2005. január 5.
(XVII. évfolyam, 2. szám)

Még mindig nem mondott le több olyan per folytatásáról Emil Boc polgármester, amelyet a volt városvezetô kezdeményezett. Mindezt annak ellenére, hogy a múlt nyári helyhatósági választásokat követôen az új adminisztráció magas rangú illetékesei több ízben a funari rendszerrel történô szakításról beszéltek. A városháza vezetôi szerint Funar távozását követôen kiderült, hogy a volt városvezetô Boc a Számvevôszék esetleges ellenôrzésétôl tart.

A polgármesteri hivatal vezetôi fejüket fogták, amikor Gheorghe hány közigazgatási, büntetôjogi pert kezdeményezett politikai ellenfelei és bizonyos közintézmények ellen. Polgármesterkedése elején Emil Boc lemondott pár iratcsomóról, de legtöbb esetben nem vonta vissza az elôdje által kezdeményezett pereket. Döntését azzal indokolja, hogy városvezetôként az intézmény és a helyi közösség érdekeit kell képviselnie függetlenül attól, hogy Funar kit perelt be.

Értesüléseink szerint Boc elsôsorban a volt prefektus, Vasile Soporan, valamint a Funar által a volt tanácsosok ellen beindított perekrôl mondott le, a többi esetben azonban elsô vagy másodfokú negatív ítélet esetén fellebbezett.

Mircea Jorj, a polgármesteri hivatal jegyzôje lapunknak kijelentette, a városházának jelenleg hatezer pere van folyamatban magánszemélyekkel és közintézményekkel. "A polgármester csupán a Funar személyes indíttatású pereirôl mondott le, ugyanis ezeket megalapozatlannak ítélte. A többi esetben nem adhatta fel a harcot, ugyanis a közhivatal anyagi érdekeirôl van szó. Amennyiben feladná a harcot és a városházát anyagi kár érné, a Számvevôszék Boc zsebébôl hajtaná be a pénzt" — magyarázta a város jegyzôje. "Ezenkívül — tette hozzá Jorj —, amennyiben a polgármester lemond egyes perekrôl, azonnal korrupcióval vádolhatják."

Boc olyan esetekben is fellebbezett, ahol erre nem lett volna feltétlenül szükség. Így például a római katolikus egyház tulajdonában lévô Szentegyház utcai ingatlan esetében a bukaresti ingatlan-visszaszolgáltató bizottság végleges döntése ellen óvást emelt, kérve a dokumentum újraelemzését.

Kiss Olivér

Ambiciózus kormányprogrammal indult útjára az új kabinet, a dokumentumban megtalálható a választási kampányban elhangzott összes fontosabb ígéret. Ezeknek egy része közvetlenül a romániai magyarságot is érinti. A célkitûzések többsége azonban csak elvi szinten rögzített, nagymértékben a konkrét kivitelezéstôl függ majd, hogy a vállalt feladatok közül mi valósul meg.

A korrupció kérdését a huszonkét fejezetre osztott vaskos kormányprogram kiemelten kezeli. Nem véletlen, hogy a kabinet elôtérbe helyezte a liberális–demokrata D. A. Szövetség kampányában fô ütközôponttá kinevezett témát, hiszen a Demokrata Párt és a Nemzeti Liberális Párt Traian Bãsescu államelnökkel az élen a kampány alatt végig a korrupció eltipróinak szerepében tetszelgett, ezért a lakosságnak tett újabb hazugság beláthatatlan következményekkel járna a "narancssárgák" politikai jövôjére nézve.

A megvesztegetések visszaszorítása érdekében a kormány az állam magántulajdonába tartozó javak számát és a bürokrácia csökkentését tervezi. Emellett szükségesnek tartja az állam kivonulását a gazdaságból, a politikai döntések korlátozását, az állam által finanszírozott kedvezmények szûkítését, a közmûvek piaci egyeduralmának megszüntetését, valamint az állami juttatások rendszerének tisztázását.

A tanügyi fejezet leszögezi az anyanyelvi oktatási hálózat fejlesztésének szükségességét a lakosság szükségleteinek függvényében. A helyi igények figyelembe vételének elvét a szaktárca a kisebbségek nyelvén íródott tankönyvek esetében is hajlandó alkalmazni. A fejezet nem tartalmazza tételesen a kolozsvári Babes–Bolyai Tudományegyetemen tervezett önálló magyar karok létrehozását, megállapítja azonban, hogy a kisebbségek nyelvén állami egyetemeken mûködô karok létrehozásának intézményi feltételeit jogi keretek kidolgozása révén kell megteremteni. A program ugyanakkor a minden szintre és szakra kiterjedô egyházi oktatás finanszírozásához szükséges jogi keretek biztosítását is tartalmazza.

Az elôzô kormányok mulasztásai miatt ennek a kabinetnek is foglalkoznia kell a visszaszolgáltatás kérdésével. A kormány felvállalja, hogy befejezi, és megfigyelés alá helyezi a földek visszajuttatását az egykori tulajdonosokhoz, emellett a kártérítéseket szabályozó jogi feltételek kidolgozását is megígérte.

A helyi önkormányzatok autonómiájának megerôsítését is tervezi a kabinet. Ez irányba mutat a prefektusi tisztség politikamentesítése, ami azt jelenti, hogy a megye élére helyezett közalkalmazottnak csak a törvényesség fölötti ôrködés szerepét szánják. A kormány gyökeres decentralizációt hajtana végre a közigazgatásban. A jelenlegi jogi szabályozást olyan értelemben kívánják módosítani, hogy a megyei tanácsok elnökének és alelnökének politikai szerepvállalása és menedzseri feladata világosan elkülönüljön egymástól. Így igazgatói tisztséget vezetnének be, ennek elfoglalója pedig a közszolgáltatások irányítását átvenné a szóban forgó megválasztott személyektôl. A kormány a polgármesteri és a menedzseri tisztség elkülönítésének a lehetôségét is megvizsgálja. A kormányprogram a decentralizációt szabályozó jogi keret újraelemzésére is lehetôséget ad. A központosítás visszaszorítását a kulturális intézményekre is kiterjesztenék. A decentralizáció a helyi intézményeknek lehetôséget biztosítana, hogy a Bukarestbôl érkezett költségvetési pénzt arra használják fel, amire a legnagyobb szükségük van. Jelenleg a kormány — anélkül, hogy figyelembe venné a helyi sajátosságokat — meghatározza, hogy az intézményeknek mire kell költeniük a pénzt.

A kisebbségi törvény kidolgozását is kezdeményezik a kormányprogram szerint, valamint a regionális és kisebbségi nyelvek Chartájának ratifikálását. Utóbbi kétszer is szerepelt az RMDSZ és a Szociáldemokrata Párt között létrejött együttmûködési megállapodásban, a volt kormánypárt azonban ebben az ügyben egyszer sem tartotta be szavát. A kormányprogram az egész napos magyar nyelvû rádiózást és tévézést is tartalmazza, de ennek részleteire nem tér ki.

A dokumentum a kötelezô sorkatonai szolgálat megszüntetését is tervezi. Ennek legkésôbbi határidejeként 2007-et jelölték meg.

Borbély Tamás

Egy ígéret kényszeredett valóra váltásának az eredményét jelképezi az özvegyi segélyrôl szóló törvény, amelynek kedvezményeirôl a választási kampány idején sokat beszéltek, és amelyet sokan már mostantól nagyon vártak. A hivatalos közlönyben megjelent jogszabály hatályba lépésének idôpontját azonban bizonytalan és beláthatatlan idôre kitolták, ezért a megígért kedvezmény egyelôre csak jelképes.

Az 578. törvény (Hivatalos Közlöny december 20., 1.223.) a túlélô házastársat megilletô havi pénzsegélyt szabályozza. A törvény szerint az elhalálozásakor nyugdíjas személy túlélô házastársa kérésre havi pénzsegélyben részesül, amely az elhunyt házastárs járandóságának 25%-a. (Az elhalálozottnak a jelenlegi köznyugdíj-rendszer, vagy régi társadalombiztosítási illetve mezôgazdasági biztosítási rendszer nyugdíjasának kell lennie.) Túlélô házastársnak tekinti a törvény azt a köznyugdíj rendszerhez tartozó nyugdíjast, aki nem házasodott újra, és a házasság idôtartama legalább 15 év volt. Amennyiben a házasság kevesebbet, de legalább 10 évet tartott, a havi pénzsegélyt arányosan csökkentik.

A támogatást annak az özvegynek adják, aki betöltötte a 2000/19. törvény 3. mellékletének táblázatában szereplô, úgynevezett standard nyugdíjazási életkort. A havi pénzsegélyre az a nyugdíjas jogosult, akinek járandósága nem haladja meg az évi átlagnyugdíj szintjét az adott nyugdíjas-kategória esetében. Amennyiben a túlélô házastárs mind állami, mind pedig mezôgazdasági nyugdíjra is jogosult, amelyeket a régi biztosítási rendszerekben állapítottak meg, a havi segélyt akkor folyósítják, ha ennek igénylésekor a két rendszerbôl származó járandóságok összege kevesebb, mint az elôrejelzési évi átlagnyugdíj.

A havi juttatás összegét a nyugdíjakéhoz hasonlóan pontozással állapítják meg, a segély tehát az évi átlag nyugdíjpontszám 25%-a lesz, amelyet az elhunyt házastársnak az elhalálozás pillanatában járó vagy megilletô járandóságra alkalmaznak. Azoknak a személyeknek az esetében, akiknek elhunyt házastársuk járandóságát már régebb, a 2000/19. törvény vagy a régi rendszer alapján számolták ki, az évi pontszám, amelynek alapján kiszámítják a havi segélyt, az évi átlagnyugdíjnak megfelelô átlagpontszám 25%-át jelenti, a törvény alkalmazási évébôl. Hasonlóképpen járnak el a mezôgazdasági nyugdíjak esetében is. Amikor az elhunyt mind állami, mind pedig mezôgazdasági nyugdíjban részesült, az özvegy egyetlen segélyre lesz jogosult, azt pedig az elônyösebb járandóságra számolják.

15 évnél kevesebb idôtartamú, de legalább 10 év házasság esetében a havi segélynek megfelelô átlag nyugdíjpontszámot 0,5%-kal csökkentik minden hónapért, illetve 6,0%-kal minden évért, amennyivel kevesebbet tartott a házasság a törvényben kért 15 évnél.

A törvény alkalmazására módszertani szabályozást kell kibocsátani. A törvény elôírásai a köznyugdíj rendszerhez tartozó nyugdíjak átszámításának befejezése után lépnek csak életbe, kormányhatározatban megállapított idôpontban.

(i)

Január 6-án és 7-én, csütörtökön és pénteken tartják Szabadkán az anyaország határain kívüli magyar szervezetek értekezletét, amelynek napirendjén a kettôs állampolgárság kérdése szerepel, s amelyet még a december 5-i eredménytelen népszavazás utáni napokban kezdeményezett a Vajdasági Magyar Szövetség.

Eredményes munka esetén a konferencia zárónyilatkozatot fogad el. A hírek szerint az anyaország képviselôit nem hívták meg, azt azonban nem tudni, hogy megfigyelôként jelen lesz-e valaki a magyarországi intézmények vagy szervezetek képviseletében. Megfigyelôként megjelennek a Kárpát-medencén kívüli — nyugat-európai és tengerentúli — magyar szervezetek képviselôi.

A tanácskozáson az RMDSZ-en kívül nem lesznek jelen más erdélyi szervezetek. A Székely Nemzeti Tanács (SZNT) vezetôje Kasza Józsefhez, a VMSZ elnökéhez intézett levelében kifogásolta, hogy a SZNT nem kapott meghívást, s hogy a VMSZ ugyanúgy tesz, mint a magyar kormány a Magyar Állandó Értekezlet (MÁÉRT) esetében. "Sajtóból

értesültem az Ön által összehívott értekezletrôl", írta levelében dr. Csapó I. József, a Székely Nemzeti Tanács elnöke. "Tudomáson szerint ezen találkozóra meghívták a határon túli magyar szervezeteket (ha jól tudom, baloldali és belsô ellenzéki csoportokat, nyugati szervezeteket is). A Székely Nemzeti Tanács nem kapott meghívót. Természetesen, Önnek, mint kezdeményezônek és szervezônek, joga van kijelölnie, hogy kit hív meg" — fejtette ki az SZNT elnöke. A levélíró továbbá nehezményezte: "most, amikor a határon túli magyar szervezetek tanácskozásának összehívása nem a magyar kormány, hanem egyik határon túli magyar szervezet kezdeményezése, ismét gyakorlat a Székely Nemzeti Tanács kirekesztése? Ha e kirekesztést egy határon túli magyar szervezet vállalja magára, akkor a Székelyföld autonómiájáért, tehát a 613 000 magyar nemzetiségû önkormányzásáért küzdôket már nem csak a magyarországi szocialista kormányhatalom akarja elszigetelni!" — fejezi be levelét a romániai magyar politikus.

Az RMDSZ részérôl a tanácskozáson részt vesznek: Takács Csaba ügyvezetô elnök, Varga Attila képviselô, parlamenti frakcióvezetô-helyettes, Székely István szakértô, valamint Markó Béla RMDSZ-elnök, aki információink szerint a pénteki kormányülés után indul Szabadkára.

Az értekezlettel kapcsolatban Takács Csaba, az RMDSZ ügyvezetô elnöke a Szabadságnak kifejtette: a megbeszélésen kiértékelik a kettôs állampolgárságról szóló népszavazás után kialakult helyzetet, álláspontot alakítanak ki arról, milyen "menetrendet" kövessenek a határon túli szervezetek — a magyarországi parlamenti pártok bevonásával — a kettôs állampolgárság kérdését illetôen, és megpróbálnak megoldást találni a kárpátaljai, vajdasági és szerbia-montenegrói magyar nemzetiségû polgároknak a Magyarországra történô beutazásával kapcsolatos korlátozó intézkedések feloldására vonatkozóan. Hozzáfûzte: valószínûleg állandósítják majd a találkozót. Az RMDSZ állláspontját illetôen az ügyvezetô elnök elmondta: a megbeszélések során minden bizonnyal kialakul majd egy olyan politikai álláspont, amelyet a résztvevô határon túli magyar szervezetek közös nyilatkozatban foglalnak össze, és azt eljuttatják a magyarországi parlamenti pártokhoz.

(köllô)

Magyarország továbbra is támogatja Románia európai integrációját, és a kormánynak határozott szándéka a kapcsolatok továbbfejlesztése keleti szomszédjával — mondta Gyurcsány Ferenc magyar miniszterelnök, amikor telefonon gratulált Cãlin Popescu Tãriceanunak miniszterelnöki kinevezéséhez A beszélgetésben Gyurcsány kifejezte a magyar kormány határozott szándékát a kétoldalú kapcsolatok továbbfejlesztésére, utalva arra, hogy Magyarország és Románia közös történelmi múltja egyben a jövôért viselt közös felelôsséget is jelenti. — Ezt a közös felelôsséget különösen kiemeli a két országban élô nemzeti kisebbségek sorsa iránti elkötelezettségünk — mondotta.

Gyurcsány megemlítette a Verespatakon tervezett beruházás ügyét: kérte román partnerét, értse meg a magyar fél érdekeltségét és fokozott érzékenységét a kérdésben. Tãriceanu megerôsítette, hogy a beruházás engedélyezése ügyében még nincsen végleges döntés, egyben ígéretet tett arra, hogy a döntés elôtt nemcsak az érdekelt romániai társadalmi-politikai csoportokkal, hanem a szomszédos országok kormányaival is érdemi konzultációt folytatnak majd.

Korábban, a választási kampány idején maga Traian Bãsescu államfô — aki akkor még a DP elnöke volt — jelentette ki: támogatja a verespataki bányaterv megvalósítását. Késôbb árnyalta kijelentését, s hozzátette: ha majd más vélekedést alátámasztó szakértôi véleményt terjesztenek elé, esetleg változtat korábbi álláspontján.

A DP azonban vezetôi révén is erôteljesen kapcsolódik a verespataki tervhez. 1997-ben ugyanis Radu Berceanu iparügyi miniszter idején adták koncesszióba hárommillió dollárért 25 esztendôre az Erdélyi-érchegységben található úgynevezett aranynégyszöget a kanadai Gabriel Resources Ltd. cégnek, amelyik a Rosia Montanã Gold Corporation (RMGC) kanadai–román vállalat 80 százalékos tulajdonosa.

Radu Berceanu pedig akkor is a demokraták egyik vezetô politikusa volt, ma pedig a párt alelnöke és szenátora. Akkora a befolyása, hogy még ellenzékbôl is elérte 2003-ban, hogy tagja lehetett annak a különleges parlamenti vizsgálóbizottságnak, amely kiszállt Verespatakra a helyzetet felmérni, s amely végül a terv megvalósítása mellett foglalt állást.

Az "aranynégyszög" alatt, a Brád–Verespatak–Aranyosbány–Zalatna által határolt területen, hatalmas értéket rejt a föld. Csak a verespataki részen több mint 300 tonna aranyat és 1600 tonna ezüstöt, ami Európa egyik legnagyobb nemesfémkincse.

Az RMGC egy évvel ezelôtt egyezséget kötött a szociáldemokratákkal, hogy a választások elôtt nem nyújtja be környezeti hatástanulmányát jóváhagyásra. A cég teljesítette ígéretét, ám mindössze néhány nappal az elnökválasztások második fordulója után, december közepén benyújtotta a környezeti engedély iránti kérelmét. Addig a kormány arra hivatkozott, hogy hivatalos kérelem hiányában nincs Verespatak-ügy. Azóta tehát a verespataki probléma hivatalosan is létezik. A nemesfémkincs kinyerése érdekében a kanadai–román vállalat nem sokat teketóriázna. Lesöpörné a kincs fölött fekvô néhány települést, mintegy 900 házat, az azokban élô kétezer embert kitelepítené, kilenc temetôjükkel, templomaikkal, múltjukkal és színes, sok nemzetiség örökségét ötvözô kultúrájukkal együtt, és az ércet felszíni bányákban, hatalmas kotrógépekkel termelné ki.

Összesen több mint 400 millió tonna ércet darálnának porrá. A port ciánvegyületekkel kezelnék, hogy az aranyat és az ezüstöt kivonják belôle, a zagyot pedig egy akkora derítôben tárolnák, amelynek területe a tiszai szennyezést okozó nagybányainál százszor, térfogata pedig körülbelül ezerszer nagyobb.

Az RMGC kétmilliárd dollárnyi nyereségre tenne szert, a román állam a mintegy 15 évig tartó bányászat idôszakában mindössze évi 20 millió dollárt kapna. Az RMGC ugyanis az elmúlt években adó- és vámmentességet kapott. Csupán kétszázaléknyi jövedéki adót kellene majd fizetnie, mert közben Verespatakot hátrányos övezetté nyilvánították, s tulajdonképpen bagóért vihetné a kincs több mint négyötödét. Nem is maradna egyéb utána, mint 1600 hektárnyi holdbéli terület.

Amikor néhány nappal ezelôtt Persányi Miklós magyar környezetvédelmi miniszter tárcájának éves mérlegét bemutatta, a verespataki beruházással kapcsolatban kijelentette: "A kétoldali és az uniós szinten zajló tárgyalásokon Magyarország elérte azt, amit békeidôben és demokráciában el lehetett érni". Hozzátette: a garanciát egyrészt Románia ígérete jelenti a beruházás elutasítását illetôen, másrészt a tagjelölt ország uniós környezetvédelmi vállalásai lehetetlenítik el a projekt támogatását. A miniszter szerint a magyar kormány szándéka az, hogy a környezetet terhelô létesítmény egyáltalán ne épüljön meg.

T. Sz. Z.

Meghosszabbíthatják az úthasználati díj befizetésének határidejét. A szállításügyi szaktárca ugyanakkor lehetôvé tenné, hogy a matricákat további több mint 1200 helyen be lehessen szerezni — közölte Gheorghe Dobre szállításügyi miniszter.

A tervek szerint a matricákat a jövô héttôl a takarékpénztár (CEC) 1200 fiókjában is meg lehet majd vásárolni, mától pedig 70 Mol-benzinkútnál is árusítják. A Mol Romania ugyanis errôl külön megállapodott az Országos Autópálya- és Útügyi Társasággal (CNADNR).

— Hasonló megállapodás készül a CEC-kel is, amelynek alapján — remélhetôleg hétfôtôl — a takarékpénztár-fiókokban is beszerezhetô lesz a vignetta. Azt is elemezzük, hogy az úthasználati illeték befizetési határidejét meghosszabbítsuk — mondta Dobre.

A tárcavezetô hangsúlyozta: a belügyminisztériummal együtt rendeletet adnak ki, amelynek értelmében a rendôrség nem bünteti majd meg azokat, akiknek a korábban közölt határidôig, január 15-ig a matricát nem sikerült megvásárolniuk.

Visszahelyezték tisztségébe Ioan Otel rendôrfôbiztost, a kolozsvári Szervezett Bûnözés- és Kábítószer-ellenes Szolgálat vezetôjét. A magas beosztású rendôrt múlt év novemberében függesztették fel, mert neve a Moonlight-ügyben szerepelt. A rendôrfôbiztosnak szerencséje volt, a tevékenységében tapasztalt rendellenességekre fônökei csupán írásos megróvással hívták fel figyelmét. Az enyhe büntetést a rendôrség illetékesei által folytatott belsô vizsgálat befejezését követôen rótták ki. A vizsgálatot irányító szakértôk arra a következtetésre jutottak, hogy a rendôrfôbiztosnak nem volt tudomása arról, hogy mi zajlik a Magaziei utcában levôMoonlight sztriptízbárban. Mindezt annak ellenére, hogy több tanú azt nyilatkozta, a rendôrfôbiztos több ízben végzett "terepszemlét" a szórakozóhelyen. A szakértôk szerint Otel jelenlétével "nem megfelelô magatartást tanúsított", amely során egyesek erkölcstelen viselkedésre gyanakodtak.

A Moonlight sztriptízbárban több ízben megfordult rendôröket illetôen Teodor Pop Puscas, Kolozs megyei rendôrfôparancsnok azt nyilatkozta, esetükben sem lehetett egyértelmûen megállapítani, hogy törvénytelenséget követtek volna el.

Amint arról lapunk hasábjain több ízben beszámoltunk, a Moonlight (jelentése: Holdfény) sztriptízbár tulajdonosait emberkereskedelem és prostitúció vádjával tartóztatták le. Ugyanakkor kiderült az is, hogy egyes rendôröknek kapcsolatuk volt a tulajdonosokkal, mi több, belsô információkat szivárogtattak ki a Fülöp házaspárnak.

AZ ALSÓVÁROSI RMDSZ KÖZGYÛLÉSÉT tartja január 6-án, csütörtökön délután 4 órától a Párizs utca 17. szám alatti székházban. Napirendi pont: beszámoló a 2004-es évi tevékenységrôl. Kérik az utcafelelôsök részvételét.

Azok a mezôgazdasági termékeket elôállító kolozsváriak, akik 2004. november 11-ig benyújtották kérelmeiket támogatásuk igénylésére, január 12-én, szerdán, és január 13-án, csütörtökön, 9–16 óra között fordulhatnak a polgármesteri hivatal agrárszolgálati osztályához jussuk átvételéért. Az igénylôknél legyen személyazonossági igazolvány vagy felhatalmazás a címzett részérôl, illetve a benyújtott kérés másolata.

— Milyen ralit rendezne Romániában szívesen a baloldal?

— A DAkár ralit.

(öbé)

A városháza szomszédságában lévô útkeresztezôdésben az egykori rosszemlékû "funartábla" helyébe, amely azt idézte az alkotmányból, hogy Romániában a hivatalos nyelv a román, új, elektronikus tábla jelent meg. Ezen pedig az olvasható, hogy Emil Boc polgármester, intézménye nevében, mindenkinek boldog új évet kíván. Köszönjük!

(A Magyar Mûvészeti Akadémia elnökségének közleménye a határon túli magyar mûvészek felvételérôl)

A december 5-i népszavazás tanulság és biztatás azoknak, akik magyarként, egymással összefogva szeretnének élni határokon belül és kívül.

A Magyar Mûvészeti Akadémia minden tagja jelképesen megosztja magyar állampolgárságát egy-egy határon túl élô magyar mûvésszel. A testület a most megválasztandó új tagok mindegyikét teljes jogú magyar akadémikusnak tekinti, akitôl elvárja és elfogadja, hogy közös hazánk szellemi életében mint sajátjában részt vállaljon.

Ezzel a közleménnyel az Akadémia célja, hogy széles körû civil mozgalmat indítson el Magyarországon, hasonló lépésre biztatva a kulturális, a tudományos és a gazdasági élet más résztvevôit is.

A Magyar Mûvészeti Akadémia elnöksége
(Országos Sajtószolgálat)

A holokausztról és a magyarságról mutatnak be oratóriumot Mese a tébolyról és az ép észrôl címmel pénteken a budapesti Spinoza Házban; az elôadást Zsolnai Gábor szerkesztette és rendezte — közölte az intézmény az MTI-vel.

A zenés lírai oratórium több mint húsz alkotást foglal magában, köztük az elôadás címéül választott Somlyó György-mûvet. Az esten elhangzik az irodalmi Nobel-díjas Kertész Imre A tolerancia díja címû írása is — olvasható az MTI-hez eljuttatott közleményben.

A programban szerepel továbbá Bibó István: Zsidókérdés Magyarországon; Esterházy Péter: A semmirôl, a mindenrôl; Heller Ágnes: Miért éppen most?; Illyés Gyula: Zsivaj; Nádas Péter: Hatodik levél; Örkény István: Az otthon; Pilinszky János: Sírvers; Szép Ernô: Én úgy szerettem volna élni...; Radnóti Miklós: Versmontázs; Vas István: Verstöredékek 1944-bôl; Zelk Zoltán: Ôket kiáltsd!; valamint Babits Mihály és Esterházy Péter Felelgetôs a magyarságról címû írása.

Az oratóriumot Andai Kati, Fenyô Ervin, Papp János, Szabados Zsuzsa, Trokán Péter, Zsolnai Margit, illetve zongorán Zsolnai Péter adja elô.

A Dob utcai intézmény elôadása a Nemzeti Kulturális Alapprogram támogatásával jött létre.

2004 augusztusában jelent meg a Pallas-Akadémia Könyvkiadó gondozásában Florica Ichim: Tompa Gábor. Beszélgetések hat felvonásban címû kötete, amely a Teatrul Azi folyóirat által kiadott Román Színházmûvészet Galériája sorozatban román nyelven megjelent interjúkötet magyar változata.

Budapest és Marosvásárhely után, a kötet Kolozsváron is bemutatásra kerül január 7-én, pénteken, este 7 órai kezdettel a Kolozsvári Állami Magyar Színház emeleti elôcsarnokában.

A majdnem 400 oldalas kötet Florica Ichim, bukaresti színikritikus és Tompa Gábor három év leforgása alatt folytatott beszélgetéseinek lejegyzett változata, amely a kolozsvári rendezô elôadásainak jegyzékével, több mint száz fotóval, illetve kritikákkal egészült ki.

A könyvbemutatón jelen lesz Tompa Gábor, valamint Váli Éva, a kötet fordítója. Minden érdeklôdôt szeretettel várunk.

Irodalmi titkárság

Vígjátékkal és sztárparádéval jelentkezett Jay Roach a Találkozzunk Fockerékkel címû új filmjében, amelyben egy szerelmespárnak nagy nehézségek árán sikerül csak összebarátkoztatni a szülôket. Ebben a filmben a rendezô nem kis feladatot vállalt: meg kellett nyernie egyszerre Barbra Strei-sandot, Dustin Hoffmant és Robert De Nirót.

Streisand nyolc éve nem vállalt filmszerepet. Akkor kijelentette, hogy pihenni akar, belefáradt abba, hogy hajnali ötkor keljen és valaminek mindig megfeleljen. Sok kérés után mégis elfogadta a szerepet (Fockerné), mert nem tudott ellenállni a kísértésnek, hogy életében elôször együtt játsszon Hoffmannal. Negyven éve ismerik egymást, mivel együtt jártak annak idején színésziskolába.

Hoffmant csak egy kicsivel volt könnyebb meggyôzni. A rendezô nagyon akarta ôt a filmben, mert hitt abban, hogy tökéletes lesz Focker úr szerepében. "Amikor Jay elmondta, hogy figurám, Bernie Focker olyan férj és családapa, aki mindig kész arra, hogy tréfáljon és bolondot csináljon magából, megértettem, hogy most elôször lehetôséget kaptam, hogy önmagam legyek" — lelkesedett a színész az Il Messaggero címû olasz napilapnak nyilatkozva.

Robert De Niro, akit komikus szerepben szintén ritkán láttunk, Jack Byrnes, Focker leendô nászura, volt titkos ügynök, aki a családi összejövetelen mindent megtesz azért, hogy bebizonyítsa: Fockerék nem méltók arra, hogy Byrnesék maguk közé fogadják ôket. De Niro bevallotta, hogy forgatás közben jött rá: megszerette a vígjátékokat, és kijelentette, hogy figyelembe véve saját mûfaji kiszélesedését, egyáltalán nincs szándékában nyugdíjba vonulni.

A filmben rengeteget rögtönöznek. "Szerintem az improvizáció jó módszer a vígjáték készítéséhez. Ennek a három színésznek mindenesetre nem lehetett megtiltani, hogy mondják a magukét. Barbrának különösen nagy tehetsége van hozzá, mindig az övé volt az utolsó szó. És mindenki tudja, hogy egy vicces jelenetnek a befejezése a legnehezebb" — magyarázta Roach.

A parlamenti választásokat megelôzô eseménysorozat, az RMDSZ belsô elôválasztási kampánya idején szólt be a szerkesztôségi telefonba egy öblös hang:

— Mondják meg nekem, mennyit kell fizetnem azért, hogy annak a ronda pofájú önjelöltnek (név és elérhetôség a szerkesztôségben — szerk. megj.) a fényképe többet ne jelenjen meg a lapjukban? Nem tudtuk megmondani az összeget — egyszerûen, mert ilyen nincs —, ezért a jelölt még egy teljes héten keresztül sûrû rendszerességgel fel-felbukkant a Szabadságban.

Úgy látszik, neki már megválasztatlanul is több pénze volt, mint ellendrukkerének.

Ördög I. Béla

Hajdú Farkas Zoltán — Szászok. Egy árulás története címû dokumentumregénye. Az olvasmányos textus két szász író, egy itthon maradt és egy kitelepült történetét mutatja be. A kitelepült relatív sikeres pályát futott be, de az itthon maradt, aki egy koncepciós perben ellene vallott, megírta árulása történetét, amibôl aztán bestseller lett. Micsoda felfordult világ!

Az év elôadása A Marosvásárhelyi Színház Boldogtalanok címû elôadása. A Füst Milán színrevitel itthon is, Kisvárdán is elnyerte a szakma elismerését.

forrás: Transindex

KOLOZSVÁR

KÖZTÁRSASÁG — jan. 5-én: Van Helsing — amerikai (14, 17, 20, 23; kedvezménnyel 23 órától); jan. 6-án: A Pókember 2 — amerikai (14, 17, 20, 23; kedvezménnyel 23 órától).

MÛVÉSZ-EURIMAGES — Respiro — olasz bemutató. — Vetítések idôpontja: 15, 17.30, 20; kedvezménnyel kedden egész nap.

GYÔZELEM — A nagy emberrablás — bemutató. — Vetítések idôpontja: 18, 20, 22. A legelô hôsei — rajzfilm. — Vetítések— amerikai. — Vetítések idôpontja: 15, 17, 19; kedvezménnyel csütörtökön minden elôadás.

idôpontja: 14, 16.

FAVORIT — Arthur király

DÉS

MÛVÉSZ — Cellular — amerikai. — Vetítések idôpontja: 17, 19; vasárnap 21 órától és hétfôn minden elôadás kedvezménnyel.

TORDA

FOX — Anakonda 2 — A véres orchidea — bemutató. — Vetítések idôpontja: 15, 17, 19.

SZAMOSÚJVÁR

BÉKE — Cellular — A halál záloga — bemutató. — Vetítések idôpontja. január 4–5.: 17, 19, 21.

BESZTERCE

DACIA A-TEREM — Dodgeball — amerikai. — Vetítések idôpontja. 13, 15, 17.30, 20; kedvezménnyel vasárnap 13 órától és hétfôn minden elôadás.

DACIA B-TEREM — Shrek 2 — amerikai. — Vetítések idôpontja. 14.30, 17, 19.30; kedvezménnyel vasárnap 14.30 órától és kedden minden elôadás.

GYULAFEHÉRVÁR

DACIA — The Manchurian candidate — amerikai. — Vetítések idôpontja: 15, 17.30, 20; vasárnap 22.30 órától és hétfôn minden elôadás kedvezménnyela.

MAGYAR SZÍNHÁZ

Ma, január 5-én, szerdán este 8 órakor: Pirandello: Öltöztessük fel a mezteleneket — stúdióelôadás. Rendezô: Bocsárdi László m. v.

Január 7-én, pénteken este 8 órakor: S. Anski nyomán: Fehér tûz, fekete tûz (Dybbuk) — stúdióelôadás. Rendezô: David Zinder m. v. (Izrael).

MAGYAR OPERA

Január 9-én, vasárnap de. 11 órakor: Csajkovszkij: Diótörô. Vezényel: Jankó Zsolt m. v. Rendezô koreográfus: Valkay Ferenc.

ROMÁN OPERA

Január 10-én, hétfôn este 7 órakor: Verdi: Álarcosbál. — Rendkívüli elôadás Alfonso Saura spanyol karmester közremûködésével.

Az oldalt szerkesztette: Ördög I. Béla

A Bethlen Gábor utcáról szóló cikkem megjelenése után ismerôsöm hívott fel telefonon és közölte, hogy a II. Rákóczi Ferenc erdélyi fejedelem emléke is a Bethlen Gáboréhoz hasonló sorsra jutott. Megnevezte a helyet is, ahol ennek kézzelfogható, és szemmel látható bizonyítékát megtalálhatom.

Várostérképekrôl igyekeztem elôbb tájékozódni a jelzett utca holléte felôl, sikertelenül. A II. Rákóczi Ferenc utca nem szerepel a várostérképeken. Legalábbis az én, nem a legfrissebb kiadású térképeimen. Azazhogy szerepel, de nem ott, ahol ismerôsöm megjelölte. Ki ne ismerné Kolozsváron a Rákóczi utat? Csakhogy ez az utca hivatalosan a múlté. Már régóta nem Rákóczi út, csak mi magyarok nevezzük továbbra is konokul-kitartóan annak.

De hát hol van ma a "hivatalos" Rákóczi út? Azonnal kiderül.

A Györgyfalvi út tetejérôl elindulva gyalogosan próbálom bejárni az ismerôsöm által megjelölt útvonalat. Sétámat a Fagului utca elején kezdem, a Békás kolónián túlhaladva, a hegynek meredô nagy forgalmú, mai Bunã Ziua utcán át folytatom. Mindenütt az újgazdagok villái épülnek. Külsejükön az ultramarinkék, valamint a narancs- és kanárisárga színek kombinációi dominálnak, sokuk ízléstelen formája viszolygást kelt a szemlélôben.

Másfél-két kilométernyi vagy még hosszabb út megtétele után, a BunãZiua utca baloldalán elôbb az Artarilor, azután több tíz méter után a Mãcesului utcához érkezem. A nagy forgalom miatt (ide terelték a Tordai útról a teherautók közlekedését) csak nehezen tudok átkelni a túloldalra, hogy a Mãcesului utcára rátérhessek. Az utca elôbb egy nagy gödörbe lejt, azután meredeken kapaszkodik fel a domboldalra, Felek irányába. Járda nincs, az úttesten kell közlekednie a gyalogosnak. Fújtatva igyekszem felfelé. Az utcából keskeny sikátorok nyílnak. Betérek egy baloldali sikátoron. 100–150 métert haladok elôre, nyomorúságos viskók között. Igen nagy lehet itt a szegénység, egy-egy viskó alig nevezhetô háznak, de az élet jeleit hordozza mindenik, hiszen egy-két tyúk, sovány macska és kutya ténfereg a házak elôtt. Hirtelen, honnan-honnan nem, 8–10 fôbôl álló kutyafalka jelenik meg, s csak nagy nehezen tudok elôlük épségben visszamenekülni a Mãcesului utcába.

Az utca sarkán egy férfi jön velem szembe. Öltözete alapján (habár vallom, nem a ruha teszi az embert), arra a következtetésre jutok, hogy az illetô itt lakik valahol, környékbeli "ôslakos". Megszólítom: nem tudja véletlenül, merre van a Rákóczi utca? Óriási szerencsém van: elôbb gyanakvóan kétszer is végigmér tetôtôl-talpig, majd megszólal: "Da, poteca urmãtoare!". Azaz magyarul: "Igen, a következô ösvény!". Tehát az itt lakók szerint a Rákóczi Ferenc utca nem is utca, hanem egy városszéli ösvény. Egy ösvénnyel tisztelte meg nagyrabecsült városi tanácsunk a Nagyságos Fejedelem, II. Rákóczi Ferenc emlékét! Így lett Kolozsvárt a mindenki által ismert Rákóczi útból az Isten háta mögé eldugott Rákóczi-poteca! És éppen abban az évben, amikor a Rákóczi-évet ünnepeltük.

II. Rákóczi Ferenc 1711-ben, Franciaországba való menekülése közben a München közelében lévô Landshut helységben, kísérôivel együtt egy forrás mellett megpihent. A forrást a bajorok emléktáblával látták el és Rákócziquelle-nek, Rákóczi-forrásnak, a mellette elhaladó utcát pedig Rákóczi-weg-nek, Rákóczi-útnak nevezték el, és nevezik mind a mai napig. Németországban megkülönböztetett tiszteletben tartják II. Rákóczi Ferenc emlékét, míg itt, abban az országrészben, amelynek fejedelme volt, emlékét is megalázzák.

Indulataimmal küszködve törtetek felfelé a Mãcesului utcán. Nem kell sokat mennem, azonnal észreveszem egy ösvény sarki telkének drótkerítésén az utcatáblát: "Str. Rákóczi Ferenc II." A név alatt: "1676–1735". Az "utca" hossza kb. 50 méter, innen nézve zsákutcának látszik, benne összevissza két ház van, az is a túlsó végen. Az ösvény baloldalán a fenntebb leírt sikátor kertjeinek idenyúló végei, baloldalán sincs egy ház sem, ez az oldal a feleki hegy tetejéig beépítetlen. Az ösvényt kiszélesítették, járhatóvá tették. Az is kiderül, hogy miért. Az említett két ház ugyanis két villa! Tovább merészkedek a villák vonaláig. Itt veszem észre, hogy nem ér véget a zsákutca, hanem a villák elôtt a sikátor derékszögben jobbra fordul, hogy 10 méter után kétfelé ágazó szekérútban folytatódjon, s eltûnjön a feleki hegy suvadásain, földcsúszamlásain kinôtt bokrok között. Tehát itt is ugyanaz a módszer, mint a Bethlen Gábor utca esetében: az "utca" a város ezen részének legszélsôbb ösvénye! Utána már csak mezôgazdasági mûvelésre sem használható, hepehupás, dimbes-dombos, földcsuszamlások és suvadások által rombolt, semmire sem alkalmas, terméketlen terület.

Nagy a gyanúm, hogy az "utcának" egyetlen állandó lakója sincs. A két villát valószínûleg hétvégi házként, vagy nyaralóként használják. Az egyiket borjúnagyságú hatalmas komondor ôrzi, lépteimre ô közelít a kapuhoz tekintélyt parancsoló és félelmet keltô csaholással, jól fejlett fogazatát csattogtatva. Úgy érzem, hétközben ô a villa gazdája, ô fogadja az odatévedô vándort, vagy a ne adj ’Isten, rossz szándékkal közeledôt. Lakatlan "utcát" neveztek el a Nagyságos Fejedelemrôl? A villák kedvéért kapott nevet az ösvény, s ezért kellett "villára venni" a Nagyságos Fejedelem áldott nevét?

De hadd tegyek néhány megjegyzést a fejedelmeink nevét viselô utcanévtáblákkal kapcsolatosan, melyek megszövegezési módja is sértô és megalázó.

Dicséretet érdemel, hogy Rákóczi nevét hibátlan magyar helyesírással írták ki. Mindenütt ott az ékezet, ahol annak lennie kell. Még a hosszú ó és a cz is. Csakhogy. Ha magyarul írom azt, hogy "II. Rákóczi Ferenc", akkor a római kettest nem a név végére, hanem annak elejére kell tenni. A név után biggyesztett római számot a magyar nyelvben az egy csapatban szereplô azonos nevû labdarúgók megkülönböztetésére használják, hogy össze ne tévesszük a balszélsô Bumbuc I-et a jobbfedezet Bumbuc II-vel. Azt mondhatná valaki, hogy a felirat a román szövegezés szabályai szerint készült, ezért került a római II-es a név után, s ez akár igaz is lehet. Csakhogy illett volna, mivel nem Bumbuc II-rôl, hanem Erdélyország magyar fejedelmérôl van szó, a teljes szöveget mindkét nép számára érthetô módon, két nyelven megfogalmazni és kiírni. Vagy még meddig tabu a magyar vagy a kétnyelvû felirat?

Másik kifogásom. Sem a Bethlen Gábor, sem a II. Rákóczi Ferenc utcanév-táblájáról nem derül fény arra, hogy kik is voltak ôk tulajdonképpen? Végignéztem néhány neves román személyiségrôl elnevezett utca névtábláját. A Ferdinand román király nevét viselô volt Wesselényi Miklós utcát nem egyszerûen Ferdinand utcának hívják, hanem (joggal) Str. Regele Ferdinand-nak, azaz Ferdinand király utcának. Bethlen Gábor és II. Rákóczi Ferenc Erdély fejedelmei voltak, nevük után kötelezô hogy ott legyen mindkét nyelven: "Principe al Transilvaniei — Erdély fejedelme", és utána uralkodásuk ideje. Miért csak a mi nagyjaink neve mellôl marad el a rangjukat, címeiket jelzô szó? Vagy talán román változatban ôk nem voltak Erdély fejedelmei? Még az átkeresztelt Bartha Miklós utca sem egyszerûen "Str. Emil Isac", hanem "Str. Emil Isac, poet" (költô), vagy az átkeresztelt Bástya utca sem csupán "Str. Constantin Daicoviciu", hanem "Str. Constantin Daicoviciu, istoric, arheolog" (történész-régész), és folytathatnám. Csakhogy nálunk nem akarják nyilvános helyen láthatóvá tenni, hogy Bethlen Gábor és II.Rákóczi Ferenc Erdély fejedelmei voltak. Az Erdély múltját nem ismerôkelôtt így próbálják névtelen senkikké, ismeretlen valakikké degradálni történelmünk nagyjait. És ehhez asszisztálnak szótlanul ("álom öldösi szíveiket"...) a magyar városi tanácsosok!

Egy legújabb várostérkép újabb meglepetéseket tartogat számunkra?

Kolozsvári József

Jóllehet hivatalos népszavazási eredmény még nincs, de vita, rágalom és szutyok annál több. Lássuk tehát, mi az, ami bennünket összeköt, és mi az, ami elválaszt?

1. Rossz volt a kérdésfeltevés? Nem lett volna szabad ebben a kérdésben népszavazást kezdeményezni!

Az országos népszavazásról és népi kezdeményezésrôl szóló 1998. évi III. törvény preambuluma szerint: "Alkotmányos alapelv, hogy a hatalom birtokosa a nép. Hatalmát az Alkotmány keretei között, elsôsorban választott képviselôi útján gyakorolja. A demokratikus hatalomgyakorlás része, hogy az ország sorsát érintô legfontosabb ügyek eldöntésében illetôleg a képviseleti döntések befolyásolásában vagy megváltoztatásában a nép közvetlenül, szavazás útján is részt vehessen. A Magyar Köztársaság Alkotmánya 28/B. § (1) bekezdése úgy szabályoz, hogy "Országos népszavazás és népi kezdeményezés tárgya az Országgyûlés hatáskörébe tartozó kérdés lehet."

Hogy is szólt a kérdés? "Akarja-e, hogy az Országgyûlés törvényt alkosson arról, hogy kedvezményes honosítással — kérelmére — magyar állampolgárságot kapjon az a magát magyar nemzetiségûnek valló, nem Magyarországon lakó, nem magyar állampolgár, aki magyar nemzetiségét a 2001. évi LXII. tv. 19. § szerinti »Magyarigazolvánnyal« vagy a megalkotandó törvényben meghatározott egyéb módon igazolja."

Az ország sorsát érintô legfontosabb ügyek eldöntésében, illetôleg a képviseleti döntések befolyásolásában vagy megváltoztatásában ...

Lehet azt mondani a feltett kérdésre, hogy nem tartozik az ország sorsát érintô legfontosabb ügyekhez? Vagy nem volt szükséges a képviseleti döntések, illetve azok hiányának a befolyásolása?

A népszavazást megelôzô "méltatlan" kampány során hányszor és hányan ismerték el, hogy a rendszerváltást követô l4 év valamennyi kormánya elmulasztotta e nagyon fontos kérdés megoldását.

Elhangzott az is, hogy a kérdés megfogalmazása bonyolult, sok feltételt tartalmaz, nem egyértelmû stb. Az Alkotmánybíróság az 5/2004. (III. 2.) AB határozata szerint "Az adott esetben a kérdés megfogalmazása eleget tesz az egyértelmûség nyelvtani követelményének". Megállapította továbbá, hogy az Országgyûlés el tudja dönteni, mi a feladata: "kedvezményes honosításra vonatkozó szabályokat kell megalkotni és ezek a megalkotandó szabályok a Magyarországhoz való szorosabb kötôdés ellenôrzésére, a »Magyarigazolvány« megadására meghatározott feltételekre építhetnek, vagy más módot is megállapíthatnak. Az Országgyûlés számára tehát a jogalkotás feladata érthetô. A kérdés nem korlátozza az Országgyûlést abban sem, hogy a megalkotandó új szabályban a jelenlegi honosítási feltételekhez viszonyítva további kedvezményt határozzon meg".

Érthetetlen, hogy miután az arra hivatott szerv — az Alkotmánybíróság — nem talál kifogást a kérdésfeltevésben, miért támadta azt a népszavazást megelôzô kampány során minden párt, függetlenül attól, hogy kormányon van, vagy ellenzékben?!

2. Ártott-e a kérdésfeltevés a kettôs állampolgárság ügyének?

Tizenöt évig agyonhallgatták, senki nem akarta megoldani. Többé nem lehet félretolni. Jelentôs abból a szempontból is, hogy az Alkotmánybíróság már hivatkozott határozatában kimondta: "minden állam saját joga szerint határozza meg, hogy kik az ô állampolgárai".

Megállapította továbbá, hogy "nincs szó az állampolgárságnak ... a kollektív visszaszerzésérôl, a békeszerzôdéssel ellentétes jogszabály megalkotásáról".

"Megállapítható tehát, hogy a kérdés nem szól nemzetközi szerzôdésbôl eredô kötelezettségrôl, illetve a kötelezettséget tartalmazó törvény tartalmáról, az esetleges eredményes népszavazás pedig nem teremtene olyan helyzetet, amelyben nemzetközi szerzôdést kellene felmondani, illetve tartalmát megváltoztatni."

Nem nyert-e tehát az Országgyûlés és annak valamennyi pártja, képviselôje, hogy a jövôben nem kell egymással vitát és harcot folytatni a nemzetközi szerzôdésbe ütközés kérdésérôl? Vagy talán éppen itt van az egyik probléma, hogy nem lehet tovább hárítani?

3. Mik voltak az elôzmények?

A Magyarok IV. Világkongresszusa 1996. májusában határozatba foglalta, hogy a magyar állampolgárságot még Magyarország EU-csatlakozása elôtt alanyi jogon meg kell adni minden külhonban élô magyarnak, aki arra igényt tart, mert ellenkezô esetben Magyarország EU csatlakozását követôen újból vasfüggöny választhat el magyart a magyartól.

Ezt követôen az MVSZ alapszabályának elsô feladatává tette a kettôs állampolgárság ügyét.

Már 1998. tavaszán választmányi határozat keretében kérte a külhonban élô magyarok magyar állampolgárságának alanyi jogon, kérelmükre történô visszaállítását. Ezt az indítványt a Horn-kormány söpörte le indulatosan az asztalról.

Az MVSZ ekkor megvizsgáltatta a kettôs és a többes állampolgárság kérdésének nemzetközi szabályozását. Az összehasonlító tanulmányokat, amelyek meglévô európai egyezményeket és egyes országok joggyakorlatát ismertették, a Magyar Kisebbség címû nemzetpolitikai szemle 400 oldalas összevont számában kiadta. (Ezt a tanulmánykötetet 1999. ôszén ingyen megküldte az Országgyûlés minden tagjának, és jutott belôle a kormány minden miniszterének, államtitkárának, helyettes államtitkárának, valamennyi határon túli magyar párt vezetôjének.)

1998–99-ben több hónapon keresztül zajló társadalmi vitát kezdeményezett az MVSZ, amelynek keretében több mint 200 vitairat született, erdélyi és magyarországi politikusok, közéleti emberek tollából. A vitaanyagot feldolgozva az MVSZ megállapította, hogy a kettôs állampolgárság kérdéskörének két kényes pontja van: a külföldön élô magyar állampolgárok szavazati joga, illetve esetleges Magyarországra történô letelepedésük. Az elsô kérdésben jól érzékelhetô volt a magyar politikai pártok ellenállása. A második kérdésben jobboldalról a történelmi magyar területek kiürülésének veszélyeit, baloldalról pedig a magyar szociális ellátórendszer veszélyeztetettségét emlegették. Az MVSZ ekkor dolgozta ki, a brit állampolgársági modellbôl kiindulva, a maga kompromisszumos javaslatát: a külhoni magyar állampolgárság fogalmát. Az erre vonatkozó tanulmányt 1999. ôszén eljutatta az Országgyûlés minden tagjának, és bemutatta az EBESZ bécsi felülvizsgálati konferenciáján.

Miután 2000. májusában a Magyarok V. Világkongresszusa a külhoni magyar állampolgárság jogintézményét a geopolitikai adottságokat messzemenôen figyelembevevô, és a magyar nemzet határmódosítások nélküli békés egyesítését lehetôvé tevô legfontosabb eszközének nevezte, az MVSZ kidolgozta a külhoni magyar állampolgárság jogintézményét megteremtô törvény tervezetét.

Ezt 2000. augusztus 18-án ünnepélyes gesztussal átadta az ország legfôbb közjogi méltóságainak és az igazságügyi miniszternek. Magyarország miniszterelnöke ugyan továbbította a törvény tervezetét a határon túli magyar pártok vezetôinek, ám sem ôk, sem a MÁÉRT, sem az Országgyûlés, sem a kormány nem tárgyalta az elkövetkezô években a kettôs állampolgárság kérdését. Magyarország a státustörvény útját választotta.

Az MVSZ azután tette újból közbeszéd tárgyává a kettôs állampolgárság kérdését, miután 2003. tavaszán a státustörvényt megfosztották lényegétôl, népszavazás döntött Magyarország EU csatlakozásától és a vízumkötelezettség bevezetése elkerülhetetlenné vált több szomszédos állam polgáraival szemben. Még ekkor is — miután az, amitôl a Magyarok Világkongresszusa már 1996-ban óvott, bekövetkezett — az MVSZ három rendbeli levelet írt a magyar politikai osztály vezetôinek, arra kérve a pártokat, az Országgyûlést, a kormányt és a köztársasági elnököt, hogy módosítsák az Állampolgársági törvényt, és tegyék lehetôvé a külhoni magyarok kedvezményes honosítását, Magyarországra való áttelepülésük nélkül is.

Az MVSZ csak ekkor — miután 2003 tavaszán–nyarán írott levelei válasz nélkül maradtak, és miután nyolc év alatt kimerítette a politikai osztály befolyásolásának minden eszközét — fordult utolsó megoldásként az ügydöntô országos népszavazás eszközéhez, melyet az MVSZ elnöksége 2003. augusztus 18-án — a Szövetség fennállásának 65. évfordulóján — kezdeményezett.

(Folytatjuk)

Patrubány Miklós,
a Magyarok Világszövetségének elnöke

Kormányzati és egészségügyi források szerint kedd hajnalra 145 ezerre emelkedett a december 26-i indonéziai földrengés és az azt követô, számos indiai-óceáni országot sújtó szökôár halálos áldozatainak a száma.

A Szingapúban ismertetett adatot hivatalosan ugyan még nem erôsítették meg, ENSZ-források ugyanakkor változatlanul azon a véleményen vannak, hogy az áldozatok végsô száma ennél is jóval magasabb lesz. Ennek kapcsán az ENSZ arra is figyelmeztetett, hogy noha a nemzetközi segélyakciók teljes gôzzel megindultak, a legsúlyosabban érintett körzeteket, így például az indonéziai Szumátra szigetének nyugati partvidékét még nem sikerült megközelíteni, s ebbôl fakadóan további áldozatokkal kell számolni. Egyebek között súlyos szállítási problémák nehezítik a segélyek eljuttatását a túlélôk számára.

Indonéziában hivatalos adatok szerint a halottak száma meghaladja a 94 ezret. Ezzel egy idôben a jakartai egészségügyi minisztérium bejelentette, hogy a földrengés és a szökôár következtében a leginkább sújtott Aceh tartományban csaknem 400 ezer ember maradt otthon nélkül, akiket hivatalosan menekültnek nyilvánítottak.

Az Egyesült Államok támogatásáról biztosította az ázsiai szökôár sújtotta országokat kedden Bangkokban nyilatkozta Colin Powell amerikai külügyminiszter.

Powell, akit dél-ázsiai körútjára elkísért Jeb Bush, az amerikai elnök fivére, Florida állam kormányzója, úgy vélte, a támogatás terén nem a segélyre szánt pénzösszegek nagysága jelenti a legnagyobb problémát, hanem annak elosztása és az újjáépítés hosszú távú megtervezése. Ugyanakkor elvetette azt az elképzelést, hogy az Egyesült Államok szervezzen a II. világháború utáni európai újjáépítésre szánt Marshall-tervhez hasonló segélyprogramot.

Az Egyesült Államok eddig 350 millió dolláros segélyt ígért a katasztrófa sújtotta térségnek. A Fehér Ház hétfôn bejelentette, hogy idôsebb George Bush és Bill Clinton volt elnökök vezetésével jótékonysági magánalapítványt indítanak be a szökôár áldozatai számára. Powell Bangkokba való hétfô esti érkezése után sietett leszögezni: nem a segélyösszeg emelésének hírét hozta, de Washington kész a késôbbiekben újraértékelni azt, a károsult országok igényei szerint.

Powell és thaiföldi kollégája, Szurakiart Szathirathai közös sajtókonferenciájukon bejelentették: Washington és Bangkok megállapodott abban, hogy együttmûködnek egy regionális, az Indiai-óceánt és a Dél-Kínai-tengert magába foglaló riasztórendszer létrehozásában.

Az amerikai küldöttséget fogadta Thakszin Sinavatra thaiföldi kormányfô, akivel együtt kedden a szökôár által letarolt Phuket szigetére utaztak. Powell Thaiföldrôl Indonéziába utazik, hogy részt vegyen a délkelet-ázsiai országok szervezetének (ASEAN) rendkívüli csúcsértekezletén, majd ellátogat Srí Lankára is.

A Thaiföldet pusztító szökôár egyes áldozatait valószínûleg soha nem találják meg, mások azonosítása pedig akár hónapig eltarthat — közölték kedden thaiföldi illetékesek.

A Thaiföldön a katasztrófában meghaltak fele külföldi, köztük sok volt az európai turista. De kilenc nappal a tragédia után sok holttest annyira felfúvódott, hogy felismerhetetlenné vált, és esetükben csak a fogsorvizsgálat és a DNS-teszt segít az azonosításban.

"Nehéz megkülönböztetni egy szôke európait egy ázsiaitól" — mondta Phuketben Szurakiart Szathirathai thaiföldi külügyminiszter, aki a lerombolt üdülôkörzetben fogadta ausztrál kollégáját, Alexander Downert. Downer újságírók elôtt szintén úgy vélekedett: fel kell készülni arra, hogy egyes áldozatok földi maradványait soha nem találják meg, másokat pedig talán csak hónapok múlva tudnak azonosítani.

Több mint 200 thaiföldi és 18 más országból származó törvényszéki orvosszakértô dolgozik éjt nappallá téve buddhista templomokban berendezett ideiglenes halottasházakban. Eddig 5187 halálesetet erôsítettek meg, 3810-en vannak még mindig az eltûntek listáján. Összesen 11 ország állampolgárai vesztették életüket Thaiföldön a cunamiban. A külföldiek holttesteit légkondicionált konténerekben tartják, míg a thaiföldiek tetemeit ideiglenesen elhantolták a közeli temetôkben, az értük jelentkezô rokonokra várva, aki majd elhamvasztják ôket. A helyi illetékesek a hûtôházak befogadó képességének növelésére készülnek, hogy tárolhassák a holttesteket, amíg DNS- és fogsormintát tudnak róluk venni.

Tokió utasította védelmi erôit, hogy készítse fel alakulatait a katasztrófa sújtotta Indonézia megsegítésére — jelentette be kedden a védelmi minisztérium.

A segélyakció minden idôk legjelentôsebb japán katonai bevetése lehet.

Egyelôre nem döntötték el, hogy az egészségügyi és légi szállító alakulatokat pontosan mikor indítják útnak, de egy húszfôs tényfeltáró csoport már kedden elindul Indonéziába, Thaiföldre és Malajziába. Elképzelhetô, hogy az alakulatok nemcsak Japánból, hanem más közeli országokból is szállítanak majd segélyt Indonéziába — írta közleményében Ono Josinori miniszter.

A tárca szóvivôje hozzátette, kérésre más országoknak is segítséget adnak. Egy minisztériumi tisztségviselô közlése szerint a feladatokban mintegy 800 japán katona vesz majd részt.

Koidzumi Dzsunicsiro kormányfô idei elsô sajtóértekezletén ígéretet tett arra, hogy országa minden lehetséges módon segítséget nyújt a december 26-i földrengés és szökôár délkelet-ázsiai áldozatainak, és részt vesz az újjáépítésben.

Hétvégi bejelentése szerint Tokió 500 millió dollár segélyt nyújt a katasztrófa áldozatainak, ezzel a legnagyobb segélyt ajánlotta fel az összes ország közül. A japán haditengerészet három rombolója szintén a hét végén vitt már segélyszállítmányt Thaiföldre. Koidzumi szerdán elutazik arra a jakartai konferenciára, amelyen ázsiai vezetôk megvitatják, hogyan lehetne megelôzni a hasonló katasztrófákat.

Fegyveres merénylôk kedd reggel meggyilkolták Bagdad kormányzóját (más források szerint fôpolgármesterét), Ali al-Haidarit és hat testôrét — jelentette a CNN amerikai hírtelevízió.

Haidari három autóból álló konvoját több irányból elôbukkanó merénylôk támadták meg Bagdad északi Hurríja negyedében. Haidari és hat testôre a kórházba szállítás után belehalt súlyos sérüléseibe — közölték kórházi és belügyminisztériumi források.

Haidari, aki egyben az oktatási miniszter helyettese is volt, a legmagasabb rangú iraki politikus, aki tavaly május óta merénylet áldozatává vált. Május 17-én a bagdadi amerikai fôhadiszállás elôtt, a zöld zóna egyik ellenôrzôpontjánál gyilkolták meg Ezzeddin Szálimot, az amerikaiak által kinevezett iraki ideiglenes kormányzótanács vezetôjét. Az ô életét gépkocsiba rejtett pokolgép robbanása oltotta ki.

A hat hónapja kinevezett Haidarit szeptember 7-én egyszer már megpróbálták megölni, az akkori merényletkísérlet két testôrének életébe került. A politikus egy december végi sajtótájékoztatóján határozott fellépést ígért az iraki lázadók ellen, akik akadályozzák az ország újjáépítését. Egyúttal dicsérte az amerikai hadsereg erôfeszítéseit az iraki újjáépítésben.

A brit védelmi minisztérium atombombával akarta berobbantani a Nagy-Britannia és Franciaország között tervezett Csatorna-alagutat arra az esetre, ha annak calaisi bejáratánál megjelennének a Varsói Szerzôdés hadseregei, a brit hadsereg pedig két évtizeden át erôsen korlátozta a "nem északi típusú" etnikai csoportok toborzását — egyebek mellett ez derül ki a frissen felszabadított, korábbi titkos brit dokumentumokból.

A hosszú karácsonyi szünet utáni elsô munkanapon, kedden életbe lépett, amerikai mintára megalkotott új törvény alapján, amely a közérdekû információk szabad hozzáférésérôl intézkedik (Freedom of Information Act), számos irat került át a zárt polcokról a nyíltan kutatható archívumokba.

E dokumentumok egyikébôl kiderül: a védelmi minisztérium harminc évvel ezelôtt fontolóra vette, hogy az akkor még csak tervezett Csatorna-alagutat inváziós fenyegetés esetén atombombával teszi átjárhatatlanná.

A tárca szakértôi az 1974-es keltezésû dokumentumok szerint olyan megoldást akartak, amely legalább három évre használhatatlanná teszi az egyébként csak húsz évvel késôbb, a hidegháború után, 1994-ben megnyílt átkelôt. Az akkori számítások szerint az alagút elárasztása legfeljebb három hónapig, a sínek felszedése vagy vasúti szerelvények szándékos, frontális ütköztetése legfeljebb három napig tette volna használhatatlanná az útvonalat.

A nukleáris opcióval nem minden szakértô értett egyet. Az egyik korabeli belsô feljegyzés szerzôje "értelmetlen ostobaságnak" nevezte a tervet, azzal az érvvel, hogy ha "a Varsói Szerzôdés erôi eljutnak Calais-ig, akkor már teljesen mindegy lesz, hogy a Csatorna-alagút átjárható-e vagy sem". A védelmi minisztérium akkori tervezôi egyébként valószínûleg alábecsülték a hagyományos eszközök hatékonyságát. A nagy-britanniai Folkestone és a franciaországi Calais közötti vasúti alagút kapacitását ugyanis néhány éve egy teherautókat szállító szerelvényen kitört tûzvész csaknem egy évre a minimálisra korlátozta; a hosszú hónapokig tartó helyreállítás alatt a két "csô" közül csak az egyik volt használható, váltakozó irányú forgalommal.

Ugyancsak a frissen felszabadított titkos iratokból derült fény arra, hogy a brit hadsereg az 50-es évek végétôl húsz évig tudatosan elônyben részesítette az "északias típusú" jelentkezôket, és a toborzást végzô egészségügyi személyzet parancsba kapta az "ázsiai", valamint a "negroid", sôt még a "mediterrán jellegû" jelöltek kiszûrését is. A faji esélyegyenlôség felett ôrködô, valamit megsejtô szervezetek 1972-ben tájékoztatást kértek a hadseregtôl arról, hogy soraiban hány színes bôrû katona szolgál, de a fegyveres erôk vezetése még akkor is azt állította, hogy ilyen megkülönböztetô nyilvántartás nem létezik. Valójában azonban a valamiért "D faktor" gyûjtôkóddal illetett kisebbségi állomány nyilvántartásából a titkos szûrôrendszert ismerôk pontosan tudták, hány fekete és egyéb "nem fehér" tagja volt akkoriban a hadseregnek. Az etnikai alapú szûrés csak a 70-es évek vége felé halt el.

Nagy-Britanniában nem sokkal a II. világháború után eltörölték a sorozást, és azóta mindegyik fegyvernemben kizárólag hivatásos katonák szolgálnak.

Az oldalt szerkesztette: Köllô Katalin

A Hargita megyei prefektúra kedden a bíróságon megtámadta a gyergyószentmiklósi városi tanács határozatát, amely január 30-ra tûzte ki a Székelyföld autonómiájáról szóló helyi népszavazás idôpontját. A prefektúra elôször a határozat törvénytelenségére hivatkozva kérte annak visszavonását, de mivel ez nem történt meg, úgy döntött, hogy az igazságszolgáltatáshoz fordul.

A prefektúra figyelmeztetése nyomán a gyergyóújfalusi és a gyergyócsomafalvi helyi önkormányzat visszavonta a referendummal kapcsolatos döntését, míg a ditrói és a gyergyóalfalusi helyi tanács határozatát a bíróságon támadta meg a kormánybiztosi hivatal. Ditró esetében a per jelenleg is folyik, a gyergyóalfalusi helyi tanács határozata kapcsán a bíróság a prefektúrának kedvezô döntést hozott.

Hasonló sikerekrôl számolnak be Kovászna megyébôl is, ahol a prefektúra megnyerte az illyefalvi helyi tanács ellen indított pert a Székelyföld autonómiájáról szóló népszavazás kiírása kapcsán. Benedek Huszár János, Illyefalva polgármestere kedden elmondta, a Kovászna Megyei Törvényszék a múlt héten a prefektúrának kedvezô ítéletet hozott. A kormánybiztosi hivatal kérte az illyefalvi helyi tanács referendummal kapcsolatos határozatának visszavonását.

A miniszterelnök és a miniszterelnök-helyettesek vagyona összesen az ország GDP-jének körülbelül két százalékát teszi ki, ami azt jelenti, hogy a magas tisztségbe került politikusok évente egymilliárd eurót forgatnak meg.

Noha az új kormány tagjainak vagyonnyilatkozatai még nem kerültek fel a világhálóra, biztosra lehet venni, hogy George Copos államminiszter gazdagsága szempontjából messzemenôen veri kollégáit. A Capital 300 toplista a volt KISZ-es Copos vagyonát 170–180 millió dollárra becsülte. Ez 11 magáncég irányításából származik, amelyeknek az üzleti forgalma eléri a háromezer milliárd lejt. Copos legjövedelmezôbb cége az államtól megvásárolt, villanymotorokat gyártó Pitesti-i IMEP. A Román Humanista Párt színeit képviselô politikus emellett a Connex mobiltelefon-szolgáltató céget mûködtetô Mobifon alapító részvényese, de a legnagyobb népszerûséget a Bukaresti Rapid focicsapat tulajdonosaként vívta ki magának.

A miniszterelnök és helyetteseinek listáján Adrian Videanu következik, akinek a vagyona jóval kevesebb, mint a Coposé. Ô csak 30 millió dollár birtokosának mondhatja magát. Cégeinek üzleti forgalma azonban meghaladja a félmilliárd lejt, ami a saját és klubtulajdonos kollégája vagyona közötti szakadékot csökkenti.

Cãlin Popescu Tãriceanu csak harmadik ezen a listán, a liberális kormányfônek a vagyonát 15 millió dollárra becsülik. A politikus legjövedelmezôbb üzlete jelenleg az Automotive Trading Service Kft, amelynek 2003-ban 783,1 milliárd lej volt az üzleti forgalma. Ezen a listán Markó Béla az utolsó helyet foglalja el, aki 21 ezer eurójával eltörpül a dinoszaurusz-milliomosok mellett.

B. T.

Nem politikai szempontok szerint nevezik ki 2006 januárjától a prefektusokat Romániában. A 2003-ban elfogadott, a köztisztviselôk jogállását szabályozó törvény értelmében a prefektus nem minôsül többé politikai funkciónak, hanem köztisztségviselôi státus illeti meg, amelyre a szelekció versenyvizsga során történik, a szempontok pedig csakis szakmaiak. A leendô prefektus nem lehet politikai párt tagja, nem fejthet ki politikai tevékenységet, a felsôfokú végzettség és szakmai tapasztalat pedig elengedhetetlen.

A jelenlegi kormánykoalíciónak lesz a feladata annak a jogszabálynak az alkalmazása, amely mentesítené a prefektusi intézményt a politika befolyásától, a prefektusi tisztséget pedig köztisztviselôi rangra emelné. Ennek következtében a prefektúra és helyi önkormányzat között a felülrendeltségi viszony mellérendeltségire változna. A prefektus továbbra is a kormány képviselôje marad, de ez nem politikai, hanem szakmai jellegû tisztség.

— Eddig a prefektusi funkció politikai tisztség volt, rendszerint az épp hatalmon lévô kormánypárt emberei kapták meg ezeket a pozíciókat, amelyek — politikai jellegûkból kifolyólag — sokkal nagyobb hatást gyakoroltak az önkormányzatokra, mint amit egy valódi demokratikus helyi közigazgatás megkívánna — magyarázta lapunknak Veress Emôd jogász. — A prefektusi tisztségek depolitizálásnak folyamata 2003-ban kezdôdött el, amikor elfogadták a köztisztviselôk jogállásáról szóló törvény módosítását. Ez a jogszabály rendelkezik arról, hogy a prefektusok jövôtôl köztisztviselôi minôséget nyernek. Ez azt jelenti, hogy a tisztséget versenyvizsgával foglalják el, a jelöltek nem lehetnek valamely párt tagjai, az idônkénti kormányváltással pedig nem lehet politikai okokra hivatkozva lecserélni ôket — mondotta a szakértô. Hozzátette: mivel az intézkedés jövôtôl lép életbe, az idén kinevezendô prefektusok még politikai alapon kerülnek kinevezésre.

Bár alapos változásoknak néz elébe, a prefektus továbbra is fontos tényezô marad, más országokban is megvannak a hasonló jellegû tisztségek. — Egyrészt kell egy olyan intézmény, amely ellenôrzi az önkormányzatokat, de semmi többet. A jelenlegi prefektusok ennél sokkal többet tesznek, hiszen nem egyszerûen a törvényességet vizsgálják, hanem politikai vonalon is befolyásolják, korlátozzák az önkormányzat döntéseit. Jövôtôl egy köztisztviselô prefektus csak azt végezheti, amire a törvény ôt feljogosítja: ha például felmerül egy törvénytelen helyi tanácsi, vagy megyei tanácsi határozat, akkor jogában áll megtámadni azt a közigazgatási bíróságon. Másrészt: van a közigazgatásnak egy olyan része — igazgatóságok, felügyelôségek — amely megyei szinten mûködik, viszont központi alárendeltségû. A prefektus eddig is, és jövôre is ennek az igazgatásnak a vezetôje lesz, de 2006-tól ezeknek az intézményeknek a vezetését is kevésbé politizált szellemben lehet végre megvalósítani. A hosszabb távú terv az, hogy ezeknek a központi felügyelet alatt álló igazgatóságoknak, felügyelôségeknek egy részét legalább a megyei önkormányzat hatáskörébe utalják át — mondotta.

Amennyiben a decentralizáció jegyében valóban megvalósulnak a törvény által megszabott módosítások, a pártok számára leértékelôdhet a prefektusi, alprefektusi tisztség, amelyekért jelenleg is ádáz harc folyik Bukarestben. László Attila városi tanácsos annak a véleményének adott hangot, miszerint Kolozs megyében az RMDSZ sokkal jobban járna, ha a két megyei alelnöki tisztség lehetôségeit próbálná meg kiaknázni, és nem cserélné fel valamelyiket egy alprefektusi, vagy épp a prefektusi tisztségre. (Egyes híresztelések szerint ha az RMDSZ Kolozs megyében megkapta volna a prefektusi, vagy alprefektusi tisztséget, "cserébe" le kellett volna hogy mondjon valamelyik alelnöki tisztségrôl a megyei tanácsnál — szerk.megj.)

Sz. K.

Nagyszebenben immár 15 éve együtt szilveszterezik a megyeszékhely két kisebbsége, a magyar és a német. Mivel a két nép nem a tegnap ismerkedett meg — és közös emlékeik palettája is kifejezetten színes, sôt, esetenként gyászos —, szinte pezsgô sem kell ahhoz, hogy feloldódjanak egymás echte-másságában. A kilencvenes évek elején a németek és a magyarok — pontosabban: az RMDSZ és a Német Fórum vendégei — felváltva használták a nagy tükörtermet és a kisebb klubtermet. Nem volt ebben semmi különös, már csak azért sem, mert a szász–magyar együttélést — lásd a régi Kolozsvár tanácsát vagy a templomhasználatot — valósággal meghatározza — és persze színezi — ez a rendezett váltás. Aztán amikor a németek egyik napról a másikra eldöntötték, hogy a ’89-es szabadság-hajnal számukra egy egészen más szabadság kapuját nyitja ki, és rendezetten — mint mindig — "kivonultak" Erdélybôl, a szilveszteri rendezvényt is át kellett gondolni. Kevesebb lesz a német — gondolták — így a nagyobbik, illetve kisebbik terem használatának egyensúlya is megbomlik majd. És nem így történt! Hiába vándoroltak vissza ôshazájukba tömegesen a németek, a zenés mulatságokon — így a szilveszterin is — ugyanolyan arányban képviseltették magukat, mint a forradalom utáni eufórikus világban. A magyarok viszont — és itt a poén — lassan visszavonultak a dalolástól, így a kis- és nagyterem ügye eldôlt: a nagyban a németek, a kicsiben a magyarok. Apró történései ezek a nagyszebeni magyar–német együttélésnek, de jelzésértékûek. Akárcsak az a tény, hogy a magyar mulatozókat meglátogató németek azonnal német énekórát tartanak a magyaroknak. Katonásan "elrendezik" az egybegyûlteket, és bizony muszáj énekelni, mert akinek nem mozog az ajka, azt megkérdik, miért szomorkodik?

A közös szilveszter egyébként kitûnô alkalom arra, hogy a nagyszebeni közös — német–román–magyar — jövô kontûrjeit meghúzogassák a jelenlévôk. Egy kis pezsgô, egy kis csárdás, egy kis gitár, egy kis német–magyar közös nosztalgia — merthát megéltünk mi már együtt egy-két dolgot az augsburgi vereség óta…

Ez egyszer munkacsoportokat is létre hozott a pezsgôs tennivágyás magyar és német oldalon egyaránt. Az idei szilveszteri mulatság ugyanis egy kicsit politikai-demonstratív is egyben, hiszen 2007-ben Nagyszeben Európa kulturális fôvárosa lesz, és az egész világ figyelme idefordul majd. Hogyan állja a sarat a mintegy 2500 német, illetve a 3200 magyar? Mi lesz az összekötô nyelv? A román? A német? Az angol? Hogyan lehetne a két nép fogyását lassítani? Hogyan lehetne közös programokat szervezni? Meddig bírja a maroknyira zsugorodott Német Fórum a város és a megye adminisztrálását? Íme, néhány olyan kérdés, amelyre ilyenkor választ keresnek magyarok és németek egyaránt.

Persze itt is megvannak az apró ellentétek — kuruckodás, labanckodás —, és érdekes módon ennek ôrzôangyalai általában a pezsgôbôl kevesebbet fogyasztó hölgyek. "Gond" például az, hogy mikor jönnek át a németek köszönteni, és mikor mennek viszontköszönteni a magyarok. Mert ha a németek a román éjfélt köszöntik, és a magyarok a magyart, akkor egymásra tolulhatnak a dolgok. Ilyenkor nô az égig azoknak az ázsiója, akik tudnak németül. A beszédforgatagból mosolyfakasztó szókombinációk hallatszanak ki: ti mágyárok zurück… Glückliche újév neked mágyár…

Az egymás echte-másságában való oldódásnak végül mindig a polgármester, a németek szeme fényének, Johannis Klausnak a megjelenése vet véget. Miután elül az izgalom, a polgármester románul és németül szól az ünneplôkhöz, a fórum vezetôi pedig magyarul (is) köszöntenek.

E pillanattól kezdve a magyarok már csak magyarul, a németek meg csak németül énekelnek. Az összekötô nyelv pedig már nem a pezsgô-nyelv, hanem az állami. Még itt-ott egy-egy német–magyar csoport politizál, énekel, aztán lassan készülôdni kezdenek.

Odakinn egészen más a világ: a petárdázó tömegben már elvétve sem hallani magyar vagy német szót.

Szabó Csaba

Iskolatörténeti adatok tanúsága szerint Szôcs (szül: Szatmári ) Ildikó kémia–fizika szakos tanárnô az elsô igazgatónô a kollégium csaknem 400 éves historiájában. Eddig a férfi igazgatók mellett a nôk aligazgatói funkciót töltöttek be. Egyetlen kivétel volt. Az 1917-ben alapított tanítónôképzônek Fejes Áron igazgató rektor — professzor — mellett volt egy kinevezett igazgatónôje, Csató Gabriella személyében, aki a lányok tanulmányi-fegyelmi ügyeivel foglalkozott. Ô azonban a nagy kollégium egyik tagozatának akkori kifejezéssel élve "kapcsolatos intézetének" volt a vezetôje. Érdekes, hogy ô is rendelkezett kémiaszakos képesítéssel.

Az óév utolsó napján beszélgettünk a frissen kinevezett igazgatónôvel, akinek 14 évi szakmai hûség, 3 és fél évi aligazgatóság (1997–2000, 2004. szeptember–december) van a tarsolyában. Jelenleg I. fokozatú képesítésének megszerzésén munkálkodik.

— Mikor értesültél róla és hogyan fogadtad a kinevezés hírét?

— December 23-án, a vakáció második napján telefonon értesített a magyar ügyekért felelôs tanfelügyelônô, Tóth Gabriella. Vártam ugyan ezt a pillanatot, de a hír mégis összekuszálta a gondolataimat, hiszen át kellett értékelnem már a vakáció teendôit is. Természetesen érzem a súlyát a felelôsségnek, de reménykedem a külsô és belsô segítségben, és alapjában véve derûlátó vagyok. Abban, hogy elvállaltam ezt a nehéz feladatot az is közrejátszott, hogy a kollégium a közeljövôben református tanintézménnyé válik.

— Talán 1990 óta nem volt igazgató, aki mögött a tanári és városi közvélemény olyan egyöntetûen felzárkózott volna! Mit jelent ez számodra?

— Szeretnék élni ezzel a bizalommal, nemcsak a tanári közösség, hanem a szülôk, a diákok, az érdekvédelmi szervezet és a város javára is. Remélem, sikerül integrálni a közösséget a közös célok érdekében.

— Milyen megvalósításaid voltak aligazgatóként az utolsó periódusban?

— Különválasztottuk a titkárnôi irodát, és ezzel jobbá váltak a titkárnôk munkakörülményei — nyugodtabbá vált a légkör is. Felszereltünk egy új informatikai labort, és az egyházkerület, személyesen Kató Béla püspökhelyettes támogatásával, hôszigetelô ablakokkal láttuk el a fiú bentlakást. Azt is fontosnak tartottam, hogy egyértelmûen tisztázzam elvárásaimat a tantestülettel és az adminisztratív személyzettel. Nem a mi érdemünk, de közben befejezéshez közeledik az új konyha- és raktárépület építése és felszerelése, az új tulajdonos, az Erdélyi Református Egyházkerület segítségével.

— Mivel kezded ezt a számodra új feladatot, és mit szeretnél másképpen csinálni?

— Elôször meg szeretném szervezni a csapatot. Felzárkóztatni és érdekeltté tenni a tantestületet úgy, hogy kikérem a véleményüket a közös célok megvalósítása érdekében. Valahogy irányvonalat kell adni az egész iskolai tevékenységnek, amely végül is visszanyúl a gyökerekhez, a hagyományokhoz.

— Hogyan látod a Kollégium közvetlen jövôjét?

— Reménykedem! Ôsszel szakiskolát nyitunk, hogy a fiúkat a kilencedik osztályban is itt tarthassuk. Szeretnénk megerôsíteni a tanítóképzô fôiskolát, de más felsôoktatási irányvonalak mentén is tájékozódni szeretnénk. Ebben hatékonyan segít bennünket Dominics Sándor, a kollégium véndiákja, tiszteletbeli professzora. A nevelésbe hatékonyabban fogjuk bevonni a szülôket. Szeretnénk ünnepi egyenruhát bevezetni a diákoknak. Évente megjelentetjük majd az iskola értesítôjét a tanév történetével és adataival úgy, mint régen. Folytatjuk a pályázati munkát, hogy megfelelô összegekhez jussunk a javítások, felújítások terén.

— Aligazgatóként Kónya Mária történelemszakos tanárnô kapott kinevezést. Milyen együttmûködést képzelsz el vele?

— Úgy látom, hatékonyan együtt tudunk majd dolgozni. A feladatokat és a felelôsséget már elosztottuk. Elképzeléseink sok tekintetben találnak.

— Két nôigazgató egy ilyen Kollégiumban, ahol annyi fiú van, nem jelent-e gondot?

— Vannak férfiak a vezetôtanácsban, és Kónya Tibor iskolai lelkész, valamint az iskola pszichológusa is besegít majd, de nem félünk a sajátosan fiúkérdések megoldásától sem.

— Az évek folyamán gyakran kritizálták az iskolát, különösen nyáridôben, hogy rendetlen az udvar, a tornakert, a fejedelmi szobrok körüli kis park. Erôsödik-e a gazdaszellem az elkövetkezô idôben?

— A rendezésbe szeretném bevonni a diákokat, szülôket és a vállalkozókat is. Remélem, sikerül épületen kívül is rendet teremteni.

— Milyennek szeretnéd igazgatóként, feleségként és családanyaként látni az Úr 2005. esztendejét?

— Remélem, sikerül elôrevinnem az iskola ügyét, de ugyanakkor a családomra, a gyerekeimre is marad majd idôm. Fontos, hogy mindenki találja meg a maga helyét és azt, ami tôle telik, felelôsségteljesen végezze el. Szeretném, ha a kollégium újból bekerülne a hazai és a nemzetközi körforgásba egy gazdagabb és ôszintébb információáramlás útján. Mozgásba hozzuk a kis munkaközösségeket, mert akkor maga az egész is jobban fog mûködni. Én bízom a fiatal tantestületben!

Bakó Botond

A vízaknai Árvácska Gyermekotthon halljában mindig látványosan zajlik az élet, és ez persze érthetô is, hiszen Szakács Etelkáék hat gyereke (amelybôl öt fogadott) örökös derûlátásban "szenved". Nincs szó itt csodáról, vagy érthetetlen jelenségrôl: a kis intézmény egyszerûen azért egyszerre otthon és zarándokközpont, mert olyan szellemben élik itt meg a mindennapokat a lakók — a (pót)szülôk, taták, mamák és a különbözô korú és szellemi bagázsit hordozó fiúk és lányok —, hogy az csak példaképpen szolgálhat minden kívülálló számára.

Azt viszont túlzás lenne kijelenteni, hogy a kívülrôl érkezett életjelek semmiféle zavart nem okoznak ebben a biztos "rendszerben". Ez akkor látszik a legjobban, amikor az otthon udvarán idegenek jelennek meg. Ilyenkor a hallban felgyorsul a nyüzsgés: a kisebbek az ajtó közelébe sírülnek, a nagyok rosszul palástolt gyermeki izgalommal pislognak a bejárat felé. Tudják: aki hozzájuk jön és már kívülrôl integet, azt örömmel lehet fogadni.

Így fogadtak bennünket is a napokban, amikor is apró, kis ajándékokkal kedveskedtünk nekik. A kicsik "szószólója" már beléptünkkor odatrappolt hozzánk, a "nagy" viszont — Adriana — kissé félszegen araszolt felénk. Igen, megnôtt a lány: mozdulatainak sutaságát bájjal vonja be a bakfiskor.

Szakács Etelka már sürög-forog — valójában: egésznapos sürgés-forgását gyorsítja fel "vendégsebességre" —, és percek alatt ünnepivé válik a látogatás. Egy-egy csoki, banán, bobszelet — üzenet Kolozsvárról. Aztán jön az ötlet: csináltassunk képet! Legyünk rajta mind-mind!

Kattan a gép — igen: mind-mind itt vagyunk…

Sz. Cs.

52 szamosújvári kis árva örvendett az év végi ünnepeknek. A szokásos ajándékosztás ezúttal sem maradt el a Törpék Házában. A szokottnál melegebb hangulat uralkodott a fôtéri gyermekházban. A kis lakók mellett sok vendég is megjelent az ebédlôben megtartott ünnepségen. A hatalmas karácsonyfa körül a szülôi szeretetet nélkülözô, de a személyzet gondoskodását élvezô kicsinyek örülhettek a csomagoknak. Édesség, ruhanemû és színes képeskönyv: íme mi is került a kinyújtott kezekbe. 52 kis árva arcán mosoly és elégtétel. Persze, a könnycseppek sem maradtak el. Az ilyenkor szokásos mûsor gazdag volt. Karácsonyi énekek, versek és bibliai jelenetek tették színessé, változatossá a színvonalas elôadást. Valamennyi gyerek színpadra lépett. Vastaps közepette vonultak a függöny elé. A nézôtéren néhány szülô volt megfigyelô, akik csak ilyen alkalommal keresik fel gyermekeiket. Nem akarunk ünneprontók lenni, inkább említsük meg a kolozsvári Moldovan Eugen volt árvaházlakó gesztusát, aki az idén is hozzájárult a gyermekek öröméhez. Szponzorizálása ezúttal is dicséretre méltó. Ô jól tudja, mit jelent közös otthonban nevelkedni. De a szamosújvári gyermekház ünnepségén ott láttuk Török Bálint alpolgármestert, valamint a Kolozs megyei Gyermekvédelmi Igazgatóság képviselôit is, mindnyájan együtt örültek a kicsinyekkel.

A múlt napokban a polgármesteri hivatal támogatását is élvezhették az árva gyermekek. A városatyák édességgel kedveskedtek a Törpék Háza kis lakóinak.

Erkedi Csaba

Végre megkaphatják elmaradt novemberi, illetve decemberi béreiket a tanárok és a tanácsi dolgozók — tájékoztatott Póka András György polgármester.

Az elmúlt tanácsülésen határoztak a tanácsosok illetékérôl is, amit — a választható legmagasabb — 5%-ban állapítottak meg, bár a polgármester felhívja a figyelmet: a kapcsolódó törvény nem elég egyértelmû azzal kapcsolatban, hogy havi, vagy összesített illetékrôl van szó.

A szociális segélyek kérdésében is döntés született: meghatározták a mezôgazdaságból származó jövedelem határértékét: 80 000 lej/hó hektáronkénti jövedelemszint alatt igényelhetô a szociális segély.

Mint kiderült: három éve nem módosították ezt az értékhatárt — aggodalomra ad azonban okot az, hogy a segélyek elosztását nehéz igazságosan megszervezni, hiszen a kisjövedelmûek, nyugdíjasok állami jövedelme, nyugdíja épp csak meghaladja a minimális határt, ezzel szemben sokan mellékkereset — külföldi munkavállalás — mellett igénylik a szociális segélyt.

A Kalotaszentkirályi Helyi Tanács új demokrata párti tanácsossal bôvült — elôdje elhalálozott.

Lényeges napirendi pont volt a 2005-ös költségvetés leosztása. A község 7,5 milliárd lejbôl gazdálkodhat az idén: ebbôl 1,4 milliárd az állami költségvetésbôl, 950 millió a megyei tanácstól származik. 700 millió lej származik saját jövedelembôl, továbbá külön alapok vannak a tanári fizetésekre, a fogyatékosok és gondozóik számára, illetve ösztöndíjak kiutalására is van egy 120 millió lejes keret.

A rendelkezésre álló összeg a következôképpen oszlik meg: 1,5 milliárd lejt tanácsi fizetésekre, 600 millió lejt a polgármesteri hivatal mûködési költségeire fordítanak, ugyanerre a célra az iskolák 550 millió lejt kapnak. Az utak karbantartása 100 millió lejt, a közvilágítás 250 millió lejt emészt fel, kulturális rendezvényekre 100 millió lejt különítenek el — ugyanennyit pedig egyéb költségekre.

A polgármester elmondta: az ünnepekre ismét megjelent a Községi Híradó. A lapot a polgármesteri hivatal jelenteti meg évente háromszor és minden családhoz eljuttatja az olvasnivaló mellett hasznos tudnivalókat is közlô újságot.

F. I.

A helyi tanács december 29-i évzáró ülésén a 2005-ös év költségvetése volt a fô napirendi pont. A tanács mintegy 7–8 milliárd lejes költségvetési kerettel számol, ebben az összegben azonban benne van az a 2 milliárd lej körüli tétel, amit — reményeik szerint — a néptanács tulajdonába tartozó földekért kapnak majd, az autósztráda építésekor.

Kolozsvári Ilona tanácsos elmondta, a jövô évben igyekeznek majd nagyobb figyelmet fordítani az iskolák állapotára — mintegy 900 millió lejt különítettek el erre a célra, ebben a karbantartás mellett a tanulók szállításának költsége, illetve bizonyos felszerelések megvásárlása is benne van.

Tervben van egy gépkocsi vásárlása is, amelyet nem csupán a városháza alkalmazottai használhatnak majd, hanem sürgôsség esetén a község lakói is.

Bizonyos erdôrészeket szolgáltattak vissza a községnek, azonban az ügyintézés rendkívül költséges — erre a célra is különítettek el bizonyos összeget.

Kulturális tevékenységre, rendezvények szervezésére 139 millió lejt szánnak, további 100 millió lejt különítettek el a mostoha helyzetben lévô tordatúri könyvtár részére. Jelenleg nincs könyvtárosa a községnek, sôt a jelenlegi könyvtárépület is tulajdonost váltott, így bizonytalan a könyvtár sorsa — ebben az évben szeretnék ezt megoldani.

A néptanács, illetve az iskolák mûködésére 2 milliárd lejt különítettek el, ebbôl az összegbôl kell majd fedezni a fûtés, világítás, telefon stb. számlákat.

Idéntôl a tordatúri községházának alkalmazott takarítónôje lesz.

F. I.

Amikor a Törökvágás és a Hója erdô felé járnak, a kolozsváriak csak annyit látnak, hogy a tervezett ipari park helyén valami tényleg készül. A sokak szerint valami hatalmasnak, látványosnak elképzelt "Park", kézzelfogható létesítmény azonban egyelôre még mindig várat magára, és látvány hiányában egyre kérdésesebbé vált a tényleges ipari park megnyitásának idôpontja, egyáltalán ténye, mindamellett, hogy ez a téma régóta fôszerepet játszott a híradásokban. A munkálatok jelenlegi állásáról a Kolozs megyei tanács alelnökét, Kerekes Sándort kérdeztük.

A kolozsvári ipari park átadásának eredeti határideje 2004. szeptember elseje volt. A fôvállalkozó és alvállalkozó hibájából azonban 2003-ban nagyon lassan haladtak a munkálatokkal, és az elmúlt évben szerettek volna egyszeribôl kétévi munkát elvégezni, ami természetesen lehetetlennek bizonyult, magyarázta Kerekes Sándor. Éppen ezért az elmúlt év augusztusában a kivitelezô osztrák Alpine Romania cég kérte a határidô háromhónapos meghosszabbítását, amelyet a megyei tanács jóváhagyott. Az újabb határidô november végén járt le, de a kivitelezô cég akkorra sem készült el a munkálatokkal.

A megyei tanácsülésen annakidején javasolták, hogy emiatt bontsák fel a szerzôdést a munkálatvégzôvel. Ez azonban lehetetlen, egyrészt azért, mert a szerzôdést az akkori fejlesztési, jelenleg integrációs minisztérium írta alá, másrészt azért, mert a visszalépés nemzetközi bonyodalmakhoz vezetett volna, ráadásul az amúgy is nehézkesen haladó munkálatok legkevesebb egy évre leálltak volna, nyilatkozta lapunknak a megye alelnöke. Az elhangzott javaslat azonban ijesztésnek mégis jó volt, mert megjelent a cég képviselôje további egyezkedésekre. Az újabb egyéves halasztást a megyei tanács nem fogadta el, de beleegyezett a munkálatok félévvel késôbbi, tehát június 30-i átvételébe. Mivel azonban állandó volt az érdeklôdés az ipari park iránt, úgy döntöttek, hogy a park felét, ahol már a parcellázást és közmûvesítést is elvégezték, hamarább átadják. Erre már két szerzôdést is aláírtak decemberben. Egy német, autóvillamossági mûszereket gyártó vállalat 70 millió eurót szándékszik befektetni, és nem csak munkásokat, hanem mérnököket is fognak alkalmazni fejlesztési, kutatási munkálatokra. A másik szerzôdést az Energobit céggel írták alá, amely új csarnokot fog építeni. A beruházók az idôjárás függvényében kezdik el tevékenységüket az ipari parkban, ahol a megyei tanács által építtetett csarnokot is kora tavasszal szándékoznak átadni.

(i)

Szabályosan közlekedett a DN1 C országúton a CJ 02 BFL rendszámú 1310-es Daciával Traian Constantin C. 34 éves rendôr, amikor Apahida térségében váratlanul belehajtott egy gépkocsi. Utóbbit, a szintén 1310-es Daciát (rendszáma: CJ 06 VRK) Adrian Stefan N. vezette. A 36 esztendôs sofôr ittas volt, egy kanyarban elvesztette uralmát a kormány felett, megcsúszott, és a másik sávra hajtott át. A nyomozás során az is kiderült, hogy Adrian Stefan N. hajtási jogosítványát felfüggesztették, mert korábban is ittas vezetésen érték. A kivizsgálás folytatódik.

Razziák a megyében
Az év eleji villámellenôrzések során a dési és a szamosújvári rendôrség jeleskedett. Elôbbiek tizenegy, utóbbiak húsz esetben róttak ki bírságot, a büntetések összértéke 3,45, illetve 5,45 millió lej.

Szilveszteri betörés
Szilveszter elôtt, december 30-ról 31-re virradóra ismeretlen tettesek betörtek Cãlin Radu I. aranyosgyéresi lakásába, ahonnan több mint 20 millió lej értékû ékszert zsákmányoltak. A nyomozás során január 2-án kiderítették, hogy a tett elkövetésével a 29 esztendôs marosludasi illetôségû, de Aranyosgyéresen lakó Marcel M. gyanúsítható alaposan. Ezért másnap, január 3-án a tordai bíróság mellett mûködô ügyészség a Btk. 208. és 209. paragrafusának elsô bekezdése alapján minôsített lopás alapos gyanúja miatt eljárást indított Marcel M. ellen. Ugyanaznap a gyanúsítottat 29 napos elôzetes letartóztatásba helyezték. Az anyagi kár 80%-a megtérült. A nyomozás folytatódik, Marcel M.-et más ügyekkel kapcsolatban is kivizsgálják.

Egeresi tûzeset
Tûz ütött ki V. P. danki (Dâncu) otthonában kedden, január 4-én hajnali fél egykor. Következtében az istálló, az ott raktározott faanyag és két szekér leégett, az anyagi kár mintegy 300 millió lej értékû. A nyomozás során kiderült, hogy a tüzet az istálló bejáratánál lévô oszlopra rosszul felszerelt elektromos fali csatlakozó okozta.

Háromrendbéli lopás
Vizsgálatot indítottak a 28 esztendôs sósszentmártoni (Gligoresti) Radu M. ellen, aki azzal gyanúsítható, hogy tavaly október–november között három lakásba hatolt be, és összesen 17 millió lej értékû javakat vitt magával. A kár 40%-ban megtérült. A tordai ügyészség minôsített lopás alapos gyanújával 29 napra szóló elôzetes letartóztatást bocsátott ki Radu M. nevére.

(pja)

1942 tavaszán Szamosújvárott álltam a sorozóbizottság elé, lévén akkor szamosújvári lakos. Miután az orvos megvizsgált, így szólt a bizottság elnökéhez: "Kolozsi születésû Gergely István, egészségileg bármilyen fegyvernemhez alkalmas". Októberben meg is kaptam a behívót a besztercei M. Kir. 33 székely határvédelmi honvéd határvadász zászlóalj parancsnoksághoz. A katonaládám már készen állt a bevonulásra. Miután elbúcsúztam szüleimtôl, a koffer után nyúltam, hogy vállamra emeljem, de apám így szólt hozzám: "Hadd el, édes fiam, mert régi hagyomány, hogy bevonuló fiának katonaládáját az állomásig az apja vigye". Természetesen ráhagytam. Amikor kiértünk az állomásra, és Kolozsvár felôl beszaladt a vonat, már zsúfolásig tele volt rekrutákkal. Mielôtt felszálltam volna a vonatra, jóapám keményen magához ölelt, megcsókolt, és féltôen azt mondta: "Aztán vigyázz magadra, és légy jó magyar honvéd!".

Amint az állomásból éles füttyel és lassú pöfögéssel kiindult a vonat, a nyitott ablakon át, a bevonuló fiatalok ajkáról édes-búsan felhangzott a dal: "Kimegyek a doberdói harctérre, / Föltekintek a csillagos nagy égre, / Csillagos ég, merre van az én szép hazám, / Merre sirat engem az édesanyám? / Én Istenem, hol fogok én meghalni? / Hol fog az én piros vérem kifolyni?…" Ekkor már szomorító, hideg, háborús szelek fújdogáltak a magyar házak ablakai alatt. A magyar hadsereg 1941-ben — Kassa bombázása után — július 27-én átlépte az orosz határt, a németek oldalán lépett be a háborúba. Az anyák féltô, fájó könnyeket hullattak bevonuló fiaikért. Miután apám az állomásról hazaérkezett, anyám könnyes szemmel kérdezte: "Na, miként búcsúztál el az egyetlen fiunktól, mit láttál az állomáson?". Apám egy kis gondolkodás után ezt felelte, késôbb mesélte nekem édesanyám, miután hazakerültem a fogságból: "Meglásd, édes párom, hogy a fiunk sem ússza meg az én elsô világháborús sorsomat, mert most pontosan olyan szelek fújnak, mint akkor". Apám a katonasággal és a frontszolgálattal megszakítás nélkül életének hat évét áldozta a magyar hazáért.

Miután a vonat megérkezett a besztercei állomásra, egy-egy ôrmester hangosan kiáltotta: Aki ehhez, vagy ahhoz az alakulathoz kapott behívót, sorakozzék a hátam mögé katonaládájával! (Besztercén a határvadász zászlóaljon kívül, más alakulatok is voltak.) Akkoriban Besztercének úgy

16 000 lakosa volt; szász, román, magyar és zsidó is. A várost a szászok uralták; persze a német gyôzelem hitében, olyannyira, hogy a környezô szász falvakba egy házhoz bementél egy pohár vizet kérni, ha esetleg nem tudtál németül vagy románul, azonnal kitessékeltek az udvarról; ugyanezt a honvédekkel is megtették. Amint hadgyakorlati kiszálláson voltunk, erôszakkal be kellett törni a kaput, hogy a konyha és a lovak részére vizet szerezzünk, mert jó szívvel nem adtak.

Minthogy az akkori hadiállapotnak megfelelôen, minden székely határvadász zászlóalj keretében egy tüzér üteg is volt, engem oda osztottak be. Az ütegnek voltak a zászlóalj keretében a legnagyobb tûzerejû fegyverei, ahol én rádió-távirdász kiképzést kaptam; figyelembe véve iskolai végzettségemet, jó memorizáló képességemet és hallásomat. Mielôtt az üteghez beosztottak volna, így szólt hozzám az egyik tiszt, amint látta, hogy csizmában, lovaglónadrágban és vitézkötéses kabátban vagyok: Mondd, fiam, te szereted a lovakat? Már hogyne szeretném, zászlós úr (a rangokat jól ismertem, hiszen leventeoktató is voltam) — válaszoltam határozottan —, mikor lovak mellett nôttem fel. Apámnak, amióta csak eszemet tudom, mindig szép lovai voltak a háznál. És ô is lovastüzér volt az elsô világháborúban, a kolozsvári 35. nehéztüzér ezrednél. Na, fiam — mondta mosolyogva —, akkor te is jó leszel tüzérnek, de nem nehéztüzérnek, hanem könnyû "mulistüzérnek". Van ám ott több mint 30 hátasló is, és oda jó lovaslegényre van szükség. Tudniillik, a tüzérüteg négy 7/2-es ágyúból állt, amelyeket nem lovak vontattak, hanem szétszedve öszvérek (mulik) hátán szállították azokat a távolabbi gyakorlótérre. Hét öszvér kellett egy szétszedett ágyú szállítására. Ahová egy ember csak gyalogúton a hegyekre, havasokra fel tudott mászni, oda a szívós öszvérek is felvitték az ágyúkat. Ezért határvadász hegyitüzéreknek is nevezték az üteget. Az üteget a málhás öszvérek mellett több mint 30 hátasló egészítette ki a különbözô hadi mûszaki tevékenységben.

Amint így osztogatták a fiúkat, a zászlóalj keretében a különbözô fegyvernemekhez, mellettem egy jól megtermett cigánylegény állt. Hozzá is így szólt a tiszt: Na, te szerecsen fiam, te is jó leszel mulistüzérnek, de nem lóhátra, hanem mulivezetônek, mert ha te felülnél a ló hátára, a szegény táltos paripa összerogyna alattad. Mikor ezt a cigánylegény meghallotta, akinek már valami rossz emléke lehetett a mulikról, cigány zsargon nyelvezeten ekként szólalt meg rimánkodó hangon: Jáj, tekintetes vitézs tábornok úr (a tiszt csak zászlós volt!), csókolom a kezsét-lábát, már én még halva sem seretnék azs olyan állattal barátkozni, aki se nem lú, se nem samár, és elöl nyehegve harap, s hátul fingodozsva rúg. Azstán annak a rusnya degnek olyan nagy fieli vannak, mint egy samárnak s még annál is csúnyább. És azstán a rusnya degre ha rájön a "csoripó"-nyavalyaterése, úgy elkezd i-á, i-á, iazsni, mint egy megvadult vesedelmes oroslány. Drága vitézs tábornok úr — mondta ismételt rimánkodó hangon —, már engem tessék inkább a muzsikus üteghezs beadni, nem az iázsó mulikhozs, mert én inkább seretek a hegedivel barátkozsni, mint azs iá-ázsó mulisamarokkal. Hát persze, erre az egész bizottság elmosolyodott, és nem osztották be a mulistüzér üteghez.

Miután az "angyalbôrbe" beöltöztünk, olykor már újabb más mosolyogtató eseteknek is tanúja voltam, fôleg ha a kaszárnyából ünnepnaponként kimenôt kaptunk. Amint a besztercei utcán sétálgattunk egy-egy lánnyal, télen vagy nyáron, a nem tüzér honvédek szamárfüleket mutogattak a kezükkel a mulistüzéreknek. Vagy úgy is, hogy a köpeny sarkaiból nagy szamárfüleket formáltak, és azt rázogatták felénk. (Ez a fegyvernemek uniformis irigysége miatt volt.) Aztán így kiáltoztak utánunk: I-áh, i-áh, i-áh; tüzér, fel a fára, mert jön a bivalybika! Tudott dolog, hogy a piros szín irritálja a bivaly szemét, s ha ilyent lát, támadóan lép fel. S mivelhogy nekünk az uniformisunkon piros nyakparoli, széles piros vállpánt, s a zubbony mellén piros turulmadár volt, a piros messzire virított. Persze a tüzérek sem maradtak adósak a bakáknak, akiknek zöldsujtásos paroli ékesítette uniformisukat. A tüzérek zöldhasú békáknak csúfolták ôket, és sûrûn vartyogtak és brekegtek nekik; ám úgy hangos béka módra: "Brekeke, brekeke, kloax, kloax, ébred a tó gyermeke!". Azért csúfoltuk ôket békáknak, mert a legtöbbször "bornyúval" a hátukon hasoncsúszva-kúszva-ugrálva, mint a zöldhasú békák, úgy gyakorlatoztak a terepen. Az irigység amiatt is volt a bakák részérôl, mert amíg tüzér volt a korzón, addig nekik nemigen jutott lány a karjukra.

1943-ban vitéz Kásás Andor, ludovikás vezérkari alezredes, négy székely megyébôl megszervezte a Székely honvéd határvadász határvédelmi parancsnokságot marosvásárhelyi székhellyel, amelynek ô lett a parancsnoka is. E parancsnokságnak az volt a hivatása, hogy az addig önállóan mûködô székely határvadász zászlóaljak mozgását egy központból irányítsák. Késôbb Kásás Andor mint vezérkari ezredes, hadosztály-parancsnoki minôségben az orosz fronti Don-kanyarban harcolt. A háború végén angol fogságba esett, de hazajött Magyarországra, ahol a kommunista rezsim 16 évi börtönre ítélte. 1993-ban a magyar kormány rehabilitálta, visszaadva ezredesi rangját, és vezérôrnaggyá léptette elô.

Miután a Székely határvédelmi parancsnokság megalakult, minden székely határvadász zászlóaljtól 1–2 válogatott tisztes iskolát végzett lovas és gyalogos fiút kértek. Így 1943 szeptemberében mint lovas rádió-távirdász én lettem a szerencsés. Mielôtt átvezényeltek, így szólt hozzám Nagy Sándor fôhadnagy, az ütegparancsnok: Mától kezdve átvezényelünk a Székely határvadász védelmi parancsnoksághoz, aztán ne hozz szégyent az ütegre, mert jó véleménnyel küldünk oda. Erre keményen letisztelegtem, és ígértem, hogy az ütegemre nem fogok szégyent hozni; nem is hoztam. Mielôtt útnak indultam, Hív ôrmester, a raktárparancsnok teljes vadonatúj ruhába öltöztetett, és ô is azt mondta: aztán fiam, ne élj vissza a szerencséddel. Búcsúzásul magamban ezt mondtam: "Isten veled, több rossz mint jó emlékû határvadász tüzérütegem!".

Ugyanis annyi sorozatos kitolás ám úgy "angyalföldi" csibész módra, amennyit csak meg lehetett etetni egy év alatt a kiképzés folyamán az újoncokkal egyénileg is, kollektíven is, talán még 100 oldalnyi könyvben sem férne el. Íme csak egy pár példa ízelítônek, amelyet fôleg az ôrmesterektôl kezdve, le a legkisebb rendfokozatúig, hatalmában megtett a felettes, hogy kedve szerint gyakoroltassa a triviális módszereket. Tisztelet a kivételnek, mert ritkábban azért akadt ilyen is köztük. A tisztek nemigen gyakorolták az ilyesmit, de elnézték. Azok a rangjelzésûek, akik éjjel-nappal a legtöbbet voltak a legénységgel, így edzették az újoncokat: "X. Y. honvéd hozzám! — Mikor én azt mondom magának, fiam, hozzám, vi-gyázz, tiszte-legj, jobbra-nézz! (az újoncokat hol magázták, hol tegezték), úgy vágja félre azt a zöldfülû éretlen tökfejét, hogy a taknya kétszer tekeredjen a nyaka köré! Na, fiam, hogy áll maga itt elôttem, húzza ki azt a tyúkmellét, mit áll úgy elôttem, mint egy rakás szerencsétlenség; maga szaralak! Biztos, hogy a kedves anyukája, mikor a világra hozta, a hátsó lyukon várta érkezését, és tévedésbôl az elsô likon bújt ki! Ne mozogjon, mikor elôttem áll. Na, megértette fiam, amit mondtam magának?! Mi az, magának a kincstári kenyér az "brugó"; a zsold az "slézung"; a kincstári ruha az "mundér"; az ôrmester úr felesége "spiné, csaj"! Na, lökjön csak le ötven kevertet az anyaföldre. — Ez állt 20 feküdj állj-ból, 20 csuklózás és 10 bukfencbôl. Mire ezt a bundás egyszer vagy többször is büntetésbôl végrehajtotta, már úgy ki volt csavarva, mint egy citrom. Ehhez tartozott a fordított menetöltözet, amikor a bundás kifordított gatya, ing, nadrág, zubbony, sapka, bakancs, hátizsákkal kellett esténként jelentkezzen többször, hol kifordított, hol visszafordított menetöltözetben a kaszárnya kapuôrségnél. Ilyenkor a jobb lábról a bal lábra húzott bakanccsal úgy lépett a bundás, mintha Cseplin lábával csoszogott volna.

Aztán következett éjszakánként, mikor a rangfokozatúak vasárnap a kimenôbôl hazajöttek, a csillagrúgatás. Ez abból állt, hogy az újonc közhonvédnek, ha a lábafeje véletlenül kint volt a pokróc alól, a szobaparancsnok ezt mondta: lábszag van a hálóban, mindenki csak addig nyújtózkodjon, amíg a pokróc ér. Aztán az alvó bundásnak kitolásból papírosokat húztak a lábujjkái közé és szórakozásból azt meggyújtották. A szerencsétlen, amint álmából kábultan felugrott az égetô fájástól, elkezdett rúgdolózni, ez volt a csillagrúgatás. Aztán következtek a kollektív kitolások, ezek ebbôl álltak: Ha az ôrmesternek vagy a szobaparancsnoknak, a szakaszvezetôtôl le az ôrvezetôig, valami nem tetszett, elrendelte a díszebédet, ami abból állt, hogy a hálószobában a rangjelzés nélküli honvédek kihúzták az ágy elé a koffert, a csajkát a levessel letették a földre, és minden kanál levesért le kellett hajolni a kofferrôl és felállva fogyasztani. Hát persze, így még felét sem tudtuk elfogyasztani a levesnek, mert öt perc volt adva az evésre, és máris szólt a vezényszó: Csajkát elmosni, sorakozó az udvaron, mi meg éhesen maradtunk, és az udvaron megint kezdôdött a szekálás. A második kollektív kitolás az volt, hogy amikor délben vagy este felsorakoztunk az ennivalóért, ha a szolgálatos rendfokozatúnak nem tetszett valami, így kiáltotta el magát: Vi-gyázz, hátra arc, futás. Aztán jött a vezényszó: Állj, hátra-arc, feküdj, csajkát szájba venni és hason, csúszva a kondérig in-dulj! Aztán így kúsztunk hason mint egy kutya a csonttal a szájában vagy 25–30 métert, amíg a kondérig értünk. De, hogy milyen lett a ruhánk, mert sokszor jó nagy sár volt az udvaron, arról nem is jó beszélni, s kaptunk 5 percet a rendbehozatalra. Aztán megint sorakozó az udvaron, mert a rendfokozatúnak még nem múlt el a haragja, szórakozásból megint folytatta az edzési kitolást.

No, aztán volt egy másik kollektív fegyelmezés is. Vasárnaponként délután 14 órától minden honvéd kimenôt kapott, ha esetleg a szolgálatos rendfokozatú mindent rendben kapott, mind öltözetben, mind a hálószoba rendben. Ha olyan kedve volt, mindent rendben kapott, és ha nem, semmit sem. Ilyenkor bement a hálószobákba és sorakozót rendelt el, végignézett a szobán, és semmit sem talált rendben. Kezdte ezzel: Mi az, te csürhebanda, így hagyjátok a hálószobát mint a disznó az ólját! Csak ott sepertek, ahol a "papok táncolnak"! Fogkefét kézbe! A szobát ragyogó tisztára kiseperni, mert addig nincs kimenô, amíg a padlón egy porszemet találok, vagy egy száll "bakatollut"! Nóta! Mert a magyar honvéd mindig vidáman, jókedvvel hajtja végre a parancsot! Aztán így nótáztunk, amint a fogkefével sepregettünk: "Udvarom, udvarom, szép kerek udvarom,/ Nem seper meg többé az én gyenge karom, / Sepertem eleget, seperjen még más is, / Öleltem a babám, ölelje még más is…" Hát persze, amire befejeztük a fogkefével való sepregetést, és az ágy alatti hasalgatást sepregetés közben, most már azért nem mehettünk ki, mert piszkos volt a ruhánk, és kajszán állt a fejünkön a sapka.

No, de nem hiányzott a fegyelmezés és az edzés terérôl a verés, a rémületes kikötés sem. A rendfokozatos kedve szerint pofozhatott, üthette a közlegényt. Sûrûbb eset volt, mikor a bundás eltévesztette a jobbra vagy balra át vezényszót és szembefordult a kollégájával. Ilyenkor mindkettôt kiléptették a sorból és így hangzott a parancs: Üsd pofon, és köpd szemközt, amiért szembefordult veled. Aztán, ha az bajtársiasságból csak úgy meglegyintette, akkor szólt a parancs: Add vissza neki! Volt, mikor véresre pofozgatták egymást. És ha így sem volt meglégedve a felettes, odahívta a bundást, és akkora pofont adott neki, hogy az hanyatt esett, ezt mondván: na, így kell, magyar honvéd, pofont adni.

A kikötés volt a legszigorúbb fegyelmi büntetés a honvédség keretében. Ez abból állt, hogy a vétkest hátrakötözött kézzel az egész legénység elôtt, egy tiszt és egy orvos jelenlétében felhúzták egy fára olyan magasra, hogy a lábai ne érjék a földet, s csak akkor eresztették le, amikor elájult (10 percet kellett kibírni ájulás nélkül). Aztán ha elájult, leeresztették, fellocsolták és utána megint felhúzták. Ezt háromszor ismételték. Jajgatás közben a fájdalomtól az áldozat háromszor ájult el. Ez mind az edzés, a fegyelem és a kiképzés írott és íratlan programjában szerepelt. Az ilyen kitolások, fegyelmezések alól némileg mentesülve voltak az öreg katonák, mert ezt mondogatták: Na, hadd el pajtás, mert civilben majd még találkozunk mi, ha kimegyünk a frontra, a tied lesz az elsô golyó — mondogatták magukban. Persze azért nem volnék igazságos magamhoz, ha nem mondanám el, hogy voltak ám kellemesebb napok is, fôleg a nevezetesebb ünnepi napok, amikor valóságos díszebéd volt, és a tisztjeinkkel együtt ebédeltünk. Ilyenkor minden kitolás tilos volt. No, gondolom, hogy ízelítônek úgy dióhéjban ebbôl elég volt, hogy "szép élet a katona élet", csak egy kissé nehéz a viselet.

Kolozsi Gergely István

A magnézium számtalan folyamat aktív része: szerepet játszik az enzimatikus folyamatokban, részt vesz az idegi tevékenységben.

Felszívódása a vékonybélben (nagyrészt), valamint a vastagbélben a vízfelszívódással párhuzamosan történik. Egyes növényi fehérjék, ammónia, telített zsírok, diétás rostok, túlzott foszfor-, kalcium- és alkoholbevitel gátolja a felszívódását. Általában a rosszul felszívódó anyagok közé tartozik (csupán kb. 30%-a szívódik fel).

A vér magnéziumszintjének állandósága elsôsorban a jó vesefunkciótól függ, másodsorban a bélrendszeri felszívódás hatásaitól.

Diagnosztikai módszerként terhelési próbákat alkalmaznak, amelyek a magnézium-anyagcsere vizsgálatára alkalmasak, a vese érintettsége nagymértékben befolyásolja a terhelési próbák eredményeit.

A felszívódási zavar következtében kialakuló magnéziumhiány primer és szekunder formában fordul elô. A primer: veleszületett, ritka megbetegedés, míg a szekunder általános felszívódási zavarra utaló tünetegyüttes része. A magnéziumfelszívódás zavara a belek károsodásának következtében jöhet létre, amely lehet anatómiai, fizikokémiai, vagy funkcionális (mûködésbeli). Felszívódási zavar alakulhat ki továbbá a beleken végzett sebészeti beavatkozások után, valamint besugárzás következtében. Spontán felszívódási zavar hasmenés, endokrin zavarok, krónikus vese-megbetegedések (például veseelégtelenség) esetén fordul elô.

Az emberi testben a magnézium döntô hányada a csontokban (60%), a többi a vázizmokban (20%), a vesében, májban, szívben (20%) található.

A magnéziumhiány tünetei: neuromuszkuláris tünetek (például izomgyengeség, izomrángások, remegés, görcsök), neuropszichiátriai (apátia, depresszió, szorongás, delírium), szív- és érrendszeri (aritmiák, tachikardia, magas vérnyomás), anyagcsere (alacsony kálium- és kalciumszint).

Már 30 évvel ezelôtt felismerték, hogy a szívbetegségek gyakrabban fordulnak elô olyan területeken, ahol az ivóvíz ásványi anyag- és magnéziumtartalma alacsony ("lágy víz"). A külvilág is szerepet játszik a szervezet folyamataiban, részben a tápcsatornában felszívódó anyagok, részben pedig az ingerek útján, azaz az idegrendszeren keresztül. A magas vérnyomás kifejlôdésében mind a kettônek fontos szerepe van, a magnézium-anyagcserével kapcsolatban áll.

A magnéziumpótlásnak fontos szerepe van a szív-érrendszeri megbetegedések megelôzésében.

Elsôsorban a magnéziumban gazdag élelmiszereknek: olajos magvak, étkezési búzakorpa, búzacsíra, extrudált szójaliszt, kukoricaliszt, sárgaborsóliszt, zabpehely, rozskenyér jut fontos szerep.

A magnézium enzimaktivátorként vesz részt a sejten belüli folyamatokban, a szívizomsejtek magnéziumot igényelnek az összehúzódáshoz és elernyedéshez, szívizom infarktusban bizonyított tény a szívizom magnézium-tartalmának csökkenése, káliumot védô, kalcium-antagonista, anti-trombotikus, stresszfaktor-mérsékelô és a lipidháztartást befolyásoló hatása, szívaritmiák esetén ugyancsak kedvezô hatással van.

A szívinfarktus elsô két napjában például átmeneti magnéziumhiány lép fel, amelynek egyéb tényezôk mellett szerepe van a szívizom-szövet fokozott ingerlékenységének létrejöttében. A hirtelen szívhalál és szívbetegségek elôfordulásának gyakorisága nagyobb azokon a területeken, ahol a talaj magnéziumszegény és az ivóvíz lágy.

A magnézium a sejtmûködés szintjén elektro-fiziológiai hatással rendelkezik, a magnézium és kálium kationok funkciói szoros egységben vannak, a magnézium hat a szívizomsejtek nátriumcsatornáira. A szívizom sejtmembránja átereszti a magnéziumot, így az bekerül a sejtbe. Az intravénásan, megfelelô dózisban adagolt magnéziummal (magnéziumszulfát) számos humán szívritmuszavar kezelhetô, azaz megszüntethetô.

A magnézium pótlása a szervezetben magnézium-tartalmú gyógyszerekkel, természetes anyagokkal, és "gyógyélelmiszerekkel" történik. Egy magyarországi gyógyszerkönyv hat magnéziumvegyületet említ, ezek a következôk: magnézium-karbonát-hidroxid, magnézium-oxid, magnézium-triszilikát, magnézium-klorid, magnézium-szulfát, valamint szárított magnézium-szulfát. Ezeken kívül a magnézium alkotórésze a következô gyógyszereknek: Almagel és Almagel A, Cholagol, Cystenal, Lukullin, Magurlit, Nilacid, Panangin, Tetran, Tetranetta, Tisacid, Vicalin — amelyeket különbözô szervi megbetegedésekre alkalmaznak. Ezeket orvosi elôírás szerint kell szedni, nálunk viszont beszerezhetôek recept nélkül is (nagy részük).

Egyes gyógynövények ugyancsak alkalmasak magnézium-pótlásra. Legnagyobb magnéziumtartalmuk a következô teáknak van: fekete ribizke, borsmenta, diófa, citromfû, csalán, gyermekláncfû, szeder, galagonya stb.

Nagyobb magnéziumtartalommal rendelkezô élelmiszerek: szója, bab, lencse, borsó, tökmag, mák, Graham-kenyér, mandula, földimogyoró, dióbél, zabpehely, kakaópor.

Szabó Erika

A fogyás csak akkor nehéz, ha az elhízás oka valamilyen hormonzavar, amely rendszerint örökletes, veleszületett rendellenesség. Más esetben csupán annyiból áll, hogy kevesebbet kell enni és többet kell mozogni.

Mikor táplálkozunk, a szájban megrágott táplálékban megindul a szénhidrátok emésztése. Emésztéskor a fehérjékbôl aminosavak, a zsírokból zsírsavak és glicerin, míg a szénhidrátból egyszerû cukrok keletkeznek. Az emésztés (mint folyamat) is energiát használ fel. Ezért van az, hogy aki túl sokat eszik, annak testsúlya gyarapodik, de ennek arányában veszít életenergiájából.

Rendszeres táplálkozás esetén hormonrendszerünk biztosítja a fiziológiás vércukorszintet. A vércukorszint emelkedése a hasnyálmirigy inzulintermelô béta-sziget sejtjeinek hormontermelését fokozza (inzulin felszabadulás). Ha a vércukorszint-szabályozás nem megfelelô, cukorbetegség alakulhat ki, viszont az alacsony vércukorszint is káros.

Ha megtelnek a szervezet glikogén-raktárai, a cukrok zsírokká alakulnak át — ezek a raktárak több napi diéta, koplalás, fogyókúra esetén kezdenek el kiürülni, a folyamat nem következik be azonnal. Az említett glikogén-raktárak mozgósítása után zsírbontás megy végbe a szervezetben, amely az agyat kivéve valamennyi szervben megtörténhet. A zsírsavak lebontása fokozatosan történik. Nagymértékû zsírbontás idôszakában ajánlatos könnyen felszívódó szénhidrátot (szôlôcukrot, gyümölcscukrot) magunkhoz venni.

Szervezetünk fogyókúra idején is kettôs tevékenységet fejt ki: egyrészt az energiatermelést végzi, másrészt a regenerációt biztosítja (állandó lebontási és építési folyamatok követik egymást). Amikor az emésztés, illetve az ezzel járó folyamatok — a keletkezô melléktermékek közömbösítése — nem terheli a szervezetet, olyankor a regenerációs folyamatok (DNS-hibák kijavítása, a kóros elváltozások korrigálása) mennek végbe. Ezzel egy idôben a fiziológiás körülmények között elhalt sejtek (immunrendszer, keringési rendszer sejtjei) pótlására is szükség van. Ehhez nélkülözhetetlenek az aminosavak, ásványi- és nyomelemek. Fogyókúra ideje alatt ezeket az anyagokat a szervezet a saját tartalékaiból biztosítja (aminosavakat fôleg az izomzatból, az ásványi és nyomelemeket a csontozatból).

Az élettani szükségleteket figyelembe nem vevô, erôltetett fogyókúra súlyos klinikai tüneteket idézhet elô, sôt az életet is veszélyeztetheti, mivel a vérben felszaporodnak a ketonanyagok. Fôleg a keringési rendszer szerveinek rendellenességei: ritmuszavar, kamralebegés, súlyosabb esetben ketózisos kóma (eszméletvesztés) alakulhatnak ki. Elôsegítheti továbbá a csontok anyagcseréjének zavarát, a vizelet savanyodása miatt a kalcium és oxalátok kicsapódását, amely vesekô képzôdéséhez vezet.

A ketontestek tökéletes anyagcseréje csak mûködô izomsejtekben lehetséges, ezért elkerülhetetlen a mozgás, ennek intenzitása egyénre szabott kell hogy legyen, inkább könnyû és nem túl hosszú ideig tartó izommunka ajánlatos.

Az elmúlt 25 év alatt Hawaiin, és a Fülöp-szigeteken kb. 130–140 különösnek mondható halálesetet jeleztek, amelyek szervi, illetve pszichikai okait mindeddig nem sikerült kideríteni. Az is különös, hogy a "halál álmának" nevezett betegség sohasem szedi áldozatait a nôk közül, ezért nevezhetnénk akár kimondottan a férfiak betegségének is. A "kór" minden egyes esetben erôs fejfájással jelentkezik, amely a fej és a nyaki részek erôteljes masszírozásával hamarosan elmúlik. Kisvártatva újra jelentkezik, majd újra elmúlik, amíg a beteg el nem alszik.

Az erôs fejfájást követô alvás során a beteg hánykolódik, dobálja magát, nyög, nyöszörög. A tünetek láthatóan egyre erôteljesebbek. Majd ujjai ökölbe szorulnak, szája habzani kezd, és jól látható módon mindent megtesz, hogy a borzalmas álomból felébredhessen, de önerejébôl képtelen rá. Gyorsul a légzése, mozdulatai egyre szabálytalanabbá válnak, és egyre nehezebben tud levegôt venni. Erôs rángógörcs veszi hatalmába, értelmetlen szófoszlányokat kiáltozik, majd egy utolsót rándul, s a megkínzott, csupa verejték testbôl elszáll a lélek.

Mint ahogyan az elején említettük, ez a borzalmas halálforma csak a hawaiiak és a Fülöp-szigetiek között fordult elô. Eddig még nem vált áldozatává európai. Az utólagos vizsgálatok és a boncolási jegyzôkönyvek szerint ez a "Bang Utot-betegség"-nek nevezett kór minden egyes esetben tökéletesen egészséges férfiakat támad meg. A kimutatható elváltozások között a hasnyálmirigy bevérzése, a sápadt arc, a kimeredô szemek, a habzó száj, a körmök elkékülése, és az enyhe tüdôvérzés nem a halál okai, inkább annak következményei lehetnek. Az is biztosnak látszik, hogy az ilyen módon elhalálozott férfiak mind ugyanilyen rémálom áldozatai voltak.

Eddig mindössze egyetlen Bang Utot-ban rángatózó személyt sikerült felébreszteni, aki azt állította, hogy álma során egy titokzatos, apró emberke próbálta ôt megfojtani, s akinek markából semmiképpen sem tudott szabadulni...

Egyre többet emlegetik a TBC-t mint napjainkban gyakran elôforduló betegséget. Ezzel kapcsolatban dr. Fábián Andrást kérdeztük:

— Mi a TBC?

— A TBC vagy tuberkulózis fertôzô betegség, amely bármely szervre lokalizálódhat, de leggyakoribb a tüdô-TBC (tüdôbaj, tüdôgümôkor). Kórokozója a Koch-bacilus. Leggyakrabban a Koch-bacilust ürítô beteg terjeszti a köpettel, cseppfertôzéssel: köhögéssel, tüsszentéssel továbbítva azt környezetébe. A napsugarak (ultraibolya sugarak) hatására a Koch-bacilus rövid idô alatt elpusztul (csírátlanodás). A fertôzés nem egyenlô magával a betegséggel — általában a szervezet ellenálló képessége legyôzi — két okból: a születés után rövid idôvel a kisgyermeket beoltják BCG-vel, a környezetünkben levô betegek kis mértékben fertôznek.

— Milyen tényezôk játszanak szerepet a betegség kialakulásában?

— A beteg nagy mennyiségû Koch-bacilussal való újrafertôzôdése, a szervezet ellenálló képességének csökkenése — az "alvó gócok" aktivizálódnak bizonyos esetekben —, ezek nálunk a következô esetekben fordulnak elô: alkoholizmus, munkanélküliség, rossz életkörülmények, fogda (börtön), drog, AIDS (HIV-fertôzés), olyan gyógyszerek alkalmazása, amelyek csökkentik az immunrendszer mûködését — nagymennyiségû kortizon, immunszupresszív gyógyszerek (például citosztatikumok).

— Melyek a betegség tünetei?

— A tüdô-TBC alattomos betegség, nemspecifikus tünetei vannak: nagymértékû verejtékezés, hôemelkedés — estére a hômérséklet 37 °C felé emelkedik (kb. 37,2 °C–37,4 °C), enyhe étvágytalanság, ennek következtében testsúlycsökkenés, köhögés. Ez utóbbi az elsô idôszakban makacs, száraz köhögés (két hétnél tovább tartó köhögés esetén ajánlott a röntgen-vizsgálat). Ezek az enyhébb tünetek. Komplikáció, szövôdmény jelentkezése esetén a beteg véres köpetet ürít (hemoptoé), illetve légmell alakul ki (pneumotorax — levegôgyülem a mellkasüregben). Az objektív (fizikai) vizsgálat során nem mindig találunk különösebb eltérést, viszont a mellkas-röntgen TBC-re utaló elváltozást mutat. Köpetvizsgálatot végzünk kötelezô módon, hogy biztos legyen a diagnózis. Ez kimutatja a saválló bacilusok jelenlétét. Ha ez negatív, de a röntgen-lelet TBC-re utal, abban az esetben táptalajon tenyésztik. Fiatal korban, 30 év alatt érdemes elvégezni a Mantoux-próbát, P.P.D. bôrpróbát. Ez utóbbi fôleg gyerekek esetében fontos. Napjainkra jellemzô az enyhébb formák jelenléte: TBC-s tüdôbeszûrôdés, amely kevésbé zajos tünetekkel jár és a gátlószerekkel tökéletesen gyógyul. A másik véglet a tüdôszövet szétesésével, tüdôkavernákkal jellemezhetô — ez veszélyes a beteg és a környezete számára is, két okból: ezek a betegek produkálják a leggyakrabban a hemoptoét, tüdôvérzést (a beteg meghalhat emiatt), a környezetre nézve igen veszélyesek: ezek a betegek a legnagyobb mennyiségû Koch-bacilust ürítôk.

— A tüdô-TBC hogyan kezelhetô?

— Jelenleg tökéletesen, teljes mértékben gyógyítható, minél korábban ismerjük fel, annál jobbak az eredmények. A súlyosabb formák esetén visszamaradnak különbözô elváltozások: fibrózisok, hörgôtágulatok. Nagyon fontos az orvos–beteg kapcsolat: a betegnek a kezelést nagyon komolyan kell végeznie. A kezelés minimum 6 hónapot tart, szigorúan ellenôrzött a kezelés. Az életmódnak is fontos szerepe van: a rendszeres étkezés, rendszeres pihenés és a rendszeres munka megelôzi a TBC-s megbetegedést. A túlzott alkoholfogyasztás, dohányzás, "éjszakai kilengések" ártalmasak. Azok, akik munkájuk során kapcsolatba kerülnek ilyen betegekkel — például tüdôgondozóban dolgozó személyek —, gyakrabban megbetegedhetnek. Vannak olyan betegségek, amelyek a TBC-s megbetegedést elôsegítik: diabetes mellitus (cukorbetegség), tüdôszilikózis stb.

A TBC kezelése az országosan elfogadott standard szerint történik, és rendelkezünk minden olyan gátlószerrel, amely ismeretes. A klasszikus gátlószerek mellett, mint pl. az izoniazida, rifampicin, pirazinamida stb. egyre gyakrabban alkalmazzuk a fluorochinolonokat.

— Milyen tényezôk játszanak szerepet a megelôzésben?

— A következôk: az újszülöttek BCG oltása, a higiénikus életvitel, a fertôzésnek kitett populáció szûrése, a Koch-bacilust ürítôk "negativizálása", az alkoholfogyasztás, dohányzás, drogfogyasztás visszaszorítása, a rendszeres szûrés.

— Kiknél fordul elô gyakrabban a betegség?

— Gyakoribb fiatalkorban: serdülôkori TBC, mivel a serdülôkorúak fogékonyabbak, valamint idôsebb korban (idôsebb korban mindenki köhög, és a nagyszülôk könnyen megfertôzhetik az unokát), különben bármely életkorban elôfordulhat. Gyakoribb a férfiaknál, valamint egyes társadalmi rétegek körében: a szegény rétegnél, hajléktalanoknál, de minden társadalmi rétegbôl volt már betegünk.

— Milyen a gyakorisága hazánkban?

— Romániában a betegség elég jelentôs populációt érint. Kolozs megyében a regisztrált betegek száma az országos átlag alatt van. A volt kommunista országok közül a legjobban ilyen szempontból Csehország áll, utána Lengyelország és Magyarország következik.

A ’80 -as évek végétôl kezdôdôen a TBC-s megbetegedések száma nôtt a keleti országokban a megváltozott életmód miatt a nyugati országokban fôleg az AIDS és a migráció következtében.

— A jövôben fog-e csökkenni az elôfordulás? Melyek a kilátások ilyen szempontból?

— Tüdôgyógyász kongresszuson elhangzott az a megállapítás, hogy a XXI. század betegségei a rák mellett a TBC és az AIDS lesznek. Olyan bacilus-törzsek fejlôdtek ki, amelyek ellenállóak a TBC-gátló szerekre (multirezisztens törzsek).

Szabó Erika

Csalódottságotokban és fájdalmatokban együtt érzünk veletek ezekben a napokban. Hogyan történhetett meg velünk az elképzelhetetlen? A nemmel szavazók zöme a létbizonytalanságban élô tömeg volt, akit megfélemlített a hazug kampány, amelynek kitalálói és irányítói nemzetünk emberi minôségben alulmúlhatatlan elvesztôi. Tettükre nincs mentség. Miért tudták megtéveszteni emberek millióit ma Magyarországon? Mert két és fél generációnak az iskolában a hazafias eszmék helyett a Szovjetunió történelmét tanították. Mai vezetôink elôdei "jóvoltából" Kádár iskoláiban nem hallottunk rólatok, nem épülhetett be a gyermekek tudatába a létezésetek. Ezért van románozás, ukránozás stb. társadalmunk mélyebb rétegeiben. A közömbösség és az elfordulás lelki kiégettségünk jele. Aki megteheti, bevásárlóközpontokban keres könnyen elérhetô, olcsó boldogság-pótlékot. Akinek nem telik rá, az a tévé elôtt mérgezi magát az életidegen, valóságtól elrugaszkodott, ostoba és igénytelen "valóság"- és showmûsorokkal. Ezeket a honfitársainkat nem érdekli más gondja, legyen az határon belüli vagy kívüli, vagy akár a szomszédja, lakótársa. Ez a legfôbb oka a szavazástól való távolmaradásnak is. Idôre van szükségünk, hogy felébredjünk ebbôl a bódultságból.

Kérlek azonban, ne csüggedjetek az eredménytelen népszavazás miatt! Hiszen több mint másfél millió öntudatos választópolgár igenlô akarata többségbe került a ránk zúduló megtévesztô és nemzetellenes kormánypropaganda ellenére! Hatalmas elôrelépés ebben az állapotunkban, hogy a nemzet egyesítésének ügye megkerülhetetlen helyre emelkedett a magyarországi politikában és közgondolkodásban.

Az idô elhozza majd az igazság gyôzelmét. Ennek érdekében megerôsödött hittel és lélekkel dolgozunk itt sokan, e földjében és lelkében is megcsonkított országban. Ígérem nektek, fáradhatatlan leszek ebben a munkában és gyermekeimet is ebben a hitben nevelem.

Soltész Gyula és családja,
Érd

Magyarországi magyarként szememet lesütve írom e sorokat. Kevesen maradtunk magyarok: 1,5 millióan, akik igennel szavaztunk, és ti, a határon kívül rekedt testvéreink! Sajnos, megosztották a pártok ezt a népszavazást, és annyi de annyi hazugság hangzott el a kampányban, hogy az már hihetetlen! Fenyegették az anyaországiakat azzal, hogy most 2 millió ember fog áttelepülni. Ugye, hogy nevetséges? Mert én tudom, hogy nagyon kevesen települtetek volna át, mert nem hagytátok volna ott gyönyörû szülôföldeteket! De sajnos gyôzött a hazug kampány és az emberi butaság!

Tudom és vallom, ti magyarabbak vagytok nálunk, mert az anyaországban könnyû magyarnak lenni, de a határokon túl, ahol sértegetés, megalázás jár a magyarságnak, ott igen nehéz magyarnak lenni! Kérlek benneteket, ne azokat bántsátok, vagy azokra haragudjatok, akik kijárnak Erdély szent földjére, mert azok biztosan IGEN-nel szavaztak! Az ember a testvérére nem haragudhat, már csak azért sem, hogy mégis napvilágra került a nemzet egyesítése! És én hiszem és tudom, hogy ezt most már senki sem tudja megállítani!

Meghajlok elôttetek, és remélem, egyesülni fog nemzetünk hamarosan!

Bognár István,
Budapest

Megértem, hogy nagy Önöknél a csalódottság, mégis mélységesen fel vagyok háborodva, ahogy internetes híreiket olvasom. Egyre inkább úgy érzem, az erdélyi magyaroknak kéne szégyellniük magukat, és nem a határon "belüli" magyarságnak. Hát ennyire szûklátókörûek Önök? Beveszik a magyar zászlókat? Nem szolgálnak ki Csíkszeredán magyar állampolgárt, nem éneklik el a Himnuszt? Ez a szégyen, kedves erdélyi magyarok, ez igazi szégyen, mert ez tudatos nemzettagadás! Amit nálunk a fél évszázadnyi kommunista agynyomorítás (értsd: erdélyi magyar = román, felvidéki magyar = szlovák stb.) utáni generációk december 5-én elkövettek, döbbenetes, és sajnálatra méltó.

De mi történt valójában? A kizárólag a napi megélhetésen gondolkodó, könnyen vezethetô nyáj követte a médiában jóval hangsúlyosabban megjelenni tudó kormányoldal agresszív propagandáját, és nemmel szavazott, vagy el se ment. Kár, hogy 15 évvel a rendszerváltás után még csak egymillióan vagyunk Magyarországon, akik már tudnak gondolkodni. Önöknek nehéz ezt megérteni, hiszen Erdélyben a magyarságnak a kisebbségi létbôl adódóan magától értetôdô és természetes a nemzeti öntudat, az összetartozás érzése. Nálunk nem. Még nem. Fel kell nônie még ahhoz egy-két generációnak.

Sajnálom, hogy azokon akarnak bosszút állni, akik igennel szavaztak... Mert a nem-mel szavazók és a december 5-én otthon maradók nemigen járnak Erdélybe. Sajnálom, hogy kizárólag "IGEN-magyart" nem fognak majd kiszolgálni a csíkszeredai kávézóban. És ne izguljanak, a csíksomlyói búcsúba is csak "IGEN-magyarok" járnak... De rendben, álljanak hát bosszút rajtunk, zúzzák be a mi autóink ablakait, tegyék ezt, ha jólesik. Köpjék le azokat, akik soha nem köpték le Önöket. Pont azokon álljanak bosszút. Tisztességes dolog, mondhatom.

És a végén csak egy kérdés: annak a székelyudvarhelyi nyomdának, ugye még ép minden ablaka, ahol a NEM-re biztató kormánypárti szóróanyagot kinyomták, és aztán bedobálták minden magyarországi család postaládájába? (És az agymosott magyar állampolgárok többségét félre is vezették vele szépen... Sok múlott ám azon a szórólapon, a benne szereplô mondatokat gyakran hallom vissza az utcán, a buszon, a villamoson...) Ugye azon a nyomdászon nem állnak bosszút a derék székely legények, ugye, nem?...

Köszönjük szépen ezt a szûklátókörûséget, és számos magyarországi honfitársam nevében ezúton is elnézést kérek minden nemzettestvéremtôl Erdélyben, aki tovább lát az orránál! Aki, ha csalódottságán úrrá lenni nem is tud, legalább megérti a fent leírtakat. Hiszem, hogy az utóbbiak vannak többségben.

Petô Bálint,
Szeged

2004. december 5-e gyásznap a nemzeti érzelmû magyar emberek számára. A népszavazás eredménye, amely alig több, mint 3%-os gyôzelmet hozott a nemzet összetartozását fontosnak tartó emberek számára, óriási apátiát okozott nemcsak Nektek, akik 86 éve várjátok az anyaországhoz való tartozást, de számunkra is, akik idôt, pénzt, energiát nem kímélve, tiszta szívvel dolgoztunk a közös ügyért. Mi azt akartuk, hogy minden határon túl élô magyar megkaphassa a magyar állampolgárságot. Megértve azt a mély fájdalmat és elkeseredést, melyet Nektek az eredmény okozott, értetlenül állunk az elôtt a harag, düh és gyûlölet elôtt, melynek az egész magyarországi magyarság a célpontja.

Mi, a nemzeti oldalon álló, évek óta közös ügyünkért dolgozó emberek nem érdemeljük ezt. Egy kalap alá vesztek bennünket közös ellenfelünkkel, a Gyurcsány Ferenc által vezetett kormánnyal. Számunkra ez nagy sértés, mi veletek együtt a magyarság egészéért dolgozunk a "kormányfôféle" magyargyûlölôk ellen. A mostani helyzetben ôk pont úgy pezsgôt bontanak, mint annak idején a Kempinski Szállóban. Elérték a céljukat — hosszú évek után a tisztaszívû, nemzetüket szeretô magyarokat sikerült egymás ellen fordítaniuk. Nekünk most pont az ellenkezôjét kell tennünk — még szorosabbá tenni a kapcsolatokat a határon innen és túl élô emberek és települések között. Mi, a Fidesz–Magyar Polgári Szövetség Falusi Tagozatának Elnöksége arra kérünk benneteket, nyissátok meg a szíveteket elôttünk, és segítsetek nekünk a nemzet összefogásában. Nem lehet, hogy széthúzás és gyûlölködés álljon magyar és magyar ember között. Szeretettel és összefogással legyôzhetjük a nemzetgyûlölôket. Igazából nincsenek olyan sokan, csak a hatalmuk és a pénzük révén sok szegény embert sikerült megtéveszteniük. Nem az egyszerû emberek a Ti ellenségeitek, ôk csak féltették a javaikat úgy, ahogy a média segítségével az agyukba vésték. Nemzeti tragédiánkért az MSZP és az SZDSZ vezetôi a felelôsek, ôk irányították a gyûlöletkampányt, és most ôk azok, akik nevetve nézik, hogy Ti minden magyart egyformán megfeddtek. Kérünk benneteket, ne gyûlöljetek bennünket is, egy a célunk, egyért dolgoztunk és dolgozunk a jövôben is. Nem engedhetjük meg, hogy új határok keletkezzenek magyar és magyar között. Fogjunk össze, dolgozzunk együtt nemzetünk megmaradásáért. Hitünk és erônk van, csak a kezetekre várunk, hogy kéz a kézben újra egyesítsük nemzetünket.

Hajrá Nemzet! Hajrá Magyarok!

A Tagozat Elnöksége nevében:

Boldog István,
alelnök — Kétpó polgármestere

Olvasom a keserû kifakadásokat a népszavazás tragikus eredményérôl.

Mindeniknek teljesen igaza van. De azért az érem másik oldaláról sem szabad megfeledkezni.

1956 forradalmának legnagyobb eredménye az volt, hogy a nemzet minden rétege egybeforrt, egyet akart. Egy héttel azelôtt még elképzelhetetlen lett volna, hogy Mindszenty hercegprímás és Nagy Imre moszkovita kommunista vezér ugyanazt akarja és szinte szó szerint ugyanazt mondja. Pedig ez bekövetkezett.

Most ugyanaz történt. Sajnos, nem az egész társadalom vált eggyé, mint 56-ban. De a nemzet teljes elitje, pártállásra, társadalmi rétegre és minden egyéb különbségre való tekintet nélkül egybe forrott. Ilyen csak 1956-ban történt. Az Ország Elnöke, kilépve kötelezô semlegességébôl, teljes mellszélességgel állt ki az IGEN mellett. A politikai jobboldal kiállása természetes volt, megtették a magukét. De kiálltak az IGEN mellett a régi kommunista vezérek is, Németh Miklós, Szûrös Mátyás, Pozsgai Imre, a párt egyes közösségei, és amit senki nem várt volna, ma sem értem, Szili Katalin, a parlament szocialista elnöke, hogy merte meghívni a határon túli vezetôket a parlamentbe! Jöttek aztán a tudósok, a mûvészek, a legkülönbözôbb szakmák képviselôi, a sportemberek, a futballisták, a cigányok, és még sokan, akiket itt is illenék felsorolni.

Elképzelte volna valaki, hogy ezek mind eggyé forrjanak az egységes nemzeti eszme jegyében?

Ez az igazi eredménye a népszavazásnak. Ezt az eredményt nem lehet se letagadni, se meghamisítani. Talán nagyobb eredménye lesz hosszú távon, mint egy esetleges kampány nélküli, sima IGEN gyôzelemnek, melyet az érvényes törvény meghozataláig vagy két évig tartó parlamenti huzavona savanyított volna be. Az a szégyen, amit minden valamirevaló magyar érez ezekben a napokban, eredményt fog hozni. Ezt a folyamatot már nem lehet megállítani.

Másik, letagadhatatlan nagy tanulsága a népszavazásnak, hogy leplezetlenül kiderült, hogy nincs az az elvakult, dölyfös arisztokrata, aki olyan mélyen megvetné és lenézné a magyar, proletárt, mint a magyar "szocialistának" hazudott pártvezetôség. Tessék csak elképzelni, pezsgôzés közben milyen ocsmány röhögéssel biztathatták egymást: melyik tud még nagyobb marhaságot kitalálni, ezek a barmok úgyis bevesznek minden maszlagot! Sajnos, igazuk volt. Ôk ismerték jobban a saját választóikat. Ôk nevelték ôket, ôk mosták az agyukat ötven éven át. Sikerült! De nem hiszem, hogy megérte volna. Ôk fognak ebbe belebukni.

Mi pedig, itt túl a határon, annyi pofont kaptunk már, hogy megszoktuk, akár a bokszolók. Nagyon fáj, de be fog gyógyulni. Mi azok maradtunk, akik voltunk. Mi nem mondunk le sem a magyarságunkról, sem az anyaországunkról.

Várunk. Ezt is megszoktuk. És eredménye lesz a várakozásunknak.

Varga László
a Romániai Magyar Kereszténydemokrata Mozgalom tb. elnöke

Megértem azokat, akik magyar állampolgárságot akarnak kapni azért, hogy valamiféle elônyt élvezzenek: szabadabb utazás, jobb nyugdíj, társadalombiztosítás, munkahely, szavazati jog, tartózkodás, letelepedés. Ehhez néha kis ügyeskedés kell (pl. hamis lakbejelentés), ami nem nagyon etikus, de ezt talán még a hatóságok is elnézik. Ezzel szemben nem értem azokat, akik semmi kedvezményt nem kérnek, számukra az állampolgársági bizonyítvány csak arra szolgál, hogy magukat a magyarsághoz tartozónak érezhessék. Márpedig az állampolgárság és a nemzeti hovatartozás két külön dolog. A magyar állampolgárok közt van sok szlovák, román, horvát stb., ezzel szemben számos magyar nemzetiségû egyén nem magyar állampolgár. A német kultúrnemzethez tartozó egyén lehet Németország, Ausztria, Svájc, Románia vagy számtalan más ország állampolgára. Lengyelek voltak akkor is, mikor Lengyelország nem létezett. Nincs roma vagy kurd állam, de a romák és a kurdok számontartják etnikai identitásukat, az együvé tartozás érzését. A magyarigazolvány valamivel többet mond, de akkor is magyarnak tudtuk magunkat, mikor ez még nem létezett, és nem éreztük szükségét annak, hogy magyarságunkat valamilyen papírral igazoljuk.

Egyesek hangoskodva követelôznek; Trianonra célozva azt állítják, hogy elvették tôlünk a magyar állampolgárságot, jogunk van visszakövetelni azt. Mondhatnám, hogy kérjék attól, aki elvette, de ez formális, abszurd, nevetséges válasz volna. Inkább arra hívom fel a figyelmet, hogy annak idején a magyar állampolgárságot számos román, szlovák, horvát stb. személytôl is elvették; ilyen alapon azok is visszakövetelhetnék.

Az is elhangzik, hogy a magyar állampolgárság történelmi jóvátétel, szintén Trianonért. De hát akkor nem csak az állampolgárságot veszítettük el, hanem sokkal többet. Minden, ami állami tulajdonban volt: középületek, iskolák, vasút stb., a román állam tulajdonába ment át. A magyar színházból román színház lett, a magyar egyetembôl román egyetem és így tovább. Számos tisztviselô elveszítette állását, a közigazgatásban románok léptek a helyükbe. Két példa a családunkból: apám órás volt, olyan adót róttak ki rá, hogy be kellett zárnia az üzletet. Anyám zenetanárnô volt. Újpesti létére annyira megtanult románul, hogy az elsô nyelvvizsgát letette, de kilátásban volt egy másik, szigorúbb vizsga, amelynek célja az volt, hogy minél több magyart elbocsássanak az állásukból, ezért betegség címén idô elôtt nyugdíjaztatta magát. (Szerencséje volt egy megértô, segítôkész román tiszti orvossal). Mindezt jóvá lehet tenni egy papírral? Sajnos, a történelem nem ismer igazi jóvátételt, a szenvedést nem lehet meg nem történtté tenni. Ne áltassanak ilyen szólamokkal. Borítsunk fátylat a múltra, és forduljunk a jövô felé. Úgy politizáljunk, hogy a szülôhelyünkön tudjunk boldogulni.

E tekintetben joggal számíthatunk Magyarország segítségére, de úgy tûnik, hogy erre a magyar állampolgárság nem a legjobb út, sok konfliktust rejt magában, mind a szomszédos országokkal, mind az Európai Unióval szembeni kapcsolatok terén. A legnagyobb veszélyt az jelenti, hogy a vita során a magyarországi belpolitikai csatározások eszközei, játékai vagyunk és leszünk. Ez tûnik ki az állásfoglalások türelmetlen, durva, agresszív hangjából, abból, hogy nem a mi megsegítésünk jelenti a prioritást, hanem az, hogy a magyar kormányt minél hevesebben támadja az ellenzék. Egyes határokon túli magyar szervezetek vezetôi szerénynek és ildomosnak nem mondható hangon követelôznek. Az a törekvés, hogy az embereket "rossz magyarokra" és "jó magyarokra" osszák fel, holott inkább racionálisan gondolkodókról és szimbolikus, érzelmi politikát folytató, ábrándokat kergetô, üres szólamokkal, hamis jelszavakkal befolyásolható emberekrôl van szó. A kettôs állampolgárság ürügyén folytatott hadakozás a nemzet egyesítése helyett széthúzást szított. A szimbolikus, érzelmi politizálás irreális vágyakat kelt, és végül indokolatlan frusztrációt okoz.

Fey László

Százharmincöt éve, 1869. december 31-én született Le Cateau-Cambrésis-ben, Picardiában Henri Matisse francia festô.

Apja gabonakereskedô volt, ô jogot végzett, majd ügyvédként dolgozott, miközben rajztanfolyamra járt. 1890-ben kezdett festeni, mikor egy mûtét után lábadozott; elsô képe egy csendélet volt, ezt sohasem adta el. Felmondott az ügyvédi irodában, majd az École des Beaux Arts iskolán az ismert szimbolista, Gustav Moreau tanítványa lett. 1896-ban négy képét sikerrel mutatta be a Salon de la Société Nationale kiállításán, az Olvasó nô címût a kormány vásárolta meg. Az impresszionisták erôsen hatottak rá, stílusa könnyedebb, színei világosabbak és erôsebbek lettek. Az ebédlôasztal címû képe botrányt keltett a Salonban. 1898-ban megnôsült, Londonban Turner képeit tanulmányozta, majd Korzikán élt.

Egy idôre Seurat és Sisley pointilizmusának híve lett. Szobrászatot tanult, elsô plasztikái Rodin hatását mutatták. A Függetlenek Szalonjához 1901-ben csatlakozott, részt vett a liberális Ôszi Szalon kiállításain, 1900-ban a Grand Palais díszeit tervezte. A Vollard-galériában 1904-ben rendezett elsô saját tárlatán nem volt sikere. 1905-ben Derainnel egy halászfaluban, Collioure-ban dolgozott, itt már szakított a pointilizmussal, és csak tiszta színeket használt. Vásznai az Ôszi Szalon tárlatán más, harsány színekkel élô mûvészek képei mellé kerültek. Louis Vauxcelles kritikus Fauves-nak, Vadaknak nevezte el ôket. Matisse a fauvizmus vezetôje lett, külföldön is nagy sikert aratott.

A mozgalom hamar széthullott, tagjai más irányzatokhoz csatlakoztak. Maga Matisse élete végéig tiszta színekkel élt, ennyiben fauvista maradt, ám inkább a színek és a rajz egyensúlyát kereste képein. A posztimpresszionisták, Cézanne, Van Gogh és Gauguin alkotásaiban talált ösztönzést, érett képein a formákat vastag körvonalak keretezik, a színeket nagy foltokban rakja fel, árnyékot nem fest, a teret alig érzékelteti, elveti a perspektíva szabályait.

1910 körül gazdag plasztikájú kisbronzokat is mintázott. 1913-ban New Yorkban 13 képpel szerepelt, mikor anyagát Chicagóba vitték, Kék aktját jelképesen elégették, ez nagy reklám volt számára. 1911-ben Moszkvába utazott mecénásához, Szergej Sukinhoz, s új benyomásokat szerzett. A Sukinnak festett Vörös harmónia egységes színfelületén csak dekoratív foltok a sárga és kék tárgyak. 1911–13-ban járt Marokkóban. Új ihletô forrásokat keresett, a néger népmûvészetre ô hívta fel Picasso figyelmét. Lenyûgözte a keleti mûvészet, a perzsa miniatúrák és szônyegek, a japán metszetek, ezek hatására lett a dekorativitás apostola.

Az I. világháború elejétôl a Riviérán élt, képei kevésbé merészek, inkább újklasszicistának mondhatók. 1920-ban Gyagilev balettjéhez tervezett színpadképet és kosztümöket, majd ismét szobrászkodott, sokat utazott. Matisse soha nem politizált, a vichy-i kormány is hagyta alkotni, felesége és lánya azonban részt vett az ellenállásban, a Gestapo le is tartóztatta ôket. Kapcsolatuk megromlott, a háború után elváltak. Sokat foglalkozott nyomótechnikákkal: francia poéták verseihez készített metszeteket, Jazz címû kéziratos könyvének képeit színes papírból vágta ki.

Idôs korában, betegen sem csökkent alkotóereje, mûveit derû és optimizmus hatja át. 1948–51 közt a dominikánus apácák vence-i kápolnáját dekorálta, akik betegségében ápolták. 1954. november 3-án halt meg a Nizza melletti Cimiez-ben.

Matisse mûvészetének változatosságát csak Picassóé múlja felül, akivel mindvégig jóban volt. Sokan ôt tarják a XX. századi francia festészet legfontosabb alakjának.

Matisse mûvei láthatóak a Mûcsarnokban december 16-án nyílt Mestermûvek — 400 év francia festészete címû kiállításon, jövôre pedig a Magyar Nemzeti Galéria tervez nagyszabású idôszaki kiállítást Matisse és a magyar Vadak 1904–1914 címmel.

Fôdíjat adományoz Markó Iván Kossuth-díjas balettmûvésznek és Várszegi Asztrik pannonhalmi fôapátnak a Pro Renovanda Cultura Hungariae Alapítvány, amely 2005. január 15-én tartja díjkiosztó ünnepségét Budapesten — közölte a szervezet az MTI-vel.

A szervezet minden évben a Magyar Kultúra Napja alkalmából adományoz alapítványi díjat az oktatás, a kultúra, a tudomány területén kiemelkedô teljesítményt nyújtó személyiségeknek — olvasható az MTI-hez eljuttatott közleményben.

Markó Iván kimagasló mûvészeti és nemzetközi hírnevet kivívó iskolateremtô tevékenységéért, Várszegi Asztrik kiemelkedô közéleti tevékenységéért és az egyház társadalmi kapcsolatainak erôsítése terén végzett eredményes munkájáért részesül alapítványi fôdíjban.

A januári ünnepségen adják át az alapítvány további elismeréseit is, amelyek Pázmány Péter, Deák Ferenc, Trefort Ágoston, Kodály Zoltán, Kemény Zsigmond és Nemes Nagy Ágnes nevét viselik.

"Az állami adminisztrációtól mentes, széles szakmai közvéleményre alapozott oktatás-, kultúra-finanszírozást meghonosító alapítvány 1990-ben 661 millió forint, különbözô elkülönített alapok elôzô évi maradványaiból származó összeggel kezdte meg mûködését" — áll a közleményben.

Az összegzés szerint az év második felében a Magyar Tudományos Akadémia (MTA) és az akkori Mûvelôdési és Közoktatási Minisztérium 800 millió forintra emelte az alapítvány tôkéjét. "Ezt követôen állami támogatásra nem került sor, az alapítvány mûködését a tôke hozama biztosítja" — írták. Az alapítvány 2004. évi záró tôkeállománya 900 millió forint.

A tizenöt szakkollégium felhívásaira évente két-háromezer pályázat érkezik. 1990 és 2004 között 22 652 pályázat részesült összesen 1940 millió forint támogatásban; központi döntésével az MTA volt elnöke, Glatz Ferenc által vezetett kuratórium további 294 millió forint támogatást nyújtott.

A szervezet 1993-ban határozta el, hogy a pályázati rendszer mellett alapítványi díjakat is létrehoz; eddig 196-an részesültek ilyen elismerésben, amellyel nettó 300 ezer forint, a fôdíjjal ötszázezer forint jár.

Pázmány Péter felsôoktatási díjban részesül 2005-ben Bayer József politológus, Bándi Gyula jogász, Fridrich Péter biokémikus és Varga Gyula agrárközgazdász. Deák Ferenc kutatási díjat kap Meskó Attila geofizikus és Samu Mihály jogász, Trefort Ágoston közoktatási díjat vehet át Barlai Róbertné, Jáki László és Katona Imre tanár.

Kodály Zoltán közmûvelôdési díjat adományoz az alapítvány Fazekas Lajos fazekasmesternek, Kórusz József festônek, grafikusnak, valamint Thész Gabriella karnagynak, ének- és zenetanárnak. Kemény Zsigmond-díjban részesül Péntek János nyelvész, etnográfus, Nemes Nagy Ágnes-esszédíjat vehet át Görgey Gábor író és Pomogáts Béla irodalomtörténész –- áll a közleményben.

Hollywood új kasszarekordot állított fel 2004-ben: az amerikai mozikban becslések szerint (6,9 milliárd eurónak megfelelô) 9,4 milliárd dolláros bevételre tett szert.

A vasárnap közölt adatok szerint ezt a jegyek árának emelésével sikerült elérni, míg a nézôk száma 2003-hoz képest 1,7 százalékkal csökkent.

Az amerikai filmtörténet szokatlan alkotásai közül kettô — Mel Gibbson Passiója, és Michael Moore Bush elnököt gúnyoló Fahrenheit 9/11 címû alkotása különösen nagy mértékben járult hozzá a bevételekhez: a két film együtt csaknem fél milliárd dollár bevételt jelentett. Gibson filmje az éves listán a második helyen áll a Shrek 2 címû animációs film mögött, amely 436 millió dollárt hozott.

Lejár a Magyar Mozgókép Közalapítvány (MMK) kuratóriumának mandátuma december 31-jével, a nyolctagú testületnek hat új tagja lesz, elnöke továbbra is Grunwalsky Ferenc rendezô-operatôr marad — közölte a grémium fôtitkára az MTI-vel.

Az alapítók többfordulós egyeztetés alapján a hónap elején egységes javaslatot tettek az új kuratóriumi tagok személyérôl, majd a kormány változatlan formában elfogadta a névsort, amely jelenleg cégbírósági bejegyzés alatt áll — mondta Tóth Erzsébet. Hozzátette: a változás cégbírósági bejegyzéséig az eddigi grémium teljes hatáskörrel végzi munkáját

A fôtitkár kiemelte, hogy ekkora változás még soha nem volt a kuratóriumban, mint most; a testület nyolc tagja közül mindössze ketten folytatják a munkát. A grémium elnöke továbbra is Grunwalsky Ferenc lesz, és a kuratórium tagja marad a miniszter jelöltjeként a kulturális tárca részérôl Foktôi János is.

Vince Mátyás, a Magyar Távirati Iroda Rt. elnöke és Kádár Béla közgazdászprofesszor már elôzetesen bejelentette, hogy elfoglaltsága miatt nem tudja tovább vállalni a munkát — mondta Tóth Erzsébet.

Mint hozzátette, Grunwalsky Ferenc elnök és Foktôi János mellett a kuratórium tagja lesz Baán László, a Szépmûvészeti Múzeum fôigazgatója, Bod Péter Ákos közgazdász, Csányi Vilmos etológus, Donáth László evangélikus lelkész, Naszvadi György pénzügyi szakember, Simó György, az Axelero Internet Rt. vezérigazgatója.

A jelenlegi testületbôl Kodolányi Gyula, Kôhalmi Ferenc, Pohárnok Mihály és Vince Mátyás a megalakulás, 1991 óta tagja a kuratóriumnak, a grémium tagja továbbá Somosi Péter.

A fôtitkár közölte: az új névsor "akkor lép életbe", amikor a cégbíróság bejegyzi a változást. A jelenlegi kuratórium mindaddig jogszerûen és teljes hatáskörrel látja el a munkát. Véleménye szerint az átadás-átvétel talán január végén, február elején megtörténhet.

Tóth Erzsébet elmondta azt is, hogy a kuratóriumot három évre bízzák meg, és fôtitkári mandátumát, amelyet 1997 óta tölt be, két évre hosszabbította meg a kuratórium.

Grunwalsky Ferenc az MTI-nek nyilatkozva kiemelte, hogy már látható a filmtörvény április 1-jei életbe lépése után megindult munka eredménye.

Mint mondta, reményeik szerint ebben az évben megduplázódik, egymillió fölé emelkedik a magyar filmek nézôszáma, és elég sok a koprodukciós alkotás is. Minden szempontból úgy látszik tehát, hogy a törvény stabil helyzetet teremtett, az MMK-nak pedig sikerült lefektetnie az alapokat, hogy átlátható és világos finanszírozási rendszer alakuljon ki — tette hozzá.

A testület elnöke hangsúlyozta, hogy "nem szabad lassítani", a szakma nem veszíthet a lendületbôl, tartani kell a széles kulturális választékot, és megôrizni, vagy növelni a nézôszámot.

Fontosnak nevezte azt is, hogy a parlament által november 22-én megszavazott törvénymódosítás nyomán az adókedvezmények rendszerébe bekapcsolódjon a hazai és a külföldi tôke, és a filmek finanszírozása részben átálljon egy banki hitelkonstrukcióra, amihez véglegesen meg kell teremteni a jogi, gazdasági feltételeket.

A tavaly 600 millió forint körüli összeget fektetett be a magántôke, ez 2005-re akár másfél milliárdra is emelkedhet, ami komoly pezsgést eredményezhet — mondta.

Grunwalsky Ferenc közölte: ha még egy ilyen jó év következik, akkor rögzôdik a nézôkben is, hogy újra van magyar film. Elmondta, hogy nagyon sok új alkotó jelent meg, lassan létrejön egy stabil közönség, megjelennek ismét a kedvencek, kialakul egy olyan kulturális választék, amire lehet számítani.

A kuratórium elnöke közölte azt is: szeretnének megegyezni az ÁPV Rt.-vel arról, hogy a Róna utcai telep és egy laboratórium szakmai befektetôk kezében maradjon.

Pohárnok Mihály, aki a kezdetek óta tagja a kuratóriumnak, de mandátumának lejártával hamarosan távozik a testületbôl, az MTI-nek úgy nyilatkozott: a filmtörvény megváltoztatja és részben egyszerûsíti az MMK szerepét.

Mint hozzátette, a közalapítvány eddig "egyedül tartotta a frontot" a filmkultúra forrásainak biztosításáért való küzdelemben, a filmtörvény azonban bizonyos értelemben megkönnyíti a kuratórium mûködését, hiszen sokféle garanciát és szabályt vezet be, ami korábban nem volt.

Pohárnok Mihály felidézte: a közalapítvány megalakulása annak idején jelentôs változás volt; azt jelentette, hogy kivonták az állami gyámkodás alól a mozgóképkultúrára szánt forrásokat, és a szakma által választott testületre bízták azokat, ezáltal megszûnt a közvetlen állami beavatkozás lehetôsége.

A kuratóriumnak nagy szerepe volt abban, hogy a magyar mozgóképkultúra életben maradhatott, fontos filmes intézmények megmaradtak, a filmvagyont sikerült mégiscsak megôrizni — hangsúlyozta, hozzáfûzve, hogy a nehéz körülmények között is filmek sokasága jött létre, köztük nagyszerû alkotások.

Azt sem szabad elfelejteni, hogy ez a kuratórium volt az, amely magát a filmtörvényt fölvetette, az elsô megbízásokat adta megkomponálására és mindvégig közremûködött megalkotásában — tette hozzá Pohárnok Mihály.

Kiemelte, hogy a jogszabály sokkal jobb feltételeket teremtett a szakma számára, egyszersmind azonban új helyzetet jelent, amelyben nem csak a pénzügyi kérdések újfajta kezelése kívánatos (ezen a téren az elmúlt év már jelentôs változásokat hozott), hanem szükség lesz a kuratórium intézményének, szervezetének és munkájának tartalmi korszerûsítésére is. Ez azonban már az új kuratóriumra vár.

A kormány 1991-ben hozta létre az MMK-t, a kabinet mellett az alapítók között 26 filmes szervezet szerepel. A közalapítvány célja, hogy az állami mozgókép-mecenatúra fô letéteményeseként elôsegítse a magyar filmek gyártását és terjesztését, a filmkultúra értékeinek megôrzését és védelmét, a mozgóképkultúra megújulását, valamint a mozgóképszakma érdekeinek képviseletét.

Immár dunai hajókirándulással is gazdagíthatják programjukat Herkulesfürdô vendégei.

A júliusban indult elsô ilyen vízi túrákon egyebek közt magyar, izraeli, török és kínai turisták vettek részt — közölte az újdonságot üzemeltetô cég, a Hercules S.A. A turisták Orsovánál szállnak a teljesen felújított, 25 férôhelyes kirándulóhajóra, amelynek két lakályos szalonjából, bárjából vagy éttermébôl a Duna egyik leglátványosabb szakaszát, a Vaskaput tekinthetik meg.

Herkulesfürdôt a világ egyik legôsibb termálfürdôjének tartják. Eredete a római korra nyúlik vissza, s közel kétezer éves fennmaradása annak tulajdonítható, hogy magas hegyek övezte völgyben búvik meg, és vize csodát tesz a csúzos betegekkel.

Már a Dáciát meghódító Traianus római császár és az Augusta légió katonái is lubickoltak a Herkulesnek szentelt fürdô vizében, Ferenc József osztrák császár pedig 1852-ben Európa egyik leggyönyörûbb fürdôhelyének nevezte.

A Bank Austria Creditanstalt (BA-CA) szerint az ukrajnai hatalomváltás kedvez a közvetlen külföldi befektetéseknek, a jelenleg évi mintegy egymilliárd eurós közvetlen külföldi tôkebefektetés 2006/07-re akár háromszorosára vagy négyszeresére is növekedhet.

A Szovjetunió széthullását követôen folyamatosan csökkent az ukrán gazdaság teljesítménye, és máig sem érte el az 1991-es szintet.

Az egy fôre jutó GDP vásárlóerô paritáson 5000 euró (folyó átváltási árfolyamon 1020 euró), alig több, mint Kínában, az ezer lakosra jutó mintegy száz személyautó alig feleannyi, mint Bulgáriában, és a száz lakosra jutó két személyi számítógéppel Ukrajna Marokkó után áll.

Az 1998-as oroszországi válság után az ukrán gazdaság állapota rendezôdött, és 2004 tizenegy hónapjában inflációs hatásoktól megtisztítva 12,4 százalékos növekedést ért el éves összevetésben. A tavalyi éves összes GDP-növekedés a BA-CA számításai szerint 12 százalék körül lesz.

A fémek és fémipari termékek iránt megnövekedett külföldi kereslet és a magasabb árak hatására 2004-ben dollárban számítva 40 százalékkal nôtt az export, míg az import 30 százalékkal emelkedett. Jelentôs növekedés következett be az élelmiszerek és a vegyi anyagok exportjában is. A kereskedelmi mérleg többlete a 2003-as 2,9 milliárd dollárról, a GDP 5,9 százalékáról 2004-ben 7 milliárd dollárra, a GDP 11,6 százalékára duzzadt. A vállalatok javuló pénzügyi helyzete 24 százalékos reálbér növekedést tett lehetôvé. Az ukrán bérköltségek ennek ellenére is mindössze egy nyolcadát teszik ki a lengyelországinak, egy negyedét a szlovákiainak és kevesebb mint felét a romániainak.

A stabilizáció és a komoly gazdasági növekedés ellenére 2000 és 2004 között kevesebb mint ötmilliárd euró közvetlen külföldi befektetés áramlott az országba. Lengyelországba ugyanezen idôszak alatt 28 milliárd euró közvetlen tôkebefektetés érkezett. Ukrajna igen jelentôs acélipari és mezôgazdasági termelô kapacitással rendelkezik, de komoly ütôkártya az ország ipari termelésének hat százalékát adó autóipar is. A legjelentôsebb ukrán autógyár az egyebek között Daewoo Lanos, Dacia, egyes Mercedes modelleket és Opel Astra, valamint az orosz VAZ gépkocsikat összeszerelô AvtoZAZ.

A BA-CA elemzôi a gazdasági fellendülés folytatódására számítanak Ukrajnában, noha az utóbbi idôk politikai fejleményei bizonyos kockázatot is hordoznak magukban. Ukrajnát Oroszország eddig "baráti szomszédként" kezelte, és igen kedvezô áron szállította a földgázt számára. 2004 elsô felében 1363 rubel (36 euró) volt ezer köbméter ára, miközben Nyugat-Európába 3722 rubelért szállította. Az ukrán import 14 százalékát teszi ki a gáz behozatala, 4 milliárd dollár (2,94 milliárd euró) értékben. Az ár emelése igen érzékenyen érintené az ukrán gazdaságot.

Jól teljesített tavaly a Bukaresti Értéktôzsde (BVB): vezetô indexe, a legforgalmasabb részvényeket tömörítô BET-mutató 114 százalékkal növekedett az elôzô évhez képest, a cégek piaci tôkeértéke 9 milliárd euróra nôtt, és a részvények száma a teljes tôzsdei kereskedésben 60-ra emelkedett.

Az elmúlt év folyamán a tôzsdén jegyzett 60 cégbôl csak 6-nak csökkent az árfolyama.

Tavaly került tôzsdére a Rompetrol olajcég, a Carpatica Kereskedelmi Bank és az Alur Slatina. A tavalyi részvénysztárok a Petrom és a Rompetrol olajcégek voltak, valamint a két tôzsdén jegyzett legnagyobb hazai bank, a Banca Transilvania, és a Román Fejlesztési Bank (BRD). Ezek a papírok több mint háromnegyedét adták a tavalyi teljes tôzsdei forgalomnak a bukaresti értéktôzsdén.

Új termékekkel bôvült januárban a Budapesti Értéktôzsde származékos piacán kereskedhetô devizakontraktusok köre — tájékoztatott a tôzsde.

A BÉT hétfôn négy újabb határidôs keresztkontraktus, két határidôs deviza/forint kontraktus, valamint két deviza/forint opciós kontraktus kereskedését indította el. Az új évben tehát euró/török líra, euró/román lej, dollár/török líra, dollár/román lej keresztkontraktusokra, török líra/forint és román lej/forint határidôs, valamint cseh korona/forint, lengyel zloty/forint opciós termékekre is lehet üzleteket kötni a BÉT származékos piacán.

Az új termékek kereskedésének és elszámolásának menete megegyezik a jelenlegi kontraktusoknál alkalmazott gyakorlattal.

A lejáratok is a már kereskedett termékek lejárati struktúrájához igazodnak: azaz a 4 fô hónap (a legközelebbi március, június, szeptember és december) mellett az azokon kívüli két legközelebbi hónapra lehet üzleteket kötni.

A lej "lenullázása" távolról sem példa nélküli intézkedés. Az új év kezdetével Törökországban hat nullát vágtak le a felhígult török lírából, így a korábban 1,8 millió lírás euróárfolyam helyett 1,8 líra ér egy eurót.

Az intézkedést az elmúlt tíz év sikeres inflációellenes lépései tették lehetôvé: míg tíz éve az éves infláció meghaladta a 100 százalékot, tavaly már tíz százalék alatt volt. A régi lírabankjegyek még egy évig érvényesek. A török pénzügyi hatóságok közlése szerint az átállás zökkenômentesen zajlott, a pénzautomatákat csak néhány percre kellett leállítani. A helyi média érdekességként jegyzi meg, hogy az újévi lottónyeremény gyôztese 15 millió "új" lírával lett gazdagabb, miközben tavaly még szelvényét 20 millióért vette — igaz, a "régi" lírából.

A Román Nemzeti Bank mai árfolyamai: 1 euró = 38 893 lej, 1 USD = 29 065, 1 magyar forint = 158 lej.

A Világbank folytatni kívánja Románia támogatását, nyilatkozta kedden Anand K. Seth, a Világbank Közép- és Dél-Európával foglalkozó igazgatója, aki azt javasolta Cãlin Popescu Tãriceanu miniszterelnöknek, hogy bármilyen elfogadott satratégia legyen összhangban az EU-csatlakozás követelményeivel.

A kormányfô tegnap a Victoria- palotában találkozott a Világbank képviselôjével, akivel a további együttmûködés lehetôségeirôl folytatott eszmecserét, áll a kormány sajtófôosztályának közleményében.

Anand K. Seth szerint a Romániára vonatkozó támogatási stratégia alkalmazása 2005. július 1. után kezdôdik, kidolgozása során a nemzetközi pénzintézet konzultációkat folytat a kormánnyal.

Az egységes adókulcs bevezetése "összhangban van egy jó adópolitikával és a térségbeli folyamatokkal" — jelentette ki Graeme Justice, a Nemzetközi Valutaalap (IMF) romániai képviselôje a kormánypalotában tartott megbeszélést követôen.

Cãlin Popescu Tãriceanu miniszterelnök tegnap a Victoria-palotában fogadta az IMF képviselôjét. Graeme Justice hangsúlyozta: a kormánynak vigyáznia kell arra, hogy a költségvetési hiány ne nôjön túlságosan nagyra.

Tãriceanu leszögezte: határozottan kiáll amellett, hogy Romániának olyan adóreformokra van szüksége, amelyek a gazdasági fejlôdés felgyorsulását lehetôvé teszik.

A román állam ezentúl nem szedi be a nemzeti gázszállító társaság, a Transgaz osztalékának kötelezôen az államkasszába fizetendô hányadát, hanem a pénzt a nemzetközi együttmûködésben megvalósuló Nabucco gázvezeték építésére fordítják.

A Transgaz által az utóbbi három évben az államnak fizetett osztalékrész elérte a 45 millió eurót. A gazdasági minisztérium tavalyról 22,5 millió eurónak megfelelô járulékösszeget várna, vagyis ez lesz a gázvezeték építésre fordítható.

A 3500 kilométeres Nabucco vezeték — amely a Kaszpi-tengert köti össze a kelet-európai országokkal — teljes hazai szakaszának hossza 450 kilométer. Az Aradtól Szegedig tartó vezetékszakaszt a hazai Transgaz és a magyar Mol Rt. építi. A vezetékrész 105 kilométer hosszú, elkészülte után évente 1,5–2,0 milliárd köbméter földgázt szállíthat.

A Nabucco-programot 2002 ôszén indították a török Botas, a bolgár Bulgargaz, a magyar Mol, az osztrák Erdgaz — az OMV leánycége — és a román Transgaz együttmûködési megállapodásával.

Az Európai Unió mintegy 4 millió dollárt hagyott jóvá a Nabucco-tervre. A teljesen kiépített vezeték 20–30 milliárd köbméternyi gázt szállíthat évente, és a végleges építési költségek is a szállítási kapacitás függvényében alakulnak.

Kitolódott a Maros megyei Nyárádtô-Vidrátszeg épülô ipari park átadásának idôpontja, az építési munkálatokat március helyett az év második felében fejezik be.

A Maros megyei tanács egyik jelentése szerint a létesítmény csak 60 százalékban készült el. A munkálatokat 2003. május 15-én kezdte el a németországi Wilhelm Geiger GmbH&Co. KG társaság.

A tervezet licitált összértéke 5,8 milliárd euró, az összeg 75 százaléka PHARE-alapokból származik, 25 százalékát kormányzati alapokból biztosították.

Az ipari park Marosvásárhelytôl 18 kilométerre, Nyárádtô községben épül, 40 hektáros területen. A Maros megyei tanács szerint a létesítmény több mint 3000 munkahelyet teremt majd.

Sûrû programjuk van az angliai futballcsapatoknak, hétfôn már a 22. forduló elsô mérkôzéseit bonyolították le. A Crystal Palace hazai pályán könnyedén legyôzte az Aston Villa együttesét, a londoniaknál Király Gábor hibátlanul védte végig a találkozót, míg Torghelle Sándor nem jutott lehetôséghez.

Megszerezte elsô hazai pontját az új vezetôedzô, Bryan Robson irányítása alatt Gera Zoltán csapata, a West Bromwich Albion, 25 259 szurkoló elôtt ért el gólnélküli döntetlent a Newcastle United ellen. A találkozón a magyar középpályás a 83. percben lépett pályára Nwankwo Kanu cseréjeként. A megszerzett pont ellenére a birminghamiek továbbra is sereghajtók a Premier League-ben.

Eredmények: Norwich City–FC Liverpool 1–2, Crystal Palace–Aston Villa 2–0, Blackburn Rovers–Charlton Athletic 1–0 és West Bromwich Albion–Newcastle United 0–0. Kedden lapzárta után ért véget az Arsenal–Manchester City, a Birmingham City–Bolton Wanderers, a Chelsea–Middlesbrough, az Everton–Portsmouth és a Manchester United–Tottenham Hotspur összecsapás.

Az élcsoport: 1. Chelsea 52 pont/21 mérkôzés, 2. Arsenal 47/21, 3. Manchester United 43/21, 4. Everton 40/21, 5. Liverpool 37/22, 6. Middlesbrough 35/21.

A labdarúgás történetével és statisztikáival foglalkozó szervezet, az IFFHS szerint a spanyol volt a tavalyi legerôsebb bajnokság. A számítás alapjául a klub-világranglista szolgál, amely magába foglalja a csapatok összes hazai és nemzetközi szereplését, így objektív képet állít ki a nemzeti bajnokságok színvonaláról is.

A Primera División a mostani összegzésben alig elôzte meg az angol Premier League-et, míg a harmadik helyen a brazil és a "címvédô" olasz pontvadászat osztozik.

A magyar Arany Ászok Liga — az egy évvel korábbi 28. hely után — a 73 ország futballbajnokságát magában foglaló 2004-es rangsorban 37-ként végzett.

A rangsorban Románia a 29. helyen áll, "társbérletben" Izrael bajnokságával.

Ami az elmúlt év legsikeresebb válogatottbeli góllövôit illeti, 1996 után ismét az iráni Ali Daei nyert, aki nemzeti együttesében 16 tavalyi mérkôzésén 17-szer volt eredményes.

2004 legerôsebb bajnokságainak rangsora: 1. Spanyolország 1189 pont, 2. Anglia 1184, 3. Olaszország és Brazília 1010–1010, 5. Franciaország 999, 6. Németország 899, 7. Argentína 850, 8. Portugália 742,5, 9. Hollandia 693, 10. Peru 682,5, ..., 29. Izrael és Románia 388,5–388,5, ..., 37. Magyarország 370.

2004 legjobb válogatottbeli góllövôinek rangsora: 1. Ali Daei (iráni, FC Teheran/Saba Teheran) 17 gól, 2. Carlos Alberto Tévez (argentin, Boca Juniors) 16, 3. Adriano (brazil, FC Internazionale), Didier Drogba (elefántcsontparti, Olympique Marseille/Chelsea) 15–15, 5. Francisco Borgetti (mexikói, Laguna de Torreon/Sinaloa Culiacán), Dimitar Berbatov (bolgár, Bayer Leverkusen), Ruud van Nistelrooy (holland, Manchester United) 14–14, 8. A’ala Hubail (bahreini, al-Ittihad), Kevin Kuranyi (német, VfB Stuttgart), Luís Fabiano (brazil, Sao Paulo/FC do Porto) 13–13.

A Nemzetközi Olimpiai Bizottság (NOB) egymillió dollárral segíti a délkelet-ázsiai természeti katasztrófa károsultjait — ezt Jacques Rogge, a NOB elnöke jelentette be hétfôn Lausanne-ban. Az összesen tizenkét indiai-óceáni országot érintô december 26-i földrengés, illetve szökôár mostanáig több mint 150 ezer ember halálát okozta.

Az orosz Garri Kaszparov vezeti a Nemzetközi Sakkszövetség január 1-jétôl érvényes világranglistáját, míg a legjobb magyar, Lékó Péter pillanatnyilag az ötödik.

Érdekesség, hogy a klasszikus sakkozás világbajnoka, a szintén orosz Vlagyimir Kramnyik csak a negyedik helyet foglalja el. A brissagói világbajnoki döntôn elért 7–7-tel Lékó hat pontot szerzett, míg a címvédô ugyanennyit bukott.

Az elsô százba a magyarok közül még Almási Péter kapott besorolást, aki azonban gyenge olimpiai szereplése miatt 26 helyet rontott, és így jelenleg a hetvennegyedik.

Noha pontszáma alapján a kilencedik lenne, nem vették figyelembe a lista összeállításánál a versenyzést kisfia születése miatt egy évig szüneteltetô Polgár Juditot. Egy szabály ugyanis rögzíti, hogy ha valaki négy egymást követô negyedévben egyetlen hivatalos partival sem rendelkezik, az nem rangsorolható.

A legjobb román sakkozó, Liviu-Dieter Nisipeanu a 30. helyet foglalja el a rangsorban, a " felsô száz" tagja még Andrei Istrãtescu (91. hely).

A világranglista élcsoportja: 1. Garri Kaszparov (orosz) 2804 pont, 2. Viswanathan Anand (indiai) 2786, 3. Veszelin Topalov (bolgár) 2557, 4. Vlagyimir Kramnyik (orosz) 2754, 5. Lékó Péter 2749, 6. Alekszandr Morozevics (orosz) 2741, 7. Michael Adams (angol) 2741, 8. Peter Szvidler (orosz) 2735, 9. Etienne Bacrot (francia) 2715, 10. Alexej Szirov (spanyol) 2713, ..., 30. Liviu-Dieter-Nispeanu 2673, 74. Almási Zoltán 2628, 91. Andrei Istrãtescu 2617.

Az országok rangsorában, amelyben a tíz legmagasabb Élô-pontszámú sakkozót veszik figyelembe, Polgár Judit eredménye is szerepel, így pedig Magyarország az elôkelô harmadik helyen áll.

Az országok rangsorának élcsoportja: 1. Oroszország 2717 2. Ukrajna 2639 3. Magyarország 2618, ..., 17. Románia 2562.

A Dakar-rali versenybizottsága 7 óra 14 perces büntetéssel sújtotta a Kis Sándor–Czeglédi Péter párost, mivel még január 1-jén egy 95 km-es etap során váltócseréjük miatt kihagytak egy ellenôrzô pontot, valamint öt órát csúsztak a kötelezô papírok leadásával.

A Nissan Pickuppal versenyzô magyar duó — amely eddig a legjobb idôeredményekkel büszkélkedhet — a negyedik szakaszon a 41. helyen ért célba, ám a szankció miatt összetettben a 158. helyre csúszott vissza.

Mint már korábban megírtuk a motorosok versenyének negyedik szakaszát a hatalmas köd miatt törölték a szervezôk.

Eredmények, 4. szakasz, Rabat-Agadír, 666 km, ebbôl 123 km gyorsasági:

Autósok: 1. Gordon, von Zitzewitz (amerikai, német, VW-Race-Touareg) 1:14,01 ó, 2. Peterhansel, Cottret (francia, Mitsubishi Pajero) 1:14,54 ó, 3. Saby, Perin (francia, VW-Race-Touareg) 1:15,09 ó, ..., 41. Kis Sándor, Czeglédi Péter (Nissan Pickup) 1:30,48 ó, ..., 47. Palik László, Darázsi Gábor (Nissan Pickup) 1:31,48 ó, ..., 57. Liszi László, Rack György (Mitsubishi Pajero) 1:34,06 ó, ..., 77. Szalay Balázs, Bunkoczi László (Opel Frontera) 1:37,10 ó.

Az összetett állása: 1. Gordon, von Zitzewitz 1:26,24 ó, 2. Peterhansel, Cottret 1:27,23, 3. Saby, Perin 1:27,38 ..., 43. Palik, Darázsi 1:47,21, ..., 58. Liszi, Rack 1:50,46, ..., 64. Szalay, Bunkoczi 1:51,57, ..., 158. Kis, Czeglédi 9:59,18 (7:14:00 óra idôbüntetés).

Kamionosok: 1. Csaguin, Jakubov, Szavosztyin (orosz, Kamaz) 1:28,38 ó, 2. G. De Rooy, Colsoul, Slaats (holland, belga, holland, DAF) 1:30,12, 3. Kabirov, Beljajev, Mokejev (orosz, Kamaz) 1:30,35, ..., 26. Darázsi Zsolt, Tagai Róbert, Szalai Norbert (MAN) 1:45.37, ..., 38. Szaller Zoltán, Farkas Nándor, Keresztesi Péter (Mercedes) 1:57,55.

Az összetett állása: 1. Csaguin, Jakubov, Szavosztyin 1:45,05 ó, 2. G. De Rooy, Colsoul, Slaats 1:46,15, 3. Kabirov, Beljajev, Mokejev 1:46,15, ..., 28. Darázsi Zsolt, Tagai Róbert, Szalai Norbert 2:04.58, ..., 37. Szaller Zoltán, Farkas Nándor, Keresztesi Péter 2:16,43.

Kedden az Agadir és Szamara közötti 654 km-es táv várt a mezônyre, amelybôl 381 km a mért szakasz. Az eredmények lapzárta után érkeztek meg.

Óriási meglepetésre a német együttes legyôzte a végsô sikerre is esélyes oroszokat a Perthben zajló tenisz Hopman Kupán. A vegyescsapatok nemhivatalos világbajnokságán Marat Szafin egyesben és párosban — Anasztaszija Miszkina oldalán — is kikapott.

Gyôzelemmel kezdtek a címvédô amerikaiak is, megnyerték a két egyéni mérkôzést, így a párosok küzdelme már tét nélkül zajlott.

Eredmények, 1. forduló:

A-csoport: Németország–Oroszország 2–1 (Anna-Lena Grönefeld–Anasztaszija Miszkina 3:6, 3:6, Tommy Haas–Marat Szafin 6:3, 3:6, 6:1, Grönefeld, Haas–Miszkina, Szafin 7:5, 1:6, 10:6.

B-csoport: Egyesült Államok–Hollandia 2–1 (Meghann Shaughnessy–Michaella Krajicek 7:5, 6:4, James Blake–Peter Wessels 6:1, 7:6, Shaughnessy, Blake–Krajicek, Wessels 5:7, 5:7).

Sorozatunkban olyan eseményeket, történeteket elevenítünk fel, amelyek nélkül szegényebb lenne Kolozsvár sportélete.

Vermes Lajos — angyal vagy ördög?
(Folytatás 2004. december 30-i lapszámunkból)
Vermes túlzásainak és pontatlanságának köszönhetôen az általa rendezett versenyek kiválóbb eredményeit "vermesi rekordok"-nak tekintették, és már kételkedtek hitelességükben. Ennek ellenére Vermes a kolozsvári egyetemi atlétika megteremtôje lett, hiszen 1902-ben megalakult a Kolozsvári Egyetemi Athletikai Club (KEAC), amely Magyarország harmadik egyetemi sportklubja volt, s amely hosszú ideig meghatározta az erdélyi sportéletet. Sajnos, ma már kevesen ismerik e klub történetét, melynek színeiben dr. Somodi István, a londoni olimpia ezüstérmese, legszebb eredményeit érte el, s amelynek labdarúgó csapata az elsô világháború elôtt országos hírnévvel rendelkezett. A román sporttörténészek ezekrôl az adatokról teljesen megfeledkeztek, s az Universitatea román egyetemi sportklubot tartják a kolozsvári egyetemi atlétika megteremtôjének.

Vermes Lajos kolozsvári karrierje két óriási melléfogással fejezôdött be. Az elsô a KEAC egyik gyûlésén történt, amelyet Zuber Ferenc ekképp mesélt el Az athletika története Magyarországon címû cikksorozatában: az új egyesület mûködése elé akadályok gördültek, Vermes Lajost és a köréje csoportosulókat kiüldözték (revolveres választmányi ülések stb.), úgy hogy a jobb atléták: Somodiak, Szegedy Géza, Vermes Lajos a következô évben már átléptek a reorganizált Kolozsvári Athletikai Clubba.

Vermes Lajos nagy álma az volt, hogy ôt Magyarország minden idôk legnagyobb atlétájaként emlegessék. Ennek bizonyítása érdekében oklevelet adott ki, amelyben bizonyította — nyilván a saját álrekordjai révén — karrierje idején elért eredményeit. Ezt az oklevelet lepecsételték, és aláírták Kolozsvár több intézményének vezetôi. Ezen rekordok — például 100 yardon 10,2 mp — ma is kiváló eredménynek számítanak, amelyet nehezen érhetett el 130 évvel ezelôtt.

Vermes Lajosnak tehát Kolozsvárról is távoznia kellett. Akkor, 1904-ben, a sportrajongók úgy érezték, itt most megtorpan a fejlôdés. De nem így történt — Vermes sohasem volt ilyen szempontból önzô. Az általa megalapozott sportélet tovább virágzott Kolozsváron. Az 1930-as évek sportörténészei — dr. Siklóssy Miklós, dr. Zuber Ferenc — inkább elítélték, mint értékelték az ô munkásságát. Ma már mint kolozsvári sportrajongó, nem értek egyet ezzel a megállapítással. Minden magánéleti túlkapása ellenére Vermes Lajos Kolozsváron a modern sport egyik megteremtôje. Munkássága lelkes és sikeres volt, ezt bizonyítják, hogy a közel 85 éve kisebbségben létezô sportélet túlélt két kegyetlen korszakot, amikor állampolika volt a magyar klubok kiszorítása — 1918–1940 és 1945–1989 —, ma is él és reméljük a közeljövôben is kiemelkedô sportolókat, magyar olimpikonokat, de mindenképpen sportszeretô ifjúságot terem majd.

Killyéni András

A harmadik, innsbrucki állomáson is a mostani idényben ellenállhatatlan finn Janne Ahonen gyôzött a síugró Négysáncversenyen, így elérhetô közelségbe került számára, hogy megcsinálja a "Grand Slamet", azaz mind a négy viadalon diadalmaskodva végezzen az élen a sportág klasszikusán.

Ez korábban mindössze egyetlen versenyzônek sikerült: a német Sven Hannawald a 2001–2002-es kiírásban vitte véghez a felejthetetlen bravúrt.

Az ausztriai versenyen a lengyel Adam Malysz lett a második, a cseh Jakub Janda pedig a harmadik.

A 27 éves Ahonen a Világkupa eddigi 11 versenyébôl tízet megnyert, így toronymagasan vezet a sorozatban.

Eredmények:

Négysáncverseny, 3. állomás (Innsbruck): 1. Ahonen (finn) 243,8 pont (128,5 m, 120 m), 2. Malysz (lengyel) 236,8 (123,5, 120) 3. Janda (cseh) 232,5 (122, 118).

A Négysáncverseny állása: 1. Ahonen 772,3 pont, 2. Malysz 723,2, 3. Morgenstern (osztrák) 721,6.

Az utolsó megálló: Bischofschofen (Ausztria).

A Vk állása 11 verseny után (még 17 van hátra): 1. Ahonen 1080 pont, 2. Janda 577, 3. Höllwarth (osztrák) 537.

Az oldalt szerkesztette: Póka János András

[Vissza az Szabadság honlapjához]		[Vissza a HHRF honlapjához]

A Szabadság Internet változatát
a Hungarian Human Rights Foundation készítette

Copyright © Szabadság - 2004 - All rights reserved -