2004. szeptember 25.
(XVI. évfolyam, 225. szám)

Várhatóan 10 ezer jogosulttal nô a fûtéspótlékot igénylôk száma Kolozs megyében — tájékoztatta lapunkat a munka- és családügyi minisztérium kolozsvári igazgatósága. A növekedést az eredményezi, hogy a kormány megemelte a jogosultak körét meghatározó jövedelem-határértékeket. Újdonságnak számít, hogy idén a segély folyósításának rendszerébôl kiiktatták a helyi önkormányzatokat, az ügyintézést teljes mértékben a szaktárca kolozsvári igazgatósága bonyolítja le.

A kormány idén személyesen szólította meg a fûtéssegélyre jogosult családokat. A szaktárca Dan Mircea Popescu munka- és családügyi miniszter kézjegyével ellátott levéllel együtt borítékolta és küldte ki azt a formanyomtatványt is, amelyben a jogosultaknak igényelniük kell a támogatást. Az útmutató szerint a családoknak legkésôbb október 10-ig kell postázniuk a személyes adataikat és a jövedelmüket tartalmazó ûrlapokat. A családoknak a formanyomtatvánnyal együtt kapott kisebb méretû borítékban kell visszaküldeniük az ûrlapot, ellenkezô esetben nekik kell fizetniük a postai költséget.

A dokumentumon fel kell tüntetni a család összes jövedelmét, különben borsos büntetést róhatnak ki a hatóságok. Utólagos jövedelemmódosulásról öt napon belül kell értesíteni a minisztérium kolozsvári igazgatóságát. Kedvezô válasz esetében a jogosultak a jóváhagyó irattal együtt biztonsági jelekkel ellátott értékjegyeket kapnak. Barna színûeket a távfûtési rendszerhez csatoltak, kék színûeket pedig a gázzal melegítôk vehetnek kézhez. Az értékjegyeket csak egyszer, idén októberben lehet igényelni, ezek november–március hónapokra vonatkoznak.

Az értékjegyekkel — az ebédjegyek mintájára — a közköltséget lehet kifizetni, a fogyasztás teljes értéke, valamint a jegy közötti különbözetet kézpénzzel kell pótolniuk a jogosultaknak. Idén az is újdonságot jelent, hogy a támogatást egész évre fel lehet osztani, ezt azért vezették be, hogy a téli hónapok számlái ne terheljék meg olyan nagyon a kisjövedelmûeket. (lásd a táblázatot)

Georgeta Moldovan, a szaktárca kolozsvári igazgatóságának ügyvezetô aligazgatója elmondta: 47 ezer jogosultnak küldtek formanyomtatványt Kolozs megyében, mivel tavaly ennyien vették igénybe a kormány segélyét. Becslése szerint a támogatásban részesülôk köre 10 ezerrel bôvülhet, mivel idén megnövelték a jövedelem-határértékeket. Az újabb jogosultaknak a lakótársulásnál kell kérniük a formanyomtatványokat.

Hosszabb ideig igényelhetô majd a fûtéstámogatás, ha a parlament jövô héten elfogadja Böndi Gyöngyike RMDSZ-es parlamenti képviselô javaslatát. A törvényhozó indítványozta, hogy az év többi hónapjaiban is, és ne csak november–március között igényelhessék a támogatást. A képviselô a Szabadságnak elmondta: Hargita, Szucsáva, de az ország más megyéiben is elôfordul, hogy nem csak a szóban forgó öt hónap alatt csökken fagypont alá a hômérséklet, hanem októberben vagy áprilisban is fûtésre szorulnak az emberek. — Fölösleges ezt minden évben külön kormányrendeletekben szabályozni, eleve lehetôvé kell tenni a mostani jogszabályban — érvelt a törvényhozó. Böndi Gyöngyike optimista kezdeményezésének elfogadását illetôen, közölte: nem hiszi, hogy a módosítás elakadna a parlament elôtt, mivel korábban mind a szakbizottságban, mind a cikkelyenkénti vitában elfogadták javaslatát.

TÁBLÁZAT

Borbély Tamás

A szemerkélô esô ellenére is szép számú ünneplô gyûlt össze szeptember 24-én délután a Farkas utcai református templom elôtti terecskén: a kolozsváriak szívének oly kedves Szent György-szobor betöltötte századik életévét. Ebbôl az alkalomból helyezték el talapzatánál az emlékezés és tisztelgés koszorúit.

Az egybegyûlteket Dáné Tibor Kálmán köszöntette az eseményt szervezô Erdélyi Közmûvelôdési Egyesület nevében. Elmondta: az ünneplés tárgyát képezô középkori gótikus szobormásolat immár 100 esztendeje Kol ozsvár ékessége, és akárcsak Fadrusz János híres Mátyás-szobra, ez is szimbólumává lett a városnak.

Murádin Jenô mûvészettörténész ünnepi beszédében leszögezte: a Kolozsvárra érkezô turisták mindig megállnak a téren és az abból folytatódó utcában, amelyet a református templom mellett a református kollégium épülete is díszít, azé az iskoláé, amelyrôl Szabó Dezsô azt vallotta, hogy itt kezdôdött számára a tudás és az élet. A szobor mindenképpen fontos a város számára — tette hozzá a méltató, hiszen alkotói, Márton és György mester Kolozsvár szülöttei, akik ezzel a mûvel írták be nevüket az európai mûvészet történetébe. Munkásságukból jószerivel csak ennyi maradt fenn az utókor számára, hiszen a nagyváradi királyszobrok sajnálatos módon elpusztultak. A Szent György-szobor eredetije Prágában, a Szent György kolostorban található, másolatai pedig bôven akadnak, többek között Budapesten és Szegeden is látható belôle egy-egy példány. A kolozsvári másolat 100 évvel ezelôtt 2500 helyi polgár közadakozásából kerülhetett fel helyére. A szobor allegória: azt szimbolizálja, hogy az embernek élete folyamán mindig meg kell küzdenie a gonosszal, de mindig a világosság diadalmaskodik a sötétség fölött.

Ioan Sbârciu, a Képzômûvészeti Egyetem rektora rövid méltatásában úgy nyilatkozott: a kolozsváriak kötelessége, hogy megbecsüljék és megôrizzék ezt a remekmûvet, amely mûvészeti szempontból világszintre emeli a várost.

Az ünnepi beszédek után különbözô szervezetek helyezték el koszorúikat a százéves hôs lábánál: a Magyar Köztársaság Konzulátusa, az Erdélyi Magyar Közmûvelôdési Egyesület, az Erdélyi Múzeum Egyesület, az RMDSZ ügyvezetô elnökségének mûvelôdési fôosztálya, az RMDSZ Kolozs megyei szervezete, az RMDSZ Kolozs megyei küldötteinek tanácsa, a Kelemen Lajos Mûemlékvédô Társaság és az Amaryllis Társaság. A szobor születésnapi ünnepsége ma délelôtt 10 órától tudományos ülésszakkal folytatódik az Unitárius Püspökség Dávid Ferenc dísztermében.

Sándor Boglárka Ágnes

Pénteken Cseh Áron, Magyarország fôkonzuljának meghívására Emil Boc polgármester és két helyettese, Boros János és Adrian Popa hivatalos látogatást tett a külképviseleten.

Az egyórás eszmecsere során a magyar diplomata többek között a konzulátus tevékenységérôl számolt be, de kérésekkel is fordult a kolozsvári helyhatóság magas rangú illetékeseihez. Az egyik felvetett téma például a fôtéri székhely elôtti parkolás volt. A konzulátus azt szeretné, ha az intézmény alkalmazottai, de elsôsorban magas rangú vendégek számára a polgármesteri hivatal engedélyezné a parkolást az épület elôtt, ahol ez jelenleg tilos. Cseh Áron arról is beszámolt a polgármesternek és helyetteseinek, hogy az ingatlan földszintjén rövid idôn belül elkezdi mûködését az új vízumosztály.

A beszélgetés során a fôtéri régészeti kutatások kérdése is felmerült. Emil Boc polgármester úgy ítélte meg, hogy az ügyet a parlamenti és elnökválasztások után kell megoldani. Szerinte a voksolás elôtt nem érdemes felborzolni a választók kedélyét. Kifejtette, hogy minden valószínûség szerint a munkálatok jövô tavasszal kezdôdnek, a legvalószínûbb megoldást a jobb oldali gödör betömése és a középsô árok lefedése jelenti.

A pénteki látogatás nagyon fontos, ugyanis megalakulása óta — Gheorghe Funar expolgármester szélsôségesen nacionalista és magyarellenes politikája miatt — a konzulátus nem vette fel a kapcsolatot a helyhatósággal.

Kiss Olivér

A kisebbségek helyzetérôl szervezett marosvásárhelyi szemináriumon Varga Attila RMDSZ képviselô kijelentette: az RMDSZ nem támogatja a területi autonómia gondolatát, mivel az úgy mutat, mintha a magyarság által elutasított román nemzetállam fogalma helyett egy újabb, de kisebb méretû nemzetállamot hoznánk létre. Varga az autonómia alatt némi többletjogokat ért, ami a tömbben élô magyarságot kell hogy megillesse, tájékoztat a Mediafax.

KUPPÁN MÁRIA Futótûz címû verseskötetét mutatják be szeptember 28-án, kedden du. 5 órakor a Reményik Sándor Galériában (Kossuth/December 21. u. 1. szám). Közremûködik: Hary Béla, Hary Judit, Jancsik Pál, Vindis Andrea, Tyukodi Szabolcs, Kovács Emôke és Kovács Orsolya.

BAKOS ATTILA A Duna Evangéliuma (a magyar szakrális ôstörténet feltárása) címû kötetetének hétfôi bemutatója elmarad.

ÉVADNYITÓ ÜNNEPSÉGET tart a Római Katolikus Nôszövetség Szent Rafael köre és a Szent Gábor Ifjúsági Fórum szeptember 26-án, vasárnap 11.40-kor a Szentegyház (Iuliu Maniu) utca 2. szám alatti, I. emeleti székhelyén. Közremûködik Boér Ferenc, Daly Ágnes, Major Olga, Török Szilvia, Székely Mária, Szilágyi Ferenc és a Római Katolikus Pázmány Péter Gimnázium énekkara (vezényel Majó Julianna).

KAMARAZENE ESTET tartanak szeptember 28-án, kedden este 7 órai kezdettel az Unitárius Egyház tanácstermében (Brassai utca 6. szám). Közremûködik Kostyák Levente blockflötén és Kolcsár Péter zongorán. Az ôszi hangverseny mûsorán reneszánsz-, barokk-, klasszikus- és kortárs-mûvek szerepelnek. Minden érdeklôdôt szeretettel várnak.

NYOLC ERKEL-OPERA GYULÁN A KOLOZSVÁRI MAGYAR OPERA ELÔADÁSÁBAN címmel nyílik kiállítás vasárnap délután az opera elsô emeleti csarnokában, az évadnyitó elôadás bemutatója elôtt. Díszmeghívott Gedeon József, a gyulai Várszínház igazgatója.

KÓNYA-SERB JUDIT pasztelljeibôl nyílik kiállítás szeptember28-án 12 órakor a Fôtér 24. szám alatti Mûvelôdési Ház Excelsior Galériájában. A kiállító az Atelier 11 mûkedvelô képzômûvészeti csoport tagja.

TROMBÓZISOK MEGELÔZÉSE — ALVADÁSGÁTLÓ KEZELÉS címmel dr. Bódis György tart elôadást az Asztmaklub összejövetelén, szeptember 27-én, hétfôn du. 5 órától a Filantróp Alapítvány Szentegyház utca 2. szám alatti székhelyén.

SZÜRETI BÁLJUKAT TARTJÁK a Nyugdíjas klub tagjai szeptember 26-án, vasárnap du. 5 órától a Malom/Baritiu utca 16. szám alatti Tranzit Házban. A zenét Marton István szolgáltatja.

Székelyföld/szeptember
A kulturális folyóirat legfrissebb számából: Marno János, Filip Tamás, Nyírfalvi Károly versei; Gángoly Attila rövidprózái; Az elsô, a második, a fekete ember és a kékszemû (Burus János Botond elbeszélése); Cseke Péter emlékezése a 100 éve született László Dezsôre; Íráshasználat a 18. században Homoródalmáson (Oláh Sándor); Cigányok és magyarok az informális gazdaságban (Szabó Á. Töhötöm tanulmánya); Buda Ferenc köszönti a hatvanesztendôs Baghet Iskander fényképészt.

Nôk világa/szeptember
Az Unitárius Nôk Országos Szövetsége kiadványának legújabb számából: Mák és bor (Sigmond Júlia háborús emlékezése); Uniós gondolatok (Benedek Enikô jegyzete); Az ember azért szeret, hogy viszontszeressék... (Lukácsi Ildikó); Uram, adj erôt! (Adorjáni Gyöngyvér); Emlékmûavatás az anyanyelv és a magyar nôk tiszteletére (Zsakó Erzsébet); Ismerjük meg nagyjainkat — Csifó Salamonné Árkosi Veress Ilona (Zsakó Erzsébet); Kézimunkakiállítás Kolozsváron és Zsobokon (Zsakó Erzsébet); A "Lélekmadár" (Balázsné Székely Ilona); Köszöntô és köszönet (Molnos Éva ünnepi beszéde a korondi nôi kórus megalakulásának 20. évfordulóján); Az újszékelyi nôszövetség hétköznapjai (Jakab Borika); Háromszék-felsôfehéri köri nôegyleti találkozó (Andorkó Rozália); Harmónia és agresszivitás megjelenése a gyermekrajzokban (Bokor Ágnes).

Vasárnap
A katolikus hetilap szeptember 26-i számának tartalmából:

Márton Áron halálának közelgô évfodulója alkalmából két írás is a boldog emlékû püspök tiszteletére szolgál. Horváth István fôegyházmegyei fôtanfelügyelô Népnevelés Márton Áron püspök szellemében címmel a mártonároni örökérvényû gondolatokat idézi, míg Léstyán Ferenc Márton Áron és a vértanúság címmel a szentéletû püspök vértanúságra érdemes voltát fogalmazza meg.

A temesvári Szent György székesegyház jubileuma címmel Sipos Enikô a temesvári dóm 250 éves jubileumi ünnepségérôl számol be. Az ünnepségre a környezô egyházkerületekbôl és az egyházmegyék különbözô pontjairól érkeztek zarándokok. Az évfodulós szentmisén részt vett dr. Gyulay Endre szeged-csanádi és Huzsvár László nagybecskereki megyéspüspök, így a Bega-parti városban együtt ünnepelhettek az egykori csanádi egyházmegye három részre osztott területének fôpásztorai.

A Vasárnapban — egyebek mellett — felhívást olvashatunk a Csíksomlyón, október 4–6. között sorra kerülô lelkipásztori napokra, gondolatokat az Idôsek Világnapja kapcsán, a Hám János Iskolaközpontban lezajlott tanévkezdésrôl, a csíkszeredai Segítô Mária Római Katolikus Líceum tanévkezdésérôl, Böjte Csaba ofm tájékoztatóját az új tanév kapcsán, a temesvári egyházmegyében szeptember 1-jétôl érvényes helyezésekrôl, megemlékezést dr. Boga Alajosról, a gyulafehérvári egyházmegye egykori ordináriusáról, rövid megemlékezést Muzsi Jolán földrajztanárnôrôl, beszámolót a szentjobbi templombúcsúról, összefoglalót a nagyváradi hivatástisztázó táborról.

Az erdélyi magyar kultúra gyönyörû, gyôzedelmes ötven évének koronatanúja távozott Muzsnay Magda halálával. Nem volt, nincs, talán nem is lesz már még egy olyan ôrszem, aki azzal az elszántsággal rántotta volna ki hüvelyébôl fegyverét az ellenség közeledtére, mint ahogy Ô tartotta mikrofonját a Hallgatás, az Idô, a Feledés, az Elmúlás ellenében — haláláig. Hiszen halála elôtt tíz nappal is ott ült velünk a bánffyhunyadi Kós Károly-napok színpadán és nagyon sajnálom (talán megmenthettük volna ezzel a gesztussal?!...), hogy valamelyikünk nem ragadta ki a kezébôl s nem tartotta most az Ô szája elé a mikrofont, amikor a Vele készített beszélgetések történetét elmesélte, aztán még egyszer, utoljára, bekapcsolta a riportermagnót, s legértékesebb "palackjainak" egyikébôl kiengedte a szellemet: Kós hangját, amely/aki/ami túlélte a jilavai börtönt. (Minô zsigeri abszurditás: az ország legkegyetlenebb fogdájába számûzni az elnémult ha[ra]ngokat!) Mint ahogy túléltük mindannyian, barátaim, akik ott hányódtunk a betiltott kolozsvári rádió ARANYSZALAGTÁRÁNAK a tekercsein, amelyet Muzsnay Magda gyûjtött ötven éven át; lám csak, Aranyszájú Szent Jánosok lettünk mindahányan, mert a világ egyetlen hang-börtönében felmagasztosult minden szó, vesszô, pont, krákogás, és szertartássá szentelôdött a legártatlanabb megszólalás is.

Hogy miért volt gyönyörû és gyôzedelmes ez az ötven év?

Mert a tudományban, a mûvészetben és a közmûvelôdésben mindannyian abban az illúzióban cselekedtünk, hogy a gondolat, a forma, az igazság és a hit-remény-szeretet erejével megvalósíthatjuk a szellem köztársaságát, azt az autonómiát, amelyért manapság oly elkeseredett, olykor reménytelen küzdelmet vív a politika.

A mûvek és teljesítmények dobogójáról visszanézve, ma már bizton állíthatjuk, hogy az az illúzió beteljesedett, s csak az nem tudott az erdélyi magyar kultúra köztársaságában polgárjogot szerezni, aki nem akart részt venni ebben a gyönyörû játékban s aki éppen ezért azzal az autonómiával sem lesz boldogabb s nem fog tudni kezdeni vele semmit, amelyet egyszer kiforog majd magából az európai idô.

Mindnyájan, mindenhol és mindenkor nem lehettünk jelen. De volt köztünk egy, hírnévre és dicsôségre nem tekintô futár, Muzsnay Magdi, vagy ahogy mi, szatmáriak gyermekkora óta szólítottuk, Muzsnay Buba, aki egész életét vonaton, autóbuszon, alkalmi személygépkocsin, s amíg megvolt, a kolozsvári rádió felvevô kocsiján töltötte, hogy elhárítsa felôlünk a sorsot: verba volant, scripta manent — a szó elszáll, az írás megmarad!

Kérem a Rekordok Könyve szerkesztôségét, jegyezzék be az új mûfajt: a legtöbb emberi hangot Muzsnay Magdolna gyûjtötte.

Hallottam egyszer Kolozsváron Jean-Pierre Rampalt, a világhírû francia fuvolamûvészt, amikor új hangszerén játszott, amelyet aranyból készítettek.

Az idô aranya lassan bevonja majd Muzsnay Magdi kis kopott, szürke mikrofonját is azzal a ragyogással, amelyet az erdélyi hangokkal reánk hagyott.

Banner Zoltán

A Duna Televízióban már a megvalósulásra váró nagy terv, a magyarok világtévéjének megteremtésének jegyében készült el a legújabb mûsorrács. A friss programcsomagban nem véletlenül jut kiemelt szerep a határon túli mûsoroknak. Belénessy Csaba tájékoztatási alelnök abban bízik, hogy a tiszta, nyílt beszéd csatornájává válhat a Duna Televízió.

Már az alapító okiratban feketén-fehéren ott szerepel, hogy legfontosabb feladatunk a határon túli magyarság tájékoztatása — figyelmeztet Belénessy Csaba. — Az új koncepció tehát a régi elvek alapján, de már egy ízig-vérig mai, modern elektronikus médium létrehozásának igényével született. Nagyon fontosnak tartom, hogy legyen egy átfogó médiaprogramunk, amely a késôbbiekben lehetôvé teheti a televíziózás, az internet és akár egy a Duna tévé hangsávját használó rádióadó valamiféle egybekapcsolását is.

Belénessy Csaba úgy véli, az elsô lépést valóban megtette a csatorna, elvégre a mostani programfüzér már alaposan kihasználja az Európai Unió nyújtotta lehetôségeket, legfôképpen az átjárható határokat. — Nem viselkedhetünk úgy, mintha 1919 óta nem történt volna semmi velünk. A határon túli magyarságot tehát nem elszigetelten, hanem a maga környezetében kell megmutatnunk. A régió gazdasági életérôl, a szomszédainkkal folyó kereskedelmi kapcsolatokról szintén szólni kell — rögzíti az alelnök.

A közéleti mûsorok megújítását szorgalmazó Belénessy Csaba nagy lehetôségnek érzi, hogy a jövôben hétköznapokon, délután öttôl egy órában a határon túli információknak jut fôszerep. Rendre a tíz perces Kárpáti Híradóval indul a program, majd következik a Régiók adása. Emellett — szeptember 26-án — egy új mûsorral találkozhat a "nagyérdemû" Magyarok címmel.

— Utóbbi magazinunk segítségével bejárjuk a magyar lakta területeket. A helyiek gondjairól, reményeirôl, a gazdasági és politikai folyamatokról láthatnak majd érdekes, pörgô mûsort a nézôk. A Régiókban élô stúdióbeszélgetések is lesznek, és rendszeresen kapcsoljuk Székelyudvarhelyt, Marosvásárhelyt, Kolozsvárt, Pozsonyt, Ungvárt és Szabadkát.

Sz. Z. A.

2004 októberétôl öthónapos gyakorlati és elméleti audiovizuális felnôttképzés indul Kolozsvárott, az Agnus Média Alapítvány, az Argo Audiovizuális Mûhely és a Videopontes Stúdió szervezésében. A rendezvény médiapartnere a Filmtett mozgóképes folyóirat. A program támogatója az Apáczai Közalapítvány. A képzés intenzív, illetve folyamatos oktatási modulok keretében zajlik. A részletes programot szeptember 24-ei lapszámunk 6. oldalán közöltük. Az október 7–10. között sorra kerülô dokumentumfilmes tanfolyamra ma még lehet jelentkezni. A Kerekes Péter és Ferenczi Gábor meghívott elôadók közremûködésével tartott képzés helyszíne az Emil Racovitã utca 3. szám alatti Videopontes Stúdió. Jelentkezési feltételek: önéletrajz, motivációs levél, illetve filmötlet, szinopszis (amennyiben van).

KOLOZSVÁR

KÖZTÁRSASÁG — A sötétség krónikája — amerikai bemutató. — Vetítések idôpontja: 14, 17, 20, 23; kedvezménnyel naponta 23 órától, hétfôn minden elôadás.

MÛVÉSZ–EURIMAGES — Orient Express — román bemutató. — Vetítések idôpontja: 15, 17.30, 20; pénteken szombaton, vasárnap 22.30 órától kedvezménnyel és kedden minden vetítés.

GYÔZELEM — Garfield — bemutató. — Vetítések idôpontja: 14, 16, 20; Rengeteg — bemutató. — Vetítések idôpontja: 18, 22.

FAVORIT — Pókember 2 — amerikai. — Vetítések idôpontja: 14.30, 17, 19.30, kedvezménnyel csütörtökön egész nap.

TORDA

FOX — Bajos csajok — bemutató. — Vetítések idôpontja: 16, 18; Betörô az albérlôm — bemutató. — Vetítés idôpontja: 20 óra.

DÉS

MÛVÉSZ — Shrek 2 — amerikai. — Vetítések idôpontja: 15, 17, 19; pénteken, szombaton, vasárnap 21 órától kedvezménnyel és hétfôn mindenelôadás.

SZAMOSÚJVÁR

BÉKE — Godsend — bemutató. — Vetítések idôpontja: 19, 21; A passió — ismétlés. — Vetítés idôpontja: 17.

BESZTERCE

DACIA A-TEREM — Bollywood Queen — angol. — Vetítések idôpontja: 13, 15, 17.30, 20; pénteken, szombaton, vasárnap: 22; kedvezménnyel: pénteken, szombaton, vasárnap 13 órától, hétfôn minden elôadás.

DACIA B-TEREM — Balhé — amerikai. — Vetítések idôpontja: 14.30, 17, 19.30; pénteken, szombaton, vasárnap: 21.30; kedvezménnyel kedden minden elôadás.

GYULAFEHÉRVÁR

DACIA — Starsky&Hutch — amerikai. — Vetítések idôpontja: 15, 17.30, 20; kedvezménnyel pénteken, szombaton, vasárnap 22 órától és hétfôn minden elôadás.

MAGYAR SZÍNHÁZ

Szeptember 26-án, vasárnap de. 11 órakor: Muszty–Dobay: A kék csodatorta. Rendezô: Keresztes Attila.

Szeptember 29-én, szerdán este 8 órakor: Ionesco: Jacques vagy a behódolás — stúdióelôadás. Rendezô: Tompa Gábor. CSAK 14 ÉVEN FELÜLIEKNEK!

ROMÁN SZÍNHÁZ

Ma, szeptember 25-én, szombaton este 7 órakor: Matei Visniec: Mansardã la Paris cu vedere spre moarte.

Szeptember 26-án, vasárnap du. 4 órakor: Solo On-Line — Vava Stefãnescu balettfantáziája — bemutató.

Szeptember 26-án, vasárnap este 8 órakor: Csehov: A sirály.

MAGYAR OPERA

Szeptember 26-án, vasárnap du. 5 órakor: Erkel Ferenc: Dózsa György — bemutató — évadnyitó elôadás. Vezényel: Hary Béla. Rendezô: Dehel Gábor. — Tavalyi Bemutató és Nyugdíjas bérlet.

ROMÁN OPERA

Szeptember 29-én, szerdán este 7 órakor: Tudor Jarda: Luceafãrul de ziuã — balett kórussal.

PUCK BÁBSZÍNHÁZ

Ma, szeptember 25-én, szombaton 12 órakor: A csuka parancsára — magyar tagozat.

Szeptember 26-án, vasárnap 12 órától: Hamupipôke — román tagozat.

Az oldalt szerkesztette: Németh Júlia

Megszokott dolog, hogy egy turnézó mûvésznek nemcsak a napjai, de talán a percei is be vannak osztva, és ezt programszerûen, rigurózusan kell követni, betartani. Csúsztatni, lekésni, újra beosztani a turné bármelyik pontját, fölöttébb veszélyes és kockázatos vállalkozás, mert ettôl késôbb felborulhat az egész vendégszereplés mûsora.

Szerencsémre találkozásunk, beszélgetésünk elôre lerögzített pontja volt Tamás Gábor újabb kolozsvári és hazai vendégszereplésének, és bár az itt tartózkodása rövidre szabott, találkozásunk mindkettônk óhaja volt. Így sikerült zsúfolt programjából közel egy órát rászánni, egy forró fekete mellett, egy kötetlen beszélgetésre, amely, mint elôre jeleztem, nem egy szokványos interjúnak készült. Megpróbáltuk feleleveníteni életpályájának kezdeti, gyerekkori mozzanataitól a mostani hazalátogatásáig történteket, dióhéjban összefoglalni a legfontosabb eseményeket, és bemutatni azt, ami Tamás Gábort, a mûvészt, az embert, a kolozsvárit újra és újra hazahívja.

Azt tudtam, hogy egy külvárosban nôttünk fel, ô a volt Kemény Zsigmond (Tache Ionescu, meg 11 Iunie, javít ki nevetve), én meg a Kazinczy utcában. Akkor a tíz év korkülönbség meglehetôsen nagy volt közöttünk, ma már nem számít. (Állítja ô, és nem hiszem én...)

— Annyi bizonyos, és erre büszke vagyok, mondja, hogy én is valódi, külvárosi srác voltam, hamisítatlan városvégi környezetben nôttem föl. Csak a Györgyfalvi és a Bajza utca között 13 gyerek csapott nap mint nap óriási ricsajt.

— Otthon sem voltunk sokkal csendesebbek Gyuri bátyámmal, bár szüleink igyekeztek kordában tartani. Nyaranta egész nap fociztunk, a szomszédok gyümölcsfáiról jóllaktunk cseresznyével, körtével, szilvával. Mindenbôl kivettük a részünket egyformán. Nem volt különbség aszerint, hogy valamelyiknek az apja egyetemi tanár volt, vagy pékmester, orvos, vagy szobafestô. Ha csapatba verôdve harcoltunk más utcabeliekkel, utolsó erônkig harcoltunk az utca becsületéért, akárcsak a Pál utcai fiúkban.

Közben figyelem, amint kipirul az arca a régi, a színes emlékek felelevenítése során, majd rákérdezek:

— Mikor és kinek tûnt fel énektehetséged, a hangod?

— Apám nagyon sokat és szépen hegedült. Közben énekelt is, ami engem elbûvölt és néha együtt daloltunk. Aztán családi összejöveteleken felállított az asztalra, hogy énekeljek a vendégek elôtt. Így figyeltek fel a hangomra, és így kerültem a zeneiskola padjaiba. Itt korán kiválasztottak tíz-egynéhány gyereket, köztük engem is, a Magyar, majd a Román Opera gyermekkórusába. Rövid idôn belül szólót is énekeltem, a Pásztor áriát a Toscából. A taps, amivel a közönség újra és újra a bordó plüssfüggöny elé hívott, megkóstoltatta velem a siker ízét. Éreztem, hogy a zene lesz az én világom.

— Mi következett a zenelíceum elvégzése után?

— Semmi! — feleli Gábor. Apám közgazdász volt, mint fôkönyvelô mûködött a Református Egyházközségnél, tehát nem mint pap. A VII. osztályba felvételiztem, amikor az akkori igazgató, azzal az indokkal, hogy nincs szüksége az iskolának papi csemetékre, egyszerûen kirúgott az iskolából, de eltávolított még mindkét opera gyermekkórusából is.

Sötét árnyék vonul át a mûvész arcán, majd kis szünet után folytatja:

— Kegyetlen és igazságtalan eljárás volt, olyan lelki trauma, amít egy felnôtt is megszenvedett volna, hát még egy gyerek. Sokáig bujkáltam, kerültem a találkozást a volt osztálytársaimmal az utcán. Restelltem magam, mint egy kiközösített.

Végül is az Adyban érettségiztem, és hála Török Bélának, a legendás hírû zenepedagógusnak, visszatértem a zenéhez. Unszolására felvételiztem a Zeneakadémiára és újra együtt voltam, mint évfolyamtárs, a volt osztálytársaimmal.

Eleinte klasszikusokat énekeltem, de megismerkedtem Sorin Tudorannal, a feledhetetlen gitárossal, aki meggyôzött arról, hogy az én hangom a könnyûzenére teremtetett. Elsô fellépésem a Kioszkban volt. 300–400 vendég elôtt énekeltem a Bang, bang és a Black ist black számokat, elsöprô sikert aratva.

— Nem gondolod, hogy a hirtelen sikeredhez hozzájárult a város akkori hangulata is?

— Határozottan! Akkor, ha elmentél egy lokálba a feleségeddel, vagy a barátnôddel, már a külsôddel is úgy érezted magad, hogy ez egy különleges, nem mindennapi alkalom. Ez hagyomány volt. A város akkori lakosainak volt egy nagyon kifinomult szórakozás kultúrája. A Konti, a Kioszk, a Melody szinte szelektálta látogató vendégeit. Ilyen körülmények közt számomra is igazi élménynek, szinte a csúcsnak számított a sikerem, hiszen vendéglôben egy-egy szám után visszahívtak, és olyan tapsot kaptam, mint egy koncerten.

Az is igaz, hogy a vendéglô merôben különbözött a maitól. Ma egy lokál akkor menô, ha a diszkózene minél több decibellel bömböl. Ne essünk tévedésbe! Ma is vannak 18 évesek, akik nem ezt keresik, akik csendes zenére, slágerekre, sanzonokra vágynak, ha egy meghitt beszélgetésre ülnek le egy asztal mellé, egy kis intimitásra vágyva. Igaz, ez ritkább, mint a másik.

— Hogyan alakult tovább a pályád?

— 1971-ben, a kollégák rábeszélésére, beneveztem a temesvári országos könnyûzenei fesztiválra. A siker teljes volt. Olyan, már ismert énekesek elôtt, mint Doina Spãtaru, Ion Dicu és sokan mások, megnyertem a fesztivál nagydíját, ami egyben az országos elismerést is jelentette. Beindult sikeres karrierem. Következtek a lemezfelvételek, koncertmeghívások, majd mindezek megkoronázása, a Donát úton nyílnak már az orgonák címû sláger bemutatása.

— Mikor és hol énekelted elôször ezt a ma már szinte világslágernek számító, annyi szívet megdobogtató dalt?

— Az október 2-i kolozsvári koncertem, ebbôl a szempontból jubileumnak számít! Pontosan 30 évvel ezelôtt énekeltem ezt a dalt, ugyancsak a Magyar Színház színpadán. A dalnak hosszú története van. Egy esôs délután, két jó barát, a színész Imrédi Géza és a Claude Romano álnév alatt mûködô zeneszerzô, elôadó, karmester, George Zbârcea, a hajdani Leányvár étteremben, egy (vagy két?) üveg bor mellett megírták és megzenésítették a szóban forgó dalt.

— Mint említettem, 1970. október 2-án a Tapsoljuk Kolozsvárt címû varietémûsor keretében énekeltem az említett dalt. Óriási siker volt! A közönség önfeledten tapsolt, és ez egyaránt szólt a szövegnek, melódiának s talán az elôadásomnak is. A tapsvihar, ami néhány másodperces döbbenetes csendet követett, úgy érzem, a dal tartalmának is szólt, amely az elnyomott magyarság biztatását szolgálta, elhintve az új tavasz reményét, virágfakadáskor, Kolozsvár festôi környezetében, a Donát úton.

— Aztán az ígéretesnek induló karrier hirtelen kettébe tört. Milyen okból, vagy okokból kifolyólag?

— Abban az átkos rendszerben bûn volt népszerûnek lenni. Az illetékesek is felfigyeltek rám, aztán le-, illetve eltiltottak az énekléstôl. Ez sem voltelég. Megaláztak — errôl már többször is beszéltem talán — a Malom utcában durva rendôrkezek a tömeg elôtt ollóval levágták a szakállamat, ami akkor valami korcs nonkonformizmusnak számított. Így határoztam el, hogy disszidálok, amit 1976-ban, pont a születésnapomon végre is hajtottam.

— Mennyi ideig szünetelt a kapcsolatod az óhazával, Kolozsvárral?

— Fizikailag talán négy évig, de lélekben egy percet sem. Telefonon szinte naponta beszéltem családommal, barátaimmal. Az itthoni általános, és különösen a magyarság helyzetérôl, állandó és pontos információim voltak. Errôl a régi, nagy "hármas", Boros Zoltán, Csép Sándor és Xántus Gábor gondoskodtak.

Az állampolgárság elnyerése után, 1981 decemberében már itthon voltam látogatóban. 1991-ben léptem fel, többek között Vitályos Ildikóval is, a Kontiban, azaz a New York kávéházban. Aztán beindultak a koncertsorozatok, szinte egész Erdélyben. Ezek mindmáig folytatódnak. Egyébként, üzenetértékûnek találom, hogy a Rákóczi és Donát úton kinyíltak... a vadgesztenyék. Még akkor is, ha mostani turném és az új lemezem címe (valamint a címadó dalé is): Hervadó petúniák.

Sok-sok kolozsvári rajongója nevében köszönjük a beszélgetést és sok sikert kívánunk a koncertsorozaton.

Tatár Zoltán

(Folytatás szeptember 24-i lapszámunkból)
Így alakult meg, 1944 november elején, Kolozsváron az Észak-Erdélyi Magyar Egyetem.

Az immár két hónapja húzódó véres harcoknak az vetett véget, hogy a német nehéztüzérség villámgyorsan visszavonult. Az oroszok símán bevonultak. Úgy gondolom, a tordai csata a térség legnagyobb ütközete volt. Az oroszok a Tiszáig meg sem álltak. Kolozsváron kezdtek rendezôdni a dolgok. A megszállók szigorúan ragaszkodtak Észak-Erdély határaihoz, a szövetségesek elhatározása miatt. Ebbôl keletkeztek a nagy bonyodalmak. Romániából sem civilt, sem katonát nem engedtek át a határon. Fôleg azért, mert a szervezett Maniu-gárdista bandák, gyilkos, fegyveres terrorista csoportok sokszor orosz katonaruhába öltözve békés falvakat támadtak, kegyetlenül gyilkolták Erdély-szerte a magyarokat. Egeresen például hatvan bányászt, 15–20 kisiskolást mészároltak le. Kolozsvár aránylag "olcsón" úszta meg a dolgot: a Monostori úton, a mentôállomás mellett lakó Óvári család 8 tagját orosz katonaruhába bújtatott Maniu-gárdisták mészárolták le. A magyarok elleni féktelen gyûlölet és bosszú megnyilvánulása nem ismert határt. Sikerült a megszálló oroszokat meggyôzniük arról, hogy azért van olyan sok civil férfi Erdélyben, mert nagyszabású megtorló partizán akcióra készülnek a megszállók ellen. Ez a galád hazugság elérte célját. A férfilakosságot váratlanul elkezdték összeszedni. Az utcán a férfiakat végtelenül kígyózó, fegyveres katonák kísérte sorban hajtották. Megindult a menet, senki sem tudta megakadályozni. Senki sem tudná megközelítôleg sem megmondani, hány ártatlan embert hurcoltak el, csak úgy, lajstromozás nélkül. Az aranyosgyéresi állomáson marhavagonokba tuszkolták az ártatlan polgárokat és vitték ôket Focsani-ba, onnan pedig Szibériába. Az elhurcoltak negyede nem tért vissza. Nincs róluk kimutatás. Munkásokat, iskolába tartó tanárokat puskatussal vertek be a sorba és mentek… Jó ismerôsöm, Császár Feri leszerelt síoktató, aki egy kolozsvári üzemben dolgozott, kora reggel, munkába menet, betért egy trafikba cigarettáért. Ahogy kijött, hátulról, nagy ütéssel belökték a sorba. Aranyosgyéresig meg sem álltak. A gyéresi állomáson, nagy sürgés-forgás közepette terelték be az áldozatokat a marhavagonokba. Feri egy óvatlan pillanatban, beosont egy félig nyitott irodaajtón. A fogasról katonasapkát emelt le, köpenyeget tett a vállára és leült egy írógéphez. Úgy tett, mintha fontos dolgot írna. Berontott egy orosz azt tudakolván, hogy nem jött-e be valaki az ajtón? Feri vállat vont és "dolgozott" tovább. Késôbb, a hátsó ajtón gyorsan kiosont, és Kolozsvár felé vette útját. Hihetetlennek tûnik, de színigaz: a menekülni próbálók közül sokat lelôttek. Helyettük másokat löktek be a sorba az ôrzôk. A végtelen menet hetekig folyt a Tordai úton. Az emberek, fôleg a nôk, kiálltak az útmentére, és a menetben haladóknak dohányt, kenyeret dobáltak.

(Folytatjuk)

Dr. Tóth József

Amikor szívem alatt hordtam édes terhemet, más dimenziókat öltött a világ. Addig imádtam, ha gyorsan száguld velem az autó, akkor azonban mintha valami megmoccant volna bennem, és félni, félteni kezdtem. A szülôk tudják: ez most már örökké így lesz.

Féltjük csemeténket — ha egy van, vagy öt van, akkor is, egyformán mindegyiket. Féltjük, hogy járni tanulás közben elesik, és súlyosan megsérül, hogy a játszótéren éri baleset, hogy az óvodában megbántják, hogy a vizsgája nem sikerül, hogy összetörik a szívét, és sorolhatnám a végtelenségig. Féltjük, ha beteg, ha csorog az orra, ha lázas. Féltjük és aggódunk miatta.

Az Európai Unió és az ENSZ Gyermekalapja, az UNICEF viszont szót emelt a HIV-fertôzött gyermekeket sújtó hátrányos megkülönböztetés ellen. Az UNICEF felszólította a román hatóságokat: segítsék a HIV-fertôzött gyermekeket, hogy egészséges társaikkal együtt, normális körülmények között tanulhassanak. Elvben igazuk van. Sok szerencsétlen, önhibáján kívül, szülôje meggondolatlanságából, vagy a 89 elôtti (utáni?) egészségügyi rendszer súlyos hiányosságai miatt megfertôzött gyermekrôl van szó. Akik látszólag semmiben sem különböznek társaiktól, ugyanolyan vidám, boldog, játszani vágyó csodálatos világ mindegyikük. Akiket — hacsak árvaházak gondjaira nem bízták az esetleg nem kívánt gyermektôl, vagy az AIDS rémétôl szabadulni kívánó szülôk — ugyanúgy szeretnek, mint bármely egészséges gyermeket, vagy talán még jobban. Akiket ugyanúgy féltenek, vagy talán még jobban. Akikért ugyanúgy aggódnak.

Ez az az eset, amikor az egészséges gyermekeket körülvevô szeretet ütközik a HIV-fertôzött gyermekeket körülvevô gondoskodással. Kérdezem: melyik az a szülô, aki minden aggodalom nélkül gyermeke padtársának fogadja a beteg társat? Nehezményezik, hogy a beteg gyermekek csak akkor kerülhetnek normális iskolába, ha eltitkolják betegségüket. (Megjegyzem, ez még veszélyesebb, mintha bevallanák.) Ha viszont elismerik, akkor legtöbb esetben elutasításban van részük. Az UNICEF bukaresti képviselôje, Pierre Poulard azt nyilatkozta, hogy amikor egy HIV-fertôzött gyermeket nem engedik részt venni a közoktatásban, az azt jelenti, hogy a tanároknak és a többi gyermek szüleinek még sok mindent meg kell tanulniuk. Szerény véleményem, hogy Pierre Poulard úrnak is lenne tanulnivalója a romániai társadalomról. Szerintem akkor lenne nagy baj velünk, tanárokkal és szülôkkel, ha minden további nélkül befogadnánk a beteg gyermeket a jelenlegi oktatási rendszerbe.

Ismerôstôl hallom, kisfiának az óvodában társa ollóval vágta le a haját foglalkozás közben: a mintegy 25–30 négyzetméteres teremben az óvónéni nem vette észre, hogy mi történik, akár véresre sérthette volna. Híres kolozsvári iskolánkban, szünetben pofoztak véresre egy gyermeket — felnôtt nem látta, hogyan és mikor történt. Azt hiszem, nem csak a HIV-fertôzött, tényleg ártatlan gyermek befogadásától tartózkodó szülôkkel van gond. Amíg a rendszer így mûködik, addig csak vágyódhatunk egy olyan világ után, ahol mi sem természetesebb, mint magunk közé fogadni, szeretni akár a HIV-fertôzött idegen gyermeket is. Egyelôre azt hiszem, más megoldásokat kellene keresni a fertôzött gyermekek taníttatására.

Az Európai Bizottság több mint nyolcmillió eurós programot indított a romániai roma gyermekek és fiatalok oktatási esélyegyenlôségének elôsegítésére. Hasonlóképpen, uniós és esetleg hazai állami támogatással megoldható lenne a fertôzött gyermekek taníttatása is. Sajnos, nem véletlenszerû esetekrôl van szó: európai adatok szerint országunkban mintegy 7500 HIV-fertôzött gyermek él (!). Nyilván sok buktatón kellene keresztülbukdácsolni egy ilyen terv megvalósításában: a beteg gyermekek számára kialakított megfelelô oktatási központok nyilván regionálisak lennének, így sok esetben a gyermeket el kellene szakítani megszokott környezetétôl. Támogatni lehetne a beteg gyermeket nevelô családokat abban, hogy magántanárokkal oktathassák gyermekeiket. Vagy jobbítani lehetne az iskolai rendet. Persze, a gyermekkorban megvan a helye a csintalanságoknak, csibészségeknek, bunyózásoknak is, akár a tanórák közötti szünetekben, és meggyôzôdésem, kifejezetten ártalmas, ha a gyermek minden egyes lépését felnôtt felügyelet kíséri. Ez esetben viszont egyetlen fertôzött gyermek potenciális életveszélyt jelent a többire nézve. Éppen az ártatlanul megfertôzött gyermek elképzelhetetlenül sok nehézséggel küszködô szülei érthetnék meg legjobban a sajnálatos, de valós elutasítás indokoltságát.

Kerekes Edit

Az oldalt szerkesztette: Makkay József

Nyolc egyiptomi állampolgárt raboltak el ismeretlen fegyveresek péntekre virradóra Bagdadban — jelentette be az iraki belügyminisztérium. A többi túsz sorsáról sem érkeztek vigasztaló hírek.

A tárca névtelenséget kérô illetékesének közlése szerint a két mérnököt, akik az Iraqna mobiltelefon–szolgáltató alkalmazásában dolgoztak, irodájukból hurcolták el. Az emberrablók az épületen kívül összekötözték a biztonsági ôröket, majd behatolva a házba robbantottak, és ezt követôen vitték magukkal két túszukat, Musztafa Abdel Latifot és Mahmúd Turkit. A támadók az iroda számítógépeit és az ott található fegyvereket is magukkal vitték. Egyiptom bagdadi nagykövetsége megerôsítette: értesültek az emberrablásról, de részletekrôl nem tudnak.

Közben ismertté vált, hogy az Iraqna távközlési cég további hat alkalmazottját rabolták el Irakban, Fallúdzsa közelében. A cég egy külföldi alkalmazottja elmondta, munkatársait még szerdán rabolták el ismeretlenek.

Továbbra is bizonytalan a sorsa az elrabolt brit mérnöknek és a két olasz segélymunkásnônek. Kenneth Bigley elrablói, Abu Muszab az-Zarkávi jordániai terrorista csoportja, az at-Tauhíd val-Dzsihád, amely a hét elején lefejezte a fogságukban lévô két amerikai túszt, azt követelik, hogy engedjék szabadon a koalíciós erôk fogságában lévô két iraki tudósnôt. Rahib Tahát és Huda Ammást azzal vádolják, hogy részt vettek a Szaddám Huszein-rendszer biológiai fegyverprogramjának kidolgozásában.

Az Egyesült Államok és Olaszország bagdadi nagykövetsége nem tudta megerôsíteni az olasz "Híd Bagdadért" nevû civil szervezet alkalmazottainak, Simona Parinak és Simona Torrettának csütörtökön bejelentett kivégzését.

A szunnita vallási elöljárók, az ulemák tanácsának szóvivôje úgy vélekedett, hogy a két olasz nôt nem végezték ki, mivel nem politikai okokból rabolták el ôket. Az elmúlt hat hónapban az arab országban terroristák több mint száz külföldit ejtettek fogságba. Többségüket ugyan szabadon engedték, de mintegy harmincat közülük kivégeztek.

Blair lázálma az iraki túszügyben
Lázálmot él át Tony Blair brit miniszterelnök: a kétségbeesett brit túsz személyesen neki könyörög az élete megmentéséért. A tapasztalatok szerint pedig a kormányfôt akkor is elátkozzák, ha cselekszik, akkor is, ha nem. Aki enged a szélsôségeseknek, az további arculcsapásokat várhat — ezt a leckét Nagy-Britannia jól megtanulta az észak-írországi Ír Köztársasági Hadsereggel(IRA) vívott 30 éves gerillaháborúban. De ha Kenneth Bigleynek, a 62 éves, Irakban foglyul ejtett mérnöknek ugyanaz a sors jut, mint a két lefejezett amerikai túsznak, az ügynek fülsiketítô érzelmi visszhangja lehet.

Az idôzítés nem is lehetne rosszabb, miután Blair népszerûségét megtépázta az iraki invázió és annak véres következményei, és a Munkáspárt balszárnya, amely kezdettôl fogva ellenezte a háborút, már feni a kést a jövô heti pártkonferencia elôtt.

A MORI közvélemény-kutató cég munkatársa szerint Blair óriási nyomás alá kerül, a baloldaliak fejére olvassák, hogy hazudott, ô vitte bele a kormányt ebbe a pácba, holott ôk megmondták elôre, mi lesz. Ennek ellenére az elemzôk úgy vélik: mivel Blair politikai ellenfelei is támogatják a terroristákkal való tárgyalást elutasító álláspontját, a szavazókra nem lesz majd komoly hatással a helyzet. Michael Howard, az ellenzéki Konzervatív Párt vezetôje nem volt hajlandó politikai tôkét kovácsolni Blair szorult helyzetébôl. "A kormánynak igaza van. Nem adhatjuk meg magunkat olyan emberek, akik ilyen barbár módon viselkednek — mondta csütörtökön Howard a BBC-nek. — Ha megtennénk, ezzel zöld utat adnánk nekik újabb túszejtésekhez és gyilkosságokhoz."

A konzervatívok támogatták a háborúban való részvételt, és a Blair iránti bizalom megrendülése ellenére nem tudták kihasználni a miniszterelnök zavarát. Minden közvélemény-kutatás szerint Blair elnyeri harmadik kormányzó ciklusát is a jövô évi választásokon. Bigley segélykérését az egész világon láthatták egy szemcsés video-felvételrôl. "Szükségem van a segítségére, Blair úr, mert ön az egyetlen a földön, akivel beszélhetek — könyörgött. — Kérem, segítsen, hogy viszontláthassam feleségemet, aki nem tud nélkülem létezni. Nem akarok meghalni. Nem ezt érdemlem." A közvetlen felhívás nehéz helyzetbe hozta Blairt és ismét emlékeztette a közvéleményt az iraki káoszra, annak ellenére, hogy a kormányfô azt próbálja bizonygatni, mennyivel jobb ott a helyzet. Ugyanakkor John Curtice, a Strathclyde egyetem politológiai professzora úgy vélekedett, hogy Blairnek vanelég háborús tapasztalata hét évi kormányzás után és "valószínûleg megedzôdött az ilyen ügyekkel szemben."

Paul Wilkinson terrorizmus-szakértô szerint a briteknek meg kell érteniük a helyzet realitásait.

"Ez a csoport minden bizonnyal kötôdik az al–Kaidához, a világ legszélsôségesebb terrorista csoportjához. Ebben az összefüggésben nagyon fontos, hogy a minimálisra csökkentsük a koalíciós erôket és a szörnyû körülmények között dolgozó civileket fenyegetô veszélyeket — mondta Wilkinson. — A demokratikus kormányoknak, a nemzetek közösségének ellen kell állniuk az ilyen terrorista megfélemlítésnek."

Irak helyett Irán lett a terrorizmus elsô számú exportôre, veszélyeztetve a zsidó államot és az egész világot — jelentette ki csütörtökön Szilvan Salom izraeli külügyminiszter az ENSZ Közgyûlés ülésszakán.

Az izraeli diplomácia vezetôje a világszervezet e fórumán kijelentette: Irán rakétáival elérheti Londont, Párizst és Oroszország déli területeit is. A nemzetközi közösség most azzal szembesül, hogy Irán az egész világ biztonságát veszélyezteti. Teherán átvette Szaddám Huszein rendszerétôl a terrorizmus, a gyûlöletkeltés és az instabilitás exportját — hangoztatta Salom. Felszólította a világ országait, hogy lépjenek fel a teheráni iszlám rezsim ellen.

Az iráni külügyminiszter szerdán figyelmeztette Izraelt, hogy Teherán "nagyon kemény" választ adna, ha izraeli részrôl bármilyen támadás érné nukleáris létesítményeit. Kamal Harazi szavai egy nappal azután hangzottak el, hogy bejelentették: Izrael csaknem 5000 "intelligens" bombát vásárol az Amerikai Egyesült Államoktól, köztük 500 olyat, amely közel kétméteres falat is képes lerombolni. Harazi szerint Izrael nemcsak Iránt fenyegeti, hanem az összes országot.

Izrael 1981-ben lebombázta az iraki Tammuzban épült Oszirak atomreaktort még annak beindítása elôtt.

Tegnap Ivano–Frankivszkban megtámadták és egy éles tárggyal megsebesítették Viktor Janukovics ukrán miniszterelnököt, az október végi elnökválasztás jelöltjét, amikor megérkezett a Kárpátok melléki Egyetemre. (Szeptember elején Juscsenko megbetegedett: kampányfelelôsei és saját állítása szerint politikai ellenfelei mérgezték meg.) Az ügyben vizsgálat folyik.

2003. február 21. SZERBIA: Merényletet kíséreltek meg Zoran Djindjics szerb miniszterelnök ellen. A Zoran Djindjicset és kíséretét szállító gépkocsioszlopba a belgrádi repülôtér felé vezetô úton egy osztrák rendszámú teherautó rohant bele. Djindjics gépkocsija, sofôrjének köszönhetôen elkerülte az ütközést.

2003. március 12. SZERBIA: Zoran Djindjics szerb miniszterelnök merénylet áldozata lett Belgrádban. A kormány épülete elôtt, szolgálati gépkocsijából kiszállva érte a két távolról leadott lövés. A kormányfô a kórházban belehalt sérüléseibe.

2003. május PALESZTINA: Egy közvetítô útján eljuttatott lépfene spórát tartalmazó levéllel próbálták meggyilkolni Jasszer Arafat palesztin elnököt. A küldemény a biztonsági szolgálat ellenôrzésén akadt fenn.

2003. december 14. PAKISZ-TÁN: Pervez Musaraff pakisztáni elnök ellen kíséreltek meg támadást, amikor robbanás történt egy hídon, ahol az ôt szállító gépkocsikonvoj áthaladt.

2003. december 25. — PAKISZTÁN: Ravalpindiben öngyilkos robbantók támadtak a Pervez Musarraf pakisztáni elnököt kísérô autókonvojra. Az államfô túlélte a merényletet, de a detonációnak 15 ember esett áldozatul, 45-en megsérültek.

2004. március 19. TAJVAN: Elnökválasztási körútján Tajnan városában merényletet kíséreltek meg Csen Suj–pien (Chen Shui–bian) tajvani elnök ellen. A nyitott gépkocsiban tartózkodó elnököt hasba lôtték, megsebesült Annette Lu (Annette Lu) tajvani alelnök is, neki a bokáját lôtték meg. Az elnököt kórházba szállították, ahonnan aznap hazaengedték.

— Óriási tétje van az ôszi parlamenti választásoknak: a Vajdaság példája azt mutatja számunkra, hogy parlamenti képviselet nélkül a nemzeti közösségeket érintô kedvezô folyamatok bármikor visszafordíthatók — jelentette ki Markó Béla, az RMDSZ szövetségi elnöke pénteken, a romániai magyar írott és audiovizuális sajtó vezetôivel folytatott marosvásárhelyi megbeszélésén. Az immár hagyományossá vált találkozón a magyar sajtó helyzetérôl, a szövetség és a média együttmûködésérôl, valamint az ôszi parlamenti és államelnöki választásokkal kapcsolatos kérdésekrôl esett szó.

A határon túli magyarok támogatásáról a szövetségi elnök elmondta: elôzôleg aggasztónak tartotta a jövô évi magyarországi költségvetés-tervezetrôl szóló elôrejelzéseket, amelyek a határon túli magyarok támogatásának csökkenését irányozták elô, ám a csütörtöki, budapesti tárgyalásai alatt sikerült bizonyos korrekciókat elvégezni ezeken a számokon. Közölte, a jövô évre tervezett összegek összességében meghaladják az idei támogatások mértékét, ugyanis a magyarul tanuló diákoknak szánt oktatási-nevelési támogatások már beépültek a jövô évi költségvetésbe, és ezek jelentôs módon, közel öt milliárd forinttal növelik a támogatások összegét.

Elmondta, Budapesten garanciát kapott arra, hogy növelik többek között a Sapientia Tudományegyetemnek, az Illyés Közalapítványnak, valamint a határon túli magyar könyvkiadás és kultúra támogatására szánt összegeket.

Leszögezte: határozott véleménye, hogy nem a határon túli szervezetek tiszte megmondani, Magyarország milyen összegekkel támogassa a magyar közösségeket, ám fel akarta hívni a figyelmet arra, hogy a már megkezdett programok esetében egyfajta költségvetési stabilitást kell teremteni, és nem kellene kiszolgáltatni ezeket a mûködô programokat, intézményeket mindenfajta költségvetési hullámzásnak. Az RMDSZ államfôjelöltje ugyanakkor elmondta, Magyarországon is egyre határozottabban merül fel annak az igénye, hogy a magyar állam a költségvetés egy bizonyos hányadát fordítsa a határon túliak támogatására, amely összeg a költségvetések függvényében nôhet vagy csökkenhet.

A választások fontosságára utalva Markó Béla kijelentette: egy továbbra is erôs parlamenti jelenlét nélkül az eddig elért eredmények, a beindult pozitív folyamatok rövid idôn belül megfordíthatók lennének. Kifejtette, rendkívül nagy eredmény az, hogy Kolozsvárt mára sikerült megszabadítani Gheorghe Funartól, ám kétség nem férhet ahhoz, hogy ma is "számos Funar" várja az alkalmas idôt a visszatérésre — figyelmeztetett.

Úgy vélte, Romániában sok van, ám lehet, hogy Magyarországon is akad olyan politikai erô, amely az RMDSZ meggyengítésére, parlamentbôl való kizárására törekszik, hiszen számításaik szerint ezáltal növekszik az erdélyi magyar közösség kiszolgáltatottsága. — Az ôszi választásokon nincs alternatíva: vagy bekerül az RMDSZ a parlamentbe, vagy nem kerül be senki, és akkor ennek súlyos következményei lesznek. Ezért most nekünk egy célunk lehet: erôs, hatékony, egységes parlamenti képviselet létrehozása — szögezte le az RMDSZ elnöke.

Az ülésen elhangzott, szükség van a romániai magyar sajtó aktív hozzájárulására az RMDSZ által szervezett, nyitott elôválasztások népszerûsítéséhez, valamint a választási kampány sikeres lebonyolításához. A tanácskozás résztvevôi ugyan-akkor számos kérdést vetettek fel a határon túli magyar sajtó támogatásával, az RMDSZ és a magyar sajtó együttmûködésének további lehetôségeivel kapcsolatban is. (RMDSZ-tájékoztató)

Közgyûlést tartott a romániai magyar helyi és regionális lapok egyesülete Marosvásárhelyen. Megegyeztek a romániai magyar lapok közös fellépésének új stratégiájában, amiben központi szerepet kap a szorosabb együttmûködés az üzleti szférával. A Rais Wallner István elnök beszámolóját követô tisztújításon a korábbi alelnököt, Balló Áront, a Szabadság fôszerkesztôjét választották meg elnöknek, az új alelnök Hecser Zoltán, a Hargita Népe kiadó igazgatója lett.

Bár az elmúlt négy év alatt igencsak megkoptak a törvényhozással kapcsolatos illúziói, Vekov Károly is újabb mandátumra vágyik. A képviselô szerint igazi munkára a nyilvánosság számára kevésbé hozzáférhetô, kevésbé látványos szakbizottságokban nyílik lehetôség, a plénumban az elôterjesztett törvényjavaslatokat a különbözô politikai egyezségek során kialakult szavazógépezet rendszerint különösebb vita nélkül "nyomja át", vagy "sepri le".

— Milyen tervekkel indult mandátuma kezdetén Bukarestbe, és ezek közül mit sikerült megvalósítania?

— A romániai magyarság érdekei képviseletének szándékával indultam négy évvel ezelôtt Bukarestbe. Ez amennyire közhely, annyira igaz is. Hamarosan kiderült azonban, hogy a valóság távolról sem olyan fennkölt, mint amilyennek itthonról tûnt. Be kellett látnom: a nagy tervek megvalósíthatóságának esélyei sokkal kisebbek, mint azt korábban képzeltem. A frakción belüli RMDSZ-viszonyok, a protokollum által meghatározott szabályok, a román politikának az általunk felvetett kérdésekhez való viszonyulása — ezeknek a tényezôknek az együttes hatása igencsak leszûkítette a mozgásteret. Hamar rá kellett jönnöm, hogy az otthon szôtt tervek megvalósításának csak akkor van esélye, ha az az egész frakció támogatásának örvend, az egyéni vagy kisebb csoportok kezdeményezései rendszerint elkallódnak a román törvényhozás útvesztôiben.

Az elmúlt négy év sikerlistája tehát sokkal rövidebb, mint azt kezdetben reméltem. Ahhoz viszont, hogy elképzeléseimet maradéktalanul megvalósítsam, nagyon sok mindennek másképp kellett volna alakulnia. Ha valamire büszke lehetek, akkor az az egyházi létesítmények, templomok körüli szabadtéri rendezvényeket szabályozó törvény, amelyre Kolozsvár ex-polgármesterének folyamatos provokálásai szolgáltatták az alapot. Ennek a jogszabálynak én voltam a kezdeményezôje, amelyhez sikerült megszereznem néhány román kolléga támogatását is, ami nélkül nem lehetett volna elfogadtatni a tervezetet. Kevésbé vagyok elragadtatva attól, hogy nem sikerült azt a javaslatot átvinni, amely 24 ingyenes utat biztosított volna szûk körzetben a falusiaknak, ez ugyanis megkönnyítette volna azok dolgát, akik napi rendszerességgel hozzák be városra terményeiket, és akiknek annyira alacsony a nyugdíjuk, hogy nem tudják fedezni belôle a napi kiszállásokat. Volt egy másik próbálkozásom is, amellyel különbözô szociális intézményeknek a kereskedelmi tevékenységét szerettem volna felmenteni a rendkívül nagy adóilletékek alól, de ez sem volt sikeres. Eredményként könyvelem el viszont, hogy az elmúlt négy évben — különösen a szakbizottsági munka során — sikerült megakadályozni néhány olyan törvény elfogadását, amely az elkobzott tulajdonok visszaszolgáltatását lehetetlenítette volna el. Kezdeményeztem ugyanakkor a magyar közösségi javak visszaszolgáltatására vonatkozó kormányrendeletben meghatározott visszaigénylési határidônek 6 hónappal való meghosszabbítását is — nagyrészt ilyesmikkel próbálkoztam, ha már nagy, átütô javaslatokat nem lehetett keresztülvinni.

— Érezte úgy négyéves mandátuma alatt, hogy olyasmi megszavazására kötelezi a frakció-fegyelem, ami ellen tiltakozott a lelkiismerete?

— De még mennyire! A parlamentben sokféleképpen lehet véleményt nyilvánítani. Az igen-nem mellett létezik a tartózkodás lehetôsége is, amely sok esetben szintén nemmel ért fel, és voltak olyan esetek is, amikor inkább kimentem a terembôl, mintsem hogy olyasmit szavazzak meg, amivel nem értek egyet. Magam is tagja voltam a frakción belüli belsô ellenzéknek, a Polgári Szárnynak, amely többször szembefordult a frakció akaratával, lásd például az Alkotmány vitáját. Büszke vagyok arra, hogy mertünk a közös határozatok dacára saját lépéseket tenni, még akkor is, ha tudtuk, hogy nincs esélyünk. Egyike voltam azoknak, akik benyújtottuk a székely autonómiatervezetet, amely ugyan nem vezetett konkrét eredményre, de úgy ítélem meg, hogy mégis volt pozitív hozadéka.

— Véleménye szerint hogyan lehetne hatékonyabbá tenni az RMDSZ-frakció munkáját?

— Az elmúlt négy évben az RMDSZ képviselôházi frakciója egy polarizált, az alapkérdésekben ellentétes álláspontokat valló csoport volt, ez a megosztottság pedig igencsak fékezte a munkát. Annyi bizonyos: a parlamenti tevékenység sokkal jobb elôkészítést, hangsúlyosabb szakértôi háttérmunkát igényel, sokkal szorosabb kapcsolatra van szükség a "hátországgal", hiszen innen kell hogy jöjjenek azok az ötletek, amelyeket fel kell vinni a parlamentbe. A frakcióban ülve, elszigetelve nehéz kitalálni, milyen törvénykezdeményezések lennének idôszerûek. Nagyon fontos, hogy elképzeléseinket minduntalan hozzáigazítsuk a valósághoz, a legfontosabb azonban az együttmûködés, a sokkal jobb összjáték.

Sz. K.

Vekov Károly a képviselôház tanügyi szakbizottságában tevékenykedett az elmúlt négy év alatt. A statisztikák szerint összesen 5-ször szólalt fel, 12-szer interpellált, és 8 törvénykezdeményezés fûzôdik a nevéhez.

Kolozsváron ismertették azt a tanulmányt, amely a romániai politikai életet alapvetôen jellemzô migráció jelenségét járja körül. A tanulmányt a CURS –Városi és Vidéki Szociológiai Központ adta ki, az elemzés elkészítéséhez olyan közvélemény-kutatások, statisztikák adatait vették alapul, amelyeket nem kormányzati szervezetek adtak közre, illetve a 2000 és 2004-es helyi választások eredményeit használták fel.

A munka fô célja annak megfigyelése volt, milyen kihatása van a politikai migrációnak a romániai politikai életre. A beszélgetéssel, vitával egybekötött ismertetô során az elôadók, Cristian Pîrvulescu, a Pro Democratia Társaság elnöke és dr. Marin Burcea szociológus, a CURS kutatója kitértek arra is: hogyan befolyásolta a politikai migráció jelensége a Kolozs megyei helyi választásokat, illetve összességében mennyit nyert az SZDP abból, hogy más pártok színeiben megválasztott tisztségviselôket csábított át. A felhasznált adatok két nagy csoportba sorolhatók: a lakosság körében végzett felmérések és a 164 település polgármesterének bevonásával végzett kutatások.

A nyilvánosságra hozott tanulmány szerint Romániában az összes intézmény közül a politikai pártokban van a legkisebb bizalma a lakosságnak, mindössze 10–12%-uk bízik meg a politikusokban, ennek következtében azok száma, akiket ténylegesen érdekel a politika, és értelmét látják annak, hogy elmenjenek szavazni, nagyon kicsi. Ez pedig a romániai demokrácia létét, mûködôképességét kérdôjelezi meg — mondták a szakemberek.

A parlamenti migráció 2000–2004 között 10,4% volt. Az adatok szerint a Román Humanista Párt (RHP) vesztett a legtöbbet, ezt a Nagy-Románia Párt követi, a jelenség legnagyobb haszonélvezôje pedig az SZDP. A választásokat követô rövid idôszakon belül a megválasztott polgármesterek 50%-a pártot változtatott — különbözô indokokkal.

A nagy mértékû migráció jelenségét tanulmányozók, akik arra voltak kíváncsiak, mivel indokolják döntésüket a pártot "cserélôk", lényeges következtetést vontak le: pillanatnyilag a romániai pártokat nem a közös ideológia tartja össze, egészen más megfontolásból döntenek a politikai élet szereplôi egyik vagy másik párt mellett.

A migráció jelenségének kordában tartására számos próbálkozás történik — azonban a hatályos törvények nem tiltják, hiszen az ilyen jellegû beavatkozás sértene olyan alapvetô jogokat, mint például a szólásszabadság.

Érdekes adat, hogy a megkérdezett polgármesterek 71%-a azt nyilatkozta: szabályozni kellene a politikai migrációt, akár törvényben is — annak ellenére, hogy 50%-uk már maga is pártot változtatott legalább egyszer.

A pártok különbözô módszerekkel próbálják "magukhoz láncolni" tagjaikat, így például egyes pártok "hûség-esküt" íratnak alá a tagokkal, amelyben például egy polgármester kötelezhetô, hogy amennyiben megválasztása után hûtlen lesz az ôt pozícióba juttató párthoz, a kampányára fordított összeget teljes mértékben visszafizeti. A romániai választási kampányban azonban nem minden az, aminek látszik, a bevallott összegek sokszorosát fordítják egy-egy kampány megszervezésére (rebesgettek már 500 000 dolláros összegeket is). Ennek a módszernek a hatékonysága tehát kétséges.

A jelenség megfékezésének egyetlen módja, ha az egyes pártoknak valóban van jól meghatározott ideológiájuk, a tagok pedig ezért — és nem más meggondolásból választják azokat. Így történik ez azokban az országokban, ahol a politikai színtér már letisztult, de hol vagyunk mi ettôl! — sóhajtottak fel a szakértôk.

Szóba kerültek a "kis" pártok is, amelyekrôl kiderült, hatalmuk sokkal nagyobb, mint gondolnánk — ha jól használják ki "zsarolási potenciáljukat", alkupozíciójukat, jelentôs eredményeket érhetnek el. Az egyik párt, amely tudatosan él a zsarolási politika eszközeivel, az RMDSZ — mondták, hiszen az a párt, amelyet a szövetség támogat, jelentôs számú plusz szavazattal számolhat.

A beszélgetésen elhangzott: igazságtalan és elfogadhatatlan az a mód, ahogyan a Magyar Polgári Szövetséggel "kibabráltak". Amennyiben a jövôben sem adják meg neki a politikai szereplés lehetôségét, jó esély van rá, hogy a nemzetközi szervek is beavatkozzanak — mondották.

Az RMDSZ és a Magyar Polgári Szövetség kapcsolatát feszegetve, a lehetséges forgatókönyveket elképzelve az elôadók kifejtették: meggyôzôdésük, hogy a romániai magyar politika "távirányítója" Orbán Viktornál, illetve a Fidesznél van. Az, hogy megoszlanak-e a magyar szavazatok az RMDSZ és az MPSZ között, attól függ, hogy mit diktál híveinek a Fidesz. (A tanulmány teljes szövege hozzáférhetô a www.curs.ro honlapon.)

F. I.

Rendkívül sikeres volt a besztercei Tanítók Házában nemrégiben megszervezett origami, azaz papírhajtogató tanfolyam, amelynek részvevôi kisdiákokkal foglalkozó pedagógusok voltak. A jégtörô jellegû rendezvény fôszereplôi nem véletlenül voltak felnôttek, azaz pedagógusok, ugyanis — mint arra az intézmény igazgatója, Stiopan Angela is rámutatott —, ôk azok, akik az itt szerzett tapasztalatokat nemcsak magánéletükben hasznosíthatják, hanem környezetüknek is át tudják adni.

A Beszterce-Naszód megyei tanfelügyelôség szakinspektori szinten képviseltette magát, éspedig eredeti módon: Nicula Clara és Moldovan Lucia ugyanis amellett, hogy a tanfolyam zökkenômentességét biztosította, aktívan részt is vett a négynapos hajtogatásban. Mivel a megye nem rendelkezett szakképzett origami-oktatókkal, a marosvásárhelyi Tanítók Házához fordultak segítségért. Az "eredmény" a Maros megyei Hagãu Adél és Paraschiva Alinat lettek, akik négy napon át, intenzív iramban "hajtogattatták meg" az origamira kíváncsi tanítókat és óvónôket.

Hagãu Adél oktató bevallása szerint a kurzus a vártnál eredményesebb volt, mivel a részt vevô pedagógusok nem csak jó kézügyességgel, de szakmai motiváltsággal is rendelkeztek, ami a négy nap anyagának kiállításával is bizonyítható. Olyan origami-tablók készültek, melyekben minden tanult elem, forma, figura színben és formában, saját fantáziával keverve mûvészi alkotásnak is nevezhetô. Moldovan Julianna, a besztercei Tanítók Házának egyik szakmai felelôse a Szabadságnak elmondta: az origami kurzus elsôdleges célja a pedagógusok változatos szakmai továbbképzése volt. — Intézményünk gazdag programmal rendelkezik, amelyet a pedagógusok igényeinek megfelelôen állítunk össze. Az épület korszerû elôadótermekkel, könyvtárral, információs irodával és komoly adatbázissal rendelkezik, tehát mindazzal, ami a pedagógusok szakmai önképzését elôsegítheti. Örömömre szolgált az origami kurzus. Én matematika szakos tanár vagyok, de elbûvölt az óvónôk, tanítónôk ügyessége, szorgalma, és elmondhatom, hogy a kiállítás egészen lenyûgözô. A különféle hulladékpapír, az egyszerû csomagolópapírból összeállított fantáziaképek mellett a résztvevôk legalább 60–100 állat, virág és egyéb forma tûrögetésének lépéseit is megtanulták, majd saját "mappát" is készítettek, mely szerintem nem csak önmaguk, hanem munkatársaik hasznára is válhat — mondta.

Paraschiva Alinat oktató szerint meglepô volt a hallgatók változatos kora, hisz nyugdíj elôtt állók is részt vettek ezen — éspedig fiatalos lelkülettel.

Az elôadók japán origami mûvészektôl tanulták a papírhajtogatás titkait. A 40 órás besztercei kurzuson igyekeztek a hallgatókat nem csak bizonyos figurák tûrögetésére, hanem a papír titkainak bontogatására is rávezetni. Persze mindezekhez nem akármilyen türelem, pontosság, tisztaság, sôt, jó lelkület is szükséges.

Bencze Anna

(Folytatás a 22-i számunkból)

Viszonylag közismert, hogy a hetvenes években ásatások folytak a dolinalefolyás környéki magaslaton, és egy 13–14. században elpusztult település templomának gótikus ablakkeretére is rábukkantak. Egyes információk szerint e település amolyan kapuja volt a Györgyfalva–Felek, illetve Györgyfalva–Kolozsvár irányába folyó élénk sókereskedelemnek, más adatok/feltételezések alapján viszont arra lehet következtetni, hogy a régi, tatárjárás elôtti Györgyfalva nyomaira bukkantak rá a régészek. Ez utóbbi könnyen lehetséges: a régi Györgyfalva emléke még ma is él a faluban; talált kardokról, sisakokról, fegyverekrôl beszélnek — habár minden valószínûség szerint azok nem az egykori "várról", hanem a kuruc–labanc csatáról mesélhetnének egyet s mást.

Nem lehetetlenség tehát kideríteni a cserepek eredetét, habár nem kizárt az sem, hogy semmi közük sincs a feltételezett településhez, ugyanis — legalábbis alulírott felmérései alapján — ezek zöme korsótöredék. Ezekkel szállíthatták a sóskutakból mert vizet Györgyfalvára, Patára és a környezô településekre. És azt mindnyájan tudjuk: addig jár a korsó a (sós)kútra, míg el nem törik. (Ehhez legfeljebb csak annyit tehetnénk hozzá: mezítlábasan veszélyesebbek ezek a töredékek, mint a sárga kalcitok és a kaparódarazsak százai egyszerrre).

4. A hármas sóskút rôdi titka
Nem tudni honnan, de az terjedt el a vidéken, hogy a dolina három betemetett sóskutat rejt. A hagyomány azt tartja, hogy az egyik a györgyfalviaké, a másik a pataiaké, a harmadik pedig a rôdieké volt. Ez utóbbival kapcsolatban általában igen nagyok a fenntartások, ugyanis Rôd gyanúsan messze van ahhoz, hogy köze legyen a kutakhoz — legalábbis így érzik a kistáj jószándékú újrafelfedezôi. Mivel jómagam legalább négy kútnak a helyét véltem felfedezni a dolinalapályon (nem számítva a sókibúvás gerendanyomait — amelyeket különben tavaly szabaddá tettek, és megnyílt az egykori sóbánya elôjárata is), biztos voltam benne, hogy a hármas szám amolyan mesebeli jellegû — miért pont három lett volna? A lapályon tizenkettôt is lehetett volna ásni, ha nem huszonkettôt... —, rászántam magam a könyvtári kutakodásra. Lehetetlen — gyôzködtem magam —, hogy az elmúlt századok egyik legnagyobb természeti kincsének, a sónak patai vonatkozásaira ne lennének utalások A kolozsmonostori konvent jegyzôkönyveiben (Akadémiai Kiadó, Budapest, 1990).

De mindenekelôtt vázoljuk fel röviden, hogyan jutott az erdélyi só a 13–15. században — mint látni fogjuk, nem véletlenül választottam ezt az idôszakot — Magyarország távolabbi vidékeire.

Hogy mennyire fontos szerepet töltött be a 12. század végi — 13. század eleji magyar társadalomban a só, azt mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy a királyi adomány egyik legbecsesebb formája akkoriban a hajónyi sószállítmány volt. Íme néhány példa: III. Béla 1183-ban három hajószállítmány sót adományozott a nyitrai egyháznak, 1192-ben pedig a pannonhalmi apátságnak ugyancsak hármat, azzal a kiváltsággal, hogy sem szárazon, sem az erdélyi folyókon e három hajón szállított só után vámot senki ne merészeljen szedni. II. Endre is követte apja példáját: 1211-ben — két évvel Gertrud meggyilkolása elôtt — az aradi prépostságnak ajándékozott sószállító hajókat. Hogyan került el a só Erdélybôl a távoli dunántúli Pannonhalmára? A dési sóbányákból a Szamoson, a tordaiakból az Aranyoson, a Maroson majd a Tiszán keresztül úsztak le értékes terüjükkel a sószállító hajók a Dunáig. Szalánkeméntôl állati igaerôvel vontatták fel ezeket Gyôrig, onnan pedig szekerek vitték a sót az apátságba.

A sókereskedelembôl származó elônyök elvesztése valóságos gazdasági földrengést okozott II. Endre uralkodása idejében. A király államgazdaság-reformja folyományaként az egyházak elvesztették a sóprivilégiumot; a királyi bányák bérbeadása lényegesen hozzájárult ahhoz, hogy aranybullás királyunk uralkodásának idôszakát "ingerült korszakként" határozzák meg egyes történészek.

Mindezek után megértheti a kedves Olvasó, hogy biztos voltam benne: ha nem is teljesen, de legalább részleteiben megoldom a sókutak titkát.

Az elsô szálakra A kolozsmonostori konvent jegyzôkönyveinek 118. számú, 1439. február 13-án keltezett okmányában bukkantam rá: "Patha-i Imre fia: László új pénzben számított 18 forintért eladja Rewd-i [Rôdi] Cheh[Cseh] Miklósnak Patha falu (Colos vm) keleti során (in linea seu ordine a parte orientali) lévô két puszta telkét a Zewlewallaya [Szôlôalja] nevû tó helyével együtt." Ergo: a tó mindig is tó volt, nem mocsárnyúlvány. A neve: Szôlôalja-tó. Hogy miért volt puszta a két telek? Mert — akárcsak most — sótûrô növények borították (fôleg szíksófû, amelynek vízraktározó képessége átlagon felüli). Más. A tó értéktelen területnek számított 1439-ben — amolyan ráadásként szerepel a vásárban. Érdekes az is, hogy kinek adják el a területet: egy rôdi vásárlónak. Hopp! A hagyomány azt tartja ugye, hogy a három sóskút három településé volt: a györgyfalviaké, a pataiaké és a rôdieké. Ime az elsô bizonyíték arra, hogy Rôdnek — illetve egy ottani személynek — igencsak köze van a vidékhez. Menjünk tovább a 862. számú jegyzôkönyvhöz: "Patha-i Bako Péter (...) fiai (...) Patha-n (Colos vm) a patakon innen és Bewthes Dénes házával átellenben, nyugat felé esô jobbágytelkét és nyolc hold szántóföldjét, melyek közül két hold nyugatfelé, kettô a Sooskwut [Sóskút] [!] nevû forrás felé, négy hold pedig a Bakothawa nevû völgyben fekszik, egy lóért, egy tehénért és egy éves borjúért örökös haszonbérbe adja (...) Rewdi[Rôdi] Cheh[Cseh] Miklósnak."

Ergo: nem három kút volt eredetileg, hanem egyetlen egy, amit akkoriban "forrásnak" neveztek: "Sooskwt [Sóskút] nevû forrás felé". Megvan továbbá a másik, az ún. szeméttelepi patai tavacska neve is: Bakótava. És hát újra itt van a Rôdi Cseh Miklós neve. Ki lehetett ez a Rôdi Cseh Miklós, azaz mit lehet tudni a Rôdi Cseh családról?

A válasz Jakó Zsigmond Írás, könyv, értelmiség (Kriterion, 1977) címû kötetében található, nevezetesen az akadémikus Rôdi Cseh István, az anyanyelvû írásbeliség egyik úttörôje címû tanulmányában. Íme az idevágó részlet: "Közvetlen adatok híján is bizonyosra vehetô, hogy (...) abból a Rôdi Cseh családból származott, amelynek tagjai a XIV. század elejétôl fogva gyakran szerepeltek a Kolozs megyei vonatkozású oklevelekben. E család törzsbirtoka a Kolozsvár szomszédságában fekvô Rôd és Pata község volt. S jóllehet a Cseheknek Kolozs megye mezôségi részén is több faluban volt részjószáguk, ez kezdetben módosabb életet biztosító vagyon a XV. század derekára meglehetôsen felaprozódott a szaporodó családtagok között. Abban az idôben, amikor Cseh István születhetett (azaz 1440–1450 körül), családja már a kisnemesség határán mozgó, néhánytelkes birtokosok szegényes életét élhette".

(Folytatjuk)

Szabó Csaba

Tizennegyedik alkalommal hívja össze a falu apraját-nagyját, az elszármazottakat, barátokat Kide közössége. Szeretnék feleleveníteni azt az egyedi hagyományt, amely egykoron Kidét uralta: a falu változatos rendezvényeivel a környék szórványmagyarságát gyûjtötte egybe.

Az október elsô szombatján sorra kerülô falunap délelôtt 11 órakor istentisztelettel kezdôdik a helyi református templomban, Ambrus András kinevezett lelkipásztor igehirdetésével. Az istentiszteletet követôen a kidei fiatalok versmûsorral emlékeznek az aradi vértanúkra.

Délután öt órától lovasfelvonulás, rövid mûsor a kidei Tájház udvarán, majd este nyolc órától reggelig tartó szüreti mulatság, amelynek keretében 22 órakor csôsztánc, illetve tombola lesz.

A kideiek vallják: hagyományt feltámasztani és megôrizni csak együtt lehet, együtt érdemes, ezért nagyon sok szeretettel várnak mindenkit a falu ünnepére szombaton, október 2-án.

Péntek délben a gyalui Gelu Voievod Elméleti Líceumban felavatták a kormánytámogatásból megépített új tornatermet, amelynek méretét és felszereltségét bármely kolozsvári iskola megirigyelhetné. Az esemény a középiskolás diákoknak szánt Mozgás az egészségért kormányprogram gyakorlatba ültetését vezette be.

A gyalui ünnepségen jelen volt Mircea Ursache kormánymegbízott, Valentin Cuibus prefektus, Constantin Corega megyei fôtanfelügyelô és más hivatalos személyiségek. A megnyitóbeszédekben elhangzott: az új létesítmény olyan közösséget szolgál, amely egy esetleges jövôbeli városközösség fiataljainak nyújt egészségmegôrzési, sportolási lehetôséget, és talán "rajtot" egy-két kimagasló sportpályafutás számára.

Ö. I. B.

Antal István személyében új igazgatója van a Körösfôi Iskolának, a fiatal intézményvezetôtôl az oktatási folyamat javítását szolgáló újításokat remélnek a községben. Nyárszón 12 gyermekkel idéntôl ismét beindult a magyar óvoda.

Az iskolák helyzetérôl egyeztettek a szeptemberi tanácsülésen Körösfôn, tájékoztatott Antal János polgármester. Az új iskolaigazgatóval, Antal István földrajz szakos tanárral a tanítási rendszer javításának módjairól tárgyaltak.

Idéntôl több újítás segíti majd a tanulókat abban, hogy jobb eredményeket érhessenek el, ezek egyike a most induló informatikatanítás. Az ehhez szükséges felszerelést — öt számítógépet — pályázat útján, illetve külföldi segítséggel szerezték be, de a Kolozs Megyei Tanácstól is kaptak támogatást. A gyerekeket ettôl a tanévtôl kezdôdôen minden tantárgyból szakképzett tanárok oktatják majd.

Körösfôn 75–80 magyar gyerek van, az iskolát, óvodát sikerült felújítani, bár a munkálatok kissé elhúzódtak. A hátralévô javításokat azonban a tanév folyamán is el tudják végezni, anélkül, hogy az órák rendjét zavarnák.

Szintén az idei tanévtôl magyar óvoda mûködik Nyárszón, ahová 12 gyerek jár. A község területén Sárvásáron van a legjobb állapotban az óvoda és iskola, hiszen új épületszárnyban mûködik.

Az összes javításra mintegy 230 millió lejt szántak, viszont az újításokra költött összeg a 700 milliót is meghaladta, a polgármester azonban bizakodó: karácsonyig törlesztik majd a fennmaradó összeget, hiszen a munkálatokat elvégzô vállalkozó nem követeli azonnal a fizetést.

A jövô hétre tervezett rendkívüli ülésen döntenek majd arról, hogy a rendelkezésre álló 292 millió lejes költségvetési alapot hogyan osztják szét, várhatóan szociális segélyekre 21 millió lejt fordítanak, a közvilágítás költségeire is legalább 40 millió lej szükséges.

F. I.

A reméltnél kisebb összeget utalt ki a megye a község számára, ezért a költségvetés módosítására volt szükség, a változtatásokról a legutóbbi tanácsülésen határoztak, tájékoztatott Demjén Katalin, Oláhbaksa alpolgármestere.

A 220 millió lejbôl 33 milliót a 416-os törvény értelmében szociális segélyekre fordítanak, 30 millió lejre tüzelôanyagot vásároltak az iskolák, óvodák számára, a közvilágítás szintén nagyobb összeget emészt fel.

A tanévkezdésre sikerült az iskolákban a szükséges javításokat elvégezni, újdonság, hogy idéntôl három számítógép is a tanulók rendelkezésére áll.

A község pályázatot nyújtott be a Vidékfejlesztési Program keretében az utak javítására, összesen mintegy 8,5 kilométernyi utat kellene felújítani, a munkálatokra azonban tavasz elôtt nem kerül sor, a hidak javítását viszont szeretnék a téli idôszak beállta elôtt elvégezni.

A község területén most folyik az ivóvíz bevezetése, a munkálatok 80 százalékával már elkészültek, kezdetben az utcai csapokat a zilahi vízhálózatra csatolják.

F. I.

Szigorú intézkedéseket foganatosítottak a szamosújvári városatyák az utcák tisztán tartása érdekében. A legújabb határozatoknak megfelelôen a szemetet csak a kijelölt helyeken lehet tárolni. Eddig a város szélére szállították a háztáji gazdaságokban felgyûlt hulladékot. Különösen a Füzesi út mentén valóságos "szemétdombok" rontották a városképet. De ennek már vége: a város határát felszabadították a fölösleges szeméttôl. Aki mégis odaviszi a hulladékot, 4 millió és 15 millió lej közötti büntetést kockáztat.

Szamosújváron hosszú idô után az utcákon megjelent az utcaseprô autó, igaz csupán a kora reggeli órákban. Nagy elônyt jelent a közterület-fenntartó vállalatnak, amely egyre kevesebb személyzetet foglalkoztat az útfelület, illetve a járdák takarításánál.

Erkedi Csaba

29 napos elôzetes letartóztatásba helyezték a kolozsvári, 48 éves Bucur A.-t, akit azzal vádolnak, hogy több fiatal lányt buzdított prostitúcióra. Az ügyben több kiskorú, 13–17 éves lány érintett.

A vád szerint Bucur egyes lányokat külföldre vitt, míg mások a férfi lakását használták "találkáik" során. A rendôrök szerint a férfi egyik cinkosa egy 15 éves lány volt, aki maga is prostituáltként dolgozott, s aki további lányokat kerített a megye egész területérôl — ellene szabadlábon indult nyomozás. A hatóságok azt is tudni vélik, hogy a kliensek között fontos helyi személyiségek is voltak.

Ha vétkesnek találják a Btk. 329. cikkelyének 1. és 3. bekezdései szerint, úgy tettéért 5 és 18 év közötti börtönbüntetést kaphat. A rendôrség tovább nyomoz a teljes hálózat lebuktatására.

A helybeli és környékbeli magyar fiatalokat kívánja összefogni a Vajdahunyadon nemrég megnyílt Magyar Ifjúsági Internet Klub, amely a település Magyar Házában mûködik.

Nagy örömmel fogadták a vajdahunyadi magyar fiatalok annak idején a hírt, hogy rövid idôn belül megalakul egy ifjúsági klub, ahová rendszeresen bejárhatnak.

— Sok megbeszélést követôen támadt az ötlet, hogy létrehozzunk egy ifjúsági internetklubot, amely kimondottan a Vajdahunyadon és környékén élô magyar fiatalokat szolgálná — tájékoztatta lapunkat Takács Attila, a Hunyad Megyei Ifjúsági Tanács elnöke.

Az internetklub keretén belül olyan szolgáltatásokat is igénybe lehet venni, mint ingyen nyomtatások, cd-írás, korlátlan mennyiségû internethasználat, mi több, ingyenes számítógépkezelôi tanfolyamon is részt lehet venni.

Jelenleg az internetklub a vajdahunyadi Magyar Házban mûködik a helyi RMDSZ jóvoltából. Ott sikerült berendezni, beszerezni azokat a kellékeket, amelyek kellôképpen mûködtetni tudják az internetklubot. Pillanatnyilag 10 darab számítógéppel, egy nyomtatóval, egy fax-telefonnal, irodai kellékekkel, számítógépekhez megfelelô bútorzattal sikerült ellátni a klubot.

— Szeptember 19-én jött el a pillanat, amikor megnyíltak az ajtók mindazok számára, akik türelmesen vártak és hittek ebben a célban. Vasárnap 12 órától került felavatásra az elsô Magyar Ifjúsági Internet Klub Vajdahunyadon. Örömmel nyílnak meg az ajtók mindenki számára, és reméljük, még sokáig nyitva maradnak — mondta Takács Attila.

A vajdahunyadi magyar fiatalok kezdeményezésének megvalósulásában jelentôs segítséget nyújtott a Communitas Alapítvány, Winkler Gyula parlamenti képviselô, azok a lelkes fiatalok, akik bíztak ennek a tervnek a megvalósításában, és sokat dolgoztak a klub megteremtéséért.

Az oldalt szerkesztette: Kerekes Edit

Az "allergia" szó eredete 1906-ból származik. Jelentése: a normális körülmények között ártalmatlan anyagokra adott kóros válaszreakció, melynek kialakulásában az immunrendszer vesz részt (a folyamatban szerepet játszik a szervezet által termelt IgE).

Allergiát okozó anyagok: a házi por-atka és egyéb rovarok. A poratkák a nedves környezetet kedvelik, a levegôbôl veszik fel a nedvességet. Amikor a relatív páratartalom 50% alá esik, az atkák fokozatosan kiszáradnak és elpusztulnak. Ezek az atkák az ember hámló bôrhámsejtjeivel táplálkoznak (miután elôzôleg a penészgombák lebontották ôket). A magas, 70–90 %-os relatív páratartalom kedvez az atkáknak. A matracokban, párnákban, kárpitokban, plüssállatokban tanyáznak. Amikor például a matracok közelében lélegzünk, vagy az ember belesüpped a fotelbe, az atkák a levegôbe kerülnek, a ruházattal bárhova bevihetôek. Kiirtás után hamarosan megint megjelennek a lakásban. Egy-egy új matracban négy hónap alatt telepednek meg. Léteznek bizonyos, mosószerhez adagolható atkaölô szerek ruhák, ágynemûk rendszeres mosására, mivel a lehámló bôr az atkáknak még több táplálékot biztosít. Megöli az atkákat a 6 órán túli hûtés, vagy ha száraz idôben erôs, közvetlen napsugárzás. Az allergén anyagok azonban mindkét esetben megmaradnak. Porszívózásnál az atkák belekapaszkodnak a szônyeg szövetébe és kb. 65%-uk benne marad. Egy közönséges porszívó viszont az allergéneket szétszórja a levegôbe ezért belélegezhetô mennyiségük közvetlenül a porszívózás után háromszorosára nô.

A penész- és egyéb gombák különbözô fajtái a szabadban és lakásban egyaránt megélnek. Egyes fajokkal szemben keresztreakciók is felléphetnek, ami azt jelenti, hogy az érintettek többsége sokféle penészre reagál, ezért is kerülni kell. A légáramokkal könnyen eljutnak a lakás egyik részérôl a másikba. A pollen, a virágpor a legnehezebben kivédhetô allergén. Fûpollenre érzékenyek számára a nyírt gyep jelent veszélyt. A búza, árpa kevés pollent termel, és ezért ritkán okoz problémát. A rozs sok pollent bocsát ki, a kukorica pollenjei nehezek, ezért nem jutnak messzire. Csak az olyan környezet jelent veszélyt, ahol minimum 50 pollenszemcse található egy köbméteren. A városokban és vidéken mért pollenkoncentrációk között rendszerint nem nagy a különbség. Meleg levegôvel könnyen felszáll a felsô emeletekre is.

Levegôszennyezés esetén a háttér-szennyeszések, a számos beltéri anyag irritálja az orrüreg és a légutak nyálkahártyáját, s némelyik asztmás rohamot is elôidézhet. A beltéri levegôben a dohányfüst, illetve a gáztûzhelybôl származó nitrogén-dixid a legveszélyesebb. Ennek hatására a szervezet hevesebben reagál az allergénre. Veszélyesek a formaldehid gôzök, a faforgácslemez (pozdorja), a préselt farostlemez. A légfrissítôk általános gyengeséget okozhatnak. A tisztítószerek, bútorfényezôk, dezodorok nem szabad orrba kerüljenek. Aeroszolból kipermetezve a levegôbe jutnak és belélegezve asztmás rohamokat idézhetnek elô, ezért az aeroszolok kerülendôk. A munkahelyi allergének a foglalkozási allergiák kialakulásában játszanak szerepet, ezek általában orrtünetekkel kezdôdnek: tüsszögés, orrdugulás, állandó orrfolyás (allergiás rhinitis), felléphet szemviszketés, állandó könnyezés (kötôhártya-gyulladás), köhögés, izzadás, láz is.

Az ételallergének: búza, kukorica, földimogyoró, szezámmagolaj, valamint azok az olajak, amelynek a szaga vagy illata emlékeztet az élelmiszerre, amelybôl készültek. A fôzés általában a friss gyümölcsben, zöldségben lévô allergéneket hatástalanítja. Az elôrecsomagolt élelmiszerek közül egyesek elenyészô mennyiségben allergéneket tartalmaznak, ezek például az olajos magvak anyagai vagy a gyártási folyamat során használt anyagok maradványai. Az allergiás folyamatok kialakulásában továbbá szerepet játszhatnak az öröklôdési tényezôk is.

Közvetlen érintkezés az allergénnel bôrkiütést vagy viszketést és duzzadást (kontakt csalánkiütés), illetve angioödémát okozhat. Bôrpróbákkal kimutatható, hogy egy-egy munkahelyi anyaggal például kialakul-e valakinek túlérzékenysége vagy sem (fodrászati kellékek, stb.). Vannak továbbá asztmát kiváltó, de nem allergén anyagok, ezek a legveszélyesebbek. Ilyen vegyületek a kis molekulasúlyú asztmogének, platinasók, izocianátok (cementgyártásban, mûanyagok, lakkok elôállításánál), kolofónium (fenyôgyanta, elektronikai forrasztóanyag), glutaraldehid (kórházakban sterilizáláshoz használt anyag), perszulfát (fodrászati kellék). Az állatok: amacska testnedveiben, például nyálában található fehérje, kutyáknál, egyéb állatoknál is megtalálható anyagok is okozhatnak allergiát.

Klasszikus allergiás betegségek a szénanátha, az egész éven át tartó allergiás rhinitis, asztma, atópiás ekcéma, csalánkiütés — ha allergiás eredetû, anfioödéma (döntôen az arcot és a légutakat érintô vizenyôsség, amelyet a hajszálerekbôl a környezô szövetekbe kiszabaduló folyadék felgyülemlése okoz), anafilaxiás sokk (rovarcsípésre, penicillinre, latexre, egyes élelmiszerekre), ételallergia (azonnal fellépô többnyire jellegzetes reakció).

Az allergének kimutatására a következô módszereket alkalmazzák: bôrpróbák — elsôsorban azoknak ajánlott, akik nem tudják azonosítani allergénjeiket, terheléssi próbák — a valódi IgE okozta allergiák esetében igen hatékony diagnosztikai eszköz, de hatása veszélyesen hasonlít a valóságban kiváltott allergiás reakcióhoz, élelmiszer-terheléses próba — ha a bôrpróba eredménye nem egyezik meg a páciens által közölt tünetekkel, légzésfunkciós tesztek. A bôrpróbáknál allergént tartalmazó cseppeket használnak (ha a bôrön vörös duzzanat jelenik meg, a teszt pozitív). Negatív kontroll-tûszúrásos próba közönséges sóoldattal, (nem szabad duzzanat keletkezzen). Pozitív kontroll-tûszúrásos próba hisztaminnal — minden esetben meg kell duzzadnia. Egyéb próbák, tesztek: RAST-allergének kimutatása vérmintából, bôrtapaszpróba, endoszkópia, biopszia, élet-intolerancia, IgE kimutatása.

Az allergiák kezelésére elsôsorban antihisztaminokat használnak, egyeseknek nyugtató mellékhatásuk van. Szteroidok az allergiás reakció következményeként fellépô gyulladást veszik célba, ezeket célzottan alkalmazzák. Egyéb allergiaellenes gyógyszerek: a kromoglikátot tartalmazó készítmények, leukotrién-antagonista gyógy-szerek, gyulladásgátlók, stb. A szteroidokat csak végsô esetben alkalmazzák. Asztma esetén általában gyorsan ható béta-agonista gyógyszer alkalmazása ajánlatos, és csak ha a tünetek nem javulnak, akkor folyamodnak más gyógyszerekhez.

Étrend terén a glutén- és búzamentes diéták, tej- és laktózmentes diéták, tojásmentes, élesztômentes, kizárásos diéták ajánlatosak, kezdetben minden gyanús élelmiszert ki kell iktatni, utána különbözô élelmiszerek fogyasztása tiszta formában ajánlott, annak megállapítására, hogy melyek okoznak tüneteket.

Az allergiás betegségek kezelésében hatékonyak lehetnek a különféle gyógynövények, a relaxációt elôsegítô terápiák, az autogén tréning, a masszázs, az aromaterápia, a reflexológia, a különféle légzô gyakorlatok. Minden estben szakorvost kérdezzünk meg, ô ajánljon hatékony gyógymódot kellemetlen tüneteinkre.

Mivel a rák nem egy betegség, hanem több mint száz entitásból tevôdik össze, a kiváltó okok valószínûleg megszámlálhatatlanok.

— Milyen tényezôk játszanak szerepet a rákos megbetegedések kialakulásában? — kérdeztem dr. GaalViola fôorvost, a kolozsvári I. Chiricuta Rákkutató Intézet szakorvosát.

— Kevesebb, mint 1% a genetikailag meghatározott tényezô. Többségben külsô karcinogén (rákkeltô) tényezôk hatnak, amelyek bôrön, emésztôszerveken, tüdôn keresztül kerülnek be a szervezetbe. Rákkeltô tényezôk továbbá: egyes vegyi anyagok, például az élelmiszerekben romlásuk során felszaporodott penészanyagok (ezért ajánlatos az élelmiszereket hûtôben tárolni); a só hatására képzôdô nitrozaminok; olyan vegyszerek, amelyeket a mezôgazdaságban, állattenyésztésben használnak (pl. a DDT); a sózással, füstöléssel készített ételek; az egyes élelmiszerek elkészítése során égés által képzôdô karbonizált fehérjék (pl. flekken); a dohányfüst, autók kipufogógáza; azbeszt; a festékiparban használt ciklikus aromás vegyületek (ez utóbbiak elsôsorban a májrák kialakulásában játszanak szerepet); egyes textiliparban használt festékek. Fizikai tényezôk: pl. a káros sugárzások, napsugárzás (bôrrák, melanomák esetében), túlzott mértékben az X-sugarak. Lelki tényezôk, melyek szerepet játszanak a rák kifejlôdésében: a stressz, idegfeszültség.

— Milyen tünetek utalhatnak rákra?

— Az étvágy hirtelen eltûnése, megváltozása, gyengeség, ismeretlen eredetû fogyás, izzadás, ugyancsak ismeretlen eredetû hôemelkedés, láz, idôsebb korban friss vér a székletben (vastagbélrák esetén), nôknél csomók a mellben, rendszertelen havi vérzés; vér megjelenése a köpetben, nyirokcsomó megnagyobbodás stb.

— Melyek a leggyakoribb ráktípusok?

— Férfiaknál a tüdôrák, nôknél az emlôrák (a klimax utáni években) a leggyakoribb, az utóbbi évtizedekben azonban a nôk is gyakrabban betegszenek meg tüdôrákban.

— Melyek a legveszélyesebb típusok a betegség kimenetele szempontjából?

— A méhnyak- és petefészekrák elôrehaladott stádiumokban, a gyomorrák, valamint a tüdôrák nem mûthetô formái.

— Melyek a leggyakoribb áttétek?

— Az emlô- vagy a prosztatarák esetében a csontáttétek, tüdôráknál a nyirokcsomó-, agyi- és csontáttétek. De elméletileg bárhol megjelenhet metasztázis (a nyirokerek vagy a véráramon keresztül a rosszindulatú folyamat az egész szervezetben elterjedhet).

— Milyen lehet a rákos betegségek kimenetele?

— Elsôsorban függ a szervezet ellenállásától, a daganat sajátosságaitól, a betegség korai felismerésétôl, illetve a kezelés mielôbbi elkezdésétôl, s nem utolsósorban lelki tényezôktôl. Ezeknek a betegségeknek a kimenetele nem mindig halálos.

— Milyen kezelési módszerek, illetve milyen, a kezeléshez szükséges felszerelések léteznek Romániában?

— Sajnos, a kivizsgálási módszerekhez kevés megfelelôen felszerelt központtal rendelkezünk. Ami a kezelést illeti, a mûtéti technika Kolozsváron például nagyon jó. A sugárkezeléshez több központ kellene, a felszereltség tekintetében is vannak még kívánnivalók. A kemoterápia terén, az elôírások nagyon szigorúan meghatározottak, a betegség stádiuma és típusa függvényében, vannak olyan esetek, amelyeknél 100%-os hatást el lehet érni. Máskor hormonkezelést alkalmaznak. Használják továbbá a Curie-terápiát, amely közvetlen kontaktus révén hat a rákos szövetekre.

— Milyen újabb módszerek léteznek, illetve mifelénk alkalmazzák-e azokat?

— Nálunk is alkalmazzák, körülbelül 10 éve az ún. monoklonális antitestekkel egybekötött kemoterápiát (nagyon költséges módszer), vagy új sugárkezelések is léteznek, a lézersebészetet Kolozsváron eddig csak a Katonakórházban alkalmazzák, de máshol is vannak központok Erdélyben (Nagyvárad, Marosvásárhely, Nagyszeben, Temesvár). Immunológiai módszereket használnak nálunk is (interferonos kezelések). Az izotópos kezeléseket folyamatosan fejlesztik. Külföldön az ún. sztereotaxikus (térirányításos) besugárzási módszert is alkalmazzák. A génkezeléseket már nálunk is kipróbálták (egyes emésztôszervi rákok, emlôrák esetében), de még kísérleti fázisban vannak.

— Lát-e valamilyen lehetôséget arra, hogy a jövôben esetleg sor kerülhet klónozott szervek átültetésére egyes rákos betegek esetében?

— Elôbb utóbb igen. Miért ne?

A fogászat az orvostudománynak az a szakterülete, amely talán a legtöbbet fejlôdött az utóbbi idôkben. Az új technikákról, kezelési módszerekrôl dr. Kovács Zsuzsa fogszakorvost kérdeztük:

— Mi az elônyük az utóbbi években használt fénytöméseknek?

— A fotópolimerizábilis tömések azon túl, hogy megegyeznek a fog színével, tökéletes zárást biztosítanak a tömés és a fogzománc között. Keménységének köszönhetôen az ilyen tömés a rágási nyomást tökéletesen elviseli, kibírja. (Az ehhez alkalmazott lámpa nyalábba összefogott, nagyon erôs UV sugarakat bocsát ki, amelynek hatására a tömôanyag megkeményedik. Nagyon fontos az összekötô folyadék a tömés szélei és a fogzománc között). Elektromikroszkópon megfigyelhetô, hogy az ilyen tömôanyag részei befolynak a zománc széleibe.

— Lehetséges-e a fogszabályozás felnôttek esetében?

— Esetektôl függ: a túl sûrûn nôtt fogakat például nem lehet szabályozni. A lehetô legjobb megoldás a "fix" munka. Az erre használt ún. ortodontikus apparátusokat Nyugaton állandó jelleggel alkalmazzák, nálunk azonban nagyon drágák.

— Úgy tudom, mostanában gyakori a fogínygyulladás. Melyek ennek az okai?

— Elsôsorban a lyukas fogak, a rosszul elvégzett fogászati munkák: tömések, koronák, hidak. Fontos ilyen szempontból: a jó minôségû tömések, a minôségi fogászati munka, a napi többszöri szájöblögetés és fogmosás.

— Mitôl alakulhat ki fogkövesedés?

— A nyálból kicsapódó sóktól, valamint az örökletes tényezôk és a dohányzás is hozzájárulnak.

— Milyen lehetôségek léteznek fogkô-eltávolításra?

— Létezik kézi módszer, valamint ultrahangos (géppel történô) fogkô-eltávolítás. Ezt háromhavonta ajánlatos elvégezni azoknál, akik hajlamosak fogkôképzôdésre, egyébként 6 hónapban egyszer elégséges.

— Fogfehérítésre milyen módszereket alkalmaznak?

— A legegyszerûbb: a szódabikarbonát összevegyítve oxigénes vízzel — az ebbôl nyert tejfölszerû masszát havonta egyszer ajánlatos használni (ez akár házilag is történhet). A peroxid alapú szerekkel (gélekkel) történô fogfehérítést a fogorvos végzi, több napon keresztül, napi másfél órás ülés szükséges hozzá, amint a gyártó cég ajánlja.

— Mit neveznek implantoknak a fogászatban?

— Ezek nemesfém alapú csapok, amelyeket beépítenek a fogínybe, ezek tartják a protézist vagy hidakat. Az ún. "stifteket" kisebb mûtéttel beültetik az állkapocscsontba. Ehhez külön technológia szükséges, csak egyes klinikákon végezhetô (Kolozsváron például csak a Fürdô/Pavlov utcai fogászati klinikán végeznek ilyeneket).

— Milyen, más újdonságok jelentek meg az utóbbi idôben a fogászat terén?

— Kolozsváron már mindenhez hozzá lehet jutni, a világpiacon létezô anyagok, technológia mind fellelhetô. Már a fogpótlásban is ugyanolyan technikát és anyagokat alkalmaznak, mint bárhol a világon.

— Higiénia szempontjából mit ajánlana a betegeknek?

— Nagyon fontos a minél többször végzett szájöblögetés, lehetôleg szájvízzel (például Blend-a-med vagy Colgate termékeket használva), rendszeres fogmosás (lehetôleg ugyancsak a már említett cégek termékeivel), esetleg fogselyem használata.

Az oldalt írta: Szabó Erika

Tisztelt polgármester, Divide et impera (oszd meg és uralkodj) volt mindenkor azoknak a hatalmaknak a jelszava, amelyek más népeket le akartak gyôzni, el akartak nyomni. De, hogy a turáni átok révén odáig jutottunk, hogy veszélyeztetve legyen a magyarság parlamenti bejutása az Ön által vezetett megosztottság miatt, ez az összmagyarság elleni vétek.

Nem lesz parlamenti képviseletünk, ha ezt így folytatja. Sajnos, nem vagyunk már annyian, hogy két különbözô színben egymás ellen harcolva a parlamenti bejutáshoz szükséges 5%-os küszöböt elérjük. Csak a nevetô harmadik gyôzhet. Még ha az RMDSZ csak kis lépésekben szerzett bizonyos eredményeket, és nagyon sok mindent nem tudott megvalósítani; ha egyáltalán nem kerülünk a parlamentbe, akkor a további kis lépéseket sem remélhetjük. Vége a reménynek, hogy újból állami magyar egyetemünk legyen, hogy visszaszolgáltassák az egyházi javakat. Hiszen látható, hogy a hatalom még az unióba való belépést is inkább kockáztatja, semmint visszaadja például a Mariánum épületét, vagy a gyulafehérvári egyházi könyvtárat. Azzal a nevetséges érvvel harcolnak a visszaszolgáltatás ellen, hogy iskolákat nem adnak vissza. Az egyház nem kocsmákat, moteleket építtetett, hanem iskolákat.

Ne remélje polgármester úr, ha egy román pártnak a színeiben jelenik meg a parlamenti választásokon, akkor bármit adnak majd nekünk. Hiszen eddigi parlamenti részvételünk mellett is csupán morzsákat adtak szemszúrásból, sôt, csupán papíron. Gyakorlatilag csak nagyon kevés töredékét adták vissza a bennünket megilletô vagyonnak. Ami a Székelyföld autonómiáját illeti, a régiók kialakítása az elsô lépés lenne, radikális igényekkel csak a román közvéleményt hangolnánk ellenünk.

Kérjük tehát, gondoljon az erdélyi magyarság közös érdekére, minél nagyobb parlamenti részvételünkre. Ha kisebb lépésekben is, de ne hagyjunk fel minden reménnyel, hogy jogainkat kivívhassuk. Az Ön politikájának akár az is lehetne a jelszava, "hagyjatok fel minden reménnyel", mert parlamenti részvétel nélkül semmit sem remélhetünk.

Kômûves Éva

Dicsérem a Szabadság kezdeményezte aláírásgyûjtést a kábeltévé-társaságok részére, hogy próbáljanak változtatni azon az áldatlan helyzeten, ami a magyar nyelvû mûsorok mennyiségi és minôségi nézhetôségét illeti. Érdekes, hogy ezt is egy újság kezdeményezi, és nem az RMDSZ. Markó úr és emberei ilyen ügyben nem illetékesek?

Az athéni olimpia közvetítését magyar nyelven az MTV hatalmasságai döntötték el, úgy, hogy mi, erdélyi magyarok élôben, magyarul semmit se láthassunk! Élô adást csak a Duna tévé eszközölt magyar nyelven, mint például a dán–francia nôi kézilabda mérkôzést, vagy az Elefántcsontpart–Banglades tollaslabda mérkôzést, a magyar sportolók szereplésérôl élô közvetítést csak az Euro Sport és a román tévé jóvoltából láthattunk. Mi ez a magatartás, ha nem a magyartalanítás egyik leplezett módszere? Köztudott, hogy a világ jobban ismer egy sportcsillagot, mint egy politikust. Annak idején a világ ismerte Puskás Öcsit, de nem tudott semmit például Rákosi Mátyásról.

Érdekes, hogy az olimpia ideje alatt az MTV 2 minden sportadást beszüntetett, helyette a Napkelte és a Napnyugta mûsorokat sugározta mindennél fontosabban. Igaza van annak, aki jogosan azt állítja, hogy mi, külhoni magyarok ne számítsunk az anyaország támogatására, mert ôk érzelmileg távol állnak tôlünk, jobban éreznék magukat, ha nem is léteznénk. A Duna tévé sem az, aminek indult, az MTV befolyása alatt áll, másképpen sugározhatott volna élôben magyar jellegû sportközvetítéseket, mint például a magyar–szerb vízipólódöntôt. Szerény véleményemnek az MTV hatalmasságaira semmi hatása nincs, mivel ôkelmék nem tudnak azonosulni velem azon egyszerû ok miatt, hogy nem eléggé magyarok, én meg az vagyok.

Korodi Zoltán

Mindig is csodáltam egyesek találékonyságát, leleményességét, persze, ha azok nem voltak mások rovására. Azon nyugdíjasok közé tartozom, akik nagyon ritkán veszik igénybe a közszállítási vállalat jármûveit. Egy kiadós, könnyû séta mindig jót tesz, bármelyik nyugdíjasnak. Ilyenformán megkíméli magát az ember a buszokon gyakran közlekedô, kántáló koldusoktól, a tolongástól vagy zsebtolvajoktól.

Egyik délelôtt felszálltam a Donát negyed végállomásánál a buszra, amelyen alig ültünk néhányan. Végignéztem az utasokon, valamennyien nyugdíjasok vagy legalábbis nyugdíjas korúak voltunk, nem is láttam senkit jegyet kezelni. Egy kis idô után ismerôsök közötti beszélgetésre lettem figyelmes. A kérdésre, hogy az illetô most éppen mivel foglalkozik, a válasz a következô volt: az idôs ember naponta felül valamelyik buszra, bemegy a központig, ott szétnéz, majd felül egy másik buszra, amely elviszi a város szélén lévô új piacra, ahol szintén csak nézelôdik. Utána trolival felmegy a monostori piacra, ott is nézelôdik idôtöltésbôl. Valamikor délfelé visszajön a központba, majd megint buszra ül, és hazamegy, a napja pedig máris eltelt.

A hallottak nagyon megleptek és elgondolkoztattak. Évekkel, hónapokkal ezelôtt, amikor bérletet vagy jegyet kellett váltani, nem hiszem, hogy sok nyugdíjas szánta rá magát ilyen gyakori városnézésre és piaclátogatásra. Nem szeretnék ünneprontó lenni, de lenne néhány javaslatom tisztelt sorstársaim részére. Köszönjük meg polgármesterünknek és városi tanácsosainknak, hogy gondoskodtak rólunk és anyagilag megkönnyítették jövés-menésünket. Éljünk az adott lehetôséggel szükség esetén, de ne éljünk vissza vele! Ne töltsük feleslegesen, idôtöltésbôl a közszállítás jármûveit, amelyek tudvalevôleg túlzsúfoltak a nap bizonyos idôszakában!

Gergely Gy. István

Megható, és ugyanakkor példaértékû ünnepi eseménynek lehettünk tanúi szeptember 8-án, amelyet a Kisboldogasszony-napi kegyelem és áldás ajándékaként kapott a Mindenhatótól a Kolozsváron élô Daniló Zoltán és felesége, született Forrai Anna Ágnes.

Rendhagyónak számít, ugyanis ebben az esetben a jegyesek életkora és az a kitartó elhatározás, amivel rendezni akarták kapcsolatukat, csaknem 60 esztendônyi együttlétüket, Isten és az Anyaszentegyház elôtt. Zoltán bácsi 91, míg Anna néni 86 éves, 1948-tól élnek együtt szeretetben és egyetértésben, bár mindkettôjüknek ez a második házassága, az elsô tiszavirágéletûnek bizonyult. Egyházi esküvôre azonban nem kerülhetett sor, amíg életben voltak az elsô házastársak nem következhetett újabb házasság.

Daniló Zoltán ismert kolozsvári kereskedô, s országos szinten értékelt mûkedvelô fotómûvész. Elsô házasságából két fia származott, egyik az Amerikai Egyesült Államokban, másik Budapesten él családjával, akik már négy unokával örvendeztették meg, amelyben osztozott a mindenki által elfogadott, szeretett mostohaanya is. Annával — aki a Maros megyei Nyáráddeményháza szülötte — együtt egy lánynak adtak életet, aki bánatukra nemrég hunyt el, 58 éves korában.

"Többször is akartunk egyházi esküvôt, de eddig nem jutottunk el a tettekig. Mi soha nem fordítottunk hátat egyházunknak, mert tisztában vagyunk azzal, hogy Jézus minket is kegyesen fogad és megbocsát nekünk. Még rengeteg tennivaló van körülöttünk, de elsôsorban a jó szóra van nagy szükségünk. Véleményem szerint soha nem tudni, mikor tehetünk mi, emberek valamit egymásért. Csak tegyünk!" — vallotta meghatottsággal vegyes meggyôzôdéssel Zoltán bácsi.

Az önzetlen misszionáriusi munkát ez alkalommal is a kolozsvári Szent Mihály Caritas vezetôje, Fábián Mária és munkatársai, Árkosi Ildikó végezték, akik "szájról szájra, ismerôstôl ismerôsig" módszerrel szerzik az információkat a lelkileg vagy anyagilag rászorultakról, az elhagyatottakról. Most tanúként is jelen voltak az ünnepi eseményen, a rögtönzött — de annál inkább lélekbôl fakadó — köszöntôt mondó Müller Tamás vallástanár, egyházközségi tanácsossal együtt.

Külön elismerés illeti a Szent Mihály központi plébánia fiatal segédpapját, Korom Imrét, aki szívügyeként készítette elô és celebrálta az esketés szertartását a házaspár lakásán. Imre atya rövid elmélkedésében kiemelte a házasság abszolút jellegét és felbonthatatlanságát, hangsúlyozva, hogy ez a rendhagyó házasságkötés is benne volt a Teremtô Isten tervében.

A sokkal fiatalabb, bármely nemzedékhez tartozók számára is követendô példának voltunk tanúi. Sohasem késô rendezni elmaradt lelki (lelkiismereti) kötelességeinket.

Fodor György

Már nem is merek arra gondolni, hogy magyar testvéreink döntenek majd sorsunkról, vagyis nemzeti hovatartozásunkról, amikor igennel vagy nemmel fognak szavazni a kettôs állampolgárságról. A történelem folyamán mindig mások döntöttek rólunk, ki voltunk szolgáltatva mások kedélyének. Csak szolgák voltunk, szolgáltunk tatárt, törököt, császárt, románt, és most is mások döntik el, hogy lehetünk-e újra magyarok. Igaz, most magyar testvéreinktôl függ, hogy visszakapjuk-e magyar mivoltunkat. Nem alamizsnát kérünk, csak magyarságunkat. Vajon a szavazók tudják-e, hogy mennyire fontos szavazatuk több mint 5 millió magyarnak, akik a trianoni döntés áldozatai voltak, és hogy most itt a pillanat, hogy ezt hazafias, testvéri szeretettel jóvátegyék? Vajon tudatában vannak-e magyar szavazó testvéreink, hogy nagyapáink, apáink együtt harcoltak, szolgálták a császárt, harcoltak a Don kanyarnál, mind magyarok voltak? És most hajszálon múlik sorsunk. Kérjük a Jóistent, áldjon meg józan ésszel minden egyes szavazót! Mert ha talán nemmel szavaznának, ez lenne a magyar történelem legnagyobb szégyene és tévedése, ami felér egy árulással. Hajrá magyarok, most vagy soha!

Márton Árpád a linzi magyar kulturális egyesület népi tánccsoport vezetôje

Elsô kép: Kolozsvári Múzeum, Patrimonium. Hangszerre szeretnék útlevelet kiállíttatni. Minden rendben folyik, felbecsülik a hangszert, udvarias, kedves mindenki. Megemlítik, hogy a felbecsült papírokért 50 ezer lejt kell fizetnem a postán. Jó, irány a posta. Felhôtlen a hangulatom, hiszen papírjaim másnap már készen is vannak.

Elsô gyanús jel! A múzeum munkatársa kitöltött modell nyomtatvánnyal lát el, és lelkemre köti, hogy nagyon pontosan töltsem ki az enyémet. Még mindig gondtalan és nyugodt vagyok, hisz csak egy utalványról van szó, egy egyetem elvégzése után csak sikerül.

A postán az ablak elôtt sor. Az asztalnál izgatott, sôt ideges emberek az enyémhez hasonló utalványokat töltögetnek. Az önbizalmam nem inog meg, hisz tudják: egyetem, utalvány… Menni fog. A sor nem nagy, de annál lassabban halad. Elôttem mindenkit visszadobnak, nem jó, még egyszer. Kárörvendôen mosolygok, majd én megmutatom, már említettem — egyetem, utalvány. Odajutok, a szívem a torkomban, talán én lehetek az elsô, aki csak egyszer tölti ki. A postai alkalmazott megnézi, megforgatja, átszól a kolléganôjének, elbírálják. Én már alig bírom. Felpillant, s mondja az egyhangú ítéletet: újraírni, hibás. Asztalhoz ülök, és felcseng bennem a múzeumbeli néni hangja. Pontosan másolja le. Úgy történik. A sor nagyobb, a fogyási sebessége pedig kisebb. Odajutok, beadom és várom az ítéletet. A feszültség elviselhetetlen. De csoda történik, elfogadják, jó minden. Egyetem, utalvány, hát tudják. Jólesô érzés fog el, a siker. Kiadják a nyugtát, és én fensôbbségesen nézek végig mindenkin. Látják, nekem kettôbôl sikerült, én mehetek, a többiek meg vissza az asztalhoz, újratölteni.

Második kép: 23.45 , kolozsvári pályaudvar. Két jegypénztár van nyitva. Sor, jegykiadók sehol sem láthatók, illetve nem tudjuk, hol kell keresni ôket. A váróterem plafonig márvány, Európa. Kasszásnôk sehol. Vagy mégis, igen, itt vannak a jegyeket tartó szekrények mögött. Vacsoraszünet, s mivel magányosan a falat sem esik jól, ezért együtt költik el eledelüket. A hátizsák meg csak nehezedik minden falatnál. A türelmem elfogy, s felvilágosítást kérek az információtól, hogy árusítanak-e ma jegyet. Válasz: persze, csak még nem jöttek meg a jegyek, és cinikus mosoly, ami annyit jelent, hogy van még a vacsorából. Zúgolódunk. Valaki panaszkönyvet kér és kap. A CFR- munkatársak nevét már nem. Jó a szakszervezet. Vacsorának vége. Lázas munka kezdôdik. Odajutunk. Diákigazolványt beadjuk. Pecsét az igazolványra, a négy nyugtára, jegyre, homlokunkra. Megvan a jegy, még a vonatot is elérjük, hisz a Korona még soha nem érkezett pontosan.

Kosztin Á. Botond

"(...) az olajfestés legfennebb lehetôségnek maradt számára. Olyan útnak, mely ugyan ígéretesnek tûnhetett, de amelyben igazi mûvészi felszabadultságot csak ritkán mutatott" — írja Gy. Szabó Béla címû, a Kriterion Könyvkiadó gondozásában 1980-ban megjelent monográfiájában Murádin Jenô. Megállapításával akkor is egyet kell értenünk, ha a Pata utca végén lévô Fehér Galériában — valódi mûvészeti kuriózumként — megtekintjük a mûvész olajképeibôl rendezett kiállítást. A Gy. Szabó-hagyaték gondozója, Ferenczy Miklós lelkész abból a gazdag termésbôl — Murádin szerint a mûvésznek "kétszáznál több olajfestménye maradt meg" — válogatott, amely nélkül az életmû nem lenne teljes, hiszen mennyiségileg is — de nem csak —, jelentôs részét képezi az alkotó oeuvre-jének.

A történelmet, s így a mûvészettörténetet sem lehet visszafordítani, a kiállítás képeit szemlélve azonban akaratlanul is felötlött bennem: mi lett volna, ha 1932-ben Kós Károly nem teszi fel azt a sorsdöntô kérdést az akkor 27 éves fiatal mérnöknek és pályakezdô képzômûvésznek, hogy: "Fiatalember, miért nem mászik fára? Úgy értettem, hogy miért nem veti rá magát a fametszésre?" A jelenlegi tárlat idôben a legrégebbi, Falusi ház címû, 1930-ban készült olajképe ugyanis olyan kompozíciós készséggel, formaérzékkel megáldott mûvészrôl tanúskodik, aki sajátos technikával és a késôbbi, már a negyvenes években készült erôteljes, harsány színvilágú munkáival ellentétben a barnák, szürkék árnyalataira építve, éppen visszafogott színharmóniáival ér el különleges hatást. Ez a nagyon korai olajkép stílusában teljesen elüt a többitôl. S ha a bemutatott munkák közül egynémely elsôsorban mint az életmû részét képezô dokumentum jelentôs, nem csekély azon alkotások száma sem, amelyek különleges mûvészi értékeikkel hívják fel magukra a figyelmet. Legközelebbi ismerôi mondják: Gy. Szabó Béla azt állította magáról, hogy "csak grafikus". S ezt talán nem is annyira szerénységbôl tette, mint inkább abbeli meggyôzôdésében, hogy az efféle rangsorolás minden komoly alapot nélkülöz, hiszen a vizuális mûvészeteknek a különbözô megnyilvánulási formái, a képzômûvészeti mûfajok valójában egyenértékûek. Annak pedig, hogy a grafikában, s azon belül is elsôsorban a fametszésben milyen hely illeti meg, másokkal együtt sajátmaga is tudatában volt. Ezért nyilvánosan, kiállításokon, természetesen legerôsebb oldaláról igyekezett bemutatkozni közönségének. A színek bûvöletének azonban grafikusként sem tudott ellenállni. "A képi illúzió teljességét nyújtó sokszínûség, a színekben rejlô rendkívüli kifejezô erô sohasem hagyta közömbösen. Éppenséggel azt vallja: fehér-fekete metszetképeit is mindig színesben látta metszés közben. Párhuzamosságok mutathatók ki alkotásaiban. Van olyan korszaka, amikor a fehér-fekete metszetlapok mellett több dúcról nyomott színes fametszetek készülnek. Vannak színes tusrajzai, és szépiarajzai is. Az ezerkétszázhatvan fametszet mellett pedig körülbelül ugyanannyira (ezernél többre) tehetô színekben élô pasztellképeinek száma" — olvashatjuk a monográfiában. Olykor azonban olyannyira elragadta a színes beszéd, hogy olajban is megfogalmazta festôi gondolatait. S ha színes fametszetei, pasztelljei többször is nyilvánosságot kaptak, most kiállított olajképei meglehetôsen ismeretlen oldaláról mutatják be a mûvészt. A már említett, 1930-as keltezésû festményen kívül valamennyi alkotás a negyvenes évekbôl datálódik és fölöttébb színes. A mûvész valósággal tobzódik a színekben, mintha éppenséggel rájátszana erre a lehetôségre. Olykor egyenesen kiruccanás, kitörésszerûek ezek a munkák, de talán túlságosan is azok, s így egyike-másika csupán érdekes kísérletnek minôsíthetô. Jócskán akad azonban tekintetcsalogató festmény ebben a válogatásban is. Ott van mindjárt harsogó színeivel a vörös háttérbôl kiemelkedô sárgakalapos, kékinges Önarckép, vagy a jobbára hasonló színösszeállítású, határozott síkokba fogalmazott, fölöttébb dekoratív Sárgakönyves csendélet. Idôsödô apjának állít emléket az Édesapám címû szintén élénk színekbe öntött kompozíció. Nagybányai hatást mutat az 1942-ben készült Magányos fa és színekben valamelyest visszafogottabb változata, a Fák. A bözödi tájak egymásmellettisége — három, szín- és formavilágában hasonló munka — posztimpresszionisztikus beütésû, sárgás-lilás-zöldes harmóniáival hívja föl magára a figyelmet.

Gy. Szabó Béla "pályája kezdetén voltaképp festô szeretett volna lenni. Fametszômûvészete azonban grafikusi teljesítményét helyezte elôtérbe, s ez a jelen felé haladva még inkább érvényes. Ám csonkítást tesz az életmûvön bárki is, aki festôi munkásságát életmûvébôl kiiktatni próbálná — véli monográfiaírója, Murádin Jenô. "A színérzékkel úgy van az ember — vallotta egy alkalommal a mûvész —, mint a hallással. Vagy van valakinek, vagy nincs". Gy. Szabó Bélának volt színérzéke, így aztán valóban kár lenne festôi munkásságát kiiktatni életmûvébôl. A megismerést, az életmû kiteljesítését szolgálja ez a kiállítás is, amely a Fehér Galériában naponta 9–14 és 17–19 óra között tekinthetô meg.

Németh Júlia; Fotók: Gyurka Elôd

Van Heinének egy romantikus rövid költeménye a fenyôrôl, amely messze északon egy pálmafáról álmodik, míg a pálma, a déli verôn a hófedte fenyôrôl. Mintegy szimbóluma az elérhetetlen vágynak. Valahogy ilyen volt számomra az Adria. Nem hittem volna, hogy meglátom valaha ezt a valószínûtlenül képeslap-kék, tisztavizû csodát.

Nagyanyám és nagyapám több mint százéves fényképén a férfiak fekete trikóban, a nôk szoknyás, de "rövidujjas"-ban (micsoda ledérség!) napernyôvel állnak térdig az abázziai Adria vizében az apró kis hullámokat félve, mert úszni biztos nem tudnak.

Mi is vendégei vagyunk egy Nagy Úrnak, mint egykor Kosztolányi azon az éjszakán, amikor ráébredt arra, hogy minden ajándék, amit az Élettôl kapunk, még ha az csak egy futó pillantás is a Lokodi utcára és a csillagos égre.

Vezetem a bérelt autót a 80 kilométer hosszú végtelennek tûnô sziget kacskaringós szerpentinjein, ahová a ferry-boat (komphajó) hozott el Makarszkából. Megállunk, mert lenyûgöz a táj kimondhatatlan szépsége. A lehanyatlófélben lévô nap ezüst abroncsot fon a láthatárra és a tenger tényleg olyan kék, mint a képeslapon. A völgyben pedig piniák és fenyôfák sötétzöld tengere látható. Sûrû egymásmellettiségüket csak itt-ott szakítja meg egy-egy legyezôpálma. Egyik sem idegen. Mindkettô honos a gazdag vegetációban. A déli pálma és az északi fenyô békésen élnek egymás mellett, bár a fenyô legfeljebb ha hét évenként látja viszont az ôt megilletô havat, amelyik olyankor sem hajlítja meg súlya alatt az örökzöld ágakat.

*

Akár a néger törzsfônöknek, aki hitetlenkedve állna ha magyaráznám neki, hogy a lábánál folyó habzó patak vize nálunk felé úgy megfagy, hogy csak kalapáccsal törhetünk le darabokat belôle, úgy nem tudnám megmagyarázni a borpince elôtt üldögélô cserzett bôrû öreg halásznak a nagy hárászkendôbe burkolt, nemezpapucsos, a fagytól vörösre csípett arcú tejesasszonyt, aki annakidején mérte ki literes kannájával a tejet kora reggel a lakásajtónk elôtt, vagy az ugyancsak állig bugyolált gesztenyeárus nénit a temesvári utcasarkon, aki dobkályhája mellett sütötte a gesztenyét és kínálta hangosan: Heisse maroni! Tiroler maroni! (Forró, tiroli gesztenye!), mivelhogy Temesváron — úgy tûnik — akkoriban többet tudtak Tirolról, mint Nagybányáról, a gesztenyék belföldi hazájáról.

Ahogy Apahidán átutazóba jobbra húzunk paradicsomot és paprikát venni a termelôtôl, úgy állunk meg utunkon narancsot és fügét venni. Akár szedhetnénk is önkezûleg a ház mögötti ligetbôl.

*

Magas, kopár, fehér hegyeirôl Makarszkát is hívhatnánk Albionnak, mint Angliát Dover fehér szikláiról. Védik a partot a keleti hideg szelektôl. Nyugaton pedig ott az Adria. De az északi szeleknek mi sem áll utukban. Egész erdôk, egész hegyoldalak hajlanak dél felé, mert úgy látszik ez a viharsarok. Az itteniek Féja Gézáról sosem hallottak, mert a nyelv határ, mint ahogy határ a kultúra is. De fôleg a generációk. A fiataloknak akkor sem mondana sokat a Viharsarok, ha netán elolvasnák. Ôket nem érdekli. Ha legalább más érdekelné!…

*

Vajon az írók csak a mának írnak, nem is számítva arra, hogy holnap is olvasni fogják ôket? Megörökítenék a mát, hogy ne múljon el nyomtalanul. De azt is fôként generációs társaik olvassák, mert az újabb generáció másként látja a dolgokat. Csak a rigók fütyülnek ugyanúgy, mintha kolozsvári kottából fütyölnének.

Ha létezik idôtálló idôtlenség — az a rigófütty…

*

Járom Makarszka számomra még ismeretlen utcáit (ulica — meg kell kérdeznem Murádintól: innen a román ulita számazik vagy a magyar utca is?). Elôkelô villanegyed egy, maximum kétemeletes házak, csinos (de nem hivalkodó) "dizájnnal". Némelyikén ott díszeleg a központban elmaradhatatlan APARMAN, vagy ritkábban a SOBE (szoba) felirat, jelezve, hogy van kiadó lakrész vagy csak fürdôszobás szerényebb hajlék. "Autó" nincs errefelé, csak Mercedes vagy legfeljebb Audi, illetve Volvo. Keskenyebb utcába fordulva fehérhajú uraság fékez és rám förmed, szerencsére horvátul: Hogy merek ebben a körzetben gyalok közlekedni?

A hölgyek a házkörüli kertekben valószínûleg arról tanakodnak, hogy a másik kerti liliomja mitôl nôtt magasabbra az övénél, és miért dúsabb a violája. Mifelénk talán egyesek azt tárgyalják, vajon ha a férj lebukik, akkor csak a villát veszik el vagy a fiúcska nyitott Porschéját is, és akkor földönfutóvá válik, mint osztálytársai…

Menthetetlenül átsiklik a gondolat a mi világunkba, hiszen ahol járok az "elméletileg" balkánibb Balkán mint a mi szélességi fokunkon.

Amikor délebbre autózunk az egyre keskenyedô horvát tengerparton, át kell utaznunk egy korridoron, néhány kilométernyi széles részen, ahol Boszniának kellett kijáratot biztosítani a tengerhez. Szabályos határôrség van be- és kimenetelnél egyaránt, de vízumkényszer nincs, nem állít meg senki Dubrovnik felé menetelünkben. Ott, a hatalmas vár, fenséges szépségével sok festôt ihletett meg. Magán viseli az ágyúlövedékek nyomait és múzeuma ôrzi a hôsi halált haltak arcképeit. Azokét, akik életükkel fizettek a felszabadulásért. Mert Jugoszlávia félresikerült kísérletnek bizonyult, nem volt képes egybeolvasztani megannyi különbözô mentalitású népet, akik az elsô kínálkozó alkalommal kivívták maguknak önállóságukat és az ôket megilletô függetlenséget.

Dániel Károly

Aki a rab szót hallja, az elsô pillanatban a börtönben ülô elítéltre gondol. Régebben azonban a rab szón hadifoglyot, hadifogolyból lett rabszolgát értettek. A rab, a szolga (a rabszolga) nem ült föltétlenül a börtönben, bizonyos kötöttségekkel, bilincsek nélkül, "szabadon" járhatott-kelhetett, de csakis szolgaként. A fogságot, rabságot viselt személyre könnyen ráragadhatott a Rab megkülönböztetô családnév, s valóban a szó elsô írásos adatai is ilyen jellegûek: 1424: Melchior Rab, 1522: Gregorius Rab. Mint közszó, a rab elsôként Pesti Gábor 1536-ban Bécsben kiadott Ezópus fabulái címû könyvének bevezetôjében fordul elô: /Aesopus/ "Nemigen jeles ember, hanem szolga és rab vala. De az rabság az ô bölcs és szabad elméjét nem teheté rabbá."

A rab szó a magyarban a török hódoltság korában honosodott meg. Ekkor ugyanis szinte intézményesé vált a rabszedés, a rabszolga-kereskedelem, amely a meghódított területekrôl jó pénzért "eleven áruval" látta el a konstantinápolyi rabszolgapiacot. A rab azonban nem török, hanem szláv eredetû szó a magyarban (valamennyi szláv nyelvben megtalálható), az átadó nyelv a szerbhorvát lehetett. A déli szlávok már elôbb a török félhold hatalma alá kerültek.

A rab szónak több származéka is kialakult. Ilyen a rabság, a raboskodik, de belôle képeztük a rabol igét is. A rabol eredeti jelentése ez volt: ’rabot szed’, ’fogságba ejt valakit’. Az 1512 körül írt Weszprémi-kódexben olvashatjuk: "A rómaiak ha meghalandnak, rejánk jônek és elrabolják népinket…" A rabol ige ma nem személyre, hanem elsôsorban vagyontárgyra vonatkozik, bár egyre gyakrabban hallani ember- és gyermekrablásról.

A rabol ige fônevesült melléknévi igeneve a rabló. A rabló az a személy, aki erôszakkal szokott pénzt, vagyontárgyat eltulajdonítani. A szó — rabló — számos összetett szavunk elôtagjában megtalálható, ilyen a rablóbanda, rablógyilkos, rablóvezér, rablótámadás, rablótanya, rablóháború, s a kártyajátékot kedvelôk ismernek rablóultit is.

Történelmi ismereteinkbôl tudjuk, hogy az ’úrdolga’, a földmûveléssel kapcsolatos ’jobbágymunka’ megnevezése a magyarban robot volt. A robot: a jobbágy kötelezô ingyenmunkája a földesúr vagy a vármegye részére. A szó, a robot, ugyanarra a ’szolga, rabszolga’ jelentésû szláv szóra vezethetô vissza, amelybôl a rab szavunk is származik. Az orosz ’dolgozik’ jelentésû rabotaty ige is onnan érthetô meg, hogy régen a nehéz testi munkát a rabokkal végeztették. A robot szavunkat azonban nem közvetlenül a szlávból vettük át, hanem egy kis kerülôvel a németbôl származik. A német szó természetesen a szlávból való. Pejoratív értelemben a kényszerbôl végzett, fárasztó munka ma is robot. Sok ember úgy érzi, a munkájának a rabja, egész életében csak robotolt. Ady írta: "Az én apám reggeltôl estig izzadva lót-fut, robotol." József Attila szerint is: "Apáink mindig robotoltak, / Hogy lenne enni kevés kenyerünk."

Nyelvünkben található egy másik robot szó is, jelentése: ’gépember, emberi munkát végzô gép’. Ez a szó is az említett szláv szóra vezethetô vissza, a magyarban azonban külön irodalmi átvétel a csehbôl. A szó magyar léte Karel Èa pek cseh író 1920-ban írt R.U.R. címû drámáján alapul, amelyben a szerzô ezzel a szóval nevezi meg a gépembereket, akik annyira tökéletesedtek, hogy mindent tudnak, amit az ember tud. Magyar fordításban a drámát 1921-ben mutatták be, itt bukkant fel elôször magyar szövegben a robot, mely a jelentésben késôbb összetételi elôtaggá is vált; ilyen például a "háztartási robotgép".

Murádin László

A 10-es és 11-es oldalt szerkesztette: Németh Júlia

A színházi fesztiválok legtöbbször nem csak arról szólnak, hogy az egy helyre sereglett társulatok bemutatják egymásnak és alkalmi közönségüknek azt az elôadást, amely méltónak találtatott erre a célra. Természetesen fontosak a szakmai kritériumok, a mûvészi színvonal, de a jó közérzetet megteremthetik a találkozások, régi ismerôsök és új barátságok, jóízû beszélgetések, néhány olyan tényezô, amelynek gyakorlatilag semmi köze ahhoz, amit a program kínál. Ha ez a kis "plusz" is elmarad és az elôadások is szomorú összképet nyújtanak, nehéz jókedvvel írni az eseményekrôl.

A VI. Romániai Magyar Bábos Találkozón ez történt: az itthoni csapatok gyengébb elôadásokat mutattak be, mint bármelyik elôzô évben, kevesebb szakmabeli vegyült a gyerekek közé, a tervezett három kiértékelô beszélgetés helyett csak másfélre jutott idô és lendület, rossz idô volt, néhány technikai malôr is közrejátszott (például az egri csoport világosítóját nem engedték át a határon) stb. Vincze László, a Homo Ludens Alapítvány vezetôje és a rendezvény szervezôje egy informális beszélgetésben elárulta, hogy a tavalyinál kisebb támogatást nyertek a Találkozó elôkészítésére, a különbözô kérelmekre, pályázatokra késve érkeztek a válaszok — ezért döcögött a szervezés, ezért küldték késve a meghívókat, ezért nem lehetett több társulatot meghívni stb. Sajnos, a fentiek olyan nyavalyák, amelyeket nem nôhet ki a bábosok találkozója, legalábbis hamar és könnyen nem lehet megoldani. Vannak viszont könnyebben kezelhetô problémák is. Például kiderült, hogy a rendezvény idôpontja nem mindenkinek megfelelô, túl korai, hiszen a színiévad csak ilyenkor kezdôdik, nem készültek még el az új produkciók, a tavalyiak kifáradtak és nincs elég idô felújítani és fesztivál-köntösbe öltöztetni ôket. Több résztvevô mentegetôzött ilyenekkel — amit nem lehet elfogadni, mert a lényegen, az elôadás színvonalán nagyon keveset változtat, de sajnálatos módon két társulat (a Temesvári Csiky Gergely Színház bábtagozata és a Marosvásárhelyi Ariel Gyermek és Ifjúsági Színház) a felsorolt okok miatt nem tudott részt venni a Találkozón, így a seregszemle sem volt teljes.

A benevezô csoportok elôadásait nem szakmai zsûri szelektálja, a találkozónak nincs versenyjellege sem: minden hivatásos vagy magántársulat, amelyet bábosként (is) jegyeznek, bemutathatja bármelyik produkcióját. Az igazság az, hogy nem is lenne könnyû dolga annak, aki megpróbálna három vagy négy olyan színházi embert verbuválni, akit érdekel az is, mi történik a bábosok világában,

vagyis kívülállóként, de értô szemmel tudná mérlegelni a produkciókat. A szervezôk évek óta magyarországi szakembereket kell megfizessenek azért, hogy leutazzanak Kolozsvárra és a szakmai beszélgetéseken mondják el észrevételeiket (idén Lengyel Pál rendezô vállalta ezt a szerepet). Talán itt kellene megemlíteni, hogy a kolozsvári bábos találkozó régi ismerôse és barátja, Mészáros Emôke bábtörténész elhunyt a tavalyi találkozó óta. Nyugodjék békében.

A válogatás hiánya magyarázat arra, hogy a mûfajok széles skáláját és nagyon eltérô színvonalú bábdarabokat lehetett látni három nap alatt Kolozsváron. Idén sajnos, a három kedves vendégtársulat produkcióját leszámítva, a közönség nem láthatott kimagasló értékû játékot. Közös vonása az egri, debreceni és gyôri elôadásoknak, hogy nem hagyományos technikákat alkalmaztak: a Csörömpölôkben (Eger) pincében fellelhetô kacatok, üres konzerves dobozok, lyukas fazekak, öntözôkanna, teafôzô, lábbelik, seprûk stb. kelnek életre — az animátorok úgynevezett fekete dobozban vannak (fekete ruhában fekete háttér elôtt, fény csak a tárgyakra esik). A forgatókönyvben fontos szerep jut a fém- illetve fahangoknak, a koppanások, csörrenések, "sifitelések" zaja, ritmusa szavak nélkül "mesél".

Tavaly a debreceni ORT-IKI Bábszínház nagy sikert aratott vásári komédiájával, a Babocsai Máté Deák Históriájával. Idén is hasonló hangulatú produkciót mutattak be, Perzeus királyfi csuda tetteit — kis asztali bábokkal, maszkokkal, élô szereplôkkel, kikiáltóval, zenekísérettel. Különösen szellemes átalakulásokon ment át egy kis bôrönd, mely várbörtön, tengeren úszó láda, félelmetes tengeri szörny, de még eltûnt világokat és személyeket (pl. Bin Ladent) megmutató csodaherkentyû funkcióját is betöltötte — kicsiknek és nagyoknak szerezve vidám perceket.

A Gyôri Vaskakas Bábszínházelôször szerepel a Bábos Találkozón, ôk a Szerelmesek címû elôadást hozták el, és bemutatkozásuk remekül sikerült. Krysztof Rau lengyel rendezô munkájában a nyakigláb hôsöket két-két feketeruhás színész mozgatja, így az embermagasságú, groteszk testtartású, valószerûtlenül hosszú karú-lábú hôsök esetlenül mozognak, de éppen ez a varázsuk: bájos udvarlási jeleneteiken szívbôl nevetett a közönség.

A romániai hivatásos társulatok és magánbábszínházak elôadásairól sajnos nagyon kevés jót lehet elmondani. Sok kedves, ismert vagy ritkán játszott mesét mutattak be, rosszul kivitelezett díszletben, szegényes zenei összeállítással, gyenge színészi jelenléttel, gyakran értelmetlen, a történethez nem illô keretbe helyezve. Az általánosításon túl: minden elôadásnak volt erôs oldala is, de sajnos egy-egy jól mozgatható, szép báb, egy-egy igényes árnyjátékos rész vagy a munkába fektetett energia még nem feledtette a kínos üresjáratokat, a fölösleges ismételgetéseket, a lassú, álmos tempót. Úgy tûnt, hogy a beszélgetések során azok, akik nyitottak és valóban jól akarják végezni azt a munkát, amit szeretnek, okultak a hallottakból, a kollégák "külsô szemére", megjegyzéseikre figyelve, de azok, akik nagyon magabiztosan, végiggondolatlanul, rutinosan darálják le produkcióikat, süket fülekkel jöttek el a találkozóra.

Az itthoni csapatok közül a legkellemesebb meglepetést a Marosvásárhelyi Színmûvészeti Egyetem bábos osztályának "nyílt órája" szerezte. A fiatalok, akik néhány évet egy-egy társulatnál inaskodtak, tavaly ôsz óta Barabás Olga színészmesterség-oktatójukkal és Palocsay Kisó Kata bábos szakirányítójukkal remek munkát végeznek. A Kolozsváron bemutatott improvizációs gyakorlatokból bárki számára kiderülhetett, hogy tehetségesek, szeretettel keltenek életre minden kezükre bízott tárgyat, ismerik a szakmai alázatot, van humoruk és jól dolgoznak együtt, csapatban. A jövô már nem olyan sötét, mint néhány évvel ezelôtt, amikor utópiának tûnt az is, hogy valaha lesz Erdélyben bábszínész-képzés. Drukkoljunk nekik, hogy legyenek jó munkakörülményeik, és reménykedjünk, hogy két-három év elteltével minden társulathoz "elviszik", amit az egyetemen tanultak.

Hegyi Réka

Sokszor és sok helyen elhangzott már: rendszeressé kellene tenni a gyerekeknek szóló elôadásokat a színházban, hiszen egyrészt az ilyen produkciókra beülô gyerekekbôl, tinédzserekbôl formálódik a majdani színházlátogató közönség, és nem mindegy hogy megszerettetjük-e velük a színházat, vagy sem, másrészt pedig a bábszínház egyre súlyosabb mûködési problémái miatt valamilyen formában pótolni kellene ezt a fajta élményt a fent említett korosztály számára. Nos, úgy tûnik az utóbbi évadokban a kolozsvári állami magyar színház igyekszik kielégíteni ezt az igényt, mûsorra tûzve mesejátékokat (Rúkmadár, Egy bátor egér viszontagságai, Együgyû Misó), gyerekoperát (Britten–Selmecy–Visky: A vasárnapi iskola avagy Noé bárkája), de megemlíthetjük az elmúlt évadbeli Kaláka koncertet is. A 212. évadját is gyerekelôadással kezdte a sétatéri színház, Muszty Bea — Dobay András A kék csodatorta címû zenés mesejátékával. A produkció ôsbemutatónak számít, ugyanis a Magyarországon élô szerzôpáros mûvét eddig csupán rádiójátékként mutatták be, illetve bábváltozatban került színpadra. És hogy valóban szükség van ilyen jellegû elôadásokra, mi sem bizonyítja jobban, mint hogy kicsinyek és nagyobbacskák, tinédzserek és felnôttek valósággal megrohamozták a színház bejáratát. Öröm volt nézni a nyüzsgô tömeget, ilyenkor kicsit megnyugszik az ember: még sincs veszve semmi, ha ennyi embert megmozgat egy-egy ilyen esemény.

A mesemusical (nem csak) gyerekeknek mûfaji megnevezést viselô produkció rendezôje Keresztes Attila, akinek munkáját maximálisan segíti a vendégként jelen lévô két tervezô (díszlet és jelmez), Bartha József és Bianca Imelda Jeremias. A dramaturgiai buktatókat is nagyrészt a három alkotó segítségével tudja elkerülni az elôadás, no meg a színészek rendkívüli és örömteli játékának köszönhetôen. Nem igazán szeretnék belemélyedni a mesejáték drámai felépítésének fejtegetésébe, hiszen nem ez a célja ennek az írásnak, a megjegyzés csupán jelzésszerû. Egy elmélyültebb elemzés talán választ adna arra, hogy miért "esik" a történet vonalvezetése, fôleg a második felvonásban, melyek azok a buktatók, amelyeket mindenképpen el kellene kerülni egy "modernizált" mesejátékban, amely ugyan megtartja a hagyományos meseformát, de mai történetekkel tölti meg, és egyéb drámaelméleti kérdésekre. Itt azonban csak azt tisztáznám: nem a társulat hibájaként róható fel az a néhány pillanat, amikor a közönség érdeklôdése lankad, és csak kínnal-bajjal lehet megmenteni a helyzetet, legtöbbször külsôségekre — látványra, kosztümre, zenére, színészi jelenlétre — támaszkodva.

Népes szereplôgárdát vonultat fel az elôadás, színészek és fôiskolai hallgatók egyaránt széles jókedvvel és nagyszerû hangulatban játsszák végig a történetet. Számos rendezôi és színészi ötlet gazdagítja a "slágergyanús" zeneszámokkal tarkított produkciót, és ha a legkisebb korosztály, a három-, négyévesek nem is értik a történetet, elámítja ôket a színes forgatag, a humoros kosztümök, a vidám hangulat. Csapatmunka a javából, nagyszerû szórakozást biztosít. Ne hagyják ki az élményt felnôttek sem. Megéri.

Köllô Katalin

Szereplôk: Bogdán Zsolt, Albert Csilla, Sinkó Ferenc, Tyukodi Szabolcs, Laczkó Vass Róbert, Fogarasi Alpár, Kézdi Imola, Hatházi András, Galló Ernô, Varga Csilla, Vindis Andrea, Bíró József, Fodor Edina, Dimény Áron, Mányoki Bence (m.v.), valamint Dávid Attila Péter, Szekrényes László, Nagy Attila, Fehérvári Péter, Albu István, Benedek Botond, Farkas Loránd, Gábos Albin fôiskolai hallgatók.

Rendezô: Keresztes Attila,

Díszlettervezô: Bartha József (m.v.)

Jelmeztervezô: Bianca Imelda, Jeremias (m.v.)

Zenei vezetô: Incze G. Katalin (m.v.)

Az Expo Transilvania Rt. által rendezett Transilvania Publitop reklámalkotó cégek negyedízben kiírt versenye nyerteseinek kijáró díjakat a Continental szállóban ünnepélyes gála keretében adták át. A zsûrinek ötven pályamunkából kellett kiválasztania az öt mûfajcsoport legjobbjait. A díjazottak a következôk: plakát kategória — 1. Amprenta (Kolozsvár), 2. Qual Design (Kolozsvár), 3. Dura Lex (Nagyszeben); nyomtatványok kategória — 1. Qual Design; videoklip kategória — 3. hely — Global Media (Nagyvárad); audioklip — 2. Amprenta; honlap kategória — Dura Lex. Az 500 eurós fôdíjat a kolozsvári Amprenta nyerte el m.a.n.in.fest címû munkájával.

Egyszerûsödik a kis- és középvállalatok megalapításának eljárása — legalábbis a kormányülési megvitatásra váró 2005-ös költségvetési terv szerint. Ennek értelmében az eddig heteket igénybe vevô bürokratikus procedúra helyett, csupán 72 óra alatt jegyzik majd be az új kis- és középvállalatokat, amihez elegendô lesz két irat benyújtása: a bejegyzési kérelemé és a saját felelôsséget bizonyító nyilatkozaté.

A jövô évi költségvetési tervben szerepelnek még a következô célkitûzések: 5,1–5,2%-os gazdasági növekedés, 6%-os inflációs ráta, a lej erôsödését szolgáló politika. A kis- és középvállalatok költségvetése a bruttó nemzeti össztermék 0,2%-át teszi majd ki, és a jelenlegi fejlesztési programokat újabbakkal egészítik ki — jelentette ki Mihai Tãnãsescu pénzügyminiszter.

A Román Nemzeti Bank mai árfolyamai: 1 euró = 41 133 lej, 1 USD = 33 424, magyar forint = 167 lej.

Eladó VW bogárhátú autó alkatrészei olcsón; Új lexikon, 8 kötetben, Dante kiadás; Herepei János: A Házsongárdi temetô régi sírkövei, Akadémiai Kiadó, BP., 1988; magyar sportkönyvek (futball); különbözô szótárak; történelmi könyvek; ritka szép magyar nóták, operett- és operaáriák olcsón; régi Mûszaki lexikon; egy autócsomagtartó: új, külföldi, krómozott (minden gépkocsitípusra talál), a hátsó csomagtérre szerelhetô. Telefon: 546-028. (0027)

Sürgôsen eladó központi háromszobás lakás (60 négyzetméter). Jutányos ár. Érdeklôdni telefonon: 0264/539-212, 0722-364373. (0032)

Matematikából felkészítek. Telefon: 582-309. (0010)

Angolt tanítok IV–VIII. osztályos gyerekeknek és kezdô felnôtteknek a Donát negyedben. Telefon: 586-767. (0010)

Az élet szép és küzdelmes, megtanít szeretni és megbocsátani, de feledni soha. Ma, szeptember 25-én egy éve távozott közülünk
CATINEANU ANNA
Irisztelepi születésû. Soha el nem múló szeretettel idézzük fel kedvességét, jóságát. Szép emléke legyen áldott, nyugalma csendes. A mielôbbi boldog viszontlátás reményében az örökéletben. BÁNATOS FIA, GYUSZI, FÉRJE, JÓZSI, A ROKONSÁG, VALAMINT AZ ISMERÔSÖK.

A két egyes mérkôzéssel pénteken elkezdôdött Bukarestben a Románia–Kanada Davis-kupa találkozó. Az elsô nap után a román teniszezôk repülôrajtot vettek: Andrei Pavel 7:5, 6:3, 6:2 arányban leiskolázta Simon Larose-t, míg Victor Hãnescu viszont drámai küzdelemben 5:7, 6:3, 3:6, 6:3, 6:4 arányban múlta felül Frank Dancevic-et. Így az állás: Románia–Kanada 2–0.

• A meg-megújuló esôzés miatt pénteken nem bonyolították le Magyarország Szerbia-Montenegró teniszválogatottja elleni Dk-mérkôzése elsô két egyéni találkozóját Szegeden. Szombaton délelôtt tíz órakor lesz az elhalasztott nyitány: az elsô egyesben Bardóczky Kornél Boris Pasanskival, míg a második mérkôzésen Balázs György Janko Tipsareviccsel találkozik a DK Euro-afrikai zóna II. csoportjának harmadik fordulójában. A tét az elsô osztályba jutás.

(pja)

KÉZILABDA

Szombaton 11 órakor a Horia Demian Sportcsarnokban: Kolozsvári U-Jolidon–Galaci Otelul KK — nôi Nemzeti Liga.

LABDARÚGÁS

Szombaton 11 órakor a Ion Moina Stadionban: Kolozsvári U FC–Nagszentmiklósi Egyesülés — B-osztály, 3. csoport; Aranyosgyéresen: Sodronyipar–Medgyesi Gázmetán — B-osztály, 3. csoport.

RÖPLABDA

Szombaton 12 órakor a Vasile Geleriu Sportcsarnokban: Kolozsvári U–Krajovai U — férfi A-osztály, Nyugati-csoport.

Az FC Barcelona hazai pályán 4–1 arányban, simán legyôzte a Real Zaragoza együttesét a spanyol labdarúgó-bajnokság, a Primera División negyedik fordulójának zárómérkôzésén. Az élmezôny: 1. Valencia 10 pont (12— 5), 2. Barcelona 10 (9–2), 3. Real Madrid 9, 4. Espanyol Barcelona 7 (6–3), 5. Atlético Madrid 7 (5–2).

Általános vélemény szerint azt mutatja a tapasztalat: annak az embernek a helyzete legkedvezôbb és legszerencsésebb, aki szakmai tevékenységét mások szerint hobbinak számító tevékenységben fejtette ki.

Nem egészen három hete, szeptember 2-án, kórházi kezelés idején telefonon akartam üdvözölni és köszönteni 80. születésnapján Szekernyés Mártont, a Dermata bôr- és cipôgyár egykori kutatóvegyészét. Aki 1949-ben akkor fejezte be tanulmányait a Bolyai Tudományegyetemen, amikor jómagam hajdani középsikolánkban, a Református Kollégiumban érettségiztem. A néhány éves korkülönbség ellenére elsôsorban a közös sporttevékenységek során igazi, szoros barátság alakult ki közöttünk. A telefonvonal túlsó végérôl érkezett a hír, hogy atyai jóbarátom az enyémtôl nem messze lévô kórházban sokkal súlyosabb betegen fekszik. Hirtelenjében arra gondoltam, hogy Marci, ez a kedélyes, nagy mûveltségû, sokoldalú ember — közbejött betegsége ellenére is — elmondhatja, szerencsés, sikeres helyzetben élt addig. Mindent, amit munkájának, elfoglaltságának tekintett, egyben hobbija is volt. Az ô példája a mondás fordítottját igazolta: hobbijait is munkaszerûen ûzte. Méghozzá kiváló szakmunka szinten.

Elsôsorban sportemberként ismertük meg egymást. Különféle iskolai-egyetemi sportrendezvényeken, hol atlétikában, hol kosárlabdában vagy teniszben — ô még sízett is! — találkoztunk.

A vele azonos nevû édespajától a bôrfiniszelô mestertôl a bôripari szakma szeretetét örökölte. A bôrkidolgozás különféle módozataiban, eljárásaiban, a módszerek fejlesztésében jeleskedett. Csakhamar, mint bôrdomborító iparmûvész szerzett hírnevet magának. Városon és országon kívül többek között, budapesti és németországi mannheimi kiállításokon volt jelen.

Közben sportolt rendszeresen, lelkesen, mintegy hobbiként. De a sportot is komolyan vette. Sportszeretetét tanulmányai befejeztével a volt országos bajnok asztaliteniszezô, most özvegyen maradt feleségével, Clemens Évával osztotta meg. S nem véletlen, hogy a két jeles sportember fia, a volt országos bajnok és csúcstartó vágtázó atléta, Péter késôbb testnevelô tanár lett (jelenleg a megyei sportigazgatóság szakmai elôadójaként viszi tovább a szüleitôl átvett fáklyát).

Marci, a háta mögött hagyott nyolc évtized ellenére fáradhatatlanul, nagy kedvvel, mûélvezettel hódolt valamennyi munkájának, hobbijának. Sportolói, általában emberi vonatkozású közös élményeink felejthetetlen emlékei közül Kincses Városunk nagy szülötte, Mátyás király fôtéri lovasszobrának szoborcsoportjáról készült, íróasztalommal szembeni domborított bôrmûve is örökkön emlékeztetni fog rá.

Marcikám! Legyen békés, csendes örök pihenésed. Fáradtál eleget itt lent, a Földön!

László Ferenc

Szombaton a svájci Brissagóban kezdôdik a címvédô orosz Vlagyimir Kramnyik és a kihívó Lékó Péter között a 14 játszmás párharc a klasszikus sakkvilágbajnoki címért. Az egymillió svájci frank összdíjazású összecsapás nyertese az összeg 60, vesztese 40 százalékát kapja.

Lékó Péter személyében elôször küzdhet meg magyar férfisakkozó a vb-címért. Ez a lehetôség a Lékóhoz hasonlóan szegedi Maróczy Gézának adathatott volna meg az 1900-as évek elején. A kora legjobbjának tartott nagymester azonban anyagi támogatás hiányában nem hívhatta ki a német Emanuel Laskert. Rajta kívül Portisch Lajos állt a legközelebb ahhoz, hogy megmérkôzzön a világbajnokkal. Az 1978-as Buenos Aires-i sakkolimpián aranyérmes magyar válogatott elsôtáblása világcsúcsot jelentô nyolc alkalommal volt világbajnokjelölt, kétszer a legjobb négy közé is bejutott, de a kihívás jogát nem sikerült megszereznie.

Lékó Péter számára is hosszú út vezetett a mostani párharchoz. A magyar nagymester a 2002-es dortmundi világbajnokjelölti torna megnyerésével lett Kramnyik kihívója. Ezt követôen elkezdôdtek a tárgyalások, hol rendezzék meg a döntôt és ki állja a pénzdíjat. Budapestnek jó esélye volt arra, hogy házigazda legyen, mivel a kormány vállalta a rendezés egyébként meglehetôsen tetemes költségeit. Azonban nem sikerült megfelelô támogatót találni, aki biztosította volna a pénzdíjat — akkor még egymillió euróról volt szó. Mivel a jogokat birtokló londoni Einstein-csoport nem tudta idôben tetô alá hozni a párharcot, az összes jog Kramnyikhoz került.

Kovács Kálmán magyar informatikai miniszter tavaly december 2-án megerôsítette, hogy a kormány 2004-ben is támogatja a vb-párharc megrendezését. Akkor elhangzott: a magyar szövetség szponzorok által 300 ezer eurót ajánlott Kramnyiknak, aki ezt kevesellte. Lékó úgy vélte, 600 ezer eurós díjalap esetén jó esély mutatkozna a mérkôzés létrejöttére. Összehasonlításképpen: 2000-ben a Kramnyik gyôzelmével végzôdött Kaszparov elleni vb-párharc 2,4 millió dollárért (körülbelül 1,9 millió euróért) folyt.

Ekkor lépett színre a szivarokat gyártó brazil Centro Dannemann cég, amely április 8-án bejelentette: a svájci Brissago lesz a helyszín, majd május 12-én kiderült, hogy egymillió svájci frankért zajlik a küzdelem Kramnyik és Lékó között.

A magyar nagymester mérlege pozitív
Az Élô-pontszámot tekintve a címvédô Kramnyik a klasszikus sakkvilágbajnoki döntô esélyese, de Lékónak egyedüliként a világ élmezônyébôl pozitív a mérlege ellenfelével szemben.

Kramnyik 2770 ponttal jelenleg harmadik, Lékó 2741-gyel ötödik a világranglistán.

Kramnyik és Lékó elôször az 1995-ös dortmundi tornán játszott egymással hagyományos idôbeosztású partit, amely remivel zárult. A belgrádi szuperversenyen az akkor 16 éves Lékó legyôzte riválisát, majd három évvel késôbb a tilburgi tornán világossal kényszerült kapitulációra az orosz klasszis. Kramnyik egyszer nyert Lékó ellen, a többi klasszikus partiban 22 döntetlen született.

A két nagymester különbözô idôbeosztású (klasszikus, rapid, villám) partik során összesen 55-ször mérte össze tudását, a világbajnok hétszer, Lékó ötször diadalmaskodott.

Öt kérdés a résztvevôkhöz
A szervezôk gyakorlatilag ugyanazt az öt kérdést tették fel Lékó Péternek és Vlagyimir Kramnyiknak a világbajnoki párharc elôtt.

Vlagyimir Kramnyik:

— Miben különbözött a 2000-es Garri Kaszparov elleni és a mostani felkészülés?

— Gyakorlatilag ugyanúgy készültem, így természetesen optimistán várom az összecsapást.

— Mennyire fontosak a számítógépek elleni mérkôzések a felkészülésben?

— Az egyik oldalról nézve nagyon nagy szerepe van a számítógépnek, hiszen rengeteg szituációt lehet kielemezni a különféle programokkal, másfelôl viszont nehéz, mert néha nem lehet a saját játékodat gyakorolni.

— A 2000-es, Kaszparov elleni döntô után azt mondta, hogy pszichikailag jobban bírta a küzdelmet, ezért lett világbajnok. Most hogy érzi magát ezen a téren?

— Úgy érzem, 2000-ben nem csak e miatt gyôztem le Kaszparovot, ennek ellenére — csakúgy, mint minden sportágban — ez a játék egyik legfontosabb eleme. A sakk az elme, az erô és megértés komplexitásából jön ki. Egy világbajnoki döntôben ezeknek az erényeknek muszáj összhangban lenniük.

— Miben különböznek vagy hasonlítanak Lékóval?

— A stílusunk egy kicsit különbözik, hiszen teljesen más személyiségû versenyzôk vagyunk, ennek ellenére a játékban sok közös vonásunk van, mivel mindketten univerzális sakkozók vagyunk.

— Gondolja, hogy ez a mérkôzés az elsô lépés lehet a sakkszövetségek egyesítésére?

— Nem hinném, hogy éppen a világbajnoki döntô lenne az az összecsapás, ahol ez a folyamat megkezdôdne, de ezzel jelen pillanatban nem is akarok foglalkozni.

Lékó Péter:

— Ez lesz az elsô világbajnoki döntôje, hogyan készült fel az összecsapásra?

— Még nincs vége teljesen a felkészülésemnek, de már a végsô fázisnál tartunk. Ez lesz életem legnagyobb feladata, amire fél éve készülök. Az elmúlt két hónapban rendkívül intenzíven gyakoroltunk, és mindent megtettem, amit csak lehet, annak érdekében, hogy készen álljak a svájci találkozóra.

— Mennyire fontosak a számítógépek elleni mérkôzések a felkészülésben?

— Rengeteget készülök a számítógépek segítségével, hiszen ezek a komputerek segítenek abban, hogy felkészüljek a különbözô taktikai elemekbôl. Persze ez nem töltheti ki az egész napomat, hiszen az emberi agy rengeteg meglepetésre képes, így mindig történhetnek váratlan fordulatok.

— Hogy érzi magát fizikailag és mentálisan?

— Mentálisan és fizikálisan is szinte tökéletesnek érzem már magam. Minden azon múlik, hogy ez a kettô a mérkôzésen is összhangban legyen egymással. Úgy érzem, ezzel nem is lesz problémám a döntôben, ennek ellenére rengeteget gyakorlom, hogyan kapcsoljak ki egy-egy keményebb helyzetben.

— Miben hasonlítanak vagy különböznek egymástól Kramnyikkal?

— Kramnyikkal sok közös van bennünk, hiszen mindketten univerzális típusú játékosok vagyunk, olyanok, akik minden helyzetben képesek újabb és újabb stratégiákkal elôállni. Kramnyik a világ legjobb játékosa, de ô is ember, és úgy gondolom, lesz esélyem arra, hogy kihasználjam a saját erôsségeimet. A találkozón folyamatosan kell majd koncentrálnom, különben minden apró hiba végzetes lehet.

— Gondolja, hogy ez a mérkôzés az elsô lépés lehet a sakkszövetségek egyesülésére?

— Nekem most csak a Kramnyik elleni összecsapásra kell koncentrálnom. Bármilyen más hozzáállás hiba lenne, így ezzel a kérdéssel csak a mérkôzés után kívánnék foglalkozni.

A szekundánsok
Lékó Pétert és Vlagyimir Kramnyikot a szabályok szerint egyformán három-három nagymester segítheti a vb-párharc alatt. Feladatuk a játszmák elemzése, új ötletek, elméletek kidolgozása.

Kramnyik szekundánsai: Jevgenyij Barejev (orosz, 2715), 1982-ben elsô a 16 éven aluliak vb-jén, olimpiai bajnok; Miguel Illescas (spanyol, 2618), Kramnyik legrégebbi segítôje, 1997-ben legyôzte Kaszparovot; Peter Szvidler (orosz, 2727), olimpiai bajnok.

Lékó szekundánsai: Vlagyimir Akopjan (örmény, 2692), 1986-ban a 16 éven aluliak világbajnokságának gyôztese, az 1999-es FIDE vb-n döntôs; Arsak Petroszjan (örmény), az örmény válogatott kapitánya, Lékó apósa; Vlagyiszlav Tkacsev (francia, 2615), Franciaországban élô orosz nagymester.

Az interneten a http://www.worldchesschampionship.com címen lehet élôben követni az eseményt.

A szabályok
A 14 játszmás világbajnoki döntô elsô partijában Lékó Péter vezeti a világos bábukat, másnap Vlagyimir Kramnyiké az elsô lépés joga.

A vb-párharc során hetente négy partit váltanak a felek, kedden, csütörtökön, szombaton és vasárnap egyformán 15 órától, a hagyományos idôbeosztás mellett. Ez azt jelenti, hogy 2–2 óra áll rendelkezésükre 40 lépés megtételére, majd 1–1 óra 20 lépésre, végül a parti befejezéséig 15–15 perc és 30 mp ráadás lépésenként.

Amennyiben 7–7 lesz a végeredmény, Kramnyik megôrzi világbajnoki címét. Ha elôbb eldôl az összecsapás sorsa, akkor nem játsszák végig a 14 partit. Az egymillió svájci frankos díjalapból a gyôztes hatvan százalékot kap, döntetlennél fele-fele arányban osztoznak a felek.

Kramnyik Élô-pontja jelenleg 2770, Lékóé 2741. Az Élô Árpád által kidolgozott szisztéma szerint, melyet 1970 óta használnak a sakkozók játéktudásának minôsítésére, ez azt jelenti, hogy a magyar nagymester elvárható teljesítménye 46, ellenfeléé 54 százalék.

A mérkôzés igazgatója a francia Joel Lautier, a Profi Sakkozók Szövetségének elnöke. A háromtagú bírói kar: Markus Angst (svájci), Andrzej Filipowicz (lengyel) és Albert Vasse (holland).

Az oldalt szerkesztette: Póka János András

[Vissza az Szabadság honlapjához]		[Vissza a HHRF honlapjához]

A Szabadság Internet változatát
a Hungarian Human Rights Foundation készítette

Copyright © Szabadság - 2004 - All rights reserved -