna kiiktatni a két elnökjelölt televíziós párbajából.
Dick Cheney hivatalban lévô alelnök október 5-én az ohioi Clevelendben John Edwards demokrata párti alelnökjelölttel folytat majd vitát a kamerák elôtt.
— Megtalálták az Irakban lefejezett amerikai túsz holttestét — közölte hétfôn egy washingtoni tisztségviselô. A neve elhallgatását kérô tisztségviselô elmondta, hogy Eugene Armstrong építési vállalkozó tetemeként azonosították a lefejezett férfi holttestét.
A túsz lefejezését az Abu Muszab az-Zarkávi vezette at-Tauhíd val-Dzsihád (Egyistenhit és Szent Háború) szervezet jelentette be hétfôn internetes közleményben. A szervezet videofelvételt is bemutatott a kivégzésrôl. A kilencperces felvétel hitelessége megbízhatóan nem ellenôrizhetô, de annak a terroristának a hangja, aki a narancssárga overallba öltöztetett, bekötött szemû, zokogó túsz mögött állva a kivégzésrôl szóló közleményt felolvassa, állítólag hasonlít a csoport jordániai vezetôjének korábbi közleményein hallott hanghoz.
A szélsôséges szervezet azt hangoztatta, hogy a kivégzést azért hajtotta végre, mert az Irakot megszálló amerikai erôk nem teljesítették az iraki börtönökben fogva tartott nôk elengedésére vonatkozó követelését. A túszejtôk múlt szombaton két napot adtak erre az amerikai hatóságoknak. A szélsôséges csoport hétfôi közleményében egyúttal a fogságában lévô másik két túsz — az amerikai Jack Hensley és a brit Kenneth Bigley — közelgô kivégzésével fenyegetôzött arra az esetre, ha követeléseit továbbra sem teljesítenék.
Eugene Armstrongot és két társát múlt csütörtökön rabolták el az iraki fôváros Manszúr nevû negyedében lévô szállásukról.
A túszejtô akciók beszüntetésére hívta fel az iraki fegyvereseket a Hamász szélsôséges palesztin szervezet vezetôje, aki szerint az ellenállóknak az arab országot amerikai vezetéssel megszálló külföldi erôk elleni harcra kellene összpontosítaniuk erejüket.
Haled Masaal nyilatkozatában hangsúlyozta: a Hamász ellenzi az emberrablásokat és azt szeretné, ha az iraki ellenállás nem folyamodna ilyen eszközökhöz, hanem az országának és népének megvédéséhez fûzôdô "természetes jogának" gyakorlására összpontosítaná erôfeszítéseit. Ez a védekezés Masaal szerint az Irakot megszálló erôkkel, elsôsorban is az amerikai csapatokkal való szembeszállást jelentené.
A Hamász-vezetô hangsúlyozta azt is, hogy szervezete nem áll kapcsolatban iraki fegyveres csoportokkal. Az arab és a muzulmán népek körében kivívott tekintélye miatt a palesztin szervezet azonban reméli, hogy szava megfelelô súllyal esik majd latba (az iraki fegyveresek körében) — tette hozzá.
Irán folytatni fogja békés célú atomenergia-programját, még ha ez a nemzetközi ellenôrzés és együttmûködés megszakadásához is vezet — jelentette ki kedden Mohammed Hatami iráni elnök.
A nemzetközi közösségnek el kell ismernie Irán természetes jogát (az atomenergiára), akkor Teherán is el tudja fogadni a nemzetközi ellenôrzést és folytathatja erôfeszítését, hogy polgári célú nukleáris technológiára tegyen szert — közölte Hatami az iráni fegyveres erôk seregszemléjén, amely az 1980 és 1988 közötti iraki iráni háború emlékére tartott "szent védelem" hetének kezdete.
Az iráni elnök megismételte, hogy Irán nem törekszik atombomba gyártására, mert az ellentétes az iszlám vallással és kultúrával.
Az oldalt szerkesztette: Köllô Katalin
A Kereszténydemokrata Nemzeti Parasztpárt (KDNPP) és a Népi Cselekvés (NCS) közötti tárgyalások amiatt stagnálnak, hogy az NCS határozottan kéri Emil Constantinescu kinevezését az új alakulat országos vezetô bizottságának elnöki tisztségébe, közölte kedden Gheorghe Ciuhandu, a KDNPP elnöke. A Constantinescu vezette párt azonban Ciuhanduékat okolja a tárgyalások megtorpanása miatt, akiket azzal vádol, hogy a legfôbb céljuk az exelnök és az NCS leradírozása a román politikából.
"Emil Constantinescu értékes ember, Románia egykori elnöke, politikai szempontból azonban nem a legjobb a megítélése. Az új párt által képviselni hivatott szellemiség új embereket követel", szögezte le Ciuhandu.
A tárgyalások folytatásának érdekében a KDNPP azt javasolta, hogy az országos vezetô bizottság elnökét a két párt együttes ülésén válasszák meg, de az NCS elutasította a javaslatot. Ciuhandu szerint ilyen körülmények között a fúziót nem lehet a választások elôtt megvalósítani, a tárgyalások folytatását pedig 2005 márciusára halasztják.
A KDNPP elnöke szerint a Népi Cselekvés országos vezetése keddi ülésén dönt arról, hogy visszavonja-e vagy sem a Constantinescu kinevezésével kapcsolatos javaslatát. Ha visszavonják, a két párt fúziójára azonnal sor kerülhet — állítja a Parasztpárt.
Kijelentették: arra számítanak, hogy valamennyi romániai kereszténydemokrata párt, szervezet képviselôi jelentkeznek majd a KDNPP-listákra, és ígérték: Emil Constantinescunak mindenképpen befutó helyet biztosítanak.
Válaszukban a Népi Cselekvés képviselôi úgy vélik: a Parasztpárt tôrbe csalta ôket. A KDNPP nem is akar tulajdonképpen semmiféle fúziót, egyedüli célja az NCS leseprése a politikai porondról — áll a Constantinescu vezette párt közleményében. A dokumentum szerint az NCS átengedte az egyesüléssel létrejövô politikai formáció vezetô tisztségét Ciuhandunak, és semmiféle vezetô tisztséget nem kért, ennek ellenére a Parasztpárt egyre elfogadhatatlanabb követeléseket támasztott az NCS-vel szemben, ezek közt Emil Constantinescunak a politikából való eliminálását, amivel mellesleg — állapítják meg — nagy örömöt szereznének a Szociáldemokrata Pártnak. A közlemény szerint a KDNPP felismerte korlátait és ezért igyekszik gátolni az egyesülést.
Összesen mintegy hét tonna, 50–70 millió euró értékû arany lehet a tárgya azoknak a visszaigényléseknek, amelyeket jogi és magánszemélyek nyújtottak be. Ezt a Nemzeti Bank jogi fôosztályának vezetôje közölte a szenátus jogi bizottságának ülésén, ahol Kerekes Károly RMDSZ-képviselô törvényjavaslatának megvitatásán volt jelen.
Akkor lehet szó az említett aranymennyiségrôl, ha a visszaszolgáltatás kapcsán figyelembe veszik az összes, törvény által szabályozott esetet, mondta az RNB képviselôje. Hozzátette, a jegybank nyilvántartásában eddig 150 ilyen eset létezik.
A jelenleg érvényben lévô törvény alapján az aranyvisszaigénylési pereknek csak 10 százalékát nyerték meg, mivel az arany állami elkobozását csak akkor minôsítették visszaélésnek, ha az ellenkezett az akkori jogszabályokkal, mondta az RNB jogi fôosztályvezetôje.
Kerekes Károly törvénykezdeményezése a nemesfémek és ötvözetek, illetve a drágakövek jogállását szabályozó törvény egyik cikkelyének módosításával kapcsolatos.
Az RMDSZ-képviselô javaslata szerint azok a jogi és magánszemélyek, akiktôl bizonyos, a törvényjavaslat mellékletében felsorolt ’40-es, ’60-as és ’70-es évekbeli törvények alapján kobozták el nemesfém-tárgyaikat és drágaköveiket, 2005. június30-ig nyújthatják be visszaigénylési kérelmeiket.
A Nemzeti Bank túl közelinek tartja ezt a határidôt, mivel ez napi több ezer eset feldolgozását jelentené.
A szenátus jogi bizottsága a jövô hétre halasztotta a döntést az RMDSZ-képviselô törvényhozási javaslata kapcsán.
Minden magyar állampolgár számíthat a magyar külügyminisztérium segítségére, ha indokolt; Orbán Viktor esete nem volt kivételes. Errôl a magyar külügyi szóvivô beszélt keddi budapesti tájékoztatóján.
"A külügyi tárca abban segített Orbán Viktornak, hogy a román hatóságok engedélyezzék belépését Romániába" — mondta Polgár Viktor szóvivô.
Amint arról lapunk is tudósított: a Fidesz elnöke, volt miniszterelnök vasárnap Zilahra igyekezett, ám otthon felejtette az útlevelét. Kilépését a magyar hatóságok, Romániába történô belépését pedig a román hatóságok engedélyezték. Ehhez Kovács László külügyminiszter és tárcája munkatársai is segítséget nyújtottak. A szóvivô kiemelte: a magyar külügyminisztérium arra törekszik, hogy szolgáltató minisztérium legyen.
"Nem ez volt az elsô eset, hogy segítséget tudtunk nyújtani, igaz, az eset nem mindennapos" — mondta.
Romániában az ország nyugati és középsô részén vannak a legjobb üzleti lehetôségek, mindenekelôtt Krassó-Szörény, Kolozs és Brassó megyében — idézte a Világbank felmérésének eredményét a Capital gazdasági hetilap.
A Világbank elemzôi tíz ismérv — közte a munkaköltség, a rendelkezésre álló munkaerô, az ipari parkok, az infrastruktúra, az EU közelsége, az ingatlanárak, a korrupció és a bûnözés mértéke — alapján a legjobb üzleti lehetôségeket ígérô megyének Krassó-Szörényt minôsítették, a képzett, de olcsó munkaerô nagy száma és a nagy munkanélküliség miatt. Kolozs megye a második helyezett a Világbank listáján, szállítási infrastruktúrájának fejlôdése és az EU-határ közelsége miatt. Brassó megye ugyancsak fejlôdô infrastruktúrája és a bôven rendelkezésre álló, képzett munkaerô miatt került a harmadik helyre.
A lista végén Bákó, Vrancea és Szatmár megye van, habár a Világbank szerint ott is jelentôs a fejlôdés az utóbbi idôben.
Az OTP Bank 10 millió euróval megemelte romániai 100 százalékos leánycége, a Banca Comercialã RoBank S.A. alaptôkéjét — közölte az OTP. Minderre azért volt szükség, hogy az eddig elsôsorban a vállalati szektorra fókuszáló romániai hitelintézet mielôbb megkezdhesse lakossági üzletágának fejlesztését, elsôsorban a szükséges informatikai fejlesztéseken és újabb fióknyitásokon keresztül. A tôkeemelés az elsô lépése annak a fejlesztési munkának, amelynek során az OTP Bank megközelítôleg 100 millió dollárt kíván a bank fiókhálózatának és szolgáltatásainak fejlesztésére fordítani az elkövetkezô 3–5 évben. A tôkeemelést a romániai cégbíróság 2004. szeptember 15-én jegyezte be.
A Tarom SA légitársaság októberben eladja két Airbus A310-es repülôgépét a bukaresti árutôzsdén. Az értékesítésre október 4-én kerül sor, a repülôgépek kezdô eladási ára egyenként 25 millió dollár.
A cég azután döntött a két repülôgép eladásáról, hogy a Tarom megszüntette New York-i és pekingi járatát költségcsökkentési és hatékonyságnövelési programjának a keretében. A Taromnak más Airbus repülôgépe nincs, de a cég tavaly 219,6 millió dolláros megállapodást kötött négy új A318 repülôgép vásárlásáról a nyugat-európai gyártóval.
A Tarom légiflottáját öt Boeing 737-300, négy Boeing 737-700, és hét ATR 42-500 típusú repülôgép alkotja az októberben értékesítésre kerülô két Airbus mellett.
A román államvasutak (CFR) — a vasút 2007-ben vagy 2008-ban befejezôdô átalakítása közben — 15 ezer embert bocsát el, a program végére az alkalmazottak száma nem haladja meg az 55 ezret a jelenlegi 75 ezer helyett — írta a Ziarul Financiar gazdasági napilap.
Tavaly 15 620 alkalmazottat bocsátottak el a CFR-tôl, az idén várhatóan további 8 ezren távoznak.
A verespataki aranybánya-beruházás ügyében Magyarországnak a nemzetközi jog eszközeivel kell fellépnie — jelentette ki a magyar Országgyûlés környezetvédelmi bizottságának keddi budapesti ülésén a magyar környezetvédelmi miniszter. A tervezett aranybánya-beruházás megakadályozására Románia közelgô európai uniós csatlakozása a legfôbb biztosíték — mondta Persányi Miklós. "Magyarországnak a figyelem felhívása és az aggályok képviselete a felelôssége, a beruházásról azonban a román hatóságok döntenek" — mondta Persányi Miklós. Hozzátette: "eszközök vannak a kezünkben, de a megoldás nem".
Október elsején újabb 5 százalékkal emelik a földgáz árát — jelenti a Rompres. A lakosság és a közintézmények számára 4940429 lejbe fog kerülni a földgáz ezer köbméterenként az eddig 4705170 lej helyett, a többi fogyasztó 4545179 lejt fog fizetni, 216 ezer lejjel többet a mostaninál, az országos szállítórendszerhez közvetlenül kapcsolódó nagykereskedôk számára pedig 3952103 lejbe fog kerülni a földgáz ezer köbméterenként, majdnem 190 ezer lejjel drágulva a mostanihoz képest.
Romániában az idén negyedévenként 5 százalékkal emelik a földgáz árát, jövôre a negyedéves ütemet felváltja az évi egyszeri emelés. Az áremelést az EU-konvergenciával magyarázzák.
Jövôre elôfizetési díjat is bevezetnek, a háztartási fogyasztók számára, ez nem fogja meghaladni a havi 2 eurónak megfelelô összeget.
Az 1., 4., 5 oldalakat szerkesztette: Székely Kriszta
Megkezdôdött íme a 2004/2005-ös tanév is. Nehezen, de sikeresen, és be kell vallanunk, hogy megérte a fáradságot, hiszen elmondhatjuk azt, hogy minden, majdnem minden rendben van.
Nagyszebenben — a rossz elôrejelzésekkel ellentétben — megmaradt a magyar óvoda, az általános iskola alsó és felsô tagozata és a líceum egyaránt. Igaz viszont, hogy maroknyian képviselik a magyar nyelvû közoktatást: 15 óvodás, 18 elemis — 2 osztályban —, 36 V–VIII. osztályos, 25 középiskolás… Az oktatói gárda kivétel nélkül szakképzett pedagógusokból áll. Egyetlen gond az, hogy a kilencedik osztályba iratkozott négy tanuló nem volt elegendô ahhoz, hogy osztály alakuljon. A harcok tovább folynak azért, hogy "félmagyar" osztályba járjanak, vagyis a magyarul tanulandó tantárgyakat magyarul tanulják — önálló csoportban —, a románul tanulandókat pedig egy román osztályhoz csatolva.
A nagyszebeni iskola fennmaradásához lényegesen hozzájárul az RMDSZ kék mikrobusza, amely már több mint hat éve naponta hozza a környezô falvak, városok diákjait. Ezen kívül idéntôl sikerül megnyitni a református egyház bentlakását, amely október 10-én tárja ki kapuit. Egyelôre hat diák kap szállást szállodai körülmények között — 2–3 ágyas szobák külön fürdôvel.
A bentlakással nagy terveink, reményeink vannak, azt szeretnénk, hogy a szülôk költségei a minimálisra csökkenjenek (ingyen szállás, ebéd).
Utánpótlást kell biztosítani! Városunk környékérôl, több településrôl várjuk a diákokat V. osztálytól, de kisebb iskolásokat is.
Vízaknán már 32 óvodással foglalkozik az óvónô, az elemiben pedig 10 gyerek tanul. Régi hagyomány szerint ötödik osztálytól Nagyszebenben folytatják tanulmányaikat.
Bürkösön 6 éve sikerült újraindítani a magyar nyelvû oktatást. Hat gyerek jár most iskolába, nyugdíjas tanítónôjük pedig több mint 50 km-rôl ingázik azért, hogy anyanyelvükön tanulhassanak gyerekeink.
Mihályfalván 10 gyerekkel mûködik a már 2 éve beindított magyar nyelvû óvoda. Idéntôl elemi osztály is indulhatott volna, de hát egy szülô visszalépett, így 4 gyerekkel régi álmunk sajnos nem valósulhatott meg.
Oltszakadáton 4 tanulóval mûködik az I–IV. osztály. Magyar cigányok gyerekeit lehetne iskoláztatni az ottani gáti teleprôl, de egyelôre "szokni" kell a gondolatot.
Nem adjuk fel!
Mitricã Sanja, Szombatfalvi Török Réka
A sepsiszentgyörgyi székhelyû, közel 200 tagot tömörítô László Kálmán Gombászegyesület (LKG) 2004. szeptember 7–12. között rendezte meg a hagyományos gombásztábort a festôi szépségû Ojtozon. A rendezvényre harminckilencen jelentkeztek, fôleg Háromszékrôl, de érkeztek szakemberek és tanulni vágyó amatôrök Bihar, Fehér és Maros megyébôl, illetve az anyaországból is.
Vendéglátónk és egyik fô támogatónk Jeneiné Rózsa Janka, az ojtozi Anselmo Vendégfogadó tulajdonosa volt, akinek köszönhetôen kényelmes körülmények közt pihenhettük ki a hosszú túrák fáradalmait. Köszönet illeti a Apáczai Közalapítványt, Sepsiszentgyörgy Polgármesteri Hivatalát, valamint azt a tucatnyi szervezetet és magánszemélyt, akik lehetôvé tették táborozásunkat.
Az idôjárás is kedvezett, így a tavalyi nagyenyedi tábor eredményeit jóval túlhaladtuk mennyiségben és minôségben. 134 gomba fajt sikerült azonosítanunk, de találtunk olyan ritkaságokat is, mint például két sörénygomba fajt (Creolophus), amelyek meghatározásán most is törik a fejüket szakembereink. Személy szerint örültem, hogy végre sikerült élôben is látnom a közismert sárga rókagomba ritkábban fellelhetô szürke, bársonyos, illetve tölcséres változatait. Találkoztunk a nagyon ritka szemcsés aranygombával (Phaeolepiota aurea) és a szürke pikkelyestinóruval (Strobilomyces strobilaceus) is. Mindkettô és sok más társuk védelemre szorulna, de sajnos nálunk egyelôre még a védett növények vörös könyvét sem állították össze.
Az esték programja is változatos volt. Dr. Pám-Fám Ferenc, a kaposvári egyetem tanára a galambgombákról értekezett, dr. Zsigmond Gyôzô, bukaresti egyetemi tanár a gombák gyógyító erejével kapcsolatos népi hiedelmeket mutatta be, Görgényiné Czudor Gizella, az Elsô Magyar Szarvasgombász Egyesület elnökhelyettese pedig a franciaországi szarvasgomba-keresésrôl vetített filmet.
Nemcsak laikusok érkeztek ebbe a táborba, hanem a Romániában rendezett I. Magyar Gombaszakellenôrképzô Tanfolyam résztvevôi is, akik itt gyakorlati oktatásban vettek részt. Puskás Attila nyugalmazott tanár, az egyesület egyik legaktívabb tagja 60 gombát mutatott be a hallgatóknak, majd gombafelismerési verseny következett, amelyet maximális pontszámmal Zágoni Imola nyert meg. Ezek az ellenôrök vethetnek gátat a gombamérgezéseknek, amelyek idén annyi áldozatot követeltek. Érdemes megjegyezni, hogy a LKG önkéntes ellenôreinek köszönhetôen 2004-ben Sepsiszentgyörgyön egyetlen mérgezést sem jeleztek!
Ellátogattunk az Ojtozi-hágóra, ahol erdészkalauzunk Rózsa József bácsi javaslatára néma csenddel adóztunk a negyven évvel azelôtt elhunyt katonáinknak. Megcsodáltuk a Kalaszló-vízesést és közelében a Rákóczi-vár romjait. Zsigmond Gyôzô, az LKG elnöke nem hiába hungarológus, neki köszönhetjük a megható gorzafalvi látogatást. A moldvai csángó faluban elbeszélgethettünk a matuzsálemi kort megért Domokos Ilonka nénivel, aki megmutatta szôtteseit, és megfigyelhettük az utolsó fazekasmestert, Aszalos Viktort aki épp látogatásunkkor szedte ki edényeit a kemencébôl.
Utolsó esténken díszvacsorával kedveskedett házigazdánk. Terítékre került többek közt az általunk gyûjtött gombából készült paprikás is. Oklevelek leltek gazdára, nótacsokorral ünnepeltek a jobb hangú gombászok. A következô táborra 2005. július 10 — 15. között kerül sor Gyimesbükkön!
(Folytatás szeptember 18-i lapszámunkból)
Míg a honfoglalás és sa ókitermelés közötti kapcsolatok felett tûnôdünk — lásd: Pata, Szállás-hegy, Nagy Csolt és ennek tövében Ajton, odébb Kolozs — kedves kolozsvári emlékíróm, az ugyancsak sóvidékrôl, Vízaknáról származó Bereck György feljegyzései között kutatok. Meg is találom az idevágó részt: 1704. október 6. "6-odik Octobris armistitium lészen; kérik a várat[a kurucok], nem adja a német. 7-edik. Éjszaka felgyújtván a táborhelyet a kurucok, elmennek a vár alól. Aznap estve a Sós-völgyen, Patánál generális Rabutinnal megütköznek, és rútul megverettetnek."
Vízaknai tehát nem vérvölgyi hanem sósvölgyi csatát említ, így megoldodóban a rejtély: a csata kinn, a Nagy Völgyben volt — itt a kuruc lovasság is szerephez juthatott —, és a Vérvölgy pedig csak az utócsatározások, menekülések helyszíne lehetett. De hát akkor miért a "véres" tájnév? A válasz egyszerû: nem azért hívják Vérvölgynek a patai sósrégió egyik leggyakrabban járt völgyét, mert sok vér folyt itt a csatározások miatt (lásd a közeli Várhegyet, a tatárok által "odébbtaszított" Györgyfalvát, a kuruc-labanc összecsapásokat, stb.) hanem azért, mert ... száraz ez a völgy. Murádin László nyelvész, kutató írja Anyanyelvünk ösvényei (Erdélyi Gondolat, Székelyudvarhely, 1996) címû kötetében: "A valóság pedig az, hogy a [Szilágy megyei]Vérvölgy nevû falunévnek és a számos hasonló határnévnek nincs köze a csatákban kiontott vérhez, a vér szóhoz, hanem benne egy ’száraz patakárok’ jelentés régi magyar szó, már csak a Székelyföld egy részén élô üver tájszó lappang." Ilyen Üvérvölgy tehát a Györgyfalva és Pata közötti Vérvölgy is.
Érdekes: annak ellenére, hogy a vidék a titkok kifogyhatatlan tárháza, a turisztika figyelme érdemben csak a csata 200 éves évfordulója alkalmából tett helyszínelés után irányul a kristályra. A kisexpedíció tagjai ugyanis víztükör-csillanást említenek. E századelei beszámoló, valamint egy ötvenes évekbeli térkép segítségével "talált rá" 1992-ben a patai sóstóra a kolozsvári EKE két tagja. Akkor kezdôdött meg a "sósziget" jelenségeinek újraszámbavétele. 1994-tôl a nyolcvanas években tóvá szélesített mocsárrész partján minden évben megrendezik a Balázs Arnoldról elnevezett tábort, amelynek vezetôje a 66 éves Bagaméri Tibor. — 1995-ben volt a legnagyobb a sürgés-forgás — mondja a népszerû táborvezetô. — Több mint százan fordultak meg itt a táborhetek alatt. De nemcsak a táborlakók szempontjából volt rekord ez az év, hanem a rókalátogatások terén is. Valóságos rókainvázió volt a tábor, és persze magának a településnek, Patának a környéke is. Alig lehetett tojást venni a faluban, olyan nagy volt a vörös-lompos "látogatók" száma — meséli derûsen.
A többhetes "sátorfalu" különben rituálék egész sorozata. Az újonnan érkezettet számba veszik, az úton láttottakról (fôleg ökológiai rendellenességekrôl) faggatják. Ez utóbbi elsô látásra furcsának tûnik, de késôbb minden magyarázatot nyer: a tábor lakói ugyanis natúra-barátok: szemét nincs (még az "idegenek" szemetét is összeszedik), a lepedôfalakkal ellátott WC-hez pedig kitaposott ösvény visz a tavi kákával és széleslevelû gyékénnyel színesített mocsárcsatorna mellett. A rituálék következô állomásai: fürdés, gyaloglás a gerincre, gyógynövénygyûjtés, iszapolás, visszatérés, fürdés, alvás — majd patai bevásárló/kikapcsolódó, elalvást segítô rövidtúra.
3. Gyurgyalagok, iszapozók és kaparódarazsak
Az avatatlanok azzal a meggyôzôdéssel kenegetik magukra a tó iszapját, hogy a már-már mítoszköntösbe öltöztetett patai sósiszap jótékony hatását élvezik, pedig dehogy... Ha nem kérdez rá az idegen, nem is igen mondja nekik senki, hogy e kistáj rituálék és titkok nélkül fabatkát sem ér. Mindenki tudja, hogy a tó fölött nem parti fecskék fészekodúinak köszönhetôen ölt rostajelleget a szakadozó domboldal, hanem színpompás gyurgyalagok (löszmadarak) fészkelnek ott — de ráhagyják az idegenre. A "parti fecskékre csoportosan vadászó vércsék" sem ragadozó madarak, hanem széki csérek, és rovarokkal táplálkoznak (tehát nem fiókákkal). Azt is tudja a tábor, hogy a sódolina odaát van, a Györgyfalvával határos oldalon.
Ott az igazi iszap, a percek múltán szürkés-fehérre váltó pokolfekete kenôcsiszap. Ott vannak a sóskutak nyomai is — legalább háromnak lehet mindmáig meglelni nyomait, gerendázatát, járulékos alkotóelemeit. A dolina fölötti száraz kaszálón tömegével ugráló "óriássáskák" sem azok, aminek hiszi ezeket az idegen: lombszöcskékrôl van szó, és teljesen ártalmatlanok.
A titkok csak a dolina közvetlen közelében kezdenek az avatottak számára is súlyosabbak lenni. A sós agyagos lapályt szinte teljes egészében tulajdonukba vették a kaparódarazsak. Diónyi nagyságú vakondtúráshoz hasonló halmocskák százai jelzik, hogy otthon vannak a hártyásszárnyú rablók: homoki hernyóölôk, méhfarkasok... Béldi Miklós, a madarak és rovarok szerelmese írja tudománynépszerûsítô kötetében (Élet az erdôben, Kriterion, 1989) a kaparódarázs alkatúakról: "Legfôbb ismertetôjelük az erôsen elkeskenyedô, hosszú nyéllel a torhoz kapcsolódó potroh. Erdei tisztások vagy más nyílt területek füvén gyakran láthatunk ilyen állatokat, amint lábaik között, a hasuk alatt hosszában tartott, mozdulatlanná merevített nagy hernyót cipelve, egy bizonyos irányba haladnak. Ivadékbölcsôik felé igyekeznek ilyenkor, amely a földben (...) rejtôzik valahol a közelben." (Különben nem akármilyen élmény meglesni egy homoki hernyóölôt kaparás-túrás közben. Messzirôl hallatszik kínlódása: zrrr-zrrr...)
Jómagam személyesen is jelen voltam, amikor Ajtay Ferenc geológus részleteiben is megvizsgálta a sódolina környékét. Négy-öt évvel ezelôtt lehetett, és tisztán emlékszem, amikor a dolina-csatorna két oldalának növényzetét összehasonlította, és meglepôdve jelentette ki: két világot választ el a sós patakocska, melynek apró (10–20 centiméteres) "vízeséseit" mesebelivé színezik a minden fûszálon, kavicson és ágacskán vastagon kicsapódó sókristályok. Arra is emlékszem, hogy hosszasan vizsgálta azokat a sárgásban játszó ásványokat, amelyek szerte szét hevertek a sóskút-maradványok, illetve a kaparódarazsak fészkei között. Ô aragonitra gyanakodott, de a biztonság kedvéért a sóra és "rokonaira" szakosodott egyetemi kollégájához vitte a "követ" meghatározni. Az eredményt az immár említett tudománynépszerûsítô munkája rögzíti: "Itt-ott sárgás színû kristályokból álló ásványdarabokat találunk, melyek a sóréteg alól kerülnek ki. Ezek trigonális rendszerben kristályosodó kalcit darabok s szintén badeni korúak.(...) A kalcit rokona az aragonitnak. Nem geológiai elôképzettségû olvasóinkat emlékeztetjük arra, hogy az ún. lagunáris vagy kémiai üledékek, a tengervíz besûrûsödése folyamán bizonyos sorrendben válnak ki. Ez a sorrend a következô: karbonátok, szulfátok és végül a konyhasó. Ezért van az, hogy Kolozsvár környékén is a konyhasó alatt kalcitot, aragonitot — tehát karbonátokat —, máshol gipszet, anhidritet — tehát szulfátokat — találunk. Így már könnyebb megérteni a kalcit jelenlétét a kôsó közvetlen közelében."
Az utolsó mondat így már könnyebb megérteni-je az avatottak számára többet jelent, mint a kívülállóknak: az évek során — a tábor keretében vagy magánúton — a környéken megforduló amatôrök és szakemberek ugyanis több elméletet állítottak fel a titokzatos dolina keletkezésérôl, és az elméletek sorában olyan is volt, amelynek fô kitétele azon alapult, hogy kalcit, illetve aragonit nem lehet a só közelében, tehát, valahonnan ide kellett annak csúsznia-kerülnie. Íme, helyben született a kalcit, melynek éle bizony szépen bele tud vágni a mezitlábazó iszapozók talpába (ez azért már több mint talpmasszázs).
Meglepô viszont Ajtay azon megjegyzése, miszerint "régészeti szempontból érdekes, hogy a sókibúvás közelében cseréptöredékek találhatók elég nagy mennyiségben, eredetük a mai napig sincs megoldva".
(Folytatjuk)
Szabó Csaba
Az oldalt szerkesztette: Szabó Csaba
A Kolozs megyei munkaerô-elosztó hivatal pénteken, szeptember 24-én fiatal végzôsöknek szervez állásbörzét. A rendezvényre reggel 8 órától kerül sor a Béke tér 1. szám alatti Diákmûvelôdési Házban.
Ezzel egyidejûleg a megye több városában is munkaerôvásárt tartanak (amelyen egyébként, a városi hirdetôoszlopokra kiragasztott plakátok szerint bárki jelentkezhet, aki állást keres). Désen a munkaerô-hivatal székhelyén (Mãrãsesti utca 9. szám); Szamosújváron (szintén a hivatal székhelyén, 1918 December 1 utca); Tordán (a hivatal székhelye, Putna utca 4. szám); Aranyosgyéresen (a hivatal székhelye, Parcului utca 10. szám); Hunyadon (a hivatal székhelye, Horea utca 5. szám).
A kolozsvári mûvelôdési ház A te lehetôséged fesztivál keretében október második felében megszervezi a Kolozsvári gyûjtôk vásárát, amelyre minden érdeklôdôt szeretettel várnak. Feliratkozás a mûvelôdési házban: Fôtér 24., tel. 595-322, 595-309.
Tegnap az Expo Transilvania Rt. csarnokában a bukaresti Romexpo Rt., az Euroexpo Kft., valamint a Kolozs Megyei Kereskedelmi és Iparkamara szervezésében, premierszámba menôen nyitották meg az elsô nyomdaipari és csomagolóanyag-vásárt, a Print Show Transilvaniát. A rendezvény keretében hatvan hazai és magyarországi cég mutatja be kínálatát: nyomdaipari felszereléseket, papírt, csomagolóeszközöket, irodafelszerelést, kiadványokat, szolgáltatásokat.
Társrendezvényként párosították hozzá a Transilvania Publitop reklámalkotási versenyt, amely negyedik alkalommal öt szekcióban (audio, video, nyomtatványok, plakátok és internetes honlap) méretteti meg a szakma képviselôit. A verseny fôdíja a Compexit Trading 500 eurós felajánlása.
A keddi megnyitón Ioan Constantinescu, a Kereskedelmi Kamara igazgatótanácsának nevében fejezte ki reményét, hogy ez az expó Románia egyik legjobb szakmai seregszemléjévé válik. Hasonló módon nyilatkozott Valentin Cuibus pefektus is. Alexandru Galos, a Romániai Nyomdászok Egyesületének elnöke arra hívta fel a figyelmet, hogy ez az egyik legdinamikusabban fejlôdô iparág, amellyel méltó módon lehet közeledni Európához. Kolozsváron, Erdély fôvárosában hangsúlyozottabban jelentkezik a jó nyomdász szakemberek iránti igény. Hamarosan külön-külön egyesületet hoznak létre Erdély, Olténia és Moldva nyomdászai számára, ami új kilátásokat nyit meg a haladásban.
A kiállítás ma és holnap 10–18, a szombati zárónapon 10–16 óra között látogatható. A belépés ingyenes.
A hagyományos tanévnyitó ortodox Te deum-ra az idén is a Bocskai téri ortodox katedrálisban került sor, ahol több száz kolozsvári, illetve Kolozs megyei diák gyûlt össze, hogy a régió görög keleti papságának legrangosabb képviselôivel együtt közösen imádkozzanak annak érdekében, hogy a 2004–2005-ös tanév mindenki számára lehetôleg csak jót hozzon.
A 12 órakor kezdôdô ünnepélyes hálaadó misén a megyei tanfelügyelôség a legmagasabb szinten képviseltette magát, és Bartolomeu Anania érsek beszédét nagy érdeklôdéssel hallgatt a jórészt osztályfônöki/tanítói felügyelet alatt álló román diákság. Pop Corina sajtószóvivô a Szabadságnak elmondta: a diákság messze nem igazolatlanul hiányzik az órákról, már csak azért sem, mert e Te deum-ra minden pedagógust és minden diákot meghívtak.
A Sarmasághoz tartozó Selymesilosvára csak Lompérton áthaladva lehet eljutni egy nagyon rossz, mintegy négy kilométernyi köves úton. A mintegy hétszáz lakosú település a tavaly elôször rendezett falunapokat az iskola névadó ünnepsége alkalmával. Ezt azóta hagyománnyá szélesítették. Az ünnepségen az RMDSZ Szilágy megyei szervezetének vezetôsége mellett részt vett Marc Tiberiu megyei tanácselnök, Csóka Tibor alelnök (akit hazatérôként üdvözöltek) és Fekete Szabó András alprefektus.
Vasárnap délelôtt az ökumenikus istentisztelet után az egyik legfontosabb esemény zajlott: átadták a mintegy négy és fél kilométerre fekvô Magurahegy tanyára vezetô utat. A tanyán alig 15–20-an laknak, de csak szekérrel lehetett megközelíteni a települést. Pedig a Magura oldalába kapaszkodott tanya körül kitûnô kirándulóhelyek vannak, és ezeket turisztikai célokra is nagyon jól lehetne hasznosítani. A megépített út mintegy 85 ezer eurós költségvetése a társadalomfejlesztési alap pályázatából származik. A szalag átvágásakor Seres Dénes szenátor elmondta, hogy ezzel kistelepüléseink is bekerülnek a világ vérkeringésébe. Szívbôl reméli, hogy minden falunapon avatnak majd valami újat. Jövôre készen lehet az Ilosva és Lompért közötti út is, majd a mûvelôdési házat lehetne felújítani, hangzott el.
A két világháborúban elesettek emlékmûvének megkoszorúzásakor Fekete Károly a szilágysámsoni baptista gyülekezet és az általa elhozott fúvószenekar nevében köszöntötte az ilosvaiakat. Az utak után hidakat kell építeni — mondotta, mert ez is annak a kommunikációnak a része, amely közösségek, csoportok, emberek egymás mellett élésének alapja. Ezt követôen mindenki az iskola udvarára vonult, ahol Ilosvai Selymes Péter emléktáblájánál helyezték el az emlékezés koszorúit. Ugyanitt mutatták be a nyomdából frissen kikerült monográfiát, amelyet a faluból elszármazottak adományaiból adott ki a lelkes pedagógusközösség. Erdei Sándor, Horváth József, Kulcsár László és Szabó Éva adatgyûjtô munkáját dicséri a füzet, amelyet jövôre terebélyes kötetté szeretnének bôvíteni. Kovács Kuruc János tanár méltatása szerint a mostani pedagógusok méltó utódai Ilosvai Selymes Péternek, aki számára nem létezett eldugott falu, itt tudott tanítani és olyan mûvet alkotni, amely Arany Jánost is megihlette.
Fejérvári Katalin, az iskola igazgatója külön megköszönte Seres Dénes szenátornak és az RMDSZ-nek az iskola megôrzésében nyújtott segítségét, hiszen gyerekhiány miatt sokszor fenyegette megszûnés az iskolát. Jelenleg 34 elemista kisiskolásuk van, és az V–VIII. osztályokba 28 diák jár. Biztató, hogy a gyereklétszám enyhén ugyan, de emelkedik.
Fejérvári Ernô református lelkipásztor szerint sajnos ez a közösség sem kerüli el az általános sorsot. A 150 évvel ezelôtt közel 1200 lakosú színmagyar falu mára alig hétszáz lelket számlál, közülük 530 református. Az utóbbi 25 évben a falu lakossága nagyjából 200 fôvel apadt. Manapság is a temetések száma szinte kétszer akkora, mint a kereszteléseké, és évente átlag 4-5 házasságot kötnek.
Délután a zilahi Terbete néptáncegyüttessel közösen a falu fiataljai is felvonultak a szüreti hívogatón. A mûvelôdési otthonban is közösen szórakoztatták a közönséget, amely szinte velük együtt ropta a friss szilágysági táncokat. Este tûzijáték és hajnalig tartó szüreti bál zárta a közösség napját.
Minôsített gyilkossági kísérlet
Hétfôn a kolozsvári 1-es számú sebészet ügyeletes orvosa jelezte a rendôrségen, hogy súlyos sérüléssel, mellkasi szúrt sebbel szállították be a 35 éves, gyalui C. Nicolae Radut. A rendôrségi nyomozócsoport megállapította, hogy a férfi 19-rôl 20-ra virradóra szeszes italokat fogyasztott a 23 éves, büntetlen elôéletû falubelijével, Crisan V.-vel, majd egyik kiskocsmából a másikba menet, az utcán összevesztek. A spontán konfliktusra a fiatalabbik tette fel a pontot, egy bicskával mellkason szúrta ivócimboráját. Az orvosok szerint a szúrás veszélyeztette az áldozat életét, így a férfi ellen — akit 29 napos elôzetes letartóztatásba helyeztek — minôsített gyilkossági kísérlet vádjával indult nyomozás.
Feledékeny gépkocsivezetô
Szeptember 20-án autójának eltûnését jelentette a rendôrségen a tordai, 26 éves H. Roberth Ciprian. 1310-es Dacia személygépkocsija 19-rôl 20-ra virradóra tûnt el tömbháza elôl. A helyszínre kiszálló rendôrök megállapították, hogy a CJ–08–VLR rendszámú autót tulajdonosa 19-én este 10 órakor a Constructorilor utcában, tömbházától mintegy 25 méterre parkolta le, és benne felejtette a kocsikulcsokat. A személygépkocsi még aznap elôkerült: a tolvaj, miután kikocsikázta magát, 800 méterre a parkolóhelytôl, a Rapsodiei utcában felejtette, az F1-es tömbház mögötti virágágyásban. A kocsi elsô szárnyai megsérültek, a jobb elsô kerék pedig letört a tengelycsonkból. A nyomozások folytatódnak a tettes azonosítására.
Két évvel ezelôtt nyílt meg az Agapé vendéglô, tegnap óta pedig újabb lépés történt a fejlôdésben: az Agapé Komplexum immár négycsillagos szállodai szolgáltatást biztosít. A megnyitón jelen volt többek között Emil Boc, Kolozsvár polgármestere, Marius Nicoarã, a megyei tanács elnöke, Boros János alpolgármester, Kerekes Sándor, a megyei tanács alelnöke, dr. Czirják Árpád érseki helynök, pápai prelátus és Kovács Zsolt, az Agapé Komplexum igazgatója.
Ünnepi beszédében az igazgató rámutatott arra, mitôl egyedi az Agapé Komplexum. Az elsô kolozsvári hotel, amely négycsillagos szolgáltatást nyújt, a város központjában található, és felhasználja az épület történelmi jellegét és sajátosságait. A szállónak 70 alkalmazottja van, 30 szobában fogadják a vendégeket, áraik is elfogadható szinten vannak (az egyágyas szoba 30, a kétágyas 40 euróba kerül egy éjszakára).
A megnyitó ünnepélyen Borsos Edit és Szilágyi Zsolt, valamint Urszuj Kálmán prímás és az Agapé zenekarának elôadása szórakoztatta az egybegyûlteket. A vendégek megkóstolhatták Silvia Lucaci fôszakács erre a célra készített ételkülönlegességét is.
Ki az a jelölt, akit pártjuk europarlamenti képviselônek javasolna? Az illetô személynek mi a jogi szakterülete? Milyen "európai tapasztalatokkal" rendelkezik jelöltjük? Milyen EP-szakbizottságokban kívánna részt venni? Melyik európai párt keretében szeretne tevékenykedni? A jelölt milyen arányban van jelen külföldön (Brüsszel, Strasbourg) és idehaza (Kolozsvár, Bukarest)? Mit lehet tenni europarlamenti képviselôként Kolozsvárért? — ezekkel a kérdésekkel fordult az Európa Ház a pártok Kolozs megyei szervezetéhez. A körkérdésekre a kolozsvári civil szervezet újabb, Kolozsvár europarlamenti képviselôje témájú projektje keretében kerül sor, amelynek lapunk is médiapartnere. A válaszokat október 25-ig várják. Szeptember 15. és november 1. között — a tervek szerint — több cikk jelenik majd meg a helyi médiában az európai pártok romániai megfelelôirôl, az Európai Parlament szerepérôl, illetve az europarlamenti képviselô költségvetésérôl. A kiértékelésre november 12-én kerül sor.
Az oldalt szerkesztette: Kerekes Edit
Külön öröm, ha a mai körülmények között valaki egészen fiatalon vállalkozásra adja a fejét Kolozsváron. Az pedig egyenesen ritka csemege, ha volt és jelenleg is félig-meddig szakmabelirôl van szó. Mert
Gálffy Attila, a maga huszonkét esztendejével, most utolsó éves az újságíró szakon, akinek fôleg hét végeken bukkannak fel a Szabadság sportrovatában a stadionokban vagy sportcsarnokokban lezajlott eseményekrôl szóló beszámolói.
Ott jártamkor alig egyhetes múltra tekinthetett csak vissza a Color Vision Kft., amelynek ô volt a megálmodója, létrehozója, most pedig a vezetôje. Az irodatechnikai szolgáltatásokat kínáló vállalat belvárosi székhelyén, a Szentegyház utca 32. szám alatti udvaron, a húsz-huszonöt négyzetméteres helyiségben, egyfôs személyzetként találtam ôt néhány gép és ügyfél társaságában, amint az utóbbiak igényeit igyekezett minél gyorsabban és udvariasan teljesíteni. Aztán egy "óvatlan pillanatban" kihasználtuk a rövid "üresjáratot", indulhatott a beszélgetés. De hol is kell kezdeni?
Villámgyors színrelépés
— Mikor, hogyan született meg a cég megalapításának gondolata? Régi vágyad volt ez, vagy csak pillanatnyi ötletedet sikerült tetô alá hoznod?
— Egy reklámügynökségnél dolgoztam, ahol bizonyos tapasztalatokat szereztem, amelyeket, úgy éreztem, hasznosítani tudok. Mi több, emberekkel és cégekkel ismerkedtem meg, kapcsolataim alakultak ki, és a volt munkaadómmal közösen úgy döntöttünk: alapítunk még egy céget, amelynek én vagyok a tulajdonosa. Gyakorlatilag olyan dolgokat termelünk, amelyek kapcsolatosak a reklámmal: fénymásolunk, papíríveket fóliázunk, kasírozunk stb. És a kétféle munka kiegészíti egymást.
— Mennyi ideig dolgoztál a reklámügynökségnél?
— Fél évig. Maga a változás elhatározása gyakorlatilag hamar történt, és mivel nem láttam semmi akadályát, meg is valósítottam. Az új cég létrehozásához a szükséges iratokat júniusban adtam be, és júliusban kaptam kézhez.
— Milyen tisztséget töltesz itt be?
— Ügyvezetô igazgató, alkalmazott és tulajdonos vagyok egy személyben.
— Hány embered van?
— Van egy elsôdleges könyvelést végzô alkalmazott, egy könyvelôm, valamint egy helyettesítôm, mert én közben, ugye, az egyetemet is végzem. És néha a Szabadságnak is besegítek.
Hány egyetemista tölti szabadidejét ilyen kemény pénzszerzéssel? — villan eszembe. — Mert elméletileg mindegyikük szeretné bôvíteni zsebpénzkészletét, hiszen Kolozsvár a szórakoztatóipari ígéret földje (lásd a mindig zsúfolt, se szeri-se száma kávézókat, bárokat, vendéglôket, cukrászdákat, kozmetikai üzleteket, divatszalonokat, ilyen-olyan mütyürdéket, diszkókat, taxikat stb.), de közülük lesújtóan kevesen veszik komolyan saját jövôjük építését és próbálnak tudatosan tenni valamit annak érdekében. A szappanoperákon felnevelkedett nemzedékek igényei jóval túlhaladják az itteni reális lehetôségeket, és a fiatalok zöme a sült galambot várja itthon a szülôktôl, vagy ami a legjellemzôbb, ôk maguk vándorolnak ki a nyugati olvasztókemencébe, ahol bizony nem minden olyan, mint a filmekben.
Szerencsére akadnak még kivételek.
"Önszülés"
— Minden kezdéshez kell egy anyagi lökés. Neked honnan sikerült ezt beszerezned?
— Ami itt látható, az a minimális szükséglet. Szerintem minden ilyen méretû cég indulásához kell legalább ötezer euró. Szerencsére, a szüleim tudtak segíteni. Megbeszéltük, és munkához láttam...
— Ez termelôi munka vagy szolgáltatás?
— Mindkettô. Mégpedig a lehetô legolcsóbban.
— Mi volt induláskor a legvisszataszítóbb hercehurca?
— Az a hír járta, hogy a papírok rendezése sok idôbe és utánajárásba kerül. És mondták a tanácsadók, ha jól akarom venni ezt az elsô akadályt, fogadjak ügyvédet, aki egy halom pénzért elintéz mindent. Én akkor azt mondtam, nem bízok semmit másra, mert nem létezik, hogy én ne tudjam elintézni. És sikerült. Körülbelül három hét alatt mindennel készen voltam.
"A felszereltségen áll vagy bukik az üzlet"
— Van-e a cégépítésben valamiféle fontossági sorrend?
— Még mielôtt az iratokat beadtam volna, elkezdtünk székhelyet keresni. Ezt sikerült kibérelnünk, már több mint egy hónapja, és egyelôre elégedettek vagyunk vele. A gépeket a székhely megszerzése után vásároltuk meg. Nagyon fontos dolog, mert a felszereltségen áll vagy bukik az üzlet.
— Vegyük lajstromba, miket lehet itt látni.
— Egy digitális fénymásolót és nyomtatót, egy bekötôgépet dossziék készítésére, egy befóliázógép, egy gilotin, egy performens számítógép, egy színesnyomtató és természetesen, a kötelezô pénztárgép. De ami még fontosabb, olyan cégekkel állunk kapcsolatban, amelyek többet és jobbat képesek nyújtani, mint mi itt, és szükség esetén hozzájuk fordulunk. Nálunk olcsóbban, állítom, hogy nem lehet dolgozni.
— Ezelôtt próbálkoztál-e már saját vállalkozással?
— Nem.
— Tehát nem volt semmilyen jártasságod az üzleti életben?
— Azt nem mondhatom, mert tizennyolc éves korom óta dolgozom, és mindig kapcsolatban álltam a gyakorlati kérdésekkel.
— Most mennyi idôs vagy?
— Huszonkét éves.
— Ebbôl csak azt lehet tanulságul levonni, hogy bizony sok ilyen korú fiatalnak kellene hasonlóképpen próbálkoznia.
— Igen, ebben a korban mindenkinél jelentkezik a nagy kérdés: menni vagy maradni? Én legjobb tudásom szerint teremtettem meg azokat a körülményeket, amelyeket egy vállalkozáshoz elô lehetett teremteni. Nem hiszem azt, hogy ebben az országban nem lehet boldogulni.
— Tudtommal te tôsgyökeres kolozsvári vagy.
— Igen. Ha akartam volna, elmehettem volna valahová Európa más tájaira, mert családomból öt országban élnek közeli rokonaim. Végül maradtam...
— Amikor a Nyugatot jártad, ugye még nem gondoltál a szakmai titkok ellesésére?
— Nem, mert ez az egész ötlet, mint már mondtam, két hónapja született meg. Azért utoljára, amikor idén nyáron Ausztriában jártam, már ilyen szemmel is nézelôdtem. Mellbe vágtak az iszonyúan magas árak. Mert ôk ugyanilyen, vagy ezeknél rosszabb kellékeket használnak, de a saját költségeikhez képest akár az ezer százalékos kereskedelmi adaléktól sem riadnak vissza.
— Ott vajon más a kereslet?
— Valószínû, hogy nem szolgálnak ki akkora tömegeket, mint mi, és ezért igyekeznek magas árakkal pótolni a nyereséghiányt. A lakosságnak pedig van mibôl fizetni.
Száz kliens/elsô hét
— Gondolom, a vállalat egyhetes mûködése alatt nem lehet messzemenô következtetéseket levonni. Mégis, mi maradt meg tanulságul?
— Több mint száz ügyfelet szolgáltunk ki. Ezek nagy része cég. De ugyanakkor a magánszemélyeket is éppen olyan pontosan ki kell szolgálni, pedig ôk gyakran csak kis összegeket hagynak itt.
— Konkrétan milyen szolgáltatásokat nyújt a Color Vision Kft.?
— A legbanálisabb fénymásolástól gyakorlatilag bármit, amit papírral el lehet végezni. Jó minôségû fekete-fehér és színes névjegykártyákat tudunk készíteni, ebbôl állandó és nagy a kereslet. Az egyetemisták számára nagyon fontos a fekete-fehér nyomtatás, de másoknak is. Általában a nagyobb cégek igénye a színes nyomtatás. Digitális nyomtatást is sokan kérnek. Más árakat alkalmazunk magánszemélyek számára, és másokat a nagy mennyiségekben rendelô cégek esetében.
Nézegetem a kifüggesztett árlistát, amelyen az itt mellékelt reklámban szerepelteken kívül, a következôket lehet felfedezni: A3-as formátumú színes nyomtatás — 32 ezer lej,
A4-es lézeres nyomtatás — 12 ezer lej, befóliázás A4-es formátumban — 18 ezer lej és A3-as formátumban 36 ezer lej, tördelés és nyomtatás — 20 ezer lej/oldal, vágás — a nyomtatás 10%-a, fekete-fehér névjegykártyák — 1500 lej/db, védôfólia — 1500 lej/db, dosszié — 4500 lej/db. Nyitvatartási idôként pedig a 9–18 óra közötti rend szerepel. Utóbbiról Attila értetlen mosollyal csak annyit mond, hogy valószínûleg meg kell majd változtatni.
— Sokszor szürkületkor állítanak be többen, mintha az egész város akkor kelne fel álmából, reggel pedig sokáig senki sem jön be — mondja.
Csak így tovább!
— Végszóként, hogyan értékeled a közelmúltadat?
— Gyorstalpalás volt az egész cégteremtés. Ehhez ismeretség és szerencse is kellett. Ismétlem: nem tudom, van-e Kolozsváron hasonló cég, amely olcsóbban dolgozik nálunk. Következtetést egy hét tapasztalataiból nem lehet levonni, de azt megkockáztatom, hogy nem voltunk veszteségesek, és új ismeretekkel gazdagodtam. Olyan céget akartam, amely mindenkihez szól és nagy tömegeket képes kiszolgálni. Én nyereséges foglalkozásnak látom azt, amit most csinálok, és nincs okom máson gondolkodni.
Az oldalt írta, szerkesztette és fényképezte: Ördög I. Béla
— A haladás csodálatos lenne, ha végre megállna.
Az oktatási minisztérium 600 ezer lej támogatást tervez adni azoknak az egyetemistáknak, akik bentlakási hely elfoglalására jogosultak, azonban az akut lakáshiány miatt nem juthatnak hozzá ehhez a kedvezményhez — jelentette be Alexandru Athanasiu oktatási miniszter.
A kezdeményezés szerint azok a diákok részesülhetnek majd ebben a támogatásban, akik állami egyetemen tandíjmentesen, nappali tagozaton tanulnak, állandó lakhelyük nem az illetô egyetemi városban van, családjukban az egy fôre esô bruttó összeg nem haladja meg az 1,5 millió lejt, 26 évnél fiatalabbak, és eleget tesznek az ösztöndíjhoz szükséges tanulmányi eredményeknek. A diákszervezetek az oktatási szaktárca vezetôségével folytatott tárgyalásokon azt javasolták, hogy a korhatárt 26 évrôl 29-re, valamint a családban egy fôre esô bruttó összeget 1,5 millióról 2 millió lejre emeljék. A minisztérium vezetôi elfogadták a javaslatokat, és közölték: a tervezet véglegesítésekor figyelembe veszik ezeket. A minisztérium sürgetni szeretné a határozat elfogadását, hogy október 1-jétôl a diákok már kaphassák a támogatást.
Alexandru Athanasiu elmondta: azért dolgozzák ki ezt a tervezetet, mert jelenleg semmi esély sincs arra, hogy a Romániában egyelôre a jegyzett 470 ezer hallgató 30 százaléka bentlakáshoz jusson. Hozzátette: 1989 után Romániában az egyetemisták száma megnégyszerezôdött, ezzel szemben egyetlen bentlakást sem építettek.
A miniszter emlékeztetett, hogy 2001-tôl kezdôdôen a kormány jelentôs összegeket fordított bentlakások építésére és felújítására, de az ingatlanok az egyetemek tulajdonában vannak, amelyeknek sokkal többet kellene törôdniük a bentlakások karbantartásával. A kormány az idei költségvetésbôl 154 milliárd lejt fordított bentlakások építésére, emellett 10 millió dollár értékû kölcsönt vett fel az Európai Befektetési Banktól diáklakások rendbetételére. Az idei tanévben a minisztérium hatáskörében lévô 49 egyetemnek összesen 325 bentlakása van, befogadóképességük meghaladja a 100 ezer férôhelyet.
A korrupció miatt rengetegen panaszkodnak. A kisemberektôl kezdve a tehetôsebb személyekig szinte mindenki azt sulykolja, hogy a kórházban, hivatalban szemtelenül nagy pénzösszegeket vesznek el, amit nem a törvényesen leszámlázott költségek között tartanak számon, hanem a korrupt személyek fenék nélküli zsebében landolnak. A jelenség azonban ördögi körhöz hasonlít, amelynek megtörése igen csak nehéz, hiszen olyan társadalomban élünk, amely hajlamos beletörôdni a rosszba, kész elfogadni azt, hogy a jelenleginél jobbra nem is vagyunk érdemesek vagy képesek.
Megoldás azonban talán mégis létezik, és nem kell feltétlenül irreális, elméleti, gyakorlatban kivitelezhetetlen orvoslásra gondolni. Csupán evidenciaként kellene elfogadni, hogy a társadalom nem rossz, a negatív tulajdonságok nem tartoznak feltétlenül az emberi természethez. Ha egyetértünk ezzel, következô lépésként könnyen eljuthatunk ahhoz a gondolathoz, hogy ne adjunk csúszópénzt BÁRHOL és BÁRMIKOR. Ezt a merészséget kevesen fogadjuk el életképes taktikának, de az ördögi körbôl való kitörés érdekében érdemes megpróbálni. Ez jutott eszembe, amikor a távolsági buszállomás felé tartva, egy taxisofôr azon dohogott, hogy autószerelôje cserbenhagyta. A kis történet fôszereplôje rossz néven vette, hogy barátja úgy távozott a tengerpartra, hogy nem értesítette. A figyelmetlen szerelô azonban nem hagyta teljesen faképnél szimpatikus taxisofôrünket, hiszen kollégájának üzent, milyen munkát kell elvégeznie a taxis autóján. Az elégedetlen fuvarozót csordultig hálával töltötte el az új szerelô szolgáltatása, és rögtön egy százast húzott ki zsebébôl, a bankót pedig az addig ismeretlen munkás markába nyomta anélkül, hogy az kérte volna.
Szóval ez már csak így mûködik nálunk — mondják a pesszimisták. Mégis mi történne, ha nem adnánk ilyen könnyelmûen csúszópénzt. Volt már példa arra, hogy a "borravalót" nem adó személyeket megjegyezték maguknak az orvosok, hivatalnokok, vagy egyéb szolgáltatók, mert eltértek a megszokott sémától, de többségében — azt hiszem — csak félelmeink hozták forgalomba a jogtalan pénzösszegeket.
Mi lehet a megoldás? Javaslom a román kormánynak, indítson országos csúszópénzellenes kampányt. De ne a szolgáltatóknak és hivatalnokoknak vezesse be az elfogadási tilalmat, hanem a lakosságnak tiltsa meg az indokolatlanul magas pénzösszeg átcsúsztatását. Ellenkezô esetben könnyen megtörténhet, hogy a lakosság megszánja az aprópénzért robotoló, pluszjövedelmükrôl letiltott alkalmazottakat, és meghiúsítják a kampányakciót. Hogy miért? Ismerik Pavlov kutyájának történetét?
Amikor csak tehetem, szedem a sátorfámat, és nyakamba veszem a világot. Így tettem ezen a nyáron is. Arra gondoltam, hogy felkeresem a híres üdülôtelepet, Borszéket. Ki ne emlékezne a gyógyító erejû vizekre, a borvízfürdôkre, a gyönyörûséges fenyvesekre, a borvízkutakra? Még annyi minden lenne, amit sorolhatnék, de megállok itt, hiszen keserûséggel töltenek el az emlékek.
Ragyogó fényesen sütött a nap, amikor Maroshévízen a barátaimmal leszálltunk a vonatról. Végigmentünk a város kevésbé szép fôterén, és kiálltunk stoppolni. A szerencse nem hagyott cserben, tíz perc múlva már egy mánélét hallgató férfi autójában gyúródtunk. Az üdülôtelepre ellátogató turistákat egy 2003-ban felépített csodálatos székely kapu fogadja. Ahogy a sétányon felfelé haladtunk elhanyagolt épületek sorai néztek le ránk, sivár kirakatok sorakoztak, az elmúlt szép idôket hirdetve. Egy-két szálloda kivételével Borszék már rég nem mutatja egykori arcát. Az a város már a múlté…
Elsô utunk, mint minden turistának a borvízforrások irányába vezetett, de döbbenten tapasztaltam, hogy az egészséges borvizérôl híres egyes és kettes kút már nem mûködik. Csupasz helye hirdeti csak, hogy valamikor ide járt a legtöbb látogató. A forrásokból elôbuggyanó borvíz lassan elveszti erejét, a szûröket ki kellene cserélni. A jelenlegi két legegészségesebb forráshoz sem mindig férnek hozzá az emberek.
Borszék egykor gyönyörû villái most szürkén és elhagyatottan állnak. A villák visszakerültek jogos tulajdonosaik birtokába, akiknek azonban nincs elég pénzük a felújításra. Jónéhány éve már a gyógyfürdô sem mûködik, a kutakból rohamosan apad a víz, a villák tönkrementek, a városnak nincs elég pénze felújítani a folyamatosan csökkenô számú turistát vendégül látó üdülôtelepet. Vezetônk, egy helybeli lakos elmondta, hogy amíg a gyógyfürdô mûködött, addig volt olyan idôszak, amikor két-háromezer turista is megfordult a városban, míg idén nyáron alig voltak háromszázan. Szomorú volt így viszontlátnom Borszéket, hiszen amíg kicsi voltam, rengeteget jártunk ide a családommal. Kár, hogy veszni hagyjuk a gyönyörû fenyvesekkel övezett városunkat.
Nagyon vizuális vagyok ma. Látom a jövôt. Sok jót nem ígér. Ott áll a pultnál és cukorkát méreget. Hektornak hívják. A cukorka még rendben lenne, de a méregetéssel van baj. Nem mérleggel, hanem csak csúnya szemekkel méregeti. Körbefordul, továbblép. Visszajön. Még méregeti egy kicsit, de a cukorka nem hagyja magát méregetni. Visszanéz. Ettôl Hektor egy kicsit kiakad. Leginkább az állkapcsa. Nem hagyja, hogy egy fránya cukorka így kitoljon vele (azazhogy nem egy fránya cukorka, hanem azokból is többfajta van, kakaóstól a kókuszosig, szép üvegtartályokba töltve). Most mit évô legyen? A cukorkával nem fog összejönni, az szent.
Próbálkozik akkor valami egyébbel. Most egy kicsi véreshurkát próbál megbûvölni, mint holmi kobrát, hátha kikúszik a húsospult mögül, a síp hangjától elbódítva. Nocsak-nocsak: valami mozgás kerekedik már a pult mögött.
Csak a hússzabdaló néni legyinti meg fenyegetô mozdulattal a csontozóbárdját. Hektor, a rektor mérgesen zizzen arrébb, egészen a tejtermékek részlegére. Most egy zacskó tejre fókuszál, erôsen kancsalít és huncutkodik. Minden karmáját beveti, és most mintha tényleg megszösszenne valami odabenn. Az erôs pszichokinetikus hatástól a tej elaludt. Egy nénike markolja meg a zacskót, felháborodik a tapintottakon, egy százéves tintaceruzát nyálaz és máris keresi a panaszkönyvet. Amíg a panaszkönyv mindaddig makulátlan lapjai összekenôdnek, mint a szûzlány becsülete az elsô (k)éjszaka után, Hektor, a rektor mérgesen arrébb sandít, a kiflik, kenyerek, pánkók és franzellák közé.
Itt lesz az én vacsorám! — örvend meg naivul. Egy mákos kardocskát szemel ki, ráemeli zavarba ejtôen zavaros tekintetét és ôsi varázsigét mormol. A mákdarabok kifehérednek, meglilulnak, elzöldülnek, szétsárgulnak, aztán megint befeketednek. A rektorunk megijed, ilyen hatásra nem számított. Arrébb somfordál, a szellemekkel konzultál, megsértôdik, vihog egy kicsit, bocsánatért esdekel, aztán makogva odébb kúszik a hideg padlón.
Fényes konzervdobozok tornyosulnak, itt már nem lehet hiba. Sámánima helyett egy sokkal életrevalóbb megoldást választ: megfog egy korongot, amelynek papírján lédús paszulyszemek sorjáznak igencsak kívánatos modorban. Aztán rádöbben, hogy nincs konzervnyitója. Dühében a zöldborsót tartalmazó ikertornyocskák közé vágja a paszulyt, azok hatalmas robajjal dôlnek össze. Gyorsan arrébb iszkol, egyenest az alkoholos részleghez.
Szemében delejes kívánalom jelenik meg, elhalványul evilági léte, egy éteri világ ígérete tartja fogva. Megfogja a viszkit, fizet, spuri, iszik. És már alszik is a bölcsészkar impozáns épülete melletti bokrok közt. Reggel újabb vadásznap következik. És ne feledjük, hogy a templomnál ingyenkenyér is lesz. Hektor, a rektor.
Láttam a jövôt. Már fényesebb. Az alagút végén egy hatalmas grál világít, tele viszkivel. Megbûvölöd.
Valamelyik reggel a rántottához készülve, megpillantottam egy feliratot a tojásos doboz tetején: Aranybulla. Félrehúztam a csipafüggönyt, és még jobban megnéztem, de tényleg azt írta, hogy Aranybulla.
Elgondolkoztam, hogy ki és milyen üzleti megfontolásból adja a tojásainak az Aranybulla nevet, és az egész annyira feldobta a reggelimet, hogy elhatároztam: belépek a kajabizniszbe.
De nem akárhogy. A háromféle ízesítésben kapható gyümölcsjoghurtot Werbôczy Tripartitumáról fogom elnevezni. Aki ideológiailag nem tud azonosulni a joghurttal, vagy netalántán egyik se fog tetszeni neki a három ízbôl (köménymagízû, sörízû és barna sör ízû), az akármikor megkóstolhatja a Hammurabi törvénykönyve-palacsintát. Ha valami ok miatt nem szimpatizál a Távol, Közel- és Egészen Közel-Kelettel, akkor még mindig megtömheti magát a Magna Charta-szalonnával. Persze, a szalonna üres magában, de jó hír, hogy kapható az Ómagyar Mária-siralom-hagyma, most már fejre is.
A magyar–magyar kontinuitás elméletének rajongói megkóstolhatják a Tihanyi apátság alapítólevele-lucskoskáposztát, most egy literes, borkános és bidonos kiszerelésben is, de celofánozott Gesta Hungarorum-dzsemeskenyeret is kaphatnak. Lefekvés elôtt pedig tessék bekapni egy mentolos cukorkát á lá (Bíborbanszületett) Konsztant(??)inosz Porfürogenétosz.
Jó étvágyat kívánok!
(Folytatás szeptember 18-i lapszámunkból)
Híd. Egyik a Szamoson, másik a Kisszamoson (Malomárok):
1. A Szamos fölötti Óhíd, majd a XVII. század elejétôl ettôl lennebb, a Baromvásártér (Széchenyi tér) és a Nagyhíd utca közötti, ma már nem létezô Nagyhíd nevének egyszerûbb változata. — Nagyhíd, Óhíd.
1580: "Az my az Magyar irast illeti Az hydon Miert hogy az zaz [szász] nemzet vel [fél] hogy valamy p[rae] rogatiuat1 kewanna maganak Az magiar Nemzet" [KvLtTanJk V/3.228a]; 1791: "attam légyen által Hidelvén a Hid mellett lévö Szegelet Vendég Fogadomot" [Élô 18.].
2. A Takácsok tornya mellett, a Kisszamos (Malomárok) fölötti híd.
1595: "[Az] ttakaczok ttornianal ju kj [jû ki] Egi folliam az szaniszllo Ell Hagattot ttoúara [elhagyatott tavára] volltt az folliamon rigen Hid az varos ku falla mellet oda kelletett Egi nagi ttollttist czinallttatnom" [EMSzT IX. 474.].
Híd utca. A Nagypiac (Fôtér) északkeleti sarkából kiinduló, a Kisszamos (Malomárok) hídján át a Szamos-híd felé vezetô utca. A Szilágyságba vivô út részeként alakult ki, s a középkori város, az Óvár keleti fala mentén húzódott. A fal elôtt ott mélyült a vízzel tele várárok, mellette vezetett az út. Mikor a város, minden bizonnyal a XIII. század végén, a XIV. elején az Óváron kívül kezdett terjeszkedni, még csupán az út jobb oldalán lehetett építkezni. Közvetlenül az Óvár fala elôtt csak késôbb épült házsor, akkor, amikor az 1405-ben Zsigmond királytól kapott engedély alapján hozzáláttak az Óváron kívüli városrész fallal kerítéséhez, s az Óvár fala elvesztette hadászati jelentôségét. Az utca jobb, vagyis az óvári fallal szemközti oldalán épült házsor ily módon kissé keletebbre húzódik, mint a Nagypiac (Fôtér) keleti sora. Az Óvár falától északra az Óváron kívüli, nyilvánvalón szabad területen, ahol erre lehetôség volt, az út enyhén balra, nyugat felé, valószínûleg a Szamoson való legkedvezôbb átkelôhely felé kanyarodott. Az utca ezt követte, emellett épült ki, s vonala ezt máig megôrizte, ugyanaz, mint a XV. században.
A falon belüli és azon kívüli két része közt, a Malomárkon és a Szamoson híd állt. A Malomárok, vagy ahogyan a kolozsváriak nevezik, a Kisszamos, maga a várárok volt. Ennek jobb partján állt a toronyszerû, erôdített Hídkapu.
A legkorábban említett kolozsvári utca. Elsô említése latin fordításban maradt fönn.
1362: "...in platea pontis..." (’a híd utcában’) [MakkaiKo 5.]; 1440: "Peyer Michael és Stephan, Vinczel [?] Peter, János clericus és az elôbbi Peter apósa: Cristel coloswari polgárok, kijelentik, hogy testvérük: néhai Payer [!] Georg a Hydwchaban, Bam Nikolaus és Reymer Stephan szomszédságában lévô lakóházát betegágyán végrendeletileg osztatlanul hagyta mindnyájuknak." [Kmk I. 256.]; 1453: hyd wcza [KvAkt, MSSnr.U.1379; TörtT 744.]; (Pontis) Intra Murum (’falon belüli Híd [utca]’) [TörtT 526.]; 1458: Pontes [BinderKsz 83.]; 1497: Hydwcza [Kmk II. 158.]; 1508: Hydwcza [Kmk II. 276.]; 1519: in platea pontis [KvLtTörJk II/1.11]; 1531: "...in platea pontina..." (’a híd utcában’) [Kmk II. 534.]; 1559: "Domus hospitalis in hyd wcza habita p[er] Dominicu[m] Segeswary" (’a Segesvári Domokos által lakott híd utcai ispotály’) [KvLtTanJk V/1]; 1564: Bruckgass (’híd utca’) [BinderKsz 44.]; 1565: hÿd vcza [KvLtSzám 1/XIII. 253]; 1571: Hyd vcza [KvLtSzám I/12, 413, 439], "ad portam Hÿd wcza" (’a híd utcai kapunál’ vagy ’a híd utcai kapuhoz’) [KvLtSzám I/XIII, 430, 433, 437, 439; 3/V, 9, 10]; 1577: "Az hyd vcza zorossaba valo meg Rekedet foliam..." [KvLtTanJk V/3. 140b–151b]; 1592: Bruckgass [BinderKsz 41.]; 1608: "Mikor Hid utzan elé jöttem volna" [Kveml 116.]; 1616: "együtt mulatánk az korcsomán Híd utcában" [KissB 140.]; 1617–1619: "Stephen Aadam alias Razman, centumpater, Bruckgass" [BinderKsz 28.]; 1621: "17 Aprilis. Hid utzaban hat ház ége meg..." [Kveml 151.]; 1627: Hid Utzaban [Élô 19.]; 1632: "Választák meg az szasz natión legelsôbben Pulacher István uramot, kinek az atyja [...] hid-utszaban lakott az napkelet [felôl] való szeren" [KKv I. 154.]; 1634: "vas Bekoban veretett foghliok is ki megien vduarunkon altal, Hiduczan is" [KKv I. 158.]; 1640: "...Hiduczaban Colosvarat..." [KvLt, Henter 6 Fasc 9]; 1656: "...Colosvarat belöl hid utzaban lako tiszteletes Csepregi Mihaly..." [CartTr, II.933]; 1665: "Ittem vagyon Hid utzaban egy házam Szeöreös András és Hajdu György szomszédságokban" [Kveml 196.]; 1668: "Hid uczában az északi szeren levô házamat..." [Kveml 203.]; 1669: "Az Hid uczai házamnak csatornája..." [Kveml 211.]; 1670: "Adtam Almos Györgynének az Hid uczai hátulso kis házamat esztendeig bérbe" [Kveml 202.]; 1675: "...hid uczába[n] az ó várra menô sikátoron..." [KvLtTörJk VIII.11.355.]; 1689: "...Hid utsza nevü utszában..." [Élô 19.].
1697: Tótfalusi Kis Miklós Siralmas panasz Istennek Kolosváron fekvö nagy haragjáról, abból származott egynéhány súlyos ostoriról, és annak nevezetesen ez 1697. esztendöben Pünköst havának 6-dik napján iszonyú tüzzel való megpusztításáról címû versében a Híd utcát is megemlíti:
"36. Azonban a’ tüznek Mint mérges fenének
Híd-útza következék,
Azt-is megemésztvén Az ó várra innen
Tsak hamar harapozék," [RMKT 531.].
1704: "8 Februariira virradolag, ugymint 3 orakor, tüz támadván Hid utzaban..." [Kveml 284.]; "25. (Septembris) [a kurucok] igen kezdtek be az városba hozzánk lövöldözni [...] Hid utcában az rittmájszter [’lovaskapitány’] kapujában Csepregi uram házokhoz, az holott is tíz óra tájban az kapuban állván Daczó Zsigmond, ki az új armádának volt hadnagya és az rittmájszter borbélya, egy tarack golyóbis úgy találta egyszersmind a kettôt, hogy az borbélynak a béle mindjárt kiomlott, Daczónak pedig az ágyékát szeméremtestével elvitte" [KKv I. 261.];
1706: Felvinczi György Kolo’svár le-irása 1706-ban címû versében így ír a Híd utcáról:
"11. Hajj régi Hid,
Te is elhidd,
Romlottál sok izben,
Hogy ha látnád
Mostan ortzád
A’ szép Szamos vizben!
Pusztaságod
Ha vigyázod,
Nints egy ház a’ tizben,
A’ mi kellett,
Mindjárt meg-lett
Mikor vóltál diszben." [RMKT 434.].
A Híd utcának a Hídkapun kívüli folytatását, vagyis a hidelvi Nagy utcát, egyes esetekben Külsô-Hid-utczának is nevezték [Élô 29.]. Ez a név, akárcsak a Hídkapun belüli Belsô-Hid-utcza azonban nem állandósult. Egyrészt valószínûleg azért, mert a Szamoson túli, hidelvi utcát különállónak tekintették, másrészt azért, mert ennek korán kialakult Nagy neve — 1573: "...In Hydelwe platea Magna..." (’a hidelvi Nagy utcában’, ’Hidelvén, a Nagy utcában’) [KvLtTörJk III/3. 49–302; Élô 18., 29.] — ezt nem tette lehetôvé. Erre következtethetünk a két név ritka feljegyzésébôl is. A kolozsvári magyar polgárok 1453. évi összeírása (Regestrum Hungarorum de Ciuitate Cluswar) a Hid, vagyis a Belsô-Hid utcát Intra Murumként (’falon belüli’), a Külsô-Hid utcát Pontis extra Murosként (’falakon kívüli híd’) [TörtT 526–527.], illetôleg Hyd wcza extra murosként (’falakon kívüli híd utca’) [TörtT 730.] említi. Minden bizonnyal a Belsô-Híd utcára vonatkozik a fennebb már említett 1656. évi adat is: "...Colosvarat belöl hid utzaban lako tiszteletes Csepregi Mihaly..." [CartTr, II.933]; Szabó T. Attila a Belsô-Hidra csupán négy adatot talált. Három a XVIII., egy a XIX. századból való: 1735: Belsô-Hid-utcza; 1789: ua.; 1796: ua.; 1894: Belhíd-utcza [Kvtel 33.].
1831: Hid-utcza [JEv88.I]; 1832: Hid utcza [Kiss 361.]; 1848: hidutcza [Kvtel 58.]; 1852–1857: hídutcza [Jakab I. 37.]; 1865: hidutcza [Páncz 4., 10.]; Hid utcza [Páncz]; 1869: Hid ut[cza] [Bodányi]; 1888: Hid utcza [Kv88]; 1893: Hid utcza [SAKcs]; 1894: Hid utcza [Mach]; 1898: Wesselényi [Miklós] utcza. Az 1848. május 28-án Kolozsvárt kimondott unió alkalmával "Egy a népbôl inditványozá, s a tömeg határozattá emelé, hogy a’ hidutczát, hol Wesselényi [Miklós] szálla volt: Wesselényi utczának nevezzék". A szabadságharc bukása után a névváltoztatásra csak 1898-ban, a forradalom kezdetének 50. évfordulója alkalmával került sor. [Kvtel 58.]
1901: "A közuti vasut Wesselényi Miklós utczai vágányának rendezésére vonatkozó jelentés" [KvLt 1901. 21389.]; 1903: Wesselényi Miklós utcza [KLKk, térkép]; 1913: Wesselényi utcza [Cs13]; 1916: Wesselényi Miklós utcza [Kv16RÁ]; 1917: Wesselényi utca [Cs17]; 1923: Calea Regele Ferdinand (’Ferdinánd király út’) [Br 91., 104.]; 1933: Calea Regele Ferdinand [OF 32., 39.]; 1937: Calea Regele Ferdinand [Br37]; 1940: Wesselényi [Miklós] utca [Kvut]; 1942: Wesselényi utca [Kvutjegyz 20.]; 1945: Wesselényi utca; Str. Dózsa György utca [Kvut]; 1957: Str. Dózsa Gheorghe — Dózsa György utca [Kv 184., 194.]; 1964: Str. Dózsa Gheorghe — Dózsa György utca; Str. Gheorghe Doja; 1999: Str. Gheorghe Doja; Str. Regele Ferdinand [Kmth].
A Szamos — kolozsvári nevén Nagyszamos — fölötti híd eredetileg nagyjából ott állt, ahol ma. Ezt Nagy- vagy Óhídnak nevezték. — Nagyhíd, Óhíd.
Felvonható híd nem csupán a Hídkapu elôtt,
a Kisszamoson (Malomárok), hanem minden kaputorony elôtt, a várárok fölött létezett. Ezért az utca névadója nem ez a kis, hanem a Szamos fölötti jóval nagyobb híd, a város legjelentôsebb hídja lehetett. Szász neve Bruckgass vagy Brukgass volt.Késôbb németesítve Bruckengassenak is írták.
Máig is tanulságos — elsôsorban a polgármesteri hivatal egynyelvûség mellett kardoskodó, 2004 júniusáig önkényeskedô vezérei számára — a XVI. századi városi tanácsnak a Kisszamos (Malomárok) vagy inkább a Szamos egykori hídján lévô feliratos táblája kapcsán, a kétnyelvû feliratokhoz való viszonyulása. Az idô tájt, amikor a kolozsvári szászság elmagyarosodása még tartott. 1580: "Az my az Magyar irast illeti Az hydon Miert hogy az zaz nemzet vel hogy valamy p[rae] rogatiuat kewanna maganak Az magiar Nemzet kin megh haborodot Az Zaz Nemzet Nem Akarwa[n] valamy dissensiora Joewendoere is okot adny Az unio elle[n] vegeztek eo keg[el]mek hogy zazul is vgya[n] Azon igeket faragyak meg, az varas kolchjege[n] Azonkeppe[n] egieb koezenseges Momentu[m]oko[n] ha egyk Nemzetnek nielwe otth vagio[n] Az massyke is legien otth" [KvLtTanJk V/3.228a].
Mai olvasata: Az mi az magyar írást illeti az hídon, miért (’mert’) hogy az szász nemzet fél, hogy valami prerogativát (’kiváltságot’) kívánna magának az magyar nemzet, kin (’amin’) megháborodott (’megütközött’, ’megbotránkozott’) az szász nemzet, nem akarván valami dissensióra (’nézeteltérésre’) jövendôre is okot adni az unió (’az 1458-ban kötött egyezség, egyetértés’) ellen, végezték (’határozták’) ô kegyelmek (’a tanács’), hogy szászul is ugyan azon igékkel faragják meg [az illetô feliratot] a város költségén azonképpen egyéb közönséges momentumokon (’építményeken’, ’létesítményeken’), ha egyik nemzetnek nyelve ott vagyon, az másiké is legyen ott.
Az utca végében állt a Hídkaputorony, az északi fal legjelentôsebb, és egyben a város egyik legfontosabb tornya és kapuja. Itt bonyolódott a Hidelve, ezen túlmenôn a Szilágyság felé menô, illetôleg onnét jövô forgalom. Építésének pontos ideje ismeretlen, csupán annyi bizonyos, hogy 1405 után, az 1400-as évek elején épült. A torony egyik köve, amelyikbe 1477 van bevésve, a Történelmi Múzeum kapualjában látható. — Hídkapu, Lakatosok tornya.
Az 5., a 7., valamint a 25. szám alatt, az udvar végében ott állnak az Óvárt kerítô városfal maradványai.
A 19. számú házban, a kapu alatt jobbra befalazott reneszánsz ajtókeret látható. Párkánya közepén pajzs, benne ötvös építôre valló kehely. Ennek két oldalán BK névjegy és 1643. A párkány felirata:
VIRTUTEM PRIMAM ESSE PVTA COMPRESCERE LINGVAM
’Az erények elseje féken tartani a nyelvet’ (Kelecsényi Gábor fordítása [Kvár -143.]). Az ajtóba utólag építési táblát helyeztek:
Építette
RUCSKA LAJOS
1892
A 25. szám alatt, a kapualj udvari bejárata fölött kopott betûs emléktábla van. Felirata:
EZ A KÖ TÉTE(-)
TET(t) 1839 OKT[...]
AZ 1830. ESZT(endô).BEN.MÁJ(us). 1. NAPJÁRA VI(r-)RADÓLAG. ÉJFÉL UTÁN1 ÓR(a)K(or). TÁMA(d)T. RÉMITÔ. TÛZÁLTAL 14 HÁZAK ELÉG(-)TE EMLÉKÉÜL MELLYEKKÖZT. E HÁZ(a)T. LEGTÖB(b)
ROMLÁS. ÉRTE.
Az utca jobb oldalán, az egykori 5. (mai 6.) szám alatt állt a Quárta-ház. — Quárta-ház.
Híd utca szorosa. A Híd utca elsô bal oldali, az Óvárba vezetô mellékutcája, a mai Kornis utca (Émile Zola) vagy második jobb oldali mellékutcája, a Szappany utca bejárata lehetett. — Kornis utca, Óvári szoros, Óvárra menô sikátor, Szappany utcai sikátor, Zeugma.
1577: "Az hyd vcza zorossaba valo meg Rekedet foliam felol vegeztek eo kegmek, hog teob dolgay keozöt Byro vram zorgalmaztassa rea az korchioliast2 hogy tiztechya meg vagy fertalyt vettet eo kegme Rea, vagy penig egyeb vton meg chinaltathattya" [KvLtTanJk V/3. 140b–151b].
A Híd utcából nyíló sikátorként, szorosként kapta a nevét.
Híd utcai kapu — Hídkapu.
Híd utcai kis vashíd. A Híd utca végében, a Kisszamos (Malomárok) fölötti híd. Ezen a helyen, amikor az Óvár volt a város, föltehetôn már a XII., XIII. században, híd állt, itt vezetett az út a Szilágyságba. Ennek helyébe az 1960-as években épült a ma is álló vasbetonhíd. — Nagymalom elôtti fedett fahíd, Sörházhoz vezetô palló, Szappany utcai fahíd.
1896: "…a hid-utczai kis vashid…" [KvKözgyJk I/96].
Hídfô utca. A Szamos bal partján, a Zsidó, majd a Nagy utcától az Új utca elejéig vezetô utca.
1869: Hidfô ut[cza] [Bodányi]; 1894: Hidfô utcza [Mach]; 1899: Hidfô utcza [KvKözgyJk 1899. 111.]; Radák utcza [KvKözgyJk 1899. 111.]; 1914: Radák utca [Cim14 169.]; 1917: Radák utca [Cs17]; 1923: Str. Dacia [Br 85., 101.]; 1933: Str. Dacia [OF 38.]; 1937: Str. Dacia [Br37]; 1941: Radák utca [Kvát41]; 1945: Radák utca; Str. Dacia — Dácia utca [Kvut]; 1964: Str. Dacia — Dácia utca; Str. Dacia.
Nevét a Nagyhíd bal parti hídfôje elôtt vezetô utcaként kapta. — Nagyhíd.
Hídkapu. A városfal északi részén, a Híd (Wesselényi Miklós, Dózsa György) utca végén állt kapu, torony, a hidelvi hóstát és a Szilágyság felé vezetô út, az északi városfal egyetlen, a város egyik legjelentôsebb kapuja. Építésének pontos ideje ismeretlen, csupán annyi bizonyos, hogy 1405 után, az 1400-as évek elején épült. A torony egyik köve, amelyikbe 1477 van bevésve, a Történelmi Múzeum kapualjában látható. Ez az évszám föltehetôn bôvítési és erôsítési munkálatra utal. A tornyot a lakatoscéh gondozta és védelmezte. Az 1869. évi térképen név nélkül még rajta van [Bodányi]. Körülbelül a mai fôposta bejárata elôtt állt. — Híd utca, Lakatosok tornya.
1567: az hid kapu [Élô 18.]; 1570: "Ad Restauracionem ponti Hyd kapw" (’a hídkapu hídjának helyreállítására’) [KvLtSzám 1/XIII. 344.]; 1571: "in porta Hyd vcza vocata" (’a Híd utcainak nevezett kapuban’) [Élô 18.]; 1573: az hid kapw [EMSzT VI. 146.]; 1582: "hidkapu hydyaba" [Élô 18.]; 1586: "Az Hid kapw emelchioie Vasazasa" [EMSzT V. 62.]; 1588: "Veottem Syweges Gergeltol az Hyd Capunak hydya Tengely fayat p(ro) f. 1 d. 20." [EMSzT V. 103.]; Hidwcza kapw [EMSzT V. 64.]; 1597: "hosztak [...] ket Gerendat az hid kapuhoz az eggikbwl chinaltak az Emelczw walwiat [emeltyû vályuját], Az Masikbwl az Emelcszwnek az ostorat" [EMSzT V. 103–104.]; 1598: "Kwn Jakab hyd kapubelj darabanth" [EMSzT V. 103.]; 1603: szamosi kapu (’hídkapu’) [SzEt 381.]; 1606: "Gellyén Imre [...] bíró uram adta kezünkbe az kolcsot és úgy mentünk Hid-kapura" [Kveml 102.]; 1610: "az fejedelem, Báthory Gábor [...] Hidutca-kapun ismét kiment" [Kveml 141.]; 1611: "az Hidkapunál, Borbély Györgynél leszállván" [Kveml 129.]; 1622: "az papokat Hid-kapun kikísérték az ezerhatszázhárom esztendôben" [Kveml 153.]; 1623: "extra portam Hid Kapu vocatam" (’a Hídkapunak nevezett kapun kívül’) [Jokl II. 258.]; 1631: "25 Januarii. Mene el ônagysága [Rákóczi György] az Hid-kapun ki" [Kveml 161.]; 1645: "ez ket fogoly [...] fenyes nappal [...] az [...] hid kapura menuen" [EMSzT V. 104., 404.]; 1649: Az Lakatosok Tornia [Élô 28.]; 1701: "Hidkapun kivül a malommal szemben" [Jokl I. 402.]; 1704: "25. [Septembris] [a Kômáltetôrôl a kurucok] igen kezdtek be az városba hozzánk lövöldözni [...] a Hid kapuban egy muskatélyost is meglôttek volna" [KKv I. 260–261.]; "A sáncot másnap a Hid-kapuhoz viszik és keményen lövik a várat" [Kveml 243.]; 1718: "a Hid Kapu elôtt, a nagy hid mellett, az hol most az úgy nevezett barom piatz vagyon" [Kvtel 31.]; 1723: "Kolozsvári Hid kapu elôtt a Vár mellett" [Kvtel 119.]; 1730: "Hid kapu belsô gémjehez 3 ölös kötélért Den. 15" [EMSzT V. 104.]; 1785: "az hid kapu elöt a Barom Piaczon levö szeglet ház" [Kvtel 31.]; 1839: "A belvárost vastag kôfal keríti, melyen több kapu van: mint a monostori, Szén utcai, Tordai, Közép utcai, Magyar utcai és Híd utcai." [KKv I. 333.]; 1845: "A Clausenburg bejáratát védô erôdített kapuk közül a legérdekesebb a Szamos mellett levô Hídtorony. Épségben megmaradt. [...] tömören, feketén, még mindig meglévô, az átkelést megakadályozó erôs láncaival fölszerelve megôrizte egy számunkra már távoli kor jellegét, melynek kevés emléke található fel a magyar városokban." [Auguste de Gerando, KKv I. 343.]; 1845 körül: "A belvárosnak a külvárosokkal való közlekedésére születésem idejében [1815] részint nagyobb kapuk, részint gyalogosok számára úgynevezett kisajtók szolgáltak. Ilyenek voltak: a Közép, Magyar, Híd, Monostor és Torda kapu s a Széna, Király, Szentegyház, Szappany utcai és Óvári
kisajtó." [KKv I. 330.]; 1865: "Ha a hidutczán végig megyünk, elôttünk áll a hidkapu" [Páncz 10.]. 1870: "Hallom, hogy a hidkaput effective bontják. Elég scandalum" [Élô 18.].
A kaputornyon 1580-ban elhelyezett, jelenleg a Dózsa György utca 34. számú ház sarkán, a Kisszamos (Malomárok) hídja fölött látható emléktábla a Hídkapu elôtti Kisszamos-híd építésérôl szól:
C(hristophorus)
(címer)
B(athori)
(’’)
REGNANTE ILLVSTRIS(s)IMO PRINCI[PE] CHRISTO(-)
PHORO BAHTORI. DE SOMLIO. VAIVODA
TRANSILVANIÆ. ET SICVL
(orum) COM(ite):
TOMA BVDAI PRIMAR(io). ET STEPHANO.
PVLACHER REGIO. VRBIS IVDICIBVS.
PROCVRANT(ibus).
VALE(ntini) COL(osvari). SZEKE
(ly) IAKAB
LADIZ(lao) BREIB(er). PVBLICIS CIVITATIS
EXPENSIS HIC PONS CONSTRVCTVS
EST:
1 5 8 0.
’Somlyai Báthori Kristóf / méltóságos fejedelem, / erdélyi vajda és a székelyek ispánja / uralkodása alatt / Budai Tamás fô- és Pulacher / István királybírósága idejében / gondoskodván róla / Kolozsvári Bálint, Székely Jakab, / Breiber László, épült e híd / a város költségén 1580’ (Jakab Elek fordítása [Jakab II. 232.]) 3
1580 táján a Hídkapunál volt a város rézdobja, amellyel a delet jelezték [Kvtel 58.].
A városi tanács 1868-ban elhatározta eltávolítását. 1870–1872-ben bontották le.
Hídkapu felvonóhídja. A Hídkapu külsô, északi oldalán, a Kisszamos (Malomárok fölötti felvonóhíd. Reggel, kapunyitáskor leengedték, este, kapuzáráskor felvonták.
1589: "veottem 2 Kotellet az Hyd Cappúra a kyuel az hydat fel vonzak" [EMSzT V. 96.]; 1592: "vettem Esmeg Az hiidt kapûbely hiidthoz 2 Erog kettelett kyûel Az hydott fel vonzak" [EMSzT V. 96.]; 1625: "Hid Kapunak az fel vono hidgia meg bomolua[n] […] hoztanak hozza 6. zal zep egienes Teolgi fat […] f 3 d 90" [EMSzT V. 96.]; 1684: "tudunk egy Szallast mely vagyon az Varos fundusan Hid kapui fel vono hid felet az garadicson felyül" [EMSzT V. 96.].
Hídkaputoron — Hídkapu, Híd utca.
Hídmalom. A Hídkapu közelében, a Kisszamos (Malomárok) bal partján, a Malom utca elején állt egykori malom — Nagymalom.
1866: "Varga Póli [meghalt a] hid-malomba" [Élô 19.].
Hjúszton. A Majális utca tetején, bal oldalt lévô számítástechnikai központ, illetôleg a vele átellenben épült diáknegyed neve. Obszinak is mondják [Lôwy Dániel és Mester Gábor közlése].
A Hjúszton az amerikai ûrkutatási központ, Houston nevébôl, az Obszi a Csillagvizsgáló út román nevébôl, az Observatoruluiból való.
Hodãi (hodãi n fn ’hodály’, ’juhakol’). A Szentgyörgyhegyi út bal oldalán, a villamos végállomás és kocsiszín között északra nyíló rövid zsákutca. Az 1990-es években kezdett kialakulni.
2000: Str. Hodãi [Kv00].
Nevét a hatóság adta. A román hodãi a magyar hodályból való, ez viszont a bolgár (oda) és török (odaia) eredetû román odaie, odãi (1. n fn nép ’szoba’, ’helyiség’; 2. rég ’lakás’; ’ház’; 3. rég, táj ’tanya’; 4. rég, táj ’kis gazdaság’; 5. rég, táj ’marhakarám’; ’kaliba’) átvétele.
Hodos, Ion Iosif. A Kövespad északi szélén, a kavicsbánya fölött, az A. Bogdán, prof. utca folytatásában az Aurel Isac (Gyárfás Jenô) utcáig vezetô Pillangó-telepi utca. Az 1920-as évek vége felé kezdett kialakulni.
1933: Str. Iosif Hodos [OF 29.]; 1937: Str. Ion Iosif Hodos [Br37]; 1941: Észt utca [Kvát41]; 1945: Észt utca; Str. Damjanich utca [Kvut]; 1957: Str. Damjanich utca [Kv 184., 194.]; 1964: Str. Damjanich utca; Str. Inãu (’Ünôkô’, a Radnai-havasok második, 2280 m magas csúcsa); 1968: Str. Inãu [Cj68]; 1980: Str. Inãu [Cj80]; 2000: Str. Inãu [Kv00].
Nevét a hatóság adta.
Hold utca. Két utca:
1. A Tordai út jobb oldalán, a Csillagvizsgáló utca után nyíló elsô és második utca, a Göncöl és az Üstökös közti utca. 1940-ig a Meteor utca része. Ekkor külön utca lett. 1945-ben ismét a Meteor utcához csatolták — Meteor.
1941: Hold utca [Kvát41].
Nevét a hatóság adta.
2 — 3. Lunei (Hajna -negyed).
Holdvilág utca. A Felsô-Szén (Trefort, Babes) utca végén kialakult kis térrôl, a Kôkert (Hasdeu) és a Kert (Pasteur) utca között, a Felsô-Szén utca folytatásában nyíló utca. Elsô említésekor a Külsô-Felsô-Szén utca folytatásának tekintették, és így is nevezték. Késôbb az Akasztófa-domb felé vezetô utcának a Kôkert utcánál kezdôdô részét Holdvilágnak nevezték [Kvtel 58.]. Az 1848-ig kivégzôhely Akasztófa-domb felé kaptató utca és a végén szétágazó kisebb utcák a szegénysorú, a város peremére szorult, illetôleg újonnan betelepülôk negyede volt — Külsô-Felsô-Szén utca.
1827: "Külsô Szén vagy Holdvilág uttzában" [Kvtel 58.]; 1852–1857: holdvilágutcza [Jakab I. 37.]; 1869: Hold világ utcza [Bodányi]; 1876: Holdvilág utcza [Páncz1876], a Gyep utca fölött is; 1888: Hold világ utcza [Kv88]; 1894: Holdvilág utcza [Mach]; 1914: Holdvilág utca [Cim14 168.]; 1917: Holdvilág utca [Cs17]; 1923: Str. Lunei (lunã n fn ’hold’) [Br 88., 98.]; 1929: Str. Prof. Marinescu [Cj29]; 1933: Str. Prof. Marinescu [OF 36.]; 1937: Str. Prof. Marinescu [Br37]; 1941: Holdvilág utca [Kvát41]; 1945: Holdvilág utca; Str. Prof. Marinescu utca [Kvut]; 1964: Str. Prof. Marinescu utca; Str. Prof. Marinescu.
Neve talán összefügg azzal, hogy a városból hazatérô munkásembernek a helyenként meredek hegyre kaptató utca olyan hosszúnak tûnt, mintha a holdba, népiesen a holdvilágba, a ’fénylô hold’-ba vezetne. Ezt esetleg az is befolyásolta, hogy az újhold kora esténként, a munkából való hazatéréskor, adott idôben az utca fölött látható. Nagy István szerint "Holdvilágos esténként az aljból feltekintve, a holdba látszik érni, s lehet azért is nevezték el róla a régiek" [NIK 108.].
Holdvilág-újtelep. A Holdvilág utca és a Pásztor utca (Csobán sikátor) közti Grébli-kertet a tulajdonos vénkisasszonytól — aki a Holdvilág utca és a késôbbi Hôgyes utca sarkán álló házban (ahol az élelmiszerüzlet, most kocsma van) lakott — az I. világháború elôtt Holdvilág utcai iparosok megvásárolták, fölparcelláztatták, új utcát építettek ide, amelynek Holdvilág-újtelep lett a neve [Kovács Ferenc közlése]. Az utcát akkoriban Hôgyes Endrérôl nevezték el [id. Asztalos Lajos közlése].
1910-es évek eleje: Hôgyes Endre utca [id. Asztalos Lajos közlése]; 1933: Str. Aron Florian [OF 28.]; 1937: Str. Aron Florian [Br37]; 1941: Hôgyes Endre utca [Kvát41]; 1945: Hôgyes Endre utca; Str. Ciprian Porumbescu utca [Kvut]; 1964: Str. Ciprian Porumbescu utca; Str. Ciprian Porumbescu.
Holló utca. A Csaba utca bal oldalán északra nyíló, kezdetben a második, késôbb a negyedik, a vasút felé vezetô utca. Az 1900-as évek elején alakult ki.
1914: Holló utca [Cim14 168.]; 1916: Holló utcza [Kv16BI]; 1917: Holló utca [Cs17]; 1923: Str. Petrovici [Br 90., 98.]; 1933: Str. Petrovici [OF 36.]; 1937: Str. Petrovici [Br37]; 1941: Holló utca [Kvát 41]; 1945: Holló utca; Str. Corbilor — Holló utca (corb h fn ’holló’) [Kvut ]; 1964: Str. Corbilor — Holló utca; Str. Zizinului (’Zajzon’).
Nevét a hatóság adta.
Homokos. Kávézó a Dózsa György utca elején, bal oldalt, a 13. szám alatt, az 1960-as évek végétôl az 1980-as évekig. Cégtáblája szerint Tosca.
Nevét arról kapta, hogy a feketét forró homokba merített réz ibrikben készítették [Lôwy Dániel közlése].
Honterus utca — 2. Grivitei.
Honvéd utca — Külsô-Közép utca.
Honvéd kaszárma — Honvédlaktanya.
Honvédlaktanya. A Külsô-Közép (Honvéd, Budai Nagy Antal) és a Felsô-Kereszt (Kereszt, Székelyhadosztály, Pitesti) utca sarkán álló épület, a császár és királyi, ún. közös hadsereg melletti magyar honvédség laktanyája 1919-ig — Katonai laktanya, Laktanyák, Szent György-laktanya.
1888: Honvéd kaszárma [Kv88]; 1893: M[agyar]. kir[ályi]. honvédlaktanya [SAKcs]; 1894: Honvéd-laktanya [Mach].
A Honvéd utca nevét e laktanyától adta a hatóság.
Horatiu. A Kajántói út jobb oldalán, a Nádas után, jobb oldalt nyíló negyedik, a porcelángyár melletti utca. Az 1930-as években kezdett kialakulni. P. Bortes 1937. évi térképén szaggatott vonal jelzi, neve nincs.
1940: Str. Horatiu [Kvutjegyz 16.]; 1941: Szalárdi utca [Kvát41]; 1945: Szalárdi utca; Str. Jan Huss utca [Kvut]; 1964: Str. Jan Huss utca; Str. Jan Huss.
Nevét a hatóság adta.
Horea —1. Csaba utca; 2. Nagy utca; 3 — Szamosfalva.
Horea, Closca, Crisan. A Rákóczi út elején, a Napoca szálló elôtti kis tér neve.
1999: P-ta Horea, Closca si Crisan [Kmth].
Nevét a hatóság adta.
Horea, Closca, Crisan emlékmû. A Rákóczi út és a Türr István utca eleje között, a Napoca szálloda elôtt 1974-ben felállított emlékmû. Ion Vlasiu alkotása [GKv 246.] — 2. Három tetû.
Horia — Csasaba utca.
Horthy Miklós — Nagy utca.
Horthy Miklós-park — Csikós-kert (Kolozsmonostor).
Horticultorilor — Micsurin utca.
Hossu, Iuliu, cardina — Fürdô utca.
Hosszú utca. Két utca:
1. A Belsô- és a Külsô-Magyar utca másik, a szászok által használt neve — Magyar utca, Külsô-Magyar utca.
1453: Platea Longa (’hosszú utca’) [Kvtel 58.]; 1598: Longa [KvLtSzám 8/II.16.]; 1599: Longa extra (’külsô hosszú’) [KvLtSzám 8/VI.20]; 1712: Longa intra Moenia (’falon belüli hosszú’); Longa extra Moenia (’falon kívüli hosszú’) [Kvtel 58].
Nevét hosszúsága miatt kapta (1 km).
2. A Széchenyi tér keleti végébôl nyíló, északkelet felé, a Pap utcáig vezetô, viszonylag hosszú utca. Az 1888. évi térképen csak a Puszta és a Lôrinc utca találkozásáig vezet. Ezen túl Gázgyár u tca — Gáz utca, Gázgyár utca.
1852–1857: hosszu utcza [Jakab I. 37.]; 1865: Hosszu utcza [Páncz]; 1869: Hoszu ut[cza] [Bodányi]; 1876: Hosszu utcza [Páncz1876]; 1888: Hosszu utcza [Kv88]; 1894: Hosszu utcza (csak a Puszta utcáig) [Mach]; 1903: Hosszu utcza (a Pap utcáig) [Stein]; 1914: Hosszu utca [Cim14 168.]; 1917: Hosszu utca [Cs17]; 1923: Str. Londrei [Br 88., 98.]; 1933: Str. Londrei [OF 36.]; 1937: Str. Toma G. Masaryk [Br37]; 1941: Hosszú utca [Kvát41]; 1945: Hosszú utca; Str. Masaryk utca [Kvut]; 1964: Str. Masaryk utca; Str. Ploiesti.
Nevét viszonylag hosszú volta miatt kaphatta.
Hosszú-Szappany utca. A Kurta-Szappany (Dávid Ferenc) utcából kezdetben csak jobboldalt, 1940-tôl baloldalt is nyíló elsô, a Szappany utca végéig vezetô utca — Elsô-Szappany utca, Felsô-Szappany utca, Görbe-Szappany utca, Kôfalsori-Szappany utca, Külsô-Szappany utca, Kurta-Szappany utca, Szappany utca.
1831: Szappany-utcza [JEv88.I]; 1845: Hosszu Szappany utcza [Kvtel 59.]; 1852–1857: hosszu szappanyutcza [Jakab I. 37.]; 1869: Hoszu Szapan ut[cza] [Bodányi]; 1894: Hosszu szappan utcza [Mach]; 1899: Hosszu-Szappany utcza [KvKözgyJk 1899. 111.]; Brassai utcza [KvKözgyJk 1899. 111.]; 1914: Brassai utca [Cim14 167.]; 1917: Brassai utca [Cs17]; 1923: Strada Baron L. Pop [Br 90., 95.]; 1933: Str. Baron L. Pop [OF 34.]; 1937: Str. Baron L. Pop [Br37]; 1941: Brassai utca [Kvát41]; 1945: Brassai utca; Str. Gutenberg utca [Kvut]; Str. Brassai utca; 1964: Str. Brassai Samuel; 2000: Str. Brassai Sámuel [Kv00].
1945-ben elôbb Gutenberg lett, de csak rövid idôre, mert azután visszakapta Brassai nevét, mert a Szappany utca lett Guten berg — Szappany utca.
Az utca végétôl kissé jobbra állt a városfal félkör alakú Kis vagy Kerek kisbástyája. Ennek kis ajtaja volt veszély esetén a városban tartott állatállomány egyetlen ki-bejárata. A bástyát az ún. hátulsó céhbeli mészárosok, a hentelérek védelmeztek. Állítólag Básta György építtette [Kvtel 59.] — Hentelérek tornya, Olaszfokos bástya.
Megkülönböztetô Hosszú- jelzôjét azért kapta, mert a Kôfalsori-Szappany után ez volt a leghosszabb Szappany utca. Annak ellenére, hogy az idô tájt nem keresztezte az akkori Kurta-Szappany utcát, tehát nem a Görbe-Szappany görbületétôl, hanem a Kurta-Szappanytól kezdôdött.
Hosta — Szép Ilonka utca.
Hófehérke és a hét törpe. A Bocskai (Gyôzelem, A. Iancu) tér északi felében, a görögkeleti templom mögött, a 2. Ukrán Frontnak a város 1944. október 11-i ún. felszabadítása során elesett katonái emlékére 1945 tavaszán harckocsis emlékmûvet állítottak. Ezt az 1989. december 22-i fordulat után, 1990 ôszén eltávolították. Helyébe 1996. május 9-én román katonai emlékmûvet állítottak. Ezt a nôi alak és a tôle jobb és bal oldalt álló, kb. fele-kétharmad akkora katona-alakok alapján tréfásan a címszóban említett néven emlegetik.
Hóhérok hídja. A Téglás utca egykori végén épült Szamos-híd. Költségvetését 1908-ban fogadta el a városi tanács, "különösen a gazdaközönség érdekeit véve figyelembe" [Pill 117.]. Nevét a hóhéroknak is nevezett sintérekrôl, gyepmesterekrôl kapta, akiknek itt, a város egykori határában, már az elsô híd építése elôtt tízholdnyi telepe volt. A városi bizottsági jegyzôkönyvben egy 1882. évi bejegyzés arról tudósít, hogy "a tanács megbizatik, miképp az ebfogás módjában eddig követett nappali kegyetlen és irtózást keltô állatkínzás helyett […] más megfelelôbb eljárás hozassék bé" [Pill 117–118.]. 1941-ben a gyepmesteri hivatal a Téglás utca 93. szám alatt volt. Azóta az utca elérte a Szent György-hegy alatti utat, új, széles híd épült a régi helyére, de a híd neve máig fennmaradt.
Hóhérok rétje. A Szamos jobb partján, a Nádas torkolatával átellenben, ettôl délre fekvô határ. 1948 után a csiszolóanyag-gyár, a Carbochim telephelye. Ugyanez késôbb Svábok rétje. ? Svábok rétje, Carbochim.
1865: Hohérok rétje [Páncz].
Hója. Erdô, késôbb telep:
1. A várostól északnyugatra, a Törökvágástól nyugatra magasodó hegy és a gerincét, északi lejtôjét borító erdô, továbbá délre nézô oldala, ahol századokig szôlôt termesztettek.
1564: "montis Hoÿa vocatj" (’a Hójának nevezett hegy’) [Jokl II. 78.]; 1582: "enged megh [...] ez eg theó zeoleot en Neked Howaiabol [houaja] Akar kettheot Aggiak erette" [KvLtTörJk 4/1.21.]; 1584: Hoiaban [Élô 19.]; 1613: "2 Octobris. Visszaszálla az Báthory tábora Kolozsvárnál Hója alá Bethlen Gábor elôl" [Kveml 146.]; "minthogy urunk ôfelsége táborával az hó[j]ai szelôhegy alá ad 2 diem Octobris jövén" [Kveml 130.]; 1628: "Hoyaban Az felseo Lábban ualo fel hold iutot Kis Annanak" [Élô 19.]; 1645: "Az hojai ket hold Zeoleo" [KvLtTörJk VIII/4.]; 1651: "az Fenesy és hojai hegjben" [Élô 19.]; 1665: "vagyon Hójában egy hold szôlôm" [Kveml 197.]; 1689: "holya ér fénék nevü hegyen" [Élô 19.]; 1704: "die 14 Martii. [...] Amint általûzik a kurucok [a] rácokat, lovas németeket a vízen Hója felé" [Kveml 287.]; "Die 14 Junii. [...] Hojja felôl való berek széliben orozkodának fel" [Kveml 291.]; 1736: "az mint az Hóján Monostorról átaljön az út" [Ap 161–162]; 1766: "Kis Hoja nevezetü helly" [Élô 19.].
Tulogdi János szerint neve szláv eredetû, jelentése ’bekerített lólegelô’ [KvSz II. 2., 141.]. Az ukrán hvoja jelentése ’fenyves’, de itt ôshonos tölgyerdô van, s a név sem az ukránból, sem a délszlávból nem magyarázható [Janitsek Jenô közlése]. A német Heu [haj] ’széna’, a holland hooi [hój] ugyancsak ’széna’, hooien [hójãn] ’szénát gyûjt’. Eszerint elképzelhetô, hogy a tatárjárás után, a szászok betelepítésekor a hegy délre nézô lejtôjén még fû nôtt, kaszáló volt, és csak késôbb ültették be szôlôvel, de a hegyoldalnak a szénával kapcsolatos neve továbbra is fönnmaradt. Utólag, a könnyebb kiejtés végett a hooi [hój] hója lett. A déli lejtôn, a Kányafô közelében a szárazságkedvelô árvalányhaj ma is megtalálható, bennebb, a város felé, a kertek felsô végében ma is csak fû nô.
2. Telep az 1940-es évek e lején. ? Hójahegy-telep, Hója tanya.
1944: Hója [Hely944 341.].
Nevét az erdôrôl kapta.
Hójahegy-telep. A Hója-hegyen az 1800-as évek végén, az 1900-as évek elején kialakult telep. 1902-ben 147 [Hely902 722.], 1944-ben 333 lakosa [Hely944 268.] volt.
1902: Hójahegy telep [Hely902 868.]; 1913: Hójai tanya [Hely913 796.].
Hójai tanya ? Hójahegy-telep.
1 prerogativa ’elôjog, kiváltság’;
2 korcsolyás: ’különbözô munkákat végzô bérmunkás’ [EMSzT VII. 239.].
(Folytatjuk)
1. Amikor halottakat is feltámasztottak
temetôi kápolnában
Az 1585-ben megnyílt Házsongárdi temetônek több mint 300 éven át nem volt kápolnája, ahová a halottakat felravatalozhatták volna. A temetési szertartás egy része a halottasháznál zajlott le, a halottakat ott ravatalozták fel, s onnan kísérték a halottaskocsit a városon keresztül a temetôi sírhelyig, ahol a szertartás befejezôdött.
A temetôi kápolnát 1879-ben építették három ravatalozóhelyiséggel. Eleinte csak azokat temették a kápolnából, akiknek nem volt hozzátartozójuk, akik ismeretlenként hunytak el. Lassan szokott hozzá a város polgársága, nem beszélve az arisztokráciáról, hogy a halottakat temetô kápolnájába ravatalozzák és onnan temessék.
Mivel a halottas kápolna a város kezelésében mûködött, a polgármester és a városi tanács hatáskörébe tartozott a kápolna használatának szabályait lefektetni. Egy, a polgármesteri hivatal által kiadott nyomtatvány, amely "Szabályrendeletet Kolozsvár szab. kir. város köztemetôjében levô halottas csarnok használatáról" elnevezést viseli, megszabja a temetkezési kápolna használatát. A szabályrendelet 16 paragrafusból áll és 1898. február 25-én adták ki Albach Géza polgármester aláírásával. A rendelet leszögezi: a halottas csarnok rendeltetése az, hogy az oda önként vagy kötelezôleg szállított holttestet közszemlére tegyék ki mindaddig, amíg eltemetésre kerül. A csarnokban kötelezô volt kivinni minden olyan holttestet, amelyet hozzátartozói lakásában az élôktôl elkülöníteni nem lehetett, vagy ha az elhalálozás kórházban történt, s a halott hozzátartozói megfelelô halottas házzal nem rendelkeztek. Innen kellett temetni a más városból vagy faluból a városi temetôbe temetkezés céljából beszállított halottakat. Ismeretlen hullát nyitott koporsóban közszemlére kellett tenni.
A rendelet olyan elôírásokat is tartalmaz, amelyek ma megmosolyogtatják az olvasót.
Mivel a temetô kuriózumairól beszélünk, a szabályrendelet mai szemmel nézett igen érdekes paragrafusai a 8., 9., és 10. Ezek elôírják az esetleges tetszhalottak felélesztésének kötelezettségét. E célból minden ravatalt számmal jelöltek meg. Hogy egy esetleges tetszhalott eltemetését megakadályozzák, minden ravatalra elhelyezett halott egyik kezének valamelyik ujjára kötelezô volt zsinórt kötni, azt a temetô ôrszobájába bevezetni, ott a zsinór másik végére egy érzékeny csengôt felszerelni, és a ravatal számával ellátni. Ha valamelyik tetszhalott ébredezni kezdett, és megmozdult, a mozdulat következtében a zsinórt meghúzta, és megszólaltatta a temetôôr szobájában a zsinór végén lévô csengettyût. Ilyenkor a temetôôr azonnal megállapíthatta a megmozdult halott ravatalának számát, és köteles volt minden további nélkül az illetô számú ravatalhoz-koporsóhoz sietni, ahol meg kellett kezdenie a halott felélesztését, és mindaddig folytatnia, amíg az idôközben értesített hatósági orvos vagy mentôállomás kiküldöttje megérkezett, és a felélesztést befejezte. Ám a temetôôrnek tisztában kellett lennie, hogy ilyen esetben mi a teendôje, mit és hogyan kell cselekednie, hogy a felélesztés sikeres legyen. Ezért az élesztési módozatokra vonatkozó ismeretek megszerzésére tanfolyamot kellett hogy végezzen, s errôl a tiszti fôorvos által kiállított bizonyítvánnyal kellett hogy rendelkezzen.
Bizony nem akármilyen temetôôröket alkalmaztak akkoriban, még a halottak feltámasztásához is kellett hogy értsenek, nem beszélve az egész napi és éjjeli megfeszített szolgálatról-figyelemrôl, a csengô megszólalását várva. Érdekes volna megtudni hány esetben szólalt meg a csengô, és álltak talpra a halottak a bevezetett módszer eredményeképpen. Talán azért volt szükség erre a metódusra, mert a halál beálltát nem is orvosok, hanem úgynevezett halottkémek állapították meg, akiknek nem voltak meg a kellô ismereteik a haláleset kétséget kizáró megállapítására. A halottkémeknek egy olyan kimutatást kellett kitölteniük, amely "a halott neve", a "halál oka" és az "észrevételek" rovatokat tartalmazta. Egy anekdóta szerint a halottkém ezt az iratot így töltötte ki: a halott neve: "Nagy János", a halál oka: "bunkósbot". Észrevételek: "Nem vette észre, mert hátulról ütötték le".
II. Ki volt Becsek Miklós?
A Szabadság 2003. évi július 1-jei számában Máthé János Érdekességek a Házsongárdi temetôben címmel Betsek (Becsek) Miklósnak és feleségének, Kovács Sárának a temetô II. C. parcellájában fellelhetô tumbájáról, koporsókövérôl emlékezik meg, megjegyezve, hogy nincs tudomása arról, ki is lehetett az 1791-ben elhunyt Betsek Miklós.
Kilétére vonatkozó adatot dr. Török István A kolozsvári Ev. Ref. Collegium története címû mûvének I. kötetében találunk. Itt van leírva az, hogy a Református Fôkonsisztórium 1776-ban a kolozsvári Református Kollégium és a kolozsvári református egyház közös javainak, birtokainak kezelésével Betsek Miklóst bízta meg tiszttartói minôségben. Tevékenységétôl remélték, hogy az ajtoni, kötelendi és fejérdi, az egyház és a kollégium közös tulajdonában lévô fôbirtokosoktól nagyobb jövedelmet fognak elérni. 1798-ban még tiszttartóként mûködött Betsek, de nemsokára a kollégium értesítése nélkül elbocsátották állásából, "s helyére a pazarlásáról ismeretes, elszegényedett Újhelyit tették, akitôl nem várhatnak semmi biztosítékot a történhetô károk fedezésére."
Feleségérôl, Kováts Sáráról is említést tesz Török István a fent idézett mû III. kötetében. Az alapítványtevôkrôl közölt névsorában találunk rá Betsek Miklósné Kováts Sára nevére, aki 1803-ban 480 magyarforintos alapítványt tesz kollégiumi alumniumokra (ösztöndíjakra), minden bizonnyal (a kor szokása szerint) az 1791-ben elhunyt férje emlékére.
A Becsek család jelentôs szerepet játszott azután is a kolozsvári Református Kollégium és református egyház életében. A család egyik tagját, Becsek Lajos törvényszéki bírót az 1898. évi egyházkerületi közgyûlés a református kollégium egyik gondnokává választotta meg, egyidejûleg tagja volt az egyházkerület igazgatótanácsának is. Becsek Lajos 1909. február 10-ig töltötte be a kollégiumi gondnoki tisztet, amikor más elfoglaltságára hivatkozva lemondott.
Ennyit Becsek Miklósról és a Becsek családról. A Becsek Miklós tumbáját illetôleg remény van arra, hogy a Házsongárd Bizottság ezt is pártfogásába veszi, és megmenti a pusztulástól.
III. Temetési szokások a református kollégiumban
A kolozsvári Református Kollégium diákjai elhunyt tanáraik, diáktársaik, egyházi vezetôk, vagy kérésre mások, fôleg fôurak temetésein is részt vettek, s a részvételnek a kollégium törvényei szervezett formát adtak.
Bizonyos esetekben díj ellenében, más esetekben ingyenesen történt a temetésekre való kijárás. A nagyobb tanulók közül úgynevezett "temetô diákokat" választottak, ezeknek vezetôje volt a "funerum praeses" (temetési felelôs, elöljáró), aki minden diák temetési díjából 2 krajcárt kapott. 1847-ben például a tanári kar határozata alapján az ingyenes temetésekre való kimenetelre nyolc diákot választottak meg, akik közül négy állandó tag volt, ezek minden temetésre kötelesek voltak kimenni, s ezért diligentián (a tanulási idôszak alatt) egy-egy cipót kaptak naponta fizetésként. A másik négy diák képezte a tartalékot, akik akkor voltak kötelesek a temetésekre kimenni, ha ugyanazon napra két ingyenes temetés esett. A pénzes temetésekre is ezeknek a diákoknak volt kizárólagos elsôségük, s csak akkor mehetett az ilyen alkalmakra a másik diák, ha a szükség úgy kívánta.
A temetéseken vagy hivatalból, vagy meghívásra részt vett ka ollégium énekkara is. A diákságnak az ingyen vagy fizetéses temetésre való kijárását-kiküldését a tanári kar és az elöljáróság mindenkor rendeletekkel szabályozta. 1859 márciusában elöljárósági vezetéssel szabályozták az ifjúság temetéseken való részvételét. A határozat szerint, ha az egész iskola ifjúsága meghívásra a tanárokkal és a tanítókkal együtt vett részt a temetésen, a meghívók 50 forintot voltak kötelesek fizetni a kollégiumnak. Kisebb temetésért egy-egy tanulónak 4 garas járt.
Ha a harmóniát (így nevezték akkor az énekkart) is meghívták, az legalább 12 énekesbôl kellett hogy állon, s egy ének elôadásáért az énekvezérnek 6, minden egyes énekesnek pedig 1–1 forintot kellett fizetni.
Ha az ifjúságot fáklyák vitelére is felkérték, egy-egy fáklyavivô fizetése 50 krajcár, de csak akkor vállalkozhatott erre a gimnáziumi tanuló, ha a temetésen a gimnázium is képviseltette magát.
Falura való kiszálláskor a városi temetések díjának kétszeresét kapták a temetôdiákok, s gondoskodni kellett étkezésükrôl, valamint a temetés helyére való elszállításukról.
Bizonyos esetekben ingyen vonultak ki a temetésekre a diákok, például olyankor, amikor az elhunyt a kollégiumnak legalább 25 forintos alapítványt tett, vagy 500 forintot hagyományozott, de a kimenetelen kívül egyéb szolgálatért a hozzátartozók ebben az esetben is fizetni tartoztak. Ellenben ha az elhunyt vagy annak családja legalább 100 forintos alapítványt tett, vagy 1000 forintot hagyományozott, minden, a kollégium részérôl történô temetési szolgáltatás ingyenes volt. Teljesen ingyenesen végeztek a kollégium diákjai minden szolgáltatást az elöljáróság tagjainak, a kollégium tanárainak és a tisztviselôinek, valamint a kolozsvári unitárius kollégium és a sebészeti akadémia tanárainak temetésén.
A pénzes temetésekbôl befolyó 50 forintos díjakat a tanári kar szegény, de jól tanuló gyermekek közt jutalomként osztotta ki.
Háromszázkilencven éve, 1614-ben halt meg Csejte várában ecsedi Báthory Erzsébet grófnô, a külföldön talán legismertebb, bár nem legrokonszenvesebb magyar asszony.
A hírneves Báthory család ecsedi ágából származott, apja Báthory György, anyjának testvére Báthory István fejedelem, lengyel király volt. 1560 augusztusának elején született Nyírbátorban, gyermekkorát az ecsedi kastélyban töltötte. Tizenegy éves korában jegyezték el a nála öt évvel idôsebb Nádasdy Ferenc gróffal, a házasságra 1575-ben, fényes külsôségek között került sor. (Még II. Miksa császárt is meghívták, aki az utazás veszélyeire hivatkozva kimentette magát, de pazar nászajándékot küldött.)
A férj a Pöstyén közelében fekvô csejtei kastéllyal és a körülötte fekvô 12 faluval kedveskedett feleségének, holott az állítólag még lány korában a kelleténél szorosabb kapcsolatba került egy paraszttal. A nem kívánt következményt, egy lánygyermeket eltüntették, a kamaszlányt pedig — betegségre hivatkozva — a család egyik kastélyában tartották az esküvôig szigorú ôrizet alatt. A rendkívül bátor és rendkívül kegyetlen Nádasdytól rettegtek a törökök, akik "fekete bégként" emlegették — feltételezések szerint Erzsébet férje módszereit és eszközeit is használta késôbb jobbágyaival szemben. Ura gyakran és sokáig volt távol, a magányos és zárkózott asszony feltûnôen kevés emberrel tartott kapcsolatot, ezért lehetett késôbb a legendák titokzatos hôse. A házasságból öt gyermek született, közülük kettô fiatalon meghalt, Erzsébet 1604-ben özvegyült meg.
Báthory Erzsébetrôl már férje életében is furcsa mendemondák terjengtek, ezek szerint okkult tudományokkal foglalkozott, szolgálókat kínzott. Férje halála után állítólag az öregedéstôl félve durva praktikákhoz folyamodott. A legenda szerint, amikor megütött egy haját fésülés közben megrántó lányt, annak vére a kezére fröccsent, és úgy érezte, bôre szebb lett, s azt hitte, megtalálta az örök fiatalság titkát. A lányt megölte, megfürdött vérében, s majd azt is igazolva látta, hogy e célra a szüzek vére a legalkalmasabb. Ettôl kezdve nem volt megállás: birtokán összefogdostatta a szüzeket, akiket különféle kegyetlen kínzásoknak vetett alá, megkorbácsolt, megcsonkított, majd lábuknál fogva felakasztott és vérüket vette. Sôt, ivott is a vérbôl, kezdetben aranyserlegbôl, késôbb már egyenesen testükbôl. Amikor a környékbeli lányok elfogytak, akadémiát létesített a kastélyban nôi szeretôjével, az ide küldött lányokkal hasonlóképpen végzett. Állítólag elfogásáig hatszáznál is több áldozat vére száradt a lelkén.
A birtokán visszavonultan élô Nádasdynét, akit már többen bepanaszoltak az udvarnál, 1610. december 29-én tartóztatta le személyes ellensége, Thurzó György nádor. Eljárást indítottak ellene, amelynek során komornái és cselédei a kínvallatás hatására beismerô vallomást tettek. Ôket egy héttel késôbb lefejezték, vagy máglyán elégették, a gazdag és befolyásos családból származó Báthory Erzsébetet per és ítélet nélkül a csejtei várban befalazva tartották fogva haláláig. Itt halt meg elborult elmével, 54 évesen, 1614. augusztus 21-én.
Báthory Erzsébet ügyében szabályszerû perre nem került sor, bár ezt maga a király is szorgalmazta. A vádlott korai halála mindenkinek kapóra jött, mivel bûnösségét nem sikerült bebizonyítani. Mai szemmel nézve koncepciós perrôl beszélhetünk, hiszen az igazi kérdéseket fel sem tették, a vádat bizonyítottnak tekintették, a cáfoló iratokat és leveleket figyelmen kívül hagyták. A több száz áldozat eleve lehetetlenség, a hírhedt vérben fürdés pedig (az emberi vér gyors alvadása miatt) technikailag sem kivitelezhetô.
Báthory Erzsébet alakja és sorsa, persze, azóta is izgatja a tudósok és még sokak fantáziáját: a köztudatban még mindig nôi Drakulaként, vérszívó szadista szörnyetegként él, legfeljebb azon vitatkoznak, vámpírnak vagy vérfarkasnak tekinthetô-e. A tárgyilagosabb történészek úgy vélik, hogy a valóban labilis idegzetû asszony politikai bûnügy áldozata lehetett. Thurzó nádornak vagyonára fájt a foga, de az is elképzelhetô, hogy és/vagy a Báthoryak elleni sértôdöttsége és hiúsága késztette a nagy visszhangot kiváltó perre. (Báthory Erzsébet unokatestvére, Báthory Gábor akkor erdélyi fejedelem volt.) A vámpír-legendák magyarázatául a parasztoknak nyújtott, vagy nyújtani kísérelt orvosi ellátás eltúlzása szolgálhatott, hiszen akkoriban gyógyítás céljából is metszettek és égettek ki sebeket, vágtak eret. Alakja itthon és külföldön is számos irodalmi mû, vers, regény és film ihletôjéül szolgált, hiszen együtt van benne titok, vágy és erotika, szadizmus és szexualitás.
A Kolozs megyei RMDSZ Területi Választási Bizottság a hétfôi sajtóértekezletén elhangzottak esetleges félreértelmezhetôségével kapcsolatban a következôket pontosítja:
Képviselôjelölt vagy szenátorjelölt lehet az a személy, aki teljesíti az Alkotmány 37. cikke által megállapított megválaszthatósági feltételeket, valamint tagja az RMDSZ területi szervezetének, illetve az illetô területen mûködô valamely társult szervezetnek, és a tisztségre valamely helyi szervezet, a platformok vagy valamely társult szervezet jelöli. Az egyéni jelölés benyújtásához legkevesebb 100 RMDSZ -tag támogató aláírása szükséges. A támogatóknak szintén az illetô területi szervezethez kell tartozniuk, és csak egy jelöltet támogathatnak aláírásukkal.
Nem lehet jelölt az a személy, aki a 2004-es helyhatósági választásokon polgármesteri, alpolgármesteri, megyei tanácselnöki vagy alelnöki mandátumot szerzett, nem tagja az illetô területen mûködô valamely RMDSZ szervezetnek, illetve országos vagy területi szintû társult tagnak; a hírszerzô szolgálatokkal kapcsolatosan nem feddhetetlen múltú; a parlamenti, illetve a helyhatósági választásokon más párt, illetve szervezet színeiben indult. Ugyanaz a személy nem lehet egyidôben képviselôjelölt és szenátorjelölt.
A közvetlen választáson szavazati joggal rendelkeznek azok az elôválasztás napjáig 18. életévüket betöltô és a választási szervezô szervezet területén állandó lakhellyel rendelkezô polgárok, akik RMDSZ-tagok, vagy valamely társult szervezet tagjai, vagy magyarigazolvánnyal rendelkeznek, illetve eleget tesznek a magyarigazolvány megszerzése feltételeinek. A szavazás a személyi igazolvány felmutatásával történik. A helyszínen a szavazókról pótlista állítható össze.
A szavazásra jogosult polgárok szavazatukat csak az állandó lakhelyük szerinti településen adhatják le.
2004. szeptember 21. Kolozsvár
Kolozs megyei Területi Választási Bizottság
|
Váltóiroda |
Euró (Vétel/Eladás) |
Dollár (Vétel/Eladás) |
Forint (Vétel/Eladás) |
|
Macrogroup (Fôtér 23., Sora, Bolyai u. 8., Szentegyház u. 4.) |
40 800/41 100 |
33 600/33 900 |
162/165 |
A Román Nemzeti Bank mai árfolyamai: 1 euró = 41 143 lej, 1 USD = 33 616, 1 magyar forint = 167 lej.
Egy fiú lakótársat keres. Telefon: 551-950. (0022)
Németországban tartózkodott, német nyelvdiplomával, tapasztalattal rendelkezô fiatal tanárnô felkészítek érettségire németbôl, illetve nyelvórát tartok IX–XII. osztályosoknak. Ár: 100 000 lej/alkalom (másfél óra). Telefon: 0742-770340.
A Real Madrid vezetôi hétfôi tanácskozásukon elfogadták a labdarúgócsapat edzôjének, Jose Antonio Camachónak a lemondását.
A spanyol sztáregyüttest mindössze négy hónapig irányító szakember vasárnap döntött a távozás mellett, miután több kritika érte ôt, illetve tanítványait a gyenge idénykezdés és elsôsorban a mutatott játék miatt.
— Elfogadtuk a lemondását, ám Camacho a jövôben is a klubnál fog dolgozni. Azt is szeretném bejelenteni, hogy a gárdát az eddigi segédedzô, Mariano Garcia Remón vezeti majd az Osasuna elleni keddi bajnokin — mondta Florentino Perez elnök a rendkívüli elnökségi ülés után. — Nem átmeneti megoldásról van szó, azt akarjuk, hogy Remón az idény végéig vagy még tovább maradjon a posztján. Már Carlos Queiroz távozásakor felmerült, hogy ô legyen az utód, de akkor ez a terv még nem valósult meg. Ô olyan mint Vicente del Bosque: igazi madridi.
Az 54 éves Remón 1971 és 1981 között 177 bajnoki és 27 európai kupameccsen ôrizte a madridiak hálóját. Hét bajnokságot, három Király Kupát és két UEFA-kupát nyert a csapattal. A Dinamó Kijev elleni parádés alakításért, az "Ogyessza macskája" becenevet kapta.
A lemondott vezetôedzô, aki 1973 és 1989 között 414 bajnokin játszott a Real Madridban, korábban már ült a kispadon: 1998. június 11-én írt alá, majd 23 nappal késôbb otthagyta a "királyi gárdát", mert összerúgta a port Lorenzo Sanz elnökkel. Camacho a Real utóbbi 25 éves történetének egyetlen edzôje, aki önként távozott a vezetôedzôi posztról, ráadásul kétszer is.
Az elmúlt szezonban nagy csalódásra trófea nélkül zárt csapat a mostani kiírást két nehézkes bajnoki gyôzelemmel kezdte, ám szerdán a Bajnokok Ligája elsô fordulójában 3–0-ra kikapott a Bayer Leverkusentôl, majd szombaton bajnokin 1–0-ra az Espanyoltól.
A MU nyerte a rangadót
A Manchester United 2–1-re legyôzte az FC Liverpoolt az angol labdarúgó-bajnokság hatodik fordulójának zárómérkôzésén. Az összecsapás hôse az elmúlt hetekben még gyenge formában futballozó Mikael Silvestre volt, aki két szöglet után is bevette Jerzy Dudek kapuját. A hazaiaknak a gyôzelem mellett is volt okuk az ünneplésre, hiszen ezen a találkozón tért vissza nyolc hónapos eltiltásából Rio Ferdinand, aki nagyszerûen irányította a manchesteriek védelmét. A válogatott klasszis azért kapott ilyen súlyos büntetést, mert nem jelent meg egy doppingellenôrzésen.
Sir Alex Ferguson együttesében 600. alkalommal lépett pályára Ryan Giggs.
A bajnokság állása: 1. Arsenal 16 pont, 2. Chelsea 14, 3. Everton 13, 4. Bolton Wanderers 11, 5. Tottenham Hotspur 10 (4–2), 6. Middlesbrough 10 (11–10), ..., 8. MU 9, ..., 12. Liverpool 7.
A sok sérülés képezi a legnagyobb gondot a Kolozsvári CFR-Ecomax együttesének a vasárnapi, Konstancai Farul elleni találkozó elôtt — derült ki a klub szokásos heti sajtótájékoztatóján, amelyen Iuliu Muresan klubelnök és Pászkány Árpád fôtámogató válaszolt a sajtó kérdéseire. A klub vezetôsége elmondta: a Pitesti-i Arges FC elleni múlt pénteki találkozón számos alapember szenvedett kisebb sérüléseket, a sorból azonban magasan kiemelkedik Kolaszinacs lábtörése.
A szerb középpályást egyébként a tegnap megmûtötték, az orvosi beavatkozás másfél órát tartott és komplikációk nélkül zajlott le. A sérült csontot "rúddal" és csavarokkal erôsítették össze, amit körülbelül egy év után szednek majd ki a lábából, de optimális esetben 6 hónap múlva már ismét játszhat. A labdarúgó még 7–12 napot tölt a kórházban, a varrások kiszedéséig, ezt követôen mankóval már járhat, de nem léphet még a lábára. Körülbelül három hónap múlva már ránehezedhet, 4 hónap múlva elkezdheti az edzéseket, és 6 hónap múlva visszatérhet a pályára. Mindez elméletben, s mint mondtuk, optimális esetben.
A vártnál lassabban halad sajnos Turcu felépülése is izomszakadásából, ôt a tegnap Bukarestben vizsgálta ki a válogatott orvosa. Rosszel már edz ugyan, de nem teljes erôvel, Baston pedig edzésen szenvedett izomhúzódása miatt nem léphet pályára. A legnagyobb baj azonban az, hogy Kolaszinacs és Turcu középpályásokat nemigen van kivel helyettesíteni. Erre Vintilã Marius lehet az egyik lehetôség, a Steauát és Aradi UTA-t is megjárt 22 éves középpályás egyelôre próbára érkezett Kolozsvárra. Egyébként — mint kiderült — a klubot valósággal bombázzák a menedzserek focista-ajánlatokkal.
A klub továbbá a védekezésben szeretné kiküszöbölni a még létezô hibákat, és arra próbál megoldást találni, hogy miként tekinthetik meg a klub rajongói az együttes azon idegenbeli találkozóit, amelyeket a Kolozsvárott nem fogható Telesport adó közvetít — a tévéadó és a kábeltévé-társaságok ugyanis továbbra sem jutottak megegyezésre. A klub vezetôsége — egyelôre a következô fordulóra — megegyezett a tévétársasággal, így mintegy 3 x 4 m-es kivetítôn a kolozsváriak is élôben láthatják a mérkôzést. Egyelôre azonban még nem lehet tudni, hogy hol lesz elhelyezve a kivetítô: a stadionban, a Bocskai (Avram Iancu) téren, vagy esetleg máshol, az elképzelést mindenesetre a városháza is támogatja.
Egyébként a klub képviselôi újságírói kérdésre viccesen megjegyezték: ha a stadionban lesz a kivetítô, nem számolnak fel belépôt, bár végül is nem lenne rossz ötlet: az Arges FC elleni mérkôzésre amúgy is mintegy 3 ezren mentek be jegy nélkül, hiszen a kimutatás szerint 2514 jegyet értékesítettek, miközben a lelátókon 5-6 ezren voltak…
A következô két fordulóban — a Farul és a Sportul ellen — egy-egy döntetlenben és gyôzelemben reménykednek a vasutasok, akik közül Mãrginean, Toma és Oncicã is már három sárgalapnál tart, vagyis közel állnak az egyfordulós eltiltáshoz.
A CFR-Ecomax legénysége egyébként szombaton délután öt órakor repülôvel indul Konstancára, ahol a Scala Hotelben száll meg.
A férfi Bajnokok Ligájában a Fotex KC Veszprémmel került azonos kvartettbe a litván Granitas Kaunas, miután kettôs gyôzelemmel búcsúztatta a holland Fiqas Aalsmeert. A Pick Szeged és a Konstanca egy csoportba került.
A férfi BL csoportjai:
A-csoport: FC Barcelona (spanyol), Vardar Szkopje (macedón), Pick Szeged, Konstancai MKK;
B-csoport: RK Zagreb (horvát), Montpellier (francia), Zaporozsje (ukrán), Conversano (olasz);
C-csoport: GOG Gudme (dán), Gorenje Velenje (szlovén), Csehovszki Moszkva (orosz), Bresztszkij Meszkovo (fehérorosz);
D-csoport: Wisla Plock (lengyel), Celje Pivovarna Lasko (szlovén), Crvena Zvezda Belgrád (szerb-montenegrói), Portland San Antonio (spanyol);
E-csoport: Pfadi Winterthur (svájci), Kolding (dán), Ciudad Real (spanyol), Izvidac Ljubuski (bosznia-hercegovinai);
F-csoport: THW Kiel (német), Sävehof (svéd), Creteil (francia), Haukar Hafnarfjördur (izlandi);
G-csoport: Fotex KC Veszprém, TBV Lemgo (német), Sandefjord (norvég), Granitas Kaunas (litván).
H-csoport: Flensburg-Handewitt (német), Banik Karvina (cseh), Metkovic (horvát), Tatran Presov (szlovák).
A játéknapok: október 9. vagy 10., 16/17., 23/24., 30/31., november 6/7. és 13/14.
A kvartettekben minden csapat három-három hazai és idegenbeli mérkôzést vív. Az elsô és második helyezettek bejutnak a decemberi nyolcaddöntôbe, míg a harmadikok átkerülnek a KEK nyolcaddöntôjébe. A negyedik helyezettek számára befejezôdik a kupaidény.
A nôi BL-ben a Gyôri Graboplast ETO KC — ahogy az várható volt — a svájci Amicitia Zürichet gond nélkül kiejtô ukrán Motor Zaporozsje ellen mérkôzik a 16 közé jutásért. Az elsô összecsapást október 9-én vagy 10-én, a gyôri visszavágót pedig egy héttel késôbb rendezik. A Zilahi Silcotub kemény ellenfelet, a spanyol CB Mar Valenciát kapta, az elsô találkozót a szilágysági városban rendezik, visszavágó egy hét múlva lesz a már említett idôpontban.
Nôi Nemzeti Liga
A második forduló hétfôi zárómérkôzésén a Zilahi Silcotub 34–21 (18–10) arányban felülmúlta Dévai U-Remin együttesét.
További eredmények: Posta Câlnãui Astral–Kolozsvári U-Jolidon 36–30 (mint már korábban megírtuk), Temesvári Universitatea–Dévai Cetate SK 27–27, Konstancai Tomis–Brassói Rulmentul 23–17, Galaci Otelul–Nagybányai Selmont 21–22, Karácsonkôi (Piatra Neamt-i) HCF–Râmnicu Vâlcea-i Oltchim 23–30 és Roman-i HCM–Bukaresti Rapid-CFR 27–30.
A táblázatot négy százszázalékos együttes, a Silcotub, az Oltchim, a Rapid-CFR és Tomis vezeti, az U-Jolidon a 12. helyen áll, egyelôre pont nélkül.
A harmadik fordulót szeptember 25–26-án rendezik a következô párosítás szerint: U-Jolidon–Otelul, Rapid-CFR–Silcotub, Dévai U-Remin–Temesvár, Oltchim–Roman, Selmont–Piatra Neamt, Rulmentul–Astral és Cetate–Tomis.
Férfi Nemzeti Liga
Hétközi fordulót rendeznek a férfi élvonalban, a 3. játéknap párosítása szerdán: Jászvásári Politechnika–Kolozsvári Armãtura-U-Agronomia, Resicabányai UCMR Universitatea–Szucsávai Universitatea Bucovina, Târgu Jiu-i Lignit–Konstancai HCM, Bukaresti Steaua–Ploiesti-i Uztel, Medgidiai MSC–Piatra Neamt-i HCM, Bukaresti Dinamó Baumit–Brassói Dinamó és Temesvári Universitatea Poli-Izometal–Nagybányai Minaur HC.
A-osztály
A másodosztályban Kolozs megyét képviselô Tordai Potaissa két fordulón van túl, elôbb nagyarányú vereséget szenvedett idegenben a Mehedinti Delignit HC-tôl, majd Tordán szoros küzdelemben legyôzte a Besztercei MSC-t.
Eredmények: 1. forduló:
Segesvári HC–Nagyszebeni ISK 37–30, Nagybányai Cuart SK–Segesvári ISK 43–24, Nagyváradi MSC–Petrozsényi Stiinta Instal KSK 36–24, Nagyszentmiklósi Unirea–Élesdi HC 10–0 (játék nélkül), Szászsebesi MSC–Szatmárnémeti Unió 30–20, Mehedinti–Potaissa 31–20 és Beszterce–Lugosi MSC 30–18; az Aradi Safilar HC szabadnapos volt; 2. forduló: Potaissa–Beszterce 23–22, Unió–Mehedinti 28–22, Petrozsény–Nagyszentmiklós 33–30, Segesvár–Nagyvárad 21–40, Nagyszeben–Nagybánya 26–25, Safilar–Segesvár 17–29; a Sebes és a Lugos szabadnapos volt, az Élesd visszalépett a bajnokságból.
A keddi zárónap eredményeitôl függetlenül a vendégek megnyerték az októberi sakkolimpiára készülô magyar és német férfi válogatott budapesti összecsapását.
Az öt forduló részeredményei: Magyarország–Németország 1–5, 4–2, 2–4, 2–4, 1–5 — így az állás: 20–10 a németek javára.
A hattagú csapatok keddig tartó összecsapásán mindkét együttes minden játékosa az ellenfél valamennyi sakkozójával összeméri tudását.
Kétszáz fa különbséggel verte meg a férfi bajnokság múlt hét végi fordulójában az Aranyosgyéresi Sodronyipar-CFR a Szinajai Carpati Mefint, a végeredmény 3465–3265 fa (egyéniben 5–1) volt. Részeredmények: Cornel Popa–Florin Marin 595–515, Dumitru Bese–Marius Manea 614–554, Kirizsán Albert–Dan Negutescu 538–531, Ioan Figlea–Cãtãlin Lungu 601–558, Grigore Blaga–Marin Ene 575–537 és Zenkó Alpár–Petrut Mihãlcioiu 542–570. A találkozót a marosvásárhelyi Ilie Hosu vezette.
Sorozatunkban (a negyedik rész 15-én jelent meg) olyan eseményeket, történeteket elevenítünk fel, amelyek nélkül szegényebb lenne Kolozsvár sportélete.
A Viadaliskola (V.)
Az intézet elnökségét báró Jósika Lajos vállalta, aki szívvel és lélekkel vallotta és tanította, hogy a magyar ember nem a születés, de a nevelés által válik nemessé. Ekkor már az iskola Vívoda néven mûködött.
Báró Jósika Lajos a XIX. század egyik kiemelkedô alakja volt. A római katolikus státus világi elnökeként anyagilag támogatta nemcsak az egyházat, hanem a piarista gimnáziumot is. A kolozsvári Róm. Kath. Nilvános Nagy-gymnasium 1859–1860-as tanévi határozatok jegyzéke alapján megtudhattuk, hogy a tanári kar b[áró]. Jósika Lajos ur ô nagyságának, erdélyi cs[ászári]. k[irályi]. kamarás és a sz[ent]. István rend lovagjának, ama jótékonysága és nemes szíve szép bizonyitványáért, mellyel testgyakordai részleteit a Kolozsvári rom. kath. nagy-gymnasiumnak nagylelküleg odaajándékozni méltoztatott, a szülôk és tanuló ifjuság nevében háláját nyilvántatni elhatározá. 1883-ban az elsô kolozsvári atlétikai klub, a KAC felkérte, fogadja el a klub elnöki tisztségét. 1891-ben hunyt el, a Házsongárdi temetô Jósika- kriptájában nyugszik.
Felvetôdött az ötlet, hogy az intézmény alakuljon újra részvénytársasággá. Ekkoriban a vezetôség felvetette a tornászat és a lövészet meghonosításának kérdését is, s igény volt egy állandó tornateremre, mely megfelelt e tevékenységeknek. Ezért 1872-ben 378 darab 100 forintos részvényt bocsátottak ki, s a Kolozsvár elöljárósága által adományozott telken, a Széchenyi téren, felépítették az új, korszerû tornavívodát.
A kolozsvári fiúlíceumok (Római Katolikus, Református és Unitárius Kollégiumok, a Polgári Fiú Gimnázium, valamint a Fiú Tanítóképzô) szerzôdést kötöttek a tornavívodával a torna rendszeres tanítása érdekében. E szerzôdés értelmében az iskolák befizette pénzösszeg ellenében a vívoda tornatermet és testnevelô tanárt biztosított. A Vívodában Nyárádi Lajos tornamester tartotta a testgyakorlat órákat, míg a vívást Tompa Mihály köz- és váltóügyvéd tanította.
Az 1873-ra befejezett épület emeleti részén mûködött az 1848-as történelmi és ereklyemúzeum, amelynek helyiségeit az elsô világháború után a román néprajzi múzeum vette át. Az épületet az 1930-as években lebontották, helyén ma a piaci vásárcsarnok áll.
(Folytatjuk)
Killyéni András
Az oldalt szerkesztette: Póka János András
A Szabadság
Internet változatát
a Hungarian Human Rights Foundation készítette
Copyright © Szabadság - 2004 - All
rights reserved -