2005. január 8.
(XVII. évfolyam, 5. szám)

Négy prefektust és nyolc alprefektust ad az RMDSZ
Kovászna megyében heves tiltakozást váltott ki magyar vezetô kinevezése

(1., 5. old.)

Négy megyében ad magyar prefektust, nyolcban pedig az alprefektusi tisztségre is számíthat a romániai magyar érdekvédelmi szövetség. A kormány tegnapi ülésén született döntés szerint Kovászna, Máramaros, Beszterce-Naszód és Krassó Szörény megyében szerezte meg az RMDSZ a vezetô beosztásokat.

A döntés Kovászna megyében keltette a legnagyobb feszültséget. A helyi román politikusok hevesen tiltakoztak a kinevezés ellen. Mi több, az RMDSZ kormánypartnereinek számító Nemzeti Liberális Párt és Demokrata Párt megyei szervezeteinek elnökei elégedetlenségük nyomatékosításaként lemondásukat is benyújtották. A kormány boszorkánykonyháján született alku részletei már jóval a tegnapi döntés elôtt nyilvánosságra kerültek, így tudni lehetett, hogy a zömében magyarok által lakott megyében a prefektusi tisztség várományosa az RMDSZ. A két pártelnök korábban perrel fenyegetôzött. Közölték: a román államot fogják beperelni, ha az RMDSZ terve valóra válik. A helyi román civil szervezetek pedig a nemzetközi fórumokon való bepanaszolást is kilátásba helyezték.

Az RMDSZ-nek végül sikerült elérnie célkitûzését, így a tegnapi döntés szerint a prefektusi tisztséget György Ervin, a helyi kábelszolgáltató vállalat igazgatója tölti be. A 43 éves politikus az RMDSZ Kereszténydemokrata Mozgalom platformjának az alelnöke, Kolozsváron végzett geológia szakon. Cãlin Popescu Tãriceanu kormányfô a kormányülés után kifejtette: az a tény, hogy Kovásznában magyar prefektust neveztek ki, az utóbbi esztendôk politikai fejlôdésének az eredménye. Hozzáfûzte: a prefektusi posztot illetôen lényegtelen, hogy milyen nemzetiségû e tisztség betöltôje. — Az átmeneti korszak lezárása utáni idôszakban már nincsenek sem tabuink, sem szemléleti korlátaink a román állampolgárok nemzetiségét illetôen — hangoztatta a miniszterelnök. Rámutatott: a megyei kormányképviselôk mind román állampolgárok, hivatalból kötelesek ôrködni a román törvények betartásán. Ha nem tartják tiszteletben ezeket a törvényeket, akkor nemzetiségüktôl függetlenül fogják ôket felelôsségre vonni — mondta Tãriceanu. Hangsúlyozta, a prefektusok munkáját csakis teljesítményük alapján fogja megítélni, szükség esetén nem habozik személyi változtatásokat végrehajtani.

Borbély László, a közmunkálatokért és területrendezési ügyekért felelôs miniszter az új kinevezésekkel kapcsolatban elmondta: a mostani négy prefektusi és nyolc alprefektusi hely megszerzése arról tanúskodik, hogy az RMDSZ az 1996-os elsô kormányszerepvállalásához képest megerôsödött. Akkor még csak két prefektusa és öt alprefektusa volt a szervezetnek, a mostani négy prefektussal és nyolc alprefektussal viszont a magyarok lakta romániai területeknek több mint nyolcvan százalékát lefedik.

A jelentôs tisztségek megszerzése ellenére az RMDSZ kérni fogja a prefektusok hatáskörének szûkítését, hiszen a kormányprogram azt is meghatározza, hogy a kormánymegbízottaknak csak a törvényesség felügyeletével kell foglalkozniuk. A miniszter utalt arra, hogy Kovászna esetében egyesek megint megpróbáltak válsághangulatot teremteni, ellenezve, hogy magyar személy kerüljön a prefektusi székbe. — Szerintem 2005-ben teljesen normális dolog, hogy magyar ember Romániában bármilyen tisztséget betölthet — mondta.

Máramaros megyében a múltkori mandátumban parlamenti képviselôként dolgozó Böndi Gyöngyike lett a prefektus, Beszterce-Naszód megyében pedig az RMDSZ megyei szervezetének az elnökét, Szilágyi Jánost nevezték ki ebbe a tisztségbe. A szövetség a krassó-szörényi prefektusi tisztséget is megkapta, még nem lehet tudni azonban, hogy kit neveznek ki ebbe a tisztségbe. A Kolozs megyei prefektus kinevezése is papírforma szerint alakult, a legesélyesebbnek tekintett Mihail Hãrdãu került a vezetôi tisztségbe. Fehér megye élére Adrian Cosmin Covaciu liberális politikust nevezték ki, Szilágy megye prefektusa pedig a demokrata Andrei-Barbu Todea lett. Maros megyében a kormánymegbízotti tisztséget a liberális Ciprian Minodor Dobre kapta meg.

Kötô: Nem elsôdleges fontosságú az önálló magyar egyetem

(1., 5. old.)

A Babes–Bolyai Tudományegyetemen (BBTE) tervezett önálló karok létrehozása, valamint a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem (EMTE) román állami támogatásának a megszerzése az elsôrendû kérdés, az önálló magyar egyetem létrehozásának módozatain csak akkor kell majd gondolkodni, ha ez a két feltétel már teljesült — jelentette ki a Szabadságnak Kötô József, az RMDSZ oktatásért felelôs ügyvezetô alelnöke.

A politikus a BBTE magyar tagozatának az EMTÉ-re való átköltöztetése kapcsán kialakult vitára reagált. Mint ismeretes, Kása Zoltán, a BBTE volt rektorhelyettese vetett fel elôször a kérdést. Ezzel szemben Salat Levente, a BBTE magyar tagozatért felelôs rektorhelyettese ennek kivitelezését a kolozsvári magyar egyetemi oktatás hagyományaira nézve veszélyesnek tartja.

Kötô József úgy vélte, hogy az önálló magyar karok és a magyar állami egyetem kérdése sajnálatos módon keveredik. Kifejtette: továbbra is az önálló egyetem megteremtése a cél, de az ehhez vezetô úton egyik fontos állomás az önálló magyar karok létrehozása. A politikus szerint így létrejöhetnének azok a szellemi mûhelyek, amelyek európai színvonalú oktatást biztosító tanárokat termelnének. Emellett azok a keretek is létrejöhetnének, amelyek az oktatáskínálat bôvítését, valamint a 21. század kezdetén húzóágazatnak számító szakágak létrehozását elôsegítenék.

Kötô megítélése szerint az egyetemi oktatók körében készített felmérés alapos, s abból kiderül, hogy a legjárhatóbb út az önálló karok létrehozása. Leszögezte: az RMDSZ-nek is ezt a változatot kell támogatnia. Szerinte a karok ügyében elkezdôdött már a gyakorlati megvalósítás szakasza, tekintettel arra, hogy a kérdés bekerült a kormányprogramba.

Úgy vélte, hogy az egyetemi autonómia nem sérül, ha kormányrendelettel hozzák létre a karokat, hiszen az ügy a felsôoktatási intézmények eme jogának a problémaköre mellett egy közösség alapvetô emberi jogainak gyakorlását érinti. Leszögezte: éppen ezért ebben a kérdésben az államnak kell döntenie, így nincs ellentmondás az egyetemi autonómia és az önálló magyar karok kérdése között.

Kötô szerint elengedhetetlenül szükséges, hogy az önálló karok kérdése ismét szakmai síkra terelôdjön, mivel az ügynek nem tesznek jót a politikai csatározások. Rámutatott: valójában a többségi kultúra egyeduralmára gondolnak azok, akik a BBTE esetében a kettészakítást emlegetik, vagy akik a multikulturalitást tûzve zászlajukra a BBTE kulturális sokszínûsége mellett foglalnak állást.

Az EMTE kapcsán Kötô örvendetesnek tartja, hogy a kormányprogramba bekerült a felsôoktatási intézmény román költségvetési pénzbôl való támogatása. Szerinte csak akkor kell elkezdeni gondolkodni az önálló magyar egyetem létrehozásának módozatain, ha létrejönnek a magyar karok, és ha az EMTE román állami támogatást kap. Így a magánegyetem is hozzáfoghatna az oktatás minôségének javításához, a két intézmény kínálatából pedig kialakulhatna az elvárások köre, ami megteremtené azokat a szakmai feltételeket, amelyek alapján alaposan el lehetne gondolkodni az önálló magyar egyetem ügyén.

Borbély Tamás

Kettôs állampolgárságot követeltek Szabadkán

(1. old.)

Nem mondanak le a kettôs állampolgárság igényérôl a határon túli magyarok politikai vezetôi, akik kétnapos szabadkai tanácskozásuk zárónyilatkozatában elítélték a magyarországi politikai élet mindazon szereplôit, akik félrevezették a magyarországi választópolgárok egy részét, s nemmel való szavazásra vagy távolmaradásra biztatták ôket.

A Magyar Állandó Értekezlet (MÁÉRT) határon túli tagszervezetei vezetôinek kétnapos szabadkai tanácskozása tegnap zárónyilatkozat elfogadásával ért véget, amely felszólítja a magyar országgyûlést, hogy alkosson olyan törvényt, amely lehetôvé teszi a határon túli magyarok számára a magyar állampolgárság megszerzését. A "kis MÁÉRT" résztvevôi megalakították a Határon Túli Magyar Szervezetek Fóruma nevû szervezetet, amelyet minden olyan alkalommal összehívnak majd, amikor ezt a határon túli magyarság és a nemzet egészének közös ügye megkívánja.

(A tanácskozásról szóló további részletek a 4. oldalon)

Mûködik a dési közösségi központ

(1., 7. old.)

Bár a hivatalos avató még nem történt meg, megnyitotta kapuit az FRCCF — Alapítvány a Gyerekekért, Közösségért és Családért hatodik, dési közösségi otthona, amely közel 64 000 dolláros befektetéssel 40 gyerek befogadására képes. A szervezet hat megyében folytat tevékenységet: Kolozs, Szilágy, Bihar, Arad, Szatmár és Máramaros, az elmúlt év során mintegy 20 000 rászoruló személynek — gyerekeknek és családjaiknak — nyújtott tényleges segítséget.

Munkájuk fontosságát a kormány is elismerte: Kolozs megyében ez az egyetlen szervezet, amely megkapta a közhasznú, közösség javát szolgáló szervezet minôsítést.

Ez a státus számtalan kötelezettséggel jár, megnô az alapítvány dolgozóinak felelôssége, azonban ily módon jogosulttá válnak kormányi támogatásra, mind helyi, mind központi alapokból.

Ennek akkor mutatkozik majd meg igazán a jelentôsége, mondták az alapítvány képviselôi, amikor a külföldi támogatók kivonulnak az országból.

Ez az idô egyre közeledik, hiszen az uniós csatlakozás egyik feltétele, hogy az ország maga oldja meg szociális jellegû problémáit, a nagy világszintû segélyszervezetek pedig igyekeznek a legszegényebb országoknak segíteni. Statisztikailag Románia már nem tartozik ezek közé, a valóság azonban lesújtó: a szervezet dolgozói rendkívül nehéz helyzetben élô családokkal, hátrányos helyzetû gyerekekkel dolgoznak.

Az alapítvány alaptevékenysége nappali központok mûködtetése, ahol a gyerekek amellett, hogy biztonságban, otthonos környezetben — sokkal jobb körülmények között — tölthetik délutánjaikat, mint valódi otthonukban, orvosi ellátást, lelki tanácsadást, jogi segítséget kapnak, továbbá képzett oktatók felügyeletével oldhatják meg házi feladataikat. Ezen nappali központok lényeges jellemzôje, hogy nyitva állnak az egész közösség elôtt: valódi közösségi otthonok kívánnak lenni — az alkalmazottak mellett önkéntesek foglalkoznak nemcsak a gyerekekkel, de szüleik gondjaival is.

Fô célkitûzés a gyerekek családban, illetve az iskola kötelékében tartása.

Emellett az alapítvány krízishelyzetekben is közbelép: anyagi segítséget nyújt a családoknak, amikor azokat kilakoltatás fenyegeti, vagy nem tudják kifizetni fogyasztásukat, számláikat.

Az elmúlt évben az FRCCF összesen mintegy 20 milliárd lejt fektetett projektjeibe, az összeg közel 80 százaléka az alapítvány fô támogatójától, a nagy-britanniai EveryChild szervezettôl származik, de az UNICEF, az USAID, illetve franciaországi nemkormányzati szervezetek is támogattak meghatározott programokat, továbbá a kormány részérôl is kapott anyagi segítséget.

Kolozsváron például 55–60 gyerekkel dolgoznak, akiknek ennivalót, orvosi ellátást stb. biztosítanak, évi 2 milliárd lejes költséggel. Az alapítvány vezetôi remélik, hogy a jövôben sem kell beszüntetniük vagy korlátozniuk tevékenységeiket: a szponzorok, adományozók mellett számítanak arra, hogy a város lakói élnek a lehetôséggel, miszerint személyi jövedelemadójuk 2 százalékát átutalhatják nonprofit szervezetek számlájára.

A 2005-ös év tervei között szerepel — a közösségi központok fejlesztése mellett — a zsibói roma közösség bevonása a telep útépítési munkálataiba; a projekt Phare-finanszírozással zajlik majd.

F. I.

Újraszámolt nyugdíjak március 14-re

(1. old.)

Az elsô újraszámolt nyugdíjakat március 14-én fizetik ki — nyilatkozta tegnap Cãlin Popescu Tãriceanu kormányfô. Hozzátette: "határozott" biztosítékot kapott erre vonatkozóan a munkaügyi tárcától. A miniszterelnök egyébként úgy nyilatkozott, hogy a kormány a felelôsségek világos leosztásával és egyértelmû határidôkkel dolgozik.

— Nagyon ragaszkodom ahhoz, hogy a lakossággal szemben vállalt kötelezettségeinket teljesítsük, ezért nem tûrök fegyelmetlenséget ezen a téren — mondta Tãriceanu.

A kormányfô hangsúlyozta: személyesen felügyeli majd az EU által megszabott feltételek tejesítését. Rámutatott: Románia nem csatlakozhat az EU-hoz "szegény, gazdaságilag ingatag és álcázott jogállamiságú országként".

Ma is beszerezhetô az útmatrica

(1. old.)

A Román Posta hivatalai ma meghosszabbított nyitvatartási idôvel — 8–16 óra között — állnak a közönség szolgálatára, hogy beszerezhesse a gépkocsitulajdonosi kötelezettségbôl adódó úthasználati matricát. Magánszemélyek számára másvalaki is kiválthatja a matricát, ha felmutatja a jármû forgalmi engedélyét vagy mûszaki bizonyítványát, illetve a tulajdonos személyi igazolványának eredetijét vagy másolatát.

A Román Posta és a Romániai Közúti Szállítók Országos Egyesületének megbeszélése nyomán január 10-tôl a matricavásárlás megkönnyítése céljából az egyesület minden területi székhelyén jelen lesz a posta képviselôje, akitôl a vignetta beszerezhetô. A nagy szállítóvállalatok kérhetik postai alkalmazott kiszállását, hogy a matricák beszerzését ily módon megkönnyítsék.

*

(1. old.)

Tegnap este a Református Teológia dísztermében levetítették a Trianon-filmet, amelyet a témával kapcsolatban folytatot beszélgetés követett. A vetítés után érkezett meg Koltay Gábor rendezô és Raffay Ernô történész.

KRÓNIKA

KISMAMAKLUB

(2. old.)

január 10-én, hétfôn, délután 6 órától, az unitárius óvodában (Brassai-líceum épülete). A "bolyhos zeneóvodát" Nistor Krisztina vezeti, László Bakk Anikó a Képességfejlesztés és zenei nevelés cím jegyében beszélget a szülôkkel, Zágoni Olga pedig a népi kézmûves technikák ötleteibôl válogat az ügyes kezû mamáknak.

ÉszLeLô

(2. old.)

— Miért drágul a villanyáram?

— Azért, hogy a tévébôl ritkábban értesüljünk a többi drágulásról.

(öbé)

Kerekasztal pénzügyi-adózási újdonságokról

(2. old.)

A Romániai Magyar Közgazdász Társaság Kolozs megyei fiókja kerekasztal-megbeszélést rendez minden érdeklôdô számára 2005. január 10-én, hétfôn este fél 7-tôl a társaság székhelyén (Kolozsvár, Aurel Suciu/volt Pietroasa/Kövespad utca 12.). A téma: Új pénzügyi és adózási rendeletek, amelyeket a kereskedelmi társaságoknak a 2004-es év pénzügyi zárásakor, valamint a 2005-ös év kezdésekor kell alkalmazniuk.

Építtetni szándékozók figyelmébe

(2. old.)

A kolozsvári polgármesteri hivatal felhívja mindazon fizikai és jogi személyek figyelmét, akik városrendészeti és építési engedélyért folyamodtak, hogy a kért dokumentumokat legkésôbb január 10-ig, hétfôig, a hivatal városrendészetén vehetik át.

Segítôtábor szenvedélybetegeknek

(2. old.)

A Református Mentô Misszió és a Bonus Pastor Alapítvány segítô tábort szervez szenvedélybetegeknek (alkohol-, drog-, gyógyszer-, nikotin-, játékfüggôknek) és családtagjaiknak, 2005. január 31.–február 11. között, min. 10, max. 25 résztvevôvel.

Érdeklôdni, jelentkezni lehet a következô telefonszámokon:

Kolozsvár: 0264/441-969.
Marosvásárhely: 0265/254-460 vagy 0741-313512
Székelyudvarhely: 0266/211-541
Jelentkezési határidô: január 24.

Kolozsvári népfôiskola

(2. old.)

Gróf Mikó Imre és Kolozsvár címmel dr. Egyed Ákos történész professzor tart elôadást január 11-én, kedden délután 5 órai kezdettel a Györkös Mányi Albert Emlékházban. (Majális/Republicii utca 5.) A kultúrális mûsorban közremûködnek a Gheorghe Dima Zeneakadémia hallgatói: Sinkó Ilka, Kovács Emese, Moldovan Dumitrita, Kovács Andrea.

Szeretettel várnak minden érdeklôdôt.

Moldvai Magyarság/december

(2. old.)

A csángómagyar havilap legfrissebb számából: Történelmet írtak Pusztinában, Küldöttek jártak a jászvásári zsinaton (Oláh-Gál Elvira); Ötéves a Szeret-Klézse Alapítvány (Catea Maricica); Csicsó Anti tanító bácsi köszöntése (Joca Oana); Csángókonferencia Bákóban (Gazda Árpád); A csíkszeredai Csángó Napok összegzése (Borbáth Erzsébet); V. Csángó Nap Sepsiszentgyörgyön (Fekete Réka); Magyarfalu külterületi helynevei (Halász Péter); Részletek Csûry Bálint nyelvész moldvai útibeszámolójából, Debrecen, 1934. június); Petrás Incze János tudósításai (VII.); Szent Margit legendája.

Adatok a Sorstalanságról

(2. old.)

A Sortalanság a legek filmje, a magyar filmtörténet legnagyobb szabású vállalkozása; soha korábban nem volt ennyi, mintegy 150 beszélô szereplô, és nem építettek ekkora díszletet magyar filmben — olvasható a magyarországi forgalmazó, az Intercom ismertetôjében.

Az irodalmi Nobel-díjas Kertész Imre azonos címû regénye alapján készült alkotást — amely a második világháború végén játszódik és a koncentrációs táborok világát idézi meg — a február 1-jén kezdôdô 36. Magyar Filmszemlén láthatja elôször a közönség. A 920 millió forintos állami támogatással készült mû 11 forgatási hetében, 59 nap alatt 145 színész, közel 10 000 statiszta szerepelt.

Sorstalanság címû regénye alapján a forgatókönyvet Kertész Imre írta, akit a második világháború idején több koncentrációs táborban is fogva tartottak, majd a lágerek felszabadítása után, 1945-ben tért haza Magyarországra.

A film rendezôje a Malena címû film fényképezéséért 2001-ben Oscar-jelölést kapott Koltai Lajos. A producerek között volt a korábban két Oscar-jelölést és három Golden Globe-díjat kapott Hámori András, valamint Barbalics Péter. A film operatôre Pados Gyula volt.

A filmzenét az Oscar-díjra jelölt olasz Ennio Morricone komponálta, aki a hatvanas évek óta az egyetemes filmmûvészet meghatározó egyénisége. A Sorstalanság betétdalát, a szavak nélküli Magány himnuszát az ausztráliai származású Lisa Gerrard énekelte.

A Sorstalanság fôszereplôje Nagy Marcell, egy budapesti középiskola nyolcadik osztályos tanulója, akinek ez már a második játékfilmje, 2003-ban A Pál utcai fiúk címû olasz–magyar tévéfilmben játszott. A további szereplôk között van Bán János, Harkányi Endre, Haumann Péter, Dimény Áron, Gyabronka József, Rajhona Ádám és Schell Judit.

Koltai Lajos egy interjúban azt mondta: a film legnagyobb erénye, hogy tiszta képekkel beszél. Tisztán válaszolja meg azt a kérdést, amelyre igazából nincsen válasz: hogyan történhetett meg mindez? Elmondanak egy történetet, amely egyfajta lehetetlenséget sugall, nevezetesen azt, hogy a mai világban bármi, bármikor megtörténhet az emberrel. Bárkit, bármikor le lehet szállítani egy buszról; bárkit, bármikor arra lehet kényszeríteni, hogy mástól féljen. Ez a film üzenete — hangsúlyozta Koltai Lajos. "A Sorstalanság nem akar többet mondani, megelégszik azzal, hogy felkészítsen a rosszra, hiszen ami ebben a világban bekövetkezhet, az jó nem lehet" — fogalmazott. Hozzátette: nem holokauszt-filmet készítettek, csupán egy fiú történetét mesélték el.

Keresztény Egyetemi Est Kolozsváron

(2. old.)

Elsô rendezvényünkön dr. Pásztori-Kupán István teológiai tanár tartott elôadást A Magyar Szent Korona üzenete címmel, amelyben felhívta a figyelmünket, hogy a Koronának aktuális üzenete van számunkra, olyan üzenete, amelyet meg kell hallanunk.

Legutóbbi összejövetelünknek is útmutató jellege volt: Új ének címmel Benkô Tímea, teológiai asszisztens tartott elôadást az egyházi és ifjúsági énekek kapcsolatáról, tartalmáról illetve céljáról. Utat mutatott abban, hogy mit mikor és miért énekelünk, és így hogyan tudjuk az énekkel még gazdagabbá tenni életünket, istentiszteletünket.

Január 11-én, este 7 órától a kolozsvári evangélikus-lutheránus püspökség tanácstermében ismét együtt vizsgáljuk meg világunkat, és választunk magunknak biztos utat.

Minden érdeklôdôt szeretettel várunk.

Fehér Attila, Hankó Szilamér

Könyvbemutató a színházban

(2. old.)

Florica Ichimnek a Pallas Kiadó gondozásában megjelent Tompa Gábor: Beszélgetések hat felvonásban címû kötetét január 10-én, hétfôn este 7 órai kezdettel mutatják be a Kolozsvári Állami Magyar Színház emeleti elôcsarnokában. Az eseményen jelen lesz Tompa Gábor és Váli Éva, a kötet fordítója.

Lassan járj, tovább érsz?

(2. old.)

Egykor szocialista erôszakkal államosított ingatlanok visszaszerzésének kálváriája hosszadalmas türelemjáték, afféle kényszerû tömegsport Romániában. Egyik kolozsvári polgártársunk 1985-ben elvett, akkoriban új családi házát és kertjét a városházához 2001. júliusában benyújtott kérvényével próbálja visszakapni. Dossziéját a 148-as sorszámmal iktatták. Egy évvel ezelôtt a polgármesteri hivatal helyzetjelentést tett közzé, mely szerint addig a beérkezett 3150 igénylésbôl 644-et rendeztek (128 esetben visszaszolgáltatták az ingatlant, 516 esetben pedig vagy pénzbeli kárpótlás, vagy elutasítás lett az eredmény).

Emberünk méltán teszi fel a kérdést, milyen sorrendben foglalkoznak az ügyekkel, ha az övét olyan látványosan sikerült átugrani, hogy az a mai napig sem került sorra. Magyarázat reményében kihallgatásra iratkozott fel Emil Boc polgármesterhez, ahol azt közölték vele, hogy — tekintettel a hosszú várakozási listára —, legkevesebb hat hónapi sorba állásra kell számítania.

Akasztófahumorral megáldott kolozsvári magyarunk most azt fontolgatja, hátha a fôvárosban hamarabb közbe lehetne járni ügye rendezése érdekében. És hogy ne fizessen nagyon rá, esetleg célszerû-e gyalog megtennie az utat. Mert az idô tekintetében ez a variáns még mindig kedvezôbbnek (max. hat hét) tûnik, mint a féléves kolozsvári várakozás.

Ö. I. B.

MOZI

(2. old.)

KOLOZSVÁR

KÖZTÁRSASÁG — jan. 7–13-án: Bridget Jones: Az értelem határán — angol — bemutató (13; 15,30; 18; 20,30; 23; kedvezménnyel 23 órától).

MÛVÉSZ-EURIMAGES — jan. 7–13-án: De Lovely — Cole Porter meséje — amerikai — bemutató (15; 17,30; 20; pénteken, szombaton és vasárnap 22,30; kedvezménnyel kedden minden elôadás, pénteken, szombaton és vasárnap 22,30 órától).

FAVORIT — jan. 7–13-án: — Én, a robot — amerikai (15; 17; 19,30 órától; kedvezménnyel csütörtökön minden elôadás).

GYÔZELEM — jan. 7–13-án: Az ôrdögûzô — A kezdet (14; 16,30; 19; 21,30), Nagy Sándor (bemutató elôtti vetítés, szombaton 21,30 órától)

DÉS

MÛVÉSZ — jan. 7–13-án: Anaconda 2 — Rohanás az elátkozott orchidea nyomában — amerikai (15; 17; 19; pénteken, szombaton és vasárnap 21 órától; kedvezménnyel hétfôn minden elôadás, pénteken szombaton és vasárnap 21).

BESZTERCE

DACIA — A TEREM — jan.7–13-án: Egy cápa története — amerikai (13; 15; 17,30; pénteken, szombaton és vasárnap 22 órától; kedvezménnyel hétfôn minden elôadás, pénteken, szombaton és vasárnap 13 órától).

B TEREM — jan. 7–13-án: Az élet csoda — francia–szerb (14,30; 18; 21; kedvezménnyel kedden minden elôadás, pénteken, szombaton és vasárnap 14,30 órától).

GYULAFEHÉRVÁR

DACIA — jan. 7–13-án: A mobiltelefon — amerikai (15; 17,30; 20; pénteken, szombaton, vasárnap 22 órától; kedvezménnyel hétfôn minden elôadás, pénteken, szombaton és vasárnap 22 órától).

SZÍNHÁZ

(2. old.)

MAGYAR SZÍNHÁZ

Ma, január 8-án, szombaton, este 8-tól: Ch. Mariowe: Doktor Faustus tragikus históriája — stúdióelôadás. Rendezô: Mihai Maniutiu.

Január 9-én, vasárnap, este 8-tól: E. Ionescu: Jacques vagy a behódolás — stúdióelôadás. Rendezô: Tompa Gábor.

Január 10-én, hétfôn, este 8 órakor: Euripidesz: Bakkhánsnôk — stúdióelôadás. Rendezô: David Zinder (Izrael). Román nyelvû szinkronfordítással.

OPERA

(2. old.)

MAGYAR OPERA

Január 9-én, vasárnap, délelôtt 11-tôl: Csajkovszkij: Diótörô. Vezényel: Jankó Zsolt m.v. Rendezô koreográfus: Valkay Ferenc.

ROMÁN OPERA

Január 10-én, hétfôn este 7 órakor: Verdi: Álarcosbál. — Rendkívüli elôadás Alfonso Saura spanyol karmester közremûködésével.

BÁBSZÍNHÁZ

(2. old.)

PUCK BÁBSZÍNHÁZ

Magyar tagozat — január 8-án, szombaton, 12 órától: Lúdas Matyi.

Román tagozat — január 9-én, vasárnap, 11 és 12,30 órától: Hófehérke és a hét törpe.

Az oldalt szerkesztette: Ördög I. Béla

VÉLEMÉNY

A hazai autonómia történetébôl

(3. old.)

A hazai autonómiatörekvések visszautasításáról szóló híreket kezdjük megszokni. Ez volt a cél: vegyük tudomásul, a hazai politikai köröknek egyáltalán nem érdeke az autonómia megvalósítása. Ez azonban valamikor nem volt oly hihetetlen, mert egyes politikai köröknek saját elképzeléseik megvalósítása érdekében sokat ígért, késôbb idegen elképzeléssé vált.

Románia megalakulásakor elvként kimondták, Erdély lett az Ókirálysághoz csatolva és nem fordítva. Az új ország számára pedig az autonómia megvalósítása nem volt célkitûzés. A következôkben néhány korabeli sajtójelentés e témában tett feljegyzéseibôl válogattunk.

*
A SZÉKELY AUTONÓMIA RÉME. A jóhiszemû embereknek a tévedése a fogalomzavarnak abból az ágazatából származik, amely a nemzeti és a területi autonómia tételeit keverte össze. Az úgynevezett nemzeti autonómia, ami kevesebb területi autonómiát követel, nem elégíti ki az egész magyarságot, nem elegendô fejlôdésének biztosítására. A magyar lakosságú vidékek számára olyan autonomikus jogokat kell kívánni, amelyek a legszélesebb hatáskört biztosítják. A kérdésnek politikailag ez a lényege, jogilag a törvényesített gyulafehérvári deklaráció s a nagyhatalmak Romániával kötött szerzôdésének 11 pontja áll rendelkezésünkre — amire következtetéseket lehet építeni, de nem jelenti azt, hogy más magyar tömbök területi autonomikus jogairól le kellene mondani.

(Keleti Újság: 1921. október 23., 1-2. old.)

A NEMZETI PÁRT ERDÉLY AUTONÓMIÁJÁNAK AZONNALI ÉLETBELÉPTETÉSÉT KÖVETELI. A gyulafehérvári kongresszus készülô szenzációja: a kongresszus indítványozni fogja Erdély autonómiájának azonnali életbeléptetését, arra való hivatkozással, hogy a gyulafehérvári határozatok második pontja szerint Erdély autonómiája mindaddig megtartandó, amíg az általános választójog alapján összeül az alkotmányozó országgyûlés és az országnak új alkotmányt nem ad. A nemzeti párt a jelenlegi parlamentet nem tekinti az általános jog alapján összeültnek.

(Ellenzék, 1922. április 19., 4. old.)

ERDÉLY ÉS A BÁNSÁG AUTONÓMIÁJA. Vlad Aurel a Nemzeti Párt terveirôl. A Román Nemzeti Párt, ma már nem áll régi autonóm álláspontján, sôt még a gyulafehérvári határozaton is változtatni szándékszik — ezt a hírt csak a román nemzeti párt ellenségei híresztelik rólunk. Én egész határozottsággal kijelenthetem, hogy Erdély és Bánság autonóm úton való közigazgatásának vagyok híve. A térség minden egyes köz sége, városa, járása és megyéje, saját hatáskörében, helyi viszonyainak megfelelôen kell hogy adminisztrálja magát, a helyi viszonyokat ismerô és odatartozó személyek kell hogy igazgassák. Az autonóm közigazgatás egyének vagy politikai pártok befolyása alól függetlenítené, egyszerûsítené a közigazgatási életet. Mi egy szabad országot akarunk szabad polgárokkal, ahol minden faj, minden nemzeti kisebbség a saját tradíciójának és szokásainak élve, egy semleges román állam hasznos eleme lehessen.

(Brassói Lapok, 1923. június 3., 1. old.)

ERDÉLY VOLT A HELYI AUTONÓMIA KLASSZIKUS FÖLDJE. Erdély a legrégibb idôk óta világszerte híres volt és mi, románok hasznunkra fordítjuk a régi Magyarország fájdalmas tanulságait, elvetjük azt a régi centralizációs rendszert, amellyel mostanában a törvényhatósági önkormányzatot pótolni akarjuk. Térjünk vissza a hagyományos nemzeti és vallásszabadsághoz és a helyi autonómiához, amelyrôl Erdély a legrégibb idôk óta világszerte ismeretes volt. Hozzáfogtunk ahhoz, hogy a mai oktalan centralizációnak nyomorát, amelynek romboló hatását a régi Románia minden városában megérzik, ide is behurcolják. Akik kormányon vannak, mihelyt a szabadságról, vagy az autonómiáról, különösen pedig a regionalizmusról van szó, úgy viselkednek, mintha mérges kígyó marta volna meg ôket. Szerencsénkre Scotus Viator angol publicista, akit az egész világ ismer, a centralizáció ellen beszél, a szabad autonómiáról a nemzetiséggel és vallásfelekezetekkel való egyenlô bánásmód érdekében.

(Brassói Lapok, 1923. június 10., 8. old.)

SZÉKELY AUTONÓMIA. Dr. Tusa Gábor A székely iskolai autonómia címmel röpiratot adott ki, amelyben az 1919. évi kisebbségi egyezmény 11. cikkében kikötött székely iskolai autonómia fogalmát ismerteti. Rámutatott arra, hogy éppen az iskolai ügy terén forognak fenn a legsúlyosabb sérelmek. A röpiratban súlyos mulasztásként hozza fel, hogy a magyar kisebbség politikai pártja az eltelt tíz év alatt nem igyekezett elegendô eréllyel hivatkozni ez autonóm jogra.

(Brassói Lapok, 1930. február 10., 8. old.)

SZÉLES KÖRÛ AUTONÓMIÁT A TARTOMÁNYOKNAK. Az elmúlt 13 év bebizonyította, hogy mai formájában Románia életképtelen. Boilã Romulus kitûnô könyvet írt, amelyben külön törvényhozó házat követel Erdély számára és a legteljesebb politikai és közigazgatási decentralizációt, az autonómiát vezeti fel benne. A menekvés egyedüli útja az államszervezet legszélesebb decentralizációja, lehetôvé téve az alkotmányos intézmények hamisíthatatlan bevezetését. Boilã professzor mindenekelôtt szakít a kormányzás és a törvényhozás exkluzív és centralizációs gondolatával, amelyben minden baj okát látja. A központi parlamentet nemcsak a törvénytelen és hamis választások, hanem mûködésének módjai is teljesen kompromittálják. Az állam szervezete a decentralizáció elvén épülne fel és az állami funkciók és szervek is központiak és tartományiak, írja a tanulmány. Minden egyes tartomány maga állapítja meg közoktatásügyi rendszerét. Az egyházak pedig egyenlô jogúak és autonómok.

(Brassói Lapok, 1931. szeptember 14., 3. old.)

NINCS SEMMI OK ARRA, HOGY ELLENEZZÜK A SZÉKELY AUTONÓMIÁT. Pop Ghitã volt kultúrminiszteri államtitkár szenzációs nyilatkozata. "Tudom, hogy támadni fognak, és hogy merész dolgokat mondok, de nézetem szerint nincs semmi ok arra, hogy ellenezzük a székely autonómiát. A román közvélemény megijed az autonómia szótól, és közben elfelejti, hogy egynéhány autonóm intézmény, amely magyar vezetés alatt áll, és amelynek magyar jellege van, ténylegesen létezik az országban. Ami magát a székely autonómiát illeti, román szempontból nem tartom azt veszedelmesnek, viszont magyar szempontból szükségtelennek tartom, mivel nem elégíti ki a magyar igényeket. Manapság több magyar kultúraautonómia létezik, mivel minden magyar egyház autonóm az állammal szemben és teljes iskola-fenntartási joggal rendelkezik, míg a székely autonómia csak a Székelyföldre szorítkozna."

(Brassói Lapok, 1932. február 8., 7. old.)

IGENIS AUTONOMISTÁK VAGYUNK, mondja Vajda a nemzeti parasztpárt erdélyi kongresszusán. "Erdély erdélyiek nélkül nem lehetséges. Nem tûrhetjük a központi zsarnokságot. Igenis, autonomisták vagyunk, de nem olyan értelemben, ahogy azt a párt túlzó ellenségei szeretik beállítani, hanem az igazi demokrácia elvei mellett törünk lándzsát és nem tûrhetjük, hogy a központi tirannizmus tegye rá lábát Erdély és a többi tartomány nyakára. Az a bánásmód, amelyben Erdélyt részesítik, oktalan és az egész országnak nagyon sokat árt. Éppen ezért nagy veszélyt látunk a tartományok elnyomatásában, amelyet a mai kormány politikai rendszere léptetett elô. Sajnálattal állapítom meg, hogy a fôvárosban valóságos maffia mûködik, amely állandóan konspirál Erdély és az ország ellen. A kamarilla kiszívja Erdély minden erejét, hogy azután kiuzsorázhassa és a tirannizmus jármába hajtsa. Nekik is kell Erdély, de erdélyiek nélkül, ami pedig nem lehetséges. A nép nem engedi magát a végtelenségig arcul csapni és kihasználni. Erdély panaszai nem a trón ellen, hanem a mai rezsim ellen irányulnak. A mai rendszer burkolt diktatúra."

(Bukaresti Lapok, 1932. március 31., 7. old.)

A SZÉKELY KULTURÁLIS ÖNKORMÁNYZAT. A Magyar Párttól joggal várjuk el a magyarság érdekeinek erôteljes képviseletét, bár csak egy pár évvel ezelôtt iktatta programjába a székely kulturális önkormányzat követelését. A Székely közület kulturális önkormányzata címû írás magára vonta a figyelmet. Szerzôje Mikó Imre. A kisebbségi szerzôdéseket azokkal az államokkal, amelyeknek területeik megnövekedése révén nagyobb számú kisebbségi állampolgáraik lettek, a szövetséges és társult fôhatalmak közzétették. Ezeknek jogait kívánja biztosítani az 1919. december 9-én aláírt román kisebbségi szerzôdés. Ennek a 11. pontja a székely és szász közületek számára a kulturális önkormányzatot biztosíthatóvá teszi. A kisebbségi szerzôdést Brãtianu Ionel nem akarta aláírni, de késôbb a Vajda-kormány aláírta.

(Bukaresti Lapok, 1934. április 22., 9. old.)

MIHALACHE BEÍGÉRTE BESSZARÁBIÁNAK AZ AUTONÓMIÁT. "Pan Halipa éles szemrehányó beszédében azt panaszolja fel, hogy az oroszok uralma alatti szenvedés nem szûnt meg. Közigazgatási törvényt szavaztunk meg, amibôl ma csúfságot ûznek. Nem kérünk abból a parlamenti rendszerbôl, amely megerôsíti a központ jogait és csökkenti a mieinket. A centralizmus megszüntetésében Halipa mellett állok, s Besszarábiának diétája lesz, jó miniszterrel és nem ilyen lakájprefektusok fogják igazgatni. Így autonómiát kapnak és nem centralizmust. Mi követeljük a szenátus megszüntetését. Csak képviselôházat akarunk, amelyik mellett a foglalkozási ágakból összetevôdött bizottságok dolgoznak."

(Keleti Újság, 1934. július 19., 4. old.)

A KISEBBSÉGEKNEK NEM JÁR A NEMZETI AUTONÓMIA, DE MEG KELL ADNI AZ ÍGÉRT JOGOKAT. Maniu egy Romániáról szóló angol politikai forrásmunkában. Az elôadást Maniu 1924 májusában tartotta a Román Társadalomtudományi Intézetben. A kisebbségekrôl szóló tanulmányát az ország népességi adatainak boncolgatásával vezeti be. Kijelenti, hogy Románia mai lakosságának 74 százaléka román és 26 százaléka kisebbségi, amibôl a magyarság 8,6 százalékot tesz ki. A kisebbségek jogait törvényesen szabályozni kell. A kisebbségi kérdést távolról sem valamely állam politikai erôviszonyai határozzák meg, hanem az emberi jogok kérdése, amelyeket az egész emberiség mérhetetlen áldozatok árán vívott ki. A gyulafehérvári határozat a valamennyi itt élô nép teljes nemzeti szabadságát biztosító rendelkezéseit tartalmazza, amelyek sokáig izgatták és aggasztották a román közvéleményt, másfelôl túlzott követelésekre adott alkalmat a kisebbségek részérôl. Senki sem ígért nemzeti önkormányzatot a kisebbségeknek.

(Brassói Lapok, 1936. július 12., 15. old.)

Közzéteszi:

Szakács János

Elôrehozott vagy bojkottált választások?

(3. old.)

Túl hamar jelentkezett a törékeny többségû parlamenti támogatást maga mögött tudó, ehhez képest mégis meglepôen gyorsan összeállt kormánykoalíció elsô válsága.

Bölcsködô újságírók hangoztatják a televízióban, ôk már számítottak rá, hogy a mindig is botránykô Traian Bãsescu elnök kivált majd kijelentéseivel egy kisebb politikai földrengést. Persze az ilyesmit jó lett volna az újságírónak elôre megírnia, hadd tudjuk mi is, mi vár ránk, mint ahogy most is szívesen látnám azt a magabiztos becslést, amely megmutatná azt, mire számíthatunk folytatásként. Ilyesmire azonban kevesen vállalkoznak, így jelen sorok is csupán néhány észrevételt fûznek az államfô kirobbantotta politikai feszültség jellemezte helyzethez.

Bãsescu elnök, mint azt megírtuk, elsôsorban a Román Humanista Párttól mint kormánykoalíciós partnertôl történô megválást vetette föl erkölcsi okokból. Vélhetôen az ügy hátterében az egyes prefektusi, alprefektusi és más megyei tisztségek szétosztásakor tapasztalt túlzott RHP-féle követelések vihették rá a "vagy dupla vagy semmi" elvét követô államfôt ilyen kijelentés megtételére. És mivel az RHP a legutóbbi választásokkor, a júniusi helyhatósági megmérettetéskor, amikor utoljára indult egymagában, szövetséges nélkül, országosan csak az 5 százalékos küszöb körüli eredményt ért el (késôbb a parlamenti választásokon már a korábbi kormánypárttal, az SZDP-vel közös listán jutott be a parlamentbe), tudható volt, hogy vele szemben a legfájóbb fegyver az elôrehozott választás lenne.

Egy megismételt parlamenti megmérettetés valószínûleg kedvezne az ilyenkor, frissiben bevezetett népszerû intézkedések és sok remény, lelkesedés övezte Igazság és Igazságosság (a Dreptate si Adevãrt, vagyis a DA-t nehezen lehetne jól lefordítani) szövetség demokrata és liberális alkotó pártjainak, akár az 50 százalék fölötti többséget is megszerezhetik, amíg az egyre több elmarasztalás érte és bomladozó, vezér nélküli SZDP mai pozícióit, házelnöki tisztségeit is elveszítené. Az RMDSZ-t már sokkal kellemetlenebbül érintené az elôrehozott választás, hiszen így sem volt gyerekjáték az 5 százalékos parlamenti küszöb elérése, de azt megismételni nagy erôfeszítést és valamelyes kockázatot jelentene. De nem lehetetlen feladatot. A humanista párt részére azonban egy új választás egyenlô lenne a parlament elfelejtésével, a biztos lemorzsolódással, akár a párt pályafutásának a befellegzésével is.

Mindezt már többé-kevésbé több helyen elmondták, elemzôk megírták. Ami azonban túlmutat a kérdés közvetlen várható következményeinek a vizsgálatánál, arra az okok megkeresésekor találhatunk rá. A többtagú kormányzó pártszövetség jelenleg pontosan abba a hibába esett, amely a Demokratikus Konvenció széteséséhez, hitelvesztéséhez, választóinak eltávolodásához vezetett. A vezetô tisztségek elosztása okoz minden vitát, feszültséget, válságot. Mint a konvenció idején is, amikor a sok koalíciós egyeztetés, a hírhedt algoritmus alkalmazása, a kormányok, prefektusok, rendôrfônökök váltogatása annyira lekötötte politikusaink idejét, hogy nem maradt idejük az ország vezetésére, az — egyébként jól elôkészített — törvénykezdeményezések jó részének befejezése, törvényerôre emelése is az SZDP-féle kormányra maradt.

Nos, most is Kolozs megyei meg más prefektusi székeken, megyei igazgatóságokon, államtitkárokon akadtunk el. Közben valószínûleg az RHP túlzó követelései csak olajat öntöttek a tûzre. A kormányszóvivô Oana Marinescu be is jelentette, hogy tarthatatlan egy olyan helyzet, amikor egyes megyékben az RHP a liberális–demokrata tömbbel, máshol viszont az SZDP-vel alkot helyi többséget a különbözô önkormányzatokban. Kár lenne elveszlôdni a részletekben. Noha nem várható egy olyan pártnak az aránytalan térhódítása, amely be sem jutott volna a parlamentbe, de "beutazott" oda az SZDP szövetséges hajóján, majd átpártolt az ellenzékhez, nem akármilyen tisztségekért cserébe kormányozni is egyet. Az sem lenne erkölcsös, hogyha mindenhol a demokrata–liberális szövetségi egyezmény lenne az egyedüli mérvadó, hiszen ehhez a többi koalíciós partnernek semmi köze, de az biztos, hogy a lakosság nemzetiségi összetételét föltétlenül és messzemenôen figyelembe kellene venni a fent említett tisztségek elosztásakor. Nemcsak most, hanem mindig. És fôként akkor, ha a prefektusi meg más vezetô közigazgatási tisztségek politikamentessé tételérôl beszélünk. Hiszen az a legtermészetesebb, hogy a kisebbségek képviselôi ne másodrendû állampolgárokként maradjanak ki a számításból, hanem egyenrangúakként kerülhessenek be, szakmai tudásuk alapján — és akkor biztos, hogy legalább számarányuknak megfelelôen! — a különbözô vezetô tisztségekbe, testületekbe.

Ha nem folytatódik a fellendülést, korszerûsítést, uniós csatlakozást, életszínvonal-emelkedést, több teljesített kisebbségi jogot hozó kormányzati-jogszabályalkotási munka belátható idôn belül, ha a szavazópolgároknak ismét azt kell látniuk, hogy a politikusok már megint a hatalom fölött acsarkodnak, akkor nagyon is lehet, hogy annyi ígéret, és voksuk annyi elkérése után most megint választani fognak, de félô, hogy azt, amit egyetlen politikai párt sem kedvelne manapság Romániában: az otthon maradást, az elôrehozott választásoktól történô távolmaradást.

Nehezen kiszámítható országban élünk, ahol még mindig kifogyhatatlanok a váratlan politikai fordulatok lehetôségei.

Balló Áron

Az oldalt szerkesztette: Makkay József

KITEKINTÔ

Szabadkai tanácskozás

(4. old.)

A kettôs állampolgárságról szóló népszavazás után elôállt helyzetrôl tanácskoztak csütörtökön és pénteken Szabadkán a Magyar Állandó Értekezlet (MÁÉRT) határon túli tagszervezeteinek képviselôi.

A délvidéki magyarok körében meghatározó támogatottságot élvezô Vajdasági Magyar Szövetség (VMSZ) által szervezett találkozón a MÁÉRT-tagokon kívül megfigyelôi minôségben részt vettek nyugat-európai és tengeren túli magyar szervezetek képviselôi is.

A csütörtök délutántól péntek délutánig tartó kétnapos tanácskozás java része a sajtó kizárásával zajlott egy szabadkai középiskolai diákotthonban. A Szabadkai Kezdeményezésnek nevezett fórumon a résztvevôk közös nyilatkozatot fogadtak el, és létrehozták a Határon Túli Magyar Szervezetek Fórumát.

A szabadkai "kis MÁÉRT" közös platformjának elôzetes szövege megállapítja, hogy a magyarországi politikai elitet súlyos felelôsség terheli, amiért az elmúlt 14 évben adós maradt az elcsatolt nemzetrészek más-más léthelyzetét messzemenôen figyelembe vevô távlati nemzetpolitika kidolgozásával.

Határon Túli Magyar Szervezetek Fóruma
A "kis Máért" résztvevôi csütörtökön késô éjszakába nyúló, zárt ajtók mögött tartott tanácskozásukon konszenzussal hoztak döntést a Határon Túli Magyar Szervezetek Fóruma (HTMSZF) nevû szervezet megalapításáról, amely a szabadkai értekezletre meghívott szervezetekbol jött létre.

A HTMSZF évente kétszer fog ülésezni, a Kárpát-medencei magyar politikai szervezetek képviselôi szavazati joggal fognak rendelkezni benne, az anyaországgal nem határos nyugat-európai, illetve tengeren túli magyar szervezetek képviselôi megfigyelôi státust kapnak. A szervezet összejövetelein az anyaországon kívül élô magyar közösségek, illetve a magyar nemzet egészének közös ügyeit, a létfontosságú nemzetstratégiai kérdéseket fogják megvitatni.

Kasza József, a Vajdasági Magyar Szövetség (VMSZ) elnöke az MTI-nek korábban úgy nyilatkozott, hogy a szóban forgó szervezet nem konkurenciája lesz a MÁÉRT-nek, nem is helyettesítheti a MÁÉRT-et, azt a célt szolgálja, hogy a határon túli magyarok "saját sorskérdéseikrôl magyarországi gyámkodás nélkül foglaljanak állást".

Keveslik a magyar kormány javaslatait
Keveslik és fenntartásokkal fogadják a határon túli magyar politikai vezetôk a magyar kormány javaslatait a határon túli magyarok helyzetének rendezésére — derült ki a szabadkai tanácskozáson résztvevô politikusok nyilatkozataiból.

Gyurcsány Ferenc miniszterelnök csütörtökön bejelentette, hogy kormánya a nemzeti vízum bevezetésével, az idegenrendészetre és bevándorlásra vonatkozó szabályok áttekintésével könnyítené a hátáron túli magyarok helyzetét. Kasza József szerint a találkozó résztvevôi bizonyos fenntartásokkal fogadták Gyurcsány javaslatait. "Ha csak idôhúzás a cél, akkor a miniszterelnök célt tévesztett, de ha komoly tárgyalási alapról van szó, akkor kiindulópontként elfogadható" — mondta Kasza. Leszögezte, hogy a határon túli magyar pártok semmi szín alatt nem mondanak le a kettôs állampolgárságról, és a kormányfô ötpontos javaslata nem helyettesítheti azt.

Kormányzati alternatíva határon túli magyaroknak
Nemzeti vízumot, gyors és méltányos honosítást, uniós belépésre jogosító útlevelet ígér a kormányzat a határon túli magyaroknak. A miniszterelnök e javaslatokkal válaszolt a kettôs állampolgárságot követelôknek is.

A március 31-ig bevezetésre kerülô nemzeti vízummal a magyar határ akadálymentesen átjárhatóvá válik a határon túl élô magyarok számára — jelentette be sajtótájékoztatóján a miniszterelnök. Gyurcsány Ferenc azt mondta, hogy a határon túli magyarokért érzett nemzeti felelôsség jegyében öt fontos intézkedést hoz a kormány.

1. Nemzeti vízum
Bevezetik a nemzeti vízumot. Ezt azok kérelmezhetik, akik nyelvük, kultúrájuk, nemzeti identitásuk megôrzése érdekében, oktatási, egészségügyi céllal, a családi kapcsolatok fenntartása céljából hosszabb idôt kívánnak Magyarországon tölteni. A vízumot öt évre, jelképes díj ellenében lehet igényelni. A jelenleginél hosszabb, tehát kilencven napot meghaladó magyarországi tartózkodásra és tetszôleges számú határátlépésre jogosítana, de munkavállalásra nem.

2. "A határon túli magyar"
A kormány alkotmányosan rendezné a határon túli magyarok jogállását. A "határon túli magyar" fogalmát közjogi tartalommal tölti meg. A letelepedés, a honosítás kedvezményén túli lehetôségek nyújtása mellett az uniós országokba is érvényes útlevelet adna Magyarország. Errôl azonban valamennyi érintett országgal még "idôigényes" tárgyalásokat kell folytatni, ezért a miniszterelnök határidôt nem tudott mondani.

3. Gyors honosítás
Gyurcsány Ferenc szerint a mai gyakorlat méltatlan, rendkívül hosszú és helyenként megalázó eljárásra kényszeríti a határon túli magyarokat. Ezért március 31-ig átfogó intézkedési csomagot dolgoz ki a kormányzat. Az állampolgársági törvény nem módosul, de átalakítják az idegenrendészeti, valamint a bevándorlási szabályozást és intézményrendszert, beleértve a finanszírozás megváltoztatását és a dolgozók képzését is, hogy gyors és emberséges legyen a honosítási procedúra. A cél az, hogy az egyéves itt-tartózkodást követô hároméves honosítási idôszak minimum egy évre csökkenjen — közölte a miniszterelnök. A feladatra kormánybiztost neveznek ki.

4. Autonómia
A szülôföldön maradást elôsegítendô a kormány továbbra is támogatja a magyar közösségek autonómiatörekvéseit — mondta a negyedik pontról Gyurcsány Ferenc. Kitért arra: minden olyan intézkedés, amely közjogi viszonyt hoz létre nem magyar állampolgár és a magyar állam között, egyben nemzetközi politikai és jogi kérdés is. "Itt kettôn áll a vásár. Magyarország tud valamit ajánlani: a viszonosságot. Mindegyik ügyben. Az autonómia ügyében is, és a határon túli magyarság közjogi státusának megteremtése ügyében is. Azt tudjuk mondani jugoszláv, vajdasági, román és ukrán kollégáknak, hogy cserébe ugyanezt a jogot tudjuk biztosítani a hazánk területén élô kisebbségeknek. És hogy ha ezt tesszük, akkor azt gondolom, hogy méltán számíthatunk együttmûködô és méltányos magatartásra" — fogalmazott a miniszterelnök.

5. Szülôföld-program
Az ötödik pont a határon túli magyarok helyben maradását segítô Szülôföld-program.

Gyurcsány Ferenc közölte: a javaslatokról tájékoztatták az unió soros elnökét, Hollandia budapesti nagykövetét, és a szomszédos országok magyarországi nagyköveteit.

Végleges a két népszavazás eredménye

(4. old.)

Végleges a december 5-i népszavazás eredménye, lezárultak a jogorvoslati eljárások, miután a Legfelsôbb Bíróság (LB) pénteken elutasította az újabb kifogásokat — közölte az LB az MTI-vel. Ezzel jogerôre emelkedik az Országos Választási Bizottság (OVB) keddi döntése, amelyben megállapította a szavazás eredménytelenségét.

A népszavazás már az OVB december 11-i határozatában megállapított hivatalos eredmény szerint is mind a kettôs állampolgárság, mind pedig a kórházprivatizáció ügyében sikertelen volt. Ezt az eredményt akkor megtámadta egy magánszemély és a kettôs állampolgárság ügyében népszavazást kezdeményezô Magyarok Világszövetsége.

Ezek után az összesen mintegy 11 ezer szavazókörbôl a kifogásokkal érintett 1154-ben ellenôrizték a jegyzôkönyveket, több mint ezer szavazókörben újraszámolták a szavazatokat. Ez alapján az OVB január 4-én, kedden hozott két határozatban újra megállapította a népszavazás eredményét. "Az OVB megállapítja, hogy a népszavazás eredménytelen, mert az összes választópolgár több mint egynegyede nem adott a megfogalmazott kérdésre azonos választ" — áll a testület keddi határozataiban.

Ez ellen másnap nyolc kifogás érkezett az LB-ra, egy az MVSZ-tôl, hét pedig magánszemélyektôl.

Az LB pénteki döntése szerint a december 14-i határozatával elrendelt felülvizsgálat törvényes rendben, a választások tisztaságába vetett közbizalom helyreállítására, a felmerült aggályok eloszlatására alkalmas módon, a jogállamiság követelményének megfelelôen folyt le.

Madarász Gabriella, az LB közigazgatási kollégiumának szóvivôje közlése szerint a beadványok nem tartalmaztak új elemeket, kifogásaikat az LB nem talált alaposnak és ezért elutasította.

Négypárti egyeztetést!

(4. old.)

Dávid Ibolya, az MDF elnöke négypárti egyeztetést kezdeményezett új nemzetpolitika kidolgozásáról — közölte Herényi Károly frakcióvezetô, pénteki budapesti sajtótájékoztatóján.

A jövô csütörtökre összehívott négypárti egyeztetés tárgyalási alapját egy MDF-es javaslat képezné — mondta el Herényi Károly. A javaslat legfontosabb pontjának azt nevezte, hogy a pártok a lehetô legrövidebb idôn belül jussanak egyetértésre abban: az Országgyûlésnek az eredménytelen népszavazás teremtette helyzetben ki kell nyilvánítania, hogy a határon túli magyarságot a magyar nemzet elválaszthatatlan részének tekinti.

Kifejtette: a határon túliak nem nemzeti vízumot, nem a szülôföldön maradás támogatását szolgáló törvényt, "hanem egyértelmûen és világosan" kettôs állampolgárságot kérnek — mondta.

Délkelet-Ázsia
Átmeneti európai elhelyezést ajánlana Frattini igazságügyi biztos

(4. old.)

A délkelet-ázsiai szökôár következményeitôl leginkább szenvedôknek, a gyermekeknek ajánlana segítséget, átmeneti elhelyezést európai családoknál Franco Frattini, az Európai Bizottság alelnöke, bel- és igazságügyi EU-biztos.

A volt olasz külügyminiszter szerint az öreg kontinensen rengeteg család kész lenne befogadni a térség szenvedô gyermekeit. Ugyanakkor elismerte, hogy megfelelô biztosítékokra van szükség ahhoz, nehogy elveszítsék kötôdésüket szülôföldjükhöz, hazájukhoz, így néhány hónapos lenne csak európai tartózkodásuk.

Frattini a La Republica címû liberális olasz napilapban pénteken erôsítette meg ezt a korábban is jelzett javaslatát, azzal, hogy az uniónak kellene kezdeményeznie ebben a kérdésben, megelôzve a nemzetek versengését. José Manuel Durao Barroso EB-elnök térségbeli látogatása is az uniós koordináció, az esetleges párhuzamosságok elkerülésének szükségességét bizonyítja a segélynyújtás kérdéseiben. Az EU-nak különben megfelelô jogi szabályozása is van, amely lehetôvé teszi menekültek átmeneti befogadását a katasztrófa sújtotta övezetekbôl, de ez csak nagykorú személyekre vonatkozik, így e jogokat a gyermekekre is ki kellene terjeszteni — javasolta Frattini.

Elfogadták a moratóriumot az adósságfizetésre

(4. old.)

A hét legfejlettebb ország, a G7 pénteken elfogadta a moratórium kimondását a szökôár által leginkább sújtott országok adósságainak törlesztésérôl — közölte a G7 képviselôinek londoni tanácskozásán résztvevô egyik illetékes pénteken.

A londoni pénzügyminisztérium illetékese azt is közölte a francia AFP hírügynökséggel, hogy az adósságfizetések leállításának ötlete már a héten felvetôdött és elfogadást nyert az ázsiai országok vezetôinek dzsakartai értekezletén. Megjegyezte, hogy a moratóriumot — érvénybe lépéséhez — a kormányhitelezôket tömörítô Párizsi Klubnak is jóvá kell hagynia, elôre láthatóan január 12-én.

A G7 várhatóan kimondja azt is, hogy az IMF és a Világbank haladéktalanul intézkedjen a szökôártól szenvedô térség hosszú távú hiteltámogatásáról, még a hónap végéig.

Palesztina
Abbász lemondta a jeruzsálemi nagygyûlést

(4. old.)

Vasárnap elnökválasztást tartanak a palesztin területeken. Izrael ígéretet tett arra, hogy biztosítja a szabad és tisztességes palesztin elnökválasztás feltételeit. Ariel Saron izraeli miniszterelnök még azt is jóváhagyta, hogy az 1967-ben megszállt, majd annektált Kelet-Jeruzsálem palesztin lakosai is részt vehessenek a január 9-i elnökválasztáson, sôt az elnökjelöltek korlátozott kampányt is folytathatnak ott.

Mahmúd Abbász palesztin elnökjelölt lemondta kampánya pénteki jeruzsálemi gyûlésének megtartását, arra hivatkozva, hogy az esemény miatt tervezett izraeli biztonsági intézkedések zavarba ejtôek lennének számára. Abbásznak, a PFSZ vezetôjének kampánykörútjába feltételesen be volt tervezve egy pénteki jeruzsálemi program is, amelynek keretében imádkozott volna az al-Aksza mecsetben, nagygyûlést tartott volna, és tett volna egy sétát az óvárosban. Abbász ehelyett valószínûleg a Jeruzsálemmel határos és palesztinok lakta Bír-Naballáh városba látogat el. Ôrizetbe vette az izraeli rendôrség pénteken Jeruzsálemben a palesztin elnökválasztás egyik esélyes jelöltjét, Musztafa Bargútit, aki a Mecsetek terére indult volna, hogy részt vegyen az al-Aksza mecsetben a pénteki nagyimán. Másfél hét leforgása alatt második alkalommal járnak el izraeli rendôrök Bargúti ellen.

Az oldalt szerkesztette: Köllô Katalin

NAPIRENDEN

Az SZDP ellenzi a "Gyurcsány-vízumot"

(5. old.)

A Szociáldemokrata Párt (SZDP) szerint etnikai diszkriminációval jár, és ellenkezik az európai szabályokkal Gyurcsány Ferenc magyar kormányfônek az az elképzelése, hogy Magyarország ötéves beutazási vízumot adjon a határon túli magyarok részére.

Cristian Diaconescu volt igazságügy miniszter, aki most a szenátus emberjogi bizottságának alelnöke, felszólította a kormányt: tisztázza álláspontját azzal kapcsolatban, hogy Magyarország "etnikai ismérvek alapján ötéves különleges beutazási vízumot akar bevezetni a határain túl élô magyarok számára", és lépjen fel "a román állam érdekeinek védelmében".

Diaconescu szerint a javaslatban "a magyar államnak az a próbálkozása ölt testet, amellyel ellensúlyozni próbálja az etnikai alapú állampolgárság megadásával kapcsolatos decemberi népszavazás sikertelenségét".

A politikus úgy vélte, javaslata ellenkezik az egyének európai szabad mozgására vonatkozó olyan EU-szabályokkal, mint az unió amszterdami szerzôdése, a schengeni egyezmény, valamint az ET számos idevágó okmánya.

Gazdaság
79 percnyi munka a hazai Big Mac-ért

(5. old.)

Több mint kétszer annyit kell dolgozni Romániában a Big Mac-ért, mint Bulgáriában, csaknem kétszer annyit, mint Magyarországon, s ötször annyit, amennyi az európai átlag.

Budapesten 43 percet kellett dolgozni tavaly egy hamburgerért, míg 2000-ben 82 percet. Az uniós átlag 15–20 perc. Az Európai Unió régebbi tagországaiban általában 15–20 percnyi munka elegendô a hamburgerhez. Kivétel Lisszabon, ahol ez 33 perc.

Az új tagállamokban általában a magyarországihoz hasonló a hamburgerhez szükséges munkaidô, csak Pozsonyban igényel 54 percet. A felvételre váró országok közül például Romániában 79 percnyi, míg Bulgáriában 31 percnyi munkával érhetô el ez a gyorsétel.

A legtöbbet, 185 percet Nairobiban kell dolgozni a hamburgerért, az Amerikai Egyesült Államokban, valamint Japánban 10 perc is elegendô.

A kenyérért teljesítendô munkaidô is jelentôsen csökkent Magyarországon és Romániában is. A 2000-es 25 perc helyett 2003-ban már 14 perc munkaidô volt szükséges egy kilogrammnyi kenyér megvételéhez. Romániában 26 percnyi munka bérébôl lehet megvenni a mindennapi kilót.

A kenyérért az Európai Unió régebbi tagországaiban is körülbelül ugyanennyi vagy még több munkaidôt kell teljesíteni. Így például Barcelonában 19 percet, Helsinkiben 22 percet, Milánóban 24 percet kell dolgozni. Van kivétel is, például London, ahol 6 percnyi munkával lehet megkeresni egy kilogramm kenyér árát.

A Big Mac index foglalkozik a buszjegyhez szükséges munkaidôvel is. Budapesten a buszjegyért például 2000-ben még 24 percet kellett dolgozni, míg 2003-ban csak 11 percet. Ugyanennyi a szükséges munkaidô Amszterdamban is ahhoz, hogy valaki buszjegyet vegyen, de Bécsben, Helsinkiben, Londonban és Pozsonyban is. Ugyanakkor Lisszabonban 23 percnyi munka szükséges a buszjegy árához, míg Prágában 21 percnyi.ú

30 százalékos szakadék szegények és gazdagok között

(5. old.)

Körülbelül 30 százalékos a különbség a hazai városi és a vidéki jövedelmek között. A háztartások átlagos jövedelme havi 10,1 millió lej volt a tavalyi második félévben — közölte felmérésében a statisztikai hivatal.

A városokban az átlagos jövedelem 11,2 millió lej, falun 8,8 millió lej volt. A bérbôl és fizetésbôl élô háztartások átlagos jövedelme 14,2 millió lejt, a mezôgazdaságból élôké 8,3 millió lejt, a nyugdíjasoké 7,7 millió lejt, a munkanélkülieké 7,6 millió lejt ért el.

A vidék aktív lakosságnak majdnem a fele magánosan dolgozik, fôleg a mezôgazdaságban, miközben a városlakók 90 százaléka bérbôl-fizetésbôl él.

Kétmilliárd euró érkezett tavaly

(5. old.)

Tavaly a térségben elôreláthatólag 30 százalékkal, az új EU-tagok körében pedig 55 százalékkal emelkedett a közvetlen külföldi tôkebefektetések értéke. Az öt közép-európai új EU-tagállamban tavaly 14 milliárd dollár volt. Tavaly feltehetôleg Lengyelország fogadta be a legnagyobb értékû külföldi közvetlen tôkebefektetést, 5 milliárd eurót. A második helyen Csehország áll majd 4 milliárd, a harmadikon Magyarország 3 milliárd euróval, majd Románia következik 2 milliárd, Szlovákia, Bulgária és Horvátország egyenként 1,5–1,5 milliárd körüli összeggel, Szlovénia és Albánia pedig 300–300 millió euróval.

A Parisot Romániából Magyarországot is célba veszi

(5. old.)

A francia Parisot bútoripari csoport hazai kereskedelmi vállalkozása közölte, hogy 2005-ben Oroszország áll majd exporttörekvéseik középpontjában, mert az eladások nagysága és a szerezhetô nyereség szempontjából is a legígéretesebb piac a térségben.

A vállalkozás illetékese ugyanakkor kiemelte, hogy jövôre Ukrajna, Bulgária és Magyarország is lehetséges piacuk, a már velük mélyebb üzleti kapcsolatokkal rendelkezô Moldávia mellett. A hazai bútorexport éves értéke meghaladja a háromnegyed milliárd eurót.

A Parisot-nak több bútorgyára van Romániában, így Bukaresten kívül Szovátán, Nagyváradon és Maros megyében, valamint egy logisztikai részlege Aradon. Elindított egy zöldmezôs beruházást eddig 50 millió eurós befektetéssel Dicsôszentmártonban.

Valutaárfolyamok
Január 7., péntek

(5. old.)

Váltóiroda

Euró (Vétel/Eladás)

Dollár (Vétel/Eladás)

Forint (Vétel/Eladás)

Macrogroup (Fôtér 23., Sora, Bolyai u. 8., Szentegyház u. 4.)

38 200/38 800

28 800/29 500

151/157

Január 10., hétfô

A Román Nemzeti Bank mai árfolyamai: 1 euró = 38 830 lej, 1 USD = 29 334, 1 magyar forint = 157 lej.

SZÓRVÁNY — RIPORT

Beszterce-Naszód megye
Kifizetetlen vízszámlák

(6. old.)

A megyei tanács irányítása alatt mûködô Aqua Vízmûveknek több mint 26 milliárd lejt kell begyûjtenie a fogyasztóktól. Ioan Sandru, az intézmény igazgatója a tanácsülésen összegezte az év eleji kifizetetlen számlákat. Elmondása szerint a legnagyobb adósságuk a közigazgatási intézményeknek van, ezek közül pedig a legtöbb a besztercei Proditerm cégnek: 8,3 milliárd lej. De a lakóközösségek hátraléka is meghaladja a 8 milliárd lejt — a háztartásbeli fogyasztók adósságának összege is 2 milliárd lej.

A 26,6 milliárdos befizetetlen számlák felét, 12,2 milliárdot, több mint hatvan napja bocsátották ki.

A megyei vízmûvek felügyeli a besztercei, a Borgó völgyi, óradnai és kolibicai vízhálózatot. A fogyasztók jelenleg 14 198 lejt fizetnek egy köbméter vízért, de februártól drágulás várható: egy köbméter ára 15 148 lej lesz.

Fehér megye
Rendkívüli útadó

(6. old.)

A Fehér megyei tanács rendkívüli útadók bevezetését javasolja a 2005.évre.

Ioan Dumitrel tanácselnök elmondta, hogy az új adók kiegészítik majd a megyei tanács költségvetését, és a befolyt összegeket az utak javítására fogják felhasználni. Ezeket az útadókat benzinkutaknál lehet majd befizetni, de különbözô magánvállalatok is — például azok, amelyek a vezetékhálózatok lefektetésével foglalkoznak —, beszedhetik ezeket az illetékeket.

Ugyanebben az évben tervezik egy új adó bevezetését azon kamionok számára, amelyek jármûveikkel rongálják az infrastruktúrát. Emellett különbözô büntetések bevezetésére is sor kerül.

Az alelnök azt is elmondta, hogy januárban a megyei tanács egy olyan speciális berendezést fog vásárolni, amellyel lemérik majd a tehergépkocsikat.

2005-ben a megyei tanács a költségvetés 20%-át utalta ki különbözô útjavításokra, amely mintegy 125 milliárd lejt tesz ki.

Nagyszeben
Megrendezik a Szórványtengelyeket
A "kerítés" és "kerettelenség" jegyében

(6. old.)

Csütörtökön Nagyszebenben döntés született arról, hogy a Világhírnév internetes névsorolvasó és a Nagyszebeni RMDSZ az idén is megszervezi rendhagyó szórványtalálkozóját, a Szórványtengelyeket, amelynek célkitûzései nagy vonalakban ugyanazok, mint a tavalyi rendezvényé: kamatoztatható kapcsolatokat teremteni szórványintézmények, iskolák, kulturális egyesületek között. A Szórványtengelyek 2. jó néhány újdonsággal is szolgál a koncepció terén: az idén nemcsak a "kerítés", azaz összekapcsolás kap sajátos színeket, de a "kerettelenség" is, ugyanis a szervezôk az önmaguk által megszabott szervezési kereteket is felülvizsgálták. Ily módon képbe került a szakmai szórvány fogalmán kívül a szórvány által támogatott többség kérdésköre is.

Résztvevôk: Szeben, Kolozs, Szilágy és Beszterce-Naszód megye bizonyos civil szervezetei (RMDSZ, RMPSZ, iskolák, képzômûvészek). A találkozó interetnikus jellegét a Német Demokrata Fórum magas rangú képviselôinek, Nagyszeben polgármesterének, a Szeben megyei tanacs elnökének jelenléte biztosítja.

A rendezvény témakörei: 1. Kapcsolatteremtés (nem ismerjük egymást Erdélyben); 2. Szakmai szórványtalálkozó — a szakmai szórványosodás jelensége; 3. Független civil kezdemenyezések — dinamikusabb, "kerettelenebb" szórványtalálkozók szervezésének szükségessége; 4. Interetnikus szórványjelleg — a német–magyar szórványközösségek együttélése, közös jövôje; 5. Nagyszeben 2007-ben Európa kulturális fôvárosává válik — a Szórványtengelyek 2. fôpróbaként is elkönyvelhetô. 6. Könyvek — Kolozsvár könyvbemutató-tehermentesítése; 7. Szász–magyar együttélés az erdélyi kortárs festészetben — Beszterce-Naszód és Szeben megye "lakóházképe"; 8. Többség és szórvány — Szilágy, Beszterce-Naszód és Szeben megyei testvértelepülési kapcsolatok kialakítása; 9. Könyv- és folyóirat-bemutatók.

Sz. Cs.

Alvinc: kastély a terhes ég alatt

(6. old.)

"Sík mezôn kanyargó folyó, mellette kastély — omladozófélben. Akár egy Csontváry-festményen, csakhogy a színek tompábbak. Az ég tejfehér, hagymaszárak között vezet az ösvény a kápolnaromhoz. Azon, mint sziklatömbön, félosztálynyi gyermek ül. Iskolástáskáikat odalent halomba rakták. — Tudjátok, kié volt ez a kastély hajdanán? — kiáltok fel nekik. Kórusban felelik, mint valami tanfelügyelônek: — A Má-ria Te-ré-zi-áé! Nocsak! — gondolom megütközve" — írja Szépréti Lilla Régi és új világ címû, 1981-ben napvilágot látott riportkötetében. A történet — a régi és új világ ilyenformán történt "diákos" szembesítése — már évekkel ezelôtt megragadott, és már csak az alkalmat vártam, hogy a 16. — Takáts Sándor által a legmagyarabbnak nevezett — század alvinci történelmi romhalmazán gyertyát gyújtsak, és Nagyvárad illetve Buda(pest) irányába fordulva port hintsek a magyar nagymúlt felé.

Tudom, hogy lesz, aki megmosolyog, de nem szégyenlem: Martinuzzi — a mi Fráter Györgyünk — számomra már gyerekkorom óta hôs volt. Kölyökkörömban nem igazán értettem, hogy "mit keres" az Egri csillagokban — a regényben ugyanis sokkal tündöklôbb és magyarabb hôsök hirdetik: ne bántsd a magyart, mint a kis pálos barát —, de késôbb, amikor összefüggéseiben láttam a 16. század történetét, a szívemhez nôtt. Tisztán emlékszem arra a napra, amikor az erdélyi magyar krónikásokat olvasva rábukkantam a meggyilkolását részletezô fejezetre. Napokig nézegettem a térképet, hogy vajon hogyan lehetne eljutni erre a Fehér megyei, Maros-parti településre, amelynek a neve: Alvinc.

Másfél évtizede tervezgetem, hogy egyszer felülök a Kolozsvár és Alvinc között közlekedô ütött-kopott személyvonatra, és megnézem a kastélyromot, amelynek fôleg az ablakai érdekeltek, nevezetesen az az ablak, ahonnan Martinuzzi élettelen testét kidobták rothadni orgyilkosai.

Már Felvinc határában elönt a kellemes izgalom: vinc, vinc… Hol a Fel- és Alvinc településnevek gyökere? Miért vannak egymástól olyan távol? Közben csikorognak a kerekek, és ott áll az orrom elôtt a kétnyelvû tábla: Felvinc — Unirea. Mire elôkerülne a fényképezôgép, a tunya vonat megtáltosodik, és odébbrohan. Vinc, vinc… A helynév alapjául minden valószínûség szerint a német Winz személynév szolgál. Érdekes: puszta személynévvel Európában csak a magyarok és a törökök neveztek el helységet, a többi nép a személynévhez valamilyen ragot illeszt.

A miriszlói csatamezô felé kattogva újra visszatérnek bennem a Martinuzzi-képek. Ha nem ölik meg 1551-ben, akkor nem lett volna a "legmagyarabb század" fordulóján Mihai Viteazul-hôskorszak.

Hirtelen fékez a szinte teljes egészében lakatlan szerelvény — ugyanbiza ki utazik manapság Kolozsvárról Alvincre? —, és most végre ott van elôttünk a kétnyelvû vasúti állomásjelzô tábla: Mirislãu — Miriszló.

Regáti fiatalok tûnnek fel a vonatfolyosón: pimaszkodnak, amikor a fénykép sikere érdekében egy pillanatra lehorgonyzom ôket. Nézik pökhendien, mit fényképezünk. Jellemzô: a román elnevezésen derülnek, nem a magyaron. (Valószínûleg Pruton túliak lehettek, akik számára a szlávos végzôdés otthonosabb volt, mint a kitekert román.)

Gyulafehérvár után már jön is Alvinc vasútállomása, amelynek látványa egyáltalán nem kelt bennünk bizalmat. Vasúti csomópont — innen fut kelet felé a nagyszebeni vasútág —, mégis úgy néz ki az épület, mintha bombázás utáni nagytakarítás közben kaptuk volna lencsevégre. Az egyetlen életszerûbb helynek maga a hivatalos vasúti étterem tûnik, ahol azonban hamar kiderül: olyan étterem ez, ahol… nincs étel, csak lángos meg csipsz.

Nehéz az ég: szürke hófelhôk vonszolják édesfehér terhüket. Bacovia Ólom címû versét próbálom felidézni. Olyan nyomasztó a kora délutáni égkupola, hogy Rebreanu Akasztottak erdejének kezdôképe sejlik fel Alvinc Állomás utcájának kifejezetten román hangulatú házai mögül.

Fogalmunk sincs, merre a kastély — a fényképeken, ahonnan ismerem, csak egy falmaradvány pillantott vissza —, így kénytelenek vagyunk kérdezôsködni: hol a "falmaradvány"? A válasz meglep: a tízévesforma fiú megnyomja a szót. — A Martinuzzi-kastélyt keresik? Az nem "falmaradvány", és a Maros-parton kell keresni…

Bosszankodunk a dolgon, hiszen a Szépréti Lilla könyvében utalás történik a Maros közelségére: "Mert valahányszor a Maros kiöntött… Az 1970-es áradáskor a víz majdnem az emeleti ablakokig felért…" És hát úgy látszik, kikupálódtak a gyerekek is: most már nem Mária Teréziának tulajdonítják a romos várkastélyt, hanem Fráter Györgynek. (Közben számolok: a riport 1972-ben készült, tehát több mint három évtizeddel ezelôtt. Íme, változik a világ — modernizálódik a falusi oktatás is. Valószínûleg a forradalom után fiatal történelemtanár kerülhetett a faluba, és lerombolta a ki tudja milyen gyökerekbôl táplálkozó Mária Terézia-vár mítoszt. Tényleg: honnan szedhették ezt a zöldséget?)

A harmadik kanyar után hirtelen falként mered elôttünk az ég. A szürke hófelhôgomolyag szinte fenyeget: ha továbbmegyünk, ránkdôl. Odébb híd, töltés — ahá, ott a Maros, amely 1970-ben elmosta a várudvar szennyét… A Maros, amely az évszázadok alatt egyre közelebb és közelebb settenkedett a romhoz, és levágta/lerágta Fráter György parkját, "kimosta az ôsi fákat". Várom a "Csontváry-festményt", az élményt, de a majdnem koronaszintig lehajoló égi bodor olyannyira szürkére fest mindent, hogy csak akkor veszem észre, amikor falai alatt állok.

Igen. Sokan mondták már: nincs gyönyörûbb kastélyrom Erdélyben. Ott vannak az ablakok, ahonnan kidobták Castaldóék. Most csak Szépréti Lilla riportkötete van nálam — az Erdélyi magyar emlékírókat otthonfelejtettem —, így az egykori horrortörténet valamelyest emberibbnek tûnik: "Az öreg Martinuzzi felugrott, s az orgyilkost leterítette. Erre berontottak a többiek is leshelyükbôl, ’sok karddöféssel és pisztolylövéssel vetettek véget életének’. Leszúrták a testôrét is, aki a védelmére sietett. Márciusig hevert temetetlenül a tetem… egy deszkaládába zárva".

Amíg az egykori események fölött tûnôdöm és elvégzem a szertartást — gyertyát gyújtok, majd földgöröngyöt dobok "a váradi béke" és "Buda" irányába — a szomszédos, ugyancsak romos iskola udvaráról hatodikosforma gyerek kerül elô. Kérdem: miért romos az iskola? 1972-ben még gyerekzsivalytól volt hangos! A válasz meglep: túl régi volt, és a "primár" épített helyette egy kacsalábon forgót. — Nem látták a faluközpontban? — néz ránk gyanakodva. Aztán — amolyan riportzáróként — megszólal: tudjuk-e, hogy ez a vár a Mária Teréziáé volt?

Sietünk az állomás felé, így nemigen van idônk vitatkozni vele. A vonat mellôl még visszanézünk a kastély felé: a gondterhelt ég olyannyira belefáradt már a hordozásba, hogy lassan leguggolt a Maros fölé.

Ez már valóban amolyan erdélyi Taormina. Szürke és szomorú.

Szabó Csaba

KÖRKÉP

Fórum a büdzsérôl

(7. old.)

A törvényes elôírásoknak megfelelôen a kolozsvári polgármesteri hivatal nyilvános vitát szervez az idei költségvetési tervezetrôl. A lakossági fórumra ma délben egy órakor kerül sor a városháza üvegtermében, a Mócok útja 1–3. szám alatt.

A fórumon bárki részt vehet. A polgármesteri hivatal vezetôsége a polgárok javaslataira, észrevételeire kíváncsi.

Torda
Nincs himlôjárvány

(7. old.)

Nem tekinthetô járványnak a bárányhimlô és mumpszos megbetegedés Tordán. A Tordai Városi Kórház szóvivôje, Marinela Istrate elmondta, január 3–5. között két szövôdményes mumpszos beteget utaltak kórházba, míg decemberben 8 beteget utaltak be a gyermekosztályra, s további kettôt himlô miatt. Ezek az esetek szokványosnak minôsülnek, és nem jelentenek speciális gondot a kórház járványosztálya részére, nyilatkozta a szóvivô.

Szék
Új öregotthon és szociális étkezde épül

(7. old.)

Kielégítô évet zártak Széken, hangzott el az évzáró tanácsülésen. A zökkenômentes mûködés mellett községfejlesztésbe is sikerült befektetni, a tavaly elköltött pénz összege mintegy 11,8 milliárd lej. A munka azonban nem áll meg, máris nagyszabású tervbe kezdtek, tájékoztatott Sallai János polgármester. Sikeres pályázat eredményeképp egy öregotthon, illetve szociális étkezde épülhet. A pályázat értéke 2,1 milliárd lej, a község önrésze 760 millió lej.

Az építkezéshez már ebben a hónapban hozzálátnak, hiszen a létesítménynek év végére üzemelnie kell. A tervek szerint az otthon mintegy tíz személynek nyújtana szálláshelyet, a szociális étkezde további 50 személyt látna el naponta. A bentlakó-rendszert szeretnék úgy kialakítani, hogy több rászoruló idôs embert fogadjanak, korlátozott ideig, ameddig sikerül helyzetét rendeznie. Az ellátásba orvosi felügyelet is tartozik majd.

A 2005-ös év költségvetése a helyi adókból, illetékekbôl (1,271 milliárd lej), megyei alapokból (3,223 milliárd, közel 5 milliárd a mûködési költségekre), illetve a fogyatékosok és gondozóik részére, szociális segélyekre, árvaházi gyerekek számára további meghatározott alapokból áll össze. A teljes összeg, amellyel a helyi tanács gazdálkodhat, 8,818 milliárd lejt tesz ki.

Az elôre meghatározott célokra fordítható alapokon kívül a közvilágításra, az utak karbantartására stb. osztottak le összegeket, továbbá az idôsotthonhoz szükséges önrészt is a helyi költségvetésbôl fedezik.

A felelôs község-gazdálkodást illetôen Szék példamutató. A polgármester szakképzett személyt alkalmazott pályázatírásra, tudva azt, hogy a kínálkozó lehetôségeket, az uniós pályázatokat és más programokat a lehetô legjobban ki kell használni. A település a pályázatok minôsége szerint jut, vagy nem jut pénzhez, ezért egy képzett személy segítsége elengedhetetlen, vélik Széken.

F. I.

Szamosújvár
Erdészeti kihágások

(7. old.)

A lakosság tûzifával való ellátását az idei télen biztosította a szamosújvári Erdészeti Hivatal, körzetében húsz községben mégis akadnak olyanok, akik lopják a tüzelôt. Csupán a tavaly 17 erdészeti kihágást jegyeztek a megyei jogú város környékén, emellett 26 büntetést róttak ki. A hivatal 31 erdésze ellenôrzô munkája során értékes segítséget kap a rendôrségtôl, de a polgármesteri hivatalok dolgozói is szerepet vállalnak.

Szamosújvár környékén az elmúlt években Bonchida és Szarvaskend községekben történt a legtöbb erdészeti kihágás, bár a törvény megszegésébôl máshol is sok kellemetlenség származott.

Nôtt a telefon-elôfizetôk száma

(7. old.)

1200 új telefon-elôfizetôvel bôvült a városi hálózat tavaly. A telefon beszerelését kérvényezôk többsége az 1-es számú Mikrorajon és Kétvízközt lakónegyedekbôl származik. A megyei jogú városhoz tartozó Hesdát és Kérô falvak lakosai által benyújtott kérvényeknek is eleget tettek, csak Szilvás falu családai maradtak telefon nélkül.

Szamosújváron a vezetékes telefonhálózatnak több mint 5000 elôfizetôje van, ennek több mint fele a 90-es években vezettette be a Romtelecom szolgáltatását.

Erkedi Csaba

A rendôrség hírei

(7. old.)

Vakációs tolvaj
Ismeretlen tettes tavaly, december 17–29. között betört a 37 éves görög K. Banakasz Gherasim Domide utcai kolozsvári lakásába. A tolvaj az ablakon mászott be, ruhanemût, szerszámkészletet és férfiparfümöt vitt magával, mintegy 22 millió lejes kárt okozva. A tulajdonos ebben az idôszakban nem volt otthon, lakását lepecsételtette, a helyszínelésre csak 2005. január 6-án került sor. Két ujjlenyomatot találtak, amelyeket a laboratórium vizsgál. A nyomozás folytatódik, aki tud valamit az esetrôl, értesítse a legközelebbi rendôrôrsöt.

Szilveszteri kocsikázás
A tordai rendôrség alkalmazottai január 1-jén hajnali 4 órakor egy fehér színû 1300-as Daciát találtak a Victoriei úton az 5A tömbház melletti füves területen felfordulva. A gépkocsi rendszáma CJ 84 TAN, állapota megrongálódott. A vizsgálat kiderítette, hogy az autó tulajdonosa, C. T. aznap éjjel nem használta jármûvét, és azt nyilatkozta, hogy valaki ellopta gépkocsiját. A nyomozás szerint a tettel a 20 éves Mirel Claudiu S. gyanúsítható alaposan, aki december 31-rôl január 1-re virradóra 2 óra körül csavarhúzóval kinyitotta a Dacia bal elsô ajtaját, majd ugyanazt az eszközt használta "indítókulcsnak". Szilveszteri kocsikázás következett a Narciselor, Lianelor és Victoriei utcán, mintegy 2 km után a botcsinálta sofôr elvesztette uralmát a kormány felett, és felfordult. Az autót sorsára hagyta. Kiderítették, hogy semmilyen jármûre nincs gépkocsivezetôi jogosítványa. Minôsített lopás és jogosítvány nélküli vezetés alapos gyanújával indítanak eljárást ellene.

Lopott mentôkocsi
Meglepô bûnesetrôl értesítették január 6-án, csütörtökön az aranyosgyéresi rendôrséget. A helyi kórház mentôállomása közölte, hogy éjfél elôtt 20 perccel ellopták az egyik speciális jármûvet. A gépkocsi fehér színû 1300-as Dacia, rendszáma CJ 87 AMB, a gyéresi Mihai Viteazu tér 142/A elôtt parkolt — orvosi segítséget igénylôk hívták a mentôt erre a helyre. A jármûvet Nicolae V. vezette, megállt a tömbház elôtt, és az ápolónô társaságában felment, hogy segítsen az elsôsegélynyújtásban. A sofôr bennhagyta a slusszkulcsot, az ajtókat nem biztosította be, és 20 perc múlva, amikor befejezték az akciót, a mentôkocsinak már hûlt helye volt. A Daciát a Kolozs megyei mentôszolgálatnál jegyezték be, az alváz száma: uu1r1361123022179, a motor száma: 0048794. A jármû különleges jegye: az AMBULANTÃ (Mentô) felirat szerepel az oldalán.

Súlyos baleset
Nem gyalogosoknak kijelölt helyen, figyelmetlenül kelt át az úttesten a 74 éves bánffyhunyadi Ludovic S., akit emiatt a Bánffyhunyad–Kolozsvár útvonalon közlekedô 52 éves nagylaki (Nãdlac, Arad megye) Iosif R. vezette AR 10 VLL rendszámú Opel Vectra elgázolt. A csütörtöki baleset Gyerôfalva (Pãniceni) térségében történt a DN1, E60-as országúton az 514-es kilométerkô közelében. Az áldozatot súlyos sérülésekkel kezelik a kórházban.

(póka)

MÚLTIDÉZÔ

Egy második világháborús székely honvéd határvadász memoárjából
— "Gyere pajtás katonának…" –

(8. old.)

(Folytatás január 5-i lapszámunkból)
Ahol szép volt a katonaélet
Akkoriban (amikor engem a Székely Határvédelmi Parancsnokságra átvezényeltek) a városnak kb. 50 000 lakosa volt. Ennek pedig több mint 90%-a magyar anyanyelvû. A parancsnokság egyik helyettes tisztje a majdnem két méter magas, atlétatermetû, 29 éves Vértes Béla ludovikás vezérkari százados volt. Bejelentkezésem után pár nappal az ô parancsnoksága alá osztottak be mint irodai "keretlegényt" fôlovászi minôségben.

Egy-két hétig irodaküldöncként dolgoztam, majd az ott lévô segédlovászokkal együtt átvettem a telivér paripák gondozását. Mielôtt lementem volna az istállóba, hogy átvegyem a lovakat, így szólt hozzám: "Na, most lemész a szabómûhelybe, és megagyusztáltatod a ruhádat, hogy mikor vélem gyalog vagy lóháton kijössz a városba, úgy nézz ki, mintha a skatulyából léptél volna ki". A parancsnokság legényeit, de fôleg a Vértes százados legényeit, és ezek közül is engem, a helyôrségnek majdnem az egész tiszti és altiszti állománya ismert Marosvásárhelyen. Annál is inkább, mert amikor a város utcáin vagy fôterén keresztüllovagolt, mindig én kísértem lóháton. Akik látták, így szóltak egymáshoz: "Ni, ott megy vitéz Vértes százados a nyalka lovászával!".

Amikor a parancsnokság tisztjei nem lovagoltak, olyankor a segédlovászokkal én jártattam, iskoláztattam a lovakat a lovardában és a mezôn is.

Olykor, amikor ez a hatalmas termetû elegáns honvédtiszt végiglovagolt a város utcáin vagy fôterén, úgy nézett ki hollófekete lován, mint egy bronzba öntött élô szobor. Katonaruhában és civilben egyaránt a város közismert színfoltja volt. Ez a szigorú, fess, monoklis tiszt fegyelmezett viselkedésem miatt úgy megkedvelt, hogy állandó kijárást engedélyezett nekem a városba. Volt, amikor a lakásán háltatott, hogy kéznél legyek, ha sürgôs szolgálatomra lenne szüksége. Katonás szigorúságáról az egész város helyôrségén híres volt. Amikor a helyôrségi szolgálatot ô végezte, a nála alacsonyabb rendfokozatúak reszkettek, hogy "ne adj’ isten" valamelyiket fegyelmezetlenségen kapja, mert annak aztán nem volt pardon. Ilyenkor ekképpen szóltak egymáshoz: "Vigyázz pajtás, mert a monoklis ördög van szolgálatban!". De amilyen szigorú volt, ugyanolyan igazságos is volt.

Akkoriban a város egyik közeli kiránduló- és mulatóhelye ünnepnaponként (s még hétköznaponként is) a Somos-tetô erdeje volt. Ott hallottam elôször azt a dalt, amely könnyeket csalt sokunk szemébe. "Ott, ahol zúg az a négy folyó, / Ott, ahol szenvedni jó…" A dal végigvisszhangzott a város felett, szállt valahová a végtelen ôsi székely–magyar egek alatt, a Hargita fenyves valamelyik "várfokára". Vértes Béla századosom napról napra annyira megkedvelt, megbízott bennem, hogy 1944 tavaszától kezdve már többet aludtam a Köcsög utcai lakásán, mint a laktanyán. Nemegyszer esett meg, hogy tiszt kollégáival, barátaival teadélutánokat rendezett a lakásán, és ha a csicskása nem volt ott én szolgáltam ki a vendégeket. Amikor egy-két hétre hadgyakorlati ellenôrzésre ment, és magával vitte a csicskását is, teljesen rám bízta a villa ôrzését. Bírta is azt nemcsak a tiszti erszénye, hanem a földbirtokos apja zsebe is. Igaz, hogy nemcsak fôlovásza voltam, hanem kertésze is, mivelhogy a kertészetben is járatos voltam. Én rendeztem, gondoztam a villa virágos kertjét, a gyalogsági nagy kaszárnya pincéiben pedig csiperkegombát termeltem. Így aztán már csak enni jártam a kaszárnyába, aludni csak ritkábban. Minthogy nôtlen ember volt, nemegyszer egy-egy szép nôt hozott inkognitóban a lakásba úgy, hogy a menyasszonya ne tudjon róla. Olyankor, ha ott voltam, hogy ne lássam a "vendéget", így szólt hozzám: "Gergely ôrvezetô, ugrás be a kamrába". Amikor a "tündérke" már bent volt a szobában, megint ekként szólt: "Készíts két adag válogatott hidegvacsorát, és hagyd az elôszobában, te meg tûnj el a szeretôdhöz!".

Marosvásárhelyen katonaként olyan dolgom volt, hogy annál jobb csak a szüleim házánál lehetett, az anyám konyháján. De mindennap olyan nyalkán, "agyusztált" ruhában, gond nélkül, mint ahogy ott jártam naponta, azt otthon sem engedhettem meg magamnak — az ünnepnapokon kívül. A város fôterén és az utcáin az én egyenruhám színfoltnak számított, mert a székely határvadász hegyitüzéreknek volt az egyik legszínesebb uniformisuk. Öltözetünk alapján határvadász hegyitüzér-csendôrnek néztek bennünket. A siltes csákósapkámon dús kakastoll lengedezett, annak tövében ott ékeskedett piros alapon a rézveretes 33-as Székely Határvadász Zászlóalj címeres száma. A piros nyakparolit vitézkötéses zsinór szegélyezte, a zubbony vállán széles piros pánt volt, amellett piros alapon fehér turulmadár kiterjesztett szárnyakkal (az ôsi magyar hadijelvény mitikus szent madara) ékesítette. A zubbony vállpántjának címeres gombjától a tiszti iskolát végzetteknek majdnem kétujjnyi széles fonott zsinóron fényes riasztósíp csüngött. A lovaglócsizma kérgére szerelt fényes, csengô-pengô rézsarkantyú minden lépésre halkan csengô nótát vert. A rendfokozatúaknak, amikor szabadságra mentek, bojtos kard is járt az öltözet kiegészítésére. Ennél vonzóbb és szebb öltözetük talán csak a huszároknak és a csendôröknek volt. Buktak is a lányok a vásári promenádon az ilyen színes, nyalka uniformist hordozó legények után!

Vészfelhôk a város egén
Augusztus 20-án, Szent István napján érkeztem vissza a nyári szabadságról. A parancsnokság lovai akkor már nem a tüzérlaktanyán voltak, hanem a Vas Gereben utcában magánszálláson. Mielôtt szabadságra mentem, a tüzérlaktanyán sûrûn felhangzott a tüzérek ôsi, 1848-as honvéd dala: "Gábor Áron rézágyúja fel van virágozva, / Indulnak már a tüzérek messzi a csatába. / Nehéz a rézágyú, fölszántja a hegyet-völgyet, / Édes rózsám, Isten véled, el kell válnom tôled. / Véres a föld, magyar vitéz vére folyik rajta, / Csak még egyszer gondolj vissza a szép magyar hazádra. / Anyám, te jó lélek, találkozom-e még véled? / Holnapután messze földre, hosszú útra térek."

Amikor megérkeztem, az a szomorú hír járt a városban, hogy az összes zsidót összeszedték a csendôrök, és a téglagyárba hurcolták ôket. Én már régebben bejáratos voltam egy szép székely szobalányhoz, a kesztyûgyáros zsidó család házába, ahol mindig terített asztal várt.

Amikor bekopogtam, csak a szobalány volt még ott, a család már a téglagyár lágerébe került. Másnap, amint a fiúkkal a lovakat jártattuk, megközelítettük a téglagyárat, amelyet erôs fegyveres csendôrgyûrû vett körül. Szörnyû, lesújtó, elkeserítô látvány volt, amint a szerencsétlen emberek — akik igazán nem voltak a magyar nép ellenségei — a szabad ég alatt egy-egy hosszú latrinagerendán kuporogva, nôk és férfiak vegyesen végezték legintimebb szükségleteiket, megalázva emberi mivoltukban. Hiszen valamennyi magyar anyanyelvû volt, és magyar kultúrán növekedtek fel. Más bûnük nem lehetett, csak az, hogy zsidónak születtek, s talán még az, hogy "Isten választott népének gyermekei voltak, és Krisztus testvérei".

1944 nyarán, éjjelenként és még nappal is, a légvédelmi szirénák sûrûn kezdtek megszólalni. Az emberek ijedten kapták fel a fejüket, és szemükkel az eget kémlelték, hogy menjenek-e vagy ne a légvédelmi óvóhelyekre. Hallgatták, hogy láthatatlan magasságban nehézterhû idegen repülôgépek motorzúgásának morajló hangja vegyül a város légterébe. A város katonai helyôrségi parancsnoksága tudta, hogy azok szovjet gépek, amelyek Titó partizánjainak hadianyagot és élelmet szállítanak, de nem bombáznak.

Augusztus 23-án, általános riadóra és mozgósításra ébredt a város népe. Hírül jött, hogy a román hadsereg alattomos árulást követett el, átállt, átpártolt a kommunista szovjet hadsereg oldalára, s ezennel fegyvereit a szovjet hadsereg oldalán a német és a magyar haderôk ellen fordította. Így Észak-Erdély keleti és déli határa is minden oldalról veszélybe került. A határvédelmi egységeket ez kissé felkészületlenül érte, mert ilyen gyors veszélyre nem számítottak a román szövetséges hadsereg részérôl.

Sastávirat
A Székely Határvédelmi Parancsnokság Sastáviratot kapott, hogy azonnal helyezze át székhelyét Csíkszeredába, és onnan irányítsa a székely határvédelmi frontvonalat. A kialakult helyzetben ekként szólt hozzám Vértes Béla vezérkari százados: "Gergely István ôrvezetô, gyorsított ütemben bevagonérozni a lovakat, jármûveket, és irány Csíkszereda!".

Az oroszok és a románok betörni készültek, vagy már be is törtek a székely határvédelmi vonalon. A parancsnokságnak egy része a Mikó-várba szállásolta el magát, amelyet egykor Mikó Ferenc fôkapitány építtetett. A városnak akkor több mint 90%-ban magyar anyanyelvû, összesen 7000 lakója volt. 1916-ban a Gyimesi-szoroson törtek be az oláh csapatok a városba, amikor egy részét felégették, és teljesen kirabolták, a frontról idevezényelt székely ezredek bevetésével azonban sikerült kiverni ôket — mesélték az akkori öregek —, ahogy akkor mondták: "Uram Isten, segélj minket haza, hogy szemközt nézzünk az oláhokkal!". Aztán, amikor szembekerültek egymással, akkor ezt mondták: "Na, Uram, Istenem, most már ne segélj, csak csodálkozz!". Úgy megregulázták ôket, a köpenyegfordító oláhokat, hogy azok amint eszeveszetten futottak — menekülés közben még a bocskoraikat is elhullatták, egyre csak ezt kiáltották: "Tulai Doamne, au venit »chentesi« secuii! (székely önkéntesek). Ments meg Isten minket a szuronyaiktól, és a puskatusaiktól" — mesélték az élô tanúk.

Hóman Bálint történelemtudós szerint, a magyar honfoglalás idején, a magyaroknak egy része a Tölgyes-, Gyimes- és Ojtoz-szoroson át érte el Erdély területét; megszállták és településeikkel benépesítették a Csíki-medencét. Kolozsvári Grandpierre Emil kutatása szerint, a székely testvérek már itt voltak és a magyarok elé mentek, s úgy fogadták ôket, mint azok a magyarok, akik már régen itt voltak, éltek a Kárpát-medencében. (Az ôsi magyar gyökerek, 2000. IV. Magyarország.)

A határvédelmi parancsnokság, amilyen sürgôsen csak lehetett, igyekezett megerôsíteni a stratégiailag fontos Kárpát-szorosokat, ahová nagyobb székely határvadász egységeket összpontosított más segédcsapatokkal együtt, mint: Ojtoz, Úz, Tölgyes, Gyimes és a Békási-szoros, amelyek az azelôtti állapotnak megfelelôen voltak védve. Ezen szorosokat a székely határvédelmi zászlóaljak és az odavezényelt más honvéd alakulatok, hôsiesen, elkeseredett harcokban több mint egy hónapig védték a jól felfegyverzett túlerôvel szemben. A határvadászok egy része még az ötlövetû öreg karabélyokkal harcolt. Amíg ezt dikicselte, addig az orosz géppisztolyból 50 golyót lôtt ki a harcos; nem számítva az erôs tûzerejû aknavetôket és a "Sztálin-orgonákat". Amint a határvadász egységek kénytelenek voltak feladni a szorosok védelmét, egyre csak ezt kiáltották: "Adjatok fegyvert, adjatok fegyvert! Mert nincs elég fegyverünk és nem elég, hogy gyengén vagyunk felszerelve, de már fogyóban van a töltényünk is. A bevonult tartalékosoknak még az öreg karabélyokból sem jutott mindegyiknek. Így hogyan tudjunk a túlerôvel szembeszállni, gyôzni"?!

Megjegyzendô, hogy annak ellenére is, hogy a honvédek gyengébb felszereléssel rendelkeztek, mint az ellenség, a szorosokat oly szívósan, hôsiesen védték, hogy ott az ellenségnek nem sikerült átjönni. Csak úgy, ha megkerülték azokat, és más utakon szivárogtak be. Így kerülték meg a Gyimesi-szorost is, és készültek hátbatámadni a védôket.

Miután megérkeztünk Csíkszeredába, alig telt el 4–5 nap, és már honvéd sebesültek érkeztek a kórházakba a határvédelmi harctérrôl, és temettük a halottainkat. A Kárpátok gerincének szorosain és más járható útjain át, elkezdtek ömleni a menekülô német kamarádok. Jöttek véres fejjel, sebesülten, mezítláb, ingben-gatyában, fegyvertelenül egy-egy rossz gebének a hátán, szekéren, gyalog, ki ahogy tudott, hátrahagyva súlyos sebesültjeiket és halottaikat. Úgy jöttek, mint anyátlan gyermekek; szánalom volt nézni ôket. A magyar honvédek bajtársi szeretettel fogadták ôket, mert nem voltak biztosak benne, hogy nem követi-e a magyar hadsereg is a románok példáját. Így kiáltottak fel, amint riadtan, könnyezve a nyakunkba borultak és csókolgattak: "Magyarszki Kámerád gut, gut! Rumánszki Kámerád: Puk, puk, puk nemecki Kámerádot".

Aztán egy sebesült német tiszt, aki tudott magyarul is, elkeseredésében így mesélt: Mikor minket az áruló románok hadüzenet nélkül, bandita módra, álnokul hátbatámadtak, nem maradt idônk még a védekezésre sem. Igen sok német katona vált áldozatává az álnok támadásnak. De Isten mentse ezt a gerinctelen, áruló népet, mert mi soha nem fogjuk elfeledni és megbocsátani nekik ezt az árulást. S ha még egyszer gyôztesen betesszük lábunkat földjükre, még az anyja karján ülô gyermeknek sem fogunk kegyelmezni, s így folytatta: Mielôtt a fronton az árulás megtörtént, Bukarestben a román fôvezérkar tisztjei véres gyilkolást hajtottak végre a német fôvezérkar tisztjei ellen. Baráti ünnepi vacsorára hívták meg ôket azzal az ürüggyel, hogy megtárgyalják a fronton kialakult hadi helyzetet. Úgy volt megszervezve, hogy ahány német tiszt, annyi román tiszt volt jelen. Mikor a poharakat koccintásra emelték, s elhangzott az éljen a "német–román fegyverbarátság", a mit sem gyanító német tisztekre elôrántották sunyi román módra a pisztolyaikat, és majdnem mind agyonlôtték a német tiszteket. Ez volt a jeladás, hogy a fronton a németek ellen kell fordítani a fegyvert. S ekként folytatta tovább Vértes Béla vezérkari százados jelenlétében: "Ha majd a háborút megnyertük — amirôl szó sem lehet, hogy másként történjen —, ezen áruló népnek eltöröljük az országát Európa térképérôl. De a magyar nép — mondta hízelgôen —, számíthat arra, hogy az ezeréves határait újra bírni fogja. A német nép és Hitler tudja, hogy a magyar sohasem hagyta cserben a fegyverbarátját. Éljen Hitler, éljen Horthy! — mondta magasba emelt kinyújtott kézzel. S hogy az idôsebb német korosztály emlékében milyen mélyen él a mai napig is a románellenes gyûlölet, az 1944. augusztus 23-i események miatt, álljon itt egy közelebbi példa. Egy kolozsvári mûvész ismerôsöm, V. A., családját a kommunista rezsim változása után, a régi ismeretség alapján németországi vendéglátásra hívta meg német ismerôse. A nem idôs vendéglátó, amint megérkeztek, ezekkel a szavakkal fogadta ôket a mama jelenlétében: "Kedves vendégeim, ami itt van a házamban, minden a rendelkezésükre áll". A mama ezt kérdezte: "Önök milyen országból jöttek? "Romániából" — volt a válasz. Erre abban a pillanatban düh és undor borította el az arcát, s egycsapásra mindent elzárt elôlük és ki akarta utasítani ôket a házból. De amint meghallotta, hogy ismerôsöm magyarul szólt a feleségéhez, hirtelen ezt kérdezte: — Önök nem románok? Nem — volt a válasz —, mi romániai magyarok vagyunk. Erre, mint mikor az égrôl elvonul a sötét felhô, egybôl felderült az arca. "Áh! Ez már más, ezer bocsánat — mondta sajnálkozva —, de a fiam nem mondta, hogy önök magyarok". Aztán egybôl kitárult újra minden ajtó elôttük, és a mama barátságos arccal ezt mondta: — Szeretem a magyarokat, de holtig gyûlölöm, utálom a románokat, és undorral gondolok rájuk, ha csak a nevüket hallom is. Még az unokáink unokáinak sem szabad elfeledniük, megbocsátaniuk az 1944. augusztus 23-i napot. A férjemet mint tábornokot, Bukarestben azon a napon a "baráti vacsorán" lôtték agyon aljas, alattomos, bestiális módon a román tisztek; az ott lévô egész német fôvezérkarral együtt. Az áruló román hadsereg könnyítette, segítette elô, hogy a szovjet bolsevisták szabad utat nyerjenek Európa belseje felé.

(Folytatjuk)

Kolozsi Gergely István

HELYTÖRTÉNET

Kolozsvár helynevei

(9. old.)

(Folytatás december 15-i lapszámunkból)
Kisposta. A Wesselényi (London, Arany János, Petru Maior) utca 6–8. szám alatti épület Szentgyörgy (Béke) tér felôli végén lévô postahivatal. A ház eredetileg a Wesselényi családé volt, a család telkén épült. — 2. Wesselényi-ház, Fôposta, Magyar Királyi Posta és Távirda, Nagyposta, Posta, Postahivatal.

Nevének elôtagját a Nagypostától való megkülönböztetésként kapta.

Kissétatér Kispark.

Kisszamos. A Szamosból kivezetett, a város északi városfala elôtt folyó Malomárok általánosan használt kolozsvári neve. Nem tévesztendô össze a Gyalunál a Hideg- és a Meleg-Szamos egyesülésébôl létrejött és Désig folyó Kis-Szamossal. Ez utóbbit a kolozsváriak Nagyszamosnak vagy inkább Szamosnak mondták. Egy 1558. évi forrás szerint ebben az esztendôben bôvítették a város malomárkát [GKv 200.]. — Malomárka.

1865: Kis Szamos [Páncz]; 1887: Kis Szamos f[olyó]. [Deutsch]; 1894: Kis Szamos f[olyó]. [Mach].

A névadás a helyi szemléletet tükrözi. A Szamosnál kisebb vízfolyás, a Szamos mellékága természetszerûleg Kisszamos lett. Malomárok neve késôbb keletkezett. — Malomárok.

Kisszamos folyóKisszamos.

1865: Kis Szamos Folyó [Páncz].

Kisszamos utca. A Széchenyi tér keleti sarkában, a Kisszamos (Malomárok) bal partján nyíló, ezt a partot a Pap utca elejéig követô utca. A XIX. század elején kezdett kialakulni. P. Bortes ugyancsak az egykori III. kerületben egy másik Kisszamos utcát is említ, anélkül, hogy helyét föltüntetné.

1869: Kis Szamos utcza [Bodányi]; 1887: Kis szamos utcza [Deutsch]; 1894: Kisszamos utcza [Mach]; 1903: Szamos utcza [Stein]; 1905: Szamos utcza [Stief]; 1910: Szamos utca [Kv910]; 1914: Apáczai utca [Cim14 167.]; 1916: Apáczai Csere János utca [Kv16BI]; 1923: Somesul mic [Br 92.]; Str. Cãlugãritelor (cãlugãritã n fn ’apáca’) [Br 84., 94., 99.]; 1933: Str. Cãlugãritelor [OF 34.]; 1937: Str. Cãlugãritelor [Br37]; 1941: Apáczai Cseri János utca [Kvát41]; 1945: Apáczai Cseri János utca; Str. Apáczai Cseri János utca [Kvut]; 1964: Str. Apáczai Cseri János utca; Str. Arges.

Nevét a Kisszamos folyását követô utcaként kapta.

Kisszopor. Határ és telep Nagyszopor szomszédságában. 1944-ben 24-en laktak itt [Hely944 334.]. — Nagyszopor.

1944: Kisszopor [Hely944 341.].

Kis- elôtagját Nagyszoportól való megkülönböztetésként kapta.

Kistarcsa tanya. A várostól kelet-északkeletre, Szamosfalvától északkeletre elterülô határ és tanya. 1902-ben 31 lakosa volt [Hely902 853.].

1880: Kis Tárcsa [Gyôrffy III. 365.]; 1902: Kistarcsa tanya [Hely902 868.].

Neve a XIII–XIV. századi Tárcsaháza, másképp Undótelke, elpusztult falu határnévként fönnmaradt nevébôl való.

1214: Vndou; 1352: Vndouteleke alio nomine Tarchahaza [Gyôrffy III. 365.].

1352-tôl Kolozsvárhoz tartozik.

Kistemetô. A Kômál északkeleti oldalán elterülô kisebb temetô, más néven Kalandos vagy Kismezôi temetô. — Kalandos temetô, Kismezôi temetô, Házsongárdi temetô, Nagytemetô.

1773: Kistemetô [Kvtel 68.].

E név a Nagytemetônek is nevezett Házsongárdi temetôtôl való megkülönböztetésként keletkezett.

Kistemetô fertály. A Kistemetô tájéka. A Kômál egykor beépítetlen, szôlôkbôl, gyümölcsösökbôl álló északkeleti része. — Kalandos temetô, Kismezôi temetô.

1773: "A’ kis temetô fertályban" [Kvtel 68.].

Kistemetô utca. A Nagy utca bal oldalán, a hidelvi templom mellett, a Kis utcával szemben nyíló, a Kistemetô, a Kismezôi vagy Kalandos temetô felé vezetô, késôbb Kálvin Jánosról elnevezett utca. — 1. Felsô-Boldog utca.

1869: Kistemetô ut[cza]. [Bodányi]; 1894: Felsô-Boldog u. [Mach]; 1913: Sikátor [Cs13]; 1916: Kálvin utcza [Kv16RÁ]; 1917: Kálvin utca [Cs17]; 1923: Calea Calvin [Br 84., 99.]; 1933: Str. Calvin [OF 36.]; 1941: Kálvin utca [Kvát41]; 1945: Kálvin utca; Str. Calvin — Kálvin utca [Kvut]; 1964: Str. Calvin — Kálvin utca; Str. Cîmpeni; 1991: Str. Câmpeni.

Kistemetôi sikátor. A Kistemetô felé kaptató sikátor a Kômál keleti oldalán. — Kismezôre járó sikátor, Kismezô utca, 2. Sikátor.

1773: "Az Hidelvi nagy utzai a’ Kis temetôre feljáro Sikátor szegletin" [Kvtel 68.].

Kistemplom. A Nagypiacon, a Szent Mihály-templom szentélyétôl délre, néhány méterre, nagyjából a Mátyás király szobra helyén álló kis templom. Neve a Szent Mihály-templommal, a nagytemplommal való összehasonlítás alapján keletkezett [Kvtel 68.]. Elôzménye a félköríves ízlésben épült [Kelemen 106.] Szent Jakab-kápolna, amelyet a Szent Mihály elôtt, talán még a XIII. század végén a vásáros népnek, az akkori vásártér közepén építettek. Ezért nincs a Szent Mihály a tér közepén. A XVI. és a XVII. században Kolozsvárra összehívott nyolcvan országgyûlés nagyobb részét itt tartották [Kelemen 107.]. — Nagytemplom, Szent Mihály-templom.

1397: capella Sancti Jacobi [Kvtel 106.].

Késôbb Szent János-kápolna lett. János Zsigmond újjáépíttette, kibôvítette. A hitújítás után az 1697. évi tûzvészig a nagy- és kistemplomot, évenként váltogatva, a magyar és a szász unitáriusok használták. A tûzvészben megrongálódott épületet nem állították helyre. 1716, a nagytemplom visszavétele után a katolikus egyház sem javíttatta ki. 1733-ban lebontották [Eszt 8.].

1580: Az Kys Templom [KvLtSzám 3/3. 1–19.]; 1581: Az Kysz Templom [KvLtSzám 3/IV.15., 18., 19]; 1583: "30 februari […] Ismett az kis templom fellett. az chyothornaboll [csatornából] wettettem ky az howatth [havat] attam egj legiynek tolle d. 12" [EMSzT V. 208.]; 1585: Az Kys Templomban [EMSzT V. 43.]; 1593: "22 die Octobris themettetek az kis templúmba Az tanachbelj Vraymnak akarattiabol Kaczai Istvant" [Kiss 357.]; 1600: "Az Kis templamba chinaltattunk egi hozzu padzeket" [EMSzT V. 299.]; 1632: "31 Octobris. Prédiká llott elsôben az kis templomban az új pap" [Kveml 163.]; 1636: "21 [Aprilis]. Hozák Kolozsvárra temetni az küs templomba [...] az Mikó Ferenc ônagysága fiát" [Kveml 168.] .

Kis- jelzôjét a közvetlen szomszédságában álló, Nagytemplomnak is mondott Szent Mihálytól való megkülönböztetésként kapta.

Kistér. 1870 körüli várostérképen az Óvárban levô Kispiac neve. Egyetlen elôfordulása alapján Szabó T. Attila szerint nem lehetett közkeletû név, inkább a térkép készítôje adhatta [Kvtel 69.]. — Nagy tér.

Kis-Új utca. A XIX. század közepe táján keletkezett, a Szentpéteri templom mögött, a Külsô-Magyar utca bal oldalán nyíló, a Csertörô, a Nagy-Új és a Bethlenkert utca találkozásáig vezetô, hóstátiak által lakott utca. — Nagy-Új utca.

1869: Kis új ut[cza] [Bodányi]; 1888: Kis új utcza [Kv88]; 1894: Kis uj utcza [Mach]; 1899: Kis uj utcza [KvKözgyJk 1899. 111.]; Liliom utcza [KvKözgyJk 1899. 111.]; 1905: Liliom utcza [Stief]; 1914: Liliom utca [Cim14 168.]; 1917: Liliom utca [Cs17]; 1923: Str. Liliei (lilie n fn táj ’liliom’) [Br 88., 100.]; 1933: Str. Liliei [OF 37.]; 1937: Str. Liliei [Br37]; 1941: Liliom utca [Kvát41]; 1945: Liliom utca; Str. Crinului — Liliom utca (crin h fn ’[fehér]liliom’) [Kvut]; 1964: Str. Crinului — Liliom utca; Str. Crinului.

Az újonnan kialakuló utcákat illették e névvel ( — Új utca). Kis- elôtagját a hosszabb, nagyobb Nagy-Új utcától való megkülönböztetésként kapta.

Kis-Várdaház. Jakab Elek szerint katonai ôrállomás az Óvárban a XIX. század elején létezô katonai kórháznál [Jakab III. 670.]. Szabó T. Attila Kelemen Lajost idézi, aki szerint ez a Mátyás király szülôházára vonatkozik [Kvtel 69.].

1801: Kis-Várda-ház [Kvtel 69.].

A város 1691. évi katonai térképe a Nagypiac északkeleti sarkában Picolo corpo di gardiat, ’ kis ôrhely’-et jelez [K vtel 69.]. — Nagy-Várdaház, Várda, Várdaház, Várta, Nagy-Strázsaház.

Kiszúgó. A Sétatér végétôl nem messz i uszoda (strand) területén, a Kisszamosból (Malomárok) északra kiágazó, egykor kideszkázott kis csatorna neve. A három monostori után a negyedik zúgó. Régen, néha már enyhe áprilisi napokon, kékre fázva, dideregve kis diákok fürödtek benne [Nagy 105.]. — Libucgáti zúgó, Nagyzúgó (Kolozsmonostor), Bánffy-zúgó (Kolozsmonostor), Zúgó (Kolozsmonostor).

Miután a labdarúgópálya létrehozásakor betömték, a pá lya fedett lelátója mögött kis csatornát ástak, amelynek két partját jegenyenyárfákkal ültették be. A jelenlegi betonteknô építésekor, az 1960-as évek elején, ezt a csatornát is betömték, a jegenyéket kivágták, csak néhány maradt meg belôlük, máig jelezve a régi vízfolyás medrét. Ebbôl ágazott ki az út két oldalán csörgedezô erecske, amelyek vizével a Sétatér útjait öntözték.

Szamosba nyíló fedett, csatorna-szerû torkolata ma is megvan. Újabban télvíz idején a sirályok kedvelt tartózkodási helye.

Kígyó utca2. Bornyúmál mögötti út.

Kígyó út2. Bornyúmál mögötti út.

Klapka utca. A Vasvári Pál utca bal oldalán délnyugatra nyíló, a Garibaldi utcáig vezetô utca. Az 1900-as évek elején kezdett kialakulni. 1940 óta a Hétvezér tér déli oldala. — Hétvezér tér.

1914: Klapka utca [Cim14 168.]; 1923: Str. Buteanu [Br 84., 99.]; 1933: Str. Buteanu [OF 37.].

Nevét a hatóság adta.

Klara Zetkin utcaVoluntarilor.

Klastrom utca. A Torony (Bocskai, Toplica) utca végétôl a Mátyás király szülôháza mellett, a ferencrendi klastrom felé, a Kispiacig (Karolina, Múzeum tér) vezetô rövid utca.

1845: Klastrom utcza [Kvtel 69.]; 1852–1857: klastromutcza (régen sikátor) [Jakab I. 36.]; 1865: Kl. u. [Páncz]; 1869: Klastrom [utcza] [Bodányi]; 1876: Klastrom utcza [Páncz1876]; 1894: Klastrom u. [Mach]; 1903: Klastrom u. [Stein]; 1914: Klastrom utca [Cim14 168.]; 1917: Klastrom utca [Cs17]; 1923: Str. Claustrului (claustru h fn ’klastrom’) [Br 85., 99.]; 1933: Str. Abatele Zavoral (abate h fn ’apát’) [OF 37.]; 1937: Str. Abatele Zavoral [Br37]; 1941: Klastrom utca [Kvát41]; 1945: Klastrom utca; Str. Claustrului — Klastrom utca [Kvut]; 1964: Str. Claustrului — Klastrom utca; Str. Agnita (’Szászágota’); 1990: Str. Agnita; Str. Vasile Goldis [Kmth 1990/537.].

Nevét a közeli, hajdan domonkos, a Rákóczi-szabadságharc leverését követô császári német bejövetel után ferencrendi klastromról kapta.

Kleyn meister gasseKismester utca.

Koccintó. Jó nevû vendéglô az Óvárban, Bocskai István szülôházával átellenben, a Klastrom (V. Goldis) és a Bocskai (Torony, Toplica) utca sarkán álló Tauffer-házban 1937 és 1950 között. Elsôsorban iparosok: szabók, cipészek látogatták. Tulajdonosát, Barabás Mihályt 1944. október 12-én szovjet katonák elhurcolták, soha nem tért haza. A kommunista hatalomátvétel, 1948 után még mintegy két évig volt nyitva [Barabás Béla, Barabás Mihály fiának közlése]. — Tauffer-ház.

Koch Antal utcaVulpelor.

Koch Robert utcaVulpelor.

Kodály Zoltán utcaBelaiu, martirii.

Kogãlniceanu, MihailFarkas utca.

Koldus utca. Eddig ismert egyetlen adata alapján helye meghatározhatatlan.

1583: "Ad Fossam Kuldus vcza" (‘a Koldus utca árkához’) [KvLtSzám 3/XI. 1.480.].

Kolozsi utca Turzii.

Kolozsmonostori anyagátGát (Kolozsmonostor), Nagygát (Kolozsmonostor).

Kolozsmonostori Felsô-Berek — Kolozsmonostor.

Kolozsmonostori Kômál — Kolozsmonostor.

Kolozsvári bíró háza. Három épület van a városban, amelyik a hagyomány szerint a kolozsvári bíró háza volt, s udvarán az álruhás Mátyás király a fát hordta:

1. a Fôtér 20. szám alatti Rosás-ház;

2. a Közép (Deák Ferenc) utca és a Minorita (Tomis) utca sarkán álló egyemeletes ház [Gyurka László közlése]. — 5. Pataki-ház;

3. a Király és a Minorita utca sarkán álló, Király utca (Augusztus 23., I. C. Brãtianu) 27. szám alatti ház.

Mindez csak szájhagyomány, mert semmilyen erre vonatkozó adattal nem rendelkezünk. Kiss András fôlevéltáros megkockáztatta azt a feltevést, hogy "a Heltai által közölt történet esetleg annak a Mátyás korabeli, Szabó Ambrus nevû bírónak az esetét ötvözi egy közszájon forgó anekdotával és az igazságos király személyével, akit a városi közösség 1491-ben, Mátyás halála után, visszaélései és önkényeskedése miatt halálra ítélt. Felelni azonban a kérdésre ez idô szerint túl korai lenne. Tudomásunk szerint javában folynak a kutatások, amelyek Heltai Gáspár forrásait hivatottak megállapítani. Ám ha egyáltalán valószínûvé válna, hogy Mátyás király és a bíró esete valóban megtörtént, a kutató számára még mindig fogas kérdés maradna, hogy a Mátyás korabeli bírók névsora, az azokra vonatkozó adatok, a király útvonala és egyéb adatok összevetése alapján meghatározza annak a teleknek a helyét, ahol az eset történt. Ez annál is nehezebb lenne, mert az elszórtan megmaradt adásvételi és csereszerzôdéseken kívül, amelyek az ingatlan utcabeli helyére és szomszédaira utalnak, városi adólajstromaink csak 1550-tôl adhatnak némi támpontot hasonló kérdésekben" [Kiss 127–128.].

Említett "Szabó Ambrus, akit a város bírónak választott, [...] azt hitte magáról, hogy ô [...] a város ura. [...] Tisztségét vagyonharácsolásra használta fel, és ahelyett, hogy ôrködött volna a városi kiváltságok sérthetetlensége felett, ô szegte meg azokat elsônek, idegen bort hozva be a városba. [...] azok, akik megválasztották, letették a bíróságról és a város kiváltságainak, szabadságainak megsértéséért halálra és vagyonelkobzásra ítélték." [Kiss 284.]. A városi jövedelmek hûtlen kezeléséért a tanács által hozott s a hét szász bíró által 1491-ben helybenhagyott halálos ítéletet II. Ulászló Budán 1492. augusztus 15-én megerôsítette [TörtT83., 579.]. Az idegen bor behozatalát utóbb megbocsátották neki, de akkor kiderült, hogy ellopta a város pénzét. Ekkor a fellebbviteli bíróság ítélte halálra "azzal, hogy ahol a kolozsváriak elfogják, felakaszthatják, mint tolvajt." [Kiss 284.]. Az elmenekült Szabó Ambrus végül számkivetésben halt meg. 1512-ben Zápolya János erdélyi vajda a vétségeiért önként számûzetésbe ment Szabó Ambrus volt kolozsvári bíró javainak a városi hatóság általi eladatása ügyét kiküldött bíróság által megvizsgáltatta, helyesnek találta és feleségének, Márta asszonynak örök hallgatást parancsolt [Jokl I. 323.].

Kolozsvári Húsárugyár. A Kriza utca 14. szám alatti húsfeldolgozó. A neve ugyan változott, de az 1970-es években is ugyanitt mûködött.

1943: Kolozsvári Húsárugyár Kft. [Lak 90.].

Kolozsvári Húsiparosok Szövetkezete. A mészárosok Kriza utca 16. szám alatti szövetkezete az 1940-es évek elsô felében.

1943: Kolozsvári Húsiparosok Szövetkezete [Lak 82.].

Kolozsvári KaszinóHarmincadház.

Kolozsvári SzikvízüzemekSzódavízgyár.

Kolozsvári testvérek utcájaPopasu, Ion.

Kolumbusz utcaPopasu, Ion.

Komáromi utcaSlavici, Ion.

Komjáti utcaOvidiu.

Kommendáns-kert (kommendáns ’parancsnok’). A Hídkapun kívül jobbra, a városfal és a Kisszamos (Malomárok) közt, a várparancsnok által használt kert.

1662: "itt már az élésem mind elfogyott, Kolosváratt volt valami búzám s borom, az kolosvári commendans nem engedte, hogy elhozzák" [EMSzT VII. 69.].

Kongresszusi hitközség templomaHaladópárti izraelita imaház.

Konszíliu. A városháza neve az igénytelen, alacsony szintû köznapi beszédben, miután 1968-ban, a közigazgatás átszervezése nyomán az intézmény neve az 1948-ban, a kommunista hatalomátvételkor adott, szláv eredetû sfat [szfát] (’tanács’), teljes egészében sfatul popular orãsenesc (popular mn ’népi’, oras s fn ’város’, orãsenesc mn ’városi’, ’városi néptanács’) helyett a latinból átvett consiliu lett, s a magyar eredetû orasból származó ’városi’-t (orãsenesc) a latinból átvett municipiuból (’megyei jogú város’) képzett municipallal helyettesítették (consiliul popular municipal ’városi néptanács’). — Városháza, Tanácsház, Szfát, Primérija.

Konti. A New York szálloda és étterem új nevének, a Continentalnak a rövidített változata. — New York szálloda, Nemzeti szálloda.

Kopjás utcaDomide, Gherasim.

Korbuly-ház. Két ilyen nevû épület van a városban:

1. A Belsô-Monostor utca déli során álló, Pánczél Ferenc könyvének második, bôvített kiadásában említett ház (Kolozsvár részletes leírása és Erdély földrajza). Egyetlen említése alapján helyét nem lehet meghatározni.

1876: "a szép Korbuly-ház" [Kvtel 69.].

2. A Belsô-Közép (Deák Ferenc) utca 21. szám alatti épület. A XIX. század elején emelték. Egyike volt a nagyobb és jobb újklasszikus ízlésû kolozsvári házaknak. 1938-ban tûz rongálta meg, ezután a felismerhetetlenségig átépítették, "korszerûsítették" [KvSz II. 2., 122.].

Korda-ház. 1795-ben két épületet említenek e néven:

1. "a’ Piatz soron lévô úgynevezett Korda Ház" [Kvtel 69.].

Néhány, a XVIII. század második felébôl való adat alapján arra következtethetünk, hogy Piacsornak a Nagypiac keleti, másképp Ószer nevû sorát mondták. Egyetlen ismert adatából a ház helye nem derül ki. — Piacsor.

2. "a’ belsô Kôzép utzai ugy nevezett Korda Ház". Ez utóbbi azonos lehetett Korda Mária grófnônek azzal a házával, amelyet 1799-ben Kendeffi János gróf anélkül adott el, hogy a házzal szomszédos telek tulajdonosának, a városi közönségnek fölajánlotta volna [Kvtel 69.].

Késôbb, mind a mai napig, egy másik házat említenek e néven:

3. a Belsô-Király és a Teleki (Minorita, Tomis) utca sarkán álló egyemeletes házat, amelyet Toldalagi László gróf a feleségével, Korda Anna grófnôvel az olasz Carlo Justi terve szerint 1803-ban kezdett építtetni, s amelyet az özvegyen maradt grófnô 1809-ben részben befejezett. Az eredetileg zárt, négyszögûnek tervezett épület délkeleti sarokrésze nem készült el [Kvtel 69–70.]. — Toldalagi–Korda palota.

Kornis utca. A Híd utca bal oldaláról nyíló elsô, a Kispiacig tartó óvári utca. Régen sikátor volt. Mikor az 1608-ban itt épült pénzváltó és aranymûves házat a XIX. század végén lebontották, a sikátort utcává szélesítették. — Híd utca szorosa, Óvárra menô sikátor, Óvári szoros, Pénzváltó és aranymûvesház.

1869: Kornis ut[cza]. [Bodányi]; 1888: Kornis utcza [Kv88]; 1903: Kornis u. [Stein]; 1913: Korniss [Cs13]; 1914: Kornis utca [Cim14 168.]; 1917: Korniss utca [Cs17]; 1941: Kornis utca [Kvát41].

Nevét arról kaphatta, hogy a Kornis család a Ferenc-rend nagy támogatója volt. A családnak a templom déli oldalán lévô saját kriptája erre az utcára nyílt. Más vélemény szerint "A Korniss-család több neves politikust és katonát adott az országnak. Miután a Korniss-család háza ebben az utcában állott egészen addig, amig a mai Telefonpalotát épitették helyére, valószinüleg innen kapta az utca is a nevét." [Ell 1940.XII.24., 22.]. ? 2. Bornemisza-ház.

Korona. Két kávéház:

1. A Belsô-Monostor utcában a XIX. század vége felé [Eu 41.].

1891: "Korona (belmonostor u.)" [Eu 41.];

2.. A Mátyás király utcában a XIX. század végén, a XX. elején.

1903: Korona-kávéház [VKv 5.].

Korona. Szálloda a Kossuth Lajos (Magyar, Belsô-Magyar) utca jobb oldalán, a 49. szám alatt, az 1900-as évek elején.

1914: "Korona-szálloda (özv. Salamon Hermánné), Kossuth Lajos u. 49." [Cim14 78.]; 1923: "Korona, Calea Victoriei 49." [Br 179.].

Korvin tér ? Corvin.

Kosevoj utca. A Kodály Zoltán (Tas vezér) utca bal oldalán nyíló elsô, a Szamos felé vezetô utca. Az 1950-es évek elején kezdett kialakulni.

1957: Str. Cosevoi — Kosevoj utca [Kv 187.]; 1964: Str. Cosevoi — Kosevoj; Str. Cosevoi; 1999: Str. General Gheorghe Pomut [Kmth].

Nevét a hatóság adta.

Kossuth Lajos utca ? Bel-Magyar utca, Belsô-Magyar utca, Magyar utca.

Kosztolányi utca ? Bãdescu, cãpitan aviator.

Kovács utca. A Szabók tornyától délkeletre elterülô egykori cigánynegyed egyik, a Szénatér (Heltai) utcával párhuzamos, az Ács utcától a Lovag utcáig vezetô utcája. Az 1980-as évek elején az egész cigánynegyeddel együtt lebontották. ? Agyagdomb alatt, Ács utca, Hangász utca, Lovag utca, Vajda utca.

1869: Kováts ut[cza] [Bodányi]; 1893: Kovács ut[cza] [SAKcs]; 1894: Kovács u. [Mach]; 1914: Kovács utca [Cim14 168.]; 1917: Kovács utca [CsGK 37–39.]; 1923: Str. Faurilor (faur h fn ritk ’kovács’) [Br 86., 99.]; 1933: Str. Faurilor [OF 37.]; 1937: Str. Faurilor [Br37]; 1941: Kovács utca [Kvát41]; 1945: Kovács utca; Str. Fãurarilor — Kovács utca (fãurar h fn nép ’kovács’) [Kvut]; 1964: Str. Fãurarilor — Kovács utca; Str. Faurilor.

Nevét az egykor itt lakó kovácsról, kovácsokról kaphatta.

Kovács Dezsô utca ? Rudeanu, Teodosie, marele logofãt.

E. Kovács Gyula utca ? Braniste, Valeriu.

Kovács Katona Jenô utca ? Mora, Stefan.

Kovácsok tornya. A Monostorkapu közelében, északra álló kisebb torony. Eredetileg az Óvár délnyugati saroktornya. A kovács céh gondozta és védelmezte. ? Kandia utcai bástya.

1701: Kovátsok bástyája [Jokl I. 403.]; 1707: Kovácsok bástyája [Jokl I. 405.].

Nevét a gondozó, védelmezô céhrôl kapta.

Kozák. Kozák István bôr- és cipôkellék üzlete a Széchenyi tér 14. szám alatt az 1940-es években. Jellege az államosítás után is évekig megmaradt. Helyiségében késôbb fodrászat nyílt.

1943: Kozák István [Cím43 50.].

Kozma Nagy László. Nyomda az 1930-as, 1940-es években, az államosításig, a Deák Ferenc utca 12. szám alatt, a Minorita utca sarkán álló házban.

1941: Kozma Nagy László [Tel41 15.].

Kozmutza. Neves tüdôszanatórium az 1930-as, 1940-es években a Kômál tetején, az Andrássy út (Gruia) 51. szám alatt. Az államosítás után megszüntették, épületeiben süketnéma gyermekek iskoláját rendezték be. A szanatórium-tulajdonos orvos románul Cozmutzanak írta a nevét.

1941: "Kozmutza dr. Tüdôszanatórium" [Tel41 15.].

Kócsag utca ? Teclu, Nicolae.

Kórház. Az Óvárban, a Kispiac északkeleti sarkán, a Szülôház mellett álló épület, más néven Karolina kórház. ? Karolina kórház.

1869: Korház [Bodányi].

Kórház utca. Két utca:

1. A Külsô-Király utca (Árpád út, Traian) folytatásában, a Kijáró utca után, a Szamos bal partján, a Vasút utca végéig vezetô utca. 1920 után az akkor Traiannak nevezett Külsô-Király utcához csatolták. ? Külsô-Király utca.

1918: Kórház utca [OF 37.]; 1933: C[alea] Traian [OF 37.].

Nevét az itt létesített járványkórházról a hatóság adta.

2. A Kijáró (Székely Mózes, Delta) utca vége után, kezdetben a Kajántói (Kandó Kálmán, Karl Marx) utca és a Szamos-parti puszta terület közti rövid utca. Késôbb a Külsô-Király utca (Árpád út) végéig vezetô rövid utca. Az 1900-as évek elején alakult ki.

1903: Kórház utca [Stein]; 1933: Poteca scurtã (potecã n fn ’ösvény’, itt: ’sikátor’; scurtã n mn ’rövid’) [OF 31.]; 1937: Poteca scurtã [Br37]; 1941: Kórház utca [Kvát41]; 1945: Kórház utca; Str. Spitalului — Kórház utca (spital s fn ’kórház’) [Kvut]; 1964: Str. Spitalului — Kórház utca; Str. Spitalului.

Nevét a hatóság a járványkórház szomszédsága miatt adta.

Kölcsey utca. A Vörösmarty (Brassó) utca jobb oldalán délnyugatra nyíló második, a Tordai útig vezetô tisztviselôtelepi utca. A XX. század elején kezdett kialakulni. 1917-ben 12 telek szegélyezte.

1914: Kölcsey utca [Cim14 168.]; 1917: Kölcsey utca [Cs17]; 1923: Str. Dim. Bolintineanu [Br 84., 99.]; 1933: Str. D. Bolintineanu [OF 37]; 1941: Kölcsey utca [Kvát41]; 1945: Kölcsey utca; Str. Dim. Bolintineanu utca [Kvut]; 1964: Str. Dim. Bolintineanu utca; Str. Dim. Bolintineanu.

Nevét a hatóság adta.

Kölesföld. A város északkeleti határában elterülô — délen eredetileg a szamosfalvi országút (ma a vasút), északon a Szamos, nyugaton a Berek [Cs13], majd az itt kialakuló Bulgária-telep, keleten a szamosfalvi határ által határolt —, egykor mintegy 130 holdnyi szántó és 56 holdnyi rét [Pill 123.]. Déli felében, az országút mellett a XIX. század utolsó negyedében, a vasút építésekor kavicsbányát nyitottak. Ez az 1900-as évek elejéig mûködött. E kitermelés következtében halad ma a Szamosfalvi út a gödör szélén. Az 1910-es években kihasznált kavicsbánya árkának mondták az országút menti területet. Kezdetben, az elsô világháború elôtt, tanyák létesültek itt, majd mintegy húsz évvel késôbb, az 1920-as évek közepén, a Cukorgyár utca vége felôl telkeket mértek ki [Pill 123.]. Déli, a vasútvonaltól délre fekvô része ettôl kezdve lassan beépült. Az 1930-as években románra fordított nevét (Colonia Meiste, colonia n fn ’telep’, meiste ? mei s fn ’köles’, -ste a magyar -s névszóképzô megfelelôje, azaz ’kölessel bevetett föld’, ’kölesföld’) várostérkép is feltünteti [OF, Br37]. Ez azonban az eredeti Kölesföldnek már csak a vasúttól északra fekvô része. 1944-ben 487-en laktak itt [Hely944 349.]. Mára a teljes Kölesföld beépült.

1865: Kölesföld [Páncz]; 1870: Kölesföld [Jakab I. 43.]; 1910: Kölesföld [Kv910]; 1913: Kölesföld [Cs13]; 1933: Col. Meiste [OF]; 1937: Colonia Meiste [Br37]; 1944: Kölesföld [Hely944 341.].

Nevét az itt egykor kölessel bevetett földrôl kapta.

Kölesföldi református templom ? Kölesi református templom (Szamosfalva).

Kölesföldi út. A Cukorgyár utca jobb oldalán kelet-délkeletre nyíló, a Szamos és a vasút között, a vasúttal nagyjából párhuzamosan, Szamosfalva északnyugati végéig vezetô út. Az egykori mezei út vonalán, az 1910-es évek elején kezdett kialakulni. Csányi Gusztáv 1913. évi térképe mezei útként jelzi. Az 1914. évi címtár szerint a vasút és a Szamos közti ún. Postaberki dûlôben tervezett utca [Cim14 169.]. Az 1920-as években a román hatóság összevonta a Téglás utca és a Cukorgyár utca közti Szalárdi úttal. 1940-tôl két részre tagolták, eleje a Cukorgyár utcáig Szabolcs vezér, a Cukorgyár utcától Szamosfalváig vezetô része Kölesföldi lett. Azóta is két utca. ? Szabolcs vezér út.

1914: Szalárdy utca [Cim14 169.]; 1918: Szalárdi út [Br 90., 102.]; 1923: Str. Plevnei [Br 90., 102.]; 1933: Str. Plevnei [OF 38.]; 1937: Str. Plevnei [Br37]; 1941: Szabolcs vezér útja; Kölesföldi út [Kvát41]; 1945: Kölesföldi út; Str. Plevnei — Plevna utca [Kvut]; 1964: Str. Plevnei — Plevna utca; Str. Plevnei.

A Kölesföld név a hóstátiaktól származik. A Szalárdit és a Plevneit a hatóság adta.

Kölesi református templom ? Szamosfalva.

Kömöcsi-telep. 1916 körül, a Bánság út (Banatului, Nagy Lajos király út, Makszim Gorkij, Coposu) két oldalán, a Friedmann-teleptôl kinnebb, Kardosfalva felé kialakult telep. Nevét az egykori földtulajdonos Kömöcsi Pálról kapta [Pill 24., 27.]. Hivatalosan Bogdan-telep, Colonia Bogdan volt [OF 27., OF-térkép].

Könyök utca. A (Kôfalsori-)Szappany (Nyomda) utcából a Görbe-Szappany (Forduló) utcába vezetô, derékszögben megtörô rövid, könyök alakú utca, Kolozsvár talán legrövidebb utcája volt.

Az 1718. évi térképen rajta van, de az 1734. évi, valamint az 1763–1787-ben készült térképen nincs. A XIX. század elejétôl, ha név nélkül is, jóformán minden térképen megtalálható. 1974–75-ben lebontották, helyét jórészt az áruház foglalta el.

1831 körül a Kôfalsori-Szappany, a Görbe-Szappany és a Könyök utca által határolt telken száraz, azaz lóhajtású malom mûködött. Ezt késôbb lebontották. 1917-ben a Szappany, a Forduló, valamint a Könyök utca sarkán két ház állt [Cs17]. Az 1940-es években két földszintes ház volt az utcában, Forduló utcai oldalán kis kert terült el.

1869: Könyök utcza [Bodányi]; 1903: Könyök utcza [Stein]; 1914: Könyök utca [Cim14 168.]; 1917: Könyök utca [Cs17]; 1923: Strada Cotului (cot s fn ’könyök’) [Br 85., 99.]; 1933: Str. Cotului [OF 37.]; 1933: Str. Cotului [Br37]; 1941: Könyök utca [Kvát41]; 1945: Könyök utca; Str. Cotului — Könyök utca [Kvut]; 1964: Str. Cotului — Könyök utca; Str. Cotului.

Nevét könyökszerûen megtörô alakjáról kapta.

A Könyök utca déli oldalán a Görbe-Szappany (Forduló) utcáig egy Híd (Dózsa Gy.) utcai ház telke húzódott. Ennek Könyök és Görbe-Szappany utcai oldalán magas kôkerítéssel határolt kert terült el, s ebben egy mifelénk igen ritka, csupán kertekben, parkokban élô, Kelet-Kínában ôshonos páfrányfenyô, másképp ginkófa (Gingko biloba) állt. Ezt az élô kövületnek is nevezett fát nagyon régen Japánba is áttelepítették. Innét 1727 és 1737 között került elôször Európába, a hollandiai Utrechtbe, ahol kedvelt parkfa lett. Élô kövületnek azért nevezik, mert a Gingko-félék rendjének ma egyetlen élô, megmaradt nemzetségéhez tartozó faja. Hogy mikor és ki által került Kolozsvárra, nem tudjuk, de valószínûleg a XVIII. század dereka táján, mert az áruház építése idején tizenöt méternél is magasabb, a törzse pedig másfél-kétöles volt. Xántus János természetrajztanár mindent megtett, hogy az építkezés során megkíméljék. Az építôk, ímmel-ámmal ugyan, de igyekeztek. Az áruház hátulsó oldalán az árurakodó esôvédô ereszét úgy módosították, hogy a fa koronája elférjen. 1976 tavaszán azonban egyik vastag ágát a toronydaru letörte, nemsokára egy másikat, s akkor az egész fát, bár még meg lehetett volna menteni, az építôk "dicsôségére", kivágták. Emlékét egy ideig a rakodórámpa módosított esôvédô eresze ôrizte. A kert helyét ma poros aszfalt borítja.

Körös utca ? Crisului.

Kötéltáncos. A Bocskai téren álló Avram Iancu-szobor tréfás neve. Utalás Trosnájderre (Strohschneider), az egykori neves kötéltáncosra. Egy, a Szabadságban megjelent képen úgy látszott, mintha a szobor alakja, kezében a karddal, a trolibuszvezetéken egyensúlyozott volna. ? Avram Iancu szobra.

Kötélverôk tornya. Valamelyik kisebb torony neve, amelyet a kötélverôk több más céhhel együtt gondoztak és védtek. Helye meghatározhatatlan.

1649: Keötel verôk [...] Tornia [Élô 26.].

Kötô utca. A Belsô-Szén (Jókai) utca északi oldalán nyíló, a Kismester utcát merôlegesen metszô, a Belsô-Monostor utcába torkolló szûk utca.

1695: a Széna Utczától Kis mester utczára által menô Sikátor [Élô 24., 39.]; 1696: "Platea angustae [...] qui [...] ex [...] Platea Széna Uccza in Plateam vulgo Kis Mester uccza nominatam ducit" (’a Széna utcából a közönségesen Kismester utcának nevezett utcába vezetô szûk utca’) [Kvtel 67.]; 1869: Kötö ut[cza] [Bodányi]; 1888: Kötö utcza [Kv88]; 1903: Kötô utcza [Stein]; 1914: Kötö utca [Cim14 168.]; 1917: Kötô utca [Cs17]; 1923: Str. I. Ratiu [Br 91., 99.]; 1933: Str. I. Ratiu [OF 37.]; 1937: Str. Ion Ratiu [Br37]; 1941: Kötô utca [Kvát41]; 1945: Kötô utca; Str. Ion Ratiu utca [Kvut]; 1964: Str. Ion Ratiu utca; Str. Ion Ratiu.

Nevét a Belsô-Szén és a Belsô-Monostor utcát összekötô utcaként kapta.

Köves utca. A Holdvilág utca folytatásában, a Gyep utcától fölfelé haladó, a XIX. század végén még a város szélén vezetô utca. Felsô vége az 1920-as években Grivitei, az 1930-as évek második felében Ciobanului lett. A bal oldalán nyíló utca neve is Ciobanului. Ennek a Hajnal utcával párhuzamos, a Csillagvizsgáló útig vezetô folytatása Tekintô utca. A Gyep utcától északra kialakult rövid szakasza késôbb Apáthy (Înfundatã, Szilvafa) néven külön utca lett. ? Ciobanului, Înfundatã.

1869: Köves ut[cza] [Bodányi]; 1893: Köves ut[cza] [SAKcs]; 1894: Köves u. [Mach]; 1914: Segesváry utca [Cim14 169.]; 1917: Segesvári utca [Cs17]; 1923: Str. Grivitei [Br 87., 102.]; 1933: Str. Grivitei [OF 38.]; 1937: Str. Ciobanului [Br37]; 1941: Segesvári utca [Kvát41]; 1945: Segesvári utca; Str. Sighisoarei — Segesvár utca (Sighisoara ’Segesvár’) [Kvut]; 1964: Str. Sighisoarei — Segesvár utca; Str. Sighisoarei.

(Folytatjuk)

Asztalos Lajos

TUDOMÁNY

A tehetség sorsa
Beszélgetés dr. Czeizel Endre orvos-genetikussal

(10. old.)

A Magyarországon született, ám külföldön munkálkodó Nobel-díjasokkal szokták példázni, hogy idehaza túl magasak a tehetség kibontakozásának útjában álló gátak. Dr. Czeizel Endre orvos-genetikus, aki sok éve kutatja már a jelenség örökléstani és társadalmi okait, új könyvében összefoglalja tapasztalatait.

Az öröklött tehetség kibontakozásának és érvényesülésének az esélyét mérlegeli, az ôt körülvevô társadalmi közeg magatartásának alapvetô fontosságát hangsúlyozza dr. Czeizel Endre, a neves orvos-genetikus legújabb könyvében, amelynek a címe — Sors és tehetség — is arra utal, hogy az ígéretes képességek valóra váltásában sorsszerû események játszhatnak közre.

Valóban úgy gondolja, hogy nincs "zöld útja" nálunk a tehetségnek?

— Úgy. Indokaimról és a magyarázatról szól az új kötetem. A sérült, hátrányos helyzetû gyerekekkel, fejlesztésükkel, integrálásukkal, sok és sokféle szakember foglalkozik szervezett formában. Gyógypedagógusok, logopédusok, gyógytornászok, drámapedagógusok fáradoznak azon, hogy esélyt teremtsenek a különleges nevelést igénylô gyermekek számára a boldoguláshoz. És ez rendjén is van. De kik foglalkoznak ilyen hozzáértôen, felelôsséggel és elszántsággal a tehetséges gyerekekkel, akik már korán kitûnnek rendkívüli képességeikkel? Igaz, van már néhány tehetséggondozóként, "zseniképzôként" elhíresült intézmény, de elenyészô számban és nem ismertek az eredményeik sem.

Nincs igaza a régi mondásnak, hogy a tehetség mindenképpen utat tör magának?

— Valóban ez terjedt el a köztudatban, csakhogy a valóságban ez nem így van. A gének csupán útravalót adnak, például a költészet, a képzômûvészet, a zene és matematika terén felismerhetô tehetségnek. A genetikailag kódolt "csodagyerekek" valóban hamar felismerhetôk. De rajtuk kívül még igen sok és sokféle tehetséggel megáldott gyerek születik, akik iskolába, közösségbe kerülve kilógnak a sorból, mások, mint a többi gyerek, és éppúgy nehezen illeszkednek a közösségbe, mint a renitens zsenik.

Mit kellene tenni, hol a megoldás kulcsa?

— Éppen errôl szól a könyvem. Sors és tehetség összefüggô fogalmak. Gondoljuk csak meg, már az sem közömbös a késôbbiek szempontjából, hogy hova, milyen családba, milyen környezetbe születik egy gyerek. A környezet kultúrája, a szülôk ambíciója, mûveltsége nagyon is meghatározó abban, hogy egy tehetség képes-e kibontakozni, megmutatkozni. A család után említeném az iskolát, a tágabb közösséget, a pedagógusok hatását és felelôsségét. Nem lehet mindent a genetikára bízni. A genetika csak lehetôséget ad, gének sokasága játszik szerepet abban, hogy milyen lesz a születendô gyermek értelmi adottsága. Igaz, vannak elfogadott "trükkök", amikkel besegíthetünk valamicskét a genetikának, de ezektôl nem várható el, hogy alkalmazásukkal csakis átlagon felüli képességû gyerekek szülessenek — magyarázza Czeizel doktor. — Bizonyított dolog, hogy az egyke gyakran kevésbé okos, mint a testvérekkel nevelkedô gyerek, hogy az anyatej jótékony hatással van a szellemi fejlôdésre, s azt is megfigyelték, hogy az idôsebb, 30–40 év között szülô nôk gyermekei okosabbak. De mindez nem törvényszerû.

— Ön sokszor hangsúlyozza, hogy a közösségé, a társadalomé a felelôsség azért, hogy a tehetség megtalálja benne a számára nélkülözhetetlen bizonyítási teret, lehetôséget.

— Ez alapvetô tény. Mert, ha másként történik, akkor jön a dohányzás, a drog, a deviáns magatartás, és a köztudat sajnos hajlamos a közösség felmentésére, legfeljebb azt a banális állítást fogalmazza meg, hogy lám, a zsenit és ôrültet csak egy hajszál választja el. Holott lehet, hogy éppen a meg nem élt, ki nem virágzott tehetség kétségbeesett útkeresésérôl van csupán szó. A sorsmotívum pedig azért fontos, mert hazánk sok tehetségének példája igazolja, hogy lehettek volna itthon világhírûek, ha a körülmények ezt segítették volna. Megemlíthetem Szent-Györgyi Albert példáját, aki bizony 10 éves koráig alig tudott megtanulni írni, olvasni, ennek ellenére — egy számára kedvezô közegben — Nobel-díjas tudóssá fejlôdött. És ezt példázza valamennyi magyar származású Nobel-díjasunk, akik mind külföldön kapták meg az elismerést. Ám a "sors kategóriába" tartozik az a 7 millió abortusz is, amit nálunk elvégeztek a második világháború óta, és ami miatt bizonyára sokezer nagyszerû tehetség nem születhetett meg — állítja az orvos-genetikus.

A sors vagy a balsors alakítja a jövôben is tehetségeink életpályáját?

–Reményeim szerint a helyzet jobbra fordul. Hiszen valami már elkezdôdött. Szegeden már 1996-ban speciális, posztgraduális pedagógusképzést indítottak, azzal a céllal, hogy megfelelô felkészültségû tanárok irányítsák, gondozzák speciális iskolákban, vagy külön foglalkozásokon a tehetséges gyerekeket. Azóta már Debrecenben is folyik ilyen szaktanári képzés, és azt is elmondhatjuk, hogy az EU-tagországok közül csak nálunk képeznek nagy létszámban ilyen igénnyel diplomás pedagógusokat. Egyre több önkormányzat érdeklôdik és fejezi ki szándékát, hogy foglalkoztatna ilyen speciális képesítésû pedagógusokat. Gyôrben már létrejött egy kutatóközpont is, amely a tehetség-nevelés problémáival foglalkozik. Figyelemre méltónak tartom, hogy a tehetséggondozó pedagógusok iránti érdeklôdés éppen az ország legelmaradottabb megyéiben a legélénkebb és legnagyobb. Világszerte elismert nemzeti kincsünk: a tehetség. Van rá mód és esély, hogy itt érlelôdjön, itt kamatozzon. Ennek érdekében kötelességünk besegíteni a sorsnak.

Leopold Györgyi

260 éve született a hôlégballon feltalálója

(10. old.)

Kétszázhatvan éve, 1745. január 6-án született a dél-franciaországi Vidalon-des-Annonay városkában Étienne Montgolfier, aki bátyjával együtt feltalálta az emberi irányítású hôlégballont.

Étienne tizenhat gyermekes családban született, bátyja és társa a kísérletekben, Joseph Michel 1740. augusztus 26-án látta meg a napvilágot. Kezdetben szorgalmas kispolgári életet éltek, idejüket az apjuktól örökölt papírgyár vezetése töltötte ki, de Joseph már ekkor találékony újítónak bizonyult, és így a gyár felvirágzott. Az anyagi biztonság lehetôvé tette, hogy a testvérek mûkedvelô fizikusként kísérletezni kezdjenek.

Fôként a repülés foglalkoztatta ôket: Joseph 1777-ben egy magas épület tetejérôl a maga készítette ejtôernyôvel ugrott le — és a városka izgatott lakosainak legnagyobb megdöbbenésére épségben ért földet. A legenda szerint a léggömb ötletét az adta, hogy egyszer a száradni kitett párnahuzat a tûzhelybôl kicsapó meleg levegôvel telt meg, és felemelkedett. Kevésbé romantikus, de valószínûbb feltételezés szerint a testvérek olvasták Joseph Pristley angol kémikus leírásait gázokkal végzett kísérleteirôl.

A testvérpár elôször a Cavendish által akkor felfedezett, a levegônél könnyebb hidrogénnel próbálkozott. Mivel azonban az új gáz nagyon gyúlékonynak bizonyult, és még papírgyáruk termékei között sem találtak olyat, amely megbízhatóan tárolta volna, a meleg levegô felé fordultak. Elôször papírzsákokat tartottak a tûz fölé, és az egész a mennyezetig szállt fel. Késôbb vékony textíliából, majd taftból készítették a zsákokat, amelyeket szalma és gyapjú égetésekor keletkezô füsttel töltöttek meg. Mivel már hallottak Benjamin Franklin kísérleteirôl, úgy gondolták, hogy a füstnek elektromos tulajdonsága van, azért száll felfelé.

Elsô, még papírból készült léggömbjük kigyulladt, a második töltés közben leszakította magát tartóköteleirôl és elszabadult. Mivel a város lakosai a kísérletek miatt már-már ördöngösségre gyanakodtak, a fivérek értesítették a Francia Akadémiát. Találmányukat 1783. június 5-én mutatták be elôször a nyilvánosság elôtt: a mintegy tizenegy méter átmérôjû, vászonból és papírból készült, 245 kg súlyú, 800 köbméteres ballon hatalmas nézôsereg és számos kiválóság jelenlétében Annonay vásárterén emelkedett a magasba. A gömböt elôbb egy gödör fölé kötötték, amelyben szalma és fa égett, és nyolc embernek kellett tartania, amíg megtelt meleg levegôvel. Adott jelre eleresztették, és az nyílsebesen kb. 1500 méter magasra szállt, majd amikor lehûlt benne a levegô, tíz perccel késôbb és másfél kilométerrel odébb épségben földet ért.

A kísérlet sikere nagy lelkesedést keltett, és két hónappal késôbb, augusztus 27-én a párizsi Mars-mezôn megismételték, de ekkor már hidrogénnel töltött gömbbel. Csodával határos módon a rendkívül tûzveszélyes ballon, amelyet égô fáklyák mellett vontattak helyére, nem robbant fel: simán felszállt, és háromnegyed óra múlva 25 kilométerrel távolabb landolt. Mivel az ottani parasztok a gonosz mûvének vélték, és megtámadták, országos rendeletet adtak ki, amelyben ismertették a felfedezést.

A Montgolfier testvérek következô, 18 méter átmérôjû ballonjukat már a király jelenlétében bocsátották fel. A kosárban XVI. Lajos személyes parancsára kis ketrecben egy kacsát, egy tyúkot és egy birkát is elhelyeztek. A léggömb az állatokkal épségben ért vissza a földre, s így az is kiderült: a repülés nem árt az élô szervezeteknek. Az elsô emberi repülésre 1783. november 21-én került sor, bár az igazsághoz tartozik, hogy maguk a feltalálók nem igyekeztek életüket a tudomány szolgálatában kockára tenni. (Igazuk volt, amint egy évvel késôbb bebizonyosodott: ekkor Joseph beszállt a Lyon városa számára tervezett ballonba — és súlyos sérüléseket szenvedett, amikor annak szövete elszakadt.) A léggömb kosarában elsô utasokként Pilatre de Rozier és François Laurent, Arlandes márkija röpült Párizs fölött, mintegy félóra alatt kilenc kilométert.

A testvérek találmányukért jelentôs elismerésben részesültek: 1783-ban a Francia Akadémia tagjai lettek, 1788-ban nemességet és évjáradékot kaptak. Joseph más téren is sikeres feltalálónak bizonyult. Nem sokan tudják, de ô alkotta meg a hidraulikus kost (vízkalapácsot) 1791-ben: ez egy vízemelô erôgép, amely lényegében üzemköltség nélkül mûködik. 1796-ban a találmányt eladták az angol Boulton–Watt gyárnak, amely fizetett — és nem foglalkozott tovább vele, lévén elég más megrendelése. A tervrajz 1824-ig porosodott, akkor rábukkant egy angol mérnök, sôt nem csak meg-, hanem "fel" is találta, és annak rendje-módja szerint szabadalmaztatta.

A testvérek a léggömb-kísérletek után már nem foglalkoztak a repüléssel; nevük nem forgott a köztudatban, talán ez is hozzájárult ahhoz, hogy a forradalom alatt, majd az azt követô zavaros idôkben békében éltek, és haltak meg — Étienne 1799. augusztus 2-án, Joseph 1810. június 26-án.

300 éve született Jacques François Blondel francia építész

(10. old.)

Háromszáz éve, 1705. január 8-án született Rouenban Jacques François Blondel francia építész.

Építész dinasztia sarja volt, egy nagybátyja nevelte fel. Kezdetben a rokokó stílus híve volt, késôbb azonban elfordult tôle. 1737-ben metszeteket készített Augustin Daviler építészeti értekezéséhez, ez évben jelent meg A vidéki kastélyok tervezésérôl és az épületek díszítésérôl általában címû mûve is.

Átfogó terveket készített Metz belvárosának és városházának, parlamentjének, püspöki palotájának, valamint a dóm kapujának és sekrestyéjének díszítésére, s ezek 1764–76 között meg is valósultak. A párizsi St. Gervais-templom szentélyét is ô tervezte, miként az ô mûve a cambrai-i bencés kolostor, ma püspöki palota. Strasbourgban tervei szerint épült a Városháza, továbbá a színházterem és más épületek. Elkészült mûvei közül megemlítendô még egy Firenze melletti pálmaház, egy bretagne-i kastély teraszai és saját besanconi háza, a Petit da Marivat.

1739-ben nyitotta meg építészeti iskoláját Párizsban, amely hamarosan híressé vált. Számos jeles építész tanult itt, köztük Carl von Gontard, a potsdami Brandenburgi kapu és a berlini Kolonnád tervezôje. Blondel 1756-tól a Királyi Építészeti Akadémián adott elô, Francia építészet címû könyve 1752-ben, A polgári építészet fejlôdése címû mûve, melyet Pierre Patte fejezett be, 1771–77 között jelent meg.

Blondel elméleti munkássága révén a francia barokk legjelentôsebb összegzôje és terjesztôje, a klasszicizmus elôkészítôje volt. Építészetével eszméket igyekezett kifejezni, elsôként mutatott rá az épületek hasznosságának jelentôségére. 1774. január 9-én, Párizsban halt meg.

Eddig ismeretlen Mozart portré

(10. old.)

Eddig ismeretlen Mozart-portrét fedeztek fel a Berlini Galériában.

A nyolcvanszor 62 centiméteres olajfestmény Johann Georg Edlinger alkotása, és valószínûleg 1790-ben, Mozart utolsó müncheni tartózkodása során készült, és így minden bizonnyal az utolsó autentikus portré a rá egy évre elhunyt nagy zeneköltôrôl — közölték csütörtökön a Berlini Állami Múzeumok.

A festményt hetven évvel ezelôtt szerezte meg a Berlini Galéria. Újbóli azonosítását a zenekedvelô Wolfgang Seiller végezte el alapos vizsgálattal és komputertechnika alkalmazásával. Az azonosításhoz alapul szolgált Mozart 1777-ben Salzburgban készült arcképe, amelyet ma Bolognában, a Civico Museo Bibliografico Musicale-ban ôriznek.

Az azonosítás nyomán a Galéria restaurátora, Ute Stehr elvégezte az olajfestmény restaurálását.

A festményt január 27-én, Mozart születésének 249. évfordulóján mutatják be a közönségnek.

MÛVELÔDÉS

Mint a rozmaring a jó földben
— legújabb népdalkötetünk köszöntése –

(11. old.)

Szakmai körökben is rangosnak számító népdalgyûjteménnyel ajándékozta meg a zeneszeretô közösséget a zilahi mûvelôdési élet jeles szervezôje-éltetôje, Gáspár Attila tanár úr. A Mint a rozmaring a jó földben kötet mindenekelôtt remekül szerkesztett tartalmával tûnik ki. Szerkezete már önmagában alkotás, hiszen olyan, mint ha egy csodálatosan szép virágcsokrot ábrázoló csendélet zendülne fel — elôbb halkan, majd egyre erôsödve. A sorba állított témakörök hangulati egysége ezt az esztétikai élményt nyújtja, megteremtése egy hol vidám, hol szomorkás, de mindenképpen játékos sokféleség keretében valósul meg.

A szerzô így vall szándékáról: "Népdalgyûjteményem a kisiskolásoknak és a nagyobb tanulóknak is megtanítható népdalokat tartalmazza. A minden korosztálynak megfelelô, a tanítás menetét követô magyar népdalokat állandóan keresgéltem. Ezeket összegyûjtöttem, tanítási módszerem szerint rendszereztem".

E népdalok ígéretes szépségét s egyben a kötet népmûvészeti értékét tovább erôsíti a — szó legszebb értelmében vett — szûkebb haza pártolása, azaz a szilágysági népdalok ékes jelenléte. "Minden év júniusának szombatján megszervezzük a Szilágysági gyerek vagyok népdalvetélkedôt, amelyre a Szilágyság minden helységébôl szoktak jönni versenyzôk, hogy bemutassák az élô néphagyományt" — mondta el Gáspár Attila. Nem véletlen tehát, hogy elôzô gyûjteményét is ezen a címen jelentette meg 2000-ben a szerzô, amelybôl öt dalt vett át a Mint a rozmaring a jó földben, ennek hangulatvilágát színezve. Ezek kezdô sorai: (39. sz) Most viszik, most viszik Ugorkáné lányát, (47. sz) Akkor szép a kerek erdô, mikor zöld, (51. sz) Bádogozzák a krasznai templomot, (130. sz) Betyár vagyok én, betyárnak születtem, (262. sz) Felmásztam a kemencére.

Külön aurával fonja körül e kötetbe foglalt népdalcsokrot a távolba szakadt, de az itthon melegét feledni nem tudó jó barát, egykori "harcostárs", Puskás Tivadar Elôszava. Mint akit már megérintett az egészség hiánya és sóvárog visszaszerzéséért, Puskás Elôszava minden sorában, minden szavában úgy vágyódik a zilahi (s nem csak a zilahi) zenei értékek éltetésére, védelmére és újra meg újra bennünket váró birtokbavételére. Zenei anyanyelvünk, népmûvészetünk és nemzeti zenei értékeink iránti töretlen szeretetébôl, sorsából tanulhatunk. Hiszen mi sem dicsekedhetünk "zenei egészségünket" meg-meglegyintô Sorsunkkal. Gondoljunk az anyanyelvi zenei tanítás tekervényes leszûkülésére (különösen felsôfokon), vagy a moldvai csángókra, akik második zenei anyanyelvüket is elveszítették, ma már latinul sem énekelhetik a szentmise liturgiáját. Puskás példája nyomán Sorsunk lebírására válasszuk fegyverül a munkaszeretet ars poeticáját. Azt az ars poeticát, amit a zilahi zene "mindenese", a kötetet szerkesztô, népdalgyûjtô, zeneszerzô, újságíró és könyvkiadó Gáspár Attila sikeresen váltott és vált ma is valóra.

Puskás Tivadar mélyen szántó, elemzô tanulmányában számos idézetre alapozva méltatja a népdalkultúra hiteles értékeit s eme értékek nélkülözhetetlen védelmét. Kodály Zoltán idevágó gondolatait idézi: "Kodály »doktor úr« a ’30-as évek táján megállapítja a diagnózist: »Hogy ki a beteg? Bizony az egész magyar szellemi élet. (...) Tünetek: légzési nehézségek, akadozó vérkeringés. Sietek hangsúlyozni: gyógyítható. Elég friss vért termel, csak nem tudja eljuttatni mindenüvé. (...) Az a kérdés, találni-e olyan szert, olyan közös éltetô nedvet, amely a sokfelé elágazó organizmus minden szervének nyújt valami tápláló erôt. Mi mintegy 30 éve arra a meggyôzôdésre jöttünk rá, hogy ez a szer csak a népzene lehet«".

A szerzô fenn idézett gondolatai, valamint a már említett Elôszó nem kerültek be a kötet jelenlegi kiadásába. Reméljük, hogy a következô kiadások már e két értékes elméleti anyaggal együtt látnak napvilágot.

Gáspár Attila ismertetôjének fináléja kívánkozik ide, nem befejezésül, hanem éppen ellenkezôleg: nyitásul minden olvasója-tanulója számára: "Érdemes elkezdeni a tanulást, mert 300 népdalt megtanulni nem kicsi feladat! Így ajánlom minden, gyermekeink zenei anyanyelvi neveléséért, identitástudatunk elmélyítéséért felelôsséget érzô romániai magyar (pedagógus, könyvkiadó, politikus és szülô) figyelmébe a Mint a rozmaring a jó földben címû népdalgyûjteményemet."

Angi István

József Attila-emlékév

(11. old.)

Magyarországi településeken és külföldön összességében több száz programot rendeznek az idén József Attila születésének 100. évfordulója alkalmából; az emlékévet pénteken, Attila napján nyitotta meg Vass Lajos, a kulturális tárca politikai államtitkára Budapesten.

A Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma a költô Ars Poetica címû versének egyik gondolatával, A mindenséggel mérd magad verssorral indítja útjára a december 3-án, József Attila halálának évfordulóján záruló emlékévet.

A legkülönfélébb emlékprogramok — kiállítások, felolvasóestek, tv-mûsorok, konferenciák és egyéb események — kapcsán Vass Lajos kiemelte: a minisztérium egy-egy irodalmi, zenei és képzômûvészeti pályázatot hirdet olyan programok támogatására, amelyek a poéta irodalmi jelentôségének jobb megértetésére, a költôi életmû népszerûsítésére törekszenek.

Évtizedek óta raktárban porosodó néprajzi gyûjteményének, valamint egy modern képzômûvészeti gyûjteménynek a bemutatására új múzeum építtetését, illetve vásárlását tervezi Debrecen önkormányzata — közölte Kósa Lajos polgármester pénteken a megyeszékhelyen.

"A belvárosban ötezer négyzetméteres múzeumépület felépíttetését, illetve megvásárlását tervezzük mintegy 2 milliárd forintos költséggel" — mondta sajtótájékoztatón a fideszes politikus.

Emlékeztetett: jelenleg is a Déri Múzeum pincéjében porosodik Déri György hagyatéka, amely a Kárpát-medence legnagyobb egységes néprajzi gyûjteménye. Déri Frigyes testvére úgy hagyta gyûjteményét a városra, hogy azt önállóan, a város által folyamatosan gyarapítva kell bemutatni.

"A hagyatékból 1941-ben nyílt kiállítás, de azt 1949-ben bezárták, mert iskola lett az akkori múzeum helyén. Azóta raktárban van a gyûjtemény" — tette hozzá.

Elmondta: évtizedes mulasztásait pótolja a város az új múzeummal, ahol a Déri-gyûjtemény mellett egy debreceni magángyûjtô modern magyar képzômûvészeti gyûjteménye is helyet kap majd, amely "igazi kulturális bomba" Magyarországon.

Debrecen közgyûlése a jövô héten szándéknyilatkozatot fogad el a múzeum létesítésérôl, majd februárban közbeszerzési pályázatot írnak ki a beruházásra. A beruházó nem a város lesz; Debrecen az elkészült múzeumépületet fogja megvásárolni — közölte.

Kérdésre válaszolva hozzátette: elképzelhetô, hogy a most épülô Kölcsey-központ egy részében kap majd helyet az új debreceni múzeum, de több belvárosi beruházás, így a Piac tér vagy a Révész tér beépítése során is kialakítható a leendô debreceni múzeum.

Az új intézményt a debreceni Déri Múzeummal együttmûködve kívánják mûködtetni, de elképzelhetô az is, hogy önálló múzeumi szervezetet hoznak majd létre — mondta.

Nyelvmûvelés
Nevek és érzelmek

(11. old.)

Tapasztalhatjuk, hogy kinek-kinek szubjektív érzései szerint vannak tetszô, kellemes nevek, és vannak olyanok, amelyeket csúnyának tartanak. Olyankor nyilvánul meg ez, ha egy születendô csecsemônek nevet kell adni: nemegyszer ez családi heves viták tárgya. Hogy az egyik név miért szép, miért nem szép a másik, arra bizony nemigen lehet egyértelmû feleletet adni.

Némely nevek elterjedésére, közkedveltségére, mások visszaszorulására csak bizonytalan meghatározást adhatunk: ez ma a divat. A divat fogalmához hozzátartozik a változandóság: egyes nevek divatba jönnek, mások kimennek a divatból. E jelenségnek sokféle oka lehet. Egyes nevek elterjedésében szerepet játszott hajdan a szentek kultusza, máskor a családi és nemzeti hagyomány, olykor egyes híres emberek népszerûsége. Sokszor megfigyelt jelenség, hogy nagyszabású irodalmi mûvek alakjainak neve válik kedveltté, népszerûvé. Köztudomású, hogy az Etelka név nemcsak elterjedését, hanem születését is Dugonics Andrásnak köszönheti. Kisfaludi Károly hozta divatba a Tihamér, Jókai a Zoltán és Tímea, Arany János a Piroska nevet. Ha túlságosan gyakori egy név — vélik a szülôk — adjunk valami ritka különleges nevet. Kisebbségi körülmények között az utóbbi évtizedekben az is szemponttá vált, hogy olyan régi ôsi nevet adjunk a gyermeknek, mely a többségi nemzet nyelvében nem létezik, tehát nem lefordítható: egy Zoltán, egy Huba, egy Csenge, Csengele névnek nincsen idegen nyelvi megfelelôje. Sajnos ritka az esztétikai szempont. Kevesen törôdnek azzal, hogy a vezetéknév és keresztnév együttesen alkosson harmonikus, melodikus, ritmikus hangtani egységet. A családnév eleve adva van, öröklôdik, "szép, nem szép" ezen csak a megfelelô keresztnév megválasztásával segíthetünk. Lehetôség szerint kerülnünk kell az egyhangúságot, a túl rövid és a túl hosszú nevek egymásutánját. Egytagú vezetéknevûek (Kiss, Nagy, Gál) ne válasszanak szintén egytagú keresztnevet. Egy Gál Pál nem hangzik valami jól, ugyanúgy szinte kellemetlen, ha a többtagú, hosszú családnevet hosszú keresztnév követi: Kempelen Kelemen.

Nem egy nevet éppen a név viselôje teszi kedvessé, vonzóvá, széppé. Ha kedveljük, szeretjük, tiszteljük vagy éppen csodáljuk viselôjét, szeretjük nevét is. Irodalmunkban a nevek megítélésének számos nyoma van. Idézzünk néhányat. "Izabella régi, illatos név" — írja Áprily Lajos; Máli… olyan íze volt szájamban a nevének, mintha illatos málnaszemet kaptam volna be. És piros volt a neve… — olvassuk Dénes Zsófia egyik írásában. Vége-hossza nincs a nevekkel kapcsolatos vallomásoknak: "Emese, ahogy a nevéhez illett, szôke volt"; "Klára bukta alakú, darabos"; "Evelin név karcsú, kígyózó vonalú"; "László fanyar, Béla keserû"; "Anna puha, kedves". Sokan ismerik Kosztolányi Dezsônek az Ilona névrôl írt szép versét, de talán kevéssé ismert, amit Kosztolányi Arany János nevérôl vallt:

"Ez a név magában is csupa festôiség és zeneiség! Tündökletes fény árad belôle s mennyei muzsika… Sokszor magam is furcsállom, hogy az élet teremtette meg és nem valami költô a boszorkánykonyhájában. — Önkénytelenül is szerelmes lesz belé az ember, csak azért, mert olyan, amilyen. Puha, olvatag és mégse szétfolyó; megejtô, igézô és mégis valóságos. Próbáljátok kiejteni… Nyílt ajakkal lehelitek, mint egy fohászt. Ajkatok közben nem mozog, nem csücsörödik le, nem gömbölyödik meg tréfásan. Torkotokból nem hördül kehes, rút zörej. Ínyhangok uralkodnak rajta. Ott, ahol a vezetéknév érintkezik a keresztnévvel, két ínyhang simul egymás mellé testvérien: a ny és j, s ezek alkotják jellegét, végtelen lágyságát. Nincs ebben a névben egyetlen robbanó ajakhang sem, egyetlen zörgô torokhang sem. Csak egy gyönge sziszegô mássalhangzó, az s, a végén és egy erélyes foghang az elején, az r, az is csak azért, hogy ezt az égi dallamot itt tartsa a földön, összefogja, s a hétköznapi használatra alkalmassá téve, megkeményítse, mint sáraranyat a rézötvözet. — Magánhangzói mind mélyek és hasonló hangszínt varázsolnak elô. A vezetéknév két nyílt magyar a-ba van ágyazva…, s ez a két a, mely az egésznek tompa és komoly csillogást ad, az orrhangú ny tôszomszédságában azt a tündérien édes, kisdedi csalódást gerjeszti a hallgatóban, hogy a nyelv elsô szavát hallja, a legôsibbet és legrégibbet, melyet valaha mindnyájan elôször mondtunk ki ajkaink nélkül, lágyínyünkkel: anya. Utána egy félig nyílt á csodálkozik és ámul valamin, majd a dallammenetet egy rövid, nyugodt o zárja le. — Zeneileg két ütem ez a név, egy emelkedô és egy ereszkedô. A vezetéknév jambusa bizakodva tör fölfelé, de a keresztnév már fáradt és csüggedt, s a harcnak és küzdelemnek búcsút mondva aléltan hanyatlik alá egy trocheus ütemével. — Remekíróknak eddig még sohasem akadt olyan neve, mely belsô mivoltát és mûvészetét annyira hiánytalanul kifejezte volna, mint az övé."

Murádin László

EGÉSZSÉGÜGY

A táplálék-kiegészítôk szerepe az egészség megôrzésben

(12. old.)

Legfeljebb 5000, önmagában is fogyasztható élelmiszert kínáltak a hazai üzletekben tizenkét évvel ezelôtt, ma viszont már több mint 50 ezerbôl választhatunk. Ez azt jelenti, hogy ha 100 évig élünk, akár mindennap más étel kerülhet az asztalunkra, és még így sem érnénk a kínálat végére.

A mindennapi betevôre vonatkozó "társadalmi tudás" azonban nem tart lépést az élelmiszeripar fejlôdésével, az étkezés — vagy inkább az ételek — egészségi kockázatai miatt mindinkább aggódhatunk. Mit együnk, hogy ne kelljen félnünk? — ez az a kérdés, ami egyre gyakrabban foglalkoztatja napjainkban az embereket.

Mivel a hetvenes években még a rendelkezésre álló fehérjemennyiség megsokszorozása volt a táplálkozástudomány központi feladata (mindenki fogyasszon minél több fehérjét, attól leszünk erôsek és egészségesek — "fehérjedús baromfihús", ez volt a jelszó), joggal nevezhetjük ezt az idôszakot a fehérje évtizedének. A 2000-es évek elejére viszont egyértelmûen kulcsszereplôkké váltak a mikro-tápanyagok.

Mára a táplálkozástudomány elfogadta, és az orvostudomány is kezdi tudomásul venni, hogy az élelmiszereknek — amellett, hogy építôanyagot és energiaforrást biztosítanak a szervezet számára, illetve elfogyasztásuk örömet okoz — van egy harmadik, legalább ilyen fontos funkciójuk is. A táplálkozás legyen egészséges, sôt egészségmegôrzô, és gyógyítson is, ha úgy adódik. A gyógyászat és az "evészet" egyre közelebb kerül egymáshoz. (Nem véletlen, hogy az Egyesült Államokban a két szakmát felügyelô hatóság közös: az FDA Élelmiszer- és Gyógyszer Ellenôrzési Hivatal.)

Nincs már messze az idô, amikor a fejlett világ polgárai személyi számítógépükön bonyolult programok segítségével állítják majd össze életkorukat, súlyukat, egészségi állapotukat, öröklött tulajdonságaikat és allergiáikat figyelembe vevô étrendjüket, hiszen egyre több emberrôl derül ki, hogy számára bizonyos ételek méregként hatnak. (Lisztérzékenység, allergiák stb.) Az utóbbi években egy új fogalommal, a kockázatelemzéssel is megismerkedhettek a táplálkozástudomány mûvelôi. Az étkezés mindennapi kockázat, amit elfogyasztunk szennyezett is lehet, és elôfordulhat, hogy nem tartalmazza a számunkra életbevágóan fontos tápanyagokat.

Mielôtt nekilátnánk egy csábító, az ízlelôbimbóinkat csiklandozó ételkülönlegesség elfogyasztásához, elgondolkozhatunk azon is, hogy rendelkezünk-e megfelelôen hatékony eszközökkel az áhított étellel magunkba vitt szennyezôdések eltávolítására? A hagyományosan elkészített ételek, a gyorséttermi étkezés túlzásba vitele, a feldolgozott élelmiszerek túlzott fogyasztása, mozgásszegény életmód, környezeti ártalmak, egészségügyi ellátás alacsony színvonala együttesen akár 8–10 évvel rövidíthetik az élettartamot.

Gyakran hallani napjainkban az egészséges életmódra nevelés hiányáról az iskolákban. Az egészségtan elengedhetetlenül fontos tantárgy a középiskolákban, vagy az egyetemeken és fôiskolákon. Ha ezeket az ismereteket nem tanulja meg a gyerek, akkor a nem megfelelô egészségkultúra miatt életminôsége is csökkenni fog. (A nyugati országokban élô emberek éppen ezért nem csupán hosszabb élettartamúak, de egészségesebbek is.)

Az egészséget károsító hatások megközelítôen 43 %-a az életmódból ered. A többi kár genetikai eredetû (27%), környezeti ártalom (19%) és az egészségügyi ellátás hibája (11%).

Az életmódváltoztatásra nevelni lehet, meg lehet tanítani az embereket a betegségekhez vezetô út elkerülésére. Az elméletet sokan remekül tudják. Például, a táplálkozás területén könnyen felsorolják, hogy mik az ajánlott élelmiszerek, és melyeket lenne jobb inkább elkerülni. A gyakorlatban viszont sokkal nehezebben mennek a dolgok, helytelen szokásaink gyakran felülkerekednek.

Napjainkban már senki sem kérdôjelezi meg azt, hogy szoros összefüggés van táplálkozásunk és az egészségi állapotunk között. A kérdés csupán az, hogy mit is értünk "optimális" vagy "egészséges" táplálkozás alatt?

Az elôzô század elején végzett néprajzi megfigyelések egyértelmûen bizonyítják, hogy mai betegségeink túlnyomó többsége táplálkozás okozta civilizációs betegség. Olyan betegségek, amelyek a civilizációtól és a kereskedelmi utaktól távol élô, így iparilag feldolgozott élelmiszereket nem fogyasztó népeknél nem fordultak elô. A legutóbbi 150 év fokozott iramú iparosodása a korszerû élelmiszeripar létrejöttét és hatalmas fejlôdését vonta maga után. Ennek eredményeként az iparilag fejlett országokban jelenleg a feldolgozott élelmiszerek rendkívüli mértékben való elterjedését tapasztalhatjuk (pl. Németországban a táplálék 75%-a, az USA-ban 95%-a iparilag feldolgozott élelmiszerbôl áll). Százötven évvel ezelôtt a kenyér még teljes ôrlésû lisztbôl készült, szemben a ma használatos fehérliszttel, amely csak a búzaszem maghéjától és csírakezdeményétôl megfosztott keményítô részébôl áll.

A táplálkozás okozta civilizációs betegségek fô felelôseként a fehér kenyér mellett a cukrot tartják számon. A 99,9 %-ban szacharóz nevû diszacharid molekulából álló cukor szintén nélkülöz mindennemû hasznos anyagot, és ezenkívül közvetlenül is károsítja a szervezetet. A cukor egészségkárosító hatásai az összes iparilag elôállított cukorféleségre igazak. Az iparilag feldolgozott élelmiszerek közé tartoznak az olyan többlépcsôs kémiai eljárás során finomított, kémiailag átalakított táplálékok is, mint a margarin és az étolaj. A tárolás, raktározás során a modern élelmiszerek további jelentôs tápanyagcsökkenést szenvednek. Ennek elkerülése érdekében nagyon gyakran egészséget károsító, eltarthatóságot fokozó, állományt, színt, ízt stb. javító adalékanyagokat (E-számokkal jelölt anyagokat) is tartalmaznak.

A "kényelmi termékek" elnevezés új kifejezés, amely alatt a konyhai munkát megkönnyítô, idôt megtakarító ételek készítéséhez szükséges alapanyagokat kell érteni. Ebbe a kategóriába tartoznak a levesporok, szaftok, salátaöntetek, ételízesítôk, köretek, pudingok, mártások stb. A gyorséttermek népszerû menüin is többnyire az ízlelôbimbóinkat kellôen kényeztetô kalóriabombák között lehet válogatni.

A haszonállat-tenyésztés intenzitásának fokozása sem eredményezte automatikusan a húskészítmények minôségének javulását. Elég, ha a termelékenység növelése érdekében használt növekedésserkentô hormontartalmú tápszerekre vagy a biztonságfokozás (veszteségcsökkentés) célját szolgáló antibiotikumokra gondolunk. Utóbbiak egyes állatfajtáknál ráadásul még hízásgyorsító "mellékhatással" is rendelkeznek. Mindezek figyelembevételével egyáltalán nem meglepô, hogy a táplálkozás okozta civilizációs betegségek listája egyre gyarapodik.

Edd és idd magad egészségesre! — lehetséges: állítják a táplálkozástudomány élenjáró kutatói, a legfrissebb felfedezéseikre való hivatkozással. A közelmúltban sikerült beazonosítaniuk a hétköznapi élelmiszereinkben található természetes vegyi anyagok olyan széles spektrumát, amely biztos garanciát jelenthet a betegségmegelôzésben. Nem csupán vitaminokról és ásványi anyagokról van szó, hanem — a legújabban szupersztárrá kikiáltott növényi tápanyagoktól (phytonutriens) kezdve — többszáz-féle, furcsa elnevezésû — a növényekben megtalálható — eddig ismeretlen kémiai alkotóanyag egész arzenáljáról. Ha az ember elolvassa annak az ajánlott tíz legfontosabb egészségvédô élelmiszernek a listáját, amelyek fontos szerepet játszanak a táplálkozás révén megvalósított betegségmegelôzésben, azután egészen másként fog tekinteni például a paradicsomra, és meg fog változni eddigi pozitív véleménye a burgonyáról is.

Szerencsére, útmutatóként — a természet jóvoltából — rendelkezésünkre áll egy rendkívül egyszerû aranyszabály. Azok a kémiai anyagok, amelyek nagyon hasznosak a szervezetünk számára, egyúttal a zöldségek és gyümölcsök színezôanyagai is. Nekik köszönhetôen lila színû az áfonya, zöld a spenót és narancssárga a sárgarépa. Az optimális egészség biztosítása érdekében a szivárvány színeinek megfelelô zöldségek és gyümölcsök együttes fogyasztását javasolják a kutatók. A tányérunkon lévô ételeknek hasonlítania kellene egy — a szivárvány minden színét tartalmazó — színes ceruzakészletre.

Visszatérünk-e dédapáink táplálkozási formáihoz?
A felvázolt információkból már egyenesen az következne, hogy a teljes értékû táplálkozás érdekében visszatérhetünk dédapáink táplálkozási formájához, amelybôl messzemenôen hiányoztak az iparilag feldolgozott élelmiszerek, és táplálékainkat — amennyire csak lehet — a természetes alapú élelmiszerek közül válasszuk ki.

Cukor helyett használhatjuk az évezredek óta létezô természetes édesítôszereket, azaz a mézet, friss, szárított gyümölcsöket, az iparilag elôállított zsiradékok helyett a hidegen sajtolt olajokat és vajat, a fehér liszt helyett pedig a teljes kiôrlésû lisztet.

A fenti alapelvek gyakorlati alkalmazását "csupán" az az apró probléma akadályozza, hogy dédapáink ideje óta, az ipar térhódítása nyomán elhatalmasodott a környezetszennyezés, a fokozott környezeti ártalmak mindenki számára érezhetôvé váltak. Elég csak a levegônkre, felszíni vízlelôhelyeinkre és földalatti vízforrásainkra, valamint a mûtrágyaszármazékoktól és növényvédô szerektôl szennyezett, csökkent táperejû szántóföldjeinkre gondolni. (A talajok savasodása — oka többek között a savas esô, a nagyarányú mûtrágyázás, mosóporokból származó foszfátterhelés — következtében a növények már nem képesek elegendô ásványi anyagot és nyomelemet a talajból felvenni, és így a takarmányon keresztül az állatok sem. A tápláléklánc végén pedig ott az ember, aki hiába eszik sok zöldséget, gyümölcsöt, húst, bár jóllakik, minôségileg éhezik.)

Hitelt érdemlô tanulmányokból tudjuk, hogy az 1960-as évektôl napjainkig az élelmiszerekben drasztikusan megváltozott a mikroelemek és vitaminok mennyisége. A karotin 50%-kal, az E-vitamin 60%-kal, a B12-vitamin pedig 90%-kal csökkent. Egy 1985-ben végzett felmérés adataival összehasonlítva, a zöldségek-gyümölcsök vitamin- és ásványianyag-tartalma mintegy hetven-nyolcvan százalékkal csökkent, egy régebbi mérés szerint például egy átlagos súlyú alma C-vitamin tartalma 5 milligramm volt, most ugyanez az érték mindössze 1 milligramm. A brokkoli kalciumtartalma 100 milligrammról 35-re csökkent.

Mivel a talaj kalcium-, magnézium-, vas-, mangán-, és réztartalékai kimosódtak (1966–1990-ig a búza, a répafélék és a burgonya esetében 50%-ra csökkent a vastartalom), a növényekben és állatokban nincs elegendô ásványi anyag.

Amennyiben a napi ajánlott tápanyag-, ásványi anyag- és nyomelem-mennyiséget rendszeresen szeretnénk a szervezetünkbe bevinni (ami egyébként — a meghatározás szerint — csupán arra lenne elég, hogy éppen ne legyünk betegek, hiszen az optimális egészségi állapot biztosításához még ennél is több igényelt), akkor — a fentiek alapján — az ételadagjaink mennyiségét 2–3-szorosára kellene megnövelnünk. Tételezzük fel, hogy ennek a többlet tápanyagmennyiségnek a beszerzése nem jelentene anyagi nehézséget, a szervezetünk befogadó, és feldolgozó képessége viszont már bizonyára határt szabna ennek a "furcsa" vállalkozásunknak.

Most pedig nézzük meg, hogy mennyivel javít a helyzetünkön az, ha táplálkozási szokásainkat is figyelembe vesszük. Hiszen hiába tudjuk, hogy milyen ételek lennének leginkább alkalmasak szervezetünk optimális mûködése szempontjából, ha a különféle táplálkozási szokásaink rabjaként étkezéskor egészen másféléket, és az ajánlottakból is csak a csökkentett mennyiséget választjuk ki magunknak.

A szinte kilátástalan helyzet megoldására egy új iparág van kialakulóban. A táplálkozástudományi kutatások mai állása szerint, a wellness mozgalom egyik alappillérének — az optimális táplálkozásnak — nélkülözhetetlen feltételeit napjainkban lehetetlen biztosítani a táplálék-kiegészítôk és étrendpótlók nélkül. A korábban említett tények miatt, az emberi szervezet mûködéséhez nélkülözhetetlen tápanyagok, vitaminok és ásványi anyagok kellô mennyiségben történô bevitelének módját — jelenlegi tudományos ismereteink szerint — a különféle tabletták, kapszulák, tömény tápanyagtartalmú "csokoládészeletek", ital- és levesporok jelentik.

Ez a megállapítás bizonyára többek számára meglepôen hangzik, pedig nem is olyan utópisztikus dologról van szó. Érdemes egy kicsit elgondolkodni a tablettákhoz fûzôdô viszonyunkon. Ha megbetegszünk, elmegyünk az orvoshoz, aki felír nekünk valamilyen tabletta formában kapható gyógyszert, és mi "örömmel" sietünk a patikába megvenni azt, hogy minél elôbb lenyelhessük, és reménykedünk a mielôbbi gyógyulásunkban. (Közben esetleg eszünkbe villan, hogy a statisztikák szerint a gyógyszeres kezelések hatékonysága mindössze 30%.) A megelôzés céljából javasolt tabletták fogyasztása viszont, ma még többekbôl ellenkezést vált ki.

(Folytatjuk)

Szerkesztette:

Farkas Imola

HIRDETÉS

Állás

(15. old.)

Tervezô cég tartószerkezet-tervezô, mérnököt vagy technikust keres; 2–3 éves tervezési tapasztalattal rendelkezôk elônyben. Telefon: 0744-636475 e-mail: iroda_m@zappmobile.ro

Csökkentett büntetés korrupcióért

(16. old.)

A mezôgazdasági minisztérium volt igazgatóját, Dan Jigát és a SAPARD ügynökség egykori vezetôjét, Florica Dânculescut — akiket korrupcióért és az egyik állami mezôgazdasági termelôszövetkezet privatizációjának halogatásáért ítéltek el — a Legfelsôbb Bíróság (LB) bûnösnek találta, ám csökkentette az eredetileg kiszabott büntetésüket.

Az LB tegnap öt év börtönre ítélte Dan Jigát. Az ugyanebben az ügyben elítélt Florica Dânculescu három év börtönt kapott. A Bukaresti Ítélôtábla 2004. február 19-én a temesvári Jimtim cég privatizációja során észlelt korrupcióért 12 év börtönre ítélte Dan Jigát, Florica Dânculescut pedig hat év szabadságvesztésre.

A két volt igazgató — akiket 2000-ben ítéltek el tetteikért — fellebbezett a Legfelsôbb Bíróságon, a bírói testület pedig 2004. októberétôl többször is halasztotta a végleges ítélethozatalt.

SPORT

LABDARÚGÁS
Il Calcio

(16. old.)

A címvédô AC Milan hazai pályán könnyedén legyôzte a Lecce együttesét, míg a Torinói Juventus meglepetésre csak döntetlent ért el az AC Párma otthonában az olasz Serie A 16. fordulójában, így két pontra csökkent az elônye a milánói gárdával szemben.

Eredmények, Serie A, 16. forduló: AC Milan–Lecce 5–2, Atalanta–Fiorentina 1–0, Brescia–Bologna 1–1, Cagliari–Messina 2–1, Chievo–Siena 1–3, Livorno–Milánói Internazionale 0–2, AC Párma–Torinói Juventus 1–1, Reggina–AC Palermo 1–0, Sampdoria–Udinese 2–0 és SS Lazio–AS Róma 3–1. Az állás: 1. Juventus 40 pont, 2. AC Milan 38, 3. Udinese 31, 4. Inter 27 (35–24), 5. Sampdoria 27 (17–12), 6. Cagliari 25, 7. Palermo 24, 8. AS Róma 23, 9. Fiorentina 22 (16–18), 10. Reggina 22 (15–19), 11. Lecce 21, 12. Lazio 20 (22–24), 13. Livorno 20 (18–22), 14. Chievo 20 (15–23), 15. Messina 18 (19–26), 16. Brescia 18 (14–22), 17. Bologna 17, 18. Siena 16, 19. AC Párma 13, 20. Atalanta 10.

AUTÓSPORT
27. Dakar-rali

(16. old.)

Nagyszerûen szerepeltek a magyar autósok és kamionosok a rali csütörtöki, hetedik szakaszán, miután a 60 km-es gyorsaságin a Kis Sándor–Czeglédi Péter duó a 13., a Palik László–Darázsi Gábor kettôs a 24., a Szalay Balázs–Bunkoczi László páros pedig a 27. idôvel ért célba.

A kamionosok péntekbe átnyúló hetedik szakaszán a Darázsi Zsolt–Tagai Róbert–Szalai Norbert trió a 17., a Szaller Zoltán–Farkas Nándor–Keresztesi Péter hármas pedig a 18. helyen ért célba.

A kerékpárral szereplô Hermann Péter még a hatodik szakaszon többször is bukott, így csütörtökön már nem tartott a mezônnyel, ezzel ô az elsô magyar búcsúzója a viadalnak.

A rendkívül rossz látási viszonyok miatt a Dakar-rali szervezôi törölték a pénteki gyorsasági szakaszt. A mért távot elôbb 520-ról 130 km-re csökkentették, majd miután nyilvánvalóvá vált, hogy ezen a napon nem lehet versenyt rendezni, újabb módosítás következett. Kilenc kiszolgáló helikopter közül hét nem tudott felszállni, márpedig a segítségükre nagy szükség lenne, mert sokan még az elôzô napi penzumot sem teljesítették. Eddig csupán 100 motor, 68 autó és 31 kamion érkezett meg Tísitbe, a többiek üzemanyagra várakoznak.

A mezôny tagjainak "összegyûjtése" után Tísit és Tidzsikdzsa között 360 km-es összekötô szakasz teljesítése várt a versenyben maradottakra, az események lapzárta után értek véget.

Eredmények:

7. szakasz, Zuirát–Tísit, 669 km (660 km gyorsasági):

Autósok (68 célba érkezett alapján): 1. Peterhansel, Cottret (francia, Mitsubishi Pajero) 8:21:57 ó, 2. al-Attija, Guehennec (katari, francia, BMW) 8:47:38, 3. Kleinschmidt, Pons (német, olasz, Volkswagen Touareg) 8:48:04, ..., 13. Kis Sándor, Czeglédi Péter (Nissan Pickup) 12:08:36, ..., 24. Palik László, Darázsi Gábor (Nissan Pickup) 14:32:39, ..., 27. Szalay Balázs, Bunkoczi László (Opel Frontera) 15:06:21.

Az összetettben: 1. Peterhansel, Cottret 17:51:47 ó, 2. Alphand, Picard (francia, Mitsubishi Pajero) 18:13.19, 3. Kleinschmidt, Pons 18:14:31, ..., 21. Palik, Darázsi 26:36:36, ..., 22. Szalay, Bunkoczi 26:50:13, ..., 38. Kis Sándor, Czeglédi Péter 31:38:56.

Motorosok (100 célba érkezett alapján): 1. Fretigne (francia, Yamaha) 9:16:26 ó, 2. Coma (spanyol, KTM) 9:20:57, 3. Despres (francia, KTM) 9:21:48, ..., 28. Varga Ákos (KTM) 11:17:30.

Az összetettben: 1. Coma 18:18:21 ó, 2. Despres 18:18:37, 3. Caldecott (ausztrál, KTM) 18:24:01, ..., 27. Varga 22:23:34.

Kamionosok (31 célba érkezett alapján): 1. Kabirov, Beljajev, Mokejev (orosz, KAMAZ) 11:43:01 ó, 2. Szugavara, Hamura (japán, HINO) 13:09:34, 3. Bekx, Willems, Maessen (holland, belga, DAF) 13:12:12, ..., 17. Darázsi Zsolt, Tagai Róbert, Szalai Norbert (MAN) 18:14:16, ..., 18. Szaller Zoltán, Farkas Nándor, Keresztesi Péter (Mercedes) 19:18:30.

Az összetettben: 1. Kabirov, Beljajev, Mokejev 23:11:03 ó, 2. Bekx, Willems, Maessen 24:48:45, 3. Szugavara, Hamura 26:43:36, ..., 23. Darázsi, Tagai, Szalai 36:24:46, ..., 24. Szaller, Farkas, Keresztesi 36:41:47.

TENISZ
17. Hopman-kupa

(16. old.)

Argentína 2–1-re legyôzte a német együttest az A-csoportban az ausztráliai Perth-ben zajló tenisz Hopman-kupán, így elsôként jutott be a torna fináléjába.

A dél-amerikaiak elsô alkalommal kerültek be a viadal döntôjébe.

Az összecsapás már a két egyes után eldôlt, mert a német Tommy Haas a második szett elején combizom-húzódást szenvedett, s egyelôre bizonytalan, hogy indulhat-e a január 17-én kezdôdô Australian Openen.

Az olaszok legyôzték az oroszokat, így Miszkináék nyeretlenül a kvartett utolsó helyén végeztek.

A Daniela Hantuchová–Dominik Hrbaty szlovák duó lesz az argentinok ellenfele a kupa döntôjében, miután harmadik csoportmérkôzésén 3–0-ra gyôzött a Michaella Krajicek–Peter Wessels holland kettôs ellen, ezzel pedig további riválisai legfeljebb pontszámban érhetik utol, a játszmaarányt tekintve viszont már nem.

A szlovákok egymás után másodszor kerültek be a fináléba, igaz, tavaly az ausztrálok visszalépése miatt léphettek pályára a zárótalálkozón, amelyen aztán 2–1-re kikaptak az amerikaiaktól.

A B-csoport záró, presztízs jelentôségû csatáján az amerikaiak 2–1-re verték a házigazdákat.

Eredmények, 3. forduló:

A-csoport: Argentína–Németország 2–1 (Gisela Dulko–Anna-Lena Grönefeld 6:3, 2:6, 1:6; Guillermo Coria–Tommy Haas 5:7, 3:2-nál Haas feladta; Coria, Dulko–Haas, Grönefeld játék nélkül) és Olaszország–Oroszország 2–1 (Francesca Schiavone–Anasztaszija Miszkina 3:6, 2:6; Davide Sanguinetti–Marat Szafin 7:6, 6:7, 6:0; Schiavone, Sanguinetti–Miszkina, Szafin 8:6 — a találkozót csak egy nyert szettig játszották).

B-csoport: Szlovákia–Hollandia 3–0 (Daniela Hantuchova–Michaella Krajicek 6:4, 6:2; Dominik Hrbaty–Peter Wessels — 5:2-es állásnál Wessels sérülés miatt visszalépett; Hrbaty, Hantuchova–Wessels, Krajicek — a hollandok nem álltak ki) és Egyesült Államok–Ausztrália 2–1 (Meghann Shaughnessy–Alicia Molik 2:6, 3:6; James Blake–Paul Baccanello 6:3, 6:4; Shaughnessy, Blake–Molik, Baccanello 6:7, 7:5, 10–7).

SÍUGRÁS
Ahonen "csak" a végsô diadalnak örülhetett

(16. old.)

Mivel a hazai közönség elôtt szereplô osztrák Martin Höllwarth gyôzött az 53. síugró Négysáncverseny utolsó, bischofschofeni állomásán, így a végsô diadalt harmadszor ünneplô Janne Ahonennek nem sikerült megismételnie a német Swen Hannawald 2001–2002-es kiírásban elért szenzációs bravúrját, azaz mind a négy viadal megnyerését.

A finn klasszis ezúttal második lett, de Höllwarth csak jobb pontszámainak köszönhetôen elôzte meg, hiszen ugrásaik hosszúságának összege egyenlô volt. Az elsô sorozatban Höllwarth, a másodikban Ahonen szállt három méterrel messzebb riválisánál.

Az eddigi 12 Világkupa-viadalból ez volt a második, amikor nem a 27 éves Ahonen diadalmaskodott. Korábban a csehországi Harrachovban a lengyel Adam Malysz mögött lett második.

Ahonen 1999 és 2003 után harmadszor nyerte meg a Négysáncversenyt, s ez korábban csak az NDK-beli Helmut Recknagelnek, a norvég Björn Wirkolának, valamint a német Jens Weissflognak sikerült. A végsô gyôzelmeket tekintve utóbbi a csúcstartó négy diadallal.

Eredmények:

Négysáncverseny, 4. (utolsó) állomás, Bischofschofen:

1. Höllwarth (osztrák) 277,0 pont (1. ugrás: 135,0 m/2. ugrás: 137,5 m), 2. Ahonen (finn) 271,0 (132,0/140,5), 3. Ito (japán) 269,5 (127,0/143,0).

Az 53. Négysáncverseny végeredménye:

1. Ahonen 1043,3 pont, 2. Höllwarth 994,2, 3. Morgenstern (osztrák) 985,5, 4. Malysz (lengyel) 985,3, 5. Janda (cseh) 972,8, 6. Ljökelsöy (norvég) 969.

A Vk állása 12 verseny után (még 16 van hátra): 1. Ahonen 1160 pont, 2. Höllwarth 637, 3. Janda 627.

SAKKSAROK
Polgár Zsuzsa vezeti a nôi sakkozók világranglistáját

(16. old.)

A 2003 áprilisa óta amerikai színekben versenyzô Polgár Zsuzsa vezeti a Nemzetközi Sakkszövetség (FIDE) január 1-jétôl érvényes világranglistáját, míg a legjobb magyar, Gara Anita az 51. A felsô 50 tagja két román sakkozónô is, Corina Peptan a 30., Cristina Foisor a 43. helyet foglalja el.

A világranglista élcsoportja: 1. Polgár Zsuzsa (amerikai) 2577 pont, 2. Hszie Jün (kínai), 2573, 3. Humpy Koneru (indiai) 2512, 4. Maja Csiburdanidze (grúz) 2509, 5. Csao Hszüe (kínai) 2502, 6. Csu Csen (kínai) 2494, 7. Antoaneta Stefanova (bolgár) 2491, 8. Alekszandra Kosztyenyuk (orosz) 2490, 9. Jühua Hszü (kínai) 2487, 10. Pia Cramling (svéd) 2481, ..., 30. Corina-Isabela Peptan 2434, ..., 43. Cristina-Adela Foisor 2411, ..., 51. Gara Anita 2405.

Nem hallatszik a kaucsuklabda pattogása Gheorghe Cobârzan (1940–2004)

(16. old.)

Egyre gyakrabban hallhattuk az utóbbi idôben, hogy Gheorghe Cobârzan, akit a sportvilágban mindenki egyszerûen csak Ghitã-nak emlegetett, hosszabb ideje kemény harcot vív a szervezetét támadó kórral. És a szívós, látszatra cseppet sem kiváló sportolót mutató fiatalember (mert 64 éves kora ellenére is az évtizedekkel ezelôtt megszokott külsejét mutatta), aki annyi nehéz csatában ereje utolsó maradékát összeszedve harcolt minden labdáért, a nagy kaszással nem tudta felvenni a versenyt. Sokszor jelent meg elôttem úgy, ahogy az 50-es években a kétvízközi sportcsarnok (ma Horia Demian sokszoros válogatott kosárlabdázóról elnevezett sportpalota) építésénél edzôjük, Paneth Vilmos vezetésével akkoriban "hazafias mozgalom"-nak nevezett közmunkával járultak hozzá a szakmunkások igyekezetéhez. Csapattársaival, Radu Negulescuval, Réthy Alberttel és a többiekkel hordták-cipelték a nehéz zsákokat, és fáradságot nem ismerve sürögtek-forogtak a munkások között. Ghitã nemcsak termetével tûnt ki közülük, ô volt ugyanis a legalacsonyabb, de ugyanakkor a legserényebb is csoportjukban. (Csak zárójelben: nem miattuk szakadt be az 1961-es napfogyatkozás napján a sportcsarnok tetôzete).

Legtöbbször természetesen a sporttermekben, belföldi vagy nemzetközi versenyeken találkoztunk egymással. Gyakran készítettem interjút vele. Nem hencegett eredményeivel, sikereivel, de becsületesen, a jól végzett munka gyümölcseként könyvelte el a számtalan országos, Balkán-bajnoki sikereket, a zágrábi Európa-bajnokságon oldalán Maria Alexandru-Golopentával kivívott földrészi bajnoki aranyérmet. Közben a tanulásban, majd az életben is megállta a helyét. A nagy KMSC-négyesben az orvos Negulescu, a jogász Réthy mellett Marius Bodeával ôk ketten voltak a mérnök urak. Decemberben bekövetkezett halála után végleg kiejtette a kezébôl az ütôt, nem hallatszik körülötte a labda pattogásának hangja. Édesanyja, húga, a szintén volt asztaliteniszezô Lucia doktornô és családja gyászolja. A sportbarátok népes táborával együtt.

Legyen pihenése csendes!

László Ferenc

Hétrôl hétre…
December 13–19.

(16. old.)

• Dec. 13.: Fél évszázada, 1954-ben még mindig az éppen hogy befejezôdött, a belföldi labdarúgásban addig egyedülálló eseményt taglalta a belföldi sportsajtó, illetve a napilapok sportrovata. Nevezetesen azt, hogy a bajnokság utáni legrangosabb kiírásban, a Román Kupában nem élvonalbeli, csupán másodosztályú, s annak második csoportjában is az 5. helyen végzett Resicabányai Vasas (volt: UDR) vitte el a hôn óhajtott trófeát! Méghozzá úgy, hogy a volt játékosa, Zsizsik Árpád edzette krassó-szörényiek útban a döntô felé kizárólag elsô osztályú csapatokat gyôztek le! Kezdték a tizenhatoddöntôben a Temesvári Tudománnyal (6:1!), folytatták a nyolcaddöntôben a Marosvásárhelyi Lokomotívval (4:0!), a negyeddöntôben a temesvári vasutasokkal (2:0), az elôdöntôben a két évvel korábbi kupanyertes HKH-val (1:0), hogy végül a fôvárosi döntôben a válogatottakkal (Szökô, Cãlinoiu, Bakucz György, Bartha Károly, Nicusor, Ene, Ozon, Suru) teletûzdelt Bukaresti Dinamót Széles két góljával 2:0-ra gyôzték le! Ez a gárda vívta ki a ritka szép diadalt: Zarics — Chirilã, Potoceanu — Munteanu, Teodorescu, Apró — Jójárt, Mihók, Urkán, Iovan (Vidra), Széles. Méltó utódai voltak annak az együttesnek, amelyik az 1931-es országos bajnokságot megnyerte, majd 1932-ben ezüstérmet szerzett. Akkor ezek szereztek dicsôséget a resicabányai fémipariaknak: Domacsek — Czakó (Pomacsek), Gyôry — Bundi, Sepi, Kilianovits — Tudor, Lakatos, Ploesteanu, Moise, Keller.

• Dec. 14.: Még egy kupahír, ezúttal az elôbbinél 5 évvel korábbról: a Köztársaság (volt: ANEF-) Stadionban lebonyolódott 55 évvel ezelôtti kupadöntôben a mai Csillag elôdje, a Hadsereg Központi Háza (HKH, azaz CCA) 2:1-re legyôzte a kolozsvári Egyetemi Sportklubot. Ezek az együttesek mérkôztek a döntôben: HKH: Traian Ionescu — Apolzan, Androvits, Rodeanu — Bálint Pista, Onisie — Ferenczi, Serfôzô, Ferencz Bagyi, Drãgan, Moldoveanu; Kv. ESK: Cristea — Ioanovici, Luca, Tarãu — Crãciun II., Mihut — Lutz, Copil I., Kovács Vilmos, Ávrám Szilveszter (Tomescu), Zãhan. A gyôzteseknél Bálint és Ferenczi Tóni a Kolozsvári Vasasból, Ferencz a Dermatából, Serfôzô Nagyváradról, Androvits Béla Temesvárról került a katonákhoz.

• Dec. 15.: 70 esztendeje, 1934-ben 5 mérkôzésbôl álló, karácsonyi tornával egybekötött év végi afrikai portyát kezdett ezen a napon a Ferencváros labdarúgó-csapata. A bemutatkozás valósággal megbabonázta a marokkói focikedvelôket: az Üllôi úti zöld-fehérek mindent elsöprô lendülettel játszották végig a Fez város csapata elleni másfél órát és 14:0-s gyôzelemmel tették emlékezetessé elsô fellépésüket. Ez volt a csapat: Kutasi — Polgár, Korányi — Lyka II., Bán, Lázár — Táncos, Toldi, Sárosi, Kovács, Tunyogi. Különösen Sárosi György és Toldi Géza volt elemében: a késôbbi Gyurka doktor (mellesleg jogászként szerzett doktori címet) 6, a Tanknak becézett Toldi pedig 5 gólt lôtt. Kovács kétszer, Táncos Miska egyszer talált be vetélytársa kapujába.

• Dec. 16.: Alig egy nappal késôbb jött a "ráadás": Meknes város válogatottját 15:1-re gyôzte le a Fradi — ekkor Hámori játszott balfedezetet, míg a csatasor így alakult: Mikes (Táncos), Toldi, Sárosi, Lázár, Kovács (Tunyogi). Sárosi és Toldi megismételte elôzô napi teljesítményét: 6, illetve 5 góllal járultak hozzá a gyôzelemhez. Lázár 2, Lyka II. és Mikes 1–1 találatot ért el.

• Dec. 17.: Remek svéd gyôzelemrôl számoltak be a lapok 20 éve, 1984-ben az elôzô napon befejezôdött Davis-kupa döntô nyomán: a skandináv ország együttese Göteborgban 4:1 arányban fölényesen nyerte el a Salátástálnak becézett (vagy még inkább: annak gúnyolt) fôdíjat az Egyesült Államok elôl. Sikerüket egyébként egy év múltán megismételték, ekkor az NSZK csapatát gyôzték le 3:2-re.

• Dec. 18.: Másfél évtizeddel ezelôtt, a számunkra is emlékezetes 1989-es decemberben Stuttgartból érkezett hír a férfi teniszcsapatok nem hivatalos világbajnokságának tekintett Davis-kupa döntôrôl: ekkor Baden-Württenberg tartomány székhelyén az NSZK együttese nyerte el a kupát: 3:2-re gyôzte le a svéd csapatot!

• Dec. 19.: Jubileumi ünnepséget tartott 45 éve, 1959-ben a Nemzetközi Autószövetség: abban az évben rendezték a 10. Forma–1-es világbajnokságot. Az 1950-ben rajtolt sorozat addigi nyertesei: 1950-ben: Giuseppe Farina (olasz), 1951-ben, majd 1954–1957 között: Juan Manuel Fangio (argentin). 1952–1953-ban: Alberto Ascari (olasz). 1958-ban: Mike Hawthorne (angol), 1959-ben: Jack Braham (ausztrál).

L. F.

Az oldalt szerkesztette: Póka János András


 
[Vissza az Szabadság
honlapjához]
  [Vissza a HHRF
honlapjához]

A Szabadság Internet változatát
a
Hungarian Human Rights Foundation készítette

Copyright © Szabadság - 2004 - All rights reserved -