2005. január 17.
(XVII. évfolyam, 12. szám)

Igencsak kifogásolható minôségû magyar nyelvû tankönyv került a kisdiákok kezébe, így Erdély-szerte heves vita tárgyát képezi a másodikosok számára írt Környezetismeret, amelyet az Aramis Kiadó gondozott. A szakma több ízben is keményen bírálta a fordítást — olyan civil szervezôdések is vannak, amelynek tagjai egyenesen azt kérik a tanügyminisztériumtól, hogy vonják vissza a magyarra átültetett tankönyv forgalmazási engedélyét.

A Tudora Pitilã és Cleopatra Mihãilescu szerzôpáros által írt másodikos Környezetismeret szeptemberben készült el, így ennek magyar változata már ab ovo késésre volt ítélve — értesült a Szabadság. Mivel a választási kampányban Atanasiu exminiszter fût-fát ígért — többek között azt is, hogy már decemberben a gyerekek padján lesznek a magyarra fordított tankönyvek — a minisztérium kisebbségi szakembereinek nem volt más választása, mint életbe ültetni a kváziaberrációt: három hónap alatt tetô alá hozni azt, amihez a valóságban szinte semmi reális kapaszkodó nem volt. A tucatnyi tankönyvre nemigen lehetett ennyi idô alatt sem vállalkozót, sem lektort találni, így a fordítási folyamat lóhalálában történt, már csak azért is, mert a magyar másodikosok számára semmiféle más tankönyv nem állt rendelkezésre pótmegoldásként (hiszen e tantárgy elég hosszú szünet után most került be újra a tantervbe). Több tankönyv esetében is kénytelenek voltak az illetékesek gyorsított lektorálást kérni — ez bizonyos esetekben igencsak megnehezítette a folyamatot. Ennek a lóhalála-akciónak volt áldozata az egyébként sikeres Pitilã-Mihãilescu-féle másodikos Környezetismeret tankönyv magyar változata is: a Bokor Ecaterina tanárnô által fordított könyv nemcsak tükörfordítás, de szakmanyelvidegen is. Az egész fordítás egyértelmûen magán viseli a fôvárosi-székelyes nyelvjárás sajátos jeleit. Nem a legszerencsésebb megoldás az sem, hogy a fordító nem keresett a román gyerekszereplôknek magyar megfelelôt (Dana, Doru, Adrian, Titel, Cãtãlin, Bogdan, Mirela, Ioana stb.) A román gyermekversek is eléggé kilógnak, annál is inkább, mivel a magyarra fordított elemista könyvekben magyar szerzôk versei/versikéi szoktak olvasásra csábítani, nem a Vladimir Pop Mãrcanué, Elena Dragosé , vagy a Nicolae Nastaé.

Az ügyrôl Murvai László tanügyminisztériumi vezérigazgató a következôket mondta:

— Szerintem a szaktárca Kisebbségi Fôosztálya meg fogja tenni a megfelelô lépéseket a minôségi magyar tankönyvek biztosítása érdekében. Az ARAMIS Kiadón pedig számon fogjuk kérni ezt a kimondottan "jólsikerült" fordítást. Arra azonban föl szeretném hívni az olvasók figyelmét, hogy az ideihez hasonló helyzettel 1989 óta kevésszer találkoztunk. A 2004–2005-ös iskolai év tankönyveire, és hát lényegében arra, hogy a minisztérium hozzáfogott az új tankönyvek kiadásához, rányomta a bélyegét az a tény, hogy 2004-ben választások voltak Romániában. Csakhogy az akkori kormány igen késôre határozta el, hogy új tankönyveket vet be a választási harcba. Ez, amint az várható volt, megbosszulta magát. A mi tankönyveinkkel kapcsolatban meg többszörösen is ez történt. (Murvai Lászlóval készült, a tankönyvkiadást/fordítást górcsô alá vévô interjúnkat a szerdai lapszámunkban közöljük).

Szabó Csaba

Pénteken délután tartották meg a Magyar Irodalomtudományi Tanszék idei, immár hagyományszámba menô Zenés-Könyves Nap elnevezésû rendezvényét, amelyen a tanszéktagok 2004-ben kiadott köteteit mutatták be.

Egyed Emese tanszékvezetô üdvözölte a diákokból és oktatókból verbuválódott közönséget, és megköszönte Kötô József EMKE-elnöknek az adományokból származó ajándékkönyveket, melyeket a kutatói-oktatói munkát segítô szándékkal juttatott a tanszéknek. Utána Balázs Imre József ismertette a könyvkínálatot (csoportosítása szerint színházi, régi irodalmi, konferencia és egyéni kötetek), és következhetett a diákok, illetve tanárok által megtartott bemutató. A hazai és anyaországi kiadók gondozásában megjelent kötetek listája meglehetôsen hosszú: Balázs Mihály (szerk.): Bibliotheca Dissidentium c. sorozat; Balázs Imre József–Selyem Zsuzsa: Humor az avantgárdban és a posztmodernben (bemutatta Zólya Andrea Csilla); Bartalis János: Ujjaimból liliomok nônek (Válogatott versek, szerk. Balázs Imre József, bemutatta Demény Péter); Berszán István (szerk., Rodica Baconskyval): Symposion (bemutatta Korondi Ágnes); Egyed Emese (szerk.): Az emberarcú intézmény (bemutatta Dávid Gyula); Egyed Emese (szerk.): Nézô, játék, olvasó (bemutatta Kötô József); Egyed Emese (szerk.): Szabadon fordította… (bemutatta Kötô József); Gábor Csilla (szerk.): Devóciók, történelmek, identitások (bemutatta Dohi Zsuzsa); Gábor Csilla (szerk.): Mindennemû dolgok változása (bemutatta Nóda Mózes); M. Bodrogi Enikô — Varga P. Ildikó: Finn nyelvkönyv kezdôknek (bemutatták: Guttmann Csenge és Bartha Zsuzsa); Orbán Gyöngyi: Olvasókönyv a líceumok/szakiskolák IX. osztálya számára (T3, bemutatta Farmati Anna); Pál apostol: Levelek. Konkordáns fordítás. (ford. Balázs Károly, lektor: Berszán István, bemutatta Benô Attila); Selyem Zsuzsa: Szembe szét (bemutatta Vári Csaba); Szabó Levente (szerk., Virginás Andreával): Új narratívák?; Szabó Levente: Debreceni Márton; Tar Gabriella Nóra: Gyermek a 18–19. századi Magyarország és Erdély színpadjain (bemutatta Bartha Katalin Ágnes); Vass László Levente: Üvegmezôk (Összegyûjtött versek, szerk. Balázs Imre József, bemutatta Veress Levente).

Az oldott légkörû könyvbemutatón sok megszívlelendô gondolat hangzott el: integrálódást az egyetemes kultúrába úgy, hogy közben ne csorbuljon az erdélyi magyar kultúrafogyasztás; az erdélyi entitás megôrzésének fontossága; tegyünk azért, hogy bennünket helyesen ismerjenek meg a világban; az emberek közti hidak megvannak, csupán járnunk kell azokon; az irodalom fontos szerepet játszik az erkölcsi tartás és mérce kialakításában; a kolozsvári bölcsészkaron adottak a jó emberanyagi feltételek a kiváló munkára stb.

A hangulatot középkori furulyabetétek, no meg az óvódáskorú Mikola Brigitta táncprodukciója színezték.

Ördög I. Béla

Öt rablás, rendôrségi villámellenôrzések, cserbenhagyásos gázolás, verekedés, kerítôhálózat felszámolása — nem volt unalmas a hét vége a rendôrség számára. A részleteket Teodor Pop Puscas megyei rendôrparancsnok ismertette.

A rablások tetteseinek kézre kerítésében nagy segítségére voltak a rendôrségnek a polgárok is — tudhattuk meg a rendôrparancsnok beszámolójából. Az öt eset közül az egyik Tordán történt. Január 15-én, szombaton este egy kiskatonát támadott meg két fiatal, pénztárcáját, egy kulcscsomót és a maroktelefonját vették el. A rablással alaposan gyanúsítható a tizenéves Marius Suciu, aki egy 14 esztendôs iskolakerülô kiskorú társaságában és segítségével követte el a tettet. A 15 éves kolozsborsai (Borsa) M. B.-t még 10-én a Cukorgyár utcában fényes nappal fosztotta meg 600 ezer lejtôl egy (akkor még) ismeretlen tettes, a hétvégén azonosították, ôrizetbe vették, késôbb pedig 29 napra szóló elôzetes letartóztatásba helyezték a 21 éves Ioan Moldovant, aki a rablással gyanúsítható. Szamosújvárott január 14-én, pénteken délelôtt egy nyolcéves kislány fülébôl tépte ki a fülbevalót a kiskorú elkövetô, aki úgy bukott le, hogy a zsákmányt zálogházban akarta értékesíteni. Aranyláncot tépett le R. E. nyakáról szombaton délelôtt egy férfi, a tettest azonosították a 34 éves Claudiu Râza személyében. Vasárnap hajnalban a Horea úton egy német állampolgár kezébôl rángatta ki a mobiltelefont a 28 esztendôs Iosif Pascalãu, az áldozat azonban üldözôbe vette a tettest, a Széchenyi téren utolérte, összeverekedtek, és a rendôrség közbelépése vetett véget az ügynek.

A közrendészetiek és közlekedésrendészetiek razziája során 207, illetve 187 esetben bírságoltak a hét végén (107, illetve 38 millió lej értékben), 33 millió lej értéket elkoboztak, 40 gépkocsivezetôi jogosítványt és 13 forgalmi engedélyt bevontak, 7 esetben ittas vezetés miatt büntettek. Két országosan körözött férfit füleltek le, a 28 éves Silviu Romeo Vintilã három és fél éves börtönbüntetés letöltése elôl bujkált, a 20 esztendôs Ioan Muntean pedig három társával együtt tavaly kirabolt egy lakást, és elverte a házigazdát. A megbírságoltak között kéregetôk is voltak, mint például a kisbácsi Creata Rostas, aki lánya révén próbálta kivívni az emberek szánalmát.

A dési diszkóban január 15-rôl 16-ra virradólag a 17 éves Bogdan Lãcãtus ököllel támadott egy olasz állampolgárra. A férfi az ütés következtében elesett, beverte a fejét, és súlyosan megsérült, a tettest elfogták.

Cserbenhagyásos gázolás is történt szombatról vasárnapra virradólag Bonchidán: Tankó Nelut és feleségét, Ildikót elütötte egy Dacia, a sofôr elhajtott a tett színhelyérôl, a balesetben viszont elvesztette a rendszámtáblát (CJ–02–TVL), így könnyû volt kézre keríteni. A súlyos baleset okozójának, a 28 éves Bónis Ottónak nincs hajtási jogosítványa, és ráadásul ittasan vezetett.

Ugyancsak ezen a hétvégén számoltak fel egy öttagú kerítôhálózatot: a Kolozs–Temes–Krassó-Szörény megyékben tevékenykedô banda eddig bizonyítottan három nôt vitt Olaszországba prostitúció és más bûntények elkövetése céljából.

Az eseményekben gazdag hétvége kapcsán a rendôrparancsnok éberségre, figyelmességre és óvatosságra szólította fel a lakosságot, a bûnüldözô szervekkel való további hathatós együttmûködés jegyében.

Póka János András

Továbbra sincs döntés az államtitkári tisztségekrôl, mivel a kormánykoalíciós pártoknak még mindig nem sikerült megegyezniük a szóban forgó funkciók elosztásáról — derült ki szombaton, a Területi Elnökök Konzultatív Tanácsán (TEKT). Az ezt követô Operatív Tanács (OT) így nem tudott érdemben dönteni arról, hogy kiket javasol az említett tisztségekre.

Kelemen Hunor képviselô, a Szövetségi Egyeztetô Tanács (SZET) elnöke, az OT-tagja lapunknak elmondta: az RMDSZ nyolc-tíz államtitkári tisztségre számít, de hogy melyek lesznek ezek, azt még nem lehet pontosan tudni. Biztosnak tûnik egy-egy államtitkári pozíció az új kormánystruktúra szerint sem önálló tárcaként mûködô kisebbségügyi hivatalban. Emellett az oktatási, valamint a külügy- és a pénzügyminisztériumba is az RMDSZ nevezhet majd ki államtitkárt. Nem kizárt, hogy az RMDSZ az integrációs, vagy éppen az egészségügyi minisztériumban is helyet kap, mindez azonban csak a héten dôl el. Az OT ezt követôen elemzi majd a területi szervezetek által benyújtott listák alapján, hogy kiket javasol ezekre a tisztségekre.

A múlt hét végén Cãlin Popescu Tãriceanu miniszterelnök elmondta: valamenyi szövetséges párthoz eljuttatott egy-egy példányt abból a protokollum-tervezetbôl, amelynek célja a koalíció mûködésének szabályozása. Megtudtuk: az OT is elemezte az említett dokumentumot, amelynek aláírására még ebben a hónapban, a parlamenti munka megkezdése elôtt sor kerülhet. Kérdésünkre, hogy mire kötelezi ez az egyezmény a feleket, Kelemen Hunor kijelentette: nem politikai kötelezettségvállalásokról van ezúttal szó, hanem inkább "technikai", a koalíció mûködését szabályozó egyezségekrôl. Az 1996. és 2000. között regnáló konvenciós kormány mûködésének, pontosabban mûködésképtelenségének rossz tapasztalatai késztették a jelenlegi miniszterelnököt a protokollum elôterjesztésére, amely igyekszik pontosan behatárolni az együttmûködés kereteit, mind a kormány, a parlament, mind pedig megyei, helyi szinten. A tervezet egyebek között leszögezi, hogy a kormány a különbözô törvénytervezetek benyújtása elôtt a koalíciós pártokkal kötelezôen konzultál. Az egyezmény szerint a felektôl elvárják, hogy a felmerülô gondokról, nézeteltérésekrôl ne a sajtóban üzengetve, hanem az erre kijelölt, a koalíciós párt vezetôit tömörítô fórumokon kerítsenek sort.

Sz. K.

Az Országos Környezetvédelmi Hivatal Kolozs megyei felügyelete közzétette tavalyi tevékenységének legfôbb eredményeit. Ennek értelmében 2004-ben 1054 (726 tervezett és 328 elôre be nem tervezett) ellenôrzést hajtottak végre, melyek során 237 esetben összesen 6,238 milliárd lej értékben szabtak ki büntetést. Ez az összeg háromszorosa a 2003-as évinek, és hatszorosa a 2002-es évinek.

A büntetések oka fôleg a hulladékok nem megfelelô kezelése sok jogi és magánszemély által. Az ide vonatkozó jogszabályok be nem tartása, az erre vonatkozó engedély nélküli tevékenységek szervezése gyakran vezetett büntetéshez. 2004-ben az európai jogi normákat sok esetben rúgták fel olyan vállalatok, amelyek hulladékot termeltek, dolgoztak fel vagy szállítottak.

A környezetvédelmi felügyelôség a tavaly regionálissá alakult át, amely kiterjesztette munkaövezetét Bihar, Beszterce-Naszód, Máramaros, Szatmár és Szilágy megyékre. Az intézmény levegô- és víztisztaság-ellenôrzô készülékeknek jutott a birtokába, amelyek segítségével gyors terepmunkát képes végezni. 2005-ben remélik, hogy még eredményesebb együttmûködést tudnak elérni az önkormányzatokkal, más állami és magánintézményekkel, valamint az Európai Unióval, személyzetüket még inkább szakképesíthetik, hangsúlyozottabban érvényt szerezhetnek a hulladékkezelésre vonatkozó jogszabályoknak.

Bukaresti kormányküldöttség kezd ma hivatalos látogatást Budapesten. A delegációt maga Cãlin Popescu Tãriceanu miniszterelnök vezeti, s tagjai között Mihai Rãzvan Ungureanu külügyminiszter, illetve Sulfina Barbu környezetvédelmi miniszter mellett Markó Béla oktatásért, mûvelôdésért és európai integrációért felelôs kormányfô-helyettes is ott van.

A látogatással kapcsolatban Markó Béla a Szabadságnak adott interjúban elmondta: fontos üzenete van a kormány és a miniszterelnök részérôl ennek a látogatásnak, hiszen Cãlin Popescu Tãriceanu elsô külföldi útja Budapestre vezet. — Ez jelzésértékû. Ami engem illet, azt szeretném, ha az elkövetkezô években valóban érvényesülne az a szándék, hogy Románia és Magyarország ebben a térségben egészen sajátos és szoros kapcsolatot építsen ki. S erre minden lehetôség megvan — mondta.

Ami a látogatás konkrét tartalmát illeti, Markó rámutatott: találkozókra kerül sor a magyar miniszterelnökkel, a magyar államelnökkel, az országgyûlés elnökével. A megbeszélések központjában az integrációs kérdések állnak, hiszen Románia tavasszal kell hogy aláírja a csatlakozási szerzôdést az Európai Unióval, és számára fontos Magyarország politikai és szakmai támogatása az integráció folytatásában.

Elképzelhetô, hogy Verespatak kérdése is szóba kerül — fogalmazott a kormányfô-helyettes. — Ahogyan látom, ezzel kapcsolatosan a román kormányban még nincs kikristályosodott álláspont. Az RMDSZ-ben van. A mi véleményünk szerint, amíg bármilyen kis környezeti veszély létezik, addig ezt a beruházást nem szabad folytatni — szögezte le.

A román külügyminiszter kijelentésével kapcsolatban, miszerint a kétoldalú kapcsolatokat érintô kérdésekrôl a román félnek nem áll szándékában Budapesttel új tárgyalásokat kezdeni, Markó Béla hangsúlyozta: a mostani látogatás elvi jellegû tárgyalásokra ad alkalmat, túl kevés ugyanis az idô ahhoz, hogy a két kormány különbözô témákban egyezményeket, megállapodásokat készítsen elô. — Erre, azt gondolom, majd egy következô látogatás alkalmával sor kerülhet — tette hozzá.

Mihai Rãzvan Ungureanuval ellentétben Markó Béla úgy látja, a magyar–román kormányközi vegyes bizottságról nem kellene lemondani. Abban ugyanis az elmúlt idôszakban sikerült néhány fontos kérdést megoldani. Például a státustörvény körül kialakult vita feloldásában a bizottság fontos szerepet játszott, pedig a megoldás akkor is politikai szinten született. — Látom értelmét a vegyes bizottságnak a továbbiakban is mint megoldás-elôkészítô fórumnak, mert nem biztos, hogy mindent le lehet osztani a tárcák között — fogalmazott.

Markó úgy vélte, a kettôs állampolgárság nem lesz téma a megbeszéléseken, hiszen ezzel kapcsolatban a magyar politikai pártoknak és a magyar kormánynak jelenleg nincsen kialakított közös álláspontja.

T. Sz. Z.

Szombat délután maroknyi közönségnek meséltek a 15 évvel ezelôtti decemberi fordulat eseményeinek hevében megalakult szervezet, a Kolozsvári Magyar Demokrata Tanács egykori tagjai, szervezôi. Figyelembe véve, hogy bizonyos értelemben az akkori egyesület több évtizedes szünet után az elsô volt, amely a romániai magyarságot szervezett közösségbe fogta, és amelybôl kinôtt a mai politikai érdekképviselet, legalábbis meglepô, ha nem elkeserítô, hogy a sajtóban beharangozott eseményre egyáltalán nem volt kíváncsi a kolozsvári magyarság.

A meghirdetett "vita-délután" így visszaemlékezések délutánja lett, a Heltai Alapítvány termében az elôadók: Kántor Lajos, Csetri Elek, Egyed Ákos és Balázs Sándor amellett, hogy annak a tizenöt évvel ezelôtti mozgalmas pár napnak a történetét vázolták, személyes élményeiket is megosztották a jelenlevôkkel.

Megtudhattuk, a Kolozsvári Magyar Demokrata Tanács létét annak köszönhette, hogy egy szûk baráti társaság épp találkozást, beszélgetést tervezett december 22-én. A városban, a fôtéren azonban már látszottak a jelei annak, hogy itt valami végérvényesen megváltozni készül, de a teljes változás nem lesz áldozatok nélkül való. Egyértelmû volt, az elméleti fejtegetések síkjáról a szervezkedés mezejére kell lépni. Egy kicsi, de annál lelkesebb magyar értelmiségi csoport megfogalmazta hát a Hívó Szót, amelynek egyszerre volt általános mozgósító funkciója és programjellege.

Sikerült a kolozsváriak mellett az Erdély más tájain élô értelmiségieket is megszólítani — azoknak az elsô napoknak a lelkesedése, a mindenkit elborító szabadságérzés semmihez sem fogható mámora, a biztonságosnak tartott színházépületben tartott tanácskozások, megbeszélések a legemlékezetesebbek, vallják a visszaemlékezôk.

Annak ellenére, hogy maga a Tanács — több tényezô miatt — rövid életû volt, a Hívó Szó tételei ma is idôszerûek és megszívlelendôk — sok pontja a politikai élet mostani irányítóitól vár megoldást. A 15 évvel ezelôtti spontán, nagy erejû szervezkedés emlékét sem hagyhatjuk elveszni, kikopni a köztudatból.

F. I.

DR. HORVÁTH GYULA, a Pécsi Tudományegyetem professzora, a Magyar Tudományos Akadémia Regionális Kutatások Központjának igazgatója, elôadás-sorozatot tart a Babes–Bolyai TE Közgazdaságtudományi Karán, Regionális gazdaságtan és Összehasonlító európai regionális politikák témakörben. Az elôadások helyszíne a Közgazdaságtudományi Kar épülete, Teodor Mihali út 58–60. szám, 350-es terem, idôpontok: 2005. január 18-án és 19-én, 9–13 és 15–20 óra, illetve január 20-án 9–13 és 14–20 óra között.

Elôadások a magyar nyelv eredetérôl
Január 18-án 16 órakor, a Református Kollégium dísztermében (Farkas/Kogãlniceanu utca 16. sz.) folytatódik az Apáczai Csere János Baráti Társaság és a Református Kollégium közös rendezvénysorozata a magyar nyelv származáselméletérôl. Elôadó Szôcs István kritikus. Az élô nyelv roppant gazdagsága hihetetlennek tûnô összefüggéseket rejteget, és azt tanulmányozva, borzongató mélységekig jutunk el nyelvünk eredetének ismeretében, túl azon, amit a pár ezer éves írásbeliség sokszor vitatott leletei nyújthatnak.

KOLOZSVÁR

KÖZTÁRSASÁG — Nagy Sándor — amerikai bemutató. — Vetítések idôpontja: 12.30, 16, 19.30, 23.

MÛVÉSZ-EURIMAGES — The Clearing — amerikai bemutató. — Vetítések idôpontja: 15, 17.30, 20; kedvezménnyel pénteken, szombaton, vasárnap 22 órától és kedden minden elôadás.

GYÔZELEM — Nagy Sándor — bemutató. — Vetítések idôpontja: 12, 15.30, 19.30, 22.30; kedvezménnyel 12 órától.

FAVORIT — Riddick — Kezdôdik a csata — amerikai. — Vetítések idôpontja. 15, 17.15, 19.30; kedvezménnyel csütörtökön minden elôadás.

DÉS

MÛVÉSZ — Shark Tale — amerikai rajzfilm. — Vetítések idôpontja: 15, 17, 19; kedvezménnyel pénteken, szombaton, vasárnap 21 órától és hétfôn minden elôadás.

TORDA

FOX — Az ördögûzô — A kezdet. — Vetítések idôpontja: péntek, szombat, vasárnap: 15, 17, 19. A nagy rablás — bemutató. — Vetítések idôpontja: hétfô, kedd, szerda, csütörtök: 15, 17, 19.

SZAMOSÚJVÁR

BÉKE — Anakonda — A véres orchidea — bemutató. — Vetítések idôpontja: 17, 19, 21.

BESZTERCE

DACIA A-TEREM — Ocean’s 12 — Ocean’s eleven 2 — amerikai. — Vetítések idôpontja: 12.30, 15, 17.30, 20; pénteken, szombaton, vasárnap 22.30; kedvezménnyel: pénteken, szombaton, vasárnap 12.30; hétfôn minden elôadás.

DACIA B-TEREM — Le Boulet — francia. — Vetítések idôpontja: 14.30, 17, 19.30; pénteken, szombaton, vasárnap 21.30 órától; kedvezménnyel: pénteken, szombaton, vasárnap 14.30 órától, kedden minden elôadás.

GYULAFEHÉRVÁR

DACIA — The Whole ten Yards — amerikai. — Vetítések idôpontja: jan. 14–16: 15, 17.30, 20, 22, kedvezménnyel 22 órától. Az élet csoda — francia–szerb. — Vetítések idôpontja: jan. 17–20: 15, 18, 21; kedvezménnyel hétfôn minden elôadás.

MAGYAR OPERA

Január 18-án, kedden 18.30 órakor: Ábrahám Pál: Viktória. Vezényel: Incze G. Katalin. Rendezô: Gy. Tatár Éva.

ROMÁN OPERA

Január 17-én, hétfôn este 7 órakor: Carl Orff: Carmina Burana.

MAGYAR SZÍNHÁZ

Január 19-én, szerdán este 8 órakor: Marie Jones: Kövekkel a zsebében — stúdióelôadás. Rendezô: Keresztes Attila.

Január 21-én, pénteken este 8 órakor: Euripidész: Bakkhánsnôk — stúdióelôadás. Rendezô: David Zinder m. v. (Izrael).

FARKAS UTCAI REF. TEMPLOM

Január 18-án, kedden este 7 órakor: Kamarazene-est. Közremûködik: Horváth Zoltán (orgona), Béres Melinda (hegedû), Gyenge Balázs (hegedû). Mûsoron: Pugnani/Kreisler-, Händel-, Max Reger-, Bartók Béla-, Kodály Zoltán-, Gárdonyi Zoltán-, Telemann- és Mozart-mûvek. — Belépés díjtalan.

S zombaton délelôtt a Gy. Szabó Béla Galériában , zsúfolásig telt teremben,megnyitották a Balaskóné Osváth Zsuzsa (1919–1998) akvarell-emlékkiállítást.

A házigazda Ferenczy Miklós lelkész arra hívta fel a figyelmet, hogy ez a színekben sziporkázó tárlat jelzésértékû , hiszen lelki táplálékul szolgál. Megnyitó beszédében Szôcs Is tván, személyes élményekre hivatkozva, kitért a M arosvásárhelyrôlelszármazott mûvésznô küzdelmes élet e ellenére sikeressé kovácsolt pályafutására. Aki férjével, Balaskó Nándorral együtt a mûvészi munka mellett a családot is vállalta. Amikor Kolozsvárra új, kedvezôtlen életkörülmények közé került, majd férje Nyugatra távozva, ôt két lányával itt hagyta, amikor dolgoznia kellett a mindennapi fala tért, Osváth Zsuzsa nem roppant össze. Stresszállapota nem tükrözôdik képein, mert ô a világban mindig a vigasztalót kereste. Belsô tartással megáldott ember volt, aki munkásságában, akár a magyarországi posztimpresszionisták, a jellegzetes, a lényeg megragadására törekedett. Sok híres mestere volt, de a legtöbbet Bordi Andrástól tanult, akinek hatása a most kiáll ított képeken is érzékelhetô. Életmûvében sikerült összeegyeztetnie a m úlékonyt a maradandóval.

Az eseményt Albert Júlia szavalata, Szabó Zsuzsa és Szilveszter Eszter hegedûjátéka sz ínezte. Orbán István a család részérôl emlékeztetett arra, hogy ezen a kiállításon, nyolc kivételével, valamennyi kép a családi hagyaték része. Saját alkotásai mellett látható néhány róla készült arckép (Bordi Andrástól, Kádár Tibortól, Szôcs Vilmostól, valamint két önarckép). A B. Osváth Zsuzsa emlékkiállítás hétköznapokon 9–13,30 óra között látogatható.

Ö. I. B.

A fotoszintézis az a folyamat, amely által egyszerûbb szerkezetû szervetlen anyagokból, bonyolultabb összetételû szerves vegyületek keletkeznek. A legfontosabb szervetlen anyag a szén-dioxid és a víz, meg néhány ásványi elem (nitrogén, kén, foszfor, magnézium, cink), a folyamat hajtóereje (energiaforrása) a napfény, szerkezete pedig a levélzöld szemcse és annak színanyagai (kloroplasztiszhoz kötött klorofillok és karotinoidok). Minthogy a legfontosabb és legrégebbrôl tudott beépülô szervetlen anyag a szén-dioxid, a folyamatot eleinte "szén-dioxid- vagy egyszerûbben szénasszimiláció"-nak, magyarul áthasonításnak mondták.

A most megjelent könyv* szerint: "A növények legfontosabb sajátossága, melynek szinte az egész élôvilág léte köszönhetô Földünkön, a fotolitoautotróf táplálkozási mód, vagyis a fotoszintetizáló képesség, mely által a napfény energiáját hasznosítani tudják új szerves anyagok elôállítására energiaszegény, egyszerû szervetlen vegyületekbôl (szervetlen hidrogén- és szénforrásból)... A növények kozmikus szerepének tulajdonítható az, hogy a Föld fel tudja halmozni a Napból érkezô fényenergiát, mely a fotoszintézis során szerves anyagokba épülve élteti a földi lényeket." Vagyis: "a növények szerves anyagain élôsködik az egész állatvilág, beleértve az embert is" (Doby G., 1951). Legalábbis addig, amíg a mesterséges fotoszintézis, melynek jelenlegi helyzete úgyszintén ismertetett ebben a könyvben, a gazdaságos mûködés színvonalát el nem éri. Nos, ezeket az alapvetô életfolyamatokat tárgyalja, magyarázza meg egyetemes szakirodalmi, s nemkülönben saját kísérleti kutatásainak naprakész adatai alapján dr. Fodorpataki László, a kolozsvári Tudományegyetem növényélettan tanára.

A földi életet fenntartó fotoszintézis csodálatos folyamatai teljességükben ismerhetôk meg ebben a tehetséggel és szakmai szeretettel megszerkesztett kézikönyvben. A folyamatokat elindító napfény-befogás atomi szintû részleteitôl (a klorofill által kipöccintett elektron és a vízbontás általi oxigén-felszabadítás, a fényszakasz fotofizikai reakciói) az egyszerûbb szerves molekulák (a szén-dioxid biokémiai megkötése, szénasszimiláció szakasza) képzôdésén át a bonyolult nagy molekulákig, a sejtszervekig, a növény egyes részeiig, s végül a növényegyedig, sôt a növényzeti egységekig. A szinte végtelen folyamatok belsô összefüggései más tárgykörök eredményeit is természetszerûen magukba foglalják, nem mint járulékot, hanem mint kötelezôen egyenértékûeket. "A fotoszintézis ... összegezô kísérleti tudományág, amely nélkülözhetetlen kapcsolatban van a biokémiával, a sejtbiológiával, a biofizikával, a molekuláris genetikával, a növényszervezettannal, az ökológiával, az agrártudományokkal és a természettudományok számos más ágazatával."

Érzékelhetôen újszerû, némelykor sajátosan túlzottan modern a szöveg nyelvezete. Az olyan mondatokon, mint pl.: "... anoxibiotikus ciklikus elektrontranszport..." könnyíteni kellene.

Különálló fejezet tartalmazza a fotoszintézis történeti vonatkozásait (az oxigén-kibocsátás igazolását, Pristley, 1776; majd annak vízbôl való eredetét, van Niel, 1931); bizonyára azért, hogy a folyamatok jelenkori adatanyagának összefüggéseit ne bonyolítsa idôbeli visszautalásokkal.

Munkáját a szerzô ilyképpen indokolja: "A rohamosan fejlôdô tudomány világában hiánypótló és ismeret-felfrissítô összefoglalóként ajánljuk az erdélyi magyarság számára..."

Fodorpataki László Fotoszintézise örvendetesen hagyományfolytató, s ugyanakkor példamutató, követésre serkentô alkotás is. Nemcsak az erdélyi, hanem az összmagyar növényélettani tudománymûvelés tekintetében is. E tárgykör különálló összefoglalója csaknem száz évvel ezelôtt jelent meg Budapesten (Mágocsy–Dietz S.: A növények táplálkozása. A szén asszimilálása, 1909). Néhány év múltán, 1915-ben Désen nyomtatták ki Husz Ödön (dési gimnáziumi tanár): Növénybiológia (gyakorlati biológia) c. könyvét, melyben az akkori tudományos színvonalnak megfelelô laboratóriumi kísérleteket írt le és magyarázott; sejtetvén a szén-dioxid és vízbontás jelenségét is. Megpróbáltatásokkal terhelt négy évtized telt el, míg növényélettan (A növények táplálkozása. Szénasszimiláció) ismét megjelenhetett magyarul, mégpedig Kolozsváron, 1956-ban! Új, összevontabb változata (A növények életfolyamatai. Az asszimiláció) 1977-ben került kiadásra. (Közben, persze az anyaországban is jelentek meg kiváló növényélettan könyvek.)

A kolozsvári Tudományegyetem volt növényélettan professzora az 1970-es években a szakkönyv újabb megírására készülvén, megkérdezte akkori tanársegédjét, hogy mivel, melyik fejezettel kezdené a könyvet? "A fotoszintézissel", volt a válasz. Az akkori gondolat, elképzelés Fodorpataki László nagyszerû, alapos mûvében nyert dicséretes megvalósulást. Ez a világszínvonalú fotoszintézis-monográfia reményteljes alapja az erdélyi növényélettan jövôbeni eredményes tudományos-kutatási és anyanyelvû oktatói-nevelôi munkálkodásnak.

Nagy-Tóth Ferenc

* Fodorpataki László: A növények fotoszintézise. Kriterion, 2004, Kolozsvár

Eredeti cím: Alexander, színes amerikai–angol–német–holland kalandfilm, 173 perc, 2004. Rendezô: Oliver Stone, zene: Vangelis, szereplôk: Colin Farrell, Angelina Jolie, Val Kilmer, Anthony Hopkins, Jared Leto, Rosario Dawson, Gary Stretch, Jonathan Rhys-Meyers, Christopher Plummer.

Ritka alkalom, hogy két kolozsvári mozi is mûsorára tûz egy alkotást, de nem csoda, hiszen Oliver Stone filmjét nagy hírverés elôzte meg. Az Államokban bukás határán levô, a történelmi személyiséget homoszexuális voltában is bemutató Nagy Sándor-film nem teljesen jellemzô az eddigi Stone-darabokra (A szakasz, Július 4-én született, JFK — A nyitott dosszié, Született gyilkosok, Nixon, Evita stb.), kissé túl monumentális, néhol véresen unalmas, a fôhôs lelki átváltozásainak bemutatása pedig azoknak okoz meglepetést, akik igazi kalandfilmet vártak.

A történet Nagy Sándorról szól, aki a világ ura volt, sokévi harc után olyan birodalmakat tudott egyesíteni, amelyeket elôtte (és utána) nem sokan — krónikása, Arisztotelész, a narrátor fûzi össze a sztori darabjait.

Látvány, harc, szerelem — minden kellék megvan, a film nézhetô (csak kár volt ekkora felhajtás érte).

Póka János András

(Folytatás január 12-i lapszámunkból)
Pillanatra úgy tûnik, mintha 1989 decemberének Bukarestje elfelejtette volna 1989 decemberének Temesvárát.

Jómagam a költô Dinescunak drukkolok: "Ki kell jönnötök, emberek, az utcákra, ki a terekre, élô fal legyetek a román rádió, a televízió épülete körül!"

És egyetemisták jönnek, és munkások jönnek, és katonák. Isteni áldozat egy megtiport, megalázott, megbecstelenített nép ünnepi, karácsonyi asztalára. Igen, isteninek isteni, de minô áldozat! Csak ne volna túl korai az eufória; nem merek az erdélyi városokra gondolni, borzadok a rettenetes sejtelemtôl.

*

Nem szabadulok a látványtól: sebtében összeült ítélôbíróság mondja ki "a román nép" döntését — halál a Hazugságra, halál az Erôszakra, halál az álmokat-gondolatokat elfojtó Alsóbbrendûségre... A golyók tisztítótüzét már senki sem látja. Összedrótozott kezû, lábú hullákat helyeznek a koporsóba. A titok leplében lapátoló sírásó válláról lecsúszik a mohazöld mundér, alóla rangjelek villannak elô. Paszományán csillagok, nem is sok, nem is kevés, annyi csupán, amennyi egy agyonütött görénycsalád eltüntetéséhez szükségeltetik. Dolguk sietôs, tudja mindenki. Mégis: az emberséghez mérten túlontúl az.

Nincs idô itt demokráciát játszani, uraim! — mondaná maga Ceausescu, ha a rozsdás drótkötegbôl föltápászkodhatna. Mondaná, s tán kissé el is csodálkozna a fércmunka láttán, hisz’ annak idején "én másként gyakoroltattam velük".

Vajon hogy ünnepelhetnek ilyenkor Temesvárt?

Vonatunk két órát tétlenkedik a határállomáson, ami elegendô ahhoz, hogy a mozdony nélkül maradt kocsisor ablakai bejegesedjenek. A szerelvény mellett ügyeletben toporgó katonák karján a gyôztes forradalom nemzeti szalagja, cigarettát nyújtanék ki, de intenek, hogy nem lehet; korty szíverôsítôt, sligovicát — azt még úgy se.

Kerek hét hónapja nem jártam erre, egy pillanatra úgy tûnik, mintha emberöltô telt volna el azóta: az állomásépület homlokzatáról hiányoznak a hivalkodó, színvakok számára is sértô betûcsoportok, az állampárt mindenhatóságát és abban is mindenható urát hirdetô-dicsôítô cégtáblák. Szóvá is teszem: vajon milyen színûre fogják átfesteni a mázolók az úton-útfélen felállított és süvegelni ildomos szöveges táblákat, nem lehet csupán trikolorba csomagolni az országot... amint az be is bizonyosodott; meg aztán kinek a büdzséjébôl az az irdatlan költség?

Nálunk, Gyergyóban — jegyzi meg egyik utastársunk — vállalatok, intézmények fizetik, iskolánként tizenöt-tizenöt ezret kell lepengetni (amikor egy tanári fizetés nem éri el a háromezret), hogy a Nagy Hulla nyomait el lehessen tüntetni. Sebaj, C. úr miránk hivatkozott, amikor ránk erôszakolta magát, minekünk kellett ôt erôszakkal eltenni láb alól, persze hogy a következményeket is nekünk kell vállalnunk. Világos az egész, uram, de abból a fôtitkári kúriát díszítô aranymérlegbôl, abból a briliánsgyûjteménybôl, azokból a nemesfém küszöbökbôl, vízcsapokból, budikagylókból, amiket a televízióból már ismerünk, bizony futná ezekre a "retusálásokra" is. S nem minekünk kellene fizetnünk a hullamosást...

Attól tartok — folytatja valaki —, úgy járunk, akár az egyszeri vôlegény, aki nagy-nagy boldogságában észre sem vette, hogy az anyós (kinyiffant, Isten nyugosztalja szegényt), szóval az örömanya tyúkvérrel festette be a nászlepedôt... Eléggé körmönfont példálózás. Annyit azonban sietek megjegyezni, nehogy a lelkiismeretünkön folt maradjon, hogy részemrôl épp ellenkezôleg: ne adjon Isten még ott se nyugtot nekik.

Aztán az egyéves kisfiunkat kabátjainkba bugyoláljuk, pedig edzett kis kölök, bírná ezt az erdélyi telet, tán minálunk is jobban — bár ezek a fagyos évszakok bizony istenesen beleitták magukat csontjaink minden zugába, tollászkodnak is bennünk egy-egy isiásszal, reumával... Így hát mi kezdünk vacogni; legalább észrevesszük, hogy bizony eléggé tavaszias szerelésben indultunk útnak. Pestrôl mintha másként nézne ki, vagy ránk, a tél — ahol nem havazott még, ott nem feltétlenül fagyhalál a beszédtéma.

Más miatt lúdbôrözöm, könyvelem el magamnak, nem kopogtak még a "szélvámosok". Nem is szoktak, így a feleségem, ezek a románok mindig kopogás nélkül jöttek be. Kuncogás, a falakat nézzük. És mit ad Isten — kopog, belép a vámos, köszön is, körbehordozza tekintetét, aztán a világ legjámborabb hangján szól: egy fölös tévéújságunk ha volna, szívesen átvenné... Összenézünk a gyergyóival; vajon más vonatra ültünk volna fel? Mi lesz a jó elôre kikészített, csicsás kis csomagocskával, a "belépôvel"! Mi lesz majd... Szegény vámosok! Mintha jó ideje egyedül ôket szidná a Biharpüspökin átutazó, mintha ôk találták volna ki ezt a ránk húzott abroncsot, amit országhatárnak nevezünk.

Félig megdermedve és elég fagyos hangulatban érkeztünk meg, ez utóbbit inkább az útközben felszállók röpke, ám igen meggondolkoztató hírei okozhatták; persze a Királyhágó körül sem lôtték be a kocsi ablakát, Gyalu alatt sem támadtak meg arab terroristák, s a mezôségi dombok között sem.

A képlet egyszerû. Valakiknek szüksége volt, fôleg Erdélyben, a pánikkeltésre, a temesvári események után valakik szétszórhatták a kétely magvait: magyar pap Romániában csak magyar forradalmat csinálhat!

Aranyosgyéres vasútállomása néptelen, színtelen, a váróteremben elfekvô katonák, munkásôrök lehetnek — batyujuk semmi, fejük alatt kucsma, begyûrt sapka, a kabátujjakon gombostûvel föltûzött piros-sárga-kék szalag; a sarokban szemétkupac, elkopott nyírágseprû, fegyverek.

Valóban itthon vagyunk...? Még nem Tordán, de már itthon.

Egykori szomszédunk szállít át cuccostul Gyéresrôl Tordára. Hogy beledermedünk valósággal a félórás útba, és nem csupán a fûthetetlen Volkswagen miatt, azt most még Dávid fiunk sem veszi észre.

(III.)
"Holnap mi lesz, Isten sem tudja"
Ha 1990 januárjában Tordának lett volna lapja, akkor a nagyérdemû ilyen vagy ehhez hasonló szövegekkel találkozott volna az elsô oldalon.

Szedilek Csaba: ... ez a hapsi majdnem ráfizetett, nem is tudom, hány évet húztak a nyakába. Azt csinálta, hogy vasúti körjeggyel útnak indult az országban, néhány hónapra egész egyszerûen eltûnt Tordáról a szekusok szeme elôl, járta a városokat, emberekkel beszélt, el-elszegôdött egy-egy sántiérre (építôtelepre) és mindenütt följegyezte magának az abból a helységbôl gyanúsan eltûntek vagy épp hiányzók nevét, címét, valószínû a hozzátartozókkal is szóba állhatott. Egyszóval a rezsim áldozatait kutatta, a szekusok módszerei után érdeklôdött, szabad idejében a lakótelepeket járta, címeket jegyzett fel, aztán éjszakánként ezekre a címekre megírta a maga leveleit... ellenállásra, munkabeszüntetésekre, sztrájkra buzdított, jelezte, hogy kiket hurcoltak fel Bukarestbe a Ceausescu-palota építéséhez, kik azok a mérnökök, szakmunkások, akik félôrülten jöttek onnan haza... Sokan azt hitték, egy kerékkel több van neki; a Turdeana vállalat fejesei, hogy ne kelljen komolyan venni az illetôt, cédulásnak, idegbetegnek szerették volna feltüntetni, hát gyógykezelésre küldték. Küldték?! A diktátor bukását Bukarestben érte meg; a párt központi rezidenciája mögötti, föld alatti börtönbôl szabadították ki, szilveszterre itthon volt már, most a vállalat nemzetmentô tanácsának a tagja. De nem szövegel, nagyon hallgatag lett, és igen gyanakvó. Amikor a város egykori kommunista párttitkárának a letérdepeltetésérôl, kínoztatásáról beszéltek neki, fejét rázta: nem kellett volna, ez az ô módszerük.

Ábrahám Géza: Igen, így igaz, a tordai megmozdulások a Turdeanából indultak ki, innen indult fel a munkásság tüntetni a város fôterére. Feleségestôl, leányostul ott voltam. Nem felejtem el soha. Köd volt, alig láttál az orrodig. Le a hóhérral! Le Ceausescuval! — zúgott minden irányból. Az Enyed felôli utat elzárta a katonaság, hogy a Május 9-ben dolgozók ne tudjanak csatlakozni, tankokkal nyomultak elô az új úton, a pártház irányába indultak — a régi vezetôség még fenn volt, tanakodtak, hogy mitévôk legyenek, ugye Kolozsváron megesett már a mészárlás...

Az Aranyos hídján aztán utunkat állták a katonák. Nyomult, ordítozott a tömeg. Armata e cu noi! (A hadsereg velünk van!) — kiáltoztuk. Armata e cu noi! Ne lôjetek! Nem lôhettek apátokba, nem lôhettek édesanyátokba! Az elsô sorban voltunk a családommal, egymásba karoltunk — ha történik valami, tudjunk egymáson segíteni. A temesvári tüntetésekrôl, sortüzekrôl már tudtunk egyet s mást; telefonon nem nagyon lehetett ilyesmirôl értekezni, de jött haza egy-két sofôr, hozták a borzasztó híreket. Szóval, a hídon voltunk. Egy tiszt a tankról csitította a népet, letéphettem volna a rangját, ha akarom, olyan közel voltam hozzá. Egy mellettem álló kiskatona pityergett... Szólok hátra a társaimnak, rendben van, fiúk, mehetünk fel a városba, ezek ránk nem fognak lôni.

File István: Ott kaptam a lövést a fôtéren... Azonnal beszállítottak — másnap tudtam meg, hogy milyen szerencsém volt, Tordán akkor hét halálos áldozatról beszéltek... De sokkal több az érettük égô gyertya, s egyre szaporodnak, pedig nem lehet vásárolni gyertyát. Karácsony után több kolbász volt az üzletekben, mint gyertya. Hála Istennek! Hogy miként kerültem be a Nemzeti Megmentési Front városi tanácsába? Ajánlólevelem ez a lôtt seb volt, meg aztán magyar ember kellett, hát itt voltam. Remélem, nem azért, mert az öregem — s én errôl nem tehetek — a helyi szeku alkalmazottja volt… Ez a programunk, olvasd át, most ez a demokrácia, hogy holnap mi lesz, Isten sem tudja. Én legszívesebben nyomdát vásárolnék és újságot adnék ki, magyart is... ebbôl meg is lehet tollasodni...

Csép Miklós: Temesvár után, pontosabban a Tôkés László lakása köré tömörült temesváriak kitartását látva, itt nálunk, hogy a tordai városi milíciát úgymond megvédjék, munkásôröket citáltak be. Engemet is felszólítottak, de én visszautasítottam. Jön az igazgató, hogy így, hogy úgy, hogy mérnöknek, technikusnak is vannak kötelezettségei, meg aztán úgy is lehetne értelmezni, hogy, ugyebár, ez egy magyar részérôl akár másként is értelmezhetô... Beteget jelentettem: hazamentem szüleimhez, Bágyonba. Igen, jómagam a forradalmat, ha lehet így nevezni, "betegszabadsággal" fogadtam — és természetesen részt vettem az eseményekben... Fényképezni? Egy-két ember megpróbálta, de szétszedték a gépét abban a pillanatban, ugyanis a képek árulkodnak — és fôleg eddig árulkodtak, volt részünk benne... Szemeim láttára zajlott le annak a tordai rendôrségi épületnek a megrohamozása, amelyet énnekem kellett volna munkásôrként megvédenem. Nagyobb elégtétel nem nagyon adatik, képzelje el!

Ábrahám Géza: ... a volt pártházzal szemben gyönyörû lutheránus templom emelkedett — a hajdani Szentegyház utcával együtt, talán valamivel még hamarabb is, lebontották. Ne hidd, nem volt éppen következmények nélküli dolog, de a románság — a hívek szerint — markába kuncogott, lévén, hogy más felekezetet ütöttek agyon... Mert ugye az az imaház, amelyet templomunk helyébe a pórul jártak kaptak, az egy jó esô vagy hó alatt összeomolhat. Szóval a templomot széthordták a buldózerek... Nos, ide ráncigálták ki a pártszékházból a volt kommunista polgármestert, Sipos Eugént, és arra kényszerítették, hogy imára kulcsolja a kezeit, majd arra, hogy nyújtsa égô gyertyák fölé... Beleborzadtam, elismerem. Az indulatok nem válogatnak. Hát, szép, vagy nem szép, ilyenkor ezt nem lehet eldönteni, de, hogy egyféle elégtételt hoztak a szerencsétlen tordai lakosok számára azok a percek, az biztos.

*

1990. január. A Gyász hónapja Romániában. A kolozsvári Szabók bástyája hóval borított tövében pislákoló gyertyák, a Nemzeti Színház lépcsôit virág díszíti, szemközt az ortodox templomban reggel óta misét hirdetnek, áramlik a tömeg és örvénylik a tömjénfüst, a kijárat közvetlen közelében égô fáklyává tömörödött a gyertyahalom, mögötte fakereszt örök emlékezést hirdetve. Az alsóvárosi kéttornyos református templom udvarán sötétünneplôs hívek — virággal, gyertyával, a népes udvarról sokan a Házsongárd felé igyekeznek. Ki-ki a magáéhoz.

A református papnevelde homlokzatán egyetlen zászló, az állami. Vajon nem volt elegendô ereje ennek a forradalomnak ahhoz, hogy ezek a felszusszanást sejtetô napok megbírják a másik közösség morális erejét adó-hordozó szimbólumait (is)? Kolozsváron a demokrácia kizárólagos volna?

Emlékszem egy negyvenvalahányban készült fényképfelvételre: talán májust köszönthették, talán a választásokra való készülôdések, kortesbeszédek ünneppé elôléptetett idôszakát — ama "edgárdista" felbuzdulások korszakát (ha egy korabeli nemzetiségi közírónk, politikusunk neve ürügyén saját bôrünkön ironizálnánk) — nem fontos, de emlékszem, a férfiak bô gyolcsinget, csizmát, fekete kalapot viselnek, a lányok magyarruhában vonulnak, valahol a csapat közepe táján az egész utcasort átfogó magyar nyelvû felirat, amelyet a két zászló övez, a román és a magyar. Talán túl naivak lettek volna akkori közíróink, politikusaink, hogy a szebb jövôben bízva ennyire megelôlegezték volna azt? Vagy akkor még kéznél voltak zászlóink, nem kellett sufnik, padlások mélyét felkajtatni érettük?...

Elnézem ezt a januári Kolozsvárt, ezt a gyászoló várost, és szeretnék nem a gyászra gondolni, még a Házsongárdra sem, melynek egyik délkeleti övezete — a Tordai útra rúgó — a Hôsök Temetôje, de ahol hálaadó koszorúknak nem volt szabad mindenik hôs sírhantját hûsíteniük, ahol ünnepi fanfárok nem idézhették valamennyi áldozat emlékét. Elnézem ezt a várost, és megannyi élô áldozatra gondolok.

(Folytatjuk)

Bágyoni Szabó István

Helyiséghiány. Alig van belvárosi iskola, ahol ez fel ne merülne. Hát még olyan épületben, amelyben csak megtûrt bérlô az iskola. Ki kell üríteni egy helyiséget, ahol a tanárok szekrénykéi állnak évtizedek óta. Várnak a festô-mázoló munkások, sürgôs a kiürítés. Az igazgatónô utasítja az adminisztrátort: amit a tanárok nem mentenek ki a meglehetôsen rendetlen szekrénysorból, azt ki kell dobni. Az adminisztrátor utasítja a takarítónôket. Hozzáfognak a kipakoláshoz. A folyosóvégen halmozódnak a régebbi tankönyvek, egykor teleírt dolgozatfüzetek, tanári jegyzetek. Egyik-másik fiatalabb tanár köteteket is kimenekít, a végzôs diákok is szedegetnek egy-két szöveggyûjteményt. Aztán minden papírzsákba, dobozba kerül, ki a szemétbe. Fél óra múlva a papírgyûjtôk el is szállítanak mindent.

Az irodalomtanár délután érkezik. A portás névjegykártyájával fogadja. A tanár elôször fel sem fogja, mire jó ez. Miért vették le a szekrényérôl. Aztán az ôrület környékezi: ennyi maradt meg szekrényébôl. A névjegykártyáját (címmel és telefonszámmal) nem dobták ki. De minden mást: húsz éve összegyûjtött antológiáit, szöveggyûjteményeit, amelyekkel nap mint nap órákra járt. Ady- és Petôfi-köteteit, amelyekbôl annyiszor olvasott fel diákjainak, s amelyekbôl több is volt, hogy a padokba is jusson — papírmalomba küldték. Nemkülönben néhány, diákoktól kapott, emléksorokkal megtisztelt kötetet. És persze jegyzeteit is, amelyeket már alig használt, de egy hosszas tanári pálya emlékei voltak. Mindez pár óra alatt történt. Senki sem akadt, aki megálljt mondott volna. Senki, aki telefonon értesítse, hogy jöjjön, mentse, ami menthetô. Még csak a könyvtár részére sem tették félre az ép versesköteteket. Minden elúszott az idei második tanítási napon. Egy tanári kincstár.

Nem tudott aznap tanítani a tanár, s azóta sem tudja, mihez kezdjen. Teljes felszerelés nélkül maradt. Kolozsvárt, a belváros legnagyobb magyar iskolájában. Ahol állítólag a könyvek szeretetére is tanítani kellene a diákokat.

Gaal György

Cãlin Popescu Tãriceanu miniszterelnöknek címzett nyílt levélben kérte Koltay Gábor, a nagy vitát keltô Trianon címû fim rendezôje és Raffay Ernô történész, hogy a bukaresti kabinet vezetôje "vizsgálja ki az ügyet, és segítsen abban, hogy a filmet félelem nélkül lehessen vetíteni, és az semmiféle szankciót ne vonjon maga után".

A levél szerint értelmetlen és felesleges zavarkeltésrôl, erôdemonstrációról, félelemkeltésrôl volt szó, amelyet Mona Muscã mûvelôdésügyi miniszter elhibázott intézkedése váltott ki, de a végrehajtásban is "túlreagálták" az ügyet. Úgy vélték, ezáltal azt a látszatot keltették, miszerint a XXI. század elején egy film vetítését hatósági-rendôri beavatkozással még mindig lehetetlenné lehet tenni. "Nem szabad, sôt ma már nem is illik könyveket, színházi elôadásokat betiltani, filmek elkészültét vagy közönség elé kerülését megakadályozni. Amúgy sem lehet minden gondolat mellé rendôrt állítani. Hiszünk abban, hogy ez a most alakuló új világ Trianon sebeit, fájdalmát, tragédiáit is gyógyítani tudja. Ehhez közösen kell megkeresni a lehetôségeket. Nem tiltással, hanem a folyamatokat ôszintén feltárva, megértôen és igazságosan. Filmünkkel magunk is szeretnénk ehhez hozzájárulni, még akkor is, ha önök esetleg nem minden gondolattal, megállapítással értenek egyet, de ezt nem is kívánjuk" — áll a levélben.

"Az emberi jogok és alapvetô szabadságok megsértését, a nemzeti önazonosság szabad megélésének korlátozását jelenti a film betiltása — áll a Székely Nemzeti Tanács által kiadott közleményben. A Csapó József SZNT-elnök által aláírt dokumentum szerint Székelyföld ôshonos magyar közössége nemzeti önazonosságának szabad megélését, ápolását érte és éri sérelem azáltal, hogy a demokratikus jogállam megszilárdítására hivatott fôhatóság és megyei hatóságok zaklatják a kezdeményezôket a dokumentumfilm bemutatásáért.

Cãlin Popescu Tãriceanu ideiglenes pártelnököt támogatja a Nemzeti Liberális Párt tizenhat erdélyi megyei szervezete a párt február elején sorra kerülô kongresszusán. A megyei szervezetek vezetôi a hét végén Kolozsváron találkoztak, és elfogadtak egy nyilatkozatot, amelyben a párt hosszú távú megújulását boncolgatták. Az erdélyi liberálisok egyetértenek a párt országos vezetôségének azon szándékával is, miszerint új pártstatútumot kell kidolgozni. Gheorghe Flutur, az NLP alelnöke közölte: elônyben részesítik a koalícióspartner Demokrata Párttal folytatott tárgyalásokat, amely a D. A. Szövetség jobbközép politikai erôvé alakulására vonatkoznak. A liberális erdélyi vezetôk megállapították: 1937 óta a legkedvezôbb politikai helyzet teremtôdött az NLP-nek azáltal, hogy pártjuk lett a kormánykoalíció fô tagja.

Világcsúcsnak számító esemény színhelye volt Bukarest. A fôvárosban tegnap a 67 éves Adriana Iliescu 1,4 kilogramm súlyú gyereket hozott világra. Az anya örömét azonban beárnyékolta, hogy az ikrek közül az egyik baba meghalt.

A szülést kilenc évig tartó bonyolult kezelés tette lehetôvé. Az orvosoknak hormonális kezelés révén sikerült késleltetniük a változás korának beköszöntét (menopauza), majd azt követôen mesterséges megtermékenyítéssel ejtették teherbe az asszonyt. A 67 éves oktató új rekordot állított be, hiszen korábban a világ más tájékán szülô legidôsebb anya életkora nem haladta meg a 65 évet.

Erdélyi magyar párt létrehozásának lehetôségét vizsgálja az a munkacsoport, amelyet a Magyar Polgári Szövetség (MPSZ) bôvített elnöksége a területi szervezetek javaslatai alapján hozott létre. A testület közleménye szerint a szervezet vezetôsége záros határidôn belül véglegesíti a szövetség programjának tervezetét, amit az elnökség február végi ülésén mutatnak majd be. Az elképzelések szerint ekkor születik majd döntés egy rendkívüli kongresszus összehívásának szükségességérôl is. Az MPSZ elnöksége üdvözölte a Szabadkán megalakult Határon Túli Magyar Szervezetek Fórumát, és bíznak benne, hogy az rövid idôn belül nyitott, valamennyi országos határon túli magyar szervezetet befogadó, hatékony érdekképviseleti fórummá válik.

Mahmúd Abbász palesztin elnök letette szombaton a hivatali esküt Rámalláhban, és szorgalmazta, hogy mind a palesztin, mind az izraeli fél hirdessen tûzszünetet. Sürgette egyúttal az izraeli–palesztin béketárgyalások felújítását.

Az elôzô palesztin elnök, Jasszer Arafat halála nyomán rendezett múlt vasárnapi elnökválasztáson Abbász nagy fölénnyel gyôzött, de a jelek szerint egyelôre kevés befolyása van a palesztin szélsôségesekre, akik csütörtökön újabb merényletet követtek el a Gázai övezet határán. Abbász rossz elôjelek közepette vette át hivatalát, hiszen az izraeli kormány egy nappal az új palesztin elnök beiktatása elôtt jelentette be, hogy befagyasztja kapcsolatait a palesztin vezetôkkel, amíg nem fékezik meg a szélsôséges palesztin mozgalmak és csoportok terrorakcióit.

Abbász elítélte beiktatási beszédében a palesztin merényleteket, de egyúttal az izraeli megszálló erôket is. "Elítéljük az erôszakcselekményeket, akár az izraeli megszálló erôk követik el, akár egyes palesztin csoportok válaszakcióiról van szó" — jelentette ki. Hangsúlyozta: az erôszak akadályozza a komoly békefolyamat elindulását. Ezúttal nem tett említést arról, miként kívánja elérni a palesztin szélsôségesek terrorcselekményeinek leállítását, de egy korábbi nyilatkozataiban azt mondta, hogy nem erô alkalmazásával, hanem "a meggyôzés eszközével".

Az új elnök a tavaly november 11-én elhunyt Arafat emlékének ajánlotta választási gyôzelmét, akit a palesztin nép "örök vezérének, ügye jelképének" nevezett.

"Elkötelezettek maradunk a Palesztinai Felszabadítási Szervezet stratégiai célkitûzése mellett: jussunk el tárgyalások útján egy igazságos békéhez és valósítsuk meg nemzeti céljainkat" — szögezte le Mahmúd Abbász, és hozzátette: "A békét csak közös munkával érhetjük el, hogy megoldást találjunk egy olyan állandó státusra, amely megoldja a vitás kérdéseket és amely lehetôvé teszi, hogy új fejezetet nyissunk két szomszédos állam alapján".

Az új palesztin elnök meggyôzôdését hangoztatta, hogy az izraeli és a palesztin nép sorsa az együttélés és a közös föld megosztása. Éppen ezért úgy vélekedett, hogy a közel-keleti rendezést hivatott "útiterv" rendelkezéseinek végrehajtásával kell kezdeni a szembenállás feloldását, és közben tárgyalni kell a palesztinok állandó státuszának kérdéseirôl, hogy egyszer s mindenkorra véget lehessen vetni ennek a történelmi konfliktusnak. Ennek kapcsán kritikusan nyilatkozott Ariel Saron izraeli kormányfônek a Gázai övezetbôl való egyoldalú kivonulási tervével kapcsolatban. "A partnerséget nem lehet elérni diktátummal és nem hozhatnak békét részleges vagy ideiglenes megoldások" — mutatott rá a palesztin elnök.

Mahmúd Abbász bejelentette, hogy megerôsíti kormányfôi tisztségében Ahmed Koreit, aki új kabinetet alakít. Egyúttal hitet tett a Palesztin Hatóság belsô reformja mellett, amelyet nemcsak Izrael és a nyugati államok, de a palesztinok is követelnek, akik belefáradtak Arafat utolsó éveinek korrupciójába és káoszába.

Az izraeli kormánynak csalódást okozott Mahmúd Abbász új palesztin elnök beiktatási beszéde, különösen az a tény, hogy a palesztin vezetô nem kötelezte el magát a terrorizmus elleni harcra — mondta szombaton Avi Pazner izraeli kormányszóvivô.

"Abbász a legcsekélyebb szándékát sem jelezte a terrorizmus elleni harcra, márpedig a (palesztin) fegyveres csoportok elleni határozott fellépése nélkül nem kezdôdhet újra a párbeszéd Izrael és a palesztinok között" — hangsúlyozta jeruzsálemi nyilatkozatában a szóvivô. Hozzátette: ilyen körülmények között attól lehet tartani, hogy folytatódni fog az erôszak.

A palesztin választási bizottságok több tucat tagja mondott le szombaton, az elnökválasztást kísérô hatósági megfélemlítésekre és szabálytalanságokra hivatkozva.

Eddig összesen 46-an, köztük öt magasabb rangú tisztviselô adta vissza megbízását. Azt állítják, hogy a nagy többséggel elnökké választott Mahmúd Abbász kampánystábja és palesztin titkosszolgálati tisztek nyomást gyakoroltak rájuk, hogy a szavazás közben változtassák meg a választási procedúrát a szavazóhelyiségek nyitva tartásának meghosszabbításával.

Egyikük, Ammár Dvaik azt is hozzátette, hogy ôt személy szerint megfenyegették. Miközben január 9-én, a szavazás napján összeült a központi választási bizottság, hogy fontolóra vegyék a kért változtatásokat, lövéseket adtak le a testületnek otthont adó épületre. A választási tisztviselôk a fegyveresek között felismerték a palesztin titkosszolgálat egyik tagját.

Ugyanakkor a lemondott személyek megerôsítették: a szabálytalanságok alapvetôen nem változtattak az általánosságban tisztességes szavazás kimenetelén. Nem észleltek kirívó visszaélést a nemzetközi megfigyelôk sem. Baha al-Bakri, egy másik magas rangú tisztviselô hangsúlyozta: lemondásuk figyelmeztetés a Palesztin Hatóságnak, hogy hasonló esetek ne ismétlôdhessenek meg a júliusra tervezett parlamenti választások idején.

A Hamász radikális palesztin iszlám szervezet, amely bojkottálta a választást, Bejrútban kiadott közleményében úgy vélekedett, hogy a lemondások alaposan megkérdôjelezik a választási eredmények hitelességét, és az ügy kivizsgálását követelte.

Abbászt, a Fatah jelöltjét, aki a szavazatok 62,3 százalékával nyerte el az elnöki tisztséget, szombaton iktatták be hivatalába.

Colin Powell amerikai külügyminiszter pénteken reményét fejezte ki, hogy a palesztinokkal való viszony befagyasztására vonatkozó izraeli döntés átmeneti lesz.

A Radio Americának nyilatkozva a külügyminiszter közölte: "reméli, hogy ez csak ideiglenes szünet lesz a békefolyamatnak az új palesztin elnök megválasztását követô újjáéledésében".

A távozó amerikai külügyminiszter nem bírálta Ariel Saron izraeli kormányfôt, csak annyit jegyzett meg, hogy Mamhúd Abbász palesztin elnök "nagyon jól tudja, hogy ellenôrzés alá kell vonnia a terroristákat". Az interjúnak a külügyminisztérium által közzétett szövege szerint Colin Powell hozzátette: a palesztin elnökségnek szigorúan fel kell lépnie az iszlám csoportokkal szemben.

Kofi Annan ENSZ-fôtitkár pénteken reményét fejezte ki, hogy a karni merénylet "nem ássa alá az izraeliek és a palesztinok által nemrégiben megtett pozitív lépéseket". Szóvivôje által közzétett közleményében a világszervezet fôtitkára felszólította a palesztin vezetést: tegyenek meg minden tôlük telhetôt a támadás elkövetôinek felelôsségre vonására. Hangsúlyozta: a palesztin–izraeli konfliktust kizárólag tárgyalásos úton lehet rendezni.

Csütörtök este palesztin terroristák öngyilkos pokolgépes merényletet hajtottak végre a Gázai övezet és Izrael közötti Karni átkelônél, amely során hat izraeli vesztette életét. Ariel Saron izraeli kormányfô pénteken újabb utasításig minden kapcsolatot befagyasztott a palesztinokkal a merénylet miatt, amelynek elkövetését három szélsôséges palesztin csoport is magára vállalta. Mahmúd Abbász palesztin elnök elítélte a merényletet.

A határon túli magyar politikai vezetôk múlt heti szabadkai tanácskozásának fontosságáról értekezik hét végi számában az újvidéki Magyar Szó, amely szerint a találkozóra éppen jókor került sor, és már látszanak is a gyümölcsei.

Purger Tibor, az újvidéki lap washingtoni tudósítója — aki résztvevôje volt a szabadkai összejövetelnek — írásában rámutat: úgy látszott, hogy a nagy neki- és ellenbuzdulások magyar vonatai olyan elemi erôvel vágtatnak egymás felé, hogy megállítani már nem lehet ôket. A szerzô tág teret szentelt a szabadkai találkozóhoz vezetô eseményeknek, egyaránt keményen bírálva a magyar kormányoldalt és az ellenzéket a népszavazást megelôzô "piszkos kampány" miatt.

Saját tapasztalataiból merítve a cikkíró megállapítja, hogy a szabadkai tanácskozás figyelemre méltó egységben zajlott, de szerinte a mindössze 15 év alatt "nagykorúsodott" magyar politikai színtéren egyesek még mindig nem tudják elképzelni vagy lenyelni, hogy kisebbségi helyzetben is lehet komolyan és felelôsségteljesen politizálni. A legfontosabb Kárpát-medencei magyar szervezetek gyorsan és egységesen fel tudtak lépni saját választóik érdekében, és kiállásuk gyümölcseként máris megindulni látszik valami a magyar kormánnyal való egyeztetés terén.

"Nem kell okvetlenül szeretni azt a fajta politikai felsôbbrendûséget, amelyet Pestrôl itt-ott még mindig hallani lehet a kisebbségi képviselôk és ügyek kezelésében. De ha a dolgok elmozdulnak a holtpontról, ha miniszterelnök és kisebbségi vezetôk egyaránt a kompromisszumot keresik, nem pedig a mindenároni gyôzelmet, akkor Szabadka eljátszotta a neki szánt szerepet" — írja a Magyar Szó tudósítója.

Kasza József, a Vajdasági Magyar Szövetség (VMSZ) elnöke elégedett azzal, hogy lépésrôl lépésre megvalósul a vajdasági magyarok perszonális autonómiája. Ettôl az autonómiától senkinek sem kell félnie Szerbiában — mondta a Dnevnik címû újvidéki napilapnak adott nyilatkozatában.

Kasza szerint Szerbiában senkinek sem kell félnie a vajdasági magyarok perszonális autonómiájától, még a vajdasági autonómiáért küzdô pártoknak sem, mert a két autonómiaforma nem zárja ki, hanem kiegészíti egymást. A kulturális autonómiára szert téve, a VMSZ nem fog elállni a Vajdaság teljes autonómiájáért folytatott harctól — mondta a legnagyobb délvidéki magyar párt elnöke a szombaton közölt interjúban.

Rámutatott arra, hogy létrejöttek a törvényi lehetôségek az autonómia mûködéséhez, és jók annak kilátásai, hogy belátható idôn belül a gyakorlatban is meghonosodjék ez az autonómiaforma.

Kasza elutasította azokat a bírálatokat, amelyek szerint az etnikai képviseleti arányok figyelembe vétele a vajdasági kisebbségi problémák megoldásában kedvezôtlen hatással lesz a polgári társadalomra, a demokratizálódásra.

"Kiderült, hogy az etnikai kulcs alkalmazása nélkül ki vagyunk szorítva minden állami intézménybôl... Aki bírálja a vajdasági magyarok perszonális autonómiáját, elôször arra adjon választ, hogy a tartományi intézményekben miért nincsenek képviselve a magyarok lélekszámbeli arányuknak megfelelôen" — mondta.

Kasza szerint a vajdasági magyarok vannak a legjobb helyzetben az autonómiatörekvések tekintetében, mivel sem Romániában, sem Szlovákiában, sem Ukrajnában nincs törvényi lehetôség a kisebbségi autonómiára.

A pártelnök határozottan elutasította, hogy egyenlôségjelet tegyenek a vajdasági magyarok által követelt perszonális autonómia és azon autonómia között, amelyet a szerb kormány javasol a koszovói szerbeknek. Kasza szerint a Vajdasági Magyar Demokrata Párttal szemben a VMSZ határozottan ellenez bármilyen analógiát a Vajdaság és Koszovó között.

A Szlovák Köztársaság belügyeibe való megengedhetetlen beavatkozásnak nevezte Gyurcsány Ferenc magyar miniszterelnök autonómia-felvetéseit a Vladimír Meciar vezette Néppárt — Demokratikus Szlovákiáért Mozgalom (LS-HZDS) országos vezetôsége.

Lubos Lackovic, a párt egyik alelnöke az országos vezetés nagyszombati (Trnava) tanácskozása után nyilatkozva szintúgy megengedhetetlennek nevezte, hogy Szlovákia vezetô közéleti méltóságai mindmáig nem reagáltak a magyar miniszterelnök határon túli magyarok autonómiatörekvéseit támogató megnyilatkozására.

Úgy tudni, hogy az országos vezetôség tanácskozásán Meciar pártelnök is az autonómiakérdésnek szentelte felszólalását. Meciar a héten egyszer már beszélt a kérdésrôl, amikor azt mondta: személyesen szólította fel Mikulás Dzurinda miniszterelnököt, nehogy az autonómia témájáról tárgyalásokba bocsátkozzon Magyarországgal.

Meciar, a háromszoros exkormányfô a jelek szerint egyre jobban szót ért a jelenlegi kormányfôvel. Dzurinda elemzôk szerint a következô választások után nem szívesen kormányozna együtt harmadszor is a Magyar Koalíció Pártjával (MKP), amelynek képviselôit már most, a regionális választásokat megelôzôen igyekeznek kiszorítani a majdani megyei közgyûlésekbôl. Ennek érdekében homogén szlovák pártkoalíciók kialakításán fáradoznak. Meciar pártja már kinyilvánította: a 2006-os országos képviselôválasztások után kész együtt kormányozni Dzurindával, de csakis akkor, ha a majdani kormánykoalícióban a magyarok nem lesznek jelen.

Feltárult végre a Titán rejtélyes világa, a tôlünk jelenleg 1 milliárd 250 millió kilométerre lévô Szaturnusz-holdról a Huygens európai ûrszonda által készült helyszíni fotókat több internes hírportál is közzétette már.

A Titán a gyûrûs bolygó legnagyobb holdja, s a Jupiter Ganymedes nevû holdja után naprendszerünkben is a második legtermetesebb. Átmérôje 5150 kilométer, és ezzel nagyobb, mint a Merkúr bolygó. (Összehasonlításul: Földünk átmérôje 12 ezer 756 kilométer.)

Több mint hét évi utazás után pénteken érte el hôn áhított úti célját a Huygens, amely áthatolva az égitest barnás narancssárga légkörén, rendben leszállt az óriáshold felszínére. Két és fél órás ereszkedése közben méréseket végzett a légkör jellemzôirôl, de közben bôszen fényképezett, sôt még hangmintákat is rögzített. Adatait a Cassini amerikai ûrszondára küldte, amely aztán továbbította azokat a németországi Darmstadtban lévô irányító központba. A Cassini szállította egyébként a Huygenst a Szaturnuszt körül vevô világba.

A Huygensnek a hosszú út során semmi dolga sem volt, végigszunyókálta a kozmikus Odüsszeiát, mindössze fél évente ébresztették fel, hogy ellenôrizzék, minden rendben van-e vele.

Miután karácsonykor levált a Cassinirôl, megint csak mély álomba zuhant. Az égi mechanika törvényei röpítették ôt a Titán felé.

Földi idô szerint pénteken reggel azonban már élesben ment az ébresztô, és ezután irány a Titán. A leszállási manôver borzalmasan veszélyesnek ígérkezett. A Titánt ugyanis sûrû légkör veszi körül, földi távcsövekkel még sohasem látták a felszínét, nem tudhatta senki sem, hogy milyen veszélyek leselkednek a szondára. Így a Huygens a szó szoros értelmében a nagy, sötét ismeretlenbe ugrott.

A felszíntôl 1270 kilométeres magasságban lépett be óránkénti 22 ezer kilométeres sebességgel a légkörbe. Ekkor hôvédô pajzsa óvta meg a felhevüléstôl. Elôbb 180 kilométeres magasságban kinyitotta elsô, 2,6 méteres ejtôernyôjét, amelyet mindössze 2,5 másodpercig használt. Gyakorlatilag ez az ernyô rántotta ki a fôernyôt, amely 8,3 méter átmérôjû volt. A Titán ezt követôen kezdte meg tudományos munkáját.

Ebben a szakaszban viszont már az volt a probléma, hogy a Huygens nem sokkal a korábbi pokoli hôségbôl farkasordító hidegbe került. A Titánon az átlaghômérséklet mínusz 180 fok, tehát nagyon kellett igyekeznie, hogy addig érjen le a felszínre, míg akkumulátorai le nem merülnek.

Ezért aztán 110 kilométeres magasságban ledobta a fôernyôt, és kibontotta a már leszállást biztosító 3 méteres átmérôjû ejtôernyôjét. Ezzel ugyan gyorsabban süllyedt, de kockáztatni kellett. Végül másodpercenkénti hat méteres sebességgel is biztonságosan leért a Titánra. Elkövetkezett a történelmi pillanat, a Titán lett a Hold, a Vénusz, a Mars és az Eros kisbolygó után az ötödik olyan égitest, amelynek felszínét ember alkotta szerkezet érte el.

Míg a Huygens ereszkedett, Darnstadtban a földi irányítók kékre-zöldre váltak az izgalomtól. A tulajdonképpeni események lejátszódásától 67 percig kellett feszülten várakozniuk, hogy megtudják, mi történt, ugyanis a szonda rádiójelei, ezek a jó hírt hozó kozmikus hírnökök még a fény sebességével (másodpercenkénti 300 ezer kilométer) száguldva is ennyi idô alatt érték el bolygónkat.

Európában már délután volt, amikor vették a szonda egyik jelzését. A gravitáció törvényei értelmében a Huygens ekkor már nem lehetett a Titán légterében, tehát leszállt, éspedig épségben. Nem sokkal késôbb megérkeztek az elsô tudományos adatok és fényképek. Ekkor a darmstadti központ vezérlôtermét majd szétvetette a boldogság. A tervezôknek, a kivitelezôknek, a vállalkozás irányítóinak több esztendôs munkájára került fel a korona, az ûrhajózás eddigi egyik legnagyobb bravúrját hajtották végre.

A Huygens már a talajfogás elôtt bekapcsolta világítóberendezését. A Titán mintegy tízszer távolabb van a Naptól, mint a Föld, ráadásul a föléje boruló égboltot vastag felhôtakaró fedi be, így aztán igen erôs szürkület van a Szaturnusz-holdon. A Huygens a Titán térségeit lámpájával megvilágítva fényképezett.

Az egyik fotón, amelyet még 16 kilométeres magasságból készített, egy tengerparthoz hasonló alakzatot vélnek kivenni a szakértôk. A Titánon a nagy hideg miatt ugyan nem folydogál a víz, de lehetnek folyói, tavai, tengerei, sôt óceánjai is, amelyek medrében nem víz, hanem metán, vagy etán hömpölyög. A metán és az etán a Földön gáz formájában fordul elô, a Titánon viszont az ottani hômérsékleti viszonyok miatt cseppfolyós.

A Huygens folytatta reflektorának megvilágításával a fényképezést a felszínen is, és kövekkel tarkított vidék tárult elé. Színes képei pedig jól mutatják, hogy a titáni tájék fölé sápadt, narancssárga égbolt borul.

A szonda egyébként a Titánt éppen 350 éve felfedezô, XVII. században élt Christian Huygens csillagász nevét viseli. Anyaszondája, amely pedig Huygens egyik kortársának, az olasz származású francia Jean Dominique Cassini asztronómusnak állít emléket, folytatja a gyûrûs bolygó körüli keringését, hogy még legalább 3 és fél évig vizsgálja a Szaturnuszt és környezetét.

A Huygens képei megtekinthetôek egyebek között a http://saturn.jpl.nasa.gov és www.esa.int címû honlapokon.

Harminchétezer évvel ezelôtt készített furulyát sikerült rekonstruálniuk a tübingeni egyetem régészeinek.

Mint a Corriere della Sera címû olasz lap írta, az archeológusok a 70-es években találtak Geissenklösterle barlangjában (Baden-Württemberg tartomány) 31 mamutagyar-darabot, amelynek további vizsgálatához, elemzéséhez hiányoztak az anyagi források. Több mint 30 év után nyílt erre lehetôség, és a régészek rájöttek, hogy a csontok egy furulya darabjai. A rekonstruált hangszer 18,7 centiméter hosszú és három lyuka van.

A C-14-es vizsgálat alapján a kutatók elôször 35 ezer évesnek hitték, egy másik, pontosabb adatokat szolgáltató vizsgálati módszer azonban 37 ezer évet mutatott ki. Korábban találtak ugyanebben a zónában furulyákat, de azok késôbbi eredetûek voltak, és minôségileg gyengébbek, mivel madárcsontból faragták ôket. 1966-ban pedig Ivan Turk, a szlovén tudományos akadémia paleontológusa jelentette be, hogy a szlovéniai Divje Babe I. ásatáson, amely egy neandervölgyi ember egyik települése volt, találtak egy 45 ezer éves furulyát. Medvecsontból készült, és több lyuk volt belefúrva. A leletet azonban a tudományos világban nem találták meggyôzônek, olyan értékelések is elhangzottak, amelyek szerint ezeket a lyukakat egy állat harapta a csontba.

A geissenklösterlei lelet azonban minôség szempontjából is jelentôsebb, mivel mamutagyarból készült, amelyet az akkori munkaeszközökkel nehezebb volt kifaragni, másrészt a hangja is tökéletesebb. Friedrich Seeberger zenei régész, aki már számos történelem elôtti hangszert rekonstruált, kijelentette: a paleolitikum embere képes volt esztétikus, variációkban gazdag zenét alkotni, és mivel vállalta a mamutcsont kifaragásának minden nehézségét, bizonyára fontos szerepet játszott életében a zene.

A madárcsontból készült furulyákat a mamutcsontból valóval összehasonlítva, azt mondta, hogy a kettô között akkora a különbség, mint a Toyota és a Rolls Royce között. A mamutcsont-furulyát a régi mester valószínûleg nyírfagyantával ragasztotta össze.

Jelentôs károkat okoztak és súlyos szennyezést követtek el az iraki Babilón ókori város régészeti emlékeiben a megszálló amerikai és lengyel katonák — állapította meg jelentésében a londoni British Museum.

Mint John Curtis, a nagy múzeum ókori keleti részlegének régésze, az iraki ásatások felelôse a The Guardian címû brit lapnak elmondta, helyrehozhatatlan károk keletkeztek az ôsi birodalmi fôváros maradványaiban, és kérdésessé vált, hogy a jövôben tudják-e folytatni a kutatásokat ezeken a helyszíneken.

Curtis jelentésében leírta, hogy a harckocsik összetörték a birodalom alapítója, az ókor egyik leghíresebb törvényhozója, Hammurápi városának 3600 éves utcaköveit. Ugyancsak darabokra törték a Bibliából is ismert Nabukodonozor király dicsôségét hirdetô köveket, és archeológiai értékû töredékeket szórtak szét. Ezeket a töredékeket összekeverték nagy mennyiségû homokkal, amelyekkel a katonai állásokat védô zsákokat tömték meg.

A tudós szerint ezek a barbár cselekedetek olyanok, mintha az egyiptomi nagy piramisok vagy a dél-angliai Stonehenge megalitikus kôemlékei köré katonai tábort építettek volna ki.

Curtis nemzetközi vizsgáló bizottság felállítását javasolta, amelynek régész tagjait maguk az irakiak választanák ki. Ôk lennének hivatottak a katonák által okozott babilóni károk leltárának összeállítására. A British Museum vizsgálatát és a jelentés elkészítését szintén iraki ókor-szakértôk kérték.

Európai tudósok eddig példátlan korú — 900 ezer éves — jeget találtak az Antarktiszon egy olyan fúrás során, amelyet a földrész idôjárási múltjának kutatása keretében végeztek el — jelentette be a berni egyetem.

Az AFP beszámolója szerint a kutatók december 21-én érték el a 3270 méteres rekordmélységet a Déli-sarkvidék jégtakarójában, és onnan 900 ezer évvel ezelôtt keletkezett jégréteget hoztak a felszínre.

Az EPICA betûszóval rövidített jégfúrási programban 10 európai ország tudósai vesznek részt, köztük a berni egyetem kutatói is. A cél feltárni a földrész — és vele a Föld — éghajlatának múltját. Ennél mélyebbre viszont nem fognak fúrni, közölte az egyetem, mert attól tartanak, hogy a munka során elszennyezhetik a talajvizet.

A sarki jég összetételének, valamint a benne foglalt légbuborékoknak az elemzésébôl a tudósok a több százezer évvel ezelôtti idôjárásra tudnak következtetni.

A Marosvásárhelyi ESK nyerte a neves sportmester emlékére rendezett nôi tornát. A különdíjak: Claudia Mutascu (Temesvári Poli Tender, legjobb feladó), Raluca Moldovan (Kolozsvári U-Jolidon, legjobb liberó), Ramona Cãpãtânã (Marosvásárhely, legjobb leütô), Cristina Zanfir (Temesvár, legjobb játékos), Ioana Demian (Marosvásárhely, legfiatalabb játékos), Ionela Marconescu (U-Jolidon, a torna szépe).

A torna végeredménye:

1.Marosvásárhely 3 3 0 9–0 6
2.Temesvár 3 2 1 6–3 5
3.U-Jolidon 3 1 2 3–7 4
4.Arges Volei 3 0 3 1–9 3

(póka)

• Kettôs gyôzelemmel jutott a nôi kézilabda EHF-kupa nyolcaddöntôjébe a Ferencváros, amely szombaton 38–27-re nyert a svéd Önnereds otthonában. A Székesfehérvári Cornexi-Alcoa is bejutott a legjobb 16 közé, miután a német Frankfurter HC elleni hazai visszavágón ledolgozta egygólos hátrányát, s 27–23-ra gyôzött. Hasonlóképpen a legjobbak között érezheti magát a kupa román képviselôje, a Zilahi Silcotub, amely feladta ugyan pályaválasztói jogát a portugál CS Madeira ellen, de Funchalban az elsô mérkôzésen már tizennyolc gólos gyôzelmet aratott, így a vasárnap lapzárta után befejezôdött "visszavágó" formaságnak számít.

Nôi EHF-kupa, a 16 közé jutásért, visszavágó: Önnereds (svéd)–Ferencváros 27–38 (14–21) — továbbjutott: a Ferencváros, kettôs gyôzelemmel, 81–48-as összesítéssel; Cornexi-Alcoa–Frankfurter HC (német) 27–23 (13–13) — tj.: a Cornexi, 52–49-es összesítéssel; CS Madeira (portugál)–Zilahi Silcotub 23–41 (8–25).

Ebben a kupában a Gyôr már a múlt héten kiharcolta a továbbjutást. A nyolcaddöntô sorsolását kedden tartják Bécsben.

• A nôi KEK-ben idegenbeli sikerét követôen a Rapid CFR Bukarestben is legyôzte a besztercebányaiakat, így kettôs gyôzelemmel léphetett a következô körbe.

Nôi KEK, 3. forduló: Bukaresti Rapid CFR–Besztercebánya/Banska Bystrica 38–23 (18–10).

• Az elsô fordulóban elszenvedett vereség után javított a Dunaferr nôi kézilabdacsapata, amely a Bajnokok Ligája A-csoportjában elgázolta a vendég spanyol Astroc Saguntót.

Nôi BL, A-csoport, 2. forduló: Dunaferr–Astroc Segunto (spanyol) 35–28 (15–17).

A dunaújvárosiak múlt szombaton nagy csatában 28–27-re kikaptak a dán Ikast Bording otthonában, míg a spanyolok 33–28-ra verték a szerb-montenegrói Buducnost Monet csapatát.

A Dunaferr legközelebb január 22-én lép pályára a Buducnost vendégeként.

• A szerdai, nicosiai 27 gólos siker után ezúttal 34–21-re nyert a megfiatalított magyar férfi kézilabda-válogatott Ciprus ellen Dabason, az Európa-bajnoki selejtezôsorozat negyedik fordulójában, így továbbra is százszázalékos.

A harmadik csoportban Románia a visszavágón még jobban szerepelt idegenben, Észtországot másodszor is sikerült legyôznie. A román válogatott a veretlen Ukrajnát követôen 4 ponttal a második helyen áll.

Eredmények: 1. csoport, 4. forduló: Magyarország–Ciprus 34–21 (19–11); 3. csoport, 4. forduló: Észtország–Románia 22–31 (14–19).

A magyarok legközelebb csütörtökön Olaszországban lépnek pályára. Románia január 21-én és 22-én a pályaválasztói jogát feladó Luxemburgot fogadja Nagyváradon.

Polgár Judit világossal gyôzött, Lékó Péter pedig sötéttel döntetlent ért el az 1. fordulóban a hollandiai Wijk aan Zee-ben zajló, XIX-es kategóriájú sakk-szupertornán.

A gyermeke születése után most visszatérô Polgár a 30. lépésben késztette feladásra ellenfelét, az orosz Peter Szvidlert, míg Lékó az 51. lépésben állapodott meg a remiben a hazai színekben versenyzô Ivan Szokolovval.

A címvédô indiai Viswanathan Anand, valamint a Lékó elleni 7–7-es döntetlennel a klasszikus vb-címét ôsszel megvédô, Wijk aan Zee-ben 1998-ban Ananddal holtversenyben elsô orosz Vlagyimir Kramnyik egyformán döntetlennel kezdett.

Lékó tavaly, Polgár pedig 2003-ban második lett a viadalon.

Eredmények, 1. forduló: Polgár Judit (2728)–Szvidler (orosz, 2735) 1–0, Szokolov (holland, 2685)–Lékó Péter (2749) döntetlen, Griscsuk (orosz, 2710)–Anand (indiai, 2786) döntetlen, Short (angol, 2674)–Adams (angol, 2741) döntetlen, Bruzon (kubai, 2652)–Kramnyik (orosz, 2754) döntetlen, Topalov (bolgár, 2757)–Ponomarjov (ukrán, 2700) 1–0, Morozevics (orosz, 2741)–van Wely (holland, 2679) döntetlen.

• A motorosok között a brazil Jean De Azevedo nyerte a 27. Dakar rali 14. szakaszát. Az autósoknál a négyszeres gyôztes (1987, 1989, 1990, 1991) finn Ari Vatanen bizonyult a leggyorsabbnak, aki ezzel 51-re növelte szakaszgyôzelmeinek a számát.

Parádés produkcióval a negyedik legjobb idôvel ért célba a Darázsi Zsolt— Tagai Róbert–Szalai Norbert kamionos trió, minden magyar egység és a román Romeo Dunca is célba érkezett.

• A Tambacoundából indult 15. szakasz végén az autósoknál a dél-afrikai Giniel De Villiers, a motorosoknál a francia Cyril Despres aratott szakaszgyôzelmet.

A pénteki parádés 4. hely után szombaton a hatodik legjobb idôvel ért célba a Darázsi–Tagai–Szalai kamionos trió. A cél elé érkezett minden magyar egység és Dunca is.

Eredmények:

14. szakasz, Kayes–Tambacounda, 630 km (529 km gyorsasági):

Autósok (66 célba érkezett alapján): 1. Vatanen, Siviero (finn, olasz, Nissan Pickup) 4:50:08 óra, 2. Saby, Perin (francia, Volkswagen Touareg) 4:59:24, 3. de Villiers, Lurquin (dél-afrikai, belga, Nissan Pickup) 5:01:53, ..., 19. Kis Sándor, Czeglédi Péter (Nissan Pickup) 6:01:23, ..., 31. Szalay Balázs, Bunkoczi László (Opel Frontera) 6:32:51, ..., 33. Palik László, Darázsi Gábor (Nissan Pickup) 6:37:13, ..., 38. Liszi László, Rack György (Mitsubuishi Pajero) 6:45:29.

Motorosok (103 célba érkezett alapján): 1. De Azevedo (brazil, KTM), 5:10:56 ó, 2. Fretigne (francia, Yamaha) 5:11:06, 3. Blais (amerikai, KTM) 5:11:19, ..., 39. Varga Ákos (KTM) 6:32:13, ..., 53. Nagy Péter (KTM) 7:12:26, ..., 60. Romeo Dunca (KTM) 7:21:53.

Kamionosok (32 célba érkezett alapján): 1. de Rooy, Colsoul, Slaats (holland, belga, DAF) 6:32:14 ó, 2. Szugavara, Hamura (japán, Hino) 6:56:52, 3. Kabirov, Beljajev, Mokejev (orosz, KAMAZ) 7:03:23, 4. Darázsi Zsolt, Tagai Róbert, Szalai Norbert (MAN) 7:13:11, ..., 26. Szaller Zoltán, Farkas Nándor, Keresztesi Péter (Mercedes) 8:08:11.

15. szakasz, Tambacounda–Dakar, 569 km (225 km gyorsasági):

Autósok: 1. De Villiers, Lurquin (dél-afrikai, belga, Nissan Pickup) 2:21:15 ó, 2. Saby, Perin (francia, Volkswagen Touareg) 2:22:12 ó, 3. Sousa, Delli-Zotti (portugál, francia, Nissan Pickup) 2:22:15 ó, ..., 24. Kis, Czeglédi (Nissan Pickup) 2:45:13 ó, ..., 42. Palik, Darázsi (Nissan Pickup) 3:01:52 ó, ..., 44. Szalay, Bunkoczi (Opel Frontera) 3:02:20 ó, ..., 48. Liszi, Rack (Mitsubishi Pajero) 3:05:59 ó.

Motorosok: 1. Despres (francia, KTM) 2:27:37 ó, 2. Duclos (francia, KTM) 2:29:01 ó, 3. Caldecott (ausztrál, KTM) 2:29:31 ó, ..., 47. Varga Ákos (KTM) 3:08:37, ..., 64. Nagy Péter (KTM) 3:28:45, ..., 95. Dunca (KTM) 4:07,49.

Kamionosok: 1. Csaguin, Jakubov, Szavosztyin (orosz, Kamaz) 2:29:57 ó, 2. Duisters, Geusens, El Bouzidi (belga, belga, holland, DAF) 2:56:34 ó, 3. de Rooy, Colsoul, Slaats (holland, belga, DAF) 3:03:16 ó, ..., 6. Darázsi, Tagai, Szalai (MAN) 3:08:56 ó, ..., 27. Szaller, Farkas, Keresztesi (Mercedes) 3:37:10 ó.

A francia Stéphane Peterhansel sikeresen teljesítette a 16., utolsó szakaszát is, így megvédte címét az autósoknál. A klasszis versenyzô, aki korábban hatszor bizonyult a legjobbnak a motorosok között, 27:14 perccel elôzte meg az összetettben honfitársát, a szintén Mitsubishi Pajeróval indult Luc Alphandot.

A záró, 31 km-es gyorsasági szakaszt magába foglaló etapot a szenegáli fôvárostól északra fekvô Lac Rose tó környékén rendezték, ezt a nemhivatalos eredmények szerint a francia Bruno Saby nyerte.

A motorosoknál szintén francia összetettbeli siker született: Cyril Despres 16. lett az utolsó szakaszon, de ez is elég volt számára a végsô gyôzelemhez. A vasárnapi távot az amerikai Kellon Walch teljesítette a leggyorsabban.

• Gubacsi Zsófia fôtáblára jutott a hétfôn kezdôdô ausztrál nyílt teniszbajnokságon, miután a selejtezô utolsó, harmadik fordulójában három játszmában legyôzte az amerikai Jennifer Hopkinst.

A magyar játékos az elsô szettet könnyedén 6:1-re megnyerte, a folytatásban azonban rövidítésben 9–7-re alulmaradt, ám a döntô játszmát ismét simán, 6:1-re hozta.

A 23 éves játékos a fôtábla 1. fordulójában azzal a szintén amerikai Lindsay Lee-Watersszel találkozik, akit a canberrai torna elôdöntôjében Czink Melinda két szoros játszmában legyôzött. Amennyiben sikerrel veszi a következô akadályt is, akkor nagy valószínûséggel az egyik legnagyobb esélyessel, az orosz Marija Sarapovával kerül szembe a legjobb 64 között.

• A további magyar indulók közül Mandula Petra a 30. helyen kiemelt, a világranglistán 35. olasz Flavia Pennetta, míg Kapros Anikó a világranglista 105. helyén álló orosz Marija Kirilenko ellen kezdi meg szereplését. A 17. favorit Andrei Pavel a francia Olivier Mutis ellen lép pályára, míg Victor Hãnescu az olasz Filippo Volandri ellen kezd.

A nôi kiemeltek mérkôzései a besorolás alapján: Davenport (amerikai, 1..)–Martinez (spanyol), Dellacqua (ausztrál)–Kosztanics (horvát, 31.), Lihovceva (orosz, 18.)–Mamics (horvát), Adamczak (ausztrál)–Sprem (horvát, 13.), Molik (ausztrál, 10.)–Garrigues (spanyol), Pratt (ausztrál)–Jankovics (szerb-montenegrói, 23.), Szmasnova (izraeli, 27.)–Lorenzo (spanyol), Danilidu (görög)–V. Williams (amerikai, 8.), Miszkina (orosz, 3.)–Peschke (cseh), Jakimova (fehérorosz)–Raymond (amerikai, 25.), Dechy (francia, 19.)–Gagliardi (svájci), Marrero (spanyol)–Schiavone (olasz, 14.), Schnyder (svájci, 12.)–Fedak (ukrán), Cservanova (szlovák)–Golovin (francia, 20.), Hantuchová (szlovák, 26.)–Morigami (japán), Bondarenko (ukrán)–Gyementyjeva (orosz, 6.), Kuznyecova (orosz, 5.)–Kirkland (amerikai), Brandi (Puerto Ricó-i)–Dulko (argentin, 29.), Zuluaga (kolumbiai, 17.)–Sfar (tunéziai), Nan-nan Liu (kínai)–Zvonarjeva (orosz), Farina Elia (olasz, 15.)–Schruff (német), Cohen-Aloro (francia)–Pierce (francia, 24.), Aszagoe (japán, 28.)–Barna (német), Karatancseva (bolgár)–Sarapova (orosz, 4.), S. Williams (amerikai, 7.)–Pin (francia), Malejeva (bolgár, 22.)–Serna (spanyol), Razzano (francia)–Petrova (orosz, 11.), Szugijama (japán, 16.)–Sucha (szlovák), Irvin (amerikai)–Frazier (amerikai, 21.), Benesová (cseh, 32.)–Ivanovics (szerb-montenegrói), Stosur (ausztrál)–Mauresmo (francia, 2.).

A férfi kiemeltek mérkôzései a besorolás alapján: Federer (svájci, 1.)–Santoro (francia), Starace (olasz)–Srichaphan (thaiföldi, 27.), Ljubicsics (horvát, 22.)–Horna (perui), Draper (ausztrál)–Robredo (spanyol, 13.), J. Johansson (svéd, 11.)–Schalken (holland), Baccanello (ausztrál)–Lopez (spanyol, 24.), Dent (amerikai, 29.)–Serra (francia), Kindlmann (német)–Agassi (amerikai, 8.), Szafin (orosz, 4.)–Djokovics (szerb-montenegrói), Hernandez (spanyol)–Ancsics (horvát, 28.), Kiefer (német, 21.)–Rochus (belga), Malisse (belga)–Haas (német, 16.), Gaudio (argentin, 10.)–Gimelstob (amerikai), Söderling (svéd)–Hrbaty (szlovák, 20.), Garcia-Lopez (spanyol)–Moyá (spanyol, 5.), Coria (argentin, 6.)–Berdych (cseh), Van Gemerden (holland)–Ferrero (spanyol, 31.), Gonzalez (chilei, 23.)–Acasuso (argentin), Ferrer (spanyol)–Nalbandian (argentin, 9.), Juzsnyij (orosz, 15.)–Haehnel (francia), Chela (argentin, 25.)–Arthurs (ausztrál), Clement (francia)–Hewitt (ausztrál, 3.), Henman (brit, 7.)–Saulnier (francia), Karanuszics (horvát)–Davigyenko (orosz, 26.), Spadea (amerikai, 19.)–Stepanek (cseh), Guccione (ausztrál)–Canas (argentin. 12.), Grosjean (francia, 14.)–Llodra (francia), Dupuis (francia)–Massu (chilei, 18.), Melzer (osztrák, 32.)–Sluiter (holland), Labadze (grúz)–Roddick (amerikai, 2.).

Czink vereséget szenvedett a fináléban
Czink Melinda vereséget szenvedett a szerb-montenegrói Ana Ivanoviccsal szemben a canberrai 110 ezer dollár összdíjazású nôi tenisztorna döntôjében. A magyar játékos az elsô játszmát szoros küzdelemben bukta el, ám a másodikban már nem tudta megnehezíteni 17 éves riválisa dolgát, aki elsô tornagyôzelmét aratta.

— Nagyon boldog vagyok, hogy a döntôig meneteltem, de ma sajnos pontatlanul játszottam, ezért nem nyerhettem. Mindkettônkön nagy volt a nyomás, hiszen elsô finálénk volt, s ezt Anának sikerült jobban feldolgoznia — mondta a mérkôzés után Czink.

A két játékos egyébként a torna selejtezôjének utolsó fordulójában már találkozott egymással, s akkor is Ivanovics nyert két játszmában, így Czink csak úgynevezett szerencsés vesztesként a visszalépések következtében került a fôtáblára.

Eredmény: döntô: Ana Ivanovics (szerb-montenegrói)–Czink Melinda 7:5, 6:1.

Federer megállíthatatlan
A hétfôn kezdôdô idei elsô Grand Slam-torna, az Australian Open címvédôje, a svájci Roger Federer nyerte a melbourne-i meghívásos tenisztornát, miután a döntôben két játszmában legyôzte az amerikai Andy Roddickot. A 23 éves világelsô sorozatban 24. mérkôzésén diadalmaskodott, utoljára az athéni olimpián szenvedett vereséget.

— Nagyszerû formában érzem magam. Azt hiszem, még soha nem sikerült ilyen jól a felkészülésem az elsô Grand Slam-tornára. Úgy érzem, készen állok a címvédésre — mondta sikere után Federer, aki eddigi tíz Roddick elleni találkozójából csak egyet veszített el.

Eredmények:

Elôdöntô: Roger Federer (svájci)–Tim Henman (brit) 6:4, 6:2 és Andy Roddick (amerikai)–Andre Agassi (amerikai) 6:5-nél Agassi csípôsérülés miatt feladta; a 7. helyért: Ivan Ljubicsics (horvát)–Gaston Gaudio (argentin) 6:4, 6:4; az 5. helyért: David Nalbandian (argentin)–Nicolas Massu (chilei) 6:4, 2:1-nél Massu bokasérülés miatt feladta; a 3. helyért: Henman–Agassi 6:3, 6:7 (5), 7:5; döntô: Federer (svájci)–Roddick (amerikai) 6:4, 7:5.

Chang az amerikai szövetség vezetôségében
Beválasztották a sportág amerikai szövetségének élsport bizottságába Michael Changet, a francia nyílt teniszbajnokság 1989-es gyôztesét.

Az egykori kiváló játékos — aki párizsi diadalakor mindössze 17 esztendôs volt, ezzel minden idôk legfiatalabb férfi Grand Slam-bajnoka lett — elsôsorban az ifjú tehetségekkel fog foglalkozni.

— Nagyon örülök, hogy lehetôséget kapok az utánpótlás tagjainak fejlesztésére. Miután 16 évig jártam a különbözô versenyeket, azt hiszem, lesz mirôl mesélnem az utódoknak — mondta Chang, aki 2003-ban, 34 egyéni tornagyôzelemmel a háta mögött vonult vissza.

Az oldalt szerkesztette: Póka János András

[Vissza az Szabadság honlapjához]		[Vissza a HHRF honlapjához]

A Szabadság Internet változatát
a Hungarian Human Rights Foundation készítette

Copyright © Szabadság - 2004 - All rights reserved -