2005. január 15.
(XVII. évfolyam, 11. szám)

A magyar legfelsôbb bíróság helyt adott annak a felülvizsgálati kérelemnek, amely a Wass Albert mûveinek kiadási joga kapcsán keletkezett jogi vitára vonatkozik. A per érintettjei az erdélyi író mûveit megjelentetô marosvásárhelyi Mentor Kiadó és a magyarországi Kráter Mûhely Egyesület és Kiadó. A perújrafelvételt a bírók szerint az tette indokolttá, hogy a magyarországi fél megszerezte "egy elismert igazságügyi írásszakértô és egy bejegyzett grafológus szakvéleményét", miszerint nem Wass Albert írta alá azt a szerzôdést, amely alapján a marosvásárhelyi kiadó az író mûveit piacra dobja.

A per Szász Loránd amerikai egyesült államokbeli polgár és a Czegei Wass Alapítvány, illetve a Mentor-kötetek akkori magyarországi terjesztôje, a Litex Kkt. között zajlott. Wass Albert 1989-ben kötött szerzôdést Szász Loránddal, biztosítva neki mûvei ideiglenes kiadási jogát, amelyet az amerikai állampolgár eladott a Kráter Mûhely Egyesületnek. A Mentor Kiadó — amely nem tudott Szász szerzôdésérôl és ennek eladásáról a Kráternek — 1998-ban kötött kiadási szerzôdést a Wass Albert öt fia által létrehozott Czegei Wass Alapítvánnyal. Ez utóbbinak Wass Albert hivatalosan, az amerikai Kongresszusi Könyvtár Szerzôijog-védô Hivatalába bejegyezve adta át a teljes kiadási és a hagyaték kezelési jogát. A pert azt követôen indult be, hogy a Mentor számon kérte a Krátertôl, miért adja ki a Wass-könyveket.

A jogerôs ítéletet 2004-ben hirdették ki. A magyar legfelsôbb bíróság salamoni döntést hozott az ügyben, úgy ítélkezett, hogy mindkét kiadónak lehetôvé teszi a mûvek kiadását. "Az emberek a mi könyveinket kezdték venni, mert jobb minôségûek, valószínû ez késztette a magyarországi kiadót arra, hogy perújrafelvételt kezdeményezzen — nyilatkozta lapunknak Káli Király István, a Mentor Kiadó igazgatója. Káli Király csalódottságát fejezte ki a történtek fölött, és közölte, szembenézni se kíván már azokkal, akik a Mentornál dolgozó mintegy 40 fôs létszámú személyzet megélhetését sodorták veszélybe. Az igazgató nehezményezte, hogy a Kráter kiadó nevében Turcsány Péter elnök már "körülbelül tíz" olyan levelet küldött a magyarországi könyvforgalmazóknak, amelyben a Mentor és a Wass Albert könyveit forgalmazó Lap-Ics kiadó elleni bojkottra szólította fel ôket. A birtokunkba került dokumentum szerint a Kráter arra kérte a forgalmazókat, döntsék el, hogy a perújrafelvétel és a grafológiai szakvélemény megszerzésének ismeretében a "továbbiakban is szándékukban áll-e a Mentor-könyvek terjesztése."

A bojkottra való felszólítást Wass Albert fiai is nehezményezik. A szerkesztôségünkbe eljuttatott, öt testvér, Wass Vid, Huba, Miklós, Géza és Endre által aláírt levélben közölték, nekik van igazuk. Szerintük apjuk az általuk létrehozott Czegei Wass Alapítványra ruházta "a visszavonhatatlan és kizárólagos szerzôi és kiadói jogot". "A család tulajdonában fennmaradt egy hangszalagon az író üzenete, amelyben kifejezi ez irányú vágyát és végakaratát" — áll a levélben. A Wass-testvérek szerint a helyzet annál is inkább súlyosabb, mivel a Czegei Wass Alapítvány a kiadott könyvekbôl származó teljes nyereséget az erdélyi magyarság gazdasági és kulturális helyzetének javítására fordítja. Egyebek között a Gyeke községhez tartozó feketelaki óvodát támogatták, traktort vásároltak a helyi gazdáknak, hogy hatékonyabban gazdálkodhassanak, Holtmaroson pedig árvaházat mûködtetnek.

Turcsány Péter a szerkesztôségünkbe juttatott levélben emlékeztetett, hogy a felperes Szász Loránd a magyar legfelsôbb bíróság által is megerôsített szerzôdés alapján "küszködött a szokásos terjesztôi közönnyel, sôt egy csôdöt jelentô kiadóvállalattal is". Az ô érvényes szerzôdése alapján dolgozik évek óta a Kráter közössége. Turcsány úgy vélte, hogy a magántulajdon szentsége alapján a kiadói jog "másodszor nem átruházható, se nem örökíthetô, s mindezek már az új tulajdonos jogkörébe tartoznak". A magyar kiadó elnökének közlése szerint az ügyben a következô tárgyalásra február 21-én kerül sor.

Borbély Tamás

Erdélyi, nem hivatalos látogatása során Németh Zsolt, a magyar Országgyûlés fideszes elnöke felkereste Emil Boc polgármestert, a Demokrata Párt ideiglenes elnökét is. A közel egyórás beszélgetésen a tervezett NLP–DP fúzióról, a helyhatósági választások utáni Kolozsvárról, a román kormányfô jövô heti budapesti látogatásáról esett szó.

Németh Zsolt a Kolozsvári Polgármesteri Hivatalban Emil Boc polgármesterrel egyórás beszélgetést folytatott pénteken. A megbeszélésen pártpolitikai kérdésekrôl is szót ejtettek, hiszen a feleket ideológiai rokonság is összeköti. A magyar politikus szerint Emil Boc támogatja a román politikai életben körvonalazódó pártfúziót, amely egy Európai Néppárt jellegû politikai szervezet alakulásához vezetne. Németh jelezte, hogy Orbán Viktor helyzetjelentést készít a romániai pártpolitikai folyamatokról, a dokumentumot pedig hamarosan Wilfried Martens EPP-elnök asztalára teszi le.

Németh Zsolt gratulált Kolozsvár polgármesterének az elöljárói tisztség megszerzéséhez és az általa vezetett Demokrata Párt választási gyôzelméhez. Megjegyezte, örömmel tölti el, hogy Kolozsváron érezhetô a változás hangulata. Példaként azt említette, hogy Márton Áron püspöknek nemsokára szobrot állítanak a Fôtéren.

A magyar politikus szerint Kolozsvárnak kiemelkedô szerepe van Erdély fejlôdésében, Románia EU-csatlakozását követôen az egész térség számára fontos tényezô lesz. A magyar külügyi bizottság elnöke üdvözölte a román kormány által meghirdetett decentralizációt. Rámutatott, a rendszerváltó országok ezt az intézkedést már a kilencvenes évek elején megtették. Bízik abban, hogy a decentralizáció az uniós csatlakozási folyamattal együtt a romániai magyarság számára is elônyökkel jár majd. Hozzátette, a Fideszt az is derûlátással tölti el, hogy rendszerváltó szemlélet tapasztalható Romániában. Remélik, hogy a romániai tapasztalatokat a következô magyarországi választásokon ôk is hasznosítani tudják.

Cãlin Popescu Tãriceanu román miniszterelnök jövô heti magyarországi látogatása kapcsán elmondta, a Fidesz nagy örömére szolgál, hogy a román kormányfô budapesti látogatása során Orbán Viktorral is találkozik.

A legnagyobb ellenzéki párt vezetô politikusa, Németh Zsolt magánlátogatásra érkezett Erdélybe, ahol a csíkszeredai polgári kör bálján vesz részt.

–or–

Több formai kötelezettségnek kell eleget tenniük a cégeknek, gazdasági társaságoknak. Ezek közül egyeseknek az elmulasztása a társaság — akár törvény szerinti — felszámolásához vezethet. Mivel azonban a különféle kötelezettség-teljesítési határidôket állandóan kitolták, mindez eddig még nem történt meg, a felszámolási eljáráshoz az illetékes hivatalok egyszerûen nem kezdtek hozzá (türelembôl és/vagy idôhiányból). Január elsejével azonban lezárult (határidô szempontjából) annak a lehetôsége, hogy a cég- és adóbejegyzési igazolást az egyéni adószámot tartalmazó bizonylatra (CUI) cserélhessük át. Felmerült tehát a kérdés, hogy hozzálátnak-e a cégbíróságok a törvénytelen helyzetben lévô több százezer cég felszámolásához.

Az országos cégbíróság adatai szerint a 670 ezer kereskedelmi társaságból csupán 343 ezer tett eleget kötelezettségének: a régi bejegyzési igazolás átváltásának az egyéni adószámot tartalmazó bizonylatra. A hivatalosan létezô cégeknek közel a felét ezen mulasztás miatt meg kellene semmisíteni. Több tízezer cég ugyanakkor egyéb hanyagsággal is elmarasztalható, amely tovább növeli a felszámolás elôtt állók számát. A statisztika szerint 4220 társaságnak lejárt a mûködésére kiírt határidô, 16 011 cégvezetô túllépte mandátumának idejét, 58 055 vállalat nem rendelkezik már érvényes székhellyel, 2536 esetben még mindig nem rendezett a törzstôke megnövelésének elmulasztása miatt kialakult helyzet, 353 867 cég pedig nem tette le a 2003-as évre szóló pénzügyi jelentését.

A cégbíróságok eleget tettek kötelezettségüknek, hiszen az elmúlt évnek: folyamán számtalanszor figyelmeztettek közleményben arra, hogy a 2004. december 31-ig át nem váltott bejegyzéseket megsemmisítik, a magánszemély kereskedôket és családi társulásokat hivatalból törlik, a jogi személy kereskedelmi társaságokat jog szerint feloszlatják, és a törvényes elôírásoknak megfelelôen megindítják a felszámolási eljárást.

Pop Mariana, a kolozsvári cégbíróság osztályvezetôje a Szabadság érdeklôdésére elmondta, Kolozs megyében 11 725 cég nem váltotta át bejegyzési igazolását, és 8500 nem nyújtotta be pénzügyi jelentését 2003-ra. A mulasztásban lévô vállalatok ellenôrzéséhez és pontos jegyzék készítéséhez az elkövetkezô napokban látnak hozzá. A jog szerinti feloszlatást a kirendelt bíró végzésben mondja ki, amelyet bejegyeznek a cégkönyvbe, és közölnek az érintettel, valamint az adóhivatallal, de az interneten, valamint a cégbíróság székhelyén is kifüggesztik. Pop Mariana szerint sokan egyszerûen hanyagságból nem tettek eleget bizonyos kötelezô formaságoknak, látván, hogy úgysem történik semmi. Vannak ellenben már jó ideje nem mûködô, csak papíron létezô cégek, meg olyanok is, akik inkább megvárják a hivatalos felszámolás beindítását, hogy elkerüljék a cégük megszüntetésével járó sok utánajárást. Az osztályvezetônô elmondta, az elmúlt évben végleg törölték a jegyzékbôl azokat, akik nem növelték meg törzstôkéjüket kétmillió lejre. Csupán azok maradtak meg felszámolási folyamatban, amelyeknek állammal szembeni tartozásuk volt, és még tartott az adósságbehajtási eljárás. A 2003-as évre szóló pénzügyi jelentéseket még átveszik a cégbíróságon, de az elkövetkezôkben mindenképpen szigorúan fognak viszonyulni a törvénytelen helyzetben levôkhöz.

Az országos cégbíróság honlapján továbbra is olvasható a figyelmeztetés a bejegyzési igazolások átváltásának kötelezettségérôl. A hivatal azonban sok tekintetben nem újította fel honlapját, a területi igazgatóságok sem dolgozták fel adataikat, ezért megtörténhet, hogy olyanok is szerepnek a felszámolási listán, akik rendezték helyzetüket. Gazdasági elemzôk véleménye szerint ideje teljes tisztogatást végezni a kereskedelmi társaságok a területén, hiszen egyrészt jelentôs többletkiadást okoznak, másrészt hamis képet festenek a gazdasági élet e területérôl.

(i)

Az infokommunikációs technológiák (ICT) területén való együttmûködés kereteit meghatározó megállapodást írt alá Kovács Kálmán magyar informatikai és hírközlési miniszter és Nagy Zsolt, hírközlési és információs technológiai miniszter tegnap Budapesten. A megállapodás lehetôséget adna, hogy közösen pályázzanak uniós informatikai fejlesztési források megszerzésére.

A pénteki megbeszélés egy két éve tartó folyamat része, ami 2003 novemberében kezdôdött, amikor megalakult a Magyarországért Információs Társadalom tanácsa, amely a határon túli magyarok informatikai fejlesztésének elôsegítését tûzte ki célul. Ebben minden határon túli magyar szervezet képviselteti magát. Az erdélyi magyar szervezeteket Nagy Zsolt képviselte, aki kidolgozta az erdélyi magyarok regionális informatikai fejlesztési stratégiáját. Az IHM ennek alapján dolgozta ki az erdélyi magyar szervezetek támogatási rendszerét. Ennek alapján a magyar költségvetés 2002-ben 250 millió forinttal, 2003-ban 200 millió forinttal, míg tavaly 228 millió forinttal járult hozzá az erdélyi magyar területek szélessávú internet közösségi hozzáférési pontjainak létesítéséhez, amelynek kiépítésében aktívan részt vettek magyar cégek. Az idén e célra mintegy 200 millió forint magyar költségvetési támogatás jut. Ezek segítségével valósulhat meg az úgynevezett Hargita háló, ami három szakaszban összesen 21 szélessávú internet végpont kiépítését jelenti, amibôl eddig megvalósult 7. Ehhez hasonló volumenû projekt a folyamatban lévô bihari háló is.

Nagy Zsolt kiemelte, hogy az ICT fejlesztése prioritás lesz az elkövetkezô idôszakban Romániában is, hogy felzárkóztassák az országot az Európai Unió átlagának szintjére, tekintettel az ország 2007-ben várható uniós csatlakozására.

Lisa Heilbronn, az Amerikai Egyesült Államok Bukaresti Nagykövetsége Kolozsvári Tájékoztatási Irodájának másodtitkári-konzuli rangú új vezetôje, exkluzív interjúban mutatkozik be olvasóinknak. Amint arról már beszámoltunk, csütörtökön vette át a stafétabotot Michael Mates volt külképviselet-irányítótól. Jó hírként érte, hogy ide kerülhetett, és ismerkedni szeretne a barátinak tekintett ország Kolozsvár környéki részével. (Exkluzív interjúnk Lisa Heilbronn kolozsvári külképviseleti irodavezetôvel az 5. oldalon)

Háromszor is napirendre tûztük a Kolozs megyei alprefektus kérdését a bukaresti tárgyalásokon, de egyik kísérletünk sem járt sikerrel — magyarázkodott Kónya-Hamar Sándor, az RMDSZ Kolozs megyei szervezetének elnöke, aki a szövetség Megyei Képviselôk Tanácsán (MKT) elhangzott elégedetlenkedô hozzászólásokra reagált. A megyei szervezet parlamentjeként mûködô testület ülésén hangzott el az is, hogy az RMDSZ az összesen hatvankét Kolozs megyei igazgatósági hely közül tizenhetet fog megkapni. Kónya-Hamar Sándor többszöri felszólalásából kiderült, hogy az RMDSZ-nek komoly gondot okoz megfelelô szakértôk kinevezése a szóban forgó vezetôi tisztségekre.

Máté András MKT-elnök a Szabadságnak elmondta, hogy a testület jóváhagyta Géczi Róbert kinevezését a Pillich László mûvelôdési alelnök lemondása után megüresedett helyre. Az ülésen eldöntötték, hogy a megyei szervezet tisztújító gyûlését április 9-én tartják.

B. T.

Ion Iliescu Ioan Rus "torkának ugrott" — írta a tegnapi román sajtó. A volt államfô haragját a Szociáldemokrata Párt Kolozs megyei szervezetének elnöke nyilatkozatával váltotta ki, amelyben — Iliescu szerint — ôt Rus "a történelem szemétkosarába dobta". Egyre többen azt beszélik, hogy a volt belügyminiszter váltaná fel a párt élén Iliescut. A Szabadság Ioan Rust kérdezte a pártban kialakult helyzetrôl.

— Nem kell hogy gondot okozzon az, hogy Ion Iliescu ismét visszatér a pártba. Ellenkezôleg. Teljes mértékben egyetértek azzal, hogy ismét tagja legyen az SZDP-nek. Csak azt nyilatkoztam: nem hiszem, hogy optimális lenne, ha az alapító elnök töltené be a párt fô megreformálói szerepét. Ha ez így történne, akkor ez azt jelentené, hogy ebben a szervezetben tizenöt év alatt senki sem nôtt fel ehhez a szerephez. Ion Iliescut nagyon zavarta ez a nyilatkozat, de ez az ô gondja. A pártnak másfélmillió fôs tagsága van, ezeknek az embereknek joguk van véleményt nyilvánítani. Ez alapvetô jog, amit a továbbiakban is védeni fogunk. Nem vagyok az egyetlen, aki így gondolkodik, és akkor sem hagynak majd magamra, amikor terveink megvalósításáért fogunk cselekedni. A párt megreformálását véghezvisszük.

— A hét elején Kolozsváron találkoztak a párt erdélyi szervezeteinek vezetôi. A megbeszélések során milyen megoldások körvonalazódtak a párt vezetôségét illetôen? Azt híresztelik, hogy Ön lesz a párt elnöke. Hajlandó lenne elvállalni ezt a tisztséget?

— Egy másodpercig sem beszéltünk személyekrôl, a párt modernizálásának és megújításának az elvei vetôdtek fel. Ezek fôleg ideológiai és szervezési kérdésekre vonatkoznak. Annak ellenére, hogy a felmérések szerint a román értelmiség nagy része baloldali, az SZDP-t mégsem szavazta meg ez a társadalmi réteg. A nagyvárosokban lévô széles körû munkástömeg is ránk kellett volna hogy szavazzon, sajnos ez sem történt így. A fiatalok sem szavaztak ránk, annak ellenére, hogy az egész világon és Romániában is e kategória nagy része baloldali nézeteket oszt. Ha ezt a vezetôség nem veszi észre, akkor ez azt jelenti, hogy történelmileg túlhaladott, és nincs mit keresnie a párt élén. A szervezet vezetésének szerkezete túl kusza, több mint húsz alelnökünk van. Kérdem én, ezek közül hányan nyilatkoztak a közvélemény elôtt, a választási kampányban hányan vették ki részüket a politikai harcokból. Világos, hogy sokkal karcsúbb szerkezetre van szükség. Emellett a párt szövetségkötési taktikáját is át kell gondolnunk, hiszen például az RMDSZ-szel való együttmûködés kizárólag Erdélyben hat pozitívan vagy negatívan. Kevésbé érdekli az embereket például Botosaniban, hogy milyen nemzetiségû személyt neveztünk ki prefektusnak vagy igazgatónak. Ezt a sajátosságot figyelembe kell vennünk, ezért lehetôségünk kellene hogy legyen, hogy helyi szintrôl is beleszóljunk azokba a Bukarestben születô politikai megállapodásokba, amelyek csak itt, Erdélyben okoznak gondot. A tizennégy megyei pártvezetô kollégával még találkozni fogunk, hogy véglegesítsük politikai programunkat. Egy évvel ezelôtt hasonló kísérletünk kudarcra ítéltetett, mert a kormányzási gondok teljesen lekötötték figyelmünket. Bonyolult lett volna akkor ilyesmit kezdeményezni, most viszont ellenzéki pártként a belsô változtatások megbeszélésére is ráérünk.

— Ha a párt egy tágabb csoportja Önt javasolná a pártelnöki tisztségre, elvállalná?

— Nem fogok az SZDP elnöki tisztségére pályázni, viszont a párt egyik vezetôi tisztsége csábítana.

(borbély)

DR. KOVÁCS LÁSZLÓ ATTILA teológiai tanár orgonakoncertjét hallgathatják meg az érdeklôdôk január 15-én, szombaton este 7 órától a Kossuth Lajos/December 21. út 1. szám alatti evangélikus–lutheránus templomban.

A NYUGDÍJASKLUBOSOK zenés–táncos összejövetelüket tartják január 16-án, vasárnap du. 5 órától a Múzeum tér 3. szám alatti Fások-klubjában. Marton István muzsikál.

KOLOZSVÁRI AKADÉMIAI KÖNYVTÁR RMK-GYÛJTEMÉNYEINEK KATALÓGUSA címû kötetet mutatja be a Sapientia–Kutatási Programok Intézete január 18-án, kedden du. 6 órakor az EMTE Mátyás király utca 4. szám alatti épületében.

BALASKÓNÉ OSVÁTH ZSUZSA munkáiból nyílik kiállítás január 15-én, szombaton 11 órakor a Fôtér 23. szám alatti Gy. Szabó Béla Galériában. Bevezetôt mond Szôcs István. A mûvészi mûsorban közremûködik Albert Júlia, Szabó Zsuzsa és Szilveszter Eszter.

KÁROLYI GÁSPÁR FORDÍTÁSÚ BIBLIÁK ÉS SZÍNES, 12 OLDALAS, BIBLIAI IDÉZETES, 2005. ÉVRE SZÓLÓ NAPTÁRAK IGÉNYELHETÔEK INGYENESEN a Károlyi Gáspár Alapítvány székhelyén: Kolozsvár, Otetului utca, 18A szám (a Malomárok mentén, az Ursus sörgyár háta mögött). Az ajánlat 2005. január 13–22. közt vehetô igénybe, a készlet erejéig. A bibliákból személyenként csak egy darabot lehet igényelni!

A bibliák és a naptárak átvételének órarendje, délelôttönként: hétfôtôl szombatig 9–12 óra között, délután: hétfôn 17–20 óra között és pénteken 13–17 óra között. Idôs és mozgáskorlátozott személyek számára gondoskodunk a bibliák kézbesítésérôl. Érdeklôdni lehet a 450-567-es telefonszámon vagy a karolyigasparalapitvany@kolozsvar.ro e-mail címen.

KISMAMAKLUB hétfôn este 6 órától az unitárius óvodában. A mamák Zágoni Olga vezetésével zoknibábukat készítenek, Kundi Enikô pszichológus válaszol kérdéseikre. A "bolyhos zeneoviban" altatódalokat tanítanak. Ne feledkezzenek meg a váltócipôrôl!

Január 18-án 16 órakor, a Református Kollégium dísztermében (Farkas/Kogãlniceanu utca 16. sz.) folytatódik az Apáczai Csere János Baráti Társaság és a Református Kollégium közös rendezvénysorozata a magyar nyelv származáselméletérôl. Elôadó Szôcs István kritikus. Az élô nyelv roppant gazdagsága hihetetlennek tûnô összefüggéseket rejteget, és azt tanulmányozva, borzongató mélységekig jutunk el nyelvünk eredetének ismeretében, túl azon, amit a párezer éves írásbeliség sokszor vitatott leletei nyújthatnak.

A Háló Közösségfejlesztô Katolikus Egyesület, népszerûbb nevén a Háló mozgalom a 80-as évek végén kezdte meg mûködését a Kárpát-medencében és legfontosabb célkitûzése a térségben elszórtan mûködô kisközösségek munkájának integrálása volt.

A mozgalom az elmúlt 15 esztendô alatt több ezer közösséget szólított meg és ezek közül mintegy ezer rendszeresen részt is vesz mindennapi munkájában. A Háló kiemelkedô eseménye volt a 2002 augusztusában szervezett zánkai tábor, ahol a közösségek 1500 küldötte tett tanúságot hite és elhivatottsága mellett.

A Duna Televízió Vallási Szerkesztôsége 1996 óta mûködik együtt a Háló mozgalommal, hiszen a "célközönség" ugyanaz: a Kárpát-medence vallási közösségei, azok tagjai, vezetôi. Rendszeresen tudósítanak a Mozgalom munkájáról, találkozóiról, amelyek sorából kiemelkedik az elsô nagytábor, 2000 nyarán, Homoródfürdôn. Errôl kétrészes dokumentumfilm készült.

A Kárpát-medencei kisközösségek képviselôi gyakran keresik fel Budapestet, s a Háló régóta szükségét érezte egy olyan kulturális központ létrehozásának, ahol mind a vendégek, mind a vendéglátók kulturált körülmények között találkozhatnak, közös programokat szervezhetnek. Az elmúlt évben a Háló Közösségfejlesztô Katolikus Egyesület szerzôdést kötött a Ferences Rendtartománnyal a Budapest, Ferenciek tere 7–8., III. lépcsôház, II. emeletén található 300 négyzetméteres ingatlan bérletére.

A Háló Közösségi Központ hivatalos megnyitása és felszentelése 2005. január 20-án, 16.00 órakor lesz, amelyet dr. Veres András püspök, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia titkára végez. Errôl a felszentelésrôl a Duna Televízió az Élô egyház címû vallási mûsorban számol be.

Az Erdélyi Református Egyházkerület gyülekezeti lapjának, az Üzenetnek a szerkesztôsége idén is meghirdeti riportpályázatát. Az érdeklôdôk eddig még meg nem jelent egyházi tárgyú (az Erdélyi Református Egyházkerülethez tartozó gyülekezetek életérôl szóló) riportokkal pályázhatnak, amelyek terjedelme nem haladhatja meg a négy gépelt oldalt (max. 8000 jel). A pályázat értékét növeli a témához kötôdô minôségi fényképek mellékelése.

A pályázat jeligés. A pályázóknak zárt borítékban kötelezôen mellékelniük kell a jelige feloldását (név, cím, telefonszám). A pályázaton bárki részt vehet. Az írást két példányban (elektronikus formában is) a szerkesztôség címére kell eljuttatni. Érdeklôdni a 0264/599-800-as telefonszámon vagy az uzenet@reformatus.ro drótpostacímen lehet. (Cím:Redactia Üzenet, Str. I. C. Brãtianu 51–53., 400079 Cluj)

Díjak: 1. díj 7 000 000 lej, 2. díj4 000 000 lej, 3. díj 3 000 000 lej.

Beküldési határidô: 2005. március 11.

A beküldött pályamûveket (amelyeket a szerkesztôség érdemesnek tart) az Üzenet folyamatosan fogja közölni. A nyerteseket a szerkesztôség telefonon fogja értesíteni.

Január 17-én, hétfôn a Martin Luther King Nap megünneplése miatt az Amerikai Egyesült Államok nagykövetsége zárva tart. A nagykövetség minden irodája január 18-án, kedden, újra fogadja ügyfeleit.

Heim András Ruha István emlékének szentelt kiállítása nyílt meg január 14-én a Korunk szerkesztôségében. Bevezetôjében Kántor Lajos röviden vázolta a Korunk Galéria történetét és utalt Ruha Istvánnak a galéria mûködésében kifejtett tevékenységére. Majd Németh Júlia méltatta a kiállított munkákat és Heim András mûvészi tevékenységét. Lászlóffy Aladár verseibôl Jancsó Miklós olvasott fel. A megnyitó emlékezetes mozzanataként felvételrôl felcsendült a Korunk Galéria egykori házi muzsikusaként is számon tartott Ruha István hegedûjátéka.

Részletek lapunk 11., Mûvelôdés oldalán.

Helyzetjelentést tett közzé A Hét közéleti és mûvészeti kritikai lap, melyben kifejti, hogy önhibáján kívül mennyire nehéz anyagi helyzetbe került, és vázolja jövôre vonatkozó elképzeléseit. Az alábbiakban ebbôl idézünk.

"... 2004 júniusától hiába várjuk, hogy a Mûvelôdésügyi Minisztériumhoz tartozó lap adminisztrációját az illetékesek rendezzék. A lapnak nincs kinevezett fôszerkesztôje, vezetôje. Ezért elnyert pályázati pénzeihez nem fér hozzá, új pályázatokat nem tud benyújtani, infrastruktúra és a minimális anyagi biztonság nélkül maradt: sorvadásra ítéltetett. Mára csak az olvasók támogatása és figyelme, valamint a munkatársak elkötelezettsége tartja életben a lapot. Ha helyzetünk nem változik, jövô héten már csak interneten tudunk megjelenni. De a teljes anyagi és adminisztratív ellehetetlenítés ellenére is folytatjuk. Megjelenünk, mert meggyôzôdésünk: nélkülözhetetlen feladatot lát és láthat el a lap.

Íme vállalásunk: A Hét legfontosabb szándékai közé tartozik a romániai magyar közéletbôl szinte teljességgel hiányzó párbeszéd lehetôségét megteremteni. A romániai magyar nyilvános tér túl szûk. Hiányzik az a közeg, médium, amelyben politikusaink terveikrôl, szándékaikról, indokaikról beszámolhatnak. Megmutathatják magukat. A sajtó rövid szándéknyilatkozatokból, másod- és harmadkézbôl szerzett információkból, hozott anyagból dolgozik, és csak ritkán élhet a rá- és visszakérdezés lehetôségével. Sajtó és politikum csak kivételes esetekben hozhatja helyzetbe egymást. Hiányzik a pontos és ellenôrzött információt, a kiegyensúlyozott tájékoztatást lehetôvé tévô beszélgetés, vita. Az erdélyi magyar politikai elit soha nem volt ilyen fontos döntéshozói helyzetben. Most létkérdése, hogy hiteles, markáns kérdésekre hiteles válaszokat adhasson. Az új évfolyammal indult A Hét újít lapstruktúráján, hogy követési távolságban legyen mindattól, ami a román és a romániai magyar belpolitikában, közéletben és kultúrában történik. Hetente több beszélgetéssel, interjúval jelentkezünk. Hasábjainkon visszatérô szereplôk és visszatérô kérdések lesznek. A kérdés, a kérdezô és a válaszoló természetét igyekszünk "olvashatóvá" tenni, vállalva a kényelmetlen, megkerülhetetlen kérdéseket. Megteremtve a válaszadás lehetôségét. Teret nyitva a megmutatkozásnak. Mert közös érdek, hogy mi — kérdezôk, válaszolók és olvasók — folyamatosan rendezzük közös dolgainkat.

Várjuk olvasóink kérdéseit, javaslatait... Nyílt lapot kínálunk a romániai magyar közéletnek."

"Iringó-napot keresünk címmel" a Szabadságban megjelent egy cikk (2005. I. 7.), amelyben három utónévnek megfelelô névnapról esik szó. Ebben a kérdésben a Magyar Tudományos Akadémia Nyelvtudományi Intézetében készült, Ladó János neve alatt kiadott Magyar utónévkönyv (Akadémiai Kiadó, Budapest, l971) nyújt felvilágosítást. Ezt olvashatjuk:

IRINGÓ (elfogadható) Újabb keletû névadás az iringó növénynemzetség nevébôl. Ennek nálunk két faja fordul elô, a mezei iringó és a kék iringó (ez utóbbi gyógynövény). Az iringó növénynév a tudományos latin Eryngium szó tudatos magyarító formálása. — Becézés: Ircsi(ke), Ircsu, Iri(ke). — Névnap: jún. 28.

KINCSÔ (elfogadható) Jókai Mór A jövô század regényében alkotta ezt a nevet a magyarok ôshazájának elképzelt neveként a kincs ô (vagyis: számomra ô a kincs) mondatból. Ebbôl a regénybôl merítették újabb keletû névadásként a 20. században a Kincsô nôi nevet. Elfogadható a kincs fônév -ô kicsinyítôképzôs származékának is. — Becézés: Kincsi(ke), Kincsôke. — Névnap: júl. 28.

HUNOR (elfogadható) Kézai krónikájából felújított, török eredetû régi magyar személynév. Valószínûleg az onogur népnévbôl származik. — Becézés: Huni, Hunkó. — Névnap: szept. 10., dec. 30.

Fey László

KOLOZSVÁR

KÖZTÁRSASÁG — Nagy Sándor — amerikai bemutató. — Vetítések idôpontja: 12.30, 16, 19.30, 23.

MÛVÉSZ-EURIMAGES — The Clearing — amerikai bemutató. — Vetítések idôpontja: 15, 17.30, 20; kedvezménnyel pénteken, szombaton, vasárnap 22 órától és kedden minden elôadás.

GYÔZELEM — Nagy Sándor — bemutató. — Vetítések idôpontja: 12, 15.30, 19.30, 22.30; kedvezménnyel 12 órától.

FAVORIT — Riddick — Kezdôdik a csata — amerikai. — Vetítések idôpontja. 15, 17.15, 19.30; kedvezménnyel csütörtökön minden elôadás.

DÉS

MÛVÉSZ — Shark Tale — amerikai rajzfilm. — Vetítések idôpontja: 15, 17, 19; kedvezménnyel pénteken, szombaton, vasárnap 21 órától és hétfôn minden elôadás.

TORDA

FOX — Az ördögûzô — A kezdet. — Vetítések idôpontja: péntek, szombat, vasárnap: 15, 17, 19. A nagy rablás — bemutató. — Vetítések idôpontja: hétfô, kedd, szerda, csütörtök: 15, 17, 19.

SZAMOSÚJVÁR

BÉKE — Anakonda — A véres orchidea — bemutató. — Vetítések idôpontja: 17, 19, 21.

BESZTERCE

DACIA A-TEREM — Ocean’s 12 — Ocean’s eleven 2 — amerikai. — Vetítések idôpontja: 12.30, 15, 17.30, 20; pénteken, szombaton, vasárnap 22.30; kedvezménnyel: pénteken, szombaton, vasárnap 12.30; hétfôn minden elôadás.

DACIA B-TEREM — Le Boulet — francia. — Vetítések idôpontja: 14.30, 17, 19.30; pénteken, szombaton, vasárnap 21.30 órától; kedvezménnyel: pénteken, szombaton, vasárnap 14.30 órától, kedden minden elôadás.

GYULAFEHÉRVÁR

DACIA — The Whole ten Yards — amerikai. — Vetítések idôpontja: jan. 14–16: 15, 17.30, 20, 22, kedvezménnyel 22 órától. Az élet csoda — francia–szerb. — Vetítések idôpontja: jan. 17–20: 15, 18, 21; kedvezménnyel hétfôn minden elôadás.

MAGYAR OPERA

Január 16-án, vasárnap du. 5 órakor: Kálmán Imre: Marica grófnô. Vezényel: Incze G. Katalin. Rendezô: Bor József m. v.

Január 18-án, kedden 18.30 órakor: Ábrahám Pál: Viktória. Vezényel: Incze G. Katalin. Rendezô: Gy. Tatár Éva.

ROMÁN OPERA

Január 16-án, vasárnap este 7 órakor: Loewe: My Fair Lady.

Január 17-én, hétfôn este 7 órakor: Carl Orff: Carmina Burana.

MAGYAR SZÍNHÁZ

Január 19-én, szerdán este 8 órakor: Marie Jones: Kövekkel a zsebében — stúdióelôadás. Rendezô: Keresztes Attila.

Január 21-én, pénteken este 8 órakor: Euripidész: Bakkhánsnôk — stúdióelôadás. Rendezô: David Zinder m. v. (Izrael).

Ma, január 15-én, szombaton 12 órakor: A csuka parancsára — magyar tagozat.

Január 16-án, vasárnap 12 órakor. A három jóbarát — román tagozat.

FARKAS UTCAI REF. TEMPLOM

Január 18-án, kedden este 7 órakor: Kamarazene-est. Közremûködik: Horváth Zoltán (orgona), Béres Melinda (hegedû), Gyenge Balázs (hegedû). Mûsoron: Pugnani/Kreisler-, Händel-, Max Reger-, Bartók Béla-, Kodály Zoltán-, Gárdonyi Zoltán-, Telemann- és Mozart-mûvek. — Belépés díjtalan.

Az oldalt szerkesztette: Ördög I. Béla

Tisztelt Szerkesztôség! Naponta olvasom lapjukat az interneten, igyekezvén folyamatosan informálódni szülôvárosom eseményeirôl. Hálás vagyok minden hírért a funari ôrjöngés következményeinek lassú felszámolásáról, az Európai Unióba készülô város életének normalizálódásáról. Különös örömmel olvastam, hogy eltûnnek Kolozsvár utcáiról a hírhedt nemzetiszínû szemétládák és padok.

A napokban azonban lapjuk elkeserítô, sokkoló meglepetéssel szolgált. Éppenséggel hasábjaikon köszönt rám egy — igaz, más színekben pompázó — nemzetiszínû szemétláda! Kolozsi Gergely István "Múltidézés" címmel január 8-i számukban közölt háborús "memoárjára" gondolok. Az írás nemcsak légbôlkapott, primitív hazugságokat terjeszt, hanem minôsíthetetlen nyelvezetet is használ. Olvasható itt például, hogy 1944. augusztus 23-án "baráti vacsorán lôtték agyon aljas, alattomos, bestiális módon a román tisztek" az egész "német fôvezérkart", mégpedig így: "a mit sem gyanító német tisztekre elôrántották sunyi román módra a pisztolyaikat, és majdnem mind agyonlôtték a német tiszteket. Ez volt a jeladás, hogy a fronton a németek ellen kell fordítani a fegyvert" Vagy: "Az áruló román hadsereg könnyítette, segítette elô, hogy a szovjet bolsevisták szabad utat nyerjenek Európa belseje felé" és így tovább...

Mesterségemnek köszönhetôen nagyon sok háborús veteránnal volt alkalmam beszélgetni, Sztálingrád és Berlin védôivel és támadóival, Majdanek és a Gulag hadifoglyaival egyaránt, köztük sok súlyos rokkanttal is. Minden szenvedés, csalatkozás, gyôzelem vagy vereség ellenére egy dolog közös volt bennük: háborús élményeikre mint fiatalságukra emlékeztek, s ez mindegyiküknél elhomályosította, megszépítette az átélt kínokat. Ám soha nem találkoztam azzal, hogy akár a Wehrmacht, akár a Vörös Hadsereg egykori frontharcosai vagy foglyai gyûlölettel beszéltek volna egymásról, egykori ellenfeleikrôl, akár fogvatartóikról. Ilyenszerû szövegeket furcsa módon kizárólag asszonyoktól: özvegyektôl, fiaikat sirató anyáktól hallhattam, ám sohasem volt frontharcosoktól!

Megértem hát, hogy Kolozsi Gergely úrnak, aki nyilván nyolcvan felé, vagy azon túl járhat, azok voltak a legszebb évei, amikor a székely határôrezred nyalka tiszti lovászaként feszíthetett kakastollas csákójában, pengô sarkantyúval a vásárhelyi korzón, és buktak rá a lányok. (Frontélményekrôl egyébként ô sem számol be...) Elfogadhatatlan azonban, hogy ebbôl a szép, vagy megszépített fiatalságából a gyûlölet és gyalázkodás fogalmait, alantas nyelvezetét közvetíti az utókor felé. S nem restell ennek kedvéért akár az elsô világháborúig is visszanyúlni, amúgy holmi "élô szemtanúktól" hallottak alapján: "1916-ban a Gyimesi-szoroson törtek be az oláh csapatok a városba, amikor egy részét felégették, és teljesen kirabolták, a frontról idevezényelt székely ezredek (...) úgy megregulázták ôket, a köpenyegfordító oláhokat, hogy azok amint eszeveszetten futottak — menekülés közben még a bocskoraikat is elhullatták..."

Nem is beszélve a történelemhamisításról. Talán naivság, hogy hadtörténeti tényekkel állok itt neki cáfolni egy olyan "emlékiratot", amelyben a német tisztek oroszul is beszélnek. ("Mágyárszki kamerád gut!") Mégis megteszem, a tárgyat talán kevésbé ismerô, fiatalabb olvasók kedvéért.

A rendszerváltás óta immár tucatnyi helyen olvasható 1944. augusztus 23-ának valós története, nem pedig a sohasemvolt "fegyveres felkelésrôl" szóló kommunista legenda. Ismeretes, hogy fegyverszünetet bejelentô kiáltványában Mihály király bántatlan elvonulást ajánlott fel a német csapatoknak. (Nem is nagyon tehetett mást a hatalmas túlerôvel szemben...) A fordulat híre azonban Hitlerben dührohamot váltott ki. Megparancsolta Bukarest bombázását, amit a bãneasai repülôtérrôl, tehát közvetlenül a város határából felszálló német gépek meg is kezdtek. "Csupán a Hitler által megparancsolt, Bukarest elleni légitámadás szolgáltatott alapot ahhoz, hogy a románok fegyvereiket a németek ellen fordítsák." — írta immár 50 évvel ezelôtt egy (valóságos, nem kakastollas bódulatban kitalált) német vezérkari tábornok és szovjetbarátsággal aligha gyanítható hadtörténész, Kurt von Tippelskirch. A "fôvezérkar alattomos lemészárlása" pedig egy olyan kitaláció, amelyet minôsíteni meg se próbálok.

A román kiugrás, melyet mai német történészek "a dunai Sztálingrád" néven emlegetnek, hónapokkal, egyesek szerint jó félévvel rövidítette meg a háborút. Kiszámítani sem lehet, hány ezer és tízezer embernek mentette meg ezzel szerte Európában az életét. A székely határôrezred, Kolozsi úr nosztalgiáinak tárgya pedig tarthatta még pár hétig a Keleti-Kárpátok hágóit, már csak azért is, mert a betóduló szovjet csapatok (melyek Bukarestbe csak egy héttel késôbb, augusztus 31-én vonultak be) azonnal délnek fordultak: céljuk a ploiesti olajvidék után Jugoszlávia és Bulgária volt, az összeköttetés a Tito-partizánhadsereggel, no meg annak megakadályozása, hogy a Balkánon netán a nyugati szövetségesek vessék meg lábukat. A Romániához tartozó déli hágókat pedig a világon senki sem védte. Szeptember 5-én az oroszok már Brassóban voltak, az út a Kárpát-medencébe nyitva állt. Ám a magyar hadvezetés sajnos, még mindig a veszett fejsze nyele után kapkodott: a honvédsereget bemasíroztatta (néhány napra!) a román Dél-Erdélybe is, cseppet sem törôdve azzal, minek teszi ki ezzel az ott élô magyar lakosságot...

Ennyit a történelmi tényekrôl. Ne is beszéljünk arról, hogy ha Magyarországnak netán sikerül megelôzni Mihály királyt Hitler "aljas elárulásában", akkor ma talán nem az RMDSZ küzdene az autonómiáért, hanem egy másik nemzeti párt... Ám a történelemben nincs feltételes mód. És nem errôl, egyáltalán nem errôl van szó.

A "sunyi román módra" "aljasul, alattomosan, bestiálisan gyilkoló árulók", a "bocskoraikat is elhullató", "köpönyegforgató gerinctelen oláhok" — nem veszik észre, Tisztelt Szerkesztôség, hogy ez nem más, mint a funari nemzetiszínû szemétládák nyelvezete? Ha ilyen szövegek továbbra is nyomdafestéket kapnak a Szabadságban, lapjuk megcélozza akár a România Mare címû uszító szennylap intellektuális szintjét is. Márpedig remélni merem, hogy szerkesztôségüknek ez nem áll szándékában.

Mivel Kolozsi úr nemes indulatában egy, az "aljas, gerinctelen áruló" románok ellen még ma is bosszút lihegô német családról is mesél, ideiktatnám magam is harmincnál több németországi évem egy kis emlékét.

A stúdióban, ahol dolgoztam, volt egy háborúban megvakult idôs telefonista, Herr Kramer. Minden kolléga szerette és csodálta: többszáz embert volt képes hangjáról megismerni, egyetlen "halló" után már mindenkit nevén szólított. Egy napon megkért, jönnék be hozzá egy percre a telefonközpontba. Tudván, hogy Romániából származom, elmesélte, hogy végzetes sebesülése elôtt 1944 nyarán Brãila környékén dekkolt csapatával, s egy szovjet repülôgép épp óvóhelyük elôtt lôtt szitává egy arra haladó román gépkocsit. A német katonák a sebesültek segítségére siettek, volt közöttük egy fiatal lány is, akit ô kötözött be. Köszönetül a lány egy jelvényt ajándékozott neki, melyet zsebrevágott, s azóta is ôrzi. Már nem emlékszik, mi volt rajta, szemevilágát elvesztette, kérne, mondjam meg neki, ha tudom, mi ez a román jelvény?

S ezzel letette elém a kapcsolópultra a Vasgárda zöld alapon rácsokat ábrázoló jelvényét.

Elmagyaráztam: ez a román fasiszták jelvénye, olyasmi, mint egy román horogkereszt. Elképedve köszönte meg a felvilágosítást. Pár nappal késôbb külföldi kapcsolást kellett kérnem tôle, s amúgy mellékesen megkérdeztem, tudja-e, Herr Kramer, hogy az a román jelvény ma már nagy ritkaság, gyûjtôk jó pénzt adnak érte...

"Dehát még aznap kidobtam", válaszolta. "Ha tudtam volna, mi az, egy percig sem tartom a lakásomban. Szemétben a helye az ilyesminek..."

Herr Kramer vak volt. A Wehrmacht hadirokkantja mégis távolabb látott, mint a remélhetôleg ma is jó egészségnek örvendô, ám elvakult gyûlölködését fékezni képtelen Kolozsi Gergely úr. S mivel szövege alá azt nyomtatták: Folytatjuk, ezennel tisztelettel kérem a szerkesztôséget, gondolja meg: vajon az értelmetlenül mocskolódó, történelmi abszurditásokat hazudozó, oláhozó "emlékiratoknak" nem ugyanott lenne jobb helye, ahol Herr Kramer vasgárda-jelvényének? Nem rettenti el Önöket a lehetôség, hogy valaki netán még el is hiheti, amit lapjukban könnyedén kinyomtatnak?

Fischer István, filmrendezô, NSzK

Szerk. megjegyzése: Ha a tisztelt levélírónk figyelmesen átolvassa a cikket, rájöhetett volna, hogy az inkriminált minôsítések nem Kolozsi Gergely Istvántól származnak, hanem egy megsebesült német tiszttôl. A tiszt által idézett szövegrész korabeli vélekedés a román katonaság kiugrásáról. Az emlékezés-irodalom kategóriájába tartozó sorozatunk a magyar honvédségnek az erdélyi hadszintéren kifejtett háborús tevékenységéhez kapcsolódik egy volt magyar katona visszaemlékezése kapcsán. Mint ilyen, olykor szubjektív, személyes élmények alapján tárgyal egy adott témát. A cikk nem történészek beszámolója augusztus 23-ról. (Mellesleg a román kiugrás történészek általi megítélése sem olyan egyértelmû, ahogyan azt ön állítja.)

A második világháború idején elmenekült magyar nemzetiségû romániai lakos kártérítési kérésének jóváhagyásához egy vele együtt menekülô társának a nyilatkozatát kell mellékelnie, aki már megkapta a kártérítési kedvezményt. Nevetségesen átlátszó feltétel, és ez még nem is bürokrácia.

Az egyetemet elvégzô fiatal csupán két év múlva kapja kézhez a végzettséget igazoló hivatalos oklevelet, ám hogy valamilyen módon mégis igazolhassa végzettségét, több ív papírra nyomtatott, mutatós táblázatban veheti kézhez vizsgajegyeit — ennyi fáradsággal az oklevelet is ki lehetne állítani.

A hazai pénzügyi világról talán jobb nem is beszélni: egy nem mûködô cégnek például a nulláról is kimutatásokat kell készítenie, és azokat — igaz, csak háromhavonta egyszer — le kell adnia a munkaügyhöz, pénzügyhöz. Emellett félévenként a pénzügyi hivatal másik utcában lévô épületében nyilatkozatot kell leadnia arról, hogy a cég nem mûködik. Arra már gondolni sem merek, micsoda kalamajka, kilincselés, utánajárás, sorban állás van akkor, ha egy mûködô cég hivatalos ügyleteit kell lebonyolítani.

A bürokrácia útvesztôit az ominózus 210 ezer lejes gyermekpénzzel is jól lehet érzékeltetni, amelyet nemrég 15 ezer lejjel megtoldottak. Postásunknak nem éri meg bekopogtatni ezzel a minimális összeggel, de még ahhoz is rest, hogy legalább értesítést hagyjon a postaládában az összegrôl. Igaz, pár év alatt megtanulhattuk volna, hogy mikor érkezik a pénz, amelyet nyilván csakis a lakhely szerinti postahivatalnál lehet felvenni. Ez a mi esetünkben három buszmegállónyira, plusz öt perc gyaloglásra van az otthontól. A postahivatal órarendje nyilván 9–16 óra, nehogy a dolgozó szülôk valamelyike kiválthassa az összeget. Ha mégis hagy a postás cetlit a pénzrôl, azon egész biztosan olyan órarend szerepel, amely korántsem egyezik a postai hivatalnok munka-beosztásával. Így hát hiába megyünk a postára egy alkalommal: legalább megtudjuk az órarendet. Második alkalommal már nagy örömmel látom a bejárattól, hogy a kis ablak mögött ott ül a hölgy. Az ám, de az ablakban szûkszavú felirat hirdeti: a pénztárban nincs készpénz!

Attól meg ôrizzen meg az Úr, hogy véletlenül ne váltsuk ki a pénzt még abban a hónapban, mert akkor már szinte jobb, ha veszni hagyjuk: a munkaügyi hivatalnál kell kérvényt leadni az elmaradt pénzösszegre, és azt csak három-négy hónap múlva kaphatjuk majd kézhez. A sok bosszúságtól megszabadulni kívánóknak talán jobb, ha a gyermekpénz egy bankszámlára kerül. No, nem mintha ez egyszerûbb lenne, dehogy: számlát kell nyittatni, arra valami speciális számot kérni az emeleten, aztán az alagsorban 50 ezer lejt fizetni, majd kérvényt elhelyezni a munkaügyi hivatalnál —, de legalább egy kalap alatt véglegesen sikerül letudni ezt a fejezetet. A további meglepetés a bankban ér, amikor kiderül, hogy a pénz megérkezésekor a bank hivatalból lecsíp egy dollárnyi összeget, mert a legtöbb pénzintézetnél ez a minimális kezelési költség. Tessék választani...

Csupán egyetlen dologról van tudomásom, ahol a bürokrácia lényegesen csökkent: a részletvásárlások esetében — a legtöbb helyen elégséges csupán a személyi vagy esetleg munkahelyi igazolás felmutatása.

A telefonszámla kifizetése sem oly egyszerû vállalkozás. Ha már a "mi" postánk oly távol van, inkább a telefonpalotába jártunk számlát fizetni mindaddig, amíg tatarozás végett be nem zárták. Mondhatom, türelmetlenül vártuk a megnyitást. Már az gyanús volt, hogy eltûntek a megszokott fülkés pénztárak. A bejárati ajtón aztán barátságos jó tanács fogad: itt többé nem lehet telefonszámlát kifizetni, ajánlják a Mãrãsti téri postát vagy a bankokat, ahova viszont a számlát is magunkkal kell vinnünk. A Mãrãsti tér a város másik végén van, marad hát a bank, amibôl egy az otthonunkhoz közel van, így hát nagy az öröm. Oda már csak másnap jutunk el. El is fogadják a pénzt, de csak délben 12 órától.

Minden elismerésem azé, aki a sokféle hivatal órarendjét képes észben tartani egyik hónapról a másikra — nekem nem sikerül. A földgázszámla kifizetésekor is vigyázni kell, nehogy éppen a déli szünetben érkezzünk oda, hiszen egy órától fél kettôig van zárva, a buszbérletes a megállóban meg fél 11-tôl 11-ig, a villamos mûvek pénztára egyáltalán nem biztos, de talán fél egytôl fél kettôig szünetel. A bankban csak 12-tôl lehet a telefonszámlát fizetni, de legkésôbb tízre a munkában kell lennünk...

Mindez nem január 13-án történt. Csupán egy szokványos, számlarendezô hétköznapon.

A befejezés viszont ennél sokkal jobb. A banknál, ahol a hûtôrészletet fizetjük, kiderült, hogy a maroktelefon és a vezetékes telefon számláját is ki lehet fizetni. Alig hiszem, szinte mindent egyetlen helyen! Egyáltalán nem biztos, de reménykedem, hogy ez talán még februárban is így lesz.

Kerekes Edit

Nem láttam a filmet. Nem azért, mert nem engedték, csupán nem volt alkalmam elmenni a vetítésére. Most már meg sem nézhetném. Már nem engedik. Letiltották. Érzékeny lelkekre hivatkozva. És büntették azokat, akik "engedély" nélkül le merték vetíteni.

Mindenki tudja, mirôl van szó: a jelenkori történelemnek egy számunkra, magyarok számára sorsfordító korszakát bemutató filmrôl. Ehhez még ma, a 21. század elején, majdnem száz év távlatában sem szabad hozzányúlni, mert érzékeny lelkek sértve érzik magukat. Pedig ezek tények, bizonyítottan megtörtént dolgok. A "Trianon" szót még ma is suttogva lehet kiejteni. Pedig azóta a harmadik nemzedék is jól belenôtt a felnôtt korba, mégis még mindig tekintetettel kell lennünk mások érzékenységére. Csakhogy az mindig gyanús, ha valaki valamire túl érzékeny. Mert ugye az "ôsi nôi mesterséget" mûvelôk sem szeretik, ha kuplerájt emlegetnek. Nekünk azonban nem szabad érzékenynek lennünk, amiért életünk a történelem szeszélye következtében olyanná alakult, amilyen. Bele kellett törôdnünk, és ráfognunk mindent a "rossz politizálásra". Hát beletörôdtünk. Viszont a történteket, a tényeket mégis ismerni kellene. Azokat a tényeket, amelyeket itt, és a többi elcsatolt részeken az iskolákban soha nem tanítottak, szintén az érzékeny lelkekre hivatkozva. Nálunk nincs cenzúra, mondják. De azért, hogy mit nézhetünk meg és mit nem, csak cenzúrázhatják.

Nem néztem meg a filmet, mert ismerem történelmünk ezen szomorú korszakát. De azok, akik nem ismerik, vagy "félre" ismerik, meg kéne nézzék. Éppen ideje lenne szembenézni közelmúltunk történelmével. Mindkét oldalon.

B. É.

A Szülôföld-program keretében, a gazdaságfejlesztést és a munkahelyteremtést tartva szem elôtt, az Új Kézfogás Közalapítvány (ÚKKA) idén 500 millió forint többlettámogatást nyújt a szomszéd államokban élô és dolgozó magyar kisvállalkozóknak. Az állami eredetû segélycsomagból 250 millió forint 2005 elsô félévében áll rendelkezésre, a másik felérôl a magyar kormány a program elôrehaladtának függvényében fog dönteni. Ezenkívül január 1-jétôl az ÚKKA saját programja 460 millió forintot nyújt a pályázati feltételeknek eleget tevô hozzáfordulóknak.

Az ÚKKA támogatása Erdély több megyéjében a kolozsvári székhelyû Rajka Péter Vállalkozók Szövetsége (RPVSZ) vállalkozásfejlesztô központ közvetítésével valósul meg. Elnöke, Farkas Mária, a támogatás igénylésérôl tájékoztatta lapunkat.

— Most készítjük beszámolónkat a 2004-es évi tevékenységünkrôl, és az adatok összesítésébôl már elmondható, hogy túlteljesítettük azt a minimális határt, amely szükséges volt a vállalkozásfejlesztési központ és az ÚKKA szerzôdés meghosszabbításához. A kötelezô 10 nyertes pályázói szinthez képest 27-et értünk el, továbbá 7 visszautasított és 2 visszavont pályázatunk volt, beleszámítva a 12, kisvállalkozókat támogató kölcsön nyerteseit is. Gyakorlatilag Kolozs, Szilágy, Beszterce-Naszód, Fehér és részben Bihar, Hargita megyébôl fordultak hozzánk. Nagy területrôl van szó, mégsem "tolongtak" az érdeklôdôk.

— Milyen témájú pályázatokat lehetett megcélozni?

— A legtöbben a gazdasági és vállalkozói fórumok szervezésében, valamint kiállítás-támogatásban (UKI) próbáltak szerencsét, és ez többségüknek sikerült. Kísérleti jelleggel írták ki a fiatal vállalkozók támogatását (FTK) szolgáló, egyszeri kölcsönre vonatkozó pályázatot. Ha e kísérlet sikeres, a továbbiakban folyamatosan megpályázható kiírássá alakulhat ez a pályázati forma is. Ennek értelmében a fiatal vállalkozó közel 2000 eurós kamatmentes hitelt vehet fel, miután megnyerte cége bejegyzési költségeinek visszatérítését, a hitel fele is vissza nem térítendô támogatássá alakulhat, ha az elsô két évet a kezdô vállalkozó nyereségesen zárja. Az így kapott indulótôkét gépi berendezések, termelôeszközök beszerzésére, székhely berendezésére lehetett fordítani. Nekünk hat ilyen pályázónk volt, és valamennyien elnyerték a támogatást. Köztük volt állatorvos, ingatlanbecslô, informatikus, weblaptervezô, keramikus, tehát a mai fiatalokhoz nagyon illô területek fejlôdhetnek.

— Mivel magyarázható az erdélyi magyar vállalkozók részérôl a pályázási kedvben megmutatkozó visszafogottság?

— A tavaly felröppent a hír, hogy csökken az ÚKKA alapja, ami az ún. "Draskovics-csomag" alapján valóban beigazolódott. Ez sajnos bizonytalanságot szült a pályázók körében, ugyanakkor sokan nem nyertek más, pl. Phare-pályázatokat, s erre alapozva azzal a tévhittel állítottak be hozzánk, hogy ôk tudják, "ilyen hitelekhez csak nagy lefizetések ellenében lehet hozzájutni". Nekünk bizonyítanunk kell elôttük, hogy az átláthatóság szellemében mûködünk, mi a szerzôdéssel együtt etikai kódexet is aláírtunk, függetlenül a megpályázott összeg nagyságától.

— Milyen új pályázási lehetôségeket kínál ez az esztendô Erdélyben?

— A kisvállalkozókat (kkv) támogató kölcsönökre (KTK) újabban bárki pályázhat, megyehatári korlátok nélkül. Ahol nincs vállalkozásfejlesztési központ, ott bármelyik közelebbi központhoz fordulhatnak kamatmentes kölcsönökért. Ami nagy segítség, fôleg a befektetések, az ingatlan és munkaeszközvásárok esetében.

— Egy másik új támogatási forma kapcsolódik ahhoz az 500 millió forintnyi többlettámogatáshoz, amelyet a magyar kormány a határon túli kis- és középvállalkozások számára készül biztosítani. Amit, úgy tûnik, szintén az ÚKKA-val szerzôdésben álló vállalkozáskezelô központok fognak kezelni, valamint az ITDH helyi hálózata. Az RPVSZ együttmûködési szerzôdése is tartalmaz egy olyan kiegészítést, amely lehetôvé teszi az idén a kkv-k befektetési támogatásának bôvítését, a szülôföldön boldogulás lehetôségét. Az elnyert EU-pályázatok önrészének (felének) támogatása (EUT), ami max. 3,75 millió HUF lehet, szintén sikernek örvendett köreinkben. Ha az EU-ra felkészítés szóba jött, megemlíteném az EU és nemzeti pályázatokra felkészítô oktatás támogatását is (EUO), itt is nyertes pályázóink voltak. A csatlakozásra, az európai versenyre csak magas minôségû termékekkel, szolgáltatásokkal készülhetünk fel, ezt szolgálja az ISO-MACCP minôségbiztosítás támogatása, mely elérheti az 500 ezer forintot, de 10 alkalmazottnál többet foglalkoztató pályázó esetében elérheti az 1 millió forintot is. A kamattámogatások (KAT) nagyon népszerûek Erdélyben, de a mi tavalyi eredményeinknek kudarcos pályája volt, ebben vérzett el 6 vállalkozónk, és sikeresnek csak kettôt mondhattunk. Reméljük, ez az idén javunkra fordul, hisz a tavaly tudtommal a forráshiány volt a sikertelenség oka. Célközönségünk a legalább egy éve mûködô egyéni vagy társas vállalkozások. A kamattámogatás olyan max. 70 millió HUF nagyságrendû hitelhez igényelhetô, mely kizárólag egy éven túli lejáratú, de öt évnél nem hosszabb futamidejû. A 15 millió HUF alatti hiteleknél a kamattámogatás 6%, a 15 és 70 millió HUF közötti hiteleknél pedig 4,2%.

— Az adott lehetôségek kihasználatlansága nálunk szembetûnô, mégis csekély elmozdulás tapasztalható a vállalkozói szellem fejlesztése felé...

— Én általában mindenkit arra biztatok, tervezzen, gondolkozzon, próbáljon megírni egy üzleti tervet, hogy amikor meghirdetnek egy pályázatot, legyen képes indulni azon a versenyen.

— A Rajka Péter Vállalkozók Szövetsége vállalkozásfejlesztési központ mikor és miben áll a hozzáfordulók rendelkezésére?

— Noha havi húsz óra tanácsadási kötelezettségünk van, gyakorlatilag minden munkanapon 9–17 óra között ingyenes gazdasági, vállalkozói tanácsadást biztosítunk anyanyelven, és bármilyen ÚKKA-pályázással kapcsolatos kérdésre választ adunk. Keressenek bizalommal!

Elérhetôségeink: 400044 Cluj (Kolozsvár), Dacia utca 3., tel/fax — 0264- 530-466, e-mail — farkas@cluj.astral.ro.

Ördög I. Béla

A kormány elfogadta a fémipar átalakítási stratégiáját: eszerint az ágazat termelése 2008-ra évi 9,1 millió tonnára nô, míg dolgozóinak létszáma az idei 52 ezerrôl 43 500-ra csökken.

Az új gazdasági és kereskedelmi miniszter, Codrut Seres közlése szerint a fémágazat átszervezése a kibocsátó létesítmények számának növelését, a munka és a termelési folyamatok korszerûsítését, valamint a régi, elavult berendezések kiselejtezését célozza.

Az ágazat beruházási programjára 600 millió dollár körül költenek, de az idéntôl beszüntetik az állami segélyezést. A hazai fémipar 1993 és 2004 között mintegy 50 ezer milliárd lej segélyt kapott.

A kormány elsô intézkedései között emellett felülvizsgálni készül néhány, elôdei által jóváhagyott nagyberuházást: így a Bechtel és Vinci építôipari cégeknek, valamint az EADS európai légiipari konszernnek adott megrendeléseket, a gazdaságosság és jogszerûség szempontjából.

A kormányfô szerint ez nem jelenti azt, hogy a szerzôdéseket fel akarnák mondani, de a román és európai joggal "összhangba kell hozni" ezeket.

A három nagyberuházás számos bírálatot kapott, mivel nyilvános pályáztatás nélkül ítélték oda ôket. Az amerikai Bechtel 2,2 milliárd euróért 415 kilométernyi autópálya építésére szóló megbízással rendelkezik Brassótól a magyar határig, Borsig. A francia Vinci cégnek 37 kilométeres autópályaszakasz építésére van szerzôdése a Kárpátokon keresztül, 480 millió euróért. Az EADS szállítja a 3147 kilométeres román határ megfigyeléséhez szükséges infrastruktúrát, amely az EU-csatlakozástól kap jelentôséget.

A jegybank kormányzóhelyettese a tôkepiac július 1-re tervezett liberalizálásával kapcsolatban csütörtökön elmondta: ekkor négy nullát vágnak le a lejrôl, a jelenlegi 38 ezer lejes euróárfolyam is ennek megfelelôen változik. A július 1-je utáni kamatokról egyelôre nem szólt, de a jegybank annyit valószínûsít, hogy a tôkepiaci liberalizáció idején az irányadó kamat elôreláthatólag 11 százalék körül lesz.

A hazai gazdaság reálnövekedése a tavalyi, 2004-es 8,3 százalékról az idén várhatóan 5,5 százalékra mérséklôdik.

A kormány azt fontolgatja, hogy a jelenlegi 19 százalékról 20-ra emeli az általános forgalmi adó kulcsát, mert minden jel szerint csak így lehet ellensúlyozni a személyi jövedelemadó és a társasági nyereségadó csökkentése miatt várható bevételkiesést.

A kormány december 29-én hagyta jóvá az egységes, egykulcsos személyi jövedelemadót és társasági nyereségadót. Eszerint 2005. január 1-jétôl az adókulcs egységesen 16 százalék. A társasági nyereségadó kulcsa eddig 25 százalék volt, a személyi jövedelemadó kulcsa 18–40 százalék között mozgott.

Bár a Nemzetközi Valutaalap (IMF) alapvetôen jónak tartja az adóreformot, az ország IMF-képviselôje felhívta a figyelmet a költségvetési hiány túllépésének veszélyére. Az IMF számításai szerint az adókulcsok csökkentése a hazai össztermék 1 százalékával csökkenti a költségvetés bevételeit, ezért szükség van bizonyos termékek jövedéki adójának és áfájának emelésére. A kormány és az IMF szakértôi január 26-án kezdik meg az egyeztetést az adókulcsok emelésérôl.

A bevételek csökkenésének ellensúlyozására a Cãlin Popescu Tãriceanu miniszterelnök vezette kormány egyelôre elhalasztotta a társadalombiztosítási hozzájárulás kilátásba helyezett csökkentését is a jelenlegi 49,5 százalékról 39,5 százalékra.

A legnagyobb hazai kereskedelmi bank, a Román Kereskedelmi Bank (BCR) 400 millió eurós, ötéves lejáratú szindikált hitel felvételére készül. A februárban esedékes hitelfelvételt a Bank Austria Creditanstalt AG, a Citibank, az Erste Bank és a Raiffeisen Zentralbank szervezi, és a kölcsön általános finanszírozási célokat szolgál majd.

A Román Nemzeti Bank mai árfolyamai: 1 euró = 38 143 lej, 1 USD = 29 077, 1 magyar forint = 154 lej.

— Milyen munkakörben dolgozott idejövetele elôtt?

— Szociológiát és kommunikációt oktattam egyetemen több évig, majd diplomataként távoli helyek után három éven át szolgáltam sajtó- és kulturális attaséként a Moldvai Köztársaságban.

— Hétfô Martin Luther King Napja, általános munkaszüneti nap az amerikai hivatalokban. Mikor áll munkába kolozsvári szolgálati helyén, és mi lesz az elsô dolga?

— Kedd reggeltôl már az irodában kezdem a munkanapot. Meg szeretnék ismerkedni elsôsorban munkatársaimmal, majd Kolozsvár vezetô személyiségeivel, a nemrégi változások "helyzetbe hozta" politikai vezetôkkel, köztük a magyarság képviselôivel is és különösen az egyetemi élet irányítóival. Beruházási lehetôségeket szeretnék felkutatni amerikai befektetôk számára. Eddig találkoztam már a prefektuson kívül a megyei tanács vezetôivel, így például Pálffy Zoltán tanácsi alelnökkel is.

— Minden korábbi állomáshelyén találkozhatott már a kisebbségi kérdéssel. Hogyan viszonyul majd ehhez Erdélyben?

— Szándékomban áll több ismeretet gyûjteni a kisebbségi lét dinamikájáról. Valóban, Ugandában például ötven nyelvet beszéltek, Etiópiában pedig maga a kormány hozott létre önkormányzatokat a kisebbségek kérdésének a felkarolására. De említhetném a besszarábiai oroszok vagy gagauzok helyzetét is, amelyet volt alkalmam tanulmányozni.

— Miként értékeli Bãsescu elnök kijelentését, hogy közelebbi kapcsolatokat szeretne kiépíteni az Egyesült Államokkal és Nagy-Britanniával?

— Az amerikai diplomácia általában értékeli Romániának mindazt a segítségét, amelyet az elmúlt években nyújtott különbözô amerikai érdekekkel egybehangzóan. Úgy vélem, a kétoldalú kapcsolatok fontosak mind a világszintû, mind pedig a térségbeli együttmûködés keretében.

— Ismeri-e Erdélyt, járt-e már itt és elôdeihez hasonlóan tesz-e majd Kolozsváron kívüli látogatásokat, kiszállásokat?

— Fôleg Moldva romániai felében jártam korábban, de egyszer eljutottam Brassóba és Nagyszebenbe is, egyébként nem jártam Erdélyben. De 2003 májusa óta, amióta tudom, hogy ide neveznek ki, mindenki csak gratulál nekem, mindenkitôl csak jót hallok errôl az országrészrôl, amelyet a késôbbiekben be szeretnék járni.

— Isten hozta, és mit üzen az olvasónak?

— Nagyon nagy elégtételemre szolgál, hogy ide jöhettem, alig várom, hogy jobban megismerhessem ezt a helyet és az embereket.

Kérdezett: Balló Áron

Az RMDSZ programjában szereplô három autonómia-forma — a helyi közigazgatási, a kulturális önrendelkezési és a fejlesztési régió átszervezése — megtalálható a kormányprogramban is, de a szövetség nem mond le a területi autonómiáról sem, nyilatkozta Márton Árpád RMDSZ-képviselô.

Márton szerint a területi autonómia megvalósításához külön törvény elfogadása, vagy az alkotmány módosítása szükséges. A képviselô elmondta, a prefektusi intézmény mûködését szabályozó törvény módosításával a kormánybiztos autoritása gyengül, a helyi önkormányzatok hatásköre pedig bôvülni fog. Így a pénzügyi források átkerülnek a helyi önkormányzatokhoz, amelyek ezáltal nagyobb autonómiát kapnak, mondta Márton Árpád. A kulturális autonómiával kapcsolatban elmondta: a nemzeti kisebbségek képviselôi számára biztosítják a szükséges jogkört kulturális és oktatási intézmények létrehozásával. "Ezáltal létrejönnek a kulturális autonómia gyakorlásához szükséges intézmények", mondta.

"Párbeszédet kezdeményezünk a téma kapcsán mind a román közösséggel, mind pedig koalíciós partnereinkkel, hogy mindenki megértse: a területi autonómia nem alkotmányellenes", mondta Márton. A képviselô szerint mindent meg kell tenni, hogy mindenki megértse és elfogadja ezt a fogalmat, valamint azt, hogy "az autonómia az ország minden lakójának javát szolgálja".

A képviselôknek, illetve a szenátoroknak egyharmada kezdeményezheti a házelnökök leváltását. A jogi szakértôk cáfolják azokat az állításokat, amelyek szerint procedurális akadályai volnának Adrian Nãstase és Nicolae Vãcãroiu visszahívásának politikai okok miatt.

Javasolni fogják a két házelnök leváltását a demokraták — számolt be a demokrata politikusoknak predeali tanácskozásán elhangzottakról Daniel Buda, Kolozs megyei DP képviselô tegnap Kolozsváron. Kifejtette: ez lehetséges, amennyiben legalább három parlamenti csoport és egyharmados többség támogatja a javaslatot, különösen akkor, ha a törvényhozás operatívabbá tétele indokolja a döntést.

Ismeretes, a házelnökök megválasztására még a koalíciós tárgyalások véglegesítése elôtt került sor, ennek köszönhetô, hogy a szociáldemokraták akkori szövetségeseik, a humanisták támogatásával megszerezték mind a képviselôház, mind a szenátus elnöki tisztségét. A felsôházban egyértelmû volt, hogy a Román Humanista Párt (RHP) támogatása nélkül a D. A. Szövetség jelöltje, Radu Berceanu nem szerzi meg a megválasztásához szükséges többséget, az alsóházban viszont a liberális Mona Muscãnak volt esélye a képviselôház elnöki tisztségének elnyerésére. Mivel azonban SZDP-javaslatra a ház megszegte a titkos szavazásra vonatkozó szabályokat, a demokraták— tiltakozásuk jeléül — kivonultak az ülésterembôl, Adrian Nãstasét pedig hiányukban választották meg. (Egyes hírek szerint a DP vezetôsége utólag ezt rossz taktikai döntésnek minôsítette, értelmi szerzôje, a szociáldemokratáktól átállt Cosmin Gusã frakcióvezetô pedig kegyvesztetté vált emiatt.)

Idôközben az NLP–DP–RMDSZ mellé átállt RHP támogatásával megalakult a Tãriceanu-kormány, amely elképzelhetetlennek tart bármiféle együttmûködést egy olyan parlamenttel, amelynek élén SZDP-elnökök tevékenykednek. Leváltásukra a hangot Traian Bãsescu adta meg, kiváltva ezzel elsôsorban az SZDP felháborodását: Adrian Nãstase a hatalmi ágak szétválasztáséról szóló elv megsértésével vádolta meg volt ellenfelét.

Ami viszont a kezdeményezés sikerét illeti: a liberálisok támogatják a házelnökök lecserélését, az RMDSZ és a humanisták még nem nyilatkoztak egyértelmûen szándékukról.

Veres Emôd jogász a Szabadságnak elmondta: nincs tudomása arról, hogy a képviselôház vagy épp a szenátus — egymástól bizonyos fokig valóban eltérô — házszabályzata ne tenné lehetôvé a házelnökök leváltását még mandátumuk lejára elôtt. Ehhez viszont az szükséges, hogy a kezdeményezôk megszerezzék a parlamenti többség támogatását. Emil Boc, a DP ideiglenes elnöke szerint a szenátusban elôször módosítani kell a szabályzatot, és csak ezután indítványozni Nicolae Vãcãroiu visszahívását. Cosmin Gusã szerint már maga a képviselôház elnökének megválasztása, a titkos szavazás ellehetetlenítése okot szolgáltathat a leváltási procedúra beindításához, amelyre a jelek szerint a parlament februárban kezdôdô tavaszi ülésszakának elsô munkanapjaiban kerül sor.

F. I.–Sz. K.

Híres borgyûjteményt bemutató karaván halad keresztül Moldva és Erdély városain február végén.

Zaharia Muntisiu borgyûjtô elmondta, hogy a több mint 1000 palack bort szállító teherautó megáll majd többek között Jászvásáron, Kolozsváron, Besztercén és Marosvásárhelyen is.

A megkóstolható borok közé sorolhatók a francia, spanyol, argentin, kubai és az afrikai nedûk, melyeknek némelyike meghaladja a százéves kort.

A gyûjteményt Zaharia Muntiiu-nak 35 év alatt sikerült összegyûjtenie. Célja, hogy megízleltesse a Romániában élô emberekkel a minôségi borokat.

A borkaraván február 25-én indul, és három nap múlva érkezik utolsó állomásához.

Egy földrai, Ausztriába települt család megkezdte egy központ építését idôseknek, amely a munkálatok befejezése után 40 személynek biztosít otthont.

Stefan Sîngeorzan, Földra polgármestere elmondta, hogy a Tolan család szociális munkakörben dolgozik Ausztriában. Véleményük szerint a román állam nem biztosít elegendô védelmet az idôs emberek számára, ezért elkezdték a központ építését, amelyben terveik szerint 32 szoba és 10 padlásszoba lesz berendezve.

Az épület még épül, és a polgármester szerint csak az állam intézményeinek közremûködésével tudják majd befejezni, mert többmilliárdos befektetést igényel.

A helyi hatóságok most potenciális befektetôket keresnek, Phare-támogatás elnyerésével is próbálkoznak.

A megyei tanács tervei szerint újabb mentôegységeket fognak létrehozni az Erdélyi Szigethegység több településén.

Dan Popescu, a technikai fôosztály igazgatója elmondta, hogy egyelôre a megyei tanács még csak területet igényelt az új egységek felépítéséhez azokon a településekben, ahol nagy a turisták száma.

A hegyvidékre jellemzô faépítmények néhány napig védelmet nyújtanak majd a hegyekben rekedt turistáknak. Az új faházikók felépítése a megyei hegyimentô-szolgálat kibôvítését jelentené, amelynek jelenleg csupán két alkalmazottja van.

Az új mentôegységek létrehozása több Fehér megyei helységet hozzásegít ahhoz, hogy megkapja a községi minôsítést. Ezek közé sorolható Lepus, Girda és Fehérvölgy is.

Tisztelendô Testvéreim!

Szeretett Jó Hívek!

Isten végtelen kegyelmébôl békében és szeretetben ünnepelhettük 2004 karácsonyát is. Templomi ünneplésünk és meghitt családi együttlétünk fenséges hangulatát beárnyékolta a médiák által világgá röpített megdöbbentô hír. Együtt érzô szívvel szereztünk tudomást a Délkelet-Ázsia lakóit sújtó rettenetes természeti katasztrófáról.

A természeti csapás nyomán sok ezer halott, ötmillió hajléktalan, sok árva és magára maradt szenvedô a fenyegetô éhínség és járványveszély közepette várják az együtt érzô emberek segítségét.

A katasztrófa híre mélységesen megrendítette az egész emberiséget. Világszerte segélyakciók, helyszínre utazó karitatív csoportok segítségével próbálják a mérhetetlen szenvedést enyhíteni.

Hívô keresztényként minket is a szolidaritás és a segíteni akarás sürget. Ezért nem ülhetünk tétlenül, hanem a tôlünk telhetô módon a bajbajutottak segítségére kell sietnünk.

Szentatyánk — II. János Pál pápa a tragédia nyomán ezt nyilatkozta: "A nemzetközi közösség, valamint sok humanitárius szervezet azonnal egyesített erôvel igyekezett rendelkezésre állni, segíteni. Az egyház számtalan karitatív szervezete is hasonlóan cselekszik. Karácsony szellemében arra hívom fel a Krisztus-hívôket, hogy nagylelkûen járuljanak hozzá e rendkívüli akcióhoz, mely szolidaritásunkat hivatott kifejezni azokkal az emberekkel szemben, akik egy nagy megpróbáltatás áldozatai és járványok veszélyének vannak kitéve."

Szentatyánk felhívásához mi is cselekvô szándékkal csatlakozunk. Január 23-án fôegyházmegyénk templomaiban megemlékezünk a katasztrófa áldozatairól, és egyben az életben maradottak megsegítésére gyûjtést rendezünk.

Szeretettel kérjük kedves híveinket, minden jóakaratú embertestvérünket, hogy lehetôségeik szerint — adományaikkal támogassák kezdeményezésünket.

A begyûlt összeget fôegyházmegyénk Caritas Szervezete által, a Nemzetközi Caritas Szervezet közvetítésével juttatják el a katasztrófasújtotta területek rászoruló lakóihoz.

Kérem tisztelendô testvéreimet, hogy a gyûjtésbôl származó összeget utalják át a fôegyházmegyei Caritas bankszámlájára (Caritas Arhidiecezan Romano-Catolic Alba Iulia, RO 42 RNCB 1100 00000046 0036 BCR ALBA IULA), vagy adják át a Caritas valamelyik kirendeltségének.

Elôre is köszönjük adományaikat, és áldozatukért fizessen meg a maga kegyelmi gazdagságából a Gondviselô Atya.

Isten óvja és vezesse életünket az üdvösség 2005-ös esztendejében is!

Ehhez küldöm szeretettel fôpásztori áldásomat

† György s.k. érsek

A Kék Ég Expressz Karaván egy álomból lett valóság. A tehetetlenségbôl valóra vált álom. Nem hiszek az álmok valóságában, pedig hányszor és hányszor álmodom azt, hogy lépkednék, szaladnék, taposom a gázpedált az autóban... de nem mozdulok... lépni sem tudok, állok, mint egy kô. Aztán néha akaratlanul megyek, szaladok, sôt néha még repülök is, hogy azt sem tudom, merre megyek, akárcsak az életben. Ugyan a bölcs öregek azt mondják, hogy elôbb-utóbb meglesz a munka gyümölcse, megtapasztaljuk munkánk édes eredményeinek ízét —, mosolygok, s megértem — világossá válik, hogy milyen édes gyümölcs a fáradtság.

A pincehelyiség egy kocsmához tartozik. Úgy tizenöt-húsz lelkes ember ül az asztal körül. A Zöld Erdély Egyesület évenkénti kötelezô közgyûlése folyik. Néhány új arc mosolyog értetlenül. Ôk is be akarnak kapcsolódni a tevékenységbe, tenni akarnak egy tisztább világért. A napirendi pontok között szerepel: éves vezetôségi beszámoló, kötelezô székhelyváltoztatás (a régi szerzôdés lejárt), tagsági igazolványok kibocsátása, egyéb ötletek megbeszélése, valamint ismerkedés. A legérdekesebb pont az éves beszámoló, valamint a székhelyváltoztatás. Az egyesület költözik arról a székhelyrôl, amelyet még csak nem is látott... egy olyan székhelyre, amelyet biztosan nem fog látni.... Az idei 5–6 futtatott program költségvetése pontosan, precízen összefoglalva, költségvetési adatokat elrendezve: 23 millió lej hiány — erre mindenki felkapja a fejét, és értetlenül kezd morajlani a társaság, majd eszeveszett, könnyes nevetésbe torkollik a kín. Az álmok nem hazudnak. Ha a szekeret nem tolja egy ismeretlen kéz, akkor azt mi, emberek, verejtékes homlokokkal, hiába erôltetjük ...

Vége a közgyûlésnek, a napirendi pontok megvitatva. Az elnök lezárja a közgyûlést. Mindenki indulóban, csak azok maradnak, akik az egyesület magját alkotják a kezdetek óta, azaz 2 éve. Attila, az egyesület örökös tagjának is mondható, lelkes és mindig harcra kész önkéntes, szilveszteri programot ajánl fel. Ô a szilvesztert minél több helyen töltené — hozza tudtára a hallgatóságnak. A "minél több hely" azt jelenti, hogy vonaton. Elegünk van az unalmas szilveszterekbôl — mondja, majd tisztázza mondanivalóját —, nincs kedvem egy helyben ülni, a legérdekesebb az lenne, ha egy vonatra ülnénk és lemennénk a tengerig szilveszter éjszaka, majd az év elsô napján megmosakodnánk a sós tengerben... aztán egyszerûen hazautaznánk — mondja kicsit bátortalanul, de azért büszkén. Az ötlet ötletet szült. A nyáron szervezett programokról összegyûjtött verespataki bányaterv ellen tiltakozó leveleket fel lehetne vinni az illetékes miniszternek — szólal meg bölcsen Bandi, egy másik önkéntes, majd hozzáteszi — természetesen szilveszter éjszaka, vonattal. Reggel pedig addig állunk az épület elôtt, amíg át nem veszi valaki a csomagot, a több mint háromezer aláírást — több mint háromezer ember véleményét.

A soron kívüli tárgyalásnak vége szakadt. A verespataki ügyben tárgyalt vonatozás a levegôben lógott. Egy héttel a gyûlés után és egy héttel karácsony elôtt eldôlt: lesz utazás, hisz minden tag támogatja! Nincs rá pénz, tehát mindenkinek, aki jönni akar, fedeznie kell a felmerülô költségeket. Ezzel egy álom kezdôdött el.

Az év utolsó napja van. Kolozsváron hárman, Zilahon öten, Szatmáron négyen állnak, és Désen is csatlakoznak a Bukarest felé száguldó vonathoz. Ki tudja, hányan fognak felszállni a "szellemvonatra", ki tudja, hány harcos csatlakozik még a szent háborúhoz. Állig felfegyverkezve: meleg ruhák, nagy hátizsákok, dobozok, transzparensek és egy gitár képezik a harci eszközöket. A vonat indul, hosszan fütyül — a kettô között —, erôs hangokkal jelzi, hogy a csata megkezdôdött. A zöld hadsereg elindult. Senki nem jár ilyenkor a vonatokon. A levegô sem mozog, a vonatot sem fûtik, hogy spóroljanak. A harcosok vonatai Désen csatlakoznak egymáshoz. Már sötét van, érezhetô a szilveszteri hangulat. Ismerkedések, bemutatkozások és egyebek után elôkerül az egyik fegyver, a gitár. Muzsikaszóval és emlékekkel ébresztgetik egymásban a harci kedvet. Úgy néz ki, hogy ez a hadsereg végre — ha nem is egy háborút — egy csatát legalább meg fog nyerni. Verespatak ügyében fellángolt a remény. Megmarad, ott biza nem lesz aranybánya, nem lesz a rettegés völgye! Nem akarunk félni a ciánkatasztrófától, és nem is fogunk! — hangzik el több ember szájából is.

Az éjfél a hegyek között ért, ami csak emelte a hangulatot. A zakatoló vonat hangja, a gitár éneke, a száguldás és a nagy pelyhekben szállingáló hó felébresztette a reményt. Reggel Bukarestben nagy hó fogadott. Száraz hideg volt, minden csonttá fagyva, de senki sem panaszkodott. A sajtó képviselôi az állomáson várták az érkezôket. Micsoda szenzáció. Két tucat diák áldozta fel szilveszteri programját Verespatak nemes ügyéért. Háromezernél több ember képviselôi hozták az üzenetet: friss levegôt, kristálytiszta, halaktól és növényektôl tarkított vizeket akar a nép! Nem kell az arany, nem kell a kincs... mit érnek vele, ha egészség nincs.

A Zöld Sátor Karaván a Vízügyi és Környezetvédelmi Minisztérium épülete felé igyekezett. A csomagokat és a dobozokba csomagolt aláírásokat egy csomóba gyûjtötték, és álltak mellette csendben-tiltakozón! Voltak, akik együttérzéssel érdeklôdtek, olyanok is akadtak, akik csak mosolyogtak, sôt akadtak a harc mellé szegôdô helybéli önkéntesek is. Egész napos csendes tiltakozást láthattak a járókelôk. Harmadikáig, az elsô munkanapig senki sem volt hajlandó tárgyalni a tiltakozókkal. Hétfôn, január harmadikán már mindenki nagyon fáradt arccal kezdte a napot. Az éjjelnappaliban megejtett szunyókálások nem pihentetnek. A minisztérium egyik illetékese átvette a leveleket. Egy pillanatig tartott, egy pillanatot szentelt e háromezernél is több embernek, annak a háromezernél is többnek, akik tiltakozni kívántak aláírásaikkal a verespataki bányatervek megvalósítása ellen. De mindenki elégedett volt, mert a sajtó a szent ügy mellé állt. A tévék és a rádiók a kezdeményezés támogatására buzdítottak mindenkit: égi és földi lényeket egyaránt.

Egyszer csak csörögni kezdett az óra. Várt a szomorú valóság. A vonatozás lefújva — küldi szét az internetes levelet a fôszervezô. Kevés az önkéntes, támogató sem akad, és 3–4 ember nem képes végigállni három egész napot a hidegben — közli. Mellesleg azt sem lehetett tudni, hogy kik az illetékesek, hiszen kormányváltás volt. Ez a program bizony elmaradt. Igaz, havazás sem volt, sem Bukarestben, sem máshol.

Az álmainkkal maradtunk, nehéz elérni, hogy a magasabb erôk meghallgassanak és támogassanak! — mondja halkan az elnök. Látjuk a jól felszerelt irodát, gördülékenyen futó programokat, lelkes önkénteseket és támogatókat, és hiszünk az emberek, politikusok jóindulatában — teszem hozzá viccesen magamban... helyette. Ébredéskor kicsit kellemetlen, de lassan megszokják — gondolom magamban —, hogy nem marad más, csak egy 23 milliós (egyetemista zsebbôl) hiányt hozó Zöld Sátor Karaván vándorprogram és a néha fel-fellángoló lelkesedés. De talán érdemes lenne azon is elgondolkodni, hogy alábbhagyjanak az igényeikbôl, és ne zöldsátorozzanak, hanem alapítsák (alapítsuk) meg új programunkat: a Kék Ég Expressz Kolduló Karavánt.

Oláh Levente

Január 31-ig hosszabbították meg a matrica beszerzési határidejét, ugyanakkor egyszerûsítették az eljárást: hétfôtôl a gépkocsitulajdonosoknak csupán a forgalmi engedélyt kell felmutatniuk a postai hivataloknál. Hétfôtôl ugyanakkor a matrica beszerezhetô az OMV benzinkutaknál, illetve a megyeszékhelyek takarékpénztárainál. Emlékeztetünk, hogy az egy évig érvényes matrica ára 24 euró a nem eurokonform gépkocsik esetében, 21 euró az euro-1-es, illetve 16,8 euró az euro 2-es, 3-as és 4-es gépkocsik esetében. A román gépkocsitulajdonosoknak kötelezô megvásárolniuk az egyéves matricát, a külföldiek egynapos, egyhetes, egy-, hat- vagy tizenkét hónapos matricát vásárolhatnak.

Az Országos Környezetvédelmi Gárda Kolozs megyei felügyelete közzétette tavalyi tevékenységének legfôbb eredményeit. Ennek értelmében 2004-ben 1054 (726 tervezett és 328 elôre be nem tervezett) ellenôrzést hajtottak végre, melyek során 237 esetben összesen 6,238 milliárd lej értékben szabtak ki büntetést. Ez az összeg háromszorosa a 2003-as évinek, és hatszorosa a 2002-es évinek.

A büntetések oka fôleg a hulladékok nem megfelelô kezelése sok jogi és magánszemély által. Az ide vonatkozó jogszabályok be nem tartása, az erre vonatkozó engedély nélküli tevékenységek szervezése gyakran eredményezett büntetést. 2004-ben az európai jogi normákat sok esetben rúgták fel olyan vállalatok, amelyek hulladékot termeltek, dolgoztak fel vagy szállítottak.

A környezetvédelmi felügyelôség a tavaly regionálissá alakult át, amely kiterjesztette munkaövezetét Bihar, Beszterce-Naszód, Máramaros, Szatmár és Szilágy megyékre. Az intézmény levegô- és víztisztaság-ellenôrzô készülékeknek jutott a birtokába, amelyek segítségével gyors terepmunkát képes elvégezni. 2005-ben remélik, hogy még eredményesebb együttmûködést tudnak elérni az önkormányzatokkal, más állami és magánintézményekkel, valamint az Európai Unióval, személyzetüket még inkább szakképesíthetik, hangsúlyozottabban érvényt szerezhetnek a hulladékkezelésre vonatkozó jogszabályoknak.

Tizenkét napirendi pontot vitattak meg a Szászfenesi Helyi Tanács legutóbbi ülésén, a lényegesebbekrôl Albert Tibor tanácsos tájékoztatott. A mérnökcsoport által bemutatott részletes zónaterv, amely több külterületet belterületté nyilvánít, jelentôs változást hozhat. A döntés Magyarlóna, Tótfalu és Szászfenes egyes területeit érinti, jelentôsége, hogy ezeken a telkeken megkezdôdhet az építkezés.

Az E 60-as út mellett zajló sóderkitermelés is remélhetôleg leáll, hiszen beépíthetô területet tesznek tönkre, a keletkezett gödrök betömését az autópálya építôitôl várják.

A víz- és gázmûvekkel kötött bérleti szerzôdés meghosszabbításáról is határoztak, így az említett intézmények továbbra is az önkormányzat épületének termeiben mûködtethetik irodáikat.

Szászfenes bekapcsolódik a Kolozs Megyei Községek Egyesületébe — ennek az uniós pénzek megpályázásakor lesz jelentôsége, hiszen a települések együtt, kistérségként nagyobb sikerrel próbálhatnak meg a fejlesztéshez szükséges alapokhoz jutni.

A vízmûvek mostantól kezdve a magyarlónai kultúrotthon udvarán álló katasztrófa-védelmi berendezésért fizet. A torony alapvetô szerepe, hogy idejében figyelmeztesse a lakosokat, ha netán a tarnicai víztelep gátja átszakadna.

Az ülésen az agrárszakértô, illetve a tanácsosok is írásban benyújtották egyéni tevékenységi beszámolóikat.

F. I.

A karácsonyi és újévi eszem-iszom a farsanggal, majd a nagyböjt után, húsvétkor folytatódik. Ilyenkor nem mindegy, mit teszünk az asztalra, mert nemcsak családunk, de rokonaink, látogatóink egészségét is veszélyeztethetjük.

A Szilágy megyei Csákigorbó községben karácsony után egy házaspárt már beutaltak a nagybányai kórházba trichinózisos megbetegedéssel. Utólag a zilahi járványosztályon még további hat beteget ápolnak a család ismeretségi körébôl. Az állategészségügyi felügyelôség szakemberei szerint a falusi gazdák nagy része nem tulajdonít kellô figyelmet a vágáskor kötelezô állatorvosi vizsgálatoknak, pedig egészségünkre több gondot kellene fordítani.

Ugyanez érvényes az italokra is. A Szilágy Megyei Mezôgazdasági és Falufejlesztési Vezérigazgatóság felügyelôi a tavaly több mint 4000 liter hamisított bort koboztak el a forgalmazóktól.

Luka Péter aligazgató a Szabadság kérdéseire válaszolva elmondta, hogy a jelenlegi vegyszerekkel sokkal több lehetôség van a borhamisításra.

— Tulajdonképpen arról van szó, hogy a gazdák egy része, miután elfogyott a bora — vagy más hordóba már leszívta — feltölti a cefrét vízzel, és némi cukor hozzáadásával bort. Ez viszont már víz és cukor, vajmi kevés köze van a borhoz. (Magyarországra tonnaszámra vitték a cukrot, utána kiderült, hogy több a bor, mint a szôlô.) Az így elôállított "bort" kezelni kell, mert hamar ecetesedik, zavarossá válik. Ezt túlkénezéssel igyekeznek megakadályozni. Az átlagos fehérborból pedig élelmiszeripari vegyszerekkel állítják elô a vörösbort. A legtöbbször alig három hónapos szavatossági idôt írnak a palackra. Már ez is gyanús. Az asztali borok 8,5%-os alkoholtartalomnál kezdôdnek, a hamisítók igyekeznek ezt a határértéket tartani víz hozzáadásával. A minôségi borok 10,5%-os alkoholtartalomnál kezdôdnek, egészen a 12,5%-os alkoholtartalomig.

A lôrék minden jellegzetességét javítani lehet. Aromák hozzáadásával a gyakorlatilag vízbôl borból is lehet muskotályt varázsolni. A zavarosság megelôzésére gyakran túlkénezik a bort — ami fejfájást okoz.

Ha valaki minôségi bort akar inni, akkor kerülje a 20–30 ezer lejes és a roppant rövid szavatossági idejû termékeket, mert mindent iszik, csak bort nem.

A törvény szerint a borhamisítást bûnügyként kell kezelni. A Szilágy megyei mezôgazdasági igazgatóság felügyelôi által elkobzott bormintákat a balázsfalvi kutatóállomás laboratóriumaiban ellenôrzik. Ezt követôen lehet csak eljárást indítani a hamisítók ellen. Az eljárás lényege, hogy az illetô megyék mezôgazdasági igazgatóságait értesítik az észlelt törvénysértésrôl, és kérik a hamisított borokat szállítók azonosítását és megbüntetését. A visszajelzések szerint a legtöbb itt palackozott hamisított bor Moldvából származik.

J. L.

Ideiglenes tartózkodási engedély (flotant) kibocsátásához szükséges iratok:

• kérvény (formanyomtatvány);

• születési bizonyítvány (eredeti és fénymásolt);

• házasságlevél (eredeti és fénymásolt — adott esetben);

• végleges válási határozat (eredeti és fénymásolt — adott esetben);

• a befogadó lakásszerzôdése (eredeti);

• az igénylô személyazonossági igazolványa;

• a befogadó személyazonossági igazolványa;

• igénylô és befogadó személyes jelenléte;

• amennyiben az adóhivatalnál már bejelentett és megkötött szerzôdésrôl van szó, nem szükséges a tulajdonos jelenléte, elégséges a szerzôdés eredeti és egy fénymásolt példányát benyújtani;

• 2000 lejes bélyegilletményrôl szóló nyugta (a postáról).

Vizsgálatot indítottak a 26 esztendôs szilágysomlyói F. István ellen, aki tavaly szeptember 30-án elgázolt egy 14 éves gyereket. A SJ 02 KZA rendszámú Mercedes vezetôje Nádasszentmihály (Mihãiesti) térségében elütötte a nádasberendi (Berindu) illetôségû Nicolae R.-t, a fiú nem élte túl a balestet.

Razziák a megyében
Razziákat foganatosítottak a napokban a rendôrség alkalmazottai Kolozs megyében. Kolozsvárott mintegy 53,5 millió lej értékben 98 büntetést róttak ki, és félmillió lej értékû árut koboztak el. Az ellenôrzési akciót az egyetemi otthonokra is kiterjesztették, ott 57 alkalommal büntettek, a bírság összértéke közel 41 millió lej.

Désen a közlekedésrendészeti dolgozók 17 bírságot róttak ki mintegy 5,5 millió lej értékben, valamint két gépkocsivezetôi jogosítványt bevontak.

Szamosújvárott a rendészeti akció alkalmával 11 esetben büntettek a rendôrök, a büntetés összértéke hozzávetôleg 12,5 millió lejre tehetô. A razzia során tetten értek két kiskorút, amint egy táskát akartak ellopni a szamosújvári kórházban. A 13 esztendôs I. C. és egy évvel fiatalabb társa, S. G. iratokkal és pénzzel teli táskával akart meglépni, amikor lefülelték ôket a rendôrök. A nyomozás során kiderült, hogy alaposan gyanúsíthatók egy másik kórházi lopással is, Valer P. mintegy 600 ezer lej értékû karóráját tulajdonították el. Az anyagi kár teljes mértékben megtérült.

A körösfôi (Izvorul Crisului) rendôrôrs két alkalmazottja a razzia során 19 gépkocsivezetôt, hét kerékpárost és 12 fogatot ellenôrzött, 27 személyt igazoltatott, 11-et figyelmeztetett, 7-et pedig meg is büntetett (a bírság összértéke mintegy 4 millió lej). Egy kihágást is elkönyveltek, a Körösfôre igyekvô 31 esztendôs bánffyhunyadi Z. S. I.-rôl, aki a 46 CJ 7780 rendszámú Izs típusú motorkerékpárt vezette, kiderült, hogy nem rendelkezik jármûvezetôi jogosítvánnyal.

(póka)

Az oldalt szerkesztette: Kerekes Edit

(Folytatás a január 12-i lapszámunkból)
Gyôrbôl, ahol nagyszámú magyar és német haderô volt összevonva, gyorsított menetben Pápa felé indították a megmaradt székely határvadász egységeket. Mielôtt beértünk volna Pápára, ahol szintén nagy honvéd és német harci egységek alakulatai álltak bevetésre készen, a hadászatilag fontos röptér hatalmas szônyegbombázást kapott. Így ott az elszállásolás már lehetetlen volt, megindultunk Rábakecôl nagyközség felé, ahol a "megtizedelt" Székely Határvadász Parancsnokság egységei hosszabb ideig pihenôt tartottak. S mikor már ez a helység is hadszíntérré kezdett válni, az ott levô, többféle, tartalékban levô honvéd alakulatokkal együtt, parancs jött, hogy készüljünk a bevetésre. Aztán jött egy másik parancs, hogy a "megtizedelt", fáradt székely határvadász maradék egységek induljanak Szombathely felé. Ez lett az utolsó szállása a vezérkari parancsnokságnak.

Mikor Szombathely felett elsötétült az ég
Szombathelyen egy akkora szônyegbombázást kaptunk, hogy a város alatt még a föld is megremegett, mintha földrengés érte volna. A kegyetlen amerikai és angol bombázók három hullámban jöttek, annyian, hogy az ég is elsötétült a város felett. A gyilkos bombákat úgy 150–160 gép szórta nem nagy magasságból. Mielôtt a város légterébe értek volna, már bôgtek, visítottak a rémületes, fülsiketítô, halált jelzô légiriadó szirénái. A házigazda, akihez az egységemmel el voltam szállásolva a külvárosban, mielôtt megérkeztek a bombázók, ezt kérdezte tôlem: "Tizedes úr (akkor már ez a rendfokozatom volt, és megkaptam az elsôfokozatú tûzkereszt hadiérdemrendet), mi az a távoli, irtózatos mély morajlás, mintha a föld gyomra háborogna, hörögne?". Ez volt az érkezô bombázók motorjainak a távoli visszhangja. Amint a bombákat elkezdték szórni a városra, a robbanásoktól akkora légnyomás keletkezett, hogy a szállásom udvarán engem mint egy tollút kapott fel, és vagy 5-6 métert repített a levegôben. Majdnem két hétig zúgott a fejem és a hallásom is megtompult.

A város peremén több mint nyolc légvédelmi "boforc" ágyú volt felállítva, azok sûrûn köhögtek, okádták a lövedékeket, de majdnem egyetlen gépet sem tudtak eltalálni. Hol elöl, hol hátul, hol oldalt robbantak a lövedékek, de telitalálat nem ért egy gépet sem. Az 500 kilogrammos bombák robbanásaitól füst, láng és puskaporos porfelhô csapott fel mindegyre az égre. A város légtere úgy nézett ki, mintha fekete, pokoli, tüzes hasú felleg vont volna rá szônyeget. Az élet egy csapásra megdermedt, s az élôkön az az érzés lett úrrá, hogy a világvége szakadt rájuk. Aztán hirtelen 5–6 bombázó megfordult, és a légvédelmi ágyúk felé vette az irányt, s ott oldatták ki a bombákat — az ágyúk elnémultak. A város központja romokban hevert, s körös-körül megszámlálhatatlan mennyiségben 3–4 m-es bombatölcsérek tátongtak. A romok között száz meg száz sebesült civil és katona jajsegélykiáltása hallatszott, és megszámlálhatatlan holttest hevert szanaszét a romok alatt. Minden épkézláb ember, civil és katona, a sebesültek mentésére igyekezett.

Amint az egyik hatalmas hadiraktár romjaihoz érkeztem, amelynek már csak a nyoma látszott, rémületes kép tárult elém. Egy telitalálatot ért épületnek a romjai közt majdnem száz halott darabokra tépett, szétszórt testrészei feküdtek. Megrendítô, szomorú látvány volt, amint egy-egy szétroncsolt test vércafatos karjainak ujjai görcsösen szorongattak egy-egy imádságos rózsafüzért. Lépten-nyomon egy-egy megroncsolt, üvegszemû emberi fej meredt ránk, mintha a rémületes szemeik ezt kérdezték volna: "Mindezt miért tette velünk az Isten?". Ami ott volt látható (igaz, a hosszú frontvonal-utunkon nem az elsô), azt emberi szó csak megközelítôleg tudja elmondani és leírni. A bombázás után másnap parancsra jelentkeztem, csodával határos módon a parancsnokság székhelyét nem érte találat. Ekkor már így szólt hozzám a századosom: "Gergely István tizedesünk, készülj fel a lovakkal és szekerekkel egy további hosszú útra".

A Székely Határvadász Parancsnokság vezérkara utasítást kapott, hogy székhelyét helyezze át Berlinbe. Kissé elgondolkozva ezt kérdezte a százados: "A legényeid megvannak hiánytalanul?". "Százados úr (akkor már ôrnagy volt), alázatosan jelentem, már majdnem csak én maradtam egyedül. Útközben a fiúk egy része lemaradozott, az utolsó is, a gyergyóalfalusi Nagy Dénes honvéd itt Szombathelyen beállt nyilas katonának." Imponált neki a szakaszvezetôi rang, a bürgercsizma, a fekete nyilaskeresztes egyenruha és a nagy zsold. Ezekkel a szavakkal búcsúzott el tôlem: "Isten veled, Székely Határvédelmi Parancsnokság lovai, és Vértes Béla százados úr!". Szombathelyen, mint máshol is, a nyilasok a meglevô nyilaskeresztes félelmetes katonai és félkatonai alakulataik létszámát szorgalmazták növelni. Fôleg a fiatal honvédek soraiból igyekeztek verbuválni, vonzó rendfokozatokat, zsoldot és a velejáró elônyöket a végsô gyôzelem reményében osztogatva nekik. Amikor ezt elmondtam, a százados egy pillanatig hallgatott, aztán keményen megveregette a vállamat, és így szólt még: "Becsületes, bátor honvéd, hûségedre ezután is számít a parancsnokság, amelyért az elismerésünk nem fog elmaradni; büszke vagyok rád". Aztán a kollégái jelenlétében így folytatta: "Nemsokára Berlinben fogunk újból találkozni, s majd onnan indulunk vissza gyôztesen a marosvásárhelyi volt kaszárnyánkba". Lehet, hogy már ô sem hitte komolyan, amit mondott. Ekkor én már tudtam, hogy magyar hazám földjét nem fogom elhagyni. Mert, ha már halni kell, haljak meg magyar földön, és itt porladjon el székely határvadász honvéd testem. Mielôtt elköszöntem volna tôle és menyasszonyától is, miután keményen vigyázzba vágtam magam, ezzel a kérdéssel fordultam hozzá: "Százados úr, alázatosan engedélyt kérek a következô dal elénekelésére, mielôtt a magyar földet elhagynánk". A menyasszonya, akit az egész frontvonalon magával vitt, és tudta, hogy szép hangom is van, ránézett, és intett a szemével, hogy adjon engedélyt. A dal a következô volt: "Százados úr búcsúzik a századtól, elôveszi harci sípját, belefúj. Oly szépen szól harci sípja, a századát visszahívja, a Maros menti fenyves erdô aljába…" Ennek hallatán a menyasszonyának egy pár könnycsepp buggyant ki a szemébôl, hirtelen elérzékenyült Marosvásárhely hallatán, megölelt, megcsókolt, én utána keményen szalutáltam, és ezzel örökre elbúcsúztam tôlük. A berlini útjára nem követtem a parancsnokság hátramaradt tisztikarát, csak Kôszegig. Ott az éjszaka fátyla alatt megfordítottam a hollófekete, Betyár nevû lovam kantárszárát, és Szombathelyig meg sem álltam, s a volt szállásomon átöltöztem civilbe. Csak éppen annyi idôm maradt, hogy a honvédruhámat elrejtettem, és már ott is voltak az oroszok. Mielôtt elrejtettem, könnyes szemmel megcsókoltam, és fájó szívvel örökre elbúcsúztam tôle. 1945 áprilisában, amikor már Magyarország utolsó talpalatnyi földje is elesett, Szombathelyen orosz fogságba estem. Az elsô szava, amikor meglátott, a pufajkásnak az volt: "Dáváj csász!" — és azzal nemcsak az órámat, hanem a csizmáimat is lehúzta a lábamról. Beteljesült édesapám jóslata: a magyar hazámért én is majdnem öt évet áldoztam fiatal életembôl, s hogy csak annyit, és nem többet, annak volt tulajdonítható, hogy teljesen munkaképtelenné váltam, és súlyos betegként majdnem három évvel hamarább hazaengedtek, mint a munkaképes bajtársaimat.

Mikor Szombathelyen fogságba estem, a "pufajkás dáváj" sietve a szovjet katonai-politikai osztály irodájába kísért, mert tisztnek és kémnek nézett. Okot adott rá, hogy nálam volt egy kis napló-füzetecske rövid bejegyzésekkel Beszterce és Marosvásárhelytôl Szombathelyig. A naplómat minden iratommal és a katonaképekkel együtt elkobozták. Aztán egy magyarul beszélô tiszt több mint egy fél napig vallatott a napló ügyében, és a nálam levô Vértes Béla százados fényképei miatt. Miután meggyôzôdött, hogy sem tiszt, sem kém nem vagyok, bekísértek a hadifogoly gyûjtôtáborba, ahol már több száz vagy ezer honvéd és civil volt összezsúfolva. A hazát vesztett védtelen, szerencsétlen foglyoknak több mint 25%-a erdélyi származású volt. Aztán Szombathelyrôl a székesfehérvári gyûjtôtáborig fegyveres kísérettel hajtottak gyalog. Onnan helyszûke, de fôleg a tífusz- és vérhasjárvány miatt, a budapesti gyûjtôtáborba hajtottak. Egy kis várakozás után, százasával marhavagonokba zsúfoltak, és a romániai focsani-i nagy gyûjtôtáborba szállítottak. Onnan május 15-én málinkij robotra a Szovjetunióba deportáltak.

S ha valaki most így szólna hozzám (mert harc után sok okos és hôs szokott akadni): "Mondd, öreg harcos, mi értelme volt a reménytelen küzdelemnek, a haza utolsó talpalatnyi földjének elbukása elôtt nem levetni a honvédruhát, amire számtalan alkalom kínálkozott a hosszú úton?", én erre csak ezt tudom válaszolni: "Mert honvédesküm Isten és a Haza elôtt arra kötelezett, hogy jóban és rosszban védjem hazám földjét". Tettem azt én is, mint sok tízezer és százezer bajtársam, hittel és reménnyel, azzal a tudattal, hogy szülôföldünket, hazánkat, otthon hagyott szüleinket, feleséget és gyermekeinket védjük. Hogy igazságos volt-e harcunk vagy nem, amelynek annyi vér és szenvedés volt az ára, az nem a honvédekre tartozott; ôk tették azt, amire felesküdtek, és parancsot kaptak. Hogy hôsies volt-e vagy nem a hadakozás, azt döntsék el Isten és Haza elôtt azok, akik erre hivatottak, ha a jó magyar érzelmû véreim esetleg még nem mondták ki az utolsó szót, és ha vérük még nem korcsult el.

Egykor Horthy Miklós ünnepelt katonái voltunk. Sok évtizeden át lépten-nyomon voltunk megbélyegzett horthysta-fasiszta bûnös katonái, a román és a vörös hadsereg ellenségei. Még a fajtánk között is akadt szép számban, aki három méterre a föld alá kívánt minket. Csak Antonescu katonái nem voltak fasiszta jelzôvel címkézve, mintha ôk nem is lettek volna soha Hitler szövetségesei. Az ô kezükhöz nem tapadt vér, mint a horthystáékéhoz — hangzott éjjel-nappal írásban és hangos szóban. Aztán egyszer váratlanul megért az idô, hogy az ellenkezôje kezdett napvilágot látni. Pãunescu, Vadim és a hasonszôrûek, így üvöltöztek: "Nem igaz, nem igaz!! Hazugság, hazugság!! Csak a fasiszta horthysták öltek és deportáltak zsidókat! Nálunk nem volt semmiféle holokauszt! A világ összetéveszti a mi felszabadító, toleráns, istenfélô hadseregünket a horthysta hadsereggel. Mi védtük a zsidókat, egy cseppnyi vérük sem tapad a kezünkhöz". Lassan-lassan kezdett mindjobban elhalkulni a hangjuk, miután lehazudhatatlan, megcáfolhatatlan tények kerültek elô, hogy az Antonescu toleráns, istenfélô katonái kezéhez 300 ezernyi ártatlan zsidó vére tapad.

Váratlanul elérkezett az idô, hogy a kommunista rezsim hirtelen változása után mi is más minôsítést kapjunk. Magyarországon honvéd frontharcosok, Oroszországba (málinkij robotra) deportált hadifoglyok lettünk. Romániában román frontharcosok lettünk mi is, elismert veteránok és deportáltak. A szenvedésekért fájdalomdíjként mind a magyar kormánytól, mind a román kormánytól kárpótlási honoráriumban részesültünk, mind az élôk, mind a holtak hozzátartozói.

A Duna Televízió által tudtam meg a Megidézett történelem adásból a székely határvédelem parancsnokától, vitéz Kásás Andortól, hogy az egykori kollégája, vitéz Vértes Béla vezérkari százados 1993-ban 77 éves korában Svédországban elhunyt. Isten nyugtassa hazájától távol, idegen föld poraiban, emléke legyen neki is áldott, úgy mint sok más magyar honvédnek, akik idegen földben porladnak. Ezen írásom sorai legyenek egy csokor virág a sírhalmára.

Kolozsi Gergely István, volt székely határvadász honvéd frontharcos

Rakjuk együvé, miként lehet, e drága testet … mondja a Gyászoló Agaué az elôadás elején. Ebbôl a gondolatból kiindulva próbáljuk meg mi is összerakni, miként lehet, a David Zinder által színre vitt Euripidész Bakkhánsnôk címû darabjának változatát, amelyet 2004. december 12-én mutattak be a Kolozsvári Állami Magyar Színház színpadán felépített stúdiótérben. Nem könnyû vállalkozás újra "egy testté összerakni" a produkciót, miként Pentheusz drága testét sem, amelyet saját anyja, Agaué szaggatott szét, s csupán Pentheusz nagyapjának, Kadmosznak a segítségével sikerült újra összeilleszteni a darabokra tépett és szétszórt testrészeket. Ám a fej hiányzott. Agaué kezében volt. Euripidész darabjában aztán az is a helyére került, a színrôl mindenki távozott, csupán a hulla maradt ott és a levegôbe emelkedô isten figyelmeztetése, "miért késlekedtek tenni azt, mi kényszerû?"

Persze Euripidész korában a közönségnek "nem kellett értenie a tragédiákhoz és a komédiákhoz, s nem is kellett úgy tennie, mintha mûvelt lenne, hiszen a történetek egyetemesek voltak, ráadásul egy drámában mindent négyszer elmagyaráztak, és legtöbbször már az elején, a prológusban külön összefoglalta egy szereplô" írja Alfred Jarry Minek a színházba színház címû írásában 1896-ban. Nos, kezdjük mi is innen együvé rakni az elôadást, hiszen — legalábbis a közönség szempontjából — az érthetôség elementáris követelmény lenne egy olyan darabban, amely ennyire szorosan kötôdik a mitológiához, mint Euripidész mûve. Még akkor is, ha a bemutatott produkció nagyrészt mozgásszínházi elemekre támaszkodik. Az ókori nézô számára nem jelentett nehézséget a Bakkhánsnôk, vagy bármelyik más görög tragédia megértése, hiszen benne élt, együtt élt a mítosszal, ismerôsek voltak elôtte az istenek, félistenek, a mitológiában megjelenô halandók viselt dolgai, a rituálé a mindennapi életük része volt. A Krisztus elôtt V. században írt darab azonban a mai nézô számára csak akkor válik érthetôvé, ha valamennyire követni tudja a történetet, amely tele van mitológiai utalásokkal, ha sejti a benne szereplô személyek motivációit, hogy mit miért tesznek. Hogy mi az "agón", a harc lényege a szembenálló felek között. Ennek hiányában, sajnos felemás élménnyel távozik, a félig megélt katarzis érzetével, s bár úgy érzi megérintette az elôadás, mégsem tud teljes mértékben azonosulni vele, a "megtisztulás" elmarad.

Egyszóval, ha össze tudja illeszteni a szétdarabolt testrészeket, s maga a fej is a helyére kerül. A nézô számára ugyanis, ebben az esetben, fontos lenne a történet megértése, ahhoz, hogy összeillessze és egyesíteni tudja magában a látottakat, ahhoz, hogy a rendezô szándéka, illetve annak üzenete világossá váljon számára. S mivel maga az elôadás rendkívül összetett, sok rétegû, több szálon értelmezhetô, sajnos a szöveg nem értése nagyban hozzájárul ahhoz, hogy a produkció ne érje el azt a sikert, amelyet megérdemelne. Az érthetôségrôl szóló hosszúra nyúlt bevezetésem célja csupán figyelmeztetés, hiszen az átlagnézô számára nem kötelezô elolvasni a Bakkhánsnôket, mielôtt elmegy megnézni az elôadást. Azt a színésztôl szeretné hallani. Természetesen hozzáfûzöm: akadnak kivételek.

Szétdarabolás, összeillesztés
David Zinder szétdarabolja az euripidészi mûvet, mint Pentheuszt a saját anyja, annak testvérei és a thébai nôk. Aztán megpróbálja összeilleszteni, a saját víziójának megfelelôen. Ebben a vízióban, az eredeti darabbal ellentétben, gyerekek is helyet kapnak. Ez az egyik veszély, amelyet Zinder színpadi változata magában rejt. Euripidész utolsó mûve, a Bakkhánsnôk, a drámairodalom egyik legkegyetlenebb tragédiája. Az izraeli rendezô "forgatókönyve" még jobban kiélezi ezt a kegyetlenséget, éppen ezért veszélyes gyerekeket színpadra léptetni, bármilyen nagy is a kísértés a hatásvadászat szempontjából. Ugyanis ellenkezô irányban sülhet el a dolog. Mint ahogyan meg is történik ezúttal. A gyerekek nem "szakmai" jelenléte, mondhatnám kívülállósága minduntalan kizökkent a "tragikus hangulatból", s már-már komikus, ahogyan igyekeznek megfelelni a követelményeknek, ki-kilesve a rájuk osztott szerepbôl, hogy utolérjék a néhány tempóval elôttük járó felnôtteket mozgás szempontjából. Ráadásul elég nagy mennyiségû szövegrészt is "rájuk sóz", még jobban megnehezítve a helyzetüket.

Másrészt a zinderi "bakkhánsnôk-sztori" sem mindig bírja meg a gyerekek jelenlétét, s bár érthetô a szándék, miszerint ebben a változatban a történet leginkább a vallási fanatizmus okozta szörnyû következményekkel való szembenézésrôl szól, az euripidészi mû minduntalan ellenáll. Többnyire a mitológiai utalások, illetve a darab dramaturgiai felépítése miatt.

A másik veszély, amellyel szembe kell néznie az elôadásnak, a térhasználat. Ugyanakkor pozitívuma is. Kitágítja, és egyben leszûkíti a lehetôségeket. A nézô szempontjából azonban elônytelen módon, ugyanis az ülôalkalmatosságok elhelyezése megfosztja attól, hogy a szimultán történô eseményeket nyomon követhesse, a rendezô non-lineáris történetét figyelemmel kísérhesse, ami — mivel a szöveg legnagyobb részét nem érti — bizonyára segítene az érthetôség szempontjából.

Mint már említettem, a rendezô szétdarabolja a drámát és a maga módján rakja azt ismét össze. A fentebb említett kifogásaim ellenére azonban sok minden érvényes ebben a változatban. Nagyszerû ötlet a "már megtörtént" bûnnel kezdeni, és úgy újrajátszatni a történetet, mintha esély lenne annak megakadályozására. "Te drága fô, te édes orca, zsenge áll! / Rakjuk együvé, miként lehet, e drága testet, / Melyet egy könyörtelen kéz, / … egy könyörtelen kéz … / egy könyörtelen kéz …", mondja a Gyászoló Agaué, majd az elôadás végén szinte ugyanezzel a szöveggel távozik, azzal a különbséggel, hogy a bûn végérvényesen megtörtént, a történet egyszer s mindenkorra érvényes és megmásíthatatlan. Nincs visszatérési lehetôség, nincs újrakezdés, "mert egy könyörtelen kéz …". Csak káosz van, ám ebbôl a Káoszból nem következik "az újbóli teremtés szükséges feltétele", mint mondja Mircea Eliade, ebbôl a könyörtelen kéz által elôidézett káoszból semmi sem születik újra. Minden visszavonatik. A teremtés is.

A Gyászoló Agaué
Mindenekelôtt fontos leszögezni: Euripidésznél nem létezik ilyen szerep. Egyetlen Agaué van, a saját fiát széttépô anya, a thébai nôk vezetôje. Zinder viszont megnégyszerezi Agauét, sôt melléjük rendeli a Gyászolót is. Ebben a vízióban ezt tartom a legnagyszerûbb ötletnek. Ráadásul a Gyászoló Agauét játszó Csutak Réka remekel a szerepben. Érdemes egyszer úgy megnézni ezt az elôadást, hogy csak az ô játékát követi az ember figyelemmel. Annyira összetett alakítást nyújt, annyira finom gesztusokkal és ötletek sorozatával játssza végig a gyászoló anya szerepét, így a számos szimultán történô esemény miatt nem tudunk kellôképpen rá figyelni. Pedig ô a kulcs az elôadás megértéséhez. Ez már az elsô kétségbeesett gesztusából kiderül, amint próbálja megakadályozni "Agaué-társait" a bûn elkövetésében. Újra és újra nekilendül, hogy visszatartsa a történetet, egész lényével harcol az eleve elrendeltség ellen. Aztán már csak földre borulva várja, hogy megtörténjen a felismerés, hogy kimondattassék a gyilkosság. Az elôadás egyik legszebb pillanata. A négy Agaué (Kézdi Imola, Albert Csilla, Laczó Júlia, Boldizsár Emôke) remekel a jelenetben, amint mindenki a maga módján rádöbben tettére. De alakításuk az elôadás egésze alatt is hiteles.

Nem lehet azonban ezt állítani a Pentheuszt játszó színészrôl, Buzási Andrásról. Sajnos színészileg nincs megoldva a szerep, súlyának megfelelôen. Pedig fontos lenne a kidolgozottság, már csak a partnerre, a Dionüszoszt játszó Sinkó Ferencre nézve is, hiszen a darab mozgatórugója a két szereplô közötti konfliktus. Az isten és ember, az idegen és a király közötti harc dönti el a történet kimenetelét. Az isteni és az emberi önkényuralom megtestesítôi ôk.

Átváltozások
Számos átváltozásnak vagyunk tanúi ebben az elôadásban. Sokkal több a nemi hovatartozás kételye, mint az euripidészi mûben. Nem biztos, hogy mindez jót tesz a történetnek, ugyanis tompítja az euripidészi szándékot: Pentheusz a nagy átváltozás miatt szolgáltatja ki magát végérvényesen végzetének. Ám az elôadás egészére nézve, ezek a metamorfózisok a rendezô szándékát szolgálják, kezdve a "zsákba zárt szellemtôl", (M. Kántor Melinda), el egészen a bakkhánsnôk sorai között felfedezhetô hímnemû társig, vagy a Pentheusz tanácsosát játszó nôig (Vindis Andrea).

Lászlóffy Zsolt zenéje maximálisan szolgálja az elôadást, már-már "fôszereplôvé" válik. Jól illeszkedik a produkció egészébe, számos helyen megszabja annak hangulatát.

Sajnos a megszabott terjedelem nem engedi meg a részletbemenô áttekintését az elôadásnak, így utószó gyanánt ideírom: a kifogások ellenére érvényes és jó elôadást láttunk, egyik verzióját annak a "végtelen számú interpretációnak", amellyel, David Zinder vallomása szerint is, ez a klasszikus mû rendelkezik.

Köllô Katalin

Az egyéni kiállítás kockázatos vállalkozás: ha a mûvész nem tud újat mondani, ha munkáinak összessége nem az újrafelfedezés örömével hat a szemlélôre, nem erôsíti, mélyíti az összhatást, az alkotások egymásmellettisége kölcsönösen kiolthatja, semlegesítheti egymást. Heim Andrásnál ilyen veszély nem fenyeget. Ellenkezôleg. A mûvész munkái együttesen hatnak, a kiállítás egésze jelent az eddigieknél is nagyobb élményt. Alkotójuk újabb felfedezôútra indult, s ennek az eredményeit tárja a nézôk elé. Mintegy bebizonyítva, hogy a mûvészi fantázia a hûvösen elegáns geometriát is térdre kényszerítheti, megtöltheti érzelemmel. Azt a tudományágat, amelynek eszköztárát immár többévtizedes következetességgel használja képarchitektúrája kizárólagos építôelemeként. A kombinatorika, a körívmotívumok variációinak végtelenjében tett kiruccanásai eredményeként — úgy tûnik — a végletekig feszíti a húrt a szó legszorosabb, de átvitt értelmében is.

S hogy mi történik, ha Heim András lelket lehel a körívekbe, ha találkozásaik metszéspontját, vagy éppenséggel egymásmellettiségüket, majdhogynem párhuzamos életútjukat vetíti ki a fekete-fehér ellentmondást nem tûrô határozottságával, vagy újabban olykor színbeszéddel is társítva-enyhítve arra a legjobb példa ez a kiállítás, amelyet nemrég elhunyt barátja, Ruha István emlékének szentelt. S mintha a pótolhatatlan veszteség okozta fájdalom hatására született alkotások még inkább magukon viselnék az akkurátus, precízen megfogalmazott, hûvösen kimért jelbeszéd mögül mindegyre felsejlô érzelmi megalapozottságot. Azt az értékes többletet, amely Heim András jelenlegi kiállításának talán éppenséggel meghatározó eleme.

A nonfiguratív festészet rendkívül gazdag tagozódásában, de azon belül a geometriai fogantatású alkotási irányzatok rengetegében inkább a mûvész filozófiája, hitvallása, hovatartozásának önmeghatározása az, ami a besorolás támpontjául szolgálhat. A kész termék, a mûalkotás ugyanis többféleképpen is kategorizálható, nem szólva arról, hogy idônként és esetenként maga az alkotó is hol az egyik, hol a másik rokon terület hívének tartja magát. De az önmeghatározás mibenlététôl függetlenül, Heim András képi világa rokonságot mutat azzal a felfogással, amely a látványt tekinti elsôdlegesnek, s elvonatkoztat a látvány mögöttiségtôl, a különféle interpretációs lehetôségektôl. Ezekben a körívek és egyenes szakaszok alkotta látványszôttesben a figurativitásra utaló összecsengések teljesen alkalmiak és nem foghatók fel egyébnek, mint véletlennek. Bár a síkgeometria archetípusai — az egyenes és a kör — a kiinduló alakzatok, a belsô, strukturálisnak mondható koherencia sokkal inkább felszíni és emocionális indíttatású, mint az a priori programszerûen átgondolt. A laza strukturális szövedék fôként az esztétikai látványszövés hozadéka kevésbé a logikus átgondoltságé. S ez formára, színre egyaránt vonatkozik. A monokróm felületek, síktartományok, illetve azok teljesen homogén árnyalása azt a távolságtartást fejezhetné ki, amely a látvány emocionális kiürítését célozza, az alakzatok, színek kombinációja viszont kétségtelenül utal egyfajta ötletszerûségre, spontaneitásra. A cél — ha egyáltalán lehet ebben a miliôben célról beszélni — olyan forma és színharmónia immáron tudatos létrehozása, amely a puszta dekorativitáson túl a szerkesztésekben felhasznált geometrikus ôsalakzatok atavisztikus és permanens esztétikai katarzisára alapozva a tudatalattira épít. A nonfiguratív festészetben általában, de a heimi képkonstrukciókban hangsúlyosan vetôdik fel a látvány emocionális feldolgozásának sokfélesége.

Ne keressetek figurativitást a mûveimben — hangoztatja a mûvész — ezek absztrakt munkák, annak készültek és azok is maradnak. S való igaz, hogy mindennemû hasonlítgatás sántít, sôt, talán magáról a lényegrôl, az önmagában létezô struktúra mûvészi tökélyérôl tereli el a figyelmet. A munkák utóélete azonban már független alkotójuktól, s ha a nézô éppenséggel kecses nôi aktot, vagy portrésorozatot vél felfedezni a körívek szeszélyes halmazában, az az ô szuverén joga. S talán éppen ebben a sokat és sokfélét sugalló mûvészi üzenetben rejlik — tagadhatatlan dekorativitásuk mellett — ezeknek az alkotásoknak az egyik, korántsem elhanyagolható sajátossága. Ami pedig magát az absztraktot illeti, léte a mûvészi megnyilatkozások kezdeteitôl nyomon követhetô: az ôsmûvészetben legalább annyira honos, mint napjaink mûvészi megnyilatkozásaiban. Nem divat — sokkal inkább egyéniségfüggô: egyfajta lelkialkat, mûvészi beállítottság megnyilvánulásaként értelmezhetô.

Heim András Miklóssy-tanítvány, de az alma kétségtelenül messze esett a fájától. A mester kezenyoma azonban, bármilyen furcsán hangzik is, még ezeken a figurativitást teljes mértékben mellôzô, indíttatásukban és mûvészi koncepciójukban eleve más alapokról szárba szökkenô alkotásokban is felismerhetô. A munkához való viszonyulás, a hozzáállás, a megalapozottság, pontosság, az igényesség olyan tulajdonságok, amelyek a Mestertôl indultak és termékeny talajra találtak a tanítványban. A szerkesztés sajátos rendje, a formák rejtett összefüggései, a kombinációk és variációk megannyi változatának dömpingje, s a még fel nem fedezett, ki nem próbált társítások a kiteljesedés újabb és újabb lehetôségeit villantják fel. Az értelmi-érzelmi affinitás nyomán kiindulópontként szolgáló kassáki képarchitektúra az évtizedek folyamán kiteljesedett, sajátos, egyéni jegyekkel telítôdött, s éppen a hajszálpontos mértan mûvészi pontatlanságai révén vált érzelemdús geometriává, azaz valódi mûvészetté. A szigorú szerkesztés és a spontaneitás kettôse révén született vonalhálók sajátos polifóniája, a simán hagyott, vagy a szokásosnál is sûrûbben vonalkázott felületek enyhe tremolói, a rapszodikusan cikázó, de ugyanakkor egyfajta belsô fegyelemtôl vezérelt vizuális megnyilatkozások, azaz a heimi életmû erdélyi képzômûvészetünk sajátos megnyilvánulásaként tartható számon. Heim András szigorúan fegyelmezett, de érzelmi felhangoktól sem mentes képi világa olyan nyitott könyv marad, amelynek eddig még megíratlan lapjai a további korlátlan variációs lehetôségek igézetével kecsegtetnek.

Németh Júlia

Népmeséinkben, fôleg az eredeti és nem az irodalmilag átdolgozott változatokban, gyakran bukkanunk olyan szavakra, tájszavakra, amelyek csak a népmese keletkezési helyén beszélt nyelvjárás ismerete alapján érthetôk, illetve magyarázhatók.

Mindjárt itt van példaként a hatalmasok: óriások, sárkányok, medvék kedvelt kifejezése, az emberizing. "Jött is a kilencfejû sárkány — olvassuk —, és azt mondta, hogy: Hát miféle emberizing ez?". Másutt: "Megállj û, te emberizing! Mésös átolhágtad az én szovamot!". Egy másik mesében a medve mondja: "Hát te emberizing, most már megeszlek, miért vakítottad meg a bátyámat?". Kérdezhetnôk: mi fán terem az emberizing?

Az emberizing fenti szövegkörnyezetébôl könnyen kiolvasható a szó rosszalló, elmarasztaló értelme: az óriással, sárkánnyal szembenálló, emberként is csak maradék, vakarcs, testi mivoltában is jelentéktelen személy.

A szóösszetételnek e jelentése, a jelentés kialakulása egy nyelvtörténeti elemzés alapján mindjárt megvilágosodik.

Mindenki elôtt nyilvánvaló, hogy az emberizing összetett szó: az elôtag, az ember, nem szorul magyarázatra, annál inkább az utótag, az izing. Eredeti értelmét a nyelvjárásokban kell keresnünk, s itt a szó nemcsak izing, iszink, alakban él, hanem ízék, ízénk, izik, ézék, ízlék s még sok más változatban is használják. Jelentése a tájszónak: ’takarmánymaradék, takarmánytörmelék’, fôleg olyan, a ’jászolban maradt kukoricakóró, melyrôl a marhák a leveleket leették’. Az ízék, izing és a többi alakváltozat mind-mind képzett szó. Alapjuk a ’tag, ízület, bog, bütyök, csomó’ jelentésû íz szavunk. Beszélünk a végtagok, például az ujjak ízeirôl, íz továbbá a rovar lábán egy-egy külön mozgatható rész (ezért ízeltlábú), s mint tudjuk, íz van a szalma szárán, a nádon, a kukoricakórón is. A marha a levelektôl lerágott kukoricaszár ízeit nem eszi meg, otthagyja a jászolban, s ennek a már értéktelen takarmánymaradéknak a neve: ízék vagy izing stb. A csíki székely nyelvjárásban van a szónak más származéka is. Az a személy, aki csak turkál az ételben, csak a jobb falatokat választja ki, sok maradékot hagy: izikel.

Az izing tájszónak ezt az értelmét vitték át a mesemondók mesében az emberre. A kilencfejû sárkány szemében a fôszereplô János csak emberizing; embernek is maradék, vakarcs, lenézett kis senki.

Persze, még nem tudja, hogy János túljár az eszén.

Murádin László

1. Tekintettel arra,

— hogy Románia európai integrációja elsôrendû fontosságú érdeke az ország minden állampolgárának;

— hogy Románia EU-integrációja során közép- és hosszú távon maximálisan érvényesíteni kell az ország demográfiai, gazdasági és szellemi potenciálját;

— hogy Románia EU-integrációjának során a romániai magyar nemzeti közösség hagyományai és magyarországi kapcsolatai révén — fontos szerepet tölthet be mind belpolitikai, mind külpolitikai vonatkozásban;

— hogy Romániának kiemelt szerepe van Európa e térségében és így különösképpen magának a romániai stabilitásnak;

— hogy ennek szerves része a román többség és a magyar nemzeti közösség közötti elengedhetetlenül szükséges együttmûködés;

— hogy Románia EU-s integrációjának során a román–magyar viszony rendezése egy pozitív sikerpolitika/sikeres és eredményes külpolitika hangulatát alakítaná ki a román közvéleményben;

— hogy Románia EU-integrációjának szempontjából a nemzeti kizárólagosság helyét elfoglaló sokszínûség pozitív hatást váltana ki;

— hogy a romániai magyar nemzeti közösséget érintô rendezetlen kérdések újra és újra fellángoló viták/konfliktusok és feszültségek forrásai;

— hogy e kérdések rövid- és középtávú megoldása kül- és belföldön egyaránt pozitív hatást váltana ki;

— hogy a magyarság több mint 1100 éve él megszakítás nélkül a Kárpát-medencében és több mint 1100 éves államiságához számos jogosítvány kapcsolódott, amelyeket az elmúlt évszázad során hol elvettek, hol rövidebb-hosszabb ideig visszaadtak;

— hogy a magyarság ezekrôl a jogokról sohasem mondott le;

— hogy a szerzett jogoktól senkit sem lehet megfosztani;

— hogy az 1947-es párizsi békeszerzôdés nem rendelkezik a legyôzött államok keretében élô kisebbségek/nemzeti közösségek sorsáról;

— hogy a Románia és Magyarország között megkötött államközi szerzôdésnek a romániai magyar nemzeti közösségre vonatkozó kitételei — fôleg a magyarság jogainak tekintetében — nem rendezték kielégítôen a románok és a Romániában élô magyarok, azaz a magyar nemzeti közösség viszonyát;

— hogy egy többség és kisebbség viszonyát rendezô méltányos egyezség példaértékû lehet más nemzetek számára is.

Szükségesnek tartjuk egy olyan egyezség formájában megerôsített

ROMÁN–MAGYAR PARTNERI VISZONY KIALAKÍTÁSÁT,

amely hosszú távon és mindkét fél számára elfogadható módon a teljes állampolgársági jogegyenlôség alapján rendezi a román többség és a magyar nemzeti közösség közötti viszonyt, megteremtve egyúttal a továbbiakban felmerülô kérdések megoldásának feltételeit. A romániai magyarság és a többségi románság közötti partneri viszony közepes hosszú távon hivatott megalapozni és biztosítani a két közösség közötti együttmûködést mindkettô érdekében. Ennek a partneri viszonynak a megalapozását tartalmazza az alábbi csomagterv.

A törvényes keret kialakítása
I. Az alkotmány módosítása
— minden megkülönböztetésre vonatkozó kitétel törlése;

— a szubszidiaritás elvének elfogadása;

— a román nyelv mellett, már 5%-nyi magyar lakosság megléte esetén biztosított a nyelvhasználat a közéletben és a magyar nyelvû — nem hivatalos — feliratok korlátok nélküli használatának elismerése;

— az ország közigazgatási egységeire vonatkozó cikkely módosítása oly módon, hogy váljék lehetôvé a tényleges és teljes decentralizáció, régiók kialakítása, az egyes közigazgatási vagy gazdasági egységek, illetve régiók szövetkezése, nemkülönben ezek sajátos autonómiával rendelkezô területté szervezôdése a román parlament képviselôivel együttesen kidolgozott, majd általa elfogadott szabályozásoknak megfelelôen;

— a megyefônöki intézményre vonatkozó megállapítások módosítása;

— külön kitétel a román többség és a magyar kisebbség viszonyának szabályozásáról.

II. Törvények módosítása
— a választási törvény;

— a politikai pártokra vonatkozó törvény;

— a tanügyi törvény;

— az ország közigazgatási beosztására, illetve gazdasági egységekre és régiókra vonatkozó törvényei;

— valamennyi törvényellenes jogfosztásra vonatkozó jogszabály (ingatlanügyek, gazdasági tevékenység) újraalkotása;

— a partneri egyezmény szellemében megfelelô módon módosítani kell a már eddig elfogadott törvényeket.

III. A román többség és a magyar nemzeti közösség közötti viszony rendezési elvei
— biztosítani kell ezentúl a teljes és tényleges állampolgári és nemzeti egyenlôséget, következésképpen az esélyegyenlôséget valamennyi állampolgár, valamint az ezek által alkotta nemzeti közösségek számára;

— biztosítani kell a magyarság államalkotó státusának elismerését azáltal, hogy az alkotmány a szuverenitást az állampolgárságból származtassa;

— a magyarság egyéni és nemzetiségi igényeinek megfogalmazása kizárólag azok joga, akik a nemzeti közösséghez tartozóknak vallják magukat;

— a magyar tisztségviselôket a magyarság képviselôivel egyetértésben kell kinevezni;

— a magyarság számára biztosítani kell a részvételt valamennyi országos és helyi szintû döntéshozó testületben;

— minden, a magyar nemzeti közösség érdekeit érintô kérdésben ki kell kérni és figyelembe kell venni a közösség politikai és országos közösségi testületei, illetve intézményei törvényes képviselôinek véleményét;

— panasz esetén egy, erre a kérdéskörre szakosodott ombudsmanhez lehessen fordulni;

— bármelyik fél kérésére a két érdekelt félnek — a kérdést tárgyaló — képviselôi összeülnek és megoldást találnak a felvetôdött kérdésekre;

— a vállalt kötelezettség nem teljesítése maga után vonja a bírósági számonkérést, illetve elmarasztalást és elégtétel nyújtást;

IV. A magyar nemzeti közösség, illetve tagjainak jogait, illetve képviseletét szabályozó általános kerettörvény vagy a csorbítatlan állampolgári jogok szellemében sajátos törvények (nemzeti közösségre vonatkozó törvény, regionális szervezeti struktúrákra vonatkozó törvény, nyelvtörvény, beleértve késôbb az autonómia törvényt), majd egy további szakaszban a különbözô autonómia formákat rögzítô törvényegyüttes elfogadása;
A magyar nemzeti közösség fejlôdésének gazdasági feltételei
V. Az egykori magyar javak kérdése
a. Valamennyi egykori magyar tulajdon (ingó és ingatlan) visszajuttatása eredeti tulajdonosaikhoz a telekkönyvi nyilvántartások alapján:

— magánszemélyek,

— magyar történelmi egyházak,

— közösségek és intézmények.

A már nem létezô javakért azok mai piaci értékének megfelelô kárpótlás jár természetben vagy pénzben, amirôl a magyar nemzeti közösség képviselôi döntenek.

b. A bizonyítottan magyar tulajdonban volt, de máig vissza nem igényelt magyar javak egy közös kezelésû együttest alkotnak, amelynek igazgatását a történelmi magyar egyházak, a magyarság legitim politikai és országos intézményei képviselôinek testülete látja el.

VI. Jövedelmek
— a helyi jövedelmek legnagyobb része helyben kell hogy maradjon;

— ahol a helyi jövedelmek nem fedezik a szükséges — országosan megállapított költségeket, ott a központi költségvetésbôl biztosítják a normális mûködéshez szükséges hiányzó összeget;

— a költségvetési leosztáskor, a magyar lakosság jelenléte esetén olyan szorzók alkalmazása, amelyek mind a magyar személyek, mind a magyar érdekeltségû intézmények esetében biztosítják az esélyegyenlôség érvényesülését (tankönyvek/ kiadványok megjelentetése, múzeumok, színházak, opera mûködtetése).

A nemzeti identitás biztosítása
VII. Közigazgatás
— minden egykori erdélyi terület, amelyet egy Erdélyen kívüli megyéhez csatoltak, visszakerül eredeti erdélyi közigazgatási területéhez;

— a közigazgatási rendszer, illetve a választási körzetek bármilyen módosításáról ki kell kérni és figyelembe kell venni a magyar nemzeti közösség képviselôinek véleményét;

— az országos, illetve Erdélyben a térségi/regionális és a helyi intézményekben minden magyar nemzetiségû román állampolgár jogosult elfoglalni bármilyen tisztséget az országos és ezek kirendelt vidéki intézményeiben, nemkülönben a helyiekben;

— a magyar hivatalnokok száma a központi intézményekben legyen legalább azonos a magyarság országos arányszámával, míg Erdélyben ezek vidéki kirendeltségeiben ez feleljen meg a helyi — megyei, városi, községi vagy falusi — lakosság arányának;

— ott, ahol létezik magyar lakosság, a helyi közigazgatásban és más helyi intézményekben a magyar alkalmazottak száma legalább egyenlô kell hogy legyen a helyi magyar lakosság számarányával;

— a magyarok által is lakott területeken a térségi/regionális és különbözô területi vagy helyi intézményekben a megfelelô szakmai felkészültség mellett szükséges a magyar nyelv ismerete is;

— a többségükben magyarok lakta területeken az állami intézmények vezetôi kötelezô módon magyarok vagy magyarul beszélô személyek kell hogy legyenek;

— a többségükben magyarok lakta települések közösségei maguk dönthessenek a helyi intézmények alkalmazottainak személyérôl (rendôr, orvos, tanító, tanár) ;

— a 30–50%-ban magyar lakosságú vidékeken az intézmények igazgatói váltakozva hol többségiek, hol a kisebbségben élôk közül kerülnek ki;

— azokban az intézményekben, amelyekben a magyarsággal kapcsolatos tevékenységet folytatnak, vagy olyan jellegû anyagot ôriznek, illetve feldolgoznak, kötelezô módon megfelelô számú magyar személyzetet kell biztosítani a feladatok szakszerû ellátására, ahol pedig magyar többségû a lakosság, magyar kell hogy legyen az illetô intézmény vezetôje.

VIII. Nyelvhasználat
— Erdély területén minden helységnevet az egykor ott párhuzamosan használt nyelveken kell kiírni;

— Erdély területén biztosított az egyenlô nyelvhasználati jog minden állampolgár számára.

— Erdélyben biztosított minden korlátozás és diszkrimináció nélkül:

— a magyar nyelv szabad használata a magánéletben és a közéletben egyaránt;

— az 5%-nál nagyobb létszámú vagy 100-nál több magyar lakosú településen az állami intézmények román megnevezése mellett, a magyar nyelvû változat használata;

— a magyar jellegû intézmények magyar névadásának, illetve elnevezésének szabad használata;

— az 5%-nál nagyobb létszámú vagy 100-nál több lakosú településeken a közintézményekben és hivatalokban kötelezô módon kell hogy legyen magyarul beszélô hivatalnok;

— ahol a magyar lakosság száma eléri a 30%-ot, ott lehessen használni tanácskozási nyelvként a magyart is;

— ahol a magyarság számaránya meghaladja az 50%-ot, a hivatalos román változat mellett készülhet magyar jegyzôkönyv is az önkormányzati tanács munkálatairól;

— a cégtáblák szövegét és nyelvét — a román nyelvû változat mellett — a tulajdonos határozza meg.

IX. Egyházak
— a kultusztörvény elfogadása és a magyar történelmi egyházak javaslatainak elfogadása;

— létre kell hozni a felekezeti oktatás törvényi kereteit az esélyegyenlôség elvének betartásával;

feladatvállalásuk arányában az állami iskolákkal egyenlô módon kell részesüljenek a — helyi vagy központi költségvetési támogatásból;

X. Oktatás
— egyes minisztériumi hatáskörök átruházásával biztosítani kell a magyar okatatási hálózat egységes és autonóm mûködését, önálló ellenôrzô feladatot ellátó tanfelügyelôi személyzettel;

— biztosítani kell az egész magyar oktatási hálózat számára — az állami és helyi színû — elkülönített költségvetést;

— a magyar oktatási intézményekben az országosan elfogadott célok értelmében, de az iskola által megállapított tanrend és módszerek alkalmazása szerint folyik az oktatás;

— a magyar tannyelvû oktatási hálózat számára biztosítani kell a megfelelô pedagógusképzést, illetve ezek kinevezését;

— az iskolaszékek versenyvizsga alapján maguk döntenek az alkalmazott oktatók személyérôl;

— az iskolák finanszírozása elsôdlegesen az elvégzett feladat és csak másodlagosan a fejkvóta szerint történik;

— létre kell hozni Kolozsváron az önálló, állami, magyar tannyelvû egyetemet, mindazon karokkal, amelyek megtalálhatók a román egyetem keretében;

— törekedni kell az önálló magyar iskolák létrehozására, melyeket magyar igazgatók irányítanak;

— a vegyes iskolákban váltakozva hol román, hol magyar kell hogy legyen az iskolaigazgató;

— a záró, felvételi vagy bármilyen más versenyvizsgát oktatási, valamint bármilyen más intézményben ki-ki azon a nyelven teszi le, amelyen akarja; a vizsga szervezôi kötelesek megfelelô vizsgáztató személyzetet biztosítani és mindenképpen biztosítani magyar nemzetiségûek számára az esélyegyenlôséget;

— minden tantárgyból, minden magyar osztály számára külön tankönyvet állítanak össze a magyar szerzôk a nyelvi- és korsajátosságok figyelembevételével;

— a magyar nyelvû oktatási intézmények valamennyi szintjén a román nyelv kivételével minden tantárgyat anyanyelven oktatnak (a történelmet és a földrajzot is); a román nyelvet és irodalmat minden szinten és minden iskola típusban ne anyanyelvként oktassák;

— a magyar nyelvû oktatási intézmények valamennyi évfolyamán, megfelelô, magyar szerzôk által írt tankönyvekbôl kötelezô módon tanítsák a magyarság történetét, beleértve az erdélyiekét is;

— a bizonyítványok legyenek kibocsáthatók magyarul is és a többségükben magyarok lakta területeken a román mellett, magyarul is vezessék a hivatalos iratokat, nyilvántartásokat;

— a költségvetés leosztásakor elsôdleges az elvégzett társadalmi feladat, majd ez után a fejkvóta érvényesüljön.

XI. Mûvelôdés, mûemlékek
— a helyi hatóságok, illetve a központi szakintézmények kötelesek biztosítani a magyar intézmények mûködéséhez a megfelelô anyagi és személyi feltételeket;

— mivel a mûemlékvagyon az egész ország hírnevét gyarapítja, megfelelô módon gondoskodni kell a magyar mûemlékek megfelelô helyreállításról, illetve karbantartásáról és ahol szükséges, a megfelelô magyar szakszemélyzet alkalmazásáról;

— a magyarok által is lakott területeken a régi településmagban meg kell ôrizni az egykori utcaneveket és errôl külön, a kérdéshez értô szakemberekbôl álló bizottság dönt.

XII. A nemzeti szimbólumok használata
— törvény szabályozza, hogy a magyar nemzeti közösség tagjai szabadon használhatják nemzeti szimbólumaikat (a választási kampányok során is), énekelhetik himnuszukat és korlátozásmentesen megülhetik nemzeti ünnepeiket; ahol többségben élnek, ünnepeiken intézményeik is szabadon élhetnek e joggal;

— román nemzeti ünnepen a román és a magyar nemzeti szimbólumok, illetve a himnuszok együttesen használandók.

XIII. A végrehajtás mikéntje
— minden fentebbi elôírást szakaszosan és a meghatározott határidôre kell teljesíteni;

— a teljesítés elmaradása a megadott határidôre maga után vonja a kilépést a kormányból és a politikai támogatás megvonását;

— fél éven belül létre kell hozni a magyar nemzeti közösségnek azt a képviseleti testületét, amelynek feladata érdekeinket képviselni a román féllel folytatott tárgyalásokban; ebben képviseltetik magukat a magyar politikai élet különbözô irányzatai, illetve — ha vállalják — a magyar történelmi egyházak képviselôi, valamint az országos szervezetek választott szakemberei.

A Romániai Magyar Demokrata Szövetség keretében mûködô Nemzetépítô Platform nevében

Dr. Vekov Károly

MÁRTA kedves, fogadd ôszinte részvétünket édesanyád, özv. SZÁVA LAJOSNÉ Budapesten történt elhunyta miatt. Kérlek, ha Kolozsvárra jössz, telefonon jelentkezz. Volt osztálytársnôid nevében KOZMÁNNÉ NAGY ANNA. Telefon: 542-744. (0007)

Magyar nyelvet ismerô nôt keresek idôs hölgy gondozására. Telefon: 0722-459602. (0006)

Egyetemista fiúk munkát vállalnának. Telefon du. 5 órától: 0742-981021, 0745-899879. (0008)

Matematikából felkészítek. Telefon: 582-309, 0741-513402. (0020)

Angolórák V–VIII. osztályos gyermekeknek és kezdô felnôtteknek. Telefon: 0264-586767. (0016)

Belga lapértesülés szerint újabb két motoros életét vesztette a 27. Dakar-ralin.

A belga motorkerékpárosokat, akik a versenyben részt vevô honfitársuk, a szombaton már kiesett Rene Delaby segítôi voltak, egy kamion gázolta el Dakar, a szenegáli fôváros közelében.

A két halott mellett hét sérültje van a karambolnak — amelyben egy taxi, a motorosok és a kamion ütközött —, közülük ketten súlyos, életveszélyes állapotban vannak.

Kedden a rali mauritániai szakaszán életét vesztette az olasz Fabrizo Meoni, aki a motorosok között összetettben a második helyen állt. Hétfôn Jose Manuel Perez halt meg: a spanyol motoros még csütörtökön, a mauritániai Zuirát és Tísit közötti, hetedik szakaszon bukott, s szenvedett súlyos hastáji sérüléseket.

Ezzel a tragédiával már 48-ra emelkedett a halálos áldozatok száma a Dakar-rali történetében.

Minden magyar egység és a román motoros, Romeo Dunca is célba érkezett.

Eredmények:

13. szakasz, Bamako-Kayes, 668 km (370 km gyorsasági):

Autósok (74 célba érkezett alapján) 1. Peterhansel, Cottret (francia, Mitsubishi Pajero) 3:30:07 ó, 2. Alphand, Picard (francia, Mitsubishi Pajero) 3:34:24, 3. De Villiers, Lurquin (dél-afrikai, belga, Nissan Pickup) 3:38:06, ..., 32. Palik László, Darázsi Gábor (Nissan Pickup) 4:42:42, ..., 34. Kis Sándor, Czeglédi Péter (Nissan Pickup) 4:46:48, ..., 57. Liszi László, Rack György (Mitsubishi Pajero) 5:33:07, ..., 62. Szalay Balázs, Bunkoczi László (Opel Frontera) 5:47:43.

Az összetettben: 1. Peterhansel, Cottret 44:35:20 ó, 2. Alphand, Picard 45:02:53, 3. Kleinschmidt, Pons (német, olasz, Volkswagen Touareg) 46:06:15, ..., 16. Palik, Darázsi 66:14:54 ó, ..., 22. Szalay, Bunkoczi 69:19:12, ..., 36. Kis, Czeglédi 76:16:39, ..., 64. Liszi, Rack 107:19:24.

Motorosok (106 célba érkezô alapján): 1. Caldecott (ausztrál, KTM) 3:51:41 ó, 2. Frétigné (francia, Yamaha) 3:53:47 ó, 3. Blais (amerikai, KTM) 3:55:13 ó, ..., 36. Varga Ákos (KTM) 4:47:03 ó, ..., 61. Nagy Péter (KTM) 5:35:00 ó, ..., 76. Romeo Dunca (KTM) 5:49:26.

Az összetettben: 1. Despres (francia, KTM) 39:13:03 ó, 2. Coma (spanyol, KTM) 39:29:09 ó, 3. Cox (dél-afrikai, KTM) 39:33:42 ó, ..., 25. Varga (KTM) 49:09:59 ó, ..., 83. Dunca 74:11:31, ..., 89. Nagy (KTM) 75:28:04 ó.

Kamionosok (31 célba érkezett alapján): 1. De Rooij, Colsoul, Slaats (holland, belga, holland, DAF) 4:27:38 ó, 2. De Rooy, Colebunders, Smulders (holland, DAF) 4:46:28, 3. Duisters, Geusens, El Bouzidi (belga, belga, holland, DAF) 4:59:01, ..., 20. Darázsi Zsolt, Tagai Róbert, Szalai Norbert (MAN) 5:47:31, ..., 30. Szaller Zoltán, Farkas Nándor, Keresztesi Péter (Mercedes) 6:51:58.

Az összetettben: 1. Kabirov, Beljajev, Mokejev (orosz, KAMAZ) 60:32:35 ó, 2. Bekx, Willems, Maessen (holland, belga) 63:12:55, 3. Szugavara, Hamura (japán, HINO) 66:35:18, ..., 17. Darázsi, Tagai, Szalai (MAN) 81:19:04, ..., 29. Szaller, Farkas, Keresztesi (Mercedes) 100:05:54.

• A címvédô SS Lazio elbúcsúzott az Olasz Kupa további küzdelmeitôl, miután idegenbeli 2–1-es vereségét követôen hazai pályán hosszabbítás után csak 3–2-re nyert a Cagliari ellen.

A legtöbb gólt — szinte már hagyományosan — az Udinese–Lecce találkozó hozta, ezt a vendégek 4–3-ra nyerték, ennek ellenére kiestek, mivel az elsô találkozón 5–4-re az udineiek diadalmaskodtak.

Az AS Roma idegenben fölényesen legyôzte a Siena együttesét, így hazai botlásának ellenére bejutott a negyeddöntôbe. Kisebb botrány "színesítette" az összecsapást, hiszen nézôtéri rendbontás miatt félbe kellett szakítani: a fôvárosiak a 35. percben Dellasz és Totti góljaival már 2–0-ra vezettek, amikor fanatikusaik füstbombákat kezdtek dobálni a játéktérre. Válaszul a hazaiak ultrái is bevetették pirotechnikai arzenáljukat, amelynek az lett a vége, hogy Alex Manningert, a Siena kapusát kis híján fejen találták. A játékvezetô ezután az öltözôbe parancsolta a csapatokat, de közel egy óra szünet után ismét játékra rendelte a feleket. A rómaiak ezután óriási lendülettel folytatták a találkozót, és nyertek.

Nagy meglepetésre a bajnokságban éllovas Juventus elbúcsúzott a további küzdelmektôl, miután a nyolcaddöntôben — idegenbeli 2–0-s vereségét követôen — hazai pályán csak 3–3-as döntetlent ért el a pontvadászatban sereghajtó Atalanta ellen.

A találkozó érdekessége még, hogy a torinóiak világ- és Európa-bajnok csatára, a sérülésébôl felépült David Trezeguet több mint három hónap után tért vissza, s ô szerezte csapata harmadik találatát.

Eredmények: Olasz Kupa, nyolcaddöntô, visszavágók: SS Lazio–Cagliari 3–2 — továbbjutott: a Cagliari, 4–4-es összesítéssel, idegenben lôtt több góllal; Udinese–Lecce 3–4 — tj: az Udinese, 8–8-as összesítéssel, idegenben lôtt több góllal; Siena–AS Róma 1–5 — tj.: az AS Róma, 6–3-as összesítéssel; Torinói Juventus–Atalanta 3–3.

A negyeddöntô párosítása: Cagliari–Sampdoria, Milánói Internazionale–Atalanta, AS Róma–Fiorentina és Udinese–AC Milan — az elsô mérkôzésekre január 26-án, míg a visszavágókra március 2-án kerül sor.

• A Real Madrid csak gólnélküli döntetlenre volt képes a másodosztályú Valladolid otthonában a Spanyol Király Kupa nyolcaddöntôjének elsô mérkôzésén.

Spanyol Király Kupa, nyolcaddöntô, 1. mérkôzés: Valladolid (II. osztályú)–Real Madrid 0–0.

Kirabolták az orosz labdarúgó-bajnokságban szereplô Alanyia Vlagyikavkaz pénzét szállító autót, amelybôl több mint négymillió rubelt vittek el.

Az ITAR-TASZSZ hírügynökség értesülései szerint három fegyveres támadta meg a pénzszállítót, ám személyi sérülés nem történt.

Az egyébként is komoly anyagi gondokkal küzdô csapat számára a lehetô legrosszabbkor jött a rablás. A Csecsenföldhöz közel fekvô város együttese ugyanis a szomszédos településen, Beszlanban történt szeptemberi véres túszdrámát követôen vesztette el fôszponzorát, ennek következtében rendszeresen elmaradt a játékosok fizetésének folyósításával.

Ugyanakkor elképzelhetô, hogy hamarosan megoldódnak az 1995-ben bajnokságot nyert klub gondjai, miután az önkormányzat ígéretet tett az anyagi támogatásra.

ANemzetközi (FIFA) és az Európai Labdarúgó-szövetség (UEFA) bejelentette, hogy február 15-én, Barcelonában csap össze a világ- és az Európa-válogatott, s a mérkôzés teljes bevételét a délkelet-ázsiai természeti katasztrófa károsultjai javára ajánlják fel.

A legendás Nou Camp-stadionban sorra kerülô, Futball a reményért elnevezésû találkozón a világválogatottat a FIFA-szavazáson a 2004-es esztendô legjobbjának választott brazil Ronaldinho, míg az európai csapatot a friss aranylabdás ukrán Andrij Sevcsenko vezeti majd. Elôbbi gárdának a brazil Carlos Alberto Parreira és a holland Frank Rijkaard, utóbbinak pedig az olasz Marcello Lippi és a francia Arséne Wenger lesz az edzôje.

A többi, pályára lépô futballista névsorát késôbb hozzák nyilvánosságra.

A FIFA már korábban is csatlakozott az adományozókhoz: a múlt héten kedden kétmillió eurót ajánlott fel a december 26-i földrengés és azt követô szökôár károsultjainak.

Csütörtökön az UEFA bejelentette, hogy összesen 2 millió dollárt ajánl fel a katasztrófa károsultjainak. Az összeg felét elsôsorban Srí Lanka-i és indonéziai gyermekek megsegítésére, míg a másik felét a FIFA és az Ázsiai Labdarúgó-szövetség által létrehozott alapítványnak utalja át.

Az összesen tizenkét indiai-óceáni országot érintô katasztrófa mostanáig több mint 150 ezer ember halálát okozta.

A svájci Roger Federer és az amerikai Lindsay Davenport vezeti a férfi, illetve a nôi egyes 32-es kiemelési listáját a hétfôn kezdôdô melbourne-i ausztrál nyílt teniszbajnokságon. A favoritok között van Andrei Pavel is, ôt a 17. helyen emelték ki.

Kiemelések:

Férfi egyes (címvédô: Roger Federer): 1. Roger Federer (svájci), 2. Andy Roddick (amerikai), 3. Lleyton Hewitt (ausztrál), 4. Marat Szafin (orosz), 5. Carlos Moyá (spanyol), 6. Guillermo Coria (argentin), 7. Tim Henman (brit), 8. Andre Agassi (amerikai), 9. David Nalbandian (argentin), 10. Gaston Gaudio (argentin), 11. Joachim Johansson (svéd), 12. Guillermo Canas (argentin), 13. Tommy Robredo (spanyol), 14. Sebastien Grosjean (francia), 15. Mihail Juzsnyij (orosz), 16. Tommy Haas (német), 17. Andrei Pavel, 18. Nicolas Massu (chilei), 19. Vincent Spadea (amerikai), 20. Dominik Hrbaty (szlovák), 21. Nicolas Kiefer (német), 22. Ivan Ljubicsics (horvát), 23. Fernando Gonzalez (chilei), 24. Feliciano Lopez (spanyol), 25. Juan Ignacio Chela (argentin), 26. Nyikolaj Davigyenko (orosz), 27. Paradorn Srichaphan (thaiföldi), 28. Mario Ancsics (horvát), 29. Taylor Dent (amerikai), 30. Thomas Johansson (svéd), 31. Juan Carlos Ferrero (spanyol), 32. Jurgen Melzer (osztrák).

Nôi egyes (címvédô: Justine Henin-Hardenne): 1. Lindsay Davenport (amerikai), 2. Amélie Mauresmo (francia), 3. Anastaszija Miszkina (orosz), 4. Marija Sarapova (orosz), 5. Szvjetlána Kuznyecova (orosz), 6. Jelena Gyementyjeva (orosz), 7. Serena Williams (amerikai), 8. Venus Williams (amerikai), 9. Vera Zvonarjova (orosz), 10. Alicia Molik (ausztrál), 11. Nagyezsda Petrova (orosz), 12. Patty Schnyder (svájci), 13. Karolina Sprem (horvát), 14. Francesca Schiavone (olasz), 15. Silvia Farina-Elia (olasz), 16. Ai Szugijama (japán), 17. Fabiola Zuluaga (kolumbiai), 18. Jelena Lihovceva (orosz), 19. Nathalie Dechy (francia), 20. Tatiana Golovin (francia), 21. Amy Frazier (amerikai), 22. Magdalena Maleeva (bolgár), 23. Jelena Jankovics (szerb-montenegrói), 24. Mary Pierce (francia), 25. Lisa Raymond (amerikai) 26. Daniela Hantuchova (szlovák), 27. Anna Szmasnova-Pistolesi (izraeli), 28. Sinobu Aszagoe (japán), 29. Gisela Dulko (argentin), 30. Flavia Pennetta (olasz), 31. Jelena Kosztanics (horvát), 32. Iveta Benesová (cseh).

Gubacsi a selejtezô harmadik körébe jutott
• Gubacsi Zsófia bejutott a hétfôn kezdôdô ausztrál nyílt teniszbajnokság selejtezôjének harmadik, s egyben utolsó fordulójába, miután három játszmában legyôzte az észt Maret Anit.

A magyar játékos az elsô szettet még 6:3-ra elvesztette, a folytatásban azonban magára talált, s a második játszmában 6:2-re, a harmadikban pedig 6:4-re gyôzött.

Gubacsinak így már csak egy mérkôzésen kell diadalmaskodnia (az amerikai Jennifer Hopkinst kell legyôznie) a selejtezôben, s akkor ugyanúgy fôtáblás lesz, mint Mandula Petra, Kapros Anikó és a jelenleg Canberrában döntôs Czink Melinda.

• Ugyanez a bravúr nem sikerült a romániai Gallovits Edinának, akit a második körben a kínai Ting Li két sima játszmában 6:4, 6:2 arányban vert meg. Ezzel véglegessé vált, hogy román nôi teniszezô nem lesz a fôtáblán, a férfiaknál pedig Pavelen kívül még Victor Hãnescu léphet pályára Melbourne-ben a Grand Slamen.

• Jan. 3.: Jóllehet az elsô hivatalos kötöttfogású, más néven görög–római birkózó világbajnokságot csupán a két világháború között, 1921-ben írta ki elôször a sportág nemzetközi szövetsége, 16 évvel korábban, azaz kereken egy évszázaddal ezelôtt, 1905-ben Duisburgban, a "Ruhr-vidék kapujának" nevezett több mint félmillió lakosú metropolisban, a világhírû Thyssen-, Klöckner-, Rheinstahl-, Demag-, Mannesmann- és más konszernek székhelyén, már másodszor rendeztek világbajnokságot. Ezt azonban, akár csak az 1904-es elsô, majd az 1906–1920 között lebonyolítottakat nem ismerte el hivatalosnak a nemzetközi szövetség. Ezeket a bajnokságokat többnyire minden tervszerûség nélkül, ötletszerûen, országos szakszövetségek tûzték mûsorra. 1911-ben például 5 hasonló vb-t rendeztek. Az eredményeket a sportág nemzetközi krónikája ma is nyilvántartja. A centenáriumos évfordulóhoz érkezett duisburgi "nem hivatalos" világbajnokság mûsorán 3 súlycsoport mérkôzései szerepeltek, és mindhárom bajnoki címet a vendéglátók szerezték meg a könnyûsúlyban Theodor Eckert, a középsúlyban Wilhelm Diessner, a nehézsúlyban pedig Werner Weckmann révén. S ha már a kötöttfogású birkózókról esett szó, hadd említsük meg, hogy 1898–1924 között a sportág 18 nem hivatalos Európa-bajnokságát is megrendezték! Hivatalosan a világbajnoki címért 1921 óta, a földrésziért pedig 80 éve, 1925 óta mérik össze tudásukat és erejüket a "kemény fiúk". S bár errôl a vetélkedôrôl majd az év vége felé emlékezünk meg, annyit már most elárulok, hogy az I. Európa-bajnokság elsô három súlycsoportját magyar birkózók nyerték, mégpedig légsúlyban Magyar Armand, pehelysúlyban Németh Jenô, könnyûsúlyban pedig a parajdi születésû Keresztes Lajos.

• Jan. 4.: Húsz éve, 1985-ben a Becsületrend lovagjává ütötték az olasz származású francia Michel Platinit, a Torinói Juventus játékosát, sokszoros francia válogatottat, aki néhány nappal azelôtt, a holland Johann Cruyff után másodikként, harmadszor kapta meg a France Football címû folyóirat alapította Aranylabdát.

• Jan. 5.: Három és fél évtizeddel ezelôtt, 1970-ben az olaszországi Dolomitok lábánál fekvô Cortina d’Ampezzóban ezen a napon fejezôdött be a kettes bobok 6. Európa-bajnoksága. A híres olasz téli sportközpontról nem árt tudni, hogy addig 1956-ban ott rendezték a 7. téli olimpiát, 1937-ben, 1939-ben, 1950-ben, 1954-ben, 1960-ban és 1966-ban a kettes és négyes bobok világbajnokságát, s menet közben, 1965-ben a kettes bobok azóta is tartó sorozatának elsô, avató kiírását. Az 1970-es bajnokságot, a vendéglátók legnagyobb örömére az olasz Gianfranco Gaspari–Mario Armano kettôs nyerte, 3 századmásodperccel (!) elôzte meg az NSZK-beli Wolfgang Zimmerer–Peter Utzschneider egységet.

• Jan. 6.: 130 esztendeje, 1875-ben megjelent Kolozsvárott Molnár Lajos csíkszeredai testnevelô tanár Atlétika címû könyve, a sportág történetével és számainak leírásával foglalkozó elsô erdélyi munka. A könyvet 1879-ben újból kiadták, immár Atlétikai gyakorlatok címmel.

• Jan. 7.: Hét évtizede, 1935-ben ritkán hosszú — több mint háromhetes! —, 9 mérkôzésbôl álló marokkói, portugáliai és franciaországi Fradi-portyáról számoltak be ezen a napon a budapesti lapok, s mindenekelôtt a Nemzeti Sport. A IX. kerületi zöld-fehérek 8 találkozójukat megnyerték. Csupán Casablancában kaptak ki az ugyanott "üdülô" bécsi Vienna FC-tôl (3:2-re). A hazautazást megelôzô Vízkereszt napján, 6-án Párizsban 8:0-ra gyôzték le a Montreuil FC együttesét. Ez volt a portya szabványtizenegye: Kutasi — Polgár, Bán — Lyka II., Vértes, Mikes — Táncos (a temesvári Kinizsitôl odaigazolt Tänzer-Táncos Miska ekkor játszotta 265. mérkôzését zöld-fehér színekben), Toldi, Sárosi György, Lázár, Kovács. Az utolsó párizsi fellépésen Lázár 3, Sárosi 2, Kovács, Táncos és Toldi 1–1 gólt lôtt.

• Jan. 8.: Ötvenöt éve, 1950-ben a Népsport tudósítói pályázatán így alakult az elôzô idény legjobb magyar labdarúgó-válogatottja: Grosics — Rudas, Balogh II. — Bozsik, Börzsei, Lakat — Budai II., Kocsis, Deák, Puskás, Czibor. E sorok írója a kapus kivételével (Hennire, a Fradi hálóôrére voksolt), a többi játékost eltalálta. Ezzel és a pályázat további két pontjával a népszerû sportújság erdélyi tudósítójává választották.

• Jan. 9.: Zárjuk a hetet másik Fradi-mérkôzéssel: 65 éve, 1940-ben Isztambulban 1:1-re játszott a Galatasaray-jal. Így állt fel a vendégcsapat: Pálinkás, Szoyka, Polgár — Hámori, Sárosi III., Lázár — Suhai, Jakab, Sárosi dr., Kiszely, Gyetvai. Az FTC gólját Jakab lôtte.

László Ferenc

• Jan. 3.: Jóllehet az elsô hivatalos kötöttfogású, más néven görög–római birkózó világbajnokságot csupán a két világháború között, 1921-ben írta ki elôször a sportág nemzetközi szövetsége, 16 évvel korábban, azaz kereken egy évszázaddal ezelôtt, 1905-ben Duisburgban, a "Ruhr-vidék kapujának" nevezett több mint félmillió lakosú metropolisban, a világhírû Thyssen-, Klöckner-, Rheinstahl-, Demag-, Mannesmann- és más konszernek székhelyén, már másodszor rendeztek világbajnokságot. Ezt azonban, akár csak az 1904-es elsô, majd az 1906–1920 között lebonyolítottakat nem ismerte el hivatalosnak a nemzetközi szövetség. Ezeket a bajnokságokat többnyire minden tervszerûség nélkül, ötletszerûen, országos szakszövetségek tûzték mûsorra. 1911-ben például 5 hasonló vb-t rendeztek. Az eredményeket a sportág nemzetközi krónikája ma is nyilvántartja. A centenáriumos évfordulóhoz érkezett duisburgi "nem hivatalos" világbajnokság mûsorán 3 súlycsoport mérkôzései szerepeltek, és mindhárom bajnoki címet a vendéglátók szerezték meg a könnyûsúlyban Theodor Eckert, a középsúlyban Wilhelm Diessner, a nehézsúlyban pedig Werner Weckmann révén. S ha már a kötöttfogású birkózókról esett szó, hadd említsük meg, hogy 1898–1924 között a sportág 18 nem hivatalos Európa-bajnokságát is megrendezték! Hivatalosan a világbajnoki címért 1921 óta, a földrésziért pedig 80 éve, 1925 óta mérik össze tudásukat és erejüket a "kemény fiúk". S bár errôl a vetélkedôrôl majd az év vége felé emlékezünk meg, annyit már most elárulok, hogy az I. Európa-bajnokság elsô három súlycsoportját magyar birkózók nyerték, mégpedig légsúlyban Magyar Armand, pehelysúlyban Németh Jenô, könnyûsúlyban pedig a parajdi születésû Keresztes Lajos.

• Jan. 4.: Húsz éve, 1985-ben a Becsületrend lovagjává ütötték az olasz származású francia Michel Platinit, a Torinói Juventus játékosát, sokszoros francia válogatottat, aki néhány nappal azelôtt, a holland Johann Cruyff után másodikként, harmadszor kapta meg a France Football címû folyóirat alapította Aranylabdát.

• Jan. 5.: Három és fél évtizeddel ezelôtt, 1970-ben az olaszországi Dolomitok lábánál fekvô Cortina d’Ampezzóban ezen a napon fejezôdött be a kettes bobok 6. Európa-bajnoksága. A híres olasz téli sportközpontról nem árt tudni, hogy addig 1956-ban ott rendezték a 7. téli olimpiát, 1937-ben, 1939-ben, 1950-ben, 1954-ben, 1960-ban és 1966-ban a kettes és négyes bobok világbajnokságát, s menet közben, 1965-ben a kettes bobok azóta is tartó sorozatának elsô, avató kiírását. Az 1970-es bajnokságot, a vendéglátók legnagyobb örömére az olasz Gianfranco Gaspari–Mario Armano kettôs nyerte, 3 századmásodperccel (!) elôzte meg az NSZK-beli Wolfgang Zimmerer–Peter Utzschneider egységet.

• Jan. 6.: 130 esztendeje, 1875-ben megjelent Kolozsvárott Molnár Lajos csíkszeredai testnevelô tanár Atlétika címû könyve, a sportág történetével és számainak leírásával foglalkozó elsô erdélyi munka. A könyvet 1879-ben újból kiadták, immár Atlétikai gyakorlatok címmel.

• Jan. 7.: Hét évtizede, 1935-ben ritkán hosszú — több mint háromhetes! —, 9 mérkôzésbôl álló marokkói, portugáliai és franciaországi Fradi-portyáról számoltak be ezen a napon a budapesti lapok, s mindenekelôtt a Nemzeti Sport. A IX. kerületi zöld-fehérek 8 találkozójukat megnyerték. Csupán Casablancában kaptak ki az ugyanott "üdülô" bécsi Vienna FC-tôl (3:2-re). A hazautazást megelôzô Vízkereszt napján, 6-án Párizsban 8:0-ra gyôzték le a Montreuil FC együttesét. Ez volt a portya szabványtizenegye: Kutasi — Polgár, Bán — Lyka II., Vértes, Mikes — Táncos (a temesvári Kinizsitôl odaigazolt Tänzer-Táncos Miska ekkor játszotta 265. mérkôzését zöld-fehér színekben), Toldi, Sárosi György, Lázár, Kovács. Az utolsó párizsi fellépésen Lázár 3, Sárosi 2, Kovács, Táncos és Toldi 1–1 gólt lôtt.

• Jan. 8.: Ötvenöt éve, 1950-ben a Népsport tudósítói pályázatán így alakult az elôzô idény legjobb magyar labdarúgó-válogatottja: Grosics — Rudas, Balogh II. — Bozsik, Börzsei, Lakat — Budai II., Kocsis, Deák, Puskás, Czibor. E sorok írója a kapus kivételével (Hennire, a Fradi hálóôrére voksolt), a többi játékost eltalálta. Ezzel és a pályázat további két pontjával a népszerû sportújság erdélyi tudósítójává választották.

• Jan. 9.: Zárjuk a hetet másik Fradi-mérkôzéssel: 65 éve, 1940-ben Isztambulban 1:1-re játszott a Galatasaray-jal. Így állt fel a vendégcsapat: Pálinkás, Szoyka, Polgár — Hámori, Sárosi III., Lázár — Suhai, Jakab, Sárosi dr., Kiszely, Gyetvai. Az FTC gólját Jakab lôtte.

László Ferenc

Az oldalt szerkesztette: Póka János András

[Vissza az Szabadság honlapjához]		[Vissza a HHRF honlapjához]

A Szabadság Internet változatát
a Hungarian Human Rights Foundation készítette

Copyright © Szabadság - 2004 - All rights reserved -