2005. január 12.
(XVII. évfolyam, 8. szám)

Alig több mint 100 millió euró Kolozsvár 2005-ös költségvetése, de ennek az összegnek csupán körülbelül 70 százalékával rendelkezik a polgármesteri hivatal. A központi költségvetésbôl a megyei tanácson keresztül kapott több tíz milliárd lejt a városháza csupán továbbutalja — többek között a tanárok fizetésére. Az idei büdzsé kevesebb pénzt fordít egészségügyre, mint amennyit Emil Boc polgármester ígért, viszont nagyszabású beruházásokra kerül sor. A fôtéri régészeti ásatások "tartósítására" is elkülönítettek pénzt.

Csak részben teljesíti a választási kampány során tett ígéreteit Emil Boc, Kolozsvár polgármestere. Múlt nyáron a Nemzeti Liberális Párt és a Demokrata Párt alkotta D.A. választási szövetség jelöltje azt ígérte, hogy amennyiben városvezetôvé választják, a 2005-ös helyi költségvetésben 80 milliárd lejt szán az egészségügyi intézmények fenntartására. Ezzel szemben az egészségügynek az idén alig 35 milliárd lejjel kell gazdálkodnia.

A nyári választási kampány során Gheorghe Funar ellenfele azt is ígérte, ebben az évben a költségvetés 1500 lakás felépítésére különít majd el összegeket. Ehelyett a lakásépítésre 2005-ben közel 450 milliárd lejt fordítanak, amely körülbelül 500 lakóhely felépítésére elég. A városvezetô azt reméli, hogy az Országos Lakásügynökség, valamint a volt polgármester által Kolozsvárra édesgetett Casarom multinacionális vállalaton keresztül további pár lakás felépítésére kerülhet majd sor.

Pálffy Károly RMDSZ-es tanácsos, a városi tanács keretén belül mûködô pénzügyi bizottság tagja lapunkat arról tájékoztatta, hogy a tavalyi költségvetéshez képest idén megkétszerezôdött a beruházásokra fordítandó pénz. A 918 milliárd lejbôl például az Apáczai Csere János Elméleti Líceum tetôterének a beépítéséhez szükséges terv elkészítésére 500 milliót szánnak, a Brassai Sámuel Elméleti Líceum hôközpontjának korszerûsítésére pedig szintén félmilliárdot fordítanak. Ezenkívül az egészségügybe szánt beruházások 4,5 milliárdjából a Mikó utcai betegelosztó munkálatainak folytatására 1,8 milliárd lejt fordítanak.

A kulturális intézmények támogatására 9,4 milliárd lejt különítettek el. Ebbôl 5,2 milliárdot a fôtéri gödrök "megóvására" szánnak. Egyelôre nem tudni, hogy ez betömést vagy üveglappal történô lefedést jelent-e. Emil Boc kampányában azt ígérte, a független szakértôk szavára hallgat majd, és az ügyet csak a parlamenti és elnökválasztást követôen tûzi majd napirendre.

A beruházási fejezetben szerepel az is, hogy lakásépítésre 444 milliárdot, a kerekdombi víz levezetésére nyolcat, a Temesvár utca közmûvesítésére 1,5 milliárdot költenek. Külön tételként jelenik meg a Fenesi úti szociális lakások építése. Ezekre elsô lépésként 60 milliárdot költenek. Ezenkívül a pataréti szeméttelep megszüntetésére 42 milliárdot, a tömbházakban elhelyezett hôközpontok felszerelésére pedig 13 milliárd lejt szánnak.

A költségvetés szerint a közvilágítás korszerûsítésére és kibôvítésére 30 milliárdot, a Széchenyi téri parkolóház tervezésére és kivitelezésének elsô lépéseire 10 milliárdot, a Házsongárdi temetô kápolnája tetôszerkezetének megjavítására 2 milliárdot, a Borháncs-telepi lakásépítéshez szükséges közmûvesítési munkálatok elvégzésére pedig 28 milliárdot költenek ebben az évben.

Érdekességként megemlíthetô, hogy Kolozsvár digitális térképének elkészítésére 18 milliárd lejt költenek. Pálffy Károly önkormányzati képviselô szerint a telkek sajátosságait, valamint a föld alatti különbözô hálózatokat (víz, gáz, telefon, csatorna) is feltüntetô "csodatérképet" csak körülbelül tíz év múlva töltik fel teljesen adatokkal. "Nagyon átfogó munkát végeznek, ami rengeteg idôt igényel, de valahol el kell kezdeni" — vélekedik Pálffy.

Az önkormányzati képviselôk által a hétfôi ülésen elfogadott büdzsé szerint idén 40 milliárd lejt fordítanak a Máramaros utca korszerûsítésére. A Monostor negyed és a Vasútállomás tér közti villamosvonal felújítása 24 milliárd, míg tíz villamos megjavítása 10 milliárd lejbe kerül majd.

Több tíz troli- és autóbusz vásárlására a polgármesteri hivatal 10 millió eurós hosszú lejáratú kölcsönt vett fel tavaly nyáron a Román Kereskedelmi Banktól. Idén új közszállítási jármûvek beszerzésére újabb 122 milliárdot költ a helyhatóság.

Pálffy elmondása szerint 120 milliárdról 220 milliárd lejre kellett növelniük a pénzkiutalások fejezetet, ugyanis csak a tavalyi ki nem fizetett számlák 85 milliárd lejre rúgnak. "Azok a nem-kormányzati szervezetek, egyházak, amelyek idôben leadták a számlákat, megkapják a pénzt, ellenben aki elkésett, az elvesztette a városi tanács által felajánlott tavalyi támogatást" — figyelmeztetett a városi tanácsos. Idén az egyházaknak járó pénzt felére csökkentették, a sport fejezetnél szereplô 45 milliárd lejbôl Kolozsvár két futballcsapatát (CFR-Ecomax és UFC), valamint városi sportrendezvényeket támogatnak.

Kiss Olivér

Még javában folynak az egyeztetések a fennmaradt prefektusi, az összes államtitkári, államtitkár-helyettesi tisztségek elosztása körül. Az RMDSZ nyolc államtitkári tisztséget kér. A személyek kinevezésérôl azonban a szövetség Operatív Tanácsa csak azt követôen dönt, ha a kormánykoalíció tagjai elosztják egymást között a tárcákat. Folyamatban van a prefektúrák és a megyei tanácsok hatáskörébe tartozó intézmények leosztása is.

Puskás Bálint, az RMDSZ Kovászna megyei szenátora elmondta: az érdekvédelmi szervezet vezetôi megállapodtak, hogy a külügy-, a mezôgazdasági, valamint a környezetvédelmi minisztériumban lévô államtitkári tisztségek érdeklik a szövetséget. Emellett az egészségügyi és az oktatási minisztériumba is javasolnának személyeket. A testület azonban végleges döntést csak a csütörtöki ülésén hoz majd, azt követôen, hogy a kormánykoalíció pártjai egymás között is elosztják a tárcákat. Takács Csaba, az RMDSZ ügyvezetô elnöke a Szabadságnak elmondta, hogy a megyei szervezetektôl érkezett javaslatok szerint több mint 80 személy pályázik az államtitkári tisztségek betöltésére. Hozzátette: a jelöltek meghallgatása után döntenek csak. Értesüléseink szerint Kolozsvárról László Attila városi tanácsos, gyermekorvos pályázik jó eséllyel az egészségügyi minisztérium államtitkári tisztségre.

A Kolozs megyei intézmények elosztása körüli egyeztetések is javában zajlanak. Úgy néz ki, hogy Sztranyiczki Szilárd is visszakerül a megyei kataszteri hivatal élére. Emellett a Kolozs megyei RMDSZ azt reméli, hogy a kolozsvári bábszínház élére is sikerül magyar személyt kinevezni. A szövetség megyei vezetôi közölték koalíciós partnereikkel, hogy ha nem is tartanak igényt a vezetôi tisztségek 20 százalékára, de legalább a funkciók 17–18 százalékát szeretnék megkapni.

Az RMDSZ által betöltendô negyedik prefektusi tisztség várományosa is egyelôre ismeretlen. A múlt hét végén Cãlin Popescu Tãriceanu kormányfô három magyar prefektust nevezett ki, a negyedik prefektusi tisztség betöltésére még nem jelöltek senkit. Az eredeti elképzelés szerint az RMDSZ-nek Krassó-Szörény megyében kellett volna a kormánymegbízotti tisztséget betöltenie, de úgy néz ki, hogy a szövetség errôl lemondott, és Vâlcea megyét választotta. Errôl Nagy Zsolt nyilatkozott tegnapelôtt este a Román Televízió egyik vitamûsorában. A BBC azt is tudni vélte, hogy RMDSZ-tag lesz a Krassó-Szörény megyei alprefektus. Takács Csaba ezeket a híreket nem erôsítette meg, közölte: végleges döntés még nem született az ügyben. A magyar prefektus lehetséges kinevezését egyik megyében sem fogadták örömmel az RMDSZ koalíciós partnereinek megyei szervezetei. A D. A. Szövetség megyei képviselôi értetlenségüknek adtak hangot, ellenérvként azt hozták fel, hogy egyik megyében sem lakik jelentôs számú magyar közösség. A 2002-es népszámlálási adatok szerint Vâlcea megyében 332, Krassó-Szörény megyében pedig 5824 személy vallotta magát magyar nemzetiségûnek.

B. T.

Utcai tüntetést szervezne a Nagy-Románia Párt Kovászna megyei szervezetének ifjúsági szárnya amiatt, hogy magyar prefektust neveztek ki a székelyföldi megye élére. A szervezet vezetôsége a sepsiszentgyörgyi polgármesteri hivatalhoz kérelmet nyújtott be, amelyben a tüntetés engedélyeztetését kérték. A szervezôk 250 személy részvételére számítanak.

György Ervin háromszéki prefektusi kinevezése heves vitákat váltott ki, a helyi román civil szervezetek közleményben tiltakoztak az ellen, hogy a kormánymegbízotti tisztséget is RMDSZ-es tisztségviselô tölti be. A liberális-demokrata D. A. Szövetség látványos gesztussal igyekezett felhívni a közvélemény figyelmét a helyi románság elégedetlenségére, ezért a szövetség zászlóját félárbocra eresztették, ráadásul egy fekete szalagot is ráerôsítettek. A leghevesebb tiltakozás a pénteki tüntetés lenne, ezzel azonban már az RMDSZ koalíciós partnerei sem értenek egyet. Petre Strãchinaru Kovászna megyei képviselô úgy vélekedett, hogy inkább Bukarestben kellene megszervezni a tiltakozó akciót, mert egyrészt a kormány döntése okozta a feszültséget, másrészt Kovászna megyében a koszovói konfliktushoz hasonló összetûzés kirobbanásának a veszélye is fennáll. "Egy Sepsiszentgyörgyön szervezett tüntetést a magyarok elleni tüntetésként is értelmezhetnek, míg nekünk csak azokkal van bajunk, akik a fejünk fölött üzleteltek a helyi románság jogaival" — mondta a honatya.

A feszültség enyhítéséért az RMDSZ vezetôi találkozót javasoltak a román pártok képviselôivel. Puskás Bálint Kovászna megyei RMDSZ-es szenátor közölte: eddig politikai harcot folytattak, de most eljött az ideje annak, hogy dolgozzanak, ezért együttmûködésre kellene törekedni.

Az ügyben Traian Bãsescu államelnök is megszólalt. Közölte: rögtön leváltják György Ervint, ha a románokat és magyarokat nem részesíti egyenlô bánásmódban. Az államfô is vállalta a kabinet döntését.

György Ervin tegnap eleget tett a román politikai pártok kérésének, és a miniszterelnök, valamint a belügyminiszter elôtt a többi kinevezett kormánymegbízottal együtt letette a hûségesküt. A múlt hét végén rendezett sepsiszentgyörgyi beiktatáskor, amelyen a kormányt Markó Béla államminiszter képviselte, ezt elmulasztotta megtenni. Az ügyrendi hibát Nagy Zsolt is, az RMDSZ ügyvezetô alelnöke, az ügyvezetô elnök helyettese, maga is miniszter, elismerte egy televíziós vitában.

Az Országos Statisztikai Hivatal adatai szerint 2004-ben — 1990 ótaelôször — 10 százalék alá esett az inflációs ráta. A 9,3 százalékos pénzhígulás egyben azt is jelenti, hogy Romániának sikerült elérnie ezzel kapcsolatos hosszú távú pénzügyi célkitûzéseit. A siker értékét növelik a tények, miszerint a forradalom utáni években sorozatosan hiper- illetve vágtató inflációs értékeket mértek Romániában. Az adatok tükrében egyértelmûvé válik, hogy 2003 óta fôleg a szolgáltatások, az élelmiszeri illetve más fogyasztási cikkek drágultak 8,7, 7,4 illetve 11,4 százalékkal.

A sûrû köd miatt három repülôgép nem tudott leszállni hétfôn este a kolozsvári nemzetközi légikikötôn — tájékoztatta a sajtót David Ciceo repülôtéri vezérigazgató. Elmondása szerint az egyik repülôgéppel a IV. Erdélyi Hadtest Afganisztánban szolgálatot teljesített szakasza tért volna haza. Ezenkívül a Bukarest–Kolozsvár légúton közlekedô Tarom- és a Budapest–Kolozsvár vonalon közlekedô Carpatair-gép sem szállhatott le. Az utasok Nagyszebenbôl autóbusszal jöttek Kolozsvárra, a zsoldosok viszont Bukarestben maradtak.

Ezenkívül kedden reggel szintén a sûrû köd miatt nem szállhatott fel a bukaresti, budapesti és a milánói járat sem. Az utasokat Nagyszebenbe szállították, ahonnan továbbrepülhettek a célállomások felé.

David Ciceo kifejtette, hogy a kiesések miatt a megyei tanács hatáskörébe tartozó kolozsvári nemzetközi repteret anyagi károk sújtják, de a jövedelem-kiesés nem számottevô. "Folytatjuk a légikikötô berendezéseinek korszerûsítését annak érdekében, hogy a rossz idôjárási körülmények ellenére is mûködhessen a reptér" — nyilatkozta a vezérigazgató.

Korunk Galéria
In memoriam Ruha István címmel Heim András grafikáiból nyílik kiállítás január 14-én, pénteken 13 órakor a Korunk Nagy-Szamos/Iasilor utca 14. szám alatti szerkesztôségében. Bevezetôt mond Németh Júlia és Kántor Lajos. Lászlóffy Aladár verseibôl Jancsó Miklós olvas fel. A zenei mûsorban felvételrôl Ruha István hegedûjátéka hangzik el. A kiállítás munkanapokon de. 10–14 óra között tekinthetô meg.

ISTEN SZOLGÁJA — MÁRTON ÁRON PÜSPÖK ÉLETE címmel Jakab Gábor római katolikus esperes tart elôadást a Kisbácsi Népfôiskola keretében, január 13-án, csütörtökön este 7 órától, a kisbácsi Ifjúsági Házban. A rendezvény támogatója azEMKE és a Pro Kisbács Egyesület.

A TERMÉSZET SZÉPSÉGEI ÉS A JAPÁN LÉLEK címmel Seva Cheptea (Kolozsvár) és Gelu Serseniuc (Bukarest) fotókiállítása nyílik meg ma 17 órakor a kolozsvári Mûvészeti Múzeumban.

A KÜLMONOSTORI RMDSZ választmánya szeretettel meghív mindenkit a volt elnökök részére szervezett díjkiosztó ünnepségre, csütörtökön 18 órára, a Mócok úti Pro Iuventute székházba.

AZ RMDSZ ALSÓVÁROSI KÖRZETÉNEK meghívott vendége Eckstein-Kovács Péter szenátor. Az összejövetelt január 13-án, csütörtökön du. 4 órától tartják a Párizs utca 17. szám alatti székházban.

A KERTBARÁTOK tartanak találkozót január 13-án, csütörtökön du. 5 órától a Jókai/Napoca utca 2. szám alatti EME-székházban. Az összejövetelen Orbán Sándor és Jablonovszky Elemér tart elôadást aktuális kérdésekrôl.

Király Zoltán Lejárhatás címû kötetét mutatták be a hétfôi Bretter György Irodalmi Körön, vitaindítót Bréda Ferenc és Karácsonyi Zsolt mondott. Az alábbi kritika Karácsonyi Zsolt tollából származik.

Ez a harmadik verseskötet. Ilyenkor szoktak a kritikusok megállni, asztalhoz ülni és megfontoltan körbenézni. A kritikusok ugyanis azt gondolják, hogy a költô a harmadik kötet megjelenésének pillanatában ér el, fut be igazán a térbe, amit irodalomnak is szoktak nevezni. Király Zoltán is ide (oda) ért. A Lejárhatás azonban nem a megérkezést, avagy a beérést hivatott jelezni. Az indulás óta ez a harmadik lépés, és jelentôsége abban áll, hogy K. Z. ezzel is bizonyítja: jár — mégpedig a maga útján. Kitart amellett a lírai beszédmód mellett, amely már az elsô kötetben (Szombat, szobámban képzelôdöm) is teljesen sajátos, királyzoltáni hangon szólalt meg, s amelyet elsôsorban az avantgarde, neoavantgarde stílusjegyek jellemeztek. Azonban e stílusjegyek jelenléte még korántsem jelenti azt, hogy Király Zoltán avantgárd, avagy neoavantgárd költô lenne. Ô egyszerûen csak ad nekünk (nekik), egyenesen az arcunk közepébe, még pontosabban: a pofánkba. K. Z. ugyanis már indulásból elvágta azt a bizonyos köldökzsinórt, amelyrôl Kassák is beszél, hiszen, amint azt Zalán Tibor is leírja a kötet hátlapján: "verseiben szar-kasztikus a humor, ön-gyilkos az irónia, szüntelen ver(el)eség a reflexió".

A köldökzsinór elvágásának következménye, hogy a nagyon is egyértelmû(nek látszó) dolgok, helyzetek helyett a bizonytalanság vagy éppen a semmi veszi át a hatalmat, és így már könnyû megérteni, hogy miért a sok képzelt történés, alak, miért, hogy e kötet gyakori visszatérô motívuma az álom. A semmi és a valami közötti távolságot ugyanis a versek, a képzelet, az alkoholos, képlékeny képzetek kötik össze. A szürreális víziók (pl.: "gyémántsöprûk a háztetôkön" — 17. o.) mellett azonban gyakoriak a száraz, az adatközlési szinthez nagyon közel lebegô mondatok, mint például a Vallomás a városról címû szövegben: "itt sok mindenhez kezdtem, és / elég keveset fejeztem be. / itt sok barátom volt, és ugyanitt / kevés maradt. / innen bárhova utaztam / mindig ide értem". De ezek a száraz mondatok, ahogy a maguk komorságával és derûs iróniájával haladnak elôre, végül mégiscsak létrehoznak egy versegészet, mely mögött felsejlik a város — Kolozsvár — igazi(bb) arca.

A gondolattöredékekbôl és emlékfoszlányokból Király Zoltán újra és újra megteremti a maga költôi birodalmát, amelyben teljesen természetes, hogy a pincérlányok kétütemûek, hogy: "nagymamák és nagyapák / érkeznek kis koporsókban" (Dementia praecox), sôt, az is természetes, hogy "A tegnap fakó egén negatív halak".

Nem elképzelni, elfogadni nehéz, hogy a lírai én — két kocsma közt a gyepen — saját fejével kel birokra (Fejtusa). De az az olvasó, akinek a fejében játszott már igazi törpezenekar, egyáltalán nem lepôdik meg. Azon sem, hogy a versek jelentôs részében kocsmákról, alkoholokról és nôkrôl esik szó. Ez utóbbiak kapcsán számos bölcs észrevételt jegyez le a szerzô. Megállapítása szerint "a nôk ragadozók" (Három tézis), ráadásul a gyengébbik nem "a férfiakkal ellentétben: / mindenevô" (A Nô), de mindez mégsem zárja ki annak lehetôségét, hogy a nô az, ki: "a hintaszéket létembôl kiolvasztaná" (Reccsenés); ami pedig az ideális hölgyet illeti, az "szôke barna / kissé fekete", és természetesen: "jezsuita kurtizán".

A kötet egészét talán ez, a "jezsuita kurtizán" szószerkezetben rejlô feszültség jellemzi a leginkább. E belsô feszültség következményei a rövid mondatok, a töredezett szerkezet, amely bizonyos értelemben a kötetegészt is jellemzi. Ugyanis a Lejárhatásban nem csupán kocsmaverseket és tolvajballadákat találunk — rálelhetünk a "közéleti líra" kései leszármazottaira is (pl. Baráti látogatás, iratokkal).

Közel és távol, fent és lent, semmi és valami találkozik a Lejárhatásban, és a hatása se jár le könnyedén, a mondat, hogy "ne olvassátok a költôket!" (a szerzô akarata ellenére is) — süket fülekre talál.

Bukaresti és marosvásárhelyi bemutatása után Kolozsváron is megismerkedhetett az olvasóközönség a Pallas-Akadémia által megjelentetett Florica Ichim Tompa Gábor. Beszélgetések hat felvonásban címû színházi témájú könyvével.

A Kolozsvári Állami Magyar Színház emeleti elôcsarnokában tegnap este sorra kerülô könyvbemutatón jelen volt Tôzsér József, a kiadó igazgatója, Tompa Gábor rendezô, a színház igazgatója, valamint Váli Éva fordító, a könyv ugyanis elôzôleg román nyelven, a Teatrul Azi folyóirat által kiadott Román Színházmûvészet Galériája sorozatban jelent meg. Tôzsér József elmondta: 50 könyvcímet adtak ki tavaly, idén pedig már megjelent Pomogáts Béla Nyirô József, a székely nép krónikása címû munkája. A mostani eseményre elhozták Tompa Gábor két, korábban megjelent verseskötetét is, a Noé bárkája, valamint a Lidércbánya címûeket.

Váli Éva, a kötet fordítója mûfajilag különlegesnek nevezte a kiadványt. Mint mondta, töprengésre, sôt vitára alkalmat adó könyv. A Teatrul Azi színházi szakfolyóirat mellékleteként megjelenô kötetek a legnagyobb rendezôk és színmûvészek pályafutását vázolják, a Florica Ichim, a folyóirat fôszerkesztôje által készített interjúkötet sorrendben a tizennegyedik. Érdekessége, hogy az eddig sorra vett személyiségek közül Tompa a legfiatalabb, és az egyetlen magyar mûvész, aki "bekerült" a sorozatba. A kötet szerzôje neves román színházkritikus, UNITER-díjas, a román színházi szövetség szenátusának tagja, Camil Petrescu unokája. Régóta ismerik egymást a kötet "társszerzôjének" is nevezett Tompa Gábor rendezôvel, tisztelik egymás tevékenységét, ez pedig érzôdik a könyv hangulatán, vélte a fordító. — Olvasmányos életrajzi regényként is felfogható, de egyben rendkívül komoly színházi könyv is, amelynek befejezô egyharmada színháztörténeti munka — mondta Váli Éva.

A kötet alanya, tárgya, "fôszereplôje", Tompa Gábor kifejtette: a színházi témájú könyvek a hiábavalóság mûfajához tartoznak. — Beszélgetésekben mindig sok a hordalék, és akár a színházi elôadás, amely már halott, mire véget ér, a könyvnek is csak dokumentációs jellege lehet — mondta Tompa. A rendezô úgy véli, csapdába esett, hiszen a beszélgetések három éven át folytak, s mire a kötet megjelent, olyan személyiségek, akikrôl jelen idôben beszélgetnek, ma már nem élnek, az akkori politikai helyzetek, amelyek szóba kerültek, nem aktuálisak. De hát ez a könyvek sorsa, fûzte hozzá Tompa Gábor.

A könyvbemutató kötetlen beszélgetéssel ért véget, amelynek során Tompa felolvasott verseibôl.

Köllô Katalin

A Kriterion Alapítvány kuratóriuma (Domokos Géza alapító elnök, Hajdú Áron mérnök, Márton Árpád képzômûvész, Tôzsér József könyvkiadó, Ferencz Imre és Székedi Ferenc újságírók) legutóbbi ülésén úgy döntött, hogy Marosi Ildikó marosvásárhelyi irodalomtörténésznek ítéli oda a 2004-évi Kriterion-koszorút azért a több évtizedes kitartó és gyümölcsözô munkásságáért, amelyet az irodalomtörténeti kutatások elmélyítése, az erdélyi magyar szellemi értékek feltárása és közkinccsé tétele terén kifejtett.

Marosi Ildikó már a Mûvelôdés, majd az Új Élet és A Hét fômunkatársaként, szerkesztôjeként igen gazdag hagyományfeltáró tevékenységet bontakoztatott ki, amely mind a mai napig irodalomtörténeti értékû könyvek egész sorában öltött testet. Nevéhez fûzôdik, többek között, a két világháború közötti erdélyi mûvelôdési-irodalmi élet legfontosabb alkotói munkásságának a részletes és tényszerû feltárása, olyan háttér-dokumentumok napfényre hozatala, amelyek kiteljesítik ezt a korszakot.

Marosi Ildikó eddigi életmûve, mindmáig átívelô kutatásai és könyvei nélkül nem lenne teljes az erdélyi magyar szellemi élet, nem lenne szilárd az a talapzat, amelyre az erdélyi magyarság építkezhet az elkövetkezô évtizedek nemzeti és európai összefüggéseiben.

A 2004-es Kriterion-koszorúval az alapítvány kuratóriuma azt a felbecsülhetetlen értékû értelmiségi alkotó munkát díjazta, amely mindörökre az erdélyi szellemi örökség része marad.

A Kriterion-koszorút a kiváló romániai magyar szellemi-mûvelôdési teljesítmények elismerésére az alapítvány 1995-ben létesítette. Azóta díjazottjai között szerepelnek Jakó Zsigmond professzor, történettudós, Tompa Gábor, rendezô, a Kolozsvári Magyar Színház igazgatója, a csíkszeredai KAM regionális és antropológiai kutatások központjának munkatársai, László Ferenc muzikológus, egyetemi tanár, Faragó József néprajzkutató, Gaál András, Márton Árpád képzômûvészek és Zöld Lajos újságíró, a szárhegyi képzômûvészeti alkotótábor létrehozói, Imreh István történész, nyugalmazott egyetemi tanár, Péntek János nyelvész, néprajzkutató, egyetemi tanár, Szilágyi Zsolt énekes, kórusvezetô.

A Kriterion-koszorú ünnepélyes átadására Marosvásárhelyen kerül sor, a kitüntetett munkásságát Domokos Géza, a Kriterion Alapítvány elnöke méltatja.

(A Kriterion Alapítvány kuratóriuma)

KOLOZSVÁR

KÖZTÁRSASÁG — Bridget Jones: Az értelem határán — angol — bemutató (13; 15,30; 18; 20,30; 23; kedvezménnyel 23 órától).

MÛVÉSZ-EURIMAGES — De Lovely — Cole Porter meséje — amerikai — bemutató (15; 17,30; 20; pénteken, szombaton és vasárnap 22,30; kedvezménnyel kedden minden elôadás, pénteken, szombaton és vasárnap 22,30 órától).

FAVORIT — Én, a robot — amerikai (15; 17; 19,30 órától; kedvezménnyel csütörtökön minden elôadás).

GYÔZELEM — Az ördögûzô — A kezdet (14; 16,30; 19; 21,30),

DÉS

MÛVÉSZ — jan. 7–13-án: Anaconda 2 — Rohanás az elátkozott orchidea nyomában — amerikai (15; 17; 19; pénteken, szombaton és vasárnap 21 órától; kedvezménnyel hétfôn minden elôadás, pénteken szombaton és vasárnap 21).

BESZTERCE

DACIA — A TEREM — Egy cápa története — amerikai (13; 15; 17,30; pénteken, szombaton és vasárnap 22 órától; kedvezménnyel hétfôn minden elôadás, pénteken, szombaton és vasárnap 13 órától).

B TEREM — Az élet csoda — francia–szerb (14,30; 18; 21; kedvezménnyel kedden minden elôadás, pénteken, szombaton és vasárnap 14,30 órától).

GYULAFEHÉRVÁR

DACIA — A mobiltelefon — amerikai (15; 17,30; 20; pénteken, szombaton, vasárnap 22 órától; kedvezménnyel hétfôn minden elôadás, pénteken, szombaton és vasárnap 22 órától).

MAGYAR OPERA

Január 13-án, csütörtökön este fél 7 órakor: Puccini: Pillangókisasszony. Vezényel: Hary Béla. Rendezô: Vincent J. Liotta m. v.

Január 16-án, vasárnap du. 5 órakor: Kálmán Imre: Marica grófnô. Vezényel:

Incze G. Katalin. Rendezô: Bor József m. v.

ROMÁN OPERA

Január 14-én, pénteken este 7 órakor: Leoncavallo: Bajazzók.

Január 16-án, vasárnap este 7 órakor: Loewe: My Fair Lady.

MAGYAR SZÍNHÁZ

Ma, január 12-én, szerdán este 8 órakor: Euripidész: Bakkhánsnôk — stúdióelôadás. Rendezte: David Zinder m. v. (Izrael).

Január 14-én, pénteken este 8 órakor: Pirandello: Öltöztessük fel a mezteleneket — stúdióelôadás. Rendezô: Bocsárdi László m. v.

DIÁKMÛVELÔDÉSI HÁZ

Január 14-én, pénteken este 7 órakor: A Transilvania Filharmónia szimfonikus zenekarának hangversenye. Vezényel: Theo Wolters (Hollandia). Közremûködik: Hans Colbers (Hollandia). Mûsoron: Beethoven: Coriolan-nyitány. Mozart: A-dúr klarinétverseny (K. V. 622). R. Strauss: Egy hôsi élet (hegedûszóló: Dorina Mangra).

PROTESTÁNS TEOLÓGIA

Január 13-én, csütörtökön, délután 6 órakor: Koltai Gábor: Trianon címû filmjét vetítik újra a díszteremben.

Az oldalt szerkesztette: Németh Júlia

Fegyver és kopott seprû
Adventünk hosszúra, nagyon hosszúra nyúlt. Évekkel ezelôtt szinte végeláthatatlannak tûnt, áttörhetetlennek, miként a berlini fal, s most, íme, itt a maga elérhetôségében. Aki viszont, akár sejtetésekkel is, túl mert pillantani e köribénk épített román kínai falon, azt még jóhiszemû pajtásai is kiröhögték. Páskándi Géza hetekkel ezelôtt Szent Pacsepa Ágoston kapcsán (Hitel 1989/21) ennek a "keleti sárga diliháznak" a román változatát hozta olvasóközelbe, válaszolván ugyanakkor azoknak az anyaországi írókollégáknak is, akik az odaáti irodalmárokat kvázi-cinkossággal vádolták... Ez az az eset, amikor nincsen igaza egyik félnek sem. Magyarázatok, megmagyarázgatások lehetnek, és ezek is lehetnek (akár) olyan igazak-igazságtalanok, mint a vádak. Mondják, viszonylag több erdélyi író szenvedte meg (találóbb volna úgy fogalmazni: vállalta) 1956-ot, mint ahány anyaországi te(he)tte. Fölösleges kérdések, fölösleges válaszok. Trianon valamennyiünket elfásított, cinikussá tett jó évszázadokra — issza is egy egész nemzet a levét.

Ezer éven át emelkedôben voltatok — hallom a "szomszédok" megjegyzését —, miért csináljátok most össze magatokat nagy pesszimizmusotokban?

Igazuk van. A kérdés megfordítható: a ti ambícióitokat ezer év után is miért csupán egyetlen dolog, a magyarok megléte határozza meg?

Visszatérô (hivatalos) vád volt Erdélyben 1957–58–59-ben: ti akartátok, titeket sújtson! Igen, és az is, hogy a magyarok tulajdonképpen Kelet nagyságát árulták el (hangoztatták ezt elsôsorban a dákoromán elvtársak), ne csudálkozzon senki, ha a nagy keleti továriscsok másokat részesítenek elônyben... például a bukaresti diktátort és famíliáját. Ezt az elvtársi hangulatot aligha tudta volna más meglovagolni a négyosztályos mérnök, doktor, akadémikus Elenán (Ceausescu feleségén) kívül valaki. 1972-es kínai–koreai látogatásuk után különösen. Ceausescu maga dirigálta — és vele együtt Ion Iliescu is — 1959 februárjában Kolozsvárt az egyetemek erôszakos egyesítését, de az igazi diktatúra kezdete tulajdonképpen 1972-tôl datálható. A "kucsmás-kalapos fôtitkárból" ezután válik korbácsos-buldózeres, a magyaroktól veszélyeztetett román föld integritását védô, dákoromán védôpajzzsá...

Mit is írt Páskándi Géza említett Hitel-beli eszmefuttatásában? "A forradalom titkának kulcsa két szó: rang és kenyér. A forradalmakban fôszerepet leginkább e két erô játszik. Az egyik: a fôként rangra éhesek. Irigység, bosszú, hiúság mindezt csak színezi... Ôket egészítik ki a régi rangosok közül mindazok, akik a múlt hierarchiában túl nagy szerephez nem juthattak."

Ezt fölösleges magyarázni. A magyarok feltûnése a bukaresti képernyôkön mintha így közérthetôbb volna. Mintha.

— Ha Romániában, adná Isten, valami mozgolódás történne — mondta Ion Pop, kolozsvári román költôtársam még 1988 telén, a Kossuth Rádió egyik "üzenetét" kommentálva —, ezeknek akkor is ti, a magyarok lennétek a bûnbakjai... Lehet, az elindítói is.

Gyönyörû egy sors. Nemde? Európában európai kovásznak lenni... Nem rangért, de európai kenyérért, szellemért, kultúráért.

*
És bekövetkezett a Csoda. Az, amire sem a zsarnokság áldozatai, elmenôk vagy ottmaradottak, sem a zsarnokért áldozók — vérrokonok, vakon-hívôk — nem gondoltak, de aminek a dolgok rendje szerint be kellett következnie.

Déltájban érkeztem a budapesti Széchenyi utca 1-be, kolozsvári román költô barátom, Ion Pop életrajzi adatait vittem be a Nagyvilág szerkesztôinek, hogy majd fordításaimhoz fölhasználhassák; a folyosón fia lélek sincs, hétfôi csend honol az emeleten is, amikor a Kortárs egyik ajtaja kicsapódik: — Megszökött Ceausescu! Elmenekült Ceausescu! — szalad ki Tárnok Zoli, karjai az égre merednek, ujjaival levegô után markolászik. Nyomában Fodor Bandi és Szakolczay. Nem hiszek a fülemnek. Megismétli. Aztán a portán lévô rádió mellé rohanunk... — Nem létezik, ekkora szerencse nem hull égi mannaként az ölünkbe! Méghozzá szent ünnepkor!

Nem is égi mannaként hullt, az biztos.

Ámde addig (is) pezsgô után néztünk, és négyesben, isten bizony, tankpezsgôt ittunk — már annyit, amennyi Bandi szakszerû palackbontása után még az üvegben maradt.

Aznap délután valósággal kiforrósodott a telefonkészülékünk.

*
És izzani kezdtek a tévék... Amikor Párkány utcai lakásunkat felhívtam a szerkesztôségbôl, feleségem már jó ideje a "gazdátlanul maradt" román fôvárosból, Bukarestbôl közvetített képsorokat nézte. Próbálnám meg, figyelmeztetett, hátha Kolozsváron is történt valami, hátha...

Hívjon késôbb! — hûtötte le kedélyemet a telefonközpont férfihangú automatája. Késôbb, késôbb, késôbb! Pedig mióta késünk, késlekedünk, én Istenem, mióta halasztgatjuk a halaszthatatlant, halasztgatjuk, vagy megjátsszuk magunkat, s tán — éppen a játék illúziója az, ami ideig-óráig feledteti a lépéskényszer sejteket ölô hatását.

"Hívjon késôbb — szólhatott Drakula, az öreg suszter, midôn egyetlen Vasorrú Bábája sürgetni kezdte lobogó kedvetlenségében a palota tetejérôl —, hívjon késôbb, drágám, énnekem egy-két-tízezer kistopánt még le kell nyisszantanom ezeknek az otromba törpéknek a lábairól, és bokástól, mert képzelje el, egyfolytában dörömbölnek, csoszognak, verik oda a cipôsarkukat ahelyett, hogy engem éljeneznének! — Vajon nem szorítja a lábukat? — szívta a fogát az egyik (szájában) faszeget tartó fôember. — Ezen akarok segíteni! És egész családommal! Egész famíliám ennek a bocskoros törpehadnak az áldozata! — De, Drakula drága... — emelte fel mutatóujját Vasorrú Bába —, abban egyeztünk meg, hogy nuku bocskor. — Nekem mondja, hát nem jómagam szabdaltam fel nekik topánnak? S íme, a hála!"

Mintha Lászlóffy Aladárt hallanám, amint a minden-pénteki értekezletek, laptervezgetések alkalmával el-elsütögetjük (a hajdani Utunk szerkesztôségében), el-elpuffogtatjuk hol erôltetett, hol túlontúl találó — de mindenképpen a magasságos füleknek szóló szójáték-patronjainkat, füstölgô mesketetölteteinket, sorok mögé hantolt parabola-aknáinkat. Akárha átvészelni, túlélni, nyomorult helyzetünkön változtatni egyedül csak így lehetne: rákfenét szenes vízzel téríteni vissza galoppjából.

"A két kutyája megszökött, rendben van, kutyáról a lapban nem írhatunk, rendben van, de akkor minek közöljük a fényképét, Lajos, a kutyaistenit!"

"Nincs baj, fiúk, megingott a hatalom. Követtétek a fômufti zilahi beszédét? Kenyeret és kistopánt ígért a gyerekeknek, de amikor asztalra emelte volna azt a kiscsoportost, majdnem elvágódott. Mondják, a kislány fertôtlenített, be nem kalkulált kabala-bubát vitt magával a dísztribünre is, ezt tépte ki valamelyik fennforgó a kezébôl, amikor díszcsókra hajtották szegénykét; erre taposott rá — s csúszott meg a tapskábulatban kapkodó elvtárs."

Hívjon késôbb — hallja a Budapestrôl tárcsázó... A nemzetközi vonalak foglaltak... Istenem, pedig Mátyás vaslova körül épp most bonthatják a zászlókat...

*
Tárcsázom Páskándiék lakását. Foglalt. Hívom Csiki Laciékat, Bodor Ádámékat, foglaltak. Köntös–Szabónak nincs telefonja, a Kenéz Feriékét nem tudom. Ismét tárcsázom, ismét foglalt. A temesvári–bukaresti események egész Európa figyelmét elfoglalták volna?

Most végre volna kedvem tapsolni...

*
Uraim, minô különbség a tapsoló- és a taposómalom között!

Ülünk a tévé elôtt. Egymást érik a bukaresti kapcsolások. Hihetetlen, ez ugyanaz a tér — látni a Bukarestet idézô tévében —, ahonnan negyedszázadon, majdhogynem fél évszázadon át a HAZUGSÁG pösze román prókátora egy egész népet hülyített. Igen, a tér ugyanaz, de a nép mintha már nem az volna. Hiányzik a tapsolómalom, a profi gárda, a kisügyesek serege, a minden egyes rendezvényen éberkedôk, akik minden egyes elpöszékelt mondat után tapsviharokba ugrasztották az elfásult tömeget, igen, erre a gárdára most más feladatot róhattak például Temesváron, vagy Kolozsváron, vagy Nagyszebenben — az épület is ugyanaz, ahonnan a Fôtitkári Család világra szóló stupidságait a tévé szertehordozta, a "szeretett román nép" fûtetlen, üres-konyhás, morzsátlan otthonaiba. Az épület ugyanaz, csakhogy a máskor a géniusz-házaspár mozdulatait figyelô kamerák most névtelen kiskatonák, neves költôk és közemberek sietôs gesztusait továbbítják. Hihetetlen, álom! És, íme, az álom beteljesedôben, a szabadság megszületôben: a téren vértócsák, az élô kerítések mögött tölténytárat igazító tizenévesek, hárászkendôbe bugyolált csecsemô-tetem, lángnyelves erkélyek, a tankok zöld oldallapjain hatalmas V-betûk égôpirosa. Lyukas nemzeti zászlók ismét Európában.

Pár órával korábban ezek a tankok "a legnagyobb román hazafiú" fejében már indulóban voltak, már-már átlépték a Kürtös környéki drótakadályokat. És íme: azok a tankok, amelyeket ötvenhatban fölajánlott a román kommunista hatalom, maga Gheorghiu-Dej, a magyar forradalom eltaposására, most a román népfelkelôket segítik...

Jó, hogy nem mindig ismétli a történelem önmagát.

Képszünet, csend... Aztán újra a tüntetôk hatalmas sora, a magukat "huligán bandának" tudó néptömeg, mert hát ugye így hangzott a megszeppent diktátor utolsó jelzôje... És hôs várossá lett az imént még halálra ítélt Temesvár, és elhangzik a Tiszteletes neve, és megszólal az elsô magyar anyanyelvû is — a székelység üzenetével, és már képben azok is, akik órákkal ezelôtt szabadultak a börtönbôl... Ismét hallható a költô Mircea Dinescu, Ana Blandiana, az író-szerkesztô Domokos Géza, és filmrendezôk és színészek. Egyikük sem emlegeti Decebalt, sem a dákokat megsemmisítô rómaiak "nagyságát", mondják viszont (például), hogy "nem kell félnünk a magyaroktól!"...

(Folytatjuk)

Bágyoni Szabó István

"Szunnyadozik" a szakadási kedv az SZDP-ben — valahogy ezt a látszatot keltik mostanában a hirtelen ellenzékbe szorult szociáldemokraták, akiknek a legjózanabb számítások szerint is legalább két táborra kellett volna már omlaniuk. A pártszakadásnak minden elôjele megvolt: az SZDP két markáns csoportosulásának "szellemi" vezetôi, Adrian Nãstase és Ion Iliescu közti konfliktus a választások elvesztésével még jobban kiélezôdött. A Cozma- vagy a Vadim-epizód a párton belüli úgynevezett reformista szárnynak is pompás alkalmat jelenthetett volna arra, hogy kiváljon, és egy modern szociáldemokrata párt építkezésébe fogva megszerezze magának az európai testvérpártok és a jelenlegi SZDP-ben csalódottak támogatását. Az események azonban nem ennek a forgatókönyvnek a mentén pörögnek. Az SZDP-n belül továbbra is fortyognak az indulatok, de a jelek szerint a harc nem a szakadásról-újrakezdésrôl, reformról, hanem a hatalom megszerzésérôl szól.

Sokak szerint Iliescunak mandátuma utolsó perceiben hozott intézkedései Cozma szabadonbocsátásáról és Vadim kitüntetésérôl, amelyekért az SZDP kemény árat fizetett, hiszen ürügyet jelentett az RMDSZ és az RHP számára az elpártoláshoz, és az SZDP ellenzékbe taszításához, nem voltak meggondolatlanok. Többen ma is hiszik, hogy Iliescu arra számított, ha pártja ellenzékbe szorul, minden feltétel adott arra, hogy végérvényesen leszámoljon a választásokon elszenvedett vereség egyszemélyes felelôsévé kikiáltott Nãstaséval, és rendet csináljon pártjában, visszavonhatatlanul magához ragadva a vezetést. Egy ellenzéki pártot ugyanis nem tart többet össze a mindenáron hatalmon maradás kényszere, az osztogatnivaló hiánya az alkalomszülte politikus-hiénákat sem teszi érdekeltté a párton belüli hatalmi pozíciók megszerzésében. Csak a hû emberek maradnak, az ádáz ellenfelek pedig, mindenekelôtt az "elszemtelenedett" Nãstase, a bukott politikusok kegyelemkenyerét eszik. (Vagy az egykori miniszterelnöki rezidenciának számító Cornun berendezett felbecsülhetetlen mûkincsgyûjtemény közt duzzogva, esetleg valamelyik "távoli családtag" által közpénzeken felfuttatott vállalkozás élén, de minél messzebb a politikától.)

Nem tudni, mekkora a valószínûsége ennek a forgatókönyvnek, annyi bizonyos, hogy Nãstase a világért sem akar végérvényesen megsértôdni, hiszen tudja, ellenzékben sem élet az élet, a parlamenten kívül viszont minden mozgástér megszûnik. Azzal, hogy kialkudta-elfogadta a képviselôház elnöki tisztségét, világossá tette, hogy továbbra is aktívan részt kíván venni a párt életében, és nem adja olcsón a bôrét. Ha nem is elég erôs arra, hogy végleg leszámoljon Iliescuval és a hozzá hasonló kommunista kövületek népes társaságával, belemenne akár egy kompromisszumos megoldásba is, ami számára minimum egy ügyvezetô elnöki tisztséget jelentene. Jól értesült bukaresti források szerint nem elképzelhetetlen egy Nãstase elnök — Iliescu tiszteletbeli elnök konfiguráció sem, erre állítólag a János-napi koccintás alkalmával egyezség is született a két politikus között. A fôvárosi lapok által idézett források tudni vélik: Nãstase és Iliescu kompromisszumkészségét nagymértékben erôsítette az a félelem, hogy kettôjüknek már-már szakadáshoz vezetô konfliktusát a nevetô harmadik(ok) nyeri(k) meg. Egyes hírek szerint ugyanis a párt másik két erôs embere, Dan Ioan Popescu és Miron Mitrea saját maguk számára akarják megkaparintani a vezetést. Nekik törik az utat a Marian Oprisan-féle alakok, a vranceai SZDP-s kiskirály nemrég azzal bosszantotta fel Octavian Cozmâncát, hogy kijelentette: a pártot azoknak kellene vezetniük, akik a választásokon elért eredményeikkel bizonyítják alkalmasságukat. "Támadás" várható Erdélybôl is, ismeretes, az erdélyi megyék SZDP-vezetôi hét végén Kolozsvárott üléseztek, és elfogadtak egy, a párt reformálására vonatkozó tervezetet. A "fôkolompos" a különben Nãstase-hû Ioan Rus. Egyes információk szerint azonban az erdélyi szociáldemokraták ennek ellenére nem a jelenlegi pártvezérben, hanem a volt belügyminiszterben látják a párt új vezetôjét-megújítóját. Ha pedig ez a mindenre képes "bolond Bãsescu" még tovább fenyegetôzik az elôrehozott választások kiírásával, ennek réme végérvényesen elszakíthatatlanná teszi az Iliescu–Nãstase párost, hiszen a megosztottság egyértelmûen az SZDP kárára válna, egy válságban ôrlôdô párt rajtaveszne, ha néhány hónapon belül ismét kiírnák a választásokat.

A jelenlegi Szociáldemokrata Párt összetételét tekintve nem nagy kár, ha valamelyik alkotóeleme esetleg a süllyesztôben végzi. Eddig ugyanis egyetlen személy, csoportosulás, irányzat sem jelentett garanciát arra, hogy az SZDP-bôl modern európai pártot tudna fabrikálni. Egy olyan politikai csoportosulást, amelyik tudatosan, programszerûen, európai minták szerint modellálná Romániát, és nem azon igyekszik, hogy a rákényszerített vállalásokat csakis saját pártérdekeihez igazítsa. Olyan pártot, amelyiknek nem természetes, hogy a pártvezetôi tisztségekben az elmúlt rendszert kiszolgáló politikusok terpeszkednek. És amelyik, ha kell, ellátná a parlamenti demokráciákban az ellenzéki pártoknak leosztott szerepet, és alkalomadtán megbízható partner lehet a romániai magyarokat képviselô szervezetnek is egy gentleman agreementeken, nem pedig pacalleves-pecsétes protokollumokon alapuló együttmûködésre.

Székely Kriszta

Az oldalt szerkesztette: Makkay József

Oroszország ma is döbbenten áll a 2004 szeptemberében történt beszlani túszdráma elôtt, amely 330 ember — köztük 176 gyermek — halálát okozta az észak-oszétiai kisváros 1-es Számú Iskolájában. A Der Spiegel munkatársai több hónapon át tartó aprólékos munkával igyekeztek felderíteni a véres tragédiához vezetô szálakat. Az öt német szerkesztô munkájának eredménye a tényfeltáró újságírás 34 lapoldalnyi, bravúros dokumentuma, amely egyúttal rávilágít a kaukázusi térségben folytatott moszkvai politika csôdjére.

Az újságírók csak igen gyér információkhoz jutottak az orosz állami szervek hivatalos forrásaitól, amelyek ez esetben is a szovjet idôkbôl ismert köntörfalazás és félretájékoztatás módszerét követik. Ami az ügyészség, a titkosszolgálat, a hadsereg és a rendôrség köreibôl nyilvánosságra jutott, az elsôsorban arról tanúskodik, hogy a fenti szervek leginkább önnön kudarcukat igyekeznek leplezni.

A mulasztásokat kirívónak nevezi a német hírmagazin. A romhalmazzá vált iskola épületét — mint a barbár tett helyszínét — egyszer sem vizsgálták át a rendôri nyomozás elôírásai szerint. Hivatalos szinten még a túszejtés körülményeit sem tisztázták kielégítô módon, nem szólva a véres végkifejletrôl, amelybôl a maguk otromba módján az orosz állami szervek is kivették a részüket.

A beszlani tragédia alighanem megelôzhetô lett volna: a csecsen, ingus és oszét túszejtôk egy része évek óta körözött bûnözô volt, de a rendôrség fittyet hányt rájuk; szülôfalujukban zavartalanul járhattak-kelhettek. Más túszejtôket ugyan letartóztattak korábban, ám homályos okokból a nyáron ismét szabadlábra helyezték ôket. 2004 júniusában és júliusában az ingusföldi Malgobek melletti erdôbôl indultak támadásra több véres terrorakció elkövetôi, köztük a nazrani (Ingusföld) belügyminisztériumot megszálló fegyveresek, akik 98 embert lôttek agyon, köztük az ingus belügyminisztert, ügyészeket és 51 rendôrt. A helyi határôregység raktárából ellopott fegyverek egy részét késôbb a beszlani iskolában találták meg a nyomozók. Nagyobb részük még egy júliusi razzia során került elô a zagopsi erdôben — a hozzájuk tartozó bûnözôket azonban "elfelejtették" felkutatni az illetékes szervek. Az ô mulasztásuknál csak annak az oszét határôr posztnak a felelôssége a nagyobb, amelyik szeptember 1-jén ellenôrzés nélkül hagyta átkelni az ingus–oszét határon a 32 terroristát és irdatlan mennyiségû fegyvert szállító három jármûvüket.

Ráadásul a terroristák nem rejtették véka alá ördögi tervüket. A moszkvai belügyminisztérium — lehallgatott telefonok és elfogott e-mailek alapján — még augusztus 18-án körtáviratban értesítette valamennyi terület rendôrparancsnokát arról, hogy csecsen terroristák nagyszabású akcióra készülnek Észak-Oszétiában — ahhoz foghatóra, amilyent Samil Bászájev terrorista vezér hajtott végre 1995 nyarán a bugyonnovszki kórház ellen. A küszöbön álló akcióról tanúskodott Bászájev csoportjának, a Rijád asz-Szalihin mártírbrigádnak az internetre föltett üzenete elôkészületben lévô terrorcselekményekrôl, amelyek "váratlan és igen hatásos" következményekkel fenyegették a Putyin-rezsimet.

A terror rémnapjai
A Ruszlan Hucsbarov vezette terroristák szeptember 1-jén 9 óra után pár perccel kerítik hatalmukba a beszlani 1-es Számú Iskolában tanévnyitóra összegyûlt gyerekeket, tanárokat, szülôket — mintegy 1250 fôt. Csaknem egy órába telik, amíg a városi tanács 200 méterre fekvô épületében megalakul a "válságstáb", azaz összegyûlik pár helyi vezetô, azon tanakodva, mit is kellene tenni. Az elsô malôr a rendôrôrsön következik be: az ügyeletes tisztet, akinél a fegyverraktár kulcsa van, 40 percen át hiába keresik. Ráadásul a helyi rendôrök sem kapnak instrukciót: noha mind az ötszázan spontán módon "szolgálatba helyezik" magukat a túszejtés hírére, rádiótelefonjaik a háromnapos dráma alatt csaknem végig némák maradnak. A beszlani rendôrfônök alig egy hónapja van hivatalban, az események idején nem mutatkozik. Így tesz a terroristák által közvetítésre kiszemelt ingus elnök, Murat Zjazikov is: mobiltelefonja kikapcsolva, elérhetetlen a beszlani stáb számára. Orosz sajtóhírek szerint állítólag maga Vlagyimir Putyin elnök vonta ki ôt a forgalomból, és záratta be a moszkvai Prezigyent szállodába.

Megérkezik viszont kora délután Észak-Oszétiába Nyikolaj Patrusev, a KGB utódának számító FSZB titkosszolgálat fônöke — ám Beszlan helyett Vlagyikavkazban marad, a kisvárosban megalakult válságstábhoz nem csatlakozik. Hogy két álló napon át mit mûvel Vlagyikavkazban, azt máig homály fedi. Késôbb, a moszkvai Szövetségi Tanács titkos ülésén a képviselôk legnagyobb megdöbbenésére azt állítja, hogy a túszdráma idején semmilyen egyeztetés nem volt a belügyminisztérium, az FSZB és a hadsereg között

Ez tükrözôdik Beszlanban a válságstáb munkájában is. Jobban mondva a válságstábokéban, merthogy kettô is van belôlük: a civilek a tanács épületének egyik szárnyában, míg a fegyveres erôk (a "sziloviki") képviselôi a másikban üléseznek. A két, majdhogynem ellenséges tábor között ingázik Tajmuraz Mamszurov, az észak-oszét parlament elnöke.

A politikai tehetetlenséget katonai baklövések tetézik. Amidôn látszik már, hogy a túszejtôk irreális követelésekkel állnak elô (legalábbis ez kerül nyilvánosságra az egyik tússzal, Larissza Mamitova orvosnôvel kiküldött levelükbôl), és a túszok helyzete egyre elviselhetetlenebb (48 órája nem kaptak sem enni, sem inni, miközben a börtönné vált tornacsarnokban pokoli hôség és bûz uralkodik), a "sziloviki" erôsítést küld az iskola környékére: megjelennek az OMON különleges osztagai, belügyi csapatok, a katasztrófavédelem emberei, hozzájuk páncélozott harci jármûvek, tankok, mentô- és tûzoltóautók. Zömmel olyan eszközök, amelyek háború megvívásához valók, nem pedig túszok kiszabadításához. Az iskola körül fekvô házakat kiürítik ugyan, ám a fegyveres erôk mesterlövészei nem ezekbe a stratégiai fekvésû épületekbe veszik be magukat, hanem olyan helyekre, ahonnan nem igazán tudják sakkban tartani a terroristákat.

A szeptember 4-én déli 1 óra tájban a tornaterembôl hallatszó robbanás okát, amely mintegy jeladás az általános vérontásra, máig homály fedi. A legvalószínûbbnek az a feltevés tûnik, hogy a terroristák által a kosárlabda palánkokhoz erôsített pokolgépek egyikének ragasztószalagja a hôség hatására engedett — vagy pedig a megfélemlítési céllal rendszeresen a túszok feje fölé lövöldözô terroristák egyik lövése talált el egy pokolgépet. Az általános zûrzavarban sok túsznak sikerül kiugrania a tornaterem kitört ablakain, ám igen sokan közülük a golyózáporban vesztik életüket — részben a terroristák, részben a katonák, rendôrök és oszét civilek lövéseitôl találva.

Válasz nélkül hagyott kérdések
Utóbbiak — túszul ejtett családtagjaikért aggódva — otthon a sifonérbôl vették elô illegálisan tartott lôfegyvereiket; hogy miként engedhették ôket az iskola közvetlen közelébe, ahol e pillanatban csak tovább fokozzák a káoszt, örök rejtély marad. Miként az is, hogyan "téveszthették" el másfél hónappal a beszlani dráma elôtt az FSZB emberei a házszámot, amikor Ruszlan Hucsbarov után kutatva az ingusföldi Galaski faluban nem a terrorista vezért, hanem egy ártatlan, hétgyerekes kolhozparasztot állítottak elô az éjszaka kellôs közepén, összeverték, majd négy lövéssel agyonlôtték. Az özveggyel, akit "mocskos szukának" tituláltak, az FSZB emberei legott aláírattak egy jegyzôkönyvet a spájzban talált kalasnyikovról. Pár nappal késôbb az asszony keresetet nyújtott be férje megölése kapcsán, ám az ügyész közlése szerint "nulla az esélye" annak, hogy a hatóságok igazságot szolgáltatnak a családnak.

Az orosz "jogállam" módszereit tükrözi a hurikaui falusi rendôr esete is. Szultan Gurasev oszét ôrnagy szeptember 1-jén reggel megpróbálta feltartóztatni a körzetébe érkezô ismeretlen jármûkonvojt, ám a terroristák túszul ejtették, magukkal vitték Beszlanba, majd az iskola megrohamozásakor megfeledkeztek róla. Ezt kihasználva megszökik, és haladéktalanul értesíti a helyi kollégákat. Azok azonban egy szavát sem hiszik, noha 23 éve mintaszerûen látja el rendôri feladatát — viszont muzulmán, így szava a keresztény oszétok szemében nem sokat ér. A terroristák bûntársának tekintik, beviszik Vlagyikavkazba, ahol nyolc napon át vallatják, agyba-fôbe verik, még a heréit is szétrúgják.

A szörnyû tragédia okozóit, a roham után elmenekült terroristákat a helyszínen agyonlövik, mindössze egy marad életben; így legalább nem kell vallomások alapján összerakni a túszejtés mozaikképét. Az ügy kapcsán lemondásra kényszerült az észak-oszét belügyminiszter és a titkosszolgálat fônöke. A malgobeki és a beszláni rendôrparancsnok ellen gondatlanság miatt eljárás indult. Még megerôsítésre vár az az állítás, amely szerint a terroristák között volt az ingus rendôrséget felügyelô szerv egy magas beosztású munkatársa.

A lebukottak kis halak; az igazán magas sarzsiknak, akiket még nagyobb felelôsség terhel a vérengzésért, a hajuk szála sem görbült. Beszlan után négy hónappal is a helyén van Rasid Nurgalijev ingus belügyminiszter, a terroristákat segítô helyi rendôrség irányítója, és Nyikolaj Patrusev, a csôdöt mondott FSZB titkosszolgálat fônöke. Az áldozatok hozzátartozói máig hiába várnak arra, hogy igazságot szolgáltassanak nekik — mi több: megtiltották, hogy nyomozóknak és újságíróknak beszéljenek a beszlani tragédiáról.

Dorogman László

Szombati lapszámunk Kitekintôjében közöltük azt a kérést, amely Thaiföldrôl érkezett, és amelyben a fotón látható kisfiúról szerettek volna többet megtudni, a kétéves kisgyerek ugyanis nem tudta megmondani sem a nevét, sem azt, hogy honnan érkezett Thaiföldre. Az interneten közzétett felvétel alapján nagybátyja ismerte fel a Hannes Bergstroem névre hallgató kisfiút. Mint kiderült, édesapja életben van, egy phuketi kórházban fekszik, ide szállították a kisgyereket. Az egymásra találás örömébe azonban üröm is vegyült, Hannes édesanyja, Suzanne Bergstroem ugyanis azon 5000 eltûntnek nyilvánított személy között található, akik után Thaiföldön kutatnak.

Két iraki pokolgépes merényletben 13 ember vesztette életét kedd reggel a Bagdadtól délre lévô Júszufíjában, illetve az északi Tikrítben — közölték rendôrségi és kórházi források.

A Bagdadtól 15 kilométernyire délre fekvô Júszufíja városában út szélén elhelyezett pokolgéppel hajtottak végre robbantást, amely hét embert ölt meg, további egyet pedig megsebesített — közölte a helyi kórház igazgatója. A támadók valószínûleg egy amerikai katonai gépkocsioszlopban akartak kárt tenni, de a robbantás idôpontját elvétették, így a támadásnak egy arra haladó mikrobusz utasai estek áldozatul.

Az iraki fôvárostól 170 kilométerre északra fekvô Tikrítben feltehetôen öngyilkos merénylô hajtott végre robbantást a város rendôrkapitányságának parkolójában. Az amerikai hadsereg egyik szóvivôje, Neal O’Brien ôrnagy közlése szerint a robbanás következtében legkevesebb hat ember halt meg — feltételezhetôen mind rendôrök —, további 12 ember pedig megsebesült.

A január 30-ra kiírt iraki választások közeledtével erôsödô terrorhullámon belül, az elmúlt két napban külön megszaporodtak az utak mentén végrehajtott támadások: hétfôn négy ilyen robbantást követtek el az amerikai és az iraki kormányerôk katonái ellen.

Palesztin szélsôségesek kedden ismét rakétával és gránáttal lôtték a Gázai övezetben lévô zsidó telepeket, alig néhány órával azután, hogy Mahmúd Abbász megválasztott palesztin elnök kijelentette: a béke jeléül kezet nyújt Izraelnek.

A terroristák öt aknagránátot lôttek ki hajnalban egy zsidó településre, éppen akkor, amikor az izraeliek zsúfolt imaházukban reggeli ájtatosságukat végezték. Sérülés nem történt, a zsinagóga ablakai azonban betörtek — közölte hírügynökségekkel egy izraeli telepes. Hasonlóképpen házi készítésû rakéta csapódott be Szderót izraeli városban. Itt sem történt sérülés, a mentôk azonban közölték, hogy kár keletkezett több épületben és gépkocsiban. Hírügynökségi kommentárok szerint a zsidó települések elleni rakéta- és aknagránát-támadások felújításával a szélsôségesek kihívást intéztek Mahmúd Abbász és békepolitikája ellen. A Hamász terrorszervezet bejelentette, hogy emberei voltak a támadók.

Négy hónappal a választások feltételezett idôpontja elôtt egy éve nem látott csúcspontra emelkedett a kormányzó baloldali brit Munkáspárt népszerûségi mutatója az iraki háború körüli, nem szûnô viták és a vezetésben újra fellángolt belvillongások ellenére.

A The Times megbízásából elvégzett szokásos havi országos közvélemény-kutatás a vezetô brit napilap keddi számában ismertetett eredmények szerint azt hozta ki, hogy a Labour támogatottsága a teljes választói mintán belül 38 százalékos, egy ponttal magasabb, mint a múlt hónapban.

Az ellenzéki Konzervatív Párt 33 százalékon stagnál, a harmadik legnagyobb parlamenti erôt adó liberális demokraták szintén nem mozdultak el korábbi 20 százalékos támogatottságukról.

A brit választási aritmetika szerint a kormányzó Munkáspárt újból — egymás után harmadszor — jelentôs, jóllehet a jelenlegihez képest megcsappant többséggel vonulhatna be az újjáválasztott alsóházba, ha a választási eredmények a kedden ismertetett népszerûségi adatokat tükrözik.

A Munkáspárt támogatottságát az iraki katonai szerepvállalással szembeni erôs lakossági ellenérzés, és a párt felsô vezetésében ismét fellángoló hatalmi viszálykodás sem kezdte ki.

A következô parlamenti választások idôpontját hivatalosan még nem írták ki, de a brit sajtóban tényként kezelt feltételezés szerint a kijelölt dátum május 5.

A 4-es oldalt szerkesztette: Köllô Katalin

Traian Bãsescu államfô a Realitatea TV televízióban (ismételten) kijelentette, megállapodott Cãlin Popescu Tãriceanu miniszterelnökkel arról, hogy ha nem sikerül teljesíteni a kormányprogramot, elôrehozott választásokat kezdeményeznek. Elmondta, ez a megoldás jobb, mint az, hogy 2008-ban a választók elé álljanak és azt mondják: "Nem volt sok szerencsénk az életben".

Az államelnök leszögezte: tévedett, aki azt hitte, hogy politikai játékot folytat az elôrehozott választások kérdésével. Elismerte, hogy az elnöki hatáskörbe tartozik ugyan az elôrehozott választások kiírásra az elsô kormány kinevezése elôtt, de a következô fázisban csak a kormányfôvel közösen léphet ennek kapcsán.

"Sem Tãriceanu, sem a miniszterek nem fognak kapaszkodni a miniszteri székbe, ha bebizonyosodik, hogy nem képesek megvalósítani a D.A. Szövetség programját. Egyik fô hirdetôje voltam ennek a programnak, nem közömbös számomra, hogy megvalósul-e vagy sem", fogalmazott az elnök.

Adrian Nãstase, a Szociáldemokrata Párt elnöke Bãsescu kijelentéseit kommentálva kifejtette: pártja csak nyerne, ha kiírnák az elôrehozott választásokat, számításai szerint sokkal jobb eredményt érnének el, mint novemberben. Ennek egyetlen egy vesztese lehet: az, akire majd a felelôsség hárul, ha ezek az elôrehozott választások politikai válsághelyzetet idéznek elô.

— Az emberek megelégelték a választásokat, az elmúlt év másról sem szólt, mint helyhatósági, parlamenti és elnökválasztási kampányról — vélekedett a volt miniszterelnök. Nãstase úgy látja, ha megtartják az elôrehozott választásokat, kevés az esélye annak, hogy az olyan kis pártok, mint az RMDSZ, vagy a Román Humanista Párt (RHP) még egyszer bekerüljön a parlamentbe, a rájuk adott szavazatok pedig a nagy pártokra "terelôdnek". Az SZDP elnöke sajnálatát fejezte ki, hogy az RHP átállt a D.A. Szövetséghez, elmondta, döntésük végül is érthetô, hiszen a politikában nem az érzelmek, hanem az érdekek a meghatározóak.

A Szociáldemokrata Párt kolozsvári szervezetének elnöke, Ioan Rus bejelentette: síkra száll majd a párt jövôbeni kongresszusán azért, hogy az SZDP ellentmondásos vezetô személyiségei a másodvonalba kerüljenek. Rus figyelmeztetetett: nem akar hajtóvadászatot indítani senki ellen, nem akar boszorkányüldözésbe fogni.

— Egyszerûen arról van szó — érvelt —, hogy mindenkinek tudnia kell a pártban, hogy hol a helye. Hozzátette: az erdélyi megyék SZDP-szervezeteinek hétfôi munkagyûlésén egyértelmûvé vált, hogy a reformtörekvések nem fogják kettészakítani a pártot, ugyanis — legalábbis Rus szerint — az SZDP érett és komoly politikai alakulat, amely megtudja védeni és érvényesíteni érdekeit.

A megyei elnök szerint a reformmozgalmat hamarabb el kellett volna indítani a pártban, de amíg hatalmon volt az SZDP, nemigen jutott erre idô. — Most, hogy ellenzékben vagyunk — summázott —, több idônk van ezzel foglalkozni. Az országos elnöki tisztséggel kapcsolatban megjegyezte: e funkció nem csábítja, már csak azért sem, mert az olyan kaliberû pártnak, mint az SZDP-nek, kötelezô módon bukaresti elnöke kell hogy legyen.

Az új környezetvédelmi miniszter feladata lesz, hogy a verespataki aranykitermelés tervével kapcsolatosan — a szakmai tanulmányok eredményei alapján — elkészítse majd a kormány javaslatát — mondta Traian Bãsescu államfô.

A Realitateának adott interjújában Bãsescut a Verespatakon tervezett ciántechnológiás aranykitermelés kapcsán elmondta: felkereste az "arany négyszöget" (a Nyugati-Érchegységet, ahol a föld mélyén arany található), és akkor úgy tûnt neki, hogy a Rosia Montana Gold Corporation (RMGC) román–kanadai cég projektje jó megoldás lenne az egész térség számára. Akkori nyilatkozatára azonnal reagáltak a civil szervezetek, valamint a Világbank és a Nemzetközi Valutaalap (FMI). Ezek tanulmányt készítenek a tervrôl. E pénzügyi intézmények illetékesei azt mondták Bãsescunak, hogy jó lenne, ha nem alakítana ki végleges álláspontot, amíg a tanulmányok nem készülnek el.

Bãsescu emlékeztetett: már hivatalban van az új környezetvédelmi miniszter. E bonyolult kérdésben neki kell megoldási javaslatot tennie.

A Verespatakra tervezett aranybánya kapcsán Románia kedden arról értesítette Magyarországot, hogy vegyen részt a beruházás várható környezeti hatásainak vizsgálati eljárásában — közölte a magyar környezetvédelmi és vízügyi minisztérium. A tárca szerint a keddi értesítés lehetôvé teszi, hogy a magyar természetes és jogi személyek ugyanolyan jogú résztvevôi legyenek a Verespatakra tervezett külszíni aranybánya környezeti hatásvizsgálati eljárásnak, mint a román természetes és jogi személyek.

Gyurcsány Ferenc magyar miniszterelnök szerint módosítani kell a bevándorlás és a honosítás jelenlegi szabályozásán. Kormánya júniusig meg kívánja változtatni az ezzel kapcsolatos szabályrendszert. A miniszterelnök a Kossuth rádiónak adott keddi interjújában emlékeztetett arra, hogy még decemberben arra kérte az igazságügyminisztert, készítsen átfogó jelentést a letelepedés, a bevándorlás és a honosítás szabályrendszerérôl.

"Elkészült a jelentés, ami azt mutatja, hogy szinte mindenhez hozzá kell nyúlni" — mondta. Hozzátette: a kormány szerdán meg fog bízni egy kormánypárti politikust "kifejezetten azzal a céllal, hogy (...) a konkrét változtatási programmal március 31-éig készüljön el, az utána következô három hónapban vezessük ezeket be". A kormányfô elkeserítônek nevezte a letelepedés, bevándorlás, honosítás jelenlegi szabályrendszerét, gyakorlatát, és közölte: igen nagy bajnak tartja, hogy az elmúlt 15 évben "ezzel senki nem foglalkozott".

Arra a felvetésre, hogy a határon túli szervezetek továbbra is az alanyi jogú állampolgárságot várják, azt mondta: "Magyarországon nagyon sok mindenki valamit vár, és hogy mit vagyunk képesek ebbôl közös nemzeti akarattá formálni, az azon múlik, hogy kinek az akaratát, szándékát tudja a magyar egész nemzet, vagy annak legalább a többsége támogatni". Közölte, belátható idôn belül nem lát "olyan okot, ami miatt ez a magyar többségi vélemény és a kormány véleménye megváltozna".

Közölte, a kormány azért kíván közjogi tartalmat adni a határon túli magyarság fogalmának, hogy ennek alapján az érintettek megkaphassák "azt az útlevelet, amelyre vágytak". Orbán Viktornak, a Fidesz elnökének a népszavazási kampányban elhangzott szavait is idézte, ami szerint "egy útlevélrôl szól a dolog". Ahhoz, "hogy útlevelet bocsáthassunk ki, ahhoz kell hogy legyen köztünk közjogi kapcsolat" — hívta fel a figyelmet. A határon túli magyaroknak adandó, Magyarországra és az unió országaiba szóló útlevelet az Egyesült Királyságban korábban bevezetett úti okmányhoz hasonlította.

"Ez egy picikét olyan modell, mint amely Nagy-Britanniában van", ahol többfajta közjogi viszony létezik. A volt gyarmatokról származóknak például "speciális viszonya van", amely kiterjed a beutazás lehetôségére, de nem biztosít "másfajta jogot". "Ennek az útját, módját keressük, és (...) miután emellett érvelt a legnagyobb ellenzéki párt elnöke is, gondolom, hogy bírjuk ebben az ô támogatásukat is" — mondta Gyurcsány Ferenc.

Törvénytelennek minôsítette Koltay Gábor Trianon címû dokumentumfilmjének romániai vetítéseit Mona Muscã. A mûvelôdési miniszter azzal indokolta megállapítását, hogy az említett alkotás nem szerepel a romániai filmjegyzékben. A szervezôk viszont úgy értékelik, alaptalan a miniszter asszony felháborodása, a filmet ugyanis nem a mozikban vetítették, hanem különbözô kulturális rendezvények keretében.

Muscã szerint a 2003/418. számú tavalyi kormányrendelet értelmében ebben az országban csak olyan produkciókat lehet levetíteni a mozikban, amelyek rendelkeznek minôsítô bizonyítvánnyal — érvelt a miniszter közleményében.

Mona Muscã utasítására a román országos mozivállalat feljelentést tett az ügyben a belügyminisztériumnál, hogy vizsgálja ki, milyen körülmények között vetítették le Erdélyben a filmet. A mûvelôdési tárca ugyanakkor emlékeztet arra is, hogy 50 milliótól 250 millió lejig (körülbelül 1200–6000 euró) terjedô pénzbüntetés róható ki, ha a filmjegyzékbe történô beiktatás nélkül vetítenek le alkotást a hazai közintézményekben. A filmet hat erdélyi városban mutatják be, a turnét az Erdélyi Magyar Ifjak (EMI) szervezete kezdeményezte. Mint ismeretes, a kolozsvári bemutatóra csütörtökön került sor.

Az EMI "megdöbbenéssel" értesült Mona Muscã mûvelôdési miniszter asszony feljelentésérôl. A fiatalok szerint a vizsgálat tárgyát képezô indíték: "az alkotást nem vették fel a romániai filmjegyzékbe, és az ország filmszínházaiban pedig kizárólag minôsítô bizonyítvány alapján lehet filmet vetíteni" nem helytálló, mivel a Trianont egyetlen helyszínen sem moziban vetítették a szervezôk, hanem egy kulturális rendezvény keretén belül.

A feljelentés azért is meglepô számunkra, mivel a decemberi választásokon gyôztes pártszövetség változásokat ígért a romániai állampolgárok számára, azonban, úgy tûnik semmi sem módosult tavaly óta, amikor is a Wass Albert felolvasó-maraton miatt jelentették fel a marosvásárhelyi és kolozsvári EMI-s szervezôcsapatot, ugyancsak "mondvacsinált" indokok alapján.

"A romániai politikai elit még mindig nem eléggé érett az erdélyi magyarság történelmének elfogadásához, éppen ezért felkérjük az — kormányon lévô — RMDSZ-t, foglaljon állást az ügyben és járjon közbe az illetékes szerveknél az eljárás mielôbbi megszüntetése érdekében. A feljelentés nem ért célt, nem félemlített meg minket, annak ellenére sem, hogy a csíkszeredai filmvetítést követôen a rendôrség nyomozást indított. Kolozsváron, a január 7-i rendezvényen elhangzott ígéretnek megfelelôen, 2005. január 20-án, csütörtökön a Protestáns Teológiai Intézet dísztermében, du. 6 órától újra levetítjük a Trianont" — áll az EMI közleményében.

Somogyi Ferenc külügyminiszter csaknem egyórás telefonbeszélgetést folytatott román kollégájával, Mihai Rãzvan Ungureanuval. A két külügyminiszter Cãlin Popescu Tãriceanu kormányfô január 17-i magyarországi látogatásának elôkészítésérôl beszélt.

László Boglár magyar kormányszóvivô a múlt szerdán jelentette be, hogy Magyarországra látogat az új román kormányfô. Közölte azt is, hogy a miniszterelnököt elsô hivatalos látogatására kormányának több minisztere is elkíséri, akik kétoldalú tárgyalásokat folytatnak magyar kollégáikkal. A delegáció tagja lesz többi között Markó Béla miniszterelnök-helyettes is.

Traian Bãsescu államfô hangsúlyozta, hogy a Demokrata Párt csak akkor fogadja el a fúziót a Nemzeti Liberális Párttal, ha közösen egy európai jellegû néppártot alkotnak majd, mivel a DP semmilyen formában nem hajlandó a liberalizmus felé elmozdulni, ugyanakkor kétkedését fejezte ki azzal kapcsolatban, hogy az egyesülésre a közeljövôben sor kerül.

Bãsescu a Realitatea TV hétfô esti mûsorában úgy vélekedett, hogy a két párt egyesülése esetén szilárdabb lesz a kormányzat. Hozzátette, errôl az NLP és a DP keretén belül folyó viták függvényében születik döntés, a viták eredménye pedig akár az is lehet, hogy megmarad a D.A. Szövetség protokolluma, azaz a struktúra a jelenlegi formájában marad 2008-ig. Az államelnök hangsúlyozta azonban, hogy a DP "legnagyobb engedménye" az lesz, hogy a fúzió eredménye egy európai néppárt legyen. A DP tagjainak 80 százaléka nem ért egyet azzal, hogy a párt kilépjen a Szocialista Internacionáléból, fûzte hozzá.

Bãsescu elmondta, most (a bukaresti Adevãrulnak múlt héten adott, nagy port kavaró interjújában — szerk.megj.) nyilvánosan felvetette a fúzió gondolatát, hogy komoly belsô vita kezdôdjön errôl a DP-ben és az NLP-ben. Azt is közölte, hogy az alapszabályzat elôírásai alapján a DP kongresszusát csak májusban lehet megtartani, míg az NLP kogresszusa a tervek szerint februárban zajlik majd, és reméli, hogy a liberálisok egy hónappal elhalaszthatják az eseményt.

Traian Bãsescu ugyanakkor kifejtette, nem hiszi, hogy az NLP és a DP fúziója a közeljövôben megtörténik, mivel mindkét pártban vita folyik a pártelnöki tisztség betöltésérôl. Az egyesüléshez szükséges, hogy az NLP-t és a DP-t kinevezett, ideiglenes elnökök helyett erôs, hivatalba iktatott elnökök vezessék.

A két párt fúziójának másik kezdeményezôje, Valeriu Stoica, aki még tavasszal "dobta be" az egyesülés gondolatát, szintén úgy vélekedik: az NLP nem lesz hajlandó lemondani jobbközép elveirôl. A párt tagja a Liberális Internacionálénak és az Európai Liberális Pártnak, és nem hajlandó feladni identitását a DP-vel való egyesülés kedvéért. Véleménye szerint a két pártban nagyon erôs az egyesülés gonolatának a támogatása, az elkövetkezô idôszakban pedig arról kell konszenzust kialakítani, hogy erre milyen formában kerüljön sor.

Gyulafehérváron megjelent az elsô üzlet, amely "nehéz lejben" tünteti fel termékeinek árát. A gyorsétkezô leleményes tulajdonosa óriási reklámot csap ezzel vállalkozásának, hiszen kirakatának csodájára jár a megyeszékhely. Ez különben érthetô is, hiszen hol lehet manapság 3 lejért hamburgert venni, illetve 2,25-ért sört inni. Persze a kasszánál egészen másképpen áll a helyzet, hiszen — természetesen — nyárig a soknullás "régi lejben" lehet csak vásárolni országszerte. A gyorsétkezô tulajdonosa különben önmagát múlja felül ötletességével: a kirakat-hívogatta bámészkodókat ügyesen ügyfelévé/vásárlójává teszi azzal, hogy ingyenes felvilágosítást nyújt a "nullátlan" lejrôl, valamint az átállással kapcsolatos hasznos tudnivalókról. Mint ismeretes, a kereskedelmi egységek március elsejétôl kötelesek a párhuzamos árkifüggesztést bevezetni.

A Fehér megyei úthálózat mintegy 80 százaléka szorul sürgôs felújításra — nyilatkozta Dan Popescu, a tanács vonatkozó szakbizottságának vezetôje. Rámutatott: az 1000 kilométeres hálózatból mintegy 800 található jelenleg olyan helyzetben, hogy bármikor súlyos gondot okozhat a gépkocsivezetôknek. Popescu számításai szerint kb. 4000 milliárd lejre lenne szükség ahhoz, hogy a teljes felújítást elvégezhesse a megyei tanács, de már magának a karbantartásnak is borsos az ára: 400 milliárd lej. Az idei tervekkel kapcsolatban megjegyezte: a megyének juttatott állami büdzsérészesedés olyannyira "vékony", hogy azzal "vastag" munkát nem lehet végezni. — A pénz csak arra elég, hogy a minimális karbantartó munkálatokat elvégezzük, és hogy négy községi utat lekövezzünk. Tervbe vettük három megyei út aszfalburkolatának felújítását is — mondta Popescu, aki azon reményének adott hangot, hogy a többi munkálatot majd a helyi önkormányzatokkal összefogva fogják elvégezni.

Fehér megye új prefektusa, Cosmin Adrian Covaciu szigorú számbavétellel kezdte el munkáját — jelzi a Mediafax. Elkérte a számvevôszékrôl a pénzügyi jelentéseket, ellenôrzi alárendeltjeinek eddigi munkáját, felülvizsgálja az irodák mûködését — azaz minden olyan lépést megtett/megtesz a napokban, amely arra hivatott, hogy jelezze: új ura van a prefektúrának. — Csak ott fogok változtatni a csapaton, ahol feltétlenül szükséges — nyugtatta meg a prefektúra alkalmazottait. Hozzátette: nem fogja elkövetni azt a hibát, hogy kizárólag politikai szempontok alapján jelölje majd ki az esetleges utódokat.

A gyulafehérvári polgármesteri hivatal 5 millió eurót pályáz meg, hogy felújíthassa a vár körüli utakat, amelyeket a turisták is gyakran használnak.

Mircea Hava polgármester elmondta, hogy a tervezet a helyi közigazgatásban dolgozók segítségével született, és magába foglalja a gyalogos részleg felújítását, valamint a bútorzat kibôvíttetését a középkori várrészben. Ezek mellett terveznek még egy különleges parkolót is, illetve tenisz- és minifutballpályát, gyerekeknek pedig játszóteret.

A polgármester szerint a helyi tanács jóváhagyta az 500000 eurós összeg kiutalását, amely a helyi közigazgatás 10%-os hozzájárulását fedi.

Tavaly a víz- és csatornahálózat felújítására kaptak egy millió eurós támogatást, ugyancsak pályázati úton.

Szombaton délelôtt 10 órától megyei MKT gyûlésre került sor a besztercei Magyar Házban. Ezt követte egy rövid megemlékezés a szervezet 15. születésnapja alkalmából, és szeretetvendégség, amelyen a megye területérôl érkezett RMDSZ tanácsosok és meghívottak is részt vettek. A szervezet 15 éves kitartó munkáját dicséri az is, hogy Szilágyi Jánost, a megyei RMDSZ elnökét ezen a napon délután 4 órakor iktatták kormánybiztosi prefektusi tisztségébe. Szilágyi János az MKT gyûlésen elmondta: kellemes meglepetés volt számára, de ugyanakkor nagy felelôsséget jelent ezt a tisztséget betölteni. Az RMDSZ szórványban a magyarságot jelenti, és ahogy az elnök is mondta, mindannyiunknak meglepetést jelentett az RMDSZ-jelölt kinevezése.

Bencze Anna

Interjú Szilágyi Róberttel, a nagyenyedi Bethlen Gábor Kollégium informatika szakos tanárával, a Gyertyaláng együttes vezetôjével.

— Mióta foglalkozol zenével?

— Ötödikben beiratkoztam a nagyenyedi Bethlen Gábor Kollégiumba, hiszen akkor indult egy kántor-tanítóképzô osztály. Itt tanultam meg harmóniumon játszani. Hetedikes voltam, amikor a szüleim vásároltak nekem egy szintetizátort. Óvodás koromban már énekeltem, de ekkor kezdtem el komolyabban foglalkozni zenével. Komponálással is foglalkozni kezdtem: 1996-ban születtek meg elsô dalaim. Akkor tizedik osztályos voltam. Ezek a dalok az elsô szerelem szüleményei. Késôbb, az egyetemen már számítógép segítségével komponáltam, és eléggé sikeres dalok kerültek ki a kezem alól, többek között a bolondok (a líceumi osztálytársaim) himnusza is, a Bolondok vagyunk címû dal.

— Ki írja a szövegeket?

— A legelsô szövegeket a testvérem, Szilágyi Loránd írta. Ez attól függ, hogy milyen körülöttem a környezet. Általában, ha valami érdekes, különleges történik velem, akkor azokat versbe foglalom. Hogy melyik mûfaj áll közelebb hozzám? A pop-rock mûfaj kedvelôje vagyok. Próbálkoztam a hip-hop és a dance mûfajjal is, de nem sok sikerrel.

— Köztudott hogy kedveled a vallásos tárgyú zenét.

— Öt-hat évvel ezelôtt hallottam elôször ún. keresztény zenét. Már akkor megtetszett, de végül akkor szerettem meg igazán, amikor megéreztem Isten gondviselését, kegyelmét, szeretetét. Az egyetemi évek alatt nagyon sok olyan pillanat volt, amikor úgy éreztem, hogy már nincs kiút. Ekkor Istenhez fordultam, imádkoztam és énekeket írtam. Tudom, hogy a világban nagyon sok ember van, akinek szüksége van Istenre, keresi az utat hozzá. A keresztény zenével próbáljuk a hallgatóságot a dal szövegére ráhangolni. Így ráfigyel a dal szövegére és megérti Isten országát — választ kap kérdéseire.

— Komolyan gondoltad, hogy ha nem sikerül bejutnod a kollégiumba, otthagyod a tanári pályát és csak zenével foglalkozol majd?

— Ez soha nem fordult meg a fejemben. Én mindig is vágytam a kollégiumba és tudtam, hogy sikerülni fog. Csak zenéléssel nem lehet megélni. A tanári pályát meg soha nem hagynám ott.

— Hol léptetek fel eddig? Mióta zenélsz ezzel az együttessel?

— Elôször is szeretném, ha mindenki tudná az együttes nevét: Gyertyaláng. Az együttes 2002 novemberében született meg. Decemberben meghívtak Kolozsvárra a Várom az Urat keresztény zenefesztiválra. Én akkoriban már szólistaként énekeltem keresztény zenét. Erre az alkalomra alakult meg az együttes, melynek kezdetben a következô volt a felállása: Gilyén Katinka — ének, Gilyén Levente — gitár, ének, Szilágyi Loránd Arnold — ütôhangszerek, ének, Szilágyi Róbert — billentyû, ének. Így jelent meg az együttes 2002. december 6-án Kolozsváron a Báthory István Elméleti Líceum dísztermében. 2003-ban szintén voltunk Kolozsváron, de tavaly változott az együttes felállása: Gilyén Levente — szólógitár, ének, Balázs Csaba — ritmusgitár, Jankó Zoltán — basszusgitár, Szilágyi Loránd Arnold — ütôhangszerek, ének, Szilágyi Róbert — billentyû, ének. Ugyanezzel a felállással énekeltünk akkor a kollégium dísztermében. A Gyertyaláng együttes esetében a szövegírás és a komponálás már közös munka.

— Melyik a legkellemesebb élményed ezen a téren?

— Minden koncert csodálatos élmény. Szeretek koncertezni ezzel az együttessel. Örvendek, hogy sikerült összegyûjteni az "emberkéket", és kialakítani ezt a kis, de lelkes együttest. A legkellemesebb élmény talán az, amikor készültünk a 2002-es Várom az Urat fesztiválra. Két hetünk volt arra, hogy felkészüljünk e jeles alkalomra. Ekkor komponáltuk a dalokat. Gilyén Levente esténként eljött hozzánk és hárman (Levi, a testvérem, Lóri és én) komponáltunk. Mikor a Nem szûkölködöm dalt komponáltuk, az történt, hogy már megvolt a dal "csontváza", de túl monoton volt a hangzása. Csak G-dúr, D-dúr és A-dúrból állt. És ekkor jött az ihlet, egy H-moll. Így már érdekesebb lett a dal hangzása. Ezek a pillanatok, ezek az esték számomra csodálatosak, mert itt láttam, hogy valóban egy együttes lettünk.

— Hogy fér össze ez a hobbid a tanári hivatásoddal?

— Hát erre a kérdésre nem is tudom mit válaszoljak. Lehetne akármilyen állásom, én a zenét akkor sem hagynám el. Nekem a tanári hivatás fontos, szeretem, de ugyanezt mondhatom a zenérôl is. Tele vagyok álmokkal, tervekkel. Szeretném, ha továbbra is megmaradna a Gyertyaláng együttes. Tudom, hogy változni fog a felállás (emberkék fognak jönni és menni), de a lényeg az, hogy legyen, és tudjuk hirdetni az örömüzenetet. Nagyon nehéz próbálni, máshol is fellépni, hiszen nincs lehetôségünk hangosításra. Erre a koncertre is kölcsönkértünk keverôt, erôsítôt és hangfalakat. Ezekért köszönetet szeretnék mondani Szilágyi Leventének és Sallai Szilárdnak. Szeretném, ha Nagyenyeden is tudnánk rendezni keresztyén zenefesztivált, de ehhez szükség van hangosító szerkezetekre (hangfalak, erôsítô, keverô). A további tervünk az, hogy amíg csak lehet, minden évben elmegyünk Kolozsvárra a Várom az Urat fesztiválra, hiszen az ott töltött napok csodálatosak. Új baráti kapcsolatok alakulnak ki, jókat szórakozunk, jobban megismerjük egymást és együtt várhatjuk, dicsérhetjük az Urat.

Dvorácsek Ágoston

Nagyenyed legszomorúbb napjáról az idén is méltó keretek között emlékeztek meg a Vártemplomban. Pópa Tibor református lelkész prédikációjának az alapgondolata is ehhez az eseményhez kapcsolódott, akárcsak Sándor Botond unitárius, és Szabó Dénes római katolikus pap rövid imája és beszéde.

1850-ben volt a tragikus események utáni elsô megemlékezés. A diktatúra suttogó csendje után a város lakossága szövetségünk szervezésében 1994-tôl felújította e nap méltatását.

A megemlékezô beszéd elsôsorban Nagyenyed városának emberi, anyagi és szellemi veszteségeit vette számba, amit a Fehér megyei magyar közössége a mai napig is érez. Egyed Ákos jeles történészünk véleménye szerint is a legnagyobb civil áldozatot a forradalomban Nagyenyed hozta. A beszéd a továbbiakban a politikum szemszögébôl is elemezte az akkor történteket: "aki nem néz szembe ôszintén a múlt bûneivel, azt kockáztatja, hogy a jövôben újra elszenvedi azokat". Román és magyar történészek idézetei alapján állítja, hogy a kisebbségi és többségi kutatás és szemlélet ma inkább párhuzamosan halad egymással. Úgy tûnik, hogy a nyílt megbeszélésre még nem érett meg az idô — például a nagyenyedi 1849-es tragikus események kapcsán sem. A tények makacsok, de ennek ellenére a vonatkozó kérdések egy részére különbözô válaszok érkeznek.

XIX. századi példát hallhattunk Kossuth, Bãlcescu és Boliac késôn érkezett, de mégis példamutató és jövôbe látó összefogásáról. Szó esett az emlékmûvel kapcsolatos civil kezdeményezésekrôl és a polgármesteri hivatal újszerû, pozitív hozzáállásáról is.

Az ünnepség befejezéseképpen, az emlémû és a márványtábla (1949. január 8.) megkoszorúzása következett az RMDSZ (Rácz Levente megyei elnök és Kerekes Hajnal ügyvezetô elnök), a Bethlen Kollégium (Szôcs Ildikó igazgató és Bakó Botond nyugalmazott tanár), a Református tagozat diákjai, valamint a történelmi egyházak részérôl. Mindezt kitartóan és figyelemmel követte a három egyház ökumenikus gyülekezete, a megemlékezô nagyenyedi magyarok sokasága.

B. B.

Az ôsszel átadott sportpalota helyzete is szerepelt a szamosújvári helyi tanács legutolsó gyûlésének napirendjén. A városatyák úgy döntöttek, hogy a létesítmény a helyi tanács tulajdonába kerül, mivel az eddigi tulajdonos, az Ana Ipãtescu Elméleti Líceum vezetôsége nem tudta biztosítani a terem karbantartását. Az országos program keretében épített sportterem mûködéséhez szükséges pénzt ezentúl a helyi tanács biztosítja. Mint ismertes, a terem felszerelését is a városgazdák biztosították, a különbözô játékszereket (kosárlabda, röplabda, kézilabda, tenisz stb.) is ôk szerezték be.

A szamosújvári ifjúság örömére az új sportpalotának zsúfolt mûsora van, reggeltôl estig sok sportolni vágyó helyi lakos veszi igénybe a létesítményt.

Erkedi Csaba

Az idei költségvetés volt a legfontosabb napirendi pont a Körösfôi Helyi Tanács legutóbbi ülésén — tájékoztatott Antal János polgármester. Az önkormányzat mûködési költségeire az 5,655 millió lejes megyei alapból 1,8 milliárd lejt fordítanak a tanári bérekre, valamint az iskolák mûködésére további 2,235 milliárd lejt adnak ki, mintegy 826 millió lejt pedig községfejlesztésre, valamint adminisztratív költségekre szánnak.

Az állami gondozott gyerekek számára mintegy 60 millió lejt utalt ki a megye, ilyen helyzetben két gyerek van, tehát fejenként valamivel több mint 30 millió lejes támogatást kap az ôket befogadó gyerekotthon.

Az iskolákra fordítandó pénzalapot az önkormányzat az adókból, illetékekbôl befolyó saját jövedelmébôl egészíti ki, hiszen a kiutalt összeg nem fedezi teljesen a fûtés, a felszerelések, a javítások stb. költségeit.

A közvilágítás korszerûsítésének munkálatait is folytatni fogják, az új rendszerrel a fogyasztás 50 százalékban csökkent — ez egy községnyi területre számítva havonta több millió lejes megtakarítást jelenthet.

Útjavításra, az iskola és az óvoda épületének karbantartására, az önkormányzat épületének kijavítására is különítettek el összegeket. Az idei tervek legnagyobbika pályázati úton pénzt szerezni a két, elhanyagolt állapotban levô bekötôút kijavítására, lehetôség szerint teljes újjáépítésére.

Az önkormányzat két közleményt is nyilvánosságra hoz. Az RMDSZ tisztújító gyûlést tart a tanács épületében vasárnap 17 órai kezdettel, szombaton pedig, szintén 17 órától falugyûlést tartanak a kultúrotthonban, amire mindenkit várnak, hiszen ez a legmegfelelôbb alkalom, hogy problémáikkal, kérdéseikkel az érintettek elöljáróikhoz fordulhassanak.

F. I.

Világszerte egyre növekszik a madárinfluenza-járvány veszélye — mint ahogy a kutatók figyelmeztetésérôl egyik korábbi lapszámunkban beszámoltunk. Vietnamban újabb eseteket jegyeztek az elmúlt napokban. Egy 18 éves nô halála két hét alatt a negyedik madárinfluenza-gyanús eset volt, számolnak be a szakemberek. A fiatal nôt magas lázzal és súlyos tüdôfertôzéssel utalták be a kórházba, egy héttel azután, hogy csirkehúst fogyasztott — az állatot maga áldozta fel. A kétnapos kórházi kezelés nem tudta megakadályozni a nô halálát.

Az orvosok a madárinfluenza újabb, riasztó esetével állnak szemben — vélik a szakemberek. Az esetleges járvány a lehetô legrosszabb idôben jön, hiszen a december 26-i szökôár nyomán több ezren váltak otthontalanná Középkelet-Ázsiában, ami megnehezíti a betegség ellenôrzését, kordában tartását.

Az elmúlt évben Vietnamban 23, Thaiföldön 12 emberáldozatot követelt a madárinfluenza.

A környezetvédelmi engedéllyel nem rendelkezô Cheii utcai szeméttelepet kénytelen továbbra is használni Torda lakossága. Ennek oka, hogy a Power Pack rendszerrel számtalan mûszaki hiba adódott, de a hulladék szállítási ára körül szintén gondok voltak, valamint a háztartási hulladéknak az aranyosgyéresi szeméttelepen való raktározását illetôen is. 2004 utolsó hónapjaiban a tordai közterület-fenntartó vállalat a hulladékelszállítási szolgáltatás díjszabásainak módosítása ügyében az aranyosgyéresi hatóságok döntésére várt, addig a Cheii utcai szeméttelepet kényszerült használni — tájékoztat a Transilvania Rádió. A környezetvédelmi engedéllyel nem rendelkezô telep használatáért tavaly több száz millió lejes pénzbírságot róttak ki. A környezetvédelmi engedély megszerzéséhez többmilliárd lejes befektetésre lenne szükség. A tordaiak jelenleg közel 14 ezer lejt fizetnek a szemétszállításért, az aranyosgyéresi szeméttelepre való szállítási és tárolási költségekkel együtt a szolgáltatás ára több mint 20 ezer lej fölé emelkedne.

Bár a református egyház már régóta számít ingatlanjának visszaszolgáltatására, a Kolozs Megyei Mezôgazdasági és Vidékfejlesztési Igazgatóság alkalmazottai a következô napokban csupán az emeletrôl a földszinti szobába — ahonnan a statisztikai hivatal már kiköltözött — hordják a bútorzatot és a felszerelést. Az egyháznak erre törvényes határozata van, de az igazgatóság húzta-halasztotta ennek tiszteletben tartását. Az épület tényleges és végleges átadásának idôpontjáról azonban továbbra sem kaptak biztos választ a hétfô délelôtti sajtóértekezleten résztvevôk, amelyre Ivan Ilarie igazgató és Iacob Pui aligazgató ezúttal sem készült fel írott tájékoztatóval. Úgy tûnik, az új fônökséget váró tétlenségi hangulat tovább tart.

Marosán Tamás, a református egyház jogtanácsosa elmondta, az ügy nehezen halad. Az igazgatóság a szóban forgó épületbôl azért nem költözik ki, mert az ingatlant, amelybe mennie kellene, jogtalanul elfoglalták. A városi tanács ennek elfoglalóit beperelte, de az igazságszolgáltatás még nem hozott döntést.

A sajtótájékoztatón a gabonatermesztésben tapasztalható, a különleges idôjárás miatt bekövetkezô terméskiesés is szóba került. Ha a tél továbbra is elkerüli tájainkat, a gyümölcstermésben is hiányosságokat tapasztalunk jövôre.

Barazsuly Emil

Házasságkötés, illetve válás esetén történô névváltozáshoz szükséges iratok:

• kérvény (formanyomtatvány);
• születési bizonyítvány (eredeti);
• házasságlevél;
• lakásszerzôdés (eredeti);
• válásról szóló végleges ítélet (eredeti);
• 2000 lejes bélyegilletményrôl szóló nyugta (a postáról);
• a takarékpénztárnál kifizetett 65 ezer lejrôl szóló számla (a személyazonossági értéke);
• személyazonossági igazolvány (új típusú személyazonossági kártya esetében szükséges a választókártya is).

Gyilkossági kísérlet
Két, nyakba szúrt sebbel szállították korházba a 18 éves tordai Oana Maria M.-t január 9-rôl 10-re, vasárnapról hétfôre virradóan. A helyszínelô nyomozócsoport megállapította, hogy az áldozat éjjel fél egykor egy parkolóban együtt volt a 25 esztendôs tordai T. Gyulával, aki egy veszekedés eredményeként egy bicskával megszúrta. A törvényszéki orvos megállapítása szerint a sebek életveszélyesek voltak. T. Gyula nôtlen, foglalkozás nélküli, visszaesônek számító bûnözô, minôsített gyilkossági kísérlet alapos gyanújával vizsgálják.

Többszörös koccanás a benzinkútnál
A Bunã Ziua utcában a 28 éves hodosfalvi (Hodisu) M. Bãgut vezette CJ 57 BGR rendszámú DAF szállítójármû és a CJ 91 BGR rendszámú billenôkocsis utánfutó január 10-én, hétfôn délben a Rompetrol benzinkútnál hátulról belerohant a CJ 74 ZIB rendszámú Opel Astrába (sofôr: P. Zoltán), amely balra akart kanyarodni. A baleset következtében a mûszaki hiba miatt veszteglô CJ 08 PSV rendszámú Lada Samara (sofôr: S. Elemér) is megsérült. Az Opel Astra átsodródott az útsávon, és frontálisan ütközött a szabályosan közlekedô BN 15 FRE rendszámú Roman márkájú tehergépkocsival (sofôr: a besztercei Ioan Mircea P.). Emberéletben nem esett kár, a balesetben részt vevô gépkocsik sofôrjeitôl biológiai próbákat vettek, az anyagi kár mintegy 80 millió lej értékû.

Lopás és jogsi nélküli vezetés
A szamosújvári rendôrség január 10-én, hétfôn a 23 éves bánffyhunyadi G. Muntean kihallgatásakor megállapította, hogy 2004. július 28-án a 34 esztendôs egeresi S. Lãcãtus gépkocsivezetôi jogosítvány nélkül vezette a CJ 04 WDT rendszámú, a tulajdonosok által át nem írt Daciát. Lãcãtus megállt Jósikafalván (Belis), és más személyekkel együtt gombászni kezdett.

Kihasználva, hogy a tulajdonos elaludt, G. Muntean és a 19 éves ferencbányai (Ticu Coloe) illetôségû Laurentiu Marin V. eltulajdonította a Dacia slusszkulcsát, és sétakocsikázni indultak Bánffyhunyadra. A gépkocsit a Jósikafalva–Bánffyhunyad útvonalon a gépkocsivezetôi jogosítvánnyal szintén nem rendelkezô Muntean vezette. A nyomozás alapján G. Muntean ellen minôsített lopás és jogosítvány nélküli vezetés, V. Laurentiu-Marin ellen minôsített lopás, S. Lãcãtus ellen pedig gépkocsivezetôi jogosítvány nélküli vezetés alapos gyanúja miatt indítanak eljárást. A gyanúsítottak szabadlábon védekezhetnek a vádak ellen.

(póka)

Annyira elmaradottak vagyunk, hogy nálunk még a szivárvány is fekete-fehér.

(nemtudomki)

A legnagyobb örömet mindig az okozza, ha valami új születik. Túl azon, hogy fiatal házaspár életének kiteljesedését látja újszülött gyermekében, új könyv megjelenése, új szobor megalkotása, új csoport létrejötte mindig öröm annak, aki vállalja az újat. És azért olyan nagy az öröm, mert annyi nehézség és munka áll mögötte.

Ez az érzés uralkodik most az evangélikus teológusokban, hiszen megszületett valami, aminek hiánya égetô fájdalomként volt mindannyiunkban, akik immár második alkalommal vettünk részt az evangélikus teológusok által szervezett Keresztény Egyetemista Esten.

Megszületett, és most már gyarapodik is. A második alkalmon már érzôdött, hogy a gyermek egészséges és élni fog. Sok mindent meg kell hogy tanuljon, de ha felnô, akkor nagy dolgokra lesz képes. De hiszen hogyne szólalna meg akkor, amikor tudjuk, hogy az, ami a kezünk között van, olyan dolog, amire nemcsak nekünk, teológusoknak van szükségünk. Szüksége van minden Kolozsváron tanuló evangélikus (és nemcsak) magyar diáknak, aki felelôsséget érez önmaga, egyháza és népe, illetve azok kultúrája iránt. A tudományok elképesztôen gyorsan fejlôdô világa, a filozófiai áramlatok okozta világnézeti válságok, amelyek napjainkat jellemzik, annyira könnyen és egyszerûen el tudják csavarni fejünket, össze tudnak zavarni, ki tudnak zökkenteni mindabból, amit mi eddig biztosnak tudtunk és hittünk. Útjelzô lesz a gyermek, aki biztos utat mutat elôre.

Elsô alkalommal dr. Pásztori-Kupán István teológiai tanár A Magyar Szent Korona címmel tartott elôadást. Legutóbb Új ének címmel Benkô Tímea teológiai asszisztens az egyházi és ifjúsági énekek kapcsolatáról, tartalmáról illetve céljáról beszélt. Rávilágított, hogyan tudjuk az énekkel még gazdagabbá tenni életünket, istentiszteletünket.

Filozófia tanulmányokat végzett, német nyelvtudással rendelkezô negyedéves, magiszteri, vagy doktori képzésben részt vevô diák jelentkezhet arra az ösztöndíjra, amely Andrei Marga, a Babes–Bolyai Tudományegyetem Akadémiai Tanácsának elnökének Herder-díjával jár együtt. Az oktató idén április végén veheti át a számos román és magyar személyiségnek korábban már odaítélt díjat. A kialakult gyakorlat szerint a díjazott javaslatot tehet egy diák ösztöndíjban való részesítésére, aki a bécsi egyetemen folytathatja majd tanulmányait. Március 15-ig lehet jelentkezni az egyetem rektorátusán. A 30 évnél fiatalabb jelentkezônek bizonyítania kell, hogy filozófiát tanult, és német nyelvvizsgáról szóló irattal is rendelkezik. Az egyetemen felállított bizottság április 15-ig dönt a pályázatokról. Az ösztöndíj 9200 euró.

Az alig 13 éves lupényi Farkas Kinga Réka vitte el a Médiabefutó 2004 nagydíját. A Campus által megkérdezett kis sztár elmondta, hogy kedvenc mûfaja a dzsessz, tanára unszolására kezdett musicalt énekelni, amivel a Médiabefutón is diadalmaskodott.

A verseny közben megjelent cikkekbôl kiderült, hogy Kinga fellépése meggyôzô volt. Az országos döntôbe való bejutásakor a zsûriben a legkisebb kétség sem merült fel vele szemben. Az írások így jellemezték: "ô amolyan kis ôstehetség, nagyon pimasz és imádja produkálni magát, tipikus színpadopitekusz".

Kinga kérdéseinkre is meglepô határozottsággal válaszolt, azt a benyomást keltette, hogy tudja, mit akar. A tinédzser szüleivel és Blacky kiskutyájával Lupényben él, tanulmányait a helyi 1-es Számú Általános Iskolában végzi. Szüleihez, barátaihoz jó viszony fûzi. Nagyon szeret énekelni, táncolni, szavalni és tornászni. Szabadidejével egy kissé hadilábon áll, hiszen bevallása szerint a suli utáni órákat is a zenének szenteli. Az éneklés iránti határtalan szeretetét tükrözi, hogy még házifeladat-készítés közben is dudorászik.

Farkas Kinga Réka tudatosan készül az énekesi karrierre. Tehetségén felbuzdulva szülei úgy döntöttek, hogy hangsúlyt fektetnek képzésére, így Petrozsénybe egyszer egy héten zeneórára is járhat. Emellett zeneiskolába is jár, a Târgu-Jiuban lévô iskolában gitározni tanul. Ez a képzés igaz, hogy nem kötelezô, de meg van gyôzôdve róla, hogy karrierje során nagy segítségére lesz majd.

Kinga a dzsessz mûfajt kedveli a leginkább. A Médiabefutón mégis musicalrészlet elôadásával hódította meg a közönséget és a zsûrit. Kiderült, hogy énektanára javasolta, próbálja ki magát ebben a mûfajban is. Ez könnyen ment neki sokoldalúsága miatt, hiszen a népzene mûfaja sem idegen számára. Kinga már kisgyerek kora óta ismeretséget kötött a színpaddal. A szereplés élményével négyéves korában találkozott elôször a Tip Top Minitop versenyen, ahol elsô helyezést ért el.

Az életkörülményekhez alkalmazkodva, Kinga román népzenét is elô szokott adni, hiszen már több román versenyen is hódított. A sors iróniája az, hogy a Médiabefutóra a romántanárnôje hívta fel a figyelmét. A döntés azonban nem volt könnyû, mivel anyagilag komoly próbatételt jelentett a versenyen való részvételi költségek fedezése. "Végül szüleim megbeszélték a tanárommal, és úgy döntöttek, hogy vegyek részt a versenyen Most utólag nézve a dolgot, úgy érzem, hogy megérte még akkor is, ha anyagilag kissé megerôltetô volt" — mondta. A Médiabefutón aratott sikerének több állomása volt, Aradon lépett fel elôször. Ezután következett a szatmárnémeti szakasz, végül a marosvásárhelyi országos döntô, amely meghozta a várva várt sikert.

Nagyon örül a Médiabefutón elnyert díjnak, mert így lehetôséget kapott tévés szereplésre is. Negyedóra adásidô áll majd rendelkezésére, amelyben osztálytársaival és tanáraival együtt mutatkozhat be. A médiabefutós nagydíjért mindenki ünnepelte. Az iskolában ezután sokkal nagyobb örömmel fogadták, mint máskor, amikor román versenyeken vett részt.

Kinga tanulmányait mindenképpen zeneiskolában szeretné folytatni, még nem döntött, hogy Kolozsvárra, vagy Temesvárra megy. Azt reméli, hogy így több esélye lesz majd karriert befutni.

Takács Enikô

A társaság ugyanaz, csakúgy, mint a helyszín, a zene, a beszélgetés. Valami mégis megváltozott. Mintha feszültebbek lennének a jó barátok. Valami megmagyarázhatatlan mechanizmus irányítja az összes mozgást, agyat, ajkat, akaratot.

Pedig minden a régi kerékvágásban kellene, hogy haladjon. De úgy tûnik, mégsem. A szobát a nyugalom reményt adó, elhasznált levegôje lengi be. Alapjában véve semmilyen zavaró tényezô sincs jelen. Se könyv, se füzet, de még papírlapok sem zavarják a fiatalok retináját.

A társalgás tovább bonyolódik. Hirtelen valami egészen feltûnô lendületet kap a jelenlévô egyénekben rejtôzô szocializálódási képesség: egyre több idôpontot beszélnek meg, egyre nagyobb számban rögzítenek találkozókat, egyre aktívabb és kifinomultabb az érdeklôdés egymás egészsége iránt. Annyi telefonszám-csere történik e rövid idô leforgása alatt, mint ahányszor a kolozsvári buszjegyet drágítják.

De a beszélgetés még mindig "normális". A mosolygással és színlelt jókedvvel kitapétázott szobában valami egészen furcsa feszültség, és képzeletbeli versenyfutás fedezhetô fel. Bár a kulcsszavak még mindig nem hangzottak el, az utalások mégis a vihar elôtti csend érzetét keltik.

És hirtelen bekövetkezik a várva-várt esemény, megtörténik mindaz, amire már számítani lehetett: egy léha, meggondolatlan, könnyelmû teremtés, nem számolva tettének súlyos következményeivel, kiejti az ámbár szépen csengô, de ugyanakkor rettenetes és klasszikus ismeretleneket.

Egymást provokálják, az egyre terjedelmesebb oldalszám-intervallumokkal igyekeznek túllicitálni egymást. És az egész játék — mint ahogy az egész beszélgetés is — hatalmas dátumesôbe özönlik. Már csak azt nem értem, hogy mit jelentenek ezek a kódok. Minden bizonnyal valami szörnyûség lehet, mert minden egyes elhangzott szám egy perc csendet vagy ötpercnyi riadt felzúdulást von maga után. Érdemes az arcokat figyelni.

A feszültség a tetôfokára hág, majd helyét a megszállottság és a rejtély veszi át. A kezdeti jókedvnek immáron nyoma sincs. Jómagam semmit sem értek az egészbôl, de jelen pillanatban a válsághelyzet akkora, hogy bármit is félek kérdezni. Körbetekintek, és közben azon gondolkodom, hogy rajtam miért nem jelentkeztek még a szimptómák, ha egy természeti katasztrófáról van szó. Engem megint ki akarnak hagyni a buliból?!? Ez különös. Nem elég, hogy semmit sem értek, de még feltûnô sem vagyok ezzel a világon egyedülálló tulajdonságommal.

És akkor hirtelen megvilágosodik minden. Századmásodperc törtrészének a leforgása alatt asszimilálódom, és részese leszek én is a Nagy Titoknak. Szívem összeszorul, lélegzetem eláll, reszketô kézzel a homlokomra csapok és némán ordítom: "Már megint itt a szesszió!".

Gergely Katalin
gekat27@yahoo.com

200412312359. Ne ijedj meg, nem kártyaaktiválási kód. Még csak egy börtönfülke iktatási száma sem (nem zárom ki ugyan, hogy nem létezne egy ilyen numero, azonban ez esetben épp nem arra gondoltam).

Ez annak a pillanatnak a jelkulcsa, amikor úgy gondolod, hogy életednek tizenkilencedik szakasza is lezárult, s egy újabbal állsz szemben. Az ünnep megülése gyanánt kívánsággal ajándékozod meg magad. Mérlegre helyezed helyénvalóságát, megvalósíthatóságát, firtatgatod, elemzed, a következô évben pedig várod, hogy teljesüljön.

Elméletben körülbelül így nézne ki a dolog: december 31-én 23 óra 59 perckor eldöntöm, hogy szeretném, ha többet nem rugdosnám meg az utamban szaporodó macskákat. Lássunk hát hozzá. Elsô lépés. Mit állítunk? Hogy macska. Nem! Nem jó. Elölrôl. Mit állítunk? Rugdosom. Vagy nem? (A francba, de rég volt nyelvtanórám. Hol vagy, Zsuzsa? Segíts, mert felelnem kell.)

Szorít az idô, s én nem tudom. De! Várj csak! Ez az. Nem rugdosom. Ki?! Hát én. S hogy mit? Hát, a macskákat. Már ha azok egyáltalán utamba kerülnek. Vágyam beteljesülésének minimuma egy cicamica létezése. Jobban mondva kettônek: egy hímnek meg egy nôsténynek. Ugyanakkor ajánlatos lenne, ha utamba kerülnének (szempontomból ez az opció nem éppen a legkívánatosabb, de kívánságom beteljesülése értelmében — sajnos — szükségszerû). S hogy teljes legyen a sor, nyávogva kell majd testi vágyaiknak eleget tenniük a fajfenntartás érdekében. Mindezek után már csak az marad hátra, hogy magamban rendet állítsak, s elhatározásomat óhajlistám élére állítsam.

2 — 1… .a gondolkodási idô lejárt. Átléptünk az új évbe. Sajnálatunkra Önt felkészületlenül érte ez a pillanat, s a leggyengébb láncszemnek kell nyilvánítanunk. Kérését eltulajdonítjuk, s a kívánságteljesítôk listájáról kihúzzuk. Viszontlátásra! Huff... Az idén sem sikerült. Továbbra is élvezni fogom az elôttem zajongó kacorfélemlítô státust. Legalább egy évig!

Enyedi Sarolta

Megszületett a Médiabefutó 2004 országos tehetségkutató képzômûvészeti pályázat eredménye. Nehéz döntés elé állította a dr. Horváth Bugnariu Ioan egyetemi tanárból, a kolozsvári Képzômûvészeti és Formatervezôi Egyetem grafika tanszékének vezetôjébôl, Könczey Elemér grafikusból, a Babes–Bolyai Tudományegyetem újságírói szakának tanársegédjébôl és Szakáts István multimédia szakemberbôl álló zsûrit a beérkezett pályázatok magas száma. Az ítészeknek végül 153 pályázó által készített több mint 300 alkotásból kellett kiválasztaniuk a legjobbakat. Rajz, grafika, akvarell, metszet, kisplasztika, fafaragás, fotó, design, textil, számítógépes animáció, számítógépes grafika egyaránt érkezett.

A zsûri négy kategóriába sorolta a mûveket, az életkor (13 éven aluliak és 13–18 évesek), illetve az iskolai végzettség (mûvészeti képzésben részesülôk és mûkedvelôk) szerint, de több különdíjat is kiosztott.

A 13 év fölötti mûkedvelôk kategóriájában az elsô díjat az erdôszentgyörgyi Páll Sándor nyerte, második helyezett a szintén erdôszentgyörgyi Szôcs Bernadett lett. Ebben a kategóriában a nyerteseken kívül Szilágyi Anett (Szatmárnémeti), Toth Szilárd (Csíkszereda), Ludescher Bernadett (Mezôfény), Kovács Csaba (Mezôfény) és Kotró Karola (Gyergyószentmiklós) alkotásai keltették fel a szakemberek figyelmét.

A 13 év alatti mûkedvelô kategóriában a gyergyócsomafalviak vitték el a babért, az elsô a 11 éves Balla Krisztina lett, a második a 12 éves Barabás Zsuzsa. András Lóránt (Gyergyócsomafalva), Balog Boglárka (Szatmárnémeti), Baróti Henrietta (Gyergyócsomafalva), Herman Róbert (Szatmárnémeti), Fischer Anasztázia (Mezôfény), Farkas Melinda (Gyergyócsomafalva) és Gáll Zoltán (Gyergyószentmiklós) alkotásait értékelte még a zsûri.

A 13–18 éves, mûvészeti osztályt végzô pályázók közt a 13 éves, gyergyószentmiklósi Kotró Karola alkotása érdemelte ki az elsô díjat, második Kádár Szilveszter lett. A szintén gyergyószentmiklósi Fülöp Imola dicséretben részesült.

A 13 éven aluliak közül három gyergyószentmiklósi gyerek lett a legjobb. A zsûri a 12 éves Gyulai Helga festményét találta a legjobbnak, második helyen pedig 11 éves Hideg László végzett. A hétéves Szász Ferenc dicséretet kapott. A kategória legjobbjai közt még Paizs Andrea, Portik Tímea, Bajkó Csilla, Kozma Péter és Benedek Csilla nevét kell megemlíteni, akik szintén gyergyószentmiklósiak.

A zsûri két különdíjat is kiosztott, Animáció kategóriában a 13 éves csíkszentdomokosi Kosza Arnold számítógépes animációja lett a nyertes, Szobrászat kategóriában pedig a 12 éves nyárádkarácsonyi Nemes Loránd agyagfigurái gyôzték meg a szakembereket.

A díjakat január 15-e után az RMDSZ megyei szervezetének irodáiban lehet felvenni.

(Folytatás január 8-i lapszámunkból)
Kolozsvári Húsárugyár. A Kriza utca 14. szám alatti húsfeldolgozó. A neve ugyan változott, de az 1970-es években is ugyanitt mûködött.

1943: Kolozsvári Húsárugyár Kft. [Lak 90.].

Kolozsvári Húsiparosok Szövetkezete. A mészárosok Kriza utca 16. szám alatti szövetkezete az 1940-es évek elsô felében.

1943: Kolozsvári Húsiparosok Szövetkezete [Lak 82.].

Kolozsvári Kaszinó — Harmincadház.

Kolozsvári Szikvízüzemek — Szódavízgyár.

Kolozsvári testvérek utcája — Popasu, Ion.

Kolumbusz utca — Popasu, Ion.

Komáromi utca — Slavici, Ion.

Komjáti utca —Ovidiu.

Kommendáns-kert (kommendáns ’parancsnok’). A Hídkapun kívül jobbra, a városfal és a Kisszamos (Malomárok) közt, a várparancsnok által használt kert.

1662: "itt már az élésem mind elfogyott, Kolosváratt volt valami búzám s borom, az kolosvári commendans nem engedte, hogy elhozzák" [EMSzT VII. 69.].

Kongresszusi hitközség temploma — Haladópárti izraelita imaház.

Konszíliu. A városháza neve az igénytelen, alacsony szintû köznapi beszédben, miután 1968-ban, a közigazgatás átszervezése nyomán az intézmény neve az 1948-ban, a kommunista hatalomátvételkor adott, szláv eredetû sfat [szfát] (’tanács’), teljes egészében sfatul popular orãsenesc (popular mn ’népi’, oras s fn ’város’, orãsenesc mn ’városi’, ’városi néptanács’) helyett a latinból átvett consiliu lett, s a magyar eredetû orasból származó ’városi’-t (orãsenesc) a latinból átvett municipiuból (’megyei jogú város’) képzett municipallal helyettesítették (consiliul popular municipal ’városi néptanács’). — Városháza, Tanácsház, Szfát, Primérija.

Konti. A New York szálloda és étterem új nevének, a Continentalnak a rövidített változata. — New York szálloda, Nemzeti szálloda.

Kopjás utca — Domide, Gherasim.

Korbuly-ház. Két ilyen nevû épület van a városban:

1. A Belsô-Monostor utca déli során álló, Pánczél Ferenc könyvének második, bôvített kiadásában említett ház (Kolozsvár részletes leírása és Erdély földrajza). Egyetlen említése alapján helyét nem lehet meghatározni.

1876: "a szép Korbuly-ház" [Kvtel 69.].

2. A Belsô-Közép (Deák Ferenc) utca 21. szám alatti épület. A XIX. század elején emelték. Egyike volt a nagyobb és jobb újklasszikus ízlésû kolozsvári házaknak. 1938-ban tûz rongálta meg, ezután a felismerhetetlenségig átépítették, "korszerûsítették" [KvSz II. 2., 122.].

Korda-ház. 1795-ben két épületet említenek e néven:

1. "a’ Piatz soron lévô úgynevezett Korda Ház" [Kvtel 69.].

Néhány, a XVIII. század második felébôl való adat alapján arra következtethetünk, hogy Piacsornak a Nagypiac keleti, másképp Ószer nevû sorát mondták. Egyetlen ismert adatából a ház helye nem derül ki. — Piacsor.

2. "a’ belsô Kôzép utzai ugy nevezett Korda Ház". Ez utóbbi azonos lehetett Korda Mária grófnônek azzal a házával, amelyet 1799-ben Kendeffi János gróf anélkül adott el, hogy a házzal szomszédos telek tulajdonosának, a városi közönségnek fölajánlotta volna [Kvtel 69.].

Késôbb, mind a mai napig, egy másik házat említenek e néven:

3. a Belsô-Király és a Teleki (Minorita, Tomis) utca sarkán álló egy emeletes házat, amelyet Toldalagi László gróf a feleségével, Korda Anna grófnôvel az olasz Carlo Justi terve szerint 1803-ban kezdett építtetni, s amelyet az özvegyen maradt grófnô 1809-ben részben befejezett. Az eredetileg zárt, négyszögûnek tervezett épület délkeleti sarokrésze nem készült el [Kvtel 69–70.]. — Toldalagi–Korda palota.

Kornis utca. A Híd utca bal oldaláról nyíló elsô, a Kispiacig tartó óvári utca. Régen sikátor volt. Mikor az 1608-ban itt épült pénzváltó és aranymûves házat a XIX. század végén lebontották, a sikátort utcává szélesítették. — Híd utca szorosa, Óvárra menô sikátor, Óvári szoros, Pénzváltó és aranymûvesház.

1869: Kornis ut[cza]. [Bodányi]; 1888: Kornis utcza [Kv88]; 1903: Kornis u. [Stein]; 1913: Korniss [Cs13]; 1914: Kornis utca [Cim14 168.]; 1917: Korniss utca [Cs17]; 1941: Kornis utca [Kvát41].

Nevét arról kaphatta, hogy a Kornis család a Ferenc-rend nagy támogatója volt. A családnak a templom déli oldalán lévô saját kriptája erre az utcára nyílt. Más vélemény szerint "A Korniss-család több neves politikust és katonát adott az országnak. Miután a Korniss-család háza ebben az utcában állott egészen addig, amig a mai Telefonpalotát épitették helyére, valószinüleg innen kapta az utca is a nevét." [Ell 1940.XII.24., 22.]. — 2. Bornemisza-ház.

Korona. Két kávéház:

1. A Belsô-Monostor utcában a XIX. század vége felé [Eu 41.].

1891: "Korona (belmonostor u.)" [Eu 41.];

2. A Mátyás király utcában a XIX. század végén, a XX. elején.

1903: Korona-kávéház [VKv 5.].

Korona. Szálloda a Kossuth Lajos (Magyar, Belsô-Magyar) utca jobb oldalán, a 49. szám alatt, az 1900-as évek elején.

1914: "Korona-szálloda (özv. Salamon Hermánné), Kossuth Lajos u. 49." [Cim14 78.]; 1923: "Korona, Calea Victoriei 49." [Br 179.].

Korvin tér — Corvin.

Kosevoj utca. A Kodály Zoltán (Tas vezér) utca bal oldalán nyíló elsô, a Szamos felé vezetô utca. Az 1950-es évek elején kezdett kialakulni.

1957: Str. Cosevoi — Kosevoj utca [Kv 187.]; 1964: Str. Cosevoi — Kosevoj; Str. Cosevoi; 1999: Str. General Gheorghe Pomut [Kmth].

Nevét a hatóság adta.

Kossuth Lajos utca — Bel-Magyar utca, Belsô-Magyar utca, Magyar utca.

Kosztolányi utca — Bãdescu, cãpitan aviator.

Kovács utca. A Szabók tornyától délkeletre elterülô egykori cigánynegyed egyik, a Szénatér (Heltai) utcával párhuzamos, az Ács utcától a Lovag utcáig vezetô utcája. Az 1980-as évek elején az egész cigánynegyeddel együtt lebontották. — Agyagdomb alatt, Ács utca, Hangász utca, Lovag utca, Vajda utca.

1869: Kováts ut[cza] [Bodányi]; 1893: Kovács ut[cza] [SAKcs]; 1894: Kovács u. [Mach]; 1914: Kovács utca [Cim14 168.]; 1917: Kovács utca [CsGK 37–39.]; 1923: Str. Faurilor (faur h fn ritk ’kovács’) [Br 86., 99.]; 1933: Str. Faurilor [OF 37.]; 1937: Str. Faurilor [Br37]; 1941: Kovács utca [Kvát41]; 1945: Kovács utca; Str. Fãurarilor — Kovács utca (fãurar h fn nép ’kovács’) [Kvut]; 1964: Str. Fãurarilor — Kovács utca; Str. Faurilor.

Nevét az egykor itt lakó kovácsról, kovácsokról kaphatta.

Kovács Dezsô utca — Rudeanu, Teodosie, marele logofãt.

E. Kovács Gyula utca — Braniste, Valeriu.

Kovács Katona Jenô utca — Mora, Stefan.

Kovácsok tornya. A Monostorkapu közelében, északra álló kisebb torony. Eredetileg az Óvár délnyugati saroktornya. A kovács céh gondozta és védelmezte. — Kandia utcai bástya.

1701: Kovátsok bástyája [Jokl I. 403.]; 1707: Kovácsok bástyája [Jokl I. 405.].

Nevét a gondozó, védelmezô céhrôl kapta.

Kozák. Kozák István bôr- és cipôkellék üzlete a Széchenyi tér 14. szám alatt az 1940-es években. Jellege az államosítás után is évekig megmaradt. Helyiségében késôbb fodrászat nyílt.

1943: Kozák István [Cím43 50.].

Kozma Nagy László. Nyomda az 1930-as, 1940-es években, az államosításig, a Deák Ferenc utca 12. szám alatt, a Minorita utca sarkán álló házban.

1941: Kozma Nagy László [Tel41 15.].

Kozmutza. Neves tüdôszanatórium az 1930-as, 1940-es években a Kômál tetején, az Andrássy út (Gruia) 51. szám alatt. Az államosítás után megszüntették, épületeiben süketnéma gyermekek iskoláját rendezték be. A szanatórium-tulajdonos orvos románul Cozmutzanak írta a nevét.

1941: "Kozmutza dr. Tüdôszanatórium" [Tel41 15.].

Kócsag utca — Teclu, Nicolae.

Kórház. Az Óvárban, a Kispiac északkeleti sarkán, a Szülôház mellett álló épület, más néven Karolina kórház. — Karolina kórház.

1869: Korház [Bodányi].

Kórház utca. Két utca:

1. A Külsô-Király utca (Árpád út, Traian) folytatásában, a Kijáró utca után, a Szamos bal partján, a Vasút utca végéig vezetô utca. 1920 után az akkor Traiannak nevezett Külsô-Király utcához csatolták. — Külsô-Király utca.

1918: Kórház utca [OF 37.]; 1933: C[alea] Traian [OF 37.].

Nevét az itt létesített járványkórházról a hatóság adta.

2. A Kijáró (Székely Mózes, Delta) utca vége után, kezdetben a Kajántói (Kandó Kálmán, Karl Marx) utca és a Szamos-parti puszta terület közti rövid utca. Késôbb a Külsô-Király utca (Árpád út) végéig vezetô rövid utca. Az 1900-as évek elején alakult ki.

1903: Kórház utca [Stein]; 1933: Poteca scurtã (potecã n fn ’ösvény’, itt: ’sikátor’; scurtã n mn ’rövid’) [OF 31.]; 1937: Poteca scurtã [Br37]; 1941: Kórház utca [Kvát41]; 1945: Kórház utca; Str. Spitalului — Kórház utca (spital s fn ’kórház’) [Kvut]; 1964: Str. Spitalului — Kórház utca; Str. Spitalului.

Nevét a hatóság a járványkórház szomszédsága miatt adta.

Kölcsey utca. A Vörösmarty (Brassó) utca jobb oldalán délnyugatra nyíló második, a Tordai útig vezetô tisztviselôtelepi utca. A XX. század elején kezdett kialakulni. 1917-ben 12 telek szegélyezte.

1914: Kölcsey utca [Cim14 168.]; 1917: Kölcsey utca [Cs17]; 1923: Str. Dim. Bolintineanu [Br 84., 99.]; 1933: Str. D. Bolintineanu [OF 37]; 1941: Kölcsey utca [Kvát41]; 1945: Kölcsey utca; Str. Dim. Bolintineanu utca [Kvut]; 1964: Str. Dim. Bolintineanu utca; Str. Dim. Bolintineanu.

Nevét a hatóság adta.

Kölesföld. A város északkeleti határában elterülô — délen eredetileg a szamosfalvi or szág út (ma a vasút), északon a Szamos, nyugaton a Berek [Cs13], majd az itt kialakuló Bulgária-telep, keleten a szamosfalvi határ által határolt —, egykor mintegy 130 holdnyi szántó és 56 holdnyi rét [Pill 123.]. Déli felében, az országút mellett a XIX. század utolsó negyedében, a vasút építésekor kavicsbányát nyitottak. Ez az 1900-as évek elejéig mûködött. E kitermelés következtében halad ma a Szamosfalvi út a gödör szélén. Az 1910-es években kihasznált kavicsbánya árkának mondták az országút menti területet. Kezdetben, az elsô világháború elôtt, tanyák létesültek itt, majd mintegy húsz évvel késôbb, az 1920-as évek közepén, a Cukorgyár utca vége felôl telkeket mértek ki [Pill 123.]. Déli, a vasútvonaltól délre fekvô része ettôl kezdve lassan beépült. Az 1930-as években románra fordított nevét (Colonia Meiste, colonia n fn ’telep’, meiste — mei s fn ’köles’, -ste a magyar -s névszóképzô megfelelôje, azaz ’kölessel bevetett föld’, ’kölesföld’) várostérkép is feltünteti [OF, Br37]. Ez azonban az eredeti Kölesföldnek már csak a vasúttól északra fekvô része. 1944-ben 487-en laktak itt [Hely944 349.]. Mára a teljes Kölesföld beépült.

1865: Kölesföld [Páncz]; 1870: Kölesföld [Jakab I. 43.]; 1910: Kölesföld [Kv910]; 1913: Kölesföld [Cs13]; 1933: Col. Meiste [OF]; 1937: Colonia Meiste [Br37]; 1944: Kölesföld [Hely944 341.].

Nevét az itt egykor kölessel bevetett földrôl kapta.

Kölesföldi református templom — Kölesi református templom (Szamosfalva).

Kölesföldi út. A Cukorgyár utca jobb oldalán kelet-délkeletre nyíló, a Szamos és a vasút között, a vasúttal nagyjából párhuzamosan, Szamosfalva északnyugati végéig vezetô út. Az egykori mezei út vonalán, az 1910-es évek elején kezdett kialakulni. Csányi Gusztáv 1913. évi térképe mezei útként jelzi. Az 1914. évi címtár szerint a vasút és a Szamos közti ún. Postaberki dûlôben tervezett utca [Cim14 169.]. Az 1920-as években a román hatóság összevonta a Téglás utca és a Cukorgyár utca közti Szalárdi úttal. 1940-tôl két részre tagolták, eleje a Cukorgyár utcáig Szabolcs vezér, a Cukorgyár utcától Szamosfalváig vezetô része Kölesföldi lett. Azóta is két utca. — Szabolcs vezér út.

1914: Szalárdy utca [Cim14 169.]; 1918: Szalárdi út [Br 90., 102.]; 1923: Str. Plevnei [Br 90., 102.]; 1933: Str. Plevnei [OF 38.]; 1937: Str. Plevnei [Br37]; 1941: Szabolcs vezér útja; Kölesföldi út [Kvát41]; 1945: Kölesföldi út; Str. Plevnei — Plevna utca [Kvut]; 1964: Str. Plevnei — Plevna utca; Str. Plevnei.

A Kölesföld név a hóstátiaktól származik. A Szalárdit és a Plevneit a hatóság adta.

Kölesi református templom — Szamosfalva.

Kömöcsi-telep. 1916 körül, a Bánság út (Banatului, Nagy Lajos király út, Makszim Gorkij, Coposu) két oldalán, a Friedmann-teleptôl kinnebb, Kardosfalva felé kialakult telep. Nevét az egykori földtulajdonos Kömöcsi Pálról kapta [Pill 24., 27.]. Hivatalosan Bogdan-telep, Colonia Bogdan volt [OF 27., OF-térkép].

Könyök utca. A (Kôfalsori-) Szappany (Nyomda) utcából a Görbe-Szappany (Forduló) utcába vezetô, derékszögben megtörô rövid, könyök alakú utca, Kolozsvár talán legrövidebb utcája volt.

Az 1718. évi térképen rajta van, de az 1734. évi, valamint az 1763–1787-ben készült térképen nincs. A XIX. század elejétôl, ha név nélkül is, jóformán minden térképen megtalálható. 1974–75-ben lebontották, helyét jórészt az áruház foglalta el.

1831 körül a Kôfalsori-Szappany, a Görbe-Szappany és a Könyök utca által határolt telken száraz, azaz lóhajtású malom mûködött. Ezt késôbb lebontották. 1917-ben a Szappany, a Forduló, valamint a Könyök utca sarkán két ház állt [Cs17]. Az 1940-es években két földszintes ház volt az utcában, Forduló utcai oldalán kis kert terült el.

1869: Könyök utcza [Bodányi]; 1903: Könyök utcza [Stein]; 1914: Könyök utca [Cim14 168.]; 1917: Könyök utca [Cs17]; 1923: Strada Cotului (cot s fn ’könyök’) [Br 85., 99.]; 1933: Str. Cotului [OF 37.]; 1933: Str. Cotului [Br37]; 1941: Könyök utca [Kvát41]; 1945: Könyök utca; Str. Cotului — Könyök utca [Kvut]; 1964: Str. Cotului — Könyök utca; Str. Cotului.

Nevét könyökszerûen megtörô alakjáról kapta.

A Könyök utca déli oldalán a Görbe-Szappany (Forduló) utcáig egy Híd (Dózsa Gy.) utcai ház telke húzódott. Ennek Könyök és Görbe-Szappany utcai oldalán magas kôkerítéssel határolt kert terült el, s ebben egy mifelénk igen ritka, csupán kertekben, parkokban élô, Kelet-Kínában ôshonos páfrányfenyô, másképp ginkófa (Gingko biloba) állt. Ezt az élô kövületnek is nevezett fát nagyon régen Japánba is áttelepítették. Innét 1727 és 1737 között került elôször Európába, a hollandiai Utrechtbe, ahol kedvelt parkfa lett. Élô kövületnek azért nevezik, mert a Gingko-félék rendjének ma egyetlen élô, megmaradt nemzetségéhez tartozó faja. Hogy mikor és ki által került Kolozsvárra, nem tudjuk, de valószínûleg a XVIII. század dereka táján, mert az áruház építése idején tizenöt méternél is magasabb, a törzse pedig másfél-kétöles volt. Xántus János természetrajztanár mindent megtett, hogy az építkezés során megkíméljék. Az építôk, ímmel-ámmal ugyan, de igyekeztek. Az áruház hátulsó oldalán az árurakodó esôvédô ereszét úgy módosították, hogy a fa koronája elférjen. 1976 tavaszán azonban egyik vastag ágát a toronydaru letörte, nemsokára egy másikat, s akkor az egész fát, bár még meg lehetett volna menteni, az építôk "dicsôségére", kivágták. Emlékét egy ideig a rakodórámpa módosított esôvédô eresze ôrizte. A kert helyét ma poros aszfalt borítja.

Körös utca — Crisului.

(Folytatjuk)

Asztalos Lajos

Szabó Dezsô 1879. június 10-én született Kolozsváron, Szabó József irattáros és Mille Mária 10. gyermekeként. Szülôvárosában csak 20 éves koráig élt, 1889 augusztusában, a június 28-i színjeles érettségije után Budapestre költözik. Itt élte le életének nagyobb részét, és itt vett búcsút a földi élettôl 66 éves korában, 1945. január 13-án, a VIII. kerületi József körút 31/a számú bérház pincéjében. Halálának beálltát dr. Csöregh Ferenc orvos 16 óra 40 perckor állapítja meg, emlékét a ház falán 1946. október 6-án, Nagy Ferenc miniszterelnök jelenlétében felavatott emléktábla ôrzi. Még javában tart Budapest ostroma, így temetésére csak január 23-án kerülhet sor, amikor a harcok csitultával Nagy Gyula református lelkész tisztelôi jelenlétében mond gyászbeszédet és temetik el a Rákóczi tér fagyos földjébe. Innen exhumálják 1949. május 17-én, és másnap titokban, kapkodva földelik el a fôváros által adományozott díszsírhelyen. Ez a sietség azért volt, mert végakaratát, hogy a Gellérthegyen temessék el, az akkori városvezetôség nem volt hajlandó teljesíteni, így akadályozták meg barátai, hívei a másnapra meghirdetett hivatalos temetést.

1990. június 10-én kerül végre sor az író végakaratának teljesítésére, amikor a Szervátiusz Tibor alkotta emlékmûvet az 1988. május 24-én Budapesten megalakult Szabó Dezsô Emléktársaság a Gellérthegyen felavatja.

Habár élete nagy részét Kolozsvártól távol töltötte, sohasem feledkezett meg szülôvárosáról, iskolájáról, a Református Kollégiumról és Erdélyrôl.

Szabó Dezsôt életének elsô évében meglegyintette a halál szele, de csodával határos módon meggyógyult. Családja nehéz anyagi gondokkal küszködött, emiatt életének elsô öt évében gyakori költözködésre kényszerült, a Trefort utcából a Holdvilág utcába, innen ismét a Trefort utcába, majd a Kôkert utcába. Bár a Kôkert utcai Genersich-házban csak egy fél évig laktak nagyon szerény körülmények között, mégis négy évtized elteltével ezeket írja nagyon szeretett édesanyjának: ez volt gyermekkorom legfontosabb lakása. 18 évesen elköltözik otthonról és az iskolája bentlakásában lakik.

Budapesti élete is állandó költözködéssel kezdôdik és ez a sors szinte élete végéig tart. (Ez a körülmény sem akadályozza meg abban, hogy nagyon sokat dolgozzon, sokat írjon és számos elôadást tartson.) 1900–1904 között a budapesti Eötvös József Kollégium diákja, ahol többek között Kodály Zoltánnal köt barátságot. Vakációit többször a Székelyföldön tölti, így pl. 1902 nyarán Csíkszentdomokoson nyelvészeti kutatómunkát végez, melynek eredményeként 1903 elsô felében megjelenik elsô önálló nyomtatott mûve a Magyar Nyelvôrben, A csíkszentdomokosi nyelvjárás címmel. 1904-ben ez a munkája jelenik meg folytatásokban a Nyelvtudományi Közleményekben, A vogul szóképzés címmel, amely még ma is tankönyvként használatos az egyetemi oktatásban, és amelyért 1905-ben a Tudományos Akadémia Sámuel-díját ítélik neki. Ezen a pénzen egy évre Párizsba utazik. Pénzét elkölti, így Budapestre visszatérve bôven van éhezésben része, míg 1906. november 3-án ki nem nevezik Székesfehérvárra helyettes tanárnak.

Székesfehérvári tanárkodása idején (1907. november 19. és 1908. március 5. között) 14 cikket közöl a Fejér Megyei Naplóban. A sorozat utolsó cikke Faji morál címen jelenik meg és nagy botrányt vált ki.

1908. április 6-án egyik tanártársa pisztolypárbajra hívja ki Szabó Dezsôt. Ezért a párbajért a Kultuszminisztérium Nagyváradra helyezi tanárnak és két napi börtönbüntetést is kirónak rá, melyet 1909-ben Nyíregyházán ül le.

Nagyváradi tartózkodása idején ismerkedik meg Ady Endre költészetével és kerül személyes kapcsolatba Juhász Gyulával. Adyval személyesen csak 1910 novemberében ismerkedik meg.

1909. július 1. és augusztus vége közötti idôszakban ismét Párizsban tartózkodik, ahonnan egyenest Székely udvarhelyre utazik, hogy elfoglalja új tanári állását. Ez életének egyik legmozgalmasabb és legzajosabb idôszaka. Amellett, hogy háromszor is (1910, 1911 és 1912 nyara) Párizsba utazik vakációzni, bekapcsolódik a tanárok "lázadásá"-ba, szószólójuk lesz, melynek folytán vitába keveredik gróf Tisza István volt miniszter elnökkel, kardpárbajt vív Bíró István tanárral, majd viselkedésével felbôszíti Kenessey Béla erdélyi református püspököt. Ugron János székelyudvarhelyi fôispán kérésére a Vallás és Köz oktatásügyi Minisztérium Sümegre helyezi tanárnak, de ekkor már íróként távozik.

Életének ezt a botrányos idôszakát ugyanis gazdag irodalmi munkássága ellensúlyozza, melynek során kapcsolatba kerül a Nyugat folyóirattal, ahol 1911 és 1913 között 37 írása jelenik meg. Ezek közül A magyar protestantizmus problémája címû, 1913-ban közölt írása hónapokig nem csituló sajtóvitát vált ki. 1912-tôl tanulmányai mellett, melyeket fôleg a Huszadik Században tesz közé, elbeszélései is megjelennek.

Sümegen csak egy évet tölt (ezalatt kerül baráti kapcsolatba Kassák Lajossal), de ez elég volt ahhoz, hogy tanárkodásáról, közszereplésérôl, udvarlásairól több anekdotaszerû történet szülessen. Végül innen is fegyelmi kihágás miatt helyezik át Ungvárra tanárnak, néhány nappal az I. világháború kitörése elôtt, ahol 1917 júliusáig tanárkodik. Sümegi és ungvári tartózkodása idején fôleg a Nyugatban és a Huszadik Században közli írásait. Tanulmányaiban beszámol a legújabb irodalmi törekvésekrôl, és az avantgárdról tudósít. A háború kitörése után következetesen fordul szembe a háborús tébollyal.

Ungvári tartózkodása idején 1915-ben a háború okozta nyomor egyre fokozódik, Szabó Dezsô is nyomorog, éhezik, hitelezôi elôl bujdosik. Itt fogalmazódik meg benne legfontosabb mûve, Az elsodort falu egész alap eszméje, de a regény megírására csak késôbb, Lôcsén kerül sor 1917.nov 21. — 1918. aug. 31. között, így a könyv csak 1919. május 23-án jelenik meg elôször. Ugyancsak ungvári élete során közli a Huszadik Században Az individualizmus csôdje (1915) címû liberalizmuskritikai tanulmányát, mely élénk vitát vált ki. 1916-ban merül fel újra pályája módosításának ötlete, ugyanis régi vágya, hogy pap legyen. Erre máskülönben már 1909. január 21-én is tett kísérletet, amikor felvételét kérte a budapesti Református Teológiai Egyetemre, de elutasítják.

Ungváron 1917 folyamán a franciákat dicsérô és németeket becsmérlô kijelentései miatt egyik megsértett tanártársa hazaárulási pert akar a nyakába varrni, ami miatt idegei nagyon leromlanak. Emiatt kéri áthelyezését a minisztériumtól. Így kerül Lôcsére tanárnak, de ezt a költözést még megelôzi elsô regényének, a Nincs menekvésnek (1917) a megjelenése.

Lôcsei élete sem mentes az iskolai botrányoktól, emiatt igazgatója be akarja hívatni katonának, amitôl Ungváron éppen hogy megmenekült. Ebben az idôben jelenik meg az Ungváron írott tanulmánya, valamint a Nyugatban megjelent reprezentatív írásait tartalmazó Napló és elbeszélések címû könyve (1918). Az elsodort falu befejezése után, 1918 karácsonyán, a polgári forradalom lázában élô Budapestre utazik, hogy elfoglalja barátai segítségével megszerzett új tanári állását. A Tanácsköztársaság kikiáltását még lelkes cikkben üdvözli, de azután mélységesen kiábrándulva, 1919 ôszén már az ellenforradalom táborában agitál.

Budapesten 1919 elején, a forradalom idején írja az 1918. október 31-én meggyilkolt volt miniszterelnökrôl szóló, Gróf Tisza István címû tanulmányát, amely ez év novemberében jelenik meg. 1919. január 27-én meghal Ady, a róla írott kis önálló füzete A forradalmas Ady címen ez év áprilisában jelenik meg. Kevéssel késôbb megszakítja tanári tevékenységét, és többé nem kezdi újra. A vörös terror idején közli a Levelek Kolozsvárra címû négy részbôl álló írását, majd Sümegen bujkál Lukács György bosszújától tartva, de a terror bukása után ismét Budapesten van, és augusztusban megalakítja a Magyar Írók Nemzeti Szövetségét (MINSZ), melynek elnökévé választják. Ebben az évben jelenik meg a Mesék a kacagó emberrôl és három elbeszélés címû munkája.

1920-ban, Somogyvámoson töltött nyarán írja meg a Csodálatos élet címû regényének nagy részét és teszi közé a Tanulmányok és jegyzetek (13 tanulmány), valamint az Egyenes úton (12 tanulmány) címû munkáit. Somogyvámoson eredetileg a Megered az esô címû, monumentálisra tervezett regényét kezdi el írni, de abbahagyja és csak 1921 júliusában folytatja, azonban sohasem fejezi be, regénytöredék formájában jelenik meg 1931-ben.

1921 végén kinyomtatják az Ölj! és egyéb elbeszélések címû mûvét.

1922. május 20-án, több ismert személlyel együtt, részt vesz Horthy Miklós kormányzó meghívására a királyi várban rendezett "irodalmi teán", majd 1923 elején megjelenik a Panasz (12 tanulmány) c. munkája, és a kivándorlás gondolatával foglalkozva, elkezdi írni a Segítség címû pamfletregényét, mely 1925 karácsonya körül jelenik meg 3 kötetben.

1923 novemberében kerül ki a nyomdából a 8 elbeszélést tartalmazó Jaj címû kötete és Rokambol romantika c. tanulmánya. 1924 vége és 1925 eleje között alig 5 hónapig tartó emigrációban van, míg 1925 novemberében erdélyi körútra indul, elôbb Nagyváradra, majd Kolozsvárra látogat, s itt anyjával és testvéreivel találkozik, de innen váratlanul Párizsba utazik, immár hetedik alkalommal.

1926 elején a Magyar Hírlapban 6 részbôl álló cikksorozatot közöl A Frank ügy nyomán címmel, majd májusban elkezdi írni a több kötetesre tervezett regényét, a Miért?-et, melyen júliusban is dolgozik Fónyon, amikor megkapja, egyhetes késéssel, Irén húga levelét, melyben édesanyjuk haláláról értesíti. Így történhetett meg, hogy forrón szeretett édesanyja temetésén nem vesz részt. Ez évben támad az a gondolata, hogy megírja önéletrajzi regényét, az Életeimet. Az év végén jelenik meg a Tenger és temetô címû, 6 novellát tartalmazó kötete.

1927-ben a Magyar Hírlapban 8, míg az Esti Kurírban 25 részbôl álló cikksorozatot közöl, az elsôt Vasárnapi levél, a másodikat Zugligeti levél megjelöléssel. Közben a Dante kiadóval szerzôdést köt Molnár Mária címû regénye megírására, de ez a mûve sohasem készül el, akárcsak az Adyról szóló könyve, amelynek megírására a Pantheonnal köt szerzôdést.

1928-ban az Elôörs 9 hónap alatt 55 jól jövedelmezô írását közli, melyek társadalmi, politikai és kulturális problémákkal foglalkoznak. Ebben az évben is köt egy sohasem teljesített szerzôdést a Stádium kiadóval egy regény megírására, majd 3 hónapra Párizsba utazik, ahonnan visszatérve megszakítja kapcsolatát az Elôôrssel, ami nélkülözésbe sodorja az elkövetkezô években.

1929-ben a Végzet ellen címû munkája kéziratát eladja Bartók Bélának. A könyv csak 1993-ban jelenik meg a Magyar Fórum Kiadó gondozásában. A súlyos nélkülözések oda juttatják, hogy az Esti Kurír karácsonyi számában közli a magyar állampolgárságról való lemondási és Gheorghe Mille néven román állampolgárság felvételének szándékát. Ezért a sajtóban éles támadás éri. Errôl az esetrôl késôbb úgy nyilatkozik, hogy az egész csak a magyar társadalom igazi arcának feltárását volt hivatva szolgálni, sajnos túl jó sikerrel.

1931-ben A németség útja címmel nagy tanulmányt közöl a Magyar Életben és itt jelenik meg Az elítéltek címû színdarabja, melynek Ady a fôszereplôje, és amellyel az Adyról írandó könyvet óhajtja pótolni. Szeptember és október folyamán megírja kisregényét Karácsony Kolozsvárt címmel, és befejezi a Feltámadás Makucskán címû mûvét. Mindkettô 1932 folyamán jelenik meg.

1932-ben éhezik, de rendületlenül ír. Megírja A kötél legendáját (mely 1934-ben jelenik meg) és a Magyar Úriasszonyok Lapja szerkesztôje felkéri, hogy írjon rendszeresen a lapba. Itt összesen 18 írása (a legtöbb elbeszélés) jelenik meg az elkövetkezô idôszakban, mint pl. Az elfelejtett arc, A jó Isten malaca, Két árva, A jó bitang, Szításék életnapja, Ferenc Tivadar halála, Az én karácsonyestéim, Mirákulum a barackos úton, Sugarak, Michelangelo Farkasréten, Horvát néni sírása, Az utolsó istentisztelet, Kató halni megy, Áront ünneplik, Az idô és Mégis, mégis.

1933–1934-ben megjelenik a két füzetbôl álló novelláskötete, a Mosolygok. 1934. augusztus 29-én indítja útjára Samu János anyagi támogatásával a nagy sikert megért, egyszemélyes folyóiratát, a Ludas Mátyás Füzeteket. Itt adta közre 1935 februárjától, a 6. Füzettel kezdôdôleg a legkiegyensúlyozottabb szépírói munkájának, önéletírásának fejezeteit. Ezek Életeim címen csak 1965-ben jelennek meg kétkötetes mû formájában.

1935. október 26-ig tart állandó lakásgondja, amikor 56 éves korában végre fôbérleti egyszobás, erkélyes lakást kap a tanácstól.

1936 és 1937 folyamán sokat dolgozik önéletrajzi mûvén, antifasiszta jellegû elôadásokat tart és elveszti két barátját, Kosztolányi Dezsôt (1936.nov. 3.) és Juhász Gyulát (1937. ápr. 6.). Érdemes megemlíteni, hogy a 27.Füzetben (1937. ápr.) megjelent A magyar trón problémája és Ausztria címû írása miatt egy hónapi fegyházra ítélik, de késôbb az ítéletet felfüggesztik, majd a 31–32. Füzetben (1937. okt.) Ede megevé ebédem! címen közölt hatalmas esszéje hónapokig tartó vitát vált ki.

1938-ban beszédei miatt egyre nô népszerûsége. A 40–41. és a 42. Füzetben A végzet ellen I–II. címû híres nyilasellenes tanulmányát közli. Az 1938–1944-es években folyamatosan dolgozik az Életeimen. 1938–1939-ben a Magyar Életben összesen 8 írása jelenik meg. 1939 nyarán az író születésnapjának 60. évfordulójáról minden folyóirat megemlékezik, május 23-án pedig a Városi Színházban példa nélküli ünneplésben részesítik. Ez év június 24–28. között Kolozsváron részt vesz 40. érettségi találkozóján. Itt is nagy ünneplésben van része. Ebben az évben jelenik meg Az egész látóhatár címû 3 kötetes tanulmánya.

1940 folyamán a Magyar Nemzetben több apolitikus jellegû cikket közöl. Október 2-án eladja 15 000 pengôért Az elsodort falu megfilmesítési jogát, míg október 8-án 11 évi pereskedés után, per nélkül visszakapja saját mûveinek szerzôi jogát, amit 17 évvel azelôtt, a Geniusszal megkötött szerzôdés következtében vesztett el. Ez életének egyik legdiadalmasabb napja.

1941-bôl életének egy érdekes és jellemzô epizódjáról érdemes szót ejteni. A nyilasok a maguk oldalára akarják állítani az írót, ezért Szálasi Ferenc személyesen keresi fel lakásán. Ajtónyitáskor a nyilasvezér már az elôszobában a következôképpen kezd lelkendezni: "Mester, ismerem tanításait...! Mi csecsemôk vagyunk önhöz képest!". Az író gyorsan ekképpen válaszolt: "Csecsemôkre nem bíznám az országot!". És pár mondat után mintegy kituszkolta a hebegô Szálasit a lépcsôházba. A nyilas vezért máskülönben Szabó Dezsô írásaiban "a magyar történelem legsötétebb, tébolyult kalandorjának" nevezte.

1942-ben a Ludas Mátyás Füzetek a 80. számmal a betiltás sorsára jut, ami ellen 1943. január 21-én László Dezsô kolozsvári képviselô interpellál a Parlamentben, az újraengedélyezést követelve. Több lap is tiltakozik a Füzetek betiltása miatt. 1942 decemberében az író a Film, Színház, Irodalomban folytatásokban elkezdi közölni nyilasellenes kisregényét Megfojtott kakas címen. Itt közöl 1943-ban is, ahol 65 írása jelenik meg Levelek Kolozsvárra sorozatcímmel. Levelek Kolozsvárra címû kötete is napvilágot lát és az "Irodalompártoló Társaság" 10 000 pengôs nagydíját is elnyeri.

A Film, Színház, Irodalom 1944.április végi betiltása után a Magyar Ünneppel köt szerzôdést, ahol 14 írását közlik Csendes szavak sorozatcímmel. A front közeledése, majd Budapest ostroma alatt is heti rendszerességgel küldi cikkeit az újságnak. Cikkeiben nem vesz tudomást a körülötte történtekrôl, az Istenrôl, a színházról és az élet apró dolgairól ír. Itt jelenik meg végrendelete is Búcsú és testamentum címen. Még januárban

150 000 pengôt kap Az elsodort falu végleges és eredeti változata kiadási jogáért.

1944. december 25-én késô éjjel óriási robbanás rázza meg az épületet, ezért a ház többi lakójával együtt az író is az óvóhelyül szolgáló pincébe megy, ahova tekintélyes vagyonát tartalmazó elmaradhatatlan fekete kofferjét is magával viszi, valamint két kedvenc karosszékét. "Az egyikbe én ülök, a másikba pedig a vendégem, aki velem a pincében beszélgetni akar" mondta.

1945. január 6-án kisebb szívroham éri. Szervezete nagyon legyengül, így már nem bírja a megpróbáltatásokat. Január 13-án nagyon rosszul érzi magát és fullad. Felsegítik a bérház udvarára, hogy sétáljon, de csak néhány lépést bír tenni. Visszaviszik a pincébe, nagyon szédül, a fulladás környékezi, s már ülni sem tud. Kiesik a karosszékbôl és meghal.

Így ért véget annak az írónak az élete, akit a 20. századi magyar irodalmi nyelv nagy hatású megújítójaként, kora igen nagy vonzóerôvel bíró köz írójaként tart számon az irodalom.

Halála után az említett mûvein kívül még a következôk jelentek meg: A magyar Káosz (pamfletek, 1990), A végzet ellen (tanulmánykötet, 1995), A Szabó Dezsô Emléktársaság gondozásában lát napvilágot 1999-ben a Szabó Dezsô vezércikkei a Virradatban címû gyûjteményes kötet.

Emlékezzünk az íróra halálának 60. évfordulóján.

Makkay Ferenc

Több Jogrend rovatunkban foglalkoztunk a január elsejétôl életbe lépett két új törvénnyel, amelyek mindegyike a gyermekek helyzetével foglalkozik. A 2004/272. számú törvény a gyermekek jogainak védelmét szabályozza (ide tartoznak a polgári jogok, szabadság, családdal való kapcsolattartás, magánélet és önálló akarat, alternatív gondozás, gyámság, elhelyezés), a 2004/273. törvény pedig az örökbefogadás jogi rendszerének a törvénye. Elôzô rovatunkban (2004. december 8.) összefoglaltuk az örökbefogadással kapcsolatos általános rendelkezéseket, az örökbefogadás alapvetô feltételeit, és megkezdtük a belföldön történô örökbefogadási eljárás ismertetését.

A belföldön történô örökbefogadási eljárás megnyitása
A gyermek jogainak védelmérôl és elômozdításáról szóló 2004/272. számú törvénnyel szabályozott individualizált védelmi terv alapján a gyermek lakhelyének területi körzete szerinti igazgatóság intézkedik a gyermek családba való újra beilleszkedése vagy, az esetnek megfelelôen a gyermek nagycsaládba vagy helyettesítô családba történô elhelyezése érdekében. Az individualizált védelmi terv eredménye lehet a belföldön történô örökbefogadás, ha a gyermeknek a családba vagy a nagycsaládba való újra beilleszkedése nem jár sikerrel. Ez esetben, ennek az intézkedésnek a befejezésétôl számított 30 napon belül az igazgatóság megkeresi a gyermek lakhelye szerint illetékes bíróságot a belföldön történô örökbefogadási eljárás megnyitásának jóváhagyása céljából.

A belföldön történô örökbefogadási eljárás megnyitását akkor hagyják jóvá, ha: a) az individualizált védelmi terv megállapítja az örökbefogadás szükségességét; b) a gyermek szülei, vagy az esetnek megfelelôen gyámja, e törvény feltételei között örökbefogadási beleegyezését adta. A visszavonhatatlan bírói határozat, amellyel a bírói hatóság elfogadja az igazgatóság kérelmét, az alábbi következményekkel jár: a) a természetes szülôk, vagy, az esetnek megfelelôen valamely magán vagy jogi személy által teljesített szülôi jogokat és kötelezettségeket felfüggesztik; b) a szülôi jogokat és kötelezettségeket a gyermek lakhelye területi körzete szerinti megyei tanács gyakorolja. Kivételes esetben a bírósági határozatnak elôbb említett hatályai jog szerint megszûnnek, ha a határozat visszavonhatatlanná válásának napjától számított egy éven belül az igazgatóság nem talált megfelelô személyt vagy családot a gyerek számára, és nem kezdeményezte a belföldön történô örökbefogadás megvalósulása érdekében a törvényben elôírt eljárásokat. Ilyen helyzetben az igazgatóság köteles felülvizsgálni a gyermek individualizált tervét és annak eredménye függvényében a bíróságtól a következôket kérelmezni: a) a gyermek védelmi intézkedésének a fenntartását, módosítását vagy megszûnését; b) valamely újabb örökbefogadási eljárás megnyitásának jóváhagyását. (Ennek a fejezetnek a rendelkezéseit nem alkalmazzák nagykorú személy örökbefogadása esetében, vagy amikor az örökbefogadást a szülô házastársa kéri.)

Az örökbefogadást célzó gondozásba adás
A bírói hatóság nem hagyhatja jóvá az örökbefogadást csak miután a gyermeket 90 napos idôszakra az örökbe fogadni szándékozó személy vagy család gondozásába adták, így a hatóság felmérheti a családi viszonyokat, amelyek az örökbefogadás jóváhagyása esetén jönnének létre. A gyermeknek az új családi környezetbe való testi és szellemi alkalmazkodásának képességét elemezni kell a társadalmi-szakmai, gazdasági, kulturális, nyelvi, vallási természetû feltételektôl és bármely más hasonló tényezôtôl függôen, amelyek jellemzik a helyet, ahol a gyermek a gondozás ideje alatt tartózkodik, és amelyek az örökbefogadás jóváhagyása esetén meghatározóak lehetnek a gyermek utólagos fejlôdésében.

Azon bírói határozat jogerôssé és visszavonhatatlanná válásának napjától számított 30 napon belül, amellyel jóváhagyták a belföldön történô örökbefogadási eljárás megnyitását, a gyermek lakhelyének területi körzete szerinti igazgatóság megteszi a szükséges lépéseket a gyermek számára legmegfelelôbb örökbefogadó vagy örökbefogadó család megkeresése érdekében. Az elôbb említett határidôben az illetékes igazgatóság elsôbbséggel vizsgálja meg azt a lehetôséget, amely szerint a gyermeket örökbefogadás céljából elsôbbségesen valamely nagycsaládi rokonnak adják gondozásba (kivéve a testvérek közötti örökbefogadást), illetve valamely hivatásos anyahelyettesítô asszisztensnek vagy más olyan személynek, illetve családnak, amelynél a gyermek elhelyezésben van.

Ha a fentebb említett személyek vagy családok nem tartanak rá igényt, az igazgatóság intézkedik annak érdekében, hogy saját területi közigazgatási körzetében találjon igazolt és a Hivatalnál nyilvántartásban levô személyt vagy családot. Amennyiben a jelzett határidô lejárta után nem találnak az említettek között alkalmas személyt vagy családot az örökbefogadásra, az igazgatóság kérelmezi a Hivataltól, hogy 5 napos határidô alatt küldje el az igazolt és az Örökbefogadások Országos Regiszterébe bejegyzett örökbefogadó személyek vagy családok országos szinten központosított jegyzékét.

A gyermekhez illô örökbefogadót vagy örökbefogadó családot a központosított jegyzék átvételétôl számított 60 napon belül a gyermek lakhelye szerinti illetékes igazgatóság választja ki, figyelembe véve a gyermek mindenek felett álló érdekét, az örökbefogadó igazolásában foglalt információkat, illetve a gyermek helyzetének az addig az idôpontig való alakulását. A kiválasztásról 3 napon belül értesítik a kiválasztott örökbefogadó lakhelye után illetékes igazgatóságot. A kiválasztási eljárás után ellenôrzik az örökbefogadót és megállapítják, hogy a gyermek összeférhetô-e az örökbefogadóval. Az összeférhetôséget a gyermek szükségleteinek, kívánságainak és kifejezett véleményének figyelembe vételével, ezeknek megfelelô fontosságot tulajdonítva állapítják meg. Abban az esetben, ha a vizsgálat nyomán a gyermek lakhelye szerinti illetékes igazgatóság megállapítja a gyermek és kiválasztott örökbefogadó összeférhetôségét, azonnal tájékoztatja a bíróságot annak érdekében, hogy a gyermeket örökbefogadás céljából gondozásba adják. Ezt 90 napos idôszakra rendelik el.

Az örökbefogadás céljából történô gondozásba adás nem szükséges a következô esetekben: a) nagykorú örökbefogadásánál; b) amikor a gyermeket a természetes vagy örökbefogadó szülô házastársa veszi örökbe; c) a gyermek azon örökbefogadása esetén, amelynek tekintetében megnyitották a belföldön történô örökbefogadási eljárást, és a gyermeket elhelyezték az örökbefogadóhoz vagy az örökbefogadó családhoz, az elhelyezés pedig legalább 90 napot tart; d) a gyermeknek a gyámja általi örökbefogadása esetén, ha a gyámság létrejöttének napjától eltelt legalább 90 nap.

A gyermek örökbefogadás céljából való gondozásba adási ideje alatt a gyermek lakhelye a gondozásával megbízott személy vagy család lakhelyén lesz. A szülôi jogok gyakorlásához és kötelezettségek teljesítéséhez szükséges mindennapi intézkedések elvégzése, kivéve azokat, amelyek valamely jogügylet megkötéséhez vezetnek, a gyermek gondozásával megbízott személy vagy család feladata.

A jogot, amely szerint a gyermeket jogügyletekben képviselik vagy az esetnek megfelelôen a jogot, hogy beleegyezzenek az általa megkötött ügyletekbe, valamint a gyermek jogainak kezelési jogát, az örökbefogadás céljából a gyermek gondozásával megbízott személy vagy család lakhelye szerinti megyei tanács gyakorolja. Kivételes esetben a kezelési jog átruházható a gyermek gondozásával megbízott személyre vagy családra, valamely külön ügyletnek a gyermek érdekében történô végrehajtásáért, amelyet kifejezetten feltüntetnek a megbízási okiratban.

A gondozásba adás ideje alatt az igazgatóság figyelemmel követi a gyermek fejlôdését, a gondozásával megbízott személlyel vagy családdal való kapcsolatát, és minderrôl kéthavonta jelentést készít. A gondozás lejártakor zárójelentést készítenek, amelyet az örökbefogadás jóváhagyása iránti kérelem megoldása érdekében közölnek az illetékes bírói hatósággal. Az örökbefogadási kérelem jog szerint meghosszabbítja a gondozásba adási idôt, a kérelemnek visszavonhatatlan bírói határozattal való megoldásáig.

Ha az örökbefogadás célú gondozás ideje alatt megállapítják, hogy a gyermek nem alkalmazkodik az örökbefogadóhoz vagy családhoz, illetve bármely más természetû okot észlel, amely megakadályozza az örökbefogadási eljárás lezárását, az igazgatóságnak meg kell keresnie a bírói hatóságot a gondozás visszavonása vagy adott esetben meghosszabbítása céljából.

Az örökbefogadás jóváhagyása
Az örökbefogadás jóváhagyása a bírói hatóságok illetékessége. Nagykorú örökbefogadásánál, vagy abban az esetben, amikor a gyermeket a természetes vagy örökbefogadó szülô házastársa fogadná örökbe, a kérelmet közvetlenül az örökbefogadónak vagy családnak kell benyújtani, az összes többi esetben azt benyújthatja mind az örökbefogadó, mind az illetékes igazgatóság a gondozási idô lejártának a végén.

Az örökbefogadás jóváhagyása iránti kérelemhez a következô okmányokat kell mellékelni: a) a gyermek keresztlevelének hitelesített másolata; b) a gyermek egészségi állapotáról a közegészségügyi igazgatóság engedélyezte közegységek által kibocsátott egészségügyi bizonyítvány; c) az örökbefogadó vagy család érvényes igazolása; d) visszavonhatatlan bírói határozat az örökbefogadás célú gondozásba adásról; e) az örökbefogadó vagy örökbefogadó család — férj és feleség — keresztlevelének hitelesített másolata; f) az örökbefogadó vagy házastársak házassági bizonyítványának hitelesített másolata; g) az örökbefogadó vagy a család valamennyi tagjának hatósági erkölcsi bizonyítványa; h) az örökbefogadó egészségi állapotáról annak háziorvosa által kibocsátott egészségügyi bizonyítvány; i) a természetes szülôk beleegyezésére vonatkozó tanúsító okiratok abban az esetben, ha elôzôleg nem mondták ki a gyermek belföldön történô örökbefogadási eljárásának megnyitását jóváhagyó bírói határozatot.

A bírói hatóság csak akkor fogadja el a jóváhagyás iránti kérelmet, ha a bizonyítékok alapján meggyôzôdött arról, hogy az örökbefogadás a gyermek mindenek felett álló érdekében történik. Az illetékes igazgatóság negyedévenként jelentést készít a gyermek fejlôdésérôl és a közte és az örökbefogadó szülôk közötti viszonyról, az örökbefogadás jóváhagyása után legalább 2 éves idôszak folyamán.

A romániai lakhellyel rendelkezô gyermek külföldre történô örökbefogadása csak akkor hagyható jóvá, ha a külföldi lakhelyû örökbefogadó vagy az örökbefogadó házastárs valamelyike azon gyermek nagyszülôje, aki számára a belföldön történô örökbefogadási eljárás megnyitását jóváhagyták. Az örökbefogadás jóváhagyása iránti kérelmet a hivatal továbbítja a bírósághoz. Ez csak akkor ítélkezik, miután kivizsgálta az igazgatóság jelentését a gyermek negyedik fokig terjedô, romániai lakhelyû rokonai hasonló igényének létezésére vonatkozóan. A külföldre történô örökbefogadás a gyermeknek a befogadó állam területére való átköltözését feltételezi. Abban az esetben, ha az örökbefogadott külföldi lakhellyel, az örökbefogadó vagy az örökbefogadó család pedig romániai lakhellyel rendelkezik, a külföldre történô örökbefogadásról a nemzetközi magánjogi viszonyok szabályozásáról szóló 1992/105. számú törvény 30–33. szakasza rendelkezik.

Az örökbefogadás hatása
Az örökbefogadás csak a jóváhagyási bírói határozat visszavonhatatlanná válásának napjától gyakorol hatást. Az örökbefogadással megállapítják az örökbefogadott és az örökbefogadó közötti leszármazást, valamint az örökbefogadott és az örökbefogadó rokonai közötti rokonsági viszonyt. Az ilyen típusú leszármazás megállapításakor megszûnik egyrészt az örökbefogadott és leszármazottai, másrészt természetes szülei és azok rokonsága közötti természetes rokonság, kivéve azt az örökbefogadásos esetet, amikor a szülô házastársa kéri az örökbefogadást, és amikor a rokonsági kapcsolatok megszûnését csak azon természetes szülôvel és annak rokonságával kapcsolatban alkalmazzák, akinek nincs házastársi viszonya az örökbefogadóval.

Az örökbefogadó az örökbefogadott gyermekkel szemben ugyanazon jogokkal és kötelezettségekkel rendelkezik, mint a természetes szülô a saját gyermekével szemben. Abban az esetben, ha az örökbefogadó az örökbefogadott természetes szülôjének házastársa, a szülôi jogokat és kötelezettségeket az örökbefogadó és a vele házasságban élô természetes szülô gyakorolja. Az örökbefogadott is az örökbefogadóval szemben ugyanazon természetes jogokkal és kötelezettségekkel rendelkezik, mint valamely személy a saját természetes szüleivel szemben.

Az örökbefogadók tájékoztatják a gyermeket arról, hogy örökbefogadott, mihelyt életkora és érettségi foka megengedi. Mindkét félnek jogában áll az illetékes hatóságok részérôl kivonatokat kapni a nyilvános regiszterekbôl, amelyek tartalma igazolja a születés tényét, dátumát és helyét, de nem fedi fel kifejezetten az örökbefogadást, sem pedig a természetes szülôk azonosságát. A természetes szülôk azonossága az örökbefogadott teljes cselekvôképességének megszerzése elôtt csakis egészségügyi okokból fedhetô fel, a bíróság engedélyével, az örökbefogadók bármelyikének, az örökbefogadottnak, az örökbefogadott házastársának vagy leszármazottainak, vagy bármely orvosi intézmény, kórház képviselôjének a kérésére. A teljes cselekvôképesség megszerzése után az örökbefogadott a lakhelye szerinti illetékes törvényszéktôl, vagy, ha nem romániai lakhelyû, a Bukaresti Törvényszéktôl kérheti, hogy engedélyezzék a közhatóság birtokában lévô, a természetes szüleinek azonosságára vonatkozó információkhoz való hozzáférést.

Az örökbefogadással az örökbefogadott elnyeri az örökbefogadó nevét. Abban az esetben, ha a házastársaknak nincs egyazon családnevük, kötelesek közölni az örökbefogadást jóváhagyó bírói hatósággal az örökbefogadott által az elkövetkezôkben viselt nevet. Megalapozott okokból, az örökbefogadást jóváhagyva, az örökbefogadó vagy az örökbefogadó család kérésére és a 10. életévét betöltött gyermek beleegyezésével elrendelheti az örökbefogadott személynevének a megváltoztatását.

Az örökbefogadás megszûnése
Az örökbefogadás felbontással (az örökbefogadók elhalálozása) vagy annak semmissé nyilvánításával szûnik meg. Az örökbefogadás semmis, ha a gyermek mindenek felett álló érdekétôl eltérô célból vagy a törvény elôírta alapvetô feltételek, illetve formai követelmények megszegésével történt. A semmissé nyilvánítás kérelmét elutasíthatják, ha megállapítják, hogy az örökbefogadás fenntartása az örökbefogadott érdekeit védi. Az örökbefogadott teljes cselekvôképességének megszerzése után a semmissé nyilvánítási kereseti jog csak az örökbefogadottat illeti.

Az örökbefogadásnak semmissé nyilvánítása következtében az örökbefogadott visszanyeri elôzôleg viselt családnevét, a gyermek természetes szülei újra megszerzik szülôi jogaikat és kötelezettségeiket, ha nem rendelnek el gyámságot vagy más védelmi intézkedést.

Az oldalt szerkesztette: Újvári T. Ildikó

(Folytatás január 8-i lapszámunkból)
Orosz hadifogoly katonákat Csíkszeredában láttam én is, és a város lakossága is elôször. Több mint 150 fôt kísértek a honvédek, akiket a Gyimesi-szoros harcmezején ejtettek fogságba. Amint a lakosság meglátta ôket, hogy úgy néznek ki, mint valami börtönszökevények, valamennyit sorra elkezdték köpdösni és ezt kérdezték: Ilyenek az istentelen orosz bolsevik katonák? Voltak asszonyok, akik szánalomból egy-egy darab kenyeret dobtak közéjük, arra gondolva, bizonyosan a magyar hadifoglyoknak sem lehet különb sorsuk. Az Ojtoz-szorostól elkezdve a Békás-szorosig, esténként a székely határvadászok elkeseredett élet-halál harca nyomán vérvörösen áldozott le a nap a székely Kárpátok bércein. Ropogtak a fegyverek, dörögtek szüntelen az ágyúk, de mindhiába, mert fölényesen felfegyverzett túlerôvel szemben, a halálmegvetô bátorsággal harcoló székely határvadász egységek kénytelenek voltak meghátrálni az oroszok elôl, és feladni a szorosok védelmét. A román csapatok támadását sorra mind visszaverték a honvédek. E hadihelyzetben a parancsnokság is kénytelen volt áthelyezni hadfôszállását Gyergyószentmiklósra, ahol a határvédelmi erôket a Békás-szoros védelmére összpontosította, amelyik még keményen tartotta magát.

Jaj, amikor égett Gyergyószentmiklós!
Akkor Gyergyószentmiklósnak úgy 11 000 lakosa volt. Azoknak a fô végváraknak egyike volt, ahol egykor a magyarság a nyugati kultúrát védte a Kárpátok lábánál. A magyar történelemben jelentôs esemény az is, hogy 1285-ben a magyar csapatok a székelyek közremûködésével verték meg a többször betörô tatárokat, akik pusztították a várost. A gyergyószentmiklósi székelyek segítségével több száz rabszíjra fûzött magyar foglyot szabadítottak ki. Az elsô székely határezred is Gyergyószentmiklóson kapott állandó határvédelmi telephelyet. Az 1910 évi adatok szerint a 8900 lakosból 8549 vallotta magát magyar anyanyelvûnek. 1916-ban orvul ide is betörtek az oláh csapatok, és megszállták a várost, gyújtogattak és végigrabolták. Innen is a frontról hazavezényelt székely ezredek verték ki ôket, pontosan úgy, mint Csíkszeredából, s ugyanaz a szólás-mondás járta, mint Csíkszeredában — mesélték itt is még az akkori élô tanúk.

Gyergyószentmiklósra a Székely Határvédelmi Parancsnokság, az 1770-ben épült egykori határôrségi és más fontosabb középületek helyiségeiben szállásolta el magát. Innen irányította, védte a székely határnak az utolsó végvár-bástyáját. A szoros úgy meg volt erôsítve, hogy az orosz és román haderôknek ott szinte lehetetlennek látszott a betörése. Nem is ott törtek be egyelôre, hanem a határút mellékvonalain, a hegyi ösvényeken, amelyeken román pásztorok kalauzolták ôket, és ott, ahol kevésbé volt megerôsítve a határvédelem.

A Székely Határvédelmi Parancsnokság egy napon arról értesült a felderítô ôrjáratok jelentésébôl, hogy a város feletti erdôbe nagyszámú, jól felfegyverzett partizánegység szivárgott be. Az egyes elfogott partizánoktól, akik megtévesztés végett honvéd és pakulárruhába voltak öltöztetve, megtudták, hogy már több mint egy zászlóaljnyi partizán szivárgott be, és készülnek a szoros véderejét hátba támadni. De elsônek is a városban a parancsnokság elfoglalására készülnek. Mihelyt errôl a parancsnokság értesült, nemcsak a helyi erôket riadóztatta, hanem erôsítést is kért. Nem emlékszem pontosan arra a szeptemberi napra, amikor a városban lévô magyar és német egységek az erdônek azt a részét, ahol a nagyszámú partizánegységek központját gyanították, elkezdték sûrûn lôni. Éjfél utánig ropogtak a fegyverek; géppuska és ágyúgolyókkal árasztották el az erdôt. Olyannak tûnt a világító nyomjelzôs lövedékek sûrûröptû cikázása, mintha egy karneváli, pokoli ünnep elôjátéka lett volna, amelynek fényei mögül a halálfej fogai vigyorognak.

Azon a napon ekként szólt hozzám a századosom: "Gergely ôrvezetô, a lovakat és a szekereket a legényeiddel együtt tartsd állandó készültségben!".

Aztán azt a parancsot kaptam, hogy reggel korán jelentkezzem a parancsnokságnál ôrszolgálatra. Még alig-alig pitymallott, amikor a szállásomról elindultam ôrségbe. Alig voltam a parancsnokságtól 40–50 méterre, egyszer csak azon vettem észre magam, hogy olyan sûrû golyózápor kezd röpködni fölöttem, mintha egy megbolydult méhkas méhei röpködnének a fejem felett. A hatalmas golyózápor, amely úgy zúdult a városra, mint a viharos jégesô, a város felsô részérôl, az erdô felôl jött. A német telefonisták eszeveszett sietséggel tekerték fel vezetékes telefondrótjaikat, és menekültek abba az irányba, amerre a város lakossága is menekült. Egyre csak ezt kiáltva: "Pártizán, Pártizán, ruszki Pártizán!". A sûrû golyózápor elôl a földre hasaltam, s hason csúszva elértem a parancsnokságig. Én is mint minden honvéd, akinél fegyver volt, elkezdtem tüzelni parancsszó nélkül abba az irányba, ahonnan a golyózápor jött. Persze, amíg én az ötlövetû öreg karabélyomat dikicseltem, addig egy partizán a géppisztolyából legalább 50 golyót lôtt ki. Már az utolsó kézigránátomat dobtam el, amikor egy golyó pontosan a szívem táján akadt meg. S csak azért nem hatolhatott bennebb, mert a zubbonyom bal zsebében ott volt az a kis imakönyvecske, amelyet, amikor bevonultam katonának, édesanyám útitársnak adott, hogy ôrködjön felettem és óvjon meg minden veszedelemtôl. Ez a kis imakönyv már másodszor mentette meg az életemet.

Élet-halál utcai harc bontakozott ki a zászlóaljnyi partizán, és a honvéd s német ottlévô egységek között. A partizánok rajtaütésszerû fôereje egyenesen a parancsnokságot vette célba. A véres utcai harcba az egész tisztikar belevetette magát. Ott küzdött tôlem nem messze Vértes Béla vezérkari százados is, aki ekkor mutatta meg igazán vitézségét, bátorságát. A hatalmas termetû ember 60–70 méterre úgy szórta a partizánokra a kézigránátokat, mintha golyószóróból röpködtek volna. S amikor látta, hogy az egyik páncéltörô ágyú mellôl kidôlt a kezelô, odaugrott és ô vette át a löveg kezelését. Az utcai harcban, amely több órán át tartott, a honvédek mellett több tiszt is megsebesült vagy elesett, mire kivertük a partizánokat a városból. Amint megpillantott, a századosom azt mondta: "Azonnal indulj a legényeiddel a Bucsin-erdô felé, és ott várj a további parancsra".

A véres utcai harc golyótüze következtében a város sok épülete lángba borult, fôleg a külvárosban, ahol majdnem mind fából épültek, és a gazdáik földmûvesek voltak. A csûrök, fészerek és más gazdasági épületek tele voltak kicsépeletlen kalászosokkal, és télire való takarmánnyal az állatok részére. Ebben a pokoli fegyverropogások, ágyúdörej, aknavetôk rémületes véres zajában, az égô házak utcáin menekült a város minden lakója, amerre csak a lába vitte. Odahagyva mindenüket, nem mentve mást, mint a csupasz életüket. Jajgató, síró anyák és gyermekek hangja vegyült a pokol tüzének zajába. Nagy részük úgy, ahogy az ágyból kiugrott; hálóingben, hajdonfôtt, mezítláb, a férfiak ingben-gatyában, menekültek Gyergyóalfalun át a Bucsin-erdô felé, folyton ezt kiáltva: "Drága magyar honvédek, mentsetek meg, ne hagyjatok az orosz és román katonák martalékául! Jaj, Istenem, a házam; jaj Istenem, Istenem, a gyermekeim!". Amint a Bucsin-erdô aljára megérkeztem a kis egységemmel, onnan néztük, amint a város nagy részét láng és füstfelhô borítja. Menekültek a városból az olyan kisebb katonai egységek is, amelyeknek ott már nem volt szükség a tevékenységére: elsônek is a rendôrök és a büszke csendôrök.

Hogy milyen rémületes, pokoli látvány volt ott, ahol a gyilkos golyózápor, a fülsiketítô ágyúdörgés zajában, a lángoló-füstölgô házak utcáin sikoltó asszonyok, síró gyermekek hangja hallatszott, azt csak azt tudná átérezni, aki már szenvedô alanya volt ilyesminek életében. A Bucsin-erdô zsúfolásig megtelt menekülô civilekkel, visszavonuló magyar és német katonákkal. A várost még 5–6 napig tartotta a határvédelem, de a túlerôvel szemben a Békás-szorossal együtt kénytelen volt feladni. A Bucsin-erdôn át megkezdôdött a visszavonulás a hátvéderôk fedezéke alatt Szováta felé. Ott már annyi volt a civil menekült, s a különbözô alakulathoz tartozó magyar honvéd és német katona, hogy az udvarok és az utcák is zsúfolásig megteltek. Bevonuló tartalékos katonák keresték, sokan fegyvertelenül az alakulataikat, félig civilben, félig katonaöltözetben. Ott találtam meg én is a parancsnokságom szállását. Mikor a századosom meglátott, csak ennyit mondott: "Holnap reggel itt a szállásunk elôtt gyülekezô. Indulunk az új hadiszállásunk felé."

Aztán erôs gépfegyverek és aknavetôk fedezéke alatt a parancsnoksághoz tartozó legénységgel a tisztikar megindult Beszterce-Naszód megye, Csicsó-keresztúr község felé. Az út, amerre vonultunk, mindenütt tele volt menekülô, szomorú, könnyezô székely emberek ekhós szekereivel.

A Székely Határvédelmi Parancsnokság utolsó hadiszállása
Csicsókeresztúr volt Erdély területén a határvédelmi parancsnokság utolsó hadiszállása. Innen még vagy 1–2 hétig vezényelte a megmaradt székely határvadász zászlóaljaival, és a még teljes egészében talpon álló besztercei 33-as zászlóalj egységével a Borgói- és Radnai-hágók védelmét az orosz és a román haderôvel szemben. A Beszterce környékén levô gazdag szász faluk házai, udvarai és utcái ekkor már a halott települések képét mutatták. Az udvarokon egy-egy elárvult, gazdátlan vonító kutya és nyávogó macska sirattá a volt ház gazdáját. A menekülô szászok végtelen hosszú lovasszekereit erôs német fegyveres ôrség kísérte nyugat felé. Ekkor már a szászok jó része magyarul is szólt hozzánk, de amíg hittek Hitler gyôzelmében és a német–román szövetségben, csak németül és románul voltak hajlandók szóba állni velünk.

Csicsókeresztúron egy napon a Vértes Béla százados úr menyasszonya — akit mindenütt magával vitt a fronton, és akit már Marosvásárhelyrôl jól ismertem, hiszen nem egyszer fordultam meg a házukban —, meglepôen, bizalmasan így szólt hozzám suttogó hangon: "Gergely István ôrvezetônk, Erdély el van veszve. A háborút a németek elvesztik, és velük együtt mi is, de errôl hallgass mint a sír, megígértem". Miután a székely határvédelmi erôk, az ellenség túlerejével szemben a véres harcok nyomán kénytelenek voltak hátrálni, feladni az utolsó végvárok védelmét is; a Borgói- és a Radnai-hágót, ezt a villámtáviratot kapta: "A parancsnokság vezérkara vezénylése alá tartozó egységeivel együtt, azonnal kezdje meg a visszavonulást nyugat irányába, amilyen gyorsan csak teheti, mert fennáll a veszély, hogy teljesen az ellenség gyûrûjében reked, ahonnan a kitörés reménytelenné válhat". Erre nemcsak mi, hanem az ott levô magyar és német haderôk is megkezdték a visszavonulást.

A hosszú, vérzivataros út
A megmaradt székely határvadász egységekkel megkezdôdött a visszavonulás hosszú útja; követve mindenütt a parancsnokságunk vezérkarának útvonalát mint fronthatárvédelmi egységek alakulata. Az állandó, reménykeltô harci kedvet azzal tartották a legénységben, hogy amint Hitler parancsot fog adni "a titkos fegyver" bevetésére, amelyet az utolsó gyôzelmes csapásra tartogat, akkor a hadiszerencse mérlege egy csapásra a szövetséges német haderô oldalára fog billenni. S amint ez be fog következni, a székely határvédelmi egységek és a többi erdélyi honvédalakulatok is el kell hogy újra foglalják a régi laktanyáikat, de akkor már egész Erdély területére érvényesen.

Csicsókeresztúrtól kisebb-nagyobb megszakításokkal Szombathelyig vonultunk, ahol a leghoszabb ideig volt a Székely Határvédelmi Parancsnokság utolsó ideiglenes hadiszállása magyar földön. Amerre a frontvonalon vonultunk, mindenütt kétségbeesett hangon ekként szóltak az emberek: "Jaj, Istenem, mi lesz velünk, drága magyar honvédek, ha nem tudnak megvédeni minket az oroszoktól?!". Tudniillik, a települések, amerre a front vonult, mindenütt tele voltak riasztó plakátokkal, amelyeken zsúfolt vagonokban, szúrósdrót rácsos ablakain kinézô, rémült deportált magyar emberek arca látszott. A vagonokra ez volt írva: "Irány Szibéria". Egy másik plakáton hatalmas láger volt, amely szintén zsúfolásig tele volt megrettent, rémült arcú magyarokkal, amelyet szúrós drótkerítés vett körül, fegyveres orosz ôrökkel. A plakátra ez volt írva, ha jól emlékszem: "Így vár rátok Szibéria, ha a német és a magyar honvéd hadsereg nem fog gyôzni!". Mivelhogy a magyar hadsereg a németek oldalán mindenütt kemény, véres ellenálló harcot vívott az oroszokkal és a románokkal szemben is, és nem tette le a fegyvert, Sztálin fenyegetôleg egy beszédében ezt mondta — mondták a magyar és a német tisztek is: — "A hajthatatlan magyarok kérdése, vagonok kérdése, hogy visszavigyem ôket oda, ahonnan Európába jöttek". Így igyekeztek harcra buzdítani a reménytelen helyzetben a honvédeket, amikor már csak a Dunántúlon levô kis része állt a hazának.

Csicsókeresztúrtól a visszavonulási útvonalunk Erdély területén a következô volt: Bethlen, Dés, Zsibó, Szinérváralja és Szatmárnémeti. Szinérváralján ért a Horthy Miklós proklamációja. Egy rövid ideig a bizonytalanság lett úrrá a tisztikar és a honvédség soraiban is, hogy most ki ellen fogunk vagy nem harcolni. Aztán jött a hír, hogy marad minden a régi, mert a Szálasi-kormány átvette a hatalmat Horthy Miklóstól. Aztán október 18-án Szinérváralja mellett egy réten, az ott levô nagyszámú honvéd egységekkel, feleskettek Szálasira. Voltak, akik suttogó hangon, mikor eskettek, ezt mondták: "Kötél a nyakadra! Én a Horthy katonája vagyok, nem a tied; esküszöm rá mindhalálig, de nem rád!"

Az eskütétel után másnap este megindultunk Szatmárnémetin át Mátészalkának, ahol a híd már fel volt robbantva, mert az ellenség már a nyomunkban volt. Csak a hídászok által összeszerelt pontonhídon lehetett átkelni a Tiszán, sötétben. Nappal az ellenséges bombázógépek állandó veszélyének voltunk kitéve. Amikor a mi telivér hátaslovaink a hömpölygô, hullámzó, tompán morajló Tisza vizét meglátták, egybôl megvetették négy lábukat, s két lábra ágaskodva felnyerítettek, és az Úr Istennek a kérlelésére sem akartak rámenni a hullámok hátán himbálózó hídra. A fiúk így szóltak hozzám: "Gergely ôrvezetô, most mi lesz?! Ezek hamarább beleugranak a Tiszába, semhogy a hídra rámenjenek". Egy pillanatnyi gondolkozás után ezt mondtam: "Fiúk, mindegyiknek húzzatok pokrócot a fejére, hogy ne lássák a vizet. Aztán bátorításként simogassátok, veregessétek meg a nyakukat, és kétfelôl ketten keményen fogjátok a kantárt s úgy vezessétek, hogy az alacsony híd korlátfáján át nehogy a vízbe ugorjanak". Miközben mi bibelôdtünk a lovainkkal, a hátunk mögött száz- meg ezerszámra vég nélküli sorokban tolongtak a civil menekültek, és a hátravonuló német és honvéd katonák. Sietett mindenki, hogy mentül elôbb átjussanak a hídon, mert tôlünk nem is olyan messze a repülôgéprôl ledobott ejtôernyôs Sztálin-gyertyák majdnem nappali világosságba borították a környéket, amelynek az volt a célja, hogy az oroszok átkémleljék a hadszínteret. Miután sikerült szerencsésen átkelni a hídon, ez lett a további útirányunk: Nyíregyháza, Sárospatak és Eger. Ekkor már ô egész Magyarország területe hadszintér volt.

Egerben a borospincéket a németek sorra feltörték, s helyenként bokáig jártak az emberek a borban. Azt állítólag a magyar és a német parancsnokság azért cselekedte, hogy az ellenségnek mentül kevesebb lehetôsége legyen az ivásra. Mert ahol az oroszok vagy a románok italhoz jutottak, jaj volt a fehérnépeknek, és azoknak is, akik a védelmükre mertek kelni. Miután az Egri Csillagok hôs várának városában egy párnapos pihenôt tartottunk, a további útvonalon vonultunk nyugat felé, az állandó amerikai és angol bombázók fenyegetô árnyékában: Balassagyarmat, Ipolyság, Érsekújvár, Komárom, Ács és Gyôr, amely útvonalat sûrûn érte a kíméletlen bombázás. A komáromi és a gyôri útszakaszon találkoztam sok száz öreg és fiatalabb zsidó emberrel; zöme mind nô volt. Hûvös ôszi esô permetezte a mezôket és az országutat is. Valamerrôl Budapest felôl hajtották ôket a nyilas és a német katonák nyugat felé. Éjjelenként csak a szabad ég alatt volt szabad aludniok. Akik nem bírták az utat, az oka ott helyben agyonlôtték a nyilasok és a németek — mesélte nekem egy fiatal zsidó asszony. Azért, amiért humanizmusból az útszélrôl az egyik kincstári szekeremre vagy nyolc öreg, beteg zsidó asszonyt Gyôrig felvettem, akiknek a kegyetlen gyaloglástól véres-gennyesre volt dagadva a rongyokba burkolt lábuk, Gyôrben egy honvéd kollégám beárult. Másnap tudomásomra hozták, hogy hadbíróság elé vagyok idézve, amiért honvéd kincstári szekérre zsidót mertem ültetni, de szerencsém volt, mert az oroszok vészesen közeledtek, és a hadbíróság is mentette az irháját, nekem meg nyomom veszett a hirtelen hátravonulás közben. Igaz, hogy a honvéd kollégámnak is nyoma veszett — állítólag beállt nyilas katonának.

(Folytatjuk)

Kolozsi Gergely István

A Román Nemzeti Bank mai árfolyamai: 1 euró = 38 341 lej, 1 USD = 29 125, 1 magyar forint = 155 lej.

Eladó Normende Futura, 72 cm-es átmérôjû, használt, de jó állapotban lévô színestévé. Ára 3 millió lej. Telefon: 441-744, este. (0005)

Másfél éves kisfiú napi néhány órás felügyeletére bejárónôt keresünk. Telefon: 564-318, 0741-031687. (0006)

Kiadó szobát vagy lakást keresek. Telefon: 0722-818723, 0788-147780. (0014)

Életét vesztette a Dakar-rali két résztvevôje.

Jose Manuel Perez spanyol motoros még csütörtökön, a mauritániai Zuirát és Tísit közötti, hetedik szakaszon bukott, s szenvedett súlyos hastáji sérüléseket.

A 41 éves versenyzôt Zuirátban mûtötték meg: kivették a lépét, a máját és az egyik veséjét. Ezt követôen katonai repülôgéppel Nuáksutba, majd Dakarba szállították. A szenegáli fôvárosban stabilizálódott az állapota, ezért a szervezôk az orvosokkal történt egyeztetést követôen úgy vélték, kezelése otthon folytatódhat. Ennek megfelelôen Alicantéba került, ahol azonban hétfô reggel elhunyt.

Jose Manuel Perez negyedszer vett részt a Dakar-ralin.

Nagyobb szenzációt jelent, hogy a rali mauritániai szakaszán életét vesztette az olasz Fabrizo Meoni, aki a motorosok között összetettben a második helyen állt.

A 47 éves klasszis, aki 2001-ben és 2002-ben is megnyerte a viadalt, az Atar és Kiffa közötti szakaszon hírügynökségi értesülések szerint bukott, és megállt a szíve. A helikopterrel érkezô orvosok megpróbálták újraéleszteni, de már nem tudták megmenteni az életét.

A két gyermeket hátrahagyó Meoni a sivatagi száguldás 22. áldozata, a motorosok között pedig a 11. szerencsétlenül járt versenyzô volt.

• Egy nap pihenô után az autósok között a címvédô francia Stephane Peterhansel sikerével folytatódott a 27. Dakar-rali. A 40 éves pilóta ezzel az összetettben is növelte elônyét, a volt alpesisí világbajnok, szintén francia Luc Alphand elôtt, aki ezúttal második lett.

Minden versenyben maradt magyar egység és a román motorkerékpáros, Romeo Dunca is sikeresen teljesítette a rali 10. szakaszát.

A versenybizottság a várható rossz idôjárás miatt lerövidítette a keddi — Atar és Kiffa közötti — 11. szakaszt. A tervezett 656 kilométeres gyorsaságiból csak az elsô 400-at kell teljesíteni, tehát a második ellenôrzôpont utáni szakaszt összekötôként kell majd megtenniük a versenyzôknek.

Eredmények:

10. szakasz, Atar–Atar, 499 km (483 km gyorsasági):

Autósok (85 célba érkezett alapján): 1. Peterhansel, Cottret (francia, Mitsubishi Pajero) 5:22:58 ó, 2. Alphand, Picard (francia, Mitsubishi Pajero) 5:24:25, 3. Kleinschmidt, Pons (német, olasz, Volkswagen Touareg) 5:53:17, ..., 27. Palik László, Darázsi Gábor (Nissan Pickup) 8:17:57, ..., 40. Kis Sándor, Czeglédi Péter (Nissan Pickup) 8:55:32, ..., 49. Szalay Balázs, Bunkoczi László (Opel Frontera) 9:37:10, ..., 79. Liszi László, Rack György (Mitsubuishi Pajero) 15:20:34.

Az összetettben: 1. Peterhansel, Cottret 28:08:55 ó 2. Alphand, Picard 28:30:23 3. Kleinschmidt, Pons 29:19:40, ..., 15. Palikó, Darázsi 43:24:05, ..., 18. Szalay, Bunkoczi 44:16:06, ..., 34. Kis, Czeglédi 49:41:01, ..., 83. Liszi, Rack 77:51:49

Motorosok (116 célba érkezett alapján): 1. Despres (francia, KTM) 5:28:26 ó, 2. Meoni (olasz, KTM) 5:38:34, 3. Pujol (spanyol, KTM) 5:40:50, ..., 48. Nagy Péter (KTM) 8:12:44, 49. Varga Ákos (KTM) 8:14:05, ..., 94. Romeo Dunca (Temesvári Moto Verde) 10:18,29.

Az összetettben: 1. Despres 29:12:53 ó, 2. Meoni 29:22:06, 3. Coma (spanyol, KTM) 29:28:55, ..., 28. Varga 37:09:58, ..., 90. Dunca 58:38:31, ..., 102. Nagy 61:27:41.

Kamionosok (44 célba érkezett alapján): 1. Kabirov, Beljajev, Mokejev (orosz, KAMAZ) 7:49:49 ó, 2. Csagin, Jakubov, Szavosztyin (orosz, KAMAZ) 8:06:58, 3. G. De Rooy, Colsoul, Slaats (holland, belga, holland, DAF) 8:15:53, ..., 23. Darázsi, Tagai, Szalai (MAN) 10:43:49, ..., 33. Szaller, Farkas, Keresztesi (Mercedes) 13:25:32.

Az összetettben: 1. Kabirov, Beljajev, Mokejev 37:47:51 ó 2. Bekx, Willems, Maessen (holland, belga) 40:05:10 3. Szugavara, Hamura (japán, HINO) 42:14:36, ..., 22. Darázsi, Tagai, Szalai 54:50:00, ..., 25. Szaller, Farkas, Keresztesi 60:06:56.

A labdarúgás történetével és statisztikáival foglalkozó szervezet, az IFFHS szerint az FC Valencia volt a 2004-es év legjobb klubcsapata.

A spanyol bajnok és UEFA Kupa-gyôztes gárda mögött az argentin Boca Juniors áll, majd az angol FA Kupa-gyôztes Manchester United, a Real Madrid és az Arsenal következik. A Bajnokok Ligája-gyôztes Porto a kilencedik.

A magyar együttesek közül a Ferencvárosi TC a 70., az Újpest FC a 253. míg a Budapesti Honvéd a 270. helyen végzett.

A román klubcsapatok pedig a következô helyezést érték el: Bukaresti Steaua a 107., a Bukaresti Dinamó a 135., a Galaci Otelul pedig a 197.

2004 legjobb futballklubjai: 1. Valencia CF (spanyol) 274 pont, 2. Boca Juniors (argentin) 270, 3. Manchester United (angol) 265, 4. Real Madrid (spanyol) 259, 5. FC Arsenal (angol) 253, 6. Torinói Juventus (olasz) 252, 7. Santos FC (brazil) 250, 8. AS Monaco (francia) 245, 9. FC Porto (portugál) 241,5, 10. Newcastle United (angol) és AC Milan (olasz) 238–238, ..., 70. FTC 133, ..., 107. Steaua 109, ..., 135. Dinamó 100, ..., 197. Galac 85,5, ..., 253. Újpest 72, ..., 270. Honvéd 70.

Az olasz Serie B 20. fordulójának utolsó két mérkôzésén: Arezzo–Empoli 1–1 és Bari–Vicenza 3–0.

A Nemzetközi (FIFA) és az Európai Labdarúgó-szövetség (UEFA) bejelentette, hogy februárban összecsap egymással a világ- és az Európa-válogatott, s a mérkôzés bevételét a délkelet-ázsiai természeti katasztrófa károsultjai számára ajánlják fel. A találkozó helyszínét és pontos idôpontját még nem jelölték ki, de az biztos, hogy Európa egyik legendás stadionjában bonyolítják le.

A FIFA már korábban is csatlakozott az adományozókhoz, ugyanis múlt kedden kétmillió eurót ajánlott fel a december 26-i földrengés és az azt követô szökôár károsultjainak.

Az összesen tizenkét indiai-óceáni országot érintô katasztrófa mostanáig több mint 156 ezer ember halálát okozta.

Az év nyitótornái mindössze minimális változást hoztak a férfiak hagyományos világranglistájának élcsoportjában, amelyet továbbra is óriási fölénnyel Roger Feder vezet.

A svájci szuperklasszis, akit méltán tartanak az amerikai Pete Sampras utódának, szombaton pazar játékkal nyerte meg az egymillió dollár összdíjazású tornát, Dohában.

A legjobb 100-ban továbbra is két román teniszezô található, Andrei Pavel a 17., Victor Hãnescu a 91. helyen áll. A legjobb magyar, Bardóczky Kornél jelenleg a 329. helyezett.

A hagyományos világranglista élén (zárójelben a korábbi helyezés): 1. (1.) Roger Federer (svájci) 6525 pont, 2. (2.) Andy Roddick (amerikai) 3655, 3. (3.) Lleyton Hewitt (ausztrál) 3590, 4. (4.) Marat Szafin (orosz) 3060, 5. (5.) Carlos Moyá (spanyol) 2520, 6. (7.) Guillermo Coria (argentin) 2400, 7. (6.) Tim Henman (brit) 2360, 8. (8.) Andre Agassi (amerikai) 2100, 9. (9.) David Nalbandian (argentin) 1945, 10. (10.) Gaston Gaudio (argentin) 1920, ..., 17. (18.) Andrei Pavel 1325, ..., 91. (92.), ..., 329. (329.) Bardóczky Kornél 97.

Nôi világranglista
Csakúgy, mint az év végi, a 2005-ös elsô nôi világranglistán is két magyar teniszezô található az elsô százban. A legelôkelôbb helyen Mandula Petra áll, ô a 81., míg Kapros Anikó a 96. A legjobb román versenyzô, Delia Sescioreanu a 154. helyen áll.

A WTA-világranglista élén: 1. (1.) Lindsay Davenport (amerikai) 4760, pont, 2. (2.) Amelie Mauresmo (francia) 4546, 3. (3.) Anasztaszija Miszkina (orosz) 4012, 4. (4.) Marija Sarapova (orosz) 3536, 5. (5.) Szvjetlána Kuznyecova (orosz) 3526, 6. (6.) Jelena Gyementyjeva (orosz) 3448, 7. (7.) Serena Williams (amerikai) 3128, 8. (8.) Justine Henin-Hardenne (belga) 2884, 9. (9.) Venus Williams (amerikai) 2400, 10. (10.) Jennifer Capriati (amerikai) 2359, ..., 81. (81.) Mandula Petra 452, ..., 96. (85.) Kapros Anikó 378,75, ..., 154. (154.) Delia Sescioreanu 219,75.

• A fehéroroszokat kétszer legyôzô magyar férfi kézilabda-válogatott rosszabb gólkülönbsége miatt az olaszok mögött a második helyen áll az Európa-bajnoki selejtezô I. csoportjában két forduló után.

I. csoport, 2. forduló: Ciprus–Olaszország 26–29 (12–13).

Az állás: 1. Olaszország 4 pont (62–47), 2. Magyarország 4 (71–58), 3. Fehéroroszország 0 (58–71), 4. Ciprus 0 (47–62).

A magyarok szerdán Nicosiában, szombaton pedig Dabason Ciprus ellen lépnek pályára.

• Két százszázalékos csapat, Észtország és Ukrajna vezet a román csoportban. A luxemburgi visszavágón is nyert a balti gárda, és így ôk is veretlenek maradtak.

III. csoport, 2. forduló: Luxemburg–Észtország 34–38 (14–17).

Az állás: 1. Észtország 4 pont (67–56), 2. Ukrajna 4 (58–55), 3. Románia 0 (55–58), 4. Luxemburg 0 (56–67).

Romániára az észtek elleni kettôs találkozó vár szerdán idehaza, szombaton a Baltikumban.

Sorozatunkban olyan eseményeket, történeteket elevenítünk fel, amelyek nélkül szegényebb lenne Kolozsvár sportélete.

Kevesen tudják, hogy a sétatéri tavon közel százharminc éve folyik a korcsolyázás a téli hónapokban. Az 1872-ben alapított Kolozsvári Korcsolyázó Egylet (K. K. E.) szervezett sportéletet biztosított a város korcsolyázni vágyó polgárai számára. Versenyeket, estélyeket, rendezvényeket szervezett és bonyolított le, s az elsô világháború elôtt a kolozsvári korcsolyázás az aranykorát élte. Ezen események közül szeretnék néhányat megemlíteni.

1874. február 17-én szervezték meg az elsô korcsolyaversenyt. Ekkor még négy számban lehetett versenyezni. A hölgyek díjáért — egy 50 forint értékû melltûért — a férfiak harcoltak; ezt gr. Teleki Géza nyerte el. Az urak díját — egy 45 forint értékû "medalliont" br. Bornemissza Anna kapta. Mindkét verseny gyorsasági volt, a hölgyek és az urak a sziget körül versenyeztek. Ezenkívül két, úgynevezett egyleti versenyt is tartottak: az elsôt Sikó Árpád nyerte, míg az akadályversenyen (három akadályon kellett átugrani) Kaoncz Hermán gyôzött, aki ezáltal 5 arannyal lett gazdagabb.

Tíz évvel késôbb már bevezették a mûvészi versenyt is, és ekkor már a gyermekek, illetve fiatalok külön versenyeztek egymás között. Még ugyanebben az évben a K. K. E. titkára kifüggesztette az elsô részletes versenyszabályzatot:

Versenyek:

I. Repülô verseny. Gyorsfutás elô-
re. A pályatér kétszer kerülendô
meg. Egy díjjal.

II. Gyermekek versenye. Tízéve-
sekig. A tó nagy köre egyszer fu-
tandó be elôre. Két díj (az 1-sô és
2-nak).

III. Mûvészi verseny. Egy díj.
Minden versenyzô részére legfen-
nebb 5 perc állhat rendelkezésére,
ez idô alatt tetszése szerinti alak-
zatokban mutathatja be a korcso-
lyázásban való mûvész jártassá-
gát, ügyességét. Nyertes a jury
itélete szerint a legszebben, leg-
jobban és legügyesebben korcso-
lyázó.

IV. Nôk versenye. Két díjjal. Fel-
tételek ugyanazok mint a férfi mû-
vész versenynél. A nôk nemcsak
magánosan, de párosan is indul-
hatnak.

V. Fiatalok versenye 14 évesekig.
Két díj. A pályatér egyszer kerü-
lendô meg.

VI. Akadály verseny. Egy díj. A
pályatér három akadály átugrá-
sával elôre futva egyszer kerülen-
dô meg. Az akadályok másfél mé-
ter szélesek. Nyertes a legszabá-
lyosabban ugró s leggyorsabban
beérkezô.

Szabályok:

1. Mindenki és nemcsak egyleti
tag futhat. Valaki ellen csak a pá-
lyabírák tehetnek kifogást.

2. A pályatért az intézôk lobogók-
kal jelzik. Ki azokon belül fut s a
pályatért megrövidíti, futása ér-
vénytelen lesz.

3. Három jelentkezôvel a verseny
megtartható.

4. Az indulásokat az indítok jelzik.

5. A felállítás betûsor (ábécé) sze-
rint történik.

6. Aki már egy díjat nyert, aznap
nem versenyezhet más számban.

7. A versenyzôk egymást futás
közben nem gátolhatják, aki ezt
teszi a versenybôl ki lesz zárva.

8. Akadály-versenyben, aki az
akadályt kikerüli, futása érvény-
telen lesz.

9. Sok pályázó esetén, a verseny-
zôk csoportokra oszlanak, a cso-
portelsôk részére új verseny lesz
megtartva egy kerülôvel.

10. A versenyek tíz percnyi idôkö-
zökben lesznek megtartva. Kivéve
a mûvész versenyt, amelyben a
versenyzôk egymás után következ-
nek, pályaterük a tó nagy körönd-
je, a nézôközönség a korlátokon
kívül foglal helyet.

11. Jelentkezni lehet a helyszínen
a titkárnál.

12. Mindenki, még az egyleti ta-
gok is fizetnek belépti díjat.

Belépti díjak:

a) Jégpályára 30 kr.
b) A tó partjára 20 kr.
c) A tó körül a korláton kívüli he-
lyekre 10 kr.

Pénztárak a sétatéri kioszknál, a kis malomnál és az olajgyári hídnál lesznek.

Kvár, 1884. dec. 24.
Salamon József — titkár

(Folytatjuk)

Killyéni András

Az oldalt szerkesztette: Póka János András

[Vissza az Szabadság honlapjához]		[Vissza a HHRF honlapjához]

A Szabadság Internet változatát
a Hungarian Human Rights Foundation készítette

Copyright © Szabadság - 2004 - All rights reserved -